1
A MEZİGAZDASÁGI TALAJÉRTÉKELÉSI RENDSZER ERDÉSZETI ADAPTÁLÁSA
Dr. Führer Ernı - Dr. Járó Zoltán
A gazdaságtalan, „gyenge és rossz termelékenységő” szántók erdıként való hasznosítása a mezıgazdaságnak és erdıgazdaságnak folyamatos, közös feladata, amely az Európai Unió irányelveivel is egybeesik. A feladat szakszerő megoldásához meg kell határozni a gyenge és rossz termékenységő szántók területét és helyét községhatáros bontásban, a szántók termıhelyének jellemzıit és mezıgazdasági értékét. A mezıgazdasági talajérték termıhelyi jellemzıinek felhasználásával, adaptációjával meghatározható a terület erdészeti termıhely értéke és ennek alapján megadható a legcélszerőbb erdészeti hasznosítás, a célállomány fıfafaja és a várható hozama (átlagnövedék). A magyar gazdaság ökonómiai szemlélető fejlesztése az 1970-es években megindult. A Városépítési Tudományos és Tervezı Intézet koordinálásával megkezdıdött az Országos Területrendezési Terv kidolgozása. A terv azonban politikai okokból nem került megvalósításra. A tervezés alapja a termelés és mőszaki infrastruktúra széleskörő, részletes és objektív, a lehetıségeken belüli aktuális állapotának felmérése és értékelése volt.
2
A „Termelés” címő térképen községhatáron belül szerepelnek a szántóterületek, amelyeket három minıségi kategóriában „Kitőnı-jó termékenységő”, „Közepes termékenységő”, „Gyenge és rossz termékenységő” szántóként ábrázoltak. A termékenységet a földnyilvántartásban megadott aranykorona alapján határozták meg. Az aranykorona érték nem ökológiai érték, de a termékenység három kategóriába sorolására megfelelı. Az Országos Területrendezési Terv kidolgozásához a Központi Statisztikai Hivatal a földnyilvántartási adatokból községhatáros bontásban feldolgozta a mővelési ágak (szántó; kert-gyümölcsös; szılı; rét; legelı; erdı; nádas; mővelés alól kivett terület; összes) területét. A mővelési ágak területi változásának megismerését teszi lehetıvé, hogy a feldolgozást az 1895, 1913, 1935, 1962 és 1966. évekre aktualizálva készítették el. A vizsgálatainkhoz az 1966. évi adatsorokat használtuk. Az Országos Területrendezési Terv készítésekor már irányelvként szerepelt, hogy a „gyenge és rossz termékenységő” szántókat más mővelési ágba –elsısorban erdıként– kell hasznosítani, mert szántóként való mővelésük gazdaságtalan. A hazai mezıgazdasági termelés fejlesztése céljából 1978-ban az illetékes minisztériumokkal együttmőködve a Magyar Tudományos Akadémia megkezdte „A magyar mezıgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón” címő program kidolgozását. Ennek alapján a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete 1979-ben elkészítette az ország „Agrotopográfiai Térkép” anyagát. A
3
MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (szolgálati használatra) 1983ban adta ki az 1:100000-es szintvonalas térképet. A térképen területi elhatárolással 9 termıhelyi talajadottságot és egy ezekbıl levezetett talajértékszámot (kódszámokkal) határoztak meg. Az alkalmazott termıhelyi talajadottságok az alábbiak: 1. és 2. kódszámjegy:
A talaj típusa és altípusa, 31 genetikai talajtípus. Mezıgazdasági szemlélető rendszer. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe egyedi értékeléssel és kiegészítéssel adaptálható.
3. kódszámjegy:
Talajképzı kızet. A genetikai talajtípusok, a fizikai talajféleség és a kémhatás meghatározásához segítséget ad, de az erdészeti termıhely-értékelési rendszerben nem szerepel.
4. kódszámjegy
Fizikai talajféleség. 1. homok, 2. homokos vályog, 3. vályog, 4. agyagos vályog, 5. agyag, 6. tızeg, kotu, 7. nem, vagy részben mállott durva vázrészek. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe adaptálható.
5. kódszámjegy
Agyagásvány-összetétel. A termıhely termıképességét elméletileg befolyásolja. Az erdészeti termıhely-értékelésben ismerete nem szükséges.
