A múzeumi tanulás kézikönyve Továbbképző tanfolyami jegyzet javított változat
A múzeumi tanulás kézikönyve
Szerkesztette: Vásárhelyi Tamás és Kárpáti Andrea az ELTE Természettudományi Karának „Tudománykommunikáció” könyvsorozata
Typotex Kiadó Magyar Természettudományi Múzeum ELTE TTK Tudománykommunikáció a Természettudományban Központ Budapest, 2010
A múzeumi tanulás kézikönyve
Szerkesztette: Vásárhelyi Tamás és Kárpáti Andrea Lektorálta és az angol tanulmányokat fordította: Miszné Korenchy Anikó Grafika és tipográfia: Bubik Veronika
ISBN 978-963-9877-08-5
E jegyzet létrejöttét a Leonardo da Vinci Program Innováció transzfer projektje (SciComPed) keretein belül az Európai Unió 08/0025-L/4012 sz. támogatása tette lehetővé. Koordinátor az ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Információtechnológiai Központja. A kötetben szereplő írások tartalmáért minden felelősség a szerzőket és a szerkesztőket terheli, sem a Nemzeti Iroda, sem az Európai Bizottság nem felel a bennük foglalt információkért vagy azok bármely módon történő felhasználásáért.
Tartalom Előszó (Kárpáti Andrea és Vásárhelyi Tamás) .................................................................... 8
1. fejezet: Bevezetés......................................................................................... 13 1.1. Múzeumok újra válaszúton (David Anderson) ......................................... 14 1.2. A múzeumok történetéről (Vásárhelyi Tamás) .......................................... 17 1.3. Múzeumaink itt és most (Vígh Annamária)............................................... 21 1.4. A magyar múzeumi közművelődés és múzeumpedagógia történetéről röviden (Káldy Mária) ........................................................................... 26 1.5. A múzeumpedagógus szakma professzionalizálódásáért: javaslat tudás bázis létrehozására (Heather King – Lynn Tran) ................................. 30 1.6. A múzeumi kiállítás, mint tanítási és tanulási környezet (Kárpáti Andrea) ....................................................................................... 32 1.7. Múzeumok és látogatóik (Puczkó László) .................................................. 36 1.8. Múzeumpedagógia: Nézzünk előre! (George E. Hein) ............................ 38
2. fejezet: Hogyan működnek a múzeumok? ....................................41 2.1. Ami a színfalak mögött történik (Vásárhelyi Tamás) ................................ 42
3. fejezet: Múzeum és tudomány-kommunikáció ..........................53 3.1. A múzeumok szerepe és a tudomány a társadalomban (Sara Calcagnini)............................................................................................ 54 3.2. Válogatás budapesti és Budapest környékén lévő természettudományi illetve műszaki múzeumokból (Zboray Géza) .......................................... 59 3.3. Tudományos kutatás a természettudományi múzeumokban (Pálfy József) .................................................................................................. 62 3.4. Kutatás a műszaki múzeumokban (Bencze Géza).......................................... 66 3.5. A múzeumi gyűjtemények információtartalmáról és annak felhasználásáról (Vásárhelyi Tamás – Bakonyi Gábor) ....................................................... 68
4. fejezet: Múzeum és tanulás ...................................................................73 4.1. Tanuláselméletek és múzeumi tanulás (Kárpáti Andrea) ........................ 74 4.2. Múzeum és tanulás – egész életen át (Vásárhelyi Tamás) ....................... 80 4.3. Múzeumpedagógia – múzeumandragógia (Koltai Zsuzsa) .................... 82 4.4. A múzeumok szerepe a felsőoktatásban (Tóth Erzsébet – Weiszburg Tamás) ............................................................... 85 4.5. Tanulás tárgyakkal (Nicola Bell) ................................................................ 88 4.6. Felfedezéses tanulás (Vásárhelyi Tamás) .................................................... 92 4.7. Projekt-pedagógia a múzeumban (Victor András) ................................... 95
5
4.8. A környezeti nevelés lehetőségei a múzeumban (Elekes Éva) ............... 99 4.9. Múzeumi tanulás csoportokban – a kollaboratív tanuláselmélet jelentősége a múzeumpedagógiai munkában (Kárpáti Andrea) ........................ 102
