ONAGY ZOLTÁN
A méz holdja 2. Külön hasáb Fgy ágyban az ismeretlen Kaya Radio Sex Appeal-lel: „a kába utcazaj vad hangokat vetélt, mély gyászban karcsú hölgy, arcán szent szenvedéssel, suhant egyszerre el előttem, lusta kézzel emelve a fodrot s szegélyt; nemes, nagy. ideges, lába szobor, előre görbedve, mint külön, ittam, én elbűvölt, a kába mézet, és a gyilkoló gyönyört szeméből, mely fakó ég, s viharok szülője " - valahogy így az eset, valami ilyenféle, hogy csak nézem, hogy talán éppen ő, éppen ez a lány, vagy valami hasonló, egy más, egy ennyire, ami éppen a tüzekre és a vizekre változat. Gyere, ha nagyon akarsz, mondja búgva, gyere, ha annyira vágyói, nézz föl, mondja búgva, kis lakás, de fészek, ami így van, és úgy volt, a harmadik óra végén vágyolni kezdek illemből, nehogy annyi se legyen, hogy visszau tasít, hogy türelemre int, hogy azt mondja huncutul, na, ne ilyen vadul, lassabban gyere, van időd, láthatod, van időd. Úgy volt, kis lakás, de fészek, mondom búgva, huzakodtunk pedig, amikor úgy gondoltam illemből, no, most aztán huzakodjunk egy kicsit, amit én soha, a defészek előtt persze megvizsgáltam, hanyatt lök-e, letépi-e gombjaim, rám hozza-e a frászt, mint Puttó, a rácz bivaly, végigszondáztam bal szememmel, rezdül-e hazugság a bal szemében, amikor hazug gesztust, hazug hangot járat, mint valami szeplőtelen, és hiszi is; mérlegelek, oda vissza soha többé, ahol nyilvánvaló a hazug bal szem rángása. Mérlegelek, mi ér mit. Mi mit ér. Még azt a korty bort, kérte, hadd készülődjek, mondja búgva. Jól van, minden jól, semmi gond, de én hadd készülődjek még, hadd szokjam a hangod, az arcod, a kezed meg egy kicsit, ha így vártalak; ettől olyan kicsi lett, olyan gyámoltalan, hogy átalcsusszanok akaratlan gyengéd apába, má'most egy kicsit újra apa, aki gyámolít óvón, dédelget és szé gyenkezik.
Külön hasáb Kaya Radio Sex Appeal: Ma, holnap és holnapután nem jelentkezik az ifjú jelentkező - mondtam neki, legyen szíves, ne jelentkezzen, ma, holnap és
holnapután nem leszek úgy -, hajáról valahol a távolban szakadnak le a koradélelőtti samponok illatmolekulái, érzem, körülveszi, átszerkeszti a teret maga körül; nem telefonál, hogyan, milyen formában készüljünk fel a szombatra, miféle technika szerint oldjuk jövő szombaton újra a jelentős korkülönbséget, közben, ha jut idő, miképpen végezzük el egyéb teen dőinket. A nőnek igaza van. Jobb, ha elkerül. Jobban járunk, jobban, mindketten. Neki is vége éppen, nekem is, ráadásul harapós vagyok, mint a kutya láncon. Komoly darabokat tépek ki majd testből, lélekből. Mikor miből, mikor melyik esik jobban.
Külön hasáb Megtesszük, amit tehetünk a gyorsítás érdekében: felhívjuk otthon, any jánál pihenget hét elején, ami tervezhetetlen. Öntevékenyen, és magunk számára is meglepően. Ez már a szombat érdekében történő előkészület. Szokja a lány a gondolatot, hogy ő utazik, nem hozzá utaznak, szokja a rosszkedvű medvét, szokja, hogy az apró szoba két nyikorgó forgószéken, vagy hason, a laticelen, készülnek majd Kaya Radio Sex Appcal bizonyos műsorai, kezdje racionalizálni a zsenge húsba ereszkedő öregembert.
