Dányi László
A MUNKÁCSY UTCAI FIÚK Hogyan állt feje tetejére a Békés Megyei Népújság szerkesztôsége a rendszerváltozás idején?
Mottó: „...szerezzék meg, vagy ha megvan, ôrizzék szellemi, erkölcsi és politikai függetlenségüket, mert az újságíró számára a tehetség mellett ez a legnagyobb kincs." (Lôcsei Pál újságíró, szociológus)
DÓM-nak, Békéscsabára
Elôszó helyett, avagy miért is rúgott belénk, fônök? „Mennyire fel tudja kavarni a rendszerváltás szelének újságíróját egy öt évvel késôbb megjelent idézet is! A Magyar Sajtó 1995. augusztus 21-i, 13. számában Simányi József írását olvashattuk, aki úti jegyzeteiben arról igyekezett körképet adni: mi lett a vidéki sajtóval 1990 után. Bizony több cikket megérne azon kitételeinek taglalása, hogy most már az egzisztenciaféltés érzése, az elveszett illúziók félelme hatja át a szakmát, s máig kiderítetlen: kik, hogyan és miért adták el külföldi tulajdonosoknak vidéki lapjaikat? Szemem igazából mégiscsak akkor kezdett el vibrálni a cikk olvasásakor, amikor dr. Árpási Zoltánnak, a Békés Megyei Népújság volt fôszerkesztôjének (jelenleg a jogutód Békés Megyei Hírlap fôszerkesztôje) 1990 májusában írt, Fônök, én magába rúgok címû könyvének négy mondatát szó szerint közölte a szerzô. Ámbár már nem az idegességtôl, sokkal inkább a megdöbbenéstôl. Hát öt év sem elegendô arra, hogy fátylat borítsunk a múltra, ama zûrzavaros esztendôk történéseire, amelyeknek jószerivel valamennyien szenvedô alanyai voltunk?! Nem bírom ki. Válaszcikkszerû írásom papírra vetése elôtt felhívom telefonon Árpási doktort. Most is komolyan gondolja azt a tézisét, miszerint 1990-ben a politikai pártok, és nem a Népújság szerkesztôségi kollektívája állította fel a fôszerkesztôi székébôl? Mivel vidéken, de talán az országban is egyes-egyedül ô volt az, aki monopolhelyzetben lévô napilap igazgató-fôszerkesztôjeként egyéni választókerületben indult el az országgyûlési képviselô-választásokon (Gyulán, a Magyar Szocialista Párt színeiben), lehetetlen helyzetbe hozva ezáltal beosztottait, szándékától függetlenül meghiúsítva a függetlenség megôrzésére tett erôfeszítéseket. Nos, most is az a véleménye az 1980-as évek végén valóban kitûnô, egyre hitelesebb napilapot jegyzett Árpásinak, hogy az újonnan megválasztott parlamenti képviselôk, illetve pártjaik nyomására kényszerült távozni a Népújság szerkesztôségének élérôl. S attól függetlenül, hogy az új tulajdonos – az osztrák Der Standard napilap, Oscar Bronner köpönyegébe bújt – Axel Springer cég 1991 tavaszán visszahelyezte a székébe, mind a mai napig nem tudta megemészteni a lemond(at)ását. (…) És akkor még nem is szóltam a legnagyobb bajról. Jött a kis rendszerváltásunk, melyet repesve, bizakodással telve, szinte eufóriában várt a végek megannyi, többszörösen is hátrányos helyzetben alkotó újságírója, és hamarosan kiderült: újfent csak azok érvényesülhetnek, akik korábban évtizedeken át szolgaként lesték a Párt óhaját. Mit törôdött a nyugati sajtókonszern azzal, hogy a vidéki napilapok többségét éppen a demokrácia, a sajtószabadság ügye mellett leginkább elkötelezett, ráadásul többnyire jó tollú hírlapírók, riportszállítók hagyták el; azok, akik nem mentek bele abba, hogy akarat és gondolat
nélküli bábokká alakítsák át, bérrabszolgákká, tollnokokká sülyesszék le ôket.” (Dányi László: Miért is rúgtunk magába, fônök? Magyar Sajtó, 1995. szeptember 27.) Békéscsaba, 2003. szeptember 30.
