Solymosi József – Rónaky József – Lévai Zoltán – Vincze Árpád
A NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEK TERRORFENYEGETETTSÉGE
KIVONAT Több mint egy év telt el az Egyesült Államok elleni szörnyu terrortámadás óta. A tragikus esemény alapvetoen átrendezte biztonságpolitikai felfogásu nkat és a XXI. század kihívásai közül rögtön elso helyre tette a terrorizmus elleni küzdelem követelményét. Egy év alatt számos közlemény látott napvilágot, melyek jelentos hányada túlnyomórészt a terrorizmus kialakulását elemzi, majd értékeli a WTC elleni merénylet ok -okozati összefüggéseit. A szerzok legtöbb esetben jórészt a kérdések feltevéséig jutnak el, miközben a legtöbb kérdés mindmáig megválaszolatlanul nyitott marad. Ugyanakkor a merénylet után rövid ido alatt elkészültek a potenciálisan szóba jöheto célpontok és területek veszélyeztetettségi mértékének titkos elemzo értékelései is. Egyik ilyen, kiemelten fontos konkrét terület az atom-, vegyi- és biológiai biztonság, röviden: ABV-biztonság (az elterjedten alkalmazott angol elnevezéssel: NBC-security) kérdése. Közülük most e helyütt az „A”, azaz a nukle áris biztonság értékelésének elemzési módszerét ismertetjük röviden, a teljesség igénye nélkül. Feltett szándékunk ezzel, hogy — a kockázatelemzésben elterjedten alkalmazott biztonsági érték elés egyik lehetséges konkrét változ atának példa jellegu bemutatása mellett — a nem szakérto olvasó számára is elérheto közelségbe hozzuk a nukleáris létesítményekben rejlo potenciális veszély mértékének, különösen a terrorfenyegetettségnek a reális megítélését. Tesszük ezt azzal a nem titkolt, sot fennhangon hirdetett szándékkal, hogy nem a terroristáknak kívánunk tippeket adni, sokkal inkább számukra elrettento, az aggódó érdeklodok számára viszont — reményeink szerint — megnyugtató érvekkel szolgálni. Közleményünkben áttekintjük a nukleáris terrorelhárítás nemzetközi gy akorlatát és a megelozo nukleáris védelem hazai helyzetét
BEVEZETÉS Engedjenek meg mindjárt az elején egy rövidke kitérot! Szakértoként — némelyek szerint a nukleáris lobbi, netán „maffia” megátalkodott és elvetemült tagjaként — szomorú szívvel tapasztalható lépten-nyomon a nukleáris technikában való, széles körben „elterjedt” nagyfokú tájékozatlanság. Kihasználva ezt a helyzetet, egyes konjunktúralovagok tudatosan visszaélnek a tudatlansággal, és valódi hordószónokként valótlanságot hirdetve, próbálnak félelmet kelteni, azaz félrevezetéssel, úgymond „érzelmi alapon” igyekeznek az atomenergia alkalmazása ellen hangolni az embereket. Praktikájukkal ellentétben egyetlen módszert tartunk korrekt és elfogadhatónak, nevezetesen a való s tartalmú ismeretanyag közreadását és szélesköru terjesztését, olyan ismeretanyagét, amely segít a kevésbé tájékozottaknak is jobban megérteni a nukleáris technika lényegét, elonyeit és kockázati tényezoit egyaránt. Kezdjük hát a legalapvetobb tényekkel! Aki eloször hallja, annak szinte hihetetlennek tunik, de bizonyított tény és fizikai valóság, hogy az emberiségnek már a bölcsoje is „radioaktivitásban ringott”. Nem csoda, hiszen a Föld már születése pillanatában is tartalmazott úgynevezett természetes radioaktív izotópokat. Olyanokat, mint például a szén-14, amelyet — parányi mennyiségben ugyan, de — ma is mindannyian folyamatosan be- és kilélegezünk, vagy a kálium-40, amelyet viszont a kon yhasóval együtt naponta fogyasztunk. A radioaktivitás tehát osidoktol létezik és az emberiség története során tudtunkon kívül ugyan, de - mindvégig együtt éltünk vele, csak a nem túl távoli múltban szereztünk róla tudomást. A „fobunös” pedig e tekintetben egy bizonyos Becquerel angol fizikus, aki 1896-ban felfedezte a radioaktivitást. Rohamléptekkel fejlodött a magfizika, mígnem 1945-ben eljött az atomenergia „hasznosításának” elso tragikus megtapasztalása Hirosimában és Nagaszakiban. Mino újabb dicso példája az emberi elme elvitathatatlan felsobbrenduségének a természet fölött aratott fényes gyozelmek sorozatában: a csúcstechnológia elso haszonélvezoje, mint mindenkor, most is a háborús alkalmazás… Az atomenergia békés felhasználására viszont további, közel két évtizedet kellet várni, amíg megjelentek az elso villamos energiatermelo atomeromuvek. Napjainkban pedig a fejlett világ villamos energiájának jelentos hányadát az atomeromuvek szolgáltatják, komoly potenciális célpontot nyújtva ezzel az esetleges terrorista cselekményeknek. A jövoben pedig a helyzet várhatóan egyre rosszabb lesz e tekintetben, hiszen a fosszilis tüzeloanyag
2
készletek néhány évtizedre prognosztizált kimerülését követoen nem marad más tömeges energiaforrás, mint az atomenergia. Az atomeromu tehát, mint a jövo energiájának forrása éppen a benne koncentrált kolosszális energia miatt lenne a terroristák csábító célpontja? Netán az atomenergia lenne az emberiség legvégso veszte? Ad abszurdum: a bölcso után a sírba is a radioaktivitás vinné-e Földünket? Mekkora az esélye az atomeromuvek elleni sikeres terroristatámadásnak? Kíséreljük meg együtt elemezni a reális esélyeket és lehetoségeket!
