Deszkaszálkák
2016. március
DESZKASZÁLKÁK A Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség gyülekezeti lapja - 2016. március
Cikkeket, beszámolókat a
[email protected] címre várunk www.deszkatemplom.tirek.hu ,tel.: 46/506-613 Lelkészi hivatal: 3525 Miskolc, Palóczy u. 21. hivatali idő: hétfő,szerda, péntek 9-12 óra, kedd 13-16 óra, csütörtök 15-18 óra
1
2
2016. március
Deszkaszálkák
ÜZENET NINCS KI-VÉTEL, ŐRIZNI KELL! Jézus mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn17:15) Az őrzés feladata Isten népe számára a teremtési rendből fakadó küldetés, hiszen már az Édenkertben azt a parancsot kaptuk Teremtőnktől, hogy műveljük és őrizzük a ránk bízott világot! Ez a megőrzés, nem csupán konzerválás, vagy éppenséggel valamiféle avítt konzervativizmus. Keresztyénként küldetésünk kettős, hiszen Isten Igéjéhez kell igazítanunk a ránk bízott világot (és benne magunkat), de közben őrizkednünk is kell, hogy a világ, a világias gondolkodás, az istentelenség, a korszellem (a sátán aktuális akarata), amiben élünk, be
ne szüremkedjék az életünkbe! A Jézus által adott fenti vezérelvet a következő példával lehetne szemléltetni: amíg a hajó a vízben van, addig nincs gond, viszont, ha már a víz bent van a hajóban, az a katasztrófa kezdete! A mai európai helyzetet szemlélve különösen is aktuális az Úr Jézus fenti kérését komolyan vennünk, hiszen ha kontinensünket süllyedő hajóhoz hasonlítjuk, akkor egyáltalán nem esünk túlzásba. Azt is látnunk kell azonban, hogy keresztyénként kétfrontos háborút vívunk, hiszen a hitehagyott Európa szellemi hanyatlásával, valamint egy erőszakos vallás térhódításával kell szembe néznünk. Mindeközben pedig fizikálisan is tör be a kontinens hajótestébe az az áradat, ami elpusztíthatja azt a világot, amiben élünk. Az őrzés kérdésének fel-
Deszkaszálkák vetése égetővé vált, nemcsak a fizikális határainkon, hanem a lelkünk frontvonalain is! Mit tanulhatunk tehát a fentiek alapján Mesterünktől? Mit üzen nekünk az Úr Jézus fent idézett kérése? Mi a mi részünk, és mit tesz értünk Isten? Az idézett Igevers, Jézus egyik utolsó földi imájából, a Főpapi imából való. Nem véletlenül állítják a középpontba az evangéliumok az Úr Jézus imaéletét, hiszen a hívő ember lélegzetvételét tanulhatjuk meg Tőle. A tanítványok sem azt kérték Jézustól, hogy tanítsa őket ördögöt űzni, halottat feltámasztani, vagy vízen járni, hanem arra kérték Őt, hogy tanítsa őket imádkozni! Látták, hogy milyen fontos Mesterük számára az Atyával bensőségesen eltöltött sok-sok óra, így megtapasztalták az imádság szükségességét, erejét és áldását. Mi magunk is megláthatjuk a hétköznapokban, hogy imaéletünk az Istennel való közösségünkről, és hívő életünk minőségéről és mélységéről árulkodik. Életben maradásunk ezektől a lélegzetvételektől függ. Jézus felelős vezetőként, nemcsak az utolsó vacsorán elhangzottakban, hanem a főpapi imában is kiadja végső parancsait, felkészíti a követőit a jövőre. Isten kegyelmébe ajánlva őket megy beteljesíteni a küldetését, hogy megváltásunk ELVÉGEZTETETT legyen! Mit nem kér, és mit kér Jézus? Mit kell nekünk megtanulnunk? Először is ne higgyük, hogy mi kivételek vagyunk! Mi majd megússzuk a kellemetlenségeket, a gonosz áradását, hiszen Jézus egyértelművé teszi, hogy
2016. március
3
nekünk is meg kell vívnunk a hit szép harcának ránk eső részét! Egyénileg is, a belső szobában és közösségileg is! Nincs ki-vétel, nem ragad el Isten minket a gonosz elől, de van hatalma rá, hogy megőrizzen minket a gonoszság közepette is! Isten ránk a teremtési rend megőrzését bízta, valamint azt, hogy őrizkedjünk a gonosztól. Tőle azonban élő reménységgel várhatjuk, amit a Péter első levelében megígért, hogy hit által őriz minket az Ő hatalma, az üdvösségre! Mivel az Úr Jézus kérte az Atyát, hogy őrizze meg az övéit ebben a tisztátalan világban tisztának, biztosak lehetünk benne, hogy ezt meg is teszi. Ő adja meg az erőt nekünk, hogy távol tudjuk tartani magunkat a bűntől, így Ő az, aki valójában megőriz minket a gonosztól. Nemcsak megszabadít, mint a Mi Atyánkban kérjük, hanem meg is őriz a gonosztól! Ahogy Kálvin írja kommentárjában: „Isten nem veszi ki övéit a világból, mert nem akarja, hogy gyávák és tétlenek legyenek, de megszabadítja őket a gonosztól, hogy ne roppanjanak össze. Azt akarja, hogy küzdjenek, de nem hagyja, hogy halálos sebet kapjanak!” Kiss Gyula iskolalelkész
4
2016. március
Deszkaszálkák
JÓ SÁFÁR Egyházközségünk 2015. évi zárszámadásának, valamint 2016. évi költségvetésének főbb számai Február 7.-én a presbitérium elfogadta az egyházközség 2015. évi zárszámadását, valamint 2016. évi költségvetését. Annak érdekében, hogy a gyülekezet minden tagja tisztában legyen anyagi helyzetünkkel és terveinkkel, röviden közöljük a főbb sarokszámokat. Örvendetes emelkedést mutattak a gyülekezet bevételei, amelyek összesen 23.988 eFt-ot tettek ki, mintegy 3.700 eFt-tal többet, mint 2014-ben. A bevételek megoszlása a következő módon alakult: egyházfenntartói járulékok 7.992 eFt (~1.100 eFt-tal haladta meg a 2014-es szintet), perselypénzek 5.849 eFt (~800 eFt növekedés), adományok 7.949 eFt (~1.000 eFt növekedés), egyéb bevételek 2.198 eFt, melynek túlnyomó részét a Deszkatemető éves bevétele adta. Meg kell említeni, hogy gyülekezetünk adakozókészsége az elmúlt években folyamatos fejlődést mutat, ami lehetővé tette többek között a Deszkatemplom kazánjának felújítását, illetve a parókián a földszinti lakás felújítási munkáinak elkezdését, továbbá kántorunk díjazásának évek óta húzódó megemelését. A kiadási oldalon egyértelműen a személyi jellegű kiadások képviselik a legnagyobb tételt, magukba foglalva a lelkipásztorok, a hitoktató, az egyházfi és
