a náci cdatlód államokhan

RANDOLPH A

HOLOCAUST

A

NÁCI

L.

BRAHAM

CSATLÓS

ÁLLAMOKBAN

RandoLph L. Braham

A ho LocaLMt a náci cdatlód álLamokhan ÖdduhtUonLttó eLemzéd Történelmi háttér A náci Németország csatlós államai közül kettőt, Horvátországot és Szlovákiát a tengely hozta

létre, és rövid fennállásuk alatt feltétel nélkül ki is szolgálták a Harmadik Birodalmat. Szlovákia akkor vált független állammá, amikor 1939. március 14-15-én Csehszlovákiát feldarabolták . A CsehMorva Protektorátus létrejöttével, vagyis egy hét múltán, Szlovákia is a náci Németország vérbeli csatlósává vált. Horvátország Jugoszlávia 1941. április eleji háborús veresége nyomán hirdette ki "függetlenségét" . Magyarország és Bulgária ha nem túl lelkesen is, de a tényeket tekintve mindenképpen a tengely szövetségese volt, arra törekedve, hogy elérjék az első világháborút záró neuillyi, illetve trianoni békeszerződés revízióját. Bulgária a balkáni antant (Görögország, Románia, Törökország és Jugoszlávia) kereszttüzében állt, míg Magyarországot a kisantant(Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) tartotta sakkban. Mindkét antantszövetség sokat veszített erejéből a harmincas évek végén, amikor alaposan megnőtt a náci Németország kelet-középeurópai befolyása, és bármiféle csinnadratta nélkül össze is omlott, Franciaország 1940. júniusi kapitulációjával. Bulgária is, Magyarország is haszonélvezője volt a tengelyszövetségnek, hiszen revizionista követeléseik jó részét sikerült kivívniuk. Románia sorsa kilengéseket mutatott Franciaország kapitulációja után. A francia összeomlást követő hónapokban át kellett engednie Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak, Észak-Erdélyt Magyarországnak, és Dél-Dobrudzsát Bulgáriának. De am~or a románok csatlakoztak a tengelyszövetséghez és a Szovjetunió ellen indított háborúhoz, nemcsak Észak-Bukovinát és Besszará-

biát szerezték vissza (legalább a háború idejére), hanem Transznyisztriát, a Dnyeszter és a Bug közét is megszerezték. A Harmadik Birodalom egyik kliensállama sem dicsekedhetett valódi demokratikus tradíciókkal vagy a nemzeti és etnikai kisebbségek iránti toleranciával, a zsidókra pedig hagyományosan minden társadalmi-gazdasági bajt rálőcsöltek, ami éppen nyomasztotta őket. Talán csak az egy Bulgária kivételével, valamennyi államban őshonos volt az antiszemitizmus, mely úgy öltött mind rasszistább színezetet, ahogy a nácik politikai és katonai sikerei szaporodtak. Mégis, Horvátország és Szlovákia kivételével (az előbbit kezdettől a szélsőjobb­ oldali, szerb- és zsidóellenes usztasák irányították, az utóbbi kormányára pedig a Hlinka-gárdisták voltak jelentős befolyással) egyik csatlós állam sem kezdett volna bele önszántából a végleges megoldás programjának végrehajtásába, bár Románia egy darabig eljátszott ezzel a gondolattal, miután a szovjetellenes hadjárat elején megtisztította a zsidóktól Észak-Bukovinát és Besszarábiát.! De ezek a többé-kevésbé fasiszta rezsimek, illetve keresztény-nemzeti lázban égő, konzervatív, ultrahazafias vezetőik egyöntetűen gyúlölték az asszimilálatlan, "hontalan, galíciai" zsidókat, akiket bármikor készek voltak feláldozni, hogy elnyerjék a németek bizalmát. A csatlós államok elavult társadalmi-gazdasági rendszerének fennmaradásán őrködve, a vezetők egyszerre próbálták tompítani a jobboldali radikálisok társadalmi változásokat sürgető követeléseit, illetve mind súlyosabb zsidóellenes intézkedéseikkel a németek kedvében járni. Különös buzgalommal hoztak ilyen intézkedéseket a tengelyszövetség katonai sikereinek eufóriája közepette, hiszen egymást letaposva igyekeztek német támogatást sze-

RANDOLPH A

H OLOCAUST

A

NÁCI

rezni nemzeti ambícióik valóra váltásához: nemzetközi határaik megtartásához vagy ha lehet, kiterjesztéséhez az elképzelt új európai Rendben. A kelet-közép-európai antiszemitizmus hagyományos vallási bázisa fokozatosan olyan világirasszista elemmel egészült ki, amely a harmincas évek második felének antikommunista, nemzetikeresztény politikai trendjeiből táplálkozott, fel is erősítve azokat. A korszak ideológiailag terhelt, soviniszta atmoszférájában a zsidókat már nem csupán az adott rendszer társadalmi-gazdasági bajaiért tartották felelősnek, hanem a bolsevizmus valamennyi vélt vagy valódi bűnéért is, jóllehet társadalmi és vallási okokból is éppen a zsidók voltak a bolsevizmus első számú áldozatai. A náci hangokat is magukba foglaló helyi, szélsőjobboldali propagandagépezetek valósággal beégették a keresztények, különösen pedig az alsó-középosztálybeli keresztények tudatába a zsidóságnak a kommunizmussal való azonosságát. Európa alapvetően intoleráns, keleti-középső tájain a keresztények többsége ilyenformán politikailag és pszichológiailag egyaránt fel volt készülve a mind kegyetlenebb zsidóellenes lépések elfogadására, beleértve még a végleges megoldás hoz vezető lépéseket is.

