A mi diakónusunk. Búcsú az esőben. Kincsesbánya a szomszédban. Karácsony titka. a misztérium küszöbén

www.gyongyos.ofm.hu

K a r á c s o n y

XV. évf. 4. szám 2010. december

A mi diakónusunk

Búcsú az esőben

Kincsesbánya a szomszédban

Karácsony titka … a misztérium küszöbén

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön

Köszöntő

V

ajon meg tudjuk –e őrizni a karácsony, Urunk születésének ünnepét a maga egyszerű, csodálatos mivoltában? Vagy az tudatosul bennünk, jön a Szeretet Ünnepe, egyfajta kötelezően szeretnünk kell mindenkit ünnep (a szilveszterre azt mondják, kötelezően ünnepelni kell). És a minket körülvevő világ, a környezetünk segít is abban, hogyan szeressünk. Mikor, hol és főleg mennyiért jutunk hozzá. Mert már nem elég az, hogy együtt legyünk az ünnepen, odafigyeljünk a másikra, felidézzük a régmúlt karácsonyokat. Gondolatban talán már megvettük az ajándékot. Talán. De már ettől is idegesek leszünk. Kinek mit? Miből? Van, hogy addig halogatjuk a vásárlást, utolsó pillanatban vesszük meg, ami még a polcon maradt, sokszor bóvli terméket. Ha megengedhetjük magunknak, akkor nincs megállás, ami szemnekszájnak ingere? Milyen értékrendje alakul ki mondjuk annak a gyermeknek? És már el is halványult az ünnep igazi mivolta. Mária istállóban hozta világra gyermekét, mert senki nem fogadta be. Egyedül, nem volt szülésznő, szülészorvos, alternatív módszerek. És megszületett a Megváltó. Barmok közt, sötétben a decemberi éjszakán. Ez a csoda. Csak egy apróság jut mindenkinek? Vagy még annyi sem? Jusson annyi. De az legyen őszinte. Ne legyen pénzértékű. És főleg ne csak ekkor. Ne legyen stressz, ne legyen elcsépelt, kliséktől övezett giccs. Legyen egyszerű, tiszta szeretet. Mint a Születés. Hegede Márta

2.

Ez történt... Hazafelé tartva (gondolatok a felújításról)

R

itkán gyalogolok, mindig sietek valahová, és kényelmesebb kocsival menni. Most mégis gyalog baktatok hazafelé. Magamban sorolom mi is történt az elmúlt időkben a plébánián. Össze-vissza csapongnak a gondolataim. Miután az „élő kövek” számbavételének végére érek, a templom kövei kerülnek sorra. Bejeződött a püspöki templom felújítása, mely az előző években kezdődött az új harangozó szerkezet és a templomtorony héjazatának rézlemez borításával. Október közepén megtörtént a megújult külső megáldása. Milyen sokan voltunk! Mindenki látni akarta, hogyan ünnepelünk. A misén, alig fértünk be a templomba. Gambár Lajos bácsi szívet melengető köszöntője után kifényesedtek az arcok. Kázmér testvér a szentmisén megemlékezett a templom történetéről, méltatta a közreműködő szakemberek, régészek munkáját, majd köszönetét fejezte ki a nagylelkű adományozóknak, akik jelentős összeggel segítették a felújítást. Az ünnepi szentmise után a templomkertben találkoztak a püspöki hívek és munkában résztvevők egy kis beszélgetésre. Volt itt finom ital és étel, senki nem maradt éhen. A szigorú tekintetű műemlékfelügyeletet képviselő hölgy mosolyogva beszélgetett a legerélyesebb egyházi képviselőtestületi taggal, tiszteletbeli felügyelőnek invitálva. A legjelentősebb adományozó büszkén mutogatta ajándékát. Néztem, hogy e kis közösségben hogyan szeretik egymást. Jó lenne, ha a másik felújítást is már így ünnepelhetnénk. Az elnyert pályázat hivatalos megnyitóján is békés közösséget láttam. Itt volt a Ferences Rendtartomány tartományfőnöke, főépítésze, gazdasági vezetője, Juhász Ferenc atya, egyházkerületünk esperese, a pályázati anyagot megfinanszírozó Gyöngyösi Önkormányzat képviselői, turisztikai szakemberek, és az országos és helyi a médiák, valamint az egyházközség plébánosa és meghívott tagok. Ez a munka sokkal többrétű és bonyolultabb, mint a püspöki felújítás. Több

Életünk-Karácsony

vállalkozónak kell szoros határidővel együtt dolgozni. A pályázati pénz elnyerésének egyik feltétele, hogy az 2012. július 31-ig befejezzük az építést. A pénz a Magyar Állam közvetítésével az Európai Uniótól származik, ezért a befejezés után 5 évig figyelemmel kísérik és ellenőrzik, hogy hogyan valósult meg. Maga a pályázat egy turisztikai pályázat, melynek során a könyvtárunk és kolostorunk látogatottsága több mint másfélszeresére nő. Mindehhez a könyvtárban könyvritkaságokat restaurálnak és kiépítésre kerül egy többnyelvű hangos tájékoztató rendszer, mely bemutatja a kiállítási anyagokat. Meghosszabbodik a látogató útvonal, mindenki megnézheti a sekrestyét, ahol helyreállítják a sekrestye festését, a sekrestyeszekrényeket. Egy új díszkút lesz a kolostor kertben, Páter Kis Szaléz vértanúról elnevezve. Megújul a templom hangosítási rendszere, az oszlopok pilléréig helyreállítják a festést. Az udvarban a kriptalejárat újul meg és egy új kiszolgáló épület is lesz, ahová a garázs költözik át, és illemhelyek, raktárak kerülnek. A templom akadálymentesítése is megtörténik, és egy mozgássérült parkoló is készül. Mindezt 112,7 millió forintból kell megvalósítani, melynek önrészét, 17 millió forintot nekünk kell előteremteni. Ebből Gyöngyös Város Önkormányzata a pályázati előkészítés során 10 millió forintot már kifizetett, így a mi hozzájárulásunk 7 millió forint lesz. Reményeink szerint a munkák 2011. január közepén a sekrestye villamos felújításával kezdődnek. Mindenkit kérünk, hogy imáival, adományaival és türelmes szeretetével segítse munkánkat. Kis Károly képviselőtestületi világi elnök

2010./02.


A ministrálásról

A

ki csak nézi a ministrálást, az első látásra azt hiheti, hogy fehér ruhába öltözött fiatalok előre betanult, begyakorolt feladatokat csinálnak meg. Az igazság majdnem ez. Több van itt annál, minthogy a miséző pap körül sürög-forog az ember. Valójában a ministrálással Istennek szolgálunk, a fehér ruha pedig a tisztaságot jelképezi. Lehet, hogy könnyűnek tűnik ez a szolgálat és sokan azt gondolhatják, hogy akár máról holnapra meg lehet jegyezni minden fontos tudnivalót. Ám a könyvet sem a borítójáról ítéljük meg. Véleményem szerint még én se tudok mindent, pedig ministráltam már hétköznapi és vasárnapi misék mellett húsvéti misén, keresztelőn, búcsúban és templommegáldáskor is. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kisebb, ám fontos feladatoknak a gyakorlása, tanulása egyáltalán nem olyan, mint az iskolai tanórák. Ráadásul a ministrálással egy kis csapat tagja lettem. Itt

Örömmel tájékoztatjuk a kedves Olvasókat, hogy a XV. Országos Népművészeti Kiállítás zsűrije egyházközségünk korábbi képviselőtestületi tagjának, Bordás Ottónak munkáját, hímzés kategóriában ezüst oklevéllel tüntette ki. Ottó bácsi rengeteg zsűrizett munkája közül jó n é h á n y alkotás a mi templomunk o l t á r a i t d í s z í t i . Ezúton is szívből gratulálunk az igen kimagasló kitüntetéshez!

mindenki tudatosan, szorgalmasan végzi a megbeszélt feladatokat. Soha nincs vita, mindig megegyezünk, mert tudjuk, ki miben jó és így könnyű elosztani a tennivalókat. A ministrálás nem olyan dolog, amiért jegyet kapunk, vagy megbüntetnek, ha véletlenül elrontunk valamit, hanem szívből jövő szolgálat Istennek. Büszke vagyok rá, hogy ministráns lehetek és hogy ebbe a közösségbe tartozok. Zeltner Mátyás

K ép v is előtes tü leti ü lés M átr ah ázán

A

z utóbbi évek szokásának megfelelően a novemberi képviselőtestületi ülést idén is Mátraházán tartottuk meg nov. 13-án, szombaton. Egy egész napos tanácskozás volt ez, melynek keretében kiértékeltük az előző évben végzett munkát. Hogy lelki táplálékban se szenvedjünk hiányt, bevezetőként Domonkos testvér tartott egy elgondolkodtató előadást „Az Ima és Csönd” címmel. Ezután az egyes munkacsoportok vezetői számoltak be a csoport egy éves munkájáról, majd Zsombor testvér tartott egy rövid ismertetést a keresztény tanítással és élettel ismerkedő, szentségek felvételére készülő felnőttek helyzetéről plébániánkon. Fél 12-kor közös szentmisén vettünk

2010./02.

részt. Ebéd után munkacsoportok szerint áttekintettük a plébánia eredményeit, hiányosságait és megfogalmaztuk a 2011-re tervezett feladatokat. Az itt elhangzottakat egy plenáris ülésen összegeztük. Ezután Kázmér atya vitaindítója után értékeltük a Fájdalmas


Anya Búcsúját. Úgy érzem, az egyházi év zárásaként ez az egész napos képviselőtestületi ülés nagyon hasznos volt, érdemes ezt a hagyományt a továbbiakban is folytatni. Huber József képviselőtestületi tag

3.


