A MUNKAERŐPIAC, ÉS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány

AZ EU TAGORSZÁGOK TÁRSADALMI- GAZDASÁGI HELYZETE A XXI. SZÁZAD ELEJÉN A MUNKAERŐPIAC, ÉS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Készítette: Zelei Mária

Budapest, 2004. 3


TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék

3

Bevezetés

6

I. Az Európai Unió gazdaságpolitikája a XXI. század elején

7

I.1.

Az Európai Unió helye a világkereskedelemben

7

I.2.

Az EU és fő versenytársai

9

I.3.

Az Európai Unió kereskedelme, szerepe más világméretű folyamatokban

11

I.4.

Az Európai Unió közös monetáris politikája

15

II. A munkaerőpiac sajátos jellemzői

17

II.1.

Az emberi jellemzőkből adódó sajátosságok

19

II.2.

A munkaerőpiac szegmentáltsága

22

A helyi munkaerőpiaci szegmensek

22

Duális szegmentált munkaerőpiac

22

II.3.

A munkaerőpiac állapota, belső erőviszonyai

23

II.4.

Szabályozás igénye

23

Törvényhozási, kormányzati szabályozó eszközök

24

A munkaerőpiac szociális partnerek megállapodásán nyugvó szabályozó eszközei

25

II.5.

25

Munkaerőpiac szociális jellege

III. Foglalkoztatás és munkanélküliség Európában

27

III.1.

Munkanélküliség

27

III.2.

Foglalkoztatottság

31

III.3.

Gazdasági aktivitás

34

IV. A szociális Európa kialakulása, törekvések a foglalkoztatáspolitika egységesítésére az Európai Unióban

36

IV.1.

A „luxemburgi folyamat”

39

IV.2.

Az új foglalkoztatási stratégia közgazdasági értelmezése

39

IV.3.

A teljes foglalkoztatás

43

IV.4.

A munka minőségének és termelékenységének javítása

43

IV.5.

A társadalmi kohézió és befogadás erősítése

43

IV.6.

Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájának fő célkitűzései

45

A foglalkoztathatóság javítása

45

4


Vállalkozásbarát környezet megteremtése

46

A vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodó képességének a fejlesztése

46

A nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítése

47

V. Európai stratégia a teljes foglalkoztatásért és a jobb munkahelyekért mindenki számára

48

V.1.

Teljes foglalkoztatás

49

V.2.


49

V.3.


50

V.4.

Specifikus irányvonalak

50

V.5.

Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára

50

V.6.

Munkahelyteremtés és vállalkozás

51

V.7.

Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodó képesség és a munkaidő-piaci mobilitás

elősegítése

52

V.8.

A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása

53

V.9.

A munkaerő kínálat növelése és az aktív öregedés elősegítése

54

V.10.

Nők és férfiak egyenlősége

V.11.

A munkaerőpiaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos

55

helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen

55

V.12.

Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni)

57

V.13.

A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává

58

V.14.

A regionális munkaerőpiaci különbségek csökkentése

58

VI. Csatlakozó országok: új kihívások

59

VI.1.

59

Az Európai Unió mutatóinak változása a csatlakozás után

VII. Összegzés

63

VIII. Felhasznált irodalom

66

5


BEVEZETÉS

Az általam választott téma nagyon időszerű Európai Uniós csatlakozásunk miatt , valamint állandóan aktuális, mivel a munkaerőpiaccal mindannyian szoros kapcsolatban állunk, munkaadóként, munkavállalóként, vagy éppen munkát keresve. Ez a társadalmiszociális kapcsolatok természetes színtere, ezért szükséges ismerni, annak sajátosságait, működési mechanizmusát, szabályozó rendszereit. Csatlakozásunk miatt ez kiegészül még egy sajátossággal. Az EU új lehetőségeket kínál számunkra, egy hatalmas kontinentális munkaerőpiacot teremt, mindezzel egy másfajta, a szociális és gazdasági értékrend egységére törekvő szemléletmód kialakítására lesz szükség. A négy alapszabadság egyik eleme a személyek szabad áramlása. Ennek biztosítását az EU céljául tűzte ki. Napjainkban az európai foglalkoztatási- és szociálpolitika fő mottója „Több munkahelyet, jobb munkahelyet, esélyegyenlőséget”. A foglalkoztatási- és szociálpolitika fő elemei: az Európai Foglalkoztatási Stratégia, a munkakörülmények javítása, a szociális háló kiépítése, és nem utolsó sorban a férfiak és nők esélyegyenlősége. Először néhány olyan gazdasági mutatót, gazdasági elemet fogok vizsgálni, amelyek valamilyen szinten hatást gyakorolnak a foglalkoztatáspolitikára is. Majd a munkaerőpiac általános sajátosságait ismertetem. Ezek után az Európai Unió munkaerőpiacát, foglalkoztatáspolitikáját bemutatom be részletesen. Végül kitekintek a csatlakozó országokra. Hogy miért ezt a témát választottam? A válasz nagyon egyszerű: ez talán a mindennapi ember számára az egyik legnagyobb előnye a csatlakozásnak. Sokan szeretnének az Európai Unió tagországaiban munkát vállalni, hogy ez eredményes legyen ismerni kell az európai munkaerőpiacot, annak lehetőségeit. Célom, hogy naprakész információkat nyújtsak az adott területről, de ez nem megy anélkül, hogy fontos korábbi elemeket

ne

részletezzek,

hiszen

az

alapok

ismerete

nélkülözhetetlen. 6


I.

AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGPOLITIKÁJA A XXI. SZÁZAD ELEJÉN

I.1.

Az Európai Unió helye a világkereskedelemben

Európa függése a világgazdasági folyamatoktól a XXI. század első évtizedében tovább erősödik, különösen erős és egyre szorosabb az USA fejlődésétől való függés. Ennek magyarázata nem elsősorban és önmagában Nyugat-Európa és az EU külkereskedelmi összefonódása az USA-val, hanem az a tény, hogy a nyugat-európai, EU-beli fejlődést meghatározó impulzusok az amerikai gazdaságtól függnek. Az USA kutatás-fejlesztési tevékenysége, technológiai fejlődése, modernizációs beruházásai, innovációs politikája, nemzetközi kereskedelempolitikája, az amerikai tőke nemzetközi áramlása és az amerikai tőke befolyása a nemzetközi pénzügyi rendszerre és a világ tőkepiacaira mind-mind döntő mértékben befolyásolják Nyugat-Európa, s benne az EU növekedési fejlődési korlátait. Az EU-országok középtávú fejlődési kilátásait a külső világgazdaságból érkező hatások mellett a Gazdasági és Monetáris Unió jövője, az EU fő reformra szoruló területein elérendő átalakulás, és az EU következő, keleti irányú kibővítésének sikere határozzák meg. A Gazdasági és Monetáris Unióról szólva egyelőre csak az utóbbiról beszélhetünk reálisan, hiszen a monetáris politikák integrálódtak, ezt a későbbiekben bővebben kifejtem, a gazdaságpolitikák más területei viszont még döntő mértékben nemzetállamiak és igen eltérő vonásokat hordoznak. A pénzügyi unió mára megvalósult, de egységes EU gazdaságról továbbra sem beszélhetünk. A közös valuta lendületet ad az áru- és szolgáltatáspiac és főleg a tőkepiac integrálódásának, de nem küszöböli ki a fejlettségi szintbeli, termelékenységbeli, rentabilitásbeli stb. különbségeket a résztvevő országok között. Éppen ezek a különbségek tartós feszültséget okozhatnak. A monetáris politika integrációja és fiskális politikák nemzetállami jellege közötti különbség is számos feszültség forrása lehet. Középtávon a monetáris politika kikényszeríti a szigorú 7


államháztartási politikát a résztvevő országokban, így a következő években restriktívebb költségvetésekkel kell számolni az EU országokban. A stabilitásorientáltság a maastrichti stabilitási és konvergencia kritériumok teljesítésének vállalt kötelezettsége erősen megszabja a gazdaságpolitikák irányát, s az egyensúlyi szempontok prioritását kényszeríti ki, behatárolva mindenfajta pótlólagos finanszírozás mozgásterét. A fő gond az, hogy éppen a XXI. század első évtizedében az integráció elmélyítésének feladatai, az elengedhetetlen EU reformok kidolgozása, elfogadása és megvalósítása, valamint az EU keleti irányú kibővítése jelentős finanszírozási igényeket támaszt. Az EU-beli aggodalmak ellenére az EU kibővítés jár valószínűleg messze a legkevesebb finanszírozási igénnyel, ha pedig az EU gazdaságok egészét és a vállalatokat tekintjük, azok az EU keleti kibővítésének nettó haszonélvezői lesznek. Az EU jövője szempontjából a legpozitívabb hír, hogy az EU és az első közös csatlakozó országok felvétele erősíti az EU összpotenciálját és ellensúlyozza Európa világgazdasági térvesztését. A kelet- és közép-európai országok EU-ba lépésének előnye három fő területen jelentkezik: az exportpiacok bővülése nyomán keletkező pótlólagos exportbevételek az EU cégek számára, a működő tőke beáramlása és termelése nyomán keletkező profit az EU-beli befektetők számára, a közép- kelet európai országokban megvalósított alacsonyabb fajlagos termelési költségek révén a hazaszállított termékek beépítésével saját termelésüket rentábilisabbá teszik, ezáltal javul pozíciójuk a nemzetközi versenyben. Az EU-beli sürgető reformok fő területei: az intézményi reform, a közös költségvetés reformja, az agrárszféra átalakítása. Ezek szükségessége nyilvánvaló, a szándékot többször is kinyilvánították, egyes területeken a reform érdemi kidolgozása, illetve bevezetése is folyik, de összességében ezek hatása inkább a lemaradás csökkentésében, a fejlődés alapvető követelményeihez történő igazodásban jelenik meg, növekedési fejlődési hatása csak később és fokozatosan várható. (www.europa.eu.int; 2004.01.25.) A globalizáció, integráció, regionalizmus és a nemzetállam gazdasági szerepének átalakulása - négy alapvető folyamat a XXI. század eleji Európában. A külső hatás erősségét tekintve a globális tényezők egyre súlyosabb, nagyobb szerepet játszanak. 8


A regionalizmus a szerves térségképződés energiáinak kiaknázásával értékelheti fel a versenyképesebbé váló régiók szerepét Európában. A versenyképesség fő tényezői: a humán tőke, a modernizáló beruházások, a speciális helyi előnyök és a jó infrastruktúra együttes működése. Ezért a jobb képzést és továbbképzést, innováció-ösztönzést, minőségi munkaerő állományt biztosító gazdaságpolitika a fejlődés fő tényezője Európában, az EUban és a csatlakozó országokban egyaránt. Ezek biztosításában pedig az állam gazdaságpolitikája döntő szerepet játszik, ezért szerepe, felelőssége a fejlődés generálásában nem csökken, hanem növekszik. Az ezt felismerő és sikerre vivő gazdaságpolitika Európa érdemi válasza lehet a XXI. század kihívásaira. (www.kum.hu/eu; 2004.02.27.)

I.2.

Az EU és fő versenytársai

Az 1996-2000-es időszakban viszonylag jó, de az USA-belitől és Kanadától lényegesen elmaradó ütemű konjunktúra jellemezte Nyugat-Európát, s annak részeként az Európai Uniót. Nyugat-Európa, s az EU világgazdasági összefonódása, a fő piacoktól, de az egész világgazdaságtól való függése folyamatosan erősödik. Az EU konjunktúrája immár jó negyedszázada, több mint 25 éve meghatározó módon és mértékben függ az észak-amerikai térség, s döntően az USA konjunktúrájától. Ezért a XXI. század első évtizedében a világgazdasági erőviszonyok, az USA-beli növekedés, az amerikai importpiac alakulása, a nemzetközi tőkepiac és a nemzetközi valutáris erőviszonyok alakulása meghatározó módon rányomják bélyegüket az EU fejlődési kilátásaira. 1.számú ábra

A GDP volumenének növekedési üteme %-ban kifejezve Népesség

GDP

GDP

GDP

GDP

2003-ban

volumene volumene volumene volumene

(millió fő) 2000

2001

2002

2003

383

3,6

1,7

1,1

1,3

Euró övezet 308

3,5

1,6

0,9

1,0

USA

291

3,8

0,3

2,5

2,4

Japán

127

2,8

0,4

0,1

1,5

EU-15

9

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Forrás: European Economy 2003/5.

2. számú ábra

A GDP növekedési ütemének grafikonos összehasonlítása az USA-val, Japánnal, az Euró-övezettel (% -ban)

5 4 3 2 1 0 -1

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

EU-15 EUR-12 Japán USA

-2

Forrás: European Economy 2003/5.

Az Európai Unió országainak GDP-je, de egész Nyugat-Európáé elmarad a jelentősen kisebb lélekszámú USA mögött. 2003-ban a GDP növekedése az USA-ban 2,4 % volt, míg az Európai Unióban 1,3 %. A GDP növekedési üteme egyáltalán nem tekinthető egyenletesnek. Ezt a grafikon mutatja szemléletesen. Az EU-ban például 2000ben 3,6 %-os volt a növekedés, 2001-ben ez 1,7 %-ra csökkent, majd 2002-ben 1,1 % volt. Ez a tendencia USA-nál és Japánnál is megfigyelhető. Ebből megállapítható, hogy a gazdaság növekedési pályáját megmutató bruttó hazai termék volumenének változása az új évezred elejére lelassult, a korábbi dinamikus növekedéshez képest. A növekedés és a konjunktúra mozgása terén a külső világgazdasági hatások szerepe egyre erősödik, s a nyugat-európai konjunktúra hullámai egyre szorosabban belesimulnak az USA-éba, egyre nagyobb mértékben és időben is csökkenő eltolódással követik azt. Az EU az USA-val szemben hátrányban van a termelési potenciál tekintetében: az elvileg egységes termelőgépezetet a nemzeti határok még mindig széttöredezik, eltérőek a gazdaságpolitikák, a finanszírozási lehetőségek. Az EU az USA-val és részben Japánnal szemben több területen erős versenyhátrányban van. Ezek a következő területeken jelentkeznek: a világpiacon élenjáró EU-cégek, iparágak hiánya; kisebb piaci potenciál, alacsonyabb termelési koncentráció mellett; műszaki-technológiai hátrányok; túl kis méretű és széttöredezett tőkepiac; elégtelen növekedési ütemek; viszonylag alacsony jövedelmezőség. 10


Egy gazdasági hatalom, ország, országcsoport erejét jól jelzi, ha világelsőséget tud kivívni, és tartósan biztosítani fontos gazdasági területeken, szektorokban. Ha megnézzük: az elektronika, a félvezetők, a gépkocsik, a gépek-berendezések, a vegyipar ágazatait, akkor megállapítható, hogy egyedül német cégeket találunk egyes piaci szegmensekben az élen. A Daimler-Benz (ma már a Crayslerrel) gépkocsik piacán, a Mannesmann és a MAN a gépgyártásban, a BASF, a Hoechst és a Bayer a vegyiparban tartoznak a világ vezető cégei közé. Még aggasztóbb a helyzet az EU számára, hogy olyan jövőorientált iparágakban, területeken, mint például a géntechnológia. A technológia terén mindinkább érezhető az USA-nak a nagyobb tőkeereje. Az új technológiák bevezetésének lassúsága, a hosszadalmas és nehézkes engedélyezési eljárások, a munkaerő magas nem bérköltségei és a kevéssé innovációbarát adózási rendszerek képezik az EU legfontosabb hátrányait. Az egységes belső piac létrejötte nagyobb vállalatok kialakulásához vezetett, s ez elvileg javíthat majd Európa pozícióin. Az EU K+F-tevékenységének mérete messze elmarad az USA-belitől, s a hátrány jóval nagyobb, mint a termelésbeli elmaradás. Az EU országok egyelőre viszonylag keveset költenek kutatás-fejlesztésre. Az egységes belső piac ugyanakkor hozzájárult az integráció továbbfejlesztéséhez, erősítette a közösség súlyát és vonzerejét a külső partnerek számára, s bázisul szolgált a gazdasági és monetáris unió Maastrichtban elfogadott programjának megvalósításához. Ki kell emelni, hogy az egységes piac kedvezően hatott az EU-beli vállalati szférára. A felmérések szerint a piacegységesítéshez jól alkalmazkodó vállalatok jelentősen növelték szállításaikat az EU-piacra, a szállítói idő és a költségek pedig nagymértékben csökkentek. (www.europa.eu.int; 2004.02.27.)

