A MAGYARORSZÁGI MUNKAERŐPIAC 2006 A MAGYARORSZÁGI MUNKAERŐPIAC, 2005

FOGLALKOZTATÁSI HIVATAL ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY

A MAGYARORSZÁGI MUNKAERŐPIAC 2006 FÉRFI

NŐ

90–90– 85–89 85–89

F O G L A L K O Z T A80–84 TÁSI HIVATAL 80–84 ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI 75–79 Munkaerő-felmérés K Ö Z A L A75–79 PÍTVÁNY 70–74 70–74

Magyar jogszabály

65–69 65–69

OECD-EU

60–64 60–64

Magyar jogszabály

55–59 55–59

A MAGYARORSZÁGI MUNKAERŐPIAC, 2005 50–54 50–54 45–49 45–49 40–44 40–44 35–39 35–39 30–34 30–34 25–29 25–29 20–24 20–24 15–19 15–19 10–14 10–14 5–95–9 0–40–4

500

400

300

200

100

0

0

Ezer fő

100

200

300

Ezer fő

Budapest 2006

400

500

Írta: FÜLÖP EDIT Közreműködő szerzők: FAZEKAS Károly (VI. fejezet) HÁRS Ágnes (III. 2.5 fejezet) LAKATOS Judit (VII. fejezet) LECHNERNÉ VADÁSZ Judit (III.2.6.2 fejezet) NAGY Katalin (I. fejezet)

Lektorálta: LAKATOS JUDIT és NAGY GYULA

Statisztikus: KOZMA-LUKÁCS ISTVÁNNÉ POZSONYI DÓRA

ISSN: 1418-5679 Kiadja az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Felelős kiadó:

a Foglalkoztatási Hivatal Főigazgatója

Készült a Foglalkoztatási Hivatal Nyomdájában Felelős vezető: Szauer Miklós

FOGLALKOZTATÁSI HIVATAL ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY

A MAGYARORSZÁGI MUNKAERŐPIAC

Budapest 2006

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ................................................................................................................ 5 A FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK................................................................................. 6 MUNKAERŐPIAC, 2005 ........................................................................................ 12 I. AZ UNIÓS TAGSÁG ELSŐ ÉVÉNEK FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FELADATAI ....................................... 12 II.

A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁSA .............................................. 22 1. A munkaerőpiac vizsgálatának főbb szempontjai ..................................... 22 2. Nemzetközi trendek ................................................................................... 24 3. A gazdasági aktivitás Magyarországon ..................................................... 30

III.

FOGLALKOZTATOTTSÁG........................................................................ 38 1. Foglalkoztatottság az EU tagállamaiban ................................................... 38 2. Foglalkoztatottság Magyarországon.......................................................... 41 2.1 A foglalkoztatottság nemek és életkor szerint............................... 41 2.2 A foglalkozási szerkezet változása szektorok, ágazatok, foglalkozások és iskolai végzettség szerint.................................... 46 2.3 Atipikus foglalkoztatási formák .................................................... 56 2.4 A foglalkoztatás szervezeti formák szerint.................................... 66 2.5 Külföldiek Magyarországon – magyarok külföldön ..................... 69 2.6. Többszörösen hátrányos munkaerő-piaci helyzetű rétegek......... 77 3. A munkaerő-kereslet - bejelentett foglalkoztatás ..................................... 85

IV.

MUNKANÉLKÜLISÉG ............................................................................... 88 1. Munkanélküliség az EU tagországokban................................................... 88 2. Munkanélküliség Magyarországon............................................................ 90 2.1 A KSH adatfelmérése szerint ........................................................ 91 2.2 Regisztrált munkanélküliek........................................................... 99 3. A munkanélküliek ellátási rendszere ....................................................... 102 4. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök munkaerő-piaci hatása.......... 106

V.

AZ INAKTÍV NÉPESSÉG, MINT PÓTLÓLAGOS MUNKAERŐFORRÁS .............................................................................. 111

VI.

REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK A FOGLALKOZTATÁSBAN, A MUNKANÉLKÜLISÉGBEN ÉS A KERESETEKBEN............................ 117

3

VII.

KERESETEK ÉS MUNKAJÖVEDELMEK ALAKULÁSA..................... 126

MÓDSZERTAN ..................................................................................................... 132 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE................................................................................. 138

4

BEVEZETŐ Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával immár tizennegyedik alkalommal kerül sor „A magyar munkaerőpiac” című tanulmánykötet kiadására. A tanulmánykötet célja, hogy évről évre részletesen bemutassuk a magyar munkaerő-piaci helyzet alakulását, a munkaerő-kereslet és –kínálat volumenének, összetételének egymáshoz való viszonyát. A tanulmányok kitérnek a magyar foglalkoztatáspolitikai törekvések, a hozott intézkedések bemutatására, valamint a lehetőségekhez képest az intézkedések hatásainak elemzésére is. A tanulmánykötet célja elsősorban a foglalkoztatáspolitika és a munkaerő-piaci viszonyok iránt érdeklődők tájékoztatása; az eddigi tapasztalatok alapján jelentős segítséget jelent a különböző szakokon tanuló egyetemi hallgatók, főiskolások tanulmányaihoz kapcsolódó munkaerő-piaci ismeretek megszerzésében. A kiadvány egyben munkaügyi adattár is, ezért a lehetőségekhez képest ügyeltünk arra, hogy a táblázatok évről évre ismétlődjenek, összehasonlíthatók legyenek. A módszertani fejezet a munkaügyi statisztika fogalmi rendszerének megismertetésével segíti a vizsgált jelenségek és adatok közötti eligazodást. Magyarország 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja, ezért a magyarországi helyzetet az Unióval való összehasonlításban, az egyes tagországok viszonylatában is bemutatjuk; kiemeljük az azonosságokat és az eltérő társadalmi, gazdasági körülményekből fakadó különbségeket, és ezek kapcsán a közös foglalkoztatáspolitikai törekvéseket és eltérő megközelítési módokat. Az elemzések bázisa az EU tagországok egységes elvek és módszerek szerint készült munkaerő-piaci statisztikája (forrás: EUROSTAT), valamint az EU helyzetértékelő dokumentumai. A hazai helyzet értékeléséhez – mint eddig is – főként a KSH és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adataira támaszkodtunk, és felhasználtuk a kormányzati szinten, elsősorban a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban (2006. június 9-től Szociális és Munkaügyi Minisztérium), valamint a Foglalkoztatási Hivatalban készült elemzéseket, a megyei munkaügyi központok gyakorlati tapasztalatait, valamint a különböző tudományos műhelyekben készült tanulmányokat. A sokféle forrásból származó információk alapján levont következtetések, megállapítások azonban a szerzők saját véleményét tükrözik.

5

FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK A népesség gazdasági aktivitása ¾ 2005-ben a 6 815 ezer fő 15-64 éves népesség 61,4%-a volt jelen a munkaerőpiacon, mint foglalkoztatott, vagy mint munkanélküli. Az elmúlt egy év alatt az aktivitási ráta 0,9 százalékponttal emelkedett, főként a munkanélküliek számának növekedése miatt. ¾ Az Európai Unió tagországaival összehasonlítva a foglalkoztatási szint tekintetében csak Málta és Lengyelország marad el hazánkhoz képest, és mivel a hazánkéhoz hasonló alacsony foglalkoztatási rátával rendelkező országokban magasabb a munkanélküliség, mint nálunk, Magyarország aktivitási ráta tekintetében az Unióban az utolsó előtti helyen áll. ¾ Magyarországon minden korcsoportban alacsonyabb a gazdasági aktivitás, mint az Unió egészében - különösen a korábbi 15 tagországhoz hasonlítva -, leszakadásunkat azonban alapvetően a fiatalok (15-24 évesek) és az idősek (55-64 évesek) alacsony munkaerő-piaci részvétele okozza. ¾ A magyar fiatalok csökkenő gazdasági aktivitását részben az oktatási rendszerben maradók folyamatos bővülése magyarázza. Az utóbbi években a szakképzettséggel, diplomával rendelkező pályakezdők elhelyezkedése megnehezült, a munkáltatóknak a szakképzés színvonalával, szerkezetével való elégedetlensége miatt. A foglalkoztatás lassú bővülése mellett az 54 éven felüliek gazdasági aktivitásának növekedésével a generáció-váltás korábbi üteme lelassult. A gazdaságilag inaktív, de már nem tanuló népességből 169 ezer fő a 30 éven aluliak száma, egy részük valószínűleg a fekete gazdaságban talált kereseti lehetőséget, míg más részük újabb, piacképesebb szakma elsajátítására készül, vagy annyira reménytelennek látja helyzetét, hogy ezért lemondott az álláskeresésről. ¾ A nyugdíjkorhatár emelkedése fokozta az 54 éven felüliek aktivitását, a magyar népesség azonban még jelenleg is nagyon korán, átlagosan 53,5 éves korában végleg kilép a munkaerőpiacról; de ha eltekintünk az egészségkárosodás miatt kilépőktől, a nyugdíjba vonulók átlagos életkora akkor is 58,6 év. Ezért az 55-59 éveseknek már csak fele, 51%-a, míg a 60-64 éveseknek már csak 15%-a van jelen a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottság ¾ 2005-ben a foglalkoztatottak száma 3 901,5 ezer fő volt, az előző évhez képest nem változott (a kismértékű emelkedés alatta van az adatfelvételek hibahatárának). A nők aránya a foglalkoztatottak között megegyezik az előző évivel: 45,8%. ¾ A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 56,9%, a férfiaké 63,1%, míg a nőké 51%, tehát a férfiak és nők foglalkoztatási szintje között az eltérés (gender gap) 2002 óta 13,1 százalékpontról 12,1 százalékpontra csökkent. A férfi népességből a 30-34 év közöttiek foglalkoztatottsági szintje a legmagasabb, 86,7%, de az 50-54 éves

6

korúaknak már csak 70%-a, míg az 55-59 éveseknek 56,6%-a, a 60-64 éveseknek pedig már csak 21%-a foglalkoztatott. A nők foglalkoztatottsága 40-49 éves korukban éri el a legmagasabb szintet, 74,2%-ot, de az 55-59 éves nőknek már csak 41,7%-a, míg a 60-64 éves nőknek már csak 9,6 %-a foglalkoztatott. ¾ A 15-64 éves népesség foglalkoztatási szintje 8,2 százalékponttal marad el az EU volt 15 tagállamának átlagától, de megegyezik az újonnan csatlakozó tagállamok átlagával. Az Unióhoz viszonyítva a nők foglalkoztatása terén némileg jobban állunk, mint a férfiak tekintetében, de mindkét nem esetében különösen alacsony a fiatalok és az idősek foglalkoztatása. ¾ Míg az Európai Unióban a tanulási idő meghosszabbodása ellenére is a fiataloknak 36,8 %-a foglalkoztatott, a magyar fiataloknak csupán 21,8-a dolgozott. ¾ Az Unióhoz mért lemaradásunk az 55 éven felüliek foglalkoztatása esetében annak ellenére jelentős (Magyarországon az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája 33%, míg az EU15-ben 44,1%), hogy az 50 évesnél idősebb foglalkoztatottak száma folyamatosan emelkedik, különösen a nyugdíj előtti korcsoportokban. A foglalkoztatás javulása - a nyugdíjkorhatár emelkedése mellett - arra is visszavezethető, hogy a kilépők helyére lépő új korosztályoknak már magasabb a képzettségük, a munkavállalási hajlandóságuk. ¾ További lényeges eltérés az Unió munkaerőpiacához képest, hogy a hazai foglalkoztatásból egyre inkább kiszorulnak a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők. 2005-ben Magyarországon az alapfokú iskolai végzettségű népességnek csak 21%-a volt foglalkoztatott, míg az EU25-ben átlagosan 47%-uk dolgozott. ¾ A foglalkoztatottság lassú bővülése, stagnálása ellenére a munkaerőpiacon jelentős mozgás, átrendeződés megy végbe a megszűnő munkahelyekről a létrejövő új, jelentős részt magasabb termelékenységű munkahelyekre, elsősorban az egyes ágazatokon belül. Az egyes ágazatok közötti átrendeződés is folytatódott 2005-ben: főként a kereskedelem, szálláshely szolgáltatás, vendéglátás és az építőipar, valamint az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás létszámának növekedése tudta pótolni a feldolgozóiparban foglalkoztatottak létszámcsökkenését, valamint az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás létszámvesztését. ¾ A foglalkoztatottak iskolai végzettségének és foglalkozási főcsoportok szerinti összetételének változása is azt mutatja, hogy a gazdaság munkaerő-igénye továbbra is a magasabb iskolai végzettségűek és a szellemi foglalkozásúak irányába tolódik. ¾ A munkaerőpiacon jelenlévő túlkínálat, a munkanélküliség emelkedése ellenére – a munkaerő-kínálat és –kereslet képzettségi, területi eltérései miatt – a munkapiacon jelentős munkaerőhiány is tapasztalható. A munkáltatók 17%-a jelezte, hogy tartósan munkaerő-hiánnyal küzd. A megkérdezett gazdasági szervezetek nemzetgazdasági szinten statisztikai állományi létszámuk 1%-ában határozták meg a hiányzó munkaerő mértékét. Ez összességében 30 ezer körüli tartósan betöltetlen munkahelynek felel meg. A betöltésre váró munkahelyek felére szakmunkásokat, közel harmadára szakképzett fizikai dolgozókat, minden ötödik üres munkahelyre pedig diplomásokat várnak.

7

¾ 2005-ben a foglalkoztatottaknak 13,1%-a dolgozott, mint önálló, és 19%-a egyéb atipikus foglalkoztatási formákban. A részmunkaidőben foglalkoztatottak számának növekedése ez évben némileg visszaesett az alakalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatás ugrásszerű növekedése mellett. ¾ 2005-ben 1700-zal több 4 főnél többet foglalkoztató gazdasági szervezet működött, az összes itt alkalmazottak száma azonban nem változott. A működő gazdasági szervezetek túlnyomó többsége, 89%-a, mikro- és kisvállalkozás, a középvállalkozásokkal együtt arányuk meghaladja a 98%-ot, ugyanakkor az alkalmazottak 55%-a dolgozik a 4 főnél többet foglalkoztató KKV szektorban, míg 45%-uk nagy vállalatoknál. ¾ A Magyarországon dolgozó külföldi munkavállalók szerkezete nem változott meg jelentősen a csatlakozás óta eltelt időszakban: a munkavállalók több mint a fele román állampolgár, több mint 10 százalék ukrán, és a harmadik – a csatlakozás óta a második – legnagyobb munkavállalói csoport a szlovák állampolgároké. A jelentős szlovák munkavállalás koncentrálódik a határ, különösen az észak-nyugati szlovák határ közeli megyékben, meghatározó többségük Komáromban, és döntően a határmenti régióban ingázó magyar etnikumú szlovák állampolgárokat érint. ¾ A legutóbbi (2006. évi) kutatások szerint a romák a népességnek 7%-át jelentik, a foglalkoztatottaknak azonban csak 2-2,5%-át, míg a regisztrált munkanélküliek 2530%-át. A roma népesség gyenge munkaerő-piaci helyzete szorosan összefügg alacsony iskolázottságukkal (93%-uk legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik), valamint azzal, hogy többségében foglalkoztatás szempontjából kedvezőtlen adottságú térségekben, és főként kistelepüléseken élnek. A romák számára országosan szervezett, illetve a megyei munkaügyi központok által rendszeresen indított munkaerő-piaci programok fő részét mindig a képzések jelentik, amelyhez különböző készségjavító, tájékozódást segítő és szociális szolgáltatások is kapcsolódnak. ¾ 2005-ben a munkaerő piaci általános tendenciák, a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási támogatásának átalakításával kapcsolatos munkaadói várakozások, bizonytalanságok és az átalakítás előkészítéseként alkalmazott konszolidációs lépések egyaránt befolyásolták a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának helyzetét. ¾ A munkaerő piac az évek során hozzászokott, hogy a megváltozott - a közbeszédben csökkent- munkaképességű - munkavállaló foglalkoztatását támogatás segíti, a réteg foglalkoztatottsága mégis alacsony szinten mozog. Az egyszerű, betanított munka piacának a gazdaság egészében való beszűkülése e réteg foglalkoztatása számára rövid távon nem áthidalható nehézséget okoz. 2005-ben jelentős megyei különbségek mellett országosan 6,2%-kal nőtt a megváltozott munkaképességű regisztrált munkanélküliek száma. A 2006 nyarán valamennyi munkaügyi központ központi épületében, és kirendeltségek többségében az egyes fogyatékos csoportok számára megfelelő kommunikációs környezetben lesz mód információt szolgáltatni. 7 regionális képző központban működik a tantermekig elérő egy, vagy többféle akadálymentesítés. Folytatódott több modell értékű, a fogyatékos emberek nyílt

8

munkaerőpiacra történő eljutását elősegítő továbbfejlesztése.

civil program elterjesztése, illetve

A munkanélküliség ¾ A KSH munkaerő-felmérésének adatai szerint a munkanélküliek száma 2005-ben, éves átlagban 304 ezer fő volt, ami 7,2%-os munkanélküliségi rátának felel meg. Az utóbbi két évben a nők munkanélkülisége nagyobb mértékben nőtt, mint a férfiaké, 2005-ben a férfiak munkanélküliségi rátája 7%, míg a nőké 7,5%. ¾ A munkanélküliség átlagosan 7,2%-os szintjét jelentősen meghaladja a fiatalok munkanélkülisége, amely a 25-29 évesek körében 8,3%, a 20-24 évesek körében 17,5%, míg a 15-19 évesek körében 37,8%. ¾ A munkanélküliek között emelkedett az elbocsátottak száma, de azoknak a száma is, akik tanulás, gyermekgondozás, vagy katonai szolgálat befejezése után szerettek volna elhelyezkedni. ¾ A munkanélküliek között 40%-ról 41,5%-ra emelkedett az egy éven túl is aktívan állást keresők – azaz a tartósan munkanélküliek – aránya. Míg korábban évről évre rövidült az álláskeresés időszaka (2003-ban 15,8 hónap volt), 2004-ben és 2005-ben a korábbinál hosszabb ideig kellett munkát keresni -16,6, illetve 16,3 hónapig. ¾ A munkanélküliek 39%-a nem rendelkezik szakképzettséggel (ide számítva a csak gimnáziumi érettségivel rendelkezőket is), 53,6%-uk középfokú, míg 7,5%-uk felsőfokú szakképzettséggel vált munkanélkülivé. 2005-ben nőtt a munkanélküliek között az érettségizett szakmunkások és a diplomások aránya. ¾ Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál regisztrált munkanélküliek száma 2005-ben átlagosan 410 ezer fő volt. A regisztráltak között a 15-24 évesek aránya nőtt az elmúlt egy év alatt, míg a 45 év felettiek aránya némileg csökkent. A regisztrált munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele rosszabb, mint a KSH által számba vett munkanélkülieké: 42%-uk csupán legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik és 47%-uk betanított vagy segédmunkás. ¾ A 2005-ben havonta átlagosan munkanélküli járadékban, illetve (november 1.-től) álláskeresési járadékban 114 ezer fő (27,8%), rendszeres szociális juttatásban pedig 133 ezer fő (32,5%) részesült. Ezen túlmenően 18 ezer fő a segélynél némileg magasabb összeget vehetett igénybe álláskeresést ösztönző juttatásként. ¾ A regisztrált munkanélküliek közel 40 %-a nem részesült pénzbeli ellátásban, mégis regisztráltatták magukat annak reményében, hogy részt vehetnek valamely újonnan induló munkaerő-piaci programban, képzésben, vagy valamilyen támogatott foglalkoztatáshoz juthatnak. ¾ 2005-ben a Munkaerő-piaci Alapból nyújtott foglalkoztatási támogatások révén 80 ezer fő közhasznú foglalkoztatása volt biztosítható, 38 ezer fő tudott elhelyezkedni bértámogatással, 44 ezer fő vett részt munkaerő-piaci képzésben/átképzésben, a

9

pályakezdő programok segítségével 30 ezer fiatal tudott elhelyezkedni. A közmunkaprogramok havonta mintegy 20-25 ezer munkanélkülinek teremtettek ideiglenes állást. ¾ A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programja keretében nyújtott foglalkoztatási támogatások révén 2004-2006 között, mintegy 25 ezer fő vehet részt különböző programokban. A gazdaságilag inaktívak ¾ 2005-ben a 15-64 éves gazdaságilag inaktívak száma 66 ezer fővel csökkent, ebből 12 ezer fővel az adott korú népesség számának csökkenése miatt, 54 ezer fő azonban részben foglalkoztatottá, részben munkanélkülivé vált. ¾ A magyar munkavállalási kornak megfelelő aktív korúakból 2005-ben több mint 2,2 millióan nem voltak jelen a munkaerőpiacon. Ebből 694 ezren öregségi vagy rokkantnyugdíjban, 279 ezren pedig gyermekgondozáshoz kapcsolódó ellátásban részesültek. 113 ezer fő pénzbeli munkanélküli-ellátást kapott, tehát regisztrált munkanélküli volt (bár nem keresett aktívan munkát). ¾ Az inaktívak közül az előbbiekben kimutatott jövedelmi forrással 1 155 ezer fő nem rendelkezett. Többségük eltartott, ezen belül 745 ezer fő nappali tagozatos tanuló, 19 ezer fő pedig nem nappali tagozaton tanult. ¾ A fennmaradó 376 ezer fő nem tanuló eltartott közül 169 ezer fő 30 éven aluli, 182 ezer fő 30-54 éves, míg az 54 éven felüli, de nyugdíjkorhatár alatti korosztályokba mindössze 25 ezer fő tartozik. Regionális különbségek ¾ Az ezredforduló óta eltelt években az ország keleti-nyugati területi polarizációja felerősödött. Míg Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl 60 százalék feletti foglalkoztatási rátával rendelkeznek, a többi régióban a ráta nem haladja meg az 55 százalékot. ¾ A regionális különbségek döntő része a nagyrégiókon belül a megyék, a kistérségek, illetve a települések között található. A megyék, kistérségek közötti eltéréseket vizsgálva nem csupán a különbség mértéke, de a változás tendenciája is eltér a nagyrégiók szintjén megismert összefüggésektől. 1999-2003 között az átlagos munkanélküliségi ráta csökkenésével párhuzamosan nem csökkentek, ellenkezőleg jelentősen növekedtek a regionális különbségek. A legnagyobb és legalacsonyabb ráták aránya ezekben az években 5,3-ról 8,2-re növekedett. A legutóbbi időszak adatai arra utalnak, hogy a regionális különbségek növekedése megállt, sőt 2004-ben a különbségek némileg csökkentek. 2004-ben a legmagasabb és legalacsonyabb ráták aránya 8,2-ről 6,5-re csökkent. A különbség 2005-ben nem változott. 2005-ben a regisztrált munkanélküliek rátája legnagyobb mértékben Zala és Baranya megyében növekedett. Budapesten és Fejér megyében a növekedés mindössze 0,1 százalék volt.

10

¾ A régiókra, illetve a megyékre vonatkozó regionális bér és kereseti adatok jelentős, az utóbbi években stagnáló, vagy enyhén csökkenő mértékű területi különbségeket mutatnak. Amíg a közép-magyarországi régióban a keresetek valamivel több, mint 22 százalékkal haladják meg az országos átlagot, addig az észak-alföldi régióban a bérek közel 17 százalékkal maradnak el az országos átlagtól. Még nagyobbak az eltérések, ha azokat a megyék szintjén számoljuk. A regionális bérkülönbségek okaira vonatkozó elemzések azt mutatják, hogy területi bérkülönbségek jelentős része a munkaerő eltérő összetételével és a vállalkozások közötti termelékenységkülönbségekkel magyarázható. Az összetételhatásoktól és a vállalati termelékenységkülönbségektől megtisztított területi bérkülönbségek jelentősen csökkentek a kilencvenes évek második felében, és a legutóbbi években sem mutatható ki lényeges változás ezen a területen. Keresetek és munkajövedelmek alakulása ¾ 2005-ben a bruttó keresetek 8,8%-kal emelkedtek, az emelkedés a költségvetési szférában volt nagyobb mértékű. A legmagasabb bruttó keresetet a pénzügyi tevékenység nemzetgazdasági ágában dolgozók érték el (350 500 Ft), míg a legalacsonyabbat a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágban dolgozók (95 800 Ft). ¾ A fizikai és szellemi munkakörben dolgozók bruttó kereseti aránya 1:2,2 volt. ¾ Az alapfokú és az egyetemi végzettséggel rendelkezők közötti kereseti távolság a vállalkozói szférában 4,3-szeres, a költségvetési területeken 2,8-szoros volt, míg az érettségizettek 60%-kal, illetve 40%-kal kerestek többet, mint a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők. ¾ A 158 300 Ft-os éves átlag havi bruttó kereset 103 100 Ft-os havi nettó keresetnek felelt meg. A nettó keresetek növekedési üteme 1 százalékponttal magasabb volt a bruttó kereseteknél, a fogyasztói-árindex 3,6%-os növekedése mellett így a reálkereset 6,3%-kal nőtt. ¾ A havi kereseteken felüli pénzbeni és természetbeni juttatások a munkajövedelem 4,9%-át jelentették. A munkajövedelem átlagos havi összege 166 500 Ft volt, ami 671 eurónak felel meg.

