A menny felfedése. Kat Kerr EGY SZEMTANÚ BESZÁMOLÓJA ELŐSZÓ. Prófétai kinyilatkoztatás Istentől, az Írnok Angyalok által

A menny felfedése EGY SZEMTANÚ BESZÁMOLÓJA

Kat Kerr

Fordítás: Országh György

ELŐSZÓ Prófétai kinyilatkoztatás Istentől, az Írnok Angyalok által Annak, aki a trónon ül, Dicséretet, Tisztességet és Dicsőséget adunk örökkön-örökké, mert az a vágya, hogy feltárja az Ő otthonát a Mennyekben a Föld emberei számára. Örvendezz, ó Föld, Örvendezz! Mert a Menny arra készül, hogy megcsókoljon téged, és amikor megteszi, akkor az Ő szenvedélyes tüze minden élőlényt megemészt. Örökre megpecsételi millióknak a szívét, és ők megismerik Őt, mint Megváltójukat. Legyetek hálásak, Föld lakosai, hogy ezen a napon és ebben az órában éltek, amikor az Úr dicsősége be fogja borítani az egész Földet. Milyen fenséges az Ő útjaiban, milyen hatalmas a tetteiben Annak a keze, aki a trónon ül. Az örökkévalóságban fognak énekelni ezekről a napokról – a nagy és hatalmas napokról, mielőtt eljön a vég. Minden meg lesz rázva, és minden helyre lesz állítva Isten hűséges hívei számára, nekik és általuk! Készüljetek, ó, a Magasságos ellenségei, hogy a zsámolyává lesztek! Senki nem menekül meg az Ő dicsősége elől, és nem lesz olyan hely, ahová elrejtőzzön bárki az Ő Fénye elől! Ő az, aki kiválasztotta ezt a szolgálólányt, hogy feltárja a rejtett dolgokat, a drága dolgokat, és az Ő Mennyében elraktározott kincseket azok számára, akik szeretik Őt, és szeretik az Ő eljövetelét! Mi, az Ő hűséges Írnokai, akiket a kezdetben teremtett arra, hogy az Ő mennyei birodalmában szolgáljunk, és felírjuk

azoknak a szavait, akikért küldött bennünket; és hogy elvigyük és átadjuk az Ő üzeneteit azoknak, akikben Ő megbízik – hálásak vagyunk, hogy részt vehetünk az Ő isteni tervében, a Menny feltárásában. Készüljetek, ti hűségesek, akik sok háborúságot és az ellenség pusztítását kellett, hogy kiálljátok. Készüljetek, hogy nagy jutalmat kaptok, most, ebben az életben, és az eljövendő dicsőséges életben. Hamarosan meglátjátok Isten hatalmát felszabadulni, és igazán megtudjátok, hogy Ő az, aki hatalmon van. Íme, az Ő tüze jön, hogy végiglángoljon ezen a világon, és az emberek szíveiben is, hogy visszaszorítsa a nagy sötétséget, és visszakövetelje Magának az Ő teremtését. Készüljetek Isten emberei, férfiak és nők, akik a gyülekezetek lelkei fölött őrködtök – hogy engedjetek Isten Szent Szellemének, amikor azt kéri, hogy tegyétek le a terveiteket, az emberi terveket, és hagyjátok, hogy Ő vegye át az irányítást ebben az órában. Azoknak akik engednek Neki: nektek nagy mértékben meg fog növekedni a kenet a szolgálatotokon. Akik nem akarnak engedni, a ti helyetek át lesz adva másnak, sőt néhányan korán el fogtok aludni! Készítsétek a szíveteket, mert először az Ő vezetőit kell meglátogatnia, azután az Ő gyülekezetének a testét. Vajon meg fogsz tudni állni, és fogod tudni hordozni ezt a dicsőséget, vagy le fog leplezni téged ennek az eljövetele? Az oltár előtti kelyhek túlcsordulnak, és a test kárpitja szétszakadt; semmi és senki nem állíthatja meg, ami most készül megtörténni! Az Ő hatalmának a megnyilvánulásai fognak megtörténni mindenfelé, jelek, csodák és természetfeletti események által – egyetlen épület sem fogja tudni magába zárni ezeket. Őt nem lehet többé beskatulyázni, és nem fogja magán viselni egyetlen ember jelvényét sem, hanem egyesíteni fogja az Ő híveinek az igazi Testét, és a Világ meg fogja ismerni őket az egymás iránti szeretetükről! Készüljetek, hogy egy új hangot fogtok hallani – a Menny hangját! Ez egy pillantás az Örökkévalóságba! Készüljetek fel az olvasására. Készüljetek fel arra, hogy örökre megváltoztok. Készüljetek, földi emberek, mert a 2007-es évben Isten FELTÁRJA A MENNYET! ÁMEN! ÁMEN! ÁMEN!

BEVEZETŐ Pusztán emberi szavakat használni a Menny „Dicsőségének” a leírására nem könnyű feladat, de mivel az én Uram meggyőzött engem, ezért megkísérlem megtenni! Istennek van egy idővonala, ami az örökkévalóságon áthalad, és Ő ezt a kijelölt időt választotta ki arra, hogy feltárja amit készített azoknak, akik szeretik Őt, és elfogadták az Ő fiát, Jézust, mint Megváltójukat. Állandóan csak áradozni tudok Isten kegyelme és jósága miatt, amiért több mint 10 éve megengedi, hogy ellátogassak az Ő mennyei birodalmába. Habár én soha nem kértem, hogy a Mennybe mehessek, Ő úgy döntött, hogy megengedi, az Ő céljai érdekében. Az ebben a könyvben megírt élmények nem rólam szólnak, és nem is értem történtek. Egyetlen látogatásom során sem tudtam arról, hogy egy napon majd egy könyvet fogok írni. Ez a megbízatás akkor jött, amikor Jézus megjelent nekem a lakásomban, és azt a feladatot bízta rám, hogy írjak az Ő otthonáról. Éveken át sok fantasztikus helyet és dolgot láttam. Sok ilyen mennyei utazásom során jutottam el a Megváltottak házaiba, akik azt akarták, hogy családjuk is megtudja, mennyire megáldotta őket Isten. Néha olyan gyermekeket is láttam, akik elhunytak, és a rokonaikat is láttam, akikkel együtt éltek a Mennyben. Soha egyelten gyermek sem marad egyedül. Korábban soha nem találkoztam ezeknek az embereknek a többségével, és nem is tudtam róluk semmit. Egyszer sem beszélgettem velük közvetlenül, viszont lehetőségem volt megfigyelni és meghallgatni a beszélgetésüket. Amikor visszatértem a földre, a megfigyeléseimet el tudtam mondani a szeretteiknek, ami nagyon valóságossá tette számukra a Mennyet. Nagy reménységet adott nekik, és sok alkalommal eltűnt a gyász belőlük, amikor megtudták, hogy a szeretteik sokkal elevenebbek a Mennyben, mint a földön! Nem szűnünk meg létezni, hanem olyan, mintha átköltöznénk a legfantasztikusabb helyre, ahol minden, amire valaha vágytál, már ott vár rád. Néha olyan helyeket látogattam meg, amelyek kizárólag az öröm és a szórakozás céljából lettek megteremtve. Higgyétek el, a Menny nem unalmas hely! Ha azt gondolod, hogy le kell mondanod a „valóságos dolgokról”, amikor a mennybe mész, hát akkor elég nagy tévedésben vagy. A Menny Feltárása azért különbözik egy kissé a többi, Mennyről íródott könyvtől, mert „bizonyíték” is van benne arról, hogy amit láttam, valóban létezik. Ezzel az

„Eltávozott szeretteink” című fejezetben fogsz találkozni. A legmeghatóbb dolog, amit a Mennyről el tudok mondani az, hogy milyen Jézus jelenlétében lenni. Amikor rád veti a tekintetét, akkor minden elhalványul, téged pedig megemészt az Ő Dicsősége. Ahogy közeledik, angyalok seregei mennek előtte, az Ő szentségét hirdetve, téged pedig elborít az Ő szépségének a ragyogása. Ahogy ott állsz, tökéletes békesség ömlik rád, a szeretet hullámai egymás után járják át az egész lényedet, és úgy érzed, hogy véged van, mint ahogy Ézsaiás is így érezte (lásd Ézsaiás 6). Többször is láttam Jézust, mielőtt a mennyben jártam, sőt beszélt is velem, de minden egyes alkalommal megható élmény a dicsőségében lenni! Azért imádkozom, hogy egy napon te is ott állj az Ő jelenlétében! Ez a könyv nem egy újabb „tanulmány” a Mennyről, hanem egyszerűen egy történet azokról, amiket Isten megengedett látni a sok-sok látogatásom során. A könyv nem csak átvisz majd az Ő birodalmába, hanem az illusztrációk által meg is tekinthetsz sok mindent azok közül, amiket én is láttam, mialatt a Mennyben tartózkodtam. Isten megadta, hogy vázlatot tudjak készíteni az ott láthatókról, majd megismertem egy prófétikus művészt, Waltert, aki csodálatosan életre keltette ezeket a vázlatokat! Tudnod kell, hogy nem az a dolgom, hogy bárkit is meggyőzzek arról, hogy ezek a bemutatott dolgok valóban léteznek: ez a legjobb barátomnak, a Szent Szellemnek a dolga, akit nagyon szeretek. Ezzel a tudattal nemcsak teljesen felszabadultan tudom végezni az Istentől kapott feladatomat, hanem még élvezem is. Az utazásaim többségéről semmilyen előzetes jelzést nem kaptam, és nem is a saját időbeosztásom szerint történtek. Egyszerűen csak „elragadtattam” a Szent Szellem akarata szerint. Minden alkalommal, amikor elmondok egy eseményt, egy kis bevezetőben leírom előtte, hogy milyen helyzetben történt az elragadtatásom. Ha esetleg azt kérdezed, milyen képesítést kaptam arra, hogy a Menny nagykövete lehessek, akkor sajnos nem tudnék valami hosszú listát mutatni a „vallásos” eredményeimről. Ehelyett azt mondanám el, hogy nagyon szeretek Isten népének a szolgája lenni. Ezt az apám oltotta belém, gyerekkoromtól fogva. A családom (én a 15 gyerek egyike vagyok, akik közül négyen már a Mennyben vannak), habár soha nem volt gazdag, mindig tett azért, hogy segítse a megvetetteket, a szegényeket és az elfelejtetteket. Sokszor úgy keltem fel reggelenként, hogy a padlónkon emberek aludtak, ugyanis az apám éjjel kiment és behozta a hajléktalanokat. Fogta az ennivalónkat, néha egyenesen a sütőből (amit anyám nem mindig nézett jó szemmel), és odaadta olyanoknak, akiknek nem volt semmijük. Az én Apukám igazán Isten szíve szerint törődött a szenvedőkkel; az édesanyám pedig megtanulta, hogyan kell közbenjárni, és még több ellátást beimádkozni. Most, oly sok év elteltével, 54 évesen, nagyon szeretek segíteni az embereken, és ugyanerre

megtanítottam a három tehetséges lányomat is, Kelly-t, Kimberly-t és Kaci-t. Azt is megtanították nekünk, hogy legyünk hűségesek, és szolgáljunk abban a gyülekezetben, akikkel Isten összekapcsolt bennünket. Nem csak dicsőíteni és közösséget gyakorolni jártunk oda, hanem odaszántuk magunkat és tizedet is adtunk. Nagyon szeretem a gyülekezetemet, ez a New Life Christian Fellowship (Új Élet Keresztény Közösség), amelynek több mint tizenhét éve vagyok a tagja. A pásztorunk és a felesége (tulajdonképen a kedves családja teljes egészében részt vesz a gyülekezet életében), szintén szereti az embereket. Az a mottónk, hogy „Imádd Istent és ünnepeld az embereket!” Ezért volt, hogy amikor az édesanyámat és engem felkértek, hogy vegyünk részt a vendéglátó szolgálatban, akkor igent mondtunk. Ez azt jelenti, hogy már majdnem hat éve önkéntesként veszünk részt a dekorálásban, a főzésben, a felszolgálásban és a takarításban. Ezt rendes heti alkalmakon is, és egyes különleges rendezvényeken is megtesszük. Néhány mennyei utazásom egy-egy ilyen rendezvényhez kötődik. A többi otthonról, a leparkolt autómból, az utcán sétálva, vagy akár vásárlás közben történt. Már nem tudom, mennyinél tartok, de minden egyes elragadtatás csodálatos élményt jelent. NINCS még egy olyan hely, mint a Menny. Bármennyire szeretnéd is, a képzelőerőd és a kreativitásod közelébe sem ér az Atyáénak. Vannak olyan helyek, amelyek hasonlítanak arra, ami a földön van, de néhány természetfeletti dolog egyszerűen bele sem fér a halandó fejünkbe! Ettől függetlenül megpróbálok elmagyarázni egy párat, de mivel egyszerű gondolkodású ember vagyok, nem lesz könnyű dolgom vele. Egyet biztosan tudok, hogy senki nem akarja elmulasztani, hogy oda kerüljön, és semmi sincs ezen a földön, amiért megéri elveszíteni a lehetőséget. Ha bármilyen bűnhöz kötődsz, ami megakadályozná, hogy oda kerülj, kérlek, egyszerűen bánd meg, és add át Jézusnak (1 János 1:9). Ő segíteni fog neked, mert szeret téged! Semmi sem lehetetlen Nála, bármennyire reménytelennek tűnik neked. Ő teremtett téged, Ő meghalt érted, és most érted él. A Biblia azt mondja: „Ő még akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” Ő soha nem fog elhagyni téged, és nem fog csalódást okozni neked! Nem csak örök életet ad azzal, ha elfogadod Őt, mint Megváltódat, hanem erőt is ad a Szent Szelleme által, hogy a mindennapi életedben is győzedelmes legyél. Olvasd a Bibliát és tudd meg, mit szerzett meg az Ő vére számodra. Amíg ezen a földön élünk, lesznek megpróbáltatásaink, de Ő mindegyikből képes megszabadítani téged. Ő már megszerezte számunkra a győzelmet. Sokszor, amikor elcsendesedek, a zene, a látványok és az illatok még mindig eljönnek hozzám, mintha csak ott maradtam volna. Néha olyan is van, hogy az utcán sétálok, és érzem a „Szellem szelét” körülöttem fújni, és ugyanaz a „csodálat” vesz körül, mint amit akkor érzek, amikor a Mennyben vagyok. Olyan, mintha csókokat

kapnék fentről, arra emlékeztetve, hogy Ő törődik velem, és tudja, hol vagyok. Nehéz normális életet élni itt a földön, miközben tudom, hogy mi vár rám a Mennyben. Valószínűleg jó is, hogy egyszer sem kérdezték meg, hogy ott akarok-e maradni! Szeretném, ha tudnátok, hogy sok megpróbáltatással szembesültem az évek során, de egyik sem volt akkora, mint az elmúlt évben. Néha szinte elviselhetetlen volt, és még a bennem levő hit ajándékával is bizonytalan voltam benne, hogy vajon túlélem-e a támadásokat. De mindig diadalmat szereztem Isten igéjének és a Szent Szellem hangjának a segítségével. Habár a Mennyben jártam, és titkok tárultak fel előttem, ezek nem jelentették azt, hogy ne kellene ugyanazokkal a támadásokkal találkoznom, amelyek mindannyiunk számára közismertek. Megtanultam, hogy Ő mindenen át megőriz a tökéletes békességben. Úgyhogy törj át, imádd Őt, és hirdesd ki az Ő nagyságát, a gonosz pedig elmenekül, amint a „dicséret áldozatává” leszel a te Istenednek. Az ördög nem bír megmaradni ott, ahol Isten jelenléte lakozik. Készülj fel, hogy olvasás közben el fogsz ámulni, le leszel nyűgözve, és fel fogsz buzdulni amiatt, ami azokra vár, akik Jézust a Megváltójuknak nevezik, és ezért a Mennyet a jövőbeli otthonuknak hívják! Köszönetet mondok a mennyei Atyámnak, az ő fiának Jézusnak, a Szent Szellemnek, és a Megváltottaknak, akik a Mennyben élnek, akik megengedték, hogy láthassam az otthonaikat; valamint a két írnok angyalnak, akik azt a feladatot kapták, hogy segítségemre legyenek életemnek ebben az időszakában. Adjon Isten kegyelmet nekik, hogy elviseljék azt, hogy egy halandóval kell élniük, és türelmet ahhoz, hogy együtt dolgozzanak egy olyan emberrel, aki sokszor a saját utcájában is eltéved! FONTOS MEGJEGYZÉS Kérlek figyeljétek a II. és a III. kötetet, amelyek a Mennybe vivő utazásaim folytatását tartalmazzák. Kiadunk (a Szent Szellem utasítása szerint) egy gyermekeknek szóló sorozatot is, ami ezen a könyvön alapszik, a címe: „KALANDOK A MENNYBEN”. Ennek a szerzője a húgom, Jen Voorhes (valószínűleg 2007 novemberében vagy decemberében kerül kiadásra). Mindegyik könyv le lesz fordítva sok ismert nyelvre, hogy a nemzetek dicsőíthessék Istent az Ő jóságáért. DICSŐSÉG, TISZTELET ÉS DICSÉRET AZ ÉN MENNYEI ATYÁMNAK, AZ ÉN URAMNAK JÉZUSNAK ÉS A SZENT SZELLEMNEK ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!

