A Nagykőrösi Református Egyházközség Anyák Napi HírleveXV. évfolyam, III. szám; 2012. május 6. Textus: Ruth könyve 1, 16-17, elhangzott 2011-ben anyák napján. Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Kedves Gyermekek!
G
yerekkoromban – a nagyölvedi parókia hatalmas udvarán – nagyon szerettem madárfészek után kutatni, a madarak szabad életét meglesni. Volt olyan nyári nap, hogy barátaimmal egész délután fára másztunk a nagy parókiaudvaron, és a hozzá tartozó hatalmas kert égig-érő öreg diófáin és lestük, vártuk a madarakat. Így történt, hogy egyik nap a barátaim valami különösen szép madarat véltek fölfedezni az egyik fa ágai között, amelyik éppen a fészkéről szállt fel. Hirtelen felkiáltottak: Jé, ott van egy különös fészek! - Hol? Hol? – rohantunk mind oda. - Hol, nem látom? – Ott. – mutatott föl kezével barátom. - Nincs is, nem látom? – válaszoltam. Mire a barátom rám-reccsent, (ahogy ti is szoktatok egymásra): - Hát vak vagy, nem látod, ott van?! - S emlékszem ekkor én azt válaszoltam: - Ja persze, ott van! Már látom! – Pedig nem láttam semmit. De nem akartam nem látni, nem akartam vak lenni, pedig valójában nem fedeztem fel a fészket a különös madárral. No de én, a nagy sólyomszem, a madarak nagy kedvelője, ismerője, a saját fánkon, ne láttam volna! Aztán még sokáig bántott ez a dolog, később még magyarázatot is kreáltam köré: Nem is volt ott fészek, csak a barátaim rosszul látták. Vagy talán a másik oldalra kellett volna állnom, hogy láthassak valamit. Vagy a nap átszűrődő fénye miatt nem fedeztem fel. Ma már mindez a tényeken semmit sem változtat, vagyishogy azt mondtam, hogy látom, pedig nem láttam semmit! Ma sokan mondják a világban: Ott az élet. Látod? Ilyen az igazi élet. Felhőtlen, szabad, senki sem parancsol, az nem baj, ha átgázolsz a másik emberen, mások lelkén, csak valósítsd meg önmagad. Csak légy önmagad. Tanulj meg győzni, nyerni, ne szenvedd el a pofonokat. S valljuk be, sokszor ez kell nekünk, ahol a lét a tét - visszhangozták hónapokon keresztül a televízió csatornái! Ott az élet. Nálunk van az élet, nálunk van mindenből a legjobb, a legszebb. Mennyien kiáltoznak, és sokszor kiáltják ezt felénk, felétek. És ti Gyerekek, Fiatalok, akik az életnek abban a korszakában vagytok éppen, amikor gyakran lázadoztok, mert annyi új van a világban, mert annyi hiányunk van a világban, mert valami újat akartok, felfedezni éppen az életet, a világot s talán változtatni rajta. És sokan mondják majd nektek – a világban: ott van az élet, ez az élet igazi öröme, itt találod meg a valós értelmet. Hát nem látod? Sokan csábítanak titeket már ma az életnek különböző útjaira. Valóban látjuk az igazi életet? Nincs is ott az élet, csak ugrattak bennünket.
2012. május 6.
