A NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÜLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY ÉS A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOMAT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI SZABÁLYOK SZABÓ ÁGNES

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/2. (2011), pp. 569–594

A NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÜLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY ÉS A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOMAT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI SZABÁLYOK SZABÓ ÁGNES∗

2011 decemberében lesz az 50. évfordulója a növényfajták oltalmával kapcsolatos jogi szabályozás alakulása szempontjából meghatározó, a növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (International Union for the Protection of New Varieties of Plants) (a továbbiakban: UPOV Egyezmény) 1961. évi aláírásának.1 Az UPOV Egyezmény 1968. augusztus 10-én lépett hatályba. E tanulmány keretében a növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény alapján szeretném bemutatni az elmúlt 50 évre jellemző jogfejlődést a növényfajta-oltalom területén és a biotechnológia robbanásszerű fejlődéséből adódó új kihívásokat. A növénytermesztés szempontjából meghatározó jelentőségű a növényi termék felhasználási céljának, az adott éghajlati és talajtani viszonyoknak megfelelő növényfajta kiválasztása és a jó vetőmag. Hosszú út vezetett a hagyományos nemesítéstől a napjaink kihívását jelentő biotechnológiáig. A „hagyományos” nemesítési módszerek közé tartozik a növényfajták szelektálása, keresztezése – hibrid fajták létrehozása. A modern biotechnológia az öröklődő tulajdonságot hordozó gének felfedezésével kezdődött és az elmúlt évtizedek robbanásszerű fejlődése elvezett a modern génsebészetig, az ún. ,,genetic engineering”-ig. A biotechnológia fejlődésének eredményeként egy adott növényfajta termesztésének gazdaságossága szempontjából lényeges tulajdonságot meghatározó gének horizontálisan is átvihetők az egyik élő szervezetből a másikba. A géntechnológiai módosítás olyan eljárás, amelynek során egy gént, vagy annak bármely izolált részét kiemelik a sejtből és átültetik egy másik sejtbe vagy szintetikus géneket vagy génszakaszokat visznek be valamely természetes ∗

DR. SZABÓ ÁGNES PhD-hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 1

Az UPOV Egyezmény megalkotását az 1957-ben Párizsban megtartott Diplomáciai Konferencián határozták el az alapító tagállamok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság. Az Unió az egyes Szerződő felek területén, az illető állam jogszabályaival összhangban, a céljai eléréséhez és a feladatai elvégzéséhez szükséges jogképességgel rendelkezik. Az Unió és állandó szerveinek székhelye Genf.

570

Szabó Ágnes

szervezetbe. A géntechnológiai módosítás következtében a befogadó fajta génállománya megváltozik. Transzgénikus növényeknek nevezzük azokat a növényeket, amelyek sejtmagjába géntechnológiával idegen gént juttatnak. A transzgén integrálódik és öröklődik. A géntechnológiai módszerekkel előállított genetikailag módosított növényfajták megjelenése a kutatók, nemesítők és a vetőmag előállítással foglalkozó szakemberek számára új távlatokat nyitott. Az informatikához hasonlóan a biotechnológia fejlődése a jog fejlődése szempontjából is kihívást jelent mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás szempontjából. „Az információs technika és a biotechnológia tesztelte leginkább a szabadalmi jog határait.2” A költséges biotechnológiai eljárásokkal létrehozott eredmények jogi oltalma iránti igény kikényszerítette a nemzetközi jogi szabályok változását. A biotechnológiai találmányok megjelenése a szabadalmi jog és a növényfajta-oltalom szabályozásának területén is új szabályokat igényelt. 2004-ben már több mint 81 millió hektáron termesztettek géntechnológiai úton előállított növényeket, amelyek 90%-a négy növényfaj (gyapot, kukorica, szója, repce) volt. A kereskedelmi célú termesztés főleg az USA-ban, Kanadában, Kínában, Indiában, Brazíliában, Argentínában és a Dél-Afrikai Köztársaságban elterjedt. A biotechnológiai módszerek azonban nemcsak a növénynemesítés szempontjából, hanem a gyógyszeripar, a kozmetikai ipar és az élelmiszeripar szempontjából is jelentősek. A növényfajták oltalmának kérdésköre egy olyan interdiszciplináris terület, amelyben a természettudományok találkoznak a jogtudományokkal, a szellemi tulajdonvédelem jogával, az agrárjoggal. A következő táblázat szemléleti a géntechnológiai eljárással létrehozott termékek alkalmazási területeit és oltalmi formáit:

2

BOBROVSZKY Jenő, A szellemi tulajdon néhány dilemmájáról a körte és a sajt között = Liber Amicorum Studia Gy. Boyta dedicata (Ünnepi dolgozatok Boyta György tiszteletére).

A növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény…

Tudomány

Alkalmazási terület

Termék

Géntechnológia – növekedés, fejlődés módosítása – anyagcsere módosítása – rezisztencia kialakítása – ipari alapanyagok termeltetése

Vegyipar Orvostudomány Gyógyszeripar Élelmiszeripar Mezőgazdaság

Enzimek Inzulin Interferon Protein Rezisztencia képesség

Növénynemesítés

Mezőgazdaság

Növényfajta

571

Oltalom Szabadalom

Növényfajtaoltalom

A nemesítőket már a XX. század elejétől kezdődően foglalkoztatta az új fajtáik szabadalmi oltalmazásának kérdése. Először az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi törvénye tette lehetővé a vegetatív szaporítóanyagok szabadalmi oltalmát (1930), majd ugyanebben az évben Európában először Németországban dolgozták ki az új növényfajták speciális oltalmának szabályait. Ez a törvénytervezet azonban nem lépett hatályba akkor. A növényfajták oltalma szempontjából meghatározó nemzetközi szerződések és európai uniós jogi aktusok és hazai jogszabályok áttekintését az 1. mellékletben lévő táblázat szemlélteti. Az új növényfajták hazánkban 1969-től kezdődően szabadalmi oltalomban, majd 2003-tól kezdődően sui generis növényfajta-oltalomban, az Európai Unió tagállamaiban 1995-től kezdődően közösségi növényfajta-oltalomban részesíthetők. I. A növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (UPOV) Az UPOV Egyezmény célja egy hatékony növényfajta-oltalmi rendszer létrehozása és támogatása, amely elősegíti a mezőgazdaság, illetve a társadalom javát szolgáló új növényfajták nemesítését, valamint lehetővé teszi, hogy a tagállamok az új növényfajták nemesítőit elismerjék és részükre az oltalommal védett növényfajták esetében egy kizárólagos jogot biztosítsanak. Az UPOV Egyezmény tagállamai e kötelezettség teljesítésének érdekében olyan jogszabályokat alkottak, amelyek alapján egyre több növényfaj esetében tették lehetővé a nö-

