A MEGBOCSÁTÁS FÜLE LAJOS

Óvodánkban közel fél éve elindult a Bibliakör, ami nagy áldás, hiszen nem egyházi óvoda vagyunk, és a hozzánk járó gyerekek nagy része nem hívő családban él. Az, hogy a családok mennyire érdeklődőek és nyitottak Isten és a Biblia iránt, akkor derült ki számomra, amikor felmérést végeztünk, ki szeretné (engedné), hogy gyermeke tanuljon a Bibliáról. A szívemben bevallom kevéssé hittem, azt gondoltam, ha már négy gyermek jelentkezik, talán elindulhat. Megszégyenültem, ugyanis a jelentkezési lapot szinte mindenki visszajuttatta, sokan rögtön, miután megkapták, azonnal elolvasták, és aláírva visszaadták kifejezve egyúttal örömüket is, hogy van ilyenre is lehetőség. Egy apuka miután elolvasta, még aznap rögtön meg is kérdezte, hogy „Miért kell külön jelentkezni rá, van olyan, aki ezt nem kéri?”. A gyerekek hamar megszerették a foglalkozást, várják, élvezik, érdekli őket. 12-16 gyerek hallgatja végig a bibliai történeteket és tanulja a gyerekénekeket hétről hétre. Kis óvoda vagyunk, nincs lehetőség elvonulni külön terembe ilyenkor, ezért időközben az a gyerek is bekapcsolódott, akinek a szülei nem kérték, hogy részt vehessen rajta, de látván, hogy élvezi, felismerve az örömöt az arcán ezen a foglalkozáson, utólag megengedték, hogy ő is ott legyen. Isten Bibliakörön keresztül végzett munkája először néhány hete tudatosult bennem, egy nagyon megrendítő esemény kapcsán. Néhány hete a bátyám kisebbik fia, Dominik is hozzánk jár óvodába. Édesanyját, a sógornőmet nem egészen egy éve veszítette el, rákos betegségben,

FÜLE LAJOS

A MEGBOCSÁTÁS A megbocsátás mindig boldogít. A megbocsátás drágakő a hitben, az ajándékok ajándéka, mit értünk adott és ránk bízott az I S T E N.

2

nagyon fiatalon, 34 évesen ment el, nagyon sok szenvedés után. Az Úr áldása, hogy itt lehet, mert jó közösségben és családi szeretetben lehet egész nap. Mégis nehéz és sokszor szívet rendítő vele lenni, hallani, ahogy meséli egyegy társának, hogy mi történt az anyukájával. Sokszor nem úgy reagál dolgokra, mint más gyermek, nehezen kezeli az elutasítást és kudarcként éli meg, ha valamiben helyreutasítják. Egy ilyen bibliaköri délutánon, amikor uzsonna után vártuk lelkipásztorunkat, Tibort, néhány nagyobb gyerek, akik már uzsonnáztak, leültek rajzolni egy asztalhoz. Egy nagycsoportos korú kislány, Rebeka leült békésen, elővette az otthonról hozott színezőjét és elkezdett színezni. Dominik, aki szintén színezni szeretett volna és pontosan olyan színezőt, amilyen a Rebekáé, egyből hangot is adott vágyának. Hiába mondta neki a kislány, hogy ebből nincs több, ez a sajátja, Dominik nem tudta elfogadni, hogy neki nem lehet olyan színezője azonnal. Feldühödött, elkezdett mérgelődni, oda-oda vágni elégedetlenségét Rebekának, őt hibáztatva. Szomorúan, mérgesen ült le a zsámolyra, nem lehetett segíteni rajta. Ajánlgattunk másik színezőt, nem kellett neki. Néhány perc már eltelt, a hangulat ismét nyugodt volt. Dominik is elkezdett színezni valamit, majd Rebeka, akit szintén bántott az eset, hangosan megszólalt „Jól van, megbocsátok!”, amire Dodó hangosan, indulatból rávágta: „Én viszont nem bocsátok meg SOHA!” Közben Tibor is megérkezett, erre a mondatra ért a gyerekek közé, és az Úrnak hála érte, azonnal reagált is rá. „Figyeljetek, mindjárt megmutatom miért nem jó, ha valakinek nem bocsátanak meg. Gyere ide, meg tudod ezt fogni? – mutatva a fa építő kockára. Dodó: „Igen.” „És ezt? „Igen.” – vette a kezébe a következő kockát. „És ezt?” „Igen” A hatodik kockánál már persze megingott, de azért megpróbált még egyet elvenni, majd az egészet, úgy ahogy van, elejtette, ami nagy hanggal a földre esett. Addigra, minden gyerek odagyűlt és feszülten figyeltek, hogy mi történik. „Na, pontosan így van azzal is,

akire haragudnak, haragszanak rá ezért is, meg ezért is, meg ezért is, a végén úgy megterhelődik, hogy semmi jót nem tud már elfogadni, mert nem tudja hova tenni.” Dominikban még mindig harag volt, nem tudta letenni, megbocsátani. Hiába kérték, hogy fogjon kezet Rebekával és bocsásson meg neki, ő nem tette meg, még a kinyújtott kezet sem fogadta el. A Bibliakör elkezdődött, énekeltek, történetet hallgattak, amiben már ő is részt vett, láthatóan óriási vággyal a szívében, valami jó és reményteljes dolog felé. Az Úr megáldotta ezt a vágyat. Amikor vége lett a foglalkozásnak, Tibor elment, a gyerekek folytatták szokásos délutánjukat, szétszóródtak játszani. Dominik nem. Leült a zsámolyra, látszott, hogy szomorú, belül küszködik. Csak ült, nem akart játszani, hiába hívták, nagyon bántotta valami. Néhány perc múlva felállt, odament Rebekához, kinyújtotta a kezét és így szólt „Jól van, én is MEGBOCSÁTOK.” Kezet fogtak, és utána igazi felszabadult hangulatban kezdtek el játszani, minden rendben volt. Hálás vagyok Istennek, hogy volt egy ilyen kisgyermek számára is üzenete és nem hagyta, hogy tovább gyűljön szívében a keserűség. Megható volt átélni azt a pillanatot, amikor ki tudta mondani, hogy megbocsát, mert valódi emberi nehézségeket láttam egy kisgyermek életében, haragot, vádaskodást, keserűséget, és az Úrnak legyen hála érte – valódi megbocsátást. Bár kicsik, de ugyanúgy küzdenek ilyen lelki problémákkal, és Istennek ugyanolyan gondja van rájuk is, legyen ezért dicsőség az ő nevének. Kovács Réka

SOMOGYI IMRE

JÖJJ EL, SZENTLÉLEK! Milyen messze áll ez a kettő egymástól! – mondhatná valaki, aki a hétköznapi élet alapszabályait szereti szem előtt tartani. Ám a pünkösdi történet két „mellékszereplője” ez a látszólag egymás mellett megférhetetlen ősellenség a tűz és a víz. A tűz – kettős tüzes nyelvek formájában jelent meg ezen a napon. Vannak, akik szívesen keresik a fizikai magyarázatot és vélik meg is találni a levegő rendkívüli töltöttségét jelző – egyébként akár a hajók árbocán is megjelenő – ismert jelenségben. Nem kétséges, hogy ezen a napon bizonyára óriási volt a „feszültség”, s a „telítettség”. Szó szerint azt olvassuk: „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek” (ApCsel 2:1). Ám ez a feszültség nem a természetrajz, vagy a fizika nyelvén és módszereivel írható le. Már csak azért sem, mert a folytatás ellentmond annak: „Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” Ha a levegő elektromos töltöttségéről beszélnék, akkor azok a bizonyos lángnyelvek a legmagasabb pontokon jelentek volna meg… (Ilyen az árbocok csúcsa, a hegytetőn levő magas fák koronája, a templomtorony is.) Miért kell erről beszélnünk? Csak azért, mert a pünkösdi eseményekre, már azon a napon elkezdődött a magyarázat keresése. Ez emberileg érthető. Ha valamire tudok magyarázatot adni, akkor nem kell tovább keresgélnem az értelmét – s nyugodtan napirendre térhetek az események fölött, egy kicsit mosolyogva a természetes helyett a természet felettit kereső, kutató, vagy elfogadó társaimon. Azon a napon a sokaság egy része úgy vélte: „édes bortól részegedtek meg” az ujjongó, s minden nyelven bizonyságot tevő tanítványok. Tévedtek! A pünkösdi „magyarázat” sokkal inkább az ősi kijelentésekben keresendő. Isten

2012. május 12-én megszületett Kónya Róbert és Laura második gyermeke. Kónya Gergely Róbert, „magassága” 58 cm, súlya 3860 gramm. Isten áldását kívánjuk a négytagúra bővült családnak!

igéjéről már Jeremiás próféta is úgy beszélt, mint Istentől jövő, csontjaiba rekesztett, olthatatlan tűzről. (Jer 20:9.) Ézsaiás tűzzel megtisztított ajkakról beszél, amelyek alkalmassá válnak az ige szólására. (Ézs 6.) Jóel Péter által is idézett próféciájában pedig a Lélek kiáradása mellett megjelenik a tűz is (Jóel 2.). A tűz tehát Istentől jövő jel, amely lobogásában annak a bizonyítéka, hogy rendkívüli kiválasztás, ugyanakkor rendkívüli alkalmassá tétel a része azoknak, akik ebben a csodálatos élményben részesültek. És a víz – amely pünkösd napján háromezer lélek fölött csapott össze – talán a Bethesda medencéinél, ahol korábban betegek százai várták a gyógyulást. Mit is jelentett ez a víz? Annak elismerését, hogy Krisztus él és új életet ad azoknak, akik hozzá térnek. Hogy a krisztusi szó igazolást nyert: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3:3.) Ám az Isten országára rácsodálkozó szemek egyúttal arra is felnyílnak, hogy megértsék, mit kell tenniük, hiszen ez az újonnan születés folyamata! „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3:5.). Péter megtérésre hívó szava összekapcsolódott az engedelmességre való felhívással is, hiszen ez a kettő kéz a kézben jár a hívő élet során. „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára…” „Az „ige tüze” érintette Péter elsöprő erejű igehirdetése alatt a szíveket, s a bemerítés vize pedig a Krisztussal együtt való feltámadást jelentette a hitvallók ezreinek. Éppen így történik ez ma is mindazok életében, akik szívükbe fogadják a feltámadott Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet. KuT

Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam, lázongó lélekbe, mint hódító dallam, zokogó sírásra, mint öröm harangja, életnek, tavasznak hívogató hangja: Jöjj el, Szentlélek! Gyenge női szívbe, mint az erő lángja, kereső lélekbe, mint lobogó fáklya, kedvesség és jóság langyos fuvalmával, a szelíd Megváltó gyöngéd uralmával: Jöjj el, Szentlélek! Kis gyermeki szívbe, mint a csengő ének, ártatlan lélekbe, mint a vidám élet, ezüstkacagással, angyalseregekkel, atyai mosollyal, igaz szeretettel Jöjj el, Szentlélek! Családi tűzhelyre, mint a hit szikrája, – békesség, boldogság borulván így rája – magas palotáknak fényes nagytermébe, kicsi házikóknak virágos csendjébe Jöjj el, Szentlélek! Szomorú özvegyhez, mint a remény napja, éhező árvákhoz, mint az árvák atyja, könnyek törlésére, orvosság-adásra, testvéri szent csókra és vigasztalásra Jöjj el, Szentlélek! Bűnnek tengerében hánykódó habokra, minden nemzetekre, kicsikre-nagyokra, hitnek sugarával, Jézus szerelmével, az örök Atyának örök kegyelmével Jöjj el, Szentlélek!