11

MUNKAERŐPIAC 2005 I. AZ UNIÓS TAGSÁG ELSŐ ÉVÉNEK FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI FELADATAI (Nagy Katalin) 2005 Magyarország számára az uniós tagállami lét első teljes éve volt. Megelőzően az integrációs felkészülés hosszú évei után a Csatlakozási Szerződés 2003. április 16-ai aláírása és 2004. május 1-i uniós csatlakozás közötti időszak megfigyelői státusza adott lehetőséget a tagállami működés legalapvetőbb fortélyainak megfigyelésére és eltanulására. A csatlakozás utáni bő félév tagállami létet követően 2005. volt az első teljes év, melyben a régi, rutinos tagországokkal azonos alapon, azonos jogokkal és kötelezettségekkel vettünk részt az Európai Unió működésében, illetve működtetésében. Más szakpolitikákhoz képest a foglalkoztatáspolitika területén új tagállamként is különösen jó eséllyel lehetett számítani a korábbi felkészülési időszakokban megszerzett tapasztalatokra, mi több egyfajta rutinra. A közösségi foglalkoztatáspolitika ugyanis viszonylag rövid múlttal rendelkezik, életbe lépése alig előzte meg a csatlakozási tárgyalásaink megkezdődését. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződéshez kötődő Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) indulásakor a csatlakozási felkészülés már magas fordulatszámmal zajlott, s ennek részeként megkülönböztetett figyelem kísérte az uniós szakpolitikák új fejleményeit. Így történt az EFS esetében is, amellyel nem csupán új szakpolitikai területre terjedt ki a közös gondolkodás és megoldás keresés gyakorlata, hanem mindez egy új közösségi eszköz révén valósult meg. Az un. nyitott koordinációs mechanizmus keretében a tagállamok közösen tűztek ki meghatározott foglalkoztatáspolitikai célokat, s ezeket nemzeti szinten, a tagállami felelősség alapján, a saját adottságaikra építve hajtották végre. A közös célokat az évente meghatározott, illetőleg aktualizált foglalkoztatási iránymutatások tartalmazták, míg ezek tagállami alkalmazásáról az évente készített Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervek adtak számot.1 2000től a közösségi foglalkoztatási intézkedések keretéül az Unió hosszú távú versenyképességi, modernizációs és szociális célkitűzéseit tartalmazó Lisszaboni Stratégia szolgált, melynek 2010-ig szóló céljai között a teljes foglalkoztatás – azaz, a 15-64 évesek 70%-os foglalkoztatási szintének – elérése is kitüntetett helyet kapott. Az újonnan formálódó közösségi foglalkoztatáspolitika előzőekben vázolt fejleményei az 1998. tavaszától tagjelölti státusszal bíró Magyarország számára hamarosan konkrét feladatként is jelentkeztek. A kötelezettség alapját 1999-től, az un. Csatlakozási Partnerség programja keretében, a magyar kormány és az Európai Bizottság által aláírt együttműködési dokumentum, a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés jelentette. Az általános cél az volt, hogy a tagjelölt ország foglalkoztatáspolitikájába beépüljenek az EFS célkitűzései, másrészt hogy kiépüljenek azok az intézmények és mechanizmusok, melyek a közösségi szintű nyitott koordinációs folyamatban való részvételhez szükségesek. A Közös Értékelés - illetőleg az abban foglaltak végrehajtásáról évente készülő Követő Jelentés - nem csupán a magyar foglalkoztatáspolitikai helyzetéről, összetevőiről, meghatározó tényezőiről adott képet, hanem rögzítette az uniós foglalkoztatási célokhoz közelítő lépéseket is. Olyannyira, hogy 2004-ben, a csatlakozás évében első ízben jelentkező tagállami kötelezettségnek, azaz a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv elkészítésének is elsősorban ezen dokumentumokban foglaltak alapján tehettünk eleget. Az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés 128. 1

Az EFS eljárási rendjéről, alapdokumentumairól és gyakorlatáról részletesebben lásd pl.: Nagy Katalin – Tóth Renáta: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája: az Európai Foglalkoztatási Stratégia, In: Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója, OFA Kht, Budapest, 2004.

12

cikkelyének (3) bekezdése értelmében a Tanács és az Európai Bizottság részére kidolgozott Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv a kormány 2004-2006 közötti időszakra vonatkozó foglalkoztatási stratégiáját és az egyes foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokhoz kapcsolódó helyzetértékelést és intézkedéseket tartalmazta. A legfontosabb prioritásként a foglalkoztatási szint növelését, a munkavégzés minőségének és hatékonyságának javítását, a társadalmi kohézió és a társadalmi beilleszkedés erősítését célul tűző Akcióterv2 a közösségi foglalkoztatási iránymutatásokra adott részletes magyar válaszokat is tartalmazta. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium koordinálása, irányítása mellett, a releváns minisztériumok és hivatalok közreműködésével készült, s a szociális partnerekkel széleskörűen egyeztetett Akcióterv a releváns uniós fórumokon is jó minősítést kapott. Mind a tagállamok képviselőiből álló Foglalkoztatási Bizottság keretében, mind az Európai Bizottság és Magyarország közötti bilaterális szakértői egyeztetés során elhangzott értékelések az Akciótervet megalapozott, átgondolt, a kihívásokat reálisan számba vevő, és azokra adekvát választ adó szakpolitikai dokumentumnak tartották. Összességében tehát minden adottnak tűnt, hogy a 2004. évi sikeres rajt után az uniós foglalkoztatáspolitikai feladatok terén 2005 a nyugodt építkezés, az Akcióterv középtávú céljainak kiegyensúlyozott, időarányos végrehajtása, a közösségi döntés-előkészítésben, döntéshozatalban megszerzett tapasztalatok gazdagítása, árnyalása3 jegyében teljen. Ha voltak ilyen elképzelések, csak részben valósultak meg, különös tekintettel a közösségi döntéshozatal természetére vonatkozó tapasztalatok gazdagítására. A Lisszaboni Stratégia napirenden lévő félidős felülvizsgálata, s ezzel összefüggésben az újonnan hivatalba lépő Bizottság reform ambíciói következtében ugyanis az Európai Foglalkoztatási Stratégia, alig egy évvel a legutolsó Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv készítési ciklust követően, váratlanul ismét reflektorfénybe került, melynek következtében a korábbi eljárási rend folytatása helyett új mechanizmus bevezetésére került sor. Áttekintésükben erről a folyamatról, illetőleg a hazai vonatkozásairól nyújtunk vázlatos képet. A közösségi foglalkoztatáspolitika megerősített kontextusa: az új lisszaboni kezdet 2005. nem csupán a 10 újonnan csatlakozó ország, közte Magyarország első tagállami éve volt, de a 2004-ben újjáválasztott Európai Bizottság is első teljes évét töltötte a hivatalában. Más vonatkozású, de lényeges egybeesés, hogy 2005-re esett a 2000-ben indított, 2010-es céldátumú Lisszaboni Stratégia végrehajtásának félidei felülvizsgálata is. A lisszaboni célok értelmében a globalizálódó világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává válni akaró, s egyben szociális vívmányait nem csupán megőrizni, de továbbfejleszteni kívánó Európai Unió 2004 végére szembesült ambiciózus tervei teljesítésének elbizonytalanodásával. A félidős felülvizsgálat részeként megbízott Wim Kok, korábbi holland miniszterelnök által vezetett független szakértői munkacsoport 2004. őszén nyilvánosságra hozott jelentésének megállapítása szerint a lisszaboni célokat messze nem sikerült időarányosan teljesíteni. A kiábrándító eredmények főként a túlzó célkitűzésekre, a tagállamok és az uniós intézmények közötti gyenge koordinációra, az egymásnak gyakran 2

A Nemzeti foglalkoztatási akcióterv teljes szövege korábban a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium honlapján (www.fmm.gov.hu), jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (www.szmm.gov.hu) honlapján található. 3 Lásd erről részletesebben Laky Teréz: A magyarországi munkaerőpiac 2005, FH-OFA, 2005. Budapest, 11-12. old.

13

ellentmondó prioritásokra, illetve a célok megfogalmazását követően megváltozott külső körülményekre vezethetők vissza. Történt mindez olyan globális kontextusban, mikor Európa és az Egyesült Államok, illetve Ázsia között a növekedésbeli különbségek tovább nőttek, és ezzel egy időben az európai népesség csökken és elöregedik. A Kok jelentés következtetése értelmében, miközben a Lisszaboni Stratégia minden egyes elemére szükség van, a növekedés és a foglalkoztatás kettős célkitűzésére koncentrálva kell új lendületet adni a lisszaboni reformfolyamatnak. Mindezek fényében messze nem meglepő, hogy a 2004. november végén hivatalba lépő új Európai Bizottság portugál elnöke kiemelt feladatként fogalmazta meg a lisszaboni stratégia újraindítását. Az Európai Bizottság 2005. február elején nyilvánosságra hozott, a lisszaboni folyamat félidei felülvizsgálatáról készített közleménye4 - döntően a Kok jelentés alapján - teljes mértékben visszaigazolta az azonnali, markáns közbeavatkozás szükségességét. Megállapítható volt, hogy a vártnál és a szükségesnél lényegesen kisebb előrehaladás történt; a tagállamok gazdasági növekedése 1% körüli, a foglalkoztatási arány alig 63%-os a 2010-re kitűzött 70%hoz képest, miközben a 8 % fölötti munkanélküliségi ráta várhatóan tovább emelkedik. Az elmúlt öt év Bizottság által „vegyesnek” ítélt eredményei alapján a dokumentum, megerősítve a lisszaboni stratégia fő céljai iránti uniós elkötelezettséget, halaszthatatlan lépéseket sürgetett. A lisszaboni célok megvalósításának fő szempontjait újrafogalmazva a Bizottság az alábbiakat javasolta az Európai Tanácsnak: -

Két fő feladatra kell összpontosítani; az erősebb és tartósabb gazdasági növekedésre, valamint a több és jobb minőségű munkahely teremtésére. A végrehajtás biztosításához európai és nemzeti szinten az összes érintett közreműködésével megújított partnerségre van szükség, melyben kiemelt szerepe van a Bizottság és a tagállamok közötti világosabb felelősség megosztásának. A megújult lisszaboni cselekvési programnak a 2000. évi célok újrafogalmazásával az európai térség befektetői vonzerejének növelésére, a tudás és innováció növekedési tényezőként való kezelésére, valamint több és jobb minőségű munkahely teremtésére kell koncentrálnia.

A megvalósítás egyik lehetséges eszközeként a Bizottság javasolta, hogy 2005-től az eddigi különféle jelentéseket évente egyetlen lisszaboni csomag helyettesítse, amely magában foglalná a makrogazdaságról, illetőleg a foglalkoztatásról szóló iránymutatásokat (Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatások, Foglalkoztatási Iránymutatások) és a strukturális reformokra vonatkozó (Cardiff) jelentést. Az Európai Tanács 2005. márciusi ülése fő vonalaiban elfogadta a Lisszaboni Stratégia felülvizsgálatára, pontosabban immár újraformálására vonatkozó Bizottsági javaslatot. A konszenzust megelőző viták5 egyik fő kérdése az egységes, integrált lisszaboni

4

Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért. A lisszaboni stratégia új kezdete. Az Európai Bizottság közleménye az Európai Tanács tavaszi ülésszakának. COM (2005) 24. Brüsszel, 2005. 02. 02. 5 A lisszaboni stratégia több tanácsi formáció (pl. a Versenyképességi Tanács, a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi Tanács, az ECOFIN, az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális Tanács) illetékességébe tartozik, melyek általános vitát folytattak a felülvizsgálati javaslatról. A tanácsüléseken túlmenően a javaslatot értelemszerűen tárgyalták a tanácsülést előkészítő munkacsoportok – témánkkal összefüggésben a Foglalkoztatási Bizottság, valamint a Szociális Védelmi Bizottság -, valamint a kapcsolódó Coreper ülések.

14

reformprogram, avagy jelentés6 szükségessége volt, melynek indokoltságát, ésszerűségét, illetve célszerűségét kezdetben számos tagállam kétségbe vonta7, végül azonban mindenki elfogadta, avagy tudomásul vette. A másik kiemelt vitatéma a lisszaboni célok „áramvonalasítása”, avagy „lecsupaszítása”, nevezetesen a szociális célkitűzések hátrábbsorolása, illetőleg a foglalkoztatási célok függvényeként történő meghatározása volt. A viták eredményeként a tavaszi Tanácsülésig, majd később, a nemzeti akcióprogramok alapját jelentő integrált irányvonalak konkretizálása során a szociális vonatkozások, mint pl. a szociális védelmi rendszerek reformja, a társadalmi kohézió erősítésére irányuló politikák szerepe, stb., az eredeti Bizottsági javaslathoz képest érezhetően hangsúlyosabb helyet kaptak a lisszaboni stratégia fő célkitűzései között. Megjegyezzük, hogy a magyar álláspont is a szociálpolitikai vonatkozások erősítését szorgalmazta.8 A márciusi csúcsértekezlet jóváhagyását követően a Bizottság azonnal lépett, s április elején nyilvánosságra hozta az integrált iránymutatásokat tartalmazó javaslatot9, amely az októberre elkészítendő, 2005-2008 közötti időszakra szóló tagállami reformprogramok alapját képezi. A dokumentum tartalmazta a Bizottság ajánlását az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak iránymutatásairól szóló javaslatát. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások két fejezetet alkottak; az egyik a növekedést és a foglalkoztatást szolgáló makrogazdasági politikákat, a másik pedig az európai növekedési potenciál érdekében szükséges mikro-gazdasági reformokat foglalta magában.10 Az iránymutatások integrált jellegét persze nem a közös dokumentum szolgálta, hanem sokkal inkább az egyes célkitűzések kölcsönös összefüggései, az intézkedések kereszthivatkozásai, s a három fő szakpolitikai témakör egymáshoz viszonyított kontextusa. A Bizottsági javaslat nagy teret szentelt az újjáalakított Lisszaboni Stratégia végrehajtásához szükséges új irányítási rendszernek is. Ennek értelmében a meghatározó lépések tagállami szinten, a 2005. őszéig kidolgozandó nemzeti reformprogramok alapján történnek, melyek végrehajtásáról évente be kell számolni. A szükséges stabilitás biztosítása érdekében az iránymutatások 3 évre szólnak (azonban indokolt esetben évente felülvizsgálhatóak és korrigálhatóak). A tagállami lépések további, immár nem csupán szabályozási támogatásaként, a strukturális és kohéziós alapokra vonatkozó felhasználási prioritások is a nemzeti reformprogramokhoz kapcsolódnak. Azaz, a közösségi fejlesztési forrásokat a továbbiakban alapvetően csupán a Lisszaboni Stratégia céljai mentén lehet igénybe venni.

6

Az ambivalens szóhasználat arra vezethető vissza, hogy az első alkalommal programként készülő dokumentum a továbbiakban a következő időszakra vonatkozó tervek mellett az előző időszakra vonatkozó végrehajtási jelentést is tartalmazza. A program elnevezése a későbbiekben, a közösségi szóhasználatban nemzeti reform program” lett, azonban a hazai gyakorlat, illetőleg a magyar szóhasználat hosszan megőrizte a foglalkoztatáspolitikában korábban használt „nemzeti akcióprogram” elnevezést. 7 Magyarországon ez a vita kormányzaton belül, döntően szakértői szinten zajlott, az egységes jelentés vitatott kérdésként már nem került a kormány elé. 8 A magyar álláspont szerint a hangsúlyváltás azon tagállamok esetében érthető, amelyek már rendelkeznek egy versenyképességet és foglalkoztatás bővítését támogató szociális infrastruktúrával. Magyarországon, és számos új tagállamban azonban még nem ez volt a helyzet. Ezen túlmenően mind a hazai, mind az uniós tapasztalatok cáfolták a gazdasági növekedés és a szociális kohézió automatikus összefüggését, s arra utaltak, hogy kiegészítő intézkedések szükségesek növekedés eredményeinek eljuttatásához a társadalom egészéhez. 9 Integrált iránymutatások a növekedésért és a foglalkoztatásért, COM (2005) 141, Brüsszel, 2005. 04. 12. 10 A makrogazdasági iránymutatások alapvetően a gazdasági stabilitás, fenntarthatóság, a hatékony erőforrás allokáció, a megfelelő strukturális összhang, a jól működő EMU, stb. érdekében szükséges javaslatokat tartalmazzák, míg a mikro-gazdasági iránymutatások a belső piaci kiteljesítését, a beruházás-vonzó képességek javítását, az infrastruktúra-fejlesztést, a kutatás-fejlesztést, az innováció előmozdítását stb. célozzák.

15

A Lisszaboni Stratégia integrált iránymutatásainak foglalkoztatási elemei: a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások Az integrált iránymutatások foglalkoztatási célú elemei11 továbbra is központi koordináló szerepet játszanak az Európai Foglalkoztatási Stratégia keretében a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak alakításában, hozzájárulva a közös célok eléréséhez, azaz a foglalkoztatási szint emeléséhez, a termelékenység növeléséhez, és a szociális kohézió erősítéséhez. A foglalkoztatási iránymutatások,12 a korábbi szerkezet szerint rögzítik az átfogó foglalkoztatási célokat és cselekvési prioritásokat mind az EU, mind a tagállamok számára, immár a megújított lisszaboni stratégiának megfelelően. A tagállami foglalkoztatáspolitikák átfogó célkitűzései nem változtak, továbbra is az alábbiakat kell elősegíteniük: - a teljes foglalkoztatást, - a munkavégzés minőségének és a munka termelékenységének javítását, - a szociális és a területi kohézió erősítését. - A teljes foglalkoztatás elérése, a munkanélküliség és az inaktivitás csökkentése a munkaerőkereslet és -kínálat növelésével létfontosságú a gazdasági növekedés fenntartásához és a szociális kohézió megerősítéséhez. - A munkavégzés minőségének és termelékenységének növelése a foglalkoztatás növelésére irányuló erőfeszítések részét képezik. A foglalkoztatás bővítése ugyanis nem választható el a munkahelyek vonzóbbá tételének, a munka minőségének és a munkatermelékenység növelésének a javításától, illetve a „dolgozó szegények” arányának csökkentésétől. A munka minősége, a termelékenység és a foglalkoztatás közötti szinergiákat teljes mértékben ki kell használni. - A szociális és a területi kohézió erősítése határozott fellépést igényel. A társadalmi befogadás erősítése, a munkaerőpiacról való kizárás megakadályozása és a fogyatékkal élők foglalkoztatási integrációjának támogatása, illetve a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a munka termelékenysége regionális különbségeinek csökkentése érdekében további intézkedések szükségesek, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. Az iránymutatások hangsúlyos horizontális eleme maradt a nemek közötti esélyegyenlőség elve, melynek előmozdítását minden fellépésben érvényesíteni kell. Új elemnek számított az un. életciklus-alapú megközelítés, melynek részeként különös figyelmet kell fordítani a fiatalok helyzetére, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés előmozdítására a teljes, munkával töltött életszakasz során. A végrehajtást elősegítő intézkedések a korábbiaknál hangsúlyosabb megfogalmazást kaptak. A szükséges változások elérése érdekében a tagállamoknak széleskörű partnerséget kell létrehozniuk a nemzeti parlamentek és az érdekelt felek bevonásával, ideértve a regionális és a helyi szintű szereplőket is. Az európai és a nemzeti szociális partnereknek erőteljesebb szerepet kell játszaniuk a célok elérésében. 11

A 24 integrált iránymutatásból a 17-24. sorszámon szereplő 8 iránymutatás foglalkoztatási célú, míg az első 6 a makrogazdasági, a 7-15. sorszám alatti további 9 iránymutatás pedig a mikro-gazdasági célokat tartalmazza. 12 Az elfogadott szöveget ld. az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2005 08.06.számában: A Tanács 2005/600/EK számú határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról.

16

A 2005-2008. közötti időszakra szóló foglalkoztatási iránymutatások a fentiekben vázolt három általános célkitűzés teljesülése érdekében az alábbi 8 specifikus cél, avagy prioritás figyelembevételét követelik meg a tagállamoktól: (17) Teljes foglalkoztatást elérésére a munka minőségének és termelékenységének javítására, és a társadalmi és területi kohézió megerősítésére irányuló foglalkoztatáspolitikák végrehajtása. (18) A munka életciklus-alapú megközelítésének elősegítése. (19) Befogadó munkaerőpiac biztosítása, a munkavégzés vonzóvá, és kifizetődővé tétele az álláskeresők – köztük a hátrányos helyzetűek – és az inaktívak számára. (20) A munkaerő-piaci igények összehangolásának javítása. (21) A rugalmasságnak a foglalkoztatás biztonságával együtt járó elősegítése és a munkaerőpiac szegmentálódásának csökkentése, kellő figyelemmel a szociális partnerek szerepére. (22) A foglalkoztatás-barát munkaerőköltség-növekedés és bérszabályozó mechanizmusok biztosítása. (23) A humán erőforrás területén tett befektetések kiterjesztése és javítása. (24) Az oktatási és képzési rendszereknek az új munkahelyi követelményekre figyelemmel történő kiigazítása. Az irányvonalak korábbi belső tagoltsága, általánosabb prioritások szerinti csoportosítása is nagy vonalaiban változatlan maradt. Ennek megfelelően a 18-19-20. iránymutatások alatt szereplő specifikusabb intézkedések a munkaerő-piaci integráció, re-integráció bővítését, a munkaerő utánpótlás növelését és a szociális védelmi rendszerek modernizálását célozzák, míg a 21. és. 22. iránymutatás részletes intézkedéseinek elsődleges célja a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása. A humánerőforrás beruházások fokozását a 23. és 24. irányvonal előirányzatai hivatottak biztosítani. Változatlanok maradtak a foglalkoztatási iránymutatások részeként a kezdetektől meghatározott, illetőleg az idők során fokozatosan kibővült konkrét, számszerű teljesítménymutatók és célkitűzések13 is, melyek elérését, illetőleg közelítését célzó intézkedések ugyancsak a nemzeti reformprogramok részét képezik. A magyar Nemzeti Akcióterv foglalkoztatáspolitikai dimenziója Gazdasági kontextus és prioritások Az újjáformált Lisszaboni Stratégia lendületbe hozásához szükséges közösségi szabályozási keretek rekordidejű megalkotását követően a Stratégia fő kérdése a célok elérését biztosító hathatós eszközök nemzeti adottságoknak megfelelő kijelölése maradt. A tagállami reformprogramot tartalmazó Akcióterv elkészítése idején az alig több mint egy esztendeje EU tag Magyarország számára is a növekedés dinamizálása és a foglalkoztatás bővítése volt a 13

Az EFS 2003. évi reformja során a tagállamok által elfogadott értékek változatlan formában kerültek az új koncepció szerinti iránymutatások szövegébe. Az indikátorok között olyanok szerepelnek, mint az EFS indulásakor megfogalmazott célok, miszerint a felnőtt munkanélkülinek 1 éven belül, a fiatal munkanélkülinek pedig 6 hónapon újrakezdési lehetőséget kell kapni, a tartós munkanélküliek 25%-ának pedig aktív programban kell részesülnie. A később bekerült konkrét célok közül figyelmet érdemel a munkaerőpiacról kilépők átlagéletkorának növelése, avagy az iskolai lemorzsolódás csökkentése, az óvodai, bölcsődei férőhelyek számának bővítése, felnőtt-oktatás (egész életen át tartó tanulás) kiterjesztése, stb.

17

kulcsa annak, hogy mozgósíthassa azokat a belső és külső erőforrásokat, amelyek Lisszaboni Stratégi prioritásaihoz illeszkedő, s egyúttal saját felzárkózását is szolgáló gazdasági, foglalkoztatási és szociális törekvéseinek megvalósításához, valamint a kapcsolódó átfogó reformokhoz szükségesek. Miként a Nemzeti Akcióterv14 is leszögezte; a reformprogram csak akkor lehet sikeres, ha egyidejűleg alátámasztja a felzárkózási stratégiához szükséges átfogó reformok beindítását is. A Nemzeti Akcióprogram kidolgozása a Gazdasági Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, valamint további érintett tárcák közreműködésével, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal koordinálása mellett, széleskörű társadalmi egyeztetés keretében készült. Az Akcióterv szerkezete egyértelműen az integrált iránymutatásokra épül. A három fő – makrogazdasági, mikro-gazdasági és foglalkoztatási – fejezeten belül a helyzetkép bemutatása után a prioritások és kapcsolódó intézkedések tömör megfogalmazása következik, melyet az egyes iránymutatások szerinti specifikus tervek, intézkedések részletezése követ. Az Akcióterv mellékletei a tervezett intézkedések felsorolását a felelős minisztérium, hatóság, stb., valamint adott esetben szükséges pénzügyi forrás megnevezésével együtt tartalmazzák. Az Akcióterv fejezetei közül a gazdaságiakra történő rövid utalást követően a foglalkoztatási témájút mutatjuk be, alapvetően az iránymutatások főbb intézkedései szerint. Az Akcióterv makrogazdasági prioritásainak középpontjában a gazdasági stabilitás és pénzügyi egyensúly követelményeinek érvényesítése került. Ennek érdekében fő feladat a megkezdődött felzárkózás folyamatosságának biztosítása, valamint jelentős javulás elérése az egyensúlyi feltételek tekintetében. A foglalkoztatás növelését az adó- és járulékrendszer változtatásai mellett többek között az állami tevékenységnek a magánszektor mozgásterének bővítését eredményező átalakítása szolgálja. A mikro-gazdasági prioritások és intézkedések a versenyképesség és a tartós növekedés tényezőinek megteremtése, fejlesztése érdekében kiemelt súlyt fektetnek a vállalkozói/beruházási környezet javítására, a versenyképesség bázisának kiszélesítésére, az új technológiák elterjesztésére, a rugalmasan és gyorsan alkalmazkodni képes munkaerő képzésére, az intenzív K+F és innovációs tevékenység fejlesztésére, valamint a gazdaságot kiszolgáló korszerű fizikai infrastruktúra kialakítását szolgáló műveletekre. Az akcióprogram foglalkoztatás bővítését célzó fejezete a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan 2004-ben – az EU akkori foglalkoztatási iránymutatásaival összhangban – elkészült első nemzeti foglalkoztatási akciótervben vázolt intézkedésekből indult ki. Ugyanakkor a Lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálatának részeként 2005-ben Magyarország is újrafogalmazta foglalkoztatási stratégiáját, és azt kibővítette a 2005-2008 közötti időszakra szóló lépésekkel. A magyar foglalkoztatáspolitikai stratégia prioritása A tervezett intézkedések fő viszonyítási alapja, a munkaerő-piaci helyzet legfontosabb jellemzői a 2004-es első akciótervhez képest nem javultak: a 15-64 éves népesség körében alacsony (56,8%) foglalkoztatási szint relatíve alacsony (6,1%) munkanélküliségi rátával és 14

„A nemzeti akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért” 2005-2008 című Nemzeti Akcióprogram többek között elérhető az SZMM honlapján (www.szmm.gov.hu) is.

18

magas inaktivitással (39,5%) párosul. Az EU átlagához képest különösen alacsony az idősebb korúak foglalkoztatási aránya, valamint a nőké, az utóbbiak esetében azonban kisebb a lemaradás. Ugyan az idősebbek foglalkoztatása – főként a fokozatosan növekvő nyugdíjkorhatárnak köszönhetően – kissé emelkedett, a fiatalok foglalkoztatási nehézségei nem enyhültek. Különösen hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon a romák, illetve a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek, valamint az alacsony képzettségűek. A gazdasági átalakulás egyenlőtlenségei jelentős regionális munkaerő-piaci különbségeket eredményeztek, különösen kistérségi és helyi szinten. A magyar munkaerőpiac erősen szegmentált; relatíve fejlett, urbanizált, magas foglalkoztatási arányú régiók mellett alacsony foglalkoztatással és magas munkanélküliséggel rendelkező mikro-régiók jellemzik. A magyar foglalkoztatáspolitikai prioritások tekintetében az Európai Foglalkoztatási Stratégia és az iránymutatások túlnyomó többsége megfelelő, érvényes kiindulási alapnak tekinthető. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a sajátos problémákat, amelyek az előző rendszer örökségének tekinthetők (és amelyek jó része más új tagállamokkal közös problémánk). Ezek közé tartozik a munkaerőpiacról véglegesen kiszorultak különösen nagy száma, az emberi tőke kereslete és kínálata közötti, csak hosszabb távon feloldható feszültség, vagy a kisvállalati szféra (ezen belül a stabil megélhetést biztosító önfoglalkoztatás) sajátos korlátai. A foglalkoztatáspolitika legfontosabb prioritása változatlanul a foglalkoztatási szint növelése, kiegészítve az aktivitás növelésére, a bejelentett foglalkoztatás ösztönzésére és a strukturális átalakulás segítésére irányuló célokkal. Összességében a foglalkoztatási stratégiának arra kell irányulnia, hogy a munka legyen vonzó és tényleges lehetőség mindenki számára. Az Akcióterv megfogalmazása szerint15 a foglalkoztatás bővítése csak akkor érhető el, ha megéri dolgozni, ha a munkának becsülete van, mert tisztességes megélhetést és biztonságot nyújt, és ha megéri legálisan foglalkoztatni, mert a bejelentett foglalkoztatás nem ró aránytalanul nagy terheket a munkáltatókra. Ehhez szükséges, hogy: •

a munkaerőpiac legyen átlátható, és megfelelő ösztönzők segítsék a legális foglalkoztatást, valamint erősödjön a munkaügyi ellenőrzés,

•

a munkát terhelő adó- és járulékterhek célzott csökkentése – a költségvetés egyensúlyának megtartása mellett – támogassa a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását,

•

a szociális ellátórendszer ösztönözze-segítse az álláskeresést, a munkavállalást.

