A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKAT ALKALMAZÓ KÖZEL NULLA ENERGIAFOGYASZTÁSÚ ÉPÜLETEK KÖVETELMÉNYRENDSZERE TANULMÁNYRA VONATKOZÓ KÉRDÉSEK, ÉSZREVÉTELEK ÉS VÁLASZOK A tanulmány nyilvános bemutatóját és vitáját követıen Megbízó lehetıséget adott arra, hogy 2012 június 8-ig írásban további kérdéseket és észrevételeket lehessen tenni. Köszönettel nyugtázzuk a beérkezı hozzászólásokat, kritikai megjegyzéseket, pontosító – jobbító szándékú javaslatokat. A következıkben egybeszerkesztve közzétesszük a hozzászólásokat és a megbízott Debreceni Egyetem azokra adott válaszait. A hozzászólásokat szöveghően közöljük, azokból mindössze a címzést, esetleges fejlécet hagytuk el. A hozzászólások többsége számos, akár tíznél több témát is felvetett, ezért a könnyebb értelmezés kedvéért a hozzászólások egyes pontjait és az azokra adott választ egybeszerkesztettük. Az áttekinthetıség végett a hozzászólásokon annyi tipográfiai módosítást hajtottunk végre, hogy azokat dılt betővel jelenítjük meg, a válasz normál karakterekkel és (a képernyın történı olvasást megkönnyítendı) kék színnel tüntetjük fel.
Válasz Kapros Zoltán hozzászólására 1) Úgy gondolom az elmondottak alapján, most alapvetıen a fogalmak értelmezése és tisztázása a fontos. Különösen a közeli fogalom értelmezése és a primer energia megtakarítás értelmezési módja tartozik ide. Teljesen egyetértünk
2) A távhı {főtés, hőtés) fejlesztése, beleértve a kapcsolt hı- és villamosenergia termelés fejlesztését illetve a távhıhöz kapcsolt megújulok hasznosítása fontos, Olyan szabályozás, amely a kapcsolódást igazságtalanul, a közeli kifejezés szőkítı értelmezése miatt úgy büntetné, hogy például jelentısen vastagabb épületszigetelést ír elı a kapcsolódó épületek számára, szerintem elfogadhatatlan. A tervezett követelményértékek betartásához az elem szintő követelmények teljesítése mellett általában egy helybeni megújuló forrást hasznosító rendszerre is szükség van. Ha a távhırıl alacsonyabb primer energiatartalmú ellátás vételezhetı (mert az megújulóval támogatott vagy kapcsolt energiatermelésbıl származik), akkor az épülettel és annak helybeni rendszereivel szemben támasztott elvárások enyhébbek. Természetesen vélelmezzük, hogy a távhı primer energiatartalma kifejezi, kapcsolt energiatermelésrıl van-e szó, milyen tüzelıanyagot használtak, a hıtermelést támogatja-e megújuló forrás (geotermális energia, szoláris energia…), mennyi az elosztó hálózat hıvesztesége és a szivattyúzási munka – ennek függvényében a primer energiatartalom a néhány tizedtıl az egy egész egy-két tizedig terjedhet. Szerencsés esetben (megújulóval támogatott kapcsolt energiatermelés, nem nagy kiterjedéső hálózat, azaz mérsékelt hálózati hıveszteség és szivattyúzási munka) a vételezett szolgáltatás primer energiatartalma akár olyan alacsony is lehet, hogy a követelmény teljesítéséhez nem szükséges helybeni megújuló energiahasznosító rendszer. Ez független attól, hogy elszámolási értelemben „közeli” vagy egyéb „nem helybeni” szolgáltatóról van szó. A „közel” fogalmát „elszámolási” egységként javasoltuk tisztázni.
3) Az energiahatékonysági direktíva most folyó átalakítása során olyan intézkedés várható, amely például a kapcsolt energetika távhın keresztüli hasznosításának ügyét az engedélyezési eljárásokhoz a mainál sokkal szigorúbban integrálja. Ennek kapcsán nem elképzelhetetlen következmény, hogy az építészeti engedélyezési eljárások részévé kell majd válnia egy a társadalmi, környezeti hatásokat is vizsgáló olyan költség-haszon elemzésnek, amely az épület távhı kapcsolódás hatását-költségét vizsgálja. Ha az elemzés pozitív a kapcsolódás elıírása akár az építési engedélyek kötelezı részévé is válhatnak. Az EPBD 2002-es kiadása is tartalmazta a megújulók, a távhı és a kapcsolt energiatermelés preferálására vonatkozó elvárásokat, ennek megfelelıen a jelenleg hatályos 7/2006 rendelet is intézkedik errıl, mellékletében részletesen leírva az elvégzendı vizsgálatok lépéseit (az alkalmazás technikai feltételeinek vizsgálatát).
4) Egy kötelezıen elıírt kapcsolódás esetén úgy gondolom az a tisztességes módszer, ha a távhı forrás oldalon bevont megújuló energetikai részaránya, valamint a kapcsolt energiatermelés primer energia megtakarítása az épületek összenergetikai mutatójában arányosan elismerésre kerül. Ezt akkor is fontosnak tartom, ha a kapcsolódás nem kötelezés eredménye. Ez teljesen egybevág a javaslattal. „Mindössze” arra van szükség, hogy az egyes távhıszolgáltatókról hiteles és naprakész információk álljanak rendelkezésre a végponton vételezett szolgáltatás primer energiatartalmáról. Lásd még a 2. alatti választ.
5) Az értelmezési határokat véleményem szerint úgy kell meghúzni, hogy erre minden esetben lehetıség legyen. Miután az alapvetı egyetértés esete forog fenn, minden adott ahhoz, hogy konszenzus alakuljon ki.
6) Hasonlóan fontosnak tartom, hogy a smart grid rendszerhez kapcsolódó épületek esetében a fogyasztói mérlegkörök megújuló energia felhasználása elismerhetı legyen, akkor is, ha a szélturbina például nem az udvaron, hanem a falu határában áll. A megújulót igazolhatóan használó
mérlegkörhöz kapcsolódást viszont fontos feltételnek tartom, egyetértek azzal, hogy megújuló projekthez történı pénzügyi hozzájárulás igazolásának kiváltását ne lehessen elfogadni. A példaként felhozott faluszéli szélturbina a „közel” rendszerek egyik tipikus esete lehet. Bár kevésbé elegáns formában, de a jelentés is az elszámolás szempontjából javasolja a közel rendszerek meghatározását, utalva a jogszabályi rendezés szükségességére.
7) A villamos energia primer energia tartalmának értékelése egy adottság, elfogatható, hogy a villamos energia fogyasztás primer energetikai alapon történı értékelése a hivatalos energiastatisztika alapján történjen. A napelem rendszerek értékelésénél viszont szintén javasolnám az energiastatisztikai értékelés alkalmazását. Ezek szerint 50 kW alatti rendszerek esetében az a napelem termelés, amely kevesebb , mint az elfogyasztott villamos energia, nem jelenik meg önállóan az energia statisztikában, hanem hatásáttekintve statisztikailag is ténylegesen csökkenti a közel 2,5 szorzóval a primer energia termelési értékeket. Abban az esetben viszont, ha a termelés nagyobb mint a fogyasztás, a különbözet mérésre és energiastatisztikailag, mint napenergia termelés rögzítésre kerül. A napenergia termelés primer energia értékénél a statisztika szerint itt 1-szeres szorzót kell alkalmazni és a termelési többlet így kerül rögzítésre primermérlegben. Ha 50 kW-nál nagyobb rendszer települ, amely nagyobb épületek (iskolák, irodaházak, + kapcsolódó parkolók) esetében realitás és egyedi átvétel keretében kerül a termelés értékesítésre, a primer napenergia termelés statisztikailag 1-szeres szorzóval kerül rögzítésre a primer energia mérlegben. A jelentés említi a helybeli rendszerekrıl a hálózatba táplált villamos energia primer energiatartalmának kérdését, de kompetencia hiánya okán nem megy tovább. Abban egyetértést vélünk felfedezni, hogy amíg a betáplált energia nem lépi túl az épület saját fogyasztását, addig a 2,5 –ös szorzó kerüljön alkalmazásra. A saját fogyasztásba e tekintetben beleértendık azok a tételek is, amelyeket az épületenergetikai irányelv szerint a követelményérték nem tartalmaz (háztartási gépek, liftek, stb.). Hogy a határ a saját fogyasztáshoz vagy egy abszolút számhoz legyen kötve az további mérlegelés tárgya lehet, amelyhez több oldal szakértıinek közremőködése kívánatos.
8) Természetesen létezik más, például az USA-ban is alkalmazott energiastatisztikai módszertan, amely teljesen más metodikát követ a villamos energia primer energia tartalmának meghatározására. Eszerint másféle képen kellene értékelni az elızıeket. Azonban javaslom, hogy az EU és az ezzel összhangban lévı magyar metodika és gyakorlat legyen elfogadható és a modellezés is ez a lapján történjen. Mint szóban is említettem minden megközelítés kérdése, ha a napelem szélenergiát vált ki, ami a nemzeti megújuló energia területén kötelezı elırehaladások várható 2020 utáni rögzítettsége mellett egy elfogadható értelmezés, akkor minden pv esetében az 1-szeres szorzó is elfogadható érték lehet. Lásd a 7. alatti megjegyzést.
9) A fentiekkel kapcsolatban javaslatom, hogy minden esetben csak maximum annyi napelem rendszer telepítését modellezzenek a tetıadottság értékelésén túl, amennyi az épület éves villamos energia fogyasztás várható értékénél nem nagyobb. A tagországok közül 9 csak annyi „helybeni” megújuló forrásból származó energia „exportját” javasolja elismerni, amennyi nem haladja meg az épület saját fogyasztását, az észrevétel ebbe az irányba mutat. Véleményünk szerint ez is egy elfogadható megközelítés, csak megjegyezzük, hogy ez gátolja egyes építészek „aktív”, „energy+” és egyéb fantázianevekkel jelzett ambícióit. Az észrevétel egyértelmő, csak a mások általi félreértés megelızése végett célszerő még megemlíteni, hogy - elszámolási értelmezésben „közel” rendszer esetében több épület osztozhat egy, az épületcsoport kedvezı benapozottságú épületén telepített fotovillamos rendszerén; - a „saját” fogyasztás, mint korlát nem vonatkozik termikus energia „exportjára”, - éppen „közel” rendszer esetében lehetséges, hogy az épületcsoportot ellátó főtımő, hıszivattyú, gázmotor, stb. a csoport egyik épületében vagy annak telkén található.
10) Realitása gazdasági optimum szerint az olyan fejlesztési iránynak van véleményem szerint, amely egyedi okos mérık segítségével zónaidık szerinti eltérı tarifák létrejöttén nyugszik. így a fı
gazdaságilag optimális cél épületek esetében az lehet, hogy az egyedi napelemek az épület nappali csúcsidıszakbeli fogyasztását tudják fedezni az év nagy részében. Ez mind a dılésszögekre, mind az éves elvárható termelésre hatással van. Ráadásul az optimum keresés komolyabb mérnöki elvárást is támaszt. A modellezésnél én egy ilyen megközelítést is javasolnék alternatív változatként elkészítve, mert véleményem szerint 2020-körül ez a megoldás tekinthetı majd gazdasági értelemben optimumnak. A benapozási feltételek miatt (különösen lapostetık esetén) ez a megközelítés szinte önmagától adódik.
11) Környezetvédelmileg természetesen hasznos elképzelés, hogy egy épület minél több megújulót termeljen, akár a saját hasznosításán is túl, de úgy gondolom az épület még a naperımő esetében sem minısíthetı gazdasági és hatékonysági szempontból egyértelmően optimális erımőnek, hiszen nagyobb, napkövetıs mechanizmusokkal felszerelt rendszerek a napenergia hasznosításra jobb hatékonysággal képesek. Az ezzel kapcsolatos elvárások támasztása ezért átgondolandó. Azzal a törekvéssel viszont, hogy lehetıleg mindenütt legyen valamilyen kisebb napelem rendszer mérnökileg optimalizált teljesítménnyel vagy/és a hmv fogyasztáshoz optimalizált napkollektor rendszer, egyetértek. Lásd a 9. alatti választ.
12) Egyetértek azzal a kollégával, aki hiányolta, hogy hiányoznak elıírások bizonyos, a szokványostól eltérı használatú illetve jellegő épületekre. A szokványostól eltérı használatú épületekre esetenként kell a követelményértéket meghatározni – ez a jelenlegi 7/2006 rendeletben is így van és a az eljárás eredete az Egyesült Királyságban évtizedek óta e célra alkalmazott „notional building” fogalom. Az igény egyébként – fıleg építészek részérıl - évek óta rendszeresen felvetıdik, azután elhal, amikor ehhez azt kérjük, hogy adják meg egy nem szokványos használatú (pl. wellness szálló, kórház, reptéri terminál) épületnek legalább a jellemzı építészeti alapadatait (alapterület funkciók szerinti megoszlásban, szintek száma), legalább –tól –ig tartományként – ugyanis nincsenek jellemzı alapadatok. Referencia épület nélkül pedig aligha lehet energiamérleget számítani és követelményeket megfogalmazni. Ezért nem kínálkozik jobb megoldás az egyedi eljárásnál. Megjegyzendı, hogy az elem szintő követelmények és a fajlagos hıveszteségtényezı korlátozása a szokványostól eltérı használatú épületekre is vonatkoznak.
13) Az energetikai cselekvési tervek elkészítésénél figyelemmel kell venni a szigorítás hatásait. Fontos lenne egy olyan modellezés elindítása vagy folytatása, amely a várható felújítások, építések számának becslésén, a most meghatározott értékek figyelembevételén alapul. Például a napelemek bıvülése, termelése, a hıszivattyúk terjedése, a hőtés energiaigények felfutása, a távhı helyzete hogyan változhat, a javasolt határértékek bevezetésével. Fontos annak vizsgálata, hogy ezek a célok és hatások milyen mértékig teszik vállalhatóvá az elvárások befogadását illetve ehhez milyen stratégiai, jogszabályi változások szükségesek például a szakképzés terén. Ez természetesen túlmutat a jelenlegi feladat határain. Megemlítendı azonban, hogy e téren rendkívül alapos tanulmányt tett közzé a Középeurópai Egyetem, a szakképzés ügyében ıszre várható a Build Up projekt zárójelentésének elsı változata és örömmel vennénk az ilyen irányú munka folytatását. Szőkebb profilunk szempontjából különösen fontosnak tartjuk a hőtési energiaigények felfutásának mérséklését építészeti, épületszerkezeti, tehát a szó klasszikus (és nem darmstadti) értelmében vett passzív eszközökkel. -o-
Válasz Horváth Attila Imre hozzászólására A megismert mőszaki tanulmány vitathatatlanul megalapozott, reális és teljes mértékben alkalmazható a tárgyi irányelvben rögzítettek implementációs folyamatára, a hazai jogrendszerben történı alkalmazására. Teljes körő és objektív megítéléséhez azonban szükséges a mőszaki tanulmányt kiegészítı, kidolgozás alatt álló költség-optimálási fejezet ismerete.
