A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
Újesztendei gondolatok Újesztendõ napjáról írta Petõfi Sándor: “Hej, vannak ma számadások, Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték.” Háziasszony, házigazda év végi számadásuk során (összeadva “mit bevett és kiadott az év folytában”) ma is aggódva törölheti verejtékét: “mennyi van benn s mennyi van még”: fizetésbõl, nyugdíjból, kisvállalkozói jövedelembõl, szociális segélybõl az új esztendõben mire telik? Ki tudja-e fizetni a megemelt gázszámlát, a távfûtést, a dráguló közlekedést, a növekvõ árakat, adókat, járulékokat, a gyerek tandíját, a a vizitdíjat és a gyógyszereket? Széles néprétegek: munkások és alkalmazottak, nyugdíjasok és munkanélküliek, õstermelõk és kisvállalkozók, gyermekes családok és tanulók, betegek és csökkent munkaképességûek számára az új esztendõ érezhetõen nehezebb lesz, mint az elõzõ volt. Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat keserû öniróniával: viszont könnyebb lesz, mint az utána következõ. Számadást nemcsak egyének és családok készítenek. Számadással tartoznak az ország vezetõi is. Mire költötték az adófizetõktõl beszedet adókat? Mennyi volt benn, s mennyi maradt benn az állam erszényében? Hogyan növekedtek a tõkejövedelmek és hogyan a munkajövedelmek? Mennyire telítõdtek az amúgy is gazdagok − Petõfi szóhasználatával − pénzesládái (modernebb szóhasználattal: bankszámlái), és mennyi jutott a valóban rászorulóknak, a kiszolgáltatottaknak, a szegényeknek? Az ország ügyeiért felelõsök az államháztartási egyensúly helyreállításának szükségességérõl beszélnek. De kik a felelõsök az egyensúly megbomlásáért, és kikkel akarják megfizettetni az évek során felhalmozódott államháztartási hiányt? A rendszerváltás haszonélvezõivel vagy pedig megint a vesztesekkel, azokkal, akik verítékükkel keresik kenyerüket? A profitorientált tõkés társadalomban ki
törõdik a vesztesekkel? Ki védi meg a dolgozó ember érdekeit? Ahogyan József Attila írta: “Inkább segít a kutya szõre / a teríthetõ betegen, / semhogy magát miértünk törje, / aki sorsunktól idegen.” A veszteseknek, a dolgozó embereknek saját maguknak kell önmagukat megvédeni. Összefogás és szervezettség nélkül ez azonban nem megy. A tõke gazdasági és politikai hatalmával csak a “szervezett munkás” ereje szállhat szembe. Ma a munkások szervezettsége fájdalmasan alacsony. Az aktív népességnek mindössze 14 százaléka szakszervezeti tag, amelyek szintén megosztottak. Az elmúlt évben a kilátásba helyezett megszorítások mintha felrázták volna a szakszervezeteket. Az új esztendõben megerõsödnek-e a munkások érdekvédelmi szervezetei, vajon képesek lesznek-e a szakszervezetek egymással is összefogva, szervezettebben és eredményesebben harcolni a munkásérdekekért? A politikából kiábrándult, szervezetlen, öntudatlan tömegek kiszolgáltatottak mindenféle megtévesztõ politikai demagógiának. A kiábrándultság és elkeseredés könnyen a nacionalizmus és idegengyûlölet, az anarchizmus és jobboldali radikalizmus táptalajává válhat, amit a jobboldali, szélsõjobboldali politikusok saját céljaira használnak fel. Az elmúlt év õszén szélsõjobboldali csoportok erõszakos akciói megmutatták, mivel is fenyeget, ha idejében nem állítjuk meg az ordas eszmék térhódítását. Legyen tehát az új esztendõ az új fasizmus elleni összefogás és közös fellépés esztendeje! Az év végén a Magyarországi Munkáspárt 2006 is számvetést készített. A 22. kongresszus áttekintette a párt munkáját az elmúlt esztendõben. Voltak sikereink, és voltak kudarcaink is. Rövid idõ alatt, szinte a semmibõl, sikerült megszervezni, és talpra állítani a pártot. A párt szervezésében azonban vannak még “fehér foltok”. Az újjászervezett pártot egyelõre még kevesen ismerik. A szélesebb tömegekhez még nem jutottunk el. Az új esztendõben munkánkat jobban meg kell szerveznünk. Szélesíteni kell tömegkapcsolatainkat. Növelni kell a fiatalok számát sorainkban,
A TARTALOMBÓL Pártkongresszus Küldöttek, meghívottak és vendégek a kongresszuson
3. és 8. oldal
Beszámoló és határozat A végzett munkáról és a feladatokról
4−5. oldal
Szolidaritási nyilatkozat Nemzetközi összefogás az új imperializmus és a háborúk ellen
6. oldal
Csillagom-csillagom Elnapolták a vörös csillag pert
6. oldal
Állásfoglalás az egészségügyért A privatizáció nem kiút
7. oldal
Állásfoglalás az energiaárakról Szociálisan igazságos háztartási-energia árakat
7. oldal
fejleszteni kell a fiatalok között végzett munkát. Sokat várunk a fiataloktól, Ady Endre bíztató szavaival: “Csak sokan és csapatban legyenek És seregek Nõjjenek e seregtelen honban.” Ady egymással “beszélgetõ” kurucai közül az egyik kuruc szilveszterkor imígyen szól társának: “Szerencsés esztendõt, jósorsba menendõt, György cimborám kívánok most néked”. Kívánjunk magunknak mi is, “szerencsés esztendõt, jósorsba menendõt”. S György cimbora borúlátására (“Nem látom, nem látom, / szívbéli pajtásom, /nem látom a ködöktõl a jövendõt, / fultak itt a szívek / és éhesek és gonoszak a bendõk”), legyen a mi válaszunk is: “De ilyenkor hinni S remény zászlót vinni Illik a jó kordiális vitéznek. Szilveszter éjjelén Keserû szánk tátítsuk ki a méznek.” W.Á.
BÉKESSÉGES ÉS SZERENCSÉS ÚJ ESZTENDÕT KÍVÁNUNK A TÁMPONT MINDEN OLVASÓJÁNAK!