a kántor javadalmait, amelyek összesen 12.695 eFt-ot tettek ki. További jelentős tétel volt a tavalyi évben a templom kazánjának felújítása 2.049 eFt értékben, illetve a földszinti lakás felújítására eddig fordított 1.377 eFt. Az egyházközség összes kiadása (magába foglal több, fentebb nem részletezett tételt is) 22.310 eFt volt. Gyülekezetünk tehát 1.678 eFt tartalék képzéssel zárta a tavalyi évet. A 2016. év vonatkozásában az előző évi tényadatokhoz hasonló bevételekkel kalkulált a presbitérium (23.350 eFt). A kiadási oldalon a legnagyobb tételt továbbra is a személyi jellegű kiadások jelentik, gyakorlatilag változatlan szinten (12.750 eFt). A minimális növekedés oka a lelkipásztorok korpótlékának törvény szerinti kismértékű emelkedése. Jelentős kiadási tétel lesz viszont idén a parókai homlokzatának felújítása, amelyre a szükséges 6.400 eFt-ot már elkülönítette a presbitérium. További várható karbantartási és felújítási jellegű tételek az egyházfi lakásának esedékes kazáncseréje, a gyülekezeti terem további fejlesztése (baba-mama szoba, új asztalok), illetve a parókia földszinti lakása felújítási munkáinak befejezése. Jelenleg több pályázata is folyamatban van a gyülekezetnek, amelyekből további forrásokhoz juthatnánk a szükséges felújítási és karbantartási munkák elvégzéséhez. Kérjük a testvéreket, hordozzák imádságban ezeket a lehetőségeket, hogy otthonosabbá, korszerűbbé tehessük gyülekezetünk közösségi tere-
2016. március
Deszkaszálkák it. A kiadási oldal mindösszesen 27.055 eFt-ot tesz ki, a közel 4.000 eFt-os különbség oka a parókia homlokzatának felújítása, erre azonban, ahogyan korábban is említettem, van fedezet. Összességében hálatelt szívvel állapíthatjuk meg, hogy a presbitérium felelős gazdálkodásának és a lelkipásztorok és a gyülekezet alkalmazottai önzetlenségének köszönhetően – akik már második éve mondanak le béremelési igényükről, valamint a stóláról – továbbá a gyülekezeti tagok jókedvű adakozásából kifolyólag gyülekezetünk pénzügyi helyzete stabilnak mondható, azonban ez csak a legszükségesebb karbantartási és fejlesztési munkák elvégzését teszi lehetővé. Ezúton is szeretnénk felhívni a gyülekezeti tagok figyelmét, hogy az egyházfenntartói járulék összegében Egyházunk Zsinatának ajánlásához tatjuk magunkat, azaz mindenkinek az éves nettó jövedelmének az 1%-a az egyházfenntartói járulék éves összege, amellyel egyházközségünk minden tagja támo-
5
gatja gyülekezetünk működését. (Ez azt jelenti, hogy pl. egy havi 100.000.-Ft-os nettó jövedelem 1%-a havi 1.000.-Ft, azaz egy évre: 12x1.000=12.000.-Ft). Természetesen nem kérünk senkitől bércédulát, mindenki lelkiismerete szerint adakozik: Istennek adakozunk, nem embereknek. Emellett a presbitérium meghatározott egy minimum ös�szeget is, aminek a mértéke: 8.000.-Ft/ fő/év. - Fontos még elmondani, hogy az egyházfenntartói járulékot nem kell egy összegben kifizetni, részletekben is fizethető. Többen a havi fizetést választják akár banki átutalással, akár személyesen az istentiszteletek előtt vagy után, mások pedig a lelkészi hivatalban. Kérjük továbbá, hogy adóbevallásuk elkészítésekor a felajánlható 1+1% odaítélésekor gondoljanak a Református Egyházra (technikai szám 0066) és a Miskolci Műemlék Deszkatemplomért Alapítványra (adószám: 18426571-105). Jobbágy Péter presbiter
GYÜLEKEZETÜNK VETEMÉNYESKERTJE Óvodánk hétköznapjai
A Jókai Mór Református Óvoda mindennapjait, az életünket megszínesítik a gyerekek aranyos mondásai, szavai, az úgynevezett gyerekszáj. Ebből szeretnék egy csokorra valót közkinccsé tenni. Udvari játékhoz készülődünk, küldöm a gyerekeket WC-re, hogy kintről már ne kelljen bejönni. Mivel kiscsoportosok
vagyunk, néhányuknak külön is felhívom a figyelmét, akik még néha bepisilnek. TG így válaszol: Igen, megyek, mert én még néha becsurgok! KM-t nem szokták ebéd után hazavinni, ezért elcsodálkozom, amikor meglátom az előtérben az édesanyját. Így szólok hozzá: Nem is mondtad, hogy ebéd után mész haza! Hát nem kérdezted! – válaszol frappánsan. Ablakainkra szúnyogháló felszerelésére
6
2016. március
Deszkaszálkák
került sor. Éppen ebédeltünk, mikor a karbantartó bácsik végezték a munkát. Mondtuk is a gyerekeknek: Látjátok, mit szerelnek a bácsik? - Pókhálót! – kiáltja örömmel JCS. VZS nagyon szép motort kapott gyereknapra. Kitől kaptad? – kérdezem. Mamától, de én is vele voltam, úgyhogy tőlem kaptam meg. Bolognai spagetti az ebéd, reszelt sajttal. Egyszer csak így kiált fel JL: Óvó néni! G. eszi a K. tányérjából a kukacot a nokedliről! Ebédnél TK nem találja elég gyorsnak a kiszolgálást, és ez szóvá is teszi: Én mikor kapok már vizet? K, csak két kezem van, igyekszem, mindjárt odaérek hozzád – felelem. Erre EOA bölcsen megjegyzi: Igen, óvó néni, nem vagy te polip! Névsorolvasásánál az a feladat, hogy színeket mondjanak a gyerekek. Mivel 25-en voltunk, az utolsó gyereknek nehéz a feladat teljesítése, hogy olyan színt mondjon, amit előtte még senki nem említett. VL azonban frappánsan kivágta magát: Lovacskasárga! Az élet fontos kérdéseiről beszélgetnek a középsős lányok. A bölcs DG így szól:
Tudod, N, az élet nem mindig olyan, amilyennek te akarod!
