SYLVIA DAY ÁTÖLELVE
A New York Times sikerszerzője
Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány bármely részét tilos a kiadó írásos engedélye nélkül módosítani, sokszorosítani, bármilyen elektronikus vagy gépi formában és egyéb módon közzétenni vagy terjeszteni, beleértve a fénymásolást, felvételkészítést és mindenfajta információtároló vagy -visszakereső rendszert; kivételt képez a kritikus, aki kritikájában rövid szakaszokat idézhet belőle. Ez a kiadvány a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás nyomán jelenik meg. Jelen mű kitalált történet. A nevek, személyek, helyszínek és események a szerző képzeletének termékei, vagy fiktív módon alkalmazza őket. Bármely hasonlóság élő vagy halott személlyel, üzlettel, vállalattal, eseménnyel vagy helyszínnel teljes mértékben a véletlen műve, és nem a szerző szándékát tükrözi. § All rights reserved. Without limiting the generality of the foregoing reservation of rights, no part of this publication may be modified, reproduced, transmitted or communicated in any form or by any means, electronic or mechanical, including photocopy, recording or any information storage and retrieval system, without the written permission of the publisher, except for a reviewer, who may quote brief passages in a review. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This is a work of fiction. Names, characters, places and incidents are either the product of the author’s imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actual persons, living or dead, businesses, companies, events or locales is entirely coincidental and not intended by the author. © Sylvia Day LLC, 2014 – Harlequin Magyarország Kft., 2014 A mű eredeti címe: Aftershock Magyarra fordította: Bálint Orsolya Nyomtatásban megjelent: Harlequin, 2014 Átdolgozott kiadás ISBN 978-963-538-909-4 Kép: Harlequin Books S.A. A borítón szereplő alkotás a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás alapján került felhasználásra. A HARLEQUIN ® és ™ a Harlequin Enterprises Limited vagy a konszern leányvállalatai tulajdonában álló védjegy, amelyet mások licencia alapján használnak. Magyarországon kiadja a Harlequin Magyarország Kft., 2014. • A kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. • Felelős kiadó: dr. Bayer József • Főszerkesztő: Vaskó Beatrix • Szerkesztőség: 1122 Budapest, Városmajor u. 12–14. • Telefon: +36-1-488-5569; e-mail cím:
[email protected] Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Az e-book formátumot előállította: Print on demand Kft. www.ipubs.hu
„A sistergően forró erotikus vonzalom leírásában Daynek alig akad versenytársa az írók közt.” Booklist „Sylvia Day, a tehetséges és termékeny erotikus regényírónő feszültséggel teli, sodró lendületű történetet alkotott, amely igazi telitalálat.” Kirkus Reviews „A könyvei olyan luxuscikkek, amelyeket minden nő megérdemel.” a The New York Times bestsellerszerzője, Teresa Medeiros „Nem tud olyat írni, ami ne lenne egész egyszerűen lélegzetelállító.” Romance Junkies „Ha a könyvborítón az ő neve áll, VEGYÉK MEG!” The Romance Studio „Zseniális írónő.” WNBC.com
Hálával tartozom Kimberly Whalennek, Ann Leslie Tuttle-nek és Dianne Moggynak, elbűvölő és rettenthetetlen barátnőimnek, akik elkísértek erre az utazásra. Továbbá drága olvasóimnak, akik minden egyes nap ösztönöznek engem. Köszönöm!
1. Veszedelmesen vonzó férfi! Bármikor felveheti a rendelésemet! – hallatszott a tévéből. Felhördültem, miközben a pipereholmimat pakoltam ki a szállodai szobámban. Jó ég tudja, miért kapcsoltam a délutáni talkshow-ra, de arra végképp nem számítottam, hogy meglátom a képernyőn a férfit, akibe szerelmes voltam. Sem arra, hogy a csinos műsorvezetők arról áradoznak, milyen jóképű. Talán szavazófülkéket akar beállítani minden Pembry étterembe – jegyezte meg a másik műsorvezető. Fejcsóválva mentem ki a fürdőszobába. Még mindig fájt, hogy Jax befektetett a Pembry vállalatba. Nem hittem, hogy valaha meg tudnám neki bocsátani, hogy így átvert. Talán nem kellett volna személyes támadásnak vennem, talán csak üzleti ügy volt, de vannak dolgok, amelyeket az ember nem tesz meg azzal, akit szeret. Például nem sodorja veszélybe az állását, különösen miután tudja, hogy a másik mennyire imádja. Ki akartam deríteni az okát, miért tette. Aztán elégtételt venni érte. Ezen a szándékomon az sem változtatott, hogy szerelmes voltam belé. Nem is tudom, változtatott-e ez egyáltalán bármin. Épp felakasztottam a sminkes táskámat a törülközőtartóra, mikor a szobában csörögni kezdett a szállodai telefon. Mivel Chadnek valószínűleg jóval rövidebb időbe telt kipakolni, mint nekem, úgy sejtettem, ő keres, hogy menjünk le együtt az épülő éttermébe, amely ugyanabban a hotelben volt, ahol megszálltunk. Az Atlanta Mondego átalakítása éppen zajlott, hamarosan a város egyik legexkluzívabb vendéglátóhelyeként nyitja meg kapuit. A Jimmy Choo magas sarkúm talpára ragadt por bizonyítja, hogy minden a terv szerint halad. Levettem a telefont a fürdőszoba faláról, a nyakam és a vállam közé szorítottam, és beleszóltam: – Szia! Máris kipakoltál? – Gia, a mindenségit! Kapcsold be a mobilod! Jax mély, érzéki hangja megbabonázta az érzékeim, és felszínre törtek az izgató és kedves emlékek. A lelkem mélyén bizsergető örömöt éreztem, hogy vette a fáradságot és megkeresett. Jackson Rutledge elfoglalt pasi volt, ami a nőügyeit illeti. Semmi szüksége nem volt rá, hogy a fél országon keresztül kövessen, mégis roppant hízelgő volt, hogy megtette.
Nekidőltem a mosdó pultjának. – Talán újdonság, amit mondok, de hallani sem akarok rólad. – Sok sikert hozzá! Az állkapcsom megfeszült. Na és ha az ágyban igazi vadállat volt? Na és ha jól esett hallani a hangját? Ettől még dühös voltam rá. – Most leteszem. – Nem szaladhatsz el előlem – mondta határozottan. – És nem hagyhatsz csak úgy faképnél, mint tegnap. Beszélnünk kell! – Egyetértek, de ez általában azt jelenti, hogy én örökké csak a szexmacád leszek, és meg sem magyarázod, miért. Már belefáradtam abba, hogy folyamatosan ugyanazokat a köröket futjuk. Hacsak nem vagy hajlandó ezúttal őszinte válaszokat adni, én nem pazarolok rád többé egy percet sem. – Pedig ennél még sokkal többet fogsz nekem adni, Gia. Különös feszültség járta át a testem. Ismertem ezt a hangszínét. Ez volt az „ájulásig akarlak kefélni” hangja. – Csak szeretnéd! – Mindjárt leszállunk, Gia. Egy órán belül ott vagyok a szállodában, és meglátogatlak. – Hogyan? – A pulzusom hirtelen az egekbe szökött. A testem kínzóan kielégületlen volt, mióta előző este ott hagytam Jaxet a lakásában, és mindennél jobban vágytam arra, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. – Nem hiszem el, hogy utánam jöttél Atlantába! Honnan a fenéből tudtad meg, hogy itt vagyok? – A sógornődtől. Denise ezért még kapni fog tőlem! Pontosan tudta, mi a helyzet, tehát semmi kétség, hogy szándékosan árult el. – Inkább fordulj vissza és repülj haza! Dolgozni jöttem ide, Jax. És nem bízom meg benned annyira, hogy a munkám közelébe engedjelek. Jax hirtelen nagy levegőt vett, amiből éreztem, hogy ez telitalálat volt. – Jól van! – csattant fel. – Küldök egy kocsit érted. Az én szállodámban fogunk találkozni. – Ma még sok a dolgom. Majd értesítelek, ha van egy kis időm, és keresek egy semleges helyet, ahol találkozhatunk – feleltem. Esetleg egy bárt vagy akár egy bevásárlóközpontot. Mindenképpen olyan helyet, ahol nem maradhatunk kettesben. Sajnos, nem bízhattam magamban, hogy nem veszítem el a fejem a közelében, különösen most, miután már tudtam, hogyan érez irántam. – Az én szállodámban, Gia! – makacskodott Jax. – Egy nyilvános helyen sem lennél
biztonságban. Baszni fogunk, hosszan és keményen, akárhol is kötünk ki. Jobb, ha utána nem egy zárkában töltjük az éjszakát, és aztán meg a magazinok címlapját díszítik a szexképeink, nem gondolod? – Komolyan csinálnod kellene valamit a hatalmas egóddal. – Bébi, térden állva könyörgök, ha ezt akarod. Most én vettem nagy levegőt. Jax pontosan tudta, hogyan férkőzzön közel hozzám, mivel vegyen le a lábamról és tegyen védtelenné. Én is épp ezt próbáltam vele tenni. – Mondd, hogy szeretsz, Jax! Egy pillanatra csend lett a vonal túlsó felén. – A szerelem nem a mi gondunk – szólalt meg végül Jax. Aztán letette, én pedig ott maradtam, a nagy semmibe kapaszkodva. Mint mindig. *** – Lassan kezdem elhinni, hogy valóra válik – ujjongott Chad, miközben körülnézett az építési területen. Elmosolyodtam. – Helyes! Chad megfogta a kezem és megszorította. Az épülő étteremben találkoztunk. Kigombolt nyakú galléros pólója lazán volt betűrve farmerjébe. Vörös haja épp csak kicsit volt hosszú, a frufruja a szemöldökéig ért, szépen kiemelve élénkzöld szemét. Kétség sem fért hozzá, Chad Williams szívdöglesztő pasi. Mikor besétált a szálloda halljába, több nő is megbámulta, de nem foglalkozott velük. Reméltem, hogy ez így is marad, legalább amíg az első éttermet megnyitjuk. Épp elég séfet láttam már a rajongástól önelégültté válni, és a munkájuk hamar kárát látta ennek. – Szóval, mi következik most? – kérdezte Chad felém fordulva. – A Mondego csak a szerződések aláírására vár, hogy elkezdjék a komoly átalakításokat – magyaráztam. – Az építész átrajzolja az eredeti terveket, hogy három séfnek elegendő helyet biztosítsanak. Ha megegyezünk, és részedről is minden rendben, akkor munkához látnak. – Istenem! – Chad kifújta a levegőt és elvigyorodott. – Már alig várom, hogy lássam a terveket! – Holnap megnézzük őket, és akkor már lesz elképzelésed arról, hogyan fog kinézni az étterem. Ha visszamentünk New Yorkba, összehozunk téged, Inezt és Davidet, hogy elkezdjetek a versengő menüsoron gondolkodni. Jó lenne néhány helyi specialitást is
felvenni az étlapra, a szállodák elhelyezkedéséhez igazodva. Chad bólintott. – Nekik mekkora beleszólásuk lesz az egész folyamatba? – Az étlapjaikat jórészt ők alakítják – feleltem őszintén. – A tehetségük miatt választottuk őket, és hagynunk kell, hogy azt tegyék, ami a legjobban megy nekik. De ezen kívül a tiéd a végső döntések joga. Te vagy a sztárséf, ők egyelőre a te népszerűségedet lovagolják meg. Chad elhúzta a száját. – Remélem, ez nem fog semmilyen gondot okozni. – Gyanítom, hogy egyszerűbb lesz, mint a testvéreddel együtt dolgozni. – Hát, efelől semmi kétségem! Bár Chad viccelt, kifejező tekintetében egy kis szomorúságot véltem felfedezni. Minden sokkal jobb lett volna, ha Stacy kitart mellette, és közösen vágnak bele a vállalkozásba. Jax keze is benne volt abban, hogy a testvérek közt megromlott a viszony, miközben éppen ő hangoztatta folyton, hogy a család mindennél fontosabb. – Felhívtad Stacyt azóta, hogy a Rutledge befektetési vállalat és a Pembry cég együttműködése nyilvánosságra került? – kérdeztem szelíden. Chad szája elkeskenyedett. – Miért? Hogy eldicsekedhessen nekem? – Hogy gratulálj neki! Tudod, békejobbot nyújts felé. – Biztos csak kiröhögne. – Talán – mondtam a kezem Chad vállára téve. – De te jobban fogod érezni magad, ha megteszed. És később, ha majd ő keres meg téged, te leszel előnyben. Chad erőltetetten kipréselt magából egy nevetést. – Majd meggondolom. – Egyébként nem vagy éhes? – Éhen halok! Menjünk ebédelni! – Chad felém nyújtotta a karját, én pedig belekapaszkodtam. – Errefelé sok jó rántott csirkés palacsintázó akad. – Rántott csirke és palacsinta? Együtt? – Isteni kombináció, kedvesem! Nem ettél még jót, amíg ezt nem próbáltad. – Pedig halálosnak hangzik. Legalábbis újabb öt fölösleges kilót szednék fel tőle. Chad a szájához emelte a kezemet és megcsókolta. – Ebben az esetben segíthetek ledolgozni. – Nagy lókötő vagy, Chad Williams! – állapítottam meg mosolyogva. Ártatlan flörtölése
kellemes kontraszt volt Jaxhez képest, aki minden elképzelhető módon veszélyt jelentett rám. Mintha olvasna a gondolataimban, Chad azt mondta: – Csak hogy tudd, Lei szólt nekem, hogy van valami közted és Jackson Rutledge között. Meglepetten összerezzentem, aztán ráeszméltem, Lei okosan tette, hogy szólt neki erről. Jobb most megbeszélni az esetleges problémákat, mint hogy Chad később úgy érezze, ezt szándékosan elhallgattuk előle. – Pár éve volt egy rövid viszonyunk. – És most mi a helyzet? – Chad rám nézett. – Ő küldte neked a virágokat? – Igen. Most… – Eszembe jutott, hogy Jax épp a magángépén ül, hogy utánam jöjjön. Látni akar. Le akar feküdni velem. – Visszatért az életembe, és belekavart a munkámba, amit egyáltalán nem díjazok. – Melyik részét? Az életed? A munkád? Mindkettőt? – A munkám az életem – feleltem, miközben kimentünk a főbejáraton és intettünk a londinernek, hogy taxit szeretnénk. – Nem okozhat több gondot neked, Chad. Te, Inez és David már sínen vagytok a Mondegóval. Teljes gőzzel haladunk előre. – És neked okozhat gondot? – Miattam ne aggódj! Chad átölelte a vállamat és magához húzott. – Természetes, hogy aggódom érted. Te vagy a szerencsehozó belépőm. A csípőmmel meglöktem az övét. – Mégis hová? – Mintha nem tudnád, Gianna drágám! A hírnév és a siker világába. El kellett ismernem, a déli rántott csirke palacsintával átkozottul finom volt. Többet ettem, mint kellett volna, és szabályosan gurultam vissza a hotelszobámba. Erős volt a kísértés, hogy ledőljek egy kicsit szunyókálni, de Chaddel találkánk volt a szállodaigazgatóval fél négykor, és attól féltem, hogy még akkor is nyomott lennék az álmosságtól. Nem volt fontos megbeszélés, csak egy kis udvariassági vizit egy kávé mellett, de hát a munka az munka. Kinyitottam a laptopomat és leültem az asztalhoz, hogy átnézzem az e-mailjeim. Még megválaszoltam kettőt Leinek David Leevel kapcsolatban, mielőtt megnyitottam a Deanna Johnsontól kapott üzenetet, amelyet abban a pillanatban észrevettem, ahogy megnyitottam a levelezésemet. Kivettem a táskámból a mobilomat és bekapcsoltam, aztán
bepötyögtem az újságírónő hivatalos aláírásában álló mobilszámot. Nem foglalkoztam a Jaxtől érkezett hangpostaüzenetekkel, sem az SMS-ekkel. – Deanna Johnson – szólt bele a telefonba. – Szia, Gianna Rossi vagyok – feleltem. A LinkedIn-oldala még nyitva volt a böngészőm egyik ablakában. Rákattintottam, és megnéztem a profilképét. Csinos, hosszú barna hajú, barna szemű fiatal nő volt. Vincenttel szép pár voltak, míg együtt jártak. Jól illettek egymáshoz a sötétbarna árnyalataik. A kapcsolatuk ugyan nem tartott sokáig, de hát Vincent viszonyai ritkán voltak hosszú életűek. Noha szeretett volna komoly kapcsolatot, ilyen beosztással, mint amilyen neki volt a Rossi’sban, ő nem bizonyult komolyan vehető partnernek. – Gianna, szia! Hogy vagy? Nekidőltem a szék háttámlájának és kinyújtottam a lábamat, lerúgva a cipőmet. – Jól, köszi! És te? – Épp egy sztorin dolgozom, mint mindig. – Deanna hangja komolyra váltott, érezni lehetett, hogy feszülten figyel. – Vincent azt mondta, szeretnéd, ha utánanéznék valakinek… – Jackson Rutledge-ről van szó. – Igen, őt említette. – Deanna kifújta a levegőt. – Elárulod, miért? – Mi… randizunk. Deanna halkan felnevetett. – A rejtélyes milliomos, akinek több a titka, mint a pénze? Ismerem ezt a típust. Két ujjammal összecsippentettem az orrnyergemet, mert éreztem, hogy azzal tennék jót magammal, ha hagynám az egészet a fenébe. De azt is tudtam, hogy nem fogom. – Csak szeretnék egy kicsit többet tudni róla. Tudnom kell, hogy csak az időmet pazarolom-e már azzal is, hogy azon gondolkodom, hogyan működhetne a kapcsolatunk. – Valószínűleg igen – vágta rá Deanna őszintén. – Mire vagy kíváncsi? Nem vagyok magándetektív, de tudom, hogy a Rutledge családról és tagjairól számos könyvet írtak már. Az exbarátnőket pedig még a Google is kidobja, ha rákeresel. – Nem, nem ez érdekel. Talán te sem tudsz nekem segíteni. Talán olyasvalamire vagyok kíváncsi, amit csak tőle tudhatok meg – sóhajtottam. – Nem értem, mi a fenéért tesz bármit is a családjáért, ha nem is szereti igazán őket. Többször figyelmeztetett már, hogy tartsam távol magam tőlük. Először azt hittem, engem rejteget előlük, mint valami kínos kis titkot, de egyre inkább úgy érzem, inkább meg akar óvni tőlük. – Ha fontos vagy neki, akkor bizonyára ez a célja. Jobb, ha tudod, hogy a Rutledge-ek
olyanok, mint a tigriscápák. Ugyanabban az anyaméhben úszkálnak, és egymást falják fel, míg végül csak a legerősebb ivadék marad. Ledermedtem, mert eszembe jutott, hogy Jax ugyanezt mondta nekem egy nappal ezelőtt: „Cápák közt úszkálsz, és úgy teszel, mintha vakációznál.” – Értem – feleltem kissé nyugtalanul, és eszembe jutott Jax apja. – Most ki a legerősebb cápa a családban? Parker Rutledge? – Semmi kétség, hogy ő az. Jax azt mesélte, hogy a szülei szerelemből házasodtak, és végül mindketten boldogtalanná váltak… – Mit tudsz Jax anyjáról? – Leslie Rutledge-ről? Nos, ő az igazi rejtély. Szinte sosem mutatkozott a nyilvánosság előtt a halálát megelőző öt évben, és már azelőtt is kerülte a felhajtást. – Jax nem akar beszélni róla. – Kérdezősködhetek egy kicsit. Meglátjuk, mit tudok kideríteni, de ez egy kis időbe fog telni. Ha valaki valahol felfordít egy követ, amely a Rutledge-ek tulajdonában van, rögtön kimásznak alóla a biztonságiak. Felsóhajtottam. Elment az eszem, mikor „normális” életről álmodoztam Jaxszel. – Megköszönöm, bármit is találsz. És természetesen kifizetem az ezzel töltött idődet. – Rendben. Felültem a székben és hátrafeszítettem a vállamat. Amúgy is ki akartam kérdezni Jaxet a családjáról, de egy B terv sem ártott. Különösen azt nézve, ahogyan a dolgok eddig alakultak közöttünk. – Köszönöm, Deanna. – Vigyázz magadra, rendben? Az olyan pasik, mint Jax, durván tönkretehetnek, ha nem vagy elég óvatos. – Igen, tudom. Azért köszönöm. Te is légy óvatos! Miután befejeztük a beszélgetést, letettem az okostelefonomat az asztalra. Épp vissza akartam térni az e-mailjeimhez, mikor a mobilom jelezte, hogy üzenetem érkezett. A kijelzőre pillantva láttam, hogy Jax küldte. A lábam örömtáncot járt a szőnyegen toporogva, még mielőtt tudatosult volna bennem, mit is csinálok. Tudom, hogy rám gondolsz. Ahogy elolvastam az üzenetet, felhorkantam.
– Na persze! Valójában te gondolsz rám – írtam vissza neki. Álmodtam is rólad. Elmosolyodtam. Jaxről álmodni az én megátalkodott elmém legkedvesebb szórakozása volt. Remélem, olyan rémálom volt, hogy elütlek egy nagy üzlettől és térdre kényszerítelek. Egy perccel később jött a válasz. Erotikus álom volt, te térdeltél előttem és a szádba vetted a farkamat. Felnevettem. Jax taktikát módosított a korábbi beszélgetésünkhöz képest, és ostromlóról játékosra váltott. Mindig megérezte, ha egy stratégia nem működött. Pötyögni kezdtem a választ, de megelőzött. A telefonom csörögni kezdett. Felvettem, és Jax már azelőtt beszélni kezdett, hogy köszöntem volna. – Istenien leszoptál, bébi – dörmögte. – Levegőt se kaptam, olyan jó volt. A forró kis szád körbeölelte a farkam hegyét, közben a nyelveddel köröztél rajta, és a kezeddel kiverted. Eszelősen nagyot élveztem neked. Te pedig lenyelted az egészet, Gia bébi. Az utolsó cseppig. Egy pillanatra nem is tudtam, mit mondjak, mert az elmémben képek cikáztak arról, hogy épp azt csinálom, amit mondott. Szerettem a számmal kényeztetni Jaxet. Imádtam a bőre bársonyosságát, az ízét, az illatát. Még ennél is jobban szerettem, ahogy elengedte magát velem, és gátlástalanul élvezte, amit csinálok. Azokban a percekben igazán közel éreztem magam hozzá, és iszonyúan vágytam erre a meghittségre. – Mindig is imádtad leszopni a farkam – mondta lágy hangon. – És isten a tanúm, hogy legszívesebben minden egyes percet a szádban töltenék, ha tehetném. Végre visszatért a hangom. – Önző szemétláda! – Ha rólad van szó, akkor vállalom – sóhajtott. – Itt fekszem az ágyban, meztelenül,
álló farokkal, és azon gondolkodom, mi a francért nem vagy még itt. – Nincs min dolgoznod? – De igen, rajtad. A háttérből hallottam, hogy a levelezőprogramja új üzenet érkezését jelezte. – Hazudsz! Most is dolgozol. Telefonon gyakran játszadoztunk egymással, ami többnyire ahhoz vezetett, hogy egyszerre élveztünk el. A világon semmi sem volt fogható ahhoz, ahogy a nevemet mondta, mikor a csúcsra ért. – Lebuktam – ismerte el lazán. – Próbálom elterelni a figyelmem rólad, de egyáltalán nem sikerül. – Talán mert épp azon az üzleten dolgozol, amelyből kigolyóztál engem. – Egy menet dühös szexet ígértél – mormolta lágyan és kéjesen. – Arra várok, bébi. – Nem hinném, hogy bárhol a fogaim közelében biztonságban lenne a farkad az adott lelkiállapotomban. Jax elnevette magát, és beleborzongtam, olyan kellemes, mély, öblös hangja volt. – Még a testi sértés kockázata sem tudja lelohasztani a merevedésemet, amiről te tehetsz. Gyere át, Gia! – Nem lehet. Mindjárt lesz egy megbeszélésem – feleltem, majd felkeltem, és az ablakhoz sétáltam, mert nem bírtam tovább egy helyben maradni. Elhúztam a függönyt, és lenéztem Atlanta városára. Vajon merre van most Jax? Ezt a kérdést tettem fel magamnak minden egyes nap az elmúlt két évben. Neki nem kellett ezen gondolkodnia, hiszen követett engem. – Amúgy nem azt mondtad, hogy beszélnünk kell? Nem hinném, hogy sokat beszélnénk, ha odamennék. Jax rövid hallgatás után válaszolt: – Nagyszerű családod van. Mindig is tudtam, hányadán állnak velem, legyen szó jóról vagy rosszról. Nem beszélnek mellé, és nem pazarolják az időt az udvarias baromságokra. Jó emberek. – Köszönöm – mormoltam, mert jólestek a szavai. Büszke voltam a családomra, és arra, hogy Rossi lehetek. – Az én családom nem ilyen. Ne tévesszen meg Parker bájolgása. Csak érdekből törődik másokkal. – Jax, nekem nincs semmim. – Itt vagyok neked én – mondta szomorkásan. – Azt akarod mondani, hogy az apád ellened akar felhasználni?
– Talán. Vagy kész lenne kihasználni, és pont. Bármi megtörténhet, bébi. De hidd el nekem, mindig van hátsó szándéka. Egy kis időbe beletelt, mire felfogtam, amit mond, mert nem fért a fejembe, hogy nem bízhat meg egymásban apa és fia. – Miatta nem jelentkeztél az elmúlt években? És miatta akarsz újra elhagyni? – Azért tűntem el, mert ez volt számodra a legjobb. Dühített, hogy kitért a válasz elől. – Most mégis itt vagy. Mondj egy jó okot arra, Jax, hogy miért találkozzak veled. – Mert látni akarsz. – Reméltem, hogy ennél jobb is eszedbe jut. Jax hirtelen kifújta a levegőt. – Mert én látni akarlak. Mert szükségem van arra, hogy veled legyek. Mert melletted… embernek érzem magam. Ha veled vagyok, nem érzem magam teljesen szar alaknak. Behunytam a szemem és a szívemhez kaptam, mert belenyilallt a fájdalom. Tudni akartam, miért gyűlöli magát ennyire, és miért érzi úgy, hogy nem elég jó nekem. Tudtam, már csak azért is találkozni akarok vele, hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre. De őszinte voltam hozzá, és azt feleltem: – Melletted magányosnak érzem magam. Ha veled vagyok, folyton arra kell gondolnom, hogy szükségem van egy megbízható társra az életemben. Valakire, akire számíthatok. – Bárcsak én lehetnék az a fickó – mondta erre halkan. – Igen, bárcsak így lenne.
2. Félbeszakítottam a sógornőmet, amint felvette a telefont: – Áruló! Denise hangja elakadt, miközben a szépségszalon nevét bemondta a telefonba. – Szóval felhívott, mi? – Jax itt van! – morogtam az ágy szélén ülve. – Ott van Atlantában? Komolyan? – Denise elismerően füttyentett. Nyikorgás hallatszott a háttérből, és szinte láttam magam előtt, ahogy a pink székében ül a szalon pultja mögött. – Nagyon odáig van érted! – Nem tudom elhinni, hogy kiadtál neki. Nem gondoltál arra, hogy ha szeretném, hogy tudja, hol vagyok, elmondtam volna neki én magam? – Ugyan már! Még sosem láttam, hogy úgy néznél egy férfira, mint rá. Nem haragudhatsz rám azért, mert szeretnélek boldognak látni. – De megérdemli, hogy egy kicsit főjön a levében, Denise. Hogy ráébredjen, hiányzom neki, és hogy azon töprengjen, mit csinálok épp. – Ó, már értelek. Sajnálom! Kinyújtottam a lábamat, és a lábfejemet néztem. – Nem, nem sajnálod. – Egy kicsit sajnálom – helyesbített Denise. – Akkor most végre kibékültök? – Ez nem így működik. – Hanem hogy? – Egy fiú és egy lány összejönnek, aztán a fiú faképnél hagyja a lányt, de két évvel később felbukkan, megint megdönti a lányt, és majdnem elcseszi a nagy üzletét. Újra meg akarja kapni a lányt, és kihasználni őt, talán mindkét értelemben, csak most előre szól, hogy faképnél fogja hagyni. – Hmm… – Denise rágógumija hangosan pukkant. – Ha nem láttam volna, hogy néz a fiú a lányra, talán azt mondanám neked, hogy küldd el a fenébe. – Valószínűleg ez lenne a legokosabb megoldás. Szóval, mi a te javaslatod? – Keféld eszméletlenre! Állítsd a feje tetejére a világát. Mutasd meg neki, mit veszíthet. Hogy igazán fájjon neki, ha ezúttal is le akar lépni, és képtelen legyen megtenni. Ha ez ilyen egyszerű lenne! – Szerintem ez egy elég naiv terv.