A tanulmány pontosításához az alábbi észrevételek vizsgálatát javasoljuk: 1. A bevezetésben a hivatkozott irányelv pontos címe és számozása nem került feltüntetésre (Az Európai Parlament és Tanács 2010/31/EU irányelve az épületek energiahatékonyságáról) Sajnálatos hiányosság, amelynek háttere a hivatkozott Irányelv „recast” –ként való közismertsége. 2. A tanulmány lakó, iroda és iskola funkciójú épületek vizsgálatát tartalmazza, gazdasági szereplık létesítményeire nem terjed ki. Az ipari technológiát felhasználó, üzemi épületek vizsgálata egyedi energetikai jellegük miatt nem feltétlenül biztosítana releváns eredményt, egyetértünk az ettıl való eltekintéstıl. Kiterjeszthetı-e a vizsgálat ipari technológiát korlátozottan vagy nem tartalmazó vállalkozási funkciójú épületekre (pl: szállás-, raktár-, kereskedelmi-)? A vegyes rendeltetéső épületeket illetıen a követelményszint egyedi megállapítására eddig is és ezután is volt és van lehetıség a jelenlegi szabályozásban is rögzített algoritmus gondolatmenetét követve. Általánosabb érvényő követelmény meghatározására akkor lenne lehetıség, ha az ilyen épületek legfontosabb alapadatai (funkciók szerinti alapterület, szintszám) elérhetık lennének. 3. A tanulmány alapját képezı mintaépület állományt elméleti, algoritmus által generált halmaz adja. Az irányelv referenciaépületre alapozott számítást határoz meg. A referenciaépület generált módon történı elıállítását megfelelınek tartjuk, azonban a mintaállomány reprezentatív jellege, így az energetikai értékelés eredménye kétséges. A kategóriánként ezer referencia épület gyakorlatilag minden olyan épületet tartalmaz, amely mőszakilag megvalósítható, beleértve az olyan változatokat is, amelyek valamilyen adottság miatti kényszerbıl (telek mérete és formája, benapozottság) vagy nem racionális tervezıi felfogásból az elınytelenek közé tartoznak. 4. Az adatok fıleg elméleti statisztikán alapulnak (pl. 1.sz, 2.sz. táblázatban az egyenértékő téglalap rövid oldala), a kulcsfontosságú nyílászáró-arány jelentıs szórást mutat. Éppen ez a nagy szórás a garancia arra, hogy gyakorlatilag bármilyen (az elem szintő követelményeket teljesítı) épületet is tervez valaki a jövıben, az ezres mintában szerepel egy olyan, ami ennek megfelel és tulajdonságai a statisztikai értékelésben megjelentek. 5. Az épületszerkezeteknél a tervezett, de a bevezetéstıl még messze álló hıátbocsátási tényezık nem tőnnek elegendınek a közel 0 követelmény eléréshez. U=1,3 W/m2K nyílászáró U=0,2 W/m2K falazattal párosulva a nyílászáró arány szórása tovább növeli a számítás kockázatát az összesített érték tekintetében. Az 1,3 W/m2K követelményérték a fémszerkezető nyílászárókra és függönyfalakra vonatkozik. Más (épületszerkezettanban elismert) szakértık véleménye szerint ez a 2018-ra megcélozható színvonal. A szórás nem a számítás kockázatát, hanem a megbízhatóságot növeli: a nagy szórás a garancia arra, hogy gyakorlatilag bármilyen (az elem szintő követelményeket teljesítı) épületet is tervez valaki a jövıben, az ezres mintában szerepel egy olyan, ami ennek megfelel és tulajdonságai a statisztikai értékelésben megjelentek. A mintában szereplı épületek adott határokon belüli sokfélesége biztosítja azt, hogy a követelményérték a javasoltakon túlmenı extra ráfordítások nélkül a leendı épületek 95%-a által teljesíthetı. 6. Túlzottan nagymértékő leegyszerősítésnek véljük, hogy épülethőtéssel a tanulmány nem kalkulál, valamint feltételezi, hogy ∆t < 3 K ∆t. Lakóépületeket lehet és kell úgy tervezni, hogy azokban gépi hőtésre ne legyen szükség. Más épületek esetében a hőtés energiaigényét figyelembe vettük. A ∆t < 3 K ∆t feltételezés számítás eredménye.
7. Napelemek részleges árnyékolása esetén drasztikusabb csökkenést (min. 40%, ellenáram képzıdés) javaslunk figyelembe venni. A termikus rendszereknél egyenes arányban csökken a teljesítmény a kollektorok árnyékolásával. Számításba vettük ezeket a tényeket. 8. A háztartási gépek teljesítményének figyelmen kívül hagyásával egyetértünk 9. A PV rendszer esetében történı energiahozam számításáról, különösen a 2,5 értékő szorzó alkalmazásáról további információt kérünk a megfelelı értelmezés kialakításához. A helybeni megújuló forrásból származó és „saját célra” felhasznált energia azt jelenti, hogy az épület ennek megfelelı mennyiségő energiát nem vételez az országos hálózatról, ez az indoka a 2,5 szorzótényezınek. A jelentés is felveti a helybeni forrásból származó elektromos áram primer energiatartalmának kérdését, de kompetencia hiánya okán nem megy tovább. Felmerül a saját igényeket meghaladó mennyiségő helybeni forrásból származó villamos áram primer energiatartalmának kérdése. Ezt a tagországok közül 9 nem tervezi 2,5 szorzótényezıvel figyelembe venni: többoldalú szakértıi egyeztetés alapján e megközelítéshez lehet csatlakozni. Utalunk még Kapros Zoltán e tárgyban feltett részletesebb kérdéseire és az azokhoz főzött válaszainkra. -oVálasz Zöhls András hozzászólására Nem könnyő olvasmány, alig hinném, hogy túl sokan átrágták volna magukat ezen a 80 oldalon. Mivel én megtettem, megpróbálom röviden összefoglalni az általam vélt lényeget. Általában egy jogszabálytervezetet szokás a beterjesztés elıtt véleményeztetni, egy minisztérium által megrendelt tanulmányt nem nagyon, mivel esetünkben ez történt, ezért azt gondolom, a közzétett írás egy leendı energetikai rendelet meghatározó elıkészítı anyaga lehet. Nem vagyok benne biztos, de mintha a BM lefordult volna a kérdésben utolján megbízott kamarai csapatról, és visszatért volna a 7/2006 TNM rendeletet kidolgozó team-hez. A tanulmányt egy olyan alapvetésnek látom, amivel egy új épületenergetikai szabályozás megfelel az EU 2010-ben kiadott új Épületenergetikai Irányelvében megfogalmazott szigorú elvárásoknak. A megfogalmazásból sajnos nem könnyen kibogozható a lényeg, de azért kísérletet teszek rá. Azt hiszem, a szerzık szerint felépítésében nem, inkább a számaiban kellene változni a jelenlegi elıírásnak. A szabályozás maradna a mai háromszintes alapon. Az elsı lépcsıben az egyes épületszerkezetekre vonatkozó követelmények természetesen szigorodnak, átlagában minden szerkezetre nagyjából kétszer jobb ”U” értéket határoznak meg. A listán persze egyenként érdemes lenne féleségenként végigmenni (itt fıleg a nyílászárókra gondolok), de ez nem fér egy hozzászólás szők keretébe. A várható piaci kínálat, a mérséklet égövi tagországok jelenlegi és tervezett szabályozásai és a passzívház építés gyakorlata olyan csekély „mozgásteret” hagy az elem szintő követelmények (U) számszerő értékeit illetıen, hogy az azon belüli értékek az integrált energetikai mutató követelményértékét csak csekély mértékben befolyásolják, annak értéke elsısorban a használati melegvízellátás és a szellızés energiaigénye függvénye.
Az elsınek megfelelıen változik a második szint, a fajlagos hıveszteség tényezı követelményértéke is. Jelenleg ez, az A/V viszony függvényében, a 0,2-058 W/m3K tartományban van, a javaslat szerint, a jövıben ez a 0,12-0,28 W/m3K értékek közé kell hogy essen. Marad tehát a viszonyítási alap, az A/V, csak az egyes szerkezeti elvárások változásához igazodva, nagyjából felére csökken az átlag is. Némi megközelítésbeli különbség a harmadik szinten, a primer energiafogyasztásnál jelentkezik. Itt már a követelmény (ha jól sikerült visszafejtenem a kódot) nem az A/V viszony, hanem lakó- és irodaépületeknél a szintszám, oktatási épületeknél a tantermek száma szerint változik. Igen, ez a javasolt értelmezés. Ezzel ugyan eltüntetünk egy mindennapos értelmezési problémát, de teremtünk néhány újat, a félig alápincézett ház, a részben beépített tetıtér magyarázatával,
Erre (a „tört szintszámokra”) a javaslat egymondatos, elég egyszerő eljárást tartalmaz vagy azzal, tanterem-e a labor, vagy az óvodai foglalkoztató. Általában úgy látom, a szerzık benne ragadtak az eredeti feltevésükben, három fajta épület létezik, a lakóház, az iroda és az iskola. Minden más, az egyéb kategóriába esik. Nehéz feladni egy elıfeltevést, de ebben az esetben meg kellene próbálni. Kereskedelmi, vendéglátó egység több van, mint iskola, és a szellızési, vagy melegvíz fogyasztási igényük is jobban meghatározható. Örömmel vennénk, ha valaki ezeket az adatokat közzé tenné – ebben az esetben illı hivatkozással javaslatot tennénk az ilyen épületek követelményértékeire is. A gondot abban látjuk, hogy egy vendéglátó egység vagy egy patika ritkán tölt meg egy teljes épületet: a plaza vagy hipermarket jellegő épületekben a különbözı egységek keverednek, változó alapterületi arányokkal. Az, hogy önmagában ismertnek vehetjük például egy étterem-konyha melegvíz igényét vitán felül áll: ennek és hasonló tételeknek az alapján lehet a nettó energiaigényt meghatározni, referencia rendszerrel felbruttósítani és az ilyen kereskedelmi egységeket tartalmazó épületre egyedi követelményértéket meghatározni. Egy könyvtárról, vagy patikáról több általánosságot tudunk mondani, mint egy irodáról, ami lehet egy ultramodern üvegpalota, de ugyanúgy egy falusi családi házban levı puritán biztosító, és hosszan folytathatnám a sort. Az irodaházak esetében a javaslat külön említi a kis alapterülető, egyszerőbb épületek esetét, amelyekre gépi szellızés és hőtés nélküli rendszert tételez fel. Teljesen értelmetlennek látom pont annak a három féleségnek a kiemelését, amelyik az érvényes rendeletben, és a mostani tanulmányban szerepel, fıleg hogy napi tapasztalat az egyes funkciók közti folyamatos metamorfózis. E három kategóriára rendelkezünk elégséges statisztikai adattal és e három kategória markánsan különbözik egymástól a szellızés, a világítás, a használati melegvíz igény, a belsı hıterhelés és a használat napi, heti és éves szakaszossága tekintetében, ezért kezelendık külön. Mint épületgépésztıl talán megbocsátható, hogy az építész megoldásokat tartsam a minısítés alapjának, és az installációs megoldásokat egy második, vagy legalább egy független, elkülönített szintre szorítanám. Ha mindenáron létre kell hozni egy egységes minısítést, azt (természetesen az egyes összetevık egyenkénti feltüntetésével) két szám szorzatából tenném: van egy 65%-os, ”A” besorolású épültetem, a mostani funkciójában felmerülı igényeket 170%-on, ”F”, átlagos szinten teljesítı gépészettel, 0,65x1,7=1,105 ami ”D”, az elıírást megközelítı lenne. Döntsön aztán a vevı, illetve bérlı, hogy szigeteljen-e, vagy inkább cserélje, a megváltozó felhasználói igénynek megfelelıen a kazánt. Az elem szintő követelmények teljesülését lehet ilyen bontásban vizsgálni és annak alapján a költséghatékony felújítás módját keresni, fıleg likviditási gondok esetén. És persze ”ceterum censeo” a legfontosabb az energetikai rendelet és a végrehajtási utasításának összehangolása, vagy inkább közös jogszabályba vonása lenne -o-
Válasz Dr. Fülöp László hozzászólására 1. Nagyon fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a melegvíz energiaigénye nem csökkenthetı úgy, mint a főtésé, ezzel elsı helyre kerülhet a gépészeti rendszerek energia „rangsorában”. Hasonlóan nem csökkenthetı a szellızı levegı mennyisége egy bizonyos szint alá, viszont a szellızés hıenergia visszanyerése megoldott. Talán a melegvíz hıvisszanyerésében is lesz fejlıdés, de a technikai lehetıségek sokkal korlátozottabbak, mint a szellızés hıvisszanyerése esetében. 2. Nagyon egyetértek azzal, hogy a hagyományos, „konzervatív öko-épületek” és a passzív szoláris elemek ne szoruljanak ki a megépíthetı épületek illetve szerkezetek körébıl. Az élettartamra vetített energiamérleg (esetleg ökológiai értékelés) meghaladja a tanulmány kereteit, de a passzív szoláris elemekre vonatkozó
követelmény viszonylag egyszerően beilleszthetı. Javaslom a „opaque” szerkezetek hıátbocsátási tényezı követelményértékének „egyenértékő hıátbocsátási tényezı”ként történı meghatározását, hasonlóan, mint ahogy az MSZ-04-140/2:1991 szabvány kezeli az üvegezéseket. Az „egyenértékő hıátbocsátási tényezı” a szerkezet energiamérlegét fejezi ki egy főtési szezonra a veszteségek és a szoláris nyereségek aránya alapján. (Ez akár negatív egyenértékő U-értéket is eredményezhet.) Ha tehát a napsugárzási energiahozam nélküli U-érték nem is felel meg a követelménynek, de a napsugárzási energiahozam beszámításával számított „egyenértékő hıátbocsátási tényezı” megfelel, akkor legyen megépíthetı a szerkezet. Bár az egyenértékő hıátbocsátási tényezı fogalmát korábban a jelen javaslat szerzıi vezették be (és ezt a fogalmat mostanában más tagállamban is tervezik használni) jelen esetben egyszerőbbnek véljük a szó eredeti értelmében vett U érték használatát és a nyereségáram elkülönített számítását. Egyes reakciók szerint enélkül is túl sok fogalom szerepel, amely ”… a legtöbb szakember (pl. építész) számára sem bír jelentéssel.” 3. Terminológiai javaslat: javaslom, hogy fogadjuk el a Magyar Napenergia Társaság ajánlását és a „photovoltaic” magyar megfelelıje a „fotovillamos” legyen! Ezt a javaslatot már az emlékeztetı fogalmazásakor magunkévá tettük. 4. Metodológiai hozzászólás: A tanulmány a megújuló források szintjeit a következıképpen határozza meg: helyben – közelben – országos hálózat. A „helyben” gyakorlatilag telekhatáron belülit jelent. A „közelben” fogalmát több épületbıl álló, energiaellátás szempontjából kapcsolatban levı zárt rendszerként definiálja, amely épületcsoportot együtt is lehet (kell?) minısíteni. Ebbıl a zárt rendszerbıl késıbb senki sem léphet ki, senki sem csatlakozhat hozzá. Ebbıl a kategorizálásból viszont hiányzik a „közelben” és az „országos hálózat” közül a „helyi hálózat”, pl a távfőtés, ami olyan értelemben nyitott, hogy lehet hozzá csatakozni, esetleg leválni, és az ellátott épületek nem tanúsíthatók egyben. Azt egyelıre nem látom át, hogy ennek az elvi szempontnak milyen gyakorlati jelentısége van. Azt a választ elfogadom, hogy a különbözı távfőtési rendszereknek a különbözı primerenergia összetétele, megújuló energia hányada a primerenergia tényezıben kifejezhetı, erre készült is egy tanulmány, de a „nem országos hálózat” fogalmának beillesztése részemrıl logikai szempont. Megjegyzem, hogy „közelben” elıállított energia csatlakozhat országos hálózathoz is (mint akár egyetlen épület), lásd az országos elektromos hálózatra táplált „helyben” vagy „közelben” megújuló forrásból elıállított elektromos energia, de csatlakozhat „nem országos” hálózathoz is, mint pl. egy lokális tömbfőtés, vagy biogáz hálózat. Minden forrás, amely nem helybeni (telekhatáron belüli) vagy nem közeli - egy zárt rendszer elszámolási értelmében - az egy és ugyanazon kategóriába tartozik (ami nevezhetı távolinak, off-site-nak, „helyen kívülinek” – függetlenül a fizikai kiterjedésétıl, azaz attól, hogy egy kisebb vagy nagyobb épületcsoportot, egy kerületet, egy települést vagy több települést lát el. 5. A napkollektorok és napelemek elhelyezési lehetıségeinek vizsgálatához javaslom felvenni a vízszintesen elhelyezett vákuumcsöves kollektorok opciót. Mivel ebben az esetben a kollektor sorok nem árnyékolják egymást, a magas állványos telepítéshez képest nagyobb energiahozam érhetı el ugyanazon a tetı alapterületen. Magas épületeken lehet jelentısége, ahol a nagyobb energiahozam hasznosítható. Járulékos elınyként jelentkezik az alacsony elrendezésbıl származó kisebb szélteher.