2
Rúth könyvének első része, a felolvasott Igeversek azt a kérdést vetik fel: látjuk-e, láttatjuk-e az életet? A helyes irányt? Egyáltalán lehetséges-e, hogy gyermekeinket az életre, a helyes élete neveljük, tanítsuk, vezessük? Tovább menve azt kérdezi tőlünk ez a történet: lehet-e a hitet tanítani, lehet-e a vallást tanítani, továbbadni? Hogyan érhető el, hogy a nagyszülő Istene a szülő Istene legyen, s a szülő Istene a gyermek Istene is? Ez ugyanis a keresztyén nevelés legfontosabb kérdése, lényege. Rúth könyvének története azzal kezdődik, hogy Betlehemből, a városból, ahonnan majd Dávid király származik, és ahol később Jézus is születik, kivándorol egy család egy másik országba, mert éhínség van azon a földön. Mai kifejezéssel élve, afféle gazdasági kivándorlók lesznek. A fiúk, akik talán még gyerekként indultak el a szülőkkel, az idegen országban felnövekednek, megnősülnek. Odavaló leányokat vesznek felségül és úgy tűnik, a családi élet szépen a helyére zökken, sikerül talpra állniuk, újat kezdeni. Ám váratlan gyorsasággal fordulatot vesz a családtörténet – először meghal a férj, majd gyógyíthatatlan betegségben meghal a két fiú is, és ott marad egy idős özvegyasszony meg a menyei, két egészen fiatal, gyermektelen özvegy. Jönnek a hírek Betlehemből is, hogy jobbra fordult az ott élők sorsa, elmúlt az éhínség, ahogy a Szentírás olyan szépen fogalmaz: „Meglátogatta az Úr Betlehemet, hogy adjon, mit enni“ – elmúlt a gazdasági válság. Ekkor az idős özvegynek, Naóminak feléled a vágy a szívében, haza akar menni. Elvesztette a férjét, a fiait idegen földön, úgy érzi, nincs már itt keresnivalója. A vágyból döntés lesz, elindul hazafelé. A két menye, a két fiatal özvegyasszony egy darabig – talán tisztességből – vele mennek, kísérik őt, de Naómi megkéri őket, hogy térjenek vissza a családjukhoz, hiszen még fiatalok, gyermektelenek, még újra férjhez mehetnek a kor szokása szerint. Ekkor az egyikük, Orpa, megfordul és hazamegy. A másik, Ruth - hosszas unszolás után sem akar visszatérni, hanem ragaszkodik, erősködik, hogy Naómival mehessen és ekkor hangzik el ajkáról ez a csodálatos vallomás, a hűségnek, a ragaszkodásnak hitvallása, melyet – talán tévesen, házasságkötések alkalmával is szoktunk idézni : „Ahova te mész, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg, néped az én népem, és Istened az én Istenem!“. És itt jön a kérdés: Vajon miért ragaszkodik Ruth anyósához? Miért teszi magát szinte újra gyermekké? Hiszen a gyermek él úgy, hogy ahova a szülő megy, oda megy a gyermek is, ahol a szülő megszáll, ott száll meg a gyermek is, amelyik nép a szülő népe, az a gyermek népe is? Nem lenne jobb maradni, otthon, a saját népe, saját családja, rokonai, barátai között, új életet kezdeni a megszokott földön, új társra találni? Nem lenne jobb, mint az anyós-meny kapcsolatot választani idegenben, idegen nép között, idegen földön? Hogy fogják a moábita – idegen, pogány fiatal özvegyet, Ruthot a júdeabeliek, a betlehemiek befogadni? Hiszen a nyelvüket sem beszéli? Mások a szokásai, más a hanghordozása, az élete, talán még az arckifejezése is. Kockáztat, ha Betlehembe megy! Az idegen sorsa mindig nehéz idegen földön: számkivetetté lehet, gúnyolódás céltáblájává, gonosz tréfák tárgyává. A titok testvéreim, amiért Ruth mégis ragaszkodik az ö anyósához, abban az Istenben van, akit Ő megismert! Vállal minden kockázatot, csak egyvalamit nem akar kockára tenni: A te Istened, az én Istenem! Ezt az én Istenemet, ezt nem akarja immár kockára tenni. Mit jelent ez? Ebben a történetben egy csodát szemlélhetünk! A bibliai elbeszélés ugyanis semmit nem mond arról, hogy miképpen élt együtt ez a család, mikor még éltek Naómi férje, meg a fiaik is. De ennek a családnak úgy kellett élni, hogy családi életük középpontjában Isten álljon! Látták és láttatták az igazi életet, az élet értelmét! Naóminak úgy kellett élnie napról-napra szavak nélkül is, hogy Ruth mindenféle győzködés, unszolás, kényszerítés nélkül hitre jutott, megismerte, sőt megszerette az Isten, az egy Istent kívánta követni! Így tudta Ruth, az idegen fiatalasszony, aki oda beházasodott, ebbe a családba, megismerni és megszeretni az Istent. Ezért az
