Természeti viszonyok Felszín szempontjából Csallóköz folyami hordalékokkal feltöltött síkság. A regionális magasságkülönbségek nem nagyobbak 0,5-0,8-3,00 m-nél. Egész Csallóköz felszíne mérsékelten lejt Bratislavától Komárno felé. A felszíni viszonyokat a különleges helyi viszonyokból kiindulva kétféle szempontból lehet vizsgálni: a víz alkotta térszíni formák, a felszín hatása a vízrajzi viszonyokra. Minimális tagoltságú alföld, egyhangú tájjelleggel. Ezt csak helyenként zavarják meg régi dunaágvizek maradványai – kiszáradt holtágak, holtmedrek. A Kék Duna szövetkezet határában már kisebb-nagyobb mértékben szétszántódtak. Keresztmetszetben a volt dunaágak jelenleg már csak sekély mélyedéseknek látszanak. A Duna magas vízállása esetén az ilyen mélyedések fenekén megjelenik a fenékvíz, ami sok esetben veszélyezteti a termést. Néhány helyen ezeket a mélyedéseket bokros-fás növényzet tölti ki. Kavicsból-homokból álló üledékek a Duna kanyarainak – meandereinek – megszűnése után kisebb-nagyobb dombocskákat alkotnak. Somorja tengerszint feletti magassága 130 m. Somorja határa minden irányban mérsékelten lejt. Somorjától a mérsékelt lejtés kelet felé különösen jellemző – ez a szövetkezet területén történik. Čilistov – Csölösztő 129 m, északra Kvetoslavov – Úszor 125 m, nyugatra Hamuliakovo – Gútor 129 m, keletre Mliečno – Tejfalu 125 m, Báč (Bacsfa) 124 m, Dobrohošť – Doborgaz 125, Vojka n. D. – Vajka 124, Kyselica – Keszölcés 122, Šulany – Sül 123 m. Felső-Csallóköz geológiai fejlődése Mivel Csallóköz területe a Kárpát medencéhez tartozik, ezért geológiai fejlődését a Kárpát medence kialakulásával kell kezdeni. Ennél is két őstömb, vagyis pajzs közreműködése alkotja a kezdetet: Skandináviai pajzs és Szaharai pajzs, mindkettő még a Föld őskorában, az archeozoikumban keletkezett kb. 600-700 millió évvel ezelőtt. A Paleozoikumban – elsőkorban kb. 500 millió évvel ezelőtt a két őstömb között további pajzsok gyűrődtek fel, mint a Kaledóniai (Nyugat Európában), Variszkuszi (Közép Európában). A szárazföldképző – epirogenetikus, függőleges – vertikális mozgások következtében a Paleozoikum – geológiai elsőkor végén a Perm alkorszakban a Szaharai pajzs (Afrika) és a Variszkuszi pajzs (Európa) között egy nagyon széles, teknőszerű mélyedés, ún. geoszinklinális keletkezett, ebben kialakult a Thétisz tenger. Fenekén néhány ezer m vastag
üledékréteg rakódott le: homokkő, agyagos palák, mészkő, dolomit. Kenozoikum – harmadkor elején a Paleogén alkorszakban a Szaharai pajzs (Afrika) észak felé tolódott el. A Variszkuszi pajzs ellenállt, a préselődés következtében a Thétisz tenger fenekén lerakódott üledékes kőzetek kb. 60 millió évvel ezelőtt felgyűrődtek. A hegyképző nyomás legnagyobb méretű volt a mai Alpok területén – a felgyűrődés a legnagyobb magasságot érte el. Kelet és délkelet felé a nyomás fokozatosan csökkent, ahol félköralakban felgyűrődtek a Kárpátok. Nálunk Szlovákia területén ekkor a Középső Kárpátok alakultak ki, Bratislavánál – Pozsonynál a Kis Kárpátokkal kezdődnek, Felső Csallóköztől nyugatra. A Kenozoikum – harmadkor végén a