AZ ATOMEROMUVEK BIZTONSÁGA Az atomenergia békés célú felhasználása alig 50 éves múltra tekinthet vissza. A biztonság, a környezet és a lakosság védelme a káros hatások ellen már az atomeromuvek elso generációjának tervezése és építése során is elsodleges szerepet játszott. A nukleáris technológiák „érzékeny” jellege kezdetektol garantálta, hogy a nukleáris létesítmények biztonságának meghatározásakor az illetéktelen behatolás elleni védelemre mindenkor nagy figyelmet fordítottak. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására szolgáló „Atomsorompó Szerzodés” és az ellenorzésre kialakított nemzetközi biztosítéki rendszer a nukleáris anyagok és technológiák védelmének kialakításában dönto szerepet játszott. A nukleáris létesítmények, illetve anyagok védelmét, annak biztonságjogi, intézményi és muszaki garanciáit nemzetközi mércével mérve is magas szinten kiépítettük. A világon manapság mintegy 438 energiatermelo és 248 kutató reaktor üzemel. Ezek, valamint a nukleáris üzemanyagciklus létesítményei, a kiégett futoelem tárolók, a nagyobb orvosi, ipari és kutatási célú sugárforrások védelmét diverzió, illetve terrortámadás ellen nemzetközi ajánlások alapján világszerte gondosan megtervezték és megszervezték. Az elmúlt évtizedben a szovjetrendszer felbomlása, a balkáni háborúk és a terrorcselekmények miatt a védelmet mindenütt megerosítették, komoly erofeszítéseket tettek a nukle áris létesítmények behatolás elleni védelme, illetve a nukleáris és radioaktív anyagok biztonságának növelése terén. A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadás minoségileg új helyzetet teremtett. A magyar kormányzat és az illetékes szervezetek azonnali intézkedései a rendkívüli helyzetnek megfeleloen fokozták a készültséget, és errol idoben tájékoztatták a közvéleményt. Jelen összefoglalónkban bemutatjuk a nukleáris terrorfenyegetettség ellen szervezodo nemzetközi gyakorlatot; áttekintjük az országos felkészültség jogi, megelozo védelmi aspektusait; elemezzük az atomeromu, mint a terror-
3
támadás potenciális célpontjának a veszélyeztetettségét, illetve megelozo védelmét. Mint látni fogjuk, összességében megállapítható, hogy Magyarországon a nukleáris létesítmények ellen irányuló terrortámadás valószínus ége kicsi, ugyanakkor a védelem jogi, intézményi és muszaki feltételei nemzetközi mércével mérve is magas színvonalúak, mind az üzemeltetok, mind a hatós ágok képesek egy — egyébként valószínutlen — terrortámadás elleni védelemre, illetve a következmények mérséklésére.
TERRORELHÁRÍTÓ INTÉZKEDÉSEK /NEMZETKÖZI GYAKORLAT / A nukleáris terrorelhárító intézkedések tekintetében a nemzetközi gyakorlatot alapvetoen meghatározó három szervezet véleményét és értékelését lehet mérvadónak tekinteni, illetve ezen intézmények javaslatai és ellenlépései számítanak követésre méltóaknak. Ezek a meghatározó jelentoségu szervezetek pedig az alábbiak: — A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ), mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) az atomenergia békés felhasználása terén szakosodott szervezete a legfontosabb e sorban, hiszen a világ összes érintett országát egyesíti. — Az Amerikai Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Hatósága (Nuclear Regulatory Commission, rövidítése: NRC), mint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás cél országának a nukleáris hatósága, amely közvetlenül érintett az újfajta fenyegetettség elleni fellépésben. — Az OECD-NEA a legfejlettebb országok nukleáris szakértoit tömöríto testület, sok ezer év reaktor-üzemeltetési tapasztalattal a háttérben. E három intézmény némiképp eltéroen közelíti meg a terrorelhárító intézkedéseket, azonban az alapértékelés szilárdan azonos, és ennek legfontosabb elemei az alábbiak [1-6]: — A kamikáze típusú terrortámadások egy új, minoségileg „magasabb színtu” fenyegetést jelentenek a civil világ, ezen belül a nukleáris ipar számára is, amely ellen az eddigi felkészültség nem feltétlenül elegendo. — Az atomenergiát békés célra felhasználó energetikai és a hozzá kapcsolódó egyéb ágazatok teljes vertikumát „tetotol talpig” felül kell vizsgálni az újfajta fenyegetettség megelozési, illetve leküzdési leh etosége tekintetében. 4
— Az új típusú fenyegetettség semmiképpen sem jelenthet visszafejlodést, azaz a potenciális terrorista célpontok (toronyépületek, eromuvek, gátak, hidak) megszüntetését, hanem sokkal inkább igényli maga a terrorizmus leküzdését. — Az adott kérdésben az eddiginél magasabb szintu nemzetközi összefogásra és együttmuködésre van szükség.