3
XV. évfolyam 3. szám
Istenért vállalja, hogy félreértések áldozata lesz, hogy idegennek nézik, sőt egy időre koldussá lesz. Szeretett Testvéreim, Szülők és Nagyszülők ! Ma számunkra Isten Igéjéből az a legnagyobb kérdés, hogy mit élünk oda gyermekeink, unokáink elé mindennapjainkban? Mit láttat az életünk, a munkánk, a nevelésük, a gondoskodásunk, az odahajlásunk, az odafigyelésünk? Mire, kire mutatunk szavainkkal, szótlan cselekedetünkkel? Csak napról-napra a kétségbeesett rohanást, a gyűrődést, a keserűséget, a mindennapi „most nincs időm“ kegyetlenségét látják, hallják gyermekeink? Vagy látják-e rajtunk, hogy kapcsolatban vagyunk az élő Istennel? Látják-e, hogy életünk fontos része az Istentisztelet, az imádság, a Biblia-olvasás? Hogy életünk erkölcsi értékeket hordoz, melyek legfontosabb meghatározója a szeretet, a megértés, a tapintat, megfelelő időben megtalálni a megfelelő szót? Látják-e, hogy törekszünk a jóra, az Istennek engedelmes, keresztyén életre? Vagy ez csak ritka szép szokás, esetleg nyűg, kényszer, csak ha marad rá időnk – amolyan mellékes cselekedet! Vagy csak mankó, segítség, ha éppen nyomorúság, gyász, keserűség, betegség van a családban? Szülők, nagyszülők, sőt lelkipásztorok egyetlen, igazi kérdése a gyermeknevelésben: Meglátják-e, megszeretik-e gyermekeink az élő Istent a mi életünkön keresztül? Megtanulnak-e értelmes életet élni, becsületben, lelkiismeretesen, a nekik adott tehetséggel, tőlük telhető szorgalommal, és mindenek felett szeretettel? Vagy ezek mára már olyan elkopott, elfeledett szavak? Éppen azt tárja fel számunkra Ruth csodálatos története, hogy egy édesanya úgy tudja tanítani a családjába került fiatalokat, hogy egyikőjük megszereti az Istent, sőt idegenként Istenfélő lesz, Isten-követő. Kifejezi ezt a kívánságát, óhaját: Isten népéhez akar tartozni! Ez nagy dolog! Megszerettetni a mieinkkel az Istent! Úgy élni eléjük az Isten-hitet, az Istenhez való ragaszkodást, hogy szavak nélkül, unszolás nélkül is megértsék: az Isten szeretet, hogy nincs más Isten, aki megtartson, hogy az életben valójában csak egy Valakiben lehet bízni: a hűséges Istenben! Ruth megszereti az Istent, Naómi Istenét, és ragaszkodik hozzá. Ezt az új utat választja: elindul Isten népéhez tartozni! Mert ki az az Isten, akit most már Ruth is szeret? Ki az az Isten, akiért odahagyja a biztost, a szülőföldet, a családi házat, a támaszt, és elmegy a bizonytalanságba egy idegen asszonnyal, akit noha anyjaként szeret? Ez az Isten a szabadítás, a gondviselés Istene, akinek csodálatos tervei alapján úgy alakul tovább a történet, hogy Ruthot elveszi Boáz, Naómi rokona, és Ruth lesz Dávid király dédanyja, Jézus Krisztus ősanyja is, neve ott szerepel Jézus nemzetségtáblázatában. Isten útjai kifürkészhetetlenek! Ruth ezt nem tudta, nem tudhatta, sőt soha nem is tudta meg. Csak annyit tudott, neki mennie kell, mert az az Isten, akit választott anyja imád, az igaz Isten, nincs hozzá hasonló, a könyörület Istene, a szeretet Istene, a megmentés Istene, az élet egyetlen forrása. Melyek az életünk nagy kérdései? Mi a boldogság? Mi az élet érteleme? Mit hoz a jövö? Mi vár ránk abban? Miért vagyunk egyáltalán a földön? Hova tart az életünk? Az nyeri meg a feleletet minderre, aki azt tudja mondani megnyílt szívvel, szabad elmével: A te Istened az én Istenem. Látod? Ott van az élet. Hol van az élet? Egyedül Istennél. Egyedül annál az Istennél, aki földre jött értünk, emberi testet öltött: Krisztusban. Ő mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!“. Jézus Krisztusban keresd az életet. Ott találod. Csak Nála. Az igazi életet, amely nemcsak vegetál, mint a növény, nemcsak ösztönei irányítják, mint az állatvilágot, nem csupán átél valamit, igyekszik túlélni, leélni, hanem él az Istentől rendelt ajándékokkal. Vagyis felfogja az élet igazi oldalát: Krisztust – benne a szeretetet, a békét, az örömöt, a jóságot, a szívességet, az alázatot, a szelídséget, a mértékletességet. Él valami átértékelt, megkülönböztetett, más életet.