5. fejezet: Tanítás a múzeumban ..............................................................107 5.1. A múzeumi tanulás környezete (Vásárhelyi Tamás) ................................ 108 5.2. Foglalkoztató terek, foglalkoztató termek a múzeumban (Holler Judit) .................................................................................................. 108 5.3. KUTASS! A londoni Természettudományi Múzeumban (Dan Wormald) .............................................................................................. 111 5.4. Szükségből erényt! Tanulmánytár létrehozása az Országos Műszaki Múzeumban (Kócziánné Szentpéteri Erzsébet) ........................................... 112 5.5. A Mobileum (B. Varga Judit) ....................................................................... 114 5.6. Interaktív múzeumi eszközök (Egyed László) .......................................... 115 5.7. Kreativitás egyszerű technikai eszközökkel (Antal Ildikó) .................... 118 5.8. A fantázia-vezérelt alkotótevékenység és a tanulás kapcsolata (Gulyás Anikó) … .......................................................................................... 120 5.9. Gyerekcsoportok, iskolás csoportok a múzeumban (Bajzáth Judit – Holler Judit) ........................................................................ 122 5.10. Kérdések használata (Vásárhelyi Tamás) .................................................... 124 5.11. A feladatlapok szerepe a múzeumlátogatásban (Traudel Weber) .............................................................................................. 127 5.12. Memóriajátékok a múzeumban (Janotka Mónika) .................................... 132 5.13. A tárlatvezetésről (Vásárhelyi Tamás) ......................................................... 134 5.14. Múzeumi beszélgetés – különös tekintettel egy kortárs művészeti múzeum gyakorlatára (Hemrik László) ............................................................... 137 5.15. A szerepjáték, szituációs játék, korfelidéző játék szerepe a múzeumpedagógiában, a megismerésben (Kesik Gabriella) ........................................... 142 5.16. Műhelytitkok – Szakértők főszereplésével zajló interaktív programok (Holler Judit) .................................................................................................. 146 5.17. Közművelődési programok (Bajzáth Judit – Holler Judit) ......................... 149
6. fejezet: Múzeum és informatika .........................................................151 6.1. A kulturális információ internetes forrásairól (Matuszka Angéla) ........ 152 6.2. Múzeumok a világhálón, tartalmak a múzeumi honlapokon (Bárd Edit)...................................................................................................... 158 6.3. Böngésző tanár, szörföző diák – oktatási tartalmak és lehetőségek múzeumok honlapjain (Barta Géza) .......................................................... 160 6.4. A múzeumok virtuális valósága (Kárpáti Andrea) .................................. 162 6.5. Az interaktív oktatási eszközök a kiállításon (Topor Gyula – Széplaki Eszter)..................................................................... 165 6.6. Múzeumi CD-k, DVD-k (Topor Gyula – Széplaki Eszter) .......................... 168 6.7. Multimédia a múzeumban (Kárpáti Andrea) ............................................ 170
6
7. fejezet: A múzeumlátogatás ...................................................................177 7.1. Mit kell tudni a pedagógusnak, ha múzeumba készül? (Tettamanti Zsófia) ......................................................................................... 178 Felkészülés a látogatásra: tanulmányi szempontok ................................. 179 Felkészülés a múzeumlátogatásra: szociális és lélektani szempontok ............................................................................................. 182 Felkészülés a múzeumlátogatásra: gyakorlati szempontok ...................... 185 Úton a múzeumba .................................................................................. 186 A múzeumba való megérkezéstől a kiállítás bejáratáig ........................... 186 A látogatást követő levezető alkalom ..................................................... 186 A múzeumlátogatás értékelése ................................................................ 187
8. fejezet: Múzeum és iskola kapcsolatáról ........................................189 8.1. Múzeum és iskola kapcsolatáról (Vásárhelyi Tamás) ................................ 190 8.1. Az ONAP, a NAT és a múzeumpedagógia (Kanczler Gyuláné) .............. 190 8.2. Múzeum és iskola változó kapcsolatáról (Németh Csaba) ....................... 192 8.3. A múzeumlátogatás az iskolai oktatás – nevelés folyamatában (Tóthné Timár-Geng Csilla) ........................................................................... 195 8.4. Kompetencia-alapú oktatás a múzeumokban (Bárd Edit) ...................... 197