572

Szabó Ágnes

vényfajták oltalmát. A tagállamok fokozatosan terjesztették ki az oltalomban részesíthető növényfajok körét.3 1. Az UPOV Egyezmény tagállamai Az UPOV Egyezményt, annak létrehozásakor, az 1961. évi Diplomáciai Konferencián Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság írta alá. Ezt követően az aláírásra rendelkezésre álló időben még Dánia, az Egyesült Királyság és Svájc is aláírta. Magyarország 1983. évi csatlakozásakor az UPOV Egyezménynek 16 tagállama volt. Az UPOV Egyezményhez az egykori szocialista országok közül csak Lengyelország csatlakozott a rendszerváltozást megelőzően 1989. március 1-jén. Több állam csatlakozására az 1991. évi diplomáciai konferenciát követően 1993 és 1994 között, majd 2000 után került sor. Az UPOV Egyezménynek jelenleg 69 tagállama van. Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság az UPOV 1991. évi szövegéhez csatlakozott és 69. tagállamként 2011. május 4-én vált az UPOV tagállamává. Az egyes tagállamok csatlakozásának időpontját, valamint annak megjelölését, hogy az adott tagállam az UPOV Egyezmény melyik szövegének a részese a 2. melléklet tartalmazza. Az UPOV Egyezmény több tagállama jelentős mezőgazdasággal rendelkezik, míg számos tagállam a fejlődő országok közül került ki. A 69 tagállam többségében a növényfajta-oltalom iránti kérelmek elbírálása a mezőgazdasági minisztériumokhoz vagy annak irányítása alá tartozó szervezethez, illetve önálló fajtaoltalmi hivatalhoz tartozik. Csak néhány tagállam esetében tartozik a növényfajta-oltalom a szellemi tulajdon hivatalának hatáskörébe. Ausztrália az egyetlen tagállam, amely 2004-ben megváltoztatta a hatáskört és a növényfajta-oltalom a Mezőgazdasági Minisztériumtól az ausztrál Szellemi Tulajdon Hivatalhoz került. 2. Az UPOV tevékenysége Az UPOV Egyezmény elősegíti a tagállamok együttműködését és a fajtaoltalom bevezetését az Unión kívüli országokban. Egy egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakulásához vezetett az a tény, hogy az UPOV Egyezmény a fajtaoltalom 3

Hazánk az UPOV Egyezmény 1978. évi szövegéhez 1983. március 16-án csatlakozott és a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával tett nyilatkozat értelmében az UPOV Egyezményt valamennyi növénytani nemzettségre és fajra alkalmazza. az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény kihirdetéséről szóló 1983. évi 14. törvényerejű rendelet, valamint az új növényfajták oltalmára 1961. december 2-án létesült, Genfben 1972. november 10-én, 1978. október 23-án és 1991. március 19-én felülvizsgált nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 2002. évi LI. törvény.


573

alapfogalmait egységesítette és a csatlakozó államok részére előírta a jogszabályaik megfelelő módosítását. Ez nemcsak a nemesítők részére volt előnyös, hanem megkönnyítette a tagállamok fajtaoltalmi hivatalainak az együttműködését is. A tagállamok munkáját az UPOV Egyezmény Irodája által elkészített ajánlások, mintaegyezmények, egységes formanyomtatványok és vizsgálati irányelvek segítik. Az UPOV Egyezmény értelmében az egyes tagállamok kötelesek megtenni az UPOV Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazáshoz szükséges intézkedéseket. E szerint a tagállamoknak megfelelő védelmében kell részesíteniük az új növényfajtákat, létre kell hozniuk egy fajtaoltalommal foglalkozó hivatalt, vagy egy már létező hivatalt kell ezzel a feladattal megbízniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a növényfajták védelmére vonatkozó bejelentések és közlemények, valamint a megadott oltalmak közzétételéről. 3. Az UPOV Egyezmény szervei Az UPOV Egyezménynek két állandó szerve van a Tanács és az Iroda. A Tanács a tagállamok képviselőiből áll és hatáskörébe tartozik többek között a szervezet igazgatási és pénzügyi rendjének, valamint a szervezet tevékenységének meghatározása és az arról szóló beszámoló megvitatása, az egyes intézkedések felülvizsgálata, az UPOV Egyezmény módosításának előkészítése, továbbá a szervezet munkáját szolgáló határozatok kiadása. Az UPOV Egyezmény Irodájának feladatait a Tanács határozza meg. Az Iroda ellátja a nemzetközi együttműködéshez szükséges technikai és adminisztratív munkákat. Az Iroda összegyűjti a tagállamok jogszabályait és rendszeresen tájékoztatja a tagállamokat a Szervezet tevékenységéről. Az UPOV Egyezmény Technikai Bizottságának munkacsoportjai az egyes növényfajok fajtakísérleteihez szükséges vizsgálati irányelveket és a vizsgálati módszereket dolgozzák ki. A Technikai Bizottságnak hat technikai munkacsoportja van: a gyümölcsfajták, a dísznövények és erdészeti növényfajták, a zöldségfélék, a szántóföldi növények vizsgálati irányelveivel, valamit az automatizálás és a számítógépes adatfeldolgozás programjának kidolgozásával, továbbá biokémiával és molekuláris technikával foglalkozó munkacsoport. Az egyes munkacsoportok által kidolgozott vizsgálati irányelvek alapján a tagállamok egységesített alapelvek szerint folytathatják le a fajtakísérleti vizsgálatokat. Az egyes növényfajok DUS vizsgálatára vonatkozóan kidolgozott irányelvek száma évről évre emelkedett.4 4

Az irányelvek száma: 1985-ben 20, 1991-ben közel 60, 1998-ban 120, 2004-ben 220. A Közösségi Növényfajta- hivatal is átvette ezeket a vizsgálati irányelveket.

574

Szabó Ágnes

Az UPOV Egyezmény Igazgatási és Jogi Bizottsága kialakította a fajtaoltalom iránti bejelentések, a fajtakísérletek, valamint a fajtaoltalom megadásának összehangolt jogi szabályozását. Az Igazgatási és Jogi Bizottság egyes ülésein rendszeresen foglalkozik a növénynemesítés során felmerülő jogi problémák elemzésével. E témák közé tartoznak többek között a következők: a farmer privilégium (a nemesített növényfajták saját célra való felhasználása fajtahasználati díj fizetése nélkül), a biotechnológiával nemesített tulajdonságok szabadalmazhatóságának lehetősége, a DUS vizsgálatokkal kapcsolatos jogi kérdések. 4. Az UPOV Egyezmény módosításai Az UPOV Egyezmény 1961. évi szövege többször módosult: 1971-ben, 1978ban 1991-ben. Az UPOV Egyezmény szövegét felülvizsgálta az 1972 novemberében megtartott Diplomáciai Konferencia, amelyen a tagállamok hozzájárulásait meghatározó kiegészítő szabályt fogadtak el, amely 1977. február 11-én lépett hatályba. A tagállamok pénzbeli hozzájárulásainak mértékét öt osztályba (I. osztály 5 egység, II. osztály 4 egység, III. osztály 3 egység, IV. osztály 2 egység, V. osztály 1 egység) sorolja ez az új szabály és lehetőség van fél egységnek megfelelő hozzájárulás fizetésére is. Minden tagállam az osztályba sorolásának megfelelő mértékű hozzájárulást köteles fizetni. Az UPOV Egyezmény módosított szövegét az 1978 októberében megtartott Diplomáciai Konferencia fogadta el és 1981. november 8-án lépett hatályba. Ezt a módosítást többéves előkészítő munka előzte meg. A módosítás többek között a) pontosította az elsőbbségi szabályokat, mivel korábban lehetőség volt arra, hogy egy nemesítő egy még nem teljesen kész fajtát csak bejelentett az egyik tagállamban és a másikban elsőbbséget igényelt erre a bejelentésre – a kiegészítés lehetővé teszi, hogy az a tagállam, amelyben az elsőbbséget igényelték meghatározott időn belül kiegészítő dokumentumokat és a szükséges szaporítóanyag benyújtását kérje, ha az elsőbbséget megalapozó bejelentést elutasították, vagy visszavonták, b) az USA szabályzására figyelemmel megváltoztatta a tagállamok fennálló jogának védelméről szóló 37. cikket, így lehetővé tette a kettős oltalom tilalmát szabályozó 2. cikk 1 bekezdése alóli kivételt, ha az adott tagállam az 1978. évi szöveg aláírására nyitva álló idő alatt bejelentést tesz az ENSZ Főtitkárához, hogy ugyanazon nemzettség vagy faj vonatkozásában fenntartja a különböző oltalmi formákat, c) pontosította a fajtavizsgálat szabályait.


