A NEMZETI KÖR A NEGYVENES EVEK IRODALMI ÉS HÍRLAPI MOZGALMAIBAN

DEZSÉNY1 BfiLA

A NEMZETI KÖR A NEGYVENES EVEK IRODALMI ÉS HÍRLAPI MOZGALMAIBAN

A XIX. század elején a gazdasági viszonyok gyökeres átalakulása elkerül­ hetetlenné tette az egész társadalmi felépítmény megváltoztatását. „A kapitaliz­ mus betört a feudalizmus gazdasági rendjébe — ezt nein lelhetett többé meg nem történtté tenni." 1 Most m á r maguk a rendek követelik a reformot. Egy­ előre csak közvetlen gazdasági érdekükre, a terményértékesítés kérdésére összpontosítják figyelmüket és korlátlan kereskedelmi szabadságot követel­ nek: a gyarmati kiszolgáltatottságot okozó közbenső vámok ledöntését. „A ter­ ményértekesítés kérdése azonban csupán egyik részlete volt a megoldandó nagy problémáknak, az általános mezőgazdasági krízis a feudális és gyarmati helyzetben levő ország egész termelési és társadalmi rendjének minden problémáját nagy erővel előtérbe állította. Á válság leküzdése és a jövedelme­ zőség biztosítása új, intenzívebb művelési termények bevezetését és nagyobbmérvű állattenyésztést követelt, ehhez azonban pénz, tőke, hitel s alkalmas munkaerő: bérmunkás kellett volna, ez pedig Magyarországon mind hiány­ zott." 2 Széchenyi a nagybirtokos osztályt a dinasztiával egyetértésben akarta megnyerni a reformok számára. De a feudális nagybirtok urai a fennálló rendhez körömszakadtig ragaszkodtak, s így a "reform a középnemességben találta meg tömegbázisát. „E demokratizálódó reformer középnemesség politikai vezéreként Kossuth emelkedik k i . . . az átalakulást ő is fokozatos" reformok útján kívánta megvalósítani, de a nemesség alsóbb, szélesebb réte­ geire támaszkodva, mégis alulról törekszik megindítani és keresztülvinni a szükséges változást." 3 Ennek szolgálatába állítja Kossuth írott hírlapjait, majd a Pesti Hírlapot, ez vezeti társadalmi szervező munkájában, egyesületek és vállalatok alapításánál és vezetésénél. Kossuth társadalmi szervező munkája annak a tudatos belátásnak az eredménye, ,,hogy nyomorúságos státusviszonyaink közt az egyesületi eszmét kell utilizálnunk mindenek felett". 4 Alapításai között sorrendben az első az 1841-ben keletkezett Iparegyesület és legnagyobb hatású az 1844-ben alapított Védegylet. Valamennyit megelőzte azonban az a társaság, amely még Kossuth fogsága idején alakult ki a Pesten központosult, baloldali és radikális nézetei1 Révai József: Magyar szabadság —- világszabadság. Marxizmus, népiesség, magyar­ ság. 1949. 168. 1. a Mód Aladár: 400 év küzdelem'az önálló Magyarországért. 1951. 112—113. 1. (Alá­ húzás az eredeti szövegben.) 8 Mód Aladár, i. m. 121—120. 1. 4 Idézi Kosáry Domokos: Kossuth a reformkorban. 1945. 47—48. 1.

fi*

163

vei már szinte hagyományt képviselő értelmiségiek: írók, színészek és tudó­ sok mozgalmából. A század első felének irodalmában — amely Révai József szerint Magyarországon a gazdasági élet változásaiból szükségképpen kinövő öutudatbeli változásnak főeszköze 5 — gyökerezik az az egyesület, amely 1844-ben először adja ki Petőfi összegyűjtött verseit, amelyben 1847 nyarán az ellenzék programmja megszületik és amely 1848 döntő napjaiban a pozsonyi országgyűlés még mindig habozó, alkudozó táblabíró-politikáját szavának merész felemelésével döntésre kényszeríti. A Nemzeti Körnek és utódjainak, az Ellenzéki Kornak, majd a RadicalIvörnek társadalmi mozgósító szerepét éppúgy ismerjük, mint irodalmi éle­ tünkben elfoglalt helyét. A Nemzeti Kör története összefüggően megírva méghincs — talán azért, mert a történelmi tudományok egyes ágait mesterkélten izoláló régi felfogás hatása alatt az irodalomtörténet a Kör politikai mozgal­ mainak megítélésére nem érezte magát „illetékesnek", a politikai történetírás pedig irodalmi társaságot látott benne, aminek a Kör eredeti címében és alap­ szabályaiban valóban nevezte magát. A politikai irodalom és elsősorban a hír­ lapok és folyóiratok történetírója azonban elkerülhetetlenül a Kör fennállásá­ ban, majd megoszlásában, az irodalmi társaságtól a politikai társaskör s végül a minden haladó erőt mozgósítani rendelt szervezetté való átalakulásában találja meg a fejlődés egyik tényezőjét s egyben a fejlődés visszatükröződéséi is. Előbb-utóbb arra kényszerül, hogy a Körről szóló részletadatokat egységbe foglalja, egymással szembesítse, néhány, szinte a köztudatba belerögződölt tévedést kiigazítson. A napisajtó meg főleg a divatlapok híradásai eleinte, majd polémiái a harc döntő szakaszában kezébe adják a fejlődés kulcsát. Bizonyára kár volna, ha adatainak felhasználásától visszariadna, csak azért, mert elsősorban az irodalmi vonatkozások érdeklik, —^ de az is helytelen volna, ha anyagát a történelmi kutatás eredményeivel meg a levéltári feltárt és fel nem tárt nyomokkal nem vetné egybe. A Kör története 1848-ig három szakaszra oszlik, amelyek mindegyike az egyesület elnevezésében is változást hoz. Mint a hírlapok életében, itt is mindig a belső fejlődés állomásait kell keresnünk a névváltozások mögött. A különböző neveken és címeken felbukkanó pesti irodalmi, majd politikai társaságok, végül forradalmi klubok egy közös magból indulnak ki; a tár­ sadalmi és politikai viszonyok alakulása kényszeríti ki a megoszlást és az éles elvi szembefordulást; 1847-ben és 1848-ban magasabb szinten, tisztázottabb felfogás jegyében ismét egyesülésnek vagyunk tanúi, míg a márciusi napok után a haladók, a fiatalok újabb szervezetei viszik tovább a forradalom ügyét. I. A Körtől a Nemzeti

Körig

„Abban a látszólag apolitikus, mert a cenzúra miatt nyiltan beszélni nem tudó irodalomban, amelynek élén az Athenaeum köre, Vörösmarty, Bajza. Toldy állt, részben .tiltakozásul a bécsi önkény ellen, határozott fordulat következett be: elszakadás az addig/ítúlnyomóan német műveltségtől a nagy forradalom óla elhanyagolt francia felé s ezzel egyben a polgári forradalom s részben az utópisztikus szocializmus problematikája felé is." 6 5

Révai József: Kölcsey, Marxizmus, népiesség, magyarság. 1949. 11. 1. Waldapfcl József: Költők a forradalomban. Forradalom és szabadságharc. 19-18. 524—525. 1. 6

164

A polgári forradalom eszméi annál könnyebben fértek ehhez a körhöz, mert társadalmi helyzeténél fogva is legközelebb állt a jobbágysághoz, amely­ nek felszabadításán múlott a köznemesi reformerek törekvéseinek sikere, a termelési viszonyoknak megfelelő új magyar társadalmi rend megteremtése, a reformkor mozgalmainak sikere is. „A jobbágyság mellett az értelmiség volt ] az, amely legjobban szenvedeti attól, hogy a nemesi Magyarország zsírjába fullad és nem tud haladni. Néhány tízezer ember csak ez az értelmiségi réteg — ügyvédek és jurátusok, nemesi házitanítók, diákok, gazdatisztek, az alsó. papság, a megyei bürokrácia alsó rétege — de ez a réteg volt a feudális Magyarország szellemileg legmozgékonyabb, politikailag legaktívabb rétege.' A szegény nemesség fiai és a jobbágysorból, polgársorból származók kevered­ tek össze ebben az értelmiségben", amely ,,már nem a megyék nemesi gyűlé­ sein, nem is csak a rendi országgyűlések végnélküli szónoklataiból tanulja a politikát, hanem a főváros kávéházaiban tartott társas összejöveteleken, félig titkos klubokban, egyletekben". 7 A klubokat és egyleteket titkolózásra kényszeríti Metternich és Sedlnitzkv kémrendszere. Még a Nemzeti Kaszinót is fennállása óta kémekkel figyeltet­ ték, mert — mint egy besúgó jelentés? mondja — kétségtelenül az a célja, hogy hazafias közszellemet teremtsen. s A pozsonyi jurátusok Társalkodási egyesületének durva üldözése pedig nem hagyhatott kétséget az iránt, hogy a klubokban folyó vitákat a kormány a „köznyugalomra" veszélyesnek ítéli és mindent megtesz elnyomásukra. Az a rendszer, amely az országgyűlés alsó és felső tábláján együttülő kiváltságos rendek és azok képviselőinek tanács­ kozásait is bizalmatlanul szemlélte, nem v nézhette jó szemmel a kisnemesek, polgárok és értelmiségiek fiaiból kikerülő irodalmi és „társalgási" egyesüle­ tek résztvevőit. A Nemzeti Kör nem ott folytatta, ahol a pozsonyi juratusok abbahagy­ ták, noha azokkal már tagjainak személyén keresztül is sok szál köti össze. A galádul tönkretett Lovassyn, meg a vidéken élőkön (pl. Vukovich Sebő) kívül a Társalkodási egyesület résztvevőinek jó részét megtaláljuk később a Nemzeti Kör tagjai között. De még kevésbbé járhatott a Kör a Nemzeti Kaszinó útján, sőt azzal már társadalmi hátterénél fogva is szembenállt. A Nemzeti Kaszinó mágnáskaszi­ nóvá vált, ahol németül beszéltek, amelynek tagjai közé tartoztak a kormány emberei, a személynökök, az országbírák, sőt osztrák miniszterek is.0 És mikor 1841-ben Kossuth kérte felvételét, Széchenyi maga bírta rá a kérelem vissza­ vonására, noha Kossuth ajánlója Széchenyinek is régi barátja és fegyver­ társa. Wesselényi volt.10 A Kör m á r keletkezésének pillanatában szélesebb |ársadalmi réteghez óhajtott alkalmazkodni, amikor az évi tagsági díjat 10 forintban állapította meg, míg a Nemzeti Kaszinóban a tagdíj 50 forint volt. De még ennyibe sem került a részvétel azokon az összejöveteleken, ame­ lyek megelőzték a Kör formaszerinti megalakulását. A társaság eredete ugyanis 1837-re, a Nemzeti Színház megnyitásának évére nyúlik vissza. A színészek előadás után a Magyar-utca egy kis földszintes házában levő Lamacs-féle vendéglőbe jártak vacsorázni. Megyery, Szentpétery, Lendvay, ' Révai Józseí: Magyar szabadság — világszabadság. I. m. 169. ,.!.' Takáts Sándor: Hangok a múltból, É. n. 168. 1.

8 9

10

Takáts, i. m. 17
Kosáry, i. m. 129. 1.

165

Fáncsy, Egressy vendéglői társaságához csatlakoztak a Pesten élő írók is, élükön Vörösmartyval. Lassan közéjük férkőzött néhány jurátus, majd egy pár ügyvéd, orvos és hivatalnok szaporította az összejövetelek létszámát, úgy, hogy a kiskocsma szűkké vált és a társaság átköltözött a Sebestyén-téri Csigavendéglő első emeleti különtermébe. 11 ^ Itt alakultak szabályszerűen egyesületté „Kör, irodalom és művészei barátainak egyesülete" néven. Eredetileg tehát csak „Kör" volt a társaság neve és csupán az 184.3 december lü-i rendkívüli közgyűlés határozta el, hogy „jövőre nézve az Egyesület címe egyedül és minden hozzáadás nélkül „Nem­ zeti Kör" leerid".12 A Kör legnépszerűbb tagja Vörösmarty Mihály volt, -Mő volt ennek alapítója, elnevezője, ő ügyeinek jelenleg is legbuzgóbb veze­ tője, elannyira, hogy a mondottakon kívül már csak igen kedves, mulattató, soha senkit nem sértő, mindent magához vonzó, példás társalgása által is valódi centruma, központja lett a Körnek". Elnökké azonban az 1841 október 10-i közgyűlés nem őt, hanem Fáy Andrást, alelnökké Császár Ferencet választotta meg. Vörösmarty a választmányi tagok sorában szerepel Bajza József, Csanády Ferenc, Egressy Gábor, Eötvös József, Erdélyi János, Fogarassy János, Garay János, Henszhnan Imre, Lukács Móric, Nagy József, Simon Fiorent, Stuller Ferenc, Tóth Lőrinc, Trefort Ágoston és Zofcsák József társaságában. A vezetőség összetételében egészen a Nemzeti Kör meg­ oszlásáig, 1845-ig csak annyi változás történt, hogy 1842 októberében Vörös­ marty Mihály, 1843 október 12-én pedig Fényes Elek lett az alelnök.1* A választmány később kibővült s így került bele 1844-ben Kronperger Antal kanonok, aki 1845-ben a Gyüldébe lépett át. A tagok sorában ismertebb nevek: Barabás Miklós, Beck Károly, Bérczy Károly, Bloch Móric, Bugát Pál, Csapó Pál, Deák Ferenc, Dessewffy Marcel, Egressy Benjamin, Egressy Gábor, Erkel Ferenc, Fáncsy Lajos, Frankenburg Adolf, Gaal József, Gorove István, Gyurman Adolf, Heckenast Gusztáv, Horárik János, Hunfalvi Pál, Irinyi János és József, Jósika Miklós, Kuthy Lajos, Landerer Lajos, Lauka Gusztáv, Lendvay Márton, Megyery Károly, Meszlényi Rudolf, Nagy Ignác, Ney Ferenc, Perczel Móric, Pulszky Ferenc, Ráday Gedeon, Rottenbiller Lipót, Rökk Szi­ lárd, Szentpétery Zsigmond, Szigligety Eduárd (Ede), Szontágh Pál, Teleky László, Tóth Lőrinc, Trefort Ágoston, Vahot Imre, Vachott Sándor, Vásár­ helyi Pál, Vörös Antal. 11 Túlnyomó többségükben a haladó irodalmi és poli­ tikai mozgalmakból ismert egyéniségek. Jellemzőek azok is, akik hiányzanak: a Dessewffy-családot például Marcel gróf képviseli, a későbbi utópista béke­ apostol, aki ezért és szocialista szimpátiái miatt kissé „a család szégyenének" számított, hiányzik azonban Aurél, a haladó konzervatívok vezére, aki

11 Baróti Lajos: A „nemzeti kör''. Egy lap a negyvenes évek történetéből. Vasárnapi Vjság. 1884. 346., 362. 1. Reok István: .4 „Nemzeti Kör" pecsétnyomója. Vasárnapi Újság. 186C. 42—43. 1. Ferénczi Zoltán: Petőfi életrajza. 1896. I. 355—364. 1. 1? A Nemzeti Kör jegyzőkönyvei az Egyetemi Könyvtárban találhatók, G. 164. jelzet alatt (és nem mint Baróti nyomán Ferénczi írja, a Nemzeti Múzeum könyvtárában). Ahol az ülések dátumán kívül mást nem idézünk, mindig a jegyzőkönyv megfelelő helye értendő. 13 Nemcsak Baróti és az ő nyomán Ferénczi i. h., de a kémjelentéseket feldolgozó Takáts (i. m. 252. 1.) is tévesen Vörösmarty elnökségéről beszél. — 1842 május 19-től 1843 október 12-ig a jegyzőkönyvek hiányzanak; az 1842-i választásokról 1, Regélő, 1842 októ­ ber 6. 857. 1. — Vörösmarty, a Kör alapítója és centruma: Pesti Hírlap. 1843. január 26. 14 A ,Knre (irodalom és művészet barátainak egyesülete) tagjainak névsora és alap­ rajza. Pest, 1842.

. 166

Kossuthtal polemizált a Világ hasábjain, és Emil, a reakciós Budapesti Hír­ adó későbbi szerkesztője. Az 1842-ben kinyomtatott tagnévsorban már Kossuth Lajos neve is szere­ pel. Az 1841 október 21-én tartott választmányi ülésen pedig Gyurman Adolf még azt jelentette be, hogy „közönségesen tisztelt Hazánkfia, a Pesti Hírlap szerkesztője.. . jelen körülményeinél fogva a Körnek tagja nem lehet". A „jelen körülmények" jelentőségét nem tudjuk megmagyarázni, hiszen — Széchenyi ellenállása nélkül — Kossuthot valószínűleg a Kaszinóba is be­ választották volna, nem valószínű tehát, hogy a Körtől — ha csak ideiglene­ sen is — politikai okok miatt maradt volna távol. A Kör pillanatnyilag sem hagyott kétséget Kossuthhoz való viszonya szem­ pontjából. Az október 21-i választmányi ülésből Gyurman Adolf és Antal Mihály tagok személyében külön bizottságot küldtek ki, hogy Kossuthnak ünnepélyesen adják át a Kör köszönetét az általa felajánlott külföldi hírr lapokért. A közgyűlések időpontját a Pesti Hírlapban teszik közzé — Kossuth újságja tehát a Kör hivatalos lapjává válik. 15 A tagok száma az 1842-ben kiadott névsor szerint 181, 1844-ben 254, ls „Köztük vallásra nézve: 135 római katolikus, 111 protestáns, 5 óhitű, 3 zsidó. Az összes tagok közül 69 író (ezek közt 35 tagja a m. tudós társaságnak) és 29 művész. Állapotra nézve tagjai közt van 81 ügyvéd, 6 kir. táblai jegyző, 2 orvos, 9 pap (7 rk., 2 ref.), 3 katona, 12 professzor és különtanító; 18 író, 5 mérnök, 16 kir. hivatalnok, 5 megyei, 8 városi és 8 egyesületi tiszt, 8 keres­ kedő, 7 városi polgár, 25 földbirtokos (ezek közt 5 mágnás). Lakhelyükre nézve: 227 állandóan Pesten, Budán és Óbudán lakik. Vidéki 19." Ez a statisztika eléggé mutatja, hogy a társaság valóban túlnyomóan értelmiségiekből és városi polgárokból áll, társadalmilag is a reformkor leg­ haladóbb elemeiből. Igaz, hogy a 69 író közül csak 18 van, aki „állapotra nézve" is iró, tehát tollából él — a többi nyilván a földbirtokosok és a külön­ féle hivatalnokok sorába számítandó be. A földbirtokosok közül azonban csak 5 a mágnás — és ezek közül is névszerint ismerjük Eötvös Józsefet, Teleky Lászlót és Ráday Gedeont, akik nyilvánvalóan nem tartoznak a reak­ ciós nagybirtokosok közé. A Regélő statisztikusa a vallás szerinti megoszlást is közli s ezzel megcáfolja a titkosrendőrség jelentését, amely szerint „a zsidók nagyon törtetnek a Körbe": 17 mindössze 3 zsidóról tud. Igaz, hogy a kereske­ dők és más polgárok szánna aránylag nagy é§ 1844-től kezdve a tagfelvételre összehívott választmányi ülések jegyzőkönyveiben egyre több „pesti polgár" szerepel az ajánlottak között. A Kör tehát tudatosan a városi polgárság irá­ nyában terjeszkedik. A Kör jelszava, amelyet pecsétjén visel: „egyesült, hogy egyesítsen." 18 ' „A Körnek kimondott és ki nem mondott czélja egyelőre nem vala más, mint egyesülés egyesítés végett. Az egyességnek először czélnak kelle lennie, hogy utóbb eszközzé váljék" — írja majd a Pesti Hírlap 1845 október 16-án. (Kiemelés az eredeti szövegben.) Az egyesítés jelszavát még Kölcsey, majd 15

1843. december 10. rendk. közgyűlés. Regélő Pesti Divatlap, 1844. január 14. 58—-59. 1. Takáts, i. m. 253—254. 1. 18 Reök, i h. — A „pecsétnyomóról" hosszas tárgyalások folynak a Körbén 1844. április 11-én, május 2-án, augusztus 22-én és szeptember 26-án. A pecsét Magyarország címerére támaszkodó nemtőt ábrázol, aki békeolajágat nyújt e szavak felett: „Egyesült, bogy egyesítsen". 19 11