Külön hasáb Jó tudni, az élet nem véges, minden elhagyott meleg hely mögött ott a sorban a másik, nem kevésbe meleg, nem kevésbé érzelemmel teli. Az ember azt gondolná, remélné, azt vágyja, hogy a viktoriánus kor utáni kor legyen szárazabb, de legalább félszáraz. Ehelyett: íme, levél. .. Kedvesem. Uracskám! Végleien a Te türelmed, csak sajnos a serital, mi mellett az időt múlatni leheléit, míg vártalak, fogyott el hamar. Hamarabb, mintsem a: ünnepség az iskolákban véget ért volna. Végtelen az idő, mely úgy múlik el, hogy nem érinthetjük egymást, egyetlen négyzetcentiméternyit sem tudok megpuszilni a bőrödön. Megint egy teljes hét, mit lehetne tenni, hogy ha nem vagy itt. a hét rövidebb legyen, s a három nap, amikor igen, végtelen? Végtelen a hülyeségem, ami állandóan arra késztet: telefonáljak, írjak: LÉTEZEM! Közben érzem, hogy tudod, mégis, tudni nem tudom, hogy tudod. Tudod-e, hogy tudod-e? Nagyon várlak, agyon csókollak: Kaya R. S. A.
PS: vasárnap éjszaka elsétáltam felétek, láttam, ég a kisvillany, dolgo zol tehát. De azért én várlak. Minek annyit dolgozni? Szeretni, szeretve lenni nem jobb, mint a munka a munka titánban? "
Külön hasáb Testünk titkai: a vajúdást, magát a születési fázist már elég régen keresem, de amikor nem találtam autentikus, jól forgatható válaszra, magam kép zeltem cl magamnak a szülést, a kísérő fájdalmakat, a ritmikus össze húzódásokat, melyek a méhcsatorna megnyílását segítik elő. Őszintén be kell vallani azonban, a képzelet nem közelíti meg a tény leges fizikai fájdalmat, falán ha szülök néhány örököst a jövendőben, ha gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezem a gyerekszülést illetően, amire persze nem sok az esély. Mondom a vajúdást, mondom csak, mert a vajúdásnak eredetileg semmi kö/c nem volna Kaya Radio Sex Appcalhez, de most minden erőszakos behatolás ellenére (átfedés, fedeztetés) egy és ugyanazt jelenti: nem tudni még, mit szül a váratlanul felbukkanó Kaya Radio Sex Appcal, de az agy felső része mégis folytatja az összehúzódásokat, tompul és élesedik, egyút tal az alsó rész (kisagy?) passzív és irányíthatatlan módon kitágul, hogy a magzat önállóan és külön kifejezett szándék nélkül átpréselhesse magát rajta. Itt tartunk most. Lóg fejjel kifelé. De még nem tudni, mi ez, ki ez? I logyan nevezzelek?
Külön hasáb Végre itt van. Puha, mint egy csecsemő. Tiszta raktárillat, szöszök, csodála tos. A holnap reggel érkezőnek nem kell más után a viktoriánus kor rongyos pokrócai közé feküdnie. Soha nem szerettem az ilyet. I la az ágy, a laticel, a zuhany nem is cserélhető minden esetben - bár amennyi cserérc az elmúlt hat évben kényszerültem, jó szervezéssel belefért volna - ám az ágyneműt mégis illendő, ha az egész ilyen rövid időn belül vagyon. Végre meghozta a fickó (huszonéves, hajtós, családos sofőrgyerck. Iluszonévérc megértette, lopás nélkül semmire sem megy senki a mai világban, a politikusokat kivéve, de ők meg hazudnak, seckojedno), akinek beelőlegeztem a hónapokkal korábban ígért két darab vastag plédet. Mély kék, négy bordó tulipánnal. Fzer forintot fizettem előre, és most, mondja, mert késett, nem is kér semmit, a kötbér hozzá, és rendben vagyunk. Iizer forint így a kél hatalmas pléd, ami nem a plédek minőségét jelenti kizárólag, hogy a fogalmakat ne keverjük össze semmiképpen.