ELSŐ FEJEZET Isten terve – A föld a menny árnyéka Azzal szeretném kezdeni, hogy elmagyarázom amit Isten mondott nekem, hogy a föld a menny másolata. Más szavakkal, a földön levő dolgok többsége már létezik a Mennyben is. A Menny nem egy lapos hely az égen, ami felhőbe burkolva lebeg, és ahol duci angyalkák dobálják a szőlőszemeket az emberek szájába. Szó szerint egy „bolygó”: gömbölyű, mint a föld, csak éppen sokkal nagyobb! A Zsidókhoz írt levél 8:5 beszél arról, hogy a földi dolgok a mennyeinek az árnyékai és az előképei. Sok itteni dolog már rég megvolt ott is, csak éppen tökéletes változatban! Ott egyáltalán nincs halál, romlás, rozsda, vagy szennyeződés! Minden gyönyörű – szinte leírhatatlanul. Istentől ihletett ötletek jutottak el az emberek elméibe, és aztán ezeket találták fel a földön. Minden „jó” teremtett dolog az Atyától szállt alá (Jakab 1:17). Az ellenségünk, a sátán volt az, aki elferdítette és megrontotta a földi dolgokat, és az embereket arra használja, hogy ezeket a gonosz dolgokat reklámozza és megkívántassa. A Mennyben sem a gonosz, sem a hatása nincs ott. Sok olyan dolog is van a Mennyben, amit még nem találtak fel itt. Az agyunk képességeinek csak egy kis százalékát használjuk, a Mennyben viszont nem lesznek korlátaink, és fantasztikus lesz a kreativitás. Olyan helyek is vannak a Mennyben, ahol konkrétan teremteni fogunk megtanulni. Az egyik oktató helynek az a neve, hogy „Teremtés Laboratórium”, amiről a 2. kötetben lesz szó. A föld és a Menny két különböző világban működik. A természetes „fizikai” szemünk nem lát bele a „szellemi” világba (ha csak Isten meg nem nyitja); a „szellemi” világ viszont mindent lát a mi „fizikai” világunkból. Ez a föld a „fizikai” világ szintjén működik, ugyanis fizikai testünk van. A testedben viszont egy szellem van, amely ugyanúgy működik a Mennyben (ami a „szellemi” világ), mint a földön. Az ember meg tud tapintani, meg tud kóstolni és meg tud szagolni egyes dolgokat, ugyanúgy mint a földön is, csak a Mennyben minden érzékszerved erősebben működik. Valójában nehéz megmondani, hogy szellemben vagy testben van ott az ember, mert ugyanúgy érzékel mindent, és érzelmeket is átél; nem válunk robotokká! Amikor meghalsz és odamész, nem válsz „láthatatlanná”, nem fogsz tudni átmenni a tárgyakon, és nem lesz belőled angyal. Isten Igéje a Zsidókhoz írt levél 11:16-ban arról beszél, hogy a Menny egy város és egy ország, ugyanúgy, mint a földön. Van egy bámulatosan szép város, ahol a folyó a trón alól folyik ki, és láttam egy másik területet, amihez egy több mérföldes vidék tartozott. Sokan az ott élő emberek közül ezt úgy nevezik, hogy a „park”. Határozottan eltér attól a várostól, ahová ellátogattam a Mennyben. A parkban lehet látni minden olyan állatot, ami valaha meg lett teremtve; még a dinoszauruszokat is,

amelyek ott barangolnak a dombokon (mindegyik füvet eszik, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy füvet esznek). Gyönyörű rétek, dombok, patakok, vízesések, fák vannak ott, és a legpompázatosabb virágok, amit ember el tud képzelni. Vannak olyan virágok, amelyek változtatják a színüket, sőt zenélnek is. Sok embernek van egy „titkos” kertje, amit ő tervez és gondoz; akár a saját örömére, akár meglepetésként valamelyik szerette számára, ha majd a Mennybe érkezik. A város, ahol a trónterem és az élet folyója van, fenséges. Minden Istennek a dicsőségét (fényét) tükrözi, és ezért átlátszóak az arany utcák, hogy az Ő fényét szórhassák. Csak egy kis részét láttam, de az emberek ott épületekbe és boltokba mentek be. A Mennyben rengeteg dolog történik! Különböző fajta közlekedési eszközöket láttam, ami mind „fénnyel” ment – ez az egyetlen üzemanyag, a szél mellett, ami a nagy hajók vitorláit fújja az üvegtengeren. Az emberek sokféleképpen utazgatnak a Mennyben – légi közlekedéssel, szárazföldön (igen, még mindig vannak szekerek, és van köztük olyan, ami hipersebességgel jár), illetve a tengeren mindenféle vízi járművön. Legtöbbször azt láttam, hogy az emberek tömegközlekedési eszközöket használnak csoportosan, de határozottam láttam olyanokat is, hogy egy-egy ember maga vezeti vagy működteti ezeket a járműveket. Csak egy nagyon kicsit éltem át a „gondolat” utazást, amikor egyszerűen arra „gondolsz”, hogy elmész valahová, és hirtelen ott is vagy. Szerintem egyáltalán nem én csináltam ezt, hanem inkább azok az angyali lények, akik a kíséretemben voltak. Azt is láttam, ahogy az emberek egy „mozgó” ösvényre lépnek, úgyhogy így is lehet jönni-menni a Mennyben. Láttam éttermeket, művészeti galériákat, sportcsarnokokat, mozikat, sőt egy vidámparkot is. Az egyik legjobb dolog a Mennyben az, hogy nincs szükség pénzre, hogy „megvegyél” valamit, minden ingyen van, mert egyszerűen „adott”. Mindenkinek „feladatai” vannak, és nem munkahelyeik, és ezek mindig kapcsolódnak az ember személyes tehetségéhez, amitől öröm végezni. Nem kapsz „fizetést” a munkálkodásodért, hiszen ott semmi jelentősége nem lenne a pénznek, ugyanis mindened megvan, amire szükséged van, vagy amit szeretnél. Így minden képesség és adottság arra van használva, hogy mindenkinek a hasznára legyen! Ezek közül a helyek közül egyesekről a könyv későbbi fejezeteiben fogok beszélni, másokról a 2. és a 3. kötetben. Az érdekes az, ahogyan megtudtam, hogy ezek a dolgok és helyek léteznek. Ugyanolyan boldog és meglepett voltam, amilyen te is leszel, amikor megtudod, mit teremtett Isten mindazok számára, akik ott fognak élni. Teljesen logikus, hogy ha mi Isten képmására lettünk teremtve, akkor a föld is a Menny képmására lett alkotva. Azonban rengeteg olyan „természetfeletti” dolog és hely van ott, ami nehezen felfogható a mi halandó elménk számára. Annyira erőt

vettek rajtam az érzelmek, hogy általában eszembe sem jutott megkérdezni, hogy „Mi ez?” A Szent Szellem és az angyalok is elmondták nekem, hogy a Menny folyamatosan növekszik, és új dolgokkal bővül a mi örömünkre! Isten meg akarja áldani a népét, és azzal is megmutatja a szeretetét, hogy olyan dolgokat teremt, amik örömet okoznak nekünk. Az Ő igéje kijelenti a Zsoltárok 37:4-ben, hogy „Gyönyörködjél az Úrban, és Ő megadja néked szíved kívánságait.” Senki sem akarja majd elmulasztani, hogy a Mennybe mehessen, a másik lehetőségre pedig, ami a pokol (amiről a 9. fejezetben lesz szó), senki se vágyjon! Isten a Nagy Teremtő, és a Menny az Ő otthona, hát miért ne lenne izgalmas és csodálatos ott élni? Azért imádkozom, hogy bátorítson fel az, hogy megtudod, hol élnek a szeretteid, és milyen helyeken vannak, ahol jól érzik magukat, úgyhogy kezdődjön az utazás! MÁSODIK FEJEZET Élet a halál után – Kezdődik az utazás Isten Igéje szerint „a testen kívül lenni, azt jelenti, hogy az Úrnál vagyunk”. Ez egy olyan ígéret, amit Isten ad minden Hívőnek (akik elfogadták Krisztust). Ebben a fejezetben arról lesz szó, mi történik az emberrel a halála pillanatától kezdve, amikor a szelleme elhagyja a testét, és a föld már nem tudja itt tartani. Először arról lesz szó, hogy mi történik azzal, aki elfogadta Jézust a Megváltójának, és a Mennybe megy. Ezután arról lesz szó, hogy mi történik azzal, aki elutasította Krisztust, és a pokolba tart! Bármi miatt jutott az ember erre a pillanatra, legyen az a természetes halál idős korban, akár betegség, akár baleset, mindig ugyanaz történik. Az utolsó lélegzetvételedkor, amikor a szellemed elkezdi elhagyni a testedet, súlytalannak érzed magad, és elkezdesz felfelé emelkedni. Ha visszanézel, látod az élettelen testedet. Ha vannak emberek a szobában vagy azon a környéken, ahol a tested van, látni fogod őket is, és hallod, amit mondanak. Nem tudsz kommunikálni velük, mert elhagytad a „fizikai” testedet, és most már egy „szellemi lény” vagy, aki a szellemi világba lép be. Igaz, attól még törődsz azokkal, akiket magad mögött hagysz, mert szereted őket, viszont most már Isten drága ígéretébe lépsz be – hogy Vele legyél. Egy mérhetetlenül mély szeretet törli el az összes aggodalmat és halálfélelmet, amit esetleg éreztél előtte, akár csak pár pillanattal azelőtt. Ha beteg voltál, megsérültél, vagy fájdalmaid voltak, azt veszed észre, hogy mostanra minden tünet megszűnt, és csodálatosan érzed magad. Ha idős voltál, akkor újra fiatal vagy, ugyanis az örökkévaló szellemedre nincs hatással az öregedés. Az Istentől származó élet áramlik a lényedbe. Nem lesz benned félelem, mert Isten békessége

folyamatosan veled van mostantól. Vannak, akik még ekkor sem veszik észre, hogy meghaltak; ugyanis ugyanúgy működnek az érzékszerveik, és meg tudják érinteni magukat, ezért nehéz felfogniuk ezt. Ők még ekkor is megpróbálnak kommunikálni másokkal, akik mellett elmennek, és csodálkoznak, hogy azok miért nem felelnek. Ha eddig nem lettek volna még ott, akkor megjelennek az angyalok, hogy elkísérjenek a Mennybe vezető utazásodon. Ezek pompás lények, akik magukon hordozzák azt a csillogást, ami a mennyei világban való tartózkodásuk miatt van rajtuk. Ezek mindig tudják az ember nevét, és általában biztatják is, hogy minden rendben lesz. Senki sem marad magára, hogy csak úgy keresgélje az utat. Ha gyermek vagy csecsemő halt meg, akkor a karjukon viszik, és soha nem érez félelmet vagy szomorúságot, csak egy hatalmas szeretetet. Nincs olyan, hogy valaki csak úgy ott „várakozik”, vagy azzal próbálkozik, hogy „átkeljen”. Senkinek sem tud túl sokáig a földön maradni a szelleme. Különböző módokon vihetik az embert a Mennybe, többek között hintóval. Ha Jézus jön el, hogy elkísérje az embert, akkor az Úr saját hintóján megy. Ritkán az is megtörténik, hogy a szeretteid megláthatják, ahogy elindulsz, vagy megláthatják az angyali lényeket, akik azért jöttek, hogy elkísérjenek. Ha úgy mész a Mennybe, hogy ott is fogsz maradni, akkor általában valamilyen járművön visznek. Ezek a járművek sok különböző típusban léteznek, úgyhogy lehet, hogy nem mindegyik úgy néz ki, mint amit én láttam két évvel ezelőtt, amikor szemtanúja voltam, ahogy valaki beszáll egy ilyenbe. Nem csak az űrhajót láttam, hanem azt a két angyalt is, akik kísérték azt a nőt. Fantasztikusan szépnek és fiatalnak láttam, noha tudtam, hogy nagyon öreg volt már, amikor elhunyt. Ez a jármű (ami az illusztráción is látható) olyan volt, mint egy elektromos autó, csak vezetékek nélkül. Az alsó része valamilyen szilárd anyagból volt, és úgy nézett ki mint egy polírozott fémötvözet. A díszpanelek az ajtók mindkét oldalán aranyból voltak, csak úgy mint az űrhajó mindkét végén és alján végigfutó szegély. Az oldalából, illetve az űrhajó alól sugárzó fény ragyogóan fehér volt, néhol pedig kék. Ez lehet az a „ragyogó fény”, amiről néha olyanok mesélnek, akiknek „halálközeli” élményük volt. A jármű teteje olyan, mint az üveg – át is lehet látni rajta. El tudod képzelni, milyen izgalmas lehet végigszáguldani az univerzumon, és látni mindent útközben, ahogy a Mennybe mész? Általában az űrhajó oldalán lép be az ember egy lépcsősoron, ami a semmiből jelenik meg, és nincs látható támasztéka. Mennyire természetfeletti! Azt is mondták nekem, hogy néha az alsó bejáratán is be szokták szállítani az embereket (amit nem láttam).

Néha angyalok vezetik a hajót, de általában emberek vannak kiválasztva erre a feladatra, mielőtt meghalnak. Belőlük lesznek a Menny pilótái, de nem a korábbi repülési tapasztalataik alapján, hanem az alapján, amilyen szívvel viszonyulnak az emberekhez. Van egy természetes képességük arra, hogy megnyugtassák az embereket, és beszéljenek nekik az új otthonukról, ahová tartanak. A Menny pilótái jelentik az első kapcsolatot a Mennyel az eltávozó emberek számára, ezért Isten meg kell, hogy bízzon bennük, hogy az Ő gondoskodását és szeretetét fogják kiábrázolni. Nagy megtiszteltetés erre a feladatra megbízatást kapni. A Menny feltárása 2. kötetében elmondok majd egy történetet valakiről, aki pont ilyen ember. Igazán nagyszerű élmény volt közelről látni egy ilyen járművet. Azok az angyalok, akik ezeket a járműveket kísérik, mind hosszú, fehér ruhát viselnek, aminek a derekán lila öv van, és lila a mandzsettája és a ruha szegélye is. A fejükön is keskeny lila szalagot viselnek mindannyian. Legalább egyiküknél kard is van. Beszállás után a jármű elindul és olyan sebességgel halad át az atmoszférán, amiről csak álmodni tudunk, és így megy végig, míg meg nem érkezik a harmadik égbe. Miután megáll a jármű, kikísérnek és rábíznak más angyalokra, illetve olyan emberekre, akiknek az a dolguk, hogy téged fogadjanak a Mennyben. Sokszor Ábrahám is ott van, hogy köszöntse az embert. Néha a leszállás helyéről látni lehet a kapukat, néha viszont távolabb is lehetnek. Azok a családtagjaid és barátaid, akik már a Mennyben laknak, futva jönnek, hogy köszöntsenek téged. Nagy az öröm és az ünneplés, amikor megérkezel. Ilyenkor általában átmegy az ember a kapukon, és azonnal a házába viszik, amit szeretettel készítettek el számodra. Még a kilátás is a te ízlésed szerint van kialakítva. Ha voltak olyan állataid a földön, akik különlegesek voltak a számodra, akkor ők is ott várnak rád (akiket a szerető Atya alkotott újra számodra). Ekkor időt kap az ember arra, hogy a barátait és a családját köszöntse és együtt örvendezzen velük. Mindezen idő alatt teljesen eláraszt Isten jelenléte és annak a gyönyörűsége, hogy ott lehetsz, és átélheted azt a látványt, azokat a hangokat és illatokat. Úgy érzi az ember, hogy igazán hazaérkezett. Aztán amikor már úgy gondolod, hogy ennél jobb nem is lehetne, akkor jön Jézus! A trónterembe kerülsz, ahol a megváltottak és az angyalok együtt dicsőítenek és örvendeznek. A dicsőítés történhet énekléssel, tánccal, vagy a trón előtti leborulással. Sokszor Jézus is együtt táncol az Ő népével; mindenki meg akarja érinteni. Van, amikor az ünneplésnek van az ideje, és van amikor annak, hogy a földre boruljanak a Királyok Királya előtt. A trónhoz vezető úton mindenki köszönt téged, aki mellett csak elmész. Ahogy megközelíted a trónt, az Atya ragyogása kezd teljesen elborítani. A teremtett élőlények, akik tele vannak szemekkel, folyamatosan hirdetik az Ő szentségét (Jelenések 4). Alig bírsz az Atya dicsőségére nézni, amikor Ő kinyilvánítja a szeretetét irántad. Tűz és villámlás jön ki az Ő jelenlétéből, és a csodálat ereje száll

a trónteremre. Mindenki odafordul, hogy lássa, amint hazatérésed alkalmából üdvözölnek. Amikor már azt gondolod, hogy össze fogsz esni a dicsőség súlyától, Isten kinyújtja a kezét, és magához emel. Soha nem tapasztaltál még ilyen szeretetet és elfogadást! Minden eddigi elképzelésedet arról, hogy Isten milyen, elmossa az a szeretet-áradat, ami végigvonul rajtad. Ez egy feltétel nélküli szeretet, és végül megismered azt a szenvedélyt, ami az Ő szívében volt akkor, amikor a keresztre küldte a Fiát érted! Igazán teljessé válsz! Amikor az Istenséggel való együttlét ideje letelik, egy nagy kirándulásra visznek a rokonaid vagy a barátaid a Mennyben. Meglátogatod az összes csodálatos helyet, amit a te szerető Atyád készített a te örömödre. Igazán gyönyörködik abban, hogy örömet okozhat neked. Most arról fogunk beszélni, hogy mi történik azzal, aki úgy hal meg, hogy nem fogadta el Krisztust a Megváltójának. Először pontosan ugyanazokat érzékeli, mint az előző ember, de ez szinte azonnal elkezd megváltozni. Az ilyen ember sem beteg már ilyenkor, nem is fogyatékos már, és nem öreg. Ahogy az előbb szó volt róla, mindenkinek örökkévaló a szelleme, és amint elhagyja a fizikai testét (bármilyen állapotban is volt), a tökéletes állapotban levő szellemével áll elő. Hamarosan elkezdi érezni azt a baljós jelenlétet, ami érte jön, majd hirtelen démonok jelennek meg és megragadják a karom-szerű kezeikkel. Az embert rémület tölti el, ahogy a halál szaga árasztja el a szobát. Képtelen harcolni magáért, mert most már a sátán tulajdona! Bármennyire is küzd vagy sikoltozik az ember, senki sem jön a segítségére. A családja, illetve a barátai nem látják és nem hallják, de még ha látnák vagy hallanák is, képtelenek lennének megakadályozni azt, ami ezután fog történni. Aki elutasítja Krisztust, a halálakor a Pokol birtokába kerül. Ekkor elkezdik húzni lefelé, míg minden eltűnik a sötétségben. Majd elkezdi megérezni a hőséget, és hallani a gyötrődő lelkek sikoltozását és nyögését. Hiába volt ép a szelleme, amikor elhagyta a testét, nem sokáig marad abban az állapotban. A Pokol is egy szellemi birodalom, és mivel az ember szellemi lény, ő is érezni fogja az összes fajta kínt, amit ott átélnek. Amint belép az alvilág ásító száján, más démonok kezdenek ujjongva üvölteni, miközben elkezdik megcsonkítani. Valóságos a fájdalom és a gyötrelem, a félelem pedig mindent elborít, ahogy az elmédben egyre egyértelműbb lesz, mi is történt veled. Mindez idő alatt a perzselő hőségtől felhólyagosodsz, és minden rémület, amit valaha elképzeltél, valósággá válik! Semmilyen kapcsolatot nem tudsz felvenni más emberekkel, csak az elátkozottak sikoltozásának és átkozódásának a hangjait hallod. Soha többé nem eszik és iszik az ember, noha folytonos éhezést és kiszáradást kell átélnie. Soha többé nem fogja megtapasztalni a nyugalmat és a békességet, csak a teljes kimerültséget és totális

rémületet. Az elméje az őrület szélére kerül, de teljes mértékben soha nem kerülhet az őrület állapotába. Egyszerűen NINCS menekvés. Az ember a saját döntése miatt van ott, és nem azért mert Isten elutasította őt. Addig marad a Pokolban, amíg Krisztus ezeréves földi uralkodása véget nem ér. Akkor a Pokol ki fogja adni a gonosz halottakat, és a Nagy Fehér Trón Ítélete elé állnak, ahol megkapják az örök büntetés helyét (aminek az a neve, hogy második halál), ami a Tűz Tava. Isten irgalmas, de a bűn nem léphet be az Ő jelenlétébe, és nem tartózkodhat a Mennyben, mert Ő SZENT. Ha nem fogadod el Krisztus a Megváltódnak, akkor a neved nem lesz ott az Élet Könyvében, és a tűz tavába fognak vetni. Bizonyosodj meg róla, hogy hova vezet a sorsod, mielőtt meghalsz; ugyanis a halál után már túl késő lesz! Te tudod, hogy hová fogsz kerülni?

