ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM
Tömösváry Zsigmond ezredes
A NATO ÉS OROSZORSZÁG KAPCSOLATAI, E KAPCSOLATOK HATÁSA KÖZÉP-EURÓPA, S BENNE MAGYARORSZÁG BIZTONSÁGÁRA
Doktori (PhD) értekezés szerzői ismertetése
Témavezető: Kőszegvári Tibor, Professor Emeritus, az MTA doktora
Budapest, 2003
2
1. A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA Az értekezést azzal az elhatározással készítettem el, hogy bemutassam azt, a hidegháború és a kétpólusú világrendszer megszűnését követő folyamatot, amelynek eredményeként a világpolitika valamennyi meghatározó szereplője – közte a geostratégiai változások miatt szinte az egész tevékenységét újragondolni kényszerült NATO, valamint a világ második legnagyobb nukleáris fegyverkészletével rendelkező, az új világrendben helyét és szerepét kereső Oroszország – eljutott annak a felismeréséhez, hogy tevékenysége középpontjába a korábbi konfrontáció helyett az együttműködést állítsa. Az elemzés folyamatában arra a következtetésre jutottam, hogy a világpolitikában az elmúlt közel másfél évtizedben bekövetkezett alapvetően kedvező változások ellenére sem szűntek meg a közép- és kelet-európai térség, s benne a hazánk biztonságát fenyegető potenciális veszélyforrások. Mindezek pedig egyre inkább megnövelik a meglévő és a formálódóban lévő európai biztonsági struktúrák – de különösen a NATO – szerepét az új típusú válságok megelőzésében, illetve kezelésében. Az értekezésben azt is bizonyítani kívántam, hogy Oroszország – mint hatalmas nukleáris potenciállal rendelkező katonai nagyhatalom – megkerülhetetlen szerepet tölt be az európai biztonság fenntartásában, a formálódó biztonsági struktúrák kiépítésében és az egész középés kelet-európai térség – s benne Magyarország – biztonságára gyakorolt hatásában. 2. KUTATÁSI CÉLOK A téma választásakor az alábbi kutatási célokat tűztem magam elé: •
a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok kialakulása körülményeinek, fejlődésének és a formálódóban lévő, új európai biztonsági struktúrákra gyakorolt hatásának bemutatása, különös tekintettel a közép-európai régió sajátos helyzetére;
•
azoknak a potenciális veszélyforrásoknak a feltárása, bemutatása és elemzése, amelyek egy instabil belső helyzetű, a létező és a formálódó biztonsági struktúrákkal párbeszédre és együttműködésre nem hajlandó Oroszország részéről jelentkezhetnek; illetve
•
azoknak az előnyöknek a bemutatása és elemzése, amelyek egy rendezettebb és konstruktívabb együttműködésre kész Moszkvával fenntartott kapcsolatokból származhatnak; valamint
•
megfelelő következtetések levonása e kapcsolatok „kezelését” illetően az európai biztonság, a közép-európai térség, s benne hazánk biztonsága szempontjából, különös tekintettel a NATO 2002. évi római csúcsértekezletén hozott döntésekre.
3 A fenti célokat a rendelkezésre álló hazai és külföldi szakirodalom – elsősorban magyar, orosz és NATO kiadványok, a témához kapcsolódó, a Külügyminisztériumban, biztonságpolitikai műhelyekben hozzáférhető, illetve a ZMNE könyvtárában található korábbi, illetve a felkészülési időszakban megjelent tudományos munkák, dolgozatok – tanulmányozásával, a doktori értekezésem témakörében jártas és ismert kül-, illetve biztonságpolitikai szakértőkkel történő konzultációkkal, valamint a választott témámhoz kapcsolódó hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétellel tudtam teljesíteni.
