A MATOLCSY CSALÁD GYÖKEREI

A MATOLCSY CSALÁD GYÖKEREI (4. bővített, átdolgozott változat)

Budapest, 2013. január

Összeállította: Dr. Matolcsy Mátyás

„Aki a múltját, gyökereit nem ismeri, nem biztos, hogy megtalálja helyét a jövőben.” (régi szittya bölcselet)

2

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ A CSALÁDNÉV

4 5

A MATOLCSY CSALÁD TERÜLETI GYÖKEREI

6

CSALÁDÁGAK

7

TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, ERŐS TÁMPONTOK

9

A Zöld Könyv

9

Matoczy Tamás armális oklevele

14

Halábori Matolcsy Ferenc armális oklevele

15

Matolcsy János armális levele

20

Címerkérdés általánosabban

20

Debreceni végrendelet

23

Nemesség igazolása

23

Harmonális Contractus

24

Matolcsy Károly közjegyző „hazatérése”

24

Matolcsy Sándor dokumentum gyűjteménye

24

Halábori dokumentumok

25

Zilahi Matolcsy Károly huszárőrnagy dokumentumai

30

Matolcsy István dokumentumai

31

Matolcsy Marianna családi iratai

31

KÖZÖS GYÖKEREK

32

A két ős testvér

32

A négy testvér

32

A híres végrendelet örökösei

33

Összefutó vonalak

34

Még tovább, vissza a múltba

36

Homályok és kételyek

39

KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK A CSALÁDFÁHOZ

42

Oldalági rokonságok

42

Töredékek

43

Debreceni kollégium feljegyzései

45

HIVATKOZÁSOK

46

MELLÉKLETEK

48

3

ELŐSZÓ Az évente megrendezett „Matolcsy találkozók” (az első 2002-ben volt Kaposváron) vetették fel a kérdést: léteznek-e közös gyökerek? Az első ilyen összeállítás 2009 áprilisában készült, alapvetően az akkor ismert három családág ismereteire, információira alapozva. Azt megelőzően minden családágnak megvolt a maga történelme, ezek egymásról nem tudtak, így közös gyökerek keresése, a kapcsolódási pontok tisztázása sem volt napirenden. Az első összeállítás nem volt terjedelmes (15 oldal) és mai szemmel még sok pontatlanságot és nem helytálló vélelmezést tartalmazott. Ennek főbb megállapításait ismertettük 2009-ben Tihanyban a Matolcsy-találkozón, mire Brokés Ferenc felhívta a figyelmünket arra, hogy ő őrzi nagyapja, Matoltsy Sándor [12] családi dokumentumgyűjteményét, amelyet a család nemesi származásának igazolása céljából gyűjtött össze. Ennek a mintegy 100 dokumentumot tartalmazó gyűjteménynek elektronikus másolatát megkaptuk, ami nagy lökést adott a további kutatásokhoz. Csak úgy, mint az Országos Levéltárban időközben megtalált halábori Matolcsy család dokumentumai [11]. Ezek voltak a meghatározó forrásai a 2010. szeptemberi 2. változatnak. Ennek terjedelme már 37 oldal volt, és ez már utalt az ugyancsak az Országos Levéltárban talált Matolcsy Károly [20] dokumentum gyűjteményére. Ezt követően 2011 februárjában kaptuk meg Matolcsy István [24] mintegy 20 dokumentumot tartalmazó gyűjteményének másolatát és rajta keresztül Matolcsy Mariannától mintegy 30 dokumentumot. Ezek jól kiegészítik egymást, egy új családágat mutatnak be. Ezen négy terjedelmes forrás részletesebb feldolgozása és további dokumentumok megismerése – például a Nagybányai családág Földesi elágazásához tartozó Matolcsy Kálmánné családfája [26] – adta az alapot a 3. változat összeállításához, amely jelentős terjedelmi növekedést is hozott (72 oldal), nem kis részben a mellékleteknek köszönhetően. Ezek a részletesebb és oldalági adatokat is tartalmazó családfákat és a családágak leszármazását biztosító ősök néhány életrajzi adatát is rögzítik. A kezdetben ismert három családág mára ötre szaporodott. Ezek a családágak az időben párhuzamosan „futnak” egymás mellett, területileg is elég jól elkülöníthetően, bár ez az elkülöníthetőség főleg az 1700-as évek második felében, az 1800-as években karakterisztikus, a 20. században a társadalmi mobilitás olyan mértékűvé vált, hogy a családágak területi szóródása, keveredése már szinte követhetetlen. Ezt a 4. változatot két dolog jellemzi: sem az összeállítás, sem a családágak szerkezetében nincs alapvető változás az előzőhöz képest, de jelentős változás történt a pontosság terén. Ez több mindent jelent: így a hibák, elütések kijavítását, a különböző helyeken szereplő, de eltérő adatok egyeztetését és javítását, a korábban összegyűjtött információk újbóli elemzésével új összefüggések felismerését és újabb – az Országos Levéltárban végzett – kutatások eredményeinek beépítését. Érdekes megemlíteni, ahogy gyarapodnak az információk és egyre inkább összeáll, egységes lesz a központi kép, úgy szaporodnak az újabb, megválaszolatlan kérdések (jelentősen kibővült a „Homályok és kérdések” fejezet is). Gyarapodtak és pontosabbá váltak a Mellékletek is. Nagy tanulsága a munkának, hogy nem lehet befejezni, soha nem lehet azt mondani, hogy kész van. Legfeljebb a kutatónak kiesik a toll a kezéből. De megmarad a remény, hogy valakinek az utódok közül megjön a kedve a folytatáshoz. És a régi dokumentumok digitalizálásával, internetre kerülésével új források is nyílnak majd. Itt szeretném megköszönni Gábor fiamnak a közreműködését, aki nagy segítségemre volt az adatok, információk gyűjtésében, rendszerezésében és feleségemnek azt a kitartó közreműködést, amit a szöveg szerkesztésében, a családfák „megrajzolásában”az eddigi munka során végzett.

4

A CSALÁDNÉV. A Matolcsy név a történelmi dokumentumokban, irattárakban megmaradt levelekben, oklevelekben, feljegyzésekben sokféle formában szerepel, korábban főleg az „i”-s változatok: Matócsi, Matóczi, Mathóczi, Matolchi, Matoltsi, Matolcsi, stb. de kezdettől fogva létezett mindezek „y”-os változata is. Az 1800-as évektől inkább az „y”-os változata dominál. (Mindkét legkorábbi okiraton, a nemesi okleveleken már az y-os változat szerepel). Ez megnehezíti a különböző forrásokban megtalálható személyek azonosítását: ugyanaz a személy is megtalálható különböző név-írással, valamint közvetlen rokonok (apa-fiú, testvérek) is szerepelhetnek eltérő „névvel” a különböző dokumentumokban. (Ez a „változatosság” még ma is feltűnik a család különböző ágainál sőt, szűk családi körön belül is, pl. én személyigazolványom szerint Matolcsy Mátyás vagyok, öcsém ezen az alapon Matolcsi Tamás). A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a Matolcsy verziót használjuk, néhány konkrét esetben, vagy fontos dokumentumban (pl. nemesi levél) említjük meg az ott szereplő változatot. A családnevek származása, szerepe, jelentése és jelentősége az Árpád-kortól napjainkig lassan, de folyamatosan változott és némiképpen tükörképe volt a társadalom, a helyi közösségek szerveződésének, mobilitásának. A honfoglaló magyarság társadalmi szerveződése a család-nemzetség-törzs-törzsszövetség keretekben valósult meg. Az árpádházi királyok alatt a nemzetség még erősen élt, kihalása lassú folyamat volt, az 1500-as években ─ valószínűleg nem kis mértékben a török dúlásnak köszönhetően ─ gyakorlatilag megszűnt a létezése, társadalmi nyilvántartása. A családnevek megjelenése, illetve állandósulása a XIV. század végére, XV. század elejére tehető, míg állandósulásuk a XV. században ment végbe. A Matolcsy család(név) már a középkori Magyarországon létezett[1]. A XIV. század végének (Nagy Lajos király halála utáni) társadalom szervezetét vizsgálva 30 kis köznemesi család között – amelyek együttesen 32 várat és 377 helységet birtokoltak – említik a Héder nemzetségbeli Matolcsi családot is. (Kis köznemesnek számított, aki 8-18 helységet birtokolt). Ebben a forrásban azonban nincs említés arról, hogy a Matolcsy család, vagy a Héder nemzetség az ország mely részében élt. Így csak vélelmezni tudjuk – a korszakra vonatkozó más dokumentumok alapján [2] – hogy az 1300-as években, dokumentumokban már létező Matolcs helységgel, a hozzá tartozó várral kapcsolatos a családnév, illetve a környéken, Szatmár megyében (ami akkor természetesen még nem létezett) telepedett le a honfoglaló Héder nemzettség A XV. – XVII. században Magyarországon a magyar családneveknek több jellegzetes, nagy csoportja volt járatos. Például: a család egyik ősének foglalkozására, mesterségre utaló családi név (Bíró, Csizmadia, Tőzsér, Szabó, stb.), vagy a földrajzi eredetre utaló családi név (Kassai, Miskolci, Szatmári, Matolcsi, stb.), illetve a keresztnév „elcsaládosulása”, (Péterfi, Pálfi, Mihályfi, Ivánka, stb.), a nemzetiségre utaló családnév (Lengyel, Német, Magyar, Horvát, Oláh, stb.), és a személyes tulajdonságra utaló név (Kis, Nagy, Sánta, Veres, Erős, stb.). Kezdetben – egy kis közösségen, falun belül – elegendő volt a foglalkozás alapján megkülönböztetni a családokat, de később, amikor már több, de egymással nem rokon Bíró, Szabó, stb. család került a községbe, használni kezdték a földrajzi megkülönböztető családi előnevet: a kassai Varga, a matolcsi Bíró, stb. A családi „történelem” az 1500-es évekbe nyúlik vissza (vész a homályba). Az egyik variáció szerint matócsi Bíró Mátéig, a másik szerint Halábori Istvánig. Mindkét változat szerint családi névváltozás történt. Az első esetben 2 - 3 generáció alatt a matócsi előnévből Matócsi (illetve lásd a fennemlített változatokat) családnév lett, míg a Bíróból egy B. betű maradt. (Az 1600-as évek közepén, második felében már Matócsi B. Sámuel és sokan mások szerepelnek így a fennmaradt iratokban. 5

Aztán újabb egy-két generáció alatt a „B” is kikopott a névből. A másik változat szerint is a matolcsi név helymeghatározóként csatlakozott a Halábori családnévhez (utalva a Matolcson kapott nemesi birtokra), de a változás egy generáció alatt végbe ment, rögzült. A „matócsi Bíró” kombinációhoz hasonlóan a régi iratokban lehet találkozni „matócsi Tőzsér” vagy „matócsi Csizmadia”, „matócsi Szabó” összetételekkel is, de ezek vélelmezhetően más családokat jelentenek, így ezen a vonalon nem folytattuk a keresést, családfakutatást. Azt is érdemes megemlíteni, hogy később a Matolcsy családnév is kapott előnevet, így lehet találkozni a „zilahi Matolcsy”, vagy „egri Matolcsy” nevekkel, sőt a „halábori Matolcsy” is gyakran visszatérő kombináció, csakúgy, mint a „szatmári és gönci Matolcsy”. A MATOLCSY CSALÁD TERÜLETI GYÖKEREI A megismert dokumentumokból egyértelmű, hogy a Matolcsy család eredete, gyökere Szatmár vármegye és környéke [2]. Az 1800-as évek végén készült feljegyzés szerint: „Matolcs, magyar kisközség a Szamos jobbpartján, 239 házzal és 1219, főként református lakossal. Határa 1457 K. hold. Nevét 1387-ben Matocs-nak írják. A várnak a nevét, melyhez 1387-ben Possesio Matochina (Matocsina birtokok) tartozott, Castrum Matuchyna alakban említik, a Matucsinay család ősi birtoka volt. „1387-ben a család több tagja hűtlenségbe esvén, Zsigmond király megfosztotta őket birtokuktól s Matuchyna várától és a Rozsályi Kunoknak s a Szántai Petőfieknek adta. Az utóbbiakról 1391-ben a Kállayakra szállott. 1395-ben a király a Matucsinayaknak visszaadta egész birtokukat, de 1436-ban újra elvette tőlük és a Báthoryaknak adományozta. Ezektől a XVII. Század közepén a Bethlenekre, majd a Rákócziakra szállott. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg.” 1594ben tartott matolcsi zsinat főiskolaként említi a szatmári gimnáziumot” [2]. „…Matolcs vára tekintélyes erősség volt. Az 1647. évi XXX.t.cz. elrendeli, hogy Matolcs város taxa alá vétessék. Lakósai már akkor híres szűrcsapók voltak s céhlevelük 1714-ből való, amikor újabb városjogot nyertek.” [2] Matolcs helységben 1600-as évek közepén a birtokosok között nem szerepel a Matolcsy család [5]. Matolcsból mára Tunyogmatolcs lett, két község összevonásával a Szamos partján. A régi Szatmár vármegyének – ami már a középkorban is létezett – ez a része ma Magyarországhoz tartozik. A régi dokumentumokban a helységnév írása is több formában található meg: Matolts, Matócs alakban is szerepel, nem beszélve a fent említett latin változatú Matuchyná-ról. Érdekes feljegyzés található a Szatmár vármegyei Lázári kisközségről [2], amely Matócs községtől kb. 35 km-re fekszik. Az 1800-as években Lázáriban 1300 lakós (187 ház) volt, 3364 katasztrális hold tartozott hozzá. Az Árpádkori időkben már létezett Lazar néven. A tatárjárás során elpusztult, majd egy Lázár nevű birtokos telepítette újra. 1332-ben már Lázárinak említik a feljegyzések. 1493-ban Csarnavody Egyed birtokait elzálogosította Matucsinay Miklósnak 400 arany forintért. 1640 körül Debreceni, Dengelegi és Matolcsy családok, valamint a jezsuiták jutottak birtokhoz Lázáriban. Az 1600-1700-as évekből talált dokumentumokban, nemesi összeírásokban a Matolcsyak előfordulása Szatmár vármegyében Nagybánya (19), Felsőbánya (17) környéke – a számok alapján történő azonosítás az 1. képen bemutatott térkép segítségével történhet – valamint Tunyog-Matolcs (10), Magyar (12), Mánd (23), Lázári (30), Fehérgyarmat (31), Nábrád (55), Majtis (52) és Csomaköz (27) települések vidéke. Már ebben az időben feltűntek a Matolcsyak a szomszéd megyékben, így Szilágy vármegyében Zilah (20), Kémer

6

(11), Szilágysomló (9), Szilágycsehi (41), Magyarkecel (24), Ököritó (26), Kraszna- Horvát (8), Palicska (13), Porc (14), Szoldobágy (15), Tasnád-Balásháza (4) és Egrespatak (50) és Micske településeken. Hajdú vármegyében Debrecen (21), Balmazújváros (18), Hosszúpályi (38), Ebes (42), és Ipp (40) Szolnok-Doboka megyében Dés (5), Filepdaróc (7) Retteg (28) és Szótelke (29) valamint és Kentelke (36) említhető. A tájékozódást nehezíti, hogy a vármegyék az 1600-1700-as években ezen a területen eltérőek voltak az 1800-as évekhez képest. 1718-ban a Partiumot (Kraszna, Közép-Szolnok, Belső-Szolnok vármegyék) Erdélyhez csatolták és később ezen a területen jött létre Szilágy és Szolnok-Doboka vármegye. Valószínűleg Szatmár vármegye határa (területe) is változott időközben, sőt a területi átrendezés a szomszédos vármegyéket is érintette. Ennek részletes tárgyalása itt nem lehetséges, csak jelezzük a tényt, mint bonyolító tényezőt. További Matolcsy előfordulások találhatók még Szabolcsban Olaszliszka (2), Balsa és Nagyecsed (51) településeken, Bihar vármegyében Kismarján (16), Nagyváradon (22), Micskén (47), Jankán (Bihardiószeg) (39), Tarpán (43), Esztáron (44), Biharsályin (54), Sárrét-udvardin (46) és Földesen (49) Említeni kell még Bereg vármegyében Halábort (1), Kisar-t (6), Mezőkászony (53) és Kaszon községet, Abaúj-Torna megyében Baktát, Kassát, Nagyidát, valamint Kolozs megyében Kolozs (25) községet és Zemplén vármegyét. Ha az 1. képet nézzük és a fennmaradt dokumentumokkal, családfákkal összevetjük, négy nagyobb – városokhoz kapcsolódó – központot találunk: - Szatmárnémeti és környéke - Nagybánya és környéke - Zilah és környéke - Debrecen és környéke. Mai szemmel nézve ezek sincsenek nagy távolságra egymástól és mivel az 1600-as években, az 1700-as évek első felében a közlekedés, helyváltoztatás nem tette lehetővé túl nagy távolságok bejárását, ez a magyarázata annak, hogy a Matolcsyak szóródása ebben az időszakban – az ország méreteihez, kiterjedéséhez képest – viszonylag lokalizált volt. Az 1800as években aztán nagyobb mozgás indult meg, megjelentek a Matolcsyak illetve leszármazottaik az Alföldön, a Dunántúlon, Budapesten, a Kisalföldön, stb., majd a II. világháború „eredményeként” Brazíliában, USA-ban, Portugáliában, Németországban stb. Ma már nyomon-követhetetlen, hol-merre vannak a világban Matolcsyak, Matolcsy leszármazottak. CSALÁDÁGAK Családágnak ebben az összeállításban azt a múltba visszavezető családi vonalat tekintjük és nevezzük, ami Matolcsy felmenőkön keresztül legalább az 1700-as évek kezdetéig jól dokumentálhatóan felvezethető, és élő leszármazottai vannak az elmúlt ezredfordulón. A családágaknak lehetnek, vannak leágazásai, ezek közül azok kapnak hangsúlyt ebben az összeállításban, amelyek a Matolcsy név továbbvitele szempontjából számításba veendők. Dél-Dunántúli ág: zilahi eredettel, majd Somogy, Zala megyékben kaposvári és nagykanizsai leágazással. Ez a családág nagy biztonsággal a debreceni Matolcsy B. Sámuelig (16671747) tisztázott kapcsolattal rendelkezik. Észak-Dunántúli ág: Fejér,- Komárom és Győr vármegyékben, a Dél-Dunántúli ágtól független családág, az 1700-as évek elején született Matolcsy Jánosig tisztázott felmenőkkel.

7

8

1. kép Matolcsyak előfordulása Szatmár vármegye környékén az

Halábori-Nagybányai ág: budapesti és földesi elágazásokkal. Ez a családág a Nagybányán élt Matolcsy Sámuelig (1705-1767) vezeti vissza nagy biztonsággal őseit. Matolcsy Sámuelt követően még hat generáció élt, vagy kapcsolódott szorosan Nagybányához. Ez a család-ág jól dokumentált, önmagát „Halábori Matolcsy” ágnak tekinti, Matolcsy Blanka (1853-1937) gyászjelentésében is „halábori Matolcsy Blanka” szerepe Halábori-Szatmárnémeti ág: zilahi, budapesti elágazásokkal. Ez a családág hat generáción keresztül élt Szatmárnémetiben és egyes tagjai haláborinak tekintik és deklarálják magukat. Debreceni- Alföldi ág: kecskeméti - farmosi elágazásokkal, majd budapesti megjelenéssel. Ez az ág a debreceni Matolcsy Istvánig (- 1728) vezeti vissza jól dokumentáltan a leszármazását, aki testvére volt a zilahi ág őseként nyilvántartott Matolcsy Sámuelnek. A kutatást nehezíti – főleg a nem profi történészek, családfa kutatók számára – hogy ezekből az évszázadokból kevés írott dokumentum maradt fenn az egyszerű emberekről, köznemesekről, polgárokról. Az anyakönyveket az egyházak vezették falusi, városi parókiákon, de ezeket is csak az 1700-as évek közepétől (születés-keresztelés, házasság, halálozástemetés), míg a periratok, örökösödési dokumentumok a vármegyék, nagyobb városok levéltáraiban lennének találhatók, ha a háborúk, tűzvészek nem tizedelték volna meg őket, és ha ezek a levéltárak még mindig Magyarországon lennének. Nagy részüket azonban elfújta a Trianoni vihar. Érdemes elöljáróban rögzíteni a szerteágazó – de valamikor nagy valószínűséggel egy tőről indult – Matolcsy család társadalmi pozícióját, társadalmi szerepét, súlyát. Bár az 1600-as évek első felében kapott nemességet a család, nem tartozott a főnemesek közé, a későbbi arisztokráciához, a „felső tízezerhez”. Különböző tagjainak voltak birtokai, nemesi telkei, házai, ezekhez vásárlással, házasság révén, öröklés útján jutottak. Volt, akinek néhány jobbágya is volt, igazán nagybirtokkal azonban nem rendelkeztek. Sok volt közöttük a „tanult ember” (Debreceni Kollégium, Sárospatak, Nagyenyed), már az 1700-as évek második felében is volt olyan, aki Nyugat-Európában fejezte be tanulmányait. Sokan közülük voltak papok, tanárok, egyházi tisztviselők, kereskedők vagy a városi és megyei közigazgatásban vettek részt, katonák, katonatisztek voltak. Az 1800-as évek második felében a család a klasszikus értelembe vett polgári középosztályhoz tartozott, sokan közülük lettek mérnökök, orvosok, jogászok, közjegyzők, gazdatisztek, bankhivatalnokok és politikusok is kerültek ki soraikból. TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, ERŐS TÁMPONTOK Zöld könyv A debreceni eredetű alföldi családág történetében fontos szerepet játszik egy „Zöld Könyv”, „amely a Matolcsy család őseire vet világot, ebbe ivadékról ivadékra ki-ki bejegyezte élete folyását.” A jegyzetek visszavisznek 1715-ig, Matolcsy Istvánig. Matolcsy Károly (1848ban honvéd főhadnagy, majd Cegléd első királyi közjegyzője) írt bele utoljára. A Zöld Könyv ma már nincs meg, de fennmaradt a róla szóló leírás Matolcsy Károlyné (Kaas Melanie) emlékirataiban, amiről unokája, Matolcsy Melanie részletesen beszámol Matoltsy Sándorhoz írt levelében. Ez a levél Brokés Ferenc dokumentum gyűjteményében maradt ránk [12]. Az így fennmaradt információkat alátámasztják az időközben előkerült egyéb dokumentumok a Debreceni Kollégiumból, a városi irattárból, egyházi feljegyzésekből, (halotti levél, születési, házassági bejegyzés, stb.) A Zöld Könyvben lévő információkat megerősítetik az Ecsedy Gábortól kapott dokumentumok [32]. Ecsedy Gábor Matolcsy Teréz (férje