Azt jelenti, hogy a korábbit, a véreset, és idegen testtől szaglót, kiha jíthatom. Éppen időben. Megteszem. Ha a körülményeket jól vizsgálom, és persze ha nem tévedek, a hevesi árvizes, segélyszállítmányból nyúlta le, amit a két évvel korábbi bosnyákból nem sikerült. De nem érdekel. Nehezen értettem meg: én. Semmi más és senki más. Péntek volt egész nap. Egy új péntek, egy új rend nyitónapja, egy új korszak lépdel a zsámboki éjszakában. Este telefon, minden rendben van-e. Minden rendben, csak én aggódom.
Külön hasáb Ezt a klímát, ezt a gyönyörű őszt azért hozta össze Isten hétvégénkre, azért szerkesztette napfényesre, madárzajosra, azért a lenge lég, hogy a párna huzatok, a véres lepedők megszáradjanak, a romos pokrócok eltakarod janak estére. Miért, ugye, miért? Talán miért, vagy konkrétan miért? Legyen „konk rétan miért". Az öreg plédeken Puttó rövidke, szőke hajszálai, illata. A fény különös szögére reagálva néha előgöndörödnek öle elhagyott vörös bolyhai, egyegy meggondolatlan lebbenés előcsalja öle itthagyott, tüzelő nőstény szagát. Kinyitom a szekrényajtót, ott lapulnak véresen összehajtogatva az otthonról lopott lepedők. Rajtuk mindazzal, amit nem akarnék ismételni. A befelé fordított vérfoltokkal, ezeket sem akarnám ismételni, bár ő - a vér nem zavar különösebben. Nem keverek össze semmit. Egy ideje újra nem keverek össze alapdolgokat, alaptestet alapérvénnyel, köztestet közigénynyel. De a véletlen erőszak kóbor esélyét sem akarom fenntartani ma, egy új méz új holdjában, hogy akár egyetlen másodpercre, egy hussanásra betévedjen a tiltott területekre, mert ha máshoz nem is, ehhez nagyon ért, ez a szakmája. Betévedni, bekóstolni, elrugaszkodni egy újabb suhanó kanyarra, mely újfent szakmájának, bárcarutinjának nevezhető. Kiforgatom a szekrény zárt területét, ahol Puttó erjed. A véres foltok, a múlt idő térképei megnőttek, kiterebélyesedtek, tompult a vad vörös. Nézem, minek van értelme. Mi maradjon, mit dobjak ki. Mit ne lásson Kaya Radio Sex Apipeal, a szivárványos pele. Szétválasztom a fehéreket. Ezeknek nagy, csorba zománcos vödör, hypo, Ariel, forró víz. A plédnek, a régieknek - az újak puhák, illatuk gyári, szinte senki nincs még rajtuk - gödröt ások, bár Bella alatt sem mutatna rosszul. Kaya Radio Sex Appeal szagtalan, színtelen, mint a gáz, amíg szaggal cl nem látom, színnel át nem kenem. Kaya Radio Sex Appeal-en magamat szagolgatom, ha szagolgatni akarom, nem mást, ha szagolgatni támad
kedvem, nem a közös ló túrós hátát, nem más férfiak elmúlt éjszakáit, nem párhuzamos bakok mozdulatban, gesztusban, szemvillanásban maradó vircsaftját. Kaya Radio Sex Appcalt meghatározza ez a párhuzamos távolodás és közeledés. Neki, ha nem akarom, jöjjön, azt mondom, ne gyere. Nem magyarázom, nem értelmezem, nincs benne elnézést kérő hangsúly. Ha nem akarlak, ne gyere. Ennyi. Nincs benne, öreg vagyok, beteg vagyok, fáj a hátam, szúr a tüdőm, nincs benne, határidős dolgom van, nincs benne, nem szeretlek, de az sincs, soha nincs, szeretlek. A szív nem szerepel. Ha szerepel, sem szerepel majd. Most péntek van, lenge szél, szikrázó őszi nap a féktelen kék égen, előtte eloson egy-egy áttetsző bárány. Fertőtlenítő nagymosás van, a dolgok vég érvényesítése folyamatban. 1 lypo. Ariel. Forró víz van, hab apró, fehér gyön gyökből. Bánat van, és öröm van. E kettős lágyan ringó egyensúlya van.