– Talán. – Denise nevetett, én pedig erőtlenül elmosolyodtam. – De egy kivételesen dögös pasiról beszélünk, Gianna. Vannak rosszabb dolgok is annál, mint hogy egy lány eltölt pár órát az ágyban egy szexistennel, aki szerelmes belé. Denise pontosan azt mondta, amit hallani akartam. Ez jó mentség volt arra, hogy még jobban belebonyolódjak ahelyett, hogy észbe kapnék és hanyatt-homlok elmenekülnék. – Nagyon megengedő vagy, Denise! – Na és? Ha Jackson rosszat jelent számodra, csak gondolj arra, milyen jó dolog a szex. Jót tesz az alakodnak, remek testmozgás, feldobja a hangulatod… A szememet forgattam. – Most leteszem! – Szeretlek! – vágta rá Denise. – Én is szeretlek – feleltem és bontottam a vonalat. Egy pillanatra megálltam és a telefonommal doboltam az államon. Annyira szerettem Jaxet, hogy nem tudtam elhagyni, még a saját lelki békém érdekében sem. Jax pedig annyira szeretett engem, hogy az egyetlen lehetséges megoldásnak azt látta, ha elhagy. Talán Denise-nek igaza volt. Talán ahelyett, hogy egész idő alatt fékezek, inkább teljes erőmből ki kellett volna mutatnom a szerelmemet. Hogy érezze a mélységét, és annyira fájjon neki, ha elveszíti, hogy visszatérjen hozzám. Ezzel viszont az volt a gond, hogy az üzletben is átvert. Ezen pedig nem tudtam túltenni magam, olyan mély sebet ütött. Chad és Rick, a szállodaigazgató rögtön egymásra találtak. Élveztem, ahogy a déli akcentusukkal kedélyesen beszélgetnek, mindketten elbűvöltek, és remekül elszórakoztattak. De mikor Rick meghívott bennünket vacsorázni, én udvariasan kitértem, miután Chad igent mondott. Nem akartam anyáskodni fölötte. Úgy gondoltam, fontos, hogy Chad érezze, egyedül is tudja építeni a kapcsolatait, anélkül hogy folyton fognám a kezét. Nem a bébiszittere voltam, és nem akartam, hogy úgy érezze, nem nézem ki belőle, egyedül is boldogul. Miután visszamentem a szobámba, felhívtam Leit. – Gianna! – szólt bele, hiszen tudta, hogy én keresem, az irodai telefon kijelezte a számomat. – Hogy mennek a dolgok Atlantában? – Chad jól érzi magát – feleltem. – Könnyed, laza, és nagyon lelkes. Az utazásunk elérte a kívánt hatást. Leinek mindig is jól működött a hetedik érzéke, és rögtön rákérdezett:
– És te? Te is jól érzed magad? – Jackson idáig követett – válaszoltam. Nem osztottam meg olyan intim részleteket a főnökömmel, mint Denise-zel vagy a barátnőimmel tettem volna, de ennyit el kellett mondanom neki, hogy elkerüljem az összeférhetetlenség látszatát is. Nem hagyhattam, hogy Jax még jobban veszélybe sodorja az állásomat. – Valóban? – felelte Lei elgondolkodva. – Téged ez hogy érint? – Nem is tudom. Nem – helyesbítettem –, ez így nem igaz. Dühös vagyok rá, amiért egy már eleve bonyolult kapcsolatot még bonyolultabbá tett azzal, hogy befektetett a Pembry vállalatba. És ha ez még nem lett volna elég, személyesen győzte meg Isabelle-t arról, hogy pártoljon át hozzájuk. Nem bízhatok benne, Lei. Valahányszor arra gondoltam, mit művelt Jax, újra elöntött a méreg. – Ez súlyos hiányosság – jegyezte meg Lei. – Tudom – feleltem. Valójában képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy Jax szándékosan tette mindezt, csak hogy éket verjen kettőnk közé. De nem tudtam eldönteni, hogy ettől kevésbé vagy még inkább veszélyes rám nézve. – Mondd meg őszintén, ha az állásomat kockáztatom. – Tudod, hogy azt teszed. Nem rúgnálak ki azért, hogy kivel randizol, Gianna. Ez a magánügyed. De ha Jacksonnak még egy olyan húzása lesz, ami úgy tűnik, mintha te adtad volna a tippet neki, akár szándékosan, akár véletlenül, akkor el kell köszönnöm tőled, mert a cégemről van szó. Érted? A gyomrom görcsbe rándult. – Értem. – Jól van – mondta Lei már lágyabb hangon. – Mi a holnapi programod? Elmeséltem neki, mit terveztem másnapra. Miközben nyugodtan és folyamatosan beszéltem, nem tudtam szabadulni a félelemtől, amely gyökeret vert bennem. A teljes jövőmet a munkám köré építettem fel, és nem volt B tervem. – Majd hívj fel, hogy elmeséld, mit gondol Chad az építész terveiről, miután látta őket. És vigyázz magadra, Gianna. Nem csak egy alkalmazott vagy számomra. De szerintem ezt te is tudod. Bólintottam, noha Lei ezt nem láthatta. – Tudom. Köszönöm, Lei. Miután letettük a telefont, az ágyamra dobtam a mobilomat. Kezdett egyre jobban hasogatni a fejem, ezért meglazítottam a hajamat a tarkómon csinos kis kontyba összefogó csatot. Ebben a pillanatban szívből gyűlöltem Jaxet. Nem tudtam, hogyan
kezeljem az ellentmondásos érzéseket, amelyeket a visszatérése váltott ki belőlem. Őrlődtem aközött, hogy inkább be akarjam gyógyítani a lelki sebeit, vagy én magam tegyek kárt benne. Ding! Üzenetem érkezett. Mikor elolvastam, hogy Jax azt írta, Megőrülök, úgy várlak, egyszerre minden harag kitört belőlem. Felhívtam. Ő tehetett mindenről, ami csak rossz volt az életemben, és ezt meg kellett mondanom neki. – Mondd, hogy itt vagy lent a hallban – szólt bele a telefonba búgó hangon. Nem haboztam, rögtön rázúdítottam mindent. – Szeretem a munkám! Ez a legfontosabb dolog az életemben, és most elveszíthetem miattad! Beletelt egy másodpercbe, mire Jax kapcsolt. – Bassza meg! Gia… – Ha szeretsz egy kicsit is, akkor most mondd meg, ha az a célod, hogy kirúgass. Könnyen szerezhetsz magadnak puncit, Jax. Nincs szükséged az enyémre. – Jesszusom! – Jax hangosan kifújta a levegőt. – Az üzletet, amit terveztem, Ian Pembryvel kötöttem. Már megint kitért a válasz elől. Elegem volt ebből. Majdnem minden szarságra így felelt. Megszakítottam a hívást és az ágyra dobtam a mobilomat. Elkezdtem levetkőzni, hogy lezuhanyozzak és lemossam magamról a nap minden nyűgét. A mobilom csörögni kezdett, de kinyomtam. Ideje volt kikapcsolni végre ezt a vackot éjszakára. A szállodai telefont is mellétettem, még mielőtt Jax ott kezdett volna hívogatni. Azért jöttem Atlantába, hogy egy kicsit távol legyek tőle, és szükségem volt egy kis magányra, annak ellenére, hogy a testem nehezen viselte Jax hiányát. – Nincs szükségem rá ahhoz, hogy kielégüljek – dorgáltam magamat hangosan. Persze ez nem fedte azt, amit igazán szerettem a szeretkezéseinkben: őt magát. Húsz perccel később vizes hajamat becsavartam egy törülközőbe, és hívtam a szobaszervizt. Egyszerre dühödt dörömbölés hallatszott az ajtómon, amitől riadtan felugrottam a helyemről. Tudtam, hogy ki az, még mielőtt Jax megszólalt volna: – Nyisd ki ezt a kurva ajtót, Gia!
Az állkapcsom megfeszült. Nem létezik, hogy a recepción kiadták neki a szobaszámomat. Végtelenül irritált, hogy Jaxnek megvoltak a kapcsolatai ahhoz, hogy megkerülje a szabályokat, amelyeket mindenki más betartott. Folytattam a beszélgetést a szobaszervizzel. – Tudja mit? Legyen inkább egy üveg Chateau Sainte Michelle, a pohár helyett. Köszönöm! Jax egyre türelmetlenebbül verte az ajtót. Letettem a telefont és az ajtóra pillantottam. – Baszódj meg! – morogtam. – Gyerekesen viselkedsz! – Jax hangja az ajtón áthallatszódva is remegett a dühtől. – Fogd fel végre, Jax, nem akarlak látni! – Öreg hiba. Nem maradhatsz odabent örökre, Gia! De állíthatok egy biztonsági őrt az ajtód elé, aki majd gondoskodik róla, hogy ha kijössz, egyenesen hozzám gyere. Te döntesz, hogy legyen. Összehúztam a szemem, elcsúsztattam a reteszt és kinyitottam az ajtót. Jax azonnal elindult felém, teljes testével visszatolva engem a szobába. Széles válla fölött megpillantottam a folyosón egy öltönyös fickót, aztán Jax berúgta maga mögött az ajtót. Gyorsan hátrálni kezdtem, és közben végignéztem rajta. Fekete szövetnadrágot és hozzá illő mellényt viselt, de szürke inge és nyakkendője sem enyhítette sötét, baljós tónusait. A haja úgy nézett ki, mintha az ujjaival túrt volna bele, a hosszabb tincsek szexis ziláltsággal hullottak a homlokába. Barna szemében felcsillant a vágy, miután meglátott egy szál fürdőköntösben, de összeráncolt szemöldöke idegességet sugárzott. Egyszer azt mondta nekem, eszelősen szexis vagyok dühösen, és most megértettem, mire gondolt, mikor szembesültem a száznyolcvan centi ingerült, robbanni készülő férfiassággal. Jax gyönyörű arcvonásai megkeményedtek, az álla megfeszült, és az ajka érzéki íve könyörtelen egyenes vonallá merevedett. Veszélyesen és vadítóan szexisen nézett ki. – Nagyon elegem van már abból, hogy folyton lógva hagysz – mondta összeszorított fogakkal. – Mennyire ismerős érzés! Jax a plafont nézte, mint aki türelemért imádkozik. – Yeung megfenyegetett? – Nem – feleltem határozottan, és keresztbe fontam a karjaimat, azt kívánva, bárcsak több ruha lenne rajtam, mint a szállodai fürdőköntös, amely vékony hártyaként
védelmezte a meztelenségemet. – Lei valójában kimondottan nagylelkű volt, tekintve az adott helyzetet. Jax figyelte, ahogy óvatosan hátrálok. Betöltötte az egész előteret, elzárva tőlem a kijáratot, a ruhásszekrényt és a fürdőszobát. A Mondego kellemes kis szálloda volt, szolid eleganciával berendezve, de közel sem olyan fényűző, mint az a szálloda, ahová Jax vitt New Jerseyben. – A Pembryvel kötött üzletemnek semmi köze hozzád. – Nem hiszek neked! Jax felvonta a szemöldökét. – Te nem hiszel? Vagy Yeung nem hisz? – Én. Biztos vagyok benne, több okod is volt arra, hogy befektess a cégébe, de abban is biztos vagyok, hogy én vagyok az egyik. A kis terved olyan jól sikerült, hogy komolyan arra gondoltam, te tényleg egy álnok kígyó vagy. Már nem lehetek biztos abban, hogy nem csinálsz-e még valamit, amiért utálnom kell téged. Mert ez a célod, nem? Azt akarod, hogy én szakítsak veled, mert te képtelen vagy erre. Jax arca kifejezéstelen maradt, de valami megváltozott a tekintetében. – Miért akarnám ezt? – Mert félsz tőlem. Különösen attól, ahogy érzel irántam. – Valóban? – Vagy emiatt, vagy az apád miatt, de legszívesebben menekülnél előlem. Melyik talált? – Már mondtam neked, milyen az apám – mondta lágy hangon Jax. Erre megálltam, nem hátráltam tovább. – Azt hiszem, én jobban bízom benned, mint te magadban. Szerintem elbírsz vele, Jax. Meggyőződésem, hogy meg tudnál védeni tőle. Jax felnevetett, de a nevetése hátborzongatóan gúnyos volt. – Azt hiszed, megvédelek a nagy, gonosz farkastól? Döbbenten bámultam rá, mert még sosem láttam ezt a keserű oldalát. A következő pillanatban megragadott és szorosan magához ölelt, az arca majdnem hozzáért az enyémhez. Hihetetlenül vonzó volt. A legszívdöglesztőbb férfi, akit valaha láttam. És iszonyú dühös. – Én vagyok a nagy, gonosz farkas, bébi – dörmögte. – Velem akarsz lenni? A barátnőm akarsz lenni? Partikra meg mindenféle programokra akarsz járni velem? A családommal vacsorázni? – Igen! – mondtam lábujjhegyre állva. – Elegem van abból, hogy csak a szeretőd legyek, Jax. Tucatnyi nő áll sorba nálad ezért. Én jobbat érdemlek ennél!
– Tucatnyi? Kis híján szerzetesi életre tértem, amióta megismertelek! Két nő volt, Gia. Kettő. És mivel közben te is lefeküdtél két férfival, egy szavad sem lehet. Nekem is jogom volt ahhoz a kettőhöz, bár egyik sem jelentett semmit. Levegőért kapkodtam, mert halálra rémített, hogy annyira szemmel tartott engem, hogy még azt is tudta, hány férfival feküdtem le, mióta nem voltunk együtt. – Az egész csomagot akarod? – csattant fel Jax. – Jól van! Az életed teljesen meg fog változni. A magánéleted megszűnik. Meg fogsz… – Mintha eddig lett volna magánéletem! – vágtam közbe. – Jesszus, Jax, évek óta leselkedsz utánam. Nem így van? – Gia, minden megkérdőjelezhető dolog, amit valaha is tettél az életedben, holnaptól a címlapokra kerül. A testvéreid élete is a bulvársajtó martalékává válik. Ugyanez érvényes a szüleidre és a barátaidra is. Ha kilépsz az utcára, a paparazzók a sarkadban lesznek. Attól kezdve, hogy kire szavazol, egészen addig, hogy milyen ruhát veszel fel, minden nyilvános téma lesz. Nagyot nyeltem. – Beköltözöl hozzám. Az én lakásomban biztonságban leszel, de azt nem tudom, hogy a testvéreidnek mivel kell szembenéznie. Vagy a sógornődnek. Minden percben testőrök fogják vigyázni a lépteidet. És nem akarom azt hallani, milyen kellemetlen, hogy folyton a nyomodban lihegnek, és hogy minden programodról előre tájékoztatnod kell őket. – Nem tudsz elriasztani – suttogtam, de valójában nem mondtam igazat. A szívem összevissza kalapált a rémülettől. Mindig is nagyon féltettem a családomat. Bármilyen fenyegetés érte őket, kivont karddal álltam elébe, hogy megvédjem őket. – De igen, el tudlak – figyelmeztetett baljós hangon Jax. – Eddig csak a legjobbat kaptad belőlem, de ha az egészet akarod, akkor ezt kapod. A jót és a kibaszottul visszataszítót is. – Folytasd! – mondtam kihívóan, és kezdtem újra feldühödni. Jax szándékosan viselkedett seggfejként. – Rengeteget utazom. Sűrűn lesznek olyan estéid, amikor unalmadban egyedül sírod magad álomba, csak azért, hogy másnap felkelj és dolgozni menj. Én mondom meg, mit vegyél fel, és hogyan viselkedj. Ezt fogom tenni, Gia. Az imázs a legfontosabb a politikában és az üzletben, de erre már magadtól is rájöttél, nem? Már lefektetted az alapokat számomra. Néha alig ismerek rád. Fellázadtam és eltoltam magam tőle. – Köszönöm, Jax – mondtam gunyoros hangon. – Megkönnyítetted számomra a
döntést. Jax szája könyörtelen mosolyra húzódott. – Elriasztottalak, ugye? Annyira pipa voltam ettől az egész színjátéktól, hogy legszívesebben sikítottam volna. Korábban sosem voltunk egymással gonoszak. Másra sem vágytam, csak hogy egy kis távolság legyen kettőnk között. – Mindezt vállalnám, és még többet is, egy férfiért, aki igazán szeret – mondtam hűvösen. – De nem megyek bele ebbe egy pöcsfej kedvéért. Jax úgy festett, mint aki kész ököllel átütni a falat. Az ajtó felé intettem. – Kérlek, menj most el. Ebben a pillanatban rád sem tudok nézni. Megint nem mondtam igazat. Sosem tudnék betelni a látványával, de már belefáradtam a viaskodásba. Egy kis nyugalmat akartam, jogosan. – Amikor őszintén beszélek hozzád, hátat fordítasz nekem. – Jax megdörzsölte az arcát és elmormolt egy káromkodást. – Nem – javítottam ki. – El akartál riasztani, hát most megkapod, amit akartál. Beérem a kizárólagos szexuális viszonnyal, de én mondom meg, mikor fekszem le veled, nem te. Akkor hívlak, amikor én akarom, szóval ne fáradj azzal, hogy hívogatsz, mert nem fogom felvenni. És ne kövess engem mindenhová. A frászt hozod rám. – A francba! – Jax felém lépett és kinyújtotta a karját. Villámgyorsan hátraléptem. – Ne érj hozzám! Sötétbarna szemével áthatóan nézett rám. – Ennyi erővel azt is mondhatnád nekem, hogy ne vegyek levegőt. Mégis mi a francot akarsz tőlem, Gia? Megpróbálom megadni neked, amit kérsz, és még mindig nem elég. – Pontosan ez az! Felállítod a kis csapdáidat, és nem hagysz esélyt se arra, hogy kiutat találjak. Miért akarnám én megtenni az első lépést? – Az életem része, hogy folyamatosan kereszttűzben állok. Ezen nem tudok változtatni. – Mondhattál volna valami olyasmit, hogy „Figyelj, Gia, nem lesz egyszerű életed mellettem, de szeretlek, és mindent meg fogok tenni, hogy a magánéletünk kárpótoljon a nyilvános életünk pokláért.” Vagy valami ilyesmit. – Jesszusom! – Jax ingerülten felnyögött. – Ez nem valami istenverte lányregény! Én csak egy férfi vagyok, aki megpróbál eleget tenni annak, amit kérsz, hogy cserébe megkapjon. Na persze! Pontosan tudta, mit akarok hallani, de végig ellenállt. – Nos, akkor most megtarthatod az életed, és megkapsz engem is, de csak ha kedvem
van hozzá – mondtam és intően felemeltem a kezem. – Nem most! Komolyan beszélek. Majd felhívlak, ha visszamentem New Yorkba. – Jól van. Legyen. – Jax megfordult és az ajtó felé indult. A háta merev volt, a vállai feszesek. Egy részem legszívesebben engedett volna neki, és visszahúzta volna, hogy maradjon, és szeretkezzen velem, hogy érezhessem azt a meghittséget és azt a közelséget, amelyet soha senki mással nem éreztem. De sok mindent át kellett gondolnunk, és ehhez időre s egy kis távolságra volt szükségünk. Jax kitárta az ajtót és kilépett a folyosóra. Lenyeltem a számra toluló szavakat és az ágyon fekvő mobilomért nyúltam, hogy ne kelljen végignéznem, ahogy elmegy. Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó és behunytam a szememet, majd remegve kifújtam a levegőt. Ezen nem fogunk tudni túllendülni. Ez mindent megváltoztat, ami valaha volt kettőnk között. Örökre. – Én… Hirtelen nagy levegőt vettem a meglepetéstől, mikor meghallottam Jax hangját. – Szeretlek! Tudod? Annyira szeretlek, hogy beleőrülök! – mondta. Belekapaszkodtam a szék támlájába, hogy megtartsam magam, mert a lábaimból kiszállt minden erő. Azt akartam, hogy kimondja, de most, miután megtette, mintha el sem ért volna a tudatomig. Nem tudtam, milyen kétségbeesett, míg meg nem fogta a karomat, és a vállamra nem hajtotta a fejét. – Szeretném, ha velem élnél, az otthonomban – mondta gyöngéden. – Szeretnék melletted felébredni, téged átölelve elaludni, és miután hazajövök a munkából, veled vacsorázni. Azt szeretném, ha minden olyan lenne köztünk, mint Las Vegasban, de akkor minden más volt. Akkor csak az enyém voltál. Mostantól fogva már nem így lesz. Felemeltem a jobb kezemet és a bal kezére tettem. – Tudom. De megbirkózom vele. – Remélem is – mormolta Jax magához fordítva engem. – Mert ezek után nem tudnálak elengedni, Gia. Jóban vagy rosszban, az enyém vagy.
3. – Ha még mindig el akarsz ijeszteni, ennél jobbal kell előállnod – suttogtam meghatottan. Jax halkan, csábítóan nevetett. – Épp eléggé rettegek én kettőnk helyett is. A tenyerébe vette az arcom, és felemelte, hogy megcsókoljon. Abban a pillanatban, mikor lágy ajkai az enyéimhez értek, a szerelem érzése belém hasított és a szívem majd szétfeszítette a mellkasomat. Megragadtam a derekát és lábujjhegyre álltam, hogy még mélyebben csókoljam. Elöntött a forróság és a vágy, melyet életre keltett ismerős illata, az íze és izmos testének melege. Jax felnyögött és magához szorított. Már oly rég sóvárogtam utána, hogy az éhségem csillapíthatatlannak tűnt. A nyelvemmel köröztem az övé körül, behatolva a szájába, és az ajkaimmal mohón és telhetetlenül tapadtam az ajkaira. – Gyere ide! – dünnyögte Jax. Meghúzta az övemet, aztán szétnyitotta a köntösömet és letolta behajlított könyökömig. Hagytam, hogy a karomról lecsússzon a köntös és a padlóra hulljon. – Istenem! – sóhajtott és magához húzta meztelen testemet. A mellénye gombjai a bőrömbe nyomódtak, amitől ráeszméltem, hogy fel van öltözve, elegánsan és üzletiesen, ahogy Las Vegasban sosem láttam. Elfordítottam a fejem és megpillantottam magunkat a falon lógó tükörben. Beleremegtem a látványba. Jax a sötét ruhájában, a kifogástalan megjelenésével úgy nézett ki, mint egy veszedelmesen vonzó üzletember, én pedig meztelenül, kacéran simultam hozzá. – Nézz meg kettőnket – suttogtam, és figyeltem, ahogy a tekintete megtalálja a tükörképünket. Láttam, ahogy a vágy az arcát vad, férfias szépségűvé változtatja. Az állát a homlokomhoz támasztotta, és behunyta a szemét. – Annyira gyönyörű vagy, bébi! Olyan eszméletlenül szexis, hogy lángra lobbantasz. Úgy félek, hogy elszúrom. Hogy egy nap rád nézek, és azt látom, hogy eltűnt a szemedből az a csillogás, amely most ragyog rám. – Jax… – suttogtam. Mindig azt éreztette velem, mintha más nő soha nem lenne hozzám fogható. De amennyire boldog voltam, hogy végre az enyém, a fájdalom, amelyet okozott, még mindig ott lüktetett bennem, akár egy nyílt seb. – Megbántottál – mondtam halkan. – Összetörted a szívemet.
Jax a homlokát a homlokomra tette. – Mindkettőnknek fájdalmat okoztam. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez többé nem történik meg, de fogalmam sincs, hogy fog ez működni, és egyáltalán el tudod-e viselni az életet mellettem. – Biztos vagyok benne, hogy én is elkövetek majd hibákat – mondtam, és elkezdtem szép lassan kigombolni a mellényét. – Csak szeretnünk kell egymást. Jax lehajtotta a fejét és újra megcsókolt, ezúttal olyan puhán és gyöngéden, hogy libabőrös lettem tőle. A kezével végigsimított az oldalamon, és a hüvelykujjaival a mellem alsó vonalát kezdte cirógatni. Miközben az ujjbegyei az érzékeny területet simogatták, a mellbimbóim megkeményedtek. A testem megfeszült, még erősebb ingerre vágyva. A hüvelyem már fájdalmasan sóvárgott utána, a puncim nedves volt, és kész a befogadására. Mindig is ilyen volt Jaxszel, mintha a testem pontosan tudta volna, hogy arra született, hogy őt körülölelje. Jax mozgásba lendült, könnyeden felkapott a karjába, és az ágyra fektetett. A hajamra tekert törülköző kilazult és lehullott a fejemről. Jax rám feküdt, és a kezére támaszkodott az oldalam mellett. Az orra hegyét végighúzta a dekoltázsomon. – Mondd, hogy van egy óvszered. Az ajkamba haraptam, és szomorúan ingattam a fejem. Jax újra behunyta a szemét és nagy levegőt vett. – Akkor nem vetkőzöm le. – Jax… – mondtam kérlelő hangon, mert nem tudtam elképzelni, hogy ne érezzem magamban kemény, hosszú és vaskos férfiasságát. Felemelte a fejét és megremegtem a sötétbarna szemében parázsló szenvedélyt látva, mert pontosan tudtam, milyen, ha ezt szabadjára engedi velem. – Nem létezik, hogy idő előtt kiveszem – mondta a vágytól mély torokhangon. – Esélytelen! Kinyitottam a szám, és azt akartam mondani, hogy nem baj. Hogy szedek fogamzásgátlót, és érezni akarom, ahogy elélvez bennem, úgy, hogy semmi nem választ el kettőnket. Ám ekkor váratlanul kopogtattak és az ajtó elől hallottam, hogy „Szobaszerviz!” Felnyögtem. Jax is szenvedő képet vágott. Aztán halkan felnevetett. – Megmenekültél! – Várj! – mondtam, de ő már felkelt, és felvette a köntösömet a padlóról, aztán betakart vele.
– Ne mozdulj! – utasított. Odament az ajtóhoz, útját állta a szobapincérnek, és mindent elvett tőle a folyosón. Mikor újra feltűnt, egyik kezében egyensúlyozott a tálcával, amelyen az üveg bor és egy pohár állt, a másikban pedig egy fémburával lefedett tányért tartott. Miután mindent lepakolt az asztalra, rám nézett, én pedig felültem és kinyújtóztattam a lábaimat. – Halálra kínzol! – hördült fel Jax. – Megérdemled! Jax szája keserű mosolyra húzódott. – Nem vitatom. De egy epekedő férfi ennél többet már nem tud elviselni. El kell mennem. Durcásan lebiggyesztettem a szám. – Ünneprontó! – Csak told vissza a szexis hátsódat New Yorkba, és mindent megadok, amire csak vágysz – mondta Jax, és közben a haját hátrasimította az ujjaival. – Addig megteszem az előkészületeket a visszatérésedre. Felhúztam a szemöldököm. – Előkészületeket kell tenned ahhoz, hogy megbasszál? – Nem, ahhoz, hogy be tudj költözni hozzám. Most pedig hagylak enni, mert szükséged lesz erőre, hogy végig bírd mindazt, amit tenni készülök veled, miközben megbaszlak. – Mikor felálltam, Jax magához húzott és egy gyors, határozott csókot adott. – És ha készen állsz arra, hogy ájultra keféljelek, akkor csináljuk rendesen, a saját lakásunkban, a saját ágyunkban. Nagyot nyeltem. – Beszélnem kell a testvéreimmel. A szüleimmel. – Együtt leülünk beszélni velük. – Elég gyorsan reagálsz ahhoz képest, hogy eddig mindent úgy kellett kicsikarni belőled. Jax arckifejezése ellágyult. – Már jó ideje gondolkodom ezen. Megpróbáltam eltervezni magamban, és megoldást találni arra, hogy működjön… – Talán nem is lesz olyan nehéz, mint gondolnád. Jax a fülem mögé simította a nedves hajtincseimet. – A sajtó odáig lesz érted, Gia – mormolta. – Egy életre kelt szexuális fantázia vagy.
Izgató a kisugárzásod, bébi, és olyan a tested, mint egy istennőnek. Ha rád néznek, aztán meg rám, és látják, hogy nézek rád, rögtön arra fognak gondolni, ahogy nyulak módjára szorgoskodunk. Ennek márpedig van hírértéke. Leintettem. – Ne viccelj! – De félre fogják érteni, azt fogják hinni, hogy csak kellemes időtöltés vagy számomra. Rögtön azon fognak spekulálni, vajon meddig tarthat a viszonyunk. Másokkal is össze fognak boronálni bennünket, és kitalálnak mindenféle szaftos pletykát rólunk, csak hogy legyen ürügyük arra, hogy megjelentessenek egy újabb képet rólad. Ilyet már láttam korábban is, más párokkal. De Jax és én mások voltunk. Mi nem voltunk hírességek. Én egy senki voltam, és noha ő egy Rutledge volt, mindig a háttérben maradt azok mögött a politikus személyiségek mögött, akik a családját közismertté tették. – Nem hiszel nekem! – Jax a homlokomhoz dörzsölte a homlokát. – Bíznod kell bennem. Én már láttam, milyen szörnyűségek történhetnek. Láttam, ahogy a nyomás alatt összeomlik valaki. Egy sejtés nem hagyott nyugodni, rá kellett kérdeznem: – Valaki, aki közel állt hozzád? – Igen. – Mi történt? Jax hátralépett, és láttam rajta, hogy bezárkózik. – Egyszerűen kiszállt – mondta színtelen hangon. – Nem hagyom, hogy veled is ez történjen. Két kézzel megfogtam Jax karcsú derekát. Fájt belegondolni, hogy valaha valaki mást szeretett. Még fájdalmasabb volt az a gondolat, hogy a korábbi szeretője olyan mélyen megbánthatta, hogy eltaszított magától engem, nehogy újra sebezhetővé váljon. Jax homlokon csókolt. – Mikor jössz haza? – Holnapután. – Rendben. Jó lenne, ha még aznap este le tudnánk ülni beszélni a családoddal. Másnap pedig elintézzük a költöztetést. Úgy éreztem, mintha egy sziklaszirten állnék, és le kellene ugranom, anélkül hogy tudnám, hová érkezem. – Megőrjítesz! Jax tett egy lépést hátra és rám kacsintott.