9

2. kép Matoczy Tamás címeres nemesi levele 1631. augusztus 6. Bécs, II. Ferdinánd

10

3. kép Oklevél részlet a THOMAE MATOCZY névvel

4. kép Kihirdetési feljegyzés az oklevél hátán (olvashatatlan)

11

5. kép Az eredeti nemesi oklevélen szereplő Matolcsy címer és címerpecsét

12

6. kép I. Ferenc megerősíti (1798) Apafi Mihály nagyenyedi polgároknak adott (1664) nemesi oklevelét

13

dr Szmodits Endre közjegyző) unokája, aki Matolcsy Károly leánya volt. A forrás – Matolcsy Károly és felesége Kaas Melanie – ugyan az, de a tartalom rögzítője két különböző személy. A családág leírása mindkét esetben azonos Matolcsy Istvánig – kisebb, lényegtelen eltérések mellett – azonban az Ecsedy féle adatok tovább mennek visszafelé a múltba, egészen Matolcsy Tamásig (aki armálist kapott) 16311-ben. Matoczy Tamás armális oklevele Tény, hogy Matoczy Tamás 1631. augusztus 6.-án címeres nemesi oklevelet (armálist) kapott II. Ferdinánd magyar királytól (és osztrák császártól) Bécsben. Az oklevél a 2. képen látható, (a felvételt én készítettem). Az Országos Levéltárban a P 979 jelzet alatt található (régi száma:„Arch. Regn. Lad. R.R.R. No.116”) mint „bélyegtelen eredeti címeres nemesi adománylevél”. A 3. ábrán a kinagyított szövegben jól olvasható a Thomae Matoczy név. Az oklevelet 1632-ben hirdették ki Kassán, illetve a Zöld Könyv szerint a Göncön (AbaújTorna vármegye, Miskolctól kb. 55 km északra, Kassától 20 km délre) megtartott megyegyűlésen. Ez a kihirdetési feljegyzés látható az oklevél hátsó oldalán, sajnos alig olvashatóan, én legalább is nem tudtam kiböngészni belőle semmit (lásd 4. képen). Az 5. kép az oklevél bal felső sarkán lévő címert mutatja az ugyancsak az oklevélhez tartozó címerpecséttel. A latinul írt nemesi levél – hozzáértők és latinul tudók szerint – egy szokásos armálislevél, nem állapítható meg belőle az adományozás indoka. A családi hagyomány (Zöld Könyv) szerint sokáig megvolt a latin szöveg magyar fordítása is, ma ez azonban már nem található az Országos Levéltárban. Ehhez a nemesi címerhez kapcsolódott később a „Szathmári és Geönczi” nemesi előnév. (Gönc a nemesség kihirdetése miatt, míg a Matolcsy család szatmári gyökerei jól dokumentáltak a szakirodalomban [2] [5] [6]). Érdemes a címer egy régebbi családi leírását itt rögzíteni: „Paizs alakú, búzavirág kék mezőben, zöld hármas halmon áll karddal, aranyos barna sörényű oroszlán. Előtte csillag, mögötte félhold. A pajzs fölött kisebb fémszínű kék, tört félkör alakú mező van arany szegélylyel, arany lánccal és éremmel a közepén. E fölött kisebb részekre osztott, négyszer tört félkör alakú hordó alap van arany szegélyekkel. Fölötte fémszínű kék félkör és piros virág stilizáció, fölötte ötágú arany korona kék és piros kövekkel. Ezen piros virág stilizáció a korona belsejéből indul lefelé s dúsan kibontakozva mindkét oldalon körülfogja a kék pajzsot, sőt feljebb is halad, egészen az angyal szárnyáig. A rövid hajú szárnyas angyal a korona mögül emelkedik ki fehér köntösben, aranyos övvel, jobb kezében kivont karddal.” Az armálissal kapcsolatban érdekes megemlíteni a „családi történetírás”-ban rögzítetteket. Matolcsy Károly feleségének (Kaas Melanie) fentebb említett emlékirataiban olvasható, hogy a család az armálist elzálogosította (hogy ki, mikor, milyen feltételekkel, az nincs említve). Ezeket írja: „Az armális elzálogosításáról szóló, egy kártya nagyságú, számoskodó kis kék papiros lapocskát hasztalan kerestem, tűvé tettem minden lomos írásos ládát, de nem találtam. Úgy emlékszem azt tartalmazta, hogy a család, amelynél az armális zálogba tétetett, a neki ajánlott kiváltási összeget kevesellette és kiadását megtagadta. De sem a nevekre, sem az évszámokra nem emlékszem. 1897-ben Darvas István baji lakós (Tata melletti falu) irományai között lévő Matolcsy armálist felajánlotta Matolcsy Kálmán pesti ügyvédnek, aki értesítette e felől férjemet (Matolcsy Károly), ki is levelezésbe bocsátkozott Darvas Istvánnal és megkapta az armálist és a rávezetett kihirdetést. Miként jutott ez Darvas birtokába, arról nincsen tudomásunk, levélben nem lett a kérdés firtatva, a tervezett látogatás elmaradt. Sokszor kértem szegény jó uramat, keresné a családi összeköttetést, de nem volt rá hajlandó fiatalabb korában. Mikor a címeres kutyabőr a kezéhez jutott, már korosabb volt, semhogy ide-oda utazgatott volna egyházi és levéltári keresésekre. Munka közben ráakadtam egy kis boríték14

ban egy avult írásra, amely 1820. március 20.-án kelt Kölcsén. (Bereg megyei község, Beregszásztól délre 20 km). Ebben elismeri Ns. Szilágyi György, hogy Ns. Berei Varga József nála megjelent azon régóta nála lévő Matócsi armális megalkuvására, mely hogy nála nagyon ép, szép és hogy 300 R. forintokért fogja azt azon nevet viselő família embereinek kiadni, aki ezt hiteles levele által bizonyítja. …Az armális szövegében azon kifejezés, hogy ’ fent elősorolt szolgálataiért Matoczy Tamás a nem nemesek helyzetéből és állapotából, amelyben eddig állítólag leledzett, királyi hatalmunk teljességénél és különös kegyelmünknél fogva kiemelvén’, …. azt látszik bizonyítani, hogy a nemesség csak megújítatott, amikor Abaúj vármegyében 1632 évben a megye ítélő széke előtt Göncz városában kihirdettetett.” Majd később így folytatja: „Az armális mellé teszem a levélváltást, ami Darvassal folyt, ki írja, hogy a címerlevél 31 éve volt a birtokában, de miután édesapja jegyzeteiben nem említette a családot, csak hagyta, hogy hátha rávezeti a véletlen a Matolcsyak hollétére, amit elért 1897-ben. Tehát reá maradt 1866-ban. A költsei Szilágyi György bizonyítványa 1820-ban kelt, amikor Matolcsy László már 5 év óta kecskeméti prédikátor volt, kinek halála után feledésbe ment az egész ügy. Míg 77 év elteltével került meg a regebeli armális jogos tulajdonosához.”… Folytatva az idézetet: „Az armálist zálogban bíró Szilágyi meglehet, hogy leszármazott utóda volt azon Szilágyi családnak, amelyből Matolcsy István felesége, Szilágyi Erzsébet 1715-ben származott, és Darvas ugyancsak Szilágyi utód lehetett.” Mindezekből az valószínűsíthető, hogy az armális oklevelet Matolcsy László (1788, kecskeméti pap) apja, Matolcsy Sámuel (1750-1803) zálogosította el. További kérdés, hogyan került az armális az Országos Levéltárba. Felesége emlékiratából kiderül, hogy a századfordulón még Matolcsy Károlynál (1828 - 1907) volt. Ecsedy Tamástól (Matolcsy Teréz unokájától, aki Matolcsy Károly lánya volt) tudom, hogy 1940-ben ő már látta az Országos Levéltárban, erről – a kor technikai adottságait használva – pausz másolatot készített, aminek hitelességét dr Herczeg József, a levéltár akkori főigazgatója aláírásával igazolta. (Ennek másolata nálam megvan). Érdekes az is, hogy bár Matolcsy Tamást, mint őst említi a Zilahi ág is (Bíró Mátéval együtt), de nem tud semmit a nemesi oklevélről. Ennek egyik magyarázata lehet az oklevél fent leírt elzálogosítása: abban a cca. 100 évben esett ki az oklevél a „köztudatból”, amikor a családkutatások Magyarországon beindultak. Halábori Matolcsy Ferenc armális oklevele A másik armálist halábori Matolcsy Ferenc (Francisco Halabor alias Mathoczy) kapta, szintén II. Ferdinándtól 1630. április 20.-án, amit 1632. január 14.-én hirdettek ki Szatmárban. Erre van hivatkozás a Bereg megyei és a váradi káptalan levéltárában (Vö.Nlf III/45). A címer a 11. képen látható. A címer leírása: „Álló, egyenes, felül domború, oldalt homorú, csücskös talpú pajzs kék mezejéből kinövő veres ruhás fekete magyar kalapos ifjú vitéz felemelt jobbjában arany markolatú görbe kardot, baljában zöld pálmaágat tart. A pajzs jobb felső sarkában arany csillag, bal felső sarkában ezüst hold-sarló látszik. A pajzsra helyezett, jobbra fordult, nyílt koronás lovagsisak dísze három zöld levelű kinyílt veres rózsa.” Ennek a címernek az ismeretében már érthető Matolcsy Károlynénak a megjegyzése az előző fejezetben idézett emlékirataiban „Vagy nem a Halábori Matolcsy Ferencnek adományozott volt-e férjem ágának címere?” teszi fel a kérdést. „Matolcsy László sógoromnál volt édesapja betűs pecsétnyomója, annak sisakdísze a hármas ág. Hogy ezen sisakdísz virág-e, vagy toll, biztosan ki nem vehető.” A családi pecsétnyomókról nem lehet tudni, mikor készültek, mi alapján és rendszerint elnagyoltak. Matolcsy Károlyné emlékirataiban található egy

15

7. kép Farmosi ág

9. kép Kecskeméti ág

8. kép Ráckevei ág

10. kép Matolcsy Marianna dokumentumaiból

16

11. kép

12. kép

Matolcsy Ferenc címere 1630-ból

A zilahi családág által nyilvántartott címer

a)

b)

Matolcsy Simon címere (kapta 1653. 12. 18.-án III. Ferdinándtól)

Matolcsy címer Borovszky Samu Magyarország vármegyéi c. művében

13. kép Egyéb Matolcsy címerek

17

14. kép Matolcsy Miklóstól örökölt pecsétnyomó

18

15. kép Budai vár, Táncsics Mihály utca 4.

19

furcsa megjegyzés: „A Halábor nemzetségből származó Matolcsy címerlevélre férjem kérdést intézett Kassára a megyei levéltárhoz. A válasz azonban az volt, hogy az írás olvashatatlan, elmosódott. Ez lehet igaz, de lehet felületesség is.” Kérdés, miért írt volna Matolcsy Károly (1828) Kassára a Halábori Matolcsy Ferenc címerlevele ügyében, amikor azt Szatmárban hirdették ki? Sokkal valószínűbb, hogy a saját címerlevele ügyében írt, aminek a hátán a kihirdetésre vonatkozó feljegyzés tényleg elmosódott, nem igen olvasható. (lásd a 4. képen) Az armálisról, a család vélelmezett nemességéről egy másik Matolcsy Károly (1889, nyugalmazott huszárőrnagy) dokumentum összeállításából nyerhető információ, aki 1936-37-ben kérelmezte a Belügyminisztériumtól családja nemességének elismerését, igazolását (lásd zilahi Matolcsy Károly címszó alatt). Ebben a kérelemben a fenti armálisra hivatkozva azt nemességújító címeres levélnek nevezi, mivel szerinte Halábori István (halábori Matolcsy Ferenc apja) a nemességet 1609-ben Báthory Gábortól kapta a Szatmár megyei Matolcson lévő telek adományozásával együtt. A Belügyminisztérium által készített bizonyító iraton szerepel a Belügyminisztérium illetékesének kézírásos megjegyzése, hogy az „eredeti címeres nemeslevél íróasztalom fiókjában van – 1936. 12. 17. Dr. Föglein (?)” A nemeslevél latin nyelvű, kézzel írt másolata szerepel a Belügyminisztérium nemességet tanúsító okiratai között, egy kézi rajzolatú címer-vázlattal együtt, ez látható a 11. képen. A belügyminisztériumi dokumentum végén az alábbi kézzel írt széljegyzet olvasható: „a Nemességvizsgáló Hivatal a nemeslevelet feljegyezte, 1937. május 10. Ányos (?)” Ennek ellenére nem lelni nyomát a nemeslevelek és nemesi címerek legújabb feldolgozásaiban [15] [16], vagy az Országos Levéltárban. A belügyminisztériumi dokumentumok másolatai a birtokomban vannak, de a kérelemhez csatolt bizonyítékok ebben csak hivatkozási számokkal szerepelnek és a levéltári jelzet alatt nem találhatók, így további kutatást igényelnek. Matolcsy János armális levele Ez a nemesi oklevél különbözik az előzőektől, története rögzítésre érdemes. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem Nagyenyed város minden polgárának nemességet akart adni, mert hűségesen szolgálták őt és harcoltak seregében a lengyel hadjáratában. Halála (1660) megakadályozta a jogi procedúra befejezésében, így ez Apafi Mihály fejedelemre maradt, aki 1664. július 29.-én Várad várában kiadott nemesi adománylevéllel teljesítette azt. Az armálisban mintegy 50 név szerepel, köztük Matolcsy János (Joannem Matotsi) és fel vannak sorolva jogaik: föld, hegy, erdő, tó birtoklása, halászati jog, kocsma, mészárszék használati jog, minden adó alól mentességi jog, stb.. Ez alapján az armális alapján később Jónás Ferenc nagyenyedi lakos kérvényezte I. Ferenc magyar királytól a nemességük megerősítését, amit 1798 májusában a király meg is tett, és pecséttel hitelesített (Ferenc magyar királyként volt I. Ferencnek nyilvántartva (1792-1835), mint német-római császár második volt, ezért szerepel itt „Franciscus secundus”-ként). Ennek a megerősítő okiratnak két részlete látható a 6. képen: az alsón a nemesek felsorolása között Matolcsy Jánosé, a felsőn a hivatkozás Apafi Mihály 1664-es armálisára. Címerkérdés általánosan A Matolcsy család címere(i?) körül még nem minden kérdés tisztázott. A címer adományozása általában együtt járt a nemesi rang és oklevél adományozásával (armális). A címeres nemeslevéllel történt nemesítés érvényességéhez hozzátartozott, hogy azt egy éven belül abban a vármegyében ahol az illető lakott, a megyei közgyűlésen a nemesek színe előtt ki kellett hirdetni [17]. A nemesi előnév (prediktum) felvétele a középkor után lett szokásos, annak a helynek a neve, ahonnan a család származott (Szatmári és Gönci). A prediktum nem feltétele a nemesi levélnek, csakúgy, mint az „y” nem a nemesség jelzője (lásd Rákóczi, Te20

leki, Kanizsai, stb.). A címer a nemességnek nem elengedhetetlen kelléke, csak ékessége. A címer önmagában nem bizonyítja a nemességet, csak a nemeslevéllel együtt [17]. Amit családi a címerek terén eddig sikerült felkutatni, az a következő: •

Matoczy Tamás nemesi oklevelén az 5. képen látható címer szerepel. A DebreceniAlföldi családágnál az ehhez nagyon hasonló címerváltozatokat tartják nyílván. A farmosi családágnál a 7. képen látható változat ismert, a kecskeméti ágnál egy ehhez nagyon hasonló, de látható, hogy más címerfestő készítette. (9. kép) A szintén ehhez a családághoz tartozó ráckevei leágazásnál (Szánthó Aladárné, Matolcsy Ida, lásd 1. Melléklet, 3. függelékében) a 8. ábrán látható címer járatos, ami egyértelműen ennek a címernek a reinkarnációja. Érdekes még a Matolcsy Marianna dokumentumai között található, ide kívánkozó változat (10. kép), miközben az a családág a nagyenyedi Matolcsy Jánossal vélelmezi a rokonságot, a leszármazást. A nagyenyedi címer egészen más, leírását lásd később. Ezek a „kópiák” valószínűleg az 1900-as évek elején készültek, (különböző helyeken és különböző címerfestők által), de erre vonatkozó megbízható adat nincs. Némiképpen eltérő a címerpajzsot körülvevő, díszítő levélzet, az azonban nyilvánvaló, hogy a négy címer-változat a lényeget illetően azonos. Ezt a címert, mint a Matolcsy család jelképét több összefoglaló mű is tartalmazza [15] [16]. A Farmosi ágon, fiúágon öröklődik egy ilyen címert magába foglaló pecsétgyűrű és pecsétnyomó, annak eredete azonban ismeretlen, énrám úgy maradt, hogy nagyapámé (Matolcsy Miklós) volt. Viszont az ő anyja (Matolcsy Károlyné Kaas Melanie emlékirataiban egy másféle családi pecsétnyomót említ (lásd „Matolcsy Tamás armális oklevele” fejezetcím alatt). A nagyapámtól tám hagyományozott családi pecsétnyomó a 14. képen látható. Azt, hogyan került nagyapámhoz, ki csináltatta, nem tudom. Akár ő, akár valamelyik felmenője, ez azt bizonyítja, hogy dédanyám (Kaas Melanie) kérdése a címerrel kapcsolatban nem foglalkoztatta őt komolyan.

•

Halábori Matolcsy Ferenc címeréről csak a 11. képen látható rajz van a birtokunkban, amit a Belügyminisztérium készített a nemességet igazoló okirathoz. [20] Az Országos Levéltárban és a címergyűjteményben még nem sikerült megtalálni. Érdekes megemlíteni, hogy Matolcsy Ferenc leszármazottai – így fiának, öreg Matolcsy Sámuelnek ükunokája, György (1743 - 1801) – állítólag olyan címert használtak, amelyen az ifjú vitéznek csak a bal keze látható a pálmaággal [20].

•

Matolcsy Simon címeres levelet kapott 1653. december 18.-án Regensburgban III. Ferdinándtól [3], amit 1654 július 1.-én hirdettek ki Ónodon, Borsod vármegyében. (Miskolctól 15 km). A nemességet Matolcsy Simon kapta, mint „főérdemelt”, és rajta keresztül első felesége (Balásffy Anna), fia Matolcsy Mihály, valamint testvére Matolcsy Mihály és végül leánytestvére, Matolcsy Ilona és annak férje: Medve Lukács. A címer a 13/a. képen látható. A címerpecsét a Pestmegyei Levéltárban található (Kösz.231). A címerpajzsban egy balra néző orrszarvú áll hármas halmon. A pajzs tetején lévő – szokásos koronán – három hosszú szárú tulipán (a hivatalos leírás szerint liliom) áll. A gond az, hogy még nem sikerült Matolcsy Simonnal a családi kapcsolatot tisztázni, bár érdekes a területi közelség Gönc és Ónod között, és az adatok arra utalnak, hogy ebben az időben Matolcsyak éltek a környéken. Az Országos Levéltárban a címerlevelek nyilvántartásában csak Matolcsy Simon címeres oklevele található [15], ami a Matolcsy családdal kapcsolatba hozható. Több mint 1700 nemesi oklevél szerepel a nyilvántartásukban. Az azonban, hogy egy oklevél nem szerepel a listán, nem jelenti, hogy nem is létezik. Sőt azt sem, hogy nincs a Levéltár birtokában (lásd Matolcsy Tamás nemeslevelét).

21

•

Ismert egy másik Matolcsy címer is [6], ezen is egy görbe szablyát tart egy balra néző kétfarkú oroszlán (lásd 13/b. képen) sok egyéb részletben azonban eltér az ismert Matolcsy címertől: nincs hármas halom az oroszlán alatt, csak hold van, csillag nincs az oroszlán felett, a felső koronán nem angyal áll karddal, hanem a kétfarkú oroszlán. A szerzők ezt a címert a Szatmár megyei régi nemesi Matolcsy (Matóczy) család címerének tartják, amit szerintük 1664-ben kapott a család és Pest vármegyében is kihirdették. Megemlítik, hogy a család tagjai közül Jánost a Rákóczi szabadságharcban a labancok kivégezték. A meglévő nemeslevel(ek) alapján e címer ügyében nyílván tévednek a szerzők.

•

A Zilahi Dél - Dunántúli családág is nyilvántart egy Matolcsy címert, ez látható az 12. képen. Az Országos Levéltárban az ehhez tartozó nemesi oklevél nem szerepel a nyilvántartásban, legalább is eddig nem sikerült a nyomára bukkanni. Ennek a címernek az eredete további kutatást igényel. Azt sem lehet kizárni, hogy ezt a címert valamelyik felmenő ági feleség „hozta be” a családba a maga címereként és néhány generációval lejjebb már Matolcsy címerként tartotta nyilván a családág. Nagyon hasonló címerpajzsa – dombon álló, balra néző, bal lábán álló madár (daru) felemelt jobb lába karmai között tart valamit (követ) – van a gedei Gedey és a nagyréti Darvas családoknak. De sem a 12. képen látható, sem a vázlatos fenti címerek nem alkalmasak az azonosság magállapításához. Érdekes lehet ebből a szempontból a Dél-Dunántúli (zilahi) ághoz tartozó Matoltsy Sándor (1887-1962) egyik levele, amit egy rokonának írt családkutatási ügyben [12]. A címzett „Mélyen tisztelt Igazgató Úr!” (valószínűsíthetően Fejér Lajos) a Fejér ágon (anyai ágon) rokona a levélírónak, és örömmel állapítják meg közös ősüket, Fejér Jánost, aki 1715-ben kapott nemességet. Nem kizárható, hogy a 12. képen látható címer ennek révén „került be” a Matolcsy családba. Érdekes adalék a címerhez az ugyancsak Matoltsy Sándortól származó feljegyzés, hogy a címer dédapjának a címeres pecsétgyűrűje révén „maradt fenn” leányán, Matolcsy Terézen keresztül. A 12. képen látható címert ez alapján festette meg Somogy vármegye főlevéltárosa 1923-ban. Ez a feljegyzés sem erősíti meg a címer hitelességét.