575

5. Az UPOV Egyezmény 1991. évi módosítása A növénynemesítés területén bekövetkezett technikai fejlődés, a biotechnológia térhódítása szükségessé tette az Egyezmény átdolgozását. Az UPOV Egyezmény módosított szövegét az 1991 márciusában Genfben megrendezett Diplomáciai Konferencia fogadta el. A tagállamoknak az UPOV Egyezmény 1991-ben elfogadott szövegének hatályba lépésétől számított 5 éven belül valamennyi növényfaj esetében lehetővé kell tenniük a fajtaoltalmat. Az UPOV Egyezményhez csatlakozó új tagállamoknak a csatlakozás időpontjában legalább 15 növényfaj, a csatlakozástól számított 10 éven belül pedig valamennyi növényfaj fajtaoltalmát lehetővé kell tenniük. II. A növényfajta-oltalom szabályai az UPOV Egyezményben Az UPOV Egyezmény meghatározta a fajtaoltalom megadásának feltételeit, a megadásra irányuló eljárást, a fajtanévre vonatkozó szabályokat, a nemesítők jogait. 1. A növényfajta-oltalom megadásának feltételei Az UPOV Egyezmény szerinti növényfajta-oltalom tárgya: a növényfajta. Az UPOV Egyezmény az új növényfajtákra vonatkozóan, a biológiai sajátosságokat figyelembe véve az ipari találmányok szabadalmi oltalmától eltérő szabályokat állapított meg az oltalom feltételeként. A két oltalmi forma feltételeinek összehasonlítását a következő táblázat mutatja be. Az oltalom feltételei Szabadalom: Ipari találmány Növényfajta-oltalom: Növényfajta – Új – Feltalálói tevékenységen alapul – Iparilag alkalmazható

5

Az UPOV Egyezmény 6. és 13. cikke.

– Új – Megkülönböztethető (distincness) – Egyöntetű (uniformity) – Állandó (stability) – Fajtanév5

576

Szabó Ágnes

Az új növényfajta megkülönböztethetőségét, egyöntetűségét és állandóságát fajtakísérletekben kell vizsgálni. Az UPOV Egyezmény lehetővé teszi, hogy a tagállamok külön megállapodás alapján felhasználják egymás fajtakísérleti vizsgálatainak az eredményét. Az UPOV Egyezmény alapján kialakult a növényfajták megkülönböztethetősége, egyneműsége és állandósága vizsgálatának (az ún. DUS vizsgálatoknak) az összehangolt rendszere. A tagállamok által megkötött megállapodások csökkentették a fajtavizsgálatok költségeit is. A kialakult együttműködés ösztönzi a tagállamokban a nemesítés fejlesztését és az értékes új növényfajták termesztését. Az 1991. évi módosítást megelőzően az UPOV Egyezmény egyik lényeges szabálya az ún. „kettős oltalom tilalma” volt. Az UPOV Egyezmény 1978. évi szövege 2. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az a tagállam, amelynek hazai jogszabályai a nemesítői jogot mind a sajátos oltalmi forma, mind a szabadalom megadásával elismerik, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra csak az egyiket írhatja elő. A „kettős oltalom tilalmának” elve egy alapvető kérdés a növényfajta-oltalom és a szabadalom közötti viszony szempontjából. A biotechnológia fejlődése azonban szétfeszíti „a kettős oltalom tilalmának” elvét és a 10 évig tartó, hosszas jogi viták után ez az elv az UPOV Egyezmény 1991. évi szövegébe már nem is kerül bele. 2. A növényfajta-oltalom tartalma Az UPOV Egyezmény 1991-ben elfogadott új szövege – több lényeges változás mellett – bővíti a nemesítők jogait, a fajtaoltalom terjedelmét. Az új rendelkezések értelmében a nemesítő kizárólagos hasznosítási joga nemcsak a vetőmagra, szaporító anyagra és a szaporítóanyagként felhasználható növényi részekre terjed ki. A nemesítő kiterjesztheti jogát a termésre, ideértve az egész növényeket és növényi részeket is abban az esetben, ha nem volt alkalma jogait a szaporítóanyag tekintetében érvényesíteni. Amennyiben a nemesítő akadályozva volt a jogérvényesítésben a termés vonatkozásában, akkor az oltalom érvényesíthető a termésből jogosulatlanul készült termék után is feltéve, ha ezt a szerződő államok törvényhozása előírja. Ezeket a szabályokat alkalmazni kell az ún. lényegében származtatott fajtákra is. A lényegében származtatott fajtának világosan megkülönböztethetőnek kell lennie a kiindulási fajtától. Abban az esetben, ha a lényegében származtatott fajta és a védett fajta között nincs pontos megkülönböztethetőség, akkor a kiindulási fajta nemesítője szerez oltalmat az abból levezetett növényfajtára is. Az alábbi táblázat szemlélteti az oltalom tartalmának bővülését az UPOV Egyezmény 1991. évi szövege szerint:


577

Az oltalom tartalma az UPOV Egyezmény 1961. és 1978. évi szövege alapján Az oltalommal védett növényfajta vetőmagját, szaporítóanyagát csak a nemesítő hozzájárulásával lehet kereskedelmi forgalomba hozatal céljára a) előállítani, b) eladásra felkínálni, c) forgalomba hozni.

1991. évi szövege alapján A növényfajta-oltalom jogosultja a kizárólagos hasznosítási joga alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül az oltalom alatt álló növényfajta szaporítóanyagát a) előállítja, vagy újból előállítja (többszörözi), b) szaporítás céljából előkészíti c) forgalomba hozatalra ajánlja, d) forgalomba hozza, e) az országból kiviszi, f) az országba behozza, az a)–f) pontokban említett bármelyik cselekmény céljából raktáron tart. A növényfajta-oltalom jogosultjának kizárólagos hasznosítási joga kiterjed a) az oltalom alatt álló fajta szaporítóanyagának jogosulatlan felhasználásából származó terményre, illetve, b) az ilyen terményből közvetlenül, a termény jogosulatlan felhasználásával előállított termékre is, ha a jogosultnak nem volt megfelelő lehetősége arra, hogy az említett szaporítóanyaggal, illetve terménnyel kapcsolatban jogait gyakorolja. A növényfajta-oltalom jogosultjának kizárólagos hasznosítási joga kiterjed az olyan fajtákra is, amely a) lényegében az oltalom alatt álló fajtából származik, ha az oltalom alatt álló fajta önmagában nem lényegében származtatott fajta, b) határozottan nem megkülönböztethető – az oltalom alatt álló fajtától, c) előállítása az oltalom alatt álló fajta ismételt felhasználást igényli.

