A NEMZETSZOCIALIZMUS KIALAKULÁSA ÉS TÉRNYERÉSE NÉMETORSZÁGBAN, VALAMINT HATÁSAI MAGYARORSZÁGRA. Készítette: Dajka Levente

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK (MSc) Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány

A NEMZETSZOCIALIZMUS KIALAKULÁSA ÉS TÉRNYERÉSE NÉMETORSZÁGBAN, VALAMINT HATÁSAI MAGYARORSZÁGRA

Készítette: Dajka Levente

Budapest, 2011

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés .......................................................................................................................... 6 1 A nemzetszocializmus térnyerése és hatalomra jutása Németországban ............... 8 1.1. Előzmények............................................................................................................. 8 1.1.1. A weimari köztársaság és az egyre erősödő szélsőséges mozgalmak ......... 8 1.1.2. A weimari köztársaság aranykora ............................................................ 10 1.1.3. A weimari köztársaság válsága................................................................. 10 1.2. Az NSDAP kormányra juttatása ........................................................................... 14 1.3. Az NSDAP kialakulásának rövid története........................................................... 16 1.3.1. A kezdetek (1919-1925)............................................................................. 16 1.3.2. Az 1920-as pártprogram legfontosabb pontjai ......................................... 18 2 Adolf Hitler élete és személyiségének fejlődése ....................................................... 20 2.1. A Vezér „gyerekkora” és családi háttere .............................................................. 20 2.2. Hitler, mint egyedi jelenség .................................................................................. 25 2.2.1. Az érzelemhiány és a nőkhöz való viszony ................................................ 25 2.2.2. A karizmatikus tirannus ............................................................................ 27 2.2.3. Ki volt valójában ez az ember? ................................................................. 28 2.2.4. A siker kulcsai ........................................................................................... 29

3

3 Az NSDAP hatalmának megszilárdítása és a náci terror ...................................... 31 3.1. A totalitárius állam kiépítése Németországban ..................................................... 31 3.2. A zsidóság „félreállítása” ...................................................................................... 35 3.2.1. A kezdetek.................................................................................................. 35 3.2.2. A végső megoldás ...................................................................................... 38 3.2.3. Mindennapi élet a lengyel gettókban ........................................................ 40 3.2.4. Az auschwitzi haláltábor ........................................................................... 42 4 A nácizmus bukása és a nürnbergi per .................................................................... 44 4.1. Az NSDAP végnapjai és Hitler öngyilkossága ..................................................... 44 4.2. A nürnbergi per, avagy a náci vezetők felelősségre vonása ................................. 46 4.2.1. Előzmények ............................................................................................... 46 4.2.2. A nürnbergi per ......................................................................................... 47 5 Az antiszemitizmus gyökerei és a náci, valamint fasiszta alapelvek összevetése . 50 5.1. Az antiszemitizmusról, mint lelki fertőzésről ....................................................... 50 5.2. A náci és fasiszta alapelvek .................................................................................. 53 6 Magyarország Németország felé való orientálódása és a nyilas terror ................. 56 6.1. A magyar külpolitika főbb prioritásai és lehetőségei Trianon után ...................... 56 6.1.1. Megbékélés és beilleszkedés ..................................................................... 56 6.1.2. A trianoni békeszerződés békés revíziójának kérdése Európában ............ 59 6.2. Magyarország végérvényesen Németország felé fordul ....................................... 61 6.3. A nyilas uralom és terror....................................................................................... 65 6.3.1. A deportálások megindulása ..................................................................... 65 6.3.2. Sztójay vs. Szálasi zsidópolitikája ............................................................. 67 6.3.3. Élet a budapesti gettókban ........................................................................ 68

4

7 A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a határainkon innen és túl .... 70 7.1. A holokauszt-revizionizmus fogalmáról ............................................................... 70 7.2. A holokauszt-revizionizmus nemzetközi történetének néhány állomása ............. 72 7.3. A holokauszt-tagadás szankcionálása a világ néhány országában ........................ 74 7.4. A magyar gyakorlat............................................................................................... 76 7.5. A magyar lakosság álláspontja a holokauszt tagadásáról ..................................... 77 7.6. A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a magyar közvéleményben .... 78 7.6.1. A holokauszt-tagadás büntethetősége melletti érvek ................................ 79 7.6.2. Az ellenzők véleménye a Jobbik szemszögéből ......................................... 80 Befejezés ......................................................................................................................... 82 Felhasznált irodalom .................................................................................................... 84 Mellékletek..................................................................................................................... 89

5

Bevezetés

A mesterszakos szakdolgozatom témájának kiválasztását hosszas gondolkodás előzte meg. Igyekeztem minél hamarabb leszűkíteni a lehetséges opciók körét aszerint, hogy gazdasági, politikai, kulturális vagy történelmi témájú dolgozatot szeretnék-e írni. Az utóbbit éreztem a legközelebb magamhoz, ezért is esett a választásom a Marinovich Tanár Úr által meghirdetett témák egyikére. Már általános iskolás koromtól kezdve az egyik kedvenc tárgyam a történelem volt, mindig érdekelt a múlt vizsgálata és elemzése. Az alapképzésre való jelentkezéskor is egy olyan szakot akartam megpályázni, ahol ez az egyik felvételi tárgy. A Budapesti Corvinus Egyetem falai között sikeresen elvégzett BA képzés után a mesterképzésre való jelentkezésnél szintén fontos volt, hogy a történelem és a politika mentén tanuljak tovább. Az előbb megfogalmazott indokokon túl mérvadó szempont volt a témaválasztásnál az is, hogy egy aktuális, a közelmúlthoz valamilyen szinten kapcsolódó kérdéskört járjak körbe a dolgozatban. A Holokauszt-tagadás büntethetősége/nem büntethetősége vitathatatlanul az elmúlt pár év egyik legnagyobb és legtöbb vitát eredményező kérdése volt a magyar és a nemzetközi közvéleményben egyaránt. A szakdolgozatom zárófejezetében szeretnék az előbb említett témával foglalkozni pro és kontra szemszögből. Véleményem szerint az előbbi téma komolysága és fontossága megköveteli azt, hogy mindenképpen pártatlanul, objektíven közelítsek hozzá. Úgy gondolom, hogy a kiválasztott témáról már korábbi tanulmányaim során sok hasznos és maradandó információt szereztem, mind az általános/középiskolai történelem órákon, mind pedig a konzulensem által tartott egyetemi előadások nyomán. Ezt a múltban felhalmozott ismerethalmazt kívánom rendszerezve összefoglalni és elemezni egy egyetemi szintű diplomamunkával.

6

Végezetül a következőkben szeretnék néhány szót ejteni a legfontosabb kutatási céljaimról néhány rövid kérdés formájában: - Németország belpolitikájában milyen módon nyertek egyre nagyobb teret a szélsőséges erők az 1920-as és 1930-as években? - Hogyan változott Adolf Hitler személyisége az évek előrehaladtával, avagy miként válhatott egy átlagpolgárból diktátorrá? - Magyarország, hogyan vált a két világháború között a náci Németország egyik elsőszámú politikai és gazdasági partnerévé? - Hozzávetőlegesen mennyi ember eshetett áldozatul a náci terrornak és melyek voltak a leghíresebb koncentrációs táborok? - Hogyan vélekednek a hazai pártok a holokauszt-tagadás büntethetőségéről és hogyan vélekednek erről a határainkon túl?

7

1 A nemzetszocializmus térnyerése és hatalomra jutása A szakdolgozatom második fejezetében a németországi szélsőséges erők térnyerésének körülményeit kívánom bemutatni, valamint a fejezet végén kitérek a német náci párt, az NSDAP történetére is. A második fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság hogyan befolyásolta a szélsőséges pártok tevékenységét és támogatottságának alakulását?



Mik voltak a következményei a birodalmi választásoknak a német belpolitikában a weimari köztársaság idején?



Milyen kezdeti sikertelen lépések övezték Adolf Hitlernek és pártjának a hatalom megszerzéséért folytatott törekvéseit?

1.1. Előzmények 1.1.1. A weimari köztársaság és az egyre erősödő szélsőséges mozgalmak 1918 novemberére eldőlt, hogy az antant hatalmak totális győzelmet arattak a központi hatalmak felett. A német katonai vezetés egy része azonban nem akarta elfogadni a feltétlen kapitulációt, de a német nép és a hadsereg már belefáradt a háborúba. Ezen ellentét nyomán egy forradalmi hullám söpört végig Németországon, melynek eredményeként 1918. november 9-én Berlinben kikiáltották a köztársaságot (II. Vilmos már korábban elmenekült az országból a feszült helyzet okán) és november 11-én pedig aláírták a fegyverszüneti egyezményt a compiégne-i erdőben. A legerősebb parlamenti párt, a szociáldemokraták (SPD) megalakították az ideiglenes kormányt Friedrich Ebert vezetésével.

1919

januárjában

összeült

az

Alkotmányozó

Nemzetgyűlés

(a

Szociáldemokrata, a Centrum és a Demokrata Párt együttes többségével) Weimar városában és ezért nevezik a náci hatalomátvétel előtti időszakot weimari köztársaságnak.1 1

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 49.o.

8

Nem meglepő, hogy az első világégést követő elégedetlenség és reménytelenség egyre nagyobb teret adott mind a szélsőbaloldali, mind pedig a szélsőjobboldali mozgalmaknak. Ezt az állítást támasztja alá, hogy 1918 végén a szélsőbaloldali Német Kommunista Párt (korábban Spartacus Szövetség) megpróbálta a novemberben kipattant forradalmat szovjet mintára továbbfejleszteni, de a szociáldemokrata vezetésű kormányzat többször sikerrel leverte a felkeléseiket (pl. az 1919. januári berlini kommunista felkelést). A világháborút követő forrongó időszakban a politikai gyilkosságok is elszaporodtak, melyeket a szélsőséges bal – és jobboldali erők követtek el. Érdekesség, hogy a törvényhozás inkább a baloldali cselekményekre sújtott le és a jobboldaliakra pedig nem annyira. A szélsőjobboldalnak már ekkor nagyobb támogatói bázisa volt a németek körében (pl. a hadseregben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a nagyipari vezetők között is bőven akadtak pártolóik), amely elég vészjosló jövőképet festett a demokrácia terén a weimari köztársaságnak. Ezt támasztotta alá az, hogy az 1920. márciusi Wolfgang Kapp vezette szélsőjobboldali puccskísérletet a hadsereg nem volt hajlandó leverni, helyettük egy általános sztrájk buktatta meg azt pár nap alatt. A náci hatalomátvételben kulcsszerepet játszó szélsőjobboldali nemzetszocialista párt (NSDAP) tevékenysége ebben az időben még nem volt jelentős, a 1920-as évek elején még csak Bajorországra korlátozódott. 1923 novemberében, a müncheni sörpuccs idején ugyan megpróbálták magukhoz ragadni a hatalmat, de próbálkozásuk kudarcba fulladt. A párt vezetőjét, Adolf Hitlert ezt követően ítélték 5 év várfogságra, ahol megírta a hírhedt művét, a Mein Kampf-ot. Kiszabadulását követően azonban újraszervezte pártját és annak működését az egész országra kiterjesztette.2 A nagy gazdasági világválság előtt időszak még arról tett számunkra tanúbizonyságot, hogy a demokratikus pártok még erősebbek a szélsőséges erőknél, de ez a helyzet a későbbiekben gyökeresen megváltozott.

2

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 49-50.o.

9

1.1.2. A weimari köztársaság aranykora Friedrich Ebert halála után, 1925-ben a veterán tábornokot, a konzervatív Paul Hindenburgot választották meg köztársasági elnöknek. Megválasztásának fontos következménye volt, hogy a köztársaság kiegyezett a korábban ellene szervezkedő jobboldallal. A húszas évek második felére, tehát a német gazdasági és politikai viszonyok rendeződtek, az ország nemzetközi tekintélye helyreállt. A versailles-i békében meghatározott jóvátétel fizetése is kellő ütemben haladt. A gazdaság talpra állt és növekedésnek indult, csökkent a munkanélküliség és a lakosság életszínvonala is nőtt. Ebben az időszakban vált a modern kultúra és életmód központjává Németország, azon belül pedig Berlin, mint világváros játszott nagy szerepet.3 Ezt a minden téren virágzó időszakot azonban pillanatok alatt megtörte az 1929. október 24-én, New Yorkban kirobbant nagy gazdasági világválság.

1.1.3. A weimari köztársaság válsága Mint már említettem, az 1929-ben kirobbant válság megpecsételte a köztársaság sorsát és teret engedett a már évek óta szerveződő NSDAP-nak és Hitlernek. -A válság hatására csökkent a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés, a termelés, visszaestek a jövedelmek, a bankok sorra mentek csődbe és a német nemzeti fizetőeszköz is elértéktelenedett. A recesszió az USA után Németországot érintette a leginkább, hiszen a közép –és hosszútávú hitelek háromnegyedét hosszú távú beruházásokra fordították. 1929/1930 telén már több mint 3 millió munkanélküli volt az országban (1932-re már 6 millió!), nőtt az elégedetlenség a lakosság szinte minden rétegében (felkelések), de legfőképpen a kis -és középparaszti rétegekben. A politikai életben is egyfajta válság következett be, 1930. március 27-én felbomlott az 1928 óta kormányzó Müller kormány, helyét 1930. március végén a Centrum-párti Heinrich Brüning vezette kabinet vette át. Az új kabinet az Alkotmány 48. cikkelye

3

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 51.o.

10

alapján „a birodalmi elnök személyes bizalmán alapult” és elnöki rendeletekkel kormányzott.-4 Az 1930. szeptember 14-i választások „vészjósló” eredménnyel zárultak, a Szociáldemokrata Párt után az NSDAP vált a Reichstag második legerősebb pártjává a szavazatok 18,3%-ával (107 képviselői hely). A Nemzetszocialista Párt szavazói bázisa a társadalom széles rétegéből származott: a nemzetikonzervatív és liberális érzelműektől a protestáns közép –és felsőrétegekhez tartozókon át a fiatalokig bezárólag. Brüningnek, tehát muszáj volt nyitnia a nemzetszocialisták felé azért, hogy legalább a politikai stabilitásán erősítsen Németországnak. Az előbb említett döntésében nagy szerepet játszhatott az, hogy Hitler 1930 szeptemberében ún. „legalitás-eskü”-t tett, amelyben szavatolta, hogy mozgalma nem fog illegális eszközöket alkalmazni. Fontos megemlíteni még, hogy a másik szélsőséges erő, a Kommunista Párt is 77 mandátumot szerzett, tehát az ő erősödése is nyilvánvaló volt. Az SPD (Szociáldemokrata Párt) természetesen nem nézte jó szemmel Brüning politikáját, de „kisebbik rosszként” elfogadta azt, ezzel viszont a párton belül nagy viszályokat szított. Ezek a viták gyengítették a párt vonzerejét, valamint a szavazóinak elkötelezettségét is és így a válság közepette képtelen volt arra, hogy a saját szociáldemokrata programját képviselje. A lakosság őket, mint a „Brüning-blokk” tagjait tette felelőssé a kancellár antiszociális politikájáért is (állami kiadások és magánjövedelmek csökkentése, a munkanélküli-biztosításban részesedők körének folyamatos szűkítése stb.), ennek következtében egy teljesen elszigetelődött politikai erővé váltak.5 A politikai radikalizmus a kormány sikertelen válságkezelő lépési nyomán tovább erősödött és ezen erők a Reichstag falai helyett az utcán kezdték el hirdetni nézeteiket és toborozni híveiket. A nemzetiszocialista párt 1921-ben megalakított rohamosztaga (SA) 1932-re 420.000, az 1925-ben életre hívott védőosztaga (SS) pedig körülbelül 52.000 tagot számlált. A kommunisták hasonló szervezete, az 1924-ben alapított Vörös Frontharcos Szövetség (RFB) 1927-re már 130.000 taggal bírt. Ezen szervezetek közös jellemzői az egyenruha viselése és a titkos fegyverraktárak voltak. A két szélsőséges 4 5

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 156-157.o. Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 159-161.o.

11

erő között egyre többször alakult ki véres kimenetelű összetűzés, a késve kiérkező rendőrség pedig inkább a szélsőjobboldali szervezetekkel szimpatizált. Az egyre csak erősödő NSDAP és további nacionalista jobboldali pártok (pl. DNVP- Németnemzeti Néppárt stb.) 1931 novemberében, a korábban Bad Harzburgban összehívott konferenciájuk után bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kabinet ellen, de ez a szociáldemokraták ellenszavazatai miatt még elbukott.6 Az 1932. évi birodami elnökválasztás kimenetele is felettébb tanulságos és vészjósló eredménnyel zárult. Az eddig regnáló Hindenburg újraindult, de a német belpolitikai helyzet az első megválasztásához képest azonban gyökeresen megváltozott. A gazdasági recesszió és az erősődő NSDAP hatása is meglátszott a választás végeredményén. Hiába nyert Hindenburg mindkét fordulóban (49,6% és 53%), az új vetélytárs, Adolf Hitler eredménye (36,8%) számára is meglepetést okozott. Csalódottan vette tudomásul, hogy sok konzervatív szavazó és néhány bensőséges bizalmasa (pl. Seeckt tábornok) is elpártolt tőle. Hindenburg nemcsak saját emberei egy részével, hanem Brüninggel is számos alkalommal konfliktusba keveredett. A köztük lévő viszálynak számos gyökere volt, kezdve attól, hogy Brüning nem hagyta magát bábként irányítani és önálló politikát folytatott, valamint számos tartomány nyomására kieszközölte, hogy tiltsák be az SA-t és az SS-t (1932. április 13-án lépett életbe ez a rendelkezés). A kormányon belüli viszályok közepette Schleicher tábornok közben azon dolgozott, hogy a Brüning-kormányt leváltsák és az NSDAP-t pedig kormányzóerővé tegyék. 1932. május 7-én a tábornok egy titkos megállapodást is kötött Hitlerrel, melyben az előbb említetteken túl például az szerepelt, hogy Schleicher lépéseket tesz az SA és az SS működésének újbóli engedélyezéséért és új parlamenti választások kiírásáért. A másik szerződő fél pedig szavatolta, hogy a Reichstag falai között nem fogja támadni a következő elnöki kormányt. Brüning leváltása, tehát már csak idő kérdése volt, melyre végül május 29-én került sor azután, hogy a szerveződő ellenzéknek sikerült Groener belügy –és Reichswehr-miniszter lemondását is elérnie. A birodalmi elnök egyébként „agrárbolsevizmus-vádjával” menesztette a kancellárt annak okán, hogy a szanálásra alkalmatlan birtokok állami felvásárlása után elárverezeték

6

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 168-169.o.

12

volna ezeket és a munkanélküliek számára paraszti településeket hoztak volna létre rajtuk.7 A tovább mélyülő politikai és gazdasági válság alatt lépett hatalomra 1932. június 1jén Franz von Papen kancellár, aki Schleicher tábornok közbenjárásával került hatalomra. Hiába rendelkezett jó kapcsolatokkal a tehetős társadalmi rétegekben, nem volt meg a kellő támogatottsága sem a Reischstag-ban, sem pedig a közvéleményben, hiszen nem hittek abban, hogy képes lesz úrrá lenni a válságon (csak úgy, mint elődje). Hindenburgnak nem volt más választása, mint az hogy feloszlassa a birodalmi gyűlést június 4-én. Ezt követően bátran kijelenthetjük, hogy a német történelem legvéresebb választási küzdelme zajlott a jobboldal (SS, SA, Stahlhelm) és a baloldal között (Vörös Frontharcos Szövetség, Birodalmi Zászló), mely sokszor véres utcai összecsapásokba torkollott és több száz halálos áldozatot követelt alíg 2 hónap alatt. Ebben a felfokozott légkörben került sor a parlamenti választásokra 1932. július 31-én, ahol a részvételi arányon is meglátszott, hogy a német nép gyökeres változást akar az eddigi politikákhoz képest. A náci párt a várakozásoknak megfelelően győzelmet aratott (37,3%, 230 képviselői hely) a sikeres tartományi választások után (pl. a jelentős szereppel

bíró

Poroszországban,

Bajorországban,

Hamburgban

is

növelték

befolyásukat). Az SPD újabb keserű vereséget szenvedett, ezzel szemben a kommunisták növelték szavazataik arányát (14%). A nemzetszocialisták sok új választót nyertek meg, akiknek a 60%-a a középrétegekből, 40%-a pedig a munkáskörnyezetből került ki. Fontos megemlíteni, hogy ezen a választáson a szélsőjobboldali erő a legmodernebb eszközöket vette igénybe, de antiszemitizmusukat még ekkor háttérbe szorították, igyekeztek egy tisztességes párt látszatát kelteni. A választási siker újabb lépésre sarkallta Hitlert, aki a korábbi ígéretével szemben nem volt hajlandó tolerálni a Papen-kormányt, ehelyett teljes körű államvezetést követelt pártja számára. Az elnök azonban nem volt hajlandó engedni, ezzel a náci vezér egy újabb érzékeny vereséget szenvedett el a korábbi elnökválasztás után. A Papenkormány körüli bizalmatlanság nem csillapodott, ezért a kormány ellen benyújott bizalmatlansági indítvány után újból feloszlatták a Reichstagot (1932. szeptember 12.).8

7 8

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 170-171.o. Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 172-175.o.

13

Az újbóli választások (1932. november 6.) eredménye a kommunisták számára volt bíztató,

hiszen

tovább

növelték

szavazati

arányukat

(17%),

szemben

a

nemzetszocialistákkal, akik szavazókat vesztettek (33%). A Papen-kormány lemondása után a kabinet ún. „harci tervet” dolgozott ki, melyben az szerepelt például, hogy: a Reichstagot feloszlatnák új választások kiírása nélkül, a pártokat kikapcsolnák a rendőrség és a Reichswehr révén, valamint az alkotmányt autoratív módon alakították volna át. Ezt a „tervcsomag”-ot végül elvetették Schleicher javaslatára, aki egy esetleges polgárháború kitörésétől tartott. Hindenburg ezt követően november végén újabb kormányrészvételt ajánlott fel Hitlernek, aki ezt elutasította és ehelyett egy kivételes törvényeken alapuló kancellárság kialakítását sürgette (sikertelenül). 1932 decemberében végül Schleichert választották kancellárnak, akinek a legfőbb terve egy ún. keresztfront kialakítása volt a Reichswehr és a munkásság szövetségével. Úgy gondolta, hogy csak így alakítható ki tartós, stabil belpolitika Németországban. Már az előző kabinet idején megkezdte az SPD, a Német Állampárt, a Centrum, a DNVP és az NSDAP munkásszárnyaival a tárgyalásokat, melyek végül zátonyra futottak a Gregor Strasser körüli „baloldali” szárny kiválásával (az NSDAP nyomására) és az SPD bizalmatlansága miatt. Schleicher sikertelensége tovább folytatódott, hiszen nem találta a közös hangot a meghozott intézkedései során sem a földbirtokos réteggel, sem pedig a munkásokkal (sztrájkok, tüntetések) és időközben a parlamenti támogatottságát is elvesztette. Úgy gondolta, hogy az előző időszak „harci tervéhez” hasonló ún. „állami szükségállapot” tervével (Reichstag feloszlatása új választások nélkül, kivételes állapot kihírdetése, sztrájktilalom a közszolgálatban és a legfontosabb üzemekben stb.) kihúzhatja 1933 végéig, de tévedett. Hiába ért el részsikereket az előző időszakban megkezdett munkateremtési programmal és a külpolitikájával, nem maradt más választása mint az, hogy 1933. január 28-án lemondjon tisztségéről.9

1.2. Az NSDAP kormányra juttatása Schleicher lemondásával megnyílt az út a világgazdasági recesszió évei alatt megerősödött NSDAP és Hitler előtt arra, hogy megkezdjék a saját ideológiájuk szerinti náci totalitárius állam kiépítését. 9

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 175-178.o.