2 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Választások Latin-Amerikában Ecuador balra tart A 43 éves Rafael Correa közgazdász, volt pénzügyminiszter, a szavazatok 63 százalékával fölényesen gyõzött a banánmilliárdos Alvaro Noboaval szemben az ecuadori elnökválasztás november 26-án tartott második fordulójában. A tizenhárommilliós ország a régió negyedik olajtermelõje, de a lakosság negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Correa kijelentette, hogy “minden öt hordó olajból négy a multiké és csak egy marad az országnak”. Az állandósult társadalmi feszültség miatt, a politikai rendszer törékeny, és az elégedetlen ecuadoriak tíz év alatt három államfõt buktattak meg. A nyolcvanas években Cardoso korábbi elnök által kezdeményezett, de késõbb is folytatott neo-liberális gazdaságpolitika miatt a fiatalok tömegesen hagyták el az országot. Mintegy 800.000 (!) ecuadori tartózkodik jelenleg Spanyolország-
ban, akiknek többsége napi 15− 16 órát robotol az agrárültetvényeken. Az olajexport után, a külföldön dolgozók évi mintegy 1,7 milliárd dolláros hazautalása jelenti az ország legfontosabb deviza bevételét. A január 15-én hivatalba lépõ Correa elutasította az USA által erõltetett szabadkereskedelmi megállapodást. Kijelentette, hogy bezárják a Mantában lévõ amerikai támaszpontot, és “nem ismeri el a távozó kormány utolsó óráiban kötött megállapodásokat”. A megválasztott elnök tervei között szerepel a politikai rendszer reformja, és a multinacionális vállalatokkal kötött szerzõdések újratárgyalása. A magát “baloldali kereszténynek” tartó Correa az olajbevételek jelentõs részét a lakosság elszegényedésének a csökkentésére kívánja fordítani, ezért a londoni Economist nem minden alap nélkül, “ecuadori Cháveznek” nevezte.
Globalizált szolidaritás A Volkswagen vezetése a Brüsszel melletti Forestben lévõ autógyár 5400 dolgozójából mintegy négyezernek az elbocsátását tervezi, és a termelést németországi gyárakba kívánják áttelepíteni. A beszállítókat is figyelembe véve mintegy 12000 személyt érint a munkahelyek bezárása, ami ellen nemzetközi akció bontakozott ki. A belga fõvárosban 25000 fõ részvételével december 2-án megmozdulást rendeztek, amelyen nemcsak különbözõ belga szakszervezetek tagjai vettek részt, hanem a német vasipari dolgozók szervezetének, az IG METAL-nak a delegációja és küldöttségek képviselték a francia, a spanyol, az olasz, és a brit szakszervezeteket. Részt vett az Európai Parlament Baloldali frakciójának (GUE/ NGL) több tagja is. A baloldali frakció tíz képviselõje látogatást tett a foresti gyárban, ahol Francis Wurtz el-
nök a szakszervezeti vezetõknek megígérte, hogy az EP plenáris ülésén felvetik az elbocsátások ügyét. A frakcióvezetõ kiállt a munkahelyek megõrzése mellett és hangsúlyozta, hogy változtatni kell az egységes közös piaci stratégián, ami elsõsorban a részvényesek érdekeit védi, valamint a munkaerõ költségeinek a csökkentését favorizálja. Wurtz kijelentette, hogy nem szabad engedni a multiknak, akik az egyes országok dolgozóinak a megosztására, szembeállítására törekednek. Az Európa jövõjével foglalkozó brüsszeli vitában, a német Gabi Zimmer baloldali EP képviselõ azt mondta, hogy a foresti helyzet is igazolja a tagállamok lakosságának a véleményét, ami “kifogásolja a biztonság és a szociális védelem hiányát a veszélyeztetett munkahelyek esetében.” ács
A bolivári forradalom sikere Venezuelában A december 3-i elnökválasztáson Hugo Chávez a szavazatok 63 százalékát, az ellenzéki koalíció jelöltje, a szociáldemokrata Manuel Rosales pedig 37 százalékát kapta. Elsõ megválasztásakor, 1998-ban csak a választók 56 százaléka támogatta Chávezt. Az Európai Uniót, az Amerikai Államok Szervezetét, a Mercosurt és a Carter Alapítványt képviselõ 200 megfigyelõ, valamint 600 külföldi újságíró kísérte figyelemmel a politikai erõpróbát. Az eredményhirdetés után a régi/új elnök kijelentette, hogy “a forradalom új szakaszába lép”, ami “a 21. század szocializmusát” jelenti. A növekvõ olajbevételek miatt a gazdaság átlagosan évi kilenc százalékkal fejlõdik. Az eredmények lehetõvé tették, hogy a kormány széleskörû szociális reformokat hajtson végre, ami elsõsorban az egészségügyben, az oktatásban és a szegényebb rétegek kedvezményes élelmiszerellátásában valósul meg. Venezuela a világ ötödik olajtermelõje, exportjának nyolcvanhat százalékát “a fekete arany” jelenti. A Bush-kormány alatt megromlott kapcsolatok ellenére az or-
szág legfontosabb gazdasági partnere az USA, ahova a kivitel közel hatvan százaléka irányul. A washingtoni diplomácia is reagált Chávez imponáló gyõzelmére. Seen McCormick, a külügyminisztérium szóvivõje kijelentette, hogy “keresik a lehetõségeket, a caracasi kormánnyal való szoros együttmûködésre”. “Nem szükségszerû, hogy feszültség legyen közöttünk”. Hugo Chávez kijelentette, hogy az Egyesült Államok feltételekhez köti a kapcsolatok javítását. Nicolas Maduro venezuelai külügyminiszter szerint, “csak az álláspontok kölcsönös tiszteletben tartása mellett lehet párbeszédet folytatni Caracas és Washington között”. A bolivári forradalom nemcsak a lakosság többsége életkörülményeinek a javulását jelenti, de a Chávez-kormány gazdasági segítséget nyújt Kubának, Bolíviának, Ecuadornak és más államoknak is. Lula da Silva brazil elnök kijelentette, hogy “több választáshoz hasonlóan Chávez gyõzelme is a Latin-Amerikában zajló politikai, és szociális változásokat mutatja”. K.G.
Vietnam: gazdasági sikerek Vietnam komoly sikerének tekinthetõ, hogy 2006. december 28-ától a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja. “Hallatlan lehetõség” − jellemezte országa belépését a Kereskedelmi Világszervezetbe Nguyen Minh Triet vietnami államfõ. Az utóbbi évtizedben Kína után Vietnam a leggyorsabban növekvõ gazdaság az ázsiai térségben. Kitört a hazai piacról és több termékkel a világ élbolyába küzdötte fel magát. Thaiföld után a világ második legnagyobb rizsexportõre. A világpiacon borskivitelben a legnagyobb. Kávéban
csak Brazília elõzi meg. Textiltermékek, kesudió, valamint tengeri halak tekintetében is az élvonalban van. Olajban sikerült nettó exportõrré válnia. A 62 milliárd hazai össztermékû országban az egy fõre jutó GDP 620 dollár. A jövedelmi viszonyok országrészenként igen eltérõek, de a szegénységet sikerült látványosan visszaszorítani.