578

Szabó Ágnes

Az oltalom korlátait jelenti a nemesítői kedvezmény és a mezőgazdasági mentesség (ún. farmer privilégium). 3. Mezőgazdasági mentesség – saját célú vetőmag-felhasználás A mezőgazdasági mentesség, más néven a saját célú vetőmag felhasználás (Farm-save-seed) kérdésének szabályozása a mezőgazdasági termelés szempontjából egy alapvető kérdés. Az UPOV Egyezmény 1991. évi szövege 15. cikkének (2) bekezdése szerint a szerződő tagállamok a nemesítő jogos érdekeit figyelembe véve, ésszerű keretek között bármely fajta vonatkozásában lehetővé tehetik a saját üzemben előállított vetőmag saját célra való felhasználásának lehetőségét. Míg az UPOV Egyezmény 1991. évi szövege a tagállamokra bízta a saját célú vetőmag-felhasználás körének szabályozását, addig a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK rendelet a kérdés agrárpolitikai jelentőségére figyelemmel egy részletes feltételrendszert6 dolgozott ki. A közösségi növényfajta-oltalmi szabályok a licencdíj fizetés nélküli felhasználás, illetve a licencdíj kedvezőbb számításával való felhasználás lehetőségét mennyiségi, illetve az adott gazdaság méretéhez igazodó további feltételekhez kötik. Ezek a szabályok csak a nemesítő jogos érdekeit nem sértő mértékig teszik lehetővé a saját célú felhasználást. A közösségi rendelet előírja, hogy kizárólag a jogosultak felelőssége figyelemmel kísérni e rendelkezések betartását. 4. A nemesítői kedvezmény A növényfajta-oltalom és a szabadalmi oltalom elhatárolása szempontjából lényeges kérdés a nemesítői kedvezmény. A nemesítői kedvezmény jogintézménye teszi lehetővé, hogy egy növényfajta-oltalom alatt álló növényfajta felhasználható a jogosult engedélye nélkül kutatási célra, illetve kiinduló alapanyagként új növényfajta előállítására. Erre nincs lehetőség a szabadalmi oltalom esetében. Ugyanakkor az UPOV egyezmény 1991. évi szövegében új jogintézményként szabályozott lényegében származtatott fajta már az egyezményben meghatározott esetekben jogot biztosít a kiindulási fajta nemesítőjének, ha az előállított új 6

A közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK rendelet 14. cikkében meghatározott növényfajoknak (takarmánynövények, gabonafélék, burgonya, olaj és rostnövények) felsorolt növényfajai esetében lehetséges a növényfajta-oltalom alatt álló növényfajta szaporítóanyagának a saját gazdaságban való felhasználása. Ez a szabály csak 21 növényfaj (Portugália esetében 22 növényfaj) esetében teszi lehetővé a saját célú felhasználást a hibrid és a szintetikus fajták kivételével.


579

fajta határozottan nem különböztethető meg az oltalom alatt álló fajtától vagy annak előállítása az oltalom alatt álló fajta ismételt felhasználását igényli. 5. Az oltalom időtartama Az UPOV Egyezmény 1991. évi szövege hosszabb oltalmi időtartamot állapított meg, mint az 1961. évi szöveg Az oltalom időtartamát a megadástól és nem a bejelentéstől kell számítani, mivel az új növényfajta megkülönböztethetőségének, egyneműségének és állandóságának fajtakitermesztéssel való vizsgálata több évet vesz igénybe. A fajtaleírásban megjelölt tulajdonságok vizsgálatát több generáción keresztül kell vizsgálni az adott fajára vonatkozó vizsgálati irányelveknek megfelelően. Az oltalom időtartamának összehasonlítását a következő táblázat szemlélteti.

Növény

Szőlők, fák esetében Egyéb növények esetében

A növényfajta-oltalom időtartama a megadástól számítva Az UPOV Egyezmény 1961. évi szövege szerint nem rövidebb, mint 18 év nem rövidebb, mint 15 év

Az UPOV Egyezmény 1991. évi szövege szerint nem rövidebb, mint 25 év nem rövidebb, mint 20 év

II. A növényfajta-oltalommal kapcsolatos nemzetközi egyezmények és európai úniós jogi aktusok 1. Az Európai Szabadalmi Egyezmény Az UPOV Egyezmény 1961. évi megkötése megelőzte a Szellemi Tulajdon Világ Szervezetének (WIPO) 1970. évi létrehozását és az 1973-ban megkötött Európai Szabadalmi Egyezményt is. Így az UPOV Egyezmény meghatározta a növényfajták jogi oltalomnak a kereteit, amelyre a későbbi jogfejlődés során már tekintettel kellett lenni. A növényfajta-oltalmat érintő nemzetközi szabályok között említést kell tenni az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-én aláírt Mün-

580

Szabó Ágnes

cheni Egyezmény az (Európai Szabadalmi Egyezmény)7 vonatkozó rendelkezéseiről is. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 53. cikkének b) pontja értelmében nem részesülhet európai szabadalmi oltalomban a növény- vagy állatfajta, valamint a növények vagy állatok előállítására szolgáló lényegében biológiai eljárás. Ez a rendelkezés a mikrobiológiai eljárásokra és az ilyen eljárásokkal előállított termékekre nem alkalmazható. 2. A TRIPS Megállapodás A növényfajta-oltalmat érintő nemzetközi egyezmények sorában jelentős állomás az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 1/C mellékletében foglalt a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló Megállapodás (Agreement on Trade-Related Aspects on Intellectual Property Rights), az ún. TRIPS – Megállapodás. Ez a Megállapodás valamennyi iparjogvédelmi oltalmi formában és a szerzői jog területén meghatározza azokat a minimum követelményeket, amelyeket a tagállamoknak a saját nemzeti jogalkotásuk során érvényesíteniük kell. A TRIPS Megállapodás erőssége, hogy annak megsértése esetén a WTO vitarendezési szabályait8 kell alkalmazni. A növényfajták oltalma szempontjából a TRIPS Megállapodás 27. cikkének 3. bekezdésében foglaltaknak van jelentősége. E bekezdés értelmében „a Tagok kizárhatják a szabadalmi oltalomból: 7