Külön hasáb A külön hasáb, miként az kiderülhetett az eddigiekből, Kaya Radio Sex Appeal kizárólagos reklámfelülete. De ma nincs reklám. Illatok, borzongás, bizsergés, két hosszú fekete hajszál a főszerk. nyaká ba hurkolva. A különös lusta, elégedett boldogság zavara. És valami szinkópált, ám mégis változó ritmusú lebegés. Néhány centiméterrel a föld fölött, néhány centiméternyivcl az ég alatt. Könnyed zongorafutamok hullámai, cmyedtsége. Most kellene szép lapoldalt írni. De most minek szép lapoldalt írni? Volt, ami. Van, ami. Jön, ami jöhet. Történjék, ahogy képes történni. Jelen idő. Jelcnidő.
Külön hasáb Zanzibár, Kaya Radio Sex Appeal tegnapelőtti barátja felmegy a lépcsőn, lejön a lépcsőn, megáll a kanyarban, könyököl egy kicsit, tűnődik egy kicsit, lejön még egy kanyarnyit a lépcsőn, toporog, nem tudja, mit tegyen, felmegy a lépcsőn, könyököl a felső szinten, gondolkodik, lassan lelépdel, és újra fel. Néhány perc múlva felbukkan a diófa mögött. Tegnap reggel Bánomban is láttam, fehér Szuzuki, vörös üléshuzat. Apró, helyeske szőke fej, bánatos tekintet, tanácstalan mozgáskoordináció, romantikus sóhajok. Zanzibár lehet vagy huszonöt, huszonnyolc, ahogyan illeszkedik Kaya Radio Sex Appeal-hez. Állt parkolóban, nézte a teraszt, ahová időről időre kiülök egy Symphoniára. Fél délelőttöt eltöltötte ülve, fejét törve, mit akarhat, ugyan mégis
mit akarhat Kaya Radio Sex Appeal ettől az öreg pasitól. Szemmel lát hatóan nem oldotta meg a feladatot, ezért a hosszú, klasszikus forma: az időnek megszüntetése, miként ezt a szerelem klasszikusan oldja, elemészti az idő testét. Más kérdés, én mit akarok Kaya Radio Sex Appeal-től, hosszú hajától és hosszú villás combjától, forró öbleitől, kélgyójelleggel bíró nyelvétől, mely nem ismer lehetetlent, merthogy ez sincs eldöntve még. I la tudnám, kérdeznék Zanzibártól ezt, azt. Mit szeret Kaya Radio Sex Appeal, hogyan szereti, mire gerjed? De nem tudom, miféle tervek, miféle távlatok (hát semmifélék, döglött tojás), kis nyál a távlatokban, kis nyálazás és nyáladzás, amíg egyszer csak már azt is cl nem unom, és vissza nem terek a csendes, nyugalmas szombatokhoz, vasárnapokhoz, ahogyan ezt Bellával, leszbikus farkaskutyámmal gyönyörűen megszoktuk. Áthidalás. Pótcselekvés. Veszett fejsze rokokó nyele. A pótcselekvés mindig veszett fejsze túlfaragott, faragásokkal meggyengített nyele, valódi munkára, favá gásra alkalmatlan. Ha nem az volna, legalább egyszer alaposabban meg nézném Zanzibárt, az elődöt. De ő nem érdekel. Zavar. Terhemre van. Azon túl semmi. Majd mondom Kaya Radio Sex Appeal-nek, hogy szoktassa le rólam a régi fiút, mert mit mondok majd kedvest, szépet neki, ha nem érint az ő lépcsős valósága, a tűnődő, meghökkent, a helykereső. Férfi, mondom majd Radio Kaya Sex Appeal-nek, s ha két férfi beszél meg egy nőt, az általában értékcsökkenést okoz mindhármuknál. De leg nagyobb mértékben a nőt értékeli le. Ne legyen nekem itt a lépcsőkön föl és le, mondom majd, ha eszembejut. De nem jut eszembe.