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
TÁMPONT 3
KONGRESSZUS
A Magyarországi Munkáspárt 2006 22. kongresszusa 2006 december 10-én tartotta 22 kongresszusát a Magyarországi Munkáspárt 2006. Az alapszervezetek 172 küldöttet választottak, 168 küldött jelent meg. A választott küldötteken kívül mintegy kétszáz meghívott, vendég, érdeklõdõ vett részt a kongresszuson. Megjelent Sonia Diaz Llera asszony, a Kubai Köztársaság nagykövete, a Vietnami Nagykövetség elsõ titkára, a Francia Kommunista Párt képviselõje. Meghívott vendégként megjelent, üdvözölte a kongresszust, felszólalásában a párbeszéd, a Munkáspárt 2006-tal való együttmûködés készségét fejezte ki Németh Erika, a Magyar Szocialista Párt elnökségének tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága nevében üdvözölte a kongresszust Hirschler Tamás. A meghívott társadalmi szervezetek közül a Marx Károly Társaság elnöke levélben, a Május Elseje Társaság képviselõje felszólalásában üdvözölte a kongresszust. Képviseltette magát a Kádár János Baráti Kör, az Attac Magyarország, a BET, a Baloldali Alternatíva Egyesület. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját Fratanolo János, a párt elnöke terjesztette be. (A beszámolót a 4−5. oldalon rövidítve ismertetjük.) A Pártetikai Bizottság jelentését Dr. Bognár Péter, a bizottság elnöke terjesztette be. A Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság munkájáról Jónás Ferencné, a bizottság elnöke számolt be.
Napirend elõtt kért szót Alföldi Barna Hódmezõvásárhelyrõl. Arról tájékoztatta a kongresszust, hogy a hódmezõvásárhelyi alapszervezet 73 taggal átlépett a Munkáspárt 2006-ba. Elmondta, az alapszervezet tagjai korábban úgy határoztak, az átlépésrõl egységesen fognak dönteni. Októberi taggyûlésükön úgy döntöttek, a továbbiakban mind a 73-an a Magyarországi Munkáspárt 2006 tagjaiként kívánnak mûködni. Ketten a kilépést választották. A kongresszus tapssal fogadta a hódmezõvásárhelyi alapszervezet döntését. A vitában felszólaltak: Vajnai Attila (alelnök), Jávorfí János (Pécs), Bor János (Gyõr), Orosz József (Budapest), Borsos
Gyula (Abádszalók), Morvay Nándor (Pécs), Tajcs Ferenc (Eger), Kis Bálint (Nyíregyháza), Nagy Péter (Komárom), Mihály János (Debrecen), Széchy András (Budapest), Deák Imre (Komló), Farkas Péter (Budapest), Bársony Margit (Szolnok), Szilágyi Jánosné (Budapest), Gergácz Józsefné (Budapest), ifj. Pöttendi János (Szigetvár). A kongresszus határozatot hozott személyi kérdésekben. Kecskeméti Sándor elnökségi tag egészségi ok miatt kérte felmentését. A kongresszus kérését tudomásul vette. Egyben a szervezeti szabályzatnak az elnökség létszámára vonatkozó elõírását úgy módosította, hogy az elnökségi tagok száma maximum 17 fõ lehet. Az elnökség tagjai közé választotta Nagy Pétert (Komárom), Soós Károlyt (Bátonyterenye) és Tóth Andrásnét (Egercsehi). Kiss Bálint elnökségi tagot az ifjúság között végzett munka irányításával megbízott alelnöknek választotta meg. Döntést hozott arról, hogy Vajnai Attila általános elnökhelyettes legyen. Az elfogadott változásokkal a kongresszus megerõsítette az elnökség megbízatását. Kiss Lászlót, miután KB-tagnak javasolják, a Pártetikai Bizottságban viselt tisztség alól felmentette, s megüresedett helyére Dr. Jegesy Andreát választotta meg. A Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottságban Halász Miklóst akadályoztatá-
sa miatt tagsága alól felmentette és helyére Horváth Mihálynét választotta. Az elfogadott változásokkal a kongresszus megerõsítette a Pártetikai Bizottság és a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság megbízatását. A kongresszus Nemzetközi Szolidaritási Nyilatkozatot fogadott el (A Vajnai Attila által elõterjesztett Nyilatkozatot lapunk
6. oldalán közöljük.) Wirth Ádám irányelvek elfogadására tett javaslatot a pártprogram és a szervezeti szabályzat kidolgozásához. Az irányelvek tervezetét a lap elõzõ számában közöltük A kongresszus az irányelveket jóváhagyta. A kongresszus állásfoglalásokat fogadott el az egészségügy problémájáról és az energiaárakról. (Az állásfoglalásokat a 7. oldalon közöljük.) A kongresszus határozat elfogadásával zárult (ld. 5. oldal).
4 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
A Központi Bizottság beszámolója (Rövidített szöveg) A beszámoló bevezetéseként Fratanolo János arra emlékeztetett, a 21. kongresszuson hogyan határoztuk meg azt a pártot, amelyben dolgozni akarunk.
Egy év után? Az eltelt egy év egyrészt rengeteg idõ, ha konkrét, tételes beszámolót kell készítenünk, hiszen ebben az egy évben sok minden történt velünk, az országban és a világban. Másrészt rövid, fõleg akkor, ha az általunk kitûzött célok teljesítésérõl és a párt fejlõdésrõl kell beszámolnunk. A párt igazán szervezetten azokon a helyeken mûködik, ahol a párt demokratikus megújulását követelõ párttagság viszonylag egységesen lépett fel. Egy év alatt szervezettségünket nem tudtuk kiterjeszteni az egész ország területére. Arra számítottunk, hogy a régi párt aktív tagjai, látva és felismerve azt, hogy a szakítás nem öncélúan, nem egyéni sérelmek miatt, hanem elvi alapokon, a párt kommunista értékeinek megtartásáért történt, hamarosan csatlakozni fog hozzánk. Vannak jelek, hogy ez a folyamat elkezdõdött, de nem olyan intenzitással, mint ahogy elképzeltük. Valószínû, hogy ehhez az idõ rövidnek bizonyult. Most az a feladatunk, hogy beszámoljunk az eddig végzett munkánkról, sikereinkrõl, kudarcainkról, erõfeszítéseinkrõl, a 21. kongresszus óta végzett tevékenységünkrõl. Meg kell határoznunk a párt fejlõdésének az útját, a párt helyét és szerepét az ország politikai palettáján. Õszintén, kritikusan, önkritikusan számot kell vetnünk helyzetünkkel, s felelõsen kell a jövõnket terveznünk.
A politikai helyzet A beszámoló elemezte azt az általános politikai helyzetet, amelyben a párt jelenleg dolgozik. Két választás volt − parlamenti és önkormányzati. Az újjászervezõdõ pártunk a hivatalos bejegyzés elhúzódása miatt csak az utolsó pillanatban tudott a választáson elindulni Hiányzott az infrastruktúra, nem volt pénzünk, a párt megszervezõdése még nem fejezõdött be. Csupán néhány megyében tudtunk jelölteket állítani. Ezekben a körülményekhez képest elfogadható eredményt értünk el. Választási programunk, a TÁMPONT megjelenése, a kampányban való részvételünk, jelöltjeink bemutatkozása segítettek pártunk megismertetésében és népszerûsítésében, igazi áttörést azonban nem tudtunk elérni. A sajtóban és televízióban ritkán jutottunk szóhoz. A választási eredményeket és tapasztalatokat elemeztük és értékeltük. Vannak képviselõnk a helyi önkormányzatokban, s vannak polgármestereink is.