A Magyar Köztársaság 2002-ben csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. A vitarendezési eljárás főbb szabályai: A WTO vitarendezési eljárásának tárgya csak a tagállamok között kormányszinten felmerülő jogviták lehetnek. A vitarendezési eljárás a WTO-hoz benyújtott tagállami kifogás (panasz) alapján indul meg. A WTO Vitarendezési Testülete folytatja le a vitarendezési eljárást Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 2. mellékletében foglaltak szerint. A WTO Általános Tanácsa a Vitarendezési Testület, amely létrehozza a három szakértőből álló ún. Panelt az adott vita kivizsgálása és a javaslattétel érdekében. A vitarendezési eljárás három fő része: a) a felek közötti konzultáció, b) a Vitarendezési Testület, illetve a Fellebbviteli testület döntése, c) a döntés végrehajtása, ideértve a kényszerintézkedéseket is, ha a vesztes fél nem hajtja végre a döntést. A Vitarendezési Testület, illetve a Fellebbviteli testület döntése kötelező a felekre. A felek közötti vita kétféleképpen oldódhat meg: a felek a kétoldalú konzultációk során egy kölcsönösen elfogadott megoldást találnak, vagy végrehajtják a Vitarendezési Testület, illetve a Fellebbviteli testület döntését. 8


581

a) az emberek vagy állatok kezelésére szolgáló diagnosztikai, gyógyászati és sebészeti eljárásokat; b) azokat a növényeket és állatokat, amelyek nem mikroorganizmusok és a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat, melyek eltérnek a nem-biológiai és mikrobiológiai eljárásoktól.” A TRIPS Megállapodás 27. cikke 3. bekezdésének b) pontja szerint a növényfajták oltalmát szabadalommal, vagy hatékony sui generis rendszerrel, vagy ezek bármely kombinációjával kell biztosítani. A TRIPS Megállapodásnak ez a rendelkezése erősíti az UPOV Egyezményt. A TRIPS Megállapodásnak az Európai Közösségek is részese. 3. A közösségi növényfajta-oltalom Az UPOV Egyezmény 1991. évi módosított szövege alapján szabályozza a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet a közösségi növényfajta-oltalmat, amely egységes oltalmat jelent az Európai Unió valamennyi tagállamában. A közösségi növényfajta-oltalmat csak egységesen lehet megadni, átruházni és megszüntetni. Az UPOV Egyezmény Európai Unión kívüli tagállamainak állampolgárai is jogosultak a közösségi növényfajta-oltalom iránti igény benyújtására. 4. Közösségi irányelv a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról A biotechnológiai fejlődésével kapcsolatos nagy kockázattal járó, jelentős öszszegű befektetést igénylő kutatás és fejlesztés9 megfelelő jogi oltalom iránti igényét tükrözi a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról szóló, 1998. július 6ai, 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a biológiai anyagok szabadalmazhatósága alapvető szabályainak meghatározásával írja elő a tagállamok jogalkotási kötelezettségét. Az irányelv értelmében a növényfajták, valamint az állatfajták, valamint a növények és az állatok nemesítésére vonatkozó biológiai eljárások nem szabadalmazhatók. Az irányelv azonban lehetővé teszi az olyan „növényi és állati tárgyú” találmány szabadalmazását, amely esetében a találmány tárgya gyakorlatilag nem egy adott növényfaj, vagy állatfaj. Az irányelv alapján biológiai anyagnak minősül minden olyan anyag, amely genetikai információt tartalmaz, önmagát képes reprodukálni vagy egy biológiai rendszerben reprodukálható. 9

A 98/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv preambulumának (2) bekezdése.

582

Szabó Ágnes

Az irányelv meghatározta az oltalom terjedelmét, valamint a szabadalomfüggőség esetére vonatkozó kényszerhasznosítás szabályait is. III. Biotechnológia a növénynemesítésben 1. A biológiai sokféleség megőrzése A növényfajta-oltalom és a biotechnológiai növénynemesítési módszerek szabályozásával kapcsolatban említést kell tenni az 1995. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett Biológiai Sokféleség Egyezményről. A biológiai sokféleség megőrzése, illetve hasznosítása a XXI. század legbonyolultabb politikai, gazdasági és tudományos kérdése. Ez a komplex kérdéskör a genetikai erőforrásokban gazdag, azokat szolgáltató fejlődő országok és a genetikai erőforrásokban szegény, de azokat hasznosító fejlett országok közötti kapcsolatot testesíti meg. A genetikai erőforrások hasznosításának jelentőségét jól szemlélteti, hogy a fejlett országokban használt gyógyszerek 25%-a növényi eredetű és az azok eladásából származó bevétel 2000-ben meghaladta a 30 billió eurót. A biológiai sokféleség a különböző, bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot, a szárazföldi, tengeri és más ökológiai rendszerek (növény-, állat és mikroorganizmus közösségek, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus, funkcionális egységben való együttese), a fajokon belüli és az azok közötti, valamint az ökológiai rendszerek közötti sokféleséget jelenti. 1992. június 13-án Rio de Janeiro-ban írták alá a Biológiai Sokféleség”10 Egyezményt. Az egyezmény célja a biológiai sokféleség megőrzése, a genetikai erőforrások használatából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférés biztosítása, a vonatkozó technológiai hozzáférhetőségének és átadásának lehetővé tétele, valamint a megfelelő anyagi források biztosítása. A nemzetközi egyezmények sorában a Biológiai Sokféleség Egyezmény az első egyezmény, amely etikai kérdésekkel is foglalkozik. A Biológiai Sokféleség Egyezmény több rendelkezésének van szellemi tulajdonvédelmi összefüggése. Az Egyezmény 8. cikkének j) pontja értelmében minden részes állam a nemzeti jogalkotásában figyelembe veszi, megőrzi és fenntartja a hagyományos életmódot megtestesítő bennszülött és helyi közössé10

Az egyezményt az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki. A Magyar Köztársaság a megerősítő okiratot 1994. február 24-én helyezte letétbe az ENSZ Főtitkáránál. Az egyezmény 1993. december 29-én lépett hatályba. Az Egyezménynek jelenleg 193 tagállama van.


583

geknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása szempontjából fontos ismereteit, újításait és módszereit, továbbá elősegíti azok szélesebb körű alkalmazását a hagyományos tudással rendelkező bennszülött és helyi közösségek bevonásával és jóváhagyásával, valamint ösztönzi a hagyományos tudás hasznosításából eredő haszon egyenlő elosztását.11 A Biológiai Sokféleség Egyezmény 15. cikke rendelkezik a genetikai erőforrások hozzáférhetőségéről, amelyről való rendelkezés a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik. A genetikai erőforrásokat adó államnak előzetesen hozzá kell járulnia a hozzáféréshez. Ehhez kapcsolódóan szabályozza az egyezmény 16. cikke a technológia átadását. Az egyezmény értelmében a technológiai magában foglalja a biotechnológiát. A molekuláris biológia fejlődésével a növénynemesítésben lehetővé vált génsebészeti módszerekkel új tulajdonságok kialakítása. A biotechnológia elterjedésével új jogi fogalmak „hagyományos tudás”, „biokalózkodás” alakultak ki. A hagyományos tudás (traditional knowledge, TK) a bennszülött lakosság hagyományos gyógyászati tudása.12 A biokalózkodás a hagyományos közösségek, illetve a tőlük származó biológiai anyagnak a jogosulatlan használata vagy a hagyományos tudáson alapuló ismert termékek gyártásának és használatának a monopolizációja. 2. A hagyományos tudás hasznosítása és védelme A genetikai erőforrások és az azokhoz kapcsolódó hagyományos tudás hasznosítása az a pont, amely összeköti a szellemi tulajdonvédelmet a biológiai sokféleség egyezménnyel. A biotechnológiai módszerrel előállított új növényfajták oltalmához is kapcsolódik a fejlődő országok részéről felmerülő ún. hagyományos tudás védelmének a kérdése. A genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization, WIPO) már tíz éve foglalkozik a hagyományos tudás és folklór, valamint a genetikai erőforrások szellemi tulajdonvédelmi összefüggéseivel. Az e célból létrehozott Kormányközi Bizottság a

