Általános összefoglaló a Nulla Hulladékról 2008

Általános összefoglaló a Nulla Hulladékról 2008 (A GAIA anyagai alapján fordította és szerkesztette a HuMuSz) Tartalom: Nulla Hulladék meghatározása A Nulla Hulladék előnyei A jelenlegi rendszer és Nulla Hulladék összehasonlítása A Nulla Hulladék megvalósítása: első lépések és alapvető stratégiák Alapvető stratégiák a Nulla Hulladékban A nullához vezető négy elv 1) Új irány mutatása: Véget kell vetni az olcsó ártalmatlanításnak 2) Átfogó újrahasználati, újrahasznosítási, és komposztálási programok kidolgozása 3) A közösségi részvétel ösztönzése 4) Új terméktervezés, hulladék nélkül Esettanulmányok 1. Palárikovo, Szlovákia: A pénzügyi válságot követően új jövedelemforrások után kellett nézni 2. San Francisco, Kalifornia, USA: Ahol a Nulla Hulladék igéjét a Városházáról hirdetik 3. Markham, Ontario, Kanada: Zöld misszionáriusok Nulla Hulladék települést hoztak létre 4. Kovalam, Kerala, India: Gandhi etikája a gyakorlatban, a fenntartható életformák érdekében 5. Buenos Aires, Argentína: Törvények a Nulla Hulladékért 6. Novara, Olaszország: Házhozmenő gyűjtés a hulladékcsökkentés érdekében 7. Új-Zéland: Egy központi kormány által támogatott decentralizált program Összefoglalás Bibliográfia

1

A Nulla Hulladék meghatározása „A természet működteti minden idők legsikeresebb nulla hulladék modelljét a világon. A fenntarthatóság érdekében az embereknek meg kell tanulniuk természetes módon cselekedni”. - Discarding the Idea of Waste: The Need for a Zero Waste Policy Now [Dobjuk ki a hulladék fogalmát: Nulla Hulladék politikára van szükségünk – a ford.] c. műből

A Nulla Hulladék egy cél és egy cselekvési terv is egyben. A Nulla Hulladék végső célja, hogy egyáltalán ne termelődjön szilárd hulladék. Ugyanis a hulladék – ellentétben az újrahasználható, újrahasznosítható, és komposztálható anyagokkal – olyan kidobott anyagokat jelent, amelyeket nem lehet fenntartható és biztonságos módon hasznosítani, ezért végül elégetik vagy lerakják őket. A Nulla Hulladék megelőzi a szilárd hulladék keletkezését, ugyanis olyan programokat és politikákat foglal magába, amelyek biztosítják a hulladékok fenntartható és biztonságos visszajuttatását a természetbe vagy a feldolgozási folyamatokba. Az ilyen intézkedések közé soroljuk a következőket:  a termékbe épített, illetve a gyártás során használt vegyszerek visszaszorítása  nyersanyag-felhasználás csökkentése  kevesebb fogyasztás  a termékek újratervezése az újrahasználat könnyítése érdekében Az előbb felsorolt intézkedések lehetővé teszik, hogy ne kelljen hulladékot lerakni vagy elégetni. Ha a Nulla Hulladék terv egy város, megye, régió, vagy egy ország számára készül, akkor a kormányzatnak vezető szerepet kell vállalnia az erőfeszítések és programok koordinálásában, hogy elérjék a nulla célt. Nulla Hulladék tervek készíthetők cégek, iskolák, és más intézmények számára is. Végül pedig ne feledjük, minden lépés fontos a Nulla Hulladékhoz vezető úton!

Hogyan működik a Nulla Hulladék? A Nulla Hulladék:  csökkenti a fogyasztást;  a szerves hulladékokban található tápanyagokat visszajuttatja a talajba a komposztálás segítségével, valamint energiatermelésre is képes az anaerob bomlási folyamatok miatt;  a termékek újrahasználatára helyezi a hangsúlyt;  minden hasznos anyagot újrahasznosít;  elutasítja az olyan termékeket vagy csomagolásokat, amelyeket nem lehet biztonságosan és egyszerűen újrahasználni vagy újrahasznosítani

Nulla Hulladék egy távolabbi szemszögből: a program mögötti értékek A hulladékra gyakran csak technikai problémaként tekintünk. De a hulladékprobléma valójában egy egészségügyi, egyenlőségi, faji, hatalmi, nemi, szegénységi, és kormányzati kérdések alkotta nagyobb összefüggésrendszer része. Ezért a holisztikus társadalomszemléletbe kell beépíteni a Nulla Hulladék stratégiát, egy olyan szemléletbe, amely mindegyik kérdéssel foglalkozni kíván. A Nulla Hulladék társadalom nem a fogyasztással kapcsolatos értékeken alapszik, hanem olyan emberi értékeken, mint a család, barátok, kultúra, egészség, és egyenlőség. A Nulla Hulladék társadalom tiszteletben tartja a helyi kultúrát és tudást, és ellenszegül a túlfogyasztás divatjának.

2

A Nulla Hulladék erős közösségi tevékenységekre épül. A közösség tagjainak kell dönteniük a Nulla Hulladék programok jelenéről, jövőjéről, és a helyi végrehajtás módjáról. Egy Nulla Hulladék társadalomban a közösség felelősséget vállal azért, hogy megtegyen minden tőle telhetőt a nulla cél elérése érdekében. Emellett határozott kormányzati intézkedések is szükségesek az ipar befolyásolására: például a tiszta termelés, kibővített gyártói felelősség, vagy egyéb stratégiák támogatása, illetve veszélyes anyagok betiltása. Az iparnak fel kell vállalnia, hogy biztonságos, könnyen újrahasználható, újrahasznosítható, vagy komposztálható termékeket gyártson. Minimalizálnia kell a felhasznált anyagok mennyiségét, és a lehető legnagyobb arányban kell újrahasznosított anyagokat használnia. Végül, az ipar azzal gondoskodik megfelelően dolgozóiról és a közösségekről, ha sem a termékekben, sem a gyártás során nem használ veszélyes vegyszereket. Egy Nulla Hulladék társadalom számára a környezeti és társadalmi igazságosság, valamint az emberi jogok elsődleges fontosságúak. Ez azt jelenti, hogy a közösségek döntik el, hogyan hajtják végre a Nulla Hulladék terveket, és ezek milyen hatással lesznek a közösség tagjainak életére és munkájára, a hulladékból élőket is beleértve. (Ázsiában és Dél-Amerikában sokan – köztük gyerekek is – abból élnek, hogy a lerakók szemetéből kiválogatják a még hasznosítható anyagokat és ezeket olcsón eladják.) Egy Nulla Hulladék társadalomban nincs hulladékégetés és –lerakás sem, ezért egy közösséget sem veszélyeztetnek ilyen káros létesítmények. A Nulla Hulladék társadalom hulladékkezelése nem hárít semmilyen kötelezettséget a jövő generációira. Egy Nulla Hulladék társadalom csak annyit fogyaszt, amennyire szüksége van, és nem vesz el a természettől többet, mint amennyit az adni képes. Egy Nulla Hulladék programnak számos alkotóeleme van. Minden Nulla Hulladék program különböző módon vegyíti az alkotóelemeket, máshogy valósítja meg őket a gyakorlatban, a helyi adottságoknak megfelelően. Az útmutató célja, hogy az olvasókat megismertesse számos olyan tevékenységgel és jellegzetességgel, amely elengedhetetlen egy Nulla Hulladék programhoz.

3

A Nulla Hulladék előnyei „Egy véges bolygón nem működtethetsz egy lineáris rendszert a végtelenségig.” -- Dr. Paul Connett

Jelenleg a világgazdaság anyagfelhasználása lineáris (kitermelés > előállítás > elosztás > fogyasztás > ártalmatlanítás), amelynek minden egyes fázisa túlzott hulladéktermeléssel és az emberek egészségének, valamint jóllétének súlyos károsításával jár. Ahelyett, hogy újra használná a hulladékot és megelőzné a károkozást, a jelenlegi rendszer még a legjobb esetekben is mindössze a megtermelt hulladékot próbálja eltakarítani, illetve a keletkezett kárt csökkenti. Ez nem csak drága, hanem fenntarthatatlan is. A zsákutca helyett a Nulla Hulladék egy ciklikus rendszert kínál, ahol a gazdaság fázisai arra sarkallják egymást, hogy az embereknek és a környezetnek egyaránt egészséges feltételeket teremtsenek. Környezeti fenntarthatóság: Óriási terhet veszünk le a környezetünk válláról, ha az új anyagok előállítását és fogyasztását visszaszorítjuk. Ezt az aránytalan terhet az életmódunk, a túlzott kitermelés és túlfogyasztás okozza. Az újrahasználat megőrzi a nyersanyagokat a jövő generációi számára, csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és még az egészségünket is védi, ellentétben az hulladék égetésével, ártalmatlanításával, vagy a természetben való elhelyezésével. Az emberi méltóság: A jelenlegi rendszerben a legszegényebbek szenvednek a hulladékáram miatt, és közülük sokan kényszerülnek a szemétből élni. Ha a szemétből élőket sikerül a hivatalos Nulla Hulladék programokba bevonni, akkor a Nulla Hulladék képes új, biztonságosabb megélhetést teremteni és gazdasági lehetőségeket nyújtani. A Nulla Hulladék rendszer segítségével, amint megszűnik a lerakók és égetők iránti igény, az embereknek nem kell káros létesítmények szomszédságában élniük. Gazdasági fejlődés és munkahelyteremtés: A Nulla Hulladék rendszerben a forrásokat munkahelyek teremtésére fordítják, nem pedig új égetőkre, lerakási díjra, vagy a környezeti károk enyhítésére. A hulladékcsökkentés, újrahasznosítás, és újrahasználat egyaránt új munkahelyeket és új üzleti lehetőségeket hoznak létre. Az újrahasznosítás önmagában is tízszer több munkahelyet biztosít, mint a hagyományos ártalmatlanítási módszerek. Közösségek megerősítése: A közösségek bevonása és részvétele jó hatással van a lakosokra, szociális tevékenységeket ösztönöz. Az imént felsorolt előnyök megmutatják, hogy a közösségeinkben miért érdemes a Nulla Hulladék célkitűzésért cselekedni. De mindenféle költség-haszon elemzést félretéve, a végső indok mégis csak egy lehet: egy véges bolygón több mint hat milliárd ember próbálja elosztani a véges forrásokat, már nem pazarolhatunk tovább.