HARMADIK FEJEZET Angyali seregek – valódi személyek Ez az egyik kedvenc témám, ugyanis az angyalok nagyon is valóságosak számomra. Sok angyalt láttam az évek során, és állandóan elcsodálkozom rajta, mennyire sokfélék tudnak lenni. Viszont arra szeretnélek figyelmeztetni, hogy a sátán is meg tud jelenni a „világosság angyalaként”, ahogy a 2 Korinthus 11:14 beszél róla. Nem lenne bölcs dolog, hogy angyalokat „hívj” magadhoz, mivel ezt az ellenség fel tudja használni arra, hogy megtévesszen. Minden egyes angyalt, akivel valamilyen kontaktusom volt, az Atya küldött. Én soha nem kezdeményeztem, és nem kértem, hogy jelenjenek meg nekem vagy jöjjenek oda hozzám! Az általam látott angyalok közül sokan nagyon erősek és izmosak voltak, különösen a harci angyalok és az őrangyalok. A harci angyaloknak nagyon erőteljes képességeik vannak, és szenvedélyes elkötelezettség van bennük a feladatuk végrehajtására bármilyen ellenséggel szemben. Ezek védelmezők és oltalmazók, és bármilyen démoni szellemi lénnyel képesek felvenni a harcot. TELJES MÉRTÉKBEN komolyan veszik a küldetésüket. Az angyalok nem úgy teszik a dolgukat mint valami robotok, noha elszántak, és tántoríthatatlan elkötelezettség és szeretet van bennük az Atya, a Fiú és a Szent Szellem iránt, de vannak érzelmeik, érzéseik, sőt véleményük is van rólunk! A többségük számára érthetetlenek vagyunk; nem tudják felfogni, miért teszünk olyan dolgokat, amiket szoktunk, és miért viselkedünk néha úgy, mintha Isten nem is létezne. Egyes angyalok azok közül, akik most vannak küldetésben a földön, három méter magasak, de vannak hét méteresek is. Vannak rendkívül erőteljes angyalok, akik a végidőkre vannak elkészítve (amit a Jelenések könyve is említ), akiknek nem is lehet felmérni a magasságát.

Isten tényleg szokott küldetést adni az angyaloknak a földre, ahogy a Zsidókhoz írt levél 1:14 mondja, hogy szolgálatot végezzenek „azokért, akik öröklik az üdvösséget”. A legkülönösebb angyalok között vannak az őrangyalok, akik a születésedtől fogva teljesítik a küldetésüket (Máté 18:10). A fő feladatuk, hogy őrizzenek, és megvédjenek bármilyen ártalomtól, és jelentést adjanak a Mennynek a szellemi fejlődésedről. Amikor jól haladunk, akkor nagyon feldobottak szoktak lenni, de ha az ellenkezőjét tesszük, akkor csalódottak lesznek. Az angyali lények képesek arra, és meg is szokták tenni, hogy a megjelenésük emberi legyen (Dániel 10:16), és a tudtunkon kívül sokszor voltak már közöttünk. Mivel „szellemi” és nem fizikai lények, ezért megjelenni és eltűnni is tudnak. A legnagyobb vágyuk az, hogy mindenkor az Úr tetszését keressék, és mivel Ő törődik velünk, ezért minden rájuk ruházott hatalmat kihasználnak annak érdekében, hogy teljesítsék a megbízatásukat. A Mennyben az egyik angyali rend a szeráfoké, akikből valóságosan tűz jön ki. A trón közvetlen közelében végzik a tevékenységüket, ezért Isten dicsőségét hordozzák és tükrözik. Ésaiás könyvének a 6. fejezete írja le ezeket a mennyei lényeket, és azt, ahogyan Isten használta őket arra, hogy megtisztítsa a próféta ajkát az izzó parázzsal. Emellett ott vannak az „élőlények” is (a magyar szóhasználatban közismerten „lelkes állatok” - a fordító megjegyzése), akiket beborítanak a szemek, még a szárnyaik alatt is (Jelenések 4:6). Ők a trón négy sarkánál állnak, és folyamatosan hirdetik Isten szentségét! Az angyalok gyakran részesülnek kiképzésben olyan különleges eseményekre vagy megmozdulásokra, amiket Isten a földre tervezett, és jelenleg is rendkívül nagyszabású angyali tevékenység van itt a földön. Ahogy az „Előszóban” is elhangzott, Isten rendkívül nagy munkára készül a földön! NEGYEDIK FEJEZET Az eltávozott szeretteink – Élet a mennyei városban Szinte mindenki átélte már legalább egyszer a gyászt valamelyik szerettének az elvesztése miatt. Ez súlyos érzelmi terhet jelent, és egy nagy üresség marad az ember életében. Nem lehet pótolni semmivel, bármennyire is próbálkozunk vele. Csak Jézus tudja begyógyítani és betölteni azt az űrt. Az egyetlen, ami segít, hogy tudjuk, a mennyben vannak, és egy napon újra látni fogjuk őket. Bízom benne, hogy a következő történetek arra fognak bátorítani, hogy igazán tudd: – A MENNY VALÓSÁGOS. Amikor oda kerülsz, nem ér véget az életed, – HANEM AKKOR KEZDŐDIK! Ha visszajöhetnének, azt mondanák neked: „Én már otthon vagyok”. Kérlek higgyétek el, hogy Isten megtartotta a szavát – élni fogunk, mert Krisztus él!

Ez az egyik legizgalmasabb fejezet a könyvben, ugyanis valódi emberekről fogsz olvasni, akik már eltávoztak, illetve arról, hogy mit csinálnak, és hogy milyen hatással voltak ezek az információk a családjaikra, amikor értesültek ezekről. Minden érintett család beleegyezett abba, hogy leírjam ezeket. Minden mennyei utam különböző körülmények között történt, úgyhogy minden egyes történetet pontosan úgy fogok elmondani, ahogy történt. Máskor is voltak ilyen utazásaim, és más embereket is láttam a Mennyben, de azokat a második kötetre tartogatom. Itt most három különböző eseményről lesz szó. Maurissa – A Mennyben megvalósult rendeltetése Ez a konkrét esemény 2001 februárjában történt, és bár korábban is sokszor jártam már a Mennyben, ez az utazás mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Bemutatja Isten mérhetetlenül mély irgalmát, és hogy mennyire törődik velünk! Azzal kezdem, hogy milyen körülmények között játszódott le mindez. Az Édesanyámmal a gyülekezetünkben tartott négy napos konferencián végig szolgáltunk a terítéssel és felszolgálással, úgyhogy nagyon fáradtak voltunk. Másnap felhívott a gyülekezetből a pásztor felesége, aki egy szívességet kért tőlünk. Azt kérdezte, hogy kitakarítanánk-e egy asszony házát (akit Esther-nek hívnak), akinél éppen most voltak több napos vendégségben a vidéki rokonai egy temetés miatt. Az Édesanyám vette fel a telefont, és bár kimerültek voltunk, azt mondta, megtesszük, amit kérnek. Hallottunk róla, hogy egy fiatal nemrég meghalt egy síbalesetben, de semmi egyebet nem tudtunk erről. Nem a mi gyülekezetünkbe járt, és nem is nálunk volt a temetése. Az egyértelmű volt számunkra, hogy a hölgy, aki meghívott, Ester Zink, valamilyen rokona volt annak a fiatalnak. Most elmesélem, mi történt, miközben Esther házát takarítottuk. Délután 2 óra körül érkeztünk, és én elkezdtem port törölni. Amikor már néhány perce ott voltunk a házban, a Szent Szellem elkezdett beszélni velem. Ezt mondta: „Tudod, a dédnagyapja a „kapunál” várta a lányt, amikor megérkezett”. Megkérdeztem, kiről beszél, mire ezt felelte: „A fiatal lányról, aki most halt meg, Esther unokájáról. Azt akarom, hogy add át ezt az üzenetet az édesanyjának, Melodee-nak, mert nagyon bánkódik miatta. Maurissa most a dédnagyapjánál lakik, ugyanis ő még túl fiatal ahhoz, hogy egyedül lakjon. Most mutatja meg neki az eddigi életét, és elviszi egy helyre, ahol nagyon jól fogja érezni magát.” (Egy másodperc töredéke alatt a Mennyben voltam.) Egy éles hangú, izgatott nevetést hallottam, majd megláttam őt. Vállig érő, vörösesszőke haja volt, és széles mosolya. Nem tudtam volna biztosan megmondani, mennyi idős, valószínűleg a tinédzser kor elején járhatott. Egy fiatal, barna hajú férfi

kezét fogta (habár a dédnagyapja volt, de amikor a Mennybe kerül az ember, nem marad öreg). A húszas éveinek közepén járónak tűnt, és igencsak örült a most következő kalandjuknak. Maurissa annyira telve volt örömmel, hogy alig bírt magával, mert tudta, hová viszi. Egy másik fiatal is vele volt, egy lány, aki néhány évvel volt idősebb nála, akinek hosszú, egyenes, szőke haja volt. Azt nem tudtam meg, hogy ki ez a harmadik személy, de Maurissa nagyon örült, hogy ő is ott volt velük. Láttam, ahogy mindannyian végigmennek egy gyönyörű, széles ösvényen. A virágok lélegzetelállítóan szépek voltak, mindenféle színű volt közöttük, amit csak el tudsz képzelni, és minden egyes szirom tökéletes volt. Soha azelőtt nem láttam még ezekhez hasonlót. Döbbenet futott át rajtam, ahogy észrevettem, hogy egy vidámpark felé tartok. Az ösvény mindkét oldalán nagyon magas fák voltak, a távolban pedig egy hatalmas hullámvasutat pillantottam meg. Hallani lehetett, ahogy az emberek sikítva nevettek, amint a hullámvasút kocsijai zuhanva robogtak végig egy 300 méteresnek tűnő lejtőn. (A Szent Szellem később elmondta, hogy ennek a hullámvasútnak az a neve, hogy „A Száguldó”.) (Amilyen hamar felvittek, olyan hamar vissza is tértem a földre.) Még mindig ott álltam a kandalló előtt, és ezt mondta a Szent Szellem: „Maurissának a társaságában lenni öröm. Mindenki kedvelte, tele volt élettel és energiával. Mindig pozitív hozzáállása volt, és áldást jelentett az édesanyjának és a barátainak. Mindannyiuknak nagyon hiányzik. Kérlek, mondd el az édesanyjának, hogy most a lánya az ő legnagyobb vezérszurkolója, és végig fog szurkolni neki, míg beteljesíti a sorsát, amit én terveztem neki.” Ezután a Szent Szellem megengedte, hogy halljam azokat a szavakat, amiket előzőleg mondott az édesanyja: „Nem tudom elhinni, hogy elment. Véget ért az élete, és soha nem tudott eljutni arra, hogy beteljesítse a sorsát. Mit csináljak nélküle? Tudni akarom, hogy jól van. Azt akarom, hogy tudja, hogy szeretem őt!” Majd így szólt az Úr: „A lányod úgy döntött, hogy itt marad, mert tudta, hogy a

mennyben tudja a leghasznosabbá tenni magát. Kérlek, mondd el mindenkinek, hogy nem Én vittem el a lányodat, de tudtam, hogy hamar itt lesz, és a sorsát a Mennyben fogja beteljesíteni. Most ő az egyik ifjúsági vezető (itt az életkor nem számít, mert Én az ember szíve alapján ítélek), és az ő felelőssége megszervezni az ifjúsági szolgálatot a Bárány Menyegzői Vacsorájára. Ez nagy megtiszteltetés számára, de tudom, hogy kiváló munkát fog végezni. Egyetlen részlet sem fogja elkerülni a figyelmét, és minden fiatalt be fog vonni a munkába, úgyhogy mindenki jól fogja érezni magát, és senki sem fog kimaradni. A lányodnak igen NAGY szíve van. Miért választanék mást erre a megbízatásra? Elfogadta a feladatot, már neki is kezdett, és szokás szerint 150%-ig beleadja magát. Nagyon szeret téged, és tudja, hogy te is ugyanígy érzel iránta; de azt szeretné kérni, hogy engedd el őt, hogy most már betölthesse a rendeltetését. Azt mondta, hogy amikor egy napon újra találkoztok, mindkét arcodra puszit fog adni, és mindent elmesél, ami itt történt vele, és oda fog figyelni, hogy semmit ne hagyjon ki. Mindig nagyon szeretett beszélgetni veled, és együtt lenni a barátaival. Ő mindenki barátja volt, és itt is az. Az ember személyisége nem változik meg, amikor a Mennybe jön; sőt kibontakozik, és még karakteresebb lesz. Maurissa a jelenlétemben lakik most, és Én biztosítom, hogy gondoskodni fognak róla, és nem fog magára maradni. Én tudok kegyelmet adni neked segítségképpen, ha kéred. Meg tudlak gyógyítani, hogy elvegyem a fájdalmadat, ha engeded. Soha nem veszem el az ő emlékét, mert ő túlságosan drága neked, de az Én békességemben tudsz járni, és Én ezt most átadom neked. Bízz Bennem! Keress Engem, mert arra vágyom, hogy közelebb juthassak hozzád, és beszélhessek neked az irántad való szeretetemről. Ne félj bármit mondani Nekem; fontosak a szavaid, és mindig lesz időm arra, hogy meghallgassalak, Neked is van rendeltetésed, amit be kell teljesítened, és most már van itt egy hűséges vezérszurkolód, aki neked szurkol, hogy végigcsináld. Más gyermekeket is fogok küldeni hozzád, akiknek kétségbeesetten nagy szükségük lesz arra, hogy szeressék őket. Ne utasítsd vissza őket, mert a te szereteted jelentős különbséget fog hozni az életükbe és a sorsukba. Lehet, hogy ez lesz az egyetlen dolog, amit Belőlem látni fognak. Szeretlek, leányom.” Miután mindezt átéltem, szóltam az édesanyámnak a másik szobában, és elmondtam, mi történt. Majd felhívtam a gyülekezetet, hogy elmondjam valakinek, amit hallottam, és ott megadták nekem Maurissa édesanyjának, Melodee-nak a telefonszámát. Megbeszéltem vele egy találkozót, hogy átadjam az üzenetet. Miután legépeltem az egészet, elmentem autóval egy közeli bevásárlóközpontba, és ott találkoztunk. Miközben felolvastam neki az üzenetet, elfehéredett, és elfogta a döbbenet. Az alábbiakban azt írom le, amit ő mondott el nekem, miután átadtam az üzenetet.

Egyszerre sírt és nevetett, miközben ezt mondta: „Semmiféleképp sem tudhattad ezeket. Egyszerűen lehetetlen! Én soha nem találkoztam veled, és nem voltál ott a temetésen sem.” Megkérdeztem, mire gondol, erre azt felelte: „Tudom, hogy minden amit elmondtál nekem, igaz, és tudom, hogy a lányomat láttad a mennyben. Azért tudom, mert aznap, amikor hazamentem a síüdülőből, átnéztem a szobáját és találtam valamit. Egy napló volt az, amit a lányom írt még 1995-ben (amikor 2001-ben meghalt, akkor 13 éves volt). Ahogy ott ültem és olvastam, Isten az egyik naplóbejegyzéshez vezetett, 1995. október 3-i dátummal, ahol egy álmáról írt a lányom, amit előző éjjel álmodott. Az volt benne, hogy álmában korán meghalt, és korán került a Mennybe, és találkozott a dédnagyapjával, és ment egy kört egy hullámvasúton.” Miután ezeket elmondta, a lányáról beszélt tovább, Maurissáról. Pontosan olyan volt, amilyennek leírtam – karcsú, vörösesszőke hajú, és tényleg vezérszurkoló volt az iskolában. Azt is elmondta, hogy Maurissa nagyon közkedvelt volt, és mindig arra vágyott, hogy ha felnő, ifjúsági vezető lehessen. Olyan sok ember életére volt hatással, hogy két iskolából is busszal hozták a diákokat a temetésére. Több százan jöttek el, és sokan új döntéseket hoztak meg Krisztusért. Maurissa egy igen különleges fiatal hölgy volt. Tovább beszélgettem Melodee-val, és néhány további dolgot is elmondtam neki, amit a Mennyről tudtam. Végül imádkoztam érte, majd hazamentem. Nagyon boldog voltam, hogy tudhattam, Isten arra használt, hogy Melodee-t átsegítse egy nagyon nehéz időszakon. Melodee Nobles, Maurissa édesanyjának a nyilatkozata 2007. március 13. Minden érintettnek: Miután 2001-ben elveszettem az egyetlen gyermekemet, Maurissát, arra jutottam, hogy elkezdtem válaszokat keresni. Szerettem volna békességet és vigaszt találni a legsötétebb órámban. Én úgy neveztem ezt az időszakomat, hogy a gyász „gödre”. Szó szerint bármire képes lettem volna, hogy újra láthassam a gyermekemet. Azt akartam, hogy megérinthessem, magamhoz közel érezhessem, megszagolhassam, bármit, ami a testének elvesztését kompenzálhatta volna. Akkoriban a

