A mezőgazdaságnak és az élelmiszertermelésnek meg kell felelnie a jövő kihívásainak!
Az ökológiai gazdálkodás és élelmiszertermelés stratégiai szerepe Hogyan profitálhat az EU az ökológiai gazdálkodási rendszerekből összetett szakpolitikai céljainak elérésében
Ajánlások az új Európai Bizottság és az Európai Parlament részére az ökológiai gazdálkodás és élelmiszertermelés koherens szakpolitikai kereteinek kialakítására 2010. május
1
Logo Átnézte, szerkeztette és kiadta az IFOAM EU Group Rue du Commence 124 BE – 1000 Brussels Tel: +32 2280 1223, Fax: +32 2735 7381 E-mail:
[email protected] Web page: www.ifoam-eu.org
Szerzők: Marco Schlüter, Louisa Winkler, Antje Kölling és az IFOAM EU Group különböző szakértői Szerkesztette: Louisa Winkler, Christopher Stopes, Thomas Fertl, Sabine Eigenschink, Marco Schlüter, Antje Kölling Cyclus nyomdapapírra nyomtatva Az elektronikus verzió letölthető a www. Ifoam-eu.org weboldalról Brüsszel, 2009. December, módosítva: 2010. május
Köszönettel tartozunk az Európai Közösség Környezetvédelmi Főigazgatóságának, amely a LIFE+ által 2009-2010-ben történő társfinanszírozáson keresztül támogatta jelen tanulmány elkészültét. Jelen tanulmány tartalmáért egyedül az IFOAM EU Group viseli a felelősséget, a Környezetvédelmi Főigazgatóságot semmilyen felelősség nem terheli.
2
Tartalomjegyzék I. Vezetői összefoglaló ................................................................................. 5 II. Bevezetés – az ökológiai gazdálkodás új stratégiai kerete ..................... 10 III. Rendszerszerű megoldások az összetett kihívásokra: fenntartható élelmiszer-ellátó láncolatok ................................................................... 11 IV. A bio rendszerek stratégiai szerepe a fenntartható élelmiszerellátó láncokban............................................................................................... 15 V. Miként járulhatnak hozzá a bioélelmiszer-rendszerek az EU főbb politikai célkitűzéseinek eléréséhez? ................................................................... 19
a) c) d) e) f) g) h) i) j)
Környezeti szakpolitikák .......................................................................................... 19 A biodiverzitás csökkenése ....................................................................................... 22 Talajvédelem ............................................................................................................. 23 Fenntartható termelés és zöld közbeszerzés ............................................................. 23 Állatjólét ................................................................................................................... 23 Vidékfejlesztés, ötletes innovációk és zöld munkahelyek ........................................ 24 Az uniós élelmiszer-ágazat minőségi termelése és versenyképessége ..................... 25 Egészség és jólét ....................................................................................................... 26 Élelmiszerbiztonság .................................................................................................. 27
VI. Javaslatok egy, a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás támogatására vonatkozó, összefüggő politikai keretre ................................................ 30 1. Kapacitásépítés, ismeretek és átláthatóság ...................................................................... 30
a) b) c) d)
Az ökológiai gazdálkodás beillesztése az átfogó szakpolitikai területekbe .............. 30 Átlátható köz-és magánszféra partnerség az ökológiai termelés fejlesztésére ....... 31 A jövő bio tudásának kiépítése ................................................................................. 32 Szaktanácsadó szolgálatok: a technikai információk cseréjének támogatása a gazdák, valamint a feldolgozásban és kereskedelemben dolgozó kis üzemeltetők között ........................................................................................................................ 33
2. Fenntartható megoldások a jövő kihívásaira ................................................................... 33
a) Az ökológiai gazdálkodás potenciáljának fejlesztése a hosszútávú élelmiszerbiztonság elősegítésére ............................................................................ 34 b) A biogazdálkodás egészséges élelmiszerek terén nyújtott lehetőségeinek használata és fejlesztése ............................................................................................................. 35 c) A biogazdálkodásban rejlő lehetőségek teljes kihasználása az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajdegradáció és a vízhiány megállítására................. 36 d) Agro-biodiverzitás a jövő kihívásainak való megfelelés érdekében – a bio nemesítés/tenyésztés szerepe a jövő élelmiszerellátásában ................................... 37 e) A sürgető kihívások kezelését célzó közös agrárpolitika kialakítása ........................ 37 f) Annak biztosítása, hogy a bioélelmiszer-lánc GMO-szennyezéstől mentes marad . 39 3. A biotermelés támogatása és piaci fejlesztése ................................................................ 40
a) A bigazdálkodás/bio értékesítés elősegítése ............................................................ 40 b) Minőségi termelés .................................................................................................... 41 c) Statisztikai adatok ..................................................................................................... 42 4. A fenntartható innovációk fellendítése ..................................................................... 42 5. Szabályozás: a bioélelmiszerekkel és biogazdálkodással kapcsolatos ökológiai normák és EU szabályozás .............................................................................................. 44
3
a) Az EU ökológiai rendeletének 2011-es felülvizsgálata ............................................. 44 b) Innováció a magánnormákon keresztül .................................................................... 45 c) A bioélelmiszerek és biogazdálkodás hitelességének fenntartása és megerősítése 45 6. Szabályozás: Bio normák globális viszonylatban ...................................................... 46
a) A kisbirtokkal rendelkezők támogatása a biotermelésben....................................... 46 b) A biotermékek nemzetközi kereskedelme ............................................................... 47
4
I.
Vezetői összefoglaló
Napjaink politikusainak súlyos kihívásokkal kell szembenézniük, és az élelmiszertermelő rendszer számos esetben központi kérdés ezen kihívásoknál. A legsúlyosabb problémát talán a globális ökológiai válság jelenti: látható, hogy a Föld ökoszisztémái labilissá válnak, és ezzel együtt felmerül annak kockázata, hogy óriási léptékű, nemlineáris, váratlan környezeti változások veszik kezdetüket, melyek akár az egész bolygóra kiterjedhetnek. Már most is van rá bizonyíték, hogy az éghajlat, biodiverzitás és a globális nitrogénkörforgás ökoszisztéma-paraméterei elmozdultak a biztonságos tartományból. Az élelmiszertermelés pedig jelentős hatást gyakorol ezekre a területekre. A modern mezőgazdasági gyakorlatok nyomában bekövetkező környezeti leromlást számos ismert, nemzetközi jelentés támasztja alá; a valóban fenntartható élelmiszer-rendszerek kialakításának szükségessége egészen egyértelmű. Az előttünk álló kihívások példa nélküli méretűek és komplexitásúak. Rendkívül fontos, hogy a döntéshozók felismerjék ezt, és tudomásul vegyék, hogy a túlságosan egyszerű, lineáris megközelítések nem vezetnek sikerre. Ehelyett az élelmiszertermelés értelmes megtervezésére és irányítására van szükség, mégpedig olyan rendszerorientált megoldásokon keresztül, melyek több szinten számolnak a kölcsönhatásokkal, és figyelembe veszik az ökológiák, gazdaságok és kultúrák sokszínűségét. A bioélelmiszereket előállító rendszerek hathatós eszközök lehetnek a döntéshozók és társadalom számára. Az élelmiszertermelés sokcélú szemléletmódjaként értelmezhetők, mivel sok érintett számára nyújtanak egyidejű hasznokat. Az ökológiai termelés az egyetlen, uniós szinten egyértelműen meghatározott, és a 834/2007/EK rendelet által jogilag szabályozott termelési rendszer, amely “a mezőgazdaság terén egy olyan, fenntartható irányítási rendszer létrehozását” célozza meg, amely “tiszteletben tartja a természet rendszereit és körfolyamatait”, és olyan módokon állít elő kiváló minőségű élelmiszert, hogy az “nem károsítja a környezetet, emberi egészséget, a növények és az állatok egészségét és jólétét”. A teljesítményt tekintve a bio szemléletet időnként felülmúlhatják más megközelítések az elkülönítve figyelembe vett, egyedi tényezőkre vonatkozóan. Rendszerként szemlélve azonban a biogazdálkodás megalapozott abban a tekintetben, hogy sok tényező között képes egyensúlyt kialakítani, mely az optimális és mindenre kiterjedő megoldás irányába mutat. Átfogó megoldásokra van ugyanis szükséges annak a kockázatnak az elkerülésére, hogy egy problémára csak egyetlen megoldást találunk, miközben egy másik problémát tovább súlyosbítunk. Ezért a biotermelés élenjáró, fenntartható élelmiszer-rendszerként stratégiai szerepet tölthet be, amely – mint már ezidáig is – “tanulási lehetőséget kínál a fenntarthatóság terén”, hiszen releváns tudást, technológiát és gyakorlatokat alakít ki más élelmiszertermelő rendszerek számára. A biotermelés stratégiai szerepe messze 5
túlnyúlik magán a bioélelmiszer-rendszer következőképpen lehet összegezni:
által
nyújtott
előnyökön,
és
a
A lineáris “egy probléma – egy megoldás” megközelítés helyett a biotermelés egy, a teljes rendszer megértésén alapuló, holisztikus megközelítés. A multifunkcionális mezőgazdaság optimalizált formáját képviseli, mivel piaci és nem piaci ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosít. A biogazdálkodás mint a mezőgazdasági módszerek fenntarthatóságának referencia-indexe a fejlődés motorját képezi a teljes mezőgazdasági ágazatban a kreatív verseny és javuló fenntarthatóság összes élelmiszerrendszerben történő ösztönzése által. A bioágazat kiemelten innovatív, és már eddig is számos ötletes és zöld technológiát hívott életre. A termelési inputokra és módszerekre vonatkozó korlátozások ösztönzőleg hatnak az innovációra, ezáltal a biorendszerekre kreatív, élő laboratóriumokként tekinthetünk. A biorendszeren belül kialakított megoldásokat és technikákat sok esetben könnyen át lehet helyezni más élelmiszer- és mezőgazdálkodási rendszerekre. A biotermelés terén mindezidáig viszonylag csekély mértékű beruházás történt, ennek ellenére rendkívül sikeressé vált az ágazat, melyben további lehetőségek rejlenek arra, hogy több támogatással rendkívül jelentős hasznokat nyújthasson. A biotermelés elősegítheti az alacsony szénkibocsátású és erőforráshatékony élelmiszerrendszerek kialakulását. A modern élelmiszertermelés fosszilis üzemanyagoktól és más, korlátozottan rendelkezésre álló termelési tényezőktől – p. foszfor – való függése alátámasztja az “átállási gazdálkodási” gyakorlatok szükségességét, melyek az élelmiszertermelés terén lehetővé teszik a külső termelési tényezők csökkenését, a javuló erőforrás-hatékonyságot, és a jobb tápanyagkörforgást. A biotermeléssel foglalkozó tudomány magában foglalja a technológiai változásokat, és nyomonköveti a legújabb mezőgazdasági és agroökológiai technológiákat, melyeket szükség esetén az ökológiai alapelvekkel összhangban integrál, mindeközben pedig figyelembe veszi az elővigyázatosság elvét is. Ebből kifolyólag az ágazat egy alacsony kockázatú alternatívát nyújt a többi élelmiszer-rendszerre, és értékes erőforrás lehet azon döntéshozók számára, akik a technológiai fejlődés biztonságának biztosításában érdekeltek.
A biotermelés emellett számos, uniós szakpolitikai célkitűzéshez kapcsolódik közvetlenül. Azáltal, hogy keretet biztosít a jövőorientált élelmiszer-rendszerek számára, képes hozzájárulni az EU ötletes, fenntartható és befogadó növekedésével kapcsolatos 2020-as stratégiájához (EU 2020 strategy), mely egy zöldebb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb gazdaság irányába mutat. Emellett hozzájárul az EU fenntartható fejlődési stratégiájához is. 6
A biogazdálkodás erősségei közül a környezeti és ökológiai előnyök a legfontosabbak. A biogazdálkodás mint agrár-környezetvédelmi szakpolitikai eszköz különösen hasznos, amikor a cél nagyszámú környezeti indikátor átfogó javulása. Ilyen esetekben a viszonylag alacsony tranzakciós költségei kimondottan előnyösek. Kiemelkedően magas potenciállal bír az EU áfogó teljesítményének javítása terén a biodiverzitás védelmére, az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra, a talajvédelemre, valamint a növényvédőszerek és vizek fenntartható használatára vonatkozóan. A biogazdálkodás emellett megfelelően illeszkedik az állatjólét növelését célzó EU-s erőfeszítésekhez és stratégiához. A bio ágazatot, mely a kiváló minőségű és értékes élelmiszerek vezető piacát jelenti, és a jelenlegi legsikeresebb minőségi rendszer, alapvetőnek kellene tekinteni az uniós agrárélelmiszeripari ágazat versenyképességének és jövedelmezőségének növelése és fenntartása terén. A bio ágazat támogatása izgalmas eredményekhez vezethet a vidékfejlesztés terén, nagymértékben erősítve a mezőgazdaság szerepét. Az ágazat kiemelkedően innovatív, új zöld vállalkozási modelleket és gazdasági lehetőségeket teremt. A biogazdaságok gyakran végeznek hozzáadott értéket tartalmazó tevékenységeket, pl. közvetlen értékesítés, feldolgozás, ökoturizmus. A bioélelmiszerek és biogazdálkodás képes arra, hogy támogatást nyújtson az EU-nak az egészségesebb és fenntarthatóbb étrend és étkezési szokások ösztönzése terén tett erőfeszítéseiben. A biotermékeknél szigorú korlátozások állnak fenn a termelési módszerekre, terméktechnológiákra, feldolgozást elősegítő eszközökre és anyagokra vonatkozóan, és ezek a termékek bizonyos előnyökkel rendelkezhetnek a vitaminok és az egészségmegőrző, másodlagos metabolitok terén. Mint ilyen, a bio védjegy az hiteles, kiemelkedő etikai értékkel rendelkező élelmiszer jelzése. A bio emellett fontos eszköz lehet az EU fejlesztési szakpolitikáiban. Mint termelési módszer, hozzájárul a jobb élelmiszerbiztonsághoz, a fejlődő országokban történő támogatása pedig egy kevésbé erőforrás-intenzív, kevesebb termelési eszközt igénylő rendszert kínál az alacsony jövedelmű gazdák számára, mely nem csupán javítja a természeti erőforrások hosszútávú használhatóságát, de többféle élelmiszert is szolgáltat helyi fogyasztásra, illetve nagyobb értékű export árucikket biztosít. Az EU döntéhozóinak komolyan fontolóra kell venniük a bioélelmiszer-rendszereket mint olyan erőforrást, mellyel számos jelentős problémánál érhető el előrelépés. Az EU jelenlegi politikai környezete sem gazdasági, sem környezeti, sem pedig társadalmi szinten nem használja ki teljesen az ökológiai mezőgazdaságban rejlő potenciált. Napjainkban súlyos és bátor döntések meghozatalára van szükség ahhoz, hogy egy olyan, összefüggő keretet és határozott politikai intézkedéseket lehessen megvalósítani, melyek által az EU kiaknázhatja az biotermelés által nyújtott szolgáltatások teljes skáláját. 7
Ezzel összefüggésben az IFOAM EU Group üdvözölte az EU 2004-es Ökológiai Akciótervét, azonban hangsúlyozza, hogy eljött az idő a bioélelmiszerek és biogazdálkodás EU szakpolitikában betöltött szerepének újrafogalmazására az új politikai kihívások, a megváltozott politikai környezet és az előttünk álló új pénzügyi időszak (2014-2020) figyelembevételével. Az IFOAM EU Group nem szükségszerűen egy új uniós Ökológiai Akciótervrt javasol, hanem ehelyett egy koherensebb politikai keretet a bioágazat támogatására, és a közösséghez eljutó hasznok maximalizálására. Az akciók alábbi kulcsfontosságú területei kerültek meghatározásra:
Egy olyan politikai célkitűzés kijelölése, mely szerint 2020-ig a mezőgazdasági területek 20%-a kerül ökológiai művelés alá. Annak elismerése, hogy a bio egy holisztikus megoldás a hatékony, multifunkcionális élelmiszertermelésre, és az ökológiai termelés integrálása a széleskörű politikai területekbe. Annak elismerése, hogy a bio ágazat egy alulról jövő kezdeményezés sikeres eredménye, mellyel egy úttörő, önkéntes pozitív címkézési rendszer jött létre, továbbá fontos az átlátható köz-és magánszféra megerősítése, hogy fejleszthető legyen a biotermelés. A bio-magánszféra és bio magánszabványok innovatív jellegének elismerése. Az oktatás, képzés és tudáscsere javítása a gazdálkodók és kis üzemeltetők körében a feldolgozás, kiskereskedelem és nagykereskedelem terén. Oly módon kell megtervezni az új KAP-t, hogy közvetíthető legyen a támogatási intézkedések világosan megcélzott rendszere a gazdálkodás fenntarthatóságának fokozására. Az olyan, mindenre kiterjedő mezőgazdasági rendszereket kell megcélozni, amelyek a fenntarthatóság összes szempontjához hozzájárulnak. A biogazdálkodásnak mint átfogó szemléletnek központi szerepet kell adni, mely modellként és legjobb gyakorlatként szolgálhat. A biogazdálkodás támogatását kötelezővé kell tenni a KAP-n belül. A biogazdálkodás potenciáljának teljes kiaknázása a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajdegradáció, valamint a vízhiány felszámolása terén a releváns, minden területet érintő uniós jogszabályokban, stratégiákban és kezdeményezésekben. Az agro-biodiverzitás növelése a releváns jogszabályokon, valamint a vetőmagiparban a javuló piaci hozzáférésen keresztül. Megfelelően finanszírozott, tíz éves időtartamú nemesítési és tenyésztési programok a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, illetve bio növényfajtákra, illetve állatfajtákra vonatkozóan. Annak biztosítása, hogy a bioélelmiszer-lánc GMO-szennyezéstől mentes maradjon; a szennyezés gazdasági költségeinek csökkentése. A bioélelmiszerek és biogazdálkodás különféle módszerekkel történő támogatása az egész unióban. A bio ágazattal kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésének javítása. 8
A termékminőségre és élelmiszer-címkézésre vonatkozó következetes politika biztosítása a minőségi védjegyek hitelességének fenntartása érdekében. Ez arra is vonatkozik, hogy kerülendő azoknak a konkurens védjegyeknek a használata, melyek megtévesztik a fogyasztókat, és aláássák más védjegyek hitelességét. A mezőgazdaság és élelmiszertermelés különféle területeire (pl. állatjólét) vonatkozó jogi szabványok megerősítése az egész EU-ra kiterjedő, kötelező érvényű jogszabályokon keresztül. A fenntartható innovációk fellendítése egy, legalább 150 millió euró értékű bio kutatási programon keresztül a nyolcadik keretprogramon belül. A TP Organics kutatási technológiai fórumának hivatalos elismerése, és a meghatározott kutatási szükségletek kezelése az unióban és a nemzetek közötti kutatási programokban. Előnyben kell részesíteni a fenntartható és holisztikus mezőgazdasági modelleket – pl. biogazdálkodás –, hogy elérhető legyen az élelmiszerbiztonság a természeti erőforrások gondos használatának, valamint az agrár-genetikai erőforrások fenntartásának biztosításával az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó európai fejlesztési politikákban. A politikai következetesség biztosítása a fenntartható fogyasztási modellek előmozdítására vonatkozóan. A biogazdálkodás lehetőségeinek kiaknázása az egészséges, helyi és autentikus élelmiszerekért. A 834/2007/EK ökológiai rendelet továbbfejlesztése a 2011-es felülvizsgálaton keresztül, a rendelet hatáskörére, műszaki mellékleteire és a harmonikus megvalósítására kiterjedően. A bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás hitelességének fenntartása és megerősítése a szakhatóságok jobb felügyeletén, a javuló ellenőrzési eljárásokon és eszközökön keresztül, melyek kiegészítik a szabványok megvalósítását, és melyeket a magánszektor megvalósítási előírásokként kezelhet. A kisbirtokosok támogatásának javítása az ökológiai termelés terén az egész világon. A biotermékek nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó stratégiák és tevékenységek fejlesztését illetően szoros együttműködés az IFOAM-mal, és profitálás az IFOAM és IOAS nemzetközi normák kialakításával és értékelésekkel kapcsolatos vezetői szerepéből és tapasztalataiból.