I. A szabad sajtó elsô terméke: a Dél-Kelet független közéleti hetilap „A munkásôrség az erô bázisa, sajátos közéleti fórum” Petôfi Sándor születésének 165. évfordulóján, 1987 szilveszterének éjszakáján a hagyományokhoz híven Gyulán a fiatalok megkoszorúzták a költô szobrát. A szokásos üzemi munkásgyûlések mellett az erôfitogtatás jegyében 1988 januárja is munkásôregységgyûlésekkel kezdôdött Békés megyében, az orosházit maga dr. Berecz János, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja tisztelte meg a jelenlétével. „A munkásôrség az erô bázisa, sajátos közéleti fórum és társadalmi közösség", tudatta a Békés Megyei Népújság (1988. január 11.) 1. és 3. oldalas, négy fotóval ellátott, szövegtengerbe fulladt, négyhasábos tudósítása az orosházi Jambrik József Munkásôregység ünnepi gyûlésérôl dr. Árpási Zoltán fôszerkesztô tollából a lakossággal, Berecz János szavait idézve. „Kedves színfoltja volt az ünnepségnek a munkásôrfeleségek és a leszerelôk köszöntése. Az asszonyoknak a tisztelet és a megbecsülés virágait Berecz János adta át.", írta a fôszerkesztô-tudósító. (Elgondolkodtató, hogy ismét csak fôszerkesztôként ugyanô tudósított munkatársaival együtt dr. Orbán Viktor fideszes miniszterelnök 2002. március 7-i szarvasi-gyulai látogatásáról a jogutód, Springertulajdonban lévô Békés Megyei Hírlap 2002. március 8-i számában.) Míg Szabó Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Békés Megyei Bizottságának elsô titkára arról értekezett a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának 1988. július 7-i ülésén, hogy nem a politikai mechanizmus korszerûsítésében kell gondolkodni, hanem az ötvenes években kialakult politikai rendszer szerkezetének és mûködésének reformjában, addig Árpási, a megyei pártbizottság tagja elôadta, hogy felfogása szerint a Békés Megyei Népújságnak egyszerre kell pártlapnak, tanácsi lapnak, szakszervezeti, ifjúsági és népfrontos lapnak lennie. A silányság ellenforradalma
Tizennégy megyei vállalat, téesz, magánvállalkozó támogatásával 1989. május végén került az utcára 10 ezer példányban a kezdetben a Békés Megyei Könyvtárban szerkesztett, a Népújságban fizetett hirdetés formájában reklámozott Dél-Kelet címû, 32 oldalas megyei közéleti és kulturális lap elsô próbaszáma a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadásában. Példányonként 19 forint 50 fillérbe került (a Népújság 4 forint 30 fillérbe). Alapítását nemrég még kommunista, a Békés Megyei Népújságnál dolgozott újságírók kezdeményezték,
vállalati, párt- és tanácsi vezetôk támogatták. Utóbbiak közül elsôsorban dr. Becsei József, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettese. Felelôs kiadója dr. Ambrus Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója volt, egykori népújságosok, Kepenyes János és dr. Kôváry E. Péter, a Népszabadság Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyei tudósítója szerkesztették. Többek között Kepenyes János, Kôváry E. Péter, Cseh Éva, a Magyar Rádió Békés megyei tudósítója, a népújságos Hornok Ernô, Jávor Péter és Seres Sándor, dr. Hatvani Dániel (eszmefuttatásának címe – A silányság ellenforradalma – adta a címoldal szalagcímét), dr. Erdmann Gyula, a Békés Megyei Levéltár igazgatója, Szokolay Zoltán, a Debreceni Tanítóképzô Fôiskola Békéscsabai Kihelyezett Tagozata magyar tanszékének tanársegédje és B. Sajti Emese (volt népújságos) írt bele. Sarusi Mihály Gáll István-díjas író novellát, Varga (Varsa) Zoltán orosházi könyvtárigazgató és Herczeg Tamás békéscsabai népmûvelô verset (is) küldött. Májustól havonta, októbertôl hetente jelent meg a lap. Szerkesztôbizottságában reformpárti MSZMP-tagok mellett helyet kaptak az MDF, a Fidesz, a Független Kisgazdapárt, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, az Erdélyi Kör és a Békéscsabán megalakult