A bejelentett munkavállalás ösztönzése mellett olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek a munkavállalást tényleges lehetőséggé teszik azok számára is, akiknek képzettségbeli vagy egyéb életkörülményeikből fakadó hátrányaik (lakóhely, fogyatékosság, gyermek vagy más hozzátartozó otthoni gondozása, stb.) nehezítik az elhelyezkedést. Ehhez szükséges, hogy: ƒ létrejöjjön egy olyan integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer, amely a munkavállalási korú emberek esetében - összehangoltan képes kezelni az inaktivitást és a szociális hátrányokat, a munkaerő-piaci aktivitás ösztönözésére helyezve a hangsúlyt, ƒ az egész életen át tartó tanulás lehetőségei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak beleértve az alacsony iskolai végzettségű embereket is, ƒ az oktatási rendszer biztosítsa a munkaerő-piaci részvételhez szükséges készségek és versenyképes tudás elsajátítását, 15

„A nemzeti akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért” 2005-2008, 40-42. old.

19

ƒ a foglalkoztathatóság javítása és a munkaerő-piaci diszkrimináció elleni küzdelemmel segítse a roma népesség és más hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci részvételének növelését, ƒ az egészségi állapot javítását és az egészség megőrzését szolgáló intézkedések hozzájáruljanak a munkából tartósan kiszorulók számának csökkentéséhez, ƒ a gazdaságot, a munkaerőpiacot és az oktatást érintő területi (regionális, megyei, helyi) stratégiák és intézkedések fokozottabb összehangolása elősegítse a foglalkoztatás területi különbségeinek csökkentését. A foglalkoztatási irányvonalakra adott magyar válaszok A továbbiakban - az uniós foglalkoztatási iránymutatásokkal összhangban - az alábbi három prioritás mentén körvonalazzuk az Akcióterv foglalkoztatáshoz kapcsolódóan tervezett legfontosabb intézkedéseit: •

a munkaerő-piaci részvétel növelése és a szociális védelmi rendszerek modernizálása,

•

a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása,

•

hatékonyabb humánerőforrás-fejlesztés jobb minőségű oktatás és képzés révén.

= A munkaerő-piaci részvétel növelése és a szociális védelmi rendszerek modernizálása. A 18., 19. és 20. számú iránymutatás értelmében a munkavégzés reális lehetőségként történő biztosítása érdekében a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű csoportok foglalkoztatását célzott intézkedések szolgálják, a foglalkoztatási szolgálat korszerűsítése, valamint a kapcsolódó munkanélküliségi ellátási, valamint szociális rendszerek szükséges átalakítása mellett. - A foglalkoztatáspolitika életciklus-alapú megközelítése jegyében számos speciális, célzott program indul, illetőleg folytatódik. A fiatalok munkába állását többek között olyan célzott támogatások segítik, mint pl. az alkalmazásukhoz kötődő társadalmi biztosítási hozzájárulás csökkentését eredményező START program, vagy a pályakezdő fiatalok közigazgatásban való munkatapasztalat-szerzését támogató ösztöndíjprogram. Az idősebb munkavállalók aktivitásának növelése érdekében 1997-től a nyugdíjkorhatár fokozatosan emelkedik, és ezzel párhuzamosan – kiegészítő munkaerő-piaci intézkedésekkel támogatott módon - szűkülnek a munkaerő-piaci okból történő korai nyugdíjazás lehetőségei. A nők munkába állásának támogatásaként a munkahelyi és családi élet összehangolását ugyancsak számos konkrét intézkedés segíti elő. - Az időskori aktivitás fenntartása érdekében specifikus programok készülnek az egészségben leélt évek száma növelése, az egészség megőrzése és a megelőzés céljából. - A kifizetődő munkavégzés biztosítása érdekében áttekintésre és módosításokra kerül sor a munkanélküliségi ellátási rendszer, valamint családtámogatás és a szociális ellátások terén. - A különösen hátrányos munkaerő-piaci helyzetű csoportok álláskeresésének támogatását az ÁFSZ számos célzott programja támogatja, miközben a foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások rendszere is áttekintésre kerül. A romák munkaerő-piaci helyzetének javítására – többek között - speciális programok készülnek, csakúgy, mint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási esélyeinek növelésére.

20

- Folytatódik az Európai Szociális Alap támogatásával az ÁFSZ modernizációja a munkáltatók igényeinek eredményesebb kielégítése, a gyorsabb és hatékonyabb szolgáltatások biztosítása, a munkaerő-piaci kereslet- és -kínálat összehangolásának segítése, a munkaerő mobilitásának előmozdítása érdekében. = A munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása. - A 21. és 22. iránymutatás szellemében az alkalmazkodóképesség javítása érdekében folytatódnak a részmunkaidős foglalkoztatás nagyobb térnyerését biztosításához szükséges jogszabály alkotási lépések, többek között a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata keretében. - A be nem jelentett foglalkoztatás visszaszorítása érdekében számos, a legális foglalkoztatást ösztönző, illetőleg a be nem jelentett munkavállalást szankcionáló, a munkaügyi ellenőrzéseket kiterjesztő intézkedésekre kerül sor. - A foglalkoztatás bővítését eredményező bérszabályozó mechanizmusok és munkaerőköltségek jegyében a Kormány célzott (azaz a munkavállalók hátrányos helyzetű célcsoportjaira irányuló) és fokozatos járulék-csökkentésekről határozott, illetve további intézkedéseket tervezett a korábban meghirdetett ötéves adócsökkentési program keretében. = Hatékonyabb humánerőforrás-fejlesztés jobb minőségű oktatás és képzés révén. Az emberi erőforrás beruházások fokozását célzó 23.és 24. iránymutatás szellemében az Akcióprogram az egész életen át tartó tanulás paradigmáján alapuló átfogó magyar stratégiával összhangban, a tudásalapú gazdaság és társadalom elvárásainak megfelelően: - támogatja az iskolarendszerű oktatásban, képzésben az alapkészségek és kulcskompetenciák megszerzését segítő programok kidolgozását és bevezetését, - biztosítja a szakképzésben a változó munkaerő-piaci igényekhez való gyors tartalmi, szervezeti alkalmazkodást, - erősíti az oktatási, képzési rendszerek szerepvállalását a diszkrimináció elleni küzdelemben és a társadalmi esélyteremtésben, területi felzárkóztatásban, - a felsőoktatásban - a bolognai folyamat kiteljesítése révén - segíti a gazdaság igényeire gyorsabban reagáló gyakorlatorientált kurzusok általános bevezetését, javítja az ágazat fokozott innovációs részvételének tárgyi, személyi és szervezeti feltételeit. A magyar reformprogram uniós fogadtatása: a foglalkoztatáspolitikai tervek értékelése 2005 novemberében a tagállamok képviselői és a Bizottság szakértői szintű értékelés keretében – az összes tagállam akciótervével együtt - megvitatták a magyar Akcióterv foglalkoztatási fejezetét16. Az értékelések az Akciótervet megalapozott, átgondolt, a kihívásokat reálisan számba vevő, és azokra adekvát választ adó szakpolitikai dokumentumnak tartották. Külön értékelték komplex jellegét, amit a stratégiai célkitűzések – a foglalkoztatás bővítése, és ennek érdekében az inaktivitás, továbbá a be nem jelentett munkavégzés csökkentése – meg is követelnek. Ugyanakkor a Bizottság kritikával fogadta, pontosabban elégtelennek tartotta az egész életen át tartó tanulás fejlesztése illetőleg az iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében tervezett lépéseket.

16

Az Akcióterv gazdasági vonatkozású fejezeteinek, illetőleg a teljes program értékelésére is hasonló folyamat keretében került sor. Az összességében pozitív értékelés kritikai felhangjaként a Bizottság a végrehajtási elképzeléseket illetően több ambíciót és elkötelezettséget tartott szükségesnek.

21

II. A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁSA 1. A munkaerőpiac vizsgálatának főbb szempontjai Egy ország munkaerő-piaci helyzetének értékeléséhez alapvető fontosságú megvizsgálni a munkaerő-kínálat és a munkaerő-kereslet volumenének és összetételének egymáshoz való viszonyát. A munkaerő-kínálat a népességnek azt részét jelenti, amelyik részt vesz, vagy részt kíván venni a társadalmilag szervezett munkában, azaz kereső tevékenységet kíván folytatni, másoknak pénzért munkát végezni. A foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket, álláskeresőket együtt tekintjük gazdaságilag aktívaknak. A nem aktívak azok, akik életkoruknál, vagy helyzetüknél fogva nem tudnak, vagy valamilyen okból nem akarnak bekapcsolódni a munka világába, eltartottak (pl. gyermekek, eltartottak, „hivatásos feleségek”, azaz háztartásban dolgozók), vagy nem keresetből, hanem egyéb jövedelemből (pl. nyugdíjból) élnek. A munkaerő-kereslet azt fejezi ki, hogy egy ország adott gazdasági, társadalmi berendezkedés mellett a népességnek mekkora részét, hányadát vonja be a társadalmilag szervezett munkába, azaz a vállalatoknál, vállalkozásoknál, és az intézményeknél, valamint a háztartásokban (alkalmazott bejárónő, gyermekgondozó) hány munkahely van, a népesség mekkora részének nyújtanak kereső foglalkoztatást. Ezt statisztikailag a már foglalkoztatottak és betöltésre váró, üres álláshelyek számával mérjük. Ebből kitűnik, hogy adott időpontban a munkaerő-kereslet és munkaerő-kínálat közös, „egymásra talált” részét a foglalkoztatottak jelentik, míg a munkaerőpiacon az állást keresők és az üres, betöltetlen álláshelyek jelennek meg. A munkaerő-kereslet és kínálat alakulása a gazdasági és társadalmi folyamatok alakulásától függ. A munkaerő-kereslet függ a gazdasági növekedésnek, a technikai és tudományos fejlődésnek a termelékenységre, a gazdaság ágazati, tevékenységi szerkezetére gyakorolt hatásától, és ezen keresztül a munkahely-szerkezet alakulásától. A munkaerő-kínálatot befolyásoló tényezők a demográfiai folyamatok, a népesség korcsoportok szerinti alakulása, az iskolarendszer által befogadott tanulók száma, a népesség képzettségi színvonala, szakképzettsége, egészségügyi állapota. A munkaerő-kereslet és –kínálat – bár alakulásukat részben más-más tényezők befolyásolják nem egymástól független jelenségek. A munkaerő-kereslet növekedése, például új beruházások, jó kereseti lehetőségek megjelenése egy térségben aktivizálhatja a lakosságot, ugyanakkor a beruházásokat, a munkahelybővítést befolyásolja az, hogy van-e a térségben elegendő, és megfelelő képzettségű munkaerő a betelepíteni, vagy bővíteni kívánt tevékenység elvégzéséhez. A munkahely- szerkezet és a szakmaszerkezet egymásra hatásából alakul ki a foglalkozási szerkezet, ennek folyamatos változása befolyásolja ideális esetben a képzések tartalmát, és a szakmaszerkezet változását. A gazdaság fejlődésével folyamatosan változik a munkaerő-kereslet volumene, összetétele, új termékek, új tevékenységek jelennek meg, és a technika, technológia és a munkaszervezet

22

fejlődésével változik az előállítási módjuk. Harmonikus fejlődés esetén a munkaerő-kereslet és –kínálat rugalmasan alkalmazkodik egymáshoz térben és időben. Mindezek következtében egy ország gazdasági fejlettségének, meghatározó kifejezője és tényezője a munkaerőpiac állapota.

versenyképességének

A fejlett gazdaságok az életszínvonal növekedését a foglalkoztatás magas szintjével tudják elérni. A népesség zömének kereső foglalkozása nyújt biztos megélhetést a családoknak, egyúttal növekvő családi és állami jövedelmet a népesség megfelelő képzéséhez, egészségügyi-ellátásához, az idősek nyugdíjához és a szociális és jogi biztonságához. Az alacsony foglalkoztatottság viszont veszélyezteti a nagy ellátó-rendszerek, elsősorban a nyugdíj és szociális rendszerek fenntarthatóságát. Az Európai Unió a lisszaboni célok értelmében a globalizálódó világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává kíván válni, ugyanakkor a szociális vívmányoknak nem csupán megőrzését, hanem továbbfejlesztését is célul tűzte. A versenyképesség növelése és a foglalkoztatás bővítése együtt rendkívüli kihívás nem csupán az újonnan csatlakozó országok, hanem a régebbi tagállamok számára is. A versenyképesség növelése a technikai-technológia újdonságok gyors elterjedését, az innováció erősödését, a hatékony munkaszervezési-formák elterjedését kívánja meg, amely a gazdaság bővülő területein egyre takarékosabb munkaerőfelhasználással jár. Mindezt olyan körülmények között, mikor „a gazdasági változás gyorsulása továbbra is megbolygatja a fennálló egyensúlyokat.” (EU, 2005/2006.évi Közös foglalkoztatáspolitikai jelentés) További kihívást jelent a demográfiai trendek alakulása. A születésszámok csökkenése, az életkor meghosszabbodása következtében Európa lakossága öregszik, ez hosszabb távon szűkítheti a foglalkoztatásba bevonhatók körét. A befizetők számának csökkenése és az igénybevevők számának növekedése következtében hosszú távon veszélybe kerül a viszonylag drága jóléti rendszerek finanszírozhatósága. Ebből az következik, hogy a munkavállalókat minél hosszabb ideig szükséges benntartani a munka világában. Erre ösztönöz egyébként a munkában töltött időre történő felkészülés, a tanulási időszak meghosszabbodása is; a 10-18 iskolában töltött esztendő társadalmi és családi költségei csak hosszabb munkában töltött idővel térülnek meg. Ez feltételezi a munkavállalási képesség minél hosszabb ideig való megtartását, egyrészt az egészség megőrzését, másrészt a felgyorsult modernizációs folyamatokhoz való alkalmazkodást, a szakmai ismeretek folyamatos megújítását, vagy akár a többszöri szakmaváltást. A lisszaboni stratégia félidős értékelése megállapította, hogy a vártnál kisebb előrehaladás történt a célok megvalósításában, ugyanakkor nem adta fel, hanem éppen megerősítette az erősebb gazdasági növekedés és a több és jobb minőségi munkahely kettős célját, mégpedig a szociális célkitűzések megőrzésével. Az Európai Bizottság a célok megvalósítását az erőfeszítések koncentrálásában, a korábbi szertágazó célkitűzések leszűkítésében, de az egyes célkitűzések kölcsönös összefüggéseinek feltárásával, a három fő szakpolitikai témakör intézkedéseinek összehangolásában látták. Ezt fejezi ki formailag is az Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatások, a Foglalkozási Iránymutatások és a strukturális reformokra vonatkozó jelentés egy dokumentumban, az integrált iránymutatásokban való összefogása.

23

Az Európai Foglalkozási Stratégia fejlődésében tulajdonképpen az a felismerés húzódik meg, hogy a munkaerő-keresletre és –kínálatra ható tényezők elkülönített kezelése nem hozta meg a várt munkaerő-piaci eredményeket. „Noha a jól kialakított foglalkoztatáspolitika elengedhetetlen a foglalkoztatás és a termelékenység növekedésének előmozdításához, egymagában nem vezethet sikerre. A stabil makrogazdasági politikák és a vállalkozó kedvet ösztönző hatékony reformok, a kutatás és innováció, továbbá a termékek és szolgáltatások piacának működése elengedhetetlenül fontos, hogy a gyenge gazdasági növekedés állapotából kilábaljunk, és növeljük a foglalkoztatást és a termelékenységet. A lisszaboni stratégia integrált jellege képezi a politikák azon együttesének alapját, amely valamennyi tagállam egyéni kihívásaira választ ad, valamint a reform elérésére széles körű partnerséget hoz mozgásba.” (EU, 2005/2006.évi Közös foglalkoztatáspolitikai jelentés) A gazdasági versenyképesség szempontjából a munkaerőpiac állapotának egyik legfontosabb jelzőszáma a népesség gazdasági aktivitása, azaz a népességből hányan vannak jelen a munkaerőpiacon, mint foglalkoztatottak, vagy mint álláskeresők, rendelkezésre áll-e a gazdasági növekedéshez a megfelelő mennyiségű és összetételű munkaerő. Ez utóbbi szempontjából kitüntetett szerepe van a munkavállalási kor fogalmának, amely európai átlagban a 15-64 éves népességet jelenti, tekintve, hogy a 15 évesnél fiatalabb gyermekek még nem foglalkoztathatók, a 64 év pedig az átlagos nyugdíjazási életkor. A közép és felsőfokú végzettségűek azonban az alsó korhatárnál 3-10 évvel később lépnek a munkapiacra, a belépés idejét tehát meghatározzák adott ország oktatási jellemzői, de az is differenciálódik országok szerint, hogy a fiatalok (15-24 évesek) még tanulmányi idejük alatt milyen mértékben vállalnak munkát szezonálisan, vagy részmunkaidőben, vagy tanulmányaikat meg-megszakítva. Jellemző ez például a fiatalokra Hollandiában, ahol a legmagasabb Európában a fiatalok gazdasági aktivitása és foglalkoztatása (71% illetve 65,2%). A foglalkoztatottak egy része még a nyugdíjkorhatár előtt kilép végleg a munkából betegsége, vagy különböző, pl. foglalkozásához kapcsolódó korengedmény miatt, mások viszont a nyugdíjkorhatár felett vagy a nyugdíj mellet is folytatják kereső tevékenységüket, ha erre lehetőségük van. Ezért megkülönböztetjük a nyugdíjkorhatártól az átlagos nyugdíjba vonulási kort, amely azt mutatja, hogy a munkavállalók átlagosan hány éves korukban lépnek ki a munkaerő-piacról. A gazdasági aktivitás függ a népesség nemek szerinti összetételétől is, a nők helyzetétől, hogy milyen lehetőségük és késztetésük van választani a hagyományos női (háztartáson belüli munka) és a munkavállalói szerepkörök között. 2. Nemzetközi trendek A globalizálódó világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává válni kívánó Európai Unió fejlődését elsősorban az USA-hoz és Japánhoz méri. Ezekhez az országokhoz képest azonban nem csupán a népesség gazdasági aktivitásában, de a termelékenységben is jelentős a lemaradása. Ráadásul az utóbbi években a termelékenység növekedése is gyorsabb a versenytársaknál, mint az Unióban.

24

2.1. számú tábla A 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban, 2005-ben EU25

EU15

NMS10*

USA

Japán

Népesség (millió fő)

305

254

51

296

128

Foglalkoztatási ráta,%

63,8

65,2

56,9

71,5

69,3

Munkanélküliségi ráta,%

8,8

7,9

13,4

5,1

4,4

Aktivitási ráta,%

70,2

71,0

65,8

75,4

72,6

*2004-ben csatlakozott országok Forrás: EUROSTAT,OECD

1. ábra

A termelékenységi szakadás növekedése kevésbé jelentős, ha a termelékenység növekedését a ledolgozott órákra jutó GDP-vel mérjük.

25

2.ábra

Amint a 2.2. számú táblázatban látható, 2005-ben az Unió 15-64 éves népességének 70,2%-a volt jelen a munkaerőpiacon, az átlag mögött azonban jelentős a szóródás országonként, nemek és korcsoportok szerint. A munkavállalási hajlandóság magasan az átlag feletti, a 80%ot közelíti Dániában (79,8%), Hollandiában (76,9%), Svédországban (78,7%) és az Egyesült Királyságban (75,3%). Ezekben az országokban a munkaerő-kínálat kihasználtsága is magas, hiszen foglalkoztatási rátájuk is már jóval 70% felett van. Az átlagot meghaladó, vagy azt közelítő aktivitású országok többségében azonban a magas aktivitás az átlagosnál magasabb munkanélküliségből is adódik. (Németország, Spanyolország, Franciaország, Finnország). Az újonnan csatlakozó országok népességének 65,8%-a van jelen a munkaerőpiacon. A volt szocialista országok közül Csehország, Észtország és Szlovénia gazdasági aktivitása meghaladja a 70%-ot, míg a sort Lengyelország és Magyarország zárja 64,4%, illetve 61,3%kal. A Magyarországéhoz hasonlóan alacsony foglalkoztatottsággal rendelkező Szlovákiában és Lengyelországban a munkanélküliek magas aránya miatt magasabb a népesség aktivitása. Magyarország abban tűnik ki mind a régi, mind az újonnan csatlakozott tagországok közül, hogy az alacsony foglalkoztatottság közepes munkanélküliséggel párosul, így a magyar népesség aktivitása - Málta kivételével – a legalacsonyabb az Unióban.

26

2.2. számú tábla Az EU 15-64 éves népességének gazdasági aktivitása, 2002- 2005 Foglalkoztatottak

Munkanélküliek* Gazdaságilag aktívak aránya a 15-64 éves népességből 2002 2003 2004 2005 2002 2003 2004 2005 2002 2003 2004 2005 Belgium 59,9 59,6 60,3 61,1 4,9 5,3 5,6 5,6 64,8 64,9 65,9 66,7 Csehország 65,4 64,7 64,2 64,8 5,2 5,5 5,8 5,6 70,6 70,2 70,0 70,4 Dánia 75,9 75,1 75,7 75,9 3,7 4,4 4,4 3,9 79,6 79,5 80,1 79,8 Németország 65,4 65,0 65,0 65,4 6,3 7,1 7,6 8,4 71,7 72,1 72,6 73,8 Észtország 62,0 62,9 63,0 64,4 7,3 7,2 7,0 5,7 69,3 70,1 70,0 70,1 Görögország 57,5 58,7 59,4 60,1 6,7 6,5 7,1 6,7 64,2 65,2 66,5 66,8 Spanyolország 58,5 59,8 61,1 63,3 7,7 7,8 7,6 6,4 66,2 67,6 68,7 69,7 Franciaország 63,0 63,3 63,1 63,1 6,1 6,1 6,4 6,4 69,1 69,4 69,5 69,5 Írország 65,5 65,5 66,3 67,6 3,1 3,3 3,2 3,2 68,6 68,8 69,5 70,8 Olaszország 55,5 56,1 57,6 57,6 5,6 5,4 5,1 4,9 61,1 61,5 62,7 62,5 Ciprus 68,6 69,2 68,9 68,5 2,6 3,2 3,7 3,9 71,2 72,4 72,6 72,4 Lettország 60,4 61,8 62,3 63,3 8,4 7,4 7,4 6,3 68,8 69,2 69,7 69,6 Litvánia 59,9 61,1 61,2 62,6 9,7 8,8 7,9 5,8 69,6 69,9 69,1 68,4 Luxemburg 63,4 62,2 62,5 63,6 1,8 2,4 3,3 3,0 65,2 64,6 65,8 66,6 Magyarország 56,2 57,0 56,8 56,8 3,5 3,6 3,7 4,5 59,7 60,6 60,5 61,3 Málta 54,4 54,2 54,0 53,9 4,1 4,4 4,2 4,2 58,5 58,6 58,2 58,1 Hollandia 74,4 73,6 73,1 73,2 2,1 2,9 3,5 3,7 76,5 76,5 76,6 76,9 Ausztria 68,7 68,9 67,8 68,6 2,9 3,1 3,5 3,8 71,6 72,0 71,3 72,4 Lengyelország 51,5 51,2 51,7 52,8 13,1 12,7 12,3 11,6 64,6 63,9 64,0 64,4 Portugália 68,8 68,1 67,8 67,5 3,9 4,8 5,2 5,9 72,7 72,9 73,0 73,4 Szlovénia 63,4 62,6 65,3 66,0 4,4 4,5 4,5 4,7 67,8 67,1 69,8 70,7 Szlovákia 56,8 57,7 57,0 57,7 13,1 12,3 12,7 11,2 69,9 70,0 69,7 68,9 Finnország 68,1 67,7 67,6 68,4 6,8 6,8 6,6 6,3 74,9 74,5 74,2 74,7 Svédország 73,6 72,9 72,1 72,3 4,0 4,4 5,1 6,4 77,6 77,3 77,2 78,7 Egy.Királyság 71,3 71,5 71,6 71,7 3,9 3,7 3,6 3,6 75,2 75,2 75,2 75,3 EU25 62,8 62,9 63,3 63,8 6,2 6,4 6,4 6,4 69,0 69,3 69,7 70,2 EU15 64,2 64,3 64,7 65,1 4,5 5,8 5,9 5,9 69,7 70,1 70,6 71,0 *Az itt bemutatott viszonyszámok a munkanélkülieket a népesség arányában mutatják, ez nem egyezik az ILO meghatározása szerinti munkanélküliségi rátával, amely a munkanélküliek számát a gazdaságilag aktívak számához viszonyítja Forrás: EUROSTAT

Az Unió 25-54 éves népességének – munkavállalás szempontjából a legaktívabb korúaknak – 83,9%-a, ezen belül is a férfiaknak 92,1%-a van jelen a munkaerőpiacon. A munkaerő-kínálat bővítési lehetőségét ezért elsősorban a nők és az idősek, az 55 éven felüliek jelentik. A 2.3 táblából kitűnik, de a grafikonok még jobban érzékeltetik, hogy az Unióban a aktivitás növekedése eddig is leginkább e két népesség-csoport aktivitása révén emelkedett: 1998 és 2005 között a (15-64 éves) nők aktivitása 58,7%-ról 62,5%-ra, az időseké pedig 28%-ról 36%-ra nőtt. Emelkedett a munkaerőpiacról való kilépés átlagos életkora is: 1998 és 2004 között a férfiak esetében 60,4 évről 60,9 évre, míg a nők esetében 59,3 évről 60,4 évre.

