A Mátrai Erőmű nyersanyagbázisa a Mátra és a Bükk hegység déli előterében lévő jelentős lignitvagyon A Mátra déli előterében a pliocén korú lignittelepek több helyen már 16 mélységben megtalálhatóak. A lignitet először Rózsaszentmárton határában már a szabadságharc előtti években kis lejtősaknákon keresztül időszakosan bányászták. Az első üzemszerű bánya 1908-ban kezdte meg működését, de ez az I. világháború alatt szünetelt. 1918-ban a Kovaföld Művek Rt. megvette és újranyitotta a bányát, innen biztosította a Gyöngyöspatai Kovaföld gyára részére a tüzelőanyagot. 1918 év végén megalakult a Mátravidéki Szénbányák Rt. átvette a Rózsaszentmártoni bányát és jelentős geológiai kutatásokat végzett. Ennek eredményei alapján három új lejtősaknát mélyítettek, kötélpályát építettek Apcra, a vasútállomásra. 1920-ban ahidrálót és 440 kW-os villanytelepet is létesítettek. A rózsaszentmártoni bányászkodás tapasztalatai, eredményei alapján Hatvan és Gyöngyös környékén is megindult a földtani kutatás és a lignittermelés. A II. világháború alatt a termelés fokozatosan csökkent, az ostrom alatt a termelés megszűnt, a bányatérségeket óvóhelyként használták. A Budapest Székesfőváros 1940-ben kezdte meg egy erőmű építését a Zagyva folyó partján, Lőrinciben. A főberendezésekkel felszerelt erőmű a második világháború végén szovjet katonai fennhatóság alá került. Gépeit leszerelték és háborús jóvátételként 194546-ban a Szovjetunióba szállították. A lignittermelés ennek ellenére 1945 októberében, a tél beállta előtt minden bányában újra indult. 1946. április elsején államosították a bányákat és a Párt (MDP) irányításával megindult a szállítás gépesítése, a villamosítás, a bányászlakások építése. A volt bányatulajdonosok félreálltak, a műszaki szakembereket megfélemlítették, szabotázzsal vádolva perbe fogták, néhányat közülük elítéltek. A bányászok élelmiszerellátását a karhatalom megszervezte, bevezették a földalatti pótlékot, a szénjárandóságot, a korkedvezményt és a hűségpénzt Az építkezéseken rabok, a földalatti bányákban politikai foglyok is dolgoztak. Pernyepuszta helyen kisebb város, Petőfibánya létesült és itt volt az új vállalat központja 1969-ig, Itt egy új bányát nyitották, a Petőfi altárót, volt itt szénosztályozó, és gépműhely is. A szén javát a lakosság kapta a többit innen szállították drótkötélpályán Lőrincibe, a Mátravidéki Erőműbe, melynek újjáépítése a Hároméves Tervben megkezdődött. 1949. július 1-én megalakult a Mátravidéki Erőmű Vállalat. A villamosenergia szolgáltatás 1949. július 25-én megindult, de a 128 MW teljes kapacitás, csak az üzemzavarok kiküszöbölése után 1954-ben lépett be teljes biztonsággal. Ez volt akkor Magyarország legnagyobb
működő erőműve. Amikor 1973-ban az Ecsédi külfejtés szénvagyona kimerült, megszűnt a lignitbeszállítás, ezért néhány kazánt olajtüzelésre építettek át. Végül 1999-ben egy 170 MW-os gázturbinás erőmű létesült itt. Visszatérve Ecsédre, ahol az ország első, jelentősebb külfejtéses bányaüzeme 1956-57-ben kezdte meg a széntermelést a II. világháború előtt gyártott, leamortizált gépekkel, mint pl. a német merev felsővázas, sínen-járó, meriték-létrás kotrókkal (VM-1, VM-2, VM-5) használt forgó felsővázas hegybontós és vonóvedres kiskotrókkal, dózerekkel, nyesőládákkal, de dolgozott itt a Szuezi csatorna kotrásánál használt francia lépegető exkavátor is. A nyitóárok Ecséd északi határában, a szűcsi völgyben létesült és a Szücsi mélyműveléses bányamezők 7,5 m vastag telepeit fejtette. Az átlagosan 30 m vastag fedő meddő hányóra szállításara a szintenként kiépített 1200 és 1400 mm-es gumihevederes szállítószalag rendszereken történt. A lignit kiszállítása kezdetben 800 mm-es szállítószalagon történt, a Petőfi altárón keresztül . Ez jó műszaki megoldás volt, de nem volt megoldott a termelés mérése és ez sok elszámolási konfliktust okozott. Nehéz volt bizonyítani a külfejtéses bányászat gazdaságosságát, előnyeit a drágán gépesített altárói frontfejtésekben termelt mélyműveléssel szemben. Az első jelentősebb műszaki fejlesztés a mélyművelésű Szücsi X. aknában, 1959. november 26-án, a 31 halálos áldozatot követelő bányaszerencsétlenséget követően történt. 