4

A jelenlegi rendszer és a Nulla Hulladék összehasonlítása „Alternative Industrial systems” [Alternatív ipari rendszerek – a ford.] c. műből, 39.o., Gyűjtemény a Nulla Hulladékról, Thanal. A jelenlegi ipari rendszer

Nulla Hulladék rendszerek

Anyag alapú gazdaság • lineáris • profitorientált • a források kitermelése és a hulladékok ártalmatlanítása központosított, nagyléptékű, tőkeigényes

Anyag alapú gazdaság • ciklikus • minőségorientált, hatékony, emellett a természeti, társadalmi és pénzügyi tőke maximalizálására törekszik • kisebb léptékű, decentralizált, tudásalapú cégek

Közpolitika • a hulladékgazdálkodás a célja • rövid távú cél a hulladékok elrejtése • a támogatások a kitermelésben és hulladékban érdekelt iparoknak kedvez

Közpolitika • a hulladékmegelőzés a célja • hosszú távú perspektíva: a használt anyagok láthatóvá tétele a gazdaságba való visszairányítás által • támogatás a takarékosságért, az energiahatékonyságért, ökológiai tervezésért és társadalmi egyenlőségért

Terméktervezés • hagyományos anyagokat használ • a figyelem főként a termelésre és eladásra irányul • a legtöbb terméket és csomagolást csak egyszer használják • a rövidéletű termékek növelik az eladásokat

Terméktervezés • a felhasznált anyagokat a hulladékcsökkentés, tartósság, javíthatóság és újrahasznosíthatóság alapján választja ki • tervek a gyűjtésre, újrahasználatra, és az újrahasznosításra • a termékek és csomagolások visszakerülnek a kereskedelembe, bioszférába • valós költségszámítás, életciklus elemzés

Anyagok • legolcsóbb anyagok, ökológiai hatásuk nem számít • támogatások a kitermeléshez, az energia- és vízhasználathoz • korlátozott vállalati felelősségvállalás • nagy mennyiségű hulladék

Anyagok • újrahasznosított, vegyszermentes anyagok • fenntartható, környezetkímélő anyagok • minimális mennyiségű hulladék, a keletkezett hulladékot felhasználják más ipari folyamatban

Feldolgozás • nagyvállalatok, több termék, növekedésen alapuló piac • csővégi megoldások, a kialakult károk orvoslása • minden problémánál technikai megoldások • az előállítás után már nincs gyártói felelősség

Feldolgozás • helyi és regionális termelést támogatja a globális információcsere • a rendszerszintű tervezéssel elkerülhető a szennyezés és a vegyszerhasználat • ökológiai és szociális megoldás a problémákra • gyártói felelősség a termék teljes életciklusában

Elosztás • távoli helyekre vagy globális elosztás

Elosztás • helyi és regionális elosztás

Fogyasztók • a termék népszerűsége biztosítja a folyamatos gyártást • a fogyasztó rendszerint eldobja a terméket a használat után

Fogyasztók • fogyasztók tájékoztatása, hatékony visszajelzési mechanizmusok a gyártók számára • az újrahasználati és javítási lehetőségek maximalizálása

Hulladékok • központosított hulladékgazdálkodás, az ártalmatlanításhoz tőkeigényes technológiákat használ: lerakókat vagy égetőket • az égetők segítségével, illetve a metángáz hasznosításával korlátozott mennyiségű energiát termelnek, de a hulladék értéke lényegében megsemmisül

Hulladékok • minden termék szétszerelhető, az anyagok újrahasznosításra kerülnek • kormányok, vállalatok végzik a gyűjtést • hulladékhasznosító üzemek az anyagokat továbbítják javítás, újrahasználat, vagy újrahasznosítás céljából

5

A Nulla Hulladék megvalósítása: első lépések és alapvető stratégiák A Nulla Hulladék célja, hogy véget vessen a hulladék lerakókban, illetve égetőkben történő ártalmatlanításának. Ennek érdekében olyan programokat támogat, mint a hulladékcsökkentés, komposztálás, újrahasznosítás, újrahasználat, valamint az új ipari terméktervezés. De nulla? Valóban lehetséges? A Nulla Hulladék-elvet gyakran azzal vádolják, hogy idealista, sőt utópisztikus. Valóban igaz, hogy egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani, de ha kitűzzük magunknak a nulla célt, akkor már a hulladék-megelőzésre, nem pedig a „gazdálkodásra” koncentrálunk. Nem találunk két olyan Nulla Hulladék programot, amely teljesen megegyezik, ugyanígy, egyetlen megközelítés nem működhet minden esetben. A következő lépéseket olyan közösségek figyelmébe ajánljuk, akik egy hulladék nélküli jövőt szeretnének. 1 Első lépések a Nulla Hulladék tervhez 1. Fogadjuk el a Nulla Hulladékot célkitűzésként - lerakók és égetők helyett. Konkrét célokat és határidőket kell megnevezni. 2. A közösséget is meg kell szólítani: a helyi lakosok szerepvállalása elengedhetetlen. 3. Indításunk programokat az újrahasználatért és az újrahasznosításért. A programokban sokféle anyagról (különösen a különböző típusú papírokról és a szerves hulladék minden formájáról) kell gondoskodni. Emellett az is fontos, hogy a szelektív gyűjtés kényelmes legyen, és részvételre sarkallja a lakosságot. 4. A szerves hulladékok kérdésének kiemelt szerepet kell szánni. A komposztálás, és a biológiai lebontás segítségével 50%-kal, vagy még nagyobb mértékben is csökkenthető a hulladék mennyisége. 5. Biztosítani kell, hogy minden hulladékot, amely nem lerakókba kerül, biztonságos módon hasznosítanak. El kell érni a hulladékégetők visszaszorítását, betiltását. 6. A szabályozási rendszerrel támogatni kell az újrahasznosítással foglalkozó, vagy azon alapuló vállalatokat. Az újrahasznosítható anyagokat például ki kell tiltani a lerakókból, be kell tiltani az újrahasználatra, javításra, komposztálásra vagy újrahasznosításra alkalmatlan termékeket; új építések esetében pedig kötelezővé kell tenni az építési anyagok újrahasználatát, illetve hasznosítását. 7. Olyan intézkedéseket és rendszereket kell támogatni, amelyek a termékek és csomagolásuk visszavételére kötelezi a gyártókat, miután azok már nem használhatóak többé. Nemzeti vagy regionális szinten pedig a kibővített gyártói felelősséget kell támogatni. 8. Az oktatás és a lakosságnak nyújtott segítség kulcsfontosságú!

A Nulla Hulladék négy alapeleme A következő részben a Nulla Hulladék célkitűzést négy alapvető stratégiai célkitűzésre bontjuk: 1) Egy új irány: az ártalmatlanításnak véget kell vetni 2) Átfogó újrahasználati, újrahasznosítási és komposztálási programok létrehozása 3) Közösségi részvétel elősegítése 4) Új terméktervezés (hulladék nélkül) Minden közösségnek, városnak, vagy önkormányzatnak különböző igényei és lehetőségei vannak, ezért nincs egyetlen, mindenkinek megfelelő út a Nulla Hulladékhoz. A különböző szereplők különböző módon fognak bekapcsolódni a hulladék-csökkentési programba (az ipar például 1

forrás: Waste Incineration: A Dying Technology, GAIA, 2003.

6

újratervezi a termékeket és eljárásokat, a kormány támogatja a hulladékok hasznosítását, a háztartások szelektíven gyűjtik a szemetet, helyi csoportok pedig oktatási rendezvényeket szerveznek, stb.). A végrehajtás módja a helyi adottságoktól és a politikai akarattól függ. A Nulla Hulladék terv megalkotása során ügyelni kell arra, hogy minden lépés közelebb vigye a közösséget a Nulla Hulladék végső céljához. A köztes eredmények ugyan segíthetnek a terv, és az addig elvégzett munka értékelésében, fontos azonban, hogy a köztes célok ne akadályozzák a Nulla Hulladék program további szakaszait. (Rossz hatása lehet például a húsz évre szóló, adott mennyiségű hulladék égetőbe vagy lerakóba való szállítását „előíró” szerződéseknek. De akadályt jelenthet az oktatás is, ha azt a hamis képzetet kelti, hogy a szelektálás és újrahasznosítás önmagában is elegendő megoldás.)

1: Egy új irány: véget kell vetni az olcsó ártalmatlanításnak A Nulla Hulladék kezdetben a káros hulladék-ártalmatlanítási módszereket kívánja megszüntetni, így valójában a hulladékot magát szeretné elkerülni. A különféle hulladéklerakókat és –égetőket (az energiahasznosító műveket is beleértve) általában egyszerű és olcsó megoldásként tüntetik fel a döntéshozók számára, akik el is hiszik, hogy ez a hulladék „eltüntetésének” módja. A költségek valóban alacsonynak tűnnek (pontosabban a profit tűnik magasnak), ha a nyersanyagok kitermelése, a központosított termelés, a nagy távolságra történő szállítás és az olcsó hulladékártalmatlanítás is állami támogatást élvez. De ha beszámítjuk a környezeti és emberi költségeket is, a hulladékártalmatlanítás sohasem olcsó. Ezért az olcsó hulladék-ártalmatlanítási módszerek és a mögöttük rejlő rövid távú gondolkodásmód elutasítása az első lépés a Nulla Hulladék megvalósításához. Az olcsó ártalmatlanítás hozzájárult a jelenlegi, pazarló ipari rendszer kialakulásához, amely a költségeket áthárítja, a környezetre, a szegényekre, és a jövő generációkra. Ezzel szemben a Nulla Hulladék egy hatékony, ökológiai határokon belül működő, emberi munkára épülő gazdaság kialakítását célozza meg. A következőkben felsoroljuk azokat a fő lépéseket, amelyek az ártalmatlanítási módszerek megszüntetéséhez szükségesek. A Nulla Hulladék egyes elemeit a helyi, regionális, vagy kormányzati szinten kell megvalósítani, illetve egyéb kezdeményezéseket nem kormányzati szervezetek, vállalatok vagy informális közösségi csoportok tudnak legjobban végrehajtani. A hulladékokkal leggyakrabban helyi szinten kell foglalkozni, ezért a nulla cél érdekében kulcsfontosságú, hogy az önkormányzatok vezető szerepet vállaljanak az erőfeszítések összehangolásában.

1.1 A kormány jogszabályokat hozhat a hulladékcsökkentés érdekében. Például az alábbiakat: A vegyszert tartalmazó termékek forgalmazását be lehet tiltani. A ma használatos termékek jó része nemcsak hulladékként, de már a használat és gyártás során is kockázatokat jelent számunkra. Ilyenek a PVC-termékek vagy a higanyt tartalmazó hőmérők. Vissza kell szereznünk az ellenőrzést az általunk használt termékek felett, és meg kell tiltanunk a vegyszert tartalmazó és veszélyes termékek forgalmazását. A vegyszert tartalmazó termékek ártalmatlanítását be lehet tiltani. Az ártalmatlanítás fokozatos betiltásával a gyártók kénytelenek lesznek újratervezni termékeiket, a szétszerelés, újrahasználat, újrahasznosíthatóság, valamint a tartósság szempontjai alapján. Nem szabad új égetőt építeni, a régieket be kell zárni. Ha a közösség hulladékégető építése mellett dönt, akkor tulajdonképpen azt vállalja, hogy a település több 10 éven át elegendő szemetet fog termelni az égető működtetéséhez. Ez közvetlenül visszaveti a hulladékcsökkentést célzó, újrahasználati és újrahasznosítási programok megvalósítását és eredményességét.

7

Határidőket és célokszámokat kell kitűzni a lerakóba kerülő hulladék csökkentésére. Az ipar képviselői és a döntéshozók egyaránt látni fogják a Nulla Hulladék célkitűzés gyakorlati megvalósulását, ha a lerakóba kerülő hulladékok fokozatos csökkentésére jogszabályokat hoznak, és emellett biztosítják az ehhez szükséges infrastruktúrát. Az ide vezető stratégiai javaslatokat a következő rész tárgyalja. A maradék hulladékkal okosan kell bánni. Maradék hulladéknak nevezzük azt a hulladékot, amelyet nem tudunk visszaforgatni, tehát ártalmatlanítani kell. Egyik napról a másikra nem lehet búcsút mondani a lerakóknak, égetőknek, és annak a gondolkodásnak, amely a hulladék keletkezéséhez vezet. Amíg az ipari rendszerünk nem áll át egy hulladékmentes működésre, foglalkoznunk kell a maradék hulladékkal is. Olyan hulladékgazdálkodási terveket kell kidolgozni, amelyek a lehető legkisebb kárt okozzák. Például építhetünk átmeneti tárolót, hogy raktározzuk az újrahasznosítható anyagokat, amíg a piac nem tudja felvenni őket. De ne feledjük, ezek a tervek csak köztes megoldások lehetnek, és nem lesz rájuk szükség, mihelyst a közösség eléri a Nulla Hulladékot. A tervezés nem akadályozhatja a hulladék-csökkentési kezdeményezéseket és a végső célt. Az „termelsz vagy fizetsz” típusú szerződések például hosszú távon arra kényszerítik a lakosokat, hogy maradék hulladékkal lássák el az égetőket és lerakókat, aláásva a megelőzés érdekében tett erőfeszítéseket. Egy ilyen szerződéssel működő létesítmény sosem lehet okos megoldás.

1.2 A kormány megadóztathatja a hulladéktermelést Az „eldobható” termékeket meg lehet adóztatni. A tartós termékeket gazdaságilag életképesebbé kell tenni. Valós hatást tükröző lerakási díjakat kell meghatározni. Tényleges költségszámítás segítségével (lásd 4. elv) a lerakási díjakat valós nagyságrendjük szerint lehet meghatározni. Így a szolgáltatások valós költségét kell megfizetni, ami elriasztja a hulladéktermelőt/kezelőt a lerakástól. Lerakási illetéket lehet bevezetni: Az Egyesült Királyságban és számos ausztrál tartományban létező nemzeti, állami vagy regionális lerakási illetékek szintén eltántorítanak a lerakástól, ráadásul finanszírozzák a Nulla Hulladék programokat is.

