A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve
53
39-56
Pécs, 2015
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei Szederkény és Versend lelőhelyekről K. Zoffmann Zsuzsanna H-1042 Budapest, Rózsa utca 36. e-mail:
[email protected]
Anyag és módszerek Az utóbbi évek leletmentései során Baranya megye két lelőhelyén kerültek elő a bronzkori Mészbetétes kerámia népességének temetkezései. Versend-Rasztina dűlő lelőhelyen két hamvasztásos rítusú sírt tártak fel, míg a Szederkény-Kukorica dűlő lelőhelyen végzett leletmentésen egy nagyobb temetőrészlet vált ismertté, 9-re növelve ezzel e dunántúli kultúra népességének megkutatott temetkezési helyeit (1. táblázat). A két új leletegyüttes embertani feldolgozása során Éry et al. 1963, Johnston 1961, Martin – Saller 1957, Nemeskéri et al. 1960 és Schour – Massler 1941 módszerei kerültek alkalmazásra. Az embertani leleteket a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának gyűjteménye őrzi. Az embertani vizsgálatok lehetővé tételéért Gábor Olivér régésznek, valamint a pécsi múzeum Régészeti Osztályán dolgozó kollegáknak tartozom köszönettel.
Az embertani leletek ismertetése 1. Szederkény-Kukorica dűlő [M60/B095.lh.] A lelőhelyen a bronzkor akkori periódusában általánosan elterjedt halotthamvasztásos rítus szerint temetkeztek. A temetőrészlet 31 sírja összesen 47 egyén embertani maradványait tartalmazta. A temetkezésre vonatkozó vizsgálati eredmények Az égetettségre vonatkozó adatok: A sírokban barnásszürkés, helyenként krétafehér vagy kékes színű, közepesen deformált, mikro-meso-makrofragmentált csonttöredékek őrződtek meg. A színárnyalatok közti különbségek és a csonttöredékek fragmentáltsága egyaránt egyenetlen, mérsékelt intenzitású égetésre utal (2. táblázat). Ugyanerről tanúskodik a beazonosítható csontrészletek nagy száma is (3. táblázat). A koponya- és vázcsonttöredékek síron, illetve urnákon belüli elkülönítésére irányuló megfigyelés a feltárás során nem történt.
40
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)
Többes temetkezések a Mészbetétes kerámia népének minden temetőjében előfordulnak, egy-egy sír sok esetben több egyén csontmaradványait is tartalmazhatja. A szederkényi temetőben kettes, hármas, de négyes temetkezés is megfigyelhető volt. Az ilyen szempontból vizsgálható öt temetőben (4. táblázat) leggyakrabban gyermek és felnőtt került közösen eltemetésre, úgy, hogy az utóbbiak között nemcsak nők, hanem férfiak is előfordultak. Nem ritka azonban az sem, hogy a sír két vagy több felnőtt csontmaradványait tartalmazza. Az adatok alapján egyelőre semmilyen rendszer nem figyelhető meg az így eltemetettek nemére és halálozási életkorára vonatkozóan. S az továbbra is megválaszolandó kérdés marad, hogy a közös sírba temetettek azonos család tagjai voltak-e, vagy csak az azonos időpontban elhúnytak kerültek egyszerre a máglyára, s utána a közös sírba. Csontvázas temetkezés a szederkényi temetőben 4 esetben (1 gyermek, 2 férfi és 1 nő) fordult elő (5. táblázat). Birituális temetkezések a Mészbetétes kerámia népének bonyhádi temetőjében is megfigyelhetőek voltak, Vizić-Golokut lelőhelyen pedig mindkét feltárt sírban e rítus szerint temették el a halottat (6. táblázat). A jelenség okára egyelőre sem régészeti, sem embertani magyarázat nincs. Demográfiai elemzés A demográfiai az egyetlen olyan elemzés, amely a kivitelezhetetlen morfológiai, metrikus, illetve taxonómiai vizsgálatokkal szemben egy hamvasztásos rítusú temetőből származó embertani sorozat esetében is elvégezhető, elvben azonban csak akkor, ha az analízis teljesen feltárt temetők embertani sorozatán alapul. Ilyen temetők azonban az őskorban nincsenek. Kivételt képez ez alól a Mészbetétes kerámia Környe-Fácánkert lelőhelyén a régészetileg teljesen feltártnak tekintett két kisebb sírcsoport (Bándi – Nemeskéri 1971). Demográfiai elemzésük szerint az itt eltemetettek két család tagjait képviselték. A dunántúli Mészbetétes kerámia eddig megkutatott öt nagyobb sírszámú – Szederkény-Kukorica dűlő, Bonyhád-Biogáz üzem (Hajdu 2010), MosonszentmiklósJánosházapuszta (K. Zoffmann 1971), Siófok-Széplak-Vadkacsás (K. Zoffmann 1971) és Tatabánya-Bánhida-Dinnyeföldek (K. Zoffmann Zs. közöletlen) lelőhelyekről – származó temetőrészletének demográfiai analízise csak abban az esetben