14

-Hitlert 1933. január 30-án nevezte ki Hindenburg kancellárrá, ebben a komoly politikai fordulatban nagy szerepet játszott a katonaság, az állami bürokrácia és a gazdasági elit évek óta tartó Hitler-pártisága is. A náci vezér és pártjának prominens képviselői (Göring, Himmler) tisztában voltak azzal, hogy a gazdasági elit támogatása nélkül nem kerülhetnek hatalomra, ezért mindig jó kapcsolatra törekedtek velük. Ez az előbb említett széles támogatói réteg (a gazdasági és pénzügyi szféra 22 jelentős személyisége) már 1932 végén beadványt nyújtott be, melyben Hitler kinevezését sürgették az elnöki kabinet élére. Ez a kezdeményezésük még eredménytelen maradt, de Schleicher későbbi szakszervezetbarát és egyben NSDAP-ellenes politikája (ún. „keresztfront-politika”) újra egységbe kovácsolta őket és most már a siker sem maradt el. Mindenképpen ki kell térni ennél a pontnál arra, hogy mit vártak, mit reméltek ezek a körök a Führer hatalomra juttatásától. Felsorolás szintjén ezek a következők voltak: az állam autoritatív-monarchista átalakítása; a kommunisták, a szociáldemokraták és a szakszervezetek tartós kikapcsolása; a gazdaság adó –és szociális terheinek megszüntetése;

a Versailles-i

szerződés

megszüntetése, valamint

a revíziós

fegyverkezés beindítása. Jól tudták azonban, hogy pártfogoltjuk nem minden téren fogja majd követni az általuk „megálmodott” utat (pl. Hitler nem monarchista érzelmű, és egyfajta diktatúra kiépítésére törekszik stb.), de mégis teljes mellszélességgel kiálltak mellette. Hitler Papenra, régi riválisára is számíthatott, aki birodalmi kancellárként élvezte Hindenburg bizalmát és eloszlathatta a birodalom első emberének félelmeit a náci vezér kancellári kinevezésétől. Természetesen Papent önös érdekek is vezérelték abban, hogy kiálljon volt vetélytársa mellett, hiszen azt remélte, hogy így visszatérhet majd a kormányba. Hindenburg valós félelmeinek lecsillapítása és támogatásának megszerzése közel egy hónapot vett igénybe, ez időszak alatt számos titkos találkozót szerveztek a felek. A birodalmi elnök ellenállását végül 1933. január 28-án sikerült végérvényesen megtörni azzal a feltétellel, hogy Werner von Blomberget nevezik majd ki véderő-miniszternek. Nemcsak az őt körülvevő politikai nyomás hatása sarkallta az idős elnököt a cselekvésre, hanem a körülötte kirobbant „keleti-segély” botrány (állami mezőgazdasági pénzek elsikkasztásának lehetőségére derült fény a Centrum vizsgálata nyomán) és a tervezett náci katonai puccsról szóló híresztelések is befolyásolták.

15

A leendő kormány tagjai (Hitler-kancellár, Göring-porosz belügyminiszter, Frickbelügyminiszter, Papen, Hugenberg és négy párton kívüli konzervatív miniszter) 1933.január 30-án este 11-kor tették le a hivatalos esküt a weimari alkotmányra. Az előbbi

gondolatok

alapján

megállapíthatjuk,

hogy

a

nemzetszocialista

párt

prominenseinek sikerült a legfontosabb pozíciókat elfoglalniuk a kormányban. Az NSDAP, tehát hatalomra került, politikai ellenfeleik tehetetlenek voltak velük szemben, hiszen a baloldal már évek óta megosztott volt, a liberálisok pártok jelentéktelenné váltak, a Centrum pedig hallgatólagosan támogatta őket.-10 Arra, hogy miként működött a náci diktatúra gépezete a következő években, a dolgozatom egy későbbi fejezetében fogok kitérni. Az 1. számú melléklet összefoglaló táblázata jól szemlélteti a német szélsőséges erők egyre növekvő támogatottságának alakulását a weimari köztársaság válságának idején.

1.3. Az NSDAP kialakulásának rövid története

1.3.1. A kezdetek (1919-1925) A

Nemzetszocialista

Német

Munkáspárt

(Nationalsozialistische

Deutsche

Arbeiterpartei) az 1920-as évek elején kezdte meg a működését. A később hatalomra jutó náci párt elődjét, a Német Munkáspártot 1919. január 5-én alapították. Alapító tagjai rendre kispolgári mozgalmak eszmeiségét követő egyszerű emberek voltak, akik közül később többen kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a párt hatalomra jutása után. Anton Drexler üzemi munkást, Karl Harrer sportújságírót, Dietrich Eckart jómódú költőt, Alfred Rosenberg és Gottfried Feder mérnököket és Eckart lapjának legfontosabb munkatársait mind-mind megtalálhatjuk az alapítók között. Az előbbi állításomat alátámasztván elég, ha csak Rosenberget jövőbeni fontos szerepét említem meg, akit Hitler többek között azzal bízott meg, hogy dolgozza ki a Párt spirituális és filozófiai programját, továbbá a náci fajelmélet megalkotójaként is őt tartják számon. Érdekesség, hogy az első, a nemzeti szocializmus eszméit hirdető művek egyike, „A 10

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 178-183.o.

16

kamatrabszolgaság szétzúzása” címmel éppen az egyik korábban említett alapító, Gottfried Feder neve alatt jelent meg.11 1920 februárjában jelent meg a párt nézeteit, céljait, célkitűzéseit összefoglaló első hivatalos, 25 pontból álló pártprogram, melyet a következő pontban kívánok bemutatni. Hitlernek a párthoz való csatlakozása után rögtön egyeduralomra tört és tömegpárttá szervezte a szélsőséges politikai szervezetet (1923-re 12.000 tag). Már az 1920-as évek elején több jelentős, nagy befolyással bíró család, kiadó támogatta őket, többek közt: a Bechstein család (zongoragyárosok), a Seidlitz család (papírgyárosok) és az Ernst Hanfstaengl (kiadó). Ezekben az években csatlakozott a szervezethez a később fontos szerepet betöltő Rudolf Hess, Hermann Göring (a náci rohamosztag első vezetője), Joseph Goebbels (a propagandaügyek későbbi felelőse) Rudolf Höss (az auschwitzi haláltábor későbbi vezetője) és Heinrich Himmler (az SS későbbi vezetője és Hitler legfőbb bizalmasa) is.12 Az NSDAP eszméit a korabeli legendák és elméletek szélsőjobboldali jellege határozta meg: az antiszemitizmus, a Dolchstoss-elmélet, a Versailles-i szerződés kritikája és a fajelmélet alkotta a párttagok véleményét. Az előzőeken túl abban is egyetértettek, hogy gyűlölték a weimari köztársaságot, erősen ellenezték a kapitalizmust, hiszen a gazdag gyáriparos réteget hibáztatták a háborús veszteségekért, továbbá az ország akkori helyzete miatt.13 A fentebb említett időszakban a párt leghíresebb radikális fellépése az 1923-as müncheni sörpuccs volt. Ez a kezdeti „próbálkozás” még kudarccal zárult, hiszen ezt követően tiltották be a pártnak és alszervezeteinek működését, valamint a tagok közül sokan börtönbe kerültek (pl. Hitler is). Az 1923-as év még egy szempontból fontos számunkra, mégpedig azért, mert ekkor alakult ki a Náci Párt szimbólumrendszere: a jelvény (vörös mezőben fehér kör, fekete horogkereszttel), a náci köszöntés (rézsútosan

11

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 6-7.o. Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 13 Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 13.o. 12

17

felemelt nyújtott jobb kar), a barna ing és Hitler Führer-ként (Vezérként) való megszólítása is.14

1.3.2. Az 1920-as pártprogram legfontosabb pontjai „A 25 pontos program kidolgozásában 3 személy vett részt: Hitler, Feder és Dexler. Három fő cél mentén fogalmazták meg a nácik a legfontosabb célkitűzéseiket: 1. a gazdaság antikapitalista átalakítása 2. a német nép felemelése, és a német társadalom „fontosnak ítélt” rétegeinek állami védelme, segítése, politikai szabadságának biztosítása 3. a zsidók gazdasági-politikai jogainak korlátozása, egyéb idegenek kiutasítása.”15 -Az első „csomagban” került említésre a nem munkából származó jövedelmek kisajátítása (11.pont), a háborús nyereségek elkobzása, a konszernek államosítása (13.pont) és az agrárreform (17.pont), melyben a telekspekuláció tiltása, a földbérlet eltörlése stb. szerepelt. Ezekkel a pontokkal, célkitűzésekkel a kispolgárokat, a gazdálkodókat és kisiparosokat nyerték meg, akik a későbbiekben majd a legnagyobb szavazóbázisukat fogják jelenteni. A második „csomag” a német nép felemelését és „kárpótlását” célozta meg. Az első két pontban követelték a német nemzeti önrendelkezést és a Versailles-i békeszerződés érvénytelenítését. Ebben a részben szerepelt még a német nép egységesítésének (3.pont) és a nemzeti hadsereg felállításának (22.pont) gondolata, továbbá néhány szociális jellegű, az alsóbb rétegeket támogató intézkedés is (a munkalehetőségek, a nyugdíjak, a sajtó –és vallásszabadság, a jogegyenlőség, az eü. és oktatás nemzeti szempontok szerinti megteremtése, átalakítása). A harmadik „csomagban” kétségkívül az antiszemita, zsidóellenes intézkedések kaptak helyet. Ezek a következők voltak: a zsidók nem lehetnek „néptársak és német állampolgárok” (4.pont), a zsidó bevándorlókat el kell távolítani az országból (8.pont),

14

Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13. 15 Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13.

18

a zsidó tulajdonú gyárak, nagyáruházak államosítása; a német irodalom és kultúra idegenektől való megtisztítása (23.pont) stb.-16

16

Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123, Letöltés dátuma: 2011.02.13.

19

2 Adolf Hitler élete és személyiségének fejlődése Ebben a fejezetben először Hitlet „gyerekkorát” kívánom bemutatni, majd a későbbiekben kitérek a náci diktáror személyiségének változásaira és a jellegzetes személyiségjegyeire az NSDAP megalakulása után. A harmadik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Milyen volt Hitler gyermekkora és családi háttere?



Hogyan formálódott a személyisége az NSDAP megalakulása után?



Milyen egyedi tulajdonságok jellemezték őt, mint a 20. század egyik legnagyobb diktátorát? Hogyan sikerült manipulálnia például a szavazótáborát és párttársait?

2.1. A Vezér „gyerekkora” és családi háttere -Hitler élettörténetének megírásával már sokan próbálkoztak saját életében is, de komoly nehézségekbe kellett ütközniük. Többek közt azért, mert maga a Führer sem bátorította ezeket a „próbálkozókat” főleg azért, mert a családi hátterének megismerése rontott volna a PR-szereplésein. Végül 30 éves korában, a sörpuccsot követő börtönévek alatt emlékezett meg először a Mein Kampf-ban a családjáról és gyermekkoráról, mindezt saját „szemüvegén” keresztül tette. Ebben a műben csak édesanyjáról emlékezik meg, olykor valóságot elferdítvén, ezzel szemben fiatal korának nyomait viszont már a hatalomra jutásának kezdetén igyekezett megsemmisíteni, elmosni. Egykori szülővárosának lakosait, az ott élő rokonait még arra is rávette, hogy ne nyilatkozzanak a múltjáról a nyilvánosságnak. Csak 1938-ot követően kezdett bele élete korai időszakának „racionalizálásába” oly módon, hogy egykori szülőfaluja (Strones) helyén egy gyakorlóteret építetett, a lakosságot pedig kitelepítette. A Vezérnek, mint később kiderült volt mit titkolnia, hiszen nem éppen egy nívós családból származott, sőt a nevük eredete sem volt tisztázott. A család nevének eredeti formája nem a Hitler volt, hanem egészen más (Heidler, Hidler vagy Hiedler).-17

17

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16.o.

20

„A neve származásáról két elmélet is létezik: - az egyik szerint a német Hittlerből származik, melynek jelentése „kunyhólakó”, pásztor - a másik a szláv Hidlar, vagy Hidlarcek volt, melynek jelentése hasonló”18 -Hitler családja, mint már korábban említettem valóban nem adott okot a „dicsekvésre”. Nagyanyja, Maria Anna Schicklgruber például egy átlagos származású parasztlány

volt,

egy

szegény

parasztcsalád

tizedik

gyermekeként.

Később

vagyonosabb lett a lakhelyén (az alsó-ausztriai Waldviertelben) anyja öröksége révén, melyet tíz év alatt duplájára növelt. Később házvezetőként dolgozott és 1837-ben, 42 évesen szülte meg Hitler apját, Alois Schicklgrubert. Maria Anna férje körül azonban nagyon sok találgatás látott napvilágot, az egyik szerint egy zsidó gyáros nemzette, akinél az anyja dolgozott, de ez a feltételezés nem nyert bizonyítást. Egy másik feltételezés szerint Hitlert egy zsidó bankár, Salomon Mayer von Rotschild nemzette, de ezt az ügyet is eltussolták. Egyébként Dolfuss, Ausztria kormányzója talált erre a tényre egy írásos bizonyítékot és ezzel zsarolta a Vezért, hogy megóvja hazáját a bekebelezéstől. Ez az akció végül nem sikerült neki és a fejével kellett fizetnie miatta, a bizonyítékok pedig Hitler egyik bizalmasához, a német titkosszolgálat fejéhez (Heydrich) kerültek. Alois Hitler, a diktátor édesapja már kisgyerekként, anyja halála után a helyi cipésznél lakott és 1850-től Bécsben tanult tovább cipészinasként. Öt évvel később pedig osztrák állami köztisztviselő lett (félig katonai alkalmazásban vámtisztviselő). 1875-től kezdve folyamatos továbbképzésekre járt, mígnem felügyelői beosztásba helyezték. Az apa magánélete azonban nem alakult ilyen jól. Első feleségét, Anna Gasslt 1873-ban vette el, aki jómódú családból származott (a felettesének a lánya volt). A feleség azonban meddő volt, így nem született gyerekük. 1877-ben, jó állású tisztviselőként sikerült nevet változtatnia és felvenni anyja második férjének (Johann Georg Hiedlernek) a nevét. A „ceremónia” egyébként a keresztelési helyén, Döllersheimben történt, melynek a pap nem látta akadályát. Az új nevének hivatalos bejegyzése a mistelbachi köztisztviselői testületnél történt és valószínűleg ekkor változott Hiedler neve Hitlerré. Mivel gyermeke nem születhetett Anna-tól, viszonyt kezdett előbb Franziska

18

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16.o.

21

Matzelbergerrel, házuk 19 éves szolgálójával, majd Klara Pölzlt-el is (egyik rokonuk gyermeke volt). A titkos kapcsolatok okán, 1880-ban költözött el feleségétől, aki 1882ben halt meg. Ugyancsak ebben az évben született meg Alois Hitler első törvénytelen gyermeke Franziskától Alois néven. Házasságuk után felesége Bécsben, egy kórházban szülte második gyermeküket, Angelát. Az asszony eközben tüdőembóliában betegeskedett és 1884 augusztusában hunyt el. A harmadik felesége Klara volt, akinek hivatalosan a nagybátyja volt és előző felesége ápolásakor (a lány ápolta) ismerte meg. Házasságuk egyházi tiltás alá esett, de Alois „diszpenzáció”-t19 szerzett és így megtudtak esküdni 1885-ben. Ebben az évben született meg első közös gyermekük, Gustav, majd egy évvel később Ida. 1887-ben előbb a harmadik gyereküket vesztették el (Otto), majd a 2 idősebb testvért is elvitte egy diftériajárvány. 1889. április 20-án született meg a negyedik és legismertebb utód, Adolf, majd öt év múlva Edmund és 1896-ban Paula. Edmund nemsokkal később egy gyerekbetegségben meghalt, így a kis Hitlernek csak egy vérszerinti testvére maradt. Alois Hitler nem volt példás családapa, nem foglalkozott gyermekeivel, inkább a szenvedélyeinek (pl. kocsmázás) és a méhészetnek élt. Ezen túl a családfő, egyébként jól jövedelmező munkája miatt sokszor kellett költözniük is. Nyugdíjba vonulásával sem lett összetartóbb a család, sőt az apának inkább teher volt az 5 gyereke és az alkoholizmusba menekült. Az egyre csak súlyosbodó szenvedélybetegsége nyomán félelembe tartotta az egész családját, a legkisebb fiút (Hitlert) például korbáccsal verte. Nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Adolf Hitler sanyarú, apa nélküli gyermekkora is közrejátszott abban, hogy később egy agresszív, érzéketlen, hataloméhes diktátorrá vált. 1900 februárjában halt meg az idősebb fiú, Edmund, így az idősebb Hitler kezdte komolyabban venni az egyetlen megmaradt fiú utódját. Ugyan arra a pályára szánta őt is, mint ahol ő dolgozott, de ezzel még jobban elidegenítette magától a fiút. A megmaradt családi örökös azonban teljesen más karrierről álmodott, inkább az egyházi világ és a művészetek érdekelték, ezzel mélyen elkeserítette apját. A családfő végül 1903. január 3-án halt meg, ez az esemény örömünnep volt az ifjú Hitler számára, ennek okán otthagyta az iskolát. Anyja, apjával ellentétben végig istápolta és óvta őt, de az egyetlen fia mindig is ellenérzéseket táplált iránta (valószínűleg anyja múltja miatt).

19

Diszpenzáció: a házassági engedély megadása kihirdetés nélkül Forrás: http://www.kislexikon.hu/diszpenzacio.html, Letöltés dátuma: 2011.02.20.

22

Ebből a sanyarú sorsból és a számára terhes családi légkörből először 15 évesen szökött meg.-20 -Alois halála után a megmaradt család elég jó körülmények között élt, köszönhetően a férj után járó magas nyugdíjnak, de sokat költöztek. Adolf a Linzbe való költözés után újrakezdte tanulmányait és itt is, mint már korábban, felfigyeltek éleseszűségére, de ezzel együtt lustaságára, valamint irányíthatatlanságára is. Az utóbbi magatartásának később meg is lett az eredménye, hiszen a középiskola végén nem tudta megszerezni az érettségit. Ez a kudarc azonban nem érintette meg igazán, önmagát mindig is inkább egy mély művészléleknek tartotta és lenézte a tisztes munkából élő embereket. A „csonka” család, mint már korábban is említettem elég jó anyagi körülmények között élt. A fiatal Hitler, pedig a sikertelen középiskolai évek után csak a kedvteléseinek élt, sétálgatott, festegetett, színházi előadásokra járt stb. 1907-ben, miután megkapta az örökségét, Bécsbe költözött, hogy megvalósítsa egyik álmát. A Művészeti Akadémián szeretett volna tanulni, de nem készült fel rendesen a felvételire, később pedig hiányzott az érettségi vizsgája, így nem vették fel. A kudarcok sora tovább folytatódott, mikor mellrákban meghalt édesanyja, Klara. Húgával, Paulával magukra maradtak, de a rájuk maradt vagyon és az árvaellátás nyomán rendezett körülmények között éltek tovább. Nem sokkal később a két testvér útja külön vált, Hitler ettől fogva már csak a művészeteknek, majd a politikának szentelte életét. Paulára egyébként mindig is sok figyelmet fordított, gondoskodott a megélhetéséről különválásuk után is. Talán túlságosan is belevatakozott az életébe, ugyan is amikor a lány jegyben járt Jekelius doktorral, nem engedte, hogy összeházasodjanak. A Führer „új” élete nem indult zökkenőmentesen, hiszen az egyre csak fogyatkozó pénzével párhuzamosan csúszott lefelé az életszínvonala is. Nem volt ritka este, hogy egy híd alatt kellett aludnia vagy egy menhelyen húzta meg magát. Ekkor a megélhetését csak a lenézett kétkezi munkával (hósöpréssel, hordárkodással) tudta biztosítani. A kétkezi munkák mellett vállalt állandó állásokat is, dolgozott festőként (a város nevezetességeiről készített képeket és ezeket adta el aprópénzért) és plakátokat is tervezett. Az utóbbi tevékenységében szállásadója, Hanisch segítette, akivel később különváltak az útjaik, mert önállóan akart megélni (1910.). Inkább nyomorgott,

20

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 16-27.o.

23

ahelyett, hogy újra kétkezi, rendszeres munkákból tartsa el magát. Ezt követően sokat kezdett olvasni, de nem a szépirodalmi művek vonzották, hanem a korszak divatos, felvilágosító és politikai eszméket sűrítő ponyvafüzetei érdekelték. A források szerint ekkortájt fogalmazódtak meg benne először a szélsőséges gondolatai az árja felsőbbrendűségről, az élettérről és az alsóbbrendű osztályok megsemmisítéséről. Ezt követően lett híve véglegesen a német szellemnek, szülőhazáját pedig szinte megtagadta, többek közt azért, mert sok kisebbség lakta és semmi sem védte a német „faji tisztaságot”. Ezen felül a szociáldemokratákkal is ekkor fordult szembe, mivel azok a hasonló érzelmű, de nem árja nemzetekkel egyesülve küzdöttek a polgárok jogaiért. Legfőbb tanítómesterei ekkor Schönerer, a harcias bécsi nacionalista ideológus és Dr. Karl Lueger voltak, akitől pedig szociáldemagógiát tanult. Nézeteire nagy hatással voltak azok a személyek is, akik között élt: a bűnözők, a prostituáltak, a tolvajok. Ezen emberek morálja nagyon szimpatikus volt számára, hiszen mint művész, ő maga is gyűlölt minden korlátozást és szabályt. 1913 októberében költözött Münchenbe, miután nem volt hajlandó bevonulni a Monarchiában katonának. A német hadseregbe való „vágyakozás”, az új város kávézóiban hallgatott szélsőjobboldali szónokok beszéde és ezek későbbi átvétele kötötte le igazán a figyelmét. Egyébként Münchenben is hasonló életmódot folytatott, mint Bécsben, a kisebb művészi munkákból tartotta fenn magát. Az I. világháború alatt a hadseregben szolgált, mindvégig alacsony beosztásban, de a lelkesedése töretlen maradt, végig bírta a nélkülözést. A háború során kétszer sebesült meg, 1916-ben Somme mellett és 1918ben pedig az angol gáztámadás idején. Előbbiért másodosztályú, utóbbiért pedig elsőosztályú Vaskereszt kitüntetést kapott. 1918-ben egy kórházban érte a hír, hogy a német hadsereg kapitulált, s azonnal megkezdte az olyan elméletek gyártását és terjesztését, mint a Tőrdöfés/Dolchstoss-elmélet21. Ugyan ebben az évben határozta el, hogy a politika terén akar karriert befutni. Az első lépésként, 1919 májusában besugó lett,

akinek az

volt

a feladata, hogy az

idő

közben megalakult

Bajor

Tanácsköztársaságban megfigyelje az altisztek és a közlegények kötődését az új rendszerhez. 1919 júliusában az előbbihez hasonló megbízást kapott Marl Mayr 21

Tőrdöfés/Dolchstoss-elmélet: a lényege az volt, hogy a német sereg a háború vége felé bekövetkező egyre nagyobb sikertelenséget nem a hadvezetés által elkövetett egyre nagyobb stratégiai hibáknak, hanem a hátországban, a szocialisták és egyéb baloldali erők által vezetett ellenakcióknak és a háborút illető szabotázsnak tulajdonították. Forrás: Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 37.o.

24

vezérkari századostól az ún. „Nevelőkommandó” keretében. Ez abból állt, hogy néhány társával együtt azt kellett kifürkészniük, hogy a legénység, hogyan viszonyul

a

hadvezetéshez. Ehhez a feladathoz már felhasználhatták akár a provokációt, lázító beszédet, de a zsarolást is. Hitlernek nagyon megtetszett ez az új „szerep”, melynek során nemsokkal később kapcsolatba került a Német Munkáspárttal . Amikor megjelent az első gyűlésükön, rögtön tudatosult benne az a tény, hogy ezzel, a még gyerekcipőben járó párttal megvalósíthatja egyik álmát, egy saját szellemi kör kialakítását. Az egyik gyűlésen fel is szólalt és rögtön rengeteg támogatót szerzett fellépésével. Nemsokkal később, egy átadott jelentést (kb. 50 radikális csoportról) követően arra kapott engedélyt a feletteseitől, hogy belépjen a pártba és szervezze át azt. Nem sejthette ekkor még senki sem, hogy ezzel a lépéssel a történelem egyik legnagyobb diktátorát indították el azon az úton, amely során megszületett a Világ egyik legszörnyűbb totalitárius, egyeduralmi rendszere.-22 Úgy érzem, hogy a fejezet első pontjában sikerült kellően rávilágítanom sok olyan külső

körülményre, amely nagy valószínűséggel

befolyással

Hitler későbbi

személyiségére, nézeteire és politikájára.

2.2. Hitler, mint egyedi jelenség 2.2.1 Az érzelemhiány és a nőkhöz való viszony Ebben

a

pontban

azt

szeretném

körüljárni,

hogy

Hitler

milyen

egyedi

személyiségjegyekkel rendelkezett, amelyek hatására több milliós tömegek skandálták a nevét, csodálták a fellépését egy-egy náci gyűlésen és a végsőkig kitartottak mellette. -A szakdolgozatom előző pontjában bemutatott családi háttér nyomán az első gondolat, ami rögtön eszünkbe jut az az érzelemhiány, amiben gyerekkorától kezdve része volt. Ez egy olyan különös vonás az életében, ami megkülönbözteti őt a többi embertől és egyfajta eltérésként, deformációként értékelhető. Az egyedüli kivétel, akit igazán

22

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 27-39.o.