2012. május 6.
4
Tud mindig jobb lenni, mint a többiek. Tud megbocsátani és el is felejt. Nem mond rosszat másokra, és ha hall is rosszat, nincsenek előítéletei, tudja szépnek, jónak látni a másik embert. Tud tűrni és lelkiismeretes. Megtanul hinni, bízni, rábízni, önmagát egészen az Istenre hagyni. Higgyétek el, ez a legnagyobb dolog. Mert szükségünk van Istenre. És mégis a legnehezebb egészen Rá hagyatkozni. Mert legyünk akármilyen mélységben is: Az Isten tenyerénél mélyebbre esni nem lehet ! Kedves Gyermekek! Most Hozzátok szólok: Édesanyád úgy véli: Még nőnöd kellene! Édesapád úgy véli: Erősebb is lehetnél. A tanárod megállapítja: Többet is tanulhatnál. A nagyi dorgál: Megjavulhatnál. A haverok nevetnek: Megint vesztettél. Bárki bármit mondhat, Isten így szól: Hasonmásom vagy és szeretlek téged! Bízzatok Őbenne, aki örökké szeret titeket és veletek lesz mindenben, amiben jártok, ha segítségül hívjátok Őt! Kedves Édesanyák! Én azt gondolom, hogyha maga Pál apostol, vagy János apostol tanítaná, nevelné is gyermekeinket, akkor sem emberi lehetőség, hogy gyermekeink szíve megnyíljon Isten felé. Egyedül Isten titka, ajándéka, hogy olyan szavakat, magatartást adjon nekünk, olyan személyiséggé formáljon mindnyájunkat, lelkészeket, sáfársággal megbízott szülőket, a gyülekezetben felelősséggel elöljáró presbitereket, hogy a gyermekek rajtunk keresztül megérezzék: Jó az Isten. Ki tudják mondani: Ez jó és én ezt akarom. Hogy mi mindnyájan Naómi hitelességével, igazszavúságával, tiszta életével, szeretetével tudjunk bizonyságot tenni gyermekeink felé, odaélni eléjük keresztyénségünket, hogy fölélesszük szívükben a pislákoló mécsest, a vágyat Isten iránt, hogy akár mindent elveszíthetnek az életben, csak ezt az egyet nem! És egyedül imádkozni tudunk most és minden időben azért, hogy gyermekeink a gyülekezetben, az Istentiszteleteken olyan példát, olyan ízelítőt kapjanak, hogy soha többé Istentől elfordulni ne akarjanak, hanem keressék Őt, hívják segítségül, és higgyenek Benne. Hogy aztán, mint tanítványok, mint velünk együtt vándorló családtagok azt mondhassák: A te Istened, az én Istenem. Ámen. Szabó Katalin lelkipásztor
Anyakönyvi hírek Megkereszteltük: Farkas Katalin Angyalka, Farkas Ferenc és Ungvári Katalin leányát, Gulyás-Nagy Adolf, Gulyás-Nagy Csaba és Németi Szilvia fiát, Szendi Martin, Szendi Zsolt és Kocsi Emőke fiát. Elhunyt: Szabó Albert (Dézsi Elvira férje) élt 73 évet, Bokros dűlő 111., Suba Zoltán (Boda Mária férje) élt 79 évet, Regős utca 75., Sál Pál (Sál Pál és Ecseri Terézia fia) élt 60 évet, Tisza u. 2., Urbán Balázs (Urbán Mihály és Mátyus Anna fia) élt 68 évet, Tavasz utca 8., Pesti Gerzson György (Simon Terézia férje) élt 60 évet, Vörösmarty út 18., Özv. Tóth Péli Pálné (Kóródi Erzsébet) élt 91 évet, Petőfi S. utca 32. Adományok érkeztek: Isten dicsőségére: 35.700 Ft. Templom belső felújítására: 12.000 Ft. Kincsesházra: 2.000,- Ft. Konfirmandusok bibliájára: 3.000 Ft. Diakóniára: 5.000 Ft. Soli Deo Gloria Alapítvány számlájára ebben az évben 44.587 forint érkezett. Április 8-a és május 4 -e között az istentiszteletek perselypénze: 358.325 Ft. Isten áldja meg a jószívű adakozókat!