3

Már régebben meg akartam, akartuk osztani veletek, hogyan tapasztaltuk meg Isten gondviselését, Angliába érkeztünkkor. Amikor úgy döntöttük, elfogadjuk a Gábornak felajánlott külföldi munkalehetőséget, már akkor elkezdtünk gyülekezetet keresgélni az interneten. Gábor munkahelye egy másik, nagyon közeli kisvárosban, Bracknell-ben van, eleinte az ehhez közeli gyülekezeteket nézegettük. Viszont Reading-ben 6 baptista gyülekezetet is találtunk, úgy gondoltuk, hogy lakást majd inkább itt keresünk. E-mail-ben felvettük a kapcsolatot a gyülekezetekkel még otthonról, de érdemben csak az a gyülekezet válaszolt, ahová végül járni is kezdtünk. Persze akkor még nem tudtuk, hová járunk majd, hol fogunk lakni. Kicsit sötétben tapogatóztunk és bíztunk Isten gondviselésében. Amikor Gábor ténylegesen kiutazott Angliába 2010. november legvégén, három hete volt karácsonyig arra, hogy lakást keressen, és kicsit feltérképezze a gyülekezeteket is. E mellé jött még az összes ügyintézés, meg az új munkahelyen való kezdés. Szorított az idő, hiszen már megvolt a repülőjegye hazafelé december 21-ére. De nem csak az a jegy, hanem öt, Angliába szóló repülőjegy január elejére. Azért öt, mert Gábor apukája is velünk jött az első hétre, ami hatalmas segítség volt nekünk. Már a kisteherautót is megrendeltük a költözéshez… Azt hiszem, ebből egy dolog teljesítése is elég lenne otthon is ennyi idő alatt. Gábor rengeteg ingatlanügynökségen járt, de a legtöbb helyen azt mondták, hogy ne is reménykedjen, esetleg majd karácsony után lesz újra kiadó ház (ez december első két hetében történt). Közben sikerült egy-két gyülekezetbe is A világ leghíresebb mozdonya Rocket

4

elmennie. Vártunk, reménykedtünk, nagyon felfokozott időszak volt. Amikor a Carey gyülekezetbe ment, ahonnan vissza is írtak, akkor azt mondta, hogy ez a gyülekezet nagyon hasonló az otthonihoz, nagyságában, összetételében, felépítésében stb. Majd kiadó házat is sikerült találni (nagyon kedves, megbízható háziakkal), mindössze 15 perc sétára a gyülekezettől és a városközponttól. Ez nagyban megkönnyíti a fiúkkal való közlekedést. Rengeteget jelentett nekünk az a gondoskodás és szeretet, amivel már a kezdetektől körbevettek a gyülekezetben, így elég hamar otthon éreztük magunkat. Angliába megérkezve, télen, két kicsivel (Ábel akkor 9 hónapos, Gabi pedig 2 és fél éves volt), egy idegen országba, idegen városba, nem egyszerű. Persze ezt tudtuk előre, és nem is vártunk mást. De az Úr szeretete már az első nap megmutatkozott, amikor megér-

kezve, dobozok között bukdácsolva, azt sem tudva, hol is kezdjük, egyszer csak csöngettek. Ki lehet az? Hiszen senkit nem ismerünk… és ott állt David, aki a nemzetközi munkáért felelős, az ajtóban mosolyogva egy doboz csokoládéval. Csak köszönteni jött a gyülekezet nevében és biztosított, hogy bármire szükségünk van, vagy elakadunk valamiben, csak hívjuk. Máris egy kicsit könnyebb volt minden, jóleső melegség járt át, tudtam, hogy az Úr így üzen. És ez folytatódott. Már az első héten eljött az egyik lelkipásztor felesége meglátogatni, miközben a fiúkkal otthon voltam, hogy kicsit megismerjük egymást. A első héttől bekapcsolódhattunk a baba-mama körbe, pedig mint kicsivel később megtudtam, ez várólistás, tehát egyáltalán nem volt olyan természetes, hogy rögtön mehettünk. (Azért várólistás, mert ez nem csak a gyülekezetbe járóknak van, sőt szinte inkább külsős anyukáknak szervezik, amolyan missziós jelleggel.) Vasárnaponként különböző családok hívtak minket ebédre és mindig telefonáltak, érdeklődtek, hogy mi újság velünk. Minden egyes dologban megtapasztaltuk az Úr áldását és gondoskodását, hihetet-

len rövid idő alatt puzzle-ként álltak össze a dolgok, és sokkal jobban, mint ahogy mi azt valaha is kitalálhattuk volna. Amikor hiányzik az otthon, a szeretteink, barátok, otthoni gyülekezet, nehézségeink vannak, ez a megtapasztalás mindig erőt ad, segít abban, hogy az Úrra nézzek, mert tudom, hogy Ő mindig ott van, bárhol is legyek ezen a világon. Csak én lehetek az, aki elkóricál, nem figyel, magával van elfoglalva, de Ő mindig vár, várja, hogy Rá vessem a gondjaimat, kételyeimet, örömeimet, mert olyan végtelenül, felfoghatatlanul szeret… „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok!” 1Péter 5:7. Köszönjük, hogy gondoltok ránk, imádkoztok értünk. Szeretettel gondolunk rátok Kriszti, Gábor, Gabi és Ábel

A MEGÍGÉRT ERŐ Mi, keresztyének minden évben megünnepeljük Pünkösdöt. Olyan nagy ünnep, mint Karácsony, Jézus Krisztus születése vagy Húsvét, feltámadásának ünnepe. Pünkösd napján történt meg a Szentlélek, Szent Szellem kitöltése: ApCsel. 2:4: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel”. Jézus Krisztus Gyülekezete a Szentlélek által született. Szentlélek vigyáz, vezeti és gondoskodik a Gyülekezetről és minden tagjáról. Sokféle vallás létezik, hívei keresztyéneknek vallják magukat, de a Szentlélekről nincs fogalmuk. Az ilyen vallás hívei nem tudják, Jézus Krisztus mit mondott az Ő tanítványainak: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” Ján. 14:18. „És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” Lukács 24:49. Isten Jóel prófétán keresztül kijelentette: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre.” 3:1. A Biblia Szentlélekről már az első fejezetben kijelenti: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” 1Móz. 1:2. János apostolnál olvassuk: „Kezdetben volt az Ige (Jézus Krisztus), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” Jn. 1:1–3. Tehát az Isten, a Fiú és a Szentlélek teremtette a Földet. Az 1Móz. 1:26-ban Isten mondja: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”. Isten itt többes számban beszél. „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy”. 1Móz. 3:22. A Biblia számos helyen; az Ószövetségben a Szentlélek cselekedeteit kijelenti a világ teremtésekor, próféták, és Izráel vezetői: Mózes, Áron Józsué által. Legjobban, az Újtestamentumban leírt kijelentésekből érthetjük meg Isten Szentlelkét. S tapasztalhatjuk meg valóságát életünkben. Malakiás 3:23-ban olvassuk: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja.” Ő Keresztelő János volt, akiről Jézus beszélt „Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akar-

tak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”. Mt. 17:12–13. János a bűnös embereket megtérésre, bűnbocsánatra szólította fel, így merítve be őket. Jn 1:33: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Jézus eljött, hogy János őt is bemerítse. Ő bűntelen volt. János mondja neki: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?’ Jézus így válaszolt: Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Máté 3:14–15. 2Móz. 29:4–7: „Áront és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket. Azután fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével. Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre. Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt!” (Az olaj a Bibliában a Szentlelket szimbolizálja.) Ez Isten törvénye. Ezért mondta Jézus: „Engedj most.” A Luk. 1:35-ben olvassuk: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Az angyal mondta ezt Máriának Jézus anyjának. Mivel emberi testet öltött, ezért ment Jánoshoz bemerítkezni. Jézus szimbolikusan merítkezett be a halálba és a feltámadásba, ahogy majd három és fél év múlva valóságosan szenvedett, meghalt, és feltámadt. Jn. 1:32: „Így tett erről bizonyságot János: ’Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.’” Isten akarata már előbb kijelentetett Ézsaiás próféta által: 42:1: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.” Ézs. 61:1: „Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.” Így teljesedett be Isten ígérete Jézus

Krisztusban. Ezt olvasta fel Jézus magáról a Lukács 4:18–19-ben. Jézus bemerítésekor jelen van a Szentháromság: az Atya Isten, a Fiú (Isten), a Szentlélek Isten. Mt. 3:17: „És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Mt. 4:1: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.” „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő” Mt. 4:2–3. Mt. 4:10–11-ben olvassuk, hogy: „Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” Jézus bemerítkezése, és megkísértése után az Atyától megkapta az erőt: a Szentlelket, elhívta tanítványait, és prédikálni kezd. Mt. 4:17: „Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” A Mt. 5-6-7. fejezeteiben olvassuk, Jézus magyarázza Isten törvényét. Ezek után tanított, gyógyított, halottakat támasztott fel, sok csodát tett. Jézus bemutatta nekünk, mi az igazi szeretet: meghalt értünk a golgotai kereszten. Feltámadása után sem hagyott bennünket árván. Betartotta ígéretét. ApCsel. 2:1–4: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” ApCsel. 2:5–6: „Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” ApCsel. 2:12–18: „Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” Ekkor előállt Péter a tizenegygyel, felemelte a hangját, és így szólt

5

hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.”’ Péter tovább beszélt: ApCs 2:22– 24: „A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” ApCsel. 2:32–33: „Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miu-

tán tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.” ApCsel. 2:37–38: „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: ’Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.’” ApCsel. 2:41: „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” Így ezen a Pünkösdön beteljesedett Isten ígérete, amit Jóel által kijelentett s Jézus Krisztus által megvalósított. Jn. 14:16–17: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” Mi, akik hit által elfogadtuk Jézus Krisztus golgotai kereszten elvégzett

DÁVID KIRÁLY IDEJÉBŐL SZÁRMAZÓ SZENTÉLYEKET TÁRTAK FEL Dávid király idejéből származó szentélyeket találtak Izraelben, Jeruzsálemtől 30 kilométerre, délnyugatra, az Elah-völgyben. A háromezer éves Elah-erőd (mai nevén Hirbet Kejjafa) feltárásait 2007-ben kezdték a jeruzsálemi Héber Egyetem régészei Joszef Garfinkel professzor irányításával, és nyaranta, hat héten át végeztek ásatásokat. Az eddigi eredményeket az ásatásvezető régész könyvben összegezte, amely „Dávid király nyomában az Elah-völgyben” címmel látott napvilágot. Az ősi település a Júdeai Királyság határán épült,

6

megváltói művét, megkaptuk Isten Szentlelkét, mint pecsétet, garanciát, biztosítékot, hogy az Ő tulajdona lettünk, mert drága véren váltattunk meg. Gal. 5:22–25: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” 1Kor. 12:4–7: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” Dicsőség és hála a mi Atyánknak szeretetéért, hogy megkaptuk a megígért Erőt, Szentlelket, aki vigyáz, vezet minket az Örökkévalóságba. Újhelyi Margit

szemben egy filiszteus településsel, Gáttal, amelyet Góliát szülővárosának tartanak. A júdeai határvárost többtonnás sziklákból épített fal védte az ellenségtől. Az Oxfordi Egyetemen elvégzett radiokarbonos kormeghatározás szerint a település Kr. e. 1020 és 980 között létezett, majd lerombolták. Az ásatások során a régészek rengeteg kerámiaedényt, kő- és fémszerszámot tártak fel, bőséggel kerültek elő művészeti alkotások és kultikus tárgyak is. Feltártak három nagyméretű helyiséget is, amelyek szentélyként szolgáltak és egy nagyobb épületkomplexum részei voltak. Itt egyebek közt két bazaltból faragott oltár, két italáldozatra szolgáló kerámiaedény került elő. A szentélyek Dávid király korának építészeti stílusjegyeit viselik magukon, viszont hiányoznak az ember- és állatábrázolások, amelyeket tilt a judaizmus. A településen állati csontok ezrei kerültek elő, ezek birka-, szarvasmarha-, valamint kecskecsontok, ugyanakkor egyetlen sertéscsontot sem találtak. A kánaánita vagy filiszteus településeken előkerülő csontok 20 százaléka viszont sertéstől származik. „A leletek tanúsága szerint a város lakói két ószövetségi tilalmat tartottak be – tartózkodtak a képi ábrázolástól és a sertéshús fogyasztásától, ez a vallásgyakorlat különbözik a kánaánitákétól és a filiszteusokétól” – hangsúlyozta közleményben Garfinkel professzor. Mivel a szentélyeket 30-40 évvel korábban emelték, mint megkezdődött volna Salamon király templomának építése Jeruzsálemben, Dávid király idejében való vallásgyakorlat első tárgyi bizonyítékának számítanak. Aren Maeir, a Bar-Ilan Egyetem professzora, aki Gát városának feltárásait irányítja, némi szkepticizmussal fogadta a bejelentést, mivel szerinte nem elég meggyőzőek a bizonyítékok arra, hogy valóban izraeliek lakták a települést. „Minden kétséget kizáróan nagyon fontos helyszín, ám egyelőre nem tudjuk, hogy milyen településről van szó” – emelte ki Aren Maeir. (MTI 2012. 5. 11.)

ÖLBEY IRÉN

PÜNKÖSDI LÉLEK „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján. 14:6) mondja magáról Üdvözítőnk. Ezúttal foglalkozzunk a harmadik fogalommal, és tegyük fel a kérdést: mit is akar ezzel mondani az Úr, hogy Ő az élet? Mert biztosak lehetünk a felől, hogy nem azt a vitathatatlan igazságot akarta mondani tanítványainak, hogy él, hiszen szemeikkel látták, beszédét hallották, tapintható közelben éltek vele… Mi emberek élünk, életet nyertünk, és testi-lelki életünkben örök vívódás van az élet és halál között. Őbenne ez az élet-halálharc soha nem volt. Kijelentésében azt adja tudtunkra, hogy ő maga az örök létezés. Évmilliárdok távolságába sem iktathatjuk be létezésének kezdetét, mert öröktől fogva való Isten, egy az Atyával. „Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában…” Ján. 5:26. Gyarló értelmünkkel hiába méricskélnénk e csodálatos valóságot, azt mondhatjuk csak az énekszerzővel: „Véges elmémmel ily nagy mélységet méregetni félek…” De ahol megáll az értelem, ahol csődöt mond a tudás, ott a hit szemei megnyílnak és imádattal borul le az ember az Örökkévaló szent színe előtt. Jézus Krisztus az élet forrása. Tudósok sokasága fáradozott azon, hogy megfejtse az élet eredetének titkát. Teóriák születtek és buktak le. Nagy hitre van szüksége az embernek, hogy elhiggye, miszerint az élettelen anyagból önnemzés útján állott elő az élet… Nekünk az Ige megnyugtató módon magyarázza meg az élet keletkezésének titkát. János evangéliuma az Úr Jézusról, mint Igéről ezt mondja: „Minden Ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága…”. Vagy olvassuk el Pál apostolnak Istentől kapott kijelentését, a Kolosséi levél első részében, ezt mondja az Úr Jézusról: „Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.”. Kol. 1:16–17. Úgy az emberi, mint az állati, sőt a növényi élet is őtőle, az ő akaratából származott. Ő adta az élet lehetőségének és feltételeinek a törvényét. Őbenne áll fenn ez a világ. Nemrég hozták az újságok egy világhírű tudós nyilatkozatát, mely szerint feltehető, hogy a világűrben vannak olyan bolygók,

