Kommunikáció
AZ ISKOLAI TAVAT PEDIG MEG KELL SZÜNTETNI
Mayerleb iskolagondnok általában egészen kedves ember, különösen ha már megette a szalámis zsömléjét. De azon a délelôttön, a tanév vége elôtt három nappal… – Ez eldöntött tény, gyerekek, ezt a gödröt betemetik. Jövô héten jön a kotrógép és villámgyorsan véget vet ennek a szúnyogtócsának. – De Mayerleb bácsi – mondta Phillipp – hiszen ez az iskolai tó! – Az a régi biológiatanár ötlete volt, de ô már két éve nyugdíjban van. A hatóság nem akarja a tavat, tehát betemetjük. Punktum – azzal ellentmondást nem tûrô kézlegyintéssel magára hagyta a kis diákcsapatot. – Akkor az összes béka odalesz – húzta fel tehetetlenül a vállát Phillipp, egy nyurga fiú a 3. bébôl. – Azok nem odalesznek, hanem elpusztulnak, és a többi élôlények is velük együtt – javította ki halkan Gabi, aki könnyes szemmel a tavacska szélén guggolt. – El ne kezdj most bôgni – kapcsolódott be határozottan Poldi, a legidôsebb. – Semmit se fognak betemetni – ordította az iskolaépület felé, amely elôtt az gondok éppen a zsömléjét csomagolta ki – különben… – Különben mi lesz? – közeledett fenyegetôn Mayerleb, – különben mi lesz, te taknyos? Szemtelenkedsz? Holnap reggel velem jössz az igazgatóhoz, most pedig tûnés, még mielôtt megfeledkezem magamról.
17
Kommunikáció
18
TÖRTÉNET Nos, az idôs biológiatanár valóban nyugdíjba ment, és ezzel megnyitotta számomra az utat ebbe az iskolába, és néhány hátrahagyott emlék, mint például az iskolai tó örökösévé tett. A sportpályáról magam is szemtanúja voltam a gondnokkal folytatott kis jelenetnek. – Mit gondol vajon errôl Spock? – ez volt az elsô, amit a diákcsapattól a vita után meghallottam. „Spock”, – így neveztek a diákok. – Nem tartom helyesnek, ahogyan egymással beszéltetek – ezekkel a szavakkal léptem a tótól visszatérô csoporthoz. – Ezt a gondnok bácsira és rátok is értem. Ha a tavat valóban meg akarjátok tartani, akkor érvekre van szükségetek a védelmében. Angoltanár kollégám, Rosa, az és a gyerekek osztályfônöke, a precíz matematikatanár és remek vitázó, támogattak. Rosa a következô angolóra elején szóba hozta a nézeteltérést. – Ma egy jelenettel fogunk foglalkozni. Ehhez az osztály néhány tanulója és az iskolagondnok közötti vitát vesszük alapul. A diákok izgatott csevegés során felelevenítették, mi hangzott el a vitában. Mayerleb szavait fölírták a táblára, pontosan úgy, ahogy elhangzottak: „Az iskolai tó az öreg biológiatanáré volt, de ô két éve nyugdíjba ment. A hatóság nem akarja fenntartani a tavat, ezért betemetjük. Punktum.” – Vajon mire gondolt ezzel valójában? – firtatta Rosa, miközben a tábla négy sarkába négy betût rajzolt. Kijelentésével valójában több dolgot is állított. Például, hogy mit gondol rólatok; mit tud az iskolai tóról; és mit szeretne kifejezésre juttatni álláspontját illetôen. Az osztály négy kisebb csoportban kidolgozott egy-egy rejtett feltevést, amelyek a mondatból származtathatók voltak. Phillipp ilyen mögöttes tartalmat tulajdonított a mondatnak: – Ti, fiatalok eddig nem törôdtetek a tóval. Egy másik csoport szerint: – Az iskolai tó az idôs tanár kezdeményezése volt, miután visszatért egy környezeti nevelési továbbképzésrôl. (És ez igaz is.) – Mayerleb