Külön hasáb Mmmmmmmmű - így ölel a kis defészekben. - Mmmmmmmmű. Rövid ü-vel, csukott szájjal. Érdekes. Először lebénított, csak nem fuldoklik, vagy ilyes, vagy nincs valami hiba? De nem volt, én pedig néztem, figyeltem, lestem, örültem, mint a színházban. Egy tegnap még munkás, fárasztó darabnak ma örülsz, mert az értelmezés, a teremtőerő, a transzformációs környezet más. Felvillanyozza az embert. Engem nem könnyű, de amikor a selyem végre új értelmet nyer, az felvillanyozza azt is, aki külön soha nem nyúl bele, direkt nem ujjazza szét a konnektort a látvány, a mérhető elektromos töltés miatt. Régen nem izgat, ha nem izgat. De ezt a technikát mintha kutattam volna. Vártam legyen egy ilyen, elmondhassam majd, volt egy, aki így ölelt: mmmmmmmmű. Zárt szájjal, résnyire nyitott szemmel, mélyen, hosszan lélegezve, haja az orromban, könyöke a mellembe döfve.
Nem tudtam, elmondjam-e, de megteszem mégis, mert miért ne, én mostanában nem találkoztam vele, ez a mélyből, az érzékiség és a ter mékenység soha végig nem centizctt mélységeiből mormogó mmmmmmmmü csodálatosan új, futkos a hideg a háton. Elég rágondolni. Elegendő gondolni rá.
Külön hasáb A külön hasábban kint ülök kicsomagolva az ablak alatt. A keleti kereszt fán, az ablak alatt. Kaya Radio Sex Appeal a laticelen szuszog. A lég nyíláson kiáradó meleg néha megérinti a karomat, meglengeti a szőrt, orromba csap a szénmonoxid és a tegnapok savanyúja. Nem várom, kerülöm a tegnapok savanyúját, mégis belép, kérés nélkül, bármikor. Az ülésen, a keresztfa szálkái, amikor Puttó leültetett idekint. Nem Puttó. A közös őrület. Az, hogy leölni a másikat. Az, hogy nem ezt akarom, nem így akarom, miért nem segítesz? Ha nem segítesz, megöllek. Ölj meg te is engem, ha nem segítesz. Odabent a laticelen, az új fehér huzatba öltözetett új plédek alatt kitakart combbal, csípője dekoratív ívével Kaya Radio Sex Appeal. Éjszaka soha nem ülök ki. Éjszaka csak egy elszabadult időben ültem ki az amerikai szövőlepkék ellepte kanadai nyárfa elé a keleti keresztfára, hátammal a rücskös falnak dőlve. Soha, csak egy elmúlt, lejárt halott szakban. Most mégis vissza egy elszabadult, gonosz idő halott, lejárt érvényű illatába. Csak nappal ülök kint, éjszaka soha nem, éjszaka nincs miért. Ez, itt, most, indirekt ülés az éjszakában. A visszatérés.