legnyilvánvalóbb az volt számomra, hogy elszakították tőlem a testét. Voltak olyan napok, amikor azt mondtam a férjemnek – ez lehet, hogy morbidnak hangzik – hogy annyira hiányzik a lányom, hogy egyszerűen csak kiásnám, és átölelném! Rendszeresen bementem a szobájába, lefeküdtem az ágyára, és ott elrejtőzve, az arcomat a párnába temetve hangosan sírtam. Röviddel Maurissa halála után felhívott az édesanyám, és elmondta, hogy a gyülekezetből az egyik közbenjáró látomást kapott az Úrtól számomra, Maurissával és a hirtelen bekövetkezett halálával kapcsolatosan. Először eléggé szkeptikusan reagáltam erre. Én lelkész családban nőttem fel, és elkezdtem megkérdőjelezni, hogy ez most vajon tényleg Istentől van, vagy csak valaki megpróbál „bevágódni” a pásztor családjánál. Egyik este munka után találkoztam Kathy-vel, a J.C. Penney's mellett, és azonnal megéreztem Isten vigasztaló jelenlétét, amint ő odajött hozzám. Azt mondta, személyesen szeretné átadni az üzenetet. Ebben az üzenetben „mennyei puszik” voltak, amiket Maurissa és az Atya Isten küldött nekem a Szent Szellem vigasztalása által. Olyan dolgokat említett ebben az üzenetben, amit csak Maurissa tudhatott. Kathy nem ismert sem engem, sem a családomat, sem Maurissát. Amikor Maurissa kicsi volt, mindig azt akartam, hogy puszilja meg az arcomat mindkét oldalon, mielőtt kiszállt a kocsiból iskolába menet. Kathy üzenetében ez állt: „amikor egy napon újra találkozunk Anyu, mindkét arcodra puszit fogok adni”. Egy másik ilyen mennyei puszi az volt, amikor az Úrtól kapott üzenetet begépelte Kathy, azt kapta, hogy kék tinta színnel nyomtassa ki. Ez volt Maurissa kedvenc színe, a vezérszurkolói színe, a szobájának a színe, és minden, amit az ő emlékére csináltunk, kék tinta színben készült. Még egy jelentős puszi az volt, hogy semmilyen lehetséges módon nem tudhatott arról az álomról, amit Maurissa leírt a naplójába 1995 októberében. Azt írta, hogy korán meghalt, találkozott a dédnagyapjával a Mennyben, és felült egy hullámvasútra. Ezek nagyon hasonlítottak azokra a szavakra, amelyekkel Kathy az üzenetét kezdte, ami letagadhatatlan bizonyítékot jelentett arra, hogy Kathy a Mennyből kapta az üzenetet! A halál nem Isten terve; az Ő terve számunkra az, hogy örök életünk legyen, és bőséges legyen bennünk az élet. Nem az Ő vágya, és nem is az Ő büntetése számunkra, hogy megengedi, hogy a szeretteinket elveszítsük. Ő „mennyei puszikat” küld nekünk. Kathy üzenete elindított engem azon az úton, hogy rendbe jöjjek. Most már együtt tudok élni ezzel a veszteséggel, és tovább tudok menni Isten életemre vonatkozó tervével, hogy a lányom rendeltetése beteljesülhessen, és be is fog teljesülni. Kathy első üzenete óta többször is volt álmom és látomásom a lányomról Maurissáról, amelyek egy olyan szellemi világra nyitották meg a szememet, ahol teljes öröm van! Sokszor beszélgettünk Kathy-vel a mennyről, és amikor elmondok neki egy-egy dolgot, sokszor ő már tisztában van azokkal a dolgokkal, amiről én kijelentést kaptam. Egy könyvet is írok az életemnek erről az időszakáról. Leírom, ahogy Isten

megmutatta nekem, hogyan lehet rácsatlakozni az Ő békességére, ami minden értelmet felülhalad. Arra biztatlak, hogy csatlakozz rá Istenre. Egy vékony lepel van a föld és a menny között. A szeretteink sokkal elevenebbek, mint mi itt a földön, és ez egy napon feltárul azok számára, akik hisznek. El sem tudom képzelni, hogyan mennék végig mindezen, anélkül a reménység nélkül, hogy újra látni fogom Maurissát. Krisztus mellett ő jelentette nekem az egész világot, és ezután az élményem után teljesen megváltoztattam az örökkévalóságról szóló szemléletemet. Valóban, annyira mennyei beállítottságúnak kell lennünk, hogy a földi életünk is jó dolgokkal legyen tele. Melodee Nobles (Maurissa édesanyja) Esther Zink, Maurissa nagymamájának a nyilatkozata: 2007. március 17. MINDEN ÉRINTETTNEK: Kathy Kerr egy válságos pillanatban érkezett az otthonunkba, a 13 éves unokánk, Maurissa Dawn Martin halálakor. Az elmúlt hét év alatt sem tudtunk túllépni ezeken az érzelmeken, amióta hazament a Mennybe. Három gyászfeldolgozó segítő csoportos beszélgetés után, miután elolvastunk és megnéztünk minden könyvet, videót, DVD-t a halálról és a halálkor történő dolgokról, valamint miután sok-sok biztató telefonhívást, képeslapot és imádságot kaptunk a családunktól és a barátainktól (Krisztus testében), most már megnyugodtunk az Ő BÉKESSÉGÉBEN! A pásztorunk felesége hívta fel a Kerr családot, hogy hajlandóak lennének-e kitakarítani a házunkat szívességből. Kathy Kerr anyukája vette a telefonhívást, és azt felelte Sharonnak, hogy örömmel segítenek. Miközben Kathy és a mamája a házunkat takarították pénteken a temetés után, Isten beszélt Kathyvel Maurissáról és a dédnagyapjáról, aki már a mennyben várta az érkezését. Isten még a nevüket is elmondta neki, és más részleteket is, amit csak Isten jelenthetett ki neki: miközben a kandallót porolta, Isten hirtelen felvitte a mennybe, és meglátta Maurissát és a dédnagyapját, amint egy ösvényen mentek egy vidámparkba. Tudta, hogy Maurissának vörösesszőke haja van, és kék-fehérben van. Kathy hamarosan megosztotta velünk ezt az élményét szóban is, és írásban is. Még részletesebb volt két további látomása arról, hogy mit csinál Maurissa a Mennyben. A burgundi vörös és az aranyszínű virágok, a nyugtató zene, mindez csak néhány olyan kiemelkedő részlet, amiből tudtuk, hogy Kathy igazat beszél, és hogy csak Isten adhatta ezeket a részletes információkat az unokánkról: emellett az, hogy tudtuk, hogy soha nem találkozott Maurissával, még csodálatosabbá tette a szemünkben az üzeneteit! Kétségbeesetten akartuk hallani a szavait. Minden egyes

látomás, amit Isten megengedett, hogy megosszon velünk, kétségtelenül a mennyei trónteremből származik. Korábban egyáltalán nem ismertük Kathy-t. Számunkra egy idegen ember volt; mégis minden egyes alkalommal mennyei helyekre emelt fel bennünket, ahogy a látomásait olvastuk, amelyek a Mennyben élő Maurissát mutatták be. Ha valaha is kételkedtem a mennyei látomásokban, most már tiszta szívből hiszek bennük: Kathy Kerr hatására le szeretném írni a halálközeli élményeimet. Ő valóban Istent hallja a Mennyből, mert azt az áldást kaptam általa, hogy ihletet, gyógyulást és győzelmet kapjak. Most már alázatosan tudjuk várni azt, amikor majd meglátjuk Maurissát és az összes szeretteinket, akik előttünk hazamentek. Kathy sokkal többet tesz Istenért, mint bárki más, akit ismerek. Táplálja az éhezőket, befogadja a hajléktalanokat, évek óta önkéntesként főz és takarít a gyülekezeti összejöveteleken, és valóban ő az egyik legvendégszeretőbb Szolgája Krisztusnak, akit csak ismertem a földi életem 66 éve során. Az üzenetei nélkül, amiket Isten megengedett, hogy rajta keresztül a Mennyben élő Maurissáról eljussanak a lányomhoz, nem tartanánk ott a gyász feldolgozásának a folyamatában, ahol most tartunk. Melodee anyukája és Maurissa vér szerinti nagymamája, Esther Laurel (Owens) Zink Negyedik fejezet, folytatás A VALENTIN 2005. február 14. hétfő volt, és az édesanyámmal ott voltunk a gyülekezetben, reggelit készítve a havi Nemzetközi mentori találkozóra. Éppen az asztalokat dekoráltam, és a kezembe vettem néhány hosszú szárú vörös rózsát, amit azért vettünk, hogy asztali dekorációt készítsünk belőle, amikor meghallottam, hogy szól hozzám az Úr: „Azt akarom, hogy ezekből néhányat adj oda Vickie-nek, és mondd meg, hogy a férje küldi Valentin napra. Hiányzik neki, és azt akarja tudatni vele, hogy még mindig nagyon szereti.” Azonnal megfordultam, hogy a folyosón végigmenjek (tudtam, hogy Vickie a gyülekezeti irodában dolgozik), és hirtelen megnyíltak az egek, és láttam Jézust, ahogy John-nal golfozik, Vickie elhunyt férjével. Meg voltam döbbenve, és alig hittem a szememnek. „A Mennyben golfozás is van?” kérdeztem, de nem feleltek nekem. Jézus és John is tunika szerű felsőt viseltek és laza nadrágot. (Egy későbbi fejezetben megemlítem majd, hogy nem állandóan hordja az ember a palástot és a díszruhát, általában csak az összejövetelek alkalmával és a trónteremben). Észrevettem, hogy már nem a gyülekezet épületében vagyok, hanem a Mennyben. A pálya, amin játszottak, nagyon gyönyörű volt; tökéletes volt minden fűszál és minden falevél. Nem tudtam, hol tart a játék, de egyértelmű volt, hogy jól érezték magukat. Ez egy 18 lyukú pálya volt, amit kiegészített egy „19. lyuk” klub a közös

időtöltés céljából a játék után. Ott álltam és bámultam, amikor Jézus ezt mondta: „Ez John hátsó udvara, a saját golfpályája, amire nagyon vágyott. Gyere és megmutatom a ház előtti udvarát.” Majdnem elájultam, mert a következő pillanatban ott álltam egy igencsak királyi stílusú stégen, a víz előtt. (Van egy kristálytenger, ami a trónteremből indul, és körbeéri az egész Mennyet). Nem tudom, miből készült, de nagyon szilárd volt, mint a cementpadló. Gyönyörű, aprólékos mintázat volt a hatalmas felületén. Az emberek hajóval érkeztek, hogy meglátogassák Johnt és játsszanak a golfpályáján. A hajók, amikből sok különféle színű volt, nem voltak sem zajosak, sem rossz szagúak, mert fénymeghajtásúak voltak. Öröm volt nézni, ahogy John kijött a vendégeit fogadni. Gyönyörű ponyvatetők indultak ki a házától, és így egy fenséges bejáraton mentek végig. Olyan volt, mintha „görögös” stílusú lett volna, mint ahogy a hatalmas ház belső bútorzata is. Nagyon férfias volt, és egyben hívogató is. Nagy gonddal volt kiválogatva mindenből a legjobb ehhez a házhoz. Az ember tényleg megkapja a szíve kérését. John bejött, és hallottam, amint ezt mondja néhány vendégének: „Bárcsak Vickie is látná ezt, nagyon boldoggá tenné. De amire igazán vágyok, hogy meglássa a saját házát; sokkal pompásabb, mint az enyém, és meg is érdemli!” Ugyanolyan gyorsan visszakerültem a gyülekezet épületébe, és még mindig az iroda felé mentem, hogy otthagyjam a rózsákat Vickie-nek. Alig vártam, hogy elmondhassam, amit láttam. Amikor odaértem, Vickie épp nem volt bent, ezért otthagytam a virágokat egy részletes üzenettel. Később felhívott, és a könnyeivel küszködve elmondta, mennyire szeretett volna golfozni a férje, de soha nem engedhette meg magának. Isten olyan kegyelmes volt, hogy egy csodálatos meglepetést készített a férjének, amikor a Mennybe ment, majd ezt Vickie-vel is tudatta. Tényleg nagyon boldoggá tette ezzel, és ami még különlegesebbé tette, az volt, hogy tudomásom szerint ez volt az első Valentin napja a férje nélkül. Vickie D'Elia nyilatkozata, 2007. március 26: „Miután elmondtad a látomásodat a férjemről, Johnról (vagy ahogy én hívtam, Johnnyról), pár percig elmélkedtem rajta. Arra gondoltam, hogy ha azt mondtad volna, hogy biliárdozni vagy bowlingozni láttad, akkor azonnal felismertem volna, hiszen mindkettő jól ment neki. Aztán a Szellem által eszembe jutott, hogy mindig is golfozni szeretett volna. Az utolsó éveiben mindig golfversenyeket nézett a tévében, cikkeket olvasott róla, és még egy golf ellátó cégnél is vállalt másodállást. Johnny nagyon járatos lett ebben a sportban. Azt mondta: „Nemsokára eljárok golfleckéket venni”, de nem engedhettük meg magunknak anyagilag, úgyhogy soha nem vált

valóra ez az álom a haláláig. Miután elolvastam, amit a Mennyről írtál, elsírtam magam, mert rájöttem, hogy Johnny megkapta a szíve kérését. Nem csak golfozhatott, hanem saját golfpályája lett. Milyen csodálatos Isten, hogy megtudhattam, milyen ajándékokat kapott Tőle Johnny, és milyen gyönyörű házban lakik most. A rózsákról, amiket ajándékba kaptam, azonnal ráismertem Johnny-ra, mert ha virágot vett nekem, akkor az mindig hosszú szárú „Amerikai Szépség” volt. Egy tucat helyett mindig csak tizenegyet kaptam, mert azt mondta, hogy én vagyok a 12. Amerikai Szépség! Teljesen elérzékenyültem attól, hogy ezeket a rózsákat kaptam épp akkor, nem csak azért mert Valentin nap volt, hanem azért is, mert a férjem halálának az egy éves évfordulója február 12-én volt. Isten tudta, mennyire fontos nekem, hogy üzenetet kapjak a Mennyből, és megtudhassam, hogy a férjem még mindig szeret, és nem felejtett el. Ez segített megérteni, hogy az élet nem múlik el, amikor elmegyünk innen; mert az csak a hátralevő életünk kezdete!” Negyedik fejezet, folytatás SZAFARI A MENNYBEN Egy üzenet Patricia Sweeting részére, a férjéről (Gerald Sweeting-ről), aki 2005. augusztus 12-én ment a mennybe. Éppen egy kutatást végeztem, amikor felhívtak a gyülekezetből, hogy megkérdezzék, elkészítenénk-e egy ember temetési vacsoráját, aki évekig börtönszolgálatot végzett. Beleegyeztünk, ők pedig megadták a dátumot, az időpontot és a várható vendégek számát. Aznap este, miközben a vacsorához készítettük a listát, a Szent Szellem elkezdett beszélni hozzám: „Afrikai stílusú ruhát kell viselned, és az édesanyád szafaris állatszobrait kell használnod a dekorációhoz.” Ez új dolog volt, ilyet még nem kért tőlem azelőtt. Megkérdeztem: „Miért?” „Azért, mert szereti a vadon állatait, és mert ez boldoggá fogja tenni a családját. Azt is akarom, hogy vedd elő azt az aranyszínű jaguárcipőt a szekrényből, és add a feleségének. Mondd el neki, hogy ez fogja emlékeztetni arra, amit a férjének adtam.” Már majdnem el is feledkeztem erről a cipőről. Évekkel ezelőtt volt bennem egy benyomás, hogy vegyem meg, de soha nem hordtam. Fekete és arany színű volt, ék alakú sarka volt, és mindkettőnek az oldalán egy tizenkét centis arany jaguár volt. Habár nagyon jómódú kinézetű cipő volt, nem igazán az én stílusom volt, úgyhogy visszatettem a dobozba, és eltettem a szekrénybe. Bármennyire bután hangzik, azon kezdtem tűnődni, hogy vajon jól lesz-e a nő lábára. Szent Szellem biztosított felőle, hogy jó lesz.

Amint a szekrényemhez léptem, azonnal átkerültem a mennybe. Nem riadtam meg, hiszen egy ideje már hozzászoktam ezekhez az „instant” utazásokhoz. Rögtön tudtam, hogy Mr. Sweeting mennyei rezidenciája előtt állok. Egy angyal kíséretében mentem fel a gyönyörű kocsibejárón, amelynek mindkét oldalán trópusi növények, virágok és hatalmas királypálmák sorakoztak. A kétszintes ház pompásan kialakított épület volt, mindkét szintje körülbelül 7 méter magas volt. A második szinten erkélyek voltak, ahová ki lehetett menni, és gyönyörködni a ház körüli birtok látványában. Ahogy ott sétálgattam, észrevettem, hogy pár méterre tőlem egy oroszlán feküdt néhány kölykével. A fűben játszottak, ami olyan volt, mintha Afrikából importálták volna. Tulajdonképpen a ház körül csupa olyan dolgokat lehetett látni, mint egy szafarin! Más állatokat is láttam és hallottam a környéken. De furcsa! - gondoltam. Amint beléptem a házba, azonnal elfogott a döbbenet az előtér fenséges látványától. Fekete ébenfaasztalok, amik egy lábon álltak, és a szegélyük, valamint a díszítésük arany volt (biztos vagyok benne, hogy valódi). Gyönyörű falfestmények voltak a falon, amelyek mind afrikai jeleneteket ábrázoltak. A gyertyatartó-állványú falilámpák aranyszínű ragyogással töltötték be a szobát, és még nagyobb hangsúlyt adtak minden falfestmény jelenetének, amelyeket a hallon végigsétálva láttam. Több kisebb szoba nyílt ebből a hallból, ezek valószínűleg „magányos” elmélkedésre, imádkozásra szolgáltak, vagy hogy kötetlenül együtt lehessen lenni néhány látogatóval. Mindegyikben leopárd vagy zebra mintázat volt a kárpitozott bútorokon. Viszont feltűnően kiemelkedtek a pompás, sötétbíbor színű kiegészítők, mint például a díszpárnák, ülőpárnák, futószőnyegek és a magas ablakoknál található drapériák. A legmegdöbbentőbb szoba, amit láttam, kör alakú volt, és a közepén egy gyönyörű ébenfaasztal volt. Az asztal közepén két nagy díszpárnán volt két ragyogóan szép korona, amelyeken minden ékkő minden egyes felülete tökéletes volt. Különböző stílusban készültek, és azonnal tudtam, hogy az egyik a „lélekmentő” korona, amit Krisztus ígért mindenkinek, aki eléri az elveszetteket, és megnyeri őket Isten Királysága számára. Olyan csodásan ragyogtak, hogy bevilágították az egész szobát. Mennyire izgalmas dolog tudni azt, hogy egy napon nekem is lesz ilyenem. A hall végén megláttam Mr. Sweeting-et (habár soha nem találkoztam vele, rögtön tudtam, hogy ő az), éppen egy kedves, szőke hajú fiatalemberrel beszélgetett. Hallani lehetett, amint vidám zene és nevetés szűrődött ki az előtér végén nyíló nagy szobából. A hazaérkezését ünnepelték, ilyen partit rendeznek mindenkinek, amikor megérkezik. Hallottam, hogy a fiatalember úgy szólította Mr. Sweeting-et, hogy „Főnök”. Az engem kísérő angyal azonnal azt mondta, hogy „Ezt a nevet az Atya adta neki.” Ez azt mutatja, hogy ki ő valójában az Úr szemében. Mr. Sweeting ruhája olyan volt, amilyet egy gazdag afrikai törzsfőnök viselne. Felnevetett, és nagyon izgatottnak tűnt.

