PESTÚJHELYI
Tegnap kevesen voltunk, Mára már bővült a kör, Holnap és holnapután többen lehetünk!
Disputa A Pestújhelyi Pátria Közhasznú egyesület hírlevele
11. évfolyam 3. szám 2011. szeptember 28.
fotó: Nagy Botond
Emléktér, 2011. szeptember 19.
A kopjafánál Tóthné Szécsényi Erzsi néni és a megjelent Pátria tagok elhelyezik a megemlékezés virágait – írásunk a 2. oldalon
Programjaink 2011. október 7. 18 óra: KÖZGYŰLÉS Választmányi ülések (melyek minden esetben nyilvánosak) Minden hónap első hétfőjén; valamint szükség szerint
2011. október 22-23.
Kétnapos kirándulás (Ják – Szombathely – Kőszeg – Bűk)
2011. november 1.
Megemlékezés a volt Pestújhelyi Temetőnél az 2009-ben állított emlékkőnél
2011. november 4.
Az 1956-os forradalom áldozataira emlékezünk az Észak-Pesti kórház főbejáratánál
2011. november 23.
Klebelsberg Kunó emléktáblájának megkoszorúzása
2011. november
PÁTRIERKA bál;
2011. december
„Ádventi sokadalom”;
Minden héten, szerdánként összejön az asszonyklub
2
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
EMLÉKTÉR 2011. szeptember 19. Ismét emlékezni gyűltünk össze 1944. szeptember 19re, a tragikus eseményre, a nagyméretű amerikai bomba felrobbanásának helyén. Már ahogy máskor is Erzsi néni gyönyörű virágai a kopjafán voltak a gyülekezés idejére. Erzsi néni édesanyját vesztette el akkor és Neki ezért a legfájdalmasabb nap ez. A Himnusz eléneklése után Balkányi Gábor V. osztályos tanuló szép furulya játéka adott ünnepi hangulatot, majd Pintér Zsuzsanna, a PeKH vezetője és a Pátria vezetőségi tagja mondta el ünnepi beszédét, a háta mögött a hajdan volt épületnek a nagyméretű képét láthattuk: élővé téve azt az épületet, ami itt állt és semmivé lett. Már kevesen vannak az akkori időre emlékezők, az eltelt hosszú idő alatt és a sok politikai változás – amit az eltelt időszakban átéltek, átéltünk, bizony nemcsak a „nagy” történelmet, a kicsit, a helyit is befolyásolta. Így lehet, hogy egyesek ma is téveszméket hisznek és terjesztenek. Tény: a bombát, amely nem robbant fel, a határba vitték ki, ahol őrizetlen volt, ezért a „régi” községháza udvarára – ismét lakott területre – hozták, hogy a helyi tűzoltó vigyázzon rá, amíg a katonai szervek elszállítják. Az is tény: akkor már a Községháza a Bezsilla Nándor utcában, a mai orvosi rendelő helyén működött, de itt, a régi épületben osztották a rászorulók részére az élel-
miszerjegyeket, így hiába volt kevés tisztviselő az épületben az ebédidő miatt, páran a hivatali idő kezdetére várva sorban álltak az utcán. Tény az is, hogy Erzsi néni édesanyja a húsboltból tért haza, ezért járt arra, de mások is járhattak éppen akkor az utcán. Tény szintén, hogy a tűzoltó úgy gondolta, hogy ő majd hatástalanítani tudja, ezért kalapálta. Többen emlékeztek rá, hogy a gyújtózsinórt ki is szerelte, de aztán megtörtént a hatalmas robbanás. Tény az is, hogy Szentirmainé Eszter pontos kigyűjtést készített az akkoriban az anyakönyveket vezető egyházaknál: megtudni a neveket. (Disputában közzé tettük) Ezek a szomorú tények. Póta Erzsébet és Pittner János helyezte el a Pátria koszorúját, valamint Frák Erika és Szunyogh László a Pestújhelyi Oktatási és Nevelési Központ csokrát, majd az egyesületi tagok tették le az emlékezés virágjait és mécseseit a kopjafához. A Szózat hangjaival zárult meghitt ünnepségünk. Legfontosabb tanulság mindnyájunk számára az, hogy semmilyen háború nem elfogadható. Ezért fontos, hogy emlékezzünk és gyermekeinket, unokáinkat is arra oktassuk, minden erőnkkel a béke mellé álljunk. Szlatényi Mária