167

Deák és Kossuth fogalmazták meg és tudjuk, hogy az adott történelmi viszonyok között megvolt a maga politikai jelentősége: egyesíteni a nemzet nemesi és jobbágyi rétegeinek az érdekeit. 19 „Ezen köregyesület — írja 1843 január 26-i hosszú cikkében a Pesti Hírlap — valódi mintaiskolája a magyarhoni elegyes néposztályok tömérdek fokozatának, mellynek tetejéről lenézve'szédül a józan emberi fő, s talapjáról föltekintve vérzik a tiszta emberi szív. A Kör­ nek legnagyobb érdeme abban van, hogy itt a legkülönbözőbb elemeket is inkább láthatjuk, asszimilálódva, mint más illy egyesületekben; s az egészen bizonyos népszerű színezet ömlik e l . . ." Még világosabban szól a Pesti Hírlap 1844 december 8-án a Kör demokratikus szelleméről: „az áldott egyformasái* s szabadság szárnyai alatt kiki tetszés szerint mulatja által napszakmáitól üres idejét." Ez a szabad szellem, meg hogy a Körben csak magyarul beszélnek, lénye­ gesen kevésbbé tetszik a feszülten figyelő rendőrségnek. A Kör, mondják a besúgók, azt tette céljává, hogy a nemzeti törekvések központja legyen. Az egész országgal ki akarja építeni e célból kapcsolatait. 1844 július JUén pedig már azt jelentik a rendőrminiszternek, hogy a Kör Kossuth kezében csak eszköz, ő szaporította a tagok számát, ő hirdette, hogy az ellenzék feformeszméit a lakosság azon rétegei közt is el kell terjeszteni, amelyek politikával eddig nem foglalkoztak. Ferstl rendőrtanácsos, Lovassyék hírhedt pribékje, szerint pedig a Kör már 400 tagot számlál, akik mind az értelmiség­ hez tartoznak s mint írók, orvosok, ügyvédek, mérnökök nagy összeköttetés­ sel rendelkeznek s majdnem egyedül ők alkotják a közvéleményt s Pest megyé­ nek erkölcsi erejét. A Kör írótagjai röpiratokkal, újságcikkcikkel a liberális alapelveket terjesztik. A Kör tagjai lc.4j-ban Deák Ferencet akarták Pest megye követének megválasztani, s bizonyára meg is teszik, ha maga Deák nem tiltakozik. Befolytak a komáromi választásokba is: Perczel vezetése alatt fiatalembereket küldtek oda, hogy korteskedjenek. Mikor jelöltjeik még sem nyertek többséget, a bukott jelölteket Pesten fáklyászenével fogadták. 20 A kémjelentések nyilvánvalóan sok túlzást tartalmaznak, hiszen a besú­ gók minél jobban igyekeztek kiérdemelni bérüket. Az egykorú hírlapokból is megállapítható azonban, hogy különösen a „journal-olvasás" közben élénk politikai vitákat folytatnak a Kör tagjai. „Az olvasószobában sokszor éles észrevételeket tesznek a journálvilág, különösen partcsatáink mozgalmai felett, sőt ha leghíresebb disputáló athletáink szállanak a síkra, a nagy zaj és követelő pattogás miatt minden csendesebb természetű tagtárs kénytelen háttérbe vonulni. Kik az irodalom csatamezején keményen összeütközének, azok egymás irányában itt is megtartják ellenséges állásukat. . ." 21 A journalolvasás kezdettől fogva nagy szerepet játszott a Körben: ajándékozás vagy előfizetés útján egyre több belföldi, de külföldi hírlapra is tettek szert. Még 1841-ben ajánlotta fel Kossuth a Freyhafen, a Hamburger Börsenhalle, a Telegraf für Deutschland, az Ausland, a Leipziger Allgemeine Zeitung, a Deutsche Vierteljahrschrift, a Galignani, Messenger és Messager című hír­ lapokat. Példáját még ugyanakkor 22 követték Vörösmarty a Jelenkorral, Gyurmán a Pesti Hírlappal. Elsasser az Orvosi Tárral, Bajza az Athenaeummal,

™ Révai, i. m. 359. 1. Takáts, i. m. 253—261. 1. S1 Pesti Hirtáp, 1843. január 26. 22 1841 október 21-i választmányi ülés. 20

168:

Török és Kacskovics a Magyar Gazdával. 1841 novemberében már az összes magyar lapokra sürgetik az előfizetést, különösen az Erdélyi Híradóra, tekin­ tettel a kezdődő erdélyi országgyűlésre. 1845 november 2'2-én nagy lelkese 1 déssel határozzák el a francia demokrata lapoknak: a Constitutionnel-nek és a Psational-nak a járatását. A könyvtár gyarapítására 1843 december 3-án 100 forintot fordítanak; a Kör írótagjai rendszerint átengedik műveik egy-egy példányát. Szabályozzák a könyvkölcsönzést is, a híiiapkölcsönzést pedig eltiltják. Hírlapok és könyvek olvasása és megvitatása, irodalmi közvélemény ki­ alakítása szorosan összefüggött a Kör politikai törekvéseivel. Az „irodalom és művészet barátainak egyesületa" azonban kellett, hogy még egy lépéssel tovább menjen és valóban — amint szervezete és főleg anyagi körülményei megengedték —• áttért az aktív irodalompártolásra is. Mindjárt legelső csele­ kedete ezen a téren megmutatta, hogy irodalompolitikai szerepét jól fogta fek Petőfi verseit adta ki. A Kör első korszakának ez a legismertebb fejezete, ez szerezte számára a legnagyobb dicsőséget az irodalomtörténet ítélőszéke tlőtt, úgy, hogy felesleges róla bővebben szólanunk. 23 Itt csak.azt hangsúlyoz­ zuk, hogy az irodalom- és művészetpártoló tevékenység a Körben állandó viták és kezdeményezések tárgya volt, — rendszerint azonban pénzhiány miatt nem ment túl egyesületek és társaságok támogatásán. 1842 január 20-án egy-egy részvényt jegyez a Kör a Kisfaludy-társaság és a műegyesülei részére. Az 1845 február 21-én Pest megyéhez intézett beadvány választmányi ülésen elfogadott fogalmazványa szerint támogatták még az Ipar-, Kisdedóvóés Hangász-egyesületeket. 1842 május 19-étŐl kezdve vasárnap délelöttönkint felolvasó üléseket tartanak. Az első jelentékenyebb lépés azonban ezen a téren Nemes Pál szobrászművész külföldi útjának támogatása. Ezzel kapcsolatban az 1843 december 10-i rendkívüli közgyűlésen határozatot hoztak, amelyben „most és mindenkorra kimondá az egyesület azon elveti hogy bárminemű olly vállalatokban, mellyeket közhasznúaknak és üdvöseknek lenni elösmert, szellemileg, minden anyagi hozzájárulás, kezesség vagy jót állás nélkül czimét és pártfogását adhatja." Maga a támogatás aláírás és egyéni megajánlások útján történik. Ugyanezt az eljárást alkalmazzák majd Petőfinél is. Az ügyet előbb kiadják bírálatra egy kijelölt bizottságnak; a bizottság elnökének, Török Jánosnak jelentése alapján Nemes megkapja két évre az aláírási íven biztosított évi 277 forintot, noha Ferenczy szerint, akinek véleményét kikér­ ték, „az említett ifjúban van ugyan talentum, de esfcheticai tehetség nincs". 24 Az 1844 január 23-i választmányi ülésen Fényes Elek tesz indítványt, hogy irodalmunk haladásának gyorsítása s az olvasóközönség szaporítása végett felhívást intézzenek az összes ,,a két magyar hazában létező olvasó, cassinói vagy bár mi néven nevezendő" egyesületekhez, hogy a Körhöz be­ adott s ott megbírált kéziratok kiadása iránt hozzájuk gyüjtőíveket küldhes­ sen.2* Gsanády Ferencet megbízzák az egyesületek összeírásával, Ágoston Józsefet pedig a felhívás megszerkesztésével.

23

Ferenczi, Baráti i. h. Ferenczi. Verseit /. 1844. Petőfi-Múzeum. 1893. 8—16. L Takáts, i m. 254—255. 1. A Petőfi-kiadással és az irodalmi mozgalmak támogatásával kap­ csolatban 1, még az 1844. január 20., március 27., április 11., május 11-i ülések jegyző­ könyveit. 2 * 1844. január 1. választmányi ülés. 25 Ferenczi, if h. — 1844. január 23 választmányi ülés jegyzőkönyve.

169

A felszólítás szövege március 27-én még nem készült él, csak április 11-én, de még májusban sem küldték szét, mert kinyomatását a cenzúra megaka­ dályozta.* 6 De a Fényes indítványára hozott határozat szolgált alkalmul arra. hogy Vörösmarty javaslatára május 11-én elhatározzák Petőfi verseinek kiadását. < Még egy kéziratot nyújtottak be a Körhöz bírálat és kiadás végett: Szokoläy István: Gzéhek és ipar szabadság című munkáját. Ezt Fényes, Lukács Móric és Csanády Ferencből álló hármas bizottságnak adták ki bírálatra, de a bírálók jelentést nem tettek. 27 1844 június 2-án jelenti a Pesti Hírlap, hogy a Nemzeti Kör Nemzeti Zenetár című kiadványsorozatot is indított. Az első füzetben Rózsavölgyi Márk zeneműveit gyűjtötték egybe, elsősorban azért, hogy a kiöregedett művész szűkös anyagi viszonyain segítsenek. A zenetárt kiadó köri bizottmány elnöke és pénztárosa Vahot Imre. Havonkint egy-egy 3 íves füzet megjelenését ter­ vezték, a Honderű azonban csak 1845-ben ad hírt a második füzet meg­ jelenéséről. 28 A Kör működését a kormány ha lóságok nem nézték jó szemmel. Mint láttuk, közvetve, a cenzúra útján, megakadályozták irodalompártoló munká­ jának kiterjesztését is. 1844-ben már a közgyűlés időpontjának közlését sem engedik meg az újságban. 29 Az 1843 október 15~i közgyűlésen elhatározzák az alapszabályok és a névkönyv líjbóli kiadását 300 példányban — csakhogy a cenzúrahivatal még 1844 március 12-ig sem adja meg az engedélyt, össze­ függ ez nyilván azzal is, hogy a Kör sohasem terjesztette fel alapszabályait jóváhagyásra; amikor 1842 június 13-án ez a kérdés felvetődött, a többség úgy döntött, hogy „maradjon az egyesület az eddigi rendeletek mellett". Tehát ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint Deák Ferenc Zala vármegye 1845 március 4-i közgyűlésén: 30 csak a közkereseti társaságok bejelentését rendelik el az 1840-es törvények, de még azoknak a működését sem kötik jóváhagyáshoz. Máskülönben bármily egyesület szabadon, jóváhagyás nélkül működhetik. Deák beszéde már a hivatalos gépezet általános támadása ellen védeke­ zik, amelyet az, az egyesületek ellen, 1845-ben indított. Egy rendelkezéssel valamennyi egyesület alapszabályainak, valamint keletkezésük és célkitűzé­ sük ismertetésének bekérésére szólítják fel a megyéket. Erre a rendeletre a Kör is kénytelen válaszolni 1845 február 21-én. A rendelet kiadására azon­ ban nem a Kor, hanem a Védegylet egyre „veszélyesebb" tevékenysége szol­ gáltatott ürügyet. 31 Részben Kossuth személyén keresztül, részben saját célkitűzéseinek meg­ felelően a Kör a Védegyletet is élénken támogatta. 1845 május 16-án az igaz­ gatóválasztmány kimondta, hogy „az Egyesület, valamint eddig, úgy termeit

26 27

Május 7. közgyűlés. Ferenczi úgy tudja, hogy a felhívásokat szétküldték. Máskép a jegyzőkönyvekben nyoma lenne. A kéziratot a május 11-i közgyűlésen nyújtották be. 28 188. 1. 28 Május 7, közgyűlés jegyzőkönyve. 30 Deák Ferenc beszédei. 1S29—1847. Összegyűjtötte Kónyi Manó. 1882. 140—141. 1. 31 V. ö. 1844. március 12,, május 7. és augusztus 22-i ülések jegyzőkönyvét. Az alap­ szabályok felterjesztéséről Orsz. Levéltár, Helytt. 1845. 4—1. A Védegyletről, Kosáry, i. m. 313. 1. Takáts, i. m. 258—259. 1.

170

ez után is minden a haza s emberiség javát szolgáló egyesületnek örömmei megnyitandja, megnyitni nemes kötelességének érzendi". Mindenkor szívesen látja pedig a népkönyvkiadó és a nevelési társulatot. E határozatban a Védegylet névszerint említve nincs, mégis nyilvánvaló., hogy reá is vonatkozott. 1844 október 13-án — egy héttel; a Védegylet pozsonyi .alakuló ülése után — nagy hangverseny volt a Körben; nők is voltak jelen, mégpedig igen nagy számban, több mint százan, akiket Vahot Imre felszólított a Védegylet támogatására. Utána lakoma következett, s itt Vörösmajty szó lította fel a jelenlevőket, hogy idegen szövetet és ruhát ne vegyenek, külföldi bort he igyanak, külföldi szivart ne szívjanak. A Kör helyiségeiben rendezték a Védegyleti bálokat. 32 Ezek, valamint az évről-évre megtartott „köri bálok" valóságos tüntető felvonuláspk voltak a magyar beszéd, a magyar zene és tánc, valamint a nemzeti viselet mellett. Az 1845 január 23-i köri bálon ezerhatszázan vettek részt; igaz, a Pesti Divat­ lap szerint sokan beszéltek németül és a magyaros ruhákban is volt kifogá­ solnivaló. A cél tehát nyilvánvalóan a honi öltözet és a magyar nyelv propa­ gálása, ajnelyre a bálok útján a nőket igyekeztek minél nagyobb mértékben megnyerni. Lehetetlen minden részletében követni ennek a társadalmi apró­ munkának a mozzanatait; pedig mindez a Védegylet mozgalmát támogatta, a nemzeti ipar védelmét kitágítva a mindenfajta külföldieskedés elleni harccá. Mindezt a divatlapok élénk agitációja kíséri: élükön Vahot Imre nyújtja át a bálok kisnemesi hölgykoszorújának a saját ízléséhez szabott fellengző elis­ merést: %„A nemzetiség és a honszerelem napja nagyobb hatással, - éltetőbb, elevenítőbb erővel kezd sütni korcsulásnák indult fajtánk kebelére, s im az idei vigadó tündérkertében szebbnél szebb virágbimbók fakadának ki, föl­ ékesítve nemzetiségünk friss, eleven színeivel, eltelve a honszerelem kedves i l l a t á v a l . . . a mennyiben e bájvirágok, lelkesebb honleányaink egyedül az édes nemzeti nyelven társalogva, leginkább nemzetit lejtve s nemzeti ruhába öltözve, egészen magyarokká lettek . . . honszerelmök védszárnyai alá véve a honi ipart, az önmegtagadás, a nélkülözés nemes indulatával s a cudar korcsok gúnymosolyai dacára is a kötelességteljesítés büszke önérzetével viselek magukon azon belföldi egyszerű kelmét, melly azelőtt a külföldies fényűzés miatt nem hogy nyilvános helyeken, de még az úri világ házi körei­ ben is legfölebb a szolgáló leányokat takará. És ime most, lelkes úrhölgyek! tinmagatok levétek szolgálói a honnak* mellyroelk szolgálatában híven élni, becsülettel meghalni, a legnagyobb dicsőség s legédesebb földi gyönyör!" Ugyanígy a hazafias, ellenzéki szellem táplálását szolgálta a Kör a magyar zene érdekében tett lépéseivel is. Nemcsak Rózsavölgyi dalainak összegyűjtése, de a Bihary-féle cigánybanda szerződtetése 33 sem volt véletlen ötlet ered­ ménye: a magyar dal forradalmasító hatása abban az időben vált igazán elevenné, cigányzene és magyar nemzeti zene azonossága még nem volt két­ séges. A Honderűből tudjuk, hogy „a cigányzenét teljesen honosítandó, váro­ sunk hatósága több keleti fajú muzsikusnak pesti lakói jogot osztogatott". És — ne felejtsük el — 1848 március 9-én este ugyanez a Bihary-féle zene­ kar játszotta a párizsi forradalom hatása alatt először nyilvánosan a Marseil­ laise-t. 32 Baróti, i. h. — V. ö. Vahot Imre Emlékiratai (1881). 198. 1. — Regélő, 1844. febr. 11. — Pesti Divatlap, 1845. január 5., január 9., január 19., január 08., február 6., március 6. 33 Honderű, 1845. december 2. II. 437.

171

A társasági szervezés aprómunkája is mind egy cél felé mutat: a Kör bálok és zenekarok szervezése közben sem vesztette szem elől igazi hivatását. Egy új erjedés ereje lendíti át azután teljes erővel abba az irányba, amely már a forradalom felé vezet. IL Nemzeti

Kör — Pesti Kör —

Gyülde

A Nemzeti Üjság jelentette elsőnek 1845 október 7-én, hogy a Nemzeti Körben meghasonlás támadt. A tagok többsége az egyesület székhelyét az országúti Kunewalder-házból az úriutcai Horváth-házba akarta áttenni. A kisebbség, élén Fényes Elek alelnökkel, a költözést ellenezte, a Nemzeti Körből kilépett s egy hét múlva elhatározta, hogy Pesti Kör névvel újjáalakul. Bár már eleve gyanús egy kissé, hogy a főpapoktól támogatott Nemzeti Újság, a klerikal izmus közismert szócsöve az, amely a legélénkebben tájékoz­ tat a Körben kitört válság mozzanatairól — egyelőre higgyük el, hogy a sza­ kadást egyedül a Kör helyiségváltoztatása okozta. De majd feltárulnak a mélyebpen fekvő okok is. Az előző fejezetben elmondott események nagyrésze már nem a Kör els& szállásán, a Csiga-vendéglő fölötti szűk különteremben zajlott le. 1842 február 14-én elhatározta a választmány, hogy más helyiséget keres és április végén már valóban megnyitotta új termeit a Hatvani-utcára és Kerepesi-útra szögellő díszes Heinrich-ház első emeletén. 34 Itt m á r tekézni is lehet, míg a Csigában csak sakk és dominó járta. Kártyázni nem szoktak a Körtagok sem előbb, sem utóbb — mondják dícsérőleg az egykorúak. De a költözködési hajlandóság ezzel még nem nyert kielégülést: 1844 március 12-én már ismét új szállás, az országúti Kunewalder-ház mellett dönt a rendkívüli közgyűlés, október 13-án pedig be is költözik a Kör. Az új házat fényes ünnepséggel avatja fel, amelyen Schodelné a Szózatot, Labort'aivy Róza a Szép Ilonkát szavalja, majd a nemzeti színház kara adja elő Garay „Köri kördalát" Erkel zenéjével. Zárszóképen Vahot Imre a Védegylet pártolására buzdítja a jelenlévőket, 35 ez utóbbi beszédre már utaltunk. 1845 szeptember 14-én azután rendkívüli közgyűlésen újabb költözkö­ dést határoznak el, mégpedig az úriutcai Horváth-házban óhajtanak helyi­ séget bérelni, mert ez a város szívében fekszik, míg a Kunewalder-ház a kül­ városban. Szeptember 28-án azonban Fényes aggódva jelenti a választmány­ nak, hogy mindeddig semmi sem történt a költözés ügyében, a Horváth-ház tulajdonosa az egyesület hozzá intézett levelét válaszra sem méltatta. Külön bízottságot küldenek ki, amely megállapítja, hogy a helyiség még 4 hónapig el van foglalva, hogy jelenlegi állapotában használhatatlan és hogy a bért előre kellene fizetni, ami a Kör jelenlegi anyagi helyzetében lehetetlen. Ennek ellenére az október 4-re újból összehívott rendkívüli közgyűlés többsége megint a költözés mellett dönt. Az igennel szavazók közt volt többek közt Vörösmarty, Vállas Antal, Irányi Dániel, Eötvös József, Irinyi József — nem­ mel szavazott Török János, Garay János, Erdélyi János, Fényes Elek és Ilin ez Oláh János, a Nemzeti Űjság szerkesztője. Az összes szavazatok száma: 31 85

172

Regélő Pesti Divatlap. 1842. április 28., július 17. Baróti, i. h. — Garay János: Őss7es költeményei, 1862. 81—82. hasáb.