végezhető el, ha feltételezzük, hogy az embertani sorozatok olyan mintákat képeznek, amelyek a feltehetően eredetileg többszáz síros temetőket megfelelően reprezentálják. Párhuzamos analízisük az így kapott eredmények kontrollját képezhetik. A demográfiai elemzés alapjául szolgáló halandósági táblák és görbe elkészítése (7. táblázat, 1 ábra, K. Zoffmann 2011 nyomán) Bernert (2005) programjának segítségével történt. A lényegesebb demográfiai jellemzőket a 8. táblázat összegzi1. Újszülött/csecsemő sír – más őskori kultúrák népességeinek temetőivel megegyezően – a Mészbetétes temetőkből is csak néhány került elő, habár ez az a korosztály, amely a meghaltak legnagyobb százalékát képezhette. Százalékos előfordulási arányuk az öt vizsgált temetőben 0 és 3 százalék között mozog, ami csak azt bizonyítja, hogy e perinatális korban meghaltakat is (legalábbis néhányukat) a közösség temetőjébe temették el. Igen alacsony előfordulási arányuk folytán e korcsoport várható élettartama 25 és 38 év között variál. Coale - Demény (1966) korrekcióját alkalmazva a ± 0,00 évesek előfordulási aránya 33-35 %-ra emelkedik, s ennek megfelelően változik korosztályuk várható élettartama is, amely a korrekciós számítás alapján 17 és 26 év közé esik. 1 A jelen
kéziratnak a JPMÉ-be történő 2011. évi leadása után jelent meg Kiss Viktória monográfiája, amely a Mészbetétes edények népének kultúráját ismertetve, részletesen foglalkozik e populáció demográfiai jellemzőivel is: Kiss 2012.
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei
41
1. ábra: Az eltemetettek korcsoportonkénti százalékos eloszlása a Mészbetétes kerámia népének temetőiben
2. ábra: A felnőttek nemek szerinti százalékos megoszlása a Mészbetétes kerámia népének temetőiben
A halálozási valószínűség viszont a halandósági táblák és görbék adatai szerint (8. tábla, 1. ábra) igen magas az 1-9 év közötti gyermekek körében, ez az érték csak Bonyhád és főleg Siófok esetében alacsonyabb a felnőttkori halálozási valószínűségnél. A magas gyermekkori halandóság alultápláltságra, nem megfelelő higiéniai körülményekre, s az ilyen környezetben végzetes kimenetelű járványokra utalhat.
42
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)
A 20 év feletti felnőttek sorozatokon belüli százalékos előfordulási aránya durván 43 és 66 % között mozog, Bonyhádon és Szederkényen a felnőttek az eltemetetteknek több mint a felét teszik ki. Várható élettartamuk 20-24 éves korban Bonyhádon a legalacsonyabb (17 év), Szederkényen és Mosonszentmiklóson 20-21 év, Tatabányán már 28, Siófokon pedig 38 év. A felnőtt férfiak és nők aránya (2. ábra) az öt vizsgált temető esetében abban megegyezik, hogy valamennyi sorozatban nőtöbblet mutatkozik, a két nembeliek egymáshoz viszonyított aránya azonban eltérő. A mosonszentmiklósi és a tatabányai temetőbe temetkező közösség körében a nőtöbblet minimálisnak mondható, a férfiak-nők aránya tulajdonképpen kiegyenlített. A szederkényi közösségen belül a férfiak-nők aránya csaknem eléri az 1:2-es arányt, míg a siófoki populációban a jelen analízis szerint egy férfire 3,5 nő juthatott, ami – párhuzamba állítva a többi néggyel – mindenképpen ferde mintavételt jelez. A 20 és 24 év közötti férfiak és nők várható élettartama mindkét nem esetében Bonyhádon a legalacsonyabb (15, ill. 16 év); Szederkényen 21, ill. 20; Mosonszentmiklóson 22, ill. 21; Tatabányán és Siófokon viszont 24, ill. 21 évet tesz ki a férfiak, illetve a nők vonatkozásában. A legnagyobb halálozási valószínűség a felnőttek körében, valamennyi sorozat esetében az adultus korcsoportúaknál, 20 és 39 év között mutatkozik. Összességében megállapítható, hogy az öt vizsgálati mintaként kezelt sorozat közt nem mutatkoztak lényeges eltérések, csupán a Siófok-Széplak-Vadkacsás sorozat tér el helyenként irreális értékeivel, megkérdőjelezve így demográfiai analízisének létjogosultságát. 2. Versend-Rasztina dűlő [M60/B094.lh.] A lelőhelyen két hamvasztásos temetkezés került elő, az egyikben egy infans I. korcsoportban meghalt gyermek, a másikban pedig egy felnőtt korú nő calcinált csontmaradványaival. A töredékek között mindkét esetben a koponya és a vázcsontok részletei is megőrződtek. Mivel a két lelet egyéb információt nem tudott nyújtani, előkerülésük csupán jelzésértékű bizonyítéka annak, hogy a bronzkor e periódusában, a Mészbetétes kerámia népe a Dunántúl e pontján is megtelepedett. 1. táblázat: A Mészbetétes kerámia népének feldolgozott embertani leletekkel rendelkező dunántúli lelőhelyei