bácsi szerintem azt is ki akarta fejezni, hogy nem akarja vállalni a tó karbantartásával járó összes munkát, különösen most, amikor kezdôdik a nyári szünet, és senki sem lesz, aki segítsen neki – vélekedett Gabi. A harmadik óra biológia volt. Két nappal tanévzárás elôtt semmi indokot nem találtam arra, hogy a sejtrôl tartsak órát nekik. Inkább átgondoltuk a táblán található, az angolóra óta kissé elmosódott, de még olvasható mondatok alapján, hogy az elôzô napi beszélgetés miképpen végzôdhetett volna még. Kivonultunk egy ív csomagolópapírral az iskolai tó melletti szabad területre. A papírt megfeleztem egy vonallal, bal oldalán összefoglaltuk, hogy mi hangzott el és milyen gesztusok kíséretében. A jobb oldalra azt írtuk, hogy mit lehetett volna mondani. Ennek az oldalnak a „jó változat” elnevezést adtuk. Poldi, aki elôzô nap úgy felforrósította a hangulatot, most higgadtan közölte:
Kommunikáció
TÖRTÉNET – Egyszerûen meg kellett volna kérdeznünk tôle, miért beszél nekünk a hivatalról, amikor tudjuk, hogy az iskola épületére, így persze a tóra is felügyelnie kell a szünidôben. Amikor a diákokkal visszaértünk az osztályba, ugyancsak elcsodálkoztunk. Az osztályfônököt és a gondnokot együtt találtuk az osztályteremben. Mayerleb komor volt, de szemmel láthatóan a szalámis zsömléjét már megette. Már hosszabb ideje beszélgethettek az osztályfônökkel. – Nem tudom, zavarjuk-e most az óráját, tanár úr, – fordult hozzám az osztályfônök – de jó lenne, ha az osztály és a gondnok úr megbeszélhetnének egyet s mást. Semmi kifogásom nem volt ellene. Az óra hátralévô része a matematikatanár (és egyben filozófus!) osztályfônökkel telt. Mayerleb és az osztály is figyelmesen hallgatta, hogy az osztályfônök szerint mi jellemzi az egyik és mi a másik felet. Teljesen máshogy ítélik meg például a ’piszok’ fogalmát. A diákok nem veszik észre, ha sáros a folyosó, ám Mayerleb úrnak nagy szálka a szemében. A tanárok közül többen méltatlan dolognak tartják, hogy a kerttel valamennyit is foglalkozzanak. Következô lépésként az osztályfônök kérte, hogy a felek állapodjanak meg egymással. Írásban rögzítették, hogy ha a tó felôl vagy a sportpályáról jönnek, a diákok kizárólag a fôbejáraton keresztül fognak közlekedni, és feltétlenül megtörlik a lábukat a lábtörlôn. Abban is megegyeztek, hogy a gondnok a diákokkal közösen „öntözési tervet” dolgoz ki az egész udvarra a tavat is beleértve, és az öntözésben a diákok is közre fognak mûködni. Ezután minden szépen megoldódott volna, ha távozásakor Mayerleb úr nem morogta volna: – De a tegnapi szemtelenkedôk ne kerüljenek a közelembe. Mintha bomba csapódott volna be. – Nem lesz könnyû kibékíteni az öreget – mondtam. A gyerekek lógó orral távoztak. Hál’istennek az utolsó tanítási nap ismét angolórával, Rosával kezdôdött. – Hiába hívnak Rosának, nem akarok nektek rózsaszín szemüveget adni a nyárra – kezdte a tanárnô, – adhatok viszont egy jó kis házi feladatot. A gyerekek felhördültek: – Házi feladat? A nyári szünetre? – A feladat a következô: hallgassátok figyelmesen az embereket, amikor beszélnek. Mindegy, hogy futballpályán, rave-buliban vagy utazás közben. Hogy világos legyen, hogy mire gondolok, játsszunk három gyors játékot.