64 igen, 25 nem. Az ülés végén Fényes Elek lemondott, azzal az indokolással, hogy hivataloskodásának ideje lejárt és hogy a tisztújító közgyűlésen nem tud megjelenni. , T\7. nap múlva pedig, október 15-én az alig két hete lakhatatlannaK nyil­ vánított Horváth-házban már megtartják az első közgyűlést. Tudomásul veszik Fáy András lemondását, melyet betegségével indokol, köszönetet sza­ vaznak neki a Kör érdekében 1839 óta kifejezett munkájáért és megválasztják az új tisztikart. Elnök: Teleky László, alelnök Holovich Boldizsár, városi tanácsos, jegyző Reök István. 36 v A kisebbség, amely látszólag kizárólag pénzügyi okokból ellenezte a költ­ ségesebb helyiség bérbevételét, megmarad a Kunewalder-házban s itt új egye­ sületet alakít Pesti Kör névvel. Elnökké Ráday Gedeont, alelnökké Fényes Eleket választották. Fényes Elek tehát, aki lemondását hivatali ideje lejárasával, meg más elfoglaltságával is indokolta, az új egyesületben újra elvállalta az alelnökséget. A szakadást továbbra is a szállásváltoztatással, valamint a vele várható anyagi nehézségekkel magyarázzák; ,, . . . a többség, mely a szállásváltoztatást elhatározá, nagyrészben egyéves tagokból állott, kiknek kötelezettsége (t. i. tagdíjfizetési kötelezettsége) szeptember végén megszűnt s kik újra még nem kötelezek magukat. Következéskép szavazatjoggal nem birtak és mégis szavaz­ tak s a hároméves tagokat, kiket a kötelezettség súlya leginkább nyomna, diadalmasan leszavazták. Kitűnt továbbá, hogy a mostani szálláson maradás esetén 600 frt tiszta fölösleg maradna, az alapszabályok értelme szerint vala­ mely közhasznú célra fordítható, kiköltözés által ellenben kétezer forinton túl fogna a társaság terheltetni, meily összveg természetesen leginkább a lesza­ vazott hároméves tagokat nyomta volna. . ." Látszólag tehát kizárólag a költségtöbblet riasztotta vissza a kisebbséget és különösen a régebbi tago­ kat, akik anyagilag nagyobb áldozatot hoztak a Körért. Az egyik lap szerint olyan tag is szavazott a költözés mellett, akinek a szavazásra egyetlen jog­ címe volt: az, hogy tagdíjat még egyáltalán nem fizetett. Mindez azonban nem volna elég magyarázat még akkor sem, ha a költ­ ségeket illető kétségek teljesen alá lettek volna támasztva. A valóság azonban az, hogy a kisebbségben maradtak által alapított Pesti Kör kénytelen volt új bútorokat vásárolni, meg azután kevesebb tastia is volt s ezért a tagdíjat mindjárt a kétszeresére kellett emelnie. Kissé különös módja a takarékos­ ságnak. A heves hírlapi polémia során, amely a megoszlott Kör körül kitört, lassan-lassan azután m á s indokok is merülnek fel. Itt mindjárt említsük meg, hogy az egész sajtóból kizárólag a Pesti Hírlap foglalt kezdettől fogva egyértelműen az újjáalakult Nemzeti Kör mellett állást; valamennyi többi lap, a Nemzeti Űjsággal és a Budapesti Híradóval, tehát a konzervatív reakció bevallott orgánumaival az élén a disszidensek, azaz a Pesti Kör üártián álltak. Hosszú cikkben magyarázgatja a szakadás okait a Pesti Divatlap októ­ ber 16-i száma. Az új, 12 szobás helyiség helyett a régi, 6 szobással kellett volna beérni, és a megtakarított pénzt inkább a Kör ,,magasabb szellemi cél­ jainak előmozdítására" költeni. Ez eddig nem új. De azután így folytatja:. ,.A,Kör alakulása első éveiben nagyobbrészint oly férfiakból állt. kik részint 36 A jegyzökönyveken kívül 1. Honderű, október 7., október 21. Budapesti Híradó, októ­ ber 12., október 16. Nemzeti Újság, október 7., október 14. Pesti Hírlap, október 9.

178

írók és művészek, részint az irodalom és művészet iránt érdekelve. . . mindé» szépet és közhasznút előmozdítani buzgólkodtak. És ez így volt még akkor is, midőn a Kunewalder-házba költöztünk. Itt azonban úgyszólván semmi szi­ gorúbb ügyelet nem lévén az ujon ajánlott tagok választásában, csak hogy a szám növekedjék, mindenkit vegyesen befogadtak k ö r ü k b e . . . számos oly közönyös lelkű tagot is, kik közt többen nyíltan kimondták, hogy ők a kört csak puszta mulatóhelyül tekintik . . . Ezen kivül több, ellenvéleményt nem tűrő, csupán szőrszálhasogatni, szájaskodni tudó egyén, a legingerültebb, leg­ szenvedélyesebb vitákkal fertőzteté meg a t a n á c s k o z á s o k a t . . . " Az Életképek október 18-i számában a bajok okát abban látja, hogy a Kör alapszabályai­ nak minden pontját meg lehetett változtatni s meg is változtatták, beleértve azt is, amely az „irodalom, művészet és minden közhasznúak" pártolását mondta ki az egyesület céljául. Addig változtatott az egyesület Önmagán, míg eredeti valójából és eredeti céljaiból semmi sem maradt. Éz a két utóbbi cikk már egy kissé tovább megy, mint a megelőzők, és mint a szűkszavú jegyzőkönyvek, összegezzük: 1. túl sok tagot vettek fel; 2. az új tagok a csendes művészetpártolás helyett hangos vitákba kezdtek; 3. az egyesület eredeti célját nem teljesítette, nem törődött az irodalommak Különösen élesen nyilatkozik az irodalomellenes körtagokról a Jelenkor 1845 október 16-án megjelent Köri mozgalmak című cikkében: „A bizonyos bukás alapos félelméhez járult még azon szomorú körülmény is, miszerint az egyletei, magasb célok száműzetésével számos tagjai, mindinkább, egyedül csak játék s mulatóhelyül tekintek s nyilván kimondatott, még pedig nagy befolyású tag által, az irodalomtul s művészettől irtózás. Ily helyzetben — folytatja a Jelenkor T— nem maradt egyéb hátra, mint hogy kilépjenek azok, kik nem ábrándra, hanem biztos valóra számítanak . . . kiknek hátuk művészettől s irodalomtul nem borsózik." * Tehát egyesek, nem csak hogy közömbösek voltak az irodalom iránt, de egyenesen irtóztak tőle. De kik ezek? Nos, a sajtó eziránt sem hagy kétség­ ben, a Nemzeti Újság október 31-én kimondja: „Ki olly körnek tagja s párt­ fogója, melly elnökének háta is borsódzik mindentől, mi tudomány, irodalom és művészet, attól mást józan szerüleg, mint csak botlásokat nem is várhatni." (Aláhúzás tőlem. D. B.) így hát az. akinek a háta is borsódzott irodalomtól és művészettől, aki a körben a hangoskodó, ellenvéleményt nem tűrő szárnyat vezette, aki ábrándra és nem biztos valóra számított -— az nem volt más, mint az újjá­ alakult Nemzeti Kör elnöke: Teleky László. És a Nemzeti Üjság állítását senki sem cáfolta, a.Pesti Hírlap hallgat róla. Teleky László — maga is író, a forradalmi magyar külpolitika egyik későbbi vezetője, aki minden valószínűség szerint következetes eilvhűségéért adta 1861-ben az életét, — Teleky László az, aki megveti és unja az irodalmatHihető, hogy ez a kijelentés valóban elhangzott s valószínű, hogy való­ ban Telekytől hangzott el. De természetesen mást jelentett, mint amit a Nem­ zeti Üjság értett, vagy érteni akart belőle. Amikor a Jelenkor ábrándról és biztos valóról beszél, már könnyű meglátni, miről is van voltaképen szó. Az ábrándozó, vitatkozó, hangosan politizáló új tagokból álló többség minden­ képen kényelmetlen lehetett azok .számára, akik maguk is politizáltak ugyan. de a gyakorlatban elégnek hitték, ha ott folytatják, ahol Kazinczy és Kisfaludy abbahagyták, a nemzeti nyelv és irodalom csendes művelésénél. Akik elégnek vélték, hogy kiadták egy fiatal népi költő verseit, akiben akkor még a fórra'-; 174

dalmárt talán csak sejtették, vagy nem is sejtették. A nem politizáló irodalom hirdetői, jószándékú, táblabíró-nemesek és óvatos polgárok. Ne felejtsük, nem csak Teleky, de Vörösmarty sem maradt köztük, ő is továbbment a hangos­ kodó fiatalokkal, az új Nemzeti Körbe. Vájjon neki is az irodalomtól borsódzott-e a háta? Tehát az újjáalakult Nemzeti Kör a régi Kör ellenzéke, a többségre jutott ellenzék, amely átvette a hatalmat. Többségét a Pesti Kör tagjai által lekicsinyelt, hangoskodó fiatalokból, meg az új, kispolgári, kishivatalnoki és jurátus tagokból merítette, akiknek nem a vagyon volt az erősségük, ezért csak 1 évre jegyezték le a tagsági „részvényt", ahogy akkor hívták, nem 3 évre, mint a módosabbak. A Nemzeti Kör a Kunewalder-házból a haladó szellemet, a továbbfejlődés szellemét vitte magával a Horváth-ház új termeibe. Mindez még csak sejtés, de jól megalapozott sejtés. Igazolása a társa­ dalmi és irodalmi fejlődésben is megtalálható — abban a fejlődésben, amely­ hez maga a Kör is hozzájárult, illetve, amelyet magán is szükségképpen érzett és — hiszen ezért voltak a tagjai írók — nem csak érzett, de tudatosított is és nyíltan szembefordult azokkal, akikben a tudatosodás lassabban ment végbe. 1845-ben már Kossuth Pesti Hírlapjának több mint négyéves agitációja átala­ kította, meggyorsította a fejlődés tempóját. S ez a gyorsulás maga is követ­ kezménye, tudatosulása volt a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsult ütemének. A vámfalak ledöntése Ausztria és Magyarország között már nem menthette volna meg az öt év óta még végzetesebben hanyatló feudális gazdálkodást. Kossuth — a középnemesek élén — már a védvámos és iparo­ sító politikát hangoztatta. 37 Ennek kifejezője a Védegylet, de magábanvéve ez sem volt elég, hiszen Kossuth maga 1845-beTí már észrevette ezen a nagy alkotásán a hanyatlás jeleit és néhány hónap múlva vissza is vonult tőle.38 És a francia eszmék betörése is tovább folytatódik, egy új csoport, új politikus- és írócsoport, a centralisták fellépésével. „A nemesi ellenzéken belül Kossuthnak a megyében a függetlenség legfőbb biztosítókát látó csoportjánál a nemesség kritikája és a társadalmi reform követelése terén még radikáli­ sabbak azok, akik a francia viszonyokat a helyszínén ismerték meg. Eötvös és társai, a centralisták, akik Kossuthnak bécsi kívánságra történt félreállítása után átveszik a Pesti Hírlap szerkesztését, a polgári társadalmi rendre való áttérés legkövetkezetesebb és legnagyobb tudású hirdetői." 33 A Nemzeti Kör megoszlása tehát a politikai megoszlást követi. Az ellen­ zéki mozgalom erősödik, de nem erősödhet meg anélkül, hogy ne állítsa szembe egymással az ellenzéken belül a határozott és a kompromisszumos politika híveit, csak az ellentét kiélezése vezethet el a végső megoldáshoz. Hogy a politikai fejlődés mennyiben hatott a Nemzeti Körre, arra több és korábbi bizonyítékunk is van. A Budapesti Híradó írja október 12-én, hogy egyesek már 1845 elején hibáztatták a Kör részvételét a politikában, neveze­ tesen beavatkozását a megyei tisztválasztásokba, ahol ők vitték keresztül, hogy Nyáry Pált alispánná választották. A politikát kizárni akaró körtagok nem helyeselték, hogy a Kör helyiségeit a Nyáry-párt rendelkezésére bocsa-

37

V. ö. Mód Aladár, i. m. 127. 1. Kosáry, i. m. 320. 1. 39 Waldapfel, E. M. 525—526. 1. V. ö. még Takács Mária: Társadalmi állapotok törekvések Magyarországon, 1830—1847. 1909. 95—102. 1. 38

ér

tolták. 1 ' Már márciusban szó van arról, hogy az alapszabályokat revideálni kell, többet kellene foglalkozni irodalommal és művészettel. Április 8-án, Fényes Klek tel gyógyulása örömére, lakoma volt a Körben, hol — mint szo­ kásos — számos pohárköszöntő hangzott el. „Vajha e toastok összegének tar­ talma, l i. azon kívánat, hogy derék alkörelnökünknek sikerüljön vissza­ hozni a körbe az összetartást és egységet, teljesedésbe menne" — írja a Honderű. Nem kell nekünk összegeznünk az eddigieket: az Életképek december 2ö-i számában a Pesti Kör őszintén kimondja, hogy a szállásváltozás és az azzal kapcsolatos költségtöbblet ,,inkább jogos alkalmul, mint okul szolgáit a visszavonulásra". A megoszlást ezek szerint politikai véleménykülönbség, az értelmiség és a középnemesség leghaladóbb szárnyának élesebb csatasorba állása robban­ totta ki. Közéjük tartozik Teleky László, az új elnök is. De még fontosabh kérdés Kossuth állásfoglalása. A kémjelentések levéltári gyűjteménye, az lní'ormationsprotocoll szerint több tudós és nagyrészt konzervatívok marad­ tak vissza, de velük maga Kossuth is — míg az új helyiségbe költöztek Kossuth legjobb barátai, Teleky, Besze János, több ügyvéd, jurátus, színész, kishivatalnok és más „politikai bajkeverők" . . . Miután Kossuth a megyei kérdésben a centralistákkal a legélesebben állt szemben, érthető, hogy nem tartott azonnal velük.*1 A Honderű is megerősíti, hogy a szegényebb és kéve sebb tagot számláló Pesti Körnek ő ad tanácsokat a tagtoborzásra. 4 " Ha a sza­ kadást elsősorban a centralisták és a megyei rendszer híveinek élesebb szembe­ fordulása váltotta ki, akkor szinte természetes, hogy Kossuth a Pesti Kör oldalára került. Meganutatkozott ez már az év tavaszán, amikor a Körben a bomlás első jelei mutatkoztak. Ekkor — a március 2-i rendkívüli köz­ gyűlésen — maga Kossuth tesz indítványt az alapszabályok revíziójára, mert a Kör szerinte is éltért eredeti célkitűzésétől. Az indítvány következtében a választmányi tagok nagy része március 7-én lemond, de lemondásukat ápri­ lis 13-án visszavonják. És „a kör magasabb céljának minél-inkábbi eléré­ sére szolgálható eszközök ajánlása végett kiküldött bizottmány előadása — boldogabb időre halasztatott". 43 Sem a jegyzőkönyvek, sem a hírlapi cikkek nem fednek fel többet a külső eseménytörténetnél. De nyilvánvaló, hogy az első szakadás megegyezéssel végződött és valószínűleg a centralisták ideiglenes visszavonulását jelentette. Április 24-én ugyanis a Kör Deák Ferenc tiszteletére ebédet adott, amely után ,,a kedélyes, kedves társalgásu Deák Ferenc különféle érdekes közügyi tárgyak — különösen az általa nem helyeselt pesti hírlapi centralisatióról. , . érte­ kezett".4* A Deák-lakoma egyébként a nehezen helyreállított egységet kívánta nyil­ vánosan dokumentálni: százan vettek rajta részit, a pohárköszöntőkben Deá­ kon kívül Eötvös Józsefet, Fáy Andrást. Kossuth Lajost és Vörösmartyt ünnepelték. 40 Orsz. Levéltár. Informationsprotocoll. Ungarisch-Siebenbürgische Section 1845. július 4. 41 Mindenesetre téves tehát, hogy az új Nemzeti Kör „Kossuthék részvételével" folylatta működését. (Kosáry, i. m. 335. 1.) V. ö. Informationsprotocoll. 1945. október 24. 42 Honderű, 1845, október 20. 4Í Pesti Divatlap, 1845. április 17. 4 " Pesti Divatlap. 1845. április 24 Aláhúzás tőlem. D B.

176

Kossuth tehát eredetileg a Pesti Kör hívei közé tartozott, sőt a centralis­ tákkal szemben elfoglalt álláspontja miatt vezető szerepet vitt az új társaság megalakulásánál..Nyilvánvaló, hogy őrá is céloz a Pesti Hírlap, amikor 1845 október 16-án azt írja, hogy a szakadásban résztvevők közt „több oly férfit látunk, kiket épen szilárd kitürésökért tanultunk becsülni. S a népszerűséget — legyen az akár cél, akár eszköz — az illyen férfiaknál veszélyeztetve látni nem szeretjük".

.

Kossuth személye ekkor már az egész ellenzéki mozgalom központja. A Pesti Hírlap új, polgáribb szárnyat képviselő vezetői sem akarnak lemon­ dani róla és egyáltalán nem látunk következetlenséget abban, apukor a Pesti Kör ímellett kiálló Kossuthot — a Nemzeti Körben is választmányi taggá választják meg. 45 Minden véleménykülönbség ellenére mindkét kör baloldali­ nak tudja magát — teljes mértékben tudatossá teszi ezt egy újabb szakadás, amely végleg tisztázza a helyzetet és lerántja az utolsó leplet is a titkos moz­ gató rugókról. Október 28-án és a következő napokon, a Pesti Hírlapot kivéve, az összes lapok nagy elismeréssel jelentik, hogy a Pesti Körbe belépett Lipthay Sándor maglódi birtokos, a Nemzeti Üjság „lapvezére". Mint alapító tag, nagylelkűen egyszerre 300 forintot ajánlott fel a Kör céljaira és annak ajándékozta 4000 kötetes könyvtárát is. Ugyanakkor a Pesti Kör aláírási íveket bocsátott ki új tagok jelentkezése céljából. Ilyen íveket íratott alá Lipthay is, de az övéire „több főrangúak" iratkoztak fel. A további fejleményeket a Budapesti Híradó október 30-án így adja elő: „Octob. 25-kén tek. Lipthay Sándor urnái az ő általa kibocsátolt ivekre magokat alapító tagokul feljegyzett jeles . . . mint­ egy 80 egyénnek koszorúja egy fesztelen barátságos estélyre gyűít össze; s ugyan ezen alkalommal majd egyhangúlag elhatároztatott, hogy a Kunewalder-házban maradt s ideiglenesen alakult Pesti Körtől — mivel ez irántuk mint ajánlkozott tagjai iránt bizalmatlansággal viseltetett s őket félreértéssel fogadta — külön válnak. S így magokat ideiglenesen Közhasznú Gyülde czim alatt megalakították . . ." Lipthay ezt a Pesti Körnek nyilatkozatban jelentette be, amelyben hangoztatja, hogy ő „a politikai pályán nyilt pártszin s iránnyal hiró egyéniség", de a Körbe nem mint ilyen akart belépni, mert hiszen az elő­ zetes megbeszélések szerint a Pesti Körből a politika ki lett volna zárva. Persze, arról nem tehet, hogy ő kötelességének érezte, hogy minél több új tagot gyűjtsön és hogy ~ - így mondja —- ,,a közbenjárásom által belépendők két­ ségkívül többnyire conservativok leendnek, mivel magam több rokonokat, barátokat s jóakarókat számítok a conservativek, mint az ellenzékiek k ö z t . . . " Különben is, számíthat-e ez, tmikor — ismétli — a politikát úgyis kizárták az új Körből! A Pesti Körnek ez azonban mégis csak sok volt. Engedett —- mint Lipthay "irju tovább — a Pesti Hírlap „insinuatioinak" — és úgy hiúsította meg a Lipthay-féle reakciós többség behatolását, hogy a november l-re hirdetett közgyűlést már október 26-án — Lipthay előzetes értesítése nélkül, — meg­ tartotta. Lipthay és hívei a közgyűlésen meg sem jelentek. Azonkívül azt is megtudták, hogy a Pesti Kör „egy igen tisztelt egyént ugyan, de bevallott partfőnököt" jelölt elnöknek, holott az előzetes tanácskozásokon azt határoz­ ták, hogy elnök és alelnök bevallott pártember nem lehet. 44

1845. október 19-i folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve.

12 Irocla'lomtört. Köal.

177

Röviden: a jobbratolódást a Pesti Kör is megsokallta — hiszen éppen, csak az volt a szándéka, hogy balratolódás ne legyen — és Lipthayék bevo­ nulását megakadályozta. Ezért azok új egyesületet alakítottak és így a Nem­ zeti Kör helyén, annak utódjaiként most már három Körünk volt: Nemzeti Kör, 'Pesti Kör és Gyülde. A megoszlás mögött álló politikai erőviszonyok pedig tovább tisztázódtak: az u d v a r . — mint tudjuk — az eredménytelenül feloszlott 1843—44-i országgyűlés után elhatározta, hogy aktívabban lép fel az ellenzéki mozgalmakkal és a megyék ellenállásával szemben. Apponyi Györgyöt megtette alkancellárnak, hogy a megyékben a kormánypártot erő­ sítse, másrészt pedig az eredménytelen országgyűlés után elcsüggedt ellenzék — a csüggedésről Deáknak több nyilatkozata tanúskodik —• megoszlását fel­ használja kormánypárt teremtésére. 48 Egészen bizonyos, hogy az utóbbi törek­ vés egyik s talán legfőbb eszköze a Nemzeti Körrel szembenálló, de hasonlóan középnemesi, értelmiségi és polgári elemeket megszervező egyesület lett volna, amely társadalmi úton összefogja a „fontolva haladók" táborát. A haladás Ígéretével valóban sikerült Apponyinak több volt ellenzékit is megnyernie,pl. Luka Sándort. 47 Nem látszott tehát reménytelennek, hogy az eredetileg" a megyei kérdés miatt kettészakadt Nemzeti Kör konzervatívjait, vagy leg­ alább is a „nem politizálókat" Lipthay^ útján sikerül a maguk pártjára vonni. Azonban a személyt rosszul választották meg: Lipthay hosszadalmas, tudá­ lékos vezércikkeivel a Nemzeti Újságot még jobban lejáratta az olvasók előtt, mint nem sokkal tehetségesebb elődei. Másrészt pedig a terv megvalósítása túl gyors volt és így a Pesti Kör vezetői is azonnal észrevették a veszélyt. De a szándék megvolt. Már Mailáth Antal kancellár pénzalapot kívánt teremtem ,,a jó érzelműek adományaiból és a papi vagyon interkaláris jövedelméből, hogy egy kaszinót állíthassanak fel az irányítás végett". 48 És az Ellenzéki Kör könyvében, az Ellenőrben Deregnyei álnév alatt Kossuthtól megjelent cikk­ ből tudjuk, hogy az általa Kreishauptmannoknäk nevezett adminisztrátorok a Gyüldének tettek jelentéseket megyéik állapotáról, ott határozták meg, kit válasszanak országgyűlési követté, kit alispánná. 49 Kézenfekvő volt, hogy a s?övetségest a kormány a főpapi irányítás alatt álló Nemzeti Űjság tábo­ rában keresse; a konzervatívok közt ez a tábor volt a legszervezettebb. A Mozaik című Lipcsében megjelent pamflet mondja 1844-ben: „Mi a politicai pártokat illeti, nem merném állítani, hogy van csak egy is, melly a journalisticában határozottan képviselve volna, hanem ha a papi p á r t . . . " És Kossuth írja a Pesti Hírlapban 1841 december 4-én: „a Nemzeti Újságnak is van egy pártja s az ország tudja, minő párt ez". A Nemzeti Újság pártjának töneges beléptetésével akarta előbb a Pesti Kort teljesen a maga számára „megdolgozni", s amikor ez nem sikerült, nyíltan megalapította a konzerva­ tív társaságot, a Gyüldét. A pártatlanságát buzgón hangoztató Gyüldéről az osztrák rendőrség bizalmas jelentése pontosan tudja, hogy célja egyesült erővel hatni az ellen­ zék törekvései ellenében. A Gyülde 140 becsületes konzervatív férfiút szám-

4B

Szekfü Gyula: Magyar történet, Kosáry, j . m. 330. 1. 18 Viszota Gyula: Gróf Széchenyi 1927—1930. II. köt. IX. I. 48 Ellenőr, 1847. 269. 1

V. kötet 383—388. 1.

47

S

István

írói

és

hírlapi

vitája

Kossuth

Lajossal..