A NEMZETKÖZI ATOMENERGIA ÜGYNÖKSÉG (NAÜ) POLITIKÁJA A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Kormányzó Tanácsa 2001. nove mber 30-án megtárgyalta a testület foigazgatója által eloterjesztett „Védekezés a nukleáris terrorizmus ellen” címu jelentését, amely a fenyegetettséget az alábbiakban látja [2, 5, 6]: — nukleáris fegyverek ellopása, — nukleáris anyagok megszerzése, — radioaktív források megszerzése, — nukleáris létesítmények elleni terrortámadás, — a megelozo védelem és a baleset-elhárítás színvonalának növelése. A NAÜ a hatékony ellenlépések megtételének elofeltételeit az alábbiakban látja: — a nemzetközi együttmuködés hatékonyságának növelése, amelyhez a NAÜ minden támogatást megad. — az egyes tagországokban: • a nukleáris energia kockázatának felülvizsgálata, • a potenciálisan veszélyeztetett területek teljes köru újraértékelése, a gyenge pontok felkutatása, — az új helyzetnek megfelelo, az újraértékelésen alapuló válaszlépések megtétele — a NAÜ tevékenységének hatékonyabb ellátásához költségvetésének növelése, kezdetben 10-15 %-kal. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a nukleáris terrorizmus elleni harc konkrét formáit és módszereit az alábbiakban határozta meg [2,5,6]: — az Atomsorompó Szerzodés (Non Proliferation Threaty) hatékonys ágának növelése, • a Szerzodés egyenszilárdságúvá tétele, azaz a kívülállók beterelése a „karámba”, • az ellenorizetlen anyagok és tevékenységek felderítésére egyre fejlettebb muszaki módszerek és eszközök hadrendbe állítása.
5
— nukleáris fegyverek ellopásának megakadályozása: • az egyes tagországok felelossége mielobb felülvizsgálni saját biztonsági és szervezeti felkészültségüket, illetve a szükséges fejleszto lépéseket megtenni, • a NAÜ ehhez minden támogatást megad. — nukleáris anyagok orzésének és védelmének szigorítása (sajnálatos módon a nukleáris anyagok fizikai védelmének színvonala egyenetlen az egyes országok között, ennek korrigálása az adott országok felad ata). — A NAÜ az alábbi módokon nyújt segítséget az adott országoknak: • sürgosen korszerusíteni (szigorítani!) kívánja a Nukleáris Anyagok Fizikai Védelme c. egyezményt, elso menetben kiterjeszteni annak hatályát, • tanácsadó missziót (IPPAS) küld az adott országokba, amelynek a feladata a nukleáris tevékenységek fenyegetettségének a fetárása, • segítséget nyújt az eltulajdonított (és felderített) anyagok eredetének beazonosításához a kapcsolódó szakterületek (pl. safeguard) bev onásával. — a radioaktív források megszerzésének megakadályozása terén: • sajnálatos módon a radioaktív források biztonságos orzése sem egyenletesen megoldott az egyes országokban, ez az oka a számtalanul fellelheto „elhagyott”, talált sugárforrásnak, • a NAÜ által kidolgozott nemzetközi eloírások megfelelo szintuek, de a szigorúbb hatósági ellenorzést elosegíto, részletes szabályozás hiányzik, az Ügynökség ezt rövid idon belül pótolni akarja. — a nukleáris létesítmények elleni terrortámadás elhárításában: • a nukleáris létesítmények védettsége jónak mondható elsosorban robusztus felépítésük miatt, de sebezhetoségük színvonala országo nként és típusonként (eromu, dúsító, reproc esszáló) is változó, • a NAÜ tervbe vette a létesítmények fizikai védelmével kapcsolatos eloírások (konstrukció, üzemeltetés) felülvizsgálatát és tovább bovíti szolgáltatásait, elosegítendo az egyes országokban tervezett felülvizsgálatokat, újraértékeléseket, • nukleáris létesítmények vonatkozásában is lényeges megismételni és kiemelni, hogy az Ügynökség korszerusíteni (szigorítani!) kívánja a Nukleáris Anyagok Fizikai Védelme c. egyezményt, elso menetben kiterjeszteni annak hatályát. — megelozo védelem és baleset-elhárítás terén:
6
• az Ügynökség egyrészt fejleszteni kívánja Baleset-elhárítási Kö zpontját gyorsaság, hatékonyság, megbízhatóság és minoség szempontjából, másrészt felajánlja ez irányú szolgáltatásait a tagorszá goknak (felmérés, kiértékelés, képzés). A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a fenti célkituzések megvalósítása érdekében egyfelol növelni kívánja költségvetését kezdetben 10-15 %-kal, illetve elkülönített pénzügyi alapot kíván létrehozni a nukleáris terrorizmus elleni védekezésre.
AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK NUKLEÁRIS SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGA (NRC) POLITIKÁJA Az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Hatósága (NRC) a terrortámadást követoen azonnal felismerte a nukleáris létesítményeket fenyegeto potenciális veszélyt, és megtette a szükséges azonnali intézkedéseket. Kiemelten fontos intézkedések: — biztosíttatták az engedélyesekkel (üzemeltetokkel) az érintett létesítmények legmagasabb fokú védelmét; — folyamatos jelleggel bekapcsolódtak a kormányzati és nemzetbiztonsági információáramlásba és értékelésbe; — megkezdték a biztonsági eloírások teljes köru felülvizsgálását az újfajta fenyegetettség aspektusából. 2001. novemberében az NRC elnöke, Dr. Richard Meserve vázolta az új helyzetbol eredoen az intézmény alapveto biztonságpolitikai célkituzéseit a nukleáris terrorizmus fenyegetése elleni védekezés terén [4]:
A felkészülés és védekezés frontjai ezek sze rint az alábbiakra terjednek ki Kockázatcsökkentés és kockázat-elkerülés A kockázatcsökkentés ebben a kontextusban mindazon tevékenységek felülvizsgálatát jelenti, amelyek a nukleáris áramtermelés összes elemében belso kockázattal járnak, valamint — a felülvizsgálat eredményétol függoen — ezen belso kockázatok ésszeru csökkentését. Az ésszeru csökkentésen van a hangsúly, hiszen mind a résztevékenységek, mind a nukle áris áram termelésének egészét kell a serpenyobe tenni nyereség és veszteség szempontjából. A NAÜ gondolatmenetével megegyezoen szintén hangsúlyozzák, hogy a
7
visszalépés — azaz a potenciális terrorista célpontok megszüntetése — nem lehet cél. A kockázat-elkerülés ezzel ellentétben maga a fenyegetettség, így a kockázattal járó tevékenység teljes megszüntetését jelenti , függetlenül annak hasznosságától. A terrorizmus elleni harccal párhuzamosan újfajta közelítésben kell a társadalom tudomására hozni a nukleáris kockázat pozitív és negatív elemeit, illetve mindezt a meggyozés erejével elfogadtatni.
