A NYUGDÍJAS NAGYSZÜLŐK MIT TEHETNEK UNOKÁIKÉRT? A társadalmak – és bennük az első helyek egyikén az orvostudomány, az egészségügy – fejlődésének eredményeként egyre alacsonyabb a gyermekhalálozás és egyre magasabb kort érnek meg az emberek. Ez a folyamat dupla gyorsasággal zajlik le a fejlett országokban, mint a fejlődőkben. A fejlett országokban ráadásul egyre csökken a születendő gyermekek száma. Ez a kedvezőtlen gyors demográfiai változás mindenhol sok-sok előre látható és előre nem látható problémával jár. A nemzetközi szervezetek ezért igyekeznek a problémák mielőbbi feltárását, megoldások keresését elősegíteni. E témában 1982-ben, a Bécsben megrendezett világkonferencia eredményeként megszületett az első Idősügyi Nemzetközi Cselekvési Terv. Az idősek emberi jogainak kérdését először 1991ben az ENSZ Idős Emberekkel Foglalkozó Alapelveiben fogalmazták meg, amely iránymutatás a függetlenség, a részvétel, a gondoskodás, a személyi kibontakozás és az emberi méltóság kérdésében. A madridi, a II. Idősügyi Nemzetközi Konferencia munkájaként megszületett a 2002-es Idősügyi Nemzetközi Cselekvési Terv, melynek célja: az emberek mindenütt biztonságban és méltóságban öregedhessenek meg, és mint teljes jogú polgárok, továbbra is részt vállalhassanak a társadalomban. A terv elismeri, hogy egy egészséges és minőségi idős kor alapjait az ember élete korai szakaszában rakja le. Kisegítő szerepben Azért, hogy ez a terv egyszer majd maradéktalanabbul tudjon valóra válni, nekünk, a mostani és a mindenkori nyugdíjasoknak azt is figyelemmel kell kísérnünk valamennyire, hogy az élet korai szakaszában hogyan is történik a minőségi idős kor alapjainak a lerakása, mert különben ez a program egy kissé a szélmalomharcra fog hasonlítani. Való igaz, hogy nincs szívszorítóbb helyzet, mint amikor egy idős ember éhezik és fázik, csak egyetlen egy még szívszorítóbb van, amikor ez egy gyermekkel történik meg. S tudnunk kell, hogy napjainkban bizony előfordulnak ilyenek itthon is és szerte a világban. A cselekvési program szerint az egészséges és minőségi idős kor alapjait az ember élete korai szakaszában rakja le. Ámde az élet korai szakaszában, e szempontból is a legfontosabb időszakban, a
gyermekkorban, elsősorban a család, másodsorban az óvoda és az iskola, harmadsorban a tágabb környezet – közöttük főként a médiaés a reklámipar – végzi az alapok lerakását. Mi, nagyszülők a család részeként – igaz, leggyakrabban csak kiegészítő szerepben – kapcsolódhatunk be testi és lelki egészségünk, energiánk, szellemi frissességünk és szeretettel teli szívünk függvényében "unokáink egészséges és minőségi idős korának megalapozásába". De unokáink egészséges és minőségi ifjúkorát és felnőttkorát is gyermekkorban lehet megalapozni. Kérdezzük, lehet-e boldog egy egészséges értelmű és érzelmű nagyszülő, ha unokája élete félresiklik? Határozott válaszunk, hogy nem. Ez az állapot lelkét, szívét állandóan fájdítani fogja, és egészségét aláássa. Valahogy így függnek össze a dolgok: tehát önmagadon is segítesz, ha unokádért okosan teszel. Nekünk, nagyszülőknek kristálytisztán kell látnunk és tudnunk: a leghatékonyabb befektetés egy nemzet jövőjébe a gyermekre, az ifjúságra fordított idő, munka és pénz. Napjaink társadalmának tengernyi gondjai, bajai miatt ez az időtlen idők óta érvényes alapvető nemzeti stratégiai elv nem tud kellően érvényesülni: valahogy elsikkad a sok más probléma között. Az egyre jobban anyagiassá váló világunkban az emberi értékek veszélyt keltően kezdenek háttérbe szorulni. Pedig hát nem azért élünk hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. A lét stabil alapja a mérsékletesség De hogyan élünk, hogyan akarunk élni? A reklámok áradata zúdul ránk nap, mint nap