3. AZ ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK RÖVID LEÍRÁSA Az értekezésben a választott témát öt fejezetben dolgoztam fel. Az 1. fejezetben a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok előtörténetét és gyökereit elemzem. Bemutatom azt a biztonságpolitikai környezetet és viszonyrendszert, a NATO, Oroszország, a közép-európai országok – s benne Magyarország – közötti, a korábbiaktól lényegesen különböző kapcsolatok kialakulásának, formálódásának tanúi lehettünk. Elemzem a kapcsolatkeresés okait, a kapcsolatok alakulását befolyásoló tényezőket, illetve e kapcsolatok pozitív és negatív hatásait az európai biztonsági folyamatokra, különösen a közép-európai térség, s benne Magyarország biztonságára. A 2. fejezetben bemutatom azokat a konkrét lépéseket – kiemelve a Partnerség a Békéért programot –, amelyeket a NATO kezdeményezett a volt Varsói Szerződés-tagállamok és a szovjet utódállamok – kiemelten Oroszország – irányában a Szövetség és az érintett államok közötti kapcsolatok kiépítése, intézményesítése, a kölcsönös bizalom erősítése, és a formálódó biztonsági struktúrákba történő bekapcsolódásuk elősegítése érdekében. Elemzem e lépések fogadtatását Oroszország politikai, katonai, tudományos és szakértői köreiben, illetve e lépések hatását az orosz nemzetbiztonsági koncepcióban és a katonai doktrínában testet öltött biztonságpolitikai gondolkodásra, valamint a gyakorlati orosz bel-, kül- és katonapolitika alakulására. A 3. fejezetben érzékeltetem azt a fordulatot, amely az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és az Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatokban a korábbi informális szintről a hivatalos kapcsolatok rangjára történő emeléssel – a NATO–Oroszország Közös Állandó Tanács létrehozásával és az Alapító Okirat aláírásával – következett be, s amely jelentős felfogásbeli, és ezzel együtt stratégiai és taktikai jellegű változásokat eredményezett az orosz biztonságpolitikában. A kutatómunka eredményeként feltárom azokat az okokat, amelyek e fordulatot eredményezték. A 4. fejezetben bemutatom azokat a körülményeket, amelyek Oroszország befolyásának jól érzékelhető csökkenését jelezték a koszovói válság rendezésére tett politikai és diplomáciai lépések során. Elemzem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete balkáni fegyveres beavatkozásának oroszországi fogadtatását, az orosz bel-, kül- és katonapolitikai retorika alakulására, valamint azokra a gyakorlati, főként külpolitikai lépésekre gyakorolt hatását, amelyek Oroszország nagyhatalmi tekintélyének helyreállítását célozták és komoly törést jelentettek a NATO és az Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatokban.
4 Az 5. fejezetben elsősorban azokat a jelentős oroszországi belpolitikai eseményeket mutatom be, amelyek meghatározó módon befolyásolták az orosz külpolitika, de különösen az Oroszország és a NATO közötti kapcsolatok alakulását. A kutatómunka eredményeként feltárom e kapcsolatok és Oroszország új közép-európai politikájának összefüggéseit, illetve elemzem azokat a lehetőségeket, amelyek – az orosz biztonságpolitikát vélhetően hosszabb időre meghatározó dokumentumok megjelenését követő új helyzetben, valamint a bekövetkezett orosz belpolitikai változások függvényében – a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban adódhatnak. Ugyancsak ebben a fejezetben a fenti dokumentumok alapján meghatározom az orosz biztonságpolitikából Közép-Európa és Magyarország biztonsága szempontjából prognosztizálható biztonsági kockázatokat. A Befejezésben következtetéseket vonok le arra vonatkozóan, hogy 2001. szeptember 11-ét és a NATO 2002. évi római csúcsértekezletét követően hogyan változtak a Moszkva és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete közötti kapcsolatok, s e változásoknak milyen várható hatásai lehetnek a közép-európai régió és Magyarország biztonságára.