Fesztivál vagy zarándoklat? avagy búcsú az esőben

M

indannyian örömmel olvashattunk a katolikus lapokban a Fájdalmas Anya búcsúnkról, hiszen a híradások mindenhol hírünket vitték. Így néhány hónap elteltével, azokat a maradandó élményeket adom közre, amelyet megosztottak velünk a zarándokok. Székely János püspök: Öröm volt számomra is a gyöngyösi búcsú. Gratulálok a hordozható Máriaszobrok gondolatához, nagyon jó, sok fiatalt megmozgat! Isten áldjon Titeket Szent Ferenc ünnepén Kajtárné Tiborcz Mária Pincehely: A Magyar Kurirban már évekkel korábban olvastam erről az egyedülálló eseményről. Elvetettem a gondolatot,de az Úr Szellőt / Szentlelket/ küldött és az elvetett gondolat Mátraverebély- Szentkúton gyökeret eresztett. Itt találkoztunk először Kárpáti Kázmér gvárdián testvérrel. Mindig megcsodáltuk a gyöngyösieket, na nem csak a szépségükért, hanem kitartó és erős, mondhatni hősies hitükért. Gyalog jönnek mindig a kegyhelyre. Kázmér testvér kapott az alkalmon (a mi csodálkozásunkon) és meghívott bennünket a Fájdalmas Anya búcsújára. A pincehelyi egyházközösség 10 éve rendszeresen jár zarándoklatra Nemzeti Kegyhelyünkre. Szép lassacskán megfogalmazódott bennünk a vágy, mi is Máriások szeretnénk lenni. Fiataljaink, helyi népviseletünk van, már csak Mária-szobor kell hozzá: És megtörtént a várva-várt A tavalyi esztendőben szinte az ölünkbe pottyant a hordozható Mária-szobor. Minden pénz nélkül, egyházközösségünk hívei a szobor árát lealkudták Szentkúton. Összetülkölték a talpraesett híveink a zarándokokat, kiforgatták pénztárcáinkat és azonnal megvásárolták a szobrot. Az egész akció 10 perc alatt lezajlott. Nekem, mint búcsú-vezetőnek elállt a lélegzetem. Mikor hazaértünk a faluba, futótűzként terjedt a hír, hogy már mi is Máriások lettünk, és pár nap alatt az itthon maradt hívek, közadakozásából minden költséget megtérítettek. Tavaly már mi is Máriásan érkeztünk Gyöngyösre. Ez volt az első zarándoklatunk a hordozható Máriával./ Kázmér testvér ünnepélyesen megáldotta

4.

Máriánkat, és bennünket is, majd előkelő helyre vezették csoportunkat. Kázmér testvérék szeretete úgy megérintett bennünket, hogy megfogtuk, megragadtuk és el nem engedjük. Az idei év bizonyításra adott alkalmat. Az időjárás nem volt idillikus. Sokat esett az eső. De mindennek dacára is együtt voltunk. az ország minden részéről. Megáztunk? Nem számít. Az együtt töltött idő alatt a szeretet lángjában felmelegedtünk. Gyöngyösön a szeretetet harapni lehet. Ezek a szavak elcsépeltnek hathatnak, de ez hús és vér. A valóságban megéltük. Igaz, hogy sok fáradsággal jár, mire az utazásra bekészítjük a Máriát, hozzá a talapzatot, aztán amíg összegyűjtjük a hozzá illő virágot, elkészítjük a népviseletet. A búcsúknak minden évben van egy sajátos lelkiségi üzenete. Persze, mindenki számára mást és mást ad. Én az az első évben azt tapasztaltam meg, hogy Isten Országa közöttünk van. A tavalyi év üzenete az volt, hogy “nyissátok ki a szívetek kapuját, mert Krisztus akar oda betérni forró szeretettel!” Az idei évben a Szűz Anya által hímzett rózsák keltek életre a menyegzős ruháinkon az imádság és Székely János püspök atya homíliája által. Mindig maradandó élményt, lelki növekedést nyújt a gyöngyösi zarándoklat. A gyöngyösi egyházközösségről: Mindig szívélyesek, szolgálatkészek. A mosoly állandó az arcukon. És van még egy nagyon fontos, figyelemre méltó tulajdonságuk. Rendkívül figyelmesek minden apró részletre. Ebéd: kánai menyegző. Itt lehet leszűrni, hogy Szent Ferenc fiai milyen kiváló lelkipásztorok. Kázmér testvér a búcsú végéig a hívekkel van együtt. Az összes búcsúvezetőt ismeri. Mindenkivel beszélget. Ő elnyűhetetlen. A gyóntató atyák seregét vonultatja fel a bűnbánó lelkek számára. Amikor az Úr azt mondja, hogy “minden szál hajatokat számon tartom”, mindig Gyöngyösre gondolok, mert ott valóban minden egyes zarándok számon van tartva. Egri Lajos világi elnök, Aszaló Ilyen meglepetésben még nem volt részem, pedig már jó néhány éve szervezem a zarándokutakat. Mindig azt mondtam az itthon maradt híveknek, hogy ezeket a zarándoklatokat elmesélni nem lehet, ezeket át kell élni, végig kell járni! Most azonban szerintem csoda történt, és


Kázmér atya segítségével be is mutathatom a híveknek ezt a csodálatos összeállítást a gyöngyösi búcsúról. Amióta megismerkedtünk, azt mondom a híveknek, hogy ez a búcsú a koronája az egész évi zarándok utaknak. Ez azt hiszem nem túlzás, bizonyítja ezt a sok szép felvétel, mely remélem megdobogtatja sokak szívét,és felébreszti az emberek tudatában a Magyarok Nagyasszonyába vetett hitet, és az elkövetkező évben még többen jönnek el velem a Fájdalmas Szűzanya búcsúra. Papp Károly – Borsodivánka – egykori bencés diák Köszönjük a meghívást, végtelen örömmel töltött el, hogy az eső ellenére ilyen sokan voltunk, mi magunk is igyekeztünk! Gratulálni szeretnék a magam és zarándoktársaim nevében! A bencések jelmondata szerint nagyon érvényes volt az “Ora et labora!” minden egyházközségi önkéntes segítőnek, és minden rendtársadnak. Hiszen nagyon sokat imádkoztatok, és dolgoztatok, hogy a sok szervezés után ilyen sok Hordozós Máriával is eljöttek, mi pedig kegyelmekben gazdagodva jöhettünk haza. - nagyon tetszett a zarándokok fogadása, a kedvesség és az előre elkészített ebédjegyek átadása, az étkezés helyének megjelölésével. Amikor megérkeztünk, adott volt számunkra a főbb tájékozódási pontok kijelölése. A Szentmisén mindenki ott vett részt, ahol gondolta, melyet vállalt. Nagyon jó megoldás volt a kivetítő használata, és idős testvéreim a hideg esőben a templomban vettek részt a szentmisén. Boldogan újságolták, hogy mindent jól láttak, hallottak, és tevékeny részesei voltak az ünnepi szentmisének. (én kimentem a szabadtéri oltárhoz) - nagyon jó volt, hogy a templomban lévők áldoztatásáról is gondoskodtatok.. - jó volt a döntés, hogy a Mária szobrokat és a hordozójukat a beköszönéskor láttuk, az ismertetésedet hallottuk nem áztak el a szobrok és hordozóik a körmenetben, de a szertartás ment tovább és nagyon szép volt. - külön köszönjük a dr Székely János püspök atya szívhez szóló szentbeszédét. - Lelkünk táplálása után az ebéd különösen jól esett. Finom volt, több helyszínen mosolygós és kedves asszonyok lányok praktikus tálcára mérték a forró levest... sőt repetára is lehetőség volt. Imádkozunk értetek, kérem a jó Istent, hogy adjon Neked, és az általad vezetett egyházközség lelkes híveinek sok erőt,

2010./02.


egészséget, további lelkes munkát, hogy hasonló módon tudjátok a már hagyományos Fájdalmas Anya búcsút és a Hordozós Mária szobrok találkozóját megtartani jövőre és még folyamatosan a továbbiakban is! Isten áldását kérve pannonhalmi bencés öregdiák köszöntésemmel! Pax tecum! Kispálné Hauk Melinda Gyöngyössolymos: A Gyöngyössolymoson működő imacsoport társaim, a Ferences rend szervezésében többször is voltak a gyalogos zarándoklaton Szentkúton. Mivel Istentől erőt kapva én is elmentem erre a felejthetetlen zarándoklatra, így gondoltam, hogy Solymosról is elindulhatnánk gyalogosan a Szűzanya dicsőítésére, Gyöngyösre. Idén már második alkalommal tettük meg ezt az utat, s bár az eső igen erősen esett a 9 fővel (9 évestől a 70 évesig) is lelkesen énekelve érkeztünk Gyöngyösre. A solymosi hordozható Mária szobrunk ekkor már ott volt, és a templom előtti rövid útszakaszon már együtt mentünk a beköszöntésre. Engem ezek az események mindig megerősítenek és igazán el is érzékenyülök, persze tudom, hogy természetesen az ember azért vesz részt egy egy zarándoklaton, hogy bűneit letegye és hitét erősítse. Ha egyetlen szóban kellene kifejezni azokat az érzéseimet, amelyek bennem élnek visszagondolva a több napos részvételre akkor csak annyit mondanék: Köszönöm! Mihalik Bertalanné Bódvaszilas 2008-ban a Szentkúti búcsún augusztusban találkoztunk Kázmér atyával. Nagy szeretettel közölte velünk, hogy Szeptember utolsó vasárnapján, Gyöngyösön lesz a Mária szobrok találkozója, és kérte, ha tehetjük menjünk el mi is. De, hogy el ne felejtkezzem az egészről

2010./02.

Kázmér atya levélen keresztül újból meghívott. Ekkor úgy éreztem, erre nem lehet nemmel válaszolni. Mivel a mi községünkben nem túl sok a zarándokolni akarók száma, gondoltam megszólítom a Szögligeti híveket is. Velem volt az Isteni gondviselés, sikerült útra kelni. Az első két évben szép időt fogtunk ki mely természetesen a színvonalat és a kedvet is emelte, bevonulások körmenet stb. Most 2010-ben az idő közbe szólt, de ennek ellenére mindannyian panasz nélkül mondták így is megérte és jövőre is megyünk. Beszélgetve a zarándokokkal mind boldogok voltak, hogy ott lehettek, csodálatra méltó volt a fogadtatás is, sok gyönyörű Mária szobor, szép énekek, szebbnél szebb népviseletek, főleg az ragadott meg bennünket, hogy láttuk mennyi fiatal van, (hála Istennek) akik vállukra merik venni a Szűzanya-szobrot, nem riadnak vissza és nem szégyellik a tanúságtételt jelenlétükkel. Nagyon tetszett az is, hogy minden precízen meg volt szervezve: férőhely, gyóntatás, orvosi ellátás, nem utolsósorban az ügyintézők kedvessége és figyelme. Nagyon el volt mindenki ragadtatva a püspök atya szentbeszédétől. Régen hallottunk ilyen szép prédikációt. Volt több alkalommal is már, hogy bizalmasan elmondták nekem, milyen kegyelmeket kaptak, mennyi erőt nyújtott nekik a gyöngyösi Szűzanya. Tehát mindent összevetve csodálatos volt mindegyik búcsú, boldogok vagyunk, hogy ott lehettünk. Ami még a búcsút illeti: Kázmér atya mindhárom búcsúról készült DVD-t megküldte. Ezeket azoknak is megküldte, akik nem tudtak velünk jönni, nagyon hálásak érte, mindenki örömmel tölt el és vannak, akik ez által vágynak ott lenni. A segítők közül Molnár Ildikó, Végh Andi Gyöngyös : A mi csoportunk a „Csoda csoport”, a Fájdalmas Szűzanya búcsú régi hagyományának felelevenítése óta részt vesz az információs feladatok ellátásában. Összefogjuk az imafüzetet árusító gyerekeket, kiadványokat árusítunk, összeírjuk a mise-