A Harmadik BiroiJaIom "e/oLyáJa 1933 éJ 1939 lcöziilt A Harmadik Birodalom bel- és külpolitikai sikerei igen nagy hatással voltak Kelet-Közép-Európa államaira. A kelet-közép-európaiak közül sokan magukévá tették a német náciknak az új rend iránti lelkesedését, szemet hunyva annak harcias és fajgyűlölő volta felett. Noha tartottak a nácizmustól, a bolgárok és a magyarak hamar rájöttek, hogy revizionista ambícióikat csak úgy valósíthatják meg, ha szorosabban is együttműködnek Európa új nagyhatalmával. Németország viszont változatos, egész Kelet-Európára kiterjedő behatolási kampányba kezdett. Elő­ ször gazdasági behatolással, beruházási és külkereskedelmi lépésekkel igyekezett magához láncolni a kelet-közép-európai gazdaságokat. De ezzel szinte egy időben olyan kulturális, politikai és katonai segélyprogramokat is szerveztek a németek, amelyek az érintett országoknak a jobboldali totális diktatúra irányába való elmozdulását ösztökélték. Különösen nagyvonalúan támogatták a helyi szélsőjobboldali pártokat és mozgalmakat, nem-

L.

BRAHAM

CSI'. TLÓS

ÁLLAMO K B/\N

csak szaktanácsokkal, de anyagi eszközökkel is ellátva őket. Azzal is legyezgették a zsidóellenes propaganda zsarátnokát, hogy pénzelték a szélsőjobb­ oldali sajtót, és zsidóellenes filmeket, rádióműsoro­ kat terjesztettek. Nem telt bele sok idő, és egész Kelet-Közép- Európában a zsidókérdés lett a legnyomósabb politikai kérdés. Elsőként Magyarország húzott hasznot a Harmadik Birodalomhoz való törleszkedésből. Majdnem egy időben az Anschluss-szal, amelynek következtében a Birodalom Magyarország szomszédos államává lett, Darányi Kálmán miniszterelnök programbeszéde kilátásba helyezte a zsidók gazdasági és kulturális szerepének korlátozását. Röviddel ezután már el is fogadták az első zsidótörvényt (1938. május 28.), amivel Magyarország a náci Németországat szolgaian követő államok első sorába lépett. Nem sokkal azután, hogy a nyugati demokráciák erőtlensége nem tudta meggátolni, hogy Hitler bekebelezze Szudétaföldet (1938. szeptember), németbarát, revíziós politikája jutalmaképpen Magyarország megkapta Csehszlovákia területéből a Felvidéket. Amikor a németek szétdarabolták Csehszlovákiát, és Szlovákia független állam lett, Magyarország visszakapta Kárpátalját. Szlovákia és Magyarország egyaránt azzal nyilvánította ki a Birodalom iránti hűségét, hogy sorozatban hozta a zsidóellenes intézkedéseket. A magyar Országgyűlés 1939. május 4-én fogadta el a második zsidótörvényt, Szlovákia pedig 1939. április 18-án az elsőt. Mindkettő náci alapon definiálta a zsidó fogalmát, bár ekkor még sem a magyarok, sem a szlovákak nem helyezték azt teljesen faji alapra a kitértek és a zsidóktólleszármazott keresztények nagy száma miatt. Mindkét törvényalkotás árjásítási programokhoz teremtett jogalapot - e programok a zsidók teljes kifosztásához vezettek, és a náci csatlós államokban éppen ez volt az egyik legfőbb elérendő cél. 2 Románia a maga zsidóellenes kampányát még a rövid életű Goga-Cuza rezsim időszakában (1937. december -1938. február) indította el. Ennek számos elemét a Gigurtu-kormány II. Károly király diktatúrája idején még tovább is fejlesztette, és súlyosbította, mihelyt II. Károly 1940 szeptemberében megbukott. A zsidókat megfosztották alapvető jogaiktól, és megélhetésüket is súlyosan megnyirbálták a különféle "romanizálási", vagyis kisajátítási intézkedések. Ráadásul ezrével sorozták be őket kényszermunkára, és százezrével vették el tő-

RANDOLPH A

HOLOC/\LIST

A

NÁCI

lük az állampolgárságot. E törvényalkotási lépések azonban eltörpülte k a tömeggyilkosságok mellett, amelyeket a román hadsereg és csendőrség erői követtek el Észak-Bukovina és Besszarábia 1940. júniusi-júliusi kiürítése során, illetve a nagyszabású pogrom ok mellett, melyek 1941. január 21. és 23. között következtek be, amikor a vasgárdisták államcsínyt kíséreltek meg Ion Antonescu marsall ellen. 3 Bár Bulgária is revizionista politikát követett, és növekvő német nyomás nehezedett reá, csupán ímmel-ámmal szolgálta ki a Harmadik Birodalmat. Ennek ellenére 1939 szeptemberében Bulgária rendeletet hozott a külföldi állampolgárságú zsidók kitoloncolására, akik közül sokan amúgy is Palesztinába igyekeztek:

A háború eMő JzakoJza (1939-1941) Kelet-Közép-Európa zsidóságának helyzete a második világháború kitörésével azonnal rosszabbra fordult. Különösen baljós lett Franciaország 1940. júniusi kapitulációjával. Szinte nyomban ezután a Szovjetunió - miután már bekebelezte a balti államokat és Lengyelország keleti felét - Romániától magához csatolta Besszarábiát és Észak-Bukovinát az 1939. augusztus 23-i Hitler-Sztálin paktum alapján. Az ún. második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án Magyarországnak juttatta Észak-Erdélyt, s néhány nappal később a románok kénytelenek voltak Dél-Dobrudzsát is átadni a bolgároknak. Eztán következett Jugoszlávia és Görögország lerohanása (1941. áprüis), minekutána Magyarország megkapta az ún. Délvidéket, Bulgária pedig Jugoszláviától Makedóniát, Görögországtól Thráciát. Jugoszlávia szétdarabolásával megalakult a horvát bábállam. Egyik első dolga az volt, hogy náci szellemű zsidóellenes törvényt iktasson be (1941. április 30.).5 A kelet-közép-európai államok egyre-másra csatlakoztak a háromhatalmi egyezményhez, 6 és mind tevékenyebben kezdték játszani a tengelyszövetség kisebb súlyú partnerállamainak szerepét: Horvátország és Szlovákia azért, mert puszta létét is a tengelynek köszönhette, Bulgária és Magyarország azért, mert megvalósíthatta területi ambícióinak egy részét, Románia pedig azért, hogy garanciákat kapjon nemzeti szuverenitására, illetve majd visszakaphassa nemrég elvesztett területeit vagy azok