mindenhonnan, a kisgyermek korosztályúaktól kezdve az aggastyánokig megcélozva mindenkit: vedd meg ezt, vedd meg azt, végy meg mindent, "valósítsd meg önmagad"! Kínzó mókuskerékbe, esetleg anyagi csődbe, súlyosabb esetben erkölcsi lejtőre kerül az, akiben nincs mérsékletesség. Ennek megléte viszont főként nevelés dolga. Ámde a mérsékletesség valahogy "kiveszőfélben" lévő fogalom. Pedig a mérsékletesség az élet, a lét stabil alapja mindenben, ősidők óta. Az emberi mértéktelenség hatása, igaz, sokszor évek, netán csak generációk múlva mutatja káros hatását, például az egészségben vagy a természeti környezet rombolásában. Platón, a mintegy 2500 évvel ezelőtt élt athéni bölcs szerint "A mérsékletesség a legfontosabb még a nevelésben is. Mert a túl nagy szigor éppen olyan ártalmas, mint a túlságos engedékenység. A
kényeztetés elégedetlen, indulatos és ingerlékeny jelleművé teszi a gyermeket, a túlságos és kíméletlen szigor pedig alantassá, szolgalelkűvé és embergyűlölővé. Így a túlságos engedékenység és a túlságos szigor is alkalmatlanná teszi a társas életre. Inkább rábeszéléssel érjük el gyermekeinknél azt, amit akarunk, ne erőszakkal." Ezek örök érvényű nevelési alapelvek. S a társtalanság pedig, kiváltképpen manapság, az élet súlyos büntetése, még a legerősebb jellemet és a legjobb egészséget is megronthatja. Közös erővel célravezetőbb a segítség Mi, nagyszülők tudjuk, hogy unokáinkat nevelőknek, a gyermekeinknek a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtésére megy el idejük, energiájuk és figyelmük, és sajnos, a gyermeknevelésre nem marad elegendő azokból. Nekünk a nyugdíjas élettel viszont több a szabadidőnk, igaz egészségünk és energiánk jóval kevesebb, mint aktív éveinkben, s ez egyre csak fogy az évekkel. A fizikai és lelki egészségünk, energiánk, szellemi frissességünk mind teljesebb, jobb megtartásában sokat segíthet a szívből és tudatossággal vállalt cél(ok) érdekében végzett tevékenység. Egy nagyszülőnek lehet-e nemesebb, szívhez közelebb álló célja, mint az unokák nevelésében lehetőségei szerint minél hatékonyabban, jobban segíteni? A Nagyszülők az Unokákért, Unokák a Nagyszülőkért Program segítséget és nagyobb lehetőséget kíván nyújtani azoknak, akik be akarnak kapcsolódni e munkába, mert a programban megfogalmazottak alapján ők is úgy ítélik meg, hogy közös erővel és sokirányú állami és társadalmi támogatással a nyugdíjas nagyszülők korosztálya hatékonyabban, célravezetőbben segítheti az unokák jövőjét, s egyben a nemzet jövőjének formálását. A több évre szóló program keretén belül az iskolák felé is kell fordulnunk, ahol az egyre növekvő ismeretanyag és tudás átadásának kényszere miatt mind kevesebb idő jut a nevelésre. Meggyőződésünk, hogy az iskolákkal és az óvodákkal az együttműködésünk csak gyümölcsöző lehet. Az életbölcsesség nagy kincs Valamennyi nyugdíjas nagyszülő nevében elmondhatjuk, nagy örömmel fogadtuk, hogy nyugdíj mellett a nagyszülő is mehet gyesre. Igaz, ez nem éppen jelentéktelen döntés egy nyugdíjas
nagyszülő életében, mert tapasztalatból tudja, hogy a nevelés a legfelelősségteljesebb és legnehezebb dolog a világon, ezért a legnemesebb és legszebb feladat. A mi korunkra az évek során felhalmozódott tapasztalat és életbölcsesség nagy segítség ugyan az unokáinkkal kialakítható kapcsolatban, ámde mégis jó lenne, ha szakemberek által kimondottan nagyszülőknek készített gyermeknevelési tanácsadó könyvecske is létezne. Mert ebben a nevelési formában a nevelő és a nevelt személyén kívül van egy ugyanennyire érintett „harmadik fél” is: a két szülő. Ez a nevelési forma lényegesen megnehezítheti a nevelést valamennyi érintett számára. Mert a nevelés a jellegénél fogva a szülő és a gyermek viszonylatában is ki nem