szándékokat. Ez a munka már szombat délután elkezdődik, de az esti szentmisén és az azt követő körmeneten már mi is részt tudunk venni. Igyekszünk lelkiekben is felkészülni az ünnepre, mert vasárnap már a házigazda szerepébe kell bújnunk. A “Csoda csoport” férfi tagjainak a feladata a búcsú előkészületétől kezdődően a szombati és vasárnapi szentmisén, a szobrok elhelyezésétől a körmenet zavartalan lebonyolításával bezáróan tart. Arra kell törekednünk, hogy a búcsúra érkező hívek érezzék otthon magukat. Igyekszünk hozzájárulni, hogy személyes kapcsolatok alakuljanak ki, és lelki feltöltekezésük esetleges akadályait igyekszünk elhárítani. A mi tagjaink szívesen végzik ezt a szolgálatot, szeretünk jó hangulatban együtt dolgozni. Úgy gondoljuk, a szolgálat által is részesülhetünk a búcsú lelki gyümölcseiből. Végül fr. Kázmér gondolataival zárom a beszámolók sorát: A Fájdalmas Szűzanya búcsúja óta nagyon sokszor és sokan emlegetik, hogy mekkora vigasztalást és erőt adott nekik az, hogy olyan sok helyről eljöttek megvallani egyházközségük hitét, és a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmukat. Alig volt néhány olyan település, ahol a hordozható Mária-szobor védelme gondot jelentett. Noha az eső miatt elmaradt a vasárnapi körmenet, amelynek célja a hit megvallásának nyílt, közösségi formája a nem hívő emberek felé, de helyettesítette, sőt felülmúlta ezt az a tapasztalat, amivel a hívő a hívőt erősítette meg: az eső, a távolság és minden kellemetlenség ellenére is eljöttek a búcsúra, és imádkozva, derűsen vettek részt a szép ünnepen. Tapasztalható volt, hogy nem fesztiválra, hanem búcsúba jöttek, amely nem marad el a barátságtalan időjárási körülmények között sem. Köszönöm mindazoknak, akik örömmel segítettek a búcsú szervezésében és lebonyolításában. Külön kiemelve a gyerekeket, akik az imafüzeteket árusították; a fiatalokat, akik a házigazdái voltak a zarándokoknak; a férfiakat, akik a helyszín előkészítését, a liturgia lebonyolítását végezték; az asszonyokat, akik a test táplálásáról gondoskodtak, és akik a tisztasági csoportban szolgáltak, valamint az információs bázist alkották; és a paptestvéreket, akik a gyóntatásban a lelki újjászületést segítették. Isten fizesse meg (legalább) százszorosan mindenkinek! Török Julianna

5.


Gondolatok-ahogyan az olvasók látják

Tanúságtétel

C

saládunk 1989-ben költözött Gyöngyösre és nagyon kerestük, hogy melyik templomba járjunk misére, mert volt egy régi tapasztalatunk arról még veszprémi és egri diákkorunkból, hogy milyen jó, ha közösséget is találunk magunknak a szentmise mellett. A ferenceseknél találtuk meg azt a családias meleget, amiért jó itt lenni. Később Benő atya is idekötött bennünket, mert ő készítette fel a férjemet a szentségek vételére. Ez az esemény 1991 húsvétján történt, ami teljesen megváltoztatta házasságunkat. Talán azt is mondhatnám, innen kezdődött újra, már valóban a harmadikként közénk fogadott Istennel együtt. Szép volt látni, hogy Karcsi, mint friss keresztelt, elsőáldozó és bérmált menynyivel radikálisabban éli a keresztségét, mint én, aki ebben nőttem fel, és ösztönösen éltem a hitem szerint. Sokat jelentett, amikor elvégeztem az egri hitoktató-képzőt és bekapcsolódtam plébániánk hitoktatásába. Eleinte nem ment könnyen, különösen azért, mert meg kellett találnom az utat a gyerekekhez. Tanítottam a 3-as, 2-es, és a 6-os iskolában is, ahol volt egy döntően roma gyerekekből álló csoportom. Amikor találkoztunk nem örvendtem nagy sikernek, mert Gyula bácsit várták és azokat az énekeket, amit vele énekeltek. Mindig kérdezték, hogy nem tudom-e azt az éneket, hogy „nem lessz egyedül az én szívem többé, glóri allelúja>>”. Hát én nem ismertem és nem is tudtam mástól megtanulni. Egy alkalommal, a Jóisten segítségével a TV egyik vallásos műsorában sikerült meghallgatnom és talán onnan kezdve tudtam közelebb kerülni hozzájuk. A hitoktatás számos fájdalomra rávilágított: A szülők nincsenek megkeresztelve, vagy nem járnak templomba, hogyan segítsünk nekik? Indítsunk szülői hittant, beszélgetéseket az elsőáldozáshoz kapcsolódóan és kísérjük fel a 6-os iskolából azokat a gyerekeket, akiket a szülei nem tudnak elhozni a felkészítésre, vagy a misére. Sok szülő nem kötött szentségi házasságot, vagy elvált. Meg kell szólítanunk őket is!

6.

N

Sokszor éreztük, hogy a hittanos fiatalok segítenek a szüleiknek visszatalálni Jézushoz. Közös öröm volt, hogy szépen nőtt a hittanos gyerekek száma és egyre nagyobb lett a diákmisék látogatottsága. Achilles, Berdarnin, Donát, Kamill testvérrel együtt oktattunk a plébánia mellett a 2-es, 3-as, 5ös, 6-os, 7-es és 10-es iskolában és elindult a vasárnapi szentmise után is egy elsőáldozásra készülő csoport. A jegyes oktatást is újra szerveztük, már nem volt elég egy-két alkalom a felkészítésre. A ferences testvérek és a házastársak segítségével, 7-8 alkalommal találkoztunk a jegyesekkel és számos olyan kérdést próbálunk átbeszélni, ami segíti őket házasságuk megélésében. A jegyes suli is közösségeket indított el: fiatal házasok, katekumen csoport, baba-mama klub. Azt gondolom, jó érzéssel tölt el mindenkit, hogy egyre nő a közösségek száma, a plébániánk és a ferencesség vonzereje és hogy itt találkozhat a város apraja-nagyja. Köszönjük, hogy itt lehetünk és a gyerekeink is megtalálhatják itt egymást az énekkarban, a Máriás-fiatalok közösségében a hittanos táborokban, a kirándulásokban és a „gumicsizmás” lelkigyakorlaton. Örülünk, hogy itt közösségre, barátokra, találhat mindenki, akikkel kéthetente jó hitükről és problémáinkról beszélni, de jó velük együtt nyaralni, vagy együtt dolgozni a zarándoklatok szervezésben vagy a Fájdalmas Szűzanya búcsújának előkészítésében. Köszönjük. Isten áldja mindazokat, akik imáikkal, munkájukkal segítik, hogy élő maradhasson a ferences élet Gyöngyösön. Kis Károlyné Judit


emsokára elmondhatjuk, hogy megint eltelt egy év. Pezsgővel a kezünkben boldog újesztendőt kívánunk a velünk együtt ünneplőknek. Talán elgondolkodunk azon, hogy mit fogunk másként csinálni, mint tavaly. Miről mondunk le, illetve milyen többletet adunk szürke hétköznapjainknak. És mielőtt még elhúznánk az ajkunk ennyi közhely emlegetése láttán, felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy a mostani rovatban nem azt kérdezem az interjúalanyaimtól, mit fogadnak meg az újévre, hanem azt, hogy milyen jó dolgok történtek velük idén. Igen. Honnan jött az ötlet? Bevallom, egy színvonalas női magazinban olvastam egy hasonló cikket. Ha bekapcsoljuk a híradót, jó híreket szinte már nem is kapunk, annyi rossz történik, nemcsak kitölti a műsoridőt, nem fér bele az összes! Ha találkozunk egy rég nem látott rokonunkkal, barátunkkal, megkérdezzük, mi újság vele, annyit mond, semmi különös, vagy elkezdi panaszáradatát. És nem ok nélkül. Vagy vegyünk egy hétköznap estét. Hány ember fekszik le úgy, hogy sorolja magában, mit nem végzett el az aznapra szánt feladatai közül. A legtöbbször én is azt teszem. És, ha arra gondolok, mi minden jó történt velem azon a napon? Akkor mosolygok. És egész évben? Szemtelenül a saját szerkesztőcsapatomat kínoztam ezzel a kérdéssel. Mert olyan jó fejek. Mind. Fr. Szász Zsombor Ámosz testvér volt az egyik olyan rendtársam, akivel régebben alig találkoztunk. Talán furcsán hangzik, de 15 év alatt kb. 13-szor. Viccesen szoktuk is számolni, hogy ez már a 11.-dik!!! Most viszont egy egész évet együtt töltöttünk a gyöngyösi közösségben és ez jó volt. Hegedűs Ádám Hogy mik voltak azok a jó dolgok, amik idén történtek velem? Hasonló kérdésre egy magamfajtának meglehetősen nehéz válaszolni, lévén, hogy arra sem emlékszem, mit ebédeltem tegnap. Na de megpróbálom, kezdve a legelejétől – időrendben.

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön Az első dolog mindenképpen az, hogy sikerült megérni egy újabb esztendőt. Egyeseknek ez talán nem a legnagyobb csoda a világon, nekem azonban akkor az új lehetőségek egész tárházát jelentette. Mi több, sikerült a legjobb barátaimmal köszöntenem az évet, ami igazán kiemelkedővé tette ezt az eseményt. Ezután egy kicsit ugorva az időben következik a Fülöp-kurzus, amin még a tavasszal sikerült részt vennem – hatása gyakorlatilag nem önthető szavakba. Olyan személyes kapcsolatba kerülhettem Istennel, mint még soha semmikor azelőtt. Mintha csak ott állt volna mellettem, és azt mondta volna: „Hello! Na mi a helyzet?” – és barátságosan megszorongatja a kezemet. Csodálattal teli élmény volt, ami gyökeresen változtatta meg életfelfogásomat és azóta is elkísér… Most ismét ugranék egy picit az időben: következik a nyár, amikor is sikerült megszereznem egy új állást. Bár munkaköröm nem igényel túl nagy kreativitást és nem is túl izgalmas, mégis hálás vagyok az Úrnak érte – az emberek

miatt, akiket ezen keresztül megismerhettem: munkatársak, lakótársak és egyéb ismerősök, némelyikkel pedig egészen pompás barátságot sikerült kialakítanom. Erről jutnak eszembe: a barátaim és a családom. Őket persze minden évben felsorolhatnám a jó dolgok közé, hiszen rájuk akármikor akármiben számíthatok – hálás is vagyok értük a végtelenségig. Végül pedig, hogy egy kicsit előre is nézzek: közeleg a Karácsony. Bár most még csak december eleje van, mégis előre örülök neki, hiszen Urunk születésének ünnepe mindig is izgalommal töltött el. Ezzel gyakorlatilag sikerült is a képzeletbeli „Mi volt jó az idén? -listám” végéhez érnem, bár meg kell jegyeznem, hogy rengeteg dolog lemaradt róla: a ragyogó napsütés, a szakadó eső, a kirándulások, a játékok, az íjászkodás, a rengeteg mókázás és kacagás, minden finomság, amit sikerült megkóstolnom és az összes többi apróság, ami a földi életet színessé és érdekessé teszi. Hegede László

Fenyőfa + ajándék = Karácsony?

