A New York Times sikerszerzője

A vágy 12 árnyalata

A New York Times sikerszerzője

Elizabeth Bevarly Csókfüggők

5

Jeanie London Megszólal a riasztó

125

Heidi Betts Átváltoztatjuk!

252

© Elizabeth Bevarly, 2005 – Harlequin Magyarország Kft., 2013 Első magyar megjelenés: Tiffany 233. – Harlequin Magyarország Kft., 2009 A mű eredeti címe: Indecent Suggestion (Harlequin Blaze) Magyarra fordította: Harcsa Henrietta © Jeanie Le Gendre, 2003 – Harlequin Magyarország Kft., 2013 Első magyar megjelenés: Tíffany 243. – Harlequin Magyarország Kft., 2010 Eredeti címe: Over The Edge (Harlequin Blaze) Magyarra fordította: Erős László © Heidi Betts, 2005 – Harlequin Magyarország Kft., 2013 Első magyar megjelenés: Tíffany 263. – Harlequin Magyarország Kft., 2011 Eredeti címe: When the Lights Go Down (Silhouette Desire) Magyarra fordította: Szathmári Ágnes Borító: Tipografik Art ISSN: 1789-2732 ISBN 978-963-538-550-8 • Kiadó címe:2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. •Felelős kiadó: dr. Bayer József •Főszerkesztő: Vaskó Beatrix •Felelős szerkesztő: Bakay Dóra •Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária •Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 12-14. • Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. •Telefon: +36-1-488-5569 +E-mail: [email protected] Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Szedés: Harlequin Magyarország Kft Nyomtatás: Kaposvári Nyomda Kft Nyomda címe: 7400 Kaposvár, Fő utca 101. Megrendelés száma: 130009 Nyomtatás időpontja: 2013/4. Felelős vezető: Pogány László igazgató

Elizabeth Bevarly

Csókfüggők

Elizabeth Bevarly

1. FEJEZET

– Fel kellene hagynunk ezzel, Turner! – hangzott fel Becca Mercer suttogása a sötét lomtárban, ahová a munka unalma elől menekültek, hogy titkon hódolhassanak bűnös szenvedélyüknek. Még mindig az élmény hatása alatt álltak, de Becca máris tisztában volt azzal, hogy hiába beszél, nemsokára ismét fellángol benne az alantas vágy. Olyan volt, mintha valami ismeretlen erő kerítette volna a hatalmába. Egyelőre azonban nagyon elégedett volt, és teljesen ellazulva hunyta le a szemét, hogy az utolsó cseppig kiélvezhesse a lelkét elárasztó kellemes érzéseket. A világért sem lett volna hajlandó lemondani ezekről a pillanatokról, amelyeket Turner társaságában tölthetett. Áldotta a szerencséjét, amiért olyan társra lelt a férfiban, aki hozzá hasonlóan leküzdhetetlenül sóvárgott, hogy leszakíthassa a gyönyör tiltott gyümölcseit. Kék szeme és kissé összekuszálódott haja számtalan nő szemében ellenállhatatlanná tette. Becca lassan a vállig érő, aranybarna hajába túrt. Körülöttük a levegőben még mindig ott lengedezett az előbbi események illata. A lány szerette ezt az illatot. Turner és ő mindig ezt az apró lomtárat keresték fel, valahányszor nem bírtak tovább ellenállni a vágynak. Ilyenkor mindig sietve távoztak az Englund Reklámügynökség két különböző részében lévő irodájukból, és elég volt egyetlen pillantást vetniük a másikra, hogy tudják, egy perccel sem várhatnak tovább. Olykor, ha nagyon szoros volt a határidő, napjában akár ötször is kilopóztak, annyira erős volt bennük a sóvárgás. 7

Csókfüggők – Fel kell hagynunk ezzel g bujkálással – szólalt meg Becca ismét, bár a lelke mélyén rettegett még a gondolattól is, hogy ezeknek a kis munkahelyi találkáknak vége szakadhat. – Mi lesz, ha valaki rajtakap bennünket? – Mégis mi lenne? – suttogta Turner. – Különben is már torkig vagyok azzal, hogy titkolóznom kell. Felnőtt emberek vagyunk, akik csupán engedelmeskednek egy teljesen természetes ösztönnek. – Annyira azért nem természetes – tiltakozott a lány, hiszen erősen a hatása alatt tart bennünket. Amit mi művelünk, az különben is inkább feltétel nélküli megadás. Turner elégedetten mormolt valamit maga elé, majd a könyökével finoman oldalba bökte a kollégáját. – Én pont így szeretem, édes! – Ennek ellenére fel kell hagynunk ezzel! Akár a munkánkat is elveszíthetjük miatta. Ez kezd lassan veszélyessé válni. – Lehet, hogy nem veszélytelen – ismerte el a férfi –, viszont te is éppen olyan nehezen tudnád abbahagyni, mint én. Már mindent megpróbáltunk, mégis mindig ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Kamaszkorunk óta vergődünk a szorításában, és képtelenek vagyunk felhagyni vele. Mindkettőnk számára leküzdhetetlen a kísértés. Ez igaz, látta be Becca. Úgy ismerte Turner McCloudot, mint a tenyerét. Elsős korukban lettek barátok, amikor az M betűvel kezdődő vezetéknevüknek köszönhetően egymás mellé ültették őket az iskolában. Már az első pillanatban jól egymásra találtak, annál is inkább, mert mind a ketten Star Wars-os uzsonnásdobozban hozták a mogyoróvajas szendvicsüket meg egy banánt. Mivel fojtogatta őket a kisvárosi életmód, néha elég vad dolgokra ragadtatták magukat. Volt egy szokásuk, amely olyan ragadósnak bizonyult, hogy többé képtelenek voltak megszabadulni tőle. Valahányszor csak alkalmuk nyílott rá, együtt hódoltak az élvezetnek. Tisztában voltak vele, hogy nem kellene ezt tenniük, de képtelenek voltak megálljt parancsolni maguknak. Soha senkinek nem beszéltek róla, mert attól tartottak, kényszerítenek őket, hogy abbahagyják. A gimnázium után mindketten beiratkoztak az Indianai 8

Elizabeth Bevarly Egyetemre, és távol az otthonuktól a vágyuk minden korábbinál hevesebben lángolt. Amikor végeztek, Indianapolisban találtak maguknak munkát. Így együtt maradhattak, és mivel a nagyvárosi emberek jóval elnézőbben viseltettek az ilyen dolgok iránt, elég alkalmat találtak, hogy hódolhassanak káros szenvedélyüknek. Sajnálatos módon ez a munkahelyükre nem volt érvényes. – Emlékszel még az első alkalomra? – kérdezte Turner hirtelen. – Tiltották nekünk, és mi tudtuk, hogy nem lenne szabad megtennünk. Mindenki óva intett bennünket, hogy még túl fiatalok vagyunk, és képtelenek leszünk megbirkózni a következményekkel. De egész jól megúsztak, ugye? Az első próbálkozás olyan jól sikerült, hogy rögtön meg is ismételtük a dolgot. Te még nálam is lelkesebb voltál. Emlékszel? Becca továbbra sem nyitotta ki a szemét. Gondolatban már a múltban járt. A gimnázium utolsó előtti évében történt. Egy iskolai buli forgatagát megunva szerettek volna egy kicsit félrevonulni. Miután egy teljes órán keresztül kocsikáztak a környéken, megálltak az Ohio folyó partján, és hátramásztak Turner piros Camarójának hátsó ülésére. A telihold fénye visszatükröződött a vízen, a lehúzott ablakokon át a bőrükön érezhették a hűvös szellő simogatását. Mindketten nagyon izgatottak és feszültek voltak. Az események ettől kezdve gyorsan követték egymást, majd váratlanul... korábban soha nem tapasztalt kellemes érzések kerítették őket a hatalmukba. – Hogyne emlékeznék! – mormolta. – Csodálatos volt. Pedig a legtöbb ember váltig állítja, hogy az első alkalom nem valami kellemes. De te meg én... Nem fejezte be a mondatot, mert jól tudta, hogy Turner éppolyan jól emlékszik mindenre, mint ő. – Szinte látom magam előtt, milyen volt, amikor előhúztad és én megérintettem – folytatta Becca áhítatosan. – Először féltem hozzányúlni, de amikor a kezembe vettem, olyan jó érzés volt, hogy nem akartam mást csak tartani és nézegetni. Olyan közelről még soha nem láttam egyet sem. Hosszú volt és sima. Olyan... tiltott. És annyira izgalmas érzés volt, amikor végre a számba vehettem. 9

Csókfüggők Nagyon kívántam. Alig bírtam kivárni, hogy végre köré zárhassam az ajkamat. Pompás volt szívogatni. Aztán megtelt a szám... – Emlékszem – vágott a szavába Turner elfúló hangon. – Hihetetlen egy este volt. – Vett egy mély lélegzetet. – Még egy kört, Becca! – mondta. – Utána visszamehetünk dolgozni. Úgy talán kibírom a napot. Most viszont nem tudok meglenni nélküle – Na, szép... Azt hiszem, nekem is szükségem van rá, méghozzá sürgősen. – Gyerünk, bébi, lobbants lángra! – énekelte a férfi rekedten. Becca szíve azonnal hevesebben kezdett dobogni, amikor kinyújtotta a kezét. Már éppen vágyainak tárgyára kulcsolta az ujjait, és nekilátott, hogy tüzet csiholjon, amikor valaki hirtelen feltépte a lomtár ajtaját, és durva neonfény világította meg a sötét lyukat. – Mi az ördög folyik itt? – dörrent rájuk valaki mély hangon. Sajnos nem akárki lepte meg őket, hanem maga Robert Englund, Becca és Turner főnöke. A férfit legjobban az erényes szóval lehetett volna jellemezni, és biztosak lehettek benne, nem fogja jó néven venni, hogy ilyen helyzetben kapta őket rajta. Beccának pislognia kellett az erős fény miatt, és mindössze munkaadója halvány körvonalait volt képes kivenni. A sztentori hang nem hagyott kétséget afelől, hogy a férfi rettenetesen dühös. – Ó, az ördög vinné el! – harsogta. – Már megint itt tartunk? Maguk ketten egyszer még felgyújtják az egész épületet. Hányszor kell még elmondanom? Itt tilos dohányozni! Oltsák el azokat a cigarettákat! – Ezzel sarkon fordult, és faképnél hagyta Beccát és Turnert.

– Felfogod végre, hogy le kell mondanunk róla? Vagy inkább elveszítenéd az állásodat? Becca a pulóvere egyik kiálló bolyhát ráncigálva figyelte Turnert, aki idegesen fel-alá járkált az Englund Reklámügynökség tárgyalójában. Habár egyikük sem rajongott a cég öltözködési 10

Elizabeth Bevarly irányelveiért – túlságosan konzervatív volt mégis jól látszott, hogy összességében Turnerben még Beccánál is erősebb az ellenállás. A férfi bakancsa nem igazán illett az öltönyhöz, amelyhez a munkaadója kérlelhetetlenül ragaszkodott. És bár fehér ing volt az előírás, ő mégis krémszínűt vett fel mára. Nyakkendőt ugyan kötött, ám azon színes hula-hula táncosnők pompáztak. Odakint elkezdett szállingózni a hó, bár még csak november közepe volt. Húsz perc telt el azóta, hogy Englund rájuk lelt, ami elég idő arra, hogy a tárgyalóterembe rendelje és alaposan leteremtse őket. Többek között azzal is fenyegetőzött, hogy mostantól rajtuk tartja a szemét, és ha ismét dohányzáson kapja őket, akkor mindkettejüket elbocsátja. Becca nem szívesen keresett volna másik állást magának, mert a konzervatív öltözködés és a füst-tilalom ellenére nagyon elégedett volt a jelenlegi helyzetével. Pedig az Englund Reklámügynökségnél nemigen szerették a merész, új dolgokat. A kreativitást inkább elnyomták, mintsem támogatták. Nem is beszélve az alacsony egészségbiztosítási hozzájárulásról és a kötekedő recepciósról. Na meg a rettenetesen rossz kávéról. Nos, rendben, talán mégsem volt annyira odáig ezért a munkahelyért. De újat sem szívesen keresett volna, hiszen a karácsony már szinte a küszöbön állt. – Turner? – szólalt meg ismét, amikor a férfi nem válaszolt – Hallottad egyáltalán? – Igen, minden egyes szót. Csakhogy egyáltalán nem tetszik az ötlet – mondta a férfi felindultan. – Nem igazságos, hogy jogában áll ilyen szabályokat felállítani. – Ez az ő cége – emlékeztette a lány. – Bármit megtehet. És ha nem mondunk le a cigarettáról, akkor ki fog rúgni bennünket. – Ez így nem teljesen igaz. Csak a munkahelyen kell gyakorolnunk az önmegtartóztatást – csillant fel Turner szeme. – Majd kimegyünk, ha rá akarunk gyújtani – jelentette ki, és dacosan karba tette a kezét. Becca az ablak felé intett a fejével. 11

Csókfüggők – Turner, a tizennyolcadik emeleten vagyunk, és Englund bérli az egész szintet. Az alattunk lévő cég szintén füstmentes övezet. Le kellene mennünk a földszintre, ki az épület elé, ami néha tíz percig is eltart, mert a liftek olyan lassúak. Márpedig ha te is úgy gondolod, hogy nehezen tudnánk eltűnni fél órácskára, akkor magad is rájössz, hogy a kinti dohányzás nem megvalósítható. Ma ráadásul még a hó is esik – folytatta. – Nem vagyok hajlandó egyetlen szál cigi kedvéért odakint fagyoskodni. Turner dühösen fújta ki a levegőt, de nem szólt semmit. – Aztán ott van az a fontos ügyfél is, akit épp meg szeretnénk nyerni – emlékeztette Becca. – Akit meg fogunk nyerni – helyesbített Turner. Igen, az ügyfél végül az övék lesz, ezt ő is tudta, mert a kampány, amelyen éppen dolgoztak, káprázatos volt. Ha minden jól megy, akkor most komoly lökést kap a karrierjük. – Viszont akkor jön majd csak az igazán stresszes időszak – jósolta Becca. – Te is tudod: úgy fogunk füstölni, mint a gyárkémény. Turner ezúttal csak némán nézett rá, dacosan elhúzta a száját, mint valami elkényeztetett gyerek. Becca alig tudta elfojtani mosolyát. A férfi olyan édes tudott lenni. Persze ezt soha nem fogja az orrára kötni. Még szexisnek is tartották azok, akik a nagydarab, sötét hajú fickókat kedvelték. Ez persze Beccára egyáltalán nem volt igaz. Ő mindig is az ártalmatlan tudóstípust részesítette előnyben, amely Turner szöges ellentéte volt. Természetesen az ilyen férfiakkal a szex is eléggé lagymatag volt... Turnerben mindenesetre csak a barátot látta. Igaz, kamaszkorukban egy-két alkalommal kísérletezgettek egymással, de ezen nem is volt mit csodálkozni. Egy unalmas, közép-nyugati kisvárosban nőttek fel, és egyébként is hajtották őket a hormonjaik. Egy bizonyos pontot azonban Turner soha nem lépett át. Aztán ott volt még az a karácsonyi parti, amikor mindketten többet ittak a kelleténél, és majdnem az ágyban kötöttek ki. De nem volt ebben semmi különös, mert azon az éjszakán sokak fejében 12

Elizabeth Bevarly fordult meg hasonló gondolat. Különben sem történt semmi, mert a férfi még idejében megálljt parancsolt az eseményeknek. Ha Becca őszinte akart lenni magához, akkor azért előfordult, hogy róla álmodott. Álmában mindketten meztelenek voltak, és vadul szeretkeztek. Pontosan ez történt néhány nappal ezelőtt is. Akkori álmában Turner egy holdfényben fürdő, meleg vizű forrásban mosakodott. A felszálló gőz sejtelmesen fonta körbe alakját, izmos, meztelen testén vízcseppek csillogtak. Aztán hirtelen ő is ott volt mellette, szintén ruhátlanul. Ujjhegyével végigkövette a víz útját a férfi felkarján, lenyalogatott egy cseppet az ajkáról, majd lejjebb tévedt felfedezőútján. Lassan, nagyon lassan végigsimított erőteljes combján, aztán ujjai körbezárták a férfi nagy és... Hol is tartottam? – hessegette el magától az izgató képeket. Á, megvan! Éppen arra gondolt, hogy Turnerrel csak barátok, semmi több. Soha nem is tekintett rá másként. Ezzel azonban nem minden nőtársa volt így. Ott volt például az a pofátlan kis vörös, akit Englund a múlt hónapban alkalmazott. Lucy Akárki. Állandóan Turner körül sündörgött. Elképesztő, mire képesek egyesek, hogy felhívják magukra egy férfi figyelmét... Nem mintha ez Beccát érdekelte volna! Szóval, hová is akart kilyukadni? Valahogy már megint sikerült eltérnie a tárgytól... – Én mondom neked, Becca – szólalt meg Turner, és újrakezdte a fel-alá járkálást –, önállósítani kellene magunkat. Csak te meg én. Ez a cég egyáltalán nem a mi stílusunk. – Meglehet – felelte a lány. – De nagy szerencsénk volt, amikor mindketten itt kaptunk állást. A fizetés nem rossz, a rémesen alacsony egészségügyi hozzájárulás kivételével. Az időpont most nem megfelelő arra, hogy új munkahely után nézzünk. A gazdaság hanyatlóban van, és hamarosan itt a karácsony is. Ami a saját vállalkozás beindítását illeti, honnan szereznénk hozzá tőkét? – Vállalkozásfejlesztési hitelből – vágta rá a férfi.

13

Csókfüggők – Hidd el nekem, nem érkezett még el a cégalapítás ideje! Viszont az időpont éppen megfelelő lenne arra, hogy leszokjunk végre a dohányzásról. Már számtalanszor megvitatták, hogy le kellene mondaniuk erről a káros szenvedélyről, főleg azért, mert ha folytatják, azt az egészségük bánja. És mivel most a munkájuk is veszélybe került, megvolt a szükséges ösztönző erő is. Ha együtt vágnak neki, akkor ezúttal talán sikerrel járhatnak. Ha valamelyikük elhatározása meginogna, akkor nyugodtan felhívhatnák egymást. – Turner, szerintem ez egy isteni jel: eljött az idő, hogy végre lemondjunk a dohányzásról – jelentette ki Becca. – Ez a rossz szokás nemcsak egészségtelen, hanem drága is, manapság egyre kevésbé elfogadott. Nincs vesztenivalónk, viszont annál többet nyerhetünk. Együtt képesek vagyunk rá! – Ezt bizonyítják a korábbi sikertelen próbálkozásaink is, ugye? – vonta fel a szemöldökét Turner. – Kísérleteztünk a teljes megvonással, nikotintapaszokkal meg rágógumival is. Emlékszel, amikor szó szerint megpofoztuk egymást, ha láttuk, hogy a másik cigihez nyúl? Semmi sem működött. – A hipnózist viszont még nem próbáltuk – vetette fel kissé habozva a lány. A férfi döbbenten meredt rá. – Ó, szó sem lehet róla! Nem hagyom, hogy bárki is babráljon a fejemmel! Különben is az egész csak egy nagy humbug! – háborodott fel azonnal. – De beválhat. Más embereknél már működött. Louise néném ezzel a módszerrel szokott le a körömrágásról. Turner három nagy lépéssel mellette termett, majd levetette magát az egyik fotelbe. Pont olyan tartásban ült ott, mint régen, a gimnázium alatt. Hanyag eleganciája mit sem változott. Az egyetlen különbség az volt, hogy míg az iskolai évek alatt elég szikár volt, addig mára férfiasan izmosra edződött. Becca elhessegette ezeket a gondolatokat. – Legalább próbáljuk meg! 14

Elizabeth Bevarly A férfi ránézett, és Becca ismét belefeledkezett a gyönyörű kék szempárba. Igazán nem lehet rossz néven venni Lucytól, hogy úgy viselkedik a jelenlétében, mint valami kis prosti. – Persze – bólogatott összeszorított szájjal Turner. – Elmegyünk egy hipnotizőrhöz, és még mielőtt észbe kapnánk, máris valami vegasi kaszinó színpadán találjunk magunkat, amint egy gyűrött, vörös selyempizsamás mágus parancsainak engedelmeskedve kutyaként nyüszítünk. Ezt akarod? – A férfi közelebb hajolt hozzá, és csábítóan elmosolyodott. – Tudod, ha a megfelelő helyeken érintelek meg, akkor én is el tudnám érni, hogy nyüszíts a gyönyörűségtől... A férfi hangjában éppen csak egy leheletnyi érzékiség bujkált, de Beccát mindig kényelmetlenül érintette, ha Turner – még ha csak tréfából is – úgy viselkedett, mint aki szexet akar. Amikor néha-néha eljutottak odáig, hogy megcsókolják vagy megérintsék egymást, mindketten nagyon zavarba jöttek. Napokig, sokszor hetekig is eltartott, mire képesek voltak ismét fesztelenül viselkedni egymással. Így aztán figyelmen kívül hagyta a férfi utolsó megjegyzését, és inkább a mondanivalója elejére összpontosított, jóllehet meglehetősen nehezére esett magéban tartani egy gúnyos megjegyzést. – Nem ilyenfajta hipnózisra gondoltam – válaszolta türelmesen. Terápiáról beszéltem. – És mi a különbség? – A terapeutáknak jobb ízlésük van az öltözködés terén – viccelődött. – Fehér köpenyt hordanak helyes kis névtáblával. Turner a szemét forgatta. – Ja, és van engedélyük – tette még hozzá gyorsan Becca. – Hosszú évekig tanulnak, ellentétben az általad említett mágusfélékkel. Arra képezték ki őket, hogy embereken segítsenek. – Képtelen ötlet – vágta rá a férfi. Becca az ajkát harapdálta, miközben elgondolkozva végigmérte. – Fogadjunk! Tudta, hogy ez a megfelelő megközelítés. Turner elég arrogáns volt, hogy ne hátráljon meg egy ilyen kihívás elől, viszont éppen ez 15

Csókfüggők volt az oka annak is, hogy egyetlen fogadást sem sikerült megnyernie a lánnyal szemben. – Mire gondolsz? – kapta fel a fejét most is. Bingó, gondolta Becca elégedetten. – Holnap szombat. Ha képes vagy arra, hogy ébredés után egész nap egyetlen szál cigire se gyújts rá, akkor többé nem hozom szóba a leszokást. Akkor majd egyszerűen kimegyünk az épület elé, valahányszor ránk tör a kényszer. Ha viszont elgyengülsz, és akár csak egy szálat is elszívsz, akkor eljössz velem a terápiára. A férfi elvigyorodott. Szemmel láthatóan biztos volt benne, hogy ezt a fogadást csak megnyerni lehet. – Megegyeztünk! Becca szintén elmosolyodott. Magában már azt tervezte, hogy amint hazaér, rákeres az interneten a szóba jöhető hipnoterapeutákra.

16

Elizabeth Bevarly

2. FEJEZET

Turner a kanapén heverészve szunyókált, jóllehet még csak tíz óra volt. A tévében éppen a Zombik a Holdról című horrorfilm stáblistája futott, amikor zajt hallott. Kábult állapotában először azt hitte, hogy a zombik háborgatják. Nagy nehezen feltápászkodott, majd az ajtóhoz botorkált. Amikor kinézett a kukucskálón, egy horda zombinál is veszedelmesebb lényt fedezett fel a küszöbén. Lemondó sóhajjal nyitotta ki az ajtót. – Szia, Becca! – Szia! – üdvözölte ragyogó mosollyal a lány. – Arra gondoltam, talán társaságra lenne szükséged. – Este tízkor? Becca olyan mozdulattal vont vállat, ami minden más embernél nemtörődömség jele lett volna, de nála nem. Csodálatos, gondolta magában Turner, miközben tekintete végigsiklott a lány vállig érő aranybarna haján, és belenézett a kávébarna szempárba, amelytől a világ minden kávéjánál hevesebben vert a szíve. Észrevétlenül folytatta a mustrát: tekintete tovább vándorolt a nő testén, elidőzött a szűk, agyonmosott farmernél, amely szépen hangsúlyozta formás csípőjét, majd megállt a testhez simuló pulóvernél, amely szorosan tapadt telt keblére. Ó, igen! Becca éppen ott domborodott, ahol kellett... És nagyon okos is, emlékeztette magát. És szellemes. Meg édes. Barátságos. És izgató. De ami a legfontosabb, ő a legjobb barátja. Az ördögbe! 17

Csókfüggők Bár Turner magában hálát adott az égnek ezért a több mint két évtizede tartó barátságért, a lelke mélyén jóval komolyabb érzéseket táplált a nő iránt. Minél tovább töprengett a dolgon, annál nyilvánvalóbbá vált a számára, hogy szerelmes belé. Éppen ezért nem sokszor engedte meg magának, hogy ilyesmiken gondolkodjon. Becca ugyanis nem viszonozta az érzelmeit. Igaz, hogy szerette őt, de inkább csak barátként. Nem volt szerelmes belé. Ő pedig nem tervezte, hogy felfedi előtte a valódi érzelmeit, ugyanis nem akarta elveszíteni. A múltban mindig a lány volt az, aki visszakozott, valahányszor közelebb kerültek egymáshoz. Hangsúlyozta, hogy mennyire szerencsésnek érzi magát, amiért őt a barátjának mondhatja, és azt is, mekkora ostobaság lenne ezt a különleges kapcsolatot egy kis szex miatt veszélybe sodorni. Becca ugyanis rengeteg olyan példát látott, amikor a szex tönkretett egy korábban jól működő barátságot. Most feltűnt neki, hogy a lány a szokásosnál nagyobb táskát szorongat a kezében. Elég nagy volt ahhoz, hogy elférjen benne például akár egy váltás ruha is. Na meg talán egy hálóing, a sminkkészletről és a fogkeféről már nem is beszélve... – Ó, nem! – nyögött fel, amikor rájött a szándékára. – Szó sem lehet róla! Nem töltheted nálam az éjszakát! – jelentette ki elszántan. Becca nem hátrált meg. Olyan közel lépett hozzá, hogy Turner belélegezhette finom illatát, amely arról árulkodott, hogy lezuhanyozott, mielőtt elindult volna hozzá. A bőre valószínűleg még most is meleg és rózsás a forró víztől, az érintése pedig olyan, akár a legfinomabb selyemé. Turner majdnem hangosan felnyögött. Nem szabad többé így gondolnia rá. Ők csak barátok lehetnek, még akkor is, ha azon a nevezetes éjszakán, amikor ajkával a mellét becézhette, és ujjaival felfedezte a testét, hozzá hasonlóan ő is szenvedélyesen nyögdécselt a vágytól. Akkor is, ha minden izében vágyott arra, hogy legalább egyszer szeretkezhessen vele. – Nem bízom benned – közölte vele vágyainak tárgya. – Ezért szemmel kell tartanom. 18

Elizabeth Bevarly Na ja, akkor már ketten vagyunk, futott át Turner agyán a gondolat. Aztán rájött, hogy a lány valami másra gondolt. – Miről beszélsz? – érdeklődött. – A fogadásunkról. Szóval erről van szó! – Pedig tökéletesen megbízhatsz bennem – hazudta gyorsan. – Na persze! – Becca, most mélyen a lelkembe gázoltál! – Felejtsd el, Turner! – legyintett a lány, majd félrelökte a férfi egyik karját, és besétált a lakásba. Meg sem állt a kanapéig. – Találkozunk, amikor reggel felébredsz – jelentette ki, és ledobta a táskáját. – És akkor is itt leszek, amikor este aludni térsz. Ez csak egy apró óvintézkedés, nehogy megszegd az ígéretedet. – Kikérem magamnak a feltételezést! De úgy tűnt, Beccát nem lehet eltántorítani. – Van itthon popcorn? Felelet helyett Turner becsapta az ajtót. Élete leghosszabb szombatja várt rá.

– Szeretem ezt a filmet – sóhajtott fel a lány, miközben feljebb vette a hangerőt. A tévében éppen az Utazás a múltból ment, és már a második vödör pattogatott kukoricát eszegették az este folyamán. Korábban – szintén Becca unszolására – a Kaméliás hölgyet nézték meg. A férfi nem szívesen gondolt arra, vajon hány giccsesen szentimentális film lapulhat még a tarsolyában. – Hátrább az agarakkal – figyelmeztette a pattogatott kukoricára mutatva. – Ez az utolsó adag. A maga módján így hozta finoman Becca tudomására, hogy hajnali egykor már ideje lenne végre nyugovóra térni. A lány azonban nem zavartatta magát. Felkapta a dohányzóasztalról a cigarettás dobozt, és kivette belőle az utolsó szálat. Persze Turner egyáltalán nem aggódott emiatt. Mint minden szenvedélybetegnek – legyenek drogosok vagy alkoholisták neki is voltak tartalékai szerte a 19

Csókfüggők lakásban. A munkahelyről, a kocsiról és a mosókonyháról már nem is beszélve. – Nem zavar? – érdeklődött Becca. – Szolgáld csak ki magad! – De ez az utolsó szál a csomagban. Lehet, hogy nincs is több itthon. – A tiéd lehet. – Emlékezz csak, holnap reggel felkelés után már nem gyújthatsz rá, vagy ha mégis megtennéd, jön a hipnózis – csipkelődött Becca. – Talán ez lenne a legutolsó szál, amelyet elszívhatsz az életben. Biztos, hogy nem akarod? – Először is, nem ez az utolsó szál cigi a lakásban. Másodszor pedig, még ha el is megyünk erre a terápiára, szerintem úgy sem ér majd semmit. Tehát egy cseppet sem aggódom amiatt, hogy esetleg soha többé nem gyújthatok rá. Harmadszor nem éppen te mondtad, hogy szombaton felkelés után egész nap nem gyújthatok rá? – De, pontosan – méregette Becca gyanakvóan. – Nos, akkor ma éjjel egyáltalán nem fogok lefeküdni, ami azt jelenti, hogy reggel nem is tudok felkelni. Így aztán lehetetlen biztosítani, hogy a fogadásunk feltételei teljesüljenek. Azt hiszem, nem állítok butaságot, ha azt mondom, hogy ezzel a fogadás semmisnek tekinthető, vagyis holnap annyit cigizhetek, amennyit csak akarok. – Micsoda? – Ha nem fekszem le, akkor nem is kelhetek fel. És akkor semmi sem lesz a kezedben ellenem, amivel a fogadás betartására kötelezhetnél. – Ez nem sportszerű! A férfi kivett egy maréknyi kukoricát. – Dehogynem! Hiszen te határoztad meg a feltételeket. Én csak a saját hasznomra fordítom az általad felállított szabályokat. Ezzel elveszítetted a fogadást, nekem pedig nem kell részt vennem semmilyen kuruzsló szeánszán. 20

Elizabeth Bevarly Becca egy ideig csendben emésztgette a hallottakat, majd hirtelen felderült az arca. – Említettem már, milyen filmeket hoztam még magammal?

Habár Turner már az első filmek egyike alatt elbóbiskolt, valahogy mégis sikerült délig ébren maradnia. Így legalább már túl volt a nap felén. Kábultan meredt a kandallópárkányon levő órára, majd megkönnyebbülten állapította meg, hogy már csak tizenkét óra, négy perc és harminckettő másodperc van hátra, és máris mehet az ágyba. Harmincegy másodperc...Harminc. Huszonkilenc... huszonnyolc... huszonhét... Ó, a fenébe! A nyaka teljesen elmerevedett miközben barátnője valószínűleg éppen az ő ágyában terpeszkedett. Már maga ez a felismerés is felerősítette benne a cigi utáni vágyat, hiszen kamaszkoruk óta semmit sem szeretett volna jobban, mint hogy egy szép napon az ágyába csalogathassa Beccát. Persze akkor még úgy képzelte, hogy ő is mellette lesz. Legalább részben valóra vált az álma... Félrehajította a takarót, amelyet Becca valamikor az éjszaka folyamán teríthetett rá. Óvatosan megmozgatta a fejét, hogy ellazítsa kissé görcsbe rándult izmait, majd megdörzsölte az arcát, hogy könnyebben magához térhessen. Kitántorgott a konyhába kávét tőzni, és közben igyekezett akkorra lármát csapni, hogy biztosan felébressze Beccát. Miért ne szenvedjen ő is egy kicsit, amikor rá élete legpokolibb napja vár? Ennek ellenére a nő nem mutatkozott. Miközben várta, hogy a kávé végre lefőjön, mélyen beszívta a finom illatot. Ettől erőre kapott annyira, hogy el tudjon vánszorogni a hálószobáig. Az ajtó résnyire nyitva állt, ezért bekukucskált rajta. Ezt azonnal meg is bánta, ugyanis Becca álmában lerúgta magáról a takarót. Hosszú ujjú, cicamintás hálóinge felcsúszott a derekára, így a férfi most szabadon legeltethette a szemét a parányi vörös bugyi alól kilátszó formás fenekén és szexi lábán. 21

Csókfüggők Turner érezte, hogy a pénisze megkeményedik. Szorosan lehunyta a szemét, de csak annyit ért el, hogy még élesebben látott maga előtt minden hajlatot. Egyszerűen nem bírt a képzeletével. Tudta, jobb lenne eltűnnie, mielőtt még a lány felébred és rajtakapja, hogy úgy mereszti a szemét, mint valami szerelmes tinédzser. De képtelen volt megmozdulni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Becca éppen ekkor gördült a hátára, és nyújtózkodni kezdett, amitől még jobban felcsúszott rajta a hálóing. Mindkét kezével megmarkolta az ágy fejtámláját, miközben kinyújtotta és széttárta a lábát. Turnert ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy odarohanjon az ágyhoz, letépje róla az apró fehérneműt, és a combjai közé temesse a fejét. Az biztosan felébresztené végre... Valószínűleg valami zajt csaphatott, mert Becca hirtelen mozdulatlanná dermedt, és az ajtó felé kapta a fejét. – Jó reggelt! – köszöntötte álmos mosollyal. – Kérsz kávét? – érdeklődött a férfi némi torokköszörülés után.

22

Elizabeth Bevarly

3. FEJEZET

Beccának beletelt egy kis idejébe, mire felfogta Turner kérdésének az értelmét, mert eléggé lefoglalta a különös sóvárgás, amely akkor árasztotta el a testét, amikor felfedezte, hogy a férfi az ajtóban áll, és öt bámulja. Atyavilág, milyen szexi Turner így ébredés után! Barátságuk évei alatt még egyszer sem töltötte nála az éjszakát, így soha nem is nyílott alkalma arra, hogy borzasan, borostásan és álmosan lássa. Csodálkozva állapította meg, mennyire vágyik arra, hogy kisimíthassa a homlokából fekete haját, átkarolhassa a nyakát, hogy magához húzza és megcsókolja... Sürgősen szüksége lett egy cigire! De nem lenne igazán sportszerű, ha most rágyújtana Turner előtt, hiszen a férfinak az egész hátralévő napot ki kell bírnia dohányzás nélkül. Vett tehát egy mély lélegzetet, és így szólt: – Igen, egy kávé nagyon jólesne. A férfi úgy mosolygott, mintha pontosan tudná, mi jár a fejében, és ő rájött, hogy a cigi lesz ma számára a legkisebb kísértés.

Becca éppen bevetette Turner ágyát, amikor meghallotta a vízcsobogást a fürdőszobából. A férfi nagylelkűen megengedte neki, hogy ő zuhanyozzon le elsőként, és miután felöltözött, úgy érezte, viszonzásként a legkevesebb, amit megtehet, hogy áthúzza az ágy át.

23

Csókfüggők Még mindig azon töprengett, vajon mi válthatta ki belőle reggel azokat a furcsa érzéseket. Csak az alváshiány lehetett az oka. Nem véletlenül alkalmazzák egyes országokban a kínzás egyik eszközeként az alvásmegvonást. Íme, a bizonyíték arra, mennyire kiforgatta őt is magából. Olyan dolgok jutottak az eszébe, amit normál körülmények között soha nem tett vagy mondott volna. Ekkor azonban előbukkant a fürdőszobából Turner, és az elmélete máris romokban hevert. Örömmel állapította meg, hogy a férfi legalább egy törölközőt a csípője köré tekert. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy bűnös irányba kalandozzanak el a gondolatai. Gondolj az alváshiányra, emlékeztette magát, és szorosan behunyta a szemét. – Ó, elnézést! – mormolta a férfi, és visszamenekült a fürdőszobába, félig behúzva maga után az ajtót. – Nem sejtettem, hogy itt vagy. – Nem, én sajnálom! – mentegetőzött a lány. – Azt hittem, hogy tovább tart majd. – Gyorsan visszavonult a nappaliba. Pár perccel később Turner is megjelent, ezúttal egy agyonmosott, szűk farmerben és egy munkásingben, amelynek a begombolásával már nem is fáradt. Becca tekintete azonnal a sötét szőrzettel borított széles mellkasra tévedt. Már korábban is látta barátját fedetlen felsőtesttel, de ez az alkalom valahogy mégis más volt. A nyilvános helyekkel ellentétben a szűk lakásban sokkal bensőségesebb lett tőle a hangulat. Emlékezz: alváshiány! – próbálta kijózanítani magát. Igen, csak ez lehet az oka, hogy ilyen feszültnek érzi magát a jelenlétében. – Mit terveztél mára? – mérte végig érdeklődve a férfi, miközben begombolkozott. – Eltekintve természetesen attól, hogy mindketten úgy teszünk, mintha nem is akarnánk rágyújtani. – Nem tudom. Esetleg megnézhetnénk egy filmet. – Jaj, csak azt ne! – tiltakozott Turner. – Eleged van belőle? 24

Elizabeth Bevarly – Maradjunk annyiban, hogy több évre előre sikerült fedeznem a szerelmes filmek iránti igényemet. Becca lenyűgözve figyelte, ahogy a férfi begombolta az ingét, majd felhajtotta az ujját, és végül kezével a még mindig nedves hajába túrt. – Mi az? – nézett rá Turner hirtelen. – Miért bámulsz így rám? Fogkrémes maradt a szám? – Nem, semmi ilyesmi – vágta rá Becca gyorsan. – Olyan különösen néztél rám. – Képzelődsz. – Akkor miért viselkedsz ilyen furán? – kötötte az ebet a karóhoz a férfi. Becca erre a kérdésre nem szívesen válaszolt volna. Valamivel sürgősen el kellett terelnie Turner figyelmét, ezért gyorsan a székhez lépett, amelyiken előző este a táskáját hagyta, és addig kotorászott benne, amíg rá nem akadt egy szál cigarettára. Elég megviselt volt szegény, ki tudja, mióta heverhetett már ott, de szerencsére egy öngyújtót is talált hozzá. Ezután, mint aki jól végezte a dolgát, megindult az ajtó felé. – Hé! – kiáltott fel a férfi. – Ma nem dohányozhatsz! – Miért? – Nem emlékszel a fogadásunkra? – Az csak téged kötelez – emlékeztette Becca fölényesen, miközben az ajkai közé tolta a szálat. – Én annyit füstölöghetek, amennyit csak akarok. – De ez nem fair! – Tudom – felelte mosolyogva. – De... de... Becca kikapta a szájából a cigarettát, és Turner orra alá nyomta. – Inkább te szeretnéd? Valami furcsa oknál fogva hirtelen nagyon fontosnak érezte, hogy rávegye őt a fogadalma megszegésére. Nemcsak azért, hogy elveszítse a fogadást, és hajlandó legyen elkísérni egy hipnotizőrhöz, hanem azért is, mert akkor végre hazamehetne. Ott aztán lenne ideje 25

Csókfüggők azt boncolgatni, miért rohanták meg hirtelen ilyen különös érzelmek legjobb barátja jelenlétében. Éppen ezért csábítóan görgetni kezdte a szálat az ujjai között, hogy a férfi érezhesse a dohány illatát. Annak biztosan nem fog tudni ellenállni. – Gyerünk, úgyis tudom, hogy ez minden vágyad! Kéred? – nézett rá csábítóan, és még egy lépést tett felé, bár a testük már amúgy is csaknem összeért. – Semmi sem fogható a dohány illatához – mormolta még közelebb tartva a cigarettát az orrához. – Nézz rá! – parancsolta gyengéden. – Nem akarok – fordította el a fejét a férfi. Becca azonban nem engedett, kényszerítette, hogy odanézzen. – Nézz rá! – szólította fel ismét. – Nézd csak, milyen sima és kerek! Turner végül engedelmeskedett, majd gyorsan a nő arcának szentelte minden figyelmét. – Igen, és? – Nem akarod megérinteni? – suttogta Becca. A férfi lassan megrázta a fejét, azonban tekintete ismét csak a felkínált szálra tévedt. – Nem – csattant fel végül nyersen. – Nem akarom. – Dehogynem! – ellenkezett a lány, miközben lágyan a hajába túrt. – Másra sem tudsz gondolni. – Ez nem igaz. – De még mennyire, hogy az! Szeretnéd megragadni és a kezedben tartani. Alig várod, hogy morzsolgathasd az ujjaid között. Mert az annyira jó érzés! Én is imádom. Felemelte a cigarettát, de nem kapta be, hanem egyszerűen csak húzogatni kezdte az ajkai előtt. Turner megbabonázva követte a tekintetével a mozdulatot. – Persze sokkal jobb el is szívni, mint csupán megérinteni, ugye? – Becca... – mordult fel a férfi figyelmeztetően. – Szeretnéd az ajkadon érezni az ízét, ugye? Ne küzdj ellene! Vedd el, amit akarsz! Vedd el, most azonnal! 26

Elizabeth Bevarly Egy pillanatig azt hitte, hogy Turner végre beadja a derekát, de a férfi végül tiltakozóan a magasba emelte a kezét. Rögtön ezután bosszúsan keresztbe is fonta a mellkasa előtt. – Nem! – rázta meg a fejét eltökélten. – Nem engedem, hogy elgyengítsen a látvány. – Mintha csak igazolni akarná az előbbi kijelentés komolyságát, hátrált egy lépést, hogy távolabb kerüljön Beccától és a cigarettától. – Na jól van – adta meg magát a lány, és a szájába vette a cigit. – Akkor bizonyára nincs kifogásod az ellen, hogy rágyújtsak. Először úgy tűnt, hogy a férfi ismét tiltakozni készül, de aztán szemmel láthatóan meggondolta magát. – Csak nyugodtan. Ebben a lakásban bármikor nyugodtan dohányozhatsz. – Köszönöm. Te ne is törődj velem! – Ennek ellenére elég sportszerűtlen játékot űzöl velem – jelentette ki Turner, amikor a lány végül rágyújtott. Ezután választ sem várva a hálószobájába masírozott, majd mérgesen bevágta maga mögött az ajtót. Beccának minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne menjen utána. És nem azért, mert attól tartott, hogy a férfi titokban rágyújt majd. A fő ok az volt, hogy ismét feltámadt benne a szenvedély. Nagyot slukkolt a cigarettafüstből, és várta, hogy a nikotin lassanként megnyugtassa zilált idegeit. De életében először hiába várt.

Már este tizenegy is elmúlt, amikor Turner végre feladta, és rágyújtott. Képtelen volt tovább úgy tenni, mintha nem hagytak volna rajta nyomot a nap eseményei. A kései óra ellenére ugyanis tisztában volt vele, hogy még sokáig képtelen lesz lehunyni a szemét. Nemcsak a nikotinmegvonás viselte meg az idegeit, hanem maga a tény, hogy Becca folyamatosan vele volt, és olyan természetesen jártkelt a lakásában, mintha mindig is oda tartozott volna. 27

Csókfüggők Teljesen hétköznapi dolgokkal ütötték el az időt. Együtt reggeliztek egy kis bisztróban, majd elmentek egy lakberendezési üzletbe, mert Becca szerette volna felújítani a lakását, aztán kedélyesen megvacsoráztak egy helyes kis vendéglőben az Englund Reklámügynökség közelében. Turnernek sikerült az egész napot kibírnia dohányzás nélkül, jóllehet az idegei romokban hevertek. A legnehezebb az volt, amikor Becca az üzletben lehajolt, hogy közelebbről szemügyre vegyen egy festékesvödröt, és közben óhatatlanul is a férfi csípőjéhez dörgölte csinos fenekét. Turnernek csak tantaluszi kínok árán sikerült megőriznie önuralmát, és távol tartania tőle a kezét. Ám akkor telt csak be igazán a pohár, amikor a lány megjelent a nappaliban, ahol a megállapodás alapján egy újabb film-maraton várt rájuk, csakhogy ezúttal a férfi választhatta ki a filmeket. Becca ugyanis elhatározta, hogy még egy éjszakát nála tölt, mert meg akart győződni róla, hogy éjfélig tényleg nem szív el egyetlen szál cigarettát sem. Turner számára csupán az jelentett gondot, hogy Becca egy kifakult egyetemi trikón és egy hosszú térdzoknin kívül nem viselt mást. A látvány szinte letaglózta. – Ne haragudj, de muszáj volt kölcsönvennem néhány dolgot – szólt Becca, és idegesen huzigálni kezdte a póló alját, ami tekintve, hogy ők ketten milyen jó barátok voltak, elég érthetetlen volt. – Ma reggel, sajnos, sikerült leöntenem tejjel az egyetlen hálóinget, amelyet magammal hoztam. Remélem, nem baj, hogy a te ruhatáradból válogattam magamnak. Turner némán végigmérte, selymes hajától kezdve egészen az ormótlan térdzokniig, és minden korábbinál hevesebben tört rá a vágy. Elszántan nyúlt a dohányzóasztalon heverő cigarettásdoboz után, és miután kivett belőle egy szálat, megszólalt: – Rendben. Mikorra kell odamennünk ahhoz a sarlatánhoz?

28

Elizabeth Bevarly

4. FEJEZET

Becca elmélyülten tanulmányozta az ajtón lévő feliratokat, amikor kedd reggel a kiválasztott rendelőbe értek. A táblán ez állt: Dorcas Upton, RN, BSN, LHT. Alatta azonnal felfedezte a rejtélyes kód megfejtését is: okleveles hipnoterapeuta. – Okleveles – nézett jelentőségteljesen Turnerre. Szemében huncut szikrák villantak. – Ez jó. Ezek szerint nem valami kuruzslóval van dolgunk. – Arra viszont nincs semmi garancia, hogy korábban nem pont vegasi előadóművészként dolgozott – morogta a férfi borúsan. – Attól, hogy okleveles, még lehet elmebeteg. – Ezt erősen kétlem – felelte Becca összeszorított foggal. – Komolyan azt akarod, hogy kiszolgáltassuk magunkat egy őrültnek? – Elég legyen, Turner! A férfi vetett egy gyors pillantást az órájára. – Több mint fél órával korábban érkeztünk. Becca ellenőrizte a saját óráját. Barátjának igaza volt. Tíz órára beszélt meg időpontot, és még alig múlt negyed tíz. – Azt hittem, nagyobb lesz a forgalom az utakon – vont vállat végül. A terápia miatt mind a ketten szabadságot vettek ki aznapra. Becca persze egy pillanatig sem érzett lelkiismeret-furdalást, hiszen szombaton úgyis be kell majd menniük az irodába egy megbeszélés

29

Csókfüggők kedvéért. Igaz, Robert Englund egy szóval sem panaszkodott a távollétük miatt. Miért is tette volna? Részben miatta voltak ma itt. Na jó, ebben azért volt némi túlzás. Ámbár nagy szükségük volt arra, hogy a legjobb formájukban vágjanak neki a hét hátralévő részének. Szombaton ugyanis lehetőségük nyílik arra, hogy bemutassák a kampányuk terveit, amelyet az egyik legfontosabb reménybeli ügyfelük számára dolgoztak ki. Ettől a megbízatástól remélték, hogy megkapják a régóta áhított előléptetést. Jó okuk volt tehát, hogy megszabaduljanak a káros szenvedélytől. Csak így lehettek képesek arra, hogy minden figyelmüket a munkának szenteljék, és ne azon járjon az eszük, hogy vajon mikor tudnak kiosonni és rágyújtani végre. – Talán Miss Upton korábban is tud fogadni bennünket – mormolta Becca, és kinyitotta az ajtót. – Tegnap igazán könnyen sikerült időpontot szereznem nála. Ebből arra következtetek, hogy valószínűleg nincs olyan nagy forgalma. – Én pedig arra, hogy egy ügyetlen sarlatánnal van dolgunk – vágta rá Turner. Becca azonnal csendre intette a férfit, de magában kénytelen volt elismerni, hogy akár igaza is lehet. Sejtette, hogy az üres rendelő látványa nem sokat segít a férfi balsejtelmeinek az eloszlatásában. A betegfelvételi pult tejüveg ablaka fel volt húzva ugyan, de nyoma sem volt recepciósnak. A rendelő egyébként igen kellemes látványt nyújtott. A falakat sárga tapéta borította, amelyhez jól illettek a szilvakék fotelek, a rengeteg páfrány meg a finom megvilágítás. – Fogadok, nem lesz gond, hogy korábban érkeztünk – állapította meg a férfi. – Feltéve, hogy egyáltalán van itt valaki. Ahogy Becca kiejtette ezeket a szavakat, a terem másik végében kinyílt egy ajtó, és egy hatvan körüli, ősz hajú asszony lépett be rajta. A váratlan látogatók láttán meglepettnek tűnt, de gyorsan összeszedte magát, és barátságosan rájuk mosolygott... 30

Elizabeth Bevarly – Jó napot! – üdvözölte őket. – Dorcas Upton vagyok. Miben lehetek a segítségükre? Fehér köpenynek nyoma sincs, jegyezte meg magában Becca, és ettől megmagyarázhatatlan módon máris jobban érezte magát. Dorcas Upton pontosan úgy nézett ki, mint egy iskolai könyvtáros néni. Sötét szeme intelligenciáról, hozzáértésről és jó kedélyről árulkodott. – Tudom, hogy nem a legjobbkor érkeztünk – szabadkozott végül Becca köszönés helyett, kissé remegő hangon. Bárhogy is igyekezett, képtelen volt leplezni idegességét. – Ennek ellenére tudna most fogadni bennünket? – Természetesen – bólintott Miss Upton, miközben az üres váró felé intett. – Ahogy maguk is láthatják, jelen pillanatban senki más nem vár rám. Kérem, kövessenek!

Dorcas Upton mosolyogva nézte a fiatal párt, és magában azonnal megbocsátotta nekik, hogy teljes húsz percet késtek. Nemcsak azért, mert náluk édesebb párost még sosem látott, hanem azért is, mert nem nagyon tolongtak egyelőre nála a páciensek. Mindössze két hónapja nyitotta meg a rendelőjét. Az ilyesmi soha nem volt könnyű vállalkozás. Dorcas ráadásul még nem túl régóta volt hipnoterapeuta. Tehát Mr. és Mrs. Feder megkapja a kívánt kezelést még akkor is, ha nem sikerült kilencre ideérniük. Igen, segíteni fog nekik, hogy megszabadulhassanak a gondjaiktól. A kezelés után hazamehetnek, hogy kettesben tölthessék az egész napot. Amint végzett velük, többé már egyáltalán nem fogják sivárnak érezni a házaséletüket. Meg volt győződve arról, hogy képes ezeknek a friss házasoknak segíteni. Egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy ilyen későn érkeztek. Bizonyára nagyon kellemetlen lehetett nekik egy idegent beavatni abba, hogy képtelenek megosztani egymással a hitvesi ágy örömeit. 31

Csókfüggők – Kérem, jöjjenek velem az irodámba! – mondta, és bátorítóan rájuk mosolygott. A pár még egyszer bizonytalanul egymásra nézett, majd Mrs. Feder bólintott. – Készen állunk – sóhajtotta elszántan. Dorcas előrement, és helyet foglalt az íróasztala mögött. Lapozgatni kezdett a határidőnaplójában. Próbálta megtalálni a fiatalok keresztnevét, de az asszisztense szemmel láthatólag erre nem kérdezett rá, amikor beírta őket. Nem számít, gondolta Dorcas. Elég idejük van megismerkedni egymással. Igaz ugyan, hogy tízre már jönnek a következő kliensei, de az ő esetükben csak egy unalmas dohányzásleszoktatásról van szó. Hamar megbirkózik majd vele. Ami azonban ennek a helyes párnak a baját illeti... Az ő esetük valóban nem mindennapi. Ritkán találkozni olyanokkal, akik szenvedélyesen és vadul szeretkeznének, de egyszerűen nem képesek legyőzni a gátlásaikat. Pláne nem friss házasokként. De mindez nem számított. Mire Dorcas végez velük, képtelenek lesznek levenni egy másról a kezüket. – Elnézést kérünk a rossz időzítésért – szabadkozott ismét Mrs. Feder, miközben leült vele szemben. – Ez is olyan reggel volt, amikor... – Szót se többet! – szakította félbe Dorcas gyengéden. – És kérem, ne idegeskedjen! Tényleg nincs semmi gond. Ennek ellenére Mrs. Feder továbbra is eléggé zaklatottnak látszott, Mr. Feder pedig szemmel láthatóan erős gyanakvással figyelte az eseményeket. Nem is volt hajlandó beljebb jönni a szobába. – Kérem, árulják el nekem a keresztnevükét! – kérte Dorcas. – Sajnos az asszisztensen elmulasztotta feljegyezni az időpont mellé. – Én Becca vagyok, ő pedig Turner – felelte Mrs. Feder mosolyogva. Dorcas visszamosolygott rá. – Maguk pedig szólítsanak nyugodtan Dorcasnak! Akkor belevághatunk? 32

Elizabeth Bevarly A nő a férjére nézett, aki továbbra is habozni látszott. Különös, merengett magában Dorcas, ez a férfi egyáltalán nem úgy néz ki, mint akinek bármi gondot jelentene a házasság elhálása. Éppen ellenkezőleg! Inkább úgy fest, mint aki bármelyik nőt képes megszerezni, aki csak megtetszik neki. És annak alapján, ahogy a feleségére nézett, úgy tűnt, nagyon is érdeklődik az asszony iránt. – Ugye nem fogunk a foglalkozás végén kutyaként nyüszíteni? – szegezte most neki a kérdést. – Természetesen nem. – Az asszony megvárta, amíg páciense fellélegzik, és csak utána tette hozzá: – Kerge tyúkként fognak körbe-körbe szaladgálni. Az szerintem sokkal szórakoztatóbb. -A férfi kétségbeesett arckifejezése láttán megkegyelmezett, és elnevette magát. – Igazán sajnálom, de ennek nem tudtam ellenállni. Turner nem felelt. Továbbra is gyanakvóan méregette Dorcast. – Kérem, ne aggódjon! – igyekezett megnyugtatni az asszony. – Magas színvonalon és természetesen engedéllyel végzem ezt a tevékenységet. A hipnózist talán ma még nem sokra tartják, de rengeteg ember számára a tökéletes gyógymódot jelenti. Bizonyára érdekli, hogy nem minden embert lehet hipnotizálni. – Valóban? – szólt közbe Becca. Hangjába a kíváncsiság mellé némi aggodalom is vegyült. – És azok közül sem reagál mindenki a terápiára, akik fogékonyak az ilyesmire. Ha ezek bármelyike magukra is igaz, akkor szívesen ajánlok valakit, aki a hagyományos módszerek segítségével próbál meg segíteni a problémájukon. – Ó, mi már mindent kipróbáltunk – vont vállat Becca. – A hipnózis az utolsó mentsvárunk. Ha nem tud nekünk segíteni, akkor... Nem fejezte be a mondatot, de látszott rajta, hogy a terápia esetleges kudarcának gondolata nagyon elkeseríti. – Kérem, egy percig se aggódjon! – biztosította Dorcas. – Lazítsanak! Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az ügy érdekében. Meg vagyok győződve róla, hogy a végén nagyon 33

Csókfüggők elégedettek lesznek az eredménnyel. Turner, ha volna szíves Becca mellett helyet foglalni, akkor talán neki is láthatnánk. Amikor Dorcas az üres székre mutatott, Turner vonakodva közelebb lépett és leült. – Ezt már szeretem – dicsérte meg Dorcas mosolyogva. – Most pedig mindkettejüket hipnotizálni fogom. Mindent úgy csinált, mint máskor. A lazítást segítő technikákkal – légzés- és vizualizációs gyakorlatokkal – indította a foglalkozást. Dorcas lépésről lépésre vezette végig őket a különböző szakaszokon, amíg meg nem győződött róla, hogy mindketten mély transzban vannak. Csak ekkor látott munkához. Rengeteget gondolkozott azon, hogy mit határozzon meg a kívánt magatartás kiváltójaként, végül egyetlen szóra esett a választása. Tisztában volt vele, hogy a legjobb, ha olyasmit talál ki, amit legfeljebb otthon mond ki az ember, mert nem szerette volna, ha ez a szimpatikus pár éppen valami nyilvános helyen esik egymásnak. Így a fehérnemű szót szemelte ki magának. Ez nem túl gyakran használt kifejezés, és leginkább négy fal között mondják ki az emberek. A hétköznapisága miatt azonban azt remélte, hogy azért elég gyakran kiejti majd a párocska egyik vagy másik tagja. Dorcas szilárdan meg volt győződve arról, hogy bőven elég lesz az is, ha csupán egyszer kimondja valamelyikük. Mert miután legalább egyszer szerelmeskedtek egymással, már az sem számít majd, hogy valaha is hipnotizálták őket. Amint megízlelik a testi szerelmet egymás karjában, már nem lesz szükségük többé titkos parancsszóra. Rájönnek majd, hogy kettejük kapcsolatában nincs helye holmi gátlásoknak, és azonnal elkezdenek természetesen viselkedni egymás társaságában. Addig viszont a titkos parancsszó jó szolgálatot tesz nekik. – Valahányszor meghallják a fehérnemű szót, azonnal egymást keresi majd a tekintetük, és semmi másra nem fognak vágyni, csak egy dologra: vad és szenvedélyes szexre. Képtelenek lesznek másra gondolni, mint hogy félelem, bűntudat vagy szégyen nélkül minden lehetséges pozíciót kipróbáljanak, és a legmerészebb erotikus 34

Elizabeth Bevarly fantáziáikat is kiéljék egymással. Az egyetlen, ami a szexuális étvágyukat a szeretkezésen kívül csillapítani képes, az alvás. Ennek elégnek kell lennie, gondolta Dorcas. Az ő feladata itt véget ért. Óvatosan ismét magához térítette Beccát és Turnert. Becca révetegen elmosolyodott, majd nagyot nyújtózott. Turner vele ellentétben gyorsan felpattant, és gyanakvóan körülnézett. – Azt hiszem, ez nem jött be – jelentette ki. – Nem sikerült hipnotizálnia. – Kénytelen vagyok ellentmondani – válaszolta Dorcas könnyedén. A férfi reakciójában nem volt semmi szokatlan. – Semmire sem emlékszik, mert én azt akartam, hogy így legyen. De biztos lehet benne, hogy sikerült transzba ejtenem magát, Turner. – Na és, nyüszítettem, mint egy kutya? Dorcas elmosolyodott. – Nem, és ha ez megnyugtatja, nem is rohangászott körbe-körbe, mint valami kerge tyúk. – Semmilyen változást nem érzékelek – állapította meg a férfi. – Ez nem szokatlan jelenség – nyugtatta meg Dorcas. – Nem is kell, hogy bármilyen változást észrevegyen. – Egyelőre legalábbis nem, tette hozzá magában. De várja csak ki, amíg meghallja a fehérnemű szót! – Az egyetlen különbség az lehet, hogy most kipihentnek érzi magát. – Semmi ilyesmit nem érzek – tiltakozott makacsul Turner. – Én viszont igen – vetette közbe Becca. – Nagyon is. Mintha szunyókáltam volna egy kiadósat. – Nos, függetlenül attól, hogy mit éreznek ebben a pillanatban, mindkettejük agyába betápláltam egy poszthipnotikus parancsot. Ez teljes bizonyossággal segít majd abban, hogy képesek legyenek leküzdeni a problémáikat. Amennyiben egy hét múlva sem oldódnak meg a gondjaik, hívjanak fel, kérem! Akkor ismét megpróbáljuk a dolgot. De biztosíthatom magukat, hogy mind a ketten jól reagáltak a kezelésre. Emlékeznek bármire is abból, amit a kezelés alatt mondtam? 35

Csókfüggők A fiatalok jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra, majd bizonytalanul nemet intettek. – Akkor biztosak lehetnek az eredményben – ígérte Dorcas. – Amennyiben mégsem, hívjanak nyugodtan, és meglátjuk, javíthatjuke a hatékonyságot egy második kezeléssel. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy enélkül is tökéletesen elégedettek lesznek. – Most menjenek szépen haza, és pihenjék ki magukat! – tanácsolta. – A nap hátralévő részében csak egymással törődjenek, majd meglátjuk, mire jutnak. Talán egy nagymosásra is sort keríthetnének. Nézzük, mi történik, miközben alaposan rendbe rakják a holmijukat. Az asszisztensemnél ki tudják egyenlíteni a számlát. Időközben már bizonyára megérkezett. A Feder házaspár elég zavarodott képet vágott, amikor meghallották a mosásra való célozgatást, de Dorcas csak elégedetten vigyorgott, miközben kivezette őket a váróba. Legjobb, ha ez a két gerlice minél előbb kimondja azt a szót, hogy végre felfedezhessék a testi szerelemben rejlő gyönyört.

Alighogy kiléptek az utcára, Turner azonnal tudta, hogy a hipnózis teljesen hatástalan volt. Annyira sóvárgott egy szál cigaretta után, mint az életben még soha semmi után, Beccát kivéve. – Semmit sem ért az egész – jelentette ki útban a kocsi felé. – Mire célzol? – torpant meg Becca. – Honnan veszed? Elég korai lenne ezt még eldönteni. Erre már Turner is megállt. – Tudom, ugyanis leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy rágyújtsak. Te nem így vagy ezzel? A lány ezen kissé elgondolkozott, majd lemondóan felsóhajtott. – De igen. – Én már az elején megmondtam, hogy a hipnózis csak egy nagy humbug. Ismét elindultak, de lépteik érezhetően lelassultak. 36

Elizabeth Bevarly – Dorcas figyelmeztetett rá, hogy szükség lehet egy újabb próbálkozásra is – emlékeztette a férfit Becca. – Talán most azonnal vissza kellene mennünk. Éppen tíz óra. Mostanra kértünk időpontot. Biztosan ráérne foglalkozni velünk. – Szó sem lehet róla! – tiltakozott Turner. – Még egyszer nem csinálom végig ezt a cirkuszt! Ha elsőre nem vált be, akkor másodjára sem sikerül. – Mit gondolsz, miért célozgatott arra, hogy mosnunk kellene? – töprengett Becca. – Halvány fogalmam sincs. – Annyira bíztam benne, hogy sikerülni fog – ingatta a fejét csalódottan a lány. – Most mihez kezdjünk? Turner észrevett egy drogériát. – Nem tudom, te mit terveztél, de én most megyek és veszek egy doboz cigarettát. – Már éppen indult volna, de ekkor Becca a karjára tette a kezét. – Várj! – kérte. – Mi a baj? – Talán egyedül is boldogulhatunk. Megpróbálhatnánk nyújtani egy kicsit a cigarettamentes időszakok hosszát. Nem muszáj a teljes megvonással kísérletezni, egyszerűen igyekezzünk kevesebbet dohányozni! Mi a véleményed? Az egész nap előttünk áll – folytatta válaszra sem várva. – Érezzük jól magunkat! Csináljunk valamit, ami eltereli a figyelmünket a káros szenvedélyünkről! Elmehetnénk például moziba. Ne aggódj, te választhatod ki a filmet. Utána pedig elmegyünk hozzám, és főzök neked valami finomat. – Valamikor a reménybeli új ügyfelünkről is beszélnünk kellene – emlékeztette Turner, mert szerette volna egy kicsit hivatalosabb vizekre terelni a beszélgetést, hogy közben megfeledkezhessen a kapcsolatról, amely a magánéletben összekötötte őket. – Igaz, hogy ma szabadságon vagyunk, de a szombati bemutatóig még rengeteg tennivalónk van. – Az ráér holnapig – jelentette ki Becca. – Minden álszerénység nélkül elmondhatjuk, hogy a tervünk egyszerűen briliáns. Ha nem 37

Csókfüggők sikerül vele megnyernünk ezt az ügyfelet az ügynökség számára, akkor senki másnak sem sikerülhet. – Mosolyogva a férfiba karolt, és játékosan maga után húzta. – Hétfőn reggel már el is kezdhetünk dolgozni a kampányunkon. Érzem a zsigereimben. A Bluestocking Lingerie a mi ügyfelünk lesz.

38

Elizabeth Bevarly

5. FEJEZET

Lehet, hogy nagyon briliáns prezentációt készítettünk, de azért még messze áll a tökéletestől, gondolta magában Turner, miközben kollégáik után nézett, akik ekkor indultak hazafelé az Englund Reklámügynökségnél töltött kemény munkanap után. Mindenki távozott, őket kivéve, mert nekik bizony még elég sok tennivalójuk akadt. Csak ne vágytak volna annyira egy szál cigaretta után! Az ördög vinné ezt a terápiát, mérgelődött magában Turner. Tegnap végül csúfos kudarcot vallottak, ami a káros szenvedélyükről való lemondást illeti. Legalább vagy egy tucatnyi csúfos kudarcot! Bármit is mondott nekik a terapeuta, mialatt transzban voltak, nem igazán volt hatással a viselkedésükre. Ezen persze a legcsekélyebb mértékben sem lepődött meg. Úgy tűnik, mégsem sikerült elérniük, hogy hosszabb és egészségesebb életet élhessenek. – Egy sokkal megjegyezhetőbb szlogenre van szükségünk – szólalt meg mellette Becca. Az ő irodája pontosan úgy nézett ki, mint a férfié: szögletes volt, és pontosan négy négyzetméter. Nem túl sok, de ez még mindig több volt, mint amit a legtöbb kollégájuk a magáénak mondhatott. Ezt is elsősorban annak köszönhették, hogy már közel álltak az ügyfélkapcsolati menedzserré történő kinevezéshez, ami majd előbb vagy utóbb egy-egy normális iroda birtokbavételével is együtt jár. Persze annak sem lesz ablaka, de egyszer valamikor, a távoli jövőben, ha elég munkatársuk nyugdíjba vonul vagy felmond, akkor 39

Csókfüggők végre ők is élvezhetik majd az indianapolisi felhőkarcolókra nyíló lélegzetelállító kilátást. A Bluestocking Lingerie lesz az Englund Reklámügynökség eddigi legnagyobb ügyfele, ha – jobban mondva: amikor – sikerül megnyerniük maguknak. A drága, divatos és nagyon szexi alsóneműket előállító cég egyike volt a legdinamikusabban fejlődő vállalkozásoknak. A legtöbb mintadarab, amelyet bemutatóra kaptak tőlük, nem éppen a legpraktikusabb szempontok figyelembevételével került le a tervezőasztalról. Ennyit még Turner is könnyedén megállapíthatott. Önkéntelenül is rögtön azon kezdett töprengeni, hogy vajon Beccának van-e ezekhez hasonló darab a ruhatárában. Meglazította rikítóan színes nyakkendőjét, és felgyűlte fehér ingének az ujját. Szeretett volna mielőbb munkához látni, mert tudta, hogy a szűk hely hamar levegőtlenné válik majd. Becca is elég nyugtalannak látszott. Kioldotta a hajcsatját, idegesen beletúrt a hajába, majd minden korábbinál szorosabb lófarkat kötött magának. Turner eközben lopva figyelte a szeme sarkából, így jól látta a blúza megfeszülő anyaga alól elősejlő formás halmokat és a kivágásból elővillanó melltartót díszítő pezsgőszínű csipkét. Végül sikerült összeszednie magát, és gyorsan elfordította a fejét. Ekkor követte el a következő hibát, ugyanis véletlenül megakadt a szeme a lány fekete harisnyába bújtatott, hosszú lábán, amelyet csak egy rövid, szintén fekete szoknya takart el a kíváncsi tekintetek elől. Legalább az elegáns tűsarkú cipője nem volt rajta. A férfi próbálta meggyőzni magát arról, hogy egy harisnyába bújtatott női láb nem gyakorolhat rá ekkora vonzerőt, azonban az imént látott részletek egyszerűen nem hagyták nyugodni, és a képzelete egyre jobban elszabadult. Ó, igen... Ez az időpont tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy rágyújtson. De nem ez volt az egyetlen dolog, ami után sóvárgott.

40

Elizabeth Bevarly – Egy rövid és ugyanakkor jól megjegyezhető szlogen kell nekünk – folytatta Becca, észre sem véve Turner zaklatottságát. – A feltörekvő, szakmailag sikeres nőket kell megszólítanunk vele. – Nekem tetszik az, amit javasoltam – felelte a férfi. Még mindig sértve érezte magát egy kicsit, amiért a lány olyan makacsul elutasította az általa kitalált jelmondatot. Becca a szemét forgatta. – Jóságos ég, Turner! Tarts nyugodtan bolondnak, de nem hiszem, hogy a modem amerikai nők két kézzel kapnának egy termék után, amelyet a Csapj le rám, hogy rád is lecsaphassanak! szlogennel kínálnak nekik megvásárlásra. – Nem! A másik – vágta rá a férfi. – A forró éjszaka garantált! Erre gondoltál? – Pontosan – kiáltott fel Turner. – Nekem nem igazán tetszik. – Pedig rövid és jól megjegyezhető. – Szerintem az ügyfelünk nem éppen ezt a képet kívánja kialakítani magáról – figyelmeztette a férfit Becca. – Gyerünk már! Biztosan van még más is a tarsolyodban. Általában minden kampányban ez a legkönnyebb rész a számunkra. Talán jobban tennénk, ha kiragadnánk egy terméket a sok közül ahelyett, hogy a teljes kollekcióra összpontosítunk. Beletúrt a nagy halom leheletvékony holmiba. Turner egyszerűen csak egy csomó melltartót és bugyit látott, amelyek alig különböztek egymástól. A férfi fáradtan megdörzsölte a szemét, majd hátradőlt. – Atyavilág, el sem hiszem, mennyi energiát ölünk egy kampányba csak azért, hogy eladhassunk pár fehérneműt! Amikor leeresztette a kezét, döbbenten vette észre, hogy Becca hirtelen komoly érdeklődéssel néz rá. Úgy méregeti, mintha a lelkébe akarna látni. – Mi a gond? – kérdezte zavartan. – Mit mondtál az előbb? – A lány lágy, halk hangon beszélt... és valahogy olyan érzékinek hatott. Nem, biztosan nem! Csak a képzelete űz tréfát vele. Épp az előbb játszott el a gondolattal, hogy 41

Csókfüggők milyen lenne valamelyik szexi fehérneműben látni Beccát, és ezért most a saját izgalmi állapotát egyszerűen kivetíti rá is. – Azt mondtam, el sem hiszem, mennyi energiát ölünk egy kampányba csak azért, hogy eladhassunk pár fehérneműt. Becca lassan bólintott. A lány arcán csábító mosoly jelent meg. – Tudod, hogy milyen gyönyörű szemed van? – kérdezte, miközben lassan az íróasztalra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta az állát. – Ezt eddig még soha nem vettem észre. Hihetetlenül szép kék. Turner teljesen összezavarodott. – Eddig soha nem tűnt fel neked, hogy kék a szemem? – Közben azon kezdett töprengeni, vajon miféle játékot űz vele a lány. – Ó, azt már korábban is tudtam, hogy kék – duruzsolta Becca, és székével közelebb húzódott a férfihoz. – De eddig sosem vettem észre, mennyire különlegesen kék. Most vajon mire készül? Turner úgy érezte, mintha flörtölne vele. De nem, ez már jóval túlment az egyszerű flörtölés határain. Becca éppen úgy viselkedett, mintha semmi másra nem vágyna, csak egy féktelen... Egy fenét! Ez lehetetlen! Biztosan csak félreértett valamit. – A szemem holnap is ugyanilyen kék lesz – felelte közönyösen. Időközben olyan közel kerültek egymáshoz, hogy már csupán centiméterek választották el őket. – És az illatod is olyan jó! – folytatta Becca az előrenyomulást. – Ez valami új parfüm? – Nem használok semmilyen illatszert. Jól tudod. Egy igazi férfi nem illatozik, mint valami fenyőerdő vagy virágos rét. A lány mélyen beszívta a levegőt, majd lassan kifújta. – Neked mindenesetre nagyszerű az illatod. Nagyon férfias. Sokkal jobb, mint bármi, amit eddig éreztem. Talán az öblítő a ludas, amit használsz. – Azt sem használok, a fent említett okból kifolyólag. – Hm – mormolta Becca, és még közelebb húzódott. – Emlékszel még – kezdte, és Turner már kezdett örülni, hogy végre témát 42

Elizabeth Bevarly váltanak, egészen addig, amíg meg nem hallotta a folytatást – arra a két évvel ezelőtti karácsonyi ünnepségre, amikor mind a ketten többet ittunk a kelleténél abból a tojáslikőrből, amelybe Dennis túl sok rumot kevert? Mintha képes lenne valaha is elfelejteni az esetet! – horkant fel magában Turner. Azon az estén is belógtak a kis titkos helyükre, hogy suttyomban rágyújtsanak, csakhogy ez alkalommal sikerült egy másfajta tüzet felszítaniuk egymásban. Ez az élmény a legkedvesebb emlékei közé tartozott. Csak azt nem értette, miért hozta fel a lány éppen most. Hiszen a történtek után félreérthetetlenül a tudtára adta, hogy hibát követtek el, és megkérte, soha ne beszéljenek a dologról. – Igen, jól emlékszem – vallotta be némi habozás után. – Miért? Becca egyre közelebb csúsztatta a kezét ahhoz a helyhez ahol a férfi lába pihent. Turner megbűvölten figyelte, és kíváncsian várta, hol fog megállni. De nem volt megállás egészen addig, amíg ujjaival át nem kulcsolta a bokáját. Amikor pedig a hüvelykujjával izgatóan cirógatni kezdte a lábát, a férfi csaknem összerándult. – Az utóbbi időben nagyon sokszor eszembe jutottak az akkor történtek – vallotta be Becca, miközben keze feljebb merészkedett a nadrágszár alá. – Az, amit a mi kis rejtekhelyünkön tettünk. Az igazat megvallva elég nehéz kivernem a fejemből. Mi az ördög...? – gondolta magában Turner, miközben érezte, hogy Becca kutakodó keze egészen a térdéig vándorol. Még közelebb húzódott hozzá a székével, hogy a combját is elérhesse. A férfit ismét teljesen magával ragadta a szenvedély. – Becca... – nyögött fel, de aztán egyszerűen képtelen volt folytatni. – Mi az? – Elengednéd végre a lábamat? A lány elhúzta ennivalóan duzzadt ajkát, de azért leengedte a kezét. – Ha nekem nem szabad megérintenem a combodat, akkor vedd le a lábadat az íróasztalomról! 43

Csókfüggők Ó, szóval erre ment ki a játék! De ha azt akarta, hogy ne rakja fel a lábát az asztalára, akkor miért nem mondta meg neki egyszerűen? Turner megkönnyebbülten teljesítette hát a kérést. – Tessék! Most elégedett vagy? – Nos, ha tényleg tudni akarod... Ahelyett, hogy befejezte volna a mondatot, Becca hirtelen átlépett Turner lábán, és kényelmesen elhelyezkedett az ölében, miközben kezével finoman megtámaszkodott a férfi vállán. Turner megigézve nézte, ahogy leveszi róla a kezét és nekilát, hogy kigombolja a blúzát. – Becca! Mit művelsz? – Szörnyen meleg van itt – felelte a lány, miközben kirángatta a szoknyája korcába tűrt finom anyagot. – Valaki biztosan feltekerte a fűtést. Neked nincs meleged? Már hogyne lenne melege! De ennek semmi köze az irodában uralkodó hőmérséklethez. – Becca – ismételte. – Mit művelsz? – Muszáj valahogy lehűtenem magam. A lánynak végre sikerült megszabadulnia a blúzától, és oda sem figyelve félredobta. – Ugye nem bánod? Végül is elég jól ismerjük már egymást ahhoz, hogy levehessük az ingünket egymás jelenlétében, igaz? Nem olyan nagy dolog. – Nos... – Valami más ebben a szobában jelenleg sokkal nagyobb volt... – Engem egyáltalán nem zavarna, ha te is megszabadulnál az ingedtől – csendült fel Becca hangja valahonnan a távolból. – Biztosan neked is éppen annyira meleged van, mint nekem. A férfi teste még soha nem izzott ennyire a szenvedélytől. – Nem... nem, jó ez így. Én... igazából egész jól érzem így magam – dadogta végül. Ami persze eget rengető hazugság volt, különösen, ha figyelembe vette a nadrágját megemelő erőteljes kidudorodást. Persze ezt a lánynak nem kell tudnia. 44

Elizabeth Bevarly Becca ekkor egy kicsit előrébb csúszott, és izgatóan hozzádörgölőzött a férfi csípőjéhez. Ojjé, itt már nincs mit titkolni! – Én nem úgy érzem – dorombolta Becca, és még jobban előrenyomult, amitől a szoknyája még feljebb csúszott. – Azt hiszem, most nagy bajban vagyunk – tette még hozzá, és átkarolta a férfi nyakát. – De ezen könnyen segíthetünk. Mielőtt még Turner tiltakozhatott volna, Becca fölé hajolt, és olyan szenvedélyesen csapott le az ajkára, ahogy azt legmerészebb álmaiban gyakran elképzelte. Nyelve izgalmas felfedezőútra indult, miközben szorosan hozzásimult. A férfi ösztönösen átkarolta a derekát, és hevesen viszonozta a csókot. Forróság öntötte el a testét, olyan pokoli forróság, hogy úgy érezte, menten elég, ha nem tesz sürgősen valamit. De valahogy mégsem ez tűnt a legmegfelelőbb helynek egy kis erotikus játszadozásra. Turner elhatározta, hogy mindjárt tesz is valamit az áldatlan állapot felszámolására. Hamarosan a tettek mezejére lép... Csakhogy Becca éppen ezt a másodpercet választotta arra, hogy lábujjhegyre álljon, és ismét fészkelődni kezdjen az ölében. Az sem sokat segített a helyzeten, hogy közben vágyakozva felnyögött. Turner elveszett. Vadul a lány nyakába csókolt, majd még lejjebb hajolt, hogy nyelvével végigsimíthasson mellének halmán, mielőtt a melltartón keresztül a szájába vette, és szívni kezdte az egyik csábító mellbimbót. De ennyivel nem elégedett meg, ezért hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartót, lesimította kedvese válláról majd gyorsan félredobta. Szerette volna minél hamarabb az ajkán érezni a borét. Az elé táruló halmok feszesek és formásak voltak. Még életében nem látott ilyen tökéletes melleket. Hozzádörgölte az arcát, majd az egyiket finoman megemelve ismét becézgetni kezdte az érzékeny bimbót a szájával. Válaszul Becca a hajába túrt, és közelebb húzta magához a fejét. Ezzel egy időben izgatóan a férfi csípőjéhez nyomta a medencéjét. Amikor testük összeért, világosan érezte a férfi merevedését. 45

Csókfüggők Turner közben a másik mellének szentelte minden figyelmét. A lány megragadta a csuklóját, kissé hátrébb húzódott, majd a lába közé vezette a férfi kezét, aki már azelőtt érezte a testéből áradó hőséget, mielőtt a fehérneműjéhez ért volna. Amikor ujjaival a bugyiján keresztül finoman simogatni kezdte, nyilvánvalóvá vált számára, hogy a másik mennyire vágyik az érintésére. Már csak egyet akart: elmerülni benne! Becca egyre hevesebben kapkodta a levegőt. – Gyerünk, Turner! – lehelte. – Érints meg! Keményebben! Gyorsabban! És aztán szeretnélek végre magamban érezni. – Ó, igen, Becca! – Már amikor Turner kimondta a nevét, tudta, hogy képtelen lenne ezen a helyen a magáévá tenni. Hiszen a munkahelyükön voltak, az ég szerelmére! Nem elégedett volna meg egy gyors menettel az íróasztalon, ahol ráadásul bármelyik pillanatban megzavarhatta őket valaki. Maga sem tudta, honnan sikerült hozzá erőt merítenie, de végül valahogy elszakította az ajkát a lány mellétől, és kihúzta kezét a combjai közül. – Ne, Becca! – hallotta meg a saját hangját. – Nem megy. Nem itt, és nem most. Nem így! Becca csalódottsága szinte kézzelfogható volt. – De, csak akarnunk kell! – tiltakozott levegő után kapkodva, miközben ismét a férfihoz simult. – Kérlek, Turner! Magamban akarlak érezni. Most azonnal! Ezzel megmarkolta a férfit ott lent, és érzékien dörzsölgetni kezdte. Turner felnyögött, ennek ellenére valahonnan sikerült annyi erőt merítenie, hogy megragadja Becca csuklóját, és eltolja magától. – Nem lehet – ismételte eltökélten. – Így nem! – De... – McCloud! Mercer! – Ó, a francba! – suttogta Turner, amikor meghallotta munkaadójuk mennydörgő hangját. Gondolkodás nélkül felpattant, és Beccát is magával rántotta, aki hajszál híján a padlóra zuhant, de végül sikerült megtartania. Mielőtt 46

Elizabeth Bevarly bármit mondhatott volna, a lány lábujjhegyre állt, és szájon csókolta. Úgy tűnik, heves vágyát még főnökük váratlan felbukkanása sem tudta csillapítani. Mi a fene üthetett belé? Turner csak nagy üggyelbajjal tudta távol tartani magától, mert szemmel láthatóan ismét neki akart esni. – Jön Englund! – sziszegte halkan. – Ő a főnökünk, vagy már elfelejtetted? Megyek, feltartóztatom. Becca egyetlen szót sem fogott fel az elhangzottakból, mert ismét a férfi felé nyújtotta a kezét. – Nem érdekel! Akarlak, méghozzá most azonnal! – Öltözz fel! – parancsolt rá Turner szigorúan. – Később majd megbeszéljük. – McCloud! Mercer! Englund hangja egyre közelebbről hallatszott, ennek ellenére a lány nem nagyon igyekezett, hogy engedelmeskedjen. – Megígéred, hogy később tényleg...? – Igen – hadarta Turner. – De ne várjunk vele túl sokáig – nyűgösködött Becca. – Rendben, de most öltözz fel! – szólt rá a férfi még egyszer, utoljára. Már azzal sem törődött, hogy a lány tényleg követi-e az utasításait, helyette inkább a főnökük elé sietett. – Itt vagyunk, Mr. Englund! Olyan elmélyülten dolgoztunk a Blues-tocking prezentációján, nem is sejtettük, hogy maga még az irodában van...

47

Csókfüggők

6. FEJEZET

Amikor szombat reggel Turnerrel együtt ki kellett volna állniuk a Bluestocking Lingerie emberei elé, hogy bemutassák a kampányukat, Becca még mindig érezte a szerda este történtek utóhatásait. Képtelen volt magyarázatot találni a viselkedésére. Különös módon alig emlékezett valamire egészen addig, amíg csütörtök reggel be nem ért az irodába. Amikor viszont megpillantotta a férfit, rögtön eszébe jutott minden. Bár tettei még önmaga számára is megmagyarázhatatlannak tűntek, abban biztos volt, hogy ilyen pompásan még soha életében nem érezte magát. Ez persze semmire sem volt mentség. Annyit tudott csupán, hogy rettenetesen felizgatta egy halom szexi fehérnemű látványa. Ez pedig meglehetősen furcsa volt. Éppen ezért a kimerültség és a stressz számlájára próbálta írni a történteket. Amikor tehát csütörtökön reggel megbeszélték a kérdést, mind a ketten egyetértettek abban, hogy csupán kivételes esetről van szó, amely soha nem ismétlődhet meg. És ő elhatározta, hogy ehhez szigorúan tartani fogja magát. Keres magának egy férfit, méghozzá minél előbb, aki majd gondoskodik a vágyai kielégítéséről. De előtte még túl kell esniük valahogy a Bluestocking-féle prezentáción. Ami, állapította meg egy pillantást vetve az órájára, éppen tizenöt perc múlva kezdődik. Turner már a tárgyalóban ült főnöke társaságában, amikor ő is csatlakozott hozzájuk. A Blustockingtól három ember érkezett. A 48

Elizabeth Bevarly rangidős közülük Donetta Prizzi volt, egy fekete hajú, negyvenes éveiben járó hölgy, aki csinos fekete kosztümjéhez tűzpiros rúzst viselt. Ő volt a vállalat marketingigazgatója. Becca azonnal észrevette, milyen unottan tekinget körbe, és tudta, hogy az ő elvárásainak lesz a legnehezebb megfelelni. A kíséretében lévő két férfi – mindkettő jóval fiatalabb, afféle bólogató jánosok – szintén nehezen meggyőzhetőnek látszottak. De ez nem számított. Mert Turnerrel nagyon ütős kampányt hoztak össze. Kihúzta magát, és ragyogó mosollyal az arcán lépett be a terembe.