Ő nem látott és nem is hallott engem, nekem viszont meg volt engedve, hogy halljam a beszélgetésüket. Azt mondta, bárcsak elköszönhetne Patricia-tól, és elmondhatná neki, hogy sajnálja, hogy ilyen hirtelen távozott el. Azt is tudatni szerette volna vele, hogy mindent hallott, amit a felesége mondott neki, miközben ő ott feküdt mozdulatlanul. Azt kívánta, bárcsak a felesége is látná mindazt, amivel Isten megáldotta őt, és azt is mondta, hogy továbbra is imádkozni fog a családjáért, akik még a földön vannak. A beszélgetés után rövidesen visszatértem, és folytattam a díszvacsora tervezését. Másnap a Szent Szellem vezetése szerint készítettük el a dekorációt a vacsorához. Az édesanyám gyönyörű szobrait használtuk, amelyek a dzsungel állatait ábrázolták, valamint gyertyákat, fekete és arany színeket, leopárd mintás hosszú asztalterítőt, valamint afrikai stílusú növényzetet kis pálmákkal. A terítékhez a valódi ezüstkészletet használtuk, kristály tálakat, porcelán tányérokat és szatén terítőket. Az egész terem nagyon királyi módon nézett ki. A temetési szertartás végén elkezdtek bejönni a vendégek. Mindenkin látszott, hogy nagyon meg van lepődve, és amikor Patricia is bejött, teljesen el volt ámulva. Megkeresett, és megkérdezte, honnan vettük, hogy konkrétan ilyen stílusban készítsük el a dekorációt, amit a férje annyira szeretett. Arrébb hívtam a többi vendégtől, hogy négyszemközt beszélhessek vele. Először is megkérdeztem tőle, hogy miért szerette a férje annyira a „dzsungel állatai” stílust. Azt mondtam még neki, hogy azt gondolom, talán afrikai dolgokat gyűjtött, vagy kutatni kezdte a „gyökereit”. A nő válasza teljesen megdöbbentett! Könnyekkel a szemében válaszolta: „Egész életében el akart vinni egy afrikai szafarira, de soha nem akartam elmenni. Attól féltem, hogy megesznek a vadállatok, úgyhogy ha bármikor rákérdezett, mindig nemet mondtam.” Ekkor elmondtam neki, hogyan vitt fel Isten a mennybe, és hogy megmutatta nekem a férje házát, ami egy vadállat rezervátum közepén épült. Beszéltem neki a ház szépségéről, és elmondtam, mit hallottam abból, amiket a feleségéről mondott. Az egész nagyon nagy hatással volt az asszonyra, de ami igazán megérintette, az Isten jósága volt. Nagyon tetszett neki a jaguár cipő, és természetesen tökéletesen illett a lábára. Örökre megváltozott az élete. Patricia Sweeting személyes nyilatkozata: „Nagyon megdöbbentem, ahogy beléptem a vacsora helyszínére, és ahogy megláttam, hogyan díszítették fel. Azt kérdeztem: „Ezt ki csinálta? Tudni akarom, hogy ki csinálta ezt.” Hozzád irányítottak, és megkérdeztem, „Honnan tudtad? Miért használtad az afrikai dekorációt?” Ekkor elmondtad, hogyan vitt fel Isten a mennybe, és hogyan mutatta meg neked a férjemet és mindent az ottani házával kapcsolatban. Tudtam, hogy minden, amit mondasz igaz, pedig soha nem találkoztál a férjemmel, Geralddal.

Az fogott meg a legjobban, amikor azt mondtad, hogy egy afrikai rezervátum területén él egy házban; hogy „királyi” ruhában láttad, és Isten úgy nevezte, hogy „Főnök”. Amit nem tudhattál, az, hogy a férjem szerelmes lett Afrikába. Ez akkor történt, amikor a tengerészettől Afrikába küldték három hétre. Az ott élő bennszülöttek gyorsan szoros barátságba kerültek Geralddal (nagyon szerette az embereket), és nem akarták, hogy hazamenjen. Könyörögtek neki, hogy maradjon velük, és azt mondták, hogy ő kell, hogy legyen a királyuk. Ott kellett hagynia őket, de megígérte, hogy egy napon visszatér. Soha nem felejtette el azt az élményt, és mindig arról beszélt, hogy visszamegy meglátogatni azokat az embereket, de aztán váratlanul meghalt. Isten nagyon jó az övéihez, akik Őt szolgálták a földi életük során. A férjem évekig börtönszolgálatot végzett, és nagyon szeretett odajárni, hogy beszéljen azokkal az emberekkel, akiknek nincsen reményük. Micsoda jutalmat kapott Istentől! Most már úgy élhet, mint egy igazi főnök, én pedig boldog vagyok, hogy tudhatom ezt. Megváltoztatta az életemet, hogy tudhatom, hogy a Menny ennyire valóságos, és hogy továbbra is emlékeznek ránk a szeretteink. Ez nem csak reménységgel kell, hogy eltöltsön bennünket, hanem így azt is tudhatjuk, hogy jutalmat kapunk mindazért, amit az Úrért teszünk.”

ÖTÖDIK FEJEZET A portál Egy másik fantasztikus mennyei utazásom alkalmával lehetőségem nyílt ellátogatni arra a csodálatos helyre, amit ők úgy neveznek, hogy a Portál. Ez az a hely, ahol az egész Menny eljöhet megnézni a földet. Angyalok is voltak ott és a Megváltottak is. Annyira hatalmas méretű volt ez a hely, hogy szóhoz sem jutottam, az oldalfalakat már nem is láttam. Viszont volt néhány oszlop amerre mentem, amik körülbelül 20 méter magasnak tűntek. A díszítés finom kidolgozása biztos, hogy valami kézműves mester keze munkája volt. Végül odaértünk, ahol maga a portál volt, ami fenséges látványt nyújtott. Úgy látszott, hogy amikor az ember odamegy, akkor egy erkélyen néz ki. A korlát és az oszlopok faragványai finom részletességgel voltak megmunkálva, és csodálatos érzés volt a tapintásuk. Itt bent a légkör telve volt izgatottsággal, de ugyanakkor csodálattal is eltöltött. Kissé tompított fény világított az épület belsejében, hogy a figyelmünk a portálra irányuljon, és semmi ne zavarja a kilátást. Mint mindig, most is Isten jelenléte járt át mindent és mindenkit. Nekem ez szinte elviselhetetlen volt, de ez valószínűleg azért volt így, mert nem voltam állandó lakos. A Mennyben mindig nehéz egyetlen dologra koncentrálni, ugyanis nem csak azt éli át az ember, amit lát. Emellett mindig érezhető valamilyen illat is, leírhatatlanul szép zene kíséretében. Mindez annyira felkavarja az embert, hogy csak annyit tud tenni, hogy elkezdi kihirdetni Isten jóságát. Minden ember a díszruhájában volt, és a palástját is viselte. A ruháik ragyogó fehérek voltak, de a palástjaik nagyon különböztek egymástól. A szabásuk és a díszítésük attól függött, hogy milyen szintű volt az adott ember jutalma és az Úrnak végzett szolgálata; ezek között volt néhány olyan is, amit akár egy művészeti galériában is kiállíthatnának. Ez az egyik olyan hely a Mennyben, ahová mindenkinek ugyanúgy kell felöltözni. Úgy érzem, ez egyfajta összetartozás érzetét kelti mindazokban, akik idejönnek megnézni a földi szeretteiket, valamint azért, hogy imádkozzanak értük, és szurkoljanak nekik. Rendkívül izgalmas élmény volt ott lenni, és soha nem fogom elfelejteni azokat a szeretet-megnyilvánulásokat, az örömöt, a meglepődést és a győzelmet, amit az arcukon láttam. Megláthatták a családjuk életében történő jelentős eseményeket, mint például az esküvőket, a gyermekszületéseket, az ünnepeket, és különösen azt, amikor elfogadták Jézust a Megváltójuknak. Mennyire jóságos Isten, hogy megáldja őket ezekkel, hogy továbbra is részesei lehessenek azok életének, akiket hátrahagytak a földön. Sokan nekitámaszkodtak a korlátnak, előre hajoltak és gesztikulálva suttogtak másoknak, akik odamentek melléjük nézelődni. Több százan voltak jelen, amikor én jártam ott, de mindenki valami mást látott – ez a Menny egyik csodája, hogy

mindenkinek a saját családját mutatja a földön, egy időben! Általános beszélgetés folyt mindaddig, míg egyszer csak valaki megtért a földön, és akkor kitörő örvendezés és ünneplés kezdődött. Mindenki gratulált annak a családnak, akiknek az egyik hozzátartozója hitre jutott Jézusban. Ez a legizgalmasabb esemény a portálnál. Egy másik izgalmas esemény, amikor egy hozzátartozó hazaérkezik a Mennybe. Amint megtudják, hogy úton van, már rohannak is a kapuhoz, hogy köszöntsék. Miután talán egy órán át nézelődtem (nagyon nehéz földi mércével mérni az időt), azonnal visszakerültem a földre. Szinte lehetetlen volt visszatérni a „normális” földi feladataimhoz, egy ilyen természetfeletti dolog, mint a portál megtapasztalása után. A Biblia említést teszt róla a Zsidókhoz írt levél 12:1-ben, ahol a „tanúk nagy fellegéről” beszél. Tehát ne feledd, mindig figyelnek bennünket!

HATODIK FEJEZET Egy gyermek arca – a Menny bölcsődéi Ez a fejezet egy kicsit keserédes. Azért édes, mert ilyenek a kisgyermekek, és mert a Mennyben az általam meglátogatott helyek közül az egyik leggyönyörűbb helyen vigyáznak rájuk. Viszont keserű is, ugyanis ez az egyik legnépesebb hely a Mennyben, ami az abortusz klinikák utóbbi negyven évben folytatott üzletszerű működésének köszönhető. Mennyire felelősek vagyunk mindannyian ezeknek a babáknak a tömeges elpusztításáért. Ők olyan emberi életek, akiket a szőnyeg alá söpörtek és örökre elfelejtettek. A Menny tudja, hány ilyen élet lett darabokra tépve, igen tudja, mert MIND ott vannak! Egyikükről sem feledkezett meg a mi Mennyei Atyánk, és egyet sem vetett el közülük. Csakis az Ő nagy irgalmassága és Krisztus vére miatt van bocsánat és gyógyulás erre a bűnre. Amikor ezek a gyermekek eljutnak arra a korra, hogy már járni tudó babák lesznek, ők is átmennek egy ceremónián, amikor elfogadják Jézust, és megbocsátanak azoknak, akik elvették az életüket. Igen, azt is tudják, hogy kik a szüleik, és tisztában vannak vele, hogy mi történt velük, amint a Mennybe érkeznek. Nem értik, miért nem akarták őket, de megbocsátják. Ezekben a bölcsődékben vigyáznak az összes elvetélt vagy abortusszal elvétetett gyermekre. Jézus befogadja őket, és begyógyítja a szívük sebeit. Angyali lények gondozzák őket, akik énekelnek nekik, miközben a karjukban ringatják őket. Isten lehelete táplálja őket, miközben egy rendkívül lassú fejlődésen mennek keresztül. Isten jósága miatt egy 20 éves anya, akinek elvetélt a gyermeke, ha 50 évesen meghal és a Mennybe megy, akkor a gyermeke körülbelül 3 éves korú lesz (földi években mérve). Amikor az anya megérkezik, megkapja a gyermekét, és elkezdi felnevelni. Milyen csodálatos ez mindazoknak a szülőknek, akik úgy gondolták, hogy teljesen meg lettek fosztva ettől a kiváltságtól! Isten irgalma ugyanezt teszi lehetővé azok számára is, akik abortusszal vetették el a gyermeküket, de megtérnek, megismerik Krisztust, és a Mennybe jutnak. Ha másért nem is, csak ezért az egy dologért, hogy kapj egy második esélyt arra, hogy a karjaidban tartsd a gyermeked, szerethesd és a sajátodként felnevelhesd, nem szeretnél oda kerülni? Sokan oda fognak kerülni, és ők megtapasztalhatják, milyen nagy öröm végignézni, ahogy a gyermekük (aki egykor elpusztult és most helyreállt) felnevelkedik, és egy boldog, teljes ember lesz! Isten arra vágyik, hogy ez a helyreállítás megtörténjen a családokban.

Az első illusztráción egy angyal látható, Rámi, és egy baba, akit úgy hívnak, hogy „Becses”, és 2006-ban vetélt el. Ezt a babát nagyon akarták a szülei, és egy napon vissza is kapják, mert elfogadták Jézust, mint Megváltót. Úgy fogják kezelni a gyermeket, mint egy hercegnőt, míg ők meg nem érkeznek a Mennybe. Sok olyan nő lesz, aki meglepődik majd, mert nem tudott róla, hogy elvetéltek egy gyermeket, mivel annyira a terhesség elején történt. Micsoda döbbenet lesz, amikor megérkeznek, és azt látják, hogy egy kis „csomag” várja őket. Azok az épületek, ahol ezeket a gyermekeket gondozzák, nagyon gyönyörű helyek. Boltíves a mennyezet, a tetején pedig nyílások vannak, és ettől egy meleg, barackvirágszínű ragyogás árasztja el a termeket. Virágok nőnek egyenesen a falból, és pici madarak szállnak a növények ágaira, hogy énekeljenek a babáknak. Minden „babaágy” úgy néz ki, mint valami gyönyörű kagyló, amit a falban levő mélyedések tartanak. Minden babának a neve be van gravírozva fölötte a falra; a lányoknak csodaszép szalagon, a fiúknak pedig egy díszes pajzson ékeskedik a neve. Ha neked is van csecsemőd a mennyben, és még nem adtál neki nevet, kérlek tedd meg. Ezáltal nem csak a Menny fogja tudni, hogy elfogadod ezt a tényt, hogy ott él a gyermeked, hanem ő is tudni fogja, hogy volt rá gondod, hogy elnevezd. Egyes angyalok férfinak tűnnek, míg mások nőnek, viszont mind ugyanolyan lágy elefántcsontszínű köpenyt viselnek, amelyen halvány színű szegély van. A tenyerükben tartják ezeket a pici babákat (van amelyik csak néhány centi hosszú), a nagyobbakat pedig a mellkasukhoz emelve magukhoz tartják. Miközben énekelnek nekik, Isten lehelete táplálja a gyermekek kis szellemét. Habár picinyek, abban különböznek az itteni csecsemőktől, hogy nem feltétlenül van szükségük alvásra. Igaz, hogy pihenni szoktak, viszont játszanak is. Már megvan a képességük arra, hogy „tudjanak” bizonyos dolgokat, és kommunikálni is tudnak. Isten tökéletes szeretetében nevelkednek, az öröm pedig automatikusan része az életüknek. Rendkívül gyönyörű volt ez a hely, tele Isten békességével. A kicsi arcocskáik Isten dicsőségét tükrözik, és ők is úgy fogják megismerni Őt, ahogy mi mindannyian meg kell, hogy ismerjük.

Más helyek is vannak a Mennyben a nagyobb gyermekeknek, ahol játszani és tanulni van lehetőségük. Az egyik ilyen helyen állatokkal játszhatnak, és igazi szivárványon is csúszdázhatnak. A táj több helyen is hasonlít a földihez, úgyhogy ismerős környezetben lesznek, míg hozzászoknak a Mennyben való élethez. Az ő életükben soha nem lesz elutasítottság, fájdalom, betegség, vagy magány. A rokonaik gyakran meglátogatják őket, és végül, amikor már elég nagyok, hazamennek velük, hogy náluk várják be a szüleik érkezését. Kérlek, mindenképpen hozd meg a megfelelő döntést az életedre nézve. A gyermekeid várnak rád!

HETEDIK FEJEZET Szórakozás – Isten tervezte a mi örömünkre Talán ez lesz az egyik legmeglepőbb fejezet ebben a könyvben, ugyanis még én sem számítottam rá, hogy ilyen helyeket fogok látni a Mennyben. A többségüket el sem tudjuk képzelni az ottani dolgok között, noha számítanunk kellene arra, hogy Isten a mi élvezetünkre teremtett bizonyos dolgokat. Pedig az ige azt állítja, hogy ha gyönyörködünk Őbenne, Ő megadja a szívünk kéréseit; márpedig a szórakozás is biztos, hogy ott van ezeknek a kéréseknek a listáján. Mivel Isten a mindenek felett való Teremtő, Ő maga döntött úgy, hogy megteszi ezt: SZÓRAKOZÁST teremtett az ő népe számára. Leírom, milyen élmény volt három ilyen helyre ellátogatni. A Száguldó A negyedik fejezetben már írtam a vidámparkról, amit akkor láttam, amikor Isten felvitt a mennybe, és megmutatta Maurissát a dédnagyapjával. Nagyon egyszerű rajzot készítettem róla, és nem voltak rajta azok a parkba vezető rettentően hatalmas kapuk, amelyek fogadják az embert. Ezek a kapuk mindig nyitva állnak, és egyáltalán nem biztonsági okokból vannak ott. Semmiféle „biztonsági intézkedésre” nincs szükség a mennyben. Nincsenek tolvajok, és nem áll fenn a veszélye, hogy bárki bármilyen rongálást követne el. A kapuk csak arra vannak, hogy mutassák, hol van a Park bejárata. Nagyon díszes, aranykapuk voltak, és lila dekoráció volt rajtuk. Körülbelül hat méter magasak voltak, mindkét oldalon a valaha látott legpompásabb virágokkal voltak szegélyezve. A kapuhoz vezető ösvény két oldalán szintén virágok nőttek. Fölöttem az ég lágy kék színű volt, és barackvirág és arany színű csíkok szelték át. Ahogy menten az ösvényen, újra lenyűgözött ennek a természetfeletti dimenziónak az élménye. Úgy tűnik, mintha itt a fény mindenhonnan és mindenből világítana. NINCS árnyék! Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de így van: a Mennyben NINCS árnyék! Emellett bárhová megy az ember, elkerülhetetlen, hogy valahonnan a közelből mindig zene „jelenik meg” hirtelen. Igen, azt mondtam, hogy „megjelenik”, ugyanis a zene több, mint puszta hang. Színei vannak, néha szalag formája van, és időnként a felhangzó zene szövege is rá van írva a szalagra. A Mennyben folyamatos a dicsőítés, és bárki bekapcsolódhat, ha akar. Az angyali lények és a Megváltottak sokszor szoktak együtt bekapcsolódni. Nehéz ellenállni annak, hogy beszálljunk egy fölöttünk lebegő dallamba, miközben a Trónterem felé megyünk. Minden dicsőítés oda jut, és kellemes illat lesz belőle az Atya számára. Valójában kézzelfogható jelenléte van ezeknek, és sokszor valamilyen édes, vagy fűszeres illatuk is van. Ahogy tovább mentem az ösvényen a kapu felé, embereket hangját hallottam, akik egyszerre nevettek és sikoltottak. Hallani lehetett a kocsik süvítő hangját is, ahogy a hullámvasúton robogtak lefelé. A kocsik olyan alakúak voltak, mint egy-egy lövedék, nem volt tetejük és kerekük sem. Most sem tudom, hogyan mentek kerék nélkül a

