A minőség újabb forradalma

A minőség újabb forradalma Kárpát-medencei vidéki befogadó színházak és produkciós műhelyek hálózatának első mintaprogramja a minőség jegyében 2011 . december 14. – 2013. március 31. – első munkaanyag –

összeállította: Dr. Várszegi Tibor

1

Tipikus vélemény az 1950-es évekből az Állami Déryné Színház falujáró előadásairól: „A falusi közönség "romlatlanságáról" már-már legendák kerekedtek. Zárkózott, szigorú közönség ez. Elutasít mindent, ami hevenyészett, felületes vagy éppen rosszindulatúan az alantasabb érzésekre apellál. Ahogy az ötvenes évek elején nem sikerült a különböző "brigádok", "együttesek" ravasz körmönfont, minden hájjal megkent ügynökeinek a falun megfelelő üzleti forrást találniuk, úgy hiúsult meg a későbbi években is a – most már nem huszadrangú, hanem kvalitásos – fővárosi művészeknek néhány szánalmas kísérlete is, hogy kiöregedett, verítékszagú ötletrakétáikat a valóban romlatlan falusi közönség előtt – újra meg újra elsüssék. A napilapok levelezési rovataihoz hangos, indulatos hangvételű levelek érkeznek X Kossuth-díjas vagy Y érdemes művész brigádműsorai után. Nagyon egyöntetűek ezek az írások: követelik, hogy tiltsák ki megyéjük területéről a nagy hírrel beharangozott, de a legszánalmasabb dali-társulatoknál is gyengébb műsort adó művészeket." Bános Tibor: Thália Ikarusán, Kossuth Könyvkiadó, 1961. 106.

Tipikus szöveg 2012-ből az egyik művelődési központ internetes oldaláról (a szöveget változtatás nélkül közöljük, a hibák ugyanis szintén tipikusak): „Kiskőrös alig több mint 15 ezer lélekszámú település. Lakosai szeretik a fesztiválszerű nagyrendezvényeket főként ha gasztronómiával bővített. Elég jelentős számú a színházat kedvelők száma, de elsősorban a zenés, vígjátékok népszerűek. Igénylik az igényes, szép díszletes jó szereposztású darabokat, ezek figyelembe vételével szerveződnek a színházi előadások.”

2

Tartalom Bevezetés: kulturális környezetszennyezés utáni újjáépítés (Várszegi Tibor) A SZELLEMFI program létrejötte és létjogosultsága (Várszegi Tibor) A hálózat A színházi hálózatosodás népességföldrajzi szempontjai (Kontsek András) Országos színházi műsorok adattáblája 2012-2013. (Várszegi Barnabás) A mintaprojektek megvalósításának esélyei (Gergye Rezső és Várszegi Tibor) Mintaprojektek: Közművelődési mintaprogram – Balmazújváros (M. Tóth János) Budapesti produkciós műhely mintaprogram (Dobay Dezső és Horváth Csaba) Vidéki produkciós műhely mintaprogram – Celldömölk (B. Péter Pál) Jel Színház – Gyöngyössolymos (Várszegi Tibor) A SZELLEMFI Hálózat három projektmintája: Gyöngyöstarján, Celldömölk, Jászberény (Kontsek András) Befogadó színházi és képzési mintaprogram – Jászberény (Várszegi Tibor) Közösségmegtartás és újjáépítés vidéken – Mediawave (Hartyándi Jenő) Yorick Kulturális Egyesület – Marosvásárhely (Sebestyén Aba) MASZK Egyesület – Szeged (Balog József és Martinkovics Katalin) Egy év színház Vasváron (Gergye Rezső) Vallomások egykor és most A Déryné Állami Színház működése és előadásainak korabeli visszhangjai (Kontsek András) Interjúrészletek a SZELLEMFI Hálózat néhány tagjától: Nagy József, Nagy Gábor, Balog József, Dobay Dezső (Kontsek András és Várszegi Barnabás) Összefoglalás helyett (Várszegi Tibor.)

3

Szellemfi Liliomfi barátja, aki nemcsak színész, de rendező, társulatalapító, társulatvezető, kikiáltó-PR menedzser, jegyszedő, nézőtéri ügyelő, stb. egy személyben. Legfőképpen pedig az, aki Szigligeti Ede történetében kibékíti az ellentéteket.

A sztálinizmus tombolásának idején, 1951-ben egy kormányhatározat alapján a magyar állam, annak érdekében, hogy a vidék városi színházaitól messze eső településeire is eljuthasson a színházi kultúra, létrehozta az Állami Faluszínházat, későbbi nevén az Állami Déryné Színházat. A termelésre buzdító, minőségi értéket nem képviselő csasztuska- és szavalóversenyek idején a színház együttesei autóbuszokkal járták az országot, és 1991-ig történő fennállásáig összesen 350 darabot mutattak be kb. 40 ezer előadásban mintegy 15 millió néző számára. Kezdetben esztrádműsorokat és klasszikusok kivonatait állították színpadra, ám néhány évvel a megalakulás után már egész estés klasszikus és modern darabokat is utaztattak, de volt operatagozata és stúdió színháza is. Állami Déryné Színház harmincéves működésének hatását megidézve e munkaprogram 83-87. oldalain ismertetjük egy faluközösség 1953-ban a színház képviselőihez írott és más településekhez képest is tipikusnak tekinthető levelét, amely arról tudósít, hogy a levél írói saját kulturális közegük és színvonaluk lebecsüléseként értékelték azt, amikor a Budapestről érkező társulatok esztrádműsorokkal vagy klasszikusok kivonatos előadásaival árasztották el az országot. Leveleikben arra kérték a színház vezetőit, hogy igényesen megrendezett és eljátszott minőséget képviselő műveket utaztassanak. Ha mindezekkel összehasonlítjuk munkaprogramunk mellékletében több mint száz vidéki település 2012-ben és 2013-ban bemutatott színházi, vagy színházinak nevezett programjait, akkor ismerve a mai kőszínházak és a független társulatok színvonalát nagyon szomorúan azt állapíthatjuk meg, hogy bizony az ország lakosságának több, mint felét kitevő vidéki települések – Vidnyánszky Attila kifejezésével élve – haknibrigádokra építő kulturális közege mára már nem éri el az 1950-es években még elevenen létező minőségi szintet, sőt messze elmarad attól E munkaanyagunkban nem vizsgáljuk ennek okait, nem elemzünk, és nem járjuk körül a minőség fogalmának kritériumait sem. A problémára történő figyelemfelhívás mellett látleletet adunk a mai katasztrofálisnak minősíthető állapotokról (amelynek súlyosságát jelzi, hogy nincs katasztrófatudatunk), amelynek megdöbbentő és elszomorító állapotával szemben felvázolunk néhány megvalósításra váró mintaprogramot azok kivitelezését veszélyeztető tényezőivel együtt, majd körvonalazzuk a minőségi értékrend érvényesítése érdekében tett cselekvési program egy lehetséges irányát. Azt kívánjuk megmutatni, hogy milyen állapotokból és milyen lehetséges módokon lehetne elkezdeni végre a kulturális környezetszennyezés okozta károk közepette az újjáépítést. 4

Várszegi Tibor:

A program létrejötte és létjogosultsága A SZELLEMFI Nonprofit Kft.1 a jászberényi Malom Film-Színházban 2011. december 14-én tartott kerekasztal beszélgetés eredményeként jött létre, 2 amikor hasonló helyzetben levő, hasonló szellemiséget és minőséget követő alkotók, produkciós műhelyek és befogadó helyek képviselői egy Kárpát-medencére kiterjedő hálózat létrehozását kezdeményezték abból a meggondolásból, hogy a vidék problémáját a vidéknek kell megoldani. E hálózat kialakításának talán legfontosabb előzménye a vajdasági Magyarkanizsán a Nagy József Regionális Kreatív Műhely próbatermének 2006. december 20-án történt felavatása számít, amelyre informális kapcsolatokon keresztül érkeztek különféle alkotók és szervezetek képviselői. Annak megnyitóbeszéde éppen e hálózat létrehozásának belső szükségletből létrejövő kialakítását hangsúlyozta. Azt, hogy saját magunk számára, nem idegen példákat utánozva, hanem saját helyzetünkből kiindulva járatlan úton elől járva vagyunk kénytelenek az első lépéseket is megtenni. „Hét mondat a hely teremtő erejéről Egy hely központot létrehozó ereje: teremtő erő. Ez a Kanizsa nevű hely csak annyira központ, amennyire központ lehet egy kunhalom a végtelennek tűnő rónaságon. S a másik, a harmadik vagy a többi. Csakhogy ez a hely mégis egyetlen, mert úgy hiszem, hogy az első, ahol a művészeti korszak vége felé közeledve valóban működésre foghatók a teremtő erők még azokkal a jelenségekkel is, amelyeket ma még mindig kénytelenek vagyunk a művészet szóval összefoglalni. Elérkezett az idő, sürget, járatlan úton elől kell járnunk, nem várhatunk a gyerekeinkre. Megadatott. S, hogy megőrizhessük, ami megadatott, nem tehetünk mást, mint a Teremtésbe történő csendes és éber beleilleszkedéssel, valamint az arról szóló híradással teremtő erővé válni magunknak is.” Várszegi Tibor 2012 tavaszán Jászberényben, Budapesten, Komáromban tartottunk egyeztetéseket, amelyeket szeptember 29-én szintén Jászberényben egy szimpózium követett. Ekkor további alkotók és szervezetek képviselői nyilvánították ki véleményüket a hálózat 1

Teljes nevén: „SZELLEMFI” Vidéki Befogadó Színházak és Produkciós Műhelyek Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság; bejegyezve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságon 2011. január 6-án. 2 Sajtótudósítás: http://www.tutihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15590:koezoesproblemak-koezoes-erdekkepviselet-megalakul-a-videki-kulturalis-terekszoevetsege&catid=71:itthon&Itemid=100 Televíziós tudósítás 3 percben: http://www.jttv.hu/%C3%B6sszefogtak-befogad%C3%B3sz%C3%ADnh%C3%A1zak-0

5

létrehozásának szükségessége mellett immár a minőség kiemelt szerepének hangsúlyozásával.3 A hálózat, tehát más hálózatokhoz vagy szövetségekhez képest nem érdekvédelmi feladatokat lát el, hanem a minőséget képviselő előadó-művészeti szervezetek és előadások elterjesztését tekinti feladatának. Azon munkálkodik, hogy a mai magyar előadó-művészet egészének színvonala megjelenjen az ország lakosságának több, mint felét kitevő vidéki településeken is, hiszen ott szinte száz százalékig a bulvár televízióból, vagy még onnan sem ismert magukat művészeknek nevező előadók fordulnak meg. Tagdíjat sem szedünk. A résztvevők kijelentik, hogy az előadó-művészet és a társművészetek területén első ízben tesznek kísérletet egy teljes Kárpát-medencére kiterjedő hálózat kialakítására, amely a budapesti, vidéki és határon túli területek alkotóit, produkciós műhelyeit és befogadó helyeit szakmai és művészi alapon gyűjti egybe. A hálózat kialakításának lehetőségét jelen pillanatban néhány olyan személyekhez kötődő hely képviseli, akik hasonló szellemiséggel rendelkezve a Kárpát-medence különböző pontjain élnek, működnek vagy éppen napjainkban alakulnak. A SZELLEMFI Nkft. szerepe, hogy e személyek által képviselt helyek szakmai adminisztrációs koordinációját végezve a fokozatos bővülés lehetőségét felkutassa, kezdeményezze és megvalósítsa. A hálózathoz bárki és bármilyen, a Kárpátmedence bármelyik népéhez tartozó művésze, szervezete vagy éppen most alakuló szervezete csatlakozhat, aki, és amely a közösség érdekében, szűkebb és tágabb környezetének javát szolgálva a kulturális örökség megóvását, a minőség elvén történő alkotást és terjesztést kiemelt feladatnak tekinti.

1. Szervezeti felépítés. A SZELLEMFI Nkft. szakmai adminisztrációs nonprofit gazdasági társaság, amely koordináló feladatokat lát el az alábbi elvek szerint: amely koordináló feladatokat lát el a hozzá és egymáshoz informálisan kapcsolódó magánszemélyek és szervezetek között az alábbi elvek szerint: - a gazdasági társaság jogi személy, amelyhez informális módon kapcsolódhatnak magánszemélyek (alkotók, szervezők, önkéntesek) és szervezetek; - a hálózat kiépülését olyan személyekkel együttműködve végzi, akik székhelyükön az elmúlt időszakban szakmai és művészi tevékenységükkel már bizonyítottak vagy éppen napjainkban kezdik minőséget képviselő tevékenységüket; - programbizottságot hoz létre, amely nem feltétlenül jelenti azt, hogy tagjai a gazdasági társaság tagja is legyenek; a programbizottság összetétele a teljes vidéki, későbbiekben pedig a teljes Kárpát-medence területét lefedő személyekből, illetve szervezetek képviselőiből áll; - felügyelő bizottságot hoz létre, amely a gazdasági társaság szakmai és pénzügyi ellenőrzését látja el az alapszabályban rögzített szabályok szerint.

3

Összefoglaló televíziós tudósítás a 2012. évi évadnyitó napokról 10 percben: 34:15-től: http://jttv.hu/20121004-ber%C3%A9nyi-h%C3%ADrmond%C3%B3

6

2. Feladatkörök: 2.1. Koordinációs feladatok. - egymástól el nem választva kezeli a befogadói, a produkciókészítési, a képzési területeket (arra törekszik, hogy ezek mindenhol egyszerre megjelenő feladatok legyenek, a helyek közötti különbséget a feladatok közötti hangsúlyeltoldás képezi: egyik helyen a befogadói tevékenység képez arculatot, ahol a produkciók készítése és a képzés kevésbé hangsúlyos, míg más helyen a produkciókészítésre és azok utaztatására szakosodnak, ám mindezek mellett befogadói tevékenységet is végeznek); - a hálózatban résztvevők munkáit koordinálja, az elkészült előadások utóéletét gondozza, a hálózaton belüli vendégjátékokat egyezteti; - a hálózatba kapcsolódó alkotók és produkciós műhelyek előadásainak cseréjét egyezteti; - 5 vidéki városra kiterjedő mintaprojektet hoz létre, amelynek részleteit külön fejezet tartalmazza. 2.2. Szakmai-művészi feladatok. - minőségi értékrend mentén mintát hoz létre, amely egyúttal a csatlakozni szándékozók számára mércét teremt ahová rangot jelent bekerülni; - szakmai szimpóziumokat és konferenciákat szervez, amelyeken személyes egyeztetések révén értékelik a fennálló helyzetet, előadások és konzultációk során operatív és távlati stratégiai célokat fogalmaznak meg, cselekvési programokat alakítanak ki, illetve a már meglévőket az éppen aktuális rövid távú stratégiai célhoz igazítva módosítják; - ajánlólistát készít, amely a befogadásra kész minőségi előadások adatait tartalmazza (társulati név, szerző, cím, főbb szereplők, rendező); - külön ajánlólistát készít gyerekszínházi előadásokból, hiszen ezen a területen a legnagyobb a zavar, a közművelődési intézmények gyakorlatilag minőségi válogatás nélkül fogadják be a különféle ajánlattevők ajánlatait; - feltérképezi és létrehozza azoknak a közművelődési intézményrendszerben működő helyeknek a listáját, amelyek színházként is meghatározzák magukat, és azoknak a listáját, amelyek a közművelődési intézményrendszerben működve színházként is meghatározhatnák magukat; - a szakmai és a művészi minőség érvényesítése érdekében kezdeményezi, hogy a hálózathoz tartozók képviselői előadó-művészeti vagy előadó-művészetet is magába foglaló kuratóriumokban tagként vagy tanácsadóként döntést is befolyásoló véleményt alkothassanak; - a társadalmi szerepvállalás kiterjesztése érdekében felkutatja és kezdeményezi az előadó-művészet színházépületen kívüli megjelenésének lehetséges színtereit (pl. osztályterem színházak iskolákban, előadások vagy akciók kórházakban, börtönökben stb.);

7

-

-

befogadó színházi vagy produkciókat létrehozó tevékenységüket nem választják el a képzéstől és a színházi neveléstől (minden korosztály számára workshopokat és/vagy rendszeres műhelymunkákat, kurzusokat szerveznek és/vagy beavató színházi tevékenységet végeznek); nem figyelmen kívül hagyva a mindennapokból kiemelni szándékozó fesztiválokat, a mindennapi életminőség emelése érdekében az éves szinten folyamatos működés kiszámíthatóságát, tervezhetőségét és lebonyolítását fontosabbnak tekinti az előbbinél.

2.3. Finanszírozás előteremtésével járó feladatok: - a társadalmi szerepvállalás kiterjesztése érdekében utakat keres a kulturális tárcán kívül eső területek felé, elsődlegesen a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium felé; kezdeményezi a kultúra szakmai-minőségi képviseletét a vidékfejlesztési stratégiában, illetve felkutatja annak lehetőségét, milyen együttműködések létrehozása révén valósulhatna ez meg; hangsúlyozza, hogy az egészségüggyel és az oktatással együtt a kultúrának fokozatosan nemzetstratégiai kérdéssé kell válnia; - a színházi hiányszakmákra a felnőttképzés keretei között kurzusokat kezdeményez, felsőoktatási intézmények felé kapcsolatokat nyit képzések érdekében (pl. színházi moderátor, színházi szakmenedzser stb.); minden kurzus más-más településen valósulhatna meg. 2.4. Infrastruktúra kialakításának feladata: mobil technikai rendszer létrehozását kezdeményezi és szervezi; pl. mobilizálható lámpaparkot hoz létre a kiegészítő felszerelésekkel, szállítóeszközzel együtt, amelynek a működtetésére a szakmai személyzetet kineveli és fenntartja annak érdekében, hogy az infrastruktúrával nem rendelkező helyeken is biztosítani lehessen a megfelelő technikát. 2.5. Érdekvédelmi feladat: A hálózathoz csatlakozók számára szakmai érdekvédelmi feladatok ellátása.

3. A mintaprogramok. A szervezeti felépítésből adódóan és a szakmai-művészi szempontok alapján 7 vidéki városra kiterjedő mintaprojektet hoz létre, amelyet a tervek szerint 2013 szeptemberétől indít amennyiben az év hátralevő része és a tavasz elegendőnek bizonyul az előkészítésre. A mintaprojekt célja, hogy a minőség elv érvényesítése mellett védve legyen a kisvárosokban gyakorta ellentmondásba kerülő törvényi keretektől (közművelődési, filmés előadó-művészeti törvények), valamint kormányzati ellenőrzés mellett az önkormányzatok együttműködése is kialakuljon.

8

Ellenmondásos törvényi keretek: A kisvárosokban, ahol többségében egyetlen épület áll kulturális célra rendelkezésre nem egyeztethető össze a filmtörvény az előadó-művészeti törvénnyel. Ha pl. egy mozi art mozi besorolást kíván kapni, olyan magas számú vetítési kötelezettségnek kell eleget tenni, amely kizárja más, pl. befogadó színházi vagy produkció készítési tevékenység kialakítását. A mintaprojekt lehetővé tehetné, hogy ezt az egymást kizáró szabályt nem betartva, kevesebb számú vetítés mellett előadó-művészei tevékenység is létrejöhessen. Önkormányzatokkal történő együttműködés: Számtalanszor előfordult, hogy egy induló, de már kiteljesedett minőséget képviselő kulturális tevékenységek helyi politikai játszmák áldozatai lettek, a kulturális projektek elismert és értéket felmutató képviselői pedig ismeretlenség homályába vesztek. A mintaprojekt lehetőséget adhatna arra, hogy a meglévő értékrenddel párhuzamosan védetten érvényesülhessen a minőséget képviselő projekt és az azt képviselő projektvezetés. A minőség elv érvényesítése: Sok helyen tapasztalhatjuk, hogy elégséges infrastrukturális felszereltséggel rendelkező épületek kihasználatlanul, program nélkül üresen állnak, vagy, ha programokkal, köztük előadó-művészethez sorolható programokkal töltik is meg, azok jellemzően nem minőséget képviselnek, és szervezői egyetlen szempontként az azonnal anyagi megtérülést tekintik feladatuknak. A mintaprojekt lehetőséget adhatna annak bizonyítására, hogy a minőség elv érvényesítése a lakosság körében már rövid távon is látványos igényszint emelkedést, ezzel együtt pedig közösségképző erőt idéz elő.

9

Kontsek András:

A színházi hálózatosodás népességföldrajzi szempontjai Az alábbi vizsgálat szinkron állapotot tükröz: a tanulmány megírásakor a népszámlálás 2011-re vonatkozó adatai még nem voltak elérhetőek, így a KSH legfrissebb elérhető adatait használtuk fel, ám a vidéki színházakról készített adatbázist (1. sz. melléklet), kizárólag a tavalyi, 2012-es adatok alapján készítettük el. Megjegyezzük, hogy a több, mint száz településről szóló adatokat az intézmények honlapjai alapján készítettük, hiszen ilyen adatbázis központilag nem készült sem most, sem korábban, ezúttal is a saját problémafelvetésünk diktálta, hogy utánanézzünk olyan mélységben, amilyen mélységben csak lehetséges. Ennek megfelelően nem állítjuk, hogy minden adat birtokában vagyunk, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy ez a mintavétel mégis kellően nagy ahhoz, hogy az egészre vonatkozó következtetéseket levonjunk. A színházi hálózat diakrón szempontjaira, néhány szóban a tanulmány végén térünk ki, legfőképpen az 1951-1991 között működő Állami Déryné Színház intézményére. Lényegében ugyanis e "mozgó színház" megszűnésével alakult ki az a vákuum a vidéki színházi életben, aminek a felszámolására SZELLEMFI Hálózat hivatott. A jelenlegi viszonyok tisztán látásához viszont ismernünk kell a színházcsinálás népességföldrajzi hátterét. Mivel a színházcsinálás és a hozzá kapcsolódó színházi nevelés csak egy-egy közösséghez kapcsolódva tud létezni, ezért elsősorban a demográfiai lehetőségekkel kell kalkulálnunk. Vizsgálatunkban nem a budapesti és a megyeszékhelyeken működő állami színházakat vettük sorra, hanem az alábbi szempontoknak megfelelő vidéki intézményeket: (1) (2) (3) (4)

magukat színházként definiáló intézmények (saját produkcióval is), befogadó színházak, színházi előadásoknak rendszeresen helyet adó közművelődési intézmények, helyhez kötődő, de ott előadóhely nélküli, utazó színi társulatok (produkciós műhelyek.

Az e szempontok szerint megvizsgált intézményeket (LÁSD: MELLÉKLET) az alábbi térképre vittük fel, a közigazgatási egységek beszínezésével:

10

A térkép nagyon sokatmondó, mert egyszerre tükrözi a magyar vidék településszerkezetei változatosságát és a színházi ellátottság kiegyenlítetlenségét. Kétségtelenül a legnagyobb fehéren maradt területeket azokban a megyékben találjuk, ahol a falvak lakossága és területe is kevesebb. Ez több kérdést is felvet, hiszen vajon kinek jutna eszébe színházat csinálni egy kis ormánysági faluban, például a 200 lelkes Kákicsban? Vagy teljesen felesleges, hiszen – elvileg – Pécs légvonalban nincs messze, és – elvileg – van napi egy-két buszjárat is, amivel megoldható a kulturálódás. Ennél fogasabb kérdés, hogy vajon Somogy, Tolna és Baranya megyékben még tíz darab színházi helyet sem találtunk, pedig a három megyének összesen kb. 650 települése van. Ebből természetesen nem vonhatjuk le automatikusan azt a következtetést, hogy e települések összes lakójának csak a televíziózás vagy Facebookozás lenne a szórakozása, azt viszont megállapíthatjuk, hogy ők jó eséllyel kiesnek a magyar színházi életből, hacsak nem vállalkoznak hosszabb utazások megtételére. Köztudott, hogy a színház képes nagyon egyszerű infrastrukturális feltételek mellett is nagy élményt okozni, társadalmi helyzettől és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Emiatt a színházcsinálás és a színházi nevelés az egyik legkönnyebben adaptálható dolog, felbecsülhetetlen kulturális és közösségfejlesztési hatással. A „felbecsülhetetlen” szónak manapság más aktuális jelentése is van: „a pályázati beszámolóban nem számszerűsíthető”, legfeljebb csak úgy, hogy hány néző írta alá a jelenléti ívet. A számszerűsítésből és az egyszerű megvalósítás lehetőségéből emellett egy rendkívül káros dolog is következik, mégpedig a rossz színházi produkció. Ez pedig nem a nézőtérre jutó katarzis-per-négyzetméter mérő eredményeiből következik, hanem abból, hogy a közönség hamis magyar nótát, tánc helyett ugrándozást, színészi játék helyett pedig

11

olcsó manírokat kap. Mégis, ez legalább valami, egy messziről jött produkció mindig érdekesebb, főleg, ha hús-vér tévésztárokkal együtt érkezik.

Népsűrűség vagy településenkénti átlaglakosság? A fenti térképen jelölt közigazgatási határokból jól látható, hogy mekkora különbségek vannak magyarországi települések között, a földrajzi viszonyokból adódóan. Érdemes összevetni Pécset Hódmezővásárhellyel: Pécs háromszor annyi lakossal, harmadakkora közigazgatási területen található. Hódmezővásárhely népsűrűsége ezért a tizede Pécsnek. Mindezzel szemben viszont Csongrád megyében ötször kevesebb település van, mint Baranyában. A népsűrűségi ráta ezért, a mi szempontunkból, nem teljesen releváns megközelítése a tervezésnek, mivel számunkra nem az egy négyzetkilométerre, hanem az egy településre eső átlaglakosságból derül ki több információ. Egy magyarországi település átlagos lakossága, Budapesttel és anélkül is, 3000 fő körül van, tehát – további metropoliszok hiányában – ehhez képest tekinthetünk nagyvárosokra, kisvárosokra és falvakra. Ebben a rendszerben beszélhetünk városiasabb megyékről és olyanokról, ahol nagyon nagy a lakosságbeli különbség az egy-két nagyváros és a többi település között.

12

Látható, hogy a skála két végpontján az egy településre jutó átlaglakosság aránya hétszeres is lehet. Színházi előadások közönségszervezése szempontjából ez azt jelenti, hogy ha feltesszük, hogy átlagosan 100-ból egy ember jönne el, akkor a bevételt és indikátort jelentő darabszám könnyebben lenne meg egy tetszőleges csongrádi településen, mint egy baranyaiban. Ugyanez a színházcsinálás szempontjából is igaz: ha egy helyi színjátszó csoport elő szeretné adni a darabját, akkor a nagyobb átlaglakosságú vidéken sokkal könnyebb olyan közönséget találni, amelyik nem feltétlenül a színjátszósok rokonaiból vagy ismerőseiből áll, hanem egyszerűen csak a darabra kíváncsi, nem beszélve a helyi iskolás csoportokról. Végül pedig, ha egy drámapedagógus sikerrel kinevel egy színjátszó kört egy kis faluban, akkor számukra sokkal nagyobb ugrást jelent egy szinttel feljebb, azaz a falu közösségén kívül szerepelni, mint egy városi színjátszó körnek.

Falusi színházcsinálási stratégiák Az alábbi térképen a községekre eső átlagos lakosságot láthatjuk megjelenítve. Ebből szintén más dolgok következnek, mint a népsűrűségi megközelítésből. Egy ötszáz, de még egy ezer fő alatti településen jó eséllyel nincs iskola minden esetben, így a gyerekek ingázásra kényszerülnek, később pedig csak akkor nem várható a tanult emberek teljes kivándorlása, ha elérhető közelségben van egy munkahelyeket biztosító nagyobb település. Általában ezeken a településeken találjuk a régiót ellátó középiskolát, viszont színházként működő intézményt csak a nagyon kevés esetben.

13

Ha vizsgálat eredményeit feloszthatjuk 1500 főnél kisebb és nagyobb községenkénti átlaglakosságra, akkor nagyjából fele-fele eredményt kapunk. A nagyobb települések előnye, hogy egy színházi előadáshoz nem kell utazni és utaztatni, több eséllyel lesz előadásokra alkalmas épület és helyi közönség, valamint össze lehet fogni a helyi iskolákkal. Itt lehetőség van színjátszó csoportokra is, hiszen sok esetben van már egyéb szervezett szabadidős tevékenység (a mazsorett csoportoktól a karate-edzésekig). A lényeg tehát egy biztos helyszín és egy helybéli keménymag. Azok a települések, ahonnan az ottlakók mindennap ingáznak, vagy alvófalvak, vagy pedig az elnéptelenedés felé tartó kisközségek, így ott legtöbbször a közösség puszta léte a fő kérdés. Egy frissen benépesült agglomerációs község lakóinak legtöbbször évekig nincs sem idejük, sem igényük, hogy helyi közösségi életet éljenek. Az ingázás viszont legfőképp a gyerek színjátszósoknál probléma, mert ha jön a busz, akkor vége mindennek, menni kell. Az 1500 fő/község alatti településeken tehát a színházcsinálás elsődleges problémája az utaztatás. Egy napi minimum két órát utazó kisgyerektől nem várható el, hogy estig maradjon színjátszó szakkörön. Az iskolai tanmenetbe illesztett színházi előadásoknak vagy drámás foglalkozásoknak megvan az a hátránya, hogy „kötelezőnek” vagy „lógási 14

lehetőségnek” fogják tartani mind a diákok, mind a tanárok, viszont gyakorlatilag ez az egyetlen olyan lehetőség, ahol lehetőség van színházi nevelésre és közösségépítésre. Amennyiben az iskolák ezt belátják és igényt tartanak erre, akkor sokat tudnának nyerni egy-egy ilyen alkalommal.

Városok és községek aránya – színházügyi következtetések Az alábbi grafikonon az 1. sz. mellékletben található adatait találjuk kivetítve, továbbra is a településekre jutó átlaglakosság szempontjából. A fő kérdés itt az eloszlás a „városias” megyékben a megyeszékhelyek, a városok és a községek között. Vajon a városi lakosság túlnyomórészt a megyeszékhelyen lakik-e vagy vannak-e népességben a megyeszékhelyet megközelítő további városok.

E grafikont tovább finomíthatjuk a városi-falusi lakosság megoszlása arányának a vizsgálatával, ami magától jelöli ki a hasonló megyéket. A szórás itt is meglehetősen nagy, az 1:5-ös aránytól az 1:23-ig. Látható a történelmileg és földrajzilag összekapcsolódó területek hasonlósága, viszont ami a mi szempontunkból fontos, az a hasonló statisztikájú területek összehasonlítása. Durván, a dél-keleti régió erősen korrelál az északi régióval. 15

Színház hálózatépítés szempontjából nagyon fontos, hogy a SZELLEMFI Hálózat összehozza e két régióban tevékenykedő színházcsinálókat, elsősorban közös tapasztalatcserére és stratégiai tervezésekre. A cél nem a Borsod-Baranya összefogás, hanem a szakemberek közti kommunikáció és bevált módszerek, projektek terjesztése. Mivel mindkét régió elsősorban földrajzi nehézségekkel küzd, amelyek hasonlóak, ezért szükséges, hogy a színházcsinálókon keresztül részt vegyünk az általános vidékfejlesztési projektekben. Gyakorlatilag az egész Alföldre és Északkelet-Dunántúlra jellemző, hogy lényegesen kisebb az eloszlásbeli különbség egy átlagos város és község között. Ez azt jelenti, hogy az itteni települések nagy része képes lenne sokkal több színházi produkció befogadására és a színházi nevelés lehetőségei is jobban adottak. Itt a színházcsinálók feladata a színházi nevelés lenne, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Mivel sok helyi közösség legalább a számánál fogva már adott, nem a közösség egy helyben tartásáért, hanem a közösség fejlesztésért kell dolgozni. A közönség nevelésének az eredményeként meghallják a hamis magyar nótát, feltűnő lesz az összecsapott rendezés és zavaró lesz a ripacskodás. Egy „jólképzett”, „hétpróbás” néző jó eséllyel fog maga is szabadidejében művészi tevékenységet végezni vagy a gyerekeit szívesen íratja zene- vagy tánciskolába, esetleg színjátszó körbe. Mivel a jót könnyű megszokni, ezért lehet építeni arra, hogy az „elkapatott” színházi közönségből olyan közösség lesz, aki meg fogja követelni a minőségi előadásokat akármilyen műfajban.