5
Május 6. Az édesanyák vasárnapja 10.00 Istentisztelet (Templom) 10.00 Istentisztelet (Kocsér, Kossuth L. u. 5.) 14.30 Istentisztelet (Nyársapát, Szarka Kúria) 18.00 Esti istentisztelet (Templom) Május 7. Hétfő 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat Május 8. Kedd 10.00 Istentisztelet idősek otthonában (Arany J. u. 35.) Május 9. Szerda 15.00 Istentisztelet idősek otthonában (Ady . u. 16.) 19.00 Kórházi istentisztelet (Fáskert u. 1.) 19.30 Kollégiumi bibliaóra (Széchényi tér 4.) Május 10. Csütörtök 9.30 KincsŐ (Kálvin terem) 17.30 Gyülekezeti bibliaóra (Kálvin terem) 19.30 Házi csoport (Hunyadi u. 31.) Május 11. Péntek 17.00 Női bibliaóra (Kálvin terem) 17.00 Ifi (Hunyadi u. 31.) Május 13. Vasárnap 9.00 Istentisztelet (Hunyadi u. 31.) 10.00 Istentisztelet (Templom) 10.00 Gyermek-istentisztelet (Kálvin terem) 10.00 Istentisztelet (Kocsér, Kossuth L. u. 5.) 18.00 Esti istentisztelet (Templom) Május 14. Hétfő 7.30 Gimnáziumi hétkezdő áhítat (Templom) 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat 17.30 Konfirmációi szülői megbeszélés (Kálvin terem) Május 15. Kedd 17.00 Konfirmációs vizsga - Gimnázium(Kálvin terem) Május 16. Szerda 10.00 Bibliaóra (Hunyadi u.) 17.00 Konfirmációs vizsga -Szakképző(Kálvin terem) 19.00 TFK Koncert (Templom) 19.00 Kórházi istentisztelet (Fáskert u. 1.) 19.30 Kollégiumi bibliaóra (Széchényi tér 4.)
XV. évfolyam 3. szám
Május 17. Menybemenetel napja 10.00 Istentisztelet (Templom) 18.00 Istentisztelet Május 18. Péntek 17.00 Konfirmációs vizsga – Általános iskola (Kálvin terem) Május 20. Konfirmáció Vasárnapja 10.00 Istentisztelet (Templom) 10.00 Gyermekfelügyelet, Szeretetvendégség 10.00 Kocsér 14.30 Nyársapát 18.00 Esti istentisztelet (Templom) Május 21. Hétfő 7.30 Gimnáziumi hétkezdő áhítat 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat Május 22. Kedd 10.00 Istentisztelet idősek otthonában (Arany J. u. 35.) Május 23. Szerda 15.30 Istentisztelet idősek otthonában (Ady E. u. 16.) 19.00 Kórházi istentisztelet (Fáskert u. 1.) 19.30 Kollégiumi bibliaóra (Széchényi tér 4.) Május 24. Csütörtök 9.30 KincsŐ (Kálvin terem) 18.00 Bűnbánati istentisztelet (Templom) 19.00 Énekkar (Kálvin terem) Május 25. Péntek 13.00 Ált. iskolai hónapzáró istentisztelet 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet 17.00 Ifjúsági bibliaóra (Ifi) (Hunyadi u. 31.) 18.00 Bűnbánati istentisztelet (Templom) Május 26. Szombat 18.00 Bűnbánati istentisztelet (Templom) Május 27. Pünkösdvasárnap 9.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Hunyadi u. 31.) 10.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Templom) 10.00 Gyermekistentisztelet 10.00 Úrvacsorás Istentisztelet Kocsér 18.00 Esti istentisztelet (Templom) Május 28. Pünkösdhétfő 10.00 Úrvacsorás Istentisztelet (Templom)
2012. május 6.