sínen, talán egy fénypárnán haladtak. Amint közelebb értem ki tudtam venni az emberek arckifejezését. Volt, aki nevetett és kiabált, és volt aki éles hangon sikított. Egyértelmű volt, hogy JÓT SZÓRAKOZTAK! Valahonnan zene is jött, de úgy tűnt, mintha mindenhonnan jött volna – ezt nehéz lenne elmagyarázni. Sok más járművet is láttam közel is, távol is. Nem tudom, mekkora volt a park, de úgy tűnt, mintha nem lenne vége sehol. Megnevettetett a látvány, hogy nem csak emberek ültek a „Száguldón”, hanem angyali lények is vidáman ültek rajta. Nem tudom, hogyan tartották a szárnyaikat, hogy a nagy száguldás közben ne csapkodjanak. Amikor a csúcsra értek, a zuhanás előtt mindenki, az angyalok is felemelték a kezüket a fejük fölé, és végig sikítottak. NAGYON JÓ volt! Nem lehet megsérülni, úgyhogy a Mennyben minden sokkal nagyobb sebességgel mozoghat. Voltak olyan részei is a hullámvasútnak, ahol nem volt sín, és a kocsik tulajdonképpen „átugrottak” a másik oldalra. Nem hiszem, hogy ilyet könnyen talál az ember a földi vidámparkokban! Biztos vagyok benne, hogy minden tinédzser, aki ide jön, nagyon szeretne ezen a környéken lakni. Sok csoport jött be a parkba, akik különböző helyekre mentek. Az a legjobb benne, hogy SEMMIT nem kell fizetni, soha; és annyiszor mész, ahányszor csak akarsz. Azoktól az élénk színektől, amiket a szerkezeteken és a kocsikon láttam, el fog állni a lélegzeted (ott fent persze nem kell lélegezni). Nehéz nem használni a „földi” szavainkat, amikor egy természetfeletti helyről beszélünk. Vannak olyan helyek, ahol fantasztikus díjakat lehet elnyerni, finom ételeket lehet enni (az illatok minden egyes ott töltött pillanatban bombázták az érzékszerveimet), és izgalmas showműsorokat lehet nézni. Ebben a vidámparkban semmi undorító, groteszk vagy félelmetes nincs, viszont más dolgok, amik a képzeletünket is felülmúlják, sokkal inkább nevezhetőek nagyon furcsának, vadnak, és lenyűgözőnek! Az egyik ilyen helyet úgy nevezik, hogy „Reptető”, és arra szolgál, hogy bárki, akinek van elég bátorsága hozzá, megtanulhasson repülni. Ahogy már említettem, senki sem kap szárnyat, amikor a mennybe megy, viszont van egy hely, ahol „repülhetsz”. Nagyon szórakoztató nézni az embereket, különösen a „kezdőket”. Úgy néznek ki, mintha Pán Péter jelöltek lennének, vagy mintha át akarnának „úszni” a levegőn. Ugyanott le is lehet ülni a stadion lelátókon, ahol az emberek a családtagjaikat vagy a barátaikat nézhetik. Külön területe van a középhaladó és a haladó repülőknek, de csak akkor kerül oda az ember, ha már valóban kifejlesztette a repülési készségét. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg fiatal szeretné kipróbálni. Annyiféle lehetőség volt még itt, hogy valószínűleg egy külön könyvet is tudnék írni csak erről. Még csak bele sem tudok kezdeni, hogy leírjam, milyen fantasztikus dolgokat készített oda Isten a mi élvezetünkre. Dicsőséges ez a hely, amit a mi Atyánk tervezett, hogy örüljenek és gyönyörűségüket leljék benne a gyermekei minden korosztályból!

Hetedik fejezet, folytatás A Menny valóság-mozijai 1996 nyarán, amikor a konyhában mosogattam, a Szent Szellem szólt hozzám, és ezt mondta: „Menj és ülj le, el akarlak vinni, hogy megmutassam neked a mozikat a Mennyben”. Erre azt feleltem: „Vannak mozik a Mennyben?” „Igen”, válaszolta, „úgy nevezzük, hogy valóság-mozik, a földön pedig semmi hasonló nincsen.” Elmentem leülni, és szinte azonnal a Mennyben voltam, ahol egy látványos nagyméretű épület felé sétáltam. Habár a Mennyben mindig világos van, mégis az épületből sugárzó, ragyogó neonszerű fényeket több kilométerre is látni lehetett. Gyönyörűen csillogó színek és modern zene szűrődött ki bentről. Sok ember és angyal is épp a mozi bejárata felé tartott. Szinte mindenki a családja vagy a barátai társaságában jött. Látszott, hogy telve vannak várakozással, és egyértelmű volt, hogy már nagyon várják, hogy bemenjenek a moziba. Nem voltak pénztár fülkék, mint a földön, úgyhogy csak átmentünk az ajtókon egy olyan helyre, ami úgy nézett ki, mint egy hatalmas előtér egyik vége. Továbbmentem, egy három fős családot követve. Az apa, az anya és a lányuk volt ott. Balra fordultak a folyosón, és kissé messzebbről követtem őket. Nem igazán tudtam, hová megyek, ezért úgy gondoltam, lemaradok egy kicsit, és majd meglátom, hogy mi fog történni. Kétszárnyú ajtókhoz értünk, amik láthatóan a nézőtérre vezettek. Az apa és a lány be is mentek egy ilyen ajtón, viszont meglepődve láttam, hogy az anya továbbment a folyosón, és még mielőtt én is bementem a család után a kétszárnyú ajtón, láttam, hogy a nő egy kicsit arrébb bemegy egy szimpla ajtón. Nem sokat foglalkoztam vele, mert túlságosan lefoglalt az, hogy eligazodjam. A mozitermem berendezési stílusa olyan volt, amit mi úgy neveznénk, hogy modern lakberendezés. Az ülések fantasztikus dizájnnal készültek, és ha beleülsz, átformálódik az ember egyedi alakjához igazodva. Ezek voltak a legkényelmesebb ülések, amiben valaha ültem, és olyan volt, mintha maga a „komfort” jött volna elő, és körülölelt volna. Az volt a furcsa, hogy semmi mozivászon szerűt nem láttam. De hirtelen az előttünk levő fal látszólag folyadékká változott, majd megszilárdult ott a szemünk láttára; ez volt a képernyő. Ez aztán furcsa volt, de hamarosan még furcsább dolgok következtek. A falba épített széles csíkokból a világítás elhalványult, és elkezdődött a film. A család, amelyiket követtem, ott ült közvetlenül előttem. Épp azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem jött oda hozzájuk az anya, amikor kissé izgatottan nevetni kezdtek. Ahogy a képernyőre néztem, hatalmas örömömre ez a filmcím jött fel: „A muzsika hangja”. Ez az egyik legnagyobb kedvencem. Ami viszont ezután következett, teljesen ledöbbentett. Ahelyett, hogy Julie Andrews futott volna a dombon, az „elveszett” anyuka tűnt fel, akinek a családját követve jöttem be. Egy pillanatra izgatottan tapsoltak, és összesúgtak, a fejükkel a képernyő felé bólintva. Azonnal azon kezdtem gondolkozni, hogy „Vajon miért ő játssza a főszerepet?” A Szent Szellem válaszolt: „Most jött el az ő elrendelt ideje, és ezért van itt a családja, hogy élvezhessék az első fellépését.” Megpróbáltam felfogni az elmémmel a szavait, de csak annyit bírtam megfogalmazni, hogy „Ez nem lehetséges, hiszen csak az előbb

érkezett és ment be a másik ajtón. Hogyan lehet benne olyan filmben, ami még el sem készült?” A Szent Szellem nevetve válaszolt: „Nem kell „elkészíteni”, csak felveszik. Gyere, megmutatom.” Hirtelen a moziterem helyett a dombtetőn voltam, és azt néztem, ahogy az anya énekli a film nyitó dalát. Meg akartam csípni magam, mert egyszerűen felfoghatatlan volt számomra! Ez meg hogy lehetséges? Egyet sem láttam a szokásos felszerelések közül, amik a filmforgatások helyszínén szoktak lenni. Ráadásul kettőnkön kívül csak két másik személy tartózkodott ott. Egyikük egy furcsa szerkezetet tartott a kezében, akkorát mint egy hajkefe, és úgy tűnt, hogy abból jön minden zene és hangeffektus a filmhez. A másiknál még ennél is furcsább eszköz volt, amiről csak tippelni tudom, hogy azzal készül a filmfelvétel, majd azonnal tovább is küldi a mozi képernyőjére. Körülnéztem, és azt láttam, hogy a jelenet berendezése nem csak valóságos volt, és nem mesterséges kellékekből állt, hanem teljesen ugyanolyan is volt, mint az eredeti filmben. Távolabb láttam a zárdát is, a haranglábbal. Gyönyörű zöld volt a rét, fehér virágok díszítették a domboldalt, a völgyek pedig úgy néztek ki a kanyargó patakokkal, mintha egy festő vásznáról kerültek volna oda. Végül felderengett: „Mennyire csodálatos dolog, hogy megnézni is lehet a filmet, és benne is lehet az ember!” Hirtelen újra a moziban ültem. Ki tudott volna valaha ilyet elképzelni? Ez tényleg egy „valóság” mozi volt. A film végén az anya csatlakozott a családjához, és együtt mentek megünnepelni a debütálását. Azt gondoltam, ennyi volt most az utazásom, de még mindig nem ért véget. Egy másik családot is követtem: az apa, az anya és a két fiuk egy másik moziba tartottak. Ez alkalommal csak az anyuka ment be a nézőtérre, és az apa ment tovább a két fiával a folyosón. Bementem és leültem, most már várva vártam az eseményeket. Nemsokára el is kezdődött a vetítés, egy westernfilm. Nekem is és az anyukának is nagyon tetszett, hogy a férj és a két fiú is megjelent a képernyőn, ahogy a prérin lovagolnak. Igazi cowboy felszerelésbe voltak öltözve, és éppen elvágtáztak, hogy utolérjenek egy másik lovast, aki előttük haladt. Alig hittem a szemeimnek, mert John Wayne volt az, aki csillogó pisztolyt tartott mindkét kezében, miközben egy banditát üldözött. Hangosan felnevettem, és felkiáltottam, amitől zavarba is jöttem aztán: „Ez a Herceg, a Mennybe került!” (A közkedvelt amerikai színész művészneve az volt, hogy Duke, azaz Herceg. - a fordító megjegyzése) A moziban mindenki jót nevetett a felkiáltásomon. Meglepődtem, hogy hallottak, mivel általában láthatatlan megfigyelő voltam. Ahogy vége lett a filmnek, azonnal visszakerültem a konyhaasztalhoz. Nem tudom, hogy mennyei számítás szerint milyen sokáig voltam ott, de földi idő szerint csak néhány másodperc volt. Ezzel végződtek ezek az utazások, a néhány hónappal ezelőtti kivételével. A számítógépnél ültem, és azokon az alkalmakon elmélkedtem, amikor ott jártam a filmeket nézve; amikor hirtelen újra ott voltam. Ez alkalommal egy angyal kísért végig az épületig. Ezt mondta: Azt akartuk, hogy meglátogasd az előteret is, hogy elmondhasd, hogyan reklámozzák a filmeket, és hogyan lehet feliratkozni a szereplésre.” „Ez annyira izgalmas! Kétszer is ott lehetek anélkül, hogy

kérném.” Miközben bementünk az épületbe, a tömeg tolongott, hogy ők is bejussanak. Olyan volt, mintha az egész Menny ott lenne. Családok és barátok jöttek el, hogy benne legyenek a filmben, vagy megnézzék a szeretteiket, ahogy teljesül az álmuk és szerepelnek. Annyira elmélyedtem az embereket nézve, hogy elkezdtem hátrafelé lépkedni, majd hamarosan belekerültem egy látszólag körülöttem dúló harcba. Elugrottam, mert azt hittem, hogy megtámadtak. Majd észrevettem, hogy az ott suhogó kardok közül egyik sem ért hozzám. Ott álltam ledermedve az előttem lejátszódó jelenetet nézve. Csak akkor jöttem rá, hogy a Csillagok háborúja egyik jelenetének a közepén álltam. A cselekmény körülöttem játszódott folyamatosan, és végül megértettem, hogy egy hologramban állok, és nem egy valóságos akció történik körülöttem. Kisiettem az előzetesből, majd sok más ilyen hologramot is láttam mozogni az egész előtérben. Ezek voltak a „reklámok”, amiről az angyal beszélt. Fantasztikus! - gondoltam. Nem csak megnézni lehet a következő filmet, hanem még benne is lehetünk. Különböző emelvényeken lehetett látni hologramokat, a kisebbeket talapzaton, sőt néhányat a közeli kávézó asztalain is, ahol az emberek ültek. Jobbra fordultam, és sorban álló embereket láttam, akik arra vártak, hogy egy ATMhez hasonló szerkezetet használjanak, ami a fal közelében állt. Tudtam, hogy itt nem használnak pénzt, úgyhogy közelebb mentem. Valamilyen monitor volt, ahol látni lehetett, milyen filmek fognak menni a közeljövőben, és melyik szerepek nincsenek még kiosztva. Láttam, ahogy két fiatal (földi években számítva 12 év körüli) lány feliratkozott, hogy együtt szerepeljenek egy filmben. Nagyon izgalmas volt számukra ez az egész, és egyfolytában kuncogtak. Ahogy megfordultam, hirtelen megint a számítógépem előtt voltam. „Hűha!”, kiáltottam. Nagyon tetszett ez az élmény, és alig vártam, hogy valakinek elmesélhessem. Egyértelműen izgalmas dolog a Mennyben lenni, ez az a hely, ahol állandóan olyan dolgok történnek, amiről soha nem is álmodott az ember! Igazán jól szórakoztam, de azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi alapján döntik el, hogy melyik film kerül a Mennybe, és melyik nem? A Szent Szellem elmagyarázta nekem, hogy egyetlen olyan filmet sem engedélyeznek, amiben bármilyen erkölcstelenség van, például ami rosszra csábít, amiben szexuális tartalom van, vagy meztelenség (még ha rövid ideig is), vagy durva erőszakos jelenet, vagy közönséges, illetve goromba beszéd. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy kifejezetten csak a sok „korhatár nélküli” vagy a gyermekek számára szülői felügyelettel megnézhető film lesz ott! Talán Hollywood is átvehetné ezeket a mércéket, ugyanis szerintem nem sok produkciójuk fog a mennybe jutni a legutóbbiak közül. Ha színész, illetve színésznő vagy, és azt tervezed, hogy a Mennybe mész, akkor jobban teszed, ha átgondolod, milyen szerepeket vállalsz itt lent, ha azt szeretnéd, hogy ott fent is bemutassák azokat. Ha már elfogadtad Krisztus a Megváltódnak, akkor legalább most már tudod, hogy még előtted állhat a jövő, hogy használd a tehetségedet a Mennyben.

Ha nem fogadod el Őt, és a pokolba kerülsz, akkor NINCS más jövőd, csak annyi, hogy gyötrelemben és félelemben töltöd az örökkévalóságot. Ott egyedül a démonok részesülnek szórakoztatásban, akik téged kínoznak. HETEDIK FEJEZET, folytatás A nemzetek csarnoka A harmadik hely, ahová ellátogattam, egyszerre volt szórakoztató és tanulságos. Úgy nevezik, hogy a Nemzetek Csarnoka, és itt kint is és bent is zajlottak az események. Bevittek oda, ahol az előcsarnok volt, és vendégfogadók köszöntötték az embereket. Néha nem tudtam teljes bizonyossággal megállapítani, hogy egy-egy vendégfogadó ember, vagy más teremtett lény. Vannak olyan teremtett lények is a Mennyben, akik nem angyalok, vagy legalábbis nincs szárnyuk. Nagyon hasonlítanak ránk, de ha közelebbről megfigyeled őket, akkor lehet látni, hogy egy kissé átlátszóak. Mindig barátságosak, és mindenkit név szerint ismernek. Az előcsarnokból sok folyosó indult ki, és mindegyiken emberek jöttek-mentek. Végigmentem az egyik oldalfolyosón, és megálltam valaminél, ami kiállt a falból, és úgy nézett ki, mint egy „állomás”. Távolabb a folyosón még több tucat ilyen „állomást” láttam. Ahogy odaléptem, egy pódium szerű emelvény jött fel a padlóból. Kerek volt, úgy nézett ki, mintha üvegből lenne, de szerintem nem abból volt. Ráléptem az emelvényre, és azonnal megjelent előttem egy tükör-monitor, ami a padlótól a mennyezetig ért, tükör funkcióval. Csiszolt fém színű volt, és magamat láttam benne. A monitor körül egy tizenöt centis modern (vagy úgy is mondhatnánk, hogy „futurisztikus”) keret volt, az oldalán pedig két kisméretű nyíl alakú érzékelő szerkezet volt. Az egyik fel, a másik le mutatott. Az egész szerkezet furcsán volt összeállítva, mert sehol sem láttam illesztéseket, vagy bármit, ami összetartotta volna. Bámulatos volt! A folyosó egyik irányába néztem, és megláttam egy ázsiai származású fiatalembert, ahogy épp fellépett az egyik emelvényre. (A Mennyben mindenféle nemzetből vannak Megváltottak.) Zöld tunikát viselt, de nem volt cipő a lábán. Ez a tunika bizonyára mindenkinek ott van a ruhatárában, mert az egész Mennyben láttam, hogy ezt hordják mindenféle stílusban, színben és mindenféle anyagból, amit csak el tud képzelni az ember. Figyeltem, hogy mit fog tenni most ez a fiatalember, aki egyszer csak előrenyújtotta a kezét, és elhúzta a kereten lévő, felfelé mutató nyíl fölött. Azonnal egy határozott körvonalú, kör alakú fénynyaláb vette körül. A mennyezeten levő kis kupolából jött a fény, ami pont fölötte volt, és teljesen beborította őt tetőtől talpig. Amit ezután láttam, attól teljesen padlót fogtam. A szemem láttára változott át ázsiaiból bahamaivá!