4. ÖSSZEGEZETT KÖVETKEZTETÉSEK Az értekezés kutatási céljaként megjelölt kérdések részletes kifejtését és elemzését az egyes fejezetekben külön-külön elvégeztem. Az egyes kutatási célok elérésével kapcsolatosan az alábbi összegezett következtetéseket vontam le: Elvégeztem annak, a Varsói Szerződés és a Szovjetunió felbomlását, illetve a hidegháború befejezését követően kialakult biztonságpolitikai környezetnek és viszonyrendszernek az elemzését, amelyben megteremtődtek a korábbiaktól lényegesen különböző kapcsolatok kialakításának és fejlődésének feltételei a NATO, Oroszország, a közép- és kelet-európai országok – benne Magyarország – között. Elemzéseim eredményeképpen megállapítottam, hogy e kapcsolatok minősége és milyensége nemcsak a kapcsolatokban érintett felek szempontjából volt jelentős, hanem a kialakulóban és formálódóban lévő új európai biztonsági struktúrák fejlődésére is meghatározó befolyással bírt. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük azt a fejlődési folyamatot, amelyben a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok az 1990. évi londoni NATO-csúcsértekezlettől a 2002. évi prágai csúcsértekezlettel bezárólag átalakultak, s amely számtalan esetben olyan kilengéseknek és válsághelyzeteknek volt kitéve, amelyek valóban veszélybe sodorhatták az enyhülés nehezen elért eredményeit, és könnyen ellehetetlenítették volna a meglévő biztonsági struktúrák, vagy azok egyes elemeinek hatékony működését. E kapcsolatrendszer tanulmányozása és elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy a NATO a hidegháború befejeződése óta az Oroszországgal való konstruktív, együttműködési kapcsolatok fejlesztését a biztonság és stabilitás kulcsfontosságú elemének tekinti. Éppen ezért a kapcsolatok kezdetétől fogva igyekezett Oroszországot az európai biztonsági folyamatok megfelelő súlyú, de nem túlsúlyos szereplőjeként kezelni, illetve hozzásegíteni egy olyan jellegű pozíció megszerzéséhez, amely révén Moszkva hamarább meg tudja találni identitását a kialakulóban lévő új európai és világrendben. E törekvés egyik jól érzékelhető jele volt az is, hogy az Észak-atlanti
5 Együttműködési Tanács (NACC) keretében 1991-ben kialakult együttműködésükből kiindulva Brüsszel minden eszközzel igyekezett Moszkvát rávenni a Partnerség a Békéért programhoz való csatlakozásra, illetve általában a Szövetséggel való folyamatos kapcsolatok és párbeszéd fenntartására. Egy, a fentivel ellentétes tendencia érvényesülése esetén ugyanis fennállhatott volna egy izolációba (esetleg önizolációba) került Oroszországon belüli visszarendeződés veszélye, ami beláthatatlan következményekkel járhatott volna Európa és az egész világ biztonságára. Jól tükrözte mindezt az orosz politikai vezetés hosszas belső viták eredményeképpen kialakult felismerése, mely szerint a NATO az egyetlen olyan szervezet a mai Európában, amelyik rendelkezik egy nagyobb méretű válság kezeléséhez szükséges képességekkel. Mindez kimondva vagy kimondatlanul, de jól érzékelhetően motiválta Moszkvát az Északatlanti Szerződés Szervezetével meglévő kapcsolatainak alakítása során még olyan helyzetekben is, amikor szemmel láthatóan presztízsveszteséget kellett tudomásul vennie a kapcsolatok hosszú távú megőrzése érdekében. A NATO bővítésével szembeni tartós orosz ellenállás is részben az új identitás keresésével együtt járó óvatoskodásból, részben pedig a még erősen meglévő és működő régi sztereotípiák hatásaiból adódott. Ezért is vette Moszkva többek között oly nehezen tudomásul a közép- és kelet-európai országok csatlakozási szándékát, mert nem értette és nem fogadta el, hogy ezek az országok – köztük Magyarország is – nem azért akarnak csatlakozni a NATO-hoz, mert a közvetlen környezetében biztonságát veszélyeztető fenyegetést éreznek, hanem azért, mert a megváltozott biztonságpolitikai környezetben ebben látják jövőbeni stabilitásuk, biztonságuk és gazdasági fejlődésük elengedhetetlen feltételét, az európai országok közösségéhez való tartozásuk egyetlen lehetséges útját. Összességében, a NATO bővítésével kapcsolatban az új