– Kölcsönkenyér visszajár, bébi! – Nagyon messze jársz! Chad hangja kiszakított a gondolataimból. Elfordítottam a fejem és ránéztem, ahogy ott ült mellettem a repülőgépen, és bocsánatkérően rámosolyogtam. – Ne haragudj! – Aggódnom kellene valamiért? Megráztam a fejem. – Magánügy. Chad felhúzta a szemöldökét. – Az számomra jó hír, talán. Számodra úgy tűnik, kevésbé. Szeretnél beszélni róla? Azon töprengtem, milyen mélységben akarok személyes dolgokat megosztani Chaddel, aztán végül megkérdeztem: – Éltél már együtt egy barátnőddel? – Nem igazán. Volt egy-kettő, akik sok időt töltöttek a házamban, ami kényelmes volt a szex tekintetében, de nem túl előnyös, ha a haverjaimmal akartam lógni. Aztán úgy döntöttem, az ilyen mértékű elkötelezettséget inkább meghagyom akkorra, ha majd megnősülök. Miért kérded? – Csak egyetértek veled, ami a kötöttségeket illeti. Chad szeméből eltűnt a vidámság. – Rutledge megkért, hogy költözz hozzá? – Valami olyasmi – feleltem. Jobban illett volna rá, hogy kiadta a parancsot erre, de… Chad egy pillanatra habozott. – Talán ez számomra sem jelent jót. – Tényleg? – Elfordultam a székben, hogy Chad szemébe nézhessek. – Azt mondtad, pár éve ismered ezt a fickót. De miért mindig épp akkor kezd el hevesen udvarolni neked, ha velem dolgozol? Először megfúrta a megállapodásunkat Stacyvel, aztán meg elorozta előlünk Isabelle-t. Most pedig össze akar költözni veled, a nővel, aki mindent tud rólam és a terveimről? Nagy levegőt vettem, és próbáltam megemészteni, amit Chad mondott. – Tegnapelőtt még nem zavart a dolog. – Azóta én is gondolkodtam rajta. Jól van. Basszus! Úgy éreztem magam, mint akit hátba támadtak. – Nem hiszem, hogy ez személyes ügy lenne. Valójában tudom, hogy nem az. Jax
mindig azt mondja, hogy az üzletben nem szabad személyes ügynek venni semmit. – Számomra ez elég személyes! – vágott vissza Chad. A mondata telibe talált. Valami hasonlót mondtam én is Jaxnek, amikor ezt a bölcsességét megosztotta velem. – És személyes ügy Stacy számára is. Nem pusztán sikerre vágyik, túl akar tenni rajtam. Többet akar elérni nálam. Be akarja majd bizonyítani, hogy rosszul döntöttem, és Rutledge az ő oldalán áll! Pembry sokat fektetett Stacybe. És mindent meg fognak tenni azért, hogy a kedvében járjanak. A fenébe is, Chadnek igaza volt. – De ez fordítva is igaz – magyaráztam halkan. – Én is tudni fogom, mire készül. Korábban sosem gondoltam így a kapcsolatunkra Jaxszel. Eszembe sem jutott, hogy óvatoskodva kerülgessem a problémákat. Nem is akartam. Azt akartam, hogy köztünk minden legyen nyílt és őszinte. Csakhogy a közelemben egyetlen ember, még Jax sem működött együtt ebben. Jax persze kívülről várta a támadást, ezért volt állandóan résen. Mindenesetre úgy tűnt, jobb, ha én is realistábban állok ahhoz, mivel járhat a közös életünk. „Cápák közt úszkálsz…” Chad végigmért. – Ne haragudj meg, hogy ezt mondom, Gianna, de Rutledge talán nem a te súlycsoportod. – Óh, ez több mint bizonyos. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék bánni vele. Miután ezt elmondtad – fűztem tovább nagy levegőt véve –, megérteném, ha azt szeretnéd, hogy valaki más kezelje a projektjeidet a Savornél. Chad szája lefelé görbült. – Utálom, hogy ezt kell mondanom, de talán ez lenne a legjobb. Úgy terveztem, hogy egyből az irodába megyek, miután a gépem leszállt a LaGuardia repülőtéren, aztán meggondoltam magam, és inkább hazafelé vettem az irányt. A beszélgetésünk Chaddel nagyon felkavart, és úgy éreztem, szükségem van egy kis időre, hogy összeszedjem magam, mielőtt Lei elé állok. Elhúztam a loftlakásunk jókora fém bejárati ajtaját, és ott találtam két bátyámat a kanapén, amint épp videojátékot játszottak. – Kapd el, tesó! – csattant fel Angelo, jobbra húzva a kontrolleren a gombot. – Gyerünk már! Ezek a gyökerek épp ki akarnak nyírni! – Tarts ki! – Vincent felállt, és őrült sebességgel kezdte nyomkodni a gombokat. – Rám
hatan jöttek! Megálltam a küszöbön, és hálát adtam, hogy végre itthon lehetek. – Mögötted! – kiáltotta Angelo, mikor egy zombi elindult Vincent karaktere felé. Egyszerre mindkét fiú felugrott, és két sötétbarna szempár figyelt rám élénken. – Halálra rémítettél! – nyavalygott Vincent, és megnyomta a „szünet” gombot a saját játéktérfelén. – Szia! – üdvözölt futólag Angelo, és máris újra a játékra figyelt. – Milyen volt Katlanta? – Forró, akár egy katlan – feleltem, és megfordultam, hogy behúzzam magam mögött az ajtót. A lakást szalonnaillat töltötte be, s megláttam a reggeli maradékait is a pulton és a mosogató körül. Mindkét bátyám megszokta a Rossi’sban, hogy az edényeket a mosogatók elintézik. – Szabadnapod van? – kérdezte Vincent, és felém indult. Csak egy sortot viselt, semmi mást. Erről eszembe jutott, hogy az osztálytársnőim miért akartak folyton feljönni hozzánk. – Nem, még be kell mennem – feleltem. – Csak le akartam dobni a cuccomat. – Vonszold vissza magad ide! – morgott Angelo Vincentre. – Széttrancsíroznak ezek a szörnyek. Vincent a szemét forgatta. – A fenébe is! Reméltem, hogy átveszed tőlem a játékot, Gianna. Te és Nico szeretitek ezt a baromságot. – Most nem lehet. Hé, mielőtt még elfelejtem, kösz, hogy összehoztál Deannával. – Nincs mit – vigyorgott Vincent. – Kösz, hogy kimostad a szennyesem! Szándékosan nekiütköztem Vincent vállának, miközben a szobámba mentem. A lakásunk jóformán egy hatalmas, egybefüggő tér volt, de felállítottunk pár falat, hogy hálószobákat alakítsunk ki, hogy legalább a magánélet látszata meglegyen. Ezek inkább nagyméretű kockák voltak, mint szobák, de a célnak megfeleltek, míg felújítottuk a lakást. Rögtön az jutott eszembe, hogy elhagyom az otthonomat, ahol békességben és teljes biztonságban érezhettem magam, és beköltözöm a szeretőmhöz, akiben még negyvennyolc órával ezelőtt sem bíztam meg teljes mértékben. Leültem az ágyam szélére és nyirkos tenyeremmel átfogtam a térdem. Sok mindent készültem feladni azért, hogy Jaxszel legyek, ezzel szemben ő semmit sem kockáztatott, hogy velem legyen. A mobilom megcsörrent. Oda se néztem, miközben benyúltam a táskámba és
előhúztam. Nem ért meglepetésként, mikor megpillantottam Jax nevét a kijelzőn. – Szia! – szóltam bele. – Szia, bébi! – Jax hangja mélyen, bensőségesen csengett. – Örülök, hogy visszajöttél. – Furcsa, hogyan változhat meg minden csupán pár óra leforgása alatt… – Mi a baj? Gúnyos tréfa volt a sorstól, hogy Jax ennyire ismert. Talán Chadnek jogos volt az aggodalma, hogy nyitott könyv vagyok előtte. – Mi nem baj? Jax hangja komolyra váltott. – Kérlek, fogalmazz pontosabban! – Chad Williamsnek érthető módon aggályai vannak velem szemben, miután a projektvezetőjeként ágyba bújok az ellenséggel. Úgy tűnik, ha összeköltözöm veled, a megállapodásunknak lőttek. – Ki költözik össze kivel? – kérdezte Angelo a hálószoba ajtajából harsogva. Ő volt a legalacsonyabb a három bátyám közül, és még így is száznyolcvan centi magas. Neki volt a leghosszabb haja, hosszú, hullámos tincsei homlokába és a vállára hullottak. Sok szívet tört össze, mikor feleségül vette Denise-t. – Bassza meg! – motyogtam, és azt kívántam, bárcsak megnyomhatnék egy újraindító gombot, és elölről kezdhetném ezt a napot. – Menj ki, Angelo! – Be se jöttem – makacskodott a bátyám. – Te hagytad nyitva az ajtót. – Akkor csukd be! – Újra összejöttél azzal a seggfejjel? Felálltam az ágyról. – Kérdeztem a véleményedet? – Gia! – kiabált Jax a telefonba. – Tartsd egy kicsit – szóltam bele, miközben a bátyámat néztem. – Telefonálok, Angelo! Csukd be az ajtót, és törődj a magad dolgával! – Jaxszel beszélsz? – Angelo berontott a szobámba, mintha joga lenne hozzá. – Hadd beszéljek vele én! – Tessék? – Gia, a fenébe, beszélj hozzám! – csattant fel Jax. – Kissé elfoglalt vagyok ebben a pillanatban – vágtam vissza. – Majd később visszahívlak! – Nehogy letedd…!
Kinyomtam a telefont és az ágyra dobtam, mire Angelo utánanyúlt. – Elment az eszed? – kiáltottam rá. – Rutledge-nek ment el az esze, ha azt hiszi, hogy hozzá költözöl! Vincent is megjelent az ajtóban, mire mindketten ránéztünk. – Mi folyik itt? – Vidd ki innen! – mondtam neki Angelóra mutatva. – Rutledge azt akarja, hogy Gianna költözzön hozzá – közölte Angelo Vincentre nézve, és keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. Vincent meghökkenten nézett. – El is jegyzett? Feltartottam a kezemet. – Ezt nem hiszem el! Ez már a huszonegyedik század, tudjátok? – A szabályok nem változtak – felelte Vincent, és ő is keresztbe fonta a karját. – Ha tejet akar inni, előbb meg kell vennie a tehenet. Szúrós szemmel néztem rá. – Jól értem, hogy épp tehénnek neveztél? És ha tudni akarod, már nem vagyok szűz. Volt már szeretőm, nem is egy. Vincent és Angelo is a fülére tette a kezét, Angelo hangosan dúdolni kezdett. – Mindketten nevetségesek vagytok! – szidtam le őket. – Felnőtt nő vagyok! Azt teszek, amit csak akarok! Vincent leeresztette a kezét. – És komolyan össze akarsz költözni azzal a pasassal? – Talán. De ez az én döntésem! Angelo újra keresztbe fonta a karját. – Össze fogod törni apa szívét. – Jesszusom! – hördültem fel, és a halántékomat dörzsöltem, a kezdődő fejfájással küszködve. – Most bűntudatot akartok bennem kelteni? Ha ez számít valamit, Jax le akart ülni beszélni veletek erről. – Na és? – vakkantotta Vincent. – Talán díjat kellene adnunk neki ezért? – Én adnék – jegyezte meg váratlanul Angelo. – Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy egy férfi egy lány bátyjai és az egész családja elé odaálljon, és közölje velük, hogy a lánnyal akar élni. Vincent a fejét rázta, és az állkapcsa megfeszült. – Ha tényleg ennyire akar téged, akkor előbb el kell jegyeznie.
– Még azelőtt, hogy tudná, mibe megy bele? – hallatszott Jax hangja a fiúk háta mögül. Egyszer csak ott állt az ajtóban, és mindannyian feléje fordultunk. Üzletiesen volt felöltözve, mint aki munkába készül. Lehengerlően nézett ki palaszürke öltönyében, fehér ingben és fekete nyakkendőben. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg már úton volt ide, mikor hívott. Mindennek ellenére melengette a szívemet, hogy idejött. – Ezen a helyen ismeretlen fogalom a biztonság – jegyezte meg szigorúan Jax. – Az isten szerelmére, hiszen csak úgy besétáltam! Vincent felemelte az öklét. – Itt van neked a biztonság, tessék! Felkaptam a táskámat és a mobilomat, és elindultam kifelé. Ha minden egyszerre dől össze itthon és a munkahelyemen is, akkor ennyi erővel mehetek akár dolgozni is. – Gia! – Jax elkapta a karomat, mikor elmentem mellette. – Majd én elintézem ezt. Ne idegeskedj! – Te könnyen beszélsz! – Felszegtem a fejem. – Neked nincs semmi vesztenivalód. Jax állkapcsa megfeszült. – Szeretlek! Ezért mindenemet elveszíthetem.
4. Lei épp telefonált, mikor megérkeztem a munkahelyemre. Az irodájában sétálgatott felalá, és közben egy fejhallgatóhoz tartozó mikrofonba beszélt. Intett felém és rám mosolygott, ami miatt még pocsékabbul éreztem magam, hogy ilyen rossz hírt hozok. Mivel Lei elfoglalt volt, az asztalomhoz mentem és elkezdtem lehallgatni a hangpostaüzeneteimet. Közben feljegyzéseket készítettem Leinek és magamnak a visszahívást kérő ügyfelekről. Általában megnyugtatott a munka, de most minden idegszálam megfeszült. A lábam nyugtalanul toporgott az asztal alatt. – Gianna! Lei irodája felé pillantottam, és megláttam a főnökömet az ajtófélfának dőlve. Karmazsinvörös nadrágot és fehér selyemtopot viselt, fekete haját a tarkóján egyszerű lófarokba fogta össze. Fiatalabbnak nézett ki a koránál, és törékenynek tűnt, de a szemei elárulták: Lei éppen olyan lágy és kedves tudott lenni, akár egy kardfogú tigris. – Hogy van Chad? – kérdezte. Felálltam és az asztalra támaszkodtam, hogy megtartsam magam. – Nagyon tetszik neki a Mondego, a tervek, az építkezés, minden. Elégedett Daviddel és Inezzel is. De egy dolognak nem örül… Nekem. – Óh, valóban? – Lei csodálkozva nézett rám. – Mi történt? – Jackson Rutledge. Pontosabban az történt, hogy Jax megkért, költözzek hozzá. – Értem… – mondta Lei és kihúzta magát. – Miért nem beszélgetünk az irodámban? Követtem Leit, és kicsit úgy éreztem magam, mintha az igazgatói irodába hívtak volna be egy fejmosásra. Lei hatalmas irodájának padlótól plafonig érő ablakai mögött Manhattan lenyűgöző, megkapóan gyönyörű látképe húzódott. A százéves történelmi épületekre csillogó üvegtornyok árnya vetült. Mindenhol fából ácsolt lábazaton álló víztornyok tarkították a városképet, melyek olyannyira hozzátartoztak a városrész meghitt és egyedülálló hangulatához, mint bármely más látványosság. A gazdagok lakásait kék úszómedencék és zöldellő tetőteraszok jelölték. Az itt-ott az égbe emelkedő hatalmas daruk azt üzenték, hogy a már így is pezsgő élettel teli városrész folyamatosan növekedett. Az üveg- és fémdzsungel az ínyencek paradicsoma. New York messze földön híres fantasztikus fogásairól és nagyszerű séfjeiről, és Lei volt az egyik motorja a városnak, melyet annyira szerettem. Nagyon fájt, hogy úgy éreztem, csalódást okozok neki.
– Egy héttel ezelőttig semmit sem hallottál erről a pasasról, két teljes éven át. – Lei, őszinte leszek. Mindenki figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol tőle, még a saját belső hangom is. Még soha életemben nem volt rajtam ekkora nyomás, hogy ellenálljak valaminek. Bárcsak ilyen segítőkészek lennének az emberek akkor is, ha fogyókúrázom! Lei az asztala elejére támaszkodott, megragadva az asztallapot. El sem mosolyodott vérszegény poénomon. – Nos, én is odaköltöztem Ianhez. Nem terveztük előre. Egyszerűen csak egyre több éjszakát töltöttem nála, és egy idő után már nevetségesnek tűnt fizetni a külön albérletemet. Lei elhallgatott, mintha azon töprengene, hogyan mondjon nekem el valamit, amit nem biztos, hogy szeretnék hallani. Aztán egyenesen a közepébe vágott: – Csak légy bölcsebb annál, mint amilyen én voltam. Legyen köztetek valamiféle jogi megállapodás, hogy ne kelljen apró-cseprő dolgokon vitatkozni, ha összetöri a szívedet. A kezem ökölbe szorult. – Ennyire biztos vagy abban, hogy ennek csak rossz vége lehet? – Nem kell neked elmagyaráznom, hogy Iannek tíz év kellett ahhoz, hogy hátba szúrjon. Jacksonnak kevesebb mint egy hétbe telt, hogy hasonlóan elbánjon veled. Ugyan már, Gianna! Nem vagy naiv kislány. – Majd a saját káromon tanulok – mondtam, és rögtön azt kívántam, bárcsak ne lett volna olyan mentegetőző a hangsúlyom. – Nem azt mondom, hogy ne tégy egy próbát. Csak kockázatvállalással lehet az igazán nagy dolgokat elérni. Én csak azt mondom, hogy csökkentsd a kockázatot. Fúzióról beszélsz, és nem gondolsz a legalapvetőbb elővigyázatossági intézkedésekre? Hirtelen nagyon butuskának éreztem magam. Lei látta ezt rajtam, és a hangja gyöngédebb lett. – Jackson már megfosztott téged a Mondego-projekttől. Ne hagyd, hogy bármi mást is elvegyen tőled! A napom hátralévő része a megszokott módon telt, de egész idő alatt nyomorúságosan éreztem magam. Komolyan őrlődtem aközött, hogy szakítsak Jaxszel, vagy szakítsak az eddigi életemmel, amelyet nélküle terveztem el. A legegyszerűbb az lett volna, ha el tudtam volna felejteni azt, hogy egyáltalán visszatért, de miután oly hosszú időn át vágyakoztam erre, kínszenvedés lett volna elengedni most, mikor már csak
karnyújtásnyira volt tőlem. Három előtt pár perccel a telefonom megcsörrent és olyan lelkesedéssel szóltam bele, amilyet csak tettetni tudtam. – Gianna – üdvözölt Chad. – Beszélhetnék Leijel? Behunytam a szemem, mert tudtam, azért keresi Leit, hogy megkérje, valaki mással dolgozhasson együtt helyettem. Reménykedtem, hogy a New Yorkba való visszatérésünk és a hívása között eltelt hosszabb idő azt jelenti, hogy meggondolta magát, vagy legalább úgy döntött, vár egy kicsit, mielőtt meghúzza a ravaszt. – Megkérdezem, ráér-e. Tartsd egy kicsit! Felálltam és Lei irodájának nyitott ajtajához sétáltam. Lei a számítógépén dolgozott, és a homlokát összeráncolta karmazsinvörös szemüvegkerete fölött. Halkan bekopogtam. Lei felnézett. – Tessék! – Chad Williams van a vonalban, veled szeretne beszélni. Lei levette a szemüvegét és bólintott. – Kapcsold be! Visszamentem az asztalomhoz és átkapcsoltam a hívást, aztán megpróbáltam elfoglalni magam, hogy ne egyfolytában Lei halkan duruzsoló hangjára figyeljek. A legkönnyebb volt Jaxre gondolni, és felidézni magamban, ahogy utoljára azt mondta nekem, hogy szeret. Az első percben, mikor megpillantottam, teljesen rabul ejtett. Fogalmam sem volt, hogyan tudnék szabadulni tőle. De azt sem tudtam, hogyan éljek vele együtt. Nem lesz könnyű őt beilleszteni az életembe. Mindent meg kell változtatnom azért, hogy eleget tegyek a kívánalmainak. Miért nem egy egyszerű, könnyen kezelhető férfiba szerettem bele? Olyasvalakibe, aki csak egy kis vidámságot hozna az életembe, nem pedig problémák hosszú sorát? – Gianna! Felnéztem, mikor Lei kilépett az irodájából. A szájával elgondolkodva csücsörített. – Igen? Készültem a csapásra, és próbáltam felvértezni magam. Vajon mikor lesz legközelebb olyan lehetőségem, hogy a Mondegóhoz hasonló horderejű projektet irányítsak? – Chad épp most jött ki egy megbeszélésről Jackson Rutledge-dzsel – közölte Lei. A hátam megfeszült, és a gyomrom mogyorónyira szűkült össze. Basszus! Jax már megint át akart verni?
– Miért? – Jackson ajánlatot tett neki, hogy befektet hárommillió dollárt a projektjébe, harmincszázalékos részesedésért cserébe. Leesett az állam. – Hogy micsoda? Vajon mi volt Jax célja ezzel? Át akarta csábítani Chadet is? Hogyan gondolhatott ilyesmire, mikor tudta, hogy Chad Leijel szerződött? Lei elhúzta a száját. – Mondjuk úgy, Jackson biztosítékot ajánlott fel arra, hogy nem fogja szabotálni Chadet, és ezt pár millió dollárral akarja nyomatékosítani. Némán bámultam Leire, és próbáltam megemészteni a hallottakat. Lei megrándította a vállát. – Chad majd átnézeti az ügyvédeivel a papírokat, aztán elküldi nekem is. Biztosra akar menni, hogy nem fogunk összekülönbözni. Lassan bólintottam, és a fiókomra pillantottam, amelyben ott lapult a mobilom. – Chad arról nem szólt egy szót sem, hogy valaki mással szeretne dolgozni – tette hozzá Lei. – És nincs is semmi oka erre, ha az ajánlat tisztességes. – Értem – mondtam, bár még mindig nem fogtam fel teljesen Jax húzásának következményeit. – Feltételezem, hogy beszéltél Jaxnek Chad aggályairól, nem? Felkeltem a székemből és bólintottam. – De erről nem tudtam semmit, esküszöm. – Látom rajtad – felelte Lei, miközben az arckifejezésemet tanulmányozta. – Úgy tűnik, mintha Jackson egyengetni akarná az utadat. – Igen – hebegtem. Ez kész őrület! De mi benne a csapda? Nyomasztó volt, hogy ezt a kérdést egyáltalán fel kellett tennem magamnak. Hogyan szerethetném őt mindennél jobban, ha állandóan kételkedem benne? Az irodai telefonom megcsörrent, gyorsan érte nyúltam és felvettem. Hálás voltam, hogy valami elterelte a figyelmemet Lei vizslató pillantásáról. – Gia! – Jax hangja csak még jobban felkavart. – Ma este zárás után leülünk beszélni a családoddal az étteremben. Addig még sok az elintéznivalóm, szóval majd ott találkozunk. Munka után várni fog rád egy sofőr, aki hazavisz és ott is marad a ház előtt, míg indulnod nem kell az étterembe. Majd bepakolja a kocsiba és elviszi a lakásomra azokat a dolgokat,
amelyekre a hétvégéig szükséged lehet, és akkor majd elhozzuk a többi holmidat is. Szólj, ha… – Jax! Az isten szerelmére, megtennéd, hogy lassítasz? – szakítottam félbe, és kimerülten roskadtam a székembe. Jax egy másodpercre elhallgatott. – Két hosszú évig vártam erre a pillanatra. – Igen. Két hosszú, eseménytelen évig. Ami alatt még a híredet se hallottam. Most meg egyik pillanatról a másikra betoppansz, s letarolod az életemet, és úgy érzem magam, mint akin átment egy tank. Ki vagyok nyuvadva. Nem tudok gondolkodni sem. Nem jut eszembe semmi értelmes. – Mit kell még átgondolnod? – vágott vissza Jax, és a hangja ingerültnek tűnt, ami csak még jobban bosszantott. Felültem a székben és lehalkítottam a hangom, mert utáltam, hogy az irodában, telefonon kell ilyen személyes dolgokat megbeszélnünk, de képtelen voltam visszafogni magamat. Órák óta főttem a levemben, és ekkorra már fortyogtam a dühtől. – Mi tartott ilyen kurva hosszú ideig? Miért épp most jutottál el ide? Miért harcolsz értem most? – Mert végre te is harcolsz értem! – csattant fel Jax. – Boldog voltál azzal, ahogy Vegasban mentek köztünk a dolgok. Azt akartad, hogy most is ugyanúgy folytassuk talán még egy-két évig, és nézzük meg, mi lesz belőle. De ez nem mehetett így tovább, Gia. Ajándék időt kaptunk. De ha még sokáig éltük volna fel ezt, valaki felfigyelt volna rád, és üldözni vagy zsarolni kezdett volna, miközben én több ezer kilométerre voltam tőled. Így is túl sokáig hagytam, hogy ezt csináljuk. – Legalább beszélhettél volna velem erről! – Mégis mit csináltál volna? Otthagyod az egyetemet? Átköltözöl hozzám Virginiába? Akkor kész lettél volna erre, ha még most sem vagy kész rá? Kibaszottul nem hiszem. – Esélyt sem adtál nekem rá! – Baromság! Elég sok lehetőséged volt, Gia. Vártam rá, hogy eldöntsd, hogy ami kettőnk közt van, megéri-e a küzdelmet. Nem telt el úgy nap, hogy ne reménykedtem volna abban, hogy felbukkansz, vagy felhívsz. Egyetlen dühös hangpostaüzenetet sem hagytál! Párszor hívtál, küldtél egy-két e-mailt, aztán semmi. Feladtad. – Szóval ez valamiféle próbatétel volt? – csattantam fel dühösen. – Összetörted a szívem, csak hogy letesztelj? – Talán. De ne hidd, hogy nem voltam pipa amiatt, hogy nekem kellett visszajönnöm
azért, hogy végre kimondd, többet akarsz tőlem. – Mekkora seggfej vagy! – Igazad van, az vagyok! Sosem állítottam az ellenkezőjét. A szemem mardosták a forró könnyek, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. A munkahelyemen voltam. Nem állt szándékomban összeomlani és sírva az asztalra borulni, mikor bárki arra sétálhatott és megláthatott. – Most mennem kell. Letettem a telefont. Lei időközben visszament az irodájába, hála az égnek. Egy pillanatra megálltam, remegtem a dühtől és a fájdalomtól. Nem tudtam elhinni, hogy Jax még engem okol azért, hogy két évig távol voltunk egymástól. Behunytam a szemem, mélyeket lélegeztem és megpróbáltam erővel elnyomni magamban az érzéseket. Minden érzelmemet magamba zártam, és csak a megoldandó munkára figyeltem. – Baszd meg, Jax! – mormoltam magam elé, mikor visszaereszkedtem a székembe. Aztán beástam magam a munkába. Egy fekete Mercedes várt a sarkon munka után. Első látásra felismertem, mert a kocsi mellett álló sofőrnek elegáns, ropogós fekete öltönye dacára is baljós, fenyegető fellépése volt. Lerítt róla, hogy a személyes biztonságomat hivatott szavatolni, és olyan feszült figyelemmel követett a szemével, hogy még visszatükröződő napszemüvege mögött is látni véltem szúrós tekintetét. Vajon Jax szándékosan választotta őt sofőrnek, csak hogy megfélemlítsen? Talán ez egy újabb elriasztási kísérlet? Újabb próba? Az utóbbi napokban Jackson Rutledge számos, eddig ismeretlen oldalát sikerült megismernem. Talán egész idő alatt egy álomképbe voltam szerelmes? A sofőr kimért biccentéssel üdvözölt, és kinyitotta előttem a hátsó ajtót. Kecsesen beszálltam és belesüppedtem a vajpuha bőrülésbe. Behunytam a szemem és az otthonom után vágyakoztam. Végig akartam nyúlni az ágyamon, és felhívni Lynn barátnőmet Vegasban. Ő is ott volt, mikor először találkoztam Jaxszel, és végigkísérte a kapcsolatunkat az ezt követő hetekben is. Ha valaki segíthetett átlátni ezt a faramuci helyzetet, az csakis Lynn volt. A motor felbúgott és a kocsi kihajtott a forgalomba. Tudván, hogy hosszú út lesz, mert végig araszolni fogunk a manhattani csúcsforgalomban, úgy terveztem, hogy az agyamban átfutom az elmúlt napok történéseit. Össze akartam szedni a gondolataimat,
hogy legalább részben értelmes beszámolót tudjak adni Lynn-nek. De nem jutottam messzire, mert egyszerre megéreztem, hogy egy mélygarázsba hajtunk le. Kinyitottam a szemem és felültem. Rögtön megismertem az épületet, amelyben Jax penthouse lakása volt. – Azt hittem, az én lakásomra visz – szóltam a sofőrnek. – Én azt az utasítást kaptam, hogy hozzam ide. Majdnem elkezdtem vitatkozni vele, aztán rájöttem, hogy nem az ő hibája. Jax az idegeimre ment. És ha nincs annyi esze, hogy hagyjon egy kicsit lenyugodni, mielőtt találkozunk, hát megkapja a magáét. Az egyik portás kinyitotta előttem a kocsiajtót és kiszálltam. A sofőr a lifthez kísért, beütötte a penthouse kódját, aztán magamra hagyott, hogy egyedül menjek fel. Mikor a liftajtó kinyílt a legfelső emeleten, megpillantottam Jaxet, amint a lakása bejárata előtti privát előtérben várt rám. Mikor megláttam, nagyot dobbant a szívem. Úgy volt öltözve, akár egy üzletember, mégis sugárzott belőle az ereje teljében lévő férfi kicsattanó szexuális energiája. A dühömbe és a feldúltságomba ébredező vágyakozás vegyült. – Tedd a tenyered az érzékelőre! – utasított, az állával a bejárati ajtó melletti kézlenyomat-leolvasóra mutatva. Fogcsikorgatva indultam feléje, a cipőm sarka hangosan kopogott a márványlapon. Rátettem a kezem az érzékelőre, amely erre hármat csipogott. Gianna Rossi. Azonosítva és elmentve, mondta a számítógépes női hang, és a bejárati ajtó kinyílt előttem. Besétáltam a lakásba. Feszült voltam, kész az összecsapásra. Hallottam, ahogy Jax becsukja mögöttem az ajtót. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak elment mellettem, határozott és gyilkosan szexis léptekkel. Úgy járt, mint a férfi, aki szereti a szexet és tudja magáról, hogy jól is csinálja. Ez a lappangó szexuális arrogancia mindig is izgatott benne. Noha forrt a mérgem, képtelen voltam közömbös maradni iránta. Jax megállt a padlótól plafonig érő üvegablak előtt álló, fémvázas üveg bárszekrény előtt, és borostyánszínű italt töltött egy kristályüvegből egy whiskys pohárba. Háttal állt nekem, és ivott egy kortyot. Az egyre nyomasztóbb csendtől a szobában már sűrű volt a levegő. Ledobtam a táskámat az egyik fekete bőr karosszékbe, és keresztbe fontam a karomat. Feszülten figyeltem, és vártam, mit fog mondani. De Jax úgy állt ott, mintha egyedül lenne a szobában.
Végül én szólaltam meg: – Azt hittem, ma sokáig kell dolgoznod. – Kell is – felelte Jax nyugodt hangon. – Akkor miért vagyunk most itt? Jax hangosan kifújta a levegőt. – Mit is mondtál Atlantában? Valami olyasmit, hogy ami kettőnk közt van, megér annyit, hogy elviseljük a sok szarságot. – Ne tégy úgy, mintha nekem bármi közöm lett volna ahhoz, vagy szerepem lett volna abban, ami itt folyik – mondtam ingerülten. – Te irányítod a dolgokat a saját elképzelésed szerint, engem csak belerángatsz mindenbe. Jax ekkor végre felém fordult. – Én megoldom a problémákat, Gia. Ezt te is tudod. – Nem csak erről van szó! Nem csak Chadről és a családomról. Mindig is így mentek a dolgok kettőnk között. Te mondod meg, mit, mikor, hol és mennyi ideig csináljak. Nekem semmi beleszólásom, semmi ráhatásom nincs a dolgokra. Jax arca elkomorodott. Tett egy lépést felém. – Ezt gondolod? Az isten szerelmére, Gia, dróton rángatsz engem! – Ha ez igaz, akkor nem ezt akarom. Azt szeretném, ha egy csapat lennénk, Jax. Nem szeretném, hogy bármelyikünk is úgy érezze, ki van szolgáltatva a másik kényénekkedvének. Jax letette a poharát a dohányzóasztalra és felém tolta. – Én teljes mértékben ki vagyok szolgáltatva neked – mondta halkan, és a szeme olyan sötéten csillogott, mintha fekete gyémánt lenne. – Egész álló nap úgy éreztem, hogy visszautasítod minden egyes próbálkozásom, hogy közelebb kerüljek hozzád. Most is azt érzem, hogy el akarsz engem tolni magadtól. Távolságot akarsz. És ezt nem bírom elviselni. – Én pedig úgy éreztem, mintha vadidegen lennél. Rád sem ismerek, mikor ilyen vagy. Állandóan azon őrlődöm, hogy ismertelek-e igazán valaha is. És ha nem, akkor ki az ördögbe vagyok szerelmes? – Bébi – mondta Jax a tenyerébe véve az arcomat, és lehajolt, hogy megcsókoljon. Lágyan cirógatta az ajkaimat az ajkaival, egyik szegletétől a másikig, többször egymás után. Aztán a nyelvét végighúzta a számon. A lehelete forró és nedves volt, az íze enyhén alkoholos az italtól. Felnyögtem és oldalra hajtottam a fejem, hogy még mélyebben csókolhasson. Egyik
kezével átfogta a nyakamat, a másikkal a derekamat ölelte. Az érintése olyan izgató volt, hogy rögtön libabőrös lettem tőle. Gyöngéden magához szorított, amitől megduzzadt melleim elnehezültek és érzékennyé váltak. Nagy levegőt vettem, hogy mélyen magamba szívjam őt. Éreztem, ahogy a testem válaszul átjárja a bizsergés, és rádöbbentem, milyen kétségbeesetten vágyom Jaxre, és képtelen vagyok ellenállni neki. Felemeltem a kezem és beletúrtam selymes, sűrű sötét hajába, hogy még jobban magamhoz húzzam. – Ismersz engem, Gia – suttogta a számba Jax. – Engem szeretsz. – Jax… – sóhajtottam és hozzásimultam, érezve a teste valamennyi megfeszített, erőtől dagadó izmát. – Talán túl sokat hibáztunk… – Valószínűleg igen – felelte Jax, miközben végigcsókolta az állam vonalát, a torkomat, majd gyöngéden szívni kezdte a nyakamat. – De egy dolog mindig is jól működött köztünk. Átkarolta a derekamat és hozzám dörzsölte az ágyékát. Éreztem, ahogy ágaskodó farka a hasamnak feszül. Az ölem lüktetni kezdett, mohón sóvárogva utána. – Nem maradhatunk egyfolytában az ágyban – jegyezte meg, és eszembe jutott Vegas, ahol alig tudtuk a kezünket levenni egymásról. Jax felnyalábolt, és úgy tartott a karjában, mintha csak egy tollpihe lennék. – Két évet töltöttünk külön, és még mindig szeretjük egymást. Csak egyszerűbb lehet, ha együtt vagyunk. – Eddig nem így tűnt – feleltem, és lerúgtam a cipőmet. Jax elindult a hálószoba felé. – Pontosan ezért most elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor emlékeztetlek rá, miért is éri meg végigcsinálni mindezt.
