A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK OLVASÓINKNAK! Összeurópai nem a megszorító politikára Beszámoló az Európai Baloldali Párt 3. kongresszusáról Az Európai Baloldali Párt 3. kongresszusa, amely Párizsban december 3−5-ig ülésezett, a párt bázisának további szélesedését és politikájának új fázisát jelenítette meg. 31 tagpárt, 7 megfigyelõ státuszú párt és több egyéni tag révén a kongresszus résztvevõi képviselték egész Európát, és számos vendég résztvevõ Latin-Amerika országaiból, a palesztin nép és a Nyugat-Szaharai Felszabadítási Front (Polisario) képviselõi a régión messze túlmutató, széles nemzetközi jelleget is kölcsönöztek a kongresszusnak. A résztvevõk összetétele, beleértve az azonos országból jött több önálló párt képviselõit, a szociáldemokráciától balra álló európai politikai erõk sokszínûségérõl tanúskodott. A delegátusok felszólalásaiban kifejezésre jutott a megközelítések, a nemzeti politikai küzdelmek sokfélesége, de egyúttal az egység az elõttünk álló feladatok közös megoldásában és a követendõ politikában. A
kongresszus hangulatára a fennálló társadalmi viszonyok, a kapitalizmus és a válság bírálata, a rendszer meghaladásának szükségessége volt a jellemzõ. Az EBP 2004-es római alapító kongresszusa, és a 2007-ben tartott berlini 2. kongresszus óta nem sok idõ telt el, de ezek az évek a sûrû változások évei voltak. Hogy csak néhány jelentõs eseményre utaljak: − 2004-ben 10 új belépõvel, köztük hazánkkal, majd további 2 tagállammal bõvült az Európai Unió, amely még korántsem tudta feldolgozni e nagyméretû átalakulás következményeit; − sok csatározás után 2009-ben új alapszerzõdés, a Lisszaboni Szerzõdés lépett életbe, amely a realitásoktól való elszakadást, a népek Európájától való további távolodást, a pénztõke és a hadiipar növekvõ befolyását mutatja; − 2008 szeptembere óta mély gazdasági
Az új elnökség
Törökország Regionális nagyhatalom lenne... 2. oldal
Az EBP kongresszusa
Venezuela A forradalom folytatódik
3. oldal
A NATO délre tekint Partnerség Oroszországgal
A TARTALOMBÓL Új kezdeményezések − megújult vezetés
4. oldal
Európai akcióprogram 3. oldal
2011−2013
5. oldal
válság rázta meg a világot és benne Európát, a legutóbbi hónapokban a bevezetés éveinek diadalmenete után az összeurópainak szánt valuta, az euró is súlyos válságba került. A viszonyok változása, a bizonytalanság növekedése és a kormányok és az EU politikájának jobbratolódása a baloldal sorainak szorosabb összezárását, új stratégia kialakítását követelte. A kongresszus résztvevõi úgy érezték, hogy a kongresszus megfelelt a kihívásoknak, de ezzel most meg kell ismertetni a pártot, barátainkat és politikai szövetségeseinket, a programot át kell ültetni a napi gyakorlatba. A munka dandárja tehát még hátra van. A kongresszus legfõbb üzenete, hogy át kell térni a nemzeti kereteket átlépõ közös európai cselekvésre, akciókra, hiszen gondjaink azonosak, még ha megjelenésük módjában, idejében és mélységében különböznek is egymástól, és egyaránt a multinacionális bankok és óriás vállalatok, az õket kiszolgáló kormányok és nemzetközi szervezetek uralmára, korunk kapitalizmusának mély válságára vezethetõk vissza. A társadalmi elégedetlenség számtalan megnyilvánulása Európa összes országaiban, a hatalmas szakszervezeti tüntetések Görögországban, Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban, a diákmegmozdulások és követelések Olaszországban, Angliában, Németországban, Ausztriában, mutatják az utat, merre kell haladni. Mennyivel nagyobb súlyt képviselhetnének, mennyivel eredményesebbek lehetnének a tüntetések, sztrájkok, követelések, ha egy közös láncra tudnánk felfûzni õket. A latin-amerikai pártok képviselõinek felszólalásai a nemzetek regionális összefogásának példáit mutatták fel, a kongresszus nagy lelkesedéssel, megszívlelendõ tanulságként fogadta õket, ahogyan kifejezte szolidaritását is a palesztin és a nyugat-szaharai nép szabadságáért, függetlenségéért és emberi életéért vívott harcával. (Folytatás a 4. oldalon.)
EU csúcs Alkotmányba foglalták a megszorító politikát − Tiltakozunk 6. oldal
Stiglitz Nobel-díjas közgazdász A megszorítások alternatívájáról
7. oldal
2 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Merre tart Törökország? Törökország a Balkán, a KözelKelet és a Kaukázus konfliktusokkal telt háromszögében, a Kaszpi-tenger térségében fekvõ olajlelõhelyek megközelítésének útvonalában fekszik. A Brüsszel felé kacsingató Ankara egyúttal része az iszlám világnak is. Az ország a NATO legkeletibb tagja, a szervezet második legnagyobb, mintegy egymillió fõs hadseregével rendelkezik. A hidegháború idõszakában fontos szerepet játszott a tengerszorosok, a Boszporusz és a Dardanellák ellenõrzésében. Meghatározó volt az USA kiemelt szövetségesével, Izraellel kialakult stratégiai kapcsolata is. Az EU a 27 tagú szervezet egyre nehézkesebb mûködése és az új tagállamoknál jelentkezõ problémák miatt óvatosan kezeli a további bõvítést, míg az USA felismerte közös érdekeit Ankarával. A hetvenöt millió lakosú Törökország globális pozícióit erõsíti, hogy tagja a G20 csoportnak, és már kopogtat a leggyorsabban fejlõdõ országok, a BRIC (Brazília, Oroszország, India és Kína) klubjának ajtaján. A korábbi egyoldalú külpolitikai orientáció változik. A parlament 2003-ban elutasította, hogy amerikai csapatok az ország területérõl második frontot nyissanak Irak ellen. A kormány élesen bírálta az izraeli hadsereg 2009. januári, sok civil áldozattal járó gázai intervencióját. Konfliktus robbant ki Izraellel a gázai blokád áttörését megkísérlõ Mavi Marmara hajó nemzetközi vizeken történt megtámadása miatt, amelynek nyolc török áldozata volt. Az Izrael elleni fellépés, a kormány számára lehetõséget teremtett a tel-avivi vezetéssel jó kapcsolatban lévõ hadsereg elleni támadásra és kiváltságaik korlátozására. Az ankarai diplomáciát Ahmet Davutoglu irányítja, aki korábban Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök tanácsadója volt. A külpolitika fõ pillérei: egyrészt „zéró probléma” a gyakran belsõ feszültséggel terhelt szomszédokkal, másrészt a török befolyás erõsítése a Balkánon, a Dél-Kaukázusban és a Közel-Keleten. A változások jele, hogy a korábbi ellenséges viszony után a kapcsolatok javultak az észak-iraki kurd régióval, ami a terroristának minõsített politikai-katonai szervezet, a Kurdisztáni Néppárt fõ
bázisát jelentette. Washington éberen figyeli a Szíriával és Iránnal folytatott egyre szorosabb gazdasági és politikai együttmûködést. Törökország ellenzi a teheráni rendszer elszigetelését és elutasítja az Irán-ellenes kemény szankciókat, ami újabb feszültséggócot teremtene határai mentén. Ankara diplomácia sikere volt a szír− izraeli titkos tárgyalások megszervezése. Javult a viszony Moszkvával is. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése mellett szó van egy közös katonai−politikai szervezet felállításáról, amihez Ukrajna is csatlakozhatna. Abdullah Gül török államfõ szerint az EU csatlakozási tárgyalások lelassulásának az oka, hogy az európai politikusokból „hiányzik a megfelelõ terv és stratégia”. Törökország 1963 óta társult tag, 1987-ben kérte a felvételét, de a tárgyalások csak 2005-ben kezdõdtek meg. 35 tárgyalási fejezetbõl csak 13-at nyitottak meg, a ciprusi hajóknak a török kikötõkbõl való kitiltása miatt Brüsszel befagyasztotta nyolc fejezet tárgyalását. Az Erdogan-kormány az „Észak-Cip-
rusi Török Köztársaság” elismerését követeli. Németország, Franciaország és más államok a tagság helyett „különleges partnerségi” státuszt ajánlanak, amit Ankara elutasít. A csatlakozás szükségessé tenné az uniós támogatások elosztásának megváltoztatását és átalakítaná a költségvetést. Probléma lenne a munkaerõpiac megnyitása is. A legnagyobb akadály a ciprusi kérdés, a mintegy ötvenezer török telepes jövõbeni helyzete és a török katonaság jelenléte. A Brüsszellel való kapcsolatokat befolyásolhatja a belpolitika is. A korábban betiltott radikális muzulmán szervezetekbõl alakult Igazság és Fejlõdés (AKP) nevû konzervatív kormánypárt, valamint a világi államberendezést féltõ politikai csoportok által támogatott hadsereg közötti konfliktusok nem közömbösek az európai döntéshozók számára sem. A korábbi rendszer demokratizálása lehetõvé tette új szervezetek, köztük baloldali pártok legális mûködését. Az EU azonban további reformokat követel, ami elsõsorban a jogállamiság megszilárdítását, és a lakosság 15 százalékát jelentõ kurd kisebbség helyzetének javítását jelenti.