játék a Jókai óvodában
nyíltnap a Jókai iskolában
Mészárosné Tóth Zsuzsanna óvodapedagógus Beszámoló a Jókai Iskola életéről 2016. január-március Az Úr Jézus iránti hálával kezdtük a 2016-os naptári évet, hiszen a téli szünet folyamán, az Ő születésnapjának megünneplése után, Tőle kaptunk testi-lelki felüdülést szolgálatunk, munkánk folytatásához. Az év eleji ökumenikus imahéten, az egyházi általános iskolák hálaadó istentiszteletén mi is képviseltettük magunkat Hejőcsabán. A Jókai énekkara öregbítette iskolánk hírnevét, és Istennek hála sok-sok pozitív visszajelzést kaptunk gyermekektől, kollégáktól. Az első három hónap folyamán megtartottuk a már hagyománnyá vált suli-kóstolókat, nyílt napot, amikor az érdeklődő szülők jobban beleláthattak az iskolánkban folyó minőségi munkába. Tanulmányi versenyeken is szép eredményeket értek el tanulóink, amelyekről
Deszkaszálkák iskolánk honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők. A tavasz folyamán készülünk Jókais istentiszteletekre, virágvasárnapi szolgálatokra, előttünk állnak a Jókai napok, a húsvéti csendesnap, hittan versenyek, valamint a tavaszi szünet, mindnyájunk felüdülésére. Kérjük a testvéreket, hogy
Gyermekek Adventje
2016. március
7
imádságban hordozzák ezeket a szolgálatainkat, alkalmainkat! Istenünk gazdag áldását kérjük gyülekezetünk minden tagjára, a Megváltó feltámadásának ünnepe alkalmából, a Jókai iskola és óvoda egész közösségének nevében! Kiss Gyula iskolalelkész
HÁZUNK TÁJÁN
2015. december 6-án 16-órától Jótékonysági Zenés Áhítatot tartottunk a Deszkatemplomban. Így ezen a napon nem csak a Mikulást vártuk, persze őt is. Az ablakok telis-tele voltak finomságokkal, játékkal. És a szívünk is tele volt. Várakozással. Izgatottan gondoltunk a délutánra, hiszen: „Koncertünk lesz!” – ahogy a gyerekek mondták. A Tetemvár fenntartásában lévő összes zenei együttes – zeneóvoda, Jókai Gyermekkar, Gyülekezeti Kórus- részt vett
az alakalmon, valamint az óvoda 3. csoportos hittanosai, és Dr. Varga László egyházzenész, orgonaművész. Az áhítat igei szolgálatát nagytiszteletű Almási Ferenc lelkipásztor végezte, Lukács evangéliuma 1. rész, a 26-38. verseiből. Elmondta, hogy ahogyan Máriát is kiemelte Isten a hétköznapokból, ahogyan csodát tett vele, minket is úgy von ki a Teremtő erre a másfél órára az élet rohanó mókuskerekéből. És a csoda itt is megszületett. Együtt volt gyermek és felnőtt, idős és fiatal, nem másért, mint Isten dicsérni. A hittanos csoport három egyházi gyermekdalt adott elő nagytiszteletű Almásiné Tar Gabriella lelkészasszony vezetésével. Ezután a gyermekek kará-
óvodások műsora
köszöntés
Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. (Mk 10,14)
8
2016. március
csonyi verseket szavaltak. Felkészítőik: Lévai Zsoltné Edit, és Szerbinné Siska Katalin óvodapedagógusok voltak. A zeneovisok svéd, amerikai, és magyar gyermekdalokat adtak elő. Iskolánk Jókai Gyermekkara három magyar karácsonyi éneket énekelt, orgonakísérettel. A Gyülekezeti Kórus egy skandináv dal, háromszólamú feldolgozását, valamit az Eperjesi Graduálból (1635), Mind e világ örvendezzen című művét adta elő. A zeneóvoda, a Jókai Gyermekkar és a Gyülekezeti kórus vezetője, karnagya Orosz-Tokár Edina volt. Majd Dr. Varga László négy J. S. Bach korál feldolgozást szólaltatott meg. Gyülekezetünkben évek óta lelkiismeretesen, szívvel – lélekkel dolgozó szolgatársak köszöntésére is sor került. Dr. Varga László 20 éves kántori, Csányi Béla 15 éves egyházfiként végzett szolgálatát köszönte meg Almási Ferenc vezető lelkipásztor és Pintér Zoltán főgondnok úr. Isten áldását kívánjuk életükre, és további munkájukra közöttünk! A zenés áhítat zárásaként, Claude Fraysee – Tóka Szabolcs: Szívből köszönöm Uram című kórusművét adta elő a közel 70 fős összesített kórus, valamint - egy rövid egyszólamú rész megtanításával - a 200 fős közönség. A Jótékonysági zenés áhítaton befolyt 128 500 Ft-ot, - melyet fejlesztési célokra fognak szánni - hálás szívvel köszönöm az óvoda nevében. Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! (Zsolt 96,1)
Orosz-Tokár Edina
Deszkaszálkák Mit tehetünk párkapcsolatunk boldogságáért? Ezzel a címmel tartott előadást gyülekezetünkben február 21-én vasárnap délután Dányi Zoltán református lelkipásztor és pár-családterapeuta, a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat főmunkatársa a házasság hete alkalmából. Az előadás célja most nem a krízisben lévő házasságok, a párválasztás vagy egyéb speciális esetekről való útmutatás volt, hanem inkább arról szólt, ami a legtöbbünket érinti, azaz hogyan élhetünk egymással, egymásnak elkötelezve magunkat úgy, hogy a tűz, az izgalmas élet is megmaradjon, az otthon melege végig kitartson, és ne szegényedjen el a kapcsolat, amelyet egy életre választottunk. A szakember felvázolta, hogy melyek azok a főbb elemek, amelyek egy kapcsolatban megjelennek és meghatározzák azt. A házassági kapcsolat hasonlít egy anya-gyermek kapcsolatra abban a tekintetben, hogy egy személyhez való kötődésről van benne szó. Ezt a kötődést, amely a társunk iránti elköteleződést biztosítja, nagyban befolyásolják, sokszor csak tudat alatt, az elsődleges kapcsolatban megélt tapasztalatok, amelyeket beviszünk a házassági életbe. Ha jó volt a kapcsolat, jó és biztonságos volt a kötődés, akkor azt visszük át – biztosak lehetünk abban, hogy kérhetünk és adhatunk egy párkapcsolatban. A biztonságosan kötődő ember mer „nekivágni a világnak”, mer kapcsolatot alakítani, akár hosszútávra is.
Deszkaszálkák
2016. március
9
A kötődési mintától függ az is, hogy az „Én + Te” kettőséből miként alakul ki a közös „Mi”. De mi zajlik a közös „Mi”-ben? Tudjuk erősíteni a kapcsolatot, ha vannak hasonlóságok – együttesen vágyunk valamire, együtt tervezünk; a hitünk is lehet ilyen közös terület. A hasonlóságok ös�szetartanak bennünket, a különbözősé-
szeret: úgy, ahogyan vagyunk. Amikor átéljük, hogy a másik szeret úgy, ahogy vagyunk, akkor az elindít bennünket arra, hogy változzunk. Törekszünk a jó irányba, és megmunkáljuk a kevésbé jó részeinket, hogy kapcsolatra alkalmasak legyenek. Fontosak az érzelmileg őszinte visszajelzések – akkor él egy kapcsolat, ha
geink egy fejlődést indítanak el – meg kell értsem a másikat. A „Mi”-ért képesek vagyunk lemondani az „Én”-ről, mert fontos, hogy a párunk jól érezze magát. Sokat segít a hitünk, hogy belássuk, nem vagyunk tökéletesek – kiderül, hogy mindkettőnknek vannak hibái, nem egészen olyanok vagyunk, ahogyan elgondoltuk, de mindezekkel és mindezek ellenére szeretjük a másik felünket – agapé szeretet, ahogy Isten
