A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1.4
A műanyaghulladékok újrahasznosításának törvényi szabályozása és ennek következményei az ipari társadalmakban Tárgyszavak: törvényhozás; biodegradáció; műanyag; szabályozás; hulladék; társadalom.
Törvényekkel a műanyaghulladék ellen A kormányok világszerte azzal reagálnak a műanyaghulladékok mennyiségének növekedésére, hogy törvényekkel próbálják kikényszeríteni azok újrahasznosítását. Ahhoz azonban, hogy ez működjön, arra is szükség van, hogy megváltozzon az emberek gondolkodásmódja, valamint új technológiákat is be kell vezetni. Az éves műanyagtermelés eléri a 100 millió tonnát, és még az olyan fejlett ipari országokban is, mint az USA, a műanyaghulladéknak csak mintegy 27%-át reciklálják. Számos országban (Tajvan, Ausztrália, Írország, Banglades, Dél-Afrika, Nagy Britannia és Szingapúr) próbálják meg büntető adókkal vagy betiltással csökkenteni a műanyag tasakok felhasználását. Ennek következtében számos olyan cég ment tönkre, amely ezekre a piacokra dolgozott – és ez arra figyelmezteti a műanyagipart, hogy minél hamarabb lépéseket kell tennie a tendencia megállítására. A kormányok tehát úgy küzdenek a műanyaghulladék ellen, hogy korlátozzák annak felhasználását, de legalább ilyen szükséges a fogyasztók szemléletének formálása, hogy helyesen használják a műanyag tárgyakat, illetve megfelelő módon szabaduljanak meg azoktól.
Az ipar erőfeszítései Az USA-ban pl. olyan nagy ipari szervezetek, mint az Amerikai Műanyag Tanács, megpróbálják koordinálni és előmozdítani a műanyaghul-
ladékot hasznosító ipar fejlődését. 1990 óta a műanyagot recikláló ipar mérete több mint háromszorosára nőtt, és az amerikai műanyagipar több mint 1 milliárd dollárt fordított fejlesztésére. A műanyagiparnak arra is törekednie kell, hogy a kormányokat és a környezetvédőket is meggyőzze: komolyan törekszik a műanyaghulladék mennyiségének csökkentésére. Ehhez javítani kell a biológiailag lebomló polimerek részarányát, és pl. a műanyag tasakokat vagy hasznosítható másodnyersanyaggá kell alakítani, vagy energiatartalmukat felhasználva kell őket elégetni.
Biológiailag lebomló polimerek A műanyagipar képviselői sok pénzt fektettek a biológiailag lebomló polimerek fejlesztésébe: a Cargill Dow pl. kidolgozta a politejsav-származékok gyártását kukoricából, a DuPont cég a Genecor-ral glükóz alapon kifejlesztette a Sorona márkanevű terméket, a BASF pedig a Metabolix céggel közösen megújuló nyersanyagforrásból gyárt poli(hidroxialkanoát) poliésztereket, és előállt olyan biodegradálható műanyagokkal is, mint amilyen az Ecoflex. Ezek az anyagok ma még jóval drágábbak a nem lebomló típusoknál, de ha nő a gyártás volumene, vagy ha a törvényhozás kikényszeríti alkalmazásukat, akkor új, alternatív nyersanyagként szolgálhatnak a csomagolóanyag-ipar számára.
Eljárás a PET-palackok hasznosítására A PET-palackok újrafeldolgozásánál problémát jelent a szennyezések eltávolítása. Ha azonban a polimert visszaalakítják a kiindulási nyersanyagokká, könnyebb elválasztani azt a szennyeződésektől. A PET-palackokat egy, az Észak Karolinai Egyetem által kidolgozott kísérleti technológia szerint kétcsigás extruderben vékony fóliává alakítják, majd alkoholízisnek vetik alá (metanol vagy etilénglikol felhasználásával jelentősen csökkentik a molekulatömeget). A továbbiakban szuperkritikus szén-dioxidot adnak a rendszerhez a viszkozitás csökkentése és a reakció megkönnyítése érdekében. A folyamat végén a szén-dioxidot elvezetik az extruderből, a szennyeződések kondenzálnak, a szén-dioxidot pedig visszanyerik. Az eljárás lényegében egy lépésből áll és környezetvédelmi szempontból meglehetősen ártalmatlan. A feldolgozási paraméterek beállításával megválasztható a végtermék átlagos molekulatömege. A technológia ipari léptékre növelése folyamatban van.
