A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
Kezdõdik… A kormánykoalíció tavaszi felbomlása óta eltelt idõben egyik párt sem tudott olyan folyamatokat elindítani, amelyek lényegesen befolyásolták volna a vizitdíjról tartott népszavazás idejére kialakult politikai erõviszonyokat. A Fidesz stabilan és jelentõs különbséggel vezet minden felmérés szerint, ugyanakkor legfeljebb kétmillió biztos szavazóra számíthat, ami nem jelent elég hátteret egy elõrehozott választás kierõszakolásához. A szociális demagógia politikájával több szavazó nem mozgósítható. Az MSZP a nyílt politikai életben nem erõlteti tovább a “reformokat”, és a kényszerû energiaár-emeléseken túl olyan intézkedéseket sem hoz, amely a bizonytalan szavazók ellenérzését váltaná ki. Az EU által elvárt és kikényszerített neoliberális politika “jegelése” azonban nem elég a kiábrándult szavazók bizalmának visszaszerzéséhez. A népszavazás óta egy alkalommal fordult elõ, hogy átmenetileg csökkent a Fidesz elõnye. Ez akkor történt, amikor kiszivárgott Orbán Viktornak, egy zártkörû rendezvényen tett kijelentése a nyugdíjak befagyasztásáról. Ekkor is inkább a Fidesz tábora csökkent, és nem az MSZP erõsödött. Az SZDSZ megpróbált ellenzéki szerepet játszani, olyan liberális pártként fellépni, amely egyaránt elutasítja kisebbségi MSZP kormány és a Fidesz politikáját. A várt siker elmaradt, az SZDSZ nem került közelebb a bejutási küszöbhöz. A párt belsõ ellentétei felerõsödtek, és minden kétségbeesett kísérlet eredménytelen maradt. Ebben a helyzetben döntött úgy az MSZP vezetése, hogy kezdeményezõként lép fel, és Gyurcsány Ferenc meghirdette a “Megegyezés” címû programot. Ez a program nem vette át azoknak a követeléseknek a többségét, amelyeket a nagyvállalkozók és a neoliberális politika radikális “szakértõi” köntösbe burkoltan hirdettek meg. Az MSZP nem vállalta fel a nyugdíjasokat fenyegetõ radikális kiadáscsökkentést, nem kezdeményezte sem az egykulcsos adórendszer bevezetését, sem az ÁFA felemelését. Elutasították az állami kiadások radikális csökkentését, és az ezzel járó elbocsátásokat, az egészségügy és az oktatás további leépítését. Ezzel szemben olyan, a középrétegek által érzékelhetõ adócsökkentési programot jelentett be a miniszterelnök, amelyhez a forrásokat a
A TARTALOMBÓL Allendére emlékezünk Száz éve született
2. oldal
Természeti katasztrófa Kubában A kár közel 10 milliárd dollár 3. oldal
Azonnali segítséget az energiafogyasztóknak! 4. oldal Bátonyterenyén 10 éve együtt a baloldal 4. oldal feketegazdaság kifehérítésébõl tervezik megteremteni, vagyis az adófizetést elkerülõ vállalkozásokra próbálja a nagyobb terhet rakni. Mivel az adócsökkentéshez szükséges évi 300 milliárd forint biztosításához radikális fellépésre lenne szükség az adócsalókkal szemben, valószínûsíthetõ, hogy a valódi forrást a gazdasági fejlõdésben látják. A Fidesz ellenzékbõl folytatott politikájának is az volt a koncepciója, hogy a szociális intézkedésekhez és az adócsökkentéshez szükséges forrásokat a gazdaság teljesítményének növelésével tervezték biztosítani. A különbség az MSZP és a Fidesz politikája között az, hogy a Fidesz az adók csökkentésébõl származó gazdasági növekedést irreálisan nagyra becsüli, amire olyan ígéreteket alapoz, amelyek lényegében nem teljesíthetõk. Az MSZP adócsökkentési programja az egyik legfrissebb felmérés szerint váratlanul nagy elmozdulást okozott a pártok közötti különbségben. Az MSZP aktivitását értékelték a szimpatizánsok, és 9 százalékkal nõtt a pártra szavazók tábora, közben a Fidesz passzív elutasítása miatt 8 százalékkal csökkent az ellenzéki párt támogatottsága. Amennyiben ez a “kilendülés” tartós marad vagy tovább erõsödik, úgy elképzelhetõ egy olyan helyzet kialakulása, amelyben az MSZP többet nyerhet az SZDSZ zsarolásának teljes elutasításával és az elõrehozott választások felvállalásával, mint a folyamatos alkudozással. A legvalószínûbb forgatókönyv azonban az lehet, hogy az SZDSZ számára is eredményt jelentõ kompromisszumot kötnek a korábbi koalíciós partnerek, elkerülik az elõrehozott választásokat és a 2009-es európai parlamenti választásokon mérik fel a választók hangulatát.
Vita a pápai NATO repülõgép-bázisról
5. oldal
Az oktatás közügy Beszámoló a nevelésügyi kongresszusról 6. oldal
Τisza Konferencia a Duna−Τ csatornáról 7. oldal Nyilvánvaló, hogy a 2009-es EP választás ilyen helyzetben különösen nagy téttel bír a baloldal számára. A várhatóan igen durva, botrányokkal tarkított kampány sok választót bizonytalanít majd el. Ha “csak” az Európai Parlament képviselõirõl kell dönteni, vagyis nem a hatalom megszerzése lesz a választás közvetlen tétje, sokan távol maradhatnak a szavazástól. A kormánytól balra álló különbözõ politikai pártok, társadalmi szervezetek történelmi esélyt kaphatnak az eddigi kormánypolitikához képest markáns szociális követelésekkel, baloldali társadalompolitikával, a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozásával, a korrupció elleni fellépéssel. A szociális problémákat kihasználni igyekvõ demagóg jobboldal és a vele szövetséges szélsõjobboldal megerõsítette az újfasiszta erõket. Az antifasiszta összefogás ezért most ismét sürgetõ szükség lett. Mindebbõl levonható a következtetés, hogy szükség van egy új politikai pólus megteremtésére, amelynek alapja a neoliberális politika baloldali bírálatára, a jóléti rendszerek védelmére, a szociálisan igazságos gazdaságfejlesztésre, a szakszervezetek erõsítésére és a polgári demokrácia védelmére támaszkodhat. Folytatás a 4. oldalon.
2 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Salvador Allendére emlékezünk A világ számos országában megünnepelték Salvador Allende születésének századik évfordulóját. Emlékezünk arra is, hogy harmincöt évvel ezelõtt, 1973. szeptember 11-én a lázadó katonatisztek megdöntötték a baloldali kormányt Chilében. Véres leszámolás és tizenhét évig tartó diktatúra követte a tragédiát, amelynek mintegy háromezer áldozata volt. Az 1970-ben tartott választásokon gyõztes Allende célja egy demokratikus és szocialista Chile békés úton történõ megteremtése volt. A szocialisták, a kommunisták és más baloldali erõk összefogásából alakult “Népi Egység” kormánya túllépett a szociáldemokrata pártok korlátozott reformtörekvésein, mert programjában a nagybankok, a réz- és salétrombányászat valamint a kohászat államosítása is szerepelt. Az új vezetés fontos célja a szegénynegyedek, a barriok lakói életkörülményeinek a javítása és egy radikális földreform megvalósítása volt. A chilei baloldallal szemben ellenséges washingtoni vezetés nem tudta megakadályozni Allende elnökké történõ megválasztását és beiktatását. A CIA anyagai szerint Richard Nixon elnök azt mondta William Rogers külügyminiszternek, hogy “hidegvérrel kell döntenünk arról, hogy mit kell tenni, és aztán ezt meg kell tennünk”. Allende megbuktatásában fontos szerepet játszott Henry Kissinger, aki az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt.