L

BRAHAM

CSATLÓS

ÁLLAMOKBAN

egy részét. Valamennyien azzal is kész voltak hű­ ségüket bizonyítani az új rend iránt, hogy egyre keményebb zsidóellenes lépésekre ragadtatták magukat, amelyek egyszerre igazodtak a német, illetve bizonyos hazai követelésekhez. Noha a nemzeti-konzervatív kormányok megvetették a zsidókat, talán még inkább rettegtek saját szélsőjobboldali ellenzéküktől, amely nemcsak a zsidókérdés radikális "megoldására" gyürkőzött, hanem a társadalmi rend megdöntésére, egy-egy náci típusú rezsim bevezetésére is. Különösen Magyarországon és Romániában volt ez így: itt a nyÜasok, ott a vasgárdisták jutottak jelentős hatalomhoz. Ami azzal járt, hogy a konzervatív uralmi rendszerek, ha éppenséggel nem bátorították is, azért eltűrték a radikálisok zsidóellenes hisztériakeltését, abban bízva, hogy társadalmi változtatókedvük ebben kimerül. E korszak zsidóellenes törvényei megnyirbálták a zsidóság alapvető emberi és állampolgári jogait, és különösen a gazdaságban betöltött szerepüket: kíméletlenül korlátozták a zsidók kereskedelmi és ipari tevékenységét, előírták a zsidó tulajdon árjásítását vagy elkobzását, a kormányhivatalokban szolgáló zsidók elbocsátását, piciny kvótákhoz kötötték a zsidóknak az oktatásban és a szabadfoglalkozásokban való részvételét. Hasonló árjásítási törekvést tükrözött a Birodalomhoz hű kormányoknak az a rendeletsorozata is, amely "meg akarta tisztítani" a kulturális életet a zsidók irodalmi és művészeti hozzájárulásától. A katonaköteles korú zsidó férfiakat régiószerte kényszermunkára kötelezték. Akármilyen kemények voltak is ezek a lépések, a földönfutóvá tett zsidók túlnyomó része megérhette a Szovjetunió ellen indított háború kezdő­ napját, 1941. június 22-t. Csupán Horvátország német ellenőrzés alatt álló része volt kivétel, mert itt a radikális an jobboldali usztasák a szerb, zsidó és cigány lakosság elleni hadjáratuk során sok zsidót megöltek/ Két alapvető tényező miatt maradhattak életben a kelet-közép-európai zsidók: l.) a németek még nem indították be a végleges megoldásra irányuló programjukat, ületve 2.) a csatlós államokat Horvátország kivételével olyan konzervatív, vadul kommunista, antiszemita nemzeti-keresztény autokraták kormányozták, akik jobban tartottak a szélsőjobb társadalmi-gazdasági és politikaiideológiai radikalizmusától, mint az állítólagos zsidó veszélytől. A történelem fintora, hogy a németek éppúgy

RANDOLPH A

HOLOCAUST

A

NÁC I

hajlottak a rend és a törvényesség megóvására, mint a helyi nemzeti-konzervatív vezetők, hiszen így remélték maximálisan kiaknáz ni a térség emberi, gazdasági és katonai erőtartalékait. Miközben ideológiai alapon támogatták és védték a helyi szélső­ jobb mozgalmakat - végül is ezek voltak a zsidóellenes kampányok hangadói -, egyszersmind óvakodtak a felfordulástól és zűrzavartól, amely ezek hatalomra jutásával következett volna el. Ezért támogatták például Ion Antonescu marsallt Horia Sima és a Vasgárda elleni küzdelmében (1941. január), és Magyarország megszállása után ugyanezért preferálták Sztójay Dömét a miniszterelnöki székben Szálasi Ferenccel szemben. Természetesen a radikális szélsőjobbról sem vették le a kezüket: menedéket nyújtottak vezetőinek, amikor éppen kiszorultak a hatalomból, vagy üldöztetésben volt részük, amint azt a Vasgárda, a Hlinka-gárda, a Radnyica vagy a Nyilaskeresztes Párt vezetőivel is megcselekedték. Talonban tartották őket, az illető ország törvényes kormányát ellensúlyozandó, illetve a német igények megváltozására is felkészülve .

A Szovjetunió elleni báború eufóriáJ cfzalcaJza Mihelyt a tengelycsapatok 1941. június 22-én behatoltak a Szovjetunió területére, a csatlós államokban élő, mintegy l 600 OOO főt számláló zsidóSág8 sorsa, ahogy Európa más vidékeinek zsidóié is, beretvaélen kezdett táncolni. Katonai akcióikkal párhuzamosan a nácik belefogtak a végleges megoldás programjába is, először a Szovjetunió tengelycsapatok megszállta részein. 9 Oroszország hagyományos barátjának, Bulgáriának a kivételével a tengelyszövetség valamennyi állama hadat üzent a Szovjetuniónak, és ha más és más lelkesedés i szinten is, de részt vett a katonai hadjáratban. Románia adta a hadjárat második legnagyobb hadseregét. 1o A háború eufóriás szakaszában egyre-másra érkeztek a látszólag feltartóztathatatlan előrenyomulás győzelmi hírei, és ezekkel egy ütemben fokozódott a csatlós államokra nehezedő német nyomás is a zsidókérdés "megoldását" illetően. Ebben az időszakban fogadtak el új zsidóellenes törvényeket számos csatlós államban, s toloncolták ki a "hontalannak" mondott zsidókat, akiknek zöme azután tömeggyilkosságok áldozata lett; ugyanakkor Németország mindent megtett, hogy a csatlós államok hozzájáruljanak a náci megszállás alá került külföldi országokban élő zsidó ál-

L

BRi\HAM

CSATLÓS

I\LI_AMOKBAN

Iam polgáraik gettósításához és deportálásához, a Harmadik Birodalom különböző hatóságai pedig, különösen a Külügyminisztérium és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) folyvást sürgette a végleges megoldás programjának helyi életbe léptetését.