Az engedélyesek és a kormány szerepe a terrorizmus elleni védekezésben A nukleáris létesítmények terrorizmus elleni védelme céljából az NRC (safeguard, védelmi, energetikai és titkosszolgálati szakértok bevonásával) már korábban kifejlesztette és bevezette az engedélyesekre nézve kötelezoen a DBT (Design Basis Threat), azaz a tervezés alapjául szolgáló veszélyeztetettség fogalmát. Ez az összetett és titkosan kezelt adatsor rögzíti az engedélyes feladatait a védelemmel ka pcsolatosan, valamint támpont a hatóságnak a várható veszély becslésére. Mindez, ebben a formában, 2001. szept. 11. után nem kezelheto, hiszen a kamikaze típusú terrorista akciók meghaladják a „békebeli” állapotokra alapozott korábbi DBT szintjét, illetve ezzel szoros összefüggésben az engedélyesek felelosségét e téren. A repülogépes támadás elleni védekezés nem lehet az engedélyes feladata, így annak felelossége és kötelezettsége átszáll a kormányra. Az NRC kötelességének tartja a fentiek fényében a DBT felülvizsgálatát, immár katonai szakértok bevonásával. A végso érték meghatározása azonban már politikai döntés is lesz egyben, tehát meghaladja az NRC hatáskörét, és átkerül a kormány térfelére.
A biztonság és a nyíltság egyensúlya Az NRC elsorendu szándékai között szerepel döntéseit illetoen a közvélemény és a lakosság bizalmának megtartása, ennek elengedhetetlen eleme a nyíltság, legfobb megvalósulási formája pedig az NRC web honlapja. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az NRC kénytelen volt a web helyet bezárni — legalábbis idoszakosan —, az információkat szurni, a font osakat zárt csatornákon keresztül futtatni. A nyíltság és a biztonság közötti megfelelo egyensúlyt újra kell gondolni, az alapkövetelmény azonban a továbbiakban nagyobb nyomatékkal az, hogy az információ nem képezhet biztonsági kockázatot. Az NRC elnöke biztos ította mind a kormányt, mind az engedélyeseket, hogy — saját hatósági szerepén túl — felvállalja a közvetíto szerepét e sokrétu közös gondolkodásban. 8
Az Egyesült Államokban megindult sokirányú közös gondolkodás egyik megnyilvánulása a Nuclear Energy Institute (NEI) 2001. decemberében közrebocsátott tanulmánya [7]: A 24 oldalas tanulmány tételes indokok alapján válaszol a Kongresszusban magas rangú politikusok felvetésére, mely szerint a nukleáris létesítmények orzését és védelmét ellátó eroket helyezzék a kormány felügyelete alá. A válasz az összes lényeges szempont figyelembevételével egyértelmuen az, hogy ez nem célszeru. Ez a lépés csak gyengítené és lassítaná a sokoldalúan felkészített helyi erok megelozo és védelmi képességét. Az OECD-NEA politikája (Gazdasági Együttmuködési és Fejlesztési Szervezet-Nukleáris Energia Szövetség) Az OECD-NEA 2001. decemberében szakértoi ülésén a nukleáris terrorizmussal kapcsolatos alapelvekben és a megközelítésben egyöntetu volt az álláspont, nevezetesen: — a külso hatások elleni megelozo intézkedések a legfontosabbak és sürgosek, — szükséges a konténment külso hatásokkal szembeni ellenálló képességének felülvizsgálata, beleértve különbözo típusú repülogépek rázuhanását is (e kérdések „melléktermékeként” rendkívül informatív öszszeállítás készült a tagországokban muködo atomeromuvek konténmentjének ellenálló képességérol, illetve az atomeromuvekhez rendelt tiltott repülési zónákról), — szükséges a DBT újraértékelése, titkos kezelése és ez alapján a tennivalók széles köru meghatározása és megtétele, — újra kell értékelni a baleset megelozés és -elhárítás rendszerét. Összességében elmondható, hogy bár nyilvánvalóan nem létezik mindenki számára egyaránt használható csodaszer a nukleáris terrorizmus ellen, hazai teendoinket illetoen nélkülözhetetlen a nemzetközi együttmuködésben való részvételünk, és — bár a fentebb ismertetett intézmények is még csak a me gfontolt útkeresés fázisában vannak — ezekbol a forrásokból merítve már eddig sok hasznos információ, tanulság és útmutatás áll rendelkezésünkre.
HAZÁNK ÁLTALÁNOS TERRORFENYEGETETTSÉGÉROL RÖVIDEN Az ország terrorfenyegetettségének értékelésére e helyütt kizárólag a nukle áris biztonság megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben térünk ki. Röviden áttekintjük hazánk terrorfenyegetettségének közismert és általánosan elfogadott értékelését azzal, hogy a késobbiek során ebben a közegben tudjuk
9
elhelyezni vizsgálatunk konkrét tárgyát, a nukleáris létesítmények jellegzetes hazai példáját, a paksi atomeromuvet.