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei
43
2. táblázat: A hamvasztásos rítus szerint eltemetettek nemére, halálozási életkorára, és a csontok égetettségére vonatkozó adatok
44
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 3. táblázat: A hamvasztott leletek esetében beazonosítható csontrészletek
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei 3. táblázat: folytatás
45
46
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 3. táblázat: folytatás
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei 3. táblázat: folytatás
47
48
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 3. táblázat: folytatás
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei 3. táblázat: folytatás
49
4. táblázat: A Mészbetétes kerámia néhány temetőjének többes temetkezéseibe együtt eltemetettek neme és halálozási életkora
50 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei
51
5. táblázat: A csontvázas rítus szerint eltemetett egyének neme és halálozási életkora
6. táblázat: A hamvasztásos és csontvázas rítusú temetkezések előfordulási aránya a kultúra különböző temetőiben
52 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)
7. táblázat: A Mészbetétes kerámia néhány közösségének halandósági táblázata
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei 53
54
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 8. táblázat: Fontosabb demográfiai jellemzők a Mészbetétes kerámia népének néhány temetőjén belül
Irodalom Bándi, G. – Nemeskéri, J. 1971: Das bronzezeitliche Brandgräberfeld von Környe-Fácánkert. - Alba Regia (Székesfehérvár) 11: 7–34. Bernert Zs. 2005: Paleoantropológiai programcsomag. - Folia Anthropologica (Budapest) 3: 71–74. Coale, J. A. – Demény, P. 1966: Regional modell life tables and stable populations. - Princeton University Press. Princeton. Éry K. K. – Kralovánszky A. – Nemeskéri J. 1963: Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. - A representative reconstruction of historic populations. - Anthropológiai Közlemények (Budapest) 7: 41–90. Hajdu T. 2010: A Bonyhád-Biogáz üzem lelőhelyen feltárt embertani leletek vizsgálatának előzetes eredményei. - In: Szabó G. (szerk.): Pannónia kincse. A mészbetétes edények népének bonyhádi temetője. DVD. (Jazyg Kiadó), Szekszárd. Johnston, E. F. 1961: Sequence of epiphyseal union in a Prehistoric Kentucky population from Indian Knoll. - Human Biology 33: 66–81. Kiss, V. 2012: Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. - Varia Archeologica Hungarica (Budapest) 27: 1–377. K. Zoffmann, Zs. 1971: Anthropologische Untersuchungen der mittelbronzezeitlichen Bevölkerung der Gräberfelder von Mosonszentmiklós-Jánosházapuszta und Siófok-Széplak (Ungarn). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16: 43–58. K. Zoffmann, Zs. 1980: Das anthropologische Material des bronzezeitlichen Bestattung von Vizić-Golokut (Syrmien). - Rad Vojvodjanskih Muzeja 26: 65–68. K. Zoffmann Zs. 2011: Kárpát-medence területéről származó neolitikus, réz-, bronz- és vaskori antropológiai sorozatok halandósági táblái. (Adatközlés). - Folia Anthropologia (Szombathely) 10: 17–57. Martin, R. – Saller, K. 1957: Lehrbuch der Antropologie I-II. Stuttgart. Nemeskéri, J. – Harsányi, L. – Acsádi ,Gy. 1960: Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. - Anthropologischer Anzeiger 24: 70–95. Schour, I. – Massler, M. J. 1941: The development of the human dentition. - Journal of American Dental Association 28: 1153–1160.
A Mészbetétes kerámia népességének embertani leletei
55
Anthropological remains of the Culture of Incrusted Pottery from the sites Szederkény and Versend Zsuzsanna K. Zoffmann The article deals with results of the anthropological analysis of the cremated osteological material dated to the culture of the Incrusted pottery unearthed at the sites Szederkény–Kukorica dűlő and Versend–Rasztina dűlő (county Baranya, Hungary). Because of the low number of graves, the results of a demographic investigation of the series from Szederkény could be accepted only as hypothetical.
56
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)