Iái — mondják. Alapításánál az a meggyőződés volt äz alapvető, hogy az «ilenzék együttes fellépésiét nem lehet meghiúsítani egy konzervatív központ nélkül. 00 Lojalitásának egyébként a Gyülde sietett bizonyítékát adni azzal, hogy — a Nemzeti Körrel ellentétben — alapszabályait azonnal felterjesztette „leg­ felsőbb helyre" jóváhagyás végett, mégpedig nem a megye, hanem a pesti városi hatóság útján. A jóváhagyás lassan, csak 1846 május közepén érke­ zett meg. 01 A Gyülde tagjai sorában az arisztokraták, gazdag kereskedők és papok Toltak túlsúlyban. A papokat kiléptették a Nemzeti és Pesti Körből s fel­ szólították a Gyüldébe való átlépésre. A tagság összetétele, valamint a szer­ vezés iránya már az alapszabályok értelmében megválasztott három elnök személyében is tükröződött: Ürményi József tolnamégyei főispán, Lipthay Sándor és Aigner Ferenc, a pesti kereskedői kar elnöke. A választmányi tagok között a következő neveket találjuk: Császár Ferenc (az első Kör volt al­ elnöke!), gróf Cziráky János, gróf Dessewffy Emil, Eggenberger Ferdinánd, Emich Gusztáv, Járy. György (pesti városbíró, eredeti neve Tretter), Kállay Ferenc (a Nemzeti Üjság munkatársa), Luka Sándor, Mráz Mihály (a Rókuskórház lelkésze, a Nemzeti Üjság munkatársa), gróf Széchen Antal, főjegyző Illucz Oláh János, a Nemzeti Újság szerkesztője, igazgató Kronperger Antal, nyugalmazott tábori lelkész, előbb a Nemzeti Kör választmányi tagja. A tagok száma 1846-ban 403, 1847-ben 613. A tagok közt van még Lonovics József, a későbbi püspök, Tisza Lajos (!) és Sujánszky Antal. A következő évben belépettek között — Sujánszky nyomán — több konzervatív költő és újság­ író : Hazucha Ferenc, Zerffy Gusztáv, Szeílvey József, Vida Károly, Kecskeméthy Aurél,52 Van egy tiszteleti tag is: Scitovszky János, a Bach-reakció későbbi hercegprímása. Zeneszerzők, költők, írók és tudósok általában keresettek voltak Lipthayék körében, de csak kis sikerre vezetett közöttük a tagtoborzás, leg­ nagyobb részük megmaradt a Nemzeti és a Pesti Körben, még Petrichevich Horváth Lázár is; csak a két kéteshírű irodalmi kritikus, Zerffy és Hazucha lépett be, de ők is csak az 1847-es névsorban szerepelnek először. Nagy ünnep­ lésben részesítették házi költőjüket, Sujánszkyt, akinek Gyülde-dalát Thern Károly zenésítette meg. 53 Egy közelebbről nem ismert „sokatigérő zenetehet­ ség" támogatására 400 forintot adott a Gyülde. 84 Végül egy „Tudomány és Irodalom" című tervezett folyóirat támogatása is szóbakerült. 58 Legnagyobb erővel vetik rá magukat Lipthayék az ifjúság megszervezé­ sére. Az ifjúságot a Gyülde-könyvben egyetlen név képviseli: Mészáros Károly, a kortársak szerint tehetséges szónok, 86 negyvennyolcban az Egyenlőségi Társulat egyik vezetője. Lipthay a Nemzeti Üjság egyik cikkében elítélően 80 51

Informationsprotocoll. 1845, november 21. *» Nemzeti Újság, 1845. október 30. és november 9. Informationsprotocoll, 1846. május 19. 52 Budapesti Híradó. 1845. november 6. Pesti Gpülde-köngv. Pest, 1846. u. a. 2. kiad. 1847 A Gvülde alapszabályai és tagjainak névsora (kézirat az Orsz. Széchényi Könyvtár­ ban, "Fol. Hung. 1217.). 53 Honderű. 1847. 242. 1. m Honderű. 1848. 417. 1. 55 Nemzeti Újság, 1845. november 11. ss Madarász József: Emlékirataim. 1883. 101. 1. 12*

m

nyilatkozott az ellenzéki ifjúságról és „Pilvax-hősöknek" nevezte őket. Erre két táblai jegyző felkereste és magyarázatot kért, mondván, hogy a táblai jegyzők is sokszor megfordulnak a Pilvaxban és igazságtalannak tartanák, ha „egy-két elvetemült egyén aljasságait az egész osztályra rónák s ez által magát a jegyzői kart vádolnák a haza és főleg királyi személy nők ő nagymél­ tósága elölt"™ A szervilis indokolású „magyarázatkérésre" Lipthay két hosszú vezér­ cikkben fejtette ki nézeteit az ifjúságról — hosszas és zavaros fejtegetéseinek ez a konklúziója: „bűnnel tcrhelvék azok, kiknek tanai szerint a tekintélyek ideje lejárt, ellenben a hon drága kincse, a fiatal nemzedéknek apotheosis énekeltetik." Kossuth híres mondását idézve eléggé félreérthetetlenül meg­ mondja tehát, kitől akarja megvédeni és óvni az ifjúságot, amelyet egyébként — az összes egykorúak tanúsága szerint — etetéssel, itatással, sőt ingyen dohánnyal csalogatnak a Gyüldébe. Igaz, Lipthayék ezt a vádat azzal uta­ sítják vissza, hogy az ifjúságot nem a Gyülde vendégeli, hanem Lipthay (ki özvegy ember s gyermekei is meghaltak) — arról persze megint nem ő tehet, hogy véletlenül a Gyülde helyisége számára a saját lakásából engedett át több szobát s így a látszat azt mutatja, hogy az eszem-iszom a Gyülde költségére megy.518 Szilveszter estéjén Lipthaynak a Pilvax-tói elhódított fiatalok fáklyás zenét adnak és — Mészáros Károly beszéde kíséretében ~ — díszes albummal tisztelik meg, amelybe 60 ifjú írt emléksorokat. 59 Mészáros Károly beszédében — amelyet egy egykorú támadás szerint Lipthay készített — a* következő­ képen tesz hitet a konzervatív politika mellett: „ . . . soha nem szabad feled­ nünk, hogy a nemzetcsaládi érdekek nagy szövegében a szabadság és egyen­ lőség csak mellékes eszmék, s alapfogalom és összetársító kapocs mindenkor a jog, mit a nemzet, népek, osztályok, s egyes emberek polgári alkujok s érdekszövetségük feltétele szül. Honnét, valamint bün, megbocsáthatatlan igazságtalanság egyesek jogait megtámadni, törvényszentesitett érdekeit sérte­ getni, —• úgy bün és igazságtalanság a nemzetek, népek, s osztályoknak a jog aegise alatti érdekeit megtámadni, legázolni." Elrettentő például tárja az ifjú­ ság elé a francia forradalmat; jellemző, hogy a „destruktív" demokrata esz­ mék forrását a francia irodalomban keresi és a lázító szerzők közé sorolja Fénelont és Bossuet-t is! Minden forrás egybehangzóan állítja, hogy a Gyülde kísérletei az ifjúság megnyerésére csütörtököt mondtak. A rendőrügynökök azt jelentik, hogy a Gyülde 90—100 fiatalt nyert meg magának, de az ellenzék nyugodt, mert ezek közül is többen •megígérték, hogy a „döntő pillanatban" otthagyják Lipthayékat. 00 Berecz szerint „mindössze két pecsovics ifjút tudtak fogni, de azok sem voltak aztán többé ifjak, abban a percben megöregedtek, az 67 Nemzeti Újság, 1845. november 30. (Aláhúzás tőlem. D. B.) L. még Nemzeti Újság, december 2., december 12., december 19., január 9., január 18. Jelenkor, 1845. december 4. (Az ifjúság Lipthay magyarázatát nem volt hajlandó azonnal elfogadni, csak a második vezércikk „győzte meg" az aggodalmaskodó táblai jegyzőket.) 58 Májusban béirel csak a Gyülde saját helyiséget az úriutcai Horváth-háziban — ugyanott, ahol a Nemzeti Kör. Nemzeti Ufság. 1846. május 3. nB Ünnepély a Gyüldében 1845 végnapján. Kiadják a megtiszteltnek elvrokonai és baráti. Pest, 1846. Ttraítner—Károlyi ny — A Gyüldében folyó etetés-itatásról 1. még Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. 1883 128. 1. Madarász, i. h. Berecz Károly: A régi „fiatat Magyarország" 10. 1. Viszota, i. m. II. 845. 1. 60 Informationsprotocoll. 1846, január 29.

180

ifjúság e perctől kezdve nem tűrte őket maga közt". A Gyüldei ifjakról Petőfi verse örökíti meg a kortársak véleményét: „Hol van szabadság, ott van a haza S ti elválhattatok E két szentségtől, és olyan korán, Mert hisz fiatalok vagytok, fiatalok."

Hiába adnak fényes zenei estély eket a Gyüldében, hiába van minden vasárnap fizikai előadás, kísérletekkel élénkítve, a végeredmény mégis az, amit Kossuth írt meg az Ellenőrben: „ . . . toborzának és adának ingyen ebé­ deket és kacérkodának Pilvax kávéházával is és parancsolának és igérének mennyet és országot és tizetek a részvényt a hangosabb szegényekért és megszámláltatának és valának négyszáz és néhányan. A Nemzeti Körben minden lárma nélkül 800-nál többen vannak." 61 Se szeri se száma a Gyüldével foglalkozó csipkelődéseknek és támadá­ soknak. Gúnyverset írtak a Fóti dal dallamára a Nemzeti Körből a Gyüldébe átlépett „körpap"-ról, Kronperger Antalról :8? A* Gyüldébe megy a' körpap, hadd menjen, Útja mint a' bűné, sima 's jó legyen; Menjen is mind a' Gyüldébe az ily pap, Hisz' a' Körben marad még sok derekabb. Testet éltet és táplál a' lakoma, De a' ki azt ingyen adja, Gyülde a' — Körpap és bor két atyafi gyermekek, A' Gyüldében a' bor elég — 's ez remek.

•

Borban a' bu, mint a' gyermek, aluszik, Magyar földön már a' napfény sugárzik. Ideje, hogy a' Gyülde elaltassa, Mákonyuk csak most használhat, vagy

soha.

f

'S ha Posonba gyűlnek majd a' hon-apák, Pest megyében mi nyerjük meg a' csatát. Pest megyének hadd kiáltsa a' Gyülde, Lipthay és lllucz lett a' követe.

Kronpergert 1847-ben kiutasították az Ellenzéki Körből, ahol a Fényes Elek tiszteletére adott lakomán akart résztvenni. És amikor Lipthayt a Nem­ zeti Kaszinóba tagnak ajánlották, valaki az ajánlásra ezt írta: „hát még ezt is?" 6S . Talán túlságosan nagy figyelmet szenteltünk a Gyüldének, — amely nép­ szerűtlen politikájával és esetlen taktikájával még a reakciós megfigyelők szerint is csődöt mondott? De éppen ezért, eddig alig foglalkoztak vele: valamennyi egykorú mozgalom közül Lipthayéké a legkevésbbé ismert. Másrészről pedig a Gyülde fellépése volt a választóvíz, amelyben az irodalmi és politikai pártmegoszlás nyíltan kikristályosodott. Az időszaki sajtó csopor81

Viszota, i. h. Orsz. Széchényi Könyvtár. Quart. Hung. 625. ' Informationsprotocoll. 1847. július 24. Nemzeti

8? B:

üjság,

1845. november 27.

181

tok szerinti megoszlását a Gyüldével való szembenállás teszi tudatossá, már csak azért is, mert előbb a cenzúra megakadályozta, hogy a Körökről és a bennük folyó vitákról' nyiltan írjanak. A Védegyletnek egy időben a nevét sem volt szabad leírni. 64 De most a cenzúrától pártolt és védett kormánypárti sajtó nyitja meg a zsilipeket: nyiltan kiteregetik a társaságok szervezkedé­ sének részleteit és ezekután nem akadályozhatják meg az ellenzéket sem, hogy — legalább ebben a kérdésben — nyiltan megmondja a véleményét. A Pesti Hírlap kezdettől fogva a Nemzeti Kör mellett áll, a Nemzeti Újság viszont a Gyülde pártfogója. A két élesen szembenálló párton belül az újsá­ gok és divatlapok még további különböző árnyalatokat és csoportokat kép­ viselnek. Az aulikus-arisztokrata Budapesti Híradó csak kezdetben áll teljes mértékben a klerikális Nemzeti Üjság mellett, 1847-ben m á r alig ír a Gyüldéről. Ennek oka bizonyára az, hogy Lipthay egy „Nyilt levelek Lipthay Sán­ dorhoz" című cikksorozatban hosszas fontolás után legalább egy ponton haladni is akart és a dikaszteriális kormányzat ellen foglalt állást. A Nem­ zeti Üjság egyik számát ezért el is kobozták és Lipthay nem kapta meg a cs. kir. kamarásságot, amelyre már fel volt terjesztve . . . ös A divatlapok — vagy óvatosságból, vagy Kossuth személye iránti tisz­ teletből — eleinte a Pesti Kör hívei. Az egyetlen kivétel — csodálatosképen — a Honderű, amely élesen a Nemzeti Kör mellett áll ki. Petrichevich-Horváth Lázár a Nemzeti Kör tagja marad, sőt a választmányba is bekerül. Megválto­ zik azonban a Honderű hangja 1846 őszétől kezdve, amikor a Petőfi elleni kritikai hadjárat élére áll. A kezdet — mint láttuk — az, hogy a Honderű „nagy" kritikusai, Hazucha és Zerffy belépnek a Gyüldébe. A „tízek társa­ ságának" erősen politikai állásfoglalása készteti véglegesen ellenzéki állás­ foglalásra Frankenburgot is, míg a Pesti Divatlap az egyedüli, amely egészen az egyesülésig következetesen kitart a Pesti Kör mellett. 66 Mindez az egykorúak előtt tudatosan megy végbe. Csak — és ez jel­ lemző — a tanulságot, azt, hogy irodalom és politika nem haladhat külön úton, nem magyarul, hanem franciául vonja le a Pesti Hírlap 1847 január 28-án. Charles Rémusat francia politikusnak Royer-Collard fölött tartott beszédéből idézi e szavakat: „Nous vivons dans un temps, oü les lettres mémes ne pouvent éviter la pohtique. II n'y a pas de divorce entre les affaires et les idées." Hozzáteszi: „E leczke nálunk azoknak szól, kik nem rég meg­ botránkoztak az Életképeik programmján. Szól azoknak is, kik az irányregények ellen emelnek szót." Az Életképek programmja, amelyre a Pesti Hírlap hivatkozik, valóban ugyanilyen félreérthetetlenül tesz hitet a politi­ záló irodalom mellett: „Egyet azonban irótársaink tájékozásául őszintenyiltan ki kell mondanunk. S ez abból áll: miként nézetünk.szerint a hatás­ nak szépirodalmi lapoknál is az a feltétele: hogy bennök irány-egység s összhangzás l e g y e n . . . . l m mi irányunkat kimondottuk; ha volna irói tehetség, melly más irányt vall, — annaik számára nincsen hely lapjainkban. Jó műnek kell lenni, mit elfogadjunk, irányrokonság a mü gyarlóságát ki nem pótolja; de legyen irói becse még olly magas, ha lapjaink irányával meg nem egyezik. el nem fogadjuk." 67 64

Horváth Elza: A védegylet története. 1911 InformationsprotocoM, 1847, aug, 7. M. Kancellária Ebi. 1847. 22. Orsz. Levéltár.) Honderű. 1845. október 14., október 21., november 4., november 18. Az első elismerő cikk a Gyüldéről, 1846. december 15. — W ö. Ferenczi, i m . III. kötet, 104—110. 1. 87 Életképek. 1846. II. 513—548. 1. Nyílt levél az Életképek olvasóihoz. 63 66

182

Bármily különbségek választják is el az egyes csoportokat a sajtóban és a társadalmi mozgalmakban —• valamennyiök előtt kétségtelen, hogy a Gyülde megalakulásától kezdve csak két élesen szembenálló párt van: a reakció pártja egyfelől, a haladásé, az ellenzéké másfelől. Már 1845 Október 30-án megírja a Pesti Hírlap: „Reméljük, a nemzeti és pesti kör egyesülésére nézve ezen gyülde keletkezése által most minden akadály el lesz hárítva." Az új Nemzeti Körben már október 31-én rendkívüli közgyűlésen elhatározzák, hogy — Nyáry Pál indítványára — levélben szólítják fel a Pesti Kört az egyesü­ lésre. Vörösmartyt bízzák meg, hogy tekintélyét és közkedveltségét felhasz­ nálva személyesen is győzze meg a Pesti Kör tagjait, míg a másik oldalról •'•— legalább az egykorú lapok így tudják — Kossuth fáradozik az egyesí­ tésen. A kísérletek azonban ekkor még csődöt mondanak, mégpedig ezúttal valóban formai és anyagi okokból: a Pesti Kör nem ismeri el tagjainak anyagi kötelezettségét a Nemzeti Körrel szemben, a Nemzeti Kör viszont nem hajlandó az alapszabályokat és a tagfelvételeket revízió alá venni úgy, ahogy azt a Pesti Kör kívánja. Decemberben már „a két Kör eggyé olvasztá­ sának eszméje . . . kezet fogott a halállal". 68 Pedig a két Kör, akár tagságuk összetételét, akár közel másfél évig külön­ állóan folytatott működésüket tekintjük, oly sok hasonlóságot mutat, hogy az nemcsak az egykorúak állásfoglalását nehezítette meg, de az utókor törté­ nészeit is zavarba hozta. 60 A Pesti Kör az irodalom- és művészetpártolást helyezte előtérbe; ezért működése mutatósabb, „reprezentatívabb" volt. A hagyományos „köri bán** 1846-ban a Pesti Kör rendezte. A bálban mindössze 3 frakkot figyeltek meg, a többség, még a mágnások is, magyar ruhát öltöttek; míg régen „zweischritt", „írancais" és „cotillon" járta, most már csak 3 francia tánc volt, a többi mind magyar: nevezetesen 5 csárdás, 3 társalgó, 3 körmagyar. 70 A Kör megnyitó ünnepségén Lendvayné Vörösmarty „Hűség" c. költeményét, Erdélyi János saját balladáját szavalta, Rózsavölgyi egy magyar dalt, végül a vendégképen megjelent Thalberg egyik kompozícióját adta elő. Utána barátságos ebéd volt, amelyhez az Egressy-féle zenekar adta a muzsikát, a pohárköszöntők közül pedig különösen Gaál József, elmés szavai arattak sikert. 71. m Pesti Hírlap, december 14. L. még Nemzeti Újság, december 11., Pesti Divatlap, december 18. Életképek, december 20. Jegyzőkönyvek október 23., október 31., november 22. és december 10-ről. Informiitioiisprotocoll, 1845. december 20. BB Viszota (i. m. II. CXC. és CCXVII. I.) egyszer a Pesti Kört mondja „hevesebb"-nek, másszor úgy tudja, hogy az előbbinek a „mérsékeltebb" Ráday Gedeon, a Nemzeti Körnek pedig az „erőszakosabb" Teleky László volt az elnöke. Kosáry (i. m. 339—340. 1.) Ráday Nemzeti Köréről és Teleky Pesti Köréről beszél, tehát pontosan fordítva osztja szét a két Kör vezetőségét, mint ahogy az a valóságban volt És a tévedés behatolt még a legkorsze­ rűbb és legalaposabb forráskiadványba is, a Barta István gondozásában és előszavával megjelent Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen, 1847—48. 1951. c. műbe (137. 1. jegyz.) „a radikálisabb Pesti Kör és a mérsékeltebb Nemzeti Kör létesült, az előbbi Teleky László, az utóbbi Ráday Gedeon vezetésével". Nem véletlen ez és nem is a feldolgozók hibája: a Pesti Kör — tagjai közt nemcsak Kossuthtal, de^Fényessel, Bajzával, sőt Petőfi­ vel is — nehezen képzelhető „mérsékeltnek". A valóságban nem is volt az, mert „megfon­ tolt" tagjai már alig egy hónappal a Pesti Kör alakulása után átléptek a Gyüldébe s a megmaradtak zöme alig volt kevésbbé radikális a Teleky (és nem Ráday) vezette Nemzeti Kör tagjainál. • . < .' 70 Pesti Divatlap, 1846. január 12,, '• 71 Pesti Divatlap, 1845. november ti. Tiletkepek, november 8. "-