Hazánk általános terrorfenyegetettsége Közismert és elfogadott, hogy egy állam terrorfenyegetettségét alapvetoen a következo tényezok határozzák meg: 1., ellenségképébe tartozik-e valamely terrorszervezetnek; 2., az adott terrorszervezet rendelkezik-e az országban operációs képességekkel; 3., a terrorelhárító szolgálatok felkészültsége me gfelelo-e. Az elso tényezo tekintetében a magyarországi rendszerváltozás után egy rövid idoszakra —az oroszországi zsidó emigránsok tranzitálása miatt — a közel-keleti terrorszervezetek ellenségképébe kerültünk. Ezt igazolja az 1991 decemberében bekövetkezett ferihegyi buszrobbantás, mely felhívta a figyelmet a második tényezo esetleges meglétére is. Az elmúlt évtizedben az ország terrorfenyegetettsége — különösen a NATO-ba való felvételünk óta — fokozatosan csökkent. Ez az állapot érdemben nem változott a szeptember 11-ei terrorcselekmények és az eszkalációval fenyegeto palesztin-izraeli konfliktus ellenére sem. Általánosan elfogadott, hogy Magyarország jelenleg nem tartozik a nemzetközi terrorszervezetek ellenségképébe, így az ország terrorfenyegetettségét a környezo országok, illetve az Európai Unió, továbbá a NATO ilyen értelmu veszélyeztetettsége határozza meg [8]. A terrorfenyegetettség vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni egy viszonylag új jelenségrol, az antiglobalizációs, szinte már világméretu mozgalomról sem. Ennek Magyarországon is vannak követoi, ám a jelenlegi ismeretek alapján nincs reális esélye annak, hogy az atomeromu ellen eroszakos akciót hajtanának végre.
A terrorista akciók jellegzetes fajtái Külso támadás A terrorszervezetek akcióinak egy része egy adott ország vagy annak politikai, gazdasági, etnikai, vallási, esetleg katonai reprezentánsai elleni, az ország határain túlról vagy a társadalom perifériájáról érkezo, un. "külso" támadásként fogható fel. A cél a megfélemlítés, a kényszerítés, valamint a média figyelmének a kiváltása. A végrehajtás eszköze általában robbanóanyag, ritkábban lofegyver. Az áldozatok rendszerint válogatás nélküliek, akik épp akkor és ott tartózkodnak, esetenként konkrét személyek vagy szimbolikus objektumok. Az objektumok elleni támadásoknak mindig van valamilyen 10
üzenete, ezt a szeptember 11-i merényletek egyértelmuen igazolták. A nukleáris létesítményeknek ma még nincs ilyen szimbolikus jelentésük, ezért egy atomeromu elleni külso terrortámadás valószínusége viszonylag csekélynek minosítheto.
Szabotázs A szabotázs a hazai bünteto törvénykönyv (BTK) alapján magába foglalja a közérdeku üzem muködésének megzavarását (Btk. 260. §), illetve ennek egyik lehetséges legsúlyosabb következményét, a közveszély okozást (Btk. 259.§). Ez eddig nem volt jellemzo a terrorizmusra, és nukleáris létesítmények esetében ez kevéssé valószínu, hiszen a terroristák rendszerint "puha" célpontot választanak. Az atomeromuvek ezzel szemben a „kemény” célpontok közé tartoznak, mivel általában szigorúan védettek. A nukleáris szá llítmányok hasonlóan "kemény" célpontnak minosülnek, így az azok elleni terrortámadásnak ugyancsak kicsi a valószínusége.
Egyéni akció A terrorakciók zöme elore megtervezett, így az önálló egyéni döntés alapján végrehajtott terrorcselekmények meglehetosen ritkák. Az egyéni sérelem miatt elkövetett terrorcselekmények nem jellemzoek a terrorizmusra. Különösen igaz ez a nukleáris létesítményekre, hiszen oda csak helyismerettel rendelkezo személy juthat be, aki ismeri a létesítmény muködését, és jobb esetben tisztában van egy esetleges nukleáris szennyezés hatásaival is. Természetesen rosszabb esetben minden elképze lheto, de a valószínuségek igen alacsonyak.
A MEGELOZO NUKLEÁRIS VÉDELEM RÖVID HAZAI ÁTTEKINTÉSE Jogi háttér Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. Törvény (a továbbiakban: atomtörvény) hatályba lépésével, 1997. június 1-jén elkezdodött egy új nukleáris biztonsági szabályozási rendszer kialakítása, amely figyelembe vette az atomenergia alkalmazásának biztonságára vonatkozó, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (a továbbiakban: NAÜ) által rendszeresen felülvizsgált és továbbfejlesztett nemzetközi ajánlásokat és elvárásokat. Az atomtörvény alapveto rendeltetése a lakosság egészségének, biztons ágának és a környezetnek a védelme. Alapelve szerint az atomenergia alka l-
11
mazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott módon és rendszeres hatósági ellenorzés mellett történhet, továbbá “az atomenergia alkalmazása során a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsobbsége van”.
Szabályozás és irányítás Az atomtörvény az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítását és felügyeletét a Kormány hatáskörébe utalja, létrehozva az Országos Atomenergia Bizottságot (OAB), mint a Kormány tanácsadó szervét és az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH), mint a Kormány irányításával muködo, önálló feladattal és a nukleáris biztonsággal összefüggo hatósági jogkörrel rendelkezo központi közigazgatási szervet. Az atomtörvény szervezetileg, pénzügyileg biztosítja a nemzetközi elvárásoknak megfeleloen az OAH, mint a legfobb nukleáris biztonsági hatóság függetlenségét a termeloi, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektol és az atomenergia alkalmazásában érdekelt és ellenérdekelt államigazgatási szervektol. Az OAH foigazgatóját és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki. Az atomtörvény alapján szinte valamennyi végrehajtási jogszabály me galkotásra került, ezek Kormány- vagy miniszteri rendeletek, így magas szinten biztosított az atomenergia alkalmazásáért viselt legmagasabb állami, kormányzati felelosség.