25

szerette őt és ő is viszont szerette, az anyja volt. Halála után viszont elfordult az emberektől, ettől fogva senkihez nem ragaszkodott többé, kezdve a családtagoktól, egészen a párttársakig. Az emberek csak eszközök voltak számára és ha az államérdek vagy az egyéni érdekei úgy kívánták, akkor mindenfajta érzelem és együttérzés nélkül képes volt tömegeket a halálba küldeni. Hasonlóan, talán még szenvetlenebbül állt hozzá az idegen, nem árja népekhez, ellenfelekhez. Nagyon érdekes kérdés Hitler és a nők viszonyának elemzése. Ezen a téren is az érzelmi sivárság jellemezte az életét, melynek volt egy társadalmi és egy magánvetülete. Az előbbi azt jelentette, hogy a társadalmi érintkezések során mindig kedves, udvarias volt a nőkkel, bombonokkal és virágcsokrokkal kényeztette őket, de ezek csak egy üres formaiságok voltak számára. Az utóbbi vetületben azonban nem lehet ilyen „tartalmas” dolgokra bukkanni, de ha igen, akkor ezek a magánéleti viszonyok ijesztő mélységekről és ismeretlen tragédiákról árulkodnak. Az első ilyen viszonya a fiatal Geli Angela Raubalhoz, féltestvérének a lányához fűzte a 40 éves Hitlert. Sok kérdést vet fel nemcsak a kapcsolat ténye és indokai, hanem a végkimenetele is. Például mi volt a valódi háttere a kifelé megjátszott nagybácsiunokahúg viszonynak, avagy egy későbbi veszekedés után miért vetett önkezével végett életének a fiatal lány? Az sem biztos egyáltalán, hogy öngyilkos lett Geli, de akkor mi történt valójában? Olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy egy zsidó szerető miatt fajult idáig a vita. Egy azonban biztos, hogy ez a kapcsolat nagyon sötét és rejtélyes véget ért, melyben Hitler biztosan főszerepet játszott. Ugyancsak nyomasztó és érdekes viszonyt takar a náci vezér Eva Braunnal való kapcsolata, akivel 1929-ben ismerkedett meg (Eva ekkor mindössze 17 éves volt). A nővel kezdetben nagyon rosszul bánt, egyes források szerint, még az öngyilkosság is megfordult Eva fejében, azonban az idő elteltével enyhültek és jobbra fordultak a dolgaik. Olyannyira, hogy a Führer öngyilkossága előtt vette el kedvesét, aki Goebbels mellett a végsőkig kitartott mellette. Az előbb említett magánéleti rejtélyek azt sugallhatják számunkra, hogy a Vezérnek nem volt fontos a magánélete, inkább elakarta titkolni a külvilág elől, úgy érezte ezek a történések gátolhatják céljai elérésében. Ez előbbieket egyébként ő maga is többször világosan kijelentette, csak egy dolog érdekelte, az pedig a hatalom és annak megtartása volt.-23

23

Harrnat Árpád: Adolf Hitler, http://www.tortenelemklub.hu/?tema=70, Letöltés dátuma: 2011.02.22.

26

2.2.2. A karizmatikus tirannus -Hitler, mint egy társadalmilag meghatározott jelenség, feltűnt a nyugatnémet történetírás baloldali szegmenseiben is, de a többség igyekezett máshogy értelmezni a kérdést. Ezek a kísérletek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a német népet minden téren tehermentesítsék a nácizmus bűneitől. Igyekeztek egyrészt a nácikat és vezetőjüket a német történelemtől minél jobban elkülöníteni, másrészt pedig arra törekedtek, hogy az előbbiek hatalmát természetfelettinek aposztrofálják. Azt állították, hogy a nácizmus elsöprő sikerét Hitler rendkívüli szónoki tehetsége, démoni ideológiájának

megfejthetetlen

bűvös

kisugárzása

és

félelmetes

akaratereje

eredményezte. Így született meg a „karizmatikus tirannus” figurája, a negatív karizmával bíró hős fogalma, a nemzet-állami vallás utolsó harcosa. Ezen állítás megfogalmazásához rá kellett jönniük a történetíróknak, hogy igen is volt világképe, hite és akaratereje, hogy betöltse a missziójával járó szerepeket, valamint volt misztikus hatású szónoki képessége (a hallgatóság befolyásolására) és valódi taktikai érzéke is. Az előbb felvázolt elmélet kidolgozásában közreműködött Ernst Nolte Joachim Fest is, előbbi döntő hitleri vonásnak vélte a szorongást, mely élete végéig elkísérte, utóbbi pedig a nácizmust nemzetközi jelenségként kezelte, mint az összeurópai liberalizmus válságának egyik következményét. Ez az állítás a cikk szerint könnyen cáfolható, hiszen Németországban sohasem vert gyökeret a liberalizmus és veszélyes is, mert egyfajta védelmet jelenthet végső soron a náciknak, hiszen nem ők tehettek a nagy gazdasági válságról. Egy teljesen más megközelítés szerint (Werner Maser) nem is volt igazi vezető, csak bukdácsolt az események tengerében, mindig az események és mások döntöttek helyette. Képes volt arra, állítja Maser, hogy a kivételes szónoki képességével és a manipuláció eszközével kioltsa az emberekből a kritikai képességet. Az a kép maradt meg az emberekben, hogy ő államférfinek ugyanaz, mint egy szónoknak, pedig egy diktátor minden képessége, akaratereje és döntésképessége hiányzott belőle. Maser, tehát arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a pusztítást és pusztulást nem Hitler világnézetének, döntéseinek a velejárója volt, hanem a döntésképtelensége, vezetői hiányosságai okozták.

27

Az előzőekben felvázolt interpretációk két megközelítésen alapulnak, az egyik a társadalomból,

a

másik

pedig

a

személyiségből

indul

ki.

Ezek

egyrészt

szétválaszthatatlanok egymástól, másrészt nem lehet őket szembe állítani sem, így egy elég zavaros képet festenek a Führerről. Ezt az anomáliát a következő pontok véleményem szerint feloldják majd.-24

2.2.3. Ki volt valójában ez az ember? -Hitler helyett nehezen lett volna más elképzelhető arra, hogy a kijelölt utat végigjárja, hiszen erre csak ő volt képes, ő rendelkezett az ehhez szükséges tulajdonságokkal. A nagy gazdasági világválság nyomorúságos éveiben a német emberekben valószínűleg megvolt a kellő hajlam ahhoz, hogy egy erős kezű, diktatórikus kormányzat jusson hatalomra és vezesse ki az országot nyomorúságos helyzetéből. De miért éppen az NSDAP és vezetőjüknek szavazott bizalmat a sok millió ember? Ormos Mária szerint, valószínűleg a párt első emberének személyes tulajdonságai, közelebbről pedig negatív karizmája volt a döntő tényező. Ehhez szükséges volt kiindulópontként Hitler szilárd hite és meggyőződése is saját világnézetében (Weltanschauung). De miben hitt, mi volt az alapja a világról alkotott képének? Mindenek előtt abban, hogy nincs értelme a rációnak a történelem szempontjából, hiszen mindent a nyers erő és a benne megbúvó erőszakos indulatok irányítanak. A világot nem a jó és a rossz, hanem az erős és a gyenge viadalaként értelmezte és az erőt akarta uralomhoz, élettérhez stb. juttatni önmagával együtt, az ellenség megsemmisítése árán. Az erős félnek a német népet tartotta, a gyengének pedig a zsidóságot. A zsidókról már a korábban, tőle függetlenül kialakított kapzsi tőkés és áruló munkásvezér figura alkotta antiszemitizmusának a gerincét. Egy alattomos jelenségként kezelte őket, akik számlájára a kereszténységtől (Szent Páltól) kezdve a humanizmuson át a demokráciát és a többségi elvet stb. is felírta. Érdekes, hogy a saját preferált, felsőbbrendűnek tartott germánságnak is csak csekély része felelt meg az elvárásainak, melyek a következők voltak: erős, elhivatott, egészséges, a tudományok által nem megrontott, vakon 24

Ormos Mária: Ki volt Hitler?, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ki_volt_hitler_valtozo_hitler_kep 1991/1. szám, Letöltés dátuma: 2011.02.24.

28

engedelmeskedő és önfeláldozó emberek. Csak egyetlen ellenségképet állított fel magának, már a Mein Kampf-ban is, hiszen, ha több ellensége van egy népnek akkor egy idő után összezavarodik.-25

2.2.4. A siker kulcsai -Adolf Hitler sikerének egyik kulcsa az előző pontban említett megkérdőjelezhetetlen hit mellet a manipulációs képessége volt. Bármit mondhatott hallgatóságának, csak „itták” a szavát, hiába voltak a mondatai, üzenetei olykor ellentmondásosak. Azonban ez a képessége nem volt elég ahhoz, hogy maga mellé tudja állítani híveit. Nagy szerepe volt annak, hogy mindig az aktuális hallgatóságához és az aktuális helyzethez tudta igazítani a beszédeit. Saját magát nem egy átlagos politikusnak aposztofálta, aki pusztán a hatalom megszerzésére törekszik, hanem olyannak, aki győzelemre akarja segíteni, akár a lehetetlenségek árán is az egyetlen jót, amit a világmindenségben felfedezett. A Mein Kampf-ban tanúbizonyságot szolgáltat afelől, hogy már az 1920-as években kereste azokat az eszközöket, módokat, melyek segítségével még a lehetetlent is képes lesz legyőzni és manipulálni tudja majd a tömegeket. Ezek az eszközök alkották a valódi politikusi kelléktárát: szómágia, szüntelen ismétlése a gondolatoknak, az egyszerű (primitív) emberek számára megfelelő kifejezésmód, folyamatos erőfitogtatás, egyszemélyű ellenségkép, egyetlen nagy cél. A „primitív” tömegtől nem kellett tartania, hogy leleplezi szándékait, ezzel szemben a német vezető –és értelmiségi rétegekkel sokkal nehezebb dolga volt. Sikerének következő alapja az volt, hogy ún. „politikai kaméleonként” lépett fel a különböző helyzetekben. Ez a fogalom azt takarja, hogy egyszerre képes volt megtéveszteni a nacionalistákat az „erős Németországot” és „revíziót” szlogenekkel, a nagytőkéseket az olcsó termelés bevezetésének és a munkásmozgalmak elleni fellépés ígéretével, továbbá hadsereg vezetőit sem felejtette el ebben a tekintetben. Eszközökben nem ismert empátiát és korlátokat, az SA vezetőit például kivégeztette, mikor azt állították, hogy elárulja a nemzetszocializmust. A félrevezetésben elért sikerei nem csak a német országhatáron belülre korlátozódtak, hanem a többek közt a vezető európai politikusokra is vonatkoztak. Ezen személyek listája elég sokszínű és 25

Ormos Mária: Ki volt Hitler? http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ki_volt_hitler_valtozo_hitler_kep 1991/1. szám, Letöltés dátuma: 2011.02.24.

29

nívós, csak néhány nevet megemlítvén: az angol politikai elit nagy része Churchill kivételével, Mussolini, Sztálin stb. Érdemes kitérni a náci vezérnek a döntéshozatal során alkalmazott módszerei is. Ebben a tekintetben a racionális, ésszerű döntések helyett azokat a döntéseket preferálta, amelyek a pillanatnyi akaratának megfeleltek és teret engedtek a manipulációnak. Számos esetben még döntést sem hozott, hiszen feleslegesnek tartotta ezt a „procedúrát”. Ekképpen cselekedett például az elmulasztott fegyverszünetek és békekötések lehetőségénél és akkor is, mikor ésszerű helyzetfelismeréssel meg lehetett volna menteni az egyes vesztésre álló német haderőket. Nem foglalkoztatták a részletek sem, ezeket meghagyta másoknak, úgy gondolta, hogy az események tőle függetlenül alakulnak, az élet kegyetlen törvényei nyomán. Például nem írt parancsot a Reichstag felgyújtására sem, ehelyett csak sugalmazta a párt vezető köreiben, hogy valamilyen alapot kell találni a kommunistákkal való leszámoláshoz. Végezetül meg kell említeni messianisztikus, fanatikus, világnézeti gyilkos oldalát is, melyhez kellő embertelenség és cinizmus párosult. Nem volt még egy ilyen ember a 20. században, mint ő, nagyban különbözött mind Sztálintól, mind pedig Mussolinitől. Az előbbi esetében az erőszak, a cinizmus és a lelkiismeret-hiánya a közös vonás a német diktátorral, de Sztálin nem volt hívő és nem voltak messianisztikus tulajdonságai sem. Mussolinival

abban

egyeztek,

hogy

mindketten

értettek

a

nagy

tömegek

befolyásolásához és manipulálásához, de a Duce-nak nem voltak például szilárd hitelvei. Ormos Mária úgy fogalmaz, hogy Hitler, lelkialkatát tekintve közelebb áll a modern kori terroristákhoz és az ideológiai gyilkosokhoz, de ugyanakkor rendelkezik a politikusi tulajdonságokkal is. A náci vezér alakja kétség kívül egyedülálló volt a múltban és valószínűleg a jövőben is az marad.-26 Remélem ezzel a fejezettel sikerült kellően rávilágítanom a Hitler-jelenség valódi hátterére, valamint bemutatnom azt, hogy egy átlagpolgárból, hogyan válhatott valaki a múlt század egyik legvitatottabb és legkegyetlenebb diktátorává. A harmadik fejezethez kapcsolódik a szakdolgozatom 2. számú melléklete, melyben néhány kép található a Vezérről és családjáról. 26

Ormos Mária: Ki volt Hitler? http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ki_volt_hitler_valtozo_hitler_kep 1991/1. szám, Letöltés dátuma: 2011.02.24.

30

3 A nemzetszocialisták hatalmának megszilárdítása és a náci terror Szakdolgozatom 4. fejezetében a nácik hatalomátvételét követő totalitárius rendszer kiépítésének főbb állomásait mutatom be, majd kitérek a náci terror időszakára is. A negyedik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Milyen hamar tudta megszilárdítani az NSDAP hatalmát Hitler, voltak-e nehézségei eközben?



Mikortól kezdték meg a zsidóság, valamint a többi „értéktelen” ember „kiiktatását” és milyen indokokkal?



Mi vezetett az „Endlösung” (Végső megoldás) meghirdetéséhez?



Hogyan működtek a leghíresebb haláltáborok? (pl. Auschwitz)

3.1. A totalitárius állam kiépítése Németországban „Sztálinnak mintegy hat évre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a tejhatalmat, Mussolini kb. négy év alatt építette ki a totális államot”27. A náci vezér mindössze másfél év alatt megszűntette a parlamentáris demokráciát, a pártokat, a szakszervezeteket, leszámolt a párton belüli és kívüli ellenfelei egy részével, tovább a kancellárságot felcserélte a „Führer und Kanzler” állásra. 1933. január 30-át követően, tehát egy tökéletes szalámi taktikába kezdett, melynek először a parlament, majd a politikai pártok és a szakszervezetek estek áldozatul.28 1933. február végén Hitler sikeres megbeszéléseket folytatott a német nagyiparos elittel arról, hogy segítsék a puccs végleges megvalósítását arra hivatkozva, hogy tart a „marxista” befolyás előretörésétől. Ellenszolgáltatásként azt ajánlotta fel, hogy újra fellendíti a gazdaságot a hatalom központosításával és a Reichswehr újraszervezésével. Mint már említettem, próbálkozásai sikerrel jártak, így megindult a tisztogatások 27 28

Ormos Mária, Krausz Tamás: Hitler és Sztálin, Budapest, Pannonica Kiadó, 1999. 84.o. Ormos Mária, Krausz Tamás: Hitler és Sztálin, Budapest, Pannonica Kiadó, 1999. 84.o.

31

sorozata. Már korábban említettem, először a törvényhozói hatalom egyik bástyáját, a Reichstag-ot „vették ostrom alá” aktivistái 1933. február 28-án, melynek során felgyújtották azt. Ezt a cselekményt ráfogták a kommunisták vezetőjére, Marinus van der Lubbe-re, akit nem sokkal később egy koncepciós per során meghozott halálos ítélet következtében kivégeztek. Hitler, tehát nem ismert lehetetlent, már a hatalomra jutásának a kezdetétől fogva sem.29 Az 1933-as márciusi választások, azonban nem azt az eredményt hozták, amire számított, ugyanis pártja a szavazatok 43,9%-val nemhogy minősített, de még egyszerű többséget sem szerzett. Az SPD és a centrum megőrizte pozícióját, tehát a nép még mindig nem szavazott a nácikra. Egyetlen út maradt a Vezér előtt, mégpedig a 2/3-os támogatottsággal elfogadható, ún. felhatalmazási törvény beterjesztése, mellyel kiiktathatta a többi pártot. A koalíciós pártok támogató szavazata evidens volt, a szociáldemokraták nemmel szavazása is, tehát a Centrum Párt döntésén múlott minden. A párt azonban megszavazta a hagyományaival és múltjával ellentétes törvényt, így feladat a demokráciát. Fontos megjegyezni, hogy nagyon nagy nyomás és megfélemlítés alatt állt a középen álló erő, hiszen kommunisták ezreit hurcolták el ebben az időben, többek közt az első koncentrációs táborba, Dachauba. Sokat árul el az a tény, hogy a kommunistákat, ekkor már be sem engedték a szavazás idején a terembe. A

törvény

elfogadásával

a

kancellár

a

parlament

nélkül

rendeletekkel

kormányozhatott.30 A következő hónapok során további diktatórikus lépések sora következett, ezek a lépések az élet minden területét érintették a kultúrától a szabadidőegyesületeken át egészen az oktatásig. Törvényileg betiltották más pártok alapítását és működését és hasonlóan cselekedtek a szakszervezetekkel is. Az elindított katonai diktatúra keretében korlátozták a személyi-, sajtó-, -és szólásszabadságot. A szakmai- és diákegyleteket, ifjúsági szervezeteket stb. náci egyesületekbe olvasztották. A 10-14 éves fiatalok egyetlen szervezete a Jungvolk lett, a 14-18 éves korosztályé pedig a Hitlerjugend. A

29 30

Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 55-56.o. Ormos Mária, Krausz Tamás: Hitler és Sztálin, Budapest, Pannonica Kiadó, 1999. 85.o.

32

nácik a női emancipációt sem kímélték, a korábbi 30%-ról 10%-ra csökentették az egyetemi hallgatók körében a nők arányát.31 A szakszervezetek helyett megalapították a Német Munkafrontot, amely a német nép náci szellemre való nevelésére és mozgósítására volt hivatott. Felszámolták a korábban demokratikusan megszervezett helyi önkormányzati rendszert és bevezették a birodalmi helytartók rendszerét, akiket a saját embereik közül neveztek ki. Hitler tudta, hogy a katolikus egyházat is meg kell nyerni ahhoz, hogy totális hatalmat szerezzen. Erre már korábban tett kísérleteket, míg végül 1933 júliusában aláírt egy megállapodást (Reichskonkordat) a Szentszékkel, hogy a későbbi egyházi választásokon hatalomhoz jutassa a „német keresztényeket”.32 -Láthatjuk, hogy minden a tervek szerint haladt, de ugyanakkor Hitlerben egyre csak nőtt a gyanú, hogy korábbi harcostársai és bizalmasai szervezkednek ellene. Leginkább Röhmre gyanakodott, aki a náci párton és az SA-n belül egyre nagyobb hatalmat szerzett és sokszor elégedetlenségét fejezte ki vezérével szemben. Nemcsak a Führernek szúrta a szemét az SA, hanem a Reichswehr-nek is, akik nem voltak hajlandóak az előbbi szervezettel egyesülni, többek közt azért, mert féltették a pozícióikat, valamint előléptetésüket. Valós veszély rejtőzött, tehát az előbb felvázolt ellentét mögött, hiszen az SA-nak ekkor 2,4 millió aktivistája volt, akiket bármikor mozgósíthatott vezetőjük. Ezt a „problémát” a náci diktátor 1934. június 29-ről 30-ra virradóra, a „Hosszú kések éjszakáján” oldotta meg. Ekkor számolt le vélt ellenfelével és annak leghűségesebb bizalmasaival is. Ezzel a tettével sokakban félelmet és felháborodást keltett, de voltak olyanok, akik egyenesen gratuláltak hozzá, mint például Hindenburg, a kormány nevében Blomberg hadügyminiszter, továbbá elégedettségének adott hangot az SS is. A Reichswehr (1935-től Wehrmacht) azt hihette, hogy győzött, de az igazi győztes valójában Himmler és az ettől kezdve már önállóan növekvő SS volt, meg természetesen Hitler. Egyébként az előbb említett két szervezet közötti kompetencia harc a jövőben tovább folytatódott, melyből végül a Német Rohamosztag került ki győztesen.

31 32

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 53.o. Emma Baumacher: A nácizmus története, Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 56.o.

33

A tisztogatások célpontjainak köre egyre csak nőtt, szinte mindenkinek volt félnivalója, olyan embereknek is, akik nem álltak közvetlenül a totalitárius állam kiépítésének az útjában. Olyan helyzet alakult ki az 1930-as évek közepére Németországban, hogy szinte bárkit le lehetett lőni az utcán mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül és el lehetett küldeni valamelyik internáló táborba bármilyen bírói ítélet vagy végzés hiányában.-33 Hindenburg 1934-ben bekövetkezett halálával a nácik első embere egyben birtokolhatta az államfői- és kancellári hatalmat, ezzel a régi Németország utolsó bástyája is ledőlt. A fasiszta párt (NSDAP) a többi párt likvidálása után közjogi intézménnyé vált, az állam és a párt egybeolvadt, így kialakult az egypártrendszer. A megmaradt állami erőszakszervezetek (SS, GESTAPO- Állami Titkosrendőrség) minden törvényi ellenőrzés nélkül szabadon működhettek. Sorra alakultak meg a további náci tömegszervezetek, mint például a Nemzetszocialista Nőszövetség, azzal a céllal, hogy egységbe fogják és a náci állam irányítása alá vonják a német népet.34 -Az 1930-as évek közepére enyhe gazdasági fellendülés következett az országban, melynek nyomán csökkent a munkanélküliek száma. Ez a folyamat mindenképpen elősegítette a náci totalitárius rendszer belső megszilárdulását. Hitler a New Deal-hez hasonló, nagy állami autópálya-, csatorna- és gátépítési programot indított el. Jóléti intézkedéseket is bevezettek: kiterjesztették a betegbiztosítási rendszert, házassági kölcsönöket adtak, állami üdültetési programokat indítottak. Az előbbiek is hozzájárultak ahhoz, hogy a párt és vezetőjük egyaránt megőrizze népszerűségét. A rendszer belső konszolidációjával párhuzamosan megindult a nemzetszocialisták külpolitikai céljainak a megvalósítása. Németország kilépett a Népszövetségből, 1935ben a Saar-vidék népszavazás útján újra az országé lett, bejelentették az általános hadkötelezettséget. 1936-ban a Wehrmacht bevonult a Rajna-vidékre, majd létrejött a Berlin-Róma tengely és 1938-ben pedig megtörtént Ausztria beolvadása a Birodalomba (Anschluss). A náci Németország mind politikailag, mind pedig gazdaságilag

33

Ormos Mária, Krausz Tamás: Hitler és Sztálin, Budapest, Pannonica Kiadó, 1999. 85-88.o. Selján Péter: A náci és a bolsevik ideológia, http://tortenelem.webuda.com/emeltszobeli/29.nacibolsevikideologia.pdf 2.o., Letöltés dátuma: 2011.03.02. 34

34

megerősödve kapcsolódott be a II. Világháborúba, az ország egyetlen vezetője pedig 5 éves „sikersorozatot” könyvelhetett el.-35 A II. Világháborús német eseményekre, valamint ezen időszak német külpolitikájára nem kívánok külön kitérni a dolgozatomban, hiszen ezek nem tartoznak közvetlenül a témámhoz. A következő fejezetben érintem majd a náci diktatúra bukásának témakörét.