Neogén alkorszakban kb. 10 millió évvel ezelőtt a Középső Kárpátok előterét újból elöntötte a tenger – Pannon tenger. Ide a Kárpátok folyói sok hordalékot – főleg homokot, kavicsot, agyagot szállítottak, a kialakult üledékek a Pannon tengerben elérték a kétezer métert. A Pannon tenger idővel elveszítette a világóceánnal való kapcsolatát, beltengerré, fokozatos kiszáradással tavakká alakult át. A tavakba ömlő folyók széles félkör alakú torkolatot, deltákat alakítottak ki, közben a tavak elmocsarasodtak. A Duna is ilyen deltát épített ki először a Wieni – Bécsi medence tavába, ennek kiszáradása után a mai Kisalföld – ahova Csallóköz is tartozik, helyén akkor lévő Levantei tóba. Ez a homokból, kavicsból álló delta az érkező hordalékokkal állandóan növekedett, végül a Dévényi (Devín) kaputól keletre az egész tavat feltöltötte, és így kialakult a mai Kisalföld ősfelszíne – tehát Csallóköz ősfelszíne is. A Duna és mellékfolyói tovább rakták le itt hordalékaikat, közben változtatták medrüket, ezért nagy területeket borítottak mocsarak, ingoványok a Duna, Váh – Vág, Hron – Garam, Rába mentén. Csallóköz, mint a Kisalföld része a Kvarter – negyedkor elején a Dilúvium alkorszakban szintén ilyen terület volt, 1 millió évvel ezelőtt. Az utána következő Alúvium alkorszakban a geológiai jelenkorban jelent meg az ember Csallóközben. Idővel a Duna megkerülte saját lerakódásait, a Dévényi kapu alatti hordalékkúpot, két ágra szakadt, ezek újra egyesültek Komáromnál. A Duna két folyása között több összekötő ágvíz és mellékágvíz alakult ki. A Kvarter – negyedkor Dilúvium alkorszakában 1 millió évvel ezelőtt az előbbi korban lerakódott üledékes kőzetekre újabb rétegek rakódtak le kavicsból, homokból, iszapból a Dilúvium után a negyedkor Alúvium alkorszakában 50 ezer – 10 ezer évvel ezelőtt. A dilúviális rétegek csak Csallóköz középső részén maradtak meg változatlanul, hosszú csíkban húzódva mai Dunajská Lužná községtől egészen Zlatná na Ostrove – Csallóközaranyos községig. Csallóköz középső részén a harmadkori üledékek vastagsága eléri a 3500 m–t, de fokozatosan elvékonyodnak nyugatra és Keletre. A harmadkori üledékek Felső Csallóközben – Somorja és környékén 110-130 m-nél kezdődnek a felszín alatt. A negyedkori üledékek vastagsága Csallóközben 200 m. Somorja és környékén a felszíntől számítva 110-
130 m. Ezen, mint alapkőzeten alakult ki később a termőtalaj. Az alapkőzet anyaga negyedkori folyami kavics, homok, helyenként keverve iszappal.
1) Folyami agradációs övezet – hullámtéri szubrégió - Holocén (Aluvium) 2) Folyami agradációs övezet – nem összefüggő futóhomok - Holocén (Aluvium) 3) Jelentősen agradált depressziók szubrégiója - Ó-Holocén (Aluvium). (A kategóriák a fenti földtani térképen folytatódnak a 4. Pleisztocén hátsággal – a szerk. megj.)
Magyarázat a geológiai térképhez 1) Földtörténeti korbeosztás I.
Negyedkor (jelenkor) 1 millió év (Quarter, Kenozoikum) Alkorszakok: Holocén Új-Holocén
(Aluvium)
Ó-Holocén (Dilúvium) Pleisztocén II.
Harmadkor 60 millió év (Tercier) Alkorszakok: Pliocén
Újharmadkor
Miocén Oligocén
Óharmadkor
Eocén III.