Oroszország történelmében szinte példa nélkül álló konszenzus alakult ki a belpolitika különböző szereplői között. Ez volt az egyetlen olyan kérdés, amelyben a politikai elit, a politikai pártok, a biztonságpolitikával foglalkozó szakértők és a közvélemény körében csaknem teljes egyetértés volt (és van ma is!): valamennyien ellenezték, illetve ellenzik azt jelenleg is. Minden orosz ellenkezés ellenére azonban 1999-ben sor került a NATO történetének addigi legnagyobb bővítési hullámára, amely fontos állomást jelentett az európai geopolitikai átrendeződési folyamatban és végső soron kedvezően befolyásolta a közép- és kelet-európai térség országainak – közte hazánknak – a biztonsági helyzetét. Megállapítottam ugyanakkor azt is, hogy a három közép- és kelet-európai ország csatlakozásának a ténye már nem jelentett olyan mértékű negatív hatást a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokra, mint azt a meghívásuk pillanatában feltételezni lehetett, sőt a NATO által Oroszország részére biztosított fórumokon (PJC, PfP, NRC) való aktív szerepvállalás lehetősége jól érzékelhetően csökkentette Moszkva biztonsági aggodalmait. A délszláv válság elemzése kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy a közép- és kelet-európai térségben olyan tartósnak bizonyult válsághelyzet létezik, amelynek kezelése rendkívül nehéz és bonyolult feladatot jelent a még valóban csak formálódóban lévő európai biztonsági struktúrák számára, s amely egyúttal újabb próbatételt is jelentett – és minden bizonnyal jelent majd a jövőben is – a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban. A koszovói válság tapasztalatainak, valamint a washingtoni NATOcsúcstalálkozón elfogadott dokumentumok elemzése megítélésem szerint arra késztette az
6 orosz vezetést, hogy számbavegye az új biztonságpolitikai helyzetből adódó kockázatokat és doktrínálisan is megfogalmazza a megtépázott orosz nagyhatalmi tekintély helyreállításával kapcsolatos feladatokat. Ezt a célt szolgálta többek között a Nemzeti Biztonsági Koncepció, a Katonai Doktrína, illetve a „szakdoktrínák” gyorsított ütemű kidolgozása. Megállapítottam, hogy a délszláv válság kezelésében vállalt szerepünk, valamint Magyarország realizálódott NATO- és küszöbön álló EU-tagsága jelentősen felértékelte hazánk szerepét a közép-európai térségben. Mindez szerencsésen egybeesett a Putyinnal hatalomra került pragmatikus orosz vezetés új Európa-centrikus külpolitikai törekvéseivel és összességében kedvező hatással lehet a magyar-orosz kapcsolatok alakulására is. Magyarország pedig – mint a Szövetség teljes jogú tagja –, akár a NATO – Oroszország Tanács különböző szintű rendezvényein megfogalmazott véleményével, akár a magyar–orosz kétoldalú kapcsolatok során, a Szövetség álláspontjának támogatásával határozott segítséget nyújthat a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok kedvező irányú befolyásolásához. Arra a következtetésre jutottam, hogy 2001. szeptember 11-ét, az Amerikai Egyesült Államok elleni terrortámadást követően minőségi változás következett be a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban. A korábbi „19+1”-es formula „20”-assá történt átalakítása pedig a NATO – Oroszország Tanács létrehozásával már szinte a „kvázitagságig” juttatta el Moszkvát. Ennek következtében a 2002. évi prágai csúcson hozott újabb, immár a balti államok NATO tagságát is előrevetítő bővítési döntés már korántsem okozott olyan traumát Oroszországnak, mint az első kör. Megítélésem szerint a „putyini” Oroszország felismerte, hogy elemi, mindenekelőtt gazdasági érdeke a Nyugattal való partneri kapcsolatainak megőrzése. Mindez pedig csakis úgy lehetséges, ha a létező európai biztonsági struktúrákkal, különösen a NATO-val és az EU-val, illetve e szervezetek jelenlegi és jövendő tagjaival is korrekt kapcsolatokat tart fenn. (Az ENSZ mellett az EBESZ mindig is Oroszország kedvelt politikai játéktere volt). Másrészt pedig az Oroszország belső instabilitásából, meglévő jelentős katonai – különösen nukleáris – potenciáljából adódó kockázati tényezők továbbra is