Magyar-Amerikai Baráti Társaság képviselôi is. Sarusi Mihállyal (Simonyi Imre gyulai költô után a megyében másodikként kapta meg 1999-ben a József Attila-díjat) együtt a Derkovits sori könyvtárban gondolták ki az újság nevét Kepenyesék. Ahogyan a rendszerváltozás politikai forgószelében született hetilapok (Térkép, Maholnap, Úton, Bácskapocs stb.) mindegyikét, a Dél-Keletet is zömmel azok az újságírók szerkesztették, akik a helyi pártlapnál ellenzékinek számítottak az egypártrendszer keretei között. Sorra leplezték le a nyolcvanas évek végének stiklijeit, fórumot adtak a nyilvánosság elôtt korábban meg nem jelenhetett nézetek kifejtésére, közreadtak titkos vagy tiltott dokumentumokat. Az 1991ben már 25 ezer példányban elfogyott, színesben nyomott Dél-Kelet mögött 8 ezer példánnyal a Bácskapocs állt a második helyen. Véres szájú gyülekezet az Andrássy úton? A Dél-Kelet hangvételérôl, irányvonaláról valóban sokat mondott Hatvani Dániel (tulajdonképpen ô találta ki a lap nevét) említett cikke. Rögvest beszámolt az áprilisi 29-i megyei pártértekezletrôl, amely nem hozta meg a reformerôk áttörését, hiszen az apparátusok nem voltak érdekeltek a változásban. „Valóban, kié a Magyar Szocialista Munkáspárt, és kinek a nevében döntött a 423 küldött az április 29-i megyei pártértekezleten? A munkások, a fiatalok, az értelmiségiek, a parasztok nevében? Kinek a nevében beszéltek, döntöttek a volt pártbizottsági tagok (hatvanan), akik még a pártértekezlet gondolatától is irtóztak, a 112
függetlenített (párt-, tanácsi) küldött, a csaknem 140 igazgató, elnök, és miért csak 27 munkás, 30 harminc éven aluli és még ennél is kevesebb mezôgazdasági munkás vett részt a megye életében sokak számára sorsfordítónak remélt tanácskozáson?" – kérdezte elemzô tudósításában Kepenyes János, a Békés Megyei Népújság és a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat MSZMP-alapszervezetének volt titkára. A hatalom képviselôi megengedhetetlennek tartották, hogy a szakszervezetek megyei tanácsának Tanácsköztársaság (1956-ig Sztálin, a forradalom után Október 23., ma Andrássy)
út
12.
szám
alatti
székházának
földszintjén
helyet
foglalt
Dél-Kelet
szerkesztôségének „véres szájú gyülekezete" hangot kaphasson továbbra is, ám a közéleti és kulturális lap augusztusi próbaszámában éppen dr. Forrai József, a megyei pártbizottság társadalompolitikai titkára védte meg a szerkesztôséget, az egyik ex-népújságos olvasószerkesztônek,
Kôváry
E.
Péternek,
a
Népszabadságnak
nyilatkozva.
„Minôsíthetetlennek tartom az ilyen megnyilatkozásokat. A magam részérôl kifejezetten örömmel vettem tudomásul a lap megszületését, egyáltalán azt, hogy a társadalom pluralizálódását, a vélemények és megközelítések sokféleségét nemcsak tükrözi, hanem immár segíti is a többarcúvá váló sajtó." Valótlanságot híresztelt a Népújság fôszerkesztôje, amikor azt terjesztette, hogy Kepenyesék a megyei pártbizottságtól kértek engedélyt a lap indítására, mivel mindössze annyi történt, hogy Kôváry tájékoztatta Nagy Jenô ideológiai titkárt: Dél-Kelet néven hamarosan új lapja lesz a megyének. Az ellenben igaz volt, hogy néhány kft.-tag vállalat vezetôjét figyelmeztették a megyei pártvezetôk: „Jó lesz vigyázni!” Csobai László nyugdíjas könyvtáros A mûvelôdés évszázadai Békéscsabán címû kötetben (1998) érthetetlenül így minôsíti a hetilapot: „...a leleplezô újság szerepében lépett fel, botrány- és revolverlap volt." Kevesen tudják, hogy már az 1956-os forradalom és szabadságharc idején rendszerváltó szerep jutott a DélKelet szerkesztôségének otthont adó szakszervezeti épületnek. Október 27-én, szombat este az egyik elsô emeleti ablakból ismertette Kaskötô István, a Jókai Színház dramaturgja az ideiglenes forradalmi tanács összetételét, valamint közellátási, közlekedési és rendészeti közleményeket olvasott fel.