Turner megkönnyebbült sóhajjal foglalt helyet ismét Becca mellett, amikor végre befejezték a Bluestocking embereinek tartott előadást. Sokkal jobban sikerült, mint remélték. Az új szlogentől pedig, amely Becca elvárásait is teljesítve rövid és velős volt, egyszerűen el voltak ragadtatva: Blue for You. Az Englund Reklámügynökségnek sikerült egy ugyanilyen című, nyolcvanas évekbeli sláger jogait megszereznie, hogy a későbbi tévéreklámokban felhasználhassák majd. Donetta Prizzi arckifejezése arról árulkodott, hogy végül az övék lesz a megbízás. – Sikerült nagyszerűen megragadniuk, mit is szeretnénk elérni az új kollekciónkkal – szólalt meg végül. – A vállalatunk teljes megújulást szeretne. Azt kívánjuk sugallni a vevőinknek, hogy a Bluestocking Lingerie különleges, egyedi fehérneműt kínál a számukra. Turner magában elégedetten vállon veregette magát. – Nagyon örülök, hogy sikerült olyan kampányt megálmodnunk, amely ezt lehetővé teszi – felelte. – Becca és én magától értetődően bármilyen javaslatra nyitottak vagyunk. Ha esetleg valami elkerülte a figyelmünket... – Nem, minden úgy tökéletes, ahogy van – szakította félbe Donetta. – Nincs szükség változtatásra! – Vetett egy pillantást öltönyös kísérőire, akik az egész előadás alatt engedelmes bábként 49

Csókfüggők füleltek, majd ismét Turnernek szentelte minden figyelmét. – Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy szeretnénk az imént bemutatott kampányt megvalósítani. A végleges döntés azonban nem a mi kezünkben van. Egyet azonban megígérhetek: jövő hét elején jelentkezni fogunk. Az öltönyösök egyetértően bólogattak, és Turnert elöntötte a megkönnyebbülés. Ez azonban csak addig tartott, amíg meg nem érezte az asztal alatt Becca harisnyás lábának minden eddiginél gyengédebb érintését. Jaj, ne! – gondolta, miközben egész testét elöntötte a forróság. Csak ezt ne kelljen még egyszer végigcsinálnia! Az ég szerelmére, hiszen egy tárgyalóban ülnek legalább fél tucat idegen társaságában! Biztosan csak a maga sajátos módján akart gratulálni neki, hiszen a szerződés már a zsebükben volt. – Miss Prizzi – szólalt meg hirtelen Turner, miközben szabályszerűen felpattant ültéből, és széke a nagy lendülettől a háta mögötti falnak csapódott. A teremben lévők várakozóan szegezték rá a tekintetüket, és a férfi csak megkésve jött rá, hogy fogalma sincs róla, mit is mondhatna. Ha most rákiabál Beccára, hogy tartsa távol tőle a mancsát, az valószínűleg nem keltene jó benyomást a reménybeli ügyfelekben. – Igen, Mr. McCloud? – érdeklődött a nő. – Én... nos én... én nagyon örülök, hogy elégedettek voltak a terveinkkel – nyögte ki végül nagy nehezen. Szerencsére úgy tűnt, hogy Donetta Prizzi semmit sem vett észre kínos állapotából. – Tényleg kitűnő kampányt hoztak össze, Mr. McCloud. A nő ezután Becca felé fordult, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy neki is mondjon pár kedves szót. Ekkor azonban mintha kissé elhalványult volna a mosolya. Turner, alig mert Becca felé pillantani, mert titkon félt attól, mi vár rá. Mégis megtette, és azt kellett látnia, hogy kedves kollégája minden figyelmét neki szenteli, és szinte észre sem veszi a nőt, aki 50

Elizabeth Bevarly életük legfontosabb és legnagyobb ügyfele lehet hamarosan. Ennél már csak az volt rosszabb, hogy az arca világosan árulkodott a benne dúló szenvedélyről, ami – tekintve, hogy éppen a munkahelyükön voltak – egyáltalán nem volt helyénvaló, – Á... – kezdte volna, próbálva menteni a menthetőt. – Turner – suttogta Becca, méghozzá elég hangosan, hogy a teremben mindenki hallhassa. – Beszélnünk kell! Odakint. – Nem várhat? – sziszegte anélkül, hogy ránézett volna. A szeme sarkából látta, hogy Becca hevesen rázza a fejét. – Nem – suttogta éppen akkora hangerővel, mint az imént Tényleg rettenetesen fontos. Azonnal szükségem van rád. – Mercer – mennydörögte ellentmondást nem tűrő hangon Robert Englund. – Biztos vagyok benne, hogy a dolog várhat. – Nem, nem várhat! – feleselt Becca, és hangja meglepő módon még a főnökénél is ingerültebben csengett. – Ne haragudjon, Mr. Englund, de maga sem tudhat mindent. Főnöke fehér szemöldöke a magasba szaladt, de nem szólt semmit. Turner magában arra gondolt, hogy az öreget valószínűleg sokkal jobban lefoglalja Becca felmondólevelének a megfogalmazása, semhogy erre a felháborító kijelentésre reagáljon. Ha a lány most nem tartja a száját, valószínűleg nem sokáig lesz már az alkalmazottak között, és akkor már a munkája miatt sem kell aggódnia. Mivel nem látott más kiutat, Turner gyors bocsánatkérésfélét mormolva karon ragadta barátnőjét, majd kivezette a teremből. Alig zárult be azonban mögöttük a tárgyaló ajtaja, Becca lecövekelt, és a falhoz taszította. Szája éhesen csapott le az övére. Egy mámorító pillanatra Turner meg is feledkezett a külvilágról. Mit is akart tulajdonképpen? Egy perccel ezelőtt még tudta. Rájött, hogy a nő puha ajkának érintése minden épkézláb gondolatot kitörölt a fejéből. A hatást csak erősítette a mellkasának feszülő ruganyos kebel, a hajában turkáló ujjak és a lány kapkodó lélegzetvétele... 51

Csókfüggők Ó, álljunk csak meg egy percre! A kapkodó lélegzetvételért ő volt a felelős. Persze ezen nem volt mit csodálkozni, hiszen Becca keze éppen a fenekét markolászta, és csípőjével szorosan hozzásimult. Iszonyú küzdelmek árán Turner végül eltépte a száját Beccáétól, majd levegő után kapkodva megszólalt: – Nem tehetjük! Becca azonban szemmel láthatóan más véleményen volt, mert lábujjhegyre állva ismét megpróbálta megcsókolni. Csakhogy Turner ezúttal résen volt – vagy legalábbis szerette volna ezt hinni –, és még időben kitért előle. Ám a manőver közbe ostoba módon úgy beverte a fejét, hogy csillagokat látott a fájdalomtól. – Figyelj rám! – kezdte, miközben megpróbálta kiszabadítani magát a lány szorításából. Ám alig sikerült lefejtenie a karját a nyakáról, Becca máris a vádlija köré fonta a lábát Mire ezt az akadályt is legyőzte, a lány keze már ismét a mellkasán nyugodott. – Miért nem mész inkább haza? – javasolta arrébb lépve. – Azt hiszem, le kellene pihenned egy kicsit. Ezt hallva a lány kuncogni kezdett. Turner alig hitt a fülének Nem hitte volna, hogy Becca, akit gyerekkora óta ismert, egyáltalán képes ilyen hangot kiadni magából. – Nem én vagyok az egyetlen, akinek jót tenne egy kis pihenés. Azzal átkarolta Turner derekát, de ő azonnal újra kiszabadította magát. El sem tudta képzelni, mi üthetett barátnőjébe, hogy így nekiesett. – Kérlek – kezdte, miközben továbbra is keményen igyekezett kitérni a közeledési kísérletei elől. Maga is csodálkozott, hogy miért ilyen kitartó, de aztán eszébe jutott, milyen kedves számukra a munkájuk. Becca ekkor a férfi keményen dudorodó sliccére szorította a tenyerét, és ő már csak arra tudott gondolni, hogy ugyan kinek kell karrier... – Menj haza! – parancsolt rá ezúttal jóval keményebben, majd ellökte magától a kezét. 52

Elizabeth Bevarly – Én most sokkal szívesebben tennék valami egyebet – mosolyodott el Becca. Turnernek összeszűkült a szeme. – Becca! – tett még egy utolsó kísérletet. – Nem akarok egyedül hazamenni – szakította félbe a lány. – Azt akarom, hogy te is velem gyere! – Nekem most vissza kell mennem a tárgyalásra, hogy magyarázatot adjak a te váratlan eltűnésedre, és elnézést kérjek a nevedben. – Velem sokkal érdekesebb dolgokat csinálhatnál. Turner igyekezett összeszedni magát. – Figyelj, ha most hazamész, megígérem neked, hogy amint itt végeztem, azonnal utánad megyek. Akkor majd mindent megbeszélünk. Beccának elsötétült a tekintete. – Mi az? – nézett rá Turner gyanakvóan. – Még egy simogatást akarok, hogy képes legyek kibírni a nélküled töltött időt! – vetette fel a fejét dacosan a lány. – De Becca, odabent már várnak rám! – Én már sokkal régebb óta várok rád. Kérlek! – nézett rá könyörögve. – Csak egyszer. Egyetlenegyszer érints meg! Mivel tudta, hogy másként képtelen lesz távozásra bírni, a férfi lágyan megsimogatta az arcát. Becca persze azonnal megragadta a csuklóját. – Ne ott! – lehelte, és végigcsúsztatta a férfi kezét a mellén, le egészen a derekáig, miközben a másik kezével feljebb húzta a szoknyáját. Ezúttal nem fekete, hanem rózsaszín harisnyatartó volt rajta, és most enyhén szétterpesztette a lábát, és határozottan közé csúsztatta a férfi kezét. Turner nyelt egy nagyot, de semmit sem tett, hogy megakadályozza. – Igen – suttogta Becca, és élvezettel hunyta le a szemét, amikor magán érezte a férfi ujjainak az érintését. Az ajka résnyire nyitva volt, és érzékien megnyalta a szája szélét – Ó, Turner! – nyöszörögte, 53

Csókfüggők miközben arra késztette kedvesét, hogy fokozza a nyomást. – Istenem, ez annyira jólesik! Turner a legszívesebben mindent sutba vágott volna, hogy itt a folyosón a magáévá tegye. De aztán Becca félretolta a kezét, és újra lesimította a szoknyáját. Miközben Turner önmagával harcolt, Becca lábujjhegyre állva futólag megpuszilta, majd miután a fülébe súgta, hogy csipkedje magát, megindult a liftek felé. A férfi bénultan bámult utána. A legszívesebben azonnal a nyomába eredt volna. Ennek ellenére egy tapodtat sem mozdult. Helyette igyekezett minél lehangolóbb dolgokra gondolni, hogy lelohassza a meredező szerszámát. Például az Atlantióceánba zuhanó gleccserekre. Hóviharra, vagy a jeges folyóban felfelé úszó lazacokra. Mire visszatért a tárgyalóba, már mindenki indulófélben volt. Bármit is tett Englund a helyzet megmentése érdekében, láthatóan nagyszerűen működött, mert Donetta Prizzi és a kísérői meglehetősen elégedettnek tűntek. Barátságos vállveregetés és kézrázogatás zajlott éppen. Turner visszatérése egy szemernyit sem rontott az általános jó hangulaton. A főnöke érthető módon nagyon kíváncsi volt, miért tűnt el Becca olyan hirtelen. – Mi történt Mercerrel? – érdeklődött. – Hazaküldtem – felelt Turner könnyedén. – Égett a láztól, ezért jobbnak láttam, ha hazamegy, és azonnal ágyba fekszik. – Csendben gratulált magának az igazmondásért. A lány teste valóban izzott, méghozzá olyasmitől, aminek köszönhetően általában az ágyban kötöttek ki az emberek. Csak nem egyedül, és nem éppen az alvás járt a fejükben. – Már reggel sem érezte túl jól magát – tette még hozzá. – Azt hiszem, emiatt nem volt teljesen önmaga. – Tényleg? – szólt közbe Donetta Prizzi, mindentudó mosollyal az arcán. – Amikor annyi idős voltam, mint most maguk, akkor az ilyesmit még másként neveztük. 54

Elizabeth Bevarly – Jaj, dehogyis! – tiltakozott Turner, és ideges pillantást vetett a munkaadójára. Szerencsére úgy tűnt, hogy az öreg már egyáltalán nem figyel rájuk, mert időközben Donetta egyik kollégájával elegyedett szóba. – Biztos vagyok benne, hogy csak egyszerű megfázásról lesz szó. Ebben az évszakban ez elég gyakori. – Hm – mormolta lustán Donetta. – Bizonyára egy teljesen új vírusról lehet szó, amelyről még sosem hallottam. – Kétségkívül – hagyta helyben Turner.

55

Csókfüggők

7. FEJEZET

Amikor Becca kinyitotta a szemét, azt sem tudta, hol van, és azon töprengett, vajon mi ébreszthette fel. A hálószobában erős félhomály uralkodott, de a leeresztett redőny résein beáramló erőtlen fénysugarak arról árulkodtak, hogy nem éjszaka van, hanem késő délután. De miért heverészik ilyenkor az ágyban? Emlékezett, hogy Turnerrel ezen a reggelen mutatták be kampányterveiket, és arra is, hogy nagyon nagy sikerük volt De aztán... Atyaúristen! Valami miatt teljesen váratlanul rettenetesen megkívánta a férfit. Annyira, hogy egyszerűen képtelen volt visszafogni magát. Ugyanolyan erősen akarta Turnert, mint akkor, szerda este. Feltétel nélkül, megállíthatatlanul és azonnal. Vajon mi lehet a baja? – töprengett magában, de ekkor ismét meghallotta a zajt, amely felébresztette. Rájött, hogy valaki kopogtat a bejárati ajtónál. Turner! Ismét élénken látta maga előtt a jelenetet, amikor kényszerítette a férfit, hogy kimenjen vele a tárgyalóból a folyosóra, majd szégyentelenül a nyakába ugrott, és hevesen csókolgatni és markolászni kezdte. Arra is jól emlékezett, hogy szavát vette: amint végez a megbeszéléssel, azonnal indul hozzá. És mielőtt hajlandó lett volna otthagyni, ragaszkodott hozzá, hogy a férfi a lehető legintimebb módon érintse meg... Ajaj! Miért tette ezt? Hogyan viselkedhetett így? Különösen azok után, hogy nem sokkal korábban Turner értésére adta: ilyesmi soha többé nem fordulhat elő közöttük. De ez már nem az első alkalom 56

Elizabeth Bevarly volt, és olyan körülmények között tört rá a szenvedély, ami nemcsak kettejük barátságát, hanem a munkájukat is nagyon komoly veszélybe sodorta. Hogy történhetett ez meg? Csak a stressz lehetett az oka. Az emberek egy része ingerültté vált a hatására, mások inni kezdtek, vagy dohányoztak. Mások pedig szexmániássá váltak. De vajon ez utóbbinak tényleg lehet a kiváltó oka a stressz? Végül is miért ne? Igen, így kellett történnie. Csak a munkahelyi stressz okozhatta, mert ha nem... De mi mondjak Turnernek? – tette fel magának a kérdést anélkül, hogy befejezte volna a megkezdett gondolatot. Turnernek, aki ebben a pillanatban is ott áll az ajtó előtt. Hiszen még abban sem volt biztos, hogy a férfi elfogadhatónak tartotta-e a szerdai viselkedésére adott magyarázatát. És íme, most ismét magyarázkodásra kényszerül. Ebben a másodpercben vette csak észre, mi is van rajta. Nyilvánvalóan nagyon várhatta Turner érkezését, mert komoly kosztümje helyett áttetsző hálóinget húzott magára. Valószínűleg várakozás közben egyszerűen elaludhatott. A férfi ekkor a nevét kiáltotta, és dörömbölni kezdett az ajtón. A szomszédok erre biztosan felfigyelnek majd, és kíváncsiskodni kezdenek. Már nincs idő átöltözni. Berohant a fürdőszobába, magára kapott egy gyűrött fürdőköpenyt, és rohant ajtót nyitni. A látványtól elakadt a lélegzete. A férfin látszott, hogy lezuhanyozott, frissen borotválkozott, és kicsípte magát, mint aki egy kellemes estére készül. Fekete kordbársony nadrágjához egy szürke, V nyakú kasmírpulóvert vett fel, amelyet még ő vett neki tavaly karácsonyra. Az összeállítást fekete gyapjúzakó tette teljessé. Az egyik kezében egy tucat hosszú szárú, vörös rózsát tartott, a másikban egy üveg pezsgőt. Ezek után Beccának kétsége sem lehetett afelől, hogy a férfi meghitt együttlétre készül. És ha mindez még nem lett volna elég bizonyíték, a férfi lába mellé állított hatalmas zacskó végképp meggyőzte: itt egy romantikus este készül. A tasakon a kedvenc üzletének emblémája 57

Csókfüggők díszelgett, és a belőle áradó csábító illatokat megérezve rögtön tudta, hogy pompás csemegéket rejt. Mindent egybevetve Turner rettenetesen jól nézett ki, és nagyon magabiztosan mosolygott rá. Jaj, ne! – Én... Kerülj beljebb! – A lány hátrébb lépett, hogy vendége beléphessen a nappaliba. A férfi lepillantott a magával hozott holmikra, ezért Becca gyorsan ismét előrelépett, felnyalábolta a zacskót, és csak utána hátrált ismét egy kicsit, hogy helyet adjon neki. Mielőtt még Turner bármit is mondhatott volna, gyorsan a konyhába menekült. Érezte, hogy a barátja követi. Hirtelen még kisebbnek tűnt számára az apró helyiség, mint egyébként. Miközben lerakta a zacskót az egyik munkalapra, Turner letette a rózsákat a szemközti pultra. Ezután szembefordult vele. Becca lesütötte a szemét, és gyorsan beszélni kezdett: – Köszönöm, hogy hoztál ennivalót. Farkaséhes vagyok. – Mivel fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon megvan-e még a munkája, és szerette volna halogatni a rájuk váró kínos beszélgetést, közönyös hangon folytatta: – Hogy ment a megbeszélés, miután eljöttem? Mivel Turner nem válaszolt azonnal, Becca önkéntelenül is az arcára pillantott. A férfi a konyhapultnak támaszkodva állt, keresztbe tett lábbal és összefont karral. Az arca egyre jobban elsötétült. Ironikus módon a feje mellett a hűtőn éppen egy olyan fotó volt látható, amely öt évvel ezelőtt az egyik barátjuk esküvőjén készült róluk. Becca koszorúslány volt, Turner pedig az egyik tanú. Mindketten gurultak a nevetéstől. Arra a lány már nem emlékezett, hogy min kacagtak éppen, mert rengeteg hasonló nevetős kép készül róluk az évek során. – Turner? – nézett rá kérdőn, amikor a férfi továbbra sem szólalt meg. – Minden rendben? – Kényszerítette magát, hogy könnyedén csengjen a hangja. – Hé, megvan még az állásunk? A férfi mélyen beszívta, majd lassan kifújta a levegőt. Közben egy pillanatra sem vette le a nőről a szemét. 58

Elizabeth Bevarly – Az állásunk megvan. De néhány dolgot muszáj lesz tisztáznunk. Becca újra lesütötte a szemét. – Á, igen... – Mi az ördög folyik itt? – szegezte neki a kérdést nyíltan Turner. A lány meg sem próbált úgy tenni, mintha nem értené, mire céloz. – Magam sem tudom biztosan – vallotta be azonnal. – Gyors egymásutánban kétszer is világosan a tudtomra adtad, hogy le akarsz feküdni velem, majd nem sokkal azután visszavonulót fújtál. Nagyon meglepődtem, és nem tudtam eldönteni, mihez kezdjek ezzel a helyzettel. Sokat gondolkoztam, és be kell vallanom, hogy nagyon szívesen megtenném a következő lépést. Jaj, hogyan romolhatott el ennyire minden? – Turner – kezdte Becca óvatosan. – Bárcsak képes lennék valami elfogadható magyarázattal szolgálni, de magam sem vagyok biztos abban, hogy egyáltalán létezik ilyen. A férfi lassan bólintott, de az arckifejezése mit sem változott. – Rendben, akkor csak egyet árulj el nekem! Néhány órával ezelőtt megígértetted velem, hogy a megbeszélés után azonnal hozzád sietek, mert le akarsz feküdni velem. Még mindig ezt szeretnéd? A lány tudta, hogy barátja teljes őszinteséget érdemel tőle, azonban maga sem tudta, hányadán állnak egymással. Egy dologban volt biztos csupán: ebben a pillanatban úgy érezte, nem lenne képes lefeküdni Turnerrel. Teljesen össze volt zavarodva. Nyugtalan és bizonytalan volt. Bár a férfi látványa olyan érzéseket ébresztett benne, mint korábban még soha, valahogy képtelen volt elképzelni, hogy kézen fogva a hálószobájába sétálnak, majd vadul egymásnak esnek. Maga a gondolat is furcsának tűnt. Úgy érezte, hogy valahogy helytelen lenne megtenniük. – Nem – válaszolta ezért végül. – Már nem akarom. Most nem. A férfi behunyta a szemét, és tehetetlenül felnyögött. – Sajnálom – szólalt meg Becca. – Tudom, hogy miket tettem és mondtam. – Még az emlékébe is belepirult, amikor eszébe jutott, hogyan ragadta meg a férfi kezét, és csúsztatta a lába közé. A puszta 59

Csókfüggők gondolatra érzéki borzongás futott végig a testén. – De időközben volt időm átértékelni a helyzetet, és már nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne. – És mi volt az a szerda esti fellángolás? – kérdezte Turner, miután ismét kinyitotta a szemét. – Akkor ugyanezt érezted? Akkor is hazajöttél, átgondoltad, és úgy döntöttél, hogy inkább mégse kellene megtennünk... Becca erre sajnos nem igazán emlékezett. Tudta, hogy miután hazaért, vett egy forró fürdőt, és ágyba bújt. Egész idő alatt heves vágyat érzett, és szemérmetlenül erotikus fantáziálásai középpontjában Turner állt. Szerdán este még biztos volt benne, hogy kívánja a férfit. Csak amikor csütörtökön reggel felébredt, megrohanták a kétségek. Fogalma sem volt róla, hogy mitől változott meg a véleménye. – Igen – felelte végül. – A szerdán történtek után is ugyanígy éreztem. – De vajon mi válthatta ki ezt az egészet? Becca vett egy mély lélegzetet, majd nekilátott, hogy megossza barátjával, milyen mentségeket sikerült találnia ébredése óta. Beszélt neki a stresszel és a munkahelyi nyomással kapcsolatos elméletéről is. Érezte, hogy hozzá hasonlóan a férfi sem nagyon tartja elfogadhatónak az indokait, de volt benne annyi becsület, hogy szónoklata végén legalább bólintson, jelezve, hogy hallotta. – Igazán sajnálom, Turner – mondta ismét a lány. – Nem tudok jobb magyarázatot. És ne haragudj azért sem, hogy úgy felizgattalak, aztán pedig olyan elutasítóan kezdtem viselkedni. Nem szándékosan tettem. – Ha legközelebb rád tör ez az érzés, kérlek, inkább szívj el egy szál cigit, rendben? A lány bólintott, jóllehet egyáltalán nem volt elégedett a megoldással. Valószínűleg azért érzett így, mert tulajdonképpen semmire sem találtak megoldást. Érezte, hogy olyan feszélyezettség uralkodik kettejük között, amelynek korábban még csak nyoma sem volt soha. Remélte, hogy viselkedésével nem okozott 60

Elizabeth Bevarly helyrehozhatatlan károkat kettejük kapcsolatában. A lelke mélyén tudta, hogy ez nem történhet meg, de azzal is tisztában volt, hogy a jövőben nagyon óvatosnak kell majd lennie. Nem küldözgethet ellentmondásos jelzéseket a férfinak, még tréfából sem. A barátságuk túl értékes volt a számára, nem akarta könnyelműen eljátszani. Turner ismét nagyot sóhajtott, majd ellökte magát a konyhapulttól. – Akkor azt hiszem, ma két barát fog itt együtt vacsorázni. Persze csak akkor, ha nincs ellene kifogásod. – Hogy lenne? – mosolyodott el Becca megkönnyebbülten. A férfi a zacskóban kotorászva megjegyezte: – Jaj, majdnem elfelejtettem! Englund jövő hétvégén partit rendez a házában, amelyre mindkettőnket meghívott. Bár nyíltan egy szóval sem utalt rá, azt hiszem, ez is része a Bluestocking megnyeréséért járó jutalomnak. – Akkor ezek szerint már hivatalos? – Becca meglehetősen biztos volt a válaszban, mert Donetta Prizzit szemmel láthatóan sikerült lenyűgözniük. Azonban a távozása előtt még semmilyen állásfoglalás nem hangzott el. – Nos, még nem egészen, de Miss Prizzi elég egyértelműen célozgatott erre. A hét közepén már többet tudunk majd. Megígérte Englundnak, hogy legkésőbb szerdáig megkapjuk a válaszukat. És amint látod, a főnökünk annyira biztos a dolgában, hogy meghívott bennünket, egyszerű dolgozókat a palotájába. – Akkor szinte a zsebünkben érezhetjük a megbízást – jelentette ki Becca. Robert Englund soha nem ivott előre a medve bőrére. Nahát, egy estély a főnöknél, gondolta magában, miközben segített Turnernek kiszedni a zacskóból az ételeket. Úgy tűnt, végre feljövőben van a csillaguk a reklámszakmában. Már előre örült, hogy részt vehet a hatalmas házban megrendezett összejövetelen. Csak az volt hátra, hogy eldöntse, mit vegyen fel...

61

Csókfüggők

8. FEJEZET

Robert Englund palotája Carmelben, Indianapolis egyik elővárosában, egy hatalmas, gondosan ápolt pázsittal szegélyezett birtok közepén állt. A dombtetőre épített, Tudor-stílusú villa lenyűgöző látványt nyújtott. A háromemeletes épület falait gyönyörűen megformált terméskövekből alkották meg, majd csúcsíves ablakokkal és szürke palatetővel tették teljessé a képet. Az egyik oldalon még egy kis tornyocska is emelkedett. A hatalmas, sötétkékre festett, kétszárnyú ajtó a ház mértani középpontjában tökéletes, csúcsívet alkotott, és a metszett üvegtáblákon át kiszüremlett a házból a benti megvilágítás fénye. Turner éppen a parkolófiú előtt állította le a kocsiját. Előttük és mögöttük is drága európai limuzinok sorakoztak, és Beccát idegesség fogta el a látványtól. Egyszer már járt a főnöke otthonában, de akkor nem vendégként, hanem egyszerű futárként. Munkával kapcsolatos iratokat kellett eljuttatnia a férfinak, aki akkor éppen gyengélkedett. Aznap nem jutott túl az előcsarnokon, de elég volt körülnéznie, és máris tudott mindent, amit tudnia kellett. Mr. és Mrs. Englund úsztak a pénzben. Látszott, hogy a mai este elsősorban a gazdag vendégeké lesz, és a középosztály képviselőjeként máris egyre bizonytalanabbul érezte magát. Nagyon remélte, hogy semmit sem tesz majd, amivel akár önmagát, akár Turnert kényelmetlen helyzetbe hozhatja.

62

Elizabeth Bevarly A legfontosabb az volt, hogy nehogy megismétlődjön a korábbi heves jelenet közöttük. Eddig sikerült tartania magát: egész héten még csak egy szenvedélyes pillantást sem váltottak egymással. – Édes kis viskó – szólalt meg a férfi, kinézve a kocsi ablakán. – Bizony – helyeselt Becca. Munkaadójuk birtoka megállta volna a helyét egy lakberendezési magazin címoldalán is. Ám amikor pillantása a mellette ülő férfira tévedt, a látvány még a villánál is jobban elbűvölte. Turner a fekete kabátja alatt elegáns méretre készült szmokingot viselt, hozzá pedig egy nagyon csinos csokornyakkendőt. Szemmel láthatóan a megjelenésével éppolyan mély benyomást szeretett volna tenni a főnökükre, mint a munkájával. Becca ugyanilyen hatást szeretett volna elérni hasonlóan visszafogott estélyi ruhájával. Fekete köpenye alatt bokáig érő, fekete, hosszú ujjú és szerény dekoltázsú ruhát viselt. A finom fekete selyemharisnya, a nem túl kihívó magas sarkú cipő és a sima fehér gyöngysor a hozzáillő gyöngy fülbevalóval csak még jobban hangsúlyozta öltözéke egyszerű eleganciáját. Meg akarta mutatni Robert Englundnak, hogy képes betartani a szabályokat, ha úgy érzi, hogy megéri a fáradozást. Az öreg még egyetlen szóval sem említett semmiféle előléptetést vagy jutalmat, de ő érezte, hogy már arra sem kell sokat várniuk. És ha ma este csak feleannyira néz ki jól, mint Turner... Amikor észrevette, milyen irányba haladnak a gondolatai, azonnal megálljt parancsolt magának, mert ma nem akart azzal foglalkozni, milyen szívdöglesztő jelenség a barátja. Tisztában volt vele, hogy annak csak rossz vége lehet. – Készen állsz? – kérdezte Turner, amikor a parkolófiú megállt a vezető felőli ajtó mellett, egy másik pedig Beccának készült felajánlani a segítségét a kiszálláshoz. – Igen, de azt hiszem, jól jönne egy ital, amint belépünk az ajtón. – Szóval megfélemlített a látvány? – nézett rá a férfi nevetve. – Részben – felelte a lány vállat vonva. 63

Csókfüggők Válasza szemmel láthatólag eléggé összezavarta a férfit, aki éppen mondani készült valamit, de ekkor feltárult a vezető felőli ajtó, és ezután már lefoglalták a kocsival kapcsolatos teendők. Becca is kiszállt, és kihasználta az alkalmat a témaváltásra. – Nem emlékszel véletlenül Mrs. Englund nevére? – kérdezte, miközben fellépdeltek a bejárathoz vezető lépcsőkön. – Dehogynem! – vágta rá a férfi. – Ő Mrs. Englund. – Nagyon vicces! – nézett rá Becca, majd vonakodva belekarolt, amikor a férfi felajánlotta neki a karját. Általában ez a mozdulat ösztönösen jött, azonban az elmúlt két hét eseményeinek fényében berzenkedett egy kicsit a hasonlóan bensőséges megnyilvánulásoktól. Az Englund-ház belülről még fényűzőbb volt, mint ahogy emlékezett rá. Az előcsarnok kétemeletnyi belmagassága és mahagóni borítású mennyezete lenyűgözte a szemlélőket. Szépen ívelt lépcső vezetett fel az emeleti galériára, ahol tájképeket és csendéleteket ábrázoló hatalmas olajfestmények lógtak. Ekkor szinte a semmiből egy libériás inas tűnt fel mellettük, hogy lesegítse róluk a kabátjukat. Turner bátorítóan Beccára mosolygott, majd a folyosó felé mutatott. – Az ösztöneim azt súgják, hogy a bárt arrafelé találjuk. Valóban, a férfi nem tévedett. A folyosó végén megtalálták a könyvtárt, benne az egyik bárral, mert feltételezte, hogy egy ekkora horderejű rendezvényen több ilyen kis sarok is várja a vendégeket. A falakat ebben a helyiségben is sötét fával burkolták, és a plafonig érő polcokon értékes kötetek sorakoztak. Turner ügyesen utat tört magának a bárig, és amikor visszatért, magának egy pohár bourbont a lánynak pedig egy Manhattan koktélt hozott. – Köszönöm – vette át az italt Becca, majd belekortyolt, hogy valamiből bátorságot merítsen. – Nagyon szívesen. – Mindig kitalálod, mire vágyom – jegyezte meg a lány, és tovább kortyolgatta a koktélját. Csak későn jött rá, hogy szavai elég 64

Elizabeth Bevarly kétértelműre sikeredtek, és lopva Turnerre pillantott a szeme sarkából, mert kíváncsi volt, hogy a férfi észrevette-e. Igen, nagyon is! Látta abból, ahogy a gyönyörű kék szempár egy pillanatra elsötétül. – Jaj, csak azt akartam... úgy értem, nem arra céloztam – próbálta menteni a menthetőt. – Hagyd abba! – szólt rá Turner gyengéden. – Mit? – nézett rá Becca nagy ártatlanul. – Próbálj meg nem azon töprengeni, hogy mit érthetek félre, valahányszor mondasz valamit! – Rendben. Ezek szerint még csak véletlenül sem merült tel benned, a pillanat töredékéig sem, hogy esetleg valami másra céloztam? – meredt a férfira gyanakvóan. – Talán... – felelte Turner vállvonogatva. – Akkor viszont igenis van miért aggódnom – vágott vissza a nő. – Ez igazán szükségtelen – biztosította a férfi. – Talán mégis újra le kellene ülnünk, hogy megbeszéljük, ami kettőnk között történt. Arról persze már fogalma sem volt, mi újat mondhatnának ezzel kapcsolatban. Volt ugyan néhány tisztázatlan kérdés, de talán egyszerűen csak időre volt szükségük, hogy megtalálják a probléma gyökerét. – Maradjunk annyiban, hogy a nagy nyomás volt a hibás mindenért. De most már a jövőbe kell tekintenünk. – Képes vagy erre? – nézett Turner szemébe komolyan a lány. – Igen – vágta rá azonnal a férfi, de korántsem tűnt olyan határozottnak, mint amilyennek látszani szeretett volna. – Rendben, akkor én is képes leszek rá – bólintott Becca. – McCloud! Mercer! Robert Englund elindult feléjük a könyvtárban tartózkodó vendégek tömegén át, és Beccának azonnal inába szállt a bátorsága. Valahogy abban reménykedett, hogy nem kell feltétlenül találkoznia vendéglátójával az este folyamán. – Mr. Englund – fordult a férfi felé barátságos mosollyal. – Nagyon köszönjük a meghívást. A háza igazán elbűvölő. 65

Csókfüggők – Nagyon kedves – felelte az öreg. – De a dicséret teljes egészében a feleségemet illeti. A berendezés az ő választékos ízlését dicséri. – Remek estély, uram – kapcsolódott be a társalgásba Turner is. – Érezzék jól magukat! Csak még egyszer gratulálni akartam a nagyszerű munkájukhoz és a jól sikerült kampánybemutatóhoz – válaszolta a főnök. – És szerettem volna köszönetet mondani azért is, hogy egy ilyen kaliberű ügyfelet sikerült megnyerniük a cég számára. – Csak a dolgunkat végeztük – válaszolta Becca szerényen, de magában azért hozzátette: ennek ellenére azért ideje, hogy megkapjuk érte a régóta esedékes jutalmunkat. Turner csatlakozott az előtte szólóhoz. – Becca és én mindig örömmel öregbítjük az Englund Reklámügynökség hírnevét. Hűha, gondolta a lány. Ez nem volt rossz. Még a végén kiderül, hogy a férfi nála is jobban tud hízelegni. – A Bluestocking cégünk történetének legnagyobb ügyfele – jelentette ki Englund. – Biztosíthatom magukat, hogy idén nagyon elégedettek lesznek a karácsonyi jutalmukkal. A sok ingyen fehérneműről nem is beszélve – tette még hozzá nevetve. Barátságosan hátba veregette beosztottait, majd elsétált, hogy szóba elegyedjen a többi meghívottal is. Becca alig vette észre a távozását, mert ismét a hatalmába kerítette az a különös érzés, amelyet már kétszer is megtapasztalt az utóbbi időben. Furcsa módon ismét minden idegszálával szeretett volna közelebb kerülni Turnerhez. Szinte leküzdhetetlenül vágyott rá, hogy meztelen testük végre egyesüljön. Ránézett, de a férfi már-már közönyösen bámulta a körülöttük hömpölygő embertömeget, miközben lassan kortyolgatta az italát. A lámpák tompa fénye megcsillant fekete haján, és a szeme valahogy még kékebben ragyogott. Becca elégedetten állapította meg, hogy jóval magasabb nála, legalább húsz centivel. Széles vállát, izmos 66

Elizabeth Bevarly mellkasát a jóisten is arra teremtette, hogy az ember, pár órányi vad szeretkezés után kényelmesen pihentethesse rajta a fejét. Vajon mi a fene ütött belé, amikor azt bizonygatta neki, hogy nem akar lefeküdni vele? Miért ragaszkodott ahhoz éveken át, hogy csak barátság legyen közöttük? Egyértelműen nem volt magánál, amikor ilyen esztelen döntéseket hozott. Mennyi elszalasztott lehetőség! Szeretkezni akart Turnerrel, amilyen gyakran csak lehet, és ki akart vele próbálni minden elképzelhető pozitúrát. A sürgető kényszert érezve tudta, hogy nem várhat tovább. Térdre borulva kellene hálát adnia az égnek, amiért a férfi sem közömbös iránta. Atyavilág, mekkora idebent a hőség! Végigfuttatta mutatóujját a ruhája kivágásán, majd ivott még egy korty Manhattant, remélve, hogy az talán lehűti, de az alkohol éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit remélt. Mennyi ember, gondolta, miközben tekintetét körbehordozta az egybegyűlteken. Sokkal jobb lenne, ha kettesben maradhatna Turnerrel. Muszáj kijutnia innen valahová, ahol rendesen kap levegőt. A férfinak természetesen feltétlenül vele kell mennie. – Turner? – szólalt meg hirtelen, és maga is alig ismert rá a saját hangjára. – Egy kicsit melegem van. Szívesen kimennék sétálni egy kicsit. Elkísérnél? A férfi zavartan meredt rá, és jól látszott rajta, hogy éppen valami jó kifogáson töpreng. Nem nagyon fűlött a foga ahhoz, hogy az öt fokos hidegben a szabadban mászkáljon. Persze nem sejthette, hogy nem sokáig kellene fagyoskodniuk. – Kérlek! – unszolta Becca. – Félnék egyedül a sötétben. A férfi hirtelen támadt gyanakvással mérte végig. Becca tudta, hogy egy másodpercet sem késlekedhet. Muszáj egyedül maradnia vele, mert nem tudta megjósolni, hogy vajon meddig tarthatja még vissza a többi vendég jelenléte attól, hogy itt helyben nekiessen. Már-már vadállati vágy kínozta. Ha nem tudja rávenni a férfit, hogy félrevonuljon vele, akkor még képes lesz mindenki szeme láttára letépni róla a ruhát. 67

Csókfüggők – Kérlek! – rimánkodott neki kétségbeesetten. – Csak egy rövid sétát tennénk a ház mögött. Akkora itt bent a hőség. – Mivel látta, hogy még mindig nem sikerült meggyőznie, hozzátette: – Legalább közben elszívhatsz egy szál cigarettát. Ez, úgy tűnik, hatott, ami egy kissé meglepte. A férfi szeme azonban továbbra is gyanakvóan csillogott. Valószínűleg eszébe jutott, hogy amikor neki legutóbb melege lett, akkor egyszerűen felhúzta a szoknyáját, és az ölébe telepedett. Pedig Becca nem is tehetett róla. Azon az estén volt valami a férfiban, ami felébresztette a benne szunnyadó ősi ösztönt, és csak egyet akart: vadul szeretkezni vele. Pontosan úgy, mint most. De ezúttal nem fogja hagyni, hogy bárki is megzavarja őket. – Kérlek, Turner! – ismételte, és megdörzsölte a nyakát. A bőre fénylett az izzadságtól. Tényleg szörnyen melege volt. – Csak pár percre gyere ki velem! Turner végül vonakodva engedett. – De tényleg csak pár percre! Már az is bőven elég lesz ahhoz, hogy jégcsappá fagyjunk. Nem akarod a kabátodat? Minek az? – akarta kérdezni Becca. Hiszen akkor csak még több ruhától kell majd megszabadulniuk. – Nem lesz szükségünk kabátra – mondta végül. – Hát, ha biztos vagy benne... – Igen, biztos. Lerakták az italaikat, majd utat törtek maguknak a szabadba. Becca minden egyes lépéssel gyorsabban haladt. A főbejárat helyett egy oldalsó teraszon keresztül hagyták el a házat, amit a lány még az érkezésükkor fedezett fel. Mások is álldogáltak a szabadban. Éppen dohányoztak, és Turner is azonnal előkapta a saját dobozát szmokingja belső zsebéből. Mielőtt azonban rágyújthatott volna, Becca megragadta a csuklóját, és a ház háta mögé vezető ösvény felé húzta. Az a rész elég sötét volt, és kihalt. – Mit tervezel? – akarta tudni a férfi. – Nem ez a dohányzásra kijelölt hely. 68

Elizabeth Bevarly – Az nekem túl zsúfolt és füstös – nyafogott a lány. – Tudod, hogy a passzív dohányzás mennyire káros az egészségre. – De... Becca hirtelen megtorpan, és a férfi felé fordult, ám továbbra sem engedte el a csuklóját. – Turner, ha csatlakozunk a többi vendéghez, akkor beszélgetni is kell velük. Semmi kedvem vadidegenekkel jópofizni. – Bizony, ő sokkal szívesebben töltené az idejét valakivel, akit nagyon is jól ismert. Persze elsősorban nem beszélgetni akart vele. A férfi nagyon megértőnek mutatkozott, ám ő tisztában volt azzal, hogy valójában nem érti a viselkedését. De azért szokása szerint engedelmesen követte. Becca a parkolóig meg sem állt. Sajnos nem ebben állították le Turner kocsiját. Mert bármenynyire is égett a vágytól, nem nagyon csábította a gondolat, hogy a fagyponthoz közeli hőmérsékletben a szabadban szeretkezzen. – Hű, nézd meg ezt a szépséget! – csendült fel mögötte Turner lelkes hangja. Becca megfordult és megállapította, hogy a férfi csodálatának tárgya egy, a közelben parkoló autó volt. Hm, jobban tenné, ha őt bámulná ilyen elragadtatottan! – Gyere velem! – kérte most Turner, majd kézen fogva a parkoló szélén álló kocsihoz vezette. – Ez itt egy 1957-es Rolls-Royce Silver Spint – magyarázta, mielőtt Becca bármit is mondhatott volna. – Ez a kocsi egy álom! Egy halom ócskavas ennyire fel tudja lelkesíteni a férfit? Ám amikor alaposabban megnézte, maga is kénytelen volt elismerni, hogy tényleg pompás jármű. Nagy és elegáns. Ezüstösen csillogott a holdfényben. Amikor benézett a vezető felőli ablakon, látta, hogy a kocsi belső terét éppen olyan igényesen alakították ki, mint a külsejét. Az üléseket finom bőr borította, a műszerfal pedig diófából készült. És a széles hátsó ülés nagyon kényelmesnek látszott. Becca gondolkozás nélkül kinyitotta az ajtót, és csak egy futó pillanatig csodálkozott azon, hogy a belső világítás felgyulladását nem követte a riasztó éles sivítása. 69

Csókfüggők – Becca! – kiáltott fel Turner, amikor meglátta, mit művelt. Gyorsan becsapta az ajtót. – Mit csinálsz? Ha valaki meglátja, hogy itt ólálkodunk, még azt találja hinni, hogy el akarjuk lopni ezt a csodát. A lány azonban nem is figyelt rá. Ismét feltépte az ajtót, bár ő nem a kocsira pályázott. – Én beszállok – jelentette ki, és úgy is tett. – Gyere, próbáljuk ki, milyen lehet egy Rolls-Royce-ban ülni! – Megőrültél? Szállj ki azonnal! – Nem – tiltakozott a lány. – Inkább te szállj be! – A kocsi Englund apjáé! – A férfi alig bírta megállni, hogy ne ordibáljon vele. – Soha nem fogja megtudni. Kivéve persze, ha te továbbra is csak állsz ott, és kiabálsz. – Én nem kiabálok! – emelte fel a hangját a férfi. Amikor rájött, hogy mégis azt teszi, gyorsan körülnézett, hogy vajon nem hallotta-e meg valaki. De szerencsére továbbra is teljesen egyedül voltak. A bentről kiszűrődő zene és beszélgetés morajában nem is volt valószínű, hogy bárki is észrevette a kis közjátékot. – Gyere már, Turner! – nyaggatta Becca, és megütögette az ülést maga mellett. – Hiszen ez minden vágyad. – Becca! – mordult rá a férfi. – Mi az? Csak nem félsz? – A lány a belső világítás felé intett. – Ezt tényleg észreveheti valaki a házból. Ha nem akarod, hogy rajtakapjanak bennünket, akkor jobb, ha bezárod az ajtót – Akkor szállj ki! – parancsolt rá a férfi. – Inkább te szállj be! Turneren jól látható volt, mennyire tépelődik. Egyfelől nagyon szeretett volna végre eltűnni innen, remélve, hogy senki sem vette észre őket, másfelől viszont – és ez a késztetés látszott felülkerekedni rajta – nagyon szeretett volna beülni a kocsiba, és megtapasztalni a gazdagokat körülvevő luxust. Egy pillantást vetett hátra a válla felett, majd visszafordult Becca felé. Ekkor azonban már ő is vigyorgott. 70

Elizabeth Bevarly Váratlan mozdulattal bevetette magát a lány mellé, és magukra zárta az ajtót. – Tyűha! – füttyentette, miközben elismerően jártatta körbe a tenyerét a tágas belső téren. – Micsoda kocsi! El tudod képzelni, milyen lenne mindennap egy ilyen szuper járgány hátsó ülésén utazni? – Élvezzük ki a pillanatot, Turner! – válaszolta Becca csábos mosollyal. – És ez most nem álom csupán. – Na igen, de el tudod képzelni, hogy ez a kocsi tényleg a tiéd, és egy sofőr áll készenlétben, hogy teljesítse minden óhajodat? A lány csak erre várt. – Ne álmodozz tovább! – búgta rekedten, és kitárta a karját a férfi felé. – Én ugyan nem vagyok sofőr, de másra sem vágyom, csak hogy teljesíthessem minden kívánságodat!

71

Csókfüggők

9. FEJEZET

Turner nem akart hinni a fülének. De a kocsi ablakain beszűrődő holdfényben jól látta a lány arckifejezését, és ugyanaz az emésztő vágy tükröződött rajta, mint korábban már két alkalommal is. Csakhogy mindkét esetben ugyanaz történt: Becca alaposan felizgatta, majd elhúzódott tőle és közölte, hogy szörnyű hibát követett el. – Becca, ne! – parancsolt rá határozottan, hogy már csírájában elfojtson minden további próbálkozást. – Mit ne? – akarta tudni a nő. – Ne teljesítsem a kívánságaidat? – Hagyjuk ezt a témát! – kérte a férfi. – Már megbeszéltük, hogy nem akarunk egymástól semmi komolyabbat. – Fogalmam sincs, miről beszélsz. A következő pillanatban a férfi szájára tapadt az ajka, aki annyira megdöbbent, hogy önkéntelenül is viszonozni kezdte a csókját. A szenvedély hevében még a lány derekát is átkarolta. Amikor azonban megérezte a mellkasához simuló feszes mellét, azonnal ráébredt, mit is művel, és minden erejével szabadulni igyekezett De Becca egyszerűen nem engedte el. Egyik kezével gyengéden átkarolta a nyakát, míg a másik lefelé vándorolt, és merészen a férfi lába közé nyúlt. Ördög és pokol! – Becca! – kiáltott fel Turner levegő után kapkodva.

72

Elizabeth Bevarly A figyelmeztetés ellenére az tovább becézgette nadrágja anyagán keresztül, és a férfi tudta, hogy többször nem is próbálja megállítani. Ahhoz túl hosszú ideje nem volt már nővel. Ennek ellenére csekély meggyőződéssel ismét megszólalt: – Kérlek, ne tedd ezt velem! Ha most folytatjuk, akkor nincs többé megállás, végigcsináljuk. Becca válaszra sem méltatta. Ehelyett lassan lehúzta a nadrágja cipzárját, és szabadjára engedte a kezét. Nos, válasznak ez is megteszi. Óvatosan kiszabadította a férfi merev hímtagját az alsónadrágjából, és habozás nélkül köré zárta az ujjait. Turner sziszegve szívta be a levegőt. Becca keze lassan járt fel és alá a teste legérzékenyebb pontján, majd figyelmesen fokozni kezdte a sebességet és a nyomást. A férfi hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Nem tudta volna megmondani, mióta ültek ott, amikor hirtelen abbamaradt az édes kényeztetés. Már érezte is a szívét-lelkét megbénító csalódottságot, de ekkor Becca fölé hajolt és izgatni kezdte a nyelvével... Szerette volna még egyszer figyelmeztetni, hogy bármikor rájuk nyithatnak, de képtelen volt megszólalni. Helyette gyengéden a lány hajába túrt, majd végigsimított kedvese nyakán, hátán, végül megállapodott a keze az apró és feszes fenekén. Miközben Becca egyre vadabbul izgatta, ő felhúzta a szoknyáját, és lesimította róla a fehérneműjét. A nő ezúttal a fekete harisnyatartóját vette fel, és a látvány minden korábbinál jobban begerjesztette a férfit. Soha életében nem szomjazott még ennyire a beteljesülésre. Muszáj volt valahogy elterelnie Becca figyelmét, hogy kissé megfékezhesse, ezért a fenekéről lassan a lába közé csúsztatta a kezét, és az egyik ujjával óvatosan beléhatolt. Becca meglepetten levegő után kapkodott, felemelte a fejét, éppen, ahogy Turner remélte. A férfi teste kielégülés után sóvárgott, de tudta, hogy ha ezt itt és most folytatják, komolyan megüthetik a bokájukat. Nem volt benne biztos, mi késztette erre Beccát, és saját heves reakciójára sem talált 73

Csókfüggők megfelelő magyarázatot. Amíg nem képesek nevet adni érzelmeiknek, jobb, ha óvatosan közelítik meg a témát. – Nem hagyhatsz csak úgy itt – panaszkodott Becca, amikor elhúzódott tőle. – Szeretnélek végre magamban érezni. – Ez már meg is történt – hárított Turner nevetve. – Tudod, hogyan értettem – mosolyodott el a lány. – Kérlek, ne itt! – szólalt meg végül a férfi. – Vissza kell mennünk a házba. – Több száz ember előtt akarsz szeretkezni velem? – ugratta elkerekedett szemmel a lány. – Milyen izgató! Turner azonban nem csak szeretkezni akart. Ennél jóval több lebegett a szeme előtt. – Nem, de akkor is vissza kell mennünk – válaszolta. – Legalább pár percre. Mert ha most valaki a keresésünkre indulna, akkor elég félreérthető helyzetben találna bennünket. – Nem mondod! – lehelte Becca huncut mosollyal. A férfit csak egy hajszál választotta el attól, hogy bevallja neki: akár az összes Káma Szútra-pozíciót is kipróbálhatják, mielőtt véget ér az éjszaka, de attól tartott, hogy ezzel csak még jobban begerjesztené. Ezért mindössze ennyit mondott: – Menjünk vissza az estélyre! Szépen köszönetet mondunk Mr. és Mrs. Englundnak a szíves vendéglátásért, majd elköszönünk. – És azután? – Szólok, hogy hozzák a kocsimat. – És azután? – Szépen hazamegyünk hozzád. – És utána? A férfi elvigyorodott. – Utána, Becca, kölcsönösen örömet szerzünk egymásnak, minden lehetséges módon, egész éjszaka.

Mire végre elértek a lakásig, Becca úgy érezte, menten elemészti az ereiben égő tűz. De alig zárta be Turner az ajtót mögöttük, hirtelen 74

Elizabeth Bevarly ismét rátörtek a kétségek. Először a férfin is látszott némi tétovázás, de aztán megtorpant, és az ajtónak támasztotta a hátát. Úgy tűnt, mintha mindenképpen meg akarná akadályozni, hogy bárki is rájuk törhessen, és elválaszthassa őket egymástól. Addigra már Becca is tudta, hogy semmi sem állhat közéjük. Úgy kívánta Turnert, mint férfit még soha ebben az életben. Most már világos volt számára, mi ennek a fékezhetetlen vágynak a forrása, és maga sem értette, hogy eddig miért tiltakozott ennyire hevesen ez ellen az érzelem ellen. Most már legalább nem küzdött. Akarta a férfit. És ma éjjel végre az övé is lesz. Egy hosszú percig csak álltak ott, és nézték egymást. Szemmel láthatólag arra vártak, hogy majd a másik teszi meg a kezdő lépést. Indulás előtt Becca bekapcsolva hagyta az íróasztalán álló borostyánszín üvegű lámpát, így most minden aranysárga fényben fürdött. Turner nyakában ernyedten lógott a csokornyakkendő, és ingének három felső gombja is nyitva állt. Becca halványan emlékezett rá, hogy ezt ő tette a hazafelé vezető úton. A férfi borzas haja is magán viselte kutakodó ujjai nyomát, a nyakán és az arcán pedig rúzsfoltok virítottak. A lány felgyorsuló lélegzettel idézte fel, hogyan is keletkeztek azok a foltok. Turner ekkor lassan megindult felé, majd tőle alig pár milliméternyire megállt. Tekintete megállapodott az ajkán. Gyengéden megfogta az állát, majd kisimította a homlokából a haját. Aztán lassan megcsókolta, de a kezdeti gyengédséget hamarosan olyan vadság váltotta fel, amilyet Becca még sohasem látott tőle. Azonnal elolvadt a gyönyörtől. Egyik kezével megragadta az ingét, a másikkal pedig kedvese hajába túrt. Turner erre átölelte, és tovább mélyítette a csókot Becca ekkor jött rá, hogy innen már nincs visszaút. Egyre szorosabban simultak egymáshoz, mert szerettek volna minél közelebb kerülni a másikhoz. Amikor Turner nyelve erotikus táncba kezdett, ő odaadóan viszonozta. Varázslatos érzés volt, és korábban soha nem tapasztalt dolgok után kezdett sóvárogni. 75

Csókfüggők Úgy tűnt, ezzel a férfi is így van, mert a csókja lassan még szenvedélyesebb lett, és addig szította a lányban a vágy tüzét, amíg az már alig volt képes uralkodni magán. Fokozatosan vesztette el a kapcsolatot a külvilággal. Számára csak Turner létezett. A férfi végül elszakította tőle az ajkát. – Becca – zihálta teljesen biztos vagy abban, hogy akarod? – Tökéletesen. Még soha az életben nem voltam ennyire biztos semmiben. – De az előző két alkalommal is azt hitted. Mi lesz, ha holnap felébredsz és rájössz, hogy óriási hibát követtél el? – Ez nem történhet meg – biztosította a lány. Ügy tűnt azonban, hogy még ezzel sem sikerült meggyőznie, ezért a tenyerébe vette az arcát, és így szólt: – Akarom, Turner! Veled akarok lenni. Szeretnélek magamban érezni. A férfi egy hosszú pillanatig nem válaszolt, tekintete úgy mélyedt a szemébe, mintha valami fontos kérdésre keresné a választ. Mégsem várta meg, hogy ő kezdeményezzen, hanem lehajolt, és újra megcsókolta. Nyelve céltudatosan nyomult előre teljesen megvadítva Beccát, aki megbabonázva adta át magát az izzó szenvedélynek. A férfi ezután elszakadt az ajkától, hogy apró csókokkal boríthassa az állát, arcát és nyakát. Ujjaival óvatosan megérintette és körülrajzolta az alsó ajkát, majd végigcirógatta kecses nyakát. De itt még nem állt meg, keze továbbsiklott Becca ruhájának dekoltázsa felé. A lány szíve azonnal hevesebben kezdett dobogni, de Turner ahelyett, hogy megérintette volna a mellét, ismét az arcának szentelte minden figyelmét. Látszott rajta, hogy szeretné minél jobban elnyújtani ezeket az izgató pillanatokat. Érintése nyomán Becca élvezettel hunyta be a szemét. Minden egyes mozdulattól egyre jobban elöntötte a forróság. Még, mormolta magában izgatottan. Mélyen beszívta a férfi semmihez sem fogható illatát, amitől vágya csak még erősebb lett. Ösztönösen szorosabban simult hozzá, de még ez sem volt neki elég. Türelmetlenül az inge alá bújtatta a kezét, amíg meg nem érezte a 76

Elizabeth Bevarly mellkasát borító finom szőrszálakat. Turner viharos csókkal reagált, és azonnal a hálószoba felé vette az irányt. Közben lehúzta a lány ruhájának cipzárját, lesimította a válláról a könnyű anyagot, hogy végre megérinthesse meztelen bőrét. Viszonzásképpen Becca kicibálta a férfi ingét a nadrágjából, teljesen kigombolta, majd kiéhezetten simogatni kezdte széles mellkasát és lapos hasát. A lánynak fogalma sem volt, mennyi idő alatt sikerült eljutniuk a hálószobáig, de egyszer csak a lába beleütközött az ágy szélébe. Ekkorra már a férfi megszabadította a melltartójától, és a ruháját is letolta egészen a derekáig. Persze kedvese ingének és szmokingjának is nyoma veszett valahogy. A csókolózást egy pillanatra sem szüneteltetve, félredobták az ágytakarót is, és az ágyra zuhantak. Becca szabályszerűen rácsimpaszkodott Turnerre, aki a térdével megpróbálta szétfeszíteni a lábát, csakhogy a kis koktélruha nem szívesen engedett. Ám a lánynak már ez is elég volt ahhoz, hogy megérezze a férfi combját az ölénél. Valósággal beleborzongott a gyönyörbe, és önkéntelenül közelebb nyomult, mire Turner sietve feljebb tolta a ruháját, széttárta a lábát, és fokozta az izgató nyomást. Eközben áthúzta Becca fején a szűk ruhát, és elégedetten félrehajította. Amikor végzett, csak nézte a teljes szépségében feltáruló női testet. Becca már csak fekete bugyit, még feketébb harisnyatartót, harisnyát és magas sarkú cipőt viselt. Turner mellkasa minden egyes lélegzetvételre hevesen emelkedett és süllyedt. A lány beleborzongott a tudatba, hogy ő izgatta fel ennyire. – Becca! – suttogta a nevét a férfi. – Elképesztően szexi vagy. Ő elmosolyodott, és hívogatóan Turner felé nyújtotta a kezét. – Te sem vagy rossz – ugratta gyengéden. – De most gyere, és mutasd meg nekem, hogy egy hozzád hasonló férfi mire képes egy szexi nővel! – Állok szolgálatodra – tisztelgett a férfi, majd mellé heveredett, és a tenyerébe vette az egyik mellét. Gyengéden masszírozni kezdte, majd a hüvelykujjával körberajzolta az égnek meredő bimbót, mielőtt lehajolt és a szájába vette. 77

Csókfüggők Becca felnyögött, de azonnal elakadt a lélegzete, amint megérezte Turner kezét a combjai között. Még jobban széttárta a lábát, és ettől kezdte már nem figyelt másra, csak a mellét becéző ajkakra és az ujjakra, amelyek a leheletvékony bugyin keresztül a csiklóját keresték. Amikor Becca a harisnyakötőtől és a harisnyától is meg akart szabadulni, Turner megállította a kezét. – Ezeket ne vedd le, kérlek! – suttogta. – És a cipőt se. Úgy sokkal izgalmasabb. Most pedig fordulj meg! – kérte rekedten. – Miért? – Szeretném látni, hogy nézel ki hátulról. A lány habozott, de a férfi vágytól elfúló hangjától teljesen megvadult. Természetesen hallott már arról, hogy a férfiak odavannak a harisnyakötőkért. Ő is szívesen hordta ezt a ruhadarabot, de Turner kivételével még egyetlen szeretője sem akarta, hogy magán tartsa, és ezt valahogy nagyon izgatónak találta. Úgy tűnt, hogy a férfinak tetszik, amit lát, mert rekedten felnyögött. Ezen felbátorodva Becca lassan négykézlábra ereszkedett. Már éppen azon volt, hogy mondjon valami vicceset, de ekkor megérezte a fenekén kedvese kezét, aki lassan előrehajolt, hogy ott is megcsókolja. – Ó, Turner! – kiáltott fel a gyönyörtől. – Ó, igen! Ez olyan... Ekkor azonban a torkára forrott a szó, mert érezte, hogy a férfi az ő legnagyobb csalódására visszahúzódik. Megfordult és a Turner mosolygó arcával találta szemben magát. Tettetett sértődöttséggel hanyatt vetette magát az ágyon. – Ne aggódj! – nyugtatta meg a férfi. – Még korántsem végeztünk egymással. Most szeretnélek alaposan megnézni magamnak. Utána pedig megérintem minden négyzetcentiméteredet. Aztán egyszerűen csak szeretnélek érezni, megízlelni, élvezettel hallgatni minden apró kis nyögést, amit kiadsz magadból, miközben megteszem veled azokat a dolgokat, amelyekről eddig még álmodni is alig mertem. – Ó, Turner... – A férfi szavainak hatására ismét vészesen közel került a kielégüléshez. Valahogy azonban mégis sikerült 78

Elizabeth Bevarly összeszednie magát egy kérdés erejéig. – Pontosan milyen dolgokat szeretnél csinálni velem? Turner lassan mellé heveredett, megsimogatta a vállát majd keze levándorolt egészen kedvese melléig. – Szeretnélek megcsókolni itt. – Ujjai továbbrebbentek a hasára. – És itt is. – Ezután finoman a lába közé csúsztatta a kezét. – Majd itt... – és a mutatóujjával óvatosan becézgetni kezdte. – Szeretném látni, ahogy a csókjaim hatására felizzik benned a vágy. Becca megremegett és azt kívánta, bárcsak Turner elkezdené végre beváltani, amit ígért. – És végül – folytatta az édes kínzást a férfi –, szeretnék mélyen beléd hatolni, és látni, ahogy elöntenek a gyönyör hullámai. Jóságos ég! Turner ekkor fölé gördült és a combja közé térdelt, ám a nadrágja még mindig rajta volt Becca a széles mellkasra tette a kezét és ujjaival végigsimított izmai körvonalain. A férfi sóhajtva hunyta le a szemét, és amikor újra kinyitotta, tekintete minden korábbinál sötétebben csillogott. A lány egész teste bizseregni kezdett, amikor rádöbbent mit is jelent mindez. Turner megragadta kedvese csípőjét és megemelte, mert azt akarta, hogy érezze keménységét. Aztán a lány a testük közé csúsztatta a kezét, és kiéhezetten simogatni kezdte a nadrágon keresztül. – Ó, Becca – zihálta a férfi. – Csináld még! Kérlek, ne hagyd abba! Ő gyorsan kioldotta Turner övét, és kezét a nadrágjába csúsztatva rákulcsolta ujjait a péniszére. Lassú, egyenletes mozdulatokkal simogatni kezdte. A férfi a könyökére támaszkodva élvezte a kényeztetést, majd amikor Becca gyorsított a tempón, szorosan lehunyta a szemét. Ekkor a lány egy kissé felemelkedett és csókolgatni kezdte a nyakát, de ebben a pillanatban Turner elkapta a csuklóját, hogy megállítsa. – Elég! – mormolta rekedten, mielőtt még Becca megkérdezhette volna, hogy mire készül. – Most te következel. Próbálj meg 79

Csókfüggők nyugodtan feküdni, amíg tudsz – vigyorodott el, miközben elhelyezkedett kedvese lába között. Becca örömmel teljesítette a kérését és kihívóan összekulcsolta a feje fölött a kezét. A férfi széttárta a combját majd a feneke alá nyúlva megemelte a csípőjét. Amikor a nyelve először hozzáért a lány sziszegve szívta be a levegőt. A férfi érintései minden korábbinál magasabbra szították benne a lángot. Becca tehetetlenül vergődött, de közben Turner hajába túrva könyörgött neki, nehogy befejezze az édes kínzást. De a harmadik orgazmushoz közeledve a férfi mégis abbahagyta, és mire ő észbe kapott, már rajta feküdt. Szenvedélyesen megcsókolta, és simogatni kezdte a mellét, gyengéden megmegszorítva a keményen égnek meredő mellbimbót. Amikor szája rátapadt az érzékeny pontra és vadul szívni kezdte. Becca sietve lehúzta róla a nadrágját és a bokszeralsóját, majd mindkét kezével megmarkolta kedvese feszes fenekét. Turner csak annyi időre volt hajlandó elszakadni tőle, amíg megszabadult az utolsó ruhadaraboktól is, majd ismét fölébe kerekedett és két oldalán a könyökére támaszkodott. A lány érezte, ahogy a kemény pénisze bejáratot keres, majd a férfi lassan, óvatosan beléhatol. Csodálatos érzés volt semmihez sem fogható. Úgy érezte, hogy végre kiteljesedett. Mintha teste és lelke egyesült volna a másik felével. Remélte, hogy soha többé nem kell elválniuk egymástól. Az őt megrohanó heves érzelmektől sikoltva ért a csúcsra, és érezte, hogy Turner is megremeg a közös gyönyör hatására. Amikor a férfi kimerülten legördült róla, és fejét a nyaka hajlatába temetve szorosan hozzásimult, Becca érezte heves szívdobbanásait. Hirtelen megvilágosodott számára, hogy kettejük kapcsolata soha többé nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

80

Elizabeth Bevarly

10. FEJEZET

Becca csak lassan szabadult az álom fogságából. Nagyon szerette a vasárnap reggeleket. Minden olyan békés volt. Semmi stressz, semmi felelősség. Még mindig félálomban óvatosan az oldalára fordult. Jó volt heverészni a meleg ágyban. A rádióból halk klasszikus zene szólt. A félig leeresztett redőnyön beáradt a napsütés. Az utcáról madárcsicsergés és gyermekkacaj szűrődött be. Milyen pompás reggel, gondolta, és mosolyogva újra behunyta a szemét. Még az egész nap előtte állt, hogy háborítatlanul élvezhesse a szabadságát. Minden olyan volt, amilyennek lennie kellett. A föld is ugyanúgy forgott a tengelye körül, mint máskor, bár ő végigszeretkezte Turnerrel az egész éjszakát. Amikor felidéződtek benne az elmúlt órák eseményei, azonnal felpattant a szeme. De ahogy egyre élénkebben látta maga előtt a történteket, mégis újra behunyta. Ó, Turner... Mintha a férfi megérezte volna, hogy rá gondolt megmoccant mellette az ágyon. Beccában igazából csak ekkor tudatosult a jelenléte. Érezte a hátához simuló izmos férfitestet: széles mellkasát, a lábát közrefogó vaskos combot és a derekán nyugvó erős kezet. De legerőteljesebben a fenekének nyomódó keménység vonta magára a figyelmét. A gondolat, hogy kedvese már félálomban is készen áll egy újabb szeretkezésre, felforrósította a vérét. Turner keze ekkor lassan feljebb 81

Csókfüggők csúszott, fel egészen a melléig, és érzékien simogatni kezdte, miközben apró csókokkal borította a nyakát. De itt nem állt meg, ajka tovább folytatta felfedezőútját: előbb a vállát, majd a hátát vette célba. Becca egyik kezét hátranyújtva a hajába markolt, miközben a másikkal átkulcsolta a férfi ujjait, amelyek éppen a hasát becézgették. Turner lassan félretolta a takarót. Mozdulataiban nyoma sem volt az elmúlt éjszaka vadságának. Szemmel láthatóan ezúttal sokkal gyengédebben és ráérősebben akarta szeretni kedvesét. Becca arra gondolt, mennyivel kellemesebb így kezdeni a vasárnap reggelt, mint magányosan felébredni. A hátát homorítva igyekezett megkönnyíteni Turner számára a behatolást, és egy pillanattal később már érezte is az előrenyomuló forró keménységet. A férfi hirtelen elengedte a mellét, és egyre gyorsuló iramot diktálva mozogni kezdett benne. Ezúttal Turner, ahogy ő is, sokkal hamarabb felért a csúcsra, mint előző éjszaka. Amikor vágytól remegve mindketten felnyögtek, a férfi egy utolsó erőteljes lökéssel elélvezett, és kedvese hajába temette az arcát. Hosszú ideig némán, mozdulatlanul hevertek. Testük még mindig egybefonódott, kapkodó lélegzetvételük csak lassan csillapodott. Végül a férfi a hátára fordult, és Beccát is magával húzta, aki elfészkelődött kedvese vállhajlatában, és a selymes, sötét szőrzetbe fúrta a kezét. Turner átkarolta a vállát, gyöngéden magához szorította, miközben ujjai önfeledten játszottak barátnője egyik hajfürtjével. Beccát nemcsak a szótlanságuk gondolkoztatta el, hanem az a tény is, hogy képtelenek voltak egymás szemébe nézni. Önmagát is meglepve ő volt az, aki megtörte az egyre elviselhetetlenebbé váló csendet. – Azt hiszem, ez meg is válaszolta az első kérdésemet – jegyezte meg, és a férfi szívére rakta a kezét. Valahogy olyan vigasztaló volt, hogy érezheti az ütemes dobolást. Bár nem lehetett teljesen biztos benne, mégis volt egy olyan érzése, hogy saját szíve egyszerre dobban Turnerével. Talán nem önáltatás azt remélni, hogy más dolgokban is megtalálhatják az összhangot. 82

Elizabeth Bevarly A férfi egy pillanatig semmit sem szólt, csak bámulta a plafont. Végül felé fordult, és a fülébe suttogta: – Milyen kérdést? – Adott egy puszit a halántékára, ám továbbra sem nézett a szemébe. – Tegnap este tényleg megtettük, amire gondolok, vagy álmodtam az egészet? Turner halkan felnevetett. – Határozottan nem álom volt. Ugyanis amikor korábban ilyeneket álmodtam, mindig felébredtem, még mielőtt elérkezett volna a kielégülés. – Ha tekintetbe veszem, hogy mit műveltünk az imént, akkor kétlem, hogy a múlt éjszaka ebből a szempontból sikeres lehetett. Szóval mégiscsak álmodtuk az egészet. – Tévedsz – nyugtatta meg a férfi. – Ami pedig a kielégülést illeti, arra igazán nem lehetett panaszom. – Az oldalára fordult, megcsókolta kedvesét, és mosolyogva a szemébe nézett. – Egy ideig legalábbis biztosan nem. Erre már Beccának is sikerült elmosolyodnia, de valahogy nem tudta teljesen beleadni a szívét, és ezt Turner is észrevehette, mert hirtelen elkomolyodott. – Minden rendben? – kérdezte aggódva. A lány bólintott, de nem tudott megszólalni. – Úgy nézel ki, mint aki megbánta, ami történt – simogatta meg Turner az arcát. – Nem, dehogyis bántam meg! – hazudta Becca. A férfi egy ideig csendben nézte, keze továbbra is az arcát cirógatta, majd halkan megszólalt: – Én viszont azt hiszem, hogy mégis megbántad. – Nos, rendben. Talán mégis bánok valamit – felelte a lány nagyot sóhajtva. – De nem azt, amire te gondolsz. – Nem? Becca a fejét ingatta. – Nem bánom, hogy lefeküdtünk egymással. Csak nem értem teljesen, hogyan történhetett. 83

Csókfüggők A férfi erre ismét elmosolyodott, bár ebbe a mosolyba most némi szomorúság is vegyült. – Akkor már ketten vagyunk. – Tudom, hogy tegnap este én kezdeményeztem – folytatta Becca habozva. – És a korábbi két esetben is. Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy eddig mindig én állítottam le az eseményeket, mielőtt bármi komolyabb történhetett volna. – Tegnap éjjel semmi ilyesmit nem tettél – vetette közbe Turner. – Igen, és éppen ez zavar össze. – Nem érted, miért nem ellenkeztél tegnap este? – Igazából azt nem értettem, hogy korábban miért ellenkeztem annyira. A férfi a könyökére támaszkodott, úgy nézte barátnőjét. Szemmel láthatólag nagyon érdekelte a további magyarázat. – Meg tudod mondani, miben különbözött a tegnapi éjszaka a többi alkalomtól? – Nem vagyok benne biztos – felelte Becca őszintén. Úgy tűnt, Turner nem lepődött meg különösebben a válaszán. – Talán ez nem is annyira lényeges. Lehet, hogy nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Valószínűleg minden kérdésre egyszerű a válasz, csak mi próbáljuk meg túlbonyolítani. Talán az ok nagyon is egyszerű... A férfi arca hirtelen elkomorult, és a gyengédség átadta a helyét a rémületnek. – Vágy – fejezte be sietve a mondatot, amint sikerült összeszednie magát. – Leküzdhetetlen vágy. Tulajdonképpen Becca is meg volt győződve róla, hogy csak erről van szó, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ez mégsem tetszett neki. De a vágyon kívül mégis mi más lehetne? Mert amit tegnap éjjel műveltek, annak semmi köze nem volt a szerelemhez, annál több a fékezhetetlen szenvedélyhez. Hiszen a szerelem gyengéd és tiszta. Amit az éjszaka Turnerrel műveltek, az... 84

Elizabeth Bevarly Nos, egy dologban biztos volt, ilyen élményben senki mással nem lehetett volna része. Ennek ellenére ez nem szerelem volt. Nem lehetett az. – Szóval vágy – ismételte, és arra gondolt, hogy ez akár igaz is lehet. Ennek mindenesetre jóval nagyobb volt a valószínűsége. – Már régóta nem randizott egyikünk sem. – Túl régóta – bólogatott Turner. – Ennek köszönhetően bizonyára már elég kiéhezettek lehettünk – mondta bizonytalanul Becca, és próbált megbarátkozni a gondolattal. – Azt hiszem, ebben igazad van – helyeselt a férfi. – És mivel más éppen nem volt kéznél... – folytatta a lány– Egymásnál kerestünk enyhülést – fejezte be helyette Turner. – Bizonyára. Ez volt az egyetlen ésszerűnek tűnő magyarázat. – Mit gondolsz, újra megtörténhet? – nézett Becca a férfira kérdőn. – Szeretnéd, ha így lenne? Ezen elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna. Tegnap éjjel elképesztő dolgokat élt át. Hihetetlen volt. Még soha életében nem volt része ilyen szenvedélyben, mint most Turnerrel. És az új nap is egymás karjában találta őket. Jóllehet kissé különös volt a helyzet, de nyoma sem volt közöttük az ilyenkor meglehetősen gyakori zavarnak. Lefeküdt a legjobb barátjával, bár korábban megesküdött, hogy ezt soha nem fogja megtenni. Szeretné-e, ha újra megtörténne? Énjének egy része, a felelőtlenebbik fele, amelyiket csak az érzéki gyönyör érdekelte, azonnal rávágta volna: Persze! De ekkor megszólalt a józan megfontoltság hangja is, és óvatosságra intette. Nagyszerű volt, amit Turnerrel átéltek, de vajon ez így is maradna? Sajnos, erre a kérdésre is csak egy válasza volt: Nem tudom.

85

Csókfüggők Kíváncsian figyelte Turnert, mert tudni akarta, hogyan reagál erre a kijelentésre, de a férfi arckifejezése semmit sem árult el, ezért Becca így folytatta: – Haladjunk egyszerűen lépésről lépésre, jó? – Nagyot sóhajtott, és mélyen a férfi szemébe nézett. – Nem tudom, Turner... Egyszerűen fogalmam sincs, mit tegyünk. Emiatt aggódott a legjobban. Még a tegnap éjszaka történtek után sem volt tisztában azzal, voltaképpen mit is érez a férfi iránt.

Turner Becca fürdőszobájában áztatta magát a zuhany alatt. Az iménti beszélgetésen töprengett. Vágy? Miért pont ezt kellett mondania? Miért nem tudta kibökni, mit is érez valójában? Miért nem volt képes elárulni Beccának, mennyire szereti, és hogy részéről ez volt az oka a tegnap éjjel történteknek? Tökéletes alkalom volt, de ő elszalasztotta. Képtelen volt kimondani a mágikus szót, mert beszéd közben végig a szeretett nő arcát figyelte, és látta rajta a bizonytalanságot. Éppen ezért nem mondta ki a szót, amely mindent megváltoztathatott volna kettejük között. Mert Becca nem viszonozta az érzelmeit. Ő pedig csak akkor mert volna előhozakodni a vallomással, ha biztosan tudja, hogy viszontszereti. Sajnos nem ez volt a helyzet. Becca nem volt szerelmes belé.

86

Elizabeth Bevarly

11. FEJEZET

A következő két hétben egyikük sem hozta fel ismét a témát. Néhanapján Becca már azon töprengett, vajon nem csak álom volt-e az egész. De az emlékképek, amelyek folyamatosan kísértették, végül meggyőzték róla, hogy az élmény nagyon is valóságos volt. És persze gyönyörű meg egyedülálló, mégis valahogy a maga módján nagyon rejtélyes. Feltehetően éppen emiatt nem beszéltek a dologról. Hiszen annyira nem volt jellemző rájuk ez a fajta viselkedés! Ellentmondott a barátság minden törvényének. Amikor másnap reggel befejezték a mindent tisztázó nagy beszélgetést, szépen lezuhanyoztak – természetesen egymás után – és felöltöztek. Utána elmentek egy kedves kávézóba, de séta közben még csak véletlenül sem ért össze a kezük. A szokásos ablak melletti asztalukhoz ültek, és – mintha mi sem történt volna – kedélyesen beszélgetni kezdtek a munkáról, az ismerőseikről, könyvélményekről. Utána beültek egy moziba, majd elmentek vacsorázni. Egyszóval azt tették, amit máskor is az ehhez hasonló hétvégéken. A nap végén Turner szokása szerint hazavitte Beccát. Az egyetlen kínos pillanat az volt, amikor megálltak a lány ajtaja előtt. Nem igazán tudták, hogy mit kellene mondaniuk vagy tenniük, és fogalmuk sem volt, vajon mit vár el a másik. Végül Turner gyors puszit nyomott Becca arcára – ilyet korábban sosem tett aztán elment. A lány a lakásába belépve azon töprengett, hogy vajon

87

Csókfüggők visszatér-e valaha is a kettejük kapcsolatába a régen oly természetes fesztelenség. És bár az elmúlt hetek során nem tértek vissza a dolgok a régi kerékvágásba, nem is viselkedtek feszélyezetten egymás társaságában, pedig eleinte Beccát eléggé aggasztotta ez az eshetőség. Szép fokozatosan minden a helyére került, és képesek voltak természetesen viselkedni egymással úgy a munkahelyen, mint a magánéletben. Remélte, hogy hamarosan minden olyan lesz közöttük, mint régen. Csak egy kis időre van szükségük. Természetesen a vad szeretkezéssel töltött éjszakát véletlenül sem hozták szóba. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem is gondoltak rá. Beccának legalábbis elég gyakran eszébe jutott. El kellett ismernie, hogy a szex igazán elsöprő erejű volt, és valószínűleg a férfi számára is maradandó élményt jelentett. Hiszen a teremtés koronái sosem vetették meg a jó szexet. Péntek volt, és már megint túlóráznia kellett. Ennek ellenére nem tudott másra gondolni, csak arra a szenvedélyes éjszakára. Még mindig nem tudta, mit is gondoljon a történtekről. Elhessegette a sajátos érzéseket, amelyek előhívták az emlékeket, és próbált a munkájára összpontosítani. Nem tudta volna megmondani, meddig ült ott az előtte heverő papírokra meredve, amikor eljutott az agyáig a kapunyitó hangjának berregése. Ez mindig látogató érkezéséről árulkodott. A zaj nem rémítette meg különösebben, mert ezen a késői órán már csak nagyon kevesen juthattak be erre a szintre: kizárólag a biztonságiak, illetve azok a kollégák, akik saját kulccsal rendelkeztek. Amikor felcsendült mögötte Turner hangja, felsóhajtott. – Szia! – fordult felé mosolyogva. A férfi még mindig a munkahelyi ruházatát viselte, amely már elég gyűrött és rendetlen volt. Fehér inge nem volt betűrve a nadrágja derekába, és a nyakkendőjét is meglazította. Persze Becca sem nézett ki sokkal jobban, mint ő. Szűk, dohányszínű szoknyája gyűrött volt, bézsszínű blúzának több gombját is kigombolta, a finom anyag egy 88

Elizabeth Bevarly része pedig kicsúszott a szoknya derekából. A kosztümfelsőt már egy jó ideje félredobta, és a cipőjét is lerúgta a lábáról, hogy kényelmesebben érezze magát. Zilált külsejével Turner hihetetlenül szexinek tűnt. Egy üveg whiskyt tartott az egyik, két üvegpoharat a másik kezében. A kobaltkék poharakról Becca egyértelműen tudta, hogy az első emeleten lévő bárból származnak, ezért feltételezte, hogy az italt is onnan szerezhette. Ez elég figyelemreméltó eredmény volt, ugyanis a szórakozóhelynek nem volt engedélye, hogy elvitelre adjon el szeszes italt. A férfinak valószínűleg sikerült rábeszélnie az egyik bárost, hogy ez egyszer hunyjon szemet egy szabálytalanság felett. Bizonyára az a hidrogénszőke Jessica lehetett ennyire megértő. Az a kis cafka számtalanszor nyilvánvalóvá tette, hogy Turnerért bármit megtenne. Tavaly még ahhoz is volt képe, hogy teljesen hívatlanul felbukkanjon a karácsonyi ünnepségükön, méghozzá egy ág fagyönggyel a kezében. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitalálja az ember, vajon kit szorított vele a sarokba. Másfelől viszont Turner mégsem az ő társaságát választotta, hanem vele maradt. – Gondoltam, jólesne egy kis szíverősítő, ha már túlóráznod kell – szólalt meg a férfi, de nem lépett beljebb a tárgyalóba. Habozott, mintha nem tudná, milyen fogadtatásra számíthat. – Az nagyszerű lenne. Köszönöm. Turner még mindig tétovázva letette az üveget és a poharakat az asztalra, majd levetette a zakóját, és az egyik szék támlájára hajította. – Olvastál a gondolataimban – jegyezte meg Becca, követve a férfi minden mozdulatát. – Éppen azon töprengtem, hogy miért is nem vittem inkább haza a munkát, hogy teljes nyugalomban és kényelmes pizsamában nézhessem át őket. – És miért nem? – Turner lecsavarta az üveg kupakját, és öntött kétujjnyit mindkét pohárba a borostyánszínű folyadékból. – Elég kétséges volt, hogy otthon tényleg dolgoznék-e – felelte vállat vonva a lány. – Valószínűleg inkább tévét néztem vagy olvasgattam volna helyette. Pedig ez a feladat nem tűr halasztást. 89

Csókfüggők – Bizony – helyeselt a férfi. – De semmi akadálya, hogy egy kis szünetet tarts közben. – Igazad van. Megérdemlem. – Becca nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy ideje nagy részében egyszerűen csak kibámult az ablakon, nézte a szállingózó hópelyheket, és Turnerre gondolt. Hálásan vette át a felé nyújtott poharat, majd óvatosan kortyolt egyet az erős italból. Általában nem itta tisztán a whiskyt, ezért szokatlan volt számára. Jóleső melegség járta át a száját és a torkát. Nem volt kellemetlen az érzés. Egy kicsit arra a tűzre emlékeztette, amelyet a férfi élesztett fel benne azon a csaknem két héttel korábbi éjszakán. – Te miért nem vagy még otthon? – érdeklődött. Turner a poharába bámulva lötyögtette az italát. – Amikor lementem, láttam, hogy esik a hó. Ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy kis kitérőt a bárba. Ki akartam várni, hogy csillapodjon a havazás. Ezért aztán megvacsoráztam és reméltem, hogy mire végzek, már nem lesz olyan zimankós az idő odakint. – A lányra pillantva elmosolyodott. – De arra hiába vártam. – Tudom – felelte Becca együtt érzően. – Én is felfigyeltem a hóviharra. Turner ivott még egy kortyot, majd az asztalra tette a poharát. – Tudtam, hogy még te is idefent vagy. Ezért arra gondoltam, hogy talán együtt várhatnánk, hogy végre elálljon a havazás. – Köszönöm – felelte a lány, és remélte, hogy a férfi tisztában van azzal, hogy nem csak az italért és a társaságért hálás neki. – Nagyon szívesen. Egyébként sok munkád van még? – intett a fejével Turner az asztalon heverő papírkupac felé. – Már nem annyira – sóhajtott fel Becca lemondóan. És tényleg, már legalább a felén túl volt. – Csak az a baj, hogy nem sok rendszer van ezekben az aktákban. Jobban örülnék, ha a Bluestocking egy másik céget bízna meg a következő felmérés elkészítésével. – Én is elég kaotikusnak láttam az anyagot – hagyta helyben Turner. – Ezért felcímkéztem, méghozzá termékcsoportok szerint. – Hogyan? – ráncolta a homlokát zavartan a lány. 90

Elizabeth Bevarly A férfi erre mögé lépett, felnyalábolta az iratokat, majd teljesen átrendezte az egész paksamétát. Beccában különös érzéseket váltott ki a közelsége. Bár Turner most ártalmatlanul viselkedett, a lelki szemei előtt önkéntelenül is megjelentek a szenvedélyes szeretkezéssel töltött éjszaka emlékei. Ettől persze azonnal izzani kezdett benne a vágy, és amikor a férfi karja véletlenül a vállához ért, lángba borult az egész teste. – Tessék – szólalt meg Turner, amikor elkészült a dokumentumok rendberakásával. Előrehajolva az első lapra mutatott, de eközben mellkasa a lány hátához simult. Becca nagyot nyelt. – Ez a Blustocking termékcsoportjainak listája. – Hangja pusztán szakmai érdeklődésről árulkodott, azonban rá teljesen másféle hatást gyakorolt. – Harisnyák, melltartók, bugyik és így tovább. .. A férfi felegyenesedett, és ennek köszönhetően kissé eltávolodtak egymástól. Ennek ellenére Becca nagyon is tudatában volt a jelenlétének. A legszívesebben ismét magához húzta volna, mert szeretett volna hozzásimulni. Ez a vágy nagyon sok mindent elárult a lánynak önmagáról. Talán mégis tudta, mi van kettejük között. Azt legalábbis, hogy vele mi a helyzet. Lehet, hogy ideje elgondolkoznia ezen, és arra összpontosítania, amit igazán szeretne. Igen, talán fel kellene adnia a küzdelmet, akkor azt tehetné végre, amire a lelke mélyén mindennél jobban vágyik. Ebben a pillanatban például szeretett volna felállni, átkarolni a férfi nyakát, megcsókolni és kivárni, mi történik. A következő lépésekről meg ráér utána is töprengeni. Szó nélkül hátratolta a székét. Turner arrébb lépett, hogy helyet adjon neki. Azután felállt, szembefordult a férfival, és mélyen a szemébe nézett. Zavart látott benne, és még valami mást is. Talán kíváncsiságot. Esetleg várakozást és reményt. Nem tudta volna pontosan megmondani. – Valami baj van? – kérdezte végül. – Nem értesz valamit? Nem, gondolta magában Becca, én már semmit sem értek. De az utóbbi időben rengetegszer viselkedett érthetetlenül. Itt volt a nagyszerű alkalom, hogy mindent helyrehozzon. 91

Csókfüggők Mielőtt azonban belevághatott volna, a férfi ismét a papírok felé intett, és úgy magyarázott tovább, mintha ő el sem mozdult volna a helyéről. – Annyit akartam még mondani ezzel kapcsolatban, hogy a Bluestocking mindenkinek nagy szívességet tett volna azzal, ha fehérnemű gyűjtőnév alatt végeztette volna el ezt a felmérést. A Beccában izzó szenvedély korábban soha nem látott erejű tűzzel lángolt fel. Ó, egy pillanat! Hiszen korábban is érezte már ugyanezt. Például azon a két héttel korábbi éjszakán, Turner karjában. Vagy a Bluestocking embereinek tartott bemutató végén. És persze ott volt az a szerda este is, amikor először kívánta meg a férfit. – Csókolj meg! – parancsolt rá Turnerre váratlanul. – Felejtsd el a Bluestockingot! – mormolta türelmetlen vágyakozással a hangjában. – Nagyon kívánlak, Turner! Akarlak, méghozzá itt és most. Elegem van abból, hogy küzdjek ellene. Szeressük egymást végre! – Itt? Most? – A férfi teljesen ledöbbent. – Igen – bólintott Becca, és határozottan kedvese vállára tette a kezét. Turner továbbra is tétovázott, és úgy tűnt, mintha mondani akarna még valamit, de aztán látszott, hogy meggondolta magát. Szemmel láthatóan sikerült elhatározásra jutnia, mert az egyik kezével átkarolta Becca derekát, míg másikkal megfogta az állát. A lány egy pillanatra meglepődött az elszántságán, és jólesően megborzongott. Aztán elmosolyodott, mert ő is hasonló elszántságot érzett magában. Két kézzel megragadta a férfi ingét, és egy mozdulattal letépte róla a gombokat. Ezután keze élvezettel merült el a mellkasát borító selymesen puha szőrzetben, miközben hosszú körmei vörös nyomokat hagytak maguk után a napbarnított bőrön. Elégedetten konstatálta, hogy Turnert teljesen elképesztette a viselkedése. Ennek ellenére persze boldogan vigyorgott. – Mi lesz, ha valaki meglát bennünket? – kérdezte suttogva, miközben meghitt mozdulattal a lány hajába túrt. – Mind a két oldalon hatalmas ablakok vannak. A szemközti irodaházban még néhány helyen ég a villany. És innen sem ment még mindenki haza. 92

Elizabeth Bevarly – Túl sűrű a havazás – válaszolta Becca elfúló hangon. – Az ablakon keresztül senki sem láthat meg minket. – Honnan tudod? És mi lesz, ha mégis? Becca a férfi péniszére tette a kezét, és érzékien dörzsölgetni kezdte. – Ha mégis meglátnak, akkor életük legforróbb műsorában lesz részük. Miért van az, hogy ez a lehetőség csak még jobban felizgat? – töprengett. Bármi is volt az ok, most egy csöppet sem számított. Ebben a pillanatban fontosabb dolgok kötötték le a figyelmét. Szemmel láthatólag Turner is hasonlóan érezhetett, mert vállára téve a kezét rávette, hogy megforduljon. Így már mindketten szemben álltak az ablakokkal, amelyek miatt a férfi az előbb még annyira aggódott. Utána lehúzta a szoknyája cipzárját, és hagyta a földre hullani. Becca várakozásteljesen az asztalra támaszkodott. Nyilvánvaló volt, hogy Turnert még sürgetőbb vágy gyötöri, mint őt. Ennek ellenére kínzó lassúsággal kezdte gombolgatni kedvese blúzának a gombjait, aki a vállát megrázva próbálta kicsit felgyorsítani a vetkőztetés folyamatát. Ezután a melltartó repült a sarokba, és ő végre meztelen bőrén érezhette a férfi tenyerét, aki gyengéden masszírozni kezdte a mellét, miközben hüvelykujjával izgatóan körözött égnek meredő mellbimbója körül. Ezután lejjebb csúsztatta a kezét, és megszabadította a lányt a bugyijától is, aki így most már csaknem meztelenül állt előtte. Persze csak a térdéig tolta le a leheletkönnyű anyagot, így valósággal gúzsba kötötte. Amikor Turner simogatni kezdte feszes fenekét, ő még jobban előrehajolt és felszisszent, amint melle az asztal hideg lapjához ért. Ekkor a férfi egyik kezével megragadta a fenekét, és a hüvelykujját finoman a két tökéletes félgömb közötti résbe dugta. Becca az izgató élmény hatására rekedten felkiáltott, és ösztönösen is közelebb húzódott a férfihoz. Karját széttárva próbált megfelelőbb fogást találni az asztalon, de mivel nem sikerült elérnie a másik oldalát, egyszerűen úgy maradt elterülve, és a szemét lehunyva 93

Csókfüggők igyekezett minél jobban kiélvezni az érzéseket, amelyeket Turner keltett benne. Elég sokáig tartott az érzéki kényeztetés, és közben a férfi légzése is legalább annyira felgyorsult, mint az övé. Aztán Turner óvatosan kihúzta belőle az ujját, és Becca egyszer csak meghallotta az övcsat kikapcsolódását kísérő fémes zörejt. Hallotta, hogy lehúzza a nadrágja cipzárját, és érzékelte a földre hulló anyag suhogását is, majd a következő pillanatban azt érezte, hogy a férfi megragadja a derekát, és határozott mozdulattal mélyen beléhatol. A mérhetetlen gyönyörtől meglepetten Becca felsikoltott. Eddig nem tapasztalt érzések rohanták meg, és egyre inkább elmosódtak a testüket elválasztó határok. Turner újra és újra előrenyomult, végül Becca már úgy érezte, menten felrobban a gyönyörtől. Egyetlen korábbi szeretője sem volt képes így felforralni a vérét. Nem akarta, hogy a férfi valaha is abbahagyja, amit csinál, mert minden egyes mozdulatával közelebb vitte a gyönyör kapujához. Minél gyorsabban mozgott, ő annál hevesebben válaszolt a mozdulataira, végül egyszerre értek fel a leírhatatlan magasságokban lebegő csúcsra. Jó ideig képtelenek voltak megmozdulni, egyszerűen csak élvezték a lángoló szenvedély csitulása nyomán a testükben szétáradó csöndes izzást. Amikor kezdett kicsit kitisztulni a feje, Becca megérezte Turner kezét meztelen hátán. A férfi szelíd erőszakkal felállásra késztette, majd szembefordította magával. Ő nevetve az asztal szélére ereszkedett. Amikor a hideg fa felhevült bőréhez simult, megragadta Turner vállát, és finoman lefelé nyomta. Ő engedelmesen leült a mögötte álló székbe, majd közelebb gördült, előrehajolt, és a nyakába tette kedvese lábát. Ezután szó nélkül csókolgatni kezdte az egyik combja érzékeny belső oldalát. Becca mindkét kezével megtámaszkodott az asztalon, és vadul felnyögött, amikor a férfi nyelve végre a lényegre tért. Addig becézgette csiklóját, amíg ismét közel nem került a tűzijátékos beteljesüléshez. Lehunyta a szemét, hogy minél jobban kiélvezhesse az élményt. Turner érezte a testét rázó remegést, és még ravaszabb 94

Elizabeth Bevarly játékba kezdett a nyelvével. Válaszul Becca vadul a hajába markolt, és teljesen átadta magát a hullámokban rátörő gyönyörű érzéseknek. Amikor végre képes volt kinyitni a szemét látta, hogy barátja mosolyogva nézi. – Annyira szexi vagy – mondta Turner, majd sebesen felhúzta az alsóját és a nadrágját. – Te teszel azzá – viszonozta a bókot Becca nevetve. – Nem, ez egyedül a te érdemed – tiltakozott a férfi. – Eddig még soha senki nem volt képes hasonló érzéseket ébreszteni bennem, Turner. Egyedül te. A vallomás hatására a férfi arckifejezése megváltozott, de mielőtt még Becca megfejthette volna a változás okát, Turner megragadta a kezét, és lesegítette az asztalról. A következő lépése azonban nem a szétdobált ruhadarabok összeszedése volt. Helyette magához ölelte, és újra megcsókolta. Becca érezte, hogy a pénisze még mindig keményen ágaskodik, ennek ellenére a férfi abbahagyta a csókot, és így szólt: – Azt hiszem, most valószínűleg szívesen felöltöznél, hogy folytasd a munkát, mert ha nem teszed, talán egész éjszak itt ülhetünk. – Csak félig van igazad. – Hogy érted? – kíváncsiskodott Turner. – Felöltözöm, de csak azért, mert kezd itt egy kicsit hideg lenni. – És mi lesz a munkával? A lány szeme kihívóan felragyogott, miközben a férfi nadrágjába csúsztatta a kezét. – Amit most tervezek, az nekem egyáltalán nem jelent fáradságot. És azt hiszem, te is élvezni fogod, méghozzá nagyon is. – Óvatosan mozgatni kezdte a kezét. Fel-le, fel-le. – Ha utána segítesz nekem kibogozni a Bluestocking-féle adatokat, megígérhetem neked, hogy érdemes lesz bent maradnod egész éjszakára...