Az átlagéletkor Törökországban jóval alacsonyabb, mint az EU átlagában, a népszaporulat nagyobb, a fiatal korosztályok aránya a lakosságon belül magasabb. A népesség 2050-re elérheti a százmillió fõt, és az EU legnépesebb államává válhat. A német Marshall Alapítvány felmérése szerint 2007-ben a török lakosság 73, jelenleg 38 százaléka tartja jónak az EU csatlakozást. A legjelentõsebb gazdasági partner az EU, de részesedése a török exportban 2002 óta 56-ról 50 százalékra csökkent, mialatt a közel-keleti országoké 9-rõl 18 százalékra növekedett. Az Iránba és Szíriába irányuló együttes kivitel volumene jelentõsen meghaladja az USA-ba irányuló exportot. Szakértõk szerint az elkövetkezõ évtizedben a török gazdasági növekedés − Kínát és Indiát leszámítva − minden más országnál gyorsabb lesz. A tavalyi átmeneti visszaesés után a GDP az idén várhatóan nyolc százalékkal emelkedik. Törökország regionális nagyhatalommá kíván válni. Az EU távolságtartó politikája is arra ösztönzi Ankarát, hogy kül- és gazdaságpolitikai kapcsolatrendszerének a bõvítését tovább folytassa. K.G.
A magyar−kubai kapcsolatok ötven éve December 18-án volt ötvenedik évfordulója, hogy hazánk és a Kubai Köztársaság között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre. A jegyzõkönyvet Sík Endre külügyminiszter és Ernesto Che Guevara parancsnok írták alá Budapesten. Néhány héttel korábban a két ország képviselõi Havannában megkötötték az 1961−65 évekre vonatkozó árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást. Az elsõ magyar nagykövet, Beck János 1961. szeptember 11-én adta át megbízólevelét Osvaldo Dorticós államfõnek. A gyorsan fejlõdõ kapcsolatokat mutatta, hogy Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt elsõ titkára, kormányfõ 1972 júniusában Magyarországra látogatott. Kádár János, a MSZMP Központi Bizottságának elsõ titkára 1975 decemberében Havannába utazott, ahol részt vett a kubai testvérpárt elsõ kongresszusán. Az évforduló alkalmából rendezett fogadáson Soraya E. Álvarez nagykövet elmondta, hogy az 1960−89 közötti idõszakot a
szocialista országokkal való sokoldalú együttmûködés jellemezte. Magyar szakemberek részt vettek a gyógyszeripar, a gépgyártás fejlesztésében és más fontos területeken. Közremûködtek a mikrohullámú lánc kiépítésében és a híradástechnika más ágazatainak korszerûsítésében. A két ország oktatási és tudományos szervezetei között hatékony kooperáció jött létre. Magyar kutatók segítségével készült el egyes régiók geológiai térképe. A nagykövet hangsúlyozta, hogy 1990 után bekövetkezett változások érintették a két ország közötti kapcsolatokat is, amelyek minimálisra csökkentek. Az elmúlt években azonban megteremtõdött a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos együttmûködés újraindításának a lehetõsége, amihez hozzájárult a kölcsönös igények, sajátosságok megismerése. A kapcsolatok élénkítésében jelentõs szerepük van a magyar vállalkozóknak, akik rendszeresen tárgyalnak kubai partnereikkel. A kétoldalú együttmûködés fej-
lesztésében meghatározó volt, a kormányközi vegyesbizottság 2009 márciusában, Havannában tartott elsõ ülésszaka. Kubában napirenden van a gazdaság fõ szektorai hatékonyságának a javítása, és széles néptömegek bevonásával egy olyan szocialista gazdasági modell kialakítása, ami a további növekedést biztosítja. A jelenlegi helyzetben fontos kérdés a más országokkal, különösen az európai államokkal való együttmûködés bõvítése, ami hozzájárulhat az ország gazdasági−kereskedelmi kapcsolatainak a diverzifikálásához. Soraya E. Alvárez nagykövet szerint az Európai Unióval való viszony rendezésének alapfeltétele, hogy a szervezet eltörölje a diszkriminatív jellegû Közös Állásfoglalást. Szükséges lenne a felek egyenlõségén alapuló, kölcsönösen elõnyös új kapcsolatrendszer kialakítása Havanna és Brüsszel között. Az EU és Kuba közötti viszony megújulása a magyar vállalatok számára is új piaci lehetõségeket jelentene. K.G.