6. kódszámjegy
A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai. A 9 kategória a víznyelés, vízvezetı-képesség, vízraktározó-képesség és víztartás szerint értékeli a talajt. Származtatott érté-
4
kelés. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerben nem alkalmazható. 7. kódszámjegy
A talaj kémhatása és mészállapota. 1. erısen savanyú talajok, 2. gyengén savanyú talajok, 3. felszíntıl karbonátos talajok, 4. nem felszíntıl karbonátos szikes talajok, 5. felszíntıl karbonátos szikes talajok. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe adaptálható a genetikai talajtípus összefüggésében.
8. kódszámjegy
Szervesanyag-készlet (tonna/hektár). 6 kategóriába (50< - <400 t/ha) sorolja, összevonva a humuszos rétegek vastagságát és humusz tartalmát (%). Általános talajjellemzı, az erdészeti termıhely-értékeléshez nem alkalmazható.
9. kódszámjegy
Termıréteg vastagsága (kı, kavics, talajvíz). 1. <20cm, 2. 20-40cm, 3. 40-70cm, 4. 70-100cm, 5. >100cm. A termıréteg vastagsága a termıhely-talaj termıképességének egyik döntı tényezıje. A mezıgazdasági növények és fák termıréteg-igénye nagyon eltérı, ezért az erdészeti termıhely-értékeléshez csak egyedi értékeléssel és kiegészítéssel alkalmazható Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe nem adaptálható.
10. kódszámjegy
Talajértékszám, a különbözı talajoknak, 9 talajadottság értékelése alapján meghatározott, természetes termékenységét fejezi ki a legtermékenyebb talaj termékenységének %-ában. A 10 kategóriában az 1. talajértékszá-
5
mú talajok a legnagyobb (100-90%) termékenységő talajok. A 2-9. kódszámjegyek folyamatosan 10%-al csökkenı termékenységet jelentenek. A 0 kódszámjegyő talajok 0-10%-os termékenységőek. Hangsúlyozni kell, hogy a talajértékszám mezıgazdasági értékelés és az erdészeti termıhely-értékelésére nem adaptálható. Pl. Kondoros határában az erdıssztyepp klímájú 1 mnél mélyebb termırétegő alföldi mészlepedékes csernozjom 70-80%-os talajértékszámú, viszont természetes erıtársulása nincs és a telepített akácos is gyenge növekedéső. Az Agrotopográdiai Térkép kódrendszerét az 1. melléklet tartalmazza. A mezıgazdasági talajértékelés –Agrotopográfiai Térkép– a természetes állapotra épül és azt ábrázolja. Alapvetıen nem utal azokra a változásokra, amelyek az adott termıhelyek aktuális termékenységét mezıgazdasági és erdészeti szempontból egyaránt döntıen meghatározzák. A talajok termékenységének változását legnagyobb mértékben az „erózió”, a termıréteg lepusztulása okozza. A gazdaságtalan szántók kialakulását legnagyobb részt a lejtıs területek szántóföldi mővelése eredményezi. Az 1960-as években elkészítették (Duck Tivadar) az ország talajpusztulásának térképét az alábbi osztályozás szerint: -
nem erodált vagy nem jelentıs mértékben erodált terület
-
kisebbfokú erózió (eredeti termıréteg 30%-nál kisebb lepusztulásával)
-
középfokú erózió (a termıréteg 30-70%-os lepusztulásával)
-
erısen erodált területek (a termıréteg 70%-on felüli lepusztulásával)
-
a lehordott talaj felhalmozódási területei (szedimentáció)
6
Az Agrotopográfiai Térkép készítésekor az erózió mértékét nem vették figyelembe, ezért a termıhelyi talajadottságok meghatározása (pl. genetikai talajtípus) nagy területeken bizonytalan. Ezért a talajértékszám ezeken a különbözı mértékben erodált szántókon nem a valós termékenységet mutatja. Pl. többek között a Baranya-Somogy-Tolnai hegyhát vagy a Cserhát erdıgazdasági tájak gazdaságtalan szántóinak termékenységét erdészeti szempontból az Agrotopográfiai Térkép alapján nem lehet értékelni. Klíma A termıhely döntı tényezıje, a „Központi Meteorológiai Intézet” az Agrotopográfiai Térképen a „klímát” az 1951-1980. között mért értékekbıl határozta meg. Minden egyes szelvényen elhatárolva illetve a teljes szelvényre érvényesen a következı meteorológiai adatokat közölték vázlatosan: -
évi középhımérséklet °C-ban
-
évi átlagos legalacsonyabb hımérséklet °C-ban
-
évi átlagos legmagasabb hımérséklet °C-ban
-
havi középhımérsékletek
-
átlagos évi csapadék mm-ben
-
havi csapadék összege mm-ben
-
hıségnapok száma (max. ≥ 30 °C)
-
napsütéses órák száma
-
fagyos napok száma (min. ≤ 0 °C)
-
az elsı fagy átlagos napja
-
az utolsó fagy átlagos napja
-
evapotranspiráció
-
szélirányok évi gyakorisága %-ban.