vannak benne érzések. Ha közönyösek vagyunk, az egy élettelen kapcsolat. Az érzelmi őszinteség persze lehet kockázatos – a másik rosszul reagál, minősít, megsebez. De e nélkül nem lehet közelebb kerülni a másikhoz. Elengedhetetlenek a rítusok, az ismétlődő szokások, tevékenységek, amelyek összetartanak. Ezekben megélhetjük a közösséghez való tartozást, különösen, ha kellő időt szánunk egymásra (pl. ha-
10 2016. március vonta egy napot teljesen és csak egymásra szán a pár). Testi érintés, amely szeretetben megy végbe, a személyre szabott, minőségi idő eltöltése a párunkkal, a szívesség és gondoskodás, melyek révén fontosnak érezzük magunkat, az együttműködési képesség, mind-mind meghatározó elemei egy jó párkapcsolatnak. Szükséges, hogy tudjunk többet dicsérni (pozitív kommunikáció) - az őszinte kritika mellett, többségben legyen a jó szó és a pozitív megerősítés. Ugyanígy, a megbocsátás és a kiengesztelődés képessége napi szinten kell, hogy gyakorlattá váljon egy jó párkapcsolatban. Egy kutatásban azokat kérdezték, akik 10 évnél tovább párkapcsolatban éltek, és elmondták, hogy továbbra is a párjukkal élnének. Az ő válaszaikból állították össze az alábbi tíz szokást, melyeknek folyamatos gyakorlása jellemzi a boldog párokat. 1. Ápolják a közös érdeklődési területeiket; 2. A bizalom és a megbocsátás a kapcsolat alapja,; 3. Inkább arra összpontosítanak, amit jól csinál a társuk és nem arra, amit rosszul; 4. Minden reggel örülnek egymásnak; 5. Büszkén jelennek meg párjukkal; 6. Kézen fogva vagy egymás mellett sétálnak; 7. Munkából hazaérve egyből megölelik egymást; 8. Minden este jó éjszakát mondanak egymásnak, függetlenül attól, hogy éppen hogy érzik magukat; 9. Napközben nem árt egy előrejelzés – hívd fel milyen napja van; 10. Egyszerre mennek lefeküdni. Végezetül szó volt arról, hogy bizony
Deszkaszálkák a keresztyén házasságokban is lehetnek nehézségek; a keresztyének sem védettek abban a tekintetben, hogy hozzák magukkal a családi hátterüket, élményeiket. Ezeket azonban könnyebb feldolgozni, mert erősebb az elkötelezettség, és van hitük: hisznek abban, hogy Isten szeret, elfogad bennünket, és Ő tud küldeni segítséget. Pásztor Árpád Keresztkérdések kurzus csendesnapja Mályiban A Keresztkérdések kurzussal január 30-án csendesnapon vettünk részt Mályiban, a Mécses Központban. Reggel 9.00-kor indultunk autókkal, így már az út során is közelebb kerülhettünk azokhoz az emberekhez, akikkel eddig esetleg nem volt lehetőség beszélgetni. A Mécses Központban a programot közös játékkal indítottuk, kiscsoportokban oldottunk meg szórakoztató feladatokat, így kicsit fel is oldódtunk. A játék után komolyabb témákra tereltük a szót, előadások következtek. Lelkipásztorunk, Almási Ferenc először a gyülekezetekről és a Szentlélekről tartott rövid, de lényegre törő előadást. Az előadásokat követően kiscsoportokban beszélgettünk a témákkal kapcsolatosan. Minden csoportban volt egy-egy tapasztaltabb vezető, így kérdéseinkkel sem maradtunk egyedül, tiszteletes úr is csatlakozott a beszélgetésekhez, és ő is szívesen hallgatta véleményünket. Az első két előadás után nagyon finom ebéddel csillapíthattuk éhségünket kel-
Deszkaszálkák
2016. március
11
lemes, kötetlen beszélgetés mellett az asztaloknál. Ebéd után, akinek volt kedve sétálhatott a tó körül, de akit elrettentett a rossz idő az sem maradt szórakozás nélkül, a Mécses Központban lévő sporteszközöket is kipróbálhattuk, volt lehetőség pingpongozni, csocsózni, illetve biliárdozni is, kinek mihez volt kedve. A kis kikapcsolódást még két előadás követte, amelyeken az imádsággal és a Bibliával ismerkedhettünk meg alaposabban. A két témakört a gyakorlatiasabb oldaláról közelítettük meg, azaz körbejártuk, hogy hogyan érdemes imádkozni és Bibliát olvasni. Tanácsként kaptuk, hogy Bibliát olvasni mindenképpen valamilyen vezérfonal szerint érdemes, mint például a minden évben megjelenő Bibliaolvasó kalauz vagy az egy éves bibliaolvasó-vezérfonal mentén haladva. Összességében elmondható, hogy nagyon áldott alkalom volt a csendesnap. Egyrészt azok az emberek is jobban megismerhették egymást, akik a Keresztkérdések kurzus alkalmaival nem egy asztalnál ülnek, másrészt az előadássorozat minden egyes témaköre
mind-mind a keresztyén élet alapvető kérdéseivel foglalkozik, olyan alappilléreket érintve, ami elengedhetetlen minden olyan ember részére, aki Krisztus követése mellett szeretné elkötelezni magát. Rónai Tímea és Bányai Péter
a KK kurzus résztvevői
beszélgetés kiscsoportokban
Gondolatok a presbiteri csendesnapról „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt14,31) Jézus a feltétlen, teljes bizalom hiányát kéri számon rajtunk ebben a mondatában. 365 alkalommal fordul elő a Szentírásban a „Ne félj!” felszólítás. Nincs olyan erő, hatalmasság, természeti törvényszerűség, aminek Ő ne lenne ura. Bizalommal felé fordulva urai lehetünk a legnehezebb helyzeteknek is. Gyülekezetünk nehéz időszakon ment keresztül az elmúlt években, ezt mindannyian tudjuk, átéreztük. Mára csendesedni látszanak az indulatok, megnyugtatóbbak a vasárnapi istentiszteletek. Adjunk hálát ezért, őrizzük, mert nagy ajándék a békesség.
12 2016. március
Deszkaszálkák
Az egybegyűlt presbiterek nagy érdeklődéssel hallgattuk a bevezető áhítat szavait, milyen természetfölötti élményt jelenthetett Péternek a vízen járni, mi bizonytalanította el annyira, hogy merülni kezdett. Mi lett a maradandó emlék, a kudarc, vagy a megmentő isteni szeretet.
csenek nagy átütő, látványos megtérések, amik erősítenék a hitünket, vannak viszont most is pletykák, „jól értesültektől” származó információk. Erről, arról. Választói névjegyzék. Ki van bent és ki kerül ki. Örökzöld téma, senki nem meri felvállalni, hogy kimondja a szabályt. A szabály kimondása megmutatná, hányan
Áttekintettük az elmúlt esztendő eseményeit, „népmozgalmi” adatait. Fogyunk. Nem olyan ütemben, mint más gyülekezetek, de a halálozások régóta meghaladják a keresztelések számát. Örvendetes, hogy a gyermek-istentisztelet kezdi kinőni a gyülekezeti terem kereteit. A missziói munka intenzitása fejlődést mutat. Számokban. Rengeteg a program, azonban kevesebb a résztvevő. Voltak koncertek, események. A honlapunkon nyomon követhető a gyülekezet minden rezdülése. Mégis fogyunk. Nin-
is vagyunk. Vagy hányadán állunk? Ki tagja a gyülekezetünknek? Jogszerűen az, aki megfelel az alábbiaknak: „Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezet istentiszteletein és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és gyülekezete fenntartásához hozzájárul. Az ilyen gyülekezeti tagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van és választható az egyházi vagy gyülekezeti választások alkalmával.” A gyülekezetek önfenntartóak. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis sem az