Másodkor 525 millió év (Mezozoikum) Kréta (130 mill. Év) Jura
(175 mill. Év)
Triász (220 mill. Év) IV.
Első kor
1960 millió év
(Palezoikum, Ókor) Perm (250 mill. Év) Karbon (320 mill. Év) Devon (370 mill. Év) Szilur (460 mill. Év) Kambrium (560 mill. Év) Őskor 1925 millió év (Archeozoikum) Algonkium (825 mill. Év) Archaikum (1100 mill. Év).
Felső Csallóköz éghajlati viszonyai A földrajzi szélesség szempontjából a Dunamenti síkság s vele együtt Csallóköz is a 48° északi szélesség mentén terül el és az északi mérsékelt övezethez tartozik, s ezért mérsékelt éghajlata van. A tengertől való távolság alapján Csallóköznek jellegzetes középeurópai éghajlata van, három éghajlati hatás határán terül el: oceáni, kontinentális – szárazföldi, mediterán – földközi tengeri. A három közül leggyakrabban érvényesül a nyugati – atlanti oceáni hatás, elegendő csapadékkal. A kontinentális – szárazföldi hatással járó kemény hideg tél, meleg száraz nyár ritka. A mediterán – földközi tengeri hatásra a telek enyhék, 0°C körüli hőmérséklettel. Ilyen telek nálunk 1965 óta egyre gyakoribbak. Nyáron tartós száraz, meleg időjárást okoz. Csallóköz hőmérsékleti szempontból Csehszlovákia meleg vidékeihez tartozik, több, mint 50 klimatikus nyári nappal, amikor a hőmérséklet naponta meghaladja a 25°C-t.
A búza aratását július 15-ig megkezdik, a kukorica betakarítása szeptember 15-ike körül kezdődik. A januári átlag -3°C, júliusi átlag 20°C. Az évi átlagos csapadék 500 mm, ezzel az ország legszárazabb területei közé tartozik. A növényzet növekedési és beérési időszaka – a vegetációs időszak – azoknak a napoknak a száma, amikor a napi átlaghőmérséklet eléri vagy meghaladja a 10°C-t, Somorja és környékén 187 nap, átlag április 14-től október 17-ig tart. Ebben az időszakban a napsütéses órák száma 1500 körül van. Uralkodó – vagyis leggyakoribb a nyugati szél. Szélcsendes nap kevés. Nagyon veszélyesek a mezőgazdasági termelésre a májusi fagyok, amikor a növényzet vegetációja – növekedése már megindult. A hideg légáramlás az Atlanti oceán felől érkezik az Északi Sarkvidék felől érkező jéghegyek olvadásával kapcsolatban, ami az oceán feletti levegő hirtelen lehűlését okozza. Az
éghajlat
a csapadékviszonyokat,
Csallóközben amely
általában
éppen
kedvező
a vegetációs
a mezőgazdaságra, időszakban
kevés.
kivéve Ezért
a terméshozamokat jelenleg már csak mesterséges öntözéssel lehet emelni. Hőmérsékleti viszonyok Felső Csallóközben az évi átlagos hőmérséklet 9,3°C. Legmelegebb hónapunk július, de áttolódhat júniusra és augusztusra. Ekkor az átlag Somorján és környékén 20,2°C. Leghidegebb hónapunk január, de áttolódhat decemberre vagy februárra. Ekkor az átlag Somorján és környékén – 2,7°C. A mezőgazdaságra nagyon kedvezőtlenül hatnak az évi, havi, napi hőmérsékleti ingadozások. Nyáron nappal 26-27°C átlag, éjjel csökkenik 15-17°C-ra átlag, ami napi 1415°C hőingadozást – kilengést jelent. Májusban és szeptemberben a napi átlagos hőingadozás – kilengés 10°C. Átlagos évi hőmérsékleti ingadozás – a legmagasabb és legalacsonyabb hőmérséklet közötti különbség – Somorján és környékén 22,1°C. Legnagyobb kilengések az aratás idején júliusban vannak, legkisebbek áprilisban a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetén. Nagyon kedvezőtlenül hatnak a gazdasági életre a kései fagyok, népi nyelven Fagyos Szentek – rendszerint május 12, 13, 14-én és május végén 25-ike körül. Általában az első fagyok novemberben kezdődnek, az utolsó fagyok május végén fejeződnek be. Az utolsó fagyok, tekintettel az itteni növényzet vegetációjára, gyakran nagy károkat okoznak a kukoricában, krumpliban, dohányban, zöldségben, szőlőben, gyümölcsösökben. A nagy hőmérsékleti kilengések kedvezőtlenül hatnak a mezőgazdasági munkák megkezdésére.