apadó konfliktusok forrása. A konfliktusok megelőzésében, illetve kezelésében egy tanácsadó könyvecske a nagyszülők számára – s így az egész családnak – mindenképpen nagyon sokat segíthetne. Egészséges család, egészséges társadalom Minden társadalom alapja a család. Az egészséges család és egészséges társadalom elválaszthatatlan filozófiai és gazdasági fogalom-pár, formáció. A fejlett társadalmakra – hazánkra is – jellemző, hogy kevés a többgenerációs háztartás, család, míg a fejlődőkre éppen az ellenkezője igaz. Hazánkban azok a gyermekes családok vannak kedvezőbb helyzetben, amelyek viszonylag közel élnek a nagyszülőkhöz, akik segíteni tudnak a kisebb gyermekek felügyeletében, nevelésében, ha egészségük is lehetővé teszi. Ezekben a családokban – érthetően – többnyire közelebb áll az idős és a fiatal generáció, jobban szót ért egymással, hiszen a gyakoribb találkozás, a folyamatos kapcsolat is ezt hozza magával. Az ilyen gyermekek köréből kevesebb lesz a problémás, a deviáns magatartású fiatal felnőtt, mint a "kulcsos" gyermekek közül, akik többségét az utca, illetve a plázák "nevelik". A kezdet mindent meghatároz Az ókori bölcshöz, Platónhoz fordulva mi is tudjuk, "Az ifjú elme nem képes megítélni, hogy minek van rejtett értelme s minek nincs, hanem amit ilyen zsenge korban befogad, az rendszerint kitörölhetetlenné és megmásíthatatlanná lesz benne." Ezért mindennél fontosabbnak kell tartanunk, hogy a kisgyermekkori élet és annak meséi, amelyeket hall, az a korának megfelelően a jelleme, élete, jövője szempontjából meghatározóvá váljon. Valóban mindenben meghatározó a kezdet, de különösen a gyermekeknél,
mert leginkább ilyenkor lehet őket formálni, és ilyenkor vésődik beléjük az a forma, amelyet bennük kialakítani akarunk. Gyermekkorban a személyes példamutatás is nagyon fontos, sőt nélkülözhetetlen része a nevelésnek, s ebben a nagyszülők is sokat segíthetnek. A gyermeket már kicsi korban nevelni, készíteni kell közvetett módon az önálló, felnőtt-, családos életre, ami az utóbbi évtizedekben valahogy nem nagyon történik meg. Ezért is sok a boldogtalan élet, a válás, a széthullott család, az elkallódó gyermek, aki növeli a társadalom gondjait. Nekünk, nagyszülőknek valami módon ebben is kellene segítenünk, hogy ez a káros folyamat ne erősödjön tovább. A "senkit és semmit ne tisztelj!" divatos tendencia a fiatalság körében soha nem látott mértékben hódít. Pedig aki a másik embert nem tiszteli, az önmaga emberi voltának lényegét sem tudja felfogni, tisztelni, az hajlamos az önkárosítás, az önpusztítás különböző formáira. Ezért már pici korban bele kellene nevelni a gyermekbe a másik ember tiszteletét, különösen a felnőttekét, s kiváltképpen az idősekét. Nemcsak anyagi biztonság kell A méltóságteljes öregkorhoz nemcsak anyagi biztonság kell, hanem tisztelet és szeretet is a szűkebb és a tágabb környezet részéről. Már egy kiskamasszal is meg lehet értetni, hogy egykor majd ő is öreg lesz, s tudnia kell azt is, hogy az idős embernek nagyon fáj a tiszteletlenség, a figyelmetlenség. Már egy 5–6 éves gyermeknek is tudnia kell, hogy az idős ember ereje fogy, nagyon fáradékony, ezért nehezére esik például a közlekedési eszközökön állva utazni, sőt, ez számára egy hirtelen fékezésnél balesetveszélyes, s beláthatatlan következményei lehetnek. Mérhetetlenül lehangoló a mindennapi látvány: üléseken terpeszkedő fiatalok, s mellettük az állva utazó idős nők és férfiak. Sokat mondó látlelet egy korról, egy társadalomról, egy országról. A tudatformálás, a nevelés vonatkozásában sok-sok tennivaló sorakozik egész társadalmunk előtt, s a nyugdíjas-társadalomnak is segítenie kell, amiben tud. Minden életkornak megvan a maga szépsége és nehézsége is. Az időskorral vele jár, hogy messzebb tud az ember a múltba visszanézni, és távolabb lát a jövőbe is, mert jobban tudja, minek mi a következménye, mint a fiatal, tehát tisztábban látja merre halad a világ. A mai társadalmak világszerte mérhetetlenül sok és nagy