Nixon 1971-ben elrendelte Chile gazdasági bojkottját. A döntést követõen drámaian fokozódott a belsõ villongás és nõtt a társadalmi elégedetlenség. 1973 júniusában egy páncélos egység államcsínyt kísérelt meg, amit az Allendéhez hû erõk Carlos Pratts tábornok, a szárazföldi erõk fõparancsnoka vezetésével levertek. Két hónappal késõbb tiszttársai “nyomására”" Pratts lemondott és utódja Augosto Pinochet tábornok lett. Szeptember 11-én az árulóvá vált Pinochet parancsára a katonai alakulatok megtámadták és szétlõtték az elnöki palotát. Allende nem menekült el, de úgy döntött, hogy élve nem távozik az épületbõl. Az évtizedek távlatából árnyaltabban lehet a chilei “történelmi kísérletet” értékelni. A baloldal túlbecsülte a Szovjetunió és az USA közötti átmeneti enyhülést, és nem vette kellõen figyelembe a hazai reakciós erõk növekvõ erejét. Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt egykori fõtitkára emlékirataiban bírálta a szocialista párt balszárnyának és más szervezeteknek a szektás tevékenységét, mert megakadályozták, hogy a kereszténydemokraták progresszív csoportjaival taktikai együttmûködés kialakuljon. Corvalan szerint a párt nem fordított kellõ figyelmet a hadseregre és a Népi Egységgel rokonszenvezõ katonákkal való közvetlen kapcsolatra. Helytelen volt a baloldali milícia szervezésének a terve, mert ehhez nem voltak meg a reális feltéte-
lek. A gyors gazdasági változások, és a kívülrõl szított anarchia a középosztály többségét szembeállította a kormánnyal. Az utókor számára is tanulságos, hogy Allende megértette a részvételi demokrácia fontosságát, mert azt mondta, hogy “a demokráciával élni kell és nem delegálni”. A “demokratikus átmenet” 1990-ben kezdõdött el Chilében. Az ország elnöke 2006. márciusa óta a szocialista Michelle Bachelet asszony, aki egy balközép kormány (szocialisták, kereszténydemokraták és radikálisok) élén áll. A neoliberális gazdaságpolitika délamerikai mintaországában az elnök népszerûsége rövid idõ alatt 60-ról 40 százalékra csökkent. Megerõsödött viszont a megbukott diktatúrával nosztalgiázó jobboldali ellenzék. Az infláció az elmúlt egy évben 9,5, az élelmiszereknél viszont 19,5 százalékos volt. Az országban növekszik az elégedetlenség és a társadalmi egyenlõtlenség. A régi bûnösök felelõsségre vonása vontatottan halad. Bachelet korábbi ígéretei ellenére a parlament még nem változtatta meg az igazságtalan választási rendszert, ami akadá-
lyozza, hogy a kommunisták és más pártok bekerüljenek a törvényhozásba. A hagyományos szeptember 11-i megmozdulásokkal a hatóságok az idén “elégedettek” voltak, mert Santiago valamint más városok szegénynegyedeiben történt összecsapások során “csak” 234 személyt tartóztattak le, és “mindössze” kilenc sebesült volt. A kommunisták felvonulással emlékeztek meg a tragikus évfordulóról. Guillermo Teillier, a párt fõtitkára kijelentette, hogy “hûséggel és szeretettel gondolunk elnökünkre, Allendére, akinek a személye minden nap új erõt és hitet ad nekünk”. K.G.
Az Osztrák KP (Stájerország) szolidaritási nyilatkozata Támogatják a Heiligenkreuzban tervezett szemétégetõ elleni tiltakozási akciót, közölte Franz Stephan Parteder, az Osztrák Kommunista Párt stájerországi szervezetének elnöke a szombaton, szeptember 13-án tartott sajtóértekezleten. Felhívta a lakosságot, hogy minél többen vegyenek részt a civil szervezetek által szervezett vasárnapi tüntetésen Morgersdorf fõterén. A párt által kiadott sajtóközlemény rámutat, hogy a BEWAG óriáscég egy olyan szemétégetõt kíván létesíteni Heiligenkreuzban, amelynek a kapacitása tízszeresen meghaladja a Burgenlandban keletkezõ szeméttömeget, miközben a
területen felesleges kapacitások állnak rendelkezésre. Egy újabban elfogadott EU direktíva lehetõvé teszi a szemét határokon átmenõ szállítását. A szemétégetési üzlet már jelenleg is néhány óriás konszern tulajdonában koncentrálódik, amelyek lobbitevékenysége elérte Brüsszelben, hogy ez a terület is a piacnak alávetetten mûködjék, ami szabad áruforgalmat, az utak és a környezet újabb megterhelését jelenti. (A szemétégetõ ellen a környezetvédõk és más civil szervezetek többszöri fellépése nyomán a magyar kormány is tiltakozott az osztrák kormánynál. − A szerkesztõ megjegyzése).