Egyetértünk azzal, hogy ezt a lehetıséget is ki lehet használni. 6. A napkollektoros vízmelegítés potenciáljának meghatározásához tekintetbe kell venni, hogy csak azokban az épületekben alkalmazható, amelyekben a vízmelegítés helyben történik, a melegvíztároló az adott épületben van. Amennyiben a vízmelegítés a hıközpontban történik, és az épület ellátása 4 vezetékes, az ellátott épületben nem lehetséges a napenergia hasznosítása vízmelegítésre. A szabályozás szempontjából azonban ennek nincs különös jelentısége, mivel ilyen estekben fotovillamos rendszert lehet alkalmazni napenergia hasznosításra. 7. Az I. függelékben a magastetık napkollektor illetve PV variációknál a felülnézetek tájolása nem jelölt és nem mindig a szokásos. Helyszínrajzokon az É-jel szokás szerint felfelé néz. Az I. függelék 54. oldalán lefelé kell, hogy nézzen, az 56. oldalon balra fel ferdén, az 58 oldal középsı ábráján balra vagy jobbra, az alsó ábrán lefelé, a 60. oldalon balra le ferdén. Jobb lenne, ha mindig felfelé nézne, mint pl. a III. függelékben. Sajnáljuk, ha emiatt az értelmezéshez többlet idıre volt szükség. 8. Nagyon egyetértek azzal a javaslattal, hogy a megújuló energiák felhasználására ne legyen konkrét elıírás, hanem a primerenergia követelmény szintje legyen olyan alacsony, hogy megújulók alkalmazása nélkül ne lehessen teljesíteni. A javasolt, indirekt módon meghatározott 25% megújuló részarány követelmény szintjével is egyetértek. Ennél több elsı lépésként nem várható el. 9. Az épületek A/V aránya: kutatási célra nagyon megfelel, jelen tanulmány céljaira is, de javaslom, hogy a leendı rendeletben se a fajlagos hıvesztség-tényezı, se az összesített energetikai jellemzı követelmény-értéke ne az A/V arány függvényében, hanem a légtérfogat illetve az alapterület függvényében legyen meghatározva! Indoklás: ahogy a tanulmány 10. oldalán is szerepel, a fajlagos hıveszteség tényezı követelményértéke nem határozható meg egyetlen általános érvényő számértékként, mivel a kis épületek Felület/Térfogat (A/V) aránya magas, ezért a fajlagos főtési hıigény magas, míg a nagy épületek A/V tényezıje alacsony, ezért a fajlagos hıigény alacsony. Ha viszont a követelmény-értéket az A/V viszony alapján határozzuk meg, az nem ösztönzi az építész tervezıt az energiatudatos kompakt tömegformálásra, mivel az A/V arányból nem derül ki, hogy azért magas, mert kicsi az épület, vagy azért, mert indokolatlanul tagolt. Zöld professzor válaszában felhívta a figyelmet, hogy a tanulmányban az összesített energetikai jellemzı elemzésében nem szerepel az A/V aránya, hanem szintszámok, illetve iskolák esetében a tanteremszámok. Ez valójában elıkészítése, hogy a követelmény-értékek ne az A/V arány függvényében legyenek meghatározva. A fajlagos hıveszteség-tényezı tekintetében viszont fenntartja, hogy építész tervezınek teljes szabadságot kell adni abban, hogy a helyi adottságoknak megfelelıen a legjobb tudása szerint alakítsa az épület tömegformálását. Én viszont találkoztam olyan esetekkel, amikor az épület indokolatlanul tagolt. Úgy tőnik, hogy az építész tervezınek sejteleme sem volt a tömegalakítás energetikai következményeirıl. Vagy szándékosan sértette meg? Mindkettı rossz. A lakó ilyenkor a főtési rendszerre panaszkodik, hogy vagy a főtés tervezı csapta be a kondenzációs kazánnal, vagy a kondenzációs kazán nem éri meg az árát, mert ismerısök régi „kocka” házban régi kazánnal sokkal kevesebbe kerül a főtés. Személyes tapasztalatom, hogy építészeknek csak nagyon kis százaléka van tudatában a „6B” ceruzával húzott vonalai energetikai következményeinek, illetve van, aki kifejezetten elutasítja, hogy a mővészetét alárendelje az alantas energetika szempontoknak. Teljes jó szándékot feltételezve is hasznos lehet olyan szabályozás, ami orientál, terel az energetikailag helyes irányba. (Hasonló a helyzet ahhoz, hogy szükséges-e a hıátbocsátási tényezıket korlátozni.
A tanulmány ismertetése során elhangzott ilyen vélemény. Szerintem viszont nagyon jól irányít, hogy jók, arányosak legyenek a hıtechnikai tervezés elsı lépései. Emlékeztetıül: az MSZ-04-140/2:1991 nem tartalmazott hıátbocsátási tényezı követelményeket, és gyakorlatban gyakran hiányzott.) Tehát fenntartom azt a véleményemet, hogy a fajlagos hıveszteség tényezı követelmény-értékét a főtött légtérfogat függvényében kellene meghatározni. A görbe meredekségének meghatározásában, vagy nem lineáris összefüggést alkalmazva lehetne terelni nem a kocka, hanem az optimális tömegformálás irányába, mint ahogy a legtöbb épületenergetikai tanulmány, tankönyv elsı ajánlásai körözött szerepel a túlzott tagoltság elkerülése. Ha egy adott esetben az építész nem tudja, vagy nem akarja ezt a követelményt teljesíteni, akkor alkalmazzon alacsonyabb U-értékő szerkezeteket! A főtött térfogat függvényében követelményértéket megadni nem célszerő: ugyanaz a térfogat tartozhat egy lepényépülethez is és egy toronyházhoz is. Bizonyos alapterületen túl a kompakt formának vannak hátrányai is: kevés a benapozott homlokzat területe, a „passzív zónaként” figyelembe vehetı alapterület (N. Baker – K. Steemers), nı a világítási energiaigény, esetleg a belsı zónának gépi szellıztetésre van szüksége. Az „alantas energetikai szempontokon” túl a kompaktabb forma más – kevésbé tájékozottak számára is belátható - elınyökkel jár (kisebb anyagfelhasználás a körítı szerkezetekhez), mindazonáltal a forma meghatározásának vannak olyan racionális (nem esztétikai) kritériumai is, amelyek miatt korlátozás vagy „büntetı jellegő” követelmény elıírását nem tartjuk célszerőnek.
1. ábra: Példa túltagolt alaprajzra 10. Elhangzott olyan vélemény, hogy a fajlagos hıveszteség-tényezı felesleges közbensı követelmény. Szerintem egyáltalán nem felesleges, hiszen ez egy olyan mérıszám, ami kizárólag az épület tulajdonságitól függ. Fıleg, amíg csak három rendletetésre van jól meghatározott összesített energetikai mutató követelményérték! De ha késıbb lesz akár tíz rendeltetésre, akkor is hasznos lesz, hogy látsszon, milyen hıtechnikai minıségő az maga az épület, és ehhez képest mit változtat a gépészet. 11. A légtömörség követelményének meghatározást ebben a szabályozásban én sem tartom szükségesnek (lehetségesnek). A tervezés szintjén feltételezzük, hogy épület légtömör. Szükségesnek tartom viszont, hogy az épület átvételének, minısítésének szükséges tartozékává váljon, tehát abba a szabályozásba kerüljön bele a légtömörség mérés. 12. A tanulmány tartalmazza, és az elıadáson is elhangzott, hogy a világítás energiaigényének megengedett szintje a jelenlegihez képest csökkent a LED fényforrások térnyerésével. Személyes tapasztalatom viszont, hogy egyelıre
legalábbis a LED fényforrások színvisszaadása nagyon rossz, ezért alkalmazási lehetıségük egyelıre korlátozott. Remélhetıleg a jövıben javulni fog. Nem tisztán LED fényforrásokat, fele részben azokat és fele részben hagyományosakat vettünk figyelembe. 13. Egyetértek azzal, hogy a nem beépített háztartási, irodagépek stb. energiafogyasztását ne tartalmazza az épületek energetikai minısítése, hasonlóan a lakások csillárjaihoz, amit a lakó visz magával. Ezek a gépek bevihetık-kivihetık néhány évente cserélik, értelmetlennek tartom a beépített energetikai berendezésekkel azonos szintő kezelésüket. Ráadásul ez logikailag oda vezetne, hogy a technológia energiafelhasználását is be kellene számítani. 14. Megfontolandó viszont a lift energiafogyasztásának bevitele, de csak a többi tagállam intézkedéseivel összhangban, hiszen, ahogy az elıadáson is elhangzott, nem lenne helyes, ha a magyar szabályozás nem ugyanazokat az összetevıket tartalmazná, mint a többi tagállamé. Sıt az EU jogalkotásnak többet kellene tennie a minısítések egységesítésben, hogy az egyes energetikai kategóriák minden tagállamban ugyanazt jelentsék. Egyelıre egyik tagállam sem tervezi a liftek energiaigényének figyelembevételét. Minden rendelkezés annyit ér, amennyit megvalósítanak belıle. Az MSZ-04-140/2 szabvány 1991 évi változata szakított az idejétmúlt szemlélettel és gyökeresen új alapokra helyezte az épületenergetikai követelményrendszert. A szakma túlnyomó többsége, beleértve az önkormányzatok mőszaki osztályait is azonban, egyszerően elsiklott felette, és a régi, érvénytelen szabványt használta még 10-15 évvel késıbb is. A 7/2006 TNM rendelet megjelenését észlelte a szakma, de az önkormányzatok mőszaki osztályai nem kérik a számítást az engedélyezése tervhez, találtak kibúvót, és csak egy nyilatkozatot kérnek, hogy az épület megfelel. Nincs az a tervezı, aki ne lenne hajlandó nyilatkozni, hogy megfelel, de kevesen vannak, akik ki is számolják, ha úgysem kérik. A 176/2008 korm. rendelet megjelenésérıl nem csak szakma, hanem a közvélemény is értesült, fıleg mert a sajtó ellenségesen fogadta. A rendelet értelmében 2009 jan. 1-tıl az új épületek használatba vételi engedélyének kiadáshoz el kellene készíteni az energiatanúsítást. Tapasztalatom szerint e nélkül is kiadják, tehát az új épületek tanúsítása nem készül el. Pedig nem is kötelezı, hogy megfeleljen az épület, csak el kellene készíteni a tanúsítást, hogy látsszon, milyen is lett. Ha az új épület primer energia tényezıje nagyobb, mint 100%, akkor persze látszik, hogy vagy a tervezés, vagy a kivitelezés nem volt megfelelı. -o-
Válasz Meggyasszay Péter hozzászólására 1) Az anyag legfontosabb hiányosságának azt tartom, hogy nem fogalmaz meg jövıképet, mit is szeretne elérni. Elöljáróban tudomásul kell venni, hogy sem a Megbízó, sem a Megbízott nem volt és nincs abban a helyzetben hogy szabadon választott témára improvizáljon egy tanulmányt. Az EU rövid határidıvel arra a kérdésre vár a tagországoktól jelentést, hogy mi a „közel” számszerő mértéke és milyen mértékben fedezhetı az alacsony energiaigény megújuló forrásokból. A jövıt illetıen a jelentés ezekre a kérdésekre választ ad, más, a jövıre vonatkozó kérdéseket a feladat nem tartalmazott. Véleményem szerint a közel nulla energiafogyasztású épületek értelme, hogy egy közel nulla fogyasztású ország víziója felé tesz lépéseket. Az épületszektor átalakítása ezzel ahhoz a stratégai EU célhoz járul hozzá, hogy az EU teremtse meg energetikai függetlenségét is (Energy Roadmap 2050, publikálva 2011. 12. 15.).
Ezt hozzászóló úgy értelmezi, hogy az ipar, a mezıgazdaság, a közlekedés és a lakosság energiafogyasztása országos léptékben közel nulla lesz? Az anyagban megfogalmazott logika, miszerint legyen a követelményérték a 7/2006 TNM rendelet frissítésében felvázolt épületszerkezetekbıl készíthetı házak primer energia igényének 75%-a, véleményem szerint több szempontból megkérdıjelezhetı:
a. A 7/2006 frissítése során szakmai javaslatok és gyártói igények kompromisszumaként jöttek létre a követelményértékek. Ez nem elıremutató alap a közel nullás épületek mőszaki követelményeinek maghatározására. Nem világos, hogy egy szakmai szempontok ütköztetésével kialakított konszenzus miért ne lehetne elıremutató. A „frissítésben” hozzászóló aktív szerepet vállalt (mint az Építész Kamara képviselıje, bár ez utóbbit az elsı nyílt fórumon az Építész Kamara más képviselıje vitatta). Nincs tudomásunk arról, hogy a „kompromisszumos” követelményértékektıl hozzászóló elhatárolódott volna, különvéleményt jelentett volna be. Egyébként a várható piaci kínálat, a mérséklet égövi tagországok jelenlegi és tervezett szabályozásai és a passzívház építés gyakorlata oly csekély „mozgásteret” hagy az elem szintő követelmények számszerő értékeit illetıen, hogy az azon belüli értékek az integrált energetikai mutató követelményértékét csak csekély mértékben befolyásolják.
b. Nem feltétlen igaz, hogy megújuló energia használattal csökken a primer energia igény. (Pl. Kandallók beépítése esetén a rossz energiaátalakítási tényezı a jelenlegi 0,6-os biomasszára vonatkozó primer energia átváltási számmal megnöveli a számított hıigényeket, ugyanakkor csökkenti a fosszilis energiaigényt!) A javaslatban automatizált pellett / faelgázosító kazán szerepelt. Kandallók alkalmazására (a hangulati elemen túl) legfeljebb bivalens hıszivattyús rendszer kiegészítéseként, kis lefedési tényezıvel célszerő energetikai szempontból gondolni.
c. A passzív házak etalonként történı említése véleményem szerint hazai viszonyokat tekintve elhibázott. Az ausztriai típusú, elektromos áramra alapozott épületüzemeltetés Magyarország természeti adottságait tekintve jelenleg nem ideális megoldás. Számos példa mutatja, hogy a megújuló energiából származó energiatermelés alacsony hazai mennyisége és potenciálja miatt a passzívházak esetenként drágábban, több fosszilis energia felhasználással üzemeltethetık, mint a hazai adottságokhoz jobban illeszkedı épületek (lásd Medgyasszay Péter: Számok bővöletében Építés Spektrum 2011-4 pp. 16-18: http://belsoudvar.hu/spektrum-2011-mp-szamok.pdf) Tisztázzuk, hogy a „passzivház” egy önként vállalható minısítési rendszer követelményeit kielégítı épület, amely minısítési rendszer nem része a nemzeti szabályozásoknak. A javasolt „közel nulla” követelményértéket a jelentésben azért vetettük össze a passzivházakéval, hogy érzékeltessük, a javasolt követelményértékek azokénál több esetben szigorúbbak (ehhez az értelmezési gondok megelızése végett átszámítottuk azokat a tételeket, amelyek a passzívházak követelményei tartalmaznak, a nemzeti szabályozások nem). A hivatkozott cikkben szereplı épület ismereteim szerint a javaslatban „konzervatív öko-ház” koncepciójában fogant (egyébként kandallóval…). Erre a kategóriára a javaslat egy elvi igen esetén külön eljárás alkalmazását irányozza elı.
14) Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy a közel nullás épületek követelményeinek meghatározásakor készüljön energia stratégiai elképzelés, hogy az épületek milyen hazai, esetleg európai erıforrások fenntartható mértékő fogyasztásával üzemeltethetık. Azt gondolom az elkészítendı koncepció alapja lehet a „fenntartható ház" koncepció, amely az ország természeti adottságaiból vezeti le a szükséges és elégséges mőszaki követelményszintet. Az elégséges szó a költséghatékonyság miatt nyer fontos értelmet! (Lásd: Medgyasszay Péter: Fenntartható ház? Természetesen! - Régi-Új Magyar Építımővészet, Utóirat 2010/2 - http://belsoudvar.hu/mp-epitomuveszet-2010- 2.pdf, valamint Medgyasszay Péter: A "fenntartható ház" koncepció továbbfejlesztése Építéstechnika, 2012/2-3, pp. 22-24 - http://belsoudvar.hu/epites-technika-mp-
fenntarthato.pdf) A hozzászóló definíciója szerint „A fenntartható ház olyan épület, amelynek teljes életciklusára vetített erıforrás-használata nem nagyobb, mint a vizsgált terület, adott épületre jutó erıforrása.”. A gond ezzel csak az, hogy - a vizsgált területen nemcsak épületek, hanem ipar, közlekedés, mezıgazdaság és szolgáltatások is vannak, tehát elıször meg kellene határozni, mennyi jut az erıforrásokból az épületekre, iparra, közlekedésre, stb.; - kisebb (mondjuk megyényi) területek esetében az épületekre jutó erıforrás egyes esetekben vélhetıen olyan csekély lenne, hogy abból a mainál lényegesebben alacsonyabb életminıséget jelentı épületeket lehetne csak létesíteni és üzemeltetni, ennek társadalmi elfogadása legalábbis kétséges; - erısödnének az egyes területek közötti különbségek, további hátrányt szenvednének az amúgy is hátrányos helyzető körzetek - ha pedig ország léptékő területben gondolkodunk, akkor a felsorolás elsı bekezdéshez jutunk vissza.
15) Az épület felújítások kapcsán megfogalmazott szoláris energia potenciál számítás hasznos tanulmány, de a gazdasági kérdések figyelmen kívül hagyásával téves következtetésekre ad lehetıséget. A jelentésben olvasható (i), a nyilvános vita megnyitójában elhangzott (ii), az elıadók elmondták (iii) és vetítették (iv), valamint az emlékeztetıben is olvasható (v), hogy a jelentés a mőszaki lehetıségeket elemzi, a gazdaságosságra vonatkozó vizsgálat folyamatban van, annak eredményei alapján a javaslatok módosítása nem kizárt. A kérdés itt és most történı felvetésének oka/célja aligha megfejthetı, de ehelyütt is közöljük (vi), hogy a gazdaságossági vizsgálat – elıírt módszerrel és bemenı adatokkal – folyamatban van. Mőszakilag igaz ugyan, hogy egyszintes épületekre arányosan több szoláris energiát hasznosító eszközt lehet telepíteni, azonban ezen rendszerek költsége kevesebb felé oszlik el, így a megvalósítás kevésbé reális. Összegezve a fenti véleményeket feltétlenül szükségesnek tartom energia stratégiai elképzelések megfogalmazását. Nem lehet, illetve nem gazdaságos az épületek lokális autonómiáját megcélozni, viszont a regionális, vagy országos autonómia középtávon elérhetı. A jelentésben szó sem esik az épületek lokális autonómiájáról. Az Európai Bizottság véleményem szerint bölcs logikája, hogy a tagországok maguk definiálják követelményértékeiket így tud értelmet nyerni. Meg kell fogalmazni azokat a lépéseket amelyek az épületek tervezése és az ellátó rendszerek fejlesztése terén szükségesek, hogy létrejöhessen egy energetikailag független ország, vagy ország-közösség. Magam részérıl támogatom, hogy kerüljenek kidolgozásra azok a jogi keretek, amelyek szabályozzák a nem helyben történı megújuló energia hasznosítás „magyarbiztos" szabályait. Ezáltal nagyobb esély lenne arra, hogy a 4) pontban említett anomáliákat megszüntessük, és a mőszaki potenciált más fogyasztók pénzügyi erıforrásainak bevonásával kiaknázhassuk. Lásd az 1) alatti választ -o-
Válasz Ertsey Attila hozzászólására A tanulmány összességében kiváló, és alkalmat nyújt a kérdés továbbgondolására. Észrevételeim sem átfogóak, csak néhány pontra vonatkoznak, amerre mindenképpen tovább kellene haladni. • A szerzık szemlélete a szabályozás és a tudományos elemzés oldaláról és kevésbé a praxis oldaláról közelít, pl. hivatkozik a tagországokra, hol és mit fogadnak el, stb. Ez egy lehetséges megközelítés, de vitatható is, részben a praxis oldaláról, részben a nemzeti hatáskör szabadsága okán. A praxis már ma mőködıképes megoldásra törekszik. Ebben pl. bennfoglaltatik a teljes elektromos fogyasztás, lakóháznál egy
tól-ig értékkel, irodánál is. Ma a praxis egy jelentıs része messze a szabályozás elıtt jár, közel nullás, és néhány energetikailag autonóm épülettel. A szabályozás nyilván az általános praxist kívánja magasabb szintre emelni, de akkor a praxis tapasztalataira is kell támaszkodnia. Elöljáróban tudomásul kell venni, hogy sem a Megbízó, sem a Megbízott nem volt és nincs abban a helyzetben hogy szabadon választott témára improvizáljon egy tanulmányt. Az EU rövid határidıvel arra a kérdésre vár a tagországoktól jelentést, hogy mi a „közel” számszerő mértéke és milyen mértékben fedezhetı az alacsony energiaigény megújuló forrásokból. Ha a tagországok között konszenzus van abban, hogy az energiamérleg mely összetevıit veszik figyelembe, akkor nem célszerő egy nemzeti szabadságharc jegyében olyan tételeket is figyelembe venni, amelyekkel mások nem számolnak és azután magyarázkodni, hogy a mi követelményeink azért enyhébbek, mert másként számoltunk. •
Az épület elektromos fogyasztása azért is fontos, mert 2020-ig le fog zajlani a személygépkocsik területén az elektromos üzemre való átállás jelentıs hányada. Ezzel az autó otthoni töltési igénye, és a házhoz való kapcsolódás lehetısége markánsan meg fog jelenni, a Vehicle to Grid (V2G) rendszer bevezethetıségével együtt, ami a Smart Grid hálózat hazai fejlesztésével (lásd a MAVIR terveit, a hazai lokális kezdeményezéseket – Bükk Mak Leader csoport), valamint az európai hálózatfejlesztési tervekkel párhuzamosan fog haladni. Ez át fogja szabni a háztartás energiatortáját, a főtés lecsökken a HMV szintjéig, A főtés energiaigénye már a javaslat szerinti számokkal is a HMV energiaigénye alatt van! •
és helyére bejön az autótöltés igénye (ennek teljesítményigénye külön kérdés). A V2G rendszer jelentısége, hogy a parkoló autó akkumulátora háttértárolóként a csúcsidıszakban képes a háztartás igényét lefedni, Ha a késı délutáni-kora esti órákban éppen feltöltött állapotban otthon parkol (garázsban vagy kerítésen belül, mert az utcára körülményes lenne kivinni a kábelt). •
ezzel a csúcserımővek teljesítményét mérsékelni (peak shaving). Ez országos rendszerszabályozási kérdés.
Ezért az elektromos fogyasztási igények bevonása a követelményrendszerbe fontos, részben a számításba, részben az építési követelményekbe, hogy pl. újépítéső házakban kettıs áramrendszer kell, hogy a MAVIR, vagy a lokális rendszer által távvezérelt smart grid tudja a fogyasztókat szabályozni. A többi lehet ajánlás, hogy pl. milyen energiaosztályú háztartási fogyasztókat válasszon az építtetı, mekkora lehet
a ház elektromos fogyasztása jellemzı épülettípusonként, teljesen analóg módon a hıtechnikai követelmények fejlıdésével. Itt is szükséges referenciaépületek vizsgálata.
A V2G igénye már most, a hibrid autóknál is megjelent.
A fenti európai energiarendszerbe kell illeszkedjen Magyarország is. • „Mőszakilag semmi akadálya nincs autonóm házat építeni – létesült is ilyen -, de az életciklusra vetített energiamérleg és a költségek szempontjából ez még nem a közeljövı útja.” „Ilyen létezik, de ez várhatóan nem a következı néhány évtized általános gyakorlata lesz.” Ez túl pesszimista vélemény. Ma egyre több építtetı dönt így, például napelemes rendszerrel mőködtetett hıszivattyús épületek épülnek (lásd
pl. aktívházak, Energiakulcs) A többletráfordítások esetében már elérhetı a 15 év alatti megtérülés. A fotovillamos rendszerek áresése a becsültnél is gyorsabb, 2010 óta évi 20 %, tehát 1-2 év múlva a napelemes áramtermelés olcsóbb lesz a hálózati áramnál. Ma e rendszereknél 10 éves megtérülésnél tartunk, 5 éven belül ez 5 év körülre csökken. Két éven belül az autonómia követelı realitás lesz. A feladat most egy olyan mőszakilag lehetséges követelményrendszer megfogalmazása, amelynek megfelelı épületeket és rendszereket öt év múlva az átlagos képzettségő tervezık meg tudnak tervezni, az átlagos felkészültségő kivitelezık meg tudnak valósítani és az átlagos anyagi helyzető építtetık meg tudnak fizetni, mindezt úgy, hogy a minimálisra csökkenjen annak kockázata, hogy a teljesíthetetlen követelmények okán a szabályozás kudarcot valljon vagy tömeges felmentési kérelmek árasszák el az illetékes hatóságokat, de a követelmények mégis elég szigorúak legyenek. Ehhez az átlagos felkészültségen még a javasolt „szerény” követelmények esetében is elég sok javítani való van. •
a „konzervatív öko-épületre” vonatkozó javaslattal egyetértek, korszerő épületek referenciavizsgálata, életciklus-költségelemzése szükséges, reprezentatív számban. • a HMV energiaigénye: nem jó a megközelítés. Ez valóban nem lehet nulla, de az épületet szigetként tekintve – azaz zárt energetikai rendszerként - igen. Az állítás a javaslatban a nettó melegvíz igényre vonatkozik (hány liter hány fokos víz), nem az annak biztosításához szükséges energiára, ezért eredeti formájában helytálló. •
2.4 pont, a Közel nullás értelmezése: létezik egy harmadik megoldás is, méghozzá az, ami a legelterjedtebb: a főtési hıigényt nem fosszilissel, hanem biomasszával fedezi, és ezt ellentételezi, vagy sem. Ez a legáltalánosabban elterjedésre esélyes épületgépészeti megoldás, ezért ezt be kéne emelni a „közel” kategóriába. A biomassza-igényt a település-kistérség készleteibıl lehet fedezni, de nem kizárt a távolabbi forrás is, a szállítási energiaigény ellentételezésével. Az állítólagos harmadik megoldás benne van az eredeti kettıben. A közel kategóriából a biomassza nincs kizárva, csak az a kérdés, hogy mi az elszámolási egység. A biomasszával azonban óvatosan kell bánni – ha már jövıkutatásról van szó, a világhálón percek alatt rá lehet lelni azokra az anyagokra, amelyek az „élelmiszert vagy energiát” problémára hívják fel a döntéshozók figyelmét. •
A „Közel” értelmezése a praxis oldaláról máshogy néz ki. Ha a megvalósíthatóságot nézzük, reális cél lehet egy kistérség vagy egy település energetikai autonómiája. Ebbıl mozaikszerően adódhat az ország energiafüggésének felszámolása, mely elméletileg 2040-ig elérhetı (lásd Vision 2040 tanulmány). A települési léptéknél lehet lejjebb is menni, de itt már a beépítési sőrőség és egyéb tényezık korlátozóak. Ide többlépcsıs ökölszabályok kellenek. Az elsı lépést a tanulmány megtette ebbe az irányba (szintszámtól függı technikai lehetıségek), A „közel” tekintetében a javaslat egyértelmő, abban azonban a szintszámtól függı technikai lehetıségek nem szerepelnek. •
de ezt tovább kell finomítani, azt hangsúlyozva, hogy az EU a Közel Nullás definíciót nemzeti hatáskörbe utalja, ezért ennek egy célja lehet, az ország energiaönállóságának mielıbbi elérése. A továbblépés érdekében elvégzendı feladatok lehetséges vázlata: • Építészeti követelmények, feltételek: o a régióra vonatkozó követelmények (megújuló energiapotenciál területi megoszlása, országos energiarendszerhez kapcsolódás, nemzeti energiastratégia, civil stratégiák, energiaigény (közlekedési is), rendszerirányítás állapota, stb.) o kistérségi szintő követelmények (vízgyőjtı-alapú, ökológiai szemlélető területi lehatárolás, megújuló energiapotenciál meghatározása, beleértve a vonalas
létesítményeket, térinformatikai rendszer, kistérségi stratégiák, helyi smart grid és smart metering rendszerek, energiaigény) o település-szintő követelmények (beépítés, beépítési sőrőség, szintszám, tájolás, domborzat, A települések többnyire léteznek és csak hosszú idı alatt igazíthatók a kifejlesztendı követelményekhez megújuló potenciál (offsite), megtakarítási potenciál, adatbázisok, kataszter, települési stratégiák, smart grid és smart metering rendszerek, energiaigény) o a telekre, építési helyszínre vonatkozó követelmények további finomítása energianyerı felületek teljesítménye, elıírásai,hulladékterületek Az energiagyőjtı-átalakító elemek teljesítménye a mőszaki fejlesztés és nem elıírások függvénye. o
egyéb megújuló potenciál on site épület-szintő követelmények geometria, felület-térfogat-arány, stb. Számos racionális és kevésbé racionális tényezıtıl függ, elıírásban nem rögzíthetı o
energianyerı felületek teljesítménye (on site) Amennyiben a benapozás is rendeletileg elıírható, akkor a teljesítmény is. épületszerkezetek épületgépészet Nem világos, hogy ez utóbbi kettı alatt mit kellene érteni. • • • • • • •
épületvillamosság: fogyasztók energiaosztálya, V2G1 alkalmasság, stb. kapcsolódás az E-mobility-hez, a jármővek átállási üteme elektromos hajtásra 2020-ig és 2040-ig kapcsolódás a nemzeti energiastratégiához (nukleáris, fosszilis és megújuló arányainak prognózisa) és éghajlatváltozási stratégiához kapcsolódás civil stratégiákhoz (Vision 2040) kapcsolódás EU-s stratégiákhoz, direktívákhoz (3×20, EPBD, költséghatékonyság) piaci prognózisok: befektetıi érdeklıdés, megújulók részaránya felkészülés a Grid Parity2-ra roadmap
Megérne a téma egy szőkebb körő szakmai vitát, a továbblépés lehetıségeinek áttekintésével. Remélhetıleg akad olyan intézmény – hivatal – hatóság, amely ennek összehívásáról gondoskodik. 2
hálózat-paritás, amikor a megújuló energiával termelt elektromos áram rendszerára a jelenlegi hálózati rendszerár szintjére süllyed. Magyarországon a Grid Parity várható idıpontja 2016. Ez az
1
V2G, Vehicle to Grid (Jármővek a hálózatra), az elektromos autók akkumulátorának bekapcsolása a ház, illetve a térség elektromos rendszerébe. Csúcsidıszakban az épület a csúcsigényét nem a hálózatról veszi, hanem a parkoló autók akkumulátorából, majd völgyidıszakban visszatáplálja, külön kedvezménnyel. Ezzel csökken a csúcsigény és ezzel a csúcserımővek iránti igény. 2 hálózat-paritás, amikor a megújuló energiával termelt elektromos áram rendszerára a jelenlegi hálózati rendszerár szintjére süllyed. Magyarországon a Grid Parity várható idıpontja 2016. Ez az energiamonopólium végét jelenti, mivel a fotovoltaikus áramtermelés lesz a legolcsóbb, és lehetıvé válik bárki számára a leválás a hálózatról, az energia-önellátás, beleértve az elektromos autók energiaigényét is.
energiamonopólium végét jelenti, mivel a fotovoltaikus áramtermelés lesz a legolcsóbb, és lehetıvé válik bárki számára a leválás a hálózatról, az energia-önellátás, beleértve az elektromos autók energiaigényét is. A „leválás a hálózatról” vagyis az autonómia mindössze csak az egész évre szóló tárolás megoldását tételezi fel, ami az akkumulátor telepeken túl csak vízbontást, hidrogén tárolást, tüzelıanyagcellákat jelent. A pesszimizmus látszatát vállalva ezt még nem tartjuk annak a technológiának, amelyhez az öthat év múlva bevezetendı követelmények igazíthatók lennének. Természetesen ez nem zárja ki ennek a technológiának az alkalmazását, amivel a leendı követelményszintet meghaladó, csúcskategóriába sorolható épületek létesíthetık.