183

Az „ártatlan'', a Nemzeti Kor megoszlás előtti keretei közt maradó iro­ dalmi és táncesteken kívül azonban a Pesti Kör olyan programmot is ikta­ tott műsorába, amely komoly gondot okozott Bécsnek. 1846 január 20-án a nagy pedagógus Pestalozzi születésének százéves fordulóját ünnepelték, amelyen Ney Ferenc, a kisdedóvóintézet igazgatója Pestalozziban „a szó szoros értelmében veit demagógot'' ünnepelte, Teichengräber (Tavaszi Sándor) pedig „republikánus elveket" terjesztett. „Különös — mondja a besúgói jelentés — hogy a Pesti Kör, amely alapszabályait fel sem terjesztette jóváhagyásra, ilyeneket tür meg helyiségében. 72 A két Kör összetételében csak az a lényeges különbség, hogy a Pesti Kör tagjainak száma sokkal kisebb. 1845 október 27-től 1846 január 24-ig össze­ sen 52-en iratkoztak be; az első aláíró Szigligeti Ede. Január 6-án lepett be Jókai Mór. Az 1845/46. egyesületi évben az összes tagok száma 221-ig emel­ kedett.'Megoszlásuk: 3 éves helybeli tagok: 140, 3 éves vidékiek: 38, 1 éves vidékiek: 5, foglalkozók (rendkívüli, csak időnkinti látogatók) 38. A legtöbb tag író. Ismertebb nevek: Bajza József, Barabás Miklós, Bohus János, Gzakó Zsigmond, Czuczor Gergely, Diósi Márton, Egressy Gábor, Emich Gusztáv, Erdélyi János, Erkel Ferenc, Fáncsy Lajos, Fényes Elek, Frankenburg Adolf, Garay János, Hazucha Ferenc, Heckenast Gusztáv, Landerar Lajos, Lónyay Gábor, Nyáry Pál, Ney Ferenc, Schedel (Toldy) Ferenc, Stuller Ferenc, Tavaszy Lajos, Vahot Imre, Mészáros Károly. A Pesti Kör nyilván a Nemzeti Kör két rétegét hozta mozgásba: a centralisták politikai ellenfeleit és a velük S o d r ó d ó " mérsékelteket. Az utóbbiak nagy része a Gyülde alakulása után oda lépett át s a Pesti Kört ezzel megmentette attól a szereptől, amelyre a kor­ mánypárt eredetileg kiszemelte; az előbbiek mellé csatlakoztak a Kör leg­ régibb tagjai közül néhányan — elsősorban a színészek — kiknek bizonyára csak a fiatalok szenvedélyes előretörése esett rosszul, de politikailag nem álltak velük szemben. A Gyülde javára morzsolódott le később még Hazucha, Mészáros Károly, továbbá Emich és Heckenast. Kossuth szerepéről már szól­ tunk —• őt nyilván mindkét Kör magáénak vallotta, noha a Pesti Kör név­ során szerepelt. És a Pesti Kör 1 éves vidéki tagjai között fellépő Petőfi ekkor még Vahot segédszerkesztője, politikai állásfoglalását pedig nem a két Kör­ ben, hanem az ifjúság kötetlen szervezeteiben fejti majd ki. 7s A Nemzeti Kört ezzel szemben valósággal megrohanják az új tagok: hetenfeint 15—25 jelentkezik, akik javarésze a Gyüldéből és a Pesti Körből lép át. Az 1845. év végén már 600 a tagok és 100 az alkalmi résztvevők (vidé­ kiek) száma, a következő év derekára elérik a nyolcszázas létszámot. A választmány tagjai közt van Batthyány Kázmér, Besze János, Bugáth Pál, Gsengery Antal, Eötvös József, Fáy András, Fribeisz István, Hajnik Pál, P. Horváth Lázár, Irinyi József, Kuthy Lajos, Nyáry Pál, Tóth Gáspár, Tóth Lőrinc, Trefort Ágoston, Vállas Antal, Vörösmarty Mihály. 1846 október 25-én Holovich Boldizsár helyére Vörösmarty kerül az alelnöki székbe. 74 Hogy mennyire csak a centralizáció kérdése választja el egymástól a két Kört, arra jellemző Kossuth többé-kevésbbé hallgatólagos jelenléte mindkettőben. 73 73

rnformationsprotocöll 1846. jan. 20. A' Pesti Kör aláírási könyve. Orsz. Széchényi Könyvtár Quart. Hung. 2157. A Pesti Kör tagjai 1845/46. évben. Orsz. Levéltár, Pesti Kör és Ellenzéki Kör iratai. KossuthArchiv. 541. 74 Informationsprotocoll, 1845. december 6., 1946. május 12. Pesti Hírlap, 1845. októ­ b e r ü l . 1846 október 25. tisztválasztó közgyűlés jegyzökönyve.

184

továbbá az, hogy a volt elnök, Fáy András a Nemzeti Körben marad, viszont a Pesti Kör legfőbb szervezője Fényes, kinek határozott ellenzéki magatar­ tása mindenki előtt ismert és tagjai között van Bajza József, az Ellenőr jövendő szerkesztője, Kossuth egyik legradikálisabb híve az írók között. A Nemzeti Kör működése inkább politikai, mint irodalmi. Nemcsak Rózsavölgyi Márkot támogatják, de a Vukovár—fiumei vasútra is aláírási ívet köröznek. Védelmükbe veszik a politikai tevékenysége miatt üldözött Holovichot. Egy Chichester nevű angol, meg a Heidelbergből érkezett Doktpr Franki már a kommunizmust hirdetik a Körben. 75 És a Nemzeti Kör az, amely leginkább tudatában van annak, hogy a küzdelem a népi tömegékért folyik, akik azt végső fokon el fogják dönteni. Teleky László „mindenkor, a vigalom zajában szintúgy, mint a komoly tanácskozás teremében, meg szokott emlékezni a népről". 1846 novemberé­ ben, a két Kör számos közös estélyeinek egyikén, „a néppeii egyesülésre s azután a két Kör egyesülésére ivott". 78 Az egyesülés létre is jött. III. Az Ellenzéki

Kör

Már 1846-ban a legfontosabb alkalmakra a két Kör tagjai együttesen vonultak fel. „A lélek és sziv e két testben csak egymáshoz hasonló eszmékért melegül és dobog." A Pesti Kör bálja után lakomát adtak, ahol Ráday és Teleky, a két elnök, egymás mellett ült. Február 1'2-én Deákot ünnepelték közösen — az előkészítő bizottságot a Nemzeti Kör részéről Vörösmarty és Batthyány Kázmér, a Pesti Kör részéről Kossuth vezette. Ugyanez ismétlő­ dött meg Liszt Ferenc májusi hangversenye után. Novembertől kezdve már minden különleges alkalomszerűség nélkül rendezik közös „magyar estélyeiket": november 15-én hangzottak el Teleky már idézett szavai a Pesti Kör­ ben; 19-én a Nemzeti Kör a gazda s ekkor szavalja először Vörösmarty hosszú diadalútra induló költeményét, az Ország házát.* Ez a kemény szatíra, „az Ellenzéki Körben szervezkedő liberális nemesi tömegmozgalom riadója", ugyanakkor állítja vádolóan a nép sorsát a megoszlott középnemesi ellenzék elé, amikor az 1847-i országgyűlésre szervezkedő kormánypárt váratlanul gyors fellépése, meg a galíciai parasztlázadás hatása halaszthatatlanná teszik a jobbágyfelszabadítást. „A nemzeti függetlenségért és a társadalmi refor­ mért folyó küzdelem csak most talált igazán egymásra." 2 Az egységesen fellépő reakcióval, a november 12-én országos párttá alakult konzervatívokkal szemben egységes ellenzéket állítani: ez a legfőbb indíték a Nemzeti Kör elveszett egységének helyreállítására is. November 15-én határozatot hoznak arról, hogy mindkét kör kölcsönösen szabadon használhatja a másik helyiségeit; ugyanakkor a Nemzeti Kör ismét javaslatot tesz az egyesülésre. 1847 január 7-én mindkét részről héttagú bizottmányt 76 1846. október 24. Választmányi ülés. Takáts, i. m 265. 1. InformationsprotoeoU,. 1846. január 29. 78 Pesti Hírlap, 1846. november 15. 325. 1. 1

Jegyzökönyvek január 12., január 22. és május 3-ról. Pesti Hirlap február 15., november 15. Pesti Divatlap, május J14., november 21. * Waldapfel, i. m. 526. 1,

18í>

küldenek ki az egyesítés előkészítésére. A Pesti Kör bizottmányának Kossuth Lajos is tagja. Január 17-én és 20-án végül —: két folytatólagos közgyűlé­ sen — kimondják az egyesülést és az első közös közgyűlést január 24-re tűzik ki, a Nemzeti Kör helyiségébert. ,,A bizottmány az egyesülendő Kör közös neve gyanánt olly nevet kívánván elfogadni, melly mind a két Kör eddigi szellemének 's irányának legjobban megfelel, az Ellenzéki Kör nevet ajánlja — tárgyaltatván, az, olly értei-mezessel, miszerint az ellenzéki kör ezim alatt az ellenzékiek társalgási köre értetik, 78 szavazattal 26 ellen elfo­ gadtatott." A két kört külön-külön terhelő kötelezettségeket együttesen vállal­ ják; az ezen kérdés rendezésére Fényes vezetésével kiküldött bizottság hatá­ rozata szerint a terhek megszűnéséig azok törlesztésére minden helybeli tag az évi 10 forint tagdíjon felül további 5 forintot fizet évente. „A volt Pesti Kör tereméi . . . bezárattak; a bútorok az egyesült Ellenzéki Kör ideiglenes szállására, a volt Nemzeti Kör tereméibe hordattak, hol jövő Jakab-napig szállásolandunk, midőn az uri-utczai Laffert-házba, a kir. Kúria mostani szállásába történendik az átköltözés." *Az Ellenzéki Kör elnöke Teleky László, alelnökei Vörösmarty Mihály és Fényes Elek. ,,E férfiak, tudjuk, mennyire hiven szolgálták az irodalom mezején a haladási ügyet. Itt minden utak együvé vezetnek" — írja a Pesti Hírlap. 3 A január 24-i közgyűlés az Ellenzéki Kör megalakulásának kimon­ dása és a vezetőség megválasztása után elhatározza, hogy a választmányt nem választják újra, hanem a két kör választmányát egyesítik. A nem fize­ tett tisztviselők is a helyükön maradnak. 4 A keltezetlen tagnévsor 608 nevet foglal magában; Petrichevich Horváth Lázár már nincs benne, de Petőfi a tagok között van és tagdíját is rendszeresen fizeti.5 A februári és márciusi választmányi ülések egy-egy alkalommal 20—30 tag felvételéről döntenek. Az ellenzéki egység megbontására még két kísérlet történik. Azonnal az egyesülés után a régi tagok egy része — főleg ügyvédek — kiválik, mert nem akarnak egy kifejezetten oppozíciós társasághoz tartozni. Ezek — a régi receptet követve — nem költöznek tovább a Laffert-házba, hanem megtart­ ják az előző szállást és — a „Nemzeti Kör" nevét is. 6 Mint a kém jelentésekből kitűnik, a kör ügyvéd-tagjai az „ellenzéki" elnevezéstől azért félnek, mert ferde helyzetbe kerülnének általa Ürményi Józseffel, a kinevezendő királyi személynökkel szemben.' Vezetőjük, Ágoston József — aki annakidején a vidéki kaszinókhoz intézett irodalompártoló köriratot fogalmazta — február 27-én „a nemzeti kör ideiglenes bizottmánya'* nevében levelet intéz az Ellen­ zéki Körhöz, amelyben a volt Nemzeti Kör pecsétjének, jegyzőkönyveinek és a szállás ügyében kötött szerződéseinek átadását követeli. A követelést az 8 A jegyzőkönyveken kívül 1. Pesti Divatlap, 1847. január 10., február 14., augusztus 12. Életképek, március 14. Pesti Hírlap, január 28., április 15. — Bártfai Szabó László: Széchényi, Petőfi és az Ellenzéki Köt'1848-ban, 1930., úgy tudja,hogy három elnök van; szerinte az egyesülés csak március 15-én történt meg. 4 A továbbiakban az Ellenzéki Kör és a Radical-kör üléseinek adatait „Az Ellenzéki Kör jegyzőkönyve" c. kéziratból vesszük, megvan az Orsz. Levéltár már idézett „Pesti Kör és Ellenzéki Kör iratai" c. gyűjteményében (Kossuth-Archiv. 541.), u. o. ,.Az ellenzéki kör tagjai" c. kézirat. 5 Nyilvántartás az Ellenzéki Kör tagjainak részvénydíj fizetéséről. Orsz. Levéltár u. a. gyűjteményében. Az ellenzéki kör pénztári számadása. Pest, 1848. 9 Informationsprotocoll. 1847. május 15. í— Bártfai Szabó, i. m. 5. 1. 7 Informationsprotocoll. 1847. január 7. Közölve Bartá, i. m. 268. I

1847 március 6-i választmányi ülés elutasítja, azzal az indokolással,* hogy a január 17-én hozott közgyűlési határozat a Nemzeti Kört a Pesti Körrel egyesítette és ezért az egyesülésből keletkezett Ellenzéki Körön kívül más egyesületet a volt Nemzeti Kör jogutódjául nem ismerhetnek el. Ágoston József még több ízben tiltakozik az „ellenzéki" elnevezés ellen és magával Kossuthtal is szembeszáll — ennek ellenére Bécsben sem kedvelik a ,.hirhedt" ügyvédet, akinek a megyeházán tartott ellenzéki beszédeit a Pesti Hírlap is közölte. 8 Míg Ágoston köralapítása csendes részvétlenségbe süllyedt az egyre gya­ rapodó Ellenzéki Körrel szemben, addig az 184". év második felében alapí­ tott polgári kaszinó —az egység megbontására tett második kísérlet — már éles ellenzést vált ki a baloldali sajtóból. 1848 január 8-án írja a Honderű, hogy a polgári kör „eddig 300 5 pftos tagot számlál, kik mind polgárok, vagy olyanok, kik ha nem éppen pesti polgárok, de a középosztályhoz tartoz­ nak, (aláhúzás tőlem. D. B.) . . . Csak előre a társulás ösvényén a polgári érdekek összpontosításának kitűzött czélja felé. Ideje, hogy gazdag, művelt polgáraink más egyébre is gondoljanak, mint csupán arra, hogyan legyenek még gazdagabbak. Már pedig semmi sem biztosit kilátást bizonyos sociális érettségre, mint állandó t kicserélése vélemények és nézeteknek, mi legalkal­ masabb an történhetik törvényes gyülekezetekben, csak azok obligát ordítozás nélküliek legyenek." A Honderű cikkéből világosan kitűnik, hogy 1. az új Kör ismét megkísérli a pesti polgárságot — a Tóth Gáspárokat — elvonni a Nemzeti Kör oldaláról, ami a Gyüldének nem sikerült, 2. a polgárság nem csak a szigorúan vett pesti polgárokat, de általában a „középosztályt" akarná jelenteni — tehát ismét a Nemzeti Kor hiveit, 3. hogy „obligát ordítozáson" mit ért a reakció, azt a Nemzeti Űjság többször idézett cikkei után nem szük­ séges magyarázni. És a l a p o k politikai megoszlásának végleges tisztázódását mutatja, hogy a Honderű most m á r nyíltan a kormánypárti társaság mellé áll. Ugyanilyen magától értetődő, hogy a Pesti Hírlap meg a Pesti Divatlap — a Nemzeti Kör és a Pesti Kör orgánumai — rögtön leleplezik az új mester­ kedés!: „ . . . a z o n meggyőződésen vagyunk, hogy az illy, rendiség alapján keletkezett társalgási kör nagyon is a középkori kasztelkülönzöttség szinét viseli magán. És ha már illy egyletek alakításában a társalgási érdeken kivül valami egyébnek is kell határozni, jobban szeretjük, hogy az politicai elv legyen, mert így legalább többféle rangú emberek jöhetnek össze, mintsem egyrendi eategoriák: mágnási kör, nemesi kör, polgári kör stb. A többi hasonnemü egyletek eddig legalább még illy rendi elszigetelési hajlamot nem mutat­ nak, s fölötte kár azt a polgárságnak gyakorlatba hozni, mellynek úgyis érdekében állana, kivált jelen átalakulási helyzetében, ügyét, melly egyszer­ smind a haladás ügye, el nem szigetelni." 0 A köri mozgalomnak ezt a két utolsó vadhajtását nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk: működésüknek nyoma nem maradt, a források még a résztvevők nevét sem említik. Annál élénkebbé válik az élet most már az Ellenzéki Körben. Május 5-én elhatározzák, hogy az ország minden részébe megbízottakat küldenek ki, akik az ellenzék mellett agitálnak és az Ellenzéki Körnek tagokat toboroznak. A besúgók kétségbeesetten jelentik, hogy Táncsics tiltott Népkönyvét a Kör 8 Informationsprotocoll, 1847. április 12. és 18. Barta, i. m. 277—278. 1. Szinnyei: Magyar írók. fl Festi Hírlap, 1848. január 14. Pesti Divatlap. 1848. január 9.