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Bíróság elõtt a gyilkosok Agentínában Sajtójelentések szerint, az argentin bíróságok folytatják az 1976−1982 közötti katonai diktatúra idején elkövetett tömeggyilkosságok elkövetõinek a felelõsségre vonását. A titkosszolgálatok és a félkatonai szervezetek által végrehajtott “tisztogatásnak”, a Condor-akciónak többezer áldozata volt Argentínában, Chilében, Paraguayban és más országokban. A tucumani bíróság életfogytiglani börtönre ítélte Antonio Bussit, volt tartományi kormányzót, akinek a “mûködése” alatt mintegy ötszáz személyt öltek meg. Bussi az argentin közélet aktív szereplõje volt, és 1999-ben parlamenti képviselõvé is választották. Az emberiség ellen elkövetett bûnei miatt azonban távoznia kellett a törvényhozásból. Bûntársa Luciano Menéndez, a “Sakál” közremûködött a Perla nevû titkos internáló táborban õrzött 2500 argentin és más nemzetiségû politikai fogoly “eltüntetésében”. A cordobai bíróság korábban már életfogytiglanra ítélte Menéndezt, aki a III. katonai körzet parancsnokaként élet és halál ura volt a régióban. A mostani per egyik vádpontja Guillermo Vargas ellenzéki politikus meggyilkolása volt. A bíróság elõtt Bussi nem tanúsított megbánást. Kijelentette, hogy “a terrorista bandák és a nemzetközi kommunizmus ügynökei ellen harcolt”. Követelte, hogy a terembõl távolítsák el a meggyilkoltak képeit ábrázoló tablókat, amelyeket a családtagok hoztak magukkal. Az eseményekhez tartozik, hogy a montevideói Fellebbviteli Bíróság a napokban hozzájárult, hogy Argentínának kiadjanak hat nyugalmazott katonatisztet, akiket a Condor-akcióban való részvétellel és ellenzéki személyeknek a hetvenes években történt “eltüntetésével” vádolnak. Martín Almada paraguayi ügyvéd, a 2002. évi alternatív Nobel-díj kitüntetettje halálbrigádok tevékenységével foglalkozó korábbi sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a gyilkosságok elkövetõit a mai na-
pig védi a pénzügyi körökkel összefonódott és az országhatárokon is átnyúló katonai maffia. A gyilkosok “illegálisan hatalmas vagyonra tettek szert, ami lehetõvé teszi, hogy bárhol a világon megvásárolhassák biztonságukat és nyugalmukat”. Clinton amerikai elnök 2000-ben elrendelte a titkosszolgálatok archívumainak részleges megnyitását. A dokumentumok bizonyítják, hogy a
Nobel-békedíjjal kitüntetett Henry Kissinger volt külügyminiszter meghatározó szerepet játszott a Condor-akcióban. Az emberi jogok kérdésében kettõs mércét alkalmazó USA-ban a politikusnak természetesen nem kellett bíróság elé állnia. Christopher Hitchens angol újságíró The trial of Henry Kissinger (A Kissinger vizsgálat) címmel több országban kiadott dokumentum kötete szerint az egykori külügyminiszter
volt a szervezett állami terrorizmus igazi kiagyalója a régióban. A halálbrigádok kiemelt célpontjai között a földnélküli parasztok mozgalma, az indián õslakosság számára elviselhetõ életkörülményeket követelõ radikális csoportok, ellenzéki újságírók, az emberi jogokat védelmezõ civil szervezõdések és a kommunisták szerepeltek. A haladó közvélemény által kiharcolt, megkésett felelõsségre vonás csak jelképes, mert a bûnösök többsége idõs koruk és “betegségük” miatt már nem kerülhet börtönbe. ács
Természeti katasztrófa Kubában Az elmúlt hetekben a szigetországot és a karibi térséget súlyos természeti csapások sújtották. Hivatalos adatok szerint a Gusztáv és az Ike hurrikánok, valamint a Fay trópusi ciklon következtében több mint félmillió lakás részben vagy teljesen megrongálódott. A legnagyobb károk Holguin, Las Tunas és Camagüey tartományokban voltak. A veszélyeztetett területekrõl 1,8 millió személyt biztonságos helyre kellett telepíteni. A kétmillió lakosú Havannában is felkészültek a hurrikán érkezésére, de az Ike ereje már lecsökkent a fõváros térségében. A hatóságok gyors intézkedése és a lakosság fegyelmezett magatartása következtében a hurrikán csak hat emberéletet követelt, míg Haitiban hatvanhat haláleset történt. A kubai gazdaság és az idegenforgalom is megszenvedte a természeti csapást. Az Ike ideiglenesen megbénította a legfontosabb exportcikk, a nikkel termelését. Súlyos károk voltak a dohány- és a cukornád ültetvényekben is. Mintegy háromezer dohányszárító kemence ment tönkre. Szakértõk becslése szerint, a Kubát ért anyagi veszteség értéke megközelítheti a tízmilliárd dollárt. A katasztrófa hírére Oroszország, Kína, Venezuela, Spanyolország és más államok azonnal élelmiszert és egészségügyi felszerelést küldtek a szigetországba. Az USA 100 ezer dollár (!) értékû, civil szervezetek által szétosztott segít-
séget ajánlott fel. Washington kérte, hogy egy ténymegállapító csoport utazhasson a helyszínre. A havannai külügyminisztérium ezt elutasította, mivel “elegendõ szakember van az országban a katasztrófa következményeinek a megállapítására”. Kuba jelezte, hogy építõanyagot, és az elektromos hálózat helyreállításához szükséges felszerelést igényelne az Egyesült Államoktól. Havanna kérte, hogy a Bushadminisztráció engedélyezze élelmiszerek és más áruk hitelre történõ vásárlását, mert az amerikai embargó további súlyos károkat okozhat az országnak. Condoleezza Rice külügyminiszter elutasította a kérést, és megismételte a kárfelmérõ csoport küldésére vonatkozó javaslatot. Obama demokrata párti elnökjelölt viszont követelte, hogy Washington kilencven napra függessze fel az embargót, és szüntesse meg a Kubába történõ rokoni utazásokra, és a családtagok számára történõ átutalásokra vonatkozó kor-
látozásokat. A Granma központi pártlapban rendszeresen közölt megjegyzéseiben Fidel Castro is foglalkozott a természeti katasztrófával, amit többszörös nukleáris csapáshoz hasonlított. Castro szerint “a világ csodálattal figyelte a kubai nép helytállását a hurrikánokkal szemben”. “Mialatt ellenségeink a kezüket dörzsölték, barátaink segítettek nekünk.” A kubai politikus külön kiemelte az alig egymilliós Kelet-Timor támogatását (350 ezer euró). Nincs hírünk arról, hogy a magyar kormány vagy a hasonló esetekben mindig aktív karitatív szervezetek bármilyen segítséget felajánlottak volna a szigetország súlyos helyzetben lévõ lakosságának. A Munkáspárt 2006 tagsága szolidáris a kubai néppel és a kubai kommunistákkal. Kívánjuk, hogy mielõbb sikerüljön úrrá lenni a katasztrófa által okozott nehézségeken, és megvalósítani a gazdaság korszerûsítésének tervezett programját. K.G.
4 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
Kezdõdik... (Folytatás az 1. oldalról.) A választási rendszerünk sajátossága, hogy országgyûlési választásokon a pártszövetségeknek annyiszor 5 százalékos küszöböt kell átlépniük, ahány párt a szövetségben részt vesz. Egy széles választási szövetség így teljesen esélytelenül indulna. Egyetlen jogi lehetõség mutatkozik. Ha a szövetséget alkotó pártok és szervezetek képviselõibõl választási pártot hoznak létre, akkor ez a párt a többihez hasonló feltételekkel indulhat a választásokon. Mivel a kormány politikáját alapvetõen balról bíráló szervezetek közös célja lehet önálló erõként megjelenni a törvényhozásban, már a 2009-es választásokon is közösen kell fellépniük a választási kampányban, hiszen így szerezhet nagyobb támogatottságot ez az irányvonal. A kampány elindult. Lehallgatási botrányoktól, politikai vádaskodásoktól hangos a hazai sajtó. Az elégedetlen és kiábrándult választók megnyeréséhez már most aktív politikára van szükség. Nem várhatunk tovább, a hatásosabb politikai fellépéshez szükséges választási pártot létre kell hozniuk az együttmûködés és összefogás szükségességét felismerõ szervezeteknek. Az induláshoz néhány szervezet is elég, de fontos célként kell kijelölni az összefogás folyamatos szélesítését, társadalmi hátterének bõvítését. Vajnai Attila
Azonnali segítséget az energiafogyasztóknak! A Munkáspárt 2006 elnöksége azonnali intézkedéseket tart szükségesnek a növekvõ energiaárak miatt kialakult helyzetben. A távfûtéses lakások mellett minden család megérzi az energiahordozók, elsõsorban az olaj és a gáz világpiaci árának drasztikus emelkedését. Olyan kompenzációs rendszert kell bevezetni, amely minden rászoruló család számára lehetõvé teszi egy szociális minimum szint fenntartásához szükséges energiamennyiség kedvezményes áron való fogyasztását. Az ehhez szükséges források megteremtéséhez nem az állami kiadások további növelésére van szükség. Az egyre nehezebb szociális helyzetben a növekvõ árak legnagyobb haszonélvezõitõl, az energiaszolgáltató cégek profitjából kell elvonni a szükséges összeget. A nyilvánosságra hozott adatok szerint a magyar tõzsdén még jelenlévõ néhány energiaszolgáltató hatalmas profit növekedést ért el az év elsõ felében. Az Elmû 2639, az Émász 2326 forintos részvényenkénti eredményt ért el az elsõ hat hónapban, ami 139, illetve 141 százalékos növekedést jelent az elmúlt év hasonló idõszakához képest. A MOL sem marad el a profitért folytatott versenyben, ami nem feltétlenül jó hír a fogyasztóknak. A Munkáspárt 2006 elnöksége szerint a jelenlegi helyzetben igazságos lehet olyan adó bevezetése, amely a nagy profitra szert tevõ szolgáltató cégek profitjából teremti