GONDOLATOK A KIRÁNDULÁSOKRÓL Ha a kirándulásokról esik szó, úgy érzem feltétlenül ide kívánkozik annak a három személynek a felemlítése, akiknek köszönhetjük – és hálásan köszönjük – hogy ennyire tartalmasak és jól szervezettek. Berzsenyi Marika a fő tervező, hiszen hosszú sport pályafutása és földrajz szakon végzett egyetemi tanulmányai miatt rendkívüli módon ismeri és szereti Magyarországot. Lehet, hogy kicsit fellengzősen hangzik, de akik részesei voltak eddigi kirándulásainknak, egyetértettek abban hogy sokat kaptunk: történelmet, népszokást, hazafiságot és sok-sok szépséget útjaink során! Mészárosné Viki ez évtől az egyesületünk pénztárosaként nagyon precízen és időt, fáradtságot nem kímélve vállalta a nehéz feladatot, hogy a kirándulásokra is Ő szedi a részvételi díjakat. Bizony sokaknak többször is kell telefonálni, hogy jelentkezett, jön-e, fizet-e, mikor... Bánfalvyné Kati pedig a szervező készségével beteljesíti és megvalósítja: kivitelezi a terveket: egyeztet időpontokat, múzeumokkal, idegenvezetőkkel, busztársasággal tárgyal... A tapasztalatok alapján állítom, hogy a kirándulásainknak nagyon fontos közösségteremtő és összetartó ereje van a tartalmas szórakozás mellett. Az eltelt 10 év nagy kirándulásai és 2008-tól az egy naposak is fontos része lett a Pátria-proramoknak.
Az útjainkat ki-ki maga fizeti, az utóbbi években, így idén is az önkormányzati pályázaton nyertünk el támogatást a 3 naposakhoz, de ez évtől a Választmány 7:3 arányban megszavazta, hogy az 1 naposok idegenvezetői díját fizeti az egyesület. Az emelkedő árak mellett ez is segítség azoknak, akik ki tudják, ki akarják spórolni a havi költségvetésükből az aktuális részvételi díjat. Az egyesület bármely tagjának lehetősége van jelentkezni, évente kb. 50-60 tagunk vesz részt egy, vagy több alkalommal. Idén már a tagoktól jött kívánságok, javaslatok közül is több be lett építve az úti célok közé. A 3 napos kirándulás színhelyéül tagjaink elsöprő többsége szavazott Kárpátaljára. Az idei utakról beszámolót ld. Berzsenyi Mária és Illés Ferenc cikkében. Szeptemberben Szentbékálla, Tapolca, Badacsony, Hévíz lett tervbe véve. Októberben pedig Ják, Szombathely, Kőszeg és Bük az úti cél, ez 2 napos lenne. Jelentkezni B.né Katinál vagy Mészáros Vikinél lehet, de szerdánként 4-6 a PeKH-ben jelentkezni és befizetést intézni is mód van. A jövő évi tervezet és választási lehetőségek úgy az 1 napos, mint a 3 napos kirándulásokra is megszülettek már, lehet szavazni. Várunk mindenkit szeretettel. Szlatényi Mária
3
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
2011-ben már eddig megvalósult kirándulásaink Ebben az évben az első kirándulásunk időpontja március 25.-26.-27.