8

2: Átfogó újrahasználati, újrahasznosítási, és komposztálási programokat kell kidolgozni Az ártalmatlanítás megszüntetéséhez egy új rendszert kell kifejlesztenünk, amelyben elsődleges szempont az anyagok biztonságos és hatékony hasznosítása. Az ártalmatlanítás helyett kínált tevékenységek (lásd 1. elv) jelentős része valójában a társadalom átállását jelenti, a régi modellt újra kell cserélni. De az újrahasználat, újrahasznosítás, valamint a komposztálás terén vállalt célok eléréséhez számos további lépés szükséges, mint például: Meg kell ismerni a hulladék összetételét. A jó hasznosítási programokhoz tudnunk kell, hogy pontosan mi alkotja a hulladékot. Egy vizsgálat információval szolgál a közösségben termelt hulladék összetételéről, így a későbbiekben a helyi igényekhez szabhatják a programokat és terveket. A hasznosítható anyagokat már a forrásnál külön kell válogatni. a hasznosítás kulcsa, hogy már a kidobás pillanatában elkülönítsék a hasznos anyagokat. A hulladék különböző rendszerekkel szelektálható: három vagy több kuka segítségével, száraz és nedves anyagok szétválasztásával, stb. A szerves hulladékot (például az ételmaradékot, vagy kerti hulladékot) minden rendszerben a száraz anyagoktól külön kell gyűjteni. Újrahasználati, javító és újrahasznosító létesítményeket kell kialakítani. Vállalati befektetéssel, kormány segítségével, vagy nem kormányzati szervezetek útján is létrehozhatóak ilyen létesítmények. A legfontosabb szempontok a következők: 1. a kényelmes részvétel megteremtése: ez lehet hagyományos hulladékgyűjtés, szelektív hulladékgyűjtő szigetek csoportja vagy hálózata; 2. a megfelelő feldolgozási kapacitás kialakítása a háztartási, üzleti, intézményi vagy ipari hulladékokra; 3. aktív közösségi részvétel szükséges az újrahasználati és javítási tevékenységek során. A szállítási költségek elkerülése végett az újrahasznosítást végző vállalkozásokat arra kell ösztönözni, hogy helyben létesítsenek üzemeket, különösen a nagy értékű anyagok újrahasznosítása és a „zárt rendszerű” újrahasznosítás esetében (ilyenek például régi újságokból újakat gyártó üzemek). „Újrapark”-okat lehet létesíteni (lásd 7-es számú esettanulmány). Az udvarok az újrahasználat, javítás és újrahasznosítás lebonyolítását végzik, emellett itt összpontosulnak az emberi, természeti és anyagi források, ez az a hely, ahol a vállalkozói és innovatív tevékenységek találkoznak, és kereskedelmi erővel vegyülve munkahelyeket és további üzleteket hoznak létre. Eközben csökkentik az ártalmatlanítási költségeket, a környezeti hatásokat, és az új anyagok importjának költségeit is. 2 Anyagraktárak kialakítása. Raktárhelységet kell biztosítani minden lerakó, illetve átrakó állomáson, amíg az újrahasznosítható anyagok nem találnak vevőre. Pontos monitorozási rendszereket kell működtetni. Biztosítani kell, hogy a program hatásairól minden érintett visszajelzéseket kapjon. A haladás üteméről pedig tájékoztatni kell a közoktatással foglalkozó intézményeket, és Nulla Hulladék cél fokozatos megvalósításával foglalkozó oktatási kampányokban dolgozókat is. [Keret/oldalsáv:] Egy kényelmes szelektív gyűjtés, amelyben mindenki szívesen részt vesz, kulcsfontosságú az olcsó ártalmatlanítás megszüntetésében. Amikor a szelektálás módjáról döntünk, a következő szempontokat kell figyelembe vennünk: Az emberek kényelme: nem fognak részt venni a szelektív gyűjtésben, ha az nem elég 2

forrás: Resourceful Communities: A Guide to Resource Recovery Centres in New Zealand

9

egyszerű! A gyűjtők és válogatók egészsége és biztonsága: a rendszert emberek működtetik, az egészségüket és biztonságukat tiszteletben kell tartani! A rendszer maradjon kisebb, és fenntartója a közösség legyen mindaddig, amíg a kormány nem támogatja a nagyobb léptékű rendszereket. Biztosítani kell, hogy minden típusú hulladékot feldolgozzanak, legyen az papír, műanyag, alumínium, vagy egyéb anyag. Kell egy raktárhelység is, és további létesítmények az újrahasznosítás és az újrahasznosított anyagok termelésbe való visszaforgatására.

Támogatni kell a közoktatást és a közösségi részvételt (lásd 3-as elv). A kormány olyan gazdasági ösztönzőket vezethet be, amelyek a hulladékcsökkentésnek, és -hasznosításnak kedveznek az ártalmatlanítással szemben. Ide sorolható az alacsonyabb szemétdíj szelektált vagy komposztálható hulladékok esetén, illetve a differenciált szemétdíj is. Betétdíjas rendszerek kialakítását lehet ösztönözni: több államban/tartományban és országban létezik betétdíjas rendszer, amely az ital- és étel csomagolások újrahasználatát vagy újrahasznosítását finanszírozza. A betétdíj munkahelyeket teremt és bevételt termel. Ha van rá lehetőség, az újratöltős betétdíjat válasszuk, mert az újratöltés jobb megoldás az újrahasznosításnál. A vállalatok számára kötelező hulladékcsökkentési terv minden vállalatot arra kötelezne, hogy valóban csökkentse hulladékát és erről jelentést is készítsen. Ez lehet egy nagyobb léptékű, vállalatok számára kötelező, környezeti jelentés része, de korlátozódhat csak a hulladékra is. Közösségi szerveződéseket is lehet a magánszektor lehetőségeivel egyesíteni: A visszaforgató üzemek kialakítása a lakosságot a javításra, újrahasználatra, és újrahasznosításra sarkallják, a helyi iparosokkal és feldolgozókkal együttműködésben. Ezzel biztosítják, hogy az anyagok biztonságos módon visszakerüljenek a körforgásba. Az ételmaradékokat környéki és regionális központokban komposztkészítésre és/vagy biogáztermelésre lehet használni. A települési és háztartási hulladék körülbelül fele vagy egyharmada szerves hulladék, amely komposztálható, de biogáz termelésére is alkalmas lehet. A komposztálást több szinten is meg lehet valósítani: különálló háztartások használhatnak kerti és féregkomposztálást, de több ház együttesen is komposztálhat (mindez megoldható néhány egyszerű eszköz segítségével). Ezeknél nagyobb léptékű komposztálás is megvalósítható (számos lehetőség van, a ráfordítás mértékétől, és a technológia szintétől függően). Információs központ a hasznosítható anyagokról. Egy információs központ segítségével a vállalatok tudomást szerezhetnek egymás hulladékairól, és így fel is használhatják azokat. Az anyagok cseréjét lehet az olcsó hulladékártalmatlanításnak véget vető stratégia (lásd 1. elv) valamint az újragondolt termelési folyamatok (lásd 4. elv) részeként értelmezni, ugyanakkor tekinthetünk rá úgy is, mint egy köztes lépcsőre, amely a jelenlegi rendszerünktől a hulladék maximális hasznosításához vezet. Olyan minimum felhasználási szabványok meghatározása, amely kedvez a hulladékhasznosításnak. A kormányok előírhatnak ilyen standardokat, a köztes célok és határidők pedig elősegítik, hogy a vállalatok fokozatosan növelni tudják az újrahasznosított anyagok részarányát, az újrahasznosított anyagok piaci kínálatának növekedése mellett.

Az egyes emberek például az alábbi területeken járulhatnak hozzá a Nulla Hulladékhoz:  A hulladék válogatása, részvétel a háztól-házig menő, illetve környéki gyűjtési programokban.  A hulladékok újrahasználata, ebben segítséget nyújthatnak a kreatív, közösségi szerveződés

1

alapján működő újrahasználati központok.  A biológiailag lebomló hulladékok komposztálása és felhasználása helyben, vagy cseréje helyi termelőkkel.

3: A közösségi részvétel ösztönzése „Ha egy közösség az ellenőrzése alatt tudja tartani a hulladékáramot, akkor a hulladék nyersanyaggá válik, amely állásokat teremt, csökkenti a hulladékkezelés költségeit, és új szolgáltatásokat nyújt a közösség számára.”

-- idézet a Resourceful Communities: A Guide to Resource Recovery Centres in New Zealand [Leleményes közösségek: Útmutató az új-zélandi hulladékhasznosító központok számára – a ford.]című könyvből A Nulla Hulladék aktív közösségi szerepvállaláson alapszik, ugyanis a közösségeknek kell dönteniük a programjaik jelenéről és jövőjéről, valamint a végrehajtás helyi sajátosságairól. Emellett az aktív részvétel segíti, hogy az egész közösségben, szélesebb körben is elfogadják, illetve támogassák a Nulla Hulladékot. A részvételt elősegíthetik különféle kormányzati és nem kormányzati szervezetek vezette programok, alulról jövő kezdeményezések, iskolák, egyházak, és egyéb közösségi szerveződések is. A részvétel kiemelt fontosságú az alábbi területeken:  a fogyasztás csökkentése  a háztartási hulladékok kezelése és a háztartásból való elszállítása  hulladéktermelés csökkentése (a felelős fogyasztói választás, újrahasználat és javítás segítségével), az újrahasznosítás megkönnyítése (otthoni szelektálással)  közterületek tisztán tartása  ésszerű döntéshozás az ártalmatlanításra alkalmas területeket, és módszereket illetően  nyomásgyakorlás a helyi és nemzeti kormányokra a Nulla Hulladék bevezetése érdekében A közösségi részvételt nagyban segíti, ha az emberek számukra kényelmes módon tudnak bekapcsolódni a programokba. Ennek feltétele egy kormány-, civil szervezet-, vagy magánszektor által biztosított infrastruktúra, azaz például:  konténerek a szelektív gyűjtéshez  járművek a gyűjtés lebonyolításához  terület és egyéb források a hulladékhasznosító központok létrehozásához  a társadalom széles rétegei számára elérhető és kényelmes kreatív újrahasználati műhelyek, amelyek ingyen kurzusokat tartanak a komposztálásról, a komposzt otthoni felhasználásáról, és számos termék újrahasználati és javítási lehetőségeiről  fizető állások biztosítása a hulladékgyűjtés, -hasznosítás, és az újrahasznosítás területén  jutalmak és egyéb ösztönzők a részvételért (ide tartozhat a munka elismerése, a pénzbeli jutalmak, például év végi engedmények, vagy bármilyen más intézkedés is). A közoktatásnak fontos és sokrétű szerepe van az újrahasználatról, újrahasznosításról, és komposztálásról szóló programok iránti érdeklődés felkeltésében és fenntartásában, valamint a közösségi szerepvállalás növelésében. Ehhez az alábbi eszközök állnak rendelkezésére:  rádiós és nyomtatott hirdetések, amelyek felkeltik az érdeklődést, ugyanakkor könnyen érthetőek  nagyméretű hirdetőtáblák és más hirdetések, amelyek részvételre buzdítanak, és felhívják a figyelmet a helyi erőforrásokra  folyamatos, tájékoztató szórólapozás, amely a hulladékgyűjtési módszerek megváltoztatására sarkall, és felhívja a figyelmet a problémára  Nulla Hulladékkal foglalkozó nevelők felkérése, hogy iskolákban, piacokon, közösségi központokban, hitközösségekben, vagy akár városi tisztviselőknek vagy kormánymegbízottaknak tartsanak előadásokat