Mindene más lett: a bőre, a haja, az arca, de még a ruhája is. Egyedül a testmagassága és a szemei maradtak ugyanolyanok. Majdnem leestem az emelvényemről, de azért össze tudtam szedni magam. „Ez annyira szuper!”, mondtam, miközben hallottam, hogy a fiatalember saját magán nevet. A fali monitorban is átváltozva jelent meg. Amikor végzett, előre hajolt, elhúzta a kezét a lefelé mutató nyíl fölött, és minden visszaváltozott, amint kialudt a fény. Gyorsan odafordultam, és én is megérintettem a felfelé nyilat. Egy másodperc múltán már nem kaukázusi származású alkatom volt, hanem ausztrál őslakos (kék szemekkel). Nem semmi látvány volt! Amíg a fénykör alatt álltam, addig a kinézetem nem változott vissza; de ha kitartottam a kezemet a fényből, akkor az a testrészem visszaváltozott az eredeti formájára. Nem csak látni lehetett a különbséget, ahogy végignéztem magamon, hanem amint megérintettem a bőrömet és a hajamat, éreztem is, hogy más. Annyira csodálatos volt, soha nem is álmodtam, hogy bármi ilyesmi valaha is lehetséges lenne. Egy pár pillanatig még néztem magam, majd elhúztam a kezemet a lefelé nyíl fölött, mire a fény eltűnt körülöttem, én pedig újra a régi voltam. Semmi sem tudott volna meggátolni abban, hogy egyik állomás után a másikhoz futkossak, hogy megláthassam, milyenné változok át. A következőnél amerikai indián voltam, aztán ázsiai, majd holland, olasz, és még mielőtt hazakerültem, egy igazi skót voltam. Mindenki úgy áll oda, hogy először saját maga áll ott a tunikájában, csak én voltam a kivétel, mert rajtam póló és farmer volt, és aztán amilyen népcsoporthoz tartozóvá változott az ember, ahhoz illő hagyományos, illetve a népcsoportra jellemző öltözet volt rajta. Én nagyon szerettem volna megtartani a skót dudát, de talán majd ha véglegesen hazamegyek, akkor majd megtanulok játszani rajta! Milyen örömteli belegondolni, hogy látni és érezni lehet, hogy milyen érzés valaki más cipőjében járni. Kifejezetten „természetfeletti” dolgokat lehet csinálni ott fent, és én még csak néhányat tapasztaltam meg ezekből.

NYOLCADIK FEJEZET Emberekről szóló emlékművek Az adakozásod és a jótékonyságod örökre emlékezetben marad! Ebben a fejezetben azt fogom feltárni, amit mondtak és megmutattak nekem arról, hogy hogyan építik az emberek az emlékműveket a Mennyben, amelyek örökké Isten előtt vannak. Van egy történet az Apostolok Cselekedetei 10. fejezetében, ami egy Kornéliusz nevű pogányról szól. Jó ember volt, és sokat adakozott a szegényeknek. Ezt a jólelkű embert az egész környéken ismerték. Kornéliusz nem csak a földön építette fel az elismertségét, hanem a Mennyben is – olyannyira, hogy Isten egy angyalt küldött hozzá, ezekkel a szavakkal: (Csia) „Imádságaid és könyöradományaid felszálltak Isten elé, hogy emlékezetébe idézzenek téged.” vagy egy másik fordítás szerint: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé” ( Protestáns fordítás) vagy „Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat.” (Egyszerű fordítás) Istennek annyira tetszett Kornéliusz szegények iránti jósága, hogy biztosítani akarta a lehetőséget számára, hogy meghallja az evangéliumot. Még Pétert is felkészítette jó előre (egy látomás által), hogy ne vesse meg őt csupán azért, mert pogány. Nem tudunk a cselekedeteink által a Mennybe kerülni, csakis az jogosít fel erre, ha elfogadjuk Jézust. Viszont ha ugyanúgy éljük az életünket, mint Kornéliusz (önzetlenül), akkor mi is építünk egy emlékművet a Mennyben a nagylelkűségünk által. Sok olyan ember van a földön, egyesek nagyon is közismertek, akik fantasztikus emlékműveket építettek már a Mennyben. Ezek közül néhány olyan nagy, hogy kisebb városnak tűnnek, hatalmas szökőkutak vannak bennük, kertek és padok, ahová leülhetnek az emberek. Vannak olyan galériák is, ahová ha bemegy valaki, meg is nézheti annak az embernek néhány jótettét. A nevük mindig ott szerepel valamilyen táblán, vagy magán az építményen. Ha te is ismersz valakit, aki adakozó szívű, és folyamatosan segít másoknak, akkor valószínűleg neki is van ilyen emlékműve. Bárhová megy az ember a Mennyben, ezek az emlékművek mindenhol megtalálhatók. Két ilyen emlékmű különösen megragadta a figyelmem. Az egyik gyöngyházból készült, és fénylő ragyogással világította be az egész tájat. Akkora volt, mint egy városi park, gyönyörű vízesések voltak benne, amelyek egy hatalmas szökőkút medencéjébe érkeztek. A szökőkút talapzatának a fala körül mindenhol kis szobrok voltak, amelyek gyermekeket ábrázoltak, ahogy játszadoztak. Kicsiny arcocskáik tele voltak örömmel és reménykedő várakozással. A szökőkút felső falába a legcsodálatosabb pillangók voltak belevésve. Annyira valósághűek voltak, hogy azt vártam, hogy bármelyik pillanatban felröppenhetnek. A szökőkút csúcsán volt egy

tekercs alakú tábla, amelyen ez áll: „A VILÁG ELFELEDETT GYERMEKEI IRÁNT MUTATOTT SZERETETED ÉS JÓSÁGOD EMLÉKMŰVE”. A szökőkút aprólékos mintáit bizonyára a Menny egyik legjobb kézművese készítette. Mindenfelé virágok nyíltak, az illatuk pedig felkavarta az érzékeimet. Egyes virágok a hatalmas kerteket körülölelő falakon zuhatagként nyúltak végig. Pávák lépdeltek büszkén a kertben mindenfelé, és a fal mellett fakadó kisebb forrásoknál telepedtek le. Milyen gyönyörű helyet formáltak valakinek a szeretetben végzett fáradozásai, amiket a szegények érdekében végzett! Ez az emlékmű egy drága keresztény asszonyé, akit gyakran szoktak becsmérelni a világi emberek, sőt néhány olyan vezető is, akik azt vallják, hogy ismerik Krisztust. Ez nem okoz örömet az Atyának, hanem elszomorítja Őt. Ő a Mennyben nagyra becsüli őt az erőfeszítéseiért. Ez az asszony megemlékezett az árvákról és a világ elhagyatottairól, és tesz is értük! Vigyázzatok, mit beszéltek, és ne illessétek Isten felkentjeit! Lehet, hogy személyes szinten nem értetek egyet velük, és ha igazán úgy érzitek, hogy hibáznak, akkor imádkozzatok értük. A Biblia azt mondja, hogy ha jó gyümölcsöket teremnek az életükkel Krisztust képviselve, akkor „vele” vannak, és nem ellene. Ne hagyd, hogy a saját szavaid késleltessék, vagy megsemmisítsék azt, amit Isten készített számodra, azzal, hogy a gyermekei ellen beszélsz. A másik emlékmű, amit láttam, ugyanilyen látványos volt, de teljesen más volt a kialakítása. Ez is egy nagy szökőkútból indult ki, de ezen volt egy átlátszó híd, ami átívelt fölötte. „Modernebb” stílusa volt, és láthatóan betöltötte egyfajta kékes fény. Ahogy elkezdünk átmenni a hídon efölött a hatalmas szökőkút fölött, kisebb medencéket látunk, ha letekintünk, amelyek a részei voltak a szökőkútnak, és ahogy belenézünk, ahelyett hogy a saját arcunk tükröződne vissza, azoknak az arcát látjuk, akiknek ez az ember nyújtott segítséget valamilyen módon. Az itt látott események valamikor tényleg megtörténtek, a Mennyben pedig felvették, és megőrizték az emlékmű részeként. Nem csak az arckifejezésüket lehet látni, hanem a hálás szavaikat is hallani lehet, amit ennek az embernek mondtak. Rózsák tömkelege és fehér fátyolvirág ölelte körül ezt a szökőkutat, amik végigfutottak az építmény részét képező hatalmas oszlopokon. Emelvények álltak ki a szökőkút mindkét oldalából, ahol időnként a mennyei szimfonikusok jöttek koncertezni az arra járók számára. Ezt a dicsőséges zenét el lehetett hallani egy bizonyos távolságra, és akik csak hallották, megálltak, és dicsőséget adtak Istennek a többi ember iránti jóságáért. A szökőkút környékén több olyan terület volt található, ahol le lehetett ülni elidőzni az emberekkel, ami ennek a bizonyos személynek a kedvenc időtöltése. Nagyon szereti az embereket, és az egyetlen jutalom, amit cserébe kér, az amit az emberek arcán lát ilyenkor, akiknek segít. Sokan közülük rendkívül szegények voltak, és örökre megváltozott az életük ennek az embernek az erőfeszítései által.

Vannak olyan helyek is, ahol egy csomó érdekes játék van, amivel a kisgyermekek tudnak játszani. Egyeseket eddig még soha nem láttam, mint például a buborék falakat. A gyermek felmegy egy kupolaszerű építményre, aminek egy lyuk van a tetején, és ahogy ott áll, egy nagy buborék veszi körül, aztán elkezd lebegni vele, és a barátainak a buborékjaival összeütközve pattog ő is. Lebegés közben nevetnek és kiabálnak. Ha belefáradtak, egyszerűen kipukkasztják a buborékot, és visszatérnek a talajra. Milyen csodálatos, hogy ez az ember nem csak a földön tette boldoggá a gyermekeket, hanem a Mennyben is. Isten szeretete újra és újra megmutatkozik általa. Még csak fel sem fogja, hogy ezek közül a „jótétemények” közül nagyon sokat Isten Szellemének a hatására hajt végre. Saját maga szerezte a gazdagságát, és akár önző is lehetett volna, de inkább úgy döntött, hogy az életét mások megsegítésével tölti. Soha senkivel nem gyakorolt előítéletet, hanem mindenkivel igazságosan bánt, ahogy a Biblia is tanítja. Ebből fakadóan épült fel ez a pompázatos emlékmű, a szeretete által. Milyen gyalázatos lenne, ha az emlékmű építője soha nem láthatná meg ezt. Ahogy már mondtam, az ember emlékműve nem garantálja a Mennybe való bemenetelt, ha nem fogadja el Krisztust; az emlékmű megmarad, de ő soha nem fogja látni! Lehet, hogy némelyek azzal érvelnek, hogy semmi olyan dolgot nem tart Isten a Mennyben, ami egy bűnöshöz kötődik; Kornéliusz és a családja mégis azután tért meg, miután az angyal eljött és beszélt vele. Ez a bizonyíték arra, hogy Isten nem csak meghallgatja a megtéretlen emberek imáját, hanem még a jó tetteiket is számon tartja, amelyeket a szegények és szükségben levők érdekében tesznek. Isten arra vágyik, hogy közeledhessen hozzánk, ezért teremtette az embert – hogy legyen egy családja, akikkel együtt lehet, közösségben. Az egyik fontos tanulság, amit Isten tanított nekem, hogy soha ne próbáljam megítélni az emberek szívét; csak Ő tudja, mi van a szívekben. Ő dönti el, hogy ki mehet, mivel Ő az egyetlen bíró! Sokan az utolsó percben vallják meg a bűneiket, és sokan lesznek a Mennyben, akikre egyáltalán nem számítottunk volna, hogy ott találkozunk velük.

A te életed is emlékművet fog építeni Isten Trónja előtt? Az a hely egy rendkívül Szentséges hely, és mindennek át kell mennie a tűzön, mielőtt ott megjelenik. Még így is, hogy táncolnak, énekelnek és ünnepelnek a Mennyben, az a hely a tisztelet és az istenfélelem helye. Sokszor annyira nagy súlya van a Dicsőségnek, hogy senki sem tud talpon maradni benne; és arcra borulnak a trón előtt. Ide bármikor eljöhetnek a Mennyben lakók. Az Atya örömmel fogad mindenkit, aki látni kívánja Őt. Jézus, az Atya és a Szent Szellem egyek, olyan módon, hogy képesek egymásba bemenni és egymásból kijönni. Egyformán gondolkodnak, egyformán éreznek, és egyformán szeretnek; egyformán SZENTEK mindhárman! Amikor imádkozol, mindannyiukhoz szólsz. Amikor dicsőítesz, mindannyiukat tiszteled. Fejleszd ki az imádság és imádat életmódját, mert így alakítod ki velük a bensőséges kapcsolatot. Jobban vágynak rá, mint gondolod! AZ ÉLET ÉRTELME AZ, HOGY BENNE LEGYÜNK A CSALÁDJUKBAN. KILENCEDIK FEJEZET A pokolban nincs szórakozás, csak a démonok örülnek Ez a fejezet a második fejezet folytatása, ahol a pokolról beszéltem. A pokol SZÖRNYŰ hely, ami tele van félelemmel és gyötrelemmel, és SEMMILYEN menekülési lehetőség nincs. A pokol soha sem volt az emberek rendeltetési helye, hanem az ördögnek és az ő angyalainak készült. Isten a szeretet, és az a vágya, hogy senki ne vesszen el; viszont mivel Ő szent, az Ő jelenlétében nem tud megmaradni a bűn. Ha nem térsz meg a bűnből, akkor nem jöhetsz a mennybe, és az egyetlen másik lehetőség a pokol. Ki akarna örökre elválasztva lenni a szeretteitől? Egyik este éppen imádkoztam, amikor megmutatták nekem a poklot. Senki nem tudja elfelejteni az ott található borzalmat, aki már járt ott. Hálás vagyok, hogy nem részesültem a teljes hatásban, mivel csak megfigyeltem, és személy szerint nem éltem át gyötrést, sem a lángokból származó perzselő hőséget. Tudok róla, hogy mások, akik ott jártak, szó szerint leestek oda, és átélték a fájdalmat, a szenvedést, és ami a legrosszabb, az Istentől való elválasztottságot is. Higgyétek el, látni is elég volt. Ez az egyik olyan alkalom volt, amikor meg is mondták nekem, hová megyek, és azt is, hogy miért. Isten tudta, hogy mikor beszéltem az embereknek a mennyről. Most figyelmeztetnem kell őket a pokol miatt is. Sokan vannak, akik nem hisznek a pokolban, de ez még nem akadályozza meg, hogy odakerüljenek. El tudod képzelni, hogy ha egy ember jó életet él, de mivel elutasítja Krisztust, ilyen helyre kerül? Ez olyan, mint amikor valakinek a legrosszabb rémálma válik valóra. Ott senki más nem lenne melletted, csak a démonok, akik gyűlölnek téged. Azért gyűlölnek, mert Istent is gyűlölik, mi pedig az Ő képmására vagyunk teremtve. Ezeknek a legnagyobb gyönyörűsége az, ha valakit széttéphetnek – szó szerint. A sikolyok szinte elviselhetetlenek voltak, és tudtam, hogy a pokolban soha nem lesz

irgalom. Ott a félelem uralkodott, és még ha van is egy pillanatnyi szünet a démoni kínzásból, míg újra nem kezdik, a mentális gyötrelem soha nem szűnik meg. Talán hallottad már, hogy ezt mondják némelyek: „Majd bulizunk a pokolban!” Nos, ott senki más nem bulizik, csak a démoni lények. Minden alkalommal örvendeznek, amikor egy új áldozat érkezik. Ha két barát érkezik egyszerre, az egyiket elvonszolják, a másiknak pedig rémülettel kell végignéznie, ahogy a barátját a szemei előtt darabokra tépik; és nem tud válaszolni a segélykiáltásaira. Néha olyan gödrökbe dobálják az embereket, ami tele van tűzzel és kisméretű, állatszerű démonokkal, akik folytonosan harapdálják az embert. A fájdalom újra és újra érezhető, ahogy egyik seb a másik után jelenik meg a testén. A hőséget nem lehet csillapítani, és nagy kiütések keletkeznek az egész testén, és mindenütt égett hús szagát lehet érezni. A másik kínzási módszer a pokolban a kősír. Egy olyan helyre temetik az embert, amiben alig lehet felállni, és ahhoz sem elég széles, hogy letérdeljen, vagy leüljön. Ez a legfeketébb fekete, amit valaha ismert az ember, és rettenetesen hideg. Apró, emberfejű pók-démonok mászkálnak az emberen, miközben megállás nélkül sikoltják a káromlásokat. Ez a hang újra és újra áthatol a fején, míg már azt gondolja, beleőrül. Nem csak nem tud lefeküdni az ember kimerültségében, hanem ha megpróbálja ellazítani a lábait, akkor végigkarcolják a sír oldalán az éles, tűhegyes kövek. A pihenés hiánya és a víz hiánya gyötrelem a kiszáradt testednek, ami már így is szenved az éhezés fájdalmaitól. Azt kívánod, bárcsak ne léteznél többé, hogy megszűnjön a szenvedés; de soha nem szűnik meg. A pokolban való látogatásom rövid volt, de nem is kell sok ahhoz, hogy tudhassam, hogy senki sem akar odakerülni. Az emberek azt szokták mondani, hogy nem hiszik, hogy az irgalmas Isten bárkit is a pokolba küldene. Igazuk van, mivel nem Ő küldi őket oda, hanem saját maguk döntenek így. Őriznünk kell a szívünket, hogy ha már megtértünk, ne vétkezzünk Isten ellen. Van olyan, hogy az ember elfogadja Krisztust, és helyes módon kezd élni, de aztán elvonják Istentől az önző vágyai, vagy elcsábítják azok a dolgok, amiket az ördög plántált ebbe a világba; mint például a drogok, az alkohol, az erkölcstelenség, a mohóság, a gyűlölet, a homoszexualitás, a miszticizmus, a boszorkányság és az ördög imádata. Ezek nyilvánvaló bűnök, de vannak kevésbé nyilvánvalók is, és ezek közül az egyik a megbocsátatlanság. A Biblia egyértelműen kimondja: „Ha nem bocsátotok meg, nektek SEM bocsátanak meg.” Kérlek, ne engedd, hogy ez a rettenetes bűn benned legyen. Legyél hajlandó gyorsan megbocsátani, ha valaki bocsánatot kér. Ne tartogasd a szívedben, mert különben kimaradsz a Mennyből. Még ha el is fogadtad Krisztust, jó emberként éltél, és segítetted a szegényeket, minden csodálatos bibliai