nélkülözhetetlenné teszik a kapcsolatok és a párbeszéd folyamatos fenntartását Brüsszel és Moszkva, illetve a NATO-tagországok és Oroszország között. E kettős érdek együttes érvényesülése pedig mindenképpen nagyobb biztonságot jelent majd térségünk és benne hazánk számára. Az értekezés zárásának időszakában új válság van kibontakozóban a KözelKeleten, amely ismételten veszélybe sodorhatja a 2002. május 28-i római csúcsértekezletet követően konszolidáltnak tűnő NATO – Oroszország kapcsolatokat. Putyin eddigi megnyilvánulásait figyelembe véve arra a következtetésre lehet jutni, hogy Moszkva tisztában van azzal: túlságosan gyenge ahhoz, hogy kellő mélységben ki tudja használni az iraki válság kapcsán keletkezett NATO-n belüli megosztottságot. Éppen ezért igyekszik úgy egyensúlyozni, hogy lehetőleg a konfliktusban közvetlenül, vagy közvetve részes felektől egyenlő távolságra maradjon, hogy megőrizhesse nagyhatalmi státuszának látszatát, és ne kerüljenek veszélybe az orosz érdekek. Természetesen a konfliktus túlzott mértékű elhúzódása tovább mélyítheti a NATO-n belüli megosztottságot, és valamennyi felet – közte Oroszországot is – határozottabb állásfoglalásra, esetleg lépésekre kényszerítheti, ami viszont jelenleg még nehezen prognosztizálható biztonsági kockázati tényezőket eredményezhet.
7 5. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A választott témámban elvégzett kutatómunka tudományos eredményeként értékelem: 1. Azoknak a veszélyforrásoknak és biztonsági kockázatoknak a feltárását és elemzését, amelyeket egy instabil belső helyzetű Oroszország jelenthet a létező és formálódó európai biztonsági struktúrákra, a közép-európai térség, s benne hazánk biztonságára. 2. Azoknak a politikaformáló orosz biztonságpolitikai szellemi műhelyekben folytatott belső vitáknak a bemutatását és elemzését, amelyek jelentős mértékben befolyásolták az Oroszországi Föderáció Nemzeti Biztonsági Koncepciójának és Katonai Doktrínájának végső formába öntését, illetve a gyakorlati orosz kül- és biztonságpolitika alakítását. 3. Azoknak a következtetéseknek a levonását, amelyek segítséget nyújtanak a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok formálásához való magyar szövetségesi – nemzeti – hozzájárulás elméleti megalapozásához, a hazánk biztonsága szempontjából fontos gyakorlati teendők megfogalmazásához és megvalósításához. 4. A hadtudományi kutatások terén Magyarországon elsőként tártam fel és összegeztem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és az Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatok kialakulásának és fejlődésének tapasztalatait, illetve elemeztem e kapcsolatoknak az európai biztonsági struktúrák formálódására, valamint a közép- és kelet-európai térség – s benne hazánk – biztonságára gyakorolt hatását.
6. A KUTATÁSI EREDMÉNYEK FELHASZNÁLHATÓSÁGA, AJÁNLÁSOK Az értekezés egyes fejezeteiben elemzett és kibontott kérdések, illetve az ezekből levont következtetések megítélésem szerint megfelelő érdeklődésre tarthatnak számot az Oroszországgal, az orosz biztonságpolitikai törekvésekkel, valamint a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokkal foglalkozó szakértők és kutatók körében. Az értekezést alkalmasnak tartom arra, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen és a többi katonai tanintézetben folyó oktatásban, képzésben forrásmunkaként felhasználásra kerüljön. Ugyancsak fontos információs bázisul szolgálhat az egyes fejezetekben kifejtett kérdések iránt érdeklődő, illetve azok kutatásával foglalkozó személyek számára, melyet jól segítene illusztrált kiadványként történő megjelentetése. A Függelékben bemutatott hivatalos dokumentumokkal együtt segítséget nyújthat a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban bekövetkező változásokból, az orosz biztonságpolitikát meghatározó doktrínális jellegű dokumentumokban megfogalmazott célkitűzésekből, és a gyakorlati bel-, kül- és katonapolitikai lépésekből prognosztizálható biztonsági kockázatok megfogalmazásához, esetleges kezelésük módszereivel kapcsolatos ajánlások kialakításához.