1

4: Új terméktervezés, hulladék nélkül A Nulla Hulladék természetesen nem valósítható meg csupán egyének, vagy akár egész közösségek mobilizálásán keresztül. Egy kg késztermék előállítása során átlagban 70 kg szemét képződik, ezért az ipari termelésnek is meg kell változnia, ha valódi eredményt akarunk elérni. Ha helyben meg is teszünk mindent az újrahasználat és az újrahasznosítás érdekében, még mindig marad olyan hulladék, amivel nem tudunk mit kezdeni. Az újrahasznosítás nem lehetséges, ha a termék mérgező anyagokat tartalmaz, ha nem újrahasznosítható anyagból készül, vagy ha több anyagból készül, amelyeket otthon nem tudunk különválasztani. Ezért kell a termékeink tervezését újragondolni. Ha egy terméket nem lehet újrahasználni, komposztálni, vagy újrahasznosítani, akkor le sem kellene gyártani. A Nulla Hulladék valójában több megközelítést alkalmaz egyszerre, hogy az értékesítési lánc minden pontjánál kevesebb hulladék keletkezzen. A program szerves része az a tervezési elv, amely a termék életciklusáról, mint „bölcsőtől bölcsőig” tartó folyamatról gondolkodik. Eszerint a megelőzés legjobb módja, ha már a tervezésnél elejét veszik a hulladék termelődésének. Az ipari tervezést ezért meg kell változtatni, a tartósságra, az erőforrások kímélésére, a biztonságos eljárásokra és munkamódszerekre kell helyezni a hangsúlyt, valamint biztosítani kell, hogy a termék végül visszakerüljön az emberi munkára épülő gazdaságba (az újrahasználat, szétszerelés, vagy minőségjavulással járó újrahasznosítás (upcycling) segítségével) vagy a természetbe (biztonságos lebomlás során). A hulladékmentes terméktervezés előtt több kérdést is fel kell tennünk, amelyeket a Nulla Hulladék Kovalamban c. részben (lásd 4. esettanulmány) részletesen is tárgyalunk. 1. Hasznosság: Tényleg szükségünk van az adott termékre? 2. Környezeti hatás: Elő lehet állítani a terméket minimális környezetterheléssel járó anyagokból is? 3. Gazdasági hatás: Ki lehet elégíteni a termék iránti igényt, ha helyi erőforrásokat használunk? Helyben is elő lehet állítani a terméket? 4. Takarékosság: Terméktervezéssel csökkenthető a felhasznált erőforrások mennyisége? 5. Szállítás: Lehet-e a terméket használathoz közeli helyen előállítani a szállítás és a csomagolás minimalizálása érdekében? 6. Használat utáni hasznosítás. Lehet-e újrahasználni, újrahasznosítani, vagy biztonságos módon komposztálni a terméket, ha már rendeltetésszerűen nem használható? Ha minden problémával foglalkozni szeretnék, amelyeket a kérdések felvetnek, „zárt rendszerű” termeléshez jutunk: a kitermelés > előállítás > elosztás > fogyasztás > ártalmatlanítás egyenes láncát zárt körré lehet alakítani. A zárt rendszerű ipari tervezés megelőzi a környezetszennyezést és a hulladéktermelődést, tartós és újrahasznosítható termékeket gyárt, amelyek nem tartalmaznak veszélyes vegyszereket, és végül, de nem utolsósorban az egész értékesítési láncot szem előtt tartja, már a termékfejlesztés és a marketing fázisainál is. A valós költségszámítás az ökológiai közgazdaságtan alapja, egy olyan módszer, amely az értéket egy ún. „hármas mérleg” segítségével, gazdasági, társadalmi, és környezeti költségek alapján határozza meg. Így a gazdasági gyakorlatot a realitáshoz (és nem csak az absztrakt piaci törvényekhez) szabja. A valós költségszámítás a következőket foglalja magában:  a valódi költségeket, nem csak a beruházás kiadásait  rejtett költségeket és externáliákat (áthárított költségeket), például az ipari eljárások egészségügyi hatásait, vagy a biodiverzitás esetleges károsodását  közvetett költségeket  múltbéli és jövőbeni kiadásokat  a termék teljes életciklusa folyamán felmerülő költségeket. A kibővített gyártói felelősség (extended producer responsibility - EPR) egy olyan politikai eszköz, amely a jelenlegi elszámoltathatóságon túl (amely a dolgozók egészségét és biztonságát, a fogyasztói biztonságot, és az előállítási költségeket érinti) nagyobb felelősségre kötelezi a gyártókat,

1

ugyanis a csomagolásért valamint a termék életciklusa alatt jelentkező költségekért is felelőssé teszi őket. Az EPR a hulladékmentes tervezést alkalmazó ipari rendszer egyik alkotóeleme, de tekinthetünk rá egy „áthidaló stratégiaként” is, amely a helyes irányba tereli az ipari termelést. Az EPR szempontjából kulcsfontosságú, hogy a gyártók visszavegyék termékeiket, miután azokat nem lehet már használni. Így egy zárt rendszer alakul ki, amely csökkenti a környezetszennyezést és az erőforrások pazarló használatát. Az EPR a „bölcsőtől bölcsőig” tartó felelősséget ill. a termék hatásait jóval szélesebb spektrumon vizsgálja (különösen, ha minden gyártó a saját termékei után vállal felelősséget, és nem egy közös alapot, vagy hulladékgazdálkodási rendszert támogat) 3. Nagy hangsúlyt helyez az olyan tervezési stratégiákra, amelyek már a termék előéletét is figyelembe veszik, szem előtt tartva az anyag kiválasztásának, bányászatának, és a kitermelésének környezeti hatásait, illetve a feldolgozás helyi közösségre és dolgozókra kifejtett környezeti-egészségügyi hatásait is. Emellett a késztermék környezetterhelésére, a használat, újrahasznosítás, és az ártalmatlanítás okozta károkra is figyelnek. Végső soron az EPR célja, hogy a tisztább és biztonságosabb gyártási folyamatokat népszerűsítsen, valamint elkerülje a hulladék termelődését a termék teljes életciklusában. 4 Adjatok vissza mindent a Földanyának, amit a Földanya adott; adjatok vissza mindent a gyáratyának, amit a gyáratya adott. – Sonia Mendoza A tiszta termelés segítségével a termékek előállítása megújuló energiával, a lehető legkevesebb erőforrást felhasználva, és minimális hulladéktermeléssel történik. Alapvetően a természeti ciklusok mintájára épül fel, amelyek hatékonyan és hulladék nélkül használják az erőforrásokat. A tiszta termelés gyökerei valójában az Elővigyázatosság Elvéig nyúlnak vissza, amely megköveteli tőlünk, hogy olyan ipari termelési rendszereket dolgozzunk ki, amelyek megelőzik a károk kialakulását. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a tiszta termelés az ökológiai gazdálkodás módszereit, minimális csomagolást, és helyi fogyasztást jelent. A feldolgozásban a tiszta termelés a következőket takarja: A környezetszennyezés megelőzése, és a vegyszerhasználat visszaszorítása a vegyszerek helyettesítésén, a termelési folyamatok megváltoztatásán, a termékek fejlesztésén, az anyagok feldolgozás alatti újrahasznosításán, és állandó karbantartáson alapszik. Szétszerelés: A mai gyakorlat szerint a terméktervezésnél figyelembe sem veszik az ártalmatlanítást. De a tervezés során a szétszerelés, és új termékbe építés is lehet szempont. Szétszerelési iránymutatásokkal és szabványokkal biztosítható, hogy a termék lehető legnagyobb része újra használható legyen. Dematerializáció (avagy kevesebből többet): olyan termékek tervezését jelenti, amelyek kevesebb új anyagból készülnek, kevesebb energiát használnak, és kevesebb feldolgozást igényelnek. A zöld kémia olyan termékek és folyamatok tervezését támogatja, amelyek csökkentik, vagy teljesen kiküszöbölik a veszélyes anyagok használatát és keletkezését. Fenntartható fogyasztás: a jelenlegi rendszerünkben, az emberek és közösségek fogyasztókká degradálódtak, a legfontosabb társadalmi céljuk, hogy minél többet fogyasszanak, minél több szemetet termeljenek, mindezt a lehető leggyorsabban. A termelés és hulladékrendszerek új alapokra helyezéséhez meg kell változtatni a fogyasztói szokásainkat. Csomagolási adó: A biológiailag nem lebomló és nem újrahasználható csomagolások megadóztatása a csomagolások teljes újratervezésére kényszerítené az ipart. 3 4

További információért látogasson el a http://www.iprworks.org/ oldalra forrás: http://www.eprworkinggroup.org/

1

Átfogó jelölési rendszer kifejlesztése: ez a környezettudatosság-erősítés része. A két egymásba futó nyíl, amelyet gyakran látunk műanyag csomagolásokon, csak egy példa a félrevezető és kétértelmű címkék közül. Azt sugallja, hogy az újrahasznosítással zárt lesz a rendszer, pedig minden lépés szennyezi a környezetet és hulladékot is termel. Jelentősen eltérő jelöléseket kell tervezni és bevezetni az „újrahasznosított”, „újrahasznosítható”, illetve az „X anyagból készült” tartalmak kifejezésére. Újrahasznosított anyagok és termékek számára piacokat kell teremteni a kormányzati beszerzésekhez szánt iránymutatások és fogyasztók számára indított oktatási kampányokkal.

1

Esettanulmányok „Akik a Nulla Hulladék hegy lábánál állnak, nehezen hiszik el, hogy valaha is elérik a csúcsot. Nincs egyetlen követendő példa, egyetlen kitaposott ösvény. De lassan kirajzolódik egy széles út azoknak, akik még mindig felfelé tekintenek.” -- Robin Murray, Nulla Hulladék

Az ökológiai tervezés elméletét, illetve annak alapelveit tekinthetjük a Nulla Hulladék pilléreinek, de a program igazi gyökerei a közösségi szerepvállalásig nyúlnak vissza. Szerte a világon, városok és közösségek tűzik ki maguknak a Nulla Hulladék célt, új munkahelyekbe, infrastruktúrába fektetnek egy környezetbarát jövő reményében, és nem utolsósorban azért, hogy véget vessenek a források pazarló és szennyező felhasználásának. Oakland, San Francisco, Buenos Aires, Canberra, és az indiai Kovalam városaiban az a közös, hogy mindegyikük elfogadta a Nulla Hulladékot, azaz olyan terveket támogatnak, amelyek előírják a hulladék ártalmatlanítás fokozatos háttérbe szorítását, és határidőt szabnak az ártalmatlanítás teljes megszüntetésére is. A legújabb technológiákat alkalmazzák az újrahasznosító és komposztáló üzemekben, innovatív begyűjtési rendszereket használnak, jól fizető zöld munkahelyeket teremtenek, csökkentik a fogyasztást, és megkövetelik, hogy mind az emberek, mind a Föld számára biztonságos termékeket gyártsanak. Egyre több közösség dönt a Nulla Hulladék mellett, lehetetlen is lenne mindegyiküket felsorolni. Az útmutató szempontjából hét esetet választottunk ki arra, hogy bemutassuk, a Nulla Hulladék különböző földrajzi, kulturális és gazdasági körülmények között is felvállahtaó célkitűzés. A Nulla Hulladék programot elfogadó városok listája ezen a linken található: www.zwia.org/zwc.html

Esettanulmány #1:

Palárikovo, Szlovákia: A pénzügyi válságot követően új jövedelemforrások után kellett nézni5 Szlovákiában elsőként Palárikovo (Tótmegyer) városa döntött a Nulla Hulladék mellett, a program első hat évében pedig sikerült a lerakott hulladék mennyiségét 75%-kal csökkenteni.Palárikovo Pozsonytól 80 km-re található, 4380-an lakják, a lakosság többsége családi házakban él. 1999-ben törvényi szigorítások miatt bezárták a városi hulladéklerakót, így a helyi önkormányzatnak két választása maradt: hulladékát vagy egy távolabbi lerakóra szállítja (ebben az esetben számításba kell venni a szállítási költséget és a lerakási díjat is) vagy komposztálja és újrahasznosítja. A hulladékgazdálkodás javítása érdekében először is megvizsgálták a hulladék összetételét. Kiderült, hogy a szemét 30%-a biológiailag lebomló hulladék, 25%-a PET palack, 15%-a papír, 5%-a üveg és további 5%-át egyéb műanyagok teszik ki. Az elemzés azt is kimutatta, hogy a lakosok ritkán vették igénybe a szelektív hulladékgyűjtő pontokat. Az elemzés hatására az önkormányzat belátta, hogy a hulladékszállítás és lerakás költségei az eddigi kiadások többszörösére rúgnának a törvényi szigorítások miatt. A szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése tekintetében az önkormányzat kijelentette, hogy egy új megközelítés szükséges, amely a közösségi részvételt növeli, a költségeket viszont nem. Az első lépést 2000-ben tette meg a város, amikor oktatási kampányt indított a házi komposztálás elterjesztésére. A „Palárikovská ekologická spolocnos” (Palárikovói Környezeti Szövetség) évente 5

forrás: Zero Waste as Best Environmental Practice for Waste Management in CEE Countries, c. könyv Bronislav Moňok (Friends of the Earth, Szlovákia) szerző által írt jelentése