19
Kommunikáció
MÓDSZEREK
20
A játékok, amelyeket Rosa megtanított az osztálynak, módszereket mutatnak be arra, hogyan alakítsunk ki beszélgetôtársunkkal nyílt és odafigyelô kapcsolatot. Fontos, hogy mindenki szívesen vegyen részt a játékokban. Én-tapasztalás
1) Üzenetet küldünk és fogadunk – talk show játék Nemcsak többjelentésû üzenetek befogadói vagyunk, hanem egyben küldôi is. Akár akarjuk, akár nem, egy-egy kimondott mondatunkban bizony rengeteg rejtett üzenetet is küldünk. E játék segíthet feltárni a magunk számára is, mi rejlik valójában a szavaink mögött. És ha akarjuk, immár tudatosan változtathatunk is ezeken az üzeneteken. A talk show játékban három személy felváltva játssza a mûsorvezetô (kérdezô és hallgató), a vendég (ismeretekkel rendelkezô beszélô) és a tévénézô (megfigyelô) szerepét. Így tehát: A: az a személy, aki mesél B: az, aki figyel és visszamondja az elhangzottakat C: megfigyel anélkül, hogy beavatkozna a párbeszédbe. Késôbb visszajelzést ad. „A” mesélni kezd egy elôre megbeszélt témáról. Kb. 1-2 perc múlva „B” megismétli, összegzi az elmondottakat. Ha „A” úgy véli, „B” nem értette meg ôt, azt mondja, „hamis”, ha úgy gondolja, megértette, azt mondja „helyes”. Ezután „C” visszajelzést ad „A”-ról, miképpen adta elô mondandóját. „B”-rôl pedig, hogy miként figyelt (szókincs, hangerô, testtartás, szemkontaktus stb.). Ezután szerepet cserélnek. A gyakorlat akkor ér véget, ha már mindenki sorra került mindegyik szerepben. Kb. fél óra elteltével próbáljuk meg a következô kérdéseket megvitatni a csoporttal: ■ Milyen a jó mesélô (küldô)? ■ Milyen a jó hallgató (fogadó)? ■ Milyen a jó párbeszéd? Kiegészítésképpen videokamerát is bevonhatunk független megfigyelôként.
Kommunikáció
MÓDSZEREK 2) Visszacsatolás
21
Visszatükrözés C / P Tag 1
A visszacsatolást az interaktív pedagógia információként határozza meg. Információ egy személy számára arról, hogy miként érzékelik, értelmezik és észlelik viselkedését a többiek. Hogyan adhatunk visszajelzést másoknak? Miként biztosíthatjuk, hogy a tartalmi információ átjusson a személy esetleges ellenállásának falán? Készítsünk egy háromoszlopos listát: A „Megfigyelem” oszlopba írjunk címszavakat arról, tényszerûen miként láttuk és hallottuk a másik személy viselkedését. A második, „Úgy értelmezem ezt, hogy…” oszlopba írjuk le, mit jelent nekünk ez a viselkedésminta. Itt olyan dolgokat jegyezhetünk fel, melyek egyáltalán nem láthatók vagy hallhatók, legfeljebb csak sejthetôk. Az utolsó oszlopban érzéseink következnek: az „Úgy érzem, hogy…” oszlopba 1) ÚGY LÁTOM, jegyezzük le, mit váltottak ki bennünk a különbözô T. csak néz és nem csinál semmit megfigyelések. A három terület szétválasztásával 2) ÚGY VÉLEM, 1) észlelés, provokálja a többieket… 2) vélekedés, 3) érzelmi hatás 3) ÚGY ÉRZEM, a visszacsatolás megfelelôbb lehet. A visszajelzést adó legszívesebben belerúgnék, személy könnyebben képes lesz elkülöníteni egymástól bosszant, hogy ilyen makacs észlelését, vélekedését és érzelmeit. 3) Látom, amit te nem látsz… Tudjuk, hogy kommunikációnk legnagyobb része a testbeszéd révén történik. Itt az ideje, hogy komolyan foglalkozzunk vele. A következô észlelési gyakorlat javítja a figyelmünket és akár a metrón utazva is gyakorolható. Ketten ülnek egymással szemben. Látják a másik egész testét. Felváltva kérdéseket tesznek fel és egy szóval vagy rövid mondattal felelnek rá, elôször az egyik, aztán a másik. Mint a ping-pongban, csak itt a szavak pattognak, egyszer ping, másszor pong. Addig sorjázzanak az egy kérdésre adott válaszok, amíg csak bírjuk ötlettel, illetve amíg érdekesnek találjuk.