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Venezuela: a forradalom folytatódik Adriana A. Gottberg Gil asszony, a Venezuelai Bolivári Köztársaság nagykövetségének ügyvivõje fogadta munkatársunkat és tájékoztatást adott országa helyzetérõl. A szeptember 26-án tartott parlamenti választásokon a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) a kommunistákkal együttmûködve a 165 tagú törvényhozásban többséget, 98 mandátumot szerzett. A 2005. évi választást bojkottáló ellenzéki pártok közös listája 65, és egy balközép szervezet két mandátumot kapott. A részvétel 66,45 százalékos volt. A képviselõk megválasztása államonként történt, az ország közigazgatását 23 szövetségi állam és egy szövetségi kerület (a fõváros) alkotja. A baloldali erõk támogatói elsõsorban a szegényebb rétegek és a vidéki lakosság voltak. A jobboldali pártok fõ szavazóbázisát a számában megnövekedett városi polgárság jelentette. Az ügyvivõ elmondta, hogy Hugo Chávez 1998-ban történt hatalomra kerülése óta lényeges társadalmi és gazdasági átrendezõdés történt. A nagyobb olajjövedelmek következtében 2003− 2008 között a bruttó nemzeti össztermék (BNP) 95 százalékkal nõtt. A szegénység felére, a mélyszegénységben élõk száma mintegy 70 százalékkal csökkent. A 2006-os elnökválasztáson Chávez 63 százalékos támogatottságot ért el. Jelentõsek az oktatásban és az egészségügyben elért eredmények, amelyek ingyenes hozzáférése a lakosság 80 százalékának az életében hozott pozitív változásokat. A gazdasági tervezés és a szociális reformok megvalósítása nagymértékben függ az ország exportjának 90 százalékát jelentõ kõolaj világpiaci árának ingadozásától. Az olajipar fellendülésével párhuzamosan megindult a vidéken élõk tömeges áramlása a városokba, elsõsorban Caracasba, ami a mezõgazdasági termelés csökkenését okozta. A folyamat hozzájárult a külvárosi szegénynegyedek, a barriók népességének a növekedéséhez. A Chávezkormányzat eredményesen igyekszik javítani a helyzeten. A kiterjedt bûnözésrõl szólva az ügyvivõ asszony kijelentette, hogy a bûnözési hullám már Chávez hatalomra kerülése elõtt, a nyolcvanas évek végén kezdõ-
dött. Vidéken sokkal kevesebb a bûntény, mint a nagyobb városokban és Caracasban. A külföldi média által is támogatott jobboldali pártok a valós állapotot eltúlozva a közbiztonság kérdését a választás egyik fontos témájává tették. A problémák kezelése nemcsak rendõrségi ügy, hanem nevelési feladat is. Említés történt a szomszédos Kolumbiával való kapcsolatokról, ahol a kábítószer-maffia elleni harc ürügyén több amerikai támaszpont létesült. Kolumbia az Egyesült Államok szövetségese, a venezuelai rendszer ellenségeit támogató USA egységeinek jelenléte állandó fenyegetést jelent. A mûholdfelvételek szerint a katonai bázisok nem az ültetvények közelében, hanem azoktól jóval távolabb helyezkednek el. A fõ kábítószer-útvonalak elkerülik Venezuelát, és az „anyag” szállítása elsõsorban tengeri úton történik. Venezuelában mintegy 4-4,5 millió kolumbiai él, akiknek a túlnyomó többsége becsületesen dolgozik. A beszélgetésen szóba került Hugo Chávez négy európai, kétkét ázsiai illetve afrikai országban tett tizenegy napos villámlátogatása. Kilencedik moszkvai útja során az elnök energetikai, pénzügyi, építõipari és katonai− technikai megállapodásokat írt alá partnereivel. Orosz segítséggel épül az ország elsõ atomerõmûve. A létesítmény pótolni fogja a vízierõmûvek nagy szárazság idején történõ kiesését, ami az idén megszorításokat okozott Venezuelában. A lakáshelyzet javítására hétezer lakás épül orosz közremûködéssel. Az energetikai együttmûködés erõsítése az elnök nyolc országban folytatott tárgyalásainak egyik központi témája volt. Adriana A. Gottberg Gil kijelentette, hogy a kölcsönös érdekek alapján élénkíteni szeretnék a venezuelai−magyar kapcsolatokat, amelyre az egészségügy, az oktatás, a kultúra területén és más ágazatokban lát lehetõséget. Megfelelõ megállapodások hiányában a kereskedelmi forgalom jelenleg minimális. Az együttmûködés bõvítése érdekében kormánya egy keretmegállapodás megkötését javasolta, de a magyar fél még nem válaszolt kezdeményezésükre. K.G.
Új stratégia született a NATO csúcstalálkozón
Lisszabon, 2010. november 1920. Lisszabon novemberben nagy jelentõségû, a világ jövõjére hosszú távon ható katonai−stratégiai döntés színhelye volt. Ismeretes, hogy a Szovjetunió még a rendszerváltás elõtt arra kapott ígéretet, hogy a Varsói Szerzõdés felbontása esetén megszüntetik a NATO-t is. Az elmúlt húsz évben a nemzetközi baloldali és békemozgalmak napirenden tartották ezt az ígéretet, mert a NATO létrehozásának indoka, az úgynevezett szovjetvagy kommunista veszély megszûnt. A két évtizedes halogatásra a NATO lisszaboni értekezlete tett pontot, mert a nyugati nagyhatalmak csúcstalálkozója új stratégiát fogadott el. Barack Obama elnök sajtónyilatkozatban az emberiség történelme legsikeresebb szövetségének minõsítette a NATO-t. Hangsúlyozta, hogy „sem az Egyesült Államok, sem pedig Európa nem képes egymagában megbirkózni a világ mai kihívásaival”. Az új stratégiáról szóló szûkszavú nyilatkozatokból az derül ki, hogy a korábbi keleti veszéllyel szemben most a déli irányból jövõ esetleges támadást tartják fõ veszélynek. Az egyik legfontosabb programnak azt jelölték meg, hogy létre kell hozni a rakétapajzsot, az európai NATO-országok területének védelmi rendszerét ballisztikus rakéták esetleges támadása ellen, és ki kell fejleszteni az elektronikus, internetes támadások kivédésére szolgáló képességeket.
Szombaton a csúcstalálkozóra érkezett Dmitrij Medvegyev orosz elnök, elõször a 2008-as grúz−orosz fegyveres konfliktus óta, amely alaposan lehûtötte Moszkva és Washington viszonyát. Obama és Medvegyev találkozóján az USA elnöke jelezte, hogy rövidesen el szeretné érni a kongresszusnál, hogy ratifikálják az atomfegyverek korlátozásáról szóló új START megállapodást. A védelmi rendszer kiépítésében a NATO számít Moszkvára, bár nincs szó az Atlanti Szövetség és Oroszország rakétavédelmi rendszerének egyesítésérõl. Ezt a gondolatot Medvegyev elnök vetette fel, de a NATO elzárkózott ettõl, szakértõk fogják kivizsgálni a megvalósíthatóságát, Az elfogadott tervek a NATO és az orosz védelmi rendszerek összehangolt mûködését kívánják megteremteni. A rakétavédelmi rendszer nem jelenti azt, hogy a NATO lemondana a nukleáris fegyverekrõl, amíg más országok rendelkeznek ilyen fegyverekkel. A NATO csúcs − saját együttmûködésre szólító felhívásaival szemben − a hadiipari és katonai lobbik újra növekvõ befolyására mutat, és arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok és a NATO országok nem kívánnak lemondani a világ erõforrásainak a túlnyomó része feletti uralomról, meg akarják tartani katonai fölényüket és a katonai fenyegetés nyomását a világban. Az információk forrásai: az MTI közleményei és az index.hu internetes honlap.