9
II. Bevezetés – az ökológiai gazdálkodás új stratégiai kerete Európában a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás továbbra is folyamatosan növekszik. Az ökológiai művelés alá tartozó területek nagysága az 1997-es 2 millió ha-ról 2008-ra közel 8,3 millió hektárra nőtt, ami több mint 400%-os növekedést jelent. Az európai biopiacokon a bioélelmiszerek forgalmának becsült értéke 2008-ban elérte a 18 milliárd eurót, ami - a gazdasági és pénzügyi válság ellenére - 10%-os növekedést jelent 2007-hez képest1. Ezt a növekedést az egyének és a bio mozgalom évtizedeken át tartó elkötelezett munkája tette lehetővé, akik erős ellenállással szemben építették ki ezt az ágazatot. A bio ágazat eredetileg egy alulról építkező jelenség volt, mostanra azonban állami intézmények is bekapcsolódtak a szabályozásába és támogatásába. Az ökológiai termelés számos kormánytól kapott támogatást, ezidáig pedig tizenöt állam hozott létre nemzeti ökológiai akciótervet – mint stratégiai fontosságú eszközt – az ágazat fellendítésére. 2004-ben látható volt, amint az Európai Bizottság létrehozta az Európai Bioélelmiszer és Bioazdálkodás Akciótervet, amely kettős politikai feladatot vállalt fel: egyrészt a biotermékek egy olyan piacának felépítését és az egész unióban történő működtetését, amely a fogyasztói szükségleteket szolgálja; másrészt pedig az ágazat által nyújtott közösségi előnyök maximalizálását a Bizottság azon kifejezett elismerése alapján, mely szerint “az ökológiai gazdálkodás köztudottan közjavakat szolgáltat” a környezetvédelem, közegészség, vidékfejlesztés és állatjólét terén.2 Hat év telt el az EU Ökológiai Akciótervének elindítása óta. Ez idő alatt új Európai Bizottság került kijelölésre, valamint új Parlamentet választottak. Elérkezett az ideje, hogy a bioélelmiszerek és biogazdálkodás uniós politikákban betöltött szerepét újrafogalmazzuk. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy értékelje a bioélelmiszerek és biogazdálkodás szerepét az EU jövőbeli ágazati politikáiban, vagyis hogy a bioélelmiszer-rendszer miként szolgálhatja a sokféle uniós célkitűzést, illetve hogyan alkothatnak az EU döntéshozói egy egységes és következetes politikai környezetet, amely maximalizálja az ökológiai rendszerek közösségi hasznait. A korábbi mezőgazdasági biztos, Mariann Fisher Boel kezdeményezte a jelenlegi Ökológiai Akcióterv középidejű felülvizsgálatát. Az IFOAM EU Group üdvözölte ezt az erőfeszítést, ám hangsúlyozza, hogy a további egyeztetéseket új keretbe kell foglalni annak érdekében, hogy az új politikai kihívásokat és új politikai környezetet figyelembe lehessen venni. Az EU egy új, súlyos gazdasági nehézségekkel terhelt pénzügyi időszakba lép (2014-2020), és ezzel kapcsolatban egyeztetéseket folytat az új uniós prioritások, a közösségi költségvetés, a KAP és a vidéki térségek jövője, illetve a európai kutatások nyolcadik keretprogramja kapcsán. Mindeközben az éghajlatváltozás vált az élelmiszertermelési láncok legfőbb környezeti kihívásává, melyet a biodiverzitás egyre jelentősebb csökkenése és a vízhiány követ. Az EU az egész világra kiterjedő élelmiszerbiztonság, valamint a környezet károsodása nélküli növekvő termelékenység elérése terén betöltött szerepe kiemelten napirenden van. Jelen dokumentum azt mutatja be, hogy a modern bioélelmiszer-rendszerek hathatós eszközök lehetnek az említett területeken való előrelépés terén. Jelenleg súlyos és bátor 10
döntések meghozatalára van szükség ahhoz, hogy egy következetes keret, illetve határozott politikai intézkedések összessége kerüljön meghatározásra, melyek által az EU kiaknázhatja az ökológiai termelés által nyújtott szolgáltatások teljes skáláját.
III. Rendszerszerű megoldások az összetett kihívásokra: fenntartható élelmiszer-ellátó láncolatok Az emberiségnek eddig nem látott mértékű és komplexitású kihívásokkal kell szembenéznie. Az egyik legsúlyosabb kihívás abban rejlik, hogy miként táplálhatjuk magunkat fenntartható módon. Hangsúlyozni kell, hogy a túlságosan leegyszerűsített, lineáris megközelítésekkel súlyos kudarcot vallhatunk. Továbbá rendkívül fontos, hogy a társadalom és a döntéshozók felismerjék a küszöbön álló kihívások összetettségét, valamint azt, hogy olyan rendszerszerű megoldások kialakítása szükséges, melyek a kölcsönhatásokat több szinten veszik figyelembe. Az EK 2007. évi, Az élelmiszer, vidék és mezőgazdaság jövőjének felvázolása (FFRAF)3 c. jelentése megfelelően elmagyarázza ennek a kihívásnak a jellegét, miszerint “az ember és természet közötti kapcsolatok legfőbb töréspontjai, úgymint éghajlatváltozás, energia, élelmiszerbiztonság, a társadalmi és tudással kapcsolatos hajtóerők dinamikus, összetett és egymást erősítő módon hatnak egymásra, ezáltal hosszútávú hatásokat, egymásrahatást és visszacsatolást hozva létre. Az ezek a tényezők és más hajtóerők közti kölcsönhatások lassan, de folyamatosan felerősödnek, ezért iránymutatás szükséges azzal kapcsolatban, hogy a fokozódó bizonytalanság ezen időszakában milyen lépéseket is tegyünk” (7. old.). Az ENSZ égisze alatt elkészített Millenniumi Ökoszisztéma Becslés (MEA; 2005)4 szintén foglalkozik a környezeti és társadalmi változások komplexitásával, és tartalmaz egy értékelést a különféle ökoszisztéma-szolgáltatások közötti kölcsönhatásokról, valamint arról, hogy az azokban bekövetkező változások miként kapcsolódnak az emberiség jólétéhez. Az ökoszisztéma-szolgáltatások a természeti rendszerek termékei és tevékenységei, sokszínűek és széleskörűek, és könnyen előfordul, hogy magától értetődőnek tartjuk őket. A Millenniumi Ökoszisztéma Becslés c. jelentésben az alábbi megfogalmazást találjuk róluk: “ellátó szolgáltatások, úgymint élelmiszer, víz, fa-és rostanyagok; szabályozó szolgáltatások, amelyek befolyással vannak az éghajlatra, árvizekre, betegségekre, hulladékokra és vízminőségre; kulturális szolgáltatások, melyek rekreációs, esztétikai és spirituális javakat nyújtanak; illetve fenntartó szolgáltatások, úgymint talajképződés, fotoszintézis és tápanyagkörforgás” (V. old.). A jelentés azt a következtetést vonta le, hogy jelenleg az ökoszisztéma-szolgáltatások 60%-a érintett a károsodás vagy nem fenntartható használat által. A négy fő megállapítás egyike szerint a növekvő népesség miatt az erőforrásokra nehezedő nyomás következtében “jelentős és nagyrészt visszafordíthatatlan veszteség történt a 11
földi élet sokszínűségében”, amely “jelentősen mérsékli azokat a hasznokat, melyekre az eljövendő generációk tehetnek szert az ökoszisztémákból” (Szintézis Jelentés, 1. old.). Mindeközben a több, mint 400 tudós által kidolgozott, 54 tagállam által aláírt, és az ENSZ és a Világbank több intézménye által támogatott Nemzetközi felmérés a fejlesztési célú mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és technológiáról (IAASTD - 2008)5 drámai következtetést von le azokat a módszereket illetően, melyeknél a mezőgazdasági ismeret, tudomány és technológiának (AKST) választ kell adnia a globális kihívásokra. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy “a világ élelmiszertermelésének jelenlegi módján radikálisan változtatni kell annak érdekében, hogy képes legyen jobban szolgálni a szegényeket és foglalkozni az éhezés kérdésével, ha a világ meg akar birkózni a növekvő népességgel és éghajlatváltozással, és egyidejűleg el kívánja kerülni a társadalmi és környezeti összeomlást”.6 Napjaink élelmiszertermelő rendszere közel áll a globális válsághoz. A legtöbb tekintetben fenntarthatatan, és olyan mélyrehatóan zsákmányolja ki és szennyezi a természeti tőkét, mely már most is érzékelhető. A modern mezőgazdasági gyakorlatok kialakulása nyomán fellépő környezeti leromlást jól alátámasztja a fentebb említett három nemzetközi jelentés, melyek csupán néhány a sok egyéb jelentés közül. A Millenniumi Ökoszisztéma Becslés jelentés a mezőgazdasági vegyszerek használatát nagyobb távlatba helyezi: “A reagens vagy biológiailag hozzáférhető, emberi tevékenység által előállított nitrogén teljes mennyisége a kilencszeresére nőtt 1890 – 1990 között, és a növekedés legnagyobb része a század második felére tehető, a műtrágyák fokozott használatához kapcsolódóan. *…+ 1960 óta a reagens (biológailag hozzáférhető), áramló nitrogén mennyisége a szárazföldi ökoszisztémákban megduplázódott, a foszforé pedig megháromszorozódott” (34. old.). Az FFRAF jelentés szerint az európai mezőgazdaságra különösen jellemző, hogy “a műtrágyák és növényvédőszerek nagyléptékű alkalmazásával egy határozott irányvonalat követett az intenzívebb és iparosodottabb mezőgazdaság irányába” (20. oldal). Ennek eredményeként az IAASTD jelentés Európát is besorolja azon régiók közé, ahol a jelentős inputtal járó mezőgazdaság hozzájárul “a talajok és vízrendszerek degradálódásához és a szennyeződésekhez, melyek fokozzák a globális felmelegedést” (Szintézis Jelentés, 24. oldal). Egy másik, rendkívül aggasztó következménye ezeknek a fejlesztéseknek a biodiverzitás csökkenése, és Európa jelenleg vesztésre áll az ellene folytatott küzdelemben. Az Európai Bizottság az EK Biodiverzitás Akcióterv megvalósításának középtávú értékelésében7 (2008) azt a következtetést vonta le, hogy “a globális szinten bekövetkező biodiverzitás-csökkenés katasztrofális mértékű” (13. oldal), azonban még gazdasági szinten sem rendelkezünk elegendő ismerettel annak következményeiről. A jelentés kiemeli, hogy “a biodiverzitás ökonómiájáról, valamint a biodiverzitás és a szegénység tényezői közt fennálló kapcsolatokról szóló megfelelőbb tájékoztatás segítené a döntéshozókat abban *…+, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a kérdésnek (8. oldal). 12
Egy, Johan Röckström által vezetett kutatócsoport a globális fenntarthatósági válság bemutatására egy új módszert dolgozott ki.8 Kilenc, “bolygószintű korlátot” határoztak meg, melyek az ökoszisztéma paraméterek biztonságos tartományának tekinthetők (lsd. 1. ábra). Az élelmiszer-előállítási tevékenységeink közvetlen kapcsolatban állnak ezekkel a bolygószintű korlátokkal. Az emberi tevékenység élelmiszer-termelésének és egyéb területeinek ésszerű megtervezése és irányítása hiányában az ökoszisztémaparaméterek kimozdulhatnak a biztonságos tartományból, amely - a szerzők szerint “veszedelmes, akár katasztrofális is lehet a küszöbértékek átlépésének kockázata miatt, mely nem-lineáris, kiszámíthatatlan környezeti változásokat idézhet elő a kontinentális, de akár a bolygó léptékű rendszerekben is“. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a jelentés szerint három bolygószintű korlátot – úgymint klímaváltozás, a biodiverzitáscsökkenés mértéke, és a globális nitrogénkörforgás változásai – már átléptünk. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszertermelés a legtöbb meghatározott korláttal kapcsolatban áll. A helyreigazító intézkedésekre azonnali szükség van.
1. ábra: Nature c. folyóirat, 461, 2009. szept. 24. Az ellenőrző változók mennyiségi fejlődésének becslése hét bolygószintű korlát esetén az iparosodás előtti értékektől napjainking. A belső, zöld kör a biztonságos működés területét jelöli, a javasolt küszöbértékeket annak külső vonala jelzi. A cikkelyek mérete minden egyes korlát esetén az ellenőrző változatok jelenlegi helyzetének becslését mutatja.
A teljesen fenntartható élelmszer-rendszerek kialakításának szükségessége teljesen egyértelmű. Olyan szakpolitikai intézkedések szükségesek, melyek biztosítják, hogy 13
bármely ökoszisztéma-szolgáltatás használata (pl. élelmiszertermelés) nem tesz tönkre más ökoszisztéma-szolgáltatásokat (pl. víztisztítás), mely, habár jelenleg piacon nem értékesíthető, mégis igen fontos. Ezek valószínűleg a mezőgazdasági gyakorlatok megváltozott és sokkal átfogóbb megértésén fognak alapulni, amint azt a IAASTD jelentés is kifejti: “Történelmi távlatban a globális mezőgazdasági fejlődés pályája szigorúan az egyre nagyobb termelékenységre helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást holisztikus módon beillesztette volna a élelmiszer-és táplálkozási biztonságba. Holisztikus vagy rendszerorientált megoldás kívánatos, mert egy ilyen szemlélet képes arra, hogy kezelje az élelmiszerekkel és más termelési rendszerekkel kapcsolatos bonyolult kérdéseket a különféle ökológiákban, helyeken és kultúrákban” (Szintézis Jelentés, 9. oldal). A siker az innovációkon és számos tényező változásán múlik, mint amilyenek az “intézmények és kormányok, gazdaságpolitikák és ösztönzők, társadalmi és viselkedésbeli tényezők, technológia, és ismeretek”, melyeket olyan új intézkedésekkel lehet elérni, mint pl. az ökoszisztéma-gazdálkodás céljainak a mezőgazdaságba, erdészetbe, pénzügyi és egyéb ágazatokba történő integrálása (Milleniumi Ökoszisztéma Becslés, 2. oldal).
14
IV. A bio rendszerek stratégiai szerepe a fenntartható élelmiszerellátó láncokban Az előző fejezet rámutatott arra, hogy a fenntartható élelmiszertermelés érdekében olyan rendszerszintű megoldások szükségesek, amelyek tükrözik az előttünk álló kihívások komplex jellegét, és figyelembe veszik a tényezők közötti kölcsönhatásokat. Jelen fejezet feltárja, hogy a bioélelmszer-előállítás milyen mértékben képes ilyen megoldásokat kínálni, mely által hathatós eszközzé válhat a döntéshozók és társadalom számára. Az ökológiai rendszerekre úgy lehet tekinteni, mint az élelmiszertermelés sokcélú szemléletére, mivel számos érintett számára nyújtanak egyidejű hasznokat.9 Az ökológiai termelés az egyetlen olyan termelési rendszer, amely uniós szinten világosan meghatározásra került. Jogilag a 834/2007/EK rendelet10 szabályozza, amely “a mezőgazdaság részére egy olyan, fenntartható irányítási rendszer létrehozását” célozza meg, amely “tiszteletben tartja a természet rendszereit és körfolyamatait”, és oly módon állít elő kiváló minőségű élelmiszert, hogy az “nem ártalmas a környezetre, emberi egészségre, a növények és az állatok egészségére és jólétére nézve”. Ezért az ökológiai termelés élenjáró fenntartható élelmiszer-rendszerként stratégiai szerepet tölthet be, amely – mint már ezidáig is – “tanulási lehetőséget kínál a fenntarthatóság terén”, releváns tudást, technológiát és gyakorlatokat alakítva ki más élelmiszertermelő rendszerek számára. A biotermesztés stratégiai szerepe messze túlnyúlik a bioélelmiszer-rendszer által nyújtott előnyökön, és a következőképpen lehet összegezni:
Fenntartható rendszerek – Az ökológiai termelés inkább egy, a teljes rendszer megértésén alapuló, holisztikus megközelítés, mint lineáris “egy probléma – egy megoldás” szemlélet. Utóbbiról bebizonyosodott, hogy nem nyújt megfelelő alapot a hosszútávú megoldásokra a mezőgazdaság tudományán belül; ennek az az oka, hogy míg hozzájárul egy adott probléma megoldásához, gyakran megesik, az ilyen típusú megoldások egyidejűleg más problémákat okoznak. Az ökológiai termelés tudásintenzív; az erőforráshatékony ökoszisztéma-gazdálkodás ismerete és megértése tapasztalatokból, hagyományos forrásokból és modern tudományos eredményekből ered, amelynek eredményeként az információk gazdag gyűjteménye jön létre. Ez elősegítheti az ökológiai kölcsönhatások megértésén alapuló termelést a teljes termelési rendszeren keresztül. Az IAASTD jelentés szerint az ökológiai mezőgazdaság képes kiaknázni a helyi szintű tudáselőállítást, mivel “különösen összeegyeztethető az innovációkat célzó, hagyományos és helyi tudáskapacitással (Globális jelentés, 461. oldal). Emellett az ökorendszerek a multifunkcionális mezőgazdaság optimális formáját képviselik, értékesíthető és nem értékesíthető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtva. Az IAASTD jelentés rámutat arra, hogy a döntő fontosságú, “mezőgazdasági ismeretek, tudomány és technológia terén 15
történő alapvető változásnak” “fel kell ismernie és kiemelt fontosságot kell tulajdonítania a mezőgazdasági multifunkcionalitásnak, mely magyarázatot ad a mezőgazdasági rendszerek összetettségére a sokszínű társadalmi és ökológiai összefüggéseken belül” (Szintézis jelentés, 4. old.). Ezért a társadalom, döntéshozók és más élelmiszerrendszerek profitálhatnak az ökológiai termelés rendszerszintű tapasztalataiból és ismeretéből.
Kreatív verseny – Az ökológiai rendszerek és az integrált vagy konvencionális rendszerek közti kreatív verseny minden élelmiszerrendszeren belül innovációkhoz és jobb fenntarthatósághoz vezethet. Az ökológiai termelés számos országban napvilágra hozta a gazdálkodási rendszerek és élelmiszerfeldolgozás terén fennálló környezeti, fogyasztói és társadalmi aggodalmak figyelembevételének szükségességét, ezzel ösztönzőleg hatott a kérdéssel kapcsolatos társadalmi vitára, növelte a tudatosságot és változtatott az elvárásokon. Az eredmény egyre inkább fokozta a fenntarthatóság felé történő elmozdulás kényszerét a különféle élelmiszertermelési rendszerekben. A bio – még ha időnként kritika éri is – minden, az élelmiszer-rendszerekről folytatott vitában a mezőgazdasági módszerek fenntarthatóságának referencia-indexe.
Ötletes innovációk a fenntarthatóságért – A korlátozások ösztönzik az innovációt, és az ökológiai rendszereket az ötletes és zöld innovációk terén kreatív, élő laboratóriumokká változtatják. A bio ágazat már eddig is nagyon sok hasznos gyakorlatot alakított ki a fenntartható mezőgazdaság számára – és még továbbiakat fog létrehozni. Példának okáért, a konvencionális élelmiszer-rendszerekhez képest az ökológiai rendszerek nagyon korlátozott mennyiségű inputot vehetnek igénybe. A konvencionális és integrált gazdálkodásban megengedett növényvédőszerek csupán 10 százaléka (a természetes eredetűek, pl. Neem és Quassia) alkalmazható a biotermelésben. Ennek eredményeként az ökológiai tudomány a kártevők elleni védelem természetes módszereinek gazdag tudásbázisát hozta létre. Az IAASTD jelentés úgy fogalmaz, hogy “a biogazdálkodásnak a külső inputok használatára vonatkozó szigorú szabályaival még innovatívabbnak kell lennie ahhoz, hogy képes legyen megoldani a termelési problémákat, és ehhez időnként új utakat kell kitaposnia” (Globális jelentés, 384. old.). Mindeközben az ökológiai feldolgozás szintén szembesül az innováció sürgetésével, mivel bizonyos technikák és adalékanyagok nem megengedettek. Az IAASTD jelentés rámutat arra, hogy “az ökológiai gazdálkodás rendelkezik egy olyan plusz lehetőséggel, hogy képes előnyt kovácsolni a termelők és fogyasztók közti szoros kapcsolatból”, (Globális jelentés, 384. old.). Az ökológiai innovációk nem korlátozódnak csupán a termelési és feldolgozási módszerekre, hanem az értékesítés olyan új, modern módjait is magukba foglalják, melyek gyakran hasznosítják a társadalmi innovációkat, valamint erősítik a város-vidék közötti együttműködést. Ismét elmondható, hogy az ökológiai rendszeren belül kialakított megoldások és technikák gyakran könnyedén áthelyezhetők más élelmiszer-és gazdálkodási rendszerekre, növelve azok fenntarthatóságát.
16
Körültekintő, de progresszív – A bio rendszerek olyan modern termelési rendszerek, melyek – ahol és amikor csak lehetőség nyílik rá – új mezőgazdasági és agroökológiai technológiákat integrálnak. Azoknak a technológiáknak a megközelítése azonban, amelyek lehetséges kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, az elővigyázatosság elve alapján történik. Emiatt az ökológiai rendszerek kizárják a kémiai növényvédőszerek, szintetikus nitrogén vagy genetikailag módosított szervezetek alkalmazását. Az új technológiákat nyitottan, de gondosan értékelik. A nanotechnológia például egy olyan terület, ahol ez napjainkban is zajlik; a jelenlegi fázisban bizonyítékok vannak rá, hogy az egyes termékekben elszabadult nanorészecskék komoly kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre nézve.11 Az ökológiai termelési rendszerek elsődleges célja az ökoszisztéma egyensúlyának biztosítása. Ez annyit jelent, hogy a bioélelmiszer-rendszerek alacsony kockázatot jelentő alternatívát nyújtanak más, kockázat-orientáltabb élelmiszer-rendszerekre. Ez különösen értékes lehet a döntéshozók számára abban a tekintetben, hogy számos olyan változatot nyújtanak, melyek értékelhetők és összehasonlíthatók a jövőbeli optimális megoldások meghatározása céljából.
