A mezıgazdasági viszonyok Chinában. II. Amint Davis közli, a chinai az állatok és növényektıl származó minden hulladékot a legszorgalmasabban összegyüjt. Olajpogácsa, csont, szaru, szır, korom, hamu, tızeg, szalma, levelek stb. mind alkalmazást találnak; sıt a borbélyok még a leborotvált haj- és szakállhulladékokat is összegyőjtik, ezzel kereskedést őzvén. A chinai ismeri a gyps és mész alkalmazását is. A trágyának gyüjtésében pedig oly pedáns, hogy ha terményeit reggel a vásárra hozza, vállán este (bambuszrúdra erısitett két vödörben) e helyett emberi trágyát visz haza. De meg is hálálja a talaj e fáradságos szorgalmat, mert péld. a búza Chinában a 100– 120-szoros magot is megadja; igen közönséges átlagnak pedig a 15-szörös mag vétetik fel. A túltömött népségbıl kikerülı fölösleges és olcsó munkáskéz, e mellett a földnek feldaraboltsága és ennek nagy értéke korán arra utalta a chinai gazdát, hogy egész üzemét inkább a kerti gazdasághoz, a legbelterjesebb üzemhez alkalmazza, amelyben az ekének helyét az ásó, az igavonó marha és gépek helyét pedig a chinai kuli foglalta el. A birtokfeldarabolás különösen a nagy lapályon általános, hol egy 5-tagu család 1–2 H/a területbıl képes megélni, s hol a 6 –10 H/a földdel biró gazdát már igen gazdag embernek tartják. A gyérebben lakott hegyes vidékeken azonban vannak néha 1200–1800 gazdaságok is.
H
/a területü
A már 1–2 H/a -on is megélı tulajdonos vagy bérlı csak inkább kerti gazdaságot őz, marha nélkül; e végett a primitiv szerkezető eke és borona csak nagyobb birtokosoknál található. A bérleteknél az összes jövedelem ⅓-a teszi ki a bért. Váltógazdaságot rendesen őznek; a rétmívelés ismeretlen. A fımunka ideje márcziusban kezdıdvén, november hóban végzıdik; de a nagy lapálynak oly kedvezı és szelid éghajlata van, hogy egész éven át lehet a mezın dolgozni, úgy, hogy télen át különféle kerti növény és zöldség künn marad a mezın, honnan lassan behordatván, elfogyasztatik. A dombos és hegyes vidékeknek, melyek Chinának túlnyomó részét képezik, természetesen zordabb éghajlatuk van. Ugyanitt még tetemes oly terület is van, mely mívelés alá még nem vétetett, daczára annak, hogy a kormány ennek foganatositását lehetıleg elımozdítja. Amilyen szorgos mezıgazda a chinai, épp oly hanyag erdıápoló; az erdınek rendszeres kezelésérıl mindidáig fogalma sincs. Az erdıgazdaság mindenütt igen elhanyagolt állapotban van. A trágyanemeket hatásuk szerint osztályozzák és ezek a következıképen sorakoznak: olajpogácsa, emberi trágya, disznótrágya (szárítva és felaprítva), szarvasmarha-trágya, kecske-, lóganaj (leginkább vízzel higítva alkalmaztatnak), vizinövények, hamu, égetett mész és rothadt halak, mely trágyanemeket mindenkor kellıen kezelve és elıkészítve alkalmaznak. Chinának azon részében, hol a rizstermelésnek kiváló szerepe jut, a szükségelt nagymennyiségü trágyázásnak kisegitésére kétféle növény alkalmaztatik mint zöldtrágya. Ez a lóherének és a coronillának egy fajtája, mely növények ıszkor elvettetvén, buján fejlıdnek és tavaszkor – a vetés elıtt – alászántják. Ezen zöldtrágyázás igen ajánlatosnak bizonyult be és jó segédeszközt képez termések biztositására. Amily rendkivül ravasz és számitó a chinai a kereskedésnél, épp oly nehézkes az ingatlan birtok eladásánál, melyet egyébiránt a törvényszabta korlátok is megnehezitenek.