5. Egy órával korábban még esélyt se láttam volna arra, hogy lefekszem Jaxszel. Csakhogy abban a pillanatban, mikor megláttam a gyönyörű arcán tükröződő vágyakozást, és a szeme melegen, gyöngéden csillogott, semmi másra nem vágytam, mint elfeledkezni mindenről, és teljesen átadni magamat neki. Azt akartam, hogy idézze fel bennem, ami egykor kettőnk közt volt, amihez mélyen ragaszkodtam, és szerettem volna, ha újra ugyanúgy lesz. Jax lefektetett az ágyra és fölém feküdt, egyik térdét az ágytakaróra téve. Kisimított az arcomból egy elszabadult hajtincset, aztán a másik kezére pillantott, mely épp a combom belső oldalán siklott felfelé, majd megállt a szoknyám szegélyénél. – Azt akarom, hogy vetkőzz le! – szólítottam fel. Őrjítően szexis szája, amelytől teljesen kikészültem, kaján mosolyra húzódott. – Igen? Most rögtön? Csábítóan nyújtózkodtam előtte, ami megtette a kívánt hatást. Mély torokhangon felnyögött, mire kacéran visszamosolyogtam rá. Jax elkapta a két térdemet, feltolta, majd elfordította a lábamat. Közben felcsúszott a szoknyám, s kilátszott az alatta viselt harisnyatartóm és a hozzá illő bugyim. Jax megnyalta a száját. – Bébi, imádni fogom, ha nézhetem, ahogy reggelente felöltözöl. Ekkor villant át az agyamon, hogy mostantól kezdve minden ilyen hétköznapi pillanatot megosztunk egymással, és nagyon vágytam már erre. Szerettem volna visszakapni a férfit, aki egykor túl rövid ideig volt az enyém. – Még mindig túl sok rajtad a ruha. Jax felállt és kibújt a mellényéből, majd a padlóra dobta. Meglazította a nyakkendője csomóját, aztán a selyemanyag egyik végét megfogva lehúzta a nyakából és ezt is a szőnyegre ejtette. Mikor nekiállt kigombolni az ingét, felkönyököltem, hogy végignézzem. Elismerően hümmögtem a gyönyörűségtől. Jax megállt és kérdőn nézett rám. A szeme úgy csillogott, hogy a lábaim nyugtalanul megrándultak. Ez a pasi tudta, hogy eszelősen szexis, és tudta azt is, mennyire szeretem őt nézni. – Ne hagyd abba! – szóltam rá. – Imádom, mikor így nézel rám – mondta, és kigombolt még egy gombot.
Az alsó ajkamba haraptam. Jax mindig is jókötésű férfi volt, de most még izmosabb, még kidolgozottabb volt a teste. Aranybarna bőre megfeszült az izmai domborulatain és lankáin. Szerettem volna minden egyes négyzetcentiméterét végigsimogatni, a nyelvemmel megízlelni, mint a kedvenc desszertemet… Hogy éreztessem vele, mennyire szeretem. Levette az ingét, mire feltérdeltem és kinyúltam felé, hogy megérintsem. Felnyögött, mikor a kezem a vállához ért, aztán végigsimítottam a bicepszén, és belemarkoltam a duzzadó izomkötegbe. – Hogy lehetséges ez? – töprengtem hangosan. – Most még izgatóbb vagy, mint régebben, pedig akkor is lélegzetelállító voltál. – Bébi… – dörmögte Jax, és megcsókolt. A lélegzetem is elállt, miközben a nyelve az ajkaimmal játszadozott. Mohón simogattam a mellkasát és a hasát, felfedezve a teste minden sima felületét és kanyarulatát. – Olyan kemény a farkad – suttogtam, és érezni akartam, ahogy hozzám préseli bársonnyal borított márványoszlopát. – Ezt teszi a szexmegvonás – felelte és elkapta a csuklómat. Rászorította a kezem ágaskodó férfiasságára, és a tenyeremhez dörzsölte. – A testem teljesen kikészült, mert nem kaphattalak meg, és állandóan vad álmok kínoztak. A nadrág anyagán keresztül megérintettem a farkát és simogatni kezdtem a makkjától a tövéig. – Nem volt teljes megvonás – mondtam a két nőre gondolva, akik megkapták őt, és azt, ami az enyém volt. – Legalábbis volt két alkalom. Jax megragadta a lófarkamat és hátrahúzta a fejemet, hogy felnézzek rá. – De igen! – mondta ingerülten. – Lehetetlenné tetted, hogy valaha is más nővel kezdjek, Gia. – Akkor jó! – feleltem és megcsókoltam Jax vállát. – De még mindig fel vagy öltözve. – Fejezd be te! – mondta, majd kihúzta a hajamból a gumit és az ujjaival beletúrt dús hajkoronámba. A szemhéjaim elnehezültek, az érzékeimet elbódította a Jaxből áradó szexuális éhség. Ahogy az ujjbegyei masszírozták a fejbőrömet, mámoros érzés járta át a testem. Minden egyes szavával, minden mozdulatával elbűvölt és le akart venni a lábamról. Ebben nem is volt hiba. Lehúztam méretre szabott öltönynadrágjának rejtett sliccét, és mikor szétnyitottam, megláttam a fekete bokszeralsóját. A farka olyan kemény volt és annyira felizgult, hogy a
makkja kiállt az alsónadrág gumis dereka fölött. Izgatóan fényes volt az előváladéktól, arra ingerelve engem, hogy lehúzzam a bokszeralsóját. Halk, vágyakozó nyögések és sóhajok töltötték be a szobát. Jax minden porcikája fenséges volt. Izgató, hatalmas és kemény. Ahogy ott állt előttem, lehúzott sliccel, szemérmetlenül álló farokkal, a számban összefutott a nyál. Feszes, izmos teste erőt sugárzott, ő volt a legizgatóbb dolog, amit valaha láttam. Lehúzta a szoknyám cipzárját, aztán nekilátott a blúzom kigombolásának. Ez alatt végig a nyakamat csókolta, és a nyelvével végigsiklott lüktető ütőeremen. – Mindenedet végig fogom nyalni – ígérte Jax, minden szónál forrón lehelve nyirkos bőrömre. A kezembe fogtam forró, nedves farkát. Az izgalomtól már kis patakokban csordogált végig rajta az előváladék. Felajzottsága valóságos afrodiziákumként hatott rám, én is épp olyan izgatott és nedves voltam, akárcsak ő. Vágytól lüktető hüvelyem éhesen összehúzódott, és epedve várta, hogy végre betöltse a vaskos fallosz, amelyet kéjesen simogattam. A számhoz emeltem az ujjaimat, hogy lenyaljam őket, és megéreztem Jax bódítóan szexis, átható ízét. Jax közben nézett, és halkan elmormolt egy káromkodást. Aztán megragadta a blúzom selyemanyagát, mire a gombok lepattogtak és szanaszét gurultak a padlón. – Le akartalak vetkőztetni – mormolta, majd megragadta a derekamat és megfordított, hogy háttal álljak neki, aztán előredöntött, arccal az ágy széle felé. – De majd legközelebb! Kicipzárazott szoknyámat feltolta a derekamig, szabaddá téve meztelen fenekemet. Aztán a térdemnél fogva feltette a lábaimat az ágyra, mire a fenekem megnyílt előtte. Két oldalról megragadta és a kezével gyúrni kezdte a popsimat. Szaporán vette a levegőt és éreztem, ahogy forró lehelete érzékeny bőrömet csiklandozza, aztán belemélyesztette a fogát a hátsómba és gyöngéden beleharapott. – A mindenségit, milyen baszni való vagy – dörmögte. – Arra születtél, hogy eldobjam az agyamat tőled. Becsúsztatta az egyik ujját a tangám pántja alá, és végighúzta a derekamtól a combom közéig. Az ujjpercével nedves puncimat simogatta, mire felsóhajtottam és beleremegtem izgató érintésébe. Megragadta a selyembugyit, és összerezzentem a bőrömön érzett erős, gyors rántástól, miközben hallottam, ahogy elszakad az anyag. Jax rám hajolt, felforrósodott testével
betakarva a hátamat, és előrenyúlt, hogy a kezébe vegye duzzadt melleimet. A farka izgatóan és keményen feszült a popsimnak, aztán betolta betonkemény, vaskos férfiasságát a combjaim közé. A legyőzöttség és a kiszolgáltatottság érzésétől csaknem elélveztem. Ez a férfi olyan vadul kívánt, hogy letépte rólam a bugyit, és csak arra vágytam, hogy végre a magáévá tegyen. Jax éhsége mámorító és ellenállhatatlan volt. Ő is épp úgy szerette a testemet, ahogy én az övét. Talán jobban is, ami már lehetetlenségnek tűnt, de mindig ezt éreztette velem. – Ne hagyd abba! – kérleltem, és hátratoltam a csípőmet. – Mit szeretnél, bébi? – duruzsolta, miközben érzékien dörzsölte a mellbimbóim hegyét. – Mondd el nekem, mire vágysz! A testem fickándozott és vonaglott attól, ahogy nedves szeméremajkaimnak feszült merev férfiassága. – Basszál meg, Jax! Kúrj meg keményen! Odadörzsölte az orrát a halántékomhoz. – Ezt akarod? Hátrahúzta az ágyékát, és széles makkja a hüvelyem lüktető bejáratának feszült. Egyre izgatottabb lettem, ahogy a hegye belém hatolt, utat nyitva kemény, húsos farkának. Felnyögtem és behunytam a szemem. Remegtem az izgalomtól. Jaxet éreztem mindenhol. Minden lélegzetvételemben, a bőröm minden egyes négyzetcentiméterén… – Szűk vagy, bébi – mormolta összeszorított fogai közt, aztán visszahúzta a csípőjét, és újra előretolta. Lassú, könnyed döfésekkel hatolt egyre mélyebbre bennem. Felnyögött és megragadta sóvárogva tekergőző csípőmet, majd leszorította, hogy még vadabbul tudjon dugni. – Szűk és nedves… Jesszusom, mennyeien finom vagy! Hatalmasat fogok élvezni beléd. Teljesen feltöltelek. Megmarkoltam az ágytakarót. Kinyitottam a szememet és a számat, hogy égő tüdőmbe levegőt szívjak. Ellentartottam neki, hogy keményebben és gyorsabban basszon. A szemem sarkából láttam a tükörképünket a gardróbszobája ajtajának belső oldalán lévő tükörben. A hüvelyfalam ráfeszült a farkára és szívta magába, hogy mindenhol betöltsön. Jax elfordította a fejét, követve a tekintetemet, és lelassította a mozdulatait, miközben nézte, ahogy hátulról kefél és nadrágja még a combján lóg. Pajzán, izgató látvány volt. Én az ágyra hajolva, teljesen felöltözve, szétnyitott combokkal, vaskos farkával a puncimban, Jax izmos feneke pedig megfeszült minden erőteljes döfésnél, a bicepsze kidudorodott, ahogy a melleimet gyúrta, és a háta ragyogott a verítéktől.
Jax kajánul elvigyorodott. – Szereted nézni, ahogy megbaszlak. Hogy bizonyítsa az igazát, kihúzta a farkát, aztán újra belém döfte, és egész teste megfeszült, ahogy tövig hatolt bennem. Megrázkódtam. A puncim mohón szívta magába a farkát, a mellbimbóim fájdalmasan keményen fúródtak a tenyerébe. – Ó, igen, ezt szereted – dörmögte mély, csábító hangon. – Felszereltetek egy hatalmas tükröt a mennyezetre, Gia bébi. Minden éjjel és minden nap nézni fogod, ahogy kényeztetem a gyönyörű testedet. Sosem fogsz elfeledkezni arról, miért viseled el az ágyunkon kívüli világot. Az agyadba fog égni. Valahányszor becsukod a szemed, engem fogsz magad előtt látni, ahogy addig baszlak, amíg már nem tudsz újra elélvezni. Elszállt az agyam. Nem tudtam többé feltartóztatni az orgazmusomat. Hangosan felsikoltottam, mikor a feszültség hirtelen kitört belőlem, és a gyönyörtől nekifeszült a gerincem Jax mellkasának. Jax felhördült, és teljesen elvesztette a fejét. Keményen és gyorsan baszott, aztán mélyen bennem maradt és egy káromkodást hörögve a csúcsra ért. A fogát belemélyesztette a vállamba. Belém élvezett, szaggatott nyögésekkel utolérve az orgazmusomat, és a teste rázkódott a kilövellések erejétől. Teljesen kikészített. Nem láttam, nem tudtam gondolkodni. Belekapaszkodtam az ágytakaróba, próbálva magamban tartani az érzések elsöprő áradatát és még mindig bennem lüktető, spriccelő farkát, hogy még többet magamba fogadhassak belőle, még jobban érezzem, mert képtelen voltam betelni vele. Ahogy Jax magához ölelt, úgy éreztem, a rabja vagyok, és a tulajdona. Önkéntes foglya a köztünk lévő csillapíthatatlan vonzalomnak. Jax levetkőztetett, letörölte rólam az ondót egy meleg törlőruhával, és lefektetett az ágyra. Kábult voltam, és levegőért kapkodtam. Egy picit bosszantott, hogy ő még tud mozogni és gondolkodni, miközben én agyatlan zombi voltam az orgazmus után a testemben szétáradó endorfinoktól. – Áruló! – mondtam neki, mikor végre mellém bújt az ágyba csodálatos meztelen testével. Felkönyökölt és vigyorgott. Az ujjaival lágyan cirógatta a mellkasomat, a dekoltázsomtól le a köldökömig, és körözni kezdett körülötte. – Azt hiszem, elmulasztottad azt a tíz percet, amibe beletelt, hogy lábra tudjak állni. – Legközelebb számolunk még ezért – mormoltam.
Jax kéjesen hümmögött, aztán lehajolt, hogy megcsókoljon. – Csak örülök neki, hogy lesz legközelebb. Sok-sok következő alkalom. Két évet kell bepótolnunk. Szúrós szemmel néztem rá. – Én nem viszem el a balhét. Te léptél le. Akár követtelek, akár nem, te voltál az, aki köddé vált. – Akkor nekem kell két évet bepótolnom – mondta és rám feküdt, szétnyitva a combjaimat és elhelyezkedve közöttük. – Jobb, ha máris nekilátok. Felemeltem a kezem és hátrasimítottam a hajat a homlokából. Szeretkezés után még lehengerlőbb volt, az arcvonásai ellágyultak, és sokkal fiatalabbnak tűnt. A szeme csillogott, és kisfiús mosolya elbűvölt. Boldognak tűnt, és repesett a szívem, mikor belegondoltam, hogy én tettem őt ilyen boldoggá, minden erőfeszítés nélkül. Elfordította a fejét és a tenyeremhez nyomta az ajkát. – Szeretlek! – Jax… – A szemem káprázott. – Mindig arról álmodoztam, hogy ezt mondod nekem. – Sokszor mondtam… miközben aludtál – vallotta be. Ez jobban fájt, mintha egyáltalán sosem érzett volna így irántam. – Meg fogom valaha is érteni, hogy miért kellett megjárnunk a poklot? Jax szemében elhalványult a fény és a mosolya elillant. – Attól tartok, igen. Hatalmas teste feszültté vált, és már bántam, hogy felhoztam ezt a témát. A lábaimmal körbefontam a derekát és magamhoz szorítottam. – Egyezzünk meg, hogy az ágyunkban semmi másról nem beszélünk, csak kettőnkről – mormolta Jax, az orrával az arcomat cirógatva. – Szeretném, ha lenne egy helyünk, ahol csak mi ketten létezünk. Egy hely, ahol emlékezni tudunk arra, hogy miért nem számít semmi más rajtunk kívül. Bólintottam, miközben a hátát simogattam. Odabújtam a nyakához, és magamba szívtam ismerős, kellemes illatát, hogy csak a jelenre figyeljek. – Benne vagyok! De most figyelmeztetlek, hogy ha nem kezdesz el beavatni, akkor még eddig az ágyig sem fogunk eljutni. A bőrömön éreztem, ahogy Jax szája mosolyra húzódik. – Ön kemény tárgyalópartner, Miss Rossi. – Meghiszem azt! Jax háta megfeszült a kezem alatt. Egy rekedtes nyögés kíséretében belém hatolt.
– Szó mi szó, én is tudok kemény lenni – mondta mély torokhangon. Jax egyik fürdőköntösében üldögélve egy pohár bort kortyolgattam, és néztem, ahogy hideg sültet és sajtot vág fel. Hatalmas hűtőszekrénye egy igazi agglegénybarlanghoz híven kongott az ürességtől. – Éltél már együtt nővel? – kérdeztem. – Nem. Bólintottam, és elvarázsolva néztem őt lezser pizsamanadrágjában. – Nem félsz attól, hogy ez korlátozza a magánéletedet? Jax rám pillantott csillogó sötétbarna szemével összeborzolt haja mögül. – Nem. – Ez a lakás… eléggé steril. Nem gondolod, hogy az agyadra fogok menni, ha itt-ott elhagyok egy cipőt vagy a táskámat a széken vagy… – A bugyidat a szőnyegen, mert letéptem rólad, hogy megbasszalak? – kérdezte kiegyenesedve. – Nem, nem hiszem, hogy zavarna. Talán kétségeid vannak? Ittam még egy kortyot a rizlingből, mielőtt válaszoltam. – Csak aggódom, hogy annyira velem foglalkozol, hogy nem is gondolsz arra, milyen hatással lesz ez az életedre. Jax letette a kést és felemelte a poharát. Szívdöglesztően laza volt, ahogy méregetett a pillantásával. – Mitől félsz, Gia? Úgy éreztem, legjobb, ha őszintén kibököm, ami a fejemben jár. – Tudom, hogy aggaszt, amivel szembe kell néznünk az ajtón kívül. De engem jobban izgat az, ami itt bent fog történni. Egy darabig minden szép és jó, aztán elkezdenek idegesíteni a hétköznapi élet során felmerülő, apró-cseprő dolgok a másikban. Jax rátámaszkodott a pultra, keresztbe tette a lábát és az egyik kezét áttette a mellkasán. Lazán tartotta a borospoharát, nyugodtnak és fesztelennek tűnt, holott korántsem ez volt a helyzet. Úgy nézett rám, mint aki a puszta tekintetével meztelenre tudna vetkőztetni. – Olyasmikre gondolsz, hogy kifröcskölöd a vizet, miközben arcot mosol? – magyarázta vontatott hangon. – Hogy benne hagyod az edényeket a mosogatóban, és a mosogatógépből veszed ki a tisztákat, amikor épp szükséged van egyre? Hogy bedugva hagyod a telefontöltőket minden szobában, hogy ne kelljen sokat menned azért, hogy töltőre tedd azt a vackot? Hogy botladozni fogok a cipőkben, amelyeket mindenhol ott
hagysz magad után? Pislogtam. – Ó, igen. – Csak azért, mert folyton a fenekedet bámultam, még nem jelenti azt, hogy a többi dolgodra nem figyeltem, mikor együtt voltunk Vegasban – mondta Jax elmosolyodva. – Nos, ha tényleg azon aggódsz, hogy az agyamra fogsz menni, akkor megbeszélhetjük, milyen ellenszolgáltatásokkal kárpótolhatsz, ha ez megtörténne. A szememet forgatva sóhajtottam. – Mekkora macsó vagy! – És ez csak most tűnt fel neked? Gia, a megfigyelőképességeden még volna mit javítani. Vissza kellett fognom magam, hogy el ne mosolyodjak. – Akkor most eszünk, vagy mi lesz? – Abbahagyod az aggodalmaskodást? – Idővel, remélem – feleltem, az ujjammal a pohár talpát babrálva. – A kapcsolatunk alatt eddig összesen hat hetet töltöttünk együtt. Normális körülmények között nem kérnél arra, hogy költözzek hozzád, mert ez túl korai. Mondhatod nekem, hogy ez nem nagy dolog, és készen állsz rá, de hiszem, ha látom. – Jól van. – Jax kihúzta magát. – Talán „normális” körülmények között pár hónapig még ingáztunk volna egyikünktől a másikunkig, hogy megtartsuk a látszatot, hogy nem sietjük el. De sosem töltöttünk volna külön egyetlen éjszakát sem. Nincs annyi önuralmunk. – Talán – ismertem el. – De te nem az a típusú férfi vagy, aki szereti, ha megkötik a kezét. – Volt választási lehetőségem. – Jax letette a pultra a poharát, megkerülte a reggelizőasztalt és lassú, egyenletes léptekkel közelített felém, amibe beleborzongtam. – Kitérhettem volna ez elől. Felszereltethettem volna biztonsági berendezéseket a lakásodba, elrejthettelek volna valahol másutt, vagy hagyhattam volna, hogy vigyázz magadra, ahogy tudsz. Megállt előttem, kioldotta a köntösöm övét és szétnyitotta a ruhát. Megnyalta a szája szélét, és a szemhéjai elnehezültek a sóvárgástól. A térdemre tette a kezét és széttárta a combjaim. A hűvös levegő csiklandozta a puncimat, miközben az egyik hüvelykujját végighúzta a combom belső oldalán. – Vagy elfogadhattam volna az ajánlatod, hogy én legyek az a fickó, akit felhívsz, ha
hiányod van ebből. A lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és magamhoz húztam. – Talán sosem hívtalak volna fel. – Képes lettél volna ilyen kegyetlenségre? – Jax kioldotta a nadrágját tartó madzagot és elővette merevedő farkát. A kezével fel-le siklott rajta, hogy előkészítse nekem. Lenyűgözött és izgatott a látvány, ahogy nagy kezét járatta vaskos, erektől duzzadó falloszán. – Kitartottam volna, amíg csak tudok. – Küldtem volna erotikus SMS-eket, hívtalak volna, üldöztelek volna… Semmi esetre sem szenvedhettem volna egyedül. Jax ajkai a homlokomat súrolták, és azt kérdezte: – Magadba tudsz fogadni újra? – Te aztán tényleg gyorsan be akarod pótolni az elvesztegetett időt! – Nem tehetek róla, te hozod ki belőlem. – Jax széles makkja a szeméremajkaim között siklott fel-le, aztán a csiklómat dörzsölte. – Abban a pillanatban, ahogy megláttalak abban a vegasi bárban, nekem végem volt. Belekapaszkodtam a bárszékem ülésébe. – Hazudsz! Épp zsákmányra vadásztál. Fél tucat másik pasival együtt ünnepeltetek egy legénybúcsút. Az volt a célod, hogy mindenáron lefektess valakit. – Elismerem – mondta vigyorogva Jax. – De neked is! – Felszedtem a legjobb pasit a bárban – suttogtam erőtlenül, miközben a farka bársonyos hegyével izgatóan simogatta a szeméremajkaimat. – Én pedig felszedtem a világon a legdögösebb csajt – mondta, és a nyelvét végighúzta nyitott ajkaimon. Kihívóan erotikus és csábító volt. – Iszonyúan felizgattál. Baromi kínos volt órákon át hatalmas merevedéssel üldögélni. – Nem lehetett nem észrevenni – mosolyogtam, felidézve az izgató pillanatokat. – Hatalmas a farkad. – Akarod? Bólintottam. – Akkor is akartam. Felvittelek a lakásomra, nemde? Eszembe jutott, hogy könnyű nőcskének fogsz tartani, de képtelen voltam ellenállni neked. Jax halk nyögéssel behatolt nedves hüvelyembe. – Napokig ostromoltalak volna még, ha ez kellett volna. El sem tudtam képzelni, hogy ne kapjalak meg.
Megszorítottam a lábammal és magamba húztam. Beleremegtem a gyönyörűségbe, mikor egy hirtelen döféssel belém siklott. A nevét suttogtam, és elámultam azon, milyen sebezhetőnek éreztem magam, valahányszor a magáévá tett. – Gia! Bébi… – Jax egyik kezével megfogta a tarkómat, a másikkal megragadta a csípőmet, hogy megtartson, miközben az ágyékát ringatta, hogy még mélyebbre hatolhasson nedves puncimban. – Érzed? Benned vagyok, de olyan érzés, mintha te lennél bennem. Minden egyes alkalom olyan, mintha a bőröm alá hatolnál. – Ez a célom – mondtam, és belemélyesztettem a körmeimet a hátába, megfeszítve az ujjaimat. – Birtokolni akarlak, Jackson. – Boszorkány! – sziszegte összeszorított fogai közt, megfeszült állkapoccsal. – Azt hittem, ágyba viszlek, és ájulásig kefélem az őrjítően szexis testedet napkeltéig, aztán vigyorogva hazamegyek. Ehelyett kiszipolyoztál és teljesen kicsináltál. Akkor sem tudtam volna kimászni az ágyadból, ha akartam volna. És ha ki akartál volna rúgni, könyörögtem volna, hogy hadd maradhassak. – Hohó! Hogy te mekkora szélhámos vagy! – nyögtem, miközben teljesen betöltött, és a testemet vad gyönyör járta át. – Fogalmam sem volt erről. Úgy adtad elő magad, mint aki egymás után nyeri a szexmaratonokat. Jax ellágyultan nézett kipirult arcomra. – Éhező voltam, bébi, aki csak gyorskaján és maradékokon tengeti az életét, és te voltál az első házi kosztom. Szükségem volt rád, Gia, és ez a mai napig nem változott. – Nekem is szükségem van rád – feleltem. Nagyon is. Túlságosan is. Már attól életre keltem, ha csak egy szobában voltunk. Jax a fenekem alá nyúlt, felemelt és a kanapéhoz vitt. Ráfektetett, és közben egy pillanatra sem hagyott el, és úgy magasodott fölém, akár egy aranyból öntött istenszobor. – Ezt sose felejtsd el – mondta rekedtes hangon. Remegő ujjakkal simította ki a hajtincseket a homlokomból. – Ha a dolgok eldurvulnak, ne felejtsd el, hogy szükségem van rád. Láttam a szemében az aggodalmat, amelyet nem akart, hogy átérezzek, és a szívem összeszorult. Aztán mozogni kezdett bennem, erőteljes, egyenletes lökésekkel, és hagytam, hogy teljesen magával ragadjon.
6. – Valami nem stimmel a kilátással, haver – jegyezte meg Nico, miközben letette egy doboznyi holmimat a reggelizőasztalra, aztán az ablak felé indult. – Túl sok az égbolt, és nem is tudsz leskelődni a szomszédok után. – Itt van minden, amit látni akarok – vágott vissza Jax, és elkapta a derekamat, mikor beléptem a lakásába – a lakásunkba – a bátyámat követve. – Nagyon vicces! – morgott Vincent, aki ekkor jött be a nyitott bejárati ajtón a bőröndömet és egy sporttáskát cipelve. – Hová tegyem ezeket? – Csak tedd le – mondtam neki, és összehúztam magam, mert Jax épp a nyakamat puszilgatta. Gyönyörű szombat délután volt, a tökéletes nap egy városi kiránduláshoz. A költözés ugyan nem számított annak, de nem panaszkodtam. Még a családom sem, amit kisebb csodának tartottam. Jackson Rutledge képes lett volna a homokot is eladni a sivatagban. Egyetlen szóval sem mondta, hogy egy életre elköteleznénk magunkat, mégis sikerült előadnia, hogy őszintén és szenvedélyesen szeretne együtt lenni velem, mikor leültünk a családommal beszélni a Rossi’sban a csütörtök esti zárás után. Azt hiszem, mindketten tudtuk, hogy a családtagjaim már a nászindulót vélték hallani, de Jaxet látszólag nem feszélyezte ez az elvárás. Én pedig minden erőmmel azon voltam, nehogy túlságosan nagy reményeim legyenek. Lei sok boldogságot kívánt, mikor pénteken az irodában közöltem vele, hogy összeköltöztünk, de látszott rajta, hogy nagyon kimért. Ez rosszulesett nekem, mert számítottam és vágytam a jóváhagyására. – Úgy tűnik, időben érkeztem – hallatszott a hátunk mögül. Éreztem, ahogy Jax befeszül az apja hangjának hallatán. Elengedett és kihúzta magát, és mikor mindketten megfordultunk, ott állt velünk szemben Parker Rutledge. – Hoztam sört – mondta, felemelve a tizenkét dobozos sörből álló csomagot. Szélesen mosolygott, és az arca ekkor döbbenetesen hasonlított a fiáéra. Kezet nyújtott Vincentnek és bemutatkozott, aztán rám nézett. – Hát itt van, a nő, aki miatt a fiam állandóan mosolyog. Jó újra látni magát, Gianna. – Helló, Mr. Rutledge! – Kérem, szólítson Parkernek! – mondta, majd kinyitotta a csomagolást és átnyújtott egy sört Vincentnek. Aztán bement a nappaliba, hogy kezet rázzon Nicóval. – Láttam még
egy Rossit, lent az előcsarnokban. Úgy tűnt, épp fogadást köt a portással. Jaxre pillantottam, és láttam, ahogy az arca rezzenéstelen maszkká merevedett, miközben az apját figyelte, aki épp egy sört nyomott Nico kezébe. – Beszéljünk meg egy közös ebédet, amikor mindnyájan összejövünk, valamikor a jövő héten – mondta Parker, miközben végignézett mindenkin. – Természetesen a szüleikkel együtt. És a feleségemmel, Reginával. – A Rossi család épp olyan elfoglalt, mint mi – felelte szigorú hangon Jax. – Talán még jobban is. – Meghiszem azt! Ilyen egy igazi amerikai vállalkozócsalád. – Parker letette a söröket a dohányzóasztalra, és elvett egyet magának is. – De biztosan meg tudunk beszélni valamit. Hiszen a család mindennél fontosabb. Nico töprengő, sötét pillantása találkozott az enyémmel. Megrándította a vállát. – Persze, miért is ne? Jax beült az otthoni dolgozószobájába, miután mindenki elment, és hagyta, hogy kipakoljam a holmimat, ahová csak szeretném. Bár nem beszéltünk erről, biztos voltam benne, hogy más tervei voltak szombatra, mielőtt az apja betoppant. Döbbenetes volt látni, ahogy Parker Rutledge mosolygósan, vidáman besétált a szobába, és a fia erre azon nyomban jégszoborrá változott. Mégis mi történhetett kettejük között? Miért volt az, hogy valahányszor Jax apja betoppant az életünkbe, automatikusan falat emelt kettőnk közé? Egy órán belül kicsomagoltam, és ott voltam egy ismeretlen helyen, tennivaló nélkül. Gondolkodtam, hogy tévét nézzek, aztán inkább úgy döntöttem, a neten rákeresek a moziműsorra és a vacsorafoglalásokra. Bolond lettem volna hagyni, hogy Parker tönkretegye az első közös hétvégémet Jaxszel. Ledőltem a kanapéra, feltettem meztelen lábamat a dohányzóasztalra, és az ölembe vettem a laptopom. Épp a jelszavamat gépeltem be, mikor Jax megjelent. – Szia! – üdvözöltem, de a mosolyom lehervadt, mikor feltűnt, milyen merevek az arcvonásai. – Minden rendben? – Persze. Miért kérded? – A hajad dögösen össze van borzolva – feleltem. Sötét tincsei teljesen összekuszálódtak, mintha idegességében a haját túrta volna, hogy enyhítsen belső feszültségén, amiben örömmel segítettem volna. Jax zavartan nézett rám, aztán egyik kezével hátrasimította a haját.