-e volt. Már régen felmerült a tagok között, hogy menjünk el Bernecebarátiba, (Börzsöny hgs.), ahol a kerületi iskolások nyaralni szoktak és szép emlékekkel térnek haza. Még az iskolai programok előtt sikerült eljutni 24 tagtársunkkal erre a csodálatos kis településre. Ebbe a 3 napos kirándulásba belefért Léva, Zselíz, ahol sikerült spontán kapcsolatot találni az ottani magyar civil szervezettel. (Már jártak is nálunk a Határtalan Civil Napok keretében.) Márainosztrán – közelről láthattuk a valamikori női, mostanra, ma is funkcionáló férfi börtönt –, amely régen a r. katolikus egyházhoz tartozott kolostorként. A kegytemplom, a búcsújáró kegyhely szinte mindenki számára újdonság volt. Hazafelé a Dunakanyar szépségeiben, majd Vác történelmi értékeiben gyönyörködtünk. Jó hangulatú, jól sikerült tartalmas kirándulás volt. Külön köszönet dr. Géczi Istvánnak és csapatának úgy a kerületben, mint Bernecebarátiban, hogy maximálisan segítették, hogy jól érezzük magunkat. Második közös kirándulás ápr. 17.-én Hajdúböszörmény, Debrecen, Hajduszoboszlóra történt, 20 fővel. Az első állomás Hajdúböszörmény (a Hajdú települések fővárosa ) mindenki számára új volt. A városban sok szép látnivalóval gazdagodtunk (református templom – a főtér – az 1670-ben épült hajdusági városháza – kettő Trianoni Emlékmű). Nekem és sokunknak az 1670-ben épült hajdú városházán lévő márványtábla és felirata nyerte el tetszésünket, amely Trianonnak állít emléket. Reméljük, a kerületünkben is rövid időn belül lesz Trianon-emlékhely. Nagyon szép a skanzen, ahol összejön több alkalommal a város apraja-nagyja. Gyakori kiránduló és PePE tagtársunk Bagdiné Marika néni megköszönte, hogy program-
ba vettük a várost, hiszen néhai férje itt született, de Ő maga most járt itt először. Látogatása olyan jól sikerült, hogy távoli rokont is talált. A debreceni idgenvezetőnk bemutatta az épülő és szépülő várost amelyben a tisztaság mindenkinek feltűnt. A nap végén 3 órás fürdés következett Hajduszoboszlón, amely maga volt az újjászületés. Vidáman és elégedetten tértünk haza. Harmadik alkalomra 30 személy jelentkezett és május 29.-én Ipolytarnóc, Szécsény, Hollókő volt az úti cél. Ipolytarnóc-i Nemzeti Park maga a 20 millió éves ősi történelem. A két órás idegenvezetés bemutatta a föld, a növényzet és az állatvilág alakulását, külön teremben megcsodáltuk a Bükkábrányból odaszállított, konzervált ősfenyőket. Szécsény – Rákóczi Ferenc – vár – országgyűlés – ferde torony, ez mind együtt a kisváros történelme, ami csodálatos és legalább egyszer látnia kell mindenkinek. Hollókő óvárosa a világörökség része, amelyet egy igazi Palóc néni vezetésével jártunk körbe ( óvárosi fatemplom – népművészeti boltok – Hollókő vára ) és a napi fárasztó programot vicces ( tagjaink: Sándor és Zsuzsa ) korhű palóc lakodalmával zártuk. Hazafelé a buszban már a következő kirándulás iránt érdeklődtek a résztvevők. Mire az újság megjelenik már túl leszünk a júniusi – Paks-i atomerőmű – Kalocsa-i érsekséség, Paprika és Népművészeti Múzeum, valamint Solt-i pincefalu látogatásán. Reméljük, hogy a további programjainkat is olyan érdeklődés és jó hangulat jellemzi majd, mint a leírtakat. Köszönet és dicséret illeti a résztvevőket is! Berzsenyi Mária
4
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
VI. HATÁRTALAN CIVIL NAP PESTÚJHELYEN Az idei „HCN” eseményének beszámolóját is egy kirándulással kell kezdenem. Történt pedig, hogy a Pátria három napos – két éjszakás – kirándulást szervezett Bernecebarátiba, az Önkormányzat üdülőjébe. A márciusi kora-tavaszi bizonytalan időjárás ellenére 24 bátor tagtársunk vett részt a kiránduláson. Berzsenyi Mária cikkében a programról is beszámolt, nem bocsátkozom ismétlésbe. Szerencsénk volt, jó idő és remek hangulatban jártuk megtervezett utunkat. Célpont