I

gazán kíváncsi vagyok, mit is jelent ez a szó sokunk számára. De tényleg, mit is? Az ünnep közeledtével egyre több és több ilyenkor szokásos frázist hall az ember – engem némelyikük megmosolyogtat, némelyiktől viszont csak hangtalanul hápogni tudok, mint néma kacsa a hegyoldalban. Úgy döntöttem, most ezeket a mondásokat kapom lencsevégre, hogy egy kicsit közelebbről is megvizsgáljam őket. Lássuk is mindjárt az egyik kedvencemet, mely szerint: „Karácsony a szeretet ünnepe.” Ezzel nem is lenne túl sok gond, ha mondjuk nem azt hangsúlyozná a média folyton, hogy ez az egyetlen apró darabja az évnek, amikor szeretnünk kellene felebarátainkat – nekem ez mindig is furcsa volt. Mi lesz az év többi, 362 napjával? Sajnos olyankor általában a „törődj magaddal” elv érvényesül (hogy egy manapság igen népszerű reklámszlogent idézzek). Nagyon jól tudom, hogy nem könnyű mindig szeretni a másikat, pláne ha kifejezetten utáljuk, de azért illene legalább megpróbálnunk. Nekünk, keresztényeknek ez kifejezetten fontos kellene, hogy legyen, hiszen Jézus sem azt mondta, hogy „Karácsonykor szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” A következő érdekes meghatározás „a béke ünnepe.” Ez majdhogynem egy kalap alá esik a szeretet ünnepével, azzal az eltéréssel, hogy ez már engedménynek tűnik az előbb taglalthoz képest, hiszen itt már nem is kell szeretnünk a másikat, hanem az is elég, ha békességben elücsörgünk egymás mellett. Nos, ha választanom kellene a kettő között, akkor Karácsony legyen inkább a szeretet ünnepe… Hiába, a fent említett két értelmezés még mindig a jobbak közé

2010./02.

Mirjam kislányom idén nyáron született. Már az ő puszta léte is elég lenne hálaadásnak, amit nem is győzök. Ám sokkal inkább azt köszönöm meg, ami túl is mutat az ő létezésén, amit ez a pici baba hozott magával a családunkba. Hála a sok kínlódásért és örömért, félelemért és vidámságért, aggodalomért és reményért, tehetetlenségért és nyugalomért. A szűk család és a tágabb rokonság, baráti kör szeretetéért és támogatásáért. Örülök annak, amit bennünk, egyénenként és családi közösségben, formált Mirjam szerető, ránk hagyatkozó jelenléte. Képtelennek tartottam magam erre a feladatra, és a magam erejéből képtelen is vagyok rá. Török Julianna Erre az évre visszatekintve az egyik ami igazán örömet okozott az · a fiam, aki a vártnál is jobban vette az iskolaváltás és a kollégiumi élet akadályait. · A lányom aki nekivágott a nyelvvizsgának, legyőzve kishitűségét. · A közösség amely befogadott. szerk.

tartozik, hiszen ha nem is mindent, de legalább egy pici darabját sikerült elkapniuk Karácsony jelentésének – jobban mondva annak, amit Karácsony kellene, hogy jelentsen nekünk. Az előbbieknél sokkal távolabbra rugaszkodnak az olyanok, mint „az ajándékozás ünnepe” vagy a „fenyőünnep”. Ezek tulajdonképpen már olyan szinten nevetségesek, hogy nem is vagyok képes elhinni, hogy valaki (felnőtt, ép elmével) így vélekedjen. Ha mégis akad ilyen, az meglehetősen szomorú képet fest magáról… Végezetül szeretném leírni, mit is jelent számomra a Karácsony. A Karácsony Jézus születésének az ünnepe és mint ilyen, magában foglalja a szeretetet, a békét, a türelmességet, az odaadást, a hálát és sok minden mást is, de azt tudni kell, hogy ezek nem választhatók el Jézustól, vagyis a hitünktől. Számunkra az ünnep lényege pontosan ebből a hitből kellene, hogy fakadjon: vagyis mindenekelőtt az Úrra, Jézus Krisztusra kellene gondolnunk, hiszen általa kapjuk ajándékként a szeretetet, a békét és minden jót, amit manapság általában külön témaként szoktak emlegetni, ám valójában mind-mind őbelőle fakad. Manapság az emberek túlnyomó többsége az ajándékozást tartja a Karácsony legfőbb motívumának és ha nem tudják szeretteiket ilyenkor elhalmozni minden földi jóval, akkor bűntudatot éreznek, elszomorodnak. Biztos azonban, hogy ezen múlik minden? Szerintem nem. Hiszen a legnagyobb ajándékot már megkaptuk: Jézust, aki által a Mennyország kapui tárva-nyitva állnak előttünk és elnyerhetjük az örök életet. Vajon létezhet számunkra ennél nagyobb ajándék? Aligha hinném. Gondoljunk hát ilyenkor az égi dolgokra a földiek helyett – számomra ezt jelenti az ünnep. HegedűsÁdám


7.


Karácsony titka

A

z emberben kezdettől fogva él a vágy valami többre önmagánál. A világból bármit ragad is meg, mindig kielégületlen marad. Sejtve, vagy nem is gondolva Istent kereste, az Ő közelsége után vágyakozott. Ezt az emberi szomjúságot, a vágyakozás tényét nem tagadhatja senki. Az Isten oltotta belénk. Ám az Isten senkiben sem kelt hamis vágyakozást, illúziót. Aki felkeltette bennünk a reményt, megadja annak teljesülését. Malakiás próféta által így bíztatja népét az Úr: „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.” /Mal 3,1/. A megtestesülés titkának lényege a Teremtő és a teremtmény találkozása: Isten eljött. Közöttünk ütötte fel a sátrát, mint aki a mi életünkből, sorsunkból akar részt venni. Izaiás éneke nem véletlenül csendül fel a karácsonyi szertartásunkban, éspedig refrénszerűen ismétlődve, hogy tudatunk minden rétegét átjárja a nagy örömhír: „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!” A karácsonyi történés Isten részéről Önközlés. Ahogyan K. Rahner fogalmaz: Azért van Jézus Krisztus, mert Isten odaígérte önmagát a világnak. A megtestesülés Isten oldaláról nem más, mint Isten hozzánk hajló emberszeretetének teljes és végérvényes kifejeződése. Szent Pál így írja ezt Titusznak: „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára.” (2,11). Jézus Krisztus által, és őbenne

8.

akar bennünket a mennyei atya az ő kebelére szorítani. Olvastam egy lányról, aki kar és kéz nélkül született. Csupán a karhajlító izomnál volt néhány ujjhegye. Egyszer ez a lány levelet írt az Istenhez. Ebben a következőket írja: „Ha tükörbe nézek, látom, hogy csinos lány vagyok. Ha a bizonyítványt veszem szemügyre, tudom, hogy jó tanuló vagyok. A lábaimmal olyan gyorsan tudok írógépezni, mint mások a kezükkel sem. Tudok a lábammal festeni, dolgokat megragadni, ahogy az mások számára lehetetlen. Azonban Istenem, nincs karom és kezem. Elsősorban egyet nem tehetek: Nem tudom soha édesanyámat átkarolni, mert hiányzik a szerető szív ezen eszköze.” -Isten bennünket akart átölelni. A Fiú megtestesülése tette lehetővé, hogy Isten bennünket megtapasztalható módon részesítsen szeretetének gazdagságában. Krisztus elhozta számunkra az Istenismeret világosságát is. Aki Őt látja, látja az Atyát. Nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hiszen a bűnt leszámítva mindenben azonosult velünk, közösséget vállalva mindannyiunkkal. Szabó Lőrinc írja az „Egy kis értelmet a reménynek” című versében, hogy nem sok mindent tudnánk kezdeni egy fejünk felett elnéző istenséggel, hatalmassággal: „Mondd, látsz minket? Voltál te éhes? Fáztál valaha?… Ha nem éheztél, dideregtél, nem szólok hozzád soha többet, úgyse tudod, mit gondol a szegény előtted. De ha tudod, mi a csalódás, ha gazdag vagy, de vagy szegény is, akkor Uram, hozzád küldöm imámat én is.” Ha a megtestesülés titkát az ember oldaláról szemléljük, sejtelmünk támad arról, milyen megdicsőülésben részesült ez emberi természet. Az isteni lét átjárja Jézus testének és lelkének minden rezdülését. Megdöbbenve gondo-


lunk bele, a megtestesülés által micsoda méltóságot, rangot, nagyságot jelent embernek lenni. Ha az örökkévaló Isten nem átallott megtestesülni, akkor az emberi lét krisztusi megélése a legszebb, legmagasztosabb feladat, amely földi teremtménynek egyáltalán osztályrészül juthat. Azt parancsolja nekünk Isten karácsonyi üzenete, hogy az ember embernek ne farkasa, de szerető, önfeláldozó testvére legyen. Az emberek azon cél érdekében fáradozzanak, hogy mások életét jobbá, szebbé, igazabbá tegyék. Hogy ne legyenek a földön kisemmizett, hajléktalan, rongyos és éhező milliók, s ne pusztítson háború vihara. „Azáltal, hogy Isten beleszületett az időbe - írja Pilinszky János-, módunkban áll kiemelkedni az időből.” Jézus óta a világ üdvösségünk gyakorlótere, találkozási lehetőség az Istennel, aki a kicsikben, az elesettekben, egyszerű embertársainkban is ránk vár. Csak ha így élünk, akkor kerülhetjük el a János evangéliumában olvasható keserű szemrehányást: „Övéi közé jött, de övéi be nem fogadták.” Meg lehet ugyanis gyújtani a karácsonyfa illatos gyertyáit, el lehet andalogni a glóriás angyalokon, a gyermek kétezer év múlva is lehet oly édes, hogy megédesítse a keserű, s kegyetlen világot. De befogadni Őt, az más, több: annyi, mint belőle élni. „A karácsonyi gyermek azzal a nagy igénnyel lépett elénk, hogy Ő Életet hozott a világnak, s akarja, hogy a világ belőle éljen.” Sivadó János gk. lelkipásztor

2010./02.