1

kétszer terjesztett szórólapokat, valamint a helyi rádióban és lapokban adott tájékoztatást a komposztálásról és a városi komposzttelepekről. A szervezet ingyenes komposztkereteket biztosított a helyiek számára, és a város beszerzett egy aprítót is, hogy a nagyobb kerti hulladékot is komposztálni tudják. 2002-ben bevezettek egy új, integrált szelektív hulladékgyűjtési rendszert. Kezdetben üveget, papírt, PET-palackokat, és kombinált csomagolásokat gyűjtöttek. Külön gyűjtöttek más, eladható nyersanyagokat, például fémeket. 2004-re a szelektív hulladékgyűjtésbe többféle hulladékot is bevontak, például a fémcsomagolásokat, textileket, elektronikai hulladékot, gumiabroncsokat, elemeket, akkumulátorokat, kábeleket, nagyméretű vagy veszélyes hulladékokat, és kisméretű építési hulladékot. Palárikovóban 2008-ban 18 féle hulladékot gyűjtöttek szelektíven. A város kéthavonta egyszer gyűjti be a különválogatott hulladékot a házak elől. Hogy a feldolgozás könnyebb legyen, a szemetet a lakosok válogatják és tisztítják. Az elektronikai hulladék és a nagy mennyiségű hulladék gyűjtése is ugyanekkor történik. Természetesen a díjszabás rendszerén is változtatni kellett. Először differenciált szemétdíjat vezettek be, amely az újrahasznosítható anyagok szelektív gyűjtésére ösztönözte az embereket. A vegyes hulladékért 7,4€-t, különválogatottért csak 4,7€-t kellett fizetni. Jelenleg a lakosság 99% gyűjti szelektíven a szemetét, ezért szigorítottak a díjszabáson: a háztartások egyedül a lerakóba kerülő vegyes hulladék után fizetnek, a szelektíven gyűjtött után nem. A vegyes hulladék szállításáért és lerakásáért 1,08€-t kérnek 110 literenként. A palárikovói rendszer másik előnye, hogy újrahasználatra ösztönzi a lakosokat, a hulladéktermelődés megelőzése végett. Van egy helyi gyűjtőudvar, ahol az újrahasználható tárgyakat és anyagokat beveszik, és azok onnan ingyen elvihetők. Eddig 28 környező település csatlakozott a palárikovói programhoz, ezért hamarosan egy regionális gyűjtőudvart is létesítenek az állami Újrahasznosítási Alap támogatásával. Emellett Palárikovo vezető szerepet vállalt egy olyan programban is, amely segíti, hogy az újrahasználható anyagok gazdára találjanak a közösségen belül. A városban a PET-palackokat szín, egyéb műanyagokat pedig az anyaguk szerint válogatják külön, ezután az állami Újrahasznosítási Alapból vásárolt géppel (ennek az ára 10300€) bálákba préselik őket. A város jelentős jövedelemre tett szert az újrahasznosítható műanyagok eladásával. Jelenleg két komposzttelepet is működtetnek, hogy a szerves hulladékot helyi szinten tudják kezelni. A közösségi részvétel szempontjából azt is fontos megemlíteni, hogy a hulladékválogatásban fontos szerepet játszanak a posták, általános iskolák, és az óvodák is. A helyi cégeket egyaránt bevonták a Nulla Hulladék programba, pedig kezdetben féltek, hogy ez sok vetélytársat teremt majd a helyi hulladékgyűjtő vállalat számára (amely kizárólag fémet vásárol).

A lerakóba helyezett hulladékmennyiség csökkenése Év Mennyiség (tonnában)

1999 1300

2000 1250

2001 985

2002 750

2003 550

2004 470

2005 330

A hulladék-gazdálkodási rendszer hatékonysága Év

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Vegyes/maradék hulladék Vegyes hulladék mennyisége [kg/lakos/év]

1,250 285.4

985 224.8

750 171.2

550 125.6

470 107.3

330 75.3

21.2

40

56

62.4

73.6

118.6

174.8

263.4

316.65

A vegyes hulladék mennyiségének csökkenése, 2000. évhez képest [%-ban kifejezve] Különválogatott nyersanyag [t]

1

Városi komposzttelepen felhasznált biológiailag lebomló hulladék [t] Házilag komposztált biológiailag lebomló hulladék [t] Anyaghasznosítás foka a városi hulladékban (beleértve a házi komposztálást is) [%] Anyaghasznosítás foka a városi hulladékban (házi komposztálás nélkül) [%]

Kapcsolat Priatelia Zeme (Friends of the Earth) – SPZ E-mail: [email protected] Ing. Iveta Markusková Obecný úrad Hlavná 82 941 11 Palárikovo Slovak republic E-mail: [email protected]

1

300

420

335

431

54.5

77.9

65.6

69

Esettanulmány #2

San Francisco, Kalifornia, USA: Ahol a Nulla Hulladék igéjét a városházáról hirdetik San Francisco az amerikai környezettudatos mozgalom jelentős központja, egy haladó szellemű város, így nem csoda, hogy a Nulla Hulladék mozgalomban is vezető szerepet vállalt. Az azonban még így is meglepő, hogy a kezdeményezés meglehetősen rövid időn belül egy igen átfogó programmá bővült. Jelenleg a 744 ezer lakost számláló San Francisco hulladéka 69%-át hasznosítja, és a város egyre közelebb jut az általa kitűzött célhoz: szeretné, ha 2020-ra nullára csökkenne a lerakóra kerülő hulladék mennyisége. A San Francisco-i program alapja, hogy az eddigi gyakorlathoz képest kényelmesebb legyen a hulladék szelektálása és komposztálása. Ezt az igényt egy egyszerű és kényelmes rendszerrel sikerült kielégíteni: különböző színű kukákkal, piktogramokkal, és többnyelvű tájékoztatással próbálják a sokszínű lakosságot bevonni. Emellett máshogy kezelik a különféle szektorokat, a lakosságot, a vállalatokat, valamint az önkormányzatot. A város Nulla Hulladék tervében a hulladékmegelőzés is kulcsszerepet játszik, amelyre az egész rendszerben törekednek. A közösségektől a szemétszállító cégekig mindenkinek érdeke, hogy kevesebb hulladék termelődjön. A hulladékcsökkentést és újrahasználatot számos program és kezdeményezés segíti: a palackozott víz elleni (és csapvíz mellett érvelő) kampány, illetve több új jogszabály, amelyek arra kötelezik az eladókat, hogy a habosított műanyag csomagolást cseréljék le komposztálható vagy újrahasznosítható anyagokra. Felhívják a figyelmet arra is, hogy az évente megjelenő, ingyenes telefonkönyveket nem kötelező elfogadni, valamint megtiltották, hogy a boltok eldobható nejlonzacskókat osztogassanak, ehelyett tartós (újrahasználható) vagy komposztálható műanyagból, esetleg újrahasznosítható papírból készült táskákat adhatnak, a megfelelő címkével ellátva. Az önkormányzat saját cserebörzét is tart, így a város bútorai, számítógépei, elektronikai berendezései, és még sok más tárgy gazdára találhatnak más állami hivataloknál. A városvezetés azt is jól látja, hogy a kreatív újrahasználat és a fogyasztói felelősség is csak részleges eredményeket hozhat, ezért 2006-ban elfogadták a kibővített gyártói felelősségről szóló határozatot, ezzel párhuzamosan pedig megtiltották, hogy veszélyes anyagokat tartalmazó termékek kerüljenek a kukába. A rendelkezés arra ösztönzi a feldolgozókat, hogy saját „gyártói felelősség etikát” dolgozzanak ki. Jelenleg még nincs olyan kötelező szabályozás, amely kötelezné a helyi gyártókat a kibővített gyártói felelősség alkalmazására – de a város beszerzési politikája, amely az Elővigyázatosság Elvén alapszik, ösztönző erőként hat. Mind a lakosok, mind a vállalatok háromféle kukába gyűjtik a szemetet: a zöldbe komposztálható, a feketébe vegyes, a kékbe újrahasznosítható hulladék kerül (azaz papír, műanyag, üveg, és fém). A város több vállalattal is szerződésben áll, ezek végzik a háromféle hulladéktípus begyűjtését és feldolgozását. Az egyszerű, „három kukás rendszerben” a lakosok kényelmes módon kapcsolódhatnak be az újrahasznosításba, az újrahasznosítható anyagokat pedig magánvállalatok válogatják külön. San Francisco volt az első amerikai nagyváros, amely bevezette az ételhulladék szelektív gyűjtését és komposztálását. Manapság több százezer lakos és nagyjából kétezer vállalat összesen több, mint háromszáz tonna hulladékot küld egy komposztáló üzembe, ahol az ételmaradékot, kerti nyesedéket, földdel szennyezett papírt, és más komposztálható anyagokat alakítanak át tápanyagban gazdag humusszá, amely hozzájárul a híres San Francisco-i bioélelmiszerek és bioborok termeléséhez. A komposztprogram részeként, a város komposztkeretekkel is ellátja a háztartásokat, megszervezi a rendszeres gyűjtést, emellett ingyenes és többnyelvű kurzusokat tart a városi komposztálásról (beleértve a féregkomposztálást) és a biokertészkedésről. A San Francisco Környezeti Hivatal honlapján a következőket olvashatjuk: „Miután kimerítette a hulladékcsökkentés, újrahasználat, újrahasznosítás és komposztálás lehetőségeit, egy pillanatra