Kiaknázatlan lehetőségek - A biotermelésben még mindig hatalmas lehetőségek rejlenek a továbbfejlődésre. A befektetésekhez viszonyított teljesítményét tekintve az ágazat már most is rendkívül sikeres: úgy becsülhető, hogy az ökológiai termelés ezidáig az ipari élelmiszertermelésbe befektetett kutatási alapok és/vagy támogatások kevesebb, mint egy százalékában részesült. A legfrissebb kutatások szerint a biotermelés hektáronkénti hozama a nagyon intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytató területek – pl. Európa és USA – konvencionálisan megtermelt hozamaihoz képest elfogadható vagy magasabb arányú.12 Továbbá a fejlődő országokban, különösen az aszálynak kitett területeken, a gyengén termő talajokon és a kevésbé előnyös éghajlati feltételekkel rendelkező területek esetében a biotermelés jelentősen képes fokozni az élelmiszer-termelékenységet, ami megközelíti vagy el is éri a konvencionális gazdálkodás hektáronkénti hozamait. 13, 14, 15
A természeti erőforrások hatékonyság-növelésének, a termelékenység fokozásának, valamint az energiától független művelési rendszereknek a potenciálja igen magas. Például a Michigani Egyetem tudósai modellezték a hüvelyes növények mezőgazdasági művelési rendszerekbe történő integrálásából származó, potenciálisan felvehető nitrogénkészletet, és úgy találták, hogy az 60%-kal magasabb, mint a jelenleg használatos fosszilis üzemanyagforrásból származó nitrogénkészlet, és még az élelmiszer- és takarmánytermelő területek méretét sem kell hozzá csökkenteni. A nemrégiben közzétett TP ökológiai kutatási elképzelés 2025 (2008)16, valamint a Stratégiai Kutatási Terv17 konkrét adatokat nyújt arról, hogy a kutatás finanszírozásával miként lehetne növelni az ökológiai rendszerek által nyújtott hasznokat. Példának okáért az élelmiszerbiztonság tekintetében az ún. “öko-funkcionális intenzifikációt”, azaz a további inputok helyett a fokozott erőforrás-hatékonyságot és termelékenységet tartja szükségesnek az ismereteken és megértésen alapuló megoldásokon keresztül (59. old.). 17
Erőforrás-hatékony gazdálkodás az olajcsúcsot követően – A modern élelmiszerelőállítás fosszilis üzemanyagoktól és más, korlátozottan rendelkezésre álló inputoktól – p. foszfor – való függése egyre inkább a viták középpontjába kerül, melynek oka azonban nem csupán az éghajlatváltozás. Az EU alacsony ráfordítású, minőségi élelmiszereket célzó programjával (Quality Low Input Food Program) kapcsolatos kutatások arra figyelmeztettek, hogy a világ foszfátkészleteinek kimerülése miatt az évszázad végére megfeleződhet a gabonahozam. A mezőgazdálkodás és erdészet korábban nettó energiatermelő volt; mára azonban nettó fogyasztókká léptek elő az iparosítás miatt. Az USA élelmiszerrendszerén belül beleértve a gazdálkodást, szállítást, csomagolást és egyéb mozzanatokat - mintegy 7,3 kalória szükséges az élelmiszerekben található minden egyes kalória előállításához.18 Az USA mezőgazdaságában az energia 36%-át a szervetlen műtrágyák és növényvédőszerek előállítása során használják fel. Ezeknek az inputoknak az ökogazdaságokban történő mellőzése az egyik ok, amiért általában alacsonyabb az energiafelhasználásuk.19 Szakértők az “átállási gazdálkodási” gyakorlatokat tartják szükségesnek, melyek által csökkenthető a mezőgazdaság külső termelési tényezőktől - főként a fosszilis üzemanyagoktól - történő függése, és amelyek fokozzák a hatékony erőforráshasználatot és tápanyagkörforgást. Az ilyen gyakorlatok kialakítása századunk egyik lényeges feladata lesz. Az ökológiai termelés elősegítheti az alacsony szénkibocsátású és erőforráshatékony élelmiszerrendszerek felé történő elmozdulást. A fosszilis üzemanyagokból származó nitrogén tilalma, és a hüvelyesekből származó és szerves nitrogénnel történő helyettesítése jelentősen csökkenti a szén-dioxid kibocsátást, az ökológiai rendszerek fő alapelve szerint pedig zárt ciklusban kell működniük. 20
18
V. Miként járulhatnak hozzá a bioélelmiszer-rendszerek az EU főbb politikai célkitűzéseinek eléréséhez? Az előző fejezet az ökológiai gazdálkodást az élelmiszertermelés optimális megoldásaként mutatta be, kiemelve annak széles körű gazdasági, társadalmi és környezeti hasznait. Jelen fejezet pedig a politikusok számára gyakorlatban releváns, ökológiai gazdálkodási rendszerekbe illesztett holisztikus szemléletet hangsúlyozza. Bármilyen döntést is kell hozni, mindig vannak olyan átváltások (trade-off), melyeket figyelembe kell venni: ilyen például a hústermelés esetében az állatjólét és a kilónkénti hús szénlábnyoma közötti átváltás. Az ökológiai megközelítés védelmezői elismerik, hogy a teljesítményt tekintve más megközelítések időnként meghaladhatják az ökológiai szemléletet bizonyos egyedi intézkedések tekintetében. Ennek ellenére hangsúlyozzák, hogy az egyes intézkedések elkülönítve történő figyelembevételénél hasznosabb, ha sok tényezőt mint egy integrált egészt vesszük figyelembe; ebben rejlik az ökológiai gazdálkodás erőssége. Európának olyan ötletes, jövőorientált élelmiszer-rendszerekre van szüksége, melyek a lehető legnagyobb szintű erőforrás-hatékonysággal rendelkeznek, és minőségi élelmiszert szolgáltatnak. Emellett eszközöket kell keresnie az ökoszisztémák megóvására és a nevezetes természeti szépségeinek visszaállítására, munkahelyeket kell teremtenie az állampolgárok számára, és törődnie kell az állatok jólétével. A bio ágazat mindegyik szükséglet esetében releváns lehet, emellett képes hozzájárulni az EU ötletes, fenntartható és befogadó növekedésével kapcsolatos, 2020-ra előirányzott átfogó stratégiájához, mely egy zöldebb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb gazdaság irányába mutat. Ezért az ökológiai gazdálkodást bele kell venni az “Európa 2020 – stratégia az okos, fenntartható és befogadó növekedésért” elnevezésű stratégiájáról folytatott tárgyalásokba. 21;22 A következőkben arról lesz szó, hogy miként lehet a biogazdálkodás hasznait közvetlenül összekapcsolni az EU politikai célkitűzéseivel.
a)
Környezeti szakpolitikák
Az ökológiai gazdálkodás erősségei közül a legfontosabbak a környezeti és ökológiai hasznok. Az EU a Hatodik Környezeti Akcióprogramjában23 (2002) fektette le a környezeti célkitűzéseit, amely a következő tíz évre megalapozta a környezeti prioritásokat. Az Akcióprogram keretein belül négy prioritási terület került meghatározásra: Éghajlatváltozás (1), Természet és biodiverzitás (2), Környezet, egészség és életminőség (3), Természeti erőforrások és hulladék (4). Az akciók megvalósítása hét tematikus stratégia előkészítését foglalja magába, úgymint talaj, fenntartható növényvédőszer19
használat és fenntartható természeti erőforrás-használat. Ezzel párhuzamosan a klímaváltozás kihívásai, a biodiverzitás csökkenése, a víz és energiaforrások fenntartható használata a közös agrárpolitikában kapott helyet.24 Az Európa Tanács által 2006. júniusában elfogadott, és az Európai Bizottság által 2009-ben megújított Fenntartható Fejlődés Stratégiája tartalmazza az összes EU-s szakpolitikát érintő stratégiáját, és integrált módon foglalkozik a gazdasági, környezeti és társadalmi kérdésekkel. 25 Agrár-környezetvédelmi szakpolitikai eszközként a biogazdálkodás abban az esetben bizonyul különösen hasznosnak, amikor a cél nagyszámú környezetvédelmi indikátor átfogó fejlesztése; ilyen esetekben az aránylag alacsony tranzakciós költségek kifejezett előnyt jelentenek.26 Egy 2000-es meta-tanulmány, mely több mint 400 publikációt tekintett át, hathatósan mutatja be az ökológiai agrár-ökoszisztémákban megfigyelt pozitív környezeti hatásokat. Ennek eredményeit a 2. ábra összegzi. Habár más metatanulmány nem készült, egyes kutatási erőfeszítések igyekeztek alátámasztani ezeket az eredményeket. A következőkben a legfontosabb környezeti témák kerülnek bővebb kifejtésre. 2. ábra: Az ökológiai gazdálkodás környezetet és erőforráshasználatot érintő hatásainak részletes értékelése a konvencionális gazdálkodással összevetve (Stolze et al., 2000)27
20
b)
Éghajlatváltozás
Az FFRAF jelentés a globális felmelegedést úgy határozza meg, mint “a 21. század egy olyan új, domináns tényezőjét, melyet korábban – főként az energetikai és mezőgazdasági ágazatban – nem vettek számításba” (12. old.). Az EU többféle szakpolitikai területen is komolyan vette ezt a figyelmeztetést, Jose Manuel Barroso, a Bizottság elnöke pedig egy új, éghajlatváltozással foglalkozó főigazgatóságot hozott létre az EU klímaváltozást mérséklő erőfeszítéseinek elősegítése céljából. A Bizottság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló fehér könyve (White Paper on Adapting to Climate Change, 2009) egy keretet alakít az EU klímaváltozás hatásaival 21
szembeni sebezhetőségének mérséklésére az alkalmazkodás legfontosabb szakpolitikai területekbe történő integrációjával, egy tudásbázis kiépítésével, és a nemzetközi együttműködés fokozásával.28 Az éghajlatváltozás mérséklése emellett a Bizottság “Európa 2020 stratégiájának” is az egyik központi elemét képezi.29 A 2009-es koppenhágai éghajlatváltozási konferencián a mérséklő intézkedések kötelezővé tételével kapcsolatos megegyezés meghiúsulását követően a nemzetközi közösség folyamatosan figyelemmel kíséri a koppenhágai konferencia utáni eseményeket, és konkrét eredményeket vár. Az Európai Bizottság elismerte, hogy “az ökológiai gazdálkodás potenciálisan mérsékelheti a klímaváltozást a hatékony tápanyagkörgalmon és talajgazdálkodáson keresztül, és mivel általában nagyobb biodiverzitás és magasszintű ismeretek jellemzik a gazdaságok ökoszisztémájának működéséről, valószínűleg jobban ellenáll a klímaváltozásnak is”.30 Az ökológiai gazdálkodás technikái, pl. sekélyszántás, az állati eredetű trágya mezőgazdasági földeken történő hasznosítása, komposztálási technikák, a zöldtrágya alkalmazása, köztes védőnövények és takarónövények, agrárerdészet és sávos gazdálkodás, illetve a diverzifikált növénysorrent mind-mind jelentősen mérsékli a talajeróziót, és a talajhumusz fokozott kialakulásához vezet. Ez gyakran jelentős éves szintű szénmegkötéshez vezet (hektáronként 40-2000 kg szén).31, 32, 33 A fosszilis üzemanyagokból származó nitrogén tilalmán és a hüvelyesek által megkötött, vagy szerves nitrogénnel történő helyettesítésen keresztül a szén-dioxid kibocsátás jelentős csökkenése érhető el.
c)
A biodiverzitás csökkenése
A biodiverzitás csökkenésével veszélybe kerül a mezőgazdaság termelékenysége, végeredményben pedig az emberiség egészsége és fennmaradása. Amint az már említésre került (lsd. IV. fejezet, (a) rész), ez az EU négy legfőbb környezeti akcióterületeinek egyike. Az Európai Közösség és tagállamai 2001-ben kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2010-ig megállítják a biodiverzitás csökkenését, amint azt ki is jelentették a 2006-os Közösségi Közleményben34, és az azt követő részletes akciótervben35. Ennek ellenére a Bizottság arra a következtetésre jutott a Középidejű értékelés az EK biodiverzitás akciótervének megvalósulásáról36 c. jelentésében, hogy habár a biodiverzitás egyre fontosabbá válik az EU politikai napirendjén, a 2010-es célkitűzés teljesítése “nagymértékben valószínűtlen” volt (13. old.) Az Ökoszisztémák és biodiverzitás ökonómiája (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) c. 2007-es tanulmány előrevetítette, hogy amennyiben minden változatlanul folytatódik, azzal felgyorsul a biodiverzitás és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások jelenlegi csökkenése, melynek hatására a 2000-ben meglevő természetes területek nagysága mintegy 11%-kal fog csökkenni 2050-ig. Az ökoszisztéma-szolgáltatások kapcsolódó veszteségének éves jóléti hatását a globális GDP 6 százalékára becsülik. 37
22
A biológiai sokféleség fokozása minden szinten kritikus fontosságú a biogazdák gazdasági érdekei miatt, mivel az ökológiai gyom-, kártevő- és kórokozókezelés nagymértékben ettől függ. Az ökológiai mezőgazdaság ebből kifolyólag hatékony módszereket fejlesztett ki a biológiai sokféleség megóvására és gondozására. Az Európai Bizottság is egyértelműen elismerte az ökológiai mezőgazdaság biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatását egy 2006-os közleményében. A konvencionális gazdálkodáshoz képest az ökológiai gazdálkodás kimutathatóan növeli a fajszámot és elősegíti a nagyobb egyedsűrűséget, különös tekintettel a fajdiverzitásra és a rovarok, növények, valamint a talaj mikro-és makrofaunájának egyedsűrűségére. 38, 39
d)
Talajvédelem
Az Európai Bizottság komoly problémaként jelölte meg az európai talajok leromlását, és a nem megfelelő mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatokat határozta meg a degradáció egyik fő okaként. Ennek megoldására a Bizottság kiadta a Talajvédelem tematikus stratégiája40 (2006) című tanulmányát, melyet egy keretirányelvre tett javaslat követett. 41
A “Talajvédelem tematikus stratégiája” elismerte, hogy az ökológiai gyakorlatok képesek a talajvédelem aktív elősegítésére. Néhány, Európában, Egyesült Államokban, Ausztráliában és Afrikában készült tanulmány kimutatta, hogy a biotalajok egészségügyi és szerkezeti állapota számos paramétert illetően jobb a konvencionális talajokhoz képest, ilyen pl. a szervesanyag-tartalom, biomassza, enzimaktivitás, aggregátum stabilitás, vízbeszivárgás és vízvisszatartó-képesség, valamint víz és szél általi erózió. 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49
e)
Fenntartható termelés és zöld közbeszerzés
A zöld közbeszerzéssel kapcsolatban fontos szakpolitikai kezdeményezések találhatók az Európai Bizottság Közlemény a közbeszerzésről egy jobb környezetért50 (2008) c. tanulmányában, amely 50%-os, önkéntes alapú zöld közbeszerzés alkalmazását tűzi ki a tagállamok számára 2010-től. A bizottsági szolgálatok tíz, prioritást élvező termék- és szolgáltatáscsoportra – köztük a bio közétkeztetésre – dolgozták ki a zöld közbeszerzés kritériumait, melyre a tagállamok jóváhagyását várják. Az állami hatóságok ösztönzése a közétkezdék bioélelmiszerrel való ellátását illetően tökéletesen illeszkedik annak a szakpolitikai intézkedésnek a célkitűzései közé, miszerint mérsékelni kell az állami szektor fogyasztásának környezeti hatásait, az innovációkat pedig ösztönözni kell a környezeti technológiák, termékek és szolgáltatások terén.
f)
Állatjólét
2006-ban az Európai Bizottság beterjesztette az Állatjóléti Akciótervét51 válaszként az uniós polgárok jobb állatvédelem iránti igényére, valamint az Amszterdami Szerződés 23
által az EU szerződéshez csatolt Állatvédelmi és állatjóléti jegyzőkönyv52 elveinek betartása végett. A Bizottság számos, az állatjólét javítását célzó mechanizmust vizsgált meg, pl. a címkézési rendszereket.53 Az állatjóléti címkézésről készült 2009-es jelentésében54 a Bizottság elismeri az ökológiai védjegy jobb állatjólétet biztosító hatékonyságát, hozzátéve, hogy “az ökológiai gazdálkodás logója bizalmat jelent a fogyasztók számára az ételek és italok származásáról és minőségéről. A védjegy bármely terméken való megléte pedig biztosítja az EU ökológiai gazdálkodásról szóló rendeletével fennálló összhangot, amely a hatékony felügyeleten és tanúsításon keresztül az egész EU-ban biztosítékot jelent a jobb állatjóléti normákra” (6. old.). Az ökológiai állattartási gyakorlatokba beletartozik az alacsonyabb állatlétszám, nagyobb mozgási szabadság, és a kültéri területekhez történő hozzáférés, mely lehetővé teszi, hogy az állatok kifejezhessék természetes viselkedésüket. Ezek a gyakorlatok további hasznokat nyújtanak, pl. javuló állategészség. Az ökológiai mezőgazdálkodásban a tenyésztőprogramok holisztikus megközelítést alkalmaznak, mely kiegyenlíti a termelékenységet, a hosszú élettartamot, és a genetikai sokféleség megőrzését; az ökológiai normák általában megkövetelik a helyi körülményekhez alkalmazkodó, hagyományos fajták használatát.
g)
Vidékfejlesztés, ötletes innovációk és zöld munkahelyek
A vidéki térségek az EU földterületeinek mintegy 91%-át teszik ki, és a népesség több, mint 56%-ának nyújtanak lakóhelyet.55 Ezek az adatok tanúsítják, hogy a gazdaságilag és környezetileg megfelelő vidékfejlesztés alapvető fontosságú az európai lakosság több, mint felének a megélhetése, valamint a kontinensen történő tájgazdálkodás és természeti erőforrásokkal való gazdálkodás szempontjából. Európa vidéki közösségeiben sokkal gyorsabban megy végbe a demográfiai változás, mint a városi közösségekben; a városokba történő elvándorlás miatt néhány térséget az ott élő lakosság szinte teljes elvesztése fenyeget. Ha ez a tendencia folytatódik, annak további következményei lesznek mind a tájak, mind a mezőgazdasági művelés alatt álló földterületek fenntartására, valamint a vidéki népesség számára elérhető munkalehetőségekre és infrastruktúrára nézve. A vidéki térségek fejlesztésére vonatkozó elképzelést a 2003-as, vidékfejlesztésről szóló második európai konferencián alakították ki Salzburgban, amely hangsúlyozta, hogy az élő vidék az egész társadalom számára alapvető fontosságú.56 Az EU vidékfejlesztési politikájának középpontjában a vidékfejlesztési programok állnak, a jelenlegi jogi keret (1698/2005/EK)57 célja pedig a gazdálkodás versenyképességének, fenntarthatóságának és diverzifikációjának támogatása. Az EU vidékfejlesztési politikáról szóló, 2008-ban Limassolban tartott konferenciáján58 további lépésként kötelezettséget vállaltak arra, hogy a KAP Egészségügyi Felmérésében59 (2007-2008) meghatározott kihívásokkal foglalkozni fognak. 2010 márciusában a Mezőgazdasági Tanács60 kiemelte a mezőgazdaság és a KAP jelentőségét az EU 2020 stratégiájának elérésében, és azt állította, hogy az innovációkon keresztül a mezőgazdaság és vidékfejlesztés kulcsfontosságú szerepet tölthet be azáltal, hogy innovációkat generál a természeti erőforrások használatának optimalizálása, a bioenergia-ágazat bővítése, és a munkahelyek és emberek számának vidéki térségekben való növelése céljából. 24
A bioágazat támogatása izgalmas eredményeket generálhat a vidékfejlesztés terén azzal, hogy nagymértékben erősíti a mezőgazdaság szerepét.61, 62 A bioágazat eddig főként a fiatal és képzett emberek számára bizonyult vonzónak; tanulmányok szerint a biogazdák általában fiatalabbak és magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint a konvencionális ágazatban, és sokan közülük első alkalommal kezdenek gazdálkodni.63,64 Az ágazat rendkívül innovatív, új zöld vállalkozási modelleket és gazdasági lehetőségeket teremt; az ökológiai gazdaságok gyakran kezdenek hozzáadott értéket előállító tevékenységekbe, pl. közvetlen értékesítés, feldolgozás és ökoturizmus, és katalizáló hatásúak a vidékfejlesztés innovációit tekintve.65,66 Az ágazat gazdasági teljesítménye jó, gazdaságtípustól függően a térség biogazdaságainak profitja +/- 20% a konvencionális referencia farmokhoz viszonyítva. 67 Az élőmunkához való visszatérés, mely hasonló, vagy nagyobb mértékű, mint a konvencionális ágazat esetén, a tények azt mutatják, hogy az ökológiai gazdaságok megfelelően díjazzák a személyi állományt, és az általuk kínált, növekvő foglalkoztatási lehetőségeknek köszönhetően jelentősen hozzájárulnak a jövedelmek vidéki térségekben történő újraelosztásához.68, 69 Ezért a bioélelmiszerek és biogazdálkodás potenciálja magas, és komoly lépéseket tehet afelé, hogy elérje a megújult Lisszaboni Stratégia70, valamint az EU 2020 stratégia célkitűzéseit.
