A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások

Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezésére

Science and Technology Options Assessment

A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások Összefoglaló

HU

Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya Parlamenti Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága Európai Parlament Szeptember 2013 PE 513.514

Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezésére

A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások

Összefoglaló IP/A/STOA/FWC/2008-096/Lot3/C1/SC 5 - SC 9 Szeptember 2013

PE 513.514

STOA - Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya

A STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezésére – A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások” című javaslatát az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) készítette a BIO Intelligence Service ügynökséggel, az Ecologic Institute intézettel és a VU University Institute for Environmental Studies intézetével együttműködésben.

SZERZŐK Underwood, E.; Poláková, J.; Kretschmer, B.; McConville, A.J.; Tucker, G.M. - IEEP Dooley, E.; Naumann S.; Frelih-Larsen, A. - Ecologic Institute Berman, S.; Sarteel, M.; Tostivint, C. - BIO Intelligence Service van der Grijp, N.M. - Institute for Environmental Studies, VU University Maxted, N. - School of Biosciences, University of Birmingham A STOA KUTATÁSI TISZTVISELŐJE Lieve Van Woensel Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA) A Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága Belső Politikák Főigazgatósága, Európai Parlament Rue Wiertz - RMD 00 J012 B-1047 Brüsszel E-mail cím: [email protected]

NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: EN

A KIADÓRÓL A STOA-val való kapcsolatfelvételhez írjon a következő címre: [email protected] A dokumentum az interneten a következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/stoa/ Kézirat lezárva: 2013. július Brüsszel, © Európai Unió, 2013

FELELŐSSÉGI NYILATKOZAT A dokumentumban kifejtett vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik, amely nem feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos álláspontjával. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni. PE 513.514 CAT BA-03-13-494-HU-N ISBN 978-92-823-5863-4 DOI 10.2861/67934


Tartalom A népességnövekedés és a gazdasági fejlődés hatására az elkövetkezendő évtizedekben nőni fog a földből kinyert élelem és energia iránti globális kereslet. E folyamattal egy időben a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell az éghajlat okozta növekvő fenyegetettséghez (ami várhatóan fokozottan nehéz feladat lesz és visszafogja Európa lehetőségeit), miközben csökkenteni kell a mezőgazdasági kibocsátások éghajlatváltozásra gyakorolt hatását. Ezzel párhuzamosan az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a biológiai sokféleséget kímélő mezőgazdasági gyakorlatokkal való felhagyás következtében folytatódik a biológiai sokféleség csökkenése. A mezőgazdaság hosszú távú életképességét olyan tendenciák veszélyeztetik, mint a talajromlás, a beporzó rovarok számának csökkenése, a károsítók és a betegségek természetes biológiai szabályozásának megszűnése vagy a növények és állatok genetikai sokféleségének csökkenése. Európának mélyrehatóan át kell alakítania gazdálkodási rendszereit, ha gyorsan csökkenteni akarja a mezőgazdasági eredetű üvegházhatásúgázkibocsátást és hatékonyan alkalmazkodni kíván az éghajlatváltozáshoz, és még többet kell tennie a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Ez a jelentés a mezőgazdaság területén kínálkozó számos olyan gyakorlatot és fejlődési lehetőséget bemutat, amelyek tartósan fellendíthetik a mezőgazdaság termelékenységét, és mindeközben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az említett új feltételekhez való alkalmazkodáshoz, továbbá a biológiai sokféleség terén is hasznosak. A szakpolitikák nagyobb szerepet játszhatnának az európai gazdálkodási rendszerek alkotta változatos rendszer innovációjának és fejlődésének, valamint egyes hulladékok és maradékanyagok energetikai célú felhasználásának előmozdításában. A jelentés egy sor alternatívát javasol, amelyek hasznos intézkedések meghozatalát, a fenntarthatatlan gyakorlatok visszaszorítását és innovatív programok előmozdítását eredményezhetik, miközben olyan környezetvédelmi korlátokat építenek be, amelyek képesek megvédeni a biológiai sokféleséget az alkalmazott új technológiák lehetséges negatív hatásaitól.



Tartalomjegyzék

1

BEVEZETÉS ................................................................................................................................................. 1

2

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG ................................................................................ 2 2.1 2.2 2.3

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS HATÁSA AZ EURÓPAI MEZŐGAZDASÁGRA.................................................... 2 AZ EURÓPAI MEZŐGAZDASÁG HATÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRA .................................................... 3 HOGYAN JÁRULHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI MEZŐGAZDASÁG AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSÉHEZ AZ AHHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS MELLETT?................................................................................................. 4 3

BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG ÉS MEZŐGAZDASÁG ........................................................................... 7 3.1 3.2 3.3 3.4

A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG AZ UNIÓ AGROÖKOSZISZTÉMÁIBAN............................................................ 7 A MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLATOK HATÁSA A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE ......................................... 7 MIÉRT AGGASZTÓ A GAZDÁLKODÁSI RENDSZEREK BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGÉNEK CSÖKKENÉSE? ....... 9 MI A TEENDŐ AZ UNIÓ MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEIN A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG MEGŐRZÉSE ÉS NÖVELÉSE ÉRDEKÉBEN? .................................................................................................................................... 10 4 REFLEKTORFÉNYBEN A TERMESZTÉSI RENDSZEREK: A GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK ÉS A BIOÜZEMANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT NYERSANYAGOK ........................................................................................................................................... 12 4.1 A GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT KULTÚRÁK BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE GYAKOROLT LEHETSÉGES HATÁSAI AZ UNIÓBAN ......................................................................... 12 4.1.1 Géntechnológiával módosított kultúrák az Unióban ..................................................................... 12 4.1.2 Milyen hatást gyakorolhatnak a jövőben a GMO-kultúrák a biológiai sokféleségre Európában? . 12 4.2 A BIOÜZEMANYAGOKRA SZÁNT NYERSANYAGOK HATÁSA A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE ............................................................................................................................................ 14 4.2.1 A bioüzemanyag-piac helyzete az Unióban ................................................................................... 14 4.2.2 A bioüzemanyagok alkalmazásának hatása a biológiai sokféleségre .............................................. 14 4.2.3 A fenntarthatóbb bioüzemanyagokra vonatkozó szakpolitika ........................................................ 15 5

REFLEKTORFÉNYBEN A NÖVÉNYGENETIKAI FORRÁSOK ÉS A BEPORZÓ ROVAROK 17 5.1 AZ ÉLELMEZÉSI ÉS MEZŐGAZDASÁGI FELHASZNÁLÁSÚ NÖVÉNYGENETIKAI FORRÁSOK EURÓPÁBAN .......................................................................................................................... 17 5.1.1 A növénygenetikai források jelentősége ......................................................................................... 17 5.1.2 A növénygenetikai források megőrzése és hasznosítása ................................................................ 17 5.2 MÉZELŐ MÉHEK, BEPORZÓ ROVAROK ÉS A BEPORZÁS HELYZETE EURÓPÁBAN ...... 18 5.2.1 A beporzó rovarok jelentősége ....................................................................................................... 18 5.2.2 A méhek és a beporzó rovarok állományait befolyásoló tényezők az Unióban ............................... 18 5.2.3 Mi a teendő a beporzó rovarok európai fogyatkozásának megfordítása érdekében? ....................... 19

6

AJÁNLÁSOK ............................................................................................................................................. 20

7

HIVATKOZÁSOK .................................................................................................................................... 25



1 BEVEZETÉS Az élelmiszerbiztonság érdekében egyre égetőbb szükség van a mezőgazdaság „fenntartható növelésére”1, tekintettel az évszázad végére valószínűleg a 10 milliárd főt is elérő világnépességre. E tanulmány célja a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség közötti összefüggés elemzése és a fenntarthatóbb, ellenállóbb és hatékonyabb, az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra kevésbé káros európai mezőgazdaság elérése érdekében alkalmazható különböző innovatív alternatívák áttekintése 2. A globális élelmiszer- és mezőgazdasági keresletet befolyásoló két nagy tényező a népesség nagysága és a gazdasági növekedés. Az európai országok többségében napjainkig nagymértékű volt a gazdasági növekedés, ami jelentősen befolyásolta a fogyasztást és ennek következtében a környezetet is. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) becslése szerint az elkövetkezendő 40 évben körülbelül 70%-kal nő a globális élelmiszerkereslet a világ egyre növekvő és folyamatosan változó étkezési szokásokkal rendelkező népességének ellátása érdekében. Ahogy a társadalmak gazdagabbak lettek, elkezdtek több feldolgozott élelmiszert és állati terméket (húst és tejtermékeket) fogyasztani és pazarlóbbak lettek, ezzel is növelve a mezőgazdasági területek iránti igényt. E növekvő globális élelmiszerkereslet kielégítéséhez korábban mezőgazdasági művelésen kívüli földterületeket kell megművelni és növelni kell a hozamukat. Bár ez a pluszkereslet nagyrészt Unión kívüli országokat, különösen egyes afrikai országokat érint, és azt helyben elégítik ki, valószínűleg az Unióban is növelni kell a termelést, különösen a kelet-európai gabonatermelést. A főbb nyugat-európai termőterületek hozamai már jelenleg is magasak, és a termelés környezetre gyakorolt hatásai jelentősek, sőt, egyes esetekben fenntarthatatlanok, ami komoly aggodalomra ad okot a biológiai sokféleség, valamint a víz- és földforrások állapotával kapcsolatban. Ha az Unióban bizonyos mértékben növelhetők is a terméshozamok, a fenntartható növelésnek a legújabb technológiai fejlesztésektől és azok elterjedésétől függő korlátai lesznek. A jelenlegi környezeti hatás csökkentése és a növények produktivitásának javítása érdekében ezért alapjaiban át kell alakítani az európai gazdálkodási rendszereket, és emellett szembe kell nézni az újabb, különösen az éghajlatváltozással összefüggő terhelésekkel. A globális élelmezési rendszerek előtt tornyosuló komoly problémák azt jelentik, hogy sürgősen fel kell lépni az éghajlatváltozás, a környezetkárosodás és a források kimerülése jelentette problémák kezelése érdekében, és emellett az élelmezésbiztonság kérdésével is foglalkozni kell. A mezőgazdaság világpiaci beágyazottságára tekintettel a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy miként növelhető a mezőgazdaság termelékenysége oly módon, hogy a jelenlegi gazdálkodási rendszerek környezetre gyakorolt negatív hatásai elkerülhetőek és megfordíthatók legyenek. A technológiai fejlődés és a fenntarthatóbb élelmiszertermelést biztosító földgazdálkodási gyakorlatok jelentik a központi elemeit az arra irányuló stratégiáknak, hogy csökkentsék a földekre gyakorolt nyomást Európában és azokban az országokban, ahonnan az Unió termékeket hoz be. E tanulmány révén tehát alaposabban fel kívánjuk tárni a fenntarthatóbb, ellenállóbb és hatékonyabb, az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra kevésbé káros európai mezőgazdaság biztosítása érdekében alkalmazható különböző alternatívákat.

A fenntartható növelés azt jelenti, hogy egy adott földterületen többet termelnek és emellett csökkentik a környezetre gyakorolt káros hatásokat, növelik a természeti tőkéhez való hozzájárulást, valamint a környezeti szolgáltatások áramát. 1

Az ökoszisztéma-szolgáltatások az ökoszisztémák közvetlen és közvetett hozzájárulásai az emberi jóléthez. E szolgáltatások négy nagy csoportba sorolhatók: az ellátási szolgáltatások (pl. élelem, víz, üzemanyag), a szabályozó szolgáltatások (pl. az árvizek és a betegségek megfékezése), a fenntartó/élőhely-szolgáltatások (pl. a tápanyagok körforgása, a beporzás, a talajképződés) és a kulturális szolgáltatások (pl. a szórakozás és a kulturális, szellemi és esztétikai értékek). 2

1


2 ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG 2.1

Az éghajlatváltozás hatása az európai mezőgazdaságra

Az éghajlatváltozás számos problémát vet fel az egyre növekvő európai mezőgazdasági termelésben, és várhatóan összetett és nehezen megjósolható jövőbeli hatásokkal jár majd. Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, a kártevőtámadások és a betegségségek, valamint az éghajlat és a globális hőmérsékletek fokozódó változékonysága mind olyan következmények, amelyek jelentősebbek lehetnek, mint a felmelegedésnek és a szén-dioxid-koncentrációnak az egyes növények terméshozamára gyakorolt esetleges pozitív hatásai (EGT, 2012).