9. fejezet: Felmérés értékelés ......................................................................201 9.1. Az iskolai múzeumlátogatás értékelése (Kovács Hajnalka – Kárpáti Andrea) ............................................................................................. 202 9.2. A csoporttal való találkozás értékelése (Bárd Edit) ................................. 210 9.3. Látogatókutatások magyar múzeumokban (Farkas Zsuzsanna)............. 212
Irodalom (összeállította: Farkas Zsuzsanna) ……………………………………. ..................... 219
Szerzőink (összeállította: Farkas Zsuzsanna) ........................................................................... 229
Contents in English (fordította: Vásárhelyi Tamás) ................................................................................. 231
7
Előszó Kárpáti Andrea és Vásárhelyi Tamás Edward P. Alexander (1907-2003), a múzeumi tanulás amerikai klasszikusa, „Múzeumok mozgásban” című könyvének alcíméül ezt választotta: „Bevezető a múzeumok történetébe és funkcióiba” (Alexander and Alexander 2008). Egy múzeumokról szóló történeti munka ugyanis át kell hogy tekintse azokat a változásokat is, amelyek az alexandriai Mouseiontól el- majd visszavezettek a múzeumi tanulás mai műhelyeibe. Ezen az úton ugyanis körbejártunk. Ptolemaios Psoter, neve szerint is a „Megőrző”, aki Nagy Sándor gyűjteményének kurátora és az első múzeumpedagógus volt, az időszámításunk előtti 3. századtól a Krisztus utáni 3. századig fennállt nagyszerű műgyűjteményt és könyvtárat valószínűleg elsősorban iskolaként alapította meg. Azért gyűjtött, rendszerezett, hogy ezzel taníthasson. Ezt a célt szolgálták a szobrok és az ásványok, a fóliánsok és az állatkert, vagy a botanikus kertnek a látogatók szeme előtt fejlődő egzotikus növényei. Edward P. Alexander élvezettel sorolja, hány híres tudós oktatott a könyvtárnak otthont adó Bruchium falai között, hogyan élt együtt az írott és a tárgyakban testet öltött tudás. Mesterségünk egyik leghíresebb műhelye, a történelmi hitelességéről ismert és remek szórakozást nyújtó Williamsburg1 emlékhelyének megteremtője szerint ugyanis a múzeum eredendően közművelődési intézmény, nem pedig a magángyűjtőkkel versengő műtárgy-vásárló, a műveket feldolgozás közben néha közszemlére bocsátó kutatóhely, vagy a „kultúra temploma”, tehát az unalom és a hozzáférhetetlen tudás megtestesítője. Könyvünk erre a megállapításra reflektál, amikor egymás mellé sorakoztatja a múzeumi tanulás hazai és külföldi elméleteit, kutatási eredményeit és jó gyakorlatának példáit. Ezek az elméletek és példák igen különböző alapokon állnak. Művelőik nem mindenben értenek egyet, hiszen az intézmény, amelyben dolgoznak, a reneszánsz humanizmus, a 18. századi felvilágosodás és a 19. századi demokrácia produktuma – vagyis a nézetek szabad ütköztetésének ember-központú és tudományos igazságokra építő színtere (Crook 1972). Amikor azt állítjuk, hogy a 21. század múzeuma visszatér a kezdetekhez, arra a fejlődési ívre gondolunk, amely a Psoter nyitott árkádjai között sétáló látogatóktól először a görög és római magángyűjteményekhez, majd 15. századi olasz paloták privát képtáraihoz, azaz galleriá-ihoz vagy a szintén csak barátok számára kinyitott Wunderkammer-ekhez vezetett. Az első művelődési céllal alapított gyűjtemény pusztulását mintegy másfél évezred választotta el az oxfordi Ashmolean Museum kapuinak kinyitásától, amire 1683-ig kellett várni. A sorra nyíló európai múzeumok lenyűgözni és felemelni kívánták a látogatót, tehát az értelmére és az érzelmeire hatni, nem a képzeletére. Napóleon, ez a visszautasíthatatlan gyűjtő, kurátorként a francia nemzet nagyságát kívánta kifejezni, mikor a birodalmi múzeum-hálózatát tervezte (Taylor 1948). A 19-20. század fordulóján sorra alakuló nemzeti közgyűjtemények célja pedig a megőrzés, a művelt közönség számára érthető, precíz bemutatás volt. A 20. század második felében, az oktatási paradigmák tanuló-centrikussá válásával együtt jelent meg az a múzeum, amely missziója szerint „felhatalmazó” (empowering) intézmény, amely „valamennyiünk közös kulturális élményének ad formát. Bárki betérhet ide, hogy szembesüljön kultúrájának legkiválóbb alkotásaival. Ha elég időt tölt itt, minden bizonnyal megváltozik a szemlélete. Éppen ez az a cél, amiért az alapítók a nagyvilágból a városukba hozták ezeket a kiváló gyűjteményeket” (Cuno 2004, 47.old.). 1
A Virginia államban található, 1699 és 1780 között épült, a francia- spanyol gyökerű déli állam kultúrájának emléket állító szabadtéri múzeumban a házakat és közintézményeket, korhű ruhába öltözött és igen jól képzett tárlatvezetők segítségével, működés közben bemutató történelmi emlékhely a tanulást szórakozással, a művészeti és történeti ismeretterjesztést a hazafias neveléssel ötvöző kiállítás-interpretáció egyik legismertebb iskolapéldája. Ez „a” történelmi emlékhely az Egyesült Államokban (vö. beszédes nevű honlapját: http://www.history.org/).