16

1. ábra. A megyénkénti városok és községek lélekszámának az aránya [átlag városi lakosság / átlag falusi lakosság]

17

Összefogás pedagógusképző egyetemekkel, főiskolákkal: Az alábbi térkép a 2013 őszére meghirdetett hagyományos pedagógusi képzéseket indító egyetemeket és főiskolákat mutatja be. Jól látható, hogy ezek a felsőoktatási intézmények nagy számban találhatók vidéki városokban, sokszor fővárosiak vagy fővároshoz közel lakó fiatalok is inkább egy ilyen főiskolát választanak szándékosan. Noha jelenleg a pedagógusképzés sajnos nehéz időket él, az intézmények, a helyszínek és főleg az oda járó „emberanyag” legalább adott. Ez utóbbiból pedig a kultúra továbbadásáért felelős emberek lesznek, illetve a jövő magyar értelmisége. A színházi hálózatépítés egyik fontos célja, hogy ezek a pedagógusok színházat ismerő és értő emberek legyenek és lehetőség szerint aktív részeseivé váljanak a kultúrának. Nagyon fontos, hogy a művészetet nem valamilyen távoli, elérhetetlen, vagy neadj’isten virtuális dolognak tekintsék, hanem valódi lehetőségnek és pedagógiai eszköznek is. A SZELLEMFI Hálózat ezért szellemi központként részt kíván venni a leendő pedagógusok képzésében, ahol nemcsak drámapedagógiai módszereket, hanem a színházcsinálás és a közösségfejlesztés témájában 18

is biztosíthatja a továbbképzési lehetőséget. A célcsoportnak számító leendő pedagógusokat össze fogjuk hozni gyakorlott színházcsinálókkal, kulturális szervezőkkel, illetve magukkal a művészekkel is. Ezen kívül pedig a Hálózat nemzetközi kapcsolatait felhasználva, lehetőséget fogunk biztosítani a külföldi kollégákkal való tapasztalatcserére.

19

Budapest vs. Vidék? – kik is rivalizálnak? A SZELLEMFI hálózat koncepciójának megismertetésében nem mehetünk el a kérdés mellett, hogy most vajon a vidéki színházak fognak-e össze a budapestiek ellen. A válasz egyértelműen a nem, pontosabban a kérdésfelvetés helytelen. Magyarország nagyon régóta egypólusú rendszer, Budapestnek soha nem volt egyenrangú riválisa, leszámítva az Osztrák-Magyar Monarchia időszakát, amikor Bécs volt a fő vetélytársa. A "Budapestvidék ellentét" mögött inkább érdemes megvizsgálni Budapest konkurencia nélküli helyzetét. A közismert két- vagy többpólusú országokban a nagyvárosok versengése mind a kultúrának, mind pedig a kultúrához szükséges pénzelosztásnak igen kedvező. AnkaraIsztambul, Prága-Brno, Lisszabon-Porto vagy Rio de Janeiro-São Paolo és MoszkvaSzentpétervár: egyik sem olyan fajta oppozíció, mint Budapest-Hőgyész vagy akár Budapest-Eger. A metropoliszokban, de még a nagyobb városokban is színházak, kulturális központok kialakulása az urbánusság velejárója, illetve napjainkban a fogyasztói szórakoztatóipar fontos része. Kisebb városokban és falvakban az efféle helyek megléte nem magától értetődő, viszont funkciójuk is eltérő. Noha az ezoterikus előadóestek és a levitézlett haknibrigádok egyértelműen a konzumer-kultúra sajátosságai, egy kisebb közösség sokkal könnyebben tudja "birtokába venni" a helyi érdekű kultúrát és így aktív részesévé válni. A kisközösségi kultúrák urbánus környezetben is megtalálhatóak, ám ott vagy szubkultúrának vagy pedig undergroundnak szokás őket besorolni. Ha egy sikeresen működő faluházat, színjátszó körrel, zenekarral, fazekas klubbal, mégis össze akarunk hasonlítani egy nagyvárosi közeggel, akkor az underground szubkultúrákhoz áll közelebb, mint ahhoz, „ami benne volt a tévében". Ami tehát mindkettőben azonos, az a közösség aktív szerepvállalása a kultúrában. Ez egy kétirányú, "adok-kapok" viszony, ami viszont éles ellentétben áll a "csak kapok" fogyasztóival. A fluktuációra építő szórakoztatóiparnak a darabszám a lényege, nem a közönséggel/közösséggel való szimbiózis, így tehát a klasszikus színházcsinálás és a színházi nevelés ma elválaszthatatlan a közösségfejlesztéstől.

20

Várszegi Barnabás:

Országos színházi műsorok adattáblája 2012-2013 Az alábbi 19 megyére kiterjedő és több, mint száz település színházi adatait tartalmazó táblázat a hozzáférhető internetes oldalak alapján készül. Ilyen és ehhez hasonló adatbázis nemlétezik és elkészítése nem is jutott eszébe eddig senkinek. Ezért voltunk kénytelenek a fellelhető honlapokat felkeresni és a mi szempontunkból fontos adatokat egymás mellé rendezni. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a helyzetkép nem lehet száz százalékos, hiszen előfordulhat, hogy kimaradtak olyan települések, ahol ugyan van színház, vagy olyan közművelődési intézmény, amely színházként is meghatározza önmagát, és az is előfordulhat, hogy egy-egy megtalált intézmény összes színházi vagy színháziként is értelmezhető előadásait nem vettük észre. Mindazonáltal a mintavétel olyan nagy, hogy következtetések levonására alkalmas. Főként azért alkalmas, mert mint majd látni fogjuk, a vidéki Magyarország ebben a tekintetben (is) meglehetősen homogén képet mutat: mindenütt ugyanazokat az előadásokat lehet látni, és ugyanazokat nem. Elvétve fordul elő csak olyan intézmény, ahol jegyzett és elismert előadó-művészeti szervezet lép fel. Mint, ahogy e dolgozat második oldalán a kiskőrösi művelődési központ egész színházajánlójából kitűnik, a több, mit száz település műsorpolitikáját látva kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a kiskőrösi megfogalmazás a maga helyesírási hibáival együtt bármelyik más településen megszülethetett volna, mint ahogy ehhez hasonlók meg is születnek. Amíg tehát az ötvenes években a még meg nem szüntetett parasztság kulturális tudatszintje magas volt, mára már az értelmiség is elveszítette korábbi tudatszintjét (ha egyáltalán lehet értelmiségnek nevezni azt a réteget, amelyik ma már csak nevében az, ám a értelmiségi funkció minőségét nem tudja betölteni). Jól szemlélteti a problémát az a felmérés, amelynek eredményeként az országban 6-7 millió ember intelligenciaszintje 80. Csak összehasonlításul: az intelligenciaszint számítások 70 alatt értelmi fogyatékosnak nyilvánítják az egyéneket. (A forrás keresése folyamatban van, ám tapasztalva a tudatszint mai állapotát, ha nem pontosak a hivatkozott adatok, akkor sem csodálkozhatunk azon, ha ténylegesen mégis ez az eredmény lenne.) (VT) A táblázatot lásd mellékletként.

21

Gergye Rezső – Várszegi Tibor:

Mintaprojektek megvalósíthatóságának esélyei Az utóbbi évtizedekben, de különösen azóta, amióta a jelenlegi pályázási rendszer érvényben van, az emberi magatartástól idegen reflexek szerint vagyunk kénytelenek szocializálódni. A kilencvenes években fokozatosan, majd egyre inkább felgyorsulva ahhoz szoktunk hozzá, hogy mindenre, amire szükségünk van pályázati rendszeren keresztül jussunk hozzá, a pályázati rendszeren keresztül pedig ahhoz, hogy ne arra pályázzunk, amire szükségünk van, hanem ahhoz, amihez lehet. Különösen az utóbbi 1520 évben folyamatos pályázási kényszerben élünk, a pályázási kényszer pedig a kiírt pályázatik iránti megfelelésekre szocializálnak, magatartásunkat, céljainkat, eszményeinket a pályázati kiírások diktálják. A valódi belső szükségleteket tehát észrevétlenül felülírja egy kívülről érkező, onnan irányított rendszer, amely még akkor is kívülről irányított, ha deklaráltan a hagyományos értékek védelmét, a közösségek érdekét hangoztatja. Jól jellemzi ezt az állapotot e mintaprojektsor összeállítása: mint kezdeményező mindenkitől azt kértem, hogy elvonatkoztatva a pályázati kényszertől, mindenki azt foglalja össze, amire szüksége van, hiszen nincs kockázat, nem kell aggódni, hogy nem talál elfogadásra, nyugodtan lehet „hazardírozni” az ötletekkel, nem kéri számon senki, viszont szembesíthet bennünket azzal, hogy felismerjük valódi szükségleteinket, és azt, hogy az milyen távol áll a realitástól. Nos, egy közösséget is kívülről irányított globális rendszerben nem csodálkozhatunk azon, hogy ma már nem tudunk így gondolkodni, és, hogy messzire állunk azoktól a bevezető oldalon és a függelékben felsorolt ötvenes évekbeli józan észből fakadó felismerésektől, amelyeket akkoriak megfogalmaztak. Életünk most már globális mértéket öltve egydimenzióssá vált, ami egyúttal azt is jelenti, hogy innen szemlélve nem is látható be, mit jelenthet az emberhez méltó háromdimenziós lét, nem beszélve arról, hogy kultúránknak alkalmassá kellene válni arra is, hogy a létezés háromdimenziós határainál is túlmutasson. A Marcusetól kölcsönvett „egydimenziós” kifejezést ezúttal nem pusztán szociológiai, de egyetemes, vagyis létbeli, ontológiai értelemben is használom. Az egydimenziós ember, aki annyira bele van süllyedve a fogyasztói társadalom anyagi világába, hogy nem veszi észre azt, amint kívülről irányítva elfeledkezik arról, hogy nem csak fizikai, hanem ezzel együtt lelki és szellemi lény is. A villanyáramra felépített pénzalapú kultúránkban nem érték az ember lelkisége és szellemisége, olyannyira nem, hogy mára már az is feledésbe merült, mi a különbség e kettő között. Márpedig, ha a minőség fogalmát körbe kívánjuk járni, ezeket a tényezőket nem kerülhetjük meg. A Német László féle forradalom még ezt a minőségtartalmat célozta meg, e dolgozat keretein belül pedig nem vállalkozunk többre a minőség elsődleges, ha tetszik egydimenziós, a fizikai szinten megvalósuló szintjénél. Közelebbről ez azt jelenti, hogy látva a több, mit száz települést tartalmazó táblázatot, ismerve az ott felsorolt szereplőket már annak is örülnénk, ha a darabválasztások túllépnének a „rosszindulatúan alantasabb érésekre apelláló” előadásokon és legalább az un. „jól megcsinált darab” követelményeinek megfeleljenek. Tudnunk kell, hogy mindez

22

még csak a létezés fizikai szintjét jelentő minőségi rend érvényesülését jelentené, ami messze áll a Németh László által is elvárt szellemi szintű forradalomtól. Mégis azt kell, mondjuk, hogy a mintaprojektekben vázolt tervek realitása a jelen pályázati kultúra állapotához képest képvisel realitást, nem pedig az emberhez méltó létezés elvárható minőségéhez. Sajnos tudjuk, hogy a pályázati kultúránk távol esve a valódi magyar érdekektől idegen mintákat követ, amelyet leginkább az évről évre bonyolódó adminisztráció jelez leginkább: egy elnyert TÁMOP pályázat legalább fele az apparátus fenntartására fordítható, míg a projekt mintha csak azért volna, hogy az apparátus fenntartható legyen. Tételezzük fel, hogy lesz pénzügyi támogatás a projektekre. Amennyiben alapként ez időben (idei év augusztus) látható és biztonsággal tudható, hogy van, akkor ehhez a további forrásokat elő fogjuk teremteni.(Szponzor, belépődíj, természetbeni támogatás, stb). A központilag meghirdetett kulturális közfoglalkoztatási projektben a térség számos önkormányzat, civil közössége indult abban bízva, hogy egy év időtartamig elkötelezett és alkalmas egyéneket tud foglalkoztatni a közművelődésben. A tervünket abban a tudatban vetettük papírra (tehát már nem csak az én gondolataim és terveim ezek), hogy a térségben merősödik a humánszféra a projekt időtartama alatt és ezzel lehet a terveket megvalósítani. Legalább olyan fontos, mint a pénzügyi támogatás. Akadályok merülhetnek fel, amiket optimális esetben kezelni fogunk. A szállítási költségek emelkedése nagy veszélyt rejt magában, mert azt semmi mással nem tudjuk kiváltani. A projekt időszak a 2014-es választási kampány idejével egybe esik. Ennek lesznek pozitív és negatív hatásai, de összességében nem befolyásolják alapvetően a megvalósulást. Vidéken (vannak és lesznek olyan közösségi terek, ahol évtizedes elmaradás van az infrastruktúra területén) nagy energiát kell fektetnünk a játszó helyek pontos technikai feltérképezésére, szabadtéri helyszínek megismerésére.(Noha ebben van gyakorlatunk és ismeretünk, de a projekt mélyebb információk megismerését sürgeti.) Számolhatunk a nyári szabadtéri rendezvények kapcsán „ellenszéllel” is a már működő szabadtéri színházi előadásokat szervezők részéről, de korrekt módón kezelhetőnek tartom e problémát is. Sőt meg kell próbálni közös nevezőt találni az érdekekben.(Pl. Marketing, tájékoztatás, közönségszervezés, határ menti közösségek megnyerése az előadásokra. Szlovén- Muravidék, Osztrákoknál –Burgenland). Először a magyar ajkúak körében, aztán a szlovén és német közönség körében is. A legnehezebb akadály a „hitetlen döntéshozók, hangadók” megnyerése, hogy személyes példájukkal járjanak elől e projektben. Amennyiben a községek vezetőit, a közösségek képviselőit sikerül megnyerni az ügynek, úgy azok húzzák magukkal a saját közegüket.(A választási időszak ilyen szempontból szerencsés, ezért érdemes ezzel tudatosan bánni.)

23

M. Tóth János:

Közművelődési mintaprogram – Balmazújváros Magyarok! igen jól esmérem – szeretnek, Enyimek! – Hogy ily nemes szívekkel egybe Férkezni nem tudtál, Gertrudisom! Katona József: Bánk Bán

1. Bevezetés Néhány év óta egyre nagyobb igény mutatkozik azokra a tevékenységekre, melyek a vidéken élők életminőségének javítása érdekében jönnek létre. Ezek nem annyira a szellem frissességét megtartó, a szerves fejlődésen átment kiérlelt gondolatok eredményeként jelennek meg, mint inkább a kézzel fogható, tárgyiasult térben lévő elemek összességére irányulnak. Így létrejött egy olyan folyamat, mely révén rengeteg fejlesztés valósul meg, mely a vidék infrastruktúrájának javítását teszi lehetővé, ám kevésbé az ott élők mindennapjait befolyásoló, gondolataikat meghatározó, az igényesség, és az értékesség elvére törekvő cselekedetek támogatására irányulnak. Ezen gondolatok ellenpontjaként jelentek meg mára azok a közművelődés intézményrendszerét meghatározó, és – változtató törekvések – mely törekvések intézményesült formát is kaptak a Nemzeti Közművelődési és Közgyűjteményi Intézet megalakításával -, melyek azt a célt fogalmazzák meg, hogy a helyi közösségek aktív részvételével lehet a vidéken élők életminőségét javítani. Na persze nem minden áron. Erre a lehet minta az a hálózat, mely SZELLEMFI néven jött létre. Szükséges egy olyan értékalapon felállított színházi hálózat, ahová azok a szervezetek is be tudnak kapcsolódni, amelyek a vidéken élők kulturális, közösségi programjait szervezik. Ezek elsősorban önkormányzatok, civil szervezetek és a legfontosabb – nagy előnye, hogy hálózattal bír – közművelődési intézmények, közösségi házak. Napjaink közművelődése szerteágazó és nagyon sok olyan területet érint, amely lényegében más célok felé irányul, ám a leghatékonyabb összetevője mégis a közművelődési szakirány (turisztika, művészetoktatás, múzeumi tevékenység érintőlegesen a területfejlesztés, vidékfejlesztés, civil szervezeti koordináció stb.), de főleg annak újító, fenntartható szándékaként a közösségi művelődés. A kultúra horizontális jellegénél fogva valamennyi közfeladat ellátásának van kulturális dimenziója, és tartalommal minden esetben ezen intézmények működéseképpen létrejövő értékekkel tudják azokat megtölteni. Mégis ez az a szektor, mely már több évtizede maradékelven van támogatva. Amikor a fent említett gondolatok vezérelten a céljainkat meg kívánjuk fogalmazni, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy érték alapon működő rendszert kívánunk bemutatni azoknak az embereknek, akik a vidéki Magyarországon élnek, és teremtenek értékeket. Ehhez elengedhetetlen, hogy értsük azt a „nyelvet”, melyet beszélnek. Így én is e munkában úgy fogalmazom meg a gondolataimat, ahogyan azt a vidéken élő, ott 24

boldogulni szándékozó, ezáltal teremtő munkát végző emberek a legkönnyebben megértsék, és a célokat magukénak érezzék. Ahhoz, hogy megértsük ezt a nyelvet, mára már szinte antropológiai alapossággal ismerni kell ezeket a közösségeket. Miért is tartotta Somogyi Imre az 1930-as évek Magyarországán olyan fontosnak a népismeret tanítását? Éppen azért, mert már akkor is hasonló problémákkal küzdött ez az ország? 4 A kérdések költőiek. A munkájában abból indul ki, hogy melyek az ország adottságai, és hogy abból kiindulva, hogyan lehetne kilábalni a bajokból, és azt mi módon lehet rendszerbe fogni, illetve a felhalmozott tapasztalati tudást átadni. Ezt alapul véve ez a feladatunk nekünk is. Hogy hogyan kapcsolódik ez a színházművészethez, ami vidéken is meg kell jelenjen, a következőkben kibontom. Mindenekelőtt lássuk, hogy mi is az, amiből ki tudunk indulni.

2. Veres Péter Kulturális központ – Balmazújváros Amikor egy olyan program kidolgozása a célunk, amely mintaként szolgálhat, a munka során bemutatni, illetve sugallni kell azokat a módszereket, amelyek adaptálhatóak mások számára is. Az első, hogy meg kell ismerni azokat a körülményeket, természeti, földrajzi környezetet, amelyek kialakították azt a társadalmi környezetet, melyben az adott programokat meg kívánjuk valósítani. Természetesen ez megkönnyíti azok adaptációját is. Minden esetben a természeti környezetünk az, amely a legfontosabb körülöttünk lévő, mindennapjainkat befolyásoló tényező, hiszen a vidéken élőknek minden szempontból meghatározza az életét, ugyanis minden esetben, amikor kultúráról beszélünk, akkor az elsődlegesen annak a megfogalmazására irányul, hogy az ember hogyan él a körülötte lévő természetben, hogyan változtatja azt meg a maga hasznára, és ezáltal mit halmoz fel (természetesen szellemileg és fizikailag egyaránt). A legoptimálisabb, ha annak az intézménynek a történetével kezdjük, amely megvalósítója lesz a programnak, és ezáltal ebben a helyzetelemzésben azt is meg kell határozni, hogy hogyan illeszkedik abba a környezetbe, amelyben működik. Lássuk tehát a Veres Péter Kulturális Központot, és azt a környezetet, amelyben működik, illetve azokat a története során fontos eseményeket, melyek beágyazottá teszik tevékenységét a SZELLEMFI hálózatba is. Balmazújváros a magyar alföld egyik mezővárosi jelleggel bíró települése. Története során a mai napig megtartotta ezt a jellegét. A település mintegy háromszáz éven keresztül volt oppidum. 1465-től egészen 1767-es úrbérrendezésig tartotta mezővárosi rangját, illetve jogait.5 Ezt a jellegét a mai napig őrzi a hatalmas központjával (egykori piactér), illetve azokkal az épületekkel, amelyek a központi részt övezik. A népi építészetében máig páratlan értékekre lehet akadni a különböző városrészeken. Balmazújváros életében tehát mindig a mezőgazdaság jelentette a megélhetést, ezért jelentős ipara ki sem alakult. Ez a mai napig meghatározza a település kulturális életét is. A fekvése igen különleges, ugyanis a Hajdúság és a Hortobágy földrajzi és kulturális határán fekszik. A településen egyszerre található meg a hajdúsági földművelő-, és a hortobágyi pásztorkultúra. Ezt a kulturális egyediségét polarizálja és kiemeli az a tény is, 4 5

Somogyi Imre – Kertmagyarország felé II. kiadás Budapest, 1943. Süli-Zakar I. – Baranyi B. 1996. 42. p.

25

hogy a megyében egyedüliként Balmazújvárosra telepítettek németajkú lakosságot az Andrássyak. A település az adottságai, földrajzi, természeti, kulturális környezete, rendkívül gazdag. A hortobágyi puszta alapvetően meghatározta, és a mai napig meghatározza, hogy ez a gazdasági, kulturális környezet jellemzi a települést. A pásztorhagyományok őrzői, még a mai napig jelen vannak a településen, igaz nem kellő súllyal jelennek meg Balmazújváros életében. Ezen nyilvánvaló értékeknek a közvetítése – mind a településen belül, mind pedig kifelé mutatva – a mai napig nem megfelelő, ám az utóbbi időben elkezdődtek olyan törekvések, melyek azt a célt szolgálják, hogy a kulturális értékek megőrződjenek, átadódjanak. Ezeket elsősorban civil szervezetek, magánszemélyek vállalják fel. Talán azért nem túl sikeresek az akcióik, mert nincs meg a megfelelő infrastruktúrájuk, anyagi hátterük ahhoz, hogy a rendezvényeik kivitelezése igazán minőségi szintet mutasson. 1. A kultúra közvetítésének a fő színterévé 1965-től a Veres Péter Művelődési Központ vált. Ennek azonban Balmazújvároson megvoltak az előzményei. Először a dualizmus korában megalakult olvasókörök, kaszinó, különböző egyletek, melyek a közösségi szórakozást, kulturálódást szolgálták. A művelődési központ megnyitása előtt is volt Balmazújvároson a közösség művelődésére szolgáló közintézmény. Az 1950-es években ez a kultúrotthon az Árpád utcán az ipartestület épületében volt. Ezt követően a Semsey Kastélyba költözött. A „Bagolyvár”-nak nevezett kastélyban azonban nem sikerült a lakosság minden rétegének igényét kielégíteni, nem tudtak színvonalas munkát végezni. A minőségi változást az új művelődési ház felépítése hozta.6 Az 1998-ban újjáalakult az intézmény, és Veres Péter Általános Művelődési Központ és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néven három – külön-külön is jelentős – szakfeladatot látott el a településen. Ezek a közművelődési, művészetoktatási, illetve múzeumi. Mint ahogy szakfeladatok száma is mutatja, három intézmény összevonásával alakult meg a mai Veres Péter Általános Művelődési Központ és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. A Veres Péter Művelődési Központ, a Városi Zeneiskola és a Veres Péter Emlékház (2000-ben) integrálásával. Az új intézmény arculatának kialakításakor fő szempont volt az integrálásból adódó kettős, majd hármas irányvonal – a közoktatás, a közművelődés és a múzeumügy eltérő funkcióinak, feladatainak egy mederbe történő terelése. E gondolkodási mód révén kialakult egy belső egyensúly, harmónia, s együtt igyekszünk népművelők, szakkörvezetők, zene és más művészetet tanítók, vagyis a magasabb kultúrát képviselők szellemi központjává, a város életében a művelődés otthonává válni. A három intézmény közül a művelődési központ létrehozása történt időben leghamarabb. 1965. december 19-én adták át az épületet a nagyközönségnek. Akkor a ház minden szegletét ki tudták használni és képesek voltak közművelődési programokkal megtölteni. Thuróczy György akkori igazgatónak volt köszönhető, hogy számos megyei, járási rendezvény helyet kapott a házban, illetve a szempontunkból igen fontos tény, hogy a debreceni Csokonai Színház fiókszínházaként üzemelt, saját amatőr társulattal rendelkezett. Ezek a későbbiekben lassan elkoptak. Az 1990-es években, pedig már nem is 6

Király István – Balmazújvárosi Krónika. 1998. 108.-109. p.

26

volt képes maradéktalanul ellátni feladatát, a ház terei kihasználatlanná váltak. A minőségi változást az 1998-as intézmény-összevonás hozta. 2. A Művelődésügyi Minisztérium és a Balmazújvárosi Községi Tanács VB támogatásával lehetőség nyílt arra, hogy 1968. szeptember 1-jén Balmazújvároson is megalakuljon az intézményes zeneiskolai oktatás. A balmazújvárosi zeneiskola a hajdúböszörményi zeneiskolának lett a fiókintézménye. Először a Veres Péter Művelődési Központ lett a zeneiskola otthona, majd működött a Kossuth tér 10. szám alatt a Kossuth Tsz. volt irodaházában, aztán a Dózsa György utcába az un. Tar iskolába, később a Thurzó-féle házba, a volt szülőotthon helyére költözött7, végül 1998-tól ismét a Veres Péter Művelődési Központ falain belül tevékenykedik egy új intézményként. 3. A Veres Péter Emlékház az író, költő, politikus Veres Péter lakóháza, itteni életének fő színtere. 1972. november. 22-én kelt ajándékozási szerződéssel a Veres család, azaz az örökösök az épületet és a benne található berendezést – a Balmazújvárosi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának 8/1973. VB. Sz. határozatával – a Balmazújvárosi Községi Tanácsnak adományozta azzal a céllal, hogy emlékhelyet alakítsanak ki benne. Ez meg is történt és az emlékház állami tulajdonba került. Ezt követően, 1974-ben Balmazújváros Nagyközségi Tanácsa, az ingatlan kezelői jogát átadta a Hajdú–Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának. Ennek eredményeképpen 1975-ben megnyílt az emlékház, megkapta a működési engedélyét (Mk/a/029) „Veres Péter Emlékkiállítás” címmel, muzeális emlékhely jelleggel. Ezután az emlékház tulajdonjoga 1993. februárjában a Hajdú – Bihar Megyei Vagyonátadó Bizottság 5039/1993 számú határozata alapján a Magyar Államtól átkerült a Hajdú – Bihar Megyei Önkormányzathoz, kezelői joga viszont maradt a Hajdú – Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságánál. Öt évvel később, 1998-ban a Hajdú – Bihar Megyei Önkormányzat a Veres Péter Emlékház tulajdonjogáról lemondott Balmazújváros Város Önkormányzata javára. Ezt követte 2000. júniusában Balmazújváros Város Önkormányzata és a Hajdú – Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága között létrejött megállapodás a Veres Péter Emlékház üzemeltetésének és gondozásának átadásáról. Az Önkormányzat ezután az emlékház üzemeltetését átruházta a Veres Péter Általános Művelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskolára, a tulajdonjogot viszont megtartotta. A több kulturális irányt képviselő intézmények integrálásából létrejövő új intézmény a település teljes szellemi és kulturális központjává vált. Manapság minden kultúrával foglakozó személy tisztában van azzal, hogy a hagyományos értelemben vett, 1949-es alapokon nyugvó közművelődés a mai elvárásoknak már nemigen felel meg, ugyanis azoknak az épületeknek a fenntarthatósága, melyek nagy költséggel, hatalmas terekkel, az 1950-60-as években felépültek, a kihasználtsága nem megfelelő. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy azok a módszerek, melyekkel a népművelői munka dolgozik elavult, nem alkalmazkodik a mai társadalmi igényekhez. Ez nem feltétlenül az egyes helyi intézmények hibája, ám kreativitással és tettrekészséggel kiküszöbölhetők ezek a problémák. 7

U.o.

27

Balmazújvároson is az a tendencia volt a jellemző, hogy a ’90-es években a művelődés háza „kiüresedett”. Nem sikerült igazán megtalálnia a hangot a település lakosságával. Az intézményi összevonás természetesen új funkciót adott az épületnek, ezáltal a kihasználatlansága megszűnt, a belső, részleges felújítása során a megújult terei impozánssá váltak. A rendezvényeinek megszervezésében tudatosabbá, élménytadóbbá vált. Sikerült elindítani több olyan rendezvényt - köztük egy nagyrendezvényt -, amelyek szakítottak a korábbi gyakorlattal és kamatoztatták a helyi kisközösségek, civil szervezetek munkáját is, így egy nagyobb társadalmi bázist mozgatva váltak a rendezvényeik látogatottá, általánosan elfogadottá. Az utóbbi években azonban észrevehető volt a kezdeti stagnálás után egy újbóli lassú visszaesés a látogatottságot és az elfogadottságot illetően. A programok nem tartották a korábbi években megszokott színvonalat, elmaradtak, egyáltalán nem, vagy nem kellőképpen újultak meg évről-évre.8 Az intézmény épületének állaga évről évre romlik. Az intézményegyesítést követően történtek felújítások, ezek a művészeti iskolai tantermek kialakítását, a nyugati oldal bejáratát érintették, ezen kívül megújult a pódium és a kiállító-terem, valamint az északi szárnyban lévő szolgálati lakás is új funkciót kapott. Az ezt követő felújítások is a belső tartalmat érintették. Az utóbbi évben a világítótestek cseréjére került sor, valamint megújult a nézőtér bejáratánál lévő aula, és felújításra kerültek a déli oldal vizesblokkjai. 1999-ben felújítása után átadásra került a minden színházi igényt kielégítő színházterem is. A zeneiskola élete tulajdonképpen 1981 óta töretlen. Ráadásul az 1998-as intézményi integrációval, és a művészetoktatás kiszélesedő feladataival új lendületet vett. 2005-től sikerült kiszélesíteni a tanszakok számát is, így ma a zenei képzés mellett táncművészeti képzés, néptánc tanítás is van a tanszakok között. A növendékek, csoportok eddig elért sikerei, valamint a „kiváló minősítés” igazolják a szakfeladat létjogosultságát, megalapozzák a jövőbeli fejlesztéseket. A 2013. évi oktatást és múzeumi tevékenységet érintő törvényi változások miatt újból megváltozott a fent leírt intézményi struktúra. A tavalyi év novemberében átadásra került egy Ifjúsági és Közösségi Ház a településen, melynek működtetésével az önkormányzat intézményünket bízta meg, ezen kívül a megyei múzeumi szervezet szétbomlásával a Semsey Andor Múzeum Balmazújváros Városához került, melyet a Képviselő-testület szintén az intézményünkre bízott. Ezek mellett az alapfokú művészetoktatás a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása alá került, így intézményünkből kivált, ám helye a régi maradt a művelődési központban, így az együttműködés alapjaiban igazán változás nem történt. Ezeknek a változásoknak az eredményeként jött létre a Veres Péter Kulturális Központ, mely jelenleg magába foglalja a Veres Péter Művelődési Központ, az Ifjúsági és Közösségi Ház, a Veres Péter Emlékház és a Semsey Andor Múzeum működtetését, önálló intézményként.

8

A „Lépjünk egyről a kettőre…” nagy helyi társadalmi bázist mozgató kulturális vetélkedő megrendezése elmaradt – melynek formálásában kialakításában tevékeny résztvevő volt Szász Zsolt is -, a „Kastélykerti Esték” nyári fesztivál látogatottsága 2004 óta folyamatosan esett. Ez a folyamat megállt, és a 2007-es évben hirtelen soha nem látott tömeget vonzott.