I.3.

Az Európai Unió kereskedelme, szerepe más világméretű folyamatokban

Az egységes belső piac, ami még jelen pillanatban is kialakulóban van, eltérően érintette a különböző ágazatokat. Azokra a szektorokra hatott a leginkább, ahol azelőtt általános volt a kereskedelem nem vám jellegű eszközökkel történő "szabályozása". Az egységes belső piacra készülve fellendültek a tagállamok közötti, illetve az EU-n kívüli országok és a tagállamok vállalatai közötti összevonások és felvásárlások. (A külső vállalatok így tették be a lábukat arra a piacra, amelynek bezáródásától tartottak.) 11


A

gyengébb

kívülálló

országok

ellenérzését,

az

erősebbek

ellenlépéseit

megelőzendő, az egységes piacot már a tervezésének idején szerették úgy bemutatni, mint amelynek jótékony hatása lesz a külső országokkal folytatott kereskedelemre. A valóság nem egészen így alakult. A jelek szerint az egységes piac árcsökkentő hatásai nyomán a kereslet elsősorban a közösségi termékek iránt nőtt meg, eltérítve a fogyasztókat a külső országokból származó termékektől. A külső import emiatt nagyobb mértékben csökkenhet, mint amekkora bővülést az EU gazdasági növekedése eredményezhet. A külső import egyébként is nagyon kicsi. Ráadásul a fellendülés elsősorban a gazdaság túlnyomó hányadát kitevő szolgáltató szektort érinti, ahol pedig csekély az import szerepe. Az integráció nemcsak növeli a külkereskedelmet (a tagországok között; ami egyik legnagyobb hozadéka), hanem el is téríti a korábbi kereskedelmi áramlásokat (a külsők rovására; ez viszont a legkárosabb következménye).

Mindezek

az

események

igazolni

látszanak

az

erősödő

protekcionizmustól való korábbi félelmeket. Ezzel a tényezővel számolnia kell KeletEurópának is. Az EU fő kereskedelmi partnerei az Egyesült Államok, Japán és az újonnan iparosodott távol-keleti államok, a közép- és kelet-európai tagjelölt országok, továbbá Svájc, Kína, Norvégia, Oroszország, valamint a mediterrán medence országai, de a világ minden jelentősebb gazdasági régiója aktív kereskedelmet folytat vele. Ezt jól mutatja a 3. számú ábra is. A táblázatból kitűnik, hogy bár az USA a legfontosabb partnere, de az export és az import mértéke is csökken. Japánnal kapcsolatban az import mértéke jelentős 61,3 milliárd euró. Svájc mind export, mind pedig import szempontjából is jelentős, bár ott is csökkenés figyelhető meg. Most csatlakozott országokat nézve Lengyelország a legjelentősebb, utána Csehország, majd Magyarország. (Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; 2002.) Az egyes főbb kereskedelmi övezetekkel, illetve ország-csoportokkal lebonyolított áruforgalom adatai szerint az EFTA és a CEFTA országokkal is egyre szorosabb az EU kereskedelmi kapcsolata. Napjainkban a kapcsolatok legdinamikusabban a közép- és keleteurópai tagjelölt országokkal fejlődnek.

12


3. számú ábra

Az EU legfontosabb kereskedelmi partnerei Export

(milliárd euró)

Import

2003. 01.-.

2002. 01.-

Növekedés 2003. 01.-

2002. 01.- Növekedés

USA

202,6

223,9

-10%

139,6

163,2

-14%

Kína

36,5

31,1

17%

86,4

75,1

15%

Svájc

62,9

65,5

-4%

51,6

54,3

-5%

Japán

36,6

39,3

-7%

61,3

63,3

-3%

Oroszország

30,1

28,0

8%

47,3

43,6

9%

Norvégia

23,8

24,6

-3%

44,3

42,2

5%

Lengyelország

35,2

34,6

2%

28,4

26,0

9%

Csehország

27,8

27,0

3%

27,3

25,4

7%

Magyarország

24,1

23,2

4%

23,8

23,3

2%

Törökország

25,5

22,2

15%

22,0

20,2

9%

Forrás: Eurostat 2003.

A gazdasági- és monetáris unió kialakulása miatt megnőtt a jelentősége a tagállamokon belüli kereskedelemnek. Ezzel is magyarázható, hogy az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelem volumene csökkent. Az 4. számú ábra jól mutatja, hogy azért az EU-n belüli kereskedelemben is megfigyelhető csökkenés. A tagállamok közül a legfontosabb kereskedelmi partner Luxemburg (az export 3, az import 2 %-kal nőtt), Ausztria (az export 2, az import 4 %-kal nőtt), valamint Svédország (az export 3, az import 3 %-kal nőtt). Jelentősen csökkent viszont a kereskedelmi forgalom 2003-ban az Egyesült Királysággal. Az export 10 %-kal, az import pedig 7 %-kal csökkent.

13


4.számú ábra

Az egyes EU-tagországok EU-n belüli kereskedelme Export

(milliárd euró)

Import

2003. 01.-

2002. 01.

Növekedés 2003. 01

2002. 01.

Növekedés

Belgium

206,2

210,5

-2%

189,0

192,5

-2%

Dánia

55,1

55,9

-1%

47,4

49,0

-3%

Németország

607,1

600,4

1%

487,9

476,0

2%

Görögország

:

10,0

:

:

30,0

:

Spanyolország

122,8

122,9

0%

162,3

160,1

1%

Franciaország

310,7

322,1

-4%

318,0

320,4

-2%

Írország

75,1

86,5

-13%

42,9

51,4

-17%

Olaszország

235,5

246,2

-4%

233,2

237,4

-2%

Luxemburg

10,4

10,1

3%

13,1

12,9

2%

Hollandia

237,4

236,8

0%

210,8

213,1

-1%

Ausztria

78,4

77,0

2%

79,4

76,5

4%

Portugália

25,6

26,1

-2%

36,7

39,1

-6%

Finnország

42,9

44,0

-3%

33,8

33,2

2%

Svédország

81,9

79,4

3%

66,9

65,0

3%

Egyesült

246,0

274,5

-10%

315,7

339,3

-7%

Királyság := nincsenek rendelkezésre álló adatok


Az Európai Unió kiemelkedő szerepet játszik a közvetlen külföldi befektetések nyújtásában és fogadásában is. Az EU a külföldi tőkeberuházások mintegy kétharmadában érintett volt. Az EU világgazdasági szerepét és befolyását növeli, hogy a világ legnagyobb segélyezője. Nagy volumenű, a fejlődő és az átalakuló gazdaságú országokat támogató ún. fejlesztési politikája révén évi átlagban az EU és tagállamai nyújtják a hivatalosan regisztrált fejlesztési segélyek majdnem felét. (Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; 2002.)

14


I.4.

Az Európai Unió közös monetáris politikája Az Európai Unió pénzügyi politikájában 1999-től új korszak kezdődött. A

tagállamok közül 12 ország saját nemzeti valutája helyett áttért a közös pénzre, az euróra. Az Egyesült Királyság, Dánia, Svédország nem lett az Euró-övezet része. Az euró számlapénz formában történő bevezetése egyúttal a közös monetáris politika kezdetét is jelentette. 5. számú ábra

Az EU inflációs rátájának alakulása %-ban kifejezve 12 hónap

Éves ráták

Havi ráta

átlaga 2004.jan/

2003.dec/

2003.jan/

2003-4

jan/ 2004.jan/

2003.jan

2002.dec

2002.jan

2003-2.jan

2003.dec

Belgium

1,4

1,7

1,2

1,5

-1,3

Németország

1,3

1,1

0,9

1,1

0,1

Görögország

3,1

3,1

3,3

3,4

-0,8

Spanyolország

2,3

2,7

3,8

3,0

-0,8

Franciaország

2,2

2,4

1,9

2,2

0,1

Írország

2,3

2,9

4,7

3,8

-0,6

Olaszország

2,2p

2,5

2,9

2,8p

-0,6p

Luxemburg

2,3

2,4

3,3

2,5

-0,3

Hollandia

1,5p

1,6

2,7

2,1p

0,5p

Ausztria

1,2p

1,3

1,7

1,3p

0,1p

Portugália

2,2

2,3

4,0

3,1

0,0

Finnország

0,8

1,2

1,4

1,2

-0,3

Euró-övezet

1,9p

2,0

2,1

2,1p

-0,2

Dánia

1,0

1,2

2,6

1,8

-0,1

Svédország

1,3

1,8

2,6

2,2

-0,3

Egyesült Királyság 1,4

1,3

1,4

1,4

-0,5

EU 15

1,8p

1,8

2,0

1,9p

-0,2

Izland

1,4

1,8

1,1

1,4

-0,2

Norvégia

-1,4

0,1

4,2

1,5

0,1

Európai

1,7

1,8

2,0

1,9p

-0,2p

gazdasági övezet p=prognózis

15

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Forrás: Eurostat 2003.

Az infláció és a munkanélküliség szoros kapcsolatban áll egymással. Az EU célja az infláció csökkentése, ami eredményesnek is mondható. Ha megvizsgáljuk a fenti táblázatot, láthatjuk, hogy az Euró-övezetben és az Európai Unió országaiban is csökken az infláció szintje. Az Euró-övezetben ez 2,1 % volt 2003ban, 2004-ben ez 1,9 %-ra csökkent. Az Euró-zónához nem csatlakozó országokban is csökkent az infláció, így az Európai Unióban 2003-ról 2004-re 2 % pontos csökkenést láthatunk. A legtöbb országban megfigyelhető a kis mértékű csökkenés. Magas az inflációs ráta

Görögországban

(3,1%),

Spanyolországban

(2,3%),

Írországban

(2,3%).

Majdhogynem változatlan az infláció mértéke Ausztriában (1,3 %), Belgiumban (1,4 %). Alacsony az inflációs ráta Németországban (1,3 %), Finnországban (0,8 %), Dániában (1,0 %), Svédországban (1,3 %). A kitűzött cél, hogy 2004. év végére az Euró-övezetben 2 % alatt legyen az inflációs ráta. Az infláció mértékének a fokát nézve megállapíthatjuk, hogy az élelmiszerek és alkoholmentes italok, ruházati cikkek árszínvonala csökkent. Emelkedett viszont a lakás, víz, energia, közlekedés árszínvonala.

16


II.

A MUNKAERŐPIAC SAJÁTOS JELLEMZŐI

A munkaerőpiac is egy piac, ugyanakkor az áru- és tőkepiactól eltérő, sajátos jellegzetességekkel működő sok szempontból „nem tökéletes” piac. Fontos ismerni ezeket a sajátosságokat, hiszen csak így érthetjük meg a munkaerőpiaci folyamatokat. Két nagy csoportot különböztetünk meg: ♦ Alapvető különbség, hogy ez nemcsak a munkaerő, hanem egyúttal a munkaerőt hordozó ember piaca, amelyből adódóan mások a mozgás mechanizmusok, nagy súllyal jelennek meg a társadalmi és szubjektív tényezők. A munkavégző képesség és ennek ellenértéke nem választható el annak hordozójától, az embertől, akinek sajátos érdekei jelennek meg. A munkaerőpiac szabályozásában jelentős szerepet játszanak az érdekképviseletek, a kormányzat társadalompolitikai, szociális megfontolásai is. ♦ A

munkaerőpiac

szegmentálódik,

vagyis

eltérő

tulajdonságokkal

rendelkező

részpiacokra bomlik, miközben egy adott munkaadó vagy egy adott munkavállaló több részpiacnak lehet egyszerre a szereplője. A munkaerőpiac mindenhol ezekkel a sajátosságokkal működik, mert ezek a piac szereplőiből és jellegéből automatikusan következnek. De ezeken a tényezőkön kívül is nagyon változatos képet mutatnak a munkaerőpiacok. Minden piacnál fel kell először tárni, hogy a konkrét munkaerőpiacot milyen tényezők alakítják, és ennek alapján milyen különleges ismérvei, sajátosságai, egyedi jellemzői vannak. A munkaerőpiac szereplői gazdasági tényezők, amelyek bár egymásra utaltak, mégis saját gazdasági mérlegelésük alapján döntenek, saját jövedelmük, hatékonyságuk növelésére törekednek, a másik féllel szemben is.

Összességében a munkaerőpiac

jelenségei eseményei, állapota a gazdaság fontos összetevője, minden rezdülése hatással van a gazdaságra, illetve a gazdaság a munkaerőpiac minden mozzanatával szemben megfogalmazza kritériumait. (Dr. László Gyula: A „Szociális Európa” és a magyar munkaerőpiac; 2002.) Ahogy már írtam a munkaerőpiac alanyai, szereplői közvetlenül az emberek, akik azért jelennek meg a piacon, hogy jövedelemhez, megélhetéshez, biztonsághoz, 17


felemelkedéshez jussanak. A munkaerőpiac ezt elősegíti vagy megakadályozza. Ezekből eredően a munkaerőpiac jelenségei, eseményei a gazdaság mellett a társadalomnak is fontos összetevője, hatással van a szociális helyzetre és annak differenciálódására, az életmódra, életszínvonalra, a társadalom elégedettségére. Ezekből kiindulva a piac minden mozzanatának, állapot változásának egyszerre van gazdasági és társadalmi kihatása. A társadalmi és gazdasági hatások, illetve kritériumok nemcsak egyszerre jelentkeznek, hanem gyakran egymással szembenálló követelményeket is támasztanak. Adott esetben keményen ütközhetnek a piac szabadságát követelő és a társadalmi-szociális szempontok, a foglalkoztatáspolitikában a piaci-munkaadói elvárások, a rugalmasság és a munkanélküliség, a biztonság, a jövedelmeket tekintve is a gazdasági kritériumok és társadalmi elvárások, vállalati szinten a munkaerő foglalkoztatásának hatékonysága és a munkavállalók érdekérvényesítési törekvései. Ezek teszik bonyolulttá, egyúttal igen fontossá is a munkaerőpiacot, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Az egyes társadalmi szereplők és gazdasági alanyok között különböző koordinációs mechanizmusok működnek. Ezek közül az első a hierarchikus koordináció. Ez alapvetően bürokratikus mechanizmusokat működtet, az alá- és fölérendeltségi viszonyok a meghatározóak. A meghatározó szerepet a politikai szféra, és ezzel együtt a kormányzatigazdaságirányítási szint játssza, a szereplők önállósága korlátozott. A munkavállalók alárendeltségi

viszonyba

kerülnek

az

állami

szférával,

a

vállalatok

pedig

a

gazdaságirányítással. A munkaerő nem kap különösebb gazdasági, vállalatpolitikai szerepet, mert ezt nem követeli meg a piac. A második a piaci koordináció. Ennél a kereslet és a kínálat egymásra hatása a fontos. A piac szereplői egyenrangúak, mellérendeltségi viszony van köztük, amelyet többnyire

a

társadalmi-politikai

szféra

nyitottsága,

és

demokratizmusa

kísér.