187

pénztárosa, Ferenczy Lajos, a Körben nyíltan árusítja és már 40 példányt adott el. Végül Fényes Elek állítólag azt indítványozta, hogy az ellenzék tagjai csak ellenzékieket alkalmazzanak — így egyedül a Batthyány-birtokokon 120 hivatal jutna az ellenzéknek. 10 Júniusban pedig a Gazdasági Egyletben indulnak harcba a Kör tagjai — Kossuth vezetésével — hogy a Török János által vezetett konzervatív többséggel szemben Fényes Eleket, a Kör alelnökét támogassák. Ettől kezdve hirdeti Széchenyi István, hogy az Ellenzéki Kör megfelel a Jakobinus-klubnak: Fényes Elek a magyar Marat, akihez képest Robespierre is pecsovics. 11 „A Kör sűrűen látogatott tereméi. . . valóságos politikai klubbá váltak, mely mind tagjainak számára, mind tevékenységére nézve hasonlíthatatlanul meghaladta a conservativ „Gyülde" czimü klubbot." 12 Ilyen hangulatban és ilyen előzmények után került sor az ellenzéki Pro­ gramm kidolgozása céljából március 15-re összehívott általános ellenzéki kon­ ferenciára. Az ellenzék vezetői az 1846. év folyamán számos tanácskozást tartottak, de az eredmény nem volt kielégítő: sem egy ellenzéki programm nem jött létre, sem a párt tényleges megalakítását nem sikerült elérni. Mind­ ehhez szükség volt arra az állandó, szervezett keretre, amelyet az egyesült Ellenzéki Kör volt hivatva biztosítani. Ezért intézett Batthyány Lajos az Ellen­ zéki Kör elnökéhez és „rokonérzelmű tagjaihoz" kollektív meghívó levelet a március 15-i „ellenzéki tanácskozmányra", 13 amelyet a Pesti Körtől örökölt Kunewalder-házbeli termekben készültek megtartani. 14 A Kör és a párt viszo­ nyát a vidéki tagokhoz intézett körlevél határozza meg részletesen — ezt a körlevelet maga Kossuth fogalmazta. 15 „Hazánk java igényli — mondja Kossuth —• hogy közöttünk ez összeforradás állandó legyen; de hogy állandó lehessen, a politicai harmóniát a társas élet harmóniájával kell zománcoz­ nunk." Ehhez pedig oly helyre van szükség, ahol a politikai szövetségesek állandóan találkozhatnak, kósza hirek helyett személyes eszmecseréből meríthetik értesülésüket. „Ezen hely, melly nagyobb számmali első összejöve­ telünknél pártegységünkre már illy jótékony hatással volt: az Ellenzéki Kör Pesten". És mi azt gondoljuk, hogy ezen körnek nem csak feltárása, de sőt imposant virágzásra emelése is, az ellenzéknek országszerte érdekében áll." Ezután hét pontban fejti ki részletesen Kossuth, hogy miért kell „okvetlenül egy központot teremteni, melly pártunk socialis mozgalmainak nyilt műhelye legyen." Szerepet játszik itt a véleményeknek a megyei rendszer okozta szétdaraboltsága, amelyeket csak így lehet egy központba egyesíteni; de szüksé­ ges az ellenzék összpontosítása magában a fővárosban is. A cenzúra miatt kellő tájékoztatást a sajtón keresztül sem a fővárosban, sem a vidéken nem lehet biztosítani: legyen tehát a hiteles hírek letéteményese és összpontosítója is az Ellenzéki Kör, amely egyszersmind lehetővé teszi majd, hogy az ellenzék tanácskozásai ne csak a vásárok néhány órájára terjedjenek, hanem állandóan folytathatók legyenek. „Más alkotmányos nemzetek példám látjuk, 10

Informationsprotocoll, 1847 február 6., május 5. Barta, i. m. 114—115. 1. Viszola, i. m. II. köt. CCXVIII—CCXX., 1124., 1139. 1. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történeiméből Genf, 1864. II. kötet.. 466—467. I. 13 A meghívást a Kör február 21-i rendkívüli közgyűlése lelkesedéssel fogadta eL L. jegyzőkönyvek, i. h. " B a r t a , i. m. 122. I. u Közölve Barta, i. m. 137—140. !., az eredeti: Orsas. Levéltár, Vörös Antal gyűjti 35/a. szám alatt. » 11 12

t 188

I

hogy ha valamely — bár speciális — célra párt alakult, annak legelső gondjai közé tartozik egy kört alkotni (ott Clubbnak nevezik), melly a párt folytonos létezésének megtestesült jelképe legyen." Az ellenzék összpontosítása, szervezett egységének biztosítása: ez tehát az Ellenzéki Kör feladata Kossuth szerint. Mindjárt a március 15-i konferen­ cia megmutatta, hogy ennek a feladatnak fényesen meg tudott felelni. A részt­ vevők száma 1200 volt, nagyabb, mint bármely megelőző ellenzéki összejöve­ telen. Kossuth nyitotta meg a vitát; Lónyay, Eötvös, Szemere, Klauzál és Pulszky felszólalása után hattagú bizottságot küldtek ki a programm kidol­ gozására. Az ellenzéki nyilatkozat létrejöttének további részletei ismeretesek. A litografált programmot egyébként a rendőrség azonnal lefoglalta. 16 Az Ellenzéki Kör a nagy tanácskozmány előestéjén, március 14-én köz­ gyűlést tartott. 17 Nem csak az előkészítő munkában, de a további szervezés­ ben is állandóan központi szerepe volt; hogy ezt betölthesse, elsősorban a tag­ felvételt könnyítette meg: a bonyolult ajánlási rendszer helyett vidéken előbb aláírási íveket, majd egyszerűen csak „részvény-kötelezvényeket" köröztetett s így szervezetét az egész országra kiterjesztette, ami elődjeinek nem sikerült. 1 " A Kör agitációjának a kormány a bevált kerülőúton, a cenzúra által próbál gátat vetni, a kancellária meghagyja a cenzori kollégiumnak, hogy „intézkedni el ne mulasszon, ne hogy az Ellenzéki Körről, mely legfelsőbb engedelem nélkül alakult, akármi alakban és módon emíités tétetni . . . engedtessék." 10 A pestmegyei választásokat mégis az Ellenzéki Körben készítették elő; a kortesek megvendégelése céljából aláírási íveket köröznek. 20 Az országgyűlés meg­ nyitása után Batthyány az ellenzéki tanáeskozmánynak Pozsonyba való össze­ hívása helyett az Ellenzéki Körön keresztül adja ki a követi utasításokra, továbbá a királyi előadásokra, a városi ügyre és a törvényszékek koordinálá­ sára vonatkozó irányvonalakat. 21 A Kör élénkebb politikai tevékenysége, politikai szervezetté alakulása, az ellenzéknek, mint pártnak megszületése nem jelentette az irodalom háttérbeszoritását, amint attól még másfél évvel előbb a régi Nemzeti Kör alapí­ tói közül néhányan tartották — hanem az irodalom, a költészet kiteljesedését. A nyilt politizálás új, erőteljes hanggal gazdagította a költészetet és a költők még ugyanennek a március 15-énék, az ellenzéki konferencia napjának —» már ekkor emlékezetes dátum — estéjén az egész nap tárgyaló állam­ férfiakkal együttesen adták ki a harc jelszavait. A költészet nyelvén Vörös­ marty dörögte oda mindenkinek, aki még nem értette volna meg, hogy az ország, úgy, ahogy van, „fiainak nem hazája". A Nemzeti Körből már ismert lff Kónyi, i. m I. 611-—617. 1. Informationsprotocoll, 1847. március 27., április 10., 17,, 24., május 5., június 26. (Az utóbbihoz mellékelve az elkobzott ellenzéki programm télies német fordítása.) Az ellenzéki nyilatkozat kidolgozására kiküldött bizottság nem S tagból állt, mint az Informationsprotocoll mondja, hanem csak 6-ból. V. ö. Barta, i. m. 22. 120—122. L, u. o. az ellenzéki programm történetének legmodernebb feldolgozása. 17 Az Informationsprotocoll jelentése (közölve Barta, i. m. 276. 1.) tévesen 15-re teszi a közgyűlés időpontját is. V. ö. jegyzőkönyvek az Orsz. Levéltár id. anyagában. 1S Informationsprotocoll április 12., közölve Barta i. m. 277—278. 1. L. még az április 11-i ülés jegyzőkönyvét, i. h. 10 Barta, i. m. 140—141. 1 A cenzorokat megintik, mert a Pesti Hirlap meghirdette a Körben a Medárd-napi vásár alkalmával rendezett vitaestéket. ?" Informationsprotocoll, 1847. szeptember 6., október 8. Barta, i. m. 288, 291. 1, 21 1Ő47. december 5-i rendk. közgyűlés.

189

„Ország háza" elszavalása után azután „egy buzgó óhajtás nyilváníttatok most B. J. (Besze János) által, melly roppant visszhangra lelkesité az egész társaságot. Petőfit, a nép magasztos lelkű költőjét akarták hallani. Engedett a közkívánatnak s szólott „a nép hevében" . , .2S A délelőtti vitát megnyitó Kossuth és az estélyi hangulatot ünnepélyeselhatározássá forraló két költő személyében jött létre életnek és irodalomnak az a szoros egysége, amely nélkül nem volna érthető az úgyszólván hiányzó polgári osztály nélkül egy év múlva megvalósuló magyar polgári forradalom. „Kossuth és Vörösmarty egyaránt Wesselényihez írt levelükben fejtették ki a jobbágyfelszabadításnak, elsősorban az úrbéri szolgálatok megváltásának programmját. . .23 — ahhoz á Wesselényihez, akit a Nemzeti Kör 1844 május 11-én tiszteletbeli tagjává választott — mint elsőt és egyetlent ebben a minő­ ségben. Élet és irodalom, politika és irodalom együttesen jelennek meg az Ellen­ zéki Kör könyvében, az Ellenőrben. Az ellenzéki programm teljességét ez fog­ lalja magában és nem az ellenzéki nyilatkozat, amely ennek a könyvnek egyik, de nem egyetlen fejezete. Az Ellenőr a Nemzeti Körtől az Ellenzéki Körig folytatott ellenzéki viták közös, kiforrott terméke. így, egységesen, politikai és irodalmi tartalmát egybefogva még egyszer sem méltatták ezt a művet — pedig csak ilyen egységben, csak összefüggésben és nem politikára és köl­ tészetre széttagolva értjük meg belőle az egész évtized törekvéseit, azokat az eszméket, amelyekkel a társadalmi átalakulásért és politikai függetlenségért írói, költői és államférfiai vezetésével a nemzet negyvennyolcban harcba indult. Az Ellenőr külső története a PestL Körben kezdődik, 1846 októberében. Eleinte — a Pesti Kör elveinek megferelően — irodalmi „album" lett volná és célja többek között a kör anyagi erőinek felfrissítése. „A „pesti kör" hatal­ masat kívánván lendíteni financiális ügyein, jövő évre kör-album-ot szándé­ kozik kiadni, mellyhez a körnek legjelesebb irótagjai, vannak pedig ezek nem csekély számmal, elmeszüleményeikkel járulandnaik." A terv egy hét múlva már határozattá vált: „A „pesti kör" múlt hétfői ülésében a Kör-album kiada­ tása csakugyan elhatároztatott. A jelenvolt irótagok közül többen ajánlkoztak ingyen dolgozatokkal járulni a vállalat elősegéllésére, minek.hasznában ugyan­ csak a körtagok fognak ismét részesülni. Voltak néhányan (számra kevesen), kik a vállalattól munkásságukat megtagadni jónak vélték, okul adván, hogy az irótől, ki tollából él, nem lehet kívánni, hogy csak félives beszélyt is adjon, - mellyért legalább 10—15 pftot kap; midőn más tehetősbek legfölebb 5—lö pftot írnak alá. Nem mondjuk, hogy ezen okoskodás alapnélküli, sőt más körülmények közt egészen helyén is van; ez esetben azonban nem alkalmaz­ ható, miután a „pesti kör" jobbadán írókból állván, irói testületet képez s így az irók . . . csak önmaguk javára adakoznak "2* \ zsebkönyv gondolatának keletkezését hasonlóan adja elő Bajza is az Ellenőr előszavában: 25 „E zseb­ könyv eszméje a Pesti Körben keletkezett s miután a Pesti és Nemzeti Körök / 22 a3

Életképek, 1847. március 20. I. köt. 389—390. I. Waldapfel József: Vörösmarty, Petőfi és a szabadságharc. Magyar századok, 1948. 2*20—221. 1. V. ö. még Waldapfel J.: Élet és irodalom. Fórum, 1948. 161—165. 1. 24 Életképek, 1846. október 17., október 24. VI köt. 508., 538. I. í6 Ellenőr. Politicai zsebkönyv, a' pesti Ellenzéki Kör' megbízásából szerkesztő Bajza. Németországban, 1847. I. 1.

190

Ellenzéki czim alatt egyesültek, az Ellenzéki Kör is magáévá fogadta annak ügyét, mind azon határozatokkal együtt, amelyek iránta már előbb a Pesti Körben hozattak. E határozatok egyikének következtében a szerkesztéssel én bízattam meg, teljes hatalommal, azon egyedüli kikötés mellett, hogy az ellen­ zéki szellemben legyen szerkesztve." A könyv kiadását tehát a Pesti Kör határozta el, de az akkor még első- s sorban irodalmi kiadvány lett volna, amely „beszélyeket" is közöl és nem utolsó sorban a bennefoglalt írói művekből várható anyagi haszon is szerepet játszott volna kiadásában. Az, hogy az egész mű határozottan politizáló, „ellen­ zéki szellemű" legyen, m á r az új társaság kikötése volt. Az eszme megvalósításáig azonban még hosszú út vezetett, amiben ismét szerepe volt az anyagi kérdésnek, a költségek előteremtésének. Májusban még úgy tudják, hogy az Ellenzéki Kör könyve nem jöhet létre, mert az írók honorárium nélkül nem hajlandók dolgozni. Pedig ekkor Kossuth már három cikket adott át a könyv számára (Adó, örökváltság, Képviseleti rendszer), a „borsodi második alispán", Szemere Bertalan az indigenátusról írt, ezen­ kívül Nagy Károly, Perczel Móric, Pulszky Ferenc, Hunfalvi János, Vörös­ marty és Petőfi ígérték meg közreműködésüket. A könyvben kerülne közlésreKisfaludy dolgozata is az 1809-es nemesi felkelésről, amely eddig nyomtatás­ ban nem jelenhetett meg. 28 Ugyanekkor Fényes Elek egy „könyvkiadó egyesületet" akar életrehívni: 24 000 forintos, 24, egyenként ezer forintra szóló részvénnyel biztosított alap­ tőkével. A könyvkiadó egyesület egyrészt az Ellenzéki Kör anyagi ügyeit len­ dítené fel, másrészt ellenzéki írók már elkészült műveit — nyilván azokat, melyeket később az Ellenőrben nyomattak ki — hozná nyilvánosságra, végül a pesti könyvkereskedők monopóliumát is megdöntené. 27 Az Ellenőrtől függetlenül is anyagi gondokkal küzdött az Ellenzéki Kör, mégpedig elsősorban a két elődjétől átvállalt 4000 forintot kitevő adósság miatt. Ennek kiegyenlítését a február 21-i közgyűlés úgy próbálta elérni, hogy határozatot hozott „örökös tagság" bevezetéséről: az örökös tagok egyszersmindenkorra 200 forintot fizettek volna s így 30 örökös tag jelentkezése ese­ tén a terhektől is megszabadult volna a Kör, meg az irodalmi' tervekre is jutott volna. 28 A terv azonban nem sikerült, mért örökös tagok nem jelent­ keztek, úgy, hogy végül 5000 forintnyi kölcsön felvétele mellett döntöttek, melyből 4000 forintot az adósságokra, ezret a „köri könyvre" lehetett fordí­ tani. 23 A kölcsön iránti tárgyalásokat Teleky vezette, ő szerezte a jótállókat, de a pénzt nem a sajátjából adta, mint azt az egyik kémjelentés állítja. 60 A rosszindulatú besúgói jelentésekből általában nem kell mindent szószerint elfogadnunk. Mégis tény, hogy az Ellenőr kiadásához szükséges pénzt — legalább is teljes egészében — nem sikerült a Körnek fedeznie. A tervezett könyv szerkesztője találta meg végül is megoldást, amelyről az 1847 június 1-i választmányi ülés jegyzőkönyve így számol be: „Bajza József, mint az ellenzéki kör Albumának szerkesztője, jelentette, hogy miután a Körnek nem sikerült annyi kölcsönt kapni, hogy belőle a tervezett album kiállítási költségei 26

Informationsprotocoll, 1847. ™ Informationsprotocoll, 1847. Informationsproitocoll, 1847. 39 1847. április 11-i rendkívüli :, ° Informationsprotocoll, 1847. S8

május 5. április 16. Barta, i. m. 277. 1. február 22. Barta, i. m 275. 1. közgyűlés jegyzökönyve. május; 29.

W

is kiteljenek s a Kör nem lévén azon állapotban, hogy a könyvet saját költ­ ségén kiadhassa, ügyekezett annak kiadását más utón esziközölni, és sikerült neki kiadót találni. Ezen kiadó, a Kör albumának kiadását következő fel­ tételek alatt vállalja ei: 1) Ki fizetvén a szerkesztői és irói dijakat, átveszi a könyvet kárra haszonra, azaz, ha nyeresége lenne belőle, ahoz a Kör semmi igényt ne tart­ son, ha kára lesz, az a Kört nem fogja terhelni. 2) Azon feltétel alatt, ha azon 500 s néhány példány elkeltét biztosító alá­ írási ív szerint az aláirt példányok árát az ellenzéki Kör, a mennyiben behajt­ hatja, behajtandja. 3) Ha a Kör segédkezet nyujtand a kiadónak előfizetők gyűjtésében, és a kész példányok e l a d á s á b a n . . . Maga a szerkesztő ur pedig azt ígérte, hogyha az egyesület a kiadónak a föltételeit elfogadja, a könyv czimlapjára nyomtatandja a kör firmáját, s megmenti az egyesületet háromszoros compromissiótól, melly a könyv ki nem adásából rá háromlani fogna. Ugyancsak a kör compromittáltatnék az írók előtt, kiüt felszólittattak dij melletti Írásra s a könyv ki nem adatása esetében, munkájok kárba veszne; compromittáltatnék a közönség előtt, hogy a kör e vállalathoz hévvel nyúlt, s midőn a hév elmúlt, abban hagyta, s végre eompromittálná, hogy oliyasmit hagyott abba és nem pártolt, mi ellenzéki nézeteket és elveket fogott volna a hazában terjeszteni, következőleg olly elve­ ket és nézeteket, mellyeket az ellenzéki körnek bevallott nevénél fogva a saját­ jai gyanánt kell tekinteni. Melly feltételek a választmány által egész kiterjedésükben elfogadtattak." A besúgói jelentéseik szerint a Kör könyvének kinyomtatása iránt Geibel pesti könyvkereskedő fog intézkedni. 31 A kötet tartalma tehát 1847 nyarán össze volt állítva, nyomtatása az év végén történt és terjesztése 1848 elején kezdődött meg. A könyvkereskedői hirdetésekben magától értetődően csak március után olvasunk róla. Úgy, ahogy megjelent, egységes egész és nem csak politikai kiadvány, de irodalmi mü is. A nemzet égető kérdéseit illetően egységessé kovácsolódott vélemény nem egy pontokba foglalt programm velős ridegségével jelenik meg benne, hanem sokszólamú karon keresztül hangzik fel, melyben szóhoz jut mindenki, aki a negyvenes évek politikai és irodalmi életében szerepet játszott— és egy­ ben mindenki, aki a Nemzeti Kör mozgalmát elindította és végül is sikerre vitte. Nemcsak a négy programmcikk — Előszó, Az ellenzék, különösen a magyar, Fáy Andrástól, A magyar politikai pártok értelmezése Deregnyeitől (Kossuth) és a kötet végén helyet foglaló Ellenzéki nyilatkozat — foglalja össze az ellenzék terveit, amelyekkel a következő országgyűlésre felvonulni készül; ugyanebbe az egységbe illeszkednek a politikai és gazdasági szak­ cikkek is, amelyeknek szerzői^zemélyükkel is méltóan képviselik az ellenzék vezérkarát: Kossuth, Eötvös, Szemere Bertalan, Lukács Móric, Szalay László, Irinyi József. De nem véletlen ötletszerűség folytán kap helyet benne a két történelmi cikk sem: Kisfaludy fentebb idézett levele és Horváth Mihály álné31 Informationsprotocoll, 1847. június 28. — A megjelent könyvről a Honderű 1848. február 5-én ad először hírt. A Pesti Hírlapban 1848 március 10-étől kezdve több egymás után következő számban hirdeti a Kilián-féle könyvkereskedés (és nem Geibel). A hirde­ tésben közölt tartalomjegyzéken Kossuth és Petőfi neve vas4ag betűkkel ki van emelve.

192

ven írt tanulmánya az 1802-i országgyűlésről. És szervesen illeszkednék a politikai zsebkönyv egységes tartalmába a versek is. Garay János invokációszerű strófája szinte a költő nyelvén megismételt előszó: Föl tehát, ha még egy szikra benned. Föl keletnek népe, tettre fel! Vörösmarty „Mi baj?" című versébén ismét felcsendül a nemesség felelős­ ségrevonása, mint az „Ország háza"-h^n: Hol a hü szorgalom S szent indulat. Emelni s védeni Országodat?,

Helyt adni másnak is A jog terén S nem tűrni a jogot Bitor kezén?

A vallási kérdést és különösképen a vegyes házasságok kérdését Szalay László cikke után V.ajda Péter éleshangú szatírája nem véletlenül helyezi még élesebb világításba: Ismeretes, hogy a pénz mindenhol báj erejű, de Főleg az egyházak népénél. . . Hirdeti Júdás.

Petőfi három verséről, amelyek közül egyik még az emlékezetes március 15-i ülésen hangzott el először, szinte felesleges mondani, hogy^ már címük­ ben is programmot jelentenek: A im(ajtény)i sikon, Dalaim, Palota és kunyhó. És végül Vörösmarty Moore Tamás-fordításának néhány sora, ha közvetlenül Petőfi e három költeménye után olvassuk, m á r szinte harci riadóként hangzik: Még egyszer vérharcaidat megvívni, szabadság A magas istennek színe világa előtt.

Költők és politikusok, gazdászok és történészek hangja tehát páratlan egységben szólal meg az Ellenőrben. Vájjon van-e még egyetlen politikai programmkiadvány a világirodalomban, amely ennyi verset tartalmaz? Szépirodalom és politikai irodalom, amely Széchenyi és Kisfaludy idejében még külön utakon haladott, Vörösmarty és Teleky vezetésével a Nemzeti Kör­ ben egyesül. Ha másért nem, már ezért is érdemes volt 1845-ben vállalnia átmenetileg az irodalomellenesség vádját a Körnek, De másfelől ennek a költészetnek, a zajos fiataloktól vissza nem riadó íróknak, Vörösniartyaknak, Telekyeknek, Eötvösöknek a hatására született meg a magyar politikai irodalom — legalább is annak modern formája. A hírlap is irodalmi mű lett olyan mértékben, amilyenben a regény és a tárca politizálni kezdett. Csak hasonlítsuk össze a harmincas évekből szinte válto­ zatlanul „átmentett" Nemzeti Újság stílusát a Pesti Hírlapéval. A magyar prózai stílus kialakulása itt és ekkor fejeződött be, hála a hírlapirodalomnak és az ;, irodalomellenes" Nemzeti Körnek. És hogy ez a formájában megújult politikai irodalom tartalmában ismét csak a Körben kiérlelt eszimék útján meddig jutott el, azt is az Ellenőr egyik cikke mutatja: .,Áz ipar lkészítményei után járni szokott nyereség három tényezőnek is, úgy mint a tőkének, a leleményes és tárgyhoz értő észnek és a munkának 13 Irodalom tort. Köri.