Mielıtt valaki birtokát eladásra bocsátaná, szükséges ezt elıbb atyjának és a legközelebbi rokonoknak sorra ajánlani és csak azon esetben adhatja el, ha mind ezen rokonok nem vállalkoznak a megvételre. Az eladás leginkább csak közvetitık segítségével történik, egy czéhbeli astrologus által elıre kiszemelt szerencsés napon. Egyébiránt egy birtokot eladni nem képez ott valami dicsıséget, mert a rosz nyelvek azonnal reáfogják a tulajdonosra, hogy eladósodás miatt kell tulajdonától megválnia. Ezen ráfogást pedig a takarékos chinai igen röstelli. Hogy az adósságcsinálást mindenütt elımozditó készséges hitelezı azonban ne használhassa ki a neki nyujtott elınyt, hogy tehát a hitelnyujtás ne legyen oly végzetes, mint sokszor nálunk, azon törvényes intézkedés áll fenn, miszerint a hitelezınek az eladásra bocsátott birtokot vagy házat megvásárolnia nem szabad. A birtokváltozásokra vonatkozólag megjegyezzük, hogy ennek bejelentése s az átiratásnak foganatositása legalább is három év mulva eszközlendı, mert ellenkezı esetben a kincstár javára elconfiskálható. Az átiratásokról hivatalos okmányok lesznek kiállítva s hogy az adófelügyelıknek és beszedıknek is legyen dolguk, a vételárnak 6 %-át képezı illeték lesz kivetve.1 De kisérjük ki egy kissé a chinai gazdát munkáinak körébe. A vetési munkálatok e két pontban összpontosulnak: 1. a mag fészekbe vettetik; 2. nem a föld, hanem a vetımag lesz trágyázva. Vetés elıtt egy kis elıkészitésben részesül a mag, amennyiben vízzel higitott trágyalébe kerül, hol megdagad; ennek azon jótékony hatása van, hogy a csirázás ilyetén elıkészíttetvén, a csira a legközvetlenebb helyen nyerheti elsı táplálékát, azonfelül a kártékony rovarok és férgek pusztitásától is kevesebbet szenved a mag. De a vetımag trágyázásához még külön e czélra praeparált trágyaszer is szolgál.2 Amint Fortune 3 irja, a nyári hónapokban mindennemü szerves anyagból, nevezetesen emberi trágyából származó hulladék gyeppel, szalma, fő, tızeg, gizgaz, leveles, hamu stb. szerekkel együtt halmokba rakatik össze, mely a megszáradás után meg lesz gyujtva; ennek folytán a pár napig tartó lassu égés következtében az itt felhalmozott szerek feketeszinü és hamurészekben gazdag földdé változtatnak át. Amidın eljött a vetési idı, az erre elkészitett szántóföldön most következıképen eszközöltetik a vetés: Egy munkás elıl menvén, a sorokban 4” távolságra fészkeket fúr, melyekbe egy másik munkás a vetı magot rakja, míg egy harmadik az elıbb leirt módon készitett fekete trágyát a magra hinti és a fészkeket ismét befödi. A poudrette alakban vásárolt emberi trágyát és a friss ürülékeket rendesen higitott állapotban alkalmazzák; ily módon való alkalmazásnál minden hátrányos befolyás (péld. a vetésnek kiégetése) egészen elkerülhetı. A friss ürülékeket e czélra a következıképen készitik elı: Az emberi ürülékek egy nagy hordóban ugyanannyi vagy még több vízzel lesznek föleresztve és erjedésnek alávetve. A fejlıdött légnemek el nem illanhatnak, miután a hordó agyaggal légmentesen van elzárva. Az erjedés befejezése után ezen higitott trágyanem éjjel egy bambusznádból készült
1
„Wiener landw. Zeitung.” 1885. „Landwirthschaftliches aus China.” Ennek azonban semmi gyakorlati haszna nincs. Cs. 3 Justus von Liebig: „Chemische Briefe.” 2
vezetékrendszer segítségével a trágyázandó szántóföldre vezettetvén, a szántóföldet behálózó vezetékrendszer által lehetıleg elosztatik. A szántóföldeknek vízzel való öntözése ugyanezen öntözési rendszer segélyével történik, késı este vagy éjjel.4 A vizet nagy szorgalommal és értelemmel szokták felhasználni s ahol csak lehet, öntözési rendszereket alkalmaznak, melyekbe a közeli folyókból állati erı segélyével vezetik a vizet. A fészekvetés alapelveit tehát a chinaiak már évezredek óta ismerik, és miután ezen rendszernél minden egyes növény egyforma nagyságu növekedési területet (Wachsraum) nyer, a