95

Csókfüggők A tárgyalóbeli kalandjukat követő héten – így nevezte Turner, valahányszor szóba került – sülve-főve együtt voltak. A napjaikat kitöltötte a munka és a sóvárgás, hogy végre otthon lehessenek. Csak az együtt töltendő forró éjszakára tudtak gondolni és arra, hogy utána másnap ne kelljen dolgozni menniük. Mert amit éjjel átéltek egymás karjában, az minden egyebet elhomályosított. Még a Bluestockingmegbízatás is a háttérbe szorult, pedig rettenetesen büszkék voltak az elnyerésére. Szenvedélyük egyre hevesebben lángolt, és ők a legkülönbözőbb helyeken voltak képesek hódolni neki. A férfi kocsijának első ülésén, az irodai lomtárban, a lakásuk között elterülő parkban. Hogy a kávézó női mosdóját már ne is említsük. Egyszer még annak az épületnek az alagsori mosókonyhájában is, ahol Turner lakott. Ott Becca igazán különleges örömben részesülhetett, hála a feneke alatt vibráló, éppen centrifugázó mosógépnek. Soha, egyetlen pillanatig sem mutatkoztak rajta a megbánás jelei. Bármi zavarta is a kapcsolatukban beállt fordulatban, a tárgyalóban eltöltött este után nyomtalanul eltűnt. Az együtt töltött idő minden másodpercét kiélvezték. Egyszerűen képtelenek voltak betelni egymással. Turner kezdte gyanítani, hogy egyszerűen az elvesztegetett éveket szeretnék ösztönösen bepótolni. Arra a megállapításra jutott, hogy már az egyetemen is le kellett volna feküdniük egymással, és hogy a mostani fellángolás főként a hosszú önmegtartóztatásnak volt betudható. De nemcsak a vágy lett egyre erősebb a férfiban Becca iránt, a szerelme is minden együtt töltött éjszakával tovább nőtt. És arról is meg volt győződve, hogy a lány érzelmei is megváltoztak az ő irányában, mert két ember mélyebb érzelem nélkül egyszerűen nem tud ilyen hevesen reagálni egymás közelségére, mint ők ketten. Amit érzett Becca iránt, attól a szex is sokkal jobb lett, de persze nem hitte, hogy a lány valaha is hajlandó lenne szavakba foglalni ezeket az érzéseket és gondolatokat. 96

Elizabeth Bevarly Soha az életben nem örült még ennyire egy munkanap végének, mint azon a pénteki napon, érzéki szerelmi légyottjuk után. Általában ők ketten sokszor fél hat után még bent maradtak az irodában túlórázni, de azon az estén hamarabb eltűntek. Alig várták ugyanis, hogy hazaéljenek, és fenékig kiélvezhessék az előttük álló hétvégét. Alig lépték át Turner lakásának a küszöbét, máris valósággal letépték egymásról a ruhát, és közben megállás nélkül csókolták egymást, ahol érték. Végül Becca – teljesen meztelenül – elhelyezkedett a nappali heverőjén, és hívogatóan széttárta a lábát. Amikor Turner nem igyekezett csatlakozni hozzá, mert még éppen a nadrágjától próbált megszabadulni, a lány arcán megjelent az az érzéki kis mosoly, amellyel már korábban is nemegyszer az őrületbe kergette. Turnernek minden önuralmára szüksége volt, hogy nehogy ott helyben nekiessen. Letérdelt elé, és minden egyes ujját végigcsókolta. Aztán széttárta a combját, és a nyelvével körözni kezdett a csiklója körül. Újra és újra megérintette, amíg a lány a heves vágytól nyögdécselni nem kezdett, és a hajánál megragadva még közelebb nem húzta magához. – Ó – zihálta Becca. – Ó, Turner, abba ne hagyd! Már olyan közel járok! Jaj, nehogy abbahagyd! Turner ekkor csókolgatni kezdte a combja belső oldalát, le egészen a térdéig, aztán vissza. A lány kissé lazított a szorításán, de nem engedte el a haját, és még jó ideig kapkodva vette a levegőt. Aztán lassan a vállára csúsztatta a kezét, és maga mellé húzta a férfit a kanapéra. Alig ült le Turner, Becca lecsúszott a padlóra, és elhelyezkedett a térdei között, majd kézbe vette égnek meredő farkát, és köré zárta az ujjait. Már maga a látvány elég volt a férfinak ahhoz, hogy ne akarjon mást, csak a hátára dönteni és mélyen beléhatolni. De mielőtt meg is valósíthatta volna tervét, Becca a szájával érzékien szopogatni kezdte. Áramütésszerű bizsergés terjedt szét Turner egész testében. A legédesebb kínokat állta ki, miközben kedvese a nyelvével és az 97

Csókfüggők ajkával kényeztette. Zihálva vette a levegőt, majd amikor érezte, hogy közel jár az önuralma teljes elvesztéséhez, szelíden eltolta magától a lány fejét. Becca zavartan nézett fel rá. A tekintetében izzó szenvedély csaknem megfosztotta Turnert az utolsó csepp erejétől is. – Benned akarok lenni – nézett rá kérlelve. – Nem hiszem, hogy sokáig bírom már. Ő némán bólintott, felegyenesedett, majd lovagló ülésben elhelyezkedett az ölében. A vállában megkapaszkodva lassan ráereszkedett, amíg mélyen magában nem érezte őt. Ebben a pozícióban melle éppen Turner arca előtt lebegett, aki az alkalmat kihasználva a szájába vette és szívogatni kezdte a rózsás mellbimbót. Amikor Becca lassan mozogni kezdett, a férfi a csípőjére tette a kezét, hogy megtámassza és irányítsa. Minél gyorsabbak lettek a mozdulataik, annál hevesebben sikoltozott a lány, amíg el nem élvezett, majd a férfi ölébe nem süllyedt, hogy még egyszer a lehető legmélyebben magába fogadja őt. De ez csak egy rövid időre csitította bennük az izzó szenvedélyt, mert alig egy óra elteltével Becca – a férfi kérésének eleget téve – már a hálószobai ágyon volt, miközben Turner mellette térdelt. – Tedd egy kicsit jobban szét a lábadat! – szólt rá a férfi rekedten. – Ó, igen! – suttogta Becca. – Csináld még egyszer! Turner lelkesen engedelmeskedett. A lány még soha életében nem érzett ilyesmit. Olyan érzése támadt, hogy többé semmi sem választhatja el őket egymástól. De aztán rázni kezdte az ismerős remegés, és nem maradt többé helye egyetlen gondolatnak sem. Érezte, hogy Turner még mindig benne van, de nemcsak fizikailag, hanem tiszta szívből. A férfi heves nyögéssel végül maga is a csúcsra ért. Ekkor Becca leheveredett mellé az ágyra, és a mellkasára simította a kezét. Érezte heves szívdobbanásait. Valami nagyon fontosat szeretett volna neki mondani, de hirtelen ólmos fáradtság tőrt rá. Küzdött ellene, mert tudta, menynyire fontos, hogy a férfi megtudja végre. Azt akarta, hogy ismerje az érzéseit. 98

Elizabeth Bevarly – Turner – mormolta, de érezte, hogy lecsukódik a szeme, és lassan átsiklik a békés álomvilágba. – Mi az? – hallotta nagyon távolról a férfi hangját. – Turner – futott neki még egyszer. – Azt hiszem, hogy én... Nem jutott tovább. A szavak soha nem hagyták el a száját, így a férfi nem tudhatta meg, hogy teljes szívéből szereti.

99

Csókfüggők

12. FEJEZET

Amikor Turner kilépett a Main Street-i ékszerüzletből, kezében egy kis piros zsákocskát szorongatott. Abban lapult a gyűrű. Biztos volt benne, hogy kedvese örülni fog neki. Már sokszor nézegette az ékszert a kirakatban, sőt azt is elképzelte, hogy egy napon megveszi majd Beccának. És az álomból, mint oly sokból az elmúlt időszakban, végre valóság lett. A gyűrűt pont a lánynak teremtették. Egyetlen, négyzet alakúra csiszolt, fehér gyémánt díszítette. Egy karát, mert egy nagyobb kő már ízléstelenül hatott volna. A foglalat pedig egy törékeny hatást keltő fehérarany gyűrű volt. Egyszerre volt ódivatú és modem. Feltűnő és elegáns, ismerős, mégis szokatlan. Pont, mint Becca. Turner már előre látta, mennyire fog tetszeni a lánynak. Nagyon szerette őt. Még aludt, amikor egy órával ezelőtt kicsusszant mellőle az ágyból. Nem ébresztette fel, mert nem akarta elárulni, hová készül. Indulás előtt még engedélyezett magának egy-két percet, hogy nézegethesse, és gondolatban felidézte azt a számtalan alkalmat, amikor együtt voltak a tárgyalóbeli szerelmes együttlétük óta. Eszébe jutott az is, hogy előtte – jóllehet lefeküdtek egymással –, mekkora bizonytalanság gyötörte mindkettejüket. Arra gondolt, hogy korábban is több volt már közöttük egyszerű barátságnál. Csak most jött rá, hogy ez mindig is szerelem volt. Világéletében szerelmes volt Beccába, talán már az általános iskola első osztályában is, amikor még azt sem tudta, mi fán terem ez az 100

Elizabeth Bevarly érzelem. De a gyerekek sokkal fogékonyabbak ilyen kérdésekben. Számukra a szeretet tiszta és egyszerű, feltétel nélküli és határtalan. Valami, ami soha nem szűnik meg. Talán ez lehet a magyarázat arra is, miért nem volt képes soha Beccán kívül más nőt szeretni. Most azonban minden megváltozott, mert rájött, hogy szerelme viszontszereti. Igaz, hogy eddig még egyikük sem mondta ki a bűvös szót, de számtalan alkalommal megmutatták, mit éreznek egymás iránt. És tegnap éjjel elalvás előtt Becca nagyon el akart mondani neki valamit, ami már régóta nyomta a szívét. Turner biztosan tudta, hogy szerelmet akart vallani neki. Végre minden úgy alakult, ahogy kellett. Vagyis így lesz, amint hazaér és felteszi a nagy kérdést. És amint Becca igent mond... Alig várta már, hogy elárulhassa neki, mennyire szereti, és égett a vágytól, hogy elkezdhessék szövögetni a kettejük közös jövőjére vonatkozó terveket. Annyira repesett a boldogságtól, hogy szinte észre sem vette a körülötte süvítő jeges szelet. Egyszerűen csak felhajtotta a kabátja hajtókáját, és felhúzta fekete bőrkesztyűjét. Hatalmas pelyhekben kezdett hullani a hó, de ő csak mosolygott, és elindult hazafelé. – Turner! Hahó! – szakította ki egy ismerős női hang az álomvilágból. Egy hajszál választotta el attól, hogy belerohanjon egy szürke gyapjúkabátot és fekete kalapot viselő karcsú hölgybe. Beletelt egy kis időbe, mire felismerte. Dorcas Upton állt előtte, a terapeuta, aki Beccával együtt hipnotizálta őt néhány héttel azelőtt. – Jó napot! – köszöntötte a doktornőt – Dorcas, ugye? Hogy van? – Én is éppen ezt akartam kérdezni magától – válaszolta az asszony. Turner elcsodálkozott az Upton szája körül játszadozó mindentudó mosoly láttán. Furcsa érzése támadt, de nem tudta hová tenni a dolgot. – Hogy vannak Beccával? – érdeklődött ismét az asszony. A férfi vállat vont. – Őszintén szólva nem volt túl sikeres a kezelés. Dorcasnak azonnal arcára fagyott a mosoly. 101

Csókfüggők – Szent ég! Ezek szerint még mindig nem sikerült lefeküdniük egymással? – Ó, azzal nincs hiba – vágta rá a férfi vigyorogva. – Alig tudjuk levenni egymásról a kezünket. Csak sajnos a dohányzásról nem tudtunk lemondani. – Csak most jutott el az agyáig Dorcas szavainak az értelme. – Álljunk csak meg egy pillanatra! Miért is tette fel nekem ezt a meglehetősen személyes kérdést? – Tulajdonképpen pontosan miért is jött el hozzám a feleségével? – nézett rá az asszony zavartan. – Becca nem a feleségem. – Legalábbis még nem, tette hozzá gondolatban. De még senkivel sem akarta megosztani az örömhírt. Mert bár hatalmas előrelépés történt a kapcsolatukban, mindkettejüknek időre lesz szükségük, hogy hozzászokjanak a házasság gondolatához. Dorcas arcára kiült a rémület, és Turner már éppen megkérdezte volna, hogy mi a baj, de az asszony megelőzte, és előállt egy a korábbihoz hasonlóan értelmetlen kérdéssel: – Turner, mi a maga családi neve? Hiszen ezt az asszonynak tudnia kellene, gondolta magában a férfi. Ám ha mégsem, vajon miért kíváncsi rá mégis? Ennek ellenére úgy döntött, elárulja. – McCloud. Miért? – És Beccáé? – Mercer. Dorcas hirtelen rettenetesen elsápadt, és egy pillanatra behunyta a szemét. Turner őszintén tartott tőle, hogy elájul, ezért megkönnyebbült, amikor a nő ismét ránézett. – Miért jöttek el hozzám? – ismételte meg korábbi kérdését. Turner kezdett egyre jobban összezavarodni. Még egy hónap sem telt el a kezelés óta. Ha az asszony képes volt felismerni az utcán kavargó tömegben, és még a keresztnevére is emlékezett, hogyan felejthette le a látogatásuk okát? – Szerettünk volna leszokni a dohányzásról – felelte végül. 102

Elizabeth Bevarly Dorcas szótlanul bámult rá. A férfi kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát. – Miért kérdez tőlem ilyeneket? Valami probléma van? – Ó, szentséges ég! – mormolta az asszony válasz helyett. – Dorcas? – Áruljon el nekem valamit, Turner! – kérte az asszony, továbbra is válasz nélkül hagyva a kérdését. – Már így is elég sok mindent elárultam magának. – A férfi kezdett egyre ingerültebb lenni. Gyűlölte, ha valaki játszadozott vele. Főként akkor, ha nem ismerte a játékszabályokat. – Maga azonban eddig még egyetlen kérdésemre sem válaszolt. Dorcas ezúttal is figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. – Volt maga és Becca között testi kapcsolat már azelőtt is, hogy eljöttek volna hozzám? – Nem, csak barátok voltunk. – Dorcasnak sem kell tudnia minden részletet. Tulajdonképpen semmit sem kell tudnia, hiszen semmi köze sincs hozzá. Miért kérdezősködik hát? – De most már le is fekszenek egymással? A férfi bólintott. Még mindig képtelen volt rájönni, mire akar kilyukadni az asszony. – Mikor kezdődött a dolog? A férfi gondolkozni kezdett. Először akkor esett neki Becca, amikor éppen a Bluestocking-féle prezentációra készültek. Pont előtte való nap mentek el Dorcashoz a kezelésre. Igen, az első fellángolás valóban nem sokkal a hipnózis után történt. Na és? Véletlen egybeesés. Hiszen a két dolog között vajmi kevés összefüggés lehet. Vagy tévedne? Úgy döntött, hogy azzal senkinek sem árt, ha elmeséli Dorcasnak. – A hipnózis után voltunk először együtt. Az asszony ismét behunyta a szemét, de az arca ezúttal pipacspirosan lángolt. – Dorcas? Valami baj van? – kérdezte a férfi óvatosan. Az asszony nagyot sóhajtott, és újra kinyitotta a szemét. – Attól tartok. 103

Csókfüggők Turnernek ekkor eszébe jutott, milyen baljós előérzetek kísértették a kezeléssel kapcsolatban. Hirtelen még a hideg is kirázta. – Dorcas – szólalt meg végül, nyugalmat erőltetve magára. Tudta, hogy fel kell tennie a mindent eldöntő kérdést, jóllehet egyáltalán nem volt biztos abban, hogy hallani szeretné rá a választ. – A dohányzásról próbált meg leszoktatni minket? Az asszony némi habozás után megrázta a fejét. – Nem. Sajnos összekevertem magukat egy korábbi időpontra berendelt házaspárral. Az a pár végül nem jött el. Azt hittem, hogy ők szerették volna a segítségemet kérni a dohányzással kapcsolatban. Most már tudom, hogy maguk voltak azok. Nagyon korán érkeztek, ha jól emlékszem. Turner bólintott. Dorcas még aggodalmasabb arckifejezéssel nézett rá. – És ez a pár, akikkel maga összetévesztett bennünket... – nézett rá gyanakvóan Turner. – Ők tulajdonképpen miért keresték fel a rendelőjét? – Friss házasok – kezdte az asszony habozva. – Gondjaik voltak... – Vett egy mély lélegzetet, és lassan kifújta. – Képtelenek voltak beteljesíteni a házasságukat. – Micsoda? – Turnernek szörnyű előérzete támadt. – Nem tudták leküzdeni a szexszel kapcsolatos gátlásaikat. Három héttel a házasságuk után még mindig nem feküdtek le egymással. Ezért akarták, hogy hipnotizáljam őket. – Hogyan, kérem? Ismételje meg! – Túlságosan félénkek és gátlásosak voltak, ezért a házasságuk után három héttel sem volt közöttük testi kapcsolat – magyarázta Dorcas. Turner egy pillanatig emésztette a hallottakat, majd ismét megszólalt: – És segített nekik... helyesebben szólva nekem és Beccának... hogy megszabadulhassunk a gátlásainktól? – Igen – erősítette meg Dorcas a férfi gyanúját. – Hogyan? 104

Elizabeth Bevarly – Egy poszthipnotikus parancs segítségével. Beprogramoztam magukba egy szót, amelynek hallatán eltűnik minden gátlás, és nem marad más, csak a fékezhetetlen szenvedély. Ezúttal Turner volt az, aki lehunyta a szemét. – Mi volt ez a szó? – Fehérnemű. – Szóval csak ezért feküdtünk le egymással? Micsoda ostoba kérdés! A maga részéről ugyanis tudta a választ. Ő azért feküdt le Beccával, mert mérhetetlenül szerette a nőt. Becca viszont... Próbált visszaemlékezni, mi is történt pontosan azon a szerda estén, amikor a lány először megpróbálta elcsábítani. Éppen a reklámszlogenről vitatkoztak, ő pedig arra panaszkodott, milyen pazarlás ennyi energiát elfecsérelni, hogy eladhassanak pár egyszerű... fehérneműt. De mi váltotta ki a második fellángolást? Az közvetlenül a prezentációjuk után történt. Istenem, ki emlékszik már, mi hangzott el ott pontosan? Olyan sokan voltak! Egy dolog azonban biztos volt: legalább egyszer kimondta melyikük a fehérnemű szót. Ajjaj... A harmadik alkalommal a főnökük partiján voltak éppen, egy szörnyen elegáns estélyen. Ott bizonyára senki nem ejtette volna ki ezt a szót. De várjunk csak! Mielőtt Becca elkezdett volna furcsán viselkedni, volt egy rövid beszélgetésük Englunddal. De miről is társalogtak? Szó volt a kampány sikeréről és... egy halom ingyen fehérneműről! Szentséges ég! Turner lázasan próbálta felidézni az összes többi alkalmat, amikor együtt volt Beccával. Szinte kivétel nélkül mindig a Bluestockingról beszélgettek éppen, tehát nagy valószínűséggel elhangzott a „varázsszó” közvetlenül azelőtt, hogy Becca nekiesett volna. A lány tehát nem azért próbálta elcsábítani, mert jelentett a számára valamit. Nem is azért, mert egy izgató 105

Csókfüggők fehérneműkampányon dolgoztak éppen. És a munkahelyi stresszt sem lehetett felelőssé tenni a történtekért. Az ok ennél sokkal egyszerűbb volt. Azért csábította el, mert a hipnózis során erre kapott utasítást, és a parancsszó hallatán a tudatalattija automatikusan reagált. Valószínűleg még Robert Englundra is így reagált volna, ha történetesen éppen ő lett volna mellette ezen alkalmakkor. Nem azért szeretkezett vele, mert szerelmes belé, hanem mert egy egyszerű szó teljesen megvadította. De ha mindkettejüket hipnotizálták, ahogy Dorcas állította, akkor ő vajon miért nem reagált ugyanúgy a parancsszóra? Igaz ugyan, hogy az első alkalommal ő is nagyon felajzott állapotba került, de a lány jelenlétében tulajdonképpen mindig gyötörte a vágy. Amikor Becca rávetette magát, először azt hitte, csak tréfa az egész, ezért igyekezett kordában tartani az érzelmeit. Ha ez a poszthipnotikus parancs rá is hatással lett volna, akkor azonnal magáévá tette volna a lányt, vagy nem? De ő tétovázott, és nem csak az első alkalommal. Hogyan lehet, hogy rajta nem fogott ugyanúgy a parancs? Dorcas a legelején elmagyarázta nekik, hogy nem minden embert lehet hipnotizálni. És azt is elmondta, hogy még azok közül is, akiket sikerül transzba ejteni, sem mindenki fogékony a terápiára. Valószínűleg ez lehet a magyarázat. Ezért nem működött nála a parancsszó. Ő tehát őszinte érzelmekkel közelített Beccához. Persze ebben az első perctől fogva biztos volt. Csakhogy eddig azt feltételezte, hogy a lány viszontszereti. – Turner? Dorcas hangja nagyon messziről szűrődött be a tudatába. Az agyában sebesen kavarogtak a gondolatok. Rosszullét környékezte. – Mennem kell – mondta kábultan. – Várjon! – Az asszony a karjára tette a kezét. – Valamit tudnia kell. – Nem, tényleg muszáj mennem! – Finoman kiszabadította magát Dorcas szorításából. – Már így is késésben vagyok. – De... – Nagyon sietek – vágott az asszony szavába, és már indult is. 106

Elizabeth Bevarly – Turner... De a férfi már nem figyelt rá. Csak ment előre a hóval borított utcán. A kezében még ott himbálózott a kis piros zsákocska, benne a tökéletes gyűrűvel. Kár, hogy önmagáról nem mondhatja el, hogy Becca számára ő a tökéletes.

Amikor Tumer belépett a lakásába, csak egy üzenet várta. Becca már nem volt ott, de azt írta, hogy csak hazaugrott elintézni pár dolgot, és vacsorára ismét nála lesz. A férfi az éjjeliszekrény fiókjába rejtette az ékszerdobozt, majd lerogyott a még mindig bevetetlen ágyra. A levegőben még ott terjengett Becca illata, és ő tudta, hogy soha többé nem lesz képes úgy aludni ebben az ágyban, hogy ne jutnának eszébe a közösen átélt élmények. Nemcsak a szex, hanem a sok móka és kacagás is. Ismét eszébe jutottak Dorcas szavai, és minden korábbinál erősebben tudatosult benne a jelentőségük. Becca nem szereti. Soha nem is szerette. Ha nincs Dorcas meg az ő poszthipnotikus parancsa, soha nem lángolt volna fel kettejük között a szenvedély. Akkor még mindig csak barátok lennének, semmi több. Becca szemében legalábbis. Turner viszont akkor sem változtathatna a valódi érzésein. Ezek után valószínűleg még a barátságuk is meginog. Ha Becca megtudja viselkedése valódi okát, bizonyára rettenetesen zavarba jön. Nem, halálra fog rémülni. Még az is lehet, hogy miután az igazság kiderül, soha többé nem akarja majd látni. Hogyan magyarázza el neki a helyzetet? Mert hogy ezt meg kell tennie, abban biztos volt. Igen, vissza kell menniük Dorcashoz, hogy újra hipnotizálja, és kitörölje az agyából a parancsot, megakadályozva a további fellángolásokat, valahányszor csak a lány meghallja a fehérnemű szót. Arról nem is beszélve, hogy ez erkölcsi kötelessége is egyben. Helyesen kell cselekednie, hiszen barátok. 107

Csókfüggők Turner ismét átgondolta a dolgot és arra jutott, hogy bármennyire is szeretné, nem tarthatja fenn a jelenlegi állapotot. Soha nem süllyedne ilyen mélyre. A lánynak meg kell tudnia az igazságot. Még ma este. Lánykérés helyett jöhet a magyarázkodás. És a tudat, hogy amint Dorcas helyrehozza, amit elrontott ismét csak barátság lehet közöttük. De legalább ismét megpróbálhatnak leszokni a dohányzásról... Ez gyenge vigasz volt. Csak egy dolog számított: soha többé nem élvezheti Becca testének közelségét. És amint kiderül, mi is történt, valószínűleg még csak nem is láthatja többé. A lánynak túl kínos lenne. Ezzel tehát vége a barátságuknak is. Persze a történtek után képtelen lenne pusztán barátként tekinteni Beccára. A helyzet kilátástalansága szíven ütötte és a kétségbeesés szélére taszította.

Becca éppen a haját szárítgatta egy törölközővel. Pár perce szállt ki a zuhany alól, és mindössze egy virágos selyempongyola volt rajta, amikor csengettek. Azonnal felderült az arca. Turner! Még mindig elámult, ha arra gondolt, mennyivel több lett a barátságukból. Egyszerűen felfoghatatlan volt számára, hogyan sikerült ilyen sokáig ellenállnia a kísértésnek. Állandóan attól rettegett, hogy a szex elrontana mindent. Pedig csak szebb lett tőle az életük. Olyan volt, mint valami varázslat, amikor együtt voltak, hihetetlen összhang uralkodott kettejük között. Zavar, félelem és aggályok nélkül szerették egymást. Ez tűnt a világ legtermészetesebb dolgának. Valahányszor Turner a közelében volt, olyan heves vágy tört rá, mint még soha életében. Mégis egyre csak azon töprengett, hogy korábban ezt miért nem érezte. Egy dologban azonban biztos volt: a barátság neki már nem volt elég. Időközben ugyanis rájött, hogy ennél jóval többet érez a férfi iránt. Valamit, ami... Nos, egyelőre még túl új volt neki az érzés, hogy képes legyen szavakba önteni. De tudta, hogy valami visszafordíthatatlan történt. 108

Elizabeth Bevarly Úgy döntött, hogy egyelőre megtartja magának az érzéseit, mert semmiképpen sem akarta, hogy bármi is eltérítse őket az új iránytól, amit a kapcsolatuk vett. Ahhoz túl sokat jelentett neki. Hirtelen teljesen logikusnak tűnt a gondolat, hogy Turnerrel élje le élete hátralevő részét. Mindig úgy gondolta, hogy egy szép napon mindketten találnak valakit, megházasodnak, de továbbra is nagyon jó viszonyban maradnak. Eljárnak majd egymáshoz látogatóba a párjukkal. Elképzelte, hogy egyszer talán a gyerekeik is olyan jó barátok lesznek, mint amilyenek ők voltak. Mindez most szörnyen nevetségesnek tűnt a számára. Annyira gyönyörű volt, ami közöttük történt, hogy ezek után nem tartotta valószínűnek, hogy valaha is elválhatnak az útjaik. Továbbra is csodálkozott viszont, hogy miért tartott ilyen sokáig az egymásra találásuk. Puszta megszokásból kinézett a kukucskálón, mielőtt ajtót nyitott. Valóban Turner érkezett. Szemmel láthatóan nem bírta kivárni az estét, hogy újra találkozhassanak. Mosolyogva ajtót nyitott, és már tartotta is a remélt csókra a száját, ám Turner arckifejezése megrémítette. Úgy nézett ki, mint aki éppen az imént élt át valami rettenetes csapást. – Mi a baj? – kérdezte Becca aggódva. – Beszélnünk kell! – jelentette ki a férfi minden különösebb bevezető nélkül. Ő félreállt, hogy utat engedjen neki a lakásba, de Turner nem mozdult. Csak állt ott zsebre dugott kézzel és sötét képpel. Becca önkéntelenül is megborzongott. – Nem akarsz bejönni? – kérdezte. – Nem maradhatok – felelte a férfi halkan. – Miért? – Bár nem beszéltek róla, de elég egyértelmű volt, hogy együtt fogják tölteni a hétvégét. Ha nem tud maradni, akkor miért jött egyáltalán? Főleg ebben a ronda időben. Hiszen akár fel is hívhatta volna, ha olyan sürgős volt a mondanivalója. – Emlékszel még a hipnoterápiára? – szegezte neki a kérdés a férfi anélkül, hogy az övét válaszra méltatta volna. – Persze. Hiszen alig pár hét telt el azóta. 109

Csókfüggők – Ma összefutottam a városban Dorcas Uptonnal. – Szóval ezért tűntél el – vágta rá Becca. – Mit kerestél te bent a városban? De Turner erre a kérdésre sem válaszolt, hanem egyszerűen csak folytatta: – Különös dolgokat kérdezett tőlem, amelyeket először nem értettem, de aztán világos lett minden. Olyasmit mondott, amit neked is feltétlenül tudnod kell. – Miről beszélsz tulajdonképpen? – meredt rá Becca zavartan. A férfi vett egy mély lélegzetet, de továbbra sem nézett a szemébe. – Becca, amikor hipnotizált bennünket, azt hitte, hogy házasok vagyunk. – Hogyhogy? – Mert túl korán érkeztünk. Összetévesztett bennünket egy párral, akik nem sokkal azelőtt házasodtak össze, így a hipnózis során egyáltalán nem a dohányzásról próbált meg leszoktatni bennünket, hanem... – Ó, hiszen ez nagyszerű! – szakította félbe Becca. – Ez megmagyarázza, miért dohányzunk még mindig. Legalább tehetünk még egy próbát. – Ekkor eszébe jutott, hogy Turner még nem fejezte be a mondatot. – Egy pillanat! Ha nem a dohányzásról próbált meg leszoktatni bennünket, akkor mi történt tulajdonképpen a hipnózis során? A férfi csak kínlódva volt képes a szemébe nézni. – Ahogy mondtam, friss házasoknak hitt bennünket, akiknek gondot okoz a... házasság elhálása. – Vagyis? – nézett rá Becca összeszűkülő szemmel. Turner felsóhajtott. A következő mondatokat úgy hadarta el, hogy Beccának egy kis időbe telt, mire felfogta. – Dorcas azt hitte, hogy egy szerencsétlen fiatal pár vagyunk, akik vad szexet akarnak, de a félelmeik és a gátlásaik miatt erre képtelenek. Azt hitte, hogy csak a félénkségünket akarjuk leküzdeni, ezért a hipnózis során az agyunkba táplált egy parancsszót – ez a 110

Elizabeth Bevarly fehérnemű volt és belénk szuggerálta, hogy valahányszor meghalljuk, gátlástalanul megkívánjuk egymást. Az elmúlt hetek során emiatt szeretkeztünk annyiszor, nem pedig azért, mert te... – Turner itt egy pillanatra elnémult. – Nem pedig valami más ok miatt – fejezte be esetlenül. Becca agyáig csak lassan jutott el a mondanivalója értelme. De akárhogy töprengett, egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy az elhangzottak megmagyarázhatnák, miért reagált egyszerre ilyen hevesen Turner közelségére. Igaz, hogy elég hirtelen jött és iszonyúan heves volt ez a fellángolás, de ez nem változtatott a lényegen. Az érzelmei a férfi iránt őszinték voltak, annak kellett lenniük. Lehetetlen, hogy egy poszthipnotikus parancs ilyesmit válthasson ki belőle. Egész idő alatt élt benne a gyanú, hogy szerelmes Turnerbe, és ezért viselkedik így vele. Úgy vélte, hogy mindig is szerette, csak még önmagának sem volt képes bevallani a dolgot. Ki tudhatja, mitől jött a váratlan felismerés? Hiszen az igazság végig ott volt az orra előtt. Csakhogy ebben az esetben egy egyszerű parancsszó hatására jött a felismerés. Ami viszont arra engedett következtetni, hogy a Turner iránti érzelmei sem lehetnek valódiak. De vajon lehetséges ez? – Ez egyszerűen... – kezdte, de képtelen volt folytatni. Az egésznek nem volt semmi értelme. De minél tovább gondolkozott rajta, annál valószínűbbnek tűnt az egész. Ahogy végigpörgette magában az eseményeket, eszébe jutott, milyen zavartnak látszott a férfi, amikor a dolog először megtörtént. Hihetetlennek tűnt, hogy egy hétköznapi szó képes volt ilyen érzelmeket kiváltani belőle. Vajon tényleg csak azért feküdtek le egymással, mert a tudatalattija engedelmeskedett a belétáplált utasításoknak? Ekkor eszébe jutott, hogy Turner is részt vett a kezelésen, ami csak egyet jelenthetett. Ő sem azért szeretkezett vele, mert szerelmes volt belé vagy kívánta, hanem ő is parancsnak engedelmeskedett. De vajon ez tényleg igaz? 111

Csókfüggők – Akkor te is a kezelés hatása alatt voltál, ugye? – tette fel a nagy kérdést. A férfi arcán ekkor olyan kifejezés jelent meg, amelyet Becca még soha korábban nem látott tőle: szomorúság és fájdalom. Azonnal rájött, hogy ez mit jelent. Jaj, istenem, ez nem lehet, gondolta kétségbeesetten. Lehetetlen, hogy Turner tényleg szeresse őt! Hipnózis nélkül, tiszta szívéből... – Turner? – nézett rá bizonytalanul. A férfi ezúttal bólintott. – Igen, Becca. Szeretlek. Mindig is szerettelek. Már jóval azelőtt is szerettelek, hogy elmentünk volna Dorcashoz. Már az egyetem alatt is, sőt a gimiben is ugyanígy éreztem. Mióta az eszemet tudom, mindig szerelmes voltam beléd, és mindig is szeretni foglak. Ettől a vallomástól a lánynak elállt a szava. Nem tudta, mit mondhatna. Turner folytatta: – Bár Dorcas engem is hipnotizált, valamiért rám nem hatott a dolog. De enélkül is rettenetesen kívántalak. Már nagyon régóta így volt ez. Csak féltem neked bevallani, mert annyira ragaszkodtál hozzá, hogy barátságnál több soha nem lehet közöttünk. De miután az elmúlt hetekben olyan sok időt töltöttünk egymás társaságában... – Felsóhajtott – Nos, kezdtem azt hinni, hogy te is szeretsz engem. Pedig az egészért csak a hipnózis volt a felelős. Hát nem nevetséges? Becca bénultan állt. Ez már túl sok volt neki. Alig pár perc kellett hozzá, hogy elveszítse Turnert és minden reményét a boldogan tervezgetett közös jövőre. Pedig még mindig nem volt biztos abban, hogy mi is történt valójában. Amikor továbbra sem szólt semmit a férfi lassan sarkon fordult és távozott. Becca szerette volna visszahívni, ám fogalma sem volt róla, mit mondhatna. Ezért hát hagyta elmenni, és csak nézett utána, amíg a lift ajtaja be nem zárult mögötte. Vajon a férfi szeretné-e még valaha is viszontlátni? Bár rengeteg más kérdés is zsongott a fejében, az erre adandó választól rettegett a lelke mélyén leginkább. 112

Elizabeth Bevarly

13. FEJEZET

Becca hétfőn nem ment be az irodába. Egyszerűen beteget jelentett. Szemernyi lelkiismeret-furdalást sem érzett a hazugság miatt, hiszen voltak az életben fontosabb dolgok is, mint a munka. Amikor a recepciós közölte vele, hogy nemrég Turner is telefonált, és utalt rá, hogy nem tartja véletlen egybeesésnek ezt a kettős hiányzást, Becca majdnem igazat adott neki. Azt kívánta, bárcsak igaz lenne a recepciós feltételezése – vagyis bárcsak tényleg azért maradtak volna otthon mind a ketten, hogy ágyban tölthessék a napot. Egész vasárnap mást sem csinált, csak a történteken gondolkodott. Bár még sok mindent tisztáznia kellett magában, két dologban egészen biztos volt. Először is: amit Turner iránt érez, nem lehet egy hipnotikus parancs eredménye. Másodszor, a férfi őszintén, tiszta szívből szereti. Azzal a fajta szerelemmel, amely örökre szól. Ami a többit illeti, nos, éppen ezért nem ment ma be dolgozni. Most még gyorsabban sikerült odaérnie Dorcas Upton belvárosi rendelőjébe, mint az első alkalommal, és egy pillanatig sem zavarta a tény, hogy nincs időpontja. Elhatározta, hogy akár egész nap ott ül, ha kell, de kivárja a sorát, és addig nem nyugszik, amíg választ nem kap a kérdéseire. Amikor azonban a rendelőbe lépve megérdeklődte az asszisztenstől, hogy van-e szabad időpont, maga Dorcas jelent meg az irodája ajtajában, azonnal beljebb invitálta. Továbbra is úgy néz ki, mint egy iskolai könyvtáros, gondolta magában Becca. Az asszony ma tetőtől talpig szürkébe öltözött. 113

Csókfüggők Térdig érő, testhez simuló szoknyát és egy antracit színű kosztüm felsőt viselt világosszürke blúzához. A haját kontyba fésülte, és fekete keretes olvasószemüveg billegett az orra hegyén. Szigorú öltözéke szöges ellentétben állt Becca kényelmes farmerjével és kinyújt kék pulóverével. – Annyira örülök, hogy eljött! – szólalt meg az asszony, miközben becsukta mögötte az iroda ajtaját. – Amúgy is fel akartam hívni magát. Nagyon sajnálom, ami magukkal megesett. – Elmagyarázná, hogy voltaképpen mi is történt? – kérte Becca. Az asszony tulajdonképpen ugyanazt mondta el neki, mint Turner, csak jóval részletesebben – természetesen állandó bocsánatkérések közepette –, megerősítve a legrosszabb félelmeit. Csak azért vonzódott annyira Turnerhez, azért reagált olyan hevesen a férfi közelségére, mert a hipnózis során Dorcas ezt szuggerálta belé. Tehát nem azért feküdt le vele, mert az érzelmei vezették, épp ellenkezőleg! Azért tette, mert meghallott egy ostoba szót. – Azonban – tette hozzá gyorsan a terapeuta a beszámolója végén – van egy nagyon fontos dolog, amit a hipnózissal kapcsolatban tudnia kell. – És mi lenne az? – nézett rá Becca kedvetlenül. Úgy érezte, hogy már éppen eleget tud, nincs szüksége további felvilágosításra. Dorcas közelebb hajolt, és az asztalra támaszkodva összekulcsolta a kezét. – Bármi is történt maguk között, előbb vagy utóbb mindenképpen bekövetkezett volna – hipnózissal vagy anélkül. Beccának összeszűkült a szeme. – Mire akar kilyukadni? Mielőtt eljöttünk volna magához, csak barátok voltunk. – Valóban? Volt valami Dorcas hangjában, amitől úgy érezte, hogy magyarázkodnia kell. – Valóban. Barátság és semmi más. Általános iskolás korunk óta barátok vagyunk, de többről soha nem volt szó. 114

Elizabeth Bevarly – Szóval a kezelés előtt soha, egyszer sem éreztek vonzalmat egymás iránt? Persze hogy nem, vágta rá majdnem Becca, de egy pillanatra elbizonytalanodott. Ugyanis tényleg előfordult néhányszor, hogy jóval közelebb kerültek egymáshoz, mint ami egy átlagos barátság esetén normális lett volna. De olyankor mindig volt valami rajtuk kívül álló tényező is. Túltengő hormonok, vagy túl sok tojáslikőr. Dolgok, amelyek rövid időre képesek voltak elhomályosítani az ítélőképességüket. Hiszen amikor józanok voltak, akkor mindig tudták, hol a határ. – Tulajdonképpen már korábban is előfordult, hogy vonzódtunk egy kicsit egymáshoz – ismerte el vonakodva. – De a szexig soha nem jutottunk el. Csak néhány csók meg néhány simogatás volt. Dorcas lassan bólintott. Úgy tűnt, jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek az információnak, mint Becca. – Mi tartotta vissza magukat attól, hogy lefeküdjenek egymással? – Én – válaszolta Becca. – Mert a józan ész azt súgta, hogy nagy ostobaságot követnénk el vele. Dorcas elmosolyodott. Szemmel láthatóan nagyon elégedett volt a lány válaszával, de csak ennyit mondott: – Értem. – Nem, nem hiszem, hogy érti – tiltakozott Becca, és valamilyen rejtélyes oknál fogva ismét úgy érezte, hogy meg kell védenie az igazát. – Ha teljesen önmagam vagyok, akkor sosem hagytam volna, hogy mindaz megtörténjen, amit Turnerrel közösen átéltünk az elmúlt hetekben. Dorcas elgondolkozva méregette, ami őt egyre jobban idegesítette. – Még hipnózis hatása alatt sem lehet rávenni valakit, hogy olyasmit tegyen vagy érezzen, amit egyébként soha nem lenne hajlandó megtenni. – Mit akar ezzel mondani? Dorcas hátradőlt. Észrevehetően oldódott benne a feszültség.

115

Csókfüggők – Azt akarom mondani, hogy még a világ legkiválóbb szakembere sem lenne képes rávenni senkit arra, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar. – Folytassa! – követelte Becca. – Hangsúlyozom, senki sem tudná rávenni magát, hogy olyasmit műveljen, ami ellenkezik az elveivel. Ebből következik, hogy még hipnózis hatása alatt sem feküdne le egy férfival, hacsak nem kívánja őt amúgy is. – Ami azt jelenti... – mormolta Becca remény és félelem között vergődve. – Ami azt jelenti, hogy nem csak azért feküdt le Turnerrel, mert hipnotizáltam – fejezte be a mondatot helyette Dorcas. -Azért történt, mert már a terápia előtt is erre vágyott a lelke mélyén. Ugyanis a poszthipnotikus parancs csak arra volt jó, hogy megszabadítsa a félelmeitől és a gátlásaitól. Semmilyen más szerepe nem volt. Az elmúlt hetek során csak azt tette, amit tudat alatt mindig is tenni szeretett volna. Szóval, ha lefeküdt Turnerrel, az csak azért történhetett, mert le is akart feküdni vele. Csak korábban nem volt elég bátorsága, hogy át merje adni magát a vágyainak. Becca nagyon sokáig töprengett Dorcas szavain. Egy szót sem szólt, de hirtelen megvilágosodott előtte minden. Nem a puszta testi vágy vette rá, hogy lefeküdjön Turnerrel. Azért tette, mert tiszta szívéből szerette. És valószínűleg már régóta szerelmes a férfiba, csak még önmagának is félt bevallani. Az érzései tehát valódiak, ahogy sejtette is. Jóságos ég! Végig a hosszú évek alatt szerelmes volt a férfiba, csak képtelen volt ezt a tényt elfogadni. Félt a saját érzelmeitől és attól, hogy Turner esetleg nem viszonozza őket. Ez volt az oka, hogy azon a két évvel ezelőtti karácsonyi ünnepségen majdnem az ágyban kötöttek ki. És éppen ezért kerültek olyan közel egymáshoz már az egyetem alatt is. Ezért csókolóztak már a középiskolában is. Bizonyára tudat alatt végig szerelmesek voltak egymásba, csak éppen nem látták a fától az erdőt. 116

Elizabeth Bevarly Eszébe jutott, milyen arckifejezéssel nézett rá Turner szombaton. Rájött, hogy a férfi mindvégig tisztában volt az érzelmeivel. Csak félt bevallani neki, mert attól tartott, hogy akkor elveszítené, ami nem csoda, hiszen állandóan azt mondogatta, hogy a szex csak mindent elrontana. Mekkora idióta volt! Rég fel kellett volna ismernie, hogy Turner és közötte szóba sem jöhet a puszta szex. Hogy közöttük csak szerelemről lehet szó, ami magasabb szintre emelné, kiteljesítené a közöttük lévő kapcsolatot. Mert az elmúlt hetek során pontosan ezt érezte. Valami azt súgta neki, hogy amíg ott vannak egymásnak, semmi baj nem történhet. – De Turnernél nem működött a parancsszó – szólalt meg hirtelen, bár maga sem tudta, mire akar kilyukadni. – Ő maga is mondta, de a viselkedése is ezt támasztotta alá. Tulajdonképpen elég sokáig ellenállt a csábításnak, jóllehet az első alkalommal éppolyan hevesen reagált a közeledésemre, mint amilyen hevesen én próbáltam elcsábítani őt. – Ennek az lehet az oka, hogy neki egyáltalán nem volt szüksége segítségre a gátlásai feloldásában – magyarázta Dorcas – Ő már amúgy is tudta, hogy szeretne lefeküdni magával, csak megerősítésre volt szüksége, hogy maga is valóban ugyanúgy akarja. Tyűha! – gondolta Becca. Dorcas tényleg érti a dolgát. Minek ide hipnózis? Néhány szóban sikerült tisztáznia a helyzetet. – Dorcas, fogalmam sincs, hogyan hálálhatnám meg – mondta végül. – Nos, tulajdonképpen lenne valami... Örülnék, ha erről a kis tévedésről a felügyeleti szervek nem szereznének tudomást – motyogta az asszony idegesen. Becca elnevette magát – Ha segít nekünk leszokni a dohányzásról is, méghozzá ingyen, akkor kvittek vagyunk. Persze majd csak akkor, ha sikerült Turnerrel is tisztáznom a történteket. – Megegyeztünk – sóhajtott fel Dorcas megkönnyebbülten 117

Csókfüggők Igen, gondolta magában Becca. Turner és én még ma tisztázzuk az összes félreértést. Ha minden igaz, akkor a férfi éppen otthon van. Nincs más hátra, gyorsan hazamegy, átöltözik, és bepakol néhány dolgot. Hiszen végül is nála fogja tölteni az éjszakát. És ha minden jól alakul, akkor az összes éjszakát, amíg világ a világ. Természetesen bejelentetlenül érkezik, hogy a férfinak ne legyen más választása, mint beengedni. És ha már ott lesz, meg fogja mondani neki, hogy... Meg fogja mondani neki, hogy mennyire szereti. De nem is, inkább majd megmutatja. Előtte viszont még el kell intéznie egy kis apróságot. – Dorcas, megtenne még valamit mielőtt elmegyek? Törölje ki, kérem, az agyamból a poszthipnotikus parancsot! Amikor legközelebb együtt leszek Turnerrel, nem szeretném, ha barmi is kettőnk közé állhatna.

Bár nem volt péntek vagy szombat este, Turner a kanapé heverészve a tévéképernyőt bámulta, amikor valaki csengetett. Semmi kedve nem volt felkelni és kinyitni az ajtót. Bár kora délután volt, ő még mindig nem húzta fel a redőnyöket. A napfény nem igazan passzolt jelenlegi borongós hangulatához. És semmi kedve nem volt látogatót fogadni. Sajnos az ismeretlen semmit sem tudott az őt gyötrő súlyos letargiáról, mert a kopogást hamarosan kitartó dörömbölés váltotta fel. Dühösen felpattant, elszánva magát, hogy alaposan megmondja a véleményét a hívatlan vendégnek, mielőtt ismét bevágná az orra előtt az ajtót. Amikor azonban kilesett a kukucskálón, elakadt a lélegzete. Becca állt a küszöbön, és sokkal szalonképesebben nézett ki, mint ő az egy szál bokszeralsójában és a gyűrött pólójában. Kinyitotta az ajtót, és tekintete szomjasan itta magába a látványt. A lány haját csak részben takarta el az almazöld kötött sapka, az aranybarna fürtök lazán omlottak a vállára. Félig lecipzározott 118

Elizabeth Bevarly bőrdzsekit viselt, amely alatt eltűnt a többszörösen a nyaka köré tekert sál vége. Agyonmosott farmere és férfias bakancsa csak még nőiesebbé tette a megjelenését. – Szia! – köszöntötte a férfit mosolyogva. Turner megpróbálta viszonozni a mosolyát sajnos nem sok sikerrel. – Szia... – Beszélnünk kell! – közölte a lány. Turner úgy vélte, hogy szombaton éppen eleget beszéltek. Neki legalábbis már nem volt az elhangzottakhoz hozzáfűznivalója. – Fogj hozzá! – felelte végül közönyösen, remélve, hogy durvaságával sikerült elriasztania. Becca elmosolyodott. – Hű, milyen kedves invitálás! Azt hiszem, be is jövök. És igen, köszönöm a meghívást, maradok vacsorára is. Mielőtt a férfi megszólalhatott volna, már el is viharzott mellette. Pont úgy, mint körülbelül egy hónappal azelőtt péntek délután, amikor arról akart meggyőződni, hogy becsületesen tartja magát a fogadásukhoz. Ő persze csúfos kudarcot vallott, mégis rágyújtott, aminek következtében végül elmentek a Becca által javasolt terápiára. Meg is lett az eredménye! – Becca, mit keresel itt? – érdeklődött, miután bezárta mögötte az ajtót. Teljesen megdöbbent, amikor észrevette a kezében az utazótáskát, amelybe legalább egy hétre elegendő holmi volt belegyömöszölve. – Beszélnünk kell! – ismételte meg Becca. – Fontos mondanivalóm van. El kell mesélnem neked egy érdekességet, amelyet délelőtt hallottam Dorcastól a hipnózis működésével kapcsolatban. Turner elutasítóan emelte fel a kezét. – Kérlek, nem akarom hallani! – Rendben, akkor nincs más hátra, meg kell mondanom: szeretlek, Turner McCloud! Tiszta szívemből. És ha nem vagy hajlandó 119

Csókfüggők önszántadból szerelmeskedni velem, akkor kénytelen leszek egyszerűen elcsábítani. – Tessék? – értetlenkedett a férfi. Ez egyáltalán nem az a fajta vallomás volt, amire számított, ezért úgy döntött, hogy a hipnózisról szóló magyarázat talán mégis megérne egy misét. Becca ledobta a táskáját, majd megszabadult a sáltól, a sapkától, sőt még a kabátjától is. Itt azonban nem állt meg, fesztelenül tovább vetkőzött. Turner zavartan nézte, amint még a finom csipke fehérnemű is szép lassan lekerül róla. Azon töprengett, hogy vajon mi üthetett belé. Gyorsan végigpörgette magában a beszélgetésüket, és meggyőződött arról, hogy egyikük sem mondta ki a bűvös fehérnemű szót, ám most már tényleg nem értette, miért viselkedik úgy a lány, mint aki vad, szenvedélyes szexre vágyik. – Mire készülsz, Becca? – Szerinted mégis mire, Turner? A férfi tovább nézte a sztriptízt, de még mindig nem volt meggyőződve róla, hogy nem értelmezte-e félre a jeleket. Amikor a lány előrehajolt, hogy megszabaduljon az utolsó ruhadaraboktól is, melle kívánatosan előredomborodott. Turnerben elképesztő erővel izzott fel a vágy. – Meztelen vagy – állapította meg a nyilvánvalót. – Imádom az éles eszű férfiakat – ajándékozta meg Becca egy ragyogó mosollyal. Turner érezte, hogy a pénisze egyre jobban megkeményedik és várakozásteljesen megborzongott. – Tetszem neked? – nézett rá a lány kihívóan. – Igen, Becca... Nagyon tetszel – felelte Turner levegő után kapkodva. A fejében egy halk hang azt súgta, hogy most még nem késő megadni a lánynak a lehetőséget a visszavonulásra, de ő határozottan elhallgattatta. A férfi tétovázását látva Becca türelmetlenül felsóhajtott. Istenem, mi tart ennyi ideig? – gondolta magában. Ha nem elég, hogy 120

Elizabeth Bevarly magához ragadta a kezdeményezést, akkor kénytelen rávezetni a lényegre kedvesét. Méghozzá szó szerint. Lustán odalépett hozzá. A bokszeralsó anyagát feszítő kitüremkedésből nyilvánvalóvá vált a számára, hogy Turner nagyon is érdeklődik iránta. Határozott mozdulattal felrántotta a férfi pólóját, akinek így nem maradt más választása, mint felemelje a karját, hogy akadálytalanul lekerülhessen róla a kényelmes ruhadarab. Ezután Becca a bokszeralsó korcába akasztotta az ujját, de mielőtt továbblépett volna, mélyen kedvese szemébe nézett, és megkérdezte: – Használta bármelyikünk is a szót, amelytől én elvileg el kellene hogy veszítsem az összes gátlásomat? A férfi a fejét rázta. – Furcsa, hiszen ennek ellenére itt vagyok, és mégis éppen ezt teszem. Turner ezúttal bólintott, de még mindig nem szólt egy szót sem. – Szerinted miért vagyok itt? – Talán túl nagy volt rajtad a nyomás az elmúlt időszakban? – vetette fel a férfi. Ezúttal Becca volt az, aki a fejét rázta. – Vagy azért, mert teljesen felizgatott a szexi bugyikról szóló reklámkampány, amelyen dolgozol? – próbálkozott tovább a férfi. – Nem talált – válaszolta a lány. Turner úgy tett, mint aki tovább töpreng. – Azt történetesen jól tudom, hogy a hosszas önmegtartóztatás semmiképpen sem szerepelhet az okok között. Ez azért vitatható, jegyezte meg magában Becca. Elvégre már egy nap is eltelt a legutóbbi együttlétük óta! – Azt hiszem, passzolok – adta fel a találgatást a férfi. Becca lenézett Turner meredező péniszére, és megcsóválta a fejét. – Én nem hinném. – Úgy értem, fogalmam sincs, mi vett rá, hogy ide gyere – javította ki magát Turner. 121

Csókfüggők – Én viszont nagyon is jól tudom – vágta rá Becca. – Azért vagyok itt, mert nagyon szeretlek. És mert fenntartom magamnak a jogot, hogy életem hátralévő részében bármikor neked eshessek, ha rám tör a vágy. A férfi gyanakvóan méregette. – Honnan tudod, hogy nem állsz-e még mindig a hipnózis hatása alatt? A lány nagyot sóhajtott, majd haladéktalanul beszámolt neki a délelőtt történtekről. A Dorcasszal folytatott beszélgetés egyetlen szavát sem hagyta ki. Turner arcán gyorsan váltották egymást a legkülönfélébb érzelmek: hitetlenkedés, kíváncsiság, feltámadó remény és végül határtalan szerelem. – Ezek szerint mindig is vonzódtál hozzám? – kérdezte végül, még mindig kissé bizonytalanul. – Igen – felelte határozottan Becca, majd megcsókolta, és elkezdte lefejteni róla a bokszeralsót. Ekkor azonban a férfi váratlanul eltolta magától. – Várj! – kérte, és minden további nélkül eltűnt a hálószobában. Becca elszántan követte, és látta, hogy az éjjeliszekrényben kotorászik. Amikor ismét felé fordult, egy apró piros dobozt tartott a tenyerében, amelyen Becca azonnal észrevette az egyik neves belvárosi ékszerüzlet emblémáját. – Mi ez? – akarta tudni azonnal. – Nem sokkal azelőtt vettem, hogy összefutottam volna Dorcasszal a városban – nyújtotta felé Turner a valaha látott leggyönyörűbb gyémántgyűrűt. – Ez volt az a fontos elintéznivaló, amiért szombat reggel bementem a városba. Aznap este akartam átadni neked, de aztán... – Nem folytatta, mert mind a ketten jól tudták, mi történt azután. – Tetszik? – Meseszép! – lehelte Becca meghatottan. – Hajlandó vagy viselni is? – Csak akkor, ha ez azt jelenti, amire gondolok! – Azt jelenti, hogy szeretném a következő hatvan évet melletted eltölteni. Nagy terveim vannak ám veled! – folytatta rövid szünet 122

Elizabeth Bevarly után a férfi. – Örökké szeretni akarlak, és remélem, a munkából hazatérve már nem az Englund Reklámügynökség gondjai kötnek majd le bennünket, hanem örömmel igazgathatjuk a MercerMcCloud Reklámügynökséget, amelyet közvetlenül a házasságunk után alapítunk majd. – Mercer-McCloud... – ismételte merengve a lány, miközben átvette Turnertől a gyűrűt. – Nagyon jól cseng így együtt ez a két név. Ígérem, hogy életem utolsó pillanatáig hordani fogom ezt a gyönyörű gyűrűt, de most már lássunk végre munkához! A férfi szeme huncutul megcsillant, miközben letérdelt, és a jól ismert módon becézgetni kezdte kedvesét. Minden korábbinál hevesebben, szenvedélyesebben szeretkeztek, és a gyönyör olyan csúcsaira juttatták fel egymást, amit korábban elérhetetlennek tartottak. Amikor jóval később végre kielégülten hevertek egymás mellett Turner ágyában, Becca felemelte a kezét, és a redőny résein át beszüremlő fényben ismét alaposan szemügyre vette jegygyűrűjét. – Tényleg tetszik? – nézett rá Turner gyengéden. – Imádom – felelte Becca szorosan hozzásimulva. – Ahogy téged is! – Örökkön-örökké? A lány a könyökére támaszkodva mélyen kedvese szemébe nézett. – Nem értem, hogy lehet még benned akár csak egy szemernyi kétely is. A férfi kisimította a lány homlokából a haját, majd gyengéden megsimogatta az arcát. – Nincs több kétkedés, egyszerűen csak szeretem hallani, ahogy kimondod, és kész. Becca elmosolyodott. – Szeretlek, Turner McCloud! Je t' aime. Yo te quiero. Te amo. Ik hod van u. A férfi elképedten felnevetett. – Hű, csak nem elolvastad a Hogyan szólítsunk le nőket a világ bármely nyelvén? című könyvemet? 123

Csókfüggők – Arra többé nem lesz szükséged. – Nem, tényleg nem – ölelte magához Turner. – Mi ugyanis hála istennek egy nyelvet beszélünk. – Azért lehetne egy javaslatom? – Ha semmi köze nincs a hipnózishoz, akkor rendben – ugratta a férfi. Becca halkan felnevetett, de nem sétált bele a csapdába. – Mostantól csak a szerelem egyetemes nyelvén kommunikáljunk egymással, jó? – Nagyszerű ötlet! – vágta rá Turner – Gyere! Hagyjuk, hogy a testünk beszéljen helyettünk!

124

Jeanie London

Megszólal a riasztó

Jeanie London

ELŐHANG

Tíz évvel ezelőtt A nő majdnem úgy mozgott, mint szerelmi játék közben. Csupán karja erejével tartva magát, leereszkedett a kötélen, amely hosszú, karcsú lábai között lógott. Feketébe öltözött a símaszktól kezdve a bőrkesztyűn át egészen a csizmájáig. Jake Trinity mozdulatlanul állt az ajtóban, amely az irodaházat a raktárépülettel összekötötte, és tökéletesen tudatában volt annak, milyen ellentmondásosan reagál eme a felfoghatatlan helyzetre. Egyfelől elbűvölten figyelte, hogyan himbálózik lefelé a nő, és miként érkezik le aztán, mint a macska, könnyed, ruganyos ugrással a talpára. De az sem kerülte el a figyelmét, hogy pontosan azon a helyen ér földet, ahol nem fogják be az érzékelők infravörös sugarai, amelyek a raktárcsarnokra vigyáznak. Hihetetlen volt, miként tudott egyáltalán eljutni idáig. Az őr, akit Jake engedett be kora este az épületbe, nyilván elaludt a monitorok előtt. De a felügyelőközpont mellett az Innovative Engineering rendelkezett egy szupermodern riasztó-berendezéssel, valamint szögesdrótokkal, vasajtókkal és rácsos ablakokkal, hogy pontosan azt akadályozzák meg, ami ebben a pillanatban végbement. Jake tudta, hogy a biztonsági rendszer a létező legfejlettebb. Két éve dolgozott az egyetem mellett gyakornokként az Innovative-nál, az egész keleti partvidék legnagyobb

126

Megszólal a riasztó elektromoskészülék-gyártójánál. Igazgatói asszisztensségig vitte, és a vizsga után ígéretes karriert helyeztek számára kilátásba. Ezen a szombat estén csak azért jött be még egyszer az irodába, mert szüksége volt néhány iratra, amelyet a hét végén át akart nézni. Jobban tette volna, ha hallgat az apjára, és inkább meghív egy lányt moziba ahelyett, hogy dolgozna. Akkor most nem érne tetten egy betörőt. Jake az ajtókeret árnyékában állt, és figyelte, amint a behatoló egy számkombinációt üt be a riasztóberendezés kapcsolótábláján, feltehetőleg azért, hogy kiiktassa a fényérzékelőket. A férfi megpróbálta emlékezetébe vésni azt a néhány ismertetőjegyet, amelyet majd továbbadhat a rendőrségnek – már ha túléli a betörőbanda többi tagjával való találkozást. A nő valamivel magasabbnak tűnt, mint százhatvan centi, és nagyon hosszú lába volt. Karcsú teste lélegzetelállító domborulatokkal büszkélkedhetett, pontosan a megfelelő helyeken. Puha mozdulatai láttán Jake-nek önkéntelenül a szexre kellett gondolnia. Valami azt a benyomást keltette benne, hogy még nagyon fiatal. Talán vele, Jake-kel lehetett egykorú, tehát nem egészen húszéves. De miért törne be egy ilyen fiatal lány egy elektromos készülékekkel teli raktárcsarnokba? Vagy a prototípusok tervei érdeklik, amelyek felbecsülhetetlen értékűek a vállalat számára, és ezért a rendkívül biztonságos trezorban helyezték el őket? A fiatalembernek nem volt alkalma ezen töprengeni, mert a titokzatos tolvaj hirtelen megfordult, és egyenesen az arcába nézett. A nő eddig háttal állt neki, ő pedig, alig mert lélegezni. A tolvaj ennek ellenére megérezte a jelenlétét. A csinos betörőt láthatólag ugyanúgy meglepte a találkozás, mint őt. A kihívó viselkedés árulkodott erről, ahogyan kihúzta magát, és felemelte a fejét. Jake egy lépést tett a csarnokba, és azt várta, hogy a nő menekülni fog. Ő majd feltartóztatja, és később foglalkozik a cinkosaival. De a nő nem szaladt el. Csupán a szájára tette az ujjat, és jelezte a 127

Jeanie London fiatalembernek, hogy maradjon csendben, miközben lassan közeledett felé. Láthatólag egyáltalán nem félt tőle. A magabiztossága bámulatos volt. Természetesen nem tudhatta, hogy Jake korábban dzsúdóbajnok volt, de mindenképpen magasabb volt nála egy egész fejjel, és biztosan súlyosabb vagy harminc kilóval. A nő pedig nem viselt fegyvert. Jake csak állt ott, és várt. Megjegyezte, hogy a tolvajnak még a járása is fantasztikusan szexi – az erő és a kecsesség elegye. Semmi nem tanúskodott rajta pánikról vagy agresszivitásról. Sokkal inkább kihívónak látszott. Úgy tűnt, mintha arra akarná rávenni a férfit, hogy bocsátkozzék vele veszedelmes játékba. Jake azt találgatta, mi lesz a következő lépése. A símaszk szemnyílásai nagyobbak voltak, mint feltételezte, de a betörő alatta befeketítette a bőrét. Jake egy zöld szempárt tudott kivenni, amely olyan tiszta és világos volt, hogy úgy látszott, mintha a pillantása lézersugár gyanánt hatolna át az őket körülvevő sötétségen. A nő semmilyen hangot nem hallatott, jóllehet Jake azt várta, hogy mond valamit. Ehelyett csupán a tekintetével méregette a férfit. Jake-nek feltűnt, hogy éppen kartávolságon kívül állt meg. Ha még néhány centiméterrel közelebb jön, ő lerohanhatta volna. Figyelmesen méregette a nőt, és meglepetésszerű támadásra készült. De aztán a nő volt az, aki leküzdötte a kettejük közötti távolságot. Néhány centiméterre megemelte a maszkot Jake megdermedt az elefántcsontszínű bőr, csinos áll és érzéki vörös száj látványától. Megállapította, hogy a nő nem mutatott meg magából eleget ahhoz, hogy ő a rendőrség számára elfogadható személyleírást adjon róla. Ez volt az utolsó világos gondolata, még mielőtt a nő a nyaka köré fonta volna a karját, aztán lábujjhegyre állt, és megcsókolta. Amikor puha száját Jake ajkára szorította, a férfi rémülten kapott levegő után, ám a betörő csak halkan nevetett. Jake természetesen hatalmába keríthette és fogva tarthatta volna, míg a rendőrség le nem tartóztatja, de az elhatározás semmivé foszlott, amikor a nő szétnyitotta az ajkát, és elkezdte nyelvével 128

Megszólal a riasztó felkutatni a száját. Jake értelmének végső maradékát ebben a pillanatban tesztoszteronfolyam mosta el. A nő lágyan a kezébe fogta a fiatalember arcát. Aztán hozzásimult, és minden kényes helyen megérintette. Jake csodálkozott, hogyan izgulhat fel egyáltalán ilyen helyzetben, de a dolog teljesen egyértelmű volt. Minden arra késztette, hogy vegye el, amit a nő kínál. A szenvedély pompás íze minden értelmes gondolatot kitörölt az agyából, annak bizonyosságát is, hogy rájuk irányul egy térfigyelő kamera, amely e forró csók minden másodpercét rögzíti.

129

Jeanie London

1. FEJEZET

Mallory Hunt úgy találta, hogy Jake Trinity az adósa. Végtére is a fiatalember tehetett arról, hogy az apja négy évre rács mögé került. Jake miatt kellett Duke Hunt betörőbandájának kivonulnia a jól menő üzletből, és Mallory kénytelen volt hat hónapig intézetben élni. És mindez csupán egyetlen nyavalyás csók miatt! Na igen, a csók nem volt igazából nyavalyás. Máskülönben tíz évvel később nem kellene oly gyakran gondolnia rá. – Jól hallottad. Jake Trinity egy munka miatt keresett meg – magyarázta az apjának közömbösséget színlelve. A férfi egy ágyúgolyó lendületével csapódott be ismét az életébe, és ragaszkodott hozzá, hogy csapot-papot odahagyva találkozzék vele. És Mallory találkozni akart vele. Végre tenni fog róla, hogy Jake Trinity megfizessen mindazért, amit elkövetett ellene. Ha elintézte, a férfi még a napot is el fogja átkozni, amikor beindította a csendes riasztást, és sikeres beavatkozásával örökre megváltoztatta mindazoknak az embereknek az életét, akik a lánynak jelentettek valamit. Már meg is volt a terve, hogyan érjen célt. Ám az apjának erről sem kell tudnia. Neki sejtelme sincs arról, hogy Jake Trinity volt az, aki annak idején az Innovative Engineeringnél beleköpött a levesükbe. Mi értelme volna tehát felidézni annak a fájdalmas időnek az emlékét?

130

Megszólal a riasztó Ezenkívül az apja egy ideje állandóan arra célozgatott, mennyire örülne, ha a lánya hamarosan férjhez menne, és megajándékozná néhány unokával. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha az az ötlete támadna, hogy pont Jake Trinity a megfelelő férjjelölt. Már csak ez hiányozna! Nem, jobb, ha az apja azt hiszi, hogy ez is csak olyan munka, mint bármelyik másik. Hogy elterelje az öreg figyelmét, Mallory gyorsan témát váltott. – Na, mi a meglátásod? Feljutunk ma még a tetejére? Duke Hunt a körülbelül húszméternyi magasságból lenézett a mászófalról. – Rajtam ne múljon. Veled mi a helyzet? – Én biztosan nem fogom bedobni a törülközőt. – Hiába, az én lányom – jegyezte meg büszkén a férfi. – Ahogy mindig mondom: szorgalom nélkül nincs jutalom. Néhány éve Atlantában fitneszközpont nyílt több mászólehetőséggel. Azóta Mallory és az apja hetente háromszor a meredek falon tréningezett. Az ilyen erőigényes hobbi esetében nem volt szabad elfeledkezni arról, hogy Duke már hatvan felé jár. Jóllehet még mindig vonzó férfi volt, akinek láttán a nők szíve hevesebben dobogott, az idő nem múlt el fölötte nyomtalanul. Sűrű, fekete haja a halántékán időközben ezüstszürke lett, s a szeme és a szája körüli nevetőráncok is egyre mélyültek. Mallory számára azonban továbbra is a ragyogó hős volt, akit mindenkinél jobban szeretett. – Pontosan. Szorgalom nélkül nincs jutalom – helyeselt, és felnézett a hátralévő tíz méterre, mielőtt kezével kitapogatta a következő fogás helyét. Amikor biztos kapaszkodót talált, a fal apró kiszögelésére tette az egyik lábát, áthelyezte a testsúlyát, és ismét feljebb húzódzkodott egy kicsit. A mászáshoz technika, összpontosítás és erős izomzat kell. És bár Mallory első pillantásra inkább törékenynek tűnt, jelentős testi erővel rendelkezett. Ám huszonöt méter magasan az ő lábizmai is remegtek, és szűk, ujjatlan felsője átnedvesedett az izzadságtól. 131

Jeanie London – De hát mit akar tőled Trinity? – firtatta Duke. Határozottan észrevehető volt rajta az erőlködés. – Még nem beszéltem vele személyesen – válaszolta a lánya kifulladva. – Edzés után találkozom vele. – Amikor megkeresett, nem említett semmit? – Azt szeremé, ha ellenőrizném, hol vannak a legújabb biztonsági rendszerének a gyenge pontjai. – Új biztonsági rendszer? Valami érdekes dolog? Ez minden volt, csak nem ártatlan kérdés. Követni a műszaki fejlődés legújabb vívmányait Duke üzletága számára ugyanolyan fontos volt, mint Mallorynak. A lány azonban kizárólag legális megbízásokat vállalt el. Főleg biztonságtechnikai gyártók új fejlesztéseit vizsgálta meg. Ezen túlmenően riasztóberendezések kiválasztásához és felszereléséhez adott tanácsot vállalatoknak, alkalmanként pedig a rendőrségnek segített betöréses bűncselekmények esetén – a sors iróniájaként. Apja azonban nemigen tudott megszabadulni régi szokásaitól. Akárcsak Mallory, ő is „biztonsági tanácsadóként” dolgozott, de ügyfelei közé előszeretettel kerültek be olyan hivatásos betörők, akik különösen vakmerő tettre készültek. Ezzel ugyan a legalitás határán táncolt, de nem volt büntethető. Apró, de finom különbség. És Duke Hunt a maga területén felülmúlhatatlan volt. Végtére is a tíz évvel korábbi letartóztatásáig egész életében hivatásos tolvajként működött – a páncélszekrények szaktekintélyeként. Mallory kiskorától fogva mindent megtanult tőle, amit a betörésről tudni kell, és tizenhárom évesen csapatának a tagja lett. Feladata először abból állt, hogy menekülési útvonalakat kémlelt ki és telefonvezetékeket vágott el, de néhány év leforgása alatt bámulatos ügyességre tett szert a mozgás- és hőérzékelők kikapcsolásában. Duke Hunt egyetlen gyermekeként a fiatalsága nem éppen szokványosan telt, de Mallory ennek egyetlen másodpercét sem bánta meg – eltekintve a négy évtől, amíg apja a börtönben ült. – Hogyan talált meg Trinity éppen téged? – kérdezte Duke. 132

Megszólal a riasztó – Hallott a Triple Safe-nek végzett munkámról. Apja arcáról csak úgy sugárzott a szülői büszkeség. – Az tényleg első osztályú munka volt, kicsikém. A lány mosolygott. A Triple Safe azt a feladatot kapta, hogy fejlesszen ki egy új biztonsági rendszert Atlanta egyik legnagyobb bankja számára. Malloryt kérték fel, hogy ellenőrizze a berendezést, és ő néhány súlyos hiányosságot fedezett fel. A feladatért felelős mérnökökkel együtt teljesen átdolgozta a rendszert. A Triple Safe megkapta a megbízást, és egy csapásra az egyik legkeresettebb biztonságtechnikai cég lett az egész keleti parton, Mallory szakmai tekintélye pedig óriásit nőtt. – Trinity prototípusának állítólag van néhány új vonása. Természetesen nem tudom, mifélék, amíg nem láttam a pontos műszaki adatokat – válaszolta a lány, és remélte, hogy apja beéri a szűkös felvilágosítással. – Úgy tűnik, a téves riasztás kockázatát a passzív infravörös és az aktív mikrohullámú érzékelők kombinálásával csökkenti a minimumra. – Ez jól hangzik. Nincs rosszabb egy túlérzékeny berendezésnél. Elfogadod a megbízást? – Azt majd csak azután fogom tudni, hogy beszéltem Trinityvel – hazudta Mallory. – Na, akkor reméljük, hogy igazán komoly feladatot ajánl neked. Fogadok, óriási élvezet volna számodra, ha rejtekutakat találnál a rendszerébe. Kétségtelen tény, hogy nem létezik kijátszhatatlan biztonsági rendszer. A furfangos betörők – és a dörzsölt biztonsági szakértők, mint Mallory és az apja – mindig rábukkannak valamilyen gyenge pontra. Jake Trinity, a Trinity Security Services, röviden TSS tulajdonosa és ügyvezetője Atlanta feltörekvő csodagyerekének számított a biztonságtechnikai gyártók között, de sem ő, sem a rendszerei nem voltak tévedhetetlenek. És Malloryban már égett a vágy, hogy ezt bebizonyítsa neki. 133

Jeanie London – Lance mégiscsak hazajött tegnap este? – kérdezte, hogy a beszélgetést megint másfelé terelje. – Honnan tudsz te erről? – Polish Paul hívott fel. Azt akarta tudni, hogy Lance jelentkezette nálam. – És jelentkezett? – Nem. – Mallory azt kívánta, bárcsak megtette volna. Polish Paul már azelőtt az apja csapatához tartozott, hogy Mallory a világra jött, és a tizenhét éves fiát az öccsének tekintette. Nem voltak ugyan vér szerinti rokonok, de együtt éltek ők hárman néhány évig, miután Paul kihozta a lányt az intézetből, ahol apja letartóztatása után elhelyezték. Lance azonban lázadó fiúvá kamaszodott, aki szemlátomást azt vette a fejébe, hogy minden adandó alkalommal szembeszegül az apjával. – Az az átkozott kölyök még a sírba viszi Pault. – Duke zihált az erőlködéstől. – Biztos, hogy kocsmázott, és már megint jól beszívott. – Szólj, légy szíves, ha újra előkerül, jó? – kérte Mallory. – Természetesen. Te pedig szólsz, ha elfogadod Trinity ajánlatát. A TSS-szel való együttműködés remek referencia lenne neked. – Úgy gondolod? – kérdezte lemondóan Mallory. Ezzel megérkeztek Duke kedvenc témájához. – Én pedig tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy a velem való együttműködés volna remek referencia az ő számára. Apja mosolyogva vetette hátra a fejét. – Opalnak igaza van. Lassan elbízod magad. – Ez téged meglep? Végtére is a te lányod vagyok. – Csak légy óvatos, kicsikém! Hiszen tudod, aki fenn hordja az orrát, ráfizet. – Ez az oka annak, hogy a nyakamra küldted Opalt? Mert azt hiszed, hogy különben elbíznám magam? Opal korábban szintén Duke bandájához tartozott, és ősidők óta a család közeli barátnője volt. Mallory számára amolyan anyafélének számított, bár ezzel Opal bizonyosan nem kérkedett volna. Néhány 134

Megszólal a riasztó jól sikerült kozmetikai műtét következtében alig látszott idősebbnek negyvennél, holott túl volt az ötvenötön. De Mallory mindig fordulhatott hozzá, különösen akkor, ha anyai tanácsra volt szüksége, amelyet az apjától nem kaphatott meg. A lány vér szerinti édesanyja cserbenhagyta férjét és kisgyerekét, hogy táncosnői karriert futhasson be egy műsorban Las Vegasban. Röviddel ezután tragikus autóbalesetben életet vesztette. – Nem küldtem a nyakadra Opalt – válaszolta Duke. – Csak azt akarom, hogy az adminisztrációban dolgozzon egy kicsit a kezed alá. – És téged folyamatosan tájékoztasson az ügyfeleimről. – Ez csupán kellemes mellékhatás. – Duke olyan leplezetlenül ismerte el a tényt, hogy Mallory lemondóan megcsóválta a fejét – Vagy talán azt állítod, hogy nincs szükséged a segítségére? A rengeteg munka ellenére, amely az utóbbi időben a nyakadba szakadt... Különben is az a véleményem, hogy megengedhetnél magadnak egy rendes irodát igazi titkárnővel. – Van irodám – ellenkezett Mallory dacosan. – Van egy üzenetrögzítőd, egy faxod és egy számítógéped. – Rendben, nagyon kis iroda, de a többi helyre egyszerűen a műhelyhez van szükségem. Eddig így is jól elboldogultam. – Remélhetőleg elég lesz egy olyan igényes ügyfél esetében is, mint a TSS. – A TSS ugyanolyan ügyfél, mint bárki más. Ez természetesen hazugság volt. Emlékezett rá, hogyan nézett ki Jake Trinity tíz évvel korábban. Magas, kisportolt alak sötétszőke hajjal és rokonszenves arcvonásokkal. Fémkeretes szemüvegével és márkás ruháival maga volt a jó házból való egyetemista mintapéldánya. Mallory emlékei szerint egyenesen piszok jól nézett ki. Mindenesetre ő maga akkor épphogy tizenhat éves volt, könnyen megszédíthető. És ha a férfi nem lett volna akkora hatással rá, amikor meglepetésszerűen tetten érte, akkor őt soha nem lehetett volna rávenni, hogy odamenjen hozzá és megcsókolja. 135

Jeanie London Ó, nem, az idő nem homályosította el az emléket. Mallory még mindig olyan tisztán látta maga előtt annak az éjszakának minden részletét, mintha tegnap lett volna. A munka az Innovative Engineeringnél aprólékosan meg volt tervezve. Természetesen minden betörésnek van bizonyos kockázata, de azon az éjszakán minden úgy ment, mint a karikacsapás. Legalábbis addig, amíg fel nem bukkant egy nagyon jóképű fiatalember, akinek egyáltalán nem kellett volna az épületben tartózkodnia. Mallory éppen kikapcsolta az infravörös érzékelőket, amikor megérezte, hogy nincs egyedül. Hátrafordult, és meglátta a raktárcsarnok ajtajában álló Jake Trinityt. Természetesen azonnal el kellett volna tűnnie, és Polish Pault rádión értesítenie a lebukásról, hogy mindannyian, amilyen gyorsan csak lehet, kereket oldhassanak. Ez volt a vészforgatókönyv. Mallory azonban nem tartotta magát hozzá. Ehelyett egyszerűen odament a fiatalemberhez, mert azt hitte, le tudja foglalni mindaddig, amíg apja sikeresen befejezi a munkát. És majdnem sikerült is. De a majdnem nem volt elegendő. Ebben az esetben a majdnem azt jelentette, hogy lehetőséget adott Jake Trinitynek a csendes riasztás beindítására. Majdnem mindnyájuknak sikerült elhagyniuk az épületet rendőrség megérkezése előtt – kivéve az apját. Később Duke azt állította, hogy ő maga indította be a riasztót, ám ezt Mallory természetesen soha nem hitte el. Ahogyan a többiek sem. Duke Hunt nem követhetett el ilyen banális hibát. A lány tudta, hogy csak vigasztalni akarja őt, mert hibás döntésével börtönbe juttatta, de ez nem segített. Tudta, hogy a dolog az ő lelkén szárad, és majd a szíve szakadt meg, amikor látnia kellett az apját, amint megbilincselve elvezetik. Ezután már semmi nem volt olyan, mint korábban. Mallorynek tapasztalnia kellett, hogy az ő kis világa, amelyet mindig teljesen normálisnak tartott, mások számára egyáltalán nem normális. A 136

Megszólal a riasztó rendőrség, a bíróság és az ifjúságvédelem emberei számára az apja bűnöző volt, aki kiskorú lányát erkölcsi fertőbe rángatta bele. Ez akkoriban teljesen megzavarta Malloryt. Csak amikor felnőtté vált, akkor ismerte fel, hogy a világ már rég nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek be akarták előtte állítani. Természetesen tudta, hogy van jó és rossz, de azt is, hogy a határ a kettő között gyakran nem egészen világos. És olykor a rosszak voltak azok, akik a legtisztességesebbnek tűntek. Az egyik börtönbeli látogatása alkalmával az apja bejelentette, a csapat mindörökre beszünteti tevékenységét. Duke Hunt megeskette Malloryt, mint ahogy a banda összes többi tagját is, hogy új életet kezdenek, és a jövőben csak legális munkát végeznek. Üzleti érzékének és bölcs előrelátásának köszönhetően elég pénzt tett félre ahhoz, hogy a csapat ezt megtehesse, és mostanság a banda egykori tagjai mindannyian tisztességes munkát végeztek. Na jó, nagyjából tisztességeset. Polish Paul tetováló stúdiót működtetett, Eddie Gibb pedig zálogházat. Opal úgy határozott, hogy a maga részét inkább a szépségébe fekteti, nem pedig saját üzletbe. Inkább Eddie titkárnőjeként dolgozott. Mallory pedig néhány évvel korábban önállósította magát a tanácsadó cégével, s mindent egybevetve egész jól álltak a dolgai. Csak ez a rendezetlen számla ne lenne Jake Trinityvel! A drámai változások az életében és barátai életében azzal vették kezdetüket, hogy Mallory találkozott ezzel a fiatalembert, aki azóta egyszerűen nem ment ki a fejéből, akármennyi idő telt is el azóta. Ez a munka a TSS-nél végre alkalmat fog adni neki, hogy megfizessen az erkölcscsősz Jake Trinitynek. A férfinak először is be kell bizonyítania, hogy szigorú elvei nagy kihívással szemben is szilárdak maradnak. És Mallorynak különös élvezetet fog okozni, hogy ezt a kihívást a maga személyében szállíthatja. Beakasztotta a biztosítókötelét a mászófal felső végén. – A mai győztes az ifjabb Hunt! – kiáltotta diadalmasan. Mindössze pár másodperccel később Duke is felért. 137

Jeanie London – Gratulálok, kicsikém. Mallory ezt szerette annyira az apjában. Hogy minden becsvágya mellett is mindig hajlandó volt elismerni a jó teljesítményt. A lány belátta, hogy az apja esélyei vele szemben ma nem voltak valami jók. Mert nem csupán a több mint harminc év korkülönbség juttatta sportszerűtlen előnyhöz, hanem az az adrenalinlöket is, amely az előtte álló találkozó gondolatára elárasztotta. Duke letörölte az izzadságot a homlokáról, mielőtt ő is beakasztotta a kötelét. – Na, akkor? – Gyerünk! – kiáltotta Mallory. A következő pillanatban ellökték magukat a faltól, és lélegzetelállító sebességgel csúsztak le a harmincméteres mélységbe. Ám bármennyire élvezte is a lány a kötélen való leereszkedést, az érzés ma megközelítőleg sem volt olyan mámorító, mint az az izgalom, hogy nem egészen fél óra múlva viszontlátja Jake Trinityt.

138

Megszólal a riasztó

2. FEJEZET

Jake úgy vélte, hogy Mallory még az adósa, és ideje, hogy törlessze az adósságát. Leállította kocsiját az elegáns, sötét nyerstégla homlokzatú ház előtt, és odapillantott a műszerfalra. Tíz óra ötvenhét. A találkozót tizenegyre beszélték meg. Még van három perce. Felkapta a diplomatatáskáját és kiszállt az autóból, pont akkor, amikor egy fekete sportkocsi fergeteges iramban elviharzott mellette, lendületesen rákanyarodott a kocsifelhajtóra, és csikorgó kerekekkel megállt a ház előtt. Mallory Hunt! Jake azonnal tudta, hogy ő az. Anélkül, hogy látta volna, azonnal újra érezte a feszültséget, mint azon az éjszakán. Őrült dolog volt, de minden érzékszerve egyszeriben éber lett, és a másodpercek úgy teltek, mint valami lassított felvételen, ahogy kivágódott a sportkocsi ajtaja, és titokzatos vezetője kitette kecses lábát a kocsifelhajtóra. Tornacipő és sort volt rajta, s amikor kiszállt az autóból, a férfi tekintete felfelé siklott nagyon hosszú, formás lábán. A nő olyan kecses volt, mint az emlékeiben, de a fekete kezeslábas, amelyet akkor viselt messze nem juttatta úgy érvényre a domborulatait, mint a terepszínű sort és a testre simuló fehér póló. Sűrű, fekete haját lófarokba fogta össze, amely majdnem a derekáig ért. A kecses mozdulat, amellyel becsapta az autó ajtaját Jake-et arra emlékeztette, milyen szexisen mozgott annak idején.