1. háttérmagyarázat: Az éghajlatváltozás hatása az éghajlatra és a mezőgazdaságra  A növények fejlődési feltételeinek közvetlen megváltozása  A víz rendelkezésre állásának megváltozása  A szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának és súlyosságának fokozódása  Talajromlás és a talajfolyamatok romlása  A károsítók és a betegségek terjedési feltételeinek megváltozása  A tűzveszély megváltozása

 Az energiafelhasználási módok megváltozása

A hőmérsékletemelkedés és a csapadékeloszlás megváltozása következtében valószínűleg több vízre lesz szükség a növények öntözéséhez, mivel egyre kevesebb és egyre rendszertelenebb lesz a csapadék. Nehéznek bizonyulhat a megnőtt kereslet kielégítéséhez elegendő öntözővíz-ellátás biztosítása, különösen Európa déli és délkeleti részén. Ráadásul míg a dél-európai mezőgazdaság a hőmérsékletemelkedés negatív hatásait tapasztalhatja meg, Észak-Európában ez az emelkedés kedvezően hathat a növényekre, és akár fokozódhat is a termesztett fajok növekedési üteme. Ugyanakkor több ilyen előnyt kiolthatnak a várhatóan egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, például az árvizek, amelyek kiszámíthatatlanabbá tehetik a terméshozamokat. A hőmérsékletváltozások következtében észak felé tolódhatnak el az egyes növények termőterületei, azonban nem biztos, hogy ez a jelenség a termelékenység általános növekedésében nyilvánul majd meg. A jelenleg megjósolható egyéb jelentős hatások a talajban végbemenő összetett kölcsönhatások romlásával, valamint a károsítókkal és a betegségekkel kapcsolatosak. Az éghajlatváltozás valószínűleg újabb lehetőségeket nyit meg a terjedésük előtt, ami maga után vonja a gyakoribb és új régiókra is kiterjedő károsodások kockázatát. Az éghajlatváltozás valószínűleg egyszerre tartogat számos fenyegetést és új lehetőséget az európai mezőgazdaság számára. Minden valószínűség szerint mélyreható változásokra lesz szükség ahhoz, hogy az európai mezőgazdaság alkalmazkodjon az éghajlatváltozás jelentette kihívásokhoz, ami tovább bonyolítja a termelés fenntartható növelésének már amúgy is nehéz feladatát.

2


2.2

Az európai mezőgazdaság hatása az éghajlatváltozásra

A mezőgazdaság jelentős nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátó forrás. A főbb üvegházhatású gázok a szántóföldek széntartalmának kiürüléséből eredő szén-dioxid, a haszonállatoktól és a trágyából származó metán, valamint a talajra kiszórt trágyából, műtrágyából és egyéb termékekből származó dinitrogén-oxid. A metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátások különösen nagy problémát jelentenek, mivel a globális felmelegedéshez való egységnyi hozzájárulásuk jóval magasabb, mint a szén-dioxidé. Különösen a termőterületek minősülnek nettó kibocsátó forrásnak, mivel a kibocsátások elsősorban a talajban található szénnek az erózió vagy a megművelés következtében történő oxidációjából erednek. A dinitrogén-oxid-kibocsátások a földek biogazdálkodásra fordításának és elásványosodásának tudhatók be; ez utóbbit a földhasználat megváltoztatása és a földek lecsapolása okozza (Európai Bizottság, 2009).

2. háttérmagyarázat: üvegházhatást okozó gázok kibocsátásai A mezőgazdasági ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása az Unió teljes kibocsátásának 9,8%-a (a földhasználatból, a földhasználat megváltoztatásából és az erdőgazdálkodásból eredő kibocsátások nélkül) (EGT, 2012). A 27 tagú Unió megművelt területei évente mintegy 70 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket bocsátanak ki. A teljes dinitrogén-oxid- és metánkibocsátás jelentős része a mezőgazdaságtól származik.

A nettó kibocsátás azonban csökkenthető a szántóföldek legelővé átalakításával, mivel nagyobb mennyiségű szén-dioxid marad megkötve a talajban szerves szén formájában. A legelők és a tőzegtalajok szintén óriási kötöttszén-készleteket tartalmaznak, amelyeket okosan kell kezelni annak érdekében, hogy a tartalmuk ne szabadulhasson ki. A mezőgazdasági területek újraerdősítése szintén hozzájárulhat a szén megkötéséhez a talajban, de magukban a fákban is. A mezőgazdaság széndioxid-kibocsátása a mezőgazdasági gépekhez, a szállításhoz, a fűtéshez és szárításhoz használt fosszilis tüzelőanyagokból, valamint egyes kapcsolódó tevékenységekből, például a műtrágya- és a növényvédőszer-gyártásból, illetve a gépgyártásból és -karbantartásból is eredhet.

3. háttérmagyarázat: a tőzegtalajon végzett művelési és lecsapolási tevékenységek hatása Jelenleg az európai tőzegtalajok mintegy 16%-át, egyes tagállamokban pedig akár a 70%-át is mezőgazdasági célokra használják és lecsapolják; ez elsősorban az észak- és nyugat-európai tőzegtalajok nagy részét jelenti. A művelés alá vont tőzegtalajokból a lecsapolásukat követően még évtizedekig dinitrogén-oxid szabadul fel. 2007-ben a tőzegtalajon végzett növénytermesztés kibocsátása 37,5 millió tonna szén-dioxid-egyenérték volt a 27 tagú Unióban, ami a megművelt területek teljes kibocsátásának 88%-át teszi ki (Európai Bizottság, 2009; Gobin et al., 2011; Schils et al., 2008).

A mezőgazdaság éghajlatváltozással szembeni sebezhetősége példázza a legjobban, hogy a mezőgazdaságnak miért kell aktív szerepet játszania az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló globális erőfeszítésben. A mezőgazdaság nettó kibocsátásának csökkentésére számos lehetőség kínálkozik, az ezekhez szükséges bizonyos változtatások esetében azonban fennáll annak a kockázata, hogy összeütközésbe kerülnek a mezőgazdasági termelés növelésének céljával.

3


2.3

Hogyan járulhat hozzá az európai mezőgazdaság az éghajlatváltozás mérsékléséhez az ahhoz való alkalmazkodás mellett?

A mezőgazdasági ágazatban számos lehetőség kínálkozik az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, és ezek közül jó néhány a mezőgazdasági üzemek szintjén is megvalósítható. Az esetek többségében azonban számos érdekelt fél közös fellépésére van szükség. A mérséklési intézkedések célja, hogy korlátozzák a föld- és talajhasználatból (a szén kiszabadulásának megakadályozása céljából történő szénmegkötés révén), valamint a mezőgazdasági üzemekben a géphasználatból és a különféle energiaforrások használatából, továbbá más közvetett forrásokból, például a műtrágyagyártásból, a trágya tárolásából, kezeléséből és kiszórásából, illetve a talajlecsapolásból és az állattartásból eredő szén-dioxid-, metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátást. Különféle gazdálkodási formák állnak rendelkezésre, amelyek az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén kapcsolódó előnyöket tudnak biztosítani az alábbi területeken:       

állattartás, elsősorban az állatok, valamint a legelők és rétek kezelésében eszközölt változtatások; a mezőgazdasági földterületekkel való gazdálkodás; a földhasználat megváltoztatása és a földekkel kapcsolatos egyéb intézkedések; energiahatékonyság és a megújuló energiák használata a mezőgazdasági üzemekben és a vidéki térségekben; fenntartható vízkitermelés és a vízforrások jobb használata, például az öntözés területén; az alkalmazkodással kapcsolatos egyéb kulcsfontosságú intézkedések; és több területet érintő intézkedések.

A támogatást érdemlő és szélesebb körben alkalmazandó főbb növénytermesztési formák közül megemlíthető a vetésforgók diverzifikációja, a köztes kultúrák vetése, a téli növénytakaró megerősítése, a zöld trágya gyakoribb használata és a területpihentetés ritkább alkalmazása, az alávetés, vetésforgónál a nitrogént megkötő növények ültetése, a vegyes kultúrák szélesebb körű alkalmazása, a művelés csökkentése, a növénymaradványok intenzívebb helyszíni kezelése, a mezőgazdasági tevékenységek hatékony korlátozásának bevezetése a lejtős területeken, a műtrágyaés növényvédőszer-használat csökkentése vagy optimalizálása, és végül a precíziós mezőgazdaság. Ezzel párhuzamosan alkalmazkodást biztosító intézkedések dolgozhatók ki a földek, a vízforrások és az inputok használata, valamint az állattartás szintjén. Az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt jövőbeni hatását szintén csökkenteni kell, és kezelni kell az erre irányuló stratégiák által előidézett változásokat. A megfelelő alkalmazkodás fokozhatja a mezőgazdasági üzemek és az agroökoszisztémák ellenálló képességét és mérsékelheti a sebezhetőségüket. A mezőgazdasági üzemek szintjén az alkalmazkodást célzó intézkedések három nagyobb típusa különböztethető meg (OECD, 2010):  



azok, amelyek csökkentik a nagy terhelésnek kitett agroökoszisztémák és mezőgazdasági területek sebezhetőségét; azok, amelyek a kockázatkezelés révén csökkentik a gazdálkodási rendszereknek az éghajlatváltozás hatásaival, például a szárazsággal, a bőséges csapadékkal és a viharokkal szembeni kitettségét; és azok, amelyek növelik az ökoszisztémák ellenálló képességét azáltal, hogy biztosítják az erőforrások megőrzését, a mezőgazdasági közösségek ellenálló képességét pedig azáltal, hogy biztosítják számukra a megtett intézkedések ellenére elszenvedett veszteségek áthidalásához szükséges eszközöket.

Az előrejelzések szerint az európai mezőgazdaság az 1990-es értékekhez képest 2050-ig 42–49%-kal tudja csökkenteni a szén-dioxidon kívüli egyéb kibocsátásokat (különösen az állattenyésztés és a műtrágyahasználat területén) (Európai Bizottság, 2011). Hatvannégy különböző intézkedést

4


határoztak meg, amelyekkel támogatás nyújtható a mezőgazdaság számára e kihívás leküzdéséhez. Ezen intézkedések közül egyesek a hosszú távú termelékenység javítása mellett az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz egyaránt hozzájárulnak, míg mások – annak ellenére, hogy alapvető fontosságúak az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az ahhoz való alkalmazkodáshoz – kis mértékben vagy jelentősen csökkenthetik a termelékenységet, ahogyan azt az alábbi ábra is szemlélteti:

4. háttérmagyarázat: az alkalmazkodás, az éghajlatváltozás mérséklése és az élelmiszertermelés közötti szinergiák és összefüggések (módosított ábra Campbell et al. 2011-es munkája alapján)

A fenntartható növelés jelentette alapvető kihívás kezelését biztosító stratégia középpontjában elsősorban az ábrán bemutatott három kör metszetében található intézkedéseknek kellene állniuk: a környezetre gyakorolt negatív hatások mérséklésének, az alkalmazkodás elősegítésének és az élelmiszertermelés fokozásának. E kezdeményezések végrehajtásuk helyszínétől függetlenül valószínűleg kedvező hatásokat gyakorolnak majd, és az élelmiszertermelésre gyakorolt pozitív hatásaiknak köszönhetően a mezőgazdasági termelők tisztán gazdasági megfontolásból alkalmazhatják azokat. Ugyanakkor nem túl valószínű, hogy önmagukban elegendőek lesznek a probléma maradéktalan megoldására. Az elsőként meghozott intézkedések negatív hatásainak 5


kezeléséhez további intézkedésekre lesz szükség. Az e jelentéshez gyűjtött adatok szerint az intézkedéseknek az alábbiakra kell figyelemmel lenniük:  

átfogó megközelítés; tanácsadás és támogatás a mezőgazdasági termelők részére;

  

regionális szinten összehangolt és célzott fellépés; együttműködés és közreműködés; célzottabb kutatás és fejlesztés;



a kormányok aktív bevonása valamennyi szinten.