193

közös productuma. a mélitányosság tehát azt kívánná, hogy a nyereségből e tényezők mind egyikének arányos rész jusson. De ez nem történik; a dolog jelen állásában a tőke elnyelra nyereségnek csaknem egészét, az észnek arány­ lag csekély részt, a munkának úgyszólván semmit sem hagyván abból, mert a munkabér alig lévén elegendő a munkás élelmiére, az nem egyéb a gyárak élő gépeinek fentartására megkívántató költségnél, s azt nyereség-osztaléknak tekinteni szintolly kevéssé lehet, mint a mezei gazda által igás marhájának adott takarmányt. S a jelen viszonyok közt a munkás előtt el van zárva minden ut ez igazságtalan osztály rectificatioját sürgetni. Mig a tőkepénzesek és gyárurak egyetértése a munkabérnek lehető legalacsonyabb fokra lenyo­ mása iránt törvényes akadályt nem ismer, a munkás osztálynak bére javítását tárgyazó követelése, ha egyesektől jő, elbocsá Itatást s végromlást von maga után, ha pedig tömegektől ered, lázadásnak kereszteltetik s a törvény bün­ tető keze által sujtatik. Más részről a kézműves túlfeszített szorgalommal sem képes versenyezni a gyámok gépeivel és tőkéivel, saját munkája után tehát el nem élhet, s hogy megélhessen, a munkáját használni kivánó gyámok önkénye alá kell hajolnia. Ekkép . . . a nem épen vagyontalan középrend is a proletariátus felé vonatik." Igaz, az utópista szocializmus eszméi ekkor már nem egészen ismeretlenek Magyarországon sem. És Lukács Móric, akinek cik­ kéből ezeket a sorokat idéztük, egyike a legelsőknek a magyar saint-simonisták sorában. 32 A programm megvalósítása azonban már nem egyedül az Ellenzéki Kör érdeme. Mint ahogy Lukács Móric cikke is reformista megoldást javasol, a Kör sem jutott túl a reformpolitikán s még az Ellenőr javaslatait is túl­ haladta már az idő, amikor a könyv megjelent. Március 9-en, amikor a 12 pontot az Ellenzéki Körben először megfogal­ mazták, már az Ellenőr tervezésein a Kör maga is túljutott. Ahhoz pedig, hogy a habozó országgyűléssel szemben a valóságba is átvigye őket, egy újabb, a körön kívüli lendítő erőre volt szükség: az ifjúságra. Február elején a Nemzeti Kör még hagyományos keretek között tartotta meg bálját a „redoutteremben". 33 Február végén kitört a,párizsi forradalom. IV. Radicaí-Kör

és Egyenlőségi

Társulat

„A párizsi februári forradalom Kossuth Lajosnak szárnyakat adott és a pozsonyi országgyűlés reformmunka ját kiemelte a kátyúból, amibe jutott, de a régi reformprogramm határain alapvetően és elhatározóan nem ment még túl sem Kossuth, sem az országgyűlés . . . A döntő lökést a március 13-i bécsi és a március 15-i pesti forradalom adja meg," 1 A döntő fordulatot nem a rendi formák közt ülésező pozsonyi ország­ gyűlés, hanem a pesti nép idézi elő és nem az alsótábla üléstermében, hanem az Ellenzéki Kör helyiségeiben. Ha nem akarunk hézagot hagyni a Kör törté­ netében, kénytelenek vagyunk legalább rövidre fogva összevonni a jól ismert eseményeket. 33 Turóczi-Trostler József: A saint-simonizmns magyar visszhangja. Irodalomtörténet. 1949. 268—279. *'.': 33 Pesti Divatlap. 1848. február 13. 219. 1 A bál jövedelmét az Iparegyesület javára tőkésítették, „Ellenzéki Köralápítvány" név alatt. Honderű, 1848. február 13. 1 Révai József: Magyar szabadság— világszabadság. I. m. 177—178. 1.

lí>4

Kossuth zseniális gondolata volt, hogy a reformok ügyét az Ellenzéki Kör segítségével emeli ki a nemesi tehetetlenség kátyújából.* Az Ellenzéki Kör a radikális ifjúság segítségével adott lendületet a veszteglő pozsonyi tanács­ kozásoknak. Az Ellenzéki Kör március 4-i;i választmányi ülésén határozatot hoztak, hogy az országgyűlés munkáját erőteljes fellépéssel segítik elő. A segí­ tés módjairól azonban eltértek a vélemények. Ekkor az ülést félbeszakította Kossuth március 3-i beszédének megérkezése, amelyet nagy lelkesedés köze­ pette olvastak fel. Azonban „határozottan kifejezé az egyesület, hogy a nem­ zeti alkotmány ezen tervét, közös teherviselést, esküdtszéken alapuló bűnvádi eljárást, képviseleti rendszert egyenlőség alapján, pesti évenkénti országgyű­ lést képező főoszlopokat, s az egész alkotmányt megerősítő boltozatot a szabad sajtó néikül csonkán maradottnak tekinti". Kossuth tehát löriténelmi fontosságú beszédével — amelynek a pestit közvetlenül megelőző bécsi forradalomra is nagy hatása volt — jelen volt a nagy fordulat kezdetén Pesten is. De már az Ellenzéki Kör is egy lépéssel túl akart menni Kossuth javaslatain, s méginkább hajlott a javaslatok radi­ kális továbbfejlesztése felé az ifjúság. A további eseményeket illetőleg Vahot Imre előadását választjuk alapul, mert a Kör szerepét illetőleg ez a legtel­ jesebb/ „Az országgyűlési teendőinket közakarattal megállapított, nevezetes alsó­ táblai felírás híre köztünk is rendkívüli lázállapotot idézett elő. Nemcsak magánköreinkben, de az utczákon, nyilvános társalgási helyeinken is, külö­ nösen a legradikálisabb szellemű polgártársakkal, a mintegy 700 határozott hazafiúi jellemű taggal dicsekhető(l) ellenzéki körben és a szabadságáért szinte életét is feláldozni kész lánglelkü ifjúságunk fögyülhelyén, az uriutczai kávéházban, nagy tömegekben összpontosult hazafiak mindenfelé a legélénkebb tüzű vitatkozással lelkesültek a világrenditö események fölött..." A forradalmi elvek győzelmét a Kör 9-én este lakomával ülte meg. ,.Miután a terem két szögletében felállított Bihary- és Egressy-féle magyar zenésztársaság a Rákóczy-indulót s a Marseillaise! roppant éljenzés s dörgő tapsok közt eljátszá . . . egymást érték leginkább a nép érdekében emelt pohár­ köszöntők. Fényes Elek sokkal többet kívánt, mint a mennyi az érintett alsótáblai felírásban foglalva volt, Vörösmarty, Garay, Csanády Ferenc s töb­ ben még ollyanok is, kik körünkben az előtt soha nem hallaták magukat, a legszabadabb szellemű nyilatkozatokkal álltak elő." Két nappal a forradalmi nyitány után az ifjúság íveket kezdett köröztetni egy politikai lakoma rendezése céljából, „Az ellenzéki kör tagjai egyesülésre' s a lakoma s egyéb teendők fölötti tanácskozásra hivták fel az ifjúságot, melly márcz. 13-án mindenféle osztálybeliekkel egyesülve nagy sokasággal jelent meg a kör termeiben. Ezen legkülönbözőbb elemekből összeolvadt nép­ gyűlésben Klauzál Gábor és Nyáry P á l . . . azon többek által feszegetett kívánat ellenében, 'miszerint a fővárosiak több ezer polgártárs aláírásával rögtön kérelmezést (petitiot) nyújtsanak be az országgyűléshez több a felírásba nem foglalt reformpontok iránt is — inditványozák, hogy a minél nagyobbszerü - Fekete Sándor: /1 márciusi fiatalok. 1950. 33. 1, Barta, i. m. 81. 1. V ö. az 1848. március 4-i ülés jegyzőkönyvét (teljes egészében közölve Barta, i. m. 629—630. 1.). 4 ö r ö m h a n g o k . Pesti Divatlap. 1848. március 19. V. ö. még Fekete, i. m., Ferenczi, i. m. I l i 191—203. és u. a. Petőfi a márciusi napokban. Petőfi-Múzeum, 1890. u. a. Az ellenzéki kör estélye, u. o. 3

13*

195

s országos erővel leendő föllépés tekintetéből a kérelmezési ivek előbb honszerte köröztessenek s ugy aztán még a munkás nép aláírásaival is megfontositva és szentesítve, küldessenek föl az országgyűlés szine elibe ... . E nap estvéjén az utczákoni népcsoportosulás, s a polgárság részvéte szembetűnően növekedett, a nemzeti kivánatok mindinkább szaporodtak." A kívánságokat Irinyi József foglalta össze a 12 pontban. Innen kezdve a források erősen eltérnek; valamennyiből kitűnik azonban a leglényegesebb: az Ellenzéki. Kör megtorpanása a cselekvés pillanatában. A március 14-i ülé­ sen a Kör — most m á r Klauzál Gábor javaslatára — újra halasztó határo­ zatot hoz és további aláírásgyűjtésbe kezd. Az ifjúság azonban az ülés után, éjjel, a Pilvaxban elhatározza a cselekvést s másnap diadalra viszi a for­ radalmat. A forradalom tehát — noha történelmi feltételei a kor viszonyaiban, elvi előkészítése pedig az Ellenzéki Körben adva volt — ugrásszerűen, hirte­ len jött létre. Hajtóereje pedig az ifjúság és a pesti nép. Ezt a hirtelen előretörő erőt most már kénytelenek vagyunk egy kissé közelebbről *is meghatározni, anélkül, hogy a márciusi fiatalok történetét, — amely nemrég részesült kimerítő feldolgozásban 5 — teljes egészében meg­ ismételnénk. Nem szervezett, alapszabályokkal működő társaság ez, mint a Kör. Eredete az egyetemi hallgatók Lovassyékéhoz hasonló társaságaira megy vissza •— ezek egyikének, a Pesti Magyar Társaságnak jegyzőkönyvei megvannak. Elnökük Elefánty Sándor volt, tagok: Nyáry Albert, Bulyovszky Gyula, Sükei Károly, majd végül Vasvári Pál. Az összejöveteleket hetenkint kétszer, kedden és csütörtökön tartották — mert akkor nem volt délutáni óra az egyetemen — a Trattner-Károlyi nyomda úriutcai bejáratától jobbra levő helyiségben. 1847-ben azután áttették székhelyüket a Pilvax-kávéházba, amely már előbb a Tízek Társaságának székhelye: Petőfi, Jókai, Tompa, Lisznyai, Kerényi, Pákh, Bérczy, Pálffy, Degré, Öbernyik. csoportjáé, meg a hozzájuk csatlakozott jurátusoké. Jurátusok és diákok, meg fiatal írók itt vitatják meg az eseményeket és terveiket — a Nemzeti Körnek csak ritka vendégei. Nyilt ajtók mellett hangoztatott radikális eszméik miatt 1846-tól kezdve rendszere­ sen figyelteti őket a kormány. 0 Ők azok, akik „tudatosan nevezik magu­ kat fiatal Magyarországnak, a reformok részletein túl vannak már, mert meg­ győződésük, hogy ebben az országban minden rossz és mindennek meg kell változnia. Velük a vallás és nemzetiség régi fogalmai helyébe a világszabad­ ság gondolata lép, mely az országban legelső sorban a jobbágy szabadságát követeli rögtön és teljesen, tekintet nélkül a politikusok fortélyaira és intrikáira . . ."7 1848 márciusi napjaiban a fiatalok szabad társasága meg az Ellenzéki Kör úgy működik egymás mellett, mint egy parlament — pillanatnyilag az igazi parlament, szemben a veszteglő pozsonyival — alsó és felső háza. A Pil­ vax határozatait az Ellenzéki Kör ellenállással fogadja, de a megtörtént és végrehajtott határozatokat ünnepélyesen szentesíti. 5

Fekete Sándor: I. m. 1950. Informatiomprotocoll, 1846. január 20., január 23., Fekete, i. m. 22—29. 1. L. még Thallóczy Lajos: Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság. Nyári Albert: A magyar forra­ dalom napjai Pesten, 1848. Ferenczi, i. m. II_ 254—268. 1. A Pesti Magyar Társaság jeg3'z6könyve (1843—44.) az Orsz. Széchénvi Kvt-ban, Fol. Huns. 7. jelzet alatt. 7 Mód Aladár, i. m. 138—139. 1. 6

196

Március 15-én este — miután a forradalom tettleg befejeződött — az ünnepélyesen kivilágított Ellenzéki Körbe siet mindenki. A Kör erkélyét transz­ parens díszíti Vörösmarty Szabad sajtó c, epigrammájával. Előtte vonul fel a nyomdászok száztagúi menete, hogy Petőfit üdvözölje. Vahot szerint csak az Ellenzéki Körben értesült az ifjúság a bécsi forradalomról, ott hallotta „nagy vezérünk Kossuth ausztriai hódításának szinte varázslatként feltűnő híreit". 3 És még ugyanezen az estén jelentkeznek a Gyülde vezetői — kérve felvételüket az Ellenzéki Körbe, amit az Ellenzéki Kör „illő megrostálással" el is fogad. A két kör helyisége egymás mellett van, csak a ház falát kei] áttörni, hogy egészen összeolvadjanak. A Pesti Divatlap már az összes egyesü­ letekét a Körben szeretné egyesíteni s számára külön, negyven teremből álló házat építeni. Mások azonban bizalmatlanabbak a reakció még alig kihűlt fészkével szemben, mert „mutat a história példákat, miszerint gyakran történtek ily­ nemű csatlakozások a győztes párt megbuktatására". Bajza írja később, hogy mikor a „hires Körmöczi kanonok szónokolt és a Gyülde magát a Körnek kegyelmébe ajánlá", fázott „e jelenettől" és nem is látta senki „semmi Gyüldehőssel kezet szorítani". Az események őt igazolták: Illucz Oláh megváltozott című újságjában, a Nemzetiben sem változtatott a régi politikán, Körmöczit pedig, aki a Gyülde csatlakozását bejelentette, kormánykörökben úgy ismer­ ték, hogy „der Regierung vollkommen ergeben"; a szabadságharc alatt „a fejedelem és a trón érdekében fejtett ki tevékenységet" s ezért Lipót-rend­ del tüntették k i . . .9 Az Ellenzéki Körben március 16-án miniszterlistát is állítottak össze, amelyen Széchenyi nem szerepelt, Deák belügy-, Kossuth ipar- és közlekedés­ ügyi, Pulszky pénzügy-, Szentkirályi kultusz-, Szemére Bertalan nevelésügyi, Perényi Zsigmond igazságügy-, Nyáry Pál rendőr-, Teleky László hadügy­ miniszternek, Eötvös József pecsétőrnek volt javasolva. Az Üri-utcát a Pesti Divatlap Kör-utcává óhajtja átkeresztelni. A követ­ kező néhány .napban az eleven élet tovább zajlik a Körben: „feltett kalapok­ kal imég mindig népgyüléseket tartunk itt, mellyekben szónokaink székre állva hirdetik a szabad igét." Igaz, minden rémhír is „mi városunkban terje­ dez, az ellenzéki körre, mint kútfőre száll vissza". 20-án ívet fektetnek fel a Körben, melyben követelik, hogy az országgyűlés Pestre jöjjön. 10 De a veze­ tést épúgy, mint az agitációt, lassanként átveszi a Közcsendi Bizottmány. „Az ötven tagú budapesti forradalmi testület heteken keresztül központi poli­ tikai vezetője volt áz országos népmozgalomnak." 11 Csak akkor változott meg a helyzet, amikor a Közcsendi Bizottmány átadta helyét a Pestre költöző minisztériumnak. Míg márciusban a pesti nép egységesen áll a Közcsendi Bizottmány mögött, valahányszor a nehezen kiví­ vott jogok valamelyikének megvédéséről van szó, addig áprilisban megkezdő-

e A későbbi visszaemlékezések szerint a bécsi forradalom híre már 14-én este meg­ érkezett s ez indította el a forradalmat. Vahotot az egykorú lapok nem cáfoljak meg. Lmég Ferenczi, i. m. 206. 1 A továbbiakra: Kléh István: A pesti forradalom története 1848ban. Pest, 1848. Pesti Divatlap, 1848. március 23. Birányi Ákos: Pesti forradalom. Pest, 1848. 8 Kossuth Hírlapja, 1848. december 14. Informationsprotocoll, 1846. augusztus 1. Szinnyei: Magyar írók. 10 Életképek. 1848. március 26. Pesti Divatlap, március 21. 11 Révai, i. m. 179. 1.

197

dik a pártcsoportok felvonulása a kormánnyal szemben, amelynek tagjai közül egyedül Kossuth örvend osztatlan szeretetnek. „Jelenleg következő politikai clubbok léteznek fővárosunkban: ministeriális clubb, mely titkolózik, a mérsékelt ellenzéki (most mär radikal) kör-clubb, melly . . . nagyobb részint észarisztokraták —- tekintélyekből áll, egyedül ennek hódol s ellen­ kező véleményt nem tür, polgári clubb, melly a béke s megállapodás mellett küzd; katonai, mellynek akaratát, gondolkodásmódját nem lehet kiismerni; és végre a fiatalság elubbja, melly az ellenvéleményeket tiszteletben tartja, kezet nyújt minden becsületes szándék- kivivására, melly első akar lenni, hol a dicsőség kivívásáért vért, életet kell áldozni." 12 Persze, a „clubb" elnevezés itt nagyrészben csak átvitt értelmű; igazán szervezett társaság egy van közöttük: a Radical-körré átalakuló Ellenzéki Kör — és egy szerveződő, formát kereső, amelynek még neve sincs: *az ifjúságé. Az előbbinek már sajtója is van: régi „hivatalosa", a Pesti Hírlap heÍ3rén egyre inkább a Márczius Tizenötödike, meg a Pesti Divatlap; az utóbbi egye­ lőre a Petőfi és Jókai által még egyetértésben szerkesztett Életképek fölött rendelkezik, de eszméinek egyre több teret nyer a Márczius Tizenötödiké­ ben is. 1848 április 16-án Teleky elnöklete alatt tartott közgyűlésen a Kör nevét lladicaí-körre változtatta; a nevet Nyáry Pál indítványozta. Először ugyan a „democrata-kör" nevet indítványozták; Vörösmarty pedig a népkör nevet hozta szóba. „A radical-névnek azonban megvan saját bizonyos és határozott értelme. Ha a ministerek azt ugy, és azon értelemben fognák elfogadni, mint a mellyben e szó Európában ismeretes, akkor mi őket . . . határt nem ismerő tapsviharral fogjuk üdvözölni. A radical párt első és legfőbb caracteristicaja az, hogy a midőn elveit a törvényhozásban alkalmazni akarja, nem ismer fennálló históriai jogokat, hanem egyedül azt tekinti, a mi az országra nézve hasznos, üdvös és nyereséges." „És most ama nagy kérdés fog fölmerülni — mondja végül beszámolójában a Márczius Tizenötödike — valljon a minis­ terek, kik Esterházy Pált és Mészárost kivéve mindnyájan körtagok, el fog ják-e vállalni a radical-nevet?" 13 A Kör tehát politikai klub és politikai párt egyben — de nem feltétlenül kormánypárt, amint az már a közgyűlési beszámolóból is kicsendül. És eleinte az ifjúság is bizalommal van iránta: Petőfi is belép és május 7-én választ­ mányi taggá választják. Naponta feljár a körbe.1.4 Hatalmasan disputálnak - - csak úgy röpködnek a „barrikád, respublika, lámpás, guillotine" szavak. A pesti kispolgárok egy része előtt ezért „nem épen kedves testület". Az ujonan belépett tagok közt szerepel Vasvári Pál, Madarász László és Nyári Albert is. 15 A 60 tagú választmány tagjai közt van Petőfin kívül Jókai, Nyáry Pál és Perczel Móric.1'1 A május 29-i választmányi ülésen Robespierre három 12 Életképek, 1848. április 16. Pesti Divatlap, 1848. április 22. V. ö. még Heckenast Gusztáv Márciusi radikálisok. Valóság, 1946. október 1—6. 1. 13 Márczius Tizenötödike, 1848. április 22. Az április 16-i közgyűlés jegyzőkönyve az Ellenzéki Kör jegyzökönyvében: itt folytatódnak a Radical-kör üléseiről szóló feljegyzések is, egészen a feloszlásig. 1848. március 4. és április 16. között nem írtak jegyzőkönyveket, tehát'„hivatalos" ütések nem voltak, ami szintén arra mutat, hogy a Kör csak tekintélyé­ vel járult hozzá az ifjúság által mozgásba hozott átalakuláshoz. fOrsz Levéltár, i. h.) 14 Ferenczi Zoltán: Petőfi az egyenlőségi társulatban. Petőfi-Múzeum, 1891. 118—127. Hadical-lap, 1848. június 25. 15 1848. április 27-i választmányi ülés jegyzőkönyve, i. h. 16 1848. május 7-i közgyűlési jegyzők.