8
7. A MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE Kiadványok •
Oroszország. Tények és Adatok. Szerkesztette: Nanovfszky György. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1995, 79-80., 146-168., 397. és 401. oldalak.
•
Tömösváry Zsigmond – Dr. Nagy László: Oroszország a harmadik évezred küszöbén. Honvéd Kiadó, Budapest, 1999, 7-70. oldalak.
Cikkek, tanulmányok •
A NATO bővítésével kapcsolatos orosz reagálások. (1995. 10. 16. „SzT" tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 6 oldal)
•
Oroszország és a NATO kibővítése.(1996. 04. 11. „SzT" tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 7 oldal)
•
A NATO bővítés megítélése az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői Vezérkaránál. (1995. 05. 25. „SzT" tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 5 oldal)
•
Oroszország és a NATO: A jövőbe vezető út. (1996. 11. 08. „SzT" tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 12 oldal)
•
Az orosz külpolitika 1996-ban. (1997. 01. 22. „SzT" tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 7 oldal)
•
Az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek békefenntartó tevékenysége. (1997. 07. 16. „SzT" tanulmány, MKKFH Tudományos Könyvtár, 5 oldal)
•
Oroszország és a NATO bővítése Solana kaukázusi útjának fényében. (1997. 02. 17. „SzT" szakcikk, MK KFH Tudományos Könyvtár, 4 oldal)
•
A Fekete-tengeri Flotta megosztása és az orosz-ukrán kapcsolatok problémái. (1998. 04. 15. „SzT" szakcikk, MK KFH Tudományos Könyvtár, 5 oldal)
•
Információk az új orosz katonai doktrínáról. (1998.05.14. „SzT” tanulmány, MK KFH Tudományos Könyvtár, 9. oldal)
•
Az Oroszországi Föderáció Információs Biztonsági Doktrínája I. rész. Új Honvédségi Szemle 2001. április. 24-35. oldalak.
•
Az Oroszországi Föderáció Információs Biztonsági Doktrínája II. rész. Új Honvédségi Szemle, 2001. május, 42-49. oldalak.
•
A nemzetiségi politika néhány jellemző vonása az Oroszországi Föderációban. Új Honvédségi Szemle, 2002. május, 46-54. oldalak.
9 •
Az orosz nemzeti pszichológia sajátosságai a szakmai munkában. Felderítő Szemle, 2003/2. szám.
Előadások, konferenciák •
2001. január: A Katonai Felderítő Hivatal helye, szerepe a nemzetbiztonsági szolgálatok rendszerében, feladatai és szervezete a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi törvény alapján. Előadás a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat középvezetői tanfolyamán (3 óra).
•
2001. február: A Katonai Felderítő Hivatal helye, szerepe a nemzetbiztonsági szolgálatok rendszerében, feladatai és szervezete a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi törvény alapján. Előadás a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat magasabb parancsnoki továbbképző tanfolyamán (3 óra).
•
2001. október: Oroszország Jelcin után és az orosz haderőreform. Előadás a ZMNE Felderítő Tanszék tanári állománya és meghívott vendégei számára (6 óra).
•
2001. október 6-13. között Rómában a SISMI olasz partnerszolgálat vezető állományának szakmai továbbképzésén előadássorozat tartása A kommunikáció nemzeti sajátosságai az orosz emberekkel folytatott érintkezés során a szakmai munkában, Az oroszországi haderőreformok összehasonlítása és Az orosz speciális szolgálatok szervezete és feladatai napjainkban című témákban (15 óra előadás, 6 óra konzultáció).
•
2002. május: A katonadiplomáciai pályára történő kiválasztás rendszere és követelményei, illetve A Katonai Felderítő Hivatalhoz kerülő személyi állomány kiválasztásának, képzésének és továbbképzésének rendszere című előadások megtartása a BND (BUNDESNACHRICHTENDIENST) Pullach-ban található Kiképző Központjában (2x2 óra, német nyelven).