A mellérendeltség minden piaci szereplő számára biztosítja az érvényesülési lehetőséget, de meg is követeli a piaci követelményekhez való alkalmazkodást. A piaci koordináció feltételezi és igényli, hogy az emberi erőforrás alkalmazása is piaci elvekre épüljön. Alapvetően felértékeli az emberi erőforrás szerepét. A csak kevéssé korlátozott „tiszta” piaci mechanizmus a munkavállalók körében is sokkal erősebb polarizáló, differenciáló

18


hatást fejt ki, mert jobb érvényesülési lehetőséget kínál számára, de nagymértékben meg is emeli a vele szemben támasztott követelményeket. S végezetül a szociális piacgazdaság. Alapvetően a piaci koordinációra épül, de azt fokozott szociális érzékenységgel egészíti ki. A piacot szükséges, de nem elégséges koordinátornak tekinti, amelyet szükségesnek tart kiegészíteni, keretek közé szorítani. Ez a filozófia megkülönböztetett szerepet biztosít az emberi erőforrásnak. Megköveteli a racionalitást, valamint kiemeli a munkaerő emberi, szociális jellegét is. (www.ihm.gov.hu; 2004.02.27.)

II.1.

Az emberi jellemzőkből adódó sajátosságok

Mivel a munkaerőpiac szereplői az emberek, a folyamatok az egyéni, szubjektív, saját érdekeken alapuló döntések eredőjeként alakulnak. A munkaerőpiac nehezen kiszámítható, előrelátható, mint a többi piac. Ha nem nézzük a szubjektív elemeket, és azt feltételezzük, hogy nincsenek külső befolyásoló tényezők, akkor is vannak a munkaerőpiacnak sajátosságai, amelyek miatt ez sosem működik abszolút harmonikusan és szabályosan. A következőkben néhány alátámasztó jellegzetességet mutatok be. A munkaerő nem homogén termelési tényező. Eltérő egyedi sajátosságokkal rendelkező csoportok alakulnak ki, amelyeknek más a teljesítőképessége és más az ára, más a munkaerőpiaci pozíciója. Ezek elkülönülnek egymástól. Másrészt a formális jellemzői alapján azonos csoportba tartozó emberek sem teljesen homogének. A munkaerő ezáltal egyrészt egymással sem korlátlanul helyettesíthető, másrészt eltérő lesz a tényleges működési közege. Az egyes szereplőknek eltérőek az esélyei, lehetőségei. Különböző külső tényezők az egyes személyek számára előnyösebb vagy hátrányosabb helyzeteket hozhatnak létre. Ezek eltérő esélyeket teremtenek, vagy diszkrimináló hatást is gyakorolhatnak, melyek idővel tartós különbségekké is válhatnak. Ilyen diszkrimináló tényezők lehetnek: ♦ A munkaerőpiacra való belépés előtti tényezők. Ilyen lehet például a családi háttér. Eltérő az egyes családok értékrendje, kulturális színvonala. Ezáltal az egyes szereplők már eleve eltérő esélyekkel rendelkeznek. Ez akkor meghatározó, ha alacsony szintű a 19


társadalmi és szakmai mobilitás, ha az esélyegyenlőséget elősegítő társadalmigazdasági mechanizmusok nem működnek. ♦ Társadalmi-politikai szféra hatásai. A negatív megkülönböztetést az államok alkotmányai tiltják ugyan, mégis találkozunk ilyenekkel. Ide sorolhatjuk a faji-, nemi-, demográfiai-, nemzetiségi-, etnikai-, vallási-, politikai diszkriminációt. ♦ Állami diszkrimináció. Ezt az állam sajátos gazdaságpolitikai, ágazati vagy térségi politikájával teheti. Kialakulhatnak erős, védett, támogatott szektorok, a másik oldalon pedig magára hagyott, kifejezetten hátrányosan kezelt térségek is. ♦ Teljesítménytől független értékelés is diszkriminál a munkáltató oldaláról. Ez nem feltétlenül jelent tudatosságot, szándékosságot. A háttere lehet információhiány is. A munkáltató benyomás, előítéletek alapján ítél, nem pedig számadatokra, mérésekre épít. Az előítéletek pedig nem egyformák, emiatt eltérő munkahelyi struktúrák, bérkülönbségek alakulhatnak ki. ♦ Munkavállalói csoportok diszkriminációja. Itt saját pozíciójuk megerősítése érdekében fellépnek más munkavállalói csoportokkal szemben. Arra törekednek, hogy az előnyöket maguk számára biztosítsák. (www.uni-miskolc.hu/euint; 2004.02.27.) További meghatározó jelenség a korlátozott átláthatóság. Már írtam, hogy a piac nem tökéletes, nem átlátható. Szereplői nincsenek teljes és tökéletes információhalmaz birtokában. A korlátozott átláthatóság azt is maga után vonja, hogy egyszerre lehetnek betöltetlen munkahelyek és állást kereső munkanélküliek. Ezek hiába felelnének meg egymásnak, nem tudnak egymásról, nem fognak találkozni. Korlátozott mobilitási lehetőség. A mobilitásnak, a részpiacok közötti mozgásnak többnyire nincs adminisztratív akadálya, a valóságban azonban nem megy ez zökkenőmentesen. Lehetnek térbeli akadályok, munkába járás, ingázás. Szakmabeli akadályok lehetnek a szakmai ismeretek, szakmai kultúra. Vannak emellett jogi, bürokratikus akadályok is, az adott részpiacra való belépés csak valamilyen jogszabályi feltétel teljesülése után lehetséges csak. S végül a bérek korlátozott rugalmassága. A tiszta piacon a kereslet és kínálat alakítja az árat, vagyis az ár rugalmasan követi a kereslet-kínálat változásait. A munkaerőpiacon a munkaerő ára nem mutat ilyen rugalmasságot, elsősorban a lefelé 20


irányuló mozgásban rugalmatlan. Emiatt a kereslet és kínálat nincs egyensúlyban, a piac öntisztító mechanizmusa nem működik.

21


II.2.

A munkaerőpiac szegmentáltsága

A munkaerőpiac kiemelkedő jellemzője továbbá a „töredezett”, „szakadásos” jelleg, vagyis az, ahogy már korábban is említettem, hogy a munkaerőpiac nem egységes, hanem részpiacok, piaci szegmensek halmaza. A szegmentáltság markáns, tartós elkülönültséget jelent. A helyi munkaerőpiaci szegmensek Mind a munkahelyek, mind a munkavállalók sajátos követelményeket és lehetőségeket határoznak meg. Ott jöhet létre egy részpiac, ahol ezek összeegyeztethetők. Az egyes munkahelyek eltérő jellemzőkkel bírnak, eltérő követelményeket támasztanak. Más és más a szakmai követelmény szintje, a szükséges készségek és képességek köre, a munkaidő, munkafeltételek, a munkahelyi követelmények rendszere, a kereseti lehetőség, a munkakultúra. Mások az egyes munkavállalók is. Más a szakmai ismeretkör, végzettség, a meglévő készségek, képességek, egyéni értékrend, család. Az azonos jellemzőkkel rendelkező munkahelyek és munkavállalók egy sajátos, helyi részpiacot hoznak létre, amely részpiac elkülönül a más jellemzőkkel bíró, más részpiacoktól. Kapcsolat, verseny csak az egyes részpiacokon belül alakul ki. Duális szegmentált munkaerőpiac A munkaerőpiacon belül kialakulnak erős, védett, szervezett, jelentős előnyökkel bíró szegmensek. Ezeket primer szektornak nevezik. Másrészt védtelenebb, gyenge, kevesebb előnyt nyújtó szegmensek, amelyek a szekunder szektorhoz tartoznak. A primer szektorban erős kötődés alakul ki a munkaadó és munkavállalók között. Ezzel kiépítenek egy fejlett, jól strukturált munkaerőpiacot, amely stabilitást, lehetőségeket biztosít a munkavállalóknak. A szekunder szektor ennek az ellentéte. Nem tudja azokat az előnyöket biztosítani, amelyeket a primer szektor. Laza a kötődés, nincs biztonságérzet, erős a verseny, a harc. Ennek eredménye az alacsony bérszint, kedvezőtlen munkafeltételek, a magas fluktuáció. (www.uni-miskolc.hu/euint; 2004.02.27.) 22


II.3.

A munkaerőpiac állapota, belső erőviszonyai

A munkaerőpiac mennyiségi és minőségi jellemzői nagyon fontosak az emberi erőforrással való gazdálkodás kialakítása szempontjából. Ilyen jellemzők: •

A kereslet és kínálat nagysága, egymáshoz viszonyított aránya, ennek eredményeként a foglalkoztatás globális és strukturális színvonalát és a munkanélküliség arányát jellemzi

•

A foglalkoztatás alapvető struktúrája, a munkaerőpiac mobilitása

•

A foglalkoztatottak és foglalkoztathatók szakma-, végzettség-, kor szerinti struktúrája

•

A munkaerőpiaci bérek, munkaerőköltségek

•

Munkaidő hossza, munkaerőpiaci rugalmasságot biztosító jogszabályok Ezek a jellemzők határozzák meg a munkaadók és munkavállalók, az

érdekképviseletek és a kormányok lehetőségeit, illetve várható magatartását. Ezekből következnek a potenciális vagy tényleges teljesítmények, illetve feszültség gócok, megoldandó problémák. A munkaerőpiac további ismérve az asszimetria. A munkaadók és munkavállalók egyenrangú, mellérendelt viszonyban állnak, ugyanakkor a munkáltató mégis előnyösebb pozíciókkal rendelkezik.

II.4.

Szabályozás igénye

A munkaerőpiaccal szemben, ahogy már korábban írtam kettős követelmény fogalmazódik meg. Társadalmi-politikai elvárás, és gazdasági elvárás. Szükséges az optimális működés eléréséhez az elsődleges piaci hatások korrigálása, a külső szabályozás. Kínálati

oldalon

ez

a

szociális,

életszínvonal

elvárások,

a

piac

„szociális

érzéketlenségének” korrigálása miatt szükséges. Keresleti oldalon indokolja, hogy a piac nem autonóm, sok külső tényező befolyásolja. A foglalkoztatható munkaerő mennyisége és minősége függ a társadalmi értékrendtől, a demográfiai viszonyoktól, a munkaerő képzettségétől,

a

munkavállalási

készségtől,

esélyegyenlőségtől,

ellátási-

társadalombiztosítási rendszerektől. A fenntartható munkahelyek számát, struktúráját 23


lénylegesen befolyásolja a gazdaság állapota, az áru- és pénzpiacok, az államháztartás helyzete. Ezek befolyásolják a mukaerőpiacot. A munkaerőpiac működésének feltétele a tudatos mérlegelés, az összefüggések és a befolyásoló tényezők hatásainak felismerése. A harmonikus működés feltételeit minél jobban biztosító, a hibákat korrigáló külső szabályozás. A munkaerőpiaci partnerek együttműködése. A szabályozás eszköze lehet a törvényhozás és kormányzat és a szociális partnerek. Törvényhozási, kormányzati szabályozó eszközök A szabályozáshoz sokféle eszköz áll rendelkezésre. Az állami beavatkozás történhet jogi- adminisztratív szabályozással, a piacra való be- és kilépés megkönnyítésével vagy akadályozásával, a foglalkoztatáspolitika eszközeivel, a munkaerőpiaci intézmények kialakításával, az elosztás politika eszközeivel, a munkaerő árának szabályozásával, közvetve a kormányzati politika egészével, a költségvetési szférában közvetlen is, mint a legnagyobb

foglalkoztató,

a

szociális

partnerek

elismerésével,

a

kapcsolatok

támogatásával. Az eszköztár elemei: ♦ Törvények, jogszabályok, amelyek rögzítik a munkaerőpiaci szereplők jogait és kötelezettségeit, ezáltal alakítják a munkaerőpiac rugalmasságát is ♦ Foglalkoztatáspolitikai eszközök, amelyek a munkaerőpiaci egyensúly kialakulását segítik, befolyásolják mind a keresletet, mind a kínálatot ♦ Elosztáspolitikai eszközök, amelyek a jövedelmek elosztását befolyásolják, alakítják a keresetek színvonalát és arányait, figyelembe véve a társadalmi, gazdasági célokat ♦ Gazdaságpolitikai eszközök, amelyek alakítják a gazdaság dinamikáját, egyensúlyát, belső struktúráját, ezen keresztül a munkaerő-igényt, jövedelem elosztást ♦ Népesedéspolitikai eszközök, amelyek befolyásolják a demográfiai folyamatokat, a születések számát, a gazdasági aktivitást, egészségügyi ellátást ♦ Oktatáspolitikai eszközök, amelyek alapvetően meghatározzák a kínálat szakmai színvonalát és struktúráját ♦ Szociálpolitikai eszközök, amelyek az önmagukról gondoskodni nem tudók megélhetéséhez nyújtanak segítséget 24


Ezeknek az eszközöknek egy része közvetlen a munkaerőpiac működését befolyásoló eszköz, másik része közvetve alakítja a munkaerőpiacot. A munkaerőpiac szociális partnerek megállapodásán nyugvó szabályozó eszközei A munkaerőpiac más piacoktól eltérő, sajátos kiegészítő szabályozó eszköze a munkaerőpiaci szereplők megállapodása az érdekegyeztetés, partnerkapcsolatok keretében. Ez abból indul ki, hogy a munkaerőpiacon két érdek, a munkaadó és a munkavállaló érdeke jelenik meg. Tényként fogadja el, hogy a különböző gazdasági csoportok érdekei eltérnek egymástól. Ha ezek az érdekek szembekerülnek egymással, jelentős gazdasági hátrányokat képesek okozni a másik oldalon. Fontos, hogy a munkaadók és munkavállalók ne a konfliktust keressék, hanem a megegyezést, mert így maradhat fenn a gazdaság működőképessége, harmóniája. Ez azt is jelentheti, hogy a munkaerőpiac szereplői között létrejött külön alku önálló szabályozó szerepet tölt be. Ezzel pedig mintegy módosítja, felülírja a munkaerőpiac bérmegállapító, foglalkoztatást és mukafeltételeket szabályozó szerepét. Összességében a munkaerőpiaci szereplők magatartását a következő szabályozó körök alakítják: ♦ Az elsődleges szabályozó maga a munkaerőpiac, a sajátosságaival együtt ♦ A kormánynak a munkaerőpiaci feltételeket alakító szabályozó rendszerei ♦ A gazdaság és a társadalom állapota és változása, amelyek erőteljesen befolyásolják a munkaerőpiaci keresletet és kínálatot ♦ A szociális partnerek makro szintű megállapodásai, amelyek ugyancsak keretek közé szorítják a munkaerőpiacot (Dr. László Gyula: A „Szociális Európa” és a magyar munkaerőpiac; 2002.)

II.5.

Munkaerőpiac szociális jellege

Az európai, közösségi szintű szociálpolitikai kifejezés átfogó értelmezést kap. Ennek egy fontos részét képezik a munkaerőpiac működésével kapcsolatos problémakörök, valamint

a

társadalombiztosítási,

munkabiztonsági,

munkajogi

dimenziók,

munkakörülmények, szabadságjogok. A szociálpolitika legfontosabb kérdései egyrészről a munkaerőpiac „globális” működése, a mobilitás akadályainak leépítése, a foglalkoztatás 25


színvonala, a munkanélküliség csökkentése, a régiók közötti különbségek csökkentése, az esélyegyenlőség biztosítása, a munkavállalók biztonsága, a megfelelő élet- és munkafeltételek biztosítása, s végül a munkavállalói érdekek figyelembe vétele, az érdekképviseletek bevonása a döntéshozatalba. Fontos ezeket figyelembe venni, valamint azt is, hogy az EU nemzetek feletti szintet jelent. Ahhoz, hogy valamit közösségi politikaként lehessen deklarálni, az egyes tagállamok konszenzusa szükséges. Nehéz szociális kérdésekben egységesnek lenni, nagyobbak a nemzeti különbségek.