Általában a tavaszi vető március közepétől április közepéig tart. Az őszi vető szeptember közepétől október végéig tart. Az őszi vető kezdetének eltolódását az őszi esőzések megkésése okozza. A fagymentes időszak az az időszak, ami az év első és utolsó fagyos napja között eltelik, döntően befolyásolja a mezőgazdasági termelésünket. Ennek hossza Csallóközben 190 nap.
Csapadékviszonyok Az Atlanti óceán felől érkező csapadékhoz hozzájárul a helyi párolgás is. Ez szoros összefüggésben van a hőmérséklettel, a széllel és ennek erősségével. A legmagasabb párolgási értékek Felső Csallóközben vannak, kelet felé csökkennek. A párolgás mennyisége Somorja és környékén 636 mm. Ezért a talajok a nyári nedvességet ősszel, télen, tavasszal gyűjtik össze és tartalékolják a meleg nyári évszakra, amikor a lehullott csapadék csaknem teljesen elpárolog. Szárazabb nyarak idején mindíg csökkennek a terméshozamok, ezt kizárni csak öntözéssel lehet. Somorja és környéke a 600 mm-s izohiéta (átlagos csapadékvonal) körzetében fekszik. Ez azonban nem zárja ki az alacsonyabb csapadékmennyiséget. Ha az átlag 400 mm alá csökken, katasztrófális szárazságról van szó. 1921-ben 341 mm-s volt az átlag. Hozzá hasonló szárazság utána csak 1947-ben volt, 356 mm. Az utolsó 50 évben, 1920-70 között Felső Csallóközben 2 esetben az évi átlag 300-400 mm között, 7
„
„ „
400-500 mm
„
19
„
„
„
500-600 mm
„
,
16
„
„
„
600-700 mm
„
,
6
„
„
„
700-800 mm
„
.
,
Az előbbi adatokból látható, hogy túlsúlyban van az évi 500-600 és 600-700 mm-es átlag. Ha hosszabb időszakra figyeljük a csapadék megoszlását 1876-1950 között, tehát 75 évre, akkor 588 mm-es átlagot kapunk. Azonban csak az évi átlagokból nem következtethetünk a csapadék kedvező vagy kedvezőtlen megoszlására az év folyamán. A csapadék legfontosabb a növényzet fejlődési időszakában, a vegetációs időszak első felében, aztán nyári hónapokban is, amikor a magas hőmérséklet nagy párolgást idéz elő a talajnedvességnél és a növényzetnél. Ezt a szempontot tekintve vizsgáljuk az 1921, 1923, 1928, 1947-es éveket, amikor a csapadékátlag 500 mm alatt volt.
Július hónap Év
Augusztus hónap
hőmérséklet csapadék C°-ban
év
mm-ben
1921 20,93
28,-
1923 21,60
10,-
1947 22,10
3,-
csapadék
C°-ban
mm-ben
1921 18,66
5,10
1928 23,20
hőmérséklet
20,-
1923 20,30
8,80
1928 21,04
35,10
1947 22,-
4,14
A csapadék és hőmérséklet havi átlagban. A táblázatból látható, hogy a meleg és a minimum alatti csapadék meg a párolgás következtében a növényzet degenerálódott. Csapadékviszonyok április-augusztus hónapokban a száraz években Év
csapadék mm-ben
1921
48,-
1923
13,90
1928
45,10
1947
12,20.