Autóipari hulladékok hasznosítása A csomagolóanyag hulladékokra vonatkozó szabályozás mellett az EU-ban egy másik törvény is megjelent, amely szerint 2005-re a gépkocsik tömegének 85%-át hasznosítani kell. A DuPont műszaki műanyagokkal foglalkozó részlege egy 2003-as kiállításon mutatott be egy eljárást, amelyet a japán Denso céggel közösen egy kanadai kísérleti üzemben dolgoztak ki. A zúzott autóhulladékból kinyert poliamidból olyan üvegszál-erősítésű granulátumot készítettek, amelynek tulajdonságai vetekedtek a friss poliamidból készült hasonló termékével. A kísérleti üzem 55 kg-os sarzsokat tud legyártani, amely már elég a kompuandálhatóság és a késztermék-tulajdonságok vizsgálatára. A nyersanyagot a hűtőrács mellett elhelyezkedő, üvegszálas poliamidból készült tartályok szolgáltatták, amelyeket roncsautókból szereltek ki. A felőrölt tartályokat nagy nyomáson és magas hőmérsékleten feloldották, a szilárd szennyezéseket szűréssel eltávolították, majd a szűrt polimeroldatból kicsapatták a poliamidot. A szárítás során az anyagot melegítették, és szilárd fázisú polimerizációval állították helyre a poliamid eredeti molekulatömeg-eloszlását és fizikai jellemzőit. Az így „feljavított” poliamidhoz üvegszálat adva az eredetivel megegyező tulajdonságú tartályokat lehetett előállítani.
Hulladékhegyek csomagolóanyagból Nagy-Britanniában évente mintegy 20 milliárd (!) műanyag tasakot adnak át a vásárlóknak a bevásárlóközpontokban. Annak ellenére, hogy néhány bevásárlóközpont önkéntesen bevezette a biodegradálható műanyagból készült tasakokat, a műanyag részesedése az utcai szemétben várhatóan tovább fog nőni. Az angol hatóságok egyelőre az Írországban bevezetett műanyagadó hatékonyságát vizsgálják, Tajvanban azonban a kormány radikálisabb lépésekre határozta el magát. Tajvan lakossága 22,5 millió fő, nagyjából Belgium nagyságú területen. Az ország a világ 15. legnagyobb gazdasága, amelynek exportja meghaladja Oroszországét vagy Svájcét.
Tajvan története és környezetpolitikája Tajvan története változatos volt, a portugáloktól a hollandokon keresztül az európai nagyhatalmakig és Japánig sokan szerencsét próbáltak a szigeten, egészen a II. világháború utáni időkig, amikor a
Kuomintang vezetői a kontinentális Kínából menekülve hatalmukba kerítették a területet. A Kuomintang utódpártjának egyeduralma ugyan megrendült, de a sziget továbbra is demokratikus rendszerű és Kínától (egyelőre) független maradt. Tajvanon 2000-ben 24,7 millió USD értékben költöttek a környezetvédelmi kutatásra, ami teljes kutatási költségvetésük 1,2%-a. Ez az érték nagyobb, mint az USA (0,6%) vagy Japán (0,9%) esetében. Tajvannak függetlensége biztosítása érdekében jól kell kiaknáznia természeti és emberi erőforrásait.