Deszkaszálkák államtól sem az egyháztól nem kapnak pénzt a működésükhöz. Az egyháztagok által fizetett egyházfenntartói járulék fedezi többek között a személyi kiadásokat (egyházi és világi alkalmazottak munkabére és járulékai), a gyülekezeti élettel kapcsolatos költségeket (konfirmáció, hitoktatás, mis�sziói alkalmak, szeretetszolgálat stb.), az igazgatási kiadásokat (posta, telefon, irodaszerek, gyülekezeti könyvtár stb.), a gyülekezeti épületeink fenntartását és felújítását (templom, parókia, gyülekezeti ház, beosztott lelkipásztori lakás). Hála Istennek, és köszönet a gyülekezetnek, működünk. Bizonyos kérdésekre - Hány évig nem kell egyházfenntartást fizetni, hogy töröljünk valakit a névjegyzékből? Hányszor nem kell templomba menni, hogy töröljünk valakit a névjegyzékből? Hányszor kell lelépni úrvacsora kezdetekor, hogy töröljünk valakit a névjegyzékből? - továbbra sincs válasz. Sokszor elhangzik, hogy „a Deszkatemetőben akarok magamnak sírhelyet, azért fizetek egyházfenntartást”. Hogyan függ ez össze a keresztyén hitünkkel, hitvallásunkkal? Mit tett értünk Jézus és és mit vár tőlünk? És mit teszünk Érte? Lássuk csak! Egy nagyon rövid leírást idézek - orvosi szemmel vizsgálva Jézus önfeláldozásáról, a kereszthalál előtti kínzatásról. Csak gondold át, kedves testvérem, helyetted vállalta ezt a világmindenség ura és értelme! Legyen, mondjuk a töviskoszorú! Ezt nem szoktuk mélyen átgondolni…ez
2016. március
13
olyan megszokott… „A korbácsolást követően – mintegy délelőtt tíz-tizenegy körül – Jézust tovább bántalmazták az őt őrző római katonák. Ennek legfájdalmasabb eszköze a töviskoszorú volt. A zizyphus spina nevű növény hegyes tüskéi két és fél centiméter hosszúak, amelyek könnyedén hatoltak be az elítélt fejbőrébe. A fájdalomérzettel foglalkozó specialista, dr. Bonica szerint az eleinte helyi jellegű fájdalom rövidesen az egész fejre, majd a nyakra és a vállakra is átterjedt. Ilyen esetben a fejet beidegző két idegpályában jelentkező erős, éles, szúró fájdalom idővel elviselhetetlenné válik, és ekkor a sérültnek olyan érzése támad, hogy borzalmasan fázik, ráadásul a kialvatlanság és a stressz jelentősen megnöveli a fájdalomérzetet. Bonica szerint hasonló esetben sokan öngyilkosságot követtek el a fájdalom hatására.” Mi pedig az egyházfenntartói járulékkal kapcsolatban alkudozunk. Úgy, ahogyan tették a templomba járók Jézus idejében az áldozati állatokkal, pénzváltással. Emlékezhetünk, mit tett Jézus a jeruzsálemi bevonulást követően. Úgy gondoljuk, ha befizetjük azt az évi pár ezer forintot, akkor megváltottuk a belépőt mindenre. Hát ez nem mozi! Kedves atyámfiai! Itt nem azonos értékek kerültek a mérleg két serpenyőjébe! Az egyik oldalon mindent odaadott Isten fia, önzetlenül. Embertelenül megalázták az én bűneim miatt, a másik oldalon pedig állok én, a bűnös, és alkudozom a megváltó Istenfia vérére, hogy kevesebb legyen az én áldozatom. Nehéz lemondani
14 2016. március minden apróságról. Böjtöljünk, csak ne legyen nagyon kellemetlen! Ki-ki vizsgálja meg a lelkét Isten előtt! Tovább léptünk. Vizsgáljuk meg önmagunkat! Böjt van, valljuk meg tehát bűneinket egymás előtt, ahogyan erre Pál apostol buzdította a keresztyéneket. Beszéljünk önmagunkról. Sokan hiszik azt, hogy a lelkésznek a fő elfoglaltsága az, hogy vasárnap hirdeti az igét, keresztel, valamint hétköznap eltemeti a halottakat. Ez így nagyon szép lenne! A teljesség igénye nélkül szaladjunk végig lelkipásztorunk szerteágazó feladatain, illetve amikért felelős, amikre rálátása kell, hogy legyen! Csak mielőtt bárkit kritikával illetnénk! Vezetője az iskolának, óvodának. Illik/ illene tudnia minden dolgozó, minden tanuló, vagy kisgyermek problémájáról, családi hátteréről. Hány főről is beszélünk? Az óvoda felújítása-karbantartása problémás, de meg kell oldani. A parókia homlokzatának rendbetételével kapcsolatban szélmalomharc, kicsinyeskedés a „Hivatal” vezetőivel. Hónapok óta, hivatalos levelezés, tervek kiegészítése, becsatolása… A parókián egy új lakás kialakításának munkálatait koordinálni kell. Június 5-én a Kossuth Rádió a mi templomunkból közvetíti az istentiszteletet. Ez egybe esik Trianon évfordulójával. Testvér gyülekezeti delegációkat várunk a határokon túlról. Ezeket meg kell szervezni. A gyülekezet pénzügyeit naprakészen
Deszkaszálkák ismerni kell. A templom fűtésének garanciális beszabályozását intézni kell. Tűzvédelmi kérdések, biztosítások, vagyonbecslés. A Deszkatemető ügyeiben is otthonosan kell mozognia. Templomtakarítás szervezése, baba-mama szoba fejlesztése, húsvéti ünnepkör, jegyes oktatás, gyülekezeti terem átépítés, kapcsolattartás egyházi vezetőkkel, városi elöljárókkal, saját intézményeink dolgozóival, más felekezetekkel, felnőtt konfirmáció, ingatlan biztosítás, leltár, pedagógusok minősítése, nyári táborok szervezése….stb. Jövőre 500 éves évfordulója van a reformációnak. Rendezvények garmadája várható, melynek aktív résztvevője kell, legyen. Testvérek! Ezekből 1-2 is sok egy embernek! Ki-ki gondolja át ezeket! Ne hagyjuk a pásztorunkat elveszni a feladatok sokaságában! Csendesedjünk el Jézus Krisztus előtt, gondoljuk át a lehetőségeinket és a kapott ajándékainkat! Szánjuk oda erőnket, időnket a közös cél érdekében! Egy-egy kicsi munka is lehet áldás, dicsőség Isten előtt! Jobb együtt munkálkodni, mint egymást kritizálni! Bátorságra buzdítok minden jóérzésű testvért, vállaljon egy szeletkét a feladatokból! Jó gazda módjára szorgoskodjon a vállalásán, és örömmel fogadja Isten gazdag áldását. Segítsük egymást, fogjunk össze, találjuk meg a helyünket a gyülekezeti közösségi munkában!
Guba Péter presbiter
Deszkaszálkák
2016. március
15
BIZONYSÁGTÉTEL Visszatalálás a helyes útra Istenben gyermekkorom óta hiszek, szüleim római katolikusnak kereszteltek, viszont református általános iskolába jártam, így részt vehettem katolikus és református hitoktatásban is. Elsőáldozó voltam, de bérmálkozni már nem szerettem volna, már akkor sokat gondolkoztam azon, hogy a református vallás letisztultsága közelebb áll hozzám, viszont a nagymamámat semmiképpen nem szerettem volna megbántani azzal, hogy reformátussá leszek – bár a lényeg nem is az, hogy ki milyen vallású, hanem az, hogy elfogadta-e Jézus Krisztust megváltójául. Általános iskola után sajnos „hétvégi keresztyénné” váltam, azaz leginkább csak ünnepnapokon jártam templomba. A gimnázium harmadik éve során találtunk egymásra párommal. Ő református családból származik, konfirmációs fogadalmát még gyermekként tette, viszont ezután ő is csak a nagyobb ünnepekkor látogatta a templomot. Kapcsolatunk során hosszú ideig az ünnepnapokon már együtt mentünk a Deszkatemplomba, - ő ugyanis itt konfirmált-, és sokszor fel is merült bennünk, hogy jó lenne egyébként minden héten eljárni templomba vasárnaponként. Ekkor viszont még erős elhatározás híján arra fogtuk, kifogásokat keresve, hogy nincs rá időnk – ő Nyíregyházára járt főiskolára és vasárnaponként ment vissza, majd ezt követően az én munkarendem jelentett