6


3 BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG ÉS MEZŐGAZDASÁG 3.1

A biológiai sokféleség az Unió agroökoszisztémáiban

A biológiai sokféleség és az európai gazdálkodási rendszerek szorosan összefüggenek egymással. Először is, a mezőgazdaság alapvetően a növénytermesztésnek kedvező ökoszisztémafolyamatoktól, például a talajmegtartástól és a beporzástól, valamint a károsítók és a betegségek szabályozásától függ, amely folyamatok mind a biológiai sokféleségen nyugszanak. Másodsorban, az Európában található élőhelyek többsége több ezer éves emberi tevékenység eredménye, amely számos olyan természetközeli élőhelyet hozott létre, amelyek léte a hagyományos külterjes mezőgazdasági gyakorlatoktól függött. Az 50-es évek óta azonban az Unió síkságainak nagy részén a mezőgazdaság fejlődését a rendkívül megváltozott és lecsupaszított élőhelyek és mezőgazdasági tájképek túlsúlya jellemzi, aminek következtében Európa területének nagy részén eltűnnek a természetközeli mezőgazdasági élőhelyek és jelentősen csökken a sokféleség és a különleges szántóföldi növényfajok száma (Poláková et al., 2011).

5. háttérmagyarázat: a biológiai sokféleség csökkenése A ligetekben élő közönséges európai madárfajok állományai 1980 óta katasztrófális mértékben, 51%-kal csökkentek, míg a füves területeken élő lepkék állományai közel 50%kal estek vissza 1990 óta. Ezenfelül a vadméhek és mézelő növényeik számának jelentős csökkenése is megfigyelhető.

Jól látható, hogy a biológiai sokféleség szempontjából legfontosabb – a jelentős természeti értéket képviselő – gazdálkodási rendszerek a termelés intenzitását alacsony szinten tartó, még fennmaradt hagyományos művelési rendszerek, amelyek megőrzik a természetközeli élőhelyeket, és amelyek még napjainkban is az Unió mezőgazdasági területének nagyjából egyharmadát fedik le (Oppermann et al., 2012). A legtöbb tagállamban a mezőgazdaságtól függő természetközeli élőhelyek folyamatos csökkenése és pusztulása jelenti a legnagyobb veszélyt a mezőgazdaság biológiai sokféleségére: 1990 óta az uniós természetközeli mezőgazdasági területek 2,4%-a tűnt el a gyenge gazdasági életképesség és amiatt, hogy bizonyos társadalmi és agronómiai változásokat követően részben vagy teljesen felhagytak az e területeken folytatott gazdálkodással (EGT, 2010). Európa egész területén számos természetközeli élőhely van veszélyben az ott élő fajokkal együtt, amelyek ezért az Unió élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvei értelmében hozott természetvédelmi intézkedések hatálya alá tartoznak.

3.2

A mezőgazdasági gyakorlatok hatása a biológiai sokféleségre

Az intenzív és a szakosodott mezőgazdasági művelési gyakorlatok a mezőgazdasági üzemekben és azokon kívül egyaránt jelentős hatást gyakorolhatnak az élőhelyekre és a biológiai sokféleségre. Egyes gyakorlatok, mint a hagyományos szántás, a növényvédőszer-használat, a lecsapolás és az öntözés, valamint a gyárakban előállított műtrágyák alkalmazása a biológiai sokféleség szinte szisztematikus csökkenését vonják maguk után, míg mások az érintett ökoszisztéma fajtájától és a tevékenység intenzitásától függően más hatást válthatnak ki; példaként megemlíthető, hogy bár az optimális szintű legeltetési célú használat hozzájárulhat az élőhelyek fenntartásához, a túl alacsony vagy túl magas szintek károsak lehetnek. A túlzott mértékű műtrágyahasználat, a legelők felszántása és a túllegeltetés okozta talajerózió a vízszennyezés növekedését vonták maguk után.

7


6. háttérmagyarázat: a mezőgazdasági gyakorlatok biológiai sokféleség csökkenését előidéző változásai a mezőgazdasági területeken          

a vegyes gazdálkodási rendszerek visszaszorulása; a mezőgazdasági élőhely jellemzőinek eltűnése; a legelők lecsapolása; felszántás és újravetés. intenzív legeltetés; gyepek korai kaszálása szilázs céljára; avermektinek és gyógyszerek igénybevétele az állatok parazitái elleni küzdelemben; a tavaszi kultúrák helyettesítése téli kultúrákkal; szántás és egyéb talajmegmunkálási tevékenységek; öntözés.

7. háttérmagyarázat: a biológiai sokféleség csökkenése az Unión kívül Az Unió a területén kívül is jelentős hatást gyakorol a biológiai sokféleség mezőgazdasággal összefüggő csökkenésére, elsősorban a harmadik országokból behozott termékek miatt, amelyek körülbelül az uniós állatállomány takarmányozásához szükséges mennyiség 70%-át adják. Brazíliában és Argentínában a szójatermesztés a fajokban gazdag természetközeli élőhelyek átalakítását vonta maga után, és az állattenyésztési tevékenységek erdőbe való áthelyezése folytán hozzájárult az erdőirtáshoz. A „fogyasztással összefüggő erdőirtásnak” (amelyet egy meghatározott termelés okoz) a mezőgazdaságból és állattenyésztésből származó termékek behozatalához kapcsolódó nettó értéke a számítások szerint 7,4 millió hektár volt 1990 és 2008 között, ami az Unió erdővel borított területei 4%-ának felel meg (EK 2013).

Az intenzív műtrágyahasználat csökkenti a gyomnövények diverzitását, és rendkívül káros hatást gyakorol a mezőhatárokon élő növények biológiai sokféleségére. A legelőkön a műtrágyahasználat csökkenti a természetes és természetközeli élőhelyek jellemző fajainak jelenlétét, és a mezőket fajokban szegény sűrű gyeppé alakítja át, ahol kevesebb rovar és más gerinctelen állat él, kevesebb a táplálék a madarak számára, és olykor kisebb a talaj szervesanyag-tartalma és biológiai sokfélesége. Napjainkban a műtrágyahasználat következtében a vízbe és a levegőbe kerülő nitrogént tartják a szárazföldi és vízi biológiai sokféleség csökkenése egyik legfőbb okának. A növényvédő szerek szintén jelentős hatást gyakorolnak az édesvízi élőhelyeket benépesítő fajokra: a gerincesek legveszélyeztetettebb és Európában leggyorsabban pusztuló csoportja, a kétéltűek különösen érzékenyek a növényvédő szerek mérgező hatására. A rendelkezésre álló információk alapján elég nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy a széles spektrumú növényvédő szerek használata3 volt az egyik legkárosabb olyan tényező, amely Európa nagy részének szántóföldi élőhelyein a nem mezőgazdasági növények, a gerinctelen állatok csoportjai és a madarak hanyatlását okozta. Különösen nagy aggodalomra ad okot a rovarölő szerek méhekre és más beporzó rovarokra gyakorolt hatása. A mézelő méheket és poszméheket érintő hatásukkal kapcsolatos

A széles spektrumú növényvédő szerek nemcsak azt vagy azokat a károsító(ka)t pusztítják el vagy érintik, amely(ek) ártalmatlanítására elvileg szolgálnak, hanem sok más különböző fajt is. 3

8


félelmek miatt négy szisztémikus rovarölő szer 4 használatát két éven át a nem virágzó fajokra, az üvegházi növényekre és a téli gabonákra korlátozták. A jövőben két új mezőgazdasági technika befolyásolhatja jelentős mértékben az európai mezőgazdaságot: az új generációs bioüzemanyagok előállítására szánt nyersanyagok és a géntechnológiával módosított növények. Ezek lehetséges hatásaival az 5. fejezet foglalkozik.

3.3

Miért aggasztó a gazdálkodási rendszerek biológiai sokféleségének csökkenése?

A biológiai sokféleség csökkenése egyes régiókban veszélyeztetheti a mezőgazdaság hosszú távú életképességét, mivel romlanak azok az ökoszisztéma-szolgáltatások, azaz a talajváltozás, a természetes növényvédelmi mechanizmusok és a beporzás, amelyektől a mezőgazdaság függ. A talaj egy rendkívül összetett rendszer és óriási biológiai sokféleséggel rendelkezik, amelynek csupán egy kis részét ismerjük. A talajban nyüzsgő élet teszi lehetővé a mezőgazdasági termelést azáltal, hogy lebontja a növényi maradványokat és biztosítja a tápanyagkörforgást, valamint részt vesz a talajszerkezet egyensúlyának megtartásában, a szennyezőanyagok lebontásában, illetve a károsítók és a betegségek szabályozásában. Ugyanakkor egy közelmúltban készült szakértői tanulmány szerint a talaj biológiai sokfélesége az Unió területének közel egynegyedén rendkívül nagy terhelésnek lehet kitéve (Gardi et al., 2013.), elsősorban az európai szántóterületek nagy részére jellemző komoly szervesanyag-hiány miatt. Azt is megfigyelték, hogy a rovarölő szerek használata, a menedéket nyújtó élőhelyek hiánya és a gerinctelen állatállományok túléléséhez szükséges virágforrások hiánya veszélyeztetik az európai szántóföldeken található károsítók, betegségek és gyomnövények természetes biológiai szabályozását (Geiger et al., 2010).

8. háttérmagyarázat: a károsítók, a betegségek, a gyomnövények és természetes ellenségeik Számos károsító, betegség és gyomnövény okoz problémát az európai mezőgazdasági termelésben, mivel szabályozásuk elmaradása esetén elpusztíthatják a termést. Például a kukoricamoly lárvája gyengíti a növényeket, csökkenti a szemek minőségét és kedvez a gombás fertőzéseknek. A betegségeket gombák, vírusok, baktériumok és más kórokozók is előidézhetik; terjedhetnek a víz, a szél, a talaj, a növényi anyagok, a rovarok vagy más állatok útján is. Az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás és az időjárás változékonysága miatt nőni fognak a károsítók és a betegségek okozta veszteségek a mezőgazdaságban, főként DélEurópában. A növénytermesztésben leginkább az általában csak „gaznak” nevezett gyomnövények kezelése jelent problémát, mivel e növények jelentős veszteségeket okozhatnak a termésben. A problémák többségét minden kultúra esetében csak néhány gyomnövényfajta okozza, és az integrált gyomirtó rendszerek működésének lényege tulajdonképpen az, hogy a fajok sokféleségének növelése révén eltűnjenek az uralkodó gyomnövények. A legelőkön honos egyes közönséges gyomnövények mérgezőek az állatokra. Szerencsére a természetes kártevők, a kórokozók és a gyomnövények többségét számos ragadozó, parazitoid, parazita és kórokozó, köztük baktériumok és vírusok, rovarok, más gerinctelen állatok, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök falják fel, támadják meg vagy fertőzik meg. Ezeket a szervezeteket nevezik „természetes ellenségnek”, a kártevőket

Ezek a hatóanyagok az imidakloprid, a klotianidin és a tiametoxam (neonikotinoidok), valamint a fipronil (fenilpirazol). 4

9


szabályozó szerepüket pedig „természetes biológiai szabályozásként” emlegetik. Az ökológiai szempontból érintetlen közösségekben a természetes ellenségek sikerrel tartják alacsony szinten a kártevők állományait. A monokultúrákban a károsítók állományai gyorsabban szaporodhatnak, mint a természetes ellenségeik, kivéve, ha ez utóbbiaknak sikerül fennmaradniuk annak köszönhetően, hogy más táplálékot szereznek vagy gazdaszervezetet használnak a földön vagy annak közelében, majd kellő gyorsasággal hozzálátnak a károsító állomány szabályozásához. A természetes ellenségeknek menedéket nyújtó élőhelyekre és helyettesítő táplálékforrásokra van szükségük a gyomnövényeken és a mezőhatárokon; a nektárban és pollenben gazdag virágok különösen fontos helyettesítő vagy kiegészítő táplálékot jelentenek.