3.2. A zsidóság „félreállítása”

3.2.1. A kezdetek A fő ellenségnek kikiáltott németországi zsidóság különösen súlyos üldöztetésnek volt kitéve, mindehez kezdetben még törvényes keretet (1935-ös nürnbergi törvények) is adtak, később már azt sem. A nürnbergi törvényekben foglaltak alapján a zsidónak minősülő németeket kiforgatták vagyonukból, megfosztották állampolgárságuktól, tiltották a házasságot az árja és a nem árja lakosság között, ezek mellett később a műveltséghez és a vagyonhoz fűződő jogukat is megvonták. Ezen felül fizikai bántalmazásnak is ki voltak téve ezek az emberek, valamint az üzleteiket is bojkottálták.36 1936-37 között kicsit enyhült a zsidóellenes agitáció és az őket sújtó törvények alól is kaphattak bizonyos esetekben felmentést. Ennek az enyhébb bánásmódnak az 1936-os berlini olimpia szolgáltatta az alapját, ahol azt hangsúlyozták, hogy a Birodalom emberbarát és békeszerető. 1938-ra, mikorra meggyőzték az európai hatalmakat arról, hogy nem készülnek háborúra és céljaik nem agresszívak, újra „lecsapott” a keménykezű hatalom antiszemita oldala. Ennek a fordulatnak egyébként főként gazdasági

vonzatai

voltak

a

zsidóság

rovására.

1938.

november

9-10-én

(„Kristályéjszaka”) átfogó, szervezett támadás indult Joseph Goebbels, a párt propagandaminisztere vezetésével a nem árja lakosság ellen. Felforgatták a gettókat, 35

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_1_2, Letöltés dátuma: 2011.03.03. 36 Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 53.o.

35

100 embert agyonvertek vagy megöltek és 30.000-et pedig koncentrációs táborokba hajtottak. A háború előtti időszaknak egyébként 3 nagy tábora volt (ezek még ekkor internáló és nem koncentrációs táborok voltak): Dachau (München közelében), Buchenwald (Weimar közelében), Sachsenhausen (Berlin közelében). Az előbb említett „felforgatás” során több ezer gyárat, zsinagógát, otthont, üzletet gyújtottak fel, illetve romboltak le.37 Egy szörnyű időszak kezdődött el a háború előtti utolsó évben, mégpedig nem más, mint a zsidó tömegek tömeges kiírtása, mely egészen a II. világháború végéig kitartott és túlnyúlt az ország határain túl is. -Az 1935-ös nürnbergi törvényeket követően a zsidók számára kemény és igazságtalan törvényhozás tovább folytatódott. Kitiltották őket a könyvtárakból, nem mehettek strandra, csak a számukra kijelölt padokra ülhettek le a parkokban, a diplomás zsidók nem gyakorolhatták többé a foglalkozásukat stb. 1938 őszén azt is elrendelték, hogy a zsidó férfiak személyi okmányaikban az „Israel”, a nők pedig a sajátjaikban a „Sarah” elnevezést voltak kötelesek feltűntetni. Fokozatosan teljes mértékben kiszorították őket a munkaerőpiacról is, a végén már csak kereskedelmi jellegű tevékenységet folytathattak. Az egyre csak fokozódó üldöztetések hatására 1938-ig, mintegy 170.000en menekültek el az országból, de az Anschluss folytán „hirtelen” ez a szám 187.000-el tovább nőtt. Ezt nem hagyták szó nélkül a nácik, így az események tovább radikalizálódtak, a GESTAPO több ezer főt hurcolt el a koncentrációs táborokba, a városokban náci bandák randalíroztak és vertek szét zsidó házakat, boltokat, valamint bántalmaztak is őket. A káoszt a Bécsbe érkező SD-tiszt, Rudolf Eichmann kívánta kezelni és átfogó megoldási javaslattal állt elő. Ekkor állították fel a Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát, ahol a kivándorláshoz szükséges összes papírt egy helyen lehetett beszerezni. Az 1961-es Eichmann-per főügyésze úgy jellemezte az intézmény működését, hogy amikor valaki belépett oda, még mindene megvolt (lakás, állás, ház, gyerekek stb), kilépésével azonban nem maradt más a birtokában, mint egy 2 hetes útlevél, benne egy „J” betűvel. Az így nincstelenné vált zsidókat semelyik állam nem volt hajlandó befogadni, így Eichmann a gazdagokkal fizetette meg ottmaradásukat

37

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_2_1, Letöltés dátuma: 2011.03.06.

36

(drágábban vehettek például valutát). Ez az ún. „futószalag-módszer” rendkívül sikeresen zajlott, egy évvel később bevezetésre került Berlinben és Prágában is. A menekült tömegek befogadásának külföldi elutasítása (Angliától Ausztráliáig) jól jött a náci propagandának, hiszen rögtön mondhatták azt, hogy sokan kritizálják ideológiájukat és módszereiket, azonban mégsem fogadják be a zsidókat. A második Világháború kitörését követően korlátozták a kivándorlásokat, ennek ellenére 1939 és 1942 között közel 500.000 fő Németországot, valamint a német uralom alá került Ausztriát és Csehországot. Az előbbi folyamattal párhuzamosan zajlott az ún. „árjásítás”, azaz a zsidó réteg vagyonának elkobzása. Ez a folyamat, csak úgy mint az előző, Ausztria bekebelezése után felgyorsult. Bezáratták a tulajdonukban álló gyáraikat, brókercégeiket, ingatlanirodáikat stb. 1938 novemberéig ezen intézkedések hatására a német és az osztrák zsidóság vagyonának a 15-20%-át elvesztette, Bécsben például 17.000 zsidó üzlet közül 12.000-et bezárattak. A „Kristályéjszaka” során keletkezett károkat is a zsidóság nyakába varták és 1 milliárd márkás büntetést szabtak ki rájuk azzal az indokkal, hogy a Német Birodalommal szemben ellenséges magatartást tanusítottak. A német gazdasági vezetők előírták, hogy a zsidó kiskereskedések szűntessék meg a tevékenységeiket, továbbá a kereskedelmi kamarák kezdjék meg a zsidó üzletek, árukészletek értékesítését a konkurens árja cégek körében. Ezen felül az „üldözötteknek” letétbe kellett helyezniük kötvényeiket és részvényeiket a Gazdasági Minisztérium helyi kirendeltségeinél. 1941-re a német, osztrák és cseh zsidóktól mindenüket elvették és ez a sors várt az eközben elfoglalt Lengyelország több milliós zsidóságára is.-38 Az eutanázia-program keretében sanyarú sors várt minden olyan emberre, aki nem hasznos, sőt inkább értéktelen a német társadalom számára, valamint aszociális és káros hatással van rá. A nácik faji ideológiája szerint a zsidókon kívül a társadalom széles rétegében találhattak alanyokat arra, hogy előbb kényszer-sterilizáció alá vonják (1934), majd koncentrációs táborokba zárassák őket (1937-). Több százezer emberre várt hasonló sors: a cigányokra, a homoszexuálisokra, a koldusokra, a részegekre, az

38

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_2_2, Letöltés dátuma: 2011.03.08.

37

elmebetegekre, a vakokra, a süketekre, a szellemi fogyatékosokra, a munkakerülőkre, a prostituáltakra stb. Ezzel párhuzamosan azt hirdették a közvélemény számára (újságcikkek, filmek, tanulmányok stb. nyomán), hogy mennyire sok pénzbe kerül a különböző betegségekben szenvedők ellátása az államnak. 1939 őszén Hitler egy néhány soros rendeletben rendelkezett arról, hogy a gyógyíthatatlan betegséggel született gyerekeket vagy az ebben szenvedő felnőtteket „gondos” vizsgálatok után segítsék át a halálba. Hitler kancelláriája 1940 tavaszára szervezte meg az eutanáziaprogram (T4) kereteit, melynek során országos kutatást indítottak, hogy felmérjék a testi és szellemi fogyatékosok számát a kórházakban. Az orvosi bizottságok, pusztán kartonok alapján döntöttek a betegek sorsáról, ezért a munkájukért fejpénzt kaptak. Akiket halálra ítéltek, azokat kijelölt szanatóriumokba szállították, ahol fürdőtermeknek hazudott kamrákban kipufogógázzal megölték őket, majd a holttesteiket elégették. A halottak családjait hamis orvosi jelentésekben értesítettek arról, hogy miben halt meg a hozzátartozójuk. A gyilkolásért felelős személyzet orvosokból, ápolókból, fotósokból és rendőrtisztekből állt. A programot 1941. augusztus 24-én állították le, mert a közvéleménynek feltűntek a gyanús halálesetek. Addig a napig hivatalos jelentések szerint 93251 embert öltek meg, a betegek gyilkolását ezután titokban (14f13 fedőnéven) folytatták a koncentrációs táborokban.39

3.2.2. A végső megoldás -1940-re a náciknak azzal a ténnyel kellett szembesülniük, hogy a háború kitörésével már lehetetlenné vált a zsidók kivándorlásra kényszerítése a környező országokba, hiszen azok vagy ellenségesek lettek, vagy pedig megszállt területek. A probléma Lengyelország megszállásával tovább súlyosbodott, mint már korábban említettem, hiszen itt több, mint 2 millió zsidó élt. Az 1938-ig belpolitikai ügynek számító zsidókérdés a háború kitörése és a náci hódítások következtében egyik pillanatról a másikra vált európaivá. A zsidókat a kivándorlás helyett a deportálás veszélye kezdte fenyegetni, melynek célországai sokáig kérdésesek voltak. Az 1941-es Szovjetúnió (a judeobolsevista ellenség) elleni hadjáratot Hitler megsemmisítő erejűnek kiáltotta ki és 39

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_2_3, Letöltés dátuma: 2011.03.10.

38

ebből a célból állították fel Heydrich vezetésével a 4, egyenként 3000 fős Einsatzgruppe-t (bevetési csoport). A feladata az volt, hogy a náci előrenyomulás során a hátrahagyott területeket megtisztítsák a „veszélyes” elemektől. Ebbe a körbe tartoztak kezdetben: a kommunista párt tagjai, a Vörös Hadseregben szolgáló politikai tisztek, az állami vagy párttisztséget betöltő zsidók. Az Einsatzgruppe A északon, a B és C a front közepén, a D pedig délen kezdte meg a gyilkolást. Az áldozatokat, kezdetben férfiakat, később a nőket és a gyerekeket is tankcsapdákba vagy előre megásott tömegsírokba lökték, majd legtöbbször lelőtték őket. A kivégzésekben, főleg Ukrajnában és Litvániában a helyi antiszemita miliciák is bekapcsolódtak, máshol pedig a lakosság támadt a zsidókra. Az Einsatzgruppe-ék 1941 végéig 500.000, 1943-ig összesen mintegy 1 millió embert öltek meg. Az áldozatok többsége zsidó volt, de egyes jelentések szerint voltak köztük vándorcigányok, szovjet hadifoglyok és elmebetegek is. Az „Endlösung” (végső megoldás) kifejezést először 1940 júniusában használták először, mely a zsidó lakosság deportálását takarta. 1941. június 31-én Heydrich egyik táviratában

a

„Gesamtlösung”

(teljes

megoldás)

kifejezés

szerepelt.

1941

szeptemberétől a német zsidóknak már sárga csillagot kellett viselniük, októberben megkezdődött a zsúfolt marhavagonokban keletre történő deportálásuk és megtiltották kivándorlásukat is. Az Einsatzgruppe-ék és a velük együttműködő SS, valamint rendőri egységek eközben már minden zsidót megöltek. Ebből következően a Führer 1941 őszén rendelhette el a „végső megoldást”, azaz a zsidók végleges kiírtását. A „piszkos munkát” szóbeli utasításával Himmlerre és Heydrichre bízta. 1942. január 20-án, Wannsee-ban került sor Hitler tervének hivatalos kihírdetésére, ahol 11 millióra becsülték a „véglegesen” megsemmisítendő elemek számát. A konferencia résztvevői tudomásul vették, hogy a zsidókérdés innentől kezdve az SS hatásköre. Ettől kezdve a fizikai és területi elszigetelés helyett a fizikai megsemmisítés lett a táborok elsődleges és legfontosabb célja. Ennek végrehajtására ekkor hozták létre az első ún. haláltáborokat

pl.

Chlemnoban.

A

végzetes

cselekedetek

végrehajtását

részfolyamatokra bontották azért, hogy senki ne lássa át az egészet. A végrehajtásban résztvevő személyek számára az áldozatok nem számítottak emberi lénynek.-40

40

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_3_1, Letöltés dátuma: 2011.03.13.

39

Az Endlösung, tehát megkezdődött, melynek során becslések szerint közel 6 millió zsidó halt meg szerte Európában. Nemcsak a Német Birodalom területéről szállították keletre őket, hanem a német előrenyomulás során megszerzett területekről is. Az áldozatok számát illetően annyit még szeretnék megjegyezni, hogy nagyon eltérő számok láttak napvilágot, így nehéz pontos adatokkal szolgálni. „A következőkben a táborok típusait mutatom be 1939 után: 1. A koncentrációs táborok: célja nemcsak a bűnösök kivégzése volt, hanem a lassú halál elérése a fokozott testi, lelki leépülés útján. Pl. Dachau, Buchenwald 2. A munkatáborok: a megszállt területek lakosságának és a szovjet hadifoglyoknak a munkáját használták Németország háborús hadipotenciáljának növelésére. 1939 szeptember 26-án pl. egész Lengyelország teljes zsidó lakosságát kényszermunkára kötelezték. A munkatáboroknak két típusa létezett 1942 végén: a./ az ún SS-táborok, melyek nagyobb gettók mellett, az SS irányítása alatt működtek. Itt férfiak és nők különválasztva éltek. b./ az ún gyári táborok: magántulajdonú német cégek, vállalkozások irányítása és gyári őrség ellenőrzése alatt működtek. Itt a férfi és női munkaerő egy táborban lakott. A munkatáborokban a munkaadó az elemi feltételeket biztosította, hogy a termelés érdekében a munkaerő életben maradjon. 3. A megsemmisítő táborok: itt a foglyok dolgoztatásának célja a „munka általi megsemmisítés” volt. Pl. Chelmno, Auschwitz, Treblinka, Sobibor”41 A Magyarországot érintő szörnyű eseményeket a szakdolgozat egyik későbbi fejezetében érintem. A dolgozatom negyedik fejezetének utolsó 2 pontjában először a lengyel gettók mindennapjait mutatom be, majd a auschwitzi haláltábor működésére térek ki.

3.2.3. Mindennapi élet a lengyel gettókban -1939 szeptemberében jött létre Heidrich vezetésével a náci elnyomó szervezeteket (SS, SD-Biztonsági Szolgálat, Gestapo) tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatal, majd nem sokkal a később a legjelentősebb zsidó vezetőket tömörítő Zsidó Tanácsokat is felállították. Az előbbi szervezet a lengyelországi zsidók gettókba történő áttelepítéséért 41

Forrás: http://hippo.uw.hu/12_tori/A_naci_fajelmelet_es_kovetkezmenyei.doc, Letöltés dátuma: 2011.03.16.

40

volt felelős, az utóbbi pedig a „ gyűlölt faj” és a nácik között látta el a közvetítő szerepet. Az első gettót az országban Lodzban állították fel 1940 áprilisában, melyben közel 200.000 fő élt és a diktátorként viselkedő Chaim Rumkowski volt a vezetője. A gettóban élő zsidók nagy része a német hadsereg ellátását biztosító üzemekben dolgozott és elég jó termelési mutatókat produkáltak. Ez a gettó egészen 1944 nyaráig létezett, mikor is a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt bezárták és az ott maradtakat (70.000 főt), valamint a vezetőt Auschwitz-Birkenau-ban elgázosították. A Lengyelországban felállított több 100 gettó közül a varsói volt a legnagyobb. A nácik közel 400.000 zsidót zsúfoltak össze a gettóban, amelyet egy 16 km-es fallal zártak el az árja városrészektől. A zsúfoltság mértékét még jobban szemlélteti az az adat, hogy egy szobára 6-20 ember jutott, tehát folyamatosak voltak a járványok. Az emberek éheztek, az utcákon halottak feküdtek, a rokonok a nagyobb élelemadag reményében rejtegették halott hozzátartozóikat, tehát kaotikus viszonyok uralkodtak mindenhol. A belső rendet a zsidókból toborzott gettórendőrség tartotta fent, melynek tagjai is sokszor brutálisan viselkedtek. Akik csempésztek és feketekereskedelmet folytattak, azok jól éltek, a többi ember haldoklott. Egyes felmérések szerint a 400.000 emberből alíg több, mint 10.000 lakhatott jól egy nap. Ebben a gettóban csak úgy, mint Lodzban, a zsidók egy része (1942 nyarára minden negyedik ember) különböző német üzemekben robotolhatott. 1942 júliusában, Himmler parancsára kezdődtek meg a deportálások, legtöbb esetben a treblinkai haláltáborba. 1942 őszéig közel 265.000 embert deportáltak. 1943 tavaszán a megmaradt varsói zsidókat is elakarták szállítani, de egy felkelés, melyet több 100 lelkes és elszánt fiatal robbantott ki, megnehezítette a dolgukat. A felkelést végül az SS nagy küzdelem árán 1 hónap alatt leverte, 10-20.000 embert kivégeztetett, a többieket pedig deportálták a gettó lerombolása után. A lengyelországi gettókat végül Himmler parancsára 1942-43 nyarára számolták fel véglegesen.-42

42

Forrás:

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_3_2, Letöltés dátuma: 2011.03.18.

41

3.2.4. Az auschwitzi haláltábor -Auschwitz eredetileg egy olyan koncentrációs tábor volt, ahová a megszállt lengyel területeken elfogott németellenes-elemeket

(papok, értelmiségiek, ellenállók)

szállították. Ez a terület több fontos vasúti csomópont találkozásánál feküdt, így tökéletes helyszínéül szolgálhatott később a „Végső megoldás” véghezviteléhez. Itt alkalmazták először a tömeges agyonlövés helyett a legyengült orosz hadifoglyokon tesztelt humánusabb kivégzési módot, a „Zyklon-B”43-t. Az 1940-es évek elején még csekély számú embert szállítottak ide, 1942-re ez a szám viszont már meghaladta a 200.000-et, akik a lengyel Főkormányzóságból, Szlovákiából,

Hollandiából

és

Franciaországból

érkeztek.

A

megnövekedett

embertömeg miatt szükség volt újabb elgázosításra alkalmas krematóriumokra. Ennek okán Höss és a táborba érkező Eichmann új helyszínt keresett a gyilkoláshoz, amelyet 2 km-re odébb, Birkenauban találtak meg. Itt építettek át 2 parasztházat ideiglenes gázkamrává, egyiket Bunker 1-nek nevezték el, a másikat pedig Bunker 2-nek. A 60-80 nm alapterületű Bunker 1 falai között 500-700, a 105 nm alapterületű Bunker 2-ben további 800-1000 embert lehetett elgázosítani. 1942 júliusáig az érkező zsidó transzportokat munkaképességet felmérő viszgálat nélkül gázkamrákba szállították, majd a növekvő munkaerőigény következtében már szükség volt a szelektálásra. Az elgázosítás folyamata úgy zajlott, hogy az embereket bezsúfolták egy helységbe, majd egy SS-orvos intésére egy SS-egészségügyi altiszt egy nyíláson át szórta be a gyilkos vegyületet. A halottakat ezután egy zsidó munkacsoport a Bunkerek mögé vonszolta, később pedig síneken átszállítva tömegsírokba dobta. Természetesen utóbbi sírok „karbantartása” is folyamatosan zajlott, 1942 végéig közel 107.000 holttestet égettek el szabadtéri máglyákon. A kapacitásbővítés és a halálgyárszerű működés folytán újabb és újabb krematóriumok és Bunkerek építésére volt szükség. Az előbbi épületek falai között ekkorra már 2000 zsidót is megtudtak ölni egyszerre. Az 1943 tavaszára, valamint nyarára elkészült új krematóriumok belsejében már voltak vetkőzők, gázkamrák és az áldozatok

43

Zyklon-B: korábban rovarirtásra és fertőtlenítésre alkalmazott hidrogénacid Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_3_4, Letöltés dátuma: 2011.03.23.

42

elhamvasztására alkalmas égetőkemencék is. Az áldozatokat egészen az utolsó pillanatokig megtévesztették, de amint az épületekbe léptek, a sorsuk végérvényesen megpecsételődött. Egy átlagos transzportnak kb. egy órára volt szüksége ahhoz, hogy levetkőzzön, majd 3-20 percre, hogy megfulladjon. Ezt követően az elhunytak haját levágták, aranyfogait pedig kihúzták. Az emberirtás futószalagos iparosításának innentől fogva már csak a beérkező transzportok száma és a kemencékben a túlterhelés miatt olykor fellépő üzemzavarok szabhattak csak gátat. Auschwitzban közel 1,1 millió főt, köztük 1 millió zsidót ölhettek meg. 1944-re állította le Himmler a megsemmisítést, majd kiürítették a táborokat, a gázkamrákat pedig felrobbantották. Auschwitzot végül a Vörös Hadsereg szabadította fel 1944. január 27-én.-44 Ebben a fejezetben úgy érzem sikerült bemutatnom azt a folyamatot, ahogyan a nácik a hatalmuk megszilárdítását követően kiírtották az európai zsidó társadalom döntő hányadát. Nemcsak a németek nagy részét terheli óriási felelősség ezekben a szörnyű tettekben, hanem az akkori európai vezetőket is. Európa és a Világ közvéleményének akkori passzivitása az egyre csak erősödő Németországtól való félelem dacára is elfogadhatatlan volt. Nem szabadott volna engedni már azt sem, hogy a nácik belekezdjenek a zsidóság „tövényes” félreállításába. Ez a vészterhes korszak a világtörténelem egyik szégyenfoltja, melyet már sohasem lehet eltűntetni. Végezetül a dolgozat 3. számú mellékletében néhány kép található a nácik tömegrendezvényeiről, valamint a leghíresebb koncentrációs táborokról.

44

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_3_4, Letöltés dátuma: 2011.03.25.

43

4 A nácizmus bukása és a nürnbergi per A náci német hatalom kiépítésének és működésének bemutatása után ebben a fejezetben a szélsőjobboldali német párt végnapjairól, valamint a legfőbb háborús bűnöseinek „elszámoltatásáról” szeretnék írni. Az ötödik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Mi vezetett az NSDAP bukásához?



Mi vezethetett vajon Hitler öngyilkosságához?



Mik voltak a nürnbergi per legfontosabb vádpontjai és kik voltak a legfőbb vádlottak?

4.1. Az NSDAP végnapjai és Hitler öngyilkossága A tengelyhatalmak a II. Világháború első három évében elért sikerei és hódításai nyomán szinte egész Európára kiterjesztették befolyásukat, a Szovjetunió egyes részeitől kezdve egészen Franciaországig. A szöveségesek közül egyedül Anglia tartotta magát. 1942 nyarától azonban fordulat következett be, melynek nyomán megindult a németek és szövetségeseik kiszorítása a korábban általuk meghódított területekről. 1942 júniusában előbb a japán flotta szenvedett vereséget Midwayszigeténél, majd Rommel tábornok német-olasz csapatait verték szét Észak-Afrikában Montgomery tábornok háborús csapatai. A keleti fronton is fordulat következett be, ugyan is az oroszok sikeresen állították meg a Kaukázus irányába terjeszkedő német haderőket. 1942 novemberében egy sikeres ellentámadást hajtottak végre ellenük és Sztálingrádban sikerült bekeríteniük a 6. német hadsereget is. Hitler ugyan megtiltotta a katlanba szorult, Paulus tábornok vezette hadosztálynak a megadást, azonban a reménytelenné vált helyzetük miatt 1943.február 2-án kénytelenek voltak kapitulálni. A tengelyhatalmak visszaszorulása Európán belül és azon kívűl is tovább folytatódott, a győzelem egyre biztosabb tudatában pedig az ellenség 3 legfontosabb vezetője (Churchill, Sztálin és Roosevelt) előbb Teheránban, majd Jaltában és végül Potsdamban

44

állapodtak meg többek közt Németország, valamint szövetségesei jövőbeni sorsáról a háború lezárását követően.45 -A náci Németország tartotta legtovább magát a szövetséges erők győzelmi sodrában, de napjai megszámoltattak Berlin, a legfontosabb bástya körülzárásával. A náci párt, a sorozatos háborús kudarcok árán is, szinte az utolsó pillanatokig megtartotta a fénykorában számlált 9 milliós tagságát. Megállapíthatjuk tehát, hogy Hitler manipulációs és a párthűségre vonatkozó tervei mindvégig sikeresek voltak. Berlin ostroma 1945. április 16-án kezdődött és április 19-én már az ellenséges csapatok áttörték a fővárost védő utolsó védvonalat is. 1945. április 20-án, a bajlós és kilátástalan helyzet közepette az NSDAP pártelitjének leghűségesebb és legjobb pártkatonái (Göring és Goebbels) megünnepelték a Vezér születésnapját, aki ezt követően a „Hitlerbunkerben”46 keresett menedéket. Az előbb említett komplexumot először 1945. január 16-án foglalta el, majd nemsokára követte ide jobbkeze, Martin Bormann és Göbbels, valamint felesége Magda, 6 gyermekével együtt. Érdekességként megemlítendő, hogy később Eva Braun is beköltözött. A bunkert egyébként építésekor rengeteg élelemmel látták el, így még az utolsó napokban, mikor máshol élelmiszerhiány volt, akkor is mindenkit bőségesen el tudtak látni a falai között. A Führer, az öngyilkossága előtti utolsó napokban több értelmetlen és kétségbeesett próbálkozásba fogott. A korábban említett születésnapján találkozott a Hitlerjugend tagjaival és Vaskeresztet adományozott nekik. Ezzel a lépésével a társadalom utolsó tartalékait is mozgósította, miután 1945 elején a Volsturm (német hadsereg) 12 éves korig kiterjesztette a háborúba behívottak körét. A másik hasonló próbálkozása az volt, amikor parancsot adott a német haderőknek, hogy támadják meg a várost körülzáró szovjet haderőt. Nem sokkal később azonban rá kellett döbbennie, hogy a rendőrség néhány kisebb, fegyverek nélküli csapatán kívűl nincs más bevethető tartalék a városban. Egy nappal később, 1945. április 22-én tudatosult benne az, hogy tervei megvalósíthatatlanok

és

reménytelenek,

csak

késleltetni

tudják

a

szovjet

előrenyomulást. Csupán Walther Wenck, a Német XX. Hadcsoport vezetője volt bevethető, így utolsó szalmaszálként azonnal visszarendelték és hadba állították. Április 45

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 129131.o. 46 Hitlerbunker: A berlini székhelyű Birodalmi Kancellária alagsorában volt Forrás: Emma Baumacher: A nácizmus története, Fix-term Kiadó, Budapest, 2007. 108.o.