melyeken a földünkhöz hasonló életlehetőségek és élőlények vannak… Mi nem csak feltételezzük, hanem hisszük, hogy Isten csodálatos világában vannak nálunk magasabb rendű lények, akiket a szentírás angyaloknak nevez. Hiszünk egy csodálatos világ létezésében, ahová elment Üdvözítőnk, hogy helyet készítsen nekünk, és örök életet adjon. „És én örök életet adok nékik” (Ján. 10:28) – mondja Megváltónk övéiről – „és soha örökké el nem vesznek.” Hatalma van a halottak feltámasztására is: Ján. 11:25: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él” mondta Jézus. Az Ő halála nem az élet megtorpanása, az erőszak diadala volt. „Mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (Ján. 10:17b–18) jelentette ki magáról. Dicsőséges feltámadása a Benne való élet legyőzhetetlenségét bizonyította. Jézus Krisztus a szellemi élet forrása is. „Akié a Fiú, azé az élet:” 1Ján. 5:12. Csak az az ember él igazi lelki életet, aki az Úr Jézust szívébe fogadta. Pál apostol úgy beszél magáról, hogy benne egészen kiábrázoltatott a Krisztus. „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal. 2:20 „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.”. Fil. 1:21. Így válik az Úr Jézus életprogrammá a hívő ember életében. „Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek” Ján. 17:21. Mint a szőlővessző a tőkéből kapja az életnedvet, úgy mi is Megváltónkban találjuk meg üdvösségünk, boldogságunk feltételeit. Hogy ezt az életet megnyerhessük, el kell szakadni az Isten nélküli élet bűnös szokásaitól, cselekedeteitől. „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” Luk. 9:24. Világias, bűnös életmódodat hagyd el, nem szolgálhatsz két úrnak, nem lehetsz életközösségben a bűnnel és az Úrral. Az Úr Jézus meg akarja szentelni értelmedet, érzelmedet, gondolatodat, és egész egyéniségedet. Be akar tölteni az Ő békességével, szeretetével, fel akar készíteni minden jócselekedetre. De csak úgy, ha te is akarod! Jézus Krisztus a dicsőséges örökélet ado-

Szárnyaljon bennem ének: Legyek pünkösdi lélek. A nemesben, a jóban örömmel munkálkodjam. S a célom itt a földön az Isten felé törjön. Mértéken túli mérték, szépségen túli szépség: a szeretet csodája üssön át, mint a dárda s hevítsen, lelkesítsen. Éljek reményben s hitben, s a fénylő igazságnak igaz ösvényén járjak s mindig ihletben égjek. Jöjj el, jöjj el, Szentlélek! mányozója. A szmirnabeli gyülekezetnek írja: Jel. 2:10: „Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” Az örökélet ajándékát Őbenne nyerhetjük meg. Pál apostol így ír erről a Róm. 6:23-ban: „Mert a bűn zsoldja halál az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” Az életkorona nem olyan aranyból készült diadém, melyet díszként, vagy a hatalom jeleként viselhet valaki, hanem olyan életmód, életforma, mely a földi élet befejezése után következik az örökkévalóságban. Jel. 7:16–17: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”. Ezekben a képes kifejezésekben azt adja tudtunkra az Úr, hogy az Úr Jézusban megnyert életkorona olyan boldog életforma lesz, melyben ismeretlen a szenvedés, a bűn, a halál és Isten örök gondviselésében, örök boldogságában élnek a megváltottak. Azért mondja az írás: Eféz. 5:14: „Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.” Milyen keveset kér tőlünk a mi Urunk azért, a nagy dicsőségért, melyet Jézus Krisztusban, mint az élet fejedelmében megnyerhetünk. Kedves Barátom! Most válaszút elé állítlak téged az Ige szavaival: 5Móz. 30:15: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.” 5Móz. 30:19b: „válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;” Ugrai Kovács Imre (gyülekezetünknek két évig volt lelkipásztora)

7

BEMUTATJUK

Beszélgetőtársam egy őszülő hajú fiatalember, akivel az elmúlt időszakban többször találkoztunk, s egy-egy elszórt mondatából arra következtettem, hogy különös utakra vezette Isten. Hadd mutassam be Katona Imrét, aki a Kiskőrösi gyülekezet tagja! Az első kérdésem a legfontosabb szolgálati területekre vonatkozott… Katona Imre: Talán most a legfontosabb szolgálati terület számomra a tabdi gyülekezet felkarolása, az ottani testvérekkel való kapcsolattartás. A lelki életnek a fölélénkítése. Nagyon jól érzem magamat, nagyon sokrétű a szolgálat most ebben a kis gyülekezetben. Ezen kívül otthon a gyülekezetben, amit tudok, elvégzem, a kerületi tanácsban is szolgálatom van, de a legfontosabb számomra a tabdi misszió fölélesztése. KuT: Ha az én információim pontosak, akkor nagyon sok éven keresztül marketing területen dolgoztál, amit úgy lehetne nagyon egyszerűen lefordítani, hogy üzletember. Hogy kerül egy üzletember egy ilyen missziós területre? A kettőt, hogy lehet összekapcsolni? K. Imre: A hétköznapi tevékenységemet mindig igyekeztem alárendelni a lelki dolgoknak. Ez nem mindig sikerült természetesen. 1979-ben voltam kint először Erdélyben, én akkor megismerkedtem élő hitű testvérekkel, többek között Veres Ernő testvér az egyik legjobb lelki testvérem azóta is. Körülbelül erre az időre datálható az is, amikor én igazán átéltem az újjászületésnek a csodáját, hogy mit is jelent ez az ember számára. Ez sokat formált rajtam, a gondolkodásomon, a hozzáállás kérdésében is és ebből adódóan talán sikerül egy kicsit szétválasztani a kettőt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szívesen teszem a munkámat, nagyon szerettem a marketing szakmát, szerettem benne dolgozni. Ma is szívesen foglalkozok ezekkel a dolgokkal, azért attól függetlenül a lelki dolgok többet nyomnak a latba, ez nekem fontosabb. KuT: Egy kis gyülekezet, amely nagyon egyedül van majdnem azt mondtam, hogy halódik - hogy lehet kihívás egy olyan területhez szokott embernek, amelyik elsősorban sikerorientált? A misszió pedig nem mindig tud olyan értelemben eredmény centrikus lenni, mint egy projekt, hogy nekikezdtem, megcsináltam, itt az eredmény… K. Imre: Ez biztos igaz. A marketing szakmában tény, hogy nagyon hamar lehet sikert elérni sőt, számosítani, mértékekben kifejezni ezeket az egységeket. A misszióban ez nem egészen így van. A tabdi misszió úgy indult, hogy a tabdi gyülekezetből nagyon sokan beköltöztek Kiskőrösre, meg nagyon sokan elköltöztek más nagyvárosokba a munka miatt. Végeredményben a tabdi gyülekezet kiöregedett, s ha finoman akarunk fogalmazni, nagyon kevesen voltak. Volt olyan alkalom, hogy ketten-hárman voltak egy-egy istentiszteleten. Aztán volt nem kevés alkalom, amikor nem tudott eljönni senki, telefonáltak, hogy nem is kell kimenni tabdira istentiszteletet tartani, mert nem lesz ott senki a gyülekezetben. Ez engem nagyon bántott, és nagyon lehangolt, és nagyon sokat emlegettem otthon a gyülekezetben. Az elöljárósági alkalmakon is többször mondtam, hogy valamit kellene tenni a tabdi misszióval. Lehet, hogy ennek a gyümölcse volt az, hogy az adott pillanatban a gyülekezet

8

lelkipásztora és a gyülekezet vezetője megkerestek, és azt mondták, örülnének annak, ha igazán a szívemen tudnám viselni a tabdi gyülekezet sorsát. Vártak választ arra, hogy el tudome vállalni ezt a szolgálatot. Örültem ennek a kihívásnak. Valóban, e mögött egyáltalán nem az volt a motiváció, mint a szakmámban, a sikerorientáció, hogy majd ebből valami nagy dolgot kell kihozni, és számosítani. Inkább a lelkiség volt mögötte. Aztán, hogy miért is lehet, miért szabad vagy miért is kell belevágni nekünk ilyen feladatokba? Nem biztos, hogy az első lépésnél a sikert kell a szemünk előtt látni. Én csak eszköz vagyok az Úr kezében. Az eredmény az Ő kezében van. Ha Ő elindít egy munkát valahol, és ha valahova valakit Ő oda helyez egy szolgálatba, el kell tudni fogadni, hogy lesz eredménye annak a szolgálatnak, amit Ő elindított, csak nem emberi módon megközelítve! Tehát én azt nem tudom, hogy mikor lesz igazán áttörés ebben a dologban. Én ezt így láttam az első pillanattól kezdve. Nagyon érdekes volt számomra, mert nagyon sokat formálódtam. Be kell vallanom, nagyon türelmetlen ember voltam. Nagyon szerettem, ha valamit elkezdtünk, akkor az ma, vagy holnap legyen megcsinálva. Itt az Úr engem nagyon erősen leültetett és megtanította velem, hogy a misszióban nincs ilyen. Tehát ott nem úgy működik a dolog, hogy ma tettünk valamit, és holnap óriási eredmények vannak, hanem nagyon-nagyon sok türelemre van szükség. Jelen pillanatban azért vagyok a leghálásabb, hogy ezen a területen is sikerült formálódni. Most már úgy érzem, hogy megvan a megfelelő türelmem ahhoz, hogy végezni tudjam tovább ezt a munkát. KuT: Ha látványos eredmények nincsenek is, de azért a tapasztalat az, hogy Isten vissza szokta jelezni nekünk, hogy jó az, amit csinálunk, azt tesszük, amit tennünk kell, ott vagyunk, ahol látni akar, és olyan megtapasztalásokat ad, amelyek ezt bizonyítják. Bizonyára a te tarsolyodban is lapul egy-két ilyen visszaigazolás, ami bizonyítja a számodra, hogy igen, ezt kellett tenned. K. Imre: Mindenféleképpen! Nem sokára három éve lesz, amikor elkezdtük a munkát két-három testvérrel közösen a helyi gyülekezetből. Volt a gyülekezetnek három idős tagja, volt egy fiatalasszony, aki még akkor nem volt a gyülekezet tagja, és a férje, aki akkor kezdett barátkozóként járni a gyülekezetbe. Az ő gyermekeik jöttek velük a gyülekezetbe néha. Az első lépés, amin én gondolkodtam az volt, hogy a gyerekeket kéne megcélozni és meghívni őket a bibliaköri alkalmakra. Örültem annak, hogy szinte az első szóra elfogadták ezt a kérést, és a családból a gyerekek jöttek, sőt egy-két barát is. Tehát 5-6 fővel kezdtük a bibliaköri foglalkozást. Aztán volt, amikor csak hárman voltunk, de nem voltunk elkeseredve. Következett a nyár és megszerveztünk egy egyhetes tábort, ahova meghívtuk a tabdi gyerekeket, olyanokat, akik nem a legjobb anyagi körülmények között élnek. Ebben a táborban volt körülbelül 15-18 gyerek, ez nagyon nagy létszám volt, és döbbenetes tapasztalataim vannak ezzel az első alkalommal kapcsolatban. Ezek a gyerekek nem baptista szülők gyermekei, nem baptista gyülekezetben nőttek fel. Egy családban az anyuka volt hívő, ők tudtak az Úr Jézusról, más senki. Nagyon csodálatos hetünk volt. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy egyetlen egy alkalommal sem kellett a csoportot fegyelmezni, olyan nagy fegyelemmel viselkedtek, hogy én ma is nagy örömmel gondolok vissza arra a hétre. Ez volt az igazi kezdő lépés, mert ettől a héttől kezdve megnövekedett a bibliakörünk létszáma. Mindjárt lettünk 12-13-an. Megélénkült az élet. Elkezdtünk programokat szervezni a gyerekeknek, beindult a szombatonkénti gyerekzsúr, vasárnap a bibliaköri alkalmak. Azon kívül igyekeztünk minél több programot szervezni a gyerekeknek.