I
Érzékenyítés
Kommunikáció
MÓDSZEREK
22
Az elsô kérdés például: Mit mindent érzékelsz magad körül? Sorolja fel a két személy felváltva, milyen színeket, zajokat, szagokat stb. érzékel. Második kérdés: Mit észlelsz a szemben ülô személlyel kapcsolatban? Mondják el egymásnak, amit látnak, például „lóbálod a lábad”, vagy „piros pulóver van rajtad.” Tilos az értelmezés, mint például: „fáradt vagy.” Csak látható magatartásokat nevezhetünk meg, például. „ásítasz”. Harmadik kérdés: „Mit észlelsz saját magaddal kapcsolatban?” Figyeljük meg magunkat. Talán korog a gyomrunk vagy cipônk szorítja a nagylábujjunkat. Itt sem mondhatunk olyasmit, hogy: „fáradt vagyok”, hanem csak azt, hogy „olyan nehéz a fejem!” Negyedik kérdés: „Mit észlelsz a másikon, és ez milyen lelkiállapotot közvetít neked illetve társadnak?” Most szabad a pálya minden magyarázat és értelmezés elôtt. Mégis, próbáljunk meg két részben válaszolni: „A jobb lábadat lóbálod már jó ideje, úgy gondolom, türelmetlenkedsz.” Csodálkozni fogunk, hogy ezután hirtelen mennyi mindent látunk majd, és mekkora a különbség a ’valamit valóban látni’ és a ’belemagyarázni’ között. Érdekelni fog minket, hogy észrevételünk igaz-e, és kérdéseket teszünk majd fel: „Piros pulóver van rajtad. Harcos kedvedben vagy?” Az ilyen kérdések esélyt adnak ahhoz, hogy szabaddá tegyük magunkat a hamis értelmezésektôl és elôítéletektôl. A történetben szereplô módszerekrôl: Érzékenyítés
4) A négy rejtett üzenet E gyakorlat segítségével könnyebben fejthetjük meg a környezetünkben elhangzott olyan kijelentéseket, amilyen történetünkben az iskolagondnok állítása, de akár az újságban is segíthet a sorok közt olvasni.
Ön-felfedés
Felszólítás
Tárgyi tartalom
Kapcsolat
A központi információ olyan, mint egy postaládába dobott levél. Lehetôleg csak egy mondat elemzésével foglakozzunk egyszerre. A postaláda körül azonban még további négy levelet találunk elrejtve. ■ A feladó felfedése: az egyik levél magáról az üzenet feladójáról szól. Felfedi, mit gondol a feladó magáról és a témáról. ■ Tárgyi tartalom: a második levél világos tárgyi információt ad arról, mikor, hol, micsoda. ■ Viszony: a harmadik levél a feladó és a címzett közötti viszonyról szól, és arról, miként vélekedik a feladó a címzettrôl. ■ Felszólítás: végül a negyedik levél valamiféle cselekvésre szólítja fel a címzettet. De vigyázat: gyakran egy elôször vélelmezett szándék mögött a feladó teljesen ellentétes kívánsága rejlik.
Kommunikáció
MÓDSZEREK ■ ■ ■ ■
23
A feladó felfedése: Milyen a feladó személye? Tárgyi tartalom: Mi a tényleges helyzet? Kapcsolat: Mit gondol rólam? Felszólítás: Mit tegyek?
Példának elôször ne olyan állítást vegyünk, amely személyesen érint bennünket, mint amilyen például édesanyánk egy hozzánk intézett mondata. Klasszikus példák lehetnek a szakértôk és politikusok állításai: nyilatkozataikban számos dícsérô, elmarasztaló, zavaros, informatív vagy fenyegetô utalásra lelünk. 5) A jó változat
A tervezés eszközei Visszatükrözés
Nem mindig olyan egyszerû feladat „jó változatokat” kieszelni. Egy éles vita hevében az ember gyakran olyat is kimond, amit aztán utána megbán. Az iskolai példában sem a gyerekek, sem a gondnok nem akarta megsérteni a másikat. Ennek ellenére egy ilyen helyzet után is érdemes a következô gondolatjátékot nyugalomban kipróbálni: Egy darab papírra a bal oldalra írjuk le a közelmúlt egy konfliktushelyzetét. Elsôként valamilyen hétköznapi eseményt válasszunk, idézzük magunk elé valósághûen, ám ne értékeljünk és ne bíráljunk. Ezután a papír jobb oldalán írjuk újra a történetet úgy, hogy kedvezôbben alakuljon a szituációban résztvevôk viszonya. Érdemes megjegyezni, hogy akinek tarsolyában választási lehetôségek rejlenek, nagyobb mozgásszabadsággal rendelkezik. 6) A többiek másmilyenek Mindenki másmilyen. Ez bár közhely, mégis csak nehezünkre esik a miénktôl eltérô viselkedésmódokat elfogadni. Sok emberi konfliktus, olyanok között is, akik tulajdonképpen kedvelik egymást, különbözôségükbôl fakad. A következô gyakorlat talán tisztázza kissé a fennálló konfliktusokat. Ezután látni fogja, Ön milyen különbözôségeket értékel, milyenek hagyják hidegen, és milyenek zavarják. Biztosabb kézzel tudja majd a másokkal való együttmûködést és együttélést alakítani. Válasszunk egy nyugodt idôpontot azzal az illetôvel, akivel szeretnénk konstruktív módon együtt dolgozni vagy békében együtt élni. Mindketten vegyünk magukhoz papírt, és legjobb, ha külön helyiségbe vonulunk. Írjuk össze azokat a tulajdonságokat, amelyekben különbözünk. Itt értékek, normák, hétköznapi magatartásmódok, érdeklôdés és készségek kerüljenek felsorolásra.