7
A 13 meteorológiai adatsor alapján egységes meteorológiai értékelést nem adtak. A határvonalak nagyvonalúak és bizonytalanok. A megadott határszámok extrapoláltak és nagyobb térségekre vonatkoztatva is bizonytalanok. A meteorológiai adatok rövid idısora és területi bizonytalansága miatt erdészeti klímajellemzésre nem alkalmasak, adaptációjuk nem lehetséges. Helyettük a feldolgozásban a gazdaságtalan szántóval rendelkezı községek, városok szántóinak klímáját egyedileg határoztuk meg és az erdıgazdasági tájakban értékeltük. Hidrológiai viszonyok Az Agrotopográfiai Térkép termıhelyi talajadottságának kódszámjegyében a hidrológiai adottságok nem szerepelnek. A genetikai talajtípusokból hatásukra részben következtethetünk. A réti talajok, a láptalajok, a mocsári erdık talaja, a fiatal nyers öntéstalajok csak többletvíz hatására alakulhattak ki. A többletvíz mértékérıl és a jelenlegi állapotáról a térképen nem adnak tájékoztatást. A hidrológiai adottságokat három jellemzıvel jelzik a térképen: -
sás és nád
-
járható vizenyıs terület
-
járhatatlan vizenyıs terület
A három jellemzı a genetikai talajtípusokkal együtt nem elegendı a gazdaságtalan szántók hidrológiai adottságainak meghatározásához. A vízrendezések, a vízhasználatok a talajvízjárás rövid távú változását, a hullámterek-árterek vízviszonyainak átrendezıdését okozták. Ezért az erdészeti termıhely-értékeléshez a termıhelyi talajadottságok közül csak a genetikai talajtípusok adnak korlátozott tájékoztatást a hidrológiai viszonyokra.
8
Az erdıtelepítésre tervezett gazdaságtalan szántók célállományainak meghatározása a mezıgazdasági talaj és az erdészeti termıhely-értékelés alapján A gazdaságtalan szántók területének meghatározásához 3233 község, város (az ország 100%-a) határában határoztuk meg a szántók és ezen belül a gazdaságtalan „gyenge és rossz termékenységő” szántók területét és összegeztük erdıgazdasági táj-tájcsoportonként. Az ország legnagyobb területő mővelési ága a 4800 ezer ha szántó, ami az összes terület 52%-a. A legnagyobb a területi arány (61/59%) természetesen a nagyalföldi és kisalföldi síkságokban. A legkisebb (36/32%) az Északi Középhegység és a Dunántúli Középhegység térségében. A 723 ezer ha gazdaságtalan szántó az ország területének mindössze 8%-a, de a magyar mezıgazdálkodás ökonómiai értékét jelentısen lerontja. Ezen ismeretek birtokában érvényes a döntés, hogy a gazdaságtalan szántókat más mővelési ágban, elsısorban erdıként kell hasznosítani.