26


III. FOGLALKOZTATÁS ÉS MUNKANÉLKÜLISÉG EURÓPÁBAN Nyugat-Európa munkaerőpiacának legkritikusabb területei egyrészt a népesség elöregedése,

a

gazdasági

aktivitás

és

foglalkoztatás

alacsony

színvonala,

a

munkanélküliség magas szintje, valamint a munkaerőpiac nem kellő rugalmassága.

III.1. Munkanélküliség A munkanélküliek számának alakulása, a munkanélküliségi ráta nagysága társadalmi és gazdasági szempontból is kritikus kérdés. Fontos társadalompolitikai feladat és elvárás a munkanélküliség csökkentése. Ez különösen igaz volt a ’80-as, ’90-es évekre, amikor tömegesen szűntek meg munkahelyek, nőtt a munkanélküliség. Gazdasági szempontból is nagyon fontos , az egységes piac, a gazdasági- monetáris unió támogatása miatt is. 6.számú ábra A munkanélküliségi ráta alakulása, nemek szerinti megoszlása (%) Munkanélküliségi ráta

Férfiak

Nők

alakulása 2002

2003

2004

2002

2003

2004

2002

2003

2004

EU-15

7,5

8,0

8,0

6,7

7,2

7,3

8,6

8,9

8,9

Euró övezet

8,2

8,7

8,8

7,0

7,7

7,8

9,8

10,1

10,2

Belgium

7,1

7,8

8,5

6,4

7,5

8,2

8,0

8,3

8,8

Dánia

4,3

5,2

:

4,2

5,0

;

4,5

5,5

;

Németország

8,3

9,2

9,3

8,4

9,5

9,5

8,2

8,8

8,9

Görögország

10,4

9,4

:

7,0

6,1

;

15,6

14,3

;

Spanyolország

11,1

11,4

11,2

7,8

8,2

8,1

16,2

16,3

15,7

Franciaország

8,6

9,2

9,4

7,5

8,1

8,4

9,9

10,5

10,7

Írország

4,3

4,5

4,5

4,5

4,8

4,8

3,9

4,1

4,2

Olaszország

9,0

8,8

:

6,9

7,0

;

12,3

11,7

;

Luxemburg

2,5

3,3

4,0

1,9

2,5

2,9

3,4

4,6

5,5

Hollandia

2,4

3,4

;

2,0

3,3

;

3,0

3,5

;

Ausztria

4,1

4,3

4,4

3,9

4,1

4,2

4,5

4,5

4,7

Portugália

4,3

6,2

6,8

3,7

5,3

6,0

5,1

7,2

7,7

Finnország

9,1

9,0

8,9

8,9

9,2

9,1

9,4

8,8

8,7

Svédország

4,9

5,1

6,4

5,3

5,5

7,0

4,4

4,7

5,8


5,1

;

5,7

5,6

;

4,3

4,4

;

27

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. :=nincsenek rendelkezésre álló adatok; 2004-es adatok becsült adatok


Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben a fenti táblázatot. Láthatjuk, hogy az Euró-zónában 2004-ben a munkanélküliségi ráta 8,8 %. Ez megegyezik a 2003. évi adatokkal, hisz akkor is 8,8 % volt ez az érték. Tehát stagnálást látunk. A korábbi évekhez képest viszont növekedés figyelhető meg, hiszen 2001-ben 8,0 %, 2002-ben 8,3 % volt a munkanélküliségi ráta. Az EU-15 tekintetében 8,0% volt a munkanélküliségi ráta 2004. februárban, ez megegyezik a 2003. évi adatokkal. Ezek az értékek 2002-höz viszonyítva növekedést mutatnak, de kisebb mértékűt, mint az Euró-zónában. Ha az országok teljesítményeit nézzük, akkor jelentős mértékben nőtt a munkanélküliség Hollandiában, ahol 3,2 % ról (2003. január) 4,5 %-ra (2004. január) nőtt. Svédországban ugyanezen időszakban 5,1 %-ról 6,4 %-ra nőtt, Dániában 5,1 %-ról 6,1 % lett, Luxemburgban 3,3 %-ról 4,0 % lett a munkanélküliségi ráta. Csökkentek viszont az értékek Olaszországban 8,9 %-ról 8,5 %-ra, az Egyesült Királyságban 4,9 %-ról 4,8 %-ra, Spanyolországban, ahol a legmagasabb a munkanélküliség 11,4 %-ról 11,2 %-ra, Finnországban 9 %-ról 8,9 %-ra, Írországban viszont változatlanul 4,5 % maradt. 7. számú ábra

A munkanélküliségi ráta megoszlása nemek szerint (%)

12 10 8

EU - 1 5 Eu r ó ö v e z e t

6

USA

4

Ja p á n

2 0 f é r f ia k

nők


Ha nemek szerint vizsgáljuk a munkanélküliségi ráta alakulását, azt láthatjuk, hogy míg az EU-ban a férfiaknál 2003-ban a ráta 7,2 % volt, addig a nőknél ez 8,9 %. A férfiaknál a legalacsonyabb a munkanélküliség Luxemburgban (2,5% 2003-ban) és Hollandiában (3,3 % 2003-ban). A legmagasabb, az EU rátáját is meghaladva Németországban (9,5 % 2003-ban) valamint Spanyolországban (8,2 % 2003-ban). 28


Az USA-ban (6,1 %) és Japánban (5,5 %) a férfiak munkanélküliségi rátája elmarad az EU rátájától. A nők munkanélküliségi rátáját nézve az EU-ban stagnálás látható, hiszen 2004. februárban és 2003-ban is azonos volt (8,9 %), ami azonban még mindig magas. A nők munkanélkülisége Hollandiában (3,5 % 2003) a legalacsonyabb, alacsony még Írországban (4,1 % 2003), Ausztriában (4,5 % 2003). A legmagasabb viszont Spanyolországban (16,3 % 2003), Görögországban (14,3 % 2003), valamint Olaszországban (11,7 % 2003). 8. számú ábra

A 25 év alattiak munkanélküliségi rátája

EU-15 Euró

(%)

USA Japán

övezet 2002.02

14.9

15.9

11.8

:

2003.02

15.6

16.8

12.0

:

2003.10

15.5

16.7

12.3

:

2003.11

15.5

16.7

12.1

:

2003.12

15.5

16.7

11.7

:

2004.01

15.5

16.8

12.0

:

2004.02

15.5

16.8

11.8

:

:= nincsenek rendelkezésre álló adatok


9. számú ábra A 25 év alattiak munkanélküliségi rátájának megoszlása nemek szerint (%)

18 16 14 12 10

fé rfia k

8

nők

6 4 2 0

E U -1 5

E u ro ö v e z e t

USA


29


A 25 éven aluliak belépése a munkaerőpiacra sokat változott az utóbbi 10 évben. Az oktatási intézményekben töltött idő megnőtt. Később lépnek a piacra a fiatalok. Ezt mutatja a táblázat is. Az EU-ban 2003-ban a munkanélküliségi ráta 15,5 %, míg 2002-ben 14,9 % volt. Az USA-ban ez kevesebb 11,7 %. 10. ábra

A 25 évesek és az afölött lévők munkanélküliségi rátája

EU-15 Euró

USA Japán

2002.02 6.5

övezet 7.2

4.5

:

2003.02 6.9

7.7

4.8

:

2003.10 7.0

7.8

4.9

:

2003.11 7.0

7.8

4.8

:

2003.12 7.0

7.8

4.7

:

2004.01 7.0

7.8

4.5

:

2004.02 7.0

7.8

4.5

:


(%)


Ezek az adatok már közelítenek a korosztálytól független munkanélküliségi rátához. Az EU-ban ez 7,0 %, az Euró-övezetben kicsit magasabb 7,8 %, az USA-ban sokkal kevesebb 4,5 % volt 2003-ban. Összességében elmondható, hogy a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében (15-25 éves korig) illetve az idősebb korosztály körében (55-64 éves korig) a legmagasabb, valamint elmondható, hogy a nők munkanélküliségi rátája magasabb, mint a férfiaké, bár a foglalkoztatáspolitika célja javítani a nők foglalkoztatását. Az ifjúsági munkanélküliség sokáig a társadalmi elégedetlenség központi témája volt, mára viszont csökkent a feszültség. Ezeket az adatokat az Euró-övezeteben 12,4 millió, az EU-ban 14,2 millió főre készítették. Korosztályt tekintve ez országonként eltérő, de elsősorban a 15-64 éves korosztályt vizsgálja.

30


III.2. Foglalkoztatottság A foglalkoztatottság az EU számára az egyik legérzékenyebb pont, ezért stratégiai fontosságú. Az EU megfogalmazta azt a foglalkoztatás- és versenypolitikai alapelvet, hogy a relatíve alacsony foglalkoztatási színvonal növelése jelentheti az egyik legfontosabb kitörési pontot, mert olyan forrásokat lenne képes mobilizálni, amellyel Európa versenyképessége lényegesen javulhat. 11. számú ábra

A foglalkoztatás növekedésének alakulása (%)

2,5 2 1,5 1

EU-15 EUR-12 Japán USA

0,5 0 -0,5

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

-1 -1,5

Forrás:European Economy 2003/5.

Ha a fenti grafikont nézzük, az jól mutatja, hogy a foglalkoztatás volumene napjainkban növekszik. Ha Japánt nézzük, láthatjuk, hogy a foglalkoztatás évről évre alacsonyabb. Általánosságban mégis növekedést tapasztalhatunk. Az USA-ban is megfigyelhető egy meredek visszaesés 2000-ről 2001-re, de ez a tendencia ebben az időszakban az EU-15-re is jellemző, bár ott nincs olyan jelentős visszaesés, mint az USAban.

31


12 . számú ábra

A foglalkoztatási ráta alakulása

A foglalkoztatási

Férfiaknál

(%)

Nőknél

55-64 éveseknél

ráta alakulása 2001

2002

2001

2002

2001

2002

2001

2002

EU-15

64,1

64,3

73,1

72,8

55,0

55,6

38,8

40,1

Euró övezet

62,1

62,4

71,9

71,7

52,3

53,1

35,1

36,4

Belgium

59,9

59,9

68,8

68,3

51,0

51,4

25,1

26,6

Dánia

76,2

75,9

80,2

80,0

72,0

71,7

58,0

57,9

Németország

65,8

65,3

72,8

71,7

58,7

58,8

37,9

38,6

Görögország

55,4

56,7

70,8

71,4

40,9

42,5

38,0

39,7

Spanyolország

57,7

58,4

72,4

72,6

43,0

44,1

39,2

39,7

Franciaország

62,8

63,0

69,7

69,5

56,0

56,7

31,9

34,8

Írország

65,7

65,3

76,4

75,2

54,9

55,4

46,8

48,1

Olaszország

54,8

55,5

68,5

69,1

41,1

42,0

28,0

28,9

Luxemburg

63,1

63,7

75,0

75,6

50,9

51,6

25,6

28,3

Hollandia

74,1

74,4

82,8

82,4

65,2

66,2

39,6

42,3

Ausztria

68,5

69,3

76,4

75,7

60,7

63,1

28,9

30,0

Portugália

68,7

68,2

76,7

75,9

61,0

60,8

50,1

50,9

Finnország

68,1

68,1

70,8

70,0

65,4

66,2

45,7

47,8

Svédország

74,0

73,6

75,7

74,9

72,3

72,2

66,7

68,0

Egyesült

71,7

71,7

78,3

78,0

65,0

65,3

52,3

53,5

Királyság Forrás: Eurostat 2002.

32


13. számú ábra

Foglalkoztatási ráta alakulása (%) 2001

2002

2003

2004

USA

81,3

80,1

79,6

79,3

Japán

77,0

76,5

76,5

76,7

EU-15

64,1

64,3

64,8

65,1


A foglalkoztatási rátáról általánosságban elmondható, hogy növekedés figyelhető meg. Kiemelkedően magas a ráta Dániában (75,9 % 2002.), és Hollandiában (74,4 % 2002.), valamint Svédországban (73,6 % 2002.). Alacsony viszont a foglalkoztatási ráta Olaszországban

(55,5

%

2002.),

Görögországban

(56,7

%

2002.),

valamint

Spanyolországban (58,4 % 2002.). A nemek szerinti megoszlást tekintve, a férfiak javára dől a mérleg. Jelentős a nők lemaradása a férfiaktól, de napjainkban dinamikus felzárkózást mutat. Mivel a 25-49 éves korosztály, illetve a férfiak körében a foglalkoztatás már nehezen növelhető, a kitörési pontot a nők, a fiatalok és az idősek növekvő foglalkoztatásában kívánják megtalálni. Erre irányul az EU foglalkoztatási stratégiája is. Legmagasabb a férfiak foglalkoztatása Hollandiában (82,4 % 2002.), Dániában (80,0 % 2002.). A nőknél a legmagasabb a foglalkoztatási ráta Hollandiában (66,2 % 2002.) és Finnországban (66,2 % 2002.). A 25 év alatti fiatalok foglalkoztatási rátája általában csökken. Ennek oka, ahogy már a gazdasági aktivitásnál is írtam, a képzési idővel indokolható. Az 50 év feletti korosztályban ismét lényegesen alacsonyabb a foglalkoztatási ráta. Bár a ráták a tagállamok többségében emelkedtek, a szórás igen nagy. Általánosnak tekinthető az a veszély, hogy az idősek szándékaiknál korábban kénytelenek kiválni a munkából. A legmagasabb foglalkoztatást Svédországban találjuk (68,0 % 2002.), valamint Anglia is kiemelkedő helyen áll (53,5 % 2002.). Legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta Belgiumban (26,6 % 2002.), Luxemburgban (28,3 % 2002.) és Olaszországban (28,9 % 2002.). A foglalkoztatás ágazati szerkezetében szektorális átstrukturálódás a nemzetközi trendeket követi. A mezőgazdasági és ipari foglalkoztatás csökkenő arányával szemben a 33


szolgáltató szektor munkahelyi számának erős növekedése áll. Ezek a területek váltak az új munkahelyek egyik legfontosabb forrásává. A szolgáltató szektor jelentős foglalkoztatás bővülést eredményezett. A szakma szerkezet is átalakult. A magasan képzett szakmai, műszaki és menedzsment tevékenységek, valamint a kereskedelem és szolgáltatások a vonzók. A rutinszerű, manuális, fizikai tevékenységi körökben csökkent a munkahelyek száma.