1

álljon meg, és gratuláljon magának. Majd nézze meg mi maradt. Hogyan szabadulhat meg ettől? A vegyszert tartalmazó, vagy veszélyes hulladékot nem teheti sem a fekete, kék, vagy zöld kukába. A nagyméretű hulladék sem fér be. Erre a célra több tucat hulladékudvart létesítettünk San Franciscóban, de van ingyenes hulladékszállítási szolgáltatásunk is a nagyméretű vagy veszélyes termékek számára. Mindezt azért hoztuk létre, hogy minden egyes hulladékról megfelelően gondoskodjunk: újrahasznosítsuk, újrahasználjuk, vagy - legutolsó megoldásként - lerakóba küldjük.” A honlapon több link is található, tippeket kaphatunk, hogyan használjunk kevesebb vegyszert az otthonainkban és a szépségápolás során. De San Francisco programja nem csak annyit üzen a lakosainak, hogy kevesebb vegyszert vegyenek, egyben megvalósítható alternatívákat is kínál. A város szeretne minél kevesebb hulladékot lerakóba küldeni, ennek érdekében egy egyedülálló hozzáállást képvisel, azaz a „legjobb és legmagasabb minőséget eredményező hasznosítás” politikáját alkalmazza. A helyi és nagyléptékű komposztálás mellett (amely az ételmaradék és a kerti hulladék legjobb és legmagasabb minőséget eredményező hasznosítása) a város több más programot is felkarolt:  Étel(újra)osztás: Az ehető élelmiszereket étkeztetési programoknak adományozzák.  Állateledel: az élelmiszer-feldolgozás melléktermékeit állateledelben használják fel, vagy közvetlenül a tenyésztőknek adják.  Kiolvasztás és derítés: A zsiradékokat és olajokat faggyú alapú termékekben, illetve állateledelben, takarmányban használják fel.  Nagyüzemi emésztés biogáztermelés céljából: központosított anaerob bomlásból biogázzal energiát állítanak elő.  Alternatív megújuló üzemanyagok helyi előállítása: a zsiradékokat begyűjtik az éttermekből, majd üzemanyagot gyártanak belőlük a város kukásautói és dízel-elektromos hibrid buszai számára. Az aktív közösségi szerepvállalást nagyban segíti, hogy a San Francisco-i program figyelemmel követi a részvételt, emellett azonnali visszajelzést és segítséget is nyújt. A város hajlandó finanszírozni olyan bemutató programokat, amelyek egyszerűek ugyan, de a későbbiekben ezekre alapozhatnak. Arra is figyelnek, hogy ne legyen túl sok kísérleti terv, amelyek könnyen kudarcba fulladhatnak. Nem utolsósorban pedig pénzbeli, vagy egyéb jutalmakkal ismerik el a kiemelkedő eredményeket és szerepvállalást. A San Francisco-i program másik egyedülálló vonását a magánvállalkozókkal kötött szerződések adják, amelyek a hulladékmennyiség fokozatos csökkentésére ösztönzik a lakosságot. Például, a Norcal nevű céggel kötött szerződés szerint évente négy új célkitűzést kell teljesíteni, hogy egyre kevesebb hulladék kerüljön lerakókba. Ebből kettő a lerakott hulladék mennyiségét korlátozza, a másik kettő pedig megszabja, hogy az anyagok hány százalékát kell hasznosítani évente. Ha mind a négy célkitűzést sikerül megvalósítani, a cég nagyobb profitot zsebelhet be (célkitűzésenként 0.5%kal, összesen 2%-kal többet), amely egy évben nagyjából 5 millió USD-re rúg. Ezek az összegek egy külön, hulladékcsökkentés ösztönzésére létrehozott számlára futnak, és a cég csak az eredmények arányában hívhatja le a jutalmat, a városi ellenőrzés után. Végezetül, a San Francisco-i program mögött óriási buzgóság, valóságos küldetéstudat áll: a város célként nevezte meg a Nulla Hulladék elterjesztését, ezért a város Nulla Hulladék tisztségviselői rendszeresen tartanak beszédeket és előadásokat, hogy megosszák a stratégiáikat közeli önkormányzatokkal, más országokkal, és minden, érdeklődő hallgatósággal.

Kapcsolat http://www.sfenvironment.org/our_programs/overview.html?ssi=3

1

Esettanulmány #3:

Markham, Ontario tartomány, Kanada: Zöld misszionáriusok Nulla Hulladék települést hoztak létre 6 San Franciscóhoz hasonlóan, az Ontario tartományban található Markham is 69%-kal kevesebb lerakott hulladékkal büszkélkedhet, amely a Zöld Misszió program előtti adat duplája. Markham lakossága 260 ezer fő, a város Torontótól 35 km-re található. Markham jelenleg azon dolgozik, hogy minden egyes önkormányzati létesítmény megvalósítsa a Nulla Hulladék tervet, amit egy új szabályozással kívánnak elérni: megtiltják a nem újrahasznosítható, komposztálható, vagy újrahasználható termékek beszerzését, illetve minden városi eseményt a Nulla Hulladék jegyében szerveznek majd. A Zöld Misszión belül működik egy két kukás, heti begyűjtési rendszer, a vegyes hulladékot kéthetente viszik el. Minden újrahasznosítható anyag a kék kukába, míg a szerves hulladék, például az ételmaradék, pelenka, és a háziállatok ürüléke egy kisebb, zöld kukába kerül. Ugyanaz a begyűjtő kocsi szállítja el mindkét hulladékáramot, így egy házat csak egyszer kell érinteni. A vegyes hulladékot havonta csak kétszer viszik el, ráadásul bevezettek egy ravasz ösztönzőt is: átlátszó szemeteszsákot adnak, így a szomszédok is láthatják, ki mit tesz a kukákba! A szerves hulladékokat kétféleképpen dolgozzák fel: a kerti nyesedéket szabadtéri komposztüzembe szállítják, a zöld kukákból származó (biológiailag lebomló) hulladékot pedig zárt technikával kezelik, a szerves hulladékot víz segítségével különítik el a komposztálás előtt (hydropulped separation). A városban nem gyűjtik a levágott füvet, inkább arra bíztatják a lakosokat, hogy hagyják csak a földön, ahol magától lebomlik (ezt hívják „grasscyclingnak” azaz „fűhasznosításnak”). Így a kerten belül zajlik le a szerves anyagok természetes körforgása.

6

forrás: www.markham.ca

2

Esettanulmány #4:

Kovalam, Kerala, India: Gandhi etikája a gyakorlatban, a fenntartható életformák érdekében 7 Indiában, egészen az 1980-as évek közepéig nem terjedt el az eldobható műanyag csomagolás. De a gazdaság liberalizációja után, a kilencvenes években, a hulladék összetétele drámai módon megváltozott. Eleinte főleg szerves hulladékot dobtak ki az emberek, majd egyre nagyobb lett az eldobható műanyagok aránya. Drasztikus volt a változás olyan településekben, mint Kovalam, amely egy kis halászfaluból, tengerparti üdülőhellyé alakult át. A turizmus diktálta infrastruktúra terjeszkedését nem tervezték meg, és nem is szabályozták, így rövid időn belül szeméthegyek és műanyagokkal teli pöcegödrök tették tönkre az egyébként lélegzetelállító látványt. 1999-ben a helyiek és a környezetvédelmi csoportok tiltakoztak az ellen, hogy szemétégetőt építsenek a tarthatatlan helyzet megoldására. A szemétégetőt elvetették, de a probléma még megmaradt. Így született meg a Nulla Hulladék elképzelés Kovalamban, amelynek kettős célja volt: a hulladékhelyzet megoldása és egy új gondolkodásmód népszerűsítése, amely szerint a hulladék érték. Kovalam még a Nulla Hulladék történetében is egyedülálló. Nem egy hatósági szerv kezdeményezte, hanem a Thanal, egy helyi nonprofit kormányközi szervezet, amely egyaránt jó kapcsolatokat ápol a lakossággal, és környezeti szakértők nemzetközi közösségével. A helyi közösség és gazdaság újjáépítése érdekében, a szervezet kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett az anyagok helyettesítésére, munkahelyteremtésre, valamint a „Nulla Hulladék közösségi elemére” – arra a kihívásra, amelyet gondolkodásmód megváltoztatása és egy közösség megteremtése jelent. 8 A program egyedülálló, indiai vonásokban gazdag, akár azt is mondhatnánk, hogy Gandhi etikáját valósítja meg: „Azon nyugati mintákkal ellentétben, amelyek semmibe veszik az egyszerűséget, a kovalami kampányban az alapvető szükségletek prioritást élveznek a luxuscikkekkel szemben”. 9 A Thanal megfogalmazta a változtatások jellemzőit és hatásait. A szervezet szerint a változtatások:  bevonják a helyieket és a szemét termelőit;  élénkítik a helyi gazdaságot egészséges, értelmes, nyereséges, és önfenntartó vállalkozások támogatásával;  nem pazarlóak, illetve nem népszerűsítenek pazarló anyaghasználatot;  nem hárítják át a problémát más közösségre;  nem fogadják el az újrahasznosítást mint lehetőséget, ha az árthat a dolgozók egészségének vagy a környezetnek;  Kovalamot újra vonzó turisztikai célponttá teszik. A program eleinte az anyaghasznosításra, valamint az anyaghelyettesítésre helyezte a hangsúlyt. Az anyaghasznosító üzemeknek már meglévő létesítmények, vagy több szervezethez is közel található közterületek adtak otthont. Mindegyik üzem biogáz-erőműből, újrahasznosítható anyagok számára fenntartott raktárhelységből, komposztgödörből, és egy szárító területből áll. A biológiailag lebomló hulladékból fűtőgáz lesz a telep biogáz egységében, a többi hulladékot pedig szétválogatják, majd eladják. A kovalami projektben az is különleges, hogy a biogáz (a szerves hulladékból nyert tiszta energiaforrás) a Nulla Hulladék program fontos részét képezi, a napi hét tonna hulladékból több, mint 7

forrás: “Case study of Zero Waste Kovalam: A progressive waste management programme with a focus on the best available technology options and material substitution,” Thanal, April 2005, kiadja a International POPs Elimination Project. 8 ibid 9 ibid.

2

egy tonna került a biogáz üzemekbe. Mindkét erőművet egy-egy pályázati kedvezményezett építette. Az egyik erőmű egy hotel bojleréhez csatlakozik, a másik egy 2,5 kW-os generátorhoz, amely a partszakasz világítását látja el árammal. A kovalami program célja az is, hogy a környezetbarát anyagból készült (papír, kókusz, kagylóhéj, vagy textil alapú) termékek élettartamát meghosszabbítsa, és ezzel együtt kiszorítsa a fenntarthatatlan anyagokat. A kezdeményezést a „vállalkozásfejlesztés-, és támogatás” programmal együtt fejlesztették ki, amelynek keretében a helyieket kisvállalkozások létrehozására és működtetésére tanítják. A „megélhetés program” kb. száz nő beszélgetése során, 2002-vel vette kezdetét. A pénzkereseti lehetőség felkeltette a helyiek érdeklődését, 380-nál is többen vettek részt egyhetes képzéseken. Megtanulták, hogyan kell papír- és jutatáskát, szabászati hulladékból készült textiltáskát, és bambusztermékeket készíteni. Később több képzést is indítottak a következő témákban: kókuszdióhéj-termékek tervezése és készítése, agyagozás, terracotta, foltvarrás szabászati hulladékból, valamint méregmentes családi gazdálkodás. A képzés és a piaci támogatás egy korlátozott ideig biztosította a vállalkozók védett helyzetét. Ezalatt mindent el kell sajátítaniuk, ami az önálló működéshez szükséges: projektírást, könyvelést, munkatervezést, és új piacok felkutatását. A kovalami „megélhetés program” receptje igen egyszerű: 1. Meg kell vizsgálni, hogy a „fenntarthatatlan” anyagokat milyen helyben elérhető és helyben gyártott alternatívákkal lehet helyettesíteni. 2. Helyi lakosokat kell az ilyen termékek gyártására és fejlesztésére kiképezni. 3. A helyieket meg kell tanítani arra, hogyan juthatnak hozzá kormányzati forrásokhoz és kölcsönökhöz, hogy vállalkozásokat alapítsanak. 4. Segíteni kell, hogy a könyvelési és marketingtudásukat bővítsék. 5. Folyamatosan bővíteni kell a program hatáskörét, szakmai valamint, általános környezeti és társadalmi képzések szervezésével új csoportokat kell megfogni. A kovalami Nulla Hulladék képzések jelentősen átformálták a hulladékgazdálkodás és a megélhetés lehetőségeit is. Legalább három, kizárólag nők által működtetett vállalkozás gyárt ma termékeket kókuszdióhéjból, papírból, és szabászati hulladékból, és ezek az üzemek több tucat nőt foglalkoztatnak. A kezdeményezések annyira sikeresek, hogy más nem kormányzati szervezetek is kikérik a Nulla Hulladék Kovalam szakértői tanácsát. Miután a munka első fázisa sikerrel zárult, három új elemmel gazdagították a program portfólióját: méregmentes gazdálkodás, víztakarékosság és közösségi kapacitásfejlesztés. Az új kezdeményezések a Nulla Hulladék elv kiterjesztései, mivel mindegyik a fenntarthatóságot célozza, csak épp az élet más területein. A kovalami Nulla Hulladék igazi sikertörténet, a program során azonban számos kihívással kellett szembenézni. Például a Kerala Hotel és Étterem Szövetség hivatalosan belegyezett az együttműködésbe, de mintegy száz tagjuk közül mindössze huszonöt vett részt aktívan a programban. Ennek az az oka, hogy a legtöbb hotelt és éttermet nem helyiek üzemeltetik, így nem érezték, hogy érdekeltek lennének a higiénia és a hulladékgazdálkodás hosszú távú fejlesztésében. Az első biogázerőmű működése is kisebb problémákba ütközött. Eltartott egy ideig, amíg az emberek megtanulták a szelektív gyűjtést, és még ennél is lassabban szoktak hozzá ahhoz, hogy kidobott ételből nyert gázzal főzzenek. A Nulla Hulladék Kovalam a nemzetközi kapcsolatait is felhasználta, ami többek közt a források biztosításában jelentett nagy segítséget. De nagy gondot fordítottak arra is, hogy a programban jelentős legyen helyi hozzájárulás, különösen az olyan kezdeményezésekben, ahol a helyi közösségek vagy érdekcsoportok közvetlen haszonélvezők lehetnek. Kovalam pénzt gyűjtött, hogy fedezze a felméréseket, a technológiák feltérképezését, és hogy hosszú távú támogatottságot, mondhatni népszerűséget szerezzen a biogáznak. A biogázerőművek építését és működtetését azonban nem finanszírozza, ez mindig a pályázati kedvezményezett feladata. Még öt évvel ezelőtt sem nyílt sok lehetőség a kormányzati támogatás elnyerésére. De azóta a

2

Panchayatok (helyi önkormányzati szervek) kiemelt szerepet kaptak a hulladékgazdálkodásban. „Ma már azt tanácsoljuk a Panchayatoknak, hogy a szegénység enyhítésére szánt költségvetéshez nyúljanak hozzá, ebből finanszírozzák a képzéseket, a vállalkozókat pedig bizonyos bankokhoz irányítjuk, hogy alaptőkéhez jussanak” – nyilatkozta Jayakumar, a Thanal igazgatója. „A Nulla Hulladékhoz hasonlóan mi is szelektáljuk a tevékenységeink elemeit, és a szponzorokat a megfelelő elemhez keressük.”