Én tapasztalás
Kommunikáció
24
MÓDSZEREK Állapodjunk meg, hogy mennyi idô múlva adjuk át egymásnak a listát. ■ Mely tulajdonságaink hasonlók? Találtunk azonos dolgokat? Egészítsük ki azokkal a területekkel, amelyek most, a megbeszélés során jutnak eszükbe. Jó érzés együtt felidézni a közös vonásokat. ■ Milyen tulajdonságainkban különbözünk? Beszéljük meg, miben különbözünk, és elemezzük listáinkat a következô szempontok alapján: a) Ezt a másságot értékelem benned. b) Ezt a másságot nem értékelem benned, de nem is zavar. c) Ez a másságod zavaró a számomra, és gyakran okoz konfliktust közöttünk. ■ Megegyezés Még mindig ugyanazon a papíron egyeztessük, hogy konkrétan mely különbözôséget akarjuk megôrizni, s melyikrôl határozzuk el, hogy változtatunk rajta. Figyelem: csak semmi újévi fogadalom! Az évek során rögzült szokásokon nem tudunk egyhamar változtatni. Ezért maradjunk a realitásoknál és inkább csak annyit ígérjük meg, hogy egyetlen, a társunkat zavaró tulajdonságunkon változtatunk. Az egyezséget végül alá is írhatjuk, vagy egy pohár borral koccinthatunk rá. Ezt a fejezetet a delfineknek ajánljuk. Ezek a fejlett intelligenciájú, veszélyeztetett állatok nem képesek hazudni, mert nyelvük mindjárt az érzelmi és viszonybeli információt is közvetíti. Az érzelmi intelligenciát illetôleg úgy tûnik, felülmúltak bennünket. Lám, nekünk, embereknek a kommunikáció micsoda kihívás!
Kommunikáció
MÓDSZEREK Természetünkbôl adódóan életünket tapasztalatainknak, elôítéleteinknek és véleményünknek megfelelôen éljük. A Földön milliárdnyi féle szemlélet nyüzsög egyszerre, éppen annyi, ahány ember. Állandóan azzal foglalkozunk, hogy látásmódunkat másokéval összehangoljuk. Téged is hasonló dolgok érdekelnek, mint engem, hasonló a kedvenc idôtöltésed, kellôképpen megértjük egymást? Egyáltalán nem könnyû olyan konstruktív viszonyt kialakítani egymással, amelyben másságunk ellenére mégis képesek vagyunk értékelni egymást. Két úszó jéghegy: TÁRGY
TÁRGY
ÉN
TE
Alighogy megértetjük magunkat egy adott témában, egy másik síkon azon nyomban félreértések keletkeznek, és magyarázatra van szükség. Jéghegyekre hasonlítunk. Csak a legkisebb rész látható belôlünk. A víz alatt pedig állandóan egymásnak ütközünk. A víz alatti érintkezések jól eshetnek, de meg is sebesíthetnek bennünket. A víz felett talán csak egy jó CD-rôl beszélgetünk. A víz alatt viszont egymásba kötünk, visszautasítjuk egymást, közelséget keresünk, visszacsapódunk egymásról stb. Ha anyám azt mondja: „az étel ki fog hûlni!”, akkor ehhez a kijelentéshez egy sor egyéb jelentés is kapcsolódik. Például, hogy anyám egyszerûen csak tudja, hogy ez az étel gyorsan kihûl. Megbújhat mögötte anyám türelmetlensége is, mert nem szereti a piszmogást. És végül egy kis anyai gondoskodás is lehet benne, hiszen számára harmincévesen is az ô kicsikéje vagyok. Mindezeket a jelentéseket részben tudatosan, részben öntudatlanul fogom fel. Schulz von Thun Beszélgetünk egymással c. könyvében ezeket a jelentéseket a befogadó „négy fülének” nevezi. Végülis bizonytalanságban maradunk afelôl, mit is akart anyánk mondani azzal, amit mondott.