III.3. Gazdasági aktivitás A gazdasági aktivitás magában foglalja a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket is. Ennek nagysága egyaránt fontos az adott korcsoportba tartozó népesség milyen hányada jelenik meg valamilyen módon a munkaerőpiacon, és milyen hányada marad távol. Konkrétan a 25-64 éves korosztályt értjük alatta. 14. számú ábra

Az aktivitási ráta alakulása 2001

2002

(%) 2003

2004

EU-15

70,0

70,2

70,4

70,7

Euró övezet

68,4

68,7

68,9

69,3

Belgium

63,1

63,2

63,2

63,5

Dánia

79,1

78,6

78,7

78,7

Németország

74,6

74,3

74,1

74,1

Görögország

61,1

60,7

60,5

60,4

Spanyolország

65,3

66,4

66,8

67,4

Franciaország

69,5

69,7

69,9

69,9

Írország

68,8

68,7

68,7

68,7

Olaszország

64,9

65,6

66,1

66,9

Luxemburg

64,4

65,3

65,7

66,1

Hollandia

77,9

78,2

78,5

79,1

Ausztria

76,3

76,4

76,4

76,5

Portugália

72,7

73,1

73,5

73,8

Finnország

74,8

74,8

74,8

74,9

Svédország

77,8

77,5

77,1

76,8


76,6

76,6

76,6

USA

84,7

84,3

84,0

83,7

Japán

81,0

80,7

80,9

81,1

A 2004. évi adatok becsültek


34


A gazdasági aktivitás az EU-ban 2004-ben 70,7 %, 2003-ban 70,4 % volt. Ez csupán 0,3 %-os növekedést jelent. 2001-től általános emelkedés figyelhető meg, de az egyes országok között a szórás igen nagy. Ha az USA (83,7 %) és Japán (81,1 %) aktivitási rátáit hasonlítjuk össze az EU-val, akkor megelőzik Európát. Ha itt is megnézzük, hogy tagállamonként milyen a megoszlás, láthatjuk, hogy a legmagasabb az aktivitási ráta Hollandiában, ahol ez 79,1 %. Svédországban 76,8 %, Dániában 78,7 % 2004-ben a ráta. Legalacsonyabb az aktivitás Görögországban, ahol 60,4 %, és Belgiumban 63,5 %. 15. számú ábra

Az aktivitási ráta alakulása (%)

2004 EU-15 2003

EU-12 Japán USA

2002

2001 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90


A legnagyobb különbségek a 25-49 éves korosztály alatti és feletti csoportokban jelentkeznek. A 15-24 évesek aktivitása leginkább a nemzeti iskolarendszerektől függ, meddig tartják benn az iskolában az adott korosztályokat, mikor léptetik ki őket a mukaerőpiacra. Igen aggasztó az idősebb korosztályok ugyancsak változó, de inkább alacsonynak minősíthető aktivitása. Gyakorlatilag jelentős részük kiszorul a munkaerőpiacról. Az ebből adódó feszültségeket még tetézi a népesség fokozatos elöregedése: a születések számának csökkenése és az átlagos életkor növekedése.

35


IV. A SZOCIÁLIS EURÓPA KIALAKULÁSA, TÖREKVÉSEK A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA EGYSÉGESÍTÉSÉRE AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az Európai Unióban a foglalkoztatáspolitika formálása alapvetően a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy ennek a területnek a szabályozására még nemzeti keretek között sincs szükség. Azt feltételezték ugyanis, hogy a Római Szerződéssel 1957-ben létrehozott Európai Gazdasági Közösség olyan lendületet ad a gazdasági növekedésnek, ami automatikusan elvezet a teljes foglalkoztatáshoz. Ehhez önjáróvá kellett tenni a munkaerőpiacot, amire elegendőnek bizonyult a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának biztosítása. Ennek megvalósulását segítette az Európai Szociális Alap, aminek felállításáról ugyancsak a Római Szerződés rendelkezett. Következő szakasz az Európai Szociális Karta megszületésével függ össze (1961). Ez alapvető szociális jogokat tartalmaz. Ezek : ♦ A munkához való jog ♦ Igazságos munkafeltételekhez való jog ♦ Biztonságos munkafeltételek ♦ Tisztességes díjazás ♦ Érdekképviseleti szervezet kialakítása ♦ Gyermekek fiatalok védelme ♦ Dolgozó nők védelme ♦ Pályaválasztáshoz való jog ♦ Az egészség védelme ♦ Szociális és egészségügyi segítség ♦ Fizikai vagy szellemi fogyatékos emberek helyzetének javítása ♦ A család jogainak védelme ♦ Az anyák és gyermekek szociális védelme ♦ Más szerződő állam területén való vállalkozás joga ♦ A bevándorló munkások és családtagjaik védelmére való joga (www.europa.eu.int; 2004.03.21.) 36


Ez a koncepció az első olajár-robbanásig kiállta az idők próbáját. Mivel kezdetben az energiaárak megugrása nyomán felszökő munkanélküliség is csak rövid távú, konjunktúrafüggő jelenségnek tűnt, a munkaerőpiaci problémák megoldhatónak látszottak az Európai Szociális Alap prioritásainak átrendezésével. Ennek köszönhetően 1971-83 között olyan támogatási formák kerültek előtérbe, mint a szakképzés és a mobilitás ösztönzése, az elhelyezkedési gondokkal küzdő emberek felvételét gátló okok elhárítása, valamint a foglalkoztatás elősegítése a gazdaságilag elmaradott térségekben. 1972-ben volt a párizsi csúcstalálkozó, amelyik a szociális dimenzió megerősítéséről, és az azt szolgáló aktív programok szükségességéről döntött. Majd a Szociális Akcióprogramot 1974. január 21-én fogadták el. Három fő elve a szociálpolitika vezérfonalának tűnt. Ezek:

A foglalkoztatási helyzet javítása

Az élet- és munkakörülmények javítása

Szélesebb körű párbeszéd a Közösség gazdasági és szociális döntéseinek meghozatalában A Strukturális Alapok 1988. évi reformja során néhány fontos célt fogalmaztak meg,

melyek közül számunkra kettő fontos. Mégpedig a tartós munkanélküliség elleni küzdelem, valamint a fiatalok belépésének megkönnyítése a munkaerőpiacra. A kilencvenes években a nyugat-európai munkaerőpiacon új jelenség bukkant fel: a gazdasági növekedésnek az a típusa, amely nem hoz létre pótlólagos munkaalkalmakat. Emiatt a tartós munkanélküliekből és a munkaerőpiacra belépni nem tudó emberekből a szociálisan kirekesztettek egyre nagyobb tömege verbuválódott. Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a Maastrichti Szerződésben a gazdasági integrációval egyenrangú célként fogalmazódjon meg a szociális kohézió erősítése. A foglalkoztatási válság EU-szintű kezelésére a kilencvenes években több nagy horderejű szakmai koncepció született. 1994-ben látott napvilágot „Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás” címmel az egyik fehér könyv, majd a másik a szociálpolitikáról is. Az utóbbi kimondta, hogy a soron következő ülésén az Európai Tanács fogadjon el akcióprogramot a foglalkoztatási helyzet javítására. Erre a tanácskozásra Essenben került sor 1994. decemberében, ahol öt pontban rögzítették a feladatokat, a következők szerint: 1. A munkaerő állomány foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése, a szakképzési beruházások ösztönzésével 37


2. A gazdasági növekedés munkaigényességének fokozása, mégpedig elsősorban: − rugalmas

munkaszervezéssel,

amely

a

munkavállalók

igényeinek

és

a

versenyképesség követelményének egyaránt megfelel, − a munkahelyteremtő beruházásokat ösztönző bérpolitikával, − foglalkoztatási projektek támogatásával - különös tekintettel a helyi szintű foglalkoztatási

kezdeményezésekre

-,

amelyek

új

szükségletekre

reagáló

munkahelyeket teremtenek, pl. a környezetvédelemben és a szociális szolgáltatások területén. 3. A nem bérjellegű munkaerőköltségek csökkentésével, az alkalmazottak felvételének megkönnyítésére, főleg a kvalifikálatlan munkavállalók érdekében, 4. A munkaerőpiaci politika hatékonyságának növelésével, továbbá 5. Olyan intézkedések meghozatalával, amelyek segítik a munkanélküliek leghátrányosabb helyzetű csoportjait, különös tekintettel a fiatalokra, tartós munkanélküliekre, idős munkavállalókra és a munkanélküli nőkre. (Szerk. Gyulavári Tamás-Kozma Ágnes: Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban; 2000.) Az EU tagállamaiban a munkavállalási korú népesség foglalkoztatási rátája mintegy 15%-kal volt alacsonyabb 1996-ban, mint a két másik gazdasági nagyhatalomé: az Egyesült Államoké és Japáné. Ezzel összhangban a munkanélküliek aránya az előbbiben fele, az utóbbiban pedig harmada a nyugat-európainak. Ráadásul a munkanélküliek összetétele is egészen más. Az EU tagállamainak átlagában minden második ember egy évnél hosszabb ideje állás nélküli; Japánban csak minden ötödik, az Amerikai Egyesült Államokban pedig minden tizedik. Az EU tagállamai ezen a helyzeten akartak változtatni, amikor elhatározták, hogy a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség visszaszorítása érdekében összehangolják foglalkoztatáspolitikájukat. Ebben az irányban mérföldkőnek tekinthető az Amszterdami Szerződés, amely VI/a. számozással új fejezetet iktatott be ennek a problémakörnek, Foglalkoztatás címmel. A Szerződés új cikkelyek sorozatával emeli a foglalkoztatást a közösségi politikákkal egy szintre, ezek végrehajtásának felelőssége azonban továbbra is alapvetően a tagállamok hatásköre marad. A Bizottság elsősorban közös programokkal járul hozzá a magas foglalkoztatási szint eléréséhez, továbbá azzal, hogy az Európai Szociális Alapot ezek finanszírozásának a szolgálatába állította. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) 38


végrehajtását a szabályozás speciális formája, a nyitott koordinációs mechanizmus segíti. Ennek lényege, hogy a tagállamok évente elfogadnak ún. foglalkoztatási irányvonalakat a következő esztendőre, aminek a végrehajtásáról a saját nemzeti foglalkoztatási akciótervük keretében gondoskodnak. Ezeket ez Európai Bizottság értékeli és az irányvonalakban megfogalmazott célokkal összevetve készít ajánlásokat az egyes tagállamok további teendőire vonatkozóan.

IV.1. A „luxemburgi folyamat” Mivel az Amszterdami Szerződés ratifikálása viszonylag hosszú folyamatnak ígérkezett, a foglalkoztatás problémáinak megoldása viszont nem tűrt halasztást, az Európai Bizottság már 1998-ra elkészítette javaslatát a közösségi foglalkoztatáspolitika irányvonalaira. Ezt az Európai Tanács 1997. november 20-21-én Luxemburgban megtartott Foglalkoztatási Csúcsértekezlete elé terjesztették. A tagállamok állam- és kormányfői támogatták a nemzeti foglalkoztatáspolitikák koordinációjára irányuló stratégiát és jóváhagyták az 1998-ra szóló irányvonalakat. Ennek megfelelően az Európai Bizottság 1997. december 15-i határozata azt a kötelezettséget rótta a tagállamokra, hogy dolgozzanak ki nemzeti foglalkoztatási akcióterveket az irányvonalak átültetésére a nemzeti közigazgatási és jogalkotási gyakorlatba, továbbá a végrehajtást célzó intézkedések tartalmára. Az irányvonalak 4 pilléres struktúrában épülnek fel és - eredetileg 19, a kibővítés nyomán eggyel több - 20 konkrét feladatot tartalmaznak. Ezek a munkaerőpiac fő feszültségpontjai mentén jelölik ki azt az európai közeledési folyamatot, amelynek két fő célja a növekvő foglalkoztatási arány elérése és a munkanélküliség csökkentése. Az ennek alapján készítendő nemzeti akciótervek keretül szolgálnak egy több évre szóló közösségi foglalkoztatáspolitikához. (www.europa.eu.int; 2004.03.21.)

IV.2. Az új foglalkoztatási stratégia közgazdasági értelmezése Az európai gazdaság problémáira kettős válasz látszik körvonalazódni az Európai Unióban. Az első a Gazdasági és Monetáris Unió, amelynek célja a makrogazdasági stabilitás megteremtése. A második a Foglalkoztatási Unió, ami olyan munkaerőpiacok

39


létrejöttének az elősegítésére irányul, amelyek alkalmazkodni képesek a változásokhoz: rugalmasságot garantálnak a vállalatoknak és biztonságot a dolgozóknak. Ezek együtt egy közeledési programot képviselnek a magasabb foglalkoztatottság és alacsonyabb munkanélküliség eléréséhez vezető úton. Ebben a megközelítésben a munkát keresők foglalkoztathatóságának, de a munkaerő állomány egésze bekapcsolásának a munka világába ugyanolyan jelentőséget kell tulajdonítani, mint a monetáris céloknak. Ez az üzenete és indoka a munkanélküliség elleni harc jegyében fogant luxemburgi megállapodásnak, aminek a középpontjában a megelőzés áll, a foglalkoztathatóságot elősegítő intézkedések erőteljes kidomborításával. (Szerk, Gyulavári Tamás-Kozma Ágnes: Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban; 2000) Allan Larsson, az EU Bizottság V. (Foglalkoztatási és Szociálisügyi) Főigazgatóságának egykori főigazgatója az új foglalkoztatási stratégia közgazdasági indoklása során kifejtette, hogy a nem-foglalkoztatottak (munkanélküliek és inaktívak) magas aránya Európában rövid távon kétség kívül gazdasági bajok és hatalmas szociális ráfordítások forrása. Ugyanakkor ezt az óriási munkaerő tartalékot fontos pótlólagos növekedési potenciálnak is tekinthetjük, olyannak, ami a munkatermelékenység javulásából származó növekedési potenciálon kívül, azt kiegészítve jelentkezik. Ilyen lehetőség nem áll rendelkezésre sem az USA-ban, sem Japánban, hisz ott a foglalkoztatottság már magas szintet ért el. Ezekkel a fő kereskedelmi partnerekkel összehasonlítva, Európában 25-30 milliónyi olyan ember él, aki eddig ki nem használt forrását jelentheti a gazdasági növekedésnek. Ezek bevonása a munka világába enyhíthetné a tagállamok közfinanszírozási és társadalombiztosítási terheit, elősegíti a közös európai értékek megőrzését és fejlesztését, ugyanakkor csökkentené az adóterhelést mind a vállalatok, mind az egyének felé. Persze csak akkor, ha megváltozik az a munkaerőpiaci és szociális védelmi rendszer, amit eredetileg arra a modellre szabtak, amelyben tipikusan az iparban és építőiparban dolgozó férfiak voltak a családban az egyedüli kenyérkeresők. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia elindításáról szóló döntés idején (1997) az Európai Unió 11%-os munkanélküliségéből kb. 2 %-ot becsültek tisztán ciklikus munkanélküliségnek; a fennmaradó 9 %-ról pedig azt tartották, hogy a fele némi rásegítéssel vissza tudna térni a munkába, feltéve, hogy új állások keletkeznek és ajánlhatók fel számukra. Csupán a másik felének - ez a valódi strukturális munkanélküliség, ami a tartós munkanélküliség fő forrása - az elhelyezéséhez van szükség 40


aktív munkaerőpiaci eszközökre és más intézkedésekre. A foglalkoztatási potenciál Nyugat-Európában azonban még ennél is nagyobb. A tapasztalatok azt mutatják, hogyha a foglalkoztatási kilátások javulnak, sokkal több embert - főleg nőket - vonz a munkavállalás, mint a munkaerőpiac pangásakor. Ők a hagyományos értelemben nem munkanélküliek, mert akkor nem keresnek állást, ha nincs munka, de akkor igen, ha van esély az elhelyezkedésre. Ily módon a mobilizálandó munkaerő tartalék nemcsak a 18 millió munkanélküli, hanem annál 10 millióval több. El tudnak-e érni a tagállamok magasabb gazdasági aktivitási szintet? Igen, mégpedig nemcsak a közkiadások és a költségvetési hiánynak a növelésével. Ezt mutatják Dánia adatai, ahol a szociálpolitika és a munkaerőpiaci politika irányváltásával pozitív foglalkoztatási eredményeket értek el, a közkiadások lényeges megtakarítása mellett. Fontos üzenet a kormányok és a szociális partnerek számára: a gazdaságban megtakarítást kell elérni, hogy növelni lehessen a beruházásokat. A szociális védelmi rendszerekben a kapcsolat fordított: be kell ruházni - az emberi tőkébe -, hogy a munkaerőpiacot rugalmasabbá lehessen tenni és a jövedelempótló támogatásokban megtakarítást lehessen elérni. Az Európai Unióban új fejezet kezdődött azzal, hogy egységes pénzt vezettek be. Egyidejűleg elindult a másik közeledési folyamat is, az új foglalkoztatási stratégia jegyében, ami a munkaerő állomány növekedési potenciáljának eddigieknél jobb kihasználását ígéri. Hogy ez megvalósul-e, két dologtól függ: • Megteszik-e a tagállamok azokat a „foglalkoztathatóság-javító” intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy mozgósítsák Európa potenciális munkaerőforrását: végrehajtják-e az igényelt humántőke-beruházásokat és kínálnak-e valódi lehetőséget annak érdekében, hogy csökkenjen azoknak az embereknek a száma, akiket a munkanélküli és szociális ellátórendszerek tartanak el? • Felismerik-e a monetáris rendszer irányítói, a pénzpiacok és a Központi Bank, hogy van mozgástér az eddigieknél erőteljesebb munkahelyteremtő növekedésre Európában, anélkül, hogy az az infláció felgyorsulásának a kockázatával járna? Az új irányvonalakat 2003. július 22-én fogadta el az Európai Tanács. Ezek a 20032006. között időszakra szólnak, és a korábbi évek tapasztalatain nyugszanak. Elmozdulnak az eddigi „négy pilléres” struktúrától, ehelyett az új kihívásokra reagálnak és eleget 41


tesznek az egyszerűsítésükkel kapcsolatos elvárásnak. Három átfogó céllal utalnak a lisszaboni elkötelezettségekre. (www.europa.eu.int; 2004.03.21.)