Nagyon hálásak vagyunk érte, nagyon jól érezzük magunkat velük együtt. Tehát így indult el, ebben is láthatom az Úr Jézus kezének a nyomát, hogy Ő akarta és igazán Ő indította el ezt a szolgálatot. Ez nagyon komoly jelzés volt. Természetesen az is, hogy ezzel a fiatalemberrel, aki elkezdett járni a gyülekezetbe, elindítottunk egy törekvők óráját, amihez Kiskőrösről is csatlakozott egy fiatalember, akit meghívtunk, úgyhogy ősszel, a bemerítés alkalmával, két bemeritkezője is volt a kis gyülekezetnek. Nagyon hálásak voltunk érte. Folyamatosan fejlődött, fejlődik ma is a gyülekezet. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy megint van törekvők órája, ezeket vasárnap délutánonként tartjuk, mert az elfoglaltságok miatt, így tudnak eljönni a felnőttek erre az alkalomra. Van egy anyuka, aki minden gyerektábori alkalmon ott volt, nagyon agilis, nagyon tevékenyen ott van a szombat délutáni gyerekzsúr alkalmakon, segít a munkában. Ő jár erre az alkalomra is. Aztán egy 18 éves fiatalember, aki ennek a hívő családnak a sarja. Nagyon örülök annak, hogy van egy fiatal házaspár, akik teljesen a világból jönnek, és ők is csatlakoztak ezekhez a vasárnap délutáni alkalmakhoz, tehát az Úr munkálkodik. KuT: Nagyon sok olyan kis település van – és nem csak a baptista közösséget lehet itt említeni –, ahol csaknem be kell csukni a templom ajtót. Mit gondolsz, mennyire lehet recept az, bárki számára, amit ti tabdin tesztek, vagy egyáltalán lehet-e ezt úgy tekinteni, hogy ajánlod másnak is? K. Imre: Úgy gondolom, hogy a lélekmentésben nincsenek olyan sablonok, mint a gépgyártásban, de mégis van egy nagyon fontos dolog, ami talán mindennek a kiindulópontja és ezt mindenkinek komolyan kell venni. Nagyon sokat kell imádkozni ebben a szolgálatban, és nagyon komolyan oda kell figyelni az Úr Jézus Krisztusra, hogy Ő mit akar tenni. Ez az alap, ebből lehet kiindulni. Azon kívül én nem merek receptet mondani, de most úgy látom, ez működik több területen. Nem szabad a gyermekeket látótéren kívül hagyni, nagyon fontos felkarolni őket, mert rajtuk keresztül szülők is sokkal könnyebben elérhetők. Mi is ezt próbáljuk valamilyen szinten gyakorolni. Végül is, ha azt veszem, a jelenlegi törekvők, akik járnak a gyülekezetünkbe, mind a gyermekeik kapcsán kerültek a gyülekezet látókörébe. Tehát úgy látszik, hogy ez működik, és jól érzik magukat a gyülekezetben. De mégis azt mondom, hogy ez nagyon sok imát kényszerit ki az emberből. Az elmúlt 3 esztendőben, voltak olyan problémás eseteink, amikért 7 hónapon keresztül kellett vagy böjtölve, vagy nem, de imádkozni, térden lenni, mire választ kaptam az Úr Jézustól arra, hogy Ő mit akar tenni. Ez egy nagyonnagyon komoly kihívás! Szóval ez nem úgy működik, mint a mindennapi élet, az biztos! KuT: Ha én most abszolút kívülállóként hallgatom, amit mondasz, és esetleg megütötte a fülemet a legelején az, hogy ez a Katona Imre egy marketing szakember, talán egy kicsit kifacsarva… Valószínűleg sikeres lehet, ha még arra is van pénze, hogy misszióra vesztegesse. De lehet, hogy igazából csak a kiégés elleni védelmet kereste vagy találta meg ebben, szóval amolyan kikapcsolódás féle ez neki… Mit válaszolnál erre? K. Imre: Számomra ez nem kikapcsolódás és nem is annak tekintem, hanem százszor inkább szolgálatnak. Mindig nagyon szerettem a gyülekezetet, szerettem az Úr Jézust. Igyekeztem tenni is valamit annak érdekében, hogy legyen értelme a hívő életemnek. Ha mégis emberi módon kellene most válaszolnom, azt mondom, hogy ennél szebb kikapcsolódás ne legyen senkinek az életében, mint ez. Ezt kívánom szívemből, mert számomra nagyon jó kikapcsolódás, ha ezt annak kéne nevezni, bár ezt most se annak tartom, de nagyon örülök, hogy

ez van. Igaz, hogy nagyon sok időt elvesz, és a családom toleranciájára nagyon nagy szükség van, mert sokszor nem tudok velük együtt lenni e miatt. De én nagyon örülök annak, hogy ebből nincs feszültség köztünk, sőt maximális támogatást kapok mindenki részéről. Tehát ez számomra egy nagyon csodálatos kikapcsolódás. KuT: Annyira már ismerjük egymást, véletlenül tudom, hogy mi jelenti számodra a kikapcsolódást: az éneklés… K. Imre: Nem szoktam vele dicsekedni, mert vannak, akik szebben, meg jobban tudnak énekelni, mint én. De én azok közé az emberek közé tartozom, akik nagyon szeretnek énekelni, nagyon szeretem a zenét. Amikor fiatal suttyó voltam, Magyarországon az Omega, a Hungária, meg a többi nagy együttesek akkor élték a virágkorukat, engem soha nem tudott lekötni ez a fajta zene, soha nem is érdekeltek. Érdekes módon én 15-16 évesen is inkább végig hallgattam egy Händel vagy egy Bach muzsikát otthon. Nem tudom miért, fogalmam sincs. Ha most megkérdezné valaki, nem tudnék magyarázatot adni rá. Visszatekintve nagyon örülök annak, hogy ilyen beállítottságú voltam, és talán ez szeretette meg velem a zenét, és hogy szeretek énekelni. Amit számomra jelent a Vox Nova férfikarral való éneklés, tényleg egy nagyon szép kikapcsolódás és nagyon örülök annak, hogy a testvérek befogadtak, és velük együtt énekelhetek. Sok szép órát hozott az én életembe az elmúlt 6-7 évben, mióta a Vox Novában énekelek. KuT: Számoljunk egy kicsit együtt. Rendben van, hogy valaki marketing szakember, de megéri rendszeresen egy másik gyülekezetbe járni, ha még nem is esik olyan messze? Megéri áldozni a próbákra való feljárásra, hiszen a Vox Novával Budapesten vannak a próbáitok? A Vox Novával járjátok az országot, vagy sokszor még az országhatáron túl is? Ez pénz, idő erő. Ha megéri, miért éri meg Katona Imrének? K. Imre: Az igazság az, hogy jó kérdés, hogy miért, mi éri meg nekünk. Ehhez annyit hozzátennék, hogy nekem nagyon sok ismerősöm van a kortársaim közül, akik velem együtt kezdték az életet, és egy bizonyos ponton hihetetlen módon túlszárnyaltak engem. Úgy tűnt, hogy a közelükbe nem érhetek, nem fogom tudni őket soha utolérni, ami az ő anyagi fölvirágzásukat illeti. Ezek közül ma többen vannak, akik összeroppantak, szétesett a családjuk. Lehetséges, hogy pénzük még van nekik, de azon kívül semmi másuk nincsen. Én nekem most sincsen nagy vagyonom és lehet, hogy van, aki azt gondolja, hogy felelőtlenség bizonyos mértéken túl pénzt elkölteni. Biztos, hogy ez mindenféleképpen pénzbe kerül, de azért én határozottan ki tudom jelenteni bárki előtt és bármikor, hogy ez az egyetlen terület, ahol nem kell este félve lehajtanunk a fejünket, hogy jaj mi lesz holnap, mert most 5000 forintot beletankoltam az autóba, hogy el tudjak jutni valahova… Higgyék el nekem, annál csodálatosabb dolog nincsen, mint átélni ebben a helyzetben az Úr Jézusnak a segítőkészségét. Szóval ezt emberileg nem lehet megmagyarázni, lehet nehéz is megérteni, de nagyon csodálatos dolog. Én nem tartom magamat gazdag embernek pénzügyileg, amúgy viszont mégis nagyon gazdagnak érzem magamat, mert én maximálisan meg vagyok elégedve azzal, amit nekem az Úr Jézus adott. Mindig megad pont annyit, amennyire szükség van. Nincs több, de nem is kellene több, miért kellene? KuT: Köszönöm szépen a beszélgetést. Isten áldjon meg! KuT

9

A-tól Z-ig A Küszködsz a hívő életedben? Megoldás: „…Adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek” (Róm 6:13). Á A nyelveddel van problémád? Megoldás: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám” (Zsolt 34:2). B Vonakodsz szolgálni? Megoldás: „…Bátran szólják Isten Igéjét” (Fil 1:14). Cs Zaklatott vagy? Megoldás: „…csendes vizekhez vezet engem” (Zsolt 23:2). D Legyőzve érzed magad? Megoldás: „De hála legyen az Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…” (2Kor 2:14) E Emlékszel a kudarcokra? Megoldás: „…egyet cselekszem: ami mögöttem van, azt elfelejtve …futok egyenest a cél felé….” (Fil 3:14) É Kétségbe vonod az Igét? Megoldás: „Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, Igédben reménykedem” (Zsolt 119:147). F Szükségben vagy? Megoldás: „Fordítsd felém füledet, és segíts meg!” (Zsolt 71:2) GY Lehangolt vagy? Megoldás: „…győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41:10). H Rosszkedvű vagy? Megoldás: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, … aki megerősített engem…” (1Tim 1:12) I Bánatos vagy? Megoldás: „…igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem” (Zsolt 51:16). J Lusta vagy és nem kezdeményező? Megoldás: „…jó cselekedetre törekszik” (Tit 2:14). K Elcsüggedtél? Megoldás: „Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben … mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:10). 10

Május második vasárnapján Csopják Attilára, közösségünk nevezetes személyiségére emlékeztek a szomszéd gyülekezetben. A Bétel újság számára Kulcsár Anikó készített interjút Steiner Józseffel, Csopják testvér Amerikából hazalátogató leszármazottjával. Anikó: Úgy hallottam, hogy nagyon-nagyon különös dolog miatt érkeztél haza Magyarországra. Nem tudom, hogy korábban volt-e Csopják Attila testvérnek bármiféle emlékmúzeuma, de most egy emlékszoba avatására készültök… Steiner József: Az történt, hogy az egyik Csopják unoka meghalt és a házát átíratta a Rózsakerti gyülekezet javára és Budatétényben, az ottani baptista imaházban egy kiállítás, mondhatnám egy emlékfal készül Csopják Attila emlékére, aki a magyar baptista missziónak az egyik megalapítója volt. Csopják testvér ugyanakkor a pénzügy minisztérium számtanácsosa volt és ott különböző magas rangú megbízatásai voltak. Mi – a bátyám az unokatestvérem és én – elhatároztuk, hogy valamilyen emléket állítunk az ő részére. A mi rokonunk, ifj. Kovács Géza azt mondta: „A mi gyülekezetünkben ezt meg lehet tenni”. Mivel tavaly nem tudtam Magyarországra jönni a TWR és a MERA közös 50 éves jubileumi ünnepségére, a jegyem most lejárna, ha nem jöttem volna Magyarországra. Ezért került sor most az emlékhely avatására. Az ünnepélyre négy országból jöttünk össze mi unokák, dédunokák: Magyarországról, Törökországból, Angliából és az Egyesült Államokból. Fiammal az Egyesült Államokból érkeztünk, a lányom Törökországból utazik a gyerekeivel, egy másik rokon Angliából, a magyar rokonok pedig itt vannak. A Baptista Központban is összejöttünk és különböző testvérekkel készítettünk felvételt, történeteket mondtunk a nagyapánkról. Hadd mondjak el egy párat azok közül! Történt, hogy amikor kis fiú voltam, nagyon megbetegedtem, és az orvos azt mondta, hogy nem csak ez a baj, a kisfiú meg is fog vakulni. Ez a rossz hír futótűzként terjedt, és amikor nagypapám meghallotta, eljött az édesanyámhoz és ezt mondta: „Ida, te hiszed,

hogy Jézus meg tudja gyógyítani Jozsónak a szemét? Azt mondta: igen. Na, én akkor minden nap eljövök, és imádkozni fogok érte. Ígéretének eleget tett, és minden nap jött. Az emberek tudták, hogy most van öt óra, mert Csopják Attila jön az utcán. Odajött, a szememre tette a két kezét és imádkozott értem. Immár 81 éves vagyok és még mindig jó a szemem, jól látok. Ezért Istennek adok dicsőséget. Hadd mondjak el egy másik esetet is! Ő – amint említettem – pénzügyi és leltári dolgokban ellenőrzést végzett. Amikor el kellett menni egy helyre – például Debrecenben a dohánygyárban kellett leltárt lefolytatni –, akkor ő egy estével előbb megérkezett a helyi gyülekezetbe, és ott prédikált. Amikor vége volt a prédikációnak, akkor szeretettel köszöntötte a testvéreket és elbeszélgetett velük. Másnap ment a gyárba a rovancsolást elvégezni. Az igazgató nagyon izgatott volt, az egész gyárat kisöpörték, az ablakokat lemosták, a padlót felmosták, nagytakarítást csináltak az egész gyárban. Amikor reggel jött a nagyapám, az igazgató azt se tudta, hogy melyik lábára álljon. Végre megérkezett, leellenőrizte a könyveket stb. Ahogy az épületeket vizsgálva egyik

helyről mentek a másikra, az udvaron kellett átmenni és ott álltak szegényesen öltözött hívő testvérek is, akik meglátták a nagyapámat és mondták: „Az Úr áldja meg Csopják testvér!” Amikor a nagyapám meghallotta, hogy üdvözölték, otthagyta az igazgatót, odament ezekhez a testvérekhez és üdvözölte őket. Az igazgató csak állt ott és törölgette a homlokát, mert nem tudta, hogy mit mondjon. Ez a nagy úr, aki most jött Pestről, ezeket a szegényesen öltözött embereket itt megöleli, megcsókolja?! Kérdezi nagypapámtól, honnan ismeri őket? Azt felelte nagypapám: „Tegnap este találkoztunk a gyülekezetben”. Az igazgató válasza: „Ez érthetetlen a számomra”. A nagypapám megalázta magát és testvéreiként üdvözölte őket. Még egy történetet mondok. A Csopják család nagycsalád volt. Csopják Attila kétszer nősült, mert az első felesége meghalt. A két feleségtől 15 gyerek született. A Csopják családban a Bibliaolvasás, az imádkozás, a gyülekezetbe járás természetes volt és ennek eredményeképpen a gyerekek elfogadták Jézust Megváltójuknak. Történt, hogy a fiúk tanultak, volt közöttük nyomdász, építészmérnök, gépészmérnök. A lányok is jól házasodtak, volt köztük szerkesztő – az egyik volt az én édesapám –, aztán prédikátorok, volt egy szabómester is. Az egyik lány egy festőművészhez ment feleségül. Ő annyira híres lett, hogy eljött Amerikába, megismerkedett Walt Disney-vel, és a Gulliver utazásai filmekhez ő rajzolta a főbb alakokat. Úgyhogy erről is híresek lettek. Volt még két fiú, az egyik Énok a másik pedig Attila, mind a kettőt behívták az első világháborúba katonának. Énokról nem tudom, megsebesülte, vagy beteg lett, mindenesetre Jassziban, Romániában kezelték a kórházban. Amikor meghalt, egy román katona eljött, és elhozta az Újszövetségét. Attila Oroszországba került a cári idők alatt, ott volt, mint fogoly. Egyszer az a hír járta, hogy jönnek a vörösök és mindenki csak rettegett, mert rossz híreket hallottak róluk. Mi fog most történni? Amikor ez a hír jött, nem tudták, hogy mit tegyenek, hát gyerünk a vasútállomásra, hátha jön vonat, amivel keletre tudnának menekülni. Kimentek az állomásra, de nem volt vonat. Viszont Attila látott egy