•

A nagyenyedi armálishoz (Matolcsy János) tartozó címer leírása az I. Ferenc által kibocsájtott megerősítő levélben: „Kiegyenesített oldalú ötszögű katonapajzs felső részében fél holdak, a pajzs takarója minkét oldalon kissé arannyal befutatva, belül pedig égszínkék színben végződik, a pajzs alján zöld gyep, amelyben griffmadár áll saját, természetes színében (barna), kiterjesztett szárnyakkal, farka hátra, felfelé áll, lábait úgy tartja, mintha menne, vagy repülne, álló lábai alatt baloldalon emberi szív, jobbra kardot markolatánál megragadó kéz van ábrázolva. A szív felett ragyogó csillag látható. Felülre nyílt katonai sisak van helyezve, rostély nélkül, királyi diadémmal, drágakövekkel díszítve.” Ez a címer is 1664-ben született, de még nincs biztos ismeretünk arról, hogy a nagyenyedi Matolcsy János milyen kapcsolatban áll az ismert öt családágunkkal, illetve az 1700-as évek elején élt Matolcsy Jánossal, az Észak- Dunántúli ág ismert ősével.

•

Van olyan feltevés [12], hogy a három családág által deklarált közös ős, matolcsi Bíró Máté már nemességet kapott II. Mátyás magyar királytól (1608-1619). Erről azonban nincsenek bizonyítékok (pontos időpont, hely). Az Országos Levéltár nem tart nyilván ilyen nemesi oklevelet, főleg nem hozzátartozó címert.

A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a leszármazottaknak a nemességet a vármegyéknél igazoltatni („ratifikáltatni”) kellett, hitelesen bizonyítva az eredeti nemességet és a családi leszármazást, kapcsolódást a nemességet kapott, vagy azzal már bizonyítottan rendelkező személyhez. Így dokumentum van arról, hogy matócsi Bíró Pál 1766. november

22

27.-én Közép-Szolnok vármegyében kapott nemesi igazolványt [3], vagy Matolcsi Bíró János de Zilah 1757 márciusában ugyancsak Közép-Szolnok megyében [4], a Matolcsy család Szatmár és Pest vármegyékben 1664-ben [2] nyert nemesi oklevelet. A zilahi Matolcsy Bíró család nemessége Közép-Szolnok vármegyében 1786. június 19.-én „a legfelsőbb helyen igazoltatott.”Arra is találni példát, hogy a nemesség igazoltatása nem mindig ment könnyen. Matolcsy Erzsébet „öreg apósának”, Kandó Jánosnak (1659-ben táblabíró Nógrád vármegyében) ez több mint két évig tartott 1652-54 között és végül nem is azon a felmenő családi ágon sikerült, amellyel a procedúrát elindította. Érdekes megemlíteni, hogy a Budai Várnegyed Táncsics Mihály u. 4. házának bejárati kapuja fölött a Szatmári és Gönczi Matolcsy címer látható. (lásd a 15. képet az 5. képpel öszszevetve). Debreceni végrendelet Biztos támpont a családi múltban egy 1746-os, Debrecenből származó végrendelet: „Én, alul subscribált idősbbik Matolcsi B. Sámuel, testemben ugyan Isten Ő Szent Felsége látogatásábul erőtlen, de ép és egészséges elmével lévén, halálom után elmaradandó kevés javacskáim eránt tészek illyetén Testámentumi rendelést….” A debreceni Czegléd utcában lakó Matolcsi B. Sámuel (1667-1747) így kezdi végrendeletét hat gyermeke javára, akik közül a végrendelet írásakor már csak a legfiatalabb, János fia lakott vele Debrecenben. Matolcsi B. Sámuel debreceni lakását megerősíti egy 1717-es összeírás is [9], amely Debrecenben utcánként felsorolja a lakósok neveit és a Czegléd utcában a mintegy 180 név között szerepel Samuel Matolcsi és testvére István (Stephanus) Matolcsi is. Bővebbet a végrendelet szereplőiről a „Híres végrendelet szereplői, örökösei” címszó alatt. Érdekes megemlíteni, hogy a végrendeletet tanúként Szilágyi Márton és Szilágyi Sámuel írták alá, akik vélelmezhetően Matolcsy Sámuel sógornőjének (Matolcsy István felesége Szilágyi Erzsébet) testvérei voltak. Nemesség igazolása. A Brokés féle (Matoltsy Sándor) dokumentumokból [12] jól rekonstruálható, hogy a végrendelkező Matolcsy Sámuel 1738-ban Szabolcs vármegyében „nemességének igazolására szólítván azt az 1717-ben Szilágycsehiben nyert nemesi tanúsítvánnyal igazolta.” Ezen a Szilágycsehiben megtartott Közép-Szolnok vármegye megyegyűlésén Matolcsy Sámuel és testvére György személyesen megjelenve igazolták nemességüket és ezt a dokumentumot használták fel későbbi igazolásuknál ők és leszármazottaik is. 1718-ban a Partiumot (Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék) Erdélyhez csatolták és ezt követően a Matolcsy család Partiumban birtokkal rendelkező tagjai (Sámuel unokái) „nemességük igazolására kényszerítettnek.” Nyolc unokatestvér ezt a bizonyítást együtt végezte el. Matolcsy Sámuel négy fiának érintett fiai (a nyolc unokatestvér) az alábbiak voltak: - Matolcsy József fiai: József, Pál és Gábor (Kisdaróci birtokos, ő intézte a nemesség igazolási ügyet) - Matolcsy Sámuel fiai: József, Sándor, Mózes és Elek. Az előbbiről tudjuk, hogy telke, fél kúriája volt Kraszna- Horváton és további telkei Palicskán és Récsén. 1808-ban Kraszna vármegye „gyalogosnak írta ki”. Az utóbbi három katonai szolgálatban állt. - Matolcsy Pál fia: Sámuel (birtokai voltak Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékben) - Matolcsy Jánost csak megemlíti a dokumentum, mint „Debrecenben valószínűleg ma is élő” negyedik testvért.

23

Közép-Szolnok vármegye 1772. márc. 28.-án kelt, a fentiek nemességét jóváhagyó ítéletét az Erdélyi Kancellária 1786. június 19.-én hagyta jóvá. Érdekes, hogy az előterjesztett kérés a Közép-Szolnok v.m. 1681. márc. 21.-én kibocsájtott tanúsítványára hivatkozik, miszerint Matolcsy Tamás, akinek szintén nemesi levele volt, házasságot kötött Ágoston Márton özvegyével, akinek Zilah városában nemesi telke volt, amit Matolcsy Tamás kapott meg, s ennek a Matolcsy Tamásnak a leszármazottja volt idős Matolcsy György, aki az említett telket művelte. (Ez a Matolcsy György dédapja volt a fenti nyolcaknak). Tudni kell, hogy a nemesség igazolásához a nemes őst és a tőle való leszármazást kellett igazolni. Az ős nemességét azonban nem csak armális igazolhatta, hanem hogy volt nemesi földje, telke, vagy volt jobbágya, vagy fizetett hadi adót, stb. így egy-egy nemesség igazolás nem ment mindig vissza egy armálisig. Érdemes itt megemlíteni, hogy nem csak a személyek törekedtek nemességük bizonyítására, hanem a „hatóságok” (megyék, városok) is, (erre utal a „nemességük igazolására kényszerítettek” kifejezés is) mert ha valaki nem tudta nemességét igazolni, arra mindenféle adót ki lehetett vetni. Ugyancsak érdekes felfigyelni arra, hogy a nyolc unokatestvér közül Matolcsy Sámuelt 1742-ben mint nemest már összeírták Debrecenben, de ez Hajdú vármegye ügye volt, nem Partiumé. Harmonialis Contractus Ugyancsak tény, hogy a Szilágyságban lévő Zilah oppidiumban (mezőváros) 1701. márc. 21.-én a gubernium (kormányzótanács) foglalkozott a zilahi nemesek és civilesek, valamint tekintetes nagyságos Andrási István úr közötti vitával [12]. A vita azonban elfajult a nemesek és polgárok között. „A nemesek egy tilalmas erdőt pusztítottak”, a polgárok ezt akarták megakadályozni. 1701 novemberében véres harc tört ki, egy polgárt meglőttek, többet a hadadi várba hurcoltak fogolyként. A villongások folytatódtak az „adózás dolga miatt”. Ennek a konfliktusnak vetett véget a Barta Mihály főbíró segédlevelével 1737-ben megkötött „Harmonialis Contractus”, amelyet a nemesek részéről többek között Matolcsy Bíró György (1684 - 1749) és mennyői Láposi Pál (felesége Matolcsy Judit, lásd a „Híres végrendelet szereplői, örökösei” címszó alatt), Közép-Szolnok megye assessorai írták alá. Matolcsy Károly közjegyző „hazatérése” Érdekes tény, hogy az „Alföldi ághoz” tartozó Matolcsy Károly – aki 1828-ban Kecskeméten született a Debrecenből származó Matolcsy László (1788-1836) fiaként, és Farmoson 1860-ban nősült (Kaas Melanie) – esküvője után visszaköltözött a Szatmár vármegyei Csomaköz-re, ahol gróf Dégenfeld birtokán volt gazdatiszt és első két gyermeke: Balázs (1861) és László (1863) ott is születtek. Matolcsy Károlynak a nagybácsi-nagynéni illetve unokatestvéri szintű rokonai akkor ezen a vidéken (Szatmár vármegye) éltek. Később ismét visszatért Farmosra, ő lett Cegléd első királyi közjegyzője, további öt gyermeke Cegléden született. Matolcsy Károly Farmoson van eltemetve a családi temetőben. Az ő – illetve felesége – révén maradtak fenn ismeretek a családi Zöld könyvről. Matoltsy Sándor dokumentum gyűjteménye [12] Dr. Matoltsy Sándor (1887-1962), Kaposváron élő ügyvéd, aki a Dunántúli Bank és Takarékpénztár vezérigazgatója, kormányfőtanácsos volt, az 1930-as évek második felében nagy családfakutatásba kezdett a Matolcsy család eredetének és nemességének igazolására. Igen sok levéltárat, egyházi anyakönyvi hivatalt keresett meg és mintegy 100 db dokumentumot, levéltári dokumentumról készített igazolt, hivatalos másolatot gyűjtött össze, rendszerezett. Ezek alapján a Matolcsy család nemességét igazoló hivatalos eljárást indított, amely sikerrel 24

végződött. [17]. Ez volt egyike az utolsó két – nemesség igazolási – eljárásnak a Matolcsy családban, akkor, amikor ennek már gyakorlati jelentősége nem volt. (Hol voltak már ekkor a nemesi kiváltságok?) Érdekes megemlíteni, hogy Matoltsy Sándor ezen folyamodványban kérte családja részére a „Matoltsy” névhasználat hivatalossá tételét is. Ezt a dokumentum gyűjteményt (erről készült másolatokat, mintegy 250 oldalt) bocsájtotta rendelkezésünkre Matoltsy Sándor unokája, Brokés Ferenc. Ezen óriási dokumentum- és adat mennyiség feldolgozása nagy munkát igényelt. Az adatok sok helyen alátámasztották, máshol kiegészítették a már ismerteket. Néhány kérdés azonban továbbra is nyitott maradt, sőt újak is felvetődtek. A lényeges különbség a család nemességének eredeztetésében van. Az alföldi ág Matoczy Tamástól származtatja a nemességet egy meglévő armális alapján (1631), a Matoltsy Sándor féle verzió [12] matolcsi Bíró Mátétól (Matoczy Tamás apjától?), aki állítólag II. Mátyás magyar királytól (1608-1619) kapott nemességet. Az eltérés egyik lehetséges magyarázata az elzálogosított armális (lásd a „Matoczy Tamás armális oklevele” fejezetben). Utánanéztem, az Országos Levéltár nyilvántartásában [15] 47 nemesi oklevél, címer szerepel különböző Bíró nevű személyekkel kapcsolatosan, de egyiket sem II. Mátyás adta, s nem Szatmárban, vagy a környező vármegyékben. A jelzett időtartományban egy Bíró István kapott nemességet Biharban, Báthori István erdélyi fejedelemtől. Halábori dokumentumok [11] Halábor kis település a Tisza jobb partján, Bereg vármegyében, szinte szemben (Tunyog) Matolcs-al, és nagyon közel 5-6 olyan településhez, amelyek írott dokumentummal kapcsolódnak a Matolcsy családhoz (lásd az 1. képen). Már az 1300-as évekből vannak feljegyzések Haláborról. Az 1800-as évek végén 77 házzal, 908 magyar lakóssal és 908 hold földdel rendelkezett, ekkor a birtokosok között már nem volt Matolcsy. „1646-ban Halábori Pál birtokai – fiúgyermek hiányában – három lánya után a Budai, Matolcsy és Tordai családokra szállott.” [18]. Az Országos Levéltárban P 927. jelzet alatt (régi jelzet No.97) a Halábori Matolcsy család kézzel írt eredeti dokumentumai találhatók, mintegy 80-100 db különböző tárgyú, terjedelmű, típusú írat (megállapodás, föld adás-vétel, záloglevél, jobbágy átadás, bírósági bejelentés, tanúsítvány, kocsma bérlet, levél és egy sor kiismerhetetlen tárgyú anyag). Az írások többsége magyar, de van benne latin is, néhánynak kevert a nyelve. Többségük nehezen olvasható. Ezen dokumentumok közül mintegy 50-et lemásoltam és feldolgoztam. A „feldolgozás” a következőkre terjedt ki: • • • •

Kik (milyen nevű Matolcsyak) szerepelnek az egyes dokumentumokban, és ha többen vannak, milyen rokonsági kapcsolat van közöttük, Mi a tárgya a dokumentumnak, különösen a Matolcsyak viszonylatában, Milyen helységek (falu, város, megye) jelennek meg bennük, különösen a Matolcsyak vonatkozásában, Milyen dátumok szerepelnek bennük (A legrégebbi dokumentum 1673-ból, a legújabb 1817-ből származik).

A maguk idejében ezek az írások nem családtörténeti dokumentumként születtek, ezért a családi kapcsolatokat, rokonsági szintet úgy kellett „kibányászni” belőlük, ami többször csak logikai következtetések alapján volt lehetséges (valószínűsíthető). A dokumentumokban szereplő Matolcsyak családi kapcsolatáról, generációs szintjéről a 16. kép ad tájékoztatást, öt generációt érintenek a dokumentumok, azonban a személyek rokoni kapcsolódása nehezen tisztázható. A nevek mellett szereplő évszámok azt mutatják, hogy

25

ebben az évben valami történt velük, mint felnőtt emberek szerepelnek valamelyik dokumentumban. Az öt generáció időbeli pozíciója: • 1. generáció: az 1600-as évek közepe, második fele • 2. generáció: az 1600/1700 századforduló körüli évek • 3. generáció: az 1700-as évek első fele, közepe • 4. generáció: az 1700-as évek közepe, második fele • 5. generáció: az 1700-as évek vége, 1800-as századforduló környéke A születési-halálozási időpontok nem állapíthatók meg. Csak a 3. generációhoz tartozó Matolcsy Sámuelnél van némi információ: felesége 1774-ben, mint néhai Matolcsy Sámuel özvegye ír végrendeletet (tehát M.S. akkor már nem élt). Nehézséget okozott az azonos nevű, de eltérő generációhoz tartozó személyek megkülönböztetése. Ez csak más dokumentumokkal, pl. zilahi Matolcsy Károly (1889) kutatásával való összevetéssel, más forrásból is ismert esemény segítségével volt lehetséges. Az 1. generációhoz tartozó „öreg” Matolcsy Sámuel – mint Szatmár v.m. szolgabírája – ismert felmenő ági őse, kulcsfigurája a családnak (lásd „Két őstestvér” címszó alatt). Matolcsy István is hagyományozott birtokot Matolcsy Józsefre 1753-ban, mivel öregségében táplálta, ápolta őt (tehát akkor ő már öreg volt). Matolcsy Györgyről (1743) azt lehet tudni, hogy Szatmárnémeti városának szenátora, kurátora volt és az egyházban (Eclesia) is volt szerepe, funkciója. Fia, szintén Matolcsy György, több évig kocsmát bérelt a várostól, majd 1782-ben bérleti jogának meghosszabbításáért fordult a „Tekintetes, Nemes Tanács és Electa Jurta Communitas”-hoz. Hét érvet sorol fel maga mellett (17. kép), így hivatkozik Attyának régi érdemeire és arra, hogy korábbi kötelességének minden panasz nélkül eleget tett, sőt Tumbiez Ignác ajánló levelét is csatolta. Matolcsy István, György, János, Erzsébet, Sámuel és Zsigmond testvérek voltak. Ugyancsak testvér volt Susanna, Ferenc, József és ifj. Zsigmond, a János gyerekei. Ők az 1700-as évek közepén halábori lakósok voltak, és többüknek volt birtoka, földje Halábor határában. Mint az 1. képen látható, Halábor a Tisza mellett fekszik, erre több iratban is található utalás. Érdekes megemlíteni, hogy Matolcsy János az egyik iraton – 1721-ben, – mint Szatmárcsekei lakós jelenik meg. Bár a dokumentumok a halábori Matolcsy család gyűjtőnév alatt szerepelnek és valóban sok közülük kötődik Haláborhoz, illetve halábori illetőségű Matolcsyiakhoz, igen sok dokumentum messze túlnyúlik ezen a lokalitáson. Szatmár vármegyéből szerepel Szatmárnémeti (33), Szatmárcseke (32), Csomaköz (27), Nagybánya (19) és Fehérgyarmat (31) – a számok az 1. képen való tájékozódást segítik – Bereg vármegyéből Vásárosnamény (35), Máramarosból Huszt (34) és Szolnok-Doboka vármegyéből Kentelke (36). Nagybányán 1749. augusztus 25.-én egy latin nyelvű”Quietentia”-t írt alá Matolcsi Sámuel, a református eklézsia kurátora (18/a kép). Ez azért érdekes, mert Nagybánya meglehetősen messze van Halábortól, tehát a „kétlaki” életvitel nehezen elképzelhető, Matolcsi Sámuel elszármazva Haláborból ekkor már Nagybányán élt. Ehhez a Matolcsi Sámuelhez (1705-1767) vezeti vissza egyértelműen a Nagybányai Matolcsy ág a gyökereit. A Matolcsy Sámuellel kapcsolatos öt dokumentum nem halábori életvitelt mutat. Örökölt halábori telkekről mond le testvérei javára, illetve ad el nekik földet, jobbágyairól rendelkezik, stb. Ugyancsak érdekes dokumentum (18/b. kép) az 1760. február 17.-én Haláborban kelt tanúsítvány, amelyben Matolcsy János, György és Sámuel (testvérek), „Alább subscrsibáltak szerint recognoscálják, adják egyszersmind tudtára mindenkinek akinek illik, hogy lévén minékünk ezen Tekintetes Beregh vármegyében a Halábori határon édes eleinktől, úgymint Halábori Páltól reánk devemiált (?) örökségünk, nevezetesen a Tölgyes Kertben, melynek végét egy darabban az Tisza szaporítván, ugyanazon szaporítást Pap László embernél is…” rendelkeznek a

26

16. kép A halábori dokumentumok szereplői és családi kapcsolataik

27

17. kép Matolcsy György kocsma-bérlet iránti kérelme Szatmárnémetiben

28

18/a. kép. A halábori Matolcsy Sámuel, mint Nagybányai ref. eklézsia kurátora

18/b. kép Hivatkozás az ősre, Halábori Pálra. 29

birtokukban lévő telekről, az eklézsiának adják azt. Halábori Pált, mint örökhagyó felmenőjüket említik a testvérek, és ezt érdemes összevetni azzal a megállapítással, hogy Halábori Pálnak csak lányai voltak, egyiküket egy Matolcsy vette feleségül, így a Halábori fiúági örökösödés megszakadt [18]. Az itt szereplő Matolcsy Sámuel azonos a Nagybányai kurátorral. Matolcsy Sámuellel kapcsolatban további információ található [21], amely szerint 1718-ban a gyulafehérvárinagyenyedi főiskolán tanult, majd 1730. április 24.-étől két évig nagybányai rektor volt. További érdekesség Matolcsy Pál Kentelkéről (Szolnok-Doboka v.m.) 1795-ben írt levele „Kedves Urambátyámhoz”, amelyben emlékezteti őt Fogarasra tett látogatására (Erdély, Küküllő v.m.). A halábori dokumentumokhoz kapcsolódva érdemes megemlíteni Baán Kálmán feljegyzését [28]: „Matolcsynénak, egy földműves özvegyének birtokában eredeti nemeslevél és több XVII. századi helyi vonatkozású irat volt papírdobozban a mestergerendán.” Hogy mi lett az iratok sorsa, arról nem tesz említést. Zilahi Matolcsy Károly dokumentumai [20] Levéltári kutatásaim közben szinte véletlenül találtam rá egy érdekes dokumentumra, amelyben Matolcsy Károly (született1889-ben) nyugalmazott huszárőrnagy 1936-ban kérelmezte nemességének elismerését. [20]. Ő volt a másik, aki ezt tette, Matoltsy Sándorral (1887 - 1962) szinte egy időben, egymásról mit sem tudva. Ő a nemességét visszavezette halábori Matolcsy Ferencig, sőt tovább, Halábori Istvánig, akinek Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1609. szeptember 12.-én adományozott nemességet és birtokot Matolcs településen. Matolcsy Ferenc nemeslevelét – amit a kérelmező „nemesség megújító levélnek” nevez – II. Ferdinánd adta 1630-ban. (Itt érdemes felfigyelni arra, hogy ez a gondolat Matoczy Tamás armálisával kapcsolatban is felvetődött, lásd az ottani fejezetben.) A közölt családfa elég részletes, főleg az 1700-as évek közepétől. Az adatok jól kombinálhatók az előző fejezetben említett „Halábori dokumentumok”-kal, jól kiegészítik egymást, segítenek a „kirakós játék” megoldásában. Ma már az is nyilvánvaló, hogy „halábori” családág ilyen formában nem létezett, halábori kötődése, kapcsolata több családágnak is van. Matolcsy Károly itt feltárt ága gyakorlatilag hat generáción keresztül Szatmárnémetiben élt (legtöbbjük a Lázár utcában). Onnét Erdélybe, majd vissza Zilahra került, Matolcsy Károly már Budapesten halt meg. Ez a családág van olyan részletesen dokumentált, mint a korábban ismert három, illeszkedik is azok közé, így felvettem negyedik ágnak. A messzi múltba visszamenően azonban ez is sok bizonytalanságot tartalmaz. Néhány megállapítást érdemes rögzíteni: •

Ezek a dokumentumok sok ponton találkoznak a halábori dokumentumokkal, így megjelenik a 16. képen látható – sárga színnel jelzett – öt testvér, kiegészítve őket még kettővel: Zsigmonddal és Ferenccel. A családfa a hét testvér közül Matolcsy György leszármazottaira koncentrál (lásd 4. Melléklet /1. és 2. függelékeiben), mert a kérelmező Ma-tolcsy Károly ezen az ágon egyenes ágú leszármazott. Ettől a Matolcsy Györgytől lefelé a leszármazás már tiszta, egyértelmű.