Kapcsolat Thanal, L-14, Jawahamagar, Kawdar P.O. Thirivananthapuram, Keralam, India, 695 003 Tel/Fax: +91-471-2727150 E-mail: [email protected] Web: www.thanal.org

2

Esettanulmány #5:

Bueno s Aires, Argentína: Jogszabályokkal a Nulla Hulladékért Buenos Airesben több, mint három millió ember él, emellett több millióan keresik fel a várost munka, tanulás, és kikapcsolódás céljából. Évente több mint 1,8 millió tonna települési hulladék termelődik, amelyet teljes egészében a városon kívül, de Buenos Aires tartományában raknak le. A nemrég kiadott Nulla Hulladék törvény előtt a csekély mértékű szelektálást a „cartonerosok” vagy guberálók végezték. 2004-re az óriási mértékű lerakás az összeomlás szélére jutott, súlyos kétségek merültek fel a rendszerrel kapcsolatban. A lerakók megteltek, vagy majdnem megteltek, a környék lakói pedig panaszkodtak a vízkészletek, talaj és levegő elszennyezése és az ebből fakadó egészségügyi problémák miatt. Amikor a város és a tartomány önkormányzatai új lerakót próbáltak nyitni, az érintett közösségek egytől egyig ellenálltak, nem akarták egy mérgező teleppel tönkretenni a lakóhelyüket. 2004 augusztusában - a hulladékválság közepette - a Greenpeace összeállított egy Nulla Hulladék tervezetet Buenos Aires város számára, nem kormányzati szervezetek és hulladékból élők szövetkezetei segítségével. Számos képviselő a tervezet alapján nyújtott be törvénytervezetet a városi tanács elé. A törvénytervezetek végül egy tervezetté olvadtak össze, és a városi tanács ökológia bizottsága egy széleskörű részvételen alapuló eljárást indított. Több szektor képviselőit hívták meg, hogy mondjanak véleményt a készülő törvényről. Újrahasznosító cégek, hulladékból élők, nem kormányzati szervezetek, egyetemek valamint az ipar képviselői, és más résztvevők tartottak előadásokat. Végül 2005 novemberében (az eredeti Greenpeace tervtől némileg eltérő) Nulla Hulladék Törvényt egyhangúlag megszavazták. A törvény, hivatalos elnevezéssel „az összes települési szilárd hulladék gazdálkodásáról szóló törvény” kimondja, hogy 2020-ig el kell érni a Nulla Hulladék állapotot, emellett köztes eredményeket is meghatároz: 2010-re a hulladék mennyiségét 30%-kal, 2012-re az 50%-kal, 2017-re pedig a 75%-kal kell csökkenteni. A viszonyítási mennyiség a 2004-ben lerakott hulladék. A célok elérése érdekében a törvény a következőket mondja ki: A Nulla Hulladék mint vezérelv: a Nulla Hulladék a hulladékártalmatlanítás fokozatos megszüntetését jelenti, amelyet konkrét határidők és célok megnevezésével, illetve a hulladék mennyiségét csökkentő intézkedésekkel, például forrásnál történő szelektálással, hulladékhasznosítással és újrahasznosítással valósítanak meg. Az égetés betiltása: A város határain belül és kívül is tilos a települési szilárd hulladékot elégetni, még energianyerés mellett is. (A tiltás felülvizsgálható, ha a város elérte a 75%-os csökkentést.) Forrásnál történő szelektálás, szelektív gyűjtés, újrahasznosítás, és komposztálás: A város sokat tesz a hulladéktermelés csökkentéséért, népszerűsíteni fogja az újrahasználható vagy tartósabb termékek használatát; a forrásnál történő szelektálást és újrahasznosítást; a komposztálást vagy a szerves hulladékok biológiai lebontását; eldobható csomagolások fokozatos kiszorítását a visszaváltható csomagolások javára; és végül a csomagolások forrásnál történő szelektálását, hogy a hasznosítással foglalkozó cégek elszállíthassák azokat. A törvény továbbá előírja különféle anyagok szelektív gyűjtését is. A kibővített gyártói felelősség megköveteli a gyártóktól, importőröktől és közvetítő szervezetektől, hogy:  olyan termékeket és csomagolást fejlesszenek ki, amelyeket könnyebb hasznosítani  vállaljanak felelősséget a termékeik miatt keletkezett; hulladék után, vagy vegyenek részt az ilyen hulladékok integrált gazdálkodási rendszerében;  fogadják el a betétdíjas rendszert;

2



szolgáltassanak információt a feldolgozás alatt keletkező hulladékról;

Emellett a gyártó, az importőr, vagy a terjesztő köteles a termékcsomagolások biztonságos begyűjtését és a nem újrahasználható, újrahasznosítható, vagy komposztálható termékek ártalmatlanítását finanszírozni. A hulladékból élők számára létrehozott ösztönzők és garanciák biztosítják, hogy az újrahasznosításban dolgozókat már a kezdetektől bevonják a Nulla Hulladék programba a következő mechanizmusok segítségével:  A regisztrált hulladékgyűjtők prioritást élveznek a hulladékhasznosító központok nyilvántartásaiban;  A város kölcsönöket és támogatást nyújt a hulladékgyűjtők szövetkezetének, hogy eszközöket vehessenek;  A kormány technikai segítséget nyújt a szemétből élők szervezetbe tömörüléséhez, illetve munkájuk hivatalossá tételéhez, emellett segíti az egészségügyi, biztonsági és szövetkezeti menedzsmentet. A nyilvánosság tájékoztatására és a részvétel elősegítésére:  települési szilárd hulladékkal kapcsolatos tájékoztatási rendszert hoznak létre  a város köteles évente jelentést benyújtani a városi tanács számára, amely tartalmazza a törvényben előírt fejlesztéseket is  egy ellenőrző bizottságot állítottak fel, amely tanácsot ad a kormánynak és nyomon követi a törvény végrehajtását. A bizottság tagjai nem kormányzati szervezetek, egyetemek, ipari szövetségek, hulladékgyűjtők szövetkezetei. A felsorolt elemek kulcsfontosságúak a terv átláthatósága és sikere érdekében. A kettős ellenőrzés, amelyet a törvényhozói szerv valamint a lakosság végez, nemcsak a Nulla Hulladék terv végrehajtását biztosítja, de számos lehetőséget kínál arra, hogy a kormány információt és visszajelzéseket kapjon a programokról. Így garantált, hogy a kormány a különböző szektorok szempontjait és beszámolóit figyelembe véve fogja koordinálni a programot. A kormányzati beszerzéseknél népszerűsítik az újrahasznált vagy újrahasznosított anyagból készült termékek használatát. Költségvetés: a törvény végrehajtása érdekében az önkormányzat köteles egy külön költségvetést megállapítani. A törvény elfogadása után a Buenos Aires-i kormány felállította az ellenőrző bizottságot, amelybe iparok, egyetemek, és egyéb szervezetek képviselői kérhettek tagságot, hogy megvitassák a törvény stratégiáját. A stratégiát végül 2007-ben szavazták meg, de a jelentős változtatások gyakorlati megvalósítása még várat magára. A törvény biztosítani fogja a kormány támogatását, így a Nulla Hulladék program rövid idő alatt kibontakozhat.

2

Esettanulmány #6:

Novara, Olaszország: Házhozmenő gyűjtés a hulladékcsökkentés érdekében Novara Torinóhoz közel, Piemont régióban található város, népessége 102 595 fő. Olaszországban már öt város kötelezte el magát hivatalosan a Nulla Hulladék mellett. Novara ugyan nem tartozik ezek közé, de egy nagyon sikeres, Nulla Hulladék célzatú rendszert működtet. Amióta az önkormányzat és egy magáncég házhozmenő gyűjtést indított 2004-ben, a város 70%-kal kevesebb szemetet küld lerakóba. A lakosok és a vállalatok négy kukába gyűjtik a szemetet Novarában: az egyikbe papír, a másikba műanyagok, a harmadikba fém vagy üveg, a negyedikbe vegyes hulladék kerül. A szerves hulladékot hetente kétszer viszik el, majd a helyi komposztáló üzemben dolgozzák fel. A nagyméretű, illetve veszélyes hulladékot külön szállítják el. Emellett több száz család komposztál otthon, ami lényegesen csökkenti a hulladék mennyiségét. A város nagyon egyszerű és egyben hatékony rendszert működtet a műanyag és egyéb hulladékok csökkentésére. A lakosságot a flakonok újratöltésére ösztönzik, többek közt az ivóvíz-, tej-, samponés mosószer-csomagolások újrahasználatára. Mi több, találkozókon és partikon sem javasolják a műanyag tálak és poharak használatát. Az önkormányzat ugyan nem fogadott el Nulla Hulladék célkitűzést, több helyi csoport tagja vesz részt a nemzeti és regionális Nulla Hulladék hálózat tevékenységeiben, és a helyi önkormányzat is szervez képzéseket iskolák és civil szervezetek bevonásával. Él egy „környezettudatos telefonszám”, valamint egy honlap is, amelyről sok hasznos információ könnyen elérhető. Más településekhez hasonlóan, amelyek hulladék-minimalizálási programot indítottak, Novarában is bebizonyosodott, hogy a házhozmenő rendszer olcsóbb a régi gyakorlatnál, mivel a lerakási költségek jelentősen csökkennek. Hamarosan bezárják a lerakót, ezért a város egy égető építését tervezi. A helyi szervezetek azonban elutasítják ezt a lehetőséget, és további hulladékcsökkentő intézkedésekért lobbiznak, ugyanis a differenciált szemétdíj vagy a kibővített gyártói felelősség további csökkenést jelentene. Más olasz városok is sikerrel működtetnek házhozmenő gyűjtésen és hulladékcsökkentésen alapuló programokat. Ma már Porcari, Altopascio, Villa Basilica, Capannori, és Treviso megye számos városa is 60%-ot meghaladó csökkentést ért el a települési szilárd hulladékok lerakásánál.