h) Az uniós versenyképessége
élelmiszer-ágazat
minőségi
termelése
és
Az Európai Bizottság szerint a kiemelkedő minőségű élelmiszerek előállítása döntő fontosságú az EU agrárélelmiszer-ágazat versenyképességének és jövedelmezőségének fenntartása érdekében. Az unió emiatt többféle minőségi rendszert állított fel, és a 2009-es mezőgazdasági termékminőségről szóló közleményében (Communication on Agricultural Product Quality)71 a jövőbeli kihívásokat tárgyalja. A FFRAR jelentés szerint a kihívások abban rejlenek, hogy “viszonylag rövid időn belül törés állhat be Európa versenyképességét illetően” a világ többi versenytársának alacsony munkaerő-költségei miatt a “minden változatlan” forgatókönyvön belül. Az EU különböző képviselői hangsúlyozzák, hogy az európai mezőgazdaság számára a minőség stratégiai értékesítő szempont, ezért ez az európai élelmiszerágazat nemzetközi erősségének kulcsa. A 2007ben a Hetedik Kutatási Keretprogram részeként megtartott, Élelmiszerrel kapcsolatos kilátások 2030 (Perspectives for Food 2030)72 elnevezésű konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy “az európai élelmiszeriparon változtatni kell, ha továbbra is meghatározó szereplő kíván maradni a fokozódó versenyt diktáló világpiacon”, amelyben a fogyasztókat egyre jobban foglalkoztatja az élelmiszerek eredete, különösen azok etikai és környezeti teljesítménye (34. old.). A konferencia összefoglalója szerint “úgy tűnik, hogy a fogyasztók az ökológiai módszerekkel, fenntartható és humánus módon megtermelt élelmiszerek vásárlása iránti érdeklődése egy olyan tendencia, mely a következő húsz évben egyre inkább növekedni fog” (34.old.). Ezzel összefüggésben a bioélelmiszer élenjáró és piacvezető a kiemelkedő minőségű és értékű élelmiszerek terén, és ezidáig a létező legsikeresebb minőségi rendszer. Fontos, 25
hogy az EU fenntartsa és fokozza a kiemelkedő minőségű és értékes élelmiszerek termelésében betöltött vezető szerepét: egy innovatív bioélelmiszer-termelő ágazat jelentősen hozzájárulhat az EU élelmiszer- és mezőgazdasági ágazatának versenyképességéhez. A bio ágazat nagyrészt kis-és középvállalkozásokból áll, amelyek szintén az EU szakpolitikai támogatásának középpontjában állnak. Az ágazat ezen szempontját figyelembe kell venni abban a tekintetben, hogy az EU biotermelése a globális bioélelmiszer-előállítással is versenyez, és hogy a jövője az innovációktól, új és megfelelő technológiáktól, és az elsőrendű minőség tudományos bizonyítékaitól függ.
i)
Egészség és jólét
Az egészség kiemelt fontosságú a társadalom jóléte és a gazdaság virágzása szempontjából. Az EU különböző szinteken vállal kezdeményezéseket az európai polgárok egészségének és jólétének támogatása céljából. Az Európai Bizottság az egészséget az összes ágazatot érintő kérdésként integrálja az EU szakpolitikai területeibe, így egészítve ki a tagállamok munkáját, amint azt a Fehér Könyvben felvázolt szemlélet tartalmazza: Együtt az egészségért: Az EU stratégiai megközelítése a 20082013-as időszakra73. Az élelmiszertermelést úgy is értelmezhetjük, mint egy, az egészséghez kapcsolódó területet, és nem csupán az élelmiszerbiztonság és élelmezés tekintetében, de az új tápanyagtechnológiák és fogyasztói védelem szempontjából is. Az étkezési szokások és azok egészségre gyakorolt hatásai az EU egészségügyi munkájának egy másik részét képezik. Részben az elhízás elleni stratégiaként vezették be 2009-2010ben az iskolagyümölcs-programot az iskolás gyerekek gyümölccsel és zöldséggel való ellátása céljából, amely az EU alapokból évente 90 millió euró támogatásban részesül.74 A fogyasztók tájékoztatásának javítására is felmerültek igények, és ezekben az esetekben a védjegy rendszerek nagyon hasznosak lehetnek – még ha gyakran vitatottak is (az egészséghez kapcsolódó címkézési rendszerek közé tartozik a tápanyag feltüntetése és az egészségügyi megjegyzések). Kétségtelen, hogy a környezeti politika, mely csökkenti a környezeti szennyeződést és az ahhoz kapcsolódó negatív egészségügyi hatásokat, szintén nagy hatással bír az egészségre. A 128/2009. irányelv egy példa az EU törvényhozására, amely mind az egészségügyi, mind a környezeti dimenziót megcélozza, létrehozva egy keretet a közösségi cselekvés számára, mely a növényvédőszerek fenntartható használatára terjed ki. Az irányelv elismeri, hogy a növényvédőszerek “veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre”, és arra kéri a tagállamokat, hogy “segítsék elő az alacsonyabb növényvédőszer-input használatával járó kártevő-szabályozást, és ahol csak lehetséges, a nem kémiai módszereket részesítsék előnyben”, különös tekintettel “az integrált kártevő-szabályozásra és ökológiai gazdálkodásra”. 75 Mivel a rendszer az emberi, környezeti és állategészséggel kapcsolatos megfontolások szerint került kialakításra, a bioélelmiszerek és biogazdálkodás, valamint az egészségpolitika különféle szempontjai közti összefüggés jelentős. A mezőgazdasági termelésre vonatkozóan a biogazdálkodásban a legtöbb peszticid tiltott, csupán egy kis 26
számú növényvédőszer használata engedélyezett, amelyek alacsony kockázatúak. A feldolgozás során szigorú korlátozások vonatkoznak a feldolgozás alkalmazható módjaira, segédeszközeire és az adalékanyagokra. Ezek a korlátozások, valamint a termékösszetevők kiválasztásának és összeállításának szemléletmódja az élelmiszerek teljességének és autentikusságának megőrzése érdekében kerültek kialakításra. Az átfogó, pozitív környezeti hatások mellett az ökológiai szemléletmód fent említett jellemzői magyarázattal szolgálhatnak több tanulmány és meta-tanulmány azzal kapcsolatos eredményére, hogy a biotermékek bizonyos egészséghez kapcsolódó tulajdonságokkal rendelkeznek (azon túl, hogy nyilvánvalóan alacsonyabb a peszticid-, nitrát-, és egyéb toxintartalmuk): a növényi termékek bizonyos vitaminokból, és más, egészséget elősegítő másodlagos metabolitokból többet tartalmaznak, melyek ugyanakkor a patogén mikroorganizmusok (mikotoxinok, coli baktériumok, stb);76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83 szempontjából ugyanolyan biztonságosak, mint a hagyományos gazdálkodásból származó termékek, illetve a bio tej-és húskészítményekben magasabb a zsíróldékony vitaminok és többszörösen telítetlen zsírsavak aránya.84, 85, 86, 87 Általában véve az ökológiai ágazat csak alacsony kockázattal járó technológiákat alkalmaz, kerülve pl. a genetikailag módosított szervezetek és nanotechnológia alkalmazását.
j)
Élelmiszerbiztonság
A FAO becslése szerint 2009-ben világszerte 1,02 milliárd embert érintett az éhezés.88 A világ élelmezésének megoldására égető szükség van, ezeket a megoldásokat azonban nehéz kialakítani és megvalósítani, mivel az élelmiszerhiány okai – ahogyan az azokat kezelő politikai intézkedések is – sokfélék. Az IAASD az éhezés fő okaként az oktatásba történő beruházások, a képzések és alkalmazott innovációk, valamint a vidékfejlesztési stratégiák hiányát jelölte meg, melyek nem veszik kellően figyelembe a helyi társadalmi struktúrákat, sem a fenntartható erőforráshasználat határait. A vidéki szegénység, a mezőgazdasági ágazat csökkenése és a vidékről történő elvándorlás elleni harcban kritikus kérdés a gazdák földhöz és piacokhoz való hozzáférése, valamint a méltányos áron és méltányos kereskedelmi feltételekkel történő értékesítés. Az EU felelőssége különösen nagy az éhség ellen vívott globális küzdelem támogatásában. A mezőgazdaság terén a korábbi uniós politikák elősegítették a méltánytalan versenyt a világpiacokon, ezért az EU felelőssé vált a fejlődő országokban tönkretett gazdálkodók megélhetéséért. Továbbá ugyanezek a politikák vezettek a jelenleg túlsúlyban levő mezőgazdasági gyakorlatokhoz az EU-ban, amelyek széleskörű talajdegradációt eredményeztek, ezáltal veszélybe került a jövő generációk élelmiszerbiztonsága. Az élelmiszerbiztonság, az éhezés megakadályozása együtt jár az élelmiszerszuverenitással, a népek azon, elidegeníthetetlen jogával, hogy meghatározzák és szabályozzák a saját élelmiszertermelő rendszereiket. Az EU az egyik legnagyobb érdekérvényesítő a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), és ebben a szerepében támogatnia kell az élelmiszer-szuverenitást. A Nyéléni Nyilatkozatban az alábbiként 27
határozták meg 2007-ben az élelmiszer-szuverenitást: “az ökológiailag jó és fenntartható módszerekkel megtermelt, egészséges és kulturálisan megfelelő élelmiszerhez való jog, valamint az ahhoz való jog, hogy az emberek meghatározzák és szabályozzák a saját élelmiszertermelő rendszereiket”.89 Az IFOAM EU Group és más, az Európai Élelmiszer Kinyilatkoztatást90 támogató szervezetek azt is hangsúlyozzák, hogy az új KAP-ban figyelembe kell venni az élelmiszer-szuverenitás fogalmát. A kisgazdák és hagyományos gazdálkodási rendszerek kiemelt szerepet játszanak a globális élelmiszerkészletek biztosításában, és ezt a szerepet meg kell erősíteni. Ebben a tekintetben az EU fogyasztási mintázatai is problémásak. A modern európai étrend nagy arányban tartalmaz húst és állati eredetű termékeket. Bizonyítékok vannak rá, hogy a sok húst tartalmazó étrend káros a fogyasztók egészségére91, de talán még aggasztóbbak a folyamatosan növekvő piaci igény miatt az állattenyésztés bővülésének mezőgazdasági következményei: a kiemelkedő minőségű európai szántóföldek jelentős részét takarmánytermelésre kell szánnunk, és, mivel Európa nagymértékben függ a takarmánybehozataltól, a tengerentúlon hatalmas kiterjedésű esőerdők és élelmiszernövények estek áldozatul a nagyléptékű takarmánytermesztésnek. Az állati célra termesztett gabona konkurál a helyi élelmiszer termeléssel, és voltaképpen csökkenti az élelmiszerbiztonságot és élelmiszer-szuverenitást. A bio ágazat az élelmiszerbiztonság kérdését illetően megadhatja a kezdő lökést Európának. Az ágazaton belül végzett munka számos más, az IAASTD által javasolt politikai lehetőséggel összevág az élelmiszerbiztonság kezelése terén a jelenlegi nehéz körülmények között: “nagy értékű, és nem kellően kihasznált növények fejlesztése az esővel öntözött területeken; a mezőgazdasági export és import teljes skálájának növelése, beleértve az organikus, és a méltányos kereskedelemből származó termékeket; a kistermelők tranzakciós költségeinek csökkentése; a helyi piacok megerősítése; élelmiszer-biztonsági hálók; az agrárbiztosítás támogatása; az élelmiszerbiztonság és élelmiszerminőség javítása” (Szintézis jelentés, 5. old.) Jellegénél és kialakításánál fogva az ökológiai mezőgazdaság kevésbé erőforrásintenzív rendszer, és jobban alkalmazkodik a változó fizikai körülményekhez92, 93; továbbá a mezőgazdasági termelés környezeti hatásainak csökkentésén keresztül elősegíti a természeti erőforrások hosszútávú termelékenységének biztosítását. Mivel kevésbé tőkeintenzív, így az ökológiai mezőgazdaság elérhető a sérülékeny csoportok számára is. Így tehát a megfelelő tudástranszfer kezdeményezésekkel még az elszegényedett térségekben is képes elősegíteni a helyi szintű élelmiszer-előállítást, mely egy fontos strukturális megoldás az éhezésre. A külső termelési tényezőkre való kisebb támaszkodás szintén megóvja a gazdákat a nemzetközi piacokra jellemző áringadozásoktól. Kutatások kimutatták, hogy a hagyományos ismereteken alapuló gazdálkodási rendszerek termelékenységét és hozamait jelentősen növelni lehet, ha biogazdálkodási gyakorlatokat és ismereketet használnak fel a konvencionális rendszer kiegészítésére. A biogazdaságok általában több munkaerőt alkalmaznak, mint a 28
konvencionálisak, ezáltal megtörténhet a jövedelem vidéki térségekben való újraelosztása.94
29
VI. Javaslatok egy, a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás támogatására vonatkozó, összefüggő politikai keretre Az I-IV. fejezetben szemléltettük, hogy a bioélelmiszer-rendszerek jelentősen hozzájárulhatnak az uniós stratégiákhoz. Az EU jelenlegi politikai környezete azonban nem használja ki teljes mértékben azokat az előnyöket, melyeket az ökológiai mezőgazdaság gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból nyújthatna a Közösség számára. Ezt felismerve az IFOAM EU egy sor konkrét javaslatot állított össze Group a döntéshozók számára arról, miként lehetne olyan irányba fejleszteni a szakpolitikákat, hogy maximalizálni lehessen a bioélelmiszerek és biogazdálkodás ágazat által az EU-nak nyújtott előnyöket. Jelen fejezet ezeket a politikai ajánlásokat összegzi. Az IFOAM EU Group hangsúlyozni kívánja, hogy nem egy új uniós Ökológiai Akciótervet akarnak. Egy, az ökológiai termelésre vonatkozó következetes politikai keret azonban feltétlenül szükséges. Az EU által finanszírozott Bioélelmiszerek és biogazdálkodás európai akciótervének értékelése (Evaluation of the European Action Plan for Organic Food and Farming) c. tanulmány szerzői szerint “bármely olyan próbálkozás szükséges és üdvös lesz a jövőben, mely a biogazdálkodást és biogazdálkodási politikákat befolyásoló elemeket egyesíti, és a szakpolitikákat egy integrált, következetes keretbe illeszti”. 95 Az Uniónak konkrét célokat kell meghatároznia az ökológiai termelés továbbfejlesztésére vonatkozóan. Az IFOAM EU Group javaslata szerint az a megfelelő célkitűzés, ha 2020-ig a földterületek 20 százalékán valósul meg biogazdálkodás, és ezt kellene felhasználni a siker referencia-indexeként. Európa néhány régiója már most megközelíti ezt az arányt; ezekben a régiókban minden öt földterület közül egy az integrált biogazdálkodási rendszer részét képezi, ezáltal támogatják a helyi gazdaságot és védik a környezetet.
1. Kapacitásépítés, ismeretek és átláthatóság a) Az ökológiai gazdálkodás beillesztése az átfogó szakpolitikai területekbe A biotermelés egy holisztikus szemléletmód a hatékony és multifunkcionális mezőgazdaság irányába, melyben megvalósul a földművelés és a javak előállítása, ugyanakkor több környezeti közjavat és társadalmi hasznot szolgáltat, mint a konvencionális gazdálkodás. A sokféle területre kiterjedő, megalapozott pozitív hatásai közé tartozik az éghajlatváltozás, biodiverzitás, talajok, vidékfejlesztés, állatjólét, mezőgazdasági innovációk, és a kis-és középvállalkozások megerősítése. A jelenlegi politikai eszmecserékben a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás témakörével azonban csupán a 834/2007-es EU rendelet szűk keretein belül foglalkoznak. A bioélelmiszerek és biogazdálkodás továbbfejlesztése nagyban függ az átfogó jogszabályoktól és politikai döntésektől, főként a klímaváltozás, a közös agrárpolitika, és az EU kutatási prioritásai tekintetében. Ezért az IFOAM EU Group javasolja, hogy hozzanak létre egy koordinátori pozíciót a Mezőgazdasági Főigazgatóság Ökológiai Részlegén belül, aki az Európai Bizottságon belül és
30
EU-s szinten integrálná a biogazdálkodás vonatkozásait és lehetőségeit az átfogó szakpolitikai területekbe. Emellett a bioélelmiszerek és biogazdálkodás ágazatának egyre nagyobb jelentősége, valamint számos kiemelt fontosságú területre vonatkozó relevanciája miatt az uniós hatóságok szintjén megfelelő finanszírozást érdemel.
Javaslatok az Európai Bizottság számára: Egy koordinátori pozíció létrehozása a Mezőgazdasági Főigazgatóság Ökológiai Részlegén belül, aki annak biztosításáért felelős, hogy a bioélelmiszerek és biogazdálkodás stratégiai jelentőségét elismerjék az átfogó szakpolitikai területeken és az EU jogi kezdeményezéseiben. Elegendő munkaerő biztosítása a Mezőgazdasági Főigazgatóság Ökológiai Részlege számára. Összehangolt képzési programok megvalósítása az ökológiai termelésben az új koordinátori (COM) személyzet számára, akik kifejezetten az ökológiai ágazattal, és / vagy általánosságban az élelmiszerekkel és mezőgazdasággal foglalkoznak. A Bizottságon belül egy ökológiai fórum felállítása, amely összefogja a különböző főigazgatóságok adminisztrációs szintjeit (mezőgazdaság, környezet, éghajlat, erőforrások, stb.), hogy a bioélelmiszerek és biogazdálkodás témakörét megfontolásra elővezették az átfogó törvényalkotásban.
b) Átlátható köz-és magánszféra partnerség az ökológiai termelés fejlesztésére Annak érdekében, hogy biztosítható lehessen a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás kérdéskörével kapcsolatos kiegyenlített vita és a vonatkozó szakvéleményekhez való hozzáférés, lényeges, hogy a bio ágazattal foglalkozó szervezetek, valamint a fogyasztói és környezetvédelmi csoportok – a konvencionális mezőgazdasági és ipari ágazatokhoz hasonlóan – teljes képviseletet élvezzenek a különféle uniós intézményekben. A bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás ágazat a gazdák, feldolgozók, fogyasztók, környezetvédők és piaci szereplők közti dinamikus együttműködés eredményeként jelentős fejlődésen ment keresztül, jóval bármilyen ágazat-specifikus uniós jogi szabályozást megelőzően. A hosszú ideig tartó fejlődés során világszerte gazdag tapasztalatok és gyakorlati ismeretek halmozódtak fel ezeknél a szereplőknél, amely hozzájárult a közös alapelvek, szabályok és normák kialakult rendszeréhez. Korábban és napjainkban is ezek alkotják a bioélelmiszerek és ökológiai gazdálkodás uniós rendeletének alapját. A legtöbb jogszabállyal ellentétben az ökológiai rendelet alulról történő kezdeményezés során vált egy úttörő, pozitív címkézési rendszerré, és ez a fejlődés adta meg az egyedülálló jellegzetességét. A törvényalkotás hitelessége és megfelelő fejlődése szempontjából alapvető fontosságú, hogy az érintettek tulajdonjoga és érintettsége megmaradjon. Az érintettek részvétele, az ökológiai normák legitimitása és az érintettek döntéshozatalban való részvételének legjobb gyakorlata közti nyilvánvaló szoros kapcsolatot számos intézmény, köztük az ISEAL96,97 (The International Social and Environmental Accreditation and Labelling Alliance), a WTO, a Codex Alimentarius, és az EU saját intézményei közül néhány kifejezetten elismeri. 98,99 Mind a WTO kereskedelmi technikai korlátokról szóló egyezménye (TBT)100, mind pedig az EU
31
rendelete az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásairól (1367/2006/EK rendelet)101 alátámasztja az érintettekkel folytatott egyeztetésekre szánt elegendő idő fontosságát. Rendkívül fontos, hogy az ökológiai ágazatot, a fogyasztókat és kapcsolódó érintetteket szorosan bevonják a bioélelmiszerek és ökogazdálkodás jövőbeli fejlesztéseibe. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen, hogy az érintettek jobban átlássák a jogi folyamatokat.