28

3. Közösségi művelődési programok Mivel a társadalmunk az elmúlt néhány évtizedben szinte teljesen atomizálódott, nem tud megegyezésre jutni az érték fogalmában és a fogalom tárgyiasultságában sem, ezért előállt a mára tanmeseivé vált béka esete.9 A globalizált társadalomban az ember, mint egyén jelenik meg, így az egyes ember magának alkotja meg a saját értékfogalmát, míg egy közösség a tagjainak teszi ugyanezt, ám ezek a közösségek azok, amelyek az individualizmus által igen terheltek, ha egyáltalán vannak élő, szerves közösségek. Sajnos egy olyan probléma is felerősödött, amely egy olyan valaminek a hiányát jelenti, melyet Clifford Geertz, mint kulturális rendszert definiált, ez pedig a józan ész.10 3.1. Érték alapú közösségfejlesztés A mai vidéki társadalom, a szerves közösség adta erejét még nem vesztette el teljesen. Ezek azok a közösségek, amelyek nemcsak maguknak, hanem a tágabb, helyi társadalom számára is meg tudják fogalmazni, hogy a saját környezetükben melyek azok az elemek (szellemi, fizikai), amelyek értékként jelennek meg. Fontos, hogy ezekhez mindig kapcsolódik jó irányú emberi tulajdonság, mint a büszkeség, tisztelet, megbecsülés, stb.. Így az érték valaminek megbecsült volta: valamely anyagban, tárgyban, eszközben az a jelleg, tulajdonság, hogy valamely szükségletet elégít ki, és az egyén vagy a társadalom részéről megbecsülésben részesül. Ha személyben, közösségben, emberi cselekvésben, alkotásban gondolkodunk, akkor a társadalmi élet és a kultúra szempontjából becses, s ezért az egyéntől és a közösségtől nagyra tartott tulajdonság.11 Hogy ez valóban értékként tudjon megjelenni, ahhoz kell egy területileg is behatárolható egység, melyben az keletkezett, annak a területnek a sajátja. Így már el is érkeztünk ahhoz, hogy miért és miként határolhatók el a Kárpát-medencében egyáltalán tájegységek. Azért, mert ugyanazon szabályrendszereken belül olyan kulturális jegyeket, változatokat hordoznak, melyek egyrészt megkülönböztetik a körülötte levő területektől, másrészt azok abban a kontextusban csak ott találhatóak meg. Így a helyi érték fogalmát mindjárt könnyebb is körbehatárolni. A helyi érték úgy értelmezhető, hogy egy helyi közösség által nagyra tartott tulajdonsággal felruházott anyagi, vagy szellemi termék. A helyi közösség értelmezése pedig számomra a következő, mely néprajzi meghatározásból indul, de minden területre aktuális: a társadalom tagozódásának fontos rendezőelve a lakóhely, ami nem csupán térbeli, hanem lokális társadalomszervezeti meghatározottságot is jelent. Olyan társadalom ez, ahol mindenki tudja a helyét a lokális hierarchiában, ahol az emberek személyes ismeretségben, napi, gyakori kapcsolatban állnak egymással. 12 Helyi értékként pedig az fogható fel, amely egy, a kulturális sajátosságból, annak meghatározójaként létrejött élethelyzetre való reagálásként válaszként adott (dal, zene, tánc, mese, díszítőművészet, tárgyi kultúra) a helyi közösség. Értékké ezek a válaszok

9

A történet arról szól, hogy ha egy békát a forró vízbe dobunk, akkor az kiugrik, de hideg vízbe tesszük és elkezdjük azt melegíteni, akkor megfő. Nevezhetjük a folyamatot Globalizációnak is, így mégis érthetőbb. 10 Geertz, Clifford: A józan ész, mint kulturális rendszer In.: Az értelmezés hatalma, 1994. 217-304 p. 11

Bárczi Géza – Országh László et al.: A magyar nyelv értelmező szótára. Harmadik kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960, 443-444. 12

Fél E. 1948.In.: Magyar Néprajz VIII. Társadalom

29

akkor válnak, amikor azt az adott közösség többsége elfogadta, azt a használatával, formálásával szentesítette. A helyi közösség értékeinek feltárását már jó néhány évvel ezelőtt elkezdtük. Kialakulóban van egy olyan közösségi adatbázis, melyet a helyi, Lengyel Menyhért Városi Könyvtárral és a Semsey Andor Múzeummal közösen szervezünk. Létrejövőben van egy olyan helyi közösségi értékleltár, melyet azt gondolom minden településen szükséges lenne megvalósítani. Természetesen nem csak helyi humán erőforrással tudjuk megoldani ezek összegyűjtését, mert, mint, ami az egész vidéki társadalomra jellemző, így nálunk is kevés az olyan hagyományos értelemben vett értelmiségi, aki a létezését a közéletben, és az értékteremtő tevékenységekben vállalt szerepével tudatosítja (kiemelés: a szerkesztő, VT.). Így mint kulturális intézmény már hat éve szervezünk gyűjtőtáborokat nemcsak helyi fiataloknak, hanem a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével kötött megállapodás értelmében a tanszéken tanuló hallgatókkal is. Ez mindannyiunk számára fontos többlettel bír, hiszen a település értékei számbavétetnek, miközben a hallgatók számára Debrecenhez közel tud a tanszék gyakorlati helyet biztosítani megfelelő szakmai irányítással. Azt, hogy ez hogyan kapcsolódik a jelen témához, mi sem teszi kézenfekvőbbé, hogy ez az intézmény létezik, melynek különösen fontos feladata a helyben, de a tájegységben lévő értékek feltárása, azok értékként történő megfogalmazása a közösségei felé. Azt, hogy ebben a szellemben évek óta szervezünk befogadó-helyként színházi előadásokat, annak köszönhetjük, hogy a céljainkkal a fenntartó önkormányzat is egyet ért (kiemelés: VT.). Hogy a színházkultúra újra kiemelten jelenjen meg a térség életében, első lépcsőként az érték alapon szerveződött közösségeinket kell számba venni, azokat, amelyek hajlandóak áldozni nemcsak a saját, hanem egyéb, nagyobb közösségi célok elérésére. Ezt megtettük. Létrehoztunk egy olyan közösségi adatbázist, melyet az egyik kulturális alapú vidékfejlesztési program, a „Közkincs” program keretén belül valósítottunk meg. Létrehoztunk egy intézmény és civil katasztert, mely kiadvány formájában meg is jelent 2009-ben, majd ez a füzet egy sorozattá szerveződött, és a közösségi katasztert követte egy épített örökségeinket bemutató kiadvány, mely az akkori, kistérségi alapon megszervezett kulturális kerekasztalok munkájából születtek. E füzetek azonban területileg csak a Hortobágy középső pusztáit körbefogó településeinek az ilyen irányú értékeit mutatják be. Ezzel a sorozattal szakítottunk a sok helyen turisztikai megfontolásból ugyanezen forrásból kiadott kiadványokkal. Nem az volt a cél, hogy az ideérkező turistáknak adjunk csak egy átfogó képet. A cél az volt, hogy az itt élő és működő közösségek figyelmét irányítsuk ezekre az értékeinkre, megerősítve bennük a „genius loci”-t, ezáltal a tájhoz való kötődésüket. Meggyőződésem, hogy ha ezt a folyamatot követjük, akkor a közösségeink képesek lesznek arra, hogy érték alapon megszervezzék a saját turisztikai kínálataikat, és amit létrehoznak, sokkal szervesebbé is válik. Emellett pedig meg tudják azt is fogalmazni, hogy számunkra mi az érték, és mit kell közvetítsenek az intézményünk programjai, melyeknek ezek a közösségek is szerve részei. Meg tudják azt is fogalmazni, hogy melyek azok a kérdések, amelyekkel foglakozni kell, vagy melyek azok a társadalmi problémák, amelyekre a színház nyelvén, művészei színvonalon is választ várnak. Ezek azok, amelyeket meg kell jelenítenie azoknak az előadásoknak, melyek helyet kapnak színháztermünkben. Természetesen emellett megfér a humor is, ám ez nem jelenti azt, hogy a „ponyva” jelentse a humor forrását. 30

Miért is használom következetesen a „táj” fogalmát? Mert az egy olyan egység, amelyben az ember el tudja magát helyezni, főleg egy ilyen nagyhatárú településen, mint Balmazújváros, ahol az „ég a földet éri”. Gr. Teleki Pál így fogalmazott 1937-ben: … az ember a tájban él, tájban gondolkodik … táj = típusos teremtő élet.13 Minden munkánkban ezt érvényesítjük. Ezért szoros személyes együttműködést folytatva a térség kulturális intézményeivel, civil szervezeteivel szervezzük a közönséget előadásainkra. Ha szimbolikusan nézzük, akkor a közösség igazi erejét a „Hazatalálás” történetét bemutató szkíta metszet tükrözi. Leképezi, hogy milyennek kell lenniük a közösségeknek működés közben. Ennek a lényege nem az, hogy egymás felé fordulunk (nyilván így kell kezdődjön), hanem az, amikor elérünk a működésben, bizalomban egy olyan szintet, hogy egymásnak hátat fordítva kölcsönösen képesek vagyunk rábízni magunkat társunkra, társainkra. Azt gondolom, ez kell egy elérendő cél legyen minden helyben, vagy jelen esetben egy hálózatban működő szervezetnek. Most ebben a hálózatban az egymás felé fordulás megtörtént, egy újabb dimenziója következhet ennek a közösségnek, amikor bizalommal hátat tudunk fordítani egymásnak. Számos olyan szervezetnek, közösségnek vagyunk az otthona, amelyek a munkásságuk során azon túl, hogy igazi értéket tartanak fenn, közvetítenek is. Ezt bizonyítják a hazai és sok esetben nemzetközi fesztiválok díjai is. Ilyen nagy múltú közösségeink a Kadarcs és Karinkó Népzenei Együttesek, Himes Néptáncegyüttes, Kishimes Néptánccsoport, Bekton Ifjúsági Fúvószenekar, BalmazArt Képzőművészeti Egyesület, Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport, Balmazújváros Közművelődéséért Alapítvány. Népzenei együtteseink mind a KÓTA, mind a Vass Lajos népzenei minősítőkön elérték a legmagasabb arany fokozatot, szólistáik Arany Páva díjjal lettek jutalmazva. Néptáncegyüttesünk tizenöt éve működik főleg a hazai, környékbeli fesztiválok állandó vendégei. Hatásukra indult el több környező településen a néptáncoktatás és csoportszervezés (Nagyhegyes, Egyek, Úszentmargita). Utánpótlás csoportja a Kishimes megyei és regionális versenyek díjazotta volt már. 2011-ben szólistájuk megkapta a „Bokrétás Táncos” kitüntető címet, mely a korosztályban a szakma legmagasabb elismerése. A Bekton Ifjúsági fúvószenekar eredményei is magukért beszélnek: nemzetközi kiemelt arany diploma 2001 nemzetközi 1. díj 2002 (Belgium), nemzetközi kiemelt arany diploma 2007, Európa Parlamenti különdíj 2007, Nemzetközi 1. díj (grand prix), 2007 (Lengyelország) Nívódíj 2009, Nemzetközi i. díj 2010 (Németország), Nemzetközi 1. díj 2010 (Lengyelország), legjobb hazai zenekar különdíja 2011 (EMB zeneműkiadó). Ezeknek az együtteseknek, csoportoknak, mindnek házigazdái vagyunk és ezeket, mint intézmény a mieinknek érezzük, pedig sok esetben civil szervezetként működnek. Az Ő erősítésük a munkánk sikerének záloga. Mindenekelőtt a munka dandárja az, hogy közösséget szervezzünk, amelyek szerves működésükkel, tevékenységükkel gazdagítják a helyi társadalmat, ha ez megvan, akkor közönséget szervezi már egyszerűbb, csak arra kell vigyáznunk, hogy nehogy közönységgé legyen.

13

Teleki Pál – A tájfogalom jelentőségéről. In.: Budapesti Szemle 1937. 720. sz. 129-141.p.

31

3.2. Ifjúságfejlesztés Az ifjúság sok fejlesztési folyamatnak a célcsoportja úgy, mint a vidékfejlesztés, de a közösségi művelődési stratégiák is foglalkoznak a kérdéssel, és vannak olyan, az ifjúság számára elérhető keretprogramok is, amelyek szintén ezt a célt szolgálják. Ami a vidéki Magyarország fiatalságát jellemzi, az a már említett közönység. Ez azért lehet így, mert az elmúlt huszonhárom évben elfelejtettek velük is foglalkozni. Gyakorlatilag a stratégiai célok eléréséből ki lettek hagyva helyi szinten is. Nemcsak az egyéb szervezetek, de még a közművelődés intézményei sem ismerték fel, hogy akkor tud szervezetük fenntarthatóvá válni, ha erre a korosztályra is odafigyel. Most azt látjuk, hogy a boldogulását ez a korosztály nemhogy a helyi közösségében, de még az országban sem keresi. A mobilitást elősegítő pályázatok sem érték el a kitűzött céljaikat, hiszen a külföldön való tanulás után a megszerzett tudást nem a szülőhazájában igyekszik hasznosítani ez a korosztály. Gyakorlatilag, ha a már említett idősávot nézzük, elvesztettünk egy generációt! Ezt megállítani szinte lehetetlen, de ott vannak még azok a fiatalok, akik jelen vannak a helyi közösségben. Az ő számukra, a figyelmet feléjük is fordítva a mi intézményrendszerünknek van meg a megfelelő eszköze arra, hogy helyben működő szerves közösségeket hozzanak létre, használva az erőforrásaikat, mint a kreativitás, kritikai látásmód, önkéntes szervezői tevékenységük.14 Ha valami feladatot és felelősséget is kapnak, akkor ezek az erőforrások megnyílnak. Ez a korosztály nem szokott hozzá, hogy foglalkozva van velük, így nem érti, ha meg van szólítva. Az sem mindegy egyébként, hogy hogyan van megszólítva! Az elmúlt időkben számos olyan csatorna nyílt meg a megszólításukra, amelyeket alkalmazni kell a mindennapi munkánkban az elérésük érdekében. A fiatalság szocializációjába be kell épüljön az, hogy figyel rájuk a helyi közösség, és számít az akaratuk. Ezzel az is beépül, hogy kötődnek a katalizátor intézményhez, nemcsak mint szemlélők, hanem, mint használók. A másik fontos terület, hogy a tanórán kívüli foglalkozások hol, és hogyan jelennek meg a települések életében. A TÁMOP pályázatok sok helyen lehetővé tették, hogy a gyerekek és az ifjak a település közösségi tereiben is foglalkoztatva legyenek, képességeik kiteljesedése érdekében tevékenységekben vehessenek részt. Ezek azonban a legtöbb esetben statikus elfoglaltságokat jelentettek és csak egy-egy tevékenységfajtára koncentráltak, hozzáteszem, a kiírások minden esetben megkötötték a pályázó kezét, és nem minden esetben hagyta érvényesülni a komplexitást, illetve a kapcsolódást más tevékenységekhez. Ám akik mégis ki tudták használni a sokszor indokolatlanul magas adminisztrációs teherrel járó lehetőségeket, és megvalósítottak néhány ilyen pályázatot, azok jól működő közösségekkel rendelkezhetnek ma is. Intézményünk egy felnőttképzési és egy tanórán kívüli tevékenységekre komplex programot valósított meg, ahol a statikus, elvárt tevékenységek mellé hozzátettünk olyan közösségi alkalmakat, ahol kamatoztathatták a szakkörök alatt megszerzett tudásukat a gyerekek, így a tavalyi évben ismét megvalósítottuk a „Kadarcs Napforduló” rendezvényünket, ebben az évben az összes hozzánk kapcsolódó közösségünk tevékeny bevonásával. 14

Közös jövőnk – Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról szerk.: Jantyik Zsolt, Angyal László, Zámbori Péter, Czibere Ágnes, Beke Márton, Ditzendy Károly Arisztid 2012. Debrecen 34.p.

32

Egy iskolaigazgató fogalmazta meg a következőket: „ennek az integrációs feladatnak (Integrált Pedagógiai Rendszer), amely a közoktatási intézményekben folyik így semmi értelme. Tapasztalatból beszélek. Amikor a hátrányos helyzetű gyerek egész nap az iskolában van, akkor szervezhetünk mi neki akármilyen tanórán kívüli programot, nem fog rajta szívesen részt venni, azért, mert ott van az iskolában. El kell onnan vinni egy más helyszínre, ahol ezek a programok megvalósulnak.” Ezzel azt gondolom, teljesen egyetérthetünk, amikor a mi munkánkkal kapcsolatban hangzik ez el egy pedagógus szájából. Ezt van, aki felismerte, mint a fent idézett igazgatónő, és van, aki még nem. Hangsúlyozom, még nem! Ugyanis ennek a rendszernek a fenntarthatóságát, és eredményességét sokféleképpen lehet mérni. Csak néhány mérési szempont: továbbtanulók száma, bűnözési statisztika, elvándorlás, munkanélküliek, és még folytathatnánk. Ebbe az intézményeinknek be kell kapcsolódni, hiszen valóban az fogja az oktatást segíteni. A részleteiről lentebb szólok. A tavalyi év során felépült egy új közösségi tér Balmazújvároson, az Ifjúsági és Közösségi Ház, így önálló teret is kapott az ifjúság, és természetesen a velük való közös munka. Jelenleg belakjuk az épületet, hiszen január elejétől került csak az intézményünkhöz, de a programjaink sorába beillesztettünk egy olyan színházbarát ifjúsági közösség kialakítását, amelynek tagjai bázisai lehetnek egy helyi amatőr társulatnak. Ennek egyébként van hagyománya a településen, ugyanis, mint ahogy azt említettem, az 1970-es években az intézmény a debreceni Csokonai Színház fiókszínházaként is működött, az akkori igazgató, Thúróczy György jóvoltából. Emellett az olvasóköri kultúra korai jelenlétével azokban idővel kis színjátszó-körök is alakultak az odajáró közösségből. Ez sajnos mára megszűnt, így ezt újjá kell építeni. Az első lépést megtettük ennek érdekében. Itt is az kerül előtérbe, hogy a közösségből válik közönség. Néhány éve összeállítottunk egy programot, mely éppen azt a korosztályt célozza meg, akik a leginaktívabbak a település életében. Ezt a programot kiterjesztettük az akkor még kistérség, ma már a járás településeire is. Ez egy olyan önkéntes program, mely nemcsak elvár, hanem ad is. Ez a program adaptálható minden közösségi térrel rendelkező településen. 3.2.1. Önkéntes program – Hortobágyi Kaláka Ma Magyarországon már többen felismerték, hogy az utánuk következő generáció fogékonysága a közösségi tevékenységekre igen visszaesett, vagy megváltozott. Elmondhatjuk, hogy talán megvan, csak a felület változott meg. (a kézzel fogható mindennapi, látványos térből átkerült a virtuálisba, pl.: facebook, chat, stb.). A 14. életévét betöltött mai fiatalság, néhány kivételtől eltekintve nem vesz részt kulturális programokban, közösségi életben. E problémát szeretnénk orvosolni a Hortobágyi Kaláka elnevezésű programmal, melynek célközönsége éppen a kistérségben élő e korosztály. A program kidolgozása még azelőtt megtörtént, hogy a kormányzat oktatáspolitikájában meghatározta volna az érettségi előtt állók közösségi feladatellátását, mint kívánatos tevékenységet. Örülünk, hogy ez a gondolat felsőbb szinteken is érvényre jut. A kidolgozást illetve a fenntartást az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Közkincs” programja segítette, mely megteremtett a kistérségek kultúrával foglalkozó szervezetei között egy rendszeres párbeszédet, és ehhez természetesen anyagilag is hozzájárult. 33

A program célja, amellett, hogy ösztönözze a fiatalokat a közéletben való aktívabb részvételre, egyben az is, hogy a programban részt vevő szervek, szervezetek, intézmények számára is egy újabb kapcsolódási felület jöhessen létre egymás irányába. A kiépített rendszerünk azonban több elemben más, mint az oktatáspolitika által kidolgozott program. A Hortobágyi Kalákában a részvétel önkéntes, de mint a „kalákában” szokás, amit az ember adott, ugyanannyit vár cserébe, csak más javakban. Mint kulturális intézmény, mi kulturális javak megszerzésében tudunk segíteni, tehát itt jutalmazva van az elvégzett munka, nem pedig szankcionálva az el nem végzett. A tájegységünkben működő művelődési házakkal, könyvtárakkal, civil szervezetekkel meghatároztunk egy olyan listát, amelyen azon események szerepelnek, melyeken szívesen vesszük és (el)várjuk fiatalok közreműködését. Ezekért, az amúgy társadalmi munka jellegű tevékenységekért cserébe a résztvevők meghatározott számú (az elvégzett munkának megfelelően) pontot kapnak, amit egy úgynevezett Hortobágyi Kaláka – pontgyűjtő füzetben gyűjthetnek. Ezzel párhuzamosan meghatározásra került egy újabb lista, ugyanezen szervek bevonásával, amelyen már azok a szolgáltatások szerepelnek, melyeket a (megfelelő mennyiségű) pontokért cserébe, igénybe vehetnek. A „munkák” (helyi közösségi rendezvények előkészületeiben való közreműködés, pakolás, köztéri pad festése, könyvtári önkéntes munka, szemétszedés, szervezetek tagtoborzásaiban való közreműködés, városszépítő akciókban való részvétel, stb.) és „szolgáltatások” (koncertbelépő, mozi-belépő ingyenes internetezési lehetőség, strandbelépő, egyesületi tagság, színházbelépő, stb.) pontértékének meghatározásakor azoknak forint értékét vettük alapul, egyszerűen kerekítettük és elosztottuk 10-zel. Így egy körül-belül 1000 forint értékű munka, vagy szolgáltatás a mi rendszerünkben 100 pontot ér, és így tovább. Mindenképpen törekedtünk arra, hogy a munkáért járó pontmennyiség valóban motiválja a fiatalságot, illetve olyan szolgáltatásokat vehessenek azokon keresztül igénybe, melyeket vonzónak találnak, vagy amúgy pénzért váltanának ki. Maguk a munkák meghatározásánál elsődleges szempont volt, hogy azok mindenképp a kultúráért, a környezetért, vagy a közért valók legyenek. A program koordinálására, ellenőrzésére a településeken működő művelődési intézményeket választottuk, a fő koordinátor a Veres Péter Kulturális Központ. A helyi koordinátor intézményeknek a dolga, hogy a programra jelentkezőknek pontgyűjtő füzetet osszanak, illetve, hogy bepecsételjék és leellenőrizzék a begyűjtött pontokat. Ugyanis ha a programban részt vevő elvégez egy adott „munkát”, akkor a munkát kiírótól kap egy igazolást, hivatalos pecséttel és aláírással ellátva, s miután azt bemutatja az ellenőrző szervnél, megkapja a pontjait. Ha szolgáltatást kíván igénybe venni, annyi dolga van, hogy az ellenőrző szervnél jelzi azt, ott lehúzzák az elhasznált pontjait, és egy hivatalos dokumentumot kap, melyért cserébe már igénybe veheti az adott szolgáltatást az azt kiíró szervezetnél, intézménynél. Mivel a szervezetek, intézmények költségvetése nem engedi az egy-egy szolgáltatás korlátlan számban való biztosítását, ezért azokat véges számokban határoztuk meg. Mivel ezek a kiírások egy folyamatosan frissíthető honlapra is felkerülnek és nyomon követhetők (nem beszélve arról, hogy ezen a csatornán keresztül jutnak el legjobban az információk a fiatalsághoz) nem fog problémát okozni azok véges száma. A programhoz kapcsolódik egy 34

internetes felület, melyet folyamatosan karban kell tartani, illetve fejleszteni kell. A program bevezetése településeken, illetve kiterjesztése más településekre is – azért, hogy hatékony legyen – komoly koordinációs munka szükséges a támogatást ehhez kérjük. A közösségeink szétziláltak, az ifjúságfejlesztés tartalmának kidolgozása helyi szinten, a közösségi művelődés intézményeinek, szervezeteinek a feladata. A szétziláltságot leginkább a fiatalság közösségi aktivitásában mérhető. Azok számában, akik hajlandóak a környezetükért, települési közösségeikért önzetlenül tevékenykedni. A program előnye, hogy viszonylag kis összeg befektetésével, majdcsak pusztán a benne részt vevő intézmények, szervezetek felajánlásából kivitelezhető, ezáltal hosszú távon fenntartható, valamint nagyban hozzájárul azok egymás közötti kommunikációjának élénkítéséhez, javításához. A programhoz csatlakozó fiatalok is egyfajta közvetítőivé válnak az információknak, s amellett, hogy tevékenységükkel segítik a térséget, kialakulhat belőlük egy olyan környezetére, saját kultúrájára igényes, felelősségteljes közösség, mire néhány év múlva akár munkatársként, jó partnerként számíthatunk. 3.3. Felnőttképzés 2011-ben intézményünk akkreditált felnőttképzési intézmény lett. Ez számos lehetőséget teremtett számunkra, melynek kiaknázására folyamatosan keressük a lehetőségeket. Ez az a tevékenység, amellyel a leginkább szolgálhatjuk a településen és környékén felmerülő igényeket. Három programot is akkreditáltattunk egy kereskedelmi és vállalkozói ismeretek képzést, egy falusi turizmus képzést, és, amely a legfontosabb, a Biokontroll Hungária Kft.-vel, illetve az országban az egyik legnagyobb, Balmazújvároson működő bio-gazdasággal, a Virágoskút Kft.-vel közösen kidolgozott és megvalósított Biogazda képzést. Ezekkel a képzésekkel hozzájárultunk a Nemzeti Vidékstratégiában is megfogalmazásra került vidéki életminőség javításához. Minden hasonló fejlesztési anyagban elsősorban a népfőiskolai rendszer van kidomborítva, és ezáltal a szabadművelődési mozgalom van előtérbe helyezve. Kérdezem, hogy ezeknek nem lehetnek-e terei ezek a közösségi terek. Balmazújvároson a kulturális közösségi, művelődési tereknek nagy hagyománya van, hiszen már amikor országszerte, a 19. sz. végén gombamód szaporodni kezdtek a művelődést szolgáló olvasókörök, nálunk is megalakult kettő. Ez mind a két olvasókör a mai napig is működő közösségi tér. Sajnos mára azt a funkcióját már nem tölti be, mint amely alakulásakor volt, hiszen azok a funkciók központi intézményrendszerrel ellátottak, ám mai napig fontos bázisai egy-egy településrésznek, és kiemelt partnereink a működésben. Ezért nálunk külön népfőiskola nem alakult meg, illetve nem honosodott meg úgy, mint a Sárréten (Bihar egyében).15 A kulturális intézményrendszer alkalmas arra, hogy ezt a funkciót is betöltse, hiszen a terei és infrastruktúrája megfelelő hozzá. A személete azonban nem mindenesetben, ezért már maguknak az intézmények dolgozóinak kellene olyan képzéseket tartani, amelyeken el lehet sajátítani azoknak a rendszereknek a működését, melyek a helyi értékeken nyugszanak, gazdasági haszonnal is járnak, és segítik ezáltal a közösségi művelődési intézmények létét, fenntarthatóságát. Így kialakulhat egy olyan hálózat, amelynek 15

Rettentő jó alapokon indult, hiszen Szűcs Sándor, Dorogi Márton, Brózik Dezső voltak azok, akik gazdasági népfőiskolát szerveztek, melynek egyik alapvető része volt a népismeret is. Ez az az irány, amelyet Somogyi Imre is képviselt. Társuk volt ebben a népi írók mozgalma is, helyi szinten kiemelten Veres Péter.

35

tevékenysége sok esetben függetleníthető mindenféle pályázati rendszerektől, és az elgondolt célokat hogy elérjük, nem kel a pályázati kiírásokhoz igazodva nap mint nap felülírni az annak eléréséhez vezető utat. A továbbiakban célunk olyan képzések beindítása, mely a helyi erőforrások kiaknázása mellett a fiatalokat is segíti, így terveink között szerepelnek OKJ-s képzések keretein belül Ezüst- és Aranykalászos gazda képzés szervezése. Ezzel szintén olyan közösségek épülnek be a település életébe, amelyek a helyi erőforrásokat ismerve, arra építve teremtenek értékeket, így értik a mi szándékainkat is. Így az intézmény szintén katalizátorként működik. Talán ezt a folyamatot is nevezhetjük népfőiskolának, csak itt egy működő intézményrendszer keretin belül zajlik, de mégis a helyi közösségek bevonásával, szervesen, illetve új közösség létrehozásával, kulturális és egyben gazdasági alapon, azzal az erőforrással, mely e földből fakad. 3.3.1. Minden korosztályt mozgató intézményi, közösségépítő együttműködések – KuKuCs program Ez a bemutatni kívánt program látszólag nem kapcsolódik szorosan a színházi struktúrákhoz, ám ha belegondolunk, hogy eddig milyen együttműködéseket mutattam be, és, hogy hogyan lehet helyi értékeken alapuló közösségfejlesztést végezni, amely alapja annak, hogy közönségünk is legyen, akkor bizony a mintaprogramon belüli létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Ez a program az Alföld földpiramisaira, a sokszor tévesen kunhalmoknak nevezett kurgánokra épül. Épülhetne másra is, ám mi azért választottuk mégis ezeket az épített örökségelemeinket, mert méltatlanul elhanyagoltak, pedig mennyi titkot őriznek. Mennyi történet, dal, hiedelem kapcsolódik hozzájuk. Mint ahogy mondtam, lehetne másra is ugyanezt a programot alkalmazni, lényeg, hogy épített örökségelemnek kell lennie. Ezt minden település a maga képére, saját örökségeihez tudja formálni. A kunhalmok első szabatos definícióját Györffy István fogalmazta meg 1921-ben. Állítása szerint a kunhalmok „5-10 méter magas, nem nagy területen fekvő, messziről lapos, kúp vagy félgömb alakúnak látszó emelkedések, amelyek legtöbbször víz mellett, de ármentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok”.16 Tóth Albert, a kunhalmok elkötelezett kutatójának meghatározása szerint „kunhalomnak” tekinthetünk minden olyan mesterségesen keletkezett, a térszínből érzékelhetően jól kiemelkedő magaslatot, ami keletkezési korától, funkciójától, földrajzi fekvésétől függetlenül „halomszerű” formakincse a síksági tájnak”17. Eredetük kapcsán számos vita bontakozott ki még a XX. században is. Egyesek úgy vélték, hogy a halmok természetes eredetű képződmények az Alföldön, amelyek egykori tengerelöntés, vagy a szél, a jég munkája nyomán keletkeztek. Napjainkra a vita eldőlt, a régészeti, talajtani vizsgálatok egyértelműen megállapították a kunhalmok mesterséges eredetét. A kunhalmok azonban elsősorban régészeti objektumok, noha többségük feltáratlan. Mégis, különleges értéket képviselnek, hiszen egy-egy tell (lakódomb) akár már a kőkor embere 16 17

Kunhalmok Szerk.: Tóth Albert Alföldkutatásért Alapítvány – Kisújszállás 1999. Uo.

36

által megült település emlékeit is magában rejtheti, és akár évezredeken át folyamatosan otthont adva az egykori embereknek őrizte meg az emberiség kultúrájának egy-egy értékes szeletét.18 Bede Ádám egyesíti a fenti néprajzi és régészeti szemléletet: „nem egyszerűen régészeti lelőhelyek, más szempontból is felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincseink. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok, hiedelmek fűződnek; nevük régi falvak, események, határrészek, vizek, növények, állatok, személyek emlékét őrzik; lejtőiken értékes növénytársulások húzódnak meg; ősi vizeket, utakat kísérnek, régi határok nyomvonalai haladnak át rajtuk, ősi településeket, középkori templomokat rejtenek magukban…”. Tanúskodnak a letűnt korok emberének a tájhoz fűződő kapcsolatáról, életmódjáról, ugyanakkor meggyőzően vallanak az egykori vízi világról is.19 Környékünk, azaz Balmazújváros határának nevezetesebb halmai: Kárhozat, Vinnyó, Brassó, Tök, Filagória, Nagy Szálka, Nyíregyháza, Meggyes, Nyerges, Templomos, Kisés Nagy Tacsiló. A program első elemeként lovas-fogattal – és így már az egyre jobban eltűnő magyar fogatos hagyományokat is éltetjük –, vagy gyalogtúra keretében (ebben az esetben természetesen az összes többi helyszín elérése is így történik) ellátogatunk az egyik kiválasztott halomhoz, ahol megismerkednek a résztvevők a halom történetével, kulturális, természeti értékével, a hozzá kapcsolódó folklórhagyományokkal. A halom-látogatást követően „visszakocsizunk” Balmazújvárosra, ahol az egykori lődomb területén az egyik helyi környezetvédelemmel és hagyományőrzéssel foglalkozó civil szervezet – Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport (az egyesület egyik kiemelkedő programja a „Kunhalomvédelem”, mely a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő kurgánok oda nem illő növényfajok eltávolításával, a halmok karbantartásával foglalkozik, elsősorban nyári táborok keretében) – fenntartásában egy íjászpálya, és egy X. sz.-i bemutató terület működik. Itt van kialakítva egy régészeti feltárás rekonstruált helyszíne. Több halom történetéhez hozzátartozik, mint azt fentebb írtam, hogy temetkezési helyként szolgált. Ezek közül többet fel is tártak. Manapság az autópályák, -utak építése kapcsán többször hallunk arról, hogy régészeti leletek kerülnek elő az említett területekről. Sokan kíváncsiak arra, hogy hogyan? Ezt próbáljuk meg bemutatni. A csoportok egy „ásatáson” vesznek részt, ahol agyagedény darabokat, nemeztakaró darabokat, bőrből készült eszközdarabokat, fém eszköz darabokat találhatnak meg a rekonstruált ásatás helyszínén (hogy mit, annak a későbbiekben jelentősége lesz). Ezekkel a kiemelt „leletekkel” „átkocsizunk” a helytörténeti múzeumba, hiszen optimális esetben ebbe az intézménybe kerülnek a helyben talált és restaurált elemek további feldolgozásra, kutatásra. Úgy gondolom, ez is egy érdekes momentum, hiszen sokan nem tudják, hogy mi történik ekkor a tárgyi emlékekkel, mit is csinál egy muzeológus, egy restaurátor. A múzeumban a talált „leletnek” múzeumpedagógiai foglalkozás keretében meghatározzák a korát, hogy mely időszakra jellemző a forma, esetleg a díszítés, itt megismerkednek az adott korral is a résztvevők, a múzeumban őrzött gyűjteményen keresztül. Ezután rekonstruálják magát a tárgyat, először természetesen rajzban (elkészül a terv a továbbiakhoz). A rekonstrukciós „tervek” után a 18 19

Uo. Bede Ádám – Szentes halmai, 2008 Szentes, 110 p.