volt „Léva vára” és Zselíz a felvidéki kisváros, ahol a 7500 lakosból több mint 3800 vallja magát magyarnak. Célunk az Eszterházy kastély és parkjának megtekintése volt. A kastély sajnos még romos állapotban van, így a parkban sétálva csodáltuk a környezetét. A társaság egyik hölgytagja folyadékháztartásának egyensúlyba tartása érdekében eltávolodva a csoporttól a park szélén álló épületek egyikét kiszemelve próbálta megoldani halaszthatatlan problémáját. Szerencséjére, de inkább a miénkre egy szépen felújított épületbe sikerült bejutnia. A további történések jelentették utunk egyik legnagyobb élményét. Kiderült ugyanis, hogy a takaros kis épület a Zselízi Schubert Múzeum. A Múzeum vezetőjétől, aki egyben megalapítója és gondozója megtudtuk, hogy az Eszterházy grófkisasszonyok zenetanára ebben a házban élt és dolgozott. Innen járt Bécsbe mint ifjú zeneszerző koncertre és más „ifjanti hevületének” levezetésére. A rossznyelvek szerint az ifjú zenetanár azért alkotott számos négykezest zongorára, mert így a fiatal grófkisasszonnyal – akibe szerelmes volt – testközelben tudott közös játékkal oktatni és érintkezni, az illendőség szabályai szerint. A Múzeum látogatásának befejezésekor, tovább sétálva magyar beszédre lettem figyelmes. Egy népes csapat, fiatalok és idősebbek szorgoskodtak egy kúria-szerű épület felújításán. Besétáltam az építőkhöz, és jó érzéssel, hogy magyar szót hallok, bemutatkoztam, érdeklőd-
tem munkájuk felöl. Ami ezután történt, az közvetlenül tartozik a Határtalan Civil Nap eseményéhez. Kedvesen fogadtak és elmondták, hogy összefogott a kisváros magyar lakossága, „Magyar Házat” építenek a civil szervezeteik számára. Ebben a kastélyhoz tartozó kis épületben született a híres Zacher torta. Kitalálója, a gróf magyar szakácsa volt. Váratlan találkozásunk ellenére pillanatok alatt kialakult a barátság. A rövid Pátria bemutatást követően meghívtak mindnyájunkat, – ha elkészül a ház – szívesen látnak Zselízben. Már akkor megfogalmazódott a gondolat, hogy a Határtalan Civil Nap alkalmából az egyik meghívott küldöttség a „Magyar Ház” építői lesznek. Így alakult, hogy a 2011. évi VI. Határtalan Civil Napon az Egri és Füzesabonyi küldöttség mellett, a Zselíziek is vendégeink voltak. A Melczer Gábor vezette kis csapatot két napig láttuk vendégül Pestújhelyen. Elmondásuk szerint sok tapasztalattal és ötlettel mentek haza, amit a konferencián hallottak. A Pátria tagok által gyűjtött könyvekből is jutott a „Magyar Ház” könyvtárába. A könyvtár kialakításának ötlete az általunk felajánlott könyvek hatására itt született meg. Azóta még gyűjtjük a könyveket, melyeket, későbbi egyeztetés alapján juttatunk ki a felvidéki kisvárosba. Feltett szándék minkét részről, hogy ezt a véletlen találkozást tovább kell építeni, szélesíteni. Azt bátran javaslom minden pestújhelyi és kerületi lakosnak, ha módja van, keresse fel a kisvárost. Meggyőződésem, hogy élményekkel teli program vár rá. Ha a térképen megkeressük Zselízt meglepve tapasztaljuk, hogy milyen közel van a határhoz. Esztergomtól 40 km. Gazdag történelmi múltjához képest, érdemtelenül keveset tudunk a Garam partján elterülő közel ezer éves magyar településről, és az ott élő emberekről, akik megőrizve magyarságukat, közösen emelt fővel elviselik a szomszédos ország tövénytelenségeit. Báder György
PEPE TEKEBAJNOKSÁG!