A szántóföldi hasznosítás gazdaságtalanságát 80-90%-ban két tényezı határozza meg: -
a termıréteg természetes gyenge vagy rossz termıképessége (pl. szikes)
-
a termıréteg helytelen mővelés okozta termıréteg leromlása (pl. erózió)
9
A gazdaságtalan szántók megoszlása az erdıgazdasági tájcsoportokban
Erdıgazdasági
Területe
tájcsoport neve
(ha)
Nyugat-dunántúl
Szántó terület ha
Gazdaságtalan Vizsgált szántó terület
%
Ha
%
község, város száma
721100 282480
39 28100
10
451
1284500 621340
47 67440
11
589
Kisalföld
500800 297130
59 44950
15
209
Dunántúli
835600 249050
32 43150
21
312
Északi Középhegység 1146600 414000
36 68730
17
528
Nagyalföld
4814490 2938860
61 466280
16
1144
Ország összesen
9303090 4802860
52 718650
15
3233
Dél-Dunántúl
Középhegység
A községek-városok területén elhatárolt „gyenge és rossz termékenységő” gazdaságtalan szántókat azonosítottuk az Agrotopográfiai Térképen és meghatároztuk a területek természetes talajadottságait és mezıgazdasági talajértékszámát. Ugyanezekre a területekre a termıhelyi talajadottságok, a környezeti feltételek, a célállományok fıfafajainak termıhely igényének ismeretében meghatároztuk a terület erdészeti termıhelyértékét és az erdıtelepítés célállományának fıfafaját. A 2000. évi Erdıleltár alapján megadtuk a választható célállományok várható átlagos hozamát (átlagos évi növedék m3/ha). 2. melléklet. Meg kell jegyezni, hogy az akácnak az adott termıhelyi csoportokban megadott átlagnövedéke a valóságosnál 4-2 m3/ha-ral nagyobb. Hangsúlyozni kell, hogy a Termıhelyi talajadottságok és a Talajértékszám a természetes termékenységet fejezi ki és nem azonos a szántók mai termékenységével, amit a mővelési technológia, erózió, vízrendezés döntıen
10
megváltoztatott. Az Agrotopográfiai Térképen alkalmazott talajértékelés a fentiek miatt és fıleg a mezıgazdasági és erdészeti talajértékelés alapvetı különbözısége miatt a mezıgazdasági talajértékelési rendszer erdészeti adaptálása nem oldható meg. Az egyes talajadottság jellemzık azonban az adott területen az erdészeti termıhelyértékelést segíthetik. Az elvégzett elemzı munka végeredményeként erdıgazdasági tájanként megadjuk a genetikai talajtípushoz köthetı javasolt célállományokat. A kiértékelés lehetıséget ad arra is, hogy az egyes erdıgazdasági tájakban meghatározzuk az erdısítésre alkalmas gyenge minıségő szántók területét és az erdészeti
célállományok
várható
hozamát.
Ezek
alapján
mód
nyílik
gazdaságossági számításokra is, amelyek a közvetlen jövedelem kimutatásán túl a vidékfejlesztés hasznos alapinformációját jelentik.
11
1. melléklet Az Agrotopográfiai térkép kódrendszere (az erdészeti termıhelyértékeléshez) talajtípus (1. és 2. számjegy) 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
köves és földes kopárok futóhomok humuszos homok talajok rendzina talajok erubáz-, nyirok talajok savanyú nem podzolos barna erdıtalajok agyagbemosódásos barna erdıtalajok pszeudoglejes barna erdıtalajok barnaföldek (Ramman-féle barna erdıtalajok kovárványos barna erdıtalajok csernozjom-barna edıtalajok csernozjom jelegő homoktalajok mészlepedékes cserbozjomok alföldi mészlepedékes csernozjom mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom réti csernozjomok mélyben sós réti csernozjomok mélyben szolonyeces réti csernozjomok terasz csernozjomok szoloncsákok szoloncsák-szolonyecek réti szolonyecek sztyeppesedı réti szolonyecek szolonyeces réti talajok réti talajok réti öntéstalajok lápos réti talajok síkláp talajok lecsapolt és telkesített síkláp talajok mocsári erdık talajai fiatal nyers öntéstalajok
talajképzı kızetek (3. számjegy 1. 2. 3. 4. 5. 6.
glaciális és illuviális üledékek löszös üledékek harmadkori és idısebb üledékek nyirok mészkı, dolomit homokkı
12 7. agyagpala, fillit 8. gránit, porfirit 9. andezit, bazalt, riolit fizikai féleség (4. számjegy) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
homok homokos vályog vályog agyagos vályog agyag tızeg, kotu nem vagy részben mállott vázrész
agyagásvány összetétel (5. számjegy) a talaj vígazdálkodási tulajdonságai (6. számjegy) a talaj kémhatása és mészállapota (7. számjegy) 1. 2. 3. 4. 5.
erısen savanyú talajok gyengén savanyú talajok felszíntıl karbonátos talajok nem felszíntıl karbonátos szikes talajok felszíntıl karbonátos szikes talajok
szervesanyag-készlet (tonna/ha) termıréteg vastagság (9. számjegy) 1. 2. 3. 4. 5.
<20 cm 20-40 cm 40-70 cm 70-100 cm >100 cm
talajértékszám (10. számjegy) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 0.
100-90 90-80 80-70 70-60 60-50 50-40 40-30 30-20 20-10 10-0