37

következő állomás a kézműves mester műhelye. Azt, hogy milyen műhely, az határozza meg, hogy milyen „leletet” találtunk (ezt előre le lehet egyezetni, hogy milyet találjanak). Ha cserépdarab, akkor fazekasműhely, ha bőrdarab, bőrösműhely, ha nemezdarab nemezműhely, ha fém, akkor kovácsműhely, ha vászon, szövőműhely. Ez ahhoz igazodik, igazodhat, hogy az adott településen milyen kézműves mesterek tevékenykednek. Egyébként a vesszőfonás is bemutatható, hiszen voltak olyan kultúrák a Kárpátmedencében, melyek a halmokban elhelyezett sírkamráik oldalát ezzel a technikával „falazták”. A múzeumban elkészített rekonstrukciós tervek alapján elkészítik az adott tárgyat, természetesen korhűen, azokkal a díszítőelemekkel, amelyek az adott korra, kultúrára jellemzőek voltak. Az elkészített tárgyakat a résztvevők magukkal vihetik a végén, így a kutakodás, alkotás élményén, a kapott ismereteken túl egy tárgyi emlékkel is gazdagodnak. Mivel a program egész nap tart, a csomagnak része egy étkezés is. Ezen keresztül van bevonva a vállalkozói szféra is a programsorozatba, és a gasztronómia is megjelenik a programunkban. A foglalkozások bővíthetők, amely bővíthetőség korosztálytól függ. A programba be lehet vonni a könyvtárat is, mely a legtöbb esetben rendelkezik helytörténeti anyaggal, mely a múzeumokban nem feltétlenül található meg. Az itt elhelyezett dokumentumok böngészésével mindenképp kiegészítendő egy középiskolás korosztály számára a program. Ez serkenti a helyi történettel, honismerettel foglalkozó csoportok, intézmények munkáját, hiszen érdekeltté vannak téve abban, hogy fejlesszék a saját kínálatukat, részt vegyenek akár akciószerűen is a kidolgozott sorozatban. És elősegíti azt is, hogy a gyerekek számára helyi foglalkoztató-füzetek jelenjenek meg. A programsorozat előnye, hogy a helyi értékeken nyugszik, illetve, hogy a helyi erőforrásokat alkalmazza. Az erőforrásokon belül értem a helyi intézményhálózatot, a helyi, tevékeny civil szervezeteket, a vállalkozókat, a helyi hagyományok őrzőit, átadóit, akármilyen formában is művelik azt (lehetnek magánszemélyek is), és természetesen, a helyi szellemi és épített kulturális örökség elemeit. Előnye az is, hogy mindenki a saját, akár törvényekben is meghatározott feladatát látja el (akinek szervezés a feladata, az azt, akinek az értékmegőrzés és átadás – múzeum, könyvtár – az azt, aki kézműves iparra adta a fejét az azt, aki önként, alapszabályában vállalt feladatot, az azt, aki vállalkozóként melegkonyhát tart fenn, az azt). Nem kell senkinek sem egy másik, már meglévő intézményre rótt feladatot elvégezni, hiszen nem az a dolga. Ebben a rendszerben, ha mindenki tökéletesen elvégzi a működésében ráosztott tevékenységet, de együttműködik a többi szférával, akkor a tevékenységében sikeres tud lenni, és a „statisztika is szép lesz”. A programot már elemeiben többször megszerveztük elsősorban nyári táborok alkalmával. A sikerek után gondoltuk, hogy egységes programcsomagot állítunk össze, és a lehető legszélesebb kört próbáljuk bevonni, mind a résztvevők, mind pedig a szolgáltatást nyújtók közül. Így találja meg a helyét ebben a programban a működő helyi oktatási, kulturális intézményhálózat (iskola, múzeum, könyvtár, művelődési intézmény), a vállalkozói szféra (csoportos étkeztetés, fogatos, egyes kézművesek), és a civil közösségek. Ezzel a programmal, pedig egy-egy település valóban meg tudja tölteni tartalommal a turisztikai attrakcióit. Meggyőződésem, hogy a hasonló programok lehetnek az előmozdítói, és motorjai a kulturális alapú vidékfejlesztésnek, hiszen érdekelté válnak a helyi közösségek, hogy a saját közösségi értékeik mentén összefogjanak. Ennek az összefogásnak adhatnak alapot 38

azok a meglévő kulturális intézmények, akik a helyi identitás megőrzésében érdekeltek, és képesek megszólítani a működő közösségeket a gazdaság és társadalom bármely szférájáról is legyen szó. Ez azonban feltétele annak is, hogy egyáltalán képes legyen egy helyi, egész települési közösség bármilyen hatású együttműködésre.

4. Színházi „vidék problémák” és megoldások? Itt azokról a kisvárosokról szólok, ahol van játszási tér, ám problematikus a minőség kérdése. Olyan adottságok vezérlik a műsorellátottságot, melyek nem engedik meg az optimális minőségi határok betartását. Ezek a játszóterek általában azok a közösségi terek, ahová a közösségek más egyéb elfoglaltságuk miatt is ellátogatnak (báloznak, szakkörökre járnak, gálaesteket szerveznek, esetleg itt működik a könyvtár, illetve az IKSZT (Integrált Közösségi és Szoláltató Tér)-k megjelenésével más egyéb szolgáltatások is, mint pl. a Posta). Az IKSZT-k létrehozása Magyarország legnagyobb kulturális innovációja a rendszerváltás óta. A Vidékfejlesztési Minisztérium koordinálása alatt országos szinten hatszáz ilyen intézmény jött létre, illetve újult meg, kapott új funkciókat. Mindenképp számításba kell venni a SZELLEMFI hálózat céljainak elérése érdekében, és a leghatékonyabb módon be kell kapcsolni a kialakítandó hálózatba. Mivel az említett integrált szolgáltatásokat is működtetni kell azok mellett az elvárások mellett, amelyeket a fenntartó támaszt eléjük (falunap, városnap, stb.), és általában a szakembereik kevés számban vannak, természetes, hogy a könnyebb megoldást választják, és sokszor megbíznak egy szervezőirodát – mely egy társulat álarca mögé bújik -, hogy hozzon színházi előadásokat is a településre. Ezt kihasználva ezek a társulatok lekötik sok esetben az egész évadot, és természetesen így a saját érdekük vezérlete szerint adják a produkciójukat, megkérdőjelezhető minőséggel továbbá egysíkúan. Túl kellene lépni azon a gyakorlaton, hogy a vidéki embereknek csak a könnyű komédiára és a szervetlen általában külföldi írók tollából származó történetekre van szükségük. Itt egy picit elidőznék azzal, hogy mit is kell, jelentsen egy szemlélő számára a művészet, legyen az bármely műfaj. Kérdés, hogy hogyan is lehetne magát a művészetet meghatározni. Mára csupán az esztétikai igény megfogalmazását szolgálja, és az önkifejezés általi katartikus élményt adó alkotásokat sorolja ide. Igen ám, de ez igaz lehet az úgynevezett magas-kultúra általi igényekre létrejött alkotások vonatkozásában is, ám nem veszi figyelembe azt a művészi tevékenységet, melyet a nép embere hoz létre (kiemelés: VT.) 20, és ott már egészen más jelentőséggel bír maga a művészet. Itt elsősorban a funkció a lényeg, és csak utána következik az esztétika, mely magas fokú szimbólumhasználattal is társul. Így minden hozzá adott érték a készítő és szemlélő számára is megmagyarázható, megfogalmazható. Ez pedig már túlmutat a szubjektív benyomásokon, és az egyszerű katartikus élményszerzésen, ugyanis ezt a rendszert már egy egész közösség tudja magáénak. 20

A „művészet” szó etimológiájában is a „műv”, „művel” gyököt ismerhetjük fel; a művelés (pl .földművelés), mint tevékenység eredendően a teremtés rendjében, annak fenntartása érdekében végzett tevékenység – a művészet eredeti fogalma ezért megelőzi az esztétikát, amelyet ehhez képest járulékos szabályrendszernek foghatunk fel, amely nélkülözhetetlen ugyan, ám nem jelenthet kizárólagosságot. VT.

39

Emellett fontos funkciója a művészetnek – kiváltképp a színháznak –, hogy az élményszerzésen túl bizonyos esetekben megoldást kínáljon a szemlélő számára. Alkalmas ugyanis arra, hogy leképezze azokat a szituációkat, melyek a mindennapokban benyomásként, megoldandó élethelyzetekként megélnek. „A művészi kifejezés gazdag változatossága azoknak az ideáknak a változatosságából ered, amelyeket az emberek a dolgok mibenlétéről alkotnak, s a kettő végső soron ugyanaz.”21 Továbbvive az előző gondolatot! Magyarország szellemi és fizikai megújhodása a történelem során mindig a népi mozgalmakhoz volt köthető. Az 1930-as évek válságából a kiutat is azok a népi írók mozgalmához kapcsolódó gondolkodók mutatták meg – sajnos később ezt nem tudták befejezni –, mint Kovács Imre vagy Somogyi Imre, de a neveket igen hosszan lehetne sorolni, akit még megemlítek az városunk szülötte Veres Péter, kinek pályafutása ma vitatott a politikában betöltött szerepe miatt, ám gondolkodóként és szociográfusként mégiscsak kiemelkedő munkássággal bír a mi szempontunkból is. Ezt azért is tartom fontosnak kiemelni, mert írásai elsősorban a helyi közösségek mindennapjait mutatják meg. Azok az intézmények, melyek a közösségi művelődés eszközrendszereit alkalmazva működnek, mindig azt a közeget működtetik, tevékenységükkel támogatják, amelyek hajlandóak arra, hogy helyben közösséggé szerveződjenek. Ezek a közösségek pedig mindig a saját alapjukon jönnek létre, és a kulturális intézmény csak a katalizátor szerepét tölti be. Így létrejönnek azok a közösségi formák, melyek minden esetben kötődnek érzelmileg is ezekhez az intézményekhez, nem beszélve a bizalomról. Ezek a közösségek már nem csak abban érdekeltek, hogy csak azt a tevékenységet folytassák, éltessék, amelyre létrejöttek, hanem egy nagyobb közösségi cél elérése érdekében más hasonló közösségekkel összefogva aktívan tevékenykedjenek. A közösségi művelődési tevékenységet végző intézmények működésének ez az alapja. Ezt természetesen minden korosztályra kiterjesztve kell, végezze. Itt Balmazújvároson ez mármár rendszerré fejlődött. Minden korosztályt befogadó, számtalan tevékenységet végző kulturális intézménnyé lett. A másik probléma, ha egy közösségi tér megpróbál a saját lábára állni és önállóan megszervezni a színházi előadásait. Nehéz helyzetben van, hiszen nincs egy olyan hálózat, amely kitekintést adhat az egész Kárpát-medencére. Színházi vonalon így marad a keresgélés, esetleg néhány telefon ismerősöknek, és megpróbál úgy választani, hogy az a saját közösségének és természetesen magának is a legmegfelelőbb legyen. Fontosnak tartom itt megjegyezni a pályázati rendszerek, szinte egyedüli forráslehetőségét. Addig, míg a fenntartóknak törvény szerint csak fenntartani kell a közösségi teret, de már működtetni nem kötelező, addig nem is számíthatunk másra, mint arra, hogy az intézményeinknek a tartalomhoz kellő forrásokat pályázati úton kell megszerezni. Sok esetben ez nem a fenntartó akaratától függő dolog, egyszerűen nincs rá pénze, és, mint ahogyan nagyban, úgy kicsiben is érvényesül a kultúra maradékelven történő támogatása. Bele vannak kényszerítve a kulturális intézmények, hogy ne a fejkvótarendszerű támogatásból valósítsanak meg vidéken értékmentő és közvetítő tevékenységeket, hanem társfinanszírozott külföldi pályázatokból. (Kiemelés: VT.) Ez egy kicsit sántít számomra, főleg, ha a helyi értékek feltárását, azokon az alapokon nyugvó fejlesztéseket 21

GEERTZ, Clifford: Az értelmezés hatalma. Budapest, 1994. 267.p.

40

kell véghezvinni, illetve a helyi kultúra továbbélése érdekében kell így működtetni, megvalósítani a tartalmakat. Miért nem partner ebben a nemzeti forrás. (Kiemelés: VT.) Azoknak a forrásoknak, amelyek bekerülnek egy nagy nemzetközi kalapba a kulturális téren nem is kellene addig eljutniuk, hogy aztán onnan legyenek azok visszaosztva. Mint ahogyan stratégiai fontosságúnak van ítélve a sport és a kultúra területén a színházak támogatása, és egy olyan adókedvezmény rendszer van bekapcsolva a működésükbe, amely azt a forrást helyben tudja tartani, amely ott helyben halmozódik fel, akkor abból részesedhetne az a kulturális intézményhálózat is, mely a legtöbb településen a kultúra egyetlen otthona. A közösségek erejének kovácsa. Ha lehetőséget kapnának a művelődést szolgáló kulturális intézmények is, hogy a Társasági Adó (TAO) kedvezményezetti körébe bekerüljenek (kiemelés: VT.), akkor kiszámíthatóbb lenne a működésük is, mivel azt meg lehet határozni, hogy milyen tartalmak működtetésére lehet használni. Ehhez szorosan kapcsolódik a feladatfinanszírozás rendszere is, amely révén egy-egy közösségi művelődési tér meghatározott szakfeladatokra kapja a támogatását, ezt a kettőt össze lehetne kötni. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem regisztrál az intézmény, az Előadóművészeti Törvény szerinti valamelyik kategóriába (kiemelés: VT.) és akkor részese lehetne ennek a forrásszerzésnek. Megpróbálkoztunk a regisztrációval, de sajnos egyik kategóriába sem tudtunk, hiszen vagy az volt a gond, hogy nincs önálló társulatunk, vagy az, hogy kevés a színházi előadások nézőszáma, illetve ehhez szorosan kapcsolódik, hogy nincs elég előadásszám. Regisztrálhattunk volna, mint nemzetiségi színház, de hát az meg nem igaz. Itt meg is álltunk. Jelenleg nem tudunk odamenni ezzel a lehetőséggel a helyi vállalkozásokhoz, akiknek a gyermekei, és Ők maguk is, sok esetben az intézmény használói, mert oda járnak zeneiskolába, vagy valamelyik nálunk működő civil szervezetnek a tagjai, vagy a szakkörök résztvevői, vagy egyszerűen azokra az előadásokra, amelyeket még így is képesek vagyunk megszervezni.

4.1. Gyermek és ifjúsági színházi előadások Látva, hogy ezen a fronton van a legnagyobb rendetlenség, itt kell kezdeni a rendrakást (kiemelés: VT). A művelődési házunk átadása óta a gyermekszínházi előadások szervezése töretlenül zajlott és zajlik, a felnőtt előadásokkal ellentétben. Gyakorlatilag nem volt olyan évad, hogy ne szerveztünk volna bérletes előadássorozatot. Ám olyan folyamatok kezdenek néhány éve előtérbe kerülni, melyek ezen tevékenységünket nagyban megnehezítették, kisebb mértékben még mindig nehezítik. Vannak olyan társulatok, amelyek nem azt a közösségi teret keresik meg, ahol alkalmas játszóhely van, hanem közvetlenül az oktatási, nevelési intézményeket, hogy „helybe viszik” a „produkcióikat”. Ezek a produkciók olyan minőségben kerülnek a gyerekek elé, amely finoman szólva nem érik el a kívánt, illetve alapvető fokot (például: az előadó, ha gitározik, közben énekel, akkor annak feltétele, hogy tudjon gitározni és énekelni. Sajnos találkoztunk olyannal, aki nem csak úgy gondolta, hogy mindezeket tudja, de rá kellett döbbenteni, hogy nem). Egy pedagógus, vagy oktatási intézményvezető (sajnos a legtöbb esetben az un. művelődésszervező „szakember” sem – VT.) nem biztos, hogy egy telefonhívásból el tudja dönteni, hogy milyen a minősége az adott előadásnak, amelyet ajánlanak neki. De erre is megvan a módszerük az úgynevezett „társulatoknak”. Olyan 41

kihagyhatatlan ajánlatot tesznek, hogy azt egy intézményvezető sem fog kihagyni! Két lehetőséggel operálnak: az egyik, hogy az előadó szedi be az előadás árát, és megállapodik az intézménnyel egy százalékban, amit „otthagy” természetesen bizonylatok és számla nélkül. A másik eset, amikor az oktatási, nevelési intézmény „szervezi” az előadást, és „meghívja” az előadót, amelynek díját számla ellenében kifizet. Ezt megteheti az IPR (Integrációs Pedagógiai Rendszer) pénzeiből. Igen ám, de a szülőktől az intézmény ugyanúgy beszedi az előadás díját, amiről szintén nem ad bizonylatot, hiszen nem is tud arról sem számlát, sem nyugtát kiállítani, hiszen az nincs benne az alapító okiratában foglalt tevékenységi köreiben. Ezekkel az akciókkal azoknak a kulturális intézményeknek a munkáját teszik tönkre, akiknek ezen tevékenységeknek a végzése alapfeladata. Ebből a helyzetből kellet intézményünknek kilendülni. Megkerestük ezeket a fent említett intézményeket, és leültünk velük tárgyalni. Ezt a tárgyalást minden év elején lebonyolítottuk. Az első évben nem volt szinte semmi foganatja, mert, mint ahogyan említettem, a „józan ész” hiányzott, nem értették azt meg, hogy amit csinálnak, attól nem lesznek gazdagabbak, hanem inkább még a közösségi létet szegényítik, ráadásul ez a módszer, amit alkalmaznak, teljesen szabálytalan. Emellett azt is nehéz volt megértetni, hogy nem biztos, hogy az a megfelelő, hogy több tíz, esetleg száz kilométerekre lévő településekre szerveznek ugyanebből a pénzből rendszeres színházlátogatást, miközben sok esetben a mi lehetőségeink és játszási helyünk sokkal alkalmasabb. Először az volt a válasz, hogy: „… különben miből vennénk magnót a csoportszobába…”. Elképesztő, egy óvodavezető szájából! Ám mégis túl tudtunk lépni ezen a problémán, és néhány év próbálkozása után kezd beérni a kitartásunk, és azt a pénzt, amelyeket eddig nem is lehet tudni, hogy hová vitték el a településről, most itt hagyják úgy, hogy a mi tevékenységünk és munkánk kerül vele elismerésre, ugyanis a bevételeink a várost szolgálják, ezáltal a fenntartásunkat is. Rá kellett ébreszteni ezt a közösséget arra, hogy jobb, ha mindenki a saját munkáját végzi, és arra fektet nagyobb energiát, hogy azt mennél jobban végezze, így az elismertséget is hoz számukra. Ehhez azonban szükség volt arra a néhány évre, amely során ezek az intézmények és a benne dolgozók megtapasztalják a minőségben rejlő különbségeket. Mára elértük, hogy azok az integrációt szolgáló összegek jó része meg tud jelenni a költségvetésünk bevételi oldalán, és fontos, hogy azért mi nemcsak az előadásokat adjuk cserébe, hanem ezek az intézmények egy évben egyszer nálunk tarthatják meg a gálaműsoraikat, színházi körülmények között. Ahogy fentebb írtam már, akkor tudja igazán szolgálni is a tanulókat és diákokat ez az együttműködés, hogyha a színházat úgy tekintik, mint egy eszközt a problémák kezelésére, megoldására, és a látottakat, hallottakat képesek beépíteni a mindennapokba, esetleg a tanórákba. Az ifjúság terén hasonló a helyzet. Annyibban talán nehezebb a dolgunk, hogy amint a gyerekek elhagyják az általános iskolát, mintha valami szemellenző szállna fejükre, és bizonyára a korukra jellemző tulajdonságok miatt, szinte teljesen inaktívvá válnak. Mintha az érdeklődési körük egy olyan másik dimenzióba kerülne, mely a körülöttük lévő világ számára értelmezhetetlen. Ez azonban nem így van, csak arra várnak, hogy valaki megkérdezze, megkérje őket, és valamilyen feladattal, felelősséggel ruházza fel őket. Így mindjárt működni is kezd az összhang. Ezt a folyamatot azonban mindenképp segíteni kell intézményes formában is, és ebben a legjobb partner az oktatási intézmény lehet, aki bizalommal fordul a kulturális intézmény felé, és hajlandó együttműködni vele a diákjaik 42

érdekében. Ugyan ifjúsági bérletes sorozatot beindítani még nem tudtunk, de elindult, hogy jó egy évtized után ismét szervezünk e korosztálynak szóló előadásokat is, illetve ezt minden esetben kötjük is valamivel. Szerencsénk van, hogy vannak a középfokú oktatási intézményünkben olyan nyitott szellemű tanárok, akik nemcsak szemlélői, hanem később használói is a látott daraboknak, így azt beépítik az órai anyagokba. Ne feledjük azt a tényt, hogy az alapfokú oktatás országszerte átkerült a Kelbelsberg Intézményfenntartó Központhoz, és tankerületi szintű szervezése lett. Ki kell alakítani a jó kapcsolatot a tankerületek vezetőivel, ugyanis akkor csak egy ember figyelmét elég ráirányítani erre a területre, és megértetni a tevékenységeink fontosságát, aztán az tankerületi szinten juttatható érvényre. Balmazújvároson ezt a jó kapcsolatot nagyon hamar sikerült kialakítani, és a megértéssel sem volt gond, tehát a „szövetség megköttetett”. Azért, hogy ezt a korosztályt ne csak az oktatási intézményen keresztül érjük el, kidolgoztuk a már fentebb említett önkéntes programot. Ki az a fiatal, aki ne szeretne egy kis munkáért cserébe, mondjuk fürdőbelépőt kapni. De tárgyalásaink vannak autósiskolával is, hogy a saját képzési költségeinél beszámítaná a közösségi munka során szerzett pontokat, hiszen eddig is minden évben adott ennek a korosztálynak valamilyen kedvezményt. Ezután, miért ne lenne ez a kedvezmény, hogy honorálja az egyéb munkát, csak ezért a diáknak tennie is kell valamit, amely a közössége javát szolgálja. 4.2. Felnőtt színházi előadások Intézményünk az 1970-es évek után 2009 óta szervez ismét rendszeresen felnőtt színházi előadásokat, miután ismét megújult a belső tér és infrastruktúra (teljes hang- és fénytechnika, 437 férőhely, teljesen új, modern nézőtér és színpad). A 2009 – 2010-es évadtól bérletes formában is. Mint ahogyan mindenben, gazdálkodásában, lehetőségeiben, a kulturális igényekben, így a színházi előadásokat tekintve is egy átlagot képvisel az országban. Azonban ezt mi, szervezők nem így gondoltuk. Egy kulturális intézménynek véleményem szerint nem az a feladata, hogy feltétel nélkül kielégítse azokat az igényeket, amelyeket a tömegkommunikációs folyamatok gerjesztenek. A durkheim-i kulturális szociológia egyik alapvetése, hogy: „kulturális kódok kreatív felhasználásával a társadalom és a média rítusain keresztül egymással rivalizáló, új, profán mítoszok születésének (bulvár – M.TJ) vagyunk tanúi napjainkban is. Ezeken keresztül éljük át és értelmezzük a társadalom morális problémáit, és ezekből választjuk ki a társadalom többsége, de sohasem az egésze számára a leginkább elfogadható magyarázatokat.”22 Tehát nem ezeket az igényeket kívánjuk kielégíteni, mert azokat nem az organikus közösségek támasztják tagjaik elé, hanem egyéb külső tényezők, melyek a tömegek felé hatnak, és a legnagyobb tömeget képviselők a célcsoportja, ezért a kommunikációját és jelképrendszerét a végletekig egyszerűsíti, banálissá teszi, hogy mennél több embert a befolyása alá vonhasson, hogy az érték megítélését ezen a „szűrőn” keresztül engedje át. A célunk, hogy összeegyeztetett módon szervezzük az előadásokat, hogy a szerves közösségeink igényei jelenjenek meg a kínálatunkban. A kulturális céllal létrejött szervezetek, egyesületek mellet

22

Császi Lajos – A rituális kommunikáció neodurkheimi elmélete és a média In.: Szociológiai Szemle 2001. 3-15.p.

43

itt partnereink még (néhány példa): Kadarcs Hagyományőrző Gazdakör, Legeltetési Társulás, a két olvasó népkörünk, szociális intézményeink, vállalkozások Ám visszatérve az alaphoz, hogy a színház hogyan lehet jelen a település és annak közösségeinek életében, szeretném azt is elmondani, hogy a szervezőmunkánk kétirányú. Az egyik, amikor helybe szervezzük meg a színházi előadásokat, és arra a környékbeli, a járáshoz tartozó településekről érkeznek, a nézők. Ebben a szervezőmunkában nagy előrelépés volt a már említett „Közkincs” program. Így ez a mai napig töretlen, bár az intenzitása változó. A másik irány, amikor intézményi szinten szervezünk Balmazújvárosról más településekre, városokba buszt a színházi előadásokra, amelyeket érdekesnek értékesnek tartunk. A fontos, hogy fel kell ismerni, hogy a két irány nem gyengíti egymást, bár sokan úgy gondolják. Hosszú távon a színházbusz-szervezés is a helyi előadások „malmára hajtja a vizet”, ugyanis kialakul egy kötődés az intézmény felé. Ezt kihasználva máris nem egyes embereket, hanem egy közösséget tudunk megszólítani. Meg kell értenünk azt a környezetet, amelyben tevékenykedni igyekszünk. Tudnunk kell, hogy milyen tényezők alakítják a helyi közösséget, ezáltal az egész helyi társadalmat. Mint ahogyan kialakították a századok azt, hogy a Kárpát-medence szerte a vászongatya ismeretes és használatos volt, voltak tájegységekre jellemző változatai, mint ahogyan azt az adott környezet megkövetelte. Az Alföld tájegységein ez három méter széles szárakkal volt ellátva, de Gyimesben egészen szűk, testhez simuló, mert az erdőben nem tér és a bőgatya elrongyolódott volna hamar. Ismernünk kell az igényeket, de az igények minősédét valakinek mérlegelni kell. Nem úgy, hogy korlátot szab, hanem kiemeli az értékest. Ezt kell megtennünk azokkal az előadásokkal, melyeket a közösségi tereinkbe engedünk. Minden évben hívunk a bérletes sorozatunkba határon túli társulatokat is. Azt gondolom, hogy a leghatékonyabb támogatás számukra az, ha a tevékenységeiket támogatjuk azzal, hogy számítunk rájuk, és a tudásukat, tehetségüket engedjük kamatoztatni a színházi területen is, itt az anyaországban. Ezzel nem azt mondom, hogy más nem is kell, de igazán kapcsolat így alakul ki a határainkon kívül rekedt közösségeinkkel. Ez is egy gazdasági kapcsolat is, és itt nem kell egymást meggyőzzük a bizalmunkról. Azzal támogatom, hogy megveszem a „termékét”. Ez a legmodernebb közgazdaságtanban is így van, akkor ezt miért ne használnánk a mi területünkön is.

5. Összegzés A fentiekben azt kívántam kifejteni, hogy egy vidéki kulturális intézmény hogyan, milyen módszerekkel igyekszik a színházkultúra szolgálatába állni. Teszi ezt azért, mert a közösségei számára – mely nem feltétlenül az épületeit használó közösségekre, de még nem is csak a települése közösségeire, hanem abban a tájegységben élő közösségek számára is – a vidéken élő emberek tudását, képességeit, érzéseit, egymáshoz való viszonyát, egyszóval az életét jobbítsa, a saját eszközeivel. A leírtakból kitűnik, hogy a vidéki kulturális intézmények milyen módon vehetnek részt egy hálózat keretében, a minőségi előadásokra koncentráló színházcsinálásban, és befogadóként is. A legfontosabb az, hogy helyi értékeken alapuló szerves közösségek 44

létrehozása az elsődleges, és azután figyelve rájuk lehet számtalan értékalapú tevékenységbe kapcsolni őket. Akár amatőr társulatalapításra, akár csak, mint befogadó közönségépítésre van szükség. Egyébként véleményem szerint mindegyiket csinálni kell, mert akkor azok a folyamatok egymást erősítik. A SZELLEMFI hálózat mindenképp számíthat a hasonló kulturális intézményekre, mint a balmazújvárosi Veres Péter Kulturális Központ, hiszen ez sikerének a záloga is. A minőségi kultúrára pedig időről időre egyre nagyobb szükség lesz, hiszen nem lehet a végtelenségig lejjebb tenni a kultúrafogyasztás igényszintjét. „A szintkülönbségek összetöredeztek, s egy-egy foglalkozáson belül képtelen nagyok. A legsiralmasabb vidéki környezetben európai műveltségű emberre akadsz. […] Korunk nyilvános élete ijesztően alacsony. […] Akik a társadalom átalakításáért küzdenek, nem hajlandók erről a kérdésről gondolkodni. […] Várom az embert, aki megszövegezze a minőség forradalmi kiáltványát.”23

23

Németh László: A minőség forradalma 1933.

45

Dobay Dezső – Horváth Csaba:

Budapesti produkciós műhely mintaprogram Noha a jelenlegi hálózatépítési kezdeményezés kifejezetten a teljes Kárpát-medencére kiterjedő igénnyel a vidéki településekre vonatkozik, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a produkciós műhelyek több, mint 90 %-a Budapesten található. A hálózatépítés első fázisában Budapestről a Forte Társulat, mint tánc, illetve táncszínházi előadások és az RS9 Színház, mint kifejezetten színházi előadások és színházi nevelési programok létrehozói vesznek részt.

Előadás programok: A Forte Társulat Samuel Beckett: Godotra várva és Ágota Kristóf: A nagy füzet c. előadásait, az RS9 Színház Hermann Hesse: Sziddhárta c. regényéből készült Az ösvény és Podmaniczky Szilárd: A fenyegetett gyilkos anatómiája /René Magritte éjszakái/ c. előadásait ajánljuk vidéki helyszíneken történő bemutatók közé felvenni.

Pedagógiai programok: Az RS9 színházban Veres Dóra vezetésével évek óta folynak összművészeti kurzusaink 6 – 11 éves korú gyermekek részére. Az elmúlt évben vállalkozásunkat az Erzsébetvárosi Önkormányzat is felvette a támogatott projektek közé és egy kísérleti csoport részvételével meg is valósult munkánk első fázisa. Ebben az évben, a korábbi sikeres kezdés eredményeképp, már 2 osztály válogatott gyerekei vesznek részt a kurzuson 2 csoportban. A mostani közös vállalkozásban a 2. osztályos csoport tanulói vesznek majd részt. 2013 márciusától Horváth Csabával, a Forte Társulat vezetőjével egyeztetve azt tervezzük, hogy az ő színházuk magas szintű mozgáskultúráját beépítjük az eddigi folyamatba, amely eddig elsősorban a zene, a színészmesterség, az önismeret stb. elemeire épített. A kurzus képességfejlesztő, de terápiás jelleggel is bír, és, tekintve a gyerekek összetételét, akik között számos cigány, vagy részben cigány származású növendék is van, feltétlenül szolgálja a hátrányos helyzet elleni törekvéseket is. A fenti okból a három hónapos folyamat végén az elért eredmények is igen pregnánsak lesznek. A kurzus során részletes video dokumentáció készül, melynek eredményeképp a három hónap folyamatait egy bemutató órán kívül egy félórás vágott dokumentumfilmben foglaljuk össze, tesszük érzékelhetővé.