kell, na meg idejében elengedni a labdát, a pályán maradni, s nem utolsó sorban minél több bábút eldönteni. Ugye milyen egyszerű? Mindenki szurkolt az éppen gurítónak, örültünk a találatoknak, a sikernek, vagy éppen vigasztaltuk a sikertelen gurítót. Biztosan a pálya ferde… ez csak játék. A Sebestény fiúk, Dani és Marci a jövő nemzedékét, az utánpótlást képviselték. Eredményük ügyességüket dicséri. Jó lett volna látni több fiatalt is. A jó hangulat, a verseny heve, a jóleső mozgás gondoskodott róla, hogy elrepült az idő. Véget ért a verseny. Egy gyors számolás, és az eredményhirdetés következett. Gratuláltunk a győzteseknek, és a másnapi várható izomláz tudatában hagytuk el a vendéglőt. Jól éreztük magunkat, és ez a lényeg! Majd elfelejtettem. A dobogósok nevét azért feljegyezzük és közhírré tesszük: Férfiak: Nők: I. Sebestény István (50) I. Bencsics Ari (35) II. Báder Gyuri (49) II. Sebestény Kati (33) III. Illés Ferenc (46) III. Fuchs Jutka (30)
A nyár a szabadságok időszaka. Hosszabbak a nappalok, az időjárás is kellemesebb. Úgy tűnik, több a szabadidőnk is, szívesen kapcsolódunk ki. Család, unokák, kirándulások, barátok. Kicsit pihenünk, hogy a nyár végétől újult erővel vethessük bele magunkat a munkába. A Pátria Egyesület – hiszen várjuk a közös programokat – idén nyáron is megrendezte tagjai részére a tekebajnokságot, hogy kellemes társaságban tölthessünk néhány órát úgy, hogy egy kis mozgással is fűszerezzük azt. De mindent a maga sorrendjében. Augusztus 4.-én délután 6 órára hirdettük meg a találkozót a „Femina” sörözőben. A nyár elején találkoztunk utoljára, így öröm volt viszontlátni egymást. 31 tagunk fogadta el a meghívást, gyorsan talált témát, jókedvű beszélgetésbe elegyedett. Jó magyar szokás szerint egy kis étel is került az asztalra. Nehéz volt ellenállni a friss, ropogós tepertőnek, a zsenge újhagymának. Báder Gyuri közben már készült a tekeversenyre. 16 bátor, sportszerető tag jelentkezett és rövid idő múlva kezdődhetett a megmérettetés. A versenykiírás tíz teli és tíz tarolás dobás volt. Nem kellett profi tekebajnoknak lenni. Sok-sok nehéz golyó, bábuk, pálya. A szabályok egyszerűek. Csak gurítani
Utánpótlás: Sebestény Dani (43) Sebestény Marci (35)
Bencsics Ari
5
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
CI-VILLAMOS ÉS A CIVIL NAP
A civil fórumon vetített képes előa
dást is tartottunk
előtt
Alelnökünk lelkesen magyaráz
ás: a Klebelsberg koszorúzó állom koszorúját CI-Villamos, első helyezte el a PePE d pá Ár a rg Va ál táblán
Érkezik az enniva ló – a tapasztalat csere után, finom ebéddel vendégelt ük meg a résztve vőket
A második megemlékezőhely, a Pestújhelyi Iskola. Bánfalvy Istvánné, a PePE elnöke és Bezsilla Borbála Dr. Bezsilla Nándor emléktábláját, Sebestény István és Varga Árpád (képünkön) pedig Dr. Gerecze Péterét koszorúzta meg az egyesület nevében. Jobbra Frák Erika, a PeNOK vezetője, aki a megemlékező beszédet tartotta
fotók: Lovas Éva
Jegyek osztása indulás
6
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
KÁRPÁTALJÁN JÁRTUNK A pestújhelyi Pátria Egyesület kárpátaljai kirándulása már a szervezés idején nagyon népszerűnek bizonyult. A helyszín ötletét Berzsenyi Mária adta, aki válogatott kézilabdásként, majd edzőként gyakran járt a térségben. A szervezést Bánfalvy Istvánné Katalin és Mészáros Józsefné Viki végezte. Negyvenketten indultunk útnak. Először a beregszászi főiskolának gyűjtött 700 könyvet rámoltuk be, majd a ragyogó napsütésben, klímás buszban, nekivágtunka hosszú útnak. Az első állomásunk Szatmárcseke volt. A temetőben megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc impozáns síremlékét, és természetesen elénekeltük a Himnuszt. A temető önmagában is érdekes: ez az ország egyetlen olyan sírkertje, amelyben csónak alakú kopjafákkal állítanak emléket az elhunytaknak. A határnál új idegenvezetőt kaptunk, egy fiatal tanárembert Beregszászról, aki nagy lelkesedéssel mesélt a tájról, a falvakról, a javuló politikai viszonyokról. Jókedvűen utaztuk az első állomás felé. Beregszász kopottsága nagyon meglepett bennünket. Hiába mesélt kalauzolónk a hajdani látványos épületekről, régi palotákról, mi csak a romokat láttuk, melyeket a szovjet idők hagytak az utókorra. A hézagos, szakadt tetők alatt a vakolat sok helyen a járda szintjéig lekopott, a stílusjegyeket már alig lehetett érzékelni, törött üvegeket tartottak a sérült ablakkeretek. A város patakja zavaros állóvízhez hasonlít. Koldusok kísérgetik a turistákat. A romok között a rossz úton botladoztunk elszontyolodva, amikor valaki megszólalt: - Örüljünk, hogy itt lehetünk! Ez varázsszóként hatott és jelmondattá vált. Tudtunk örülni a főiskolának, annak, hogy van, hogy állja a sarat a megkülönböztetések ellenére. Intézményüket belülről rendben tartják, ápolják a hagyományokat, szép és tartalmas a könyvtáruk. Örültek a könyveknek és nekünk. Szép élmény volt, megalapozta a vidám kedvünk. Természetesen egy helyi magyar vállalkozó szállodájában laktunk, és az ő vendéglőjében étkeztünk, megelégedésünkre. Huszt városát és környékét buszból néztük meg. A romvár szelleme messziről tekintett le ránk –nem jutott időnk közelebbről megtekinteni.. Vezetőnk a főiskola eredményei mellett a szőlőtelepítésekkel is büszkélkedett, ugyanis a szovjet időkben ez a kultúra szinte teljesen kipusztult a magyarlakta területeken, a nagyüzemi telepítések megszűntek. A falusi házak udvarán, de a külvárosokban is nagy szőlőlugasok díszítették a portákat. Egyik társunk szerint így védte a lakosság ezt a kultúrát. Jövőre már lesz igazi beregszászi bor! – ígérte kísérőnk. Másnap, Munkácsra menet szép erdőkön haladtunk keresztül, az út szélén, néhány helyen gombát árultak.