Külön hasáb Eddig sem tartottam titkot, eddig sem rejtegettem, nincs mit rejtegetni az ügyön, van, kész, meddig, nem tudni, kész, a víz sodorja a dolgokat, kész. Szerencsém van. Megállapíthatom. Kint vagyok, de egyszerre bent, ez szerencsének nevezhető. A költő azt mondja nyafogva a telefonba, milyen megalázó számára, hogy azt kérdezem, amit kérdezek egy közös nőről, aki mentalitását tekint ve ugyan nemigen számít nőnek, talán soha nem is volt nőként mérhető, ám ennek ellenére nőként volt közös. Bűbájos pali, ahogy ájul. Bűbájos, ahogy szerepel. Szeretem az ilyet, egyébiránt is a kevesek egyike, akit szeretek a mai magyar poézis mocsarából. De mindennek van határa. A határokat én szabom, a pillanat szabja, pillanatnyi akaratom szabja.
Azt, hogy Kaya Radio Sex Appeal lent vár a pályaudvaron, végigutaz zuk a hosszú utat, olvas és cseveg, bújik és szuszog, nem mondom ezen a pénteken. A/t sem mondom, hogy nem kell neki, hogy kitakarítsak érkc/tére. l:ddig úgy volt, hogy szombaton már reggel indultam, hogy legyen időm rendet rakni a disznóólban, ö egyedül követett az én hagyományos időmben, innen 12.30-kor, a Stádionytól 14.30-kor, és kisétáltam elé, de úgy döntött, ne így. Szeret velem utazni. Szeret odabújni. Szeret mellettem ülni. Azt mondja, szereti látni, ahogy nyomulok az elsők közt, ahogy helyet teremtek a közös úthoz, hogy egymás mellett ülhessünk. És akkor ő szuszog és cseveg, keze a combomon, olvas, idéz, kérdez. Azt nem hallom, én mit mondok. Nem mondok semmit a közös utak varázsáról. Puttót nem mondom. Egyébként sem mondok semmit, úgy viselkedek megint, mint aki teremtés után van éppen. De lehet, igaz is, a trilógia „paradicsom"-betétje történik most. Egy biedermeier gyertyatartó márványasztalon, a háttérben bordó fotelon fekete, háltál fordított bársonyköntös. Én ülök benn.
„Arcpakolás" - szépségszalon
-
Nem tudom jól elmondani nagy közös fürdéseinket a vészzuhanyban, az ügyetlenkedést, amikor egy plédbe ketten burkolódzva botladozunk át a fagyott hóbuckákon, vissza a melegbe a hosszúra nyúlt tusolás, a mellékes játékocskák (közben négy rózsából zuhog ránk a forró víz) után. Nem tudom jól elmondani, mert nehéz a szépségszalon sokirányú függését úgy összeigazitani, hogy közben nejusson eszembe, hogy Puttónál a s/erelem fokát az jelentette, milyen koszos vagy az egész napi utazás, a túlhevült autóbusz, szikrázó mediterrán napsütés után. A szerelem nála azt jelentette, hogy szagolgatja a másikat, mennyire bűzlik, ragad-e a combhaj lat a váladéktól. Nem szeretnék erre gondolni, mégis teszem. Szappan, víz, sterilitás, képzett, újraalakított illatok. Puttó szerint ez nem szerelem. Amikor az illat nulláról termelődik újra, kis babaszappan, a meszes víz enyhe tengerszaga, és a test titokzatos, definiálhatatlan, bőr alól áradó különös valamije, ami az agyat faj fenntartó utasítások kiadására kényszeríti. Puttó szerint ez nem szerelem. A szerelem az, amikor a napi retket lenyalja a szerelmes ember a szerelmes másikról. I Íja. Most fogom a söprüt, mert a busa, fekete legyek elárasztották a zuhanyt, nyilván, bent meleg van, kint hideg, keresik a túlélés zugait, de mire megtalálnák, elpusztulnak, halmokban hevernek a bordó metlakin. I látra ballagok, összesöpröm őket. Már takarítottunk, hy po- és mosószer szag, már megágyazva az egymás mellé helyezett laticeleken, a ruhák már a külön ruhatartónak készült
faszerkezeten a hátsó ajtó előtt, már sötétedik, a nap eltűnt az út menti fák mögött, már indulok is, mentem a KÜLÖN HASAB-o\, át a füvön, Bella alázatosan a nyomomban. Ne érj hozzám, mondom neki, de nem gorombán, tele a pocakja kölyökkel, kitapintottam vagy hatot, de attól lehet tíz.