139

Jeanie London Aztán feléje fordult... Jake-nek a torkában dobogott a szíve, amikor a nő elegáns napszemüvegének a teteje fölött ránézett tiszta, világoszöld szemével. Azzal a tekintettel, amely tíz év óta üldözte őt. Az évek során megpróbálta elképzelni, milyen lehet a lány maszk nélkül. Most már tudta. Sokkal szebb, mint a képzeletében. Világos arcbőre úgy fény lett, mint a porcelán; arcán finom, arányos vonásai mellett érzéki szája dominált. A telt, piros ajkak egy csókra emlékeztették... Arra a csókra, amely annyi mindent megváltoztatott. Már az emlék is olyan volt, mintha gyomorszájon vágták volna. Jake-nek az járt a fejében, vajon a nő is emlékszik-e még rá. Az után a sok-sok évvel ezelőtti, véletlen éjszakai találkozás után minden követ megmozgatott, hogy kiderítse, ki volt a lány. Mallory Hunt tíz évvel ezelőtt talány volt számára, és az maradt máig is. Valószínűleg jobban járt volna, ha soha nem látja őt viszont, de fontos szakmai oka volt, hogy felvette vele a kapcsolatot. Legújabb biztonsági rendszerében benne rejlett a lehetőség, hogy vállalatát az iparág legfelső köreibe repítse. A TSS néhány magasan képzett mérnököt foglalkoztatott, de azok a rendszert csupán a mérnökök szemszögéből tudták megítélni. A Mallory Hunttal való találkozás azonban megmutatta Jake-nek, hogy a biztonsági berendezéseknél nem egyszerűen valamely épület felügyelete a lényeg, hanem a rosszfiúk távoltartása. És ez azt jelentette, hogy egy rosszfiúra volt szüksége a rendszer megfelelő teszteléséhez. Vagy egy rosszlányra. És Mallory Hunt volt az a rosszlány, akinek e feladatnál segítenie kellett. Jake lassan a nő felé tartott, aki figyelmesen méregette. – Hát, tagadhatatlan, hogy felnőtt lett, Jake Trinity. – A nő hangja még melegebb és izgatóbb volt, mint amilyennek a férfi képzelte. – Mindig ilyen pontos? – Igen. – Jake az órájára pillantott. Egy perc múlva tizenegy. – Maga mindig ilyen kiszámítottan tervezi meg a találkozóit? – Én mindig másodpercre pontosan tervezek. – A tökéletes időzítés Mallory munkájában valószínűleg parancsoló szükség volt. 140

Megszólal a riasztó Jake kezet nyújtott neki. Abban a pillanatban, hogy ujjaik egymáshoz értek, a férfit mintha áramütés érte volna. Amennyiben ezt a nő is érezte, akkor nem mutatta ki. – Nem szabad túl közel mennem magához. Nagyon megizzadtam – mondta, és visszahúzta a kezét. Még az izzadságtól nedves pólóban és a gyűrött sortban is hihetetlenül szexi, gondolta Jake. – Sportolni volt? – Olyasmi. De jöjjön be! A lány könnyű léptekkel futott fel a ház bejáratához vezető lépcsőn, és Jake azon kapta magát, hogy elbűvölten mered izmos kis fenekére. Nem volt már kamasz, a teste mégis ugyanolyan hevesen reagált Mallory Huntra, mint tíz évvel korábban. Össze kellett kapnia magát, és arra gondolnia, hogy tulajdonképpen miért van itt, mivel az volt a szándéka, hogy szorosan együttműködik a nővel, amikor az ellenőrzi az új rendszerét. Mármint ha egyáltalán elfogadja a munkát, miután megismerte az ő feltételeit. De majd meggyőzi róla, hogy vállalja el a megbízást. Jake követte a házba, és érdeklődéssel nézett körül. Az előtérbe vetett egyetlen pillantás is jó ízlésről árulkodott. A férfi nem is várt mást. Mallory Hunt az ő szemében maga volt a megtestesült modem, sikeres nő, aki saját elképzelései szerint alakítja az életét. Ami viszont meglepte, az a ház kellemes hangulata volt. A helyiségek minden elegancia mellett is meglepően kedélyesnek hatottak a magas, osztóléces ablakokkal, a napsárga falakkal és a fényes parkettával. Jake követte Malloryt a nappaliba. A helyiség hátsó sarkában zongora állt, amelynek billentyűzetén kottalap hevert. Pár egymásra rakott könyv tornyosult a pamlag melletti alacsony asztalon, mellettük egy üres kávéscsésze, rúzsnyomokkal a szélén. A lány hanyag mozdulattal lecsúsztatta válláról a kézitáskáját, és egy szék támlájára akasztotta. Aztán egyenesen szembenézett a vendéggel. 141

Jeanie London – Figyeljen ide, Jake, mindjárt lesz még egy megbeszélésem. Zavarja magát, ha rendbe szedem magam, amíg beszélgetünk? A férfi megrázta a fejét. Egyáltalán nem csodálkozott rajta, hogy a nő nem a szokványos módon bonyolítja le a megbeszéléseit. Információi szerint Mallory Hunton semmi nem volt szokványos. Ezenkívül mindegy volt neki, hogyan kötnek üzletet egymással mindaddig, amíg eléri, amit akar. A lány elővett a táskájából egy mappát a TSS logójával. – Jó, akkor kérem, jöjjön velem! – mondta sugárzó mosollyal, amely azonnal heves vágyat ébresztett a férfiban. Tehát követte a nőt fel a lépcsőn és... – A hálószobájába? Mallory bólintott, és szótlanul átlapozta a papírokat. Hát jó. A nő hálószobája mindenesetre elég tágas volt egy megbeszéléshez. A berendezés itt is stílusos, egyszerű, ugyanakkor kellemes volt. A nagy ablakokból pompás kilátás nyílt a ház mögött virágzó magnóliafákra. És az ágy... Jack pillantása a rézkeretre, a fejrész fölötti nagy tükörre és a puha selyempárnákra siklott, és tehetetlen volt azokkal a képekkel szemben, amelyeket a látvány felidézett benne. – Ugye itt van magánál az összes műszaki adat? – kérdezte Mallory. – Igen, természetesen. A férfi éppen alkalmas hely után nézett, ahol kiteregethetné a kapcsolási rajzokat, ám Mallory már el is suhant mellette, és belibbent a szomszédos fürdőszobába. Jake bepillantott a nyitott ajtón, és azt látta, hogy a lány leteszi a mappát egy fésülködőasztalra, kibontja a lófarkát, megrázza a fejét, és sima, csillogó fekete haja a derekára omlik. A férfinak elállt a lélegzete, amikor rájött, mit értett a nő azon, hogy rendbe szedi magát. – Azt szeretné, ha a megbeszélést a fürdőszobában tartanánk? Mallory a válla fölött pillantott rá. – Talán zavarja? 142

Megszólal a riasztó Jake abban a pillanatban tudta, hogy Mallory próbára teszi, de halvány sejtelme sem volt, hogy miért. Tíz évvel ezelőtt ellen kellett volna állnia ennek a nőnek, és be kellett volna indítania a riasztót. Ezzel egy csomó bosszúságot megspórolhatott volna magának. Ám amikor most a nő szemébe nézett, és meglátta tekintetében a kihívást, azon kapta magát, hogy megint pontosan ugyanúgy reagál, mint akkor. Meg akarta tudni, meddig megy el Mallory. – Ellenkezőleg. El volnék ragadtatva, Miss Hunt. – Kérem, szólítson csak Mallorynek! – mondta a lány mosolyogva, és eltűnt Jake látómezejéből. A férfi nagy levegőt vett, és követte őt a fürdőszobába. A kérdés, miszerint Mallory elvárja-e, hogy beszélgessenek, miközben zuhanyozik, feleslegessé vált, amikor a nő nagy, bolyhos fürdőlepedőt vett ki egy szekrényből. Jake nekitámaszkodott a zuhannyal szemben lévő komódnak, és megacélozta magát Mallory következő húzásával szemben. Igyekezett lehetőség szerint közömbösnek mutatkozni, amikor a nő levette a pólóját, és fehér melltartóban állt előtte. – Elolvastam a dokumentációját, Jake – magyarázta olyan nyugodtan, mintha mindennapos dolog volna számára levetkőzni egy férfi előtt, akivel egyetlenegyszer találkozott csupán. – Maga tehát azt szeretné, ha tesztelném a rendszerét. A... mi is a neve? – Sentex 2000. A póló mindössze néhány centiméterrel Jake arca mellett röppent el, és egy szennyestartón landolt. Mallory ezután feltette a jobb lábát egy zsámolyra, hogy kioldozza a cipőfűzőjét. Kibújt a cipőből, lehúzta a zokniját, és előbukkant vörösre lakkozott körmű, kecses lábfeje. Aztán a másik lábát tette a kisszékre, és kezdődött elölről az egész izgató procedúra. – Úgy is van. Sentex 2000. Van már indulásra kész prototípus? – Több ügyfélnél is beépítettem a rendszert, hogy különböző körülmények között tesztelhessem. – Jó ötlet. 143

Jeanie London Az viszont, hogy ő vetkőzés közben nézze Malloryt, feltehetőleg kevésbé jó ötlet, gondolta Jake. Kiszáradt a szája. – Gondolom, tudja, hogyan dolgozom, Jake. – Megpróbálja a helyszínen feltörni a rendszert. – A férfi meglepődött, hogy sikerült nyugodt hangon megszólalnia, miközben Mallory kigombolta a sortját, és ringó mozdulatokkal letolta a csípőjéről. Alatta csupán egy apró tangát viselt. – Tévedés. – Nem értem... A lány előrehajolt, hogy egészen kibújhasson a sortból. – Én nem szoktam semmivel próbálkozni. Én feltöröm rendszert. És aztán megmondom, hol vannak a gyenge pontjai. – Mindig sikerül? A nő felegyenesedett, és Jake nem tudta meggátolni, hogy tekintete végig ne vándoroljon érzéki domborulatain. Telt, kemény mellét csupán leheletvékony melltartó takarta el. Hosszú haja keretbe fogta keskeny derekát és lapos hasát. A férfi nyelt egyet. Izgalom fogta el. – Netán hisz valamilyen kijátszhatatlan rendszerben, Jake? – Nem, nem hiszek. – Jól van. Mert gyűlölöm, ha csalódást kell okoznom az ügyfeleimnek. – Ez a veszély aligha fenyeget, ha minden megbeszélését a fürdőszobájában folytatja le. Ez lehet a magyarázata a mesés referenciáinak is. Nyilvánvalóan rengeteg nagyon boldog egykori ügyfele van. Mallory halkan nevetett. – Ennek az az oka, hogy jó vagyok. Kétségtelenül... A nő abszolút csúcsminőségű vetkőzőszámot produkált. Mallory megfordult, és csinos feneke látványát kínálta oda Jakenek, miközben előrehajolt, és kinyitotta a zuhany csapját. A férfi érezte, hogy a vér sebesen áramlik az ereiben, és kis híján beleszédült. Megtámaszkodott a komódon, és visszatartotta a 144

Megszólal a riasztó lélegzetét. Ha valakinek már jó ideje nem volt része szexben... Elgondolkodott, hogy pontosan mennyi ideje is. A fenébe, tényleg olyan régen? Nem csoda, ha ennyire kiszolgáltatott a nő támadásával szemben. Kétségtelen, hogy Mallory ezt az egészet pontosan eltervezte. De miért? – Beszéljünk a részletekről? – A lány felegyenesedett, és ismét feléje fordult. Aztán kinyitotta a melltartóját, és felfedte telt, kifogástalan mellét. Bimbói kemények voltak, és felmeredtek, ami azt bizonyította, hogy nem Jake az egyetlen, aki reagál erre a feszültséggel teli helyzetre. De ez a tény sem volt képes megvigasztalni a férfit. Ellenkezőleg, ettől minden csak még rosszabb lett. – Van néhány feltételem, amelyről beszélnünk kell, még mielőtt megegyeznénk – mondta, és csodálkozott, hogy egyetlen hang is kijön a torkán. – De kérem, előbb maga! Mallory előrehajolt, hogy levegye a tangáját. Letolta formás combján az apró ruhadarabot. Hosszú haja egy rövid, izgató pillanatig, mint valami selymes függöny, eltakarta a mellét, míg ismét fel nem egyenesedett, és ott állt teljesen fesztelenül a maga lélegzetelállító meztelenségében. – Hangosan fogok beszélni, hogy halljon a víz csobogása mellett is – magyarázta. Jake mindennel egyetértett, amíg Mallory vitte a szót. A torka összeszorult, egyetlen hang sem jött ki rajta. Nem ez volt ugyan az első alkalom, hogy be kellett vallania önmagának, túl sokáig hanyagolta el a szükségleteit, de ez volt az első eset, hogy komolyan fenyegette a veszély, el fogja veszíteni az önuralmát. Ennek ellenére elhatározta, hogy egyetlen lépést sem tesz Mallory felé, míg nem tudja pontosan, a nő milyen terv szerint cselekszik. – Hát jó, Jake. Akkor röviden összefoglalom, hogyan lesz. Azok közül az épületek közül, amelyeket felszerelt a Sentex 2000-rel, kiválasztja azt az objektumot, amelyik a maga véleménye szerint a legbiztonságosabb. Én megismerkedem a rendszerrel, megállapítom, 145

Jeanie London hol vannak a gyenge pontjai, és aztán igazolom az elméletemet, amennyiben egy színlelt betöréssel feltöröm a rendszert. Maga aztán kap egy zárójelentést, hogy kiküszöbölhesse a gyenge pontokat. Bement a zuhany alá, és Jake egyszeriben rájött, mi bűvöli el annyira. A legcsekélyebb kétség sem volt a nő hangjában. Mallory teljesen megbízott a saját képességeiben. Ugyanaz a magabiztosság látszott rajta, mint azon a tíz évvel ezelőtti éjszakán. Jake megvárta, míg a nő behúzza maga mögött az üvegajtót, és csak aztán terítette ki a kártyáit. – Egyetértek. Kiválasztom a legbiztonságosabb objektumomat, és elkísérem magát, amikor megpróbál betörni. Figyelte, amint a lány meglepetten megáll, mielőtt belépne a forró vízsugár alá. A zuhanyzó ajtaja bepárásodott, és Mallory világos teste és fekete haja elmosódott domborműként vált ki a bézsszínű csempe háttere előtt. Olyan volt, mint egy sűrű ködbe burkolózott istennő. – Én egyedül dolgozom, Jake – válaszolta végül. – Ragaszkodom hozzá, hogy ott legyek – vetette ellen a férfi. A nő a samponos flakonért nyúlt. – Miért? – Nem bízom meg magában. Mallory halkan nevetett. – Maga keresett meg engem, Jake Trinity. Nem fordítva. – Igen, így volt. Ezt megelőzően elolvastam a referenciáit, és megismerkedtem a munkamódszerével. Tisztában vagyok vele, hogy maga egy jó hírű vállalkozást vezet, és az ügyfelei rendkívül elégedettnek tűnnek. De nekem az a benyomásom, hogy legtöbbjüknek fogalma sincs, miként fejlesztette ki a rendkívüli képességeit. – Soha nem csináltam titkot a múltamból. Jake ezt egy pillanatra sem vonta kétségbe. Mallory Hunt nem az a típus, akinek rejtőznie kell. A férfi még arról is meg volt győződve, hogy képes minden vélt hátrányát valamiképp előnnyé változtatni. 146

Megszólal a riasztó Bizonyára könnyedén csavarja ujja köré az ügyfeleit, pontosan úgy, ahogy most éppen vele próbálkozik. Még mindig nem értette ugyan, mi ezzel a nő célja, de egészen biztosan oka van annak, hogy ezt a műsort adja elő. Alighanem arra próbál játszani, hogy ő eszét veszítse, és be kellett vallania, hogy a lány nincs messze a célja elérésétől. – Meg kell értenie, hogy nem lehetek elég elővigyázatos, Mallory. Valamelyik ügyfelemnek az én kérésemre meg kell engednie, hogy betörjenek a cége területére. Itt a jó hírem forog kockán. – Ezt nagyon is megértem, de attól tartok, magának fogalma sincs, mit jelent egy biztonsági rendszer kijátszása. – Mutassa meg, mit kell tennem, és én meg fogom tenni! – Tehát betörési alapkiképzést szeretne? – kérdezte a nő gúnyosan. – Úgy is lehetne mondani. Mallory újabb érzéki játékba kezdett. Fürdőszivaccsal végigsimított a nyakán, vállán és karján; mindegyik mozdulata támadás volt Jake önuralma ellen. A férfi kétségbeesetten küzdött józansága megőrzéséért. – Mit vár ettől? – kérdezte a lány. Jake-nek feltűnt, hogy a nadrágja egyszeriben kellemetlenül szűk lett. – Egyrészt személyesen kezeskedhetem azért, hogy az ügyfeleim érdekei nem sérülnek, ha magam is ott vagyok az akciónál. – Másrészt? – Másrészt szeretném látni, hogyan dolgozik. Szeretnék profitálni a maga tapasztalatából, hogy ezt a tudást új biztonsági rendszerek kifejlesztésénél is hasznosíthassam. A nő élvezkedve futtatta végig a szivacsot a karján, s ezzel Jake figyelmét felhívta fantasztikus mellére és a finom hab alól előbukkanó rózsaszínű bimbókra. – Hajlandó megfizetni a honoráriumomat? – kérdezte Mallory. – Igen. Bár tőlem több mint negyven százalékkal többet kér, mint más ügyfeleitől – jegyezte meg a férfi szárazon. 147

Jeanie London A nő végigcsúsztatta a szivacsot lapos hasán, aztán le a combjai közötti fürtöcskéhez. – Hja, az infláció – magyarázta, és nem lehetett nem kihallani a csúfondáros mellékzöngét a hangjából. Jake kis híján hangosan felnyögött. Miként jöhetne rá, mit forgat Mallory a fejében, ha érzéki játékával lehetetlenné teszi számára, hogy józanul gondolkodjék? – Ez azt jelenti, hogy elvállalja a munkát? – kérdezte kétségbeesett igyekezetében, hogy másra figyeljen. – Miért tenném? Elismerte már, hogy nem bízik meg bennem. És ha arra gondolok, mennyi pluszmunkám volna azzal, hogy betanítom magát... Jake arra gondolt, hogy kerek perec megmondja a nőnek, tartozása van vele szemben. Mallory azonban nem tudhatta, hogy ő akkoriban elveszítette miatta az állását. Jake-nek be kellett volna indítania a csendes riasztást, de nem tette meg. Mallory csókja annyira összezavarta, hogy képtelen volt cselekedni. Soha nem viselte volna el, ha ez az izgató fiatal nő őmiatta börtönbe kerül. És miközben ő még küzdött önmagával, a sors levette a válláról a döntést. Másvalaki indította be a riasztót, valószínűleg az őr, aki beengedte őt az épületbe. A rendőrök elfogták a betörők egyikét – mindenesetre nem a lányt, amint Jake később megtudta. Az Innovative Engineering ügyvezetője természetesen magyarázatot követelt Jake-től. Végtére is olyan munkatársakat akart, akik száz százalékig lojálisak. Jake ezt nem vehette tőle rossz néven. Így aztán az első találkozása Mallory Hunttal oda vezetett, hogy elvesztette az állását, a gyakorlat lehetőségét és az ösztöndíját, és ki kellett vernie a fejéből bármiféle karrier reményét az Innovative Engineeringnél. Mallory Hunt minderről mit sem tudott, és Jake-nek nem tűnt úgy, hogy ez volna az alkalmas időpont kijátszania az adu ászt. De szüksége volt a nő szakértelmére, tehát valamiképpen rá kellett vennie, hogy egyezzen bele a javaslatába. 148

Megszólal a riasztó – Azért kellene elvállalnia a munkát, mert az együttműködés mindkettőnk számára előnnyel járna. A TSS kimagaslóan jó referencia lenne magának. A vállalkozásomnak nagyon jó híre van az iparágban. És a maga neve ugyancsak jó reklám lenne a Sentex 2000-nek. Mindkettőnknek hasznos lenne tehát. Nem volt éppen a legmeggyőzőbb érvelés, de nem jutott jobb az eszébe. Lélekben már felkészült az elutasításra, és további indokokat gyűjtögetett, amelyekkel jobb belátásra bírhatná a lányt. De aztán Mallory volt az, aki meglepte. – Hát jó, legyen! Maga kifizeti a honoráriumomat, és ennek fejében jelen lehet, amikor feltöröm a rendszerét. – Kinyitotta a zuhanyzófülke ajtaját, és nyújtotta a kezét. Ha valami most nagyon nem hiányzott Jake-nek, akkor az a nő érintése volt. De itt most arról van szó, hogy megpecsételjék az üzletet. A férfi ellökte magát a komódtól, és nagyon lassan Mallory felé indult. Ez természetesen a nő újabb trükkje. Azt akarja kipróbálni, hol van számára a határ. Kihívásnak szánja ezt? Vagy sokkolni akarja? Mallory mostanra hátrasimította nedves haját, és Jake szemügyre vette hibátlan arcvonásait – magas homlokát, elegánsan ívelt szemöldökét, a forró víztől kipirult bőrét, telt ajkát –, és olyan vágy kerítette hatalmába, amely intenzívebb volt mindennél, amivel eddig találkozott. És amikor a nő felnézett rá, a tiszta, zöld szempár kihívó pillantása ismét arra a végzetes, tíz évvel korábbi éjszakára emlékeztette. Ám ezúttal ő csókolta meg a lányt.

149

Jeanie London

3. FEJEZET

Jake Trinity már tíz évvel korábban is jól csókolt, de időközben annyira tökéletesítette tudását, hogy Mallorynek elállt a lélegzete. A férfi olyan nyugodt határozottsággal hódította meg az ajkát, hogy egészen elgyengült. Összerándult a gyomra, és felmeredtek a mellbimbói. Mallory tulajdonképpen azt tervezte, hogy addig izgatja a férfit, amíg az elveszti a fejét, és nem tudja levenni róla a kezét. A csókja követelő és félreérthetetlen volt. Váratlan kezdeményezőkedve annyira meglepte Malloryt, hogy először azt sem tudta, mi történik vele, és készségesen szétnyitotta az ajkát Jake szelíd, egyszersmind szenvedélyes becézgetései halk sóhajt csaltak ki belőle, ami őt magát is azokra a giccses filmjelenetekre emlékeztette, amelyeket a moziban mindig megmosolygott. Soha nem hitte volna, hogy egy nő valóban ennyire lefegyverzettnek érezheti magát. Legalábbis egy olyan nő, mint ő. Egy magabiztos, energikus nő, aki megszokta, hogy amit akar, elveszi az élettől – vagy egy férfitól. De most minden másként alakult. Mallory még nagyon pontosan emlékezett rá, miért csókolta meg Jake Trinityt tíz évvel ezelőtt, ahelyett hogy a vésztervhez tartotta volna magát. Ez egyfelől kísérlet volt arra, hogy még valamennyi időt nyeljen az apja számára, de természetesen az sem kerülte el a figyelmét, milyen hihetetlenül jóképű a fiatalember, aki váratlanul

150

Megszólal a riasztó előtte termett. Máskülönben soha eszébe nem jutott volna ezzel a speciális taktikával kísérletezni. A felnőtt Jake Trinityvel szemben állni egészen más volt, mint amire Mallory számított. Ki hitte volna, hogy most még vonzóbb, mint akkor volt? Anélkül, hogy tekintettel lett volna a férfi drága öltönyére, Mallory becsúsztatta nedves kezét a zakó hajtókája alá, és az ing anyagán keresztül kitapogatta Jake izmos felsőtestét, amely olyan érzést keltett, mintha kőből faragták volna ki. Aztán a nyakkendőjéért nyúlt, és lejjebb húzta magához a fejét, hogy a férfi mélyítse el a csókot. Jake lassan végigsimított ujjai hegyével a nő arcán, állán és nyakán. Mallory egy rövid pillanatra azt hitte, hogy lejjebb fog vándorolni a keze, és tovább szítja a benne keltett égő vágyat azzal, hogy megérinti a mellét. Jake Trinity azonban úriember volt. Megállt a nyakhajlatánál, és a kis eret simogatta, amelyen kitapinthatta a nő száguldó érverését. Nem, ez a férfi egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek Mallory elképzelte. A lánynak az volt a szándéka, hogy térdre kényszeríti Jake-et Úgy tervezte, szembesíti őt a saját gyengeségével, és azzal alázza meg, hogy forró szexszel megőrjíti, aztán jéghideg fejjel ejti, még mielőtt rájönne, mi történik. Ebben a pillanatban azonban, amikor a férfi előtt állt, a saját vágya legyőzte ezt a bosszútervet. – Gyere be velem a zuhany alá! – mondta, és maga is meglepődött, milyen rekedten szól a hangja. Feltétlenül újra kezébe kell vennie a helyzet irányítását! Jake-nek azonban eszében sem volt elfogadni a meghívást. Puha, meleg száját újra az övére tapasztotta, és finoman harapdálta az alsó ajkát. Érzéki érintései nyomán felséges borzongás futott végig Mallory testén. Irányításról szó sem lehetett. – Úgy tudtam, mindjárt lesz még egy megbeszélésed – suttogta a férfi. – Hazudtam. 151

Jeanie London A nő meglepetésére Jake felnevetett. Halk, érzéki nevetéssel. – Miért? – Hogy legyen indokom a szemed láttára levetkőzni – ismerte be kertelés nélkül a lány. Ez a vallomás sem tudta kizökkenteni a férfit a nyugalmából. Minden sietség nélkül lehajtotta a fejét, levette a szemüvegét, és betette az időközben meglehetősen elázott zakója szivarzsebébe, majd újra Malloryre nézett. Úgy vette szemügyre, mint aki alaposan mérlegeli az ajánlatát. Egy ilyen csók után nem lett volna szabad ennyire nyugodnak és összeszedettnek lennie! A lány azt várta volna, hogy ekkorra már réges-rég az önuralma határára ér, úgy, mint ő. Persze kétség sem fért hozzá, hogy a férfi kívánja. Egyetlen pillantás a kidudorodásra, amely mérték utáni öltönyének a nadrágján határozottan kirajzolódott, elárulta, mennyire. Mallory ízlése szerint azonban a férfi egyszerűen túl fegyelmezett volt. – Te próbára akarsz tenni – jegyezte meg Jake tárgyilagosan. Pillantása idegessé tette a lányt. Miközben Jake még teljesen fel volt öltözve, ő anyaszült meztelenül állt előtte, és közben majdnem úgy érezte magát, mint a neveletlen gyerek, akit torkoskodáson kapnak. – És ez zavar téged, Jake? – kérdezte, s a hangja messze nyugodtabb volt, mint amilyennek érezte magát. – Szeretném megtudni, mi lakozik benned. – Azt akarod tudni, hogy meddig mehetsz el velem. – Azt hiszed talán, hogy blöffölök? – Ó nem! Te nem blöffölsz. Anélkül, hogy a tekintetét levette volna Mallory arcáról, Jake kinyújtotta a kezét, megfogta a lány mellét, és kérges ujj begyével megsimogatta világos, bársonypuha bőrét. A nő visszafojtotta a lélegzetét, és a mellbimbói azonnal megkeményedtek. Jake mosolygott. Kihasználta előnyét, és óvatosan morzsolgatni kezdte az egyik érzékeny bimbót hüvelyk- és mutatóujja között. 152

Megszólal a riasztó Mallory forró bizsergést érzett a combjai között. Levegő után kapkodott. – Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki itt az önuralma határaiig jut, ugye? – kérdezte a férfi mély, érzéki hangon. A lány nem válaszolt. Tetszett neki, hogy ellenfele nem könnyíti meg a dolgát. Szerette a kihívásokat, és Jake-re szemlátomást nem volt könnyű hatni. Teljesen meztelenül állt előtte, és egyértelmű ajánlatot tett neki, s bár a férfi nyilvánvalóan kívánta, még mindig megőrizte józanságát. Mallory ezt sajátos módon ösztönzőnek találta. – Nem – vallotta be kelletlenül. A hangja kissé durcásan csengett, ám úgy tűnt, ez Jake-et csak még jobban mulattatja. – Mindig összekötöd az üzletet és az élvezetet? – Nem – válaszolta őszintén a nő. – Csak ha tetszik nekem valaki. – És én tetszem neked? Mallory halkan nevetett. – Meglep, hogy ezt kérdezed. Tíz évvel ezelőtt mégiscsak én csókoltalak meg, emlékszel? – Azt hittem, azzal csak fel akartál tartóztatni, vagy zavarba hozni, vagy valami ilyesmi. – Azt is akartam. – A lány mélyet lélegzett, miközben Jake kényelmesen körözött hüvelykujjával rózsaszínű mellbimbói körül. – De soha nem jutott volna eszembe a csók, ha nem találtalak volna jóképűnek. – És most mit akartál? Feltartóztatni vagy zavarba hozni? Mallory bizsergést érzett a hasában, és hirtelen kiszaladt az erő a lábából. – Mindkettőt. – Mindenesetre sikerült. Egészséges önbizalomra vallott, hogy ilyen nyíltan bevallotta. Jake Trinitynek nem volt szüksége rá, hogy fényezze férfiúi énjét gyengeségei letagadásával. Mallorynek ez is tetszett. – Akkor miért állsz ellen nekem? Kívánsz, nem igaz? A férfi egyenesen a szemébe nézett. – Igen, kívánlak. 153

Jeanie London – De most te húzod az időt. – Nem, nem így van. Csak még nem döntöttem el, hogy elfogadom-e az ajánlatodat. Előbb tudni szeretném, mit akarsz tőlem. A nő a nyakkendőjénél fogva lehúzta magához a fejét. – Egy orgazmust – suttogta a fülébe. Szavainak hatása félreismerhetetlen volt. Jake lélegzete felgyorsult, a szeme felragyogott. Mallory azt kívánta, bárcsak végre magához ölelné. Érezni akarta kemény izmait a meztelen bőrén. Hallani akarta, hogyan dübörög a szíve a mellkasában. Talán egy kicsit túlságosan is akarta a férfit. Legfőbb ideje volt újra kézbe vennie a gyeplőt. – Mi lenne, ha követnéd az ösztöneidet, Jake? – kérdezte kihívó tekintettel. – Teljesítsük végre be, amit tíz évvel ezelőtt elkezdtünk! – Te tényleg azt hiszed, hogy összekötheted az üzletet az élvezettel? – Emiatt ne aggódj! A munkámmal mindig elboldogulok. Jake figyelmesen méregette Malloryt. – Láthatóan nagyon biztos vagy benne, hogy kötélnek állok. – Miért ne tennéd? Nyilvánvalóan vonzódunk egymáshoz. Mindketten egyedülállók vagyunk, és az utolsó találkozásunk óta felnőttünk. Bizonyára nem akarod bemesélni nekem, hogy a testiség ellensége vagy. Nagyon sok örömet szerezhetnénk egymásnak. – Honnan tudod olyan biztosan, hogy egyedülálló vagyok? Jake még mindig megpróbált átlátni Malloryn, és ő nem látta okát, miért kellene eltitkolnia, amit a férfi tudni akar. Tulajdonképpen ő is őszinte volt. – Szokásos ügymenetem, hogy tájékozódom a lehetséges ügyfeleim felől. – És mindig informálódsz a magánéletükről? – Normális körülmények között nem, de veled kapcsolatban tisztán akartam látni. Nagyon meglepett, amikor megkerestél, és azt akartam, hogy biztosan tudd, én vagyok az akkori nő. – Úgy érted, az akkori betörő? Mallory bólintott. 154

Megszólal a riasztó – Igen, a betörő. A lány látta, tetszik Jake-nek, hogy nem riad vissza az igazság kimondásától. – És tudod, milyen ismeretet szereztem még be rólad, Jake? -A nő mosolygott. – Hogy a legjobb úton haladsz a szívinfarktus felé. Igazi munkamániás vagy. – Ezenkívül azt is kiderítette, hogy a férfi egy sor szép és kívánatos nővel mutatkozott, de a kapcsolatok egyike sem tartott tovább néhány hétnél. – Szeretném megtudni, hogy a sok munka nem tett-e netán egy kicsit unalmassá. Jake a homlokát ráncolta. Mallory sejtette, hogy nem először hallja ezt a szemrehányást. – Egy csomó más dolgot is tudok rólad – folytatta a lány, – Lelkiismeretesen elmész minden választáskor szavazni, és a rendőr soha nem állított meg a megengedett sebesség túllépése miatt. Minden évben önként segítesz a cserkészek nyári ünnepségén, és a TSS nagyvonalúan támogat egy sor szociális programot. Derék és tisztességes állampolgár vagy. – Öntelt és túlbuzgó lenne a megfelelő jelző, amint azt Mallory tíz évvel korábban a saját bőrén tapasztalta, de ezt inkább megtartotta magának. A leghalványabb gyanúját is kerülni akarta annak, hogy neheztel a férfira. – Egy olyan kétes jellemű nővel, mint én, beállni a zuhany alá, egészen újfajta élmény volna neked. Igazi kaland. Mallory meghökkenésére a férfi arcáról eltűnt a haragos kifejezés, és mosolygott. – Miért akarod, hogy bizonyítsak? Netán saját magadat kell meggyőznöd arról, hogy méltó vagyok hozzád? – Megint megsimogatta a nő mellbimbóját, és Mallory megborzongott. – Miért zavar téged, hogy kívánsz? Miként tudhat Jake az ő belső konfliktusáról? – futott át a lány agyán. – Én csókoltalak meg, már elfelejtetted? – Mallory megjegyzése védekezőbbre sikerült, mint szerette volna, és ez egyértelmű utalás volt arra, hogy többet árult el, mint amennyit akart. – Bár már tíz éve történt, én nem felejtettem el a csókodat. 155

Jeanie London Ez messze több volt egyszerű megjegyzésnél. Vallomás volt. És a magától értetődő őszinteség, amely a férfi szavaiból kicsendült, csak még inkább elbizonytalanította Malloryt. Hátralépett, és elhúzódott a férfi érintései elől. Aztán megfordult, és elzárta a vizet. Ez nem jó alkalom a tépelődésre. Legfőbb ideje, hogy beteljesítse erotikus bosszúhadjáratát, és egyszer s mindenkorra túltegye magát a Jake Trinity iránti megszállottságán. A férfi hirtelen hátulról átfogta, és kihúzta a zuhanyzóból. – Megfontoltam a dolgot, Mallory. Elfogadom az ajánlatodat. – Még mielőtt a nő reagálhatott volna, Jake a karjába kapta és kivitte a fürdőszobából. Szótlanul keresztülvágott a hálószobán, és Malloryt csuromvizesen, ahogy volt, letette az ágyra. Ő maga állva maradt az ágy mellett, és egyszerűen csak nézte. Úgy tűnt, nyugodt tekintete előtt mindegyik vízcsepp mintegy lassított felvételként csorog le a lány forró bőrén. – Van óvszered? – kérdezte végül Jake. Mallory áthengeredett az ágy másik felére, és kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Külön erre az alkalomra az óvszerek nagyobb választékát szerezte be, de ezt természetesen nem kívánta elárulni. Hadd higgye csak Jake, hogy mindig ekkora készletet tart raktáron! – Amennyit akarsz – válaszolta a nő hangsúlyozottan hanyagul, és fóliatasakokkal teli kezét a párnára tette. Jake gyors mozdulattal kibújt a zakójából. – Hadd segítsek! – Mallory nem akart csupán néző lenni, amikor a férfi levetkőzik. A Jake szemében felvillanó apró fény jelezte, hogy tetszik neki a dolog. A lány feltérdelt előtte, és egyszerre olyan közel voltak egymáshoz, hogy még az ingen keresztül is érezte a férfi testének forróságát. Miután Jake nyakkendője és az inge a padlón landolt, a férfi áthúzta fején a trikóját, és Mallory elbűvölten figyelte atlétikus felsőteste izmainak határozott játékát. Széles válla, erős karja, sőt a keze is, egyszerűen minden ezen a férfin nagy és erős volt, ennek 156

Megszólal a riasztó ellenére meglepően hajlékonyan mozgott. És a bőre bársonyosan, aranybarnán ragyogott. Mallory vágyott rá, hogy végre megérinthesse. Tíz éve várt erre a pillanatra. Most a magáén akarta érezni a férfi csupasz bőrét, a mellkasát borító puha szőröcskéket a mellbimbóival akarta érzékelni, és kezét keskeny derekán akarta végigcsúsztatni. Remegő kézzel nyúlt Jake övéhez. A férfi segített neki azzal, hogy kigombolta a nadrágját, és lehúzta a cipzárt. Aztán Mallory türelmetlenül nézte, hogyan veszi le az alsóját és a zokniját, és aztán előtte áll teljes pompájában. A szívverése egy pillanatra kihagyott. Jake Trinity szinte már túl jól nézett ki ahhoz, hogy igazi legyen. Nem csoda, hogy olyan sok nő vonzódott hozzá. Már-már túl szép volt férfinak. Emellett nyugodt, komoly viselkedésével azt a benyomást keltette, hogy még csak tudatában sincs saját külsejének és a másik nemre gyakorolt hatásának. Ám ettől csak még vonzóbb lett. Miután levette a szemüvegét, a ruháit és a szakmai távolság tartását, napvilágra került a valódi Jake Trinity. Az a férfi, akinek istenáldott teste olyan volt, mintha egyedül ő lett volna arra teremtve, hogy boldoggá tegyen egy nőt. Mallory a férfi melle elé tartotta a kezét, anélkül, hogy megérintette volna. – Szabad? – kérdezte, bár nem számított rá, hogy Jake elutasítja a kérést. De valamiképp fontos volt a számára a férfi jóváhagyása, mielőtt elkezdi felfedezni a testét. Jake csupán szótlanul bólintott, mintha tíz éve erre a kérdésre várt volna. Mallory is várt. Tíz éven keresztül düh és igézet között hánykolódott, undor és vágy között ingadozott. Tíz éven keresztül kérdezgette magában, ki ez a férfi valójában. Jake mellére tette a kezét, ujjait becsúsztatta puha szőrzetébe, lassan végigsimított meleg, sima bőrén, megtapogatta felsőteste izmait. Keze aztán elkalandozott erős vállára és karjára. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy ilyen szép. Olyan nagy, olyan erős! Mallory 157

Jeanie London nem tartozott azok közé a nők közé, akik oltalomra szorulnak, mégis élvezte ezt a csodás látványt. És el volt szánva rá, hogy ennél többet is élvezzen. Egészséges szexuális étvágyú nő volt, de már hosszú ideje nem engedélyezett magának szeretőt. Jake Trinity pedig igazi ínyencfalat volt. A lány végigcsúsztatta a kezét Jake csípőjén, aztán megmarkolta kemény, tökéletes formájú fenekét. Csak azt kívánta, bárcsak Jake mondana valamit, amivel megtöri ezt a feszültséggel teli csendet, ám a férfi nem szólalt meg. Csak állt ott, és engedte, hogy a nő kielégítse a kíváncsiságát. Mallorynek az járt a fejében, hogy Jake vajon milyen ellenszolgáltatást vár tőle a türelméért. Aztán a keze újra vándorútra indult, egyre merészebben. Az idő mintha megállt volna. Ebben a pillanatban nem létezett más, csak a szenvedély, odaadás és a beteljesülés ígérete. Mallory szíve hevesen vert, ahogy elképzelte, amint Jake-et végre mélyen magában érzi, és hozzásimulhat izmos testéhez. Nem mert a férfi arcába nézni, mert attól tartott, hogy ott a vágynak nem ugyanazt a hevességét látná, mint amilyet ő maga érez, és amelyet valószínűleg nem tud leplezni. Inkább előrehajolt, és csókot lehelt a férfi nyakán lévő kis érre, ahol a szívverése érződött. Ajkai lágy érintése úgy hatott, mint a szikra, amelytől Jake belobbant. Még mielőtt Mallory felfogta volna, mi történik, a férfi megragadta, hanyatt lökte, és rávetette magát. Már másodszor tette meg, hogy abban a pillanatban lepte meg Malloryt, amikor az a legkevésbé számított rá. A férfi testi fölénye és az a képessége, hogy a döntő pillanatban magához ragadja az irányítást, a lány számára szokatlan ám ugyanakkor rendkívül izgató volt. Jake a teljes súlyával leszorította őt a puha selyempárnákra. Mallory csuklóját lefogta a feje mellett, hogy ne tudja folytatni kínzó játszadozását. Aztán a lány nem tudott tovább ellenállni. Végre tudni akarta, hogy a férfi vágyakozása tükröződik-e a szemében. 158

Megszólal a riasztó És Jake Trinity arckifejezése, féktelen éhsége, a vágy a tekintetében talán csillapíthatta volna a nő bosszúvágyát – ha ő maga nem érezte volna ugyanezt a féktelen éhséget és ugyanezt a vágyat.

159

Jeanie London

4. FEJEZET

Jake-nek még mindig fogalma sem volt, tulajdonképpen mit forgat a fejében Mallory, de elért önuralma határáig. Nem bírt és nem is akart tovább ellenállni a nőnek. És talán többet tudhat meg Mallory indítékairól, gondolta, ha egyszerűen belemegy a játékba. A lány olyan törékeny volt, hogy Jake attól félt, agyonnyomja a súlyával. Elengedte a csuklóját, óvatosan oldalt gurult, és felkönyökölt, hogy alaposan szemügyre vehesse. Tíz év hosszú idő, volt alkalma törni a fejét, mi rejtőzött vajon Mallory fekete betörőszerelése mögött. Ez a nő azonban a várakozás minden másodpercét megérte. Elnyúlva feküdt mellette, és a napfény, amely a magas ablakokon át besütött a szobába, eljátszadozott világos, bársonypuha bőrén. A fény és árnyék hatására teste lágy görbületei olyannak látszottak, mint egy dombvidék. Érzéki, piros szája a férfi csókját várta, rózsaszínű mellbimbói az érintését. Mallory haja még mindig kissé nedves volt. Jake nagy levegőt vett, belélegezte a friss illatot. Az egész helyzet valószínűtlennek tűnt. Lassan végigsimított Mallory vállán, és megrajzolta karcsú karja körvonalát, mintha meg kellene bizonyosodnia róla, hogy a nő, aki oly hosszú ideig uralta a gondolatait most valóban mellette fekszik. Amikor az előbb belenyomta Malloryt a puha párnákba, az ijedten tartotta vissza a lélegzetét. A férfi élvezte, hogy egy kicsit kibillentheti az egyensúlyából, de a meglepetés hatása nem volt 160

Megszólal a riasztó tartós. A nő gyorsan magához tért. Amikor Jake most az arcába nézett, csillogó, világoszöld szemében színtiszta kihívás tükröződött. – Itt volnánk tehát, Jake Trinity – suttogta Mallory kicsit kifulladva. – Az ágyban. Meztelenül. Szavai úgy hangzottak, mint valami érzéki ígéret. A férfi a hüvelykujjával puhán megsimogatta a nő csókoktól enyhén megduzzadt alsó ajkát. – Igen, itt volnánk – válaszolta halkan. Mallory szétnyitotta az ajkát, és a nyelve hegyével izgató lassúsággal végigsimított Jake ujján. Aztán kéjesen hozzásimult. A felsőtestéhez nyomta a mellét, lábával átkulcsolta a combját, és fölébe kerekedett. A mozdulat olyan óvatos volt, hogy Jake már azt hitte, csupán képzelte az egészet, ám aztán Mallory finom tincsei a bőrét csiklandozták, és a nő a combjához dörgölőzött. Az ágy fejrésze fölötti tükörben jól meg tudta figyelni Mallory érzéki játékát. A nő sokáig simogatta a vállát, a karját és a mellét. Ráérősen tette, mintha minden másodpercet ki akarna élvezni. Jake megborzongott, amikor Mallory keze elindult a hasán. – Nocsak, ki van itt? – kérdezte a nő ingerkedő hangon, és körbefogta kemény péniszét. Jake-nek össze kellett szorítania a fogát, hogy ne nyögjön fel hangosan, amikor Mallory puhán simogatni kezdte. – Van netán neve is? – Nincs – nyögte ki Jake kifulladva. – Pedig én úgy találom, hogy nevet érdemelne. – A nő óvatosan körözött a bársonyos csúcson, és Jake érezte, amint a vér hevesen áramlik az ágyékába. Mallory elégedetten mosolygott, majd gyors, macskaszerű mozdulattal felült, és még mielőtt a férfi rájött volna, mire készül, fölébe hajolt. Közben sűrű, sötét haja úgy fonta körbe felmeredő hímtagját, mint egy selyemgubó. A nő a következő pillanatban forró nyelvével végigsimított lüktető keménységén, és Jake hangosan felnyögött. Félreismerhetetlen volt, ahogy Mallory ismét magához ragadta a kezdeményezést. A férfinak 161

Jeanie London halvány fogalma sem volt, mit tehetne ez ellen. Valószínűleg semmit. – Lefogadom, állandóan bókokat kapsz, hogy milyen szép vagy, Jake. – Én és a szépség? – kérdezte a férfi hitetlenkedve. – Nem tudok visszaemlékezni rá, hogy bárki is valaha szépnek mondott volna. Mallory felemelte a fejét, és selymes haja függönyén keresztül nézett rá. – Ez bizony mulasztás volt. – Szavait újabb érzéki becézgetéssel nyomatékosította, amelynek során annyira lehajolt, hogy mellbimbói a férfi combjához értek. – Olyan szép, hogy szeretnélek megérinteni. Mallory fölébe térdelt, és gyakorlott ujjakkal masszírozta a combját. Olyannak látszott, mint egy antik szerelemistennő. Hosszú, vad sörénye beborította meztelen vállát, és a rózsaszínű mellbimbók elő-elővillantak a sötét tincsek mögül. Aztán úgy folytatta a férfi felfedezését, mintha nagyon régen várt volna egy ilyen alkalomra. Ez a gondolat majdhogynem kábítóbb volt, mint a nő becézgetései. Mielőtt idejött, Jake mindenképpen meglepetésekre számított, de hogy Mallory kívánhatja, az meg sem fordult a fejében. Pedig így volt. Ez a nő szinte hódolatteljes érintésein volt lemérhető. Azon a figyelmességen, ahogy a kezét végigcsúsztatta a hasán, a lábán és a combja között. Mallory fel akarta fedezni testének minden centiméterét. És ő nem akadályozta meg ebben. Természetesen tudta, hogy nem okos dolog összekeverni az üzletet és a szórakozást. Ha nem ismerte is Mallory indítékait, réges-rég rájött, hogy e találkozás során nem csak az élvezetről van szó. Hatalmi harc ez, méghozzá a keményebbik fajtából. Ennek ellenére nem tudott ellenállni Mallory puha becézgetéseinek. Tíz éven keresztül álmodozott titokban erről, és most végre valósággá váltak erotikus képzelgései. Jake élvezte, hogy érzi a nő kezét a bőrén. Ahol csak megérintette, mindenütt az izgalom tüze lobbant fel, és arra vágyott, hogy ő is ugyanilyen alaposan kutathassa fel a lány testét. Az elképzelés, hogy hamarosan 162

Megszólal a riasztó besiklik selymes mélységébe, a legcsábítóbb dolog volt, amit csak férfi kívánhat. Mallory ezt nyilvánvalóan tudta, mert minden igyekezetével azon volt, hogy az őrületbe kergesse. Mélyen hátrahajolt, hosszú haja a hátára hullott, és mint valami hűvös szellő sepert végig a férfi combján. Jake ösztönösen megragadta a nő keskeny derekát, aztán keze a hasáról feljebb vándorolt, megsimogatta csodálatos, dús mellét, és hüvelykujjával körözött a mellbimbóin, amelyek feléje meredtek. Aztán az ujjai közé fogta a kemény bimbókat, és finom nyomással dörzsölgette őket, míg Mallory halkan fel nem nyögött. Jake a nyakára tette a kezét, és lehúzta magához a fejét. A nőére szorította a száját, és csalogatta, hogy nyissa szét puha ajkait. Mallory halkan sóhajtott, amikor a férfi elmélyítette a csókot és becézgetései mind szenvedélyesebbé, egyre követelőbbekké váltak. A nyelvével azokat a mozdulatokat imitálta, amelyek után a teste annyira sóvárgott, és Mallory, ugyanattól az éhes vágytól űzve, belement a játékba. Egyszeriben nem számított a tíz év, amely a legutóbbi találkozásuk óta eltelt. Nem volt jelentősége, hogy csak futólag ismerték egymást. A testük egészen más szinten volt ismerős. Úgy tűnt, Mallory számára túlságosan is lenyűgöző a dolog, mert elvált Jake ajkától, és hirtelen felegyenesedett. Bár az arca nem árult el bizonytalanságot, a férfi érezte, hogy zavarban van. Ezt leginkább azon mérte le, hogy mennyire kerüli a tekintetét. – Fordulj meg! – parancsolt rá a lány. Jake szerette volna tudni, mit jelent Mallory hirtelen eltávolodása, de ez után a csók után alig tudott tiszta fejjel gondolkodni. Tehát egyszerűen azt tette, amit a nő kívánt, és a hasára fordult. Amúgy is szüksége volt egy szusszanásnyi szünetre, mert érezte, hogy különben nem tudja fékezni magát. Sajnos nem volt alkalma pihenni, mert Mallory már megint egy lépéssel előtte járt. Lovagló ülésben elhelyezkedett a combján, és elkezdte a nyaka és a válla izmait masszírozni. Aztán az útját lassan, de biztosan folytatta a hátán lefelé. 163

Jeanie London – Eláruljak valamit, Jake? – Attól függ, miről van szó. – A férfi hangja rekedt volt az izgalomtól. – Rólam. – Akkor érdekel. A nő halkan nevetett. – Nem tudom, mi ez nálam, de egy formás fenéktől valahogy mindig elgyengülök. Hogyhogy mindenhol le vagy barnulva Jake? Szeretsz meztelenül kifeküdni a napra? – Jó génjeim vannak – válaszolta kurtán a férfi. A nő éppen annyira csúsztatta be az ujjait a combjai közé, hogy Jake visszatartsa a lélegzetét. A heves borzongás, amely eközben végigfutott rajta, nem kerülte el Mallory figyelmét. A lány kemény próbára tette Jake akaraterejét. A férfi azon tűnődött, Mallorynek most mi a szándéka vele, és erre hirtelen azt érezte, hogy a nő előrehajol, és nyelvét végighúzza a fenekén. Jake ijedten rezzent össze. Világos volt, hogy Mallory már megint próbára teszi. Nem tudta, a nő különben kivel szokta eljátszani ezeket a játékokat, de ha Mallory azt hiszi, hogy az ujja köré csavarhatja, akkor meglepetés fogja érni. Tíz éve várt arra, hogy felfedje ennek a nőnek a titkát. De a türelmének most vége. – Mi a baj, Jake? – kérdezte Mallory megjátszott ártatlansággal. – Idegesítelek? A férfi a következő pillanatban ledobta magáról, és megperdítette egy olyan cselgáncsfogással, amellyel egy nála háromszor nehezebb ellenfelet is könnyűszerrel legyőzött volna. Mallory teste kisportolt és hajlékony volt. Gyorsan összeszedte magát, de Jake megragadta a karját, és kezét a lába közé húzta, hogy Mallory meggyőződhessen róla, nagyon is készen áll, hogy rátérjen a lényegre. – Hozz egy óvszert! Ennél többet nem kellett mondania. A nő mosolyogva megfordult, és kinyújtotta kezét a fejpárnán lévő egyik tasak után. Épp hogy elérte, amikor a férfi megragadta. 164

Megszólal a riasztó – Jake! – kiáltotta Mallory ijedten. A férfi belemarkolt a hajába, és hátrahúzta a fejét, hogy lássa saját magát az ágy fejrésze fölötti nagy tükörben. Jake mögéje térdelt, atlétikus teste a nőéhez képest hatalmasnak tűnt. Mallory olyannak érezte kemény péniszét, mint valami érzéki ígéretet. Pillantásuk találkozott a tükörben. Jake nem szólt egy szót sem. Nem is volt rá szükség, az arckifejezése mindent elmondott. Kihívó pillantása arra szólította fel Malloryt, hogy adja fel az önuralmát, és egyszersmind azt ígérte, hogy nem fogja megbánni. A lány úgy tervezte, azért csábítja el Jake-et, mert azt hitte, hogy a vele való szex elégtétel lesz számára, és hogy így túlteheti magát a férfival kapcsolatos rögeszmésségén, kielégítheti a bosszúvágyát. Jake azonban újra meg újra kivette a gyeplőt kezéből, és maga felé billentette a hatalom mérlegének serpenyőjét. Mallory ezenkívül attól is tartott, hogy a saját gyönyöre miatt semmivé válik a terve. Ezzel nem számolt. Élvezte, hogy Jake az erős karjában tartja. Tetszett neki, ahogy hatalmasan és keményen nekifeszül. Olyan sürgető sóvárgással kívánta ezt a férfit, amilyet soha korábban nem ismert. Gyorsan lehunyta a szemét, és megpróbálta testük látványát kitörölni az emlékezetéből, de ez csak még jobban felerősítette a többi érzékszervét. Jake íze, amely még mindig ott volt az ajkán, saját izgatott lélegzésének a zaja a szoba csendjében, a férfi bőrének illata – mindezt egyszeriben sokkal határozottabban érzékelte. A helyzet iróniájától Mallory kis híján elnevette magát. Ő volt a tolvaj, mégis Jake volt az, aki elorozta tőle a tudatos cselekvést és az önuralmát. Természetesen kihívásra számított, de arra nem volt felkészülve, hogy a férfi ellene fordítja a saját fegyverét. Az járt a fejében, nem becsülte-e talán mégiscsak alá Jake Trinityt. Legszívesebben kiszabadította volna magát a férfi fogásából, hogy megtörje a hatalmát fölötte, de semmiképpen nem akarta megadni Jake-nek azt az elégtételt, hogy megérezhesse az elbizonytalanodását. Ő kezdte el ezt a játékot, és most végig is viszi. 165

Jeanie London Jake még jobban lenyomta az ágyra, és szétfeszítette a lábát. Aztán lehajtotta a fejét. Mallory szilárd pontot keresve belekapaszkodott az ágy rézvázába, amikor megérezte a férfi leheletét a fenekén. A következő pillanatban Jake becsusszant a combjai közé, és megnyalta a csiklóját. Mallory hevesen összerázkódott, és a halk nyögés elárulta, mennyire felizgatta a férfi érintése. – Örömmel közölhetem, hogy fenék tekintetében te is első osztályú vagy. A lány nem tudott tovább uralkodni magán. Odanyomult Jakehez, hogy az a nyelvével tovább kényeztesse, és tovább szítsa tüzet, amelyet fellobbantott benne. De most Jake tartotta a kezében a gyeplőt, és ő a szabály szerint játszott. – Nyisd ki a szemed, Mallory! – parancsolta rekedten, és feltépett egy kis csomagot. – Azt akarom, hogy lásd, amikor beléd hatolok. A lány némán rázta meg a fejét. Nem fogja kinyitni a szemét. Semmiképpen nem akarta, hogy Jake meglássa a tekintetén, milyen nagy hatalma van fölötte. A férfi erre átfogta a derekát, és egészen lassan, centiméterről centiméterre belésiklott. Közben elég időt hagyott Mallorynek, hogy hozzászokjon tekintélyes méretéhez. Aztán bedugta a kezét a nő combjai közé, és megérintette a csiklóját. – Nyisd ki a szemed! – mondta újra. De a nő még mindig ellenkezett. Inkább neki támaszkodott az ágykeretnek, és újra a férfi felé nyomult, hogy Jake végre megadja neki azt, ami után annyira sóvárgott. A férfi azonban nem mozgott benne, hanem csak az érzékeny pontot simogatta. Mallorynek vonakodva kellett bevallania, hogy Jake nyerte meg a játékot. Kis híján engedett, és kinyitotta a szemét, csak hogy lássa, tükröződik-e a férfi arcán is egy kevés a maga édes kínjából, ám aztán mégsem merte, attól félve, hogy a férfi vágya nem olyan erős, mint az övé. 166

Megszólal a riasztó Jake többször már nem kérte. Ehelyett elkezdett alig észrevehetően mozogni benne. Mallory széttárta a combjait és hátrahajolt, bátorításként, hogy a férfi fokozza a tempót. Jake ebbe nem ment bele, hanem kiszámított visszafogottsággal, könyörtelenül szabályozta Mallory gyönyörét, míg az a vágytól vonaglani kezdett. És a férfi gyönyörével mi a helyzet? Mallory nem tudta. Ijedten felnyitotta a szemét, és tekintete találkozott Jake-ével. És közben olyan dolgokat fedett fel a férfi előtt, amelyeket soha nem akart elárulni. Például hogy mennyire odavan érte. – Ó! – sóhajtotta, és önkéntelenül mozogni kezdett, hogy tovább növelje a mélyen benne keletkezett feszültséget. – Nézd meg magad, Mallory! Szép vagy, amikor elengeded magad. A férfi szavai tovább csengtek a fülében, és a vágya Jake minden erőteljes lökésétől tovább nőtt. Újra belepillantott a tükörbe. Az arcán pontosan az tükröződött, amit érzett: eufória, és extázis. Ez egyáltalán nem a terve szerint alakult. Jake volt az, akinek a kéjtől magánkívül kellett volna lennie. Most mégis ő volt az, aki levegő után kapkodott, és türelmetlenül vonaglott, miközben a férfi magáévá tette. Malloryt egyedül az vigasztalta, hogy Jake-en is látszik a kéj. Az éhes vágyakozástól megkeményedtek az arcvonásai, miközben újra meg újra beléhatolt. Láthatóan tetszett neki, hogy a tükörben minden mozdulatot szemmel tud követni. Figyelte Mallory reakcióját, miközben majdnem teljesen hátrahúzódott, hogy aztán annál mélyebben döfjön újra. A lány testének minden idege pattanásig feszült, lüktető forróság áramai terjedtek szét benne a feje búbjától a lába ujjáig. Érzéki áradat borította el, és hangosan felsikoltott. Most már Jake is szabad folyást engedett a vágyának. Amikor a nő érezte, hogy vad remegés fut végig a testén, belenézett a tükörbe, és elragadtatottan figyelte, ahogy a férfi mély sóhajjal a csúcsra ér. Az arcvonásai megenyhültek, és Mallory megkönnyebbülést érzett, 167

Jeanie London amikor Jake szemében is az élmény feletti csodálkozást fedezte fel. Legalább nem ő volt az egyetlen, akit lenyűgöztek az érzései... Még mindig nem tudta elhinni, hogy valóban felsikoltott a gyönyörtől. Nem arról volt szó, hogy soha nem jutott még el a tetőpontra. Ellenkezőleg, gyakran volt része jó szexben. Néha még nagyon jóban is. De olyasmit, mint Jake-kel, még soha nem éh át. Ha a férfi nem tartotta volna úgy a karjában, mint aki soha többé nem akarja elengedni, feltehetőleg összeroskadt volna a kimerültségtől. Tekintetük találkozott a tükörben. – Ez vagyunk mi... együtt – jegyezte meg a férfi halkan. Mallory nem tudta, mit tartson erről a megjegyzésről. – Nincs semmiféle „mi”. – Annyira biztos vagy ebben? – Igen. – A válasz túl gyorsan jött ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, és Jake mosolya elárulta, hogy nem is hisz neki. – És minek neveznéd azt, amit most éppen átéltünk? – Szex volt. Igazi, jó szex. A férfi erre nem válaszolt, de úgy tűnt, nyugodt, komoly pillantásával a nő lelkéig hatol. Mintha megint csak megpróbálná megtörni Mallory ellenállását. Nem, ő ezt egyáltalán nem így képzelte...

168

Megszólal a riasztó

5. FEJEZET

– Engedj el! – szólította fel a férfit Mallory. Ám ha azt várta, hogy Jake egyszerűen engedelmeskedik, akkor alaposan csalatkoznia kellett. A férfi a karjába kapta, és bevitte a fürdőszobába. – Jake, mit csinálsz? – kiáltotta a nő ijedten. – Most hajlandó vagyok veled zuhanyozni. – Szeretsz a saját szabályaid szerint játszani, igaz? – Bizony – mosolygott a férfi. – Meghökkentő, mennyi minden közös bennünk – válaszolta Mallory. Egyikük sem mondta ki, de nyilvánvaló volt, hogy ha egy kapcsolatban mindkét ember fölényben akar lenni, az nehézségeket okoz. Ami a dolog szakmai részét illeti, ebben egyértelműen a lány volt előnyben. Viszont Mallory attól tartott, hogy az ágyban a férfi tartja kezében a gyeplőt. Ez után a hihetetlen orgazmus után még mindig zavartnak érezte magát. Jake ezzel szemben teljesen oldottnak tűnt. Ez nem jó így! Mallory nem számolt azzal, hogy ez a férfi olyan megingathatatlan lesz, mint Gibraltár sziklája. Az a szándéka, hogy magába bolondítja Jake-et meghiúsult, és most ki kellett találnia valamit, hogy ismét ura lehessen a helyzetnek. Szótlanul bement a zuhanyzóba, és kinyitotta a vízcsapot. Amikor a férfi követte, Mallory könnyedebben üdvözölte, mint amilyen kedve volt. 169

Jeanie London – Isten hozott a zuhanyzómban, Jake Trinity! Már attól féltem, hogy soha nem tudlak becsalni ide. Furcsa volt, hogy a tágas zuhanyzókabin egyszeriben milyen szűknek tűnt. Jake messze nem hatott olyan nagynak, amikor fürdőszoba másik végében állt. – Most újra hajat kell mosnom – magyarázta a lány sóhajtva. – Különben soha nem fogom tudni kifésülni. – Szabad? Mallory számára gyerekes dolognak tűnt volna kéretni magát, tehát némán hátrahajtotta a fejét. Jake kitöltött valamennyi sampont, és elkezdte behabosítani a lány hosszú haját. Rendkívül ügyesen látott munkához. – Mitől van az, hogy a nők soha nem maradnak meg sokáig melletted, Jake Trinity? – kérdezte Mallory. – Úgy látszik, sorban állnak, hogy megszerezzenek, de aztán egyikük sem akar megtartani. Különös dolog, nem? – Annyira biztos vagy benne, hogy egyikük sem tartott meg? – Az én kutatásaim nagyon alaposak voltak. Nincsenek elvált feleségek. Nincs tartásdíjfizetés, és nincsenek egykori barátnők, akik veled laktak volna együtt. Csak nők minden mennyiségben, akik kis időre feltűntek az életedben, aztán újra eltűntek. – Még nem találtam meg az igazit. – A férfi hangja elárulta, hogy komolyan beszél. Mallory valamiképp kényelmetlenül érezte magát. – Azt várod, hogy eljöjjön a nagy Ő? És mi van, ha soha nem találkozol vele? – Rá fogok találni – válaszolta Jake határozott hangon. – És ha eljön az ideje, fel is fogom ismerni. A lány nevetett. – A nemes lovag tehát tényleg az ő hercegnőjére vár. – Te nyilván nem hiszel a lelki rokonságban, igaz? – kérdezte a férfi. – Ugyanannyira nem, mint a mesékben. – Miért nem? 170

Megszólal a riasztó Egyszerű kérdés volt, amelyre Mallorynek nem volt kész válasza. – Ezen még nem gondolkodtam el igazán – válaszolta őszintén. – Valószínűleg túlságosan realista vagyok. – Mesélj magadról! Én is végeztem kutatásokat, de megközelítőleg sem derítettem ki annyi mindent a magánéletedről, mint te az enyémről. – Nekem bizony jó kapcsolataim vannak. Most Jake-nek kellett nevetnie. – Igen, azt el tudom képzelni. Miután kiöblítette a habot a nő hajából, fogta a szivacsot, és beszappanozta a vállát. – Elhatároztad, hogy elkényeztetsz? – kérdezte mosolyogva a nő. – Igen. – Miért? – Talán mert kölcsönkenyér visszajár – magyarázta egyszerűen a férfi. – Nagyon élveztem az előbb a becézgetéseidet. Körözött a szivaccsal Mallory bőrén, és a lánynak mindegyik lassú mozdulatra jóleső bizsergés futott végig a testén. – Nos, akkor mesélj nekem egy kicsit magadról! Azt tudom, hogy nem vagy férjnél. De lehet, hogy mégis egy másik férfi vadászterületét bitorlom? – Amiatt aggódsz netán, hogy egy alkalmatlan pillanatban betoppanhat ide? Jake csupán hanyagul vállat vont. Nyilvánvalóan nagyon biztos volt benne, hogy ezzel a helyzettel is megbirkózna, ha arról volna szó. Az a gondolat azonban, hogy azt hiszi, egyszerre több viszonya lehet, zavarta Malloryt. Ami természetesen teljesen logikátlan volt annak fényében, hogy az óvszerrel teli fiókjával éppen ő tett meg mindent azért, hogy ezt a látszatot keltse. – Csak nem szívesen osztozkodom – válaszolta a férfi. – Mindaddig, amíg tehát mi... – Nincs semmiféle „mi” – szakította félbe a lány, rá nem jellemző hevességgel. – Ezt már mondtad. 171

Jeanie London Jake hangjából leplezetlen derű hallatszott ki, és amikor Mallory ingerülten nézett rá a válla fölött, pillantása a férfi meleg tekintetével találkozott, amelytől borzongás futott végig a testén. Jake bizonyára észrevette, milyen ideges lett, mert a maga javára használta ki a helyzetet. Előrehajolt, és a szivaccsal benyúlt a nő combjai közé. És az, ahogyan Mallory minden intim érintésre árulkodóan összerezzent, rácáfolt az állítására. – Mivel nincs semmiféle „mi”, talán jó volna tisztáznunk, hogyan is állunk egymással – jelentette ki. – Te tényleg le akarod fektetni a kapcsolatunk feltételeit? – Ennek látnám értelmét. Végtére is mi itt összekötjük az üzletet és az élvezetet. És ehhez jön még pár rendezetlen ügy. – Rendezetlen ügy? – Hiszen tudod... a csók. Amikor Mallory hátradőlt, érezte, hogy Jake vágya újból feltámadt. Arra kellett gondolnia, milyen csodálatos érzés volt, amikor a férfi kitöltötte őt. – Azt hiszem, ezt az ügyet tulajdonképpen megnyugtatóan lezártuk, nem gondolod? Jake ledobta a szivacsot, és szappanos kezével megragadta a nő mellét. – Szóval akkor végeztél velem? Ez azt jelenti, hogy mehetek haza? Mallory mellbimbói egy pillanat alatt megkeményedtek. – Haza akarsz netán menni, Jake? – Ugyan, mi jut eszedbe? – A férfi ujjai között morzsolgatta a mellbimbóit, és a lány ismerős nyilallást érzett a combjai között. Jake még egy kicsit fokozta a nyomást. Aztán előrehajolt, és az állát Mallory vállára tette. – Én mára szándékosan nem beszéltem meg más találkozót – lehelte a fülébe. – Tehát teljesen és mindenestül a rendelkezésedre állok. – Micsoda figyelmesség! – És a te időbeosztásod hogy néz ki? 172

Megszólal a riasztó – Teljesen a tiéd vagyok. – Ez ígéret? A nő ugyan annak szánta, mégis félt, hogy Jake esetleg többet vár tőle, mint amennyit ő adni hajlandó. – Igen. – Jól van. – Jake végigjáratta a kezét a nő vizes hasán. – Biztosítottál róla, hogy nem megy a munkád rovására, ha összekötjük az üzletet és az élvezetet, és én most szavadon foglak. Tehát mikor akarsz elkezdeni dolgozni? – A hangja egyszeriben teljesen tárgyszerű lett. – Bármikor. Én éjjel-nappal szolgálatban vagyok. Jake felvette a szivacsot, és folytatta Mallory testének szappanozását. – És hol dolgozol? – Legnagyobbrészt a műhelyemben. A férfi megint benyúlt hátulról a szivaccsal a combjai közé. Mallory megtámaszkodott a csempézett falon, és kissé előrehajolt, hogy Jake jobban hozzáféljen. – És mi a helyzet a szexszel? – kérdezte a férfi szenvtelenül. – Azt bármikor beiktathatjuk, amikor nekünk alkalmas. Jake csupán némán bólintott, és Mallory kissé csalódott volt józan reakciója miatt. Ám aztán a férfi hirtelen megragadta a csípőjét, maga felé fordította, és letérdelt előtte. A legnagyobb műgonddal simított végig a szivaccsal a lábán. A lány tudhatta volna, hogy Jake Trinity mindig mindent tökéletesen csinál. Annak idején rajtakapott egy betörőt azon, hogy behatolt a munkaadója raktárcsarnokába, tehát bekapcsolta a riasztót. Szexelt egy nővel, tehát gondoskodik róla, hogy az megkapja, ami jár neki. Ez a férfi teljesen eltérítette eredeti tervétől, és Mallory nem szerette, ha eltérítik. Persze számolnia kellett volna ezzel. Jake Trinity már a tíz évvel korábbi találkozásukkor is ilyen hatással volt rá. Az óta az éjszaka óta a lány mindig kissé sértettnek érezte magát, maga sem tudta, miért. Végtére is ez a véletlen találkozás a férfit 173

Jeanie London semmire nem kötelezte. Talán csak a csókra való emlékezés kavarta fel Malloryt ennyire. Egyvalami azért világos volt. Gondoskodni fog róla, hogy a Jake iránti esztelen ellágyuláson egyszer s mindenkorra túltegye magát. És tenni fog róla, hogy a férfi megfizessen minden fájdalomért, amelyet a múltban okozott neki.

Jake kilépett a zuhanyzóból, és megkönnyebbülten lélegzett fel, miután sikerült némi távolságot teremtenie önmaga és Mallory között. Ami kettejük közt történt, az sokkal többnek érződött elintézett ügyeknél. Épp hogy sikerült aznapi második orgazmusát megúsznia – Mallory igyekezete ellenére. Csak azért sikerült uralkodnia magán, mert felismerte, hogy semmilyen gyengeséget nem engedhet meg magának. Ha átengedi a nőnek az irányítást, azt Mallory gyengeségként értelmezte volna. És rá kell jönnie, miféle játékot játszik vele a nő, mielőtt megkockáztatja, hogy felfedje a gyenge pontjait. Jake örült, hogy összekapta magát, amikor a földszintről férfihangot hallott: – Szia, kicsim, itt vagy? Elég volt egyetlen pillantást vetnie Mallory arcára, hogy megállapítsa, a nő nem várta a látogatót. Hazudott volna, amikor azt mondta, hogy nincs elkötelezve? Nem, ehhez ő maga is túl meglepettnek hatott. A lány mélyet lélegzett, rápillantott Jake-re, és gyorsan törülközőt nyújtott felé. – Itt fenn vagyunk – kiáltotta, és nem lehetett nem kihallani a hangjából a csalódottságot. – Ki az a „mi”? – kérdezte a férfi lentről. – Jake Trinity van nálam. Egy pillanatig csend volt. 174

Megszólal a riasztó – Nagyszerű. Szeretném megismerni. Ti ott rendesen viselkedtek, ugye? – Hát persze. – Mallory – suttogta Jake ki a fene... – Kérlek, ne említsd meg előtte azt a dolgot az Innovative Engineeringnél. – szakította félbe a nő sietve. – Nem tudja, hogy akkor te voltál az. Jobb is így. Megfordult, és gyorsan belebújt egy fürdőköpenybe. Azt a dolgot az Innovative Engineeringnél? Jake ingerülten nézett a lány után, ahogy kiment a hálószobába. Csak lassan sikerült összeraknia magában a részleteket. – Szia, apu! – hallotta Mallory hangját. – Mi szél hozott ide? Ez tényleg Duke Hunt – a nő apja! – Csak hallani akartam, hogy elvállaltad-e a munkát a TSS-nél. Hol van Trinity? – A fürdőszobában. Jake agyában a legkülönfélébb gondolatok kergették egymást. Az első az volt, hogy az az ember, aki az imént belépett Mallory hálószobájába, bűnöző. A második, hogy a saját ruhái gyanús halomban hevernek az ágy mellett a földön, ami aligha marad észrevétlen. És a harmadik az volt, hogy az elítélt bűnöző, aki annak a nőnek az apja, akivel ő épp nemrég feküdt le, nyilvánvalóan ismeri az ő nevét, de nem tudja, hogy köze van ahhoz a dologhoz, amely miatt rács mögé került. Mindez együtt érdekes dilemma elé állította Jake-et. Ennek ellenére nem értette, miért kérte meg Mallory, hogy hallgassa el az Innovative-történetben játszott szerepét. Ebben az ügyben végső soron nem volt mivel vádolnia magát. Hát igen, a nő apja azon az éjszakán sétált be a dutyiba. Talán különösen lobbanékony ember, és önmagában az a tény, hogy Jake akkor ugyancsak az épületben tartózkodott, esetleg elég lehet ahhoz, hogy feltámadjon a bosszúvágya. De ha Jake jól értette Malloryt, akkor az apja nem is tud semmit arról a csókról. 175

Jeanie London Úgy döntött, egyszerűen teljesíti a lány kérését, míg annak alkalma nyílik elmagyarázni, mit jelentsen ez az egész. Végtére is van neki pillanatnyilag elég baja a hiányos ruházatával. Mallory természetesen nem fogja beadni neki a holmiját a fürdőszobába, hogy felöltözhessen. Bizonyára pokoli élvezetet jelent neki, hogy már megint alkalma nyílik tesztelni őt. Jake számára tehát nem maradt más hátra, mint hogy mélyet lélegezzen, a csípőjére tekerje a törülközőt, kövesse Malloryt a hálószobába, és megadja magát a sorsának. Az utóbbi években ahányszor megpróbált elképzelni egy betörőt, mindig ravasz, züllött gazember jelent meg a szeme előtt Duke Hunt azonban egészen más volt, mint amit várt. Úgy nézett ki, mint Sean Connery és Gene Hackmann keveréke. Előrehaladott kora ellenére jó külsejű, atlétikus férfi volt. Sűrű, sötét haja csak a halántékán őszült kissé. Ugyanaz a magabiztosság áradt belőle, mint a lányából, ugyanolyan egyenes tartása és hajlékony mozgása volt. Duke Hunt igazából semmi hasonlóságot nem mutatott egy utcai csirkefogóval. És Jake most félig meztelenül állt vele szemben. Mallory bemutatta őket egymásnak. – Apu, ő Jake Trinity. Sokat hallottál már róla. Jake, hadd mutassam be apámat, Duke Huntot! Duke pillantása a legcsekélyebb meglepetést sem árulta el Jake különös öltözéke láttán. Ellenkezőleg, Jake-nek az volt a benyomása, hogy mind apa, mind lánya azt várja, hogy ő adja jelét kényelmetlen érzésének. De ezt a szívességet nem akarta megtenni nekik. Nem tudta ugyan, hogy a Hunt család miért fürdőszobákban és hálószobákban tartja az üzleti megbeszéléseit, de úgy nyújtott kezet Duke-nak, mintha a világ leghétköznapibb dolga volna számára mindössze egy szál törülközőbe öltözve üdvözölni az embereket. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem, uram.

176

Megszólal a riasztó – Részemről a szerencse. – Duke Hunt barátságos mosollyal ajándékozta meg. – Mallorynek igaza van, már mindenfélét hallottam magáról. Nagy tekintélye van a szakmában. – Nagyon köszönöm, uram. És maga mivel foglalkozik, ha szabad kérdeznem? – Biztonsági szakértő vagyok, mint a lányom. – Együtt dolgoznak? – Erről Jake a tájékozódásai során nem értesült. – Az apám és én teljesen más ügyfélkör igényeit elégítjük ki. – Mallory keresztülment a szobán, és felvett egy fésűt a komódról. – Így is lehet mondani – jegyezte meg Duke. Kellett egy pillanat, mire Jake megértette ennek a kommentárnak a jelentőségét. A helyzetre való tekintettel talán nem volt a legjobb sakkhúzás, de tovább feszegette a dolgot. – Nem jelentheti ez esetleg az érdekek ütközését a TSS szempontjából? Duke felvonta egyik szemöldökét. – Ezzel a diplomatikus kérdésfeltevéssel azt kívánja megtudni, hogy Mallory át fog-e adni nekem információkat a maga biztonsági rendszeréről, hogy az én ügyfeleim kijátszhassák? – Igen. Ez a szó fenyegetően csengett tovább a hirtelen beállt csendben. Amennyire Jake szemüveg nélkül meg tudta állapítani, Duke csupán állhatatosan bámulta őt, és rájött, hogy sem a szemüvege, sem az öltönye nem használt volna semmit, ha a férfi most fegyvert ránt. Legfeljebb az igazságügyi orvos szakértőnek spórolta volna meg a fáradságot, hogy boncolás előtt le kelljen vetkőztetnie a holttestét. – Természetesen az érdekek semmilyen ütközéséről nincs szó – válaszolta Mallory sértődötten. – Az etikátlan volna. Felháborodását nem lehetett nem észrevenni. Láthatóan már magát a kérdésfeltevést is pimasz dolognak tartotta. Duke ezzel szemben szinte derűsen nézett Jake-re. – Soha nem hallott még betyárbecsületről? 177

Jeanie London – Az apám és én legális vállalkozásokat vezetünk – tette hozzá Mallory. – Az ügyfélkör ellenére – egészítette ki Duke, és Jake halvány mosolyt vélt felfedezni a szája sarkában. – De hiszen te tájékozódtál a munkámról, Jake. Ezért tulajdonképpen tudnod kellene, hogy minden esetben titoktartási nyilatkozatot írok alá, amely kötelező érvényű. A nő olyan komolynak és őszintén megbántottnak tűnt, hogy Jake hajlandó volt hinni neki. A kutatásai során valóban a legcsekélyebb gyanú sem merült fel a tekintetben, hogy Mallory-nek bármiféle betöréses bűncselekményhez köze volna. És feltehetőleg az a tény is, hogy Duke idejött, mert meg akarta ismerni, annak a jele, hogy minden rendben van körülöttük. Ennek ellenére ellenőriztetni fogja az ügyet. És lehet, hogy a munkamorálról való elképzeléseit a jövőben a betyárbecsülettényezővel kell kibővítenie. – Teljesen jogos a kérdés, kicsikém – jegyezte meg Duke higgadtan, miközben Mallory türelmetlenül fésülte makrancos haját. – Add ide, hadd csináljam én! – mondta végül. Odalépett a lányához, és óvatosan húzogatta végig a fésűt hosszú, vizes tincsein. Ez nyilvánvalóan meghitt pillanat volt apa és lánya között, és Jaké az intim jelenetre való tekintettel egyszeriben betolakodónak érezte magát. – Tehát akkor megállapodtatok a dologról? – kérdezte Duke, és tekintete lassan Jake földön heverő ruháira siklott. – Úgy látszik, egész jól megértettétek egymást, amíg be nem toppantam. Mallory a fiatalemberre nézett, de a tekintete kiismerhetetlen maradt. A pókerarc feltehetőleg nélkülözhetetlen volt a munkájához. Duke dermesztően sztoikus pillantásától Jake-nek a torkában dobogott a szíve, különösen amikor felfedezte egy fóliatasak sarkát, amelyik kilógott a fejpárna alól. – Ajánlatot tettem Mallorynek, uram.

178

Megszólal a riasztó – És én elfogadtam az ajánlatát – egészítette ki a lány. – Mindenesetre még nem tisztáztunk minden részletet. Jake-nek ugyanis van néhány... feltétele. – Miféle feltétele? – Duke figyelme ismét a lánya haja felé fordult. – Jake arra a gondolatra, hogy betörök valamelyik ügyfele telephelyére, szemlátomást nem érzi magát valami jól, és ezért szeretne elkísérni. – Tényleg? És te ebbe belementél? – Duke meglepettnek látszott. Mallory bólintott. Jake nem tudta, hogy a nő apját mi döbbentette meg jobban – hogy ő azt kérte, kísérhesse el Malloryt, vagy hogy az beleegyezett. – Ha megértem, miként dolgozik Mallory, az segítségemre lesz a további biztonsági rendszerek kifejlesztésekor. – Ez úgy hangzik, mint valami mennyei kapcsolat kettőtök között. – Duke halkan nevetett. – Pontosan hogyan akarod ezt csinálni? – kérdezte a lányától. – Alaposan ki kell képeznem Jake-et, hogy munka közben ne legyen a terhemre. Meg fogom tanítani neki a munkám alapjait. – Az alapoknál többre lesz szüksége. De nem akarod egyszerűen beavatni a dologba, ugye? – Nem, természetesen nem. Ám a részleteken még nem gondolkodtam, apu. Meglepett az előbb a javaslatával. – És te valóban igent mondtál? – Duke hitetlenkedve ingatta a fejét – Beszélj Eddie-vel! – Jó ötlet. Jake-nek az járt a fejében, ki lehet az az Eddie, és pontosan mit tart jó ötletnek Mallory, de ezeket a kérdéseket most nem kívánta firtatni, mert Duke pont ebben a pillanatban fordított hátat neki, miáltal szabaddá vált az út a ruhájához. Jake megragadta az alkalmat, óvatosan közeledett az ágyhoz, felszedte a holmiját a földről, és feltűnés nélkül elsomfordált.

179

Jeanie London

6. FEJEZET

Duke Hunt beállt Mercedesével a Peachtree Financial épülete mögötti parkolóba. A név jó hírű magánbankot sejtetett, amely már nemzedékek óta gazdag déli államokbeli családok szolgálatában áll. Valójában a vállalkozás csupán szűk tíz éve állt gazdag déli államokbeli családok szolgálatában, és nem kifejezetten a bankügyletek területén. Sokkal inkább exkluzív zálogházról volt szó, ahol tehetős emberek, akik megszorultak pénzügyileg, kényelmesen és diszkréten pénzzé tehették értékes vagyontárgyaikat. Amikor Duke bandája az Innovative Engineeringnél történt munka után kénytelen volt szakterületet váltani, Eddie Gibb a piacnak erre a lefedetlen szeletére talált rá, amely valóságos aranybányának bizonyult. A nagy értékű zálogtárgyakat egy kifinomult biztonsági berendezéssel védett raktárban tárolták, amelynek a kifejlesztésében az egész egykori csapat részt vett. Kereken nyolcvanévnyi betörői tapasztalat birtokában hozták össze, és tudták, mire kell ügyelni. Duke a hátsó bejáraton át lépett be az épületbe, és Eddie szobájába ment, amelyből vidám nevetés szűrődött ki. Eddie és Opal egy üveg pezsgőt bontott ki, és éppen koccintottak egymással. Opal, mint mindig, most is káprázatosan nézett ki. Mintegy műremeke volt a feltűnő szépségnek és tökéletességnek. Hibátlan arca teljesen ránctalan volt, a teste karcsú és formás. Haja platinaszőkeségét a város legjobb fodrászánál tett rendszeres

180

Megszólal a riasztó látogatásoknak köszönhette. Kifizetődő beruházás, ezt Duke kénytelen volt elismerően megállapítani. Eddie, a roppant éles eszű, vézna színes bőrű, a mérték utáni öltönyök nagy barátja, ismeretségük huszonöt éve alatt már számtalanszor nevezte bolondnak Duke-ot, amiért még mindig nem tett házassági ajánlatot Opalnak. Feltehetőleg igaza volt. – Hé, ti ketten! – kiáltotta Duke. – Mit ünnepeltek? – Az életet, főnök. – Eddie vidáman vigyorgott, és kivillantotta aranyfogait. – Épp most adtunk túl Mrs. McGillivray smukkján. Duke emlékezett az aranyból és drágakövekből készült, túl pompázatos ékszerre, amelyet az idős hölgy saját maga tervezett. – Szinte hihetetlen – jegyezte meg álmélkodva. – Ugye? – válaszolta Eddie. – Én sem hittem volna soha, hogy egyszer vevőt találok erre a rémes darabra. De mivel Mrs. McGillivray olyan hűséges ügyfél... – A rossz ízlés soha nem hal ki. – Opal mosolygott, és felemelte a poharát. – A hatjegyű összegre! Duke elismerően füttyentett. – Hatjegyű? Le a kalappal! Tölts nekem is egy pohárral, Opal! Ez tényleg ok az ünneplésre. Boldog volt, hogy mindegyik emberének sikerült a betörői szakmából való kivonulás után új és mindenekelőtt legális egzisztenciát teremtenie. Semmi másra nem volt szükségük, mint egy kis induló tőkére, és Duke ezt a segítséget meg tudta adni nekik. Együttműködésük évei alatt a zsákmány egy részét mindig befektette – egyfajta kockázati biztosításként. Ez bizonyult az egyik legokosabb döntésének, és büszke volt rá, hogy az emberei okosan éltek a lehetőséggel. Csak a banda legfiatalabb tagja okozott neki pillanatnyilag fejfájást. – Opal, említette valaha Mallory a jelenlétedben, hogy ismeri Jake Trinityt? – Nem ismeri. Véletlenül ott voltam, amikor a megkeresése befutott, és emlékszem, hogy Mallory nagyon meglepődött. Duke a homlokát ráncolta. Ez valahogyan nem állt össze. 181

Jeanie London – Az első megbeszélésük időpontjaként ma délelőttben állapodtak meg – magyarázta Opal. – Van valami gond? – Nem tudom biztosan – vallotta be Duke. Eddie töltött még a pezsgőből. – Ez nem hangzik valami jól, főnök. Duke ismét Opalra nézett. – Sokáig beszéltek ezek egymással telefonon? – Amennyire tudom, egyáltalán nem. Mindent faxon intéztek. – És a megállapodás a szokásos keretek között zajlott? A nő bólintott. – Eltekintve a magas honoráriumtól, amelyet Mallory kikötött. – Miért kért olyan sokat? Opal vállat vont. – Fogalmam sincs. Csak annyit mondott, hogy Jake Trinity-nek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha akar tőle valamit. – Gondolod, hogy el akarta riasztani? – kérdezte Eddie. – Ha azt akarta, akkor a terve nem jött be – mondta Opal. – Trinity nem egészen öt percen belül visszafaxolta a jóváhagyását. – Tényleg? – kérdezte Duke érdeklődéssel. Nagyon szerette volna tudni, mi van e mögött a dolog mögött. – Mi a baj, főnök? – tudakolta Eddie. Duke úgy döntött, hogy kiteríti a kártyáit. – Mallory és Trinity között van valami. – Biztos vagy benne? – kérdezte Opal hitetlenkedve. – Lehet, hogy tévedsz, Duke. Bármibe lefogadom, hogy azelőtt soha nem találkoztak. Duke emlékezetébe idézte a lánya hálószobájában lezajlott jelenetet. – Hidd el, nem tévedek. – Ez viszont egyáltalán nem vall Malloryre. Duke hallotta Opal hangján, mennyire aggódik. A nő mindig kellette állt, különösen akkor, amikor hirtelen ott maradt egyedül a kisgyerekkel. Mindig törődött vele és a lányával, anélkül, hogy bármiféle ellenszolgáltatást várt volna tőle. 182

Megszólal a riasztó Amikor akkoriban a bandához csapódott, rögtön pattogtak közöttük a szikrák, és Opal a férfi szeretője lett. Duke azonban meg akarta tartani a kapcsolat kötetlen jellegét. Mindmáig külön lakásban laktak. Első házasságának csődje után a férfi nem akart újra megnősülni. És Opal soha nem unszolta. Duke azonban az utóbbi időben mind gyakrabban érezte magát magányosnak, amikor éjjelente egyedül feküdt az ágyban. Ezeken az éjszakákon az járt a fejében, hogy a nő, akit szeret miért nincs mellette. Eddie-nek igaza van. Tényleg bolond, ha nem kéri meg Opal kezét. Duke kiürítette a poharát, és letette az íróasztalra. – Nyugodtan végig kell gondolnom a dolgot. De mi lenne emberek, ha ma este mindnyájan összejönnénk Polish Paulnál? – Van munka számunkra? – Persze. Segítenetek kell kideríteni, mi a helyzet Malloryvel és Trinityvel. – Vigyázz, főnök! – figyelmeztette Eddie. – Mallory nagyon be fog rágni, ha megtudja, hogy beleavatkozol a dolgába. – Lehet, de nekem van egy megérzésem a dologgal kapcsolatban. Valami nincs rendjén. Többet nem kellett mondania. Opal és Eddie bólintott. Ha Dukenak megérzése van, akkor ott nincs helye vitának. A megérzése számtalan alkalommal mentette meg őket a börtöntől. Őt magát leszámítva. De az egy teljesen más történet volt.

Jake pislogott, amikor Mallory felkapcsolta az éles neonfényt. – Ez a műhelyem – magyarázta a nő. – Itt dolgozom. A pincehelyiség józan atmoszférája megnyugtatóan hatott a férfira azok után, hogy minden alkalommal megjött a kedve a szexhez, amikor pillantása a nő csábító domborulataira esett, amelyeket szűk, fehér kocogóruhája csodálatosan érvényre juttatott. – Itt vannak a terveid? 183

Jeanie London Jake letette diplomatatáskáját a helyiség közepén lévő nagy munkaasztalra, és kipattintotta a zárat. Mallory kivette a dokumentációt, miközben a férfi tekintete végigvándorolt a hosszú polcokon, amelyeken drága szerszámok, mérőkészülékek és a legmodernebb elektronikus műszerek hevertek. Amikor Jake mászóköteleket és hevedereket fedezett fel, lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogyan Malloryt az Innovative Engineering raktárcsarnokának félhomályban először megpillantotta. Akkor a látványtól egészen megdermedt – ezt a fiatalsága számlájára írta. Annál jobban meglepte most a felismerés, hogy heves reakciójának nem csupán az évei számához volt köze. Jake a csípőjével nekitámaszkodott az asztalnak, és elragadtatottan figyelte, hogyan hajol Mallory összpontosítva a tervek fölé. – A berendezés valóban össze van kötve műholdon keresztül a keleti part minden rendőrőrsének a riasztásjelzőjével? – A nő kérdése kizökkentette Jake-et a gondolataiból. – Sőt azon vagyunk, hogy kiterjesszük a műholdas lefedést. – Jake nem tudta palástolni a hangjából kihallatszó büszkeséget. A lány elismerően bólintott. Aztán továbblapozott, és az elektromos kapcsolási rajzokat tanulmányozta. Mindeközben Jake a sarokíróasztalt vette szemügyre, amelyen Mallory az irodáját rendezte be. A műhely többi részéhez képest ez kicsinek tűnt, ám ez is fel volt szerelve a legmodernebb számítógéppel, faxszal, telefonnal és fénymásolóval. – A figyelőberendezések tehát el vannak látva biztonsági áramkörökkel és aggregátokkal, amelyek arról gondoskodnak, hogy a rendszer megbízhatósága a külső áramellátás kimaradása esetén is biztosítva legyen. – Úgy hangzik, mint egy reklámfüzet szövege. Mivel a nő nem válaszolt, Jake odafordult felé, és azt látta, hogy egy prospektust tart a kezében. Elmosolyodott.

184

Megszólal a riasztó – A Sentex 2000 szinte holttér nélküli videoellenőrzést kínál. Nagy látószögű kamerák, 180 fokban elforgathatók, zoommal és mozgásérzékelőkkel. Meglehetősen költségesek, igaz? – Én a legjobbat kínálom az ügyfeleimnek. A nő átható tekintettel nézett rá. – Azt hiszem, kezdem lassan megérteni, miért akarsz velem dolgozni. Azért akarod elsajátítani az én tudásomat, hogy konkurálhass velem. Jake nevetett. – Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy soha nem érnék a nyomodba szaktudás és gyakorlati képességek dolgában. Ezért játszottam el már azzal a gondolattal is, hogy állást ajánlok neked a vállalkozásomban. – Nocsak, igazán? – Persze. Egy olyan szakember, aki a te speciális képzettségeddel rendelkezik, döntően befolyásolná a piaci pozíciónkat. Sajnos még nem vagyok abban a helyzetben, hogy olyan ajánlatot tehessek, amely elég jövedelmező lenne ahhoz, hogy az önállóságod feladására késztessen. Mallory mosolygott. – Nos, hát akkor helyesen ítélsz meg. Tudom, mit érek. De a pénz nem minden. – Világos volt, mire gondol. Az igazi kihívás számára legalább olyan fontos. – Egyelőre be kell érnem azzal, amit ennél a munkánál tanulhatok tőled. – Úgy tűnik, sokat vársz ettől. Jake nem tudott ellenállni. Hüvelykujjával puhán megérintette Mallory száját. – Máskülönben nem lennék hajlandó megfizetni a horribilis honoráriumodat. – Remélem, nem fogod megbánni. – Ez figyelmeztetés akar lenni? – Jake a nő apjának kétes üzleti partnereire gondolt. 185

Jeanie London – Nos, egyszerűen kénytelen leszel megbízni bennem. Hajlandó vagy rá? – Biztosan nem feküdtem volna le veled, ha nem lennék hajlandó. A lány szemében megvillant valami, amit Jake nem tudott értelmezni. – Nagyon nemes gondolkodás – jegyezte meg Mallory gúnyosan. Aztán egyszeriben újra teljesen üzleties lett a hangja. – Úgy vélem, hogy akkor megegyeztünk. A férfi bólintott. – Jól van, mert a Sentex 2000 papíron nagyon meggyőző. Égek a vágytól, hogy megnézhessem – somolygott a nő. Jake-nek nem voltak kétségei, hogy tulajdonképpen arra gondol: ég a vágytól, hogy rávilágíthasson a gyengéire. – Semmi probléma. Kiválasztottam már az objektumot, amelybe betörhetünk. Mallory derűsen mosolygott azon, hogy a férfi nyíltan többes szám első személyben beszél. – És az ügyfeled tájékoztatást kapott róla, hogy betörünk a telephelyére? – Elmagyaráztam a cégvezetésnek, mi a szándékunk. – Jól van. Megvan az aláírt egyetértési nyilatkozatuk? Jake előhúzta az iratot a dokumentációból, és odanyújtotta. – Itt van minden, amire szükséged lehet, hogy jogilag bebiztosítsd magad. Mallory figyelmesen méregette. – Ennyire biztos voltál benne, hogy beleegyezem? – Nem állt szándékomban nemleges választ elfogadni tőled. – Nocsak, nocsak! Jake Trinity tehát nemcsak nemes gondolkodású, hanem tévedhetetlen is. A férfi előrehajolt, és belélegezte Mallory hajának illatát. – De még mennyire! – suttogta a nő fülébe. A lány megremegett, amikor bőrén érezte a férfi meleg lélegzetét. És amikor felpillantott rá, csábos mosoly játszott az ajka körül. Jakenek tetszett, hogy meg sem próbálja véka alá rejteni érzékiségét. 186

Megszólal a riasztó – Akkor tehát minden világos – mondta Mallory. – Most már csak azt kell tudnom, hogy mit lopjak el. Jake ingerülten nézett rá. – Erre persze nem gondoltál, igaz? – A lány lábujjhegyre állt, és puhán harapdálta a férfi fülcimpáját. – És hol marad az élvezet, ha semmi lopnivaló nincs? Jake levegő után kapkodott. Érezte, hogyan zúdul a vér az ágyékába, és a következő pillanatban az izgalma láthatóvá is vált. – Gondoskodj valamiről, amit ellophatok, és én megmutatom neked a betörés titkait! Mallory szájából ez lebilincselő ígéretnek hangzott.