Az ősi várat megpillantani csodálatos élmény volt. Merészen és büszkén tornyosul a hegytetőn, bástyái erőt sugároznak. Ugyancsak messziről látszik az egyik bástya fokán a helyreállított, hányatott sorsú turulmadár, melynek kitárt szárnyai a tájat vigyázzák. Felette viszont egy hatalmas ukrán zászló... Politikai kompromisszum. Különös érzés töltött el bennünket, amikor megtudtuk, hogy ebben az évben két pár kerecsensólyom fészket rakott és fiókákat költött itt. Bejártuk a várat, megcsodáltuk bástyáit, udvarait, falait, kapuit, kiállítótermeit. Zrínyi Ilona és az ifjú Rákóczi szobra fájdalmasan szép. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor a gyermek átveszi apja kardját. Az arcokon fáradtság és szorongás. Hogyan tovább? Az ellenség ekkor már három éve ostromolta a várat. Nem akármilyen életiskola ez a majdani fejedelemnek. Némán szemlélődtünk, amikor ismert dallam érintett meg bennünket:” Ott, ahol zúg az a négy folyó...” Azt hittük, képzelődünk, de a vár udvaráról szállt fel az ének: fiatalok zenéltek finoman, szépen. Koszorúzáskor csapatunk a Szózatot énekelte el. Utunk legfájdalmasabb pontja a szolyvai emlékpark volt. 18000 mártírnak állítottak itt emléket, akik zömmel magyarok voltak. 1944 őszén szedték őket össze „málenykij robotra”. Behíváskor nem gondoltak semmi rosszra, készek voltak ezek a férfiak a háború romjait eltakarítani. De ez egy gyűjtőhely volt, a GULAG táboraiba való szállításuk előtt. Embertelen körülmények között, sokan pusztító járványok miatt lelték itt halálukat. Az emlékművet 1994 novemberében avatták a magyar sajtó jelenlétében. Sajnos, a következő napokban nem tudósítottak róla a lapok. Ez a kárpátaljai magyarokat azóta is bántja. Hazatérve elsősorban a Vereckei-hágón lévő honfoglalási emlékmű állapotáról kérdeztek bennünket. Kicsit megrongálták, nagyon meggyalázták. A festék nagy részét sikerült eltávolítani, de maradtak foltok. Néhány követ kivertek belőle. Tetején ott éktelenkedik egy élénk sárga ukrán címer.Mi azért ünnepet varázsoltunk ott. Koszorúzás előtt
7
HÍREK, RENDEZVÉNYEK
Bitvai Nándor alpolgármester mondott beszédet, és újra együtt énekeltünk. Arról, hogy magyar zászló is legyen az emlékművön, Simics János gondoskodott. Az emelkedett pillanatok után néztünk csak a tájra. Ez a 800 méter feletti, gyér növényzetű fennsík, mintegy keresztben fekszik a völgyekhez képest, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a Kárpátok hegyvonulataira. Honfoglaló őseink útján a Vereckei-szoroson ereszkedtünk lefelé. Sokszor átkeltünk a kanyargó Latorcán, ami minden alkalommal sebes volt, tiszta és gyönyörű. Ungvár szép város. Erősödött bennünk a benyomás, hogy annyival szebb, amennyivel több állami támogatást kap felújításra, mint a magyarság központja, Beregszász. Híres vára múzeumként működik, amely sokrétű anyagot mutat be, de a bútorzata feltűnően hiányos, nem mindig harmonikus. Itt is megérintett bennünket Rákóczi „nagy lelke”, hiszen az általa vezetett szabadságharcban jelentős szerepe volt a erődítménynek. A vár melletti skanzen nagyon érdekes és gazdag gyűjteménye a múlt századi falusi portáknak és egyéb épületeknek. Például egy iskola és a tanító szállása, vagy egy falusi templom ikonosztáza is látható itt.