8
Korunkban a múzeum „templomból fórummá válik”, s befolyása immár nemcsak az impozáns gyűjteményben, és annak kutatásában, hanem ennek közreadásában: a tárgyak bemutatásában („tálalásában”) és minősítésében rejlik. A múzeumi kurátor fontos véleményformáló személyiséggé, a közösségi ízlés alakítójává válik (Cameron é. n.2). A jó múzeumi kiállítás és pedagógiai program, miután elgyönyörködtetett és elgondolkodtatott, gyakran vitára is késztet. Thomas P. Howing, a New yorki Metropolitan Museum igazgatója szerint a múzeum „nem csak stabilizáló és regeneráló ereje a kortárs kultúrának, hanem rendelkezik azzal az erővel, amely a kiválóságra, a minőségre törekvő keresztes lovagokká változtatja látogatóit” (idézi Taylor 1948, 277-278). A modern művészet egyik új amerikai bemutató helye, a Cincinatti Arts Center egyenesen „ellenmúzeumnak” (unmuseum) nevezi magát, s az állandóság és az őrzés helyett a változékonyságra és átalakíthatóságra törekszik. Jelentős képzőművészeket kértek fel arra, hogy olyan műveket készítsenek, melyeket a látogatók szabadon formálhatnak, s így a befogadás és alkotás gesztusait egyesítve, különleges múzeumi tanulási élmény részesei lehessenek.3 A ma múzeuma sokféle funkciót tölt be: nemcsak gyűjt, raktároz és kiállít, de ismeretterjesztő könyvtár, kutatóhely és dokumentációs központ is, amelyben étterem működik, koncerteket és bálokat rendeznek, előadó termek és műhelyek működnek. Vannak, akik féltik a „művészet templomait” a bálozó és vacsorázó „kufároktól”, mások gazdasági szükségszerűségre hivatkoznak. Mi örülünk annak, hogy a múzeum újra népszerű, fontos intézménye lett az elit-kultúrának, s nyitott a tömegkultúra – szebben fogalmazva: a közművelődés – felé is. Divatos hely lett, ahol gyakorta illik megjelenni, ahol izgalmas szellemi kalandokra számíthat a látogató – és arra is, hogy az interpretátor, a múzeumpedagógus, és gyakran a kutató, a kurátor is társául szegődik a művekhez, tárgyakhoz vezető úton. A kötetünk elméleti kereteit felvázoló bevezetés után szólnunk kell gyakorlati kérdésekről is, a jegyzet születésének körülményeiről, szándékainkról és céljainkról is. A kötet az Európai Unió TEMPUS kutatási és fejlesztési programja által támogatott SciComPed Projekt (2006-2010) egyik terméke. A projekt teljes neve: Communicating Science – Courses and Manuals for Teachers and Trainers, azaz magyarul: A tudomány kommunikációja – tanároknak és továbbképzőknek szóló tanfolyamok és kézikönyvek. Az a felismerés hívta életre, hogy Európa országaiban a természettudományok értése, megbecsülése, a természettudományi tantárgyaknak az oktatási rendszeren belüli „helyi értéke”, és az ilyen kutatói és tanári pálya vonzereje jelentősen csökkent az utóbbi időben. Ugyanakkor a mindennapjainkba észrevétlenül belopódzott a tudomány megannyi vívmánya, az életünk egyre inkább és egyre több területen megkívánja az alapfokú tudományos jártasságot (például egyre több műszaki eszköz vesz körül minket, és most már szabályozza életünket). A tudományok eredményeinek megértésében és a tudományok népszerűsítésében a médiának is, a múzeumoknak is kulcsfontosságú (és részben eltérő) szerepe van4. Ezért választottuk a projektben kiemelt témául a tudományos média illetve a műszaki- természettudományi muzeológia területeit. A három éves munka célja a szakképzés területén illetve a közreműködő intézményekben az innovációs készség és a minőség fejlesztése, részben az IKT eszközök fejlesztésével és nagyobb mértékű bevonásával. A projekt tudásátadó partnerei: a londoni Természettudományi Múzeum, valamint a 2
A befolyásos múzeumi ismeretterjesztőnek saját rajongói oldala van, ahol olvasói kedvenc idézeteiket közlik. Ezek a gondolatok – rövidítve – részben erről az oldalról származnak: http://thinkexist.com/quotes/duncan_f._ cameron/
3
Az UnMuseum projekt eredményei itt láthatók, olvashatók: http://www.contemporaryartscenter.org/ unmuseum/art
4
Ezt az a tény is jelzi, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum ezzel egyidejűleg egy másik EU-s projektben is részt vesz. A SETAC mozaiknevű projekt címe: Science education as tool for active citizenship, azaz Tudományos oktatás, az aktív állampolgársághoz vezető eszköz. Itt is hangsúlyos szerephez jut a tudományok és a tudományos eredmények megértését segítő, múzeumi oktatási-tanulási eszközök fejlesztése. A két projekt munkálatai kölcsönösen támogathatják a kitűzött célok elérését.