Több helyen “külsõ” bizottsági tagként, szakértõi minõségben veszünk részt a helyi önkormányzatokban. A 2006-os év hazánkban a gazdasági nehézségek, a növekvõ szociális feszültségek, az élezõdõ politikai ellentétek esztendeje volt. A kormány politikai okokból sokáig halogatta a helyzet õszinte feltárását, a pártok a választási kampány idején megalapozatlan ígérgetésekkel egymásra licitáltak. A második Gyurcsány-kormány csak választási gyõzelme után állt elõ megszorító csomagtervével, ami a széles közvéleményt felkészületlenül érte. A kialakult helyzetet a jobboldali ellenzék frontális támadásra használta ki a kormány ellen. Célja a kormány megbuktatása és egy jobboldali kormányváltás kierõszakolása, a Fidesz visszakerülése a hatalomba. Politikai fegyvereik az antikommunizmus és szocializmusellenesség, a nacionalizmus és sovinizmus, a populizmus és a szociális demagógia, neonáci eszmék és rasszizmus.
Politikai feladataink Legfontosabb feladatunk ebben a helyzetben: egyrészt a növekvõ fasiszta veszéllyel szemben védeni a demokráciát, másrészt a neoliberális gazdaságpolitikával szemben kiállni a dolgozók érdekei védelmében, támogatni és segíteni érdekvédelmi harcukat. A Magyarországi Munkáspárt 2006 az alapvetõ elvi és politikai különbözõségek ellenére korrekt viszonyra törekszik az MSZP-vel. Ez nem jelenti azt, hogy kritikátlanul elfogadjuk az általuk vezetett kormány intézkedéseit. Készek vagyunk azonban együttmûködni a szélsõjobboldallal szövetkezõ jobboldal hatalomra jutásának megakadályozásában. A mindenkori kormány politikáját a kizsákmányolt többség szempontjából bíráljuk. Folytatjuk a szociális kezdeményezéseket. Fontos feladatunk a neofasiszta, rasszista szélsõségek elleni harc, az ordas eszméknek a visszaszorítása. Még az év elején kezdeményeztük, hogy új hatékony törvényi szabályozást hozzanak a “gyûlöletbeszéd” ellen, valóban büntethetõ legyen a holocaust tagadása, rasszista könyvek kiadása. Kezdeményezésünket, amely az errõl szóló törvény megalkotását célozta, folytatni kívánjuk. A Magyarországi Munkáspárt 2006 nem mond le arról, hogy azonnal megszüntessék Magyarországon a munkásmozgalmi jelképek használatának tiltását. E cél érdekében a nemzetközi közvélemény segítségét is igénybe vesszük.
A pártról A beszámoló részletesen foglalkozott a párt helyzetével. Szinte a semmibõl kellett megteremteni mûködésünk elemi feltéte-
leit. Az Elnökség és a Központi Bizottság rendszeresen megtartotta üléseit. Ezeken demokratikus légkörben folyt a vita. Az ülések nyitottak voltak a párt tagjai számára. A Központi Bizottság és az Elnökség fontos állásfoglalásokat fogadott el és jelentetett meg. A végrehajtáshoz azonban nem volt apparátusunk. A vezetõ testületek munkáját a jövõben tervszerûbbé, szervezettebbé és hatékonyabbá kell tennünk. Idõnként személyes okok, vélt vagy valódi személyi ellentétek, sértõdöttségek és túlzott érzékenység zavarják a munkát. Ezeket félre kell tennünk. Tudatosítani kell, hogy a párt céljait csak együtt, egymással összefogva, egymást segítve érhetjük el. A pártszervezetekben olyan légkört kell kialakítani, amelyben az esetleges személyi problémák egyetértésben megoldhatók és nem zavarják a közös munkát. Vannak, akik elfáradtak és elcsüggedtek, s a visszavonulás gondolatával foglalkoznak. Velük megértéssel és türelemmel kell foglalkoznunk, hogy megõrizzük õket a párt és a mozgalom számára. Vannak, akik türelmetlenül irreális terveket javasolnak, amelyek egy csapással megoldják problémáinkat. Illúzióink nem lehetnek, a csodavárás nem segít. A párt megerõsödéséhez kommunisták szívós, kitartó munkájára van szükség. Nem lehetnek illúzióink, hogy egy csapásra, egyetlen kongresszussal, egyetlen határozattal megváltoztatható a párt helyzete. A párt megerõsítése és az elõttünk álló feladatok megoldása hosszú távú munkát követel. Erre kell felkészülnünk. Alakuló kongresszusunkon egyértelmûen megfogalmaztuk, hogy milyen párt akarunk lenni: marxista elméleti alapú, demokratikusan felépülõ és mûködõ, antifasiszta, antikapitalista kommunista párt, amelynek történelmi célja a szocializmus, amely kapitalista viszonyok között is a dolgozók érdekeit védelmezi. Elmondtuk azt is, hogy még sokat kell azért dolgoznunk, hogy olyan párt legyünk, amilyen szeretnénk. Most vizsgázunk, hogy pártunk mennyire felel meg, egyáltalán megfelel-e a kommunista párt lenini követelményének. Pártunk csak abban az esetben tud talpra állni, megerõsödni és megújulni, ha reálisan értékeli a valóságos helyzetet, õszintén feltárja saját hibáit, s kitartóan dolgozik azok kijavításán. Reális helyzetértékelés, õszinte önvizsgálat, kitartó és szervezett munka − ezek ma a legfontosabb követelmények. Egy évvel ezelõtt kinyilvánítottuk: hívunk és várunk minden kommunistát, azokat is, akik az elmúlt években kimaradtak, és azokat is, akik a szakadás után nem tudták eldönteni, hova álljanak. Abban bíztunk, hogy az MKMP megszabadul elnökének hibás politikájától és antidemokratikus módszereitõl, s akkor újra megnyílik az út a két párt egyesüléséhez. (Folytatás az 5. oldalon)
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
TÁMPONT 5
A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás a 4. oldalról.) Sajnos nem így történt. Thürmer újabb kizárásokkal és fenyegetésekkel “megtisztította” pártját kritikusaitól. A megmaradt tagsága egy részét félrevezetve személyre szóló hûségnyilatkozatot csikart ki tõlük. Továbbra is célunknak tekintjük a kommunista mozgalom egységének helyreállítását.