4 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
Közlemény az Európai Baloldali Párt 3. kongresszusának határozatairól Az EBP új elnököt és alelnököket választott Az Európai Baloldali Párt 3. kongresszusa, amely Párizsban ülésezett december 3−5-ig, új elnökséget választott. A párt új elnöksége a következõ tagokból áll: Pierre Laurent (a Francia Kommunista Párt fõtitkára) elnök, négy alelnök, Alexis Tsipras (a Synaspismos elnöke, Görögország), Marisa Matias (az Európai Parlament képviselõje, Baloldali Blokk, Portugália), Grigori Petrenco (a Moldovai Köztársaság Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának tagja), Maite Mola (a Spanyol Kommunista Párt Nemzetközi Kapcsolatok vezetõje) és a párt újonnan megválasztott gazdasági vezetõje, Diether Dehm (Baloldali Párt, Németország). A Szervezeti Szabályzat módosításának az indoka, hogy az új többtagú elnökség jobban tükrözi Európa különbözõ régióinak a képviseletét, és egyúttal aktívabb és dinamikusabb vezetõje lesz a pártnak egy olyan idõszakban, amikor Európának erõs baloldalra van szüksége, amely alternatívát tud létrehozni a neoliberalizmussal és a jelenleg az európai kormányokat uraló és a válságba elmerült kapitalizmussal szemben. Az Európai Baloldali Párt Menetrend a Szociális Európáért címmel politikai akciótervet dolgozott ki a következõ évekre a megszorító in-
tézkedésekkel és a szociális jogokkal szembeni ellenállás és harc szervezésére, amit a kongresszus egyhangúlag jóváhagyott. Itt az idõ, hogy a tettek mezejére lépjünk, mert csak egy erõs európai kezdeményezés válhat a piacokon alapuló gazdaság szervezett alternatívájává. Meg kell mutatnunk elkötelezettségünket és képességünket a jelenlegi rendszer kihívásaira adott válaszra. Az Európai Baloldal úgy határozott, hogy az elsõ párt lesz Európában, amely él az Európai Unió által nemrég meghirdetett „civil kezdeményezés” eszközével és akcióba lép az „Európai Alap a Pénzügyi Stabilitásért” ellen, és a sok országban alkalmazott megszorító intézkedések ellen. Kezdeményezésünk célja az „Európai Alap a Pénzügyi Stabilitásért”-tal szemben egy „Európai Alap a Társadalmi Fejlõdésért” létrehozása. Az alap feladata, hogy finanszírozza a közberuházásokat, amelyek munkahelyeket teremtenek, bõvítik a képzést, a kutatást, a hasznos infrastruktúrákat és eredményeket tudnak felmutatni a környezet védelmében. A pénzt az Európai Központi Banknak kell megteremtenie, de az alapnak függetlennek kell lennie a pénzügyi piacoktól, mert le akarjuk csökkenteni a
Összeurópai nem a megszorító politikára (Folytatás az 1. oldalról.) A kongresszus küldöttei egyetértettek abban, hogy az EBP politikájának központi célja az elkövetkezõ néhány évben a minden országot, Európa összes népeit érintõ megszorítási politikák elleni fellépés, e politikák meghiúsítása legyen. Az Európai Baloldal úgy határozott, hogy az elsõ párt lesz Európában, amely él az Európai Unió által nemrég meghirdetett „civil kezdeményezés” eszközével és akcióba lép az alapszerzõdés rövid úton való módosításával létrehozandó „Európai Alap a Pénzügyi Stabilitásért” ellen, és az ”Európai Alap a Társadalmi Fejlõdésért” alternatíváját állítja vele szembe. Ebben az évben minden tagpárt a kezdeményezéshez szükséges összesen legalább 1 millió aláírás összegyûjtésének elõkészítésére, a célt szolgáló akciókra és a megfelelõ idõpontban az aláírások összegyûjtésére összpontosítja erõfeszítéseit. A kezdeményezés Magyarországon különös idõszerûséggel bír, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal ki kívánja venni részét a feladatok megoldásából. A kongresszuson Lothar Bisky, a párt eddigi elnöke bejelentette, hogy kora és egészségi állapota miatt lemond az elnökségrõl, a kongresszus új struktúrában új elnökséget
választott. Az új elnökség megválasztásához a kongresszus módosította a szervezeti szabályzatot, az új elnökségben nagyobb súllyal vesznek részt Európa különbözõ régiói, illetve országai. A Munkáspárt 2006 javaslatára a kongresszus szolidaritási nyilatkozatot fogadott el a kongresszus napján tartott szakszervezeti demonstrációval, a magyar szakszervezetek harcával a munkások kivívott jogainak a védelmében. A kongresszuson aktív magyar részvétel volt, hárman kaptak szólási lehetõséget, a szombat délutáni ülésen Kalocsai Kinga elnökölt, és a rendezõbizottságban Trasciatti Attila vett részt. Vajnai Attila a Munkáspárt 2006 tevékenységét, akcióit és törekvéseit ismertette; Tamás Gáspár Miklós, a Zöld Baloldal meghívott elnöke a kormány antidemokratikus intézkedéseirõl szólt és a demokrácia védelmében kérte az EBP támogatását; Morva Tamás az elõzõ két magyar felszólalás alátámasztására a magyarországi és a kelet-európai helyzet sajátosságaira hívta fel a kongresszus tagjainak figyelmét. A kongresszus résztvevõi befejezésül anyanyelvükön elénekelték az Internacionálét és együtt olaszul a Bandiéra Rossát. MT
piacok mindenhatóságát, amely a mostani válság legfõbb oka. A pénzügyi tranzakciók megadóztatása szükséges, de nem elégséges feltétele az igazságosabb világot szolgáló céljainknak. A cél érdekében az Európai Baloldal alulról jövõ, nagyon széles, jól elõkészített, megindokolt és szervezett, európai szintû kezdeményezést indít minden nyelven és akciókkal a fõvárosokban. A „civil kezdeményezést” arra használjuk, hogy mozgósítsuk az állampolgárokat az európai szerzõdések logikája ellen, hogy megváltoztassuk a hatalmi viszonyokat és konkrét eredmények szülessenek. Az Európai Baloldal a kongresszuson új pártok belépésével erõsödött, a kongresszus mindjárt az elsõ napon meghozta a következõ döntéseket a felvételrõl: Belorusz Baloldali Párt „Igazságos Világ”, Bolgár Baloldali Párt, Vörös−Zöld Szövetség (Dánia), Finn Kommunista Párt, Baloldali Párt (Franciaország), és Egyesült Baloldal (Franciaország). Az Európai Baloldali Párt a 30 országból való 31 tagpárttal és 7 megfigyelõ státuszú párttal mutatja a baloldal sokszínûségét, közös arculattal és egy olyan akciótervvel, amely alternatívát képvisel Európában és ellent tud állni a válságnak. Az elnökség megválasztásán túl a kongresszus egyhangúlag új Végrehajtó Bizottságot is választott, amely 2011. január 15-én tartja elsõ ülését, és további, a baloldal számára fontos állásfoglalást és kezdeményezést is elfogadott, amelyekrõl rövid idõn belül lesz tájékoztatás. 2010. december 6.
Magyar tagja is van az EBP Titkárságának Kalocsai Kingát, a Munkáspárt 2006nak a Végrehajtó Bizottságba delegált tagját, az Európai Baloldali Párt operatív irányító testületének, a Titkárságnak a tagjává választották.
Állásfoglalás a cigányüldözés ellen A Kongresszus állást foglalt a sinti és roma népesség növekvõ kiközösítése és üldözése ellen. Kiemelten elítéli „a szélsõjobb olyan tevékenységét, mint amilyen Magyarországon van, ahol a romák üldözése a szélsõjobb álságos politikai céljainak középpontjában áll”. Határozottan elítéli a francia és az olasz deportálási politikát is.
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
TÁMPONT 5
Az Európai Baloldali Párt Politikai Akció Programja 2011−2013 Elfogadta a 3. Kongresszus Párizs, 2010. december 3−5.