27

2.3. számú tábla Az aktivitási ráták az EU tagországokban nem és életkor szerint, 2005-ben Országok Belgium Csehország Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egy. Királyság EU25 EU15 NMS10

15-24 37,6 38,9 70,0 52,5 39,7 37,0 52,3 42,5 56,6 38,7 43,8 29,5 32,1 30,3 71,2 63,6 39,5 46,9 44,5 40,7 50,9 49,1

Férfiak 25-54 92,2 94,8 91,7 93,6 89,2 94,6 92,4 93,5 92,1 91,2 89,4 90,1 95,5 85,5 93,8 92,8 88,7 92,4 91,1 93,8 90,3 92,4

55-64 43,4 62,1 68,7 61,2 62,9 60,8 63,2 43,1 67,7 44,3 61,0 63,8 39,4 42,3 59,5 43,0 40,9 62,4 45,4 55,1 56,9 76,2

64,7 48,7 51,2 38,4

91,1 92,1 92,5 89,8

68,3 55,5 56,8 48,2

Forrás: EUROSTAT

28

15-24 32,3 28,9 66,2 46,8 29,5 30,4 42,9 34,3 49,9 28,7 31,3 20,5 25,5 23,8 70,8 54,8 31,8 38,9 36,3 32,4 50,4 51,3

Nők 25-54 76,8 81,6 84,5 79,0 83,1 68,2 69,0 80,2 69,6 63,6 82,0 85,8 72,2 72,1 79,0 79,9 76,4 81,8 86,4 82,1 85,1 86,5

55-64 23,4 32,9 56,8 43,1 56,0 27,1 29,6 37,1 38,2 21,5 48,5 44,5 25,1 27,7 36,5 23,5 21,5 46,1 18,9 18,1 56,4 69,0

59,1 41,7 44,4 30,2

77,4 75,7 75,3 77,8

49,0 36,0 37,8 26,8

3. ábra

Aktivitási ráták nemenként, EU25, 1997-2005 Össz

80

Férfi

Nő

75 70 65 60 55 50 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: EUROSTAT

4. ábra

55-64 évesek aktivitási aránya nemenként, EU25, 1997-2005 Össz

60

Férfi

Nő

55 50 45 40 35 30 25 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: EUROSTAT

29

3. A gazdasági aktivitás Magyarországon Magyarországon 2002 és 2005 között a 15-74 éves népesség létszáma 40 ezer fővel, a 15-64 éves népesség létszáma pedig 35 ezer fővel csökkent, a születésszámok stagnálása és a halálozások számának emelkedése miatt. 2005-ben ugyan hosszabb idő után újra emelkedett a születések száma, de a halálozásoké is. Folytatódott a népesség öregedése. Korcsoportok szerint vizsgálva a népességen belül csökkent a 30 év alattiak és a 40-49 évesek száma és aránya, míg a 30-39 évesek (a „Ratkó unokák”) és az 50 éven felüliek száma és aránya növekedett. A demográfiai előrejelzések a következő évtizedekben mérsékelten csökkenő, jelentősen öregedő népességet prognosztizálnak. 2010 után a munkavállalási korú népesség erősödő csökkenése, valamint az 50 év felettiek arányának növekedése már a foglalkoztatás bővülésének akadályává válhat. 2005-ben a 15-64 éves népesség száma 6 814,7 ezer fő volt, a munkaerőpiacon 61,4%-uk volt jelen. A foglalkoztatottak száma négy év alatt mindössze 28 ezer fővel gyarapodott,(1 ezer fővel a férfiaké, 27 ezer fővel a nőké). A munkanélküliek száma 65 ezer fővel emelkedett (a férfiaké 21, a nőké 44 ezer fővel). Mindezek következtében a foglalkoztatási rátánk 20022005 között 56,2%-ról 56,9%-ra nőtt, míg munkanélküliségi rátánk 5,8%-ról 7,2%-ra. A gazdasági aktivitás tehát elsősorban a munkanélküliség növekedése következtében emelkedett 59,7%-ról 61,4%-ra. Az elmúlt négy évben a nők gazdasági aktivitása nőtt erőteljesebben, mivel arányuk nőtt kismértékben a foglalkoztatottak (45,5%-ról 45,8%-ra), de annál nagyobb arányban (42,2%ról 47,5%-ra) a munkanélküliek között.

30

2.4. számú tábla A 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása, 2002-2005-ben ezer főben

Év

F-N Együtt 2002 2003 2004 2005 Ebből FÉRFI 2002 2003 2004 2005 NŐ 2002 2003 2004 2005

Ebből Népesség foglalkoz- munkatatott nélküli

Együtt: gazdaságilag aktív

Gazdaságilag nem aktiv

Aktíví tási Foglalkoz- Munkanélarány tatási arány küliségi ráta

6 849,7 6 836,2 6 826,3 6 814,7

3 850,3 3 897,2 3 874,7 3 878,6

238,4 244,3 252,4 303,1

4 088,7 4 141,5 4 127,1 4 181,7

2 761,0 2 694,7 2 699,2 2 633,0

59,7 60,6 60,5 61,4

56,2 57,0 56,8 56,9

5,8 5,9 6,1 7,2

3 337,7 3 330,0 3 329,1 3 328,4

2 100,3 2 112,7 2 102,0 2 101,2

137,9 138,4 136,6 159,0

2 238,2 2 251,1 2 238,6 2 260,2

1 099,5 1 078,9 1 090,5 1 068,2

67,1 67,6 67,2 67,9

62,9 63,4 63,1 63,1

6,2 6,1 6,1 7,0

3 512,0 3 506,2 3 497,2 3 486,3

1 750,0 1 784,5 1 772,7 1 777,4

100,5 105,9 115,8 144,1

1 850,5 1 890,4 1 888,5 1 921,5

1 661,5 1 615,8 1 608,7 1 564,8

52,7 53,9 54,0 55,1

49,8 50,9 50,7 51,0

5,4 5,6 6,1 7,5

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

2005-ben a magyar nyugdíjszabályok szerinti munkavállalási korú népességnek (15-59 éves nők, 15-61 éves férfiak) is csak alig kétharmada, 64,8%-a volt jelen a munkaerőpiacon. A legaktívabb korúnak tekinthető 25-54 éves népesség 78,7%-a (a férfiak 85,5%-a, a nők 72,1%-a) volt jelen a munkaerőpiacon, míg a fiataloknak, 15-24 éveseknek 27,1%-a, az időseknek, 55-64 éveseknek pedig 34,3%-a.

31

2.5.sz. ábra A munkavállalási korú* népesség gazdasági aktivitása 2002-2005-ben ezer főben

Ebből Együtt: Gazdasá- Aktivi- Foglalkoz- MunkanélNépesség foglalkoz- munka - gazdasági- gilag nem tási tatási küliségi aktív arány,% arány,% ráta,% tatott nélküli lag aktív F-N Együtt 2002 2003 2004 2005 Ebből: Férfi 2002 2003 2004 2005 Nő 2002 2003 2004 2005

6 346,8 6 325,3 6 374,8 6 373,0

3 810,5 3 847,2 3 825,4 3 830,0

238,0 243,1 251,3 302,1

4 048,5 4 090,3 4 076,7 4 132,1

2 298,3 2 235,0 2 298,1 2 240,9

63,8 64,7 64,0 64,8

60,0 60,8 60,0 60,1

5,9 5,9 6,2 7,3

3 201,2 3 191,2 3 188,6 3 191,2

2 086,1 2 095,6 2 080,8 2 081,8

137,9 138,2 136,5 158,7

2 224,0 2 233,8 2 217,3 2 240,5

977,2 957,4 971,3 950,7

69,5 70,0 69,5 70,2

65,2 65,6 65,3 65,2

6,2 6,2 6,2 7,1

3 145,6 3 134,1 3 186,2 3 181,8

1 724,4 1 751,6 1 744,6 1 748,2

100,1 104,9 114,8 143,4

1 824,5 1 856,5 1 859,4 1 891,6

1 321,1 1 277,6 1 326,8 1 290,2

58,0 59,2 58,4 59,5

54,8 55,9 54,8 54,9

5,5 5,7 6,2 7,6

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés *Munkavállalási korúak • 2002-2003 években:férfiak:15-61 évesek, nők: 15-58 évesek • 2004-2005 években: férfiak:15-61 évesek, nők: 15-59 évesek

5. ábra KORCSOPORTOS AKTIVITÁSI RÁTÁK EURÓPÁBAN 2004-BEN, % 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 15-24

25-54 EU-15

EU-25

Forrás: EUROSTAT, SZMM jelentés, 2006.

32

55-64 MAGYARORSZÁG

Az Európai Unió tagországainak adataival összehasonlítva – mint már bemutattuk foglalkoztatási ráta tekintetében csak Málta és Lengyelország marad el hazánkhoz képest, és mivel a hazánkéhoz hasonló alacsony foglalkoztatási rátával rendelkező országokban magasabb a munkanélküliség, mint nálunk, így az Unióban Magyarország aktivitási ráta tekintetében az utolsó előtti helyen áll. Az 5. ábra jól mutatja, hogy Magyarországon minden korcsoportban alacsonyabb a gazdasági aktivitás, mint az Unió egészében, különösen a korábbi tagországokhoz hasonlítva, a leszakadásunkat azonban alapvetően a fiatalok és az idősek alacsony aktivitása okozza. Az idősek korai kilépése a munkaerőpiacról részben visszavezethető arra, hogy nálunk az Unióhoz képest még mindig alacsonyabb a nyugdíjkorhatár. Az 1997. évi nyugdíjreform a nyugdíjkorhatárt egységesen 62 évre emelte, a nők 55., a férfiak 60. évéről. A korhatár emelkedése fokozatosan valósul meg 2009-ig. Magyarországon a munkavállalási korú népességet 2005-ben a 15-59 éves nők, és a 15-61 éves férfiak jelentik. A nyugdíjkorhatár emelkedése következtében 1998 és 2005 között az 55-59 évesek gazdasági aktivitása 26%-ról 50,8%-ra, a 60-64 éveseké pedig 7,6%-ról 14,9%-ra növekedett. E jelentős javulás ellenére a munkaügyi kormányzat továbbra is különböző támogatásokkal ösztönzi az idősebbeket a munkában maradásra, elsősorban a demográfiai előrejelzésekre, a népesség csökkenésére és öregedésére való tekintettel, miközben már ma is gondot jelent a nyugdíjrendszer fenntarthatósága. A munkaerőpiacról való kilépés átlagos életkora még mindig igen alacsony, 53,5 év, mivel a nyugdíjba vonulók még mindig magas arányát teszik ki a rokkantnyugdíjasok. Ez arra vall, hogy a magyar népesség egészségügyi problémái (a lassan javuló morbiditási mutatók ellenére)meghatározóak a munkapiaci részvételt illetően és nem csak az időseket, hanem már a középkorúakat is erőteljesen érinti. (Ha eltekintünk a rokkantnyugdíjasoktól a munkaerőpiacról való kilépés átlagkora 58,6 év.) A fiatal korosztályok aktivitási rátája a 90-es évek végén tapasztalható átmeneti javulás után (amely években erőteljesen bővült a foglalkoztatás), az ezredforduló óta folyamatosan csökken. Míg 1999-ben a 15-19 éveseknek 12,9-a, a 20-24 éveseknek 60,8%-a volt aktív, 2005-ben már csak 5,3%-uk, illetve 47,5%-uk. A fiatalok munkanélküliségi rátája 2001 óta növekszik. A munkanélküliségi ráta emelkedése arra figyelmeztet, hogy a fiatalok csökkenő aktivitását csak részben magyarázza a tanulmányok meghosszabbodása. Az idősödő emberek egy része a nyugdíjkorhatár emelkedésével meg tudta őrizni munkahelyét, ugyanakkor az idősebbek hosszabb idejű bennmaradása a munkaerőpiacon megtörte a generáció-váltás korábbi ütemét, ez a foglalkoztatási szint ilyen lassú emelkedése mellett nehezíti a fiatalok belépését.

33

6. ábra FIATALOK ÉS IDŐSEK MUNKAPIACI RÉSZVÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA 1992-2005 KÖZÖTT AZ AKTIVITÁSI RÁTÁK ALAPJÁN, % 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

15-24

2000

2001

2002

2003

2004

2005

55-64

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés , SZMM jelentés, 2006. * 1998-tól új súlyozású adatok A 25-54 éves, legjobb munkavállalási korúak aktivitása is elmarad az Unióban átlagosan mérttől, ebben a korcsoportban a férfiak aktivitásának alakulása ad nagyobb aggodalomra okot. 7. ábra AKTIVITÁSI RÁTÁK KORCSOPORTOK ÉS NEMEK SZERINT 2005-BEN,% 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 15-19

20-24

25-29

30-34

35-39 FÉRFIAK

40-44 NŐK

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés, SZMM jelentés, 2006.

34

45-49

50-54

55-59

60-64

A 7. ábra jól mutatja, hogy a férfiak aktivitása a 30-34 évesek esetében éri el a maximumot (92,7%), de 40 év felett már jelentősen csökken. A nők később lépnek be a munkaerőpiacra, és a gyermekgondozási támogatásokat igénybevevők inaktivitása miatt a nők aktivitása csak 40-44 éves korban éri el a maximumot (79,1%). Az alacsony foglalkoztatással párosuló, viszonylag alacsony munkanélküliség azonban azt is jelzi, hogy a nem foglalkoztatott (de egyébként foglalkoztatható, nem tanuló, nem beteg) emberek többsége nem is keres állást: nem akar dolgozni, vagy ugyan szeretne munkát vállalni, de nem keres, mert nem reméli, hogy el tud helyezkedni. A munkaerőpiacra való belépés, visszalépés rendkívül megnehezedett a munkaerő-kereslet lassú növekedése, a munkahelyek területi átrendeződése, de döntően az új munkahely-struktúra képzettségi igényének változása miatt. A transzformációs válság idején munkanélkülivé, inaktívakká váltak jelentős része máig sem tért vissza a munkaerőpiacra, mert szakképzettsége az inaktivitás alatt megkopott, elavult. A gazdaságban az elmúlt évtizedben végbement ágazati szerkezet változások jelentősen átrendezték az egyes térségek munkaerő-piaci helyzetét. Az új munkahelyek döntő többségét létrehozó ipari befektetéseket erős területi koncentráció jellemezi, elsősorban a központi és a nyugat-dunántúli régiókba, valamint a keleti országrész urbanizált térségeire irányulnak. A kis- és középvállalatok nagy hányada lakossági igényeket elégít ki, szolgáltatásokat nyújt, illetve más vállalkozások számára végez bedolgozói, alvállalkozói munkákat. Ezért többségük ugyancsak a fejlett gazdaságú, valamint az idegenforgalomban jelentős szerepet játszó térségekbe, elsősorban városokban működik. A szolgáltatási szektorba tartozó munkahelyek egyenletesebben oszlanak el az ország területein, mint az ipari munkahelyek, de sok kistelepülésen már csak a költségvetési szférához tartozó intézmények (önkormányzat, iskola, stb.) jelentik helyi foglalkoztatási lehetőséget. A munkahelyhiányos körzetekben élők távolsági ingázásra kényszerülnek, de sok földrajzi körzetben még ennek lehetősége sem adott (hiányos úthálózatok, munkavégzéshez nem igazodó menetrendek miatt). Új munkáltató betelepülésekor tapasztalható azonban az is, hogy a hosszabb időre inaktivitásba kényszerültek kimozdítása ebből a helyzetből rendkívül nehéz. Határozottan megkülönböztethető az a réteg, amely már alkalmazkodott ehhez a helyzethez, életformájává vált, hogy segélyekből, alkalmi munkákból él. A foglalkoztatáspolitika korábbi eszközei is ellenösztönzőként hatottak: „az állásukat vesztett emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különböző jövedelempótló ellátásokat. Az 1990-es évek végétől ezt a folyamatot erősítette az is, hogy a foglalkoztatáspolitika középpontjában a munkanélküliség csökkentése és nem a foglalkoztatás bővítése állt. A munkanélküli-ellátás szigorítása az álláskeresésre nem ösztönző ellátások felé terelte az állástalanokat. A munkanélküliség csökkentésére irányuló politika önmagában tehát nem bizonyult megfelelő válasznak a magyar munkaerőpiac kihívásaira.” (Nemzeti akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért, 2005-2008) A kimutatott alacsony aktivitási arányhoz minden bizonnyal hozzájárul a be nem jelentett foglalkoztatás viszonylag magas aránya. Természeténél fogva a be nem jelentett/fekete foglalkoztatás arányát csak becsülni lehet, az erre vonatkozó egyes becslések szerint hazánkban a mértéke a legális foglalkoztatás mintegy 15-20% is lehet. A be nem jelentett

35

munka legelterjedtebb az építőiparban, a mezőgazdaságban, a vendéglátásban és a lakossági szolgáltatások körében. A be nem jelentett foglalkoztatás mind az egyén, mind a társadalom szempontjából súlyos következményekkel jár. A munkavállalók – bár rövidtávon magasabb jövedelemhez juthatnak – elesnek a legális foglalkoztatáshoz kapcsolódó szociális védelemtől, betegellátástól, nyugdíjtól. A be nem jelentett munkavállalás következtében kiesett adók – azon túl, hogy a gazdaságban tisztességtelen versenyhelyzetet teremtenek – viszont korlátozzák az adók mérséklésének lehetőségét, és a jóléti rendszerek (oktatás, egészségügy, szociális ellátás) minőségi javítását, sőt fenntarthatóságát. Az elmúlt időszakban a kormányzat több irányból is lépéseket tett a be nem jelentett munkavállalás visszaszorítására. Szigorodott a munkaügyi ellenőrzés, szélesedett a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság jogköre, bővült a munkaügyi felügyelők száma és intézkedési jogosítványa, megvalósult a területi felügyelőségek regionális átszervezése. 2005ben lépett életbe az a szabályozás, melynek értelmében a közbeszerzés útján elnyerhető állami támogatásokból csak a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal17 rendelkező cégek részesülhetnek, továbbá speciális szabályok léptek életbe a munkaerő-kölcsönzés terén18, valamint az illegális foglalkoztatással leginkább sújtott ágazatokban. Ugyanakkor további erőfeszítésekre van szükség mind a munkavállalói és a munkáltatói érdekeltség erősítése (pl. hogy bizonyos szolgáltatásokhoz csak munkavégzés alapján lehessen hozzájutni), mind a nyilvántartási és az ellenőrzési rendszerek megerősítése tekintetében. Ez utóbbit szolgálja az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis átalakítása, az egyéni egészségügyi számlák rendszerének kialakítása. A munkaerőpiac területi jellemzőivel a VI. fejezet foglalkozik részletesen, az egyes fejezetek végén azonban bemutatjuk az aktivitási ráták, a foglalkoztatási ráták, illetve a munkanélküliségi ráták megyénkénti alakulását.

17

Az eljárásban nem lehet ajánlattevő, vagy alvállalkozó, aki a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő kötelezettség megsértésével kapcsolatban öt évnél nem régebbi, jogerős közigazgatási, vagy bírósági határozatban megállapított és bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el 18 Ezen rendelkezések célja a munkaerő-kölcsönzés feltételeinek átláthatóságát, illetve az ilyen formában foglalkoztatottak biztonságát hivatottak növelni

36

8. ábra A 15-64 éves népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint megyénként, 2005

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

Forrás: KSH Munkaerő-felmérés

37

III. FOGLALKOZTATOTTSÁG 1. Foglalkoztatottság az Unió tagállamaiban A 2005. év az EU foglalkoztatási helyzete szempontjából eredményesebben zárult a korábbiaknál: a tagországok többségében emelkedett a foglalkoztatottak száma. A régi tagországok közül csupán Portugália, az újonnan csatlakozott országok közül pedig Ciprus és Málta nem tudta megállítani a foglalkoztatottság csökkenését. Ily módon az EU 25 tagországának átlagos foglalkoztatási rátája egy év alatt 0,5 százalékponttal emelkedett, 63,3%-ról 63,8%-ra, ez megegyezik a korábbi három év alatt elért eredménnyel. Az elmúlt évben tapasztalt javulás azonban nem módosítja érdemben a Bizottság félidős értékelését, az EU foglalkoztatási célkitűzései 2005-re nem teljesültek (a foglalkoztatási szint érje el a 67%-ot), és a növekedés eddigi üteme a 2010. évi célkitűzés (70%) teljesülését is kétségessé teszi. 3.1. számú tábla A 15-64 évesek foglalkoztatási rátájának alakulása az EU tagországaiban, 2002-2005 Országok Belgium Dánia Németország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Ausztria Portugália Finnország Svédország Egyesült Kir. EU15

2002 59,9 75,9 65,4 57,5 58,5 63,0 65,5 55,5 63,4 74,4 68,7 68,8 68,1 73,6 71,3 64,2

Csehország Észtország Lettország Litvánia Magyarország Lengyelország Szlovénia Szlovákia Ciprus Málta EU 25

2002 65,4 62,0 60,4 59,9 56,2 51,5 63,4 56,8 68,6 54,4 62,8

Forrás: EUROSTAT

38

2003 2004 59,6 60,3 75,1 75,7 65,0 65,0 58,7 59,4 59,8 61,1 63,3 63,1 65,5 66,3 56,1 57,6 62,2 62,5 73,6 73,1 68,9 67,8 68,1 67,8 67,7 67,6 72,9 72,1 71,5 71,6 64,3 64,7 2004-ben csatlakozott országok 2003 2004 64,7 64,2 62,9 63,0 61,8 62,3 61,1 61,2 57,0 56,8 51,2 51,7 62,6 65,3 57,7 57,0 69,2 68,9 54,2 54,0 62,9 63,3

2005 61,1 75,9 65,4 60,1 63,3 63,1 67,6 57,6 63,6 73,2 68,6 67,5 68,4 72,3 71,7 65,1 2005 64,8 64,4 63,3 62,6 56,9 52,8 66,0 57,7 68,5 53,9 63,8

Az EU 15 régi tagországa közül az utóbbi négy évben, Görögországban, Spanyolországban, Írországban és az Egyesült Királyságban, míg az újonnan csatlakozott országok közül Észtországban, Lettországban, Litvániában és Szlovákiában volt folyamatos a foglalkoztatottak számának gyarapodása. Belgium, Dánia, Németország, Luxemburg, Finnország, valamint Lengyelország és Szlovénia a korábbi évek visszaesése után 2004-2005-ben javítani tudott foglalkoztatási helyzetén. Hollandia, Ausztria, Svédország és Csehország foglalkoztatási rátája is emelkedett 2005-ben, de ez nem tudta kompenzálni az előtte lévő évek csökkenését, rosszabb a helyzetük, mint 2002-ben. Úgy tűnik, hogy az eddig legmagasabb foglalkoztatási szintet elért országok számára nehezült meg az eredmények megőrzése, további javítása, hiszen Hollandiában és Svédországban, valamint Dániában és az Egyesült Királyságban a foglalkoztatási ráta már hosszú idő óta az Unióban a legmagasabb, már most meghaladja a 2010.évre kitűzött 70%-os célt. A 70%-os arányt közelíti – a visszaesések ellenére – Ausztria, Portugália, Finnország, Ciprus, valamint a kiugró fejlődést mutató Írország. Ugyanakkor a legnagyobb mértékű javulást az alacsony szintről induló Spanyolország és Görögország érte el. Az Európai Unióban a legalacsonyabb foglalkoztatási szintű országok Lengyelország, Málta, Magyarország és Szlovákia, ahol az elmúlt évek intézkedései nem voltak elegendőek a helyzetükből való kitörésre. A foglalkoztatásukat bővíteni képes országok legtöbbje ezt elsősorban a nők fokozottabb munkavállalásával és az idősek hosszabb munkában tartásával érte el. Az utóbbi négy évben a férfiak foglalkoztatási rátája mindössze 0,3 százalékponttal nőtt (71%-ról 71,3%-ra), míg a nőké 1,6 százalékponttal (54,7%-ról 56,3%-ra). Az átlagos növekedéshez képest jobb eredményt értek el a mediterrán országok, ahol tradicionálisan alacsony a nők foglalkoztatása (Spanyolország, Olaszország, Görögország), de Belgium, Írország eredményei is példamutatóak. Az újonnan csatlakozó országokban is a nők aktivizálása járult hozzá nagyobb mértékben a foglalkoztatási szint emelkedéséhez, bár az eredményeik sokkal szerényebbek, az általános foglalkoztatási helyzetüknek megfelelően. A tagországok között a nők foglalkoztatásában tapasztalható különbségek ezzel csökkentek, de továbbra is Dániában, Svédországban, Hollandiában és Finnországban legmagasabb a nők foglalkoztatása, míg ennél mintegy 20 százalékponttal alacsonyabb Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában. A nők foglalkoztatottsága Máltában a legalacsonyabb, 33,7%, így Dánia és Málta női foglalkoztatási rátája közötti különbség 38,2 százalékpont.

39

3.2. számú tábla Az EU foglalkoztatásának növekedése 1998, 2005 Ország

Belgium Csehország Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egy.Királyság EU25 EU15

Foglalkoztatási ráták 1998. Összesen Nők Idősebbek Összesen (55-64 évesek) 47,6 22,9 57,4 61,1 58,7 37,1 67,3 64,8 70,2 52,0 75,1 75,9 55,8 37,7 63,9 65,4 60,3 50,2 64,6 64,4 40,5 39,0 56,0 60,1 35,8 35,1 51,3 63,3 53,1 28,3 60,2 63,1 49,0 41,7 60,6 67,6 37,3 27,7 51,9 57,6 49,4* 65,7* 53,5* 68,5 55,1 36,3 59,9 63,3 58,6 39,5 62,3 62,6 46,2 25,1 60,5 63,6 47,2 17,3 53,7 56,9 28,5* 54,2* 33,1* 53,9 60,1 33,9 70,2 73,2 58,8 28,4 67,9 68,6 51,7 32,1 59,0 52,8 58,2 49,6 66,8 67,5 58,6 23,9 62,9 66,0 53,5 22,8 60,6 57,7 61,2 36,2 64,6 68,4 67,9 63,0 70,3 72,3 63,6 49,0 70,5 71,7 61,2 51,8 35,8 63,8 61,4 51,6 36,6 65,1

* 2000. évi adat Forrás: Employment in Europe 2005.