A város egyik ékessége a görög katolikus bazilika. Kívül-belül csodálatos építmény. Belső tere klasszicista jegyek mellett neobarokk díszítéstől pompázik. Az arany csillogása kápráztatja a szemet, ikonosztáza fantasztikus, díszes képsor. A templomban számos Boksay József által festett kép található. Ő Kárpátalja leghíresebb festője. Ungvárt hátrahagyva hazafelé vettük az irányt A határra háromórás várakozást jósoltak, szerencsére nem lett annyi. Így sem volt kellemes. Az ukrán oldalon „Tilos a motort járatni” felirat miatt a napon álló buszban nem működhetett a klímaberendezés. A forróságban meglehetősen bágyadtan üldögéltünk, de egy óra múlva már szabadultunk is. Következett a schengeni határ. Hosszú sor végére álltunk. A záhonyi Tisza-hídon néztük a kanyargó folyót csodában reménykedve. És bekövetkezett! Sofőrünk valahogy elintézte, hogy a személyautók elé engedjenek bennünket, így fél órával megúsztuk. Élménygazdag kirándulás után hazatérni is jó. Kelleems hangulatban, egy kiadós kisvárdai estebéddel zárult a program. Köszönet a szervezőknek! Illés Ferenc
KIRÁNDULÁSAINKRÓL...
lin úzza B.né Kata
ját koszor eke, Kölcsey sír
Szatmárcs
Egy kép, mely mutatja, milyen sokan szoktunk lenni. Előtérben a Jordán házaspár
Munkács várában Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc (gyermekként) szobra, koszorúzta Jordán Éva
Kismarton, szabad program a belvárosban
fotók: Bencsics Ari és Szlatényi Mária
8
HÍREK, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ
AZ ÉLET ÉRTELME Hamarosan, október elsején, 17 órakor, kezdődik „az Élet értelme” szabadegyetem előadássorozata az Újpalotai Boldog Salkaházi Sára Plébánián (Pattogós u. 1.). Mottója: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem juthat az atyához, csak énáltalam” (János 14,6) Célja: tudni, hinni, tenni. Tudni, ismerni az igazságot, hinni Istenben és szeretetbe ágyazottan cselekedni. Bizonyítékokat mutatni a tudomány és az Istenhit összekapcsoltságára. A program misével kezdődik, majd ezt követően előadással folytatódik, s egy, a felmerült kérdéseket tisztázó beszélgetéssel zárul. A következő alkalmak szintén minden hónap utolsó szombatján, hasonlóan,
délutáni misét követően zajlanak majd. Nem csak érdekes előadásokról van szó, hanem képzésről is. Az „élet értelme” három éves, ingyenes szabadegyetem az életről. A rendszeres hallgatóinak, elvégzőinek a „XXI. Század életmentője, nemzetmentője” diplomát adja. Program: Október 1. Kellermayer Miklós: Az élet három síkja Október 29. Heidl György: Az élet kenyere November 26. Csókay András: Az élet életet fakaszt (számadás személyes élettapasztalatról) December 17. Vedres Csaba: Születés zenéje L.É.
Fák, felmérve
Védelem épületeinknek
Talán van, akinek feltűnt: a közterületi fákon fehér festékjelzések találhatóak. Ez jelzi, hogy az adott fa már bekerült a kerületi fakataszterbe. Műholdas helymeghatározó készülékkel mérik fel a Répszolg munkatársai a csemeténél idősebb növényeket. A Google térképpel társítva, nagy pontossággal látható a térképen az egyes fák helye. Rögzítik a becsült korukat, átmérőjüket, fajukat, korona, törzs gyökér állapotukat is táblázatos formában. Ezekből lehet következtetni a fák egészségi állapotára. Az utak mentén vizsgálják az űrszelvény benövését (járda, úttest), vezetékekbe növését, ingatlanokhoz való közelségét, ami módot ad eldöntetni, hogy károsítja-e az ingatlant.