1959-ben termelésbe állt az első új marótárcsás kotrógép (MT-1) és 1960-ban a HK-1 hányórendezőgép, amelyet az NDK-ban (Lauchhammer) gyártottak és a külfejtésen szereltek össze. A külfejtés víztelenítése a két oldalrézsű alatt kihajtott, fával biztosított vízvágatokból történt. A főtébe telepített perforált csővel bélelt ejtőcsövek a rétegvizeket megcsapolták és a bányavíz kiemelése a legmélyebb ponton létesített szivattyútelepből történt. A rétegvíz nem volt sok, de a hóolvadás és a nagyobb záporok többször okoztak jelentős üzemzavart. Katasztrofális méretű vízelárasztást okozott 1963 márciusában a két hét alatt elolvadt vastag hóréteg. A gátak emelése, az átemelő szivattyútelepek létesítése, a csövek szerelése tíz napig éjjel-nappal folyt, de Tatabányáról, Dorogról nem küldték el időben a tartalékszivattyúkat, a mélyműveléses lobby szándékosan hagyta cserben a külfejtést. Az Ecsédi külfejtés termelése már 1964-ben elérte az évi egymillió tonnát, a szén átlagminősége 6860 KJ/kg volt. Az 1957-1973 között lefejtett szénvagyon 14 millió tonna volt. A gépek jelentős részét átszállították Visontára és ott felújítás után újra termelésbe állították Már 1973-ban megkezdték a területet rekultiválását, a véggödörben horgásztavat létesítettek.
Az ecsédi sikerek és tapasztalatok alapján a tervezett Gagarin Hőerőművet (ma Mátrai Erőmű Zrt.) kiszolgáló Visontai külfejtés - Thorez bánya - beruházása 1962-ben megkezdődött, és a nyitóárok létesítése tán 1964-ben már szenet termelt lényegesen olcsóbban (hő értékre vetítve fél áron), mint a Mátraaljai Szénbányák mélyművelési üzemei. Az utolsó mélyműveléses üzem bezárása utáni évben, 1969-ben az addig veszteséges Szénbányák évi 300 millió Ft nyereséget ért el. Az eredeti terv szerint a 600 MW-os Gagarin Hőerőmű célbányájaként, évi 7,4 millió t termeléssel számolva a 186 millió t szénvagyont 25 év alatt termelték volna ki, de ezek a tervek számoltak a Visonta község alatti 25 millió t szénvagyonnal is, ezt azonban a tatabányai mélyműveléses szénlobby segítségével megakadályozták. A bányaberuházás 1973-ban fejeződött be és az Ecsédről áttelepített gépekkel a széntermelés már 1974-ben a 5,76 millió tonna volt. A mélyműveléses lobby nyomására a Gazdasági Bizottság módosította a terveket, az erőmű kapacitását 2 db 100 MW-os blokkal megfejelte és lehetőséget adott a nógrádi mélyműveléses bányáknak évi egy millió t barnaszén beszállítására. Visonta nehéz időket élt át, gazdaságossága majdnem a nullára csökkent, mert új bányamezőt (Ny-i bánya) kellett nyitni kikerülve Visonta községet és a Nógrádból be nem szállított szenet is vért izzadva kellett pótolni. Nem véletlen, hogy mindez 1975-ben történt, amikor a külfejtéses Bükkábrányi Energetikai Kombinát, illetve a mélyműveléses Eocén program között kellett a kormánynak dönteni, - az NDK-val kooperációban gyártott-szerelt korszerűen gépesített lignit külfejtések gazdasági előnye már csak 10-15% volt - az agyonkarcsúsított költségelőirányzatú mélyműveléses bányákkal szemben, ahova nyugati importgépek beszállítását tervezték.(és a Bicskei Gyűjtő-erőművet!) Mint tudjuk az Eocén program győzött. E döntés azt sem vette figyelembe, hogy a Visontai külfejtés minden tekintetben korszerűbb és nagyobb kapacitású, volt, mint Ecsédi. Itt már 1200, 1400 és 1600 mm-es szállítószalagok üzemeltek, nagyobb marótárcsás gépek végezték a jövesztést, volt közvetlen átrakó rendszer, ami a legalsó széntermelő szint és gépek fölött üzemelt. A víztelenítést is gazdaságosabban, jobb hatásfokkal végezték a szűrő kutak. A víz kiemelése sem zsompból, hanem a telepek alatti vízvezető rétegbe levezetve, gyűjtve búvárszivattyúval emelték, emelik, külön az ivóvíz minőségűt, amit a helyi vízművek hasznosítanak. A külfejtés termelése 1975-85 között, az erőmű mindenkori igényeit teljes mértékben kiszolgálta, évente 6,1-7,4 millió t-t termelt Amikor 1985-ben bebizonyosodott, hogy az Eocén program két legnagyobb üzeme Nagyegyháza és Mány az előirányzott termelés töredékét sem képes termelni, a szénbányászat a csőd szélére került.