-o-
Válasz – Wienerberger hozzászólására Örömmel vettük a meghívást a fenti témába tartott bemutatóra, és ezúton teszünk eleget kérésüknek az ott elhangzottakkal kapcsolatos észrevételezés tekintetében. Összesített energetikai jellemzı. Üdvözöljük az összesített energetikai jellemzı követelményértékének megállapítására szolgáló módszer megváltoztatására tett javaslatot. A hıvisszanyerıs szellıztetı berendezés kötelezı beépítése lakóépületeknél véleményünk szerint sok esetben csak költségnövelı tétel, ezért ezen berendezés alkalmazása nélküli értékek elfogadását tartjuk jónak. A hıvisszanyerıs szellıztetés energetikai szerepe nem vitatható, költséghatékonysága a folyamatban lévı elemzés tárgya. A fajlagos hıveszteség tényezı megengedett legnagyobb értékének megállapítását, reálisnak tartjuk lakóépületek esetére. A Wienerberger Zrt. a 2011-es évben végrehajtotta a külsı falazatokhoz ajánlott termékeinek a kor igényének megfelelı, vagy azt meg is elızı továbbfejlesztését. Ennek eredményeként lehetıvé vált 0,2 W/m2K alatti hıátbocsátási tényezıvel rendelkezı, környezettudatos, hosszú élettartamú, jó páratechnikai tulajdonságú falazat építése téglából kétoldali vakolattal. A mintaházon elvégzett számításaink szerint falazataink alkalmazásával lehetséges az adott felület térfogat esetére kitőzött fajlagos hıveszteségtényezı elérése. Örömmel értesülünk a sikeres fejlesztésrıl A közel nulla energiafogyasztású épületek építésének elımozdítása közös ügyünk, ezért felajánljuk saját tapasztalataink megosztását, annak érdekében, hogy ezek az épületek minél nagyobb számban hıszigetelési funkción túl is több szempontból ideális, környezettudatos megoldást jelentı téglafalazatokkal épülhessenek. Egyéb észrevétel: a Magyar Mérnöki Kamara szervezésében 2011. március 4-én lezajlott prezentáció az ÉPÜLETENERGETIKAI SZABÁLYOZÁS KORSZERŐSÍTÉSE témakörben a külsı falak esetében 0,22 W/m2K hıátbocsátási tényezı követelmény értéket javasolt. Az MMK tervezetében 2019-re 0,20 érték szerepel. Jelen tanulmány falakra két századdal jobb értékkel számol. A Porotherm 44 K tipusú falszerkezettel a 0,22-es érték teljesíthetı és építési költség szempontjából is kedvezı megoldás.Véleményünk szerint a jelen tanulmány eredményeit érdemben nem befolyásolná, ha lehetıvé tennék ennek a küszöbértéknek az alkalmazását.
-o-
Válasz a Magyar Passzívház Szövetség hozzászólására 1.1 Fajlagos főtési energiaigény Az emberek számára a legérthetıbb kifejezés az energiaigény (nem a primerenergia-igény!). Lebontva: • főtési energiaigény, • HMV-elıállítás energiaigénye, • stb., • összesítve: az épület teljes energiaigénye. A fajlagos hıveszteség-tényezı nem emberi lépték. A primerenergia sem. A primerenergia és a fajlagos hıveszteség-tényezı értéke a legtöbb szakember (pl. építész) számára sem bír jelentéssel. Ez sajnálatos, de remélhetıen múlandó probléma – korábban az építészek számára az n50 sem bírt jelentéssel, mára többségük már tudja értelmezni (?). Azt pedig a nagyközönség is érti, hogy más árat kell fizetni egységnyi energiáért, ha gáz vagy elektromos áram formájában vételezi – innen csak egy lépés a primer energia fogalmának megértése.
Ergo, az épületenergetikai szabályozás központi eleme az energiaigény kellene legyen. Nem vitatható, hogy az a központi elem a javaslatban is. Az épületre leginkább jellemzı energiaigény a főtési energiaigény. (A HMV-elıállítás energiaigénye nem függ az épülettıl, csak a bentlakók számától. Egy jól szigetelt és egy rosszul szigetelt épületben is gyakorlatilag ugyanakkora a HMVelıállítás energiaigénye. A felhasznált egyéb energia is csak érintılegesen függ az épülettıl.) A hőtési energiaigényrıl ez azért nem állítható. Továbbá a főtési energiaigény a legjelentısebb mértékben csökkenthetı, a komfortszint feladása nélkül. (Itt az igényrıl van szó, nem az igény kielégítésére ténylegesen felhasznált energiáról.) A leginkább értelmezhetı és a tényeket valójában tükrözı szabályozásnak úgy kellene kezdıdnie, hogy: Az épület fajlagos főtési energiaigénye maximum x kWh/(m2év) lehet. A főtési energiaigény is benne van az összesített energetikai jellemzıben, külön tételként való kezelése nem indokolt.
A tényleges érték meghatározásánál figyelembe kellene venni a nemzetközileg használt nagyságrendeket: • passzívház: maximum 15 kWh/(m2év) • passzívház közeli új épület: 15-25 kWh/(m2év) • felújítás passzívház komponensekkel: maximum 25-35 kWh/(m2év) Jó lenne törekedni 20-30 kWh/(m2év) körüli értékre. Vegyük figyelembe, hogy itt -a passzívházakkal szemben- nem mai, hanem majd 2018., ill. 2020. utáni szabályozásról van szó! A törekedési célként javasolt értékek elfogadhatatlan visszalépést és eltávolodást jelentenének a közel nulla követelménytıl
1.2 Fajlagos összes primerenergia-igény Az energiaigényen túl, amit leginkább az épületszerkezet befolyásol, a szabályozás nyilván kell tartalmazza az igény kielégítésének adott módjából következı energiafelhasználás mutatószámát is (amit jellemzıen az alkalmazott épületgépészet befolyásol).
Ezen mutatószámként megfelelı a primerenergia, mely egyrészt kifejezi az adott energiafelhasználás mennyiségét, ill. közös nevezıre hozza, összehasonlíthatóvá teszi a különbözı energiaforrásokat is. Igaz ez a mérték elvonatkoztatott, nehezebben értelmezhetı, de jobb sajnos nincs. A szabályozás ezért így folytatódhatna: Az épület fajlagos összes primerenergia-igénye maximum x kWh/(m2év) lehet. Ez a szám célszerően magába foglalhatná az épület teljes primerenergia-igényét, beleértve a főtés, HMV-elıállítás, világítás, további épületgépészeti és egyéb háztartási energiaigényt is. Passzívházak esetében ez az érték már ma 120 kWh/(m2év), a magyar szabályozás lehetne hasonlóan ambiciózus, ahogy ezt a tanulmány is javasolja. Vegyük figyelembe, hogy nem mai, hanem majd 2018., ill. 2020. utáni szabályozásról van szó! Amit az a javaslatban is olvasható és az elıadáson is elhangzott a háztartási fogyasztást a tagországok nemzeti szabályozásai (amelyek nem egyenlıek egy intézet önként vállalható minısítési rendszerével) nem veszik figyelembe, ehhez a konszenzushoz tartjuk magunkat. A javaslat nem „lehetne” ezen a téren ambiciózus, hanem ténylegesen az, több esetben a passzívházaknál szigorúbb primer energia követelményekkel.
1.3 Ne torzítson a szabályzás! 1 b) szerint: Az épületenergetikai szabályozás/besorolás/értékelés párhuzamban kellene álljon a fogyasztással. Az A/V-viszony vagy a szintek számának figyelembevétele ezt torzítja. Ugyanakkora alapterülető épület nagyobb hőlı felülettel ha tetszik, ha nem, energetikailag rosszabb. Az A/V-viszonynak, a szintek számának és egyéb torzító tényezınek semmilyen formában nem kellene szerepelnie a szabályozásban. Mind a főtési energiaigényre, mind az összes primerenergia-felhasználásra vonatkozóan egyetlen érték kellene szerepeljen a szabályozásban, nem pedig egy függvény vagy pedig több kategóriára különbözı értékek. Megjegyzés: nyugodtan lehet kevésbé kompakt épületformát alkalmazni, csak akkor azt valamivel jobban le kell szigetelni és/vagy több megújulóval kell ellátni. Egyetlen követelmény alkalmazása esetén két opció adódik - vagy olyan szigorú a követelmény, hogy az bizonyos szintszámok és formák esetében nem teljesíthetı, ami a szabályozás hitelét rontja és nagyszámú felmentési kérelmet generál; - vagy túl enyhe és ezért a (szintszám és forma szempontjából) elınyösebb épületekben rejlı lehetıségek kihasználatlanul maradnának. Egyik opciót sem tartjuk célravezetınek. Egyebekben nem világos, mi az, ami torzul a differenciáltabb követelmények esetében.
2Légtömörség A szabályozás tudatosan nem veszi figyelembe, nem ad rá kötelezıen betartandó határértéket azon megfontolás alapján, hogy nincs olyan számítási módszer, mellyel egy épület légtömörségét meg lehetne elıre határozni, a mérése pedig csak bizonyos peremfeltételek mellett lehetséges (pl. nagy szél esetén nehézségekbe ütközik, ad abszurdum lehetetlen). Az tény, hogy számítással nem lehet egzakt módon meghatározni, de a vonatkozó mérési eljárás (Bloower-Door eljárás) évtizedes múltra tekint vissza, megbízható, kipróbált és nemzetközileg alkalmazott. A légtömörségmérés az év túlnyomó többségében reális erıforrás ráfordításával elvégezhetı Örömmel vennék néhány tájékoztató adatot arról, hogy például a Mamut vagy a
MŐPA blower dooros ellenırzéséhez milyen teljesítményő ventilátor és hajtómotor kellene. és nagyon jól jellemzi az adott épület kivitelezésének minıségét. A felhalmozódott nemzetközi tapasztalat alapján nyugodtan kijelenthetı, hogy elvárt érték(ek) számítási eljárás megléte nélkül is nyugodt szívvel, a szakma által elfogadható módon és az elérendı épületenergetikai céloknak megfelelı módon definiálható(k). Ráadásul az argumentáció irányát megfordítva: meggyızıdésünk szerint meglehetısen nagy hiba lenne ma, 2012-ben olyan épületenergetikai szabályozást alkotni, mely nem tartalmazza az épületek légtömörségének a szabályozását is! Szabályozás hiányában hány épületnél tervezi meg magától az építész az épület légtömörségének a biztosítását? Elıírás és tervezés hiányában hány kivitelezı alakítja ki magától a megfelelı légzárást? Mit tud elıírás hiányában az építtetı tenni, ha épületében a rossz légzárás következtében alacsonyabb a komfortszint és magas az energiaköltség? A légtömörség az energetikán túl, legalább olyan mértékben állagmegóvási kérdés is! Ha a meleg nedves levegı a réseken keresztül bejut az épületszerkezetbe, ott lehől, kicsapódik belıle a nedvesség egy része, az károsítja az épületszerkezetet is. A légtömörség nemzetközileg is általánosan elismert mutatója az n50-érték az EN 13829 szabvány alapján. A szabályozásnak kellene tartalmaznia a következı kitételt is: Az épület légtömörsége, n50-értéke maximum x 1/h lehet. A határértékkel magával kapcsolatban az általános német szabályozást, az ÉMSZ irányelvet, ill. a passzívház szabályrendszer alapján a következı értékeket érdemes figyelembe venni: n 3,0 1/h • Általános épület: 50 < — • Szellıztetés, ill. hıvisszanyerıs szellıztetés megléténél: n50 <— 1,0-1,5 1/h • Passzívházak esetén: n50 <— 0,6 1/h Ha a tervezı/kivitelezı foglalkozik a kérdéskörrel, akkor magyar tapasztalatok alapján is 1,0 1/h értéket nehézségek nélkül tud teljesíteni. Ezért új építés esetén 1,5 1/h-értéket, felújításnál pedig maximum 3,0 1/h értéket elérhetınek tartunk és ezért a szabályozásba rögzítendınek javasolunk. A követelmény elıírásának akadálya nincs (a tanulmány egyébként arra a konkrét kérdésre válaszol, hogy hány kWh/m2a primer energia felhasználás tekinthetı közel nullának és ebben milyen szerepe van a megújuló forrásoknak – tehát nem a szabályozási irat kidolgozása volt a feladat).
17) Elemi szintı követelmények - szükségesek egyáltalán? Ellentmondás • az energiahatékonyságra és • a megújulókra vonatkozó ökölszabályok között. A tanulmány szerzıi energiahatékonyság esetében javasoltak elıírni minimálisan teljesítendı U-értékeket, megújulók esetében viszont nem határoztak meg minimálisan teljesítendı megújuló lefedési arányokat, ami az analóg gondolat lett volna. Nehéz nem észrevenni, hogy a követelményértékek és a referenciaértékek közötti különbség avagy ha úgy jobban tetszik, e kettı aránya a megújulók részesedését fejezi ki. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a szerzıkkel értünk egyet abban, hogy nem szükséges, ill. talán még irracionális vagy teljesíthetetlen elvárásokat is támaszthatna, ha a megújulóknál megfogalmaznak ökölszabályokat, amit egyébként a helyesen meghatározott primerenergiára vonatkozó követelmény magától is kikényszerít. Viszont analóg módon az energiahatékonyság területén sem szükséges U-értékeket
elıírni, hisz a helyesen megválasztott főtési energiaigényre vonatkozó követelmény ezt magától is kikényszeríti. Az elem szintő követelmények megfogalmazása uniós elvárás, ezen túlmenıen általánossá tételük a kisebb felújítások energetikai színvonalát is javítja. Ráadásul minél jobb az épület energiahatékonysága, annál nagyobb szerepe lesz a nem-U-érték-faktoroknak: a kompakt formának és a benapozásnak, tehát egy jobb fekvéső és kompakt épületnek kevésbé jó U-értékek mellett is megfelelı lehet a végeredményként számító- főtési energiaigénye. A szerzık válaszában elhangzott, hogy U-értékek szabály szintő elıírását az EU megköveteli, ill. hogy ez, megléte esetén, felújításoknál is alkalmazható. Ha a lehetıségek szerint megfelelıen kevés és megfelelıen szigorú U-érték kerül meghatározásra, az remélhetıleg nem ad lehetıséget a szabályozás céljainak megkerülésére. Az egyszerő használatóság és ellenırizhetıség is alkalmazásuk mellett szól.