magában álló mozdonyt. Ő gépészmérnök akart lenni, és értett ezekhez a dolgokhoz. Felment a mozdonyra, ezt próbálta, azt próbálta, és a mozdony elindult. A Transz-szibériai vasútvonalon végig ment egészen a Kínai határon, Ürümcsinnél, de nem állt meg, tovább ment egészen Sanghajig és ott élt sok éven át. Híreket kaptunk, hogy a második világháború alatt még mindig ott élt, hívő volt, de Mao Ce Tung katonáinak nem tetszett ez a külföldi, és megölték az én nagybátyámat. Tudjuk, hogy élete végéig hű maradt Istenhez. Ebben is követte Csopják Attilának a példáját, jönnek jó idők, nehéz idők, de hűnek kell maradnunk az Úrhoz! Ezzel a három példával szerettem volna igazolni, hogy Csopják Attila milyen példát mutatott a családjának, nem csak gyerekeinek, hanem az unokáknak és a dédunokáknak is. Most ezt fogjuk ünnepelni. Anikó: Azt mondják az okos tudósok, hogy egy hívő ember, vagy egy nagy kaliberű apuka, nagypapa lehet motiváló hatású is a gyerekre, de lehet visszahúzó is. Mit jelentett számodra, hogy volt egy ilyen átadott életű, hívő nagypapád? Segített ez az életben, a hitben, vagy inkább úgy érezted, hogy egy olyan elvárási szint van előtted, ami teljesíthetetlen és inkább visszahúzott? Steiner József: Sokat segített. Az édesanyám sokat beszélt róla és elmondta, hogy gyerekkorában, amikor a nagypapámmal mentek rovancsolni – néha őt is elvitte magával –, például vonaton utaztak, megtehette volna az első osztályon, de ő a harmadik osztályon utazott. Úgy gondolta, hogy ott jobb hallgatói lesznek, azt mondta, hogy Ida énekelj. Akkor az én édesanyám felállt és ott a vagonban elkezdett énekelni: „Gyermekek, jöjjetek, Jézus elé fogunk állni”. Miután elénekelt két-három éneket, a nagypapám azt mondta, hogy elég. Amikor az énekekkel előkészítették a hallgatók szívét, akkor ő elkezdett prédikálni nekik. Így tudtak bizonyságot tenni. Ezt az édesanyám sokszor elmondta: „Ilyen édesapám volt és te büszke lehetsz a te nagypapádra, aki mindenütt vetette az Ige magvát, hogy az emberek meghallják, hogy Jézus Krisztus az igazi Szabadító”. Anikó: Köszönöm szépen a beszélgetést!

L Gyötör a Sátán? Megoldás: „Legyőzték őt (a Sátánt) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével” (Jel 12:11). M Nehézséged van? Megoldás: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5:7). N Nincs bizodalmad? Megoldás: „Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül” (Zsolt 86:10). O Akadályok állnak előtted? Megoldás: „Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsolt 91:2) Ö Rosszak a körülményeid? Megoldás: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Fil 4:4). P Kételkedő a szíved? Megoldás: „Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt...” (Zsolt 78:38). R Ingadozik a hited? Megoldás: „… a reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid 10:23). S Aggodalmaskodsz? Megoldás: „Semmiért se aggódjatok …mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4:6). SZ Rossz a vérmérsékleted? Megoldás: „A szeretet … nem gerjed haragra…” (1Kor 13:5) T Úgy érzed, lefelé süllyedsz? Megoldás: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…” (1Pt 1:5) Ú Gyenge vagy? Megoldás: „… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8:10) V Tehetetlennek érzed magad? Megoldás: „…van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4:13). Z Úgy érzed, Isten hallgat? Megoldás: „…zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Lk 11:9).

11

„Ti asszonyok engedelmeskedjetek férjeteknek, ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, figyelvén istenfélő és tiszta életére.” 1Péter 3:1–2 1940-ben egy hívő család nem hívő fiához mentem férjhez. Nem ismertem a gyülekezeti rendet és szokásokat. Mint jó katolikus imádtam Istent. Teltek múltak a napok. Minden hónapban jött egy kedves szerény ember, ez volt a prédikátor, Gerzsenyi bácsi, akit én nagyon szerettem. Nagyon egyenes lelkű, buzgó volt, négy gyermeket nevelt, és még aratni és csépelni sem szégyellt. Elsősorban ez gondolkodtatott el. Anyósom többször is meghívott az istentiszteletre, és én néhányszor el is mentem. Először nagyon szokatlan volt számomra az egyéni imádkozás, de egyben meg is rendített. Mélyen szívembe ivódtak a drága igék. Igaz, nem volt nagy létszámú a gyülekezet, de jöttek a körzetből testvérek, és mi is gyakran mentünk át más gyülekezetbe. Azaz mentem volna, de már két kisfiú édesanyja voltam. És nagyon boldog, hogy az Úrral járhatok. Férjem észrevette, hogy én már komolyan hívő akarok lenni, és mindenféle eszközt elővett, hogy ezt megakadályozza. Nem engedett a gyülekezetbe. Ezek után jöttek a próbák. Csak úgy mehettem a testvérek közé, ha nem volt otthon. A gyerekek kicsik voltak, őket is vittem. Tőlük kérdezősködött, voltunk-e a gyülekezetben. Sokat szenvedtem, nagy volt az ige utáni éhségem. Ő pedig sem a Bibliát, sem más vallási témájú könyveket nem tűrt a közelemben. Nagyon boldogtalannak éreztem magam. Vívódtam, gyötrődtem. 1943-ban a férjemet elvitték katonának. 1946-ban jött vissza. Ebben az időben teljes egészében rám nehezedett a két gyermek nevelése, az élelem beszerzése és a mindennapi gondok. Szerencsére anyósommal egy udvarban laktunk, és ők szívesen vigyáztak a gyerekekre. Meg is tettem, ami tőlem telt. Negyven kilométert is gyalogoltunk, hogy egy bemerítésre elmenjünk. De azért mégsem volt teljes az öröm. Mert bárhol elérhetett a légiriadó, és gyakran felzúgott a sziréna hangja. Ekkor óvóhelyekre kellett menni. Minden ilyen alkalommal könyörögtem a férjemért és két fiamért is. Nagyon megrendített anyósom imája, mikor így imádkozott: Uram, ha áldozatot akarsz, a kisebb fiamat vedd el, mert ő már a tiéd, és a nagyobbnak két gyermeke van,

12

őket még fel kell nevelni. Ez így is történt. Zoli, a sógorom nem jött vissza. A férjem 1946 augusztusában érkezett haza az orosz fogságból. Sokat imádkoztam érte, hogy mire a gyerekek iskolába mennek, hazajöjjön. Mi lesz a két fiúval? Apai nevelés is kell nekik. Isten meghallgatta anyósom imáját és az enyémet is. Nagy volt az öröm. Attila fiam megismerte az apját, de a kicsi nem akarta elfogadni apjának. Ekkor újra jöttek a „nem szeretem” napok. Nagyon szigorúan fogott a férjem, vitt moziba, szórakozóhelyekre, de az italt és a füstöt nem bírtam. Azt sem akartam, hogy egyedül csavarogjon. Szerettem volna, ha jó a férjem, és kiegyensúlyozott a házasságunk. Minden rendben is lett volna, csak én ne olvassam a Bibliát, és ne imádkozzam. Nehezen értettem meg őt, mert a fronton és a fogságban végig vele volt egy kis zseb Biblia. Betegszállítmánnyal jött haza. Elmesélte, hogy milyen beteg volt. A család utáni vágy kínozta, és hogy nem kapott rólunk semmi hírt. Ezért nagyon bús volt és így eszméletét is vesztette, és csak a kórházi ágyon kezdett gondolkodni, hogy minek van ő itt. Sajnos, nyomot hagyott rajta a betegség. Itthon a legkisebb gond vagy családi konfliktus is kiborította, és eszméletét vesztette. Én még nem láttam ilyen beteget. Az első rohamnál nagyon megijedtem és megsajnáltam. Előtte nem mertem imádkozni, elszaladtam egy másik helyiségbe, ott leborultam, nagyon buzgón könyörögtem Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Vagy ha meghal, fogadja magához. Újra siettem hozzá, hogy megnézzem, mit csinál. Szép csendben aludt, három napig volt eszméletlen. Azután mindenben kedvébe jártam, igyekeztem elősegíteni a gyógyulását. Ezután jött az őrlődés. A férjem hallani sem akart a gyülekezetemről. Anyósomék biztattak, bátorítottak, de férjem ellenállása miatt pokollá lett az életem. Istent is hittem és imádtam, a családomat is szerettem. Azt sem akartam, hogy a férjem miattam szenvedjen. Nagy gondban voltam. Gyakran imádkoztam: Uram, adj kiutat, adj erőt, mutasd meg, mit tegyek. Nagyon közel voltam az Úrhoz, a környezetemből azonban senki sem tudta, hogy én szenvedek. Sóvárogtam az ige után. Nappal sok volt a munka, ezért éjszaka olvastam az igét, valamint a Zarándok útja című könyvet, a Ben Hur-t és egyebeket. Volt, hogy egész éjjel nem aludtam. Jött a jó idő, a nyár. Többen is jelentkeztek tagfelvételre. Én is nagyon szerettem

volna közöttük lenni, de azt mondta a férjem, csak addig leszek Kovácsné, utána mehetek, ahova akarok. Tudtam, hogy ő ezt komolyan is mondja. Kilátástalan helyzetemben gyakran kiáltottam: Istenem, Uram mit tegyek? Vágytam nagyon a bemerítkezésre, és úrvacsorára. Éjszakákon át vajúdtam, töprengtem. Aztán jött a felvétel ideje. Fiatalok jelentkeztek. A férjem délután két órára ment dolgozni. Egyet gondoltam, és én is jelentkeztem. Komoly elhatározás született bennem, és a felvétel meg is történt. Két hónap múlva Lénárddarócon volt a bemerítés 1950. augusztus 20-án. A férjem semmiről sem tudott. Addig is zaklatott volt az életem, minden nap feszültségben éltem. Mindent jól átgondoltam. Ezt a titkolódzást is bűnnek éreztem. Nagyon megfáradva a harcban egyszer azt mondtam anyósomnak: Anyu, nem leszek hívő, nem tudom a parancsokat megtartani. Ő szelíden válaszolt: Nem úgy van az, fiam, nem a mi cselekedeteinkből tartatunk meg, hanem kegyelemből, hit által. Még azt is mondta, jól gondoljam meg, mert én már nem mondhatom, hogy nem hallottam az igét. Így ítélet alá esem. Ezek engem nagyon elgondolkoztattak, és újra felvettem a harcot. Eljött a bemerítés ideje. Még az sem volt biztos, hogy el tudok menni. De kértem az Urat, hogy segítsen, és sikerült is. Gyönyörű napfényes időre ébredtünk. Férjem a Sajóra ment halászni, mi pedig a gyülekezettel és két fiammal elindultunk a nagyobb gyülekezet felé Lénárddarócra. Öröm és szorongás jellemezte az utamat. Mire odaértünk, olyan boldog voltam, mint még azelőtt soha. Megfeledkeztem mindenről, mintha nem is ezen a földön járnék. Nem törődtem a holnappal. Hazatérve este csend és nyugalom volt. Férjemnek szerencséje volt a halfogásban. Örültünk a sok szép halnak. Másnap beszélgettünk a tegnapi ünnepségről. Érdeklődött kit merítettek be. Elmondtam neki. Erre ő azt monda: talán még téged is? Én igent mondtam. Ez őt nem elégítette ki, a gyerekekhez fordult, ők is ezt igazolták. Ekkor felém jött, és rám nézett. A szemében, mint egy filmen egész életünket láttam leperegni. Ekkor tört ki a vulkán, férjembe mintha egy légió ördög bújt volna. Ilyennek nem láttam soha. Szörnyen kitört. Elmenekültem előle, nehogy dühében kárt tegyen bennem. Nagyon sajnáltam, de nem tudtam mit tenni, csak imádkoztam és vártam. Egy hétig kerültük egymást. Ő albérlet után járt, én meg munka után. Ebben az időben nagyon közel voltam az Úr Jézushoz, nem éreztem a munka terhét, énekelve dolgoztam, szinte repültem, mindenütt az Úr Jézust láttam. A férjem