198

beszédének magyar kiadására köröznek aláírási ívet. Május 18-án rendkívüli közgyűlésen a Pesten tartózkodó lengyelek választmányának felkérésért; Teleky, Perczel, Fényes, Vörösmarty és Irányi személyében bizottságot külde­ nek ki a lengyelek szabadságmozgalmának támogatására. Ugyanez a rendkívüli közgyűlés Teleky indítványára elhatározza, hogy a minisztérium által felállítandó önkéntes sereg toborzását országos adomány­ gyűjtéssel segíti elő és az agitáció előmozdítására az egész országba „emissariusokat" küld ki. Fényes Elek „egy vidéket minden dij nélkül magára vál­ lalni ígérkezett". A végrehajtást egy rendkívüli bizottmányra bízzák, amely­ nek tagjai közé Petőfit, Vasvárit, Vörösmartyt, Tóth Gáspárt, Perczel Móricot is beválasztják. A bizottmány két ülést tart, majd elhatározza, hogy — miután az országos gyűjtést és toborzást maga a kormány kívánja irányítani, — az országos agitációról lemond és csak a Kör kebelében folytatja az adományok gyűjtését. Miske György helyettes elnök ezüsttárgyakat és arany óraláncát ajánlja fel azzal a feltétellel, hogy amikor majd az állampénztár a felajánlói! értékek árát képes lesz visszatéríteni, azt fele részben a kisdedóvó intézet, fele részben az iparegyesület javára fordítja^. 17 A városi tisztújításon — jelöltje, Rottenbiller mellett — a Radical-Kör „compact erővel akar fellépni". 18 Az országgyűlési választásokra, meg az országgyűlési pártok alakulására azonban úgy látszik kisebb a befolyása; csupán új vendéglőjét ajánlja a honatyák figyelmébe július 1-én a Márczius Tizenötödike. Tanácskozóhellyé, klubhelyiséggé válik, az aktív irányítás a fiatalok új klubjainak kezébe kerül, noha Petőfiék nem hagyják cserben a Radical-Kört sem: Madarász László és Vasvári Pál decemberig rendesen befizetik tagdíjukat. 19 De lelkesítő és bíráló beszédeiket már máshol mondják el; az általuk alapított Egyenlőségi Társulatban, amely a Pilvax-béli forradalmár ifjak tár­ saságának egyenes leszármazottja. Az Egyenlőségi Társulat története nem tar­ tozik szorosan össze a Nemzeti Körrel és utódaival, meg egybe is esik a poli­ tikai történet legfontosabb fordulataival. Csak mint a Radical-Kör ellenpólusa. az Ellenzéki Kör egykori „alsóházának" folytatása kell, hogy itt legalább rövid figyelemben részesüljön. Az Egyenlőségi Társulatban szólal meg az ifjúság követelése, amikor úgy érzik — Petőfivel az élükön — hogy a katonaság ügyében, meg az olasz segély kérdésében az országgyűlés lejtőre viszi a forradalom, a nép ügyét. Kossuthot akarják kiszabadítani a kormány halogató, egyeztető politikájának börtöné­ ből, az abszolutista reakció kivetett hálójából. A forradalom valóban akkor lendült újra előre, amikor Kossuth hajlott a szóra és az általa elindított moz­ galomnak végül valóban vezére lett. Az irodalom vonalán Vörösmarty és Petőfi szembekerülése a párja a fiatalok (Madarászok) és Kossuth elveket tisztázó szembefordulásának. „Vörösmarty a liberális nemesség költője, az Ellenzéki Kör egyik vezetője volt, tagja az abban szervezkedő ellenzékből alakult kormánypártnak, és vég­ sőkig bízott az egykori liberálisok vezetőiben, elsősorban a látszólag még

;

, " Bizottmányi ülés május 19—20. Választm, ülés május 27. t8 Márczius Tizenötödike, június 14. iB Az Ellenzéki Kör pénztári könyve. Orsz. Széchényi Kvt., Fol. Hung. 980. — A szer­ viták kertjében berendezett vendéglőről és „mulató helyről" 1. az 1848. június 26., jiilius 10. és augusztus 1-i választmányi ülések jegyzőkönyveit.

199

mindig együtthaladó Batthyányban és Kossuthban. Ezzel szemben Petőfinek a honvédelmi kérdésben tett engedményben a szolgaság visszatérését kellett látnia. Ez is pártálláspont volt, a Madarászék vezetése alatt álló radikális párt ós az egyenlőségi klub álláspontja, melyhez Petőfi is tartozott. Petőfi verse Vörösmartyhoz két párt álláspontjának összeütközését is tükrözi." 20 Az Egyenlőségi Társulat céljának regjobb meghatározását Birányi Ákos adta az augusztus 15-i közgyűlésen: a márciusi erők összpontosítása." 1 A márciusi fiatalokat előbb „márciusi klubb", majd „demokratikus klubb" néven akarták szervezett egységbe tömöríteni. Az előbbinek az alapszabályait Fáy Béla jegyző aláírásával kommentár nélkül közli a Márczius Tizenötödike május 9-i száma. „A clubb czélja: a pesti 12 pont nyomán, az általános sza­ badság elveinek fejlesztése, terjesztésére, s azoknak életbeléptetésére működni." A társaság gyengesége abban állott, hogy még mindig csak az értelmiségi ifjúság szervezete volt és sem a liberális nemesi radikálisokkal — Madará­ szokkal — nem tudott kapcsolatot teremteni, sem a parasztságot nem tudta mozgalmába bekapcsolni. 22 A Demokratikus Klubb a Forradalmi Csarnokban tartotta alakuló ülését; az egyesületet Jókai látta volna el ingyen az összes újságokkal. Mint a régi Nemzeti Körben, a „Journalok" az ifjúság klubjaiban is nagy szerepet játszottak: az Egyenlőségi Társulatnak is megvolt a maga sajtója: előbb a Reform és a Radicallap, majd az ezeket magába olvasztó Népelem. A klubok működése mintegy a sajtó kiegészítése, hatásának kiterjesztője lett volna: „ . . . a vidékekre a Journalok által hatottunk csak eddig, ez hatalmas eszköz ugyan, de nem elegendő, hozzá kell járulni még a társulatok, clubbok általi hatásnak is . . . " A Radicallap klubok egész hálózatát tervezi egf központi klub vezetése alatt. A Reform július 2-án közli az Egyenlőségi Társulat (a tervekben még Egyenlőségi Clubb) programmját, melyet minden valószínűség szerint Petőfi írt. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi nem váltaik valóra. A sajtó­ szabadságot eltiporta a reakciós sajtótörvény, az egyenlőséget a választói cenzus, testvériség helyett pedig „az osztályuralkodás mai napig fönállván, a nép folyvást politikai proletariátusságban tengődik". Ezeken akar változ­ tatni a Társulat, amely július 16-án megtartott alakuló közgyűlésén elnök és alelnök helyett „képviselőt" és „előadót" választ Madarász László és Nádaskai Lajos személyében. Választmányi tagok r Táncsics, Zerffi, Mérei, Lisznyaí, Madarász József, Pálffy, Dr. Grosz Frigyes, Mészáros Károly, Balogh János, Rosty Zsigmond, Diósi Márton, Lanka Gusztáv, Ábrányi Kornél, Sükei Károly. Bangya János. Az egykorúaknak. is feltűnt, hogy az Egyenlőségi Társulathoz „Mészáros Károly és az egykori Gyülde több tevékeny tagja is csatlakozott". 23 A tagdíjat belépéskor egyszersmindenkorra fizetendő 1 pft-ban állapítják meg. A néhány héttel előbb alakult „demokratikus klubb" Petőfi és Vasvári veze­ tésével szintén az Egyenlőségi Társulatba olvadt. A baloldali erők szervezeti

20

Waldapfel: Költők a forradalomban, j . h. 541, 1. Népelem, augusztus 21. A Társulat megalakulásáról 1. Reform, július 2., július 18., Radical-lap július 5., július 9. Ferenczi: Petőfi az egyenlőségi társulatban, i. h. Az Egyen­ lőségi Társulatnak a forradalom második szakaszában betöltött szerepéről korszerű törté­ nelmi értékelést Fekete i. műve.ad, -2 Fekete, i. m. 94—95. I. -? Madarász József, i. m. 133. 1. 21

200

>

egyesítését ezzel elérték: a liberális-nemesi és az értelmiségi-ifjúsági csoporí ezentúl együtt működött. 24 A Társulat legelső tevékenységei közé tartozott az „olasz testvérek''-hez Madarász László javaslatára intézett szimpátia-kiáltvány és a sajtótörvény iránt az országgyűléshez benyújtott petíció. Jellemző, hogy a Pester Zeitung már az első miatt a Társulat feloszlatását követeli. 25 A sajtóügy előadója, Zerffi, a petíción kívül mindjárt egy 8 §-ból álló törvényjavaslatot is szerkesztett, de a július 30-i ülés csak a petíciót fogadta el. A sajtótörvény igazságtalan, mert a büntetések a bűnös vagyoni helyze­ tére nincsenek tekintettel, tehát a .szegényebbeket sújtják; a polgári szabad­ ságba ütközik, mert az írót korlátozza és a tőkepénzesnek szolgáltatja ki; kegyetlen, mert a vétségek nincsenek pontosan megállapítva s így a törvény állandó Damoklész-kardot suhogtat az író fölött, ami a cenzúránál is roszszabb. A Társulat az 1848 : XVIII. t. c. eltörlését, követeli s helyébe szabad sajtót, „melyre a magyar nemzet nem kevésbé érett, mint a világnak bármely nemzete". Augusztus 13-án Horárik indítványára elhatározták Kliegl József szedőgép-taláímányának támogatását. Űj Kliegl-könyvet akartak kiadni, sőt az augusztus 20-i ülésen ezt a tervet időszakos kiadvánnyá óhajtották kifejlesz­ teni „Egyenlőségi Lapok" címmel. Határozatot hoztak arról is, hogy a Tár^ stilat tagjai „egymást ezentúl Te-nek fogják szólítani, az ur^czimet nem használandják többé". Sokáig keresett magának a Társulat helyiséget. Eleinte a megyeházán tartották népes üléseiket; Madarász László a Gyülde termeinek kibérléséről is tárgyalt, de „nem tudott rá menni, hogy azon hírhedt szállást kivegye". Végül a Váczi-utcai Nákó-házban, az „egyenlőségi csarnok"-nak nevezett Kondik kávéházban találtak megfelelő szállást. 20 Augusztus 6-án Zerffi javaslatára kérvényt intéztek a képviselőházhoz a zsidóüldözések ügyében. Augusztusban már rendszeresen 6 taggal képvisel­ tette magát a Társulat a „radical követek konferenciáján". Augusztus végén Őhozzájuk intézte a bécsi ifjúság „vonzalmi nyilatkozatát", amelyre szeptem­ ber elején válaszoltak: „A testvériség őszinte hangján szólunk hozzátok, hogy mint eddig is . . . szitogassátok számunkra a barátság ébredő tüzét, nem csak népgyüléseitek, fővárosotok közhelyein, hanem népképviselőitek körében is." A bécsi ifjúság alig egy hónap múlva hősiesen felelt az Egyenlőségi Társulat felszólítására. 27 A Társulat napirendjének legfontosabb pontja azonban a „katonaállítás'" ügye, az a kérdés, amely miatt Petőfi, fájó szívvel, letépte Vörösmarty hom­ lokáról a babért. Vasvári Pál beszédeket mond az osztráik lábra állított had­ sereg ellen. „Fekete-sárga zászló alá szavazzuk meg az újoncokat?" — kérdi felháborodva augusztus 23-án. A szeptember 9-i ülés pedig bizottságot küld a nádorhoz —• Mérei, Gajzágó, Horárik, Öttevényi és Bangya személyében —hogy kérdőre vonják fegyverek és tüzérek Budára szállítása, Móga tábornok24

Fekete, i. m. 112—113. 1. Népelem, július 27., augusztus 1., augusztus 2., augusztus 3. Budapesti Divatlap, júíius 27. Reform, augusztus 2. 36 Népelem, augusztus 8., 15., 18., 20., szeptember 7 A Gyülde helyiségeinek átvéte­ léről a Radical-körbeu is volt szó. L. május 27-i választmányi ülés jegyzőkönyvét, i. h. 27 Márczius Tizenötödike, augusztus '30. Népelem, augusztus 8., 18., szeptember 6. 25

201

nak a pesti parancsnokságról való eltávolítása és „Szécsényi országlár" távo­ zása miatt. A szeptemberi fordulat idején azután már teljesen ők képezik a Batthyánykormánnyal szemben végre határozottan fellépő Kossuth hátvédjét, ők szolgáltalják a tömegeket, amelyekre majd a Honvédelmi Bizottmány épúgy számíthat, mint a márciusi Közcsendi Bizottmány. Szeptember 8-án honvéd­ seregre nyitnak aláírást: vezérré Perczel Mórt, segédeivé Kovács Ferencet, Hatvanit, Horárikot és Gajzágót; századosokká Bangyát, Nyírit, Perczel Vin­ cét, Mérei Ágostont, Antal Mihályt, Petőfit, Vasvárit, Csernátonit és Funtákot választják. Ugyanekkor Madarász javaslatára bizottmányt jelölnek ki, amely felváltva állandóan legyen együtt, ha kell, lépjen érintkezésbe a kormánnyal, vagy hívja össze a társulatot. A bizottmány összetétele mutatja, hogy ekkor a Társulat már minden következetesen forradalmi erőt maga köré tömörít: tagjai közt van Perczel," a két Madarász, Petőfi, Vasvári, Horárik, Fényes Elek, Táncsics, Egressi Gábor. Petőfi rendszeresen ott van az üléseken. És, mint márciusban a Nemzeti Dallal, most is ő adja ki szeptember 20-án az ellenállásra buzdító harci riadót: „Bánat és harc szól belőlünk; ollyanok a mi szavaink, mint mikor a szél bele süvit a félrevert harang zúgásába . . ,"28 A forradalom második szakaszában tehát az Egyenlőségi Társulat ugyan­ azt a szerepet töltötte be, mint a Pilvax-tábor márciusban. A márciusi fiata­ lok — és mögöttük a pesti nép tömegei — hozták meg a szeptemberi napok új fordulatát is: szeptember 11-én — amikor a kormány lemondott — Kos­ suth Madarász felszólítására foglalta el újra miniszteri helyét. Létrejött á Honvédelmi Bizottmány, amelyben a fiatalok épúgy képviselve voltak, mint a márciusi Közcsendi Bizottmányban s az Egyenlőségi Társulat szerepét a kormány vette át. Igaz, hogy ebben a kormányban a Társulat fiataljai kisebbségben voltak, s ez kihatott a forradalom további sorsára is. A szabadságharc kitört; a dicsőséges készülődés, az első győzelmek nap­ jaiban újra megelevenedik a Radical-Kör is. „Négyszáz egyénből álló vadász­ csoportot alakít; vezérük Szontagh Gusztáv leend. Az ifjúság lelkesen siet az új zászló alá, az öregebbek jó fegyvereket és pénzt ajánlanak fölszerelé­ sükre." A fegyver és a jó vitézi rezolucíó a férfiak dolga, a nők a Radical-Kör tagjai által vásárolt vászonból ruhát szabnak a honvédeknek: „A kiszabást Laczkovics pestmegyei szolgabíró derék neje vállalta magára s a varrást több fővárosi hölgy osztá fel egymás közt." A Radical-Kör — pénztárkönyvének tanúsága szerint — még január 2-án is működik; január 1-én 'előfizetnek ÍJ Pesti Hírlapra. 29 Debrecenbe azonban a pesti klubok már nem követhetik a kormányt. Madarász elszigetelten áll a békepárttal szemben, hiányoznak a Radical-Kör „észariszlokratái" és az Egyenlőségi Társulat tömagei és ifjúsága. „Hiányzott a forradalom és szabadságharc szervezett ereje, a párt és hiányzott a köve­ tendő ut és a feladatok elméleti tisztázása: a forradalom tudományosan kidol­ gozott ideológiája. Se Kossuthnak, se a baloldalnak nem volt pártja. A bal­ oldal csak egy irodalmi és parlamenti csoport volt, melynek nem volt szerve-

Ferenczi, i. h. Népelem, augusztus 29., szeptember 10., 19., 20. Budapesti Divatlap, 1848 december 24. Orsz. Széchényi Kvt. Fol. Hung. 980.

202

zeit kapcsolata a néppel. Ez a baloldal Pest eleste után elvesztette közvetlen és könnyen mozgósítható támaszát, a pesti népet, de nem volt képes meg­ teremteni kapcsolatát a falu népével, hogy ezáltal új bázist teremtsen politikai működése számára." 30 1849 június 28-án jelenti a Pesti Hírlap: „Az Ellenzéki Kör, azután Ráxlical-Kör feloszlott. Tagjai megapadtak, szállásába beütött a Henlzi menkő. Ez okból bútorait eladja. Adósságait kifizeti s a fenmaradó összegből kiállít egy honvédet. A Rákóczy-képpt a múzeumnak ajándékozza, hogy az emlékezzék meg, mikép radical kör is volt. Könyvtárát pedig a magyar hadi íőtanodának ajándékozza." \ A feloszlást a június 21-i közgyűlés mondta ki, Fényes Elek elnöklete alatt.x% Az előtte eltelt viszontagságos hónapok eseményeit a feloszlást javasoló június 11-i választmányi ülés jegyzőkönyve mondja el: „Jegyző előterjeszti, miként a múlt januariusi vészteljes első napokban történt osztrák bevonulás előtt Pestről távozásakor — mint egyszersmind helyettes igazgató a Körben olíy intézkedést tett, mi szerint a' Kör vagyonárai gondviselést Horváth Antal kulcsárra bizván . . . hogy a körtagok nevei az ellenség kezébe ne jussanak, minden ollyatén irományokat, mik magukban neveket az ujabb időből foglal­ tak, megsemmisített, magát pedig a jegyzőkönyvet egy bizonyos egyénnél itt Pesten hagyta — mi most is meg van; — ellenben a könyvtár az ellenség által megmotoztatván, onnan több rendbeli irományok elvitettek; — végre Pest bombáztatása alkalmával a kör szállása annyira megrongáltatott, hogy a kör­ tagok számára csak az ebédlő terem maradt használhatóvá. . ." Ezért merült fel a feloszlás gondolata, ámbár — folytatja a jegyzőkönyv — „nem hiányzottak, kik a Kör fentartására minden lehető módot megkisirteni(!) javallottak" oly módon, hogy „a körtagok a fizetésre hírlapok utján szőlítassanak fel, egyszersmind az egyenlőségi társulatot felhívnák egyesü­ lésre olly módon, hogy gyűléseit teremünkben tartaná, tagjai a kör pénztá­ rába a körlagokéhoz hasonló részvényt fizessenek". De ez a megoldás bizony­ talannak látszott; amellett figyelembe kellett venni azt is, hogy az Ellenzéki Kör alakulásakor felvett 4000 forint kölcsön éppen ki van fizetve s ami költ­ ség még fennmarad, az kitelik az elárverezendő bútorok árából ,,s így — fejezi be Reök István jegyző a választmányi ülés jegyzőkönyvét — . . . a Kör azon pályát, mellyet olly súlyos körülmények közt és olly viszontagságos időkben . . . dicsérettel futott le, pénzügyi tekintetben is becsülettel fejezheti be, ezen oknál fogva a többség, bár a lefolyt időket és barátságos viszonyokat tekintve sajnálattal, de mégis azon meggyőződéssel monda ki feloszlatás! véleményét, hogy a hazafiak a társulati működést újabb s a mostani kor igényeihez alkalmatosabb alakban minél előbb felelevenítendik". A feloszlatási jegyzőkönyv egyéb adatai megegyeznek a Pesti Hírlap szűkszavú és nem egészen jóindulatú beszámolójával. A Múzeumnak átadott Rákóczi-képről megtudjuk, hogy azt Ráday Gedeon, a Pesti Kör volt elnöke. „Rákóczi Ferenc titoknokának utóda" ajándékozta egykor az egyesületnek. Valamit azonban a feloszlatás után sem adtak át sem a múzeumnak, sem •a honvéd-akadémiának: a régi Nemzeti Kör pecsétnyomóját. Ezt a volt jegyző, Reök István vitte magával, vele menekült vidékre. „Azóta mindig nálam van

w 11

Mód Aladár, i. m. ÍM. 1. V. ö. jegyzőkönyvek az Orsz. Levéltár idézett anyagában. 203

a maga eredeti valóságában — írja a Vasárnapi Újságnak 1860-ban — s mit gondol, szerkesztő úr, elfogadnák-e ezt a pecsétet a n. Múzeumban? — én másnak nem adom, hanem vagy a Körnek, vagy a Múzeumnak . . . " A szerkesztő válasza ez volt: „mégis jobban szeretnők, ha ön ezt a szóban forgó pecsétnyomót ismét régi gazdájának adhatná vissza. Mert egy társas körre — a nemzeti Casino mellett — Pesten még mindig nagy szükség van.'' A Nemzeti Kör eredeti nevén 1860-ban valóban újjáalakult.32 Azzá vált, ami kezdetben volt: polgári és értelmiségi kaszinóvá. Régi tagjai közül vissza­ tért többek közt Pálffy Albert, Stuller Ferenc, Királyi Pál; az új tagok közt Mikszáth Kálmán neve tűnik fel. Nagy -közéleti szerepét, forradalmi múltját nem hozták vissza többé a kiegyezéses idők. 1884-ben végleg feloszlott.

32 Rökk, i. h., Baróti i. h. A Nemzeti Kör Vendégkönyve, 1)860—1881. Orsz. Széchényi Kv|. Fol. Hung. 1218.

2«4