Az állatok általi beporzás számos növény termesztéséhez nélkülözhetetlen vagy legalábbis fontos. A méhészetek közelében a mézelő méhek mindenhol fontos beporzó rovarok, de a vad beporzó rovarok, köztük a vadméhek, a legyek, valamint a nappali és éjjeli lepkék is ugyanilyen fontos szerepet töltenek be. A beporzó rovarok azonban fogyatkozóban vannak az Unióban, amint azt a 6. fejezetben is látni fogjuk. Ebben a fejezetben az uniós mezőgazdaság biológiai sokféleségének egy másik alapvető elemével is foglalkozunk: az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi és állati genetikai forrásokkal. Ahhoz, hogy az Unió megvalósíthassa a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiában és a Biológiai Sokféleség Egyezményben foglalt természetvédelmi célokat, az Unió mezőgazdasági élőhelyein és a mezőgazdasági tevékenységekkel érintett élőhelyeken meg kell állítani és meg kell fordítani a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenését.

3.4

Mi a teendő az Unió mezőgazdasági területein a biológiai sokféleség megőrzése és növelése érdekében?

Egy sor, már bevált mezőgazdasági gyakorlat és intézkedés létezik a biológiai sokféleség mezőgazdasági üzemek, illetve kultúrák szintjén történő javítása terén Európában. A tagállamok vidékfejlesztési programjaiban szereplő agrár-környezetvédelmi tervek5 is ösztönzik e kedvező hatású gyakorlatok többségét. A biológiai sokféleséget kímélő mezőgazdasági gyakorlatok közé sorolhatók a következők: 

a természetközeli mezőgazdasági élőhelyek (például gyepterületek) és a mezőgazdasági területek élőhelyet kínáló elemeinek (például széles sövények, kőfalak és kőteraszok, árkok és tavak) védelme és fenntartása;



töltések kialakítása és védelme a mezőhatárokon, vetésforgó, pihentetett vagy tarlón hagyott területek, amelyek a vadon élő fajok számára szaporodási és táplálkozási (például virágok és magok) élőhelyként szolgálhatnak;



a műtrágyák, növényvédő szerek és az öntözés alkalmazásának csökkentése és célzottá tétele a vadvilágra gyakorolt negatív hatásuk csökkentése érdekében.

A mezőhatárokon például sor kerülhetne töltések kialakítására és műveletlen védelmi sávok létrehozására. Ezek az eszközök megvédik a folyóvizeket a növényvédő szerekkel szennyezett vízfolyásoktól és a szórófejekből szétáramló szerektől, valamint csökkenthetik a talajeróziót és javíthatják a vízmegtartást. Ezenfelül az említett eszközöknek a biológiai sokféleség megőrzésének

Az agrár-környezetvédelmi programok olyan támogatási kifizetések, amelyek célja, hogy fenntarthatóbb és környezetkímélőbb mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazására, többek között a biológiai sokféleség, a tájkép és más természeti erőforrások megőrzésére ösztönözzék a mezőgazdasági termelőket. 5

10


szellemében való alkalmazása elősegítheti a növények sokféleségét és javíthatja a beporzók, illetve más rovarok és madarak táplálékforrásait, ezzel hozzájárulva a madarak és az egyéb beporzók túléléséhez. A műveletlen védelmi sávok szintén csökkenthetik a károsítókkal és a betegségekkel szembeni sebezhetőséget azáltal, hogy hozzájárulnak a természetes biológiai szabályozás fenntartásához és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, mivel a természetes biológiai szabályozás javulása és annak következtében, hogy a mezőhatáron sarjadó növények eltárolják a széndioxidot, kevesebb műtrágyát és növényvédő szert kell használni. Ahogyan az a kutatásokból is egyértelműen kiderül, bár az agrár-környezetvédelmi programok kedvezően hatnak a fajgazdagságra és a fajok állományméretére az európai termőföldeken és termőföldekben, illetve a legelőkön (Batáry et al., 2010), hatókörük nem megfelelő meghatározása és célzottságuk hiánya miatt jelenleg nem elégségesek arra, hogy megfordítsák az európai mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének hanyatlási folyamatát (Merckx et al., 2009). Ahhoz, hogy a biológiai sokféleség terén jelentős eredményeket lehessen elérni, az agrár-környezetvédelmi programoknak sokkal inkább a programok végrehajtási helye szerinti régiók tájainak jellegére, valamint a programok által előnyben részesítendő fajcsoportok típusaira kellene összpontosítaniuk. Jelentősen növelni kell a mezőgazdaság biológiai sokféleségének keretet adó területi egységek kiterjedését, és javítani kell az intézkedések hatékonyságát és eredményességét, ha azt szeretnénk, hogy a biológiai sokféleség a vidéki térségekben és a védett területeken mindenhol fejlődjön (Poláková et al., 2011). Egy tanulmány szerint például Németországnak a mezőgazdasági művelés alatt álló területének legalább 15%-án kellene aktív gazdálkodási intézkedéseket bevezetnie annak érdekében, hogy megfordítsa a mezőgazdasági területekre jellemző fajok állománycsökkenését és e térségekben fenntartsa az értékes élőhelyeket. Ehhez többek között helyre kellene állítani és fenn kellene tartani a természetközeli tájakat, ki kellene bővíteni az intenzív legeltetésre szolgáló területek 10%-át, a szántóföldek és a legelők 7%-át pedig a mezőgazdasági területek jellegzetességeire kellene fenntartani (Hampicke, 2010).

11


4 REFLEKTORFÉNYBEN A TERMESZTÉSI RENDSZEREK: GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK ÉS BIOÜZEMANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT NYERSANYAGOK

A A

A bioüzemanyagok előállítására szánt és a géntechnológiával módosított kultúrák jelentik azt a két technológiai újítást, amelyek az elkövetkezendő években jelentős hatást gyakorolhatnak az európai mezőgazdasági termelésre és annak a világ többi részén hagyott lábnyomára. Annak ellenére, hogy bizonyos adatok alapján megbecsülhetők e termesztési rendszerek jelenlegi következményei és esetleges jövőbeli hatásai, és fontolóra vehetők a negatív hatásukat mérséklő eszközök, ezek az előrejelzések egyúttal sok bizonytalanságot is tartalmaznak.

4.1 4.1.1

A GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT KULTÚRÁK BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE GYAKOROLT LEHETSÉGES HATÁSAI AZ UNIÓBAN Géntechnológiával módosított kultúrák az Unióban

A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) olyan állat- vagy növényfajták, amelyek egy vagy több olyan gént tartalmaznak, amelyeket a kívánt tulajdonságokkal rendelkező teljesen más fajok bizonyos génjeinek beépítését lehetővé tevő nemesítési technológia segítségével juttattak a genomjukba. A GMO-kultúrák célja lehet, hogy agronómiai, gazdasági, táplálkozási vagy környezetvédelmi előnyöket biztosítsanak. Ugyanakkor a környezetet érintő bizonyos lehetséges kockázatokat is előidéznek. Európában jelenleg csak két GMO-kultúra engedélyezett: a rovarokkal szemben ellenálló Bt-kukorica (MON810) és a módosított keményítő tartalmú Amflora burgonya. Ezeket a fajtákat csak meglehetősen kis kiterjedésű parcellákon termesztik. A kisparcellás kísérletek során már kifejlesztett új jellemzők, új gének és új GMO-kultúrák között találhatunk olyan változatokat, amelyek eltérő tápanyag- vagy ipari jellemzőkkel rendelkeznek, például könnyebben feldolgozhatók bioüzemanyaggá vagy jobban tűrik a környezeti stresszt, így a fagyot, a szárazságot vagy a szikesedést, ezeknek azonban még meg kell kapniuk a kereskedelmi célú felhasználási engedélyt. Mindazonáltal az uniós tagállamok e kérdésben való egyetértésének hiánya miatt kevéssé valószínű, hogy az új GMO-kultúrákkal kapcsolatos jelenlegi kérelmeket az elkövetkező évtized folyamán kedvezően bírálják el az Unióban.

4.1.2

Milyen hatást gyakorolhatnak a jövőben a GMO-kultúrák a biológiai sokféleségre Európában?

Lehetetlen bármilyen általános megállapítást megfogalmazni arról, hogy milyen következményekkel járnak a GMO-k a biológiai sokféleségre, mivel ezek a termékek nagyon széles spektrumot fednek le, a jellemzőik és a lehetséges hatásaik pedig rendkívül változatosak lehetnek. A GMO-kultúrák biológiai sokféleségre gyakorolt, igazoltan kedvező és Európa számára is releváns hatásai, például egyes széles spektrumú rovarölő szerek használatának csökkenése vagy a szántás nélküli termesztési rendszerek nagyobb arányú alkalmazása, elsősorban Észak- és Dél-Amerikában figyelhetők meg, és nem feltétlenül ültethetők át az Unióba. Bizonyos adatok szintén az egyes meglévő GMO-kultúrák biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásairól, elsősorban a vadon termő rokon fajokkal való kereszteződésről, a károsítóknál és a gyomnövényeknél kialakult rezisztanciáról és a biológiai sokféleség intenzívebbé vált termesztési gyakorlatok miatti csökkenéséről számolnak be. Bár a feltehetően az Egyesült Államokból és a világ más részeiről származó bizonyítékok iránymutatást adhatnak az európai kockázatértékeléshez és -elemzéshez, az egyes GMO-változatokat az európai termesztési rendszerek sajátos helyi feltételei alapján kell értékelni (EFSA, 2010). Több európai kormány is úgy döntött, hogy az óvatosság elvét követi és meggátolja a GMO-k használatát: a biológiai sokféleségre gyakorolt lehetséges káros hatásaikkal kapcsolatban kifejezett aggályok miatt nyolc tagállam tiltotta meg országa területén a GMO-kultúrákat.

12


A kereskedelmi célú GMO-termesztés az Unió területének legnagyobb részén jelenleg továbbra is elhanyagolható mértékű. A GMO-termesztés európai elterjedése valószínűleg egy sor, a hasonló régiókban jelenleg termesztetteknél szélesebb körű, új generációs GMO-tulajdonsággal rendelkező kultúra megjelenését jelentené. Ezért nehéz megjósolni, hogy a GMO-k nagyobb arányú európai alkalmazása esetén hogyan alakulna a veszélyek és az előnyök aránya a biológiai sokféleség szempontjából.

9. háttérmagyarázat: az európai GMO-kultúrákból származó génáramlás esetleges jövőbeli útvonalai A GMO-kultúrák egyik legnagyobb környezeti kockázata, hogy génáramlás valósulhat meg a vadon termő növényállományokba vagy a vadon termő rokon növényekbe, ami vagy az invazív növényekkel kapcsolatos problémát okoz, vagy csökkenti a vadvilág értékes genetikai sokféleségét. Ismert, hogy Európában a számos GMO-kultúrából származó génáramlás már megfertőzte a vadon termő rokon növényeket. A transzgénikus olajrepcefajták Unión belüli általános termesztése azzal a veszéllyel járna, hogy ez utóbbiakból új vadon termő transzgénikus olajrepce-állományok és vadon termő GMO-hibridek jönnek létre, azt azonban nem lehet tudni, hogy ez negatív hatást gyakorolna-e a biológiai sokféleségre, hiszen a következmények a módosított genetikai jellegtől függően változnának, és talán csak sok év elteltével lennének észlelhetők. Transzgénikus búza-, cukorrépa- és fafajtákból származó génáramlások is lehetségesek.