Javaslatok az Európai Bizottság és a tagállamok számára: Annak biztosítása, hogy az érintetteket bevonják az Ökológiai Rendelet (834/2007) jövőbeli átalakításába és továbbfejlesztésébe. Annak biztosítása, hogy az Európai Bizottság ökológiai termeléssel kapcsolatos tudományos szakértői fórumának státusa egy legyen az Európai Bizottság számos tanácsadói forrása közül, és ne hagyják figyelmen kívül ezt a fórumot. Az ökológiai mozgalmat és a kapcsolódó érintetteket, akik a jövőbeli fejlődés hajtóerői, egyenlő mértékben kell bevonni az egyeztetésekbe. Az érintetteket már a politikai folyamat korai fázisában be kell vonni, a tényleges törvényjavaslatok megalkotása ELŐTT. Amennyivel az egyeztetések előtt csak lehetséges, az összes releváns dokumentumot (napirendek, tanulmányok, az egyeztetések és megbeszélések időkeretei, a korábbi megbeszélések jegyzőkönyvei, stb.) elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
Javaslatok az Európai Bizottság számára: Az ökológiai mozgalom és bio ágazat képviseletének megerősítése az Európai Bizottsághoz tartozó, a gazdálkodáshoz és élelmiszer-termeléshez kapcsolódó egyeztetéseken és szakértői csoportokban (főként a mezőgazdasági, környezeti, éghajlati, kutatási, egészségügyi és fogyasztóvédelmi, és fejlesztési főigazgatóságok által összehívott egyeztetéseken).
c) A jövő bio tudásának kiépítése A biogazdálkodás egyre fontosabb szerepet tölt be Európa mezőgazdaságában. Felismerve azt, hogy a jelenlegi bio szervezetek fogják irányítani ezt a folyamatban levő fejlődést, alapvetően fontos, hogy a szükséges kapacitáskiépítéshez segítséget kapjanak. Ez különösen az EU új tagállamaiban fontos, melyek gyakran meglehetősen gyenge ökológiai szervezetekkel rendelkeznek mind kormányzati, mind civil szinten. Továbbá a bioélelmiszer- és ökológiai gazdálkodási rendszerek kiemelkedően tudásintenzívek. A biotermelés növekedéséhez szükség van a rendszer-orientált tudással és technikákkal kapcsolatos képzés és oktatás terén történő intézkedésekre. Az ismeretekhez és biológiai erőforrásokhoz való szabad hozzáférés ezért alapvető az ökológiai gazdálkodás esetén.
Javaslatok az Európai Bizottság, az Európa Parlament és a tagállamok számára: A kapacitásépítás támogatása a bio ágazatban, főként az új tagállamokban. Egy teljes unióra kiterjedő oktatási program létrehozása a zöld munkahelyek kapcsán, köztük a biotermeléssel és a Kulturális Főigazgatóság EU-s oktatási programjaival kapcsolatban. Például az oktatási programokban a “tanulás egy életen át” kezdeményezései, fiatalok számára külföldi csereprogramok, és a biotermelési lánc különböző szakaszairól szóló képzési kurzusok és iskolaprogramok.
32
Az EU szabadalmi törvényeinek olyan irányú módosítása, hogy a növények és állatok szabadalma teljes mértékben tiltott legyen
d) Szaktanácsadó szolgálatok: a technikai információk cseréjének támogatása a gazdák, valamint a feldolgozásban és kereskedelemben dolgozó kis üzemeltetők között A dinamikus és folyamatos információcserére egyrészt azért van szükség, hogy az új gazdák esetében fenntartható lehessen a biogazdálkodás növekedése (mely tudás-és információintenzív), valamint, hogy a biogazdálkodás élen járhasson a fenntartható mezőgazdaság kialakításában. Fontos a részvételi megközelítés alkalmazása, illetve a kutatás és gyakorlati gazdálkodás közötti, nagyon szoros és aktív kapcsolatok megléte. A biogazdálkodás módszereivel kapcsolatos oktatást és tájékoztatást meg kell célozni az élelmiszerlánc többi részénél is, beleértve a feldolgozókat, nagykereskedőket és viszonteladókat. Mindeközben a kapcsolatépítés és tudáscsere támogatása minden szinten igen jelentős előnyökkel jár majd.
Javaslatok az Európai Bizottság, az Európa Parlament és a tagállamok számára: Általánosságban a terjesztő szolgáltató programok támogatása az ökológiai gazdálkodás terén. Az alulról induló szerveződés kutatásával kapcsolatos nemzeti és regionális programok támogatása az ökológiai mezőgazdaságban a tanácsadókkal és néhány kutatóval együtt. A cserehálózatok támogatása, főként az alulról jövő kezdeményezések kutatásával kapcsolatban. A biogazdálkodással kapcsolatos részvételi szemlélet bevezetése a hagyományos terjesztő szolgáltatásokba, célzott programokkal. A biogazdák, feldolgozók, nagykereskedők és viszonteladók mint terjesztők képzését célzó oktatási folyamat támogatása, hogy képesek legyenek terjeszteni bioélelmiszerek és biogazdálkodás népszerűsítésére a konvencionális gazdálkodói csoportok, feldolgozók és fogyasztók között. Más gazdák és a nyilvánosság számára nyitott, bemutató ökogazdaságok. Elérhető és érthető kiadványok készítése az ökológiai gazdálkodásról a gazdálkodók számára. A releváns kutatási kérdések és projektek folyamatos gyűjtésének elősegítése, mely áttekintést nyújt minden egyes európai térségben a folyamatban levő kutatásokról és a kutatási eredményekről.
2. Fenntartható megoldások a jövő kihívásaira Az élelmiszerrendszert és az emberiség jövőjét számos súlyos kihívás veszélyezteti. Ezek a korábbi fejezetben tárgyalt problémák átfogó megoldásokért kiáltanak. Biztosítani kell a politikai következetességet: a klímaváltozás elleni küzdelem intézkedései például nem jelenthetik más területek, úgymint az állatjólét vagy a biodiverzitás védelme gyengülő normáit.
33
a) Az ökológiai gazdálkodás potenciáljának élelmiszerbiztonság elősegítésére
fejlesztése
a
hosszútávú
Az összes európai polgár elegendő mennyiségű, minőségi élelmiszerrel való ellátásának biztosítása, és a globális élelmiszerbiztonsághoz való hozzájárulás árnyalt és átfogó választ követel meg az európai politikusoktól. A megoldáshoz nagyon sokféle területet kell bevonni: politikai struktúrákat, a vagyon megoszlását, ipari modelleket, étkezési szokásokat és egyéb kulturális tényezőket, valamint természetesen a mezőgazdasági termelékenységet. A bio ágazat már ezidáig is értékes munkát végzett ezeken a területeken. Az általa alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatok és vállalkozási modellek ezért azonnali és gyakorlati hasznot jelenthetnek az EU-nak, amikor javítani kívánja az élelmiszerbiztonságot, miközben fenntartja az ökoszisztémák egészségét. A politikai környezetet hozzá lehet igazítani ezen területek jobb kihasználásához, főként a mezőgazdasági termeléssel, kutatási és tudástranszfer programokkal kapcsolatos közösségi támogatáson keresztüli tájékoztatással. A fenntartható élelmiszerbiztonság és élelmiszerszuverenitás elérése döntő változást jelent a fogyasztói mintázatokban. A fenntartható étrend, mely a környezet és természeti erőforrások – köztük a talaj és víz, melyek együttesen alkotják az élelmiszertermelés alapját – károsítása nélkül jelenti a világ táplálását, főként növényi termékekből áll, melyet jóval kevesebb állati termék egészít ki, mint amennyit jelenleg fogyasztunk Európában. Az állatitakarmány-termesztés nem konkurálhat az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer megtermelésével. Fontos, hogy a gyepek váljanak a kérődző állatok elsődleges takarmányforrásává; a gyepek emellett környezeti szolgáltatásokat is nyújtanak, úgymint szénmegkötés, a biodiverzitás védelme, és vízvédelem. Annak érdekében, hogy ezek az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosíthatóak legyenek, az állatállományra vonatkozóan egy hektáronkénti, helyi körülményekhez illeszkedő felső korlátot kell meghatározni. Mint a fejlesztési támogatások terén a legnagyobb adományozónak, az EU-nak kell minden olyan fejlesztési programra figyelnie, amely a fenntartható élelmiszerellátás elérésével kapcsolatban érinti az élelmiszereket és mezőgazdálkodást, miközben támogatja az ökológiailag, társadalmilag és gazdaságilag megfelelő vidékfejlesztést, ami az élelmiszerszuverenitás biztosításának alapja. Az ökológiai gazdálkodás értékes eszköz lehet mind az éhezés, mind pedig a vidéki szegénység elleni küzdelemben, mivel kevés külső input használata mellett képes arra, hogy a lehető legnagyobb hozamokat érje el, valamint a hozzáadott értéket tartalmazó termékek értékesítése által hozzásegítheti a gazdákat a biztonságosabb, és gyakran magasabb árat biztosító piacokhoz.
Javaslatok az Európai Bizottság és a tagállamok számára: Kutatási és terjesztési szolgáltatásokba való beruházások a fenntartható és holisztikus mezőgazdasági modellek - pl. biogazdálkodás - irányába. Támogatni kell a természeti erőforrások fenntartható használatát mint kiemelten sürgető területet az összes élelmiszerrel és gazdálkodással kapcsolatos szakpolitikában. A fenntartható fogyasztási modellek elősegítését illetően a politikai következetesség biztosítása. Az élelmiszertermeléshez kapcsolódó európai fejlesztési szakpolitikákban előnyben kell részesíteni a fenntartható és holisztikus mezőgazdasági modelleket (pl. biogazdálkodás), hogy a természeti erőforrások gondos használatának és az agrár-genetikai erőforrások fenntartásának biztosításával megvalósulhasson az élelmiszerbiztonság. Az európai
34
ökológiai gazdálkodást nem csupán az export piacok lehetőségeként kell kiemelni, hanem a legjobb gyakorlat egy áthelyezhető modelljeként is, ami az erőforrásokat jobban korlátozó körülmények közötti helyi élelmiszerellást biztosíthatja. Fontos, hogy az öko-funkcionális intenzifikáció fogalma elsőbbséget kapjon a kutatásokban az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos fejlesztési szakpolitikák terén. Az öko-funkcionális intenzifikáció fokozott erőforrás-hatékonyságot és termelékenységet jelent az ismereteken és megértésen alapuló megoldásokon keresztül, további inputok helyett.
b) A biogazdálkodás egészséges élelmiszerek terén nyújtott lehetőségeinek használata és fejlesztése Az élelmiszernek minden szükséges tápanyaggal el kell látnia az embereket, és nem tartalmazhat egészségkárosító anyagokat. A biogazdálkodás modellt nyújt a megbízható, egészséges élelmiszerek termelésére: kerüli a gyümölcsök és zöldségek növényvédőszerekkel, valamint az állatok antibiotikumokkal való kezelését, mivel ezek eredményeként káros bomlási maradékokat fogyasztanának el az emberek. Az öko feldolgozás a kiegyenlített élelmezésre, teljességre és integritásra mint legfőbb értékekre helyezi a hangsúlyt. Ez az alapja a bioélelmiszerek táplálkozással és egészséggel kapcsolatos szoros összefüggésének, és ezt lehet felhasználni az EU-s szakpolitikákban az étrend javítására. Az európai élelmiszer-higiéniai szabályokat általában úgy alakították ki, hogy azok főként a nagyipari termeléshez és kereskedelmi struktúrákhoz igazodjanak. Nagy szükség van a helyi piacok igényeihez igazodó szabályok kialakítására, melyeket a tagállamok eddig jórészt figyelmen kívül hagytak. A gazdák, kisléptékű feldolgozók és fogyasztók közti közvetlen kapcsolattal rendelkező helyi élelmiszerrendszerek nem csupán a friss termékek elérhetőségét segítik elő, de értékesen gazdagítják a fogyasztói választást is, és bizalmi kapcsolatokat építenek ki termelők és fogyasztók között. Az ilyen rendszerek jellemzőek az ökológiai ágazatra. Az élelmiszertermékek rövidebb szállítási távolsága és rövidebb megengedett tárolási ideje megfelelő élelmiszer-higiéniai szabályokat igényel; alapvető fontosságú, hogy a kisléptékű termelők se szoruljanak ki a piacokról az ipari méretű élelmiszerfeldolgozók számára kialakított, megterhelő higiéniai szabályok miatt.
Javaslatok a tagállamok (és részben az Európai Bizottság) számára: A biotermékeknek kiemelt helyet kell biztosítani az iskolagyümölcs és iskolatej programban, mivel tiszta és egészséges gyümölcsökkel és tejtermékekkel kell ellátni az iskolásokat. A kiegészítő oktatási programoknak bővíteniük kell a diákok egészséges étrenddel és a mezőgazdálkodás – közte a biogazdálkodás – különféle módszereivel kapcsolatos ismereteit. Az élelmiszer-higiéniai szabályoknak a fogyasztók biztonságát kell elsődlegesnek tartania, viszont a legtöbbet kell kihozni a helyi élelmiszerrendszerek előnyeiből, pl. rövidebb szállítási távolság, a munkahelyek növelése, nagyobb frissesség. Ez helyi, gazdaságon belüli és kisléptékű feldolgozáshoz és értékesítéshez illeszkedő szabályokat követel meg. A fenntartható peszticidhasználat elérését célzó, és egy közösségi cselekvési keret létrejöttéről szóló 128/2009/EK irányelv arra kéri a tagállamokat, hogy “ösztönözzék az integrált kórokozó-védelem (IPM) és alternatív megközelítések kialakítását”. A biotermelést a tagállamok nemzeti akcióterveinek és stratégiáinak központi alkotóelemévé kell tenni.
35
c) A biogazdálkodásban rejlő lehetőségek teljes kihasználása az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajdegradáció és a vízhiány megállítására Az EU-nak gyors előrehaladást kell elérnie a természeti környezete egészségének helyreállítása terén, mivel ez az alapja a társadalom biztonságának és a mezőgazdaságunk életképességének. Az elengedhetetlenül fontos területek közé tartozik az élelmiszertermelés szén-és vízlábnyomának csökkentése; a termelési rendszereken belül, vagy az általuk okozott biodiverzitás csökkentésének mérséklése (pl. az erdőirtáson keresztül); a talajegészség javítása; a vízforrások szennyezésének szabályozása (azok tisztításának költségcsökkentése); a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás fokozása. Átfogó megoldásként a biogazdálkodás jól teljesít ezeket a feladatokat tekintve. Habár vannak átváltások a rendszer teljesítményében a különféle fenntarthatósági kritériumokat tekintve, az összes szempont szerinti lehető legjobb gyakorlatok kombinációjának elérése egy átfogó, teljes rendszert érintő megközelítéstől függ. Az ilyen szemléleteket kell előnyben részesíteni az olyan, egyszeri intézkedésekkel szemben, amelyek csupán egy problémával foglalkoznak. Az ökológiai gazdálkodás a rendszerszintű szemléletre mutat példát, mely a környezeti és mezőgazdasági legjobb gyakorlatokat egyesíti, és egyúttal különféle lehetőségeket nyújt a piaci differenciálódásra és általában a zöld vállalkozásmenetre. Az EU emiatt profitálna az ökológiai gazdálkodás közös agrárpolitikába és az EU klímapolitikájába, és a legfőbb EU-s környezeti kezdeményezésekbe való beillesztéséből. Érdemes támogatást nyújtani a biogazdálkodásnak mint különleges eszköznek a környezetvédelem területein. Az ökológiai rendszerek jelentősen csökkenthetnék a jelenlegi konvencionális mezőgazdaság magas externális költségeit, melyet jelenleg a társadalomnak kell viselnie.
Javaslatok minden EU-s intézménynek és nemzeti döntéshozóknak: Annak elismerése, hogy a biogazdálkodás egy átfogó eszköz az EU szakpolitikáiban a klímaváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében. A biogazdálkodás központi eszközzé tétele a 2010-es mezőgazdasági biodiverzitás célok követésére. Partnerségek létesítése a környezeti vállalkozásokkal foglalkozó főigazgatóság és a biodiverzitás fórum, valamint a biodiverzitással kapcsolatos különleges programokkal foglalkozó öko vállalkozások között. A biogazdálkodás stratégiai alkalmazása olyan környezetileg érzékeny területeken, mint a nitrát direktíva által sebezhetővé nyilvánított, az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvek által kijelölt Natura 2000 területek, valamint a vízkeret irányelv és a nemzeti történyalkotás alá eső területek. A kiemelkedő természeti értékű területeken gazdálkodók ösztönzése a biogazdálkodásra való átállásra a biodiverzitás leghatékonyabb megóvása, valamint a hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállítása általi nagyobb jövedelem elérése érdekében. Ösztönzők létrehozása az alacsony szénkibocsátás és legjobb környezeti gyakorlatok érdekében. Az egyik intézkedés lehetne a magas szénlábnyommal rendelkező mezőgazdasági termelési eszközök - pl. a peszticidek és műtrágyák - környezetvédelmi termékdíjjal illetése.
36
d) Agro-biodiverzitás a jövő kihívásainak való megfelelés érdekében – a bio nemesítés/tenyésztés szerepe a jövő élelmiszerellátásában A különféle környezeti feltételekhez alkalmazkodott, és a kis ráfordítású gazdálkodás során szilárd teljesítményt nyújtó sokféle növény- és állatfajtának a fenntartása és fejlesztése ésszerű az EU biodiverzitás stratégiájával kapcsolatban, továbbá befektetést jelent az élelmiszerbiztonság terén, különösen amiatt, hogy az élelmiszertermelésnek a közeli jövőben reagálnia kell majd a változó éghajlati körülményekre és a termelési eszközök magasabb árára. A biotenyésztők és biogazdák már ma is keresik az olyan fajták és változatok fenntartásának és fejlesztésének lehetőségeit, melyek ökológiai körülmények között állandó teljesítményt nyújtanak. A termelők azonban a saját termesztésű vetőmagokra vonatkozó, értékesítést korlátozó szabályokkal, valamint a tenyésztőprogramokkal kapcsolatos pénzügyi beruházás hiányával küszködnek. Az EU vetőmagok értékesítésére vonatkozó jogi kerete jelenleg módosítás alatt áll. Az új szabályokat oly módon kell kialakítani, hogy azok elősegítsék a kis tenyésztők - pl. a bio és helyi adottságokhoz alkalmazkodó fajták tenyésztőinek - piaci hozzáférését. Javaslatok a tagállamok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament részére A hagyományos, helyi körülményekhez illeszkedő, ökológiai és nyitott megporzású vetőmagváltozatokhoz és magkeverékekhez való piaci hozzáférés javítása. Egy olyan, egész Európára kiterjedő jogi keret kialakítása, amely biztosítja a GMOszennyezéstől való mentesség fenntartását. Ezen kereten belül a GMO-mentes vetőmagokra az esetleges és technikailag elkerülhetetlen GMO jelenlétre vonatkozó címkézési határt kell meghatározni a technikai felderíthetőség szintjén. A megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság (DUS) kritériumok102 újrafogalmazása, és az idejétmúlt “termesztési és használati érték (VCU)” eltörlése a vetőmagok forgalmazására vonatkozó szabályozáson belül, hogy biztosítható lehessen a kis tenyésztők és gazdák agro-biodiverzitás továbbfejlesztéséhez való joga. Az átláthatóság érdekében egy olyan mechanizmust kell létrehozni, amely a VCU-t helyettesítő tájfajták összehasonlítását szolgálja, és a végfelhasználók szükségleteihez van alakítva. A tenyésztési módszerek átláthatóságának garantálása, hogy a bio tenyésztők, gazdák és kertészek megfelelő vetőmagokat választhassanak. Megfelelően finanszírozott, 10 éves tenyésztési programok a helyi körülményekhez alkalmazkodott és ökológiai növényváltozatokra és állatfajtákra vonatkozóan az agrobiodiverzitás fokozása, és az élelmiszeripar kapacitások éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának megerősítése érdekében, valamint a biogazdálkodásban rejlő hozampotenciál maximalizálása.
e) A sürgető kihívások kezelését célzó közös agrárpolitika kialakítása A közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió egyik legfőbb eszköze, mellyel a mezőgazdasági gyakorlatokat alkalmazhatja a jövő kihívásai terén. A KAP költségvetésének nagyobb részét továbbra is a nem célzott támogatások teszik ki, ami főként a fenntarthatatlan gyakorlatokat előnyben részesítő történelmi megfontolásokon alapszik. Ezen a helyzeten mindenképp változni kell annak érdekében, hogy az adófizetők KAP-n belül elköltött pénze végül a közérdeket szolgálja a fenntarthatóság, jó minőségű élelmiszerekkel való ellátás, illetve a virágzó vidék és a gazdaságok méltányos jövedelmének kialakításához való hozzájárulást célozva. A KAP-nak ösztönzőket kell kialakítania a fenntarthatóbb mezőgazdálkodási rendszerekre való átállás
37
elősegítésére a talajmegőrzést, az éghajlatváltozás mérséklését és a biodiverzitás csökkenésének megállítását illetően. A napjainkban meghatározó mezőgazdasági gyakorlatok továbbra is környezeti károkat okoznak, amely jelentős gazdasági terhet ró a társadalomra. Mindeközben a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok nem részesülnek a közös agrárpolitika általi következetes támogatásban, sem pedig általuk nyújtott közjavakért megvalósuló díjazásban. Az újrafogalmazott KAP célkitűzésekre irányuló, megfelelő politikai keret kialakításával fel kell számolni ezt a piaci torzulást. Az ökológiai gazdálkodás összességében a fenntarthatóság minden szempontját tekintve a legjobban teljesít, ezért fontos, hogy központi szerepet töltsön be a jövőbeli közös agrárpolitikában mint egy olyan intézkedés, amely az összes tengelyben megjelenik és prioritást élvez. A biogazdálkodást célzó hatékony kormányzati támogatásra Európa-szerte vannak jó példák a jelenlegi KAP második pillérén belül. Annak ellenére azonban, hogy a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás európai akcióterve (EU Action Plan for Organic Food and Farming, 2004 – 6. akciópont) amely az EU-n belüli vidékfejlesztési programok használatán keresztül ösztönözte a tagállamokat a biogazdálkodás fejlődésének támogatására, számos értékelésből az derül ki, hogy az ökológiai gazdálkodást továbbra sem ismerik el teljesen, és számos tagállamban és régióban nem kap hathatós támogatást.103 Abban az esetben, ahol célzott támogatást nyújtottak a biogazdálkodás részére, az igen jelentősen hozzájárult az agrár-környezetvédelmi programok célkitűzéseihez.