•

Ezen családfa felmenő ágán szerepel „öreg” Matolcsy Sámuel – mint halábori Matolcsy Ferenc fia – Szatmár vármegye szolgabírája, majd főszolgabírója, az a Matolcsy Sámuel, aki a Matoczy Tamás nemességi ágán is szerepel, mint Matoczy Tamás leszármazottja (fia). Ezt így tartja nyílván a Zöld könyv alapján a DebreceniAlföldi Matolcsy ág és közvetve ezt bizonyítja Matoltsy Sándor (1887) dokumentum gyűjteménye is, ami az „idős” Matolcsy György – Matolcsy Tamás – matolcsi Bíró Máté felmenő vonalat tarja számon. Az meg dokumentumokkal bizonyított, hogy 30

Matolcsy Sámuel Szatmár megyei szolgabíró testvére volt a fenti Matolcsy Györgynek. (lásd a „Két őstestvér” fejezetben.) •

Nem egyértelmű és más forrásokkal nem kompatibilis a Halábori – Matolcsy névváltozás, átmenet. Ez a dokumentum összeállítás azt mondja, hogy Halábori István fia – Ferenc – a Matolcson kapott nemesi telek miatt vette fel a Matolcsy nevet, ugyanakkor a II. Ferdinándtól kapott nemeslevélben „Franciscus Halabor alias Matholcsy” szerepel. Az összeállítás szerint Ferenc hamar elhagyta a Halábori nevet (már 1653ban) és fia Sámuel már kezdettől fogva Matolcsy néven szerepelt. A névváltoztatás azonban ebben az időben nem ment ilyen gyorsan. A másik vonalon ismert névváltozás: matolcsi Bíró - Matolcsy B. – Matolcsy, átfutása öt-hat generációt igényelt.

•

A hét testvér közül három az egyik dokumentumban egyértelműen hivatkozik örökhagyó felmenőjükre, Halábori Pálra (lásd 18/b. képen). Halábori Pál Halábori Istvánnak volt az apja, így a hivatkozóknak ötödik felmenője (tehát szépapja) aki az 1500-as évek közepén élt. Kérdés, hogy az öröklést, a birtok (jószág) eredetét hogyan tartották életben ilyen hosszú időszakra, ilyen sok lépcsős örökösödés esetén?

Matolcsy István dokumentumai [24] Unokatestvéremen keresztül – aki szintén orvos – jöttem össze dr. Matolcsy András patológus professzorral, akitől megtudtam, hogy édesapja, dr. Matolcsy István nyugalmazott gyógyszerész szintén foglalkozik családkutatással. Felkerestem őt Keszthelyen és mintegy 20 érdekes és értékes dokumentum másolatát kaptam meg tőle az Észak-Dunántúli Matolcsy ágról. Ezek kerekítették ki teljes egésszé a Brokés féle dokumentumok erre az ágra vonatkozó töredezett információit és hozták képbe a független, ötödik családágat. Ez az ág az 1700-as évek első felében élt Matolcsy Jánosig pontosan dokumentált. A nemességet Apafi Mihály erdélyi fejedelem 1664-ben Nagyváradon kiadott armálisáig vélik visszavezethetőnek. (Részletesebben lásd a „Matolcsy János armális levele” és a „Címerkérdés általánosan” című fejezetekben), ez azonban az eddigi adatok alapján nem bizonyított. Az armális másolata és a címer leírása is ezen iratok között került hozzám (lásd 6. képen). Matolcsy Marianna (Bakonyi Tiborné) dokumentumai [25] Matolcsy Istvántól (1929) kaptam meg a Szegeden élő „Anikó” címét (ők másodfokú unokatestvérek), akit levélben kerestem meg. Mintegy 30 dokumentumot küldött el, amelyek megerősítik, illetve kiegészítik Matolcsy István adatait és így az Észak-Dunántúl családág legalább annyira feldolgozott, mint a másik négy. Érdekes megemlíteni, hogy a feljegyzések között szerepel, hogy a Délvidéken (Sztara Moravica) is élnek Matolcsyak: Józsefet és Évát említik. A másik érdekesség, hogy a család ősének itt is Bíró Mátét jelölik meg és levezetik a leszármazást a Dél-Dunántúli ágon szereplő Matolcsy Pálig (1823, Lábod), de hozzá nem találtak kapcsolatot. Ami szintén érdekes, a dokumentumok között szerepel a Matolcsy Tamás féle címernek egy újabb változata (10. kép).

31

KÖZÖS GYÖKEREK A két „ős” testvér Az előzőekben jelzett öt nagy családág a jelenlegi ismereteink alapján nagy valószínűséggel két Matolcsy „ős” testvér szintjén kapcsolódik össze. A két „ős” testvér: Sámuel és György. Azt nem tudjuk biztosan, hogy hány további testvérük volt, (háromról történt említés a zilahi Matolcsy Károly (1889) adatgyűjtésében: István, Zsuzsanna és Borbála) de ő kettőjükről több forrásból is van megbízható információ. Illeszkedésük a családfába a 19. és 20. képen található. (lila színnel) a testvéri kapcsolatuk is biztos. A öt családág közül kettő, a haláboriak – azaz a nagybányaiak és szatmárnémetiek – az „öreg” Matolcsy Sámueltől származtathatók, a további kettő – a Debreceni- Alföldi és Dél-Dunántúli (zilahi) ág – „idős” Matolcsy Györgytől, annak négy gyermeke közül kettőtől. Az ötödikről, az ÉszakDunántúli ágról ma csak annyit tudunk, hogy valahol itt, a két „ős”testvér szintjén csatlakozik be, de a pontos részletek még nem ismertek. „Idős” Matolcsy György. Életrajzi adatai, dátumai nagyon hiányosak. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem 1684. október 10.-én Gyulafehérvárott kelt beiktató parancsa Matolcsy Györgyöt egy zilahi nemesi telek tulajdonosává nyilvánította. (lásd „Nemesség igazolása” cím alatt) és felhatalmazta nemesi előjogokkal és földhaszonvétel jogával. Zilahi városi dokumentumok szerint Matolcsy György 1681-ben még élt, sőt 1684-ben Közép-Szolnok v.m.-ben a Lustrán az egyházi nemesek között szerepel, de haláláról nincs pontos információ. „Öreg” Matolcsy Sámuel, „idős” Matolcsy György testvére, 1627-ben született, felesége kölcsei Kende Erzsébet (nemes család, Szatmárcsekén, Majtison volt „jószáguk”). „1645-78 között felsoroltatott Szatmár vármegye szolgabírái között”, 1659-ben „homo regius” (királyi megbízott), 1675-től főszolgabíró [5]. 1663-ban a Szatmár megyei közgyűlésen, mint szolgabíró tanúsította, hogy „zsarolányi Márton Tamás az ő jelenlétében megadta Danyádinénak a zálogos összeget”. 1660-62-ben Szatmár vármegye nevében („a vármegye nemzetes Matolchi Sámuel követének instrukcióba adta”) kétszer is kérvénnyel fordult Báthory Zsófia erdélyi fejedelemasszonyhoz a református papságot ért üldöztetés ügyében [22]. Ugyancsak papír van róla, hogy 1672-ben egyik, Ököritón (Szilágyság) lakó jobbágyát, – Bíró Bálintot telek nélkül – zálogba adta 20 magyar forintért. A halábori dokumentumok között is szerepel egy általa, mint Szatmár vármegye szolgabírája által aláírt 1673. december 30.-án Seberjén faluban vezetett tanúkihallgatásról készült jegyzőkönyv. 1691-ben M. Sámuel felesége már özvegyként szerepelt, amikor Matolcson lévő udvarház telkét eladta. Három gyereke volt: András, Zsuzsa és László Az utóbbihoz csatlakozik be a két „halábori” családág. A négy testvér A négy testvér „idős” Matolcsy György gyerekei, helyük a családfán belül a 19. képen látható (zöld szín) Pozíciójuk fontos: Matolcsy István a Debreceni- Alföldi családág őse, Matolcsy Sámuel pedig a Dél-Dunántúlinak. Az alábbiakban összegyűjtöttük a róluk fennmaradt, megtalált információkat. Ez a négy testvér szerepelt a korábban említett „Zöld könyvben” is. Matolcsy István (- 1728) a Debreceni -Alföldi ág őse. Felesége Szilágyi Erzsébet (16901751.01.14) egy Szatmár megyei nemesi család lánya. Házasságot 1709-ben kötöttek. 1686ban a Debreceni Kollégiumban végez, református pap lesz, először Miskolcon, majd 1696ban Baktán (Abaúj v.m.). Matolcsy István szerepel a Debrecen város lakóinak összeírásában

32

1717-ben, mint a Cegléd utca lakója (Ebben az utcában lakott testvére, Sámuel is). Debrecen melletti Hosszúpályiban halt meg 1728. szeptember 7.-én. Matolcsy János (- 1709) 1677-ben a Debreceni Református kollégium tanulója volt, 1692-94 között lelkész Ladányban. A Rákóczi féle szabadságharcban a kurucok oldalán vett részt, a labancok elfogták és 1709. szeptember 9.-én kivégezték. A halábori dokumentumok egyike („Hitelesítő okirat 1702. február 18. Halábor”) tanúsítja, hogy Matolcsy János és testvére Sámuel „szóbeli és verekedésbeli konferenciája” hogyan zajlott le. Matolcsy György (1684?) Nagyidán született. Nagyida Kassától délre mintegy 20 km-re fekszik. Ez érdekes abból a szempontból, hogy nagyapja (?) Matolcsy Tamás, aki nemesi oklevelet (armálist) kapott Kassán, ott is élt (1643). Később Zilah városában élt, igen jómódú ember volt, mint azt Rettegi György emlékíró az 1700-as évek közepén feljegyezte [14], felesége Ballabás Borbála, lánya Matolcsy Sára (1710- 1772), Dobai Sándor felesége, aki Közép-Szolnok vármegye jegyzője volt (1700-1773). Matolcsy György 1714-ben egy ezüst kannát adományozott a zilahi református egyháznak, 1713-ban hozzájárult a templomtorony javításához, két ízben (1704 és 1724) járult hozzá a harang újraöntéséhez [14]. 1733-ban két kocsmát bérelt a várostól, 1737-ben a Harmonális Kontraktus egyik aláírója, mint KözépSzolnok vármegye assessora, ezen rangjában említi egy írat is 1741-ben. Matolcsy Györgyöt (és testvérét Matolcsy Sámuelt) 1705-ben Közép-Szolnok vármegye lovas zsoldos állítására kötelezte. 1749 dec.17.-én Közép-Szolnok vármegye főjegyzője által befejezett vizsgálat alapján a vármegye tanúsította, hogy ifj. Matolcsy György – aki nemrég hunyt el – az „idős” Matolcsy György fia, így annak zilahi telkére jogosult. Érdekes, hogy egy, a Matolcsy család nemességét bizonyítandó Közép-Szolnok vármegyei vizsgálatban 1771. január 15.-én tanúként részvett a nagybányai Nagy Ferenc is, ami szintén arra utal, hogy a nagybányai Matolcsyak szoros – közismert – kapcsolatban voltak a halábori-szatmáridebreceni Matolcsyakkal. Matolcsy Sámuel (1667 – 1747) Felesége Mislei Judit. A családi „őstörténet” egyik kulcsfigurája, legjobban dokumentált szereplője az 1746. január 27.-én írt végrendelete révén. Debrecenben élt, a Cegléd utcában lakott az 1700-1720 közötti összeírások szerint. Marhakereskedéssel foglalkozott, jómódú ember volt. 1710-ben György testvérét hivatalos ügyek intézésében „megbízójának vallja”. Végrendelete szerint hat gyereke volt, közülük a családági kapcsolatok szempontjából Matolcsy Pál (a Dél-Dunántúli ág őse) a legfontosabb. Debreceni tanács 1712. évi ülésének jegyzőkönyve szerint Matolcsy Sámuel és neje, Misley Judit egy új házat vásároltak a Cegléd utcában az Erdődy családtól, később 1714. május 29.-én a Piac utcában vett házat Egri Mihálytól. Matolcsy Sámuel édes testvérével, Györggyel 1717. május 21.-én megjelentek Közép-Szolnok vármegye Szilágycsehiben tartott megyegyűlésén és itt a bizonyító levelek bemutatásával tanúsítványt kaptak nemességükről. A zilahi református egyház története rögzíti, hogy a templomharangon lévő felírás „tisztelettel György és Sámuel Matoltsi uraknak és B. Ballabás és J. Mislei nejüknek.” Halotti anyakönyvi bizonyítványa szerint gutaütésben halt meg Debrecenben 1747. január 24.-én. A „híres” végrendelet örökösei. Az előzőekben tárgyalt négy testvér egyikének, Matolcsy Sámuelnek Debrecenben írt és megmaradt végrendelete sok érdekes információt tartalmaz a család leszármazási és területi elrendeződését illetően. Ezeket a végrendeleti információkat más dokumentumok is megerősítik, alátámasztják, illetve nagy valószínűségű további kapcsolatokra világítanak rá. Az alábbiakban a végrendeletben említett hat gyerekkel kapcsolatos információkat foglaljuk össze. A hat gyerek szerepe, pozíciója a családban a 19. képen, valamint a 2. Melléklet családfáiban található meg (kék színnel) 33

Matolcsy János (1709.11.10 – 1783.07.31) Születési és halotti anyakönyvi kivonata szerint Debrecenben született és ott is halt meg, ő volt a legfiatalabb a testvérek között, ő örökölte apjának a Cegléd utcai házát. Felesége Duli Ágnes a Szilágysomlyó melletti Ipp faluból. A végrendelet két ágon való leszármazottaikat említi, sőt ezeken belül két, akkor már élő leány unokát. Ugyancsak megörökölte az apja Ebesen (Debrecentől dél-nyugatra 10 km) lévő földjét. Az 1754-55-ös nemesi összeíráson szerepel Szatmár v.m. listáján. Matolcsy Pál (.. – 1772) Apja Cegléd utcában lévő másik házát (a Ser csapszék mellett) örökölte. Református lelkész volt. Szerepel a neve a frankfurti egyetem hallgatóinak listáján 1732-ben, mint Paulus Bíró Matolcsy Debrecenius, majd ugyanilyen néven groningeni egyetemen is feltűnik, mint „Theol. Gratis quie Hungerus”. 1737-ben Kémeren volt református pap és az ez évi nemesi összeírásban is szerepel, majd 1740-ben Esztáron, 1741-51 között Mikepércsen volt pap. Két fia volt: Matolcsy Sámuel (1715- 1781), aki református pap volt, Debrecenben élt és halt meg, valamint Matolcsy György (1719-1781), aki Sárrétudvariban élt, felesége Sipos Zsuzsa. Nekik tíz gyerekük volt, ezek közül a Balmazújvárosban született Matolcsy Pált (1755 - ) kell kiemelni, (felesége Füredi Anna) mert az ő leszármazottaiból lett a Dél- Dunántúli családág igen terjedelmes leágazásokkal. Matolcsy József ( -1770). A debreceni ingatlanokból örököl apjától. Felesége Bertha Borbála. Kraszna v.m. pénztárnoka (Gencsi Zsigmond) tanúsítja, hogy Matolcsy József „a nemesi felkelés megváltása fejében a királyi adópénztárba az előírásos 10 Rénusi forintot 20 jobbágya helyett befizette.” Három fiáról – József, Pál, Gábor – van tudomásunk. Matolcsy Erzsébet Rátonyi Gábor felesége. Őreá szintén a debreceni ingatlanokból hagyományozott az apja. Rátonyi Gábor más forrásokban is megtalálható [3] [5], mint akinek felesége matócsi Bíró Örzse. Négy gyerekük volt: Mária, Gábor, József (+1768) és István (+1775). Rátonyi Gábor apja R. Pál ugocsai szolgabíró, a felmenő ősök egészen 1380-ig nyilvántartottak. Matolcsy Sámuel a végrendelet szerint a már korábban neki adott Szilágysági javakat kapta. A birtok központja Ipp, Sámuel egy időben ott lakott, majd Zilahon élt. Kémeren és Lecsméren is volt birtoka. Az 1715-ös országos összeíráson Szilágy vármegyében (Zilahon) szerepel. Feljegyezték róla, hogy 1704-ben kolosi kamaraispán, „1709 májusában 1267 db sót szállított a kolozsi kamaraispán inspectiója alól Szécsre, majd onnan Debrecenbe.” Felesége Bydeskuti lány, szintén birtokos nemesi családból. Négy fia volt: József, aki birtokos Ipp helységben, Mózes, Sándor és Elek, akik királyi katonai szolgálatban álltak. Matolcsy Judit szintén a Szilágyságban korábban nekiadott „jószágot” örökölte. Férje vitézlő Láposi Pál, Zilahban éltek, Láposi Pál a Harmonális Kontraktus egyik aláírója Zilahon [2]. Láposiról tudni még, hogy 1716-ban követ volt az erdélyi országgyűlésben, 1719-ben szolgabíró a Szamos melletti járásban, 1727-ben telket cserél Zilahban, valamint 1741-ben Közép-Szolnok vármegye assessora volt. A születési és halálozási adatok elég hiányosak, azt tudni, hogy 1774-ben a fiúk közül már csak János élt. Összefutó vonalak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyértelmű bizonyosság, a jelenkor szerinti precíz családfa, a rokoni kapcsolatok nyilvántartása az 1700-as évek végéig nem létezett, csak a főnemesség körében. Így az itt leírtakról csak az mondható, hogy „a jelenlegi ismereteink szerint”, „nagy valószínűséggel”, „a rendelkezésre álló adatok alapján”, „az ismereteket nem megmásító következtetéseket használva”, stb. rögzítjük a dolgokat.

34

19. kép A Matolcsy család közös gyökerei

35

A 19. képen látható az a keret, amely az öt nagy családág – és hozzájuk tartozó három leágazás – párhuzamos lefutását mutatja. Az ötből négy családág – viszonylag jól dokumentált – szálon keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ezt a négy családágat eltérő színekkel (lila, zöld, kék, sárga) jelöltük, ezekből színes keretezéssel emeltük ki a leszármazásokat. Figyelemre méltó a 16. kép felső (sárga) sorában szereplő testvérek és a 19. kép sárga sorának egybeesése. A 16. képen a testvéri kapcsolat számos eltérő, „halábori” dokumentum alapján azonosítható, a 19. kép két kulcsfigurája – Matolcsy György és Matolcsy Sámuel (17051767) – pedig a családágak alapján is azonosítható. A dokumentumokból kiderül, hogy Matolcsy György Szatmárnémetiben szenátor és az eklézsia tisztségviselője volt. György nevű fia kocsmát bérelt a várostól, két lányáról is vannak feljegyzések. Matolcsy Sámuelről a dokumentumok tanúsítják, hogy Nagybányán kurátor és erdélyi kapcsolatai is voltak (Gyulafehérvári, Nagyenyedi főiskolán tanult) Így az egybeesés azonosságot jelent, ez a kapcsolat bizonyítottnak tekinthető. Az ötödik családág (pirossal jelölve) megjelenése meglehetősen új, még nem sikerült a biztos csatlakozást megtalálnunk, de a következő két fejezetben említést teszünk a lehetséges megoldás irányáról. Az egyszerű áttekinthetőség kedvéért itt nem tüntettük fel azokat az ismert oldalágakat, amelyek ugyan „gazdagítják” a családfát, a családi ismereteket, de egyben áttekinthetetlenné is teszik azt. Az „oszlopban” legalul nyolc olyan személyt tüntettünk fel, akik a múlt század első felében reprezentálták az ismert családágakat úgy, hogy rendelkeztek fiú leszármazottakkal, akik tovább vihetik a Matolcsy nevet: Matolcsy Károlyt (kecskeméti ág), Matolcsy Mátyást (farmosi ág), Matoltsy Sándort (kaposvári ág), Matoltsy Józsefet (nagykanizsai ág), Matolcsy Károlyt (szatmárnémeti ág), Matolcsy Pált (földesi ág) és Matolcsy Blankát (nagybányai ág). Ők azok, akiket a családágak már precízen nyilvántartanak, akiktől lefelé a családi elágazások már jól ismertek, dokumentáltak. Ezekkel a családfákkal, táblázatokkal, adatokkal minden családág ki tudja egészíteni ezt a dokumentumot, de többet közülük a mellékletek is tartalmaznak. Itt meg kell jegyezni, hogy a vizsgált családfa, a hozzá kapcsolódó kutatás „fiú-ág” centrikus, a Matolcsy név továbbélésére, tovább vitelére koncentrál. Ez természetes velejárója volt a célkitűzésnek: megkeresni a közös gyökereit – ha vannak – a Matolcsy családnak és semmiképpen nem jelenti a „leány-ági” kapcsolatok, családhoz tartozás lebecsülését, negligálását. Az évente megrendezett Matolcsy találkozókon sok leányági Matolcsy leszármazott vesz részt. Ők is egyenrangú családtagok, ők is büszkén tekintenek vissza a három évszázados családi múltra, neves ősökre. Érdemes megemlíteni a Debreceni- Alföldi ághoz leányágon kapcsolódó Szánthó, Adamis, Szemerey, Kovács, Kádár, Ecsedy, Kiss stb. családokat, valamint a Dél és Észak amerikai leszármazottakat, vagy a Dél-Dunántúli ágon jelenlévő Gazsi, Schönwalder, Brokés, Kengyel, Mihályi stb. családokat és a Nagybányai ágon megjelenő Széchy, Indra, Wirnhardt családokat, stb. A felsorolások csak példák, lehetetlen a teljesség elérése. Még tovább, vissza a múltba Mind az öt családág őstörténetében (mondavilágában) visszanyúlik a história az 15001600-as évekig. A 20. kép mutatja a családi mondavilágban legvalószínűbbnek tűnő „leszármazás”-okat. Nézzük, mit tudunk a szereplőkről. Matolcsy Tamás. Amit biztosan tudunk róla: 1631-ben Bécsben nemesi oklevelet kapott, amit 1632-ben hirdettek ki Kassán (Göncön). Feljegyzés szerint 1643-ban még Kassán lakott. Feleségeként említik Tolnay Zsuzsát, majd második házasságát a zilahi eredetű Ágoston Már36