A többi években elegendő csapadék volt. Csapadékviszonyok április-augusztus hónapokban a száraz éveken kívül Év
csapadék mm-ben
1925
166,-
1930
147,4
1940
176,-
1950
112,8
1955
141,2.
Hogy az elegendő csapadék mellett is a mi vidékünkön gyakoriak a szárazságok, ezt a légköri nedvesség hiányával magyarázzuk a meleg hónapokban. Ezt bizonyítja a tízéves átlag 1960-70 között: Légköri nedvesség %-ban: Jan.
Febr.
Márc. Ápr.
Máj.
Jún.
Júl.
Aug.
Szept. Okt.
Nov.
Dec.
87%
83%
75%
78%
77%
76%
76%
79%
86%
89%.
72%
85%
A táblázatból látható, legkevesebb a légköri nedvesség éppen a gabonafélék vegetációs időszakában áprilistól augusztusig.
Az 50 éves havi átlagok alapján 1901-1950 időszakban az évi csapadékátlag 587 mm. A csapadéknak 55,9%-a a nyári félévre (április-szeptember), 44,1%-a pedig a téli félévre esik (október-március). A légköri nedvesség évi átlaga 1901-1950-es időszakot tekintve, 50 évre átszámítva 80%. A csapadékos napok számának évi átlaga ugyanerre az időszakra átszámítva 90-100 nap között van évente. 25 éves időszak feljegyzései a csapadékos napok havi átlagáról 1925-1950 között Somorján és környékén: Jan.
Febr.
Márc. Ápr.
Máj.
Jún.
Júl.
Aug.
Szept. Okt.
Nov.
Dec.
6,9
6,4
8,1
9,6
10,2
9,1
8
7,2
8,2
9.
8,4
9
Az évi átlag 100 csapadékos nap. A csapadékos napok megoszlása Somorján és környékén évszakok szerint: Tavasz 26
Ősz 24,4
Nyár 27,3
Tél 22,3
Összesen nap 100
A tavaszi időszakban átlagosan elegendő csapadék esik, ez a mezőgazdaságra kedvező. A hóviszonyok végleg nem kedvezőek. Némelyik évben sok a hó, vannak évek, amikor csaknem teljesen hiányzik. Vannak évek – december, január hónapok hó nélkül, ezt a rendszertelen időjárás pótolja februárban és márciusban. Az enyhe telek idején a hótakaró gyorsan eltűnik. Általában január hónapban esik a legtöbb hó: 34%, utána következik február hónap: 29%. Az első hó általában novemberben esik, az utolsó rendszerint márciusban. A havazó napok Somorja és környékére: Évek
Jan.
1872- 5
Febr.
Márc.
Ápr.
Máj.
Jún.
Júl.
Aug.
Szept.
Okt.
Nov.
Dec.
Össz
3
2
0,2
0
0
0
0
0
0,2
1
4
17
1900 1921
4
6
0
10
0
0
0
0
0
0
3
3
17
1927
10
5
0
0
0
0
0
0
0
0
3
9
27
1947
8
10
3
0
0
0
0
0
0
0
2
2
25
1950
4
7
3
1
0
0
0
0
0
0
1
3
19
Az adatokból következik: Az évi átlagos 100 csapadékos napból a havazó napok száma 17 - 27%, átlagosan 20,8%.