•
2002. november: A katonadiplomáciai szolgálatra történő kiválasztás és felkészítés rendszere a MK Katonai Felderítő Hivatalnál, illetve a Hírszerző szakmai képzés és továbbképzés rendszere és követelményei című előadások megtartása a Bundeswehr Bad Ems-ben lévő Kiképző Központjában (2x2 óra, német nyelven).
•
2002. december: Az orosz haderő helyzete. Előadás a Kiss Károly Hadtudományi Klub és a Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai Szekciójának közös, évzáró ülésén (1 óra).
•
2003. március: Az Oroszországi Föderáció kül-, bel- és biztonságpolitikája. Előadás a ZMNE Katonai Nemzetbiztonsági Szakirány hallgatói részére (4 óra).
•
2003. május: Az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői, a haderőreform helyzete. Előadás a ZMNE Katonai Nemzetbiztonsági Szakirány hallgatói részére (4 óra).
10 8. SZAKMAI-TUDOMÁNYOS ÉLETRAJZ 1947. június 2-án születtem Budapesten. Középiskolai tanulmányaimat a budapesti József Attila Gimnáziumban végeztem 1961-65 között. 1964-ben a gimnáziumunk által szervezett József Attila tudományos diákköri pályázaton történelem tárgykörben „A Rákóczi szabadságharc katonai története” című pályamunkámmal József Attila emlékérmet nyertem. Az érettségi vizsgák után felvételt nyertem az Egyesített Tiszti Iskola Összfegyvernemi Tagozatának csapatfelderítő szakára, ahol 1965 és 1969 között folytattam tanulmányaimat. 1969-ben végeztem el a Kossuth Lajos Katonai Főiskola csapatfelderítő szakát, ahol egyúttal német nyelvtanári képesítést is szereztem, jeles eredménnyel. Diplomamunkám címe: „A német felszabadító háborúk a korabeli német irodalom tükrében” volt. Ezt követően 1969 és 1972 között a nagyatádi harckocsi ezrednél, majd 1972 és 1977 között a Honvédelmi Minisztériumban teljesítettem szolgálatot. Az 1977-1980 közötti időszakban Moszkvában, a Lenin Katonai-politikai Akadémián tanultam, majd annak elvégzése után Székesfehérvárra, az MN 5232 (az 5. Hadsereg) Törzsébe helyeztek, ahol 1982-ig teljesítettem szolgálatot. 1982-ben ismét a Honvédelmi Minisztériumba kerültem, ahol 1987-ig miniszterhelyettesi segítőként, 1987-től 1990-ig a Sajtó Osztályon alosztályvezetőként, illetve osztályvezető-helyettesként dolgoztam. 1990-ben a Honvédelmi Minisztérium Biztonságpolitikai és Nemzetközi Főosztályára kerültem, ahol előbb a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetőjeként, majd később a Nemzetközi Főosztályon főosztályvezető-helyettesként dolgoztam egészen 1993-ig. 1993 és 1998 között a Magyar Köztársaság Moszkvai Nagykövetségéhez beosztott véderő-, katonai és légügyi attaséként teljesítettem szolgálatot. Ezen időszak alatt mintegy hetven nagyobb terjedelmű, elemző-értékelő jellegű jelentést terjesztettem fel Oroszország biztonságpolitikájának aktuális kérdéseiről, az orosz hadseregről és a fogadó ország biztonsági szolgálatairól. 1998. augusztus 1-től a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal állományában teljesítek szolgálatot: 2000. június 15-ig a Koordinációs és Együttműködési Főosztályon főosztályvezető helyettesként, majd 2001. június 15-ig a Humán Igazgatóságon igazgatóhelyettesként dolgoztam. 2001. június 15-e óta humán igazgató vagyok, és tagja vagyok a Hivatal Tudományos Tanácsának is. Moszkvai tevékenységem időszakában két cikkem jelent meg a „Nyezaviszimaja Gazéta” című napilapban, illetve a „Diplomat” című folyóiratban, valamint ugyancsak két írást készítettem az Új Honvédségi Szemle felkérésére, a NATO–tagságunkra való felkészüléssel foglalkozó melléklet számára. Összesen hét esetben tartottam előadást különböző hallgatóság számára a Biztonságpolitikai és Nemzetközi Kutatások Központja, a Hadsereg és Társadalom Társaság, a Moszkvai Carnegie Központ, és a Krasznogorszki Hadifogoly Múzeum által szervezett rendezvényeken a magyar biztonságpolitikáról, a haderőreformról, a NATO– tagságra való törekvésünkről, a magyar–orosz hadisíregyezményben foglaltakról, illetve az emberi jogok érvényesüléséről a Magyar Honvédségben.