ton özvegyével kötötte, akinek révén nemesi birtokhoz jutott Zilahon. Állítólag a család – pontosabban a Zilahon élő ága – 1650 után kezdte magát „Matolcsy alias Bíró de Zilah”nak írni. Érdekes megemlíteni, hogy az 1754-55 –ös országos nemesi összeíráson Kassa környékén – Abaúj vármegyében – már csak egy „Matolcsy özvegye” szerepel a „lustrán” [18]. Leszármazottjai (fiai, unokái?) „idős” Matolcsy György és „öreg” Matolcsy Sámuel.. matolcsi Bíró Máté. Feltevések szerint 1570-1580 között született, állítólag II. Mátyás királytól (1608-1618) kapott nemességet, amit Közép-Szolnok vármegyében hirdettek ki. A Matoltsy Sándor (1887) által összeállított dokumentum gyűjtemény (folyamodvány) [12] a 20. kép egyik ágának három főszereplője között nagyapa - apa - fiú kapcsolatot vélelmez. Ha feltételezzük, hogy a nemesi oklevelet nem adják túl fiatal korban, akkor Matolcsy Tamásnak 1600 előtt kellett születnie. Ha feltételezzük, hogy 40 éves kora körül kapta a nemességet, akkor 1590 körül születhetett, így viszont Bíró Máté születése nem tehető túl sokkal 1560 utánra. Ennél a verziónál Matolcsy Tamás nem élhetett sokkal tovább 1660nál. Mindebből megállapítható, hogy a három nevezett szereplő (m. B. Máté – M. Tamás – „idős” M. György) lehettek nagyapa- apa- fiú kapcsolatban. „Öreg” Matolcsy Sámueltől tudjuk, hogy 1627-ben született, testvére „idős” Matolcsy György max. ± 10 éves tartományban. Ha feltételezzük, hogy Sámuel nevű fiát (a végrendelkezőt, aki 1667-ben született) 30 éves korában nemzette, akkor a kép akár össze is állhat, azonban az sem zárható ki, hogy egy negyedik szereplő, egy újabb generáció is volt még a sorban. Halábori István, felesége Tarjány Anna (Apja Halábori Pál). Matolcsy Károly (1889) összeállítása szerint ők Matolcsy Ferenc szülei. 1600-ban birtokos Haláboron. 1609-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől birtokadományt – nemesi telket – kap a Szatmár megyei Matolcson. 1629-ben már nem élt. Halábori Matolcsy Ferenc 1630. április 20.-án kapott címeres nemeslevelet II. Ferdinánd magyar királytól, amit 1632. január 14.-én hídtettek ki Szatmárban. Felesége Baloghi Szabó Dorottya. 1634-ben Matolcson, mint vitézlő úr – már Matolcsy Ferenc néven – zálogba vesz négy jobbágyot. 1641-ben Őfelsége szatmári strázsamestereként említik, 1642-ben, mint udvarbírót. 1642-53 között földet szerez Fehérgyarmaton, 1645-ben Lasztóczy Borbála és Erzsébet átadják neki filpesi és gyarmati részjószágukat. 1646-ban a Szatmár vármegyei Kis és Nagy Ari, Filpes-Daróci és Gyarmati javait Filpessy Miklós „Matolcsy Ferencnek és nejének Baloghy Dórának vallja be 1919 forintért”, ami ellen két fia (Filpessy István és Miklós) tiltakozott.[5] Matolcsy Ferenc 1650-ben levelezett Lorántffy Zsuzsannával és Klobusiczky Andrással, mint ecsedi udvarbíró. Ecsedi várkapitányként is említik. 1647-ben szerepelt a Szatmár megyei nemesi portális összeíráson. 1653-ban volt szatmári provizorként (felügyelő) említik, szintén Matolcsy néven. Matolcsy István 1638 körül született, a két „ős” testvér öccse. 1681-ben Szatmár v.m. helyettes szolgabírája, majd „agregius” (táblabíró) lesz, 1692-ben főszolgabíró. 1681-ben bátyja – „öreg” Matolcsy Sámuel – váltotta ki tatár rabságból. Matolcsy László „öreg” Matolcsy Sámuel fia. Felesége Torday Borbála. 1691-ben, mint „agregius” szerepel, itt már nincs halábori előnév. Még ebben az évben anyjával együtt elzálogosítja a Matolcson lévő udvarházukat „azon jusson amellyel azt méltóságos Báthory urunk eleinknek adta”. 1709-ben, mint „nemzetes és vitézlő Matolcsy László úr házastársa mezőkászoni jószágát elzálogosítja”. 1714-ben ház és telektulajdonos Szatmárnémetiben.

37

20. kép A családfa felső ága a távoli múltból 38

Érdemes még az alábbi személyeket is e helyen megemlíteni, bár a családi kapcsolat nem bizonyítható, de joggal feltételezhető: Matolcsy Jeremiás ( - 1728). 1674-ben Debrecenben a Református Kollégium felsőbb osztályába lépett. Végzés után 1681-ben Bajomban (Szilágy v.m.) rektor, 1686-ban MikePércsen (Hajdú v.m.) református pap, 1691-ben Püspökladányba kerül, verset ír Szenczi Pál esperes halálára, majd 1711-15 között ismét Mike-Pércsen pap. Közben 1700 –ban Földesen volt pap, majd Tiszalökön szolgált 1715-19 között. 1728-ban Debrecenben halt meg. Nem kizárható, hogy a „négy testvér” ötödik testvére volt. Matolcsy János az 1600-as évek közepén, Nagyenyeden élt (Erdély) és részese volt az Apafi Mihály által 1664-ben kiadott armálisnak, így ő is – nagyenyedi polgárként – nemesi rangot kapott. Az Észak-Dunántúli családág őt tekinti a nemességet „hozó” ősnek, de legalább két generációs felmenő kapcsolat hozzá nem tisztázott. A szatmári Matolcsyaknak voltak erdélyi leágazásai, ezek adatait a 7. Mellékletben kezdtük el gyűjteni. Homályok és kételyek Mint már említettük, a 19. képen látható leszármazások öt családág részére nagy valószínűséggel koherens, valós összefüggéseket mutatnak. Két kulcsfigura, „idős” Matolcsy György és „öreg” Matolcsy Sámuel (testvérek) az 1600-as évek közepén éltek. Az őket követő mintegy 350 év családtörténete, családfája elfogadhatónak tűnik, a család nemesi származása, léte is bizonyított az armálisoktól függetlenül. Az őket megelőző személyek szerepe és kapcsolataik azonban homályosak, néha ellentmondásosnak tűnnek. Nézzük az ismert tényeket, és a rájuk épülő négy verziót: 1. A nemességet Matolcsy Tamás kapta (1631, II Ferdinánd, armális) akinek felmenője (apja?) volt matolcsi Bíró Máté, aki az 1500-as évek közepén születhetett. Leszármazottai voltak (fiai?) „idős” Matolcsy György és „öreg” Matolcsy Sámuel. Az armális az Országos Levéltárban megtalálható. 2. A nemességet matolcsi Bíró Máté kapta II. Mátyástól az 1600-as évek elején, ez a nemesi levél azonban nem ismert. Ez a változat is – hasonlóan az előzőhöz – matolcsi Bíró Máté leszármazottjának (fiának) tartja Matolcsy Tamást és (unokáinak) „idős” Matolcsy Györgyöt, valamint „öreg” Matolcsy Sámuelt. Matolcsy Tamás armálisáról azonban nem tud, nem tesz említést. 3. A nemességet halábori Matolcsy Ferenc kapta (1630, II. Ferdinánd, armális). Az armális létezik. Matolcsy Ferenc apja Halábori István, akinek 1609-ben Báthori Gábor adott nemességet és földet Matolcson, ennek sem ismert azonban a dokumentuma. Matolcsy Ferenc fia volt „öreg” Matolcsy Sámuel. 4. A nemességet a Nagyenyeden élő Matolcsy János kapta 1664-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől, amit I. Ferenc magyar király 1798-ban megerősített. Az ötödik családágnak (Észak-Dunántúli) vélelmezése szerint innen eredeztethető a család nemessége. Meg kell jegyezni, hogy mind a négy hipotézis egymástól függetlenül alakult ki, még ha vannak is közös szereplők. A rendelkezésre álló adatok bizonyítják, hogy a Matolcsyak már az 1600-as években is, de különösen az 1700-as évek első felében relatíve jelentős területi szóródásban (lásd 1. kép) és kiterjedt családi kapcsolatrendszerben léteztek. Mindhárom fenti verzió ezek felkutatá-

39

sán, rendszerezésén, elemzésén alapszik. Távol áll tőlem ezen verziók minősítése, rangsorolása. Érdemes azonban néhány dolgot rögzíteni. Az 1. verzió a Debreceni- Alföldi családág „Zöld Könyv”-én alapul, amely a családág korabeli tagjainak korabeli feljegyzéseit (pontosabban leírásait) tartalmazta. Összefüggéseit, hitelességét tekintve nagyon megbízható forrás. Gyenge pontja azonban, hogy a Zöld Könyv ma már nincs meg, bizonyos adatai, a család leszármazási vonala csak Matolcsy Károlyné (Kaas Melanie) emlékirataiból maradt ránk unokájának Matolcsy Melanie-nek írott tolmácsolásában. A 2. verzió Matoltsy Sándor (1887) kutatására épül, míg a 3. verzió Matolcsy Károly (1889) – az előbbitől függetlenül, de szinte egy időben végzett – kutatásain alapul. A céltudatos kutatások eredményességét azonban korlátozza a megtalált információk esetlegessége, egyedisége, környezet hiányossága. Az 1. és 2. verzió ugyanazokkal a személyekkel, de különböző módon írja le a felmenő ősöket. A 3. verzió eltérő személyekkel más irányba mutat, ami elvileg elfogadható is lenne (a két ág még távolabbi múltban találkozik, ha egyáltalán találkozik). De van egy közös pontjuk: „öreg” Matolcsy Sámuel mind a Matolcsy Tamásnak, mind Matolcsy Ferencnek a fia, a két különböző verzióban. Ez pedig feloldhatatlan ellentmondás, ez nem lehetséges. Vannak azonban további, nehezen megválaszolható kérdések is. Ezek közül néhány: •

Hogyan adományozhatott Báthory Gábor erdélyi fejedelem nemesi telket 1609-ben Matolcson (a Tiszaháton, Szatmár vármegyében) halábori Matolcsy Ferencnek, amikor az nem tartozott Erdélyhez? Az ettől délre eső Partiumot is csak száz évvel később csatolták Erdélyhez.

•

Ha matolcsi Bíró Máté II. Mátyástól kapott nemességet (ez 1608-18 között volt lehetséges), akkor hogyan kapott fia, Matolcsy Tamás 1631-ben II. Ferdinándtól? Ha a királyok nem is, az apa és fia biztosan tudtak a rokonságukról, és a két eseményről. (a nemesség apáról fiúra szállt).

•

Hogyan kaphatott ugyanattól a II. Ferdinándtól halábori Matolcsy Ferenc 1630-ban, míg Matolcsy Tamás 1631-ben armálist? Erre még lehet magyarázat az, hogy egymástól távol, más vármegyében éltek és a kérelmezők, előterjesztők nem tudtak egymásról, Bécsben pedig nem vizsgálták, van-e rokonság a két személy között. De a kiterjedt és nyilvánvalóan összetartozó Matolcsy családnak, ágaknak ez soha nem volt kérdés, probléma?

•

Ha Halábori István Báthori Gábortól kapott nemességet és birtokot Matolcson – ismét megkérdőjelezhetjük – hogyan nem tudott erről fia, Ferenc, hogyan kérhetett és fogadhatott el armálist II. Ferdinándtól?

•

Mindkét ágon volt családnévváltozás, de mindkét esetben nehezen magyarázható momentumokkal: Nézzük először az elsőt. Halábori Pálnak nem volt fia, három lánya közül egyet egy Matolcsy vett feleségül [18]. A halábori Matolcsy névkombináció vagy azért jelenik meg, mert az a Matolcsy a halábori Matolcsyak közül jött férj, vagy azért, hogy a halábori családi örökséget, birtokokat legitimálja. Mindkét esetben Halábori Istvánnak – a nemességet kapó Halábori Ferenc apjának – halábori Matolcsy Istvánként kellene szerepelnie, de a felállított családfában [20] nem így szerepel. Halábori Pál (1576) halábori birtokosként szerepel. Fia, Halábori István (1600) és felesége – Tarjány Anna – a szülei halábori Matolcsy Ferencnek, miközben a másik forrás szerint [18] Halábori Pálnak csak lánya volt. Matolcsy Ferenc leszármazottjai között később néhányan csak előnévként használják a haláborit. Egy 40

ilyen névváltozás – előnévből családi névre – öt-hat generációt igényelt abban az időben. •

A másik ágon matolcsi Bíró Máté fia (unokája?) kap armálist Matolcsy Tamás néven. Hogyan? Tegyük fel, hogy Bíró Máté használta is a matolcsi előnevet. Ez elég volt ahhoz, hogy az armálisba már csak a Matolcsy kerüljön bele? A Ferenc armálisába mért került bele a halábori? A Matolcsy név akkor nem volt „előkelőbb”, mint a Bíró. Abban az időben Magyarországon már sok nemes, címeres Bíró család létezett, Matolcsy még nem. A névváltozás „matolcsi Bíró” →.”Matolcsy B.” →.”Matolcsy” egyébként jól nyomon követhető a generációk során, csak a nemességet hozó Matolcsy Tamás „lóg ki” a sorból. Itt is jól látszik, hogy ez a névváltozás legalább 150 év alatt (5-6 generáció) ment végbe. Akkoriban ez nem (csak) egy adminisztratív lépés, egyszeri anyakönyvezés kérdése volt, a megszokás, tradíció éltette tovább.

•

A névvel, névváltozással kapcsolatban egy másik problémán is érdemes elgondolkodni. A Matolcsy családnév (vagy annak latin Matucsinay változata) a középkori dokumentumokban is megjelent [1] [2], mint birtokkal rendelkező kisnemesek, Matolcs község környékéhez kapcsolódóan. Az Árpád és Anjou korban a nemességhez még nem tartozott a későbbiekben gyakorlattá vált armális, de birtok igen. Ekkoriban a nemesség inkább nemzetségi alapon létezett, hagyományozódott. Lehet, hogy azért nincs Matolcsy Tamás 1632-ben kapott armálisában sem előnév, sem közbenső név? Lehet, hogy a Matolcsy Tamás vonal egészen más, mint a matolcsi Bíró Máté vonal? De akkor honnan jött, honnan származott a két vonalnak direkt összekapcsolása (nagyapa – fiú – unoka) több, eltérő eredetű, hitelesnek tűnő forrásban? Ez a mai ismereteink alapján még nem megválaszolható kérdés.

•

A fenti kérdésfelvetéshez további két gondolatmenet is kapcsolódhat. Az egyik az, hogy hivatalos dokumentumokban szerepelnek Matolcsy nevű jobbágyok [27] [29], [36], akiket tulajdonosaik eladtak, valamint egyszerű földművesek [28] is. Ez bekövetkezhetett úgy is, hogy a középkori köznemes Matolcsyak közül voltak, akik elszegényedtek, deklasszálódtak, lecsúsztak a jobbágysorba. A másik gondolatmenet: mindkét, szinte egy időben kapott armálissal (Matolcsy Tamás és Matolcsy Ferenc) kapcsolatban felvetődött, hogy azok nemesség megújító oklevelek. Erre mondtuk a fentiekben, hogy nehéz elképzelni, hogy egy-két generációval feljebb kapott nemességet „újítottak meg.” Sokkal valószínűbb, hogy az ilyen utalás a középkori köznemességre vonatkozott, amelynek „bizonyítása” az 1600-as évek közepén már nem volt lehetséges. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a kifejezés (a nem nemesek helyzetéről, amiben az adományozott „állítólag” leledzett, nemesi rangra való kiemelés) más nemesi oklevelekben is szerepel, nem csak az itt említett kettőben, így egy korabeli „bevett szokásos” szófordulatnak is tekinthető.

•

A fenti gondolatkörhöz tartozik és megfontolásra érdemes, hogy a Debreceni Kollégium feljegyzéseiben az 1600-as években több Matolcsy is szerepel minden előnév, vagy névkombináció nélkül.

A 4. verzió az Észak-Dunántúli családág feltételezésén alapul. A családág az 1700-as évek első felében élt Matolcsy Jánosig (szendi mester) nagyon jól, részletesen feldolgozott, mint a másik négy. Nincs azonban semmi írásos dokumentum, amely a 100 évvel korábban Nagyenyeden élt Matolcsy Jánoshoz kötné őt. Néhány gondolat azonban rögzíthető ezzel a kérdéssel kapcsolatban:

41

•

A 19. képen az Észak-Dunántúli ág őse (Matolcsy János) és a két „halábori” ág egyik őse (ő is Matolcsy János) egymás mellett szerepelnek, kb. azonos időben éltek. Bár kizárni azonosságukat (egybeesésüket) nem lehet, egyéb rendelkezésre álló dokumentumok miatt ennek kicsi a valószínűsége.

•

Az Észak és Dél-Dunántúli ágak között nincs közvetlen, direkt kapcsolat, legalább is felmenően az 1600 -1700-as évek fordulójáig. A két eltérő eredetű családág tagjai az 1800-as években területileg már keveredtek a Dunántúlon, az északiak is megjelentek a Somogyban (Kaposváron), de ez nem jelenti az ágak leszármazási közeledését.

•

Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a „találkozás” a két őstestvér szintjén jelenik meg. Nem kizárt a Matolcsy Istvántól való leszármazás (lásd 20. képen), de még abban sem lehetünk biztosak, hogy „idős” Matolcsy György, vagy „öreg” Matolcsy Sámuel minden gyerekét ismerjük, vagy nem volt-e további testvérük?

•

Eddig minden – utólag felbukkant – családág, leágazás beköthető volt a Szatmár központú Matolcsy „klánba”. Még nincs ismeretünk arról, hogy lenne egy ettől független Matolcsy csoportosulás, amely az 1500-1600-as években az ország más területén jött volna létre, élt volna. Érdekesek azok a dokumentumok, utalások amelyek az Erdélyben felbukkanó, élő Matolcsyak és a szatmári- halábori Matolcsyak rokoni kapcsolatát mutatják, erősítve a fenti megállapítást (lásd a 7. Mellékletben) A jövőben keresni kell az eddig elhanyagolt, de több dokumentumban felbukkant erdélyi kapcsolatait is a Szatmár környéki Matolcsy csoportosulásnak.

KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK A CSALÁDFÁHOZ Oldalági rokonságok. Mint korábban – a 19. képpel kapcsolatban említettem – a gyűjtés, kutatás során sok olyan adat, családi kapcsolat került a birtokunkba, amelyeket érdemes rögzíteni, tárolni, hogy ha a jövőben újabb családágak, leágazások bukkannak fel, könnyebb legyen a „csatlakozás” megtalálása, a részinformációk beillesztése a képbe. Nagy kérdés volt, hogy az időben előre haladva meddig tartsuk számon a családi információkat. Úgy látszott, hogy a 20. század közepéig érdemes ezt tenni, ezen belül is arra koncentrálva, hogy kik azok, akik a Matolcsy családnevet tovább vitték és vihetik. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy mind a Dél-Dunántúli, mind a Halábori-Nagybányai ágon volt rá egy - egy példa, hogy Matolcsy leányleszármazott férje felvette a Matolcsy nevet és leszármazottaival továbbvitte a családnevet. A Debreceni-Alföldi családágnak három leágazása volt, ebből a budapesti leágazás fiú vonalon kihalt, csak a Kecskeméti és Farmosi leágazás viszi tovább a nevet. Az 1. Melléklet ezekkel kapcsolatos információkat foglalja össze. Az írott szöveg a leszármazást biztosító négy ős – négy generáció – megtalált adatait rögzíti, az öt függelék pedig az ismert oldalági rokonokat tünteti fel. A Dél-Dunántúli családág a végrendelkező debreceni Matolcsy Sámueltől, illetve Zilahon élő Pál fiától ered. Az idetartozó ismereteket foglalja össze a 2. Melléklet: részben a leszármazást biztosító személyekről összegyűjtött információkat, másrészt a függelékben az oldalági rokonokat.