Ekkor Dr. Kapolyi László miniszter Bükkábrányban egy kis külfejtés megnyitását engedélyezte (az 553 millió t készlettel rendelkező szénmezőből mindössze 100.000 t éves termeléssel) erőmű építését még ekkor sem. Különben a mélyműveléses szénlobby politikai erejét bizonyítja, hogy ellen tudott állni a Gagarin Erőmű és a Thorez külfejtés kombináttá szervezésének 1972-től 1992-ig csak azért, hogy a külfejtés nyereségét a szénbányászaton belül át tudja csoportosítani a gyenge mélyműveléses bányák részére „népgazdasági érdekből”. A Bükkábrányi Külfejtés szénvagyona nagyobb (legalább kétszerese), jobb a minősége (kb. +15%), és kisebb a letakarási arány is, mint Visontán. Hátránya, hogy a legközelebbi erőmű (Visonta) 60 km távolságra van és a szállítás csak vasúton oldható meg. A nyitást 1985ben vállalati beruházásként a kisebb visontai gépek átszállításával kezdték, de már ebben az évben 70.000 t szenet értékesítettek. A Kormány ígéretet tett évi 2 millió t kapacitású géppark finanszírozására, de ennek folyósítását évről évre halogatta. Végül 1990. január 3 és február 7 között a 3. főúton vonultak át a nagygépek Visontáról Bükkábrányba és már ebben az évben megközelítette a termelés az előirányzott 2 millió tonnát. Amikor 1993. április 1-én a Bánya és az erőmű integrációja megtörtént, Bükkábrányban a kapacitás (és termelés) már 3 millió t volt. Az integrációt a bányavállalat traumaként élte meg. Felszámolásra, kiszervezésre került több melléküzemág, a gépek, kiépített bányászati létesítmények ténylegesnél alacsonyabb értéken kerültek átvételre. Ennek ellenére a Mátrai Erőmű versenyképessé vált fejlődésnek indult, vezetése kitűnő szakemberekből állt. Semmi nem indokolta a Horn kormány idején 1995-ben a Mátrai Erőmű kombinát eladását az RWE-nek.(A részvényesi struktúra jelenleg: RWE 50,92% MVM 26,15% EnBW 21,70% és egyéb 1,23%) A privatizációs szerződés feltételei igen kedvezőtlenek. Az Ecsédi, Visontai és Bükkábrányi külfejtések szakemberei, gépészei akkor már több mint 30 éves kooperációban gyártották, szerelték a gépeket a keletnémet partnerekkel, sajnálatos, hogy őket a privatizáció előkészítéséből kifelejtették. A Mátrai Erőmű eredményei az elmúlt 20 évben is kiemelkedőek, ami elsősorban az innovatív magyar menedzsmentnek köszönhető. A Mátra-Bűkkaljai lignitkészletek kerekítve 2013. XII. 31-én Visonta bányatelek 158 millió t feltárt Bükkábrány bányatelek 398 millió t feltárt Nagyút-Kál 1 302 millió t előzetesen kutatott Kápolna-Kelet 177 millió t előzetesen kutatott Karácsond-Ludas 141 millió t előzetesen kutatott Nagyréde 476 millió t előzetesen kutatott összesen 2 652 millió t
Nyugat-magyarországi lignitkészlet kerekítve 2013. XII. 31-én Torony I. Torony II.
638 millió t 544 millió t
részletesen megkutatott előzetesen kutatott
Magyarország lignitkészlete mindösszesen
3 834 millió t
Budapest, 2014. november 2. Beke Imre bányamérnök E-mail:
[email protected] (Az esetleges észrevételeket megküldeni.)
a
szerzőnek
közvetlenül
kérjük