9
berlini Freie Universität, és a Dortmundi Egyetem tudománykommunikációt oktató intézetei. A szlovákiai Konstantin a Filozófus Egyetem, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE Természettudományi Karának Multimédia-pedagógiai Központja a közvetlen kedvezményezettjei a tudásátadást megvalósító, három éves munkának, közvetve pedig mindenki, aki a magyar és részben szlovák nyelven létrejövő produktumokat használja. A természettudományos múzeumi ismeretterjesztés területén kétféle eredményt várunk a projekttől. Az egyik ez a jegyzet. A másik egy továbbképzés, ami 2 X 30 órában az általános múzeumpedagógia illetve a természettudományos múzeumi ismeretterjesztés területén képezi tovább a résztvevőket. A tanfolyamokat – a próba-képzés tapasztalatainak felhasználásával – pedagógiai akkreditációra bocsátjuk, és sikeres elbírálás után rendszeres időközönként indítani szeretnénk. A hazai múzeumi közművelésben az utóbbi évtizedben történt óriási fejlődés, a hazai múzeumok iránti felfokozódott várakozás és igény azt jelzi, hogy tanfolyamunkra lesz szakmai közösségi igény. Jegyzetünk elkészítésével több célt is igyekeztünk elérni. Elsődleges feladata, hogy a SciComPed projekt során megvalósuló továbbképzések pedagógus (és múzeumi pedagógus) hallgatói számára segítséget jelentsen a tanfolyam elvégzésében és később a mindennapi munkában is. Reményeink szerint átdolgozott formában kézikönyvként is megjelenhet, és akkor a szélesebb pedagógus és múzeumi, valamint elméleti érdeklődésű olvasóközönséget is szolgálhatja. Ilyen formában hasznos tankönyve lesz az ELTE TTK gondozásában akkreditáció alatt álló Tudománykommunikáció a természettudományban MSc képzésnek, és mindenfajta más, a múzeumokban folyó tanulással kapcsolatos képzésnek is. Végül meg kell említeni egy háttérben meghúzódó, de nem rejtett célt is: a hazai, a múzeumokban folyó tanulással, tanítással foglalkozó szakemberek szakmai közösségének fejlesztését, formálását. Ezért igyekeztünk mennél több múzeumból, mennél több felsőoktatási intézményből szerzőket toborozni, és iskolában dolgozó szerzőket is szóhoz juttatni. Legtöbben persze a TTK-n előkészítési fázisban lévő képzés oktatói, akik számára a felkészülést is szolgálja ez a gyűjtés. Nagyon értékes hozzájárulást jelent az ELTE PPK-n immáron egy évtizede folyó Múzeumpedagógia szakirányú képzés több oktatójának részvétele ebben a munkában. Közös szándékunk, hogy a későbbiekben a két, csak részben különböző képzés szinergiája valósuljon meg a szakemberek együttes tevékenysége által. Több szerzőnk a tanfolyamok során meglátogatott múzeumok dolgozója, esetükben a hazai terep magabiztos ismerete értékes hozzájárulási elem. Külföldi szerzőink a szakma kiválóságai, köztük olyanok is vannak, akikkel korábbi munkánk, hazai részvételű projektek során kapcsolatba kerültünk. Az utolsó néhány évtized magyar nyelvű múzeumpedagógiai, múzeumi közművelődési irodalma jelentős mennyiségű írást és kiadványt jelent, mégis úgy gondoljuk, hogy ez a jegyzet hiánypótló, mérföldkő. Az eddig megjelent kiadványok egy része alkalmi, a szerzők szakértelmét, érdeklődését, egy-egy kurrens és fontos témát tükröző írásokból állt össze. Más kötetek egy-egy alkotó műhely vagy tanulmányi kör munkatársainak írásai, és jelentős mértékben szubjektív alapon alakult ki a tartalmuk. Átfogó, a múzeumokban folytatott