187

Jeanie London

7. FEJEZET

A lemenő nap folyékony aranyba mártotta az eget. Mallory egy presszókávéval kényelembe helyezkedett a pamlagon. A forró folyadékot kortyolgatta, és élvezte az ablakból elé táruló pompás kilátást. Jake nem mondta, mikor jön újra, de a lány arra számított, hogy már kora hajnalban tettre kész buzgalommal fog az ajtaja előtt állni, hogy elkezdje betörői kiképzését. Erre a gondolatra Mallorynek mosolyognia kellett. A rövid, forró összeborulás Jake Trinityvel talán pontosan az, amire most épp szüksége van. Így fogja végre leküzdeni a férfi iránti megrögzött gyengeségét. Ezenkívül legfőbb ideje, hogy ismét új lendületet adjon szerelmi életének. A Jake-kel való fantasztikus szex emlékétől jóleső borzongás jártait. Ami viszont némi fejfájást okozott neki, az az apja különös magatartása volt. Bizonyára csak azért nézett be hozzá, hogy megismerje Jake-et, de most feltehetőleg azt hiszi, hogy ők egy pár. És mindennek a tetejébe ez a gondolat még mintha tetszett is volna neki. Már jó ideje rágta Mallory fülét, hogy unokára vágyik, meg hogy a lánya végre férjet találhatna, és családot alapíthatna. A ma déli viselkedése után attól kellett tartania, hogy Jake-et alkalmas jelöltnek találja erre a posztra. Már csak ez hiányzott... Megcsörrent a vezeték nélküli telefon, amely mellette feküdt a pamlagon. Mallory megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a kijelzőn meglátta a hívó számát. 188

Megszólal a riasztó – Lance, az égnek legyen hála, hol a csodában...? – Lassan, lassan, édesem, csak én vagyok. Mallory megismerte Lance barátjának, Kyle-nak a hangját. – Ja, te vagy az! Ha még egyszer édesemnek szólítasz, csomót kötök a nyelvedre, megértetted? – Igenis, madam! – Így már jobb. Hol van Lance? – A Big Jim bár mögötti udvaron. Gondoltam, jobb, ha felhívlak, mielőtt még valaki kihívja a zsarukat. Mallory ijedten ugrott fel. – Jól van? – Nos, igen, lélegzik... – Mi történt? – Kicsit túlságosan belemerültünk az ünneplésbe. – Ittatok, mi? És ezen kívül? – Hát, ezt-azt. – Kyle zavartan vihogott. – Na jól van, Kyle, figyelj ide! Nehogy volán mögé ülj! – Mallory belebújt a tornacipőjébe, és kirohant az előtérbe. – Várj meg! Negyed órán belül ott vagyok, és hazaviszlek benneteket. – Ugratsz? Csak nem fogok itt maradni, és teljes lelki nyugalommal megvárni, amíg a zsaruk bekasztliznak? Inkább elhúzok. De Lance-t letakarom... ezzel itt. – Mallory hallotta, hogy húz valamit – talán kartonpapírt – a földön. – Majd innen elviheted. Ez a bárgyú fickó egyszerűen nem fogott fel semmit! – Ne! Maradj ott, Kyle! Már úton vagyok... A vonal megszakadt. Mallory felkapta a mobilját és az autókulcsát, majd kirohant a ház ajtaján. Ott Jake-be ütközött, aki éppen felfelé jött a lépcsőn, útitáskával a vállán. A nő megdermedt. – Hát te mit keresel itt? – Azt mondtad, hogy éjjel-nappal szolgálatban vagy. Csak elhoztam néhány holmit. 189

Jeanie London – Amikor azt mondtam, hogy éjjel-nappal, azt nem úgy értettem, hogy ettől a perctől kezdve. – Normális körülmények között élvezte volna Jake játékosságát, de most sajnálatos módon nem volt ideje ilyesmire. – Menj csak be! – Mallory az ajtóra mutatott. – El kell intéznem valamit. Mindjárt itt vagyok. Jake bizonyára beleegyezett volna, ha nincs az a különös mellékzönge a nő hangjában. – Szállj be! Elviszlek – mondta kurtán. – Oké. Indulj el a Main Mall irányába! Az, hogy Mallory azonnal rábólintott, semmi jót nem jelentett. Útközben nem szólt egy szót sem. Láthatólag nem állt szándékában további magyarázatokkal szolgálni, és Jake nem firtatta a dolgot. A Main Mall egy lepusztult iparvidék volt a város szélén ahol a sötétség beállta után meglehetősen kétes alakok kószáltak. Amikor Mallory egy sötét mellékutcába irányította, Jake örült, hogy felajánlotta, majd ő vezet. – Itt balra, és aztán kerüld meg az épületet! – mondta végül a lány. Jake egy ócska bár hátsó udvarán parkolt le az autóval, a helyiségből hangos zene szűrődött ki. Mallory azonnal kiszállt. – Várj meg! Mindjárt itt vagyok. Jake-nek azonban esze ágában sem volt várni. Habozás nélkül követte a lányt az udvarra, amelyet csak gyéren világított meg a bár hátsó bejárata fölött pislogó villanykörte. Mallory fürkészve tekintett körül. Aztán egy túlcsordult szemetes konténerhez szaladt, és félretolta a mellette felhalmozott kartonpapírokat. – Mallory, az ég szerelmére, mit...? Jake elnémult, amikor meglátta, mit keresett a nő: egy körülbelül tizenhét éves fiút, aki teljesen kikészülve hevert a konténer mellett, a ház falánál. – Lance, szólalj meg! – parancsolt rá Mallory szigorúan, miközben durván rázta a fiút. – Gyerünk, ébredj! 190

Megszólal a riasztó A sötétség ellenére látni lehetett a fiú sápadt arcán a ritkás, pelyhedző szakállt. Egyik szemöldökében ezüstpiercing volt, és a fekete homlokpánt alól összetapadt hajtincsek bukkantak elő. A pólója és túl bő nadrágja sem volt jobb állapotban. – Ki ez? – kérdezte Jake. – Egy barátom – válaszolta Mallory anélkül, hogy felpillantott volna. – Gyerünk, szólalj meg, Lance! Tudnom kell, mi van benned. A fiú csak morgott. Mallory megvizsgálta véreres szemét. – Kokainra tippelek – állapította meg józanul. – Valószínűleg igazad van. És ivott is. A lány bólintott. Megint megragadta Lance állát, ezúttal energikusabban. – Vagy hajlandó vagy beszélni velem, vagy beraklak az autóba, elviszlek a legközelebbi kórházba, és felhívom az apádat. Úgy tűnt, a fenyegetés hat. Lance kelletlenül felnyitotta a szemét. – Hé, Mal – gügyögte. – Mi a helyzet? Elég, ha otthon kialszod a mámorodat, vagy orvosra van szükséged? Lance nehézkesen megrázta a fejét. – Csak túl sokat ittam. Mallory szkeptikusan méregette. Aztán Jake-re nézett. – Lássuk, talpra tudjuk-e állítani! Jake felhúzta a fiút. – Na gyerünk, Lance! Sétáljunk egy kicsit! Lance-nek valóban sikerült néhány bizonytalan lépést tennie. – Honnan tudtad, hogy itt fogod megtalálni? – kérdezte Jake a lánytól. – Az egyik cimborája felhívott, és aztán kereket oldott – válaszolta a nő szárazon. – Értem. – Bár Mallory igyekezett, hogy semmi ne látsszon rajta, Jake észrevette, mennyire feszült. – Gyere, vigyük haza! Mallory némán bólintott.

191

Jeanie London Közösen tuszkolták be Lance-t a hátsó ülésre. A nő mutatta az utat, és Jake szótlanul követte az utasításait. Nem ez volt a megfelelő időpont, hogy magyarázatot követeljen tőle. – Ott a tetováló stúdió mellett megállhatsz – mondta Mallory egy idő múlva. A kétemeletes épület melletti parkolóban néhány ápolt luxuskocsi állt. – A fenébe, a csapat! – szitkozódott a lány, amikor meglátta az autókat. – Na, jól van, Lance, siessünk! Felviszlek, és aztán telefonálok apádnak. Tudsz járni? A fiú bólintott. Hagyta, hogy Mallory a külső lépcsőn felvezesse a tetováló stúdió fölötti lakásba, miközben Jake a kocsiban várakozott. Mallory néhány perc múlva visszajött az autóhoz. – Most fel kell hívnom az apját, tehát tűnjünk el – magyarázta, és ideges pillantást vetett a parkoló autókra. A csapat... Jake-nek az járt a fejében, hogy ezzel vajon mire utalt. Alighogy elindultak, Mallory nyúlt a mobilért. – Halló, Polish Paul – mondta megjátszott vidámsággal. – Találd ki, kit fektettem le épp az imént az ágyacskájába! Jake hallotta egy férfi dörgő hangját, de a szavait nem értette. Mallory várt egy pillanatig, míg a férfi ismét megnyugodott. Akkor röviden elmesélte, mi történt. – Lance eléggé kikészült – magyarázta végül. – Bizonyára az lesz a legjobb, ha most mindjárt felmész és megnézed. Jake figyelte, ahogy Mallory a halántékát masszírozza, miközben újabb szóáradatot hallgat végig. – Tudom – mondta egy idő múlva. – Láttam az autókat. Mondd meg apunak, hogy azt hittem, ügyféllel tárgyaltok! Nem akartam zavarni. A kirakós játék egyes darabjai egymás után kezdtek összeállni Jake fejében. Most már tudta, kié az egyik luxuskocsi: Mallory apjáé. És az éjszakai üzleti megbeszélés egy tetováló stúdióban nagyon is jól beleillett Jake-nek Duke Hunt szakmai tevékenységéről alkotott elképzelésébe. 192

Megszólal a riasztó Mallory befejezte a beszélgetést. Jake-nek feltűnt, hogy az ő nevét egyetlenegyszer sem említette. – Nagyon köszönöm a segítséget, Jake! – A nő egy pillanatig tétovázott. – És köszönöm, hogy nem idegesítettél a kérdéseiddel. – Szóval feltűnt neked? – Igen. – Lance és az apja, úgy tűnik, jó barátaid – állapította meg a férfi. Szeretett volna többet megtudni, de átengedte Mallorynek a döntést, hogy mennyit kíván elmondani. A nő egy ideig bámult ki a sötétbe, mielőtt megszólalt. – Egy ideig Lance-nél és Polish Paulnál laktam. – Amikor apád börtönben volt? – kérdezett rá egyenesen Jake. – Igen. – Amikor annak idején megtudtam, hogy te még kiskorú vagy, azon törtem a fejem, vajon mi fog történni veled. – Igazán? – kérdezte a lány hűvösen. – Akkor tehát figyelemmel kísérted a pert. Nyilván biztosan akartad tudni, hogy mindenki hűvösre került-e. – A hangjában lappangó ellenségességet nem lehetett nem meghallani. – Nem a per érdekelt, hanem te. Mallory hallgatott, de abban, ahogyan a férfit méregette, valami elárulta, hogy meglepte a nyíltsága. – Polish Paul már azelőtt a csapathoz tartozott, hogy én egyáltalán a világra jöttem – magyarázta végül. – A csapathoz? – Apám munkatársai közé. Polish Paul vezette a menekülőautót, Opal volt a figyelés specialistája, és Eddie foglalkozott a riasztóberendezésekkel. – És apád? – Ő törte fel a páncélszekrényeket. Úgy beszélt erről a munkáról, mintha a leghétköznapibb foglalkozás lett volna a világon. – Pontosan mikor hagytak fel mindannyian a betöréssel? – Az Innovative Engineeringnél történt eset után. 193

Jeanie London – De csak az apádnak kellett börtönbe vonulnia. Nem tudott volna kisebb büntetési tételt kialkudni, ha elárulta volna a tettestársait? – Azt soha nem tette volna meg. Egy csapat voltak. Meg kellett védenie őket. Jake láthatólag megtanult egyet, s mást ezen a napon a betyárbecsületről. – A csapat tehát most segít apádnak a tanácsadói tevékenységében. Ez legális? Mallory vállat vont. – Legalábbis nem büntetendő. A lány világában ez óriási különbségnek látszott. – Miután apád börtönbe került, Polish Paul vett magához? – Nem azonnal. Először intézetbe kerültem. Ezt Jake nem tudta. – Mennyi időre? – Hat hónapra. Addig tartott, amíg Polish Paul és Opal összeházasodott, és igényelhette a gyámsági jogot. – Polish Paul és Opal házas, de Opal nem Lance anyja, ugye? – Nem. Csak azért házasodtak össze, hogy kivehessenek az intézetből. Rögtön azután, hogy nagykorú lettem, újra elváltak. Lance anyja korán meghalt rákban. Jake elgondolkodva bámult ki a sötét utcára. A csapaton belüli rendkívüli lojalitás nagy hatással volt rá. Azon tűnődött, vajon az ő környezetében élő emberek szükséghelyzetben hasonlóképpen cselekednének-e. – Miért nem volt szabad megtudnia az apádnak, hogy én az Innovative Engineeringnél dolgoztam? Úgy tűnt, a kérdése meglepi Malloryt. – Azt hittem, ezt több mint nyilvánvaló. Jake értetlenül nézett rá. A nő a szemét forgatta. – Nem vetted esetleg észre, hogyan mért fel téged? Jake ezen az estén szemlátomást kissé nehéz felfogású volt. – Az apád felmért engem? – Persze. És megfelelőnek talált. 194

Megszólal a riasztó – Még mindig nem értem, mi köze ennek az Innovative Engineeringnél történt betöréshez. Mallory sóhajtott. – Most őszintén, Jake! Tényleg azt hiszed, hogy az apám elszívélyeskedett volna veled, ha tudja, hogy te vagy az, aki rács mögé juttatta? Szavai lassanként jutottak el Jake tudatáig... Aztán megértette. Mallory azt hiszi, hogy annak idején ő indította be a riasztót! A férfi kis híján hangosan felnevetett. Az után az éjszaka után az egész élete kifordult a sarkaiból, mert nem indította be a riasztást, és ez a nő mégis azt hiszi, hogy ő tette. – Tudod, Mallory, elég jó oka van annak, hogy az apád nem tudja, én voltam az, aki őt rács mögé juttatta. – Jake maga is meglepődött, mennyire nyugodt a hangja. – Igen? – válaszolta a nő szkeptikusan. – Micsoda? – Az, hogy valóban nem én voltam az.

195

Jeanie London

8. FEJEZET

– A lányod egy angyal! – kiáltotta Polish Paul, amikor visszatért a többiekhez, akik a tetováló stúdiójában gyűltek össze. A helyiségek kifejezetten spártai berendezése némiképp ellentmondott annak, hogy a stúdió az utóbbi tíz év során szinte intézménnyé nőtte ki magát. Paul a szakmája igazi művészének számított, és ügyfelei messze földről jöttek hozzá, hogy valamelyik mesterművét viselhessék a testükön. – És hogy van most Lance? – tudakolta Opal aggódva. – Odafent fekszik, éppen kialussza a mámorát – válaszolta Paul, és rágyújtott az egyik kedvenc kubai szivarjára. Mogorva, de melegszívű, fenyegető hangú és tagbaszakadt fickó volt. – Hol szedte fel Mallory? – kérdezte Duke. – Big Jim bárjának az udvarán. Szerencséje volt a gyereknek, hogy megtalálták, még mielőtt a járőr arra tévedt volna. – Hát, reméljük, hogy a szerencse nem hagyja el – jegyezte meg a fejét ingatva Duke. Paul öklével az asztalra csapott. – Ez a gyerek még az őrületbe kerget! De mit csináljak? Csak nem hajíthatom ki. – Hozzáértő segítség kellene neki – mondta Opal nyugodtan. – Opalnak igaza van – helyeselt Eddie. – Nem szabad megengedned, hogy továbbra is a fejeden táncoljon. Kényszerítsd, hogy menjen elvonókúrára, különben rossz vége lesz a dolognak!

196

Megszólal a riasztó – Aggódunk miatta – magyarázta Opal. – Hiszen Lance tulajdonképpen olyan kedves fickó. Paul lemondóan sóhajtott. – Én szúrtam el az egészet. Ha Connie még élne, nem jutottunk volna idáig. – Ez nem így van. – Opal vigasztalóan tette a kezét a férfi vállára. – Te remek apa vagy. Mindig is rendesen gondoskodtál Lance-ről, és mindent megtettél, hogy átsegítsd az édesanyja elvesztésén. Sok srácnak vannak ebben a korban nehézségei. Rossz barátok közé keverednek, kábítószereket próbálnak ki, és kirúgnak a hámból. Most az a lényeg, hogy kimásszon ebből. – Te mindent megpróbáltál, amit tudtál, Paul – mondta Duke komolyan. – De most elérkeztél arra a pontra, hogy egyedül nem jutsz tovább. Menj el egy tanácsadó szolgálathoz, és kérj segítséget! Paul némán bólintott. Aztán újra a fogai közé dugta a szivart, és Duke-ra nézett. – Úgy tűnik, mintha nem én lennék az egyetlen apa, akinek meggyűlik a baja a csemetéjével. Lance mindenesetre eléggé ébren volt ahhoz, hogy megkérdezze, ki volt az a fickó Malloryvel. – Miféle fickó? – kérdezte Duke ingerülten. – Lance azt mondja, hogy Mallory Jake-nek szólította. Lehet, hogy ugyanarról a pasiról van szó, akiről az előbb beszéltünk? A jelek szerint feldobta a fiamat a vállára, és gondoskodott róla, hogy épségben hazaéljen. Köszönd meg a nevemben, ha találkozol vele! – Meglesz – ígérte Duke. – Ez mindenesetre megmagyarázza, hogy Mallory miért nem jött be hozzánk. Csak azt szeretném tudni, mi a fene történik itt. – Nyugodj meg, Duke! – mondta Opal. – És az ég szerelmére, ne ártsd bele magad Mallory életébe! – Nem tudom nem beleártani magam, szépségem. Valami alakul itt a lányom és Trinity között, ez egészen nyilvánvaló. Opal vállat vont.

197

Jeanie London – Na és? Mi a probléma? Alig győzöd kivárni, hogy Mallory végre férjet találjon. És azt mondtad, hogy Jake Trinity egész jó benyomást tett rád. – Egyáltalán nem erről van szó! – makacskodott Duke. – Az a furcsa érzésem volt, hogy valahonnan ismernem kellene. – Úgy tudtam, még soha nem dolgoztál a TSS-nek, főnök. Akkor hol másutt találkozhattál volna vele? – kérdezte Eddie. – Biztos vagyok benne, hogy személyesen még soha nem találkoztunk. Ennek ellenére valahogyan ismerős volt. Egyfolytában folytában ezen töröm a fejem, de nem tudok rájönni, hol láthattam már korábban. – Ennek ellenére nem értem, mi zavar téged ennyire a dologban – firtatta Polish Paul. – Egyszerűen nem ismerek rá a lányomra. Leáll egy fickóval, akit korábban soha nem látott, és... – hatásszünetet tartott – megengedi neki, hogy munka közben a válla fölött odanézzen. – Viccelsz? – kérdezte Eddie rémülten. Duke megrázta a fejét. – A legközelebbi munkájára még el is kísérheti. – Hát bizony egyet kell értenem veled – állapította meg elgondolkodva Paul. – A mi kislánykánk tényleg furcsán viselkedik. Opal figyelmesen nézett Duke-ra. – És mennyire jóképű ez a Jake Trinity? – Hogy a fenébe tudnám én azt megítélni? – felelte a férfi mogorván. – Hát igen... elég jóképű, gondolom. Amennyiben Mallory bukik a szőkékre. Opal mosolygott. – Lefogadom, hogy Mallorynek semmi kifogása nincs egy szőke fickó ellen, ha vonzó és szexi. Eddie a fejét rázta. – Nekem Mallory még mindig egy kislány. Ilyesmin nem is akarok gondolkodni. – Ő egy felnőtt nő, teljesen normális szükségletekkel – ellenkezett Opal határozottan. 198

Megszólal a riasztó Duke elhúzta a száját. – Most elég ebből, emberek! Nem akarok többé hallani róla! Annyit kérek csupán, hogy tartsátok nyitva a szemeteket és a fületeket, de feltűnés nélkül. Értitek? Mallory leharapja a fejemet, ha megtudja, hogy figyeltetem. És azonnal hívjatok fel, ha valami gyanúsat észleltek! – Világos, főnök – ígérte Eddie. – De most jobb volna végre, ha eltűnnénk, hogy Paul újra megnézhesse, mi van Lance-szel. A csapat elköszönt. Odakint Eddie rögtön beugrott egy dögös Porschéba, és csikorgó kerekekkel elviharzott. Duke és Opal kettesben maradt a parkolóban. – Mit szólsz hozzá, szépségem? – kezdte Duke. – Eljössz hozzám ma éjszaka? A nő felvonta a szemöldökét. – Már elég régóta nem hívtál meg magadhoz. – Nyilvánvalóan nem állt szándékában megkönnyíteni a férfi dolgát. – Tudom. – Duke megcsókolta a nő karcsú kezét. – Idő kellett, hogy elgondolkodjak rajta, mit akarok. Opal ránézett, és ragyogott a szeme. – Régebben soha nem kellett sokat gondolkodnod azon, mit akarsz tőlem. – Lehet, hogy most többet akarok. – Többet, nem csupán szexet? És unokákat is akarsz? – kérdezte a nő gúnyosan. – Azt hiszem, kezdesz érzelgőssé válni, kedvesem. – Nem, Opal. Csak felnőtté.

– Tehát azt állítod, hogy annak idején nem te indítottad be a riasztót? – Mallory kinyitotta a ház ajtaját, és belépett az előtérbe. Jake követte. – Pontosan így volt – válaszolta a férfi. – Hogy jut egyáltalán eszedbe, hogy én voltam? A nő megfordult, és Jake szemébe nézett. A férfi állán sötét borosta ütközött ki, markáns arcvonásai mintha gránitból lettek volna 199

Jeanie London kifaragva, és meleg, sötét szemének a pillantása komoly volt a szemüveg mögött. Nem, a meglepetése nem lehetett megjátszott. – Beszélnünk kell egymással – mondta Mallory határozottan. – De előbb be kell vennem valamit fejfájás ellen. Mindjárt szétrobban a halántékom. A konyhába ment, és megpróbálta rendezni kavargó gondolatait. Apja annak idején azt állította, hogy ő indította be a riasztót, de Mallory tudta, hogy ez nem igaz. Duke Hunt soha nem követett volna el ilyen ostoba hibát. Azért hazudott, hogy ő ne érezze hibásnak magát. Az emléktől Mallorynek egyszeriben összeszorult a torka. Bevett egy tablettát, ivott egy pohár vizet, és a nappaliba ment. Jake ott állt a sötétben a kandalló előtt, és ugyanolyan zavartnak látszott, mint amilyennek Mallory érezte magát. – Hogy jutott eszedbe, hogy én voltam, aki beindította a riasztót? – kérdezte ismét a férfi. A lány leült a pamlagra, és a kávéscsészét bámulta, amelyet Kyle hívása után az asztalon hagyott. – Ki volt még az épületben azon az éjszakán, Jake? – Csak az őr. Én mindig azt hittem, hogy ő indította be a riasztót. De ha biztos vagy abban... – Biztos vagyok. Ő éppen az irodákban járt körbe. Opal és Eddie egész idő alatt biztosította a központot és a megfigyelő monitorokat. Az őr semmiképpen nem lehetett. Jake bólintott. – Mi volt akkor tulajdonképpen a te dolgod? – Nekem kellett biztosítanom a menekülőutat az apám számára – válaszolta a nő halkan. – Csak két percig kellett lefoglalnom téged, hogy befejezhesse a dolgot. – Ez mindenesetre sikerült. – Igen. A rendőrség ennek ellenére ott volt, még mielőtt apu eltűnhetett volna. – Rögtön feltámadt Malloryben a régi bűntudat. Tudta, hogy azonnal le kellett volna fújnia a dolgot, akkor az apja 200

Megszólal a riasztó idejében elmenekülhetett volna. Még ha Jake azonnal a riasztó gombjához rohant volna is... Amit állítólag nem tett. – A riasztót azután indították be, hogy én kijutottam – mondta a nő. – És rajtad meg az őrön kívül senki nem tartózkodott az épületben. – Én nem voltam, Mallory. Jake hangja nyugodt és ijesztően komoly volt. Laza testtartása ellenére olyan erő áradt belőle, hogy a lánynak elállt a lélegzete. Ránézett a férfira. Jake nem hazudott, ezt érezte. Női ösztöne azt súgta, hogy soha nem hazudna neki. És mégsem akarta elismerni, hogy hisz neki. Ezt egyszerűen nem tudta elfogadni. – Miért higgyek neked? – kérdezte hűvösen. Tudta, hogy nem tisztességes, amit csinál, és szégyellte magát miatta. – Én nem hazudok – válaszolta a férfi kurtán. – Hát persze. Tehát azt várod, hogy elhiggyem, egy olyan becsvágyó alak, mint te, képes kihagyni a fizetésemelés tökéletes esélyét – mondta Mallory gúnyosan. – Biztos vagyok benne, hogy az igazgatóság kellőképpen értékelte a lojalitásodat. Ez övön aluli ütés volt, de Jake-nek a szeme sem rebbent. – Nyilvánvaló, hogy mégsem tájékozódtál elég alaposan felőlem – válaszolta nyugodtan. – Másképp kideríthetted volna, hogy az után az éjszaka után már nem dolgoztam az Innovative Engineeringnél. Mallory ingerülten nézett rá. – Miért nem? – Ahogy mondtad, az igazgatóság kellőképpen értékelte a lojalitásomat. – Szavai teljesen megfontoltan hangzottak. – Kirúgtak? A férfi bólintott. Némi időbe telt, mire Mallory felfogta, hogy ez mit jelent. Oly sok éven keresztül Jake-et okolta azért, ami vele és azokkal az emberekkel történt, akiket szeretett. Egyértelműen azt feltételezte, hogy a férfi beindította a riasztót, és egyetlen alkalommal sem vett fontolóra más lehetőséget. Aztán másik gondolata támadt. 201

Jeanie London – Miért nem indítottad be? A férfi ránézett, és a tekintetében akkora nyíltság volt, hogy Mallory ugyanazokat a felkavaró érzéseket ismerhette fel benne, amelyekkel ő maga is küzdött tíz éven keresztül. – Talán megtettem volna, ha több időm marad gondolkodni – válaszolta Jake őszintén. – Tényleg nem tudom. De abban a pillanatban egyszerűen nem tudtam rászánni magam, hogy a börtönbe juttassam azt a titokzatos nőt, akinek a csókja teljesen kiforgatott önmagamból. Mallory nem tudta, mit mondjon. El kellett gondolkodnia, de hogyan tehette volna ezzel a dübörgő fejfájással? Miért nem hat az a nyavalyás tabletta? Megmasszírozta a halántékát, és elfordult Jake-től. Ha az, amit a férfi mondott, igaz, akkor miatta vesztette el az állását. És ő a soksok év alatt olyan cselekedettel vádolta, amelyet nem követett el. Egyetlenegyszer sem volt kétsége a bűnösségét illetően. Azt várta, hogy a férfi szemrehányást fog tenni neki az igazságtalansága miatt. Jake könnyűszerrel visszafizethetné a kölcsönt, szemet szemért, fogat fogért alapon. Vagy egyszerűen elmehetne, és otthagyhatná őt a rossz lelkiismeretével. De nem ezt tette. Ehelyett egészen lassan odament hozzá, és leült a pamlag túlsó végébe. – Gyere ide! – Még mielőtt Mallory felfogta volna, mi történik, a férfi a vállára tette a kezét, és magához húzta. Óvatosan széles mellkasára hajtotta a lány fejét, és ujjaival puhán simogatta a homlokát. – Most jobb? A nő némán bólintott. A torka összeszorult. – Engedd el magad! – mormolta Jake. – Majdcsak elrendezzük ezt az ügyet. Közösen. Ki sem kellett mondania a szót. Mallory érezte a gyengéd ölelésén, mire gondol. Érezte izmos mellkasa forróságát a hátán, meleg lélegzetét a nyakán. És ahányszor az ujjai puhán megérintették a halántékát, a fájdalom egy kicsit mindig enyhült. Ennek a férfinak a jelenléte semmihez nem volt hasonlítható. 202

Megszólal a riasztó Mert Jake másmilyen volt, mint az összes többi férfi, akit eddig ismert. Ami ezen az éjszakán kiderült az Malloryt teljesen kibillentette az egyensúlyából, Jake ezzel szemben nyugodt és fegyelmezett maradt. Számára ez a helyzet nem jelentett válságot és elhatározta, hogy Malloryt teszi az első helyre a fontossági sorrendben. Jake nem védekezett a nő támadásaival szemben. Szemrehányásait gyengéd gondoskodással viszonozta, és ezzel még jobban megszégyenítette őt. – De ha nem te kapcsoltad be a riasztót, akkor ki volt? – kérdezte Mallory, hogy elterelje a figyelmet saját sérülékenységéről. Nem volt hajlandó elmagyarázni a férfinak, hogy az apja vállalta a felelősséget. Mindegy, milyen közel érezte magához ebben a pillanatban Jake-et, ez családi ügy, ezenkívül az apja azért szélhámoskodott, hogy őt kímélje. – Erre annak a biztonsági cégnek a jelentései tudnának válaszolni, amelyik akkoriban dolgozott az Innovative Engineeringnek. És ezek biztosan szerepelnek a periratok között. – De ennek már tíz éve. – Talán az ügyvédeim... – Nem, nem szükséges. Van egy barátom a rendőrségen, aki biztosan meg tudja szerezni nekem az iratokat. – Akkor hívd fel mindjárt holnap reggel! Látod, minden tisztázódik. Nem kell aggódnod! El fogjuk rendezni. Mallory halkan sóhajtott. A férfi biztatása ebben a pillanatban olyan vigasztaló volt. De az enyhülés pillanata nem tartott sokáig. – Egy valamit mondj meg nekem, Mallory! Engem okoltál azért, ami azon az éjszakán történt? Miért kellett ezt még kérdeznie? Hiszen maga is tudhatta a választ. – Valamiképpen igen – vallotta be. – Meg akartál fizetni nekem? Ez volt az oka, amiért beleegyeztél, hogy nekem dolgozz? 203

Jeanie London Jake őszinte volt. Barátsággal felelt az ő alaptalan támadására, és a lány úgy találta, tartozik neki az őszinte válasszal. – Igen. – Örült, hogy nem kell a férfi szemébe néznie. – Mi volt a szándékod? Mallorynek feltűnt, hogy Jake múlt időben beszél, mintha a helyzet megváltozott volna azóta, hogy lefeküdtek egymással. – Térdre akartalak kényszeríteni – magyarázta kertelés nélkül. Egy pillanatig mindketten hallgattak. – Arra tippelek, hogy nem a szexről beszélsz – állapította meg nyugodtan Jake. – De attól mit vártál? – Úgy gondoltam, hogy utána jobban fogom magam érezni. – De nem ez történt. Erre mit válaszoljon? Ismerje be, hogy tíz éven keresztül egyetlen gondolat vezette? Hogy megszállottja volt a tervnek, miszerint az ujja köré csavarja, aztán hideg fejjel ejti Jake-et? Ezt nem tehette. Ugyanúgy nem, ahogyan azt sem vallhatta be, hogy a mai nap mindent megváltoztatott. – Nem tudom – válaszolta ezért kitérően. Ennél többre ebben a pillanatban nem volt képes. – Kérlek, Jake! Nem tudok most tovább beszélni, mert széthasad a fejem. Jake kinevethette volna. Orra alá dörgölhette volna, hogy ő kezdte el ezt a játékot, és most nincs bátorsága végigjátszani, de nem ezt tette. Csupán ennyit mondott: – Gyere, bújjunk ágyba! Mallory énjének az egyik fele vágyott rá, hogy a férfi fogja a kezét, ő pedig hagyja, hogy felvezesse, és mindent elfelejtsen a karjában. Csábító gondolat volt, mégis habozott engedni a kísértésnek. – Menj csak előre, Jake! Nekem időre van szükségem, hogy kitisztuljon a fejem. Mindjárt jövök utánad.

Ha nem Jake indította be a riasztót, akkor ki? 204

Megszólal a riasztó Mallory összekuporodva ült a pamlagon, és a sötétbe meredt, amelyet csupán az ablakon besütő ezüstös holdfény oldott valamennyire. Újra meg újra feltette magában ugyanazt a kínzó kérdést. Rá kell jönnie, mi történt valójában az Innovative-nál! Mit nem vett észre akkor? Ki lehetett még az épületben? Kényszerítette magát, hogy újra lepergesse maga előtt az akkori éjszaka eseményeinek egymásutánját. Emlékezett, ahogy ő és a többiek ott ültek a kis furgonban, és még egyszer pontosan végigvették a tervet. Mindenki betéve tudta a feladatát. Úgy működtek együtt, mint egy óramű kerekei. Idegeskedésre nem is volt idő. Csak a munkára összpontosítottak. Mallory emlékezetébe idézte, ahogyan a tetőről kötélen leereszkedett a raktárcsarnokba. Figyelme egyes-egyedül az érzékelőberendezés kapcsolótáblájára irányult, és ennek során a fiatal férfi jelenlétét, aki eközben figyelte, nem is vette észre. Ez volt az első hibája azon az estén. A második és döntő hiba azonban az volt, hogy nem fordult azonnal vissza, és fújta le az egész akciót, ahogyan az a vésztervben szerepelt. Ha ahhoz tartotta volna magát, minden másként alakul. De valami abban, ahogyan Jake ott állt, és nézte őt – máig nem tudta, mi volt az –, arra indította, hogy közeledjen felé, és csókolja meg. Talán a tűzzel való játék volt az oka. Talán az a tény izgatta, hogy a férfi könnyen ártalmatlanná tehette volna, de nem tette. Egyszerűen csak viszonozta a csókját. Ugyan mi az Jake-ben, ami miatt ő mindig elveszíti a fejét a közelében? Mallory annyira zavartnak és feldúltnak érezte magát, hogy elhatározta, azt az egyetlen dolgot teszi, ami vigaszt és nyugalmat hozhat a számára: leült a zongorához, és játszani kezdett. Csak ha belefeledkezett a zenébe, akkor tudta kizárni a külvilágot maga körül. Ehhez még a kottára sem volt szüksége. Emlékezetből játszott egy klasszikus romantikus kompozíciót, és hagyta, hogy a dallam egy másik világba röpítse. Olyan világba, amelyben nincs 205

Jeanie London sem jó, sem rossz, sem téves, sem helyes, hanem csupán harmónia és szépség. Csak akkor érezte meg, hogy nincs egyedül, miután az utolsó hang is elhalt a sötétben. Nem tudta, mióta áll már Jake az ajtóban, és figyeli öt, amikor a lány feléje fordult. – Csodaszép volt – mondta a férfi halkan, és a hangjából kicsendülő őszinte csodálat már-már büszkévé tette Malloryt. Talán azért, mert tudta, hogy ezt a férfit nem könnyű levenni a lábáról. Jake-en nem volt más, csupán egy fürdőköpeny, és lenyűgözően férfias kisugárzásától a lánynak elállt a lélegzete. Mondani akart valamit, hogy enyhítsen a pillanat feszültségén, de Jake nem adott rá alkalmat. A helyiségen keresztüllépdelve lassan odament hozzá, és megállt mellette. Mallory szíve hevesen vert, amikor meglátta szemében a leplezetlen vágyat. Aztán a férfi felemelte a kezét, és ujjhegyével puhán végigsimított az arcán, az állán és a nyakán, majd kezét becsúsztatta a hajába, és szótlanul felszólította, hogy támaszkodjon neki a fejével. Annyira magától értetődően érintette meg, mintha nem volna szüksége hozzá engedélyre, hanem minden joga megvolna rá, hogy felkavarja Mallory bensőjét. – Jake, én... A férfi az ajkára tette az ujját. – Ne mondj semmit! – suttogta. – Ne beszélj, ne gondolkodj, egyszerűen csak érezz! Mallory túl gyenge volt ahhoz, hogy ellenszegüljön. Túlságosan is csábító volt a gondolat, hogy átengedje a férfinak az irányítást. Olyan jólesett nem harcolni! Forróság járta át bensője legmélyét, és ösztönösen Jake nyaka köré fonta a karját, hogy szorosabban magához húzhassa. Pár órával korábban a férfi még nem támasztott akadályt, amikor be akarta barangolni a testét, de most úgy tűnt, véges a türelme. Elvált Mallory ajkától, átfogta a derekát, és felemelte. Még mielőtt a nő rájöhetett volna, mi történik vele, Jake félretolta a zongoraszéket, és térdre ereszkedett előtte. Aztán lehúzta Mallory kocogónadrágját a 206

Megszólal a riasztó bugyival együtt, és egészen lassan simogatta a lábát. Érintéseitől jólesően libabőrzött a nő teste. Aztán Jake megfogta a csípőjét, és felültette a zongorára, feneke ráterült a billentyűkre, és diszharmonikus akkord hasított bele a csendbe. Amikor a férfi nyelvét a combjai között érezte, elállt a lány lélegzete. Megtámaszkodott a kezével a billentyűzeten, és újabb bizarr hangsort csalt ki a zongorából. Aztán Jake újra megérintette, csak ezúttal mélyebbre siklott. Mallory hátradőlt, és lélegzet-visszafojtva várta, mi következik. Amikor a férfi szája óvatosan rátapadt a csiklójára, felsikoltott a gyönyörtől. Jake a következő pillanatban az ujjával hatolt belé. Borostás arca csiklandozta a lány bőrét. Mindegyik mozdulatára megszólalt a zongora, de a lány alig hallotta, annyira beleveszett az érzések mámorába. Végül olyan csúcspont ragadta el, hogy kéjes sikoltásai még a zongorát is túlharsogták. Miután egy kissé lenyugodott, Jake hátradőlt, és felnézett rá. Sötét és kócos haja élesen elvált a nő sápadt combjától, meleg szemében elégtétel tükröződött. Nyugodt pillantása azt látszott kifejezni, hogy sehol a világon nem lenne szívesebben, mint itt, Mallorynél. – Most elégedett vagy? – nyögte ki a nő kifulladva. – Még nem egészen – mosolygott a férfi. – Mit próbálsz meg bebizonyítani, Jake? – kérdezte halkan Mallory. Amaz szótlanul felegyenesedett, kioldotta fürdőköpenye övét, és feltárta lélegzetelállító testét. A nő nyelt egyet. – Nem próbálok semmit sem bebizonyítani, Mallory. Csak azt akarom, hogy elfogadd a vágyat, amelyet irántam érzel. És azt akarom, hogy mindent elfeledj magad körül. A nő fülében ez majdnem fenyegetésnek hangzott. – De hát már megtörtént – mondta halkan. – Újra meg fog – ígérte a férfi, és keményen a szemébe nézett. A következő pillanatban benyomult a nő combjai közé, és elkezdett mozogni benne. Mind gyorsabbak, mind erőteljesebbek 207

Jeanie London lettek a lökései, és mind hangosabban szólt a zongora diszharmonikus dallama, amely kíséretet adott szerelmi aktusuknak. Pillantásuk találkozott, és Malloryt lenyűgözte, milyen szép Jake a szenvedély közepette, milyen nyílt és őszinte. Meg sem próbálta palástolni, mennyire kívánja. A lány végül feléje emelte az arcát, és szótlanul csókért esedezett. Jake az ajkára tapasztotta a száját, és birtoklóan megcsókolta. Mallory a férfi izzadságtól nedves mellére tette a kezét érezte vad szívverését. Aztán Jake megremegett, és a következő pillanatban mindkettejüket elsöpörte a szenvedély áradata. Az ezt követő csendben semmi mást nem lehetett hallani csak ziháló lélegzésüket. Jake a nő homlokának támasztotta a magáét, és megvárta, míg mindketten valamennyire megnyugszanak. Mallory felismerte, hogy Jake elérte, amit akart. Mindent elfelejtett maga körül. Soha korábban nem engedte el így magát. És éppen ő, aki mindig mindent kézben tartott, ő vesztette el az önuralmát a férfi mellett. Az, ahogyan Jake tartotta, elárulta, hogy ezt ő is pontosan tudja. Egyetlen szó nélkül felkapta őt a karjába, és felvitte a lépcsőn. Mallory nem kérdezett. Egyszerűen azt tette, amit a férfi akart. És Jake most azt akarta, hogy ő ágyba bújjon vele.

A férfi átkarolta Mallory meleg, meztelen testét, és közelebb húzta magához. A nő álmában hozzásimult, lába összefonódott a férfiéval, feje a mellén nyugodott. Bár testileg teljesen elernyedt, Jake egyszerűen nem tudott megnyugodni. A sötétbe bámult, és újra meg újra az emlékezetébe idézte, mi minden történt azóta, hogy pontosan tíz óra ötvenhét perckor behajtott Mallory háza elé. Ez kevesebb, mint egy napja volt. Soha nem gondolta volna, hogy oly sok minden tud megváltozni ilyen rövid idő alatt. Semmi nem volt már ugyanolyan, mint korábban. Egész élete hirtelen a feje 208

Megszólal a riasztó tetejére állt. Gondolatai ott forogtak minden szó körül, amelyet Mallory mondott, mindegyik gesztusa, mindegyik pillantása körül. Ez teljesen új volt számára. Sok izgató nővel találkozott már, és mindig élvezte, de még soha nem érezte szükségét annak, hogy bármelyikükkel is komoly kapcsolatot alakítson ki. Amikor Mallory rákérdezett erre, azt mondta, hogy az igazira vár. Ez nem frázis volt, hanem az igazság. Mindig hitt benne, hogy egy napon megtalálja az igazit. És hogy fel fogja ismerni, ha találkozik vele. És ez is történt. Tíz évvel ezelőtt. Jake ráébredt, hogy a sok-sok év alatt azért került minden kötöttséget, mert titokban mindig azt remélte, hogy ezzel az egy nővel előbb vagy utóbb még egyszer találkozik. És most itt tartotta a karjában. Mallory az igazi, efelől a legcsekélyebb kétsége sem volt. De a problémái ezzel még csak most kezdődtek. Mert a lány láthatóan el volt szánva, hogy tagadja, ami közöttük történt. Kerek perec megmondta neki, hogy számára semmiféle „mi” nem létezik. És még ha ma éjszaka szenvedélyesen szeretkeztek is, Jake nem volt olyan naiv, hogy azt higgye, Mallory ebben többet látott jó szexnél. Ki kell derítenie, hogy a lány ellenállása általában a kapcsolatoknak, vagy csupán az ő személyének szól-e, mielőtt megkísérelheti rábírni őt, hogy adjon egy lehetőséget kettejüknek. Biztosan nem lesz könnyű. De ha a nő hatalmi küzdelemre hívta ki, hát jó, áll elébe! És győzni fog!

209

Jeanie London

9. FEJEZET

– Oké, Jake! – Mallory a kávéscsészéje pereme fölött nézett a férfira. – Akkor ki vele! Mit lopjak, és kitől? – Üzleties magatartásából semmi nem emlékeztetett az elmúlt éjszaka eseményeire. Jake hátradőlt a széken a lány íróasztala mellett, és maga is ivott egy korty kávét. Hát jó, ha úgy akarja... – Egy szigorúan bizalmas aktát az Atlanta Safe Exchange trezorjából. A lány elégedetten bólintott. A feladat láthatólag kedvére való volt. – Nos, jó. Akkor most megkapod azt az egyedülálló lehetőséget, hogy ennél a munkánál elejétől a végéig nézheted, mit csinálok, pontosan úgy, mintha valódi betörést terveznék. – De mi a helyzet a rendszer terveivel, amelyeket megmutattam neked? – kérdezte a férfi. – Nem jutsz ezáltal sportszerűtlen előnyhöz egy igazi betörőhöz képest? Mallory derűsen mosolygott. – Jó kérdés, és a válasz: nem. Az igazi betörők szintén eredeti tervekkel dolgoznak. – Az hogy lehet? – kérdezte a férfi hitetlenkedve. A lány bekapcsolta a számítógépet. – Megmutathatom. Add meg a nevét valamelyik ügyfelednek, aki már piacon lévő TSS biztonsági rendszerrel van felszerelve!

210

Megszólal a riasztó Jake egy pillanatig törte a fejét, aztán a Nu-Tech Electronicsot, a keleti parti elektronikai ipar egyik legnagyobb beszállító cégét nevezte meg. Mallory beírta a nevet egy keresőprogramba, és néhány másodperc múlva megjelent a képernyőjén a vállalat internetes honlapja. Megnyitott több oldalt, feljegyzett pár dolgot, majd a telefonért nyúlt. Aztán hívott egy számot, és bekapcsolta a kihangosítót, hogy Jake is hallhasson mindent. – Nu-Tech Elektronics – jelentkezett a telefonközpont. Mallory az értékesítési osztályt kérte. Néhány másodperc múlva egy férfihang jelentkezett. – Jó reggelt kívánok, itt Frank Gordon. Miben segíthetek? – Üdvözlöm, Mr. Gordon! Gail Nelson vagyok a Southeast Wirelesstől. A fejlesztési osztályunk a mobiltelefonok új modellsorozatát tervezi. Elektronikai alkatrészek alkalmas szállítóit keresem. Lehetséges volna, hogy válaszoljon néhány kérdésemre? Jake-nek feltűnt, hogy Mallory egy valóban létező vállalat nevét használja. Mr. Gordon nyilvánvalóan ráharapott a csalira, mert készségesen felvilágosítást adott a Nu-Tech Electronics cég történetéről, a vállalat nagyságáról, a részvények aktuális értékéről és sok minden másról. Mallory figyelmesen hallgatta, és néhány alkalommal úgy tett, mintha feljegyezne valamit. Aztán lassan a tárgyra tért – Bizonyára megérti, rendkívül fontos a számunkra, hogy a termékeinkhez használt digitális alkatrészek ne kerüljenek illetéktelen kezekbe – magyarázta barátságosan. – Mit tudna elmondani a vállalatuk biztonsági helyzetéről? Mr. Gordon habozás nélkül beszámolt arról, hogy a Nu-Tech a TSS Apex 1200-as rendszerével van biztosítva. Elmagyarázta a rendszer különleges jellemzőit, és biztosította a nőt, hogy teljes mértékben elégedettek a berendezéssel. – Ez az egész valóban nagyon meggyőzően hangzik, Mr. Gordon – búgta Mallory a telefonba. – Továbbítani fogom az ajánlásomat az elnök úrnak. Az értekezlet huszonnyolcadikán lesz, ami azt jelenti, 211

Jeanie London hogy legkésőbb a jövő hónap elején újra jelentkezem magánál, és megmondom, milyen konkrét ajánlattal tudunk előállni. Még egyszer nagyon köszönöm! Igazán nagyon segítőkész volt. Miután befejezte a telefonbeszélgetést, Mallory ismét a számítógép felé fordult. Ezúttal a TSS honlapját nyitotta meg, belépett az ingyenes ügyfélszolgálat vonalára, és az eladási osztály néhány percen belül faxon megküldte, neki az Apex 1200 terveit. Mallory diadalmasan mosolygott, amikor átnyújtotta Jake-nek a dokumentációt. Az egész procedúra egy félóráig sem tartott, és rendelkezésére állt az összes lényeges adat, amelyre szüksége lehetett annak, aki betörést tervezett a Nu-Tech Electronicsba. Jake sóhajtott. – Azt hiszem, pontosabb utasítást kell adnom a munkatársaimnak és az ügyfeleimnek arról, milyen információkat adhatnak ki telefonon, és melyeket nem. Mallory most ugyanezt a trükköt dobta be az Atlanta Safe Exchange-nél, mindenesetre ezúttal pontosabb kérdéseket tett fel az épülettel és a külső létesítmények biztosításával kapcsolatban. Ez után a hívás után elégedetten dőlt hátra a székén. – Úgy is van, most már csak az építési tervek egy példányára van szükségünk a központi városi levéltárból. – Kikapcsolta a számítógépet, és a kézitáskájáért nyúlt. – Indulás, Jake, kirándulunk egy kicsit a városba!

Az, hogy legalább a munkában megtartotta a fölényét, valamennyit visszaadott Mallorynek a régi magabiztosságából, miután Jake a maga kijelentéseivel és gyengédségeivel az éjjel annyira kibillentette a lelki egyensúlyából. Az első lépés egy telefon volt a rendőrségre. Ottani barátja megígérte, hogy megpróbálja megszerezni neki az ügy periratait. Sokkal nagyobb gondot jelentett azonban, hogy fogalma sem volt, mihez kezdjen Jake-kel. A férfi – ugyanúgy, mint az apja – láthatóan abból indult ki, hogy ők ketten együtt vannak. Őt magát teljesen 212

Megszólal a riasztó letaglózták az ellentmondásos érzései, és teljes bizonyossággal azt sem állította volna, hogy nincsenek együtt. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudott, az volt, hogy az egész idétlen bosszúterve füstbe ment. Még mindig ezen törte a fejét, amikor a városból való visszatérésük után bekanyarodott az utcájába, és szemben találta magát a következő problémával: Opal Jaguarja a ház előtt állt. – Vendéged van – jegyezte meg Jake. – Az apád? A lány megrázta a fejét. – Szerencsés napod van – mondta szárazon, miközben leparkolt sportkocsijával a felhajtóra. – Meg fogsz ismerkedni Opal-lal. – Van kulcsa a házadhoz? – Igen, néha segít az irodámban, és különben is meg szokta nézni, minden rendben van-e, ha nem vagyok itt. Amikor kiszálltak az autóból, Opal már nyitotta is előttük az ajtót. Nyilvánvalóan várta őket. – Ő tehát Jake Trinity. Annyit hallottam magáról! A férfi felkísérte a lépcsőn Malloryt, aztán gálánsan kezet csókolt Opalnak. – Én is sokat hallottam már magáról. Úgy tűnik, nagyon fontos szerepet játszik Mallory életében. A nő majd elolvadt. – Elbűvölő ez a férfi, drágám – fordult a lányhoz. – Nem csoda, hogy apád teljesen magánkívül van. Mallory a szemét forgatta. – Ő küldött? – Hát mit gondoltál? De megkért, hogy teljesen feltűnésmentesen járjak el. – Opal belekarolt Jake-be, és hagyta, hogy a férfi bevezesse a házba. – Duke azt szeremé, ha Mallory végre férjhez menne. Unokákra vágyik. Úgy látom, lassan kezd öregedni. – Pontosabban kezd szenilissé válni – helyesbített Mallory morózusan.

213

Jeanie London – Természetesen megpróbáltam rávilágítani, hogy jobb volna, ha békén hagyna. Fiatal vagy, és szórakozni akarsz. Maga is így gondolja, Jake? A férfi nevetett. – Én úgy gondolom, hogy a szilárd kapcsolat és a szórakozás nem feltétlenül zárja ki egymást. Mallory inkább nem akart belegondolni, hogy ez most megint mit jelentsen, de Opal szemlátomást el volt ragadtatva. – Lassan kezdem megérteni, miért találja apád olyan rokonszenvesnek ezt a fiatalembert. Mallory megpróbálta a beszélgetést más irányba terelni. – Tehát, Opal, mi szél hozott? Csak azért vagy itt, mert apu megkért, hogy kémkedj utánam? – Nem, nem. A Peachtree Financialnél ma nem sok minden történt. Erre úgy gondoltam, itt a jó alkalom, hogy naprakésszé tegyem a könyvelésedet. – Opal bevezette Jake-et a nappaliba, és leült vele a pamlagra. – Tudja, Jake, Mallorynek annyi a dolga, hogy néha segítenem kell rendet rakni az adminisztrációjában. – Egy szavát se hidd el, Jake! – Mallory megállt az ajtóban. – Kémnő. Opal mosolygott. – Nem szívesen ismeri el, hogy segítségre van szüksége. Már kislányként is ilyen volt. – Mallory mesélt ugyan önről – mondta Jake de saját magáról nem sok mindent árult el. – Mit akar tudni? – Mindent. Ez elég volt ahhoz, hogy Opal kiadós mesélésbe kezdjen Mallory életéről. A lány lemondóan sóhajtott. – Amíg ti beszélgettek, én újra munkához látok. Ha szükségetek van rám, a műhelyemben vagyok.

214

Megszólal a riasztó – Hol voltál? – kérdezte Duke kissé nyersen, amikor ajtót nyitott Opalnak. – Nem tudtál volna legalább felhívni? A nő belépett, és ledobta a kabátját egy székre az előtérben. – Na, szép kis fogadtatás! – jegyezte meg rezzenéstelen arccal. – Bocsáss meg, de aggódtam. – A férfi karon fogta, és bevezette a nappaliba. Opal leejtette a kézitáskáját a pamlag melletti asztalra, és leült. Duke Martinit töltött neki. – Tehát milyen volt a napod, drágám? – Nagyon termékeny, ha arra gondolsz, amit gyanítok. – Akkor tehát megismerkedtél Jake Trinityvel. És mi a véleményed róla? – kérdezte a férfi türelmetlenül. Opal ivott egy kortyot. – Ó, nagyon vonzónak találom. Remekül elbeszélgettünk. – Megkérdezted, honnan ismeri Malloryt? – Nem volt rá szükség. Duke értetlenül nézett rá. – Nem volt rá szükség? Ezt meg hogy érted? Opal szótlanul elővett egy videokazettát a kézitáskájából, és odanyújtotta neki. Az Innovative Engineering megfigyelőközpontjának a szalagja volt. A banda bevett gyakorlatához tartozott, hogy azonnal meg kellett semmisíteni minden bizonyítékot, de mivel a munka az Innovative Engineeringnél az utolsó volt, a szalagot és néhány más dolgot megőriztek egy bank páncélrekeszében. Szentimentális okokból. Ám Duke már évek óta nem gondolt rá. Aztán hirtelen a homlokára csapott. – Azt jelenti ez, hogy Trinity... – Hát persze. Ő az. – Opal szeme vidáman csillogott. – Azonnal megismertem. Természetesen rögtön elautóztam a rekeszhez. Ezért is késtem annyit. Duke gyengéd csókot adott neki. – Mihez is kezdenék nélküled, szépségem? – Felállt, és bedugta a kazettát a lejátszóba. – Na gyerünk, nézzük meg! 215

Jeanie London Perceken keresztül semmi más nem látszott, csupán a sötét raktárcsarnok. Duke türelmetlenül tekerte tovább a szalagot. Aztán a kép felső szélén hirtelen megjelent Mallory. Kötélen ereszkedett le a tetőről, és beütötte azt a kódot a kapcsolótáblán, amely kiiktatta az érzékelőket. Bár a felvétel minősége eléggé megsínylette az eltelt éveket, Duke világosan felismerte azt a pillanatot, amikor a lánya megérezte, hogy valami nincs rendben. Megfeszült a teste, és lassan a kamera felé fordult. Majd egyik ujját az ajkához emelte, és kissé felhúzta a símaszkját, miközben egy fiatalember felé közeledett, aki ugyancsak bekerült a kamera látómezejébe. Aztán Mallory megcsókolta. Semmi kétség, ez a fiatalember Jake Trinity volt. Duke kezdettől fogva tudott a dologról. Mallory beszélt neki róla, amikor először meglátogatta a börtönben. A lány hisztérikus volt, és önmagát okolta az apja elfogásáért. Ő természetesen azonnal biztosította, hogy nem hibás. Duke maga indította be a riasztót. Mallory mindent jól csinált, és az apja végtelenül büszke volt rá, ezt azonban nem mondta meg neki, mert semmiképpen sem akarta arra biztatni, hogy azt az életet folytassa, amely könnyen oda vezethetett volna, ahol ő maga végezte – rács mögött. Sokkal inkább másvalamit szeretett volna feltétlenül a tudtára adni: hogy a bűnözés nem kifizetődő! És az ár, amelyet neki – és Mallorynek – fizetnie kellett, sokkal nagyobb volt, mint amit Duke eleinte gyanított. Soha nem számolt azzal, hogy a lánya mindenért magát fogja okolni. Soha nem hitte volna, hogy a gyámhivatal figyelmen kívül fogja hagyni a kívánságát, miszerint Malloryt helyezzék el Opálnál, ehelyett intézetbe dugják. Mindez igazolta, hogy eleve hiba volt bevonni a gyerekét az egész históriába. Visszatekerte a szalagot, és még egyszer, lassítva megnézte a jelenetet. – Nem csoda, hogy az volt az érzésem, már láttam valamikor a pasast. – Hihetetlen – mondta Opal halkan. – Még ezen az elhalványult videón is látom. 216

Megszólal a riasztó – Micsodát? – A kémiát kettejük között, ahogy csókolóznak. Hát nem látod? Majdnem olyan, mintha belülről világítanának. A dolog tagadhatatlan volt. – Mindig azon törtem a fejem, hogyan jutott eszébe ez az elterelő manőver. – Nyilván tetszett neki a fiú. Méghozzá nagyon. – Opal mosolygott. – De mit jelent mindez? Egyetlenegyszer csókolóznak, és tíz évvel később az első találkozásukkor rögtön az ágyban kötnek ki? – Elég hatásos csók lehetett – somolygott Opal. – Mallory ennek ellenére soha nem akarta viszontlátni őt. Pedig valószínűleg rég kiderítette, kicsoda. – Biztosra veszem, hogy így volt. És amikor aztán évekkel később a férfi megkereste, csillagászati összegű honoráriumot követelt tőle – vetette fel Opal. – Igen, ezt én is furcsállottam. De miért hallgatta el előlem, hogy ez az akkori fickó? Miért viselkedik ilyen különösen? Ez az egész teljesen érthetetlen. – Hacsak... – Opal keményen a férfi szemébe nézett. – Hacsak Mallory nem őt okolja az elfogásodért. Duke megrázta a fejét. – Miért tenné? A kezdet kezdetén megmondtam neki, hogy én indítottam be a riasztót. – Gondolkodj csak! Mallory akkor tizenhat éves volt. Te voltál a bálványa. Te voltál a legjobb a szakmában, és ő csodált. – Úgy érted, nem hitt nekem? – Őszintén szólva egyikünk sem hitt. Tudtuk, hogy nálad soha nem csúszhatna be ekkora hiba. – Pedig én voltam az. Én indítottam be a riasztót – erősködött a férfi. – Igen, te. De nem véletlenül. Nem tartott sokáig, mire Eddie, Paul és én rájöttünk, mi történt igazából. Duke egy pillanatig hallgatott. 217

Jeanie London – Megmondtátok Mallorynek? – kérdezte aztán halkan. – Nem. Még túl fiatal volt akkor, hogy megértse. – Opal a férfi keze után nyúlt. – De mi megértettük. Meg akartál óvni minket. Mindenekelőtt Malloryt. Biztos akartál lenni abban, hogy ő más úton indul el, mint amelyiken te. A férfi sóhajtott. – Mégiscsak furcsa, nem? Megmondom az igazat, és a saját csapatom nem hiszi el. Valószínűleg Mallory sem hitt nekem. – Ebben egészen biztos vagyok. És rá vall, hogy közülünk senkivel nem beszélt róla. – Ez azt jelenti, hogy ő egész idő alatt Trinityt okolta. És most hirtelen összeáll vele? – Duke felugrott, és fel-alá járkált a nappaliban. – Azonnal az volt az érzésem, hogy itt valami nincs rendjén. Remélhetőleg nem valami ostoba bosszútervet forral ellene. – Kétségbeesetten tépte a haját. – Meg kell bolondulni! Végre talált egy fickót, aki hozzá való, és erre el akarja űzni! Opal mosolygott. – Ha ez megnyugtat, nem hiszem, hogy Jake Trinity az a fajta, akit olyan könnyű hidegre tenni. – Mallorytől minden kitelik. – Duke újra leült. – Ezt valahogyan meg kell akadályoznom, Opal! – Mondd meg neki az igazat! – Mondjam meg neki, hogy magamat juttattam dutyiba, őt pedig intézetbe? – Keserűen felnevetett. – Hát ez aztán biztosan tetszeni fog neki. Opal vigasztalóan tette a térdére a kezét. – Magyarázd meg neki, miért tetted, Duke! Most már felnőtt nő. Meg fogja érteni. Mindaddig, míg Mallory azt hiszi, hogy Jake árult el téged, soha nem lesznek unokáid. A férfi nem válaszolt. A tévé képernyőjén kimerevített képre bámult, amelyen Jake és Mallory látszott bensőségesen összeölelkezve. – Gondolkodni fogok rajta. – Többre ebben a pillanatban nem futotta. 218

Megszólal a riasztó – Tudod mit, Duke? Soha nem mondtam neked, de mindig hihetetlenül büszke voltam rád, hogy megtetted. Nagyon önzetlen és nemes cselekedet volt tőled. A férfi átölelte. – Jó, hogy így látod, mert ezek tulajdonképpen egész jó tulajdonságok egy férj számára, nem? – Egy férj számára? – Igen, egy férj számára.

219

Jeanie London

10. FEJEZET

Jake mindig azt hitte, hogy sokat tud a szakmájáról, ám az utóbbi hetek Mallory mellett bebizonyították neki, hogy a nőhöz képest zöldfülű kezdő. Bármit csinált a lány, ő a válla fölött átnézve figyelte, és közben felbecsülhetetlen ismereteket szerzett a TSS-nél végzett munkájához. Más területen, sajnálatos módon semmivel sem jutott előbbre. A lány továbbra is makacsul vonakodott kapcsolatnak tekinteni a viszonyukat. Jake-nek viszont ez nem csupán szex volt. És minél hosszabb időt töltöttek el egymással, annál biztosabb volt benne, hogy összetartoznak. Mindenesetre látszott, hogy nehéztüzérséget kell felvonultatnia, ha erről Malloryt is meg akarja győzni. Még jó, hogy ismerte a legmegfelelőbb embereket, akik ebben a segítségére lehettek. – Hahó, sziasztok! – üdvözölte a szüleit, amikor belépett a kertbe. Szombat délután volt, és tudta, hogy itt fogja találni őket kertészkedés közben. Az édesapja azzal foglalatoskodott, hogy körbeásta az ágyásokat, édesanyja pedig új virágokat ültetett. – Szia, Jake! – kiáltotta az apja, és letette az ásót. – Nagyon elfoglalt lehettél. Hetek óta nem hallottunk felőled. – Igazán felhívhattál volna! – mondta szemrehányóan az édesanyja, és hagyta, hogy Jake talpra segítse. Leültek a teraszon lévő asztalhoz, és az asszony mindenkinek töltött egy pohár jeges teát. – Hát mesélj, Jake, mi mindent csináltál az utóbbi időben? 220

Megszólal a riasztó – Alkalmaztam egy szakértőnőt, aki tanácsokat ad az új biztonsági rendszeremhez. Kemény munkával igyekszünk előkészíteni a piaci bevezetését. – Egy nőt? – kérdezte az édesanyja érdeklődve. – Mérnök? – Elég szokatlan a foglalkozása – magyarázta Jake. – A biztonság kérdését teljesen más nézőpontból közelíti meg. – Mesélt egy keveset Mallory különleges képességeiről. – Ez úgy hangzik, mintha sok időt töltöttetek volna el egymással – állapította meg az apja. – Őszintén szólva nem lett volna kifogásom az ellen, ha még sokkal több időt tölthettem volna vele. Jake megvárta, míg a szülei megértik szavai jelentőségét. Édesanyja letette a poharat, és figyelmesen nézett rá. – Úgy hangzik, mintha ez részedről komoly lenne. – Az is. Méghozzá nagyon. Szeretném rávenni, hogy jöjjön hozzám feleségül. – De hát még csupán néhány hete vagytok együtt! – mondta meglepetten az apja. – Nem vall rád, hogy ilyen türelmetlen légy. Jake mosolygott. – Ebben igazad van. Nyilvánvalóan utolért a végzet. Beleszerettem. – Egy olyan nőbe, akit csak nemrég ismertél meg? – kérdezte az apja kétkedve. Ez volt a beszélgetés kritikus pontja. Jake elhatározta, hogy őszinte lesz. – Pontosabban véve tíz éve ismerem már. – Kicsoda ő? – tudakolta az édesanyja. – Ismerjük mi is? – Személyesen nem, de meséltem nektek róla. – Mély lélegzetet vett. – Ő az a nő, aki ott volt annak idején, amikor betörtek az Innovative Engineeringbe. Édesapja fogta fel a dolgot elsőként. – Csak nem a betörőnőre gondolsz? Jake bólintott. – De igen. Mallory Hunt a neve. 221

Jeanie London A szülei hitetlenkedve néztek rá. – Nem ment el az eszem, ha netán ettől tartanátok – nyugtatta meg őket Jake. Ezután elmondott mindent az elejétől fogva. A szülei figyelmesen hallgatták. Mindig is feltétel nélkül melléje álltak, ám ezúttal Jakenek fogalma sem volt, hogyan fognak reagálni ebben a rendkívüli helyzetben. – Mindenesetre úgy tűnik, egyszerűen nem tudom meggyőzni Malloryt arról, hogy közös a jövőnk – fejezte be Jake sóhajtva. – Pedig biztos vagyok benne, hogy ő is érzi, valami különleges alakul közöttünk, csak ő egyszerűen nem akarja elismerni. Édesanyja figyelmesen nézett rá. – Szereted, Jake? – Igen, szeretem. A fia kezére tette a magáét, és mosolygott. – Nekünk csakis ez számít. Édesapja ugyancsak ránézett, és bólintott. – Mondd meg, hogyan segíthetünk neked!

Duke egyszerűen nem tudott megnyugodni. Ült az íróasztalánál, és megpróbált dolgozni, de a gondolatai újra meg újra elkalandoztak. Napok óta nem hallott semmit a lányáról, és lassanként kezdtek kétségei támadni afelől, jó ötlet volt-e idő előtt visszarendelni a kémeit. Opal végül is meggyőzte, hogy jobb volna, ha egy időre békén hagyná a fiatalokat, arról viszont nem hagyta lebeszélni magát, hogy legalább alkalmanként el ne autózzon a lánya háza előtt, és meg ne nézze, milyen gyakran áll Trinity kocsija a felhajtón. Úgy látszott, a fickó beköltözött hozzá. Ettől Duke nagyon ideges lett. Tudni akarta végre, mi a helyzet kettejükkel. A telefon csengése riasztotta fel a gondolataiból. – Halló! – Jó estét kívánok, John Trinity vagyok. Duke Hunttal szeretnék beszélni. 222

Megszólal a riasztó – Én vagyok az. Azt mondta, Trinity a neve? – Jake apja vagyok – magyarázta John. Aha... Ez váratlan – és nagyon érdekes – fordulat volt. – Mit tehetek önért, John? – Jake ma a feleségemnek és nekem elmondta, hogy a lányával jár, ezért szeretnénk megismerkedni magával. Jake láthatólag nehéztüzérséget vetett be. Okos fiú. – Nagyon örülök, John. Ez nagyon úgy hangzik, mintha a fiának komoly szándékai lennének. – Igen, azt lehet mondani. – John nevetett. – Besétál egyszerűen ide a kertünkbe, és bejelenti nekünk, hogy felségül szándékozik venni a maga lányát! És tekintettel a különleges körülményekre, amelyek között megismerkedtek egymással, nyilván a mi segítségünkben reménykedik, hogy meggyőzhesse vonakodó kedvesét. – Értem. – Duke mosolygott. Jake tehát rohamot fúvatott. – Mit javasol, John? – Jake-nek az volt a véleménye, hogy jó lenne, ha a családjaink közelebbről megismernék egymást. Ez talán meggyőzi Malloryt arról, hogy az a régi história végérvényesen a múlté, A feleségem és én azonnal egyetértettünk. Szívesen találkoznánk magával. Ja igen, és említett még egy hölgyet, aki a jelek szerint nagyon közel áll Malloryhez. – Opal, a... jegyesem. – Duke megköszörülte a torkát. – Nagy örömünkre szolgálna, ha megismerhetnénk magát és a feleségét, John. Mit szólna hozzá, ha összejönnénk a Country Clubban, és innánk valamit? Megbeszéltek egy időpontot a következő hétvégre. Miután letette a kagylót, Duke elégedetten dőlt hátra a székén. Ez a Jake Trinity egyre jobban tetszett neki.

– Biztos, hogy szükség van erre? – kérdezte Jake kétségbeesetten. 223

Jeanie London – Nem tehetek róla, hogy olyan gondosan megtervezted a Sentex 2000-et – válaszolta Mallory szenvtelenül. – Nem marad más lehetőségünk, mint kötélen leereszkedni a tetőről a páncélterembe. És mivel nem szeretném megkockáztatni, hogy az egészet elszúrd nekem azzal, hogy véletlenül beindítod a riasztót, sürgősen főpróbát kell tartanunk. Jake sóhajtott. Az elmúlt hetek mászótréningje nagyon is világosan feltárta számára fogyatékosságát ezen a téren. Mallory próbálta megtanítani neki, hogyan kell úgy leereszkedni, hogy a kötél ne lengjen ki, de ő nem bizonyult valami ügyesnek. Bar technikai hiányosságait erővel valamennyire ki tudta egyenlíteni, nem volt biztos benne, hogy ez éles helyzetben elegendő lesz-e. – És hol akarunk gyakorolni? A TSS-nél? – Nem, ott túlságosan élveznéd a hazai pálya előnyét. Egy másik épületre gondoltam. – A nő bátorítóan mosolygott a férfira. – Gyere! Át kell öltöznünk. Jake követte őt a hálószobába, és nézte, hogyan bújik bele a fekete kezeslábasba, amely szorosan rátapadt az idomaira. Amikor ismét a ruhásszekrény felé fordult, a férfi gyors léptekkel ott termett, és hátulról átkarolta a derekát. – Éppen déjá vu élményem volt – suttogta, és belélegezte a nő puha hajának az illatát. – Úgy nézel ki, mint az a csodaszép betörőnő, akivel hosszú évekkel ezelőtt egyszer találkoztam. – Becsúsztatta a kezét a kezeslábas még nyitott cipzárja alá, félretolta a nő vékony melltartóját, és megsimogatta csodálatos, dús mellét. Mallory nekidőlt, és halkan nevetett. – Te aztán nem hagysz ki egyetlen alkalmat sem, igaz? – Soha. Pláne ha egyáltalán nem biztos, hogy épségben hazakerülök. Legalább hiányozni fogok neked, ha kitörőm a nyakamat? – A szex veled biztosan hiányozni fog. Jake óvatosan morzsolgatta az ujjai között a finom bimbókat, míg Mallory halkan fel nem nyögött. 224

Megszólal a riasztó – Ezt azért csinálod, mert azt hiszed, hogy így megúsztatod a főpróbát? – kérdezte zihálva. – Nem, de már olyan régóta vártam az alkalmat, hogy kibonthassalak ebből a szexi kezeslábasból. Tíz éve ez a legizgalmasabb erotikus vágyálmom. Ez az izgató betörőnő volt egész idő alatt álmaim nője. És most végre az enyém. Ahogy várta, Mallory halkan felnevetett, és kibontakozott az öleléséből. Nem is tudta, időközben mennyire kiszámítható lett a viselkedése, amely leginkább pánikra emlékeztetett. Állandóan a viszonyuk kötetlen voltát hangsúlyozta, miközben mindinkább azt a benyomást keltette, hogy erről nem annyira Jake-et, mint inkább saját magát kell meggyőznie.

Sötét volt már, amikor Jake és Mallory bekanyarodott a Peachtree Financial parkolójába. Miután kivették felszerelésüket a csomagtartóból, a hátsó bejáraton keresztül beléptek az épületbe. A nagyteremben antik bútorok, műtárgyak és elektronikus berendezések különös egyvelegét tárolták. A helyiség túlsó végében óriási páncélszekrény állt, amelyben feltehetőleg csak a legbecsesebb értéktárgyakat őrizték. A termet minden irányban vörös lézersugarak hálózták be, amelyek közvetlenül a páncélszekrény ajtaja előtt voltak a legsűrűbbek. Egy kamera is pont erre a helyre irányult. Jake halkan füttyentett. – Ez aztán az érdekes üzlet! Nem is tudtam, hogy ilyen kategóriájú zálogházak is léteznek. Mallory nevetett. – Gazdag emberek is kifogynak a pénzből. – És biztos vagy benne, hogy Eddie-nek nincs kifogása az ellen, ha itt gyakorolunk? – Ne aggódj! – Mallory a riasztóberendezés kapcsolótáblájához lépett, és beütött egy számkombinációt. – Látod a fotóelektronikai érzékelőket? Egy részüket ki fogom kapcsolni, ezáltal a páncélszekrény előtt felszabadul egy keskeny sáv, amelyen 225

Jeanie London teszteltetjük a mászótudásodat. A zaj- és hőérzékelőket ugyancsak üzemen kívül helyeztem, ez egy kicsit megkönnyíti a dolgodat. Jake némán bólintott. A feladatot, amely előtt állt, mindennek találta, csak könnyűnek nem. – Felmegyünk a létrán a szellőzőkürtőbe, amely végighúzódik a tető alatt. Amikor aztán pontosan a páncélszekrény fölött vagyunk, kinyitjuk a karbantartónyílást és leereszkedünk a kőtélen. De gondolj arra, hogy nem szabad a lábaddal megérintened a padlót a páncélszekrény előtt, mert akkor azonnal beindul egy sziréna, és ha hozzáérsz valamelyik lézersugárhoz, kevesebb, mint tíz percen belül itt van az ajtó előtt a rendőrség! – Látta a férfi bizalmatlan tekintetét. – Semmi gond. Mindaddig, amíg be nem indítod valamelyik riasztót nincs mitől félnünk. Tehát felkészültél? Jake megadta magát a sorsának. – Igen, felkészültem – sóhajtott. Felvették a kezeslábas fölé a hevedereket, és bemásztak a forró, poros szellőzőkürtőbe. Négykézláb haladtak centiméterről centiméterre előre, míg el nem értek a karbantartó nyíláshoz. A férfi térde máris fájt és kezdte felfogni, hogy a betörés sokkal nehezebb kenyér, mint képzelte. Mallory utasította, hogy a nyílást egy speciális szerszámot nyissa ki. – Ügyelj, hogy le ne ejtsd valamelyik csavart különben munkánk véget is ér, még mielőtt elkezdődött volna! Jake a nyíláson keresztül lenézett a páncélszekrényre. A mélység nem volt különösebben nagy, talán tíz méter, ám amikor meglátta, milyen keskeny a csatorna ott középen, a vörös fénysugarak sűrű szövedékében, amelyen keresztül le kellett ereszkedniük, nagyon nem fűlt a foga a dologhoz. Bár csupán főpróbáról volt szó, mégis a torkában dobogott a szíve. – Gyerünk! – Mallory beakasztotta magát a tetőszerkezet egyik acélgerendájába, és elkezdett leereszkedni.

226

Megszólal a riasztó Jake követte. Izmai remegtek az erőfeszítéstől, ahogy egészen lassan egyre lejjebb csúszott. Minden azon múlott, sikerül-e nyugodtan tartania a kötelet. Már majdnem sikerült és végre karnyújtásnyira voltak a páncélszekrény melletti kapcsolótáblától. Jake büszke volt rá, hogy ilyen jól ment a leereszkedés. Most már Mallorynek csupán be kellett ütnie a kódot, amellyel kikapcsolja a lézersugarakat és a padlón lévő nyomásérzékelőket. A nő elismerően mosolygott Jake-re, aki karnyújtásnyira függött fölötte mozdulatlanul a kötelén. Ekkor azonban Mallory megtámaszkodott a talpával a kötele tartóhurkaiban, és még mielőtt Jake rájött volna, mire készül, fél kezével kinyúlt feléje. – Mi a fenét... – Pszt! – A nő céltudatosan nyúlt be kesztyűs kezével Jake combjai közé. A férfi visszatartotta a lélegzetét, hogy uralkodni tudjon a testén. Egy rossz mozdulat és hozzáér a lézersugarakhoz! Aztán megértette, mit jelent ez az egész. Mallory már megint próbára teszi. Megváltoztatta a forgatókönyvet és most rögtönzésre kényszeríti. Bizonyára remekül szórakozna, ha ő most beindítaná a riasztót, de a férfi megfogadta, hogy nem adja meg neki ezt az elégtételt. Ez mindenesetre még azelőtt történt, hogy a nő lehúzta volna kezeslábasa cipzárját és benyúlt volna a nadrágja korca alá. Jake soha nem hitte volna, hogy ilyen szituációban fel lehet izgatni, de tévedett. – Mallory! – nyögte. – Egyszerűen nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy megérintselek. A férfi kétségbeesetten igyekezett mozdulatlanul maradni. Lehunyta a szemét, és arra összpontosított, hogy nyugodtan lélegezzen, de alighogy azt hitte, ismét ura lett önmagának, Mallory ismét meglepte azzal, hogy közelebb húzódott hozzá, és a szájába vette keményen felmeredő péniszét.

227

Jeanie London Jake összeharapta a fogát. Mallory felé nyomult, hogy végre megváltásra találjon, de a nő ebben a pillanatban felhagyott az édes kínzással. Jake a hűvös levegőt érezte magán, és elengedte a kötelet. Bár meglepő módon sikerült a zuhanását úgy irányítania, hogy egyetlen vörös fénysugárhoz se érjen hozzá, mihelyt leérkezett a padlóra, fülsiketítő szirénázás kezdődött. Mallory sietve beütötte a kódot, és ezzel kikapcsolta a szirénát, amelyik a lézeres érzékelőkkel ellentétben szerencsére nem volt közvetlenül a rendőrségre bekötve. Azonnal újra csend lett. – Tovább tartottál ki, mint ahogy... Jake máris ott volt nála, még mielőtt befejezhette volna a mondatot. A szíve dübörgött, a torka összeszorult, egyetlen hang sem jött ki rajta. A keze viszont kifogástalanul működött. Magához húzta Malloryt, türelmetlenül lerángatta a kezeslábasát, majd a következő másodpercben letépte a tangát is. Aztán beállt a nő combjai közé. Mallory a nyaka köré fonta a karját, és hátát nekivetette a páncélszekrény ajtajának. Aztán széttárta a lábát, és nekifeszült Jakenek. Készen állt a férfi befogadására. Most, hogy újra szilárd talaj volt a lába alatt, Jake-nek semmilyen problémát nem jelentett, hogy uralja a mozdulatait. Megragadta Malloryt, és a legrövidebb időn belül eljuttatta őt a csúcsra. Amikor a nő megremegett a karjaiban, egy utolsó, heves lökéssel ő is elért a gyönyörök tetőfokára, és hangos nyögése visszhangzott a sötét raktárcsarnokban. A pillanat intenzitásától lenyűgözve egymásra néztek, és Jake egyszeriben időgépben érezte magát. Mallory ott állt előtte – majdnem meztelenül, levegő után kapkodva –, és olyan volt, mint a látomás, amely tíz éven keresztül újra meg újra kísértette. Csakhogy ezúttal ő csókolta meg. Rászorította a száját a lány puha, telt ajkára, és tudta, hogy soha mást nem kívánna ennyire. Tíz éve várt rá. És a lány is várt rá, akár hajlandó elismerni, akár nem. De ő tenni fog róla, hogy Mallory végre bevallja. Nem fogja feladni, akármilyen nehéz is lesz. 228

Megszólal a riasztó A lány volt az, aki aztán véget vetett a csóknak. Mosolygott, de a pillantása elárulta, hogy minden volt, csak ernyedt nem. – Azt mondanám, hogy amit én elkezdtem, azt te alaposan végigvitted – mondta kifulladva. – Megfelelt nagyjából a képzelgésednek, amelyről beszéltél? – Hidd el, a legvadabb fantáziálásom is elhalványul a valóság mellett. A lány kerülte a tekintetét, és ezzel többet árult el, mint akarta. Sietve felvette a földről a kezeslábasát. Aztán befejezték a munkát. Összecsomagolták a felszerelésüket, eltüntették a nyomaikat, ismét üzembe helyezték a riasztóberendezést, és kimentek a parkolóba. – Jake, nincs olyan érzésed, hogy elfelejtettél valamit? – kérdezte Mallory. A férfi a csomagtartóba dobta a hátizsákját, és ingerülten nézett rá. – Nincs. Miért? – Mond neked valamit az a szó, hogy figyelőkamera? Jake megmerevedett. Természetesen látta a kamerát, amikor beléptek a terembe. Hogyan felejthette el? – Azt jelenti netán, hogy videofelvétel van arról, ahogy mi...? A nő bólintott, és megjátszott bűntudattal vonta meg a vállát. – És nem áll szándékodban visszamenni, hogy elhozd a szalagot, ugye? – kérdezte a férfi. – De hiszen te vagy az, aki beindította a riasztót! – Te tényleg otthagynád a videót, igaz? – Eddie és Opal biztosan megőrzi nekünk. „Nekünk”. Jake bármikor máskor bizonyára élvezte volna ezt a megfogalmazást, ám ebben a pillanatban túlságosan lefoglalta az, hogy kitalálja, blöfföl-e a nő. Természetesen nem blöffölt. Jake sóhajtva csapta le a csomagtartót. – Hol van az a nyavalyás figyelőközpont? 229

Jeanie London – Ezt neked kell kiderítened. És Jake – mosolygott derűsen Mallory – ügyelj, nehogy megint beindítsd a riasztót!

230

Megszólal a riasztó

11. FEJEZET

Mellorynek abban a pillanatban rossz érzése volt, amint bekanyarodtak az utcába, ahol lakott. Amikor meglátta a rendőrautókat, amelyek a háza előtt parkoltak, még csak nem is lepődött meg. Legszívesebben megkérte volna Jake-et, hogy egyszerűen hajtson tovább. Nem hiányzott neki most egy újabb bosszúság. Elég nehézséget okozott az is, hogy eligazodjék ellentmondásos érzései között. – Biztos vagy benne, hogy Eddie-nek nincs kifogása az ellen, hogy betörtünk hozzá? – kérdezte Jake. – Hidd el, ennek semmi köze nincs Eddie-hez – válaszolta Mallory. Kiszállt az autóból, és odament az egyik egyenruhás rendőrhöz, aki az előkertben állt. – Ez az én házam, biztos úr. Mi történt? Az ember lehalkította az adó-vevő készülékét. – Betörés, asszonyom. A fickó még bent van. Egészen fiatal, nyilvánvalóan a szer miatt csinálta. Malloryt ismét a fenyegető baj különös érzése fogta el. És nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen, akinek baljós előérzete volt, mert a következő pillanatban Jake kezét érezte a vállán. Együtt mentek fel a lépcsőn a ház bejáratához. Beléptek, és mindjárt meg is pillantották őt. Lance állt ott az előtérben, és nem védekezett, amikor egy civil ruhás rendőr megbilincselte. Mallorynek nem is kellett barátja véraláfutásos szemét látnia ahhoz, hogy rájöjjön, a fiú tejesen kivan. 231

Jeanie London Csak abba a kétségbeesett reménybe tudott kapaszkodni, hogy létezik valamilyen értelmes magyarázat mindenre. – Ez a maga háza? – kérdezte az egyenruhás rendőr, és végigmérte mind Malloryt, mind Jake-et. Nem kerülte el a figyelmét, hogy mindketten feketébe vannak öltözve. Jake bólintott, még mielőtt a lány felelni tudott volna. – Sam Harris detektív vagyok. Rajtakaptuk a legényt, amikor éppen el akarta vinni a tévéjét. Azt állítja, hogy ismeri magát. Mallory bólintott. A nappali nyitott ajtaján keresztül egy másik hivatalos közeget látott, aki az értéktárgyak listáját állította össze. Laptop, kézi számítógép, hifitorony, digitális kamera, GPS – olyan dolgok, amelyekért a fiú minden további nélkül jó pénzt kaphatott volna. Jake a detektívvel beszélt, közben Mallory hitetlenkedve bámult Lance-re. – Miért? – kérdezte tőle. A fiú elfordította a tekintetét. – Apu azt mondta, hogy ma este Eddie-nél leszel, és nekem sürgősen pénz kellett, Mal. Kábítószerre, nem is kétséges, és Lance szemlátomást a pénzszerzés megfelelő módszerének tartotta jó barátnője kirablását. Mallory maga is volt betörő, de Duke Hunt bandája mindig csak vállalatoktól lopott mások megbízásából. A kárt a biztosítók mindig megtérítették. Ez természetesen törvénytelen és helytelen, ám soha nem törtek volna be magánházba. Soha nem hatoltak volna be egy ember személyes szférájába, ahol biztonságban érzi magát. És teljességgel elképzelhetetlen lett volna, hogy egy barátjukat lopják meg. Hogyan süllyedhetett Lance ilyen mélyre? – Mallory – mondta Jake halkan Harris nyomozó kér, hogy nézd meg, hiányzik-e valamid. Együtt mentek be először a műhelybe, aztán a szobákon keresztül fel az emeletre. A hálószobában Mallory ellenőrizte, hogy megvannak-e még az ékszerei, de azokhoz a fiú nem nyúlt. Az évek 232

Megszólal a riasztó során apja több értékes darabbal ajándékozta meg, amelyek a szívéhez nőttek, és amelyek Lance-nek bizony szép pénzt hoztak volna a konyhára. Volt egy smaragdköves gyűrűje, amelyet a tizenhatodik születésnapjára kapott, és egy szép, smaragdköves függője, a huszonegyedik születésnapi ajándéka. Jake becsukta maguk mögött a hálószoba ajtaját, így zavartalanul tudtak beszélgetni, a detektív pedig visszament a földszintre a többi rendőrhöz. – Jól vagy? – kérdezte Jake. – Csak megkönnyebbültem, hogy Lance-nél nem volt fegyver. Képzeld el, ha valamelyik rendőr fenyegetve érezte volna magát! Könnyen lehet, hogy a nappalim kellős közepén lőtték volna le. Jake aggódva nézett rá. – Tudod, hogy döntened kell. – A rendőrség azt várja, hogy tegyek feljelentést. A férfi bólintott. – Megteszed? Mallory az ablakhoz lépett, és kibámult a sötétbe. Jake megértette, hogy némi távolságra van szüksége, és nem ment utána. – Nem tudom – mondta végül a lány. – Nem szeretnék feljelentést tenni. Nem akarom magamra vállalni a felelősséget. – Biztosan ez volna a legegyszerűbb. – Igen, ez volna. A legegyszerűbb nekem és Lance-nek. – Összeszorult a torka. – De attól tartok, hogy a legegyszerűbb Lance számára nem a legjobb. Jake nem szólt semmit, ám abból, ahogyan az ajtókeretben állt karba tett kézzel, Mallory rájött, hogy visszafogja magát. Van véleménye, de megtartja magának, hacsak ő nem akarja hallani. És legnagyobb csodálkozására akarta. A férfi erősnek és megbízhatónak hatott ebben a pillanatban, és Mallory most nem akart küzdeni az ellen, hogy jólesik Jake támogatása. – Te mit gondolsz? – kérdezte. – Úgy gondolom, azt kellene tenned, ami Lance-nek a legjobb. – De én nem tudom, mi a legjobb. 233

Jeanie London – Én nem ismerem Lance-t olyan jól, ám az a benyomások hogy nem ura önmagának, és nem kapja meg a megfelelő segítséget. Mallory értékelni tudta az őszinteségét. – Lance olyan dühös! – mondta. – Nem tudom, miért. Senki nem érti. És rossz emberek közé keveredett. Megpróbáltuk rábeszélni Polish Pault, hogy forduljon tanácsadóhoz, de nem tudta rászánni magát. – Miért nem? – Azt hiszem, fél, hogy Lance-t bedugnák a nehezen kezelhető fiatalkorúak intézetébe. – Ebben a pillanatban talán ez volna neki a legjobb. Ez volt a kőkemény igazság, Mallory azonban berzenkedett ellene. – Honnan tudhatnám? – Nem tudhatod. Csak remélheted. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudsz, az, hogy Lance előbb vagy utóbb a sitten végzi ha így folytatja. Ha te nem teszel feljelentést, megteszi más. És ha legközelebb felhív valamelyik cimborája, mert Lance belőve fekszik valamelyik hátsó udvaron, lehet, hogy nem lesz életben, mire odaérsz. Mallory nyelt egyet. – Tényleg nem könnyű a döntés – folytatta Jake halkan. – Megértem. – Gondolod, hogy feljelentést kellene tennem? – Nem tudok helyetted dönteni, de gondolj arra, hogy Lance még kiskorú! Még lehet rajta segíteni. Ha egyszer betölti a tizennyolcat, senki sem óvhatja meg többé. Sem te, sem Polish Paul, sem más. Mallory tudta, hogy a férfinak igaza van, ám ettől a dolog nem lett könnyebb. Gyengének és gyámoltalannak érezte magát. Azt kívánta, bárcsak Jake azt mondaná, hogy minden jó lesz, mert neki igazán el is tudta volna hinni. Azt kívánta, bárcsak átölelné és a karjában tartaná őt, de nem tudta elszánni magát, hogy megtegye az első lépést. 234

Megszólal a riasztó Jake alighanem megérzett valamit a belső vívódásából, mert odament hozzá, és megfogta a kezét. – Gyere, beszéljünk a nyomozóval! Ő adhat további információkat. Ottmaradt a nő mellett, miközben a rendőrrel beszélt és amikor Lance kétségbeesetten könyörgött neki, hogy ne jelentse fel. Mallory nagyon hálás volt Jake-nek. Mindenekelőtt azért, hogy nem próbálta meg üres frázisokkal vigasztalni, amikor életében immár másodszor kellett látnia, amint egy szívéhez közel álló embert rendőrségi autóban visznek el.