ellentmondással és feszültséggel terheltek, mert az élet lényeges területein a végső döntő szót a pénz, az anyagi haszon kapja meg szinte minden szinten. Az életkor adta tapasztalataink, bölcsességünk, az államot működtető szférától és a termelő szférától való közvetlen függetlenségünk révén nekünk, nyugdíjasoknak jobban módunkban áll rámutatni a bajok gyökereire, a társadalmat feszítő szövevényes ellentmondásokra, amely a társadalom alapját, tehát egész életünk alapját, a családot veszélyezteti. A pozitív szerep megerősítése A Madridi Idősügyi Cselekvési Terv intézkedési pontjai között olvashatjuk, "A nagyszülők pozitív szerepének megerősítése az unokák felnevelésében". De hogy is történik majd mindez a "mobil munkaerő, mobil családok" világában? Arra választ kapni ma még nem lehet. Mindenesetre, mint leendő és megoldandó problémával számolni kell. "Egy teljes élet tapasztalatával járó tudás, bölcsesség, méltóság és a korlátok felismerése a történelem során mindig is az időseket övező tisztelet természetes részét képezte. Egyes mai társadalmak gyakran figyelmen kívül hagyják ezeket az értékeket, és az idős embereket egyoldalúan a gazdaság terhelőinek látják egészségügyi és támogató rendszerek iránti egyre növekvő igényük miatt." – olvashatjuk a nemzetközi idősügyi cselekvési tervben. Mi is kimondhatjuk, hogy ilyen szempontból egyre jobban mélyülő és feszülő ellentétek vannak a gyermekek, az ifjúság, az aktív- és a nyugdíjas korosztály között a gazdaságilag nem erős országokban, így hazánkban is. Ezeknek a problémáknak a megoldására, csökkentésére, sok-sok bölcsességre van szükség. Több emberi értéket! Megnőtt szabadidővel, elegendő egészséggel, energiával, hittel és tudással rendelkező nyugdíjas nagyszülők fogjunk össze és adjunk segítséget azoknak, akik e programban megfogalmazottakhoz hasonlóan vélekednek és hajlandóak velünk tartani e munkában, hogy utódainknak ne csak anyagiakat hagyjunk örökül, hanem minél több emberi értéket is, amelynek kezdünk egyre nagyobb híján lenni! Ebbe a munkába kapcsoljuk be a történelmi egyházakat, továbbá a tenni tudó és akaró civil szervezeteket, az önkormányzatokat, a minisztériumokat és más intézményeket, hogy a kis erek patakokká duzzadjanak, a patakok pedig ki nem apadó,
éltető folyóvá váljanak! Teremtsünk e programmal családot és nemzet erősítő, élni segítő, "természetes folyású vizet"! Mert a tétlenség fontos kérdésekben a testet és szellemet, a családot és nemzetet is sorvassza. MILYEN KERETEK KÖZÖTT TEHETÜNK AZ UNOKÁINKÉRT? Unokáinkat minden programra, eseményre testileg, lelkileg és szellemileg ráhangolva, érdeklődését, kíváncsiságát felkeltve, vagyis felkészítve vigyük el, mert a hatás így nagyobb lesz. A felkészítéshez a programot irányítóktól és szervezőktől is kapjon segítséget a nagyszülő! 1. Családi napok – "Nemzedék-híd" – rendezése "A közös élmény megsokszorozza a hatást" Kulturális intézményben, szabadban különféle ötletes és hasznos programmal kombinált családi napok szervezése. 2. Természetjárás "Amit ismerünk, aminek tudjuk az értékét, arra jobban vigyázunk" Ennek keretén belül segítsük közelebb vinni a gyermeket a természethez, annak tapasztalati megismeréséhez. Például menjünk el velük madár-lesre, menjünk el az erdőbe és a mezőre gyógynövények, gombák, bogarak és egyéb állatok "megismerésére", mondjuk el miként élnek, miért fontosak a természetben. Ezekre a kirándulásokra nagyon fel kell készülnünk, hogy kevés szóval sokat mondjunk unokáinknak. 