42

A 3. Melléklet a Halábori-Nagybányai ág ismert rokonságát foglalja össze, a budapesti és földesi leágazásokkal. Szükséges lenne a mellékletek bővítése, de ezt megbízhatóan a családágak ma élő képviselői tudják megtenni. A 4. Melléklet a Halábori-Szatmári ágról gyűjti össze az ismert információkat. Az 5. Melléklet az Észak-Dunántúli ágról összeszedett ismereteket tartalmazza. A 6. Mellékletben a távoli múltból származó adatok gyűjtését kezdtük meg elkülönítve (1700 előtti adatok, információk). A 7. Melléklet az erdélyi leágazásokkal kapcsolatos információkat gyűjti össze. Töredékek Az alábbi „töredékek” mind hiteles dokumentumokból származnak, csak ezek nem adnak átfogó információt, képet az illető személyről, korról. Ezek egy „kirakós játék” elemei, amelyekből és persze újabb információkból egyszer talán sikerül kirakni, kiegészíteni a teljes képet. Érdekes megemlíteni, hogy sokan – akik az első három összeállításban még itt szerepeltek a „töredékek” között – már megtalálták helyüket, beépültek a főanyagba. Matolcsy István Gyarmaton rektor 1707-ben, 1723- 27 Nábrádi lelkész, 1713-ban Szamossályiba ordinálják, 1715-ben a Szatmár megyei Gyéresen szerepel a nemesi összeírásban. 1727-ben egyházmegyei ülnök, 1730-35 között Kisaron lelkész, majd 1735-40 között Mándon, 1740-től Szamosújlakon. 1743-ban halt meg [23] Matolcsy István-t 1727-ben, mint Dányádról megszökött jobbágyot az Ilosvai család 90 vonás forintért eladta. [27] Matolcsy Sámuelné özvegyasszony meghalt 1730. dec. 31.-én [26]. Ő lehetett „öreg” Matolcsy Sámuel felesége (Kende Erzsébet). Matolcsy András Kisaron rektor 1723-ban Matolcsy János az 1715-ös összeíráson Egrespatakon az adózók között szerepel. (Egrespatak három is van Erdélyben, lásd 7. Mellékletben) Matolcsy Tőzsér (alias Váradi) Zsigmond, Ádám és Mihály 1770-73 közötti összeíráskor Retteg faluban birtokosként szerepeltek [2] zilahi Matolcsy (Bíró) János 1757 márciusában nemesi bizonyítványt kap Közép-Szolnok vármegyétől. Matolcsi Gábor 1709-15 között református lelkész Csobojon (Tokajtól dél-nyugatra 15 km), majd 1724-ben lelkész Korláton (Kassa és Miskolc között fele út), majd 1724-27 között Tállyán szolgált (Miskolctól keletre 35 km), 1728-30 között pedig Felsődobszán (Miskolctól észak-keletre 25 km), és 1738-ban Golopon (Tállyától 5 km) [34]. Matolcsi Mihály 1725-29 között lelkész Eszenyen (Záhonytól keletre 10 km), majd 173746 között Bésen (Ungvártól keletre 15 km) [34]. Matolcsy György felesége Fáy Anna. Lányuk Anna. Kandó Zsigmondhoz ment férjhez [5]. Egy másik feljegyzés szerint Kandó Zsigmond felesége az 1700-as évek közepén Matolcsy Erzsébet. [3] Matolcsy B. József 1741-ben Közép-Szolnok vármegye assessora Matolcsy Ferenc

szerepel az 1754-55-ös nemesi összeírás Zemplén megyei listáján

Matolcsy N. szerepel az 1754-55-ös nemesi összeírás Bereg megyei listáján 43

Matolcsy család több tagja kisebb birtokos Babuczán, Balázsházán, Zölczén, Szécsen és Szoldobágyon egy 1797-es összeírás szerint, amelyet K.- Szolnok vármegye végzett hadi hozzájárulás ügyében. Matolcsy Zsigmond a hadi terhekhez való hozzájárulás céljából 1797-ben összeírták Tasnád-Balázsházán, Zölczén, mint földbirtokost Matolcsy Zsigmond „puszta antique”, valamint 6 lakott és 1 „puszta nova” jobbágytelke volt Porczon (Kraszna vármegye) 1806-ban. Matolcsy Dániel, Matolcsy László Matolcsy Ágnes Matolcsy Zsigmond Kraszna vármegye 1797-es összeírásán, mint birtokos nemesek szerepeltek. Zsigmond örökösei Matolcsy Károly, Eszter és Mihály [5] Matolcsy Dániel, 1827-ben Kraszna vármegye assessora, 1831-ben táblabíró, 1833-ban főszolgabíró, és mint birtokos is nyilvántartott Matolcsy László, Matolcsy Anna Kraszna vármegye birtokosainak nyilvántartásában szerepelnek Matolcsy Zsigmondot és Matolcsy Eleket; kiknek fél kúriájuk, 3 antique és 1 nova jobbágytelkük van Kraszna-Horváton, Kraszna vármegye gyalogosoknak írta ki 1808-ban. További telkeik vannak (mint Kraszna-Horváti lakósoknak) Paliczkán, Récsén. Az összeírásból kiderül, hogy a család adómentes. Matolcsy Dávid (1835-1899) Kereskedő, Nagykárolyban halt meg. 1862-ben nősült, felesége Schneider Johanna. Gyerekeik: Matolcsy Pál, Matolcsy Karolin, Matolcsy Mariska, ifj. Matolcsy Sándor és Matolcsy Zsuzsa. A temetési értesítője maradt fenn. Matolcsy Géza (1896-1913). Szülei Matolcsy Sándor és Polatsek Vilma. Testvérei János és Viluka. Nagykárolyban halt meg, ott temették el. Matolcsy Sára, Liszkai József felesége az 1800-as évek elején. Liszkai József olaszliszkai birtokos, heves megyei táblabíró, esperes, majd balsai református pap. Matolcsy Etelka, Osváth Pál felesége (1831. 1.5. Kismarja) Osváth Pál 1848-49-ben honvéd főhadnagy, Bihar v.m. csendbiztosa, történész Matolcsy Ilona, a Szatmár megyei Fehérgyarmaton mándi Szabó Lajos felesége (1850-es évek közepe) Matolcsy János, darvasi (Szeghalomtól 15 km-re keletre) református lelkész, meghalt 1886ban. Az oroszlán címeres Matolcsy család leszármazottja Matolcsy Ferenc (1836- 1876) Matolcsy János darvasi lelkész fia. 1866-ban nősült. Bihar megye bizottmányának tagja, K. Apáti község jegyzője. Lánya Matolcsy Irén. Tüdővészben halt meg K. Apátiban. Matolcsy Lajos református lelkész Alsóegresden 1878-ban Matolcsi Károly Sárándon született az 1800-as évek végén. Fia is Károly (1924) sárándi (Debrecentől délre 8 km), unokája József (1953) Budapesten él. Matolcsy Kálmán ügyvéd Budapesten az 1900-as évek közepén. Vélelmezhetően az 5. Melléklet/5. függelékben szereplő Matolcsy Kálmánnal azonos. Apja (szintén Matolcsy Károly) lehet az az ügyvéd, akire Matolcsy Károlyné (Kaas Melanie) emlékiratában hivatkozik (lásd „Matolcsy Tamás armális levele” címszó alatt).

44

Debreceni Kollégium Feljegyzései A Matolcsyak között már a XVII. Században viszonylag sok tanult ember volt, ez részben a pozíciójukból derült ki, részben a Debreceni Református Kollégium három kötetes feljegyzéseiből (1588 – 1791) derül ki [13]. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan személyt, akit bár nem tudunk a családi hierarchiában beazonosítani, nagy valószínűséggel kapcsolódnak a családhoz: Matolcsy János 1648 – 1651 között említik a tanulók között, 1653 –ban Kenézlőre ordinálták (rendelték) papnak. Matolcsy Tamás 1651 –ben a kollégium tanulója, 1657 –ben végzett, majd Bajomra került papnak, azután Nábrádra ordinálták. 1670 – 1696 között Székelyhidi pap volt, „1689. január 6.-án a debreceni Tractus papjai közé bevétetett”. Matolcsy Ferenc végzése után Polgáron lett rektor1669 –ben, ahol megnősült. Ezt a nevet 1673-ban is említik. Matolcsy Miklós kettő is található a listában. Az elsőt 1651-53 -ban említik, a második 1672 –ben végzett, majd Szikszón lett rektor. Ezt a nevet 1679-ben is említik. Matolcsy Mihály 1689-ben Szikszón rektor. Matolcsy Sámuel 1730-ban végzős diák. Vélelmezhetően a Debreceni- Alföldi ág egyik őse, Matolcsy István fia. Debrecenben élt, városi hivatalnok volt. Matolcsy Sámuel 1760 –ban diák, debreceni, majd szikszói rektor Vélelmezhetően fenti Matolcsy Sámuel fia, aki papnak tanult, de később vaskereskedő lett. Matolcsy István 1737 –ben I. osztályos Matolcsy Pál 1770 –ben diák, majd Hajdúhadházi rektor. 1783 – 1786 között Törökszentmiklóson rektor. Matolcsy Gábor 1775-ben Törökszentmiklóson rektor. Vélelmezhetően Matolcsy Józsefnek, a híres végrendelet egyik örökösének a fia. Kisdarócon birtokos.

45

HIVATKOZÁSOK [1]

Hóman- Szekfű: Magyar történet II. kötet, 270 old. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936.

[2]

Borovszky Samu: „Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye.” című enciklopédiájának 112. o.

[3]

Kempelen Béla: Magyar Nemesi Családok I-XII. kötet. Budapest 1911-1932

[4]

Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája, II. kötet

[5]

Nagy Iván: Magyarország családai, IV. kötet.

[6]

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye.

[7]

Magyar Országos Levéltár: Erdélyi főkormányszéki adatok 1806/5350; a család pecsétje a Polgári Perek fasc. 34.

[8]

Köszegh Sándor: Nemes családok Pest vármegyében. Hungária Könyvnyomda Budapest, 1899. Pest Megyei levéltár

[9]

Az 1717 évi országos összeírás, Debrecen. Magyar Országos Levéltár

[10]

Protestáns Szemle (szerkeszti Szőts Farkas) 1897. I-X. Füzet. 512. old

[11] A halábori Matolcsy család dokumentumai. Magyar Országos Levéltár P 927-es jelzet [12] A Matolcsy család nemességét igazoló eljárás dokumentumai. Összeállította dr. Matoltsy Sándor 1938, Brokés Ferenc gyűjteménye, megkaptuk 2009-ben. [13] „Catalogus scholse Debretzen civum 1588-1774” Debreceni Református Kollégium Levéltára (A1/1 jelzet) [14] Szilágysági nagyasszonyok. Zilah, 2006. Zilahi református egyházmegye nőszövetségének kiadványa. [15] Címeres levelek jegyzéke. Magyar Országos Levéltár, 2000. Összeállította: Nyulásziné Straub Éva [16] Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltárban. Corvina 1987. Budapest [17] Gerő József: Magyar királyi Belügyminisztérium által igazolt nemesek 1867 – 1937 között. Budapest 1938 [18] Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája. III. kötet 1881. Ungvár [19] Komáromy András – Pettkó Béla: Nagy Iván családtörténeti értesítő, I. kötet 1899. (Elben Illésy János közleménye: 1754-55 országos nemes összeírás) [20] Vitéz matolcsi Matolcsy Károly ny. huszárőrnagy nemességének elismerése tárgyában beadott kérelem a Belügyminisztériumhoz. Beadvány száma: 52.124/1936-II Magyar Országos Levéltár iktatószám: Y1 1146/1936. [21] Thurzó Ferenc: Schola Rivulina 1547 – 1755, istorica scolii protestante superiorare di Baja Mare. Csoma Kiadó Editura Helvetica 2001. [22] Protestáns Szemle 1897: A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660 – 1680 – ig. (512 old)

46

[23] Fogarassy Zoltán: A Szamossályi református egyház története születésétől 1849 –ig. Helytörténeti pályázat. [24] Matolcsy István összegyűjtött dokumentumai. Megkaptuk 2011 februárjában. [25] Matolcsy Marianna (Anikó) összegyűjtött dokumentumai. Megkaptuk 2011 februárjában. [26] Matolcsy Kálmánné Ötvös Margit információi , családfája. Megkaptuk 2011 márciusában [27] Rácz István: A debreceni civis vagyon. Akadémiai Kiadó 1989. [28] Baán Kálmán: Kisnemes családok levéltárai. Levéltári Közlemények 20-23. (19421945) Kisebb közlemények, 376-383 oldal. [29] Petri Mór: Szilágy v.m. monográfiája. II. kötet. [30] Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, 1. sorozat) 1973 [31] Bokács István, Iványi Emma, Pataky Lajosné: Teleki család iratai, Repertórium. Levéltári leltárak 1970. [32] Ecsedy Gábor (Matolcsy Teréz unokája) dokumentumai. Kézirat (2004), nekem adta át. [33] Sajóvámos honlapja az interneten. Sajóvámos lelkészei. [34] Ugrai János: A Tiszán-inneni református egyházkerület lelkészei. A kezdetektől a milleneumig. 2007 Tiszaújváros [35] Rettegi György, Jakó Zsigmond: Emlékezetre méltó dolgok. Kriterion Könyvkiadó, 1970 [36] Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Budapest, 1988.

47

MELLÉKLETEK

1. Melléklet

A Debreceni – Alföldi családág felmenőiről rendelkezésre álló adatok

2. Melléklet

49

A Dél-Dunántúli-Zilahi családág felmenőiről rendelkezésre álló adatok

60

3. Melléklet

A Halábori-Nagybányai családágról rendelkezésre álló adtok

65

4. Melléklet

A Halábori-Szatmárnémeti családágról rendelkezésre álló adatok

69

5. Melléklet

Az Észak-Dunántúli családágról rendelkezésre álló adatok

74

6. Melléklet

Adatok, információk a távoli múltból

81

7. Melléklet

Erdélyi leágazások

84

48

1. Melléklet

A DEBRECENI-ALFÖLDI CSALÁDÁG FELMENŐIRŐL RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK Matolcsy István (- 1728.09.07). Apja „idős” Matolcsy György. Születési helyét, időpontját nem ismerjük, az 1670-es évekre tehető. 1686-ban a Debreceni Kollégiumban tanult, latin verse jelent meg a debreceni Hedere Poetica-ban. Református lelkész lett, Miskolcon kezdte a szolgálatot, majd 1696-ban Baktán (Abaúj vármegye) lett pap. Debrecenben (attól néhány km-re lévő Hosszúpályiban) halt meg. Felesége Szilágyi Erzsébet (1690 1751 01.14) Debrecenben született, egy Szatmár megyei nemes család sarja. Házasságot 1709-ben kötöttek. Gyermekei: Sámuel (1710), Erzsébet (1715?), György (?) és István (1728, akinek felesége Guthy Mária és egy feljegyzés szerint 1797-ben szerepelt, mint Szoldobágyi lakós a hadi segedelemhez való hozzájárulási listán Kraszna vármegyében). Matolcsy István neve szerepel a Debrecen város lakóinak összeírásában 1717-ben, mint a Cegléd u. lakója (Ebben az utcában lakott Sámuel nevű testvére is) Matolcsy Sámuel (1710.09.22 – 1775.04.12). Debrecenben született, apja Matolcsy István Debrecenben élt, a Piac utcában. Ezt a házat második feleségének, Vecsey Sárának nagyszüleitől (Harsányi Ferenc és Mező Anna) vette meg 1743-ban. Első felesége Kémery Mária (1717 – 1742?). Kémery Mária Debrecenben született és halt is meg. Második felesége Vecsey Sára (1720 – 1784.01.14) Jankán született, Debrecentől délre mintegy 40 km-re, aki Vecsey István szatmári prédikátor lánya volt. Matolcsy Sámuel gyerekeinek születési időpontjai: Erzsébet (1739), Mária (1741), Sára (1742, róla tudni, hogy 1786-ban halt meg), és második feleségétől István (1747), aki csecsemő korában meghalt, majd újra István (1748), Sámuel (1750), Mária és János ikrek (1754), egy éves korukban meghaltak, Anna (1756) és Judit (1762). Debrecenben élt, városi hivatalnok volt. Debrecenben halt meg a Piac utcában, 66 éves korában. Halotti anyakönyvi kivonatában az áll: „Nobilis D. Sámuel Matoltsi ex Electa Jurata Com.” Halála után a Piac utcai házat gyerekei eladták Korba Jánosnak. Matolcsy Sámuel (1750.07.26 – 1803.04.29). Apja Matolcsy Sámuel. Debrecenben született és ott élt. 1788.01.09.-én nősült, felesége Vasas Zsuzsanna (1749.09.29 – 1836.10.26). Két gyerekük ismert: László (1788) és Zsuzsanna (Szatmáriné). 1760-ban a Debreceni Kollégium diákja lesz, református papként (rektor) kezd Szikszón, de szembetegsége miatt nem tudja ezt a pályát folytatni. Vaskereskedő lett, 1772-ben a „Nemes Vasárus Társaság” tagja. Debrecenben halt meg. Matolcsy László (1788.09.17 – 1836.01.03). Debrecenben született, apja Matolcsy Sámuel. A debreceni kollégiumban tanult, 1803-ban lépett a felsőbb osztályba, 1813-ban „főiskolai senior” volt. Ezt követően egy évig Komáromban volt tanár, majd 1815-ben Kecskemétre került református papnak, 1819-ben egyházi tanácsbíróvá választották. 1825ben a kecskeméti „tractus” főjegyzője lett, tanácsbíró és a papi candidátusok censora. Híresek voltak prédikációi, temetési beszédei „szív-nyerő, mézajkú szónoknak” nevezte őt halála után a kecskeméti egyházközösség. 1821-ben megnősült, felesége zsarolyáni (zsarolányi?) Márton Mária (1798-1868) egy ősi nemesi családból. Négy gyerekük született, sorban Teréz (1922), Mária (1822), László (1825) és Károly (1828). Sírkövére az alábbi feliratot vésették fel: „Dicsőbb életre támadást remélve itt alussza porrészeiben hosszú éjjelét néhai N.T.T. Matolcsy László úr, a kecskeméti H.V.K. szentegyház 20 évekig volt lelkipásztora, a D.M. egyházmegye táblabírája, a Kecsk. Egyház vidék jegy49

zője.” Több beszéde írott formában is fennmaradt az „egyházi Beszédek Tárában (Pest, 1845. II.)” ezek közül a leghíresebb a herceg Koháry (Coburg) Ferenc – a későbbi bolgár cár őse – temetésén elmondott búcsúztatója. Kecskeméti síremlékét az 1950-es években – más egyházi személyek sírjával együtt – a kommunista rezsim lerombolta. A református egyház utólag közös síremléket állított nekik. Fiatalon bekövetkezett halálát (48 éves) a családi történet szerint egy tűzvészben lelte. 1836. január 3.-án éjjel kigyulladt a kecskeméti református templom, a tűz gyorsan terjedt. Ő beszaladt a templomba a bibliát és néhány fontos tárgyat kimenteni, de közben a fából épült torony összeomlott és már nem tudott kijönni. Fiatal felesége nem ment újra férjhez, egyedül nevelte fel négy gyerekét. A debreceni-alföldi családág ismert leszármazásait, oldalági kapcsolatait az 1. Melléklet függelékei tartalmazzák: -

1. függelék: 2. függelék: 3. függelék: 4. függelék: 5. függelék:

a debreceni ősök összefoglalása az alföldi ág „felső” részének összefoglalása a kecskeméti leágazás összefoglalása a budapesti leágazás összefoglalása a farmosi leágazás összefoglalása

A FARMOSI LEÁGAZÁS meghatározó, a családnevet továbbvivő tagjai: Matolcsy Károly (1828.03.12 - 1907.03.30). Kecskeméten született. Apja Matolcsy László kecskeméti református pap. Jogot végzett, főhadnagyként részvett az 1849-es szabadságharcban bátyjával, Lászlóval együtt, aki csak közlegény volt, mert még nem végezte el az egyetemet. A szabadságharc leverése után bebörtönözték. Szabadulása után a Dégenfeld uradalomba került gazdatisztnek Nagykároly (Szatmár v.m.) melletti Csomaközre. Megnősült, első felesége Dömök Kornélia volt, aki fiatalon, 1859-ben meghalt. Az 1850-es években Ceglédre került szolgabírónak, majd amikor megalapították az állami közjegyzőségeket, Cegléd első közjegyzője lett. 1851-57 között – a nagykátai járási irattár tanulsága szerint – Tápiószelén földet bérelt és azon gazdálkodott. Kaas Melanivel 1860. október 23.-án Tápiószelén házasságot kötött. A Kaas család révén jelentős földbirtokhoz jutott Farmoson, az ő személyében jelent meg a Matolcsy család ezen a vidéken. A második házasságából hét gyerek született, ebből három kisgyerekként meghalt, négyet neveltek fel: Balázs (1861+), László (1863), Teréz (1865), Miklós (1869), Petronella (1871+), Ida (1871) és Erzsébet (1873+). Farmoson 1901-ben építette fel a „Felső Házat” (Ezt most a Tápió vidéke tájmúzeumaként restaurálták). 79 éves korában halt meg Farmoson 1907. március 30.-án. A farmosi családi temetőben vannak mindketten eltemetve, csak úgy, mint öt gyermekük. Matolcsy Miklós (1869.06.14 – 1938.12.04). Cegléden született, Matolcsy Károly közjegyző negyedik gyerekeként. Középiskoláit Sárospatakon és Budapesten végezte. Három diplomát szerzett a Budapesti Tudomány Egyetemen: gyógyszerész, orvosi majd vegyész diplomát. 1902-ben szerezte orvosdoktori oklevelet, 13 évig a Tudományegyetem I. Vegytani Intézetében dolgozott Than Károly vegyészprofesszor mellett. 1905-ben habilitált gyógyszerészetből, magántanári címet kapott. Külföldi tanulmányúton járt Németországban, Belgiumban, Bécsben. 1907-ben megbízták az akkor felállított és üzembe helyezett Egyetemi Gyógyszertár vezetésével. Ez az intézmény 1935-ben alakult át

50

Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetté. Ő tanította először az orvostanhallgatóknak és gyógyszerészeknek „Gyógyszerészet” tárgyat. 1896. június 9.-én megnősült, felesége Éberling Nagy Pálma (1874-1936). Sorozatban születtek a gyerekek, 5 leány és 3 fiú. Két kislány a születés után meghalt, így 6 gyereket neveltek fel. Gyerekei sorban: Judit (1897), Sára (1898), Mária (1900+), Tamás (1901), Gábor (1903), Mátyás (1905), Katalin (1907+), és Melanie (1908). A család kétlaki életet élt, Budapesten illetve Farmoson 1930-ig Matolcsy Miklós látta el Farmoson az orvosi teendőket, mivel nem volt saját orvosa a falunak. Apjától mintegy 220 hold földet örökölt. Farmos az ő révén kapott önálló postahivatalt a ’20-as években, miután felajánlotta erre a célra egy épületet. Fontos szerepe volt a kórházak házi gyógyszertárainak megszervezésében. 1914-ben az approbációs vizsga cenzora lett. Az első világháború alatt ő szervezte meg – a hadsereg főgyógyszerészeként – a gyógyszerellátást, ezért magas katonai kitüntetést kapott. Részt vállalt a háború utáni közegészségügy gyógyszerellátásának megszervezésében, tagja lett az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, valamint a IV. Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottságának. 1922-ben megkapta az egészségügyi főtanácsosi címet, alapító tagja volt a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak. Említést érdemel „Könyv és irodalmi gyűjtemény magyarországi gyógyszerészeti munkákról 1578-1909” című gyógyszerésztörténeti műve. Felesége halála után (1936) teljesen visszavonultan élt 1938. december 4.-én bekövetkezett haláláig. Farmoson halt meg, ott is van eltemetve a családi temetőben. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az 54/2009. számú határozatával Matolcsy Miklós sírját a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította, a nemzeti Panteonba emelte. Matolcsy Tamás (1901.09.02-1966.10.20). Matolcsy Miklós gyógyszerész professzor negyedik gyereke. Iskoláit Farmoson kezdte, az elemi iskola után a Budapesti Lónyai utcai Református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Szerette a sportot, úszott, korcsolyázott, vívott. Az orvosi egyetem elvégzése után Bécsbe, majd Berlinbe ment tanulmányútra. Az Üllői úti I.sz. Sebészeti Klinikán lett tanársegéd, később egyetemi magántanár. A sebészet gyakorlása mellett tudományos munkát is végzett, különösen az ízületek és művégtagok területén. Megnősült, felesége Viczián Ilona Tápiószeléről. Farmoson és Budapesten éltek, sorra születtek a gyerekeik: Zsuzsa (1929) Eszter (1932), Ilona (1936) és az ikrek: Katalin és Sándor (1943). Matolcsy Sándornak – aki orvos és az USA-ban él – két lánya van, így ezen az ágon a Matolcsy név nem megy tovább. Az 1939-es parlamenti választásokon Monori kerületben képviselővé választották. Farmoson vasárnaponként a falu lakósai számára ingyenes orvosi rendelést végzett, akit lehetett helyben ellátott, akinek sebészi beavatkozásra volt szüksége azt a klinikára irányította, ahol a farmosiakat ő ingyen operálta. 1944 őszén Mátyás öccsével családostól nyugatra menekült. Az amerikai katonai elhárítás letartóztatta őt és Mátyás öccsét és kiadták őket a magyar hatóságoknak. 1945 októberében magyar börtönbe kerültek, háborús bűnökkel vádolva őket. Különböző börtönökben eltöltött idő után 1945 decemberében súlyos betegségére való tekintettel internálták, ahonnan 1946 márciusában megszökött és kimenekült Németországba a családjához. Németországi, majd Párizsi ideiglenes tartózkodás után családjával 1949 májusában Brazíliába vándorolt ki, Sao Paulóba, ahol később orvosi praxist folytatott. 1957ben az USA-ba, Wallingfordba költözött, Cleveland-ben orvosként dolgozott, 1966 okt. 20.-án bekövetkezett haláláig. Hamvait 1967-ben Sándor fia hozta haza Farmosra, a családi temetőbe.