meg a szociális támogatáshoz szükséges forrásokat. Visszautasítjuk azt a neoliberális álláspontot, amely a piacgazdaság elveire hivatkozva próbálja megakadályozni a legnyereségesebb társaságok szolidaritáson alapuló megadóztatását. Számunkra nem a piacgazdaság, hanem az emberek a legfontosabbak. Ha a piaci árak elszabadulnak, és olyan alapvetõ szolgáltatás, mint az energiaellátás elérése válik lehetetlenné a társadalom legszegényebb csoportjai számára, akkor a kormány és a parlament felelõssége és kötelessége a piaci folyamatok szabályozása, a torzulások elhárítása. A társadalom mûködése szempontjából meghatározó jelentõségû szolgáltatások esetén különösen indokolt a piaci szereplõk erõs társadalmi ellenõrzése, hogy megakadályozható legyen erõfölényük kihasználása. Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy az azonnali segítségen túl, a lehetõ legnagyobb támogatást kell biztosítani az energiatakarékos technológiák bevezetéséhez, hogy a lakosság életminõségének megtartásával lehessen csökkenteni az energiafogyasztást. A Munkáspárt 2006 nem a profitot halmozó multikat, hanem a szegénységben élõ családokat akarja védelmezni. Ezért támogatjuk az úgynevezett Robin Hoodadó bevezetését az energiaszolgáltatás terén. Budapest, 2008. szeptember 16. Munkáspárt 2006 elnöksége
Bátonyterenyén 10 éve együtt a baloldal! Az együttes tevékenység a város fejlesztésére, építésére, az itt élõk életkörülményeinek jobbítására irányul. Politikai érdekeink és értékeink sokszínûsége nem akadály abban, hogy a Munkáspárt 2006, az MSZDP és az MSZP helyi szervezetei együttmûködjenek abban, hogy az ország leghátrányosabb, kistérségi státusából legyen út kitörni, fejlõdni, hogy Bátonyterenye város legyen ezen belül a fejlõdés motorja. A három párt elképzeléseit egy erõs civil szervezet, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet a kezdetektõl, 1998-tól támogatja. Fontosnak tartjuk, hogy ez a Baloldali Választási Szövetség betöltse küldetését, minél több emberhez juttassa el közös fejlesztési elképzeléseit, szükségességének érveit és a visszacsatolást, mi a fogadtatása, milyen vélemények, javaslatok vannak. A város fejlõdésének iránya a jövõben is alapvetõen csak az ipar fejlesztésével valósulhat meg, a mezõgazdaság, a turizmus, mint kiegészítõ jövedelemforrás adhat lehetõséget, igen korlátozott mértékben és csak idényszerûen. Programunkban ezért azt emeltük ki, hogy legfõbb szándékunk, hogy Bátonyte-
renye a kistérség, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja legyen és javuljanak az itt élõ emberek életkörülményei. Mi ezt komolyan vettük, és vesszük a jövõben is! A körülményeink viszont nagyon rosszak, hiszen a rendszerváltás a nehézipart és ezen belül is a bányászatot érintette a legnagyobb mértékben, a város pedig alapvetõen a bányászatra és az ezt kiszolgáló ipari tevékenységre épült, ami 1993ban becsukta kapuit. Az itt élõk sorsa megpecsételõdött, 20 százalék feletti a munkanélküliség, a sok rokkantnyugdíjas és a bányász szakképzettséggel rendelkezõk kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Aki tehette, kereste a munkalehetõséget, de egy jelentõs létszám csak lakóhelyétõl távol találja ezt meg. Szinte minden mutatóban az utolsó helyre szorultunk a KSH adatai alapján! Az országba betelepülni szándékozók számára mi nem vagyunk vonzók, mert országúton, vasúton nehezen megközelíthetõ a térség, fejletlen a szakképzés, az ipari és az egyéb kulturális ellátottság. Innen kell kitörnünk, ezt most tudjuk megvalósítani, az Uniós forrásokat igény-
be véve, ehhez kellenek a jó programok, pályázatok, a helyi baloldal, a helyi társadalom összefogása. Természetesen úgy lenne jó, ha ez nem csak a mi ügyünk lenne, de az ellenzék érthetõen tudtunkra adta, ebben õk számunkra nem lesznek partnerek, tehát magunkra maradtunk! Vannak biztató eredményeink a városépítésben, vannak ígéreteink az ipartelepítésben. Tervünk van az ipar fejlesztésére, az iskolarendszer színvonalának emelésére, a szakmunkásképzés helyi igényekhez igazítására, a városi szolgáltatások további javítására, az egészséges élet és környezet, valamint a sport és a kultúra fejlesztésére. Erre kötött szövetséget a baloldal. Fontos kiemelnünk, hogy ez csak a lakosság, a civil szervezetek összefogásával, partnerségével, aktív részvételével lehetséges. Ez mindannyiunk közös érdeke, ez biztosíthatja nekünk itt élõknek a reményteli szebb jövõt. Várjuk az ebben partner civil szervezetek, pártok és személyek jelentkezését, mert megítélésünk szerint ez közös ügyünk és felelõsségünk. Ezért érdemes élni és dolgozni! Balázs Pál választókerületi MSZP elnök
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
Fratanolo János levele Gyurcsány Ferencnek Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Magyarországi Munkáspárt 2006 tagsága és vezetése nevében üdvözöljük az Ön kezdeményezését, amelyben azt kéri a magyar közvéleménytõl, hogy a már-már fasiszta szélsõjobb ellen szervezetten lépjen fel! Üdvözöljük, és támogatjuk a Magyar Charta megalakítására tett javaslatát, s egyben jelezzük, hogy a Magyarországi Munkáspárt 2006 teljes tagsága részt kíván venni a Magyar Charta munkájában. Állítsuk meg együtt a szélsõjobboldali, nacionalista, fasiszta rombolást, mondjunk együtt nemet a megkülönböztetés, a kirekesztés minden formájára! Pécs, 2008. július 7. Fratanolo János a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke
Hozzászólás a “Grúz háború, olimpia, Pápa” címû cikkhez A TÁMPONT 2008. augusztus 29-i száma érintette a Veszprém megyei Pápa városába telepítendõ NATO-bázis kérdését. A Boeing C-17-es repülõgépek Pápára telepítése kapcsán a lakhatási, oktatási, egészségügyi, pénzügyi, rekreációs és munkaügyi feltételeket vizsgálta egy 32 fos küldöttség január 29. és február 1. között Magyarországon. Pápa mellett Veszprémben, Gyõrött és Budapesten dolgoztak a munkacsoportok. Pápa város alpolgármestere a vizsgálat eredményét így értékelte: “valamennyi területen olyan minõsítést kaptunk, ami az ide érkezõ családok számára megnyugtató információ” − olvasható az akkori városi újságban. Fel kell készülni arra is, hogy a pápai reptéren mûködõ NATO-alakulatnál civil, pápai munkavállalók is fognak dolgozni, nem kis számban. Ez a rendszerváltozás óta gyarapodó munkanélküliség szempontjából kedvezõ változás az itt élõk életében. Azokon a területeken, amelyeken az önkormányzat bevonásával az amerikai vendégek
A nemek közötti egyenlõ(tlen)ségrõl Az Európai Bizottság ötödik éves jelentését adta ki 2008-ban a nemek közötti egyenlõségrõl, amelyet az Európai Parlament a szeptemberi plenáris ülésen vitatott meg. A spanyol szocialista jelentéstevõ Iratxe García Pérez különös figyelmet szentelt annak a ténynek, hogy a foglalkoztatás és az azzal összefüggõ területeken sajnos nincs elõrelépés. Dr. Gurmai Zita, a Nõjogi és Esélyegyenlõségi Bizottság szocialista alelnöke a kedd esti plenáris vitán − csatlakozva a jelentéstevõhöz − elmondta: “A lisszaboni stratégia “mennyiségi” sikere nem jelent egyúttal minõségi javulást is. A “kényszerû” részmunkaidõ, a tervezett 65 órás munkahét, a horizontális és vertikális munkaerõ-piaci szegregáció sajnos ahhoz vezetnek, hogy a munka és a magánélet összeegyeztethetõsége továbbra is megoldatlan kérdés, a-
TÁMPONT 5
melyet a gyermekgondozási intézmények hiánya tovább fokoz. Mindemellett a nõi−férfi arány továbbra is kedvezõtlen a döntéshozatalban, a médiában a nõkrõl sugallt kép elõnytelen, a nemek közötti bérszakadék az elmúlt öt évben 15 százalékon stagnált.” ... A fent említett problémák megoldására jobb gyermekfelügyeleti rendszert kell kialakítani, biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, javítani kell ezek minõségét, biztosítani kell a jó közlekedést illetve a könnyen hozzáférhetõ, megfizethetõ és jó minõségû szolgáltatásokat. “Mindehhez összehangolt stratégiák és módszerek kidolgozására és azok hatékony gyakorlati megvalósítására van szükség, valamint tényleges politikai támogatásra a tagállamok részérõl is!” − zárta felszólalását a képviselõ asszony.