Engedélyezés és ellenorzés Az atomenergia biztonságos alkalmazását felügyelo hatósági rendszer keretében a nukleáris létesítmények biztonságával, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggo feladatok az OAH hatáskörébe tartoznak. Az OAH az atomtörvény értelmében jogosult bármely atomenergiát alkalmazónál ellenorzést folytatni. Az OAH a nukleáris bizto nság érvényesülése érdekében rendszeresen ellenorzi a jogszabályokban, ille tve szabályzatokban eloírt rendelkezések megtartását; a nukleáris létesítmény minoségbiztosítási rendszerét; az engedélyezés alapját képezo feltételek teljesülését; az általa elrendelt intézkedések végrehajtását. A nukleáris létesítmények, valamint a radioaktív és nukleáris anyagok megelozo (fizikai) védelme érvényesítésében a rendorség szakhatósági kö zremuködésének, engedélyezési és ellenorzési jogkörének van jelentos szerepe, amelyet itt most külön nem részletezünk.
Az atomenergia alkalmazójának feladatai Az atomtörvény szerint az atomenergia alkalmazója felelos a biztonságos alkalmazásért, tevékenysége során köteles a biztonság fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges muszaki-technológiai, anyagi és személyi feltételeket 12
biztosítani, folyamatos tevékenységet végezni a biztonság növelésére. Az engedélyes köteles a létesítmény teljes élettartamára vonatkozó minoségbiztosítási rendszert kidolgozni, muködtetni, továbbfejleszteni. A rendkívüli esemény, illetoleg nukleáris baleset megelozésére muszaki-szervezési intézkedéseket tenni, illetve a már kialakult nukleáris veszélyhelyzet felmérésére, korlátozására és elhárítására baleset-elhárítási intézkedési tervet készíteni, szervezetet létrehozn i. A Nukleáris Biztonsági Szabályzatokban eloírt rendszeres és eseti jelentéseket készíteni és köteles maga is ellenorizni a nukleáris biztonsági követelmények betartását.
Nukleáris létesítmények, nukleáris és radioaktív anyagok fiz ikai védelme A fizikai védelem célja a nukleáris létesítmények, valamint a radioaktív és nukleáris anyagok biztonságos orzésének, védelmének megteremtése, tová bbá annak megakadályozása, hogy e létesítmények, anyagok a biztonságos orzés alól kikerüljenek, azokhoz illetéktelen személyek hozzáférjenek. A hazai nukleáris létesítmények orzésével, védelmével, valamint a nukleáris anyagok szállításának biztosításával összefüggo feladatokat az atomtörvény és az atomenergia alkalmazásával összefüggo rendorségi feladatokról szóló 47/1997. (VIII: 26.) BM rendelet megfelelo módon szabályozza.
A nukleáris anyagok és létesítmények orzésének és védelmének speciális módja Az atomtörvény alapján az atomenergia alkalmazójának fegyveres biztonsági orséggel kell biztosítania a nukleáris létesítmények fegyveres orzését. A fegyveres biztonsági orséggel kapcsolatos hatósági és szakmai felügyeletet a területileg illetékes megyei (budapesti) rendor-fokapitányság látja el. Az atomtörvény és a vonatkozó BM rendelet alapján a rendorség szakhatósági hozzájárulást ad a nukleáris létesítményekkel kapcsolatos tevékenys égekre. A szakhatósági hozzájárulás megadásánál a hatóság megvizsgálja, hogy megfeleloen érvényesül-e a fizikai védelem, ezen belül különösen: — az illetéktelen személyek hozzáférésének megakadályozása érdekében a személy- és vagyonvédelmi feltételek biztosítását, a tárolás és felhasználás rendjét. — a nukleáris létesítmények és azokkal összefüggo építmények, radioaktív hulladéktárolók védelmének, orzésének technikai rendszereit, a személyi feltételek biztosítását. A létesítményt olyan technikai biztosítási rendszerekkel kell ellátni, melyek megakadályozzák az illetéktelen behatolást.
13
— a felhasználás és a használat során a személyi felelosség egyértelmu biztosítása érdekében a tárolás körülményeit, ezek nyilvántartásait. A rendorség a szakhatósági hozzájárulásban eloírja a felhasználás biztonsági körülményeit, a nyilvántartások vezetésének módját. — a nukleáris létesítménybe, a radioaktív hulladéktárolók területére történo be- és kilépés rendjét.
Az atomenergia alkalmazásának speciális személyi feltételei Az atomtörvény szerint az atomenergia alkalmazása körében csak olyan személy foglalkoztatható, aki rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, kielégíti a foglalkoztatás egyéb jogszabályban eloírt feltételeit és megfelel az eloírt egészségügyi követelm ényeknek. Az atomenergia alkalmazójának kötelessége, hogy csak erre alkalmas és felkészült személyeket alkalmazzon, továbbá, hogy betanító és szinten tartó képzési programot dolgozzon ki és muködtessen. A foglalkoztatás speciális feltételeit a BM rendelet szabályozza, mely a fizikai védelem részeként lényegében foglalkoztatási tilalmat biztosít a közbiztonságra veszélyt jelento, korábban buncselekmény miatt felelosségre vont személyekre nézve. A BM rendelet a foglalkoztatást rendorhatósági engedélyhez köti, lényegében valamennyi területen. Megállapítható, hogy a jo gszabály kelloen szigorú közbiztonsági feltételeket támaszt a nukleáris létesítményekben foglalkoztatottakkal szemben. Az egészségügyi követelményeket a vonatkozó jogszabályok differenciált eloírásai tartalmazzák, mely az egyszeru orvosi alkalmasságtól egészen a bizonyos munkakörökben megkövetelt - pszichológiai alkalmasság igazolásáig terjed.