Kapcsolat Web: www.assanovara.it

2

Esettanulmány #7:

Új-Zéland: Egy központi kormány által támogatott decentralizált program10 Új-Zéland az első olyan ország a világon, amely hivatalosan is elfogadta a Nulla Hulladékot. Egyre több tanács (a megye és állam közigazgatási megfelelője) fektet komoly összegeket hulladékhasznosításba, és nagyjából 50 közösségi szervezet foglalkozik hulladék-minimalizálási kezdeményezésekkel szerte az országban. Új-Zélandon az 1970-es és 80-as években kezdtek érdeklődni az újrahasznosítás és a fenntartható hulladékgazdálkodás iránt. A lelkesedés addig fokozódott, amíg az 1990-es években létrehozták a Nulla Hulladék Új-Zéland Alapítványt. Az Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy a helyi tanácsokkal, közösségi csoportokkal, az iparral, a központi kormánnyal és a lakossággal való munka révén előmozdítsák a Nulla Hulladékot. 1999-ben egy próbaprojektet indítottak, 25 ezer dollárt ajánlottak fel huszonöt tanács számára ahhoz, hogy bevezessék a Nulla Hulladékot a területükön. A támogatást komoly feltételekhez kötötték: a tanácsoknak törekedniük kell arra, hogy 2015-ig megvalósítják a Nulla Hulladékot; 2010ben felül kell vizsgálni a programot; teljes és nyitott párbeszédet kell folytatni a helyi közösséggel, a Nulla Hulladék stratégiát pedig a közösség és a tanácsi-vállalati együttműködések bevonásával kell meghatározni. 2002-ben bekapcsolódott a központi kormány is, Nemzeti Hulladékstratégiát adott ki, amely a hulladékcsökkentés keretéül szolgált. Szabályozta a szilárd-, folyékony- és gázneműhulladékgazdálkodást. A szabályzást elfogadták a helyi önkormányzatok is, és a mai napig mérföldkőnek tartják a kormány fenntartható fejlődés iránti elköteleződésében. 2005 elejére a tanácsok 72%-a fogalmazott meg Nulla Hulladék célkitűzést, és a lakosság csaknem 95%-a számára az újrahasznosító létesítmények legalább elérhető közelségbe kerültek. A hulladékgazdálkodást a tanácsok ellenőrzik: önkormányzati rendeleteket és jogszabályokat adtak ki; gazdasági ösztönzőket, például lerakódíjat vezettek be, illetve árengedményt adnak, ha a hulladékot újrahasznosítás miatt eltérítik a lerakóból; és olyan szerződéseket kínálnak, amelyek a hulladékminimalizálást, és nem a termelt hulladék mennyiségét tekintik a díjszabás alapjául. Minden tanács máshogy teljesített a Nulla Hulladék programon belül. Eddig az Opotiki Kerületi Tanács bizonyult a legsikeresebbnek, amely kimagasló eredményt ért el, 90%-os (lerakóból való) eltérítési arányt. Az ország tizenkét létesítményéről készült dokumentáció 2003-ban, mindegyik más stílust, illetve más gazdálkodási modellt és méretet mutat be. Ahogy a Nulla Hulladék modellekre jellemző, minden eset egyedülálló, de vannak olyan közös, technikai vonások, amelyek sok közösségre jellemzőek: Gyűjtőhelyek újrahasznosítható hulladékoknak: ezek személyzet nélküli hulladékudvarok, bárki ideszállíthatja az újrahasznosítható hulladékát (üveget, papírt, textilt, stb.). Gyakran iskolák, bevásárlóközpontok, vagy nagyobb hulladékhasznosító központok területén találjuk őket. Anyaghasznosító központok (Resource Recovery Centres – RRC): újrahasznosítható hulladékok fogadása mellett használt termékek gyűjtésével és eladásával is foglalkoznak. Tevékenységükhöz tartozhat még a komposztálás, az építési hulladékok újrahasznosítása, de helyenként oktatási központot is működtetnek. A hasznosító parkok (Resource Recovery Parks – RR Park) nagyobbak és sokkal összetettebb létesítményeknek adnak otthont, amelyek a hulladékhasznosító központok feladatait egy magasabb 10

Forrás: Resourceful Communities: A Guide to Resource Recovery Centres in New Zealand, kiadja a Envision New Zealand, 2003; illetve a Zero Waste New Zealand Alapítvány, http://zerowaste.co.nz/index.sm

2

szinten látják el. A parkok céljai között szerepel a vállalati fejlesztés támogatása és bevonzása. A parkokba kerülő rengeteg hasznos anyag segítséget jelent az új vállalatoknak, amelyek életképtelenek lennének a hulladékhasznosító parkok támogatása és együttműködése nélkül. A hulladékhasznosító központok és parkok az ún. „csoportosulási elven” működnek, azaz egy adott helyen működő vállalatok együttműködnek, mert ebből kölcsönös hasznuk származik. Az irányított verseny keretein belül és a hulladékhasznosító létesítményekkel való együttműködés során a vállalatok egymás beszállítóivá válnak, az információt készségesen megosztják egymással, és megtanulják egymástól a legújabb és legjobb technikákat. A másodnyersanyag hasznosító létesítményekben (Material Recovery Facilities - MRFs) válogatósorokat is találunk, egy futószalagról kézzel veszik le és válogatják ki a hasznosítható hulladékokat további feldolgozás céljára. A szennyezett hulladékot hasznosító létesítmények (Dirty MRFs) (általában települési vagy háztartási) vegyes hulladékáramot fogadnak, rendszerint magas a szennyezettség aránya, nehezebben és kevesebbért tudják eladni az anyagokat, ráadásul a dolgozók egészségügyi és biztonsági kockázatnak vannak kitéve. A tiszta hulladékot hasznosító létesítmények (Clean MRFs) tisztább és/vagy előre kiválogatott hulladékáramot fogadnak, háztartási szelektíven gyűjtött hulladékot, vállalati és ipari hulladékot, és épületbontáskor keletkező hulladékot. A hasznosítható anyagok aránya magas. A programok értékelése során megvizsgálták, hogy milyen jellemzők vezetnek a sikerhez. Arra jutottak, hogy a technikai háttér mellett a lakossággal való jó kapcsolat is kulcsfontosságú. A legsikeresebb Nulla Hulladék-modellek mind nagy hangsúlyt fektetnek olyan szakemberek képzésére, akiknek fő feladatuk az emberek tájékoztatása. Informatív, vonzó, és egyben „szórakoztató” központokat hoznak létre. Az egyik központ egy oktatási egységet is fenntart a városközpontban, itt a helyiek közvetlenül is megismerhetik a környezetvédelemmel és újrahasznosítással foglalkozó személyzetet, és a helyi művészek hulladékból készült műveit is megtekinthetik. Egy másik létesítményt, a poriruai Kuka Palotát pedig tanárok, művészek és kézművesek látogatják, a helyi vállalatok és ipar hulladékából hasznosított olcsó anyagok miatt. Kath Abernathy, egy dunedini, újrahasznosított termékeket kínáló bolt menedzsere a következőt nyilatkozta a központjáról: „Ez nem csak egy hely ahol leteheted, ami nem kell, vagy ahol vásárolhatsz. Egyesek számára ez inkább egy társasági találkozóhely”. Egy másik központ, a „Kaikoura Innovatív Hulladék” egy gyönyörű szirten található, ahonnan a tengerre nyílik kilátás. A Nulla Hulladék tanácsok olyan embereket is foglalkoztatnak, akik egyébként nehezen találnának munkát, például veszélyeztetett fiatalokat, értelmi fogyatékkal élőket, és nyugdíjasokat is alkalmaznak. De nem csak a megélhetés lett könnyebb az emberek számára, ahogy ezt egy amberley-i orvos is elmondta: „Azok jönnek ide, akiknek kevés kapcsolatuk van más emberekkel – ez a hely szociális kiút is egyben, és még egy kevés pénzt is lehet itt keresni. Orvosként már küldtem ide pácienseket. Nem túlzás azt állítani, hogy a forrásainkat megmentve, és korábban alábecsült emberekkel együtt dolgozva a közösség egészségét is javítjuk.” 11 A Nulla Hulladék mint üzleti modell sikere a „Nulla Hulladék Akadémia” megalapításához vezetett, amelyet a Massey Egyetem és a Palmerston Északi Városi Tanács működtet, a Nulla Hulladék ÚjZéland Alapítvány támogatásával. Az akadémia célja az oktatási és képzési anyagok fejlesztése, minőségi szabványok megnevezése a Nulla Hulladék gyakorlatában, illetve az új-zélandi Nulla Hulladék programokról szerzett ismeretek és bevált gyakorlatok koordinálása. Az akadémia tevékenységei segítik a helyi önkormányzatokat átfogó újrahasznosítási és hulladékgazdálkodási programok megalkotásában. Ráadásul posztgraduális kutatásra is lehetőség nyílik az egyetemen keresztül. Kapcsolat 11

forrás: Resourceful Communities: A Guide to Resource Recovery Centres in New Zealand, 74.o.

2

Zero Waste New Zealand Trust PO Box 33 1695 Takapuna, Auckland, New Zealand Tel: +64 9 486 0734 E-mail: [email protected] Web: www.zerowaste.co.nz

2

Összefoglalás Minden Nulla Hulladék program egyedülálló körülmények között valósul meg, de természetesen sok hasonlóságot is találhatunk az esettanulmányokban. Vannak közös vonások a Nulla Hulladék sikeréhez szükséges feltételekben és a munkáért hozott erőfeszítésekben is. A legtöbb Nulla Hulladék projektet egy válsághelyzet előzi meg. Ez a válság kialakulhat egy lerakó vagy égető bezárása miatt, de egy olyan közhangulat is állhat mögötte, amely környezetiegészségügyi problémák miatt követeli a lerakó bezárását, ugyanakkor a nemzeti vagy nemzetközi törvények és egyezmények is nagy hatást gyakorolhatnak, illetve bármilyen más irányú fejlődés is előidézhet egy ilyen fordulatot. Ha felmerül egy új hulladékgazdálkodási rendszer gondolata, a változtatás anyagi vonzatát is mérlegelik. Hamar kiderül, hogy a hulladékcsökkentés nem csak megvalósítható, hanem gazdasági növekedéshez és jobb megélhetési lehetőségekhez is vezethet, még akkor is, ha nem finanszírozási problémák álltak az eredeti válság hátterében. Amint az emberek (és önkormányzatok) rájönnek, hogy a Nulla Hulladék olcsóbb, a fordulatot (az igényt egy új hulladékgazdálkodási rendszer iránt) gyakran a környezettudatosság megváltozása is kíséri, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a Nulla Hulladék cél valóban gyökeret eresszen. A legtöbb működő Nulla Hulladék program komposztálással, vagy a szerves hulladékok másfajta újrahasznosításával kezdődik. Ez a lakossági hulladék egyharmadát, vagy akár felét érinti. Emellett a programok többsége hulladékcsökkentő, újrahasználati, újrahasznosítási és javítási kezdeményezéseket is indít. Az esettanulmányokból pedig jól látszik, hogy az erőfeszítés megéri a fáradságot, a lerakóba kerülő hulladék mennyiségét gyakran 70%-kal, vagy akár még nagyobb arányban is csökkentik. De ahhoz, hogy a 70%-tól eljussunk a 100%-ig, a negyedik elv, a hulladékmentes terméktervezés szükséges. Ebben az első lépés a kibővített gyártói felelősség, amelyet a vállalati szektornak kell vállalnia. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kormány ösztönzi ezeket például új szabályozással, a politikai akarat egyéb megnyilvánulásaival. Az egyetemek, kutatóintézetek, és az ENSZ-hez hasonló nemzetközi szervek segítsége is szükséges, mert próbaprojektek és más mechanizmusok útján irányítják a politikatervezést. Nem utolsósorban pedig a nemzetközi pénzintézeteknek is be kell fektetniük a Nulla Hulladék „üzletágba”.

3

Bibliográfia és további olvasmányok Könyvek és jelentések Envision New Zealand, Resourceful Communities: A Guide to Resource Recovery Centres in New Zealand, July 2003 Envision New Zealand, Getting There: The Road to Zero Waste, August 2003 Knight, Jo, Zero Waste as a National Goal in New Zealand, Zero Waste New Zealand Trust (Powerpoint Presentation) McDonough, William, and Braungart, Michael, Cradle to Cradle: Remaking the Way We Make Things, North Point Press, New York, 2002 Monok, Bronislav, Zero Waste as Best Environmental Practice for Waste Management in CEE Countries, International POPs Elimination Project Tangri, Neil, Waste Incineration: A Dying Technology, GAIA, 2003 Thanal, Compilation on Zero Waste, 2001 Thanal, Case study of Zero Waste Kovalam: A progressive waste management programme wit a focus on the best available technology options and material substitution, International POPs Elimination Project, April 2005

Internetes honlapok: The Zero Waste International Alliance: http://www.zwia.org The Zero Waste Alliance: http://www.zerowaste.org/ GAIA: http://www.no-burn.org/ Clean Production Action: http://www.cleanproduction.org

3