kifogást (folyamatos műszakrendben dolgoztam, így a vasárnap is munkanap volt számomra). Elhatároztuk, hogy ha majd összeköltözünk, akkor megpróbálunk rendszeresen eljárni templomba. 2014 áprilisában az összeköltözésre sor került – bár még nem vagyunk házasok-, így innentől kezdve elkezdtünk rendszeresen járni a Deszkatemplomba, és a munkarendem ellenére sikerült megoldani a legtöbb alkalommal, hogy amikor vasárnap délelőtt dolgoztam, legalább a délutáni istentiszteletre el tudtunk menni. Ekkor határoztam el véglegesen, hogy ha lesz rá lehetőségem, akkor konfirmációs fogadalmat teszek és emellett megfogalmazódott bennünk egy vágy is az iránt, hogy többet szeretnénk tudni Krisztus kegyelméről, és nemcsak vasárnaponként, hanem esetleg egy kisebb közösségben is beszélgetni a gyülekezet tagjaival. Úgy gondolom, hogy számomra egy hatalmas ajándék volt Istentől, amikor Almási Ferenc nagytiszteletű úr 2014. októberében meghirdette a Kereszt-kérdések kurzust, aminek a végén még konfirmációs fogadalmat is lehet tenni, így párommal együtt elkezdtünk járni a kurzusra, és én ennek végén 2015. májusban konfirmációs fogadalmat tettem. Annak ellenére, hogy folyamatos munkarendben dolgoztam, és a péntek délutánjaimat ezelőtt a munkám miatt csak nagyon ritkán sikerült szabaddá tennem, a kurzuson az első alkalom kivételével minden egyes előadáson részt tudtunk venni és
16 2016. március elköteleztük magunkat a keresztyén élet mellett. Amellett, hogy konfirmációs fogadalmat tehettem, a kurzustól még más ajándékot is kaptam, hiszen barátságok szövődtek a kis közösségben, és így, amikor az első Kereszt-kérdések kurzus véget ért csatlakoztunk a Kövess Engem Körhöz, hiszen sok barátunk ebbe a csoportba járt. Ne értsen félre senki, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy amióta templomba járunk nincsenek problémáink, mert a gondok és betegségek természetesen minket is megtalálnak, viszont a nehézségek idején tudunk hova fordulni, tudunk imádkozni és kapunk Istentől olyan békességet, amelyet a világ nem adhat. Istentől nap mint nap kapunk ajándékot, mérhetetlen szeretetet, ha valakinek úgy tetszik csodákat. Nem csak azóta, mióta elhatároztuk magunkat a keresztyén élet mellett, azelőtt is kaptunk, csak talán akkor még nem nyitottuk ki a szívünket Jézusnak. Imádkoztunk akkor is, csak akkor imáink elsősorban kívánságainkról szóltak, még ha utána fohászainkban röviden mondtunk is egy köszönömöt, igazi hála talán nem volt mögötte. Pedig akkor is volt miért hálásnak lennünk, hiszen mindketten teljes családban nőhettünk fel abban a társadalomban, ahol a legtöbb házasság válással végződik, sőt mindketten kaptunk keresztyén alapokat, egy magot, ami ha nem is azonnal, de azért gyökeret tudott ereszteni bennünk és végül oda vezetett az Úrhoz. Csoda volt az is, ahogyan egymásra
Deszkaszálkák találhattunk párommal és kitartottunk egymás mellett a főiskolai évek alatt is. Hatalmas ajándék az, hogy mindketten szerettünk volna templomba járni és Istennel közösségben lenni. Sajnos a keresztyén fiatalok körében talán az egyik legnagyobb csapda az, ha a párjuk nem tartja ezt fontosnak. A teljesség igénye nélkül abból az időszakból is szeretnék kiemelni néhány bizonyságot, amióta elhatároztuk magunkat a Krisztussal való élet mellett. Ahogy azt már fentebb is említettem, a bajok minket sem kerültek el. Párom édesanyjánál nem sokkal az összeköltözésünk után agydaganatot diagnosztizáltak, és azonnal meg kellett műteni. Egyesek talán a szerencsének tulajdonítanák, véleményem szerint azonban Istennek köszönhetően aznap, amikor a súlyos betegségre fény derült a legjobb kezű orvosok voltak bent ügyeletben, és megmentették az életét és felgyógyult. Nemrégiben édesapám motorbalesetet szenvedett, amit kulcscsont – és sorozatos bordatöréssel, mondhatni olcsón, megúszott. A bukósisakja teljesen ös�szeroncsolódott. Amiben Isten jelenlétét felfedezni vélem a baleset kapcsán az az, hogy édesapám a bukósisakot nem mindig rögzíti teljesen szabályosan - mivel a házunk és a munkahelye között megtett távolság egyébként egy viszonylag rövid szakasz –, ezen a napon azonban a sisakot szabályosan rögzítette, ami így talán az életét mentette meg. Istennek köszönhetően pár nappal tavaly karácsony előtt, hosszú várakozás és keresgélés után a végzettségemnek
Deszkaszálkák megfelelő munkát kaptam. A korábbi munkahelyemet nem szerettem, egyéb lehetőség híján ragadtam ott, kicsit több mint három évig. Mostani munkámat tekintve azonban elmondhatom, hogy a korábban teljesen más szakterületen megszerzett tapasztalat azonban hasznomra vált.
Gondolatok a gyülekezeti missziós tervhez „Benne az egész épület szép renddel rakva szent templommá növekszik az Úrban, akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 4, 21-22) A jézusi küldetésünk betöltésében nagyon nagy szerepe van az imádságnak, ezért egyénileg és közösségileg is ragadjuk meg ezt a lehetőséget! Nem véletlen, hogy Pál apostol is kérte, hogy érte is imádkozzanak a hívő emberek. A missziói program 5 nagyobb egységre tagolódik. 1.Tanítványság. A vasárnapi istentiszteleten kívül különböző kiscsoportos alkalmakon ismerkedhetünk Isten igéjével. A családi istentisztelet lehetőséget nyújt arra, hogy a felnőttek és a gyermekek kötetlenebb módon figyeljenek a bibliai tanításra. A kiscsoportos találkozások nemcsak egymás jobb megismerését, a közösség megélését teszik lehetővé, hanem a Szentírással való interaktív foglalkozást is. A Biblia iránt érdeklődők, és a felnőtt konfirmációra készülők a Keresztkérdések Kurzuson tanulmányozhatják az igét. Mélyebb
2016. március
17
Párommal együtt szeretnénk hálát adni Istennek azért a sok áldásért, amit eddigi életünkben is megtapasztaltunk, megköszönni a Krisztus által nyert kegyelmet, és elkötelezni magunkat mellette örökre. Rónai Tímea
MISSZIÓ ismeretre is szert tehetnek azok, akik a FETA alkalmakat látogatják. A kiscsoportok résztvevői a vasárnapi istentiszteleteken lehetőséget kapnak arra, hogy bizonyságot tegyenek az Úrtól kapott áldásokról. 2.Közösség építés. A korai keresztyének legbeszédesebb bizonyságtétele hitükről az egymás iránti szeretet volt. Ma ennek megélésére kisebb közösségekben van inkább esély, de a kiscsoportokban levők jó hatást fejthetnek ki az egész gyülekezetre. Ünnepi és kötetlen alkalmak (konfirmáció, kirándulások, piknik) hívatottak elősegíteni a gyülekezeti tagok ismerkedését. Szívünk vágya, hogy legyen olyan együttlétünk, ahol a gyülekezet nagyobb része tud egymásra figyelni, felfedezni a másikban a testvért. A gyülekezeti generációs tábor erre megfelelő eszköz, aminek a megvalósítása távlati terveinkben szerepel. Ennek a létrejötte csak közös akarattal lehetséges. 3.Híradás. A honlap nemcsak tájékoztat minket a régebbi és az aktuális eseményekről, hanem a fotók révén színesebb képet kaphatunk a gyülekezet életéről. Azok számára, akik valamilyen oknál