Feladataink a 2007-es esztendõben Befejezésül az elõadó összefoglalta az elkövetkezõ év legfontosabb feladatait: 1. Pártunk szervezeti megerõsítése. Folytatni kell a tagfelvételi munkát. Növelni kell a fiatalok, az aktív dolgozók arányát a párttagságban. Újra kell élesztenünk a nõmozgalmat. Új alapszervezeteket kell létrehoznunk. Meg kell szervezni a pártot ott is, ahol ma még nincsenek vagy csak kis létszámmal vannak pártszervezetek. A vezetést a pártélet minden szintjén meg kell erõsíteni. Alakítsuk ki a megyei és a helyi szervezetek regionális együttmûködését. Munkánk szakmai megalapozása, a központi vezetõ testületek szakmai segítése céljával alakuljanak szakmai munkacsoportok (munkáspolitika, agrárpolitika, szociálpolitika, ifjúságpolitika, önkormányzati munka stb.). Fontos feladatunk, hogy megtaláljuk az utat a fiatalokhoz. .A fiatalokkal való foglalkozást alelnöki szintre tervezzük emelni. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy válasszunk egy harmadik, fõként a fiatalokkal foglalkozó alelnököt. 2. Fokozni kell politikai és média-jelenlétünket, fejlesztenünk kell a párt internetes honlapját, ki kell bõvítenünk az internetes információcsere lehetõségét. Növekvõ színvonalon folytatni kell a TÁMPONT megjelentetését és szélesebb körû terjesztését. Fejleszteni kell külsõ sajtókapcsolatainkat. Arra kell törekednünk, hogy a sajtóban gyakrabban szerepeljünk. Aktuális politikai kérdésekben az eseményekre reagáló állásfoglalásokat adjunk ki. Politikánk megismertetésére és népszerûsítésére nyilvános
központi és helyi rendezvényeket (gyûlések, demonstrációk, fórumok, sajtótájékoztatók stb.) szervezzünk. 3. Szélesíteni kell tömegkapcsolatainkat. Fejleszteni és szélesíteni kell együttmûködésünket a szakszervezetekkel, baloldali civil szervezetekkel. Támogatjuk a Magyar Antifasiszta Ligát. A szocialista párttól balra álló pártok és politikai csoportok szorosabb együttmûködésére, törekszünk. Kiemelt
figyelmet fordítunk a szociális problémák (munkanélküliség, elszegényedés, gyermekéhezés, nyugdíjasok helyzete, a nagycsaládok, halmozottan hátrányos helyzetûek stb.) kezelésére. 4. Építeni kívánjuk nemzetközi kapcsolatainkat. A kapcsolat felvételére, rendszeres információ- és tájékoztatáscserére törekszünk a kommunista és baloldali pártokkal. Aktívabban kívánunk részt venni a kommu-
nista pártok nemzetközi tanácskozásain. Támogatólag veszünk részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalom, szociális mozgalom, globalizmus-kritikai mozgalom közös akcióiban. 5. Beindítjuk ebben az évben a pártoktatást és az elméleti munkát. Felkészülünk a párt soron következõ, 23. kongresszusára. A 22. kongresszuson elfogadott irányelvek alapján, (lásd az irányelv-tervezeteket) kidolgozzuk és pártvitára bocsátjuk a párt programját és új Szervezeti Szabályzatát.
Magyarországi Munkáspárt 2006 − 22. kongresszus 2006. december 10.
Határozat
1. A kongresszus megtárgyalta és jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját a párt elmúlt évi tevékenységérõl. Megállapította: az újjászervezõdõ párt rövid idõ alatt talpra állt, önálló politikai pártként indult két választáson, számos idõszerû kérdésben állást foglalt. Ugyanakkor politikai programunk még nem vált eléggé ismerté, a dolgozók, a lakosság szélesebb köréhez nem sikerült eljutnunk. A jövõben munkánkat sokkal szervezettebbé és hatékonyabbá kall tennünk. 2. Politikai programunkat bonyolult gazdasági és politikai helyzetben törekszünk megvalósítani. A gazdasági stabilitás biztosítása érdekében elkerülhetetlen a költségvetési egyensúly helyreállítása. Ellenezzük azonban azt, hogy ennek terheit a neoliberális gazdaságpolitika fõleg a dolgozókra hárítsa. Csak olyan (nyugdíj, egészségügyi, oktatási stb.) reformot támogatunk, amely szem elõtt tartja a dolgozók és a nyugdíjasok érdekeit, korábban kivívott jogait és vívmányait nem csorbítja. Az egyensúlyteremtõ lépések, a reformok elõkészítésében és megvalósításában elengedhetetlennek tartjuk a kormányzatnak a dolgozók érdekvédelmi szervezeteivel történõ érdemi egyeztetését. A dolgozók érdekeinek védelmében szolidárisak vagyunk a szakszervezetekkel. Támogatjuk érdekvédelmi harcukat a tisztességes munkabérekért, a jobb munka- és életkörülményekért. 3. A jobboldali ellenzék kíméletlen harcot indított a hatalom visszaszerzéséért. Céljának eléréséhez egyaránt felhasználja a parlament és a kormány bojkottját, álbaloldali jelszavak megtévesztõ használatát, együttmûködést szélsõjobboldali elemekkel. Harcolunk az utóbbi idõben felerõsödött jobb-, és szélsõjobboldali politikai törekvések ellen. Elítéljük az erõszakos utcai randalírozó rendbontásokat. Leleplezzük, és elutasítjuk mind a polgári neoliberalizmust, mind a demagóg jobboldali populizmust. A fasizmus növekvõ fenyegetésével szemben a demokrácia megvédéséért és
kiszélesítéséért küzdünk. 4. Együttmûködésre törekszünk minden baloldali és haladó erõvel. Erõsíteni kívánjuk kapcsolatunkat a baloldali civil szervezetekkel. Keressük a kapcsolatot és az együttmûködés lehetõségét más baloldali pártokkal. Nyitottak vagyunk az együttmûködésre minden antifasiszta demokratikus szervezettel. Elhatárolódunk azonban a nemzeti és a szociális demagógiától. Károsnak és megengedhetetlennek tartjuk a fasiszta veszély mindennemû lebecsülését. Szélsõséges nézeteket képviselõ jobboldali szervezetekkel, vagy olyanokkal, amelyek neonáci, újnyilas vagy más szélsõjobboldali eszméknek engedményeket tesznek, együttmûködni semmilyen formában nem kívánunk. Elítéljük a neonáci és újnyilas megnyilvánulásokat, Szálasi miniszter és vérbíró tábornokának rehabilitálását. Szükségesnek tartjuk és támogatjuk az antifasiszta erõk közös fellépését. 5. A kongresszus fontos feladatként jelölte meg a párt szervezeti megerõsítését, új tagok felvételét, új alapszervezetek alakítását az ország minden régiójában és megyéjében. Minden szinten jobban össze kell hangolni a pártszervezetek munkáját. Meg kell szerveznünk a tagság marxista képzését és önképzését. A politikai felvilágosítás, agitáció és propaganda fontos eszköze a TÁMPONT. El kell érnünk, hogy gyakrabban kapjunk szót a nyomtatott és elektronikus médiában. Fejleszteni kell a politikai tömegmunka minden formáját (házi agitációt, fórumok és gyûlések, utcai demonstrációk szervezését, illetve ezeken való részvételt). Már most el kell kezdenünk a felkészülést a 2009-ben és 2010-ben esedékes választásokra. 6. A kongresszus irányelveket fogadott el pártprogram és új szervezeti szabályzat kidolgozásához. A pártprogramot és az új szervezeti szabályzatot pártvita után, a soron következõ, 23. kongresszuson tervezzük elõterjeszteni.