tanítással, képzéssel, pedagógiával, és a múzeumokban előfordulható spontán tanulással foglalkozó, tudományos jellegű mű nem született még. E jegyzet tartalomjegyzékébe, amit hazai és nemzetközi szakmai körök is véleményeztek és gazdagítottak, igyekeztünk a lehető legtöbb – a tanfolyamok adta lehetőséghez képest túlságosan is sok – területet felvenni. Ehhez a teljességre törekvő tartalmi vázlathoz kerestünk azután szerzőket. Ugyanakkor maradtak, illetve a munka előrehaladtával jelentkeztek hiányok is. Korántsincs kutatási anyagunk és publikált eredményünk a hazai múzeumlátogató közönség teljes spektrumának tanulási igényeiről, múzeumi viselkedéséről, a kiállítások hatásáról. Gyerekcipőben jár még a múzeumokban folyó munka felmérésének és értékelésének hazai elmélete és gyakorlata, kevés a szociológiai, pszichológiai és pedagógiai kutatás is, bár figyelemre méltó kezdeményezések vannak már ezeken a területeken is.
10
A szakma adós a hazai múzeumpedagógiai szakirodalom értékelő feldolgozásával, bemutatásával, és ezt az adósságot jegyzetünk nem is szándékozott megszüntetni (az ELTE PPK múzeumpedagógiai kutatócsoportjában már készül egy hazai múzeumpedagógiai bibliográfia). Az érdeklődők számára tehát egyelőre marad a sokféle kiadvány említése. Kötetünk a tájékozódás megkönnyítésére bőségesen merít a nemzetközi szakirodalomból, hogy a külföldi eredményekkel is gazdagodhasson a hazai elmélet és módszertan. K öS z ön E T n y I lv án íT áS A szerkesztők köszönetüket fejezik ki a Tempus Közalapítványnak a munka támogatásáért, a SciComPed projekt múzeumi fejlesztéseiben részt vevő intézményeknek (Magyar Természettudományi Múzeum, ELTE Természettudományi Kara, londoni Természettudományi Múzeum) és munkatársaiknak, hogy a projekt megszabta feladatokon messze túlmenően segítették a szervező és alkotó munkát. Bán László projektmenedzser, Hudecz Andrea projektasszisztens, és a múzeumi feladatokban közreműködő Farkas Zsuzsanna gondos szervező munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a kötet létrejött. Köszönettel tartozunk valamennyi külföldi szerzőnknek és azoknak a magyar szerzőinknek, akik tiszteletdíjukról lemondtak a projekt javára. Köszönjük lektorunknak, Miszné Korenchy Anikónak a kéziratok gondozását, a társ-alkotói munkát. Köszönjük a képzési helyszínként használt múzeumok, a szervezetileg nem feltétlenül önálló, mégis az alábbi neveken a közönség rendelkezésére álló Csodák Palotája, Elektrotechnikai Múzeum, ELTE Természetrajzi Múzeuma, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Közlekedési Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum, Országos Műszaki Múzeum segítségét és hozzájárulását a hazai múzeumpedagógia fejlesztéséhez. Külön köszönet jár a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya illetve a Nemzeti Múzeum támogatásáért. * Ahogyan kötetünk írásai is mutatják, a magyar intézmények részesei annak a folyamatnak, amely a múzeumot visszavezeti eredeti funkciójához: az iskolai oktatásnál élményszerűbb és rugalmasabb, de nem kevésbé hiteles és releváns tudás közvetítéséhez. Ehhez a munkához kívánnak segítséget nyújtani a szerzők írásaikkal itt, e kötetben, múzeumi munkájukkal pedig naponta, az ország minden részén. A szerkesztők köszönik a szerzőknek, hogy megosztották tapasztalataikat, s köszöntik az olvasót. Budapest, 2010 február
11
12