3. Kulturális programok "A kultúra a lélek és az érzelemvilág tisztántartásához, felfrissüléséhez; az erőgyűjtéshez szükséges" Néptánc-, népzenei fesztivál, kiveszőben lévő népi mesterségeket, munkafolyamatokat bemutató fesztiválok: Az ország különböző vidékein, városaiban megrendezendő, éves programokban előre meghirdetett találkozókat, fesztiválokat szervezzünk! Színház-, hangverseny-, múzeum- és kiállítás-látogatások: A nagyszülők is segítsenek abban, hogy az unokák majd minél műveltebb felnőttek lehessenek. 4. Népi-nemzeti hagyományok, felkutatása, megismerése
Régi időkben a népi-nemzeti hagyomány a jeles ünnepek, napok hangulatát volt hivatott emelni: játékossá, emlékezetessé tenni. Ezeknek a hagyományoknak a felkutatása, felelevenítése manapság világszerte folyik. Hazánkban is feladatunk kell, hogy legyen a népinemzeti hagyományok felkutatása, bemutatása, átörökítése a jövő nemzedékeinek. Minden kisebb tájegységnek, településnek voltak helyi sajátosságai, esetleg egyedi szokásai. Bizonyára még van sok felfedezni valónk. 5. Ismerkedés régi mesterségekkel Kutassuk fel szűkebb és tágabb környezetünkben a kihalófélben lévő mesterségek művelőit! Ismerjük meg munkájukat, s e programok keretén belül másokat is segítsünk hozzá, hogy megismerkedjenek ezekkel a mesterségekkel! 6. Közös sportolás Az egészséghez mozgás is kell. Az idősek az unokákat buzdítsák a sportolásra, a mozgásra. Ha lehetséges, legyen része a sport is a különböző rendezvényeknek, fesztiváloknak. 7. Felfedező séták lakókörnyezetünkben "A látvány a szemnek, a mozgás a testnek: a kettő együtt az egészségnek" Fedezzük fel falunk, városunk szép utcáit, házait, parkjait, egyéb szépségeit, nevezetességeit, kellemes közös séta közben! 8. Kirándulás erdei, illetve kisvasúton és legszebb tájainkat átszelő vasúti mellékvonalakon Hazánk legszebb tájait átszelő vasúti mellékvonalak közül kiemelendő az Eger–Putnok közötti, valamint a Győr–Veszprém közötti vonal. Ez a vonatozás betekintést nyújt a Bükk, illetve a Bakony csak vonattal megközelíthető csodálatos és rejtett zugaiba. 9. Nagyszülők, unokák, (szülők) kerékpárral hegyen-völgyön át Kerékpárral eljuthatunk legszebb tájainkra, ahova esetleg más járművel nem, s közben eddzük testünket, tiszta levegőt szívunk, testünk-lelkünk felüdül. 10. Közös táborozás
Folyóparton, tóparton, erdőben, erdőszélen töltsünk el néhány napot, amelyet sokféle módon lehet gazdagítani, széppé tenni. 11. FALUNAP, VÁROSNAP rendezése Önkormányzatok és települési intézmények, civil szervezetek bekapcsolásával szervezzünk színes, gazdag programú rendezvényeket! 12. Tavaszváró, karácsonyváró rendezvények, Anyák napja, Gyermeknap, Idősek Világnapja Ezeket az ünnepségeket a nagyszülők, unokák és szülők közös rendezésével, kölcsönösen készített apró ajándékokkal, különböző műfajú műsorszámokkal stb. lehet kedvessé, szín-vonalassá, emlékezetessé és a nevelés szempontjából hasznossá tenni. 13. Közös aktív pihenés, kikapcsolódás Vigyük magunkkal unokáinkat, például szőlőszüretre, gyümölcs szedésére, gesztenye gyűjtésére, hogy szórakozva, játékosan neveljük őket munkára. 14. Ismerkedjünk meg védett természeti kincseinkkel Ismerjük meg hazánk természetvédelmi területeit! Ismerjük meg védett erdei virágainkat! Ismerjük meg védett állatainkat! Ismerjük meg egyéb védett természeti kincseinket! Ismerjük meg botanikus kertjeinket, arborétumainkat! Az ilyen jellegű programokon "szakavatott idegenvezető" (erdész, botanikus stb.) segítségével hatékony az ismeretszerzés. 15. Ismerjük meg hogyan készültek régen a játékok Tanítsuk meg unokáinkat játékokat készíteni kukorica csuhéból, – csutkából –szárból, fából, rongyból stb.! Amit maga készít magának, abban nagy örömét leli, ha az a sikerélménnyel párosulhat. A játékon keresztül lehet a gyermeket munkára, alkotásra, rendre, fegyelemre, nemének megfelelő családi szerepre és minden másra nevelni. Játék közben nemcsak a keze ügyesedik, hanem fantáziája, kreativitása fejlődik, ismeretei bővülnek. 16. Tanítsuk meg unokáinkkal tájjellegű ételeink készítését