– Azon gondolkodtam, készen állsz-e egy olyan agyzsibbasztóan unalmas társasági eseményre, amivel ijesztgettelek? – Mindenben benne vagyok, ha szmokingban láthatlak. Jax szája erőtlen mosolyra húzódott. – Akkor jó. Becsuktam a laptopomat és letettem a dohányzóasztalra. – Csak előbb még el kell mennem vásárolni. Mikor lesz? – Ma este. Döbbenten néztem rá. – Nem tudtál volna előbb szólni? – Én is csak most tudtam meg – felelte morcosan Jax. – Idehívhatnánk neked egy stylistot néhány ruhával, amelyekből válogathatsz. – Komolyan mondod? Milyen fontos ez az esemény? Jax a falnak dőlt, ami laza póznak tűnt volna, ha nem lett volna ennyire kihegyezve. Szinte láttam, ahogy sugárzik belőle a nyugtalanság. – Most foglak először társaságban bemutatni úgy, mint a barátnőmet. De még mielőtt azt hinnéd, hogy elvárásaim vannak az öltözködéseddel szemben, hadd mondjam el neked, hogy legszívesebben úgy vinnélek el, ahogy most vagy. Felálltam és végignéztem egyszerű fehér, bordás atlétatrikómon meg bézs kaprinadrágomon. – Fogd be! – Bébi, a te eszelősen jó testeden minden ruha izgató – Jax keresztbe fonta a karját és kényelmesen elhelyezkedett. – Csak nem akarom, hogy most a nyakadba vedd a várost. – Választhatok a saját ruháim közül is, ha nincs ellenvetésed. – Úgy megfosztanál a szórakozásomtól. Idehívunk valakit, és végignézem, ahogy felöltözöl és levetkőzöl. Ha boltba megyünk, ki fognak dobni a próbafülkéből. Halványan elmosolyodtam. – Perverz! – Nem tagadom. – Gyakran csinálod ezt? – kérdeztem olyan lazán, amennyire csak tudtam. Nem bírtam szó nélkül elmenni amellett, hogy a legtöbb férfi nem hívna stylistot házhoz a barátnőjének. – Mármint gyakran dobatom ki magam próbafülkéből? Nem, általában nem. Jobbnak láttam nem erőltetni a témát.
– Nos, ez jó hír. Mindenesetre… Csak pár órára megyek el, hagylak dolgozni. – És egész délután azon túráztatod az agyad, hogy vajon öltöztetőst játszom-e minden nővel, akit megdugok? – kérdezte Jax kihúzva magát. – Nem akarok a hódításaidról beszélgetni – mondtam, majd felkaptam a táskám a karosszékből, és a lapos talpú cipőmet kerestem. – Csak dühös akarsz lenni rám valami miatt, amit csak kitalálsz. Rábámultam. – Ne kezdj veszekedni velem csak azért, mert gondjaid vannak az apáddal. – Ennek semmi köze az apámhoz. – Valóban? Mert az az érzésem, hogy az életedben szinte mindennek köze van hozzá. – Kivéve téged – felelte halkan és vészjóslóan, miközben elindult felém. – Ne válts témát, bökd csak ki, Gia! – Nem érdekes, Jax. Tudom, hogy nagy nőfaló voltál, mikor megismertelek. Majd túlteszem magam rajta. – Voltak kalandjaim – ismerte el. – De egyetlen alkalommal sem érdekelt, hogy a nő, akit lefektetek, mit érez, vagy egyáltalán mit visel. – Miért kell rögtön úgy válaszolnod, mintha egy orbitális pöcsfej lennél? – mondtam grimaszolva. Jax megrándította a vállát. – Csak azt mondom ki, ami az igazság. – Nem. Olyan képet akarsz mutatni magadról, amelynek semmi köze a valósághoz. Nem mondogathatod nekem, hogy ismerlek, miközben ragaszkodsz hozzá, hogy egy seggfejnek tartsalak – feleltem, újra letéve a táskámat. – Mintha mindkettőnket meg akarnál győzni arról, hogy valaki más vagy, pedig ez nem igaz. – Inkább csak emlékeztetem magunkat arra, amilyen vagyok – mondta, és megállt előttem. – Ami mélyen bennem van, és ki akar törni. – Szerintem az apád emlékeztet téged erre. – Folyton az apámmal jössz! – Csak azt mondom ki, ami az igazság – vágtam vissza. Jax egy ideig némán bámult rám, a teste megfeszült, és megállt köztünk a levegő. – De azt nem veszed észre, hogy sokkal több a közös bennünk, mint csupán a külsőnk. – Jól van, akkor beszélgessünk róla! – Nem akarok erről beszélni. – Csak veszekedni akarsz?
Jax felemelte a karját, hogy megvakarja a nyakszirtjét, és a bicepsze kivillant a pólója ujja alól. – Csak eszméletlenre akarlak kefélni. – Jax! – Nem tudtam ellenállni az ingernek és felnevettem. Szinte tapintható volt Jax feszültsége, de a válasza tipikus férfiszöveg volt. – Szerencséd, hogy három fiú mellett nőttem fel, tudod? Hozzá vagyok szokva a melldöngetéshez. – És ahhoz, hogy megőrjíts. – Ezt csakis te csinálod magaddal, az előbb bevallott tudathasadásos személyiségzavaroddal – mondtam, és egyik ujjamat az államra tettem. – Várj csak! Már értem! Iker vagy. Kettő van belőled! Jax behunyta a szemét és a halántékát dörzsölte. – Jesszusom! – Ha mindkettőtökkel lefekszem, az megcsalásnak számít? Jax leejtette a kezét és rám nézett. – Mindkettőbe szerelmes vagy? Kinyújtottam a kezem és megérintettem a mellkasát. – Beléd vagyok szerelmes. Jax sóhajtott, aztán átölelt és megpuszilta a vállamat. – A politikában az imázs a legfontosabb. Néha másoknak is segítek ennek kialakításában. Ezért ismerek néhány stylistot. Benyúltam a pólója alá, hogy megérintsem meztelen bőrét. Jax enyhén megrázkódott és halkan felnyögött, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. – Jó tudni. Többet szerettem volna tudni Jaxről, de a kapcsolatunk során először végre volt időnk arra, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk ritmusában folyni és kialakulni. Úgy éreztem, jogom van kiélvezni ezt a helyzetet. *** Volt pár dolog az életben, amelyek láttán elakadt a szavam a csodálkozástól – Jax szmokingban az első volt a listán. Figyeltem, ahogy átsétál a báltermen két pezsgőspohárral a kezében, kihívóan fenséges és kétségbevonhatatlanul szexis léptekkel. Washington D. C. egyik legelegánsabb szállodája tele volt politikus nagykutyákkal és pénzügyi mogulokkal, olyan férfiakkal és nőkkel, akik óriási hatalommal rendelkeztek. A hatalmas kristálycsillárok fényében
megcsillantak a felbecsülhetetlen értékű ékszerek és a tökéletes frizurák. Kristálypoharak koccantak egymáshoz, és a termet betöltő halk csevegés úgy hangzott, mintha egy méhraj zümmögne. Középen pedig ott állt Jackson Rutledge, és kitűnt a tömegből. A haja majdnem olyan fekete volt, mint a szmokingja, a bőre enyhén napbarnított, sötétbarna szemét valószerűtlenül hosszú és dús szempillák árnyékolták be. A tökéletes szabású szmoking szépen simult erős vállaira, és kihangsúlyozta hosszú lábait. Észrevétlenül megnyaltam az ajkamat. Ő az enyém! Jaxre bármikor felfigyeltem volna, de a pillantása volt az, amitől a szívem zakatolni kezdett. – Még mindig imádom a ruhád – mondta, miközben átnyújtotta az egyik poharat és előrehajolt, hogy megpuszilja a vállamat. A számhoz emeltem a poharat. A halványarany estélyi ruha volt az első, amelyet felpróbáltam, és Jax azon nyomban közölte, hogy ez az igazi, aztán csak a fejét rázta a többi ruhára, amelyet még utána felvettem. A testemet végig beborította a finom selyemanyag, melyet vékony, gyöngyökkel díszített pántok tartottak a vállamon és a hátamon. Elsőre féltem ettől a színtől, de a ruha tökéletes szabása csupán sejtetni engedte, és nem domborította ki gömbölyded alakomat. – Köszönöm! – mondtam neki. Jax megfordult és szembeállt a tömeggel, a kezét félreérthetetlenül birtoklón a derekamra tette. – Pár óra, és visszarepülhetünk New Yorkba. Vagy kivehetünk egy szobát itt a szállodában is. – Vagy felavathatjuk a repülődet! Végül is mi értelme magángépet tartani, ha nem pajzánkodhatsz rajta kedvedre? Jax belemarkolt a húsomba. – És már megint nyilvános helyen állítod fel a farkam, kösz szépen. Felnevettem és hozzábújtam. – Mi dolgod itt? – Nem is tudom – felelte és ivott egy kortyot a pezsgőjéből. – De ha Parker feltűnik, akkor már tudni fogom. – Nagyon számít rád, igaz? Jax megrándította a vállát, de láttam, hogy összeszorítja a száját. Ebben a pillanatban az egész teste is megfeszült, és mikor követtem a tekintetét, rájöttem, miért. Megérkezett
Parker és Regina Rutledge. Megálltak a bálterem bejáratánál, és máris körülvették őket a talpnyalók, akik le akartak pacsizni egy Rutledge-dzsel. A teremben több is akadt, de Parker volt a nagy varázsló a függöny mögött, akit mindenki látni akart. Felénk pillantott, és elmosolyodott, mikor találkozott a tekintetünk, aztán Jaxre nézett. Hang nélkül, csupán a tekintetükkel kommunikáltak. – Bocsáss meg egy pillanatra, bébi – mormolta Jax, és elindult az előtte megnyíló tömegen át. Néztem, ahogy odaér az apjához, és próbáltam megfejteni kettejük testbeszédét. – Nézzenek oda, alaposan kikupálódtál! – hallottam egy ismerős hangot magam mellett. Elfordítottam a fejem az irányába, és megláttam Allison Rutledge-t, a korábbi Allison Kelsey-t. Egyetlen pillantással végigmértem, és észrevettem rajta a változásokat. Épp csak futólag láttam az estélyen, amelyen Ian kísérője voltam, de most alaposan szemügyre vehettem. Soványabb volt, mint mikor Vegasban láttam, pedig már akkor is nádszálvékony volt. Noha törékenységében is kifinomultságot és tökéletességet sugárzott, szikárabbnak és nyúzottabbnak tűnt. Olyan fásult kiábrándultság volt a tekintetében, amelyet időnként Jaxnél is láttam. De az arca még mindig olyan szép volt, mint azelőtt. Csinos sötétbarna bubifrizurája kiemelte finom vonásait és hatalmas kék szemét. Kékeszöld estélyi ruhája szépen mutatott porcelánfehér bőrén. – Helló, Allison – mondtam, és visszafordultam a terem átellenes oldalán álldogáló két, veszedelmesen jóképű Rutledge felé. – Szép ruha! – jegyezte meg Allison és végigmért. – Gretchennek is bizonyára ez az egyik kedvence. Nekem is ajánlotta, de nem az én stílusom. Ittam egy korty pezsgőt, hogy ne mutassam ki meglepetésemet, mikor a stylist nevét említette. Tehát Gretchen volt az egész Rutledge család adu ásza. Jó tudni. – Talán meglep, de én sem ezt választottam volna elsőre. Allison mosolya egyáltalán nem volt barátságos. – Bölcs dolog, ha hagyod, hogy Jackson öltöztessen. De egyértelműen okosabb vagy, mint amilyennek gondoltalak, különben most nem lennél itt. – Nem tudnál valahol máshol áskálódni? – mondtam, legyintve a kezemmel. – Ez az én személyes terem, és szeretném, ha kiszállnál belőle. – Ha jól emlékszem, nem az a fajta nő vagy, aki szereti a képmutatást és a mellébeszélést, szóval megkíméllek tőle. Végeredményben úgyis meg kell barátkoznunk
egymással. Kezdhetnénk akár most is. – Semmit sem kell elkezdenünk – villant felé a szemem. – Javaslom, hogy lehetőség szerint tegyünk meg mindent azért, hogy elkerüljük egymást. Allison felhúzta a szemöldökét, mint aki meglepődött, aztán felnevetett, épp olyan dallamosan, mint ahogy beszélt. – Ez nem így működik, Gianna. Te meg én a legjobb barátnők leszünk, legalábbis ami a nyilvánosság előtti látszatot illeti. Együtt ebédelünk majd, és vásárolgatunk. Ted és én rendszeresen együtt fogunk vacsorázni veled és Jacksonnal. Együtt lovaspólómeccsekre járunk, és kiállításmegnyitókra. Csupa olyan helyre, ahol majd együtt mosolygunk a kamerákba, és eljátsszuk, hogy jobban szeretjük egymást, mintha testvérek lennénk. – Te túl sok pezsgőt ittál! – Majd Jackson elmagyarázza neked – mondta Allison, és a tekintete gyanúsan felragyogott, amitől én is rögtön készenlétbe álltam. – Mit magyaráz el? – kérdezte Regina Rutledge, csatlakozva hozzánk. – Ted programját a hamarosan kezdődő polgármester-választáson. Jackson ezúttal nagyon kitett magáért. Erősebben szorítottam a poharamat, és éreztem, hogy a fejemben megszólal a vészcsengő. Regina elmosolyodott, de a hangja jeges és éles volt. – Szerintem bízd csak Jacksonra Giannát. Nagyon őrködik fölötte. – Értem a célzást – mondta Allison rám nézve. – Hamarosan szervezek egy ebédet kettőnknek a városban. Kellemes estét, Gianna! És hadd ismételjem meg, lehengerlően csinos vagy. Ezt a ruhát mintha rád öntötték volna! Allison elsétált, én pedig megvakartam az orromat a középső ujjammal, és diszkréten bemutattam neki a háta mögött, aztán elnéztem másfelé. Parker még mindig maga mellett tartotta Jaxet, a kezét a fia vállára tette, miközben egy ősz hajú úrral beszélgettek, aki távolról ismerős volt. – Ne is foglalkozz vele! – mondta Regina, és elém lépett, eltakarva a kilátást. Vállig érő, hullámos szőke haja Hollywood aranykorának filmcsillagait idézte. – Csak féltékeny. Neki is jutott egy Rutledge, csakhogy… – Regina hanyagul felemelte az egyik vállát – Ted nem Jackson, és nem is Parker. Magamban egyetértettem vele, mégis csupán annyit mondtam: – Jó újra látni téged! Regina elmosolyodott.
– Te meg én szerencsés nők vagyunk. Hidd el nekem, Jackson állóképessége nem fog idővel hanyatlásnak indulni. Megrökönyödve néztem rá. Noha Regina korban közelebb állt hozzám, mint a férjéhez, mégiscsak Jax mostohaanyja volt. Zavarba ejtő volt arról beszélgetni vele, milyenek a pasijaink az ágyban. Jax feltűnt előttem, elvette a pezsgőspoharamat és Regina kezébe nyomta. A tekintete szinte perzselte a bőrömet. Megragadta a kezemet és magához húzott. – Táncoljunk! A táncparkettre vezetett, és átfogta a derekamat. – Te vagy itt a legszebb nő! – Értesz a hízelgéshez – feleltem. Mámorító volt Jax karjában lenni a nyilvánosság előtt, csaknem annyira bódító, mint mikor kettesben voltunk. – Mégis közölnöm kell veled, hogy nem akarok olyan stylistot, aki Allisonnek is dolgozik. Ki nem állhatom őt, Jax. Jax végigsimított a hátamon. – Nekem sem a kedvencem, de Ted felesége. A családhoz tartozik. – Többé nem hagyom, hogy rajtam élezze a karmait. – Igazi veszett vadmacska tud lenni – helyeselt Jax. – De okkal növesztette azokat a karmokat. Neked is szükséged lesz rájuk, Gia. Durcásan néztem rá. – Tudom, hogy azt gondolod, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy az életedet kibírjam. De be fogom bizonyítani, hogy ez nem így van. És pontosan ezért eszemben sincs engedni a nyomásnak, és olyan emberekkel időt tölteni, akik csak lehervasztanak. – Szóval az, hogy egy csapat vagyunk, csak olyan dolgokra vonatkozik, amelyeket te választasz? – Ez nem fair! Sosem kérnélek arra, hogy némán tűrj, miközben sértegetnek. Ennél jobban tisztellek! Jax állkapcsa megrándult. – Ennek semmi köze a tisztelethez, Gia. Nem is kell mondanom neked, hogy beszélni fogok Allisonnel arról, hogyan viselkedjen veled, mert ez egyértelmű. De akár kedveljük, akár nem, mindannyiunknak együtt kell működnünk. – Semmit sem kell érte megtennem. – Akkor tedd meg értem! – csattant fel Jax. – Ez az életem! Világosan elmagyaráztam neked, milyen kellemetlen lehet számodra néhány részlete.
Megdöbbentett a vehemenciája. – Te épp úgy utálod ezt, ahogy én is. Tudom, hogy így van. Nem akarsz itt lenni ezen az estélyen. Minden más lenne, ha megkérnél, hogy tartsak ki, mert ez az este nagyon fontos számodra, de nem teszed! – Én ezt az életet választottam, Gia – mondta ridegen, és a pillantása érzéketlennek, távolinak tűnt. – Te pedig úgy döntöttél, hogy megosztod velem. A fejemet ráztam, és próbáltam összeegyeztetni az előttem álló Jax képét azzal a férfiéval, akit megismertem. Az a Jax jó kedélyű volt, elbűvölő és bohém. – Nem értelek téged. Az élet túl rövid, Jax. Miért akarod olyan dolgokkal tölteni, amelyek nem tesznek boldoggá? – Boldoggá tesz, ha benned tölthetem az életem. A vállára ütöttem. – Több komolyságot! Ez fontos. Tényleg tudni akarom, miért. Jax olyan hosszú ideig hallgatott, hogy közben véget ért a szám, és elindult egy másik. Éreztem, ahogy megváltozik, felgyorsul a légzése és egyre jobban szorít magához. – Az esély arra, hogy mást válasszak, már réges-rég elúszott. – Ez csak kifogás! Még harminc sem vagy. Az egész élet előtted áll, és semmi olyat nem mulasztottál el, amit ne lehetne helyrehozni. Jax üres tekintettel nézett el a vállam fölött, mintha olyasmit látna, amit én nem. – Néha nincs visszaút – motyogta. – Csak azt teheted, hogy szembenézel a következményekkel, és felelősséget vállalsz a hibáidért. – De nem kell újabb hibákat elkövetned – mondtam, és a kezembe vettem az arcát, hogy visszairányítsam a figyelmét rám. – Újrakezdünk mindent, Jax. Kaptunk egy második lehetőséget, hogy ezúttal jobban csináljuk. Ne pazaroljuk az energiáinkat olyan emberekre és helyzetekre, amelyek csak lehúznak bennünket. Jax kifújta a levegőt, aztán egy gyors, határozott csókot lehelt a homlokomra. – Tűnjünk el innen!
7. – Fantasztikusan nézel ki! – mondta a legjobb barátnőm, Lynn, mikor végignézett rajtam. – Vegas óta nem láttalak ilyen jó színben. – Tekintve, hogy az évekkel ezelőtt volt, nem lelkesedem túlzottan ezért a bókért – feleltem, de pontosan tudta, hogy csak cukkolom, ahogy én is tudtam, hogy tényleg jobban néztem ki az utóbbi időben. Három hete éltem Jaxszel, s két és fél kilót leadtam – nászutas fogyókúra volt, nászút nélkül. Jax nem tudott betelni velem, és emiatt tudatosabban táplálkoztam. Nagyobb volt a motivációm, hogy egészséges dolgokat egyek, tudván, hogy minden nap meztelenül fog látni. Lynn felnevetett és körülnézett a Rossi’sban. – Ez a hely is pompásan néz ki. A forgalom szépen fellendült mindkét Rossi’s étteremben, miután Jax és én néhányszor hivatkoztunk rá a sajtóban. Mikor külön voltunk, mindent megtettem azért, hogy ne halljak róla, ezért eddig fel sem tűnt, milyen gyakran szerepelt Jax a hírekben. Azt mondta nekem, hogy a pletykarovatok és a közösségi média nagykutyái imádni fognak, de arról egy szót sem szólt, hogy őt mennyire imádják. A közvélemény magas pozícióban akarta látni. Fiatal volt, jóképű, a Rutledge család sarja, és épp annyi könyörtelenség volt benne, hogy még nem tűnt ellenszenvesnek. – A látvány is ínycsiklandó, mint mindig – folytatta Lynn Vincent felé pillantva, aki a bárban dolgozott. Vincent felnézett, észrevette, hogy Lynn figyeli és rákacsintott. – Elolvadok! – jegyezte meg, egy elszabadult vörös tincset a füle mögé simítva, majd egy csókot dobott Vincent felé. Felhorkantam. – Már így is épp elég nagyra van magával. – Erről szívesen meggyőződnék a saját szememmel. – Fúj! – mondtam a szememet forgatva. Azért javasoltam, hogy a Rossi’sban találkozzunk, mert szerettem volna kiengedni anélkül, hogy attól kelljen tartanom, valaki lefotóz közben. Már hozzászoktam, hogy mindenhová testőr kísér, de a Rossi’sban a családom öt vigyázó szempárral őrködött a magánéletemen.
Lynn együtt érzően nézett rám. – Nagyon rossz a helyzet? – Ki lehet bírni. Nem vagyok celeb, vagy ilyesmi. De egy-két lesifotós mindig ott lohol a nyomomban. – Szemét kis kukkolók! Megrándítottam a vállam. Már elfogadtam, hogy az életem részei. Valahányszor berágtam, emlékeztettem magam arra, hogy Jax mindkettőnk szívét összetörte, csak hogy megvédjen a nyilvánosságtól. Ha valamit megtanultam az elmúlt három hét alatt, az az volt, milyen boldoggá tudott tenni, hogy együtt voltam Jaxszel. – Csak egy kicsit elővigyázatosabbnak kell lennem, ennyi az egész. Lynn elfordult a bárszékén, hogy rám nézzen, és hosszú lábait önfeledten lóbálta. Hosszú, virágos maxiruhát és farmerdzsekit viselt, egy tonnányi karkötővel és nyaklánccal, melyeket saját maga készített és árult. Bohéman elegáns volt. – Amúgy milyen Jackson? Úgy értem, a hétköznapokban. Az interjúkban olyan… szigorú. – Az. De nagyon játékos is tud lenni. És vicces. Minden nap megnevettet. Lynn rám mosolygott. – Ahogy most ragyog az arcod, majdnem megbocsátanám neki még a konzervatív politikai nézeteit is. A szememet forgattam, mert nem akartam belemenni egy politikai vitába, ismerve Lynn liberális nézeteit. Ezt az apámra hagytam, aki szeretett erről beszélgetni vele, mert hasonlóan gondolkodtak. – Nem azt mondom, hogy nem tud néha makacs, túlzó vagy idegesítő lenni… – Tipikus férfi. – Igen. – Ha már a politikáról beszélünk… – Nem beszélünk – jelentettem ki határozottan. Lynn elvigyorodott. – Én igen. Sikerült már összehoznod a két családot? – Még nem – feleltem, a lábammal a réz lábtartón dobolva. – De szombatra megbeszéltünk egy közös reggelit. Csak ekkorra sikerült mindenkivel időpontot egyeztetni. – Jó ég! Mindent el kell majd mesélned. Bárcsak én is ott lehetnék! Hátha megeszik egymást reggelire. Lynn nem járt messze az igazságtól. A legtöbb tekintetben a Rossik és a Rutledge-ek
két külön világot képviseltek. Beleharaptam a crostiniba, aztán a mobilomra pillantottam, mert épp rezegni kezdett a bárpulton. Elmosolyodtam Jax üzenetétől: Hozz haza lasagnét. Lynn is megnézte az SMS-t. – Csak azt ne mondd, hogy máris vége a románcnak! A mobil újra zümmögött. Hoztam fagylaltot, hogy lenyaljam rólad… Lynn felnevetett, velem együtt. – Nekem is kellene egy pasi! – mondta Lynn, és a pillantása Vincent felé kalandozott, aki épp egy italt rázott a shakerben. – Vagy legalább egy szexpartner. Gyorsan eltereltem a figyelmét az én javíthatatlan szívtipró bátyámról. – Hogy megy a munka? – Van bőven – felelte Lynn, hosszú nyakláncával babrálva. – Az internetes megrendelésekből egyre többet kapok. De ha a bérleti díjat és az adót is felemelik, talán bezárom a boltot, és csak az online üzletre koncentrálok. – Komolyan? De hiszen imádod azt a boltot! Tudtam, milyen keményen dolgozott Lynn azért, hogy megnyithassa, és mennyire szerette volna bebizonyítani, hogy az ékszerkészítés és a fazekasság nem csak haszontalan hobbik. Lynn megrándította a vállát, de láttam rajta, hogy elszomorodik. – Nem lenne rossz, ha szabadon oszthatnám be a munkaidőmet, és több időm lenne új kollekciókat tervezni. Elutazhatnék pár vásárra és bemutatóra is, ami biztosan sok hasznot hozna. Szerettem volna felvidítani. – Adhatnál nekem pár névjegyet. Múlt héten egy partira a te ametiszt fülbevalóidat vettem fel, és egy rakás bókot kaptam. – Komolyan? – Lynn arca felderült. – Ez csodálatos! Köszönöm! Intettem Vincentnek, hogy hozzon nekünk még sört, miközben Lynn előbányászott pár névjegyet böhöm nagy táskájából. – És neked hogy megy a munka? – kérdezte, miközben átnyújtotta a névjegykártyákat. – Jól. – Még mindig szereted csinálni? – Igen, nagyon – feleltem, és rámosolyogtam Vincentre, aki letett elénk két pohár friss, hideg sört és elvitte az üres poharakat. – Mit titkolsz előlem?
Szúrós pillantást vetettem barátnőmre. Túlságosan is jól ismert. – Semmit! – És a főnöködet sem zavarja, hogy együtt vagytok Jacksonnal? – faggatott Lynn. Sóhajtottam és elvettem egy újabb crostinit. – Nem beszélünk erről. Ami rendben is van, hiszen a főnököm, és nem a barátnőm. Mégis… – Gondolod, hogy nem tetszik neki? – Szerintem egész jól fogadta, különösen ha azt vesszük, hogy annak az expasijának az üzlettársával élek együtt, aki őt átverte és hátba döfte. És még mindig megbízik bennem. De mintha lenne köztünk egy láthatatlan fal, ami korábban nem volt – feleltem. Ez pedig nagyon is bántott. – Mit fogsz tenni? – Mégis mit tehetnék? – kérdeztem teli szájjal, majd ittam egy korty sört, hogy leöblítsem a ropogós olasz pirított kenyeret. – Szerintem arra vár, hogy lássa, hogyan alakulnak a dolgok közöttünk. Talán ha elég idő telik el, majd megbarátkozik ezzel. Lynn felhúzta az orrát. – Beszéltél erről Jacksonnal? – Nem tudok. Ő mindent rögtön meg akar oldani. Biztos közbe akarna lépni, hogy elsimítsa a dolgokat, de ettől talán csak még kellemetlenebb lenne a helyzet. – Az én szememben ez a legnagyobb dicséret, amit mondhattál róla. Minden lány szeretné, ha a legjobb barátnője olyan pasit találna, aki kész lekaszabolni érte a sárkányokat – Lynn rám kacsintott – és lenyalni róla a fagylaltot. Felnevettem, aztán elfordítottam a fejem, és végignéztem a zsúfolásig telt étteremben. Ültetőhoszteszek várakoztak a recepció melletti előtérben, az asztalokat pedig villámgyorsan szedték le és terítették újra, mivel apám mindig is ragaszkodott a fürge személyzethez. Az étteremben családok, párok és csoportok üldögéltek, az egyik sarokban egy népszerű tévésztár élvezte a névtelenség illúzióját kedvenc asztalánál. Egy vaku villanására lettem figyelmes, és mikor odanéztem, úgy tűnt, mintha az egyik asztalnál születésnapot ünnepelnének. A halkan morajló beszélgetések és az evőeszközcsörgés hátterében a hangszórókból egy olasz tenor hangja szólt, aki a szerelemről és a gyászról énekelt. Boldogság töltötte el a szívemet, mint mindig, ha a Rossi’sban jártam. – Mi történt, befagyott a pokol? – kérdezte Lynn, mire ránéztem. – Tessék?