Ha bizonyítható lenne, hogy a GMO-termesztési rendszerek hosszú távon kiegyensúlyozottak, és egyúttal a környezetre gyakorolt káros hatások nélkül képesek a hagyományos kultúráknál jobb termést biztosítani, akkor elképzelhető, hogy hosszú távon csökkenthető a mezőgazdasági területek kiterjedésének és ezzel egyidejűleg a biológiai sokféleség megőrzésére fordított földterületek nagyságának növelésére irányuló nyomás. Jelenleg azonban nem tudható, hogy az európai transzgénikus kultúrák be tudnák-e tölteni ezt a szerepet, és túl korai lenne azt a következtetést levonni, hogy kedvező hatást gyakorolnának a biológiai sokféleségre. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos főbb problémák között elsősorban a kereszteződés lehetőségét és annak potenciális következményeit kell megemlíteni, valamint annak kockázatát, hogy stressztűrő tulajdonságokkal rendelkező, vadon termő invazív állományok 6 jelennek meg.

A vadon termő állomány kifejezés azokat a mezőgazdasági növényeket jelöli, amelyek a megművelt területen kívül (mezőhatáron, útszélen vagy üres telkeken) terjednek. 6

13


4.2 4.2.1

A BIOÜZEMANYAGOKRA SZÁNT NYERSANYAGOK HATÁSA A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE A bioüzemanyag-piac helyzete az Unióban

Bioüzemanyag Bioetanol

Biodízel

Nyersanyagok EU: búza, cukorrépa vagy kukorica Nem EU: cukornád, kukorica Fejlett bioüzemanyagok: magas növésű fűfélék (Miscanthus, fénymag, vesszős köles); rövid vágásfordulójú fák (például fűzfa, nyárfa) és növényi maradványok (például szalma). EU: repce, napraforgó, hulladék (például használt sütőolaj és faggyú) Nem EU: szója, jatropha és pálmaolaj.

Az Unióban a bioüzemanyagok használatának elsődleges hajtóereje a megújuló energiákról szóló irányelvben kitűzött azon cél, hogy 2020-ra a közlekedési ágazatban használt megújuló energia részesedését valamennyi tagállamban 10%-ra növeljék. Jelenleg inkább a folyékony bioüzemanyagokat, azaz a növényi anyagok vagy élelmiszerhulladékok feldolgozásával nyert bioetanolt és biodízelt részesítik előnyben e cél eléréséhez.

10. háttérmagyarázat: az Unió teljes bioüzemanyag-fogyasztása 2010-ben a teljes bioüzemanyag-fogyasztás közel 13 millió tonna olajegyenérték (Mtep) volt az Unióban, ami a közlekedési ágazatban felhasznált összes energia 4,27%-ának felel meg. Az európai bioüzemanyag-piacot jelenleg az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított hagyományos bioüzemanyagok uralják. A biodízelpiacon a teljes fogyasztás közel felét adó repceolaj a legelterjedtebb, míg a bioetanol-piacot a cukorrépa, a búza, a kukorica és a cukornád uralják. A fejlett vagy „második generációs” bioüzemanyagok a közelmúltban jelentek meg. Bár ezek kereskedelmi célú felhasználására még nem került sor, ez 2020-ra valószínűleg gazdaságilag is kivitelezhető lesz.

4.2.2

A bioüzemanyagok alkalmazásának hatása a biológiai sokféleségre

11. háttérmagyarázat: nemzetközi szintű következmények Az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb tényezői között gyakran említik a délkelet-ázsiai olajpálma-ültetvényeket. A becslések szerint Malajziában az olajpálma-ültetvények 27%-a kiszorítja a tőzeges talajú trópusi erdőt, Indonéziában pedig az ültetvények 56%-át hozták létre a fajokban gazdag örökzöld trópusi erdők rovására (Campbell és Doswald, 2009). A bioetanol-előállítás is egyike a cukornád-kultúrák terjeszkedése mögött álló gazdasági tényezőknek; e folyamat következtében Brazíliában az ültetvények a bolygó fajokban leggazdagabb szavannájába, a brazil Cerrado-ba is belenyúlnak.

Az európai felhasználásra szánt hagyományos bioüzemanyagok előállításához szükséges élelmiszerés takarmánynövények iránti kereslet következtében nem elhanyagolható mértékű új földigény

14


keletkezik majd. A bioüzemanyagok fogyasztásával kapcsolatban leginkább az ad okot félelemre, hogy természetes vagy természetközeli ökoszisztémákat állítanak át a bioüzemanyag-gyártáshoz szükséges növények termesztésére (a földhasználat közvetlen megváltoztatása) vagy olyan más növények termesztésére, amelyeket aztán a bioüzemanyag-előállítást ellátó növények szorítanak ki (a földhasználat közvetett megváltoztatása). A természetközeli területek átalakításával, a már megművelt mezőgazdasági területek használatának megváltoztatásával (a meglévő termesztési formák áthelyezésével), illetve a peremterületek vagy a leromlott földek megművelésével további földterületek szabadíthatók fel. Egy becslés szerint az Unió természetközeli növényzete 2020-ra 3–8%-kal csökken (2000-hez képest) a legelők és a mezőgazdasági kultúrák eltolódása következtében (Hellmann & Verburg, 2010). Mindazonáltal úgy véljük, hogy a bioüzemanyagokat 50%-ban az Unión kívül fogják előállítani. Világviszonylatban továbbra is a természetes vagy természetközeli területek mezőgazdasági területté történő átalakítása gyakorolja a legnagyobb nyomást a biológiai sokféleségre, és ez a jelenség menthetetlenül folytatódik: becslések szerint a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós célkitűzés következtében globális szinten 1,73–1,87 millió hektárral nőhet a megművelt területek nagysága (Laborde, 2011). A becslések attól függően változnak, hogy milyen modellezést választottak, például a bioüzemanyagok társtermékeinek7 használatával és a termés alakulásával kapcsolatban. Annyi azonban bizonyos, hogy a földhasználatnak az európai bioüzemanyag-kereslet következtében történő közvetett megváltoztatása valós és konkrét problémát jelent, amely az egyéb társadalmi és környezeti következmények mellett a világ egészének biológiai sokféleségét, az élelmiszerárakat és a földhöz való hozzáférést is érinti. A fejlett bioüzemanyagok gyártására szolgáló mezőgazdasági nyersanyagok, például a fűz vagy a Miscanthus, olyan előnyöket nyújthatnak a biológiai sokféleség szempontjából, amelyekkel a szántóföldek nem rendelkeznek. Azonban most még túl korai lenne megítélni a fejlett bioüzemanyagok gyártására szolgáló mezőgazdasági nyersanyagok kereskedelmi szintű előállításának biológiai sokféleségre gyakorolt globális hatását, mivel ez a hatás nagyrészt a felváltott élőhelyektől, a gazdálkodástól, valamint az ültetvények nagyságától és elhelyezkedésétől függ majd. Másrészről a biológiai sokféleségről készült tanulmányok még nem foglalkoztak a nagy kiterjedésű monokultúrás területek kialakításának és az óriás erőművek ellátásához szükséges energianövénytermesztés regionális koncentrációjának együttes hatásaival.

4.2.3

A fenntarthatóbb bioüzemanyagokra vonatkozó szakpolitika

Az Unió által a bioüzemanyagok fenntarthatóságával kapcsolatban megfogalmazott kritériumokat a megújuló energiaforrásokról szóló uniós irányelv vezette be azzal a céllal, hogy elkerüljék a fajokban gazdag élőhelyeknek és a nagy szénkészletekkel rendelkező földterületeknek a bioüzemanyagokhoz szükséges mezőgazdasági nyersanyagok termesztésére szolgáló termőterületté történő átalakítását. Bár a megállapított kritériumok a bioüzemanyag-ipar negatív hatásainak kockázatát csökkentő első intézkedésként rendkívül fontosak, e rendelkezések révén nem csökkenthetők a földhasználat közvetett megváltoztatásával összefüggő kockázatok. Jelentős kockázatot képviselnek a közvetett hatások, amelyeket egy sor kiszorító hatás idéz elő, mivel az irányelv fenntarthatósági stratégiája keretében jelenleg nem ellenőrzik és még kevésbé szabályozzák azokat. Az irányelvben meghatározott fenntarthatósági kritériumok valószínűleg csak csekély vagy semmilyen hatást nem gyakorolnak a világ gazdálkodási rendszereire – figyelembe véve, hogy az élelmiszer- és takarmánynövények termesztése a biológiai sokféleség és/vagy a szénmegkötés szempontjából fontos területekre helyeződik át – és az Európán kívüli bioüzemanyag-ágazatra. Eredményessége érdekében a szakpolitikának a mezőgazdasági nyersanyagok és az országok szélesebb körét kellene céloznia.

Ilyen például a biodízel előállításából származó olajpogácsa vagy a bioetanol-gyártás során keletkező, lepárlásból visszamaradt száraz törköly. 7

15


A hagyományos bioüzemanyagokra vonatkozóan az Unióban meghatározott mennyiségi célok fokozatos elhagyása elvi szinten, mi több, politikai szinten is egyszerű megoldás lehetne. Bár e célok hatékonynak bizonyultak az első generációs bioüzemanyagok előállításának jelentős növelésében, a rendelkezésre álló információk alapján azonosított problémák, például a földhasználat közvetett megváltoztatása és az ahhoz kapcsolódó valamennyi hatás kezelése szempontjából már túl merevnek bizonyulnak. E célokat ezért az üzemanyag-beszállítókra vonatkozó kibocsátás-csökkentési célokkal, hosszabb távon pedig a járművek szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó egyre szigorúbb normákkal kell felváltani.

16


5 REFLEKTORFÉNYBEN A NÖVÉNYGENETIKAI FORRÁSOK ÉS A BEPORZÓ ROVAROK A beporzó rovarok – a mézelő méhek és a vad beporzó rovarok – és az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növénygenetikai források a biológiai sokféleség két alapvető, a fenntartható mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen alkotóelemét jelentik. Ezt a két elemet a következőkben ismertetett számos tényező veszélyezteti Európában.

5.1 5.1.1

AZ ÉLELMEZÉSI ÉS MEZŐGAZDASÁGI FELHASZNÁLÁSÚ NÖVÉNYGENETIKAI FORRÁSOK EURÓPÁBAN A növénygenetikai források jelentősége

A kultúrákban és a hozzájuk kapcsolódó fajokban megfigyelt genetikai változatosság fontos szerepet játszik abban, hogy a mezőgazdaság képes legyen alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, ellenállni az új károsítóknak és kórokozóknak, és a megváltozott körülmények között is magas terméshozamot biztosító fajtákat adni. A növénygenetikai változatosság folyamatos csökkenése vagy megszűnése azonban csökkenti a növénynemesítési lehetőségeket, valamint a jövő nemzedékek lehetőségeit arra, hogy különböző kultúrákat használjanak, alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz és mindenki számára elegendő és tápláló élelmet biztosítsanak. A FAO megkongatta a vészharangot: veszélybe került a globális élelmezésbiztonság, mert képtelenek vagyunk megőrizni a kultúrák genetikai változatosságát és a hozzájuk kapcsolódó vadon élő fajokat; a szervezet szerint bolygónk a növényi sokfélesége háromnegyedét vesztette el 1900 óta (FAO, 2010). Az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növénygenetikai források sokféle kultúrnövényt és különböző vadon termő növényeket foglalnak magukban, köztük a korszerű fajtákat, a génvonalakat és -állományokat, az elavult fajtákat, az ökotípusokat, a honos fajokat és a velük rokon vadon termő növényeket, a gyomnövényfajokat és az őshonos terményeket.