Út a Szociális Európához Közös akció-platform az ellenállásért és az alternatívákért Európában Terjedelmi okokból most a dokumentum bevezetõ fejezetét és záró bekezdését közöljük. A kifejtés három pontját vagy következõ számunk vagy egy önálló dokumentum fogja tartalmazni. A szerk. Az Európai Baloldali Párt 3. Kongresszusát olyan helyzetben tartjuk, amikor Európa népeire egyre elviselhetetlenebb terheket rónak. Az európai országok nagy többségében olyan programokat léptetnek életbe, amelyek lefaragják a közösségi kiadásokat, súlyos megszorításokat alkalmaznak, liberalizálják a közszolgáltatásokat és a munkaerõ piacokat. E politikák általános elterjesztésére az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és más szervezetek, köztük a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felügyelete alá helyeznek országokat saját kormányaik bûnös közremûködésével. E politikákat úgy tüntetik fel, mint szükséges választ a pénzügyi és gazdasági válságra. De ez a kapitalizmus, és jelenlegi globalizált és a finánctõke uralmára alapozott formájának a válsága. A válság hatással van a környezetre, az energiára, az élelmiszerre, a kultúrára és a többi értékekre. Ennek következtében a válság kifejezésre jut a politika minden szintjén és minden társadalomban, amelyeket az uralkodó kapitalista termelési mód jellemez. Hasonlóképpen megnyilvánul az EU szintjén is a jelenlegi irányzatokban, a neoliberális politikában és intézményekben. A jelenlegi adósság probléma a hosszan elhúzódó válság új fázisa, amely az elmúlt 30 év gazdasági és politikai fejlõdésében gyökeredzik. A válság sokféle oka egymással összefonódva egyre nagyobb hatással van az emberek mindennapi életére. Mi, az Európai Baloldali Párt, más szocialista, kommunista és vörös−zöld pártokkal és szervezetekkel − amelyre széles körben úgy tekintenek, mint a jelenlegi európai baloldal − ellenezzük a neoliberális politikát és annak az EU-ban való alkalmazását, ahogyan az megjelenik az egymást követõ alapszerzõdé-
sekben, beleértve a Lisszaboni Szerzõdést. A felelõsség ezekért a politikákért az európai liberális és szociáldemokrata pártok koalícióit illeti, amelyek uralták mind az európai, mind a nemzeti szintet. Mi arra törekszünk, hogy a neoliberális modellel szemben politikai alternatívát mutassunk be. A széles körben alkalmazott megszorítások miatt új ellenállás fejlõdik Európa-szerte. A fõ kihívás a baloldallal szemben, hogy alternatívákat mutasson, támogassa a kibontakozó ellenállást és a civilizáció alternatív víziójú, a szolidaritásnak elkötelezett mozgalmát alakítsa ki belõle. Mi ezt tesszük a szociális, környezettudatos és békés Európa nevében. Az IMF strukturális kiigazítási modelljeinek mintájára kialakított Stabilitási Paktumhoz és az EU 2020-as stratégiához való egyre erõsebb ragaszkodás nem vezet a gazdasági válság végéhez: ellenkezõleg, a súlyosbodó torzulások és feszültségek, a hatalmi politika és a növekedõ szociális egyenlõtlenségek elõhírnöke. A gazdasági összeomlás, a szegénység és létbizonytalanság nagymértékû elmélyülése, a szociális modellnek és magának az európai civilizációnak a tönkretétele forog kockán. További depresszió fenyeget az euró zónán belül, hogy ne említsük azokat a leküzdhetetlen problémákat, amelyeket más országokra, mint az Egyesült Királyságra, Magyarországra, Romániára és a Balti Köztársaságokra helyeztek. Az ökológiai fenyegetésekkel a teljes tehetetlenség kockázatával nézünk szembe. Fennáll a súlyos kockázata annak, hogy megfojtják a demokráciát, a tagállamokat a piaci érdekek által diktált „hatalmi kormányzásnak”, a nemzetgazdaságokat az Európai Bizottság, az EKB és az IMF által való igazgatásának ve-
tik alá. Súlyos fenyegetés, hogy az EU legitimációs válsága rosszabbodni fog, és hogy a demokratikus késztetés, valamint a megvetettek és kiközösítettek közötti szolidaritás hiánya, és képtelenségük arra, hogy kikényszerítsék jogaikat és maguk határozzanak saját jövõjükrõl, alá fogja támasztani a szélsõjobb ultra-nacionalista, xenofób és rasszista eszméinek a terjedését. Növekszik a békés együttélés és a nemzeti kisebbségek fenyegetettsége az EU-n belül, és jelentõs akadályokba ütközik annak a lehetõsége, hogy valódi egyenlõséget lehessen elérni a nõk és a férfiak között. A fentebb említett drámai megszorítások tendenciája magában hordja a nemek közötti egyenlõség és a kisebbségek diszkriminációja ellen elért szint visszafordítását az EU-ban és azon túl. Egyre több szociális tevékenységet hárítanak a családokra, vagyis túlnyomórészt a nõkre, mint fizetetlen munka. Ez a gyökere sok nõ szegénységének és gazdasági önállósága hiányának. Ne az emberek fizessenek a válságért, akár munkában vannak, akár munkanélküliek, tanulók vagy átképzésben vannak, idõsek, gyermekek, betegek vagy mozgáskorlátozottak, szegények, alacsony vagy közepes keresetûek. Nem! A radikális politikai változásnak eljött az ideje. A politikai változásnak garantálnia kell, hogy azok fizessenek, akik a válság elõidézõi. Fenntartható szabályozást kell kifejleszteni, a bank és a hitelrendszert közellenõrzés alá kell helyezni és szociális és környezeti célokra kell irányítani. Konkrét lépéseket lehet és
kell tenni, hogy kiszabadítsuk az EU és a nemzeti kormányok politikacsinálását a pénzügyi piacok markából, és hogy a profit logikáját felcseréljük a társadalmi igazságosságon és a fenntartható környezeten alapuló humán fejlesztéssel. A jelenlegi helyzetben ez a reális út, az európai országok és népeik érdekét szolgáló megközelítés. Az alábbi javaslatokat terjesztjük elõ az alternatívák konstruktív megfogalmazásának szándékával, hogy széleskörû dialógust lehessen kezdeni az emberekkel, és meg lehessen szervezni a közös harcot. Javaslatainkat nem egyszerûen elfogadásra vagy elvetésre szánjuk, hanem az európai népek és mozgalmak közötti nyílt vitában való fejlesztésre. Ezekkel a javaslatokkal az Európai Baloldal Párt Európa népeihez fordul, férfiakhoz és nõkhöz, függetlenül attól, mely ország polgárai, és hogy az EU-ban születtek-e vagy sem. A szociálisgazdasági és ökológiai válság élezõdése azonnali, radikális cselekvést kíván. Azt akarjuk, hogy a világ és Európa mindenki számára jobb életfeltételeket biztosítson. Ahhoz, hogy ezt elérjük, meg kell védeni ezeket a fenyegetésektõl. Nem tudjuk megjavítani a világot, ha nem védjük meg, de meg tudjuk védeni, ha megjavítjuk. Az Európai Baloldali Párt kiáll egy radikálisan más világért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. Az Európai Baloldali Párt mindenki számára nyitott, aki ezt a programot támogatni akarja. Egy szabad, igazságos és egyenlõ világra törekszünk, amely nem ismeri az elnyomást, kizsákmányolást, háborúkat, éhséget vagy nélkülözést. Valósággá akarjuk tenni ezt a programot. Fordította: munka-kollektíva
6 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