Viharviszonyok A viharos napok száma Felső Csallóközben évente 18-27 között ingadozik. Az utolsó évtizedek feljegyzései szerint Somorja és környékére átlagosan 18,5 viharos nap esik. Az utolsó 50 év 1920-1970 feljegyzései alapján a Hurbanovoi-Ógyallai meteorológiai intézet megállapította, hogy a Májusi csapadék 41%-a, Júniusi csapadék 54%-a, Júliusi csapadék 53%-a, Augusztusi csapadék 49%-a, Szeptemberi csapadék 32%-a viharokkal jár együtt. A viharos napok legnagyobb száma júniusra 5 = 25,8% és júliusra: 4,5 = 23,4% esik. A jégesők a viharokkal együtt fordulnak elő, főleg június hónapban. Periodikusan fordulnak elő, különböző helyeken. Felső Csallóköz területére a statisztika 1,4 napos évi átlagot állapít meg, amelyből 0,24 okoz nagy károkat a termésben. A jégverés nem érint nagy területeket, hanem helyenként, kisebb-nagyobb sávokban pusztít.
Ködök A ködök jelentékeny károkat okoznak a gabonatermésben, főleg az alacsonyabb helyeken – ilyenkor megtámadhatja például a gabonarozsda. A statisztika Somorja és környékére 25 napos évi átlagot állapít meg. Ennek felosztása átlagosan hónapokra a következő: Jan.
Febr.
Márc. Ápr.
Máj.
Jún.
Júl.
Aug.
Szept. Okt.
Nov.
Dec.
2
2
3
-
1
-
-
-
7
4.
1
5
A legtöbb ködös nap őszre (12) és tavaszra (4) esik, legkevesebb nyárra (1), de gabonafélékre ez is nagyon ártalmas lehet.
Szélviszonyok Felső Csallóközre jellemző, hogy alig van szélmentes nap. Tavaszi időszakra túlsúlyban vannak a nyugati szelek. Nyári időszakban túlsúlyban vannak a keleti szelek. A nyugatra fekvő, észak-déli vonulási irányú Kis Kárpátok enyhítik a téli hideget,
akadályozzák a hideg északnyugati szeleket. Télen csökkennek a nyugati irányú szelek, túlsúlyban az északi, északnyugati szelek vannak. Uralkodó szelek Felső Csallóközben Északnyugati -
átlag 92,4 nap évente,
Délkeleti
-
átlag 51,8 nap évente,
Nyugati
-
átlag 23 nap évente,
Keleti
-
átlag 21,2 nap évente.
Az előbbi szeleken kívül még más irányú szelek is fújnak, a napok kevesebb számával, mint északi, északkeleti, délkeleti, déli, délnyugati, ezek százalékaránya 10%-on alul van. A szélcsendes napok száma (átlag) 106,4. Ez százalékban: 22,8%. Az előbbiekből látható, hogy túlsúlyban vannak az északnyugati szelek, 92,4 napon át fújnak évente. A keleti és északi szelek úgymondva „elviszik“ a nyugat felől, az Atlanti óceán és északi tenger felől érkező csapadékot, szárítják a talajt. Ez ellen részben erdősávok kiültetésével védekeznek. Legerősebb szelek tavasszal és ősszel fújnak. Szelek erejének évi átlaga Felső Csallóközben 2-3 m / sec (mp.). A nyári viharokkal együtt kialakuló, rövid ideig tartó, károkat okozó orkánszelek sebessége meghaladja a 12 m / sec (mp). Felső Csallóköz területe erdőkben szegény. Ezért nyáron a forró, száraz szél nagy károkat okoz – növeli a párolgást, laza szerkezetű talajokat elhordja. Például 1-2 m mély árkokat 15 év alatt teljesen behordja a szél, ha nem tisztítják az ilyen árkokat. Hasonlóan kiegyenlíti a felszín hullámzását. A talajelhordást mezővédő erdősávok kiültetésével akadályozzák meg.
A légnyomásviszonyok A viharoktól, ciklonok frontjainak átvonulásától eltekintve a légnyomás Felső Csallóközben keveset változik. Az 50 éves légnyomási átlag 751,5 mm. A tengerszintre átszámított légnyomás 762,6 mm. A légnyomás maximum télen, januárban alakul ki, minimum pedig tavasszal, áprilisban. Januártól májusig a légnyomás csökken, májustól szeptemberig kiegyensúlyozott. A légnyomás havi átlagos ingadozása Felső Csallóközben 0,6 mm.