46

B. Péter Pál:

Vidéki produkciós műhely mintaprogram - Celldömölk A Soltis Lajos Színház 2013 nyarára tervezett mintaprojektjének vázlata

A húszéves múlttal rendelkező celldömölki Soltis Lajos Színház az ország legrégebben működő vidéki befogadó műhelye, amelyikben folyamatosan munka folyik. Valóságos csoda, hogy a minőséget megtartva ma is rendszeresen próbálnak és játszanak a Kárpátmedence számos pontján. Évente 160 előadást tartanak, 2012-ben 23 ezer nézőjük volt, ami figyelembe véve körülményeiket, a pályázati rendszer esetlegességeit és csekély anyagi forrásaikat kivételes erőn felüli vállalkozásnak számít. 2013-as háromnapos nyári programjuk mintegy eddigi munkáik összefoglalásának is tekinthető. (VT) Helyszín: a Celldömölk mellett magasodó Ság-hegy krátere és zugai. Koncepció: A környéken élők által mindig is tudott volt, hogy a Ság hegy a Kemenesalja spirituális központja. Sajátos mikroklímáját, meditatív kisugárzását felismerve a kirándulók kedvelt célpontja. 1975-ben nyilvánították Tájvédelmi Körzetté, azóta az Őrségi Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. Az 5 millió éves tanúhegy bazaltját a római kor óta bányászták. A bányaművelésnek köszönhetően feltárult a hegy kialakulásának története, láthatóvá vált az utolsó kitörés kürtőbe szilárdult lávafolyama. Ennek megismerésében segít a néhány éve felújított geológiai tanösvény. Az elmúlt években színházunk több előadást is tartott a hegyen, az egykori kőválogató mű buja növényzettel benőtt romjai között. Ezzel párhuzamosan a város is felismerte a hegy különleges adottságaiban rejlő lehetőségeket és megépült a Kemenes Vulkán Park, ahol a vulkáni tevékenységet ismerhetik meg a turisták 3D mozi, interaktív kiállítások és bemutatók segítségével. A celldömölki Soltis Lajos Színház Vas megyében működik és legtöbb előadásunkat is itt játsszuk, de hagyományosan tavasszal és ősszel 10 előadásos meseturnét tartunk Erdélyben. Az elmúlt évtizedben évente legalább 150 előadást tartottunk, több mint 20 ezer nézőnek. 2-3 főállású munkatárs mellett a többség önkéntesként dolgozik nálunk, tehát az amatőr és az „alternatív” színház mezsgyéjén működünk. Az utánpótlást saját fenntartású színistúdióval oldjuk meg, ahol már 9 éves kortól lehet tanulni, de igyekszünk folyamatosan képezni magunkat, életkortól függetlenül. Szakmai elismertségünkről tanúskodik a Kaleidoszkóp Versfesztivál fődíja, az ASSITEJ Biennálé különdíja, vagy a norvégiai TromsØben megrendezett Dialog 2011 Világfesztiválra való meghívásunk, hogy csak a közelmúlt eredményeit említsem. Mi színházi szemlélettel, a természettel összhangban szeretnénk felkelteni az érdeklődést a hegy autentikusabb és ősibb természetének megismerésére. Bizonyított, 47

hogy a bronzkor óta éltek emberek a Ság-hegyen, és a mai napig érezhető a hegyből áradó kultikus áhítat. Könnyen elképzelhető, hogy a mára csonkává lett csúcson egykor monolitikus építmény állt. A szellemi emberek világnézettől függetlenül egyetértenek a hegy jelentőségteljes mivoltában. 2013-ban első alkalommal rendezzük meg a „Tűzhányó – Ember a hegyben” című programsorozatot. A rendezvény kulcsszava az együttlét. Együttlét a heggyel, annak élővilágával, a másik emberrel és a mindenséggel. Igyekszünk a rendezvényt a lehető legalacsonyabb költségvetéssel megszervezni, a következő években szponzorok és életszerű pályázati lehetőségek segítségére számítva. A kulturális fesztiválok megrendezésére jelenleg elérhető források csak ötmillió forint összköltségvetés felett pályázhatóak, melynek 20%-át önrészként kell biztosítani. Jelen rendezvény maximális ráfordítással számolva is legfeljebb 2-3 millió forintot emésztene fel; a „piacképesség” kedvéért pedig nem fogjuk felfújni, és felesleges, esetleg kontraproduktív hatást elérő további elemekkel bővíteni. Idén tehát elsősorban környékbeli közreműködőkre alapozunk. Fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan programok, melyek folyamatosan, vagy legalább minden nap elérhetőek. Továbbá nem szeretnénk tömegrendezvényt, a mennyiség helyett a minőséget helyeznénk a középpontba és a résztvevőknek egész napos, tartalmas programot kínálunk. Így a rendezvény teljes ideje alatt lesz:  Népi mesterségek bemutatója, részvételi lehetőséggel.  Íjászatoktatás és napi verseny.  Lovaglási lehetőség.  Térspecifikus performanszok a geológiai tanösvény mentén.  Madárles és növényismertető a Nemzeti Park munkatársaival és gyógynövénytermesztőkkel, gyerekeknek drámajátékkal egybekötve.  Ásványtani ismertető és a kőkorszak eszközeivel való ismerkedés a Nemzeti Park és a Savaria Egyetemi Központ szakembereivel, gyerekeknek drámajátékkal egybekötve.  Jurtaépítési bemutató.  Fenntartható életmóddal kapcsolatos előadások.  Beszélgetés a jurtában hagyományos népi mesterségek művelőivel szakmájukról, életvitelülről.  Beszélgetés a jurtában őstörténeti kérdésekről, honfoglaló őseink hitéről, életmódjáról, kultúrájáról.  Magyar népmesék és mondák köré szerveződő drámafoglalkozások gyerekeknek.  Esténként (hulló)csillag nézés szabad szemmel és távcsővel.  Autentikus daltanulás és éneklés Somogyi István táltossal. Az egyes estékre tervezett egyedi programok: Augusztus 1. csütörtök  Hegylakók – élményszínházi előadás

48

A Soltis Lajos Színház és a Teleszterion Színházi Műhely társulatainak koprodukciójaként létrejövő színházi esemény a Ság-hegy különböző helyszínein kalauzolja keresztül a résztvevőket a történelmen, egy minden érzékre ható, egész estés élményszínház keretében. Mivel a nézők korlátozott számú csoportokban vehetnek részt az élményben, a többiek tábortűz mellett, kobzos és énekes társaságában várakozhatnak. Augusztus 2. péntek  Csongor és Tünde – „A pogány kúnok idejéből” – a Soltis Lajos Színház előadása Vörösmarty művének ritkán említett, de talán annál fontosabb alcíme így hangzik: A pogány kúnok idejéből. Ez az utalás amellett, hogy a XII. századba helyezi a cselekményt, egyértelművé teszi, hogy a továbbiakban nem csak egy tanulságos tündérmese romantikus feldolgozása következik, hanem egy olyan monda kifejtése, amely mélyen gyökerezik a pusztai népek hitvilágában és világképében. A történet felfogható úgy is, mint egy fiatal férfi felnőtté válásának stációi, de ugyanígy metaforája az ifjú táltos útkeresésének, aki először el kell, hogy jusson a természetfeletti világba, majd az ott fellelt kincset – jelen esetben a szerelmet – megszerezve, meg kell tanulnia megosztani magát a két világ között, s áthozni az odaát szerzett javakat a földi létbe. Kaleidoszkóp-díjas előadásunk rendezője Somogyi István.  Ismerkedés az alkotókkal, valamint az előadásban elhangzó dalokkal.  Közös éneklés Augusztus 3. szombat  Szarvasfi – Teleszterion Színház Műhely tűzszínházi előadása A Fehér Ló fiat ellik, háromszor hét évig szoptatja, mire a fiú képes lesz kifordítani a világot a sarkából... A Komáromi Sándor vezette pápai drámaműhely fiatalos mozgásszínházi előadása a Fehérlófia című mese cselekményét követve, a történethez ízesülő verseket is felhasználva eleveníti fel a legkorábbi ránk maradt hőstörténetünket. Érdemes figuráját újra megidézni, hisz egyenessége, bátorsága, könyörületessége és önfeláldozása mind olyan erények, melyek ijesztően kezdenek kiveszni hétköznapjainkból.  Beszélgetés az alkotókkal  Tűzzsonglőr bemutató  Parázson járás  Közös éneklés A rendezvény teljes ideje alatt felvételek készülnek, melyekből a tervek szerint rövidfilm készül a Pannonia Pictures közreműködésével.

49

Várszegi Tibor:

Jel Színház – Gyöngyössolymos A Jel Színházat Nagy József alapította 1986-ban Párizsban. Fennállásuk alatt több tucatnyi előadásaikat Kanadától Ausztráliáig a világ legjobb színházaiban mutatták be. Maga Nagy József, akit a nemzetközi színházi és táncvilág akkoriba Josef Nadj néven ismert, háromszor volt az év koreográfusa Franciaországban, az olyan fesztiválokon, ahol díjakat osztottak mindig díjat kaptak, többször volt világ legnagyobb színházi fesztiváljának, az Avignoni Fesztiválnak vendége, kurátora, és megkapta számos egyéb rangos díj mellett a színházi Oscar-díjnak számító Taormina-díjat is. Hosszú ideig Franciaország legtöbbet utazó társulata voltak. Először 1994-ben tett kísérletet arra, hogy Franciaországból Magyarországra költözik, de akkor egy Budapesten készült és videón is rögzített 33 perces előadásvázlat ellenére a Fővárosi Önkormányzat még a kért 300 ezer Ft-os támogatást sem ítélte meg a számára. Felismerve, hogy nincs fogadókészség budapesti lakását eladva hátat fordított az országnak. 2004-ben szülővárosában a 10 ezer lelkes vajdasági Magyarkanizsán a szerb kormány akkori legnagyobb kulturális beruházásaként átadták a róla elnevezett regionális kulturális központot, ahová időről időre a világ legjobb művészei közül érkeznek különféle kurzusokat tartani szerb, szlovén, magyar stb. táncosok számára, főleg kortárs zenei programjai pedig színvonalában messze felülmúlják a legjobb magyarországi fesztiválok programjait. 2012-ben újra Magyarországra költözött. Magyarkanizsán (Budapesten nehezebben találtak volna próbatermet) saját pénzen újra elkészítették Woyzeck c. előadásuk díszleteit, és új, immár kizárólag magyar művészekből álló szereposztásban felújították az előadást, a szervezetet pedig az egyik szereplő lakóhelyén, Gyöngyössolymoson jegyezte be az illetékes törvényszék. Noha nyáron fejeződött be az előadás felújítása, egy gyergyószentmiklósi, egy jászberényi és egy szabadkai fellépésen kívül nem játszották. És ez felveti rögtön a kérdést: egy olyan, világszerte népszerű előadásnak, mint a Jel Színház Woyzeckje, amelynek játszási száma már az ötszázadik felé tart, van-e esélye arra, hogy a hazai intézményrendszerben meghonosodjon. És, ha lenne például 10 vidéki település, amelynek színházában vagy művelődéséi házában ezt az előadást bemutatnák, találhatna-e értő közönségre, mint ahogy eddig a világ számos pontján eddig történet. A Jel Színház tehát egyfelől a már majdnem ötszáz előadást megélt Woyzeck c. előadásának magyar körülmények között létrehozott felújításával, valamint egy új, Tolnai Ottó műveiből Magyarkanizsán most készülő előadás utaztatásával venne részt a SZELLEMFI Hálózat programjában.

50

Kontsek András:

A SZELLEMFI Hálózat három projektmintája A SZELLEMFI Hálózat tagjai által beküldött mintaprojektek közül az alábbi három színházét emeljük ki. Ezzel a célunk nem egy relatív szempontú rangsor vagy „TOP3” kialakítása, hanem az egy tőről fakadó alapkoncepciónk megvalósításának a három, már bevált és működő mintájának a bemutatása. A három színházi minta lényegesen különbözik egymástól, de a különbség elsősorban a színházak földrajzi-társadalmi helyzetéből fakad. Úgy véljük, hogy e minták ösztönzőleg hatnak mind a már működő színházi közösségekre, mind pedig a szárnyukat bontogató színházcsinálókra – noha, a célunk nem a feltétel nélkül adaptálható, instant modellek kialakítása. Nagyjából viszont elmondható, hogy e három településtípus a legrelevánsabb Magyarországon, így a sikerfaktorok nem a földrajzi elhelyezkedésben keresendőek, hanem a jól működő közösségekben és a színház közösségnevelő hatásában. E színházak sikerének a fokmérőit is innen láthatjuk: euforikus előadásokat, kooperatív rajongótábort, helyi közösségi élményeket és sok kellemes arcú embert. A jelenlegi magyarországi állapotok között sajnos nem általános, hogy minden földrajzi okokból egy helyen élő emberek közösséggé szerveződjenek és ott természetes igényből öntevékeny művészeti tevékenységet folytassanak. Ebben a helyzetben nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hogy az itt bemutatott színházak és színházcsinálók mezőnye még nem túl széles. A SZELLEMFI Hálózat tagjai a tevékenységük részének tekintik a példamutatást és az inspirált kezdeményezések melletti bábáskodást, valamint a kisebb, szakmai támogatásra szoruló projektek felkarolását.

Celldömölk

Gyöngyöstarján

Jászberény

~ 11 000 fő

~ 2500 fő

~ 27 000 fő

Távolság a megyeszékhelytől

50 km

10 km

50 km

Távolság Budapesttől

200 km

90 km

90 km

község

város, központ

lakosság

A jellege

település

releváns intézmények

város, központ

kistérségi

kistérségi

4 iskola, 1 1 ÁMK, 1 IKSZT, 1 1 főiskola, 1 zeneiskola, 1 műv.ház tájház zeneiskola, 3 rendezvényház, 10 iskola

51

Gyöngyöstarjáni minta

Celldömölki minta

Jászberényi minta

Vonzáskörzet (befelé)

a CelldömölkA színjátszó kör jászberényi Szombathely-Sopron személyes baráti köréből jászsági lakosság háromszög lakossága szerte az országból, valamit Gyöngyös vonzáskörzetéből

Hatáskörzet (kifelé)

Rendszeres budapesti nyári fesztiválok, alapvetően befogadó és erdélyi előadások, színházi találkozók színház, ezért csak néha külföldi és kisebb produkciókkal vendégszereplések vendégszerepel

Főállású vezetők / alkalmazottak Keménymag Támogatók köre Bevételi források Szervezeti forma

A színházcsinálók

2,5

1

1

30-40 fő

10-15 fő

3-5 fő

barátok, rokonok

rajongók,

pályázatok, hivatalos támogatások, adománygyűjtés

színjátszó kör tagjai és barátaik pályázatok

pályázatok, hivatalos támogatások

városi színház alapítvány

+

egyesület (faluszépítő alapítvány, egyesülethez önkormányzattal csatlakoztak, énekkar közösen működtetve mellé)

helyi fiatalok örökifjak

és

falura költözött helyi értelmiségiek

52

és

és

az alapítvány vezetője

A közönség Mióta működik

Helyi keménymag, helyiek, budapesti rajongók fesztiválozók 1980 óta

barátok,

Informálisan 2005 óta, de hivatalosan 2008tól léteznek

A színházépület Az elavult városi Az egykori községi története mozi épületét az tanító lakását önkormányzattól kapták falumúzeummá meg 2004-ben. alakították át, ennek az udvarában alakították át a fészert színházi épületté, 2012-ben

jászsági járók

színházba

2009 óta

A városi malom által üzemeltetett gyógyfürdő épületét először mozivá végül színházzá alakították át 2009-ben

1. Celldömölki minta – Soltis Lajos Színház A Soltis Színház művészeti vezetője, Benkő Péter az alábbi két interjúrészletben összefoglalja a színházcsinálás lényegét és célját, valamint a profizmus és az amatőrizmus határmezsgyéjén való egyensúlyozást: „A színház múltja az a lehető legnormálisabb múlt. Minden így kezdődik. Vannak fiatalok, találkozgatnak, beszélgetnek és aztán szerencsére senkinek nem az a legjobb ötlete, hogy elmenjenek kocsmázni, hanem valamilyen apropó folytán – ez szinte mindegy, mi – csinálnak egy színdarabot. Nem ügyetlenek, tudják a szövegüket, tudják mikor mi következik. A közönség ezt értékeli, hisz általában a hozzájuk közel állók ülnek a nézőtéren. Felbátorodnak ezen, elkezdik tovább játszani, ezt elviszik máshova, ahol nem ismerik őket. Ott is szeretik. Akkor már elkezdi érdekelni őket, hogy mitől jó ez? Mitől jó az egyik jelenet, mitől rossz a másik jelenet? Elkezdenek érdeklődni maga iránt a szakma iránt, amibe csak bele akartak kóstolni. És hogy ha elég élénk ez az érdeklődés, hogyha társul mellé egy önmagunkban való keresésre való hajlandóság, szorgalom, akkor egyszercsak elkezdik mágnesként vonzani azokat az embereket, akik pedig ellenpólusként épp olyan típusok, hogy ők már tudnak erről a szakmáról valamit, őnekik van egy elképzelésük, de nem találják azt a csapatot, aki ezt igazán, szívből szeretné csinálni. A Soltis Lajos színháznál Soltis Lajos volt a legmeghatározóbb ember ebből a szempontból, és az ő baráti, szakmai kapcsolatai révén később idekerült emberek lettek a továbbiakban." Interjúrészlet: B. Péter Pállal a celldömölki Soltis Lajos Színház művészeti vezetőjével, színészével (Soltis 30 – DVD), 2011. „Hogy mi választottuk-e azt, hogy szegény színház legyünk? Nem, nem mi választottuk azt, hogy szegény színház legyünk. Hogy megéljük-e azt, hogy szegény színház vagyunk? Igen, megéljük azt, hogy szegény színház vagyunk. És ha már így hozta az élet, ha már így vagyunk kénytelenek működni, akkor minden erőnkkel, tudásunkkal azon munkálkodunk, hogy ennek a fajta színházi ideálnak az elvárásainak tudjunk megfelelni. Ha valamit 53

akarunk létrehozni, legyen az egy előadás vagy egy előadás díszlete, jelmezei akár vagy egy turné, akkor azzal azért vérrel-verítékkel meg kell dolgozni. Akkor az nekünk rengeteg munkába telik, nekünk kell kitalálni, nekünk kell embereket szerezni hozzá, lehetőleg belső köreinkből megoldani minden részfeladatot, de ezzel együtt, mivel nem tudjuk azokat az eszközöket megvásárolni, amik a legtökéletesebbek lennének a célnak, rengeteg kreativitási lehetőség adódik. De olyan megoldásokat tudunk alkalmazni, ami másnak eszébe sem jutna, hiszen megvan hozzá minden, hogy megoldja úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ráadásul ez egy közösségteremtő erőt is jelent, hogy mindent magunk, egymásnak és magunknak csinálunk. Harmadrészt pedig kialakul a játszókban, illetve ebben az esetben az építőkben, díszítőkben, készítőkben egy olyan kötődés, ami azt jelenti számukra, hogy ez a színház, ez az előadás nem csak valami, amibe én beszálltam, hanem ez az enyém: ezt én csináltam, ezt én csinálom. Tehát azt mondanám, hogy bár persze, panaszkodunk, mindig is panaszkodni fogunk – ilyen az ember természete – mindig szeretnénk többet, jobbat, egy kicsit egyszerűbben, egy kicsit kényelmesebben, de a mostoha körülmények inspirálóak a színházi munkára nézve." Interjúrészlet: B. Péter Pállal a celldömölki Soltis Lajos Színház művészeti vezetőjével, színészével (Soltis 30 – DVD), 2011.

2. Gyöngyöstarján AkcióCsoport)

–

GYUTACS

(=Gyorsreagálású

Utcai

Tájszínházi

A GYUTACS és a Fészer Színház története mindenképpen a rendszerváltás utáni tendencia része, amikor értelmiségiek, városiak, művészek megpróbálnak falura költözni és lehetőség szerint vagy az ottani közösségbe integrálódni vagy saját, új közösséget kialakítani. A skála valahol a Budapest II. és XII. kerületeiből kiszorult újgazdagok által ellepett pilisi falvaktól az abszolút nulláról induló, romantikus alföldi tanyára költöző városi házaspárokig tart, Gyöngyöstarján viszont az egyik legszerencsésebben sikerült visszafalusiasítás. Lévén az ország egyik legjobb bor és gyümölcstermő vidéke, még a rendszerváltás utáni zavaros mezőgazdasági viszonyokat is sikerült túlélniük a helyi termelőknek, úgy, hogy még fejlesztésekre is sor kerülhetett. Az ide vetődő nem helybéliek így egy működő és fenntartható gazdálkodással találkoztak, amit a helyiek át is tudtak nekik adni – (ellentétben sok más hasonló faluval, ahol a betelepültek első dolga, hogy forradalmasítsák a helyi mezőgazdasági szokásokat, sajnos sokszor az éghajlati és földtani viszonyok tekintetve vétele nélkül.) Így tehát egyrészt a betelepültek megspórolták maguknak a már sokakat visszariasztó kezdeti botladozásokat, másrészt pedig általuk a helyi ismeretek és szokások továbbvitele biztosítottá vált, tehát a „visszaparasztosodás” szervesen és produktívan történt. Ez nagyon meghatározó háttere a helyi kulturális életnek, hiszen egy valóban tájba illő közösség sokkal jobban inspirált a közös műalkotásokban, mint egy tájidegen. Valószínűleg ez is a megmondhatója annak, hogy a színjátszó csoport tagjai majdnem mind 30 év felettiek, ami egyáltalán nem általános. A színjátszók a helyi és közelben lakó barátaikkal együtt egy valódi közösségben élnek, ahol a saját szórakoztatásuknak mindig nagy szerepet szánnak és ezért szívesen áldozzák rá a szabadidejüket. 54

A Fészer/Tanya/Pajta/stb. elnevezésű színházak többé-kevésbé mind így működnek, őnáluk viszont a rivalizálás és a konkurencia veszélye egyáltalán nem áll fent, ezért egyegy jól sikerült fesztivál-ötletet nagyon könnyen tudnak egymástól eltanulni. A SZELLEMFI Hálózat vállalja, hogy az ilyen falusi közösségekben megszületett színházi társulatok és kezdeményezések között megteremti a szakmai diskurzuscsere feltételeit és a jól bevált ötleteket terjeszti. Egy ilyen alulról jövő kezdeményezés nagy hatással van a falusi oktatási és nevelési intézmények munkájára is, akikkel szerencsés esetben az együttműködés kiváló közösségteremtő és kultúraközvetítő eredményeket hoz.

3. Jászberény – Malom Film-Színház / Főnix Fészek Műhelyház Jászberény az Alföldi városok sok jellegzetességét viseli: viszonylag nagy lakosság, széles vonzáskörzet és nagy távolság a szomszédos várostól – mind alkalmas egy nagy, városias színházi közösség megteremtésére. Egy legalább huszonötezer fős városban garantált, hogy megteljen egy városi színház nézőtere, szinte tetszőleges fajta előadáson. Sok más hasonló várossal együtt, itt is a régi mozi épületét alakították át színházzá és itt is felmerült, hogy a funkcióját vesztett filmszínházból kínai áruházat csináljanak. Ez teljesen érthető gazdasági szempontból, hiszen régen a mozikat központi helyekre építették, a közösségi élet egyik fontos helyszínéül. Mivel azonban a mozi berendezése elavult, egyegy film bemutatója sem annyira nagy esemény ma már, ezért az érdeklődés odalett és az erre épült közönség is szétszéledt. A városi mozik nagyon kis beruházással könnyen színházzá alakíthatóak és noha több ember beidegződésében „a mozi” már egy halott helyszín, a színházi előadások teljesen más közeget teremtenek ugyanabban az épületben. A jászberényi recept meglehetősen egyszerű és kiválóan működik: egy megfelelő befogadó színház, egy nagyobb városban (vonzáskörzettel együtt), szép környezetben nagyon magas néző- és előadásszámokat tud eredményezni... Mi kell vajon még a sikerhez? A jászberényi színház ugyanis szándékosan „színvonalas előadásokat” fogad, nemzetközi produkciókat, Budapesten újonnan bemutatott darabokat, különleges műfajok hírességeit (pantomim, kortárs tánc, mozgásszínház), amikre sokak szerint „csak a fővárosi értelmiség kíváncsi” vagy „nem értenék meg az emberek”. Ahogy a Déryné Faluszínház eleinte kudarcot vallott az esztrád-estekkel és a lebutított darabokkal, majd látták, hogy még a kis falvak közönsége is szívesebben nézi Szophoklész, Shakespeare és Molière teljes darabjait, így a jászberényi (sem falusinak, sem pedig fővárostól túl messze lakónak nem mondható) közönség is nagyon hamar megszokta a néhány kultúrmunkás által „szokatlannak” minősített előadásokat és kialakult egy olyan színházi közeg, amely elvárta, hogy egy budapesti premier után Jászberényben is mutassanak be előadásokat, illetve egy sikeres darab a turnéállomásába mindenképp iktassa be Jászberényt is. A jelek szerint ez sem az előadóknak, sem pedig egy befogadó színháznak nem akadály és ami a legfontosabb, a közönségnek sem.

55

Várszegi Tibor:

Vidéki befogadó színházi és képzési modell – Jászberény „ Ha lenne idő kapcsolatot találni a mához, […] ha lenne egy parányi színház – mindössze száz, sőt ötven személy befogadására alkalmas színház […] – ahol a színház vesztesége se okozna gondot, az sem, ha minden előadáson minden hely üresen marad. […] A színház megtisztulása nem a közönségen múlik. Egy tiszta színház kisugárzása viszont előbb utóbb közönséget vonzana, teremtene. […] Nekem az kell, hogy a színház csoda legyen egy adag rítussal.” Peter Brook

A 2009-ben indult befogadó színházi tevékenység már a kezdet kezdetén megteremtette az igényt a műhelymunkára is. Nemcsak azért, mert megalapításáig Déryné szülővárosa nem rendelkezett színházi infrastruktúrával, hanem azért is mert kezdetben havi 3-4, két évvel később már havi 6-9 különféle programmal minőségi mintát is kínált a közönség azon részének, amelyik színházcsinálással is próbálkozott. 2013 tavaszán kiürül a színház melletti épület, amely kiválóan alkalmas próbatermek, workshopok tartásának és kisebb előadások bemutatásának helyszínéül. Ezért a pályázó alapítvány arra készül, hogy a jövőben egymástól elválaszthatatlan szemlélettel, egymást feltételező működési körülmények között a Malom Film-Színház befogadó színházi tevékenysége kiegészül a szomszédos Főnix Fészek Műhelyház elnevezésű épület rendszeres alkotóműhelyi és képzési tevékenységeivel. Előzmények: eufóriától a visszarendeződésig Három évvel a jászberényi színházalapítás után kiderült, hogy kevés létszámú, de hangadó körök számára a minőség veszélyes. Amíg ugyanis 2009 őszén az alapítvány és az önkormányzat együttműködésével országos szinten is precedenst teremtve a színház gyors és látványos eredményeket ért el (úgy látogatottságát és elismertségét, mint minőséget képviselő műsorpolitikáját tekintve), addig 2011 novemberétől kezdve a helyi politikai hatalom látványosan visszafogta az együttműködést. A városi kultúra irányításával olyan embert bízott meg, akinek sem tapasztalata sem képzettsége nincs ezen a területen. Ennek tudható be, hogy már 2012 kora tavaszán megjelentek a városban azoknak a különféle haknibrigádoknak a képviselői, amelyek közvetlen pénzügyi hasznot ugyan jelenthettek a „kultúra” és a „nonprofit” jelzőket értelmezni nem tudó kulturális nonprofit kft. számára, ám minőséget még a kizárólag szórakoztatóipar szereplőivel sem tudtak felmutatni. Akkor, amikor 2009 tavaszán a helyi sajtó a városi mozi bezárásának híreivel volt tele, s akkor, amikor a helyi politika szereplőinek semmi komoly ötletük nem volt az épület hasznosítását illetően, hiszen még kínai bolt nyitása is komolyan felmerült, jól jött az alapítvány kezdeményezése. Előtte 19 évig hiába próbálkoztunk. Amikor az épület már 56

senkinek nem kellett, előállhattunk egy tervvel. Miután több, mint két év alatt ¾ részben nem városi támogatásoknak köszönhetően az alapítvány megmutatta, hogyan lehet az épületet működtetni, néhány hozzánemértő is jelentkezett, hogy bizony színházat ők is tudnak csinálni. Az önkormányzat pedig úgy látta jónak, hogy velük működik együtt, a mintegy 200 milliós üzemeltetési és működési keretet pedig, amit a városban kultúrára költenek, rájuk bízta. Megjegyzendő, hogy Jászberényben az egy főre jutó kulturális támogatás többnyire duplája a hasonló lélekszámú településekéhez képest, sőt, ha a szolnoki színház költségvetését nem számoljuk, a megyeszékhelyéhez képest még ennél is több. Jogosan merülhet fel ezek alapján a kérdés, vajon felmutat-e Jászberény ennek megfelelő kulturális színvonalat. Igaz ugyan, hogy a 2009-es képviselő-testületi döntés nagyon minimális többséggel szavazott bizalmat az alapítvány színházi működtetésére, ám néhány hét elegendő volt ahhoz, hogy mindenkit meggyőzzön annak létjogosultságáról. Ennek bizonyságára legyen egyik példa az, hogy a hetente megjelenő városi újság minden egyes számában olvasható volt a következő heti program, s hosszas beszámolók szóltak az előző hetiekről. Három év alatt tíz rendszeresen publikáló újságírója lett a 27 ezres kisvárosnak. A közönség gyorsan nagykorúvá vált, másfél év után már nem kellett egy-egy tanárnak vagy óvónőnek szólni, hogy szervezzenek be két-három osztályt annak érdekében, hogy teltház legyen, a nézők ugyanis maguktól vásárolták a jegyeket. És, tapasztalatom szerint, éppen ez lett a baj: a közönség, tehát a lakosság tudatszintje látványosan emelkedett, miközben a képviselőtestület kollektív tudatszintje nem változott, s akkor, amikor ez a különbségnövekedés elért egy küszöböt, a hatalom számára a minőséget képviselő színház már veszélyként merült fel. Mindezeknek lett egyik lényeges következménye, hogy immár a nyilvánosság kizárásával 2012. augusztus végére az épület átalakítási terve is megszületett természetesen úgy, hogy a tervezésben nemcsak színházi, de még kultúrában jártas ember sem vett részt. Szeptemberben azt közölték az alapítvány képviselőjével, hogy november 1. utánra ne tervezzen semmit az épületbe, mert átalakítások kezdődnek. Ezek a munkálatok még februárban sem kezdődtek el, ők viszont filmeket továbbra is vetítettek és a saját maguk által szervezett programokat tovább folytathatták. Az alapítvány helyzetét mindezekhez képest tovább sújtotta a kulturális kormányzat későn kiírt pályázata, majd a megítélt támogatás októberben bejelentett zárolása, illetve a csökkentett évi támogatás december közepén történt kifizetése. Az előző évben a működési pályázat felhasználását február végéig teljesíthettük, március-júniusi programjainkat pedig a megítélt pályázati támogatás hiánya esetén is jegybevételekből és TAOkedvezményekből zökkenőmentesen bonyolíthattuk – 2012-ben erre nem volt lehetőségünk. Amikor 2012-ben az első forrás számlánkra érkezett, már ahhoz is késő volt, hogy nyári színház szervezésébe fogjunk, ami nemcsak a jegybevételt és az igénybe vehető TAOkedvezmény nagyságát csökkentette, hanem – ami az alapítvány pályázási esélyei miatt sokkal fontosabb – a fizető nézőszám drasztikus csökkenését is eredményezte. A helyi és a kormányzati tényezők együttes alakulásának köszönhetően a 2012. évi nézőszám mind a 2010. mind pedig a 2011. évi nézőszámnak a 27%-a csupán (!). Alighanem leginkább ez

57

mutatja összefoglalóan és emblematikusan a hirtelen bekövetkezett változások következményeit. Az ország első Film-Színházának (a második az Átrium, ezután a Pólus, majd a Lehel) 2009-ben azért adtuk a „Malom” nevet, mert azt reméltük, hogy hosszabb távon a szomszédos egykori malomépület is kulturális célú hasznosításra lesz érdemes. Örvendünk, hogy ez elfogadásra talált. Mint, ahogy a másik kihasználatlan szomszédos épület, az egykori tűzoltólaktanya hasznosítása, amely kiváló adottságokkal rendelkezik műhelyek kialakítására. A szakmai tervek első változatát 2012 őszén kérésre el is küldtük az önkormányzat képviselőinek. 2013 februárjában azt várjuk, hogy a minimális épületátalakítás a megbeszéltek szerint március elején elkezdődhessen, április végétől júniusig tartó 14 különféle programot magában foglaló műsortervünk pedig 100 %-osan készen van, és hó végéig minden szerződést meg is kötünk. A szeptemberben általános iskolások és középiskolások számára indítandó műhelyfoglalkozások előkészítettsége is 50 % körül van. Ám a 2009 óta tartó időszak fejleményei sajnos megteremtik azt az aggodalmat, hogy ezúttal is, miután megmutatjuk, hogyan lehet egy kihasználatlan épületet működtetni, jönnek valakik, akik veszélyesnek minősítik, és kijelentik, hogy ezt ők jobban tudják.

MALOM FILM-SZÍNHÁZ „A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár. Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.”

2011-ben 15 Kossuth-díjat osztottak ki a különféle művészeti területek képviselői között Magyarországon. A jászberényi színházban 2009. szeptemberi megalapítása óta közülük 4-en is bemutatkoztak. Említsük meg a korábban Kossuth-díjat kapott művészeket is, valamint a mostani és korábbi Jászai-díjasokat, az Érdemes Művészeket, a Harangozódíjasokat, az egyetlen Liszt-díjast a francia Becsületrend lovagjával együtt. Havi rendszerességgel fogadtunk legalább egy olyan előadást, amely valamikor díjat vagy díjakat nyert valamely hazai vagy külföldi fesztiválon vagy gyerekszínházi szemlén. A színház alapítása óta szinte minden eseményt feldolgozva 10 különféle szerző írta rendszeresen beszámolóit és kritikáit egy nyomtatott sajtó és két internetes portál oldalaira. Említsük meg a helyi rádió rendszeresen jelentkező előzeteseit és a helyi televízió évente összesen mintegy 8 órányi műsorait is. A színház fotósa kezdetektől fogva készíti gyönyörű képeit, amelyekért a világ bármely előadó-művészettel foglalkozó szakfolyóirata is arany árat fizetne. Történt mindez úgy, hogy az említett szerzőkkel egyetlen megbeszélés, rábeszélés vagy egyeztetés történt volna. Minden teljesen magától, spontán módon, láthatatlanul, belső szükségletből és önerőből alakult így. Évente 60-65 különféle programot szerveztünk összesen mintegy 7 000 nézőnek. Ez átlagban 135 nézőt jelent hetente, 110-et pedig alkalmanként. Az adatok nem összehasonlíthatók, mert a két nyári színház eleve mintegy 1 500 nézőt jelentett, a havi rendszerességgel jelentkező osztályterem színházak és színházi nevelési programok nézőszáma pedig 30-35 főben voltak maximálva. Az elmúlt időszakban a közönség értő szemléletmódjának, ízlésének, fegyelmének és alázatának szemmel látható átalakulása 58

jelentette a leglátványosabb változást, amelyet a vissza-visszatérő művészek is kivétel nélkül megerősítettek. Vidéki színházként a nézők életkorát és a bemutatott előadások műfaját tekintve is teljes lefedésre törekedtünk. A csecsemőkorúaktól a nyugdíjas korosztályig kínáltunk a havonta jelentkező családi vasárnapok bábszínházi műsoraitól kezdve klasszikus színházi, zenés és táncszínházi, alternatív és kísérleti színházi előadásokon keresztül kortárs cirkuszművészeti produkcióig többféle műfajú előadásokat. Nemcsak a színházban, de iskolákba kihelyezett osztályterem színházi rendezvényeket is lebonyolítottunk jászberényi általános és középiskolákon kívül jászfényszarui és jászárokszállási iskolákban. Kezdettől fogva törekedtünk arra is, hogy befogadó színházként legyenek visszatérő művészarcok a városban, illetve a színházban. Az elmúlt rövid időszak ellenére is többször járt nálunk a beregszászi színház, a debreceni színház, a kaposvári színház társulata, a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszók, a Színház- és Filmművészeti Egyetem valamint a Kaposvári Egyetem egy-egy színészosztálya, a marosvásárhelkyi Yorick Stúdió és a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Jel Színház, Törőcsik Mari, a Bozsik Yvette Társulat, Marozsán Erika, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, vagy Újhelyi Kinga.