5.1.2

A növénygenetikai források megőrzése és hasznosítása

Döntő fontosságú, hogy az Unió és a tagállamok szintjén elfogadott szakpolitikák elismerjék az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású európai növénygenetikai forrásokat jelenleg fenyegető veszélyt és azt, hogy a szakpolitika alapvetően hozzájárul az élelmiszertermelés fenntartható fokozása által felvetett kérdések megválaszolásához. Létfontosságúként kellene elismerni a növénygenetikai források sokféleségét, és nagyobb prioritást kellene helyezni a megőrzésükre. Igaz ugyan, hogy Európa megközelítőleg 500 génbankkal rendelkezik, ahol 2 millió mintát őriznek ex situ8, ezek nem őrzik meg hatékonyan a növénynemesítők által jelenleg szükségesnek tartott teljes diverzitást; a vadon termő rokon fajok legalább 11,5%-a van veszélyben (Bilz et al., 2011); semmilyen becslés nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági termelők által termesztett hagyományos honos fajok9 hány százalékát őrzik meg; továbbá nem kerül sor az Európában termesztett növényekhez kapcsolódó biológiai sokféleség fenntartható in situ 10 vagy on farm megőrzésére

Ex situ megőrzés alatt a biológiai sokféleség alkotóelemeinek a természetes élőhelyükön kívüli, például génbankokban vagy botanikus kertekben történő megőrzését értjük. 8

A honos fajok olyan egyedülálló kultúrák, amelyek a mezőgazdasági termelők által alkalmazott nemesítési eljárásoknak köszönhetően alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. 9

Az „in situ megőrzés” az ökoszisztémák és a természetes élőhelyek megőrzését, valamint a fajok életképes populációinak a természetes élőhelyükön, a termesztett növényfajoknak pedig abban a környezetben történő fenntartását és helyreállítását jelöli, ahol a megkülönböztető tulajdonságaik kialakultak. 10

17


(Maxted et al., 2012). Ezért meg kell tenni a szükséges lépéseket a megőrzésük és a hasznosításuk javítását előmozdító szakpolitikák bevezetése érdekében. A növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény második globális cselekvési terve meghatározza azokat a kiemelt terveket és intézkedéseket, amelyeket a genetikai erőforrások sokféleségének megőrzése, illetve a növénynemesítés útján tökéletesített fajták fenntartható létrehozásának biztosítása céljából hoztak meg. Az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növénygenetikai források megőrzésével és hasznosításával kapcsolatos jelenlegi problémák és a jövő nemzedékek szükségletei miatt integrált és többdimenziós megközelítésre van szükség, amely valamennyi érintett szereplő kezdeményezéseire támaszkodik és megerősített együttműködésen és az egymástól való tanuláson alapul.

5.2 5.2.1

MÉZELŐ MÉHEK, EURÓPÁBAN

BEPORZÓ

ROVAROK

ÉS

A

BEPORZÁS

HELYZETE

A beporzó rovarok jelentősége

A beporzó rovarok számos termesztett és vadon termő növény szaporodását és rügyfakadását biztosítják azzal, hogy a pollent egyik virágról a másikra szállítják, ezzel biztosítva a termesztett növények terméshozamát és a gének növényfaj-populációkon belüli és azok közötti átadását, ezzel pedig a genetikai változatosság fennmaradását. Európában több mint 150 termesztett növényfajnak és a vadon termő növényfajok 80%-ának, köztük számos gyümölcsnek és zöldségnek, ipari növényeknek, magoknak és dióféléknek, füveknek és takarmánynövényeknek van szükségük közvetlenül a rovarok általi beporzásra ahhoz, hogy gyümölcsöt és magot hozzanak. Az állatok általi beporzást igénylő növények többsége esetén a méhek a legfontosabb beporzó rovarok. Ez utóbbiak magukban foglalják a mézelő méheket, de a vadon élő fajokat is, például a meliponákat, a poszméheket és a magányos méheket. Néhány évtizede az egész világon megfigyelhető a mézelő méhek és a vadméhek állományainak rendellenes csökkenése. Tudományosan bizonyított, hogy Európában a beporzó rovarok számának csökkenése gazdasági hatást gyakorol az élelmiszertermelésre és környezeti következményekkel jár a vadon termő növényfajokra. Ezenfelül mivel a kiegyensúlyozott és a tápanyagok szempontjából változatos élelmiszerellátás biztosításához nagymértékben függünk a mézelő méhektől és a vad beporzó rovaroktól, félő, hogy a beporzó rovarok fogyatkozása következtében hiányossá és kiegyensúlyozatlanná válik az emberek táplálkozása.

5.2.2

A méhek és a beporzó rovarok állományait befolyásoló tényezők az Unióban

A jelenlegi ismeretek arra engednek következtetni, hogy a méhek fogyatkozása többtényezős probléma annyiban, hogy a méhkolóniák elpusztulásának gyakorisága, súlyossága és gyorsasága a körülményektől függően változik. A tudósok által a kolóniák fogyatkozásának okaként azonosított főbb terhelések és aktív tényezők között szerepelnek a kárósítók és a kórokozók, különösen a Varroa destructor (ázsiai méhatka, amely a betegségek mellett a kolóniák téli pusztulásának egyik legfőbb oka Európában) és a mezőgazdasági gyakorlatok, nevezetesen a növényvédő szerek használata, az élőhelyek egyre nagyobb mértékű felaprózódása és eltűnése, a pollen minőségének csökkenése és a táplálékforrások hiánya, valamint sokféleségük és minőségük csökkenése az egyre intenzívebb legeltetés és földművelés következtében, és végül a helytelen méhészeti gyakorlatok, nevezetesen a mézelő méhek genetikai sokféleségének hiánya (Francia Élelmiszer-biztonsági Ügynökség (AFSSA), 2008, Európai Parlament, 2011). A vadméhek fogyatkozásának okait kevésbé vizsgálták, de azok minden valószínűség szerint hasonlóak.

18


12. háttérmagyarázat: a beporzó rovarok jelentősége A számítások szerint a beporzó rovarok az európai élelmiszertermelés 35%-ának terméshozamára gyakorolnak hatást (tömegben kifejezve), az állatok általi beporzással termesztett növényekből származó élelmiszertermelés gazdasági értékét pedig évi 15 milliárd dollárra becsülik (Európai Parlament, 2011). E tényezők többsége összefügg vagy kölcsönhatásban áll egymással, ami tovább nehezíti a méhek fogyatkozása mögött álló pontos okok megértését. Például a neonikotinoid alapú növényvédő szerekkel kapcsolatos bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a termékek nem feltétlenül önmagukban károsak, hanem csökkentik a károsítókkal szembeni rezisztanciát, és e két tényező együttesen jelent komoly veszélyt a méhekre (például Alaux et al., 2010). A kölcsönhatások következményei szinte ugyanolyan jelentősek lehetnek, mint az egyes tényezők hatásai különvéve. E jelenségek okainak megfigyelése, jelzése és megállapítása, valamint a megoldásuk nehéz feladat, mivel a méhészeti ágazat rendkívül széttagolt és a méhészek többsége nem hivatásszerűen folytatja ezt a tevékenységet. Mindazonáltal a tagállamok többségében folyamatban van a felügyeleti rendszerek bevezetése, továbbá új és széles körű kutatási programokat indítottak.

5.2.3

Mi a teendő a beporzó rovarok európai fogyatkozásának megfordítása érdekében?

A mézelő méhek fogyatkozását számos tényező kölcsönhatása okozza, ami azt jelenti, hogy egy sor olyan intézkedést kell elfogadni, amelyekhez a hatóságok, a méhészek, a mezőgazdasági termelők, a gyógyszeripar és a kutatók összehangolt fellépésére van szükség. Annak elismerése mellett, hogy több tényező kapcsán van szükség intézkedésekre, két különleges intézkedésre feltétlenül szükség van: 1) az ázsiai méhatkával szemben ellenálló fajok helyi tenyésztése, mivel a varroózis megfékezésére jelenleg alkalmazott módszerek a rezisztencia és a magas költségek miatt elégtelenek; 2) a mezőgazdasági tájakon a virágforrások növelése a beporzó rovarok számára. A mezőgazdasági térségekben nagymértékben csökkentek a pollen- és nektárforrások, ami a vad beporzó rovarok állománycsökkenésének fő oka. A mezőgazdasági termelőket agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel lehetne ösztönözni a mezőgazdasági területeken található természetközeli élőhelyek parcelláinak védelmére és arra, hogy a méhek számára még több virágos mezőhatárt alakítsanak ki.

19


6 AJÁNLÁSOK Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség egymással összefüggő problémakörének áttekintése alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben fokozni kell a mezőgazdasági termelést, azt fenntartható módon, az éghajlat és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szükségletek figyelembevételével kell megtenni az Unióban és máshol egyaránt. A termelés „fenntartható fokozása” kifejezés jelöli ezt a kettős kihívást, amelynek lényege, hogy az éghajlatváltozás által meghatározott körülmények között kell növelni a mezőgazdasági területek termelékenységét, hogy azok több élelmet és környezeti szolgáltatást biztosítsanak. Európának alapjaiban kell átalakítania a gazdálkodási rendszereket, ha csökkenteni szeretné a jelenlegi környezeti deficitet, és emellett kezelnie kell az újabb, például az éghajlatváltozás jelentette terheléseket. Emellett változtatni kell a fogyasztási szokásokon (különösen a húsfogyasztás csökkentésére van szükség), továbbá hosszú távú és kitartó erőfeszítéseket kell tenni az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében. Az uniós politikáknak, köztük a KAP-nak és a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerségnek (EIP) fontos szerepük van a meghozott intézkedések hatókörének bővítésében, ütemének fokozásában és hatékonyságának javításában. Ezen intézkedések között szerepelniük kell az éghajlattal szemben ellenálló és a biológiai sokféleséget elősegítő agrárgazdálkodás előmozdítását célzó ösztönző intézkedéseknek, a fenntarthatatlan gyakorlatok elkerülése, illetve a jelentős ökoszisztémák és azok biológiai sokféleségének védelme érdekében a politikai eszközök – különösen a rendeletek – hatékony alkalmazásának, valamint az innovatív gazdálkodási megoldásokra irányuló kutatás és e megoldások alkalmazásának ösztönzésére szolgáló finanszírozási intézkedéseknek. Az alábbiakban néhány kiemelt lehetőséget ajánlunk a mezőgazdasági termelékenység fenntartható növelésére vonatkozóan, olyan kulcsfontosságú intézkedések támogatása mellett, amelyek célja a mezőgazdaság összefüggésében az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kapcsolódó hatások enyhítése, valamint a biológiai sokféleség megőrzése. Ezen opciók az éghajlatváltozás és a mezőgazdaság, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatásokból fakadó következmények áttekintésén alapulnak, és figyelembe veszik annak lehetőségét, hogy az innovatív opciók egész sorát felhasználjuk a mezőgazdasági termelékenység fenntartható növelésére. 1. Megfelelő ösztönzőket kínáló megoldások az éghajlattal szemben ellenálló és a biológiai sokféleséget elősegítő agrárgazdálkodás számára Elő kell mozdítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kapcsolódó hatások enyhítése szempontjából kedvező hatású intézkedéseket, amelyek amellett, hogy nem károsítják jelentős mértékben a biológiai sokféleséget, gazdasági előnyöket is biztosítanak az európai mezőgazdasági termelők számára. 