42


IV.3. A teljes foglalkoztatás A tagállamok foglalkoztatáspolitikájának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az EU átlagosan elérje -

az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re a 67 %-os, 2010-re a 70 %-os,

-

a nők esetében 2005-re az 57 %-os, 2010-re a 60 %-os,

-

az idősebb munkavállalóknál (55-64 évesek) pedig 2010-re az 50 %-os

foglalkoztatási rátát. (www.europa.eu.int; 2004.03.21.)

IV.4. A munka minőségének és termelékenységének javítása A munka minősége többdimenziós, a munka, munkahely, valamint a szélesebb munkaerőpiac jellemzőit is tartalmazó fogalom, amely magában foglalja a munka tartalmának minőségét, a képzettséget, az egész életen át tartó tanulást és az előremenetei lehetőségeket, a nemek közötti egyenlőséget, a munkahelyi egészségvédelmet és munkabiztonságot, a rugalmasságot és szociális biztonságot, a befogadó munkaerőpiacot, a munkaerőpiacra való belépés, beilleszkedés lehetőségét, a munkaszervezet és a munkahelyi élet egyensúlyát, a szociális párbeszédet és a munkavállalói részvételt, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést, valamint a munkateljesítményhez kapcsolódó valamennyi tényezőt. (www.europa.eu.int; 2004.03.21.)

IV.5. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése A foglalkoztatás a társadalmi beilleszkedés elősegítésének kulcsfontosságú eszköze. A társadalmi befogadás területéhez kapcsolódó nyitott koordinációs mechanizmus hatására építve, a foglalkoztatáspolitika eszközeinek elő kell segíteniük a munkaerőpiaci részvételt a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutás segítésével valamennyi munkaképes nő és férfi számára, a munkaerőpiaci diszkrimináció elleni fellépéssel, és a munka világából való kirekesztés megelőzésével. A gazdasági és szociális kohéziót a térségi foglalkoztatási és munkanélküliségi egyenlőtlenségek mérséklésével, az EU elmaradott övezeteiben élők foglalkoztatási 43


problémáira kínált megoldásokkal, pozitív gazdasági és társadalmi struktúra átalakító lépésekkel is elő kell segíteni. (www.europa.eu.int; 2004.03.21.) A három átfogó cél elérése érdekében a tagállamoknak foglalkoztatáspolitikájuk alakításakor a következő specifikus irányvonalakat (prioritásokat) kell figyelembe venniük, valamennyi prioritásnál érvényesítve a nők és férfiak egyenlőségének szempontjait. 1. Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára 2. Munkahelyteremtés és vállalkozás 3. Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodó képesség és a munkaerőpiaci mobilitás elősegítése 4. A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása 5. A munkaerő-kínálat növelése és az aktív öregedés elősegítése 6. Nők és férfiak egyenlősége 7. A munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen 8. Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni) 9. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává 10. A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése Az Európai Foglalkoztatási Stratégia végrehajtása a tagállamok felelőssége; ehhez jelentős mértékben hozzájárulnak a tagállamok nemzeti hagyományainak megfelelő parlamenti testületek és a foglalkoztatáspolitika minden egyéb országos és regionális szereplője. A szociális partnereket is be kell vonni az irányvonalak eredményes végrehajtásába, és lehetővé kell tenni, hogy jelentést készítsenek minden olyan területről, amely a szociális partnerek felelősségi körébe tartozik. Továbbá, az operatív szolgálatoknak (foglalkoztatási és szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek) is hatékonyan és eredményesen kell végrehajtaniuk a foglalkoztatási irányvonalakat.

44


IV.6. Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájának fő célkitűzései Az Európai Unió foglalkoztatási irányvonalai azt célozzák, hogy a gazdaság élénkülése tartósan járjon együtt nagy számú munkahely-teremtéssel és a makrogazdasági környezet stabilizálódásával. Ehhez négy cselekvési irányt jelöltek ki: I.

A foglalkoztathatóság javítását

II.

Vállalkozásbarát környezet megteremtését

III.

A vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodó képességének a fejlesztését

IV.

A nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítését

(www.europa.eu.int; 2004.03.21.) A foglalkoztathatóság javítása A foglalkoztathatóság az új foglalkoztatási stratégia központi kategóriája. Ennek fogalma úgy definiálható, mint az emberek alkalmassága és képessége arra, hogy foglalkoztassák őket. Ez egyfelől képesség- és képzettségbeli megfelelést jelent, másfelől pedig azokra az ösztönzőkre és lehetőségekre vonatkozik, amelyekkel az egyéneket álláskeresésre késztetik. Ennek megfelelően magában foglalja a fellépést a szociális kirekesztődéssel

szemben,

mivel

morális

és

politikai

szempontból

egyaránt

elfogadhatatlan, hogy a társadalom egyes csoportjainak - még ha különböző segélyek folytán alapvető megélhetésük biztosított is - esélyük sincs arra, hogy a szegénységi csapdából kikerülve életszínvonaluk érzékelhetően javuljon. A foglalkoztathatóság ilyen módon kapcsolódik a szegénységi csapdához is. Azok a társadalmi csoportok, amelyekben különböző szociális segélyből élő személyek dominálnak, nem érdekeltek abban, hogy saját maguk keressék meg megélhetésük forrását, mert ezzel nemcsak segélyre való jogosultságukat veszítenék el, de munkájukkal nagy valószínűséggel kevesebb jövedelemre tudnának szert tenni, mint amennyit a különböző jogcímeken szerzett támogatások kitesznek. Ami a definíciónak azt a részét illeti, hogy a munkavállalókat alkalmassá kell tenni arra, hogy megfeleljenek a munkaerőpiac képesség- és képzettségbeli igényeinek, nyilvánvaló: ennek a követelménynek leginkább a munkaerő állomány képzése útján lehet eleget tenni.

45


Elemei: ♦ Az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem és a tartós munkanélküliség megelőzése ♦ Foglalkoztatás-barát kezdeményezések: szociális támogatások, adó- és képzési rendszerek ♦ Az aktív időskor támogatási politikájának biztosítása ♦ Új munkaerőpiac kialakítása ♦ Harc a diszkrimináció ellen (Szerk. Gyulavári Tamás-Kozma Ágnes: Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban; 2000.) Vállalkozásbarát környezet megteremtése Az Európai Unióban a vállalkozásfejlesztés elsődleges terepét a kis- és közepes vállalkozások pozíciójának a megerősítése jelenti, mivel a munkahely teremtés nagyságrendje alapvetően e vállalkozások versenyképességétől függ. E cél elérésének legfontosabb eszközei: a foglalkoztatást terhelő adók (járulékok) mérséklése, a kutatásfejlesztési eredmények gyakorlati hasznosításának előmozdítása, a túlszabályozottság és a túlzott adminisztráció csökkentése, elsősorban a kisvállalkozások körében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentős foglalkoztatási potenciál rejlik a helyi közösség kielégítetlen szükségleteiben és a szociális gazdaságban is. Ezek kiaknázásához ösztönözni és támogatni kell a nonprofit szektor helyi foglalkoztatási kezdeményezéseit. Elemei: ♦ Új foglalkoztatási lehetőségek a tudásalapú társadalomban és a szolgáltatási szektorban ♦ Regionális és lokális foglalkoztatási kezdeményezések ♦ Adóreformok a foglalkoztatás és képzés támogatására A vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodó képességének a fejlesztése A cél az, hogy a vállalkozások termelékenyebbek és versenyképesebbek legyenek, de úgy, hogy egyúttal biztosítsák a rugalmasság és a biztonság egyensúlyát. A nagyobb rugalmasság felé történő elmozdulás a vállalatok szemszögéből hármas célt szolgál. Először: a gépek üzemelési idejének meghosszabbítását, lehetőséget teremtve a

nagy

értékű

gépparkok

intenzívebb

kihasználására

(a

holtmunka

ráfordítás

csökkentésére), illetve a félfogadási idő növelésére, az ügyfelek jobb kiszolgálása 46


érdekében. Másodszor: módot nyújt a munkaerő kapacitások időbeli hozzáigazítására a piaci kereslet vagy a termelés ingadozásaihoz (csúcsidényben hosszabb ideig tart a munkavégzés, mint holtszezonban). Harmadszor: az alkalmazkodást ráadásul a pótlékok megtakarítása mellett biztosítja, ami csökkenti a termékegységre eső munkaerőköltséget. Ezek komoly versenyképesség javító tényezők. Hogy ebből ne csak a vállalatnak legyen haszna, egyensúlyt kell teremteni a munkaidő felhasználás rugalmassága és a foglalkoztatás szempontjai között. Ez azt jelenti, hogy minden, a flexibilitás irányában tett lépést össze kell kapcsolni a munkahelyek megőrzését garantáló, vagy a foglalkoztatás bővítését eredményező munkaidő csökkentéssel. Ettől lehet a kezdeményezés a munkáltatónak,

a

munkavállalónak

és

a

munkanélkülinek

egyaránt

érdeke.

(Szerk. Gyulavári Tamás-Kozma Ágnes: Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban; 2000.) Eleme: ♦ A munkaszervezet modernizálása A nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítése Az esélyegyenlőség elsősorban a nők és férfiak vonatkozásában vetődik fel, aminek egyszerű gazdasági és szociális okai vannak. Nevezetesen, hiába nőtt a nők munkavállalása az elmúlt évtizedben, még ma is sokkal alacsonyabb a foglalkoztatási rátájuk, mint a férfiaké; ráadásul igen egyenlőtlen a nemek szerinti összetétel is az egyes foglalkozásokban. Emellett a legtöbb országban a nőket jóval magasabb munkanélküliség sújtja, mint a férfiakat. Ezek a jelenségek a munkaerőpiac merevségére utalnak, ami ellen a kiegyensúlyozottabb jövőbeni demográfiai viszonyok érdekében - már most fel kell lépni. Ezt az indokolja, hogy Európa népessége öregszik és a következő évtizedben létszámában is el kezd fogyatkozni. Hosszú távon tehát csak úgy biztosítható a magas életszínvonal és az európai szociális modell megőrzéséhez szükséges foglalkoztatás bővülés, ha sikerül növelni a nők munkaerőpiaci részvételét. Elemei: ♦ Az esélyegyenlőség megvalósítása ♦ A nemek szerinti különbségek megszüntetése ♦ A család és a hivatás összeegyeztethetősége

47


V.

EURÓPAI STRATÉGIA A TELJES FOGLALKOZTATÁSÉRT ÉS A JOBB MUNKAHELYEKÉRT MINDENKI SZÁMÁRA

2003/578/EK tanácsi határozat (2003. július 22.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikai irányvonalairól (Forrás: www.europa.eu.int; 2004.03.21.) A tagállamok foglalkoztatáspolitikájuk alakítása során figyelembe veszik a közös célokat, törekednek a cselekvési prioritások végrehajtására és az alább meghatározott számszerűsített célkitűzések elérésére. Különösen fontos szempont a foglalkoztatáspolitika megfelelő végrehajtásának biztosítása. A Foglalkoztatáspolitikai irányvonalak és a kapcsolódó foglalkoztatási ajánlások mellett a tagállamoknak maradéktalanul végre kell hajtaniuk az Átfogó gazdaságpolitikai irányvonalakat, és biztosítaniuk kell az ezen dokumentumokban foglalt törekvések összehangolását. A lisszaboni célkitűzésekkel összhangban, a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának három átfogó és egymással szorosan összefüggő célra kell irányulnia: teljes foglalkoztatás elérésére, a munka minőségének és termelékenységének javítására, valamint a társadalmi kohézió és befogadás erősítésére. A célokat kiegyensúlyozottan kell megvalósítani, figyelembe véve, hogy azok az Unió törekvései szempontjából egyenlő fontosságúak. A stratégia végrehajtása során biztosítani kell minden érintett bevonását. Teljes mértékben ki kell használni a célok egymást kölcsönösen erősítő hatását. Az esélyegyenlőség megteremtése és a nemek egyenlőségének érvényre juttatása lényegbevágó ahhoz, hogy a három cél mentén előrelépést lehessen elérni. Ez a megközelítés a munkanélküliség és az inaktivitás csökkentéséhez is hozzájárulhat.

48


V.1.

Teljes foglalkoztatás

A tagállamok célja a teljes foglalkoztatás megvalósítása egy olyan átfogó megközelítésen alapuló foglalkoztatáspolitika végrehajtásával, amely keresleti és kínálati oldalt érintő intézkedéseket egyaránt magában foglal, ezáltal elősegíti a foglalkoztatási ráták emelését a lisszaboni és a stockholmi célkitűzéseknek megfelelően. A tagállamok foglalkoztatáspolitikájának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az EU átlagosan elérje -

az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re a 67 %-os, 2010-re a 70 %-os,

-

a nők esetében 2005-re az 57 %-os, 2010-re a 60 %-os,

-

az idősebb munkavállalóknál (55-64 évesek) pedig 2010-re az 50 %-os

foglalkoztatási rátát. A tagállamok célkitűzéseit az EU szinten elvárt eredményekkel összhangban és a sajátos nemzeti feltételeket figyelembe véve kell meghatározni.

V.2.