nedvesség, a világosság és a levegı jótékony befolyása egyaránt biztosíttatik minden növény számára, az erıteljes növekedés folytán erısebben kifejlıdött gyökérzet nagyobb mélységbıl és nagyobb területbıl képes magához venni a tápanyagot: életerıs növény képzıdik, kifejlıdött szemmel és szalmával. Ezenfelül pedig a bokrosodás mozdíttatik elı nagy mérvben, minek folytán a tetemes terméstöbblet az erre forditott nagyobb munkát és szorgalmat bıségesen visszafizeti. Egy másik vetési rendszer még sajátságosabb.5 A higitott trágyalébe mártott búzát magágyakba vetik jó sőrően, honnan megerısödése után deczember hóban sorokba s a sorokban 4” távolságra, a már elıkészitett szántóföldre kiplántáltatik; a kiplántált búzaszál jövı év márczius havában 7–9 és még több mellékhajtást hoz s úgyannyira megbokrosodik, hogy egy szem búza után még 120 szem is terem. Sok és fáradságos munka ez, de a számitó chinai nem végezné, ha haszna nem lenne belıle. De e rendszereknek még egy igen nagy jelentıségük van, és ez a tetemes vetımagmegtakaritás. Az évenkint millió és millió métermázsára rugó magmegtakaritásnak (amint tudjuk, egyszerü sorvetésnél már 25–33 % megtakaritás lehetséges, a fészekvetésnél még több) ezen sőrő lakossággal biró országban még sokkal nagyobb nemzetgazdászati jelentısége van, mint nálunk, mert sokkal több ember élhet meg ugyanazon a területen – a kalászosok vetımagjaival vezetett ily takarékos és okszerü gazdálkodás mellett. Hasonló gazdasági viszonyokat találunk a szomszédos Japánban, hol a hangyaszorgalmu nép már évszázadok óta ugyanily okszerü rendszer szerint dolgozik. Hogy pedig ezen rendszer nem lehet rosz, azt abból is következtethetjük, hogy semminemü gazdasági válságokról Chinában vagy Japánban nem hallunk, míg nálunk bármelyik nyugati szomszédunk által nyers terményeink ellenében kijátszott vámemelés egész gazdálkodásunkat megingatni képes. Ezen, a termelés állandósitására és a nemzetgazdászati állapotainkra nézve igen sikamlós helyzet elég szomoru jele az egyoldalu termelésünk által elıidézett következményeknek, melyeket Chinában és Japánban azonban nem ismernek. Japánban is, hol a marhaállomány fölötte csekély, rét és legelı nem létezik, szintén az emberi ürülék képezi a talajerı fentartásához szükségelt egyedüli kútforrást, és mégis minden négyszög-mértföldön 5000–6000 ember él. Itt is az ürülékek összegyüjtésére kiváló szorgalom fordíttatik és hiába keresnénk ott azon hanyagságot, melyben városaink remekelnek. Japánban az emberi trágya sohasem kerül friss állapotban a földre, mert elızetesen kezelésnek lévén alávetve, mint keverék- vagyis compost-trágya alkalmaztatik; ennek fıalkrészei: szalma, szecska, törek, emberi és állati ürülékek, konyha- és zöldséghulladékok, halmaradványok stb. és száraz föld vagy tızeg. Ezen trágyaszer igen hatékony s olcsó.
4 5
„Wiener landw. Zeitung.” 1885, 1928. sz. Hanem azért a fészek- és magtrágyázás dolgában mégse utánozzuk a chinaiakat. Cs.
Chinában is a konyha- és mőkertészet igen szép elıhaladást mutat, de Japán mégis túlszárnyalta, hol a virág- és konyhakertészet igen magas fokon áll. A japáni különlegességek közé tartozik az óriási és a törpe növények és fák nevelése s ebben ık remekelnek. Amint Lehnert közli, egy méter hosszu czukor- vagy takarmányrépa, vagy ⅔ m/ hosszu fiatal sárgarépa éppen nem ritkaság; de az egész zöldség óriási alakjaival és sokféle fajaival, valóban bámulatos. Siebold szerint április és május hónapokban, Tokioban, a piaczon, 100-féle friss zöldség, 8féle hüvelyes és gumós növény, 14-féle besózott gyümölcs, 25-féle friss és szárított gomba, 20 fajta étel tengeri növényekbıl, 28-féle gyümölcs, 12-féle gabonanemü kapható. Még hátra volna néhány megjegyzést tenni a chinai kereskedelem és iparról. Chinában egy igen tekintélyes és nagyszámu kereskedelmi és iparosztály létezik, mely legbiztosabb fogyasztója a fölösleges