– Lance vizsgálati fogságban van. Előtte még lehetőséget kapott, hogy felhívja az apját – tájékoztatta Malloryt Gregory Dunkel hadnagy, miután letette a telefonkagylót. – Bátorítóan mosolygott a nőre. – Személyesen foglalkozom az ügyével, ha ezzel segíthetek neked. – Nagyon köszönöm, Greg. Annyira örülök, hogy ma éjszaka szolgálatban vagy! A hadnagy és Mallory azóta volt jó barátságban, hogy a lány néhány évvel korábban segített egy sorozatos betörés felderítésénél. – Helyesen cselekedtél – biztosította a férfi. – Tudom, hogy ez nehéz neked, de most legalább van esélyünk, hogy segíthessünk Lance-en. Mindjárt holnap keresek számára egy terápiás helyet. – Megbízom benned, Greg. – Mallory bágyadtan mosolygott. – Más: tudtál közben tenni valamit a periratok dolgában? – Igen. – Greg kétkedő pillantást vetett Jake felé. – Most szeretnél beszélni róla? A lány bólintott. A hadnagy kihúzott egy fiókot, elővett egy megsárgult aktát, és odanyújtotta Mallorynek. – Azokon a kék oldalakon kell lennie a jelentésnek, amelyik téged érdekel. 235

Jeanie London A lány azonnal fellapozta az iratot, és olvasni kezdett, a két férfi pedig közben szótlanul figyelte. Jake örült, hogy Mallorynek végre bizonyíték van a kezében arra vonatkozóan, hogy nem őt terheli a felelősség az apja letartóztatásáért. Másfelől egy kicsit bántotta, hogy a lánynak még bizonyítékra van szüksége azok után, hogy az utóbbi hetekben olyan sok időt töltöttek el egymással, és szabályosan együtt éltek. Hirtelen azt látta, hogy minden vér kiszalad Mallory arcából. Remegett a keze, ahogy újabb oldalra lapozott. – Jól vagy? – kérdezte halkan. A nő bólintott, de közben olyan törékenynek és elveszettnek látszott, mintha az éjszaka eseményei túl súlyosan nehezednének a vállára. Jake tudni akarta, mi rázta meg ennyire, de jobbnak látta ezt akkor megkérdezni, ha majd kettesben lesznek. Megvárta tehát, míg Mallory az utolsó oldalakat is elolvassa. Aztán a lány összecsukta az aktát, és visszaadta Gregnek. – Pontosan ez volt az, amit tudni akartam. Köszönöm szépen, Greg. Bizonyára nem volt könnyű ilyen régi iratokat előbányásznod az archívumból. – Ó, semmiség az egész. Úgyis tartoztam neked egy szívességgel. Mallory felállt és elbúcsúzott. – Még egyszer mindent köszönök. És Lance miatt tartsuk a kapcsolatot! Mire végre elindultak az őrszobáról, már húsz perccel múlt négy óra, és ha Mallorynek feltűnt is, hogy a férfi nem haza viszi, nem tette szóvá. – Mit tudtál meg a jelentésből? – kérdezte Jake egy idő múlva. – Úgy értem, azon túl, hogy igazat mondtam. – Én nem annak a megerősítését kerestem, amit mondtál, Jake. Amúgy is hittem neked. Azt akartam tudni, ki volt az, aki beindította a riasztót. – És ki volt az? 236

Megszólal a riasztó – Az apám – válaszolta a lány higgadtan. – Megmondta nekem annak idején, de én nem hittem neki. Mindig azt gondoltam, hazudik, hogy én ne érezzem magam hibásnak. – Hibák olykor becsúsznak, Mallory. Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy a betörés soha nem kockázatmentes. A nő kinézett az ablakon, és Jake észrevette, mennyire küzd, hogy megőrizze az önuralmát. – Az én apám nem követ el ilyen hibát, Jake. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de így van. Tíz évvel ezelőtt én még fiatal és tapasztalatlan voltam. Akkoriban még nem tudtam, mi az, amit keresnem kell. Most azonban elég azt látnom, hogy ki indította be a riasztót, és meg tudom mondani, mi történt. – No és mi történt? – Miután az apám feltörte a páncélszekrényt, szándékosan beindította a riasztót. – Azt akarta ezek szerint, hogy elkapják? – Igen. – De miért? – Mert fel akart hagyni a betöréssel. – Nem lett volna könnyebb egyszerűen abbahagyni, mint négy évre besétálni a börtönbe? – Biztosra akart menni, hogy a csapatból senkinek nem jut eszébe nélküle folytatni. – És ehhez elég volt őt rács mögött látniuk? – Természetesen. Ha Mallorynek igaza van, akkor az apja hihetetlen áldozatot hozott azért, hogy azoknak az embereknek a számára, akiket szeretett, megteremtse a jobb jövő esélyét. És elég volt odapillantania Mallory arcára, hogy kiderüljön, ő megértette ezt. Némán folytatták útjukat. Látszott, hogy idő kell az éjszaka felismeréseinek a feldolgozásához. Jake szótlanul vezette az autót a sötét, néptelen utcákon. Mallory hirtelen csodálkozva pillantott fel. 237

Jeanie London – Hová mész? – kérdezte. Úgy tűnt, mintha csak most venne tudomást a környező világról. – Hozzám, haza. Majd holnap nekilátunk rendbe tenni a házadat. Most először is aludnunk kell, és azt szívesen tenném a saját ágyamban. A lány nem ellenkezett. Csak bámult ki tovább a sötétbe. – Én melletted állok, Mallory – ígérte Jake.

238

Megszólal a riasztó

12. FEJEZET

A lány tudta, hogy Jake nem ígér olyasmit, amit nem tart be. A férfi azt akarja, hogy ő tudja, milyen sokat jelent neki. Soha nem beszéltek eddig erről, mert ő mindig kitért, ha Jake ebbe az irányba terelte a beszélgetést, és egészen eddig soha nem engedte meg, hogy hazavigye magához. Távolságot akart tartani, mert attól félt, hogy különben elveszíti az uralmát az érzései fölött. Ám a férfi most áthidalta ezt a távolságot, és ő nem kívánt védekezni ellene. Nem akart tovább hadakozni Jake-kel. Nem látta többé értelmét. Szembe kell néznie a férfi iránti érzéseivel, mert ha holnap feljön a nap, beszélnie kell az apjával arról, mi történt tíz évvel korábban. Ráadásul oda kell állnia Polish Paul elé, és megmagyaráznia neki, miért adta át a fiát a rendőrségnek. Nem volt ereje tovább védekezni a Jake iránti érzéseivel szemben. Hiszen sehol sem volt szívesebben, mint a karjaiban. Az első dolog, amivel meg kellett barátkoznia, a férfi otthona volt, amely teljesen másmilyennek bizonyult, mint amilyennek képzelte. Azt hitte, Jake a város szélén, egy konzervatív házban lakik, de a háza egy ultramodem bungaló volt, amelynek tiszta formája még a sötétben is szinte lázadóan ütött el a szomszéd házakétól. Mallorynek tetszett az épület. Szótlanul követte a férfit az egyszerűen berendezett helyiségeken keresztül, amelyeknek hátsó fala majdnem teljesen üvegből volt. Az óriási ablakfelület természetvédelmi területre nézett, és a lány rájött, hogy az egész épületet a megkapó kilátás rendező elve szerint tervezték. 239

Jeanie London Jake hálószobájában, fent az emeleten a hatás még mellbevágóbb volt. Mallory el tudta képzelni, hogyan világítják meg a helyiséget a reggeli nap első sugarai. Délben nyilván fényárban úszik, és a naplemente színtiszta aranyba vonja. Amikor most odalépett az ablakhoz, úgy ragyogtak fölötte a csillagok, mintha a szabad ég alatt állt volna. A férfi mögéje lépett, és átkarolta a derekát. Álla Mallory fején nyugodott. A nyugalom jóleső pillanata volt ez a mozgalmas éjszaka után. Amikor a lány belesimult Jake karjába, hirtelen borús gondolata támadt. – A tíz évvel ezelőtti találkozásunk után elvesztetted az állásodat. Engem okoltál miatta? – Először igen – vallotta be a férfi. – Minden, amiért addig dolgoztam, az ördögé lett, és életemben először fogalmam sem volt, mi legyen ezután. – Halkan sóhajtott. – De sokat tanultam belőle, és végső soron ez vezetett el odáig, hogy megalapítottam a saját vállalkozásomat. Mindenesetre el kell ismernem, hogy azt hittem, tartozol nekem egy szívességgel, amikor elküldtem neked a megbízást. Mallory mosolygott. – Amelyet csak azért vállaltam el, mert úgy gondoltam, hogy te tartozol nekem még valamivel. – Ezért rendezted azt a műsort a zuhannyal is, ugye? – A saját erkölcsi gyengeségedet akartam az orrod alá dörgölni, és azt akartam, hogy megbűnhődj az önteltségedért. De ez akkor volt, amikor még azt hittem, hogy te indítottad be a riasztót, ami miatt az apám börtönbe került. – Ez nyilván azt jelenti, hogy most már nem tartasz önteltnek – állapította meg a férfi. – Örülök. Gyanítom, hogy ezenkívül egészen elfogadható szeretőnek tartasz, viszont szánalmas falmászónak. – Siralmasan rossz mászónak. Még mindig nem megy a fejembe, hogy tényleg beindítottad a riasztót. – Ebben azért te sem voltál teljesen ártatlan! 240

Megszólal a riasztó Mallory elfojtott egy mosolyt. – Több vagy elfogadhatónál az ágyban, Jake. – Hm. – A férfi elégedettnek látszott. – Rendkívüli szerető és siralmasan rossz mászó? Ezzel meg tudok békélni. Mit gondolsz még rólam? A lány tudta, milyen irányba próbálja terelni a beszélgetést Jake. Ezúttal nem akart kitérni előle. – Azt hiszem, ugyanolyan nagy élvezetet találsz a kihívásokban, mint én. – Tényleg? Csak nem voltam kihívó veled szemben? – Újra meg újra megpróbáltál rávenni, hogy a viszonyunkat változtassam kapcsolattá. A férfi még szorosabban ölelte át. – Csak biztos akartam lenni abban, hogy tudod, mit érzek irántad. Minél több időt töltöttünk el egymással, annál inkább meg voltam győződve róla, hogy összetartozunk. Szavai a bizalom lenyűgöző bizonyítékai voltak. A férfi az ő lába elé helyezte a szívét, pedig ő nem szolgáltatott okot annak feltételezésére, hogy kesztyűs kézzel fog bánni vele. Mallory torka összeszorult. Azon tűnődött, vajon egyáltalán megérdemel-e ennyi őszinteséget és bizalmat. Végtére is eddig a pillanatig még magával szemben sem volt őszinte. – Mit vársz tőlem, Jake? – Tényleg tudni akarod? A lány nyelt egyet. – Igen. – Azt szeretném, ha lehetőséget adnál kettőnknek. – A férfi hangja meleg és lágy volt, s teljesen meggyőzően csengett. – Szeretnék együtt dolgozni veled. Szeretnék együtt élni veled. És azt szeretném, ha szeretnél, Mallory. – Az arcuk összeért. – Hidd el, engem szeretni életed legnagyobb kihívása. A lány szíve minden szavától hevesebben vert. – De hiszen ez úgy hangzik, mintha máris meg volnál győződve róla, hogy szeretlek! 241

Jeanie London A férfi halkan nevetett. – Mert szeretsz. Csak eddig nem akartad beismerni. De ez nyilvánvaló. Máskülönben miért igyekeznél annyira elriasztani engem? Mallorynek sejtelme sem volt, hogy ennyire kiismerhető. – Engedd, hogy az életed része legyek, Mallory! – folytatta a férfi. – Nem fogod megbánni, – Teljesen különböző világokból jövünk – figyelmeztette a lány. – Annyira biztos vagy ebben? Eddig még arra sem voltál hajlandó, hogy megnézd, hogyan élek. Igaza volt. Abbéli félelmében, hogy csalódhat, nem mert esélyt adni a férfinak. – Nem tudom, hogy szabad-e bármiféle kapcsolatba belemennem – vallotta be Mallory őszintén. – Azt hiszem, a lelkem egy részét már régen bezártam. Ez ma este tudatosult bennem, amikor láttam, hogyan vitték el Lance-t abban a rendőrautóban. – Nincs olyan ajtó, amelyet ne nyithatnál ki újra valaki előtt, akiben megbízol – biztosította a férfi. – Ha be akarsz engedni az életedbe, akkor ezt meg is tudod tenni. Bízz bennem! Mallory így tett. Megbízott Jake-ben. Bízott abban, hogy a férfi soha nem fog hazudni neki, soha nem fogja gyötörni. Bízott abban, hogy soha nem kíván tőle többet, mint amennyit hajlandó adni. Jake nem várt ígéreteket, nem várt garanciákat. Semmi mást nem akart, csak hogy esélyt adjon neki. – Szeretlek, Mallory. A férfi a vállára tette a kezét, és maga felé fordította úgy, hogy Mallorynek rá kellett néznie. A lány olyan őszinteséget látott az arcán, amelytől vágy ébredt benne egy elképzelt jövő iránt, amelyben eddig, nem mert hinni. A testén akarta érezni Jake kezét. Azt a beteljesülést akarta megtalálni a karjában, amelyből bátorságot meríthet a sorsdöntő lépéshez. – Vigyél ágyba, Jake! Szeress engem! 242

Megszólal a riasztó A férfi szótlanul a karjába kapta, és megadta neki azt, amire vágyott.

Másnap reggel fényesen sütött be a nap a hálószoba óriási ablakain. Mallory felébredt, és álmosan dörzsölte meg a szemét. Megpróbált visszaemlékezni mindarra, ami az elmúlt éjszaka történt, de még mielőtt felfoghatta volna, mennyi minden változott meg, rájött, mi riasztotta fel álmából. Hangokat hallott a földszintről. – Jake, ébredj! – Megrázta a férfi vállát. – Vársz ma reggel vendéget? Azt hiszem, emberek vannak odalent. A férfi álomittasan felült, és kezével beletúrt kócos hajába. – Van valakinek kulcsa a házadhoz? – kérdezte Mallory. – Csak a szüleimnek – mormolta a férfi. De Mallory aztán ismerős női hangot hallott... Opal? Jake láthatólag ugyancsak felismerte a hangját, mert félrehajtotta a takarót, és sietve kiugrott az ágyból. Résnyire kinyitotta az ajtót, és hallgatózott. – Opal, az apád és a szüleim. – Amikor Mallory hitetlenkedve nézett rá, kivett a ruhásszekrényből egy köntöst, és odadobta neki. – Tessék, vedd fel! – Aztán egy komódban turkált, és felvett egy kocogónadrágot. Halkan leosontak a lépcsőn. – Az étkezőben vannak – suttogta Jake. Mallory valóban hallotta a csukott ajtón keresztül apja harsogó nevetését, de még mielőtt megkérdezhette volna, hogy mindez mit jelentsen, csöngettek a bejárati ajtónál. Cipők kopogtak a kőpadlón, és Mallory ijedten rezzent össze, amikor kinyílt az ebédlő ajtaja, és egy elegánsan öltözött, csinos asszony lépett ki az előtérbe. – Felébredtek a gyerekek! – kiáltott oda vidáman az asszony a többieknek. – Jó reggelt, Jake! Hívtunk néhány vendéget. Nincs ellene kifogásod, ugye? – Csókra nyújtotta az arcát, aztán barátságosan rámosolygott a lányra. – Maga pedig bizonyára 243

Jeanie London Mallory. Rosalyn vagyok, Jake édesanyja. Alig vártam, hogy végre megismerhessem. Annyi mindent hallottunk már magáról. Mallory zavartan mosolygott. – Jake-től? – Igen, meg az édesapjától, aztán Opaltól és a többi barátunktól. – Ó! – Mallory nem tudta, mit válaszoljon erre, tehát egyszerűen az udvariasságot választotta. – Én is örülök, hogy megismerhetem. Megint csöngettek, és amikor Jake ajtót nyitott, Polish Paul jött be egy óriási zsemlészacskóval. Kissé kimerültnek látszott. – Elkéstem a villásreggeliről? – Nem, nem, pont jókor érkezett – válaszolta Rosalyn, mintha régi jó ismerősök volnának. – Jöjjön be, kérem! Polish Paul Malloryre pillantott, aki még mindig kővé dermedve állt a lépcső alján. Kényszerítette magát, hogy a férfi szemébe nézzen, jóllehet a torka teljesen összeszorult. Paul átadta a zsemlészacskót Rosalynnek, és odament Malloryhez, hogy hatalmas karjával átölelje. – Pontosan azt tetted, amit kellett, Mal – mondta érdes hangon. – Efelől egy másodpercig se legyen kétséged! – Lance jól van? – kérdezte a lány aggódva. – Hamarosan jobban lesz – nyugtatta meg Paul olyan bizakodóan, amihez hasonlót Mallory már rég nem tapasztalt nála. – Dunkel hadnagy szerzett neki helyet egy elvonókúrán. Ha sikeresen befejezi a programot, óvadék ellenében hazahozhatom. Lance annyira szégyelli magát! Azt hiszem, belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Meglátod, minden rendben lesz. Mallory kipislogta a könnyeket a szeméből, miközben Paul Jakehez fordult. – Köszönöm a segítségét! Jake szótlanul kezet rázott vele. – Jöjjön, Paul! – mondta barátságosan Rosalyn. – És ti is, gyerekek. Jake, apád ismét megpróbál mindenkit elkápráztatni a „westernomlettjével”. – A szemét forgatta. – És Eddie megkóstoltatta velem a maga sütötte muffint. Pompás! 244

Megszólal a riasztó Belekarolt Polish Paulba, és bevezette az ebédlőbe, míg Mallory és Jake elképedve állt a helyén. – Honnan ismeri Pault? – kérdezte a lány. – És mi az a westernomlett? – Az apám specialitása. Csak ünnepnapokra készíti. – Ó! – Mallory az ebédlőből kiszűrődő zajokra figyelt. – Inkább megyek öltözni. – Nem érezte helyénvalónak, hogy a túl nagy köntösben mutatkozzék a csapat és Jake szülei előtt. – Ez legalább nem csupán egy törülköző. – Neked nem volt választásod. Nekem van. Ezenkívül ez a te házad, és azok ott bent a te vendégeid. – Mallory visszamosolygott a válla fölött a férfira, miközben felszaladt a lépcsőn. – Légy szíves, ments ki a többieknél! Mindjárt itt vagyok. Körülbelül tíz perc múlva frissen lezuhanyozva és teljesen felöltözve ment be az ebédlőbe. Eddie és egy férfi, aki csakis Jake apja lehetett, egymás mellett dolgozott a nagy konyhában, amelyet az étkezőtől csupán egy pult választott el, és amelyen Eddie friss gyümölcsöt rendezgetett tálakra. Amikor megpillantotta Melloryt a fekete kezeslábasban, odakacsintott rá. – Jó reggelt, kicsikém! Látom, egyenesen munkából jössz. Eseménydús éjszakád volt? – Igen, azt lehet mondani. És közben Eddie a felét sem tudta annak, hogy mi minden történt. Mallory ránézett Jake apjára, aki éppen a serpenyőt vette le a tűzhelyről, és a kezét nyújtotta. – Üdv, Mallory! John vagyok. A lánynak szinte az volt az érzése, hogy Jake szemébe néz. – Nagyon örvendek, uram. Mindenki más az óriási étkezőasztal körül ült, kávét ivott, és élvezte a kiadós villásreggelit. – Jó reggelt! – köszönt körbe Mallory. Édesapja egy üres helyre mutatott maga és Jake között. – Ülj le közénk, és kávézz, kicsikém! 245

Jeanie London – Csupán színtiszta kíváncsiságból – mondta Mallory, miközben leült honnan ismeritek ti egymást? – Jake mesélt nekünk magáról – magyarázta Rosalyn –, és azt akarta, hogy ismerjük meg a családját és a barátait. – Tényleg? Jake derűsen bólintott, miközben körbekínálta a zsemlét. – Igen. – John és Rosalyn felhívott, és én meghívtam őket a Country Clubba egy pohár italra – tette hozzá Duke. – Úgy gondoltam, ez a legkevesebb, amit tehetek a sok-sok bosszúság után, amelyet tíz évvel ezelőtt Jake-nek okoztunk. Mallory a kávéscsészéje fölül nézett rá. – Hogyan jöttél rá, hogy ő volt az a pasi, akit én akkor...? – Nem én. Opal mondta meg, miután találkozott vele nálad. – Szóval te vagy az áruló? – fordult Mellory Opalhoz. – Hát persze, aranyom. Tudod jól, hogy én soha nem felejtek el egyetlen vonzó férfit sem. És John meg Rosalyn olyan kedvesek. Felfedeztük, mennyi mindenben közös az érdeklődésünk. – Nagyon örülünk, hogy megismerhetjük Jake barátait – erősítette meg Rosalyn. Mellory megértette. Jake szüleinek nincs semmilyen problémájuk az ő szokatlan múltjával, és azt akarják, hogy ezt ő is tudja John Trinity helyeslően bólintott, és a lány mosollyal viszonozta az ő és Rosalyn barátságos pillantásait. Jake az asztal alatt megsimogatta a térdét. – Annyi tennivalóm volt azzal, hogy megpróbáljalak megnyerni téged, hogy nem tudtam még az édesapáddal és a csapattal is foglalkozni – magyarázta. – Még azt sem akartad elárulni nekik, ki vagyok, és tudtam, hogy a családod és a barátaid támogatása nélkül nincs semmi esélyem nálad. Ezért aztán nem volt más választásom, mint hogy segítségül hívjam a nehéztüzérséget. – A nehéztüzérséget? – Malloryn határozottan látszott a zavarodottság. Jake mosolygott. 246

Megszólal a riasztó – Emlékszel még, amikor egyszer megkérdezted, miért nem volt soha tartós kapcsolatom? A lány bólintott. – Nos hát, nem te voltál az első, akinek ez feltűnt. – Annyira szeretnénk unokákat, amíg még fiatalok vagyunk! – kiáltotta Rosalyn túláradóan. – Ezért természetesen azonnal készek voltunk megtenni, amit tudtunk, amikor Jake elmesélte, hogy végre megtalálta az igazit. Mallory észrevette, hogy minden szem rá szegeződik. – Egyszerűen nem akartam nálad semmit sem kockáztatni, és te nem könnyítetted meg éppen a dolgomat – folytatta Jake. Szép arca és őszinte pillantása láttán Mallory szíve hevesebben dobogott. – Segítségre volt szükségem, tehát segítséget kértem. – Amikor a férfi odahajolt hozzá, a lánynak egy pillanatra kihagyott a szívverése. – Hagyd, hogy szeresselek! – suttogta Jake úgy, hogy csak Mallory hallhatta. Szavai olyan bensőségesek és őszinték voltak, hogy a nő belepirult. Duke elmosolyodott. – Azt hiszem, még soha nem láttalak elpirulni, kicsikém. – Ó, de romantikus! – sóhajtotta Opal elragadtatottan. Jake megnyugtatóan simogatta Mallory térdét, és aztán Eddie-től a Peachtree Financial bonyolult biztonsági rendszere felől érdeklődött. Elterelő hadművelete bevált. A legrövidebb időn belül valamennyien izgatott beszélgetésbe merültek, amelynek semmi köze nem volt sem a romantikához, sem az unokákhoz. Mallory odahajolt az édesapjához. – Te annak idején szándékosan indítottad be a riasztót, igaz? – suttogta. Duke mélyet lélegzett. – Érted, miért tettem? Mallory bólintott. Duke gyengéden megsimogatta az arcát. – Jól van – mondta halkan. – Én csak azt kívánom, hogy boldog légy. – Ezzel mindent elmondott. 247

Jeanie London A lány töltött neki még egy kis kávét. – Jake egyébként állást ajánlott nekem a TSS-nél. Elfogadtam. – Igazán? – Résztulajdont ajánlott a cégében, kitűnő betegbiztosítást és szinte tisztességtelenül nagyvonalú jövedelmet. Eme nem tudtam nemet mondani. Jake meghallotta, amit mond. – Tényleg ezt tettem? – kérdezte kétségbeesést színlelve. Mallory bólintott. – Igen, ezt. Ezenkívül a TSS-nek sürgősen szüksége van valakire, aki olyan, mint én. Látnod kellett volna Jake-et múlt éjszaka, Eddie! Egyenesen a nyomásérzékelőkre esett, és beindította a riasztószirénát. Eddie vidáman mosolygott, Jake viszont a homlokát ráncolta. – Igen, de azt elhallgatja, hogy ő volt a felelős a lezuhanásomért. – Mallory derekára tette a kezét. – Mesélj nekik a másik meglepetésről is! – Miféle másik meglepetésről? – kérdezte a lány ingerülten. – Mallory beleegyezett, hogy hozzám jön feleségül – jelentette be Jake a társaságnak. – Ezt tettem volna? – Ó, igen – mondta a férfi ellentmondást nem törően. – Ezt tetted. Ez megint csak Jake-re vallott, hogy mindent kitálal az összegyűlt sokaság előtt! Mallory zavartan nézett körül az asztalnál. Opal volt az első, aki megszólalt. – Milyen képet vágsz, aranyom? De hiszen a házasság csodálatos dolog! – Vidáman mosolygott. – Tulajdonképpen egy darabig még meg akartuk tartani magunknak, de ha már úgyis a témánál vagyunk... – Színpadias szünetet tartott. – Édesapád végre megkérte a kezemet. Huszonöt év után. – És ő igent mondott – tette hozzá Duke sugárzó arccal. – Ne örülj túl korán! Elvárom, hogy álld a csodás nászút költségeit. Megérdemlem. – Amit csak akarsz, szépségem. 248

Megszólal a riasztó – Mi ebben az évben ünnepeljük a harmincadik házassági évfordulónkat – jelentette be John. – Karibi hajóútra megyünk. Nem akartok elkísérni minket? – Pompás ötlet! – helyeselt Opal. – Egy ilyen utazás kellemes társaságban kétszeres élvezet. – Szívből gratulálok! – Mallory megölelte az édesapját, és csókot nyomott az arcára. – Igazán ideje volt már, apu.

249

Jeanie London

UTÓHANG

Tíz nappal később Mallory majdnem úgy mozgott, mint a szerelmi játék közben, miközben csupán keze erejére hagyatkozva ereszkedett lefelé a kötélen, amely a hosszú, karcsú lábai között lógott. Tiszta feketébe volt öltözve, a símaszktól kezdve a bőrkesztyűn át egészen a csizmáig. Hamarosan a feleségem lesz, gondolta Jake lenyűgözve, miközben az Atlanta Safe Exchange páncéltermének bejáratától figyelte. A nő, aki évek óta uralta az álmait, mindörökre része lesz az életének. A sötét helyiséget vörös lézersugarak kusza fényei világították meg. A férfi visszatartotta a lélegzetét, amikor Mallory a fényérzékelők között egy különösen szűk helyen manőverezett át karcsú testével. Lehetséges, hogy újabb tízévnyi mászótréning Jake-et is képessé tenné arra, hogy ugyanilyen összeszedetten mozogjon, de ő inkább megelégedett annyival, hogy figyelje, hogyan hatol be Mallory a tetőről a páncélterembe. A lány megkérte, élje be azzal, hogy nézi, és ő készségesen beleegyezett, mert nem akarta elrontani kedvese utolsó munkáját. Mihelyt befejezi ezt a megbízást, Mallory hivatalosan belép a TSS-hez. Még nem tisztázták pontosan, mi lesz az új pozíciója, de Jake már előre örült annak, hogy folytatják a kemény tárgyalásokat, amelyek eddig rendszerint az ágyban vagy a zuhanyzóban értek 250

Megszólal a riasztó véget. Vagy ahol éppen meg tudta győzni Malloryt arról mennyire ellenállhatatlannak találja, és hogy mennyire szereti. Mindjárt az első tárgyalásuk alkalmával az esküvő időpontjának a kitűzéséről volt szó. Jake alig várta, hogy végre oltár elé vezethesse Malloryt, ő viszont úgy vélte, jobb volna, ha az esküvőt három hónap múlva tartanák. Így elegendő idejük volna olyan ünnepséget szervezni, amely mind a vőlegény édesanyja, mind a menyasszony mostohaanyja magas igényeinek megfelel. Rosalyn és Opal időközben barátnők lettek, és utolsó e-mailjük szerint Jake szülei és az újonnan egybekelt Hunt házaspár nagyon élvezték a közös karib-tengeri hajóutat. Jake mosolygott. Az élet szép. És még szebb is lesz, ha feleségül veszi Malloryt. Figyelte, hogyan tekergőzik le a nő a kötélen és ér földet hangtalanul, mint a macska. Most mindössze fél méterre állt tőle, csak a lézersugarak hálója választotta el őket. Az érzékelők kusza szövedéke szinte áthatolhatatlan volt, ám Jake hirtelen felfedezett egy helyet, amely úgyszólván tökéletes volt, hogy... Benyúlt a kezével a sugarak közötti résbe, és tenyerébe fogta Mallory arcát. – Jake, mit csinálsz? – sziszegte a lány. – Ne mozdulj, mert még beindítod a riasztót! Mallory pillantása elárulta, hogy nem szorult rá a férfi figyelmeztetésére. Ideges volt. Nagyon ideges. Jake elégedetten állapította meg, hogy sikerült meglepnie. Szeretőjének melle hevesen emelkedett és süllyedt, és Jake érezte, milyen szapora a pulzusa. Lassan, nagyon lassan magához húzta a fejét, és a lány ajkara hajolt. Az ő kedvese. A jövendőbelije. Az édes kis tolvaj, aki ellopta a szívét.

251

Heidi Betts

Átváltoztatjuk!

Heidi Betts

1. FEJEZET

Gwen Thomas, ahogy kinyitotta a szemét, már tudta: ez nem egy szokványos pénteki nap lesz. Persze ma is felkel, felöltözik és munkába megy, de valami különleges biztosan történni fog vele. Felnézett a mennyezetre, és azon tűnődött, honnan jött ez a villámcsapásszerű, furcsa előérzet. Hirtelen forróság öntötte el. Hát persze! Hiszen születésnapja van, méghozzá nem is akárhányadik, hanem a harmincegyedik! Sóhajtva dobta le magáról a takarót, és kicsoszogott a fürdőszobába. Harmincegy év! Legalább ötvennek érezte magát. Hová tűnt el ez a rengeteg idő? És mikor változott át életvidám, fiatal nőből szürke robottá? Az a sok egyforma nap! Szélsebesen száguldott az idő, és a fiatalsága úgy múlt el, hogy egyetlen percét sem élvezte. Minden oka megvan hát a panaszra. A huszonkilencedik születésnapja számottevő esemény nélkül telt el, a harmincadikra már oda sem figyelt, de a harmincegyedik... Hetek óta ettől a naptól rettegett. És most bekövetkezett. Mától ő hivatalosan egy harmincegy éves hajadon. Egy aggszűz. Te jóságos ég! Más sem hiányzik, mint egy macskáktól nyüzsgő lakás, és a vénkisasszony tökéletes példája lesz. Még szerencse, hogy a házirend tiltja az állattartást, különben ennek a közhelynek is megpróbált volna megfelelni. Elő állatok híján a lakása teli volt kerámia- és porceláncicákkal, amelyeket portörlés ürügyén dédelgethetett. 253

Átváltoztatjuk! Miképpen lehetséges, hogy egy alapvetően vonzó nő úgy tölti be a harmincat – nem is szólva a harmincegyről –, hogy még sohasem feküdt le férfival? Gwen erre nem talált magyarázatot. Szerencsére nem olyan buta, hogy ezt bárkinek is elmondja, mert csak kinevetnék. Nagyot sóhajtott, aztán fogkrémet nyomott a kefére, és sikálni kezdte a fogát. Végiggondolva az életét most úgy érezte, hogy a szülei túlságosan is féltették, és talán emiatt lett szégyenlős, olvasásba menekülő tinédzser. A főiskolán már megismerkedett pár kellemes fiúval, de egyikük sem hatott rá különösebben, ezért a közeledési kísérleteiket gond nélkül elhárította. Gwen kiöblítette a száját, arcát megmosta és megtörülte, majd fejét felemelve a tükörbe nézett. Soha nem volt egy kimondott szépség, ezzel nem is áltatta magát. – De olyan csúf se vagy, hogy a férfiak üvöltve meneküljenek tőled – mondta dühösen a tükörképének. A szeme barna volt, valamivel sötétebb, mint fénytelen, barnás haja. Az alakja sem volt rossz, talán kissé túl vékony. A mellét már egy teáscsésze is eltakarná. Mégis... Nem volt púp a hátán, sem bibircsók az orrán, sem foghíj a szájában. Hát akkor hogyan süllyedt ilyen mélyre? Visszament a hálószobába, megállt a nyitott szekrény előtt, és alaposan szemügyre vette a ruhatárát. Mennyi unalmas darab! Akár hosszú, akár rövid, mind olyan kislányosan illedelmes! A szolid, virágmintás nyári ruhái viszont koros, szatyrot cipelő háziasszonyokat juttattak az eszébe. Bevágta a szekrényajtót, és az ágy szélére roskadt. Mélyet sóhajtott. Harmincegy éves, és még mindig úgy öltözködik, mint egy szigorú bentlakásos középiskola tanulója. A cipői? Csupa ormótlan, lapos darab, a színük fekete vagy barna. A haját simán, vállig érően hordta, elöl olyan egyenes frufruval, mintha vonalzó mentén nyírták volna. Gwen legszívesebben örökre a takaró alá bújt volna, a virágmintás párnacsücsköt harapdálva csak sírni és sírni, elsüllyedni az 254

Heidi Betts önsajnálatban, mígnem meghasad a szíve. Ilyen halál jár az aggszüzeknek! A gondolattól hirtelen dühbe gurult. Kell, hogy legyen más megoldás is arra, hogy ebből a nyomorúságból kivergődjön! Talán a változatosság kedvéért ideje lenne saját kezébe vennie a dolgokat. Nem fog még egy évet elengedni anélkül, hogy legalább meg ne próbálna az élet finomságaiból magának is jókora darabot kihasítani. Végigheveredett az ágyon, fogta a telefont, és a washingtoni közkönyvtár számát tárcsázta. Főnöknőjének, Marilyn Williams könyvtárvezetőnek a hangját meghallva rekedten, fuldokló köhögéssel adta elő, hogy csúnya náthája van, és aznap sajnos ágyban kell maradnia. Mivel Gwen még soha nem kért szabadnapot, Marilyn őszintén aggódott. Az engedélyt természetesen megadta, és mielőbbi jobbulást kívánt. Gwen letette a kagylót, majd gyorsan kibújt zöld hálóingéből – amely persze szintén tele volt apró virágokkal –, magára húzta az egyik reménytelenül régimódi, vászon zsákruháját, cipőbe lépett, és megragadta a telefonkönyvet. Tudta, mit keres: szépségszalont, körömstúdiót és egy jobb butikot. Agyában vakmerő terv kezdett kibontakozni. Sok volt ugyan még a bizonytalansági tényező, de legalább elindul egy úton, amelynek a végén talán megszabadul harmincegy éve tartó szüzességétől.

Ethan Banks esténként néha az irodájában maradt. A helyiség éppen a klub táncparkettje felett volt, így az íróasztala nyugalmából élvezhette az acélgerendákat is megrezegtető zene ritmusát, és figyelhette a parádésan kiöltözött, jókedvű közönséget a hangszigetelt ablaktáblán keresztül. Más estéken lement a klubba, és beállt a bárpult mögé segíteni, vagy csak elvegyült a vendégek között. A Hot Spot Georgetown belvárosának egyik legelegánsabb éjszakai szórakozóhelye volt, és Ethan szeme fénye. A roskatag 255

Átváltoztatjuk! épületet közel öt éve vette bérbe, a pincétől a padlásig kitatarozta, és mára a klub a város egyik legnépszerűbb intézményévé vált. A férfi büszke volt a sikerére, annál is inkább, mert az egészet a saját erejéből hozta létre, és egyetlen centet sem fogadott el a szüleitől. Nem mintha nem segítettek volna szívesen. Jack és Karen Banks áldott jó szülők voltak, akik a három gyermeküket mindenben támogatták. Ám Ethan egyedül akart boldogulni, vagy éppen elbukni, ha a sors úgy hozza. Elhatározását Susan, a felesége teljes mértékben elutasította, és számos egyéb ok között ez volt a döntő, ami végül a házasságuk felbomlásához vezetett. Noha Ethan korábban nem is gondolt válásra, hamarosan rájött, hogy az agglegényéletnek megvannak a maga előnyei. Főleg, ha az illető agglegény a város egyik legfelkapottabb éjszakai klubjának a tulajdonosa. Ma este megint a bárban dolgozott. Egy formás, szőke nő – villogó orrgyűrűkkel és testhez tapadó pink színű ruhában, amelynek cipzárja majdnem a köldökéig nyitva volt – támaszkodott a pulthoz. A nő buja mellét közszemlére téve a hangszóróból üvöltő hiphopsláger ritmusára vonaglott, és pajkos kacsintással egy „Orgazmust” rendelt. Ethan elkészítette az italt. A nő pillantásából világosan kiolvasható volt, hogy szívesen kipróbálná, milyen a valódi orgazmus a mixer karjaiban. Ethan eltűnődött, hogy hazavigye-e, vagy jobb falatra várjon. A Hot Spotnak – és remélhetőleg saját elbűvölő személyiségének – köszönhetően az ágya csak akkor volt üres, ha ő éppen úgy akarta. A szőkeség felé nyújtotta a koktélt, és már előrehajolt volna, hogy a dolog gyakorlati lebonyolításába kezdjen, amikor a terem másik végében arany csillanását észlelte. Odafordult, és egy olívazöld, műszálas zakót, hátrafésült, zselézett hajat és ékszerekkel felcicomázott csuklót, nyakat látott. Mindez a pompa a klub egyik törzsvendégét díszítette. Ethan ki nem állhatta ezt a férfit, akinek az volt az egyik undorító kedvtelése, hogy rendszeresen megjelent a Hot Spotban, és mindenkire ráakaszkodott, aki nem menekült el idejében. Persze főleg a nőkre hajtott. 256

Heidi Betts Ethan általában nem szentelt különösebb figyelmet a fickónak, mert úgy vélte, hogy az a hölgyike, aki beveszi ennek a dzsigolónak az ócska szövegét, csak azt kapja, amit megérdemel. Ma azonban, ahogy a férfit kísérő nőre esett a pillantása, egészen elképedt. A fiatal teremtés mintha egy másik világból jött volna, annyira kezdőnek, sőt zöldfülűnek látszott a többi hölgyvendéggel összehasonlítva. Egész csinosan festett a rövid, fekete ruhájában és vörösesbarna, tupírozott hajával, ám a viselkedése szokatlan volt. Ethan egyszer sem látta táncolni vagy a többiekkel elvegyülni. Csak ült a helyén, belebámult az italába, és bármit suttogott is a fülébe ez a múltból itt felejtett diszkócsökevény, mintha meg sem hallotta volna. Ethan figyelte, ahogy a fickó a kézfejével a nő meztelen karjához ér. Az felkapta a fejét, és úgy pislogott, mint akit zavaros álomból ébresztettek. Lenézett a finom fehér bőrén nyugvó sötét mancsra, nyelvével megnedvesítette az ajkát, majd lassan bólintott. A lenyalt hajú erre úgy ugrott fel a bárszékről, mintha tüzet gyújtottak volna alatta. A nő felhajtotta az italát, megfogta kis, strasszal díszített táskáját, és követte a férfit. Ethant kellemetlen, nyugtalanító érzés fogta el. Itt valami nem stimmel! Általában nem szokott a vendégek ügyeibe avatkozni, de ez a jelenet erősen emlékeztette arra, amikor egy nagy, ronda pók lesben áll, és várja, hogy a törékeny, ártatlan, gyönyörű pillangó a hálójába repüljön. Hát ezt a szép pillangót ma nem fogják felzabálni, mert ő mindent megtesz, hogy megakadályozza! A buja szőkéről tökéletesen megfeledkezve a bárpult másik vége felé indult. Menet közben odaszólt a mixernek, hogy folytassa tovább a munkát egyedül, majd néhány hosszú lépéssel utolérte a dzsigolót, mielőtt még a nőt magával cipelte volna az éjszakába. A fickó Ethanre nézett, és ajkát a felette lévő vékony bajuszkával együtt ferde mosolyra húzta. Ethan hidegen végigmérte, és úgy döntött, nincs értelme időt vesztegetni erre az alamuszi orvvadászra. Egyenesen a nőhöz fordult, akin látszott, hogy alig áll a lábán. 257

Átváltoztatjuk! – Üdvözlőm – mondta, és kezet nyújtott. – Ethan Banks vagyok, a Hot Spot tulajdonosa. A nő úgy adott kezet, hogy le nem vette róla a szemét. A férfi megsaccolta, hogy tupír és tűsarok nélkül éppen az álláig érne, azaz ha ő száznyolcvan, akkor a nő úgy százhatvanöt magas lehet. Éppen jó, gondolta, de rögtön el is csodálkozott, mi jut eszébe. Éppen jó? Kinek? Mire? Általában a sudár, hosszú combú nőkhöz vonzódott; ahhoz a típushoz, aki úgy érzi, körülötte forog a világ. Mit akar hát akkor ettől a vézna kis teremtéstől? Mi ez a hirtelen vágy, hogy megvédje őt az olyan ragadozóktól, mint a kísérője? Előrehajolt, és a hangos zenét is túlkiabálta: – Nem szeretnék tolakodó lenni, de úgy tűnik, egy kicsivel többet ivott a kelleténél. Arra kérném, gondolja meg még egyszer, valóban el kíván-e menni ezzel az úrral. Ha úgy dönt, hogy inkább rám bízza magát, akkor személyesen fogom hazakísérni. A nő bólintott, és szemében egy őzike riadalma tükröződött. – Sajnálom – fordult Ethan a férfihoz, aki a felháborodástól vérvörösen állt. – Úgy néz ki, hogy mostantól én veszem át az irányítást, barátocskám. A fickó válaszát meg sem várva Ethan átkarolta a fiatal hölgyet, és a tömegen át a kijárathoz vezette. Amikor biztonságban kiértek, és megálltak a járdaszegélynél, a férfi szabad taxit keresve pillantott végig az utcán. – Megkérdezhetem, hogy hívják? – fordult a nőhöz. Gwen pislogott, mert a klub félhomálya után vakítónak érezte az utcai világítást. Abban is bizonytalan volt, mit keres ennek a vadidegen férfinak az oldalán. Az egész este zavarosan örvénylett a fejében, de arra jól emlékezett, hogy egy fickó ráakaszkodott a bárpultnál. Az a férfi meglehetősen kellemetlen figura volt, ez viszont, aki most a kezét fogja, nagyon is vonzó, és furcsa, csiklandós érzéseket kelt benne. Sötét, majdnem fekete haja van, a szeme pedig feltehetően barna. Tőlem zöld is lehet, mindenképpen gyönyörű, gondolta a nő 258

Heidi Betts elbűvölten. A zafírkék zakó kiemelte széles vállát, és a termete olyan magas volt, hogy neki hátra kellett szegnie a fejét, ha a szemébe akart nézni. Gwen pillantása lassan végigsiklott az izgató férfitesten, majd hirtelen észbe kapott; a nevét kérdezték! Zavartan megköszörülte a torkát. – Gwen – mondta. – Gwen Thomas. – Gwen... – A férfi arcán könnyű mosoly suhant át, amitől a nő megborzongott. – Igazán bájos név. Meséljen magáról Gwen Thomas! Gyakran jár klubokba? Milyen furcsa kérdés, gondolta a nő, és zavarában a ruháját húzkodta, mert túl rövidnek érezte. Miről beszél ez? Persze miért is értene meg bármit, amikor az egész este ködben úszik? Fel nem tudta fogni, miért járnak az emberek klubokba, mi jót találnak a harsogó zenében és a fülledt atmoszférában. Hőség és tülekedés, ez minden. A lányok a szépségszalonban mind erről a klubról áradoztak. Hogy ez a legmenőbb hely a városban, ahol az ember fantasztikus férfiakkal ismerkedhet meg. Nos, a jóslatuk sajnos nem vált be, mert az este eddig csúfos kudarc volt. Máskülönben viszont tényleg sokat segítettek. Még egy butikba is elküldték, ahová ő félve lépett be, de csakhamar felbátorodott az eladónő kedves modorától. Ő beszélte rá erre a vállpánt nélküli fekete ruhára és a tűsarkú szandálra. – Aha. Szóval már nem kezdő az éjszakai klubok világában – jegyezte meg Ethan szárazon. Kinyitotta az éppen megérkező sárga taxi ajtaját, segített a nőnek beszállni, és maga is melléje csusszant. Gwen szeme hirtelen megtelt könnyel. Ethan észrevette, és tapasztalt emberként azonnal rájött, hogy csak megjátszotta a nagyvilági, laza hölgyikét. – Nincs semmi baj, kicsikém. A férfi a hüvelykujjával gyengéden letörülte védence arcáról a könnyeket. Kék sportzakója közben kissé szétnyílt, és látni engedte a feszes póló alatt domborodó mellkasát. A látványtól és a férfi közelségétől Gwen nagyon különösen érezte magát. A szája 259

Átváltoztatjuk! kiszáradt, a tenyere nyirkos lett, a szíve pedig vadul kalapálni kezdett. – Rögtön tudtam, hogy maga nem tartozik a törzsvendégek közé – folytatta Ethan. – Ami nem jelenti azt, hogy nem látjuk szívesen. Boldog vagyok, hogy megtisztelt minket a látogatásával. Bátorító mosolyt küldött a nő felé, és Gwen érezte, hogy a feszültsége oldódni kezd. Milyen kedves ember! Annál is inkább, mert ha igaz, hogy ő a klub tulajdonosa, akkor biztosan lenne fontosabb dolga is, mint hogy őt babusgassa. Milyen szerencse, hogy éppen vele találkozott! A lovagja megmentette attól a tapadós alaktól! Gwen csak most fogta fel, mitől menekült meg. Hová vitte a kétségbeesés? Ennyire meg akart szabadulni a szüzességétől, hogy már minden mindegy volt? – Hol lakik, Gwen? – A férfi a sofőrhöz fordult. – Kérem, vigye a hölgyet haza! A nőnek már a nyelve hegyén volt a lakáscíme, de idejében lenyelte. Ha most bemondja az utcát, akkor a taxi elhajt vele, a férfi pedig visszamegy a klubba, mint aki jól végezte dolgát, és az éjszaka véget ér, mielőtt még elkezdődött volna. És kárba vész minden erőfeszítés: az új frizura, a manikűr, a ruha, a cipő... minden. Holnap pedig harmincegy éves és egynapos aggszűzként ébred. Hirtelen pánik fogta el. – Nem! – kiáltott fel félhangosan. – Mit nem? – nézett rá Ethan kutatva. A nő megrázta a fejét. – Nem akarok még hazamenni. Még el sem kezdődött a mulatság, pedig ma van a születésnapom. Csak akkor megyek haza, ha... – Ha? Ha végre történik velem valami izgalmas. Ha elveszítem a szüzességemet, gondolta Gwen kétségbeesetten, de fennhangon csak ennyit mondott: – Ha majd kedvem tartja. 260

Heidi Betts – Ez azt jelenti, hogy vissza akar menni? – kérdezte a férfi. – Nem tartom túl jó ötletnek. Ma este már megivott két vagy három martinit, ugye? Bocsásson meg a bizalmaskodásért, de maga nem tűnik valami nagyivónak. Ha most visszamegy, nagy valószínűséggel megint belefut abba a fickóba, aki fel akarta magát szedni. Kockáztatna egy újabb kellemetlen kalandot? Nem, ezt a lány egyáltalán nem akarta. Viszont ha most engedi magát hazaküldeni, akkor nem marad más hátra, mint otthon bebújni a takaró alá, és addig bőgni, amíg a szeme ki nem szárad. Talán örökre ágyban marad, mert minek felkelni, ha az életnek nincs semmi, de semmi értelme! Nagyot lélegzett, és felszegte az állát. – Tulajdonképpen mindegy. A lényeg az, hogy nem akarok még hazamenni. – Ha se haza, se a klubba nem kívánkozik, akkor mit szeretne? Gwen egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve, amelynek merészségén maga is elcsodálkozott, azt javasolta: – Menjünk magához! A férfi meglepetten vonta fel a szemöldökét. – Hozzám? Biztos ebben? A lány idegesen nyelt egyet, de azért állta a másik pillantását, és bólintott. Ethan szeme végigpásztázta a nőt, beszívta parfümjének egzotikus illatát, és egyszer csak felébredt benne az ismerős vágy. Nem ez volt az első eset, hogy a klubból hazavitt valakit, de az sohasem egy törékeny kis barna volt, aki már két italtól is becsiccsentett. Az ő alkalmi társnői olyan hölgyek voltak, akik nagyon jól tudták, mire megy ki a játék, sőt kimondottan e célból ültek be a klubba. Furcsa vonzódást érzett Gwen iránt. Ahogy botladozott... mint egy frissen világra jött kiscsikó. Látszott rajta, hogy ritkán visel magas sarkút. A ruhája szélét is úgy húzkodta, mintha nem lenne hozzászokva a szexi minihez... Abbahagyta érzelmei elemzését. Akár gyengédségből, akár más okból, lényeg, hogy nem akarja még elengedni őt. Nem is illik egy 261

Átváltoztatjuk! szép nő kívánságát figyelmen kívül hagyni, főleg ha ez a kívánság találkozik az övével. Odafordult a taxishoz, aki türelmesen várta, hogy döntsenek. – Hallotta. Hozzám megyünk. A sofőr sokatmondóan mosolygott. Ethan sietve bediktálta a címet, és magában azon imádkozott, hogy ne kövessen el olyan súlyos hibát, amelyet később nem lehet jóvátenni.

Beléptek a lakásba. Ethan ledobta a kulcsot az ajtó melletti asztalra, és Gwent figyelte, aki a fehér szőnyegen kissé botladozó léptekkel az ablakhoz sétált, hogy megcsodálja az elébe táruló belvárosi panorámát. Az ezernyi fénnyel kivilágított város olyan volt innen, mint egy mesebeli táj. – Hozhatok valamit inni? Talán egy frissítőt? – kérdezte a férfi. A nő a vállán keresztül nézett rá vissza, és Ethant újra meglepte a szemében tükröződő angyali ártatlanság. Dacára a tűsaroknak, a tapadós ruhának, a divatos frizurának, a lányban semmi sem emlékeztetett egy bártündérre. Sőt ebben a pillanatban leginkább egy elveszett kiscserkésznek tűnt. – Igen, valami alkoholmentes jó lenne – értett egyet a nő, és nedvesen fénylő ajkát halvány mosolyra húzta. – Ha megkérhetem. – Egy pohár szódát talán? A lány bólintott, és ismét az ablak felé fordult. A férfi mindkettőjüknek szódát hozott, és az egyik poharat Gwennek adta, aki rögtön belekortyolt. – Ja, és boldog születésnapot! Ugye azt mondta, hogy ma ünnepli? A nő bólintott. – Igen. Tudja, a változatosság kedvéért ma szerettem volna egy kicsit mulatni. – És? Sikerült? Gwen nagy barna szeme megpihent a férfi arcán. – Még nem tudom – suttogta. 262

Heidi Betts Ethant hirtelen forróság öntötte el. Teste olyan hévvel válaszolt a nő hangjából sütő érzékiségre, hogy az már szinte fájt. Mind ez ideig megtiltotta magának, hogy a gondolatai ebbe az irányba kalandozzanak, bármilyen nagy volt is a kísértés, ám most, hogy a nő félreérthetetlenül kifejezte szándékát, Ethan elképzelései az úriemberhez méltó viselkedésről és a hölgyekkel való bánásmódról egy szempillantás alatt szétfoszlottak. Nagyot nyelt. Nem! Nem csábulhat el, mert ez a lány olyan ártatlan, hogy fogalma sincs arról, milyen szenvedélyt vált ki belőle. Ő pedig tartani fogja magát az eredeti elhatározásához, és nem használja ki a bűnös városba tévedt mezei virágszál tapasztalatlanságát. Ahelyett, hogy a lányt szó nélkül felemelte és a hálószobába vitte volna, ivott egy kortyot a vizéből, és a kanapéra mutatott. – Nem akar leülni? A nő szemében mintha csalódottság villant volna, de nem szólt, csak engedelmesen helyet foglalt. Ethan leült mellé. Kettőjük között maradt egy kis hely, és a férfinak egyre nehezebb volt tartania a távolságot. – Tetszik a lakása – mondta a nő, és kíváncsian körülnézett. Látta, hogy minden darabot jó ízléssel választottak ki. – Köszönöm. A feketében és krómszínben berendezett nappali a modem legénylakás minden stílusjegyét magán viselte. Ethan nagyra értékelte a lakberendező munkáját, mert semmiképpen sem akart valami kedélyes otthont, amelynek légköre mindenkit a családra és a gyerekekre emlékeztet. A családi idillről szőtt álmaival egyszer már igencsak pórul járt, és jól megtanulta a leckét – Maradhat éjszakára is. – Maga is meglepődött, hogy ez a mondat kicsusszant a száján. – Van egy kis vendégszobám. Arra az esetre, ha úgy gondolná, fáradt a hazamenetelhez. A nő bizonytalanul tekintett rá. – Már éppen elég kényelmetlenséget okoztam. Nem szeretnék a terhére lenni. 263

Átváltoztatjuk! A férfi gyomrát csalódáshoz hasonló érzés rántotta össze. Alig egy perce a nő szinte felkínálkozott, és ő, akár egy idióta, elengedte a füle mellett a nyilvánvaló célzást. Most pedig, amikor vendége mintha tényleg el akarna menni, ő hirtelen minden lehetséges módon itt tartaná. Mi ez az egész? Már nyitotta a száját, hogy tisztázza a helyzetet, de a nő megelőzte. – Tulajdonképpen egy szívességre kérném – mondta olyan halkan, hogy Ethannek hegyeznie kellett a fülét. – Remélem, nem fog szemérmetlennek tartani. A férfi megrázta a fejét. Mindent kész volt megtenni, amit a lány kívánt, csak hogy maradásra bírja. – Mi lenne az? Gwen lehajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott. Nyelvével idegesen megnedvesítette telt, piros ajkát. A látványtól Ethan kis híján felnyögött. – Lenne szíves megcsókolni?

264

Heidi Betts

2. FEJEZET

Gwennek arcába szökött a vér a saját vakmerőségétől. Valóban ezt tette? Egy vadidegen férfit megkért, hogy csókolja meg? Egek, mit fog csinálni legközelebb? Pucérra vetkőzteti a férfit, és megerőszakolja? Igen, valóban elhatározta, hogy a születésnapját egy őrültséggel ünnepli meg, de amibe most keveredett, az túlment minden határon. Íme, itt látható Georgetown legbutább libája! – gondolta dühösen. Lehajtotta a fejét, poharát letette az asztalra, és fel akart állni. Szörnyű kínban érezte magát. Nem volt más vágya, mint hogy lehetőség szerint gyorsan és elegánsan elhagyja ezt a legénylakást. – Bocsásson meg! – mondta, és kerülte a férfi pillantását. – Nem lett volna szabad ilyet kérnem magától. Ahogy fel akart állni, Ethan megragadta a csuklóját. – Várjon már, hova siet? És mi ez a bocsánatkérés? – Kényszerítette Gwent, hogy ülve maradjon. – Igaz, hogy a meglepetéstől egy másodpercre elállt a szavam, de az is igaz, hogy végig azon erőlködtem, ne vessem magam a szájára, vagy ne képzeljem el ruha nélkül. Szilárd elhatározásom volt, hogy úriemberként fogok viselkedni. Amikor felajánlottam, hogy aludjon itt, nem a saját ágyamra gondoltam. – Ethan fanyarul mosolygott. – Higgye el, nem volt könnyű. Annyira el voltam foglalva a saját nemes lelkemmel, hogy a maga szempontjaira nem is gondoltam. Arra, hogy éppen csókra vágyik! Gwen megrázta a fejét. 265

Átváltoztatjuk! – Bocsánat, de... – Hé, kislány! – A férfi gyengéden maga felé fordította védence arcát. – Mondtam már, hogy semmi bocsánatkérés. Tudja, egy szép nőt megcsókolni nem feladat, hanem jutalom. Szavai balzsamként hatottak. Gwent még senki sem nevezte szépnek, de ez a férfi úgy mondta, hogy ő el tudta hinni. Sóhajtott, ismét megnyalta az ajkát, és a férfi zölddel pettyezett szemébe nézett. – Tehát megteszi? Mármint hogy megcsókol? A házigazda jókedvűen felnevetett. – Hát persze! Csak adjon még egy percet, hogy felfoghassam, mekkora szerencse ért! Gwen ámult és bámult. Mibe keveredett? Talán megtörténik a csoda, és teljesül az ő legnagyobb – igazából egyetlen – születésnapi kívánsága? Az izgalomtól nagyot dobbant a szíve, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. A férfi arca már olyan közel volt az övéhez. Mire vár hát? Miért nem csókolja meg? Talán ő valamit rosszul csinált? Az is lehet, hogy nem szívesen csókol meg egy nyitott szemű nőt. De ő látni akarja, ami következik! És a férfi olyan vonzó volt, hogy nem tudta levenni róla a tekintetét. Ám ha kőtelező a lehunyt szem, hát ezen ne múljon! Leengedte a pilláit, közelebb csúszott a férfihoz, a fejét hátraszegte, és ajkát várakozásteljesen csücsörítette. Arcán már érezte a másik leheletét. Megborzongott. – Gwen! Nyisd ki a szemed! Azonnal szót fogadott, és látta, hogy a férfi szája csak egy centiméterre van az övétől. Aztán, mielőtt még ehhez az új, izgató helyzethez hozzászokott volna, megcsókolták. A bársonypuha száj az övére tapadt, majd érezte, ahogy a férfi nyelve lágyan végigsiklik az alsó ajkán, és a szájába hatol. Gwennek nem ez volt élete első igazi csókja. Egyszer-kétszer még az is megtörtént, hogy ő kezdeményezett csókolózást. Ám soha ilyen elragadtatást nem érzett, és soha nem dobbant meg ilyen erővel a szíve egy férfi ajkának érintésétől. Ethan egyre csókolta és csókolta, a világ pedig mindenestől eltűnt. 266

Heidi Betts Amikor a férfi végül elengedte, Gwen hátrahanyatlott a kanapén, és megpróbált lélegzethez jutni. Hű! A sokszor hallott közmondás jutott eszébe: „Gondold meg jól, mire vágysz, mert a végén még teljesül!” Most értette meg, hogy ez nemcsak a rossz, hanem a jó dolgokra is vonatkozhat. Jó dolog? Milyen semmitmondó kifejezés! Ami most történt vele, nem szimplán jó dolog volt, hanem élete legcsodálatosabb élménye, amelytől még mindig egész testében reszketett. Elég volt egy pillantást vetnie Ethanre, hogy lássa, a férfit sem hagyta hidegen a csók. A mellkasa úgy dolgozott, mint egy fújtató, és a szeme vágyódva vissza-visszatért az ő ajkára. Gwen nyelt egy nagyot, és mélyen a férfi szemébe nézett. – Nagyon szemérmetlennek tartanál, ha arra kérnélek, ismételjük meg? – kérdezte, és maga is meglepődött a saját bátorságán. – Cseppet sem – válaszolta Ethan habozás nélkül. – Úgy tűnik, olvasol a gondolataimban. Végigsimította a nő arcát, amitől Gwen szinte cseppfolyóssá vált. Életében először elsöprő vágyat érzett, hogy a férfit átölelje, és soha el ne engedje. Átvillant az agyán, hogy ebből a lakásból nem mehet el addig, amíg Ethan Banks nővé nem avatta. Sohasem bocsátaná meg magának, ha ezt a lehetőséget elmulasztaná. – És ha újra megcsókolsz – mondta lágyan, kezét a férfiéra téve –, elképzelhető, hogy lefekszel velem? Ethan egy másodpercig meg sem bírt szólalni, mert a tüdejéből kiszállt minden levegő. Meghalt talán, és a mennyországban van? Vagy alszik, és csodaszép álmot lát? A nő valósággal ezüsttálcán kínálta magát, és ő semmit sem akart jobban, mint teljesíteni a kérését. Nem is emlékezett már, mikor volt utoljára ilyen felhevült. Ennek ellenére a vágya, hogy Gwent minden rossztól megvédje, még erősebb lett. Ez az ösztön azt parancsolta: hagyjon időt a nőnek, hogy még egyszer átgondolja, mit is akar igazán. Ám ha komolyan gondolja, akkor ő megragadja, lehúzza a szőnyegre, és boldogan tesz eleget édes kívánságának. – Gwen, te olyan gyönyörű vagy, de... 267

Átváltoztatjuk! A lány a tenyerével fojtotta belé a szót. – Kérlek – suttogta –, ne utasíts vissza! Nem találsz elég vonzónak, ugye? Meg tudlak érteni. Az utolsó szavakat már hadarta, és zavartan sütötte le a szemét. – Az ég szerelmére, miket beszélsz? – vágott közbe a férfi. – Szó sincs ilyesmiről! – Akkor lennél az én születésnapi ajándékom? Legalább próbáld meg! A kedvemért... Ethan alig tudta visszafojtani a nevetését. Ilyet még életében nem hallott. Még hogy ő tesz szívességet ennek a csodálatos nőnek? Hát Gwen nem látja, hogy már alig tudja magát türtőztetni? Még hogy lefeküdne-e vele? De mennyire! Vajon reggelre a lány megbánja-e, amit tett? Ám messze volt még a reggel, úgyhogy fikarcnyit sem törődött most vele. Ethan sohasem állította magáról, hogy egy szent. Bármilyen következménye lesz is ennek a kalandnak, áll elébe. De majd később. Sokkal később... Közelebb csúszott a nőhöz, amíg térde a selyemharisnyás lábhoz nem ért. Közben a lány selymes hajával játszott, egy tincset a füle mögé simított, és azt suttogta: – Szeretném, ha biztos lennél ebben a dologban, Gwen. Azt szeretném, ha te döntenél, és nem az a két-három martini, amit a klubban nagy hirtelen felhajtottál. – Csak kettő volt – javította ki a nő. – És még soha semmiben nem voltam ennyire biztos. Akkor rendben van, gondolta a férfi. Felállt, és Gwent is felhúzta. Legszívesebben a kanapé előtti szőnyegen azon nyomban magáévá tette volna, de arra gondolt, hogy születésnapi ajándéknak ez túl durva. Vigyázni kell a lány érzékenységére. – Gyere! – mondta, és a lakáson át a hálószobába vezette. Gwen úgy követte, mint egy alvajáró, egészen az ágyig. Kezük szorosan összekulcsolódott, a férfi a hüvelykujjával a lány tenyerét cirógatta. 268

Heidi Betts Ethan különös gyengédséget érzett. Sűrűn megesett, hogy nőket vitt haza a klubból, de azokkal nem sokat teketóriázott, hanem egyenesen a lényegre tért. Ma azonban a szokásától eltérően lassú kibontakozásra vágyott. Azt akarta, hogy Gwen királynőnek érezze magát, akihez csak hódolattal lehet közelíteni. Ma éjjel minden úgy lesz, ahogy a lány kívánja. Beléptek a hálószobába. Ethan megvárta, hogy a nő szeme hozzászokjon a sötétséghez. Gwen bámulva nézte a kék selyemszaténban pompázó ágyat. – Még életemben nem láttam ekkora fekhelyet. A férfi mosolygott. – Tetszeni fog. – Mert majd én gondoskodom róla, tette hozzá gondolatban. A nő mozdulatlanul állt, és úgy meredt az ágyra, mint egy tátott szájú vadállatra, amely menten bekapja. – Ne aggódj, Gwen! Lépésről lépésre haladunk majd, ahogy neked jólesik. A nő hunyorgott, és mintha egy pillanatra elfeledkezett volna a férfi jelenlétéről. – Nem aggódom. Csak éppen nem tudom... hogyan kezdjek hozzá. A férfi a lány elé állt, háttal az ágynak, és kezét a vállára tette. – Miért nem kezdjük egy csókkal? Az előző nem is volt olyan rossz, ugye? Gwen félénken viszonozta a mosolyt. Ethan megcsókolta, és érezte, hogy a nő azonnal ellazul. Ajka megnyílt, és olyan szenvedéllyel viszonozta a csókot, hogy a férfi elképedt. Csupa tűz volt, és ha Ethannek eddig voltak is aggályai az éjszaka folytatását illetően, most szertefoszlottak. Anélkül, hogy a csókot abbahagyták volna, ügyesen az ágyhoz kormányozta a nőt. Gwen lábszára az ágyszélnek feszült, és már-már hátrahanyatlott, de a férfi megtartotta, és fokozatosan engedte a matracra süllyedni. 269

Átváltoztatjuk! Testük most szétvált, és másodperceken át zihálva ültek egymás mellett. Gwen sötét, fátyolos tekintete olyan volt, mintha Ethan egy feneketlen tóba pillantott volna. Megmagyarázhatatlan hatással volt rá ez a nő. A szíve vadul vert, a vér dübörgött a fülében, és a teste elviselhetetlenül fel volt ajzva. Gwen arca elárulta, hogy ő is ugyanígy érez. A férfi most letérdelt elé, és ujjaival átfogta a karcsú bokát. A nő szemébe nézve simogatni kezdte a harisnya selymét, majd a keze kínzó lassúsággal feljebb kúszott. Gwen úgy lihegett, hogy a melle majdnem kiugrott a mély dekoltázsból. A férfi vágyódva nézte a két gömbölyűséget. Bárcsak megérinthetné, megcsókolhatná őket! Látni, ahogy a mellbimbó felágaskodik az izgalomtól... Vajon nagyok és sötétek, mint a málnaszemek, vagy aprók és rózsásak, mint a cseresznyevirágok? Keze már Gwen combján araszolt, és hüvelykujja céltudatosan haladt a selymes, hívogató barlang felé. A rövid kis ruha szegélyét elhagyva ujjai hirtelen meztelen, forró bőrt tapintottak. Elcsodálkozott. Tehát harisnyát és harisnyakötőt hord, talán feketét... Nem, inkább tűzvöröset a fekete ruhája alatt. Hirtelen nem bírta tovább ezt a magára erőltetett, lassú tempót. Elhatározta, hogy taktikát változtat. Kiegyenesedett, magához ölelte Gwent, és megnyugtatóan rámosolygott. – Most egy kicsit másképp csináljuk, jó? A nő egy kis szorongással a szemében nézett vissza rá, de azért bólintott. Ethan kibújt a zakójából. Tudta, hogy Gwent lassan, de biztosan le fogja vetkőztetni, és társa akart lenni a ruhátlanságban is. Megszabadult az övtől és a cipőtől, majd egy kicsit várt nehogy megriassza a nőt, aztán a kezét Gwen ruhájának cipzárjára tette. – Szabad? – kérdezte. A lány habozás nélkül bólintott. Ethan szétnyitotta a ruhát, amely most meglazulva csúszott lefelé. A férfi lélegzet-visszafojtva nézte az előbukkanó finom, puha bőrt és a feszes, pánt nélküli melltartó kosárkáit. Alig bírta fékezni magát 270

Heidi Betts – Most én következem – mondta. A fején keresztül lehúzta a pólót majd a nadrág cipzárja következett, mert hatalmasra duzzadt pénisze nagyon ki akart szabadulni börtönéből. Óvatosan mozgott, nehogy a nőt sokkolja, de tovább már nem akarta halogatni a vetkőzést. Végül ott volt egyetlen fekete bokszeralsóban, amelyet izgalma majd szétfeszített. Gwen egész idő alatt félig nyitott szájjal és visszafojtott lélegzettel figyelte. Most hogy a férfi majdnem meztelenül állt előtte, hangosan szívta be a levegőt és enyhe szédülés tört rá. Soha nem látott ilyen vonzó férfit, mint Ethan Banks, még a moziban sem. Széles, izmos mellkasa maga volt a tökély. Karcsú csípője és a szépen kidolgozott izomkötegek a hasán, karján, combján csak úgy vonzották a tekintetet ám Gwen elragadtatásának legfőbb okozója a bokszeralsóban ágaskodó, hatalmas szerszám volt. Alig hitte, hogy ezt a szenvedélyt ő váltotta ki. Hogy egy ilyen csodálatos férfira ekkora hatást gyakorolt... Nem tudta levenni a szemét arról az ágaskodó dologról. Szerette volna kinyújtani a kezét, és megérinteni a férfit ott, hogy érezze az izgalmát. Vajon megengedné? Hozzányúlhat-e úgy Ethanhez, ahogy a férfi nyúlt őhozzá? Éppen meg akarta kérdezni, vagy legalább közelebb lépni amikor Ethan megszólalt: – Lemaradtál. Én már majdnem meztelen vagyok, és szeretném, ha te is az lennél. A férfi a földig húzta a nő ruháját, és most éhesen falta tekintetével a szexi harisnyatartót meg azt a parányi selyemcsíkot, amelyet a butik eladónői bugyinak neveztek. Gwen még sosem viselt ilyen szűk és átlátszó fehérneműt, de a butikban meggyőzték, hogy a melltartó és az apró bugyi összetartoznak, és külön-külön semmi értelmük nincs. Mivel a pánt nélküli fekete ruha kiválasztása már önmagában is hőstett volt, a nő úgy döntött, hagyja magát mindenre rábeszélni. Ha lúd, legyen kövér! 271

Átváltoztatjuk! Most őrült, hogy megtette. Kissé elvörösödött, mert tudta, hogy a fehérneműje ahelyett, hogy elfedte volna, inkább kiemelte az intim részeit. Ethan azonban olyan sóvárgó pillantással pásztázta végig alig fedett testét, hogy az mindenért kárpótolta. A férfi megnyalta az ajkát, és kényszerítette Gwent, hogy a szemébe nézzen. – Kérlek, juttasd majd eszembe, hogy annak az eladónak, aki rábeszélt téged erre a csodafehérneműre, köszönőlevelet küldjék! Gwen felnevetett, mert Ethan mintha olvasott volna a gondolataiban. – Örülni fog, hogy tetszett neked. – A „tetszeni” szó meg sem közelíti azt, amit most érzek. Mielőtt még a nap felkelne, be fogom bizonyítani, milyen óriási a lelkesedésem. Persze a bizonyítási eljárás szerves része, hogy minél előbb megszabadítsalak ezektől a csábító kis semmisegektől. Gwen akaratlanul is összerázkódott. – Ugye segítesz nekem? – kérdezte a férfi. A nő bólintott, és mélyen beszívta a levegőt. Ethan fél térdre ereszkedett, és végigsimította a lány combját ott, ahol a selyemharisnya véget ért. Majd szétkapcsolta a harisnyatartó elülső két pántját. Gwen felszisszent, amikor a gumiszalagok a meztelen bőréhez verődtek. – Elnézést – mondta a férfi, de a szája pimasz mosolyra húzódott, és a nő térdét átölelve, nagy élvezettel kapcsolta ki a hátulsó pántokat is. Aztán Gwen combjára hajolt, végigcsókolta a finom bőrt, majd a nyelvével kezdte becézni. A lány levegő után kapkodott. – Ó! – tört ki belőle, és a térde reszketni kezdett. Ez a férfi túlságosan nagy falat neki!

272

Heidi Betts

3. FEJEZET

Gwen még sohasem volt férfival, és most, miután elhatározta, hogy ezen a szomorú állapoton változtat, olyasvalakivel találkozott, aki egyetlen pillantással, egy futó érintéssel vagy csókkal a mennyekbe tudta repíteni. Már a gondolattól is, hogy vajon mit tesz vele a férfi a következő percben, vágyhullám öntötte el. Ethan most a fogai közé vette az egyik, kapcsoktól megfosztott selyemharisnyát, és egyre lejjebb húzta. Gwen felnyögött, és behunyta a szemét. Amint megérezte a férfi leheletét a bőrén, áramütésszerű bizsergés futott végig rajta. Félt, hogy a lába nem tartja meg többé, ezért az előtte térdelő Ethan vállába kapaszkodott. Amaz időközben őrjítő lassúsággal mindkét harisnyájától megszabadította. A férfi most felemelte a fejét, és a nőre mosolygott. – Remélem, neked is olyan jólesett, mint nekem – suttogta rekedten. Gwen torka kiszáradt. Nagyot nyelt, és még erősebben fogta a férfi vállát. Csak nehogy elveszítse az öntudatát! Mindent meg akart figyelni, hogy később visszaidézhesse. Ethan egyetlen ügyes mozdulattal a földig húzta a fekete harisnyatartót és a bugyit. Eljött hát a pillanat! A nő lenézett a saját meztelenségére, de ahelyett hogy szégyenkezett volna, különös nyugalom szállta meg. A fekete melltartó még rajta volt.

273

Átváltoztatjuk! Lassan felemelte a lábát, kilépett a nadrágocskából, és félrerúgta. Majd hátranyúlt, kikapcsolta fekete melltartóját, és hagyta a földre esni. Ethan hörögve lélegzett. Hirtelen felállt, és magához rántotta Gwent. A mellük szorosan összetapadt. – Ha ezt így folytatod, édes, nem állok jót magamért! Gwen nem értette. Mit csinált rosszul vagy túl gyorsan? Ő csak a belső ritmusát követte. Bőre bizsergett, mintha zuhany alatt állna, és egész teste sikított a folytatásért. Nem kelleti sokáig várnia. A férfi könnyedén felkapta, és az óriási ágy közepére fektette. Aztán két hosszú lépéssel az éjjeliszekrénynél termett, és kihúzta a fiókját. Legalább ő gondolt a gumira, futott át Gwen agyán, amint megpillantotta a férfi kezében a kis csomagot. Hogyan is lehetett ilyen ostoba? Elindul, hogy találjon egy férfit, aki végre megszabadítja a szüzességétől, és eszébe sem jut a védekezés? Mekkora szerencse, hogy Ethan megmentette attól a másik alaktól! Az aztán biztosan nem vigyázott volna rá! És hol volt az a fickó Ethantől? Fényévekre! Élvezettel nézte a férfi meztelen alakját, a széles válltól kezdve le, egészen a hatalmasra nőtt péniszéig. A matrac felnyögött Ethan súlyától, amikor Gwen mellé feküdt. Egyetlen gyors mozdulattal magára húzta a gumit, és a nőnek nyikkanni sem volt ideje, a férfi teste máris beborította. Külön érezte minden porcikáját, a mellétől a bokájáig, és ezzel megszűnt minden az ágyon kívül. Ethan ujjai végigsimogatták a hajától a halántékáig. – Minden rendben, kicsim? Gwen bólintott, noha ez messze nem felelt meg az igazságnak. Tűzben égett, viharok cibálták, szinte magánkívül volt. Élete legnagyobb eseménye előtt állt, szóval mindenhogy érezte magát, csak nem „rendben”.

274

Heidi Betts A férfi mosolygott és megcsókolta. A nő szétnyílt ajakkal fogadta a csókot, amely egyre mélyebb és forróbb lett. Akaratlanul is Ethanbe kapaszkodott, és még jobban magára húzta. A férfi a melléhez nyúlt, és a felmeredő bimbókkal játszott. Aztán szinte erővel tépte le a száját Gwen ajkáról, hogy apró csókokkal becézze az állát, a nyakát és a mellét. Nyelve végigcikázott a lány mellbimbóin, előbb az egyiken, aztán a másikon. Gwen teste az élvezettől ívbe hajlott, és a férfi ettől megvadult. A nő pulzusa felgyorsult, szája elnyílt, teste lángra lobbant. Ethan hirtelen alábukott. Gwen sikkantott meglepetésében, amikor a férfi forró leheletét a lába között érezte. Combjait ösztönösen összeszorította, de Ethan gyengéd erőszakkal újra közéjük nyomult, és kézzel-szájjal a nő csiklóját kezdte becézni. Gwen testét forró hullám rázta meg. Fojtottan felkiáltott. A férfi keze és szája önkívületbe sodorta, és amikor azt hitte, tovább már nem bírja, egy kutakodó ujjat érzett magába nyomulni. Izgalmában nekifeszült a matracnak, és testét még jobban a férfiéhoz préselte. Belsejében a láng egyre magasabbra csapott. A férfi második ujja is csatlakozott az elsőhöz, miközben nyelvével Gwen csiklóját ingerelte. És akkor megtörtént. A nő szinte eszét veszítette. Felsikoltott, és körmével Ethan vállába vájt. Olyan volt, mintha egyre magasabb hullámok vinnék egyre messzebbre. A hullámok hátán ringatózni maga volt a beteljesülés. Gwen utána ernyedten feküdt, és csak nagyon lassan tudatosult benne, hogy Ethan feljebb csúszott a testén. A férfi mosolyogva a szemébe nézett. – Remélem, tetszett neked. A nő kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de nem tudott megszólalni. Messze a föld felett lebegett, egy másik világban. – Helyes – suttogta Ethan érzékien. – Most valami még finomabbat fogok csinálni. Felemelte a nő combjait, és egy csípőmozdulattal közéjük furakodott. Gwen érezte a férfi erekcióját, és egy pillanatra kitisztult 275

Átváltoztatjuk! az agya. Most! Most fog megtörténni az, amitől annyira tartott. De nem bánta. Akarta ezt a férfit, és bármit is fog tenni vele, az csak csodálatos lehet. Ethan egészen lassan hatolt belé, és Gwen teste megfeszült, noha nem érzett fájdalmat. – Engedd el magad! A férfi elsimította a csapzott tincseket a nő homlokából. Gwen kinyitotta összezárt szemhéját. Látni és figyelni akart. Végül egyáltalán nem fájt. Nem is értette, miért mesélnek a nők vérről és könnyekről szóló rémtörténeteket a szüzességük elvesztéséről. Gwen nem sírt, sőt felemelő érzés járta át. Életében először egy férfi hatolt mélyen a testébe. És a sors hihetetlen adománya, hogy ez éppen Ethan volt. – Jobb már? – kérdezte most a férfi, és figyelmesen tanulmányozta a lány arcát. – Igen. – Gwen hallott már férfiakról, akik türelmetlenek voltak, és cseppet sem törődtek a szeretőjük élvezetével. Ethan volt az ellenpélda. Türelmes, figyelmes, csakis az ő élvezetét és boldogságát tartja szem előtt. Gwen örülhetett a szerencséjének. Hirtelen elviselhetetlennek érezte, hogy csak fekszik itt mozdulatlanul a férfi alatt. Vonaglani, rángatózni akart, vadul és szenvedélyesen. Azt akarta, hogy Ethan tegyen valamit, amitől lecsillapul ez az őrült vágy. Izgalmában felhúzta a térdét, és bokáját a férfi hátán összefonva még jobban hozzápréselődött. Ethan felhördült, és a könyökére támaszkodva vadul mozogni kezdett Gwenben. A nő követte az egyre gyorsuló ritmust. Hátraszegte a fejét, és minden lökésnél felnyögött. Amikor a férfi a lendületes mozgást folytatva egyik kezével a mellét, a másikkal pedig a csiklóját kezdte simogatni, Gwent elragadta a szenvedély. Hallotta magát, ahogy a férfi nevét kiabálja, 276

Heidi Betts érezte, hogy Ethan lökései egyre erőteljesebbekké válnak, mígnem a férfi is feljutott a csúcsra. Csak hosszú idő múlva csillapult le a légzésük és a szívverésük. Ethan még mindig rajta feküdt, szinte belepréselte a matracba, és Gwen ezt is imádta. A férfi közelségét, súlyát, bőrének illatát, borostás állának dörzsölését. Ethan a szemébe nézett. – Hihetetlenül jó volt – mondta. – Adj egy kis időt, és újrakezdjük! Azzal lágyan kicsúszott a nőből. Gwen elragadtatottan mosolygott. Alig várta, hogy megismétlődjék az előbbi csoda. Az a gondolat, hogy a férfi ugyanúgy élvezte, mint ő, csak még boldogabbá tette. Máskülönben miért akarná Ethan másodszor is? Hirtelen elhatározással lehúzta magához a férfi fejét, és szájon csókolta. – Köszönöm – suttogta. – Köszönöm, hogy elvetted a szüzességemet, hogy te lettél az első szeretőm, hogy ilyen csodálatos élménnyel ajándékoztál meg. A csúf kis békából szép és érzéki nőt varázsoltál. Ethan egy pillanatig döbbenten nézte, aztán visszamosolygott. – Részemről a megtiszteltetés. – Szorosabban ölelte Gwent, miközben halkan felnyögött. A nő izgatottan az ajkába harapott. – És az a helyzet, hogy legkésőbb egy perc múlva újból kérni fogom tőled ezt a megtiszteltetést – tette hozzá a férfi. Gwen ebben nem is kételkedett, mert érezte, hogy Ethan ismét kőkemény. Hogyan lehetséges ez? Hogyan tudta véghezvinni a csodát, amely a reszkető lányt boldog nővé változtatta? Ez a kapcsolat talán csak addig tart, amíg ebből az ágyból ki nem kelnek. De most még itt vannak, és ő fenntartás nélkül élvezni akarja azt a szenvedélyt, amelyről eddig csak álmodozott.

277

Átváltoztatjuk! Mire Gwen legközelebb kinyitotta a szemét, már felkelt a nap, és besütött a szobába. A nőt hirtelen pánik fogta el a szokatlan környezet láttán, meg attól, hogy egy idegen testet érez maga mellett. Aztán minden eszébe jutott. A születésnap, a szépségszalon, a klub... Ethan. Az elmúlt éjszaka emlékeitől lángvörösre gyúlt az arca. Ugyanakkor boldogan megdobbant a szíve, hiszen az unalmas, láthatatlan, szűzies könyvtári alkalmazott immár nem létezik többé. Pontosabban fogalmazva: megmaradt ugyan a könyvtár és a seszínűség, de szűz már soha többé nem lesz! Nem bizony, ez után az Ethannel töltött hihetetlen éjszaka után! Óvatosan kicsússzam a meleg ágyból, és nekilátott, hogy megkeresse a holmiját. A bugyit és a ruhát gyorsan magára ráncigálta, a melltartót és a harisnyát pedig jól-rosszul beletömködte a kis estélyi táskába. Nem akart több időt vesztegetni az öltözködéssel. Ethan még mindig mélyen aludt, és Gwen kísértésbe esett, hogy visszabújjon mellé az ágyba, hogy vele legyen, amikor felébred. És akkor mi következne? Talán egy újabb szeretkezés? Gwennek már a gondolattól is megroggyant a lába. Ám a férfi előbb-utóbb el akarná kezdeni a napot. Felkelni, reggelizni, dolgozni, és ő mindebben csak akadályozná. Előző nap az alkohol megszabadította őt a gátlásaitól, és elérte célját. De ma? Ha belenéz a tükörbe, és ismét a szokott, unalmas arcát látja viszont? Hamupipőke! Riadó! Éjfél elmúlt, vége a tündöklésnek! Menj vissza a konyhába! A nap józan fényénél nyoma sem lesz a tapasztalt, érdekes nőnek, és Ethan át fog nézni rajta. És örökre kipukkad a bűvös buborék, benne a gyönyörű éjszakával. Nem bírná elviselni, hogy a férfi csalódottan és megvetően mérje végig, mint egy békát, aki nemrég még királykisasszony volt! Ha most feltűnés nélkül eloson, Ethan 278

Heidi Betts úgy fog rá visszaemlékezni, mint egy forróvérű szeretőre, akivel izgalmas éjszakát töltött együtt. Kezében a szandáljával, lábujjhegyen kitipegett a szobából. A földszinten a telefon mellett egy kis jegyzettömböt pillantott meg. Elhatározta, hogy legalább üzenetet hagy a férfinak. Miután a cetlit egy jól látható helyre tette, kinyitotta a bejárati ajtót, és halkan kilopódzott.

Ethan jóleső ásítással kezdte a napot. Nyújtózkodott, és várt a teljes ébredésre. Nagyszerűen érezte magát. Nem is emlékezett, mikor volt utoljára ilyen vidám már kora reggel. Talán az éjszaka tette. A csodálatos hálótárs. Mosolyogva gondolt vissza a nőre, ahogy finom bőre kipirult a becézgetéseitől, szemében az elragadtatásra, az éjszakára, amely mindkettőjüknek annyi szép élményt adott. Általában nem engedte meg alkalmi nőismerőseinek, hogy nála aludjanak. Feljöttek a lakására, és szex után vagy hazavitte, vagy visszakísérte őket a bárba. De Gwen... Egy pillanatig sem akarta, hogy elmenjen. Sőt azon töprengett, milyen ürüggyel tudná őt rávenni, hogy maradjon még. A második vagy a harmadik menet után pedig egymás karjában nyomta el őket az álom. Némi szerencsével Gwen talán most reggel is hajlandó lenne egy kis hancúrozásra. A klub megvárja, a tapasztalt személyzet nélküle is a helyzet magaslatán áll. Ethanre ma fontosabb, mondhatni örömtelibb dolog várt, mint hogy ott nyüzsögjön. Szemét lustán kinyitva oldalra nyújtotta a kezét és előre örült, hogy mindjárt a nő testének valamely gyönyörű részét fogja érezni, de keze csak az üres levegőt markolta. Hálótársa nem volt ott. Hunyorgott, hogy kitisztuljon a látása, és hitetlenkedve nézett körül, ám Gwen valóban eltűnt.