vizsgálódtak, közösen meghatározták a jövõ feladatait. Az önkormányzat fontos feladatának tekintette, hogy az idei tanévre készen legyen a kéttannyelvû oktatási struktúra a legkisebbektõl az érettségizõk szintjéig. Ez a város fiataljai számára is óriási fejlõdést hozhat. Pápán és a környéken eleddig nem volt kéttannyelvû képzés! Így a pápai Tarczy Iskolában az általános, a megyei fenntartású Petõfi Gimnáziumban a kétnyelvû középfokú oktatás feltételei kerülnek megteremtésre. Nagyon nagy, de nemes munka ez, s ez is egyértelmûen munkahelyeket teremtõ dolog. A leendõ parancsnok számára is vonzónak bizonyultak a helyi feltételek, feleségével és gyermekeivel a városban fognak majd élni. A szabadidõ-eltöltés tekintetében is jó tapasztalatokat szereztek, megnyugtató körülményeket találtak, az egészségügyi ellátást is megfelelõnek találták. Tehát nem igazán helytálló, hogy újakat kellene építeni. De fitnesst és wellnesst sem, hiszen a 2003ban felépített pápai termálfürdõ is tetszett nekik. És a végére, ami a legfontosabb: Pápán az ellentétes politikai oldalakon állók példás együttmûködése jellemzõ ebben az egész ügyben. Ami Pápán igen nagy dolog! A város ezzel óriási lehetõséget kapott! A csõdbe ment eddigi vállalatok, a jelenlegi húsgyári “drá-
ma” sötétjében reménycsillag. Ami pedig a kedvezõtlen “környezetszennyezési” kérdéseket illeti: a magyar katonai repültetés hetven éve alatt Pápán mindig is volt repülõtér. Pápa amellett, hogy nagy múltú, az országnak sok száz nagy embert adó település, másodsorban katonaváros volt, és az is. A pápai repülõalakulat, a honvédség a város XX. századi életében megszámlálhatatlan embernek adott kenyeret, biztosított hajlékot. Munkáspárt 2006 Pápa városi szervezete A szerkesztõ véleménye: A TÁMPONT bírált cikkírója a NATO nehézrepülõgép bázisának Pápára való telepítését elsõsorban katonai szemmel nézte, mint az amerikai katonai bázisok kelet felé való telepítésének egyik láncszemét, és mint Magyarországnak ebbe a láncolatba való beillesztését. A pápai szervezetünk fent kifejtett véleménye a békeidõkben várható elõnyökrõl beszél, más nézõpontból, mint a cikk írója. A Cseh−Morva Kommunista Párt például következetesen harcol a radarbázis ottani telepítése ellen, és ebben a polgári politikusok egy része is támogatja. Nem vitatva a telepítés elõnyös oldalait, figyelembe kell venni a nemzetközi összefüggéseket és a hátrányos következményeket is.
6 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
Az oktatás közügy A VII. Nevelésügyi Kongresszus befejezte tanácskozását A Magyar Pedagógiai Társaság, évszázados hagyományát folytatva, “az oktatás közügy” jelszavával nevelésügyi kongresszust hívott össze, nevelésügyünk korszakos problémáinak áttekintésére, a társadalom figyelmének felkeltésére, a teendõk megvitatására. Mintegy ezerfõs részvétellel, másfél száz társszervezet közremûködésével ez év augusztus végén került sor a négy napos kongresszusra. Jelentõségét bizonyítja, hogy Sólyom László köztársasági elnök is szólt a résztvevõkhöz, a kancelláriaminiszter és az oktatási és kulturális miniszter tájékoztatta a jelenlevõket a kormány és az oktatásügyi ágazati irányítás iskolafejlesztési cselekvési programjáról. A kongresszus sokszínû munkaformái széleskörû teret biztosítottak a nagyfokú aktivitásnak, véleménynyilvánításnak. Nehéz összefoglaló hiteles tájékoztatást adni a tanácskozások és viták gazdag tartalmáról, de megkísérlünk kiemelni néhány különösen fontos és érdekes mondanivalót. A plenáris ülésen elhangzottak rávilágítottak, hogy az elmúlt másfél évtized hektikus, számtalanszor kapkodó, egymásnak ellentmondó iskolai változtatásai, a törvények állandó módosításai nem magyar jelenségek, hanem a világban végbemenõ hatalmas átalakulás (számítógépek, internet, mobil elterjedtség, globalizációs vagy demográfiai folyamatok kibontakozása, a társadalmi heterogenitás rendkívüli növekedése stb.) szükségszerû következményei a nevelés, az oktatásügy nemzetközi terepén is. Mint Halász Gábor, az ELTE professzora mondta, az elõttünk álló idõszak egyik legnagyobb kihívása, “…vajon sikerül-e olyan egyensúlyt találnunk… amely(ek) megadják a kiszámíthatóság és stabilitás érzését, de amelyek mégsem blokkolják le a további alkalmazkodást… ha a környezeti kihívás miatt elkerülhetetlen az alkalmazkodás, a legnagyobb megrázkódtatást nem a változás, hanem éppen annak hiánya okozhatja”.