11

A hagyományos tudás hasznosításáról és védelméről a Biológiai Sokféleség Egyezmény számos részes állama alkotott törvényt, illetve rendeletet: Bhutan Bolívia, Brazília, Ecuador, Costa Rica, Etiópia, Kirgiz Köztársaság, Panama, Peru, Fülöp Szigetek, Thaiföld, Kína, India, Svájc, Portugália, Olaszország. Az Afrikai Unió Szervezete minta törvényt készített a helyi közösségek, farmerek és növénynemesítők jogainak védelméről, valamit a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről. Az Európai Unió irányelvet alkotott a hagyományos növényi gyógyszerekről (2004/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv). 12 Lásd a Biológiai Sokféleség Egyezmény 8. cikkének j) pontját.

584

Szabó Ágnes

bennszülött és helyi közösségek képviselőinek bevonásával az elmúlt években többször ülésezett. A WIPO keretében a Kormányközi Bizottság a következő kérdések elemzésével és megoldásával foglalkozik: a) a hagyományos tudás fogalma, amelyre az oltalom kiterjed, b) ki lesz az oltalomban részesített hagyományos tudás jogosultja és ki részesedik az oltalomból, c) mi lesz a szellemi tulajdonvédelmi oltalom tartalma, (gazdasági jogok, személyi jogok), d) legyen-e kivétel, illetve korlátozás az oltalomban, e) mennyi ideig tartson az oltalom, f) a meglévő oltalmi formák alkalmazhatósága, melyek a hiányzó területek, g) a jogsértés esetén alkalmazható szankciók, h) mely kérdéseket kell nemzetközi, illetve nemzeti szinten szabályozni, i) hogyan kell kezelni a külföldi jogosultakat, illetve a haszonból részesedőket. A Kormányközi Bizottság rendszeresen ülésezik. A Szellemi Tulajdon Világszervezete egy sui generis oltalmi formát tervez létrehozni a hagyomány tudás oltalmára. A felsorolt kérdések szemléltetik, hogy milyen komplex, több jogterületet átfogó kérdéskört kell rendezni. A WTO keretében is folynak a tárgyalások a hagyományos tudással kapcsolatban. A WTO elemző tanulmányt készített a biokalózkodásról. 3. Nagoya jegyzőkönyv 2010 októberében Japánban, Nagoyában rendezték meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes államainak 10. konferenciáját (COP10). Ez a konferencia több, mint 10 éve tartó tárgyalások után 2010. október 29-én elfogadta a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagoya Jegyzőkönyvet. A Jegyzőkönyv 2011. február 2-a és 2012. február 1-je között írható alá New-York-ban az ENSZ-ben. A Jegyzőkönyv az azt követő 90. napon lép hatályba, hogy az ötvenedik részes állam vagy regionális gazdasági szervezet letétbe helyezte a megerősítésről, az elfogadásról, a jóváhagyásról vagy csatlakozás-


585

ról szóló okiratot. A Magyar Köztársaság, az Európai Unió, valamint több tagállam13 2011. június 23-án írta alá a jegyzőkönyvet. A Nagoya Jegyzőkönyv csak a fejlődő és az iparilag fejlett részes tagállamok közötti nagyfokú kompromisszum eredményeként jöhetett létre. A Jegyzőkönyv megszületése rendkívül jelentős, annak ellenére, hogy a kompromiszszum következtében több helyen enyhültek azok a követelmények, amelyeket a fejlődő országok a genetikai erőforrások hasznosításának feltételeként meg kívántak szabni. A Jegyzőkönyv alapján a genetikai erőforrások hasznosításából, valamint a további alkalmazásokból és kereskedelmi hasznosításból származó hasznot igazságos és méltányos módon meg kell osztani a genetikai erőforrást szolgáltató féllel. A szolgáltató és a felhasználó fél kölcsönösen megállapított feltételekben határozza meg, hogy a felhasználó fél milyen és mekkora mértékű pénzbeli, illetve nem pénzbeli hasznot nyújt a genetikai erőforrást szolgáltató fél részére. A genetikai erőforrást adó és az azt hasznosító ország előzetesen meghatározza a hasznosítás feltételeit, majd ennek alapján a hasznosításhoz egy nemzetközileg azonosítható engedélyre van szükség. A hasznosításnak nyomon követhetőnek és ellenőrizhetőnek kell lennie. A genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztását a genetikai erőforrást nyújtó és azt hasznosító államnak a hasznosításra vonatkozó megállapodásban kell rögzítenie. A Jegyzőkönyv 11. cikke tartalmazza a genetikai erőforrások hasznosításából származó haszonmegosztást. A Jegyzőkönyv melléklete sorolja fel a pénzbeli juttatásokat (pl. licenc díj, kutatás finanszírozás, közös vállalkozás) és a nem pénzbeli juttatásokat (pl. kutatási és fejlesztési eredmények megosztása, együttműködés kutatásifejlesztési programokban, termékfejlesztésben való részvétel). Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Jegyzőkönyv előírásai a biodiverzitásban leggazdagabb, valamint a genetikai erőforrásokat hasznosító iparágakban legfejlettebb országokat érintik legjelentősebb mértékben. A Jegyzőkönyv elfogadott szövege értelmében a részes feleknek megfelelő szabályozási és adminisztratív intézkedéseket kell tenniük a genetikai erőforrások hasznosításának átláthatósága érdekében és ki kell jelölniük egy nemzeti kapcsolattartót és egy vagy több nemzeti hatóságot. A nemzeti kapcsolattartó feladata a genetikai erőforrások hasznosítására vonatkozó tájékoztatás és a Jegyzőkönyv titkárságával való kapcsolattartás.

13

A Nagoya jegyzőkönyvet 2011. június 23-án írta alá Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország és Svédország.