18) Elemi szintő követelmények száma Jó, hogy kevés U-érték - irányszám került bele a javaslatba, viszont jobb lenne még kevesebb: Fölösleges: • külsı fal, • alsó zárófödém. Minden opak felületnél, tehát a külsı falnál és az alsó zárófödémnél is elegendı lenne egy közös határérték: 0,15 W/(m2K) Egy főtetlen padlás födémét könnyebb és olcsóbb hıszigetelni, mint például egy falat, ezért a megkülönböztetést indokoltnak tartjuk. Jó lenne, ha az épület semmilyen külsı határoló felületének az U-értéke nem lenne rosszabb, mint beépítés után 0,85 W/(m2K), így a bejárati ajtók és a fém nyílászárók sem. Egyébként túl nagy különbség lesz az egymással határos szerkezetek U-értékei között (képzeljük el: a külsı fal 0,15 W/(m2K); a falban lévı ajtó/ablak 1,3 W/(m2K)?!? ), ami épületfizikai és beltéri komfort problémákat is felvet. Az itt javasolt 1,3-as határérték ettıl nagyon messze van. Ha mindenféleképpen szükséges engedményeket tenni, nem lenne jó üzenet 1,0 fölé menni fém nyílászáró és bejárati ajtó esetében sem. Más (az épületszerkezettan területén elismert) szakértık szerint függönyfalak és fém tok- és szárnyszerkezető nyílászárók esetében ezek a 2018-ra reálisan várható hıátbocsátási tényezı értékek (ami nem zárja ki azt, hogy jobbat alkalmazzanak, ha a piac ilyet kínál).
Ideális esetben tehát elegendı két határérték: opak felületekre 0,15 W/(m2K), nyílászárókra beépítés után 0,85 W/(m2K), vagy beépítést nem figyelembe véve 0,80 W/(m2K).
• •
19)
Szellıztetés Gépi szellıztetés nélkül gondolkodni - kérdéses, gép szellıztetés hıvisszanyerés nélkül - még kérdésesebb! Jó lenne mind higiéniai okokból, mind energetikai okokból kifolyólag, ha 2018/2020. után minden új épületben lenne hıvisszanyerıs szellıztetı berendezés. A főtési energiaigény elıírt megfelelıen szigorú határértéke ezt szintén magától kikényszerítheti, de ha az U-értékekre, ill. a megújulók kötelezı használatára explicit rendelkezés születik, akkor az egyenlı elbánás elve miatt ugyanennek kellene vonatkoznia az épület szempontjából épp olyan fontos hıvisszanyerıs szellıztetı berendezésekre is.
Az elıbb említett kontextus miatt javasoljuk, hogy a hıvisszanyerıs szellıztetı berendezés kötelezı kelléke legyen minden közel nulla energiaigényő épületnek. A javaslat szerint ha az épületben van légtechnikai rendszer, akkor annak kötelezı tartozéka a hıvisszanyerı. A javasolt követelményértékek többsége csak hıvisszanyerıs szellıztetéssel teljesíthetı. Néhány változatra (kisebb épületek esetén) a javasolt követelményérték hıvisszanyerı nélkül is teljesíthetı egyéb területen (megújulók) alkalmazott megoldások (ráfordítások és energia megtakarítás) révén. A kérdés a költségoptimalizációs vizsgálatok eredményei alapján érdemel további megfontolást. -o-
Válasz Szekér László hozzászólására Örömünkre szolgál, hogy elkészült a "közel nullás" energetikai koncepció javaslata. Tekintve, hogy a kiindulási alapok között is szerepel a passzívházak gyakorlata, és a megfogalmazott követelményeket a passzívházak teljesítik, javasoljuk, hogy a minısített passzívházak –tekintve, hogy alapos minıségellenırzésen kerültek tanúsításra - további számítás nélkül feleljenek meg az elıírásoknak. Javasoljuk továbbá, hogy a számítások igazolásához a PHPP - a passzívházak méretezı szoftvere teljes körően felhasználható legyen. Munkájukhoz további sikereket kívánunk, és továbbra is szívesen közremőködünk a hazai "közel nullás" gyakorlat sikeres kialakításában. A jelentésen is olvasható és az elıadásban is elhangzott, hogy a javasolt követelményértékek több esetben szigorúbbak, mint a passzívházakra vonatkozó követelmények, ezért a passzívház minısítés nem jelentheti automatikusan a „közel nulla” követelmények teljesítését. Természetesen ha a minısítés adataiból megállapítható, hogy az épület a „közel nulla” számszerő követelményeit teljesíti, akkor ez nem képezi vita tárgyát.
-o-
Válasz a BME Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszékének hozzászólására Az Európai Parlament és Tanács elıször a 2002/91/EK számú, „Az épületek általános energiahatékonyságára vonatkozó irányelv”-et módosította, majd 2010-ben kihirdette „Az épületek energiahatékonyságáról – Energy Performance of Buildings Directive (EPBD)” szóló 2010/31/EU számú irányelvet. E szerint 2021-re minden új építésı épületet közel nulla energiafelhasználású és CO2 kibocsátású épületként kell megvalósítani, ráadásul a hatóságok által használt illetve a tulajdonukban lévı épületek esetén ezen elveknek már két évvel korábban érvényesülniük kell. A konkrét követelményértékeket a helyi klimatikus viszonyok függvényében országonként kell meghatározni oly módon, hogy a költségek szempontjából optimális egyensúly jöjjön létre a szükséges beruházások és az épület teljes élettartamára vetített energiaköltség-megtakarítás között. Ezen elvek magyarországi követelményértékeinek meghatározását célozza meg a Debreceni Egyetem Mőszaki Kar Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszékén a Belügyminisztérium megbízásából készült „A megújuló energiaforrásokat alkalmazó közel nulla energiafogyasztású épületek követelményrendszere” címő tanulmány. A DE MK feladata a mőszakilag észszerő követelmények meghatározása volt. A gazdaságossági számításokat ezzel párhuzamosan az Energiaklub végzi. A végleges
követelményértékek csak az utóbbi eredményeinek ismeretében kerülnek egyeztetésre. 1 A tanulmány nagyon alapos elıkészítı munka eredményeképpen született meg, komoly tudományos háttérrel. Az új építésı épületekre vonatkozóan igen nagy számú, generált épületet elemeztek végig. A direktíva hazai bevezetésével kapcsolatban hiánypótló, önmagában következetes és az adott rendszeren belül szinte minden részterületet felölel. 2 A véleményezésre nem áll rendelkezésünkre a megfelelı hosszúságú idı, így nem készülhet olyan alapossággal, nem lehet alátámasztva ugyanolyan értékő számításokkal, tehát véleményünk semmiképpen sem „ellentanulmány”, nem is ez a célja, feladata, hanem elsısorban a tanulmány és ezzel együtt a jövıbeni szabályozás kapcsán felmerülı kérdéseket taglalja. 3 A klímaváltozás elleni küzdelemben kitızött célok megvalósulásának (2020-ra az üvegház hatású gázok 1990-es évek kibocsátási szintjéhez képest 20%-os csökkentése, a globális hımérséklet 2°C-nél alacsonyabb felmelegedése) része az Európai Parlament és Tanács 2010/31/EU számú direktívája, mely a legnagyobb szektor, az épületek és fenntartásuk energiafelhasználásának csökkentését irányozza elı. A cél vitathatatlanul pozitív, támogatandó, a közös jövı érdekében szükséges még akkor is, ha a klímával foglalkozó különbözı szakterületek tudósai vitatkoznak arról, hogy tényleges klímaváltozást élünk-e át, illetve a széndioxid kibocsátás felelıs-e egyáltalán ezért. 4 A direktíva, vagy ahogy a tanulmány idézi: „recast” magyarországi követelményértékeinek kialakítása, illetve bevezetése kapcsán, el kell gondolkodni az alábbi kérdéseken: -
A mai magyarországi gazdasági helyzet és építıipari szektor állapotának ismeretében szabad-e a lényegesen fejlettebb építıipari kultúrával, illetve lényegesen jobb gazdasági háttérrel rendelkezı európai országok szabályozását alapul venni?
A fogalomtár és a struktúra tekintetében a tagországok szabályozásai harmonizáltak, a számszerő követelményeket illetıen nincs szó jobb helyzetben lévı országok követelményértékeinek átvételérıl : például a javasolt hazai követelmények két és félszer – háromszor annyi primer energiafogyasztást engednek meg, mint a dán szabályozás. -
Azok az építtetık, beruházók, akik különbözı funkciójú új épületeket szeretnének létrehozni rendelkeznek-e azzal az anyagi fedezettel, mely ilyen épületek létrehozásához szükséges? Magasabb mőszaki színvonalú épületek kialakítása magasabb anyagi befektetéssel jár, akkor is, ha a fenntartási költségek – adott esetben jelentısen – csökkennek és a kezdeti többlet befektetés reális idı elteltével megtérül. A jelenlegi finanszírozási helyzet nem kedvez az építéshez szükséges magasabb költségeknek, hiszen a magas adósságállomány miatt a bankok alig hiteleznek, a hitelhez megállapított beruházási összegek a tényleges beruházási összeg töredékét érik el (pl. lakóépületnél cca. 150.000 Ft/m2, ötcsillagos szállodánál 250.000 Ft/m2, stb.). Így a legtöbb építtetı nem tudja megelılegezni a kisebb fenntartási költséget. Szakértések alkalmával igen tapasztalható, hogy adott esetben a tervezés során még minden szakmai szabályt, követelményt kielégítı épület is igen gyenge
késıbbi gyakran jog- és mıszaki
színvonalon valósul meg, gyakran az anyagiak hiányában. A gazdaságosság kérdése párhuzamosan, az Energiaklub által végzett munka tárgya. -
Milyen támogatási rendszer létezik ma, és milyet terveznek a késıbbiekben Magyarországon akár a felújítások, akár új építések esetén? Összevethetı-e ez más országok támogatási rendszerével?
A válasz meghaladja a DE MK kompetenciáját
A
-
Van-e megfelelı szakmai tudás a tervezéstıl a kivitelezésen át a minısítésig a legszigorúbb követelményrendszernek megfelelı épületek létrehozásához? Nap, mint nap szembesülhetünk azzal, hogy minden tudományos, illetve egyéb szakmai ismeret és tapasztalat ismertetése, továbbadása ellenére jellemzıen – sajnos – a tervezık és a kivitelezık jelentıs része komoly szakmai ismerethiánnyal rendelkezik, ezért még azokban az esetekben sem valósulhatnak meg megfelelı színvonalú épületek, ha az anyagi javak rendelkezésre állnak.
-
Az építıanyag, épületgépészeti, elektromos stb. berendezés felhasználáson belül milyen arányt képvisel a hazai tulajdon és gyártás, és ezen belül is a természetes anyagokból elıállított építıanyagok gyártása?
-
Milyen a hazai meglévı épületállomány? Összevethetı-e ez azon országok épületállományával, melyek már egyszer azt szinte teljesen felújították, sıt megkezdték azok passzívház szintő felújítását is, míg nálunk még az energetikai felújítást sem lehet teljeskörőnek tekinteni, és az is sokszor a legalacsonyabb szintő (homlokzaton általánosságban 5-10 cm hıszigetelés, kapcsolt gerébtokos vagy egyesített szárnyú ablakok cseréje kétrétegő hıszigetelı üvegezésı nyílászáróra, adott esetben a gépészeti rendszerek felújításának mellızésével, a szellızés, a nedvesedés megoldása nélkül.)?
fenti kérdések megválaszolása nélkül egy részterület szabályozását kiemelni és követelményértékeket bevezetni véleményünk szerint veszélyes.
Az adott részterület szabályozását nem Megbízó és Megbízott, hanem az unió Parlamentje és Bizottsága emelte ki, végrehajtásának elmulasztása kötelezettségszegési eljárást vonna maga után. Az energetikai- és az összminıséget egyszerre kell figyelembe venni, ami túlmutat a tervezésen, a tervezés során állított követelményrendszeren. Lényegesen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az elkészült épületek minısítésére, hiszen papíron bármi tervezhetı. Az épület tényleges teljesítıképessége csak az átadás után derül ki, ami már nem feltételezés, pontosan számolható és mérhetı, így a – nem csak energetikai – minısítésnek lenne komoly szerepe. Az épület tényleges minıségéhez lehetne különbözı támogatásokat rendelni ( pl. adókedvezmény, utólagosan kifizetett támogatás stb. ). Ennek azonban elıfeltétele a tervezés, a kivitelezés, az ellenırzés minden fázisán keresztül a minısítésig jól felkészült, tényleges tudással, jogosultsággal rendelkezı szakembergárda és megbízható, betartható jogi környezet. A fentiek nélkül a szabályok kijátszásával a jó szándékú szabályozás ellenére sem fognak olyan mőszaki minıségő épületek létrejönni, melyek a közös célt szolgálnák. 5 Az épületeket érintı szabályozások kidolgozása során az épületet alapvetıen meghatározó szakmát, azaz az építészeket is be kell vonni. Nem lehet cél a rosszul kialakított épület épületgépészettel, elektromos berendezésekkel való feljavítása – aminek lehetıségét a 7/2006 (V.24.) TNM rendelet nem zárja ki ennek lehetıségét.
Ennek megfelelıen a legfontosabb, hogy az építészeti kialakítás által meghatározható, befolyásolható paraméterek, tényezık (pl.: elhelyezés, környezetbe illesztés, tájolás, tömegforma, üvegezési arány, szerkezetkialakítás stb.) legyenek a döntıek és elsıdlegesek, az épületgépészeti, elektromos berendezések csak ezek után következhetnek. Az észrevétel nehezen értelmezhetı. A hivatkozott rendelet három szabályozási szintje közül az elsı az épületszerkezetekkel szemben támaszt hıtechnikai követelményeket. A második az épület egészére vonatkozó követelményt fogalmaz meg, amelyben kizárólag csak az épület tulajdonságai szerepelnek: tömegformálás, tájolás, üvegezési arány, hıtárolóképesség, árnyékolás, természetes szellıztetés lehetısége. E két szint követelményei az épület rendeltetésétıl függetlenül általános érvényőek. És csak ezután következik a harmadik szint, amelyben már megjelenik az épületgépészet, de elıfeltétel az elsı és második szint követelményeinek teljesítése! (A követelményeknél jobb épületet természetesen lehet akár jobb épülettel, akár jobb épületgépészettel, akár e kettı kombinációjával is létesíteni.) A javaslat ezt a hármas követelményrendszert egyértelmően továbbra is fenn kívánja tartani, a korábbiaknál szigorúbb szinten. Jelentıs gazdasági e l ı n y mutatkozik az építészeti eszközök javára,a gépészeti megoldások rovására: elıbbieket csak egyszer kell megépíteni, beruházni, lényegében nem tudnak elromlani, folyamatosan hasznosulnak, 50-100 évig mőködnek jólrosszul, úgy, ahogy azt megépítették, míg az utóbbiak rendre gyorsan avulnak, jelentıs a mőködési (segéd-) energia igényük, karbantartási és felújítási költségük, környezetszennyezés (sokszor veszélyes hulladékokat is tartalmaznak vagy önmaguk válnak azzá, pl.: villamos energia tároló akkumulátorok stb.), így járulékos költségek is jelentkeznek, melyeket ma általában senki nem vesz kellıen figyelembe, csere esetén pedig az új készülékek jellemzıen hatékonyabbak, mint amit az építés során elhelyeztek. Az egyoldalú szabályozás nem veszi figyelembe a beépített anyagok és gépészeti, elektromos berendezések egész életciklusra vetített ökológiai lábnyomát. 6 A tanulmány a 7/2006-os rendelet átdolgozásán alapul, azonban nem látszik belıle, hogy annak hiányait, esetleges problémáit orvosolná, vagy javítaná. Például: pincefal számítása, padló hıszigetelése; Errıl azóta magyar nyelven is hozzáférhetı MSz EN szabvány intézkedik, a javaslatban annak megfelelıen számoltunk passzív szolár energiagyőjtı szerkezetek nem felelnek meg; Nem értelmezhetı észrevétel. A javaslat kifejezetten megengedıen rendelkezik ezekrıl! a nyílászáró üvegezések égtájak szerinti differenciálhatósága; A megengedhetı maximális U értékektıl eltekintve semmi sem korlátozta és korlátozza a differenciálhatóságot (kisebb U érték, a technikai lehetıségek határain belül megválasztott g érték, keretarány). nagyobb, elsısorban közösségi épületek enyhébb követelményei, pedig azok felújítása sokkal ritkábban történik meg; páratechnikai állagvédelem ellenırzı számításának hiánya; Az állagvédelmi ellenırzés kérdése nem az energetikai követelmények tárgykörébe tartozik gyengébb építészeti/szerkezeti kialakítást a gépészet jobb kialakítása kompenzálja; Nem értelmezhetı megjegyzés, lásd az 5 alatti választ stb…
7 A határolószerkezetekre vonatkozó U-értékekre korábban a Magyar Mérnöki Kamara munkabizottsága Dr. Osztroluczky Miklós vezetésével tett javaslatot, a folyamatos átmenetet is biztosítva. Ez a javaslat nagyon sok féle elemet tartalmazott, nagyon sok féle értékkel. A tanulmány lényegesen kevesebb tételt tartalmaz, de az nem derül ki belıle, hogy a többi szerkezeti elemet hová sorolja be. Felvetıdik, hogy lehetne-e még kevesebb értékkel dolgozni. Az nem derül ki a tanulmányból, hogy ezek az értékek a hıhidakkal együtt számított értékek-e.