iránt kicsit meghidegült a szívem amiatt, hogy nem tudott engem megérteni. Eltelt egy hét, üzent a férjem, hogy beszélni szeretne velem. Imádkoztam és elmentem. Kicsit féltem tőle, de meglepően kellemes volt a beszélgetésünk. Ő elkezdte a terveit mondani: szeretne egy házhelyet venni és építkezni. Akarok-e vele élni? Én igen, akarok, feleltem. Egy pár napig minden jól ment, de apósom hitben járása is ingerelte. Rájuk is kezdett haragudni, merthogy ők az okai az én megtérésemnek. Újra idegrohamot kapott. Három napig eszméletlen volt. Mondanom sem kell, mit éreztem. Súlyos gondolatok gyötörtek: ez mind miattam van. Féltem is tőle, meg sajnáltam is. De hamar megnyugodtam, mert csak engem és a gyerekeket tűrt meg maga mellett. Egyszer, amikor kettesben voltunk, beszélgettünk. Tervezgettük a jövőt. De egy fillérünk sem volt. Férjem nagyon ingatag lelkiállapotban volt. Ahogy a rohamok jöttek, egyik percben ölelt, csókolt, a másik percben fojtogatott. Ez így ment pár napig, majd nyugtatót szedett, és egy hét alatt úgy, ahogy rendbe jött. Én örültem, hogy ápolhatom. Egy ideig nem mentem gyülekezetbe, beláttam, hogy nem szabad őt nyugtalanítani. De azért boldog voltam, mert bíztam abban, hogy idővel minden rendeződik. Teltek a hónapok, kitavaszodott. Megláttam a házhelyet is. Hozzáfogtunk építkezni. Az anyag beszerzése nagy gondot jelentett. 1952. július 1-jére beköltöztünk a házba. Szép kert is tartozott hozzá. Ki-

mondhatatlan volt az örömünk. Ő is megnyugodott. Bár később is gyakran kimutatta haragját, de azért én mindig szakítottam időt a bibliaolvasásra és az imádságra. Valami üzemi igazságtalanság újra megzavarta az örömünket. A férjem megint rohamot kapott. Ezúttal át akarták helyezni másik munkahelyre, mert vaskohászatban, tűzi munkán dolgozott, és ez balesetveszélyes volt. Ez az ügy hónapokig elhúzódott, nem engedték dolgozni. Kértük a kivizsgálását. Míg a férjem távol volt, állandóan bújtam a Bibliát és kutattam. Háromszor kaptam azt a kijelentést, hogy „meggyógyítom”, „meg fog gyógyulni,”. Elgondolkodtam: Uram, az orvosok azt mondják, ebből a betegségből nincs gyógyulás. De én neked hiszek. Mázsás kő esett le a szívemről. Örültem és énekeltem. Másnap reggel a férjem mentővel jött haza. Örömtől sugárzott ő is, én is, csak néztünk egymásra. Kérdezte, hogy minek örülök? Én meg válaszoltam: annak, aminek te. Hát honnét tudod? A Bibliából válaszoltam. Utána volt még néhány depressziós időszak, de már 15 éve, hogy nem volt rohama. Hála az Úrnak, meggyógyult. De még mindig ellenezte a gyülekezetbe járást. Már a két gyerek kirepült a fészekből. Nem volt mit vesztenem. Megmondtam neki: az Úr az első, te a második vagy. Ha így jó, maradok, ha nem, hát elválunk. Együtt maradtunk. Ekkor szabadultam meg az örökös félelemtől és rettegéstől. Így hát csak tíz éve, hogy nyugodtan szabadon

Testvéreink estek áldozatul A segesvári kettős gyilkosság elkövetőjét kedden, a két idős áldozat temetésének napján fogta el a megyei rendőrség. Amint a megyei rendőr-felügyelőség sajtószóvivője, Livia Popa rendőrfőbiztos szerdán közölte, a rendőröknek és az ügyészségnek egy nappal korábban sikerült azonosítaniuk azt a személyt, aki alaposan gyanúsítható a segesvári idős házaspár meggyilkolásával. Ugyanezen a napon temették a két áldozatot, a volt baptista prédikátort, Vasile Pinticant és feleségét Victoriát. A gyilkossági ügyben eljáró ügyész elrendelte a gyanúsított, a helybéli 25 éves I. R. I. 24 órára szóló őrizetbe vételét. A gyanúsítottat szerdán előállították a Maros Megyei Törvényszéken, amely elrendelte a 29 napra szóló előzetes letartóztatásba vételét. Egyes források szerint a gyanúsított az áldozatok szomszédja volt. A lányuk találta meg a szülők holttestét A város hangulatát alaposan felkavaró bűncselekmény körülményeiről a rendőrségi

imádhatom az én jó Istenemet. Most már küld is a gyülekezetbe. Igaz, még messze van attól, hogy ő is jöjjön, de elkezdte olvasni „Az Üdvözítő nyomában” című könyvet. A fiaim azóta boldog családapák lettek. Hiszem és bízom benne, hogy az Úr Jézus nagy vacsorájára jön a férjem és a két fiam is, családjukkal együtt. Az Úr kegyelméből mindannyian ott leszünk. Testvérnőnk hite és reménysége beteljesült. Amikor férje 1996 őszén kórházba került, egy éjszaka álomban vagy látomásban az Úr Jézus szólította őt. Ez volt élete utolsó kegyelmi lehetősége, melyet megragadott, és halála előtt mintegy három héttel átadta magát a Megváltónak. Egy asszony megtérése megtéréshez segítette Istentől menekülő, ellenkező férjét is. A kórházi élmények után néhány nap múlva, amikor feleségének lelkipásztora meglátogatta a kórházban a betegséggel viaskodó férjet, nagy meglepetésére ezt kérdezte a lelkipásztortól: Megengedi testvér, hogy testvérnek szólítsam? Én ugyanis már az Úr Jézusé vagyok. A huszonnegyedik óra utolsó percében ragadta meg a Megváltó kezét, és máris indulnia kellett az örökkévalóságba. Minden helyzetben reménységet ébreszthet Isten kinyilatkoztatott igéje: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. Jak. 5:16b. Kovács Józsefné (Felhasználva a MERA engedélyével)

készült felvételen) az igazságügyi orvostani intézetbe szállították, hogy megállapíthassák a halál bekövetkeztének pontos okát. A nyomozáshoz ezután csatlakozott a belügyi államtitkár parancsára a fővárosi rendőrség két gyilkossági esetekre szakképesített nyomozója. Ütlegelte, fojtogatta áldozatait

sajtószóvivő a következőket mondta el: szombaton, április 28-án délelőtt negyed tizenkettőkor értesítette a segesvári rendőrséget az áldozatok lánya, hogy szüleit holtan találta azok lakásán. A helyszínre kiszálló segesvári és marosvásárhelyi rendőrök, valamint az ügyész két holttestet találtak a lakásban egymástól kis távolságra, fejükön és testükön külsérelmi nyomokkal, a ház pedig teljesen fel volt forgatva, ami azt bizonyította, hogy a gyilkos értékeket keresett. A 77 éves áldozatokat (képünkön egy nemrégiben

Az igazságügyi orvostani intézet azt állapította meg, hogy a két ember halálát fojtogatás okozta, de emellett ütlegelték is őket valamilyen kemény tárggyal. A Maros megyei ügyészség szóvivője, Angela Barbu ügyész egészítette ki értesüléseinket. Az eddigi nyomozati anyagból kiderült: a gyanúsított április 27-éről 28-ára virradó éjszaka lopási szándékkal hatolt be az áldozatok lakásába, majd amikor azok felfedezték ottlétét, ütlegelni, fojtogatni kezdte őket, s miután meghaltak, a gyilkos több vagyontárggyal távozott a lakásból. Később a nyomozók megtalálták az elrabolt tárgyak egy részét, a gyanúsított pedig beismerő vallomást tett. A nyomozás tovább folyik a bűncselekmény valamennyi részletének kiderítésére – közölte az ügyész. http://www.szekelyhon.ro

13

Hogy állhatok meg Isten előtt Nemrég beszélgettem egy újságíróval, aki interjút kért tőlem és azt kérdezte: „Tulajdonképpen miért tart ilyen előadásokat?” Azt válaszoltam neki: „Azért, mert félek, hogy az emberek a pokolba kerülnek.” Erre elmosolyodott és azt mondta: „Hiszen pokol nem is létezik!” „Várja csak ki” – mondtam. – „Száz év múlva tudni fogja, hogy magának volt-e igaza, vagy Isten Igéjének. Mondja csak, félt maga már Istentől?” – kérdeztem tőle. „Nem – felelte –, hiszen a Jóistentől csak nem fél az ember.” Erre megmagyaráztam neki: „Akinek csak halvány sejtelme is van Istenről, annak meg kell értenie, hogy nincs félelmetesebb, mint Ő, a szent és igazságos Isten, bűneinek bírája. Gondolja, hogy Ő el fogja nézni az ön bűneit? Maga a Jóistenről beszél. A Biblia nem így mondja, hanem inkább: ’Rettenetes az élő Istennek kezébe esni!’” Félt ön már Istentől? Ha nem, akkor még egyáltalán nem látja sem a szent Istennek, sem a maga bűnös életének a valóságát. Ha azonban elkezdi félni Istent, akkor ezt fogja kérdezni: „Hogy áll-hatok meg Isten előtt?” Azt hiszem, a mai idők legnagyobb ostobasága, hogy Isten haragjától nem félnek már. Igen, borzasztó eltompultság jele, ha egy nép már nem veszi komolyan az élő Istent és az Ő haragját a bűn miatt. Kari Heim professzor egyszer elmondta, hogyan jutott el kínai utazása során Pekingbe. Egy hegyre vitték fel, amelynek a tetején volt egy oltár: „A menny oltára”. Megmagyarázták neki, hogy a „kiengesztelés éjszakáján” ezen a hegyen emberek százezrei vannak, akik mind lampionokat visznek. Aztán felmegy a császár is – akkoriban még császárok uralkodtak Kínában – és hozza népe számára a kiengesztelő áldozatot. Amikor Heim professzor mindezt elmondta, így folytatta: „Ezek a pogányok sejtettek valamit Isten haragjáról és arról, hogy az embernek kiengesztelésre van szüksége.” A művelt közép-európai még úgy véli, beszélhet a „Jóistenről”, aki boldog lehet, ha látja; hogy szépen befizetik az egyházfenntartói járulékokat! Kezdjük el inkább megint félni Istent! Hiszen mindnyájan vetkeztünk! Maga nem? Dehogynem! Wilhelm Busch (Részlet a „Jézus a mi sorsunk” c. könyvből)

14

Nagy örömmel számolok be az imahétről, kedves testvéreim. Csodálatos öt napot tölthettünk el egymással és egyedül is imádkozva Istenhez különböző kéréseinkkel, hálaadásainkkal, magasztalásainkkal. Egy egész falnyi imatéma gyűlt össze és úgy gondolom, hogy még ez sem fedi le teljesen a gyülekezeti imakéréseket. Nagyon jó volt megtapasztalnom személyesen az ima erejét. Hiszem, hogy Isten igéje élő és ható, valóban igazságot szól, amikor azt mondja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” Jak. 5:16b. Éreztem Isten áldását ezen az 5 napon. Ez imameghallgatásokban, megújulásokban, felfrissülésekben nyilvánult meg. Azokkal a testvérekkel, akikkel együtt tudtam imádkozni egy szorosabb kapcsolat alakult ki, hiszen beleláthattam az életükbe, örömükbe, bánatukba, nehézségeikbe, és ők az enyémekbe. Nagyon remélem, hogy lesz még ilyen alkalom a gyülekezetünkben, mert nem Istennek van szüksége erre, hanem nekünk, de nekünk viszont nagyon. ifj. Gyaraki Péter Mit is jelent maga az ima? – Beszélgetést Istennel. Az imádság a hit beszélgetése Istennel. Az imádságban hálát adunk, dicsérjük Istent nagyságáért, és gyermeki egyszerűséggel tárjuk elé kéréseinket. Valójában az ima nem más, mint a lélek lélegzetvétele. Az imádság lehetőség is, melynek kihasználásán múlik az ember életének az áldása. Az imádság egyike a leghatalmasabb erőknek a világon, de ereje csak akkor van, ha hitben történik. „És mindaz, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.” Mt. 21:22. Tudjuk azt is, hogy Isten mindentudó. Nincs, mi rejtve lenne a színe előtt. „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod Uram.” Zsolt. 139:4. Jézus arra tanított minket, hogy „szüntelenül imádkozzatok.” 1Thesz. 5:17. Megváltónk azért volt képes bűntelen életet élni itt a földön, mert állandó kapcsolatban állt az Atyá-

val, és hite erősebb volt bármelyikünknél. Mindezt tudva, mégis hibázunk az imádság terén is. Helytelen időbeosztás, hitetlenség, lázadás, gyengeség… Isten mindezt látva mégis vár minket! Vár, hogy erőt kérjünk Tőle a járásra, mely azután elvezet az asztalához, mely mindig terítve van számunkra. Istenben élni azt jelenti, hogy általa élni, ezért fontos tehát az állandó kapcsolat. A legelső hitlépés tehát ez: bizalommal járulni a kegyelem királyi székéhez. Jézus minden nap hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek.” Mt. 11:28. „Aki Énhozzám jön, azt Én nem küldöm el magamtól.” Jn. 6:37. Kovács Krisztina Miközben a hétköznapok fojtottan dübörögve megindultak, egy maroknyi csapat a Péter-Pál utca 17. szám alatt, egy alagsori teremben imádatra kulcsolták össze kezeiket. Múlt hét hétfőn imahét kezdődött gyülekezetünkben. Az ifjúság vezetésével minden reggel 6 órától este 8-ig folyamatos imádkozás zajlott, a napokat pedig esténként dicsőítő és ima alkalmakkal zártuk. Száz számra írattattak fel a fohász tárgyai az 1-es teremben az imafalra, ahol újra és újra összegyűltek a testvérek, hogy közösen vigyék Isten elé a kéréseiket. Ezek a közös imádságok mindannyiunkban megújították a hitet, és az Istenbe vetett bizalmunkat. Személyesen tapasztalhattam meg, menynyire rossz néven veszi az ördög, ha egységben és szeretetben könyörgünk az Úrhoz. Az imahét első napjának folyamán valaki besurrant az Imaházba és az ötös teremből elvitte az elektromos gitárunkat. A hiányt csak kedd este fedeztük fel, amikor a dicsőítéshez szerettük volna használni; eddigre bizonyára már messze járt a hangszerrel. Békességgel a szívemben autóztam fel Galambos András testvérünk házához, hogy az ő gitárjával pótoljuk a hiányt, amíg a másik előkerül, ha előkerül. Miközben gurultam vissza az imaház-

hoz hálát adtam azért, hogy eddig tudtuk használni ezt a hangszert, és imádkoztam az eltulajdonító életéért. Este az imádkozást közösen folytattuk és kértük Istent, hogy fordítsa megtérésére ezt az esetet. Nem tudni, miért engedte meg az Úr, hogy így alakuljon ez a helyzet, de én hálás voltam, hogy Isten megváltoztatott szívű népéhez tartozhatunk, és nem a természetes emberi reakciók zabolázatlan tárházával reagáltunk a veszteségre, hanem új emberekként bízhattunk az Úr ígéretében, hogy akik az Urat szeretik, azoknak minden a javukra válik. Gyaraki Dávid