ÚjaIJ" uiJóellelW törvényele Bár valamennyi csatlós államban különféle zsidóellenes törvényeket fogadtak el, ezek keménységi foka és hatékonysága államonként eltért. Egy 1941. augusztusi rendelet minden 21 és 31 év közötti bolgár zsidó férfit munkavégzésre kötelezett, 1942 júniusában pedig, "lakáshiányra" való hivatkozással, minden szófiai zsidónak el kellett hagynia a fővá­ rost. Két hónappal később, augusztus 26-án elrendelték a zsidók sárga csillaggal való megjelölését, illetve a Zsidóügyek Hivatalának felállítását. Horvátországban 1941. augusztusában "árjásítottak" minden 2 500 dollárnál többre értékelt zsidó vállalatot, és októberben elkezdték a zsidóknak a városokból való eltávolítását. Mintegy 6 OOO zsidónak egy sóbányában kellett dolgoznia, másokat munkatáborokban helyeztek el, amelyek közül a jaszenovaci és a laborgradi volt a legnagyobb. Magyarországon több rendeletben is súlyosbították a munkaszolgálatra behívott zsidók helyzetét. A katonai jellegű munkaszolgálati rendszer egyedül állt a náci megszállás alá került Európában. 1941 augusztusában fogadták el a harmadik zsidótörvériyt, amely már a faji alapokon álló német törvényalkotást másolta. Egyebek között tiltotta zsidók és keresztények házasságát vagy nemi érintkezését. A következő törvény kisajátította a zsidó tulajdonban lévő erdő- és földbirtokokat. 1I Szlovákiában az 1940 szeptemberében létrehozott Központi Gazdaságügyi Hivatalt fokozatosan "a zsidóügyek minisztériumává" alakították: az árjásítás és a munkatáborok megtöltése volt a feladata. Egy 1941. augusztusi rendelet kötelezővé tette a zsidójelvény viselését Kelet-Szlovákiában, amit azután fokozatosan az egész országra kiterjesztettek. 1941. szeptember 9-én lépett életbe az ún. Zsidókódex, amely az ország zsidóinak életét minden részletre kiterjedően szabályozta. Végül 1941 őszén két olyan intézkedést is hozott a Tiso-Tuka rezsim, amely megkönnyítette a végleges megoldás beindítását. A Belügyminisztériumban megalakult a 14. Ügyosztály, amely a deportálásokkal foglalkozott,

RANDO L PH /\

HOLOCAUS T

/\

NÁCI

és munkatáborokat létesítettek, amelyek közül a szeredi, a nováki és a vyhnei volt a legnagyobb. A katonaköteles korú zsidó férfiakat különleges munkaszolgálatos századokba sorozták. 12

A"bontaúzn" uiJólc elleni kampány Más- és másképpen bántak a csatlós országok belhonosnak számító zsidóikkal. Horvátországgal és Szlovákiával ellentétben - e két ország már 1942ben meggyilkolta zsidó állampolgárainak nagy részét - Románia megkímélte szinte valamennyi zsidójának életét, aki Dél-Erdélyben, Moldávia tartományaiban, illetve Munténiában és Olténiában élt, és Magyarország is megóvta nagy lélekszámú zsidó lakosságát egészen a német megszállásig. Am a "hontalannak " vagy kétes állampolgárságúnak tartott zsidókkal valamennyi kliensállam botrányosan járt el. Két hónappal azután, hogy csatlakozott a Szovjetunió ellen vívott háborúhoz, Magyarország mintegy 16-18 OOO "hontalan" zsidót a tengelyszövetség ellenőrzése alatt álló szovjet területre deportált, ahol a helyi zsidókkal együtt Kamenyec-Podolszk környékén halomra gyilkolták őket. 13 Bulgária a maga "hontalan" zsidóival szemben egy 1943. február 22-én kötött egyezmény alapján lépett fel. Az egyezményt az Eichmann-féle Sonderkommando részéről Theodor Dannecker, bolgár részről pedig Alexander Belev, a bolgár Zsidóügyi Hivatal vezetője írta alá. Bulgária hozzájárult 20 OOO, köztük 14 OOO thráciai és makedóniai "hontalan" és 6 OOO "nemkívánatos" bolgár állampolgárságú zsidó deportálásához. Bár a bolgároknak sikerült megmenteniük a 6 OOO belhonos zsidót, közreműködtek 4 150 thráciai és 7 144 makedóniai zsidó 1943. márciusi deportálásában - Treblinkában gyilkolták meg őket. 14 A Szovjetunió megtámadása után Románia hozzákezdett saját végleges megoldási programjának végrehajtásához. A román hadsereg és csendőrség egységei, különféle Einsatzgruppékkal együttmű­ ködve, az újonnan elfoglalt szovjet területeken zsidók ezreit gyilkolták meg, és Jászvárosban (1941. június 29-30-án), illetve Odesszában (1941. október 23-24-én) súlyos tömeggyilkosságokban vettek részt. Antonescu marsall parancsára majdnem 150 OOO zsidót deportáltak Bukovina és Besszarábia újonnan megszerzett területeiről Transznyisztriába, a Dnyeszter és a Bug románoktól megszállt közébe,

L

BRAHAM

CSATLÓS

ÁLLAMOKB,'\N

ahol mintegy kétharmadukat a helyi, ukrajnai zsidókkal együtt meggyilkolták. 15 Noha a kliensállamok azzal mentegették a "nem kívánatos" zsidók deportálását, hogy csupán a helyi zsidó közösségek "idegen", asszimilálatlan elemeitől segítenek megszabadulni, a németek azt szűrték ki az együttműködő magatartásból, hogy ez volamellllY" zsidó későbbi deportálás ának előjá­ téka lehet. A Harmadik Birodalom tehát, miközben gratulált a "hontalan" zsidók problémájának "megoldásához", két további irányban is a zsidóellenes lépések kiterjesztésére próbálta rábeszélni csatlósait. Először, 1942 elején, Németország megpróbálta elnyerni a kisebb szövetséges államok hozzájárulását, hogy a Reichben, illetve az általa elfoglalt más országokban élő zsidó állampolgáraik is bekerülhessenek a végleges megoldás programjába. Később, de még 1942-ben, ennél is nyomatékosabb kampányt indított avégett, hogy a kisebb szövetséges államok most már kezdjenek hozzá abelhonos zsidóik okozta probléma "megoldásához" is. 16