Az én ünnepem „Már megint eltelt egy év”mondjuk egymásnak mostanában, és valóban mintha csak pár hete lett volna, hogy mentünk újévet köszönteni a szülőkhöz. (Pedig annyi minden történt ebben az évben is.) Ilyenkor mindig eszembe jutnak az elmúlt évek karácsonyai, jók és kevésbé szép emlékűek egyaránt. És persze az is, hogyan változott az ünnephez való hozzáállásom. Fiatal koromban nem sokat tudtam az ünnep valódi jelentőségéről, hiszen nem voltunk hívő, templomba járó család. És bár én már a ’90es évek elején kezdtem az általános iskolát, a fejekből nem lehetett egykönnyen kiverni a múlt beidegződéseit a tanári szobában sem. Így gyerekkorom adventi időszaka még a bronz-.ezüst-arany vasárnap vásárlási lázában telt, december 6-án a Télapó jött az óvodába, a téli szünet előtt fenyő-ünnepséget tartottunk az iskolában, és december 24-én a szeretet ünnepe érkezett el. Persze idővel kezdett tisztulni a kép, majd felnőtt életem kezdetén már alig vártam az adventi időszakot, hiszen már tudtam, nem a vásárlásról és a kényszeres jó kedvről szól a karácsony előtti négy hét. Katekumenként már azt is megtanultam, hogy az adventi koszorún miért három lila és egy rózsaszín

gyertya van, nem pedig négy arany, kék vagy neonzöld. És persze jókat nevetünk, amikor egy-egy újságban elolvassuk, hogy milyen régóta hagyomány a négy piros gyertya. És ahogy teltek az évek, minden karácsony szebb és tartalmasabb lett. Kialakítottuk a mi kis családunk rituáléit, és már régóta nem maradhat el az adventi koszorú elkészítése és legalább egy-két roráté misére is elmenjünk. Életem egyik legszebb emléke a két évvel ezelőtti adventhez kötődik, amikor a közösségünkben arról beszéltünk mi lenne az az egy dolog, amit kívánnánk, ha tudnánk, hogy teljesül. Én akkor egy egészséges gyermeket kívántam, és kis karácsonyi csodaként január elején már tudtuk, hogy ez bizony teljesülni fog. Bár már előtte is megtapasztaltam, hogy ha valamiért imádkozik az ember, az nem hiábavaló, ez a „csoda” teljesen megérintett. Mostanra pedig már ez a kicsi gyermek teszi teljessé a mi karácsonyunkat. Bár a régebbi évek karácsonyairól is nagyon szép emlékeket őrzök, főleg mióta „elmerészkedtem” az éjféli misére, de mióta gyermekünk van, azóta érzem át igazán a Szent család boldogságát. Bognárné Rusz Orsolya

Kiss Jenő: Pásztorok zavara A fény, a félelem, az angyal eloszlott már az égi hanggal, nem zeng a mennyei torok – de szívükben még száll a langy dal s csak állanak a pásztorok –: „Megszületett királyotok!” Hej, mire várunk? Útrakelve siessünk áldott Betlehembe! – s botunk már indul is sután; az egyik még kinyúl a lenge bárányfelhős barik után s meghajlít egyet a nyakán. Mennek a tág, visszhangos éjben, ők a földön, szemük az égen, mennek s nem értik: mint lehet, hogy őket szólította, éppen őket, az édes izenet – Teremtőnk! vajon mit jelent? Mit higgyenek? – bús, senki népek, kik aklos legelőkön élnek s ruhájuk bolhákkal tele – Szájukon nem volt más, csak ének s szívükben gyapjak melege – ily kegyet érdemelnek-e? Ég! mért nem üzentél azoknak, kik szentírások közt borongnak? Azok megértik hangodat. Mért nem a díszes gazdagoknak: vihetnek ajándékokat – A pásztor mit ért meg s mit ad? Így mennek, némán, tépelődve – s most már lenéznek, le a földre, hol görcsös árnyuk hánytorog – Így mennek ők, így mindörökre, zavartan, hogy ez mi dolog – a szent, a bundás pásztorok.

2010./02.


9.


Ö r ö mteli ü zenet 4. A megb án ás

A

jól végzett szentgyónás második, elengedhetetlen mozzanata az igaz megbánás. Hiszen azzal, hogy a gyóntatószék rácsain keresztül elsuttogjuk bűneinket még nem teljesítettük minden kötelezettségünket. Miért? Mert a bűn gyökerei szívünk mélységébe nyúlnak és mi nem elégedhetünk meg a pusztán felületi kezeléssel. Fogorvosi szakkifejezéssel élve azt is mondhatnánk, hogy „gyökérkezelésre” van szükségünk. Ez a kezelés történik az őszinte bánatban, amely a lélek fájdalma, az elkövetett bűnök megvetése azzal a szándékkal, hogy soha többé nem vétkezünk. A megbánás döntő lépésünk a megtérés útján, hisz nélküle nincs igaz bűnbevallás és nincs bűnbocsánat sem. A megbánás által radikálisan elfordulunk a bűntől, hogy újra személyesen Istenhez kötődjünk. Hogyan juthatunk el az őszinte megbánáshoz? Ennek legfontosabb eleme mindig Isten kegyelme. Ahol valóságos a bűn miatt érzett fájdalom, ott először is mindig Isten irgalmasságával találkozunk. A megbánás egyfajta üdvös és felszabadító fájdalom. Egy fájdalmas mégis bizalomra indító ébredés, melyben Isten megérteti velünk szentségét és végtelen jóságát. Ahogyan a tékozló fiú nyomorúságában és bánatában „magába szállt”, mi is ráeszmélünk arra, hogy mennyivel jobb, boldogabb és értelmesebb volt az életünk az atyai házban. A lelki írók azt szokták ajánlani, hogy amikor készülünk a szentgyónásra, állítsuk magunk elé a keresztre feszített Krisztus képét és elmélkedjünk Isten végtelen szeretetén, amely Jézusban megnyilvánult. Krisztus szenvedése és feltámadása nem valami elvont fogalom, nem pusztán szép és magasztos tanítás, hanem valóságos történelmi tény, amelyhez bizony közünk van, amely mindnyájunkat az Istenhez való megtérésre szólít. Hogyan kerülnek közel hozzánk Jézus életének ezek az üdvözítő tettei? Elsősorban a liturgikus év során. A főbb ünnepeken, melyekben XII. Piusz pápa szavaival „Jézus élete elevenedik meg”. Egészen kiemelkedő módon történik ez a húsvéti ünnepkör-

10.

ben, amikor az egész kereszténység az Istenhez való visszatérést ünnepli. Fájdalmunk ilyenkor valóban Krisztusnak a bűnös ember miatt érzett fájdalmával egyesül, hogy a Mennyei Atyát megbántották. Persze nagyon fontos, hogy ilyenkor ne kizárólag a másik emberre gondoljunk, hiszen mi magunk is számtalan bűnnel megbántjuk Isten szeretetét. Mi is a „bűnösök kenyerét esszük”. Csak Krisztus halálával és feltámadásával egyesülve tudja bánatunk a bűnt megsemmisíteni, az életet visszaszerezni és az utolsó ítélet előtt üdvösségre vezetni. A töredelmes bűnbánatban valójában önmagunkat ítéljük meg, ezért Krisztus nem fog bennünket elítélni, amikor élőket és holtakat jön ítéletre szólítani. Bizonyos értelemben elővételezzük az utolsó ítéletet a bűnbánat szentségében, egyúttal megtanuljuk általa Isten irgalmára bízni végső sorsunkat. „Mivel mindannyiunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt, önmagunkat ítéljük meg, hogy el ne ítéljenek minket ezzel a világgal.”(v.ö: 2Kor 5,10; 1Kor 11,13) A bánatnak az a rendeltetése, hogy a szívünket megújítsa. Éppen ezért nagyon mélyrehatónak kell lennie. Nem merülhet ki az elkövetett bűnös tettek miatti sajnálkozásban és önmarcangolásban. A „rossz fát”, amely „rossz gyümölcsöt termett, ki kell vágni. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy megállapítjuk, „ezeket a bűnöket követtem el”, hanem alázattal be kell látnunk, minden bűn a lelkem tartalmát hozza felszínre, és láthatóvá teszi, hogy milyen messzire vagyok még az igazi megtéréstől. Van olyan bánat, amelyet elsősorban az Isten büntetése szül bennünk. Ezt a bánatot, tökéletlen bánatnak hívjuk. Ez a félelemtől indított bánat „elégséges” ahhoz, hogy valaki a szentgyónást „elvégezze”. A tökéletlen bánat is kisöpri az akadályokat, melyek Isten szeretetében akadályoznak, de ez csak az első lépés a megtérés útján. Akit csak a kárhozattól való félelem tart vissza a bűntől, annak bánata csupán szolgalelkű magatartást tükröz. Mi azonban ne elégedjünk meg ezzel a szolgalelkű magatartással. Az igazán átélt, a szeretet által kiváltott fájdalommal vádoljuk magunkat bűneink miatt, mert azok elszakítottak Istentől, minden öröm és szeretet forrásától! Bűneink


közönséges hálátlanságok Isten szeretetével szemben. Azt bántjuk meg, aki maga a szeretet. Az igaz bánat Isten oldalára állít bennünket. Belátjuk, hogy bűneinkkel Isten ellenségét szolgáltuk, megkárosítva felebarátainkat és elárulva a megváltást. Ez az igazi fájdalom, azonnal igazzá teszi a bűnöst, de természetesen a keresztény embernek megfelelő időben meg is kell vallania súlyos bűneit: akkor is, ha ezekre a tökéletes bánatban bocsánatot nyert, hiszen a tökéletes bánat magában foglalja a készséget és az akaratot a bűnök megvallására. Isten bölcs akarata szerint való az, hogy súlyos bűneinket meg kell vallanunk. Ez a parancs szeretetből fakad. A bűnbocsánat szentségében a keresztény ember a föltámadt Krisztus halálának megváltó és győzedelmes hatalmával találkozik, s az egyház közreműködése révén kimondatnak a kiengesztelődés szavai. Ég és föld elmúlnak, de az egyháznak tett krisztusi ígéret mindörökké érvényben marad: „Amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.”(Mt 18,18) Mit is mondott Jézus az általa meggyógyított leprásnak? „Menj és mutasd meg magadat a papnak!” Amikor majd igazán felelősen gondolkodunk az egyházban való életünkről, meg fogjuk érteni, hogy bűneink belülről rombolják az egyház közösségét, rút sebeket ejtenek. Ezért minden súlyos bűnt, azt is amelyet már magunkban megbántunk, az egyház színe elé kell tárnunk, hiszen őt is megbántottuk és bizonyos értelemben elárultuk. Amikor súlyos, halálos bűnt követtünk el, tudatosan késlekedni a megtéréssel, vétkes mulasztás Isten ellen, de önmagunkkal és a hívő közösséggel szemben is. Mindaddig amíg a halálos bűn állapotában vagyunk, képtelen vagyunk betölteni hivatásunkat: Istent szeretni és Krisztus országáért cselekedni. Isten iránti szeretetből minden komolyan gondolkodó kereszténynek meg kell bánnia minden elkövetett bűnét: Istennel való kapcsolatának helyreállítása, önmaga és mások üdvössége érdekében. A bocsánatos bűnök - amelyeket naponta eltöröl az isteni szeretet - így nem válnak fertőző góccá. Bűneink miatt érzett fájdalmunkat nemcsak kész imádságokkal fejezhetjük ki, hanem saját szavainkkal is. Mégis fontos, hogy