2014-től, valamint a következő ciklusok során nagyobb hangsúlyt kell fektetni a KAP-on belül az éghajlattal kapcsolatos kérdésekre, többek között vidékfejlesztési programok KAP-ba történő felvételével. A mezőgazdasági termelőknek ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy az erőforrások, így a víz, a talaj, az energia és a hulladékok hatékonyabb használata érdekében azonosítsák és elfogadják a megfelelő intézkedéseket.



A jól kidolgozott, célzott és ellenőrzött agrár-környezetvédelmi programok, továbbá más ösztönző intézkedések is kedvezően hathatnak a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. Jó példa ezekre a vetésforgó javítása, az integrált növényvédelem (gyomnövények és kártevők), a vegyes kultúrák, a hatékonyabb tápanyaggazdálkodás, a talajmegőrző művelés, a virággal borított, művelésen kívüli töltések és az állománysűrűség csökkentése.

A közfinanszírozás célja, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések végrehajtásán keresztül, illetve szükség esetén a kezdeti beruházásokhoz szerény mértékben hozzájárulva – különösen az állattenyésztési ágazatban, ahol a

20


közvetlen hatékonyságjavulás kisebb mértékű – segítséget nyújtson a mezőgazdasági termelők cselekvését gátló akadályok leküzdéséhez. A szükséges intézkedések többségükben akkor fejtenek ki kedvezőbb hatást, ha a megtervezésük és a célmeghatározásuk a mezőgazdasági üzemekénél szélesebb körben történik. A vidékfejlesztésről szóló rendeletben foglalt támogatási intézkedések regionális szinten segíthetik a hosszú távú intézkedések szükségszerű megtervezésének és célmeghatározásának ösztönzését és finanszírozását azáltal, hogy támogatják a helyi partnerségeket, segítőket és tanácsadási szolgáltatásokat. Meg kell erősíteni a természetközeli mezőgazdasági élőhelyek védelmét és kezelését, valamint a fenntartásukért felelős gazdálkodási rendszerek gazdasági életképességét. 

Ehhez az intézkedéshez mind a támogatás megerősítésére, mind a hagyományos gazdálkodásra irányuló beruházás növelésére szükség van, új megközelítések kidolgozása és a változó társadalmi-gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás mellett.



A támogatásnak és a tanácsadásnak olyan mezőgazdasági üzemekre kell irányulniuk, amelyek Natura 200011 élőhelyeket és fajokat őriznek meg és állítanak helyre a Natura 2000 területeken belül és azokon kívül egyaránt, különösen, ha védelmi vagy összekötő sávokat alkotnak a Natura 2000 területek között.



Az éghajlatváltozás hatásainak hatékony mérsékléséhez és a biológiai sokféleség hatékony megőrzéséhez egyes kisebb méretű területeket ki kell vonni az intenzív gazdálkodás alól, például azzal, hogy a tőzegtalajokba visszajuttatják a vizet és kiterjesztik a legelőket.

A gazdasági és szociális fenntarthatóság javítása és emellett a termőterületek termelésből való kivonásának csökkentése érdekében a tagállamok a közös agrárpolitika keretének felhasználásával jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodási rendszereket elősegítő intézkedéseket dolgozhatnak ki, amelyekkel támogatják a mezőgazdasági területek értékes természetközeli élőhelyeinek megfelelő kezelését és a jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági termékeket jobban valorizáló, közvetettebb intézkedéseket fogadnak el. A természetközeli gazdálkodási rendszerek helyreállítását és regenerációját célzó fellépéseket a következőkkel kell támogatni: olyan politikai intézkedések, amelyek elismerik az e gazdálkodási rendszerek által nyújtott jelentős ökoszisztéma-szolgáltatásokat és az állami támogatást határozottabban az ökoszisztémaszolgáltatások nyújtásához kötik; az ökoszisztémák értékelése; a földek sokrétű használatának kezelése és stratégiai megtervezése; a ténylegesen nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások szerint történő kifizetések és az ellenőrzés javítása. 2. A fenntarthatatlan európai gyakorlatokat visszaszorító megoldások Biztosítani kell a nitrátokról szóló irányelv és a környezetterhelést csökkentő más uniós jogszabályok rendelkezéseinek betartását. 

A mezőgazdasági földterületek nitrogénkörforgásának hatékonyabb kezelése rendkívül kedvezően hatna a biológiai sokféleségre, továbbá csökkentené az üvegházhatásúgázkibocsátást és javítaná a vízminőséget. Ehhez Unió-szerte egységesebb és szigorúbb intézkedéseket kell elfogadni a kiegyensúlyozott műtrágyahasználat, a növénykultúrák és a trágya jobb kezelése, a fehérjeszegény takarmányozás és a trágya hatékonyabb tárolása érdekében. A terméshozamok a szennyezőanyag-terhelés csökkentése mellett is fenntarthatók.

A Natura 2000 a természetvédelemre vonatkozó (a „madárvédelmi” és az „élőhelyvédelmi” irányelveket magában foglaló) uniós jogszabályi keret, amely a fontosabb fajokat és élőhelyeiket védi, többek között a védett területek európai hálózatának létrehozásával. 11

Más szóval olyan műtrágyahasználat, amely nem csökkenti a terméshozamot, azonban a nitrátkimosódást az 50 mg NO3-l-1 érték alá szorítja. 12

21


Szorgalmazni kell a növényvédő szerek használatának csökkentésére irányuló, nagyra törő célokat, valamint az integrált növényvédelem teljes körű megvalósítását. 

A tagállamok egyelőre nem állapítottak meg nagyra törő célokat a növényvédő szerek alkalmazásának csökkentésére vonatkozóan a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelv előírásának megfelelően. Azonban az új KAP keretében a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások formájában integrált növényvédelmi tanácsokat kell nyújtani a mezőgazdasági termelők részére, ami rendkívül hasznos lehet a biológiai sokféleség szempontjából.

A környezetvédelmi feltételességre vonatkozó KAP-követelményeket13 kell alkalmazni a mezőgazdasági földterületek olyan komponenseinek védelme és kezelése érdekében, amelyek a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából előnyösek. 

Biztosítani kell, hogy a KAP új környezetvédelmi feltételességi rendszerében a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó követelmények megállapításakor a tagállamok minél nagyobb rugalmasságot tanúsítsanak annak érdekében, hogy erősítsék az állandó legelőterületek, a part menti védőzónák és a mezőgazdasági földterületek jellegzetességeinek védelmét és igazgatását, valamint a víz- és nitrogénhasználat hatékonyságát.

3. Innovatív megoldásokat kell előmozdítani a termelékeny és az éghajlattal szemben ellenálló mezőgazdaság érdekében, amely megkíméli a biológiai sokféleséget és környezeti garanciákat biztosít az új technológiák tekintetében Gondoskodni kell arról, hogy az innovációs beruházások a legnagyobb potenciállal rendelkező területekre és az ismeretek terén mutatkozó legjelentősebb hiányosságokra összpontosítsanak, a terméshozam javítását a fenntarthatósági célkitűzésekkel ötvözve. 

A terméshozamok növelését célzó irányzatokat fokozottan olyan innovatív gyakorlatokkal kell integrálni, amelyek csökkentik a magas terméshozamú mezőgazdaság ártalmas környezeti hatásait. A mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség segítségével még több erőforrás mozgósítható és irányítható e prioritáshoz. A kutatások keretében az extenzívebb rendszerekre is figyelmet kellene fordítani; így meg kellene vizsgálni, hogy milyen módszerekkel növelhetők a terméshozamok az ökológiai termelési rendszerekben.



Fejleszteni kell azokat a termelési rendszereket, amelyek az élelmiszertermelés, az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése és az ahhoz való alkalmazkodás, az erőforráshatékonyság javítása és a biológiai sokféleség megőrzése, és különösen a precíziós mezőgazdaság, az újra feltöltött tőzegtalajon végzett paludikultúra 14 és az agrárerdészet egyes formái területén a legtöbb járulékos előnyt biztosítják.



Ökológiai infrastruktúrák célirányos kialakítása a mezőgazdasági régiókban összekapcsolhatóság és az ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítása érdekében.

az

Környezetvédelmi biztosítékok, valamint az új technológiák lehetséges kedvezőtlen hatásainak kutatása és értékelése. 

A hulladékokból és maradékanyagokból előállított fejlett üzemanyagok gyártása terén Európának jelentős a mozgástere, ennek kiaknázásához azonban új politikai keretre van szükség. A közvetett káros hatások, például a mezőkön a talajban történő szénmegkötéshez szükséges szalma és egyéb növényi maradványok eltávolításával

Környezetvédelmi feltételesség alatt az Unió mezőgazdasági területein alkalmazandó helyes mezőgazdasági és környezetvédelmi gyakorlatokat meghatározó számos előírás értendő. 13

14

A vízzel újra feltöltött tőzegtalajokon végzett fenntartható mezőgazdasági termelés.

22


összefüggő hatások elkerülése érdekében megfelelő környezetvédelmi biztosítékokat kell elfogadni. 

A génmódosítás és az új növénynemesítési technológiák alkalmazásával előállított, biológiailag új kultúrákat alapos vizsgálatnak kell alávetni annak megállapítása érdekében, hogy környezeti és agronómiai szempontból milyen potenciális hatásaik vannak. Hamarosan rengeteg új genetikai jellemző és mezőgazdasági termék lesz a piacon. Az ilyen növények a jellemzőiktől és a gazdálkodási módtól függően hasznosak és ártalmasak is lehetnek a biológia sokféleség számára.

Gondoskodni kell Európa élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növénygenetikai forrásainak hatékonyabb hasznosításáról és megőrzéséről. 

A növénynemesítési ciklus valamennyi szakaszában szisztematikusan elő kell segíteni a növénygenetikai források sokféleségét. A Horizont 2020 program keretében nagyobb jelentőséget kell kapnia a növénygenetikai forrásokkal kapcsolatos kutatásnak egy nagyobb fokú biológiai sokféleséggel jellemezhető növényi alap kialakítása érdekében, amely jobban alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz.



Létre kell hozni a vadon termő rokon növények esetében az „in situ”, a honos fajok esetében pedig az „on farm” megőrzött génkészletek európai hálózatát, amelyet a vadon termő rokon növények megőrzése esetében egy európai cselekvési tervvel is meg kell erősíteni.



Egy összehangoltabb integrált európai génbankrendszert (AEGIS) kell létrehozni, amely a növénynemesítőket tényleges vagy prediktív leírással és értékeléssel látja el a megőrzött növénygenetikai forrásokról, valamint több rendelkezésre álló online információt nyújt számukra a génbankok közötti hatékonyabb kölcsönös együttműködéshez kapcsolódóan.

Több közvetlen finanszírozást kell biztosítani a mézelő méhek pusztulását és a vad beporzó rovarok számának csökkenését előidéző többféle tényezővel foglalkozó kutatáshoz. 

Sürgősen közpénzeket kell elkülöníteni az Európában a mézelő méhek fogyatkozását és a vad beporzó rovarok állománycsökkenését okozó számos tényező elleni küzdelemre. Nem szolgálhat mentségül a tétlenségre az, hogy a méhek fogyatkozása nem egyetlen okra vezethető vissza.



Integrált megoldásra, valamint a hatóságok, a méhészek, a mezőgazdasági termelők, a mezőgazdasági vegyipar és a kutatók összehangolt fellépésére van szükség.



A meghozandó konkrét kiemelt intézkedések között meg kell említenünk a neonikotinoidokkal és az egyéb szisztémikus növényvédő szerekkel összefüggő kockázatokkal kapcsolatos ismeretek javítását, az ázsiai méhatkával szemben ellenálló fajok nemesítésének fokozására és a hatékonyabb kezelési módok elérhetőségének javítására irányuló intézkedéseket, vagy a mezőgazdasági tájakon a beporzó rovarok rendelkezésére álló virágforrások növelésére irányuló intézkedéseket.