6
Gyülekezetünk hírei Szösszenet a „Gina-féle” házi csoportról
Csütörtök esténként csuklyás emberek gyűlnek össze a Hunyadi utcai imaház udvarán és az ottani százéves tölgy körül táncolnak, énekelnek. Mesterünk Riczuné Kiss Georgina vezeti a szeánszt. Magam elé képzelem az elfehéredő arcokat.... mindenkit megnyugtatok, ez csak vicc volt! Csütörtök esténként (általában 7 és 8 között) valamelyik csoporttag lakásán gyülekeznek össze a keresztyéni értékrendet valló fiatal dolgozók (vagy épp nem dolgozók). Közös énekléssel kezdjük a másfél-két órás együttlétünket. A gitáros istentiszteletről jól ismert dicsőítő énekeket énekeljük. Ne gondolja senki, hogy csak 'Milyen édi kis rózsaszín tatyót láttam a Malomban!' témákról beszélgetünk. Régebben bibliai textusokból készültek fel a csoporttagok. Jelenleg Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes... c. hitmélyítő írásának egy-egy fejezetének értelmezésére vállalkozunk. Max Lucado a Korinthusi levélben található híres "szeretethimnusz" alapján arra a következtetésre jut, mások szeretetének titka az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk. Az író teljesen életszerű példákon keresztül igyekszik bemutatni Isten irántunk megnyilvánuló végtelen és soha el nem apadó szeretetét. A komoly beszélhetésen túl az együttlétek igen változatosak: van, hogy társasjátékozunk, máskor 'csak' az elmúlt hetünk eseményeiről beszélgetünk, de volt már olyan eset is, hogy az egyik étterem teraszára ültünk ki 'megváltani a világot'. Ezek az alkalmak olyan jól szoktak sikerülni, hogy Ginának kell szólnia: 'Gyerekek, vége, pakolunk!' Ha az idők engedi, egy énekkel és imaközösséggel zárjuk az együttlétet, de az imaközösség elmaradhatatlan. Mondjuk azt: ez itt a reklám helye! Ha valakinek felkeltette az érdeklődését e kis írás, bátran próbálkozzon itt, jóindulatú emberekből álló, párbeszédre építő közösségre talál körünkben! Nem kegyeskedő mű-mosolyokkal, alázatos szent-fazék módra nézünk egymásra, hanem mély segíteni vágyással próbáljuk meg egymás terheit elhordozni, egymásért imamunkát végezni. Nem nagy számú a közösségünk, de mint Jézus mondta: 'Ha ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük.' Bánki-Nagy Endre A szerkesztő megjegyzése: Max Lucado „Értékes vagy” című történetét elolvashatják az írásai iránt érdeklődők Gondolatébresztő rovatunkban a 10-11. oldalon.