Javaslatok az EU intézményei, és a nemzeti és regionális döntéshozók részére: Az új KAP-t oly módon kell megtervezni, hogy az közvetíteni tudja a támogatási intézkedések egyértelműen célzott rendszerét a gazdálkodás fenntarthatóságának fokozása érdekében. Olyan átfogó mezőgazdasági rendszerekre kell törekedni, melyek a fenntarthatóság összes szempontját szolgálják. A biogazdálkodásnak mint egy átfogó megoldásnak központi szerepet kell adni, mint modell és legjobb gyakorlatok intézkedése: az agrárkörnyezetvédelmi programokon belül az ökológiai gazdálkodás legyen a legfőbb intézkedés, de emellett minden más intézkedésben hangsúlyozni kell, pl. oktatás és képzés, tőkeberuházási támogatások, értékesítési és támogatási intézkedések, gazdaság diverzifikáció, helyi akciócsoportok, stb. azáltal, hogy egy bizonyos költségvetést a biogazdálkodásra fordítanak és/vagy bónuszt irányoznak elő ezekre az intézkedésekre a biogazdaságokban104. A biogazdálkodás támogatását kötelezővé kell tenni a KAP-n belül. A tagállamok számára jelenleg nem kötelező a biogazdálkodást a KAP-ba tartozó intézkedésként figyelembe venni. Az ökológiai gazdálkodás stratégiai jelentőségének elismerésével minden tagállamban szabályozni kell a biogazdálkodásra való átállást és a biogazdaságok fenntartásának támogatását. A piaci torzulás elkerülése végett a biogazdálkodás kifizetési szintjeit és más KAP támogatásokat össze kell hangolni a tagállamok között. A jelen tanulmányban említett specifikus akciók (pl. szaktanácsadási szolgáltatások a gazdák részére) illeszkednek a KAP keretébe. Úgy véljük, alapvetően szükséges, hogy meglegyen ezen akciók kialakításának és megvalósításának célja, és az azokra irányuló célzott támogatások.
38
Értékelés készítése a biogazdálkodás támogatási intézkedéseiről a jelenlegi KAP-ban, hogy a jövőben célzottabban lehessen támogatni a biogazdálkodási rendszereket. Hatásbecslés készítése a jövőbeli KAP különböző lehetőségeiről a bio ágazat fejlesztésének hatásaira vonatkozóan. A bioélelmiszer-láncok számára elérhető különféle támogatási intézkedésekkel kapcsolatos információk európai szintű összegyűjtésének és terjesztésének kiépítése, és olyan nemzeti/regionális szintű irodák létrehozása, melyek közreműködnek ezek megvalósításában.
f) Annak biztosítása, hogy a bioélelmiszer-lánc GMO-szennyezéstől mentes marad Az EU fogyasztói egyértelműen ellenzik a GMO-k élelmiszertermékekben történő felhasználását, a biotermékektől pedig elvárják, hogy azok GMO-szennyezéstől mentesek legyenek. A GMO-k ökológiai gazdálkodásban történő használata ellentmond a biogazdálkodás elveinek és a bio mozgalom filozófiájának. Emellett a 834/2007/EK ökológiai rendelet tiltja a GMO-k ökológiai termelésben és -feldolgozásban történő használatát, azok a termékek pedig, melyek címkéje GMO-tartalomra utal, nem adhatók el bio termékként. Ennek folytán a GMO-k kérdése súlyos piaci hatással bír. A GMO-k behozatala és unión belüli termesztése problémát jelent a bio ágazat számára: már most súlyos gazdasági terhet ró a bio üzemeltetőkre, és a bio piacok leromlásához vagy akár teljes tönkretételéhez vezethet. Habár a leghatékonyabb mód arra, hogy a termelők GMO-mentesen tudják tartani termékeiket, az lenne, ha nem termesztenének génmódosított növényeket Európában, ennek ellenére a konvencionális, ökológiai és GMO növények egymás melletti termesztéséről (co-existence) szóló irányelvek kereteit 2004-ben alkotta meg az EU. Ezidáig már több szennyeződéssel kapcsolatos eset történt a Közösségen belül a megporzáson keresztül, és az élelmiszerlánc minden fázisába történt bekeveredés (vetőmag, szállítás, tárolás és feldolgozás105). Ezek a szennyezéssel kapcsolatos esetek, valamint a kapcsolódó minőségbiztosítási rendszerek létrehozása már eddig is óriási kiadást jelentett a bio ágazat számára; a GMO-szennyeződéssel foglalkozó jogi szabályozás nem veszi figyelembe a szennyező fizet elvet. Ennek tükrében az IFOAM EU Group hatékonyabb egymás mellett termesztési és felelősségi intézkedések kialakítását javasolja EU-s szinten, hogy megóvják a GMO-mentes piacot szolgáló üzemeltetőket (akik továbbra is a többséget alkotják). A 2003/1829/EK rendelet egy kivételt engedélyez a GMO címkézési követelmények alól azokra élelmiszekre és “takarmányokra vonatkozóan, melyek GMO-t tartalmazó anyagból vannak vagy abból állították elő őket, 0,9%-nál nem tartalmazhatnak többet (…), feltéve, ha ennek jelenléte nem tervezett, vagy technikailag elkerülhetetlen”. 106 Biztosítani kell, hogy ez a 0,9% címkézési határérték csupán a törvény által meghatározott címkézési esetekben használható, és ne lehessen vele visszaélni termelési normaként vagy a szennyezés célértékeként. Ajánlások az EU intézményei, különösen az Európai Bizottság számára: Címkézési korlát kialakítása a GMO-k nem tervezett, vagy technikailag elkerülhetetlen jelenlétéhez a GMO-mentes vetőmagokban a műszaki nyomonkövethetőségi szinten (ténylegesen “nulla”). Egy egész EU-ra kiterjedő, kötelező együtt-termesztési rendszer felállítása megfelelő követelményekkel a GMO-mentes élelmiszerláncok megóvása érdekében; a GMO-mentes élelmiszer-előállítást továbbra is lehetővé kell tenni minden tagállamban és régióban.
39
A biogazdák és feldolgozók törvényes jogának védelme azzal kapcsolatban, hogy semmiféle szennyeződésnek ne legyenek kitéve, szennyeződés esetén pedig a kompenzációra való jogosultságuk biztosítása. Intézkedések foganatosítása annak biztosítására, hogy a GMO-t fejlesztő és értékesítő cégek teljes felelősséget vállaljanak az előállított növényekért, ily módon érvényesíthető a szennyező fizet elv. Intézkedések foganatosítása annak biztosítására, hogy egy adott GMO-esemény első pályázója jóváhagyott vizsgálati módszereket fejleszt ki és tesz elérhetővé ezekre a szervezetekre vonatkozóan a kibocsátás előtt, így azok megfelelően azonosíthatók. Nemzeti és regionális tilalmak elősegítése a GMO-k termesztésére vonatkozóan, miközben a legszigorúbb normákat alkalmazzák az egészségügyi, környezeti és társadalmi-gazdasági kockázatbecslésre, a kockázatkezelésben pedig az elővigyázatosság elvét alkalmazzák. Politikai kezdeményezés a gazdák és feldolgozók GMO-mentes termelési eszközökhöz való hozzáférésének elősegítésére (vetőmag, takarmány, feldolgozási segédeszközök és adalékanyagok). Annak biztosítása, hogy a GMO-k környezeti, egészségügyi és társadalmi-gazdasági hatásairól független kutatások szülessenek, a kritikus tanulmányokat és a kockázatbecslési eljárásban (EFSA) fellépő bizonytalanságokat pedig figyelembe vegye a kockázatbecslés, és a kockázatkezelési hatóság (Európai Bizottság). Egy olyan minősítési rendszer felállítása, amelyet az összes GMO előállítónak és feldolgozónak követnie kell, és amely biztosítja, hogy nem szennyeznek be mást transzgénikus anyaggal. A biogazdáknak és feldolgozóknak már most is nagyon szigorú normákat kell követniük, és független, harmadik szervezet felügyeletének kell alávetniük magukat. A Bizottságnak legalább ennyit meg kell követelnie a GMO-gazdáktól is.
3. A biotermelés támogatása és piaci fejlesztése a) A bigazdálkodás/bio értékesítés elősegítése A biotermékek értékesítését célzó támogatások a biotermék-előállítás és -fogyasztás elősegítésének az egyik fontos módja. Ennek a támogatásnak azonban ki kell egészítenie a már korábban is meglevő értékesítési stratégiákat, hogy verseny helyett a szinergiát lehessen biztosítani. A legfontosabb tényezők közé tartozik a hatékony fogyasztói oktatás, a tájékoztatás és a tudatosság növelése. Emellett maga a Bizottság javasolt egy önkéntes, 50%-os célkitűzést a zöld közbeszerzésre vonatkozóan, ahol a biotermékek fontos szerepet játszhatnak. A biopiacok továbbra is gyorsan bővülnek, és a világszerte jelen levő pénzügyi válság ellenére a fogyasztói támogatás változatlanul erőteljes. Fel kell ismerni, hogy habár a gazdák átállása szempontjából a biotermékekért fizetett prémium jelenti a fő ösztönzőerőt, az inkább a környezetileg megfelelő és társadalmilag igazságos termelés valódi költségét tükrözi, míg a nem bio termelésnél a költségek jelentős része externalizált. Ilyen jelentős piaci torzulás esetén a bio termékek nem képesek méltányosan versenyezni a nem bio termékekkel. Szükség van tehát az értékesítés támogatására, hogy kiegyenlítettebb legyen a verseny, legalább addig, amíg a nem bio termékek költségeinek internalizálásával nem emelkedik az áruk. A biopiacok bővülése a növekvő számú fogyasztó egyre nagyobb tájékozottságától függ. Szükség lesz a különböző tagállamok fogyasztóihoz igazított innovatív tájékoztató és oktatási kampányokra. Az ilyen kampányok közösségi támogatása kellően megalapozott, és össze lehet
40
vonni őket a specifikus értékesítési kezdeményezések célzottabb támogatásával, beleértve a helyi és közvetlen értékesítési struktúrákat és rendszereket, vagy a biotermékek áruházakban történő bevezetését. Az Európai Bizottság bioélelmiszereket és biogazdálkodást népszerűsítő kampányát (“Jó a természetnek, jó neked”)107 csupán kezdőpontnak kell tekinteni. Ezenkívül számos lehetőség nyílik a vidékfejlesztéssel és regionális termékekkel való szinergiák kiépítésére, és az élelmiszerek és mezőgazdálkodás iskolai tanrendbe való illesztésének részeként az iskolákban történő bioélelmiszerek fogyasztásának javítására. Szintén központi fontosságú a gazdák piachoz való hozzáférése, valamint az, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert szállítsanak a piacokra, pl. értékesítési kezdeményezések, termelői szervezetek, és minőségfejlesztési programok ösztönzése és kialakítása által. Ajánlások az Európai Bizottság részére: Egy kellően megalapozott promóciós kampány kialakítása és megvalósítása a bioélelmiszerek, biogazdálkodás és biotermékekkel kapcsolatos információk terjesztése terén. Támogatási alapok előirányzása a nemzeti, biotermelés promóciós kampányok céljából az EU-ban. Erőforrások nyújtása az EU ökológiai termelésről szóló honlapjának és bio eszköztárának fenntartása érdekében. Bionap létesítése az EU-ban, és egy olyan verseny létrehozása, melynek keretében a leginnovatívabb biogazdát és bioterméket díjazzák az EU-n belül. Ajánlások az Európai Bizottság és tagállamok részére: Az EU intézményein és nemzeti minisztériumokon belül a biotermékek részesedésének növelése a zöld közbeszerzés támogatására. A biotermékeket célzó specifikusabb értékesítési kampányok kezdeményezése, beleértve a nagyobb kereskedők stratégiájának fejlesztését. Infrastrukturális fejlesztések a biotermelő szervezetek számára. A helyi piacok és új, közvetlen értékesítési csatornák fejlesztése. Az egészséges táplálkozásról, élelmiszerről és a legjobb gyakorlatra épülő gazdálkodási oktatásról szóló oktatási programok kezdeményezése.
b) Minőségi termelés A bio a legsikeresebb, EU-szinten létrehozott minőségi rendszer, mely sokféle előnnyel jár mind a fogyasztók, mind a tágabb társadalom számára. 2009-ben az Európai Bizottság kiadta a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló közleményét (Communication on agricultural product quality), mely továbblépésként szolgált az EU-ban következetes élelmiszerminőségi politika irányába.108 Ugyanakkor új ötlekek vannak kialakulóban a közös termékminőségek védjegyével kapcsolatban: különböző mechanizmusokat javasoltak az éghajlati címkézésre (habár ezidáig egyikről sem bizonyosodott be, hogy megfelelő összehasonlítási alappal rendelkezne), a Bizottság pedig felméri annak lehetőségét, hogy az élelmiszereket bevonják az úgynevezett ökocímke (Ecolabel) rendszerbe, és az állatjóléttel kapcsolatos védjegyrendszer is vita tárgyát képezi jelenleg. Az IFOAM EU Group szeretné hangsúlyozni, hogy szükség van egy konzisztens, minőségi rendszerekre és címkézésre irányuló uniós szemléletre. Az EU-nak csak akkor kellene új védjegyvagy minőségi rendszereket kezdeményeznie, ha az nyilvánvalóan szükséges, ha a piac nem képes megoldani a problémákat, vagy ha konkrét hozzáadott értékről van szó. Fennáll a
41
veszélye, hogy máskülönben a további EU-s kezdeményezések csak fokozzák a fogyasztók között fennálló zavart és a működtetők bürokratikus terheit. Ajánlások az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagállamok részére: A termékminőséggel és élelmiszerek címkézésével kapcsolatos következetes politika biztosítása a minőséggel kapcsolatos védjegyek hitelességének fenntartására. Ez azoknak a konkuráló címkéknek az elkerülésére is utal, melyek megtévesztik a fogyasztókat, és aláássák más védjegyek hitelességét. Kerülni kell új védjegyek kialakítását, hacsak nincsen rá kifejezett igény, vagy nem nyújt konkrét társadalmi hozzáadott értéket. Más esetekben a piac maga oldja meg a problémát, vagy a jogszabályok alkotójának kell biztosítania, hogy a jogi követemények elég erősek legyenek (például a megfelelő állatjólét biztosítása vagy környezetvédelem terén). Az élelmiszerek kizárása a módosított ökocímke köréből. Amennyiben élelmiszer szerepel az ökocímkézési rendszerben, az ökocímke használatát csupán a bioélelmiszerek számára kellene engedélyezni, és a bio védjegy mellett az ökocímke használata csupán önkéntes alapú legyen. Annak biztosítása, hogy a táplálkozási és egészségügyi tanácsok nem vezetik félre a fogyasztókat. Kerülendő a semmitmondó kijelentések alkalmazása, vagy a táplálkozási és egészségügyi kijelentések kereskedelmi célokra történő használata ahelyett, hogy a tájékoztatás eszközeként használnák. A kiváló minőségű élelmiszerek címkézését egyensúlyba kell hozni a táplálkozási kijelentések rendszerével a tápanyagprofil szabályozáson belül. A mezőgazdaság és élelmiszertermelés terén növelni kell az állatjólétet az EU-szerte kötelező érvényű törvényekkel.
c) Statisztikai adatok A könnyen hozzáférhető és naprakész statisztika fontos szerepet játszik a biotermékek piaci bővülésének nyomonkövetésében, és a szakpolitika ennek megfelelően történő módosításában. Figyelni kell az egyes termékek időszakonkénti túlkínálatának a kockázatát és más piaci egyenlőtlenségeket, és szükség esetén megoldást kell keresni. Napjainkban hiány mutatkozik a konkrét adatokban. Az adatgyűjtést a már meglevő adatgyűjtési infrastruktúrán keresztül kellene összehangolni. Ahol üzemeltetők és/vagy minősítők kerülnek bevonásra, a külön erőfeszítéseikért díjazásban kellene részesíteni őket. Ajánlások az Európai Bizottság és a tagállamok részére: Specifikus ökológiai statisztikák készítése és bevonása az EU szolgálatba. Fontos, hogy az EUROSTAT kövesse az EU Ökológiai Akciótervéből eredő prioritásokat, és egy részletesebb fejezetet illesszen be a biogazdálkodásról. Az adatgyűjtés kibővítése és fejlesztése, hogy az magába foglalja a feldolgozott termékeket és kereskedelmet is. Az adatgyűjtés költségeit ne a bio üzemeltetők viseljék, hanem az adatgyűjtési eszközökre szánt, meglevő finanszírozási struktúrák.
4. A fenntartható innovációk fellendítése A tudományos kutatások alkotják a társadalmi problémákra választ adó megoldások keresését, az innovációk kifejlesztését, és az EU gazdasági növekedését, foglalkoztatását és
42
versenyképességét biztosító egyik hajtóerőt. Az EU emiatt számos keretprogramot alakított ki mint legfőbb pénzügyi eszközöket, melyeken keresztül szinte minden tudományos területre kiterjedően támogatást nyújt a kutatás-fejlesztési tevékenységek számára. A bioélelmiszer- és biogazdálkodási rendszerek ígéretes és innovatív eszközök azon kihívások kezelésére, melyekkel az EU-nak a mezőgazdaság és élelmiszer-előállítás terén kell szembenéznie. A bio ágazat által életre hívott innovációk ezidáig fontos szerepet játszottak abban, hogy a mezőgazdaságot és élelmiszertermelést általában véve a fenntarthatóság, minőség és alacsony kockázatú technológiák felé mozdítsák el. Ezért közérdek az ökológiai gazdálkodásba és élelmiszerkutatásba történő beruházás, hogy maga a rendszer, és a teljes bioélelmiszer-lánc javítható és továbbfejleszthető legyen. Mostanáig azonban a teljes, kutatásra fordított pénzek csupán kis százalékát fordították a bioélelmiszerekkel és biogazdálkodással kapcsolatos kutatásokra. A nyolcadik kutatási keretprogramon belül egy külön célra fenntartott bio kutatási program értékes eredményeket hozhatna. A nemrégiben létrehozott TP Organics ökológiai kutatási technológai fórum számos EU-s és nemzeti érintettet, a kutatótársadalmat és civil társadalmat egyesíti, és egyértelműen meghatározza azokat a kutatási prioritásokat, melyek a későbbiekben előnyt jelentenek az uniónak és a tagállamoknak. Ajánlások az Európai Bizottság és a tagállamok részére: Hivatalos elismerés a Kutatási főigazgatóságtól és a TP Organics technológiai fórumának Európai Bizottságától. A TP Organics technológiai fórumának hivatalos elismerése, és a meghatározott kutatási szükségletek kitűzése az EU-s és nemzetközi kutatási programokban. 150 millió euró megítélése a biospecifikus témakörökre a 2014-2020 közötti, nyolcadik kutatási keretprogramon (FP8) belül. Az élelmiszerekhez és gazdálkodáshoz kapcsolódó, minten területre kiterjedő kutatási témák közé fel kell venni a biogazdálkodást. Kutatási kritériumok kialakítása a civil társadalom bevonása céljából. Kutatási felhívások a rövidtávú prioritás témakörök kialakítása, mint az a TP Organics stratégiai kutatási agendájában is kiemelésre került.
