A média szerepe a 2002. tavaszi országgyűlési képviselőválasztásokon
Tartalomelemzés
Bevezető
“…Mi vagyunk akik szelektálnak. Nagyrészt mi döntünk arról, hogy mi kerül a nyilvánosság elé. Fontos és független erő vagyunk...“ Judy Woodruff, a CNN műsorvezetője (Médiamix 2002. március)
A Kontroll Csoport legújabb átfogó tanulmánya a választási kampányidőszak médiaműködési viszonyaival foglalkozik. Az elemzések elkészítését motiválta a választások – közvélemény-kutatásokat teljesen felülíró – elemzőket is meglepő végeredménye. Az elemzés bepillantást enged abba, hogy mekkora szerepet játszott a média a választási végeredmények kialakulásában, azaz a szerkesztési módszerek mennyiben befolyásolhatták a pártpreferenciák kialakulását. Az elkövetkező három fejzetben bemutatjuk két megyei napilap, két országos napilap és három esti, főműsoridős híradó kampányidőszakban követett szerkesztési gyakorlatát. Összehasonlító elemzést végeztünk a Délmagyarország és a Kisalföld című megyei, a Magyar Nemzet és a Népszabadság nevű országos napilapok esetében, illetve vizsgáltuk az RTL Klub, a tv2 és az m1 híradóját. Az elemzés intervalluma a megyei lapoknál a 2002 március 25.-től április 5.-ig, az országos napilapoknál és a hírműsoroknál a pártelnöki vitát megelőző napig, április 3.-ig tartott.
1. Megyei napilapok elemzése Elemzett médiumok: Kisalföld, Délmagyarország Az elemzés időszaka: 2002. március 25. – április 5.
A napilapok olvasótáborát szemügyre véve azt láthatjuk, hogy a megyei napilapok olvasottsága toronymagasan megelőzi az országos terjesztésű napilapok eredményeit. A felnőtt lakosság 71 százalékát kitevő vidéki Magyarország minden második tagja olvas megyei napilapot. Az országos szinten legolvasottabb Népszabadság például a vidéki régiókban a megyei napilapok olvasóközönségének negyedét, harmadát sem éri el az országosan 360 ezer olvasóval. A megyei napilapok olvasóiról szóló legutolsó átfogó elemzés szerint a vidéki napilapolvasók 83 százaléka megyei napilapot olvas, s csupán 9 százalékuk éri be az országos terjesztésű sajtóval. A lokális hírtartalmak vizsgálatára kiválasztott két megyei lap tulajdonosa megegyezik, mindkettőt a Daily Mail médiavállalkozásai birtokolja. A Kisalföld a nyugat dunántúli Győr-Moson-Sopron megyében – az egyébként is vezető pozíciójú regionális napilapok között – az első helyen áll. Ebben a térségben az életszínvonal messze az országos átlag fölötti, a turizmus, s így a külföldi, főleg osztrák kulturális hatás a legerősebb, s a gazdasági fejlődés az utóbbi években olyannyira erőteljes volt, hogy mára munkaerőhiánnyal kell számolni. A komolyabb problémák – a mosoni dunaágat kivéve – a rendszerváltozás óta folyamatosan elkerülték e területet.
A Délmagyarország szintén a Daily Mail tulajdonába tartozó napilap, mely Csongrád megyében jelenik meg. A Délmagyarország inkább városi lap, terjesztési köre elsősorban Szeged, az alapvetően önálló, saját identitással rendelkező délalföldi terület központja, amely az elmúlt évtizedben a délszláv válság, a tiszai árvizek és a ciánszennyezés árnyékában élt és a nyugat-magyarországi szinthez képest lassabban, de mégis látványosan fejlődött. Az azonos tulajdonoshoz tartozó, de ennyire eltérő körülmények között működő két lap összehasonlítása a regionális különbségeknek a média tevékenységére gyakorolt lehetséges hatásába is bepillantást enged. A média a helyszíntől függetlenül többféleképpen viselkedhet: növelheti a helybeliek önbizalmát, jövőbe vetett hitét, de megteheti ennek ellenkezőjét is. Ahol eleve jobb a közhangulat, ott a média ráfeküdhet erre a szélre, ahol pedig eleve kilátástalanabbak az emberek, ott néha eladhatóbb a kilátástalanság sulykolása. A két lapban közös vonás, hogy helyi médiumok lévén, hatásuk sokkal direktebb, s így sokkal erősebb lehet, mint az országos médiumoké. Akikről e lapok szólnak, azokat az olvasók többnyire ismerik, így a hírek jobban megjegyezhetők, könnyebben kötődnek más ismeretekhez, s nagyobb szerepet játszhatnak pl. a választók pártpreferenciájának kialakulásában, mint azok az orgánumok, amelyek az olvasók számára ismeretlen emberekről szólnak.