Az állával a konyha bejárata felé mutatott, én pedig a tekintetemmel követtem a gesztusát. Pislogtam a meglepetéstől, mikor megláttam, hogy az apám mellett ott áll Ted Rutledge, és épp apa vállára teszi a kezét. Ted öltönyt és nyakkendőt viselt, apám pedig a szokásos fehér séfkabátját, fekete nadrágot és a piros Rossi’sos kötényét. Giovanni Rossi még mindig jóképű férfi volt, mákos szürke hajával és erőteljes állával. Egy fotós épp lekapta őket Teddel. – Innen nehéz megmondani – jegyezte meg Lynn –, de az nem egy kampánykitűző az ingén? Előbb az apámra, aztán Tedre néztem. Valóban, Tednek volt valami kitűzve az öltönye hajtókájára. – A héten már másodszorra jön ide – szólalt meg a hátam mögött Vincent. Mikor a bátyámra néztem, láttam, hogy állkapcsán egy izom ingerülten rángatózik. – Én erről semmit sem tudtam – mondtam neki. – Tényleg? – kérdezte, és szúrósan nézett rám barna szemével. – Vajon Jackson sem tudott róla? Lynn nyolc körül lelépett, én azonban úgy döntöttem, zárásig maradok, hogy beszélni tudjak az apámmal. Úgy terveztem, utána hazamegyek Angelóval és Vincenttel a loftlakásunkba, és ott töltöm az éjszakát. Nem akartam vitába szállni Jaxszel ilyen fáradtan és nyűgösen, ezért küldtem neki egy SMS-t, hogy szóljak, nem jövök ma haza, aztán visszatettem a mobilomat a táskámba. Egy pohárka ánizslikőr volt előttem, citromhéjforgáccsal díszítve. Miután apámat és Tedet együtt láttam, a likőr nyugtatóan hatott az idegeimre. Megéreztem Jax jelenlétét, mielőtt még belépett volna az étterembe. Mindig is ki voltak élezve rá az érzékeim, de ez csak fokozódott, mióta együtt éltünk. – Gia! – üdvözölt, és birtoklón átkarolta hátulról a derekamat. A testéből áradó forróság szinte égette a hátamat. Vincentre pillantottam, aki fintorgott ránk, és a vállam fölött odaszóltam Jaxnek: – Mit keresel itt? – Érted jöttem – mondta nekem, és magához ölelt. – Ugye nem gondoltad, hogy hagyom, hogy máshol töltsd az éjszakát? Megittam az utolsó korty likőrt is. – Nem tudtam, hogy fogoly vagyok. Jax összerándult a hangsúlyomtól, majd azt súgta:
– Ha veszekedni akarsz, ezt a beszélgetést inkább otthon folytassuk. – Nem akarok veszekedni, épp ezért nem fogok hazamenni – mondtam. Jax hátralépett. – Menjünk! – Nem is figyelsz rám! Jax megfordított a székemmel együtt, és közel hajolt az arcomhoz. – Eddig semmi olyat sem mondtál, amit érdemes lett volna meghallani. – Tessék? – csattantam fel, és mérgesen néztem rá. Próbáltam rá se hederíteni, milyen szexis volt fekete, V nyakú pulóverében és bő szárú farmerében. A két kezét a két oldalamon a bárpultra tette, amitől sarokba szorítva éreztem magam. – Nem hagylak itt azért, hogy iszogass és magadban fortyogj, bármiért is vagy dühös rám. És az is biztos, hogy nem alszom egyedül. – Hagyd békén, Jackson! – szólt rá Vincent, felénk közelítve. Jax felkapta a fejét. – Te a bátyja vagy, és vigyázol a húgodra, ezt tiszteletben tartom. De ő az én barátnőm, és szeretem őt, s szeretném, ha te is tiszteletben tartanád ezt. Ne üsd az orrod a kettőnk dolgába. – Ha nem akar, nem muszáj veled mennie! – vágott vissza Vincent. – Ne beszélgessetek úgy rólam, mintha itt se lennék! – mondtam felpaprikázva, és mindkettőjükre haragosan néztem. – Nem örülök annak, ha bejárnak ide a Rutledge-ek, és dróton rángatják a családomat meg engem. Azt mondtad, meg akarsz óvni a nyilvánosságtól, ehhez képest szabályosan eléjük löktél bennünket! Láttam Jaxen, hogy leesett neki, mitől vagyok pipa. Aztán az arca merevvé vált, és semmilyen érzést nem lehetett leolvasni róla. – Szívesen megbeszélem veled ezt, de csak otthon – közölte. – Késő van, és holnap dolgoznom kell. Emellett beszélni akarok az apámmal erről a Ted-ügyről, akármit is jelentsen ez. Nyilvánvalóan fogalmam sincs, mert senki sem vette a fáradságot, hogy megossza velem. – Én már beszéltem az apáddal erről – válaszolta Jax, s a hangja olyan higgadtnak és megfontoltnak tűnt, hogy legszívesebben a fogamat csikorgattam volna. – És ne mondd nekem, hogy késő van, amikor itt üldögélsz és iszogatsz. – Föld hívja Jacksont! Már elég idős vagyok ahhoz, hogy megigyak egy pohár likőrt. Vagy bármi mást, amire vágyom. – Felnőttnek érzed magad?
– Ez meg mi a fenét jelentsen? Jax előrenyúlt és leakasztotta a táskámat a bárpult alatti akasztóról. – A lerészegedés senkin sem segít. – Eszem ágában sincs lerészegedni! – Akkor jó – mondta gúnyosan elmosolyodva. – Akkor viszont semmi okod rá, hogy itt maradj. – Jax… – Ezt most hagyjuk abba mindketten. – Jax lehajolt, míg velem azonos szemmagasságba nem került. – Nincs az az isten, hogy nélküled menjek ki innen. – Gianna! – szólt közbe Vincent. – Akarod, hogy elintézzem? – Hagyd, majd én – feleltem, és lecsúsztam a bárszékről. Hirtelen nagyon is kedvem támadt veszekedni. De arra gondoltam, ez csak akkor lenne fair, ha kettesben vagyunk Jaxszel. Ha a bátyáim is közbeavatkoznak, akkor itt ökölharc lesz. – Majd később felhívlak! – szóltam Vincentnek. Jax némán biccentett a bátyám felé, aztán megfogta a karomat és kivezetett az étteremből. Intett a bejárat körül álldogáló testőrnek, hogy elmehet, majd a kellemesen hűvös éjszakában odakísért egy dögös sportkocsihoz, amely épp a megállni tilos tábla alatt várakozott. Miközben kinyitotta nekem az utasoldali ajtót, végigmértem a kocsit. Olyasfajta autó volt, amilyet csak bérelni szoktak. De kétségtelenül remekül illett Jaxhez. A véleményemet igazolta, mikor beült a volán mögé, felbőgette a bivalyerős motort, aztán fürgén és hangos motorzúgással kikanyarodott az útra. Jax egy szót sem szólt a hazaúton, így a feszültség köztünk egyre nőtt és egyre nyomasztóbbá vált. A méregdrága sportkocsit rutinos lazasággal vezette, és teljesen nyugodt maradt a manhattani utcák káosza és az erőszakosan száguldozó taxik között is. Már beszálltunk a toronyházunk liftjébe, mikor megtörtem a csendet, mert képtelen voltam elviselni a tekintete komorságát. – Miről beszéltél az apámmal? – Hogy a Rossi’st úgy mutatjuk be, mint dinamikusan fejlődő, virágzó kisvállalkozást. – Mégis hol fog szerepelni? – Különféle anyagokban. Összefontam a karomat a mellkasom előtt. – Politikai anyagokban? Jax felhúzta az egyik szemöldökét.
– Mi másban? – De miért nem szóltál erről nekem? – Mert nem beszélünk a munkáról, sem a tiédről, sem az enyémről. A liftajtó kinyílt, és Jax maga elé tessékelt. Rátettem a tenyerem az érzékelőre és kinyílt előttünk a penthouse lakás bejárati ajtaja. – Valamit tisztáznunk kell! – mondtam, miközben ledobtam a táskámat a karosszékbe. – Eddig úgy tudtam, hogy befektetésekben utazol. – Te pedig Lei Yeungnak dolgozol – vágott vissza Jax, aztán becsukta az ajtót mögöttünk. – Ez még nem gátol abban, hogy a családi vállalkozásotokba is besegíts, nem igaz? – Én sosem beszélnék az apáddal a hátad mögött! – feleltem, miközben körbejártam Jaxet. – Ezt még nem jelentheted ki teljes bizonyossággal – mondta Jax, aztán levette a pulóverét, és nem tudtam máshová nézni, mint remekbe szabott meztelen felsőtestére. – Az apádra miért nem vagy dühös, amiért nem szólt neked erről? Ebben igaza volt, ami még jobban dühített. Utáltam, hogy egyszerre úgy éreztem magam, mintha egy hisztis kis fruska lennék. – Most mégis mit csinálsz? – Lefekvéshez készülődöm – felelte a folyosó felé indulva. – Túlságosan pipa vagyok rád ahhoz, hogy szeretkezzek veled! – Édesem, én is épp így érzek – mondta Jax a válla fölött hátraszólva. Lerúgtam magamról a cipőmet és követtem őt a hálószobába. Kibújt a cipőjéből, letolta a farmerét, és egyetlen pillanat alatt lehengerlően meztelen volt. A farmer alatt alsónadrágot sem viselt. Az agyam egy pillanatra leblokkolt, aztán visszavágtam neki azzal, hogy én is vetkőzni kezdtem. – Nem akarom, hogy kihasználják a családomat. – Én pedig nem akarom, hogy a barátnőm kételkedjen a szándékaimban – vágott vissza Jax, aztán felhajtotta a takarót és bebújt az ágyba. – Te vagy az, aki folyton azt mondogatja nekem, hogy a családodban nem lehet megbízni! Jax nekidőlt az ágytámlának. – De nem a családomra rágtál be, nem igaz? Hanem rám! És ahelyett hogy megkérdeztél volna engem, inkább iszogattál a bárban és le akartál rázni.
– Nem kellett volna megkérdeznem téged, ha előre szóltál volna! – csattantam fel, és elindultam a fürdőszobába. – De mindegy is, mert neked mindig igazad van, ugye? – Nekem úgy tűnik, sosincs igazam – morogta Jax. Kinyitottam a zuhanyt és lemostam a sminkemet, míg a víz felmelegedett. Miután beléptem a zuhanyfülkébe, szép komótosan zuhanyoztam, ameddig csak bírtam, remélve, hogy mire végzek, Jax már aludni fog, és nem vitatkozik többet velem. Becsukott szemmel álltam a vízsugár alatt. Jax olyan férfi volt, aki egyetlen pillantásával behódolásra bírta a többi domináns hímet. Mindenkit meggyőzött, nem engedett az álláspontjából, és kínosan precíz stratéga volt. Tiszteltem ezeket a tulajdonságait. Egyszerre vonzott és izgatott a magabiztossága. De nagyon utáltam, ahogy képes volt visszavonulni a bástyái mögé, engem pedig kizárni, és úgy kezelni, mint egy ellenséget. Nem tudtam elképzelni, hogy az életem hátralévő részét így éljem le. – Innen is ki kell vonszolnom téged? – szólalt meg Jax, elhúzva a zuhanyfülke üvegajtaját. A kiáramló gőz mohón ölelte körbe meztelen testét. – Menj el! – sóhajtottam kimerülten, és elzártam a csapot. – Ma éjjel a vendégszobában alszom. Jax állkapcsa megfeszült. A mellkasa kitágult mély, lassú levegővételétől. – Én… – szólt habozva – sajnálom. Bólintottam, és eltoltam az utamból. – Köszönöm, hogy ezt mondod. Én is sajnálom. Mindketten rosszul kezeltük a helyzetet. Belebújtam az akasztón lógó frottír fürdőköntösbe, aztán turbánba csavartam a hajamat, hogy megszárítsam. – Jó éjt, Jax! Jax utánam jött a hálószobán át, és mikor kiléptem volna a folyosóra, az ajtónál elkapta a könyökömet. – Ne légy ilyen! Mondtam, hogy sajnálom, és komolyan is gondoltam. Megálltam és ránéztem. – Tudom, és én is őszintén mondtam. De ez nem segít azon, hogy alapvető kommunikációs problémáink vannak. Nem beszélünk a családról. Nem hozzuk szóba a munkát. Csak kefélünk és jól érezzük magunkat együtt, de ennyi erővel dugótársak is lehetnénk, nem igaz? Jax magához húzott és ő is közelebb lépett, amitől egymásnak feszült a testünk. – Szeretlek, Gia! Jobban, mint valaha bármit az életemben. Ezt te is tudod.
Felsóhajtottam. – Én pedig annyira szeretlek, hogy akkor sem tudtalak elfelejteni, miután eldobtál, mint egy darab szemetet. De ez azt jelenti, Jax, hogy nagy fájdalmat tudsz nekem okozni. Nagyon nehéz úgy élnem, hogy ténylegesen nem osztod meg velem az életed, csak egy pici részét. És ha veled együtt lenni fájdalmasabb, mint nélküled, akkor el kell döntenem, hogy mi a legjobb megoldás számomra. – Te vagy az életem középpontja – válaszolta Jax és a kezét a vállamra tette. – Nem telik el úgy egyetlen perc sem, hogy ne gondolnék rád. – Talán ez igaz is, mégis különleges tehetséged van ahhoz, hogy eltaszíts magadtól, és nem tudom, képes vagyok-e ezzel együtt élni. – Most te taszítasz el engem magadtól – mondta vádlón Jax. – Ma este is te zárkóztál el előlem. – Akkor még egyszer megismétlem: mindketten rosszul kezeltük a helyzetet. De talán ez egy intő jel. Figyelj, muszáj aludnom egy kicsit. Majd holnap megbeszéljük, rendben? Jax átkarolta a nyakamat. – Aludj velem! Egy ujjal se érek hozzád, ha ezt akarod. Bármennyire is vágytam arra, hogy megtegyem, jobban fájt a fejem amiatt, hogy csak ragtapaszt teszünk egy sebre, amelynek begyógyításán sokkal többet kellene dolgoznunk. – A vendégszobában szeretnék aludni. Kihúztam magam a karjaiból és kimentem a szobából, érezve a pillantását a hátamon, ahogy kilépett utánam a folyosóra, de megtorpant. Meglepően gyorsan elaludtam ahhoz képest, hogy nyirkos volt a hajam és a torkomat fojtogatta a szomorúság. Éjjel valamikor felébredtem arra, hogy Jax mellém bújik az ágyba. A másik oldalamra fordultam, átöleltem a párnám, és visszaaludtam.
8. Megváltás volt másnap megérkezni az irodába. Reggel egy morcos, szótlan Jax mellett ébredtem, és a közös reggelünk minden további perce iszonyú feszültségben telt. A metró felé gyalogolva írtam egy SMS-t az apámnak, és megkértem, hogy hívjon fel, amint tud, aztán átböngésztem az e-mailjeimet. Hirtelen izgalomba jöttem, mikor megpillantottam Deanna nevét. Már csaknem megfeledkeztem a szívességről, amelyet tőle kértem. De miután újra eszembe jutott, nagyon reménykedtem abban, hogy új infókat tartogat számomra. – Légyszi, csak legyen jó híred számomra – mormoltam magamban, és mikor megérkeztem a megállómhoz, szaporán vettem a lépcsőket felfelé, hogy minél hamarabb kiérjek az utcára. Csaknem kétségbeesetten vágytam arra, hogy legyen valami, bármi mondanivalója számomra, ami segít, hogy jobban belelássak a férfiba, akit szerettem. Sajnos, az e-mailben csak annyi állt, hogy hívjam fel, és mikor először próbáltam, a hangpostája kapcsolt be. Nem hívott vissza, míg beértem a Savor irodájába, ahol viszont le kellett némítanom a mobilom és eltenni a fiókomba. – Jó reggelt! – üdvözöltem Leit, mikor megérkezett. – Jó reggelt! – Lei oldalra hajtotta a fejét. – Minden rendben? – Igen, minden csodás! Lei habozott, aztán így szólt: – Gyere be az irodámba! Követtem őt és nagy levegőt vettem, hogy felkészüljek arra, ami odabent várhat rám. Lei elment az asztala mellett és leült az egyik szürke klubfotelba a tárgyalósarokban. Kibontott, egyenes fekete hajjal a renitens ősz tincs ellenére is fiatalabbnak tűnt a koránál. Megvárta, míg leülök mellé a másik klubfotelba, és csak ezután kezdett beszélni. – Volt köztünk egy kis… feszültség az utóbbi hetekben, amit nagyon bánok. A vállamból kiengedett a feszültség. – Igen, én is. – Aggódom érted… Vannak fenntartásaim Jacksonnal kapcsolatban, de valójában… – Lei ekkor szembefordult velem. – Velem van a baj. A saját rossz tapasztalatomat vetítettem rád. – Ianre gondolsz? Lei vörös ajkai kényszeredett mosolyra húzódtak.
– Nyilván egyértelmű, hogy szerelmes voltam belé. Ő volt a mindenem. Ha akkor megkérdeztél volna, azt mondtam volna, sosem verne át. Hogy ő nem ilyen. Azt feleltem volna, túlságosan szeret ahhoz, hogy ilyet tegyen velem. – Mi történt? – kérdeztem érdeklődve. Korábban sosem firtattam ezt a témát, de most, miután Lei kezdeményezett, égtem a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mi tette a főnökömet azzá a nővé, akit ismertem. – Egy komoly üzletet akartunk tető alá hozni. A tárgyalások kemények voltak, de már volt némi rutinom, és Ian rám bízta a dolgot. – Mély ránc jelent meg Lei máskor mindig sima homlokán. – Sajnos, néha annyira lefoglal a vadászat, hogy megfeledkezem magáról a zsákmányról. Lei kinézett az ablakon a manhattani látképre. – Túl magabiztos voltam, és sokat akartam, de keveset ígértem cserébe. És ami még rosszabb, a tárgyalópartnerem jelentéktelennek és tehetetlennek érezte magát velem szemben. Ezért egyszer csak eldöntötte, bármit elkövet azért, hogy engem helyre tegyen. – Milyen helyre? – Ian mögé, és nem mellé. Szerintem Bruce-t dühítette, hogy Ian belekényszerítette abba, hogy velem kelljen tárgyalnia. Nem hinném, hogy valaha is úgy tekintett rám, mint Ian üzlettársára, csak úgy, mint a nőjére, és ezt felhasználta ellenünk. – Hogyan? – Újabb és újabb találkozókat kért tőlem azzal az ürüggyel, hogy tisztázni akar bizonyos részleteket, vagy meg akar vitatni további lehetőségeket. A szállodák éttermeiben találkoztunk, amelyekben megszállt, épp úgy, ahogy te is a Williams ikrekkel a Four Seasonsben. Csak később jöttem rá, hogy azt a látszatot akarta kelteni, mintha viszonyunk lenne egymással. – Ó, Lei! – Éreztem, hogy még elevenen él benne ez a rossz emlék, mert a hangjából áradt a fájdalom. – És mit csináltál? – Semmit, és valószínűleg ez rossz döntés volt. Ian hajlamos volt a féltékenységre, és nagyon is sebezhető volt erről az oldalról. Nem voltam hajlandó megcáfolni a vádjait, mert annyira rosszul esett, hogy egyáltalán képes volt ezt feltételezni rólam. Azt mondtam neki, hogy győződjön meg róla maga, s annak alapján, amit látott, nyilván nem nekem hitt, és bűnösnek talált. – Jaj, úgy sajnálom! Lei megrándította a vállát, de keserűen mosolygott. – Már nagyon rég vége.
Az ujjaimmal a székem karfáján doboltam, miközben magamban vívódtam azon, hogy olyasvalakivel beszélgessek Jaxről, aki nem bízott benne. Nagyra tartottam Lei véleményét, de Jackson Rutledge-dzsel kapcsolatban nem volt elfogulatlan. Végül mégis elmondtam neki, éppen a kétségei miatt. Szükségem volt egy szélsőséges véleményre, mert tudni akartam, mi lehet a legrosszabb, ami rám vár. Lei előredőlt, miközben beszéltem, és mire befejeztem, a térdén könyökölt, s a kézfejére támasztotta az állát. – Szóval információkat tart vissza. Az emberek két okból szoktak titkolózni: hogy megvédjék magukat, vagy megkíméljenek valaki mást. Sejted, hogy Jacksont melyik mozgatja? – Nem vagyok biztos benne. Eddig bármi is történt kettőnk közt, mindig úgy éreztem, mintha valamitől meg akarna óvni. De ez… Mintha azért titkolna valamit, hogy felhasználja a családomat a Rutledge-ek népszerűségének növelésére. – Ha valóban ez a helyzet, akkor valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom. És ez hogy érint téged? – Iszonyúan dühít. Hogy állíthatja azt, hogy szeret, ha aztán megtesz olyan dolgokat, amelyekről tudja, hogy nekem rosszulesnek? – Ezt mindenképpen meg kell tőle kérdezned. Inkább előbb, mint utóbb. Lei csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam, de már az is sokat jelentett, hogy megértette a helyzetemet. Már csak arra kellett felkészítenem magamat, mit tegyek, ha egyszer megkapom a választ a kérdésemre. Mikor elérkezett az ebédszünetem ideje, megnéztem a mobilomat, és láttam rajta egy nem fogadott hívást Deannától. Elindultam a Savor egyik tárgyalója felé, hogy senki se zavarhasson. Elmentem LaConnie mellett, aki épp egy saját márkás fűszerekkel és öntetekkel teli vitrint rendezgetett a recepcióspult mögött. Intett felém, mikor elmentem mellette, én pedig megdicsértem észbontó, vörös nadrágkosztümjét. Elmosolyodtam, mikor beléptem ugyanabba a tárgyalóba, ahová bekísértem Jaxet, mikor feljött az irodába. Ez az emlék egy kicsit enyhítette a feszült várakozást, amelyet Deanna visszahívása közben éreztem. – Gianna! – üdvözölt. – Örülök, hogy végre sikerült elérnünk egymást! – Én is! Hogy vagy?
– Remekül, köszi! Várj egy pillanatot, hadd menjek egy csendesebb helyre. – Egy perccel később elhallgattak a háttérből beszűrődő beszédhangok. – Tehát, utánanéztem a Rutledge családnak, különösen Leslie Rutledge-nek, ahogy javasoltad. Remek megérzéseid vannak, mert beletrafáltam a közepébe. – Valóban? – A hátamon végigfutott a borzongás. – A család pár hónapra szanatóriumba küldte. Miután onnan kiengedték, teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Akkoriban is csak kósza pletykák keringtek arról, hogy mi történt vele, senki sem tudott semmi konkrétat. De most találtam egy hiteles forrást. Gombócot éreztem a torkomban és a szívem hevesen vert. – Nem tudom, valójában milyen mentális problémája volt – folytatta Deanna –, de az igazi sztori ebben az, ahogy feláldozták. Volt valami problémája, erre bezáratták és eltüntették szem elől. – Ezt nem veheted biztosra! – feleltem, mert eszembe jutottak a fotók Leslie-ről Jax nappalijában. A fia nem felejtette el. – De igen. Várj egy percet! – Deanna befogta a kagylót egy pillanatra, miközben mondott valamit valakinek. – Szóval miután a sztori megjelenik, majd kiderülnek a részletek is. Mindig így működik. Pánikba estem. – Mit értesz az alatt, hogy a sztori megjelenik? – Ennek hírértéke van, és a közvéleménynek joga van tudni. – Nem ebben állapodtunk meg! – Miféle megállapodás? Egyetlenegy dolgot mondtál, hogy kifizeted az ezzel töltött időmet. De erre nem lesz szükség, mert másképp hoz nyereséget. – Nem írhatod meg ezt! – sziszegtem, és ingerült léptekkel jártam körbe a tárgyalóasztalt. – Már megtettem, Gianna. A te nevedet nem említettem, emiatt ne aggódj. Csak szólni akartam erről és megköszönni a tippet. Vigyázz magadra, oké? Deanna letette, még mielőtt elvettem volna a fülemtől a telefont. *** Feldühödve léptem ki a tárgyalóból, és alig láttam a méregtől. Haragudtam magamra és Deannára is. Hogyhogy nem láttam előre azt a lehetőséget, hogy felhasználja az információt, amit talál? – A pasid tudja, hogyan kényeztessen téged – jegyezte meg LaConnie, mikor újra
elmentem mellette. – Épp most vittem be egy újabb küldeményt az asztalodra. Összeszorult a szívem, és a vállaim elnehezültek a bűntudattól. Mikor megláttam a hófehér liliomokat a telefonom mellett, a torkomat fojtogatta a lelkifurdalás. Levettem a csokorra tűzött kártyát. Lobogtatom a fehér zászlót, megadom magam. Szeretlek, bébi! Este beszélünk. Jax aláírta a kártyát, de az írása elmosódott a könnyeimtől. Már nagyon bántam, hogy kutakodtam a magánéletében, és ami még rosszabb, rettegtem, milyen nagy fájdalmat fog okozni neki, ha ezek kiderülnek az anyjáról. A róla készült fotók a nappalinkban azt súgták, hogy kötődött hozzá, de mivel sosem akart beszélni róla, nyilván fájó pontja volt ez a téma. Most pedig az egész világ rajta fog csámcsogni, és ezért csakis én vagyok a felelős. Megérintettem egy bársonyos virágszirmot. – Elszúrtunk valami tökéleteset – mondtam halkan. Leültem a székembe, és azon törtem a fejem, hogyan mondjam el Jaxnek, mit tettem. Már előre kitaláltam, hogyan fogok belekezdeni Deanna sztorijának elmesélésébe, mikor a liftajtó kinyílt a penthouse emeletén, és a liftből kilépve káosz fogadott. Döbbenten megtorpantam. A bejárati ajtó nyitva volt, és láttam, hogy a nappaliban tucatnyi öltönyös ember szaladgál, mobiltelefont szorítva a fülükhöz. A szédüléses rosszullét, amely egész nap kínzott, csak egyre rosszabb lett, míg már úgy éreztem, menten elájulok az előtérben. Mikor beléptem a lakásunkba, Jaxet kerestem. Sehol sem láttam, de Parker ott állt a házimozi-rendszer előtt, és néhai felesége képeit nézte. Már a puszta jelenlétével is kitűnt volna a tömegből, de megbabonázott, ahogy mozdulatlanul állt a nyüzsgő emberek között. Felém fordította a fejét. Láttam, hogy észrevesz, és elindul felém. – Mi folyik itt? – kérdeztem, bár attól féltem, már tudom a választ. – Éppen tüzet próbálunk oltani. Sajnálom, hogy megszálltuk a lakást, de Jackson szereti a válsághelyzeteket az itthoni irodájából intézni. – Segíthetek valamit? Parker szája olyan keserű mosolyra húzódott, mintha csak Jaxet láttam volna. – Jólesne egy ital. Valami erős, ha kérhetem.
– Rendben – feleltem, és az ablak előtt álló bárszekrény felé pillantottam, amelyben a világ legfinomabb italai álltak kristályüvegekben. Meglepődtem, mikor megláttam, hogy csupán egy váza áll a tetején. – Kerítek magának valamit. – Köszönöm. Beviszem a táskáját a hálószobába – ajánlotta fel Parker, és a kezét nyújtotta a táskám felé. Mikor elindult a folyosón, utat vágtam magamnak a zsúfolt nappaliban keringő férfiak és nők között. Közben beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülemet. „…erősítse meg a forrást…” „…vegye figyelembe a rágalmazás és hitelrontás esetleges következményeit…” „…nem túl okos húzás hadat üzenni a Rutledge családnak…” Remegő kézzel nyitottam ki a bárszekrény ajtaját. A kristályüvegeket szépen bepakolták, de mind üres volt. Kimentem a konyhába, ahol megtaláltam az üres borhűtőt. Tanácstalanul néztem Parkerre, mikor visszatért. – Úgy tűnik, mindenből kifogytunk. – Én sem találtam semmit. – Sajnálom! Felhívom a recepciót. Van valami konkrét kívánsága? Parker megérintette a karomat. – Majd én intézkedem. Miért nem megy be a szobájába ez elől a zűrzavar elől? – Úgy érzem, segítenem kellene valahogy. – Csak gondoskodjon a fiamról – mormolta. – Ezt bízza csak rám! Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Nem tudtam, mit mondjak. Végül bólintottam, és elindultam a folyosón, de a hálószoba helyett Jax dolgozószobájába mentem. Egyedül volt, keresztbe font karral állt az ablak előtt, és egy fejhallgatón keresztül kiabált valakivel: – Szükségünk van azokra a felvételekre! Igen, értem, de szarok rá… Ne higgye, hogy ezt megúszhatja. Pontosan. Ezen a számon elér. Jax kinyomta a hívást, hirtelen megfordult, és megtorpant, mikor meglátott az asztala előtt állni. – Gia! Aztán elhallgatott. Beletúrt a hajába és elmormolt egy káromkodást. Kimerültnek és ingerültnek tűnt. Levette a zakóját, és a sarokban álló székre dobta. A nyakkendője meglazítva, a mellénye kigombolva, akárcsak az inge a nyakánál. Fenyegetően nézett ki borostától sötét arcával. – Szia! – szólaltam meg halkan.
– Bébi – sóhajtott Jax. – Sajnálom ezt az egészet. Történt valami, amit azonnal kezelnünk kell. – Micsoda? – Kaptunk egy fülest, hogy holnap meg fog jelenni egy leleplező cikk rólunk, és most próbálom kideríteni, ki írta, és miről. Nagyot nyeltem. – Deanna Johnson. Jax lemerevedett. – Te ismered? – Korábban Vincenttel randizott. – Bassza meg! – mordult fel Jax. – Szükségem van minden elérhetőségére, az e-mail címére, a mobil- és a vezetékes telefonszámára és a lakcímére. – Rendben – feleltem és közelebb léptem. – Jax, beszélnünk kell. – Tudom, és később majd beszélünk, de most nem lehet. – Az egész az én hibám. Jax odajött hozzám és megpuszilta a homlokom. – Nem. Szólnom kellett volna neked Tedről és… Jax mobilja megcsörrent az asztalán. – Ezt fel kell vennem – mondta és a fejhallgatóján megnyomta a gombot. – Rutledge! – szólt bele indulatosan. – Ez legalább valami. Milyen gyorsan tudja átküldeni nekem? Jax hátat fordított nekem, és a kezem ökölbe szorult. Kimentem a szobából, hogy elővegyem a mobilomat és kikeressem az információkat, amelyeket kért. Ki kellett tálalnom, még mielőtt belém fojtja a szót. Utáltam, hogy így hátba támadom, de fel kellett világosítanom. A mobilommal a kezemben visszamentem a dolgozószobájába, aztán becsuktam magam mögött az ajtót. Jax már nem telefonált, az asztalánál ült, és valamit olvasott a számítógépén. – Itt van minden, amit kértél – mondtam és odamentem hozzá. – Deanna írt egy cikket az anyádról. Arról, hogyan záratta be őt a család egy szanatóriumba. Jax feje hátracsapódott, mintha ténylegesen arcon ütöttem volna. – Beszéltél vele? Nagyot nyeltem, de a torokszorító érzés nem enyhült. – Hetekkel ezelőtt. És ma délután újra. Annyira sajnálom, Jax! Sohasem szabadott volna megkeresnem. Fogalmam sem volt, hogy…
Jax rezzenéstelen arccal nézett rám, a szeme se rebbent, a teste mozdulatlan volt, amiből tudtam, hogy kihúztam alóla a talajt. – Ülj le – utasított baljós nyugodtsággal. – És mondd el, mi a francról beszélsz. Szó szerint leroskadtam az asztala előtt álló székbe, a térdem remegett attól, ahogy rám nézett. Sötét szeme olyan volt, akár egy cápáé, szúrós és élettelen. – Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy majd én kiderítem, ha te nem mondod el… – És felkerestél egy kibaszott riportert? – Jax felpattant és hatalmasat csapott a tenyerével az asztalára. – Megőrültél? – Úgy beszéltem Deannával, mint egy baráttal. Még mielőtt figyelmeztettél volna, hogy nem lesz többé magánéletem. – Van fogalmad arról, mit tettél? Milyen nagy kárt okozhat ez nekünk? Az anyám betegségén sosem szabadott volna csámcsogni a kibaszott sajtónak! – Jax… – Felálltam és összerezzentem, mikor Jax olyan erővel tolta el magát az asztalától, hogy felborította a székét. – Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas, de rengeteg családot érint a mentális betegség. Az emberek meg fogják érteni, és… – Az anyám nem volt őrült, Gia – mondta Jax jeges hangon. – Alkoholista volt. A hangjából sugárzó gyűlölet mellbe vágott. Jax az ablak felé fordult. – Nem tudta elviselni a nyomást – mondta, és ebben a mondatában minden benne volt. A szemem előtt elhomályosult a világ, mikor eszembe jutottak a korábbi szavai, és egyszerre minden értelmet nyert. – Az alkoholizmus egy betegség, Jax. Te magad mondtad. – Anyám gyönge volt. – Jax keresztbe fonta a karját. – És nem a megfelelő férfihoz ment feleségül. – Hiszen szerették egymást! Ezt mondtad nekem. Jax megrándította a vállát. – Parker meg akarja változtatni a világot. Anyám jobb szerette volna, ha csak egy égőt cserél ki otthon, vagy csatornákat váltogat a távkapcsolón. – Nem szerette a politikát? – Nem szerette az ezzel járó életet. – Jax szembefordult velem. – A programokhoz szövetségesek kellenek, és a szövetségesek kompromisszumokat igényelnek. Neki nem tetszett az ilyen kompromisszumok egy része. Az alkohol volt számára a folyékony önbizalom. Ebből merített erőt, mankóként használta.