Éghajlatváltozás 1. A klímalábnyom minimálisra csökkentése a javuló talajgazdálkodáson keresztül 1. tematikus terület: A vidéki térségek megerősítése 1. Innovatív módok a kulcsfontosságú alapelvek megvalósítására az ökológiai normák és szabályozások terén 2. A bio, valamint az alacsony termelési ráfordítású és ellátó láncok társadalmi fenntarthatósági hatása 3. Adathálózat a jobb európai biopiacokkal kapcsolatos információ érdekében 2. tematikus terület: Ökofunkcionális intenzifikáció 1. A energiák és tápanyagok optimális használatát célzó vegyes gazdálkodás innovatív formái 2. Az ökológiai támogatási funkciók fokozott használata a rugalmas, alacsony externális inputok és biotermény-előállítás céljából 3. A bio-akvakultúra továbbfejlesztése
43
3. tematikus terület: Élelmiszer az egészégért és jólétért 1. Megfelelő biopiacok az állattakarmányozási tanulmányokon keresztül a különféle termelési rendszerekből származó élelmiszerek fogyasztásából eredő egészségre gyakorolt hatások értékelésére 2. Gondos feldolgozás – A bio és alacsony termelési eszközű élelmiszerfeldolgozásról szóló gyakorlatok törvénykönyvének kidolgozása 3. A bioélelmiszerek minőségére vonatkozó minőségi vizsgálati módszertan kialakítása
5. Szabályozás: a bioélelmiszerekkel és biogazdálkodással kapcsolatos ökológiai normák és EU szabályozás A 2009. január 1-jén történő hatálybalépéssel és a 2010. július 1-től alkalmazható új öko logóval és védjegyrendszerrel az EU új, 834/2007-es ökológiai rendelete, és annak megvalósítási szabályai majdnem teljesen elkészültek. Az új szabályozás az előző, 2092/91-es rendelet sok elemét megtartja ugyan, azonban új elemeket is bevezet a bio ágazatba; a bio-akvakultúra és borfeldolgozás első alkalommal kerül bele. Az új ökológiai rendelet mérföldkőnek tekinthető az uniós bioélelmiszerek és biogazdálkodás terén.
Az IFOAM EU Group-nak azonban rá kell mutatnia, hogy még maradnak fontos teendők. Nyomon kell követni a szabályozás megvalósítását, és szemmel kell tartani a problémás részeket és az újraformázott szövegezést, ahol az szükséges. Kritikus módon kell arra tekinteni, hogy az új ökológiai rendelet elegendő teret biztosít-e az innovatív utak számára a normák és felügyeleti rendszer fejlesztésére, és támogatja-e a kezdeményezéseket és felelősséget a bio ágazatban.
a) Az EU ökológiai rendeletének 2011-es felülvizsgálata A 834/2007-es EU rendeletet követően a Bizottság felülvizsgálja a 2011. december 31-ig összegyűjtött tapasztalatokon alapuló megvalósítást. Tüzetesen megvizsgálják a rendelet hatályát, a közétkeztetést és a szabad piacok működését. Az IFOAM EU Group javaslata szerint ennek a lehetőségnek az alkalmazásával továbbfejleszthető a szabályozás. Ajánlások az Európai Bizottság és a tagállamok részére: Az Ökológiai Rendelet olyan releváns területekre történő kiterjesztése, mint közétkeztetés, gondozott vadállatok, és nem-élelmiszer ágazat (textilek, kozmetikumok, stb.). A bio-akvakultúrával kapcsolatban egy kutatási projekt kezdeményezése annak érdekében, hogy szilárd tudományos alapokra lehessen helyezni a továbbfejlesztést. A meglevő szakmai mellékletek áttekintése, beleértve a feldolgozásra vonatkozó szakmai mellékleteket (pl. a kapcsolódó követelmények összehangolása a 1331/2008/EK rendelettel). A mellékletek rendszeres és hatékony áttekintését szolgáló jogi eszközök javítása. A rendelet utólagos javítása a teljes ellátási láncra vonatkozó teljesítményen keresztül, a környezeti szempontokra vonatkozóan. Jelentés készítése a 834/2007 és 889/2008/EK rendeletek EU-ra kiterjedő harmónikus megvalósításáról, beleértve a bio ágazatot is. Nyílt vita támogatása arról, hogy milyen fajta normákat/szabályozásokat szeretnénk 2020ra. Foglalkozni szükséges azzal a kérdéssel, hogy a nagyon részletes szabályozások elősegítik, vagy inkább gátolják a biotermelés fejlődését, és hogy mit jelentenek a részletek az egyenértékűségre vonatkozóan.
44
Az Európai Bizottságnak el kell ismerie a normák megvalósítását kiegészítő eszközöket, melyeket a magánszektor irányítási törvényekként kezel, pl. az élelmiszerfeldolgozás vagy étkeztetés terén. Standard követelmények kialakítása oly módon, hogy a termékfejlesztés és a feldolgozási folyamat (pl. minőség, hatékonyság, íz) értékelhető és minősíthető lehessen.
b) Innováció a magánnormákon keresztül A normák kialakítása történelmileg az érintettek bevonásának sarokkövét jeletette a bio mozgalmon belül. Különféle magánszféra normák jöttek létre, melyek magukban foglalták a területi dinamikák, nemzeti struktúrák, gazdálkodási rendszerek és fogyasztói elvárások különbözőségeit. Ezeket tiszteletben kell tartani ahhoz, hogy biztosítható legyen a folytonos fogyasztói bizalom az illető tagállamokban, és a szoros egyetértés az ökológiai gazdálkodás lényegéről. A magán normák jelentős értéket képviselnek mind a termelők, mind a fogyasztók számára. A magán normák még manapság is vezető szerepet játszanak a biotermelés meghatározásában, és a felmerülő vagy fokozódó problémák integrálásában, úgymint éghajlatváltozás, méltányosság, stb., az innovációban pedig hajtóerőt jelentenek. A magán norma rendszereknél nyilvánvalóan lehetővé kell tenni, hogy kifejtsék a normák speciális értékeit, valamint nyilvánosságot biztosítsanak azok számára, beleértve a termékek címkézét. Kiemelkedően fontos, hogy az EU és a kormányok elismerjék a magán normák fontos szerepét. A biotermelés kialakítását és szabályozását célzó folyamatoknak meg kell őriznie a köz-és magánszférák együttes erőfeszítéseit. Míg a bio mozgalomnak szüksége van a kormányzati rendszerek támogatására, hitelességére és erejére az ágazat által létrehozott pozitív externáliák előmozdítása és kiterjesztése érdekében, a kormányoknak szüksége van a magánszféra energiájára, meggyőződésére és tapasztalataira. Ajánlások az Európai Bizottság részére: A (szövetkezeti és céges) magán normák innovatív jellegének elismerése mint a fejlődés és alkalmazkodás húzóerői, pl. az olyan új tulajdonságoké, mint társadalmi és méltányos kereskedelemmel kapcsolatos kérdések, nem-élelmiszer termékek, és állatjólét. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzeti piacon értékesített biotermékekre vonatkozóan szigorúbb nemzeti szabványokkal rendelkezzenek, hogy a magánkezdeményezésekre alapozva elősegítsék a normák fejlődését. A magánszféra vezető szerepének elismerése a bio normák kialakításánál, és folyamatos kapcsolattartás a bio ágazatal és IFOAM EU Grouppal minden olyan kérdést illetően, melyek az EU-s bio normákhoz és nemzetközi normákhoz kapcsolódnak.
c) A bioélelmiszerek és biogazdálkodás hitelességének fenntartása és megerősítése A bio minősítési rendszer elve a fogyasztói bizalom biztosítását célzó nyomonkövethetőség rendszerét jelenti. Ehhez folyamatos megerősítés szükséges az ágazattal történő szoros együttműködésben, és meg kell találni az egyensúlyt, amelyben a biotermékek átláthatósága és integritása nem jelent túlzott bürokráciát, a hozzáférhetőség hiányát vagy magas költségeket. Az akkreditáció és tanúsítás egyik célja annak biztosítása, hogy a fogyasztó a bio védjegy választásával bioterméket vásárol meg, azaz ezzel megakadályozható a csalás, továbbá
45
kiegyensúlyozott és hatékony kereskedelem válik lehetővé, mely a határokon átnyúlóan biztosítja a biotermelők közötti bizalmat. Manapság nem mindig ez a helyzet a közös európai piacon belül, de ahogy ez a normák kérdéskörére is igaz, egyensúlyt kell teremteni az egyszerűsítés és a minőségi garanciák iránti szükséglet között. Továbbá kritikus fontosságú, hogy együttműködés és bizalom legyen minden, tanúsításért felelős szerv között - akár kormányzati, akár privát szervről van szó - annak érdekében, hogy minél hamarabb foglalkozni tudjanak olyan problémákkal, mint pl. csalás.
Ajánlások az Európai Bizottság és a tagállamok részére: A szakhatóságok Bizottság általi felülvizsgálatát (veleértve az ellenőrzési kompetenciát) rendszeresen le kell folytatni (a jelenlegi, véletlenszerű alapon történő ellenőrzések helyett), az eredményeket pedig igény esetén hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Több erőforrást kell fordítani a Bizottságtól érkező munkacsoporti szemlékre, hogy felügyelni lehessen a szakhatóságokat. A “Certcosts” nevezetű, EU-s kutatási projekt eredményeinek elismerése, és a projekt újonnan létrehozott adatbázisának felhasználása. A termékek áramlására, csalásra stb. vonatkozó közvetlen kommunikáció elősegítése a felelős minősítő szervezetek között az EU-s szintű műszaki eszközök, pl. adatbázisok szolgáltatásával. Az EU-s szintű kockázatbecslés fő kritériumainak kialakítása az egyenlőség minimum szintjének biztosítása céljából az új ökológiai rendeletben megvalósított új eszközben. A modern elektronikai eszközökön alapuló ellenőrzési eljárások javítása. Az egyik javaslatunk egy elektronikus, interneten keresztül hozzáférhető tanúsítvány bevezetése. A tagállamokat arra kell késztetni, hogy hatékonyabban működjenek együtt a csalások felderítése és elfogása terén a határokon átnyúló kereskedelemben.
6. Szabályozás: Bio normák globális viszonylatban
a) A kisbirtokkal rendelkezők támogatása a biotermelésben Az ökológiai mezőgazdaság bevételi lehetőséget kínál olyan kisméretű és diverzifikált termelési egységeknek, melyek máskülönben csak küszködnének, ha az olcsó, konvencionális termékek eladására kellene hagyatkozniuk. A kisgazdaságok jelentősen hozzájárulnak az EU vidékfejlesztési célkitűzéseihez. Azok a bio minősítéshez kapcsolódó követelmények azonban – beleértve a költségeket –, melyek a nagygazdaságok számára nem jelentenek terhet, hátráltathatják a kisebb és diverzifikáltabb gazdaságok átállását. Az EU elismeri a belső szabályozási rendszerek jelentőségét a fejlődő országokból származó importcikkek csoport-tanúsítványainál. Az ehhez hasonló rendszereket az EU térségeiben is lehetne alkalmazni, különösen ott, ahol a vidéki közösségek védelme részben a kisléptékű, kézművesi gazdák és gazdálkodó-feldolgozók meglététől függ (az ilyen területek jellemzően távolabb helyezkednek el, beleértve a helyvidéki és felföldi területeket). Az IFOAM által évek óta támogatott részvételi garancia rendszer (Participatory Guarantee System - PGS), egy további mechanizmus a csökkentett költségű harmadik feles tanúsítvány érdekében, amely a kis és diverzifikált gazdaságok és feldolgozók esetében lehet különösen releváns. A PGS termelők együtt szervezkednek a fogyasztókkal a szigorú bio értékekre
46
vonatkozóan, a termékeiket pedig helyi és rövid ellátóláncokon keresztül értékesítik. A PGS-ek hathatós eszközök lehetnének a vidékfejlesztés, valamint a bio ágazat kiemelten fenntartható ágazatának növekedése tekintetében; a francia „Nature & Progrčs” nevezetű szervezet kiváló példa arra, hogy ez miként is működhet. A belső ellenőrzési rendszerek és a részvételi garancia rendszerek a kis üzemeltetők számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hivatalossá tett harmadik feles tanúsításból haszonra tegyenek szert azáltal, hogy a tanúsítási költségeket alacsony szinten tartják.
Ajánlások az Európai Bizottság és a tagállamok részére: A csoportos tanúsítási rendszer további elfogadásának biztosítása a kisbirtokosok számára a fejlődő országokban.
b) A biotermékek nemzetközi kereskedelme A minősített bio ágazatban jelentős, globális léptékű növekedés van folyamatban, fokozva a környezetre és társadalomra gyakorolt pozitív hatásainak láthatóságát. A növekedés jelentős része a bio kereskedelem bővüléséhez köthető, amely jelenleg évi 15-20%-ra tehető. Napjainkban több, mint száz ország exportál minősített biotermékeket, és már több, mint 75 ország alakította ki a saját ökológiai szabályozását. A botermelésre és feldolgozásra vonatkozó normák és szakmai szabályok közti különbségek gyakran indokoltak, sőt kívánatosak a sokszínű földrajzi és agronómiai körülmények, kultúra és a fejlődés szintje miatt. Másrészről az ilyen különbségek súlyosbíthatják a kormányok és minősítő szervezetek nehézségeit a más rendszereken vagy programokon belül minősített biotermékek elismerésével és elfogadásával kapcsolatban. Ezek a biokereskedelemre vonatkozó technikai akadályok jelentősen korlátozzák a biotermelőket és ellátóláncokat a konvencionálisokhoz képest, és végülis világszerte gátolják az ökológiai mezőgazdaság alkalmazását, csakúgy, mint a biotermékek fogyasztók számára történő hozzáférhetőségét. Az ITF (International Task Force on Harmonization and Equivalence in Organic Agriculture) szervezetén keresztül a FAO, IFOAM és UNCTAD bizonyos eszközöket alakított ki arra a célra, hogy elősegítsék az egyöntetűségi megállapodásokat a kormányok között, és most egy GOMA (globális biopiachoz való hozzáférés) elnevezésű ITF utókövetési projekttel foglalkozik, melyen keresztül szakmai segítséget nyújtanak a kormányok részére ezeknek az eszközöknek a használatát illetően. A kormányzati szintű egyöntetűségi megállapodások jelentik a biokereskedelem korlátai eltávolításának kulcsát, mivel a legtöbb bio szabályozás szabályozza a „bio” szó használatát. Ezzel párhuzamosan az IFOAM áttekinti a Biogarancia Rendszerét (Organic Guarantee System OGS), hogy fokozza annak elérhetőségét és a kormányok általi használhatóságát. A rendszer két eleme különös relevanciával bír azoknál a kormányzati szerveknél, melyek szabályozzák a bioágazatot:
Az IFOAM normáinak csoportja magán- és köznormákból fog állni, és mindegyiknek meg kell felelnie egy egyöntetűségi értékelésnek és egy, az IFOAM által fenntartott nemzetközi referencia normának. Ezeket az egyöntetűségi értékeléseket egy, az IFOAM által kijelölt szakértői csoport fogja elkészíteni, az eredmények pedig részletesen elérhetők lesznek a nyilvánosság számára. A kormányoknak úgy kell használniuk ezeket az értékeléseket, mint az egyöntetűséggel kapcsolatos döntéshozás alapját, és emellett
47
meg is bízhatják az IFOAM-ot specifikus, saját igényeik szerinti egyöntetűségi értékelések készítésével.
A kellően megalapozott IFOAM tanúsítási kritériumokon alapuló IFOAM tanúsítás továbbra is elismeri azokat a bio minősítő szerveket, melyek a „legmodernebb” minősítési folyamatokat követik. Minden kormánynak javasolni fogják, hogy a saját tanúsítási követelményeivel egyenértékűnek ismerje el az IFOAM tanúsítást a biotanúsítási szervezetek számára.
Az IFOAM értékeli az Európai Bizottság arra vonatkozó munkáját, hogy egyenjogúságot nyújtson számos kérvényező ország számára, és hogy néhányat már fel is vettek a “harmadik országok listájára”. Az IFOAM szintén támogatja azt a nemrégiben meghozott döntést, hogy nyissanak meg egy egyöntetűségi kaput az import számára a minősítő szervek kérvényein keresztül. Az IFOAM emellett elvárja az Európai Bizottságtól, hogy a közeljövőben érjen el egy egyöntetűségi megegyezést az US NOP-al, ami jelentős akadályt hárítana el a globális biokereskedelem terén, és azonnali előnyöket nyújtana az USA és EU biotermelői és fogyasztói számára. A globális bioágazat növekedését és a kormányok ökológiai rendeleteinek megsokszorozódását tekintve azonban (mely már meghaladja a 75-öt), az IFOAM arra figyelmeztet, hogy a kétoldalú, egyöntetűséget célzó megközelítések kimerítik a kormányok energiáját és erőforrásait, miközben nem nyújtanak elég gyors megoldást arra, hogy lépést lehessen tartani a kereskedelemmel kapcsolatos, kialakuló akadályokkal. Ezért az IFOAM arra sürgeti a kormányokat, hogy fontolják meg az egyöntetűséget célzó sokoldalú megközelítéseket. Az IFOAM mint az ökológiai mozgalom céljából létrehozott nemzetközi ernyőszervezet optimális terepet kínál az ilyen sokoldalú megközelítések elősegítésére. A bionormák IFOAM csoportja központi szerepet játszik ebben az erőfeszítésben, mivel hiteles mechanizmust nyújt, amelyen keresztül azonosíthatóak, elemezhetőek, és elfogadhatóak vagy visszautasíthatóak a bionormák közti eltérések a nemzetközileg elfogadott bio elvek és célkitűzések alapján. Ajánlások az Európai Bizottság részére: Az IFOAM-mal szoros együttműködésben történő munka a biotermékek nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó stratégiák és tevékenységek fejlesztését illetően, és profitálás az IFOAM és IOAS nemzetközi norma-felállítással és értékelésekkel kapcsolatos vezetői szerepéből és tapasztalatából. Az ITF-en keresztül kialakított eszközök használata, és együttműködés kialakítása az IFOAM, FAO és UNCTAD által vezetett GOMA projekttel. Egyöntetűségi megállapodás elérése az US NOP-pal. Az IFOAM hitelesítés elfogadása az ISO 65 hitelesítéssel egyenértékűen. Annak megfontolása, hogy az EU szabályozás értékelés alá kerüljön-e azzal kapcsolatban, hogy bevegyék-e az IFOAM normáinak csoportjába, amint a folyamat megnyílik. Az egyöntetűségre vonatkozó sokoldalú megközelítésének átgondolása, és az IFOAM biogarancia rendszerének, mint ezen megközelítéseket elősegítő eszköznek a fejlesztése.