45

28-án, Hitler von Greim tábornok azzal a paranccsal hagyta el a bunkert, hogy továbbítsa a náci vezető békeüzenetét Eisenhower elnöknek. Nem volt meglepetés, hogy a XX. Hadcsoport is vereséget szenvedett, a szövetséges erők ekkora már alíg egy utcányira voltak a bunkertől. A nácik sorsa ezáltal végérvényesen megpecsételődött. 1945. április 29-én Goebbels, Krens és Bormann tanúként aláírta és átvette Hitler végrendeletét, miután feleségül vette régi szerelmét, Eva Braunt. Egy nappal később, a Világtörténelem egyik legvéresebb diktátora a halálba menekült, mielőtt megérte volna totális hatalmának összeomlását. Nemcsak önmagával végzett, hanem megölte újdonsült feleségét is, tetemeiket bombatölcsérbe rakták, majd elégették őket. A mindig is csodált és istenített vezető halála lavinát indított el a párteliten belül. A legelszántabb nácik vagy öngyilkosok lettek (Goebbels) vagy pedig elhagyták az országot (Bormann, Göring, Eichmann). Az öngyilkosságot elkövető vezetőt Karl Dönitz követte, aki még megpróbálkozott egy offenzívával, de terve kudarcra volt ítélve. A szövetségesek Berlint porig rombolták, a városban uralkodó állapotok borzalmasak voltak. Az utcákon náci párttagkönyvek tömegei hevertek, a besorozások nyomán a megmaradt lakosság csupán nőkből és gyerekekből állt, akik az éhalál szélén voltak. 1945. május 8-9-én a németek aláírták a feltétel nélküli kapitulációt, a náci diktatúra és ezzel együtt a Német Birodalom megbukott.-47 Véleményem szerint Hitler öngyilkosságához az vezetett, hogy nem akarta végig szemlélni azt, amint az általa vezetett, világuralomra tört náci totalitárius rendszer egyik pillanatról a másikra a múlt részévé válik. Mérhetetlen gőgje és büszkesége arra sarkallhatta, hogy inkább elébe menjen bukásának.

4.2. A nürnbergi per, avagy a náci vezetők felelősségre vonása 4.2.1. Előzmények A szövetséges hatalmak már 1942 elején kijelentették, hogy legfőbb céljuk az, hogy felelősségre vonják a háborús bűnökért felelősöket. A közös cél hivatalos megerősítése

47

Emma Baumacher: A nácizmus története, Fix-term Kiadó, Budapest, 2007. 108-111.o.

46

gyanánt Kína, Oroszország, az USA és Nagy-Britannia 1943. október 30-án Moszkvában egy közös nyilatkozatot adott ki. Ebben többek közt azt szerepelt, hogy azokat a német katonai személyeket, illetve az NSDAP azon tagjait, akik a mészárlásokért, erőszakos cselekményekért felelősek/vagy részben felelősek, azok felett a felszabadított országok saját törvényeik szerint ítélkezhessenek felettük. Ugyancsak 1943 őszén hozták létre (a németekkel hadban álló 17 ország) az Egyesült Nemzetek háborús bűnöket vizsgáló bizottságát és ekkor kezdeményezte az USA a győztes hatalmak közös bírói testületének felállítását is. A Törvényszék hatásköre a korábban említett moszkvai elvek alapján tető alá hozott 1945. augusztus 8-i londoni egyezményen alapult, melyet a korábban említett négy nagyhatalom írt alá. Ez az egyezmény azt a célt szolgálta, hogy az alapját képezze azon tengelyhatalmi háborús bűnösök pereinek, akiknek az elítélendő tevékenysége nem csak egy országhoz kötődött. Később további 19 nemzet írta alá az előbb említett egyezményt.48

4.2.2. A nürnbergi per Érdekes kérdésként felmerülhet, hogy miért éppen ebben a városban kívánták lefolytatni a pereket. Ennek a döntésnek valószínűleg több oka lehetett. Egyik oldalról az, hogy a város bombázása után épen maradt az igazságügyi palotája, egy másik szemszögből pedig a legnagyobb náci tömeggyűlések egyik fő színhelye volt, továbbá itt születtek a hírhedtté vált faji törvények is.49 A négy nagyhatalom képviselőiből álló Nemzetközi Katonai Törvényszék 1945. november 20-án Nürnbergben kezdte meg munkáját. „A vádirat négy vádpontot tartalmazott: 1. béke elleni bűncselekmények - agresszív háború előkészítése, megindítása és folytatása nemzetközi egyezmények és megállapodások megsértésével, 2. emberiség elleni bűncselekmények - kivégzés, deportálás és népirtás 3. háborús bűncselekmények - a háborús szabályok megsértése 4. "közös terv vagy összeesküvés" az előző három vádpontban felsorolt bűncselekmények elkövetésére.”50

48

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó, 2002. 329-331.o. Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=1, Letöltés dátuma: 2011.04.02. 50 Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=1, Letöltés dátuma: 2011.04.02. 49

47

A vádlottak padját az NSDAP, az állam és a Wehrmacht 24 egykori vezetője foglalta el, de csoportok és szervezetek ellen is vádat emeltek. Az utóbbiak közé tartozott például az NSDAP politikai vezető testülete, a birodalmi kormány, az SS, az SD, a GESTAPO, az SA stb. voltak. Összesen mintegy 403 nyilvános ülést tartottak a per befejeztéig (1946. szeptember 30.), az ítélethirdetésre október 1-jén került sor. A bíróság felhatalmazással bírt abban a tekintetben, hogy bármilyen személyt vagy szervezetet/csoportot bűnösnek nyílváníthatott a fentebb említett 1-3. vádpontok alapján.51 A testület 4, a győztes hatalmak által delegált 1-1 tagból, valamint egy helyettesből állt. Az ügyészek a négy aláíró országot voltak hivatottak képviselni.52 Az ítélet során 12 vádlottat halálra, 7-et börtönbüntetésre ítéltek, 3-at pedig felmentettek a vádpontok alól. Bűnszervezetnek minősítették a GESTAPO-t, az NSDAP politikai szervezetét, az SA-t, az SD-t, de nem minősítette például annak a birodalmi kormányt, az SA-t stb. Hitler volt jobb keze, Göring az ítélethírdetés után öngyilkos lett, Bormann nem vett részt az eljárásban (távollétében halálra ítélték), Gustav Kruppot pedig súlyos betegsége nem miatt fogták perbe. Az ítéleteket 1946. október 16-án hajtották végre.53 A nürnbergi per kapcsán akkor és később is számos jogi aggály vetődött fel. Például a nemzetközi jogba ütközött a londoni négyhatalmi egyezmény alapján felállított bíróság is. Ugyan is ez egy egyedi célra, többek megállapodása alapján kívülállók ellen létrehozott, a megszálló szövetségesek közös, államhatalmak felett álló ítélkező szerve volt, melynek felállításához Németország nem járult hozzá. Egy másik aggály az volt, hogy a statútum 6. cikke alapján, mely a polgári lakosság ellen a háború előtt vagy annak

folyamán

elkövetett

bűncselekményekre

vonatkozott,

nemzetközi

jogi

bűncselekményeknek minősítették a zsidóüldözéseket és a népírtásokat. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ezt a rendelkezést a 14 millió, hazájából elűzött német állampolgár esetében miért nem alkalmazták? Még abszurdabb képet kaphatunk akkor, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a londoni egyezmény aláírása előtt, melyben

51

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó, 2002. 330.o. Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=1, Letöltés dátuma: 2011.04.08. 53 Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó, 2002. 330.o. 52

48

meghatározták az emberiség elleni bűntett fogalmát, dobták le Hirosimára az atombombát. Végezetül pedig meg kell említenünk negatívumként azt is, hogy a német vádlottak és ügyvédjeik a per folyamán végig hátrányos helyzetben voltak. Többek közt a védők csak német anyagokra támaszkodhattak, valamint sem a német, sem pedig a külföldi levéltárakban nem kutathattak. A bíróság minden levéltári iratot, továbbá ismertté vált dokumentumot lefoglalt, majd összegyűjtötte a terhelő anyagot és csak ezt adta ki számukra.54 Megemlítendő még, hogy az USA saját illetékességi körében 1946-1949 között további 12 pert folytatott le (orvosper, jogászper, az SS gazdasági hivatala elleni per, a Flick-per stb.) Nürnbergben 199 vádlott ellen, akik közül 36-ot halálra, 102-t pedig szabadságvesztésre

ítéltek.

Hasonló

perek

zajlottak

még

Nagy-Britanniában,

Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban stb.55 Véleményem szerint minden ilyen típusú, ártatlan emberek ellen elkövetett bűncselekményt bűntetni kell, azonban nem lenne szabad más hasonló cselekmények felett szemet hunyni. Csak így várhatjuk el, hogy minden ország maradéktalanul betartsa a nemzetközi jog rendelkezéseit. Az ötödik fejezethez kapcsolódóan a 4. számú mellékletben egy szemléletes kép található a nürnbergi perről és a vádlottakról.

54 55

Németh István: Németország története, Budapest, Aula Kiadó, 2002. 331-333.o. Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=3, Letöltés dátuma: 2011.04.08.

49

5 Az antiszemitizmus gyökerei és a náci, valamint fasiszta alapelvek összevetése Dolgozatom soron következő fejezetében előbb az antiszemitizmus térnyerésének okaira világítok rá, majd a fejezet második felében kitérek a náci-fasiszta ideológia alapelveire is. Úgy gondolom mindkét téma alkalmas arra, hogy egy kicsit a zsidóság ellen elkövetett szörnyű tettek mögé láthassunk. A hatodik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Az antiszemitizmus, hogyan nyerhetett ekkora teret az 1920-as, 1930-as évek Európájában?



Mik a közös és mik az eltérő pontok a náci és a fasiszta ideológiában?

5.1. Az antiszemitizmusról, mint lelki fertőzésről Megkockáztathatjuk, hogy a közel 6 millió zsidó kiírtásához nem volt elegendő az egyre nagyobb hatalomhoz jutó és radikalizálodó náci politika, hanem szükség volt az időközben

meghódított,

illetve

Hitler

mellé

állt

kelet-európai

országok

„közreműködésére” is. -A nácik keleten olyan reagálással találkoztak, amely lehetővé tette a zsidóság kiírtását, továbbá olyan eszközök alkalmazását, amelyeket még a saját népük elől is titkoltak. Egyes Hitlerrel szövetséges országokban (Szlovákia, Horvátország) még a lakosság is együttműködött az ún. zsidótalanításban és csak kevés helyen szabotálták a diszkriminatív intézkedéseket, illetve mentettek zsidókat. Az utóbbi csoportba azok az országok tartoztak, amelyekben a kormányok viszonylagos függetlenségben voltak a náci

Németországtól

és

rendelkeztek

olyan

politikusokkal,

akik

stratégiai

megfontolások alapján gátolták a deportálásokat. Ide sorolhatjuk Romániát, Bulgáriát és Magyarországot is. De vajon mi vezetett a keleti országok effajta magatartásához? Erre a kérdésre csak elég összetett választ adhatunk. A kelet-európai társadalmak belső szolidaritása és kohéziója kritikusan gyenge volt, ezáltal szinte szabad volt az út az antiszemitizmus előtt. A térség népei eltűrték, hogy

50

az éppen hatalmon levők mondják meg azt, hogy kikkel szemben kell szolidarítást vállalni és kikkel szemben pedig nem. A Freud-i ideológia szerint titokzatosnak és félelmetesnek aposztrofált, gyűlöletet ébresztő zsidóság ellen az utóbbi magatartás nyert széles körben elfogadást. Sok helyen, köztük Magyarországon a hazugságokra építő náci propagandagépzet terelte el a figyelmet a „kiírtandó” faj meghurcoltatásairól. A kialakuló „népi zsidógyűlölet” miértjének és hátterének feltárása nem könnyű feladat. Az is nehezen érthető továbbá, hogyan ragadt át a zsidók gyilkolásának tébolya a náci németekkel szövetséges országok egyes szervezetire (pl. nyilasok, usztasák, ukrán milicisták) és csoportjaira. A XIX. és a XX. században voltak ugyan olyan történelmi események (pl. a XIX. századi cári rendszer antiszemitizmusa vagy a bécsi politikai antiszemitizmus Lueger és Schönerer nyomán) összefüggésbe hozhatók a „népi zsidógyűlölet” elterjedésével, azonban ezen események már meglévő tendenciákat erősítettek fel. Nem lehet őket kizárólag a zsidók és keresztények közötti vallási, kulturális különbségekkel, a köztük lévő eltérő gazdasági helyzettel magyarázni. A korabeli politikai és szociális viszályok mellett közrejátszhattak különböző pszichológiai tényezők is, melyek magyarázatot adhatnak az etnikai/faji gyűlölködés okaira.-56 A keresztények és zsidók viszonyát a múlt során mindvégig a hullámzás és a kiegyensúlyozatlanság jellemezte. Szélsőséges érzelmek, a folyamatosan váltakozó „gyűlölet-szeretet” ellentétpár szimbolizálta kettejük kapcsolatára. Többek közt a korábban említett Freud-i szemlélet és a keresztény egyházak szívós indoktrinációja nyomán kapott a zsidó alakja negatív színezetet. Fontos itt megemlíteni az „áruló zsidó” figuráját is, akit Krisztus elárulása miatt mérhetetlen gonoszsággal ruháztak fel és későbbi öngyilkossága után sem nyerhetett megbocsátást. A zsidó-ellenes vádak az előbb említett dogmák és a hozzájuk kapcsolódó mítoszok által vertek gyökeret a keresztény hívők lelkében. Földrészünk keleti felében a boszorkányüldözésekhez hasonlóan terjedt el a XVI. és XVII. században a vérvádas antiszemitizmus. Egészen a XIX. század második feléig vádoltak meg zsidókat különböző rituális gyilkosságokkal, de némi késéssel a felvilágosult abszolutizmus felépett ezen törekvések ellen. Az 1880as évektől azonban a vallási vádak mellett/helyett megjelentek a társadalmi, gazdasági,

56

Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus, Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 1999. 57-60.o.

51

majd faji eredetű vádak is. Ebben az időszakban a zsidók emancipációját korlátozni kívánó politikusok (előbb a cári Oroszországban, majd a weimari Németországban) rájöttek arra, hogy az egyre szélesedő államhatalom miként kamatoztathatja a lakosságban felgyülemlett félelmet és indulatot. A nácik által bekebelezett keletieurópai

országok népei

hagyományokkal,

amelyek

nem

rendelkeztek

segítségével

azokkal

kollektíven

a szilárd demokratikus felléphettek

volna

az

antiszemitizmus belülről és kívűlről eredő támadásainak. A háborús éveket és a német megszállást

követően

viszont

igyekeztek

minél

hamarabb

szégyenteljes emlékek sorától és megfeledkezni a Holocaustról.

megszabadulni

a

57

-A múltban kialakult zsidó mítosz, tehát lehetővé tette a szociokultúrális kontextusból egységesnek tekintett keresztény világban a különbségtételt a Jó és a Rossz, a Tiszta és a Tisztátlan között. Szociológiai szempontból a zsidók marginális csoportot képeztek, mely lehetővé tette a társadalom számára azt, hogy megszabja saját határait. Pszichológiai szemszögből vizsgálva az előbbi nép esetében egy ellenséges csoport képe rajzolódott ki, akik az ellenideált képviselik a csoportideállal szemben. Ezt a csoportideált kéviselők válnak később üldözővé és a támadó ösztön, valamint a félelem együttes hatására hamis céllal, torzított érzelmekkel nyerik meg későbbi támogatóikat. Ebből kifolyólag a nemzetszocializmus egy ígéret beteljesedése volt, a tömegek elfojtott vágyait váltotta valóra a zsidók deportálásval, gettóba zárásával, jogfosztásával stb. A párt által vallott mérhetetlen antiszemitizmus pedig a támogatók és a meghódított népek számának növekedésével „fertőzött”. Fontos azonban leszögetni azt, hogy a keresztény népek „lelki fertőzése” nem sarkítható le csupán az antijudaizmusra, hiszen annál sokkal összetettebb jelenség. A pszichológusi magyarázat szerint minél több egy kisebbséggel szemben elfojott vallási, gazdasági, társadalmi stb. konfliktus, annál mélyebben gyökerezik a többség részéről táplált gyűlölet irántuk. Ez utóbbi gyűlölet mértékét azonban a nácik bizonyos keretek között tartották, hiszen ez jobban szolgálta az érdeküket. A hatalom (a közigazgatás, az egyház és a sajtó) csak tudatosította az emberekben azt, hogy a zsidóktól félni kell, de a kiírtásuk helyett az együttélést propagálta. A németek az általuk megszállt szövetséges országokban korlátozták az ottani hatóságok útján az általuk gerjesztett indulatok hevességét és a zsidók deportálást

57

Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus, Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 1999. 60-66.o.

52

igyekeztek „köztisztasági akcióként” feltűntetni. A német nemzetszocialisták a végsőkig igyekeztek fenntartani az „egyensúlyt” a keresztények és a zsidók között, az utóbbiakban azt az illúziót keltve eközben, hogy az üldözöttek, újabb áldozatok révén stabilizálhatják helyzetüket és így túlélhetik a vészkorszakot. Ez a hit bírta rá a keleti gettók vezetőit, a Zsidó Tanácsokat arra, hogy együttműködjenek az SS ottani vezetőivel. Végezetül nagyban közrejátszott a különböző népek antiszemitizmussal történő megfertőzésében Hitler beszédeinek sátáni hatása, hiszen ezek által sok millió emberből hívott elő félelmeket és pusztító energiákat. Sajnos a „népi antiszemitizmus” nyomai máig megtalálhatók a térség népeinek kollektív emlékezetében, sőt a kommunista rendszerek összeomlása után, a különböző válságok közepette újra a felszínre kerültek.-58

5.2. A náci és fasiszta alapelvek A fejezet utolsó pontjában a náci és a fasiszta alapelvek eltéréseit és közös vonásait mutatom be. Három fő alapvonás mentén indulhatunk el, mely alapján a két ideológia közti rokonság, azonosság vizsgálható. Ezek közül az egyik, hogy képviselőik egy merőben új civilizációt, rendet akartak teremteni, amely felváltja a liberális kapitalizmust. A második közös vonás az elemzett doktrínák között az, hogy szemben mind a liberalizmus individualizmusával, racionalizmusával, mind pedig a nemzetközi szocializmus

osztályelméletével,

internacionalizmusával

és

–

ugyancsak

–

racionalizmusával az állam által teremtett faji, illetve nemzeti kollektívumot helyezték a középpontba. Az egyén szociális jólétét és boldogulását az előbb említett, a totális állam által képviselt faj vagy nemzet jóléte jelenti. Ez a kollektívum az egyénen túl eltűnteti az individuális jogokhoz kötődő partikuláris érdekeket és azok kifejeződését is: érdekképviselet, parlamentalizmus stb. Ez az ún. nacionalista-etatista elmélet előfeltételei azon országokban voltak meg, ahol a nemzetté válás folyamatát súlyos akadályok leküzdése és különböző sérelmek felszínre kerülése kísérte, melynek nyomán a nemzettudat túlfejletté vált. Az elmélet társadalmi bázisát pedig az eközben 58

Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus, Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 1999. 66-76.o.

53

fel-fel bukkanó irracionális társadalmi erők adták, akik kellő ravaszsággal és cinizmussal könnyedén meggyőzhetővé váltak. A harmadik egyezési pont az, hogy mindkét ideológia, kisebb vagy nagyobb mértékben, de figyelmet fordít programjaiban a szociális és antikapitalista intézkedésekre. Ennek alapját a nemzet, illetve a fajfogalom adja és a tartalmát pedig a nemzeti egység megteremtésének igénye, a társadalmi konszenzus kialakításának szükségessége szolgáltatja.59 Láthatjuk, hogy Hitlert és ideológiáját sok vonás kapcsolta össze a Duce által vezetett olasz megoldással, emiatt vált később lehetségessé, hogy az egymást keresztező külpolitikai törekvések dacára eme két személy és rendszer életre-halálra szövetkezzen egymással. Az előbbi 3 ponton túl azonban számos, elég nagymértékű eltérés mutatkozik a nácizmus és fasizmus, valamint ezek mozgalmai között. A liberalizmus bírálatát tekintve például máris egy eltérésre bukkanhatunk. A fasiszták az előbbi ideológiát a nacionalizmus szemszögéből bírálták, azt állították, hogy a liberalizmus zárta például el a nemzet érvényesülésének (életterének, létfeltételeinek megtartása/megszerzése) útját. Ebből kifolyólag a liberális államok meggazdagodtak, kapzsivá, önzővé váltak, míg másokat szegénységben tartottak. Ezzel szemben a nácik viszont annak nemzetidegen „alakját” támadták, a náciknál a liberális szó egyet jelentett a nemzetidegenséggel és egy népcsoporttal, a zsidósággal hozták összefüggésbe.60 Egy másik, talán a legfontosabb eltérés közöttük az volt, hogy a nácizmus a fajelméletet állította a totális diktatúrára és a totális háborúra vonatkozó céljai középpontjába. A fajelméletet egyébként sokan az antiszemitizmussal azonosítják. Hitler felfogásában és a nácizmus gyakorlatában azonban a zsidók üldözése és kiirtása csak a fajelmélet egyik alesete volt. Azt vallották, hogy a Föld feletti uralmat a germánság egy kiválasztott elit rétege (árják) számára kell biztosítani és a faji hierarchiának megfelelően alájuk kell rendelni a germán átlagot, a megtűrt nemzeteket és az alattuk elhelyezkedő kiszolgáló vagy szolganépeket. A sor végén azok a népek, népcsoportok álltak, akiket ki kellett irtani. A nácik a sok szempontból azonos diktatúrák, mozgalmak nagy különbségeket tettek aszerint, hogy elfogadják-e a 59 60

Ormos Mária: Nácizmus-Fasizmus, Budapest, Magvető Kiadó, 1987. 90-91.o. Ormos Mária: Nácizmus-Fasizmus, Budapest, Magvető Kiadó, 1987. 94-95.o.