6 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
Csillagom-csillagom
Magyarországi Munkáspárt 2006 − 22. kongresszus 2006. december 10.
Nemzetközi szolidaritási nyilatkozat A Magyarországi Munkáspárt 2006 kongresszusa szolidaritását fejezi ki a társadalmi haladásért, a munka felszabadításáért, a népek szabadságáért, a békéért és a demokráciáért küzdõ nemzetközi baloldali és demokratikus erõkkel. A kommunista és munkáspártok lisszaboni tanácskozása a kommunisták közös feladataként tárgyalta az új imperializmus és a neokolonializmus elleni harcot, a militarizmus és a háborúk elleni küzdelmet, az USA agressziójának elhárítását Közel-Keleten és más térségekben, Kuba és más latin-amerikai országok ellen irányuló támadások, gazdasági embargó, politikai diszkrimináció kivédését. A demokrácia és az emberi jogok imperialista lábbal tiprásával szemben a demokrácia és a szabadságjogok védelmére szólított fel. Felhívta a figyelmet a szélsõjobboldali irányzatok elõretörésére, a fasiszta veszély növekedésére, az idegengyûlölet, a fajüldözés és az antikommunizmus nemzetközi térhódítására. Bírálta a neoliberális gazdaságpolitikát, a munkanélküliség és szegénység növekedését, az egészségügyi és oktatási helyzet romlását. A tanácskozás résztvevõi által aláírt nyilatkozat kiemelte a haladó és antiimperialista erõk összefogásának, ezen belül a kommunista és munkáspártok közötti együttmûködésnek a jelentõségét. Javaslatokat tett a kommunista és munkáspártok, valamint más haladó és forradalmi erõk közötti szolidaritás erõsítésére, közös akciók szervezésére. A Magyarországi Munkáspárt 2006, a lisszaboni felhíváshoz csatlakozva, megerõsíti szolidaritását a nemzetközi kommunista mozgalommal, a haladó, antiimperialista és forradalmi erõk közös harcával, támogatja közös akciók szervezését, azokban kész részt venni. A november végén Rigában ülésezõ NATO csúcs a militarizmus és fegyverkezés fokozására, közös katonai egységei létszámának emelésére és tevékenységük kiterjesztésére irá-
nyuló határozatokat hozott. A NATO-ban részt vevõ országok kommunistái nyilatkozatban tiltakoztak a NATO csúcs határozata ellen, és felhívással fordultak a világ békeszeretõ, háborúellenes erõihez, hogy tegyenek közös lépéseket a militarizálás, a háborúk és az agresszió visszaszorítására. A felhíváshoz csatlakozva követeljük Irak és Afganisztán katonai megszállásának, a palesztin nép elleni katonai akcióknak a megszüntetését, a térség nemzetközi konfliktusainak békés − tárgyalásos úton történõ − megoldását, az atomfegyverkezés és a fegyverkezési verseny leállítását, a külföldi területeken létesített katonai bázisok felszámolását, a katonai blokkok feloszlatását. Az imperializmus mérgezett politikai fegyvere az antikommunizmus. Szervezett nemzetközi kampányt indítottak Európában a kommunista pártok és a kommunisták ellen, amiben az Európai Néppárt tagjaként, az EU fórumainak felhasználásával, kezdeményezõ szerepet játszott a magyarországi Fidesz. Országunkban tiltják és üldözik a nemzetközi kommunista mozgalom jelképeinek használatát. Pártunk alelnöke ellen a vörös csillag viselése miatt bírósági eljárás indult, ez ügyben panasszal fordultunk a strassburgi nemzetközi bírósághoz. Miközben nálunk “rehabilitálják” a nyilas fasiszta idõk jelképeit, politikai és katonai vezetõit, Csehországban betiltották a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, és a kommunista párt betiltására készülnek. Prágában harminc országból negyven baloldali és kommunista párt képviselõi tiltakoztak a kommunisták szervezeteinek betiltása ellen és az antikommunizmus elleni közös harcra, a kommunista pártok és a kommunisták elleni támadások visszaverésére hívtak fel. Pártunk nyíltan képviseli és hirdeti a kommunista eszméket, és következetesen harcol az antikommunizmus minden formája ellen. Más kommunista pártok-
kal együtt valljuk: “nem törnek meg bennünket”. Szolidaritással és bizakodással tekintünk a szocializmust építõ országok (a Kínai Népköztársaság, Vietnam, Kuba) fejlõdésére. Az antikommunista támadások egyik fõ célpontja napjainkban Kuba. Az USA vezetõi nem akarnak belenyugodni abba, hogy a kubai nép, Kuba Kommunista Pártjának vezetésével, a Szovjetunió szétesése után is kitartott a szocialista út mellett, s a kubai forradalom példája több latin-amerikai országban, így Venezuelában, Bolíviában is, követõkre talált, s más latin-amerikai országokban is erõsödnek az antiimperialista mozgalmak. Két hónappal ezelõtt az USA kormányának képviselõi és a floridai Miamiban élõ kubai ellenforradalmárok, több kelet-európai ország, köztük Magyarország képviselõinek részvételével, a kelet-európai tapasztalatok felhasználásával a Kubában tervezett úgynevezett “demokratikus átmenetrõl” tanácskoztak. Abban reménykednek, hogy Fidel Castro egészségi állapotát felhasználhatják a kubai forradalom megbuktatására. Nem számolnak azonban azzal, hogy a kubai nép szilárdan kitart a forradalom és a kommunista párt mellett, s megvédi a forradalom vívmányait. Nem számolnak továbbá a kubai népet támogató nemzetközi szolidaritással. Innen, a kongresszusról is üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a kubai népnek és pártjának, gyógyulást és jó egészséget kívánunk a 80 éves Fidel Castro elvtársnak. El a kezekkel Kubától! Tiltakozunk az ellen, hogy a Magyar Köztársaság kormánya bármilyen formában részt vegyen Kuba elleni ellenforradalmi akciókban.
Világ proletárjai és szabadságszeretõ népei, egyesüljetek! Éljen a nemzetközi kommunista mozgalom!
Elnapolták a tárgyalást az újabb vörös csillag ügyben A Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2006. december 15-én tartott, a vörös csillag használata miatt kitûzött tárgyalás során a bíró elnapolta a tárgyalást a bizonyítási eljárás folytatás miatt. A vádlottak jogi képviselõje több esetben ellentmondást mutatott ki a vádirat egyes megállapításai között. Az egyik megjelent tanú vallomása során nem tudta egyértelmûen meghatározni a vád tárgyát képezõ jelképet. A vádlottak képviselõje a bíróságnak bemutatott nemzetközi színskála alapján kérte megállapítani a lefoglalt bizonyítékok esetében a jelképek szabvány szerinti színét, de az elsõ tárgyalási napon erre nem került sor. Vajnai Attila és Horváth Sándor a bíróság elõtt visszautasították a velük szemben felhozott vádakat és hangsúlyozták, hogy alapvetõ emberi jognak tartják az Európai Unióban is szabadon használt munkásmozgalmi jelképek illetve azok stilizált változatainak viselését. Bejelentették, hogy a tárgyalás jegyzõkönyvét megküldik a strassbourgi nemzetközi bíróságnak, ahol már vizsgálják egy korábbi, de hasonló tárgyú ügy részleteit. A bíróság a következõ tárgyalást 2007. február 5-re tûzte ki.