A gyülekezeti imahét minden résztvevőnek és mindenkinek, akiért imádkoztak, egyaránt áldásosnak bizonyult. Isten helyreállított, betöltött Szentlélekkel és új mélységekbe engedte a hitem. Rá kellett jönnöm, hogy sokszor mérhetetlenül kevés hittel fordultam a mi Urunk felé. Elhatároztam, merek majd nagyot kérni, hogy az én hitem szerint Isten magasságokba és mélységekbe egyaránt el tudjon vinni anélkül, hogy az én csekély hitem meggátolt volna bármit is. Vágytam egy mustármagnyi hitre!!! Rá kellett döbbentem, hogy erre az imahétre nem Istennek volt szüksége, hanem nekünk, résztvevőknek. Rengeteg áldást kaptam, csodákat tapasztaltam meg, Isten jelenlétében igazán tel-

2012. május 19-én kötött házasságot gyülekezetünkben Sztasák Áron és Tóth Bernadett. Házasságukra Isten áldását kívánjuk!

jesnek érzem magam. Erre teremtettünk, hogy Istent dicsőítsük. Hálás vagyok az Úrnak, hogy erre emlékeztetett és megmutatta, mindent a mi hitünkhöz mérten bíz ránk. Arra vágyom, hogy teljesen rábízzam magam a mi Teremtőnkre. Boldog vagyok, hogy megláthattuk, minden ébredés, megtérés, változás, gyógyulás az ima erejével, a közös könyörgés hatalmával kezdődik el. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsolt. 62:6–9.) Sztasákné Tóth Bernadett

Nagyon jó volt együtt, egy akarattal imádkozni a testvéreimmel az imahét során! Bár időhiány miatt csak 2 napot terveztem, az első napom után elhatároztam, hogy mindent félre téve ott akarok lenni mindennap, ha csak egy rövid időre is. Nagyon jó volt úgy munkából, iskolából jövet-menet bemenni, lecsendesedni, és találkozni a mi Édesatyánkkal! Olyan jó volt látni, ahogy Isten napról napra formált, válaszolt, és válaszol az ott elmondott imáinkra! Életem talán egyik legjobb gyülekezetben töltött hete volt! Kovács Sára

REMÉNYSÉG FESZTIVÁL 2012, BUDAPEST A MAGYARORSZÁGI KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGEK A BILLY GRAHAM EVANGÉLIZÁCIÓS TÁRSASÁGGAL EGYÜTTMŰKÖDVE

REMÉNYSÉG FESZTIVÁLT szerveznek 2012. JÚNIUS 1–3. KÖZÖTT, A PAPP LÁSZLÓ BUDAPEST SPORTARÉNÁBAN. JÚNIUS 1. – 19.00–21.15 1000 fős kórus és 50 fős szimfonikus zenekar Magyar Honvédség Légierő Zenekar Joy Gospel Kórus Sillye Jenő és barátai Meláth Andrea Pintér Béla Signature Sound Dennis Agajanian Tommy Coomes Band Házigazda: Süveges Gergő Igét hirdet: Franklin Graham

JÚNIUS 2. – 19.00–22.00 Csiszér László Dobner Illés Projekt Szélrózsa Band Völgyessy Szomor Fanni Parachute Band Casting Crowns Dennis Agajanian Tommy Coomes Band Házigazda: Széles Csongor Igét hirdet: Franklin Graham

JÚNIUS 3. – 17.00–19.15 1000 fős Kórus és Szimfonikus Zenekar Bolyki Brothers Golgota Dicsőítő Csapat Szemerédi Bernadett Huntley Brown Lakatos projekt Ronto Kittyvel Dennis Agajanian Tommy Coomes Band Michael W. Smith Házigazda: Süveges Gergő Igét hirdet: Franklin Graham

JÖJJENEK, ÉS HOZZANAK EGY BARÁTOT! Információ: www.remenysegfesztival.hu

15

KERESZTYÉN ÉLET ÉS TANÚSÁGTÉTEL

A Golden Gate Bridge építésekor San Franciscóban semmilyen biztonsági intézkedéseket nem alkalmaztak, és a hídépítés során huszonhárom ember a mélybe zuhant, és meghalt. A munkaprogram utolsó részében azonban egy nagy hálót feszítettek ki, ami százezer dollárba került. Ezután még legalább tíz férfi esett le, de megmenekült. Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy 25 százalékkal több munkát végeztek akkor, amikor a munkások biztosak voltak biztonságuk felől. Valaki a Biblia könyveit árulta külön-külön. Egy este rabló állította meg, amint haladt Szicília egyik erdejében, és megparancsolta neki, hogy égesse el áruit. Miután tüzet gyújtottak, megkérte a rablót, hogy engedje meg, hogy egy rövid részt hadd olvasson el mindegyik könyvéből, mielőtt a lángok közé dobná. Erre engedélyt kapott, és olvasott egy szakaszt a huszonharmadik zsoltárból, egy másikat a Hegyi Beszédből, egy harmadikat az irgalmas samaritánus történetéből, egy negyediket Pál szeretethimnuszából az 1Korinthus alapján. Minden egyes történet felolvasása után a rabló felkiáltott: „Ez jó könyv. Ezt nem égetjük el. Add nekem!” Ezért egyet sem égettek el, hanem mind átvette a rabló. Néhány évvel később a rabló ismét előkerült, de akkor már mint felavatott prédikátor. A Biblia olvasása elvégezte benne a csodát.

Ez volt a tanfolyam címe, amelyet a gyülekezetünkben több mint, hatvanan elvégeztek április hónap folyamán. Nem mindenki jelentkezett persze a tanfolyam befejeztével a Reménység Fesztivál tanácsadói közé, de bizonyos vagyok benne, hogy mindenki számára nyereség volt, aki a tanfolyamon részt vett, különösen, ha a mindennapi életbe átültetni is igyekszik a bizonyságtételről tanultakat. Amikor arról kérdeztem a résztvevőket, hogy mi jelentette számukra a legtöbbet, akkor persze nagyon megoszlottak a vélemények, de majdnem mindenki megemlítette a Titanicon élete árán is bizonyságot tévő lelkipásztor esetét, vagy a két kéz ábráját (lásd a cikk mellékleteként). Az intenzív tanfolyamon résztvevők közül kettőnek a véleménye legutóbbi számunkból kimaradt, így azt most pótlólag közöljük…

Nagyon elgondolkodtatott engem, hogy mennyi bűnt követünk el mások ellen, és néha még észre sem vesszük, csak később döbbenünk rá, hogy mit is tettünk. Sajnos eléggé sokszor történt, mikor megbántottam másokat, de Isten képes megváltoztatni minket, ha mi hozzáfordulunk. A másik pedig a „kihagyott útszakasz”, amely a tanítás-

A tudomány segített megfejteni egy, a Marco Polo korából származó Biblia titkát. Kiderült, hogy a közel nyolcszáz éves könyv borjúhártyából készült. A milánói műszaki egyetem kutatói a biblia pergamenoldalain végeztek vizsgálatot, eredményeikről a Journal of Proteomics tudományos folyóiratban számoltak be. A Marco Polónak tulajdonított Bibliát az 1230-as évekre datálják. A történelmi egybeesésen túl a könyvet azért is hozzák kapcsolatba a velencei utazóval, mert az, Kínából érkezett Itáliába. 1685 óta a firenzei Laurenziana könyvtárban őrzik. A 13. századi, tizenhat és fél centiméter magas és tizenegy centiméter széles zsebkönyv különlegességét az adja, hogy bár ötszáz oldalas, mégsem számít vaskosnak, mivel lapjai mindössze nyolcvan mikron vastagok. A rendkívül vékony pergamenről évszázadokon keresztül azt hitték, hogy báránymagzat bőréből készült, tévesen azt gondolták, hogy ilyen vékony lapot semmi másból nem lehetett préselni. Ám az egyetem kutatói a pergamen fehérjetartalmát vizsgálva kimutatták, hogy borjúbőrről van szó. MTI

16

ban is figyelemfelkeltő volt számomra, hogy a hívő emberrel is megtörténhet az, hogy megszakíthatja Istennel a kapcsolatát valamilyen negatív okból, ami például egy váratlanul bekövetkező esemény is lehet stb. Volt még sok jó példa, de ez a kettő az, ami bennem megmaradt. Zákány László Úgy gondolom, hogy számomra is nagyon hasznos volt ez a kétnapos tábor, ugyanis sokat tanulhattam magáról a Bibliáról, és számos jó tanácsot is kaptunk, például arra, hogyan érdemes úgy olvasni Isten igéjét, hogy meg is értsem. Engem személy szerint a film érintett meg a legjobban, amit közösen este néztünk meg. A film történetének az üzenete a megbocsátásra tette a hangsúlyt, hogy mi emberek mindig tudjunk megbocsátani a másiknak, akkor is, ha nagyon nehéz. Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk egy ilyen nagyszerű, áldásokkal teli táboron. Zákány Tomi

Visszhang

2012 május 5-én különös alkalma volt a gyülekezetünknek. Több mint hatvan gyermek jött el a gyermeknapra, de emellett kb. 90 felnőtt tanulta, hogyan kell jobban vigyázni a gyermekeinkre… Nagy öröm volt számomra, hogy a május első szombatján szervezett gyermek elsősegélynyújtó tanfolyamunkra mintegy 90, javarészt nem a gyülekezetünkbe tartozó vendég érkezett. Jó visszajelzés volt a kerületi kismamák és kisgyermekes szülők részéről tapasztalt lelkesedés és érdeklődés, hiszen minden szülő szeretné gyermekét biztonságban, egészségben felnevelni. A félnapos tréningen a Magyar Gyermekmentő Alapítvány orvosai megtanították, hogy szülőként/nevelőként mit kell tennünk, ha gyermekünk vészhelyzetbe kerül, illetve váratlanul megbetegszik. Ezek az ismeretek segítenek abban, hogy a baj megtörténte utáni legfontosabb első 10–15 percben higgadtan és helyesen cselekedjünk. Felhívták a figyelmünket azokra az aprónak tűnő veszélyekre, amelyeken gyakran átsiklik az ember, de néha végzetes következményekkel járhat. Az alkalom végén jutott idő arra, hogy minden résztvevő begyakorolja az újraélesztés lépéseit gyermek méretű fantombabákon. Nekem különösen tetszett az előadók fanyar humora, amellyel ezt a komoly előadást élvezetessé tették. A Mamakörös anyukák nevében szeretném megköszönni a soksok segítséget, amit a gyülekezeti tagoktól kaptunk (az ifjúságtól a