40

Változás 1998-hoz képest (százalékpont) 2005. Nők Idősebbek Összesen Nők Idősebbek (55-64 (55-64 évesek) évesek) 53,8 31,8 +6,2 +8,9 +3,7 56,3 44,5 -2,4 +7,4 -2,5 71,9 59,5 +1,7 +7,5 +0,8 59,6 45,4 +3,8 +7,7 +1,5 62,1 56,1 +1,8 +5,9 -0,2 46,1 41,6 +5,6 +2,6 +4,1 51,2 43,1 +8,0 +12,0 +15,4 57,6 37,9 +4,5 +9,6 +2,9 58,3 51,6 +9,3 +9,9 +7,0 45,3 31,4 +8,0 +3,7 +5,7 58,4 50,6 +4,9 +1,2 +2,8 59,3 49,5 +4,2 +13,2 +3,4 59,4 49,2 +0,8 +9,7 +0,3 53,7 31,7 +7,5 +6,6 +3,1 51,0 33,0 +3,8 +15,7 +3,2 33,7 30,8 +0,6 +2,3 -0,3 66,4 46,1 +6,3 +12,2 +3,0 62,0 31,8 +3,2 +3,4 +0,7 46,8 27,2 -4,9 -4,9 -6,2 61,7 50,5 +3,5 +0,9 +0,7 61,3 30,7 +2,7 +6,8 +3,1 50,9 30,3 -2,6 +7,5 -2,9 66,5 52,7 +5,3 +16,5 +3,8 70,2 69,5 +2,3 +6,5 +2,0 65,9 56,9 +2,3 +7,9 +1,2 56,3 42,5 +2,6 +4,5 +6,7 57,4 44,1 +3,7 +5,8 +7,5

2. A foglalkoztatottság alakulása Magyarországon 2.1 A foglalkoztatottság alakulása nemek és életkorok szerint A rendszerváltozást követő gazdasági recesszió éveiben Magyarországon a foglalkoztatottak száma 25%-kal csökkent, és csak 1996 után kezdett lassan növekedni. Az elmúl tíz év alatt mindössze egy időszakban tapasztalhattuk a foglalkoztatás jelentősebb arányú bővülését: 1998 és 2000 között, amikor mintegy 160 ezer fővel gyarapodott a foglalkoztatottak száma. Az utóbbi két évben a foglalkoztatás gyakorlatilag stagnált. A 15-64 éves foglalkoztatottak száma 2005-ben mindössze 4 ezer fővel bővült az előző évhez viszonyítva, de ez a kis javulás (ami a statisztikai hibahatár alatt van) is a nők javára irható. 2005-ben a nők aránya foglalkoztatottak között megegyezik az előző évivel: 45,8%. 2005-ben 15-74 éves népességből 3 901,5 ezer fő volt foglalkoztatott, ebből a hazai munkavállalási koron túl 72 ezren, míg 64 éves kora után már csak 23,5 ezren dolgoztak. A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 56,9% volt, foglalkoztatási szintünk 8,2 százalékponttal marad el az EU volt 15 tagállamának átlagától, de az újonnan csatlakozó országok átlagával megegyezik. Az alábbi táblából kitűnik, hogy az Unióhoz viszonyítva a nők foglalkoztatása terén némileg jobban állunk, mint a férfiak tekintetében, de mindkét nem esetében különösen alacsony a fiatalok és az idősek foglalkoztatottsága. 3.3 számú tábla Foglalkoztatási ráták az Európai Unióban és Magyarországon, nemek és életkorok szerint, 2005 15-64 évesek Ebből: Férfiak 15-24 évesek 25-54 évesek 55-64 évesek Nők 15-24 évesek 25-54 évesek 55-64 évesek

EU-25 63,8

EU-15 65,1

Magyarország 56,9

71,3 39,7 85,5 51,8 56,3 33,8 68,9 33,7

72,9 42,7 86,6 53,1 57,4 36,8 69,1 35,4

63,1 24,4 80,3 40,6 51,0 19,2 67,2 26,7

Forrás: Eurostat A nők foglalkoztatása szempontjából az Unió középmezőnyében helyezkedünk el, annak ellenére, hogy egyedüli a gyermek-gondozási támogatási rendszerünk, amely támogatási lehetőséggel élve 2005-ben közel 280 ezer nő maradt távol a munkától. Eltérő a történelmi hátterünk is a nők helyzetében, a korábbi tagországokhoz viszonyítva, hiszen a nők foglalkoztatásba való nagyarányú bevonása hazánkban már az 50-es, 60-as években megtörtént és ez összekapcsolódott a nők képzésének bővülésével. A nők képzettségi színvonala hazánkban átlagosan magasabb, mint a férfiaké, (elsősorban a főiskolát végzettek

41

magas aránya miatt), és ez jobb esélyt biztosít az elhelyezkedéshez. Képzettségük, foglalkozási szerkezetük is jobban igazodott a gazdaság modernizációjához, a szolgáltatási ágazatokban nagyobb arányban dolgoznak nők, mint férfiak. 3.4. számú tábla A foglalkoztatottak megoszlása iskolai végzettség és nemek szerint, 2005 % Iskolai végzettség Férfiak Nők Együtt 8 általánosnál kevesebb 0,4 0,3 0,3 8 általános 12,6 15,1 13,8 Szakmunkásképző, szakiskola 40,8 20,2 31,4 Gimnázium 5,4 12,8 8,8 Szakközépiskola 22,3 27,2 24,5 Főiskola 9,6 16,2 12,6 Egyetem 8,9 8,2 8,6 Összesen 100,0 100,0 100,0

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés, 2005 Alapvető eltérés az is, hogy nálunk a nők zöme teljes munkaidőben dolgozik, míg a régi tagországokban elsősorban a részmunkaidő terjedésével sikerült bővíteni a nők – és az idősebbek – foglalkoztatását. Az alábbi grafikon a teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatási rátákat mutatja be az Unióban és Magyarországon. Látható, hogy a részmunkaidőben dolgozók alacsony aránya miatt lemaradásunk az Unióhoz viszonyítva kisebb mértékű, ha a teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatási rátákat vetjük össze, sőt a magyar nők foglalkoztatása teljes munkaidőre átszámítva még magasabb is, mint az Unió átlaga. ((SZMM elemzés, 2006.)

42

9. ábra TELJES MUNKAIDŐRE ÁTSZÁMÍTOTT FOGLALKOZTATÁSI RÁTÁK EURÓPÁBAN 2004-BEN,% 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 FÉRFIAK

NŐK EU-15

EU-25

MAGYARORSZÁG

Forrás: EUROSTAT, SZMM jelentés, 2006 Amiért mégis hátrányos helyzetűeknek tekintjük a nőket a munkaerőpiacon az abból adódik, hogy a gyermeknevelés, a betegek, idősek ápolása, gondozása miatt a nők gyakrabban szakítják meg munkaviszonyukat, évekre kimaradnak a munkából, emiatt készségeik ismereteik megkopnak, karrierjük megszakad. A visszatérésüket megnehezíti a megfelelő szolgáltatások hiánya, de az is hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak kisgyermekes anyákat. Az utóbbi időszakban számos intézkedés született a kisgyermekes szülők munkaerőpiacra való visszatérésének megkönnyítésére: − A gyermek 12 hónapos korától lehetőség van a GYES folyósítása mellett részmunkaidőben (otthoni munkavégzés esetén teljes munkaidőben) munkát vállalni. Munkaadóik 2004-től mentesülnek a tételes egészségügyi hozzájárulás (EHO) megfizetése alól. − Az ellátásokat mindkét szülő azonos feltétellel veheti igénybe, a három éves jogosultsági időszak alatt háromszor változtatható az igénybe vevő személye. A gyermek egyéves korát követően a nagyszülőnek is átadható a GYES. − Gyermekgondozás miatt inaktív személyek térítésmentesen szerezhetnek újabb szakképesítést vagy vehetnek részt felsőfokú képzésben, illetve 2002 óta munkaerő-piaci képzésbe is bekapcsolódhatnak. Az alábbi intézkedésekkel a kormány a munkáltatókat kívánta ösztönözni arra, hogy nagyobb arányban alkalmazzák a gyermeknevelés, idősek ápolása miatt korábban a munkából kiváltakat: − 2003. október 15.-től támogatás nyújtható azoknak a munkáltatóknak, amelyek olyan személyek részmunkaidőben történő foglalkoztatását vállalják, akik háztartásukban legalább egy tizennégy évesnél fiatalabb gyermeket nevelnek, vagy ápolási díjban részesülnek.

43

− 2005. január 1.-től alanyi jogon, 50 %-os társadalombiztosítási járulékkedvezményt vehetnek igénybe azok a munkáltatók, amelyek olyan munkavállalót alkalmaznak, akik gyermekük gondozását, illetve családtagjuk ápolását követően kívánnak elhelyezkedni. Míg a magyar nők foglalkoztatási szintje 5-6 százalékponttal marad el az EU átlagoktól, a férfiaké 8-10 százalékponttal. 10. ábra A foglalkoztatottak száma nemek szerint, 2005 400 350 300 250 Férfiak

200

Nők

150 100 50 0 15-19

20-24

25-29

30-34

35-39

40-44

45-49

50-54

55-59

60-64

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés,2005

11. ábra A foglalkoztatási ráták nemek szerint, 2005 100 90 80 70 60

Férfiak

50

Nők

40 30 20 10 0 1519

2024

2529

3034

3539

4044

4549

5054

5559

6064

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés, 2005 Ha a népesség, a foglalkoztatottak és a foglalkoztatási rátákat férfi és nő bontásban összehasonlítjuk, az alábbi következtetésre jutunk: látható, hogy a nők később lépnek be a

44

munkaerőpiacra, amit azzal indokolhatunk, hogy hosszabb időt töltenek a képzésben., illetve az alapfokú, vagy szakiskolai végzettségű fiatal nők még nehezebben találnak munkát, mint a férfiak, valamint a gyermekek nevelése miatt jelentős részük kimarad a foglalkoztatásból. Így a nők foglalkoztatása 40-49 év között éri el a maximumát. A férfiak foglalkoztatási szintje 30-40 év között a legmagasabb, ezután gyorsan csökken A 45-55 évesek között több nő dolgozik, mint férfi, ennek ellenére foglalkoztatási rátájuk alacsonyabb, mert 40 éves kor felett már kevesebb a férfi népesség száma, mint a nőké. A magyar munkaerőpiacot általánosan is jellemző alacsony foglalkoztatás a 15-24 éves fiatalok és az 55 éven felüliek esetében kirívóan alacsony. A 15-24 évesek népességszámánál nagyobb mértékben csökken a foglalkoztatásuk, míg 2000ben 32,5%-uk, 2004-ben már csak 23,6%-uk volt foglalkoztatott, és 2005-ben is tovább csökkent foglalkoztatási rátájuk 21,8%-ra. Az utóbbi két évben már a 25-29 évesek népességszáma is csökkent, 2005-ben pedig a foglalkoztatási rátájuk 71,7%-ról 71%-ra esett. A fiatalok foglalkoztatási szintjének erőteljes visszaesését részben a nappali tagozatos tanulók arányának növekedése magyarázza. Ugyanakkor hasonló továbbtanulási arányokkal rendelkező fejlett országokban az ifjúság foglalkoztatási rátája lényegesen magasabb. Az Európai Unióban a tanulási idő meghosszabbodása ellenére is a fiataloknak 36,8 %-a (EU15ben 39,8%-a) foglalkoztatott, mert tanulmányaik mellett nagy számban vállalnak munkát alkalmilag, vagy részmunkaidőben. Valószínűsíthető azonban, hogy az eltérések kisebbek a számbavételi különbségek miatt. Magyarországon a tanulás mellett foglalkoztatottakat a statisztika nem kíséri figyelemmel, vélhetően nem tudja elég megbízhatóan felmérni. (A Diák Szövetkezetek például mintegy 100-150 ezer főiskolai, egyetemi hallgatót foglalkoztatnak.) A fiatalok munkaerőpiacra való belépése a képzési idő meghosszabbodásával általában későbbre tolódik. Ugyanakkor a demográfiai trendek alakulása miatt, a legjobb munkavállalási korúak számának és arányának csökkenésével átgondolandó, hogy a tanulás és a munkavállalás kombinálása milyen további lehetőségeket nyújt a fiatalok aktivitásának növeléséhez. A tanulók számának növekedése egyértelműen az egyik legbiztatóbb folyamat a társadalmi gazdasági változások között, hiszen ez az egyik feltétele versenyképességünk javulásának. A megszerzett tudásban, szakképzettségben megtestesülő jelentős társadalmi és családi ráfordítás azonban csak akkor tud hasznosulni a gazdaságban, ha a képzettség a munkaerőkeresletnek megfelelő színvonalon és összetételben bővül. Az utóbbi években megnehezült a pályakezdők belépése a munka világába. Ezt csak részben magyarázza a foglalkoztatás lassú növekedése és a nyugdíjkorhatár miatt a foglalkoztatottak közötti generáció-váltás megtörése. Egyre határozottabban érzékelhető a munkáltatók elégedetlensége a pályakezdők felkészültségével. Az oktatásból kikerülő fiatalok képzettsége sem szakmastruktúrában, sem tartalmában, sem a gyakorlat ismeretében nem illeszkedik jól a piac igényeihez, és az un. kiegészítő ismeretek közé sorolt számítógép-használat és nyelvtudás sem éri el a kívánt szintet. Tapasztalható azonban az is, hogy a munkáltatók – az erősödő verseny körülményei között - nem szívesen vállalják a fiatalok betanítását.

45

Különösen veszélyeztetettek azok a fiatalok, akik alacsony iskolai végzettséggel kerülnek ki az iskolarendszerből, vagy lemorzsolódnak. Ők a munkaerőpiacról kiszorulnak, vagy nagyon nehezen tudnak bekerülni, mert a foglalkoztatottak körében folyamatosan csökken az alacsony iskolai végzettségűek aránya. Jellemző a fiatal munkavállalókra, hogy más korosztályoknál hajlamosabbak a szürke- vagy feketegazdaságban elhelyezkedni, biztosítás nélkül munkát vállalni. Ezek a körülmények gyakran megnehezítik, szükségtelenül kitolják a pályakezdés első szakaszát. A fiatalkori inaktivitás vagy a be nem jelentett munkavégzés meghatározó lehet a fiatalok későbbi munkavállalói útja, időskori ellátása és magatartása szempontjából is, ezért e probléma kezelése kiemelt figyelmet kíván. A fiatalok munkaerő-piaci esélyeinek növeléséhez szükséges, hogy az oktatás és képzés tartalmi és szerkezeti szempontból egyaránt jobban igazodjon a munkaerő-piaci igényekhez. Emellett azonban olyan célzott támogatásokra is szükség van, amelyek ösztönzik a munkáltatókat a pályakezdő fiatalok foglalkoztatására, mégpedig bejelentett (legális) foglalkoztatására. Ezt a célt szolgálja: ƒ

a START program, ami 2005 őszétől a foglalkoztatás első évében a munkáltatónak az átlagosan 35%-os szintről 15 százalékra, a második évben pedig 25 százalékra csökkenti a munkáltató járulékfizetési kötelezettségét

ƒ

a pályakezdő fiatalok közigazgatásban való munkatapasztalat-szerzését támogató ösztöndíjprogram

Az intézkedések hatása 2005-ben még nem volt érzékelhető, 2005-ben – a KSH Munkaerőforgalom jelentése szerint - a 20–29 évesek közül 10%-kal kevesebben jutottak munkához, mint az előző évben. Az idősebb munkavállalók aktivitásának növelése érdekében 1997-től a nyugdíjkorhatár fokozatosan (kétévente egy évvel) emelkedik19, és ezzel párhuzamosan a munkaerő-piaci okból történő korai nyugdíjazás lehetőségei szűkültek. 2005-től az alábbi intézkedések segítik az idősebb korosztályok foglalkoztatását: ƒ

A munkáltatók ösztönzése az idősebbek foglalkoztatására azáltal, hogy bizonyos feltételek mellett 50%-os járulék-kedvezményben részesülhet az 50 éven felüli tartósan munkanélküli személyt foglalkoztató munkáltató

ƒ

Az 50 éven felüli tartósan munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása az ÁFSZ célzott programján keresztül,

ƒ

A nyugdíjkorhatár elérése előtti időszakban az aktivitás megőrzésének ösztönzése érdekében a közigazgatásban 2004-ben bevezetett, a nyugdíj előtt állók részmunkaidős foglalkoztatását támogató „Prémium évek” program kiterjesztése a versenyszférára

ƒ

A piacképes szakképzettség megszerzésének elősegítése érdekében az 50 éven felüliek második szakképesítésük megszerzéséhez is támogatást kapnak20

Valószínűleg ezek az intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy 2005-ben - a foglalkoztatottak számának stagnálása mellett is – az 50 év feletti foglalkoztatottak száma tovább emelkedett.

19

A fokozatos emelkedés eredményeképpen a férfiak nyugdíjkorhatára 2001 óta 62 év. A nők nyugdíjkorhatára ehhez az 1997. évi 55 évről fokozatosan zárkózik fel (2005-ben 60 év; 2009-ben éri el a 62 évet). 20 Fiatalabb korosztályok esetében csak az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzés díjmentes.

46

2.2 A foglalkoztatottság szerkezetének változása Annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma csak lassan, szakaszosan, időnként visszaesésekkel növekszik a magyar munkaerőpiac korántsem beállt, merev munkaerőpiac, hanem állandó mozgásban, átrendeződésben van a gazdasági változásoknak megfelelően. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy az átalakuló országok, köztük hazánk is, a gazdasági növekedést szinte kizárólag a termelékenység növekedésével érték el. A GDP tartósan 4% feletti növekedéséhez kevésbé járult hozzá a munkaerő-állomány bővülése, sokkal inkább szerkezetének változása. (A GDP 1995-2003 közötti mintegy 40 százalékos emelkedése mindössze 6,6 százalékos létszámemelkedéssel járt, miközben a gépi beruházásokra fordított összeg ezen időszak alatt csaknem megduplázódott. (ECOSTAT, KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet, A gazdasági növekedés hosszú távú előrejelzése. A FMM-nek készült elemzés, 2006.) A gazdasági elemzők szerint a magyar gazdaság a piacgazdálkodásra való áttérés után jelenleg egy újabb, második szerkezeti átalakulási periódusba érkezett. Az erős nemzetközi versenynek kitett ágazatokban folyamatos a tevékenységek változása, új termékek bevezetése, de még a versenynek kevésbé kitett ágazatokban, mint például a személyi szolgáltatásokban is folyamatos a megújulás. Az európai gazdaságba integrálódott magyar gazdaság versenyképességét már nem az olcsó munkaerőre települt tevékenységek jelentik, hanem egyre inkább a korszerű technikát-technológiát és magas tudásszintű élőmunkát kívánó tevékenységek. A modernizálódás kényszere egyformán érinti mind a magyar, mind a külföldi tulajdonú vállalatokat. A lassabban fejlődő, termelésük átalakítására képtelen cégek kénytelenek tevékenységüket szűkíteni, vagy más országba áthelyezni. Egyre inkább jellemző, hogy a külföldi befektetők is az egyszerű összeszerelő tevékenységek helyett összetettebb tevékenységeket telepítenek az országba. „Magyarország tőkevonzó képessége a folyamat kezdetén elsősorban az ország piacának megszerzésére irányuló befektetések terén jelentkezett, amely mellett a relatíve kedvező munkaerőköltségek játszottak még szerepet. Az Uniós csatlakozás óta megfigyelhető az inkább stratégiai célokat szolgáló beruházások megjelenése. Az újonnan csatlakozott országokban regionális központok alakulnak ki, amelyek azután az egész közép-kelet-európai térséget ellátják. A hagyományos, nagy importigényű, exportra termelő, főként gépipari- és elektronikai beruházások mellett olyan ágazatok jelentek meg, amelyek hosszú távon is irányt adhatnak a magyar gazdaság fejlődésének. A jövőben a kereskedelmi-logisztikai és más szolgáltató ágazatokban, és reményeink szerint a kutatás-fejlesztésben várható újabb tőkebeáramlás.” (ECOSTAT, KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet: A gazdasági növekedés hosszú távú előrejelzése. A FMM-nek készült elemzés, 2006.) Mindez a munkaerőpiacon is jelentős változásokat generál, a munkaerő átrendeződését ágazatok és foglalkozások között. A KSH „Munkaerő-forgalom, 2002-2005” adatfeldolgozása szerint a munkaerőpiacon jelentős cserélődés zajlik. Évenként mintegy 420-470 ezer ember lép be, illetve lép át új munkahelyre. A belépőknek több mint 55%-a évről-évre a munkahelyet változtatók (vagyis a korábban is foglalkoztatottak) közül kerül ki.

47

A vizsgált időszakban átlagosan 260 ezer munkanélküliből évente mintegy 96-104 ezren jutottak ismét munkához, a korábban inaktívak közül pedig évenként 87-103 ezer fő helyezkedik el. A foglalkoztatási státuszból kilépők (tehát akik nem tudtak, vagy nem akartak ismét elhelyezkedni) mintegy 10-12%-a (évente mintegy 22-28 ezer fő) nyugdíjba vonul, 6%-a (13,5 ezer fő) egészsége megromlása miatt, 8,2% (18,5 ezer fő) pedig egyéb okok miatt végleg elhagyja a munkaerőpiacot. Ez azt jelenti, hogy - stagnáló foglalkoztatási létszám mellett – a foglalkoztatásból végleg kilépők évenként mintegy 40-50 ezer fő belépéséhez teremtenek lehetőséget. A foglalkoztatási státuszból kilépők közül legtöbben a munkáltatójuk kezdeményezésére vesztik el állásukat, és bár részarányuk a korábbi évekhez képest néhány százalékkal csökkent, 2005-ben is 36% volt. Az atipikus foglalkoztatási formák terjedését mutatja, hogy az állásukat elvesztők egyre nagyobb hányada kerül ki ebből a körből. 2002-ben a kilépők 19%-a, 2005-ben pedig már 26%-a azért vesztette el állását, mert lejárt a határozott időre szóló munkaszerződése. A rokkantosítás feltételeinek szigorodása miatt a leszázalékoltak részaránya (4,3%) csökkent, viszont a létszámleépítések által érintettek a korábbi évekhez képest nagyobb arányban éltek a nyugdíjazás, korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével (12,2%) Emellett közel 14% volt azoknak az aránya, akik a számukra kedvezőtlen munkakörülmények, vagy anyagi okok miatt mondtak fel munkáltatójuknak. (KSH, Munkaerő-forgalom, 2002-2005.) Évente tehát átlagosan mintegy 250 ezer ember munkahelyet cserél, és mintegy 500 ezer ember pedig a foglalkoztatott, munkanélküli, inaktív státusz között cserélődik. Általában igaz, hogy a munkahelyet változtatók kilépésüket követően csak munkáltatót változtatnak, ágazatot nem, különösen igaz ez a szakmunkások esetében. A munkahelyet változtatók mintegy 40%-a a feldolgozóipar és a kereskedelem, javítás vállalkozásait hagyta el, de az ott elhelyezkedők aránya is közel hasonló nagyságrendű volt. A pénzintézetek és biztosítási szervezetek különösen a diplomások számára vonzó terület. Ugyancsak népszerű az álláskeresők körében az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás területe is. Különösen magas az építőiparon belül munkahelyet cserélők száma, annak ellenére, hogy a feketemunka jelentős túlsúlya miatt a munkaerő-forgalom adatai ebben az ágazatban feltehetően alulbecsültek. A költségvetési intézmények túlsúlya jellemezte közigazgatás, oktatás és egészségügy intézményeiben is magas a fluktuáció, létszámcsökkenés csak a közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás területén volt jelentősebb. A munkaerő-forgalom eredményeként végül is 2002 és 2005 között 6,2%-ról 5%-ra csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, 24,8%-ról 22,3%-ra a feldolgozóiparban foglalkoztatottak aránya, míg emelkedett az építőipar (7%-ról 8,1-ra), és - a szállítás, raktározás, posta, távközlés kivételével -az összes szolgáltató ágazatban foglalkoztatott aránya. Ma már hosszú történeti idősorokon tanulmányozhatjuk, hogy a technika-technológia fejlődése, alkalmazása miként rendezte át a fejlődő országokban foglalkoztatottak létszámát a három nagy gazdasági szektor között. A termelés gépesítése először a mezőgazdaságból váltotta ki a munkaerőt, amelyet elsősorban az ipari szektor bővülése szívott fel, míg az ipari

48

munkahelyek száma is csökkenésbe váltott, miközben a szolgáltatási ágazatok munkahelyei bővültek. Az utóbbi években a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a műszaki fejlődés a szolgáltatási ágazatokat is elérte, példaként az Internetes szolgáltatásokat hozzák fel, amelyek sok hagyományosan adminisztratív munkahelyet szabadítanak fel. Ám a gazdasági és személyi szolgáltatások iránti igény állandó növekedése miatt továbbra is jellemző a termelőszektorok foglalkoztatási súlyának fokozatos csökkenése, a szolgáltatások arányának növekedése. 3.5. számú tábla

Az egyes szektorokban foglalkoztatottak aránya 1995,2004

Mezőgazdaság Ipar-építőipar Szolgáltatások 6,3 28,6 65,1 1995 EU25 5,1 25,2 69,7 2004 4,9 27,5 67,6 1995 EU15 3,9 24,3 71,9 2004 16,5 34,1 49,4 1995 NMS10 13 31,7 55,3 2002 8,2 33,1 58,7 1995 Magyarország 5,0 32,4 62,6 2005 Forrás: Employment in Europe 2005, Annex, KSH: Munkaerő-felmérés,2005 Hazánkban a piacgazdálkodásra való áttérést követő gazdasági recesszió következtében erősen csökkent mind a mezőgazdaságban, mind az iparban foglalkoztatottak száma, legkevésbé a szolgáltatás foglalkoztatottsága esett vissza. A 90-es évek második felében a mezőgazdaságban dolgozók száma tovább csökkent – a háborúkat követő helyreállítási periódusokban tapasztalható tendenciákhoz hasonlóan - az iparban foglalkoztatottak száma azonban emelkedett, egészen 2001-ig. 2002 második felében, 2003-ban az építőipar fellendülése - ebben jelentős szerepet játszott a lakás építések az útépítések számának felfutása – de főleg a szolgáltató szektorban, mindenekelőtt a közszolgáltatásokban bekövetkező létszámnövekedés hatására emelkedett a foglalkoztatás. Ebben meghatározó szerepet játszott a közszférában bekövetkezett bérnövekedés és az EU csatlakozással összefüggő intézményfejlesztés. 2004-től, a megszorító intézkedések hatására már nem folytatódhatott a költségvetési szektorban foglalkoztatottak számának bővülése. A feldolgozóiparban 2002-2004 között 91 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma és ebből 73 ezer fő - többségében nő - az élelmiszeripar, ital-, dohányárú-gyártás és a textilipar, textilárú-gyártás ágazatokból vált ki. 2005-ben főként a kereskedelem és az építőipar, valamint az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás létszámának növekedése tudta pótolni a feldolgozóipar foglalkoztatottjainak további csökkenését, valamint az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás létszámvesztését. 2005-ben a foglalkoztatottaknak már csak 5%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 32,4%-a az ipari-építőipari szektorokban és 62,6%-a a szolgáltatásokban

49

3.6. számú tábla A foglalkoztatottak száma és aránya nemzetgazdasági ágak szerint, 2002-2005 Nemzetgazdasági ágak* A-B C D E F G H I J K L M N O-Q Együtt

2002

2003

e. fő % 240,9 6,2 14,8 0,4 959,9 24,8 74,2 1,9 271,0 7,0 552,1 14,3 137,3 3,6 309,7 8,0 75,3 1,9 232,8 6,0 282,1 7,3 318,0 8,2 240,7 6,2 161,8 4,2 3870,6 100,0

e. fő % 215,2 5,5 12,8 0,3 925,5 23,6 68,2 1,7 299,4 7,6 553,1 14,1 139,4 3,6 303,2 7,7 72,8 1,9 265,8 6,8 295,9 7,5 329,0 8,4 267,2 6,8 174,8 4,5 3 921,9 100,0