Visszarogytam a székembe, kimerülten az érzelmi hullámvasúttól, amelyet a nap során átéltem. Semmi másra nem vágytam, csak ágyba bújni Jaxszel és átölelni őt, de tudtam, sosem hagyná, hogy vigasztaljam, és ez nagyon fájt. – Jax… Mikor azt mondtad, hogy valaki, aki közel állt hozzád, összeomlott a nyomás alatt, akkor az anyádról beszéltél, ugye? Jax összerezzent, és végre úgy éreztem, van esélyem arra, hogy megértsem őt. Azt biztosan értettem, miért volt olyan ingerült az ital miatt, amelyet a Rossi’sban megittam, és miért tűnt el hirtelen minden alkohol a lakásból. Ha azt hitte, már az is elegendő ok volt számomra az iváshoz, hogy megláttam az apámat Teddel, akkor joggal aggódhatott amiatt, hogy nem fogom tudni elviselni a jövőbeli, még stresszesebb helyzeteket. Ráadásul még egy bárban is ismerkedtünk meg… – Nem olyan volt, mint te – mondta Jax cseppet sem hízelgő hangsúllyal. – Más volt a családi háttere… Mások az elképzelései arról, hogy milyen kapcsolatot szeretne az apámmal. Úgy gondolta, a politikai szerepvállalás döntés kérdése, nem pedig hazafias felelősség. Szerettem volna megvédeni Leslie Rutledge-t, a nőt, akivel sosem találkoztam, mégis együtt éreztem vele. Nem volt egyszerű azok szerint a szabályok szerint élni, amelyeket Jax lefektetett, különösen mert nem mindig magyarázta meg, miért van szükség ezekre. – Ha őt is kizárták mindenből, nem csodálom, hogy nem tudott azonosulni a család céljaival. – Az apám mindent megosztott vele, de épp ez volt a hibája. Megértést várt anyámtól, de ezzel csak egyre inkább eltávolította magától. Néha a cél szentesíti az eszközt, és az eszközök olykor mocskosak. Remegősen vettem a levegőt. – Olyan dühös vagy rá! – Jogom van ehhez! Megpróbált rákényszeríteni, hogy válasszak az apám és az ő világa között. Senkire sem szabad ilyet ráerőltetni, különösen nem egy kamaszra. – Jax hátrahúzta a vállát. – Most nem tudok erről beszélgetni veled. Muszáj tennem valamit. Elhárítani a katasztrófát. Már ha ez egyáltalán lehetséges. – Hogyan segíthetnék? Jax behunyta a szemét és lehajtotta a fejét. Elgyötört testtartásától összeszorult a szívem, az ezután kiejtett szavai pedig késként fúródtak bele. – Ma este aludj a testvéreidnél. És vigyél magaddal néhány napra elegendő holmit is. A fájdalom védekezésre késztetett.
– Az anyádat is így távolítottad el? Így bánsz azokkal, akik szeretnek, ha kellemetlenséget okoznak neked? – Az anyám sok hibát követett el – mondta összeszorított fogakkal Jax. – De sosem szabotált bennünket! – Ez nem fair! Hibát követtem el, Jax, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire sajnálom. De azért tettem, mert szeretlek, és nem azért, mert fájdalmat akartam okozni neked. Jax kinyitotta a szemét. – Az egész kapcsolatunk hiba volt. Rideg, szenvtelen hangsúlyától jégcsappá dermedt a testem. – Tudod mit, Jackson Rutledge? Baszódj meg!
9. – Értem, hogy miért tetted – mondta Nico –, de én is nagyon pipa lennék, ha a csaj, akivel randizom, nyomozót küldene rám. A bátyám hangos beszédétől és a telt házas Rossi’sból a telefonba beszűrődő hangzavartól lüktetett a fejem. – Mi nem randizunk – mormoltam magam elé az ágyra kitett, félig bepakolt bőröndre nézve, amely emlékeztetett rá, hogy nagyon rosszul állnak köztünk a dolgok Jaxszel. – Mi együtt élünk. – Annál rosszabb! Egy vadidegen nőtől kell kérdezősködnöd a pasid után, akivel egy fedél alatt élsz? Ez nagyon durva dolog, Gianna! Újra muszáj megkérdeznem: tényleg így akarsz élni? A telefonon keresztül rámordultam Nicóra: – Nem, természetesen nem! – Akkor tűnj el onnan a francba, és keress magadnak egy rendes fickót, aki megadja neked, amire vágysz. – Már próbáltam. Nem megy. Nico felhorkant. – Próbáld határozottabban! – Abbahagynád egy percre a károgást, és segítenél kikecmeregni ebből a slamasztikából? Miért van az, hogy ti, pasik folyton meg akarjátok oldani a helyzetet, amikor mi, nők csak panaszkodni akarunk egy jót, de ha megoldást várunk, akkor nem segítetek? – Az a te problémád, hogy nem a megfelelő pasival vagy. A megoldás az, ha elhagyod. Ennyi! Meg van oldva! Felhördültem. – Szerintem a gond most Deanna. – Sosem bírtam azt a ribancot! – csattant fel Nico, engem is meglepve. Sosem beszélt sértő hangnemben a nőkről, hiszen anyánk mindhárom fiát igazi úriembernek nevelte. – Vincent sem volt odáig érte. Csak azért járt vele, mert az ágyban őrült volt. Szerette a perverz szexet meg a kötözést. – Fúj! – Megráztam a fejemet. – Ezt nem akarom hallani, Nico! Komolyan mondom! Az sem túl szimpi, hogy ti, fiúk ezt ilyen részletességgel kibeszélitek egymás közt. A
diszkréció már kiment a divatból? – Hé, én nem akartam látni azokat a szexképeket, amiket Vincentnek küldött magáról. Mondtam, hogy a szobájában nézegesse őket. Mindenesetre Vincentnek figyelmeztetnie kellett volna téged. Deanna egyszer elárulta neki, hogy a karrierjét úgy indította be, hogy lefeküdt befolyásos nős férfiakkal, és a szexszel, meg ha kellett, zsarolással vette rá őket, hogy egyengessék az útját. A hálószoba csukott ajtaját bámultam, és az agyamba bevillant egy ötlet. – Szóval – folytatta Nico – menjek fel hétvégén és segítsek elhozni a cuccod? – Még ne! – Felálltam az ágyról és odamentem a laptoptáskámért. – Majd visszahívlak! – Ha épp nem tudom felvenni, majd én visszahívlak. Bár már máshol járt az eszem, nem tudtam elsiklani a bátyám jósága fölött. Rengeteg ajándékot kaptam az élettől, de a lista élén egyértelműen a bátyáim álltak. – Ti amo, fratello! – Én is szeretlek! – köszönt el Nico. Zsebre vágtam a telefonomat, kivettem a laptopomat a táskából, és leültem az ágy végében álló padra. A neten kikerestem a felhőt, amelyen Vincent a saját fájljait tárolta, és magamban imádkoztam azért, hogy még mindig ugyanaz legyen a jelszó, amit hónapokkal ezelőtt elárult nekem. Stimmelt! Egy pillanatra haboztam, a lehetőségeimet mérlegelve. Bármit is csinálok, valakit megbántok. Végül győzött Deanna fenyegetése, hogy a nyilvánosság elé tár mindent. Megnyitottam Vincent saját könyvtárát, rákattintottam a fotóalbumra, amelyben a telefonjáról feltöltött képek voltak, és rögtön el akartam takarni a szemem. Vannak dolgok, amelyekre egy lány nem akar gondolni a bátyjaival kapcsolatban. Hogy miket nézegetnek. Vagy mit csinálnak. Letöltöttem a laptopomra Deanna összes provokatív képét, bár magamban csodálkoztam, hogy Vincent megtartotta ezeket még a szakításuk után is. Aztán küldtem Deannának egy SMS-t, hogy azonnal hívjon fel, mert fontos híreim vannak. Remegő kézzel nekiálltam becsomagolni. Jax nem hitte, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megosszam vele az életét, de most rajtam volt a sor, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Képes voltam megtenni. Sikerülnie kellett. És akkor már nem kell többé eltitkolnia előlem semmit sem azzal az indokkal, hogy nem tudnám elviselni. Az ajtó mögül hallottam Jax hangját egyre erősödni, ahogy közeledett. – Értem, apa, de most Gianna után kell mennem…
Az ajtó kivágódott és Jax beviharzott, majd hirtelen megtorpant, mikor észrevett. Parker a nyomában loholt a folyosón, de megállt, mikor meglátott, és becsukta a száját, mielőtt megszólalt volna. Biccentett felém, aztán megfogta a kilincset és becsukta az ajtót. Jax ráfordította a kulcsot. A mobilom megcsörrent, és a kijelzőn Deanna neve jelent meg. Farkasszemet néztem Jaxszel, miközben felvettem és kimérten beleszóltam: – Itt Gianna Rossi. – Mizújs? – kérdezte Deanna. A hangja szétszórtnak és türelmetlennek tűnt. – Szia, Deanna – feleltem. Jax összehúzta a szemét. Nagy levegőt vettem, mert tudtam, hogy életem legnagyobb blöffjét kell előadnom. – Rövid leszek. Vagy leállítod a Rutledge-sztorit, vagy feltöltöm a szexképeidet az összes létező bosszúpornóoldalra. Jax orrlyukai összeszűkültek a hirtelen beszívott levegőtől. – Baromság! – sziszegte Deanna. – Valóban? – kérdeztem. – Szeretnéd megkockáztatni? – Azok a fotók a magántulajdonomat képezik! – Még te beszélsz nekem magántitokról? – Ez két külön dolog, Gianna! A Rutledge család lemondott a magánéletről, mikor úgy döntöttek, kísérletet tesznek az ország irányítására. – Túl messzire mész. – Na és te nem? A bosszúpornót tiltja a törvény. Ha kiposztolod azokat a képeket, utána te szívod meg, a Rutledge famíliával egyetemben. De akkor már te leszel az ellenségük. – Törvény van a zsarolás ellen is – mondtam határozottan. – Mégsem zavartattad magad. Van mód arra, hogy kiderítsem, kiket zsarolsz információkért, ahogy arra is van mód, hogy elrejtsük, honnan kerültek fel azok a képek a netre. Úgy hazudtam, akár a vízfolyás, és kezdtem egyre jobban belezavarodni, de most nem adhattam fel. Deanna beszívta a levegőt. – Nem tudom, mit hiszel, hogy milyen terhelő bizonyítékaid vannak ellenem… – Van épp elég – vágtam közbe, és megszorítottam a mobilomat. – Vond vissza a cikket, Deanna, vagy tönkreteszem a jó híredet. Te döntesz! – Már nem tudom visszavonni! Túl késő! – Az a te bajod! – mondtam, és megszakítottam a hívást. Jax megrökönyödve nézett rám.
– Mit csinálsz? – Nem is tudom. Próbálkozom. A telefonom újra megcsörrent és felvettem. – Hogy teheted ezt? – Deanna hangja remegett a pániktól. – Hogy teheted ezt mint nő a nővel? Én nem tehettem fel magamnak ezt a kérdést, mert tudtam, hogy akkor elgyöngülnék. Én is küldtem korábban erotikus képeket magamról Jaxnek. Közel sem olyan extrémeket, mint Deanna Vincentnek, mégis… Halálra rémültem volna, ha valaha nyilvánosságra kerül bármelyik is. – Nincs más választásom – mondtam. – Neked nincs is közöd ehhez! Jackson Rutledge nagyfiú, hagyd, hadd vívja meg a saját csatáit! – Hagynám, ha nem én volnék a felelős ezért az egész kalamajkáért. Jax elindult felém. Deanna felhördült. – Tönkre akarsz tenni egy olyan pasi miatt, aki szart sem árul el neked magáról? Gondolod, hogy ő törődne veled fordított helyzetben? Olyan gyorsan szarban hagyna, hogy csak kapkodnád a fejed. Ne hidd, hogy nem tenné meg! Deanna rosszul időzítette ezt a szöveget, mert Jax pillantása ebben a pillanatban parázslott a szerelemtől, és tudtam, hogy most bármit megtenne értem. – Befejeztük a beszélgetést. – Le kellett tennem, mielőtt még megingok. Deanna valóban egy törtető ribanc, de én sem voltam szent, hiszen megfenyegettem. – Tudod, mit kell tenned. Kinyomtam a hívást, és egy század másodperccel később Jax megragadott és úgy szorított magához, hogy levegőt se kaptam. – Jesszusom, Gia! – Jax erősen homlokon csókolt. – Nem vártam tőled… Nem akartam… Basszus! Én is átöleltem és magamhoz szorítottam. Jaxnek igaza volt: nem harcoltam érte az első alkalommal, amikor szakítottunk. De még egyszer nem állt szándékomban elkövetni ezt a hibát. – Meg fogjuk oldani, igaz? – szólaltam meg remegő hangon. Utáltam, hogy ilyen kétségbeesettnek tűnök, de a gyomromban nem enyhült a szorítás. Rettenetes előérzetem volt, hogy a legrosszabb még csak most következik. Jax a homlokomra hajtotta a fejét, a teste elnehezült a kimerültségtől.
– Úgy sajnálom, bébi! Mindenre és mindenkire haragudtam, téged kivéve, de könnyű célpont voltál. Seggfej voltam. – Én is sajnálom. Nem is tudom, mit vártam, mikor Deannához fordultam segítségért. – Ilyen az élet… Folyamatosan alkalmazkodunk. Majd megtanítalak rá, hogyan kezeld a dolgokat – mondta Jax és megpuszilta az arcomat. – Beszélnem kellett volna veled. Mikor válaszokat kerestél, nekem kellett volna megadnom őket. – Majd legközelebb – feleltem, és azt gondoltam, bárcsak ilyen könnyű lenne. Időközben talán elfogynak a hibák, amelyeket elkövethetünk. Muszáj volt hinnem ebben. Felsóhajtottam. Ami Vegasban történt kettőnk közt… Olyan egyértelmű volt. Annyira egyszerű és őszinte. Most minden zavarosnak tűnt, és a kapcsolatunkat beárnyékolták a családi ügyek. Magamban egy picit meggyászoltam a szerelmünk elvesztett ártatlanságát. De a veszteségérzet nem gátolt meg abban, hogy értékeljem, amink még maradt. Ha Jax karjaiban voltam, úgy éreztem, a helyemre kerültem. Egyetlen helyen éreztem még magam ennyire otthon, a Rossi’sban. Tudtam, milyen érzés őt elveszíteni. Most meg kellett tanulnom, hogyan tudom megtartani. Jax hátradőlt és rám nézett, miközben a hátamat simogatta. – Épp utánad akartam menni. Ha elmentél volna, most hazahoztalak volna. Odabújtam hozzá, meg akartam nyugtatni, és arra vágytam, hogy ő is megnyugtasson. Éreztem a testében a nyomást, az izmai olyan feszesek voltak, akár az íj húrja. – Megdolgoztattalak volna érte! Jax a vállamra tette a kezét, és az ujjaival gyúrni kezdte összecsomósodott nyakizmaimat. Felnyögtem, és átadtam magam az érzésnek, ahogy gyakorlott mozdulatai megkönnyebbüléssel töltöttek el. Ezután lehajtotta a fejét, és mély, dörmögő hangon így szólt: – Most megdolgozom érte. Bár vártam, hogy megcsókoljon, mégis sokkolt, ahogy elkapta a számat. Vadul, mohón falt az ajkaival, olyan féktelen szenvedéllyel, amit utoljára Vegasban éreztem rajta. Erős és gyors nyelvcsapásokkal járta be a számat, ellenállhatatlanul izgató volt. Tudtam, mire gondol, még mielőtt kimondta. – Kívánlak – mondta gyöngéden, a nyelve hegyével cirógatva az ajkaimat. – Tudom, hogy a lakásban van még rajtunk kívül egy tucat ember, de nem érdekel. Nem tudok csendben maradni, miközben megbaszlak. Hallani fogják, ahogy elélvezek benned. Látni
fogják az arcomon, amikor kilépek a szobából. De egyáltalán nem érdekel. Ha nem lehetek mélyen benned a következő tíz percben, meg fogok őrülni. – Jax… – suttogtam. A mobilom csörögni kezdett, de lenémítottam és eldobtam, nem törődve azzal, hová esik. Belemarkoltam Jax hajába és magamhoz húztam a fejét, miközben csókoltam. Imádtam megcsókolni. Az ajkai feszesen teltek, mégis puhák voltak. Szerettem a rekedtes hangokat, amelyek a gyönyörtől szakadtak fel a torkából. Imádtam, hogy ilyen vadul kívánt és birtokba akart venni. Azt éreztette velem, hogy nem tudna nélkülem élni. Megragadta az egyik csuklómat, a kezemet merev férfiasságára tette és rászorította az ujjaim. A farka betonkemény volt, és izgatóan dudorodott a nadrágban. Ezután felemelte a kezem, és a tenyeremet vadul verő szívére szorította. – Gia… Elszállt az agyam. Leszaggattuk egymásról a ruhát, repültek a gombok és hasadtak a finom szövetek. Kétségbeesetten vágytam rá, hogy az ajkaimmal és a fogaimmal megkaparintsam aranyszínű bőre minden egyes négyzetcentiméterét, és a kezemmel téptem és rángattam le róla minden ruhát, ami az utamba került. Az agyam egy távoli szegletében hallottam a mobilom rezgését, de nem törődtem vele. Jax sem. Körülöttünk lángokban állt a világ, de mi csak egymásra figyeltünk. Jax hátratolt és az ágyra döntött. Letépte magáról az inge maradványait, mielőtt rám vetette magát. A bőre olyan forró volt, hogy még a bugyim és a melltartóm anyagán keresztül is égette a testemet. Szenvedélyesen megcsókolt, közben az egyik kezét a mellemre tette és vadul gyúrni kezdte, aztán elhúzta a csipkés anyagot, hogy hozzáférjen meztelen bőrömhöz. Szaporán vettem a levegőt, beborítva az arcát forró leheletemmel, miközben a mellbimbóm belefúródott a tenyerébe. Próbáltam lehúzni a nadrágja rejtett sliccét, mire felhördült, elkapta a kezemet és lefogta. – Előbb te! – zihálta. – Az ujjaival érzékien körözött a mellbimbóm érzékeny udvarán, majd az ujjai közé csippentette a hegyét és megcsavarta, mire a hüvelyem összehúzódott a kéjtől. A következő pillanatban gyönyörű szája már a mellemre tapadt, és forróság öntötte el a mellbimbómat. A nyelvével izgatta megkeményedett hegyét, és közben az orcái behorpadtak erőteljes szívásától. A keze a combjaim között mozgott, a nadrágom anyagán át dörzsölte a csiklómat, miközben ingerlően hozzányomta álló farkát a combomhoz.
Az illata és a testéből áradó forróság bódítóan körbeölelt, a kezei és az ajka mindenhol bejárták a testemet. Át akartam venni az irányítást, de Jax túlságosan gyors volt, és lejjebb csúszott rajtam, mielőtt még elkaphattam volna. A szemembe nézett, miközben lerángatta rólam a nadrágomat és a bugyimat. Felültem, hogy levegyem a blúzomat, aztán kikapcsoltam a melltartómat is. A mobilom megállás nélkül zümmögött, sürgető, gyors tempót diktálva. Jax a hátára gördült és lehúzta a sliccét, majd a csípőjét felemelve letolta a combjára a nadrágját és a bokszeralsóját. Így feküdt vissza rám, mert túlságosan türelmetlen volt ahhoz, hogy teljesen levetkőzzön. Széttártam a combjaim neki, átöleltem és a nevét sikoltottam, mikor lefogta a csípőmet és a farka hegyét belém döfte. Lehajolt a fülemhez és mély, búgó hangon mondta: – Engedj be, bébi! Türelmetlenül ficánkoltam és vonaglottam alatta, majd megragadtam és magamba húztam. A körmeim belemélyedtek széles hátizmaiba, és a combom nekifeszült az övének. Minden másodperccel egyre nedvesebb lettem, annyira felizgatott, ahogy a csípője vadul ütközött az enyémnek, ösztönösen küzdve azért, hogy még mélyebben összeforrjon velem. Jól jött volna egy kicsit hosszabb előjáték, de gyorsan felzárkóztam, és a hüvelyfalam ritmusos összehúzódásokkal feszült a farkára. – Ez az! – zihálta, miközben kijjebb húzta a farkát pár centivel, majd újra belém döfte. – Fogadd be a farkam! Felnyögtem, mikor tövig végigsiklott bennem, és a csípőmmel ellentartottam a nyomásnak, szinte felemelkedve az ágyról. Ám ekkor Jax hirtelen kiszállt belőlem és eltűnt, amitől fájó ürességet éreztem. Aztán egyszerre megéreztem a száját a puncimon. Nyalta és szívta a csiklómat, a nyelve vad táncot járt a lüktető idegvégződéseken. Ökölbe szorított kézzel markoltam meg a lepedőt és a gerincem hátrafeszült. Olyan gyorsan értem a csúcsra, hogy én is meglepődtem, milyen elementáris erővel robbant ki belőlem az orgazmus. A bőröm lángolt, mintha lázas lennék. A testem belerázkódott a gyönyör hullámaiba. Levegőért kapkodtam, és próbáltam menekülni Jax ügyes nyelvének édes kínzása elől. Erre két kezével lefogta a combjaimat és nem engedett mozogni, majd a nyelvével villámgyors, sekély csapásokkal dugni kezdte a puncimat. Annyira felhergelt, hogy már epekedtem azért, hogy végre magamban érezhessem hosszú, acélkemény farkát.
Abban a pillanatban, mikor újra feljebb jött és megtámaszkodott a vállaim mellett, körbefontam a derekát a lábaimmal, és megfordultam, magam alá gyűrve őt. Jax elnyúlt az ágyon, akár egy nemes ragadozó, izgatóan, aranybarnán, vadul csillogó szemmel. A hasa kidolgozott kockáin csillogott az izzadság, az arca kipirult. Csábító ajkai nedvesen és duzzadtan csillogtak a csókjainktól. Istenem, milyen eszelősen szexis volt! És ahogy megragadta a csípőmet és maga fölé húzott, csaknem eszemet vesztettem a vágytól, hogy meglovagoljam. Hogy elvegyem, amire szükségem van, és birtokba vegyem őt. Megfogtam merev farkát, felállítottam, és magam alá igazítottam, hogy bele tudjak ülni. Olyan veszettül kemény volt, hogy összefutott a nyál a számban. Ránéztem a hosszú, vaskos falloszra, amelyet a kezemben tartottam, és megnyaltam a számat. Meg akartam ízlelni. – Később! – dörmögte, és felemelte a csípőjét, hogy széles makkját beigazítsa a hüvelyem bejáratához. Libabőrös lettem attól, mennyire fel volt izgulva. A vágy lángjai csaknem felemésztették, és engem is magukkal ragadtak. Magára húzott és felnyögtem. Olyan nedves és izgatott voltam attól a csodától, amit a szájával tett velem, hogy egyetlen mozdulattal tövig beleültem a farkába. Jax nyaka hátrafeszült, a háta felemelkedett az ágyról, és a gyönyörtől felszisszent összeszorított fogai közt. – Gia! A torkom égett. A tudattól, hogy megadtam neki, amire vágyott… Attól, hogy láttam, ahogy átadja magát az érzésnek… Semmi más nem volt rám ilyen elementáris hatással. Jax megfeszítette az izmait és a felsőteste felemelkedett. Az arcát a nyakamba temette és úgy suttogta: – Szeretlek! – Jax… – feleltem megrendülten. Az ujjaimmal beletúrtam a hajába, aztán a tarkójánál megragadtam és magamhoz szorítottam a fejét. – El akarok tűnni veled – mormolta. – Itt hagyni mindent és mindenkit elküldeni a pokolba. Erre még szorosabban öleltem. – Mennyi időre? Jax gyöngéden a nyakamba harapott. – Örökre. – Rendben – mondtam és feltérdeltem, engedve a farkát kicsúszni a hüvelyemből. – Menjünk!
A következő pillanatban már a hátamon feküdtem, és Jax fölém hajolt, az arcán veszedelmesen szexis mosollyal. – Előbb fejezzük be, amit elkezdtünk! – Sosem akarom befejezni! – mondtam lágy hangon. Jax a tenyerébe vette az arcomat és mélyen a szemembe nézett. Nagyot nyelt, és úgy tűnt, mintha mondani akart volna valamit. Aztán mégis inkább lehajolt és megcsókolt, hiszen nem volt szükség szavakra. Keresztbe tett lábakkal ültem az ágy szélén és néztem, ahogy Jax felöltözik. Csendes volt, gondolatban már messze járt tőlem. – Jax! – Tessék? – Rám pillantott, és távolba révedő tekintete lassan kiélesedett. A keze megállt, miközben az ingét gombolta. – Jól vagy? Bármennyire hevesen és gyorsan akart megkapni, amikor végre bennem volt, lelassított. Szerelmeskedett velem. Lassú, gyöngéd mozdulatokkal kényeztetett. Mintha ő is fel akarta volna idézni, milyen volt együtt Vegasban. Megismételtem és nekiszegeztem a kérdést: – Te jól vagy? Jax mellkasa megemelkedett, majd összeesett. – Igen. El kell intéznem pár dolgot, de már tudom, hogy mit tegyek. Te ebből már kimaradsz, oké? Semmit ne tégy, Gia! Nem hagyom, hogy… A nappaliból behallatszó kiabálás félbeszakította. A hang ingerült volt, és mindketten rögtön fülelni kezdtünk, míg felismerhetővé nem vált. Lemerevedtem. Az izgalomtól majd kiugrott a szívem. Lecsúsztam az ágyról, hogy felöltözzek. – A bátyám az! Az órára pillantva megállapítottam, hogy ez volt a nap legforgalmasabb időszaka a Rossi’sban. Az idegeim pattanásig feszültek. Vincentnek nyilván rendkívüli ok kellett ahhoz, hogy ilyenkor otthagyja az éttermet és idejöjjön Jax lakására. Jax betűrte az ingét a nadrágjába. – Majd én beszélek vele. – Nem, ez az én gondom. – Egy fenét az! – Jax bebújt a cipőjébe és az ajtó felé indult. – Mára már épp eleget tettél.
– Jackson! – hallottam kintről, aztán az ajtó becsukódott Jax mögött, és kapkodva kezdtem öltözködni, hogy utána tudjak menni. Vincent újra kiabálni kezdett, még dühösebben, mint az előbb. Gyorsan magamra kaptam a jóganadrágomat és egy pólót. Épp arra értem ki a nappaliba, hogy mindenki elindult kifelé a lakásból. Jax a kanapé mellett állva az állát dörzsölte, Vincent pedig a nappaliba vezető utolsó lépcsőfokon, csípőre tett kézzel szobrozott. Munkához volt öltözve, Rossi’sos pólót viselt, és csinos arcvonásai ijesztően megkeményedtek. – Vincent! – üdvözöltem. Vincent felém indult. – Nem akarod elárulni, miért zaklat megállás nélkül őrült hívásokkal Deanna a munkahelyemen? A tekintete olyan jeges volt, hogy védekezőn összefontam a karomat a szívem előtt. Életemben nem nézett még így rám egyik bátyám sem. – Elmondta neked, mire készül? – Deanna újságíró. Cikkeket ír, ez a munkája. – Ezzel a baromsággal etetett? Amit csinál, az helytelen. – És amit te csinálsz, az helyes? – vágott vissza Vincent és felém lépett, mire Jax is megindult. Vincent a fejével intett neki. – Maradj csak ott, Rutledge! Te keverted őt bele! Jax bűnbánóan bólintott. – Én voltam. Leesett az állam. – Ez nem igaz! Ő nem tett semmit! – A faszt nem! – csattant fel a bátyám. – Magadtól sosem tettél volna ilyet, csakis miatta. Honnan tudtál a képekről? Nicót semmi esetre sem akartam belekeverni ebbe. – Tudom a jelszót a felhőtárhelyedhez. – És használtad? Mióta kutakodsz a személyes dolgaimban? – Csak egyszer történt meg, ma délután. – Nem hiszek neked! Vincent szavai a húsomba vágtak. – Igazat mondok. – Felhívhattál volna! Megpróbáltam volna beszélni a fejével. Nem kellett volna…
– Nem mentél volna semmire – vágtam közbe. – Sosem fenyegettem volna meg Deannát, ha lett volna más választásom. – Inkább visszaéltél a bizalmammal anélkül, hogy nekem szóltál volna róla? Mindenből kizártál, Gianna, ahelyett hogy segítséget kértél volna tőlem. A mi családunk nem így működik, ezt te is tudod. – Vincent az állával Jax felé mutatott. – Ő intézi így a piszkos ügyeket, nem te. – Nem volt elég időm, Vincent! – magyarázkodtam, de utáltam magam azért a kínért, amit a bátyám arcán láttam. Egy számomra értékes dolgot romboltam le, és a veszteséget látva darabokra tört a szívem. – El akartam mondani neked. – Túl késő! – felelte Vincent és Jax felé fordult. – Gratulálok, pöcsfej, tönkretetted a tökéletes lányt! – mondta, majd elindult az ajtó felé. – Vincent, várj! – rohantam utána. Kétségbeesve próbáltam elsimítani az első igazi összetűzést az egyik bátyámmal. Sosem féltem még ennyire. A szívem olyan gyorsan vert, hogy elszédültem. Jax elém állt, megragadta a vállamat és megállított. – Bízd rám ezt! Kinyitottam a szám, hogy ellentmondjak neki, aztán észrevettem az állán az egyre sötétedő véraláfutást. A megdöbbenéstől földbe gyökerezett a lábam. – Vincent megütött? – Ne tűnj el! – közölte Jax, mint aki nem is hallotta, amit mondtam, és az ajtó felé pillantott, amely ekkor csapódott be nagy durranással a bátyám mögött. – Megértetted? Várj itt, amíg vissza nem jövök – mondta, és elindult Vincent után. Csaknem két héttel később még mindig arra vártam, hogy hazaérjen.