dolgot megtettél, de megbocsátatlanságot őrizgettél a szívedben – NEM MÉSZ A MENNYBE. Ne gondold, hogy egy „megtérő imádság” egyszerű elmondása által örökre el van pecsételve a mennybe jutásod. Először is komolyan kell venned, és habár az üdvösség ingyen van, ez nem jogosít fel arra, hogy olyan életet élj, amilyet akarsz. Ha bűnben élsz tovább, és semmibe veszed Isten parancsolatait, akkor valójában soha nem tértél meg igazán! Istent köti a saját szava, úgyhogy amit vetsz, azt fogod aratni is – és ebben benne van a megbocsátatlanság is! Ha segítségre van szükséged abban, hogy meg tudj bocsátani valakinek, akkor imádkozz és kérd, mert Isten hűséges. Bárki, aki a pokolba kerül, SOHA nem szabadul ki onnan, és soha többé nem fog békességet, kedvességet és szeretetet érezni. Még a jövőjük is meg van tervezve: a Tűz Tavában fogják tölteni, ami mindörökké ég! Ha bármelyik rokonod odakerült, akkor azt sikoltozza Istennek, hogy ne engedje, hogy odakerülj! Kérlek, válaszd Krisztust, amíg van idő! TIZEDIK FEJEZET Tedd biztossá a kiválasztottságodat, hogy a Mennybe juss! Ez a fejezet egyértelműen bemutatja, hogyan kap üdvösséget az ember, vagy ahogy mondani szokták, hogyan lehet „újjászületni”. Az üdvösség azt jelenti, hogy nem fog többé elválasztani Istentől a bűn, mert bekerülsz Isten családjába azáltal, hogy elfogadod Jézust, mint Megváltódat, és így amikor meghalsz, a Mennybe mész. Vannak igék, amik teljesen elmagyarázzák ezt. János 3:16-17 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.” Ennyire egyszerű, és mindez ingyen van, ajándék. Meg kell vallanod a bűneidet, és el kell fogadnod Őt hit által. Jézus az egyetlen út az Atyához. Ne várj addig, amíg „rendbe hozod” az életedet, mert Ő elfogad téged, pont úgy, ahogy vagy. Utána majd megváltoztat, belülről, az egész lényedet. Amint megtérsz a bűneidből, új ember lesz belőled, és a régi éned elhal. Ez azt jelenti, hogy a szíved ilyenkor megváltozik, és most már Isten dolgaira vágyik, nem a gonosz dolgokra, mint régen. Ahhoz, hogy szellemileg fejlődj, el kell kezdened olvasni Isten igéjét. Emellett az is hasznos, hogy ha kapcsolatot tartasz olyanokkal, akik már egy ideje ismerik Istent, és segíteni tudnak abban, hogy stabil keresztény életformát élj. Ha kapcsolatba kerülsz egy helybéli szolgálattal, ők gyakorlati útmutatást és tanácsokat tudnak adni neked ahhoz, hogy megtaláld a rendeltetésedet és azt, hogy milyen terve van Istennek veled, mire teremtett téged. A következő lépés a vízkeresztség (bemerítkezés), ami az életedben történt belső

változás külső jele. Ez azt jelképezi, hogy Krisztussal „meghaltunk”, aztán pedig feltámadtunk, vagyis új emberré lettünk. A legtöbb helyi gyülekezet rendszeresen tart vízkeresztséget, és örömmel fogadnak be téged is Isten családjába azzal, hogy bemerítenek. Ahogy az Apostolok Cselekedetei írja, az első gyülekezetben minden új megtérőt bemerítettek. Ezután tedd lehetővé a Szent Szellemnek, hogy átvegye az életed irányítását, azáltal, hogy törekedsz a Szent Szellem keresztségre, amelynek a bizonyítéka a nyelveken szólás. Ezáltal erővel leszel felruházva, mint az apostolok is az Apostolok cselekedeteiben. Jó lenne, ha végigolvasnád azt az egész könyvet a Bibliában, hogy meglásd, mennyire megváltoztatta ez az életüket. Érzékenyebbé válsz arra, hogy meghalld Isten belső hangját, amint szól hozzád. A Szent Szellem azért lett elküldve, hogy vezetőnk és vigasztalónk legyen; Ő nem olyasvalami, amitől félni kellene, vagy kerülni kellene, mint ahogy néhány felekezetben tanítják. Amikor megtörténik az a nagy kiáradás, amiről ennek a könyvnek az előszavában van szó, sokan fognak egyszerre, egy időben betelni Szent Szellemmel, a következményei pedig csodaszámba mennek majd! Mindenkinek, aki Krisztus követőjének vallja magát, az Ő jellemtulajdonságait kell megjelenítenie. Ő azért jött el, mert minden embert szeret, úgyhogy nekünk is így kell tennünk. Nem a „bűnt” szeretjük, amelyben elbuknak az emberek, hanem „odaszeretjük” őket Krisztushoz. Olvasd el a Galata levelet, hogy megtudd, hogyan kell egymáshoz viszonyulniuk azoknak, akik Krisztusban testvérek. Mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy jó vélemények legyenek felírva rólunk a Mennyben. Jézus arra vágyik, hogy az életed minden napján megtapasztald a bűn feletti győzelmet. Isten igéje ezt mondja: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1 János 5:4). Az ördög kísértésekkel fog megközelíteni téged, de neked nem kell megtenned azokat. Jézus minden alkalommal segíteni fog, hogy győzz, mivel „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1 János 4:4) Amikor kényszert érzel arra, hogy beadd a derekad a bűnnek, csak fuss Őhozzá, és Ő segíteni fog neked. Ha mégis elesel, és vétkezel, akkor a legrosszabb döntés az, hogyha megpróbálod eltitkolni, ezért gyorsan valld meg a bűnödet, és fogadd el az Ő megbocsátását. Ha rejtegeted a bűnt, az ördög ellened fogja használni, és kárhoztatásod lesz. Minél tovább vársz vele, annál nehezebb megtérni belőle. Az Ő megbocsátása mindannyiunké, és az Ő vére még a leggyarlóbb bűnöst is MEGSZABADÍTJA! Nem csak tudok róla, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért, és kiöntötte a vérét Isten trónja előtt, hanem láttam is! Most az egyik legszokatlanabb és legfelejthetetlenebb élményemet fogom leírni. 1998 áprilisában történt, amikor egy esti összejövetelen voltam. Abban az időben már egy ideje azon voltam, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljek az Atyával, és sok estét töltöttem otthon dicsőítéssel és közbenjárással. Arra éheztem, hogy többet kapjak az Úrtól, és amikor az ember ide jut az élete során,

akkor az Úr biztosítja, hogy ezt meg is kapjuk. Már körülbelül fél órája dicsőítettünk, amikor a pásztor megállt, és előrehívott néhány embert, hogy imádkozzon értük. Azokat hívta, akik teljes idejű szolgálók, akár hivatalosan kinevezett, akár laikus szolgálók. Tudtam, hogy Isten már megmondta nekem, hogy egy napon teljes idejű szolgálatban fogok állni, de nem akartam kimenni, mert akkor még nem jött el a szolgálatba állásom ideje. A pásztor kézrátétellel imádkozott azokért, akik előre mentek, majd visszamehettek leülni. Éreztem Isten jelenlétét a teremben, és tudtam, hogy angyalok is jelen vannak. Éreztem, hogy a Szent Szellem noszogatott, hogy nekem is le kellett volna mennem, hogy értem is imádkozzon, ezért ezt mondtam Neki: „Ha a pásztor azt mondja, hogy van még egy ember, akinek ki kell jönnie, akkor kimegyek.” Pontosan a következő másodpercben ugyanezeket a szavakat mondta a pásztorom, úgyhogy előrementem. Minél közelebb értem, annál erősebb volt Isten dicsősége. Már lélegezni is nehezen tudtam, és forróságot kezdtem érezni mindenhol körülöttem. Egy segítőt állítottam mögém, mert néha, amikor Isten ereje kiárad az emberre, összeeshet tőle. Amikor a pásztor rám tette a kezét, azt éreztem, hogy tűz járja át az egész testemet. Annyira erőteljes volt, hogy nem csak én estem hátra, hanem a segítő is. Isten a pásztorom kezeit használta arra, hogy ezt a tüzet a szellemembe árassza. Az egész lényemet átjárta, és kiégetett mindent, ami nem Istentől volt. A szívem falait tisztára söpörte a világi kívánságoktól, a múlt rossz emlékeitől, majd elhatolt a fejemig is, hogy megtisztítsa a gondolatvilágomat. Most már tiszta edény voltam, elkülönítve az Atya számára, hogy használhasson. Tűzbe lettem bemerítve! Csak annyira emlékszem, hogy a földre estem, és elkezdett hevesen rázkódni a testem. Semmilyen sérülés nem ért, csak a Dicsőség kezdett emészteni, ez volt az, amire így reagált a testem. Halványan emlékszem arra is, hogy valaki betakart, majd elment. Később megtudtam, hogy az Istentisztelet hátralevő részében végig remegtem, ahogy ott feküdtem elől a földön. A pásztor tudta, hogy Isten cselekszik valamit, ezért nem engedte, hogy bárki is hozzámérjen, vagy elvigyen onnan. Tulajdonképpen bezártak a gyülekezet épületébe, és velem maradt egy biztonsági személy, hogy felhívja a családomat, amikor már képes vagyok hazamenni. A lányom másnap reggel elmondta, hogy ő hagyott annyi üzenetet a telefonon, amitől megtelt a postafiók. Majdnem éjfélig várt, én pedig még mindig ott feküdtem remegve. Ő nem tudhatta, hová vitt engem Isten Szelleme. Amikor a földre kerültem, néhány másodperccel később az Úr angyala magával vitt engem (a szellememet), és elhagytuk a földet. Minden alkalommal, amikor a Mennyben járok, egyetlen szempillantás alatt történik az egész, és egyáltalán nem érzem azt, hogy utaztam volna. Egyszerűen egyszer itt vagyok, egy másodperccel később pedig már valahol a Mennyben. Ez alkalommal másképp történt, ugyanis hirtelen úgy éreztem, hogy hiperűrsebességgel utazunk. Konkrétan több millió fénypontot láttam, ahogy felém közeledtek, ahogy a filmekben is láthatja az ember. Egy ideig utaztunk, majd hirtelen megálltunk, és éreztem, hogy a lábam talajt ér.

Kinyitottam a szemem, és azonnal tudtam, hogy nem a Mennyben vagyok. Amikor felfogtam, hol vagyok, a szívem a torkomban dobogott, ugyanis Jézus sírja előtt álltam, a kő pedig már el volt gördítve. „Jaj Istenem”, szólaltam meg, „mit látok?” Valakit sírni hallottam, megfordultam, és egy gyönyörű lányt láttam, aki a karjával tartott valamit. Tizenkilenc-húsz évesnek nézett ki, és hosszú fekete haja volt. Benézett a sírba, és meglátta az angyalokat, akik megkérdezték, miért sír. Ezt felelte: „Elvitték az Uramat, és nem tudom, hová tették.” Ekkor megjelent Jézus, de Mária nem ismerte fel. Megkérdezte tőle, hogy ő volt-e az, aki elvitte Jézust. Ekkor Jézus megszólalt: „Mária!” Máira odafutott hozzá, most már ragyogott az arca az örömtől, és felkiáltott: „Rabboni!” (Úgy tudom, ez zsidó nyelven azt jelenti, hogy „tanító”.) Jézus azt mondta: „Ne érints meg Mária, mert először az Atyámhoz kell mennem. Mondd meg a többieknek, hová megyek, az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz.” Mária elszaladt, hogy elmondja a többieknek, amit Jézus mondott. Amint elment onnan, egy nagy angyalsereg jelent meg az égen. Jézus felemelkedett, hogy csatlakozzon hozzájuk, én pedig követtem. Lélegzetelállító volt a látvány, ahogy együtt felemelkedtünk, SOHA nem fogom elfelejteni. Nem érdekelt, hogy hinni fog-e nekem valaki. Ez örökre megmarad számomra egy „isteni” napnak az életemben. Az angyalok minden oldalról körbevették Jézust, ahogy tovább folytattuk az utunkat az egekbe. Habár az atmoszféra sötét kellett volna, hogy legyen körülöttünk, a Jézust körülvevő Dicsőség ragyogása az egész környezetét bevilágította. Minden probléma nélkül áthatoltunk a második égen, és egy fény felé közelítettünk, ami a napnál is fényesebben ragyogott. Ahogy beléptünk a harmadik égbe, ahol Isten lakik, több ezernyi angyal jött köszönteni Jézust a sírból való visszatérése alkalmából. Átkísértek bennünket a kapukon, a Trónterem felé. Amit ezután láttam, azt nehéz elmagyarázni, és még most is, miközben írom, rám száll ugyanaz a dicsőség, amit akkor éreztem! Megszámlálhatatlanul sok angyal volt a földre borulva, miközben Jézus a trón felé és az Ő Atyja felé lépdelt. Az Úr angyala egy gyönyörű vázát vitt magával ezalatt az idő alatt, ekkor pedig átnyújtotta Krisztusnak, amint az Atyja elé lépett. Egy alacsony oltár volt előttünk, azon pedig egy káprázatosan szép, hosszú, keskeny terítő, amelynek a fonalszálai elevennek tűntek. Arany, ezüst, bíbor, piros és zöld színek mozogtak ezen a szöveten. Alig bírtam a lábamon állni, annyira nagy erő áramlott a trón felől. Villámlás csapott ki belőle, és olyan hangja volt, mint egy nagy mennydörgésnek, amikor az Atya felemelte a jobbkezét. Ekkor hirtelen teljes csend lett, amint Jézus megfogta a vázát, és az oltár fölé hajolt. Még mielőtt elkezdte volna kiönteni a vérét, láttam, hogy megjelent Előtte egy szó a terítőn. Ez volt odaírva: „Félelem”; de amint a vér hozzáért, egy olyan hangot hallottam, mint amikor a forró serpenyőt víz éri, „sssssssssssz”; és abban a pillanatban elpárolgott a szó onnan. Egymás után jelentek meg a szavak a terítőn, és minden alkalommal megsemmisítette azokat a vér. Ilyen szavak voltak, hogy

„gyűlölet, betegség, gyász, gyilkosság, homoszexualitás, őrültség, házasságtörés, fájdalom,” és még sok más. Minden egyes alkalommal megsemmisültek Jézus vérétől. Amikor az utolsó szó is megjelent, a „HALÁL”, a vér azt is megérintette, és örökre eltűnt. Isten felkelt, felemelte mindkét kezét, és így kiáltott: „IGEN! Vége van!” A trónteremben mindenki felkiáltott, és örömtáncot járt. Jézus elvégezte, a legnagyobb áldozat megtörtént, és teljes mértékben kifizetett mindent a véráldozat. Az „élő” terítő, ami Jézus drága vérét tartalmazza, innentől kezdve örökké Isten kegyelmi trónszékén marad. Micsoda szentséges dolgot éltem át, csodálkozom, hogy egyáltalán túléltem! (Ezután visszakerültem a gyülekezeti épületbe.) Körülbelül hajnali öt óra volt, amikor képes voltam felhívni a férjemet, hogy jöjjön értem. Neki kellett kivinnie a karjában. Körülbelül két hétig nem tért vissza a normális állapotom. Ezalatt sok látomásom volt, amiket egy másik alkalommal megosztok veletek. Nagyon jól tudom, hogy Ő mindannyiunkért megfizette a legnagyobb árat. Hogyan utasíthat vissza bárki is ekkora szeretetet?

TIZENEGYEDIK FEJEZET Örökre szóló terv, az üdvösség ingyen van, de ahogyan most élsz, meghatározza az örökkévaló pozíciódat! Ez a fejezet azt mutatja be, hogyan dől el az örökkévaló pozíciód, és hogy valójában te magad döntesz felőle! Az ember sokféle tervet készít az élete során: nyaralási tervet, építkezési tervet, megtakarítási tervet, főiskolai tanulmányok finanszírozási tervét, nyugdíjtervezést, sőt még hagyatéktervezést is. A legfontosabb, amit mégis a leginkább figyelmen kívül hagynak, az ÖRÖKKÉVALÓ TERVEZÉS. Nem arról beszélek, hogy az ember megtér, hogy a mennybe juthasson. Valami sokkal többről beszélek. Az örökkévaló pozíciód, ami egyszer meghatározásra kerül, soha nem lesz megváltoztatva. Addig dolgozhatsz rajta, amíg meg nem halsz, azután már nem sokat lehet tenni az érdekében. Ez azt jelenti, hogy megtudod, mi Isten célja az életeddel, és megvalósítod. Mindannyiunk számára előre elkészítette a rendeltetésünket. Vagy együtt fogsz uralkodni Krisztussal az új földön, vagy másokat fogsz szolgálni. Az egyik legfontosabb, amivel el kell számolnod majd, az lesz, amire Isten elhívott, ami az életeddel kell kezdened. Mindannyiunknak egyedi rendeltetése van, és Isten megadja az ajándékokat, a talentumokat és a kegyelmet a végrehajtásához. Ha nem tudod, mi az elhívásod, keresd Istent, és Ő kijelenti neked. A Biblia egyértelműen leírja, hogy az ajándékaink és az elhívásunk megbánhatatlanok. Ez azt jelenti, hogy semmi sem ment fel az alól, hogy betöltsd Isten célját az életeddel. A Mennybe bekerülsz, de nem kapsz jutalmat a saját dolgaid végzéséért, ha nem valósítottad meg Isten dolgait. A jótetteidért jutalmat kapsz, hiszen Isten igéje azt mondja, hogy „ha egy pohár vizet adsz egy kisgyermeknek Jézus nevében, akkor nem veszíted el a jutalmadat”. Ezek a jutalmak nem ugyanazok, mint amiket Isten életedre szóló elhívásának a teljesítéséért kapsz. Tedd bizonyossá, hogy jelentőségteljes lesz az életed Isten királysága számára. Az lesz a jutalmad, hogy Krisztussal együtt uralkodva töltöd az örökkévalóságot. Soha nem fogod megbánni!

ZÁRÓ ÜZENET AZ ATYÁTÓL A TESTE SZÁMÁRA Kérlek, HAGYJÁTOK ABBA a viaskodást egymás ellen! Én alkottalak mindegyikőtöket, és mindegyikőtöket szeretem. Különböző elhívásokat és keneteket kaptatok. NE legyetek ellene senkinek, aki az Én munkámat végzi. Vajon nem tudjátok, hogy az Én igém ezt mondja: „Ne illessétek az én felkentjeimet”; és mégis megvetitek és emésztitek egymást! Mindannyian EGY család vagytok, és így fogtok élni a Mennyben, és az egész örökkévalóságban. Nem Én választottalak el titeket egymástól. Ez emberi hagyomány. Arra készülök, hogy megjelenek, és megszakítok sok ilyen hagyományt, mert ezekben az utolsó napokban kulcsfontosságú, hogy mindannyian együttműködjetek. A világ az egymás iránti szeretetetekről fog megismerni benneteket. SZERETETBEN ÉLSZ?