A munka minőségének javítása szorosan kapcsolódik a versenyképes és tudásalapú gazdaság

megteremtésére

irányuló

törekvésekhez,

és

minden

érintett

együttes

erőfeszítésére – és különösen a szociális párbeszédre – építve kell megvalósítani. A munka minősége többdimenziós, a munka, munkahely, valamint a szélesebb munkaerőpiac jellemzőit is tartalmazó fogalom, amely magában foglalja a munka tartalmának minőségét, a képzettséget, az egész életen át tartó tanulást és az előmeneteli lehetőségeket, a nemek egyenlőségét, a munkahelyi egészségvédelmet és munkabiztonságot, a rugalmasságot és szociális biztonságot, a befogadó munkaerőpiacot, a munkaerőpiacra való belépés, beilleszkedés lehetőségét, a munkaszervezet és a munkahelyi élet egyensúlyát, a szociális párbeszédet és a munkavállalói részvételt, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést, valamint a munkateljesítményhez kapcsolódó valamennyi tényezőt. A foglalkoztatási ráta emelését és a munka termelékenységének növelését együttesen kell megvalósítani. A munka minősége segítheti a munka termelékenységének növelését, 49


és a kölcsönhatásokban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni, ami különös kihívást jelent a szociális párbeszéd tekintetében.

V.3.


A foglalkoztatás a társadalmi beilleszkedés elősegítésének kulcsfontosságú eszköze. A társadalmi befogadás területéhez kapcsolódó nyitott koordinációs mechanizmusra építve, a foglalkoztatáspolitika eszközeinek elő kell segíteniük a munkaerőpiaci részvételt a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutás segítésével valamennyi munkaképes nő és férfi számára, a munkaerőpiaci diszkrimináció elleni fellépéssel, és a munka világából való kirekesztés megelőzésével. A gazdasági és szociális kohéziót a térségi foglalkoztatási és munkanélküliségi egyenlőtlenségek mérséklésével, az EU elmaradott övezeteiben élők foglalkoztatási problémáira kínált megoldásokkal, pozitív gazdasági és társadalmi struktúra átalakító lépésekkel is elő kell segíteni.

V.4.

Specifikus irányvonalak A három átfogó cél elérése érdekében a tagállamoknak foglalkoztatáspolitikájuk

alakításakor a következő specifikus irányvonalakat (prioritásokat) kell figyelembe venniük, valamennyi prioritásnál érvényesítve a nők és férfiak egyenlőségének szempontjait.

V.5.

Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára

A tagállamok aktív és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoznak ki és valósítanak meg a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzésére és a munkanélküli illetve inaktív emberek tartós, fenntartható foglalkoztatásának elősegítésére. Biztosítják, hogy a munkanélküliség korai szakaszában minden álláskereső segítséget kapjon az egyéni szükségletek felmérése, tanácsadási szolgáltatások, álláskeresési támogatás és személyre szabott cselekvési terv formájában. 50


Az egyéni szükségletek felmérése alapján hatékony és hatásos szolgáltatásokat kínálnak az álláskeresőknek, foglalkoztathatóságuk és beilleszkedési esélyeik javítása érdekében, különös figyelmet fordítva azokra az emberekre, akik a legnagyobb nehézségekkel néznek szembe a munkaerőpiacon. A tagállamoknak: Valamennyi munkanélküli embernek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget – képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, munkalehetőség vagy egyéb, a foglakoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, kiegészítve folyamatos álláskeresési segítségnyújtással, ahol szükséges –, mielőtt a munkanélküliség időtartama elérné pályakezdők esetében a 6 hónapot, egyéb esetekben pedig a 12 hónapot. Biztosítaniuk kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részesüljön valamilyen aktív intézkedésben, pl. képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, vagy egyéb foglalkoztathatóság javítását célzó eszköz formájában, a három e tekintetben legfejlettebb tagállam átlagának elérése érdekében. Korszerűsítik és megerősítik munkaerőpiaci szervezeteiket, elsősorban az állami foglalkoztatási szolgálatot. Biztosítják a munkaerőpiaci programok eredményességének és hatékonyságának rendszeres értékelését és ennek megfelelő felülvizsgálatát.

V.6.

Munkahelyteremtés és vállalkozás

A tagállamok ösztönzik több és jobb munkahely létrehozását a vállalkozás, az innováció, a beruházási kapacitás támogatásával és a vállalkozások számára kedvező környezet biztosításával. Különös figyelmet kell fordítani az új vállalkozások, a szolgáltatási és a K+F szektor munkahely teremtési potenciáljának kihasználására.

51


A

vállalkozásösztönzés

politikájának

összehangolási

folyamatára

és

a

Kisvállalkozások Európai Kartájának végrehajtására támaszkodva, a szakmapolitikai törekvéseknek az alábbiakra kell összpontosítaniuk: -

A vállalkozásindításhoz és a kis- és középvállalkozások (KKV) működtetéséhez, valamint a munkaerő felvételhez kapcsolódó adminisztratív terhek és szabályozások csökkentése és egyszerűsítése, az induló vállalkozások, az új és működő KKV-k, valamint a magas növekedési és munkahely teremtési potenciállal rendelkező vállalkozások tőkéhez jutásának segítése.

-

A vállalkozói készségek és menedzsment ismeretek oktatásának és képzésének támogatása, beleértve azokat a kezdeményezéseket, amelyek a vállalkozóvá válást, mint karrier lehetőséget mindenki számára elérhetővé teszik.

V.7.

Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodó képesség és a munkaidő-piaci mobilitás elősegítése

A tagállamok segítik a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodását a változásokhoz, figyelembe véve a rugalmasság és a biztonság követelményét is, és hangsúlyozva a szociális partnerek meghatározó szerepét e tekintetben. Felülvizsgálják,

és

amennyiben

szükséges,

módosítják

a

foglalkoztatással

kapcsolatos szabályozás túlságosan korlátozó elemeit, amelyek befolyásolják a munkaerőpiac dinamikáját és a munkaerőpiacra való belépés szempontjából leginkább hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását, fejlesztik a szociális párbeszédet megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy előmozdítsák: ♦ A munkaszerződési és munkavégzési formák sokféleségét, beleértve a munkaidőre, az előmeneteli rendszerre, a munka és a magánélet, valamint a rugalmasság és a biztonság jobb összehangolására vonatkozó rendelkezéseket; ♦ A munkavállalók – különösen az alacsony képzettségűek – képzésben való részvételét;

52


♦ A jobb munkakörülményeket, beleértve az egészséget és a biztonságot; e tekintetben a szakmapolitikai törekvéseknek elsősorban arra kell irányulniuk, hogy jelentősen mérséklődjön a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések aránya; ♦ Az innovatív és fenntartható munkaszervezeti formákra vonatkozó tervek kidolgozását, elterjesztését, ezáltal javítva a munka termelékenységét és minőségét; ♦ A gazdasági változások illetve szerkezetváltás előrejelzését és pozitív hatását. A tagállamoknak a munkaerőhiány leküzdését különböző intézkedésekkel kell elősegíteniük, például a foglalkozási mobilitás támogatásával és a földrajzi mobilitást akadályozó tényezők kiküszöbölésével, a képesítések és kompetenciák elismerésének és átláthatóságának, a társadalombiztosítási és nyugdíj jogosultságok átvihetőségének javításával, megfelelő ösztönzők beépítésével az adó- és ellátórendszerekbe, és figyelembe véve a bevándorlás munkaerőpiaci vonatkozásait.

V.8.

A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása

A tagállamok végrehajtják az egész életen át tartó tanulást támogató stratégiákat, beleértve az oktatási szakképzési rendszerek minőségét és eredményességének javítását is, annak érdekében, hogy mindenki megszerezhesse mindazokat a készségeket, amelyek megfelelnek a tudásalapú társadalomban a korszerű munkaerővel szemben támasztott elvárásoknak, hogy segítsék az előmenetelt, és csökkentsék a képzettségi kínálat és kereslet eltéréséből, valamint a szűk keresztmetszetekből adódó munkaerőpiaci problémákat. A nemzeti prioritásokkal összhangban, a szakmapolitikának elsősorban a következő eredmények elérését kell célul kitűzni 2010-ig: -

Az Európai Unióban a 22 évesek legalább 85%-a rendelkezzen felső-középfokú végzettséggel;

-

Az egész életen át tartó tanulásban résztvevő felnőtt munkavállalási korú népesség (25-64 évesek) aránya az Európai Unióban átlagosan érje el legalább a 12,5%-ot. 53


A politikáknak elsősorban arra kell irányulniuk, hogy jelentősen növekedjenek a humánerőforrás fejlesztésre fordított beruházások. Különösen fontos, hogy bővüljenek a vállalatoknak a felnőttképzésre fordított kiadásai, a termelékenység és a versenyképesség javítása, valamint az aktív öregedés érdekében. Ösztönözni kell a munkáltatóknak és az egyéneknek a humán tőke fejlesztésére irányuló befektetéseit.

V.9.

A munkaerő kínálat növelése és az aktív öregedés elősegítése

A tagállamok a gazdaság és a foglalkoztatás növelése érdekében segítik a megfelelő munkaerő kínálat és foglalkoztatási lehetőségek biztosítását, figyelembe véve a munkaerő mobilitását, a 3. sz. irányvonalnak megfelelően. A tagállamok: -

Növelik a munkaerőpiaci részvételt a népesség valamennyi csoportjában rejlő kapacitásokat kihasználva, egy olyan átfogó megközelítéssel, amely elsősorban megfelelő számban rendelkezésre álló és vonzó állásokra, a munkavégzésben való érdekeltségre, a képzettség növelésére és a megfelelő támogató intézkedésekre épül.

-

Segítik az aktív öregedést, mindenekelőtt azoknak a munkához kapcsolódó lehetőségeknek

a

javításával,

amelyek

hozzájárulhatnak

a

munkahelyek

megőrzéséhez – pl. továbbképzési lehetőségekkel, a munkahelyi egészség és biztonság fontosságának elismerésével, innovatív és rugalmas munkaszervezeti formákkal – és kiküszöbölik a munkaerőpiac korai elhagyására ösztönző tényezőket, mindenekelőtt a korai nyugdíjazási rendszerek reformjával, annak biztosításával, hogy legyen kifizetődő a munkaerőpiacon maradás, valamint a munkáltatóknak az idősebb munkavállalók alkalmazására való ösztönzésével. -

A politikáknak elsősorban arra kell irányulniuk, hogy az EU szintjén 2010-ig 5 évvel növekedjék a munkaerőpiacot elhagyók tényleges átlagos életkora (amelynek becsült értéke 2001-ben 59,9 év). E tekintetben a szociális partnereknek különösen fontos szerepül van. Minden nemzeti célkitűzésnek összhangban kell állnia az EU szinten elvárt eredményekkel, figyelembe véve az egyes tagállamok sajátos helyzetét. -

Ahol szükséges, teljes mértékben figyelembe veszik a bevándorlásból adódó többlet munkaerő-kínálatot.

54


V.10. Nők és férfiak egyenlősége A tagállamok integrált megközelítéssel, a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesítésére és specifikus intézkedésekre egyaránt építve ösztönzik a nők munkaerőpiaci részvételét, és 2010-ig jelentősen csökkentik a nemek közötti különbségeket a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliségi ráta és a keresetek tekintetében. E tekintetben meghatározó a szociális partnerek szerepe. A szakmapolitikai intézkedéseknek elsődlegesen arra kell irányulniuk, hogy 2010-re jelentősen csökkentsék minden tagállamban a kereseti különbségeket – törekedve azok teljes megszüntetésére – olyan többirányú megközelítésre építve, amely figyelembe veszi a kereseti különbségeket meghatározó tényezőket, beleértve az ágazati és foglalkozási szegregációt, az oktatást és képzést, a foglalkozások besorolását és bérrendszereket, a tudatosság növelését és az átláthatóságot. Kiemelt figyelmet kell szentelni a munka és a családi élet összeegyeztetésének, elsősorban a gyermekek és más eltartottak gondozását biztosító szolgáltatásokkal, a családi és munkahelyi kötelezettségek megosztásának ösztönzésével, és a munkaerőpiactól való távolmaradás időszakát követően a munkába való visszatérés segítésével. A tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerőpiaci részvételének ellenösztönzőit, és – a gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások iránti keresletet továbbá a nemzeti ellátórendszer jellemzőit figyelembe véve – törekedniük kell arra, hogy 2010-ig a 3 évesnél idősebb, de az iskolaköteles kort még el nem érő gyermekek legalább 90%-ának, és a 3 évesnél fiatalabb gyermekeke legalább 33%-ának biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat.

V.11. A munkaerőpiaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen

A tagállamok segítik a munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetű személyek – köztük az iskolarendszerű oktatásból lemorzsolódók, az alacsony iskolai végzettségűek, a fogyatékkal élő emberek, a bevándorlók és az etnikai kisebbségek – munkaerőpiaci 55


integrációját foglalkoztathatóságuk javításával, az álláslehetőségek bővítésével és a diszkrimináció valamennyi formájának megelőzésével.

56


A politikai célkitűzések 2010-ig elsősorban a következők: -

A lemorzsolódási ráta EU szinten ne haladja meg a 10%-ot,

-

Jelentősen csökkenteni kell a hátrányos helyzetű embereknek a munkanélküliségi ráta tekintetében

mutatkozó

hátrányait

valamennyi

tagállamban,

a

nemzeti

célkitűzéseknek és definícióknak megfelelően. -

Jelentősen csökkenteni kell valamennyi tagállamban a nem EU-s állampolgárok és az EU-s

állampolgárok

munkanélküliségi

rátáinak

különbségét,

a

nemzeti

célkitűzéseknek megfelelően.

V.12. Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni) A tagállamok megreformálják a pénzügyi ösztönző rendszerüket, hogy vonzóvá tegyék a munkavégzést, és az embereket ösztönözzék az álláskeresésre, a munkavállalásra és a munkában maradásra. Ezzel összefüggésben a tagállamok megfelelő intézkedéseket dolgoznak ki a dolgozó szegények számának csökkentésére. Felülvizsgálják adó- és ellátási rendszerüket, ill. ezek kölcsönhatásait, s amennyiben szükséges, átalakítják azokat, hogy kiküszöböljék a munkanélküliségi, szegénységi és inaktivitási csapdákat, továbbá ösztönözzék a nők, az alacsonyan képzett munkások, az idősebb munkavállalók, a fogyatékkal élő emberek és a munkaerőpiactól leginkább távol lévő emberek foglalkoztatását. A tagállamoknak – a szociális védelem megfelelő szintjének megőrzése mellett – elsősorban a helyettesítési rátákat és az ellátás folyósításának időtartamát kell felülvizsgálniuk. Biztosítaniuk kell az ellátások rendszerének megfelelő irányítását – mindenekelőtt az eredményes álláskereséssel való összekapcsolása tekintetében, beleértve a foglalkoztathatóság javítását segítő aktív eszközökhöz való hozzájutást is. Figyelembe véve az egyén helyzetének sajátosságait, ahol indokolt, mérlegelniük kell a munka melletti segélyezés lehetőségének megadását, és erőfeszítéseket kell tenniük az aktivitási csapda kiküszöbölésére.

57


A szakmapolitikai intézkedések célja elsősorban a magas adókulcsok és – amennyiben indokolt – az alacsony keresetű munkások keresetei után fizetendő adóterhek csökkentése, az egyes tagállamok helyzetének megfelelően.

V.13. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává A tagállamok olyan intézkedés csomagokat dolgoznak ki és hajtanak végre a be nem jelentett munkavégzés megszüntetésére, amelyek a piaci környezet egyszerűsítésére, az adó- és ellátórendszer tekintetében az ellenösztönzők kiiktatására és megfelelő ösztönzők biztosítására, a törvények kényszerítő eszközök javítására és szankciók alkalmazására egyaránt építenek. A tagállamoknak nemzeti és EU szinten a probléma súlyának és a nemzeti szinten elért eredményeknek megfelelő erőfeszítéseket kell tenniük.