586

Szabó Ágnes

A nemzeti hatóság feladata, hogy a hatályos nemzeti joggal összhangban engedélyezze a genetikai erőforráshoz való hozzáférést és írásban igazolja, hogy a hasznosítás a követelményeknek megfelelően, nemzeti előírásokkal összhangban valósult meg. A nemzeti hatóság feladata az előzetes hozzájárulás és a kölcsönös megegyezési feltételek adminisztratív eljárásáról való tájékoztatás is. 4. Az UPOV Egyezmény és a Biológiai Sokféleség Egyezmény kapcsolódási pontjai A Biológiai Sokféleség Egyezmény következő rendelkezései relevánsak az UPOV Egyezmény szempontjából: – a genetikai erőforrások megőrzése, – a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés, – a növényi genetikai erőforrások származásának feltüntetése, – előzetesen közölt hozzájárulás a genetikai erőforrás használatához – a haszon megosztás, – farmer jogok. Az UPOV Tanácsa 2003 októberében levelet intézett a Biológiai Egyezmény Titkárságához. A levél hangsúlyozta, hogy a genetikai erőforrások fejlesztése és használata és az azokhoz való hozzáférés a növénynemesítés alapvető érdeke. Az UPOV Egyezményben a „nemesítői kedvezmény”elve nem lehet korlátozás tárgya, mivel a növénynemesítés folyamatában szükség van a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre. A növényi genetikai erőforrások származásának feltüntetése az oltalom megadásának a feltétele. A nemesítőnek ki kell töltenie egy kérdőívet, amelyben le kell írni az egész nemesítési folyamatot. A növényfajta-oltalmat meg kell semmisíteni, ha utóbb kiderül, hogy olyan fajta kapott oltalmat, amely nem megkülönböztethető. A Nagoya Jegyzőkönyv megfelelően tartalmazza a genetikai erőforrás jogszerű és etikus használatát igazoló, előzetesen közölt hozzájárulás szabályát. Az UPOV Egyezmény értelmezése szempontjából a haszon megosztás követelménye nem egyeztethető össze a nemesítői kedvezmény jogintézményével, mivel korlátozás jelent. A farmerjog, vagyis a növényfajta saját célra való hasznosítása szempontjából összhangban vannak a különböző nemzetközi egyezmények. Összegezés Az UPOV Egyezmény jelentősége évről évre nő. A növekedés nemcsak az egyezmény földrajzi területi bővülését jelenti. Az UPOV Egyezmény tagállama-


587

iban egyre több növényfaj részesíthető növényfajta-oltalomban. Az UPOV Egyezmény, a TRIPS Megállapodás, a Biológiai Sokféleség Egyezmény valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari genetikai erőforrásokról szóló nemzetközi egyezmény között kiegyensúlyozott kapcsolat van az új növényfajták oltalma, a genetikai erőforrások megőrzése és az azokhoz való hozzáférés, valamint a haszonmegosztás szempontjából. 1. Melléklet A növényfaja-oltalomról szóló, illetve azt érintő nemzetközi megállapodások, Európai Uniós jogi aktusok és hazai jogszabályok áttekintése Nemzetközi szerződések

Európai uniós jogi aktusok

Hazai jogszabályok 1969

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. 1961. UPOV Egyezmény aláírása módosítás 1972, 1978, 1991

1973. Európai Szabadalmi Egyezmény ESZE

1977. Budapesti Szerződés

1983. Csatlakozás az UPOV egyezmény 1978. évi szövegéhez, 2002-ben az 1991. évi szöveghez Kihirdette: az 1983. évi 14. tvr Kihirdette: a 2002. évi LI. tv Csatlakozás 2003. január 1-jén Kihirdette: a 2002. évi L. tv. Az Egyezmény 2000-ben felülvizsgált szövegét a 2007. évi CXXX. tv. hirdeti ki. Kihirdette: az 1981. évi 1. törvényerejű rendelet

1992. Biológiai sokféleségről szóló Egyezmény

Kihirdette: az 1995. évi LXXXI. tv

1994. WTO TRIPS

Kihirdette: az 1998. évi IX. tv

588

Szabó Ágnes

1994. a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló 2100/94/EK rendelet 1995. évi XXXIII.tv. a találmányok szabadalmi oltalmáról 1998 98/44/EK irányelv a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról

2000. a biológiai biztonságról szóló, Nairobiban, 2000. május 24én aláírt Cartagena Jegyzőkönyv 2001. az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló, Rómában, 2001. november 3-án elfogadott nemzetközi Egyezmény

Kihirdette a 2004. évi CIX. tv.

Magyarország csatlakozott: 2004. március 4-én Kihirdette: 358/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet

2002. évi XXXIX.tv. Sui generis növényfajtaoltalom


2010. a Biológiai Biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv felelősségről és jogorvoslatról szóló NagoyaKuala Lumpur Kiegészítő Jegyzőkönyve 2010. Nagoya jegyzőkönyv a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról

589

A Magyar Köztársaság 2011. május 11-én írta alá

A Magyar Köztársaság 2011. június 23-án írta alá

2. Melléklet Az UPOV Egyezmény tagállamai Tagállam Európai államok Alapító tagállamok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság Az aláírásra nyitva álló idő alatt aláírta: Dánia, Egyesült Királyság Svájc Ausztria

Csatlakozás (aláírás) időpontja

1961. december 2.

Az UPOV Egyezmény

1961/1972. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg

1962. november 26. 1998. április 24. 1962. november 26. 1999. január 3. 1962. november 30. 2008. szeptember 1. 1994. július 14. 2004. július 1.

1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg

590

Finnország Írország Norvégia Svédország Spanyolország

Európai Unió Egykori európai szocialista országok Magyarország Albánia Bulgária Horvátország Cseh Köztársaság Lengyelország Románia Szlovák Köztársaság Szlovénia Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság

Az egykori Szovjetunió tagállamai Azerbajdzsán Fehér Oroszország Észtország Grúzia Kirgizisztán Lettország Litvánia

Szabó Ágnes

1993. április 16. 1979. szeptember 27. 1993. szeptember 13. 1971. november 17. 1998. április 24. 1980. május 18. 2007. július 18.

1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg

2005. július 29.

1991. évi szöveg

1983. március 16. 2003. január 1. 2005. október 15. 1998. április 24. 2001. szeptember 1. 1993. január 1. 2002. november 24. 1989. november 11. 2003. augusztus 15 2001. március 16. 1993. január 1. 2009. június 12. 1999. július 29. 2011. május 4.

1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg

2004. december 9. 2003. január 5. 2000. szeptember 24. 2008. november 29. 2000. június 26. 2002. augusztus 30. 2003. december 10.

1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg

1991. évi szöveg 1991. évi szöveg

1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg


Moldovai Köztársaság Orosz Föderáció Ukrajna Üzbegisztán További tagállamok Amerikai Egyesült Államok Argentína Ausztrália Bolívia Brazília Kanada Csíle Dél-Afrika Kína Kolumbia Costa Rica Dominikai Köztársaság Equvador Izland Izrael Japán Jordánia Kenya Koreai Köztársaság Mexiko Marokkó Nicaragua Oman Panama Paraguay Singapore Törökország Trinidad és Tobago

1998. október 28. 1998. április 24. 1995. november 3. 2004. november 14.

1981. november 8. 1999. február 22. 1994. december 25. 1989. március 1. 2000. január 20. 1999. május 21 1999. május 23. 1991. március 4. 1996. január 5. 1977. november 6. 1981. november 8. 1999. április 23. 1996. szeptember 13. 2009. január 12. 2007. január 16. 1997. augusztus 8. 2006. május 3. 1979. december2. 1998. április 24. 1982. szeptember 3. 1998. december 24. 2004. október 24. 1999. május 13. 2002. január 7. 1997. augusztus 9. 2006. október 8. 2001. szeptember 6. 2009. november 22. 1999. május 23. 1997. február 8. 2004. július 30. 2007. november 18. 1998. január 30.