Szállítás biztosítása A rendorség engedélyt ad a friss és kiégett nukleáris üzemanyag szállításához, radioaktív anyagok esetében pedig meghatározott veszélyesség elérése esetén meghatározza a szállítás útvonalát (un. kíséro igazolványban). A fiz ikai védelem biztosítása a nukleáris anyagok szállításakor a rendorség feladata. A közvetlen orzési, védelmi feladatokat a rendorség fegyveres orséggel látja el, a szállítás biztonságáról elore kidolgozott és minosített intézkedési terv szerint gondoskodik. A hatályos eloírások és a tapasztalatok alapján a nukleáris anyagok szállítása során a megfelelo védelmi szint biztosított.
Jogellenes cselekmények szankcionálása A megelozo védelem fontos része a jogellenes cselekmények megfelelo szankcionálása. Az 1978. évi IV. Törvény a Bünteto Törvénykönyvrol három 14
buncselekményi tényállást határoz meg: visszaélés radioaktív anyaggal (Btk 264. §.), visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével (Btk 264/A §.), visszaélés atomenergia alkalmazásával (Btk 264/B §.) buntetteket, melyek a nemzetközi elvárásokkal összhangban rendelik büntetni az atomenergia alkalmazásával összefüggo jogellenes cselekményeket. Továbbá két olyan tényállást tartalmaz, melyek radioaktív anyagokkal kapcsolatban elkövetett buncselekményt szankcionálnak: a Btk. 270/A §. (2) bekezdésében foglalt, közveszéllyel fenyegetés radioaktív anyaggal fenyegetve buntette, és a Btk. 281/A §.(2) bekezdésében meghatározott, a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése buntette.
Védekezés a nukleáris és egyéb radioaktív anyagok csempészete ellen A nukleáris, illetve radioaktív anyagok csempészete, hatósági engedély né lküli átvétele, átadása, használata, szállítása, „kiszórása” — elterjedt kifejezéssel: illegális forgalma —ellen folytatott küzdelem eszközei tipikusan három fo csoportba sorolhatók, ezek a megelozés, a detektálás és a válaszintézkedések. A megelozés a legfontosabb közvetlen védekezési lehetoség. A radioaktív és nukleáris anyagok illegális kereskedelme megelozésének leghatékonyabb eszközei az adott ország törvény i háttere és muszaki infrastruktúrája, a fizikai védelem és a sugárforrások biztonságát, valamint az import/exportengedélyezést és az ellenorzést érinto megfelelo intézkedések. Magyarországon a megfelelo jogi környezet, illetve a nyilvántartások léteznek. Ezek szinten tartása további, folyamatos figyelmet igényel. Az illegális szállítások kimutatására hatékony módszer a határok sugárzásméro berendezéssel történo ellenorzése. A módszer a határátkelohelyeken áthaladó személyforgalom, tehergépjármuvek és vasúti szállítmányok diszkrét vizsgálatát teszi lehetové. Alapveto fontosságú, hogy az ellenorzést gyorsan hajtsák végre. Az ellenorzést azokon a helyszíneken kell végezni, ahol a legnagyobb esély van illegális radioaktív szállítmány kimutatására, tehát a határátkelohelyek vámvizsgálati pontjainál és a nukleáris és radiológiai létesítmények körül. A Magyarország területén eddig felfedett esetek erofeszítéseket induká ltak a válaszintézkedések koherenciájának segítésére, beleértve a jogi szabályozás finomítását, a technikai eroforrások bovítését és a szélesebb nemzetközi együttmuködést.
15
A nukleáris anyagok hatósági és nemzetközi ellenorzése A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló ún. Atomsorompó szerzodés (Non-Proliferation Threaty) 1970-ben lépett hatályba, amelyben az atomfegyverrel rendelkezo országok vállalták, hogy senkinek nem adnak át atomfegyvert, az azzal nem rendelkezo országok pedig azt vá llalták, hogy nem állítanak elo ilyen fegyvereket. Az utóbbi országok egy része azt is vállalta, hogy a területükön folytatott teljes nukleáris tevékenys éget, valamint az ott található nukleáris anyagot és létesítményeket teljes egészében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenorzése alá helyezik. Ennek megfeleloen ezen államok ún. biztosítéki egyezményt kötöttek és kötnek a NAÜ-vel az atomsorompó szerzodés betartásának ellenorzésére. Hazánk az egyezményt 1972-ben kötötte meg (1972. évi 9. tvr.) Vannak országok, például India, Pakisztán, Izrael, melyek a NAÜ ellenorzést csak az importált anyagra, ill. technológiára tették lehetové. A biztosítéki egyezmény követelményeinek teljesítése az országoktól megköveteli, hogy szigorú, hatóságilag ellenorzött nyilvántartást vezessenek az ország területén lévo nukleáris anyagokról (uránról, plutóniumról, tóriumról), segítsék elo ezek nemzetközi ellenorzését és muködjenek közre az esetleg eloforduló veszteségek, illetéktelen használat vagy eltunés felderítésében. A nyilvántartást és annak valódiságát hazai részrol az Országos Atomenergia Hivatal, nemzetközi részrol pedig a NAÜ ellenorzi. Az ellenorzés/mérés gyakoriságát úgy állapítják meg, hogy nukleáris ro bbanószerkezet eloállításához elegendo nukleáris anyagnak (szignifikáns mennyiségnek, SQ) a békés célú felhasználásból való kivételét a nukleáris fegyver eloállításához szükséges ido elott detektálják. A nemzetközi ellenorzés elol eltitkolt nukleáris programok felderítése Irakban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban nyilvánvalóvá tette, hogy a biztosítéki rendszert meg kell erosíteni, és hatékonyabbá kell tenni. Ennek érdekében 1997-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a biztosítéki egyezményhez Kiegészíto Jegyzokönyv készült, amely az elle norzési rendszer szigorításával lehetové teszi az eltitkolt nukleáris tevékenység felderítését. Az 1999. október 19-én elfogadott XC. Törvénnyel hazánk kihirdette a Kiegészíto Jegyzokönyvet. A NAÜ biztosítéki rendszerét kiegészíti a nukleáris export és import ellenorzési rendszere, amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. A törvényi szabályozás, a rendszeres hatósági és nemzetközi ellenorzés eredményeként hazánkban magas szinten áll a nukleáris anyagok biztonságos orzése, így e rendszer bevezetése (1972) óta nukleáris anyag elvesztésére, vagy eltulajd onítására nem volt példa.