279

Átváltoztatjuk! A férfi felült és látta, hogy a holmija, amelyet előző este nagy sietve ledobált magáról, még szanaszét hever a padlón, a lány ruháinak azonban nyoma veszett. Elmosolyodott. Gwen nyilván már korábban felébredt, és kiment a konyhába reggelit készíteni. Ethan gyomra már a gondolattól korgott. Egy pompás reggeli nem is olyan rossz ötlet! Feltápászkodott, és meztelenül a komódhoz ment. Előhalászott egy pizsamaalsót, és belebújt. Mezítláb indult el végig a folyosón a nappali és a konyha felé. A rövid folyosó végén várt egy kicsit, és fülelt, jön-e valami nesz a konyhából: ajtónyitogatás vagy evőeszközcsörgés. De minden szokatlanul csendes volt. Ha Gwen odabenn van, olyan halk, mint egy kisegér. De a lány nem volt sehol. Végigkutatta a lakást, aztán visszament a konyhába, hogy feltegye a kávét. Nagy kár, hogy Gwen elment. Meghívta volna reggelizni, vagy ő maga készített volna neki valami konyhaművészeti remeket. Szóba sem hozta volna, hogy akár a hálószobába is bekukkanthatnának. Inkább kivárta volna, hogy Gwennek jusson eszébe. Amikor megpillantotta a cédulát a konyhapulton, előbb mélységes csalódás, majd éktelen düh fogta el. Köszönöm ezt az egészen különleges születésnapot! A nő még csak alá sem írta! Ethan hangosan szitkozódott, összegyűrte a cetlit, és a szemétkosár felé hajította, de csak a falat találta el. A cédula végül a konyhaszekrény alatt landolt. De mitől gerjedt ilyen éktelen haragra? Más esetben kimondottan örült, ha egyedül ébredt az üres lakásban, és nem kellett udvarias társalgásra pazarolnia az idejét. Most viszont úgy érezte, becsapták. Legalább elbúcsúzott volna ez a nő! Vagy megadhatta volna a telefonszámát. Vagy a címét. 280

Heidi Betts Hogyan fogja most megtalálni, ha csak a nevét tudja? Ethan döbbenten megállt a konyha közepén. Mi jut eszébe? Meg akarja találni a lányt? Az életében egymást váltották a nők, és soha egyiküket sem akarta viszontlátni, kivéve talán a volt nejét, ám később azt is keservesen megbánta. Gwenben azonban volt valami, ami testének mélyebb rétegeibe hatolt, és ami miatt nem tudta elfelejteni. Ráadásul a lány szűz volt. Talán abban reménykedett, hogy ő nem veszi észre, de Ethan a behatolás első pillanatában rájött Gwen túlságosan szűk volt, a teste megfeszült a félelemtől, és az ajkába harapott, hogy elfojtsa a fájdalomkiáltást. A férfi csak azt nem értette, miért hallgatott erről a lány. Ő még sokkal gyengédebben bánt volna vele, ha tudja. Valószínűleg csak egyetlen célja volt: elveszíteni a szüzességét. Ezért köszönte hát meg a levélben a különleges születésnapot! Gwen már a Hot Spotban összejött azzal a fickóval, és el is ment volna vele, ha ő közbe nem lép. Akkor mennyire hálásnak tűnt, pedig valójában csak a szüzességétől akart megszabadulni, bármi módon, bárkivel. Ethan nem igazán tudta megbecsülni, hány éves a nő, de szűznek azért már túlkoros volt. Hát nincs a férfiaknak szemük? Nem vették észre formás testét, szép haját és a hihetetlenül édes, kihívó pillantását? Viszont, ha belegondol... akkor őt csak célszerszámként használták. Akkor az ő feladata kimerült a szüzesség elvételében. Szóval ennyi volt, és nem több? Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen őt, az egy éjszakás kalandok királyát dobták most el használat után. Hány nőt hozott fel ide, fektetett le, és hagyott elmenni a soha viszont nem látás reményében! Most átélhette, milyen kiábrándító is ez a másik oldalról nézve. Keserű íz gyűlt a szájába. Kikotorta az összegyűrt cetlit a szekrény alól, és újra kisimította. Talán mégis meg kellene keresnie Gwent. Lenne pár kérdése hozzá. Előbb-utóbb a lány biztosan megint betér a klubba. Utasítani fogja a 281

Átváltoztatjuk! személyzetet, hogy ha felbukkan egy törékeny kis vörös, nagy, csokoládébarna szemmel és izgató nevetéssel, akkor azonnal riasszák! Az ötlet felvidította. Visszament a hálószobába, lezuhanyozott és felöltözött. Jobb, ha ma korán bemegy a klubba, legalább elvégzi a papírmunkát, és Gwent illetően is intézkedni tud. Meg fogja találni, és akkor majd elcseveg a kisasszonnyal!

282

Heidi Betts

4. FEJEZET

Eltelt két hét, és Gwennek nem volt se híre, se hamva. Ethan minden nappal mogorvább lett. Előző este csúnyán ráripakodott az egyik pincérnőre, egyrészt mert az jéggel hozta a whiskyt, noha ő tisztán rendelte, másrészt mert vörösesbarna haját pimasz módon ugyanúgy fésülte, mint Gwen. Ezt abba kell hagynod, mondta magának, és ingerülten a kormánykerékre csapott. Fogadd el tényként, hogy Gwen kerüli a klubot! Erre az a legfőbb bizonyíték, hogy az elmúlt tizenhárom napban, négy órában és huszonhét percben egyszer sem bukkant fel. Hogy mit jelent ez az ő számára? Két lehetősége van: vagy elfelejti a lányt, vagy újabb haditervet eszel ki. Első körben megpróbált felejteni. E célból a szokásosnál többet ivott, és a személyzet már kezdte furcsán méregetni a főnököt. Másik ötlete az volt, hogy elment a barátjával, Peterrel a konditerembe, s a felgyülemlett agresszivitását kemény edzéssel vezette le, de az is csak ideig-óráig segített. Egyre nyomorultabbul érezte magát. Gwen óta senkivel sem feküdt le, mintha a lány csomót kötött volna a vágyaira. Flörtölt ugyan pár nyíltan felkínálkozó nővel, ám sokkal inkább megszokásból, mint lelkesedésből. Mindent és mindenkit unt. Egy gyors numerával talán feloldhatta volna a feszültséget és a haragot, amely már két hete égette, de sajnos ehhez is egy bizonyos személyre volt szüksége: egy kis vörösre, akit Gwen Thomasnak hívnak. 283

Átváltoztatjuk! Egyik nap éppen céltalanul kocsikázott a városban, amikor azt hitte, ébren álmodik. Gwent látta a nyilvános könyvtár lépcsőjén felfelé lépegetni! Legalábbis a nő Gwen szakasztott mása. Vadul a fékre taposott, és akkor döbbent rá, hogy a délelőtti csúcsforgalom kellős közepén halad a belvárosban. Lekapta a lábát a fékről, de még így is csak hajszál híján kerülte el a karambolt a mögötte haladó kocsival. A visszapillantóban látta a sofőr dühtől eltorzult arcát. Gyorsan a könyvtár felé nézett. Hová lett a lány? Mintha a föld nyelte volna el. Nem, mégsem! Ott ment az utcán. Ethan mindegyre a nyakát tekergette, mert nem akarta még egyszer szem elől téveszteni. Végül sikerült kikecmeregnie a forgalomból, és gyorsan leparkolt. Kiugrott az ezüstszínű Lexusból, a zsebében lévő összes aprót betömte a parkolóórába, és közben kétségbeesetten leste a nőt. Jaj, nehogy eltűnjön! A nő hasonlított is Gwenhez, meg nem is. A haja sötétebb volt, és nem olyan vörösesbarna, mint amire emlékezett. És a ruhája... A fekete ruha, amelyet Gwen a klubban viselt, úgy tapadt a testére, mint egy második bőr, és csábítóan hangsúlyozta a formáit. Ez a nő itt az utcán hosszú, bő, romantikusan virágmintás zsákruhát hordott, amely a lábszárát verdeste. Ethan felfigyelt lapos, barna szandáljára is. Egyszerű és józan teremtésnek tűnt, a férfi azonban meglepődve észlelte, hogy semmivel sem találja kevésbé vonzónak. Már majdnem utolérte, amikor szándékosan lassított, hiszen nem szeretett volna egy vadidegen nőt molesztálni csak azért, mert hihetetlenül hasonlít Gwenre. Másrészt rendkívül kíváncsi volt a nő úti céljára, és kíváncsiságát csak egyféle módon elégíthette ki: ha a nyomában marad. Hat vagy nyolc háztömbbel odébb a nő belépett egy nagy, barna téglaépület kapuján. Ethan egy pillanatra megállt, felnézett, és látta, hogy ez csakis egy bérház lehet. Gyorsan követte Gwent, mielőtt még a kapu becsapódott volna. 284

Heidi Betts Egy sor postaládát maga mögött hagyva megindult felfelé a lépcsőkön. Igyekezett nagyon halkan mozogni, és közben fülelt a felette haladó lány lépteinek zajára. A harmadik emeleten a léptek lelassultak, és Ethan izgalmában két lépcsőfokot is ugrott egyszerre; sietett, hogy lássa, melyik lakás a végcél. Meghúzódott egy szegletben. Amíg a nő kinyitotta az ajtót, a férfi szemügyre vehette az arcélét. A megváltozott külső ellenére Gwen állt ott, az a lány, akit annyira fájdalmasan hiányolt az elmúlt két hétben! A szíve majd kiugrott a helyéből a gondolattól, hogy végre megtalálta őt, és itt van a közelében. Boldogságát még a rideg lépcsőházi környezet sem csökkentette. Remélte, hogy a nő is örül majd a viszontlátásnak, bár ez nem volt egyértelmű, hiszen Gwen elillant az együtt töltött éjszaka után, és azóta sem próbált kapcsolatba lépni vele. Ezt végiggondolva ismét előjöttek benne a kérdőjelek. Vajon mit talált ebben a nőben? Miért volt olyan fontos, hogy meglelje? Csakis a férfibüszkeség miatt, győzködte magát. Eddig minden hölgyismerőse ráakaszkodott, és a hiúsága nem bírta elviselni, hogy ennek az egynek nem kell. Ez a dolog nyitja. Gwen eltűnt a lakásban, és a zár kattanása sokáig visszhangzott Ethan fülében. Előjött a rejtekéből. Ott állt az ajtó előtt, és kopogtatni készült.

Gwen összerezzent. Éppen szendvicset akart készíteni ebédre, amikor valaki megkocogtatta a lakásajtót. Ritkán jött hozzá látogató, és el sem tudta képzelni, ki az, aki ilyen erőszakos kopogással kér bebocsátást. Mr. Gonzalez, a lakás nagydarab bérbeadója nem lehetett, mert mostanában kivételesen minden jól működött, és Gwennek nem kellett őt szerelő miatt zaklatnia. A folyosó másik végén lakó barátságos Mrs. Snedden sem jöhetett szóba. A hölgy általában 285

Átváltoztatjuk! esténként jelentkezett egy alig hallható koppantással, és rendszerint valami finom kóstolót hozott. A lány megtörülte a kezét, és az ajtóhoz ment. Belenézett a kémlelőnyílásba. Ahogy felismerte, ki áll az ajtó túloldalán, nagyot dobbant a szíve. Szentséges ég, ez Ethan! Hogyan bukkant rá? Mit akar? Végignézett magán, és elszörnyedt. Micsoda lompos nőszemély! Hol van már a szexi bárcica, akit Ethan a klubban megismert! Noha azon a bizonyos éjszakán Gwen az új külsejének köszönhetően végre megtapasztalta a szabadságot és a szenvedélyt, annál sokkal óvatosabb volt, semhogy máról holnapra átváltozzon rafinált, nagyvárosi nővé. El is ájultak volna a könyvtárbeli kolléganők! Úgy döntött, hogy az új arcát apró lépésekben fogja kialakítani. Először is a ruháit cserélte le. Életében először ízlelte meg a vásárlás örömét. Igyekezett modernebb darabokat választani, reggelente pedig hagyott magának időt arra, hogy gondosan kiválassza aznapi öltözékét. A következő mérföldkő az új életbe vezető úton a frizurája volt. Megkérte a fodrászlányt, hogy változtassa vissza a haját az eredeti barnára, ám adjon a színéhez egy élettelibb árnyalatot. Az eredménnyel igazán meg volt elégedve. Az ügyesen vágott tincsek sokkal jobban kihozták az arcformáját, hangsúlyozták a száját és a szemét. Rájött, hogy a klubban viselt frizura – a keményre lakkozott tupírral – meglehetősen öregítette. Sok kis lépés, de még mindig nem érezte elég erősnek magát Ethanhez. Ha most kinyitja az ajtót, a férfi azt hiszi, hogy Gwen nővérét látja. Nagy levegőt vett, és kikiabált: – Ki van ott? A válasz egy másodpercnyi késéssel érkezett. – Ethan Banks. Gwen Thomast keresem. A lány beleborzongott az ismerős, mély hangba. Lelkének egyik fele rettegett a találkozástól, a másik viszont ujjongott, hogy lám, a 286

Heidi Betts férfi nem törődött bele az ő elvesztésébe. Hirtelen alig várta, hogy beszéljen vele. – Ethan! Micsoda meglepetés! – Maga is elámult, milyen természetesen jött ez ki a szájából. Elindult a hálószoba felé. – Kis türelmedet kérem! Mindjárt jövők. Menet közben lerúgta a rusnya, barna szandált, kibújt a ruhájából, majd egyetlen mozdulattal feltépte a ruhásszekrény ajtaját, hogy valami izgalmasabb darabot keressen. Végül egy szűk, fehér farmer mellett döntött, és talált hozzá egy rugalmas, váll nélküli rózsaszín felsőt, hímzett virággal a mellrészen. Ezekben legalább nőnek látszott, ha már a sors oly szűkmarkúan bánt vele a domborulatok tekintetében. A fülébe hosszú ezüstfüggőt akasztott, belebújt az új rózsaszín körömcipőjébe, és úgy érezte, már nem kell annyira szégyenkeznie a férfi előtt. Tudta persze, hogy messze van még attól az izgalmas, szexi nőtől, akinek Ethan megismerte, de legalább már nem a korábbi penészvirág. Az ajtóhoz sietett, és mélyet lélegezve résnyire nyitotta. Egek, a férfi még annál is jobban nézett ki, mint ahogy az emlékeiben élt! Sötét haja zilált volt, mintha várakozás közben újra meg újra beletúrt volna. Barna szeme kérdőn tekintett rá, mintha valamit nem értene, de máskülönben teljesen lazának tűnt. Drapp nadrágot viselt hozzá illő zakóval és világos inggel. Szuper pasi, ahogy a könyvtárba néha betévedő kamasz lányok mondanák. – Ethan! Szia! – üdvözölte a férfit, ám az ajtót továbbra sem tárta ki, nehogy be lehessen látni a lakásba. A virágmintás kanapé, a bézs színű falak, a porceláncicagyűjtemény minden volt, csak nem izgalmas, főleg nem szexi. Rettegett, hogy a férfi egyből kitalálná, mekkora csalóval áll szemben. – Gwen! – mondta a váratlan látogató megkönnyebbülten. – Örülök, hogy tényleg te vagy! Az utcán még nem voltam biztos benne, de nagyon reméltem. – Ferdén a nőre mosolygott, és a nő vállán keresztül befelé kukucskált. – Nem akarsz behívni? 287

Átváltoztatjuk! – Hát... – A nő zavartan nyúlt a háta mögé, az előszobaasztalon heverő táskája után. – Éppen indulóban voltam. – Semmi gond. Elkísérlek. Gwen megdermedt, és a gyomra görcsbe rándult. A csudába! Kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott, nem gondolva a következményekkel. – Hát... – Gyere már! – mondta Ethan rábeszélően. – Kocsival vagyok. Ahogy a férfi zsebre vágott kézzel az ajtóban állt, olyan jóképű volt, hogy az már nem is lehet igaz. Gwen legszívesebben a nyakába ugrott volna. Persze nem tette. Lehajtotta a fejét, és sóhajtott. – Rendben, de előbb valamit még el kell intéznem. Ethan meg sem tudott mukkanni, mert az orrára csapták az ajtót. A lány a telefonhoz rohant, és a könyvtár számát tárcsázta. A főnöknője vette fel. Gwen elhadarta neki a hirtelenjében kitalált hazugságot, hogy vészhelyzetben van, és nem tud menni délután. Telefonálás közben villámsebességgel pakolta vissza a hűtőszekrénybe az ebédre szánt kenyeret, salátát, majonézt és konzerv marhahúst. Marilyn szerencsére nagyon megértő volt, Gwen azonban kissé riadtan kérdezte magától, hová vezet ez az új stílus. Meddig tud a főnökének ilyen átlátszó kifogásokat beadni, és az mikor dönt úgy, hogy egy megbízhatatlan munkaerőnek kívül tágasabb? Visszatette a kagylót, kinyitotta az ajtót, és már kint is volt a folyosón. Ethan egy lépést hátrált, és mosolyogva összedörzsölte a kezét. – Elkészültél? – kérdezte. A nő bólintott és előrement. Ha a férfi furcsának találta is a viselkedését, nem adta jelét. Lépéseit Gwenéhez igazította, és egészen oldottnak tűnt. – Volt valami különös okod rá, hogy nem engedtél be a lakásodba? – szólalt meg könnyedén. A lányt váratlanul érte a kérdés. Nem számított rá, hogy Ethan ilyen jó megfigyelő. 288

Heidi Betts – Dehogy! Semmi! – bizonykodott idegesen. Nyugtalanul nézett a férfira; szerette volna kitalálni a gondolatait. De a vonzó arc csak barátságos érdeklődést tükrözött, amitől Gwen pulzusa egyre gyorsabban kezdett lüktetni. – Tudod, csak... szóval kínosan éreztem magam, mert irtózatos rendetlenség van nálam. Nem akartam, hogy lásd. – Ez egész hihetően hangzott. – Hétvégére terveztem a takarítást. Talán majd legközelebb... ha megint meglátogatsz. Csüggedten arra gondolt, hogy nem lesz legközelebb. Ha a férfi rájön, hogy ő valójában egy hétköznapi, unalmas nő, soha többé nem fogja megkeresni. – Persze – vont vállat Ethan. Már leértek a földszintre, amikor a férfi megint kérdezett valamit: – Tulajdonképpen hová megyünk? Jó kérdés... Ezen Gwen még nem is gondolkozott. A gyomra hirtelen korogni kezdett, és ez eszébe juttatta, hogy a reggelire bekapott pirítóson kívül aznap még semmit sem evett. – Ebédelni indultam – mondta. – Jó ötlet. – A férfi a csípőjével tartotta a kaput, amíg Gwen kilépett az utcára. – Csak mondd meg, hová akarsz menni! A kocsim itt áll a közelben. A járda mellett parkoló hosszú autósorra mutatott, majd elindultak. Sok-sok háztömbbel később Ethan végre megállt egy ezüstszínű Lexus mellett, és kinyitotta az ajtót, hogy Gwen beszállhasson. A nő egy pillanatra megtorpant, és visszanézett a lakása felé, amelytől most már jókora távolságban voltak. – Tudom – mondta a férfi, és zavarában alig láthatóan elpirult. – De ma rémes volt a forgalom, örülhettem, hogy egyáltalán találtam parkolóhelyet. Amikor már bent ültek az autóban, Gwen mély lélegzetet vett. – Ethan, tudom, hogy ez most kissé komikusan hangzik, de hogyan találtál meg? Mert szóval... akkor éjszaka... – Elhallgatott, és megköszörülte a torkát. – Mert én nem mondtam meg, hol lakom. A férfi megint elvörösödött. 289

Átváltoztatjuk! – Hát igen. Biztosan eszementnek tartasz, de láttalak, ahogy kijöttél a könyvtárból. Gyorsan leparkoltam, és követtelek. – Követtél? – ismételte meg a nő, és elképedve nézett rá. – Mondtam, hogy bolondnak fogsz tartani – válaszolt Ethan lefegyverző mosollyal. Azután már a forgalmat figyelte, és ügyesen besorolt a többi jármű közé. – Tény, hogy először bizonytalankodtam. Más volt a frizurád. Gwen vadul beletúrt vállig érő, göndör hajába. Ethan csak ennyit vett észre rajta? Ha a férfi hazáig követte, látnia kellett a slampos, hosszú, virágmintás ruháját és a lapos cipőjét is. Lehet, hogy felesleges volt ennyire izgatnia magát a külseje miatt? Mégsem akarta, hogy Ethan megtudja, milyen is ő valójában. Hogy ő csak egy jelentéktelen, unalmas, megrögzött vénkisasszony, és ezzel tönkretegye élete legszebb éjszakájának emlékét. Kétségbeesetten kutatott valami ürügy után, amely megmagyarázza azt az öltözéket. Aztán hirtelen rájött, hogy a férfi nem is kérdezte. Megkönnyebbülten fellélegzett, és elhatározta, hogy kínos kérdések esetén szemrebbenés nélkül hazudni fog. Például azt, hogy a szüleit várja Virginiából, akik rosszallnák a lányuk kihívó ruháit vagy hajviseletét. Ami pedig a kölcsönkönyvtárat illeti, hát az olyan közel van a lakásához, hogy sűrűn beugrik oda egy-egy könyvért. – Nekem tetszik így – szólalt most meg a férfi, megzavarva Gwent a hazug mesék szövögetésében. – Tessék? – A hajad. Nagyon jól állt a vörös, de ez is csinos. Olyan puhának látszik, hogy az ember legszívesebben megsimogatná. – Odanyúlt a lány hajához, és egy tincset az ujja köré tekert. Gwen maga sem értette, mi történik vele. A férfi ujjának játékától a feje búbjától a talpáig megbizsergett. Bőrének minden négyzetcentiméterét áthatotta a várakozás, és testének titkos pontjai, melyeknek létezéséről Ethan előtt fogalma sem volt szinte vibráltak. A férfi visszatette a kezét a volánra, és a nő egy pillanatig úgy érezte, mintha drága kincstől fosztották volna meg. – Miért változtattad meg a frizurádat? – tudakolta Ethan. 290

Heidi Betts – Én... nekem csak támadt egy hirtelen ötletem, hogy valami mást is kipróbáljak – felelte Gwen. Maga is meglepődött milyen simán csúszott ki a száján ez a ravasz kis füllentés. Hogy képes közömbösen új hajviseletről beszélni ő, aki a teljes személyiségét akarja egy férfi kedvéért megváltoztatni? Sajnos annyira még nem volt bátor, hogy ezt az új Gwent a munkatársainak is bemutassa. Ez szintén azt bizonyítja, micsoda gyáva féreg. És ezen még a legdivatosabb smink meg ruha sem változtathat. – Szóval, hová megyünk? Semmi jó nem jutott eszébe. Azok a helyek, amelyeket ismert, Ethan megszokott szintjéhez képest túl egyszerűek és olcsóak voltak. Megvonta a vállát. – Ezen még nem is gondolkodtam. – Akkor elviszlek a kedvenc helyemre. Jól főznek, és az ember nyugodtan tud enni és beszélgetni. Legalább jobban megismerjük egymást. Gwen nagyot nyelt, és azt kívánta, bárcsak visszaforgathatná az idő kerekét. Ha tudta volna, milyen zűrös helyzetbe kerül, mindent másképp csinált volna. Egyik dolog hozta a másikat. Ebédidőben hazaugrott ahelyett, hogy a könyvtárban kapott volna be egy szendvicset. Mivel otthon volt, ki kellett nyitnia az ajtót Ethannek. Ha már kinyitotta, be is engedhette volna a lakásba, de ő inkább kitalálta, hogy házon kívül akar ebédelni. És most itt áll élete legnagyobb próbatétele előtt: meghitt körülmények között kell együtt lennie azzal az emberrel, akit örökre el akart kerülni. Majdhogynem azt kívánta, bárcsak megőrizte volna a szüzességét.

291

Átváltoztatjuk!

5. FEJEZET

Ethan a Martin’s Tavernbe vitte Gwent. Fantasztikusan jó konyhája miatt ez volt Georgetown egyik legfelkapottabb étterme. Most is zsúfolásig tele volt, de a férfi arra számított, hogy a legkorábban érkező vendégek hamarosan végeznek az ebédjükkel, és elmennek. A pincérnő üdvözölte őket. Ethan a terem hátsó részében kért asztalt, hogy a nagy nyüzsgésben egy kis nyugalmuk legyen. Követték a nőt egy félreeső sarokba, és helyet foglaltak a sötétvörös műanyag ülőgarnitúrán. Fejük felett világoszöld lámpa függött, amely gyenge fénnyel szórta be az összekaristolt, sötét faasztalt. A kinti tűző nap nem zavarta őket, úgy ültek itt, mint egy rejtett barlangban. Pár perc múlva egy legfeljebb húszéves pincér felvette az italrendelést, majd magukra hagyta őket, hogy nyugodtan tanulmányozhassák az étlapot. Ethan titokban Gwent figyelte. Alig tudta elhinni, hogy itt ül mellette, és ilyen váratlanul rábukkant akkor, amikor kétségbeesésében már nyomozót akart felfogadni. Másképp nézett ki, mint azon az emlékezetes éjszakán, de így még jobban tetszett a férfinak. A haja most, hogy nem keményítette meg a sok kencefice, szinte lefolyt a vállára. Öltözéke is lazább, egyszerűbb volt, inkább illett az egyéniségéhez. Mármint ahhoz az egyéniséghez, amely néha elővillant a védőburok mögül.

292

Heidi Betts Amint ezt Ethan megállapította magában, azonnal arra a kis születésnapi fekete ruhára kellett gondolnia. Azért az a ruha felejthetetlen volt mi tagadás... Szerencsére a csokoládébarna szempár ugyanúgy ragyogott, mint az emlékeiben. Remélhetőleg az ártatlan, kislányos mosolyát is megőrizte, bár az ő meglepetésszerű felbukkanása óta eltelt alig húsz percben még nemigen mosolygott. Ethan maga sem értette, mitől ujjong ennyire. Már az is boldoggá teszi, hogy itt ülnek, szemben egymással? Az ördögbe is, mi történt vele? Mit tud ez a nő, hogy ő képtelen kiverni a fejéből? Valósággal megbabonázta. Pedig még csak nem is az esete! Ennek ellenére az utóbbi két hétben elalvás előtt ő volt az utolsó, felébredéskor pedig a legelső gondolata. Hogy vajon hol van most, mit csinál, kicsoda valójában, és viszontlátja-e még egyszer... Most pedig itt ül vele szemben, egyik hajfürtjét szórakozottan az ujja köré tekeri, miközben elmélyülten olvassa az étlapot. Ő pedig csak bámulja, és meg sem bír mukkanni. Persze feltehetné azokat a kérdéseket, amelyek az elmúlt napokban kínozták. De minek? Nem jobb egyszerűen örülni, hogy végre megtalálta a lányt? A pincér visszajött, és felvette a rendelésüket. Amíg a kért szendvicstálra vártak, jeges teát ittak, és semmiségekről társalogtak. – Igazad volt, ez fantasztikus – mondta Gwen, miután az egyik pulykás szendvicset megkóstolta. Az ajkán ott maradt egy kis mustárpötty, ám gyorsan letörölte a szalvétájával. – Örülök, hogy ízlik – mosolygott Ethan. Mindketten a tányérjuk fölé hajolva ettek, és a csend egyre kínosabbá vált. Ethan komplett idiótának érezte magát. Mi ez a kamaszos félszegség? Öreg már ahhoz, hogy izzadó kézzel, szemlesütve üljön egy nő jelenlétében. Elhatározta, hogy nem kerülgeti tovább a forró kását, hiszen egy s más azért már történt közöttük. Volt például egy feledhetetlen közös éjszakájuk. – Figyelj, Gwen! – kezdett bele a mondandójába. – Van valami, ami gondolkodóba ejtett, és azt hiszem, a legjobb, ha egyenesen 293

Átváltoztatjuk! megkérdezem. – Nagy elégtétellel látta, hogy a lány elsápadt, és majdnem félrenyelte a falatot. – Az együtt töltött éjszakánk után miért tűntél el egyetlen szó nélkül? Ne hivatkozz arra, hogy hagytál üzenetet, mert az nem magyarázta meg, miért kellett hanyatt-homlok elrohannod. Másrészt, az ég szerelmére, miért vette ő ezt úgy a szívére? Csupán a sértett hiúság munkált benne, vagy valami más az oka? Gwen már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de az étel megakadt a torkán, és köhögni kezdett. Gyorsan nagyot kortyolt a jeges teájából, majd mélyeket lélegzett, és csak ezután nézett Ethanre. A férfi zavart pillantást várt, ám a nő ezúttal is meglepte. – Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem magam akkor reggel. Gondoltam, mindkettőnknek jobb lesz, ha elmegyek, mielőtt felébredsz. Akár elhiszed, akár nem, nem szokásom idegen férfiakkal ágyba bújni. Most már lesütötte a szemét, és jobb mutatóujjával kis köröket rajzolt az asztallapra. – Elhiszem, de éppen az érdekel, miért csináltad az egészet. Miért mentél fel egy vadidegen férfi lakására, és miért kérted meg, hogy feküdjön le veled? – Ethan egy kicsit kivárt, hogy minden szó eljusson Gwen tudatáig, majd folytatta: – Ilyen viselkedést egy nőtől, aki még sohasem volt férfival, nem vártam volna. Ha Gwen eddig zavarban volt, mostanra már kimondottan szerencsétlennek tűnt. Két kezét összekulcsolta az ölében. – Ezt meg honnan tudod? – kérdezte halkan. – Az ember észreveszi, Gwen – válaszolta Ethan őszintén. – Az elején eléggé izgultál, és jó darabig eltartott, amíg el tudtad engedni magad. Azonkívül nagyon szűk voltál, és amikor behatoltam, éreztem a természetes akadályt. A lánnyal még soha senki nem beszélt ilyen intim dolgokról. Mélyen elpirult, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Ethan azonban előrehajolt, és becézően megsimogatta a karját. – Bocsáss meg! Nem akartalak zavarba hozni. Amúgy pedig nem szégyen az, ha egy nő még szűz. 294

Heidi Betts – Nem is szégyellem – vágta rá Gwen dacosan. A kijelentésnek kissé ellentmondott, hogy kerülte a férfi pillantását, és összeroskadva ült a székén, de Ethan nem akarta tovább feszegetni ezt a témát. – Helyes – mondta röviden. – Tudod, számomra ez inkább kellemes meglepetés volt. Mint bártulajdonos rengeteg nőt ismerek. Néhányukat ágyba is vittem, de ha az emlékezetem nem csal, még soha nem fordult elő, hogy egy nő nekem adta volna a szüzességét. Ahogy a férfi beszélt, Gwen ártatlan őzikeszeme egyre jobban elkerekedett. Ethan megnyugtató mosolyt küldött felé. – Legalább azt mondd meg, miért! – kérlelte. – Mit miért? – Miért engem választottál? Georgetown tele van férfiakkal és szórakozóhelyekkel. Azon az éjszakán miért éppen a Hot Spotba jöttél, és miért velem feküdtél le? – Ha azt mondom, hogy te egy születésnapi ajándék voltál saját magamtól saját magamnak, elhiszed? – súgta a nő. Ethan egy teljes percig bámult maga elé, és próbálta megemészteni a hallottakat. Tudta, hogy Gwennek aznap születésnapja volt, ám azon meglepődött, hogy személy szerint ő volt az ajándék. Most ezt bóknak vegye, vagy sértésnek? Másrészt panaszra a legkisebb oka sincs, hiszen akkor éjjel ő is csodálatos ajándékot kapott. – Haragszol? – kérdezte a nő bocsánatkérően. Ethan automatikusan megrázta a fejét. A szívében ugyan teljes zűrzavar uralkodott, amelyet meg sem próbált elemezni, de haragot nem érzett. Nos, legalább végre úgy hozta a sors, hogy megtudta, milyen az, ha őt fizetik ki aprópénzzel. Ha ő az, akit kihasználnak. Egész életében félvállról vette a nőket. Elfogadta, amit tőlük kapott, és könnyű szívvel állt odébb, ha betelt velük. Aztán jött Gwen, és alapjaiban rázta meg az ő kellemes világát. A lány válasza cseppet sem javított a közérzetén, sőt újabb kérdések tolultak fel benne. 295

Átváltoztatjuk! – Elárulnád, hányadik születésnapodat ünnepelted? – A nő legfeljebb huszonötnek látszott, de Ethan sosem tudta mások életkorát megbecsülni. – Vagy inkább azt kérdezném, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen szép és vonzó nő, mint te, mindeddig képes volt ellenállni a férfiak ostromának? Normális esetben még középiskolás korodban el kellett volna veszítened a szüzességedet, és leginkább az iskolai futballcsapat kapitányával, egy öreg autó hátsó ülésén. Vagy a szalagavató bál után valamelyik diáktársaddal, akivel a szüleid elengedtek, noha halálra aggódták magukat amiatt, hogy túl fiatal vagy még az ilyesmihez. Gwen azt sem tudta, hová nézzen. A férfi hangja szinte duruzsolt mégis szörnyű volt itt ülni, és a közös éjszakájukról beszélgetni, vagy válaszokat kiötölni olyan kérdésekre, amelyeket még magának sem mert feltenni. És ez a szüzességi téma? Ethan úgy beszél róla, mintha mondjuk az időjárásról csevegne... Miből gondolja, hogy ő olyan népszerű lány volt a középiskolában, hogy futballsztárok futottak utána? A valóságban a futballcsapat kapitánya azt sem tudta, hogy ő a világon van, nemhogy a kocsijába csalta volna. A szalagavatóra pedig nem ment el, inkább otthon ült és biflázott, mint mindig. A legtöbb iskolatársa valószínűleg még a nevére sem emlékszik. Némelyiküknek talán felrémlik egy esetlen leányzó hosszú, fürtös hajjal, nagy bagolyszemüveggel, aki mindig egyedül kóválygott az iskola folyosóin. Különben is mindenki saját magával volt elfoglalva. A legnagyobb baj, hogy az igazi Gwen még csak köszönő viszonyban sincs azzal a nővel, akinek Ethan tartja őt, és ezen egy teherautónyi divatholmi sem változtathat. Be lehet-e vallani ezt a sajnálatos tényt anélkül, hogy szétrombolná a közös éjszakájuk csodálatos emlékeit? – A szüleim mindentől óvtak – kezdte lassan, és ez a kijelentés nem is állt messze az igazságtól. – Később is valahogy... szóval elég válogatós voltam.

296

Heidi Betts – Válogatós – ismételte meg lassan a férfi, mintha latolgatná a szó jelentését – Mégis beestél a klubomba, és elmentél volna az első utadba akadó férfival. A nő nyelt egyet a válasz előtt. – Pontosabban szólva a második utamba akadó férfival. Ó, persze, már el is feledkezett arról a szánalmas mitugrászról! Ethan dühösen ráncolta a szemöldökét. Elképzelni sem akarta, hogy Gwen a másik fickóval maradt volna, ha ő közbe nem avatkozik. Aztán egy mosoly jelent meg a szája sarkában. – Igazad van. Tarthatod szerencsédnek, hogy nem álltál össze azzal a sunyi alakkal. Minden este a Hot Spotban cirkál, és ráakaszkodik a gyanútlan nőkre. – Miért, te nem? A férfi megint mosolygott. – Én a tulajdonos vagyok, nekem ott kell lennem. Másrészt inkább engem üldözzenek a nők, mint fordítva! Ebben Gwen egy másodpercig sem kételkedett. Ethan ritka jóképű férfi, de ez még csak a külső. Az igazi vonzerő a személyiségéből sugárzott. A mozgásából, a mosolyából, a beszédéből, valójában az egész lényéből áradt az egészséges önbizalom, aminek senki sem tud ellenállni, különösen a nők nem. – De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre – folytatta Ethan. – Miért engem választottál? A huszonvalahányadik születésnapod reggelén azzal az elhatározással ébredtél, hogy egy vadidegen fickóval fogsz ágyba bújni? Gwen legszívesebben visított volna, de erőt vett magán. Arra gondolt, hogy a férfi nem tudja a valódi életkorát. Huszonvalahány évesnek tartja. Nem is rossz! – Fontos ez? – kérdezte incselkedő hangon. – Minden nőt, akivel lefeküdtél, így kivallatsz, vagy csak engem illet ez a különleges bánásmód? Másodpercekig némán bámultak egymásra. Gwen magában átkozta a csípős nyelvét, és imádkozott, hogy Ethan ne hagyja faképnél. 297

Átváltoztatjuk! Végig vigyázott, hogy el ne árulja a férfinak süldő lányos elragadtatását, erre most az ellenkező végletbe esett! És mindez csak azért történt, mert ő egy hazug csaló! Mert nem meri bevallani, hogy pamutot hord, és nem selymet, hogy a haját keféli, és nem tupírozza, meg hogy éjszakai klubba azelőtt a lábát sem tette be. – Igazad van – bólintott végül Ethan. – Semmi közöm hozzá, hogy kivel és miért fekszel le, és hogy ez neked az első vagy a századik alkalom volt. – Ferde mosollyal fűzte hozzá: – Már annak is örülök, hogy nem a négyszázadik. Négyszázadik? Amikor Gwen még egy másodikat sem remélt... – És te hány nővel feküdtél már le? – A kérdés kibukott belőle, nem tudta visszaszívni. – Bocsánat! – mondta gyorsan. – Ezt nem lett volna szabad megkérdeznem. – Ne mentegetőzz! Te csak visszadobtad a labdát. – csendben kavargatta a teáját, és töprengett. – A kérdésedre a válaszom: fogalmam sincs. Tudom, hogy nem hangzik túl jól, de ez a helyzet. – Szóval rengeteggel, ugye? A férfi vállat vont. – Van egy népszerű éjszakai klubom, amelyik estéről estére megtelik szép, független és szórakozni vágyó nőkkel, én pedig nem tettem szüzességi fogadalmat. Ilyen egyszerű. Másrészt a vicc az... – Nagyot sóhajtott, és az arca elkomorodott – A feleségemhez tökéletesen hű voltam, amíg együtt éltünk. Ezt értsd úgy, hogy az első közös esténk óta soha más nőre még csak rá sem néztem. Gwen elképedt. Mindent el tudott volna képzelni a férfiról, csak azt nem, hogy nős volt. – Te nős voltál? – Majdnem öt évig. – És mi történt? – Mint kiderült, kizárólag a pénzemért jött hozzám – válaszolt Ethan kurtán, és a hangja keserűen csengett. – Illetve a családom pénzéért. Ez sajnos csak akkor derült ki, amikor eldöntöttem, hogy a Hot Spotot saját erőből fogom megcsinálni. A klub sokba került, így a feleségemnek nélkülöznie kellett azt a luxust, amelyet megszokott 298

Heidi Betts és elvárt. Öt percig sem bírta. Viharsebesen megindította a válópert, és belevetette magát a következő gazdag férj utáni vadászatba. – Kortyolt egyet a teájából, és csak azután folytatta: – A vicc az, hogy szegénykém elhamarkodta a válást, mert a klub igazi sikertörténet lett, és mára már dől hozzám a pénz. Olyannyira, hogy tervezem egy második klub megnyitását. – Gratulálok! Arra külön büszke lehetsz, hogy mindezt egyedül csináltad, a jómódú szüleid segítsége nélkül. – Köszönöm, büszke is vagyok rá. Elégedett mosoly helyett azonban a férfi arcán keserű fintor jelent meg. Gwen látta, hogy még mindig szenved az asszony hűtlensége miatt. Miféle nő az olyan, aki nem tudta saját magáért szeretni ezt az embert? – Nincs hozzá jogom, hogy bárkit is bíráljak, de szerintem csak örülhetsz, hogy még időben megszabadultál a feleségedtől. Képzeld el, ha veled marad, és csak akkor tudod meg, milyen pénzsóvár, amikor már késő! Ethan ezen kicsit eltöprengett. – Erre így még sosem gondoltam – szólt végül halkan. – Azt hiszem, igazad van. Gwen lesütötte a szemét, és zavarában a tányérján maradt sült krumplival kezdett játszani, mert a férfi olyan áthatóan és érdeklődve nézte. – És mi a helyzet veled? Hidegen hagy a pénzem és a sikerem? – kérdezte Ethan, és a hangja feszült volt. A lány felnézett. – Azt azért nem mondanám – felelte nyíltan. – Csodálatra méltónak tartom, hogy egyedül valósítottad meg az álmodat, bár a családod minden eszközzel támogatott volna. – Maradjunk a pénzemnél! – szakította félbe a férfi. – Nem csábít a lehetőség, hogy ha kicsit kelleted magad, kaphatsz tőlem néhány ékszert, talán még egy autót is? Aztán, ha elválnak útjaink, ezek legalább megmaradnak. Gwen dühösen az ajkába harapott. 299

Átváltoztatjuk! – Nem tudom, milyen nőkkel volt eddig dolgod, de én nem a pénzedre hajtok. Egyébként meg ne légy naiv, erre a kérdésre senki sem válaszolna igennel! Visszatérve a témára, ne felejtsd el, hogy te jöttél utánam. Ha nem teszed, valószínűleg soha többé nem találkoztunk volna. És közlöm veled, hogy amennyit keresek, az nekem éppen elég. Nincsenek luxusigényeim. Ha valami megtetszik, azt vagy megveszem a saját pénzemen, vagy elfelejtem. Az életben fontosabb dolgok is vannak, mint az anyagi javak. Legalábbis számomra. Belepirult a heves okfejtésbe, aztán hirtelen elhallgatott. Mindketten csendben ültek néhány másodpercig, csak az evőeszközök zörgése és a többi vendég beszélgetésének halk moraja hallatszott. Aztán Ethan hátravetette a fejét, és felkacagott. A lány döbbenten nézte, és csak lassacskán fogta fel, hogy a férfi rajta mulat. Az étterem közönsége kíváncsian bámulta őket. Vajon mi lehet ilyen vicces? Érdekes módon Gwen ahelyett, hogy zavarba jött volna, kimondottan élvezte Ethan önfeledt vidámságát. Biztosan nehéz volt megemészteni egy büszke férfinak azt a csalódást, hogy a felesége nem szerelemből, hanem kizárólag a családi vagyon miatt ment hozzá, de Ethan most már képes volt észrevenni a dolog komikus oldalát is. – Tudod mit, Gwen? – kérdezte a férfi a könnyeit törülgetve. – Mit? – Nagyon örülök, hogy engem választottál ki születésnapi ajándéknak. A nőt hirtelen mély, örömteli érzés öntötte el, ugyanakkor feltámadt benne a vágy. Ettől megijedt. Mi lesz, ha kiszolgáltatottá válik? Nem, soha nem árulhatja el a vonzalmát! A pincér lépett az asztalukhoz, hogy leszedje az edényt és desszertet kínáljon. Gwen semmit sem kért, Ethan viszont még elcsábult egy citromos süteményre és egy kávéra. – Megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte a lánytól, miután a pincér távozott. 300

Heidi Betts – Milyen szívességet? – kérdezte Gwen zavartan. – Jövő héten vacsorapartit adok a klubban. Megtennéd, hogy eljössz? – Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet – vágta rá a nő ösztönösen. – Figyelj ide! Ha azért aggódsz, hogy kilógsz majd a társaságból, biztosíthatlak, erre semmi okod. A legjobb barátom jön a feleségével, és ha te nem vállalod a lökhárító szerepét, magamra maradok a várható csatában. Tudod, saját családomként szeretem őket, de amióta Lucy férjes asszony, minden alkalmat megragad, hogy rábírjon az életmódom megváltoztatására. Még ki sem nyitjuk az első üveg bort, ő már sorolja azokat a barátnőit, akikkel csodálatos házasságban élhetnék, ha lenne eszem. Ha te is ott vagy, be kell fognia a száját, és én kapok egy lélegzetvételnyi időt. – Hohó! Álljunk csak meg egy szóra! Téged talán nyugton hagy, én viszont friss hús leszek, és megőrül majd a kíváncsiságtól, hogy milyen módszerrel tudtalak becserkészni. Ethan most már hahotázott. Ebben a pillanatban megérkezett a desszert, és a férfi csak akkor folytatta, amikor a pincér elment. – Így igaz, jól ráhibáztál, mert Lucy néha valóban olyan, mint egy kullancs. Viszont számíthatsz rám, ha túl messzire megy. Majd megvédelek tőle. Ha tudtára adom, hogy te csak egy röpke fellángolás vagy, és ebben Peter is támogat, akkor Lucy talán visszafogja magát. – Szóval ez vagyok én? Életed egyik röpke fellángolása? – kérdezte a nő halkan. A férfi bekapott egy falat süteményt, majd komoly arccal Gwenre nézett. – Szó sincs róla. Inkább azt remélem, hogy mi ketten barátok leszünk. A lány hátradőlt, és a fejét csóválta. Micsoda fejlemény! Ma reggel még úgy gondolta, a férfi már örökre a múlté. Azután Ethan bekopogott az ajtaján, most itt ülnek együtt, és arra kéri, legyen a barátja. 301

Átváltoztatjuk! – Tudom, hogy ezt még nagyon meg fogom bánni – mondta sóhajtva Gwen –, de megteszem. Mikor jössz értem?

302

Heidi Betts

6. FEJEZET

Ethan a konditeremben talált rá Peterre, aki éppen egy negyvenkilós súlyt nyomott ki. Karba font kézzel mérte végig régi cimboráját. – Fel sem tudom fogni, miért nehezíted meg a dolgomat. Miért nem lehet Lucyt egyszerűen berakni az autóba, és a klubba hozni? – Figyelj már egy pillanatra, jó? Úgy beszélsz a feleségemről, mint egy zsák krumpliról, amelyet egyik helyről a másikra kell átpakolni. Egyrészt annyira még nem hízott meg, másrészt ez a kis gyarapodás kifejezetten jól áll neki. Imádom, ahogy kinéz. – Félreértettél – mentegetőzött Ethan. – Persze hogy aranyos kismama. Olyan, mintha lenyelt volna egy kosárlabdát. Akarom mondani, kinézhetne sokkal rosszabbul is. Peter nagyot nyögve utoljára is kinyomta a súlyt, és Ethan segített neki visszarakni a tartóállványra. – Most pedig elmondom, mi nem fér a fejembe – szólalt meg Peter kissé kifulladva. Felült, és egy törülközővel felitatta a verejtéket a homlokáról meg a nyakáról. – Egyszer viccet csinálsz Lucy terhességéből és a családi boldogságunkból, máskor viszont könyörögsz, hogy legyek kedves életed titokzatos, új hölgyével. Mégis mi folyik itt? Ha nem tévedek, ez a csodálatos teremtés máris az ujja köré csavart Ethan Banks, az éjszaka császára nősülni akar? Netán családot alapítani? Ki vele, öregfiú! Azt tervezed, hogy végre lehorgonyzol a házasság kikötőjében?

303

Átváltoztatjuk! – Egyszer már voltam nős – jegyezte meg kimérten Ethan. – És, mint tudod, a dolog nem működött. – Persze, mert egy önző, szívtelen perszónát fogtál ki. Remélem, okultál, és ma már bölcsebb vagy. – Peter szeme kajánul megvillant. – Mondom, remélem, mert az a sok agyatlan nőcske, akikkel mostanában körülveszed magad, nem éppen ezt bizonyítja. Ethan keze ökölbe szorult. Ha Peter nem a legjobb barátja lett volna, most biztosan behúz neki egyet. – Mire akarsz kilyukadni? – Azt akarom mondani, hogy még soha életedben nem hívtál meg minket csak azért, hogy egy barátnődet megismerjük. Erről a barátnődről eddig azt sem tudtuk, hogy a világon van, most pedig teljes erőbedobással partit szervezel, ahová a feleségemmel együtt elvársz. Mire fel? Annyira odavagy ezért a lányért? Vagy szeretnél megszabadulni tőle, és Lucyra vár a feladat, hogy besegítsen? Peter nagyot nevetett, és Ethan is elmosolyodott. – Tőle nem akarok megszabadulni. Éppen ellenkezőleg. Arra kérlek, hogy fogd vissza egy kicsit a feleségedet, már ha képes vagy rá! – Hé, cimbora! Tudhatnád, hogy Lucy mindig a saját feje után megy. Én csak a kísérője vagyok. – Peter megvonta a vállát. – Szóval tetszik a leányzó, mi? Ez talált! Ethan elkomorult. Nemcsak a barátjának, de még saját magának sem vallotta volna be, hogy a helyzet kezd komollyá válni. Másrészt viszont miért sóvárog egyfolytában Gwen után? Szinte egy pillanatra sem képes kiverni a fejéből. Eszébe jutott, milyen volt, amikor előző nap ebéd után hazavitte. Mielőtt a nő kiszállt volna a kocsiból, tizedszer is elmondta, hogy köszöni az ebédet, a fuvart, de ennyi elég, innen már egyedül is eltalál a lakásáig. Semmi szükség rá, hogy Ethan parkolóhelyet keressen, és egészen az ajtóig kísérje, mint egy múlt századi gavallér. A férfi a parkolás említésére nem erősködött tovább, ám abban már senki sem akadályozhatta meg, hogy hosszan a távozó Gwen után nézzen. Szentnek kellett volna lennie, hogy ne csodálja meg a 304

Heidi Betts szűk farmerban ringó formás hátsót – és Ethan minden volt, csak szent nem. Feltűnt neki, hogy a lány egyfolytában hátrafordul, mintha nem akarná elhinni, hogy ő még mindig ott van. Miért? Azt képzelte, kilöki őt a kocsiból, és azonnal elhajt? Valójában alig tudtak elszakadni egymástól. Gwen még egy óra múlva sem ment be a házba, ehelyett az eget fürkészte, mintha vihart várna, Ethan pedig ott ült a kocsiban, amelyen bekapcsolta a vészvillogót, hogy szükség esetén motorhibára hivatkozhasson, és csak nézte a nőt. Így maradt egészen addig, amíg meg nem látott egy fenyegetően közeledő rendőrt a sarkon... – Ott még nem tartok – felelte végül a barátjának, ám a hangja nem volt túl meggyőző. – De szeretném őt jobban megismerni, és ebből kifolyólag van szükségem rád és Lucyra a szerda esti vacsorán. Meg fogjátok őt kedvelni, és tudom, hogy ő is titeket. Semmiből se csináljatok gondot, az ételt már megrendeltem egy rendezvényszervező cégnél. Peter felállt, és a zuhanyozó felé indult. – Beszélek Lucyval, de semmit sem ígérhetek, öregfiú. – Rendben. – Ethan szorosan a nyomában volt – És köszönöm. Mondd meg Lucynak, hogy kap tőlem egy jó pontot, és mostantól jövök neki egy szívességgel. Például elvállalom a macskátok felügyeletét, ha legközelebb valami programotok van. – Lehet, hogy inkább majd a babára kell vigyáznod. Ethan arca megvonaglott, mert elképzelte magát, kiszolgáltatva egy üvöltő pólyás kényére-kedvére. – Hát, ha ez a kívánságotok, annak is állok elébe. Igazán rám akarjátok bízni a legnagyobb kincseteket? Nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. Peter homlokráncolva nézett rá. – Mondasz valamit. Ezt még át kell gondolnom. Abban azért biztos lehetsz, hogy rövidesen alkalmad nyílik a hálád kifejezésére. Erről jut eszembe, ha eljövünk szerda este, feltétlenül gondoskodj megfelelő mennyiségű cékláról! 305

Átváltoztatjuk! – Cékláról? – Igen. Lucy az utóbbi időben megörül a cékláért. Ha nem kap, azonnal feláll és elmegy. – Tehát cékla. – Ethan nagyot sóhajtott, és a homlokát dörzsölte. Az ügy egyre bonyolultabb. – Tudomásul vettem, és azonnal riasztom a szervezőket, hogy egy egész rakomány céklát hozzanak.

Gwennek napokon át sikerült nem gondolnia az Ethannel való vacsorára. Egészen szerda reggelig, amikor is kinyitotta a ruhásszekrényt, és megállapította, hogy nincs mit felvennie aznap estére. A férfi barátai minden bizonnyal kifinomult, elegáns emberek. Ezen hosszan eltöprengett. Vajon mifélék? Fiatalok, divatosak, érdekesek? Ethan barátai nem lehetnek középszerűek, hiszen ő maga is sokkal több mint egy átlagos bártulajdonos. Barátságos, jószívű, nyitott... és olyan édes! Gwen szíve nagyot dobbant, amikor eszébe jutott a férfi. Ahelyett, hogy Ethan besorolta volna őt az egyéjszakás kaland kategóriába, fáradságot nem kímélve kinyomozta, hol lakik, és meglátogatta. Meghívta ebédelni a kedvenc éttermébe, és még ezzel sincs vége, mert ma vár rá egy vacsora, amelyet Ethan rendez a barátainak, ahová őt is meghívta. A lány elábrándozott. Milyen kár, hogy nincs egy bizalmas barátnője, akinek ezeket az észvesztő fejleményeket elmondhatná! Ő, a szürke egérke, akiből tizenkettő egy tucat, ma este egy tökéletes férfi oldalán fog ülni! Ettől a gondolattól ismét megriadt, mert tudta, hogy nagyon jól kell majd alakítania az új Gwen Thomast. Ethan soha nem jöhet rá, milyen ember is ő valójában, hiszen akkor már nem érdekelné többé. Sajnos még a zsigereiben is érezte, hogy ez így nem tarthat örökké, de mindent megtett volna, hogy még egy darabig ne legyen vége. Hihetetlenül jó volt minden perc, amelyet vele töltött, és előre örült a következő találkozásnak. Amikor visszagondolt a közös éjszakára, testét-lelkét elárasztotta az addig soha nem tapasztalt 306

Heidi Betts boldogság, és a sóvár vágy a lehetséges újabb éjszakák után. Hála Ethannek, valamilyen változás már elindult benne. Felfedezte magában az öröm képességét. Bátrabb lett, vidámabb, könnyedebb – eltekintve persze a személyes kis titkaitól. Abban bízott, hogy talán alkalma lesz Ethant sokkal jobban megismerni. Nem a férfit, hanem az embert. Szép gondolatok, de most rá kell szánnia magát egy újabb butiklátogatásra. Munka után azonnal belevágott, és jó két órája ment el azzal, hogy koktélruhákat próbálgatott a létező összes színben és fazonban. Amikor számításai szerint már legalább századszor jött elő az öltözőkabinból, az eladónő lelkesen tapsolni kezdett. – Hát ezt mintha magára álmodták volna! Latifa, a hosszúra nőtt afroamerikai nő, akinek hollófekete hajában divatos vörös csíkok virítottak, és aki a születésnapi öltözékének kiválasztásában is segített, kíváncsian lépett hozzá. Megtapogatta az anyagot, és ellenőrizte az összes részletet. A ruha élénkvörös színű, testhez tapadó, vállpánt nélküli darab volt, és mintegy tenyérnyivel a térd fölött végződött. Leheletfinom csipkéből készült, és fényes szaténnal volt kibélelve. A ruhát egy derékig érő, hosszú ujjú kabátka egészítette ki. Gwen a tükör előtt állt, és ámult-bámult. Majdnem olyan volt, mint egy modell! Mint egy tündöklően szép, izgalmas és csábító szirén! Ám amikor meglátta az árcédulát, kis híján szívinfarktust kapott. Aztán alaposan végiggondolta a költségvetését, és úgy döntött, megkockáztatja a ruhát. Legfeljebb túlórát vállal a könyvtárban, és egy ideig lekváros kenyeret fog ebédelni. – Gondolja, hogy ez a szín illik egy vacsorához? – Nagyon is! Persze, nem ajánlanám mindenkinek és bármilyen alkalomra, de magán ez úgy hat, mintha legalább egymillió dollárba került volna. – Latifa élvezettel kuncogott, kezét a csípőjére tette, és hozzáfűzte: – A férfiak azt hiszik majd, hogy egy pokolbéli démon ejtette őket rabul, de ez már legyen az ő bajuk. 307

Átváltoztatjuk! A vörös szín kiemelte Gwen szemét és hajának sötét árnyalatát, a szűk ruha pedig csábítóan hangsúlyozta a domborulatait. A születésnapi éjszaka óta eltelt időben Gwen nem sokat foglalkozott a testével vagy a megjelenésével, és most elámulva látta, hogy a melle méretével nincs semmi gond, és végre nem úgy fest, mint egy piszkafa. Titokban azért félt, hogy ezzel a ruhával kicsit túl messzire megy. Vagy éppen ez a célja? A születésnapján is jócskán átugrotta a saját korlátait, és jutalmul megkapta Ethant, akiért érdemes volt kockáztatnia. Gwen eddig minden igyekezetével azon volt, hogy személyiségének érzéki oldalát elnyomja. Most viszont, ahogy nézte az izgalmas nőt a tükörben, rájött, hogy Ethan éppen ezt a Gwent akarja ma este viszontlátni, úgy érezte, ezért a boldogságért semmilyen ár nem túl magas. Legfeljebb egy ideig nemcsak az ebéd, hanem a vacsora is lekváros kenyér lesz. – Azt hiszem, igaza van – mondta idegesen Latifának. – Édesem! Tudom, hogy igazam van. Ha a férje meglátja ebben a ruhában, alig tudja majd levenni magáról a kezét. – Nem a férjem – javította ki Gwen pirulva. – Még nem. De jöjjön csak vissza holnap, és mesélje majd el Latifának, milyen csodákat művelt ez a ruha! – nevetett a nő csiklandósan. Gwen bólintott. – Rendben, de kellene hozzá cipő és valami kiegészítő is. – Egy pillanatig szerette volna visszaszívni ezt a mondatot, ám azután nagyot nyelve folytatta: – Hitelkártyát is elfogadnak?

Aznap este Gwen tetőtől talpig felöltözve várta Ethant, mert nem akarta kockáztatni, hogy esetleg be kelljen hívnia a lakásba. A ruhához, amelyben valósággal filmsztárnak érezte magát, selyemharisnyát és vörös szaténcipőt viselt. Fülében hosszú függők 308

Heidi Betts csillogtak, nyakában aranylánc, csuklóján a lánchoz illő karkötő. Haját kibontotta, és oldalt két fésűvel a füle mögé tűzte. Az eladónő még egy flitteres táskára is rábeszélte, ez volt a pont az „i”-n. Ebbe belerakta a púdert, a rúzst, a kulcsait, aztán csak dobogó szívvel ült a konyhában, és Ethant várta. Noha eltelt már egy félóra a várakozásban, mégis ijedten felugrott, amikor kopogtattak az ajtón. Eljött a pillanat! Az igazság pillanata. Gwen mélyen beszívta, majd kifújta a levegőt, és kényszerítette magát, hogy ellazuljon. Amint megszűnt a kezének reszketése, kinyitotta az ajtót. Elég volt megpillantania a férfit, és ismét kihagyott a lélegzete. Ethan könnyed terpeszben állt a folyosón, egyik keze az ajtófélfán, a másik a palaszürke, méretre szabott nadrág zsebében. A zakó alatt smaragdzöld inget viselt, olyan trendit és szexit, mint amilyen ő maga volt. Ma este Gwen is a legjobb formáját hozta. Nincs miért szégyenkezned, biztatta magát, azzal kilépett a folyosóra. Egy könnyednek szánt mosollyal átvetette a vállán táskája aranyláncát, és bezárta a lakásajtót. – Szia! – mondta. – Szia! – válaszolt a férfi, és megkövülten meredt Gwenre. – Hűha! Ne vedd zokon – folytatta megadóan felemelve a kezét – de mintha minden vér kifutott volna az agyamból. Meg sem tudok szólalni. Hűha! A lány elpirult Ethan nyilvánvaló csodálatától, majd boldog mosoly ragyogta be az arcát. – Fantasztikusan nézel ki. Nekem elhiheted, mert láttam már néhány jó nőt az életemben. – A férfi kacsintott. – Tudod, ez az éjszakai élet velejárója. Viszont ennek következtében a női szépség avatott szakértője lettem, és tiszta szívemből mondom, hogy ma este boszorkányosan szép vagy. Szinte félek tőled. Gwennek nevetnie kellett. – Köszönöm. Te sem nézel ki rosszul. 309

Átváltoztatjuk! – Megjárja. – Ethan idegesen megcibálta az inggallérját. – Indulhatunk? – Igen, kész vagyok. A férfi megfogta a kezét, és ujjaik összefonódtak. Így mentek végig a folyosón. – Hálás vagyok, hogy ilyen korán érted jöhettem. Nem akartam, hogy taxizz, viszont még Peter és Lucy megérkezése előtt a klubban kell lennem. A hat óra talán túl korán volt Ethannek, Gwen viszont máskor ilyen idő tájt már megvacsorázott, és ölében egy jó könyvvel ott kuporgott a karosszékében. A férfi elmagyarázta, hogy végezniük kell a vacsorával és a romok eltakarításával tizenegy órára, amikor a Hot Spot nyit. – Semmi gond. Örülök, hogy megismerhetem a barátaidat. – Kedvelni fogod őket – mondta a férfi, és előreengedte a nőt a lépcsőn, de a kezét nem eresztette el. – Kellemes emberek. – Ebben biztos vagyok. Ők lesznek az egyedüli vendégek? Ethan most is a csípőjével lökte ki a kaput, és tartotta Gwennek, amíg az ki nem lépett az utcára. – Igen. Baj? – Miért lenne baj? Csak azt hittem, hogy egy vacsorapartin többen vesznek részt. – Ez csak egy kicsike parti. Négyszemélyes. Jó lesz így? Noha Gwen nem igazán értette, hogy régi barátok között mi szükség van ünnepélyes külsőségekre, csak ennyit válaszolt: – Miért is ne? Én nem vagyok szakértő, ugyanis nem sűrűn hívok vacsoravendégeket. – Tényleg? Ethan kinyitotta az ezüst Lexus ajtaját Gwen oldalán, és segített neki beszállni. Csak most engedte el a kezét. Már a kormánynál ült, és beindította a motort, amikor megszólalt: – Azt hittem, nagy partiszervező vagy. Olyan nőnek látszol, aki szeret szórakozni. 310

Heidi Betts A megjegyzés hallatán Gwennek elállt a lélegzete, és végigfutott a hideg a hátán. A férfinak igaza volt. Olyan remekül játszotta a nagyvilági dámát, hogy sikerült őt tévútra vezetnie. Hogyan lehetett ilyen ostoba? Most kénytelen lesz ezt a szerepet továbbvinni, különben Ethan rájön, hogy becsapta, és akkor csalódottan odébbáll, ő pedig örökre elveszíti. Kétségbeesetten próbált valami elfogadható magyarázatot adni. – Hát persze – mondta erőltetett közömbösséggel. – Csak épp szívesebben mozdulok ki, mint hogy én hívjak vendégeket. – Észrevettem – vágta rá azonnal Ethan. – Kétszer álltam már a lakásod ajtaja előtt, de még egyszer sem hívtál be. Gwen nagyot nyelt. – Szerettél volna bejönni? – Naná! Te már láttad az én lakásomat. Nem gondolod, hogy ezt viszonoznod kellene? Nem mintha ez túl nagy áldozat lenne. Gwent már az ágy gondolatától is izgalom fogta el, és testének azok a pontjai, amelyeket Ethanen kívül még senki más nem érintett, vadul bizseregtek. Ám ez sem változtatott a tényen, hogy előbb-utóbb be kell engednie a lakásába a férfit. És akkor minden csalására fény derül. Ethan rájön, hogy ő csupán egy szürke kis könyvtári alkalmazott, vagy inkább egy korosodó hajadon, és soha nem volt a partik ünnepelt sztárja. – Ezt még fontolóra veszem – felelte óvatosan. Tíz perccel később leparkoltak a Hot Spotnál, és Ethan a hátsó bejáraton át bevezette a nőt a klubba. A terem a villódzó fények és a táncban hullámzó tömeg nélkül egészen másképp festett. A sötéten csillogó padló olyan volt, mint egy óriási, csendes tó. A táncparkett közepén ovális asztal állt, rajta hófehér abrosz, kristálypoharak és két ezüst, rózsakoszorúval övezett gyertyatartó elefántcsontszínű viasz-gyertyával. Az asztal mindkét oldalán két szék várta a vendégeket. 311

Átváltoztatjuk! Mindez olyan romantikus hatást keltett, hogy Gwen nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Ethan és a romantika? Hogy jön ez össze azzal a playboy életmóddal, amely a fájdalmas válását követte? Megváltozott volna? Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen... A lány csak állt és bámult. – Gyönyörű – sóhajtotta. Ethan csípőre tette a kezét. – Én találtam ki, de a megvalósítás dicsősége sajnos nem engem illet, hanem a vacsoraszervező céget. Nagyon ügyesek, ugye? – Az viszont a te érdemed, hogy ilyen jó szakembereket találtál – évődött vele a nő. – Köszönöm. Igazán kedves tőled. – A férfi az asztalhoz lépett, és vörösbort töltött az egyik pohárba, majd átnyújtotta Gwennek. – Tessék! Ülj le és idd ki ezt, én meg körbesétálok, hogy megnézzem, minden úgy van-e, ahogy akartam. Mindjárt visszajövök. Azzal eltűnt, mielőtt még a lány mondhatott volna valamit. Gwen kissé elveszetten álldogált néhány pillanatig, aztán ajkához emelte a poharat, és kortyolt a borból. Élvezte a testében szétáradó meleget. A második kortynál hirtelen kinyílt a klub főbejárata. Hallotta az utca zaját, majd az ajtó becsukódott, és fojtott hangokkal kísért léptek közeledtek felé. Mélyet lélegzett, a poharat visszatette az asztalra, aztán gyorsan végigsimított a ruháján. Tudta, hogy az érkezők csakis Ethan barátai lehetnek, mert a klub hivatalosan tizenegyig zárva volt. Vonzó fiatal pár kerülte meg a táncparkettet a bártól elválasztó közfalat. Megálltak Gwen előtt, és barátságosan mosolyogtak. A nő igen magas volt, hosszú, fénylő, fekete hajjal. Az ajkára kent vörös rúzs még inkább kiemelte hófehér bőrét Nagy, levendulaszínű tulipánokkal mintázott fekete, lábszárközépig érő ruhát viselt. A spagettipántos felsőrész mélyen kivágott volt, felette vékony aranyláncon egy gyémántokkal kirakott szív csillant meg. A lapos, fekete cipellő okos választás volt, tekintettel a nő előrehaladott terhességére. 312

Heidi Betts A világosbarna hajú férfi ugyanolyan magas volt, mint a nő, és láthatóan kényelmetlenül érezte magát szürke öltönyében és átlósan csíkozott nyakkendőjével. Gwen tudta, hogy illene valamit mondania, de csak idegesen tördelte a kezét. Semmi jó nem jutott eszébe. A kismama szerencsére cseppet sem jött zavarba. Odalépett hozzá, vidáman rámosolygott, és a kezét nyújtotta. – Üdvözlöm! Maga biztosan Gwen. Lucy vagyok, ő meg a féljem, Peter. – A férfihoz fordult, és megrángatta a karját. – Örülök, hogy megismertem – mondta amaz zavartan, és megrázta a lány kezét. Gwen abba az irányba nézett, amerre Ethan eltűnt, és kétségbeesetten töprengett, hol maradhat ilyen sokáig. – Ethan éppen utánanéz, hogy minden rendben van-e a vacsora körül. Bármelyik pillanatban visszajöhet. – Ó, ebből ne csináljon gondot! – legyintett Lucy. – Persze előbbutóbb felbukkan majd, de nélküle is jól megleszünk. Addig is üljünk le, és barátkozzunk egy kicsit, jó? Peter a felesége alá tolta a széket, és biztosan Gwennek is segített volna, de ő gyorsan leült a Lucyval szemközti helyre. Peter állva maradt, és felesége meztelen karját megcirógatva így szólt: – Én inkább Ethan után megyek. Ugye nélkülem is boldogultok? Lucy széles mosolyra húzta a száját. – Ne aggódj, túl fogjuk élni a hiányodat. De mondd meg Ethannek, ne várasson minket túl sokáig! Nekem most kettő helyett kell ennem, és a bébi már az éhhalál szélén áll. Amint Peter hallótávolságon kívülre került, Lucy odahajolt Gwenhez: – Kissé túlaggódja a dolgokat, de ráhagyom, hadd érezze, hogy ő is részt vesz a terhességben. Jólesik ám ilyenkor a kényeztetés! Peter sosem zsörtölődik, ha hajnali háromkor támad gusztusom kekszre vagy meleg tejre. 313

Átváltoztatjuk! – Látszik, hogy nagyon szereti magát. – Gwen nemigen tudta, mit mondjon, és hogyan leplezze az irigységét Zavarában ismét kortyolt a borból. – Azt meghiszem! – nevetett fel Lucy őrömtől kipirult arccal. Egy palackból vizet töltött magának, majd folytatta: – De beszéljünk másról! A legjobban az izgat, mi folyik itt maga és Ethan között.

314

Heidi Betts

7. FEJEZET

Gwennek elakadt a lélegzete, és majdnem félrenyelte a bort. – Alig bírok magammal, amióta Ethan szólt, hogy partit rendez, és bemutatja nekünk a legújabb barátnőjét. – A kismama hanyagul a füle mögé simította egyik hollófekete hajtincsét. Úgy tűnt, észre sem veszi a másik nő riadt ábrázatát. Amint Gwen ismét lélegzethez jutott, és elmúlt az ájulás közvetlen veszélye, megköszörülte a torkát, és csak annyit mondott: – Nincs miről mesélni. Nem vagyok Ethan legújabb barátnője, és semmi sincs köztünk. Lucy lenézett duzzadó pocakjára, és elégedetten megsimogatta. – Ugyan, menjen már! Ilyen még nem volt a világtörténelemben, hogy Ethan bemutassa a barátnőjét, és főleg nem egy fényes vacsora keretében! Én persze nem vagyok mérvadó, de a legjobb barátja, Peter sem részesült még abban a kitüntetésben, hogy találkozzon a soros kedvenccel. Szóval szétvet az izgalom már attól is, ami magáról eddig a fülembe jutott! Gwen hátán végigfutott a hideg. Milyen megalázó lenne afféle „soros kedvencnek” lenni Ethan gyorsan változó életében. Másrészt nem lehet letagadni, hogy őt is a bárban szedte fel a férfi, ő is hazament és ágyba bújt vele, alig néhány órai ismeretség után. Sajnos nem sokban különbözik az átlagnőcskéktől, sőt! Ő mindezt előre megfontolt szándékkal tette, ahogy ezt egy erkölcscsősz mondaná.

315

Átváltoztatjuk! Ha azonban téved a saját szerepét illetően, a lényegen sajnos ez sem változtat. Ethan világa fényévekre van az övétől. Miféle anyagból gyúrták ezt a férfit? Annyi nőügy után vajon hű tudna-e lenni egy komoly kapcsolatban? Buta és meddő gondolatok... Ő soha nem lehet az igazi egy Ethan-féle pasi számára... Gwen még nem talált magyarázatot arra, miért kutatta őt fel a férfi, és miért akarta, hogy ma este találkozzon a barátaival, de annyira azért nem volt naiv, hogy valami nagy érzelemről képzelegjen. Felesleges önámítás lenne. A vacsora oka pedig az, hogy el akarja kápráztatni Lucyt és Petert mint házigazda. Őt pedig csak azért hívta meg, hogy a barátai egy időre leálljanak a feleségjelölt keresésével. Ez nagyon is hihető indoka volt Ethan nem szűnő érdeklődésének az ő személye iránt. Mind a barátai, mind a rokonok rághatták már a fülét, hogy komolyodjon meg, és alapítson családot. A férfi most őt vezeti elő mint komoly kapcsolatot, befogva ezzel az ügybuzgó kerítők száját. Ha így van, akkor ő bizony meghiúsította ezt a tervet. Azt mondta Lucynak, hogy nincs köztük semmi komoly... Hogyan tehetné ezt jóvá? Játsszon szerepet? Ez már úgyis jól megy neki, hiszen mást sem csinál, csak alakoskodik. Ezzel az erővel azt is előadhatná, hogy a kapcsolatuk mély érzelmeken alapul. Titokban úgyis erre vágyik. – Mit... – szólalt meg, majd a torkát köszörülve játszani kezdett a poharával, hogy ne kelljen Lucyra néznie. – Mit mondott Ethan magának és a férjének mirólunk? – Nem sokat – válaszolt Lucy durcás fintorral. – Peter egyik nap azzal jött haza az edzőteremből, hogy Ethan vacsorára hívott meg minket, ahol ott lesz a barátnője is, akit be akar nekünk mutatni. Naná, hogy ezt az alkalmat nem hagyhattam ki! Eddig Ethannek még csak egyetlen nőismerősével találkoztam, egy csábos szőkével. Egyszer ő nyitott nekünk ajtót átlátszó melltartóban és mikroszkopikusan pici bugyiban. – Az asszony megvetően horkantott. – Elhiheti, hogy ezután soha nem látogattuk meg Ethant 316

Heidi Betts bejelentés nélkül. – Ajkához emelte a poharat, és Gwenre hunyorított. – Még egy hét múlva is magam alatt voltam a látványtól, képzelheti! Nekünk, illedelmes asszonyoknak, akiket a természet nem halmozott el a kegyeivel, soha nem lenne szabad ilyen üresfejű Barbie babákkal összejönni. Túlságosan megterheli az érzékeny idegrendszerünket. Persze nem az irigység beszél belőlem, ugye tudja? Gwen nem állta meg nevetés nélkül. – De hát nem is ismer! Lehetnék akár Ethan egyik üresfejű Barbie babája is. – Először is maga barna, ami azt jelenti, hogy nem roncsolja az agysejtjeit hidrogénnel. Másodszor a ruhája talán szexi és merész, mellesleg odavagyok érte, és meg kell mondania, melyik butikban vette, mégsem olyan kivágott, hogy a köldöke is kilátsszon, és nem is annyira rövid, hogy ország-világ elé tárja a legintimebb bájait. Ezzel együtt még mindig nem értem, Ethan miért rendezett ilyen pompás díszvacsorát a maga tiszteletére. – Lucy széles taglejtéssel mutatott a gyönyörűen megterített asztalra és a viaszgyertyák imbolygó lángjára. – Szó szerint könyörgött, hogy jöjjünk el. Biztosan van magában valami különleges, mert egyébként inkább eldugja előlünk a barátnőit, bármilyen vonzóak is. – Ivott egy korty vizet, aztán mosolyogva folytatta: – Ja, és még egy fontos dolog. Ha maga tipikus Barbie baba volna, nem ülne most itt mellettem, hogy engem szórakoztasson, hanem egy pillanatra sem mászna le Ethan nyakáról. Rágógumit csócsálna, és úgy dörgölőzne hozzá, mint egy bagzó macska. Ezt csinálják a nőcskék, ha ágyba akarnak vele bújni, vagy drága ajándékra fáj a foguk. – Mielőtt még Gwen szóhoz jutott volna, Lucy a lényegre tért. – Kapott már tőle valamit? Mondjuk egy karkötőt, láncot vagy más csecsebecsét? Most erre mit mondjon? Ha kerek perec kijelenti, hogy ő egyáltalán nem Ethan pénzére vagy ajándékaira hajt, akkor szétfoszlik a romantikus kapcsolatuk legendája. Egy rajongó férfi már megörvendeztette volna a kedvesét egy szívhez szóló emléktárggyal. Mégsem tudott Lucy szemébe hazudni. 317

Átváltoztatjuk! – Odáig még nem jutottunk el – válaszolta őszintén. – Amikor együtt ebédeltünk, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse a számlát, de az ajándékoknak még nem jött el az ideje. Ahhoz nem ismerjük egymást eléggé. Lucy eltűnődött. – Hát, szerintem egy kedves apróságot egyetlen hölgy sem utasítana vissza azzal, hogy még túl korai. Persze maga jobban tudja. – Megint ivott, és töprengve harapdálta a mutatóujját. – Kérdezhetek még valamit? Susanról beszélt már magának? – A volt nejéről? Igen. – Érdekes – mondta Lucy vontatottan. – És mit mondott? – Csak annyit, hogy őt évig voltak házasok, és a felesége azért hagyta el, mert a Hot Spotot a családja segítsége nélkül, a saját erejéből akarta tető alá hozni. Gwen nem értette, miért olyan fontos ez Lucynak, ám a másik nő ajkán kis mosoly jelent meg. – És magának erről mi volt a véleménye? Gwen megpróbált visszaemlékezni. – Azt mondtam, örüljön, hogy megszabadult ettől az asszonytól, hiszen csak a pénze érdekelte. – És maga? Magát nem érdekli Ethan pénze? Gwent elfutotta a méreg. Mire megy ki a játék? Hogy lehet ilyen durva kérdést feltenni? Miért gondolják azt, hogy ő is csak haszonleső? És egyáltalán, úgy néz ő ki, mint aki anyagi támogatásra szorul? Azt hiszik, nem áll meg a saját lábán? Lehet, hogy a könyvtárosi fizetés nem éppen irigylésre méltó, de ő azért kijön belőle. Most álljon neki magyarázkodni? Nagyot lélegzett, azután elszámolt tízig, nehogy olyasmi szaladjon ki a száján, amivel Ethan legjobb barátjának a feleségét megbotránkoztatná. – Engem nem. Nincs szükségem férfira ahhoz, hogy eltartsam magam. Egyébként szerintem a pénz többet árt, mint használ. Erre Ethan a legjobb példa. 318

Heidi Betts Lucy olyan hosszan vizsgálgatta, hogy Gwen már kezdte kényelmetlenül érezni magát, de aztán engedett a feszültség, és a nő elmosolyodott. – Nem akarok magában hiú reményeket kelteni, mert bekövetkezhet, hogy Ethan gondol egyet és szó nélkül lelép – mondta bizalmas hanghordozással –, de az is lehet, hogy maga lesz az igazi... Az igazi? Hát ezzel meg mit akar mondani? A társalgásnak ennél a lényeges pontnál azonban vége szakadt, mert nyílt az ajtó, és a két férfi visszajött. Harsányan nevettek, valószínűleg egy viccen. – Na, végre! Már azt hittük, megszöktetek, egy gyorsbüfében tömitek a hasatokat, és fütyültök arra, hogy mi itt éhen halunk – ugratta őket Lucy. – Mernék én ilyesmire vetemedni? – Peter lehajolt, és gyengéd csókot nyomott az asszony homlokara. – Ez nem lehet kérdés. Most pedig azonnal számolj be, mi újság a cékla ügyében! Peter színpadiasan összerázkódott, majd a felesége mellé ült. – Drágám, remek hírem van. Én, mint a férjek legjobbika tájékoztattam Ethant a cékla iránti olthatatlan szenvedélyedről. Ő pedig, mint házigazda és legjobb barát gondoskodott arról, hogy itt is megkapd a betevő cékládat. Ethan nagyot nevetett, és helyet foglalt Gwen mellett. – Minden a legnagyobb rendben. Annyi a céklánk, hogy egy hónapon át degeszre eheted magad. Akár fürödhetsz is a levében. – Most az egyszer jó fiúk voltatok. – Lucy pimaszul nyelvet öltött. – De ide már azzal a vacsorával, mert olyan éhes vagyok, hogy egy lovat is meg tudnék enni! – Ennyit a terhes nők lelkének finomságairól – tréfálkozott Ethan, és könnyedén Gwennek dőlt. A lányt mintha áramütés érte volna. Gyorsan elhúzódott a férfitól, és magában azt kívánta, bárcsak közömbös tudna maradni. Hová vezet, ha minden érintéstől egy vulkán tör ki benne? 319

Átváltoztatjuk! – Pár perc, és kész a vacsora – mondta most Ethan, és bort töltött magának meg Peternek. – Annyit még kibírok – mosolygott Lucy. – Jó, ha tudod, hogy Gwen már mindent elmesélt kettőtökről. A vad szenvedélyről, amely bennetek tombol. Alig bírtok egymástól elszakadni, ugye? Gwen annyira elképedt, hogy nem jött ki hang a torkán, ám Ethan csak nevetett, és rákacsintott. – Ó, valóban? Merem remélni, hogy egyes részleteket azért kihagyott. Például a trambulint és a csokoládékrémet. Ilyen dolgokat nem illik régi házasoknak hallani, szóval jobb lesz, ha vigyázunk a szánkra. Lucy úgy vihogott, mint egy süldő lány, Peter meg csak felhúzta a szemöldökét. Gwen szégyenében legszívesebben elsüllyedt volna. Fokozódhat még ez a borzalom? Egész este szerepet kellett játszania. Kiöltözni és nagyvilág nőként viselkedni, noha mi sem állt tőle távolabb. Aztán beleesett Lucy csapdájába, és a nő most meg van győződve arról, hogy ő Ethan stabil barátnője. És ami mindennek a teteje: úgy kacarásznak itt az ő intim titkaikról, mintha szó szerint mindent elhittek volna. – Elnézést kérek a kis tréfámért – szólalt meg Lucy. – Ha viszont tényleg történt valami a trambulinnal és a csokikrémmel, hát én csupa fül vagyok. Lehet, hogy mi Peterrel már megettük a kenyerünk javát, de azért néhány új hálószobái trükkre még nyitottak vagyunk. – Oké, oké – vágott a szavába Peter. – Fejezd már be! Nem óhajtok erről többet hallani a terhes feleségem és egy másik vonzó hölgy társaságában. Gwen legszívesebben megpuszilta volna, és zárszóra megérkezett az előétel is: garnéla zöldsalátával. Még megvárták Lucy cékláját, azután nekiláttak az evésnek. Gwen remélte, hogy a kínos témáknak aznapra vége. – Sajnálom, hogy zavarba hoztam – mondta Lucy, és megtörülte a száját a szalvétával. – Mi csak viccelődtünk, ahogy ez már régi barátok között szokás, de semmiképpen sem akartuk megbántani. Ha 320

Heidi Betts jobban ismerne minket, ezt magától is tudná. Egész rendes pár vagyunk. – Semmi gond – biztosította Gwen. – Nem is vettem komolyan. Az egész az én hibám, gondolta. Túlságosan bizonytalan és zárkózott vagyok, nem illek ide. Én legfeljebb az idősödő kolléganőkkel szoktam beszélgetni, és velük is csak szakmai dolgokról. Ha szóba hoznám a szexet, el is ájulnának. – A témát akkor is lezárjuk – jelentette ki a kismama. Hála istennek, gondolta Gwen. – Ma este azért jöttünk ide, hogy magát megismerjük, nem pedig azért, hogy rossz vicceket süssünk el. Megkérhetem, hogy meséljen egy kicsit magáról? Jaj, csak azt ne! Hát sosem ér véget ez a kínszenvedés? – Hol dolgozik? Magasságos ég! Most mit mondjon? Eddig sikerült megakadályoznia, hogy ez a téma napirendre kerüljön. Ethan még nem kérdezett rá, és Gwen remélte, hogy megússza. Hát nem! Kétségbeesetten kutatott valami elfogadható válasz után. – Árubeszerző vagyok – csúszott ki a száján. Létezik egyáltalán ilyen foglalkozás? Egyszer fél füllel hallott a tévében valakit erről a munkáról beszélni, és jobb most nem jutott az eszébe. – Tényleg? Hát ez csuda izgalmas – mondta Lucy, és egy darab salátát tűzött a villájára. – És miféle árut szerez be? – kérdezte Peter. Ethan meg sem mukkant, de Gwen látta a szeme sarkából, hogy erősen figyel. Bizonyára ő is kíváncsi ennek a szakmának a rejtelmeire. Persze nem árulhatja el a barátainak, hogy csak most értesült arról, mivel tölti napjait az ő állítólagos szerelme. – Ruhákat – felelte. – Divatárut vásárolok számos nagyáruház és néhány szomszédos butik számára. – Most már tudom, honnan van az elragadó ruhája! – kiáltott fel Lucy lelkesen. 321

Átváltoztatjuk! – Eltalálta – folytatta a hazudozást Gwen. – Ez egy kollekció utolsó darabja, amelyet félretetettem magamnak. – Isteni! – ujjongott Lucy. – Nem csatlakozhatnék egyszer a bevásárlókörútjához? Persze csak szülés után, mert a kis ebadta érkezéséig vissza kell fognom magam a ruhákkal. Látja, most semmibe sem férnék bele. Gwen megkönnyebbülten mosolygott, hogy túljutottak a veszélyes témán. – És mikorra van kiírva? Lucy felsóhajtott. – Még két hónap. Már alig várom. A félje keze után nyúlt, és megszorította. Ettől a meghitt mozdulattól, amely elárulta a házaspár mélységes összetartozását, Gwen szíve elszorult. Neki ilyen szerelemben sohasem lesz része. – Peter sokkal idegesebb, mint ahogy mutatja – folytatta Lucy. – Én viszont elképesztően boldog vagyok, és tudom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. – Ideges? – mondta Peter. – Az nem kifejezés! Majd meghalok a félelemtől. Lucy tovább simogatta a férje kezét, miközben duruzsolt neki, hogy nincs mitől félnie, és ő lesz a legjobb apa a földkerekségen. Ethan láthatóan unta a jelenetet, mert sokadszor volt már szem- és fültanúja barátai enyelgésének. Gwenhez hajolt. – Sajnálom – suttogta úgy, hogy mindenki hallja. – Érdekesebb vendégeket kellett volna meghívnom, nem ilyen öregecske papát és mamát. – Hohó! Csak ne ilyen lekicsinylően! – kelt ki magából megjátszott indulattal Peter. – Majd meglátjuk, te mit fogsz művelni, ha az első babátokat várod. Nyüszíteni fogsz a félelemtől és akkor majd jól kinevetlek. Na persze az még odébb van, nemde? – Az ember sohasem tudhatja. – Ethan sokatmondóan felhúzta a szemöldökét, és arcon csókolta Gwent – Az utóbbi időben kissé körülnéztem, hátha akad olyan nő, aki másra sem vágyik, mint hogy a családom következő nemzedékét a világra hozza, 322

Heidi Betts A száján csak úgy kiszaladt ez a mondat. Barátai meghökkent pillantást váltottak, amin nem csodálkozott, de Gwen reakciójára nagyon is kíváncsi volt. Nem csalódott. A nő minden látható testfelülete – a dekoltázstól a haja tövéig – vörösre változott. A férfi mosolyogva nézte. Tetszett neki ez a szűzi ártatlanság. Meglehet, hogy Gwen azért olyan visszafogott ma este, mert jó benyomást akar tenni a barátaira. Ha ez a helyzet, akkor ideje abbahagyni a túlzásba vitt ugratást. Alattomban elmosolyodott, mert támadt egy ötlete. A pincér időközben eltávolította az első fogás romjait és már ott illatozott előttük a következő tál, rajta vékony marhahússzeletek burgundimártásban, sós burgonyával, hozzá ropogós zöldbab fokhagymás vajban, mandulareszelékkel megszórva. – Ez istenien néz ki, Ethan! – Lucy tapsolt elragadtatásában. – Remek partiszervező céget találtál. – A legszemélyesebb választásom – viccelt a férfi. Peter finoman oldalba bökte a feleségét. – Ugye mondtam, hogy több ész szorult a fejébe, mint gondolnánk? – Ma este mindketten humoruknál vannak. Ne is hallgass rájuk! – vágott vissza Ethan, és székével közelebb rukkolt Gwenhez. – Magam is főzőcskézek néha, de persze csak alapszinten. Ma este megpróbáltalak téged... – a férfi itt szigorú pillantást vetett a barátaira – egy kicsit elvarázsolni. Gwen lenyelte a falatot. – Valósággal el vagyok bűvölve az imádni valóan ügyes ujjaidtól, amelyekkel a cég telefonszámát tárcsáztad. Peter nagyot nevetett. – Kösd fel a fehérneműt, Ethan, ha ezzel a hölggyel akarsz versenyezni! – Ó, bocsánat! – mondta Gwen, és a kezét ösztönösen Ethan combjára tette. – Ez nem volt szép tőlem. – Huncutul kacsintott. Már ez a könnyed érintés is izgalomba hozta a férfit. Szorosan megragadta a lány kezét. 323

Átváltoztatjuk! – Semmi baj – mondta halkan. – A barátaim sajátos humora számodra még biztosan szokatlan. Én vagyok a hibás, mert nem avattalak be a mi kis játékainkba. A megjegyzésed egyébként találó volt. Nem tettem mást, mint felhívtam a legjobbnak mondott partiszervező céget. Engedd meg, hogy legközelebb valóban a saját konyhaművészetemmel kápráztathassalak el! – Sötét pillantást vetett a házaspárra. – Akkor persze majd kettesben leszünk. Nálam! Nehogy már mindenféle jöttmentek beszóljanak a karzatról! Gwen el akarta húzni a kezét, ám a férfi erősen tartotta a markában. Rájött, hogy nem tudja feltűnés nélkül kiszabadítani, és hogy Ethan éppen erre számít. Így aztán beletörődően nyúlt a villája után a másik kezével. A férfi csak úgy tudta elfojtani a vigyorgást, hogy egy hatalmas falatot tömött a szájába. Eddig megvolnánk, gondolta. Egy darabig mindenki jó étvággyal evett, majd Lucy társalgást kezdeményezett az időjárásról és mindenféle helyi pletykáról. Ethan csak időnként szúrt közbe egy-egy megjegyzést, mert teljes erőből arra koncentrált, hogy Gwent rávezesse az est folytatásával kapcsolatos titkos terveire. Majd ha leszedik a tányérokat, a poharakat, a virágokat és a gyertyákat... Majd ha a vendégek elköszönnek... Az asztal alatt jobb kezével a nő finom bőrét cirógatta; először a kézfejét, aztán a hosszú, karcsú ujjakat és a keskeny csuklót. A lány hagyta, és ettől felbátorodva Ethan keze végigsiklott a karján. Innen már egyenes út vezetett Gwen combjához, oda, ahol rövid kis ruha végződött. A nő idegesen köhécselt, és óvatosan visszahúzta kezét a férfi combjáról, ám Ethan ámulatára nem tiltakozott a puhatolózó mozdulatai ellen. Olyan közel ültek egymáshoz, hogy érezték a másik testmelegét. Olyan közel, hogy Gwen térde párszor akaratlanul is a férfiéhoz ütődött, és ez csak fokozta a várakozás izgalmát. A hosszan leomló abrosznak köszönhetően a szemben ülő pár mindebből semmit sem vett észre. 324

Heidi Betts Ethan könnyedén belefolyt a társalgásba, de egy pillanatra sem hagyott fel titkos játékaival. Térdét erősen a nőéhez préselte, keze ott járt a combján, és egyre feljebb merészkedett. Ekkor megjöttek a pincérek, hogy leszedjék az asztalt. Amikor az ő oldalához értek, Ethannek gyorsan le kellett vennie a kezét a lányról, ha nem akart kíváncsi pillantások kereszttüzébe kerülni. A székével is odébb húzódott kissé, de csak átmenetileg. A pincérek feltálalták a desszertet, azután visszavonultak. Ethan a fagylalt mellett döntött, mert a kedvenc édessége, a tiramisu, amely egyben a cég specialitása volt, alkoholt tartalmazott, és így Lucy az ő állapotában nem ehetett volna belőle. Az asszony olyan üdvrivalgással fogadta a fagylaltot, mint egy főnyereményt. Egészen átszellemült, ahogy az első púpozott kanalat a szája felé vitte, és Ethan szeretettel mosolygott ezen a gyermeki örömön. – Fenséges! – Lucy a férjéhez fordult. – Legközelebb mi is ezt a céget hívjuk, jó? Peter elnéző mosollyal bólintott. Ethan az első falatnál tartott, amikor egy alig észrevehető érintést érzett a lábán. Ez Gwen! A leheletnyi becézés olyan édes volt, hogy egészen elgyöngült a testében szétáradó izgalomtól. Egyszerre kapta be a jéghideg édességet, hogy lehűtse a belső vulkánt. A fagylalt már a gyomrában volt, és ő még mindig nem tudta levenni a szemét Gwenről. A lány vígan kanalazott, és megjátszott nemtörődömségéből Ethan már tudta, hogy nem tévedett. Ez az ártatlan tubica, aki úgy néz ki, mintha kettőig sem tudna számolni, nagyon is célirányos volt az asztal alatti hadműveleteiben. A férfi ettől a felfedezéstől olyan boldog lett, hogy legszívesebben táncra perdült volna.