V.14. A regionális munkaerőpiaci különbségek csökkentése A tagállamoknak a regionális foglalkoztatási és munkanélküliségi különbségek csökkentése érdekében átfogó megközelítésen alapuló intézkedéseket kell végrehajtaniuk. Támogatni kell a helyi munkahely teremtési potenciál növelését, beleértve a szociális gazdaság támogatását is, és ösztönözni kell minden releváns szereplő együttműködését. A tagállamok: -

Kedvező feltételeket biztosítanak a magánszektorban végzett tevékenységek és az elmaradott régiókra irányuló beruházások ösztönzésére;

-

Biztosítják, hogy a köztámogatások az elmaradott régiókban a humán- és tudás-tőke fejlesztésére irányuló befektetések támogatására koncentrálódjanak, a megfelelő infrastrukturális fejlesztések támogatása mellett.

58


VI. CSATLAKOZÓ ORSZÁGOK: ÚJ KIHÍVÁSOK VI.1. Az Európai Unió mutatóinak változása a csatlakozás után 2004. május 1-jén 10 ország csatlakozásával az Európai Unió tagországainak a száma 15-ről 25-re emelkedett. Néhány gondolattal szeretnék kitérni arra, milyen változást hoz a csatlakozás az Unió életében. Hogyan változik a területe, népessége. Hogyan fognak előre láthatóan változni, a korábban az EU szempontjából vizsgált ráták. Ezek mind az Európai Unió, mind Magyarország szempontjából egyaránt fontosak. 16. számú ábra

A csatlakozó országok mutatói az EU tükrében EU-15

Csatlakozó

EU-25

országok 378,5

74,5

453

millió 9,161

428

9,590

28,228

189,26

Lakosság (millió fő) GDP

(1000

euró) Foglalkoztatás 15-64 161,038

6

(1000 fő) Aktív lakosság 15-64 250,623

50,497

301,12 0

(1000 fő) Foglalkoztatási ráta 64,3

55,9

62,9

14,8

8,9

(%) Munkanélküliségi

7,7

ráta (%) Forrás: Eurostat Yearbook 2003.

A lakosság száma jelentősen megnő 453 millió főre. Az aktív lakosság száma 301,120 millióra növekszik. Ami nagyon fontos, hogy az EU-25-ben a foglalkoztatási ráta 62,9 % lesz a korábbi 64,3 %-hoz képest. Az is látszik, hogy a 10 most csatlakozott országnál a foglalkoztatási ráta elmarad az EU-ban lévőtől, hiszen 55,9 %. A munkanélküliségi ráta nőni fog a csatlakozással 7,7 %-ról 8,9 % lesz. Ha a csatlakozó 10 ország mutatóit nézzük, látható, hogy a munkanélküliségi ráta rendkívül magas 14,8 %. 59


Nézzük meg a most csatlakozott országok mutatóit egyenként. Olyan sorrendben, ahogy korábban az EU mutatóit is vizsgáltuk. Kezdjük a munkanélküliségi ráta alakulásával, amit a 17. számú ábra mutat. 17. számú ábra

Munkanélküliségi ráta alakulása

(%)

2000

2001

2002

Ciprus

5,2

4,4

3,9

Csehország

8,7

8,0

7,3

Észtország

12,5

11,8

9,5

Magarország

6,3

5,6

5,6

Litvánia

15,7

16,1

13,6

Lettország

13,7

12,9

12,6

Málta

7,0

6,7

7,5

Lengyelország

16,4

18,5

19,8

Szlovénia

6,6

5,8

6,1

Szlovákia

18,7

19,4

18,7


A táblázatból jól látszik, hogy általánosságban csökken a munkanélküliségi ráta. Ez azonban a most csatlakozott országokban mindenképp magasnak tekinthető. A 2002. évi adatokat vizsgálva a munkanélküliségi ráta Lengyelországban (19,8 %) és Szlovákiában (18,7 %) a legmagasabb. Ez messze felül múlja a spanyolországi 11,1 %-os munkanélküliségi rátát. Litvániában (13,6 %) és Lettországban (12,6 %) is nagyon magas a munkanélküliségi ráta. Magyarországon ez 5,6 %, ami az EU 7,5 %-os munkanélküliségi rátájához mérve nem olyan rossz. Itt azt is elmondhatjuk, hogy hazánk esetében a 2001. évhez képest azonosságot látunk, hiszen a ráta ebben az évben is 5,6 % volt. A ráta Cipruson a legalacsonyabb 3,9 %. A legnagyobb mértékű csökkenést az előző évhez képest Észtországban és Litvániában tapasztaljuk. Az előbbiben 2001-ben 11,8 % volt a munkanélküliségi ráta, míg 2002-ben 9,5 %-ra csökkent. Utóbbiban 2001-ben 16,1 %-ról 13,6 %-ra csökkent.

60


18. számú ábra

Foglalkoztatási ráta alakulása

(%)

2000

2001

2002

Ciprus

65,7

67,8

68,6

Csehország

65,0

65,0

65,4

Észtország

60,4

61,0

62,0

Magarország

56,3

56,5

56,6

Litvánia

59,3

57,5

59,9

Lettország

57,5

58,6

60,4

Málta

54,2

54,3

54,5

Lengyelország

55,0

53,4

51,5

Szlovénia

62,8

63,8

63,4

Szlovákia

56,8

56,8

56,8


A most csatlakozott országok közül Cipruson a legmagasabb a foglalkoztatási ráta. 2002-ben 68,6 %. Ezt Csehország (65,4 %), majd Szlovénia (63,4 %) követi. Magyarország a 8. a rangsorban 56,6 %-kal. Nemcsak a munkanélküliségi rátára mondhatjuk, hogy azonos az előző évivel, hanem a foglalkoztatási rátára is, hiszen közel azonos a 2001. és 2002. évi adat. A legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta Lengyelországban. Csupán 51,5 %. Ez csak azért szomorú, mert területét, lakosainak számát nézve Lengyelország a legnagyobb. 19. számú ábra

Az aktivitási ráta alakulása

(%)

2001

2002

Ciprus

62,3

61,4

Csehország

58,9

60,2

Észtország

61,1

61,6

Magarország

57,8

59,2

Litvánia

58,9

:

Lettország

62,4

:

Málta

:

:

Lengyelország

56,6

56,9

Szlovénia

61,5

:

61


Szlovákia

57,5


57,5 Forrás: Eurostat 2002.

A gazdasági aktivitást elemezve azt látjuk, hogy elég sok ország esetében nincsenek rendelkezésre álló adatok. Ha az EU aktivitási rátáját vesszük alapul, láthatjuk, hogy ezek az értékek messze elmaradnak a korábban ismertetettektől. Az EU tagállamok közül Görögországban volt a legalacsonyabb az aktivitási ráta 2002-ben 60,7 %. Ha a most csatlakozott országokat nézzük, mind ezt a szintet éri el, vagy még alatta van. 2001-ben az aktivitási ráta Lengyelországban volt a legalacsonyabb 56,6 %. A legmagasabb pedig Lettországban volt 62,4 %. Ezt szorosan követi Ciprus 62,3 %-kal. Magyarországon megállapítható, hogy nő az aktivitási ráta, hiszen 57,8 %-ról 59,2 %-ra nőtt 2002-re, de még mindig a Görögországi alatt van. Összességében elmondható, hogy Lengyelország mutatóit tekintve a legrosszabb helyen áll a most csatlakozott országok között. Ciprus viszont eredményeivel az élre került.

62


VII. ÖSSZEGZÉS

Különösen érdekes a foglalkoztatáspolitika kérdése, amely évtizedeken keresztül elhanyagolt témája volt a közösségi szintű gondolkodásnak. Napjainkban azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott, és mára már nincs olyan féléves elnökségi időszak, amelynek csúcsértekezletén ne kerülne napirendre a foglalkoztatáspolitika ügye. 1997-ben még nagy vita folyt arról, hogy a foglalkoztatás témaköre egyáltalán bekerüljön-e önálló fejezetként az Amszterdami Szerződésbe. Ehhez képes óriási előrelépés, hogy a Lisszaboni Európai Tanács 2000. márciusában átfogó stratégiai célul tűzte ki a tartós gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a szociális kohézió és a fenntartható fejlődés elérését egy tudás alapú társadalomban. Ráadásul a teljes foglalkoztatás fogalmát konkrét tartalommal töltötte meg. 2002. márciusában, a Barcelonai Európai Tanács ülésén ezt kiegészítették azzal, hogy a nyugdíjba vonulás tényleges időpontját a manapság jellemző 60 évről 65 évre kell emelni. Emellett a kisgyermekes szülők munkavállalását elősegítő célok is támogatásra találtak. 1998-ban,

amikor

megkezdődött

a

tagállamok

foglalkoztatáspolitikájának

koordinálása, öt évre szánták az EFS-t azzal a kikötéssel, hogy az elért eredmények függvényében döntenek további sorsáról. Az előrehaladás nyomon követésére 2000-ben félidős, 2002-ben pedig átfogó értékelés készült, amely megállapította, hogy a „luxemburgi folyamatnak” sok pozitívuma van, nevezetesen: Számottevően javult az EU foglalkoztatási teljesítménye (a 15-64 éves népesség foglalkoztatási aránya 60 %-ról 64 %-ra nőtt); Jelentősen csökkent a munkanélküliség (10,8 %-ról 7,7 %-ra); Előtérbe kerültek az aktív munkaerő-piaci eszközök; Az oktatás, élethosszig tartó tanulás jelentősége nőtt; Sok regionális és helyi foglalkoztatási kezdeményezés indult; Előrehaladt az állami foglalkoztatási szolgálat modernizálása.

63


Ugyanakkor a foglalkoztatási és aktivitási ráták nem nőttek kielégítő mértékben. A munkanélküliség sok tagállamban még mindig magas, különösen a fiatalok és idősek, a nők és a megváltozott munkaképességűek körében. Emellett más jellegű munkaerőpiaci problémák is felmerültek: bizonyos ágazatokban, szakmákban és területeken megjelent a munkaerőhiány. A nemenkénti különbségek is nagyok, mind a foglalkoztatás, munkanélküliség és bérezés, mind pedig a vertikális és horizontális szegregáció tekintetében. A területi differenciák alig mérséklődtek a munkaerőpiacon, és a munkatermelékenység csökkenésének a folyamatát is vissza kell fordítani. Az EFS hiányosságai a következőképpen összegezhetők: -

Nincs kellő összhang a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika között,

-

Aránytalanságok mutatkoznak a pillérek kezelésében (a III. és IV. pillér háttérbe szorult a végrehajtás során),

-

Többet kell tenni a szociális partnerek és a regionális, ill. helyi szereplők bevonásáért,

-

Továbbra is nagyok a munkaerő-piaci különbségek az egyes tagállamok között. Következtetés:

a

közösségi

foglalkoztatási

stratégiát

folytatni

kell

de

a

gazdaságpolitikával összehangolva; a jövőben kevesebb számú, de eredmény centrikusabb irányvonalakra van szükség; ne egy évre, hanem hosszabb távra szóljanak az irányvonalak. Az Európai Bizottság jelentést készített a tagjelölt államok munkaerőpiaci helyzetéről és azokról a kihívásokról, amelyek a 2004. évi bővítés jelent az EFS számára. Ez rávilágít arra, hogy milyen változásokat hoz az EU25 az EU15-höz képest.

Földrajzilag 25%-os területbővülést; lakosságszám növekedését egyötöddel, a teljes termelés ugyanakkor csak 5%-kal gyarapodik.

A foglalkoztatási ráta az EU átlagában 1%-kal csökken.

A munkanélküliség az Európai Unió átlagában 7,7%-ról 9%-ra nő.

Az egy főre eső GDP 13%-kal csökken, az egyenlőtlenségek mélyülnek.

A jelentés 4 fő stratégiai prioritást jelöl ki a tagállamoknak (www.kum.hu; 2004.03.21.): 1. A munkaerőkínálat bővítését és a munkavállalási korú népesség visszaterelését a munkaerőpiacra, ami a gazdasági és szociális rendszer fejlesztésének előfeltétele;

64


2. A foglalkoztatási ráta növelését, amely a magas termelékenység növekedéssel együtt az erős gazdasági növekedés kulcseleme, csakúgy, mint a jövedelmek közelítésének és a lisszaboni ill. göteborgi célok elérésének; 3. A munkaerőpiac működésének segítenie kell a gazdasági szerkezetváltást és az emberek mobilitását a visszafejlődőből a modernizálódó ágazatok felé; 4. Növelni kell a szakképzettség szintjét, ellene hatva a munkaerő-állomány öregedésének, segítve az egységes piacból származó jövőbeni alkalmazkodási kényszer beteljesülését és a termelékenység olyan szintre emelését, ami versenyképessé teszi az EU-t a csatlakozás után is. Mit tesz az Európai Unió, hogy a csatlakozást siker koronázza?

Kötelezi a majdani tagállamokat a közösségi joganyag átvételére, továbbá az adminisztratív kapacitások kiépítésére, többek között Phare támogatással.

A foglalkoztatás területén a tagjelöltekkel együtt közös értékelést készít, az EFS szempontrendszere szerint.

A szociális kirekesztődés elleni küzdelem folyamatát hasonló közös értékelés keretében követi nyomon.

Emberi erőforrások fejlesztését támogatja az Európai Szociális Alap (Ebből 20042006. között a csatlakozó országokra sajnos csak 60 Euró/fő jut, míg Portugáliára 350, Spanyolországra pedig 230 Euro/fő).

Támogatja a szociális párbeszéd intézményeinek kiépítését; szociális partner szervezetek megerősítését.

Hozzájárul az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizálásához.

Magyarország foglalkoztatáspolitikájának közös értékelését 2001. november 16-án írták alá a magyar kormány és az Európai Bizottság képviselői. Ez a dokumentum kijelöli hazánk feladatait a csatlakozási hátralévő időszakra, melyek az alábbiak szerint összegezetők:

Foglalkoztatás-barát környezet teremtése

A munkaerőpiac rugalmasságának javítása

Az inaktívak munkaerő-piaci kötődésének és foglalkoztathatóságának erősítése

Meg kell reformálni az adó- és járadékrendszert

65


Emberi tőke beruházások és a hiányszakmákban rejlő képzési lehetőségek kihasználása

Aktív

munkaerő-piaci

eszközök

előtérbe

helyezése,

a

strukturális

munkanélküliség és az alacsony aktivitás elleni fellépés érdekében

Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése

VIII. FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; Magyar Országgyűlés, Budapest 2002. 2. Szerk. Gyulavári Tamás-Kozma Ágnes: Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban;Szociális és Családjogi Minisztérium, Budapest 2000. 3. Dr. László Gyula: A „Szociális Európa” és a magyar munkaerőpiac; Pécs 2002. 4. Szerk. Gerhardtné Rugli Ilona: Ezer kérdés-ezer válasz az Európai Unióról; Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest 2003. 5. Farkas Orsolya: Az Európai Unió szociális joga és szociálpolitikája, JATEPress, Szeged 1998. 6. Kádár Béla: A gazdaságpolitikai koordináció és a monetáris politika új dimenziói, Európai tükör 2004. I. szám 7. Bővülő Európa 2003. évi számai 8. www.ihm.gov.hu

Humánerőforrás-fejlesztés operatív program

9. www.uni-miskolc.hu/euint

Tóthné Sikora Gizella: Munkaerőpiaci ismeretek,

Miskolc 2002. 10. www.ofakht.hu/hirlevel Európai Foglalkoztatási és Szociális Hírlevél 11. www.celodin.org 12. www.europa.eu.int www.europa.eu.int/com/ Beschäftigung und Soziales www.europa.eu.int/com/ Außenhandel www.europa.eu.int/Wirtschaft und Währung www.europa.eu.int/eurostat/datashop

66

A MUNKAERŐPIAC, ÉS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Recommend Documents