Hézagpótló jelentõségûnek értékelhetõ Csapó Benõ egyetemi tanár elõadásának az a gondolatsora, mely felidézi a nevelés történetébõl a célok (feladatok?) három fõ területét az értelmi, érzelmi és testi nevelést, vagy más fogalomhasználattal a kognitív, affektív és pszichomotoros felosztást és megállapítja, hogy a modern iskolának a három terület arányos, harmonikus fejlesztését kellene felvállalnia. Ezzel szemben nálunk az utóbbi évtizedekben nõtt az aránytalanság, erõsödött a kognitív szféra dominanciája (a nevelést elhanyagoló oktatásközpontúság SzÉ.). Csapó megítélése szerint ebben az irányban fejtik ki hatásukat a hazai és nemzetközi felmérések is. Csapó szorgalmazza a zenei, mûvészeti, az együttmûködési és szervezési készségek fejlesztését. A testi és egészségnevelés, a finommozgás koordinációjának fontosságát a munkaképességek aspektusából hangsúlyozza és szorgalmazza az érzelmek és értékek elsajátításának tudatos programját és gyakorlatát. Azaz az iskola nem mondhat le a személyiség arányos, harmonikus alakítása fejlesztési céljáról, melyhez igénybe kell vennie minden potenciális segítõ tényezõt. Csányi Vilmos akadémikus mondanivalójából azt az eszmefuttatást kell kiemelnünk, melyet a tõle megszokott magas minõségû tudományos argumentációval bizonyított. Eszerint: “a gyerekek igen nagy arányban eleve különbözõ viselkedési problémákkal kerülnek az iskolába. Fel van erre készülve az iskola?” kérdezi. Válasza: “Sajnos nincsen, a modern iskola célja a ‘tudásátadás’! ...És nem a stabil kiegyensúlyozott motivált személyiség kialakítása, ami a 6−12 éves korosztály számára a legfontosabb lenne. Stabilis, érzelemgazdag valódi közösség kellene, ahol a gyermek megkapja mindazokat az ingereket, amelyek szocializációjához szükségesek.”. A fent említett tételek kísértetiesen felidézik a szocialista ne-
velés tapasztalatait, melyet a rendszerváltást követõ, a polgári pedagógiát fetisizáló teóriák igyekszenek elfelejtetni a ma iskoláival. A kongresszus nyolc szekcióban három-három témára bontva a következõ kérdéseket dolgozta fel: a gyermek és az iskola; − a tanulás; − a pedagógus; − struktúrák és folyamatok; − oktatás−társadalom; − az oktatás eredményessége; − intézményfenntartás, -irányítás és -finanszírozás; − a fejlesztés. A szekciók mellett kerekasztal-beszélgetések zajlottak az esti órákban: a reform vagy lehetõség, játék és nevelés, tehetséggondozás és esélyteremtés, agresszió és nevelés, oktatás − gazdaság − irányítás, a kisgyermekkor intézményi és térségi dimenzióinak pedagógiai és oktatáspolitikai összefüggései. A szekcióviták, a kerekasztalbeszélgetések tartalmáról plenáris ülésen számoltak be mentoraik. Szinte valamennyi fórumon nagy hangsúlyt kapott a tanulási esélyegyenlõség pedagógiai feltételeinek tudatos biztosítása. Minden diszkrimináció és szegregáció számûzése a nevelési−oktatási gyakorlatból. Az együttnevelés mielõbbi megvalósulása a kívánatos megoldás. Mégis el kell fogadni, hogy a sajátos nevelési igényû, súlyosan hátrányos indulású és helyzetû tanulók fejlõdését, felzárkózását hatékonyabban szolgáló külön egyéni vagy csoportos foglalkozásokat sem lehet a repertoárból mechanikusan kiiktatni. A hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzet társadalmunkban nem “roma” kérdés, jóllehet viszonylag igen magasan képviselt e körökben arányuk. Abszolút számban azonban többségben vannak az idetartozó nem roma tanulók. Elég egyértelmû következtetésként fogalmazódott meg: bár ezért a helyzetért a társadalmi körülmények kárhoztathatók, ez nem menti fel az iskolákat, nevelõintézményeket, pedagógusokat a sajátos nevelési igényû gyermekekkel és tanulókkal való szakszerû foglalkozás és intenzív felzárkóztatás kötelezettsége alól. A különbözõ vitákban az iskolai munka minõségi feltételeinek etalonjaként a pedagógus, a
pedagógusok alkalmassága és felkészültsége foglalta el a vezetõ helyet. Nem lehet a modern, színvonalas oktatás−nevelés hordozója az értelmiség legalacsonyabban fizetett rétegét képezõ ún. “kontraszelektált” pedagógus szakma. Maguk azok az életkörülmények, amelyek közé tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, fiatal felsõoktatási oktatók kényszerülnek, azonban nemigen teszik lehetõvé számukra az értelmiségi igényeket alapvetõen kielégítõ, az új általános és szakmai mûvelõdési szükségletekkel lépést tartó életforma folytatását. Korunk nagy kihívása az élethosszig tartó tanulás követelményének megvalósulása, mely a naprakész általános és szakmai felkészültség egyedüli biztosítéka. A lépéstartás a legújabb professzionális eredményekkel, azok alkalmazási készsége és szándéka teljesen átformálják az oktatás rendszerét, szereplõinek összetételét, életkor szerinti arányait. Az oktatási folyamatban a hangsúlyokat a gyakorlati, alkotóan alkalmazó képességek, készségek fejlesztésének irányába tolja mind a szakma tanításában, tanulásában, mind az általános mûvelés folyamataiban. A szakmai képzés terén meghatározóbbá kell, hogy váljék a piaci igények elvárásainak kielégítése mind az oktatott szakmák összetételének, mind az elméleti és gyakorlati felkészítés arányainak alakulásában. A tanítási−tanulási folyamatokban az ún. kompetencia-alapú képzés válik általánossá, s mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban elfogadottá. E szakkifejezés értelmezése nem könnyen emészthetõ a magyar nyelvben, miután a közhasználatban jelentése jóval összetettebb a pedagógiai magyarázaténál. A kompetencia alapú képzés mellett a tanulás nagyobb arányú egyéniesítésének követelménye különösen a tehetséggondozással összefüggésben bír mélyebb jelentõséggel. A kongresszus 29 pontban foglalta össze ajánlásait, melyeket nyilvánosságra hozásuk mellett megküld az arra illetékes személyeknek és intézményeknek, kérve megvalósításuk támogatását. (Folytatás a 7. oldalon.)