54

fajelméletet, avagy sem. Azt követően, miután kellően megerősödtek, nem nyugodtak bele abba, amíg vissza nem szorították az olasz fasiszta hatást és el nem fogadtatták a fajelméletet,

továbbá

annak

zsidókra

vonatkozó

eljárásmódjait

valamennyi

szövetségesükkel (beleérte Olaszországot és Mussolinit is), valamint a velük kollaboráló mozgalmakkal. Ennek nyomán végül szinte minden diktatúra, eltérő mértékben ugyan, de antiszemitává vált, ám eredendően a fasiszta mozgalom mentes lehetett ettől. A két elmélet közötti átjárhatóságot számos olyan fasiszta elmélet mutatta meg, amely eleinte nem fogadta el a fajelméletet, később viszont a fegyvertárába helyezte. Az olasz fasizmus, tehát az ellenségkép tekintetében egyfajta hullámzást mutatott, gyakorta változott a pillanatnyi érdekek tükrében. Monolitikus e tekintetben csak a nácizmus volt, hiszen egyedül Hitler vallotta azt az elvet, hogy minden ellenséget egy fogalom alatt egyesítsen.61 Úgy gondolom, hogy sikerült rávilágítanom arra, hogy nem szabad teljesen összemosni a két ideológiát, hiszen a számos közös pont mellett nagy eltérésekre is felfigyelhetünk. Felesleges lenne azt vizsgálni, hogy melyik rendszer égisze alatt halt meg több ártatlan ember, ehelyett inkább tanulnunk kell történelmünk eme sötét korszakának végzetes hibáiból. A dolgozat 5. számú mellékletében néhány kép található a náci jelképekről.

61

Politikatörténeti Füzetek II.: Jobboldali radikalizmus tegnap és ma, Politikatörténeti Alapítvány, 1993. 6-7.o. (Ormos Mária: Mi a fasizmus? Ki a fasiszta? c. cikke)

55

6 Magyarország Németország felé való orientálódása és a nyilas terror Szakdolgozatom hetedik fejezetében előbb Magyarország és Németország egyre szorosabb szövetségesi viszonyának kialakulását mutatom be a két világégés közepette, majd később kitérek a nácik magyarországi hatalomra jutására és a Szálasi terror szörnyűségeire is. A hetedik fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Milyen körülmények (gazdasági, politikai) vezettek ahhoz, hogy a II. világháború kezdetére a náci Németország egyik elsőszámú szövetségese lettünk?



Volt-e másik alternatíva a magyar külpolitika előtt, avagy nem volt más választásunk?



Hogyan működött hazánkban a náci terror, milyen szélsőséges erők segítették az előrehaladását?



Körülbelül hány magyar zsidó, cigány esett áldozatul ebben az időszakban?

6.1. A magyar külpolitika főbb prioritásai és lehetőségei Trianon után Magyarország előtt a Trianoni békeszerződés után a külpolitika terén két lehetőség állt, a térségbe való beilleszkedés a környező kis antant országok túlsúlya közepette vagy az elvesztett területek revíziója Németország égisze alatt. Az 1920-as években még az előbbire helyeződött nagyobb hangsúly.

6.1.1. Megbékélés és beilleszkedés -A 20-as évek elején a Bethlen-kormány számos lépést tett afelé, hogy különböző mértékű és célú együttműködést alakítson ki a győztes hatalmakkal. Jó viszonyra törekedett például az egyik győztes nagyhatalommal, Franciaországgal, de eközben a

56

lengyel-magyar-román együttműködésre is összpontosított. Az utóbbi együttműködés feltétele magyar részről az volt, hogy a határ menti, döntően magyar lakta településeket visszacsatolják és Erdély autonómiáját megőrizzék Románián belül. Ebből a tervből és a többi hasonlóan revíziós hátterű törekvésből (pl. Csehszlovákiával) végül semmi sem lett, mert a partnerek eltúlzottnak és teljesíthetetlennek tartották őket. Eközben ezen célországok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia) is szövetkeztek, szerződéseket kötöttek egymással Magyarország sakkban tartásának és egy esetleges jövőbeni magyar támadás elleni közös fellépés céljából (kisantant). Az előbbi regionális katonai és politikai együttműködés legfőbb támogatója és patrónusa Franciaország lett, aki később mindhárom országgal barátsági és szövetségi szerződéseket kötött. Ezek a szerződések a trianoni határok garantálását, a status quo fenntartását tartották szem előtt. A nemzetközi viszonyok stabilizálódása és Magyarország teljes elszigetelődésének veszélye miatt azonban a Bethlen-kormánynak szakítania kellett az addig folytatott külpolitikai kettősséggel (beilleszkedés vs. revízió). 1922-23-ra a magyar külpolitika fő irányvonala, Gustav Stresemann német külügyminiszter mintája nyomán a „megbékélés és a beilleszkedés” politikája lett. Ennek a külpolitikai váltásnak az első lépése az volt, hogy az országot 1922 őszén felvették a Nemzetek Szövetségébe. Ezt követte 1923-ban a nemzetközi kölcsönért való folyamodás, amelynek feltétele többek közt az volt, hogy a magyar kormánynak garantálnia kellett a trianoni határok érvényességét. A következő három évben, a korábban vállalt elkötelezettségek (Nemzetek Szövetsége) és nemzetközi ellenőrzések miatt (kölcsönök) a magyar külpolitika mozgástere nagyon leszűkült. Nem vált teljesen passzívvá, hiszen folyamatos figyelmet szentelt a térségbeli francia hegemónia ellen fellépő Nagy-Britanniával való jó kapcsolatokra és a szovjetekkel, valamint a jugoszlávokkal szembeni ellenállás mérséklésére is. A szovjetek felé való közeledést például két körülmény motiválta. Egyrészt az, hogy a szovjet vezetés nem ismerte el a Párizs környéki békéket és fellépett a formálódó kelet –és közép-európai államrenddel szemben is. Ezzel a magyar kormány, többek közt javíthatta volna pozícióit a kisantanttal szemben és könnyebben léphetett volna fel a külhoni magyar kisebbségek és Erdély függetlenségének védelmében. A másik motiváló körülmény gazdasági vonzatú volt, ugyan is a szovjet piac nagy felvevőképessége sok magyar iparág számára nagy lehetőség volt. A két ország közt fennálló hatalmas ideológiai szakadék, azonban meggátolta a kapcsolatok

57

elmélyítését. Itt megjegyzendő, hogy a magyar-jugoszláv kapcsolatok is hasonló sorsa jutottak, bár teljesen más okokból kifolyólag. A külpolitikai elszigeteltségből való kitörést az olaszokkal, 1927. április 5-én Rómában aláírt barátsági szerződés eredményezte. Mussolini a térségben szövetségest keresett mind Jugoszlávia, mind pedig a közép-kelet –és a délkelet-európai francia befolyás ellen és erre a „szerepre” Magyarország tökéletesnek bizonyult. Ez a barátsági szerződés, főként az olasz fasiszta politika revizionista és a status quo-t el nem ismerő oldala miatt éles váltást jelentett az eddig folytatott magyar külpolitikában. Ezt a gyökeres váltást nagyban segítette az a körülmény, hogy csökkent az ország külföldi katonai és pénzügyi ellenőrzése. Az olasz-magyar szerződés aláírásán „felbuzdulva” a magyar diplomácia kísérletet tett magyar-német viszony szorosabbá tételére és revizionista tartalommal való megtöltésére. Ez a célkitűzés, azonban még nem valósulhatott meg, hiszen a német külpolitika a Rajna-vidék francia megszállásának megszűntetésére és a jóvátételi kötelezettség csökkentésére koncentrált. Több sikerrel jártak a lengyelek felé tett diplomáciai lépések, melynek célja az volt, hogy tovább erősítsék a magyar-olasz viszonyt. A lengyelek ugyanakkor még nem láttak esélyt a békeszerződés rendelkezéseinek megváltoztatására, de a revízió későbbi szükségességét és a békeszerződés módosítását napirenden kívánták tartani. Ez a közeledés, mely később szerződéses formát is öltött, alkalmas volt a magyar pozíciók erősítésére a lengyelekkel szövetséges franciákkal és románokkal szemben egyaránt. Később az olasz elképzeléseknek megfelelően a magyar kormány 1929-ben szerződést kötött a status quo megváltoztatására törekvő Bulgáriával és Olaszország földközi-tengeri, valamint balkáni bástyáját jelentő Törökországgal is. A közép-európai olasz befolyás és magyar revíziós igények szempontjából kulcsfontosságú volt az osztrák külpolitikai eltérítése a francia-csehszlovák orientációtól. Ennek a lépésnek kezdetben számos akadálya volt, leginkább az osztrák belpolitika akkori viszonyai miatt, azonban később, a jobboldali kormányváltást követően ezek elhárultak. Előbb Olaszország és Ausztria 1930-ban, majd később Magyarország és Ausztria is megkötötte a maga barátsági és együttműködési szerződését.-62

62

Romsics Ignác: A magyar külpolitika útja Trianontól a háborúig, http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/romsics.htm, Letöltés dátuma: 2011.04.12.

58

6.1.2. A trianoni békeszerződés békés revíziójának kérdése Európában -A trianoni békeszerződés revíziójának kérdése az 1920-as évek utolsó harmadában nagy visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban. Erre legjobb példa Rothermere angol sajtómágnás

és

politikus

Daily

Mail

című

lapjában

megjelentetett

cikke

(„Magyarország helye a nap alatt”). Ebben a cikk írója arra hívja fel a figyelmet, hogy a béke Közép-Európában csak akkor tartható fent, ha annak békés, a határokat nem, de a lakosságot érintő revíziója megtörténik. A nemzetközi sajtóvisszhangok a magyar kormány számára kedvező, ugyanakkor ellentmondásos helyzetet teremtettek. Az etnikai elvű határrevíziót a magyar politikai körök nagy részében kevésnek, de a ”mindent vissza” elvet viszont soknak tartották. A rothermere-i fellépést követően, azzal szemben a Magyar Revíziós Liga, majd a kormány által a Magyar Szemlében megjelentetett „Új Hungária felé” c. tanulmány azt fogalmazta meg, hogy a „Szent István-i Magyarország”-ot nemzetiségek szerint, föderatív módon, autonóm egységekre épülve kell visszaállítani. 1933-ban Bethlen István előadásain többek közt azt hangoztatta, hogy a határ menti magyar területek visszacsatolása minimális elvárás és Erdély pedig kapjon autonóm állami státuszt stb. Egy évvel később Gömbös Gyula már olyan tervet hagyott jóvá, mely az elcsatolt területek mintegy felét kérte vissza. A szigorúan etnikai elvű határrevízió csak a Horthy-rendszer ellenzékének köreiben (szociáldemokraták, liberálisok stb.) volt népszerű és elfogadott. A nemzetközi színtéren a határrevízióval egybekötött európai újrarendezésért folytatott hatalmi harc élén az 1930-as évek elejéig Mussolini állt. A négy európai nagyhatalom (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország) főleg angol és olasz nyomásra 1933-ban öntötte konkrét formába a négyhatalmi paktumot a békeszerződések revíziójának szükségességéről. A revízió érintette volna Németország és KeletPoroszország egyesítését és a határ menti magyar többségű területek Magyarországhoz való visszacsatolását. Számos ok, mint például a francia ellenállás miatt az 1933 júliusában aláírt, de életben sohasem lépett végső változat már nem tartalmazta az előbbi terveket, a revízió fogalmát csak általánosságban érintette. Mindenképpen leszögezhetjük, hogy a paktum aláírása magyar szempontból nagyon nagy jelentőségű volt, hiszen először foglalkozott igazán a magyar határok módosításának lehetőségével.

59

Olaszország mellett egy másik nagyhatalom, Németország is a status quo megváltoztatását és a területi revíziót tűzte ki külpolitikájának céljául. A német diplomácia már Hitler hatalomra jutása előtt is az előbb említett irányvonalat követte. Egyre nagyobb teret nyertek a hosszú múltra visszatekintő ún. Közép-Európaelképzelések, amelyek Magyarországot és szomszédjait közvetlenül érintették. Ennek eszköze a keletre irányuló német kereskedelempolitika volt, mely nyomán megnyitották a német piacot a keletről jövő agrártermékek és nyersanyagok előtt. Ezt az elvet követve az 1930-as években Németország sorra kötötte a különböző barter jellegű megállapodásait a térség országaival, kiszorítva ezzel két legnagyobb riválisát (Anglia, Franciaország) a térségből. A magyar-német kereskedelmi (gazdasági) és politikai kapcsolatok kiépítése már 1930-31-ben, Bethlen miniszterelnökségének idején megkezdődött (pl. 1931. magyar-német kereskedelemi egyezmény), melyek nyomán enyhültek a világválság sújtotta magyar mezőgazdasági termékek értékesítési gondjai. Számszerűsítve

Németország

súlya

a

magyar

kivitelben

1933-ról

1934-re

megkétszereződött (22%) és a tendencia tovább folytatódott az 1930-as évek második felében is (1938: 50%). Körülbelül ugyan ilyen arányban nőtt a német importáruk magyarországi részesedése is. Ezzel együtt azonban rohamosan csökkent Magyarország kereskedelmének volumene a Világ többi országával, tehát az ország politikailag és gazdaságilag is egyre kiszolgáltatottabbá vált a náci Németország irányában. A kiépülő és növekvő német orientáció ellenére az 1930-as évek utolsó harmadáig Olaszország volt a magyar kormány elsőszámú külpolitikai partnere. Szoros kapcsolat alakult ki a két ország között a külkereskedelem és a kultúra területén is. A jobbra tolódott Ausztriával is szoros kapcsolatot ápoltunk. Mussolini kezdeményezésére az előbbi három szövetséges ország 1934 márciusában aláírta a Római jegyzőkönyveket, melyek a kereskedelmi és politikai kapcsolatokat mélyülését érintették. Ez a hármas szövetség kellő ellensúlyt jelentett mind a cseh-román-jugoszláv szövetséggel, mind pedig az egyre csak növekvő náci Németországgal szemben. Az ország második legfontosabb külpolitikai partnerévé, tehát Németország vált. Az 1932-ban hatalomra lépő új magyar miniszterelnök, Gömbös Gyula, az európai vezetők közül elsőként látogatta meg Hitlert. Ez az együttműködő viszony a gazdaság és a politika terén tovább folytatódott, habár az utóbbi kevesebb sikerrel. Többek közt 1934ben és 1936-ban is zárt kapukba ütközött a magyar diplomácia, mikor egy német vezetésű revizionista blokk létrehozásával és egy kisantant ellen irányuló szövetségesi

60

viszony kiépítésével kereste meg a nemzetszocialistákat. Hitler és a náci vezetés úgy látta, hogy Csehszlovákia kérdésében juthat dűlőre a két ország a revíziós politika terén. A későbbi évek során, a magyar vezetőkkel való találkozók folyamán a nácik azt hangoztatták, hogy a magyarok minden erejükkel Csehszlovákiára koncentráljanak és a 100%-os revíziós igényeik kilátástalanok. Ezzel együtt a magyarok ellenfeleit, Szerbiát és Romániát pedig azzal szerelték le, hogy Németország nem fogja teljes mértékben támogatni a magyar revíziós igényeket. Ez a magatartás csalódottságot és félelmet váltott ki a magyar közvéleményben, így történhetett meg az, hogy a magyar vezetés 1937-1938-ben még a kisantanttal való megegyezést sem zárta ki. Fontos még kitérni ennél a pontnál az akkori magyar külpolitika harmadik célországára, a Szovjetunióra. 1934-ben létesített az ideológiai szembenállást félretéve a Gömbös-kormány diplomáciai kapcsolatot a szovjetekkel. Ez a lépés, azonban a magyar revizionista törekvések szempontjából idejét múlta volt, hiszen a szovjetek a korábbi béke-ellenes politikájukkal szemben a nyugati hatalmak és a status quo fenntartása felé fordultak a németek ellensúlyozása érdekében.-63

6.2. Magyarország végérvényesen Németország felé fordul -Az 1930-as évek közepére új szakasz kezdődött az európai diplomáciában, megkezdődött a kialakuló szövetségi tömbök szembenállása. Ezt az állítást támasztja alá az 1935-ös francia-szovjet egyezmény, és az 1936-os Berlin-Róma –és Berlin-Tokió tengely (antikomintern paktum) létrejötte. Még ebben az évben vonult be Hitler a rajnai demilitarizált

övezetbe

és

hirdette

meg

Németország

következő

célpontjait

(Csehszlovákia, Ausztria). Ahogy

már

korábban

említettem,

Hitler

kulcsszerepet

szánt

Hazánknak

Csehszlovákia feldarabolásában, azt szerette volna, ha szövetségese vállalja az agresszor szerepét az akció véghezvitelében. Ez a terve azonban meghiúsult, hiába folytatott bizalmas és területi ígéretekkel (Felső-Magyarország visszaadása) teli tárgyalásokat a Gömböst váltó miniszterelnökökkel és azok külügyminisztereivel. Az elutasítás mögött a következő indokok állhattak: Németország, a térség országaival 63

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2000. 236-242.o.

61

„kétkapus” külpolitikát folytatott (lsd. előző pont) és távol akart maradni a „piszkos munkától”; Magyarország nem akart sem katonailag, sem pedig politikailag elköteleződni; a magyar hadsereg felkészületlen volt egy ekkora támadásra stb. Az egyre erősödő jobboldali, szélsőjobboldali revizionista és németbarát erők és a külpolitika német orientációja, azonban a Darányi-, Imrédy- és Teleki-kormányok politikájára

akarva

miniszterelnöksége

akaratlanul idején,

is

1938.

rányomta március

a

5-én

bélyegét. indult

felfegyverezésének programja, miután értesüléseket kapott

Darányi meg

Kálmán

Magyarország

a küszöbön álló

Anschlussról. Ugyancsak ekkor indult meg a kiegyezés a nyilas szervezetekkel a baloldali és népi mozgalmakkal szemben, valamint megkezdődött az első zsidótörvény előkészítése is. A nem sokkal Darányi lemondatása után elfogadott törvény (1938.május 29.) az izraelita valláshoz tartozókat tekintette zsidónak és 20%-ban maximálta arányukat az orvosok, újságírók, ügyvédek, mérnökök stb. körében. Darányihoz hasonlóan, tehát a miniszterelnöki székbe lépő Imrédy Béla sem vállalta a katonai támadás megindítását (1938. augusztus). Hitlernek így meg kellett elégednie azzal, hogy csak a németek lakta cseh területeket (Szudétaföld) csatolja a birodalomhoz. Erről az 1938.szeptember 29-ei müncheni egyezményben rendelkezett, melyet a fél évtizeddel korábbi négyhatalmi paktum aláírói láttak el újra a kézjegyükkel. A müncheni konferencia Magyarországgal, illetve a csehszlovákiai magyar kisebbséggel nem foglalkozott. Az egyezményhez csatolt záradék viszont azt javasolta, hogy rendezzék a két ország közti vitás kérdéseket 3 hónapon belül és ha ez nem sikerülne, akkor a négy aláíró nagyhatalom tanácskozzon és döntsön a kérdésben. Nem meglepő, hogy a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak, így a francia-angol érdektelenség miatt egy német-olasz bizottság ült össze Bécsben. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz a Felvidék és Kárpátalja déli, magyar lakta része (1 millió magyar lakos, közel 12.000 km2). Imrédyre és a magyar közvélemény döntő többségére nagy hatást gyakoroltak a németeknek köszönhető sikerek és nyilvánvalóvá tették számukra azt a tényt, hogy revíziós sikerek nincsenek a náci Németország nélkül. Imrédy még az 1938-39-es évek során több lépéssel is bizonyította németbarátságát, engedélyezte a náci német kisebbségi szervezet, a Volksbund megalakítását, majd bejelentette az ország kilépését

62

a Népszövetségből és csatlakozását az antikomintern paktumhoz. Kormányzásának időszakában került sor még a második zsidótörvény előkészítésére is.-64 -1939-ben Horthy bizalmi körének egyik tagja, gróf Teleki Pál kapta meg a kormányrudat. Teleki legfőbb törekvése az volt, hogy minél nagyobb mértékben és minél tovább fenntartsa az önálló politizálás lehetőségét és az ország semlegességét, valamint tovább folytassa a megkezdett revíziós törekvéséket. Jó példa volt az önállóságra való törekvésre az, hogy Teleki azt javasolta, hogy Kárpátalját egy katonai akció keretében, a németek jóváhagyása nélkül foglalják vissza. A „nem várt” támogatás később megérkezett és az akció sikeresen zárult (újabb 12.000 km2, nagyrészt idegen lakosság). A kormányfő a belpolitikában az Imrédy által kijelölt úton haladt tovább és 1939. május 5-én a parlament elfogadta a második zsidótörvényt. Ebben már faji alapon határozták meg a zsidó fogalmát, kizárták őket az állami –és közhivatalokból, más értelmiségi pályákon pedig a korábbi 20%-ról 6%-ra csökkentették arányukat, valamint korlátozták választójogukat is. Ugyanez a kabinet készítette elő a harmadik zsidótörvényt is, melyben megtiltották a zsidó és nem zsidó közti házasságot és nemi kapcsolatot (1941 augusztusában fogadta el a következő országgyűlés). Ebben az időszakban tartották a Horthy-korszak utolsó választását is, mely során a kormányzó párt és szövetségesei újra biztos többséget szereztek és a nemzetszocialisták pedig nagymértékben előretörtek (a szavazatok egy negyedét kapták). A német haderők, mikor lerohanták Lengyelországot, Teleki Pál a meghirdetett politikájához hűen igyekezett kimaradni az időközben kitört második világégésből és nem engedélyezte a német csapatok átvonulását a lengyel területek felé. A revíziós törekvések terén eközben újabb sikert könyvelhetett el, hiszen tető alá került 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés (Erdélyt felosztása, 43.600 km2 új terület, fél millió lakos), újfent egy olasz-német bizottság közbenjárásával. A döntést követően Magyarország még jobban elkötelezte magát a náci németekkel szemben: ekkor csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (német-olasz-japán); megengedte, hogy a területén áthaladjanak a német csapatok Románia irányába; a Volksbund vált a hazai németség egyetlen törvényes szervezetévé stb. A magyar hadsereg vezérkara nyomást 64

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2000. 242-244.o.

63

akart gyakorolni Telekire, hogy folytasson határozottabb németbarát politikát, de ő ezt visszautasította. 1941 tavaszán, a Jugoszlávia elleni hadjárat során újra segítségre volt szüksége a németeknek, de Teleki ellenállt, s nem sokkal később öngyilkos lett. Az ország semlegessége már a halála előtt is egy hajszálon függött, majd az őt követő Bárdossy László nyomán véget is ért. Kormányzásának kezdetén visszakapta az ország Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muravidéket (ezeken a területeken a lakosság csupán egy harmada volt magyar). Magyarország hivatalos hadba lépése 1941. június 26-át követően (kassai bombázás), a Szovjetunió elleni német hadjárathoz való csatlakozás után történt meg. Leszögezhetjük, hogy az ország végérvényesen a náci németek szövetségesévé vált. A Bárdossyt követő Kállay Miklós, azonban egy óvatos, az eddig folytatott külpolitikával ellentétes irányvonalat jelölt meg, melynek végrehajtása kezdetben elég nehéz volt. Nehéz volt, hiszen: a közvélemény németbaráttá vált, főleg a revíziós sikerek nyomán, a két ország külkereskedelme nagyon nagymértékben függött egymástól, továbbá a magyar politikai és katonai elit elkötelezte magát a németek felé (akár Horthyval szemben is). Az országot körülvevő német csapatok gyűrűjében Kállay gesztusokat tett a szövetségesek felé (1943. előzetes fegyverszüneti egyezmény), miközben „elkerülhetetlen és biztos” német győzelemről beszélt (ún. „Kállay-kettős” politika). A német hírszerzés mindvégig pontos információkkal rendelkezett Kállay „hintapolitikájáról” és már 1943 végén kidolgozták Magyarország megszállásának tervét. A Margaréta-terv 1944. március 19-én nyert realitást és Horthy, mivel nem volt más lehetséges alternatívája, kinevezte a németeket kiszolgáló Sztójay Dömét miniszterelnöknek. A megszálló német haderőket nem sokkal később kivonták a hazai területekről, de a látszat ellenére az országot nem a szuverén, törvényes kormányzat, hanem a nácik tejhatalmú megbízottja, Edmund Veesenmayer irányította. 1944 tavaszától rögtön megindultak a deportálások és a Gestapo által vezetett politikai tisztogatások is. Eközben Horthy 1944 nyarán, a németek visszaszorulásán felbuzdulva megkezdte a magyar kiugrási kísérlet előkészítését és kinevezte Lakatos Gézát kormányfőnek. A kísérlet az ellenzéki pártok kihagyása, az események lassú alakulása és a kiugrást támogató, megszervezett magyar csapatok hiánya okán végül kudarcot vallott. Hiába kötött a magyar küldöttség 1944. október 11-én Moszkvában a szovjetekkel fegyverszünetet és pár nappal később hiába jelentette be a kormányzó rádióbeszédében az ország háborúból való kilépését és fegyverszüneti kérelmét, a

64

németek már egy lépéssel előbb jártak. Horthyt rögtön lemondatták és letartóztatták, így szabad utat kapott Szálasi Ferenc nyilas vezér, hogy véghezvigye a magyar történelem egyik legvéresebb terror időszakát.-65

6.3. A nyilas uralom és terror 6.3.1. A deportálások megindulása -1944. március 19-e előtt a magyar zsidóság túlnyomó része egyes arisztokrata és konzervatív erők közbenjárásával átvészelte a háború első négy és fél évét, azonban 50.000 fő így is áldozatul esett a növekvő náci befolyásnak. Az ország megszállását követően viszont a közösség végzetes célpontjává vált a „végső megoldásnak”. A zsidóbarát, egyes esetekben németbarát politikusok és arisztokraták „félreállítása” után nem maradt más erő, aki megvédte volna a zsidóságot, miután a kormányzó megbízta az ország vezetésével a németekkel kollaboráló kormányt. Az ellenük folyatott véres hadjárat már a megszállást követő órákban megindult, a németek annak a ténynek a tudatában, hogy el fogják veszíteni a háborút, az „Endlösung”-ot be akarták teljesíteni. A folyamatot személyesen felügyelő Eichmann vezetett SS kommandó vezetői teljes mértékű támogatással és lelkesedéssel szembesültek a Sztójay Döme vezette kormány oldaláról, amit meglepődéssel fogadtak. A magyar zsidóság kiirtásának menetét az idő szűkössége gyorsította fel, hiszen lassan már a magyar határoknál jártak a szövetséges csapatok. A hadjárat lefolytatását a kormány mellett a különböző kormányszervek, a rendőrség, a csendőrség, a közhivatalnoki réteg az SS-tisztekkel együttműködve vitték véghez. Az első szakaszban, két és fél hónap alatt elszigetelték a „gyűlölt faj” tagjait, megkülönböztető jelzés viselésére kötelezték, elvették minden vagyonukat és gettókba zárták őket. Ezt követően 1944 májusa és júliusa között az egész háborús időszak egyik legbarbárabb és leggyorsabb deportálási és megsemmisítési folyamata várt rájuk. Annyira sietős és

65

Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 139143.o.