A CJatlód áfúunolc uiJó dIlmnpolgárai Nyugat-Európában Röviddel azután, hogy a németek hozzákezdtek Nyugat-Európa zsidóságának deportálásához (1942 eleje), a német Külügyminisztérium, mint említettük, megpróbálta elnyerni a kisebb szövetséges államok hozzájárulását, hogy Nyugat-Európában élő zsidó állampolgáraik is hasonló sorsra juthassanak. Meglepő, hogy Bulgária az elsők között mondott igent: nem csupán ahhoz járult hozzá, hogy az ottani zsidó tulajdonok kérdésében a területiség elve érvényesüljön, hanem közömbösséget mutatott annak a néhány száz bolgár állampolgárságú zsidónak a személyes sorsa iránt is, akik a Harmadik Birodalom vagy a Cseh-Morva Protektorátus területén éltek (1942. július 6-7.) . Horvátország, Románia és Szlovákia szinte azonnal felzárkózott, csupán az érintett zsidók tulajdonaival kapcsolatban hangoztatva fenntartásait - ezeket ugyanis maguknak akarták megszerezni. 17 Bizonyos mértékig az is közrejátszott pozitív reakciójukban, hogy mindhárom országban már jelen voltak az RSHA kiküldött "zsidóügyi tanácsadói".18 Bulgária és Románia együttműködési készsége azonban alábbhagyott, látván, hogy a végleges megoldás programja Franciaországra és más, német megszállás alá került nyugat-európai országokra

RANI) O LPH A

H OLOCAUST

A

NÁCI

is kiterjedt. Az olaszok és a magyarok példájára hivatkoztak, akik védelmükbe vették ott élő zsidó állampolgáraikat. Kállay Miklós kormánya például egészen addig védelmezte a külföldön élő, magyar állampolgárságú zsidókat, amíg a német megszállással meg nem döntötték. 19

Német nyonuú a I'tgl.egeJ megolJtÚ heLyi alIcaInuu:.áJára Miközben a németek megpróbálták azokat a nyugat-európai zsidókat is deportálni, akik a csatlós államok állampolgárai voltak, egyúttal könyörtelen nyomást gyakoroltak Bulgária, Magyarország és Románia kormányára, hogy rábírják őket a helyi, belső zsidókérdés "megoldására". Ez a nyomás mindenekelőtt az RSHA-val összehangoltan múködő Külügyminisztériumtól származott.20Ahogy azt már a Wannsee-i Konferencián is előre látták, Horvátország és Szlovákia ellenállására eleve nem kellett számítani. A horvátok már akkor "megoldották" a maguk zsidókérdésének jó részét az országnak a németek által ellenőrzött vidékein, amikor függetlenségük elnyerése után nyomban felléptek a szerb és cigány lakosság ellen. 1941 októberében, majd 1942 má~ jusában is a horvátok azt kérelmezték a német Külügyminisztériumnál, hogy a németek deportálják a megmaradt zsidókat. 1942. július 24-én Ribbentropot úgy informálták, hogy ez a kérelem az országnak az olaszok által ellenőrzött vidékeire is vonatkozik. A horvátok még abba is belenyugodtak (október 9-én), hogy a deportált zsidókért fejenként 30 márkát fizessenek a németeknek. Azok 1942 végéig deportáltak is majdnem 5 OOO zsidót. 21 A szlovákok hasonló buzgalommal teljesítették a zsidósággal kapcsolatos német kéréseket. Szlovákia zsidósága elsőként esett áldozatául a Wannsee-i Konferencián elhatározott végleges megoldásnak. 1942 februárjának elején Szlovákia vállalta, hogy ,,20 OOO fiatal, erős szlovák zsidót" ad át a németeknek. Valamivel később a szlovák vezetők - "igaz keresztényi szellemben" - a zsidó családok együttmaradása érdekében az átadott férfiak családtagjait is deportálás ra javasolták. Hálájuk jeleként minden egyes deportált zsidó után 500 márkát vállaltak fizetni. 1942 márciusában meg is kezdődtek a deportálások, és a tavasz végéig majdnem 58 OOO zsidót, vagyis a zsidó közösség háromnegyedét "evakuálták". 1942 májusának végén több okból is

L.

BRA HAM

CSATLÓS

ÁLL/\MO KB AN

megszakadtak a deportálások. A szlovák hatóságok tudakozódni kezdtek ugyanis a "keleti zsidó települések" mibenléte után, majd pedig nyugtalankodni kezdtek a zsidók sorsára vonatkozó "rémhírek", valamint Magyarország saját zsidóival kapcsolatos, eltérő álláspontja miatt 22 1942 nyarán Románia is hajlamosnak mutatkozott, hogy engedjen a német követelésnek. 1942. július 26-án Eichmann arról értesítette a német Külügyminisztériumot, hogy egy egyezmény értelmében a román zsidók deportálása szeptember 10-én megkezdődik. Megerősítette ezt Martin Luther, a Külügyminisztérium kiküldöttje is augusztus 17-i, illetve 21-i, további tisztázó részleteket tartalmazó memorandumában. Luther szerint a románok azzal egyeztek bele a végleges megoldás programjába, hogy az a nagyrészt magyar ajkú dél-erdélyi megyékben: Arad, Temesvár és Torda környékén kezdődjék el. De a román vezetők rövidesen megváltoztatták álláspontjukat, felismerve, hogy üzleti hasznot is húzhatnak a dologból. Az új álláspontot minden jel szerint Antonescu marsallnak az a felismerése motiválta, hogy a tengely el is veszítheti a háborút. Hiába volt ezután a német Külügyminisztérium és az RSHA minden erő­ feszítése, 1943 januárjában Himmlernek meg kellett állapítania, hogy "Romániával már nincs mit kezdeni". 23 Ami Bulgáriát illeti, a németeket eleinte nemcsak az bátorította fel, hogy a bolgárok azonnal beleegyeztek állampolgáraiknak a Reichből való deportálásába, hanem az is, hogy 1942. augusztus 26-án külön Zsidóügyi Hivatalt hoztak létre. Abban a hiszemben, hogy Bulgária készen áll a végleges megoldás végrehajtására, Luther október IS-én arra biztatta a szófiai német nagykövetet, Adolf-Heinz Beckerlét, hogy tárgyalja meg a bolgár kormánnyal a zsidók deportálásának részleteit. A Harmadik Birodalom a cél érdekében szívesen küld a helyszínre különleges zsidóügyi szakértőt. 24 A Birodalom idevágó szolgálataiért a deportált zsidók után - az elkobzott zsidó vagyonból- fejenként 250 márkát kell kérni. A németek nem kis meglepetésére a bolgárok elutasították az ajánlatot, azzal, hogy saját céljaikra kell felhasználniuk a zsidók munkaerejét. 1942. november l-én nagy csalódást okozott Luthernek egy titkos jelentés, amelyet az RSHA kémfőnöke, Walter Schellenberg küldött át neki. A jelentés kiemelte, hogy a bolgár kormány és a bolgár lakosság