2004 e. fő 204,9 14,2 893,9 63,7 308,7 545,7 148,8 296,1 80,1 272,5 298,8 333,0 269,4 170,6 3 900,4

% 5,3 0,4 22,9 1,6 7,9 14,0 3,8 7,6 2,1 7,0 7,7 8,5 6,9 4,3 100,0

2005 e. fő 194,0 14,9 869,4 64,6 315,1 585,9 154,3 285,4 80,3 275,8 297,9 323,4 292,7 177,8 3901,5

% 5,0 0,4 22,3 1,7 8,1 15,0 4,0 7,3 2,1 7,1 7,6 8,3 6,7 4,6 100,0

* A-B = Mezőgazdaság, vadgazdaság, erdőgazdaság- és halászat; C = Bányászat; D = Feldolgozóipar; E = Villamos-energia, gáz-, hő- és vízellátás; F = Építőipar; G = Kereskedelem közúti jármű-javítás és karbantart.; H = Szálláshely szolgáltatás- és vendéglátás; I = Szállítás, raktározás, posta, távközlés; J = Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolg.-i.; K = Ingatlanügyek, bérbeadás, gazdasági szolgáltatás; L = Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás; M = Oktatás; N = Egészségügy-. és szociális ellátás; O-Q = Egyéb szolgáltatás. Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

50

3.7. számú tábla A foglalkoztatottak számának alakulása nemzetgazdasági ágak és nemek szerint, 2002- 2005 ezer fő Férfiak

Nemzetgazdasági 2002 2003 2004 2005 ágak A-B 166,6 158,0 145,4 176,9 C 11,0 11,3 13,4 12,6 547,3 536,1 530,7 D 55,6 E 50,2 46,2 564,3 47,9 F 275,1 284,3 293,9 250,3 G 267,6 266,2 263,8 267,2 59,7 62,6 H 70,8 62,5 I 219,5 215,5 212,5 227,3 J 22,6 25,7 23,2 26,6 K 143,6 149,2 152,8 128,4 151,5 151,0 146,3 L 147,8 M 71,4 72,0 69,4 72,7 62,5 61,3 N 58,4 56,6 O-Q 77,9 77,9 73,0 78,3 Együtt 2112,5 2 126,5 2 117,3 2116,1

Nők 2002 2003 2004 2005 48,6 46,9 64,0 48,6 1,8 2,9 1,4 2,3 378,2 357,8 338,7 395,6 18,0 17,5 18,6 16,7 24,3 24,4 20,7 21,2 285,5 279,5 288,3 318,7 79,7 86,2 74,8 83,5 83,7 80,6 82,4 72,9 50,2 54,4 52,1 53,7 122,3 123,3 123,0 104,4 143,9 147,8 151,6 134,3 257,6 261,0 250,7 248,6 204,7 208,1 204,3 184,1 96,9 92,7 88,8 99,5 1758,1 1 795,4 1 783,1 1785,4

* A-B = Mezőgazdaság, vadgazdaság, erdőgazdaság- és halászat; C = Bányászat; D = Feldolgozóipar; E = Villamos-energia, gáz-, hő- és vízellátás; F = Építőipar; G = Kereskedelem közúti jármű-javítás és karbantart.; H = Szálláshely szolgáltatás- és vendéglátás; I = Szállítás, raktározás, posta, távközlés; J = Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolg.-i.; K = Ingatlanügyek, bérbeadás, gazdasági szolgáltatás; L = Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás; M = Oktatás; N = Egészségügy-. és szociális ellátás; O-Q = Egyéb szolgáltatás. Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

51

3.8. számú tábla A foglalkoztatottak számának változása és aránya gazdasági szektorok szerint, 1992-2005 Év 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

Mezőgazdasági szektor ezer fő % 460,1 11,4 349,4 9,3 327,6 8,9 295,1 8,1 302,4 8,4 287,8 8,0 274,7 7,4 275,7 7,2 255,5 6,6 243,4 6,3 240,9 6,2 215,2 5,5 204,9 5,3 194,0 5,0

Ipari szektor ezer fő 1 431,0 1 292,2 1 237,3 1 198,1 1 190,1 1 207,9 1 267,3 1 300,3 1 304,0 1 325,9 1 319,9 1 305,9 1 280,5 1264,0

% 35,5 34,3 33,5 33,1 33,0 33,5 34,3 34,1 33,8 34,3 34,1 33,3 32,8 32,4

Szolgáltatási szektor ezer fő % 2 134,6 53,0 2 128,7 56,3 2 127,6 57,6 2 129,6 58,8 2 112,6 58,6 2 114,6 58,6 2 153,6 58,3 2 233,3 58,6 2 296,7 59,6 2 299,0 59,4 2 309,8 59,7 2 400,8 61,2 2 415,0 61,9 2 443,5 62,6

Együtt ezer fő 4 025,7 3 770,3 3 692,5 3 622,8 3 605,1 3 610,3 3 695,6 3 809,3 3 856,2 3 868,3 3 870,6 3 921,9 3 900,4 3 901,5

Forrás: 1992-2005: Munkaerő-felmérések, éves átlag, 1998-tól: újra súlyozott adatok

A gazdasági szerkezet, a tevékenységek és termékek változásával nem csupán az ágazati létszámstruktúra, hanem elsősorban az egyes ágazatokon belüli foglalkozásonkénti létszámstruktúra rendeződik át, olyannyira, hogy folyamatosan új foglalkozások, szakmák is jönnek létre, míg más foglalkozások, szakmák megszűnnek. Ezt leginkább az egyéni foglalkozásonkénti létszámváltozásokkal lehetne bemutatni, de erre a jelenleg az adatszolgáltatások minta mérete miatt nincs mód. A KSH munkaerő-felmérése a foglalkozási főcsoportok létszámalakulását adja rendszeresen közre. Hosszabb idő távlatában meghatározó a szellemi és fizikai foglalkozásúak arányának eltolódása a szellemi foglalkozások javára. A szellemi foglalkozásúak között növekvő a diplomások aránya. A fizikai dolgozók között a szolgáltatási jellegű szakmunkások és a gépkezelők, szerelők létszáma bővül, a mezőgazdasági és ipari szakmunkások, valamint a szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak létszámának folyamatos csökkenése mellett. 2002 és 2005 között a szellemi foglalkozásúak száma 108 ezer fővel emelkedett, míg a fizikai foglalkozásúak száma 82 ezer fővel csökkent, mégpedig oly módon, hogy a szellemi foglalkozásúak létszámgyarapodását fele-fele arányban képviselték a férfiak és a nők, míg a fizikaiak létszámának csökkenése nagyobb arányban érintette a férfiakat. 2005-ben az előző évhez képest visszaesett az „Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások”-ban dolgozók létszáma, de emelkedett az „Egyéb felső- és középfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban” dolgozóké, amely foglalkozási főcsoportban a középfokú végzettségűeket folyamatosan felváltják a diplomások.

52

ezer fő

53

*15-74 évesek Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

1. Törvényhozók, ig., gazd. vez. 240,8 2. Felsőfokú képz.t igénylő fogl.-ok 383,3 3. Egyéb felső és középf fogl.-ok 448,6 4. Irodai és ügyviteli jellegű fogl.-ok 318,9 1 391,6 Szellemi foglalkozások összesen 5. Szolgáltatási jellegű fogl.-ok 517,0 6. Mező- és erdőgazd. fogl.-ok 132,4 7. Ipari és építőipari fogl.-ok 852,3 8. Gépkezelők, szerelők , járművez. 390,1 9. Szakképzettséget nem igénylő f. 359,9 2 251,7 Fizikai foglalkozások összesen 10. Fegyveres erők, foglalkozásai 49,2 3 692,5 Nemzetgazdaság összesen

Foglalkoztatási főcsoportok 6,5 10,4 12,1 8,7 37,7 14,0 3,6 23,1 10,6 9,7 61,0 1,3 100,0

%

1994 Összesen

36,8 271,2 56,7 497,0 64,5 565,1 91,2 243,9 63,7 1 577,2 56,8 609,9 31,3 120,7 21,3 798,6 21,1 474,6 57,1 296,2 35,7 2300,0 12,4 44,7 45,9 3 921,9

nők aránya ezer fő % 6,9 12,7 14,4 6,2 40,2 15,6 3,1 20,4 12,1 7,5 58,7 1,1 100,0

%

2003 Összesen

34,3 56,6 65,7 93,4 61,7 56,8 25,4 16,3 29,0 57,7 35,5 13,6 45,8

nők aránya % 292,2 521,7 556,9 239,0 1 609,8 603,0 116,9 767,3 462,7 296,3 2246,2 44,4 3 900,4

ezer fő 7,5 13,4 14,3 6,1 41,3 15,5 3,0 19,6 11,9 7,6 57,6 1,1 100,0

%

2004 Összesen

33,9 56,9 65,3 92,8 61,0 57,3 25,7 15,4 28,9 56,3 35,3 17,1 45,7

nők aránya % 307,4 501,7 566,6 240,1 1615,8 622,8 108,1 754,4 458,0 296,9 2240,2 45,5 3901,5

ezer fő

7,5 12,9 14,5 6,1 41,4 16,0 2,8 19,3 11,7 7,6 57,4 1,2 100,0

%

2005 Összesen

A foglalkoztatottak* száma foglalkoztatási főcsoportok szerint 1994,2004,2005

34,8 57,5 65,4 93,0 61,3 56,7 26,8 14,7 27,6 56,5 35,1 20,2 45,8

nők aránya %

3.9. számú tábla

Az előzőekkel összhangban a foglalkoztatottak között folyamatosan emelkedett a felsőfokú végzettségűek száma, és csökkent a szakképzettséggel nem rendelkezőké. Az utóbbi két évben az érettségizett szakmunkások száma is csökkent. 3.10 számú tábla

A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége, 1998-2005 %

Iskolai végzettség

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

8 általánosnál kevesebb 0,8 0,9 0,7 0,7 0,5 0,5 0,4 0,3 8 általános 20,9 17,8 16,7 16,5 15,8 14,8 14,0 13,8 Szakmunkásképző, szakiskola 30,5 31,8 32,3 33,0 33,3 32,6 31,3 31,4 Gimnázium 11,5 8,1 8,6 8,5 8,5 8,9 8,6 8,8 Szakközépiskola 20,0 24,8 24,4 24,0 24,2 25,3 25,0 24,5 Főiskola 9,6 10,1 10,1 10,3 10,8 11,5 12,3 12,6 Egyetem 6,7 6,4 7,1 7,0 6,9 7,7 8,5 8,6 3 695,6 3 809,3 3 856,2 3,868,3 3 870,6 3 870,6 3 900,4 3 901,5 Együtt fő =100 % Forrás: KSH Munkaerő-felmérés

Jelentős eltérés az Unió munkaerőpiacához képest, hogy Magyarországon rendkívül alacsony a legfeljebb általános iskolát végzettek foglalkoztatása: az alapfokú végzettségű népességnek csak alig több mint ötöde (21,2%-a) foglalkoztatott, és körükben a munkanélküliségi ráta 14,3%. 2005-ben az alapfokú képzettségű, középkorú férfiak közül csupán minden második dolgozott. A felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség 76,7%-a foglalkoztatott, a középfokú szakképzettséggel rendelkezőkének pedig 68 %-a. A munkanélküliségi rátájuk 2,7%, illetve 8,1%. (Összehasonlításképpen az EU-25-ben (2003. évi adat) a felsőfokú végzettségűeknek 82,5%-a a középfokú végzettséggel rendelkezőknek 68,4%-a, míg az alapfokú végzettséggel rendelkezőknek 46,6%-a dolgozott.)

54

3.11. számú tábla A 15-74 éves népesség munkaerő-piaci státusza, a legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2005-ben

Legmagasabb Foglalkoztatott isk. végzettség (ezer fő) Alapfok 550,3

Összesen

(ezer fő) 91,9

Gazdaságilag nem aktív (ezer fő) 1954,7

1223,9

107,8

1299,3

81,2

828,0 3901,5

23,0 303,9

Alapfok

45,6

20,6

Középfok (felsőfokúra nem készít fel) Középfok (felsőfokúra felkészít) Felsőfok Összesen

84,4

19,0

42,4

117,0

22,7

30,4 277,4

4,6 66,9

Középfok (felsőfokúra nem készít fel) Középfok (felsőfokúra felkészít) Felsőfok Összesen

Munkanélküli

(ezer fő)

Foglalkoztatási arány (%)

2596,9

21,2

Munkanélküliségi ráta (%) 14,3

465,8

1797,5

68,1

8,1

867,8

2248,3

57,8

5,9

228,8 1079,8 3517,1 7722,5 Ebből 15-24 évesek 569,3 635,5

76,7 50,5

2,7 7,2

7,2

31,1

145,8

57,9

18,4

306,7

446,4

26,2

16,2

8,3 926,7

43,3 1271,0

70,2 21,8

13,1 19,4

55

12. ábra A foglalkoztatottak aránya a 15-64 éves népességen belül megyénként, 2005 Országos arány: 56,9%

Forrás: Munkaerő-felmérés, KSH

2.3 Atipikus foglalkoztatási formák A munkaerőpiac napjainkban zajló változásainak egyik fő jellemzője a foglalkoztatottság szerkezeti átalakulásának felgyorsulása, a képzett munkavállalók iránti igény növekedése. A változások másik fő területe a hagyományosan kétféle foglalkoztatási státusz, az alkalmazotti és önálló munkaviszony mellett megjelenő sokféle foglalkoztatási forma. 2005-ben a foglalkoztatottak 14,2%-a dolgozott önálló munkaviszonyban, és 19%-a dolgozott egyéb atipikus foglalkoztatási formákban. A munkaerő-piaci előrejelzéseket készítő kutatók hosszabb távon az atipikus foglalkozási formák jelentős bővülését prognosztizálják. Ezt az alábbiakkal indokolják: „Hosszú távon a munka természete gyökeresen meg fog változni a világban. Az utóbbi évtizedben a gazdasági környezetben gyökeres változások mentek végbe. A piacok – a legtöbb vállalkozás számára – egyre ingatagabbak lettek, a változások felgyorsultak, az információtechnológia robbanásszerűen fejlődött. A hagyományos kapitalista gazdasági rendszer, mely a ma hagyományosnak tekintett foglalkoztatási formákat racionálissá tette,

56

mára visszaszorulóban van. A vállalatoknak – mivel a termékeik iránti kereslet rendkívüli mértékben ingadozhat – szükségük van arra, hogy munkaerő-állományukat rugalmasan tudják variálni. Ezt lehetővé teszik az olyan nem hagyományos munkaformák, mint a határozott idejű foglalkoztatás, a részmunkaidő, vagy éppen a munkaerő-kölcsönzés. A nagy termelőberendezések még mindig fontosak, de már egyre csökkenő mértékben. Ahogyan a szellemi munka előtérbe kerül, ahogyan a termelő-berendezések mérete csökken és az információtechnológia fejlődik, úgy terjedhet egyre nagyobb lendülettel a távmunka is. Ráadásul az információtechnológia átjárást teremt az egyes szakmák között, a munkaerő tudása egyre kevésbé vállalat-specifikus: könnyebben tud továbbállni más foglalkoztatóhoz, anélkül, hogy jövedelme jelentősen csökkenne. Mind a vállalat, mind pedig a munkáltató oldaláról racionálissá válik a lazább kötődés, vagyis az atipikus munkaformák preferálása. A vállalatok egyre jobban értékelik a rugalmasságot, az alkalmazotti létszám könnyű hozzáigazítását a folyamatosan változó piaci kereslethez. Ezért egyre kevesebb embert fognak hagyományos módon foglalkoztatni, s egyre többen fognak a rugalmasabb atipikus munkaformákban dolgozni.” (ECOSTAT, KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet: A gazdasági növekedés hosszú távú előrejelzése,2006.) A kutatók szerint a gazdasági környezet változása hazánkban is már ma racionálissá teszi az atipikus foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását, de ehhez lapvetően szükséges lenne a munkáltatók és a munkavállalók gondolkozásmódjának megváltozása, megismertetése az új munkaformákkal. Jelenleg azonban hazánkban még alacsony és csak lassan növekszik az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók száma. Az Eurostat három formában, a részmunkaidőben, a határozott idejű szerződéssel és az önfoglalkoztatottként dolgozókat mutatja be. Az alábbi táblából kitűnik, hogy míg Magyarországon a három vizsgált formában dolgozók aránya 25,7% volt 2004-ben, az Európai Unióban 47,3 %. Bár a tábla nem nyújt áttekintést az összes atipikus foglalkoztatási formáról, érzékelteti, hogy az Unió régi tagországaiban már megszokottak a munkavégzés rugalmas formái és feltehetően nem kis szerepük volt a magasabb szintű foglalkoztatás biztosításában.

57

58

EU25 EU15 NMS10 Belgium Csehország Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság Forrás: Employment in Europe, 2005

Ország

*:2004. évi adat

Részmunkaidősök 1998 2004 15,9 17,7 17,3 19,4 8,2 8,2 16,5 21,4 5,7 4,9 22,3 22,2 18,4 22,3 8,6 8 5,6 4,6 7,8 8,7 17,3 16,7 16,5 16,8 7,3 12,7 12,8 10,4 10,2** 8,4 9,1 16,4 3,8 4,7 38,9 45,5 15,7 19,8 10,4 10,8 11,0 11,3 6,5** 9,3 2,3 2,7 11,4 13,5 19,8 23,6 24,5 25,8 **:2000. évi adat

Határozott munkaidőben foglalkoztatottak 1998 2004 11,8 13,7 13,0 13,6 5,5 14,5 8,2 8,7 6,7 9,1 9,9 9,5 12,4 12,4 2,1 2,6 12,5 11,9 33 32,5 13,9 12,9 7,2 4,1 8,6 11,8 8,0 9,5 4,4** 6,3 4,9 4,8 6,5 6,8 13,0 14,8 7,9 9,6 4,7 22,7 17,2 19,8 13,7** 17,8 4,2 5,5 17,4 16,1 16,1 15,5 7,3 6,0

Atipikus foglalkozások aránya az EU-ban, 1998,2004 Önállók 1998 2004 16,6 15,9 15,5 14,9 21,3 21,8* 17,6 16,3 13,6 18,8 7,5 7 10,2 10,9 8,6 9,6 43,8 40,2 18 14,8 9,7 8,8 19,8 17,4 26,6 25,2 17,3 13,3 29,9 18,4 8,0 6,7 16 14,2 15,3 14,1 19,5 18,9 37,6 29,0 24,5** 24,1 18,6 16,7 7,1 12,3 12,4 11,5 5,5 4,9 12,5 12,8

3.12. számú tábla

A munkaügyi kormányzat az elmúlt években - saját hatáskörben, és más tárcákkal együttműködve, a foglalkoztatási szempontok érvényesülése érdekében - számos intézkedéssel járul hozzá az atipikus foglalkoztatási formák „akadálymentes” elterjedéséhez. Ezek között kulcsfontosságú volt a munkajogi szabályozás felülvizsgálata, figyelembe véve a rugalmasság és egyben a biztonság követelményét is. A munkáltatókat pedig különböző járulék- és adócsökkentési támogatásokkal ösztönzik az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazására. Az utóbbi években a keresetek emelkedése is hozzájárult az atipikus foglalkoztatási formák jobb elfogadásához.

2.3.1 Részmunkaidős foglalkoztatás Az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését hazánkban a róluk való ismeret és gondolkodás mód mellet azonban számos jogi és gazdasági körülmény is akadályozta és még mindig akadályozza. A részmunkaidős foglalkoztatás esetében például a lakosság megkérdezése alapján a nők és az idősek nagy része szívesen dolgozna részmunkaidőben (az Ecostat adatfelvétele szerint a munkavállalók – férfiak és nők együtt - 43%-a), a gyakorlatban azonban kevesen vállalják az alacsony keresetek miatt, amely éppen azoknak nem jelent a megélhetéshez elegendő jövedelmet, akik leginkább rászorulnának (pl. kisgyermekes anyák), különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy a munkába járással a családi kiadások is növekednek (utazás, külső étkezés, gyermekfelügyelet biztosítása, stb.). A munkáltatókban az kelt ellenérdekeltséget, hogy a részmunkaidőben való foglalkoztatás fajlagos költségei magasabbak a teljes munkaidőben való foglalkoztatásnál, az egy foglalkoztatottra jutó stabil költségek miatt, mint például a tételes egészségügyi hozzájárulás, a több foglalkoztatottal járó többlet adminisztráció, munkaszervezési feladatok, betanítás. (Az Ecostat felmérési adatai szerint a munkáltatóknak csak mintegy 29 százaléka tervezi a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetését.) 2003 októbere óta támogatás nyújtható annak a munkáltatónak, aki részmunkaidőben alkalmaz 3 hónapja regisztrált munkanélkülit, vagy olyan személyt aki 14 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, vagy a szociális törvény értelmében ápolási díjban részesül. Támogatásként a bér- és járulék együttes összegének legfeljebb 75%-a nyújtható, illetve egészben vagy részben megtéríthető a munkába járás helyközi utazási költségének a munkaadót terhelő része. 2004. január 1-től részmunkaidős foglalkoztatás esetén a fix összegű egészségügyi hozzájárulásnak (EHO) csak időarányos részét kell a munkáltatónak fizetni, egyes csoportok foglalkoztatása esetén pedig megszűnt az EHO fizetési kötelezettség, így ma már mentesül az EHO megfizetése alól az a munkáltató, aki GYES, vagy GYET igénybevétele mellett részmunkaidőben foglalkoztatja alkalmazottját. A hozott intézkedések hatására érzékelhetően gyarapodásnak indult a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, a 2005-ben azonban elakadt ez a folyamat. Feltehetően az ugyancsak fokozottabb támogatást kapó Alkalmi Munkavállaló Könyvvel való foglalkoztatás váltotta ki a részmunkaidőben alkalmazottak egy részét.

59

13. ábra Részmunkaidő aránya Magyarországon az összes foglalkoztatáson belül (százalék, 1997-2005) 5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: Eurostat, (A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatott létszámában)

2.3.2 A határozott munkaidejű szerződéssel foglalkoztatottak A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók szerződése egy előre meghatározott időtartamra szól, ami lehet naptári napokban meghatározott időszak, de akár egy bizonyos esemény bekövetkezte – általában egy projekt teljesítése – is. A határozott munkaidejű szerződéssel való foglalkoztatás előnye a munkáltató számára, hogy rugalmasabban tudja hozzáigazítani a munkavállalók számát a változó megrendelésekhez, szezonális munkacsúcsokhoz. Különösen előnyös ez, ha a megrendelés csak átmenetileg kívánja meg speciális szakképzettségű munkavállalók alkalmazását. A munkáltató számára előny az is, hogy a határozott időre felvett alkalmazottak elbocsátása könnyebb és kisebb költségekkel jár, mint a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatottaké. A munkavállaló szempontjából ezért is kevésbé vonzó a határozott idejű szerződés. A munkavállalók többsége, különösen az idősebbek nem szívesen vállalnak határozott időre munkát, mert biztonságra vágynak, félnek szembenézni az ismétlődő munkanélküliséggel. Ez az ellentmondás valószínűleg enyhülne a határozott idejű munkaszerződéses munkahelyek bővülésével, hiszen ha viszonylag gyorsan és biztonságosan található ilyen munkahely, ezek vállalásával is folyamatossá tehető a munkavégzés.

60

14. ábra Határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak Magyarországon (összes foglalkoztatott százalékában) 8 7,5 7 6,5 6 5,5 5 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: Eurostat

A részmunkaidős és a határozott idejű szerződéssel való foglalkoztatás elterjedtségét az EU tagállamokban - és köztük hazánkban - jól szemlélteti az alábbi ábra, amelyből kitűnik, hogy Hollandiában legnagyobb arányú a részmunkaidőben való foglalkoztatás, míg a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak aránya Spanyolországban a legnagyobb. 15. ábra

61

2.3.3 A munkaerő-kölcsönzés A munkaerő kölcsönző cégek által foglalkoztatottak száma 2005-ben az ÁFSZ adatai szerint 76.148 fő volt, azaz az összes foglalkoztatott mindössze 2,7 százaléka. (Annak ellenére alacsony ez az arány, hogy – mint a 17. ábrán látható – 2002 és 2005 között több, mint kétszeresére nőtt a létszám.)A munkaerő-kölcsönzés megfelelő megoldást jelent a munkáltatók számára, hogy az átmenetileg jelentkező többlet létszámigényüket, vagy az ideiglenesen távol levő dolgozóikat ily módon pótolják. A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi - piacorientált szabályozási keretei az egyébként is könnyen elhelyezhető munkavállalók (és a velük „foglalkozó” profitorientált munkaerő-kölcsönző cégek) számára nyújtanak többletlehetőséget és nagyon alacsony igény mutatkozik a munkanélküliek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű munkanélküli rétegek munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatására. Ezért egyértelművé vált, hogy a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatásának növeléséhez keresni kell a munkaerő-kölcsönzés keretei közötti további - elsősorban nem nyereségorientált - lehetőségeket is; akár új „válságkezelő eszközként”, amely viszont a hatályos jogszabályok módosításával, illetve támogatás nyújtásával képzelhető csak el. Több törvény 2004. évi módosításával mára lehetővé vált - közhasznú társaságok esetében - a hátrányos helyzetű munkanélküliek munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásának támogatása. Ezért új aktív foglalkoztatási eszközként tervezik a közeli jövőben bevezetni a - közhasznú társaságok non-profit működésének keretei közötti munkaerő-kölcsönzési tevékenység támogatását. 16. ábra Munkaerő-kölcsönzők által foglalkoztatottak száma Magyarországon (fő) 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2002

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

62

2003

2004

2005

2.3.4 A szezonális és alkalmi munka A Magyarországon működő gazdálkodó szervezetek meghatározó többsége (96 %) tíz főnél kisebb mikro-vállalkozás, amelyben a tulajdonos egyedül, vagy kisszámú, 1-3 fő alkalmazottal dolgozik, miközben jelentős keresletet támasztanak a rövidebb idejű, kisegítő jellegű alkalmi munka iránt. Ezeknek a vállalkozásoknak az életképessége döntő módon attól függ, hogy rugalmasan, a piaci igényekhez alkalmazkodva tudják-e foglalkoztatni a munkaerőt. Az alkalmi munkavállalók jelentős részét azonban nem jelentik be. Úgy tűnik, hogy az Alkalmi Munkavállalói Könyv kiterjesztett alkalmazása és a vele járó kedvezmények növekedése változtatni tud ezen a helyzeten. Az Alkalmi Munkavállalói Könyv bevezetésének 1997-ben eredetileg az volt a célja, hogy a rövidebb időtartamú, alkalomszerű munkákat munkaviszonyként elismerve jogosultságot teremtsen a munka nélkül lévőknek a társadalombiztosítási és a munkanélküli ellátásra. Az Alkalmi Munkavállalói (AM) könyvvel történő foglalkoztatás előnye elsősorban, hogy az alkalmi munkáért kifizetett munkabér összegéhez igazodó értékben beragasztott közteherjegy bélyeggel a munkabért terhelő valamennyi járulék és a munkavállalót terhelő személyi jövedelemadó előleg befizetést nyer. A munkaszerződés írásba foglalását az AM könyvbe történő bejegyzés pótolja. A kiváltott AM könyvek száma az első években folyamatosan emelkedett, de mindvégig alacsony maradt (1998-tól 2001-ig 18 ezer és 32 ezer között volt). A 2002. év szeptemberi törvénymódosítás több mint 50%-kal csökkentette az AM könyvvel történő munkavállalás közterheit, melynek eredményeképpen a legális alkalmi foglalkoztatás ugrásszerű növekedésnek indult. A közteherjegy értéke jelenleg már kisebb a munkabért egyébként terhelő járulékoktól21, további előnyt az egyszerűsített eljárás, a járulékok és adóelőleg különkülön történő levonásának és befizetésének mellőzése jelent. Főleg ennek tulajdonítható, hogy ez az atipikus foglalkoztatási forma fokozódó mértékben terjed. 2005. augusztus 1.-től lehetővé vált az Alkalmi Munkavállalói Könyvvel való munkavállalás (az un.„Kék munka”) a háztartási és a ház körüli munkavégzés esetében is, valamint a mezőgazdasági szezonális foglalkoztatás keretében az ún. harmadik országbeli munkavállalók alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása is. A közteherjegy mértékének erőteljes csökkentése, valamint az, hogy a munkavállaló saját nyugellátásra szerezhet jogot, egyértelműen ösztönözi a legális foglalkoztatást. E ösztönzőknek tulajdonítható, hogy a kiváltott alkalmi munkavállalói könyvek száma 2003 és 2005 között jelentős mértékben növekedett (lásd a 18. ábrát)

21

A legalsó sávban lévő kifizetéshez tartozó közteherjegy értéke a napi 1200 Ft-ról 500 Ft-ra csökkent. Emellett lehetőség van arra is, hogy regisztrált munkanélküli foglalkoztatása esetén ennek az összegnek több mint a felét a Munkaerőpiaci Alap átvállalja. Ez esetben csak 200 Ft/nap közteher hárul a munkaadóra.