51

Matolcsy Mátyás (1905.02.24 - 1953.06.20) Budapesten született, Matolcsy Miklós 6. gyermekeként. Az elemi iskolát Farmoson kezdte, gimnáziumba már Pesten járt. A Műegyetemen 1926-ban kitüntetéses diplomát szerzett, majd az elektrotechnikai tanszéken tanársegéd lett Pöschl Imre professzor mellett. Közben a Műegyetem Közgazdaságtudományi karán, 1932-ben közgazdaságtudományi oklevelet is kapott. 1929-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment az English Electric Co. Céghez, közben hallgatója lett a „London School of Economics”-nak. Angliai tanulmányútjának eredménye „Anglia energiagazdálkodása” címmel megírt doktori disszertációja, amit sikeresen megvédett. Angliából Amerikába utazott egy tanulmányútra, ott – sok magyar kivándoroltat, sorsukat megismerve – fordult érdeklődése a magyar sorskérdések, a föld, a parasztság felé. 1930-31-ben Berlinbe a Scharlottenburgi Műegyetemre kapott ösztöndíjat, közben fél évet a Ruhr vidék (Hagen, Köln) nagy elektromos erőműveiben dolgozott. Hazatérte után Pöschl professzor fiával komoly személyes szakmai konfliktusba keveredett, s Pöschl professzor hiába kérlelte, otthagyta a tanszéket és hátat fordított a műszaki pályának. A Magyar Gazdaságkutató Intézetnél kezdett dolgozni, majd 1933-ban megjelent első könyve („Mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon”). A hazai agrárválság tanulmányozása mellett tanulmányutat tett a Balkánon (Románia, Bulgária, Jugoszlávia) s e tapasztalatok alapján írta meg „Az új földreform munkaterve” című könyvét (Szekfű Gyula előszavával). Ezzel a munkájával berobbant a politikai életbe. A következő nagy műve (Varga Istvánnal közösen) „A magyar nemzeti jövedelem 1924/25 – 1934/35 között” amelyben Magyarországon elsőként kidolgozta, bevezette a nemzeti jövedelemszámítást (1936). Ennek eredményeként a Magyar Statisztikai Társaság tagjává választotta. Ezt követően még több könyve jelent meg, így az „Új élet a magyar földön” című munkája (1938) és a „Harcom a földért” könyve (1938). 1935-ös parlamenti képviselő választáson képviselő lett a nagykátai kerületben. Parlamenti beszédei, interpellációi – amelyek a földreformhoz, szociális kérdésekhez kapcsolódtak – óriási visszhangot váltottak ki. Bekapcsolódott a falukutatók (népi írók) mozgalmába, részvett a Márciusi Front tevékenységében. Kovács Imrével gyalog végigjárták az országot Zalaegerszegtől Békéscsabáig (1935 nyara), ahol is személyes tapasztalatokat gyűjtöttek a magyar parasztság, a zsellérek helyzetéről. Az íróperekben (Féja Géza: Viharsarok; Kovács Imre: Néma forradalom; Illyés Gyula: Puszták népe) részvett, a parlamentben felolvasta az írók - általa is aláírt - memorandumát, amelyben a cenzúra ilyen formája ellen tiltakoztak. 1937-38ban tagja a Válasz című folyóirat szerkesztőbizottságának. 1936. február 20.-án megnősült, Verebély Tibor sebészprofesszornak, az Orvostudományi Egyetem rektorának Erzsébet lányát vette feleségül. Négy gyerekük született: Miklós (1937), Mátyás (1938), Tamás (1941) és Erzsébet (1945) A 220 holdas farmosi családi birtokot Tamás bátyjával együtt örökölték, szőlőt telepítettek, a Matolcsy tanyán gabonasilókat, szeszgyárat építettek, intenzíven gazdálkodtak. A parlamentben – független képviselőként – nem látta keresztülvihetőnek földreform tervét, ezért több pártban is próbálkozott célja elérésével, így 1940 októberétől a Nyilaskeresztes Párt tagja is volt, ezt vetették szemére a háború utáni Népbírósági perében. 1942 februárjában, látva hogy a párt nem támogatja földreform tervét, kilépett a Nyilas pártból. Az 1943. januári Sztálingrádi vereség után visszavonult a politikától, a parlamenti aktív szerepléstől. Politikai pályafutását az erős nemzeti elkötelezettség, a radikális földreformért folytatott harc, a társadalom szociális kérdéseinek igazságosabb megoldása, a szovjet-kommunista ideológia és rendszer elutasítása jellemezte. Politikai küz52

delmei során összeütközésbe került a feudális Magyarország képviselőivel, az arisztokráciával, a hitbizományi birtokok kapcsán a katolikus egyház felső vezetőivel, a nagybirtokos és nagytőkés zsidósággal. 1944 szeptemberében családjával együtt elhagyta Budapestet, Bajorországba menekültek. Az amerikai katonai rendőrség 1945 júniusában letartóztatta, majd 1945 októberében hazaszállították Magyarországra, ahol Népbíróság elé állították, tevékenységét háborús bűntettnek minősítették és 10 év börtönre ítélték. Börtönbüntetését a váci fegyházban, a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte. 1953 júniusában terjedt el a hír a börtönben, hogy meghalt. A Budapest X. Anyakönyvi kerület által 1954. május 11.-én kiállított Halotti anyakönyvi kivonatban a halál napjaként 1953. június 20 szerepel. A nevén kívül minden más rubrikában az ”ismeretlen" szó található. Abban az időben a Gyűjtőfogházban elhunytakat az ÁVH a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájában ásta el, valószínűleg ő is ott nyugszik. A rendszerváltáskor kapott ott egy emléktáblát és kopjafát. A család a farmosi családi temetőben állított neki síremléket, mivel írásban foglalt vágya volt oda „visszatérni". 48 évet élt és óriási szellemi örökséget hagyott maga után az utókorra. A KECSKEMÉTI LEÁGAZÁS meghatározó, a családnevet továbbvivő tagjai Matolcsy László (1825-1880). Kecskeméten született, apja Matolcsy László kecskeméti református pap, anyja zsarolányi Márton Mária. Kossuth hívó szavára közlegényként szolgált a szabadságharc alatt a honvédségben. Azért lett közlegény – mert bár orvostanhallgató volt – még nem végzett az egyetemen. A szabadságharc bukása után Bécsben bebörtönözték. Hogy miért történt bécsi elzárása, pontosan nem tudjuk. Egyik verzió szerint kapcsolatba került Noszlopi Gáspár féle szervezkedéssel. Noszlopiék a Magyarországra látogató császárt akarták elfogni. (1852 novemberében fogták el az összeesküvőket). Életéről újabb hiteles adat a Nagykátai járási közigazgatási iratok között található. Egy 1375/1853. augusztus 30.-i bejegyzés szerint: „Tápiószele a Járási főszolgabírónak: Bécsből lakóhelyére ért Matolcsy László orvosnövendék el volt látva menetlevéllel.” Ugyancsak a nagykátai iratok között található a megyei főnök leirata a Nagykátai Járási főszolgabírói hivatalnak „…a politikailag vétkes egyének múlt évi augusztus- szeptember és októberben készített évnegyedes jegyzékéből Matolcsy László kimaradt.” A szabadságharc leverése után özvegyen maradt édesanyja nem tudta orvostanhallgatói pályáját fizetni, így nem tudta tanulmányait folytatni. Szabadulása után Gyömrőre került a Teleki grófokhoz házi-tanítóként, majd Pelére, gróf Dégenfeld birtokára gazdatisztként. Később megházasodott, az ákosi református pap lányát Költő Katalint vette feleségül. Négy gyerekük született: Károly, Sándor, Mária, Borbála. A mezőgazdasági munka nem elégítette ki, nem kötötte le. Sokat olvasott, éjszakánként zongorázott. Sűrűn levelezett Jókai Mórral, akivel még Kecskeméten barátkoztak össze egy életre. Jókai egyik írásában így írt róla: „szegény Matolcsy László orvosnak készült, most oláh béresekkel küszködik.” Nem volt boldog ember. Pelén halt meg 1880-ban úgy, hogy lovaglás közben leesett a lóról, a lába beakadt a kengyelbe, a megvadult ló így vonszolta hosszasan. Matolcsy Károly (1860- 1939). Matolcsy László fia, Pelén született. 20 éves korában elveszítette apját, családfenntartóvá vált. Banktisztviselőnek készült, gazdatiszt lett belőle. Egy évtizedes szorgos munkája után Dégenfeld gróf áthelyezte Felsőpakonyi birtokára, amely olyan állapotban volt, mintha a budai pasa csak néhány napja hagyta volna el. A terméketlen területből földi paradicsomot varázsolt, többek között akácfásítással, szőlő53

gyümölcs- konyhakertészet beállításával (Klébesberg Kunó gróf egyszer azt mondta neki: aki magyar földön csak egy fát ültet, szobrot érdemel.) Monorról házasodott, a helybeli vaskereskedő lányát, Herodek Jolánt vette feleségül. Öt gyerekük született: László, Károly, Mária, Jolán, Anna). A látott eredmények alapján Dégenfeld gróf, akit időközben debreceni főispánná neveztek ki és így saját ügyeivel nem foglalkozhatott, megbízta minden birtokának (60.000 hold) kezelésével. A jószágigazgatóból jószágkormányzóvá emelkedett. Terhes feladatokat is kapott, többek között hetente egyszer fel kellett keresnie Pelét. Este vonatra szállt és másnap érkezett vissza. Az I. világháború előtti napokban súlyos csapás érte. Tragikus körülmények között elveszítette első szülött fiát, Lászlót. Érzékenyen érintette a vesztes világháború után, amikor egy oláh lovas katona a nagyhatalmú urat pórázon vezette a parancsnokságra. Közel hetven éves volt, amikor visszavonult. A gróf akkora végkielégítést adott neki, hogy abból Pesten, a tisztviselő telepen egy négylakásos házat tudott vásárolni. Ekkor kezdődött az az időszak, amiről azt mondta, hogy élete legboldogabb korszaka. Házának kertjében pipázott délelőttönként, délután 5 órára eljárt a szomszédos kaszinóba ferblizni, a nyolcórás harangszóra mindig hazaérkezett. A Nagyváradi református gyülekezet presbiterré választotta. Családjával sűrű levelezést folytatott. Jó humorát nem veszítette el, józanságát sem. Amikor 1930ban megtudta, hogy legfiatalabb unokáját a kor divatjának megfelelően ősmagyar névre (Huba) keresztelték, megjegyezte: miért akarjátok tönkretenni ennek a kisfiúnak az életét? Nem tudta, hogy a jövőbe látott. Szerette az életet. Fénykorában 12 tojásból készíttetett magának rántottát. Pedáns ember révén naponta ötször öltözködött át. Monoron van eltemetve. Matolcsy Károly (1892- 1962). Matolcsy Károly és Herodek Jolán fia. Szülész, nőgyógyász, egyetemi magántanár, református egyháztanácsos, szőlő és gyümölcstermelő. 1892-ben született Felsőpakonyon, 9 éves koráig ott gyerekeskedett. Házitanító tanította, Monoron vizsgázott. Ezután a Budapesti Református Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. Az I. világháború alatt több mint négy éven át harctéri szolgálatot teljesített. A galíciai harcokban egy égő kórházból élete kockáztatásával mentette ki sebesült bajtársait. Több ízben részesült kitüntetésben. Leszerelése után a Budapesti II számú Szülészeti Klinikán tanársegéd, főnökét Tóth professzort tanítómestereként tisztelte és követte. 1922 novemberében Kecskemét város vezetősége meghívta, hogy az úgynevezett Cserepes kórházban szervezze meg a szülészeti- nőgyógyászati osztályt. 1923-ban megházasodott, Beretvás Máriát vette feleségül. Három gyerekük született: Károly, Annamária és Huba (György). Példamutató házasságban éltek, a fiatal orvosok „álompárként” emlegették őket. A mostoha tanyavilág nagyon megnehezítette a munkáját, de áldozatos tevékenysége révén 2000 éjszakát töltött szülőnők mellett. A vezetése alatt az osztály országos hírnévre emelkedett, gazdag tapasztalatait a hazai és külföldi sajtóban megjelenő számos cikkben dolgozta fel. Ennek elismerése képen 1939-ben a Szegedi Tudomány Egyetem magántanárrá avatta. Az itt tartott előadásait a fiatal hallgatók körében színes stílusa tette népszerűvé. Több ízben választotta tagjává a város törvényhatósági testülete. Gyógyító, tudományos, közéleti tevékenysége mellett részt vett a város környéki homok meghódításában. A kisnyíri buckákon mintaszerű szőlészetet és gyümölcsöst teremtett. Dédapja, Matolcsy László lelkipásztor nyomdokán egyházának egyháztanácsosként, egyházi gondnokként évtizedeken át aktív tagja volt. 1944 őszén Kecskemét kiürítése miatt osztályát kisnyíri villájában helyezte el, rendkívüli segítségben részesítve operálta betegeit. 1945 tavaszán és nyarán ennek ellenére meghurcolták. 1948 és 1952 között elvették minden vagyonát. 1950-es nyugdíjazásától szülész kerületi vezető. Életének utolsó évét Budapesten töltötte, itt is halt meg 70.-ik születésnapján. Kérésére Kecskeméten helyezték örök nyugalomra, dédapja sírköve alatt. 54

55

56

57

58

59

2. Melléklet

A DÉL - DUNÁNTÚLI CSALÁDÁG FELMENŐIRŐL RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK Matolcsy György (1719-1781.10.16). Apja Matolcsy Pál. 1738-ban subscribált (végzett) a Debreceni Kollégiumban, évfolyamán negyedik legjobbként. 1743-ban Bihardiószegen akadémikus rektor 1748-ig. 1749-ben az Utrechti Egyetem hallgatója. 1750-ben, hazajövetele után leteszi a lelkészi vizsgát és pap lesz Balmazújvárosban. 1761. augusztus 11.-én szenteli fel Vecsey János debreceni szuperintendáns az újvárosi lelkészi hivatalban. 1763ban Hajdúhadházán pap. 1778-tól Sárrétudvariban pap, ott is halt meg (halotti anyakönyvi kivonata megvan). Felesége Sipos Zsuzsanna (1735 - 1781.05.20), szintén Udvardiban halt meg (halotti anyakönyvi kivonat). Tíz gyermeke volt, „kettő közülük neveletlenek és nyavalyájuk miatt elnyomorodván idővel élelmek keresésére is alkalmatlanok lesznek”. Az árvák inspektora Vecsey János, Matolcsy Sámuel sógora (lásd 1. Mellékletben: Matolcsy Sámuel 2. felesége Vecsey Sára, az ő testvére Vecsey János), aki néhai tiszteletes Udvariban lévő prédikátorral „egy volt”. (rokona). 1782 novemberében a Debreceni városi tanács foglalkozott Matolcsy Sámuelné kérésével az árvák megsegítése ügyében. Matolcsy Pál (1755.02.11 - . Balmazújvárosban született, apja Matolcsy György. 1770-74 között a Debreceni Kollégiumban tanult, ezen időszakban diákokat tanított, legációba járt ki a környező falvakba. A kollégiumban több fegyelmi határozatot hoztak ellene. 1784ben Komáromban oskolamester, majd Hetényben jegyző. 1785-ben megnősült, Füredi György (szőnyi pap) 33 éves lányát, Füredi Annát vette el. Az esküvő az Izsai római katolikus plébánián történt. Nemesi származását bejegyeztette az esküvői anyakönyvbe. 1793ban felvették a Komárom v.m. udvardi járásában a nemesek közé. Halálának időpontja nem ismert, mert az 1856-os hetényi tűzvészben az összes anyakönyv megsemmisült. Matolcsy Sándor (1790.01.21-1858.12.15.). Hetényben született (Komárom vármegye), apja Matolcsy Pál. Az alsóbb osztályokat Révkomáromban járta, 1805-ben került a Debreceni Kollégiumba, ahol „szolgák inspektora, grammatisták preceptora és curátor volt”. Végzése után 1813-15-ig Kunhegyesen volt oskolatanító, innen 1816-ban a Göttingai egyetemre ment tanulni, ahonnan 1818-ban tért haza és Lábodon lett prédikátor. 1819-ben megnősült, felesége Kossa Mária. (Kossa Dániel Máriagyűdi pap leánya). 1826-ban Kadarkútra került lelkésznek, 1845-ben a Kaposvárott tartott Somogy megyei megyegyűlésen táblabírónak nevezték ki. 1848-ban tábori lelkész a Somogy megyei népfelkelőknél. Kadarkúton halt meg szélütésben. Matolcsy Sándor (1820.09.25- 1883.03.13). Lábodon született, alsóbb iskoláit Csurgón végezte, majd a Debreceni Kollégium diákja lett és 1836-ban végzett. Tanulmányait befejezve Karancsra (Baranya v.m.) került iskola tanítónak 2,5 évre. Ezt követően Kadarkúton egy évig, Bajomban két évig segédlelkész. 1849-ben Tótszentgyörgyön lett lelkész. 1850ben megnősült, felesége Láczai Szabó Karolina. Az esküvő Nagybajomban volt. Három gyereke volt: Sándor (1852), Teréz, és Ilona. Matolcsy Sándor (1852. –1895.03.11). Tótszentgyörgyön született. A Kecskeméti református főiskolán jogászként végzett 1872-ben, Kaposváron lett ügyvéd. 1884. december 30.án nősült Iharosberényben, felesége Keil Irma. 43 évesen halt meg Kaposváron. Matol-csy Sándor halála után felesége férjhez ment Fleischbacker (Andorka) Gusztáv századoshoz. 60

Ebből a házasságból született Andorka István, Matolcsy Sándor féltestvére, aki unokaöcscse volt Andorka Rudolf madridi nagykövetnek, akivel a Farmosi Matolcsy ág a Verebély családon keresztül került rokoni kapcsolatba. Matoltsy Sándor (1887.06.18 - 1962). Kaposváron született, szülei Matoltsy Sándor és Keil Irma Sopronban járt az evangélikus gimnáziumba, majd 1904-ben a Debreceni jogakadémián végzett. 1911. dec. 14.-én megnősült, felesége Jamrich Vilma (1891-1967). Három gyereke volt: Vilma (1912), Erzsébet (1914), és Gedeon Sándor (1920). Ügyvéd, majd a kaposvári Takarékpénztár vezérigazgatója, kormányfőtanácsos. 1925-ben a Csurgói Református Kollégium igazgatótanácsának elnöke lett, a Csurgói református gimnázium második megalapítójaként, felvirágoztatójaként ismerik. Bővítette a gimnáziumot és kollégiumot is alapított hozzá. 1943-ban a Somogy megyei református egyház főgondnokának választották. Az 1930-as években a Belügyminisztériumhoz fordult családja nemesi származásának igazolásáért és az általa eredetinek vélt „Matoltsy” névhasználatért, amely procedúrát eredményesen zárták le. Matolcsy Elek (1889 – 1960). Matolcsy Sándor és Keil Irma fia. Felesége Brády Márta (1891 – 1967). Magyar királyi tüzérezredes, a háború után Pécset éltek. Egy fia volt, Matolcsy Zsolt (1926- 1972), akinek három gyereke született: Matolcsy Dolores (1954), Matolcsy Susan (1955) és Matolcsy Michael (1959). Ezek az unokák már nem Magyarországon élnek. A Brokés (Matoltsy Sándor) féle dokumentumok alapján további kiterjedt Matolcsy ágak voltak beazonosíthatók, főleg Fejér és Komárom vármegyékben. Az eredet Matolcsy Jánosig megy vissza, aki az 1700-as évek első felében élt (házasságot 1742-ben kötött Nemesócsán Fekete Erzsébettel), lásd részletesebben az Észak-Dunántúli ágnál (5. Melléklet). A Dél-Dunántúli ág leszármazásait, oldalági kapcsolatait a 2. Melléklet függelékei foglalják össze: 1. Függelék:

a debreceni végrendelet két, öröklő fiú ágát mutatja, különösen a DélDunántúli ág szempontjából fontosat.

2. Függelék:

a debreceni végrendelet másik két, öröklő fiú ismert leszármazottait mutatja

3. Függelék:

a Dél-Dunántúli ág kaposvári és nagykanizsai leágazásának rokonságát foglalja össze.

61

62

63

2. Melléklet/3. függelék

64

3. Melléklet

A HALÁBORI - NAGYBÁNYAI CSALÁDÁGRÓL RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK Ennek a családágnak két leágazása ismert: a Nagybányai-Budapesti és a Nagybányai-Földesi [26] (Földes mintegy 25 km-re délre van Debrecentől). Három függelék mutatja a családfákat: 1. függelék:

a Halábori-Nagybányai családág „felső” része

2. függelék:

a Nagybányai-Budapesti leágazás

3. függelék:

a Nagybányai-Földesi leágazás

A Földesi leágazás két „őséről” a következőket tudjuk: Matolcsy Sámuel kétszer is szerepel Nagybánya református papjainak listáján: 1715-ben S. Matolcsi, majd 1753-ban S. Matoltsi néven [21] Matolcsy Kálmán 1843.03.20.-án született Nagybányán, majd tanulmányai végeztével Földesen lett orvos. Kétszer nősült, első felesége Bakos Ilona (1856.01.29 - 1883.05.30), akit 1874-ben vett el, tőle 4 gyereke született. Második házasságát 1884 -ben Beregszászon kötötte Szűcs Máriával (1842 - 1920), akitől Pál fia született 1888 –ben. 1916-ban Földesen hunyt el. Matolcsy Pál 1888.01.23-án született Földesen. Középiskoláit Iglón végezte, az egyetemet Kolozsváron. Szakmai karrierjét Győrben közkórházi orvosként kezdte, majd Berlinben volt tanulmányúton. 1914-ben bevonult az 1. huszárezredhez, majd 1915-17 között a 22. honvéd gyalogezredben szolgált. Ezt követően a háború végéig tábori kórházba osztották be. Több katonai kitüntetést is kapott. Feleségével Déló Nagy Erzsébettel 1923-ban kötött házasságot. Két fia született: Kálmán (1924) és Károly (1926). A Nagybányai családág felső részéhez tartozik: Matolcsy Lajos (1851- 1898) Apja Matolcsy Károly. Felsőbányán városi mérnök, 1888-90 között tervei alapján épült meg az új református templom 36 ezer forintért.