RANDOLPH A

HOLOCAU ST

A

NÁCI

szerint a zsidóellenes intézkedések máris túl messzire mentek. 25 Teljesen indokoltak voltak a németeknek Magyarország idevágó álláspontjával kapcsolatos, a Wannsee-i Konferencián és több külügyminisztériumi iratban megfogalmazott aggodalmai is. 1942 szeptemberétől átfogó diplomáciai kampányt indítottak, hogy rábírják a Kállay-kormányt a magyarországi zsidókérdés "megoldására". Egy tapodtat sem tágítottak követelésüktől, hogy távolítsák el a zsidókat a magyar kulturális és gazdasági életből, kötelez zék megkülönböztető jelzés viselésére, és evakuálják keletre őket. A Kállay-kormány következetesen elutasította e követeléseket, egyebek közt azzal érvelve, hogy a zsidókérdés "tisztán belügy", és hogy igen fontos a zsidók szerepe a gazdaságban, amely amúgy is a tengely háborús erőfeszíté­ sinek szolgálatában áll. Sztójay még arról is beszámolt a németeknek, hogy Kállay miniszterelnököt nyugtalanítják az evakuált zsidók végső sorsára vonatkozó "rémhírek", valamint az evakuált zsidók megélhetése. Kelletlenül bár, de a németek azt szűrték ki ebből, hogy a Kállay-kormánynak esze ágában sincs a német kívánságoknak megfelelően "megoldani" a magyar zsidókérdést. De azért nem dobták szemétkosárba ide vonatkozó terveiket, számítva a magyar szélsőjobb politikusaira és katonáira, akik velük együtt épp ennek a "megoldásnak" a véghezvitelén mesterkedtek. 26

A SziálingráJ uiáni dzal.::aJZ Nemcsak azért vonakodtak a csatlós országok a megoldás programjába való bekapcsolódástól, mert irtóztak a tömeggyilkosságban való részvételtől, hanem azért is, mert mindinkább felismerték, hogy a tengelyei fogja veszíteni a háborút. 1942 őszén, amikor a német Külügyminisztérium és az RSHA közös nyomást gyakorolt e kis államokra, a tengely hadigépezete már összeomlóban volt. Csak fokozódott a kisállamok vonakodása azután, hogy 1943 januárjában megsemmisítő vereség érte a tengely hadseregeit, köztük Románia és Magyarország hadseregét Sztálingrádnál és Voronyezsnél. E katonai katasztrófák után a csatlós államok kormányai pra,gmatikusabban kezdték kezelni a zsidókérdést. Ugy tekintettek most már a zsidókra, mint akikből gazdasági és politikai hasznot lehet húzni, ráadásul életük megóvása még jövedelmező befektetésnek is bizonyulhat a háború utáni végső

L

BR AHAM

CSATLÓS

ÁLLAMOKBAN

rendezés időszakában. Élükön Romániával, hárman közülük (Románia, Magyarország és Bulgária) támogatni kezdték a zsidóság Palesztinába való kivándorlását. Bármily különös, Bulgária már Sztálingrád után járult hozzá Makedónia és Thrácia zsidóinak deportálásához. Bulgária őshonos zsidói azonban, akárcsak Ó -Romániáé meg a nagyszámú magyar zsidóság, valamint a Szlovákiában megmaradt, kb. 25 OOO zsidó továbbra is kormányának védelmét élvezhette a nem szűnő német követelések ellenére. 1943 tavaszán a németek szemszögéből nem volt túl derűs a kép. Januárban Himmler lemondott Románia együttműködéséről. Hitler és Ribbentrop sem járt több sikerrel, mint korábban a Külügyminisztérium és az RSHA, a bolgárok és a magyarok feltüzelésében. Az 1943 áprilisában tartott klessheimi konferenciákon sem Borisz királyt, sem Horthy kormányzót nem lehetett rávenni, hogy lépjen a Harmadik Birodalom nyomdokaiba a zsidókérdés "megoldásában".27 Németország fogcsikorgatva, de - nem lévén más választása - belenyugodott szuverén csatlósainak kívánságába, kivált, mert a szovjet csapatok könyörtelen előrenyomulása miatt egyre nőtt ezen államok katonai és stratégiai fontossága. Olaszország kiválása a háborúból (1943 szeptemberében) mérföldkőnek bizonyult a németek által megszállt országok zsidóságának sorsa szempontjából. Miután az olaszok megadták magukat, német csapatok foglalták el Észak-Olaszországot, illetve az olaszok által ellenőrzött balkáni és más területeket. így sok horvát és más zsidó, akit korábban az olasz hadsereg oltalmazott, most az usztasák és a nácik karmai közé került.28 A katonai helyzet rosszabbodásával a csatlós országok igyekeztek Olaszország nyomdokaiba lépni. A tengelyszövetségből való kiugrásuk elszántságát nemcsak a katonai helyzet, hanem különféle belpolitikai megfontolások is motiválták. Általános volt a háború okozta áruhiány és nélkülözés miatti rossz hangulat, defetizmus, feltámadt a nemzeti gőg, illetve a megtorlástól való félelem is. A köpönyegforgató manőverek, amelyek 1943 vége felé fölerősödtek, jó hatással voltak a zsidóság helyzetére. Ha nem jog szerint is, de azért könnyebbedett a életük. Románia javított a transznyisztriai koncentrációs táborok körülményein, majd 1943 őszén, tekintve, hogy küszöbön állt a terület szovjet megszállása, haza is szállította az élet-