63

17.ábra

Az év során kiváltott alkalmi munkavállalói könyvek száma

268 674

131 320 80 724 32 150

39 166

2001

2002

2003

2004

2005

2.3.5 A távmunka A távmunkát a hagyományos munkától elsősorban a munkavégzés helye különbözteti meg. Ez lehet a munkavállaló által szabadon választott hely (az otthona, esetleg egy általa bérelt hely) vagy éppen a neki munkát adó cég által kijelölt, de annak telephelyével nem egybeeső iroda. Másik fontos kritériuma, hogy a távmunkás munkájához elengedhetetlen az információtechnológiai és kommunikációs eszközök (számítógép, Internet, telefon) használata. A távmunka meghatározásából következik, hogy csak olyan területeken és olyan munkavállalók körében valósulhat meg, ahol a számítógépes kultúra már meghonosodott. Ebből az következik, hogy jelenleg még kevés az ilyen munkalehetőség, és kevés azoknak a száma, akik ezt igénybe tudják venni, kevesebb mint azoké, akik rászorulnának, hogy otthonukban dolgozzanak. Az eddigi tapasztalatok szerint a távmunka forma alkalmazása elsősorban a magasan kvalifikált, önálló munkavégzésre képes munkavállalók foglalkoztatására alkalmas, de lehetőséget ad a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok egy részének foglalkoztatására is. A munkaügyi kormányzat különös figyelmet fordít például arra, hogy a munkáltatók az eddiginél több mozgáskorlátozott és megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztassanak, illetve létrejöjjenek a hátrányos földrajzi helyzetű településeken élők számára is a távmunka feltételei. A munkáltatók foglalkoztatási döntéseit, a munkavállalók kiválasztását a kormányzatnak nem áll módjában direkt módon befolyásolni, ezért elsősorban közvetett eszközöket alkalmaz, ösztönző hatású programok keretében, kapcsolódva a foglalkoztatási rehabilitációs projektekhez.

64

A távmunka bővítéséhez elkerülhetetlen volt a távmunka jogi kereteinek megteremtése, az újonnan felmerült problémák jogi szabályozása, mint például az adatvédelem, a munkavédelem, a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolattartás módja, a munkaidő, a munkáltató utasítási joga és a munkakörbe tartozó egyes feladatok meghatározása. 2004-ben készült el a távmunka munkajogi és munkavédelmi, munkaügyi ellenőrzési szabályozására, valamint a távmunka elterjedését ösztönző adójogszabályokra vonatkozó jogi szabályozásokat is tartalmazó törvény. Ezáltal Európában elsőként sikerült beépíteni a Munka Törvénykönyvébe a távmunka, mint atipikus foglalkoztatási forma szabályozását. 2005-ben a foglalkoztatottak 2%-a (74,4 ezer fő, ebből rendszeresen 35,3 ezer fő, míg alkalmanként 39,1 ezer fő) volt távmunkás. (FMM sajtótájékoztató, 2006. január)

2.3.6 Az önfoglalkoztatás A statisztika a munkáltatóknál alkalmazásban állók mellett figyelemmel kíséri az önállók számának alakulását is. A magyar KSH - az ILO meghatározása alapján - a termelőszövetkezetek tagjait, a társas vállalkozások tagjait, az egyéni vállalkozókat és mindezek segítő családtagjait sorolja az önfoglalkoztatókhoz.

3.13. számú tábla Az önállók száma 1992-2005-ban ezer főben Évek 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

Szövetkezet tagja Társas vállalkozás tagja 55,5 133,3 43,5 110,6 38,0 129,2 31,4 118,9 22,5 109,9 8,6 114,7 8,1 136,6 5,8 146,7

Egyéni vállalkozó* 372,6 411,6 386,3 377,3 377,1 378,4 390,5 364,4

Segítő családtag Együtt* 28,3 589,7 28,5 594,2 26,6 580,1 27,1 554,7 23,9 533,4 21,0 522,7 17,4 552,6 17,3 534,2

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés.

Az köztudott, hogy az utóbbi években gyakorivá vált, hogy a cégek alkalmazottaik egy részét csak önállóként voltak képesek, vagy hajlandók foglalkoztatni, az adó- és járulékterhek alóli kibúvásként. Ezért valószínűsítjük, hogy a járulék- és adófizetési kötelezettségek szigorúbb ellenőrzése – a színlelt szerződések megszüntetése – miatt csökkent az önfoglalkoztatás száma. A munkaügyi szervet is ösztönzi a munkanélküliek vállalkozóvá válását, 2005-ben 3 400 fő vette igénybe ezt a lehetőséget.

65

2.4 Foglalkoztatás szervezeti formák szerint 2005 végén a regisztrált gazdasági szervezetek száma 1 299 ezer volt, 12 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Legnagyobb mértékben a korlátolt felelősségű társaságok száma bővült, ezzel ez vált a legnépszerűbb gazdálkodási formává, megelőzve a betéti társaságokat. Az egyéni vállalkozások száma – a szigorításoknak megfelelően – ez évben 6,5 ezerrel csökkent. (KSH, A regisztrált szervezetek száma, 2005. IV. negyedév) Továbbra is a legtöbb vállalkozást a gazdasági szolgáltatásban és a kereskedelemben, valamint az iparban és az építőiparban regisztrálták. Az utóbbi években azonban jelentősen visszaesett a kereskedelemben és az iparban regisztrált vállalkozások aránya, míg a pénzügyi szolgáltatásban és a gazdasági szolgáltatásban kiugróan emelkedett. 2005-ben 1678-cal több 4 főnél többet foglalkoztató gazdasági szervezetek működött, az összes itt alkalmazottak száma azonban nem változott. A működő gazdasági szervezetek túlnyomó többsége (89%-a) mikro- és kisvállalkozás, a középvállalkozásokkal együtt arányuk meghaladja a 98%-ot, ugyanakkor az alkalmazottak 55%-a dolgozik a 4 főnél többet foglalkoztató KKV szektorban, míg 45%-uk nagy vállalatoknál. 3.14. számú tábla A regisztrált gazdasági szervezetek száma, 2002-2005. 2002.

Társas vállalkozások Ebből : Jogi személyiségű Ebből: korlátolt felelősségű t. Jogi személyiség nélküli Egyéni vállalkozás Ebből: vállalkozói igazolvánnyal Vállalkozás összesen Költségvetési és társadalom biztosítási szervezet Non-profit szervezet MRP szervezet ÖSSZESEN

2003. 2004. év december 31 szervezet % szervezet % 460 205 481 305

szervezet % 497 942

198 427 182 242 245 281 708 513 492 184 1 152 221

209 641 193 247 250 564 716 729 485 951 1 176 934

226 143 209 720 255 162 717 323 482 768 1 198 628

240 556 224 146 257 386 710 838 469 890 1 208 780

15 401 69 074 194 1 236 890

16 295 70 855 175 1 263 990

15 259 72 955 151 1 286 993

15 162 74 909 138 1 298 989

szervezet 443 708

%

Forrás: KSH Gyorstájékoztató 2006. február 22

66

.

2005.

3.15. számú tábla A regisztrált vállalkozások száma és megoszlása ágazatok szerint 2004-2005 2004 2005 Ágazatok december 31-i állapot száma % száma % Mezőgazdaság 56 244 4,7 55 227 4,6 Ipar 89 480 7,4 86 687 7,2 Építőipar 95 194 8,0 96 249 8,0 Kereskedelem, javítás 223 400 18,6 218 443 18,1 Szálláshely, vendéglátás 78 253 6,6 74 896 6,2 Szállítás, posta, távközlés 48 916 4,1 47 190 3,9 Pénzügyi tevékenység 32 426 2,7 35 117 2,9 Ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás 433 137 36,0 447 891 37,0 Oktatás 35 489 3,0 38 345 3,2 Egészségügy 26 475 2,2 27 438 2,3 Egyéb szolgáltatás 79 614 6,7 81 347 6,7 1 198 628 100,0 1 208 780 100,0 Összesen Forrás: KSH IV. negyedévi gyorsjelentés 2004,2005

67

4

3.16.számú tábla fősnél nagyobb szervezetekben alkalmazásban állók száma a szervezet mérete szerint, 2004-2005

Működő gazdasági szervezet Alkalmazásban állók éves december 31_ átlagos létszáma* Létszámkategória 2004 2005 2004 2005 szervezet % szervezet % Ezer fő % Ezer fő % Mikro 5-9 fő 39 734 47,8 40 788 48,1 206,4 9,1 221,9 9,8 Kis 10-19 fő 20 311 24,4 20 634 24,3 214,5 9,5 218,4 9,7 20-49 fő Közép 50-99 fő 100-149 fő 150-199 fő 200-249 fő Nagy 250-299 fő 300-499 fő 500-999 fő 1000-1999 fő 2000-4999 fő 5000 fő felett OSSZESEN

13 386 16,1 5 481 1 690 754 420

6,6 2,0 0,9 0,5

253 0,3 508 0,6 372 0,5 145 0,2 58 0,1 16 0,0 83 128 100,0

13 746 16,2 5 510 1 609 751 428

6,5 1,9 0,9 0,5

296,7 13,1 284,9 12,6 256,4 11,3 216,9 131,3 5,8 126,0 98,7 4,4 96,1 69,8 3,1 72,1

9,6 5,6 4,2 3,2

247 0,3 54,1 2,4 50,7 2,2 494 0,6 197,5 8,7 186,9 8,3 366 0,4 214,6 9,5 209,9 9,3 161 0,2 164,5 7,3 211,7 9,4 57 0,1 145,0 6,4 148,6 6,6 17 0,0 212,6 9,4 218,5 9,7 84 806 100,0 2 262,4 100,0 2 262,6 100,0

*A helyi költségvetési intézményeknél foglalkoztatottak nélkül, statisztikai állományi létszám Forrás: Főbb munkaügyi folyamatok 2005. január-december, KSH, 2006

68

2.5 Migráció a világban – migráció Magyarországon (Hárs Ágnes) 2.5.1 A nemzetközi trendek az OECD országokban és Európában A világban zajló főbb nemzetközi migrációs trendekről, a tartós és új folyamatokról évenként beszámol az OECD rendszeresen megjelenő kiadványa, az ún. SOPEMI évkönyv (legutolsó kiadványa megújult formában, International Migration Outlook 2006 Edition, korábban International Migration, Annual Report). A számbavétel és a nemzetközi összehasonlítás komoly nehézségeket okoz a nemzetközi migráció esetében, az összehasonlítás a valós folyamatok egy jelentős részét nem tudja számba venni, a harmonizálásnak viszont a tartós vándorlások mellett a mind nagyobb volumenű és gazdasági jelentőségű rövididejű, illetve ingázó jellegű migráció figyelembevétele esik áldozatul. A definíciók gyakran adminisztratív forrásokhoz, ennek megfelelően állampolgársághoz kötöttek, eszerint legtöbbször a nem hazai állampolgárok minősülnek migránsnak, ez a definíció vált a magyarországi értelmezés és számbavétel alapjává is. Más országok a születési hely szerint különböztetik meg a migráns és a hazai népességet, a külföldön születettek számítanak eszerint migránsoknak, s a hazai népesség az, aki az adott országban született Különösen a hagyományos bevándorló országokban (USA, Kanada, Ausztrália, stb.) szokásos a születési hely szerinti számbavétel, ahol az eltérés a kétféle módszer szerint kimutatható migráns népesség arányában nagyon nagy. A definíciók közötti eltérések miatt az összehasonlítás, ha nem is lehetetlen, de nagy körültekintést igényel. A kétféle értelmezés mögött a különbség olyan országokban különösen fontos, ahol nagy bevándorló közösségek több generációja él, és az országok migrációs politikája jelentősen befolyásolja, hogy az adott országban honosítottként vagy külföldi állampolgárként élnek, akár tartósan is migránsok. A külföldiek arányát a két definíció szerint vizsgálva azt látjuk, hogy a születési hely szerint – az egyetlen Luxemburg kivételével – rendre magasabb a kimutatható migráns népesség aránya, mint állampolgárság szerint. Az egyes országok között mégis jelentős a különbség: Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság vagy Hollandia esetében a külföldön születettek aránya lényegesen magasabb, mint ha azt állampolgárság szerint vennénk számba, míg például Ausztriában vagy Németországban, a skandináv és a mediterrán országokban a külföldi állampolgárok aránya nem mutat lényeges eltérést a születési hely szerint mérthez. Különösen akkor, ha az országok egymáshoz mért rangsorát vizsgáljuk a két megközelítés szerint. Magyarország, bár létszámban elmarad a jelentősebb migrációs célországoktól, inkább bevándorló, mint külföldieket befogadó ország abban az értelemben, hogy több mint kétszeres a külföldön születetek aránya a külföldi állampolgárságúakhoz képest. Ezt mutatjuk meg a Sopemi legfrissebb évkönyvében megjelent összehasonlítás alapján, ld. 1. ábra.

69

18. ábra Külföldi állampolgárok és külföldön születettek, 2004 a teljes népesség százalékában külföldön született népesség a népesség %-a 40

külföldi népesség

Luxemburg (39.0)

35 Luxemburg (33.1) 30

25 Svájc (23.5), Ausztrália (23.6) 20

Svájc (20.2)

Új-Zéland (18.8), Kanada (18.0) 15

Ausztria, Németország (13.0) USA (12.8) Svédország (12.2) Belgium (11.4) Írország (11 0) Hollandia (10.6) Görögo. 2001 (10.3), Franciao. 1999 (10.0)

13 12 11 10 Ausztria (9.5)

Egyesült Királyság (9.3) 9

Norvégia (7.8)

8

Németország (8.9) Belgium (8.4) Ausztrália (7.4)

7 Portugália (6.7) Dánia (6.3)

USA (6.6) 6

Spanyolo. 2001 (5.3) 5 Cseh Köztársaság (4.9) Szlovák Köztársaság (3.9) Finno., Magyaro. (3.2)

4

Franciao. 1999 (5.6), Írorsz. (5.5) Kanada (5.3) Svédo. (5.1), Dánia (5.0), Egyesült Királyság (4.9) Spanyolo., Norvégia (4.6) Hollandia, Portugal (4.3) Olaszország (3.9)

3 Cseh Közt. (2.5)

Olaszo. 2001 (2.5) Törökország 2000 (1.9) Lengyelo. 2002 (1.6)

Görögo. 2001 (7.0)

2 1

Mexikó 2000 (0.5) 0

Finnország (2.1) Magyarország (1.4), Japán (1.5) Korea (0.9) Szlovák Közt.. (0.4) Lengyelo. 2002 (0.1)

Forrás: International Migration Outlook, http://dx.doi.org/10.1786/311311808382

A tradíció és egyes országok állampolgársági, bevándorlási szabályai, valamint például a szezonális és egyéb időszakosan tartózkodók és dolgozók számbavétele eltérő. A pontosabb statisztikai számbavételre törekszenek ugyan az OECD, az ENSZ és az EU szakemberei is, jelenleg azonban még be kell érnünk a hagyományos ambivalenciákat is tartalmazó, a trendeket azonban jól tükröző nyilvántartásokkal. 2.5.2 Az EU bővítése és hatása a külföldiek munkavállalására Az európai tendenciákat vizsgálva igen fontos, hogy miközben komolyabb átrendeződés nem történt; a legfontosabb migránsokat kibocsátó országok nem változtak, egyes kelet-európai

70

országok migrációban játszott szerepe azonban érzékelhetően növekszik. Mindenekelőtt a 2004 óta EU tag Lengyelországból, a hamarosan EU taggá váló Romániából és Bulgáriából, valamint Ukrajnából és Oroszországból nőtt jelentősebb létszámban a migráció Európába. Ezekből az országokból az utóbbi években folyamatosan növekvő létszámú az éves beáramlás Európába, megelőzve olyan hagyományos országokat, mint Törökország vagy egyes északafrikai országok, ld. 1. táblázat. 3.17. számú tábla

A 2000-ben illetve 2004-ben legfontosabb 10, az európai régióba újabb migránsokat küldő ország

Románia Lengyelország Marokkó Bulgária Törökország Ukrajna Egyesült Királyság Németország Oroszország USA Equador Franciaország Olaszország Együtt

2000 ezer fő 76 94 96 81 79

% 10,0 12,4 12,6 10,6 10,4

60

7,9

64 95 60 56 761

8,4 12,5 7,9 7,4 100,0

2004 ezer fő 196 169 121 88 73 68 67

% 20,3 17,5 12,6 9,1 7,6 7,1 7,0

Változás % 257,9 179,8 126,0 108,6 92,4

65 65 50

6,7 6,7 5,2

108,3

964

99,8

126,7

78,1

Forrás: hagyományos, nem harmonizált adatok alapján, International Migration Outlook 2006, 33. o.

A kelet-európai régióból, így részben az új EU tagországokból érkező munkaerő kínálatától való félelem az Unió kibővülésekor a régi tagországok számára átmeneti időszakot, és ez alatt különféle munkaerőpiacot védő intézkedések alkalmazását tette lehetővé. A korlátozás az EU 8 új országát érintette, Máltát és Ciprust nem. Valójában már a korábbi bővítéseket, így mindenekelőtt az 1980-as években a mediterrán országok csatlakozását is hasonló félelmek kísérték, majd akkor (is) a lehetséges és kezdetben kitűzött átmeneti időszak lerövidítésére került sor. A viszonosság elve alapján az új EU-tagoknak lehetőségük van saját munkaerőpiacaik hasonló védelmére, azonban ezzel csak Lengyelország, Magyarország és Szlovénia élt, utóbbi – gesztusértékűen – már fel is oldotta. Az EU régi országai különböző liberális, illetve megszorító politikákat alkalmaztak az új tagokkal szemben: • Korábbi munkavállalási engedélyezési rendszerét tartotta fenn: Belgium, Luxemburg, Franciaország, Finnország, Görögország, Németország és Spanyolország. • Dánia csak teljes munkaidős munkavállalási engedélyt adott ki. Kvótarendszerrel kombinálva fenntartotta munkavállalási engedélyezési rendszerét Ausztria, Portugália, Olaszország és Hollandia, így kettős mércét állítottak, mielőtt munkaerőpiacaikat megnyitják.

71

• Megnyitotta munkaerőpiacát Írország, az Egyesült Királyság és Svédország, de míg az előbbiek a szociális rendszerhez hozzájutást korlátozták, az egyetlen Svédországban teljes volt piacnyitás és a szociális rendszerhez való hozzáférés. 2006. május 1.-re, a csatlakozás 2. évfordulójára csak Ausztriában, Németországban és Hollandiában maradt fenn a korlátozás, az előbbiekben 2009-ig, Hollandia ígéretet tett a nyitásra 2007 januárjától. Dánia fenntartva a munkavállalás rendszerét azt a részmunkaidőre is kiterjesztette, s a kvótát megduplázta. Olaszország 2006. júliusában, hosszabb hezitálás után szintén feloldotta a korábban tervezett megszorításokat. A folyamatok megcáfolták a félelmeket. Az új tagországok munkaerőpiacain csökkent a munkanélküliség, Európai országaiban ugyanakkor nőttek a bérek és a keresetek is. Tanulmányok22 vizsgálták a migráció hatását a fogadó országokra, és azt találták, hogy egyrészt néhány célország kivételével a migrációs folyamatok nem voltak jelenősek, nagyobb hullámú migrációs áramlások a harmadik országokból és Európán kívülről érkeznek. A migráció nem egyirányú, jellemzően 1-1,5 évig tart, azt követően a migránsok hazatérnek, a szezonális munkavállalás pedig még rövidebb ideig tart. A migráns munkaerő iránti keresletet vizsgálva egyértelműen a komplementer munkaerő iránt van kereslet, ami nem okoz munkaerő kiszorító hatást. Hasonló tendenciák és félelmek kísérik a bővítés következő fázisát, 2007. január 1-jén Románia és Bulgária csatlakozását. Az utóbbi években a Dél-Európai országok váltak a Románia és Bulgária preferált célpontjává. A román állampolgárok 29 százaléka Olaszországot, 22 százalékuk Spanyolországot, 13 százalékuk Németországot, és mindössze 6 százalék, döntően a magyar kisebbséghez tartozók preferálják Magyarországot.23 A bulgárok Görögországot, Olaszországot és Spanyolországot preferálják mindenekelőtt, itt nagyobb létszámú közösségek alakultak ki (Görögországban 200 ezer, Spanyolországban, illetve Olaszországban 60-80 ezer fő).24 A korábban csatlakozott országokénál alacsonyabb bérszínvonalú és gazdasági teljesítményű országokból, az utóbbi évek jelentősen növekvő beáramlását is érzékelve, komoly migrációs nyomástól tartanak, és részleges vagy teljes védekező intézkedéseket fontolgatnak az EU-25 országai, még a korábban teljesen liberálisnak bizonyuló Egyesült Királyság is. 2.5.3 Külföldi munkavállalók Magyarországon Az Európai Unió bővítése, 2004. május 1.-je óta Magyarország az Unió tagja, a munkavállalás szabadsága azonban csak korlátozottan valósult meg, ami a magyar állampolgárok külföldi, s a külföldiek Magyarországi munkavállalását is befolyásolta. Azokkal a régi EU országokkal szemben ugyanis, amelyek Magyarországgal szemben részlegesen vagy teljesen lezárták munkaerőpiacaikat, azaz korlátozták a munkaerő szabad áramlását, Magyarország – a viszonosság elve alapján – hasonló intézkedéseket fogalmazott meg. Az intézkedések zöme 2006 közepére érvényét vesztette, a Magyarország számára legfontosabb két országgal, Németországgal és Ausztriával kapcsolatban azonban a munkaerő szabad áramlásának a korlátozása változatlanul megmaradt.

22

, Who is afraid of the EU enlargeent?, Report on the free movement of workers in EU-25., ECAS, 2005 szeptember (szerző Julianna Traser): Who is still afraid of EU Enlargement, ECAS, Buxelles 2006, (szerző: Julinna Traser) 23 ECAS 2006, EUobserver 06/07/2006 alapján, http://euobserver.com/15/22041 24 ECAS 2006, Hivatkozva Simenova, D. The negative effects of securizing immigration: The case of Bulgarian migrants to the EU. Multicultural Center, Prague, 2005, www.migrationonline.cz

72

AZ Uniós csatlakozást követően a munkavállalási eljárás módja, az adminisztratív nyilvántartásra épülő statisztika, azaz a migrációs statisztika információi és a számbavétel módja is megváltozott. • A korábbi gyakorlatnak megfelelően változatlanul munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak az Unión (valójában az Európai Gazdasági Térség területén) kívül eső harmadik országok polgárai Magyarországon. • Munkavállalásuk regisztrálásával, munkavállalási engedély nélkül vállalhatnak munkát az együtt csatlakozott új EU országok polgárai, a regisztráció ugyan kötelező, de annak elmulasztása semmiféle szankcióval nem jár. A bővítés óta eltelt időszak tapasztalatai alapján úgy tűnik, a regisztráció megbízható mutató, azt nem mulasztják el az érintettek. • Az EU 15 országai és az EGT országok polgárai elvben a csatlakozást követően bejelentés és engedély nélkül vállalhatnak munkát Magyarországon, azonban a Magyarországgal szemben megfogalmazott korlátozó intézkedésekre válaszul alkalmazott viszonosság lehetőségével élt Magyarország. Az EU 15 országainak azon állampolgárai azonban, akik 1 év folyamatos munkaviszonyt tudnak igazolni Magyarországon, mentesülnek a munkavállalási engedélyezés kötelezettsége alól, és elegendő egy ún. zöld kártyával regisztrálni magukat. • Már a csatlakozás első évében az írek, az Egyesült Királyság és Svédország polgárai, majd a következő évben folyamatosan a többi országok kikerültek mindenféle regisztráció és engedélyezési kötelezettség alól. Ezeknek az országoknak a polgárai a nyilvántartásokban sem jelennek meg. A magyarországi munkavállalás szerkezete nem változott meg jelentősen a csatlakozás óta eltelt időszakban. Összesítve a munkavállalási engedéllyel dolgozókat, valamint a regisztrált és a zöld kártyával munkát vállalókat, azt láthatjuk, hogy változatlanul a munkavállalók több mint a fele román állampolgár, több mint 10 százalék ukrán, és a harmadik – a csatlakozás óta a második – legnagyobb munkavállalói csoport a szlovák állampolgároké. A csatlakozás évében megnőtt a külföldiek létszáma, ennek forrása a szlovák állampolgárok munkavállalásának a hirtelen megugrása volt, majd a létszám lassan emelkedett tovább. Ld. 2. ábra.