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
TÁMPONT 7
Konferencia a Duna−Tisza csatornáról Rákóczifalván Rákóczifalva Nagyközség Önkormányzata és a Rákóczifalváról Elszármazottak Baráti Köre meghívására tudósok és szakemberek jöttek össze Rákóczifalván egy létesítendõ Duna−Tisza csatorna javaslatának megbeszélésére. A kezdeményezésnek 1723-ig, közel három évszázadra visszanyúló elõzményei vannak, de a klímaváltozás és a Duna−Tisza közi homokhátság vízellátásának növekvõ nehézségei, szállítási és közlekedési valamint turisztikai szempontok különös idõszerûséget adnak a létesítmény megvalósításának. A konferenciát Páldi András közgazdász, ny. nagykövet, a Baráti Társaság elnöke vezette, röviden indokolta a konferencia kezdeményezését, majd kérte a résztvevõket, hogy az elõadásokban, hozzászólásokban kerüljék a politikát, koncentráljanak a szakmai kérdésekre. Tóth Lajos, a nagyközség polgármestere az üdvözléseket követõen tájékoztatta jelenlévõket, hogy a nagyközség azért vállalt kezdeményezõ szerepet, mert sokféle elõnyt lát a létesítmény megvalósítása esetén. A nagyközség egy kikötõ létesítésével a Tiszántúl és Erdély magyarlakta területének egyik szállítási gócpontjává válhat. Romány Pál egyetemi tanár, az MTA levelezõ tagja megnyitójában beszélt a globális klímaváltozás várható következményeirõl. A magyar és a nemzetközi elõrejelzések szerint a földön bekövetkezõ globális klímaváltozás országunkban végzetes károkat okozhat a Homokhátság területén. A Duna−Tisza köze Magyarország területének egyik legszárazabb vidéke, olyannyira hogy az ENSZ élelmezésügyi világszervezete, a FAO hosszú távú elõrejelzésében félsivatagi övezetté nyilvánította a térséget. Az EU szakbizottságának az elõrejelzése szerint 2025 és 2030 között a Homokhátság oly mértékben elsivatagosodik, hogy a vízhiányból adódóan az életfeltételek megszûnnek. A változás folyamata megkezdõdött, a talajvíz süllyed, a vízért egyre mélyebbre kell ásni, a kutak vízhozama csökken, a mezõgazdaságot évtizedes aszály
sújtja. Ezt követõen levetítésre került Paulus Lajos filmje, amely bemutatja a hasonlóságokat a Rajna és a Tisza között. A film igazolta, hogy a Tiszát a Rajna− Majna csatornához hasonlóan hajózócsatorna létrehozásával közvetlen összeköttetésbe kell hozni a Dunával és magyarországi szakaszát hajózhatóvá kell tenni. Orlóci István tudományos kutató a “Duna−Tisza csatorna jelentõsége” címû elõadásában ismertette, tudományos szinten bemutatta a térség jelenlegi vízhelyzetét. Az önálló hajózócsatorna létesítésének újragondolását javasolta. Csizmazia Pál projektvezetõ a csatorna megvalósíthatóságáról, új vonalvezetésérõl és mérnöki megoldásairól tartott elõadást. Az elkészült elõtanulmány a létesítmény fõ célját a Homokhátság vízutánpótlásának biztosításában jelöli meg, amit egy hajózható Duna−Tisza csatorna létrehozása Tass−Szolnok nyomvonalában, valamint Táborfalva térségébõl induló, az ország déli határáig vezetett öntözõcsatorna létesítése tesz lehetõvé. Vitába szállt Orlóci Istvánnal, mert megvizsgálták és terveikbe beépült a Homokhátság gerincvonalán egy öntözõcsatorna megépítése és a hajózható fõcsatorna nem mellõzhetõ. Több szakértõi vélemény alapján a javasolt megoldásban az elsõdleges szerepet a vízutánpótlás kapta. A csatorna tetõpontjáról két − egy ÉNy-i és egy ÉK-i irányú − öntözõcsatorna Pest megye felé is elindítható. E két alternatív ág megépítésének szükségességét a végleges megvalósíthatósági tanulmányban még vizsgálni kell. Az 1997-ben kiadott Országos Területfejlesztési Koncepció a növekvõ teherfuvarozás miatt kiemelt fontosságúnak ítéli a Kelet−Nyugat irányú gyorsforgalmi úthálózat, valamint a dunai és tiszai viziútak fejlesztését, de nem utal a Duna−Tisza csatornára. Mint Csizmazia Pál rámutatott, a gyorsforgalmi út megépítése a Duna−Tisza közén elõnyösen összekapcsolható a csatornaépítéssel. A következõ lépésben a megye vezetése és polgárai támo-
gatásával, megyei és állami összefogással egy olyan megvalósíthatósági tanulmányt kell elkészíteni, amely birtokában − bizonyíthatóan − a cél megvalósítható. A tanulmány kidolgozásába tudósok és szakemberek szélesebb körét kell bevonni személyes felelõsségvállalással, és terep munkára van szükség. A tanulmány elkészítésének várható költségét az elõadó 120− 150 millió Ft-ra becsülte. A projekt megvalósításának becsült költsége 300−350 milliárd Ft mai árakon, idõtartama a pénzügyi keretektõl függõen, a munkálatok megkezdésétõl számítva minimum 3, maximum 8 év. Az elõadásokat követõ vitában felszólalók egyöntetûen méltatták a csatorna jelentõségét és támogatták megvalósítását. Egy-két felszólaló a létesítmény megvalósításának pénzügyi lehetõségét, a kormányzat támo-
gatásának megnyerését illetõen kételyeit fejezte ki. Tóth Lajos polgármester zárszavában megköszönte a jelenlévõk aktivitását és politikamentes hozzászólásait, bejelentette, hogy a tanulmány gondozásának feladatát megfelelõ elõkészítés után felvállalják. (Tudósító)
Az Elnökség állásfoglalása A Munkáspárt 2006 elnöksége meghallgatta a TÁMPONT tudósítójának beszámolóját a Duna−Tisza csatornáról Rákóczifalván megtartott konferenciáról, és a csatorna kivitelezését az ország és különösen az érintett vidék jövõje szempontjából kiemelkedõen jelentõs létesítménynek tartja. A megvalósítást az érintett megyék, kiemelten Bács−Kiskun, Pest és Szolnok megyei szervezetek és a tagság figyelmébe ajánlotta.
Az oktatás közügy (Folytatás a 6. oldalról.) A VII. Nevelésügyi Kongresszus a jelen idõben izgalmas jelensége volt hazai közéletünknek. Az eltelt három és félnap vitáit magas fokú szakmai- tudományos igényesség, konstruktivitás és pedagógusokhoz méltó felelõsség teljesség jellemezte. Annak ellenére, hogy iskoláink és pedagógusaink is igencsak súlyosan megszenvedik a megszorításokat, létszámleépítéseket, a családok és gyermekek szegényedésének számos pszichés következményét, mely nem egyszer fizikai vagy mentális agresszióként sújtja õket is, mégis az uralkodó légkört a problémákkal való õszinte szembenézés, a józan, reális diagnózisok megalkotása, az elõrevivõ megvalósítható válaszok keresése jellemezte. A kongresszus legnagyobb gyengesége a nevelési kérdések aránytalan háttérbeszorulása volt. Pedig például az agresszióról, vagy az esélyteremtésrõl szólók mondanivalója számos olyan következtetésre adott indíttatást, mely jelentõsen meg kell, hogy gondolkoztassa az oktatáspolitika, a neveléstudomány, a gyakorlati pedagógiai folyamatok felelõs szereplõit.
Például a családok belsõ viszonyrendszerének átalakulása, a növekvõ feszültségek, a munkát végzõ szülõk fokozódó leterheltsége, az értelmes gyermeki és ifjúsági önszervezõdések, közösségek hiánya, a társadalmi légkör emberhez nem méltó jelenségeinek elszaporodása, a tömegkommunikáció (TV, internet) szellemi−erkölcsi hatása korábban nem szokott, olykor alig elviselhetõ terheket ró a pedagógusokra, és új elvárások sokasodásával ostromolja õket. Ez a jelenség sajnos tükrözi annak a polgári pedagógiai felfogásnak a beszüremkedését, mely a nevelés feladatát másodrendûnek vagy elhanyagolhatónak tekintette az elmúlt századokban, s mely maga is igyekszik már a jelen bonyolult körülményei között megszabadulni ettõl az egyoldalúságától. A rendezõk ízlését, ötletességét dicséri az egész napos interaktív gyermekprogram, mely a Mûvészetek Palotájában az elsõ napi plenáris üléssel párhuzamosan zajlott, valamint a gyermek és ifjúsági mûvészeti csoportok által bemutatott magas színvonalú gálaest. Széchy Éva
8 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2008. SZEPTEMBER 19.