Munkanélküliség és foglalkoztatottság 2006 augusztus−októberi idõszakában 307 ezren voltak munkanélküliek Magyarországon, 9 ezerrel többen, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta 7,4 százalék volt. A 15−24 éves korosztály munkanélküliségi rátája 20,2 százalék. A munkanélküliek 47,4 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos idõtartama 16,6 hónap. A foglalkoztatottak száma a vizsgált idõszakban 25 ezerrel nõtt: 3 millió 957 ezer. Az 55,3 százalék némileg növekvõ aktivitási aránynak felel meg.
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22. Magyarországi Munkáspárt 2006 − 22. kongresszus 2006. december 10.
Állásfoglalás az egészségügyért A Magyarországi Munkáspárt 2006 kongresszusa aggodalmát fejezi ki az egészségügyben kialakult bizonytalan helyzetért, amely súlyosan érinti az egészségügy dolgozóit, és egyre inkább kihat a betegellátásra is. Az egészségügyi reform, változó mértékben és módon, de a társadalom minden tagját érinti, és a bizonytalanság jogcímül szolgál a kormányellenes erõknek, hogy sokakat a kormány ellen hangoljon. Társadalomellenes bûnnek tartjuk, hogy a Fidesz kormányzása kezdetén megszüntette az egészségügyi pénztár feletti társadalmi ellenõrzést, és szükségesnek tartjuk egy megfelelõ hatáskörrel bíró az egészségmegõrzés, a megelõzés és a betegellátás egész témakörét átfogni képes társadalmi testület mielõbbi létrehozását. A reformintézkedéseket meg kell elõznie egy átfogó koncepció kidolgozásának és társadalmi egyeztetésének. Kimondva vagy kimondatlanul, az ismertté vált tervek egyik fõ eszmei alapja, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében az egészségügyön csak a privatizáció segíthet. A privatizáció az árutermelés különbözõ területein (ipar, mezõgazdaság) is kétélû eszköznek bizonyult, még inkább azzá válna az egészségügyben, ha rendezõ elvvé válik, és széleskörû alkalmazásba veszik. A privatizáció csak egy átfogó program alárendelt, kiegészítõ eszközeként segítheti valóban a
magyar egészségügy problémáinak megoldását. Az ember egészsége nem áru. A megelõzõ és gyógyító hivatás megérdemli a társadalom kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülését. Azonban már jelenleg tapasztalhatók a haszonszerzés szemléletének térnyerése az egészségügyben és annak rendkívül káros hatásai. Az állami pénzelvonás és a privatizáció az egyenlõtlenségek további kiélezõdését, a hierarchiák erõsödését, a szakmai megítélés további háttérbe szorulását eredményezné. A hálapénzek elburjánzott gyakorlatát nem lehet, nem szabad a vagyonosakat elõnybe hozó privát intézményekkel, a magánorvosi praxis kiszélesítésével kiszorítani, mert a tõke kimazsolázza a számára jövedelmezõ területeket és funkciókat, és továbbra is az államra hárítja a költségek túlnyomó részét. Nem szabadít fel pénzeket, ellenkezõleg csökkenti a társadalmi forrásokat. A társadalmilag ellenõrizetlen egészségügyi reformnak az ára a tömeges ellátás színvonalának esése és a társadalom széles rétegeinek az egészségügyi rendszerbõl való kiszorulása lenne. A magyar társadalmon belüli, bõvülõ vagyoni és képzettségbeli szakadék már a születéstõl kezdõdõ egészségbeli szakadékkal egészülne ki. Ezért szavunkat a kormány egészségügyi programjának teljes újragondolásáért emelünk szót.
Adatok és tények
A transznacionális vállalatok térhódítása Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának nemrég közzé tett jelentése szerint a legalább két országban jelen levõ, úgynevezett transznacionális vállalatok száma 2004-ben 77 ezerre rúgott, szemben a 1995-ös 45 ezerrel. Befolyásukra jellemzõ, hogy összesen 770 ezer külföldi érdekeltséggel rendelkeztek, és a világ összesített exportjának csaknem felét − közel 4 ezer milliárd dollárt − állították elõ. A transznacionális vállalatok százas listáján szereplõ transznacionális vállalatok 95 százaléka az USA-ból, Japánból és az EU tagállamokból származik.
TÁMPONT 7 Magyarországi Munkáspárt 2006 − 22. kongresszus 2006. december 10.
Állásfoglalás a háztartási energiaárakról A Magyarországi Munkáspárt 2006 kongresszusa különösen fontos kérdésnek tartja a háztartási energiaszolgáltatás árképzését. Családok tízezrei élnek egyik hónapról a másikra úgy, hogy egyre több közüzemi adósságot halmoznak fel, és a végrehajtás illetve a kilakoltatás réme fenyegeti õket. A tõlünk független világpiaci árak drasztikus emelkedése és a költségvetési hiány csökkentését célzó megszorító intézkedések együttes hatása a középrétegekre is nagy terhet ró. A bérek reálértékének csökkenése, az infláció megugrása és az energiaárak sokkszerû emelkedése olyan helyzetet teremt, amelyre sok család nincs felkészülve. A Munkáspárt 2006 egyetért azzal, hogy az energiaárak emelésének kompenzációja érdekében adott állami támogatás alapja a rászorultsági elv legyen, ugyanakkor olyan rendszer bevezetését tudjuk csak támogatni, amely elkerüli a sokkszerû változásokat, és lehetõséget ad a lakosságnak a változásokra való felkészülésre. A Munkáspárt 2006 a kompenzációs rendszert is csak átmeneti megoldásnak tartja. Ma-
gyarországon a lakások és közintézmények fûtési rendszerei olyan elavultak, energiapazarlóak, hogy a fejlett országokhoz képest átlagosan kétszer több energiát fogyasztunk ilyen célra. Ez a helyzet nem a lakosság hibájából alakult ki, hiszen az energiatakarékos szigetelés és a korszerû fûtési technológiák olyan jelentõs forrásokat igényelnek, amelyeket önerõbõl nem képesek elõteremteni. Még a fejlett országokban is komoly támogatást biztosít az állam az energiatakarékosság elõmozdítása érdekében. Mi végsõ megoldásnak azt javasoljuk a kormánynak, hogy az EU által biztosított forrásokra támaszkodva hathatósan segítse a lakosság energiatakarékos beruházásait, és alapos tájékoztatással ösztönözze õket erre. Így az egyszeri beruházási támogatás után a komfort megõrzése mellett jelentõsen lehet csökkenteni a fogyasztást, és nem terheli minden évben a költségvetést a kompenzáció szociális alapú kényszere. A Munkáspárt 2006 a szociálisan igazságos, a korszerû technikát alkalmazó modern megoldások híve.