18 2016. március fogva nem tudtak részt venni az istentiszteleten, az igehirdetések letölthetők. Az újságunk lehetőséget ad személyes bizonyságtételek, benyomások közlésére. 4.Ifjúsági munka. Külön rész foglalkozik a tervezetben a gyerekekkel és a fiatalokkal, mivel a jövő gyülekezetét ők képezik. Már bölcsődés kortól vannak alkalmak a számukra. Szeretnénk, ha a konfirmált fiatalok otthon éreznék magukat a gyülekezetben. Jó, hogy ebben segítséget nyújtanak az ifisek! 5.Külmisszió. Küldetésünk a föld végső határáig szól, ezért figyelemmel kísérjük és támogatjuk a Liebenzelli Missziót, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületét,és a Vasárnapi Iskolai Szövetséget. Az Úr Jézus Krisztus áldjon és vezessen minden szolgálót és hallgatót az Ő követésében! dr.Bartha Árpád missziói csoportvezető Börtönszálkák első rész: a kezdetektől a bűn lényegéig A börtön egy különleges világ, kívülről szemlélve el sem gondolható jelenségekkel. Halvány fogalmam sem volt ezekről, amikor több évvel ezelőtt egy beszélgetés során a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió egyik önkéntes munkatársa megkért, hogy imádkozzunk a misszióért, és azért, hogy Isten küldjön munkatársakat. Ekkor szólalt meg bennem az a picinyke belső hang, amelyből korábban már annyiszor értettem meg különböző helyzetekben Isten szelíden
Deszkaszálkák bátorító, késztető üzenetét. Így kezdődött. Engedelmeskedtem, és örültem, hogy indulhatok belső békességgel egy teljesen ismeretlen útra, mert ezen az úton ott lesz velem a Küldő. Miskolcon két börtön van: az egyik a bíróság mellett a Fazekas utcán, a másik a Szentpéteri kapuban, a rendőri kiképzőbázis közelében. Az előbbiben a nyomozati szakaszban levő felnőtt korúak, az előzetesek vannak. Ezek többnyire nagy belső feszültségekkel várják a tárgyalásokat. Az utóbbi a fiatalkorúak börtöne. Az első alkalmam felnőttekkel volt, és természetesen, mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Fura dolog volt életemben először tapasztalni a komoly biztonsági intézkedéseket, a csattanó elektromos zárakat. Az alkalom elején bemutatkoztam, röviden vázoltam az életem legfontosabb állomásait. Szükségesnek tartottam elmondani, hogyan szólított meg Isten több mint 4 évtizeddel ezelőtt. Elmondtam, hogy engem nem börtönben, hanem a kórházban keresett meg, hogy személyesen beszélgessen velem. Isten általában mélyszántást végez az életünkben a személyes megszólítás előtt. Ez többnyire nem tetszik nekünk. Azonban ha nem törik meg a büszke énünk, nem válhatunk fogékonnyá Isten szavára. Nekem a kórházban mutatta meg az Úr, hogy milyen törékeny is az emberlét. Csodálatosan rendezte a kórházi „véletleneket”. Betegtársam egy élő hitű nyugdíjas lelkipásztor volt. Rövid beszélgetésben nyitogatta a szememet arra, hogy mi köze is van a hétköznapjaimhoz Istennek. Korábban
Deszkaszálkák a konfirmáció felemelő hangulatú ünnepe után református lettem, azonban a megtérésről akkor még fogalmam sem volt. A személyes megtérés a hittanokon vagy a konfirmáció előkészítésben említve sem volt. Csak a lelkész betegtársammal történt beszélgetéseim során fogalmazódott meg bennem: „Isten! Ha Te vagy, látod, hogy szeretném tudni, mi az igazság ebben!” A fogvatartottakkal történt beszélgetések során ismertem fel, hogy ha nekem templomba járóként nem voltak személyes hitgyökereim, akkor mit várhatok el azoktól, akik semmilyen vallásos ismeretet nem kaptak. Az övékhez hasonló előélettel, és hasonló belső etikájú „felmenőkkel” én hol tartanék most - ha egyáltalán élnék még? Hol tartanának a gyerekeim? Nagyon jó volt ezt csendben átgondolni, és meglátni: nem vagyok fölöttük való. Szerettem volna mindnyájukat egy csokorba ölelni és így a szívükbe injektálni: Isten szeret titeket úgy, ahogy vagytok. Titeket is vár, hogy megbocsásson, és megajándékozzon egy tartalmas, élhető élettel már itt lenn, és örökélettel ez után a múlékony élet után. Isten így ajándékozott őszinte, bensőséges kapcsolatot, amely jó alap volt a későbbiekhez. Ezek után azt kértem tőlük, hogy ki-ki mondjon magáról néhány mondatot.
2016. március
19
Ez természetesen nem kötelező, de a továbbiakban könnyebben tudunk az élet értelméről beszélgetni, ha legalább nagyvonalakban ismerjük egymást. Az ismerkedő rövid beszélgetésben körvonalazódott, hogy minden tekintetben nagyon tarka az összetétel. Az írni-olvasni alig tudótól a diplomásig, a Bibliát, Isten dolgait egyáltalán nem ismerőtől a gyülekezetbe járóig terjed a skála. A cselekmények között is nagy különbségek vannak. Van, aki csupán rossz időpontban volt rossz helyen. Eltart egy ideig, amíg a vizsgálat egyértelműen beigazolja, hogy vétlen, és kiengedik. Többségük erőszakos cselekmények (gyilkosság, rablás, kényszerítés, betörés, lopás) miatt „élvezik” a börtön vendégszeretetét, de sokan vannak gazdasági bűncselekménnyel gyanúsítottak is. Vannak első cselekményesek, de vannak visszaesők, „ismétlők” is. Lakóhelyük szerint is az ország különböző pontjairól jöttek. Ilyen tarka „hallgatóságot” megszólítani nem könnyű. A feladat hasonló ahhoz, mintha az óvodánk és iskolánk gyermekeit egy csoportba gyűjtenénk, és az lenne a feladatunk, hogy fontos üzeneteket az ő szintjükre „transzformálva” adjunk át úgy, hogy mindnyájan egészen biztosan megértsék annak lényegét. Abban a biztos tudatban lehettem közöttük, hogy Isten mindnyá-
20 2016. március jukat, mindnyájunkat egyformán szeret, és úgy alkotott meg, hogy az Ő szeretetének elfogadása nélkül egy ember sem tud boldog lenni. Abban is fog segíteni, hogy imádkozó szívvel úgy mondjam el ezt a tényt nekik, hogy vágy ébredjen a szívükben egy előttük eddig ismeretlen új élet után. Azt tudtam, hogy Isten ügyében tilos emberi eszközöket, ahogy Péter apostollal íratja le az Úr, „mesterkélt meséket” használni, „megható” pszichológiai ravaszkodásokkal, manipulálni. Az Isten felé forduló emberek egy része nagyon könnyen befogható ebbe a hálóba. Ezek a manipulációk legjobb esetben is csak hozzám köthetnének embereket. (Egy nagy nevű teológiai tanárról hírlik, hogy akár buktatott is ezért). A cél a megtérés, az Úrhoz önként kötött, Neki átadott élet munkálása. Ebben lennék akadály, ha érzelmi alapon próbálnám megnyerni őket - magamnak. Az elmúlt évek alatt minden alkalommal megtapasztaltam, hogy ez Isten ügye, és vezet is biztos kézzel ebben a feladatban, ezen az úton. Gyakran megtörtént, hogy az előzetes készülődéseim helyett teljesen másik téma került elő. A cél nem az, hogy tetszelegjek egy jó előadással. Az Isten által megnyitott, szomjas szív nem erre, hanem a bűnbocsánat, az örök élet egyszerű, tárgyilagos, biblikus üzenetére vágyik. Arra, hogy az őket szorító vagy foglalkoztató problémákra, kérdésekre együtt keressük Isten válaszát a Bibliában. Csak ez visz előre a megtérés útján. Az alkalmakat visszatekintéssel kezdjük. Ebből kiderül, hogy az előző alka-