Az Európai Unió újjáalakítása Európa a népek szolgálatában Nyilatkozat az államfõk csúcsértekezletérõl Pierre Laurent, az Európai Baloldali Párt elnöke Marisa Matias, Maite Mola, Grigore Petrenco and Alexis Tsipras, az Európai Baloldali Párt alelnökei Brüsszel. 2010. december 17. A csúcstalálkozó, amelyet Brüsszelben 2010. december 17én tartottak, úgy határozott, hogy elfogadja a Lisszaboni Szerzõdés egyszerûsített eljárását, hogy lehetõvé tegye az „Európai Stabilitási Mechanizmus” létrehozását erõltetve, hogy 2013-on túl is érvényes legyen, és az EKB és az Európai Bizottság gyámsága alá helyezve a nemzetgazdaságokat. Más szavakkal, a tagállamok vezetõi elfogadják a tagországok gazdaságának integrálására tervezett kényszerítõ mechanizmus vaktában való bevezetését, egy olyan megfigyelõ szervezet keretében, amely állandóan ellenõrzi a megszigorításokat, és ennek következtében a szociális helyzetek teljes bizonytalanságára vezet. Egy ilyen perspektíva nem határozható el a népekkel való elõzetes konzultáció nélkül, és ha szükséges, a döntést népszavazásra kell bocsátani. Napjainkban a bankok kimentése miatt, és a rendkívül szigorú megszorítások következtében Európa népei és dolgozói fizetik a kapitalizmus pénzügyi válságának terheit; csökkennek a bérek, nõ a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága, amit a közkiadások lefaragása kísér. Ezeket az akciókat jobboldali és szociáldemokrata kormányok hajtják végre. Az intézkedések következtében nõ a verseny az emberek között, aminek ismerjük a következményeit: az Európai Unióban már több mint 23 millió a munkanélküliek és több mint 80 millió a szegény és szegénységben élõk száma, ami folyamatosan emelkedik. A szegénység szintjeinek ez a példátlan növekedése a nõket és a már sebezhetõket érinti a legsúlyosabban. A bevándorlókat mindenütt megalázó módon kezelik és gyalázatos politikai elnyomás áldozatai. Amíg egész Európában, a dolgozók és a lakosság többi része tiltakozik, és mély ellenkezését juttatja kifejezésre a regresszív
politikával szemben, az államfõk csúcsértekezlete szentesítette a legerõsebbek logikáját, ami a népek közötti és az országainkon belüli egyenlõtlenségek kiélezõdésére vezet. Európának, ami azt jelenti, hogy a népeknek a kilábalása az akut válságból, a foglalkoztatottság emelését szolgáló határozott politikát követel gazdasági és politikai szuverenitással, és a tagállamok szolidáris költségvetési mechanizmusainak mozgósításával. Európa keresztút elõtt áll, és a tagállamok és nem EU tagok 30 politikai pártjából álló Európai Baloldali Párt hozzá akar járulni sorain belül a konvergenciához, és azon túl az ellenállás erõsödéséhez, hogy véget vessünk a politikai vezetõk õrült rohanásának, amelyet a magas pénzügyi köröknek való engedelmeskedés vált ki belõlük. Amíg a Lisszaboni Szerzõdés megalkotói megpróbálják kiölni Európa eszméjét, ezzel ellentétben mi olyan igazi értelmet akarunk adni neki, amely megfelel a népek törekvéseinek. Üdvözöljük és teljes mértékben támogatjuk a 15 kiemelkedõ európai szakszervezeti szövetségnek, a társadalmi és a jelentõs nem kormányzati szervezeteknek a pénzügyi tranzakciók megadóztatását támogató, Angela Merkelhez és Nicolas Sarkozyhez intézett nyílt levelét (december 16). Mi továbbá javasoljuk az Európai Központi Bank küldetésének átállítását a pénzügyi piacok hatalmának korlátozására. Az Európai Baloldali Pártnak az a szándéka, hogy élni kíván a parlament által december 15-én elfogadott „állampolgári kezdeményezés” intézkedésével (a lisszaboni szerzõdéssel kapcsolatos fenntartásaink visszavonása nélkül), azzal a céllal, hogy elsõként és mindenekelõtt közéleti vitát nyissunk követelve egy Európai Szociális Fejlesztési Alap
létrehozását. Az Európai Szociális Fejlesztési Alap ellentétben a pénzügyi stabilitási tervvel a tagállamok közberuházásait kívánja támogatni a foglalkoztatás, a képzés és kutatás, a közszolgáltatások és a hasznos, különösen a környezetet szolgáló infrastruktúrák fejlesztése terén. Az euró a népek közötti pénzügyi együttmûködés, a gazdagság létrehozásának és megosztásának, a közös fejlesztéseknek és a társadalmi szükségleteknek az eszközévé válhat.
Mi a jelenlegi válságon a szociális és demokratikus jogok védelme és a felettük való uralom révén, a gazdasági és politikai szándékok feletti teljes népi ellenõrzéssel akarunk felülemelkedni. Az Európai Baloldali Párt támogat minden népi kezdeményezést, beleértve az általános sztrájkot, amely megvalósult Görögországban, és amelyet terveznek Spanyolországban december 18-ra. Fordítás: MT
Határozat az Egyesült Államok és a világ minden más külföldi katonai támaszpontjának a megszüntetésérõl Az Európai Baloldali Párt 3. kongresszusa, amelyet Párizsban tartottak december 3−5-ig, követeli az USA összes európai, valamint az egész világon levõ katonai bázisának az azonnali kivonását. Minden külföldi katonai bázis ellen vagyunk, bárhol legyen a világon. A katonai bázisok a megfélemlítésen alapuló biztonsági rendszer részei, fenyegetik az emberi és osztatlan biztonságot. A megelõzõ háború és az ENSZ felhatalmazása nélküli erõ alkalmazásának lehetõsége − mindkét koncepció megerõsítést nyert a legutóbbi NATO csúcsértekezleten Lisszabonban − katonai bázisok kihelyezését teszi szükségessé, hogy az erõ alkalmazható legyen a világ bármely részén. Az USA katonai bázisai tömegpusztító fegyverek kitelepítésére is szolgálnak. A mûholdak az ECHELON [a mélységi megfigyelõ] kémhálózatot is kiszol-
gálják. Az USA katonai bázisai a CIA mûveletek repüléseiben is fontos szerepet játszanak. Nemrég beigazolódott, amint az a Wikileaks dokumentumokban megjelent, hogy foglyok titkos és törvénytelen szállítását végzõ repülõgépek használták õket egyes európai kormányok bûnös közremûködésével. Mint elõdje, az Obama-kormány is védi az uralkodó szerepet, amelyet mi elfogadhatatlannak tartunk, mert veszélyezteti az emberi, demokratikus és osztatlan biztonságot. Az EBP kongresszusa megerõsíti a békemozgalom iránti elkötelezettségét az egész világon, követelve az USA és minden más külföldi katonai bázis bezárását világszerte. Az EBP kongresszusa azt ajánlja minden tagpártnak, hogy egyeztessék az európai akciókat az USA és minden más külföldi katonai bázis ellen Európában.
Mondjunk nemet az állami költségvetések feletti ellenõrzés elkobzására A pénzügyi és gazdasági válság ürügyén és az IMF által bátorítva az Európai Bizottság, a Tanács és a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Bizottsága elhatározta, hogy elõzetes ellenõrzés alá vetik a nemzeti költségvetéseket, államról államra, az „Európai Félév” alatt. Követve a Francia Kommunista Pártot és a Baloldali Pártot Franciaországban, valamint a
Baloldali Blokkot Portugáliában, az EBP tagpártjai parlamenti intézkedéseket és határozatokat fognak javasolni, hogy a tagpártok parlamentjeinek ellenõrzési joga megmaradjon. Az EBP minden tagországban széleskörû kampányt fog indítani, hogy határozottan megbélyegezzék és ellenezzék az európai intézmények ezen újabb neoliberális és antidemokratikus diktátumát.