Franciaországi akció A francia baloldali közvéleményben felháborodást keltett, amikor tudomásukra jutott, hogy Magyarországon törvény tiltja a munkásmozgalmi jelképek nyilvános használatát. Az Elnyomás Elleni Nemzetközi Bizottság levélben tiltakozik az ellen, hogy magyar bíróságok elítélték Vajnai Attilát és Fratanolo Jánost, amiért demonstrációkon vörös csillagot viseltek. Levelükben tiltakoznak a náci és a munkásmozgalmi jelképek összemosása ellen, “a vörös
csillag és a sarló és kalapács a munkásmozgalom jelképei” − írják. A szocializmus idején elkövetett bûnök nem indokolják a jelképek betiltását, éppen úgy, ahogy a demokrácia nevében Bush amerikai elnök által indított véres háború Irak ellen nem tekinthetõ mindazok bûnének, akik a demokrácia nevében lépnek fel. A levélhez most aláírásokat gyûjtenek, és el fogják vinni Magyarország párizsi nagykövetéhez. (Tudósító)
Cigánykérdés van-e Makádon? A RÉV Alapítvány oktatási intézményt akar létrehozni a Csepel sziget déli részén fekvõ Makádon. Az iskola létesítése azonban éles vitákat váltott ki a községben. Az önkormányzat öt a háromhoz arányban megszavazta az iskola megalapításáról szóló indítványt, azonban a falu lakosságát különbözõ híresztelések megosztották és 130 tiltakozó aláírás gyûlt össze az engedély kiadása ellen. A polgármester támogatja az iskola telepítését, mert bevételt és fejlõdést hoz a falu életébe, azonban hibázott, amikor az iskola mellett azzal is érvelt, hogy “a tanulni szándékozó gyermekek névsorát áttekintve úgynevezett etnikum nem várható a faluba”. Az iskolát ellenzõk viszont különbözõ médiumokból szerzett információk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy “a polgármester magatartászavaros, a bûnözés és a kábítószer közelében élõ gyermekek tanulását akarja elõsegíteni a községben”. A községbõl származó információk arra mutatnak, hogy nagy részben helyi ellentétek, a Fidesz támogatását élvezõ polgármester-jelölt asszonynak a polgármesterrel való rivalizálása áll az ellentétek mögött. Az iskola szeptember elsejei megnyitása mindenestre meghiúsult. Juhász Ildikó, a RÉV Speciális Szakiskola vezetõje a NOLnak elmondta, hogy egyelõre folyik a hatósági törvényességi
eljárás és még nem kapták meg a határozatot, ezért úgy véli, ebben a stádiumban még korai lenne az iskola sorsáról nyilatkozni. Elmondta viszont, hogy az iskola oktatási programjában felvállalta az autisták, a hiperaktívak, a tanulásban akadályozottak és/vagy értelmi fogyatékosok nevelését. A gyógypedagógus határozottan visszautasította, hogy drogosokat és bûnözõket szándékoznának nevelni. − Sajnos a magyar társadalomra jellemzõ, hogy nagyon sok fiatal bûnközelben él, és szüleik megélhetési gondokkal küszködnek. Az elmúlt öt év alatt a vezetésem alatt álló szigetszentmártoni iskolában egyetlen egyszer sem volt kint a rendõrség − magyarázta Juhász Katalin, s még hozzátette: iskolánk mottója mindent elárul rólunk: “Építés rombolás helyett, közösség banda helyett”. Balogh Beáta riportja alapján, NOL 2008.09.04.
Nyíregyházi tudósítás A Munkáspárt 2006 nyíregyházi és megyei szervezete augusztus 28-án sajtótájékoztatót tartott, amelyen ismertette, miért van szükség a baloldali erõk összefogásával egy szélesebb alapokon nyugvó választási szövetség létrejöttére már 2009-re. Varga Sándor megyei alelnök hangsúlyozta, hogy a párt továbbra is elutasítja a neoliberális politikát, a munkavállalók terheit csökkenteni kell, mert egyre nagyobb a szakadék a szegények és a gazdagok között. “Kõkeményen fellépünk a korrupció, és az adócsalás ellen” − mondta Szabó Lajos városi elnök, és nem asszisztálunk a két párt, azaz az MSZP és a FIDESZ magamutogató produkcióihoz. Fokozott
200 dolgozót kell elbocsátani Kiszorítják a magyar libamájat a piacról A Négy Mancs Alapítvány kampányt indított a Baromfifeldolgozó Hungerit Zrt. ellen, hogy hagyjon fel a hízottlibaés -kacsa-comb, illetve -mell, valamint a libamáj elõállításával. Feketelistára tették a Hungeritet, hogy a nemzetközi áruházláncok ne rendeljenek tõlük kényszertömött jószágokból elõállított élelmiszereket. Az állatvédõ szervezet képviselõivel még az agrártárcánál folytatott egyeztetés sem hozott eredményt, a gyártást le kellett állítani. Magyar József vezérigazgató elmondása szerint az EU-n belül a hízottliba-tenyésztés és feldolgozás 80 százaléka Ma-
A bányásznapon Pécsett Szeptember 6-án tartották Pécsett a hagyományos bányásznapot, amin több ezren vettek részt. A Munkáspárt 2006 is képviseltette magát. Részt vettünk a csertetõi csendõrsortûz bányász áldozatainak állított em-
figyelemmel tekintünk a magánfeketézõkre (albérleti uzsorások), változatlanul figyelemmel kísérjük városunk fejlõdését, közéletét és közbiztonságát, mint ahogy eddig is tettük. Kiss Bálint megyei elnök a jogutód nélküli többmilliós adóssággal megszûnt Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Szakközépiskolában történt szabálytalanságokról tájékoztatta a közvéleményt. A sajtótájékoztató nagy visszhangot keltett a TV nézõk, és az olvasók táborában, ami azt bizonyítja, hogy a választók figyelemmel kísérik pártunk tevékenységét, és örülnek annak, ha a lakosságot érdeklõ problémákkal foglalkozunk Szabó Lajos
lékmû megkoszorúzásán, és a fõzõversenyen “Vörös Csillag” csapat néven 42 résztvevõ közül a harmadik helyezést értük el. A csapatnak gratulált az Országgyûlés elnöke és a város polgármestere is. Morvay Nándor
gyarországon történik, ennek 40 százalékát Szentes biztosította. A vásárló cégek elégedettek voltak az áruval, de tudomásul veszik a tiltást. Az alapítvány egy uniós szabályra hivatkozva szorítja ki a piacról a magyarországi libamáj exportot és elbocsátanak dolgozókat. A libatömés évszázadok óta azonos módon történik, de az elõírást mégis alkalmazták erre az eljárásra. A Munkáspárt 2006 Eger városi szervezete felháborítónak tartja az esetet és gratulál, hogy egy újabb magyar sikerüzletet vágtak hanyatt és munkanélkülivé tettek 200 embert. Sajnáljuk, hogy a honatyák nem szólalnak meg, amikor munkahelyek szûnnek meg és újra egy hungarikumot veszítünk el! Tatár Csaba Eger városi szervezet elnöke
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