További elgondolkodtató kérdés, hogy az U-érték ilyenfajta meghatározása a kitőzött cél legyen, vagy követelményérték. Ha feltételezzük, hogy természetes anyagú épületek vagy a passzív napenergia hasznosító rendszerelemek esetén nehezebb elérni ezeket a követelményeket, és ezért kellene kivenni a szabályozás hatálya alól, akkor inkább cél kellene legyen, mint követelmény. Amennyiben vannak kivételek, azok mindig kiskaput biztosítanak további szabálymegkerülés számára. Az U értékekre követelményeket kell elıírni. A klasszikus (nem darmstadti) passzív szoláris szerkezetekrıl a tanulmány egyértelmően megengedıen nyilatkozik. Ugyancsak javaslatot tettünk a természetes anyagok használatának engedélyezése – támogatása tekintetében is. 8 A tanulmány kerüli a légzárás kérdését, mivel számítási módszer nem áll rendelkezésre. Ez azonban nem indokolja, hogy a kész épületre ne legyen követelményérték és ebben az esetben is felértékelıdik az átadás során mérésekkel igazolt minısítés kérdése. A feladat a közel nulla energiaigényő épületek mőszaki lehetıségeinek vizsgálata volt, nem egy új szabályozási irat megfogalmazása. Utóbbi már csak azért sem lenne lehetséges, mert még nem fejezıdtek be a gazdaságossági elemzések. A leendı szabályozási iratban természetesen szerepelni kell a légzárásnak éppen úgy, mint az U értékeknek. A számítások során jó légzárású épületeket tételeztünk fel. 9 Az 5. bekezdés alapján az építészeti eszközök az elsıdlegesek, így nem lehet cél a mesterséges szellızés elıírása minden épületre. A szükséges légzárás mellett állagvédelmi és egészségügyi szempontból is biztosítani kell az épület átszellızését. Ha egy épületet kizárólag gépészeti szellızéssel lehet megvalósítani, akkor ott indokolt és elıírandó a hıcserélı alkalmazása. Ez egybevág a tanulmányban foglaltakkal
10 A tanulmány a 6-9. oldalán részletesen elemzi, hogy mit ért, illetve mit javasol helyben, közel, országos hálózaton termelt energia alatt érteni. A helyben termelt energia fogalma helytálló, de a közel értelmezését elveti azzal az indokkal, hogy ez nehezen értelmezhetı és mindegy, hogy egy külsı forrásból származó energia milyen távolságból érkezik. Ez utóbbi okfejtést javasoljuk újra gondolni, mert véleményünk szerint egy kisebb települést vagy településrészt kiszolgáló megújuló energiával mıködı helyi energiaelıállítók támogatása lenne a cél (kisebb távolságra kell eljuttatni az energiát, jobban ki lehet használni a helyi erıforrásokat stb ). Ez nem azonos azzal a zárt tulajdonú közösséggel, amirıl a tanulmány 8. oldalán értekezik. A „közel” értelmezhetı jogi szempontból (a földrajzi kiterjedéstıl teljesen függetlenül) – a tanulmány ezt nem veti el, de felhívja a figyelmet a szükséges jogi szabályozásra. A nem helybeni és nem zárt rendszerek jogi szempontból jelentenek egy kategóriát, amelyben lehetnek földrajzi értelemben közelebbi kis kiterjedéső és távolabbi nagy kiterjedéső rendszerek. Az elıbbiek kedvezı tulajdonságai a szolgáltatás kisebb primer energiatartalmában megjelenhetnek és a követelmények teljesítését megkönnyítik. Miután a „közel” jogi és földrajzi értelmezése több félreértésre adott okot a tanulmánynak ez a része kiegészítésre kerül. 11 Melyek a ténylegesen megújuló energiák, amelyek jelentıs mértékı alkalmazását tőzi ki célul az úniós direktíva? Abban nem szerepel preferencia, a megújulókat általában kezeli. Míg a 7/2006-os rendelet 4. melléklete esetén a tüzifa, biomassza nem megújulóként szerepel, addig a tanulmány ezeket is a megújuló kategóriába sorolja. A tüzifa esetében – tekintettel a vágásérett kor elérésének isıigényére – megújuló energiaként való figyelembevétele vitatható. A biomassza a megújulók között szerepel és szerepel. A megjegyzéssel egyetértünk, ezt jelzi az is, hogy a biomassza primer energiatartalmát háromszor- hatszor akkora értékkel vettük figyelembe, mint más tagországok, tekintettel a szállítási távolságok növekedésére, a rekultiváció ráfordítási igényeire (a szerzık nem hivatalos, de oktatásban használt fordulatával érve „a biomassza nem igazán megújuló, de megújítható”). A „0” érték a szoláris, a szél és a geotermikus, valamint az esetünkben nem releváns vízi, apály-dagály stb. erımővekre vonatkozik.
Megújuló energiának számít-e egy kisebb települést, vagy településrészt ellátó napelem- vagy szélpark, vagy az már a 2,5-es szorzóval számítandó elektromos energia? Amennyiben az jogi értelemben közel rendszer, akkor a saját célú fogyasztásra nincs szorzó, a hálózatnak átadott energiára van.
Szabad-e megújulónak tekinteni a mélyrétegekben lévı hévízkincset? Szabad-e támogatni a fából származó megújuló energiát, amikor tudjuk, hogy ezek újraképzıdése is hosszú idıt vesz igénybe, Lásd fentebb ráadásul jelentıs környezetszennyezı minıségétıl függıen?
hatással
rendelkezhet
a
tüzeléstechnika
A fa elégetésekor annyi CO2 szabadul fel, amennyit a fa élı korában a légkörbıl lekötött, globális értelemben tehát a fa karbonsemleges. Más kérdés, hogy hol van az erdı és hol égetjük el a fát – hogy ez sőrő városi szövetben nem észszerő, arra a tanulmány kifejezetten felhívja a figyelmet. A primerenergia átalakítási tényezıket fentiek függvényében át kellene dolgozni és esetleg finomítani kellene egy kifejezette erre vonatkozó hosszútávú következményeket és gazdaságosságot vizsgáló tanulmány alapján. 12 A tanulmány szerzıi a munka elején részletesen kifejtik, hogy a tanulmány mit nem tartalmaz, mivel nem foglalkoztak a jövıbeni szabályozásra tett javaslataik során. Ennek ellenére meg kell fontolni, hogy szabad-e olyan szabályozást létrehozni, ami nem foglalkozik az építés során felhasznált primerenergiával, az életciklusra vetített energiaigénnyel, a környezeti hatással. Egyértelmően helytelenítettük a tanulmányban a beépített energia elhanyagolását – ez azonban nem mentesít egy elıírt feladat végrehajtása alól. Olyan rendszerek létrehozását várjuk el a majdani építtetöktıl, melyek hosszútávú következményeivel pontosan senki sincs tisztában, pl.: napelemekkel elıállított elektromos áram tárolása (jelenleg még problémák vannak a Németországban sem megoldott, komoly csúcsteljesítményekkel, Ausztriában már nem támogatják napelemek telepítését stb), illetve a helyi tárolás esetén az elhasználódott akkumulátorok sorsa, napkollektorral elıállított túlméretezett melegvíz mennyiség ( pl.: főtésrásegítés esetén ) nyári túlzott mennyisége, Kollektoros főtésrásegítést a tanulmány nem vett számításba és ilyet nem javasol -
hévíz kivételének hosszútávú hatása;
-
talajszondák széleskörı elterjedésének hatása;
-
a megtermelt hı talajban történı tárolásának hatása stb.
A két utóbbi egymást kompenzálja A szabályozás végsı paramétereinek megállapítása során ezek mérlegelését is figyelembe kell venni és adott esetben az úniós elıírások módosítását kell kezdeményezni. Az uniós irányelv a Parlament, a Bizottság és a Tanács hosszú egyeztetési folyamatában alakult ki. A módosítás kezdeményezése a Parlamentbıl indulhat, ehhez elegendı számú (EP) képviselıt kell meggyızni, ekkor van esély egy legalább egy évig tartó folyamat elindítására. 13 A természetes anyagok kivehetık-e a szabályozás alól? Olyan szabályokat nem szabad hozni, melyek az épületbiológia, környezetterhelés, életciklus szempontjából rendkívül kedvezı, nagy hagyományokkal rendelkezı szerkezeteket, anyagokat kizárják az alkalmazhatósági körbıl. Viszont az
sem szerencsés, ha ezen épületekre más szabályok vonatkoznak, mert az mindig a szabályok megkerülésére ad lehetıséget. Ezért javasolunk olyan követelményrendszer felállítását, mely be tudja fogadni ezeket a szerkezeteket is. Nem cél a természetes anyagok kizárása, a javaslat – jobb híján, de nem pejorativ értelemben – “konzervatív – öko-épületként” nevesít egy kategóriát, amelynek formális engedélyezését az életciklusra vetített energiafogyasztáshoz javasolja kötni. Utóbbi eljárásra akkor és csak akkor van szükség, ha az épület határolószerkezetei az elem szintő követelményeket és/vagy a teljes rendszer az összesített energetikai jellemzıre vonatkozó követelményt nem teljesítenék. Ha ezek a követelmények a természetes anyagokkal is teljesíthetık, akkor nincs szükség kivételes szabályozásra. Egységes szabályozás azt jelentené például, hogy a falak U követelményértékét a vályoggal elérhetı értékhez szabjuk. Ekkor korszerő anyagokkal is lehetne ilyen U értékő falat alkalmazni… vagy a korszerő anyagokkal készített falak U értéke mégis legyen alacsony és a vályog (ami csak egy példa, lehet szó nádról, szalmáról….) egyéb jó tulajdonságait ismerjük el … hogyan, ha ezt nem rögzítjük egy szabályba? 14 A tanulmány terjedelmét jelentıs részben a felújítás teszi ki, azonban mégsem foglalkozik érdemben a meglévı épületek energetikai felújításának szabályozásával, lényegi megállapításokat ezzel kapcsolatban nem tesz. A számításokba nem ad érdemben betekintést, az alapfeltevéseket is csak találgatni lehet. Ez alapján a véleményezés is igen nehéz. A témával foglalkozó szakemberek számára egyértelmő, hogy az új követelmények csak új épületeknél teljesíthetık, mert a szerkezetet oly mértékben érintik, amilyen mértékben egy régi ház (és itt nem csak mőemlékekrıl, mőemléki védettség alá álló épületekrıl, hanem a XX. század és a 2020-ig elkészült épületállományról általában) nem alakítható át ésszerő költségekkel. Az új házak energetikai értékeivel szemben a mérleg túloldalán a következıket találjuk: -
az új ház további területet vesz el a természettıl, miközben ingatlanok ezrei állnak üresen, kihasználatlanul, különös tekintettel a folyamatos népességfogyásra,
- az új ház esetleg meglévı ház elbontása után készül, amivel egy meglévı, akármilyen kis értéket képviselı épület gyakorlatilag hulladékká válik (jelenleg bontott anyagok a szabályozás szerint nem építhetık be), vagyis többletköltségek jelentkeznek, amit jellemzıen nem szoktak hozzáadni a költségvetéshez. - az új anyagok gyártásának energiaigényével, a régi ház felszámolásának, és az újonnan beépített anyagok majdani megsemmisítésének költségével számolva már ezen házak sem lesznek közel nulla energiaigényőek. Látható, hogy fontos érvek sorakoztathatók fel amellett, hogy a szabályozás kiemelten foglalkozzon a meglévı épületek rehabilitációjával, amelyek nem felelhetnek meg a közel nulla energia követelményeink, de a szabályozás mégis üzenetértékkel is felérı támogatást nyújthatna: -
A meglévı épületek nagyon komoly összgazdasági értéket képviselnek, hiszen ezek teszik ki a hazai épületállomány jelentıs részét, és a mai zuhanásszerıen csökkenı építési tendenciák alapján magas minıségő épületek tömeges megjelenésével nem is lehet számolni,
-
ha egy meglévı épületnek, bármilyen kis része is tartható meg egy konkrét beruházás során, az csökkenti a költségeket. Jól hangzó, de nem védhetı érv, hogy a rekonstrukció drágább, mint az új építés, ezt csak olyan
számítások igazolják, amelyek kizárólag az elsıdleges költségeket veszik figyelembe. -
A meglévı épületekkel való hozzáértı foglalkozás sokkal kisebb anyagigényő, mint az új építés, ugyanakkor jelentıs élımunka és szakértelem igényő, ami azt is magával vonja, hogy fenn kell tartani, akár újra kell tanulni a régi építéstechnikákat, mesterségeket, ezzel együtt a tıke jelentısebb része a hazai gazdaságon belül marad, munkahelyeket tart fenn, valamint az építési kultúra fennmaradását is segíti. Nem mellesleg össztársadalmi szinten keresletet gerjeszt a munkerı piacon a munkavállalók teljes vertikumában a magasn kvalifikált szakembertıl a segédmunkásig.
-
A meglévı lakóterületek fönnmaradásával nem üresednek ki a települések, hanem élık maradnak, ezzel fennmarad a helyi közösség egészséges önszabályozása, nem indul meg a szlömösödés, sokkal kevesebb rendészeti problémát okoz, mindez számos gazdasági elınyt is jelent, „társadalomépítı”, megtartó hatása mellett. A már szlömösödött lakókörnyezettel nagyságrenddel nagyobb költségek keletkeznek, mint az egészséges, élı közösségi élet esetén. A közösségi lakásformák társadalomszervezı hatása is jelentıs. A megtartás, értékırzés nevelı hatású is, az ısök munkájának emlékét hordozza, a hagyományok megismerése, megértése és tisztelete sokkal hatékonyabb, ha kézzelfogható közelségben vannak ezek az értékek, mintha nincs velük kapcsolati pont (amellett, hogy ezzel az ingatlanvagyonnal amúgy is mindenképpen foglalkozni kell).
Fentiek miatt mindenképpen szükségesnek érezzük a felújítás kérdéskörét egy külön e célú tanulmányban vizsgálni: gazdasági számításokkal alátámasztott szoruló épületállomány részletes célmeghatározás, a felújításra tipizálása, az egyes szerkezettípusok meghatározása, a szerkezetileg, gazdaságilag és épületfizikailag lehetséges beavatkozások vizsgálata stb. Gazdaságossági számítások az irányelvvel összefüggésben folynak, a tipizálás kérdésében attól függetlenül folynak és utalunk a CEU idevágó igen részletes tanulmányára is. Az elkészült tanulmányt tekintve -
Nincsenek világosan meghatározva a célkitőzések, nem derül ki, hogy a jelenlegihez képest hogyan kellene módosítani a szabályozást például mőemléki vagy mőemléki jellegő épületek esetén. Van-e egyáltalán szükség mőemlék, vagy mőemlék jellegő épületeknél arra, hogy a közel nulla energiafelhasználás szintje legyen megcélozva?