65

gyors akció volt ez, hogy a hírhedt haláltáborok krematóriumai nem bírták a terhelést, így hatalmas gödröket kellett ásni, hogy elégessék az áldozatok holttesteinek ezreit.-66 -1944 júliusának elején a hatóságok már a budapesti zsidóság deportálására készültek, azonban Horthy, aki addig „a háttérből” szemlélte az eseményeket, közbeavatkozott és leállította az akciót. Horthy azt állította, hogy csak akkor értesült a szörnyű eseményekről, azonban számos forrás azt bizonyította, hogy már régóta tudnia kellett ezekről. A háttérben valószínűleg az állhatott, hogy titkos diplomáciai úton figyelmezették, hogy háborús bűntettekért felelősségre vonhatják majd a szövetségesek győzelme után, továbbá tiltakozott – bár nem nyilvánosan – a deportálások miatt a svéd király, a pápa és a hazai egyházak is. Az 1944. októberi kormányzói „proklamációt”67 és a háború végének közeledtéről szóló híreket követően a magyar zsidóságot egy pillanatig az eufória és a megnyugvás érzése öntötte le. Ez azonban nem tarthatott sokáig, hiszen a puccs gyorsan kudarcot vallott. A nyilas hatalomátvételt követően a bombázások és a hadműveletek miatt nem volt mód az eddig alkalmazott a vasúton történő deportálások folytatására. Szálasiék ekkor hozták létre a pesti gettót, amelybe 70.000 embert zsúfoltak össze, továbbá 5070.000 embert pedig gyalogmenetben a Német Birodalom irányába irányítottak. Az utcákon az indulatok és a véres „leszámolások” mindennapossá váltak, nyilas csoportok válogatás nélkül tömegesen lökték a Dunába a zsidó embereket. Ez alatt számos magas rangú politikus, diplomata, egyházi vezető (pl. Raoul Wallenberg svéd követségi titkár, Angelo Rotta pápai nuncius stb.) segített bujkálni és nyújtott diplomáciai mentességet több ezer veszélyeztetett személynek. A magyarországi zsidóság második világháborús veszteségei egyes becslések szerint 550-650 ezer fő volt az akkori és további 250-300 ezer fő a trianoni határokat tekintve.68

66

Randolph L. Braham: Magyarország és a Holokauszt, = Beszélő, 2002. ápr. (VII. évfolyam), 4. szám, 62-63.o. 67 Proklamáció: kiáltvány, kihirdetés Forrás: http://www.idegen-szavak.hu/keres/proklam%C3%A1ci%C3%B3s , Letöltés dátuma: 2011.04.13. 68 Dupcsik Csaba-Répárszky Ildikó: Történelem IV., 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 148149.o.

66

6.3.2. Sztójay vs. Szálasi zsidópolitikája Szálasi Ferenc, mint meggyőződéses antiszemita és némethű politikus természetesen egy dologban volt érdekelt, egy zsidómentes Magyarországban, csak úgy, mint Sztójay Döme. Kettejük módszereiben, azonban tapasztalhatunk néhány különbséget. Szálasi zsidópolitikáját számos más cél is vezérelte, egyrészt a háborús veszteségek miatt folyamatos munkaerőhiány lépett fel az országban, másrészt fontos volt uralmának nemzetközi szintű elismertetése is. A nácik hamar rájöttek, hogy Szálasi mégsem annyira készséges, mint remélték vagy mint elődje volt. Többek közt azért, mert például sokkal többet alkudozott a „kölcsönzsidók” számáról, mint Sztójay, továbbá túl nagy figyelmet szentelt a deportálásokkal szembeni, a semlegesek oldaláról érkező ellenvéleményekre és figyelmeztetésekre (Vatikán, semleges országok stb.).69 „Megemlítendő, hogy a nyilas vezér 1944. november 17-én állt elő a „végleges zsidóügyi tervével, mely a következőképpen festett: A Magyarországon lévő zsidókat hat csoportba osztotta. 1. Külföldi menlevéllel rendelkező zsidók. 2. A Németországnak kölcsönadandó zsidók. 3. A Magyarországról való távozásukra váró zsidók - a) kölcsönzsidók, akik még nem indultak útnak Németország felé; b) nem szállítható idősek, betegek; c) a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló gyerekek; d) keresztény zsidók. 4. Mentességgel rendelkező zsidók. 5. Zsidó származású keresztény egyházi személyek. 6. Idegen állampolgárságú zsidók. Szálasi tervei szerint az 1., 5. és 6. kategóriába tartozó zsidók egy bizonyos határidőn belül szabadon elhagyhatták az országot. A 2. kategóriába soroltak Németországba kerülnek, a 3. csoport tagjait távozásukig gettóba zárják. A 4. kategória zsidói ez alól mentesülnek, de továbbra sem lehetnek a magyarokkal egyenlő állampolgárok.”70

69

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=7_2_2, Letöltés dátuma: 2011.04.13. 70 Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=7_2_2, Letöltés dátuma: 2011.04.13.

67

A nácik az előbbi terv hallatán tudták, hogy Szálasi külföldi „elismertetési törekvései” állnak a háttérben, de mégis nagy csalódást keltett bennük. További megdöbbenést okozott az a tőle származó ötlet, hogy minden egyes németeknek átadott zsidót külön egy sárga személyi lapon regisztráljanak, szemben az eddigi, minden papír nélküli kitoloncolási módszerrel. A budapesti gettók felállítása (kvázi országban tartása), valamint a halálmenetek ősz végi folyamatos ritkulása, majd leállása hasonló visszhangot váltott ki a náci német vezetőkből. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a Szálasi rezsim sokkal inkább függött a náci német vezetéstől, mint elődeik, mégis bátrabban lépett fel azzal szemben.71

6.3.3. Élet a budapesti gettókban -A nyilas felső vezetés 1944 novemberében határozta el, hogy a semleges országtól származó, diplomáciai mentességgel nem rendelkező zsidókat gettókba tömöríti. Annak felállítása és a zsidók ügyeinek intézése Solymosi János rendőr-törzsfőfelügyelő feladata volt, vele szemben a zsidó érdekeket pedig a Zsidó Tanács képviselte. A Pest VII. kerületében felállított gettóba kezdetben 40 ezer embert zsúfoltak össze, majd az összevonások, folyamatos razziák stb. miatt ez a szám később elérte a 70 ezret. Egy szobára így 14 ember jutott, ami embertelen körülményeket eredményezett. A gettóban élők helyzetet a folyamatos bombázások, belövések, a gyilkolással végződő razziák és az élelemhiány következtében folyamatosan romlott. A Zsidó Tanács szinte minden tagja azon volt, hogy a bezárt területen sínylődő emberek életét egy kicsit megkönnyítsék, ezért biztosították számukra a betörő nácik zaklatásaival szembeni védelmet, az élelmet, az orvosi ellátást és a napi imádságot. Az élelem biztosításában közreműködött a hatóságokon kívül még a Nemzetközi Vöröskereszt és a cionisták mozgalma is. Végül a pesti nagy gettót 1945. január 18-án szabadította fel a szovjet hadsereg. A semleges országok által biztosított diplomáciai mentesség alatt állók zsidó személyeket Újlipótváros délnyugati épületeibe, a Margit-híd pesti hídfőjénél álló háztömbökbe telepítették. Életkörülményeik a pesti nagy gettóban élőkéhez hasonlóan 71

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=7_2_2, Letöltés dátuma: 2011.04.13.

68

kilátástalanok és szörnyűek voltak. 1944. december elejére, mikor kiderült, hogy Szálasi rendszerét nem fogják elismerni külföldön, a „védettebb”, nemzetközi gettókban élők sorsa is megpecsételődött. Sorra lőtték őket is a Dunába, valamint kínzások és terrorakciók vártak rájuk. 1945 januárjának elején a semleges diplomaták, mintegy 10 ezer embert telepítettek át a túlélés reményében a nagy gettóba. A közel 20ezer hátra maradt zsidót pedig 1945. január 16-án ugyan csak a szovjet hadsereg szabadította fel.-72 Úgy gondolom, hogy a nagyon nagy felelősség terheli a Horthy-rendszer második felének kormányait abban, hogy ennyire erős elkötelezettség és függés alakult ki a náci Németország felé. Egy olyan kötelék, amelyből végül már nem volt esélyünk szabadulni. A felelősség súlya még nagyobb, ha megnézzük hány, a magyarságára büszke zsidót öltek meg a náci terror alatt a kormányok támogató és a kormányzó passzív hozzáállása mellett. Azt sem szabad felednünk, hogy a II. Világháborúban körülbelül 340-360 ezer magyar katonát és 60-100 ezer nem zsidó származású civilt vesztettünk el. Kijelenthetjük, hogy a magyar Holokauszt nem csupán a magyar zsidóság történetének, hanem Magyarország történetének a legsötétebb korszaka. Tanulnunk kell, tehát a múlt hibáiból és nem szabad újra elkövetnünk őket. A 6. számú melléklet egy emléktáblát és egy emlékművet ábrázoló képet tartalmaz a nácik magyarországi rémuralmához kapcsolódóan.

72

Forrás: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=7_2_4 , Letöltés dátuma: 2011.04.13.

69

7 A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a határainkon innen és túl Szakdolgozatom záró és egyben legaktuálisabb fejezetében előbb a holokausztrevizionizmust mutatom be, majd később a holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdését elemzem pro és kontra szempontból. A záró fejezetben többek közt a következő kérdésekre keresem a választ: 

Mikortól beszélhetünk holokauszt-revizionizmusról, kik voltak az első képviselőik?



Mikor fogadták el és mit tartalmazott a holokauszt-tagadás tiltását tartalmazó törvény?



Pro és kontra szempontból, hogyan vélekedik a hazai közvélemény erről a kérdésről?



A világon hol és miként szankcionálják a holokauszt tagadását?

7.1. A holokauszt-revizionizmus fogalmáról A holokauszt-revizionizmus az 1970-1980-as évek fordulóján lépett fel a világon. A fogalom a holokauszt egészének vagy egyes részleteinek kétségbe vonását, illetve teljes tagadását takarja. Ez a nyíltan vagy rejtetten neonáci irányzat nem fogadja el a Holokauszt internacionalista magyarázatát, tehát tagadja a népirtás tényét (AuschwitzLüge, „Auschwitz-hazugság"). A szélsőséges irányzata pedig egyenesen azt állítja, hogy a zsidók maguk találták ki az ellenük elkövetett náci tömeggyilkosságokat abból a célból, hogy erre hivatkozván megteremtsék a világuralmukat.73 „Összefoglalván a következő álláspontokon vannak a Holokauszt-tagadók: 

73

Nem tagadják, hogy a III. Birodalom fennállása alatt hátrányosan megkülönböztették a zsidókat. Ennek különböző fokozatai voltak, a politika

Forrás: http://mazsihisz.hu/holokauszt-revizionizmus-81.html, Letöltés dátuma: 2011.04.14.

70

végső soron arra irányult, hogy a zsidók kivándoroljanak, Németország zsidómentes legyen. 

Nem tagadják, hogy a háború alatt Németországból és a megszállt országokból koncentrációs táborokba gyűjtötték össze a zsidókat.



Nem tagadják, hogy a háború alatt igen sok zsidó halt meg a háborús körülmények, elsősorban járványok miatt.



Nem kívánják a III. Birodalomban a zsidók ellen elkövetett bűnöket igazolni, jóváhagyni, relativizálni, bagatellizálni.

De nem hiszik, hogy: 

- Németországban létezett volna egy terv a zsidók tömeges megsemmisítésére



- zsidókat azért gyűjtöttek össze koncentrációs táborokban, hogy ott megöljék őket



- léteztek volna gázkamrák és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek emberek tömeges kiirtására.”74

A holokauszt-tagadók ellentábora a történelem ilyen fajta revizionizmusát a történelmi tények szándékos félremagyarázásnak tartja. Ezt az állításukat azon megfigyelésre alapozzák, mely szerint ezen irányzatot képviselők a holokauszttal kapcsolatos egyes vallomások inkonzisztenciáit felhasználva kívánják tagadni az előbb említett történelmi esemény megtörténtének egészét. Állításaikat rendre nem tudják valódi bizonyítékokkal alátámasztani, továbbá állításaik cáfolatát (képek, videók, dokumentumok stb.) sem veszik figyelembe.75 Gordon McFee szavaival élve: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be, haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát – feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.”76 Ezzel szemben a revizionisták rendre azzal vágnak vissza támadóiknak, hogy ha nem kötelező hinni Istenben, akkor miért kötelező hinni például a holokausztban? Azzal sem értenek egyet, hogy rögtön megbélyegzik őket neonáciként vagy újfasisztaként, hiszen 74

Forrás: http://radioislam.org/hu.htm, Letöltés dátuma: 2011.04.15. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszttagad%C3%A1s#cite_note-4, Letöltés dátuma: 2011.04.15. 76 Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszttagad%C3%A1s#cite_note-4, Letöltés dátuma: 2011.04.15. 75

71

prominens képviselőik között számos, korábban antifasiszta mozgalmakban résztvevő, illetve üldözött zsidó származású személy is van (pl. a zsidó származású történész, David Cole).77

7.2. A holokauszt-revizionizmus nemzetközi történetének néhány állomása -1950: Megjelenik Paul Rassiniernek, a revizionizmus atyjának tartott volt francia ellenállónak és a buchenwaldi koncentrációs tábor egykori lakójának az „Odüsszeusz hazugsága” c. könyve. A művében azt állítja, hogy Buchenwaldban nem voltak gázkamrák, de nem tagadja azt, hogy máshol se lettek volna Németországban. Az elgázosított áldozatok számát ugyanakkor nem gondolta nagynak. 1964: Ugyancsak Rassinier „Az európai zsidók drámája” c. művében a gázkamra- és a zsidó megsemmisítési történetet a világ addigi legnagyobb hazugságának nevezi és a hatmilliós emberáldozat megcáfolására tesz kísérletet. 1972: Richard Harwood egyik brosúrájában újfent az áldozatok számát kérdőjelezi meg. (Did six million really die?) 1976: Arthur R. Butz „A huszadik század megtévesztése” c. művében lehetetlennek tartja, hogy a szövetségesek a német befolyás alatt álló övezetekben ne tudtak volna a tömeggyilkosságokról, ha azok valóban léteztek, hiszen valószínűleg rögtön felléptek volna ellenük. A szerző állítása szerint azért nem tettek semmit, mert tudták, hogy a zsidó szervezetek ezen állításai csupán a háborús propaganda szüleményei. 1979: Robert Faurisson francia revizionista professzor különböző cikkeket jelentet meg, melyben igyekszik alátámasztani az auschwitzi elgázosítási történet technikai lehetetlenségeit. 1984: Terroristák felgyújtják Kaliforniában a holokauszt revizionista szellemiségű kutatásával foglalkozó Institute for Historical Review épületét. 1985: Az első Zündel-per a kanadai Torontóban. Ernst Zündel német állampolgárt a Did Six million really die? c. Harwood-pamflett terjesztéséért bíróság elé állítják. Antirevizionista jogszabály hiányában egy középkori törvényt vesznek alapul, mely tiltja a hamis hírek terjesztését. A vádlottat végül 15 hónapig tartó szabadságvesztésre ítélik. 77

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszttagad%C3%A1s#cite_note-4, Letöltés dátuma: 2011.04.15.

72

1988: A második Zündel-per Torontóban. Zündel korábban kiszabott büntetését 9 hónapra mérsékelik. Négy évvel később a Kanadai Legfelsőbb Bíróság felmenti a vádpontok

alól

és

a

törvényt,

amely

az

elítélésének

alapjául

szolgált,

alkotmányellenesnek nyilvánítja. A per lefolyása alatt az USA kivégzési szakértője, Fred Leuchter, aki hazájában az elítéltek kivégzésre szolgáló gázkamrákat tervezett, néhány segítője kíséretében a leghíresebb lengyelországi koncentrációs táborokba (pl. Auschwitz-Birkenau, Majdanek) utazik. Jelentésében azt fogalmazza meg, hogy ezek a kamrák technikai és kémiai okok miatt nem szolgálhattak emberirtó gázkamraként. Jelentése hiába tartalmaz tagadhatatlan tévedéseket, mégis megnöveli a revizionizmus népszerűségét. 1990: Franciaországban törvénybe iktatják a revizionizmus elleni Gayssot-törvényt. Ezen rendelkezés megtiltja a nürnbergi perben megfogalmazott bármely „emberiség elleni” bűntett tagadását. 1994: Germar Rudolf szakértői tanulmányában megállapítja, hogy az auschwitzi gázkamrák sohasem voltak kitéve Ciklon B hatásának. Ugyancsak ebben az évben jelenik meg Jürgen Graf: Auschwitz („A holokauszt tetteseinek vallomásai és szemtanúi”) c. gyűjteménye, mely az abban szereplő beszámolók képtelenségét igyekszik feltárni. 1995: Svájcban törvénybe iktatják az „antirasszista törvényt”, mellyel vissza kívánják szorítani a revizionizmust. 1996: Germar Rudolf angliai száműzetésében megindítja a Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung c. revizionista folyóiratot. 1998: Jürgen Graf és Carlo Mattogno egy, a majdaneki koncentrációs táborról szóló tanulmányban azt állítja, hogy ebben a táborban nem voltak gázkamrák és nem került sor tömeges agyonlövetésekre sem.-78 Végezetül néhány, ebben az alfejezetben nem említett híres holokauszt-revizionista szerző, történész, gondolkodó: David Irving, Roger Garaudy, Josef Gideon Ginsburg, Carlos Whitlock Porter, Gerd Honsik.

78

Forrás: http://www.antidogma.hu/node/634, Letöltés dátuma: 2011.04.16.

73

7.3. A holokauszt-tagadás szankcionálása a világ néhány országában „A rasszizmus és idegengyűlölet elleni uniós kerethatározatot 2008 novemberében fogadták el az EU-tagországok bel- és igazságügyi miniszterei, miután a tervezet vitáját valamennyi érintett uniós intézményben lefolytatták. A kerethatározat értelmében a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra bujtogató, szándékos és nyilvános kijelentések esetén egy és három év közötti szabadságvesztést kell kiszabni. Büntetendővé kell tenni azt is, ha valaki "népirtás vagy emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény megtörténtét nyilvánosan helyesli, tagadja vagy azt ártalmatlanként állítja be"79. A kerethatározat tartalmaz egy könnyítést is, mely szerint a tagállamok eltekinthetnek az eljárástól, ha a kijelentések nem veszélyeztetik a közrendet és nem gyalázkodó vagy sértő tartalmúak.80 Az előbb említett határozat átültetése történt meg a magyar jogba, mikor az Országgyűlés

elfogadta

a

holokauszt-tagadást

büntető

törvényt.

Magáról

a

jogszabályról és elfogadásának hátteréről a következő pontban térek ki. A következőkben néhány ország ítélkezési gyakorlatát mutatom be ebben a témában. -Belgiumban 1995-ben fogadták el a holokauszt-tagadást büntető törvényt, melyet még a szélsőjobboldali Flamand Blokk nevű csoport is megszavazott. Tette ezt azért, hogy kitörhessen a politikai elszigeteltségből, bár számos korábbi tagja a büntetendő nézet követője volt. „A tilalom "a német nemzetiszocialista rezsim által a II. Világháborúban elkövetett népirtás tagadására, jelentőségének lekicsinylésére, igazolására vagy elfogadására"

vonatkozik,

és

az

ilyen

cselekményt

egy

évig

terjedő

szabadságvesztéssel, valamint 2500 euróig terjedő pénzbüntetéssel rendeli büntetni.”81 Ezen ügyekben a vádat a miniszterelnöki felügyelet alá vont kormányügynökség képviseli.

79

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=262629, Letöltés dátuma: 2011.04.17. Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=262629, Letöltés dátuma: 2011.04.17. 81 Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=262629, Letöltés dátuma: 2011.04.17. 80

74

Franciaországban már 1881-ben megszületett egy olyan törvény, amely bűntet mindenfajta rasszista, diszkriminatív, gyűlöletkeltő, illetve ezekre felbújtó magatartást. Ezt a törvényt egészítette ki a francia törvényhozás 1990-ben azzal, hogy minden, az 1946-os nürnbergi perben meghatározott definíció szerint minden emberiség elleni büntett vitatása vagy tagadása (a holokauszté is) büntetendő. Az eljárást feljelentés hiányában az ügyészség hivatalból indíthatja meg és folytathatja le. A törvény megsértése egytől öt évig terjedő szabadságvesztést és 45 ezer eurós pénzbüntetést von maga után. Érdekesség, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét, Jean-Marie Le Pent már közel harmincszor ítélték el pénzbüntetésre és felfüggesztett börtönbüntetésre. Németországban

a

szankciók

az

enyhébb

pénzbírságtól

és

egy

hónapnyi

szabadságvesztéstől kezdve az öt évig tartó börtönbüntetésig terjedhetnek. A német jog szerint a holokauszt megtörténte megkérdőjelezhetetlen történelmi tény. A német politikusok, pártállástól függetlenül határozottan felléptek az előbbi tényt el nem ismerőkkel szemben. Északi szomszédunknál, Szlovákiában, akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető a holokauszt-tagadás. Ilyen tárgyú bírósági per még nem volt, így nincs viszonyítási alap sem. A szélsőjobboldali szlovák honlapokon azonban fel-fel tűnnek a szélsőséges nézeteket valló írások a törvény jogosságáról. Érdekesség, hogy a szlovákok sokkal megértőbbek a volt szocialista rendszert illetően, alíg vannak e témájú közéleti viták, szemben a csehekkel. A tengerentúlon (USA) nem büntethető az Alkotmány első, a szólásszabadságot tartalmazó rendelkezése miatt sem a holokauszt-tagadás, sem pedig a kommunista korszak bűneinek tagadása. Mindkét szélsőséges nézetet valló személyek szabadon publikálhatnak, terjeszthetik nézeteiket, azonban a média arra nincs kötelezve, hogy le is adja ezeket. Az USA-hoz hasonlóan az Oroszországban sincs egyik szélsőséges nézetet szankcionáló rendelkezés, bár az orosz vezetők gyakran hangsúlyozzák a holokauszt tagadásának megengedhetetlen voltát. A közeljövőben azonban nem várható vita egy, az európai gyakorlathoz hasonló törvény megalkotásáról.-82

82

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=262629, Letöltés dátuma: 2011.04.17.