Deszkaszálkák lomból mi maradt meg, mit nem értettek meg, vagy mit értettek helytelenül. Az előzetesben nagy a fluktuáció, ezért arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy az a kevéske ismeret, amit a rövid idő alatt megszerezhetnek, maradandó alap legyen a későbbiekre. Rendszeresen hangsúlyozom: Isten azt várja, hogy megtért emberként folytassák az életüket már a börtönben is. A szabadulás után pedig visszatérve korábbi környezetükbe azokhoz, akik hozzájuk hasonlóan még nem hallottak Isten szeretetéről, a bűnbocsánatról, annak feltételéről, sem egy új élet lehetőségéről, bizonyítaniuk kell, hogy nem egy múló fellángolás, pszichikai élmény volt csupán a megtérés, hanem a szíveik törekvéseinek a maradandó megváltozása. Konkrétan fogalmazok erről nekik: „a ti feladatotok, hogy rajtatok keresztül hiteles, az életetekkel bizonyított információt kapjanak erről. Isten ezt mostantól kezdve tőletek kéri számon. Ez nem fog egyedül menni. Keresnetek kell annak lehetőségét, hogy az Igét rendszeresen olvasó, imádkozó közösségetek legyen megtért, hívő emberekkel”. A fogvatartottakkal folytatott néhány érdekes beszélgetésmozaik részletét, tartalmát emelem ki az alábbiakban: -Hány embert teremtett Isten? Válaszok: Egyet, kettőt, az összeset. Pontosítanék: hány ember vért teremtett Isten?: -Egyet. Kit? -Ádámot. Hogy hívják azokat, akik egy vérből származnak? -Testvérek. Csodálkozó visszakérdezés: Józsi bácsi! Akkor mi testvérek vagyunk? Igen, bizony: az afrikai busmantól az
Deszkaszálkák eszkimóig mindnyájan embertestvérek, vértestvérek vagyunk. Ez az adottság első látásra kedvező hír, de ennek egyértelmű következménye, hogy a másik ember ellen gondolt gonoszt Isten az embertestvérem elleni bűnként kéri számon. Gondoljátok el ennek felelősségét. Emellett van egy másik, bárki által választható vértestvériség is. A megtértek, Jézus Krisztus vérében megtisztítottak testvérisége. Együtt olvastuk el a János evangéliuma első rész tizenkettedik versét: „akik pedig befogadták őt (Jézust), hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek”. Ekkor leszünk Isten gyermekévé, ekkor mondhatjuk Neki „Mi Atyánk!...” Enélkül egy formális, betanult szöveg. Egy kötözködő kérdés: ha mi itt vagyunk bezárva kis dolgok miatt, Isten ítéletekor mi történik a „nagyokkal”? (Itt felsoroltak néhány közismert nevet a közéleti szereplők közül.) Ilyesmit válaszoltam: ezt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy Isten sem tőlem, sem tőletek nem fogja az ő dolgaikat megkérdezni. Abban viszont biztos vagyok, hogy azt meg fogja kérdezni tőlem, és tőled is, hogy
2016. március
21
az Ő akaratához képest mit kezdtem én az én életemmel. Aztán arról beszélgettünk, hogy mi a bűn. Az édenkerti eset, mint „mintabűn” kapcsán tanulmányoztuk ezt. Isten szeretetből, konkrét céllal ajándékozott nekünk egy életet. Ez az élet nem az enyém, csak használatra kaptam. Használatához utasításokat adott a Teremtő. Ha ezt az életet nem arra a célra használom, amire Ő adta, akkor elloptam tőle. A bűn tehát nem egy cselekedet, hanem egy állapot, az Istentől függetlenítettség állapota. Az ilyen élet nem Isten tulajdona. Az utolsó ítéletkor a bíró a jogos tulajdonosának ad át mindenkit. Ha itt Isten gyermekeként járok, nem formálhat jogot az életemhez az ördög, és Isten sem formálhat jogot hozzám, ha az életemet nem adtam át Neki. „ Képzeljetek el egy olyan bírót, aki a szíved minden gondolatát látja, és meg lehet keresni a tárgyalás előtt. Őszintén elmondhatsz neki mindent. Azt is, hogy megbántad ezeket, de az időt nem tudod visszaforgatni. Erre a bíró azt mondja, hogy látom, hogy őszinte vagy, és a vádirat minden oldalát áthúzza és piros ceruzával ráírja, hogy megbocsájtva.
22 2016. március
Deszkaszálkák
A tárgyaláson az ügyész hiába szajkózza a valós bűncselekményeket. A bíró válasza minden vádpontnál az: valóban igaz a vád, de ezt is megbocsájtottam. Ugye, milyen kívánatos lenne egy ilyen lehetőség? Pedig itt csak néhány évről van szó. Ettől sokkal nagyobb tét az örökélet. Itt a bíró maga kínálja fel ennek lehetőségét. A megtéréssel már itt, ebben az életben elkezdhetjük az új életet Isten gyermekeként. Ha nem éltünk ezzel a lehetőséggel, nem vádolhatjuk őt. A megtérést semmi nem helyettesítheti. Semmilyen vallás, vallásos cselekedet, keresztelés, első áldozás, konfirmáció,
templomba járás, adakozás. Ezek mind jó dolgok, azonban kizárólag a megtéréssel lehetsz Isten gyermeke, tulajdona. Megtérés, „tulajdonos váltás” nélkül az ördög tulajdona vagy. Isten ettől akar megmenteni. Kérjétek kitartóan, hogy Isten segítsen a döntésben. Kezdjetek ti is új életet, hogy együtt énekelhessük: „érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett.” (folytatás a második részben: az Istentől ellopott életből Isten kegyelméhez)
Deszkaszálkák
FÉNYKÉPALBUM 2016. március
23
gyermekek adventje - jótékonysági zenés áhítat gyülekezetünkbebn
Jobbágy József presbiter
KAZUÁLIS ALKALMAINK KERESZTELÉSEK: Zentai Bálint, Handa Luca, Halász Bodza, Kenyeres Dóra HÁZASSÁGKÖTÉS: Kolozsvári József – Csizmár Mária Judit TEMETÉSEK: Balajti Ferencné Ruszó Ilona, Páll Zoltánné Porcs Irén, Dr. Tóth Márta, Ne-
mes Bertalan, Czauner Béláné Kulcsár Jolán, Falucskai János, ö. Vas-Borosi Imréné Sipos Klára, ö. Varga Istvánné Gellák Erzsébet, ö. Kiss Jánosné Zsóka Mária, ö. Szabó Józsefné Pazar Katalin összeállította:
munkában a kórházmisszió - tevékeny szeretet
Bodáné Falucskai Ilona beosztott lelkipásztor
HIRDETÉSEK
gyufaszál makett a Deszka templomról
elkezdődött a Parókia homlokzat felújítása
Tavalyi alkalmaink sikerén felbuzdulva idén is gyülekezeti kirándulást szervezünk. Tervezett úticáljaik:Edelény, Szögliget, Bódvaszilas, Szádelő. Időpont:2016. július 23-24. Részvételi díj kb.: 6-8000 Ft/fő A kirándulás részleteit később hirdetjük. tavalyi kirándulásunk Sárospatakon
az ökumenikus imahét alkalma templomunkban
24 2016. március
Deszkaszálkák
Felhívjuk a testvérek figyelmét, hogy idén is lehetőségük van felajánlani személyi jövedelemadójuk 1+1%-át! Kérjük, éljenek ezzel a lehetőséggel és támogassák a Magyarországi Református Egyházat technikai szám: 0066 valamint a „A Miskolci Műemlék Deszkatemplomért” Alapítványt adószám: 18426571-1-05
SEGÍTSÉGÜKET ELŐRE IS KÖSZÖNJÜK! Felelős szerkesztő: Almási Ferenc A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Benke László, Jobbágy Péter, Jobbágy Tamás Megjelenik évente négy alkalommal az Egyházközség terjesztésében Az újság ingyenes, kiadása adományokból történik