A vizsgálatra kiválasztott két hét során a kampány ellenére mindkét lapban több támogató, pozitív hangvételű politikai vonatkozású cikk jelent meg, mint támadó, negatív hangvételű. A pozitívumok magas aránya különösképpen a Kisalföldben volt kimagasló: az összes vizsgált médium között a legmagasabb. A semleges írások száma mindkét lapban alacsony, szinte elenyésző, ám a politikai vonatkozással bíró cikkek száma e regionális, lokális politikai napilapokban általában is jóval alacsonyabb, mint az országos terjesztésű politikai napilapokban.
A fenti diagram adatait százalékokra váltva az látható, hogy a Kisalföldben 71% pozitív hírrel szemben mindössze 25% negatív hír áll: 46% a különbség. Itt kell utalni arra, hogy ez a lap Magyarország északnyugati sarkában, az ország legfejlettebb régiójában jelenik meg. A Délmagyarországban a pozitívumok aránya 19%-kal magasabb a negatívumokénál, ami szintén átlag fölöttinek mondható.
A hírek által preferált politikai platform tekintetében a két lap nem tér el sem egymástól, sem más – korábban kutatócsoportunk által már vizsgált – megyei napilapoktól: az ellenzéket preferálja. E két lap politikai cikkeinek esetében az akkori ellenzék számára kedvező cikkek túlsúlya durván kétszeres.
Az ellenzéknek kedvező, illetve kormánynak kedvező kategóriákat tovább lehet részletezni a kedvezés módja szerint: kedvezhet egy cikk úgy, hogy az egyik oldalt dicséri (pozitív kampány), illetve úgy, ha a másikat támadja (negatív kampány). A Kisalföld esetében az elsőre látunk példát, a Délmagyarország esetében az utóbbira. Míg a Kisalföldben az ellenzékre pozitív cikkek száma a kormányra negatívakénak több mint kétszerese volt, és alapvetően kevesebb negatívumot közöltek a kormányról, mint pozitívumot, addig a Délmagyarország oldalain valamivel több a kormányzatra negatív írás látott napvilágot, mint az ellenzékre pozitív, és a kormányra pozitív cikkek száma sem érte el a negatívokét. Így az ellenzéknek kedvező összhatás a Délmagyarországban elsősorban a kormány elleni támadásokban öltött formát, ami az akkori kormánnyal szembeni negatív kampánynak tekinthető. A kormányra pozitív cikkek száma mindkét lapban több mint hatszorosa az ellenzékre negatívokénak: az ellenzékről szóló negatívumok száma mindkét lapban elenyészően csekély volt.
A fenti táblázat az előző diagram számadatait ismétli: a vízszintes sorok összegzésével látható, hogy míg a Kisalföld ugyanannyit foglalkozott a kormánnyal és az ellenzékkel, noha az ellenzék esetében a bemutatott témák rendre a pozitív kategóriába tartoztak, addig a Délmagyarország elsősorban a kormányra koncentrálta figyelmét, s majd kétszer többször számolt be a kormányhoz kötődő eseményről, hírről, mint az ellenzékhez kapcsolódó információkról.