LÁB-JEGYZET Olyan tömött volt a busz, hogy ülőhelyemre beszorítva csak lefelé nézhettem. Diákkoromban voltam így, amikor elgurult radíromat kerestem, és meglepődve láttam, hogy a pad alatt a lábak mintha külön életet élnének. Ebből a perspektívából alig lehetne összerakni az ember harmonikus egységét. Most sem láttam mást a mellettem állóból, mint ezüst cipőjét, és a cipő igen magas sarka fölött fekete patentharisnyás lábát. Mi tagadás, az össze nem illő összetétel fölébresztette érdeklődésemet, de bárhogy igyekeztem, legföljebb apró virágos bársonyszoknyájából pillantottam meg valamennyit. Mellette mindjárt a velem szemben ülő néni fehér botja következett, cipőben is fáradtnak látszó, kissé dagadt bokája mellett, valahonnan pedig még négy gyermekláb kalimpált. Úgy szorongtunk, hogy a Dunára sem tudtam kinézni, pedig azt nem mulasztom el, ha csak lehet, még olvasásba merülve is

női körön át a férfitestvérekig), biztos vagyok benne, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevőktől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Hisszük, hogy ez a tanfolyam Isten eszköze volt abban, hogy olyan emberek jöjjenek a gyülekezetünkbe, akik egyébként nem tennék ezt. Szeretnénk, ha a kerületi kismamák, és kisgyermekes szülők között elterjedne, hogy „ezek a baptisták” értékes programokat csinálnak, ide érdemes eljönni és elhozni a gyermekeket is, akár a nyári táborunkra, akár a vasárnapi alkalmakra. Hellinger Judit

megérzem, ha a hídhoz érünk. Közeledtünk most is, és amikor a hirtelen fékezésre szétvált a sűrűség, megláttam az ezüstcipős ballondzsekijét, alóla kilógó ingblúzát, sőt magas nyakú pulóverét is. Csak az arcát nem láttam, vállán túl érő hosszú haja miatt. De el is tűnt a Felszabadulás téren özönlő, nyomakodó, tülekedő, lökdösődő, botladozó tömegben. A fehér botos néni helye is üres lett, aggódva néztem utána, vajon hogy boldogul szegény? Először hagyta, hogy elzúgjon mellette a sietők hada, majd tétován tapogatott körül botjával, amikor valaki melléje lépett. Nemcsak kézen fogta, hanem szinte védelmezőn átkarolta egészen, és vitte ki a tömegből. Gyors léptekkel, a saját tempójához igazítva, de a távolból is valahogyan látszó szeretettel – az ezüstcipős, fekete harisnyás, bársonyszoknyás, ballondzsekis lány. Az arcát sajnos most is eltakarta hosszú haja. De a sok siető, dolga után igyekvő ember között m o s t ő volt a legharmonikusabb jelenség! Lukátsi Vilma

17

Vidám esetek Egy vasárnap egy lelkipásztor a mennyországról prédikált. Másnap reggel, amint bement a városba, találkozott egyik gazdag gyülekezeti tagjával. Az ember megállította a prédikátort, és megjegyezte: „Lelkipásztor testvér, ön jó prédikációt mondott a mennyországról, de nem mondta meg, hogy hol van a mennyország.” A prédikátor ezt válaszolta: „Ó, boldog vagyok, hogy ezen a reggelen alkalmam nyílik erre is. Csak most jöttem vissza a hegytetőről. Ott van egy kunyhó, benne egyik gyülekezeti tagunk. Ő egy özvegyasszony két kisgyermekkel. Az édesanya betegen fekszik az egyik ágyban, két gyermeke betegen fekszik a másik ágyban. Semmijük nincs a házban, sem szén, sem kenyér, sem hús, sem tej. Ha megveszi ezeket, és elviszi hozzájuk, majd ezt mondja: »Testvérnő, hoztam ezeket a szükségleteket az Úr Jézus nevében«, aztán kér egy Bibliát, elolvassa a 23. zsoltárt, majd letérdel az ágy előtt és imádkozik, ha nem látja meg a mennyországot, miután ezt mind elvégzi, fizetem a számlát.”. Másnap reggel a gazdag ember így szólt a lelkipásztornak: „Lelkipásztor testvér, láttam a mennyet, és tizenöt percig ott voltam. Nincs semmi kifizetni való számlája.” **** Ha fát ültetünk, az növekedni kezd. Ha faoszlopot teszünk a földbe, az kezd korhadni. Volt egy idős földműves, aki egy imaórán a gyülekezetében saját keresztyén tapasztalatát leírva mindig ezt mondta: „Nem nagyon haladok, de legalább megállapodtam.” Egy tavaszon, amikor gerendákat szállított, kocsija elsüllyedt a sárban, és nem tudott továbbmenni. Amint ült a gerendák tetején, mérlegelve a helyzetet, egyik szomszédja, aki sohasem fogadta el a földműves vallásos tapasztalatának az alapelvét, odament hozzá és köszöntötte: „János testvér, látom, hogy nem nagyon haladsz, de legalább megállapodtál.” *** Egy napon Springfielden Lincoln elnök egyik szomszédja haladt el az elnök házának ajtaja előtt, ahonnét síró gyermekek hangja hallatszott ki. Látta azt is, amint Lincoln kilép két fiával együtt az ajtón, és a fiúk mindketten vigasztalhatatlanul sírnak. Megkérdezte tőle a férfi: „Mi baj van a fiúkkal?” Lincoln így válaszolt: „Ugyanaz, mint az egész világgal. Van három dióm, és mindegyik fiú kettőt akar belőle.”

18

SZÍNEZD KI!

Egy bizonyos tóban vadkacsák és békák lubickoltak. Mint jó barátok, egész nap vidáman játszottak együtt. De amint a forró nyár megérkezett, a tó kezdett kiszáradni, és hamarosan mindnyájan rájöttek, hogy el kell onnan költözniük. A kacsák könnyen elrepülhettek egy másik tóhoz, de mi legyen békabarátaikkal? Végül eldöntötték, hogy a kacsák egy kis pálcikát tartanak a csőrükben, és arra kapaszkodnak a békák a szájukkal, és így repülnek egy másik tóhoz. Hamarosan elindult a repülőosztag. Amint repültek, egy fölműves föltekintett, és csodálkozva látta a repülőrajt és megkérdezte: „Kinek az ötlete volt ez a bölcs megoldás?” Az összes béka felkiáltott: „Az enyém!”

„Azt hiszem, prédikátor leszek, amikor megnövök” – mondta a kisfiú az édesanyjának. „Ez egy csodálatos elhívás – válaszolt az anya – De miért akarsz prédikátor lenni?” „Azért – mondta a gyermek –, mert kiszámítottam, hogy úgyis gyülekezetbe kell járnom egész életemben, és nehezebb a padban ülni, mint hadonászni és beszélni.” *** Egyszer egy lelkész az irodája ablakából azt vette észre, hogy a néhány házzal arrébb lakó idős asszony szemeteskukája tüzet fogott a belekerült parázstól. A lelkész gyorsan a telefonhoz ugrott, és feltárcsázta az idős hölgy a város túlsó végén lakó lányát, mondván, hogy „Ég a kuka, mit tegyünk?” Mire a fiatalasszony így válaszolt: „Nagytiszteletű úr, egy vödör víz sokat lendítene a dolgon…”

Hamarosan június van, s ha június, akkor előbb-utóbb vakáció!!! Néhány hete a legtöbb diák visszaszámol. Vágja a „centit”. Van, aki valóságosan is, más csak képletesen. Sőt, néhány szülő is. Vagy talán, nemcsak néhány?! Ki tudja?! Természetesen vannak olyan szülők, akik ezt titkolják, mások nem. Én például pár hete egy ünnepségen összefutottam egy kedves ismerősömmel, egy kétgyermekes anyukával, s amikor hogyléte felől érdeklődtem, azt válaszolta: még 30 nap van az iskolából. Elnevettem magam, s megkérdeztem, „Most te számolsz vissza, vagy a fiad?” „Mind a ketten” – válaszolta. „Elég volt. Elfáradtam én is, meg a gyerek is. Tudod, annyi minden érdekesebb dolog van egy fiú számára, mint a leckeírás.” – folytatta. Hát, igen. Biztosan így van. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy amelyik gyermek komolyan vette azt az isteni parancsot, hogy „… töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” – azaz komolyan vette, hogy tanulni kell, meg kell ismerni a teremtett világ törvényszerűségeit, működési elveit, hiszen csak ebben az esetben lehet kormányozni –, az a kisember ilyenkorra már ugyancsak elfáradt, s ráfér a pihenés, a kikapcsolódás. Természetesen „teljes kikapcsolódás” nem létezik, s nem is kell, hogy létezzen, hiszen aktivitásra, tevékenységre szánt minket Isten. Ám, ha nincs iskola, több idő maradhat a természetjárásra, a kertészkedésre, a biciklizésre, az úszásra, a focizásra, és még sok egyéb hasznos tevékenységre. Fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinket a szabadidő hasznos eltöltésére is, hiszen ellenkező esetben olyan dolgokat kínál fel nekik a Sátán, ami nem építő: durva, erkölcstelen filmek, léha társaság, kétes értékű könyvek, videojátékok, esetleg egy kis ital, egy kis „könnyű drog”, futó kapcsolat… Kár lenne ilyesmibe bonyolódni, hiszen a következmények rombolóak, s ami megtörtént azt nem lehet meg nem történtté tenni… Persze olyan szülők is akadnak, akik tényleg nem igazán örülnek a vakációnak, mivel fogalmuk sincs róla, hogy mit

kezdenek az otthonlevő gyerekkel, vagy gyerekekkel. A táborok ugyanis sokszor drágák, különösen akkor, ha hosszabb ideig kellene igénybe venni ezt a „gyermekmegőrzési” szolgáltatást, a nagyszülők munkában, a rokonok, ismerősök úgyszintén, szóval nehéz megoldani a felügyeletet, meg az értelmes időtöltést. Nem kis gond. Annál is inkább, mert ha mi nem tudunk gondoskodni a megfelelő programról és felnőtt jelenlétről, akkor lesznek olyanok, akik majd ellátják ötlettel a csemetéket. S ezek a „baráti ötletek” nem mindig hasznosak. Természetesen néha lehetnek jók is, kreatívak is, de nem minden esetben azok. S bőven elég, ha csak néha csinál „eget rengető” butaságot a gyerkőc. Épp ezért érdemes, akár áldozatok árán is, időt, energiát fordítani gyermekeinkre. Még akár anyagi áldozatok árán is. S itt nem egy újabb „csodatáborra” gondoltam, hiszen az együtt töltött időt semmi sem pótolja. Ráadásul a gyermekkor is véges, mint minden az életben. S huszonévesekkel, vagy még idősebbekkel már nem lehet elölről kezdeni. Ha felnőttek és kirepültek, akkor kirepültek. Hagyni kell őket. Ez az élet rendje. De, amíg velünk vannak, addig sok mindent tehetünk értük. Bárcsak mernénk is tenni ezeket a dolgokat, akár ezen a nyáron is! Néhány nap és június van, s ha június, akkor előbb-utóbb vakáció!!! Még akkor is, ha egyelőre néhány napig még tart a tanítás… Igaz, ez már nem olyan vészesen komoly, mint mondjuk januárban, vagy márciusban, hiszen a legtöbb osztályzat már bekerült a naplókba, s reméljük a tananyag meg a fejekbe… Persze, bizonyára olyanok is akadnak, akiknél valami oknál fogva némi hiányok mutatkoznak a tudás, a megértés terén. Ezen már nem igen lehet segíteni a hátralevő néhány napban, de a tanulságokat mindenképpen le kell vonni, a hibákat pedig kijavítani (ha lehet…). Még szerencse, hogy ezeken az iskolai hiányokon általában nem élet és halál kérdése múlik, s a legtöbbször van lehetőség a pótlásra. Legrosszabb esetben pótvizsgával. Természetesen ez nem kellemes valami, de mégiscsak járható út. Ám, vannak olyan helyzetei az életnek, amikor nincs lehetőség a hibák, a tévedések korrigálására.

Ami megtörtént, megtörtént, s nem lehet elölről kezdeni. Gondoljunk például egy téves döntésre, mondjuk vezetés közben, s máris ott a baj. Vagy egy utasszállító gép pilótájának a hibájára, s máris kész a katasztrófa. Egyéni életünkben is hozhatunk olyan döntéseket, melyeket nem tudunk meg nem történtté tenni, s talán helyrehozni sem, mert nincs második esély. Például az életet csak egyszer lehet eldobni magunktól. Nincs apelláta, hogy „bocsánat, meggondoltam magam, inkább visszacsinálnám”. Nem szeretünk ezekről gondolkodni, pláne nem beszélni, mert olyan kérlelhetetlennek tűnik, s mi jobban szeretjük az olyan dolgokat, ahol játszhatunk egy kicsit a lehetőségekkel, kipróbálhatjuk a különféle variációkat, s ha tetszik „megvesszük”, ha nem, akkor, köszönjük, nem kérjük… De, az élet a legtöbbször nem ilyen, pláne nem az örök élet. Két lehetőség közül kell választanunk, mégpedig ebben a földi életben, s utána nincs lehetőség a módosításra. Ráadásul csak akkor látjuk igazán, hogy mit választottunk, amikor benne vagyunk, s nem lehet módosítást kérni. Ebben hasonlít egy külföldi társasutazásra. Ha például egy görögországi útra fizettünk be, akkor néhány nap elteltével nem mondhatjuk azt, hogy „Bocsánat, én inkább mégiscsak Hollandiába mennék”. Ez már késő bánat. Igaz, a társas út, előbb-utóbb véget ér, és hazautazunk, s ha akarjuk (meg ha pénzünk is van rá), akkor legközelebb mehetünk Hollandiába is, vagy ahová csak akarunk... De a túlvilágról nem lehet visszajönni, mondván: „Ez mégsem volt jó választás. Inkább a mennyországot választanám…” Épp ezért javaslom, időben döntsünk az életünk felől, s időben kezdjük el segíteni az utánunk jövő generációt is, hogy ők is jó döntéseket hozhassanak majd… Kulcsár Anikó A BUDAFOKI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA Felelős: Kulcsár Tibor lelkipásztor Tördelés: Hödl Mária. Borító: Molnár Tünde Címünk: 1221 Bp. Péter-Pál u. 17. e-mail: [email protected] www.istenhaza.hu Készült: Maximumprint Bt. Nyomda Felelős vezető: Sztasák Árpád. Telefon: 06-70-312-6633

Isten Háza Imaházunk megközelíthető: a 47-es villamossal, vagy a 33-as, 233E, 214-es, 114-es, 58-as, 250-es, 141-es, 213-as autóbusszal a Savoyai Jenő térig, onnan 5 perc séta.

19