25
„A delfinekkel folytatott tizenkét évi munka után ismertem fel, hogy a korlátok nem bennük, hanem bennünk vannak. Meg kell találnom, ki vagyok én. És hogy mit is jelentsen ez az egész.” (John Lilly)
Kommunikáció
26
MÓDSZEREK
Azok, akik jó kapcsolatban élnek a környezetükkel, általában elôször alaposan megfigyelik az ismeretlen embereket. Elôször csak figyelnek, információt gyûjtenek, és csak azután cselekszenek. Például ilyen jellegû kérdéssel közelednek: „Mennyi idô kellett önnek ehhez? Biztosan nagyon sokat foglalkozott vele.” Azok, akik nehezebben szoktak beilleszkedni egy csoportba, már a kapcsolat kezdetén megállapításaikkal szakítják félbe a beszélgetést: „Igen, ezt ismerem, ilyet már én is csináltam. Csak azt kell tennie, hogy…” ■ Legyünk kíváncsiak, tudjunk meg sok mindent arról az illetôrôl, akivel beszélgetünk. ■ Olyan dolgokról beszéljünk, ami a másikat valóban érdekli és fontos a számára. ■ Adjunk pozitív visszajelzést, ha tetszik valami. Ha nem tetszik a másik mondandója, akkor is juttassuk kifejezésre, hogy el tudjuk fogadni ezt a viselkedést és mögötte az embert magát. „Tudod, én másképp gondolom, de azt hiszem, te úgy látod, hogy…” Ha egy ôszinte beszélgetés során el szeretnénk kerülni a megbántásokat és a félreértéseket, akkor az alábbiakat vegyük tehát figyelembe: Szabályok: ■ ■ ■ ■ ■
a kívánságainkat közöljük rögtön, és ne halogassuk kritika helyett adjunk leírást soroljuk fel a lehetôségeket és ne osztogassunk tanácsokat figyelmesen hallgassunk félbeszakítások és védekezés helyett kérdezzük meg, hogy mindent jól értettünk-e
Kommunikáció
MÓDSZEREK
27
7) Megbeszélések lebonyolítása
A tervezés eszközei
„A megbeszélések a tervezettnél mindig tovább tartanak, és a vártnál kevesebb eredményt hoznak.” Ismerôs ez az ismeretlen személytôl származó panasz? Pedig a jó és sikeres megbeszélés egyáltalán nem varázslat. Csak tisztázni kell, mit akarunk megbeszélni, mennyi idônk van rá, milyen következményei lesznek a megbeszélteknek, és mi történjék a kevésbé fontos, ezért megbeszéletlen dolgokkal. ■ A megbeszélés elsô részét a témakijelölés számára tartjuk fenn. Minden résztvevô megnevezi, milyen témát kíván megbeszélni. Ha bármi tisztázásra szorul, itt szánjunk rá idôt. ■ A második részben eldöntjük, mely témákat részesítjük elônyben, melyeket beszéljük meg ez alkalommal. A figyelmen kívül hagyott témákat, ha tematikailag megfelelôek is, alárendeljük a többinek, vagy egy másik idôpontot jelölünk ki megbeszélésükre. Esetleg tudatosan úgy döntünk, hogy nem foglalkozunk velük. ■ A harmadik részben két vagy három megbeszélendô témához idôbeni keretet jelölünk meg, amikor: a) pontosítjuk a témát b) megvitatjuk c) megállapodunk illetve következtetéseket vonunk le MEGBESZÉLÉSI TERV
Mindegy, hogy két vagy tizenöt ember vesz részt a megbeszélésen, vannak bizonyos segédeszközök, amelyek jól beválnak, természetesen a témától, a csoporttól és körülményektôl függôen:
Év, hónap, nap: Idô: Helyszín:
Résztvevôk:
Téma:
■ Témavezetô: Az a személy, aki a beszélgetés folyamatát felügyeli. Hierarchikus csoportok esetében ne a fônök legyen ez, elkerülendô a szerepek összeolvadását. ■ Résztvevô: Csak olyanok lehetnek, akik érintettek az ügyben, és ezért indokolt, hogy részt vegyenek a beszélgetésben. ■ Megjelenítési segédeszközök: Egy tábla, egy flip chart vagy egyszerûen egy csomagolópapír a falon, segítenek a nehezen áttekinthetô összefüggések bemutatásában. ■ Információ: Ha a témának van írásos dokumentációja, akkor fénymásoljunk annyit, ahányan vagyunk, mert úgy könnyebb hozzászólni. ■ Étel/ital: A megbeszélés társasági esemény!