Adatok és tények
Rabszolgamunka a mai kapitalizmusban A Bloomberg hírügynökség oknyomozó cikke arról számolt be, hogy a brazil vasiparban emberek tízezrei dolgoznak szörnyû körülmények között, gyakran napi 18−20 órát, s még mindig úgy adják, veszik õket, mint egykor a rabszolgákat. A Ford leállította azokat a brazíliai nyersvas vásárlásokat, amelyek embertelen körülmények között dolgoztató cégektõl származnak. A War on Want háború és szegénység elleni alapítvány kiderítette, hogy Bangladesben több mint 5 ezer fiatal nõ dolgozik ruhagyárakban embertelen körülmények között, heti 80 órát, éhbérért. A bangladesi rabszolgatartók olyan multinacionális kereskedelmi láncoknak szállítanak, mint a Tesco, a Primark, és az Asda. A multik sajátmárkás termékként árulják az ázsiai ruhákat Angliában és Írországban, gyakran a nyugati piaci ár kevesebb mint 70 százalékáért. A General Motors, a Ford, a Daimler-Chrysler és a Honda beszerzésekkel foglalkozó menedzsereit közös tanfolyamokon oktatják arról, melyek azok az országok, ahol gyermekekkel és rabszolgaként tartott emberekkel bányásznak és termelnek a beszállítók.
8 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2006. DECEMBER 22.
Kongresszusi villanások: arcok és vélemények TÁMPONT-ban kifejezetten üdvözöljük. Engem különösen érdekel az ilyen jellegû munka. Úgy tapasztalom, hogy itt ez a munka fellendülõben van.”
Piros alapon fehér betûkkel: “Magyarországi Munkáspárt 2006”, Marx kép az elnökség felett, vele szemben Kádár kép. Ha egy idegen betévedt a még üres terembe, azonnal érzékelhette, hova került. Oldalt elhelyezett két jelszó: “Baloldali kormányt igen, egykulcsos ÁFÁT nem!”, “Egyenlõséget az egészségügyben és az oktatásban!”. Elolvasásuk után az idegen úgy távozhatott, hogy tudja, merre van elõre.
Úgy tûnt, hogy a küldöttek és meghívottak többsége nem sajnálta a fehér színû hajfestéket, de szerencsére voltak fiatalok is. A kommunisták idõsebb nemzedékéhez tartozott a Hollós Ervin − Lajtai Vera házaspár. A harmincas évektõl vesznek részt a mozgalomban, megjárták a Horthy-rendszer börtöneit, de ma is töretlen hittel állnak ki elveik mellett. Legfontosabb feladatnak ma a párt befolyásának szélesítését tartják. Elsõsorban a fiatalok körében. A fiatal nemzedéket képviselte a 30 éves Kiss Bálint, Szabolcs−Szatmár−Bereg megyei elnök, aki 98 óta tagja a pártnak. Ahogyan hozzászólásában is kifejtette, elsõ-
A vendégek közül a legnagyobb tapsot Sonia Diaz Llera kubai nagykövetasszony kapta. A legnagyobb meglepetést az MSZP képviselõjének, Németh Erika elnökségi tagnak megjelenése és felszólalása keltette Kár, hogy felszólalásának elmondása után távozott, és így nem hallhatta a reagálást felszólalásának egyes mozzanataira. Cs. Kiss Szilvia, a Magyar Antifasiszta Liga képviselõje mondotta: “érdekel bennünket az itt folyó tevékenység, Morva Tamás elméleti jellegû cikkét a
ENSZ határozat a blokád ellen Felipe Pérez Roque kubai külügyminiszter felszólalásából az ENSZ közgyûlésén az Egyesült Államok Kuba ellen alkalmazott gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargója befejezésének a szükségességérõl: Az USA Kuba ellen folytatott gazdasági háborúja a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmánya felháborító megsértését valósítja meg. 48 év alatt több mint 86 milliárd dollárnyi kárt okozott Kubának. A kubaiak 70%-a születése óta szenved a blokád hatásaitól. Megakadályozzák, hogy Kuba keresked-
jen az USA-val és turistákat fogadjon. A Világbank vagy az Amerikaközi Fejlesztési Bank még a legszerényebb hitelt sem nyújthatja Kubának. A Kubában beruházni szándékozó, harmadik országbeli üzletembereket és azok családjait az USAba való beutazás tilalmával fenyegetik, sõt, az 1996. évi Helms−Burton törvény értelmében, az USA-ban bíróság elé állíthatják õket, Fokozott korlátozásokat vezettek be az USA-ban lakó kubaiak kubai családlátogatásaira. Két év alatt több mint 800 em-
Zsatku Ildikó
sorban az ifjúság körében végzett munkát szeretné javítani. A kongresszus a párt ifjúsági ügyekkel foglalkozó alelnökének választotta. A Kiss Bálinttal folytatott beszélgetések nyomán lépett a pártba Zsutku Ildikó, 23 éves marketingasszisztens, a kongresszus egyik legfiatalabb küldötte. A kongresszus légkörét nagyon jónak ítélte. Azt tapasztalta, a párt tagjai kiállnak meggyõzõdésük mellett. Környezetében õ is ezt igyekszik majd tovább adni. Hozzászólásának fiatalos stílusával keltet érdeklõdést a 26 éves ifj. Pöttendi János. 16 éves kora óta segíti a pártot Szigetváron. Jelenleg Pesten dolgozik. Felszólalásában elmondta: “ott voltam a Kossuth téri demonstráción is, ahol környezetemnek nyíltan elmondtam véleményemet a demonstrációról, majdnem meglincseltek, mégsem tagadtam meg önmagamat.” Gáti Sándor Fotók: Varga Sándor
Vendégek
bert büntettek meg azért, mert Kubába utazott. Gyakorlatilag megszüntették a kulturális, tudományos és sportcserét. 2004 óta 85 céget büntettek meg a blokád állítólagos megsértése miatt. Bush 2006. július 10-én további új intézkedéseket iktatott tervébe. Az errõl elkészült dokumentum titkos mellékletet tartalmaz, amelyet “nemzetbiztonsági okokból” nem tesznek közzé. “Koalíciót” próbálnak létrehozni a kubai “rendszerváltás” támogatására. Az ENSZ közgyûlésen elfogadott határozat: Az USA kormánya brutális nyomással sem tudta megakadályozni a blokád megszüntetésérõl benyújtott
határozat elfogadását. Sok küldöttséget megpróbált tartózkodásra rábeszélni, másokat megfenyegetett és zsarolt, de kudarcot vallott. Végül a szavazás bojkottja mellett döntött, és bejelentette, hogy helyette az ausztrál delegáció terjeszti be a Washingtonban készült módosító javaslatot. Egy EU-országot is megpróbált rávenni a módosító javaslat beterjesztésére, de ez sem sikerült. Az ENSZ közgyûlés november 8án 183 igen és négy ellen-szavazattal, egy tartózkodás mellett, elfogadta az USA által Kuba ellen elrendelt blokád elleni határozatot.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Gábor Áron u. 1. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710.