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön ismerjünk ilyen imádságokat, mert ezek segíthetnek akkor, amikor nem találjuk a megfelelő szavakat. Jól jöhetnek a lélek szárazságának időszakaiban, és segítségére lehetnek a kellő felkészültséggel nem rendelkező hívőknek is. Álljon itt egy példa:

„Uram, hirdethettem volna dicsőségedet a világ számára. Minden kegyelmet megkaptam ahhoz, hogy gazdagíthassam embertársaimat a te szeretetedből származó javakkal. Én azonban a bűn nyomorúságát növeltem. Igaz keresztényként élve tanúságot tehettem volna

További szentírási források Szent Ferenc életében:

Péter első levele és a pasztorális levelek

E

lőző írásomban a János-evangélium és Ferenc kapcsolatát vizsgáltam, természetesen ideértve a többi jánosi iratokat is. Ferenc lelki élete számára további nagyon jelentős forrás Szent Péter első levele is. Az a kifejezés, hogy „Krisztus nyomdokait követni”, az 1Péter-levél 2. fejezetében olvasható, Szent Ferenc atyánk írásaiban pedig ötször hangzik el ebben a formában. A „követés” kifejezés még ennél is többször. Természetesen nem a kifejezések száma itt a döntő, hanem az, ahogy Ferenc a maga és a testvérek életét Krisztus követésében látta megfogalmazódni. Újra és újra visszatér Ferenc életében az a gondolat, hogy minden embernek, sőt még az oktalan teremtményeknek is engedelmeskednünk kell (1Pét 2,13). Ferenc szerint a kisebb testvéreknek, mind a testvériségen, mind az Egyházon belül, de még a szaracénok között is, készséges szolgálatkészséget kell gyakorolniuk. Ferenc szerint csakis így lehetünk „kisebb testvérek”, akiken az Úr lelke megnyugszik. Ehhez hasonlóan, az a gondolat is, szüntelenül ott jár Ferenc fejében, hogy: A keresztény ember élete a társadalomban a „jövevény és zarándok” kifejezéssel értelmezhető (1Pét 2,11). Ezért van az, hogy a ferences testvérek tudatosan lemondanak a monasztikus ren-

a te jelenlétedről egyházadban, vétkeimmel azonban inkább szégyent hoztam rá…” (Bernhard Häring nyomán összeállította: Fr. Szász Zsombor OFM)

dekben megszokott helyhez kötöttségtől, az ún. „stabilitas loci”-ról. Ezért van az is, hogy a plébániáinkhoz kötődő hívőknek tapasztalniuk kell, hogy általuk megszeretett testvérek időnként továbbköltöznek, mert máshova szólítja őket hivatásuk. Jellemző mondat még az 1Pét 1,22 szövege is: „tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást.” Persze fontos azt is figyelembe venni, hogy Ferenc a Biblia régi latin fordítását (Vulgáta) használja, hallja. Ebből még nyilvánvalóbb, hogy miként alkalmazza ezt a szöveget Ferenc a testvéri közösségre. Ebben a szövegben az engedelmesség és a szeretet fogalmak olyan közel állnak egymáshoz, hogy gyakran felcserélődnek. Ferenc sok helyütt beszél a „szerető engedelmességről”, mely egyedül Istent és a felebarátot illeti. Szent Péter első levelének 2-4. fejezetei, gondolati párhuzamként jelennek meg Ferenc írásaiban. Mindenekelőtt a „jót mondani,(=áldást mondani) és jót tenni” kifejezésekben. Ő éppen abban látja a testvérek küldetését, hogy megpróbálják a gonosz beszédeket és cselekedeteket jobbakkal helyettesíteni. Nem úgy hogy vitatkozzanak velük, hanem úgy, hogy megpróbálják jóvátenni azokat. Volt olyan vélemény is, hogy a János evangéliumának tizenhetedik fejezetét leszámítva egyetlen más szöveg sem hatott annyira Ferencre, mint Szent Péter első levele. Az első Péter-levél gondolataival rokon az ún. „pasztorális” levelekben található gondolatokra való utalás: A „testvérek ne bocsátkozzanak üres szóharcokba”(2Tim 2,14), valamint „senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, hanem legyenek inkább barátságosak és türelmesek.” Ennek az alaptörvénynek kell meghatároznia a testvérek magatartását a világon mindig és mindenütt.

Zsoltárok A negyedik meghatározó forrás, amelyből Ferenc naponta merít, a Zsoltárok könyve. Még kisgyermekkorában ismerte meg, és kívülről tudja is őket. Imádságait teljesen átitatja a zsoltárok szellemisége és nyelvezete. Minden pillanatban és minden helyzetre képes alkalmazni őket. Érdekes azonban, hogy Ferencet nem elégíti ki a zsoltárok puszta ismételgetése, szerfölött kreatív, ahogyan bánik velük. Egész sor új zsoltár születik szívében és ajkán. Ilyenek például azok a meditációs zsoltárok, melyeket az Úr kínszenvedésének zsolozsmájaként is ismerünk (Officium Passionis). Ferenc elképzeli Jézust mint foglyot, elárultat, megkínzottat, elítéltet és felmagasztaltat, feltámadottat és dicsőségest. Ezekhez a képekhez zsoltáridézeteket társít, időnkét bizonyos részleteket is használ az Ó-és Újszövetségből. (Anton Rotzetter OFMCap írása alapján összeállította: fr. Szász Zsombor OFM)

2010./02.


11.


A Ferences Könyvtár kincsei

K

ülönleges művelődéstörténeti értékű kolostori gyűjteménnyel rendelkezik városunk. A ferencesek régi könyveinek állománya mind az európai, mind pedig a magyar műveltség korai forrásainak értékes adalékát tárolja, egyedülálló módon. Nem a legrégibb gyűjtemény hazánkban. Nem a legnagyobb terjedelmű köteteinek mennyiségét tekintve. Nem találhatók benne iparművészeti remeklésnek beillő kódexek. Műveltségi anyaga, korai európai ősnyomdáinak termékei, antikváinak. – azaz XV. századi nyomtatványainak minősége, az un. Gyöngyösi kötések különlegessége méltán ejtik ámulatba könyvtárunk látogatóit. A középkori műveltséghordozók termékeiből – a kódexekből – mindössze öt darabbal rendelkezünk, pedig a ferences rend az 1400-as évek óta él Gyöngyösön. A szegénységi fogadalomban élő rendtagoknak nem volt pénzük hatalmas vagyoni értékű kódexek vásárlására. Saját maguk alkottak maguknak egyszerű műveltséghordozókat ismereti igényüknek, művelődési szükségletüknek megfelelően. Kódexeink különlegessége a Regula, a rendtagok életrendjének szabályzata, s rendalapító, Assisi Szent Ferenc végrendelete, amelynek hasonmás kiadása az elmúlt évben jelent meg, a Regula pápai jóváhagyásának 800. évfordulója alkalmából, - Varga Kapisztrán OFM kitűnő tanulmánya kíséretében. A 18x13 cm. nagyságú pergamenhártya könyvecske 1974-ben az Országos Széchényi Könyvtár restauráló műhe-

12.

lyében kapta jelenlegi megújított külsejét. A kódexet 1494-ben másolták, korai igen szép formátumú gótikus betűzettel. Nem tudjuk, hogy Itáliában, vagy már Magyarországon készült-e. Tény, hogy nem a gyöngyösi rendház megrendelésére, korábban a szegedi ferencesek tulajdonában volt, - feltételezés szerint a nagy szegedi árvíz idején menekíthették Gyöngyösre. Nem zárható ki, hogy időnként a gyöngyösi kolostorban is előfordulhatott, hiszen a török időkben mind a szegedi, mind pedig a gyöngyösi rendház volt a ferencesek anyakolostora. A Regula Bullata néven ismeretes életrend szabályzat nem annyira törvény volt a rendtagok számára, mint inkább ajánlat az Evangélium követésére, a krisztusi szegénység élet mintájának elfogadására. Az egyetemes szeretet, a Teremtő szándékainak minél mélyebb megértésére törekvés, a teremtett világ és az ember mély tisztelete volt ez a ferences rend életét máig is meghatározó „irányvonal”. Ezáltal válhatott a rend hatékony tényezővé kora társadalmi problémáinak megoldási törekvéseiben, - főleg a városi élet szervezésében, és a szegény tömegek támogatásában Gyöngyös sokat köszönhet a rendnek több évszázados fejlődésében. Kitartott a város mellett a török időkben, vigasztalást, reményt adva a népnek nehéz időkben, - s a nemzeti kultúra értékeinek megmentésében és az utókorra történő áthagyományozásában is múlhatatlan érdemeket szerezve. Sarkadi József


A HÁLAADÁS IMÁJA Mindenért, amit adtál, hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit elvettél hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit segítségeddel megtehettem, hálát adok Neked, Istenem! Mindenért, amit megakadályoztál, hálát adok Neked, Istenem! Minden örömért, amivel boldoggá tettél, hálát adok Neked, Istenem! Minden szenvedésért, amivel formáltál, hálát adok Neked, Istenem! Minden békés óráért, amivel széppé tetted életemet, hálát adok Neked, Istenem! Minden problémáért, amitől megszabadítottál, hálát adok Neked, Istenem! Minden jótulajdonságomért, amivel szolgálhattalak, hálát adok Neked, Istenem! Minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál, hálát adok Neked, Istenem! Minden erényért, amit nekem ajándékoztál, hálát adok Neked, Istenem! Minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem, hálát adok Neked, Istenem! Minden szép emberi kapcsolatért, amivel gazdagítottál, hálát adok Neked, Istenem! Minden emberért, akit tőlem elszakítottál, hálát adok Neked, Istenem! A halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál, hálát adok Neked, Istenem! A helyért, amelyet nekem országodban készítettél, hálát adok Neked, Istenem!

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön Mint kamilla a réten A kamilla kicsiny, egyszerű virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erősítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerűen, akár a kamilla.