7
XV. évfolyam 3. szám
A második osztályosok anyák napi műsorának részlete (Történik a hittan órán a 2. osztályban.) Hittanoktató: Véleményetek szerint mi jellemzi az édesanyákat? Marika: Szeretik a gyerekeiket. Zoli: Ha betegek vagyunk, virrasztanak az ágyunk mellett. Balázs: Igyekeznek a fájdalmunkat csillapítani. Lizi: Éjszaka is orvoshoz visznek. Márti: Enni adnak. Inni adnak. Ruhát vesznek. Dini: Teljesítik a kívánságainkat. Erzsi: Dolgoznak, pénzt keresnek, hogy mindent meg tudjanak venni. Hittanoktató: No és, mit tudtok: Jézusról? Klári: Jézus szereti a gyerekeket, pont, mint mi őt. Lali: A kicsi gyerekeket az ölébe vette, és azt mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” (Márk 10,14) Rózsa: Lecsendesítette a vihart, amikor a hajó, amiben ült veszélybe került. Sári: Anya is lecsendesíti otthon a vihart, ha apa valamiért nagyon haragszik rám. Gyuri: Jézus betegeket gyógyított. Márti: Anya is igyekszik legalább a fájdalmamat csillapítani addig, amíg orvoshoz nem visz. Lizi: Anya bele lát a szívünkbe éppen úgy, mint Jézus. Dini: Anya megbocsát, ha rosszfát teszek a tűzre. Lóri: Jézus minden nyomorúságunkat, bűnünket megbocsátja, ha imádságban kérjük. Zoli: Hallottam olyan édesanyákról, akik még az életüket is oda adták volna a gyermekeikért. Hittanoktató: Jézus ezt meg is tette. Meghalt a kereszten azért, hogy minket megszabadítson az örök haláltól. Most a mennyben van, és onnan vigyáz ránk. Tudja, mire van szükségünk, ismer bennünket. Ha figyelünk rá jó tanácsot ad minden embernek. Pali az óra elején azt mondta, hogy nem érti: a hittan órán miért beszélünk az édesanyákról. Pali: Most már értem: az édesanyák olyanok a gyermekeikhez, mint Jézus azokhoz, akik hisznek és bíznak benne. Kati: Tessék nekünk segíteni abban, hogy szép műsorral köszönthessük az édesanyákat! Hittanoktató: Lássuk, ki, mivel szeretné köszönteni az édesanyját! (Az alkalomra készült anyák napi verses műsor bemutatása.) A jelenetet Szabóné Istári Judit írta a gyerekeknek.
Örömmel adjuk hírül a gyülekezet minden tagjának, hogy 2012. április 20-án megszületett segédlelkészünk második gyermeke, aki a Villő Enikő nevet kapta. A baba és a mama jól van. Istennek legyen érte hála.
2012. május 6.
8
Beszélgetés a „Velünk az Isten...!” XV. Országos Bibliaismereti Verseny második osztályos győzteseivel -Meséljetek nekem erről a versenyről. Úgy hallottam, elsők lettetek. Sokat készültetek rá? -Nagyon. Egy hónapig majdnem mindennap feladatlapokat oldottunk meg, activity játékkal is gyakoroltunk. A színdarabot is sokat próbáltuk. Megtanultunk négy bibliai történetet szóról szóra: Dániel és három társa a babilóniai király szolgálatába állnak; Az elveszett drahma példázata; Jézus feltámadása; Az özvegyasszony két fillérje. -Ki segített nektek felkészülni? -Kósa Zoltánné tanár néni. -Milyen hosszú volt a verseny? -Két napig tartott Kecskeméten. Első nap délelőtt volt az írásbeli forduló, tíz perccel hamarabb készen lettünk. Volt igaz-hamis, rajzos feladat, mondat-kiegészítések és még sok más. A 100 pontból csak két és felet veszítettünk. Nemcsak feladatlapot oldottunk meg, hanem egy színdarabot is bemutattunk az első nap délutánján, a második napon pedig szóbeli fordulón vettünk részt. -Miről szólt a színdarab? -Az elveszett drahma és a megtalált barátság – ez volt a címe. -Ki írta nektek ezt a színdarabot? -Hittan tanító nénink, Szabóné Istári Judit. -Délután egytől hatig tartott a színdarabok bemutatása. Az előadott történetek után a csoportok egy kérdést tettek fel a többi csoportnak az elhangzottakkal kapcsolatban. A mi kérdésünk ez volt: Hogy hívták azt, aki elvesztette és megtalálta a pénzét? -Hányan versenyeztetek együtt a csoportban? -Öten voltunk: Fehér Dóra, Kósa Viola, Lengyel Dorka, György-Nagy Zsuzsa és Sánta Panna. -Hányadikosok vagytok? -Másodikosok. -Hűha! Voltatok-e már korábban ilyen nagyszabású versenyen? -Igen, már mindnyájan több versenyen részt vettünk. -Akkor nem is izgultatok nagyon? -De azért nagyon izgultunk. Alig tudtunk aludni előző nap. -Mégis milyen ügyesek voltatok, hogy első helyezést értetek el, úgy hallottam, igen magas pontszámmal. -Igen, 16 ponttal megelőztük a többi csapatot az írásbeli fordulón. A színdarabban pedig Panna olyan jól szerepelt, hogy ő még különdíjat is kapott. -Gratulálok! Mennyit gyakoroltátok Jutka nénivel a színdarabot? -Egy hetünk volt rá, mégis meg tudtuk tanulni, pedig hol egyikünk, hol másikunk hiányzott. -Mi volt a legérdekesebb a versenyen számotokra? -A kalandjáték. Öt helyszínen különböző játékos feladatokat kaptunk. Ha jól oldottuk meg, akkor kaptunk egy képrészletet, amiből az összes csapat együtt rakta ki a teljes képet. És még az is nagyon érdekes volt, hogy a szóbelin ügyességi játékokban is megmutathattuk azt, milyen jól tudunk együttműködni. -Jövőre is szeretnétek részt venni a versenyen? -Természetesen. Ha lehet, akkor mindenképpen. Lányok, köszönöm az élménybeszámolót. További sok sikert kívánok nektek. (A lányokat Mikóné Márta néni kérdezte az iskolai könyvtárban .)