FŐNIX FÉSZEK MŰHELYHÁZ A főnix a fény madara, kocsija a Nap. Szent tűzmadár. Fészkével együtt önmagát is felgyújtja, a hamvakból pedig új főnix születik. Ezért a megújulás, az újjászületés, a megtisztulás, a feltámadás szimbóluma. Önnön vérével táplálja utódait, nem másokon élősködik, így minden pusztulásból folytonosan újjáéled és megerősödve kerül ki. Az egykori tűzoltólaktanya épülete a tűz jegyében, a tűz oltására, illetve annak féken tartására, szabályozására készült. Ha kulturális célra kívánjuk használni, akkor az épületben lakozó szellemiség továbbélését a tűz, a Nap jegyében érdemes folytatni. A négy őselem közül a tűz az emberben a lélekhez kötődik. A lélek tüze nélkül az ember nem termékeny, nem képes teremteni, alkotni, új értéket létrehozni, tehát élni sem. A szent főnixmadár jegyében működő hely ereje teremtő erő az alkotás érdekében. Vagyis műhely, amely, ha létrejön, egyúttal közösség is létrejön a szó elveszett, eredeti értelmében. A szimbólum a jászsági lelkülethez is méltó, hiszen a lélekmadár két helyen is szerepel a Lehel kürtjén.

59

A Főnix Fészek Műhelyház minden az élet védelmében teremtődő alkotó kezdeményezés helyszíne kíván lenni. Mivel a színházművészethez és a táncművészethez kötődő előadó-művészet az, amelyben leginkább jelen van az összes többi egyszerre (irodalom, képző- és iparművészet, kézműves mesterségek, zene), a három évvel ezelőtt kibontakozott előadó-művészet határozhatná meg a műhely arculatát úgy, hogy minden más terület képviselői is lehetőséget kaphatnak a kibontakozáshoz. A bejárat fölé tervezett felirat: Ember, ki ide belépsz, előbb a szíved nyisd ki, aztán a szád!

Tevékenységi területek. Hogy milyen tevékenységek kibontakozása születhet meg, menet közben alakul ki annak alapján, amilyen szunnyadó lehetőségek mintegy önmaguktól megmutatkoznak egy elevenen működő közegben. Az alábbi felsorolás pusztán azokat a lehetőségeket tartalmazza, amelyekről már most előzetesen tudható, hogy rendelkezésre állnak azok személyi (értsd: szakmai, minőségi) és minimális tárgyi feltételei. Általános iskolai és középiskolai színjátszó körök. Az iskolákban egy-egy tanár köré csoportosuló körök, amelyek számára rendszeres próbatermet jelenthet az épület. Városi színjátszó kör. Sem életkorhoz sem helyhez (pl. iskolához) nem kötött emberek színpadi előadás létrehozása érdekében társult közössége. Kamaraszínházi előadások tartása. Kis térre tervezett színházi és táncszínházi előadások befogadása a világ minden tájáról. Drámapedagógiai foglalkozások. Akár egy rendszeresen találkozó csoport, akár egy-egy osztály számára bemutatandó színházi nevelési programok sorozata. Filmklub. Középiskolás tananyagra támaszkodva a diákok és a tanárok közösen választanak filmeket. Galéria. Az előadó-művészethez nem szükséges falfelületeken képzőművészeti kiállítási lehetőség. Civil ház. A város kulturális civil szervezetei számára díjmentes lehetőség szakmai megbeszélésekre, tanácskozásokra szabályozott infrastruktúra használattal. Bábkészítő tanfolyam. Elsősorban kézműves foglalkozás, amely azonban társulhat bábszínházi előadások létrehozásával is. Gyereksarok – hétvégi foglalkoztatás gyerekek és/vagy családok számára. Mese, dia, bábkészítés, dramatizálás stb. Kézműves foglalkozások nemes anyagokból. Szövés, nemezelés, kosárfonás, bútorok, berendezési tárgyak, színielőadások díszleteinek és kellékeinek készítése. Mozgásterápia. Testtudattól az improvizációig (ismerkedés a pszichodinamikus mozgásterápiával). Tanfolyamok indítása. Csapatépítő tréning: A kurzus abból a felismerésből indul ki, amely szerint a versenyképesség legmeghatározóbb tényezője nem a pénz, a stratégia vagy a technológia, 60

hanem az erős csapatmunka. Célja, hogy gyakorlataival kialakítsa, és tanulhatóvá tegye azokat a tényezőket, amelyek a hatékony csapatmunkához is szükségesek. Kreatív írás: Átfogó művészetszociológiai és művészetpszichológiai alapokra helyezett gyakorlatorientált kurzus sok terepmunkával, kreatív motivációs tréningekkel. Hazatalálás. A színházban 2009-ben elkezdett, majd a múzeumban tartott, a magyar hagyatékra épülő előadássorozat folytatása.

61

Hartyándi Jenő:

Közösségmegtartás és újjáépítés vidéken - Mediawave Az eredet A MEDIAWAVE Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítványt 1991-ben hozták létre civil szervezetek, egyesületek, hogy hasonló szellemiségű, de más-más művészeti ágakhoz kötődő tevékenységüket összehangolják. Fesztivál és oktatás formájában a köz felé, mind jobban közvetítsék. Az elmúlt több mint húsz év során a tevékenységek sora és a felvállalt művészeti ágak közvetítése mind szélesebbé vált. Az első húsz évben a közvetítés irányultsága többségében művészet alapú volt, miközben a megvalósult program rengeteg, nevezhetjük ösztönös közösségfejlesztési folyamatot is tartalmazott. Az alapítvány főbb tevékenységei (felsorolásszerűen) - „FÉNYÍRÓK FESZTIVÁLJA” - MEDIAWAVE Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál, Közép-Európai kiterjedésű helyszínekkel, 1991-től - ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál – Marosvásárhely, 1992-1994 (társszervező) - „GYŐRI SZÜRET-CIVIL KULTURPRÉS” győri kultúrtermékek évi mustrája + nemzetközi koncertek (1997-98, 2002) - „BAKONYALJI VIGASSÁGOK” TÉRSÉGI MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Ravazd, Lázi, Kajárpéc, Écs 1999-2007 - MEDIAWAVE NEMZETKÖZI MŰVÉSZETI TÁBOR – PASSPORT CONTROL Novákpuszta 1991-1996, Rábapatona 1997 - 2002, Kerc (ROM) 1997, Kászonjakabfalva (ROM) 2000, Ravazd 2002 – 2008, Kisharsány 2009Novoszibirszk (RUS) 2007-2009, Kars (TUR) 2007-2008, Szabadka 2008-2009 - ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL (társszervező) 2009-től Villány-melletti falvak Az alapítvány által képviselt művészeti műfajok (felsorolásszerűen) - filmművészet (nemzetközi szinten) - zeneművészet (jazz és ethnozenék nemzetközi szinten) - színházművészet (kortárs színház és vásári/népi műfajok) - táncművészet (kortárs- és néptánc) - képzőművészet (festmény, grafikai és fotókiállítások) - irodalom

62

Összefoglalóan: a MEDIAWAVE Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány és rendezvényei a tradicionális és modern „rétegműfajok” népszerűsítésének karakteres képviselői ma Magyarországon, nemzetközi ismertséggel, felhozatallal. Az első 20 év fő célja az volt, hogy a honi és a nemzetközi művészeti élet friss, izgalmas, hazánkban még nem „befutott” képviselőit mutassuk be a magyar közönségnek. A zenei és filmes fókusz mellett, oroszból átvett kifejezéssel, az un. „párhuzamos kultúra” minél szélesebb és értéket képviselő szegmensét is felmutassuk a kortárs társművészetek területéről. Keresve, bemutatva a kapcsolódási pontokat.

A növekedéskényszeres világ megkérdőjelezése 2010 körül, a világot sújtó, és azóta is tartó válságfolyamatok elsődleges hatására, azonban átgondoltuk tevékenységünket és ráeszméltünk arra, hogy a világunkat és környezetünket éltető, motiváló növekedéskényszeres működés többé nem tartható fent. Erre az időszakra nagy általánosságban jellemző volt, hogy minden következőnek nagyobbnak, jobbnak, drágábbnak kellett lennie az előzőnél. És ez igaz volt és sajnos mai az igaz az emberek többségének gondolkodására. Amit az egyre inkább fogyasztás és vásárlás alapú világ mentalitása is sulykol belénk.

A közösségalapú kísérletek megkezdése Sok mindent elérve, kellő gyakorlatot szerezve, sokfelé járva a világban – a fentiek okán – átgondoltuk a helyünket és aktuális lehetőségeinket a mai magyar világban és elindultunk egy növekedési kényszermentes, tudatosan közösségalapú irányba, figyelve a fenntartható fejlődés elvére. Először a 2011 őszén, a Pannonhalma környéki Ravazd, Ság és Tényő községekben próbáltuk ki a gyakorlatban elméleti elgondolásainkat: „RAVAZDI GONDOLAT – TERMÉSBETAKARÍTÓ EGYÜTTLÉT” (antifesztivál) – kultúra, gasztronómia – környezettudatosság alcímmel. Már az elnevezés is jelzi, hogy többféle berögzült forma megkérdőjelezésére is kísérletet tettünk. Pl. az erőteljesen devalválódott fesztivál elnevezés elvetésére. A fesztivál szó eredeti értelmében valamiféle ünnepi alkalmat sejtető összejöveteli és kultúraközvetítő forma volt, amely többségében mára sokkal inkább egyféle üzleti formák összességét jelenti (pl. Fantasztikus Brico Fesztivál). Azóta elméleti elgondolásainkat saját rendezvényeink, valamint az Ördögkatlan Fesztivál és a székelyudvarhelyi Székelygyümölcs Fesztivál keretében is kipróbáltuk és sok pozitív és negatív tapasztalatot nyertünk, amelyek hatására módosítgatjuk elképzeléseinket. Láthatólag hosszú folyamatról van itt szó, mert a szervezők/megrendelők és a közönség részéről is erősek a megrögzöttségek. Ezért munkánk egy jelentős részét az teszi ki, hogyan tudatosítsuk a közönséggel, hogy még ha a megszokott formákhoz hasonlókkal is fog találkozni nálunk, akkor is más szellemiség és viszonyulás áll a 63

háttérben, amely célja, hogy a közönséget a fogyasztó viszonyulásból áttereljük a közösség tagja szerepbe. Elsőre általában az érintettek nehezen értik a problémafelvetést, majd egy részük kezd élni az új lehetőségekkel. Csak röviden: milyen kérdések megfontolása elé állítjuk közönségünket? (néhány példa a teljesség igénye nélkül, de a mellékletben részletesen is lehet olvasni arról, hogyan társuk mindezen gondolatokat első alkalommal a közönség elé): vendéglátás helyett csere-bere médiakampány helyett szóbeszéd és annak mai formája: facebook akusztikus hang (nincs erősítés) és a tábortűz fénye (világítás) a közönség és a fellépő művészek viszonyának (adás-kapás) újraértelmezése nevelés vagy növelés? – azaz értékközvetítés vagy üzlet?

Mintaprojekt tervezetek A „hagyomány és modern kettős tisztelete” lengi körül minden közösségfejlesztő és kultúraközvetítő tevékenységünket. Ami azt jelenti, hogy szívesen nyúlunk vissza régi, akár már feledett, vagy alig élő formákhoz, meghengergetve azokat a mai kor adta lehetőségekben. Azaz nem csak a múltba réved tekintetünk, hanem sokkal inkább azzal kísérletezünk, hogy régen működő, bevált formákat ismételten meghonosítsunk, felfrissítve azokat a korunk nyújtotta lehetőségekkel.

Az ősi városok szerepéről Elmerülve a múltban, gondolkodva a családnál nagyobb közösségek, a művészetek, a kultúra fejlődését segítő formák kialakulásáról, elég hamar eljuthatunk a vásár, a piac fogalmához. Azt sokan tudják, hogy a vásár, a csere-bere volt az a forma, ahol a különböző gyűjtött, készített termények, eszközök gazdát cseréltek. De arra ma már kevesen gondolnak, hogy ezzel együtt a kisközösségek belső kulturális értékei is gazdát cseréltek. És pl. egy tegez, egy nyereg vagy egy korsó nem egyszerűen használati tárgy volt, hanem a rajta lévő, a kisközösségre jellemző díszítő motívumaival képzőművészeti alkotás, sőt üzenő díszítéseivel az költészet, az irodalom előzménye is. És nem csak a használati funkció jósága, hanem a díszítés szépsége, üzenetet is egyenrangú értéket adott/jelentett a „kapó” számára. A motívum jó érzéseket beindító látványa, tartalmi üzenete megindított egy olyan folyamatot, a fejlődés folyamatát, amely hatására a közösség mind erőteljesebben és elkülönülően próbálta vizuálisan megfogalmazni saját maga egyedi jellemzőit, közlendőit a külvilág számára. De nyilván a vásárokban a másikon meglátott látványos másságok, tartalmak, akkor is az „ipari kémkedés” áldozatává lettek. Azaz a nem elszigetelten élő emberi csoportoknál nem rögzültek le véglegesen a vásárokon keresztül kapcsolatban lévő 64

törzsek motívumai, hanem folyamatosan változtak, fejlődtek, differenciálódtak. Kialakultak a vizuális művészetek, még ha akkor nem is így hívták őket, majd az írás egyszerű formái. De a korai ember életét a maga természetességével átható zene és szertartások tánca és dramatikus jelenetei, a mese és eredet mondások is egyszer csak megjelentek a vásárokban vásári muzsikusok, énekesek és komédiások előadásainak formájában. Majd a vásárok következtében kialakuló városias településeken később – hosszú érlelődési folyamat következményeként - megjelentek a kőszínházak, mulatók, koncerttermek, újságok, könyvek… Ma már nagy a távolság ezen ősi folyamatoktól és nem olyan egyértelmű, hogy egy filmvetítés vagy egy irodalmi est közben a tűz körül ülő vagy táncoló őseink villódzó árnyai, meséi jutnak eszünkbe. Vagy hogy azért menjünk egy vásárba, manapság inkább bevásárlóközpontba, hogy ott friss és új művészeti és kulturális értékekkel találkozhassunk. Helyette – egymás szemébe sem nézve - telirakjuk a bevásárlókocsit és azzal a hamis élménnyel távozunk, hogy pénzünkért nemcsak portékákat vettünk, hanem valamiféle mai közösségi élményt is. A kocsi tolása és az áruk berakodása vette át azt a közösségi érzés funkciót, amely nem is olyan régen még a kulturális formák látogatása során (mozi, színház), az előadások előtt és után érhették a népesség többségét.

1. Közösségek vására A közösségi élmény/élet látványos és gyors romlása indította meg bennünk azt az elképzelést, hogy tegyünk egy/több kísérletet a közösségélmény-vesztés megállítására, mérséklésére. Azaz eddigi művészetközvetítés alapú rendezvényeink viszonyulását próbáljuk megfordítani és az ezekben meglévő „öntudatlan” közösségélmény-nyerést szeretnénk előtérbe helyezni. Persze nem feledkezve a művészeti tartalmak értékközpontú terjesztéséről sem. Valójában a közönség számára első pillanatra látható forma nem sokat fog változni. De közönségünk belecsúszva az események folyamatába egyre több figyelemfelkeltő és nem szokványos helyzettel fog találkozni, amely reményeink szerint minimum elgondolkodtatják. Jobb esetben – már az első esetben is – cselekvésre készteti. De vélhetően a viszonylag „agresszíven” közzétett „játékszabályaink”, ha elsőre nem is, de többedszerre hatnak és jó érzést okoznak, vagy teljesen elutasításra találnak. Formai elemként az ősi vásárformához térünk vissza. Ehhez nagy energiát kell fektetnünk a régi és mai vásárforma közti jelentős különbségek tudatosítására. Új hangulattal és tartalommal kell megtöltenünk a mi vásárunkat, „a közösségek vásárá”-t. Ezt úgy próbáljuk elérni, hogy a művészeti tartalmak meghívásán túl, különböző közösségek sokaságát tervezzük meghívni „együttlét”-ünkre, amely kifejezéssel a számunkra devalválódott fesztivál szót próbáljuk kiváltani. Cél, hogy e jelenleg nem feltétlen nagyon találóan hangzó kifejezést, az angol „gathering” sokkal tágabb értelmével töltsük meg, amelyet rendezvényünk nemzetközi megnyilvánulásaiban fogunk használni. A mai fesztiválok többségének szervezőelve – hol szándékoltan, hol kényszeresen anyagi motivációjú. A minél nagyobb anyagi hasznot, amelyet a jobb érzésűek végül minőségi programok megvalósítására fordítanak, a tömeg, azaz a fogyasztás fokozásával 65

akarják elérni. Tömeget pedig popularitással és hírességekkel, valamint élvezeti termékek központba állításával lehet elérni. A tömegben azonban az egyén egy kis pont, akinek az ismerősökön kívül esélye sincs ismerkedni, azaz a tömegesedés nem kedvez a közösség alakulásának, fejlődésének. A mi új szervezési elvünk a (kis)közösségek egymásmellettiségére épít, és ezzel akar elérni egy olyan – a használt terekhez képest elviselhető, azaz se több, se kevesebb – közönséget, amelyben az egyén és közössége jól érzi magát. Magának érezheti a teret és van alkalma más közösségek munkájába beleleselkedni és esetlegesen ismerkedni másokkal. Mintegy ráadásként sokszínű, értékelvű produkciókat tekinthet meg. Tehát ebben a konstrukcióban az egyénnek van alkalma a közösség, vagy akár több kisközösség tagjának lenni. Nem terheli a fogyasztás kényszere és annak lehúzós volta, hanem maga irányítja előzetes felkészülés vagy ismerkedésre alapuló csere-bere révén a saját jóérzésfaktorait. Mivel rendelkezünk a fentiek sikeres megvalósításához? ötletekkel és koncepcióval munkatársi háttérrel helyszínnel (Monostori Erőd, Komárom, Ördögkatlan Fesztivál, stb.) technikai háttérrel Egyre csappanó anyagi lehetőségeink korlátozott volta miatt, a felkért és maguktól jelentkező közösségek számára egyelőre „csak” a közeget (helyet, technikai hátteret, programozást) tudunk biztosítani. De ez a mai pénzmentes világban nyilván jelentősen rontani fogja kipróbálandó, új/régi módszereink hatékonyságát. Mivel lehetne segíteni a sikeres megvalósítást? Tervezett mintaprojektünkben lévő közösségépítő folyamatok hatékonyságát, működőképességét az segítené, gyorsítaná fel, ha az érdeklődő és vonzás alá került közösségek számára a részvétel minél kisebb terhet jelentene. A terheket az úti, szállítási és szállás költségek térítésével/biztosításával lehetne enyhíteni. Bizonyos esetekben speciális technikai költségek és tiszteletdíjak is felmerülhetnek. Mintaprojektünkhöz ezen költségek támogatásának örülnénk, ???.-Ft már nagyban elősegítené a projekt hatékonyságának növelését.

2. Mobil falumozi Kis mozitörténet Múlt századi, közösségmegtartó, kapcsolatteremtő forma volt a mozi. Ahol a filmek előtt, közben és utána más-más értelmű és hatásfokú kapcsolatteremtések zajlottak. A nyolcvanas évek vége felé kezdtek tönkremenni a kis falvakban, a művházakban meglévő vetítőhelyek a televízió térhódítására. Az ezredforduló közelében megjelenő plázák hatására a maradék kis és nagyvárosi hagyományos mozihálózat is megingott. Gyakorlatilag ezen a ponton vált ketté az értékalapú mozizás, amelyet a maradék 66

klasszikus nagyvárosi mozik és az újonnan kialakult artmozi-hálózat képviselt, valamint az alapvetően plázákra és hoolywoodi sikerfilmekre építő kereskedelmi mozizás. Az értékalapú mozizás 2010-re, a támogatások elfogyásával került végstádiumba, amit tovább súlyosbított az internetes filmletöltések tömeges elterjedése. A nagyvárosi mozik és a vidéki artmozik nagy része - egy-két év agónia után megszűnt, ahol az önkormányzat nem érezte fontosnak a megmentésüket. És megállapítható, hogy ez kevés helyen történt meg. Élesben átélve a történéseket, egy negatív és egy pozitív példát is felemlíthetek, hogy látható legyen milyen szerepe volt ebben az önkormányzatok hozzáállásának. Győr, Nyugat-Magyarország potenciálisan legerősebb, leggazdagabb városa nem tartotta fontosnak, hogy akár egyetlenegy hagyományos vagy artmozija maradjon. Az első vidéki pláza megjelenésével, amely Győrben nyitotta meg kapuit, Győr akkori szocialista polgármestere a sajtó útján kijelentette, hogy Győrben a mozihelyzet ezzel véglegesen megoldódott, a hagyományos mozit ezért megszüntetik. Ennek ellenhatásaként az akkor ellenzéki megyei önkormányzat segítségével sikerült a vidék első, két termes artmoziját elindítani és 11 éven át üzemeltetni. 2011-ben szűnt meg a támogatáshiány beálltával. Azaz Győrben már két éve csak plázamozi működik, mert a jelenlegi vezetés sem tartotta fontosnak egy értékközvetítő konstrukció működtetését. Vagyis néha vannak ilyen vetítések az Audi kulturális központjában. Érdekes tény, hogy egy idegen cég tartja fontosnak, látva a vezetőség érdektelenségét, legalább a látszat fenntartását. Szombathely az ellenpélda. Ott az önkormányzat megmentette a hagyományos mozit. Nemcsak megmentette, hanem kívül-belül felújította, korszerűsítette az utóbbi 5 év során. Tavaly pedig - két teremben - a legkorszerűbb digitális technikára való átállás is megtörtént. A Savaria mozi ezzel legyőzte a helyi plázamozit és visszanyerte városon belüli kulturális rangját. Normál mozis működésén túl fesztiváloknak, koncerteknek ad helyet, alkalmazkodva a kor igényeihez. Azért fontos az utóbbi példa, mert alapvetően a mozi temetése időszakát éljük. És a többség nem bízik a létjogosultságában. Persze egy kicsit olyan kérdés ez, mint hogy szükség van-e színházakra, kiállítótermekre, művházakra, azaz közösségi terekre?

Falumozi – mozgó artmozi mintaprojekt Mintaprojektünk egy olyan pozitív példát akar felmutatni, amely a szombathelyi példára alapozva bebizonyítja, hogy költséghatékonyan lehet – ugyan időszakosan – moziélményt vinni a kulturínységes területekre: ősz/tél/tavasz o falvakba, kisvárosokba o mozihiányos nagyvárosokba (mint pl. Győr) nyár o speciális helyszínekre (Monostori Erőd, stb.) o fesztiválok, egyéb rendezvények

67

Az alapötlet egy mobil digitális vetítéstechnika felállítása, amely egy kisbuszra telepítve az összes vetítéshez szükséges berendezést és kelléket szállítani tudja (digitális vetítő, hangtechnika, vetítővászon). De ennek akkor van értelme, ha ugyanazt a kép- és hangminőséget kapja a néző, mintha elmegy egy városi moziba. Szóval a „parasztnak megtesz” hozzáállás nem megfelelő. Azaz olyan technika szükségeltetik, amellyel manapság a vidéki artmozik maradékát felszerelték NKA támogatással. 1 fős személyzetet elegendő az üzemeltetéshez. 7– Két féle típusú filmkínálatot képzelünk el: a normál moziforgalmazásba bekerülő, friss filmek speciális filmválogatások, oktatófilmek (ezek a mi – MEDIAWAVE – 15 ezer filmből álló filmarchívumából biztosíthatók) Kiegészítő szolgáltatások: a mozi hőskorát idézően, a kulturális értéket fokozandó a vetítésekhez lehetne kapcsolni a következőket: - színházi kamara előadások, vásári komédiák - irodalmi délutánok - kamarakoncertek - egyéb előadások Úgy gondoljuk, hogy kipróbálásra megér beruházni egy országnak egy ilyen mozgó kulturális egységbe, amely értő kezekben jól tudna hasznosulni. Kollégáimmal 11 évig artmozit üzemeltettünk Győrben, 23 éve szervezünk egy jó hírű nemzetközi filmfesztivált. Talán ez elég garancia arra, hogy értékközpontúan és sikerrel üzemeltessük a mobil falumozit, speciális artmozi. A működési üresjáratokban a mobilmozi szolgálhatná a Monostori Erőd, mint nagy turistaforgalmat lebonyolító hely igényeit. Az itt megjelenő, szervezett csoportoknak, témához illő filmek vetítését is lehetne ajánlani. Ezzel a mozi kihasználtsága erőteljesen fokozható lenne. Úgy gondoljuk, hogy egy kezdeti működési támogatással, amely segítené a konstrukció bevezetését, a mobil falumozi gazdaságosan üzemeltethető lenne. Mivel rendelkezünk a mobil falumozi – artmozi sikeres megvalósításához? ötletekkel és koncepcióval, munkatársi háttérrel filmválogatásokkal (a MEDIAWAVE archívumából) egy biztos háttérhelyszínnel (Monostori Erőd, Komárom) több fesztiválhelyszínnel (Mediawave, Ördögkatlan, Somló hanga, stb…) Mivel kellene segíteni a sikeres megvalósítást? 68

mobil digitális mozi berendezés költségével (lásd NKA pályázat) kisbusz (a technika szállítására) az artmozikra érvényes támogatási rendszer legyen ide is érvényes beindító támogatás, reklámvetítésekre, a rendszer megismertetésére a vidéki oktatási és közművelődési egységek felé való szorgalmazás vagy előnyössé tétel Örömünkre szolgálna eme, mintaterveink támogatása, amelyekhez igény esetén költségeket is tudunk rendelni. Üdvözlettel Győr, 2013-02-24. Hartyándi Jenő MEDIAWAVE fesztiváligazgató

„VISSZA AZ ALAPOKHOZ – BATYÚSBÁL JELLEG Azaz hozz magaddal minden fogyasztási cikket (étel, ital, stb.), eszközt (pléd, kiskosár, kockás abrosz, stb.), amelyre a saját jó érzésed fokozásához szükséged lehet, mert egyik helyszínen sem lesz vendéglátás. Ez koncepció! JÁTÉKSZABÁLYOK Hogy elkerülhessük a pénz használatával és az üzlet megjelenésével jelentkező deformáló elemeket, ezért új játékszabályokat vezetünk be. 69

1./ ÁRUCSERE, MINT A VENDÉGLÁTÁS ALAPJA - AZ ÉRTÉK FOGALMA Hogy az árucserében sikeresen szerepelj, jól gondold át, mit hozol magaddal, hogy sikeres lehess az értékek cseréjében, azaz hozzájuss olyan fogyasztási cikkekhez, amelyeket esetlegesen megkívánsz! A környezettudatos gondolkodás jegyében, a cserének szánt cikkek esetén helyezd előtérbe a házi és kistermelőktől való termékeket: lekvár, sajt, kolbász, szalonna, tojás, befőtt, méz, pálinka, bor, szörp, stb. Ha nincs erre lehetőséged, azt elnézzük, hozhatsz bolti árukat is. Az árucserében akkor leszel sikeres, ha jók az értékfogalmaid és azt képes vagy alkuval érvényesíteni. (Én pl. a saját házi pálinkám egy kupicájáért szívesen vennék egy törésnyi sajtot vagy 4 cm kolbászt. Jól esne!) Jusson az is eszedbe, ha e rendezvényen egy muzsikus vagy előadó valamit előad, az értéked ád néked, azaz rá is gondolj az árucserére szánt csomagod összeállításánál! Ezért kosarakat fogunk elhelyezni az egyes lezajló produkciók elé, hogy az árucsere fogalmának kiterjesztéseként nem biztos, hogy megsértjük az illető művészt, ha kosarába kolbászdarabot vagy bort helyezünk. A művészet és szervezők sem levegőből élő lények, szeretnek enni-inni és cserébe művészeti produkciót adni! 2./ PROGRAMOK IDEJE, AZ ESEMÉNY KÖZHÍRRÉ TÉTELE Programok lesznek, amelyeket külön közlünk (az 1.0 verziót lásd alant), azzal, hogy bizton bővülni fog a számuk. Fontos tudni, hogy aki programmal jelenik meg az "együttléten", az értéket hoz közénk és önként teszi. Mi - a szervezés koordinátorai - senkit sem akarunk semmire rábeszélni, hogy jöjjön, vagy ne jöjjön. A hozott program akkor fog megtörténni, amikor az azt hozó/k úgy érzi/k, hogy annak meg kell történnie. Programunkat a médiákban nem jelentetjük meg, sőt nem szeretnénk, ha az megjelenne! A hír terjesztésének fő útvonala a klasszikus szóbeszéd, vagy annak mai formái: pl. facebook, stb. Nem az a célunk, hogy sokan legyünk, hanem az, hogy aki úgy érzi, hogy ott kell lennie, az ott tudjon lenni. 3./ AKUSZTIKUS HANG ÉS TÁBORTŰZ A szóbeszéd hatására jelentkező produkcióknál csak az akusztikusakat, max. saját alaperősítéssel előadott produkciókat preferáljuk. KIS MAGYARÁZKODÁS, HOGY MIÉRT VÁRUNK VAGY NEM! Több mint 30 éves rendezvény- és fesztiválszervezői háttérrel kezdtünk el együtt gondolkozni a kollégákkal, hogy milyen módszerekkel lehetne kiküszöbölni az egyre bővülő, lassan átláthatatlan magyar fesztiválvilág negatív tendenciáit és keresni - a kor aktuális lehetőségei közt - az új vagy akár régi, de feledés fele tartó formákat, amelyek segíthetik visszahozni a rendezvények közösségteremtő, fejlesztő és nevelő funkcióját. KULTÚRBUCSÚ/TÖMEG vagy ÉRTÉKKÖZVETÍTÉS/KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY Alapfelvetés, mondhatni koncepció, hogy menjünk ellen az egyre erősödő „kultúrbúcsú”-sodási vagy az értékalapú megközelítést egyre inkább felváltó/összekeverő „tömegalapú” megközelítéssel/szemlélettel. Amely a kor felgyorsult, média manipulálta 70

világában az egyre felületesebb kultúra vagy akár tudomány/ismeret fogyasztás fele viszi a rendezvényeket. Azaz a néző/fogyasztó olyannyira hozzászokott a távirányító kapcsolgatásához, hogy „házon kívül”, azaz egy fesztiválon vagy akár a bevásárlóközpontban is az a vágya, hogy mintegy séta közben bele-bele kóstolhasson ebbe-abba, csipegessen/kapcsolgasson, kerülendő az elmélyülés „veszély”-eit. Nem gondoljuk, hogy eme (vásárlásgerjesztő) tömegmanipulációval terhelt folyamatokat a mi kis ellenmozgalmunk meg tudja ingatni, de tán választási lehetőséget nyújt egy kisebbségnek, amely hátha belefáradt már a távirányító kapcsolgatásába. És némi közösségi együttlétre vágyik, amelyet áthatnak a kultúra és a környezettudatos lét elemei. HOL A PROBLÉMA GYÖKERE? Persze e kísérletben is több mindent nyíltan helyre kell tenni, mert a be/meg rögzött szokásokkal terhelt életünkből kitörni szándékozó kisközösségi próbálkozásokat is rendesen deformálta az elmúlt időszak. Kisarkítva - minden szereplő valamilyen szinten gyanakszik/fúj a másikra. A néző azt gondolja, hogy a szervezők lenyúlják, túl drága a rendezvény, nem olyan a produkció, mint ő szeretne. Nem igaz, hogy nem lehet... típusú mondatok hangzanak rendre. A produkciót nyújtó művész/előadó az gondolja, hogy a szervezők rajta gazdagodnak meg, a közönség nem tiszteli az ő művészetét, nem figyeli eléggé a produktumot, miközben ő a szívét/lelkét kiteszi a színpadra. A szervező úgy érzi, hogy mindenki potyázik, és ingyen akar mindent. Közben ő kockáztat mindent, mert a művész fix gázsit kér és közben bizonytalan a produkció színvonala és vagy jön a közönség vagy sem, milyen lesz az idő? A közönség mindenen fanyalog, semmi sem tetszik neki, nem érdekli a létrehozás háttere. A vendéglátó/vállalkozó a bérleti díjáért olyan produkciókat akar, amelyek rengeteg nézőt vonzanak és neki jelentős hasznot hoznak. De még nem találkoztam olyan vállalkozóval, aki azt mondta, hogy megérte neki valamit árulni egy rendezvényen. Legjobb esetben is fanyalogva mondta, hogy talán ha kijön nullára a buli. Összefoglalva, mindenki gyanakszik, elvár, követel és ha a szervező beleveszik mindebbe és ráadásként a vendéglátás/üzlet tömegigényei kezdik alakítani a programot, deformálni a kulturális igényformáló indíttatást, akkor visszakanyarodtunk a szöveg/gondolatsor elejéhez.