L

engyel Gyula neve nem ismeretlen a hívők előtt. A templomunk állandó diakónusa, hittantanár, a bérmálkozó csoport felkészítője, a Szent János Közösség vezetője, állandó segítője a nyári gyermektáboroknak. Azt már kevesen tudják róla, hogy három gyönyörű gyermek édesapja, szabadidejében fényképez és fest (amikor van szabadideje), és amikor nem a templomban van, minden idejét a családjával tölti. Otthonában készítettem el vele az interjút, Gyula egy másik oldalát szerettem volna bemutatni, ahogyan kevesen ismerik. Érdekes volt a szituáció, mert mi is teljes családdal érkeztünk, két gyerkőccel és a fotós felszereléssel. De nagyon jó volt. - Mesélnél a családról? Szonjáról, a gyerekekről? - Mi Szonjával Pesten láttuk meg egymást egy Taize-i imán. Igazából Gyöngyösön találkoztunk, még a “Megtört Kenyér” előtti közösségben. Szonjáék nyolcan vannak testvérek. Ő a Zeneiskolában hegedülni tanítja a gyerekeket. A gyermekeink, Ágoston másodikos, Dorka hatéves, Kamilla kétéves kobold. Különböző csoportokban hasonlítanak, Kamilla és Dorka hangerőben. Stílusra Ágoston és Kamilla hasonlít. (Közben meggyőződhettem a gyerekektől, hogy mennyire szeretik egymást, szépen és szinte rajongva beszélnek egymásról.) - Látom rajtad, hogy fáradt vagy, érthető is. Mégis, arra kérlek, leírnád egy napodat, hogyan telik? -Reggel Ágoston ébreszt minket. Én viszem őt iskolába, Dorkát óvodába. Benézek a Plébániára, és, ha nincs délelőtt hittanórám, itthon dolgozom,

2010./02.

készülök az óráimra. Van, hogy dél körül viszem a gyerekeket különórára, és három órától hatig vannak hittanóráim, pénteken tízig. Átlagosan fél hét körül hazaérek, vacsora, fürdőzés, esti mese, esti ima, lefekvés, lenyugvás. Fél tíz környékén pedig Szonjával próbáljuk befejezni az aznapi feladatokat - Ha jól tudom, szoktál Te is fényképezni. Mióta? - Mondjuk, hogy szeretek (nevet) Eredeti tervem az volt, hogy rajztanár legyek. Jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára is, de akkor vettek fel a teológiára, eldőlt a sorsom. Működött Zebegényben, Szőnyi István egykori

házának kertjében egy nyári képzőművészeti szabadiskola, neves művészek tanítottak itt, főként a tanítás öröméért. Évekig jártam ide néhány „őrült” barátommal, és festettünk hajnaltól éjfélig. Második évtől tanársegéd, kulcskezelő mindenes voltam. Nálam voltak a kulcsok, ki is használtuk. A baráti körrel hajnali fél ötkor napfelkeltét festettünk. Napközben zajlottak az órák, esténként neves művészettörténészek tartottak előadást. Utána mentünk a műterembe és éjfélekig festettünk. Főleg olajjal festettünk. Próbálkoztam az akvarellel is,


nehéz igényesen csinálni. Aztán idővel el kezdett érdekelni az ikonfestés is. Ahogy kanyarodtam a teológia felé, egyre jobban átláttam a szabályokat. Kell ehhez egyfajta érettség, tudás. Nem lehet csak úgy leülni és hozzálátni, hogy akkor én most ikont festek. - Magadtól tanultad meg? - Igen. Nem sok tanulmány jelent meg akkoriban még az interneten, oroszból próbáltam fordítgatni. A fotózás úgy jött igazán a képbe, hogy nem volt időm festeni, pedig nagyon szerettem volna alkotni. Régen nem is tetszett igazán. Vettünk egy kis digitális gépet, később egy régi filmest, rájöttem, hogy milyen jó dolog. Kb. 8 éve fotózok. - Most szabadidő? - Szeretek rágondolni, milyen lenne. (nevet) A szabadidőben együtt van a család. A kreatív készségeimet polc- és szekrénykészítésben élem ki. Az olvasás már szinte luxusnak számít. - Milyen házimunkát vállalsz itthon? - Gyerekhordás, polckészítés, hússütés. - Milyen terveid vannak? - Szeretnék sokat festeni, kajakozni, fényképezni, egy nyugágyban szívószállal koktélt szürcsölgetni.(nevet). A gyerekektől is megkérdeztem, mit mondanának apáról, hogyan jellemeznék Őt. Dorka: - Nagyon jó hittantanár és nagyon jól tud babaházat festeni. Ágoston: - Nagyon jó apuka, nagyon türelmes. Sok mindenre megtanít, például festeni és rajzolni is. Az interjú készítése közben mindig volt egy-két gyermek körülöttünk, halaszthatatlannak tűnő mondanivalójukat rögtön közölték is. De nagyon jól éreztük magunkat. Nemcsak én, hanem fotóskollégám, aki persze a férjem is, és a nagyobb gyermekünk is, aki Dorkával már egész jól összebarátkozott. (A kisebb annyira nem volt vidám, de talán elvárható egy kisbabától) És nagyon köszönjük! Hegede Márta

13.


… a misztérium küszöbén

K

is Kornél ferences szerzetest kerestem meg, aki Abasári születésű, a szerzetesrendbe lépése előtt, naponta ministrált templomunkban. Első kérésemre –ismeretlenül-, készséges igenlő választ kaptam, hallgassuk őt: Amikor megkérdezték a toulouse-i nyelviskolában, melyik a kedvenc francia szavam, az mondtam a „küszöb” (seuil). Ez a szó az első szavak között volt, amit kikerestem a szótárból, mert egy számomra fontos idézetben olvastam novíciusként, Marie-Paul anyától, Szécsény Ágacskájának alapítójától. Azóta a küszöbön élek, a misztérium küszöbén. Ez a tapasztalat időnként felemelő, máskor inkább kijózanító. Remélem, átlépem valamikor végleg ezt a küszöböt! -Számomra meglepő, hogy egy időben egy helyről mennyi hivatás származik, Kóródi Mária Veronikával Ferences Szegénygondozó nővérrel, és Takács Anitával a Szociális Testvérek ideiglenes fogadalmasával beszélve kiderült, hogy mindketten a Megtört Kenyér közösségből indultak. Önben mikor és minek hatására merült fel, hogy ezt az utat választja? Már az is egyfajta csoda, hogy újra kezdtem gyakorolni a vallásomat. Megtérésem radikális volt, de a szerzetesség gondolata lassan körvonalazódott. Amint középiskolába kerültem, a frissen szerzett szabadság egyre inkább rossz társaságba sodort. Rosszul ment a tanulás, majd eltanácsoltak. Úgy éreztem rossz helyre születtem, és lázadásaimmal akartam egy számomra megfelelőbb világot teremteni. Sehol nem éreztem jól magamat, egyre céltalanabbá vált az életem, s mivel a szüleimmel sem jöttem ki igazán jól, nagymamámhoz költöztem. Nála egy mindössze egyszobás nyolcvanasi panellakásban érintett meg az Úr. Mama templomba-járó nyugdíjas özvegyasszony volt, szerény, de nagyon rendezett körülmények között. Éppen nála lakott édesanyja, aki

14.

ádventistaként gyakran olvasgatta a Szentírást. Ez az akkor kényszerű és fojtogató közeg a kegyelem forrása lett számomra. A kétezres év közeledése és az amúgy is meglévő világvége hangulatom a Biblia általam így értelmezett részeinek az olvasására ösztökélt, de mivel úgy láttam az Írás egy-egy kijelentése csak nagyobb kontextusban értelmezhető, elolvastam az egész Bibliát. Nem tudtam kibújni a szöveg elől, ami lelkiismeretvizsgálatra sarkallt, és egy olyan életminőséget kínált, amire mindig vágyakoztam, mindig alkalmatlan helyen keresve azt. Azt nem merném mondani, hogy ettől fogva a mindenek feletti szeretet lett a jelszavam, de kitavaszodott…

-Hogyan fogadta döntését szűkebb és tágabb környezete? Szüleim nem értették, ezt a szinte átmenetek nélküli, hirtelen bekövetkező változást. Ők egyébként nem vallásosak, illetve nem templomba-járók, bár az évek folyamán azt gondolom büszkék lettek rám, és elfogadták az utat, amit választottam. Mamának és dédinek szintén meglepő volt, túl sok egyszerre, de nagyon örültek, hogy az életemet Istenre alapozom, és még talán ki is tartok majd hivatásomban. -Az hogy a Ferences rend tagja lesz egyértelmű volt Önnek, vagy más szerzetesközösségek is felmerültek?


A ferencesekhez kezdtem templomba járni, de legelőször Teréz anya életútját ismertem meg, utána Szent Ignácét és Szent Ágostonét. A ferencesekkel kialakuló szorosabb kapcsolat terelt arra, hogy ferencesnek jelentkezzek. A legtöbbet talán Teofil atyának köszönhetek, aki a megtérésemkor neki írt levelem után, találkozott velem, és bátorított az aktuálisan Gyöngyösön szolgáló ferencesekkel való kapcsolatfelvételre. Így Ágoston atyának adta át a stafétát, aki bevont életükbe. Elkezdtem ministrálni, meg-meghívtak reggelizni, és az érettségimre a kolostor csendjében készülhettem. Legtöbbünknél Szent Ferenc élete a legdöntőbb a hivatás születésénél. Van, aki csak őt ismeri jelentkezésekor. Emellett sokan ferences iskolából vagy plébániáról kerülnek hozzánk. Nekem szerencsém volt egész közelről megismerni a gyöngyösi rendház életét, és az ott tapasztaltak beleillettek abba a képbe, amit a szerzetességről gondoltam. Hamarosan kezembe kerültek Szent Ferenc írásai, és az életét feldolgozó legendák. Így látva a jelent, és megismerve a gyökereket, megszületett hivatásom. -Nehéz kérésem lenne, egy ilyen gazdag múltú közösségről, mint Szent Ferenc rendje tudna röviden beszélni, alapításáról, Magyarországi megjelenéséről, múltbeli és főként a jelenbéli tevékenységükről? Egy szerzetesrend vagy lelkiségi mozgalom minden esetben az idők jeleinek felismeréséből ered, a Szentlélek ösztönzésére, az emberi tehetséget és erőviszonyokat mindig meghaladó kibontakozással. Ferencről életrajzírói mint jelről, mint egy eljövendő kor emberéről beszélnek, aki prófétai lelkülettel az evangéliumi tökéletesség útjára lép, és hív másokat is a szenvedő és alázatos Krisztus nyomdokainak követésére. Korának társadalmát Ferenc úgy hívja bűnbánattartásra és megtérésre, hogy a megújulást engedelmességben, az egyház berkein belül hirdeti meg, ellentétben korának eretnekmozgalmai-