Az elemzés során szétválasztottuk az országos híreket a lokális hírektől, illetve külön vizsgáltuk a képviselőjelölteket bemutató vagy érintő tartalmakat. Az országos hírek körében a kormányról több negatívum látott napvilágot mint pozitívum. Ebben a többletben olyan témák szerepeltek, mint Kövér László kijelentésének kommentálása, a Szigetköz rehabilitációjának nem megfelelő kezelése, az egészségügy válságos állapota, a szavazólapok mérete körüli vita, a Happy End Kft. szerződései, a családi gazdaságok (!), a könyvelők jelentési kötelezettségére vonatkozó ún. téglatörvény, a Dunaferr-ügy bizonyos részletei, illetve az elmaradt miniszteri vitákat követő vita.
Az országos hírek körében lényeges különbség nem tapasztalható a két lap között: ugyanolyan számban és arányban közölnek kormánypárti és ellenzéki pozitívumokat és negatívumokat. Figyelemre méltó, hogy a kormánypárti pozitívumok meghaladják az ellenzékieket, és szinte elérik a kormánypárti negatívumok számát. A domináns országos hírek mégis mindkét lapnál a kormányról szóló negatívumok oszlopát gyarapítják. A Délmagyarország hasábjain a kormányra negatív tematika legfontosabb elemei a MIÉP és a Fidesz közötti vélt háttérkapcsolat, újfent a szavazólapok mérete körüli vita, a Benes-dekrétumok ügye, a Happy End Kft. szerződései, a Grespik-ügy, az egészségügy körüli polémiák, az elmaradt miniszteri vitákat követő vita és Kövér László kijelentése.
A megyei, lokális hírek szintjén az arányok megváltoznak, mégpedig a két lapnál ellentétes irányba. A Kisalföldben itt jelenik meg az ellenzék mellett folytatott pozitív, támogató magatartás: mind a kormány, mind az ellenzék esetében háromszor több pozitívumot közölnek, ám az ellenzékről a közlések összes száma duplája a kormányról szóló közlések számának.
A Délmagyarországban e szinten jelenik meg annak kormánnyal szembeni negatív magatartása: a kormányról tízszer bővebben informál, mint az ellenzékről, s ezen információk 60%-a a
kormányra nézve negatív. A Délmagyarország lapjain a kormányra vonatkozó negatív megyei hírek vezető témái az új szegedi börtön építési költsége körüli vita, hajléktalanok a Szeged melletti erdőben, a helyi egészségügy problémái, Bartha László szegedi polgármester és Kövér László strigázása, kormányzati erők tevékenységének sejtetése az utcákon feltűnő szélsőséges jobboldali plakátok hátterében, Szeged állítólagos gazdasági leszakadása, a drogfogyasztás terjedése, a Pick és a szegedi konzervgyár közötti üzleti viszony, a szegedi nagybani piac helye körüli vita, a Forrás Hotel eladásáról felröppent kacsa.
Az országgyűlési képviselőjelöltek bemutatása kifejezetten a média direkt kampánybeli szerepét mutatja. A politikai kommunikációnak ebben a szegmensében mindkét lap ötvözte az erőteljes ellenzék melletti pozitív kampányt a kormánnyal szembeni gyenge negatív kampánnyal. Meg kell azonban jegyezni, hogy az e vizsgálati körben szereplő cikkek java részét nem a lapok újságírói, hanem maguk a jelöltek jegyezték, s a jelöltek beszámolóiban – politikai elkötelezettségtől függetlenül – domináltak a pozitívumok. A jelöltek többsége inkább saját céljairól és elképzeléseiről beszélt, ám az eredmények szerint markáns kivételt képeztek az SZDSZ jelöltjei, akik cikkeikben egy-két negatív megállapítás erejéig ismételten szóba hozták a kormány munkáját. A jelöltekről szóló híradások között a kormányra negatív legfőbb téma a Délmagyarországban a fentebb már említett plakátügy volt. Ezen kívül maguk az ellenzéki képviselők mindkét lapban a nyugdíjasoktól “a kormány által elvettù fejenként 19500 forintos összegre, valamint “a hivatali korrupció intézményesítéséreù történtek utalások.