71

Sebestyén Aba:

Yorick Kulturális Egyesület – Marosvásárhely A Yorick Stúdió Színház jogi hátterét képező Yorick Kulturális Egyesület 2004. júniusában alakult meg hivatalosan, ezt azonban egy hosszú folyamat előzte meg. Úgy éreztük, szükség van egy olyan szakmai műhelyre, ahol az addigi hosszú, éjszakákba nyúló beszélgetések, tervek, viták termékeny talajra lelnek. Így, és ezért született meg a Yorick. Egy újfajta színt szeretnénk adni a magyar kulturális életnek Marosvásárhelyen, de ennek határain kívül is, egy újszerű, merészebb színházi gondolkodás által. Meggyőződésünk, hogy a közönség nyitott az újra, a másra. Ezért olyan kistermi vagy nem-konvencionális színházi térben létrehozandó előadásokat tervezünk, melyekben tág teret szánunk a kísérletezésnek. Fő célkitűzésünk a kortárs drámairodalom népszerűsítése, színpadra állítása és a klasszikus szövegek új, korszerű színházi nyelvezeten való megszólaltatása. Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala tevékenységünk színhelyéül rendelkezésünkre bocsátotta jelképes bér fejében a Marosvásárhelyi Vár Mészárosok Bástyájának alsó szintjét, ahol előadásainkat, rendezvényeinket létrehozhatjuk. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében elsősorban fiatal alkotókkal, színészekkel, rendezőkkel, képzőművészekkel szeretnénk együtt gondolkodni, együtt dolgozni. Folyamatosan együttműködünk elsősorban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemmel, valamint más civil szervezetekkel, érdeklődőkkel. Igyekszünk a jövőben is fenntartani ezeket a kapcsolatokat, és lehetőleg újakat is kiépíteni. Nyitottak vagyunk bármilyen újszerű gondolat, ötlet és segítség iránt. Előadásainkat, kulturális programjaink anyagi hátterét pályázatok útján teremtjük elő. Jelentősebb támogatóink voltak a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szülőföld Alap, a Communitas Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány, a Román Kulturális és Vallási Minisztérium, a Román Nemzeti Kulturális Alap, a Maros Megyei tanács, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala. Fontosabb partnereink a Richter Gedeon Románia, VimSpectrum, Novocom Consult, Evoline, Surub Trade, AquaServ.

Eddigi tevékenységünk: 2005. május 30-án a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala és a Maros Megyei Tanács segítségével sikeresen megszületett az első önálló produkciónk: Andrżej Wajda Nasztaszja Filippovna című drámáját mutattuk be Marosvásárhelyen, a Mészárosok-bástyájában. Az előadás rendezője Kövesdy István, szereplők: Tompa Klára, Sebestyén Aba és Veress Albert. Zene: Könczei Árpád, tervező: Bartha József, dramaturg: Csép Zoltán, mozgásművész: Liviu Matei. 2006. május 15-én került bemutatásra David Harrower Kés a tyúkban című darabja, Harsányi Zsolt rendezésében.

72

2006. október 15-én újabb előadással gazdagodott a Yorick Stúdió, ekkor mutattuk be Egressy Zoltán Sóska, sült krumpli című darabját, Sebestyén Aba rendezésében. 2006. november 5-én mutattuk be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal együttműködve az Alvajáró románc című zenés-táncos előadásunkat, András Lóránt koreográfus rendezésében. 2007. február 11-én, ugyancsak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház együttműködésével került bemutatásra a Számvetés című József Attila pódium-előadás, Antal Ildikó színművésznő összeállításában. 2007. februárjában sikeresen vendégszerepeltünk Csíkszeredában a Kés a tyúkban című előadásunkkal, amelyet négy alkalommal sikerült telt ház előtt eljátszanunk. 2007. májusában nagy sikert arattunk Csíkszeredában Egressy Zoltán Sóska, sült krumpli valamint az Alvajáró románc című előadásainkkal. Ugyancsak májusban került sor Fischer Gábor magyarországi filmrendező mesterkurzusára, melyet a Terra Nova Communication Center és a Communitas Alapítvánnyal együttműködve szerveztünk a várbeli székhelyünkön. 2007. júniusában a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal együttműködésben készült Alvajáró románc című előadásunk Szabolcs-Szatmár-Bereg-megye nagydíját kapta. 2007. augusztus 10-én a Nyári színházi estek Marosvásárhelyen programunk keretében bemutattuk James Rado - Gerome Ragni - Galt McDermot Hair című musicaljét, a Nyári Színház színpadán. Rendező: Sebestyén Aba. A 2008/2009-es színházi évadban az Európai Interkulturális Párbeszéd Évének kapcsán elindított program-sorozat keretében négy új előadást mutattunk be. 2008. március 26-án tartottuk Tasnádi István kortárs drámaíró Paravarieté című darabjának bemutató előadását, amelyet maga a szerző is megtisztelt a jelenlétével. Rendező: Sebestyén Aba. 2008. április 18-án, az Aradi Kamaraszínházzal együttműködésben, a Daniel Keyes Virágot Algernonnak című produkciónk került bemutatásra, Kulcsár Székely Attila előadásában, Nagy István rendezésében. 2008. október 4-én Láng Zsolt Télikert című darabjának bemutatóját tartottuk, László Csaba rendezésében. A szereplők a Színművészeti Egyetem harmadéves diákjai. 2008. november 29-én bemutatásra került Gianina Carbunariu Stop the Tempo című darabja, szereplők: Nagy Dorottya, Csíki Hajnal, Bányai Kelemen Barna, rendező: Sebestyén Aba. 2010 októberében az Aradon megrendezett Kissebbségi Színházak Fesztiválján a zsűri különdíját nyerte az előadás. 2009. október 14-én mutattuk be 20/20 című előadásunkat, amely az 1990-és Fekete Március marosvásárhelyi eseményeit dolgozza fel a színház eszközeivel. Négy itthoni előadás után a Budapesten megrendezett Nemzetközi Kortárs Dráma Fesztiválon mutattuk be előadásunkat, ahol a közönség és a színházi szakma tetszését egyaránt elnyerte. Azóta több hazai és nemzetközi fesztiválon részt vettünk az előadással: - Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál, Budapest, - Temesvári Román Kortárs Drámafesztivál, - Sepsiszentgyörgyi Művészetek Fesztiválja, - Aradi Underground Fesztivál, - Újvidéki Nemzetközi Színházi Fesztivál, 73

- Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál, - Nagybányai Műhely Fesztivál, - Pécsi Országos Színházi Fesztivál – POSZT, - Kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválja, - Poszt-Poszt Fesztivál, Budapest, - Piatra Neamti Színházi Fesztivál - Nemzet Színházi Fesztivál, Bukarest - dunaPart2 Fesztivál, 2011, Budapest, - DIALOG Fesztivál, 2012, Wroclaw - LIFT Fesztivál, 2012, London és több szakmai díjat is elnyertünk: - a Nemzetközi Színikritikusok Szövetségének (Romániai Tagozat) „Nagy Reménységek” díja egy tabu téma izgalmas színházi feldolgozásáért, - Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának díja Marosvásárhely város interkulturális értékeinek népszerűsítéséért, - a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Zsűrijének különdíja, - a Kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválján a Szülőföld Alap díja - a Magyarországi Kritikusok Céhének jelölése az év legjobb független előadásának járó díjra. 2010. november 19-én került bemutatásra a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közös produkciója, Tasnádi István Finito című színdarabja. Szereplők a Művészeti Egyetem másodéves mesterképzős hallgatói, rendező: Sebestyén Aba. 2010. december 18-án mutattuk be Kocsis István A Tér című darabját (Monodráma Bolyai János hitéről, küzdelméről és szerelmeiről). Rendező: Török Viola. Ez az előadás is több hazai és nemzetközi fesztiválon megfordult azóta, úgy mint: - Magyar Kultúra Hete, 2011, Szatmárnémeti - Magyar Kultúra Hete, 2011, Bukarest - VI. DESZKA Fesztivál, 2012, Debrecen - VI. Nemzetközi Monodráma Fesztivál, 2012, Budapest - XII. POSzT Fesztivál, OFF Program, 2012, Pécs - Magyar Színházak XIV. Kisvárdai Fesztiválja, 2012, Kisvárda 2011. augusztus 20-án került sor Székely Csaba Bányavirág című drámájának a bemutatójára, Sebestyén Aba rendezésében. Az előadás – melyet később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata is repertoárjára tűzött – hatalmas sikert aratott úgy hazai, mint külföldi pályán, számos fesztiválon játszottuk, és több szakmai díjat is nyertünk vele. Fesztiválok: - IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium, 2011, Gyergyószentmiklós - Temps d’Image Fesztivál, 2011, Kolozsvár - VI. DESZKA Fesztivál, 2012, Debrecen 74

- XII. POSzT Fesztivál, 2012, Pécs - Magyar Színházak XIV. Kisvárdai Fesztiválja, 2012, Kisvárda Szakmai díjak: 

IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium, Gyergyószentmiklós: - a legjobb előadás díja, - a legjobb férfi alakításért járó díj (Bányai Kelemen Barna), - az Új Magyar Szó díja (Viola Gábor) - közönségdíj  XII. POSzT Fesztivál, Pécs MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díja: - a legjobb férfi alakítás díja megosztva: Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna - szakmai zsűri díja: - a legjobb előadás  Magyar Színházak XIV. Kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda - Kisvárda város közönségdíja - az Emberi Erőforrás Minisztérium díja Sebestyén Abának a Bányavirág c. előadás megrendezéséért 2011. október 7-énkerült bemutatásra Carmen Dominte Bye-Bye, Amerika című előadásunk, Laurentiu Blaga rendezésében. 2012. augusztus 13-án mutattuk be Székely Csaba trilógiájának második részét, a Bányavakságot, szintén Sebestyén Aba rendezésében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával együttműködésben. 2012. szeptember 23-án Peca Stefan Románia 21 című darabját vittük színre, Andrei Gherghe rendezésében. 2013. Ebben az évadban is két kortárs dráma (egy magyar és egy román szerző műve) bemutatóját tervezzük. Nádas Péter: Temetés és Roxana Pintece: Játék, használati útmutató nélkül c. darabokat tűztük műsorra. Az idén a polgármesteri hivatal ígérete szerint (miután befejezték a felújítási munkálatokat várban) a Mészárosok Bástyájából a Szűcsök Bástyájába költözhet a Yorick. Ez a tér nagyobb, tágasabb, alkalmas táncszínházi előadások létrehozására is, és szándékomban áll a kortárs színházi műhely mellett a kortárs táncműhelyt is létrehozni András Lóránt rendező-koreográfus vezetésével. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az idén végez a koreográfus szakon 11 tehetséges táncos-koreográfus akiket András Lórival szeretnénk egy csapatban Marosvásárhelyen tartani. Ha ez sikrül, akkor évente legalább három kortárs táncszínházi előadást is létre tudnánk hozni. Továbbá folytatnánk a munkát a Yorick kamasz csapatával is, hiszen nagy szükség van az utánpótlás nevelésére is akikből ha nem is színészeket vagy színházi embereket de a színházat szerető,értő,kíváncsi nézőket szeretnénk faragni. 75

Balog József – Martinkovics Katalin:

MASZK Egyesület – Szeged A MASZK működéséről – 2003-2012 A MASZK Egyesület befogadói programjában a kétezres évek elejétől – a magyar csoportok bemutatása, játszatása mellett – egyre inkább érvényesült a szomszédos országok színházi vállalkozásainak bemutatása. Erre 2003-tól kerül sor rendszeresen az Urbán András Társulat bemutatóinak szegedi rendszerét bevezetve. 2003-tól rendszeresen lép föl a társulat – később a Kosztolányi Dezső Színház – Szabadka részvételével – évente egy-egy új előadás feltételeinek közös megteremtésével. Tolnai Ottó, Csáth Géza, Sylvia Plath, Pilinszky János, Bertold Brecht műveinek felhasználásával, illetve a Társulat saját projektjeivel vesz részt a közös munkában. Az előadások közös, vagy külön-külön végzett pályázati munka nyomán kerülnek Szegedre, Szabadkára, illetve különböző fesztiválokra. Két nemzetközi pályázat, a 20062007-es német-magyar Bipolar, illetve a 2011-13-as IPA pályázat négy közös előadás feltételeit teremtette meg, melyek közül valamennyit jelenleg is sikerrel játssza – otthon és külföldön – a Kosztolányi Színház. Ebben a programban jól sikerült ötvözni a szegedi befogadói adottságok és az Urbán által jegyzett színházi munkák esztétikai minőségét. A vajdasági csapat magas színvonalon, a színházi formák és nyelvek progresszív ötvözeteinek felhasználásával sajátos színt hozott és hoz a délvidéki magyar nyelvű színjátszás hazai és nemzetközi tereibe. Ugyanakkor, ennek a közös színház eszmének a terjedésével más – például a szerb színjátszás – kortárs képviselői is bekapcsolódhattak a térség színházi párbeszédébe. Erre a projektalapú, rugalmas munkamegosztású, ugyanakkor pontos szereposztású koprodukciók, és a bennük, közben kikísérletezett partneri együttműködések más régiók számára is tanulságul szolgálhatnak. A közös munka eredményei a www.kosztolanyi.org, a www.maszk.hu és a www.thealter.hu oldalakon, bőséges dokumentációkkal, előadás és projektleírásokkal nyomon követhetőek. Ebbe a szisztémába kapcsolódott be az öt esztendeje alakult Aradi Kamaraszínház, akikkel az elmúlt két esztendőben közös előadások létrehozásával is mélyítettük kapcsolatainkat. Míg a Kosztolányi társulata inkább az egy rendező – egy társulat arculatot mutatja, addig az aradiakkal a még tágabb művészi együttműködés feltételei váltak lehetővé. 2011-ben, illetve 2012-ben olyan közös produkciókban dolgoztunk, ahol a színészek Temesvárról, Pécsről, Miskolcról, Budapestről, Székelyföldről érkeztek, és komolyan felmerült egy közös, az alkalmi projekteknél szorosabban együttműködő művészi összefogás igénye. A mintaprojekt – tovább is terjeszthető formában – éppen arra adna alkalmat, hogy ez a közösség valóban realizálódjon, és később a szabadkai Társulat tagjai is bekapcsolódjanak a munkába. Ez, természetesen már a 20013-mal induló évek 76

feladata volna. További információk a www.maszk.hu, www.thealter.hu, illetve a www.akamara.ro oldalakon. A MASZK Egyesület THEALTER fesztiválja 2003 és 2007 befogadta a magyarországi független színházak szemléjét, a fesztivál előkészítésén közösen dolgozott a az Alternatív Színházak Szövetségével. Az öt év alatt a legjobb magyar társulatok zsűrizett és díjazott előadásai mellett a külföldi produkciók biztosították azt a fesztiválkörnyezetet, ahol a színházi munkák párbeszéde, a szakmai konzultációk, a fiatal kritikusok vitái egy élő, kortárs közeget, transzparenciát, párhuzamokat építettek a fesztiválok során. 2008 és 2011 között a THEALTER tematikus fesztiválokkal dolgozott, a metamorfózis, az illúzió, a TOLNAI Világlexikona, és az utánpótlás fogalmai, illetve költői-drámaírói életműve köré építve a fesztiválokat. A tavalyi esztendőben, egy új struktúrában – a FESZ szervezetével közösen – újra a független szcéna felvonulását tartottuk Szegeden, de új helyszínekkel, belső pályázatokkal, egyes hagyományainkat, kezdeményezéseinket megerősítve, fókuszba állítva (pl. az ún. helyspecifikus előadások pályázati rendszerű megvalósításával). Elsősorban olyan fiatal együtteseknek próbáltunk és próbálunk, különleges terekre alkalmazható előadásokhoz helyzetet teremteni, amelyek már egy új nemzedék színházi és táncos szakembereit mutatják meg a közönségnek. Mobilitás, rugalmasság, alkalmazkodás, trambulin, inkubátor szituációkat szolgál az elmúlt két ősz THEALTER U21 vállalkozása is, amibe a hazai színész-és színházi képzés fiataljait, sőt a drámai tagozatú középiskolák diákjait is igyekszünk bevonni. A professzionális színházak, a pályájuk elején tartó művészek és az utánpótlást biztosító diákok együttes szerepeltetése szintén egy speciális tudást, szervező készséget, menedzseri szemléletet igénylő munka az Egyesület részéről. Mind a fesztiválban, mind az őszi utánpótlás fesztiválban látjuk a távlatot, a kiegészítésfejlődés lehetőségét – terveink megvalósításának egyetlen akadálya, hogy nem áll rendelkezésünkre stabil, kiszámítható anyagi háttér. A színházi-nevelési program ötvözése, középiskolák számára létrehozott, illetve közvetített előadások menedzselésével rendszeresen 2010 óta foglalkozunk. Egy olyan speciális területe ez a hazai, kortárs előadó művészetnek, amelyik már túl van a bizonyítás időszakán, jelentős hazai társulatok jutottak el egy teljesen új, fogékony, a színházzal így karnyújtásnyira érintkezni képes közönséggel. Ebbe a munkába érdemes lenne bekapcsolni a szomszédos országok magyar nyelvű színjátszóit, később pedig több nyelvből, kultúrából válogathatnánk a középiskolákba szánt színházi eseményeket. A MASZK saját bázisán a Régi Zsinagógában szintén szegmentáltunk ennek a korosztálynak előadásokat, amelyek követő beszélgetésekkel egészültek ki, ahogy az általunk közvetített produkciók egyik feltétele is az volt, hogy ne hagyják a fellépők reflektálatlanul a közönség beszámolóit, kérdéseit. A 16-20 év közötti korosztály, élő, absztrakciós, elvi, kritikai megnyilvánulásai egyszerre mutatták a kommunikációs éhséget, az eredeti gondolatokat, véleményeket és a párbeszéd szervezett formáinak igényét. Természetesen abban bízunk, hogy a spontán eszmecserék lehetőségeit is felvetjük ezzel a munkánkkal, illetve szolgáljuk a korosztályok és műfajok közötti párbeszéd esélyeit is. Ezzel a lehetőséggel, illetve szélesítésének lehetőségével is élni kívánunk a projektünkben.

77

Ez a képzési-nevelési programunk – a terveink szerint – ugyancsak egy többlépcsős, többhelyszínes program, és a kínálatot is tudjuk az iskolák igényeihez igazítani (nem minőségi különbségek, hanem a feldolgozott témák/művek/problémák alapján szelektálva a kínálatot!!). Sajnos, eddig egyetlen évben sem volt módunk arra, hogy egy teljes programot végigvigyünk, ugyancsak pénzügyi okokból (bár az osztályterem-színházi előadások technikai feltételeinek biztosítása nem igényel tőkét, de a művészek utazási, szállás- és tiszteletdíj költségei, a szakemberek-moderátorok tiszteletdíja nem teremthető elő csak saját forrásból, és a diákok-iskolák büdzséje sem terhelhető a költségekkel.) A tavalyi év nagy kommunikációs sikere a MASZK Híradó sorozat elindítása. A sorozat darabjai – amelyekben a közönséget is megkérdeztük színházba járási szokásairól, beszámoltunk az előadások vizuális teréről, dokumentáltuk a produkciókat és interjúkat készítettünk a fellépőinkkel - bárki számára elérhetőek az interneten. Így nem csak a jelenlévő közönséggel, közvetlenül erősítettük a kapcsolatainkat, a munkánk (és fellépőink) dokumentációja is valamennyi kisfilm. A 22. THEALTER Fesztiválon hosszabb magazinos összeállítások is készültek a fesztivál történéseiről, tematikus formában. Nem csupán öndokumentációnak tartjuk a vizuális megjelenéseket, inkább a képi párbeszéd jelenlétének generálását, erősítését tűztük ki célul. Tapasztalataink átadása, kapacitásunk megerősítése a mintaprojekt számára is fontos lehet, hiszen a közvetlen előnyökön túl a médiaérdeklődést-megjelenést, a potenciális közönség érdeklődését is érzékelhetően erősítette ez a mozgóképes jelenlét, és a szakmai jelenlétünket is erősítette. További fontos, átadható tapasztalataink vannak az elmúlt húsz évből az önkéntesség területén, és a missziónk része a fiatalok elérésén túl a kisebbségek, a hátránnyal élők jelenlétének erősítése – alkotókként és befogadókként is. Röviden összefoglalva, az elmúlt tíz esztendő azt mutatja, hogy képesek vagyunk a helyi, az országon belüli, és a tágabb magyar régió színházi vállalkozásainak bemutatására. Ugyanakkor olyan közös projektek motorjaként is működünk, amelyek egyszerre jelennek meg a színpadon, a magyar színházi élet kritikai és fesztiválközegében is. Nemzetközi tapasztalataink, a több mint két évtizedes fesztivál periódusunk olyan széles spektrumú nemzetközi vérkeringésbe kapcsolt be bennünket, amelynek kontaktusait szaporítani és a környezetünkből továbbítani is képesek lehetünk.

MASZK – SZELLEMFI 2013 Az előbbi visszatekintés, mint kiindulás szerepel egy lehetséges együttműködés-bővítés tervében. A SZELLEMFI közösségének elindítása megtörtént, fontos, hogy a helyi specialitásokon túl a közös találkozási pontok lehetséges térbeli-időbeli koordinátáira is javaslatokat tegyünk. Ezek a pontok az aktivitásunktól függően lehetnek mozgékonyabbak, vagy szilárdabbak. A képességeink és a lehetőségeink racionális egybe gondolása és a gyakorlati munka összehangolása – kezdetben – a saját bázisok megerősítését igénylik. Ma 78

már nem az egymásról tudás, a kommunikáció megléte, vagy hiánya a kérdés, inkább az, hogy az elvégzett és az előttünk álló munka mennyire szolgálhat mintául a hálózatban résztvevő vállalkozásoknak. Azt tapasztaltuk, hogy a meglévő és folytatható projektek újabb, és újabb résztvevők megjelenését eredményezi a színházi színtérben. Az a kérdés, mennyire képes egy adott szervezet segíteni, közönség elé juttatni, szakmailag inspirálni a szereplőket. Mindezek mellett – saját tapasztalataink alapján és a SZELLEMFIhez kapcsolódó szereplők speciális helyzetéből adódóan is – hangsúlyozni kell az organikus fejlődés fontosságát, szemben az imitációval, az átvétellel. Azaz: a közös célok és esetleges közös projektek ellenére valamennyi szereplőnek meg kell tartania, ki kell alakítania a speciális, a közvetlen környezet kihívásaira reagáló arculatát, hiszen ez biztosíthatja a legeredményesebb kapcsolatot az adott célközönséggel – tehát a mintaprojektek követendő példaként szolgálhatnak, de nem adhatnak egy kötelezően előírt menetrendet.

A MASZK Egyesület lehetséges vállalásában, a közös projektekben születő előadások játszó-bemutató helyeinek bővítése szerepel. A szerény technikai igényű, kevés szereplős, ugyanakkor intenzív színházi munkát igénylő, új előadások feltételeinek megteremtése lehet a SZELLEMFI egyik „látható-megosztható” eredménye. Új produkciók beindítása, menedzselése, létrehozása a MASZK továbbra is vállalható célja, ebben a SZELLEMFI akár megrendelő is lehet, egy olyan közös platformon, ahol egy-egy, ilyen körülmények között létrehozott előadás turnéja jelentené a végállomást. Ilyen munkát szívesen vállalunk, természetesen úgy, hogy a befogadó helyek az előadások helyi lehetőségeit – terem, technika, időpont, helyi sajtó, nézők – biztosítani képesek. Ebbe a programba mi elsősorban a határon túli magyar, illetve a külföldi kapcsolatainkat szeretnénk bevonni. Az előadásokon túl szívesen közvetítünk rövid, intenzív kurzusokra előadókat, színész, táncos tanárokat, akik akár egyetlen hétvégén képesek megnyerni néhány fiatalt a színházi-táncos önkifejezés különböző formáinak. Ugyanez érvényes lehet színházi szerzők, színházi írók közös programokba való bevonására is. Szeged és környezete alkalmas arra, hogy a színházi műhely értelmezését az előadás készítésének egész folyamatára kiterjesszük, ötvözve a vendég és a helyi igény lehetőségeit, kapcsolatát. Hármas tagolásban így nézne ki a MASZK által menedzselt lehetséges mintaprojekt rész: - egy új előadás elkészítésének felvezetése, helyi tréningek, párbeszéd építés alkalmaival - az előadás elkészítése, utaztatása, turné - az előadás levezetése, dokumentációja – mindig készülne helyi híradó – a közönséggel való párbeszéd levezetése Ennek a sorozatnak az elemei bővíthetőek, modulonként is alkalmazhatóak, a helyeken készülő előadásokba is bevonhatók más helyekről színházi emberek. Természetesen ezek a kis projektek a SZELLEMFI közös produkciói lennének, afféle kosár-börze alapon működve, egy-egy generáló bázis prioritásával.

79

A közös produkciók létrehozása – sok okból – csak közép-, vagy hosszú távú terve lehet a SZELLEMFI közösségének. Első lépésként azonban inkább kész előadások cseréje valósítható meg, erre, akár Szabadkáról, Aradról, vagy a saját előadásainkból is tudunk javaslatot tenni, de ezen előadások többségének a technikai, anyagi feltételei most még talán meghaladják a hálózat erejét, így rövidtávon inkább a mobilisabb, könnyedebb hangvételű, zenés vagy egy-két személyes produkciókat javasoljuk - a közönség bevonása („nevelése”, számbeli növelése) szempontjából is megközelítendő kérdés az építkezés! Legalábbis, ha nem 1-2 alkalomra, hanem hosszabb távra tervezünk. A SZELLEMFI arra alkalmas helyszínei – akár a tapasztalataink felhasználásával – szintén kiírhatják a helyspecifikus kisprojektek pályázatát, ahová már meglévő, de alkalmi, inkább a fiatal színházi embereket megmozgató előadásokat inspirálhat. A pályázat győztesei megcsinálhatják az előadásokat, erre, szerintünk egy néhány napos együttlét is elegendő, ha a zsűri jól válogatott. A koncentrált, táboroztatással egybekötött munka a befogadó helyek szociális, párbeszédes, alkalmazkodó, együttműködő kapacitásait is képes tréningezni. Olyan összművészeti produkciók jöhetnek létre, amelyekben a színházi munka különböző szegmensei együtt munkálkodnak, az eredmény egy intenzív művészi párbeszédben születik. A produkciós alapokról, az előadás centrikusságtól elmozdulva abból a szempontból is fontos a helyi igények felmérése és leírása, hogy kiderüljön, az adott településen inkább a kész produkciók, vagy a produkciók születéséhez való hozzáférés körülményei az érdekesebbek. Ehhez hívószavakat, vágytérképet, eszméket kapcsolhatunk. Szegedi példaként én most az egyetem szót választanám, aminek a specifikációja, szűkítése egy adott projektben megtehető. Például egy bázisdemokrácia alapú, önszerveződő működés dilemmáinak modellezése, moderálása, mintaként való utaztatása, nagyon is a levegőben lévő lehetőség. Ha sikerül párhuzamokat találnunk, akkor annak a célnak is meg tudunk felelni, hogy a társadalmi párbeszéd és eszmecsere, olyan játékos, célzott, félig irányított, de a spontenitástól sem elszakadó formáit találjuk meg, ahol a művészet, a művészi megmutatkozás nem feltétlenül az elsődleges cél és lehetőség. A MASZK Egyesület a mintaprojektben maga is tanulni szeretne másoktól, szervezési, együttműködési mintákat kínálni és kapni. Megmozdítani a helyi bázist azzal, hogy új elemeket mutat meg az országban működő művészeti tevékenységekből, befogadóként viselkedni a felajánlott produkciók játszatásával. E mellett természetesen saját, sajátos programjainkat is szeretnénk továbbvinni. Ennek keretében az idei évben egy kisfesztivállal szeretnénk ünnepelni az Urbán Andrással és társulatával közösen eltöltött, és rendkívül eredményes – ld. melléklet – tíz évet, valamint további koprodukciókra készülünk a Kosztolányi Dezső Színházzal és azt Aradi Kamaraszínházzal is. Természetesen idén is tervezünk THEALTER-t – középpontban továbbra is a Déli Vonal koncepcióval és a független (értelmezésünkben: innovatív) társulatokkal, alkotókkal –, valamint készülünk az utánpótlásra koncentráló THEALTER U21-re is A fentiekben leírtak persze kérdésként is értelmezhetőek. Azt tudjuk, hogy kik vagyunk, talán ezt újra-és újrafogalmazni már nem szükséges, legfeljebb mások tükrében tesztelni. Hogy, jól csináljuk-e, amit csinálunk? Elegendőek vagyunk-e a beidegződéseinkkel, a 80

rutinunkkal a jövő számára is? Hogy kiknek vagyunk ilyenek és kikkel? Hogy számítanake ránk, akik megszoktak bennünket? Hogy kortársai vagyunk-e azoknak, akikkel egy időben élünk? Hogy ennek a kortársi jelenlétnek értjük-e az új játékszabályait, vagy képesek vagyunk-e mi is szabályalkotók lenni? Tudjuk-e még „játszani is engedni”, azokat, akik nem tudtak, nem akartak, nem mertek, részt venni közös játékainkban? Mert – esetleg – ők nem tudják, kik is vagyunk MI.