10. – Csak makacskodik. – angelo a fejét rázta, és nagyot kortyolt az üdítőjéből. – Tudod, milyen Vincent. – Hiányzol neki – helyeselt Denise, és belemártott egy maroknyi sült krumplit egy tál ketchupba. – Próbáld meg újrahívni! – Rögtön leteszi, amint meghallja a hangom – mondtam, és közelebb húztam a székem az asztalhoz, hogy egy nő elférjen mögöttem. A munkahelyemhez közeli bisztró zsúfolásig tele volt, de szerencsére mi épp kifogtunk pár szabad széket, hogy leüljünk. – De a hívószámkijelzőnek hála, tudja, hogy te vagy az, még mielőtt felvenné – folytatta Denise. – Hagyhatná, hogy rábeszélj a rögzítőre, ha nem akarna veled szóba állni. Csak csipkedtem a hot dogom kiflijét, mert egyáltalán nem volt étvágyam. Lassan két hete nem beszéltem Vincenttel, és a Rossik úgy döntöttek, ebből elég. Az anyám felhívott egy nappal korábban, és aznap este még Nico is. Angelo és Denise értem jöttek a munkahelyemre, hogy elvigyenek ebédelni. Már vártam, hogy apám is betoppan vacsorára. – Gianna! – Denise a kezemre tette a kezét. – Gyere fel hozzánk, és beszélj vele! Mindketten szenvedtek. – Jobb ötletem van – szólt közbe Angelo. – Költözz vissza hozzánk. Nem kellene ott maradnod egyedül Jackson lakásában. Ez volt az egyetlen előnye annak, hogy összevesztem Vincenttel: így volt okom ott maradni Jax lakásában, noha ő egyszer sem jött haza. – Jackson felhív még? – kérdezte Denise, újabb adag sült krumplit mártogatva. Bólintottam. – Minden este. Ilyenkor elmondta, mennyire hiányzom neki. És hogy keményen dolgozik, és nem akarja hazahozni a munkát. De ennél többet nem mondott, kétségek között hagyva engem. Talán szakítani akart velem, csak nem tudta kimondani? Vagy csak azért hívott, hogy megtudja, kiköltöztem-e már, és akkor visszajöhet a lakásába? Ez megmagyarázta volna, miért beszélt velem úgy, mint a szeretőm, aki épp üzleti útra ment. Angelo elhúzta a száját.
– Tudom, hogy nem akarod ezt hallani, de hidd el, hogy jobb így, Gianna. Jackson olyan valakivé változtatott, ami nem te vagy. Sosem működött volna. Éjjel, mikor egyedül feküdtem az ágyban, a gondolataim ugyanezt az utat járták be, és ugyanerre a következtetésre jutottam. Deanna cikke sosem jelent meg, de bármit is tett vagy mondott azért, hogy az utolsó percben visszavonják, emiatt elvesztette az állását, engem pedig gyötört a lelkifurdalás. – Szeretem őt – mondtam Angelónak. – Épp annyira, amennyire te Denise-t. Talán te is meglepődnél magadon, mire vagy képes, ha valaki azzal fenyegetne, hogy mindent kitálal a szerelmed magánéletéről a sajtóban. – Nem, nem lennék meglepve. Megértem, miért tetted. De Jackson világa más, és ezzel te is tisztában vagy. Nem neked való az az élet – magyarázott Angelo, és az arca egy pillanatra nagyon hasonlított az apánkéra, amikor épp valami rossz hírt közölt velünk. A délután hátralévő részét az irodában töltöttem, és azon morfondíroztam, mit kellene tennem azért, hogy rendbe szedjem a magánéletemet. A munkámban minden simán ment. Chad újra megbízott bennem, és remekül tudott együtt dolgozni Inezzel meg Daviddel. Az első fúziós étterem dizájnjában is megegyeztünk, és már jól haladtak az építési munkálatok. Lei mindent kézben tartott, de semmiben sem korlátozott. Még mindig hálásan mentem be dolgozni nap mint nap, és az örömömet megosztottam Jaxszel is. Már nem éreztem, hogy óvatosnak kell lennem, ha a munkámról beszélek neki. Bíztam benne, és tudtam, hogy a javamat akarja. Faramuci helyzet volt. A Deanna-ügy a kapcsolatunkat minden eddiginél szorosabbra fűzte, mégis újra külön voltunk, amit sehogy sem értettem. Munka után bementem a Rossi’sba. A családomnak igaza volt, ideje kibékülnünk Vincenttel. Mivel épp „happy hour” volt, a bátyám a bárpult mögött sürgölődött, de azonnal észrevett, mikor beléptem. Mormolt valamit magában, aztán újra a koktélra figyelt, amelyet mixelt. Más volt a kiszolgálási stílusa, mint Nicónak. Ő nem flörtölt gátlástalanul, mégis épp annyi lány követte a tekintetével, bárhová is ment. A csendes, magának való figura bejött neki. Leültem egy üres bárszékre és néztem, ahogy dolgozik. Több pályázó is akadt, aki igyekezett magára vonni a figyelmét, de ő csak engem figyelt, bár egyszer sem nézett rám. Ugyanezt nem lehetett volna elmondani a szüleinkről, akik minden percben felénk sandítottak.
Mikor Vincent odajött, hogy a jobbomon ülő férfi elé tegyen egy sört, megtörtem a jeget és azt mondtam neki: – Sajnálom! Vincent nagy levegőt vett és kihúzta magát. Aztán elvette a bárpultról az ötdolláros borravalót, köszönetképpen kopogott egyet, majd a pénzt begyűrte a borravalós üvegbe. – Kiugrom tíz percre – szólt Jennek, a pultoslánynak, aki mellette dolgozott. – Rendben! – válaszolta Jen és rám mosolygott. Vincent megkerülte a pultot és egyenesen hozzám jött. – Az irodába! – mondta, és türelmetlen kézmozdulattal maga elé tessékelt. Lehetetlen volt nem gondolnom Jaxre, mikor beléptem a hátsó irodába, de elhessegettem magamtól az emlékeket és a bátyám felé fordultam. Rögtön a közepébe vágtam: – Bocsáss meg nekem, kérlek! Vincent keresztbe fonta a karját. – Már megtörtént. – Tényleg? – pislogtam, és olyan nagy megkönnyebbülés töltött el, hogy rá kellett támaszkodnom apám íróasztalára. – Akkor miért nem állsz szóba velem? – Hogy megbűnhődj. És mert nem akarom a magyarázkodásodat hallgatni. Ha Jaxszel együtt élni azt jelenti, hogy elveszíted azt, aki valójában vagy, akkor ki kell szállnod a kapcsolatból. – Jaxnek semmi köze sem volt ahhoz, ahogy Deannát kezeltem. Nem is értem, miért mondta ezt neked. – Mert tudja, hogy igenis benne volt. – Vincent felemelte a kezét, intve, hogy hallgassam végig. – Itt hagylak, ha nem vagy hajlandó villámgyorsan felfogni: úgy kezelted a helyzetet, mint egy Rutledge, nem úgy, mint egy Rossi, és ezt a viselkedést Jaxtől tanultad. Pár másodpercbe beletelt, mire felfogtam a szavait. Közben újra ránéztem a falon lógó családi képünkre, majd egyetértően bólintottam. – Igazad van. – Persze hogy igazam van! – Vincent hátrasimította a haját, aztán hirtelen megragadott és magához ölelt. Kitört belőlem a zokogás. Nem számítottam erre, nem is sejtettem, hogy ennyi könnyet elfojtottam magamban. Csak akkor döbbentem rá, amikor újra biztonságban és szeretve éreztem magamat.
Vincent elmormolt egy káromkodást és még szorosabban ölelt. Tudtam, hogy utálja a sírást, és a frászt hozzák rá a síró nők, de nem tudtam abbahagyni, olyan jól esett végre kiengedni a könnyeket. – Hagyd már abba! – motyogta a homlokomnak. – Úgy hiányoztál! – szipogtam. – Az isten szerelmére! Egész idő alatt itt voltam. – Jax is hiányzik. Napok óta haza se jön. Vincent sóhajtott, és a mellkasa megemelkedett a fejem alatt. – Tudom. Felnéztem rá és hüppögve mondtam: – Nem tu-hu-dom, mit tegyek. Vincent állkapcsa megfeszült. – Először is hagyd abba a sírást! Másodszor ne aggódj Jax miatt. Majd visszajön, ha megoldotta a dolgait. – Tessék? Ez mit jelent? Te honnan tudod? Vincent hátralépett. – Elmondta nekem. Kérdőn néztem rá, miközben az arcomat törölgettem. – Miért neked mondta el, és nekem miért nem? – Mert valószínűleg azon kevesek egyike vagyok, aki nem próbálta lebeszélni erről. – Nem tudnál érthetően és világosan beszélni? Vincent felhorkant. – Nem fogom megkönnyíteni a dolgát, Gianna. Ez az ő ügye, és bárhogy is alakuljon, neki kell majd megbeszélnie veled. – Az agyamra mész, Vincent! – Akkor jó! Meg is érdemled. – Vincent átkarolta a vállamat. – Vissza kell mennem dolgozni. Majd töltök neked egy italt! – Inkább tiszta vizet önthetnél a pohárba – mormoltam és meglöktem, mire Vincent megbotlott. – Nézz az orrod elé! Visszamentünk az étterembe és lelassítottam a lépteimet. A zsúfolt teremben észrevettem egy színezüst ősz hajkoronát. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, Parker Rutledge megfordult és rám nézett. Mikor láthatóan megkönnyebbült, tudtam, hogy engem keresett. Megrémültem. Talán történt valami Jaxszel?
– Kiálts, ha szükséged van rám! – mondta Vincent és megszorította a vállamat, aztán visszament a pult mögé. Figyeltem, ahogy Parker elindul felém, és reméltem, hogy nem kenődött el teljesen a szemfestékem. Lesimítottam a szoknyámat, és azt kívántam, bárcsak az előbb bementem volna a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam. Jax apja elegáns fekete öltönyt viselt halványkék nyakkendővel, és úgy nézett ki, mint aki kész meghódítani a világot. Ezzel szemben én eléggé elgyötörten festhettem. – Gianna! – Parker röviden megölelt. – Reméltem, hogy beszélhetek magával. – Minden rendben? – Attól tartok, nem. Van most ideje rám? – Természetesen – feleltem. Mivel a viselkedése és a hangvétele alapján komolynak tűnt a dolog, megkérdeztem: – Nem lenne jobb, ha felmennénk a penthouse-ba? Parker elhúzta a száját. – Jackson szigorúan meghagyta, hogy ne zavarjam otthon, se az irodában, bár bevallom, kész lettem volna megtenni, ha ma este nem találom itt a Rossi’sban. A testőrre pillantottam, aki mindenhová elkísért. Talán Parker adott neki egy kis borravalót, hogy elárulja, hol vagyok? Nem mintha ez érdekelt volna. Elkaptam anyám tekintetét és egy üres asztalra mutattam, jelezve neki, hogy leülünk oda. Anyám bólintott és kihúzta az asztalt az ültetési tábláról. – Jacksonról akarok beszélni magával – kezdett bele Parker, amint leültünk. – Óriási hibát követ el. A tenyeremet letettem az asztalra. – Mégis mivel kapcsolatban? – Nem szállhat ki csak úgy. A politika a vérében van. De még ennél is fontosabb, hogy felelősséget érez a hazája iránt. Minden megvan benne ahhoz, hogy a világban szükséges, jelentős változásokat elérje. Parker nyilván azt feltételezte, hogy pontosan tudom, mire készül Jax, és jobbnak tűnt, ha nem mutatom ki, hogy halvány gőzöm sincs róla. Megpróbáltam kibogozni a szavaiból, amit csak lehet, és nem kimutatni az ujjongásomat, hogy Jax esetleg hátat akar fordítani a „családi vállalkozásnak”. – Biztos vagyok benne, hogy Jackson a legjobb tudása szerint cselekszik. – Addig nem döntheti ezt el, míg nem indul a választásokon. – Óh! – Ezt a lehetőséget sosem vettem számba. Ez mindent megváltoztathat. A reménykedésem rögtön hamvába holt. – Nem tudtam, hogy politikai karrierre vágyik.
Parker előrehajolt. – Jackson elmesélte nekem, hogyan intézte el azt a riportert. Maga igazi kincs, Gianna. Pontosan magára van szüksége ahhoz, hogy a következő szintre lépjen. Ha maga mellette van, eljuthat egészen a Fehér Házig. Már maga a gondolat is teljesen felkavart. – A Fehér…? Viccel? Parker hátradőlt a székében. – Nem hiszi, hogy képes lenne rá? Ránéztem, és lenyűgözött, milyen nagyratörő álmai vannak a fia jövőjéről. – Jackson bármit elér, amit akar. Kivételes ember. – Egyetértek. – Amíg az élete része vagyok, mindenben támogatom, amit csak eltervez – jelentettem ki, és nagy levegőt vettem. – De… Parker fürkészőn nézett rám. – De mi? Ezt nem lehetett szépen becsomagolni. – Tudja, hogy Jackson a nyilvánosság és a politikai játszmák okozta stresszt teszi felelőssé az anyja alkoholizmusáért? Parker rögtön kihúzta magát és hátrafeszítette a vállait. – Jackson erősebb az anyjánál. Ezzel nem tudtam vitába szállni. – Azt hiszem, inkább miattam aggódik. – Tudom – helyeselt Parker, és együtt érzően bólintott. – Pontosan ezért kell beszélnie vele. Mondja el neki, hogy maga képes ezt kezelni. Hitesse el vele! A bár felé pillantottam, és a tekintetem találkozott Vincentével. Hirtelen értelmet nyertek a bátyám korábbi szavai arról, hogy ő azon kevesek egyike, aki nem próbálná lebeszélni Jaxet „erről”. – Tudja, hol van most? – Washington D. C.-ben. Oda tudom vinni. Parkerre néztem. – Részemről bármikor indulhatunk. Arra számítottam, hogy a Rutledge-villába megyünk, ehhez képest egy toronyház egyik lakásának ajtaján kopogtattam épp. Nem olyan rég még el se tudtam képzelni, hogy
magángépen repkedek keresztbe-kasul az országban, de az életem mostanra másképp alakult. Igyekeztem olyan gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz, amennyire tőlem telt. Csakhogy egyetlen dolgot sohasem tudtam megszokni: hogy hogyan éljem az életem, ha nincs mellettem… – Jax! – köszöntem, mikor az ajtó kinyílt és ő ott állt előttem teljes életnagyságban. A szívem nagyot dobbant. Olyan ennivalóan szexis volt, hogy legszívesebben felfaltam volna. Tökéletes szabású, háromrészes öltönye sem lágyított megjelenésén, borostától sötétlő állal és picit hosszabb hajjal lehengerlően nézett ki. Gyönyörű arca kicsit soványabbnak tűnt, de a szeme élénken csillogott. Egy szót sem szólt, csak elkapott és megcsókolt, úgy, mintha szomjan akarna halni, és én egy pohár hideg víz lennék. A karommal átfontam a nyakát és kinyitottam a számat, hogy a nyelvével behatolhasson, miközben vad szenvedéllyel habzsolta az ajkaimat. Elpárolgott az idegességem, amelyet a repülőút alatt éreztem. Bármi oka is volt arra, hogy távol maradjon tőlem, biztosan nem azért tette, mert már nem kívánt engem. Behúzott a lakásba és berúgta mögöttem az ajtót, aztán nekinyomott. – Egy perc múlva fontos hívást várok – suttogta az ajkaimnak. – Azután hosszasan és alaposan megbaszlak. A vállára ütöttem. – Mi az ördögöt csinálsz itt? – Pontosan tudod. Ezért is vagy itt – mondta Jax, majd elengedett. – Parker küldött ide? – Ő adta oda a magángépét. De azért jöttem, mert én akartalak látni. – Talán apám is megérti egyszer – felelte, majd elfordult és a bal oldalán egy dupla szárnyú ajtóra mutatott. – Ott a hálószoba. Vetkőzz le és várj meg. Csaknem elmosolyodtam az önhittségén, de tudtam, hogy szándékosan provokál. – Álmodozz csak! Rám nézett, mikor odaért a nappaliban álló íróasztalhoz. Ez a lakás jóval kisebb volt a New York-i penthouse-nál, és bútor is alig volt benne. Csak egy kanapé és egy dohányzóasztal, de sem tévét, sem műalkotásokat nem láttam. Személyes dolgokat is csupán az asztalon, amelyen tollak és papírlapok hevertek szétszórva. – Mást sem csináltam az utóbbi két hétben, csak rólad álmodoztam– mondta Jax, aztán felvette a mobilját és az asztal elejének támaszkodott. – Mindig is egy kertvárosi ház fehér kerítését láttam a szemedben, mikor rám néztél. Biztos voltam benne, hogy én nem az a férfi vagyok, aki ezt tudná nyújtani neked. De tévedtem. Nemsokára, ha készen állsz rá, teljesítem ezt az álmodat. És majd megajándékozol egy gyönyörű, fekete göndör hajú
kislánnyal, vagy kettővel, akiknek a mosolyától elolvadok. A szívem hevesen kezdett verni. – Jax… Jax mobilja ebben a pillanatban megcsörrent és felvette. – Dennis… Nem, jól hallotta, épp ezért akartam önnel beszélni arról, hogy támogassa Parkert a jövőben… Nem, nem tud rábeszélni. Én kiszálltam. – Jax rám nézett. – Megnősülök. Igen, ez nagyon jó hír… Köszönöm! Sok sikert a következő választásokon, szenátor. Figyeltem, ahogy kinyomja a hívást és leteszi a mobilját az asztalra. Keresztbe fonta a karját. – Még mindig fel vagy öltözve. – Nem fekszem le jegyben járó férfiakkal – feleltem, és próbáltam egyenesen tartani magamat, de az izgalomtól elgyöngültek a lábaim. Valami megváltozott Jaxben. Olyasmit láttam rajta, ami arra a férfira emlékeztetett, akit Vegasban megismertem. Ez tetszett. Nagyon is. – Nem mondtam, hogy jegyben járok – Jax szájának egyik sarka csibészes mosolyra húzódott – még. Azt sem mondtam, hogy le akarok feküdni. – Szörnyen biztos vagy magadban! – Te pedig megőrülsz értem. – Talán csak simán őrült vagyok – mondtam, és én is keresztbe fontam a karjaim. – Itt voltál egész idő alatt? – Többnyire. – És ezt nem tudtad volna elmondani nekem? – kérdeztem, miközben egymással szemben álltunk a szoba két végében, mégis olyan erős vonzást éreztem, mintha Jax ténylegesen magához húzna. – Megfogadtam, hogy többé nem terhellek az én dolgaimmal. Előbb meg kellett szabadulnom néhány zavaró körülménytől. – Pontosan mitől? – Mindentől, kivéve téged és a Rutledge befektetési vállalatot. Dörzsölni kezdtem a mellkasomat. – Nem kértelek erre. – Nem, de ezt meg kellett tennem. Emellett időt akartam neked hagyni arra, hogy kibékülj a családoddal, és eldöntsd, hogy meg tudsz-e nekem bocsátani azért, mert ilyen helyzetbe hoztalak. – Jax az állát dörzsölte, és rekedtes hangon folytatta: – Mikor
végighallgattam, ahogy Deannával beszélsz… És végignéztem, ahogy összevesztek Vincenttel… Kikészített, Gia. Gyűlöltem magamat, amiért mindezt el kellett szenvedned miattam. – Most már minden rendben. Kibékültünk Vincenttel. – Ennek örülök. De nem ez lett volna az utolsó alkalom – Jax kibújt a zakójából. – És az a sok baromság, amivel traktáltalak arról, hogy erősnek kell lenned, és mindent el kell viselned… Ezek voltak az utolsó szavaim anyámhoz, mikor utoljára beszéltem vele, és azt hiszem, ezek ölték meg. Megölték a reményét, hogy meg tud menteni attól az élettől, amelyet gyűlölt. – Hagyd abba, Jax! – A szívem meghasadt attól, hogy láttam az arcára kiülni a bűntudatot és a szégyent. – Ne gyötörd magad így! – Megérdemlem – felelte, és fáradtan dörzsölte a tarkóját. – Idővel talán megtanulok együtt élni ezzel. Fiatal voltam. Meggondolatlan. Nagyra voltam magammal, és úgy néztem fel az apámra, mint egy kibaszott nemzeti hősre. Nem érdekelt, hogy az ambícióival tönkretette a családunkat. – Elszántan a szemembe nézett. – Nem fogom ezt tenni kettőnkkel. Semmi sem ér annyit, hogy megkockáztassam, hogy újra elveszítselek. Semmi! Nagyot nyeltem, próbálva megszabadulni a torkomat szorító gombóctól. Ebben a pillanatban jobban szerettem Jaxet, mint eddig valaha. – Még a Fehér Ház sem? Jax felnevetett, sötétbarna szeme derűsen csillogott. – Szóval apám mesélt neked az álmáról, igaz? Ez sosem fog valóra válni. Szerintem Parker azzal ámítja magát, hogy ha rám néz, a tükörképét látja bennem. Ebben azért volt némi igazság. – Nem fogom azt az életet élni, amit ő akar, Gia. Úgy fogok élni, ahogyan neki is kellett volna. Feleségül veszek egy tüneményes lányt egy csodálatos családból, és gondoskodom arról, hogy mindig ilyen tüneményes és boldog legyen, s biztonságban érezze magát. Születik egy-két gyerekünk, és lesz pár kutyánk, és néha együtt sütögetünk a kertben a túlféltő bátyjaival. – Ez elég izgalmat nyújtana számodra? – Tökéletesen. Különösen ha meg tudlak szabadítani a ruháidtól. Odamentem Jaxhez és a mellkasára tettem a kezemet. A mellényén keresztül éreztem erős, nyugodt szívverését. – Szeretném, ha boldog lennél. Nem akarom, hogy olyan áldozatokat hozz értem,
amiket majd megbánsz. Jax a kezemre tette a kezét és homlokon csókolt. – Egyedül akkor vagyok boldog, ha veled vagyok. Ami a többit illeti… Úgy éreztem, komolyan kell vennem azt, amit az anyámnak mondtam, nagy fájdalmat okozva neki, különben mi értelme volt? Nagyon csökönyös tudok lenni – mosolygott Jax szomorkásan. – Túl késő jóvátenni, amit vele műveltem, de nincs késő elkerülni, hogy ugyanezt a hibát veled is elkövessem. Behunytam a szemem és Jax vállára hajtottam a fejem. Vajon tudta, hogy az a nyers őszinteség, ahogyan a fehér kerítésről meg a gyerekekről beszélt, szorosabban kötött hozzá, mint egy eskü valaha is tudna? – Szeretlek! A homlokomon éreztem, ahogy elmosolyodik. – Tudom. És többé sosem fogok kételkedni benne, ezután már nem. – Apádnak nehezére fog esni, hogy elengedjen – legyintettem, és hátradőltem, hogy lássam az arcát. Jax megrándította a vállát, de az álla határozottságot sugárzott. – Csak az a fontos, hogy te ne engedj el. – Ne aggódj! – mondtam lábujjhegyre állva, és beleharaptam az alsó ajkába. Elmosolyodtam, mikor felmordult. – Én is csökönyös vagyok.
UTÓHANG – GYAKRAN KELL MONDOGATNOM magamnak, hogy ez mind valóságos – mondtam Leire pillantva. Lei elmosolyodott és a pezsgőspoharát finoman az enyémhez koccantotta. – Épp olyan valódi, mint az a hatalmas gyémánt az ujjadon. Ahogy napjában százszor, most is kinyújtottam a kezem és megcsodáltam az ötkarátos, smaragdcsiszolású gyémánttal díszített eljegyzési gyűrűt, amellyel Jax elkápráztatott. A leánykérés egész eddigi életem legizgalmasabb pillanata volt, egyedül az első Trifecta étterem megnyitója ért a közelébe. Leengedtem a karom, és a három séfet figyeltem, akik az este sztárjai voltak. Chad, David és Inez egymás mellett álltak, egy csapatként, és a VIP-vendégekkel beszélgettek, akiket meghívtunk az atlantai étterem megnyitójára. – Chad eszméletlenül jól néz ki! – jegyeztem meg, teljesen szükségtelenül. Hiszen Lei forróvérű nő volt, észrevette, ha egy kivételesen vonzó férfi került a szeme elé. – Nagyon büszke vagyok rá! – Én rád vagyok büszke! – mondta Lei. – Nem lennénk most itt a te elszántságod és áldozatos munkád nélkül. – Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem – feleltem. Lei mosolya óriási elismerés volt számomra, egészen felvillanyozódtam tőle. A hajtókájára tűzött Trifecta-logós kitűző egészítette ki testhez simuló, hosszú piros ruháját. Kibontott hajával, csillogó szemével fiatalosnak és üdének tűnt. – Sajnálom őt – mormolta Lei, és az állával diszkréten intett egy irányba. A szememmel követtem a gesztusát, és megpillantottam Stacy Williamst a tömeg szélén álldogálni, ahogy a testvérét figyelte. – Vajon mikor nyitja meg az első éttermét? – Jó kérdés. Semmit sem hallottam erről. Stacy szépséges arca egyáltalán nem tűnt boldognak. Nem tudtam, hogy azért, mert a testvére előbb futott be, mint ő, vagy mert Ian Isabelle oldalán töltötte az estét. Minden jel arra utalt, hogy Pembrynek új kedvence van. – Nem zavar, hogy Ian is itt van? – kérdeztem Leitől, miközben végigpásztáztam a termet és végre megpillantottam Jaxet. Egy férfival beszélgetett, akiben felismertem az egyik főzőcsatorna műsorvezetőjét. Nagyot sóhajtva gyönyörködtem a vőlegényemben.
Több hónapnyi együttélés után is elementáris hatással volt rám. Elegáns fekete pulóvert és öltönynadrágot viselt, és már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy pár órán belül mindent le fogok venni róla. Észrevette, hogy figyelem, és rám kacsintott. – Ian? – Lei a fejét rázta. – Azon lepődtem volna meg, ha nem jön el. Üdvözölnöd kellene. – Te is megteszed? Lei elvigyorodott. – Ha meghunyászkodik és idejön hozzám, igen. Még egy itallal is megkínálom. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte. Tósztra emeltem a poharam Lei felé, aztán követtem a tanácsát és elvegyültem a tömegben. A rejtett hangszórókból eklektikus világzene szólt, ami remekül illett a fúziós menüsorhoz. A fogásokról mindenki áradozott, és emelkedett volt a hangulat. Egy új étterem megnyitása mindig jelentős alkalom. Leihez hasonlóan én is ezekért a pillanatokért éltem. Hamarosan Vincent is megnyitja a saját Rossi’sát. Olyan sok ünnepelnivaló akadt! Az élet napról napra szebb lett. – Gratulálok, Gianna! Ez igazán komoly teljesítmény! Megálltam és Ian Pembryre néztem. Az anyám azt mondta volna rá, hogy jóképű. Az én szememben inkább sármos volt, de tagadhatatlanul karizmatikus. – Köszönöm! – feleltem, a kezemet nyújtva felé. – Át fogom adni az elismerést a séfeknek. Ian feszes, száraz ajkakkal megcsókolta a kézfejemet. – Pontosan tudom, mennyi munka van egy ilyen sikeres megnyitó mögött. A dicséretem elsősorban magának szólt, ön érdemelte ki. Hálásan biccentettem. – Nem tudtam volna mindezt megvalósítani Lei nélkül. Fantasztikus mentor! Ian kék szeme derűsen csillogott, és megszorította a kezem, mielőtt elengedte. – Meg lenne lepve, mire lenne képes Lei nélkül. Ha kész a saját útjára lépni, keressen meg! Vívódtam, hogy befogjam-e a szám, aztán mégis kiböktem a mondanivalómat: – Maga szúrta el, tudja? Lei szerette magát. Ian arca elkomorodott, de még mielőtt válaszolni tudott volna, a tekintetét egy pontra szegezte a vállam fölött. Mikor egy izmos kar megragadta a derekamat, rájöttem, kit
nézett. – Jackson! – üdvözölte Ian kimérten. – Úgy hallom, neked is jár a gratuláció. Jax az oldalához szorított. – Szerencsés férfi vagyok, aki kapott egy második esélyt. Felhúztam az egyik szemöldökömet és Ianre néztem, mert Jax szavai tökéletesen rímeltek arra, amit épp az előbb mondtam. Ian válaszul kényszeredetten elmosolyodott. Jax kimentett bennünket és magával húzott. A kezét a derekamon pihentette, amitől izgató gondolatok cikáztak az agyamban. – Sikerült kivennem ugyanazt a szobát kettőnknek, amelyben utoljára voltunk itt – mondta. Jól emlékeztem arra az utazásra. Fordulópont volt kettőnk számára. Egy szakasz lezárása, egyben új kezdet a kapcsolatunkban. – Csak nem kezdesz érzelgős lenni? – cukkoltam Jaxet, és megálltam, hogy a szemébe nézzek. – Még mindig a múltbéli hibák kijavításán dolgozom – felelte. – Valóban? Miféle hibák? Jax végighúzta az ujját az orrom vonalán, és felragyogott az arca. A lábaim teljesen elgyöngültek csábító pillantásától. – Magadra hagytalak meztelenül, felizgatva. Ezt jóvá kell tennem, bébi. – Azt hiszem, nem csak egyszer hagytál így faképnél. Talán listát kellene írnom ezekről az alkalmakról. Jax szélesen elvigyorodott. – De még mennyire! – Hosszú lista lesz! – figyelmeztettem, és eszembe jutott, hányszor húzott fel, aztán addig váratott, míg csaknem megbolondultam. Megfogta a kezem és a gyűrűmmel babrált. – Szerencse, hogy van bőven időnk. Egy egész élet. Talán ennyi elegendő lesz. *** VÉGE Ha kíváncsi a regény előzményére, keresse – Átverve címmel – e-könyv formátumban, vagy a két történetet egy kötetben a könyvesboltokban!