65

3. Melléklet/ 1. függelék

66

3. Melléklet/ 2. függelék

67

68

4. Melléklet

A SZATMÁRNÉMETI (HALÁBORI) CSALÁDÁGRÓL RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK A családnak ez az ága hat generáción keresztül kapcsolódott Szatmárnémetihez és többüknél fordul elő a halábori előnév. A 19. képen látható egyenes ági leszármazás szereplőiről rendelkezésre álló információkat foglaljuk össze az alábbiakban. Bizonyító erejű dokumentumok találhatók a családág tagjaival kapcsolatban a „Halábori dokumentumok” között, és az „Összefutó vonalakban”. Matolcsy László „öreg” Matolcsy Sámuel fia. Felesége Torday Borbála. 1691-ben anyjával (Kende Erzsébet) részt vesz a matolcsi udvarház-telek eladásában 1700-ban Kaszony községben szőlőre szavatosságot vállal (Bereg v.m.) Mint „agregius”, neje tejhatalmú megbízottja. 1709.-ben mint „nemzetes és vitézlő úr” elzálogosítja neje mezőkászonyi jószágát. 1714-ben ház és telektulajdonos Szatmárnémetiben. Hét gyereke volt, ezek közül Sámuel és György egy-egy családág őse. (lásd 4. melléklet 1. függelékében és a 19. képen). Érdemes arra is felfigyelni, hogy Matolcsy László felesége Torday Borbála sógorsági-rokonsági kapcsolatban lehet a Matolcsyakkal a Halábory felmenőkön keresztül. Halábory Pál három lánya közül az egyiket egy Matolcsy, a másikat egy Torday fiú vette el.[18]. Matolcsy György két testvérével (István és Zsigmond) 1716 -ban elzálogosítják jobbágyukat. Felesége (Uszkay N.) tejhatalmú megbízottja 1741-ben, 1754.-ben mint „nemzetes vitézlő úrnak” jószága van Szatmárnémetiben. Még ebben az évben felesége jussán „magához vált” egy telket Szatmárnémetiben. Később adóssága fejében lefoglalták földjét, amit unokája – szintén Matolcsy György – váltott vissza. Matolcsy György (1713 – 1784.07.05). Szatmárnémetiben született, a Lázár utcában lakott. 1753.-ban szatmári hadiadót fizetett, 1756. -ban városi perceptor. Felesége Horváth Borbála (1725 – 1795). Mint „nemes vitézlő úr” 1757. -ben nejével szőlőt vett. 1760. ban mint egregrius a város küldöttje a tárnokmesternél. 1762.-ben szenátor és nemesi „insurrectios perceptor”.1773. -ban jótállt vejéért, Földi Bálintért (Matolcsy Krisztina férje). 1779.-ben mint „generosus Dnus Szenior Georg Matolcsy senator”-t említi egy írat. 1784. július 5.-én Szatmárnémetiben halt meg. Matolcsy György (1743 - 1801.02.13.). Szatmárnémetiben a Lázár utcában született. 1773.05.10.-én nősült. Felesége Oláh Rebeka. 1795 -ben szülei utáni jószágban osztozott testvéreivel, 1799-es írat Júlia és Lídia nővéreivel együtt „nemesnek mondatnak”. Szatmárnémetiben halt meg. Valószínűsíthetően ő az, aki a halábori dokumentumok szerint kocsmát bérelt Szatmárnémetiben, s erre vonatkozó levele a 11. képen látható. Matolcsy György (1779.04.22 - ). Szatmárnémetiben született és élt (Lázár utca). 1805-ben két testvérével (Rebeka és József) folytatja apja perét. Eladta, majd egy év múlva viszszavette apja telkét. Matolcsy György (1804.02.07- 1884.10.24) Szatmárnémetiben született, Lázár utcában élt, majd Erdélybe, Fogaras mellett Nagysinken telepedet le (Küküllő v.m.) s mint mészáros dolgozott. Első házasságát (Waltker Josefa) 1839-ben Nagysinken kötötte, a másodikat 1853 -ban ugyanott (Paiku Veronika).

69

Matolcsy Károly (1853.03.25 - ). Nagysinken született apja második házasságából. 1888ban nősült Kolozsváron, felesége Schreiber Kornélia. 1896-1900 között Zilah rendőrkapitánya volt. Matolcsy Károly (1889.11.19 - 1940). Zilahon született, apja katonatiszt, Zilah rendőrkapitánya. 1918-ban Budapesten nősült, felesége Sztupa Febea. A Ludovika katonai akadémiát végezte, 1910-ben hadnagy lett Bécsben. Az első világháborúban a huszároknál szolgált a lengyel, majd az orosz fronton. Később az olasz fronton vezérkari tiszt lett, vaskereszttel, vaskoronarenddel tüntették ki. Huszárőrnagyként szerelt le. Keszthelyi főiskolán erdészetet tanult, majd 40 évesen a Pázmány Péter egyetemen gyógyszerész diplomát szerzett. 1934-ben avatták gyógyszerésszé. Övé volt a Kálvin téri gyógyszertár Pesten. Ő volt a gyógyszerészeti etika apostola. 1940-ben foghúzás utáni mérgezésben halt meg. 1936-ban hosszú családtörténeti kutatás után kérte családjának nemességi igazolását. A II. Matolcsy találkozón poszthumusz kitüntetést kapott, amit unokája, Matolcsy Eszter vett át. Két fia született: György (1920) és András (1925) A családág felső részének ismert leszármazottait a 4. Melléklet 1. függeléke foglalja össze, míg az alsó részt a 2. függelék. A leszármazásban résztvevő szereplőkről rendelkezésre álló információk nagy részét a „Halábori dokumentumok” fejezetben ismertetett iratokban találtuk, illetve azok is alátámasztották a máshonnan szerzett információkat. Néhány ezek közül: Matolcsy István (neje Barna Erzsébet) 1702 két fivérével láttamozza anyja (Torday Borbála) jobbágy manumissióját 1716 testvérei nevében is elzálogosítja jobbágyukat 1731 Bereg v.m.-ben bemutatta az 1630-as armálist, ez alapján birtokosként igazolták 1742 szerepel Bereg v.m. nemességi listáján Matolcsy Pál 1772 a nagyváradi káptalan kiadványában Halábori előnévvel említve. 1790 Erdélybe került, Fogarason Halábori előnévvel írja nevét 1795-96 Leveleket írt Kentelkéről „Kedves Urambátyámnak”, emlékeztetve őt a Fogarasban tett látogatására, akkori találkozásukra. Matolcsy József 1723 körül született 1772 a nagyváradi káptalan kiadványában Halábori előnévvel említve 1782 Haláborban földet adott öccsének, Matolcsy Ferencnek 1788 említve Bereg v.m. nemeseinek jegyzékében; valamint Részó Lajos Csekén elismerte, hogy M. József tartozását becsülettel megfizette. Matolcsy Ferenc 1702-ben két fivérével láttamozza anyja (Torday Borbála) jobbágy manumissióját Matolcsy Zsigmond (az idősebb) 1774-ben már mint néhait említik. Matolcsy Zsigmond (a fiatalabb) 1780 megkapta nagybátyja (néhai Matolcsy Sámuel) végrendeletét, mint örökös 1782 osztályos egyezséget írt testvéreivel: Zsuzsával (Csóti Kelemen Mihályné) és Ferenccel, hogy apjuk (M. János) testvérétől (M. Sámuel) rájuk maradt halábori javakat hogyan osztják meg. 1786 Dellén lévő örökségét „bizonyos elkerülhetetlen szükséget viseltetvén” József bátyjának zálogba adta.

70

1817

Hajós Lajos megengedte neki, hogy Csoma-i erdejéből hat szekér tűzifát tűzrevalónak hazavigyen.

Matolcsy János 1754-55 Szatmár vármegye nemesi összeírásában szerepel 1760 mint egregius protestál testvérei ellen (köztük György és Erzsébet) halábori jószág tárgyában Matolcsy Sámuel 1731 Bereg vármegyében armálisa nemesként igazoltatott (Haláboron) 1742 szerepel Bereg v.m. nemeseinek listáján 1760 János testvére protestál ellene halábori jószága miatt. 1762 Halábori telkével kapcsolatban nyilatkozott János bátyjának Matolcsy Lydia (Pap Andrásné) 1779 bírósági eljárás indult ellene, mert szomszédjához berontott, az asszonyt „czendrának, farikosnak kiáltotta, verte, pofozta…” Matolcsy Krisztina (Zöldi Bálintné) 1782 szintén bíróságra került, mert szomszédja szolgálólányát „hajánál fogva rángatta, egy darab fával agyba-főbe verte, szajhának, lustának és beste kurvának nevezte…”

71

4. Melléklet/1 függelék

72

4. Melléklet/2. függelék

73

5. Melléklet AZ ÉSZAK – DUNÁNTÚLI CSALÁDÁGRÓL RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK Ezen családágra vonatkozó ismeretek három forrásból gyűltek össze: • Matoltsy Sándor (1887) kutatásaiból, aki a Dél – Dunántúli ágnak volt a jeles képviselője. (A dokumentumokat unokája, Brokés Ferenc bocsájtotta rendelkezésünkre) [12]. • Matolcsy István (1929) dokumentumaiból, aki az Észak – Dunántúli ág egyik leágazásának élő képviselője [24]. • Matolcsy Marianna (Bakonyi Tiborné) adataiból, aki a másik leágazás élő képviselője (Szegeden él) [25]. Érdemes megemlíteni, hogy Matolcsy István és Matolcsy Marianna édesapja – Matolcsy László – másodfokú unokatestvérek. A 20. században ez a családág is szétszóródott az országban (Kaposvár, Szeged, Aszód, Budapest, Debrecen, stb.), sőt a világban (USA, Németország, Dél-Afrika). Az Észak-Dunántúli családág is meglehetősen szerteágazó, legalább két leágazást és több oldalágat érdemes megkülönböztetni. Néhány adat a családág felső részének szereplőiről: Matolcsy János az 1700-as évek elején született, a családi história a „szendi mesterként” említi. (Szend Komáromtól délre van kb. 20 km). Kántortanító volt a faluban. 1742. szept. 9,-én házasságot kötött Nemesócsán (Győrtől kb. 30 km észak-keletre, a Duna bal partján). Első gyerekük Erzsébet még Szenden született 1744-ben, azután Sárkeszibe költöztek (kb. 10 km nyugatra Székesfehérvártól). További négy gyerekük született Sárkesziben. Matolcsy István 1755-ben született Sárkesziben. Kétszer nősült, első feleségével, Török Évával 1783-ban, majd annak halála után (1804) Vass Erzsébettel 1805-ben. Sárkeszi jegyzője. Mindkét feleségétől három gyereke született, közülük három gyerekkorában meghalt. András fia, aki a Matolcsy nevet tovább vitte, Nemesócsán született. Matolcsy András 1791.09.30.-án született Nemesócsán, később Nagybajomban ispán volt. Felesége Fekete Júlia. Két fia ismert, József és Sándor (1817) Az utóbbi Sárdon volt mérnök (Gyulafehérvártól 8 km északra) Matolcsy József (1821.01.01.-1878.01.22) Nagybajomban született, Ócsán kezdett iskolába járni (Komárom v.m.), a középiskolát Csurgón végezte. Debrecenben jogot és bölcsészetet tanult, Pápán papi képesítést szerzett, majd a Pápai gimnáziumban kezdett tanítani. Magántanító is volt, majd Csurgón tanított. Kutason szentelték pappá 1849-ben Zselickisfaluban is paposkodott. Felesége Erős Ágnes, Erős József patai tiszteletes lánya, akivel 1850-ben kötött házasságot. Két gyerekük született József (1851) és István (1864) Az alábbiakban az egyik – Matolcsy István (1929) féle – leágazás szereplőit soroljuk fel, róluk vannak megbízható információink. (a 19. ábrán is ez a leágazás reprezentálja a családág alsó részét)

74

Matolcsy István 1864.08.31.-én született Zselickisfaluban. Felesége: Németh Hermina (1878). Református lelkész és gimnáziumi történelemtanár volt Csurgón és Pápán. Három gyerekük volt: István (1896), Andor és Hermina. Matolcsy István 1896.09.28.-án született, felesége Csorba Eleonóra. Gyógyszerész volt Kéthelyen. Három gyerekük született: István (1929), Géza (1936) és Klára (1931). Matolcsy István 1929.08.04.-én született, ő is gyógyszerész volt Kaposváron. Nyugdíjba vonulása után Keszthelyre költözött feleségével Somossy Zsuzsával (1933). Ő volt az első Matolcsy találkozó egyik részvevője Kaposváron. Egy fiuk van, Matolcsy András (1958). Matolcsy András 1958-ban született Kaposváron, orvos, a SOTE-n egyetemi tanár, az 1.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet igazgatója. Felesége Bernáth Márta (1966). Három gyerekük van: Márk (1993), Gergely (1997) és Dóra (2005). Az 5. Melléklethez öt függelék kapcsolódik: 1. Függelék: Az Észak-Dunántúli ág „felső” része, Matolcsy János közvetlen leszármazottai 2. Függelék: az Észak-Dunántúli ág egyik alsó része, leágazás az 1800-as évektől kezdődően időben haladva napjaink felé. Ezen az ágon található meg Matolcsy István (1929), akitől sok információt kaptunk az Észak-Dunántúli ágra vonatkozóan. 3. Függelék: A másik alsó leágazás, amiben megtalálható Matolcsy Marianna (Bakonyi Tiborné), akitől sok információt kaptunk az Észak-Dunántúli ágra vonatkozóan. 4.Függelék: Az Észak-Dunántúli ág egyik oldalága, amit egyelőre – élő leszármazott ismeretének hiányában – még szintén nem dolgoztunk fel. 5. Függelék: Az Észak-Dunántúli ág másik oldalága. Nincs információnk ehhez az oldalághoz tartozó, ma is élő családtagról.

75

76

77

78

5. Melléklet/4. függelék

79

5. Melléklet/5. függelék

5. Melléklet 5. függelék Sárkeszi

Matolcsy Mihály 1795 Patcsai Sára Sárkeszi

Matolcsy István 1820 Halasi Zsuzsa H 1841 Sárkeszi

Matolcsy József 1862Berki Júlia

Székesfehérvár

Matolcsy József 1886Hajda Júlia Székesfehérvár Honvéd hadnagy

Matolcsy József 1915-

Északi-Dunántúli ág másik oldalága

80

6. Melléklet

ADATOK A TÁVOLI MÚLTBÓL Ebben a Mellékletben azokat a nagyon távoli múltban felfedezett kapcsolatokat gyűjtjük öszsze, amelyek oldalági kapcsolatban vannak családágainkkal, és a jövőben remélhető bővülésük, kiteljesedésük. A távoli múltat nehéz dátumhoz kötve meghatározni, inkább csak a magunk orientációja érdekében mondjuk, hogy az 1710-20-as évek előtti történéseket – és főleg oldalági eseményeket – gondoljuk idetartozónak. Az 1. függelékben a zilahi vonal egy érdekes leágazását mutatja. Matolcsy György (a debreceni végrendelkező Sámuel testvére, idős Matolcsy György fia, Zilahon élt, bővebben lásd „A négy testvér” című fejezetben). Csak egy gyermeke, leánya volt, akit Dobai Sándor vett feleségül. Ami számunkra érdekes, hogy Dobai Sándor testvérét, Nórát egy Matolcsy B. Gábor vette el, [35] akit eddig nem tudunk beazonosítani, de biztos, hogy a „családból” való. Nem zárható ki, hogy ő Matolcsy József fia, illetve a végrendelkező Sámuel unokája (lásd a „Nemesség igazolása” fejezetet). Az alábbiakban felsoroljuk azokat a töredékes ismereteket, amelyeket ma még nem tudunk elhelyezni a már ismert családfákban, de ismereteink jövőbeni bővülésével remélhetőleg beilleszthetők lesznek valahová: Matucsinay Miklós: 1493-ban 400 arany forintért zálogba veszi Csarnavady Egyed birtokát Lázári községben. Matolcsy család birtokot szerez Lázári községben 1640 tájékán. Lázári Szatmárnémetitől északra 5 km-re fekszik, Matolcshoz közel, Szatmár vármegyében. (Érdemes megemlíteni, hogy Lázáriban már 1493-ben szerez birtokot Matucsinay Miklós zálogjog révén.) Matolcsi János 1585-ben lelkész Nagyidán (Kassától délre 20 km) [34] Matolcsi Tamás 1598-ban lelkész Szilvásújfalúban (Kassától keletre 20 km) [34] Matolcsy Tamás 1680-93, lelkész Gömörszkároson (Rozsnyótól délre 15 km) [34] Matolcsy családot, mint jobbágyokat a 1655-ös összeírás említi Retteg faluban [4] Matolcsy Mihály nevű jobbágyát 1665 májusában Szénás Dávid Ákoson (Szatmár v.m.) 50 forintért zálogba adta Csatári Mihálynak [29] Matolcsy család 1664-ben nyert ármális levelet Szatmár és Pest vármegyében, [6] [7] Egy erre hivatkozó könyvben [8] a következő kézzel írt bejegyzés található „A Polgári Perek 1757. Fasc.34. Nr.25 sz. ügyiratán Árva Matócsi Erzsébet (1757. november 1) névaláírás melletti címerpecsét-nyomaton „SK” monogram olvasható, ezért a címerpecsét vélhetően meghalt férjének Eger-Farmosi Kandó Sigmundnak a címere.” Bp. 2000. 03.29. Rádayné Dr. Rácz Katalin levéltáros. (Kandó Zsigmond apja K. István 1687-ben hevesi szolgabíró, 1694-ben még élt nagyapja K. János, táblabíró Nógrád vármegyében.) Matolcsy János kétszer is szerepel Nagybánya református papjainak listáján: 1646-ban J. Matoltsi és 1652-ben J. Matoczi [21] Matolcsy István 1649-ben szerepel a fenti listán Stephanus Matolczi néven Matoltsi … lelkész Sajóvámoson (Miskolctól északra 7 km) az 1650-es évek táján [33].

81

Matolcsy Kata és férje Újvárosi István házat kap 1674-ben Szilágy-Somlyón, Sándorházi Katától. Matolcsy István: 1682-ben főszolgabíró Szatmár vármegyében. [2] Matolcsy Péter szerepel a Belső-Szolnok vármegye nemeseinek összeírásában Désen 1676ban [1] Matolcsyné öregasszony meghalt 1718. február 8.-án Matolcsy Péter 1718. január 26.-án házasságot kötött Mészáros Katával.

82

83

7. Melléklet ERDÉLYI VONALAK, LEÁGAZÁSOK A kutatások során több olyan információra bukkantunk, amelyek a Matolcsy család erdélyi leágazásaira utalnak. Ilyen például az Erdélyi kormányhatósági levéltárak [30], vagy a Teleki család iratai között [31] fellelhető utalások, amelyeknek érdemes lenne utána járni. Mivel a Kolozsvári, Gyulafehérvári, Nagyenyedi, Marosvásárhelyi Levéltárak megközelítése nehézkes, így ezen terület felderítése kimaradt a munkából. Úgy gondoltuk azonban, hogy ezeket az információkat célszerű egy csokorba gyűjteni, hogy a jövőben – egy ilyen irányú célzott kutatáshoz – jó kiinduló alap legyen. Az alább felsorolt töredékeket minden rendezőelv nélkül közöljük: Jánosdi Matolcsy Péter 1584-ben Szótelkén (Kolozsvártól délre 25 km) földet vásárolt Zádorhidi Garázda Kristóftól. Matolcsy János az 1715-ös összeíráson Egrespatakon szerepel. (Egrespatak három is van Erdélyben: Zilahtól nyugatra 10 km, Brassótól északkeletre 35 km és Kolozsvártól délre 25 km) Matolcsy József 1848-ban említve van – más Matolcsyakkal együtt – gróf Teleki Marosvásárhelyi Levéltárában az 1711-1867 közötti időszak hiteles leszármazási adatai között. Matolcsy János 1664-ben, mint nagyenyedi polgár 50-ed magával együtt nemesi oklevelet kapott Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől. Neve szintén szerepel a Marosvásárhelyi Teleki levéltárban, nagyenyedi voltának említésével. [31] Matolcsy Pál Kentelkéről (Szolnok-Doboka vármegye, Besztercétől 20 km nyugatra, Szászrégentől 50 km északra). 1795-ben két levelet írt „Édes Kedves Urambátyámhoz”, amelyben emlékezteti őt Fogarason (Küküllő v.m.) tett látogatására. A két levél a Halábori dokumentumok között [11] található és az alábbiak tudhatók meg belőlük. A címzett egy idősebb rokon, Matolcsy Pál, mint „köteles szolgája és ötse” és felesége Lukáts Mária írja alá a levelet. A levelekből kiderül, hogy a „kedves Urambátyám” néhai édesapjával meglátogatta Fogarason az akkor ott élő levélírót és családját, aki jelenleg Kentelkén él. Szülei, bátyja és két húga most távol élnek tőle. Van egy utalás arra, hogy kedves Urambátyám mintha Borgón élne (Besztercétől 20 km keletre). Matolcsy Zsigmond Matolcsy László és Torday Borbála egyik fia. 1774-ben János fivérével tatár rabságba kerül, kiszabadulva Erdélybe telepedett le. [20] Matolcsy Pál rokona a fent említett M. Zsigmondnak (lásd 1. függelékben) Matolcsy Károly dokumentumai szerint [20] Erdélybe került, 1790-ben halábori előnévvel írja nevét Fogarason. Matolcsy Sámuel a gyulafehérvári- nagyenyedi református főiskolán tanult [21], 1730-ban két évig Nagybányán volt rektor.

84

7. Melléklet/1. függelék

Matolcsy Ferenc Baloghy Szabó Dorottya

„öreg” Matolcsy Sámuel 1627 Kölcsey Kende Erzsébet

Matolcsy László

Matolcsy András

Torday Borbála

Matolcsy Péter Matolcsy János Matolcsy Pál Matolcsy Zsigmond

Lukáts Mária

85