nyers termékeknek. De daczára a nagyszámu lakosságnak – vagy mint ık mondják: a sok szájnak – az élelmiszerek igen olcsók és Lehnert szerint egy chinai 10 krért egy napra annyit kap a legkülönfélébb és az európaiak elıtt egy kissé gyanusnak látszó ételekbıl, hogy jóllakhatik. A nagymérvü túlnépesedés daczára ott – a mi értelmünkben véve – pauperismus nincsen; – csak igen ritka esetben és csakis elemi csapások folytán. – Ezen tény, mint ezen népnek egy kitünı ismerıje irja, a chinai culturának egyik legszebb és legörvendetesebb eredménye. De ezen olcsóságnak nem csekély mérvben oka a practikus észjárásra és takarékosságra mutató azon körülmény, mely szerint a pénz náluk a lehetı legkisebb részletekre van feldarabolva; így péld. egy tael = 3 frt o. é., 1 tael = 10 tsin = 100 fen = 1000 käsch. Egy käsch tehát = 3/10 kr o. é., de ezen rendkivül kis pénzösszeg még ½ és ¼ käsch-re van osztva.6 Ezen beosztás folytán számtalan kisipar tartja fenn magát nagyon csekély üzleti tıkével, úgyannyira, hogy pár krajczárnyi tıkével biró üzletek millióknak képesek alkalmazást és életfentartást adni. Amint Lehnert az „Um die Erde” czimü munkájában emliti, egy käschért ( 3/10 kr o. é.) kapható különféle gyümölcsszelet, kis adag fızelék, 1 csésze thea, 1 pipa dohány, ½ narancs stb., mely czikkek számtalan utczai kifızdékben és élelmiszerekkel kereskedı házalóktól áruba bocsáttatnak. A chinai gazdának rendkivüli takarékossága a chinai kereskedınél túlságos nyerészkedési vágyba megy át, melyet egyébiránt a nehéz létérti küzdelem idéz elı, a nagy és nehéz verseny folytán csak növeltetik. De egyébiránt is igen élelmes és ravasz nép ez a chinai kereskedı. Montesquieu ıket a világ legnagyobb csalóinak bélyegzi a „l’esprit des lois” czimü munkájában. Minden vevınek szükséges, hogy saját mérlegét vigye magával, mert másképen megcsalják; minden kereskedınek háromféle mérlege van: egy nehéz a bevásárláshoz, egy könnyü az eladáshoz és egy igazságos az elıvigyázó vevık számára, kik nem hagyják magukat megcsalni. A technikai ügyesség a chinaiaknál már ısrégi és számos találmánynyal elızték meg Európát, így péld. a papir Kr. u. 153. évben találtatott fel, továbbá fa- és kınyomdászat, lıpor, porcellán, lackgyártás, selyemipar mind igen régi chinai talalmányok, melyek kiterjedett
6
E tekintetben mi állunk talán legmesszebb a chinaiaktól, a mi forintunk és krajczáruk igen nagy egység, ami nemzetgazdaságilag igen nagy hátrány. Cs.
mértékben üzetnek. Úgyszinte a bankrendszer is igen régi, mert még Kr. e. egy századdal vezethetı vissza. A kamatláb igen magas, átlag 10–15 %. *** Az ilyen viszonyok között, hol az emberi ürülékek szorgos összegyüjtése által a talajból elvont alkatrészek a mezıgazdaság üzemkeretébe rendszeresen és következetesen ismét visszatérnek, hol kivitelre nyers termény nem kerül, hol a birtokok feldarabolása és a leginkább külterjesen kezelt nagybirtok tökéletes hiánya folytán őzhetı legbelterjesebb gazdálkodás általános: ott a talajnak termıképessége minden idıre biztosítva van. Ez pedig a chinai kisgazdának érdeme. És mi törvényekkel akarjuk a földnek feldarabolását korlátozni, holott nálunk az uradalmak az ország összes mívelés alatt álló területének 30.6 %át képezik; – mily nagy különbség van viszonyaink között! Pedig ha Liebig tanaira akarunk támaszkodni, akkor a birtokok kevés kezekbe való összpontositása a talajerı állandósitásának megölı betüje, mely a rablógazdálkodás leghathatósabb elımozditója és egészségtelen nemzetgazdászati viszonyok szülıje (Irország, Spanyol- és Olaszország stb.). Mert hiszen a kisbirtokos majdnem tökéletesen visszapótolja a földnek, amit tıle elvont; a nagybirtokos gabonát és húst visz a fogyasztási központok felé és ennek következtében elvesznek a termelés ismétlésére szükséges feltételek. Ez a természetszerü oka a cultura okozta elszegényedésnek – más ok erre nincsen (Liebig). Ily módon nyelték el Rómának – a nagyszerő világvárosnak – csatornái hajdanában elıször is a campaniai parasztnak, késıbben pedig Sziczilia, Szardinia és Afrika termékeny partvidékeinek jólétét. Puszták maradtak hátra. Az egyoldalu szemtermelésnek – a talajerı visszapótlása nélkül – tehát történelmi jelentısége is van; és nem csupán üres phrasis az, amit minduntalan hangsúlyoznak mezıgazdasági irodalmunkban, hogy egészségtelen nemzetgazdászati viszonyokat szül az ısapáinktól átszállt egyoldalu szemtermelés! De hogy a chinaiak gazdasági rendszereibıl mi is tanulhatunk és következményeket vonhatunk le, azt elvitatni senkisem fogja. Mert hasonló viszonyok között, úgymint igen felaprózott földbirtoknál, olcsó és elegendı munkáskéz esetén, a szántóföld nagy értékénél (péld. a Felvidéken, hol jobb minıségü szántóföldnek ára holdankint 300–700 frtig is felszáll – sıt sok helyütt a legjobb akarat mellett sem kapható) mi is nagyobb és biztosabb jövedelmet mutathatnánk fel a kalászosok termelésébıl, ha 1. a vetımagot jobban megválasztanók, 2. ha a vetésnél sorvetést, de még jobban fészekvetést alkalmaznánk, mely czélból olcsó és hasznavehetı kisebbszerő sor- és fészekvetık elterjedése nagy elınynyel járna. (Sajnos azonban, hogy gépgyárosaink oly hallatlan árakat szabnak a mezıgazdasági gépeknek, holott azokat a jelenlegi árak felén – sıt némelyeket még a mostani árak ⅓-án is veszteség nélkül lehetne áruba bocsátani. Különösen a vetıgépek magas árát tartjuk nemzetgazdászati szempontból is igen hátrányosnak.) 3. Ha a bıtermı fajtákból gonddal választott vetımagot sorokban vetve, a vetést kézi vagy állati erı segítségével (kapálóeszközökkel) megkapálnánk.
4. Ha úgy mint a chinai és japáni gazda nemcsak az emberi ürülékekbıl oly kitünı és hatékony mesterséges trágyaszert volnánk képesek késziteni, különösen a hegyoldalakon elterülı, messzebb esı földeink számára, de az állati trágyát is oly okszerü kezelésben részesitenık, mint amazok. 5. Ha a munkásságban is oly bámulatos szivósságot, kitartást, értelmiséget és ügyességet tanusíthatnánk, mint e nép. 6. Ha a gazdaság üzleti oldalát is oly ügyességgel volnánk képesek megragadni, mint az élelmes chinai, kit kereskedı vagy uzsorás a legveszélyesebb fogásokkal sem szed rá oly könnyen, miután minden gazda elég kereskedelmi szellemmel is rendelkezik. 7. Ha a házi ipart oly mérvben üzhetnık, mint a folyton munkálkodó ázsiai collegánk. 8. Ha az élet és élelmezés iránt épp oly csekély igényekkel birnánk, mint a takarékos – sıt néha fukar – chinai, kinél nincsen ugyan rendkivüli gazdagság, de ki az európai pauperismust csak hírbıl ismeri. (Igénytelenségük és szivós szorgalmuk által mindenütt veszedelmes társai lettek a bennszülötti gazdáknak, ahová bevándoroltak; így péld. Indiában és Amerikában, hol a nagyigényü és fényüzı amerikai munkást elıbbi fényes keresetében igen hátrányosan befolyásolták.) 9. Ha oly józanok volnánk, mint a chinai és japáni, kik a szeszes italokat igen csekély mérvben fogyasztják – holott nálunk sok helyen, de különösen a Felvidéken, a mérséketlen pálinkaivás (az uzsorával kezet fogva) ezer és ezer jómódu parasztgazdát anyagilag és szellemileg megsemmisitett; hol a pálinka – a jólétnek e veszedelmes megmételyezıje – ijesztı módon szedi áldozatát és gazdáink igen tetemes részét a szegénység és mőveletlenség rablánczai közé szoritotta. Nem akarjuk ugyan a chinai gazdát mint valami ideális embert és mezıgazdát oda állitani, mert ı is a chinainak már fölemlitett – de nem elınyösnek ismert – nemzeti jellemvonásaiban és tulajdonságaiban osztozkodik, de állitani merjük, hogy a chinai és japáni gazda, mint igen értelmes mezıgazda, méltán érdemes tagja az emberi társadalomnak, ki sajátságos culturális viszonyai közt magáévá tette a jó mezıgazdának legfıbb kellékeit: az „értelmességet, munkásságot és a takarékosságot”. Gruner Lajos.