48
1
Willer, H. and Kilcher, L. (eds.), (2009), The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging Trends 2009, IFOAM, Bonn; FiBL, Frick; ITC, Geneva 2 European Commission (2004), European Organic Action Plan (2004) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2004:0415:FIN:EN:PDF 3 The Foresight Expert Group (2007), Foresighting Food, Rural and Agri-Futures (FFRAF) http://ec.europa.eu/research/agriculture/scar/pdf/foresighting_food_rural_and_agri_futures.pdf 4 Millennium Ecosystem Assessment (2005), Ecosystems and Human Well-being: Synthesis http://www.millenniumassessment.org/documents/document.356.aspx.pdf 5 International assessment of agricultural knowledge, science and technology for development (IAASTD) (2009), Synthesis Report: A Synthesis of the Global and Sub-Global IAASTD Reports http://www.agassessment.org/reports/IAASTD/EN/Agriculture%20at%20a%20Crossroads_Synthesis%20R eport%20(English).pdf 6 IAASTD Press release (15th April 2008), Agriculture – The Need for Change, WASHINGTON/LONDON/NAIROBI/DELHI http://www.agassessment.org/docs/Global_Press_Release_final.doc 7 European Commission (2008), A mid-term assessment of implementing the EC Biodiversity Action Plan (COM (2008) 864) http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/comm2006/pdf/bap_2008_en.pdf 8 Rockström, J., Steffen, W. Noone, K., Persson, A., Stuart III Chapin, F.,Lambin, E., M. Lenton, T., Scheffer, M., Folke, C., Schellnhuber, H-J., Nykvist, B., de Wit, C.A., Hughes, T., van der Leeuw, S., Rodhe, H., Sörlin, S., Snyder, P.K., Costanza, R., Svedin, U., Falkenmark, M., Karlberg, L., Corell, R.W., Fabry, V..J., Hansen, J., Walker, B., Liverman, D., Richardson, K., Crutzen, P. and Foley, J. (2009), Planetary Boundaries: Exploring the Safe Operating Space for Humanity, Ecology and Society 14(2): 32, http://www.ecologyandsociety.org/vol14/iss2/art32/ 9 Schmid, O., Niggli, U. Pfiffner, L. (2007), Development of organic farming in Europe and sustainability, JRC Scientific and Technical Reports: Low Input Farming Systems: an Opportunity to Develop Sustainable Agriculture, Proceedings of JRC Summer University, Ranco, 2-5 July 2007 10 European Union (2007), Council Regulation (EC) No 834/2007 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:189:0001:0023:EN:PDF 11 Becker, H. et al. (2009), Nanotechnik für Mensch und Umwelt: Chancen fördern und Risiken Mindern, Umweltbundesamt, Dessau-Roßlau, Germany http://www.umweltdaten.de/publikationen/fpdf-l/3765.pdf 12 Sanders, J. (2007). Economic impact of agricultural liberalisation policies on organic farming in Switzerland, PhD thesis, University of Wales Aberystwyth, Wales 13 Badgley, C., Moghtader, J., Quintero, E., Zakem, E., Jahi Chappell, M., Avilés-Vázquez, K., Samulon, and Perfecto, I. (2007), Organic agriculture and the global food supply, Renewable Agriculture and Food Systems 22(2):86-108 14 Pretty, J., Morison, J.I.L. and Hine, R.E. (2003), Reducing food poverty by increasing agricultural sustainability in developing countries. Agriculture, Ecosystems and Environment 95:217-234 15 Edwards, S. (2007), The impact of compost use on crop yields in Tigray, Ethiopia, Institute for Sustainable Development (ISD): Proceedings of the International Conference on Organic Agriculture and Food Security, FAO, Rome ftp://ftp.fao.org/paia/organicag/ofs/02-Edwards.pdf 16 Niggli, U., Slabe, A., Schmid, O., Halberg, N. and Schlüter, M. (2008), Vision for an Organic Food and Farming Research Agenda to 2025, TP Organics http://www.tporganics.eu/upload/TPOrganics_VisionResearchAgenda.pdf 17 Schmid, O. , Padel, S., Halberg, N., Huber, M., Darnhofer, I., Micheloni, C., Koopmans, C., Bügel, S., Stopes, C., Willer, H., Schlüter, M. and Cuoco, E., (2009): Strategic research agenda, December 2009, TP Organics http://www.tporganics.eu/upload/TPOrganics_VisionResearchAgenda.pdf 18 Heinberg, R. and Bomford, M. (2009), The Food and Farming Transition, Post Carbon Institute, USA, Sebastopol www.postcarbon.org/food
49
19
McLaughlin, N.B. et al. (2000), Comparison of energy inputs for inorganic fertilizer and manure based corn production, Canadian Agricultural Engineering 42 (1):009-017 20 Halberg, N. (2008), Energy use and Green house gas emission in organic agriculture, Proceedings of the International Conference on Organic Agriculture and Climate change, Enita of Clermont, France, April 17-18 21 European Commission (2010):EUROPE 2020 - A strategy for smart, sustainable and inclusive growth , COMMUNICATION FROM THE COMMISSION (COM(2010) 2020) 22 COUNCIL OF THE EUROPEAN UNION (2010), 3006th Council meeting, Agriculture and Fisheries, Brussels, 29 March 2010 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/agricult/113636.pdf 23 European Union (2002), Sixth Community Environment Action Programme: DECISION No 1600/2002/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 22 July 2002, Official Journal of the European Communities http://europa.eu.int/eurlex/pri/en/oj/dat/2002/l_242/l_24220020910en00010015.pdf 24 European Commission (2007), Preparing for the "Health Check" of the CAP reform (COM (2007) 722 final): COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0722:FIN:EN:PDF 25 European Commission (2009), Mainstreaming sustainable development into EU policies:2009 Review of the European Union Strategy for Sustainable Development (COM(2009) 400 final) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0400:FIN:EN:PDF 26 Dabbert, S. (2006), Measuring and Communicating the Environmental Benefits of Organic Food Production, Crop Management, doi:10.1094/CM-2006-0921-13-RV http://www.plantmanagementnetwork.org/pub/cm/symposium/organics/Dabbert/ 27 Stolze, M. Piorr, A., Häring, A., Dabbert, S. (2000), The Environmental Impacts of Organic Farming in Europe, in Organic Farming in Europe: Economics and Policy (Volume 6), University of Hohenheim, Germany 28 European Commission (2009), Adapting to climate change: Towards a European framework for action (COM(2009) 147 final) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0147:FIN:EN:PDF 29 European Commission (2010): EUROPE 2020 - A strategy for smart, sustainable and inclusive growth , COMMUNICATION FROM THE COMMISSION (COM (2010) 2020) 30 European Commission (2009), Adapting to climate change: the challenge for European agriculture and rural areas (COM(2009) 147): Commission staff working document accompanying the White Paper, “Adapting to climate change: Towards a European framework for action” http://ec.europa.eu/agriculture/climate_change/workdoc2009_en.pdf 31 Niggli, U., Fliessbach, A., Hepperly, P. and Scialabba, N. (2008), Low Greenhouse Gas agriculture, mitigation and adaptation of sustainable farming systems, Natural Resources Management and Environment Department, FAO, Rome ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/010/ai781e/ai781e00.pdf 32 Mäder, P, Fliessbach, A, Dubois, D, Gunst, L, Fried P. and Niggli, U. (2002), Soil fertility and biodiversity in organic farming. Science 296 :1694-1697 33 Pimentel, D., Hepperly, P., Hanson, J. Douds, D., Seidel, R. (2005) Environmental, energetic, and economic comparisons of organic and conventional farming systems, BioScience 55:573–582 34 European Commission (2006), Halting the loss of Biodiversity by 2010 –and beyond: Sustaining ecosystem services for human well–being (COM(2006) 216 final) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0216:FIN:EN:PDF 35 European Commission (2006), EU Biodiversity Action Plan (COM 2009 (147)): Commission staff working document, technical annex to Communication Halting the loss of Biodiversity by 2010 –and beyond http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/comm2006/pdf/sec_2006_621.pdf 36 European Commission (2008), A MID-TERM ASSESSMENT OF IMPLEMENTING THE EC BIODIVERSITY ACTION PLAN (COM (2008) 864) http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/comm2006/pdf/bap_2008_en.pdf
50
37
Sukhdev, P. and Leader , S. (2008), The economics of ecosystems and biodiversity (2008), ISBN-13 978-92-79-08960-2, European Communities http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/economics/pdf/teeb_report.pdf 38 Hole D.G., Perkins, A.J., Wilson, J.D., Alexander, I.H., Grice, P.V. and Evans, A.D. (2005), Does organic farming benefit biodiversity?, Biological Conservation 122:113-130 39 Bengtsson, J., Ahnström, J. and Weibull, A.-C. (2005), The effects of organic agriculture on biodiversity and abundance: a meta-analysis, Journal of Applied Ecology 42:261–269 40 European Commission (2006), Thematic Strategy for Soil Protection (COM (2006) 231 final): Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions http://ec.europa.eu/environment/soil/pdf/com_2006_0231_en.pdf 41 European Commission (2006), Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council establishing a framework for the protection of soil and amending Directive 2004/35/EC (COM(2006) 232) final, http://ec.europa.eu/environment/soil/pdf/com_2006_0232_en.pdf 42 Edwards, S. (2007), The impact of compost use on crop yields in Tigray, Ethiopia, Institute for Sustainable Development (ISD): Proceedings of the International Conference on Organic Agriculture and Food Security, FAO, Rome ftp://ftp.fao.org/paia/organicag/ofs/02-Edwards.pdf 43 Siegrist, S., Staub, D., Pfiffner, L. and Mäder, P. (1998), Does organic agriculture reduce soil erodibility? The results of a long-term field study on loess in Switzerland, Agriculture, Ecosystems and Environment 69:253-264 44 Reganold, J., Palmer, A., Lockhart, J. and Macgregor, A. (1993), Soil quality and financial performance of biodynamic and conventional farms in New Zealand. Science 260:344-349 45 Reganold, J., Elliott, L. and Unger, Y. (1987), Long-term effects of organic and conventional farming on soil erosion, Nature 330:370-372 46 Marriott, E.E. and Wander, M.M. (2006) , Total and Labile Soil Organic Matter in Organic and Conventional Farming Systems, Soil Science Society of America Journal 70:950-959 47 Pimentel, D., Hepperly, P., Hanson, J. Douds, D., Seidel, R. (2005), Environmental, energetic, and economic comparisons of organic and conventional farming systems, BioScience 55:573–582 48 Fließbach, A., Oberholzer, H.-R., Gunst, L., Mäder, P. (2007), Soil organic matter and biological soil quality indicators after 21 years of organic and conventional farming, Agriculture, Ecosystems & Environment 118:273-284 49 Fliessbach, A. and Mäder, P. (2000), Microbial biomass and size-density fractions differ between soils of organic and conventional agricultural systems, Soil Biology & Biochemistry 32 (6):757-768 50 European Commission (2008), Public procurement for a better environment (COM(2008) 400 final) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0400:FIN:EN:PDF 51 European Commission (2006), Community Action Plan on the Protection and Welfare of Animals 20062010 (COM(2006) 13 final): COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/com_action_plan230106_en.pdf 52 European Union (1997), Protocol on protection and welfare of animals: Treaty of Amsterdam Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the European Communities and Related Acts, European Union Official Journal C340 http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/11997D/htm/11997D.html 53 European Commission, Directorate General for Health and Consumer Protection, submitted through Food Chain Evaluation Consortium (FCEC) et al. (2009), Feasibility study on animal welfare labelling and establishing a Community Reference Centre for Animal Protection and Welfare http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/farm/aw_labelling_report_part1.pdf 54 European Commission (2009), Options for animal welfare labelling and the establishment of a European Network of Reference Centres for the protection and welfare of animals (COM (2009) 584 final) http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/farm/options_animal_welfare_labelling_report_en.pdf 55 European Commission (2009), DG Agriculture webpage, December http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/index_en.htm
51
56
European Commission (2003), Conclusions of Second European Conference on Rural Development in Salzburg, “Planting seeds for rural futures: Rural policy perspectives for a wider Europe”, Salzburg, 12-14 November http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/03/236&format=HTML&aged=0&langu age=EN&guiLanguage=en 57 European Union (2005), COUNCIL REGULATION (EC) No 1698/2005 of 20 September 2005 on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD), Official Journal of the European Union http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:277:0001:0040:EN:PDF 58 European Commission, DG Agriculture (2008), Rural Development Europe's rural areas in action: Facing the challenges of tomorrow, Proceedings of the conference, “Europe’s rural areas in action: Facing the challenges of tomorrow”, 16 -17 October, Limassol, Cyprus http://ec.europa.eu/agriculture/events/cyprus2008/index_en.htm 59 European Commission DG Agriculture (2008), “Health Check" of the Common Agricultural Policy http://ec.europa.eu/agriculture/healthcheck/index_en.htm 60 COUNCIL OF THE EUROPEAN UNION (2010), 3006th Council meeting, Agriculture and Fisheries, Brussels, 29 March 2010 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/agricult/113636.pdf 61 Darnhofer, I. (2005), Organic Farming and Rural Development: Some Evidence from Austria, Sociologia Ruralis (4):308-323. 62 Jackson, A. and Lampkin, N. (2005), Organic farm incomes in England and Wales 2003/2004, Report for the Institute of Rural Sciences, University of Wales Aberystwyth, Wales 63 Koesling, M. et al. (2004), Risk and Risk Management in Organic and Conventional Cash Crop Farming in Norway, Acta Agriculturae Scandinavica Section C – Food Economics, 1 (4):195-206 64 Schäfer, M. (ed.) (2007), Zukunftsfähiger Wohlstand – der Beitrag der ökologischen Land- und Ernährungswirtschaft zu Lebensqualität und nachhaltiger Entwicklung, Marburg: Metropolis Verlag 65 Schmid, O. et al. (eds.) (2004), Organic Marketing Initiatives and Rural Development, School of Management and Business, University of Wales Aberystwyth, Wales 66 Hassink, J. et al. (eds.) (2006), Farming for Health – Green-Care Farming across Europe and the United States of America, Wageningen UR Frontis Series Vol. 13, Springer 67 Offerman, F. and Nieberg, H. (2000), Economic performance of organic farms in Europe, University of Hohenheim, Germany 68 Darnhofer, I. (2005), Organic Farming and Rural Development: Some Evidence from Austria, Sociologia Ruralis (4):308-323 69 Jackson, A. and Lampkin, N. (2005), Organic farm incomes in England and Wales 2003/2004, Report for the Institute of Rural Sciences, University of Wales Aberystwyth, Wales 70 COUNCIL OF THE EUROPEAN UNION (2005), PRESIDENCY CONCLUSIONS, 22 and 23 March 2005 http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/84335.pdf 71 European Commission (2009), Communication on agricultural product quality policy (COM (2009) 234) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0234:FIN:EN:PDF 72 European Commission (2007), Anticipating the research needs for the competitiveness of European food industry, Conference report, “International Conference Perspectives for Food 2030”, Brussels, 17-18 April http://ec.europa.eu/research/conferences/2007/food2030/docs/food_2030_report_en.pdf 73 European Commission (2007), Together for Health: A Strategic Approach for the EU 2008-2013 (COM (2007) 630 final), White Paper http://ec.europa.eu/health/ph_overview/Documents/strategy_wp_en.pdf 74 European Commission, The EU School Fruit Scheme (COM(2007) 630) http://ec.europa.eu/agriculture/markets/fruitveg/sfs/index_en.htm 75 European Union (2009), DIRECTIVE 2009/128/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 21 October 2009 establishing a framework for Community action to achieve the sustainable use of pesticides, Article 14, Official Journal of the European Union
52
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:309:0071:0086:EN:PDF 76 Tauscher, B., G. Brack, G. Flachowsky, M. Henning, U. Köpke, A. Meier-Ploeger, K. Münzing, U. Niggli, K. Pabst, G. Rahmann, C. Willhöft & E. Mayer-Miebach (2003), Bewertung von Lebensmitteln verschiedener Produktions verfahren, Statusbericht 2003, Senatsarbeitsgruppe, “Qualitative Bewertung von Lebensmitteln aus alternativer und konventioneller Produktion” http://www.bmvel-forschung.de. 77 Woese, K., D. Lange, C. Boess & K.W. Bögl (1997), A comparison of organically and conventionally grown foods – results of a review of the relevant literature, Journal of the Science of Food and Agriculture 74:281-293 78 Agence Française de Sécurité Sanitaire des Aliments (afssa) (2003), Evaluation nutritionnelle et sanitaire des aliments issus de l’agriculture biologique, Maisons Alfort, France http://www.simv.org/Espace-Consommateurs/Actualites/2003/rapportagribio290703.pdf 79 Bourn D. & J. Prescott (2002), A comparison of the nutritional value, sensory qualities and food safety of organically and conventionally produced foods, Critical Reviews in Food Science and Nutrition 42 (1):1-34 80 Worthington, V. (1998), Effect of agricultural methods on nutritional quality: A comparison of organic with conventional crops, Alternative Therapies 4, (1):58-69 81 Velimirov, A. & W. Müller (2003), Die Qualität biologisch erzeugter Lebensmittel, Umfassende Literaturrecherche zur Ermittlung potenzieller Vorteile biologisch erzeugter Lebensmittel, in Auftrag von BIO ERNTE AUSTRIA – Niederösterreich/Wien 82 Heaton, S. (2001), Organic farming, food quality and human health: a review of the evidence, Soil Association, Bristol, Great Britain http://www.soilassociation.org/LinkClick.aspx?fileticket=cY8kfP3Q%2BgA%3D&tabid=388 83 Alföldi, T., R. Bickel & F. Weibel (1998), Vergleichende Qualitätsuntersuchungen zwischen biologisch und konventionell angebauten Produkten: Eine kritische Betrachtung der Forschungsarbeiten zwischen 1993 und 1998 [Unpublished] http://orgprints.org/657/ 84 Jahreis, G. et al. (1997), Conjugated linoleic acid in milk fat: high variation depending on production system, Nutrition Research 17:1479-1484 85 French, P. et al., (2000), Fatty acid composition, including conjugated linoleic acid, of intramuscular fat from steers offered grazed grass, grass silage, or concentrate-based diets, Journal of Animal Science 78:2849-2855 86 Dewhurst, R. J. et al. (2003), Comparison of grass and legume silages for milk production: 1. Production responses with different levels of concentrate, Journal of Dairy Science 86:2598-2611 87 Butler, G. et al. (2008), Fatty acid and fat-soluble antioxidant concentrations in milk from high- and low-input conventional and organic systems: seasonal variation, Journal of the Science of Food and Agriculture 88:1431-1441 88 Food and Agriculture Organisation (2009), The state of food insecurity in the world, FAO, Rome, Italy http://www.fao.org/docrep/012/i0876e/i0876e00.htm 89 Declaration of Nyeleni (2007): Declaration of the Forum for Food Sovereignty, http://www.foodsovereignty.org/public/new_attached/49_Declaration_of_Nyeleni.pdf 90 European Food Declaration (2010): http://www.europeanfooddeclaration.org/declaration/en 91 World Resource Institute (2009), Agriculture and Food — Meat Consumption per capita http://earthtrends.wri.org/text/agriculture-food/variable-193.html 92 Food and Agriculture Organisation (2009), Organic Agriculture and the Stability of Food Supply, report from the International Conference on Organic Agriculture and Food Security, 3-5 May ftp://ftp.fao.org/paia/organicag/ofs/OFS-2007-3-rev.pdf 93 International Federation of Organic Agriculture Movements (2009), The Contribution of Organic Agriculture to Climate Change Adaptation in Africa, IFOAM, Bonn, Germany http://www.ifoam.org/growing_organic/1_arguments_for_oa/environmental_benefits/pdfs/IFOAM-CCAdaptation-Web_20100210.pdf 94 Lobley, M. et al. (2005), The impact of organic farming on the rural economy in England, report for the UK Department of Environment, Farming and Rural Affairs, London, Great Britain http://orgprints.org/10114/2/Impacts_of_organic_farming_on_the_rural_economy_RE0117.pdf
53
95
Schmid, O., Lampkin, N., Dabbert, S., Zanoli, Z., Michelsen, J., Gonzalvez, V. (2008), European Action Plan of Organic Food and Farming: Development of criteria and procedures for the evaluation of the EU Action Plan for Organic Agriculture, Final synthesis report, p. 7, http://www.orgap.org/documents/ORGAP-D14_Final-Project-Report_30July08.pdf 96 International Organization for Standardization (1994), ISO/IEC Guide 59:1994, ―Code of good practice for standardization‖ http://www.iso.org/iso/catalogue_detail.htm?csnumber=23390 97 ISEAL Alliance (2010), P005 Code of Good Practice for Setting Social and Environmental Standards v5.0 http://www.isealalliance.org/index.php?q=resources/p005-iseal-code-good-practice-setting-social-andenvironmental-standards-v50 98 European Commission (2007), Public access to documents held by institutions of the European Community: a review: Green Paper http://ec.europa.eu/transparency/revision/docs/gp_en.pdf 99 European Union (2008), Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL regarding public access to European Parliament, Council and Commission documents (COM(2008), 229 final) http://ec.europa.eu/transparency/access_documents/docs/229_en.pdf 100 World Trade Organization (1986–1994), Agreement on Technical Barriers to Trade (TBT), Annex 3: Code of good practice for the preparation, adoption and application of standards http://www.wto.org/english/docs_e/legal_e/17-tbt.pdf 101 European Union (2006), REGULATION (EC) No 1367/2006 OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on the application of the provisions of the Aarhus Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-making and Access to Justice in Environmental Matters to Community institutions and bodies http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:264:0013:0019:EN:PDF 102 Helfer, L.R. (2004), Intellectual property rights in plant varieties International legal regimes and policy options for national governments: FAO legislative study 85 ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/007/y5714e/y5714e00.pdf 103 Pohl, Alexandra (2009): How do European rural development Programmes support Organic Farming? http://www.ifoam-eu.org/positions/Others_II/final-RD_study_7.1_web.pdf 104 IFOAM EU Group (2010): Smart change or business as usual? Position Paper on the CAP post 2013 http://www.ifoam-eu.org/positions/Papers/pdf/Position_IFOAMEU_CAP_final_7.05.2010.pdf 105 Several contamination cases and economic damage are reported in the study: Stolze, Matthias and Then, Christoph (2009): Economic impacts of labeling thresholds for the adventitious presence of genetically engineered organisms in conventional and organic seed http://www.ifoam-eu.org/positions/publications/pdf/IFOAMEU_GMO-freeSeedStudy.pdf 106 European Union (2003): Regulation (EC) 1829/2003 on genetically modified food and feed (2003) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2003R1829:20080410:EN:PDF 107 EU Commission (2009): Organic farming, Good for nature, good for you, http://ec.europa.eu/agriculture/organic/home_en 108 European Commission (2009), Communication on agricultural product quality policy, (COM (2009) 234), Brussels, 28.5.2009 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0234:FIN:EN:PDF
54