Külön hasáb Apage Satana! Távozz tőlem, Sátán! - kiált fel Lukács evangélista, amikor döngetek a gyermekkor hazaútján, dolgom végzem most majd otthon. Hagyományosan megyek, hagyományosan gyorsan intézek mindent, hagyományosan igyekszek bele a múltba, de nem olyan régi és hosszú múlt tart most fogva, mint általában, csak a tavaly karácsony, Puttó regisztrációs útja. Felidézhető minden kanyar, a hó, a hattyúk a jeges vízben, a hulló dér a remegő fákról. Az ártér jegén korcsolyázó gyerekek, az ezüst és a fekete, ahogy a fejemben váltogatják egymást, ahogyan a fekete táj felcserélődik bennem - menet közben - mialatt látom a börtön nagy színes tömbjét, látom a hiányzó óriáskéményeket, látom magamat is közlekedni a reményben, a lehetséges, megváltoztatott jövőben. Persze nem erről van szó. Nem kérdés, a kavargás, a múlt, a múltabb múlt, a jelen, a tegnapi jelen, a tegnapi karácsony transzcendens emelkedettsége, túlvilági elmebaja, a nem várt beindulások, Puttó egymagában, és az ezüst táj, és a remény színe, az ezüst egymagában. Mit ne mondjak, érdekes út, szép hosszú út, végig élem, s ha már így van, nem átkozódom, nem pörgetem túl, nem vagyok sértett, nem bántom Puttót, látom inkább. Majd egyszer, talán, kifordítom. A tegnap minél tegnapabb, annál fordíthatóbb. Nincsenek kétségeim afelől, hogy akkor is, később is jól döntöttem. Az ember kénytelen úgy dönteni, hogy amikor döntenie kellett, akkor jól döntött. Mindaz, ami érkezett, a lehető legjobbkor tette. Mindazt, amit Puttó hozott, a legjobbkor hozta. Ennyi. I la másként történik, ma nem lógna Kaya Radio Sex Appcal vékony, hollófekete hajfonata a nyakamban, nem merem vállalni, túlontúl hasonlít a török gazellához, minden gesztusa, minden ragaszkodó félmondata, tele fonja, pillantása rá emlékeztet. Puttó nélkül túlontúl emlékeztetne a gyá vaságra, a lektűr-elhatározásra, végignézem a gyilkosságot, megírom. Mit számít egy nő élete? De persze arra nem számolhattam, ami történt. Amikor pedig már benne, akkor nem nyúlhattam vissza, nem tekerhettem vissza a kazettát, hogy csókolom, átrendezném egy kicsit.
Puttó és a puttói attitűd nélkül, hedonizmusa és őrülete nélkül, maradok. Ha beengedek valakit az csak azért történik, hogy legyen végre valami, hogy legyen kép, amikor képnek kell lennie. Es ez látszik. Mindez a hosszú már a visszaút, ezüst nékül, árvalányhajas lobogás, hattyúk és szárcsák nélkül. Két éhes kutya futkos, várom a váci kompot, éppen egy órám van rá, és hárman ülnek mellettem, szépséges Kaya Radio Sex Appeal, az éhes kóbor szuka, Puttó, és távolabb a pad szélén, másik fekete lány, eszelős félévével, a Didergő Király csapdájával. Szálanként tekereg a hidegben, szálanként működik, mozog, fonódik végül össze a szélben a jelen, a múlt, a hiányérzetek és az analitika infantilizmusa. Csak nézek, nézem a Dunát, annyi minden végig, annyi év, annyi részeredmény, annyi letagadhatatlanul illegitim jelenidejűség. Apage Santana!, olvasom a kőfalon cizellált, okos betűkkel, mögötte a Duna párája. Ez az. Ez van. Szép az élet. Szépek vagyunk benne.