Nincs, ezt sem az irányelv, sem a tanulmány nem tartalmazza – azt azonban igen, hogy a mőemléki minıség vagy jelleg sérelme nélkül az észszerő energetikai színvonal megcélozható -
A tanulmány néhány konkrét mintaépületet vizsgál meg, de az új építés parametrikus vizsgálataihoz képest elenyészı számút, és ezek messze nem fedik le az összes érintett épületés szerkezettípust. Felújítások esetére vonatkoztatott bármiféle követelményérték meghatározásához legalább az új épületek esetén megvizsgáltakhoz hasonló parametrikus vizsgálatokra lenne szükség.
-
A BME Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszékén a “Minıségorientált, összehangolt oktatási és K+F+İ stratégia, valamint mőködési modell kidolgozása a Mőegyetemen” c. projekt (megvalósítását az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja
támogatja) keretében készült egy „Megtartandó homlokzatú épületek utólagos hıszigetelése” címő tanulmány. A tanulmányban egy tipikus historizáló bérház lakásainakenergetikai felújítási stratégiáit vizsgáltuk. Ennek tapasztalatai alapján, azonos szerkezeti kialakítás esetén is 2-3szoros eltérések tapasztalhatók a fajlagos h ı veszteség tényezıben egy-egy lakás között az eltérı építészeti kialakítás (lakásméret, lehülı felületek stb.) következtében, míg az összesített energetikai mutató esetén az eltérés majdnem kétszeres. A lakások közötti különbség természetes, ezt már a 2006-ban kiadott segédlet kidolgozott mintapéldáiban is bemutattuk. -
Mőemléki jellegő épületek esetén a számítások alapját jelentı feltevések helytállósága megkérdıjelezhetı. A nem utcai homlokzatokon – bár a legtöbb esetben ezek is védendıek – a 2020-as követelmények ( lásd a tanulmány 17. oldalán található 4. táblázat ) betartásával számol a tanulmány. Ez a legtöbb esetben egyszerően nem lehetséges. A függıfolyosók miatt a h ı szigetelés maximális vastagsága korlátozott. Az ablakok lecserélése azon túlmenıen, hogy az épület építészeti értékeit jóvátehetetlenül rongálja - súlyos épületfizikai problémákat vet fel (szükséges alaplégcsere megléte, felületi állagvédelmi és higiéniai kérdések), miközben csak elenyészı energetikai megtakarításokat hoz magával a hıhídhatások miatt (lásd: Bakonyi, D.; Becker, G.: Kapcsolt gerébtokos ablakok hıátbocsátási tényezıje a beépítés és a határoló szerkezetek figyelembevételével, in: Épületszerkezettani konferencia, Budapest, 2011, pp. 10-18). Mi történik az épületek szellıztetésével? A SOLANOVA program lakásaiban kiépített gépi szellıztetés is komoly kérdéseket vet fel, nemhogy adott esetben egy mőemléki védettségő épület ilyen jellegő beavatkozása.
A tanulmány 5.1. fejezetében ugyanezekre a nehézségekre felhívtuk a figyelmet. -
A belsı oldali h ı szigetelések lehetıségeit egyáltalán nem vizsgálja. A már idézett TÁMOP tanulmány alapján a 19. századi bérházaknál külsı és belsı oldali h ı szigeteléssel közel azonos fajlagos hıveszteségtényezıket lehet elérni (természetesen a 2020-as követelmények betartására nem alkalmas egyik megoldás sem).
A belsı oldali szigetelés olyan opció, melyrıl többlakásos társasházak esetén nagyon nehéz konszenzust kialakítani. Meglévı épületeknél a tetıfelületeken kollektoros és vagy napelemes rendszer kialakítása jelentıs többletköltségekkel jár egy új építéső házhoz képest, és gondot jelent valamennyi lakó hozzájárulásának szükségessége. Sőrőn beépített belterületen nem biztos, hogy a levegıszennyezés szempontjából kedvezı eredménnyel járna a megújuló szilárd tüzelés ( fa, pellett, energiafő stb. ) bevezetése. Konkrét gazdasági számítások nélkül úgy érezzük, hogy egy ilyen intézkedés sohasem tudna megtérülni, így a közel zéró követelmény betartatása eleve ellehetetlenül. Ezt a kérdést alaposabban meg kellene vizsgálni. A tanulmány 5.1. és 5.3. fejezeteiben ugyanezekre a nehézségekre felhívtuk a figyelmet. Összefoglalás A tanulmány nagyon alapos munka, nagy elırelépés az új szabályozás kialakításában, azonban rengeteg további kérdést vet fel, melyeket ezután kellene megvitatni és alátámasztani oly módon, hogy az építész szakma is az épületek létrehozásában elfoglalt arányában képviseltesse magát. Lényeges, hogy (valós) gazdaságossági számítások és életciklus elemzések nélkül
nem szabad új szabályozást kialakítani. A szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy ne nyisson meg kiskapukat, ne adjon lehetıséget a megkerülésre, és valamennyi anyagból és szerkezetbıl kialakított épületre vonatkoztatható legyen. A szabályozásnak érintenie kell azokat az épületeket is, amelyek jelenleg nem tartoznak a 7/2006-os rendelet hatálya alá, és a tanulmány továbbra sem foglalkozik velük, pl.: üzemi létesítmények sport létesítmények kulturális létesítmények kereskedelmi létesítmények, stb. Azért nagyon fontos ezekkel is foglalkozni, mert ezeket a létesítményeket újítják fel a legritkábban, tehát sokkal hosszabb idın keresztül üzemelnek adott esetben már elavult körülmények között. Meggondolandó a három szintő szabályozás fenntartása: lehet, hogy szerencsésebb lenne minden épületfajtára meghatározni a fajlagos primer energiaigényeket (kWh/m2a, lásd 2010/31/EU Article 8. 3. (a)), elhagyni a fajlagos hıveszteség tényezıt, helyette inkább a főtés és hőtés legmagasabb értékét meghatározni. Vagyis a szabályozásban ne legyen olyan követelmény, amely közvetlenül épületszerkezetre, magára az épületre (gépészet nélkül) vonatkozik? Ez ellentmond olyan – az elızıekben leírt - konkrét kifogásoknak, hogy például a javaslat nem foglalkozik a légtömörség elıírásával, ellentmond az épület elsıdlegességérıl szóló véleménynek, az uniós irányelvnek is, amely a „közel nulla” ismérveit az épülettel kezdi és csak a harmadik pontban tér ki a megújuló forrásokra. Továbbá miután a természetes anyagból készült épületek (a tanulmányban „konzervatív öko épületek”) ezt a követelményt (főtés-hőtés primer energiaigénye) sok esetben nem tudnák teljesíteni, de külön szabályt sem lenne szabad alkalmazni kedvezı életciklus jellemzıik figyelembevételére, akkor ezeket mégis ki kellene zárni? Egy-egy ilyen számítás ma már bonyolult számítógépes hátteret kíván, de a megvalósult épület minısítése nélkül ez a befektetés nem térül meg. Ezért a megvalósult épület – nem csak energetikai, hanem összminıség szempontjából való – minısítését javasoljuk bevezetni. Milyen objektív, mérhetı paraméterek milyen súlyozásából alakul az „összminıséget” jellemzı adat vagy indikátor? Meggondolandó lenne – kizárólag a pozitív tévedés megengedése mellett, mint pl. a 7/2006-os rendelet hıhidasság méretezése, vagy a téli szoláris elhanyagolása – bizonyos ökölszabályok kidolgozása, melyek h ı nyereség segítségével már megvalósíthatók a kívánt minıségő épületek. Minden más esetben, reális eredmények, gazdasági megtérülési igény elvárása esetén a pontos alapadatokon alapuló számítás vezethet csak eredményre. Ehhez azonban meg kell követelni az építıanyag, gépészeti és elektromos berendezés gyártók pontos adatszolgáltatását. Végül – bár nem tartozik szorosan a szakmai kompetenciánkba – meg kívánjuk jegyezni, hogy megfelelı támogatási, de legalább hitelezési háttér megteremtése nélkül az egész elképzelés társadalmilag megalapozatlan, emiatt szakmai és politikai feszültségek forrása lesz.
-o-
Válasz a Magyarországi Zöld Kereszt Egyesület hozzászólására A 2010/31/EU Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv 9. cikke elıírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy 2020. december 31-ig valamennyi új épület, és 2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levı új épületek közel nulla energiaigényő épületek legyenek. Az irányelv
elıírásai szerint a tagállamoknak nemzeti terveket kell készíteniük a közel nulla energiaigényő épületek számának növelésére, és az ilyen tervekrıl rendszeresen jelentést kell tenniük a Bizottságnak. Ezek a nemzeti tervek tartalmazhatnak az épületfajta szerint differenciált célokat is. A Belügyminisztérium megbízást adott a Debreceni Egyetem Mőszaki Kar Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszékének a nemzeti tervek elıkészítését szolgáló tanulmány elkészítése, a közel nulla energiaigényő épület típusok mőszaki paramétereinek és definíciójának megállapítására a még gazdaságos megvalósíthatóságot és a hazai építıipari és gazdasági folyamatokat is figyelembe véve. A tanulmány eredményeinek szakmai körökben történı közzétételére és megvitatására a VÁTI szervezésében május 24-én került sor. VÁTI 2012.máj.24 Zöldkereszt hozzászólás emlékeztetı Magyarországi Zöld Kereszt Egyesület energia referenseként emlékeztetı jelleggel rögzítem 1./ Örömmel vettük, egy egyetértünk vele, hogy a Debreceni Egyetem Mőszaki Kar Épületgépészeti Tanszék tanulmánya és a Belügyminisztérium EU Építésügyi osztály már korábban is kizárták a hazai közel nulla energia igényő épületgépészeti megoldásokból az 50 kW áramteljesítmény alatti épületi földgáz és biometán mikro CHP mikroerımőveket.. 2./ Magyarországon az épületi földgáz/biometán mikro CHP nem a szokásos földgáz kondenzációs kazán, biomassza kazán, napelem vagy napkollektor technológiai megoldás. Így reményünk szerint az öko innovatív épületi mikro CHP a 2010/31/EU új épületenergetikai irányelv alapú EU CIP ÖKO INNOVÁCIÓ 2012 pályázati témánk lehet. 3./ Akkor nem pályázhatnánk az EU CIP ÖKO-INNOVÁCIÓ 2012 pályázatban, ha nem zárták volna ezt az innovatív épületi technológiát a (2010/31/EU célú) szokásos épületgépészeti technológiai megoldásokból. Ezért öszintén örülünk és egyetértünk például az iskola épületeknél is a mikro CHP alkalmazás kizárásával. 4./ Az iskola épületek 2010/31/EU új épületenergetikai irányelvnek megfelelı korszerősítésénél az 50 kW áramteljesítmény alatti földgáz/biometán mikro CHP erımővek hazai és EU Duna régiós piacra lépését tőzi ki az EU CIP ÖKO INNOVÁCIÓ 2012 pályázatunk. 5./ Az innováció magyarul az újdonság mővelés miatt az elsı magyar iskolai mikro CHP alkalmazásoknál fennmaradó kockázatok miatt EU CIP ÖKO INNOVÁCIÓ pályázati 50% támogatás igényelhetı reményünk szerint. Abból a célból, hogy 2020-ig legalább 1000 iskola korszerősítésénél jelentıs piaci szerephez jusson az iskolai földgáz/biometán mikro CHP eljárás technika. 6./ EU CIP ÖKO-INNOVÁCIÓ 2012 pályázat olyan bizonyítottan innovatív megoldásokat támogat, amelyek jelentıs környezeti elınyökkel járnak ezzel is támogatva az Európai Unió környezetvédelmi és klímavédelmi ökos település (Smart City épület) politikáját. Az iskolai földgáz/biometán CHP mikroerımő ÖKO-INNOVÁCIÓS projektnek bizonyítani kell széleskörő alkalmazhatóságot.Továbbá, elınyüket Magyarországon kívül legalább az EU Duna Régióban lévı 2010/31/EU új épületenergetikai irányelv alapú iskola korszerősítéseknél is. 7./ Magyarországi Zöld Kereszt és a Magyar Ingatlan Tanács ezen fent vázolt közös projekt ötlete úgy tőnik, hogy megfelelıen illeszkedik az EU CIP ÖKO INNOVÁCIÓ 2012 pályázati épület program ismertetett épületi témaköri 2010/31/EU célkitőzéseihez. Nem bevett 2010/31/EU épületenergetikai gyakorlat az EU-ban sem az iskolai innovatív földgáz/biometán CHP mikroerımő a földgázkazánok lecserélésére. 8./ Az iskolai földgáz/biometán mikro CHP EU CIP ÖKO-INOVÁCIÓ pályázati projektünknek tartalmazniuk kell hozzáadott értéket az EU szintjén. Ez azt jelenti, hogy a projektnek be kell mutatnia, hogy többet nyújt, mintha kizárólag magyar nemzeti keretek között valósítják meg. Magyarország határain túlra (Szlovákia, Románia, Szerbia) is átterjed a projekt ötletünk megvalósítása.
Magyarországi Zöld Kereszt Egyesület energia referensként és ECoflotta-ház Duna Smart City Mikroerımő klaszter koordinátorként maradok tisztelettel Kiss János Ferenc ügyvezetı mőszaki igazgató -----------------------------./ Gyors válaszlevelét köszönettel vettem. Én a földgáz mikro CHP technikai kizárását VÁTI által közreadott tanulmányukból pozitívan értékeltem. Mivel Ön mondta, hogy lehetne egyedi épületek helyett kistelepülés vagy városrész épület rendszereknél vizsgálni a 2010/31/EU irányelv alapú "közel nulla energia" megoldást.. Remélhetıen egy új EU irányelv a Smart City épület és jármő rendszer öko-innovációs kényszert is majd elıírja az EU HORIZONT 2000 alapján. 2./ Az Európai Unió a tagállamok számára a 2010/31/EU új épületenergetikai irányelvben nem új új típusú (vagy új struktúrájú) klímabarát és energiahatékony okos települési (Smart City) épület és jármő rendszer keresletet fogalmazott meg. Épületben tölthetı alternatív jármővekkel egy épületenergetikai irányelv nem is foglalkozhat. Így jogtechnikailag nincs államilag (több minisztérium összefogásában) felismert Smart City épület és jármő rendszer öko-innovációs kényszer. 3./ 2012 évi EU CIP ÖKO-INNOVÁCIÓ magyar pályázatunk feltétele, hogy a Smart City épület és jármő rendszert kezelı Ecoflotta-ház együttes védjegyő pályázatunknál arra tudjunk hivatkozni, hogy iskola és alternatív jármő ellátására alkalmas mikro CHP rendszerünk jogilag nem államilag elıírt vagy szabályozott öko-innovációs kényszer. További Smart City új ökoinnovációs struktúrát jelent az 1000 iskola mikro CHP smart metering rendszer. Az INTERNET hálózat révén összefogva ez minimum 15 MW áramú Smart City Virtuális Erımő rendszer mint öko-innováció demonstráció. A 2010/31/EU új épületenergetikai irányelv alapú közel nullenergiás épület szokásos épületenergetikai megoldásoktól az öko-innovatív a földgáz biometán mikro CHP épület és jármő energia technika megkülönböztetése (így EU CIP ÖKO-INNOVÁCIÓ pályázatunk segítése) reményében, Duna Smart City Mikroerımő klaszter koordinátorként maradok tisztelettel Kiss János Ferenc ügyvezetı mőszaki igazgató
A tanulmány szerzıi sem írásban, sem szóban nem zárták és zárják ki a micro CHP (mikro kapcsolt energiatermelés) alkalmazását sem helybeni, sem közeli, sem távoli energiaszolgáltatás esetén. Ez a lehetséges megoldások egyike, de nem kötelezettség. Ugyanakkor a javaslat tárgykörébe nem tartozik a háztartási berendezések, a hibrid és elektromos jármővek energiaigénye, ezért ilyen komplex rendszerekrıl a javaslatban nincs is szó.