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
TÁMPONT 7
A megszorításoknak létezik jobb alternatívája J. E. Stiglitz közgazdasági Nobel-díjas professzor cikkét azért közöljük, mert betekintést nyújt az USA jelenlegi gazdasági problémáiba, és hasznos általánosítható javaslatokat tesz a megszorító politikák alternatíváira. A szerk. A legutóbbi recesszió után hatalmas, békeidõkben példátlan deficitek szakadtak az érintett országok nyakába, a növekvõ államadósságuk miatti félelmekkel együtt. Ez számos országban vezetett megszorításokhoz. A jelentõs deficitcsökkentésben reménykedõk viszont csalódni fognak, mert a növekedés lassulása leszorítja az adóbevételeket, illetve megemeli a munkanélküli segélyek és más szociális juttatások terheit. Az adósságnövekedés megfékezésére tett kísérlet arra kényszeríti az országokat, hogy a prioritások és értékek meghatározására koncentráljanak. Az Egyesült Államoktól rövid távon aligha várható olyan masszív kiadáscsökkentés, mint Nagy-Britanniában. A hosszabb távú államháztartási kilátások azonban elég komorak voltak ahhoz, hogy Barack Obama elnök kinevezzen egy kétpárti bizottságot annak elemzésére. A testület elnöke nemrég bepillantást engedett abba, ami a jelentésükben valószínûleg szerepel majd. Ebbõl kitûnik, hogy megkísérlik a szociális védelem gyengítését, az adórendszer progresszivitásának a csökkentését, illetve a kormány méretének és szerepének zsugorítását, miközben meggyökeresedett érdekcsoportok (mint például a katonai-ipari komplexum) szinte semmit sem éreznek majd a dologból. Az USA-ban (és néhány további ipari országban) a hiánycsökkentõ terveket az utóbbi évtizedben történtekkel összefüggésben kell meghatározni. Így figyelembe kell venni, hogy: − masszívan növekedtek a katonai kiadások, amelyeket két meddõ háború is szükségessé tett; − növekedett az egyenlõtlenség, a legfelsõ egy százalék a jövedelmek több mint 20 százalékát sajátítja el, miközben gyengül a középosztály; az amerikai háztartások átlagos jövedelmei több mint 5 százalékkal estek, s a folyamat már a recesszió elõtt elindult; − a közületi szektor − benne az infrastruktúra − alulfinanszí-
rozottságtól és gyér beruházásoktól szenved, ezt jól szimbolizálja New Orleans városában a gátak összeomlása; − növekedtek a nagyvállalatok támogatására szánt segélyek, az etanolprogram keretében folyósított szubvencióktól kezdve egészen azokig a juttatásokig, amelyeket illegálisnak minõsített a Világkereskedelmi Szervezet. Végeredményben viszonylag könnyûnek látszik egy deficitcsökkentõ csomagterv összeállítása, amellyel javítható a hatékonyság, ösztönözhetõ a növekedés és csökkenthetõ az egyenlõtlenség. A programnak öt összetevõre lenne szüksége. Elõször is növelni kellene a nagy hozamokkal kecsegtetõ közületi beruházásokat, akkor is, ha emiatt rövid távon növekedne az államadósság, mert hosszabb távon éppen az ellenkezõje következne be. Tegyük fel a kérdést, hogy vajon melyik üzleti vállalkozás nem ugrana 10 százalékos hozammal kecsegtetõ beruházásokra, ha kevesebb mint 3 százalékos kamat ellenében tudna forrásokat bevonni, mint ahogy az fennáll az USA esetében. Másodszor, csökkenteni kell a katonai kiadásokat. Nemcsak a kilátástalan háborúkra elfolyó összegeket szükséges visszafogni, de olyan fegyverekre sem kell pénzt adni, amelyek a nem létezõ ellenséggel szemben is hatástalanok. A katonai programokat jelenleg úgy folytatjuk, mintha a hidegháború soha nem ért volna véget, így az USA annyit költ védelmi kiadásokra, mint a világ többi része együttvéve. Harmadikként meg kell szüntetni a vállalati szféra számára teremtett jóléti rendszert. Amerika elkövette azt a hibát, hogy az emberek ellátására szolgáló jóléti rendszert leépítette, miközben ugyanilyent épített ki a vállalatok számára. Ezt világosan jelzik olyan mentõakciók, amelyeket a legutóbbi recesszió idején indítottak az AIG, a Goldman Sachs és más bankok víz felett tartásáért. A vállalati jóléti juttatások az
amerikai agrobiznisz számára helyenként a bevételek felét is kiteszik. Súlyos dollár milliárdokat kapnak például gyapotszubvenció formájában egyes gazdag vállalkozások, ezzel nyomottá teszik az árakat, és megfojtják a termelõket a fejlõdõ világban. A vállalati jólét hasonlóan szörnyû formáját képviseli a gyógyszergyáraknak megadott különleges elbánás. Bár e kör legfontosabb vevõje éppen az állam lenne, mégsem jogosult ártárgyalásokra, emiatt az érintett cégek az utóbbi évtizedben 1000 milliárd dollárt is megközelítõ többletjövedelemre tettek szert. Negyedikként az energiaszektor példázza a különleges nyereségek „svédasztalos”, önkiszolgálási rendszerét, különösen az olaj- és a gázipar esetében. Ezek a cégek nemcsak az államkincstárt károsították meg, hanem az erõforrások allokálását is eltorzították, és súlyosan károsították a környezetet. Ugyancsak ide lehetne sorolni a nemzeti erõforrások elkótyavetyélésének olyan formáit, mint a mûsorszóróknak
ingyenesen adott hullámsávok, a bányavállalatokra kirótt alacsony járadékok és az épületfa-kitermeléshez folyósított szubvenciók. Végezetül igazságosabb és hatékonyabb adórendszert kellene teremteni, amelyben megszûnnének az osztalékok és a tõkeérték-növekedés kedvezményei. Miért kellene például a megélhetésükért dolgozóknak nagyobb kulcs szerint adózniuk, mint a spekulánsoknak? A fenti fõbb vonalak mentén végrehajtott hiánycsökkentés a legádázabb deficithéják követeléseit is túlteljesítené. Általa fokozni lehetne az összhatékonyságot, elõmozdíthatná a növekedést, javulhatna a környezet és sokat nyernének a dolgozó középosztálybeliek. Probléma csak egy van: nem lenne elõnyös a csúcson lévõk, a nagyvállalatok és a speciális érdekcsoportok számára, amelyek ma dominálják az amerikai politikaformálás folyamatát. Éppen a dolog vonzó logikája az, ami miatt kicsi az esélye, hogy ezeket az ésszerû javaslatokat valaha is elfogadják. Szerzõ: Joseph E. Stiglitz Copyright: Project Syndicate, 2010 @ www.project-syndicate.org
Szolidaritás a magyar szakszervezetekkel Az Európai Baloldali Párt Kongresszusa, tag és megfigyelõ pártjai december 4-i ülésükön szolidaritásukat fejezték ki a magyar szakszervezetekkel, akik aznap demonstrációt tartottak Budapesten. Tudjuk, hogy a kormányzó párt, a Fidesz az idei választásokon több mint kétharmados többséget kapott, ez a tény azonban nem szentesíti az alapvetõ demokratikus szabályok mellõzését. A szakszervezetek jogosan tiltakoznak a háromoldalú döntéshozó eljárásban meglevõ jogaik mellõzése ellen. A munkások ki vannak téve fõnökeik önkényes eljárásainak, nincs biztonság a munkában és az életben, ahogyan ez megmutatkozott a vörös iszap katasztrófa tragikus esetében is. A kormány olyan törvényeket hoz, amelyek védik a gazdagokat és növelik a szegénységet. Az egykulcsos jövedelemadó több pénzhez juttatja a magas jö-
vedelmûeket, míg a minimálbér megadóztatása elvesz a munkásoktól. A gazdasági válság terheit a közép és kis jövedelmûek vállára helyezik, a munkanélküliség és a szegénység szélsõségesen magas szintet ér el. Elfogadhatatlan az alkotmány módosítása abból a célból, hogy az igazgatás feletti társadalmi ellenõrzést csökkentse, és szabad kezet adjon a kormánynak, amely feléleszti a múlt század nacionalista eszméit. Az új alkotmányt és az új nyugdíjrendszert már részben bevezették és véglegesen el akarják fogadni elõzetes széles társadalmi vita és népszavazás nélkül. Következésképpen az Európai Baloldali Párt támogatja a szakszervezeteket, a civil szervezeteket és azokat a pártokat, amelyek a megszorítások, a szociális demagógia ellen vannak, és harcolnak a szociális Magyarországért és a szociális Európáért.