Bögrés-poharas süti Nagyon gyorsan, nagyon könnyen, sütés terén teljesen kezdőknek is bátran ajánlható kevert tészta. Biztos sikerélmény, ami kedvet csinál további próbálkozásokhoz. Hagyományos, vagy „pecsenyés” tepsiben sütve magasabb lesz, lehet gyümölcsöt beledobálni, tetejére darabolt diót, barackmagot, vagy mogyorót téve. Az előkészített gyümölcsöt kicsit lisztezzük, vagy zsemlemorzsával keverjük össze, hogy ne ragadjon le az aljára a gyümölcs. Lehet (üresen) sütni, akkor esetleg torta tésztájaként használhatjuk fel. Magát a masszát (tésztát) ízesíteni is lehet pl fahéjjal, amikor gyümölcsösen készítjük, de ha csoki torta lesz, akkor lehet kakaót belekeverni. Télen mazsolával, más szárított gyümölcsökkel, csoki darabkákkal... Saját ötletekkel mindig más és más lehet, ami lényegében ugyanaz. Hozzávalók: • 1 pohár joghurt • 1 pohár olaj • 2 pohár cukor • 3 pohár liszt • 4 tojás • 1 fél sütőpor A pohár a joghurtos poharat jelenti, amelyik kb 2 dl-es, de tulajdonléppen ugyanazzal a pohárral mérve az arányok a fontosak. Egy nagyobb tálba beleöntve, a fenti sorrendben, mindig össze is keverve: ugyanezzel a pohárral mérhetem ki az összes hozzávalót is, egymásután, jól összekeverve. A tepsit kibélelem sütő papírral, majd beleöntöm lehetőleg egyenletesre igazgatva a masszát. Amennyiben gyümölccsel készül, ezután jön bele. Előmelegített sütőben, de közepes lángon kb 40 percig sütjük. Tűvel nézzük meg a közepénél, hogy ragad-e még, ha már nem, akkor jó. A tepsiben hagyjuk kihűlni, csak akkor borítsuk deszkára, de kezdhetjük felszeletelni még melegen a tepsiben, ha a család a konyhába sereglik és nem bír várni a finom illatokat érezve. Szlatényi Mari
Önkormányzatunk kiemelt célként kezeli a kerületben található helyi építészeti értékek megóvását, megőrzését. Sajnos, az utóbbi években sok szép, régi házat láthattunk áldozatul esni totális átépítéseknek, és még inkább bontásnak. A helyükön többnyire a városképbe nem illő, kevés zöldfelületet szabadon hagyó társasházak épültek, melyek ráadásul más típusú, az adott terület közösségééhez nem illeszkedő életformát és komolyabb környezeti terhelést is jelentenek. Mára az építési szabályok szigorodtak és a meglévő épületek nagyobb figyelmet kaptak. Helyszíni bejárás, írásos emlékek, dokumentumok feltérképezésével értékfelmérés készült. A további munkához, és a határozatalkotás előkészítéséhez az első lépcsőfok volt a leletárba vétel, és a tulajdonosok bevonása. Mint polgármesterünktől, László Tamástól, – aki maga is tagja a PePE-nek – megtudtam, a kerületi védelemmel az elsődleges cél a jelleg, és az egységes utcaképek megőrzése. Az, hogy az itt élőknek továbbra is kertvárosi, élhető, a múlt építészeti értékeire büszke lakókörnyezetet biztosítsanak. Lovas Éva PESTÚJHELYI DISPUTA A Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület hírlevele Felelős kiadó: Bánfalvy Istvánné, Katalin elnök A szerkesztőbizottság tagjai: Bencsics Aranka, Muzsayné Lévay Teréz, Lovas Éva, Sebestény István, Szlatényi Mária. Szerkesztés: Lovas Éva. Nyomdai előkészítés: Kuzma Angéla. Készült a Print Pack Nyomdában Email:
[email protected] E-mail címünkre várjuk a lappal kapcsolatos ötleteiket, véleményüket, az egyesület, és Pestújhely életéről szóló rövid írásaikat, fotókat!