4. Az európai mezőgazdaság és a bioüzemanyag-import Unión kívüli negatív hatásainak csökkentésére irányuló megoldások Fokozni kell az élelmezéshez és a takarmányozáshoz, valamint a bioenergiához kapcsolódó globális környezeti lábnyom fokozatos csökkentésére irányuló uniós erőfeszítéseket a környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb élelmiszerek iránti fogyasztói kereslet ösztönzése révén.  Az Unió fontos szerepet játszik a globális környezetvédelmi elvek meghatározására, valamint az élelmiszer-, rost- és energiatermelésre vonatkozó megállapodások megkötésére irányuló kormányközi kezdeményezésekben, és elősegíti a hatékonyan működő önkéntes és privát környezetvédelmi tanúsítási rendszereket és termékeket.

23


 A bioüzemanyagok területén az Uniónak fel kell vennie a küzdelmet a bioüzemanyagelőállítás miatt tervezett földhasználat-megváltoztatás közvetett hatásaival szemben és megfelelő fenntarthatósági normákat kell elfogadnia az e célra használt nyersanyagok tekintetében. A hulladékokból és maradékanyagokból előállított fejlett bioüzemanyagok előmozdítása – ha azt a közvetett negatív hatásaik megelőzését célzó környezetvédelmi biztosítékok elfogadása kíséri – segítene abban, hogy az Unió felvegye a küzdelmet a hagyományos bioüzemanyagoktól való túlzott függésének negatív hatásaival szemben.  Elő kell mozdítani a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából kedvező nemzeti takarmánytermelést, például a kis mennyiségű növényvédő szert igénylő zöldségtermesztési rendszereket; ennek meglenne az a további előnye is, hogy kiiktatja a takarmánybehozatallal összefüggő környezetvédelmi költségeket. A földtakarékossági stratégiákat össze kell vetni a földmegosztási stratégiákkal, és kiegészítő elemzéseket kell készíteni annak érdekében, hogy világviszonylatban és uniós szinten egyaránt jobban megérthessük a mezőgazdasági termelés területén végbemenő kompromisszumokat és, kiegyensúlyozásokat, továbbá hogy az eredményektől függően korrigálni tudjuk a vonatkozó szakpolitikákat.

24


7 HIVATKOZÁSOK 

Alaux, C., Brunet, J.-L., Dussaubat, C., Mondet, F., Tchamitchan, S., Cousin, M., Brillard, J., Baldy, A., Belzunces, L.P. és Le Conte, Y. (2010): Interactions between I microspores and a neonicotinoid weaken honeybees (Apis mellifera) (A Nosema mikrospórák és a valamely neonikotinoid által legyengített mézelő méhek [Apis mellifera] közötti kölcsönhatások). Environmental Microbiology, 12. sz., 774–782. o.



Batáry, P., Báldi, A., Kleijn, D. és Tscharntke, T. (2010): Landscape-moderated biodiversity effects of agri-environmental management: a meta-analysis (Az agrár-környezetvédelmi gazdálkodás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai a tájak összefüggésében: metaelemzés). Proceedings of the Royal Society B Biological Sciences, 278. sz., (1713) 1894–1902. o.



Bilz, M., Kell, S. P., Maxted, N. és Lansdown, R. V. (2011): European Red List of Vascular Plants (A szövetes növények európai vörös listája). A Természetvédelmi Világszövetség Európai Regionális Irodája. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.



Campbell, A. és Doswald, N. (2009): The impacts of biofuel production on biodiversity: A review of the current literature (A bioüzemanyag-előállítás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai: Az elérhető szakirodalom áttekintése). UNEP-WCMC, Cambridge, Egyesült Királyság.



EEA (2010): EU 2010 Biodiversity Baseline (A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010. évi uniós bázisadatok). Az EEA 12/2010. sz. technikai jelentése, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Koppenhága.



EEA (2012): Climate change, impacts and vulnerability in Europe 2012. An indicator-based report (Az éghajlatváltozás, annak hatásai és az általuk okozott sebezhetőség Európában 2012-ben. Mutatókon alapuló jelentés). Az EEA 12/2012. sz. technikai jelentése, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Koppenhága.



EFSA (2010): EFSA Guidance on the environmental risk assessment of genetically modified plants (Az EFSA iránymutatása a géntechnológiával módosított növények környezeti hatásvizsgálatáról). EFSA Journal, 8. sz., (11) 1879.



Európai Bizottság (2009): The role of European agriculture in climate change mitigation (Az európai mezőgazdaság szerepe az éghajlatváltozás enyhítésében). Bizottsági munkadokumentum, SEC(2009)1093, 2009b.7.23., Európai Bizottság, Brüsszel.



Európai Bizottság (2011): Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2011)0571, 2011a.9.20., Európai Bizottság, Brüsszel.



Európai Bizottság (2013): The impact of EU consumption on deforestation: Comprehensive analysis of the impact of EU consumption on deforestation (Az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatása: Az uniós fogyasztás erdőirtás területén gyakorolt hatásának átfogó elemzése). Az Európai Bizottság Környezetvédelmi főigazgatósága által finanszírozott és a VITO, az IIASA, a HIVA és az IUCN NL által készített tanulmány. Az ebben a jelentésben kifejtett vélemények nem feltétlenül azonosak az IIASA vagy nemzeti tagszervezeteinek hivatalos álláspontjával. Európai Bizottság – Környezetvédelmi Főigazgatóság, http://ec.europa.eu/environment/forests/impact_deforestation.htm.



Európai Parlament (2011): Jelentés a méhek egészségi állapotáról és a méhészeti ágazat előtt álló kihívásokról. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentése. Előadó: Tabajdi Csaba Sándor. 2001/2108(INI), Európai Parlament, Brüsszel.

25




FAO (2010): The State of the World's Plant Genetic Resources for Food and Agriculture (A világ élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növénygenetikai forrásainak állapota). Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, Róma.



Gardi, C., Jeffery, S. és Saltelli, A. (2013): An estimate of potential threats levels to soil biodiversity in EU (A talaj biológiai sokféleségére gyakorolt lehetséges kockázatok becsült szintje az Unióban). Global Change Biology, 19. sz., (5) 1538–1548. o.



Geiger, F., Bengtsson, J., Berendse, F., Weisser, W. W., Emmerson, M., Morales, M. B., Ceryngier, P., Liira, J., Tscharntke, T., Winqvist, C., Eggers, S., Bommarco, R., Pärt, T., Bretagnolle, V., Plantegenest, M., Clement, L. W., Dennis, C., Palmer, C., Oñate, J. J., Guerrero, I., Hawro, V., Aavik, T., Thies, C., Flohre, A., Hänke, S., Fischer, C., Goedhart, P. W. és Inchausti, P. (2010b): Persistent negative effects of pesticides on biodiversity and biological control potential on European farmland (A növényvédő szerek biológiai sokféleségre gyakorolt folyamatos negatív hatásai és a biológiai szabályozás lehetőségei az európai mezőgazdasági területeken). Basic and Applied Ecology, 11. sz., (2) 97–105. o.



Gobin, A., Campling, P., Janssen, L., Desmet, N., van Delden, H., Hurkens, J., Lavelle, P. és Berman, S. (2011): Soil organic matter management across the EU - best practices, constraints and trade-offs (A talaj szervesanyag-tartalmának kezelése az Unióban – bevált gyakorlatok, korlátok és kompromisszumok). Záró jelentés az Európai Bizottság részére, Környezetvédelmi Főigazgatóság. Technikai jelentés – 2011 – 051, Európai Közösségek, Luxemburg.



Hampicke, U. (2010): Expert Report on the Level of Compensation Payments for the Near-Natural Exploitation of Agricultural Land in Germany (Szakértői jelentés Németországban a mezőgazdasági földterületek természetközeli hasznosításáért járó kompenzációs kifizetések szintjéről).



Hellmann, F. és Verburg, P. H. (2010): Impact assessment of the European biofuel directive on land use and biodiversity (Az uniós bioüzemanyag-irányelv földhasználatra és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak vizsgálata). Journal of Environmental Management, 91. sz., (6) 1389–1396. o.



Laborde, D. (2011): Assessing the Land Use Change Consequences of European Biofuel Policies (Az uniós bioüzemanyag-politikák földhasználat megváltoztatásával kapcsolatos következményeinek felmérése). Jelentés az Európai Bizottság részére, Kereskedelmi Főigazgatóság, Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI), Washington DC, USA. http://www.ifpri.org/sites/default/files/publications/biofuelsreportec2011.pdf.



Maxted, N., Iriondo, J., Dulloo, E. és Lane, A. (2008): Introduction: The integration of PGR conservation with protected area management (Bevezetés: A növénygenetikai források megőrzésének integrálása a védett területek kezelésébe). In: Conserving Plant Genetic Diversity in Protected Areas: Population Management of Crop Wild Relatives (A növények genetikai sokféleségének megőrzése a védett területeken: a vadon termő rokon növényekkel való állománygazdálkodás) (szerk.: Iriondo, J., Maxted, N. és Dulloo, E.), 1–22. o., CABI Publishing, Wallingford, Egyesült Királyság.



Maxted, N., Dulloo, M. E., Ford-Lloyd, B. V., Frese, L., Iriondo, J. M. és Pinheiro de Carvalho, M. (2012): Agrobiodiversity Conservation: Securing the Diversity of Crop Wild Relatives and Landraces (A mezőgazdaság biológiai sokféleségének megőrzése: a vadon termő rokon növények és a honos fajok sokféleségének biztosítása). CABI Publishing, Wallingford, Egyesült Királyság.



Merckx, T., Feber, R. E., Riordan, P., Townsend, M. C., Bourn, N. A. D., Parsons, M. S. és Macdonald, D. W. (2009): Optimizing the biodiversity gain from agri-environment schemes (Az agrár-környezetvédelmi rendszerek biológiai sokféleséggel kapcsolatos előnyeinek optimalizálása). Agriculture, Ecosystems and Environment, 130. sz., (3-4) 177–182. o.

26




OECD (2010) Climate Change and Agriculture: impacts, adaptation and mitigation (Éghajlatváltozás és mezőgazdaság: hatások, alkalmazkodás és enyhítés). OECD, Párizs.



Oppermann, R., Beaufoy, G. és Jones, G. (szerk.) (2012): High Nature Value Farming in Europe. 35 European Countries - Experiences and Perspectives (Magas természeti értéket képviselő mezőgazdaság Európában. 35 európai ország – Tapasztalatok és kilátások). Verlag regionalkultur, Ubstadt-Weiher.



Poláková, J., Tucker, G. M., Hart, K., Dwyer, J. és Rayment, M. (2011): Addressing biodiversity and habitat preservation through Measures applied under the Common Agricultural Policy (A biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdések kezelése és az élőhelyek megőrzése a közös agrárpolitika keretében alkalmazott intézkedések révén). Jelentés a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság részére, Szerződés sz.: 30-CE-0388497/00-44, Európai Környezetpolitikai Intézet, London.



Schils, R., Kuikman, P., Liski, J., Van Oijen, M., Smith, P., Webb, J., Alm, J., Somogyi, Z., Van der Akker, J., Billett, M., Emmett, B., Evans, C., Lindner, M., Palosuo, T., Bellamy, P., Jandl, R. és Hiederer, R. (2008): Review of Existing Information on the Interrelations between Soil and Climate Change (A talaj és az éghajlatváltozás közötti kölcsönhatásokról rendelkezésre álló adatok áttekintése). CLIMSOIL végleges jelentés. Szerződés sz.: 070307/2007/486157/SER/B1, Európai Bizottság, Brüsszel.

27

Az Európai Parlament Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága Hatásvizsgálatok és Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának kiadványa PE 513.514 CAT BA-03-13-494-HU-N ISBN 978-92-823-5863-4 DOI 10.2861/67934

A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás, valamint a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatások

Recommend Documents