Javaslat
Mai témák:
Elôterjesztô
Mikor vitatjuk meg?
Megállapodások/döntések
Kommunikáció
MÓDSZEREK
28
A tervezés eszközei
8) Ötletbörze Ez a legismertebb módszer a csoport gondolatainak felszínre hozására. Bár széles körben elterjedt, csak a ritkán alkalmazzák helyesen. Ezért a szabályokat itt is ismertetjük: ■ Idô: Jelöljünk ki egy (30 percnél hosszabb) idôtartamot. Nagyobb tervek esetében akár kétórás ötletgyûjtésre is hívhatjuk a résztvevôket. ■ Helyszín: Ahol jól érzik magukat a résztvevôk, ahol mozoghatnak, járkálhatnak is. ■ Cél: Sokszínû listát kapjunk az összes érdekelt (és érintett) ötlete alapján. Csak a témában érintettek motiváltak abban, hogy ötletekkel álljanak elô. ■ Fô szabály: Nincs olyan ötlet, ami túl meredek vagy butaság lenne ahhoz, hogy elôálljunk vele. Ezért tilos mások ötletét bírálni! ■ Gyûjtés: Egy ezzel megbízott személy kivétel nélkül mindenki ötletét jegyezze fel, mindenki számára látható módon. ■ Irányítás: Gyakorlott ember vezesse az ötletbörzét, aki képes küszöbölni a félreértéseket és nem ad helyet egymás leszólásának. Peter Mann ötletbörzét szervezett alternatív zeneboltjában a kirakat berendezésének kérdésében. Jelen voltak a kollégái, néhány vevô-barátja és két hangszercég képviselôje, akiktôl vásárolni szoktak. ■ Idôszak: A zárás utáni másfél óra. ■ Helyszín: Az üzlet melletti kávéház üres különterme, ahol elég hely van a járkáláshoz. ■ Cél: A munkatársaknak is érdekük, hogy a vállalkozás nyereséges legyen, ezért a jó reklám nekik is fontos. A baráti vásárlók, ha az üzlet jól megy, mindig kedvezô fizetési feltételeket kapnak. A szállítók szeretnék termékeiket mutatós kirakatban látni. ■ Fô szabály: Az elsô ötlet az egyik munkatárstól származott: „Hetenként egyszer mi is kiállhatnánk a kirakatba játszani.” Elôször mindenki csak nevetett ezen az ötleten, de ezt a javaslatot is, mint az összes többit, felírták. (Azóta már valóra váltották ezt!) ■ Gyûjtés: Óriási papírt terítettek a kávézóasztalra. Zsírkrétát osztottak szét az íráshoz, rajzoláshoz. ■ Irányítás: A tulajdonos zenetanár bátyja vezette a beszélgetést. Vicces ötletként, de komoly indoklással sárga és piros lapok használatát helyezte kilátásba, mint a fociban. Ha valaki egy javaslatra azt mondta, hogy „ez így nem megy”, vagy „ezt már százszor próbáltuk”, sárga lapot kapott. Azonban senkit sem zártak ki a játékból. És az ivásból sem, amikor az üzlettulajdonos végül mindenkit meghívott egy körre.