Külön hasáb Nem fagy be a seggünk?, kérdezi Kaya Radio Sex Appeal a telefonban, amikor a várost lerohanja egy köszönés nélkül érkező hóvihar, jégkris tályait vízszintesen futtatja a lámpák alatt, kopogtatja az ablakokon, meg lengeti a gyertya lángját a monitor tetején. Amióta ilyen tél van, nem tarthatom nyitva az erkélyajtót, mert lefagyna a lábam, gyertyával oldom meg a füstmenlesítést. Soha egy csúnya szó. Soha az eddigi tíz hétben egyetlen csúnya szó, meghökkent egy másodpercre. A tiéd biztosan nem, mondom halkan, csak az enyémmel lesznek gondok, mondom rejtelmesen. Azt megoldjuk, mondja, és biztos vagyok benne, megoldja. Csináld a húsokat, nem tudni, mikor érünk vissza a hófúvásból. Lehet, az Isten azt akarja, legyen először négy napunk. Az jó lenne, mondja, az bizony most nagyon jó lenne, sóhajtja búgva. Isten, lehet, meghallgatott? Engem? Téged? Kérdezem, mert a kérdésből hiányzik a konkrét alany. Engem. De ha téged is, még jobb. Fejezzük be, mondom halkan. Akkor hajnalban? Akkor hajnalban. Fel tudsz kelni? Felkelni biztosan, de elaludni el tudok-e? Ha arra gondolok, kibújsz az asszony mellől, meg egyebekre. Arra, amikor bebújsz. Hogy azt csinálod vele, amit velem. Amit csináltok. Tegyük le, mondom, nem vagyok egyedül. Értetted, hallasz engem?
Igen. De ezt most nem tudjuk megbeszélni, suttogom. Soha nem tudjuk megbeszélni. Máskor, inkább máskor, jó, most le kell tennem. Máskor nem tudjuk megbeszélni, mert ha veled vagyok, nem érdekel semmi más, csak hogy velem vagy, most mondj valamit. Mit tudjak mondani? Ez a helyzet, mondom, így nyitottuk, nem? Tegnap. Talán, mondja Kaya Radio Sex Appeal. Mégis mi a francot tegyek, hogy megnyugodj? Semmit. De néha hazudhatnál egy aprót. Talán, hogy még egy munkát be kell fejezned, lesz fél egy, mire ágyba kerülsz. És akkor tudom, a feleséged alszik, nem ébreszted föl, mert nem szereti, megnyugszom, kész. Ennyit megtehetnél értem, nem gondolod? De. Gondolom. Néha hazudj egy kicsit. Akkor hajnalban? Hajnalban. De azt megmondom, ha már úgy egyeztünk, hogy nem hazudunk egymásnak, hogy ilyenkor, fél nyolc előtt, ebben a hóviharban, egyedül a lakásban, kurva tehetetlenül, nyolc órával indulásunk előtt azt érzem, meg kellene innom egy konyakot, leszólni Zanzibárnak, akit a fene esz azért, hogy megérinthesse a kezem, a hajam, hogy belccsókoljon a nyakamba, aki üzen, keres, rám ront, néha alig menekülni meg előle, hogy vagyok, jöjjön, öleljen át, mert nagyon szarul vagyok, nagyon rosszul érzem magam, és öt napja nem láttalak, nem is telefonáltál csak egyszer, és ez így sehogy nincsen jól, és ha végiggondolom, maradnom kellene, nem veled menni. Nem szólok, líra, le kellene raknom, de nem merem lerakni, lehalkítani sem merem Kaya Radio Sex Appealt. Akkor hajnalban?, kérdezem. Akkor hajnalban.