A hagyományos, népi jellegű, egyszerű és egészséges ételeinket elkészíteni tudók már egyre kevesebben vannak. A kincset érő tudást teljesen elveszni hagynunk nem szabad. E témakörben a helyi lehetőségektől függően versenyt, bemutatót, kóstolót, receptgyűjtést rendezhetünk. Ezt lehet falunapok, fesztiválok keretében is végezni, amelyre meghívhatók a faluból elszármazottak is. 17. Kiállítás rendezése "Hogyan éltek régen a falunkban (városunkban)" Ennek keretében fel lehet tárni a még kallódó tárgyi és szellemi értékeket, miközben fel lehet kelteni a 10–18 éves korosztály érdeklődését a régmúlt megbecsülése iránt. Ez hozzásegítheti őket az idős ember megbecsüléséhez is. Mert minél többet tud a régi időkről, annál jobban kezdi megérteni és becsülni azt a kort és annak embereit, az öregeket. 18. Szellemi vetélkedők rendezése Unokák és nagyszülők közös, játékos szellemi, ügyességi és más jellegű vetélkedői. 19. Fotópályázat és kiállítás: "Az én nagymamám" "Az én nagypapám" "Az én unokám" 20. Irodalmi pályázat:
"Az én nagymamám" "Az én nagypapám" "Az én unokám"
21. Rajzpályázat és kiállítás: "Az én nagymamám" "Az én nagypapám" 22. Unoka segíti a nagyszülőt "Generációk közötti feszültség oldása" Idősek részére számítógépes tanfolyamok szervezése, hogy ne maradjanak ki az információs társadalom adta lehetőségekből, előnyökből. A számítógéppel való megbarátkozásban a nagyszülőnek sokat segíthet az unoka. 23. Üdüljünk együtt unokáinkkal Kedvezményes üdülési lehetőségek biztosítása elő- és utószezonban szórakoztató, oktató, nevelő stb. programokkal tarkítva. Ennek
érdekében szervezzünk két- (nagyszülő, unoka) és háromgenerációs (nagyszülő, szülő, unoka) üdüléseket! 24. Előadások szervezése Az egymástól eltávolodó generációk közötti problémák, feszültségek és oldási lehetőségek feltárására szakelőadók meghívása. 25. Történelmi túrák Városok, várak, kastélyok, műemlékek megtekintése. Fedezzük fel unokáinkkal közösen a múlt értékeit! Tanítsuk meg unokáinkat a kiemelkedő történelmi személyiségeik és hőseink tiszteletére, vonjuk be őket emlékművek koszorúzásába is!
MI SZÜKSÉGES E PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ? • A program megvalósításához szükséges a lehető legnagyobb nyilvánosság megteremtése: a Sajtó, a TV, a Rádió és az Internet útján folyamatosan, nem kampányszerűen. • A program megismertetése, megvalósítása érdekében felhívással kell fordulni az országos nyugdíjas-, ifjúsági és civil szervezetekhez. • A nyugdíjasklubok és a művelődési házak, a programba bekapcsolódó intézmények, szervezetek készítsenek rövid- és hosszú távú tervet. • A nyugdíjasklubok, a kistérségi nyugdíjas és egyéb civil társulások a települési önkormányzatokkal karöltve, a nem szervezett idősek bevonásával, építsenek ki különböző kapcsolatokat a fiatalok egyes korosztályaival, azok szervezeteivel és intézményeivel. • Közösen kell tenni azért, hogy az unoka korosztályúakban felnőttkorukra alakuljon ki belső lelki késztetés az idősekkel és a saját környezetükkel való törődésre. • A program megvalósítására évenkénti elkülönített pénzalapokat kell biztosítani pályázási lehetőségek megteremtésével. Záró gondolatként Lactantiusra hivatkozva kérdezem: Mi lehet annyira sajátos emberi, mint az értelem, érzelem és a jövőről való gondolkodás, gondoskodás?!
A programot 2002-ben készítette Horváth László, a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének elnöke.