325

Átváltoztatjuk!

8. FEJEZET

Gwen ujjongott magában. Hát ilyen hatalma van a férfi felett! Elég volt egy röpke érintés a selyemharisnyás lábával a férfi bokáján, és az máris elvörösödik, zihál, és alig bír magával. Fordult a kocka. Most ő támad, a férfi védekezik. Nagyon jó! Lehet, hogy őbenne egy másik nő is lakozik? Egy olyan nő, aki izgalmas és szexi, aki képes egy olyan osztályon felüli férfit is meghódítani, mint Ethan? Ha ez igaz, akkor minden álma valósággá válhat. De ne gondoljunk a messzi jövőre! Itt ül mellette egy férfi, aki kívánja, és előttük van még az egész éjszaka. Félre hát a gátlásokkal, a kislányos pironkodással! Ártatlan arccal, mintha az asztal alatt mi sem történt volna, egy pillanatra elhúzta a lábát a férfiétól, de csak azért, hogy kényelmesebben valósíthassa meg hirtelen támadt ötletét Könnyedén Ethan felé dőlt, miközben lábával annak combjai közé nyomult és egyre feljebb hatolt. – Választottak már nevet a babának? – kérdezte ártatlan hangon, miközben Ethan fojtottan felnyögött. A házaspár vidám civódásba kezdett a nevek körül. Kimerítő részletességgel érveltek egyik vagy másik mellett, illetve ellen. Emily legyen, vagy Emma? Ha fiú, melyik jobb: Adam vagy Ian? Közben Gwen lába Ethan nadrágszára alá csúszott, és a térdhajlatát csiklandozta. Ez már határozottan túlment a férfi

326

Heidi Betts tűrőképességén. Elvégre nem volt fából! Magába tömte maradék fagylaltját, és félrelökte a tányért. – Drága barátaim, szép esténk volt, nemde? – mondta széles mosollyal, de határozottan. – Nagyon örülök, hogy eljöttetek, és remélem, hogy hamarosan újból találkozunk. A házaspár döbbenten hallgatta ezt a búcsúbeszédet. Kanaluk megállt a levegőben a tányér és a szájuk között. A desszertnek még csak a felénél tartottak. – Jól hallottam? – kérdezte Peter elképedve. – Először eget-földet megmozgatsz, hogy eljöjjünk, most meg úgyszólván kidobsz minket? Miféle modor ez? – Bocsánatot kérek! Nem szeretnék udvariatlan lenni, de... Itt megállt, és olyan pillantást vetett a barátjára, amiből az kiolvashatta, hogy a lehető leggyorsabban el kell tűnniük. Gwen nem tudta, mit tegyen. Avatkozzon közbe, és kérjen elnézést Ethan faragatlanságáért? Vagy maradjon csendben, és hagyja a férfira, hogy intézze a dolgokat a belátása szerint? Úgy döntött, befogja a száját, és vár. Ekkor Lucy mindentudóan elmosolyodott, és kezét a férje karjára tette. – Gyere, Peter! Itt az ideje, hogy búcsút vegyünk, nagyon elfáradtam – mondta, és feltűnően nagyot ásított. – Hogy mi...? – Peter kanala csörömpölve hullt a tányérra. – Azt mondtam, menjünk. – Lucy hátralökte a székét, és kicsit esetlenül felállt. – Nem látod, hogy túl sokan vagyunk? Ethan ezen a meglehetősen szokatlan módon azt kívánta a tudomásunkra hozni, hogy szeretne végre Gwennel kettesben maradni, szóval indulás, ember! Peter megadó sóhajjal dobta a szalvétáját az asztalra. – Rendben. Persze. – Követte feleségét, aki már az ajtó felé masírozott. Lucy egy pillanatra még visszafordult: – A mielőbbi viszontlátásra! Nagyon örülünk, hogy megismerhettük. 327

Átváltoztatjuk! – Bocs, és mindent köszönök! – kiabált utánuk Ethan a székében ülve. – Ígérem, hamarosan jóváteszem. Peter valami érthetetlent brummogott, aztán becsapódott mögöttük az ajtó. Gwen haragosan csóválta a fejét, és a házigazdára nézett. – Hát ez nem volt túl barátságos. Miért kellett így elzavarnod őket? Legalább az ajtóig mentél volna velük! – Ez volt az egyetlen hatásos módszer – mondta a férfi. Kinyújtotta a kezét, és vadul maga mellé rántotta Gwent. – Mellesleg nem kísérhettem őket az ajtóig. Azzal a nő kezét az öléhez húzta, és az nyomban megértette az udvariatlansága okát. – Most képzeld el, milyen arcot vágtak volna, ha ezzel a dudorral állok fel! Rögtön tudták volna, mi lesz az utóétel. Ennél pontosabban ki sem fejezhette volna magát. Gwen nagyot nyelt. – Én vagyok az oka. Túlságosan messzire mentem. – Hát... várhattál volna, amíg a desszerttel végzünk. – Te kezdted! A lány hirtelen idegennek érezte a saját hangját, és alig kapott levegőt. – Most pedig a végére járunk a dolognak. Gyere csak ide! Gwen azt sem tudta, mi történik vele. Már a férfi ölében ült, és testközelből érezte annak izgalmát. Ethan szorosan átölelte, ajkuk találkozott. A férfi önfeledten csókolta. Gwen lehunyta a szemét, és átadta magát a simogató kezeknek. Kezdő létére is tudta, hogy Ethan az egyetlen férfi a világon, aki ilyen csodálatos érzéseket ébreszt a testében. Ujjait a férfi sötét hajába fúrta, és azt kívánta, hogy ez a pillanat örökké tartson. Ethan keze most besiklott a ruha kivágásába, és már a nő egyik mellét dédelgette. Hüvelykujja a mellbimbóval kezdett játszani. Gwen felnyögött az élvezettől. Távolról valami zajt vélt hallani, de a férfi közelsége minden mást elnyomott. A klub odaát már 328

Heidi Betts valószínűleg dugig volt vendégekkel, mégsem tudott elszakadni Ethantől. A férfi most felhördült, és gyengéden eltolta magától. Kócos fürtjeit kisimította a homlokából, és vágyakozva nézte a lány csókoktól duzzadt ajkát. – Közönségünk van – szólalt meg fojtottan. Gwen hátrapillantott, és meglátta a klub egyik alkalmazottját, aki tőlük alig néhány méterre, zavart arckifejezéssel álldogált a sarokban. A lány nem győzött magán csodálkozni. Rajtakapták egy szenvedélyes szerelmi játék közben, és szégyenkezés helyett inkább büszke. Máskülönben felpattant volna Ethan öléből. Nem mintha lett volna hozzá ereje. Úgy érezte, szinte elolvadt a teste attól a hőségtől, amely a férfiból sugárzott. – Tudod mit? – suttogott Ethan a fülébe. – Tűnjünk el mi is! Jobb lesz nekünk magunkban. Úgy emelte ki Gwent az öléből, mintha pehelysúlyú lenne, majd hátralökte a székét, és maga is felállt. A nő szédült és tántorgott a fél pár magas sarkú cipőben, amely még rajta volt. Ethan gyorsan a dereka köré fűzte a karját, hogy megtámassza, majd lehajolt, és előbányászta a cipő párját az asztal alól, ahová Gwen az izgató játszadozás közben rúgta. Segített neki belebújni, aztán felkapta a picike táskát, és elindult a hátsó kijárat felé. A lány úgy lógott a karján, mint egy élettelen bábu. – Mi most megyünk – szólt oda a férfi a felbukkanó pincérnek. – Csináljanak rendet, és ha végeztek, zárjanak be mindent maguk után! A fiatalember elkerekedett szemmel bólintott. Végre kint voltak. A parkolóban Ethan autójának fényes ezüstszíne kiragyogott a többi kocsi közül. A férfi kinyitotta a vezető melletti ülés ajtaját, és udvariasan besegítette Gwent. Maga is gyorsan beült, és indított. – Hozzád vagy hozzám? – kérdezte. A lány egy másodpercig eljátszott a gondolattal, hogy felhívja Ethant a lakására, és akkor legalább tiszta vizet önt a pohárba. Megmutatja az otthonát, egyúttal az ő szürke kis egéréletét. De nem 329

Átváltoztatjuk! szabad. Túl nagy a kockázat. Könnyen megeshet, hogy a férfi kiábrándul belőle, és faképnél hagyja. Figyelmeztette magát, hogy amilyen gyorsan jött Ethan érdeklődése, olyan gyorsan el is múlhat. Talán ez lesz az utolsó közös éjszakájuk, és bármilyen fájdalmas is, bele kell nyugodnia. A legnagyobb baj, hogy nála ez már szerelem. Szereti Ethant az első pillanattól kezdve. Tudta, hogy megtévesztésre, hazugságra nem lehet kapcsolatot építeni. Kettejük között hatalmas szakadék tátong, ám a férfinak ma még erről sejtelme sincsen. Ő pedig továbbra is játszani fogja a szerepét, mert nincs más választása. – Hozzád – válaszolta szilárd hangon, és elnyomta kínzó aggodalmát. Hirtelen egész testét elöntötte a várakozás gyönyörűsége. Felejthetetlen, csodálatos éjszakát fog Ethannel tölteni. Eszméletvesztésig fognak szeretkezni, majd egymás karjaiban szunnyadnak el. Alig bírta magába fojtani az ujjongást; legszívesebben sikított volna. Már tudta: szeretni fogja Ethant amíg csak él. Ilyen férfi soha többé nem kerül az útjába, és bárhogyan alakul is majd a sorsa, szívének egy darabja mindig őhozzá fog tartozni. Boldogan elfogadja, amit a férfitól kap. Emlékezetében őt és szerelmük minden csodálatos részletét örökre megőrzi. Legalább lesz mire visszagondolnia élete elkövetkező negyven vagy ötven évében. Ezen kicsit elmélázott. Lehet, hogy magányos élete és halála lesz. Lehet, hogy senki sem fogja megsiratni, de ő még a ravatalon kiterítve is mosolyogni fog. Íme, a nő, akinek megadatott. hogy egy Ethan Banks nevű vonzó, vidám és kedves férfival mámorító boldogságot éljen át.

Bár a klubtól Ethan lakásáig igazán rövid volt az út, a férfi legalább tizenöt közlekedési szabályt hágott át vezetés közben. Kiszáradt szájjal, lüktető halántékkal csak Gwenre és az éjszakára bírt gondolni. 330

Heidi Betts Őrjítő képek vonultak el a szeme előtt: a nő, ahogy csípőig feltúrt piros ruhájában a falnak dől, ő pedig újra és újra elmerül a testében. Annyira vágyott rá. hogy az szinte már fájt. Miatta volt, hogy az este folyamán úgy viselkedett, mint egy eszelős. A barátait szó szerint elzavarta, mielőtt még megehették volna a desszertjüket. Hagyta, hogy a személyzet egyik tagja kidülledt szemmel bámulja az ölelkezésüket. Úgy viselkedett, mint egy fékevesztett tinédzser. Most pedig mindjárt a nyakát szegi, úgy hajt, hogy a nő meztelen testét minél előbb a magáé alatt érezhesse. Az autó csikorogva fékezett, és alig pár centiméterrel a téglafal előtt állt meg. Megérkeztek. Kiugrott a kocsiból, és a következő másodpercben már a lány oldalán volt. Türelmetlenül feltépte az ajtót megragadta Gwen kezét és kisegítene. Szinte rohant a bejárat felé, és a szemében annyi tűz volt, hogy a lány boldogan felkacagott. Ethan most olyan szexinek látta, hogy legszívesebben a bokor alá vonszolta volna. Az ötlettől hirtelen megállt és a magas sarkúban utána bukdácsoló nő jócskán nekiütközött. Gwen jókedve ragadós volt; szinte tántorogtak a nevetéstől. – Mi olyan mulatságos? – kérdezte a férfi, és megcsókolta a lány nyakát. Hajának tejszínes-epres illata még inkább fokozta az étvágyát. Gwen kibontakozott a szoros ölelésből, és Ethan belenézett a csokoládébarna szempárba. – Rajtam nevetsz? Rajtunk? Nem értem. – Jaj, hát minden olyan izgalmas és vad – mondta a nő ragyogva. – Csodásnak találom, hogy ennyire rohansz. Izgató és hízelgő ez a nagy sietség. Persze szegény lábam nem biztos, hogy egyetért velem, és holnap reggel majd fájdalommal büntet. A férfi végigsimított a nő hosszú fürtjein, és lenézett a vörös szaténtopánokra. – Emiatt egy percig se aggódj! Majd megmasszírozom azokat a lábacskákat, minden ujjat külön-külön. Nagy odaadással és szenvedéllyel. 331

Átváltoztatjuk! A lány megint nevetett, és érzékien a férfihoz dörgölőzött. – De csak utána- nyögte Ethan, és úgy ölelte magához Gwent, hogy az rögtön rájött a rohanás nadrágot feszítő okára. – Annyi masszázst kapsz, amennyit csak akarsz, megígérem. De könyörögve kérlek, csak utána. Jó? A nő mosolygott, és orrát a férfi borostás állához dugta. – Jó. Ethan rohanvást vitte őt a bejárat felé, valósággal tolta maga előtt, és közben egyfolytában csókolgatta a füle mögötti selymes bőrt. Kinyílt a felvonó ajtaja, és a férfi legnagyobb örömére ők voltak az egyedüli utasok. Most aztán úgy csókolhatja és becézheti Gwent, ahogy csak akarja, senki sem fogja megzavarni! Így is tett egészen a második emeletig. Ott azonban csengetést hallottak, és a felvonó váratlanul megállt Ethan szája nagy nehezen levált a nő ajkáról, és felnézett. Ez még nem az ő emelete. – A fenébe! – tört ki dühösen. Gwen megnyalta az ajkát. Szeme szikrázott a vágytól, és Ethan imádta ezért. – Mi történt? Mielőtt még a férfi megszólalhatott volna, nyílt az ajtó. és egy tweedzakós, idősebb úr lépett be a liftbe. Barátságosan rájuk mosolygott majd az ajtó felé fordult. Gwen kibontakozott a szoros ölelésből, és Ethan elé állt. Ez a rémes az apartmanházakban, gondolta a férfi sóhajtva. A legtöbb lakó gyorsan megtanulja, hogy célszerűbb egy felfelé haladó liftbe beszállni, mint megvárni, amíg visszafelé jön. Habár nem voltak már egyedül, Ethan mégsem mondott le a játszadozásról. Csak arra kellett vigyáznia, hogy a kéretlen útitárs észre ne vegye, miben mesterkedik. A kabinban csend volt. A felvonó hangtalanul suhant, ő pedig a nőhöz hajolt, és beszívta a hajából áradó finom illatot. Közben a keze egyre lejjebb vándorolt, mígnem elért a rövid ruha szegélyéig. Gwen megpróbált kiszabadulni a harapófogóból, de ő csak még forróbban 332

Heidi Betts tapadt hozzá hátulról. Óvatosan felemelte a rövidke ruhát, és keze már be is csúszott a selyem alá. Alig tudta elfojtani a nyögést, amikor megérezte a tartó nélküli harisnya rugalmas szegélyét. Előrehajolt, és a nő egyik fülcimpáját a fogai közé vette, miközben szorosan az édes kis popsihoz préselte magát. Gwen hallotta a zihálást, és érezte a férfi keménységét. Ha egyedül lennénk, most megállítanám a liftet, és sutba vágva minden józanságot, itt és most tenném magamévá ezt az őrjítő teremtést, gondolta a férfi. A vér úgy dobolt a fülében, hogy szinte megsüketült. Megszólalt a csengő. Ethan vadul felkapta a fejét. Végre! Ez az ő emelete. Az ajtószárnyak szétcsúsztak, és ők – alig egy biccentéssel búcsúzva el az öregúrtól – már ott sem voltak. A férfi egy ugrással a lakásajtónál termett, és a kulcsait zörgette. Gwen lihegve dőlt azt ajtófélfának. – Ez megrázó élmény volt – mondta csúfondárosan. – Csodállak az önuralmadért. – Én is magamat – mormolta Ethan. Fogalma sem volt, hogy bírta ki. Teljesen kifordult magából, az ujjai reszkettek, alig tudta a kulcsot a zárba illeszteni. – Nem szóltál, hogy selyemharisnya van rajtad. – Mert nem kérdezted. – Mától kezdve kérdezés nélkül is köteles vagy jelentést tenni fehérneműügyben. Mégpedig a nap huszonnégy órájában. A nő gyöngyözően felkacagott, és Ethan szeme sóváran pásztázta végig a bájosan hullámzó kis melleket. – Még akkor is, ha térdig érő bundabugyogót viselek, mint a nagyanyám? A férfi mosolygott. – Ilyet is tartasz otthon? – Naná! Tudod, az a legjobb viselet, ha jön a zimankó. Kérdezd meg az összes nőismerősödet be fogják vallani! 333

Átváltoztatjuk! Ethan már a gondolattól is elfintorodott. – Oké, a bundabugyiról hallgathatsz, de minden másról részletes beszámolót kérek. Lenyomta a kilincset belökte az ajtót majd elkapta Gwent, és a derekánál fogva átemelte a küszöbön. Ahogy csattant mögöttük a zár, megfordult, és a nőt az ajtóhoz préselte úgy, ahogy azt már annyiszor elképzelte. Olyan vadul csókolta, mintha fel akarná falni. Gwen szájának édes bor- és fagylaltíze volt. – Egek, te jobb vagy, mint egy hétfogásos vacsora! A lány a férfi vállába kapaszkodva lihegett és ettől a hangtól Ethan egészen elveszítette a fejét. Végem van, nem bírom tovább, gondolta. Nyelvét végigfuttatta Gwen állán, fülcimpáját az ajkai közé vette, majd apró csókokkal hintette tele a nyakát és a dekoltázsát. A lány halkan felnyögött feje hátrahanyatlott. Egyik lábát a férfi csípője köré fonta. – Mit gondolsz, most milyen bugyi van rajtam? Olyan szaggatottan beszélt, hogy Ethan alig értette, összeharapta a fogát és még erősebben préselődött a nőhöz. Közel járt a csúcsponthoz, és attól tartott, szétrobban, ha most elképzeli Gwen fehérneműjét mégsem tudta megállni. Talán egy fekete tanga, amely a szexi popót két félgömbre osztja? Vagy egy vörös selyembugyi? Bármit hord is a ruha alatt, legyen az akár egy hófehér pamutalsó, neki azonnal tudnia kell, különben megöli a kíváncsiság. – Na, szépen vagyunk. Megfogtál – mondta fojtottan. – Szóval mit rejt a ruha? Gwen átölelte a férfi nyakát megsimogatta a tarkóját azután meleg száját a füléhez nyomva azt suttogta: – Semmit. A férfi egy másodpercig nem jutott szóhoz. Hitte is, meg nem is, amit a nő mondott. Keze tétován siklott be a ruha alá, aztán tovább, egészen a harisnya szegélyéig, majd még feljebb. És akkor jött rá, hogy ujjai már a finom szőrszálakat érintik Gwen combjai között anélkül, hogy bármilyen akadályba ütköztek volna. Elállt a lélegzete, és a szíve ki akart ugrani a mellkasából. 334

Heidi Betts – Azt a nemjóját, te lány! – zihálta. – Mégis mit képzelsz? Meg akarsz ölni? – Éppen ellenkezőleg – válaszolt Gwen olyan fuvolázó hangon, amilyennel Éva csábíthatta Ádámot az édenkertben. – Ez csak egy ötlet – fűzte még hozzá. – Meg akartam könnyíteni a dolgodat. – Megkönnyíteni? Majdnem a szívinfarktust hoztad rám! A férfi keze a farzsebénél matatott. Előrántotta a tárcáját, és kihúzott belőle egy óvszert, amelyet vészhelyzetre tartalékolt Hát, ha ez most nem vészhelyzet, akkor semmi sem az! – Vedd el! – mondta. Gwen érzékien mosolyogva a fogával szedte ki a csomagocskát a férfi kezéből, és ettől Ethan izgalma az egekbe szökött. A tárcáját földre dobta, és lázas buzgalommal szabadult meg a zakótól, az ingtől és az övtől. – Remélem, nem bánod, hogy én már egy pillanatig sem bírom tovább. Itt és most akarlak! Egy szemvillanás alatt kiugrott a nadrágból és a bokszeralsóból, Gwen ruháját pedig derékig feltűrte. – Most szólj, ha valami nem tetszik, mert még egy másodperc, és kitörök, mint a vulkán! A nő végig a szemébe nézve kihámozta a gumit a burokból, és óvatosan a férfira húzta. Amint kész volt, előrehajolt, és lágyan megcsókolta Ethant. – Én is itt és most akarom – suttogta. – Gyere, tégy magadévá! Egyik combját a férfi derekára tette, és egész testével hozzásimult Ethannek nem kellett több biztatás. Egyetlen erőteljes mozdulattal Gwenbe hatolt. A nő olyan gyönyörűségesen szűk volt, hogy összeharapta a fogát, nehogy hangosan felnyögjön élvezettől. Még nagyobb erővel nyomta Gwent az ajtónak. Felemelte a lány másik combját is, és a derekára tette, miközben gömbölyded popóját mindkét kezével megragadva olyan közel húzta magához, amennyire csak lehetséges volt.

335

Átváltoztatjuk! Gwen sóhajtva lehunyta a szemét, és az alsó ajkába harapott. Ethan ennek nem tudott ellenállni. Előrehajolt, és nyelvét végigfuttatta a nő ajkán. Az apró becézésből mély, követelő csók lett, és a férfi ezzel egyidejűleg még mélyebbre hatolt. Már nem tudott tisztán gondolkodni, minden ködbe veszett. Semmi más nem volt, csak a hihetetlen vágy, amelyet Gwen ébresztett benne. Mielőtt még aggódni kezdett volna, hogy előbb jut a csúcsra, a nő háta ívben meghajolt, ő a férfinak feszült, majd egész testében megremegett, és hátravetett fejjel, hangosan felkiáltott az élvezettől. Ethan egyre vadabbul, egyre gyorsabban mozgott, mígnem minden önuralmát elveszítette. Ágyéka felizzott, és az élvezetnek olyan csúcsára jutott, amelynek az eddigi élményei még csak a nyomába sem értek.

336

Heidi Betts

9. FEJEZET

– Bocsáss meg! – szólalt meg halkan Ethan. – Nem tudok tovább állva maradni. Még egy pillanat, és mindketten a földre csúszunk. A nő szóhoz sem jutott, és már meg is történt. Gwen érezte, ahogy végigcsúszik az ajtó mentén, de mielőtt még földet ért volna, a férfi vele együtt úgy fordult meg, hogy ő került alulra, Gwen pedig föléje. A lány halkan felnevetett, fejét Ethan vállára hajtotta, és élvezte, hogy az még mindig mélyen őbenne van. Arra gondolt, milyen nagy lépést tett meg ma. Szinte félelmetes, ahogy szemérmes szűzből gátlástalanul buja démonná változott. Hát idáig jutott, hogy egy ajtónak dőlve, álló helyzetben adta oda magát, sőt eleve bugyi nélkül volt, mintha éppen egy ilyen alkalomra számított volna... Igen, ezt hívják gátlástalanságnak. És ő ennek az új, izgalmas életnek minden másodpercét élvezte. Nem bízott abban, hogy ez csak kóstoló a sok szép élményből, amely még rá vár. Éppen ellenkezőleg. Tudta, hogy ha még több ilyen pillanatot akar átélni, akkor üstökön kell ragadnia minden alkalmat, amelyet Ethan nyújt neki, mielőtt még elhagyná... Ezért fogadta meg a tapasztalt eladónő tanácsát, és hagyta otthon a bugyiját. Nagy küzdelmébe került legyőzni félénkségét, de azzal bátorította magát, hogy senki sem fogja kitalálni, hord-e bugyit, vagy sem. Kivéve persze, ha ő maga dönt úgy, hogy elárulja a titkát. Ethan lelkesedéséből látta, hogy az ötlet kiváló volt. Gwen magának sem tudta megmagyarázni, miért keríti hatalmába különös érzés, valahányszor együtt van a férfival. Miért hajtja leküzdhetetlen 337

Átváltoztatjuk! belső vágy, hogy olyat tegyen, amit addig soha? Kezd úgy viselkedni, mint egy megszállott... Ethan végigsimított a haján, ő pedig az arcát a meztelen mellkasához dörgölte. – Mindjárt felnyalábollak, és beviszlek a hálószobába – dünnyögte álmosan Ethan. – Mindjárt. – Talán meg kellene próbálnunk elkúszni odáig – javasolta a lány, noha maga sem hitte, hogy lenne hozzá ereje. – Akár itt is alhatnánk pár órát, hogy kipihenjük magunkat. – Pár órát? Ennyi időre van szükséged, hogy erőre kapj? Mintegy hangsúlyozva szavainak jelentését, Gwen ösztönösen a férfihoz préselte magát. Azonnal érezte annak feléledő vágyát. Ethan élesen beszívta a levegőt, és fojtott hangon megszólalt: – Hirtelen sokkal elevenebbnek érzem magam – jelentette ki. – Még néhány másodperc, és ismét én leszek a főnök. Gwen csábosan hozzásimult. – Veszem észre. – Ezt ne csináld! – intette a férfi, és megragadta a nő csípőjét, hogy nyugton tartsa. – Ha továbbra is így mozogsz, nagy bajba kerülsz. – Csak nem? Ethan oldalvást gurult, és sikerült felállnia anélkül, hogy Gwent elengedte volna. Pánikszerű gyorsasággal szabadult meg a rajta maradt ruhadaraboktól, és végre ott állt meztelenül. Azután úgy ment végig a sötétségbe borult lakáson, mint a vadász, aki leterítette a zsákmányt, és most a karjában cipeli a barlangba. – Nem tudom, miféle varázslatot űzöl velem – mondta lágyan –, de feltétel nélkül megadom magam. Egész éjszaka tudnálak csókolni. Minden elképzelhető pozitúrában akarlak szeretni, és azután elölről kezdeni az egészet. Gwen elragadtatottan nézte. Fel sem érte ésszel a mérhetetlen szerencséjét. A sors hozta elébe ezt a csodálatos embert éppen akkor, amikor elhatározta, hogy a születésnapján elveszíti a szüzességét. 338

Heidi Betts – Nincs ellenvetésem – mondta, és lágyan a férfihoz simult, élvezve annak izgalmát. Ethan mélyet lélegzett. – Az ördögbe is! Ha ezt az éjszakát túléljük, megírhatjuk a Kámaszútra legújabb, bővített változatát. – Addig még sok gyakorlati kutatást kell folytatnunk. A férfi ingerkedve elmosolyodott. – Ahogy mondod. Elvégre mit meg nem tesz az ember a tudományért! A nő viszonozta a mosolyt, majd felnevetett, amikor a férfi a karjába vette, és az ágyra dobta. Ethan most úgy közeledett felé, mint egy áldozatát becserkésző tigris. Végül ott volt felette, lehajolt, torokból felmordult, és gyengéden a vállába harapott. Gwen felkiáltott meglepetésében, és körmét akaratlanul is a férfi hátába mélyesztette. Az olyan vadul kacagott, hogy szinte félelmetes volt. Forró vágyhullám söpört végig a nőn. Őrülten kívánta Ethant. Ez már soha nem fog csillapulni? Vajon lesz-e valaha olyan nap, amikor úgy gondol majd a férfira, hogy nem önti el a szenvedély? – Most pedig – mondta rekedten Ethan – téged is levetkőztetünk. Jó móka volt ruhában szerelmeskedni, de meglátod, meztelenül még sokkal nagyobb élvezet lesz. Úgy húzta le a cipzárt a nő ruháján, hogy őt magát még csak meg sem fordította a matracon. Rögtön ezután lecibálta róla a ruhát, és a padlóra dobta. Gwen őrömmel látta, hogy bár a férfi egyre türelmetlenebb, arra azért maradt ideje, hogy pillantását hosszan legeltesse a vörös melltartón, amely csak félig fedte el a mellét. Ethan nagyot nyelt, mert a nőn nem maradt más, mint a melltartó, a leheletvékony selyemharisnya, melynek csipkés szegélye kiemelte a combok közötti zsenge tincseket, meg a magas sarkú szaténcipő. – Egy nap – mondta fátyolos hangon – megkérlek majd, hogy ugyanezt a fehérneműt viseld, miközben én rendkívül pimasz dolgokat fogok művelni veled. Ezt a melltartót, ezt a harisnyát és ezt 339

Átváltoztatjuk! az észbontó, magas sarkú cipőt. De most csak a meztelen bőrödet akarom érezni. Kikapcsolta a melltartót, és félredobta, majd felemelte Gwen egyik lábát, és széles mellkasára tette. Megcsókolta a bokáját, meglazította a vörös cipellő pántját, lehúzta, és a vállán keresztül a padlóra hajította. Azután lassan lehámozta a harisnyát. Kezével végigsimogatta a karcsú combot, hódolatteljesen becézve, mint egy szobrász az alkotását. Gwen megborzongott. Nyugtalanul moccant egyet, ám a férfi nem hagyta magát sürgetni, és a másik lábát is ugyanolyan alapos gonddal meztelenítette le. Végre elkészült, és lassan a nőre ereszkedett. Mellkasának szőrszálai csiklandozták Gwen meztelen bőrét, és ez olyan izgalmas volt, hogy a mellbimbói felmeredtek. A férfi egyik combja a lábai közé csúszott, és ott kezdte dörzsölni, ahol a legizzóbb volt benne a vágy. A következő pillanatban egy puha, meleg szájat érzett a nyakán, aztán a szemhéján, majd az orrán. – Egész álló nap tudnálak csókolni – suttogta Ethan. Alig érezhető csókot nyomott a nő ajkára, majd szájával forrón becézni kezdte az állát és a nyakát. – Imádlak téged kóstolgatni, olyan vagy, mint egy finom, édes, tejszínhabos torta. – Mm... – Gwen felemelte az állát, mintegy felkínálva nyakát a csókoknak. Másra nem is volt már képes; a teste elolvadt a becézgetésektől. Csípőjéről az erős férfikéz hirtelen feljebb csúszott, végigvándorolt lapos hasán, majd eljutott a melléhez. Nagyon tapasztalt volt ez a kéz, tudta, hol kell megérintenie a testét, hogy ó ziháljon az izgalomtól. Azt is pontosan tudta, mikor kell erő, és mikor gyengédség. Gwen a kéj és a kínszenvedés között ingadozott. Tisztább pillanataiban azon tűnődött, vajon tudna-e ő is így játszani a férfi testével. Képes volna-e a torkából a gyönyör hangjait kicsalogatni? Micsoda izgalmas gondolat! Kinyitotta a szemét, és Ethan szenvedélytől átszellemült arcát nézte. Hirtelen ötlettől vezérelve legördítette magáról a férfit, aki 340

Heidi Betts most hanyatt feküdt az ágyon, és meglepődve bámult. Gwen egy mozdulattal már rajta volt, és lovagló ülésbe helyezkedett. – Mit művelsz? Valamit, amit már régóta ki akartam próbálni, mondhatta volna a lány, de csak sejtelmesen mosolygott. – Majd meglátod. Körmét gyengéden végighúzta a férfi izmos hasán, és diadalmasan nézett rá, amikor az levegő után kapkodott. Ethan már sejtette, mi lesz a folytatás. Gwen még sosem tett ilyesmit, de annyiszor olvasott róla, hogy remélte, a férfi kicsit azért élvezni fogja a játékát. Cirógatni kezdte az ágyéka körül a sötéten göndörödd szőrzetet, majd ujjait a kemény vessző köré fonta, és nyelvét végigfuttatta az érzékeny csúcsán. Hihetetlen élmény volt a férfit ilyen módon is megismerni! Ethan hevesen megrázkódott, és ettől Gwen még jobban felbátorodott. Hosszú haja szétterült a férfi combján. Szinte megrészegült a hatalomtól, amellyel Ethan gyönyörét irányítani tudta. A férfi háta ekkor ívben megfeszült. – Gwen! – nyögött fel fojtottan. Megfogta és szorosan tartotta a nő fejét, mintha kényszerítené, hogy folytassa a becézést, azután kicsit eltolta magától. Ám Gwent már nem tudta megállítani, teljes odaadással merült el az újonnan felfedezett szerelmi játékban. – Gwen, édesem! – A férfi most hevesebben tolta el, és a nő felemelte a fejét. – Ha nem hagyod abba, rögtön eljutok a csúcsra – mondta elfúlva márpedig én ezt csak veled együtt akarom. Gwen mosolygott, és egész testével Ethanhez simult. Az lehúzta magához az arcát, és szenvedélyesen megcsókolta. A nő addig tekergőzött, amíg a férfit ott érezte, ahol akarta. Imádta magába fogadni ezt a keménységet. Ethan teste szorosan nekifeszült, és még mélyebbre hatolt. Aztán hirtelen megmerevedett, és halk nyögéssel kibontakozott az ölelésből. 341

Átváltoztatjuk! – Várj! – lihegte. Egyetlen mozdulattal leemelte magáról a nőt, azután még mindig zihálva az ágy fejéhez támaszkodott. – Ne haragudj! – szólalt meg, miközben levegőhöz próbált jutni. – Nem akartalak ellökni, de azonnal abba kellett hagynunk. Gwen szótlanul ránézett, és várta a magyarázatot. Nem értette, mi történt a férfival. Ő azt hitte, minden tökéletesen működött közöttük. Talán valamit elrontott? Túl türelmetlen és heves volt? – Nem használtunk gumit – jött végre a magyarázat. A lány rémülten bámulta Ethan meztelen, duzzadó péniszét. Hát ez történt! Hogy lehettek ilyen könnyelműek? Most döbbent rá a dolog súlyosságára. Még egy-két perc, és olyasmi eshetett volna meg, ami akár életre szóló következménnyel járhatott volna. Gwen talán szívesen mutatta magát tapasztalt és okos nőnek, de most ráébredt, milyen kevéssé tapasztalt Más sem hiányzott, mint hogy teherbe essen egy olyan férfitól, akivel egy bárban jött össze. Hiába súgta a szíve, hogy Ethan sokkal többet jelent számára holmi alkalmi ismerősnél, be kellett látnia, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője. Hát teljesen elment az esze? Milyen élet vár egy leányanyára? A férfi reggelre talán már betelik vele, és ő magára marad egy gyerekkel a hasában. Hogyan fogja egyedül felnevelni? Agyában cikáztak a baljós gondolatok, ám váratlanul egy kis remény is ébredt benne. Ha gyereke születne a férfitól... Egy darab belőle, egy emberi lény, aki az együtt töltött időre emlékeztetné. A boldog önfeledtségre, amelyet életében egyszer átélhetett... Elég az ábrándozásból! – szólt magára szigorúan. Térj vissza a földre! Nem vagy hormonoktól kótyagos liba, aki azt hiszi, hogy a gyerek mindent megold, és hogy általa örökre magadhoz tudsz láncolni egy férfit. Felnőtt nő vagy, még akkor is, ha az utóbbi időben kissé elvesztetted a szokásos józanságodat. Sokkal óvatosabbnak kell lenned, különben nagy bajba kerülsz! – Nyugodj meg! – mondta Ethan szelíden. – Nem hiszem, hogy aggódnunk kellene. Nem jutottunk olyan messzire. – Előrehajolt, 342

Heidi Betts kivett az éjjeliszekrényből egy bontatlan csomag óvszert, és diadalmasan meglóbálta. – De jobb, ha biztosra megyünk. Ugye? – Mivel a nő nem válaszolt, megnyugtató mozdulattal simogatta meg a haját, majd odacsúszott hozzá az ágyon, hogy csókot nyomjon az ajkára. – Tényleg. Tudom, hogy minden oké. Gwen idegesen nyelt egyet, aztán némán bólintott. Nem, több kockázatot nem vállal, de ettől még semmi sem „oké”. Egyik pillanatról a másikra tudatosult benne, hogy a hazugságháló, amelyet maga köré szőtt, többé nem tartható fenn. Elege volt már a saját szélhámosságából. Minden csalásra és megtévesztésre épített kapcsolat előbb-utóbb romba dől. Ilyen egyszerű. Ez azt jelenti, hogy az ő történetük Ethannel, ha egyáltalán történetnek lehet hívni, hamarosan véget ér. Ám az utolsó éjszaka még előtte áll. Félre hát a bús gondolatokkal, nem kell mást tennie, csak hagynia, hogy a férfi szenvedélye magával repítse. Ingerlően mosolygott, mert tudta, hogy Ethan tartogat még valamit a tarsolyában. – Úgy látom, ma este felébresztettem benned a kalandvágyat – suttogta a férfi rekedten. – Ezért most egy másik pozíciót javasolok. Szeretnélek hátulról a magamévá tenni. Gwen visszafojtotta a lélegzetét. Még elképzelni sem merte mi következik. Megborzongott. Egy új dolog, egy élmény, valami, ami ma éjszaka még megtörténik vele, és amit többé nem élhet át. Az ő egyetlen szeretője Ethan, senki másnak nem tudná magát ilyen testestől-lelkestől odaadni. – Rendben – bólintott. A férfi homlokon csókolta. Gwen a hasára feküdt, és szorosan magához ölelt egy párnát. Ethan most az arcát puszilta meg, majd módszeresen végigcsókolta a hátát. A nő hallotta, ahogy feltépi a fóliát, és felhúzza az óvszert. Néhány másodperc múlva simogatni kezdte Gwen derekát, majd rátalált a combok közötti érzékeny pontra. A nő érezte, hogy átnedvesedik. Remegett az izgalomtól. 343

Átváltoztatjuk! Ethan most lassan megemelte Gwen csípőjét úgy, hogy a lány feje és válla a matracon maradt. Csókolt lehelt a vállára, és egyik keze a nő mellére, a másik a combjai közé siklott. Egy ujj a lány testébe hatolt a hüvelyk pedig azt az icipici csiklót kezdte becézni. Gwen felnyögött az élvezettől, és ívbe feszült. Nyilvánvaló volt, hogy felkészült a férfi befogadására. Ethan nem várt tovább, és egyetlen erőteljes mozdulattal beléhatolt. A nő levegő után kapkodott. Csodálatos érzés volt a férfi testének súlyát és forróságát a hátán érezni. – Minden rendben? – kérdezte Ethan fátyolos hangon, és Gwen tudta, milyen nehéz lehet most uralkodnia magán. Képtelen volt megszólalni, ezért csak bólintott és remélte, hogy a férfi ért ebből. Mi az, hogy rendben? Ez a kifejezés meg sem közelítette a szeretkezés hatalmas élményét. Ethan lágyan mozogni kezdett. A mozgás gyorsult és a lökések egyre mélyebbekké váltak. Gwen anélkül, hogy tudott volna róla, a kezére támaszkodva még jobban nekifeszült a férfinak, és átvette a ritmust. Minden porcikája kielégülésért sóvárgott. És akkor hirtelen elöntötte egy érzés. Olyan volt, mintha egy nagy hullám ragadta volna fel, és vitte volna a hátán az óceán végtelen messzeségébe. Testét átadta a hihetetlen eksztázisnak, és utolsó levegőjével Ethan nevét kiáltotta. Ugyanabban a pillanatban a férfi is elérte a csúcspontot. Utána csak hevertek keresztbe-kasul az ágyon, karjuk és combjuk még egymásba fonódva, testük verejtéktől csillogott. Boldogok és kimerültek voltak. Ethan erejéből annyi telt, hogy a takarót magukra húzta, és a karjába vette Gwent, aki még mindig levegőért kapkodva a mellére tette a fejét. Érezte, ahogy a férfi szórakozottan simogatja a haját, s ettől olyan nyugalom és béke öntötte el, hogy lassan lecsukódott a szeme. Azt kívánta, hogy ez a tökéletes pillanat örökké tartson. Hogy Ethan ismerje és szeresse meg az igazi valóját, és ne kelljen tovább színlelnie. Vagy, ha ez nem lehetséges, akkor ő változzon át azzá a nővé, akit eljátszott. Legyen már vége a 344

Heidi Betts hazugságnak, a rejtőzködésnek! Bárcsak lenne rá megoldás, hogy együtt maradhassanak, és közös jövőjük legyen! Ehhez persze nem elég az ő vágya, a férfinak is akarnia kell. Gwen időközben rájött, hogy amit Ethan iránt érez, az nem csupán testi vágy, hanem igazi szerelem. Egy véletlen találkozás, egy különleges éjszaka, egy ebéd és a mai együttlét... Ennyit kapott a férfiból, és ez elég is volt, hogy múlhatatlan szerelemre lobbanjon. Másra többé rá sem tud nézni. Ethan kell a testének és lelkének, mostantól fogva élete végéig. Be fogja neki bizonyítani, milyen erős ez az érzés. Gyerekeket szül neki, együtt élik le az életüket, és együtt öregszenek majd meg. Sajnos ez csak álom, és sohasem lesz belőle valóság. A gondolat fájdalommal töltötte el. De azért az álmodozás nem tilos, ugye?

Pár órával később Gwen felébredt. Sötét éjszaka volt. Ethan mellette aludt. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, és a lány perceken át figyelte, miközben szomorúan töprengett a kapcsolatuk kilátástalanságán. Azután ránézett az óra világító számlapjára. Hajnali három volt. Úgy érezte magát, mint Hamupipőke, aki túl sokáig maradt a bálban. Ha még reggel is itt lesz, visszaváltozik szegény kis cseléddé. Ha azonban most felkel, és kilopódzik a házból. Ethan megmarad abban a hitében, hogy éjszaka egy hercegnőt ölelt. A szíve fájdalmasan összeszorult, mert tudta, hogy mindörökre el kell tűnnie a férfi életéből. Nincs más választása. Elmegy, hogy legalább a szép emlékek ne piszkolódjanak be. Így nem kell elviselnie Ethan megvetését, ha rájön a csalárdságára. Megemelte a takarót gyengéden kibontakozott a férfi öleléséből, a combját kiszabadította az övé alól, és nagyon óvatosan kicsusszant az ágyból. Ethan nem ébredt fel. Sötétben tapogatózva szedte össze a holmiját, mert a hold sápadt fénye csak egy keskeny függönyrésen át jutott be a szobába. Sikerült felvennie a melltartót és a ruhát. Az ágyra vetett rövid pillantás 345

Átváltoztatjuk! meggyőzte arról, hogy a férfi még mindig békésen alszik. Felhúzta a cipőjét, a harisnyát pedig egyszerűen a retiküljébe gyűrte, amit szerencsésen megtalált az éjjeliszekrényen. Már az ajtóban állt, de valami még visszatartotta. Nem mehet így el! Lábujjhegyen az ágyhoz surrant, és Ethan fölé hajolt. – Élj boldogan, szerelmem! – suttogta, és a szeme megtelt könnyel. Ujja hegyét megcsókolta, majd gyengéden a férfi arcához érintette. – Szeretlek, Ethan. Sosem tudod meg, mennyire. A férfi mozdulatlanul aludt. Semmit sem érzékelt a szerelmi vallomásból. Jobb is, gondolta Gwen vigasztalanul. Az igaz szerelem mindent legyőz, feleselt vadul egy belső hang, de a nő határozottan megrázta a fejét. Vége az önáltatásnak! Mielőtt még zokogásban tört volna ki, nagy sietve elhagyta a szobát majd a lakást Hamupipőke futva menekült az ő hercege elől.

346

Heidi Betts

10. FEJEZET

Ethan odébb gördült az ágyban, és kezét a mellette alvó nő felé nyújtotta. Agyán átvillant az első éjszaka utáni reggel, de biztosra vette, hogy most Gwen itt van még vele. Ezúttal nem szökött meg, nem hagyta őt magára. Milyen boldogok voltak az éjjel! Milyen csodálatos volt egymás karjában elaludni! Ám a keze csak a levegőt markolta, és ettől egy szemvillanás alatt felébredt. Az ördögbe! Mi lelte ezt a nőt, hogy képtelen egy egész éjszakát vele tölteni? Ethan szilárdan elhatározta, hogy ezt még egyszer nem engedi. Inkább az ágyhoz kötözi, semhogy virradatkor köddé váljon ez a kis boszorkány. Hát nem érti, hogy csalódást okozott neki? Hogy ébredéskor is szüksége van az édes testének a melegére? Feltámaszkodott a könyökére, és dühösen ráncolta a homlokát. Álom és ébrenlét határán még azon gondolkodott, hogy ezúttal nem engedi hazamenni, sőt azt javasolja, töltsék együtt az egész napot. Nem is értette magát, honnan jött ez az ötlet, mert egyáltalán nem szokta az éjszakai hölgyvendégeit reggel is tartóztatni. Körülölelte Gwen illata. Ott érezte az ágyékán, a bőrén, az orrában, a pórusaiban, de még a lelkében is. Vágyakozott utána, és ez sokkal több volt, mint testiség. A nő különleges érzéseket hívott elő belőle, olyanokat, amelyekről azt hitte, már rég elsorvadtak. Felébredt és őutána nyúlt, őt akarta viszontlátni, de csak az üres ágy tátongott rá.

347

Átváltoztatjuk! Hol járhat most? Kétségbeesett hiányérzet fogta el. Persze ez csak átmeneti jelenség. Majd elmúlik... – Mondhatom, szép dolog, Banks – dünnyögte ingerülten. – Most szépen végiggondolod az egészet. Idő kell, hogy tisztába jöjj az érzéseiddel. Többé nem akarta magát ámítani. Az, hogy Gwent nem csupán viszontlátni akarja, hanem a nap huszonnégy órájában maga mellett tudni, valószínűleg komoly változást jelent az életében. Talán elszánta magát, hogy tartós kapcsolatra lépjen vele? Hogy felelősséget vállaljon? Közös jövőt tervezzen? Várta, hogy már a gondolattól elöntse a szokásos pánik. Emlékeznie kellene Susanra, az árulására. Sajnálnia kellene, hogy tele van a világ izgató nőkkel, akiket már nem birtokolhat, mert egyetlen asszonyhoz lesz hűséges. De a pánik nem jött. Sem a sajnálkozás. Susanra gondolt, és arra, mit érzett, amikor az asszony elhagyta, de már nem öntötte el a düh forró hulláma, rosszkedvű sem lett, és nem is fogadkozott, hogy soha többé nem hisz egyetlen nő esküdözésének sem. Most nyugodt maradt a lelke. Igen, Susan a múltjának egy része, és ő nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát, de az egész olyan távolinak tűnt, mintha nem is vele történt volna. Nagyon érdekes... Majd Gwen felé szálltak a gondolatai, és egész bensőjét csodálatosan meleg érzés töltötte el. Hirtelen teljes bizonyossággal tudta, hogy Gwent nem lehet Susannal egy napon említeni, mert ő soha, semmilyen körülmények között nem hagyná cserben. Maga elé képzelte hosszú, barna haját, kedves mosolyát, amely mindig az ajka körül játszott. Hallotta a nevetését, és elfogta az izgalom, mint mindig, ha vele volt. Képzelete most egy lehetséges közös jövő felé kalandozott. Ha ők ketten együtt maradnak... Látta magukat, ahogy sétálnak, válluk könnyedén érintkezik lépéseik ritmusára, markába Gwen törékeny keze simul. Látta őt 348

Heidi Betts lustán heverni a díványon a klubban lévő irodájában, vagy a bárban gyümölcslét kortyolgatni, amíg ő besegít a mixernek. Látta őt a lakásában is, ahogy olyan magától értetődően viselkedik, mintha az ő otthona is lenne. Látta őt a konyhában, amint mosolyogva egy kis vacsorát üt össze kettejüknek. Egészen nekilódult a képzelete, mert hirtelen látta lassan az oltár felé lépdelni, ahol ő már várja, hogy összeadják őket. Azután gondolatai a távolabbi jövőbe kanyarodtak. Mi lesz néhány év múlva? Lelki szemei előtt már két vagy három gyerkőc hancúrozott boldogan a karácsonyfa alatt, és ők szeretettel nézték, ahogy sorra bontogatják az általuk kiválasztott ajándékokat. Jóságos ég! Beleszeretett! Mikor történt mindez? Ismét a jól ismert pánikra számított, de megint nem jött. Inkább nagyon is boldognak és elégedettnek érezte magát. Azóta, hogy Susan elhagyta, most először nem félt egy komoly kapcsolattól. Házasság? Gyerekek? Hiszen ez az élet rendje, gondolta nyugodtan, és elmosolyodott. Úgy tűnik, többé nem fél a szerelemtől. Halkan szitkozódva felült, és ingerülten beletúrt amúgy is borzas hajába. Na, ez aztán gyönyörű! Mire rájött, hogy szereti Gwen Thomast, addigra a nő kiszökött az életéből – immár másodjára! Ez így nem mehet tovább! Egy kényszeres menekülővel nem lehet családot alapítani! Határozott intézkedésre van szükség, mert Gwennek ezzel a nevetséges szokásával, hogy állandóan eltűnik, egyszer s mindenkorra fel kell hagynia. Félrerúgta a takarót, és nagy léptekkel indult a fürdőszobába, ahol rekordidő alatt lezuhanyozott. Ma egy sereg feladatot kell elintéznie, de jól tudta, hogy mind közül Gwen haladéktalan felkutatása a legfontosabb. Villámgyorsan szárazra dörgölte magát a törülközővel, majd hozzáfogott a borotválkozáshoz. Sietett, de azért nem akarta összevagdosni az arcát. Végül elégedetten vigyorgott a tükörbe. Simára borotvált ábrázatán alig tucatnyi vágás virított, ami nem is rossz átlag ilyen nagy sebesség mellett. 349

Átváltoztatjuk! Magára rántott egy farmert és egy pólót, zsebre vágta a kocsikulcsot meg a mobilját, és már indult is. Egyenesen Gwen lakásához hajtott. Útközben lebonyolított néhány telefont. Felhívta a klub menedzserét, és megkérte, hogy végezze el helyette a papírmunkát meg azt a pár halaszthatatlan feladatot, amelyet aznapra tervezett. Időközben megérkezett Gwen lakásának környékére. Szerencsére egészen közel talált szabad parkolóhelyet. Kiugrott a kocsiból, és türelmetlenségében szinte futva indult az épület felé. Ott állt a bérház előtt, és megnyomta a kaputelefon csengőjét. A lakásból nem jött válasz, ám Ethan nem az a fajta ember volt, aki feladja. Megint megpróbálta, de az ujját most már le sem vette a csengőgombról. Hirtelen nyílt a kapu, és kijött egy lakó. Ethan megvárta, amíg kissé eltávolodik, ám addig is tartotta az ajtószárnyat, nehogy becsukódjon. Észrevétlenül besurrant a lépcsőházba, és kettesével szedve a fokokat, felfelé rohant. Végül teljesen kifulladva megállt a lakásajtó előtt, és ököllel kezdte el verni. Semmi válasz. Most a tenyere élével esett neki a tömör fának, remélve, hogy így nagyobb zajt csap. Ismét semmi. A lány vagy bent bujkál, vagy tényleg nincs otthon. – Gyerünk, Gwen! – kiáltotta, de már fogyó reménnyel. – Nyisd ki! A folyosó másik végén egy ajtó sarokpántja nyikordult, és fehér loknis, idős dáma kukucskált ki a résen. – Sajnálom, fiatalember, de Gwen nincs idehaza – rebegte félénken. Ethan féktelensége szemmel láthatóan megrémítette. A férfi néhány tétova lépést tett az idős hölgy felé. Az riadtan hátrált. Ethan megtorpant, nehogy még jobban megijessze. – Tudna esetleg segíteni, hogy hol találom? – kérdezte. Amint észrevette az asszony habozását, gyorsan hozzáfűzte: – Higgye el, nagyon fontos. A hölgy fürkészően nézett az arcába, majd bólintott. 350

Heidi Betts – Nos, feltételezem, hogy ma is munkában van, mint általában mindennap. Ethan elnyomott egy kétségbeesett sóhajt. Hát persze! Gwen ma fog bevonulni a világtörténelembe azzal, hogy feltérképezi a legrafináltabb, legeredetibb ruhákat kínáló butikokat. – Talán azt is tudja, hol van jelenleg? Szóval, hogy hol érhetem el? – Hát persze. Itt dolgozik az utca végén, a könyvtárban. Ismeri? Ethan pár másodpercig csak némán bámult rá. . – A könyvtárban? – kérdezett vissza óvatosan. Gwen mondta neki, hogy női ruhákat vásárol be butikoknak. Mit keresne akkor egy könyvtárban? – Igen, ott. Megtalálja, hacsak nem ment el ebédelni. A férfi az órájára nézett: még csak tíz óra. Talán el tudja csípni ebéd előtt. – Nagyon köszönöm. – Búcsúzóul intett, és levágtatott a lépcsőn. Nem vesztegette az időt azzal, hogy beüljön a kocsijába, és aztán új parkolóhelyet keressen, hanem gyalog indult el a pár háztömbnyire lévő könyvtár felé. Eszébe ötlött, hogy amikor Gwent véletlenül meglátta, a lány éppen a közkönyvtár lépcsőjén jött lefelé. A dolog egyre rejtélyesebbnek tűnt. Nem értette, mi folyik itt, de valójában nem is érdekelte. Egyetlen célja volt: megtalálni őt, hogy elmondja, mit érez iránta. Vajon mit szól majd Gwen a vallomásához? Mi lesz, ha nem viszonozza az érzelmeit? Ethant elborították a kétségek. Rájött, hogy az élete múlik a nő válaszán. Megszaporázta lépteit, és alig öt perc múlva elérte a könyvtár téglaépületét. Feje fölött fehér kupola magasodott, a bejáratot pedig hatalmas, klasszikus oszlopok foglalták keretbe. Ethan néhány hosszú lépéssel a lépcsősor tetején termett, és úgy tépte fel az ajtót, mintha attól félne, hogy elzavarják. Ott megállt, és udvariasan tartotta az ajtót egy hölgynek, aki éppen kifelé tartott az épületből, és kíváncsian megbámulta. 351

Átváltoztatjuk! Az épületben síri csend honolt, ami különösen hatott a férfira. Úgy érezte magát, mint egy mélytengeri búvár. A klubban örökös volt a lárma és a zűrzavar, de még ha egyedül dolgozott is az irodájában, vagy autót vezetett, mindig szólt valami háttérzene. Kevés alkalom adódott az életében, amikor nyugalom és béke ölelte körül. Talán amikor hazaért a lakásába. Vagy a klubban, nyitás előtt, mielőtt még a vendégek beözönlöttek volna, hogy felfokozott jókedvükkel elűzzék a csend utolsó foszlányát is. Egy pillanatig állva maradt a bejáratnál, és végignézett a könyvekkel tömött polcok hosszú során. A terem középső részén asztalok álltak, egyenként négy vagy hat székkel. Noha kint vakítóan tűzött a nap, itt bent komoly emberek ültek az asztaloknál, és úgy elmerültek az olvasmányaikban, hogy Ethan ajtónyitására még csak fel sem néztek. Az egyik fal mentén egyszemélyes fülkéket látott, mindegyikben nagy, furcsa kinézetű gép, amelyet feltehetően mikrofilmek olvasására használtak. Átellenben pedig ott volt a pult, amelynél egy könyvtárosnő egyrészt információs szolgálatot teljesített, másrészt könyvek kikölcsönzésével és visszavételével foglalkozott. Az a hölgy, aki most a pult mögött állt, semmiképpen sem Gwen volt. A középkorú nő sötét haját sima kontyba tűzve viselte, és virágos blúza fölött kék pulóvert viselt. Úgy tett, mintha rendkívül elfoglalt lenne, de közben a nagy szemüvege felett áthatóan vizsgálta Ethant. Gwen se közel, se távol nem látszott, így a férfi odalépett a pulthoz, és barátságosan rámosolygott a hölgyre. Amaz úgy tett, mintha csak most venné észre. – Miben segíthetek? – kérdezte, és viszonozta a mosolyt Ethan figyelmét nem kerülte el fojtott hangja. Lám, itt az a fő szabály, hogy a könyvtár látogatóit nem szabad zavarni. – Keresek valakit, akiről azt mondták, hogy itt esetleg megtalálom. A neve Gwen Thomas, és gyönyörű barna haja van, ami a válláig ér. Körülbelül ilyen magas, nagyon karcsú és nőies és 352

Heidi Betts szexi... Egyszóval szemkápráztató látvány. Nem dolgozik véletlenül önöknél? Ethan rezzenéstelen arccal tűrte a könyvtárosnő nagy bagolyszemének átható tekintetét. – Nos, valóban... dolgozik nálunk egy bizonyos Gwen Thomas – jött végül a habozó válasz. A hölgy láthatóan kényelmetlenül érezte magát. – De talán nem ugyanarról a személyről beszélünk, mert rá nemigen illik az ön leírása. A mi Gwenünk is nagyon helyes lány, de... Ethan elcsüggedt. Fogalma sem volt róla, hány nő lehet a környéken, akit Gwen Thomasnak hívnak, de ha Gwen itt dolgozna, a könyvtáros azonnal tudná, kiről beszél. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy kedvesét egy másik nővel keverjék össze. Róla senki sem mondaná azt, hogy „helyes lány”! Az ő Gwenje szívszorítóan gyönyörű, egy angyal, egy istennő! – Nahát! Itt is van – szólalt meg hirtelen a könyvtáros. Ethan megpördült a sarkán, és szembe találta magát álmai nőjével. Az ő Gwenjével. A ruhája most nem volt olyan izgalmas, mint azt a férfi már megszokta nála, de így is nagyon csinost festett. Igen, rettentő csinosan és szexin, mint mindig. Szűk, sárga, rövid ujjú kötött ruhát viselt mély kivágással. A szoknya néhány centiméterrel a térde fölött végződött. A válla és a bal melle között egy nagy, százszorszépet formázó kitűző vonta magára a tekintetet, a jobb karjával pedig egy köteg vastag, régi könyvet szorított magához. – Ethan! – A lány arca elsápadt, pupillája riadtan kitágult, a hangja elcsuklott. Gyorsan megköszörülte a torkát. – Mit keresel te itt? A férfinak egy sor kérdés futott végig az agyán. Először is hogy: Gwen, mit csinálsz itt? Aztán a következő: azt hittem, ruhákkal kereskedsz. Hogyhogy könyvtárban dolgozol? Ám mindez nem érintette a lényeget, azaz idejövetelének egyetlen célját, ezért csak ennyit mondott: – Téged kerestelek. – Odafordult a könyvtárosnőhöz, megköszönte a segítségét, majd Gwen elé állt. – Miért mentél el 353

Átváltoztatjuk! reggel egyetlen szó nélkül? – kérdezte egész testében megfeszülve, mégis olyan halkan, hogy ne zavarja a körülöttük lévő mélységes csöndet. Gwen kissé elpirult, és melléhez szorította a könyveket, amelyek időközben túl súlyossá váltak, és lehúzták a fél oldalát. Ethan fogta, és lerakta őket a legközelebbi asztalra. – Van itt valahol egy helyiség, ahol nyugodtan beszélhetnénk? Feltétlenül mondanom kell neked valamit. Nem ismerte Gwen szokásait, de úgy gondolta, jobb, ha Georgetown közkönyvtárának látogatóit nem avatják be a magánéletük részleteibe. Egyáltalán, hogy kerül ide ennyi ember egy átlagos hétköznapon? Ethan középiskolás kora óta nem járt ilyen helyen, és fogalma sem volt a könyvtárak látogatottságáról. Látszott, hogy Gwent is idegesíti a nagy nyüzsgés. Zavartan körbepillantott, bólintott, majd egy üvegfallal leválasztott kis irodába vezette Ethant, amely az elülső könyvespolcok mögött bújt meg. Amint beléptek, és az ajtót is becsukta, lehúzta a sötétítő redőnyt, hogy védje magukat a kíváncsi tekintetektől. Ott voltak a jóleső félhomályban. Ethan nekitámaszkodott egy papírokkal és könyvekkel telezsúfolt íróasztalnak, és karját összefonta széles mellkasa előtt. Gwen zavartnak látszott; a férfi váratlan felbukkanását szemlátomást még mindig nem sikerült feldolgoznia. – Válaszolnál a kérdésemre? – Ethan hangja nyugodt volt. – Melyik kérdésedre? – A nő idegesen húzkodta a ruháját, és lesütötte a tekintetét. – Arra, hogy miért tűntél el ma reggel – ismételte meg Ethan, mintha egy gyerekhez beszélne. – Ez már szinte szokásoddá vált. – Hogy miért? Talán azt hitted, maradok? – Hallgass ide! Ha munkába vagy bárhová kellett menned, akkor felébreszthettél volna, hogy megmondd. Vagy hagyhattál volna egy cetlit, hogy tudjam, mikor jössz vissza. Mégis mit képzelsz? Felébredek, és a nő, akivel az éjszakát töltöttem, nincs az ágyamban. 354

Heidi Betts Tekintsem ezt magától értetődőnek? Hallgassak és várjak, hátha egyszer méltóztatsz visszajönni? Ethanben hirtelen tudatosult, hogy még soha életében nem kívánta, hogy a nő, akivel előző este ágyba bújt, másnap reggel is ott legyen. Gwennel azonban minden másképp volt: akarta őt este, éjszaka és reggel. Élete minden percében. Ezt hívják szerelemnek? – Sajnálom – szólalt meg Gwen. – Fogalmam sem volt, mit mondjak. Nekem ez az egész helyzet nagyon bonyolult. A férfi értetlenül meredt rá, és kényelmetlen érzés töltötte el. – Eszed ágában sem volt visszajönni, ugye? És telefonálni sem akartál, sem valaha is viszontlátni engem. Az, hogy a lány mélyen hallgatott, és csak a nyelvével nyalta meg idegesen az ajkát, elég válasz volt Ethannek. Ökölbe szorította a kezét, és egész teste megfeszült, mintha ellenséggel állna szemben. De hol itt az ellenség? – Hát ez gyönyörű, igazán gyönyörű! – mondta keserűen. – Az elmúlt hetekben mást sem tettem, mint rád gondoltam és rólad álmodoztam. A személyzet már azt hiszi, valami bajom van, hogy annyira nem törődöm a munkával. Nagy nehezen túljutottam a feleségem árulásán, aztán fülig beléd szerettem, és most szembe kell néznem azzal, hogy te csak kihasználtál. Neked egy kis szórakozásra kellettem, nem többre. Bevallom, ez porig sújt. Gwen szíve olyan vadul kalapált, hogy majd szétvetette a mellkasát. Már attól is az ájulás környékezte, ahogy látta Ethant a pultnál farmerban és narancssárga pólóban, amely második bőrként simult izmos testére. Hogyan is állhatna ellen egy ilyen őrülten jóképű férfinak? Most pedig itt van előtte, és ömlik belőle a panasz. Fáj neki, hogy ő reggelre egy hang nélkül eltűnt. És azt is mondja, hogy fülig szerelmes belé. Szerelmes? Jól hallotta? Vagy csak képzelődik? Ugyan már! Butaság! Óriási tévedés! Kizárt, hogy szerelmet vallott volna. Az olyan férfiak, mint Ethan, nem szeretnek bele a hozzá hasonló nőkbe. 355

Átváltoztatjuk! Vagy mégis? Gwen hirtelen biztosra vette, hogy a szavak valóban elhangzottak, és nem csak álmodta őket. – Mit is mondtál? – kérdezte kifogyó lélegzettel, és a gyomra összerándult az idegességtől attól való félelmében, hogy a férfi valami egészen másról kezd beszélni, és a szép vallomás csak a képzeletének szüleménye volt. Ethan vadul felszisszent. – Azt, hogy te engem csak időtöltésül használtál, és... A lány hevesen megrázta a fejét, és önkéntelenül is közelebb lépett. Lélegzet után kapkodott, és a szavak dadogva, alig hallhatóan jöttek ki a száján. – Nem, hanem amit előtte mondtál. Az mondtad... azt mondtad, hogy belém szerettél? – Azt – válaszolta Ethan vonakodva, és gyanakvóan nézett a nőre. – De ezt nem fogom megismételni. Ennyi megaláztatás éppen elég volt egy napra. Gwen elengedte a füle mellett a szavait. Még közelebb lépett, és próbálta legyőzni magában a belső kényszert, hogy kinyújtsa a kezét, és megérintse. – Még mindig így érzel? – kérdezte vékony hangon, és nyelt egy nagyot. – Mit számít az neked? Úgy surrantál ki ma reggel a lakásomból, mint egy tolvaj, aki fényes nappal nem mer az arcomba nézni. A nő csüggedten leengedte a karját. – Igazad van. Éppen ezért mentem el. Azt hittem, nem akarsz többé látni. Tudom, milyenek a hozzád hasonló férfiak, Ethan. Van egy éjszakai klubod. Naponta izgalmas nők százaival találkozol, és biztosra veszem, hogy egyikük sem habozik ágyba bújni veled. Jól gondolom? Gwen félelemtől remegett. Valóban azt mondta a férfi, hogy szerelmes belé? És ő ezt a hihetetlen szerencsét elpackázta a saját buta viselkedésével! Ethan arca semmit sem árult el a gondolataiból, csupán értetlenség és színtiszta kétségbeesés tükröződött rajta. 356

Heidi Betts – Ezzel most mit akarsz mondani? Téged is a klubban ismertelek meg, és te is eljöttél velem már az első este. – Tudom, és nem állt szándékomban kritizálni téged. A férfinak igaza volt. Gwent is a testi vonzerejével bűvölte el. Azon az estén ő csak egyet akart: egy férfit, aki szeretkezne vele, aki megszabadítaná a szüzességétől. Valakit, aki nem kérdez, és aki semmit sem vár tőle. Mégis több lett ebből a rövid kalandból, mint amennyire számított. Érzések támadtak fel benne a férfi iránt, akit csupán egy éjszakára választott ki. Vagy aki őt kiválasztotta? És „érzések”? Hiszen ő olthatatlan szerelemre lobbant! – Őszintén szólva – folytatta megszeppenten – eszembe sem jutott, hogy te egy olyan nőt, mint én, hosszabb távra akarsz. Sőt biztosra vettem, hogy boldog leszel, ha mielőbb megszabadulsz tőlem. Ethan pár másodpercig szótlanul bámulta, majd ellökte magát az íróasztaltól, amelynek eddig hanyagul nekitámaszkodott. – Mit értesz az alatt, hogy egy olyan nőt, mint te? – Egy szürke, unalmas könyvtárost, aki a nevezetes születésnap előtt még a lábát sem tette be egy éjszakai klubba. – Azt hittem, női divatban utazol. – Hazugság volt. Feltételeztem, hogy te és a barátaid nem lesztek elragadtatva egy könyvtárosnőtől, aki azzal tölti a napjait, hogy a polcokon a köteteket rendezi, vagy diákoknak ad tanácsot a kutatásaikhoz. Tehát kitaláltam magamnak egy sokkal érdekesebb foglalkozást. – Az ég szerelmére! Miért gondoltad, hogy ennyit számít, mi a munkád? – kérdezte a férfi döbbenten. – Igen, meg vagyok lepve. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy könyvtáros vagy. Lásd be, hogy egyáltalán nem úgy néztél ki! De nem is ez a fontos. Sokkal jobban bánt, hogy letagadtad a munkádat. Miért? Gondolod, hogy előítéleteim vannak? És hogy az ördögbe mered azt állítani, hogy te egy szürke, unalmas nő vagy? Bár csak rövid ideje ismerjük egymást, azért hidd el, egyetlen másodpercig sem voltál szürke vagy unalmas! 357

Átváltoztatjuk! – Éppen ez az, Ethan. Egyáltalán nem ismersz. Kitaláltam magamnak egy szerepet, és azt játszottam el. Kétségbeesett és szomorú voltam, ezért beszíneztettem a hajamat, és hagytam, hogy az egész külsőmet átváltoztassák. Az a nő nem én voltam. Aznap töltöttem be a harmincegyedik évemet, és végre valami izgalmas, őrült dolgot akartam csinálni. Azon az estén a te klubodba mentem, és te voltál az egyetlen esélyem, hogy levethessem a gátlásaimat. Te voltál az a vicces, szórakoztató, csodálatos férfi, akivel eltölthetek egy estét, és aki utánam se néz, ha másnap eltűnök. – Gwen bizonytalanul felnevetett, és kezével a hajába túrt. – De te egészen másképp viselkedtél, mint ahogy vártam. Szeretetre méltó és barátságos voltál, velem is törődtél, nem csak a saját élvezeteddel. Sőt folytatást akartál! Kutattál utánam, és megtaláltál. Tény, hogy úgy viselkedtél, mint aki jobban meg akar ismerni, én viszont még mindig csak egyéjszakás kalandban gondolkoztam, és azt hittem, soha többé nem hallok felőled. Ethan zavartan csóválta a fejét. – Most azt akarod mondani, hogy ma reggel azért menekültél el, mert túl sok figyelmet szenteltem neked? Mert nem vagyok önző gazember, és úgy kezeltelek, mint egy olyan nőt, akivel hosszabb távú kapcsolatot tervezek? – Nem. Nem így van. Te egyáltalán nem vagy hibás, Ethan, hidd el! Csodálatos voltál, és soha nem voltam olyan boldog, mint veled. Arra viszont nem számítottam, hogy teljesen leveszel a lábamról. – Gwen felsóhajtott – Istenem, hogy is magyarázzam el neked? Most már magam sem értem. Mindegy, a lényeg az, hogy én nem vagyok az a nő, akit aznap este a klubban megismertél. Aztán, amikor feljöttél a lakásomra, és vacsorára hívtál, tudtam, hogy megint el kell játszanom a nagyvilági és öntudatos dámát. Loholhattam a butikba, hogy még több szexi ruhadarabot vásároljak, azután pedig ki kellett találnom egy olyan foglalkozást, amelyik a te köreidben is jól hangzik. Elvégre nem vallhattam be, hogy a napjaimat poros könyvek között töltöm! 358

Heidi Betts Ethan teljesen összezavarodott. Ma reggel, amikor rájött, hogy beleszeretett Gwenbe, azt hitte, itt a világ vége. Mostanra kiderült, hogy a helyzet még ennél is sokkal kuszább. Úgy tűnik, a lány meg van róla győződve, hogy az a nő, akivel olyan csodálatos volt az együttlét, és az, aki a polcokon a könyveket rendezgeti, két különböző személy. A férfi azonban tudta, hogy ez óriási tévedés. Gwen nem tett erőszakot saját magán. Az élettel teli, izgalmas nő a klubból lényének egy olyan oldala, amelyet addig elnyomott. Bebeszélte magának, hogy ő egy unalmas, szürke kis egér, akit nem lehet szeretni. Azt hitte, tetőtől talpig meg kell változnia, hogy egy férfi elfogadja. Szegény Gwen! Mennyi mondvacsinált probléma, bujkálás és menekülés! Ethan hatalmas megkönnyebbülést érzett. A nő tehát csak azért hagyta el, mert úgy gondolta, nem tud megfelelni az elvárásainak. Ez a közlés boldoggá tette; annál is inkább, mert néhány szörnyű percen át attól rettegett, hogy Gwen semmit sem érez iránta. Tulajdonképpen minden oka megvolt rá, hogy haragudjon a nőre, hiszen az hazudott neki, de ezzel most csöppet sem törődött. Sokkal fontosabb dolgok forogtak kockán, mint néhány füllentés. Kinyújtotta a kezét, és szelíden megsimogatta Gwen karját. Érezte, hogy a lány megborzong. – Csak egy kérdésem van – mondta komolyan Ethan. – Ebben is hazudtál? – Szorosan magához húzta kedvesét, és szájon csókolta, először lágyan, aztán olyan szenvedélyesen és forrón, hogy végül mindketten zihálva kapkodtak levegő után. Úgy érezte, az utolsó csókjuk óta egy örökkévalóság telt el. Vágya az elviselhetetlenségig fokozódott. Karját Gwen dereka köré fonta, és még közelebb húzta. Forró hullám futott végig rajta, ahogy a hajlékony, karcsú test ellazult az ölelésében, és odaadóan hozzásimult. Nagyon nehéz volt, de be kellett fejeznie a csókot. Kényszerítette magát, hogy egy lépést hátráljon, nehogy ismét elfogja a kísértés. 359

Átváltoztatjuk! – Szóval? Minden csak színlelés volt? – kérdezte rekedten. – Amikor az ágyamban, a karomban tartottalak, akkor is csak szerepet játszottál, Gwen? A lány hatalmas, fénylő szemmel nézett rá, és a pillantásában vágy remegett. – Nem, nem! Esküszöm, az igaz volt. Minden másodperc. Hát nem érezted? A férfi szívéről mázsás kövek gördültek le, és végre lélegzethez jutott. Legszívesebben örömujjongásban tört volna ki, és énekelve táncra perdült volna, mint Gene Kelly a szakadó esőben. Ehelyett csak boldogan mosolygott, és az ajkához emelte Gwen kezét. – Akkor nincs több kérdésem. Szeretlek, és nem a munkád vagy az öltözködésed miatt. Felőlem akár gyorsétkezdében is dolgozhatnál egy szál papírcsákóban! A nőnek nevetnie kellett, de még mindig bizonytalan volt. – De én nem az vagyok, akinek tartasz, Ethan – szólalt meg komolyan, és a szeme könnyel telt meg. – Porceláncicákat gyűjtök, és a legtöbb estémet egy könyvvel töltöm az ágyamban, ahelyett hogy a barátaimmal klubról klubra járnék. – Szeretsz engem, Gwen? – kérdezte most a férfi, és mélyen a szemébe nézett. – Ez az egyetlen dolog, amit tudni akarok. Mondd, szeretsz? A lány ajka remegni kezdett, de habozás nélkül válaszolt: – Igen, szeretlek. Nem akartalak szeretni, sőt minden erőmmel harcoltam az érzéseim ellen, de nincs mit tenni. A világon mindennél jobban szeretlek. A férfi magához vonta, és szenvedélyesen megcsókolta. Elfeledkeztek a külvilágról, és csak akkor váltak szét, amikor már levegőt sem kaptak. Ethan leghőbb vágya teljesült. Együtt volt azzal a nővel, akit szeretett, és akit soha többé nem akart elengedni. – De Ethan... – Csitt! Nem akarok több magyarázatot és kifogás, hogy miért nem szerethetlek. Sokáig tartott, amíg a Susan okozta sebek begyógyultak, de vége, elmúlt, és most már kész vagyok a 360

Heidi Betts szerelemre. Hidd el, Gwen, hogy téged akarlak a porceláncicáiddal, a könyvtárosi munkáddal, a virágmintás szoknyáiddal együtt. Mindent szeretek, ami hozzád tartozik. Arra gondoltam, hogy a klubban korlátozni fogom a nyitva tartást, ha ettől jobban érzed magad. Amúgy is tervezem egy másik üzlet elindítását. Ez közelebb lesz a lakásodhoz, így több időt tölthetünk együtt. – Nem kell, hogy miattam változtass az életeden – suttogta Gwen lágyan. – Egyetlenegy dolgot kérek: ne feküdj le többé olyan nőkkel, akiket aznap este ismertél meg. Túláradó boldogsággal, ám egy kis huncutsággal a szemében nézett a férfira. Ethan tudta, hogy az ő tekintete is ugyanolyan elvarázsolt, mint Gwené. – Rendben van. Persze ez rád is vonatkozik. Mostantól kezdve te leszel számomra az egyetlen nő, és én leszek számodra az egyetlen férfi. Gwen arcán sugárzó mosoly terült szét, a szeme ragyogott a boldogságtól. Lábujjhegyre állt, és csókot nyomott Ethan ajkára. – Rendben van.

361

Átváltoztatjuk!

UTÓHANG

Gwen kinyújtózva hevert a díványon Ethan irodájában, és kedvenc könyvét, a Jane Eyre-t lapozgatta. Bár a basszus vibrálása még a hangszigetelt falakon is áthatolt, ő egy ideje már leszokott arról, hogy találgassa, melyik számot játsszák lent a klubban. Az utóbbi néhány hónapban rengeteget tanult. Tudta például, milyen egy férfival együtt élni, és tudta azt is, hogy ez a férfi olyannak szereti őt, amilyen. Kicsit még félénk volt, de már vállalta a kockázatot, ha a tét miatt megérte. Számos dologban még hiányzott a tapasztalata, de a szerelmet már szenvedélyesen művelte – mert Ethanben jó tanítómesterre talált Nem sokkal azután költöztek össze, hogy a férfi váratlanul felbukkant a könyvtárban, és kölcsönösen megvallottak szerelmüket. A lány azonban még mindig szorongott kissé. Korábban számos dologban félrevezette Ethant, s ezt most szerette volna jóvátenni, és megmutatni a férfinak az igazi Gwent. Megegyeztek, hogy nem kapkodnak, időt hagynak arra, hogy a kapcsolatuk kibontakozzon, és még közelebb kerüljenek egymáshoz. Csak ezután döntik majd el, hogy készek-e egy komolyabb elköteleződésre. Érdekes módon Ethan volt az, aki Gwenhez költözött. Ott élt vele, a könyvespolcokkal, macskafigurákkal és virágos huzatú bútorokkal telezsúfolt lakásban. Rájött, hogy nagyon jól érzi magát ebben a környezetben, és a saját rideg agglegényotthonát a bérleti szerződés lejártáig kiadta albérletbe.

362

Heidi Betts Hat hónap telt el, melynek során minden szabad percüket együtt töltötték. Gwen mostanra már meggyőződött arról, hogy a férfi igazán és alaposan megismerte őt kívülről és belülről. És végre ő is megtapasztalta, hogy Ethan valóban az a csodálatos, jószívű, izgalmas férfi, akinek az első este megismerte. Aztán eljött az a nap, amikor Ethan gyertyafényes vacsorát rendezett, és arra kérte, legyen a felesége. Gwen pillanatnyi habozás nélkül, szemében az öröm könnyeivel mondott igent. Az esküvőt Ethan legújabb létesítményében, a Jazz Hotban tartották. A férfi a város túlsó végén egy régi raktárépületre bukkant. A házat a pincétől a padlásig tataroztatta, majd fekete-fehér art deco stílusban rendezte be. Itt minden a negyvenes-ötvenes éveket idézte. A házassági fogadalmat a klub színeiben virító léggömbökkel és zászlókkal díszített színpadon mondták ki, közvetlenül a nagy nyitóünnepség előtt. Az emlékezetes napon barátaikkal és hozzátartozóikkal együtt a kora reggeli órákig ettek-ittak és táncoltak. Ennek már egy éve, és Gwen nem tudta elképzelni, hogy létezhet ennél nagyobb boldogság is. Remek férje volt, új otthona és egy csodálatos híre Ethan számára. Az olvasólámpa fénye megcsillant keskeny, egyszerű jegygyűrűjén. Mosolyogva pillantott le a kezére. Elképzelte Ethan örömét, amellyel majd az újságot fogadja. Ebben a pillanatban kinyílt az iroda ajtaja, és a férfi lépett be rajta. Néhány másodpercen át felhallatszott a lárma és a hangos zene a klubból, aztán becsukódott az ajtó. – Szia! – köszönt, és megajándékozta feleségét meleg, szeretettel teli mosolyainak egyikével, amitől Gwen szíve mindig nagyot dobbant. – Ne zavartasd magad, olvass tovább nyugodtan! A nő megjelölte az oldalt, ahol éppen tartott, majd maga mellé tette a könyvet. – Már nem akarok olvasni. Ha a közelemben vagy, úgysem tudok másra figyelni. 363

Átváltoztatjuk! A férfi odalépett mellé, felsegítette a székből, és gyengéden megcsókolta. – Nem zavar a zene? – Dehogy zavar – rázta a fejét az asszony, majd karját a férfi nyaka köré fonta, és viszonozta a csókját. – Éppen gondolkodtam. – Ugyan miről? – Rólad és arról, hogy mennyire szeretlek. – Ez biztos? – Ethan egy pillantást vetett a könyvre, amely a díványon hevert. – Nem kell bocsánatot kémem, amiért megfosztalak Jane és Mr. Rochester társaságától? Gwen nevetett. – Talán beleolvastál a hátam mögött? – Mindent meg kell tennem, hogy az én kis könyvtárosommal lépést tartsak, nemde? Tudd meg, hogy nagyon is tetszett a regény. Mellesleg már az Üvöltő szeleknek a felén is túljutottam. Gwent boldoggá tette az a nem csillapuló érdeklődés, amellyel Ethan az ő hivatása és olvasási szenvedélye felé fordult. Utólag szégyellte magát az előítéleteiért, amelyekkel Ethant beskatulyázta. Feltételezte róla, hogy kicsinyes, szűk látókörű, és kinevetné az ő könyvek iránti rajongását. Ezzel szemben a férfi nagy lelkesedéssel vett részt mindenben, ami a feleségének örömet okozott, egyúttal pedig bevonta öt a saját dolgaiba. Gwen életét sokkal gazdagabbá tette, és ő hálás volt a sorsnak, hogy éppen ezt a férfit hozta az útjába. – Le vagyok nyűgözve. – Remek! – Ethan szenvedélyesen a nyakába csókolt. – És ki is tudnád mutatni a háládat? Mondjuk azzal, hogy ma este személyesen dugsz ágyba, és elmondasz nekem egy esti mesét? – Felolvasást akarsz? – kérdezte a nő csodálkozva. Ezt eddig még nem próbálták ki, de jó móka kerekedhet belőle. Nem volt olyan dolog a világon, amit Ethannel együtt ne élvezett volna. – Nem feltétlenül. Arra gondoltam, hogy te találhatnál ki egy történetet. Egy merész és rendkívül buja mesét. 364

Heidi Betts – Már értem. Seherezádét fogok játszani. – Pontosan. Mint az Ezeregyéjszakában, ha jól mondom – mosolygott a férfi. Gwen felkacagott. – Ahogy óhajtod, nagy uram! De most még nem tudsz hazajönni, ugye? A faliórára pillantva megállapították, túl korán van ahhoz, hogy Ethan egy ilyen forgalmas estén otthagyja a klubot. – Még pár dolgot el kell intéznem, de nem tart sokáig. Ugye nem vagy nagyon fáradt, és tudsz egy kicsit várni? Ha gondolod, hívok egy taxit. Vagy hazaviszlek, aztán visszajövök. – Dehogyis! Erre nincs szükség, inkább megvárlak. Nagyon jól elleszek – válaszolt gyorsan Gwen, és követte tekintetével a férfit, aki a terebélyes íróasztalához ment, és leült. Terhességének első harmadában volt, amikor sok nő émelygéssel küszködik. Ő viszont remekül viselte az állapotát, és talán ennek tudható be, hogy Ethan még semmit sem vett észre. A nő már alig bírt az izgalmával. Elképzelte, milyen arcot vág majd a férfi, amikor közli vele, hogy nemsokára apuka lesz. A boldogságtól összeszorult a torka. – Ethan – mondta, és odasétált az íróasztalhoz, majd csípőjével az asztallapnak támaszkodva megállt. Kicsit ideges volt, bár tudta, hogy a férjének semmi kifogása nem lesz a kis jövevény ellen. Gwen inkább attól tartott, hogy a gyerek némileg korán érkezik. A férfi hátradőlt a székében, egyik kezét a felesége térdére rakta, és szórakozottan simogatni kezdte. – Van számodra egy meglepetésem, és remélem, éppen úgy fogsz örülni neki, mint én. A férje mosolygott. – Talán már a saját hitelkártyádat használod, hogy még több holmit vehess az új házba? Ha ez így megy tovább, nem tudom, hogyan fogunk elférni a bútoroktól. – Nem, semmi ilyesmi. Ne aggódj! 365

Átváltoztatjuk! Ethannek igaza volt; Gwen valóban túl sok pénzt adott ki, hogy az új, kétszintes házukat berendezze. Másrészt az elkövetkező hónapokban igenis kell még néhány bútordarabot venni, ha időben, még a gyerek születése előtt be akarják rendezni a babaszobát. A férfi mosolya eltűnt. Feszülten várta a folytatást. Valami történt, ami Gwent nyugtalanítja, és összefüggésben van a beharangozott újsággal. – Hát akkor halljuk a nagy hírt! – unszolta gyengéden az asszonyt. Az mély levegőt vett, mintha hideg vízbe készülne ugrani. Úgy érezte magát, mint a harmincegyedik születésnapjának az estéjén. Bár az a bizonyos este végeredményben nagyon jól sikerült. Bátran elmosolyodott, és kibökte: – Terhes vagyok. A férfi döbbenten pislogott, ám ettől eltekintve másodperceken keresztül mozdulatlanságba dermedve ült. – Mit mondtál? – Terhes. Terhes vagyok! Érted? Nemsokára gyerekünk lesz. – Tehát jól hallottam – nyögte Ethan, mint akit elkábítottak. – Biztos vagy benne? – Egészen biztos – bólintott Gwen, és a férfi megrökönyödött arcát látva hirtelen forró lett a talaj a lába alatt. Mégis hogy képzeli Ethan, hogy ő beszámol neki a terhességéről anélkül, hogy száz százalékig biztos lenne benne? Persze az is igaz, hogy ez a közlés úgy érhette a férfit, mint a villámcsapás. – Megcsináltam otthon a terhességi próbát, aztán pedig elmentem az orvoshoz. Mind a teszt, mind a vizsgálat pozitív volt. Hathetes terhes vagyok. És figyelmeztetlek, hogy ha nem mondod meg azonnal, örülsz-e vagy szomorkodsz, elbőgöm magam. Ethan egy pillanatot sem várt tovább. Magához rántotta Gwent, és annyi szerelmes szenvedéllyel csókolta meg, hogy a nőnek könnyek tolultak a szemébe a meghatottságtól és a leírhatatlan boldogságtól. A férfi tiszteletteljes mozdulattal simogatta meg Gwen lapos hasát. – Olyan boldog vagyok, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni – suttogta. – Olyan boldog, mint még soha életemben. Egy kicsit 366

Heidi Betts aggódom, hogy vajon elég jó apa leszek-e, de rettenetesen örülök a hírnek, drágám. A nő mélyen a szemébe nézett, és mosolygott. – Te leszel a világon a legcsodálatosabb apa – biztosította a párját. – Azonkívül még majdnem nyolc hónapunk van, hogy beleéljük magunkat a szülői szerepbe, és mindent megtanuljunk, amit tudnunk kell. Hidd el, hamar elfelejtjük a szorongást, és már csak örülni fogunk a kis jövevénynek. Lucy és Peter meg biztosan ellát majd minket jó tanácsokkal, szóval menni fog ez nekünk, meglátod! Ethan a szemét forgatta. – Peter? Az nem lesz könnyű eset. Mennyit tréfálkoztam a rovására, amikor azon izgult, milyen apa lesz belőle! El tudom képzelni, mekkora élvezettel fogja visszaadni a kölcsönt. Nehéz idők várnak rám. Az asszony nevetett. – Talán meg lehetne békíteni egy jó cselekedettel. Például ha elvállalnád, hogy néha vigyázol a kis Shane-re. Lucy és Peter már időtlen idők óta nem töltöttek kettesben egy estét. Na? Mit szólsz az ötlethez? – Bébiszitter legyek? Ígérd meg, hogy te is eljössz, és segítesz nekem! – Magától értetődik. Mindkettőnknek hasznos tapasztalat lesz. Ethan le sem tudta venni a pillantását Gwen pocakjáról, mintha valami titkos jel után kutatna, amely a figyelmes szemlélőnek elárulja az anyaságot. Gyengéden megsimogatta a feleségét. – Egy kisbaba – sóhajtott boldogan. – Fel sem tudom fogni. – Majd Gwenre nézett. – Drágám, ezzel minden álmomat valóra váltottad. Nem maradt több kívánságom. Tökéletesen boldog vagyok. Ez olyan gyönyörű volt, hogy a nő elveszítette a maradék önuralmát is. Arcán végigfolytak a meghatottság könnyei. – Jaj, ne! – nyögte ki nagy nehezen, és megrázta a fejét. – Mindenki figyelmeztetett, hogy a terhesség alatt megbolondulnak a hormonjaim. Remélem, ez a sírógörcs még nem amiatt van. – Karját 367

Átváltoztatjuk! a férfi nyaka köré fonta, és szeretettel hozzásimult. – Te is teljesítetted az összes álmomat Ethan. Olyan álmokat is, amelyekről azt sem tudtam, hogy léteznek, mielőtt téged megismertelek. Annyira szeretlek! – Én is szeretlek, angyalom – suttogta a férje, és ajkuk szenvedélyes csókban találkozott. Amikor aznap éjjel hazaértek, és együtt ágyba bújtak, Ethan volt az, aki Gwennek esti mesét mondott. A mese egy szégyenlős hercegnőről és egy magányos hercegről szólt, akiket a szerencse egymás útjába vezérelt, és akik múlhatatlan szerelemre lobbantak, majd boldogan éltek, amíg meg nem haltak...

368