81

Gergye Rezső:

Egy év színház Vasváron – 2013.09-2014.09 A projektet a Vasvári Játékszín és a Nagy Gáspár Kulturális Központ együtt dolgozta ki és együtt kívánja megvalósítani partnereivel. KÜLDETÉSNYILATKOZAT A Nagy Gáspár Kulturális Központ intézményi szabályokkal, civil mentalítással és rugalmassággal végzi a tevékenységét. Az intézmény használóját nem megrendelőnek tartjuk, hanem aktív közreműködőnek. Közösségben a közösségért. Hívó szavaink: tolerancia, modernség, partnerség, együttműködés, kapcsolati tőke, animálás, szolgáltatásfejlesztés, térségi szemlélet, humánerő fejlesztés, költségtakarékosság, forrásteremtés, esélyegyenlőség, közönség kapcsolat, szolidaritás, egységes arculat, közösségfejlesztés, minőség, felnőttképzés, hagyományok. A Nagy Gáspár Kulturális Központ a város és térség közösségét, annak érzéseit, gondolatait, és szellemiségének struktúráját tükrözi. A kulturális központban folyó munka lényegileg közösségi indíttatású, és közösségformáló erejű, a közösségek fejlesztő folyamatain keresztül a kollektív kifejezési szándék válik hétköznapi és ritkábban ünnepi alkotássá. „A finom érzékenységű és minden ágában – a tragédiától a bohózatig – jól irányított színház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogékonyságát. Ám a lezüllesztett színház, ahol Pegazus szárnyait patái helyettesítik, egy egész nemzetet tud közönségessé tenni és elaltatni.” –F. G. Lorca /A kultúrára vonatkoztatva vallja ezt az intézmény./ Korunk egyik legaktuálisabb kérdése, hogy a nemzeti lét, a nemzeti kultúra vállalása anakronisztikus jelenség-e, vagy éppen a modernség új formája, amelyben a jövő kihívásaira nem a tradíciók tagadásával, hanem azok vállalásával és továbbgondolásával válaszolhatunk. A közművelődés területén is érvényes – a hagyományokból kiinduló kulturális megújulás, mint a legmodernebb, leghaladóbb attitűd. Ezen mezőben foglal helyet a lokális helyi kultúra. Felértékelődik a helyi érték. A Nagy Gáspár Kulturális Központ, mint a közösségekért dolgozó intézménynek ebben van a feladata. Az Alapító Okiratában megfogalmazott tevékenysége. Szellemi, kulturális termékeket hoz létre, illetve kezdeményezi ezek létrejöttét és terjesztését. Szerteágazó tevékenysége behálózza a város és a térség egészét. A Nagy Gáspár Kulturális Központ szakmai munkájában mindig hangsúlyos volt a lokális közösségek, a helyi cselekvések megerősítése. Szakmai hitvallásunk, hogy az értékek állandó újrafogalmazása csakis erős közösségekben, a helyi hagyományokra és a helyi cselekvésekre épülve történhet meg. Vasvár a Kultúra Magyar Városa cím birtokosa. A cím odaítélésekor hangsúlyos volt az 82

intézményünk innovatív, jó szakmai színvonalú tevékenysége is. 2006.évben került átadásra a Kulturális Központ épülete. Az új közösségi színtér európai színvonalú építészeti elemeinek esztétikuma, a sokrétű közösségi és művelődési igényeket kielégítő terek funkcionálása, s a szakmai tevékenységek összehangolásának köszönhetően emblematikus közösségi színtér alakult ki. Az intézmény, egy szerves folyamatként a Hegyhát szülöttének, Nagy Gáspár Kossuth díjas költőnek a nevét vette fel. Az elmúlt évben kiérdemelte a Minősített Közművelődési Intézmény címet. Küldetésnyilatkozata hosszú távra is megfogalmazza a célokat és az ehhez vezető utat. Vasvári Járás 1 város 22 község (9015000 fő 900 fő közöttiek A Vasvári Járás 5 város 17 falu 45000 fő szomszédjai Vasvár a 40 km sugarú kör középpontjában 45 település 60 000 főnyi lakosára gyakorol hatást a színházi kultúrát szervező rendezvényeivel. Az elsődleges célcsoport a mintaprojektben ez a mennyiségű ember. Másodlagos célcsoport Nyugat Dunántúl színjátszó társadalma és a színházi kultúra extrémebb értékei iránt is érdeklődők köre. ( Négy megyében 27 színjátszó csoport 250 fővel), valamint a mindenhova elutazó szűkebb közönség (Nagyvárosokból is eljön) 1500 fő. A másodlagos célcsoport tehát 1500 -2000 fő közötti lehetséges szám. (Középiskolák, egyetemek, színjátszók)

időpont Októbe

Felnőtt színház bérlet 2013-14 nagy színház öt előadásból áll tartalom Weöres Sándor színház Szombathely. Szent György és a sárkány

fő 250 fő

r Novem ber Decem ber Január

Beregszászi Színház

250 fő

Jel Színház: Woyzeck

250 fő

Soltis Lajos Színház

250 fő

Februá

Teleszterion Színház

250 fő

r

Felnőtt pódium előadások kamara jelleggel 50-70 fő részére. Az előadások után alkotók és közönség beszélgetése zajlik. Helyszín: Béke Ház 2013.November Jordán Tamás: József Attila Estje 2013.december Jászberény 2014.január Győri Forrás Színház 2014.február Figura Színház 83

2014.március

Magyarkanizsa

2013.12.01-24. között Nagymákfai Betlehemes Nagymákfa Vasvár városrésze, valaha önálló falu volt. Tíz éve a helyben élő néhány értelmiségi (zenész) a színjátszókkal együtt felelevenítette a Betlehemes karácsonyi játékot. Három éve a helyi lakosokat látogatják végig. A projekt keretén belül kimozdulnak a faluból és a Hegyhát falvaiban (templom előtt, szabad közösségi tereken) adják elő természetes élő közegben. Nem színpadi produkcióként él a játék, hanem élő-eleven a tájegység hagyományait, történeteit és szereplőit is beépítve. Minden helyszínen a helyiek bekapcsolódnak a játékba. (Népdalosok, táncosok, közönség énekkel.) 2013.12.01. Szemenye templom 2013.12.02. Egervölgy templom udvar 2013.12.03 Kám Bezerédi park 2013.12.04. Alsóújlak templom tér 2013.12.05. Rábahidvég Kultúrház udvara 2013.12.06. Püspökmolnári Kultúrház 2013.12.07 Gersekarát Templom kertje 2013.12.08. Sárfimizdó Kultúrház 2013.12.09. Telekes templom tere 2013.12.10. Andrásfa Kultúrház 2013.12.11. Petőmihályfa Kultúrház 2013.12.12. Hegyhátszentpéter Tájház 2013.12.13. Győrvár Faluház 2013.12.14. Pácsony Kultúrház 2013.12.15. Olaszfa Templom kertje 2013.12.16. Oszkó Közösségi ház 2013.12.17. Csehi templom 2013.12.18. Bérbaltavár Nagy Gáspár Emlékház 2013.12.19. Nagytilaj templom 2013.12.20. Mikosszéplak templom tér 2013.12.21. Csehimindszent Faluközpont 2013.12.22. Csipkerek Templom udvar 2013.12.23. Vasvár Szentkúti Színpad 2013.12.24. Vasvár-Nagymákfa Régi iskola

84

Bérleten kívül kooperációban más mintaprojekt helyszínekkel előadások Vasváron 2014.február Soproni Petőfi Színház 2014.március Yorick Stúdió Marosvásárhely 2014.április Beregszász 2014.május Osonó Színházi Műhely Sepsiszentgyörgy

október december január február március

Gyermek színházi előadások bérletben, délelőtt és délután Mesebolt Báb A gyermek előadások a résztvevők Kákics népzenei együttes után megismerik a színpadi Soltis Lajos színház kulisszákat a díszleteket, Vasvári Játékszín felpróbálhatják a jelmezeket. Mesebolt bábszínház Az alkotókkal találkoznak.

Családi színház vasárnaponként A családokra van helyezve a hangsúly. Az év egy-egy meghatározó ünnepéhez kötődik a játék tartalma és időpontja. Cél, hogy nemcsak együtt néz meg egy előadást szülő a gyermekével, hanem annak a hátterét, mozgatóit az alkotóit is megismeri. időpont tartalom December (karácsony) Betlehemesek (helyi csapat) Február (farsang) Écsi Györgyi Április(húsvét) Táncszínház gyermekeknek május (gyermek és anyák nap) Berecz András 2014.06.12-15. Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivál. A pályázókból a legjobbakat hívjuk meg. A fesztivál kulturális piacként ad lehetőséget a Nyugat Dunántúli helységeknek, hogy nyári rendezvényekre válogassanak a legkiválóbb előadások közül és akár meg is tudnak állapodni a részletekről. 12.Csütörtö k 13.Péntek 14.Szombat 15.Vasárna p

Előadás Vasváron, három helyszínen Vidéken, kettő helyszínen Előadás Vasváron, öt helyszínen Vidéken, három helyszínen Előadás Vasváron, öt helyszínen Vidéken, öt helyszínen Előadás Vasváron, három helyszínen Vidéken, kettő helyszínen

Hegyháti Nyár

85

800 fő 1100 fő 1300 fő 700 fő

2014 nyara (három hónap) szabadtéri előadások a Vasvári Szentkúton. A Vasvári Szentkút évszázados szakrális helyszín, amely megújult infrastruktúrájával a mai modern technikai igényeket is ki tudja elégíteni színházi, zenei vagy éppen koncert rendezvények tekintetében. Új produkciók létrejöttét is inspirálja. Hangversenyek tartására alkalmas a templomok egy része (öt helyszín) a falvakban. A rendezvények szerves folytatása minden esetben az azt követő alkotó-közönségtalálkozó. péntek szombat vasárnap film, performance, színház zenei programok, kiállítás népzene, cigányzene, világzene,rock Capella Savaria hanverseny Teleszterion Színházi műhely Cantenus énekegyüttes Mesebolt bábszínház Soltis Lajos Színház Jel színház Jászberény Szombathelyi Színház Csillagösvény zenekar Beregszászi színház Helység kalapácsa Topolyai színház

Új produkció létrehozása Nyilassy Judit: Hol vagy csillagom c. műve vasvári búcsújárást jeleníti meg. Alkalmas nyersanyag, hogy a megye csoportjaiból összeválogatott színjátszókkal készüljön el az előadás a Vasvári búcsúra. Azt követően további 15 helyszínen kerülne bemutatásra. 2014.június 15-29. Golghelóghi avagy Színház a hétköznapokban Nagymákfán. Golghelóghi Határ Győző monumentális műve, amely a névadója lett a kisfalu spontánul szerveződő nyári estéinek-napjainak. Tíz éve nyaranta a mákfai búcsú napján összegyűlnek a helyiek és az elszármazottak, hogy együtt elevenítsék fel a közösség emlékeit. Az emlékekre új elképzelések és gondolatok is épültek. A búcsú napja a kezdő napja lett a több hetes rendezvény sorozatnak, közösségi együttléteknek. Minden nap másmás portán, birtokon találkoznak az emberek és oda szerveződik színház, zene, kiállítás, tábor, gyermekjátszó. Időpont 2014.06.15. 2014.06.16

tartalom Búcsú a régi iskolánál Csutora színház a helyi és 86

partnerek Kákics együttes A helyet adó gazda

2014.06.17. 2014.06.18.

2014.06.19. 2014.06.20. 2014.06.21.

vasvári gyermekekkel a Verebélyi Birtokon Vasvári Jazz Qartett a Kákics együttes Luigi portán Komédiák az utcán egész Vasvári Játékszín, nap Pápakovácsi, Bük, Csehimindszent Határ Győző műve a Fila Ferrum Színházi Társulás Udvaron Koncert a falu közepén Karak zenekar, Vasvári Fúvós egyesület Mulatság a régi Muzsikás Együttes kocsmánál

A Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivált követően kezdődik a Golghelóghi. A két rendezvényhez kapcsolódnak képzések. Színjátszók részére a Kárpát-medence területéről jelentkezhetnek erre. Befogadható létszám 50 fő.

87

Kontsek András:

A Déryné Állami Színház működési elvei, sikerei és elmúlása Állami Déryné Színházat (eleinte: Állami Faluszínház) 1951-ben alapították egy kormányrendelet hatására azzal a céllal, hogy a vidéki nagyvárosoktól is messzebb eső területekre is eljuthasson a színházkultúra. A próbák eleinte a Madách téri színház épületében folytak és a társulat autóbuszai is onnan indultak. Eleinte tíz kis társulat működött: 3 egész estét betöltő műsort, 3 egyfelvevonás darabot, 4 vegyes (esztrádműsort), többször keskenyfilm-vetítéssel együtt utaztattak. Előbb Mátrai József, majd Ascher Oszkár volt a művészeti vezető 1965-ös haláláig, utána Szalai Vilmos következett A faluszínház társulatai általában négy hét próbával készültek fel egy-egy bemutatóra. Próbaterem és produkciós központ: 1951-54. Madách téri színház épülete (kis Madách Színház) 1954-55. Omnia Mozi (Kölcsey utca) 1955-57. Irodalmi színpad (Nagymező utca) 1957-59. Pódium Kabaré (ma Radnóti Színház) 1961-63. Kulich Gyula téri művészeti központ 1963-78. az egykori Józsefvárosi Színház 1978-91. A Népszínház egyesül a Huszonötödik Színházzal 1991. január 1-jén a vidéket járó tagozat megszűnt, azóta Budapest Kamaraszínház néven ismert. A kezdetekkor rögzített minimális technikai igények: - színpad: 3 méter magas, 5 méter mély, 7 méter széles - külön férfi és női öltöző színpadi kapcsolattal - WC és mosdó - legalább 30 amperes árammérő - téli időszakban fűthető színpad, nézőtér és öltöző A Déryné Színház akkori hídépítő célja más társadalmi közegben létezett, mivel a tendencia a hagyományos falusi közösségek felbomlása és a városiasodás volt. Ebben a közegben sokkal élesebben elvált egymástól a falusi és a városi kultúra, így többek között a Déryné Színház társulatainak az egyik fő célja a színház megismertetése volt a falvak lakóival (nagyrészt 3500-3000 lélekszám alattiak). Itt a színészek abban a különleges helyzetben voltak sokáig, hogy teljesen "szűz" közönségnek kellett játszaniuk, ami a megszokottaktól nagyon eltérően reagált. A Thália Ikaruszán c. jubileumi riportkönyvben számtalan történet szól arról ahogy a falusi közönség meghálálta az igazi városi színészek közvetlenségét, akik nem nézték le őket: 88

"Nemegyszer előfordult, hogy olyan eldugott helyen szerepeltünk, ahol a nézők többsége színházi előadást először látott életében. És ez volt az, ami bennünket megzavart. Az volt a benyomásunk, hogy a falusiak még nem értik a komoly, nehezebb műfajú előadásokat. Ezért mindenképpen leegyszerűsítettük műsortervünket, átalakítva aszerint, ahogy mi a nézők problémáit elképzeltük. Előszeretettel mutattunk be egyfelvonásosakat, gyakran primitív darabocskákat időszerű kérdésekről. Elképzelésünk fő vonala nemcsak abban állott, hogy feltárjuk az előadások magas művészi értékét, hanem azokat 'érthetővé' és 'elérhetővé' tegyük... Elképzelheti, hogy hova vezetett mindez. Egyszerűsítési eljárásunk ellen maguk a falusi nézők tiltakoztak a legviharosabban... A nézők határozottan követelték a teljes értékű, magas művészi színvonalú előadásokat. Nem maradt más hátra, mint belátni tévedésünket és eleget tenni a kívánságoknak." Részlet Mátrai Józseffel készült interjúból, Izvesztija, 1953. június 4. Megjelent: Katona Ferenc Állami Déryné Színház 1951-1975. Magyar Színházi Intézet, 1975. "Hét év előtt, a Rómeó és Júlia bemutatásakor sokan azt kérdezték furcsálló, kétkedő hangon: van ennek értelme? - Értik ezt falun? Túl magasra emelik a mércét. - Mások úgy vélték, hogy nemcsak a falunak, a Déryné Színháznak sem való Shakespeare... De elfelejtkeznek Shakespeare lényegéről. Nagy tévedés például azt hinni, hogy az egészséges ösztönnel nevető falusi néző elrontja a drámai feszültséget, ha "elkomolytalanodik". Szó sincs róla. Ahogy Hamlet Yorick koponyájához nyúl – csenddé komolyodik a nevetés, elmélyülten figyelővé a tekintet. A Shakespeare-t lakkozóknak, a falutól (vagy a falut tőle) féltőknek vissza kellene gondolniuk, milyen is volt a Shakespeare-ősbemutatók színhelye és közönsége... Nem lehetetlen, hogy a mai magyar falu színházi közönsége sokkal közelebb áll Shakespeare színházához, mint azok a finnyás lelkek, akik kétségbe vonják a falusiak érettségét az ilyen művek befogadására." Kertész László, Népszava, idézi: Katona Ferenc: Állami Déryné Színház 1951-1975. "[...] nyomon lehetett kísérni ennek a közönségnek a megváltozását is. Egy színész, tömören ezt így foglalta össze: "Jelen voltam a színház születésénél, láttam a mezei munkából hazatérő parasztembert munkaruhában, kapával a nézőtérre beülni. Láttam gyerekeket, asszonyokat, tejeskannával az ölükben, amint csodálkozó szemmel nézik a színpadot és hallgatják a színészeket. S ma, ma gondosan öltözött, igényes színházi közönség ül a nézőtéren, akik gyakran kis virágcsokrokat szorongatnak a kezükben arra várva, hogy a színpadra dobálhassák." - Persze kritikus is tud lenni a közönség. Talán még emlékezünk: visszautasította az összefüggéstelen esztrádműsorokat és bizony buktatott meg darabokat is. Ne féljünk: nem remekműveket. Hanem kevésbé sikerült, vagy az ő számára végképp idegenül ható, netán hamis, bizonytalanabb mondanivalójú műveket. És bírált azokon az összejöveteleken, amelyek majdnem tervszerű rendszerességgel történtek és történnek ma is az előadások végén. A falvak közönsége nem rohan a ruhatárba; sokszor marad ott még az előadások végén és megbeszéli a látottakat. Nem megrendezett ankétok ezek, bár olyanok is vannak, hanem természetes találkozások. Morális és művészi problémákat kerülnek itt megbeszélésre, néha vitára is – ahogy a darab vagy az előadás sugallta. Semmi megható nincs ezekben a kapcsolatokban, inkább természetességük, 89

zavartalanságuk a szokatlan. A nagy színházkultúrák manapság szinte kétségbeesve keresik azokat a lehetőségeket, amelyek őket nézőikkel újra élő kontaktusba hozhatnák: körülveszik a közönséget, bekerítik, sokkolják A falusi előadásokon minden erőltetettség nélkül közel, szinte testközelben van egymáshoz játékos és néző. A gyerekek néha a színpad szélére könyökölnek." Dr. Székely György bevezetője. In: Katona Ferenc Állami Déryné Színház 1951-1975. Magyar Színházi Intézet, 1975. 21-22. "[...] a Déryné Színház változatlanul a falu színháza ma is; megőrizve jó hagyományait, mindamellett egyre jobban a falu ifjúságának színháza kíván lenni... Egykor tett volt az eldugott falvakban is megmutatni az embereknek mindazt, amiről még csak nem is hallottak. Ez az idő – a mérhetetlen falusi átalakulás következtében – lejárt. Ma már nem megyünk mindenáron – csakis a teljesebb élmény és a teljesebb színház lehet a cél. [...] A legrégibb és szinte állandó gondunk az előadások színvonalához, a közönség növekvő igényéhez, a művészi elképzelések érvényesítéséhez megfelelő színészeket kapni és megtartani. " Interjú Szalai Vilmossal, az ÁDSz vezetőjével. Magyar Hírlap, 1973 szeptember. Idézi: Katona Ferenc Állami Déryné Színház 1951-1975. Magyar Színházi Intézet, 1975. 19. "A falusi közönség "romlatlanságáról" már-már legendák kerekedtek. Zárkózott, szigorú közönség ez. Elutasít mindent, ami hevenyészett, felületes vagy éppen rosszindulatúan az alantasabb érzésekre apellál. Ahogy az ötvenes évek elején nem sikerült a különböző "brigádok", "együttesek" ravasz körmönfont, minden hájjal megkent ügynökeinek a falun megfelelő üzleti forrást találniuk, úgy hiúsult meg a későbbi években is a – most már nem huszadrangú, hanem kvalitásos – fővárosi művészeknek néhány szánalmas kísérlete is, hogy kiöregedett, verítékszagú ötletrakétáikat a valóban romlatlan falusi közönség előtt – újra meg újra elsüssék. A napilapok levelezési rovataihoz hangos, indulatos hangvételű levelek érkeznek X Kossuth-díjas vagy Y érdemes művész brigádműsorai után. Nagyon egyöntetűek ezek az írások: követelik, hogy tiltsák ki megyéjük területéről a nagy hírrel beharangozott, de a legszánalmasabb dali-társulatoknál is gyengébb műsort adó művészeket." Bános Tibor: Thália Ikarusán, Kossuth Könyvkiadó, 1961. 106. "A közönség ízlése másfél évtized alatt óriási mértékben megváltozott. Kezdetben az ellenszenves szerepet játszó színészt, nem egy ízben megfenyegették. Ma, az ilyen szerepet játszó színészt, ha az alakítása jó, ugyanolyan ünneplésben részesítik, mint a rokonszenves hőst." Pados István: Az Állami Déryné Színház 15 év alatt bemutatott darabjai. Bp. 1967. 5. Bucz – Havas: AMATŐR SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTOK, 1981. A szociológiai felmérés 1979 tavaszán kezdődött, 622 csoport adatait vették fel kérdőíves formában és összesen 11 123 taggal. (Az egy csoportra jutó átlag: 17,9 fő). Már az életkori megoszlások táblázatában is látszik az, ami a kutatás eredményének a veleje: a színjátszó csoportok tagjai egyre inkább a 18, de voltaképpen a 14 év alatti fiatalok90

gyerekek. A bevezetőben egy tendenciát látunk körvonalazódni, a szerzők alapvetően Szász János 1973-as szociológiai vizsgálatának az eredményére utalnak, illetőleg arra a módszertani problémára, amely nem számolt a színjátszó mozgalom hanyatlásával. BúczHavas szerint (p. 11) a fordulat pont az 1973-as kutatás idején lett nyilvánvaló, ezt mellesleg az a cikk is némiképp alátámasztja, amely Szász János beszámolóját követi az 1973/11. sz. Valóságban. Ebben ugyanis É. Csaplár Katalin a beatklubokat, azaz a későbbi diszkók elődeit és a közönségét vizsgálta és itt többször kitért az ott csellengő fiatalok motiválatlanságára: "valami rosszul leplezett hiányérzet, a közönyösség álarcába bújva". Az itt vizsgált célcsoport összetétele korrelál a későbbi 1979-es felmérésben "kiesett" 18 és 24 év feletti fiatalokkal, akik "már" nem a színjátszó körökben keresik a szórakozási és az önfejlesztési lehetőségeket. Búcz-Havas szerint ez már 1973-ban is nyilvánvaló volt, csak a Szász-féle kutatás "nem szembesítette a vallott értékeket a megélt valósággal, és így nem derült ki, hogy a szóban forgó értékek az adott körülmények között milyen mértékben érvényesíthetők. Ezért a kutatási beszámoló az amatőr színjátszást a korábbi közösségteremtő illúziókat töretlenül továbbvivő mozgalomként mutatja be, és nem érzékelteti kellőképpen az éppen a kutatás időpontjában bekövetkezett fordulatot. " Életkori megoszlások: számuk

Csoportok

1 csak 14 éven aluli tag

287

százalék 46,4

2 csak 15-18 éves tag

95

15,4

3 csak 19-24 éves tag

23

3,7

4 csak 18 éven aluli tag (1. és 2. nélkül)

12

1,9

5 csupa 15-24 éves korú tag (2. 3. 4. nélkül)

64

10,4

6 19-35 év közötti korú tag (3. 5. nélkül)

29

4,7

7 mind 19 éven felüliek és vannak 35 éven felüliek

46

7,4

. . . . . .

91

. is 8 a fentieknél vegyesebb összetételű

62

10,0

.

Konklúzió: A színház és a színjátszás reneszánsza Magyarországon körülbelül 1960 és 1965 között volt. A legtöbb infrastrukturális beruházás ekkor történt, a színházi szakma ekkor vonta be a legtöbb embert, egyszóval a színházasdi ekkor gyakorolta a legszéleskörűbb társadalmi hatást. Következésképpen ekkor alakultak ki azok a vidéki színházi és színházcsinálási gyakorlatok, amikre a mai színházi szakmai is épül(hetne). Ha levonjuk az akkori ideológiai célkitűzéseket és a világháború, majd az 1956 utáni traumákat, akkor egy mai napig használható szaktudást kapunk. Mindenekelőtt a magyar társadalom és Magyarország földrajzi adottságaira kialakított módszereket, megfigyeléseket, ötleteket. Ezeket az ismereteket nem helyettesíthetjük sem EU-standardokkal, sem pedig messzi országokban kialakított jó ötletekkel, mert azokat kizárólag helyi viszonyokra éri meg adaptálni. Így tehát könnyen lehet, hogy egy 1960-as évekből származó színházcsinálási kézikönyvből tudjuk a legpraktikusabb információkat szerezni. Legalább azért, mert látjuk, hogy tulajdonképpen kitaposott, de borzasztóan elgazosodott ösvényt járunk.

Irodalom: Bános Tibor (1961): Thália Ikaruszán – riportkönyv a tízesztendős Állami Faluszínházról. Kossuth könyvkiadó Katona Ferenc (1975): Állami Déryné Színház 1951-1975. Magyar Színházi Intézet Pados István (1967): Az Állami Déryné Színház 15 év alatt bemutatott darabjai. Pados István (1962): Az Állami Déryné Színház adatai 1951. augusztus 20-tól – 1961. december 31-ig. Bucz Hunor – Havas Gábor (1981): Helyzetkép az amatőr színjátszó mozgalomról. Művelődéskutató Intézet, Budapest Szász János (1973): Az amatőr színjátszásról. In: Valóság 11. sz., pp. 60-67 É. Csaplár Katalin (1973): A beat klubok és a közművelődés. In: Valóság 11. sz., pp. 68-77 Nyáry László, Dr. (1964): Színházi útmutató – színházak, színházjellegű intézmények, igazgatása, művészek jogai és kötelességei, színházak és művelődési otthonok együttműködése, színházgazdasági tanulmányok. Budapest

92

Interjúrészletek (2013) Nagy József, a JEL-Színház rendező-koreográfusa és színésze "Nagyon szeretnénk elérni, hogy az eddigi szokványos előadások mellé föl tudjunk sorakoztatni olyan kísérleti jellegű, tehát a hagyományos formáktól inkább eltérő műveket – mind a színház, mind a táncművészet területéről – hogy a közönség valójában képbe kerüljön, hogy a mai színházi világban – és nem csak a Kárpát-medencére gondolok, hanem a világszínházi világra – milyen izgalmas kísérletek folynak. [...] A SZELLEMFIVEL karöltve több produkciómat szeretném bemutatni főleg vidéken és a határon túli területeken. Ezen kívül műhelymunkákat is ajánlanék: jelen pillanatban a Woyczek című produkciónk már készen áll és rövidesen, napokon belül kezdem meg a következő darabnak a próbáit, ami a Wilhelm-dalok címet fogja viselni, Tolnai Ottó verseiből, Bicskei István színésszel és jómagammal. Ezen kívül a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhelyben elkezdett darabokat is szeretném befejezni, többek között a Száz tű hossza című munkámat és a franciaországi koreográfiai központban felhalmozott repertoár darabjaimból egyet-kettőt, elsősorban a Comedia Tempio – Az idő komédiája című darabomat, ami Csáth Gézának volt szentelve." ***

Nagy Gábor, celldömölki Soltis Lajos Színház, színész, rendező A SZELLEMFI Hálózathoz mi azért csatlakoztunk rögtön Várszegi Tibornak az első felhívására, mert a mi hitvallásunk is, mint a Soltis Lajos színháznak a hitvallása, nem túlságosan mereven, de az, hogy a színháznak nevelnie kell és csak másodsorban szórakoztasson. Úgy tűnik, hogy a mi harminc esztendős múltunkban ez mindenképpen bevált. Amíg a budapesti színházlátogató embereknek van választási lehetősége: hogy ha akar, akkor valamifajta könnyedebb műfajú előadásra megy be az egyik színházba, aztán ha akar, akkor másnap már egy komolyabb műfajúra megy be egy másik színházba. Ez a vidékről nem mondható el, a vidék valójában még inkább többé, mint kevésbe a gagyival van ellátva: ezzel lehet pénzt keresni a gagyit előadóknak. Ha ehhez a könnyű műfajhoz szoktatják hozzá a színházlátogatókat, ők bizony azt a meglehetősen magas színházi jegyárat ki is fizetik azért hozzájussanak. Mivel egyrészt vannak a mi tapasztalataink és voltak a jászberényi tapasztalatok, ami alapján igazából Várszegi Tibor elkezdte ezt a szerveződést, úgy gondoltuk, hogy ehhez nekünk mindenképpen csatlakoznunk kell, mert így egyedül egy kicsit nehéz. Ennek a szerveződésnek most már van vagy tizennégytizenhat tagja, hál’istennek eléggé szerteszéjjel az országban és ez a szám minden bizonnyal növekedni fog, hiszen azt kell, hogy mondjam, hogy hétről-hétre növekedik. Nagyon bízunk abban, hogy eljuthatunk odáig, hogy a vidéki emberek is minőséget tudnak majd megtekinteni egy-egy színházi előadás során. Nem vetjük el természetesen a könnyedebb műfajt, nem vetjük el az operettet, mert egyrészt igény van rá, ráadásul azt is lehet nagyon jó színészekkel, nagyon jó rendezéssel, megfelelő színvonalon előadni, de azt gondoljuk, hogy az igazi érték és az a cél, hogy a 93

színháznak elsődlegesen nevelnie kell nemcsak a gyermekeket, hanem a felnőtteket is. Ez csak úgy valósítható meg, hogyha azok az értékek, amik nemcsak felbukkannak, hanem megvannak így most már a Hálózat tagjainak birtokában, azokat mindenfelé terjesztjük az országban. És ez, ha nagy szavakat is használok most, nem más, mint a vidék kulturális felemelkedését kell, hogy szolgálja és azt hiszem, hogy képes is rá és fogja is szolgálni. *** Balog József, szegedi MASZK Egyesület A SZELLEMFI Hálózat arra hivatott, hogy a vidéki befogadó színházi helyeken, amik már léteznek – elég sok van ilyen az országban – azokra olyan programot tudjon vinni és a programsorozatot menedzselni, amelyben, nívós, jó, a korhoz szóló, korszerű és remek színházi előadások szerepelnek. Ha hosszú távra tervezünk, akkor ez a nulladik év, kiderül, hogy ebben a hálózatban kik tudnak együttműködni, tudja-e ez a hálózat a vidéki befogadó helyeket úgy menedzselni, hogy annak az anyagi háttere is meglegyen. Ami nagyon sokat számít, az az, hogy a meglévő közönségbázist kiegészítve vagy bővítve, a közönség azon részét is el tudjuk érni, akik eddig nem vagy csak nagyon nehezen találkozhattak a saját településeiken olyan színházi előadásokkal, amelyek egyszerre mutatnak egyfajta esztétikai kísérletezést is, ugyanakkor nagyon elevenen azt is mutatják, hogy miben és hogyan élünk. Vannak meglévő tapasztalatok, mindenki, aki tagja vagy tagja lehet ennek a hálózatnak, az tudja, hogy a saját helyén milyen a közönség és mire vágyik. Szegeden mi könnyű helyzetben vagyunk, hiszen több, mint húsz éve működik a Maszk Egyesület, egy állandó hellyel, a régi zsinagógában és ott egyébként is megvoltak az alapjai annak, hogy az egyetemi színjátszás vagy a progresszív, korszerű színjátszás az egy jó bázison működjön. Természetesen egy ilyen vállalkozásban, ahol egyenlőre tíz-egynéhány csapat arra vállalkozik, hogy együtt megpróbál minőségi kultúrát és minőségi színházat közvetíteni, az fontos, hogy fel tudjon tárni új forrásokat is. Ha ebben össze tudjuk adni az erőinket, akkor a már meglévő és a megszerezhető forrásokat még hatékonyabban fel lehet használni. Ehhez olyan pályázati feltételek szükségesek, amik a lehető legjobban kiszolgálják a közönséget, illetve a lehető leghatékonyabban használják fel azokat a pályázati pénzeket, amik jelenleg rendelkezésre állnak vagy állhatnak. Ebben mindenkinek olyan tapasztalatai lehetnek, hogy a legszükségesebbre áldoz és a legjobb hatékonysággal működik. A szegedi tapasztalat az, hogy a meglevő pályázatos pénzek legalább hetven százalékát magukra a programokra fordítjuk. Ez egy nonprofit tevékenység, a benne résztvevők nem feltétlenül ebből élnek, de vállalnak egy olyan kulturális közvetítő missziót – talán nem túlzás ez a szó – ami helybe viszi a lehető legjobb előadásokat, amelyek az országban vagy nemzetközi szinten fellelhetők. Nyilván a határon túliakat is be tudjuk vinni, hiszen ezt csináljuk már a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal több, mint tíz esztendeje, az aradi Kamaraszínházzal meg öt éve. Mi ennek a dél-magyarországi, illetve határon túli régiónak vagyunk az egyik központja. *** 94

Dobay Dezső, budapesti RS9 Színház A Hálózat, ami most indult el és előrefele teljesen nyitott, a formájánál fogva gyakorlatilag tagság és mindenfajta egyéb dolgok nélkül ebbe beléphetnek szervezetek, úgy, hogy ennek minden előnyét élvezik és szinte minimális kötelezettségeik vannak, sőt, ha valaki nem akar belépni hivatalosan, akkor is például a Facebookon megjelenő nyilvánosságot használva használhatja ezt a hálózatot. Ez, mintegy szervezetileg teljesen új közösségi forma, jelen esetben színházközpontú közösségi forma, olyan új lehetőségét fogja megnyitni az együttműködésnek, ami elsősorban színházi előadások cseréjét, később alkotók, rendezők, színészek, bármifajta színházi események, oktatási programok cseréjét fogja eredményezni. Így nemcsak a színház, hanem a társművészetei területére is kiterjedve, egy teljesen új mozgást indíthat meg Magyarországon és a Kárpát-medencében. Ez olyan új formákat termelhet ki a mára már kissé beállt kőszínházi és bizonyos tekintetben a független színházi világban, ami megmozgatja a frontvonalakat és egy nagyon nagy, mindennapi átjárást teremthet meg az egyes szervezetek között. Ez az egész dolog olyan, mint a szív és az érhálózat: most készül a szív, kezd beindulni lüktetésében és lassan feltölti az érhálózatot, ami a Kárpát-medence területén van. Azt gondolom, hogy hatásában minden egyes megtörténő esemény már száz százalékos siker. "

95

Összegzés helyett Szellemfi – akár felismerjük angyali arcát, akár nem – folyamatosan figyel bennünket felülről és szurkol nekünk. Várja, hogy kollektív tudattal megszólítva őt segítségét kérjük. Pedig úgy tűnik, hogy még attól a tudatszinttől is messze leszakadtunk, amelyik alapján annakidején Németh László a minőségi felemelkedést remélte Klebelsberg Kunóval egyetemben. Hiszen az talán ebből az összeállításból is kiderült, hogy minőségen – egyelőre – nem a Németh László-féle minőséget értettük, amikor a test, a lélek és a szellem hármas egysége teremt egészet (egész-séget). Mi már azzal is megelégednénk, ha pusztán a legalsó fizikai szinten bekövetkezhetne valamiféle kollektív tudatból származó minőségrend. Ez az előadó-művészetben azt jelenthetné, hogy legalább esztétikai szinten „jól megcsinált darabok” járnák a vidéket mindenféle alantas szándék nélkül, ahogyan azt az ötvenes években a napilapok olvasói leveleiben az emberek még követelték. Mert a Németh László által elvárt minőség a fizikai szinttel együtt feltételezi a lelki és szellemi szinteket is az emberi lét többdimenziós megtartása érdekében, aminek jelentőségét egydimenziós létbe zárva képtelenség megérteni. Egydimenziós létbe zárva életünk labirintusában hiába keressük a megoldást jelentő kivezető utakat. Ám, ha valaki egyszer -ben felismeri az angyali arcot, később már nem tudja másnak látni. Rávezetheti, hogy a labirintusból a kijárat felfelé nyílik. A megoldás is onnan jöhet. Ebből táplálkozhat a valódi cselekvés, e munkaprogram folytatása is.

96