RANDOLP H A

HOLOCAUST

,\

NÁCI

ben maradt román zsidókat. Magyarország zsidósága mind erősebben bízott abban, hogy elkerülheti a lengyel zsidók sorsát, különöse n, mert a Kállay-kormány egyre merészebb németellenes lépésekre vállalkozott. Bulgária és Szlovákia zsidóit ugyanez a bizakodás töltötte el. Ez azonban csalóka reménynek bizonyult, már ami a magyarországi és a megmaradt szlovákiai zsidó közösségeket illetti: a pusztulás 1944-ben, a szövetségesek győzelmének küszöbén érte őket, akkor, amikor Auschwitz titkaival, ha nem is az egész világ, de a világ vezető politikusai már biztosan tisztában voltak. Magyarország zsidóinak egy 1944 elején hozott német katonai döntés okozta a vesztét. Látva, hogy Magyarország ki akar ugrani a háborúból, a németek 1944. március 19-én elfoglalták az országot, s ezzel megteremtődött annak az esélye is, hogy összehangolják lépéseiket azok a német és magyar erők, amelyek a lehető legrövidebb időn belül zsidótlanítani akarták az országot. Mivel minden eltelt nap döntő jelentősé­ gű volt, az egész háború legkönyörtelenebb és legösszefogottabb irtóhadjárata zúdult a magyar zsidó közösségre. 29 Szlovákia maradék zsidósága is a német megszállásnak esett áldozatul, amely az 1944. augusztusi besztercebányai felkelés megtorlása volt. Sok zsidót már a felkelés időszakában fogtak el, másokat pedig a felkelés záró napja, október 28. után. 1944 októbere és 1945 márciusa között még 13500 szlovák zsidót deportáltak Auschwitzba és németországi táborokba. 30 A román zsidók szerencsésebbek voltak. A Mihály királlyal együttműködő németellenes erők még 1944. augusztus 23-án megdöntötték Antonescu rendszerét, s néhány nappal később átálltak a szovjetek oldalára, hogy szembeszálljanak a németekkel és azok egyetlen megmaradt szövetségesével, Magyarországgal. A szövetségesek újsütetű tagországa biztonságossá vált az ottani, és valóságos mentsvárrá az üldözött külföldi, különösen a magyar zsidók számára. Összefoglalva: míg Bulgária és Ó-Románia belhonos zsidói szinte sértetlenül vészelték át a náci korszakot, Horvátország, Szlovákia és (a fővá­ ros kivételével) Magyarország zsidósága gyakorlatilag odaveszett a holocaustban. Ezek az államok általában minden aggály nélkül lemondtak a Harmadik Birodalomban vagy a náci megszállás alá került nyugat-európai országok-

L

BRAH AM CSATLÓS

,-\LLAMOKBAN

ban rekedt zsidó állampolgáraikról, és ugyanilyen könnyű szívvel áldozták fel a köztük élő "idegen" zsidókat is. A zsidókérdés kezelésében valamennyien opportunisták voltak: ahogy változott a hadi helyzet, és ahogy változott nemzeti érdekeikről kialakult értékelésük, úgy változtattak idevágó álláspontjukon is. A tragédia végső felelőssége természetesen a nácikat és a csatlós országokbeli cinkosaikat terheli. A háború után a végleges megoldásért sok német minden felelősséget a csatlós országokra próbált hárítani. Pozsonyi büntetőperének tárgyalásán Dieter Wisliceny például azzal mentegette magát, hogy a szlovákok készségesen beleegyeztek a zsidók deportálásába. A Birodalom magyarországi főmegbízottja, Edmund Veesenmayer pedig kijelentette, hogy a magyarok bízvást megtagadhatták volna a végleges megoldásban való közreműködé­ süket. Ha Horthy 1944. július 7-én leállíthatta a deportálásokat, fejtegette Veesenmayer, akkor bízvást hatalmában állott volna, hogy kezdettől is meggátolja őket. Ezekben az állítások ban természetesen van némi igazság. A németek könyörtelenül nógatták csatlósaikat a végleges megoldás programjának végrehajtására, s azokban az országokban, ahol szerepük meghatározó volt, sikerrel is jártak: Horvátországban és Szlovákiában e két állam rövid háborús létének kezdetétől egészen a végéig, illetve Magyarországon 1944 márciusa után. Nem jártak sikerrel viszont Bulgáriában és Romániában, főleg azért, mert ezek az államok megőrizték és gyakorolták is nemzeti szuverenitásukat. De még az elsőként említett három államban sem értek volna el túl nagy eredményt, ha nem kapnak lelkes támogatást a bábkormányoktól. Nácibarát és antiszemita elemek ezekben a kormányokban az államhatalom és a közigazgatás minden eszközét azoknak a kezébe játszották át, akik vállalták a végleges megoldás végrehajtását. A bel- és külföldi dühödt antiszemitizmus erőinek összefogása vált tehát végzetessé Kelet- Közép- Európa zsidósága számára.

JEGYZETEK l A romániai és ukrajnai zsidóság tragédiájának részleteit l. Randolph L. Braham (szerk.): Tpe Tra!leJy {JI &IllLlnlan .kwry. New York, 1994 (a továbbiakban: Tra!leJy.. . ), valamint uó. (szerk): TPe Fale {J/&Illanlal/ anJ liÁ:ratizian .kwry III/Jer tpe Al/tolle.kW /{qmze. New York, 1997 (a továbbiakban: Fak .. ).