9
XV. évfolyam 3. szám
Gyerekszáj Iskolások, óvodások és még náluk is kisebbek gondolataiból Édesanyám Oly gyönyörű, nagyon szeret. Rendkívüli, nem keserű. Ki ne szeretné az anyját? Isten teremtette őt, az Anyát, tudta, hogy ő lesz a legszebb lelkű élőlény, ő. Nagyon szeretem anyukám. Mészáros András 4.a Anyukámnak Orcád, mint a vörös rózsa, Szemed, mint a szép zöld fű. Ha rám nézel, a szívem is megdobban, Ölelésed olyan, mint a puha párna. Annyi éven át szeretgettél és gondoztál, Szerettél, ápoltál engem és testvérem. Mikor szomorú voltam, nevettél, És ha sírtam, vigasztaltál. Nagyon szeretlek, ezért mondom ezt a versikét, De ha nem tetszik, nyugodtan szólj, hogy elég! Ha mégis tetszik, csak hallgasd csendesen, Ha nem hiszed, hogy én írtam, akkor csak bátran nevess. Verebes Terézia 4.a
Az anyukám Az én kedves anyukámnak olyan sok dolga akad: Vasal, takarít, tereget, és szeret engemet. Rupp Gergely 4.a
Édesanyám Szebb vagy, mint a piros rózsa, Kedvesebb, mint bárki más, okosabb, mint Albert Einstein, segítőkész és vidám. Köszönöm az életemet, ha te nem lennél, én se lennék, szeretem az apukámat, de téged a legjobban! Bíró Hunor 4.a
Édesanyám, ez a te napod Édesanyám, ez a te napod, orgonát szedek egy csokorba s odaadom. Rózsaszirmot szórok eléd, S megköszönöm, hogy életet adtál belém. Édesanyám, ez a te napod. Szép szavakat, verseket szavalok. Neked megköszönöm, hogy szeretsz, Ápolsz s hogy jó vagy velem. Dányi Viktória 4.a
2012. május 6.
10
Gondolatébresztő mese kicsiknek és nagyoknak A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta. „Sok szürke pontot érdemel-mondogatták egymásnak. -Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!” Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. „Nem vagyok jó foltmanó” –gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett! „Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. -Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!” Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. „Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. –Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.” „Élit?” „Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.” „De miért?” „Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!” Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment. „Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?” – kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, ho-
11
XV. évfolyam 3. szám
gyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. „Pancsinelló!” – hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. „Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!” Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. „Te tudod a nevemet?” – kérdezte a kis manó. „Persze, hogy tudom! Én alkottalak!” Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. „Hm…-szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!” „Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!” „Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.” „Tényleg?” „Tényleg. És neked sem kellene. Hát, kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!” Pancsinelló felnevetett. „Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?” Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: „Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.” Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon. „Mindennap vártam, hogy eljössz!” –folytatta Éli. „Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák” –mondta Pancsinelló. „Tudom. Mesélt rólad.” „Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?” A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: „Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.” „Micsoda?” „A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?” „Hát, még nem nagyon…” Éli elmosolyodott. „Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.” Éli letette Pancsinellót a földre. „Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!” Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: „Azt hiszem, komolyan mondja!” És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont. Írta: Max Lucado
12
2012. május 6.
Mécs László: A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített.
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden szín mézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Ratkó József: Zsoltár Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg Ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykőrös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfő: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 50 Ft