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön val. Másik jellegzetessége lelkiségének a sokat emlegetett szegénység, ami nála nem arra utal, hogy mi az, amije nincs, hanem amije van, a Mindenható Isten Szeretete. Nem szociális, hanem spirituális tapasztalat. Az a szegénység, ami örök javakkal halmozza el azokat, akik szeretik és szívükre ölelik (Szent Klára), ami a mennyek országának örököseivé és királyaivá avat minket (Szent Ferenc). Így Ferenc tulajdonképpen a leggazdagabb, amikor Krisztus és az ő szent Anyjának szegénységét magára ölti. -Úgy tudom, hogy a Pasaréti rendházban él, milyen az Ön élete, hogyan telnek napjai? Ez az évem elég rendhagyóan alakult, mert az év elején három hónapot Franciaországban töltöttem nyelvkurzuson, így nem kaptam hittancsoportot, hogy ne kelljen őket itt hagynom. Emellett örökfogadalmasként már az is valószínűnek látszott, hogy tavasszal új helyre kerülök. Tulajdonképpen Kárpátaljára helyeztek, de februárig még Pasaréten maradhattam, hogy befejezzem (végre) teológiai tanulmányaimat. Ősszel szakdolgozatot írtam, most nyelvvizsgára készülök. Mivel nehezen ülök a kötelező könyvek, mellé a ház körül barkácsolgatok, bár egyre inkább foglalkozok a képzőművészettel is. Züllött kamaszkorom, meg a szakrajzolás kötöttségei a szakközépiskolában elválasztottak kedves foglalatosságomtól a rajzolástól. Most – ugyan időnként a kötelességeim rovására – újratámadt bennem az alkotókedv. Ennek egyik eredménye, hogy én terveztem meg örökfogadalmas meghívónkat. Feladatomnak érzem, hogy műveljem tehetségemet, tudva, hogy valamiképpen alá kell rendelődnie szolgálatomnak. Ösztönöz erre az is, hogy Szent Ferenc a világot és Urát nem elsősorban megérteni akarta, hanem szívének tisztaságára törekedve látni. Látni és láttatni az Isten jóságát. -Adna nekünk útravalóul egy idézetet egy gondolatot Szent Ferenctől, ami Önhöz közel áll? Számomra Szent Ferenc legkedvesebb gondolata a következő: „Semmit se tartsatok vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.” Török Julianna

2010./02.

K

arizmatikus imaalkalom lesz 2011. január 15-én szombaton 15 órától a Szent Bertalan templomban. A program: zenés dicsőítés, tanúságtétel, tanítás, szentmise, közbenjáró ima. Az imát vezeti Szentesi Csaba gör. kat. parochus, tábori lelkész és a debreceni karizmatikus imacsoport, a szentmisét Górski Jacek OP domonkosrendi szerzetes celebrálja. A közbenjáró imát és a tanítást a Ferences Kisnővérek vezetik. Domjánné Nyizsalovszki Rita

V

árjuk a gyöngyösi pedagógusokat egy találkozóra plébániánkra január 22-én. Szeretnénk értük és velük imádkozni a 18 órai szentmisén, majd beszélgetésre invitáljuk őket. Minden egykori és jelenlegi, helybeli és városunkban tanító pedagógust és tanárt óvodától a felsőoktatásig - hívunk és várunk erre az alkalomra.

Ferences szentségimádást tartunk minden hónap utolsó péntekén 19 órától templomunkban. Várunk mindenkit, aki Szent Ferenc lelkületével, elmélyülve szeretné imádni az Urat.

Minden páros héten szerdán, este 7-től lehetőség nyílik a Szentírás mélyebb megismerésére a Bibliaóra keretében, Zsombor testvér vezetésével.


Keres zt s ég s zen t s égéb en rés zes ü lt ek : Bagi Boglárka, Bárdos Botond, Bokros Hanna, Fekete Máté, Fodor Áron, Hettich Nándor, Horváth Regina, Janik Gyula, Jobbik Eszter, Juhász Levente, Juhász Petra Violetta, Kádár Nimród Benedek, Kaló Boglárka, Kecskés Viola, Korponyi Amina Lili, Mihályi Jázmin, Miklósi Balázs, Pavlenka Olga Szilvia, Polgári Petra, Sánta Maja Emili, Spolár Alexa, Tucker Donald Ferenc Laughland Megt ért ek az Ú rh oz: Adoba Józsefné, Bátor Imre, Beda Imre, Czápos Józsefné Surányi Irén, Csépány Béláné Szmolnyik Etelka, Domoszlai Mihályné Szabó Irén, Dr. Jámbor Ottóné Bakos Györgyi, Farkas Ferenc, Füleki Józsefné Hovanyecz Mária, Hegede László, Herényi Istvánné Kelemen Erika, Jani Béláné Kálvinik Mária, Juhász József, Kádár Imréné, Kalcsó Ernőné Gács Éva, Kovács Lászlóné Lóczi Margit, Kriskó Józsefné Nagy Mária, Maticsek József, Paróczay László, Patkó Antalné Paróczai Rozália, Pozsonyi Ferenc, Pozsonyi Ferencné, Rácz Sándorné Racskó Mária, Szemán József, Szőke Miklósné Szacsarovszki Irén, Vajda Istvánné Varga Irén, Vona Istvánné Gazsó Jolán, Zsigri Béláné Veszprémi Anna Házas s ág s zen t s égéb en alap ít ot t ak ú j ot t h on t : Tóth Péter – Belkovics Anita

Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspöki: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30 Nyitvatartás: Plébánia Iroda: H é t f ő - P é n t e k 8.00-12.00; 16.00-18.00 Porta: Hétfő-Vasárnap 7.00 - 19.00

15.


D

ecember 8. szerda: S z e p l ő t e l e n Fogantatás ünnepe szentmisék: 7.00; 10.30; 18.00 dec. 13-15 hétfő-szerda: a betegek karácsonyi gyóntatása, áldoztatása dec. 15-16 kedd-szerda: hajléktalanok karácsonyi ünnepe (agapé) dec. 15-23 Szállást keres a Szent Család kilenced ájtatosság dec. 16. csütörtök 14.00: Idősek, magányosak, egyedül élők karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi műsor, agapé) dec. 21. kedd 10.00: betlehemes játék a gyöngyösi Idősek Otthonában dec. 24. péntek 15.00 Betlehemes játék (az esti mise elmarad), 23.00 olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium) , 24.00 Barátok Templomában, Püspö-kiben és Mátraházán éjféli mise dec. 25. Karácsony: Ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) dec. 26. Szent István vértanú ünnepe 10.30 a Szent István vértanúról elnevezett Társulat miséje dec. 27. hétfő: Szent János apostol ünnepe: borszentelés a 18.00 szentmise végén dec. 28. kedd: Aprószentek ünnepe: 18.00 szentmise a megölt magzatokért dec. 31. péntek: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: 18.00. jan. 1. szombat: Szűz Mária, Isten Anyja (újév) – parancsolt ünnep, a béke világnapja. Szentmisék: 7.00; 9.00; 10.30;18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30 anuár 2. vasárnap Vízkereszt – délután házszentelés Püspökiben azoknál, akik jelentkeztek. A következő 1-2 héten azoknál, akik a portán feliratkoznak. jan. 16-18. vasárnap-kedd: Consilium Plenarium – rendi tanácskozás jan. 16-23 Ökumenikus imahét jan. 22. szombat 16.00 ökumenikus imaóra a protestáns testvérekkel 18.00 Szentmise a keresztény pedagógusokért, majd beszélgetés a nevelés lehetőségeiről, nehézségeiről

J

jan. 23. vasárnap 9.00: Imádságok átadása az elsőáldozásra készülők részére, 10.30: Exorcizmus szertartása a bérmálásra készülőknek jan. 30. vasárnap Gyöngyöspüspökiben egész napos szentségimádás: 9.00 szentmise, majd ünnepélyes szentségkitétel. 17.00-kor közös szentségimádás, litánia ebruár 2. szerda Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe gyertyaszentelés és körmenet a 10.30-kor kezdődő szentmise elején, 18.00 szerzetesi fogadalom megújítása febr. 6. vas. szentmisék után Balázs-áldás Lourdes-i ájtatosságokat február 14-én, hétfőn kezdjük és március 5-én szombaton körmenettel fejezzük be. Minden hétköznap a szentély melletti kápolnában délután 3 órától ¾ 5-ig tartjuk. febr. 18. péntek 18.00: bérmálásra készülők, felnőtt katekumenek hitük megvallásának szertartása (reddíció, effata) febr. 19. fargangi bál gyerekeknek febr. 20. vasárnap 9.00 Az elsőáldozásra készülők kiválasztási szertartása febr. 26 Keresztény Farsangi Bál Kolping Ház árcius 6-8 (vasárnap, hétfőn és kedden) a Szent Bertalan Főtemplomban farsangi szentségimádás és lelkigyakorlat. Délelőtt 9 és 11 órakor, valamint 17 órakor szentmisék. Mindhárom nap délután 16-17 óráig az alsóvárosi hívek imaórája. Ezért templomunkban vasárnap elmarad a délutáni rózsafüzér és a litánia. márc. 9. hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. A szentmisék után és a következő vasárnap hamvazkodás. Hamvazószerda napján hétköznapi miserend., Nagyböjtben minden pénteken 17.00 keresztút márc. 13. 10.30: bérmálásra készülők, felnőtt katekumenek kiválasztási szertartása prilis. 7-9. (csütörtök, péntek, szombat) az esti miséken lelkigyakorlatos szentbeszédek ápr. 9. szombat 9.00-12.00 lelki nap gyermekek számára

F

M

Á

ÉLETÜNK 2010/4. szám Kiadja, szerkeszti és tördeli: G y ö n g y ö s i F e r e n c e s Te m p l o m Felelős kiadó: fr. Kárpáti Kázmér ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2. Telefon/Fax: (37) 311-971 E-mail: [email protected] Honlap: www.gyongyos.ofm.hu Szerkesztői e-mail: [email protected]

16.

ápr. 10. Nagyböjt 5. vasárnapja, 15.00: Betegek szentmiséje, utána a szent kenet feladása, melynek feltételei: szentgyónás, szentáldozás. ápr. 11-13 (hétfő-szerda) A betegek felkeresése otthonaikban. Jelentkezés a portán. ápr. 17 Virágvasárnap: kb. 10.00-kor (a 9 órai szentmise végén, a fél 11-es előtt) ünnepélyes virágvasárnapi barkaszentelés és körmenet a templom előtti keresztnél, az ünnepi misén a Passió éneklése.

Á llan d ó p rogra m ok : Minden hétköznap 6.30-kor és 18.30kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsőpéntek reggel, és szombatonként este Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-től Minden hónap első vasárnapján a templomban délután fél 4-től 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4től fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden első keddjén 16.30-kor nyugdíjas összejövetel a Karitász csoport vezetésével. Minden első csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden első pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap első szombatján a reggeli szentmise után a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap első hétfőjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyűlést tart a hónap harmadik hétfőjén 15.00 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben.

SZERKESZTŐSÉG: Főszerkesztő: Hegede Márta; Tördelő-szerkesztő: Lehotai Gusztáv; Fotó-szerkesztő: Hegede László Szerkesztők: fr.Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Hegedűs Ádám. Nyomdai munkák: Konturs Nyomdaipari Kft. Megjeleneik évente 4 alkalommal, 600 példányban. A Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával


2010./02.

A mi diakónusunk. Búcsú az esőben. Kincsesbánya a szomszédban. Karácsony titka. a misztérium küszöbén

Recommend Documents