16
A nukleárisbaleset-elhárítás hazai rendszere A hazai nukleárisbaleset-elhárítási rendszer felelos a Magyarország területét éro nukleáris és radiológiai veszélyeztetés elkerülésére, vagy következményeinek csökkentésére történo felkészülésért, valamint a fellépett nukleáris veszélyhelyzet követke zményeinek elhárításáért, vagy csökkentéséért. A rendszer élesen kettéválik a létesítményeken belüli és a létesítményeken kívüli baleset-elhárítási felkészülés eseteire. Az elobbiért a létesítmények vezetoi a felelosek, az utóbbinak résztvevoi országosan kiterjedt hierarchikus rendbe szervezodnek. A létesítményen kívüli nukleárisbaleset-elhárítási felkészülésért országos szinten a Kormányzati Koordinációs Bizottság (KKB) a felelos — ez a bizottság irányítja az összes katasztrófatípusra történo felkészülést, és elhárításukat. Mind a felkészülés, mind a védekezés idoszakában kiemelt szerepe van az Országos Katasztrófavédelmi Foigazgatóságnak és az Országos Atomenergia Hivatalnak. A felkészülés idején e két szervezet felelos a képzés és gyakorlatozás megszervezéséért, valamint az országos tervek felülvizsgálatáért, a védekezés idoszakában pedig a döntés-elokészítés muszaki, tudományos, illetve logisztikai, szervezési hátterének biztosításáért. A hazai nukleárisbaleset-elhárítás nemzetközi kapcsolattartását a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kötött gyorsértesítési megállapodás garantálja. Magyarország szinte minden szomszédjával megkötötte a gyorsértesítési egyezményt és a kölcsönös segítségnyújtási egyezményeket is. Aláírás elott áll az Európai Unió gyorsértesítési egyezményéhez való csatlakozásunk. A hazai nukleárisbaleset-elhárítás rendje és gyakorlata összhangban van az általánosan elfogadott nemzetközi ajánlásokkal, legfoképpen a Nemzetk özi Atomenergia Ügynökség, az OECD Nukleáris Energia Ügynökség és az Európai Unió vonatkozó szakanyagaival. Magyarország aktív résztvevoje az összes nukleárisbaleset-elhárítással foglalkozó, az említett szervezetek által kezdeményezett nemzetközi együttmuködésnek, az ezekben szerzett tapasztalatok a hazai rendszerbe n építo módon hasznosultak.
ÖSSZEGZÉS A megelozo nukleáris védelem hazai helyzetét értékelve és összehasonlítva a nemzetközi mértékekkel megállapíthatjuk, hogy a hazai nukleáéris létesítmények stabil, a hatóságok által jóváhagyott és sokoldalú felkészültségi rendszerrel rendelkeznek mind a nukleáris biztonság, mind a fizikai védelem, és a balesetelhárítás vonatkozásában is [8]. Ez a felkészültéség - figyelembe véve a hazai nukleáris létesítmények ellen jelenleg alacsony valószínuséggel prognoztizálható terrortámadásokat — 17
ellensúlyozza az esetlegesen meglévo gyenge pontokat. Ezen gyenge pontok a felkészültség technikai részleteinek elemzésével feltárhatók, amely munka már jelenleg folyamatban van.
HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE 1. Lawrence Scheinman: „Transcending Sovereignty in the Management abd Control of Nuclear Material”, Address to the IAEA International Symposium on Safeguards: Verification and Nuclear Material Security, 29 October to 2 November 2001. 2. Mohamed ElBaradei: „Some Major Challenges: Nuclear NonProrliferation, Nuclear Arms Control and Nuclear Terrorism”, IAEA International Symposium on Safeguards: Verification and Nuclear Material Security , 29 October to 2 November 2001. 3. John Ritch: „The Future of Nuclear Energy in an Era of Environmental Crisis and Terrorist Challenge” , IAEA International Symposium on Safeguards: Verification and Nuclear Material Security, 29 October to 2 November 2001. 4. Richard A. Meserve: „Nuclear Security in the Post-September 11 Environment”, National Press Club Washington, DC Januray 17, 2002, NRC News, S-02-001, U.S. Nuclear Regaulatory Commission., 2001. 5. Geroge Bunn, Lyudmila Zaitseva: „Guarding Nuclear Reactors and Materials from Terrorists and Thieves”, Plenary Session: Combating Nuclear Terrorism, IAEA Symposium, November 2, 2001. 6. Charles B. Curtis: „Reducing the Nuclear Threat in the 21st Century”, IAEA International Symposium on Safeguards: Verification and Nuclear Material Security , 29 October to 2 November 2001. 7. „Implications of Security Force Federalization on Nuclear Power Plant Security”, An Evaluation by the Nuclear Energy Institute , Washington DC, december 2001. 8. Vámos Gábor: „Az atomeromuvek biztonsága a 2001. szeptember 11-i terrortámadások fényében”, A Magyar Nukleáris Társaság Közgyulése, 2001. december 7.
18