8 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2010. DECEMBER 21.
Hatalomátvétel a médiában A Fidesz áprilisi fülkeforradalmának következõ zsákmánya a médiafelügyelet és a közmédiumok teljes elfoglalása, amelyek élére hiteles jobboldali káderek kerültek. Az új vezetõk végrehajtják az átállást és a kellemetlenkedõk eltávolítását. A Szalai Annamária által irányított médiatanácsnak csak fideszes tagjai vannak, a közszolgálati alapítványban 5:3 arányú kormánypárti többség van. A következõ kormányok mozgásterét beszûkíti, hogy a (párt)megbízottakat kilenc évre bebetonozták. A közszolgálati médiumok (MTV, Magyar Rádió, Duna TV és MTI) mintegy háromezer dolgozója többségének új munkaadója, és vagyonkezelõje lett. Az új szabályozást három fideszes képviselõ önálló indítványként november 22-én nyújtotta be a parlamentben. Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) volt elnöke szerint egy ilyen törvény más országokban többéves munkával, a szakmai szervezetekkel és a piaci szereplõkkel való alapos konzultáció alapján készül el. Majtényi azt állítja, a szabályozás elfogadtatásának a módjával a kormány „átlépi a jogalkotás rendes szabályait”. A médiahatóság sokmilliós szankciókkal fenyegeti nemcsak az állami frekvenciákat használó kereskedelmi médiumokat, hanem valamennyi nyomtatott és internetes sajtóterméket is. A Szalai Annamária által vezérelt szervezet, hivatalos nevén a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, betilthat adót és pályáztatás nélkül másnak adhatja frekvenciáját. A törvény alapján sokmilliós bírságot szabhatnak ki a közerkölcsöt sértõ vagy a kiegyensúlyozatlanul tájékoztató médiumokra. Ismételt súlyos jogsértés esetén a szolgáltatót törölhetik a nyilvántartásból. A médiaszolgáltatási díj késedelmes fizetése is a súlyos jogsértés kategóriájába esik, ami kisebb ellenzéki hangvételû adók elné-
mítását is jelentheti. Az elsõ áldozat a Roxi Rádió, ami kilencvenmilliós adóssága miatt január elsejétõl kénytelen beszünteti a mûködését. A média tervezett megzabolázására nemcsak a hazai, de a külföldi szervezetek is felfigyeltek. A washingtoni székhelyû Freedom House (FH), az amerikai kormány által is támogatott civil szervezet szerint „a törvénytervezet, a média ellen hozott más intézkedésekkel együtt jelentõsen visszaveti a sajtószabadságot Magyarországon”. Különösen aggasztónak tartják a feltételezett jogsértések pontosításának hiányát, mert a nagyon gumiszabályozás visszaélésekhez vezethet. A FH bírálja azt a közelmúltban elfogadott törvényt, ami nemzeti- és közbiztonsági kérdésekkel foglalkozó cikkekkel kapcsolatban forrásaik felfedésére kötelezi az újságírókat. Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság képviselõje, Dunja Mijatovics kijelentette, hogy a törvényjavaslat „példa nélküli hatalmat ad a tartalomszabályozás terén” a médiahatóságnak. A közmédiumok élére történt kinevezésekrõl Mijatovics azt mondta, hogy „kétségeket ébreszt a közszolgálati média függetlenségérõl”. Oliver Vujovic, a Dél- és Kelet-európai Média Szervezet (SEEMO) fõtitkára tényfeltáró misszió tagjaként érkezett Magyarországra. Találkozott a közszolgálati és a kereskedelmi média, valamint a hatóságok képviselõivel. Vujovic a Népszabadság munkatársának adott interjújában kijelentette, hogy „a menet közbeni változtatások ellenére az új szabályozás számos elemében továbbra is aggasztó”. „Fõként az internet ellenõrzése, a nagy összegû bírságok vagy a büntetõjogi szabályok terén” kifogásolható. A jelek azt mutatják, hogy a törvényjavaslat egyes pontjai, fõleg a Szalai Annamária rendeletalkotási jogára vonatkozó Rogán-féle indítvány a Fideszen TÁMPONT −
17. Világifjúsági Találkozó Pretoria Lucas Moripe Stadionjában december 13-án fanfárok hangjával, sok zenével és zászlólengetéssel, katonai és légi parádéval egybekötve megnyílt a 17. VIT. Jacob Zuma, a A 17. VIT megnyitása 2010. december 13. Délafrikai Köztársaság elnöke köszöntötte a fi- legnépesebbek, több mint 500 atalokat. Az esemény megrende- fõvel vesznek részt az esemézése − mondta − kifejezi a fiatal nyen. Julius Malema, az ANC Ifjúdél-afrikaiak elkötelezettségét, hogy szembenézzenek a világ sági Liga elnöke emlékeztetett kihívásaival. A találkozó a arra, hogy az apartheid éveiben „Gyõzzük le az imperializmust” az ifjúság élesztette a tüzet. Neljelszó és téma jegyében jött son Mandelát és Fidel Castrot össze, fogadó szervezete az Afri- állította példaképül az ifjúság kai Nemzeti Kongresszus Ifjúsá- elé. Diego Vierra, a DIVSZ elgi Liga és a Demokratikus Ifjú- nöke utalt arra, hogy ha a nép sági Világszövetség. többsége nem szabad, akkor Több mint 100 ország delegá- nincs demokrácia, és Dél-Afrika ciói jöttek el a találkozóra, a ifjúsága ennek tudatában harcolt résztvevõk száma a találkozók az elnyomás éveiben. 65 éves történetében a legnagyobb. Zimbabwe, India és KoA találkozó a tervek szerint rea országainak a küldöttségei a december 21-ig tart. belül is vitát okozott, amit elsõsorban Navratics Tibor miniszterelnök helyettes, igazságügy miniszter kifogásolt. A „fõnök”, Orbán Viktor azonban várhatóan másként dönt, és a médiacézár teljhatalmat kaphat. A törvénytervezet ellen az Élet és Irodalom, a Népszava és a Magyar Narancs fehér címlappal tiltakozott. A Népszabadság szerkesztõsége számos, a szabályozást élesen bíráló írása mellett kilátásba helyezte, hogy a törvény elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz fordulnak. A tiltakozók hangja azonban erõtlen, hiányzik a szakma széleskörû szolidaritása és a civil szervezetek, a társadalom mozgósítása. A kialakult súlyos helyzetért felelõsek a korábbi kormányok is. Sok gondot okozott a kilencvenes években elfogadott, utólag többször módosított nehézkes médiatörvény, ami a konszen-
A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke Bankszámlaszám: Fókusz Takarékszövetkezet Kecskemét, 51700155-11117320 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
zusra való túlbiztosított szándék jegyében, késõbb minden változást, kinevezést megakadályozott. A korábbi kuratórium szocialista és fideszes tagjainak az összekacsintása viszont lehetõvé tette, hogy hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére, 2009 októberében két országos kereskedelmi rádiócsatornát feltételezhetõen e két párt közeli vállalkozások kapták meg. A döntés miatt Majtényi László, az ORTT elnöke lemondott tisztségérõl. A demokratikus jogok védelméért, a sajtó szabadságának korlátozása elleni következetes kiállásunkat az sem befolyásolja, hogy a következetesen baloldali erõk hazai valamint nemzetközi tevékenységével foglalkozni a közszolgálati és a fõleg külföldi tulajdonosok kezében lévõ „független” média számára általában tabu téma volt. Munkatársunktól