75

7.4. A magyar gyakorlat A Parlament 2010. február 22-én, sokadik nekifutásra fogadta el a holokauszt tagadását büntető törvényt. A Mesterházy Attila által benyújtott javaslatot az MSZP és az SZDSZ parlamenti frakciója támogatta.83 „Az elfogadott javaslat szerint a Btk. új, 269/C paragrafusa alapján "aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".”84 Mesterházi javaslatának elfogadása előtt elutasították Répássy Róbert módosító indítványát, melyben nem volt szó a holokausztról és az áldozat méltóságáról, ehelyett a kommunista rendszerek bűneit bűntette volna. A szocialista kormányok egyébként sorra foglalkoztak a kérdéssel, de sem a Bárándy Péter, sem pedig a Bárándy Gergely által fémjelzett javaslat nem ment át az előzetes normakontrollon. A konkrétan a holokauszt-tagadás büntethetővé tételét támogató törvényt a Bajnai-kormány időszaka alatt Hiller István (akkori oktatási és kulturális miniszter) kezdeményezte 2009 tavaszán egy Várban megtartott szélsőséges tüntetés okán, ahol tagadták a holokauszt megtörténtét. Az alkotmányt is módosító szocialista javaslatot Bárándy Gergely jegyezte, de a FIDESZ támogatása nélkül nem kapott 2/3-os támogatottságot. Később az SZDSZ módosító javaslata az MSZP miatt bukott el. Sokak szerint ezek után meglepő volt, hogy a liberális párt mégis megszavazta a törvényt. A kisebbik kormánypárton belüli viták nyomán az egyik kilépő, Gulyás József volt az egyetlen, aki ellene szavazott. Álláspontja szerint többek közt azért, mert hiába ért egyet

a

rasszizmus és antiszemitizmus elleni fellépéssel, nem biztos, hogy az Országgyűlés a legjobb eszköz arra, hogy ezen törekvések foganatosítást nyerjenek. A Magyarországi Zsidó Hitközségek viszont nem meglepő módon üdvözölték a jogszabályt.85

83

Király András: Büntethető a holokauszt-tagadás, http://index.hu/belfold/2010/02/22/buntetheto_a_holokauszttagadas, Letöltés dátuma: 2011.04.18. 84 Király András: Büntethető a holokauszt-tagadás, http://index.hu/belfold/2010/02/22/buntetheto_a_holokauszttagadas, Letöltés dátuma: 2011.04.18. 85 Király András: Büntethető a holokauszt-tagadás, http://index.hu/belfold/2010/02/22/buntetheto_a_holokauszttagadas, Letöltés dátuma: 2011.04.18.

76

Számos aggályának adott hangot a parlamenti szavazás után a törvényt az elejétől fogva szabadságjogi alapon ellenző Simon Éva, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza. A korábban tapasztalt legnagyobb alkotmányossági problémát, a kollektív emberi méltóságra való hivatkozást ezen jogszabály kikerülte, kifejezetten csak a holokauszt áldozatok méltóságát említve. Ugyanakkor a megfogalmazása a jogász szerint számos más, új kérdést vet fel. Például: Hol húzódik a személyes méltóság hatálya?; Kit lehet a holokauszt áldozatának tekinteni?; Kire és mire terjed ki a „nagy nyilvánosság” hatálya? stb. Az előbbieken túl alkotmányossági szempontból kérdéses a tartalomsemlegesség elvének megléte is. A tartalmi szabályozás szempontjából pedig az a probléma, hogy megindíthatja a népirtás-inflációt, azaz folyamatosan bővíthetővé vált ezzel a törvény. Ezt az állítást látszik igazolni az a tény, hogy a FIDESZ már akkor jelezte, hogy kormányra kerülése esetén be kívánja emelni a soraiba a kommunizmus bűneinek tagadását tiltó passzusokat is.86 A holokauszt tagadásának büntethetőségéről szóló törvényt végül 2010. március 10-én, szerdán aláírta Sólyom László, akkori köztársasági elnök és szóvivője útján azt közölte, hogy az nem alkotmányellenes. Azt viszont kifogásolta, hogy a 2010-es választási kampány idején fogadták el, véleménye szerint ugyanis ezen időszak nem volt alkalmas ilyen súlyú kérdések higgadt megvitatására és eldöntésére.87

7.5. A magyar lakosság álláspontja a holokauszt-tagadásról A Holokauszt Emlékközpont 2009 nyarán egy kérdőíves szociológiai vizsgálatot készített elő abból a célból, hogy felmérje, hogy mekkora a magyar társadalomban az a réteg aki azonosulni tud a holokausztot tagadó nézetekkel, valamint milyen vélemények jelennek meg a magyar társadalomban a holokauszt emlékének a megőrzéséről. Ennek alapján a Szonda Ipsos egy személyes megkeresésen alapuló, 1000 fős (nemre, lakóhelyre, korra és iskolai végzettségre tekintettel lévő) reprezentatív kutatást végzett.

86

Király András: Büntethető a holokauszttagadás, http://index.hu/belfold/2010/02/22/buntetheto_a_holokauszttagadas, Letöltés dátuma: 2011.04.18. 87 Forrás: http://index.hu/belfold/2010/03/10/buntetheto_a_holokauszttagadas, Letöltés dátuma: 2011.04.18.

77

A felmérés során a holokauszt tagadásának támogatottságát 3 kijelentés alapján vizsgálták: 1. “A koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák” → a megkérdezettek 6%-a támogatta ezt a kijelentést 2. „A zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint az általában állítják” → a megkérdezettek 12%-a értett ezzel egyet 3. “A szörnyűségek nagy részét a zsidók csak utólag találták ki” → a megkérdezettek 11%-a fogadta ezt el88 A három kérdésre adott válaszok alapján a lakosság 12%-a lehetett akkor holokauszttagadó. Ez az arány 2006-hoz képest nem változott, sőt inkább csökkent. Ezen nézeteket vallók aránya a férfiak, a 8 általánossal, illetve középfokú szakképzéssel rendelkezők és a 18-29 év közötti korcsoport tagjai között az átlagnál kicsivel magasabb volt. 2006-hoz képest viszont változást tapasztalhattunk abban a tekintetben, hogy kell-e büntetőjogilag üldözni a holokauszt-tagadókat (26-ról 20%-ra csökkent azok aránya, akik szerint kell). Nem nőtt viszont azok aránya, akik szerint büntetlenül lehessen tagadni a holokausztot. Az előbbi két adatból kifolyólag a kérdésre nem válaszolók, illetve állást foglalni nem tudók aránya lett magasabb. Végezetül a megkérdezettek közül 2006-hoz képest többen gondolták úgy, hogy többet kellene tanítani az iskolákban a holokausztról és kevesebben voltak azon az állásponton, mely szerint le kéne venni a napirendről a témát.89

7.6. A holokauszt-tagadás büntethetőségének kérdése a magyar közvéleményben Szeretném az elején leszögezni, hogy nem kívánok állást foglalni a címben említett kérdésben, az alfejezetben kizárólag a két szembenálló oldal véleményét szeretném összefoglalni.

88

Forrás: http://www.belfoldihirek.com/belfold/lakossagi-kozvelemeny-kutatas-a-holokauszt-tagadasrol, Letöltés dátuma: 2011.04.19. 89 Forrás: http://www.belfoldihirek.com/belfold/lakossagi-kozvelemeny-kutatas-a-holokauszt-tagadasrol, Letöltés dátuma: 2011.04.19.

78

7.6.1. A holokauszt-tagadás büntethetősége melletti érvek -A büntetőjogi szankcionálás melletti első érv az, hogy Európa számos országában leginkább ott, ahol nácik és a szövetségesei hatalmon voltak és megtörténtek a népirtások - már van hasonló szabályozás, tehát haladnunk kell az európai áramlatokkal. Természetesen számos kritika érte ezeket a jogszabályokat, többen meg is támadták őket vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy pedig az Emberi Jogok Európai Bizottsága előtt. Ezen próbálkozások azonban sorra kudarcot vallottak, ugyan is az előbbi két szervezet leszögezte, hogy a holokauszt tagadását is bűntető rendelkezések összhangban vannak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. november 4-én kelt Európai Emberi Jogi Egyezménnyel. Ezeken túl, mint már korábban említettem, az Európai Unió Tanácsának 2008-ban elfogadott kerethatározata is, nem kötelező erővel, de arra buzdítja a tagállamokat, hogy törvényileg szabályozzák a kérdést. A támogatók következő érve az, hogy bizonyos esetekben a szólásszabadság is korlátozható. Véleményük szerint szakítani kell azzal az elvvel, hogy a gyűlöletbeszéd csak világos és közvetlen veszélyhelyzet esetén büntethető. Az 1994-es ruandai mészárlás szerintük súlyosan rácáfolt erre az állításra, hiszen többek közt a helyi médiákban is teret nyerő uszítás nyomán mészároltak le közel egy millió tuszit. A „csak beszéd, de még nem tett” és a tényleges cselekmények közti határvonal, tehát csak elméletben létezett. Ezen túl arra is felhívják a figyelmet, hogy büntetőjogi beavatkozást ellenzők egyszerűen nem vesznek tudomást a gyűlölködő, gyűlöletkeltő és becsmérlő beszédek esetleges személyiségtorzító hatásáról, amely később akár féktelen agresszióban is megnyilvánulhat. A támogatók pont az előbb említett csorbát látják megelőzhetőnek és kiküszöbölhetőnek a büntetőjogi szankcionálással. Az ellenzők oldaláról hangoztatott következő érvre is meg van a válaszuk, mely szerint a tiltással valójában semmit sem lehet elérni és nem lesz megszüntethető a holokauszttagadás sem. Ezzel az utóbbi állítással szemben ők úgy gondolják, hogy a büntetőjognak nem lehet reális célja az, hogy egy cselekvést megszüntessen. Sokkal inkább az lenne a feladata, hogy morális mércét állítson fel, vonalat húzzon a társadalom számára rossz és kevésbé rossz, valamint a rossz és jó cselekmények közé. Végezetül a holokauszt-tagadás büntethetőségét pártolók szerint nem elégséges az a cél, hogy a közvéleményt formálók és az állami szervek lépjenek fel erélyesebben

79

mindenfajta szélsőséges, antiszemita, rasszista erővel és véleménnyel szemben, ahelyett hogy büntetést szabnak ki. Ezekre a törekvésekre szükség van, de ehhez párosulnia kell egyfajta törvényi szabályozásnak is a valódi hatás, siker eléréséhez.-90

7.6.2. Az ellenzők véleménye a Jobbik szemszögéből Az előző pontban már számos ellenérv került megemlítésre. Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes a mai magyar politikai élet egyik szereplőjének akkori álláspontjára is kitérnem. -Véleményem szerint a legösszeszedettebb és legetikusabb ellenző álláspontot a Jobbik fogalmazta meg akkori közleményében. A szélsőjobboldali parlamenti párt szerint a 2010 februárjában meghozott törvény visszarepíti a magyar jogrendszert a középkori inkvizíció világába, ahol üldözték azokat a tudósokat (pl. Galileo Galilei), kutatókat, akik a közmegegyezéssel és a közvélekedéssel ellentétes álláspontot vallottak. Ez a törvény, tehát korlátozhatja a kutatás szabadságát és gátolhatja az igazság kiderítésének a lehetőségeit. Aggályosnak tartották azt is, hogy egy olyan abszolút kategóriát vezet be a rendelkezés, amely tagadása egyetlenként büntethető. A hívő és keresztény párt számára csak egyetlen abszolút kategória létezik: az isteni ítéletek szintje. Diszkriminatívnak tartották tovább azt, hogy a törvény faji alapon tesz különbséget a történelem vészkorszakai között, tehát az akkori kormány számára egyes emberek faji alapon fontosabbak voltak. Jogi szempontból is számos kételyt fogalmazott meg a párt a közleményében, melyek közül a legsúlyosabb az volt, hogy szerintük sérült az emberek szabad szólás –és véleménynyilvánításhoz való alkotmányos joga. Ehhez kapcsolódóan utaltak arra, a korábban már említett eshetőségre, mely szerint azok a tudósok, akiknek a holokauszttal kapcsolatos kutatása nem a „rendszer” által elvárt eredményhez vezet, börtönbüntetésre számíthatnak.

90

Hack Péter: Érvek a holokauszttagadás büntetése mellett, http://www.hetek.hu/hatter/201003/ervek_a_holokauszttagadas_buntetese_mellett, Letöltés dátuma: 2011.04.20.

80

Végezetül a jogbiztonság szempontjából a szélsőjobboldali politikai erő arra hívta fel a figyelmet, hogy jogalkotók nem határozták meg miket tekintenek „hivatalos és érinthetetlen tényeknek a holokauszt tekintetében. Itt többek közt a magyar zsidó áldozatok számáról napvilágot látott eltérő számadatokat és becsléseket hozták fel állításaik alátámasztásaként.-91 Az utolsó fejezethez kapcsolódóan nem kívánok semmilyen fajta véleményt megfogalmazni, megírása közben is végig törekedtem az objektivitásra. A kérdés eldöntése annak bonyolultsága és összetettsége miatt nem éppen egyszerű feladat. Ennek következtében erre a feladatra én most nem vállalkoznék….

91

Forrás: http://www.bombahir.hu/hirek/a-jobbik-tiltakozik-a-holokauszt-tagadas-buntetojogiszankcionalasa-ellen, Letöltés dátuma: 2011.04.20.

81

Befejezés

Azzal a céllal fogtam bele a szakdolgozati témám megírásába, hogy egy olyan összefoglaló és elemző munkát készítsek el a rendelkezésemre álló idő alatt, amely a történelem egyik jelentős korszakát öleli fel. Ügyelnem kellett arra is, hogy legyen aktualitása

a

munkámnak,

úgy

gondolom,

hogy

a

holokauszt-tagadás

büntethetőségének kérdéséről szóló utolsó fejezet megfelel az ilyen irányú elvárásoknak. A dolgozat mondanivalója elég sokrétű és tartalmas, az egyes fejezetek és a bevezetésben

szereplő

kérdések

minél

részletesebb

és

megalapozottabb

megválaszolására épül. A dolgozat strukturális felépítését úgy alakítottam ki, hogy az egyes fejezetek, alfejezetek logikusan kövessék egymást. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten a lehető legtöbb, a témához kapcsolódó szakirodalmat, cikket, internetes forrást felhasználni

ahhoz,

hogy

egy

színvonalas

diplomamunkát

adhassak

át

a

konzulenseimnek. A diplomamunkám színességét pedig a mellékletekben található szemléletes képekkel igyekeztem megőrizni. A következőkben pedig szeretnék összefoglalóan választ adni a bevezetésben megfogalmazott kutatási kérdéseimre. Az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság közepette az emberek mindennapjait az elkeseredettség és az elégedetlenség határozta meg. Elégedetlenségük célpontja legtöbbször az országukat vezető kormányzó erők és politikusok voltak. Ezekben a kilátástalan években úgy érezték, hogy gyökeres és mélyreható változásokra van szükség azért, hogy a jövőben országuk elkerülje az ilyen mértékű recessziót. Több európai országhoz hasonlóan ez a weimari köztársaságban sem volt másképp. Az előbb említett radikális változásokra építő jelszavakat és az ilyen irányú, a jövőre vonatkozó terveket a közéletben leginkább a szélsőségesebb nézeteket valló pártok, szervezetek oldalán találhatták meg a németek. Az NSDAP ezt a kínálkozó helyzetet felismervén

82

könnyedén vált egy kisebb pártból az 1930-as évek közepére kormányzó erővé, vezetője pedig a világegyetem egyik legvéresebb diktátorává. Hitler ilyen mértékű radikalizmusában nagy szerepet játszottak a gyerekkorában elszenvedett családi traumák. Pártja antiszemita és radikális ideológiája rövid idő leforgása alatt lett népszerű a német választók körében, hála Hitler karizmatikus és manipuláló személyiségének. A totális állam kiépítése közben a nácik számára semmi sem volt akadály, így kerülhetett sor többek közt a válságért hibáztatott zsidók és a német nép számára értéktelen személyek válogatást és mindenfajta emberiességet nélkülöző kiirtására. Auschwitz, Birkenau, Dachau stb. csak néhány, azon koncentrációs táborok közül, ahol több millió zsidót és más személyt dolgozattak halálra és végeztek ki. Magyarország, mint az ország egyik későbbi fő szövetségese sem maradhatott ki ezekből a folyamatokból. A magyar közvélemény Trianon után érzett „traumája” és az ebből fakadó revíziós törekvései végérvényesen Németország felé sodorták Hazánkat, mely kötelékből már nem volt menekvés. A túlzott német orientációt csökkenteni kívánó politikusi törekvések rendre kudarcot vallottak, többek közt a gyenge hátország miatt. Érdekes kérdés, hogy mekkora felelőssége volt az akkori magyar és külföldi politikusoknak a két világháború közötti németországi viszonyok ilyen mértékű radikalizálódásában. Álláspontom szerint nagyon nagy és megkérdőjelezhetetlen, fel kellett volna lépniük a deportálásokkal és az értelmetlen mészárlásokkal szemben, ahelyett, hogy az egyéni kül –és belpolitikai céljaikat helyezték előtérbe. Ahogy már a dolgozatban is megfogalmaztam, a világtörténelem ezen korszaka az egyik legsötétebb mind közül és tanulnunk kell belőle, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló eseményeket. Végezetül szeretném leszögezni a kutatásaim során tapasztaltak alapján azt, hogy a holokauszt-tagadás szankcionálásának kérdése a mai világunk egyik lezáratlan dossziéja, melyet csak kompromisszumok és észérvek útján lehet minden kétséget kizáróan lezárni. Éppen ezért a dolgozatomban pro és kontra szemszögből is vizsgáltam az előbb említett témát, de a vita eldöntésére nem vállalkoztam annak bonyolultsága miatt….

83

FELHASZNÁLT IRODALOM ÉS EGYÉB FORRÁSOK

Szakirodalmi könyvek:  Dupcsik Csaba, Répárszky Ildikó: Történelem IV. 3. kiadás, Budapest, Műszaki Kiadó, 2005. 49-53.o., 129-131.o., 139-143.o., 148-149.o.  Emma Baumacher: A nácizmus története Budapest, Fix-term Kiadó, 2007. 6-7.o., 13.o., 16-39.o., 55-56.o., 108-111.o.  Dr. Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai Budapest, Perfekt Kiadó, 2004.  Németh István: Németország története Budapest, Aula Kiadó Kft., 2002. 156-157.o., 159-161.o., 168-169.o., 170-183.o., 330-333.o.  Ormos Mária, Krausz Tamás: Hitler és Sztálin Budapest, Pannonica Kiadó, 1999. 84-88.o.  Ormos Mária: Nácizmus-Fasizmus Budapest, Magvető Kiadó, 1987. 90-91.o., 94-95.o.  Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 1999. 57-76.o.

84

 Politikatörténeti Füzetek II.: Jobboldali radikalizmus tegnap és ma Politikatörténeti Alapítvány, 1993. 6-7.o. (Ormos Mária: Mi a fasizmus? Ki a fasiszta? c. cikke)  Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században második, javított kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2000. 236-244.o.

Folyóiratok:  Randolph L. Braham: Magyarország és a Holokauszt = Beszélő, 2002. ápr. (VII. évfolyam), 4. szám, 62-63.o.

Szakcikkek, tanulmányok:  Hack Péter: Érvek a holokauszttagadás büntetése mellett http://www.hetek.hu/hatter/201003/ervek_a_holokauszttagadas_buntetese_mellett Letöltés dátuma: 2011.04.20.  Harmat Árpád: Adolf Hitler http://www.tortenelemklub.hu/?tema=70 Letöltés dátuma: 2011.02.22.  Harmat Árpád: A nácizmus és a Holokauszt története http://www.tortenelemklub.hu/?tema=123 Letöltés dátuma: 2011.02.13.  Király András: Büntethető a holokauszt-tagadás http://index.hu/belfold/2010/02/22/buntetheto_a_holokauszttagadas Letöltés dátuma: 2011.04.18.

85

 Ormos Mária: Ki volt Hitler? http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ki_volt_hitler_valtozo_hitler_kep, 1991/1. szám, Letöltés dátuma: 2011.02.24.  Romsics Ignác: A magyar külpolitika útja Trianontól a háborúig http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/romsics.htm Letöltés dátuma: 2011.04.12.  Selján Péter: A náci és a bolsevik ideológia http://tortenelem.webuda.com/emeltszobeli/29.nacibolsevikideologia.pdf 2.o. Letöltés dátuma: 2011.03.02.

Egyéb internetes források:  http://www.kislexikon.hu/diszpenzacio.html Letöltés dátuma: 2011.02.20.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_1_2 Letöltés dátuma: 2011.03.03.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_2_1 Letöltés dátuma: 2011.03.06.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_2_2 Letöltés dátuma: 2011.03.08.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_2_3 Letöltés dátuma: 2011.03.10.

86

 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_3_1 Letöltés dátuma: 2011.03.13.  http://hippo.uw.hu/12_tori/A_naci_fajelmelet_es_kovetkezmenyei.doc Letöltés dátuma: 2011.03.16.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_3_2 Letöltés dátuma: 2011.03.18.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_3_4 Letöltés dátuma: 2011.03.23.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=13_3_4 Letöltés dátuma: 2011.03.25.  http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=2&print=1 Letöltés dátuma: 2011.04.02.  http://www.idegen-szavak.hu/keres/proklam%C3%A1ci%C3%B3s Letöltés dátuma: 2011.04.13.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=7_2_2 Letöltés dátuma: 2011.04.13.  http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chap ter=7_2_4 Letöltés dátuma: 2011.04.13.

87

 http://mazsihisz.hu/holokauszt-revizionizmus-81.html Letöltés dátuma: 2011.04.14.  http://radioislam.org/hu.htm Letöltés dátuma: 2011.04.15.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszttagad%C3%A1s#cite_note-4 Letöltés dátuma: 2011.04.15.  http://www.antidogma.hu/node/634 Letöltés dátuma: 2011.04.16.  http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=262629 Letöltés dátuma: 2011.04.17.  http://index.hu/belfold/2010/03/10/buntetheto_a_holokauszttagadas Letöltés dátuma: 2011.04.18.  http://www.belfoldihirek.com/belfold/lakossagi-kozvelemeny-kutatas-a-holokauszttagadasrol Letöltés dátuma: 2011.04.19.  http://www.bombahir.hu/hirek/a-jobbik-tiltakozik-a-holokauszt-tagadas-buntetojogiszankcionalasa-ellen Letöltés dátuma: 2011.04.20.

88

MELLÉKLETEK

89

1. számú melléklet:

Az NSDAP előretörése Forrás: http://www.mdr.de/barbarossa/5172895.html

2. számú melléklet:

Adolf Hitler szülei: Alois Hitler és Klara Polzl Forrás: http://adolfhitlerbestpictures.blogspot.com/2009/12/pictures-of-adolf-hitler-family.html

90

Hitler húga: Paula Hitler Forrás: http://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GRid=6973853

Férj és feleség: Adolf Hitler és Eva Braun Forrás: http://www.ger-mania.hu/nemeterdekes/eva-braun-hitler-munchen-berlin51644.html?print=1

91

Az első nő Adolf Hitler életében: Geli Angela Raubal Forrás: http://www.druhasvetovavalka.nazory.cz/ada.htm

3. számú melléklet:

Náci tömeggyűlések Források: http://www.erichufschmid.net/Magyar1/Fasizmus.htm;

http://rationalrevolution.net/articles/understanding_fascism.htm

92

A legnagyobb náci német koncentrációs és megsemmisítő táborok bejáratai: Auschwitz I. és Auschwitz II. (Birkenau)

További képek a haláltáborokról Forrás: http://worldgeo.network.hu/blog/world-geographic-cikkei/auschwitz-birkenaukoncentracios-tabor

93

4. számú melléklet:

A nürnbergi per vádlottjai Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11596&pIdx=2

5. számú melléklet:

Náci plakátok Források: http://www.snyderstreasures.com/pages/germanposters.htm; http://en.wikipedia.org/wiki/File:Bund_Deutscher_Osten_-_nazi_poster.jpg

94

Náci jelvény Forrás: http://warrelics.eu/forum/orders-decorations-3-reich/nsdap-party-badge-17673/

6. számú melléklet:

Az egykori budapesti gettó keleti kapujának helyén lévő emléktábla és a budapesti Holokauszt-emlékmű Források: http://www.magyarzsido.hu/index.php?option=com_catalogue&view=detail&id=384&Itemid= 19; http://keptar.oszk.hu/011700/011721/226141021_a900b12db9_o.jpg

95

96