1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg 1978. évi szöveg 1991. évi szöveg 1991. évi szöveg 1978. évi szöveg

591

592

Tunézia Új Zéland Uruguay Vietnam

Szabó Ágnes

2003. augusztus 31. 1981. november 8. 1994. november 13. 2006. december 24.


Irodalomjegyzék 1. BOBROVSZKY Jenő, Iparjogvédelem és csúcstechnika. 2. Graham DUTFIELD, Intellectual Property Rights, Trade and Biodiversity Seeds, Plant Varieties, London Sterling, VA, Eartscan 2000. 3. Rolf JÖRDENS, Progress of plant variety protection based ont he International Convention for the protection of New varieties of Plants (UPOV Convention,) World Patent Information, 27(2005). 4. Bart KIEWIET, The Community Plant Variety Protection System (2008. május 29. előadás Genova forrás: a Közösségi Növényfajta-Hivatal honlapja 5. www.cpvo.eu.int). 6. Bart KIEWIET, Die Rolle des Gemeinschaftliches Sortenamtes, zwischen „good governance” und „better regulation” (forrás: a Közösségi Növényfajta-Hivatal honlapja www.cpvo.eu.int). 7. Bart KIEWIET, Relation between PVP and Patents on Biotechnologie 2003 (forrás: a Közösségi Növényfajta-Hivatal honlapja www.cpvo.eu.int). 8. Peter LANGE, Patentierungsverbot für Pflanzensorten, GRUR International 1996 (Sonderdruck). 9. Peter LANGE, Pflanzenpatente und Sortenschutz friedlicher Koegzistenz, GRUR, 1993. 10. Peter LANGE, Abgeleiteten Pflanzensorten und Abhangigkeit nach dem UPOV Übereinkommen, GRUR International, 1993 (Sonderdruck). 11. Ikechi MGBEOJI, Global Biopiracy Patents, Plants and Indigenous Knowladge. 12. Gert WŰRTENBERGER, Kooji Paul van DER, Marrtin EKWARD, European Community Plant Variety Protection , Oxford University Press. 13. The first Twenty-five years of the International Convention for the Protection of new varieties of plants, Geneva, 1987. 14. Sammlung der Texte des UPOV Übereinkommens und anderer wichtiger Documente der UPOV. 15. Aufzeichnungen über die Diplomatischen Konferenz zur revision des Internationalen Übereinkommens zum Schutz von Pflanzenzüchtungen. 16. UPOV Bericht über die Auswirkungen des Sortenschutzes, UPOV 2006, Genf 1991.


593

Ágnes Szabó Der Internationale Verband zum Schutz von Pflanzenzüchtungen und die internationalen Abkommen im Hinblick auf den Sortenschutz Zusammenfassung Im 2011 wird die 50. Jahreswende des am 2. Dezember 1961 in Paris unterzeichneten Internatinalen Übereinkommens zum Schutz von Pflanzenzüchtungen (im weiteren: UPOV Übereinkommen). Zur Zeit (Juni 2011) bestand der Verband des UPOV Übereinkommens aus 69 Verandsstaaten. Die Züchtung neuer Pflanzesorten, die höhere Ernten, eine verbesserte Qualität und grössere Sicherheit von Wetterungseinflüssen und Krankheiten gewährleisten, spielt eine grosse Rolle in der Landwirtschaft. Die Züchtung der neuen Pflanzensorten kostet viel Geld und Zeit. Deshalb müssen auch die Züchterrechte durch einen Schutz anerkannt werden. Das Hauptziel des UPOV Übereinkommens ist den Schutz von Züchterrechten nach gleichartigen Grundsätzen zu fördern und die Pflanzenzüchter zur Schaffung neuer Pflanzensorten anzureizen. Das UPOV Übereinkommen regelt den Schutz der neuen Pflanzensorten, als eine Form des Schutzes des geistigen Eigentums sui generis, die dem Prozess der Pflanzenzüchtung angepasst ist. Die Schutzvoraussetzungen sind: die Neuheit, die Unterscheidbarkeit, die Homogenität und die Beständigkeit. Auch eine Sortenbezeichnung muss der neuen Sorte gegeben werden. Die Unterscheidbarkeit, die Homogenität und die Beständigkeit der neuen Sorte wird in Anbauprüfungen geprüft. Die Verbandsstaaten müssen als grundlegendes Recht des Züchters einer neuen Pflanzensorte anerkennen, dass seine Zustimmung erforderlich ist für die gewerbsmässige Erzeugung von Vermehrungsmaterial der neuen Pflanzensorten. Das UPOV Übereinkommen war dreimal revidiert (1972, 1978, 1991). Das UPOV Übereinkommen bestimmt, dass die Schutzdauer, darf nicht kürzer sein als 20 Jahre vom Tag der Erteilung des Züchterrechts an. Für Bäume und Rebe darf diese Zeit nicht kürzer sein als 25 Jahre nach dem in 1991 revidierten UPOV Übereinkommen. Die Verbandsstaaten des UPOV Übereinkommen bilden den sogenannaten Internationalen Verband zum Schutz von Pflanzenzüchtungen. Der Verband ist durch die Beiträgen der Verbandsstaaten finanziert Die Organe des Verbands sind der Rat und das Büro. Der Rat besteht aus den Vertretern der Verbandstaaten. Das Büro der UPOV hat seinen Sitz in Genf und bearbeitet die technischen und administrativen Angelegenheiten in enger Zusammenarbeit mit dem Internationalen Büro der Weltorganisation für geistiges Eigentum (WIPO). Ein Technischer Ausschuss und die Technische Arbeitsgruppe für landwirtschaftliche Arten (TWA), die Technische Arbeitsgruppe für Gemüsearten (TWV), die Technische Arbeitsgruppe für Obstarten TWF), die Technische Arbeitsgruppe für Zierpflanzen und forstliche Baumarten (TWO), die Technische Arbeitsgruppe für Automatisierung und Computerprogramme (TWC), die Arbeitsgruppe für biochemische

594

Szabó Ágnes

und molekulare Verfahren und insbesondere für DNS Profilierungsverfahren (BMT) sind in dem Verband tätig, um die technischen Fragen zu harmonisieren. Das UPOV Übereinkomen ist sehr erfolgreich und ermöglicht die effiziente Ausdehnung des Sortenschutzes auf eine möglichts breite Auswahl von Pflanzengattungen und – arten und bietet für die Verbandsstaaten die technische Unterstützung und Zusammanarbeit. Im Zusammenhang mit dem UPOV Übereinkommen muss man auch das Europäische Patent Abkommen, das TRIPS Abkommen und auch das Abkommen über die Biologische Vielfalt, die Regelung der Europäischen Gemeninschaften über den gemeinschaftlichen Sortenschutz und die Richtlinie über die biotechnologischen Erfindungen erwähnen. Die technische Entwicklung der Pflanzenzüchtung, besonders die biotechnologischen Erfindungen bedeuten eine grosse Herausforderung für die Pflanzenzüchtung, für die Gesellschaft und auch für die Jurisprudenz.

A NÖVÉNYFAJTÁK OLTALMÁRA LÉTESÜLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNY ÉS A NÖVÉNYFAJTA-OLTALOMAT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI SZABÁLYOK SZABÓ ÁGNES

Recommend Documents