A hulladékprobléma Tajvanon Amikor a 90-es években az ország vezetői belátták, hogy a hulladéklerakási kapacitás a szigeten nagyon korlátozott, ambiciózus programba kezdtek, amelynek keretében 2000-ig 22 hulladékégetőt helyeztek üzembe. Ezek teljes napi kapacitása kb. 22 000 tonna, és 400 000 kW összteljesítmény leadására képesek. A lakosság környezetvédelmi tudatosságának növekedése lehetővé tette aktív részvételét a hulladékgyűjtési programokban, ezért 2001-re megnégyszereződött az újrafeldolgozott anyag mennyisége, valamint csökkenteni lehetett a hulladékégetők építésének ütemét is. A fajlagos újrafeldolgozási adatok ugyan impozánsak (papír és karton esetében 60%, üveg esetében 50%, amely jelentősen meghaladja pl. a brit értékeket), a teljes hulladékáramnak még mindig csak 7,5%-át hasznosítják (47,7%-ot égetnek el és 43,8% kerül lerakásra). Az Egyesült Királyságban ugyanakkor a teljes hulladéktömegre vonatkozó újrahasznosítási hányad 11,2% volt 2000/2001-ben. Tajvanon most bevezették a háztartási újrahasznosítható hulladék külön (előre vásárolt) zsákokban gyűjtését, tehát a hasznosítási hányad várhatóan javulni fog. Tajvan a világon a 4. legnagyobb valutatartalékkal rendelkező ország, igen gyorsan növekvő gazdasággal – annak minden árnyoldalával együtt. A fogyasztói társadalom velejárója a nagyobb hulladéktermelés, ezen belül a hulladék csomagolóanyag mennyisége is folyamatosan nő. Mivel sokan esznek otthonuktól távol a nap folyamán, sok eldobható csomagolóanyagot használnak fel. A bevásárlóközpontokban vásárlás elengedhetetlen „mellékterméke” volt a műanyag szatyor, ami 2001-ben 20 milliárd darabot és 105 000 tonna műanyag felhasználását jelentette. A tajvani hatóságok megelégelték a dolgot, és a pártok közötti egyeztetés után hoztak egy törvényt a műanyag bevásárló tasakok felhasználásának korlátozására. A törvény bevezetését személyes és televíziós (újság) kampány előzte meg. Igyekeztek a mondanivalót a társadalom minden rétegéhez eljuttatni, hogy elnyerjék a támogatást és megkönnyítsék
a korlátozó intézkedés hatékony bevezetését. A városi és megyei önkormányzatok vezetői személyesen irányították a munkát.
A törvény bevezetése és hatásai A törvényt első lépésben (2002 júliusában) állami intézményeknél (állami áruházakban, iskolákban, kórházakban stb.) vezették be azonnali hatállyal. Egy héttel később megkezdődött a bejárásokra épülő ellenőrzés, amelynek során figyelmeztették a vétőket. Három héttel később megjelentették azon intézmények listáját, ahol a korlátozó rendelkezés 2003 januárjától érvénybe lép. A második fázis vonatkozik minden áruházra, nagyobb étkeztető intézményre, gyorséttermekre stb., egyedül az ideiglenes standokon árusító kereskedőket kímélték meg – egyelőre. A törvény még csak hét hónapja van érvényben, ám máris nagy eredményeket mondhat magáénak. Társadalmi támogatottsága különböző felmérések szerint 70–90%-os. 2001-ben még csak az emberek 44%-a hallott a programról, most már legalább 80%. A vásárlók megváltoztatják szokásaikat, hogy megfeleljenek a törvény azon rendelkezésének, hogy ne használjanak 60 mikronosnál vékonyabb fóliából készült tasakot. A vásárlóknak azt javasolták, hogy vigyék magukkal saját szatyraikat. Az említettnél vastagabb fóliából készülő tasakok, szatyrok továbbra is vásárolhatók minden boltban, de csak pénzért. Négy különböző típusú szatyrot lehet vásárolni, 1 és 6 új tajvani dollár (NT = 1,8–11 penny) közti áron. A vastagságot úgy választották meg, hogy az megfeleljen a tartós használat követelményeinek. A tasakokat külön kell kiszámlázni, és nem lehet az áruk árát úgy megemelni, hogy abban benne legyen a csomagolás ára. Az előírások megkerülése nagyon sokba kerül: 60 000–300 000 NT (kb. 1000–5000 GBP) büntetést lehet kapni érte. A hatás a várakozásokhoz képest is jó volt: a tervezett 31% helyett 73%-os felhasználást regisztráltak a műanyag tasakok használatában. Természetesen a műanyaggyártók és reklámcégek részéről erős ellenállás volt észlelhető, de az utóbbiakat azzal vigasztalták, hogy némi állami támogatást nyújtottak a reklámok „tartósabb” felületekre történő átirányításához. Érdekes módon (az Egyesült Királyságtól eltérően) a cégek nem nagyon éltek a biodegradálható műanyagból készült tasakok alkalmazásával. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Winder, R.: Reclaim and reuse. = Chemistry and Industry, 2003. 19. sz. okt. 6. p. 22. Asbury, A.: Pack your bags for Taiwan. = Wastes Management, 2003. okt. p. 30–33.