11 1995-ben a nagykövetségünk kollektívája által készített „Oroszország, 1995–tények és adatok” című könyv több fejezetébe is bedolgoztam: a könyvet a Külügyi Intézet adta ki Budapesten. 1999-ben az MH Tájékoztatási és Média Központ, Honvéd Kiadó gondozásában jelent meg a Dr. Nagy Lászlóval közösen készített „Oroszország a harmadik évezred küszöbén” című kiadvány, melynek címadó részét írtam. 1998-2003. között több fordítást is készítettem a Honvéd Vezérkar Tudományos Osztályának, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megrendelésére, közülük a jelentősebbek: •
Szlavnije Relikviji. Budapest, 2000, Honvéd Kiadó Fordítás magyarról oroszra. (Dr. Györkei Jenő és Csákváriné Kottra Györgyi: Dicső ereklyék című munkája.)
•
Zoltán Bali: Znacsényije szozdanyija szpaszobnosztyi kooperaciji grazsdanszkih i vojennih v programme razvityija vooruzsonnih szil NATO i vozmozsnosztyi jijó realizaciji v Vengerszkoj Armiji. (Fordítás magyarról oroszra, 2000, HVK Tudományos Osztály)
•
V. A. Rogyin és V. P. Gridnyev: Az államok katonai doktrínájának koalíciós összetevője. (Fordítás oroszról magyarra, 1999, HVK Tudományos Könyvtár)
•
N. N. Jefimov és V. Sz. Frolov: Miért veszélyes Brzezinski geostratégiája Oroszország számára? (Fordítás oroszról magyarra, 1999, HVK Tudományos Könyvtár)
•
V. A. Ivaszik, A. Sz. Piszjukov és A. L. Hrjapin: Az atomfegyver és Oroszország katonai biztonsága .(Fordítás oroszról magyarra, 1999, HVK Tudományos Könyvtár)
•
Sz. V. Kregyin: Globális és nukleáris elrettentés: a rendszer alapelvei és kritériumai. (Fordítás oroszról magyarra, 1999, HVK Tudományos Könyvtár)
•
Mélyek a gyökerek / Die Wurzeln wachsen tief. Budaörs és Bretzfeld testvérvárosi kapcsolatainak emlékkönyve / Das Gedenkbuch der partnerstadtischen Verbindungen von Budaörs und Bretzfeld című kiadvány német nyelvi lektorálás, (Budaörs, 1999, szerkesztette: Vass Jenő Sándor).
•
A. I. Pozsarov: Oroszország hadigazdasági politikája. (Fordítás oroszról magyarra, 2000, HVK Tudományos Könyvtár)
•
Sándor Nagy: Polozsényije i zadacsi szisztyémi hierarhiji doktrini v Vengerszkoj Armiji. (Fordítás magyarról oroszra, 2000, HVK Tudományos Osztály)
•
V. F. Fjodorov, O. J. Kabirjev, V. A. Bajborogyin: A fegyveres erők önkéntesség elven alapuló kiegészítésére (haderőépítésre) történő áttérés szakaszairól és változatairól. (Fordítás oroszról magyarra, 2002, HVK Tudományos Tanács)
•
A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal rövid története, rendeltetése és feladatai című tanulmány szaklektorálása (Társadalom- és biztonságpolitikai kérdések 2003/1. (A Magyar Honvédség kiadványa, Budapest, 2003)
Budapest, 2003. május 31. Tömösváry Zsigmond ezredes