R A N DO LPH A

H OLOCAUS T

1\

NÁC I

2 A Magyarországra vonatkozó részletek megtalálhatók: Randolph

L. Braham: A mt1.lJ.yar bO!"'>lIMI. Budapest, 1989 (a továbbiakban: A II/a.9'yar... ). A szlovákiai helyzetről: Livia Rothkirchen: Tb~ De,ftme/um ol Sltwak Jt'U'ry. Jerusalem, 1961. 3 A részleteket 1.: A /lll{IJ.Vtlr... 4 L. Braham: A magyar... Bulgáriára nézve I. Freedrick B. Chary: Tbe JjIl(9'lZrioll.k,,'d am} tbt' Ptiza! SJ!lItum, /!NO-/.944. Pittsburg, 1972 (a továbbiakban: A lÍiJlgdr... ) 5 A részleteket I. Menachem Shelach: HútiJly l!1 tbe boltJCOIMt. Tbe DeJtmduJ/l tJ/EllrOfJt'llll.kwry: Yi{fJ0.tltlvÚl. Jerusalem, 1990 (a továbbiakban: Jt{fJlJ.t"ltívÚI... )

6 Németország, Olaszország és Japán háromhatalmi egyezményét 1940 szeptemberében írták alá. Magyarország, Románia és Szlovákia két hónappal később, Bulgária és Horvátország pedig 1941 márciusában, illetve júniusában csatlakozott. 7 A részleteket 1.: Jt{fJIMzltívio... 863 OOO zsidó élt Bulgáriában, akik közül II 700 volt makedóniai és thráciai zsidó. A 30 OOO horvátországi zsidó közül majdnem 25 OOO élt az ország németek megszállta részében. Románia zsidó lakossága 620 OOO lelket számlált, akik közül mintegy 270 OOO élt a Románia fennhatósága alá került Besszarábiában és Észak-Bukovinában. Szlovákiában 89 OOO volt a zsidók száma. Magyarországon 825 OOO, köztük mintegy 100 OOO kikeresztelkedett zsidó élt. 9 A részleteket l. Raul Hilberg: Tbe De,ftmdlolZ ,J/Ellropt'lllz .k"v. Chicago, 1961, 177-256. o. IDA csatlós államok Szovjetunió elleni háborúban való részvételének részleteit I. Peter Gosztonyi: Mikr:f.f/'emJe lker~: DlM SCbick""! Jer lzti-btJmf.fcbell Armt'l'Il illl (}.f/frIJ':I{fJ. Düsseldorf, 1986, valamint Hans Werner Neulen: Ali Jellf.tcber Sede: /Iltematlollak Pt'l'liVII!tÍJl' I'lJ/l Wrbrtlldcbt II/lJ Wtz!lt'll-Ss. München, 1985. . II A részleteket I. A 1I11{fJyar... 12 A részleteket l. Rothkirchen: l; lll. 13 A részleteket l. A "'t1.lJ.yar... 14 Bizonyos részletekre vonatkozóan l. A 1Í0(fJrfr... , valamint Jt{fJOJ:ldl,UI.. .

15 Románia az 1941. augusztus II-én aláírt Tighinai Egyezmény értelmében kapott fennhatóságot Transznyisztria fölött. A régió román és ukrán zsidói nak tragédiájáról részleteket közöl Trt{fJeJy... , valamint Fate... 16 A csatlós államokra gyakorolt német nyomás ról további részle-

Braham professzornak, lapunk barátjának fríssen megjelent, kíegészített és átdolgozott kétkötetes monográfuíja szerkesztőségünknél megrendelhető.

1024 Budapest, Keleti Károly u. 27.

I-Il. kötet ára: 4800,-Ft

L

BR A H i\M

CSATLÓS

I\L LA M O K BAN

teket közöl Christopher Browning: Tbe Ptilll! SJ!lltú", a/lJ tbe GertJlllll (}flí'ce. New York, 1978 . 17 Horvátország, Románia és Szlovákia idevágó készségét Martin Luther hosszabb, 1942. augusztus 21-én kelt, Ribbentrop számára készített memorandumában is hangsúlyozta. 18 Horvátországban Franz Abromeit, Romániában Gustav Richter, Szlovákiában pedig Dieter Wisliceny töltötte be ezt a tisztet. 19 A Kállay-kormány álláspontjára vonatkozóan l. A olll!fYar... Romániára nézve l. Radu Ioanid: The fate of Romanian Jews in NaziDominated Europe During World War ll. In: Fale... 20 A Wannsee-i Konferenciára készített memorandumában a német Külügyminisztérium "kívánságai és elgondolásai" között azon készségét is kifejezte, hogy közreműködjék Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia és Szlovákia zsidóinak deportálásában. Magán a Konferencián Reinhard Heydrich, az RSHA feje kijelentette, hogy nem számít problémákra Horvátországgal, Romániával vagy Szlovákiával kapcsolatban. Heydrich és Luther megállapodott abban, hogy a végleges megoldás programjának sikere érdekében összehangolják a német Külügyminisztérium és az RSHA erőfeszítéseit. 21 L. Jt{fJOJz!rfvio... 22 A részleteket I. Rothkirchen: i. Ill. 23 Manfred Killinger bukaresti német nagykövet 1942 decemberében arról tájékoztatta Berlint, hogy Radu Lecca zsidóügyi kormánybiztos vállalta 70--80 OOO zsidó Palesztinába való kivándorlásának engedélyezését, ha fejenként 200 OOO leit (1336 dollárt) fizetnek az illetők. L. TrageJy... 24 Az RSHA eredetileg Dieter Wislicenyt akarta kiküldeni, de végül Theodor Danneckert küldte. 25 L. A 1Í0lgdr.. . 26 További részletek találhatók: A lIlt1.fJyar... 27 A horvát vezető, Ante Pavelic is látogatást tett Hitlernél a klessheimi kastélyban, de akkorra már csak "Zágráb polgármesterének" titulálták, mert Tito csapatai elfoglalták Horvátország nagy részét. A megmaradt horvát zsidók közül soknak az életét az olasz hadsereg mentette meg, I. Jt{fJ",'zltí"io... 28 Az olaszok és az olasz hadsereg mentóakcióira nézve I. Susan Zuccotti: Tbe /talt'''M a/lJ tbe .kuv. New York, 1988. 29 L. A lllt1.fJyar. .. 30 L. Rothkirchen: l; lll.

E(Jrelgll

A ROSENTHAL-VÉSZKORSZAK INTÉZET

A NÉPIRTÁS POLITIKÁdA A HOLOCAUST JVl'\GYAROHSzAGOI\:

I

TÁJÉKOZTATÓJA .\ CITY l-llin'rsity (;radlw\(' Cplltpr ker(,ti'llt'll li,tpsiilt HDSPllt hal Yl'szkorszak illtb.t't !WIl lPlidlítolt ,.. I. & n. \\'illlt'r\lal'" üriilIlllld jl'kllti. !Iogy a \-i'szkurszak klltatils;l\'
,'í"