73

3.18. számú tábla

Munkavállalási engedélyek, regisztráció és zöldkártya 2003-2004 Az időszak végén érvényes engedélyek és bejelentkezések száma 2003 Románia Ukrajna Oroszország Szerbia, Bulgária Horvátország Kína Vietnam Mongólia USA Kanada Japán Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Csehország Észtország Lengyelország Lettország Litvánia Szlovákia Szlovénia Egyéb ÖSSZESEN:

2004

Engedély 27 609 7 621 215 937

Engedély 35 221 8 823 178 1 082

Regisztráció

113 899 246 621 323 68 252 234 77 27 90 371 21 122 57 398 548 155 18 21 61 121 8 344 4 17 5 686 17 1 350

91 894 189 655 285 64 431 288 56 38 60 112 19 106 13 129 691 158 15 32 22 29 3 92 1 2 1 619 12 1 726

49 23 404 7 4 9 783 21 7

2

Összesen 35 221 8 823 178 1 082 0 91 894 189 655 285 64 431 332 74 45 65 138 20 124 13 134 824 180 19 32 22 78 26 496 8 6 11 402 33 1 735

48 651

53 136

10 298

285

63 719

44 18 7 5 26 1 18 5 133 22 4

Forrás: ÁFSZ külföldi foglalkoztatottak regiszterei adatai alapján

74

Zöldkártya

3.19. számú tábla

Munkavállalási engedélyek, regisztráció és zöldkártya 2005-2006 I félév Az időszak végén érvényes engedélyek és bejelentkezések száma 2005 Engedély

Regisztráció

2006. I félév

Zöldkártya

Összesen

Engedély

Regisztráció

Zöldkártya

Összesen

Románia

30 898

30 898

31102

31 102

Ukrajna

7 562

7 562

7942

7 942

Oroszország

178

178

154

154

Szerbia,

1298

1 298

1421

1 421

Bulgária

99

99

119

119

108

108

170

170

Horvátország Kína

1089

1 089

1140

1 140

Vietnam

232

232

274

274

Mongólia

614 286

614 286

628 299

628 299

65

65

67

67

Japán

514

514

485

485

Ausztria

218

60

278

271

72

343

Belgium

68

27

95

76

27

103

Dánia

30

14

44

31

18

49

Finnország

USA Kanada

54

8

62

56

8

64

Franciaország

250

81

331

268

104

372

Görögország

11

2

13

12

2

14

112

29

141

128

32

160

Hollandia Írország Nagy-Britannia

2

2

4

1

2

3

Németország

789

229

1 018

806

265

1 071

Olaszország

177

37

214

177

45

222

Portugália

19

2

21

18

4

22

Spanyolország

47

5

52

43

5

48

Svédország Csehország

115

115

137

137

Észtország

6

6

7

7

638

638

790

790

6

6

8

8

Lengyelország Lettország Litvánia

23

23

16

16

Szlovákia

15116

15 116

16141

16141

Szlovénia

38

38

46

46

Egyéb ÖSSZESEN:

-99 46 322

7 15 949

18 514

-72 62 785

1 689 47377

18 17163

12 596

1 721 65136

Forrás: ÁFSZ külföldi foglalkoztatottak regiszterei adatai alapján

75

19. ábra Külföldi állampolgárok munkavállalása Magyarországon Az időszak végén érvényes munkavállalási engedélyek, regisztráció és zöld kártya bejelentkezések 70 000

63 719

65136

62 785

60 000

31102

30 898

Ukrajna 7942 16141

Szlovákia

7 562 15 116

10 000

Románia

8 823 11 402

20 000

27 609

30 000

7 621 5 686

fő

40 000

35 221

48 651

50 000

2004

2005

2006 I.

Összesen:

0 2003

Forrás: ÁFSZ külföldi foglalkoztatottak regiszterei

A szlovák munkavállalók hirtelen jelentek meg a magyar munkaerőpiacon, a kilencvenes években a szerepük még marginális volt, s az ezredfordulót követően, a csatlakozást megelőzően – a fokozatos növekedés ellenére – sem érte el az összes Magyarországon dolgozó külföldiek 10 százalékát. Az Uniós csatlakozást követően viszont részarányuk gyorsan az összes külföldi munkavállaló egynegyedére ugrott. A szlovák munkavállalók számának a gyors növekedése egyedüli volt, más új tagállamból nem volt érzékelhető a korábbi időszakhoz képest növekedés. A jelentős szlovák munkavállalás koncentrálódik a határ, különösen az észak-nyugati szlovák határ közeli megyékben, meghatározó többségük Komáromban, és döntően a határmenti régióban ingázó magyar etnikumú szlovák állampolgárokat érint. Eltérően minden más migráns csoporttól, a központi régióban, ahol egyébként a külföldi munkavállalók zöme elhelyezkedik, csak nagyon szerény az arányuk. Ezt mutatja a 19. ábra.

76

20. ábra A szlovák állampolgár munkavállalók koncentrálódása Észak Magyarországon*

megoszlás megyénként % 67

szlovák munkavállalók összes külföldi

szlovák munkavállalók száma fő 300 — 10 800 (5) 100 — 300 (3) 0 — 100 (12)

A munkavállalási engedélyes (nem EU állampolgár), regisztrált (EU 8 állampolgára) és zöld kártyával (többi EU állampolgár) dolgozókat összevonva Forrás: ÁFSZ külföldi foglalkoztatottak regiszterei adatai alapján

A fentiek mellett lehetőség van Magyarországon mezőgazdasági szezonmunka végzésére is, a megfelelő engedélyeket egy évben összesen 120 napra, egyszerűsített eljárással adják ki. Az év során összesen 1500 ilyen engedélyt adtak ki 2004-ben, 2300-at 2005-ben és további növekedésre utal, hogy 2006 első félévében már 1800 engedélyt adtak ki, túlnyomó többségében román, kisebb részben ukrán állampolgároknak, fele részben Pest megyébe, valamint az Alföld megyéibe.

2.6 Többszörösen hátrányos helyzetű csoportok a munkaerőpiacon 2.6.1 A romák munkaerő-piaci helyzete A legutóbbi szakértői becslések szerint a roma népesség létszáma 1991-ben 448 ezer fő, 200lben 550 ezer fő volt, 2021-ben pedig 745 ezer és 825 ezer fő között lesz. Valamennyi munkaerő-piaci mutatójuk rosszabb mint a többségi társadalomé. (Aktív Társadalom Alapítvány, Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére, FMM megbízásából, 2005.)

77

21.ábra A 15-74 éves roma népesség munkaerő-piaci helyzete 2003-ban

Nők

12%

Férfiak

0%

10%

18%

31%

7% 6%

20%

16%

11% 3%

40%

26%

16%

36%

60%

80%

100%

Foglalkoztatott

Önfoglalkoztató

Alkalmi munkás

Munkanélküli

Tanuló

Gyed/Gyes

Nyugdijas

Egyéb inaktiv

Forrás: Kemény és Janky (2003) /SZMM elemzés, 2006/

Egy 2006-os vizsgálat szerint (CEMI-elemzés, 2006) bár a romák a népesség kb. 7%-át alkotják, a foglalkoztatottaknak csak kb. 2−2,5%-a roma, a regisztrált munkanélküliek viszont 25-30%-a.

A roma népesség gyenge munkaerő-piaci helyzete egyenesen következik alacsony iskolázottságukból. A rendszerváltozást követően tömegesen vesztették el munkájukat, mivel a gazdaság szerkezetének átalakulása leginkább az alacsony iskolai végzettségűeket sújtotta. Az Aktív Társadalom Alapítvány elemzése a 30-34 éves roma népesség és össznépesség iskolai végzettségét hasonlítja össze. (Az iskolai végzettség az életkorral emelkedik (pl. estilevelező képzéssel), a 30-34 éves kor egyfajta referencia életkor az iskolázás eredményének megítélésére). 3.20. számú tábla A magát roma nemzetiségűnek valló népesség és az össznépesség iskolai végzettségi összetétele a 30-34 évesek korcsoportjában, 1990 és 2001 /%/ Iskolai végzettség szintje

8 osztály alatt 8 osztály Szakmunkásképző, szakiskola Középiskolai érettségi Felsőfokú végzettség Összesen

Összlakosság megoszlása 30-34 éves korcsoportban 1990 2001 férfiak nők férfiak nők

Roma nemzetiségű népesség megoszlása 30-34 éves korcsoportban 1990 2001 férfiak nők férfiak nők

3,4 22,7 41,9 20,3 11,6

4,0 31,8 18,2 31,1 14,8

2,0 20,4 40,1 24,1 13,3

2,3 21,7 23,5 35,1 17,4

41,3 48,0 9,3 1,2 0,2

66,1 30,9 2,0 0,8 0,2

21,6 62,8 13,2 1,8 0,5

34,7 58,1 5,2 1,7 0,3

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Aktív Társadalom Alapítvány, Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére, FMM megbízásából, 2005.

78

„Látható, hogy a roma nemzetiségű népesség még egy korábbi fázisában van az iskolai végzettségi struktúra átalakulásának. Ebben a résznépességben az alapfokú végzettség megszerzése, és az arra épülő szakképzés terjedése van napirenden, szemben az összlakossággal (azon belül a nem-roma népességgel), ahol a középfokú végzettség expanziója, és az arra épülő felsőfokú végzettség megnövelt aránya kezd jellemzővé válni.” Az alacsony iskolai végzettségük mellett a romák elhelyezkedését az is nehezíti, hogy többségében a foglalkoztatás szempontjából kedvezőtlen adottságú térségekben, főként kistelepüléseken laknak. 2003-ban a lakosságon belül legnagyobb arányú volt a roma népesség Nógrád (13,9%), Borsod-Abaúj-Zemplén (13,2%), és Szabolcs-Szatmár megyékben. Mindemellett a romákat erős munkaerő-piaci diszkrimináció is sújtja. A roma népesség társadalmi-gazdasági integrációja hosszú folyamat, amely csak sokirányú, összehangolt intézkedésekkel érhető el, amelyek egyaránt segítik a diszkrimináció oldását, a roma kultúra és identitás erősítését, a hátrányok továbbörökítésének a megelőzését, a romák lakta körzetek fejlesztését, és a leghátrányosabb helyzetű rétegek, a tartós munkanélküliek foglalkozási támogatását, valamint a roma gyermekek és fiatalok oktatási lemaradásának csökkenését. Ezek a célkitűzések jelennek meg a kormány készülő stratégiai jelentésében. A romák munkaerő-piaci helyzetének javítása is komplexitásra törekszik: a hátrányos helyzetű rétegek érdekében országosan vagy megyei szinten indított programok fő részét mindig képzések jelentik, ehhez azonban többféle készségjavító, a tájékozódást segítő, a személyiséget erősítő szolgáltatás kapcsolódik. 2004-től bővült a különböző programokba való részvétel lehetősége az Európai Szociális Alap támogatásai révén megvalósuló Humánerőforrás Operatív Program intézkedései révén. (Bővebben a támogatott foglalkozások fejezetben) A romák által leggyakrabban igénybe vett foglalkoztatási támogatások, mint a közhasznú munkavégzés, illetve munkaerő-piaci programok keretében nyújtott képzések esetén a romák az általánoshoz képest kedvezőbb – nagyobb összegű, illetve hosszabb idejű- támogatásban részesülhetnek. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat arra törekszik, hogy a romák minél nagyobb számban vegyék igénybe a különböző foglalkoztatáspolitikai eszközöket és szolgáltatásokat. Fontos, hogy tájékozódhassanak a lehetőségekről, ezt segítik a munkaügyi központok és kirendeltségeiknek a cigány kisebbségi önkormányzatokkal és a roma civil szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások.

79

2.6. 2 A megváltozott munkaképességű munkavállalók munkaerő-piaci helyzete (Lechnerné Vadász Judit) A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának jogi keretei A munkaerő piac az évek során hozzászokott, hogy a megváltozott – a közbeszédben csökkent-munkaképességű – munkavállaló foglalkoztatását támogatás segíti, a réteg foglalkoztatottsága mégis alacsony szinten mozog. 2005-ben összehangolt szabályozás kísérelte meg a helyzet megváltoztatását, differenciált támogatási eszközökkel. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását elősegítő támogatási rendszernek mind a beruházási eleme, mind a foglalkoztatás tartós támogatási rendszere alapvetően megváltozott, részben eleget téve az Európai Unió felé vállalt jogharmonizációs kötelezettségeknek, részben pedig megvalósítva a több éve a támogatási rendszer korszerűsítésére irányuló törekvéseket. Mivel az átalakuló szabályozás teljes paradigmaváltást jelent a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásában, ami számottevő munkaerőmozgást indított el az érintett munkavállalói körben, indokolt részletesen áttekinteni a változásokat. A foglalkoztatás támogatási rendszerhez illeszkedik, de azt megelőzően az év elején lépett hatályba az a szabályozás, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását beruházási eszközökkel segíti. Fő szabályként csekély összegű u.n. de minimis támogatás nyújtásával, alternatív pályázati lehetőség keretében pedig a védett szervezetekre vonatkozó EU foglalkoztatás támogatási előírás alapján Megváltoztak a támogatható célok is: a korábban első sorban szociális foglalkoztatók, célszervezeti munkahelyek létrehozását célul kitűző, a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészéből a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, az arra kötelezettséget vállaló munkaadó részére pályázati eljárás alapján nyújtható támogatás 2005től 3. munkahely létesítésére, b) a termelő, szolgáltató létesítmények – a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával összefüggő – átalakítására,(beleértve az akadály mentesítést is) c) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához szükséges eszközök, berendezések beszerzésére, átalakítására, d) a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása érdekében a munkahely és a munkaeszközök korszerűsítésére, e) beruházásra, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása érdekében – beruházással egybekötötten – munkahely létesítésére, korszerűsítésére és fejlesztésére, továbbá létesítmény építésére, szerelésére, bővítésére, illetőleg átalakítására, biztonságosabbá tételére, valamint munkaeszközök beszerzésére, átalakítására és biztonságosabbá tételére irányul. A támogatás alanyi köre is változott, a korábbi 40%-ról 50%-ra emelkedett a munkaképesség változásnak az a mértéke, amellyel a beruházási támogatás foglalkoztatási kötelezettsége teljesíthető. A támogatás szektor semleges, valamennyi, a pályázati feltételeknek megfelelő foglalkoztató számára nyújtható, a gazdálkodó szervezetek számára de minimis támogatásként.

80

Azok a legalább 50 fős szervezeteknek a számára, akik az általános pályázói követelményeknek megfelelnek, de ezen túl a kötelező foglalkoztatási szintet meghaladó szinten foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű munkavállalót és a pályázattal érintett székhelyen, vagy telephelyen ez az arány meghaladja az 50%-ot térbeli és időbeli korlátozás nélkül beruházási támogatásban részesülhetnek. A foglalkoztatás támogatási rendszer jogi kereteinek kialakítására átmeneti szabályok biztosításával – 2005 őszén került sor.

lehetőség szerint

2005. novemberétől került bevezetésre a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók akkreditációs rendszere, melynek keretében a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók foglalkoztatási szempontú minősítésére kerül sor. Három minősítési szintet lehet elérni: alap tanúsítvány, rehabilitációs tanúsítvány és kiemelt tanúsítvány nyerhető el, az utóbbi védett szervezeti cím használatára jogosít. Az akkreditációs eljárást a Foglalkoztatási Hivatal működteti erre szakosodott munkaügyi szakértők bevonásával. Az akkreditációs tanúsítvány 2007. június 30-át követően a támogatás folyósításának feltételévé válik. A korábbi rendszerben támogatott vállalkozások még 2007. június 30-ig igényelhetik támogatásukat (a dotációt), ami jellegét tekintve egy korábban a minimál bérre, jelenleg egy mértékében ahhoz közeli dotáció alapra vetített, évről-évre növekvő összegű költségtámogatás. Dotációra csak a 20 főnél többet foglalkoztató gazdálkodó szervek jogosultak (a 2005 évi érdekeltségi rendszert a mellékelt tábla szemlélteti) 2006 január 1-től azonban hatályba lép egy új bértámogatási rendszer, ami a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér és közterhei arányában, annak 40100%-áig biztosít támogatást. A befogadó munkaerőpiac kialakulását segíti elő, hogy a támogatásra minden munkaviszonyban megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztató munkaadó jogosult (a központi és helyi költségvetési szervek és intézményei kivételével),aki a munkavállaló munkaképességének megfelelő munkahelyi környezetet, munkaszervezést biztosít, munkaügyi és munkavédelmi szabályokat betartja. Lehetőség van a segítő személyek bérének 100%-os megtérítésére. A támogatást az illetékes munkaügyi kirendeltség folyósítja a foglalkoztatási támogatásokhoz hasonló eljárás keretében. A szociális intézményekben élő személyek intézményen belüli foglalkoztatása 2006. júliustól elválik a piaci foglalkoztatástól, és két új foglalkoztatási forma, a készségfejlesztő jellegű munka rehabilitáció és a fejlesztő foglalkoztatás(határozott idejű munkaviszony)bevezetésére kerül sor, annak érdekében, hogy az intézményekben folyó rehabilitációs foglalkoztatás jobban igazodjon a bent élők adottságaihoz és a foglalkoztatás korábbi monotóniáját törje meg, illetve a foglalkoztatás során tapasztalt visszaélések lehetőségét szüntesse meg. Egyidejűleg a korábbi támogatási rendszerben az intézményen belül munkaviszonyban foglalkoztatottak után a támogatás folyósítása megszűnik. Az új érdekeltségi rendszer hatásai – tekintettel az átmeneti szabályokra-még nem ítélhetőek meg, azt azonban feltételezhetjük, hogy alapjaiban rendezi át a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási lehetőségeit. Az átalakuló támogatási rendszer nyertesei a kis és középvállalkozások és a non profit szervezetek, amelyek számára a tartós támogatás új lehetőséget jelent. Megnyerésük a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottság növelésének egyik legfontosabb feltétele.

81

Innovatív civil kezdeményezések támogatása 2005-ben folytatódott több modell értékű, a fogyatékos emberek nyílt munkaerőpiacra történő eljutását elősegítő civil program elterjesztése , illetve továbbfejlesztése. Így megkezdődött a közoktatásban kidolgozott „Munkahelyi Gyakorlat program” adaptációja a szociális intézményekben ellátott fogyatékos személyek munkatapasztalat szerzése érdekében, illetve a középsúlyos értelmi fogyatékos emberek munkába helyezését segítő „Támogatott Foglalkoztatás„ program alkalmazása a vak emberek körében. Új, kedvező jelenség, hogy civil szervezetek több olyan módszertani dokumentumot dolgoztak ki saját célcsoportjukra, amely alkalmazása az eredeti projekt célon túl a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek széles köre számára segítséget jelent.(pl. értelmi fogyatékos emberek számára könnyen, érthetően feldolgozott alapvető munkavállalói munkajogi ismereteket összefoglaló „Dolgozni Akarok” c. kiadvány ) Az Európai Unió Munkaügyi és Szociálpolitikai Bizottsága „A fogyatékosság horizontális prioritás az Európai Foglalkoztatási Stratégiában” c. dokumentumában (EMCO/11/290605) a jó gyakorlatok közt emelte ki a magyar gyakorlatot a következő területeken: felnőttképzésben a fogyatékos emberek kiemelt támogatása (22-23 irányvonal), az ÁFSz integrált szolgáltatási gyakorlata(19.irányvonal)és a civil szervezetek jó gyakorlatainak elterjesztéséhez nyújtott állami támogatás .(16. irányvonal) A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 2005-ben a munkaerő piaci általános tendenciák, a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatási támogatásának átalakításával kapcsolatos munkaadói várakozások, bizonytalanságok és az átalakítás előkészítéseként alkalmazott konszolidációs lépések egyaránt befolyásolták a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának helyzetét. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatási támogatásának mértéke, rendszere az év nagy részében formálódott, a foglalkoztatási készség a korábban nagy létszámot foglalkoztató munkaadók körében megtorpant annak ellenére, hogy a dotációs rendszer átalakításának előkészítéseként alkalmazott korlátozást – a támogatási lehetőség 2003. év végi létszámhoz kötését – sokan cégátalakulással, új vállalkozás létrehozásával megkerülték. Az év során csökkent a célszervezetekben* foglalkoztatott megváltozott munkaképességű dolgozók száma 2004. decemberéhez viszonyítva. Az érdekeltségi rendszer azzal, hogy a támogatásra jogosító munkavállalói létszámot 2003. decemberi létszámban határozta ugyan meg, de az emiatt keletkezett munkaadói veszteségek kompenzálására a Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészéből központi pályázati rendszert működtetett, lehetőséget nyújtott a foglalkoztatott létszám fenntartására. Módot nyújtott ezzel a tevékenység függvényében szükséges létszámcserék végrehajtására is, amely irányulhatott volna akár az alacsonyabb teljesítményt nyújtó, de magasabb dotációra jogot biztosító munkavállaló esetleg kevésbé megváltozott munkaképességű, magasabb teljesítményt nyújtó munkavállalóra történő cseréjére is. A célszervezetek inkább az egyszerű elbocsátást választották.

82

2005. decemberében a célszervezetek25 31783 megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztattak a 2004. évi 41146 fővel szemben. Ezt egészíti ki a célszervezeti kijelöléssel nem rendelkező, de legalább 60%-os arányban a célcsoportot foglalkoztató, 135%-os támogatásban részesülő gazdálkodó szervezetek mintegy 14 ezer megváltozott munkaképességű alkalmazottja. Ebben a körben 2004. decemberéhez viszonyítva 5000 fős növekedés következett be. Így összesen együttesen az év során 4300 fővel csökkent a megváltozott munkaképességű dolgozók létszáma. 2005-ben jelentős megyei különbségek mellett országosan 6,2%-kal nőtt a megváltozott munkaképességű regisztrált munkanélküliek száma. A létszámnövekedés annak ellenére következett be, hogy az álláskeresési megállapodás szigorúbb feltételrendszere az év negyedik negyedévében a munkaügyi központok tapasztalatai szerint sok megváltozott munkaképességű munkanélkülit, illetve álláskeresőt elriasztott a regisztrációtól. Ennek fő oka, hogy sokukat a meglévő nyugellátás, illetve szociális járadék megszüntetésétől való félelem, vagy az orvos szakértői felülvizsgálat következtében csökkentett, vagy megszűnt ellátás egzisztenciális kényszere vezeti a regisztrációba. Az új belépők közt a foglalkoztatási struktúra-váltás miatt már jelen voltak a védett munkahelyről munkanélkülivé vált, nem inaktivitásból kilépő, de a foglalkoztathatósághoz segítségre szoruló – megváltozott munkaképességű munkanélküliek is. Folytatódott az a 2004. évi tendencia, ami az orvos szakértői minősítéssel rendelkező regisztrált munkanélküli ügyfelek arányának növekedését eredményezte, ezen belül a 40-50 %-os, társadalombiztosítási és megváltozott munkaképességűek szociális ellátásaira többségében nem jogosult ügyfelek száma és aránya növekedett. Annak ellenére, hogy a megváltozott munkaképességű ügyfelek száma növekedett, a munkaügyi szervezet szolgáltatásaként végzett foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok száma több éve változatlan, évente valamivel több, mint 4000 fő kerül ilyen vizsgálatokra. A vizsgálatra jellemzően nem a regisztrációba kerüléskor, hanem később kerül sor, amikor a munkanélküli valamely aktív eszközök résztvevőjévé válik. Ugyancsak nőtt az 50 éven felüliek aránya a nyilvántartásban, 45,1%-a az álláskeresőknek e korcsoportba tartozott. Hasonlóan magas a legfeljebb általános iskolai végzettségűek aránya (49,1%). Ezért az egyszerű, betanított munka piacának a gazdaság egészében való beszűkülése e réteg foglalkoztatása számára rövid távon nem áthidalható nehézséget okoz. Feltételezhető továbbá, hogy a hátrányos helyzetű munkanélküliek többi csoportjai (pályakezdők, GyES-ről, ápolási díjról visszatérők, 50 éven felüliek) számára bevezetett réteg specifikus normatív támogatás – mivel ezzel arányosan nem bővültek a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatási lehetőségei – a támogatott munkahelyeken versenyhelyzetbe hozta az érintett csoportokat. Mindennek következménye lehet, hogy a korábban állapota alapján egyedüli preferenciát élvező megváltozott munkaképességű célcsoport foglalkoztatásának eszköz tárában számottevő mértékben megjelent a rehabilitációs elemeket nélkülöző közhasznú, közmunka, közcélú foglalkoztatás.

25

Célszervezet: a Pénzügyminisztérium által –a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium egyetértésével és a VSZOSZ meghallgatásával – a teljes adóévre ilyennek kijelölt gazdálkodó szervezet, amely legalább 50 főt foglalkoztat, ennek legalább 60%-a megváltozott munkaképességű (40%-ot elérő mértékű OOSZI igazolással rendelkező, vagy fogyatékos személy).

83

3.21. számú tábla A megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését segítő program létszámadatai, 1999-2005 Megnevezés

1999

1. Az időszak érintett létszáma* 2. Támogatás nélküli elhelyezkedés esetszáma összesen**

2000

2001

2002

2003

2004

2005

26 705 32 899 42825 38 276 42 706 45 002 47 792 3 210 4 389 4778 5 957 6 600 7 700 6846

4 681 5 429 6 088 7 998 7 984 5961 8000 3.Támogatással elhelyezkedett 2 405 2 415 2 430 4 960 4 912 2897 6199 esetszám összesen** 376 76 53 3008 3477 3330 164 ebből közfeladat ellátása 7 891 9 818 10 866 13 955 14 584 15 519 14 846 keretében 4. Önálló elhelyezkedés 5. Elhelyezkedés esetszám összesen Képzésbe került összesen 1 640 2 144 2 395 1890 1917 1103 1449 Ebből: Képzés gyakorlóhelyének 0 0 0 6 0 0 26 támogatása Zárólétszám (az időszak zárónapján 13 782 14 973 15 321 16 623 17 686 19 951 22 075 tényleges állomány) A bővített eredmény az érintett 34.4 34,7 29,6 34,2 31,5 29,4 27,2 létszámhoz viszonyítva,% (12/3 x 100) A szűkített eredmény az érintett 26,3 25,9 22,2 24,5 22,7 22,5 20,2 létszámhoz viszonyítva,% (13/3 x 100) Megjegyzés:

* = Egy személy csak egyszer vehető számításba ** = Egy személy a vizsgált időszak alatt többször is érintett lehet

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

2005-ben a megváltozott munkaképességű ügyfelek képzésének támogatása a 2004. évi mélypontról elmozdult, 2005-ben az előző évinél 45%-kal többen vettek részt képzésben (összesen 1449 fő), de ez a nyilvántartásban szereplő megváltozott munkaképességű létszámnak csupán 3,3 %-a. Ezt az elért eredményt - figyelemmel a célcsoport összetételére, alacsony képzettségére és idősödő átlag életkorára is - a tartós integráció szempontjából még mindig alacsony mértékűnek kell minősítenünk. A munkaügyi központok foglalkozási rehabilitációs eljárásának szolgáltatási környezete A Munkaerő-piaci Alap (MPA) központi keretéből indított szolgáltatásfejlesztési programok szervesen illeszkedtek a korábbi években megkezdett fejlesztésekhez, közte az Állami Foglalkoztatási Szolgálat modernizációs programjához, amelynek többek közt része volt az épületek akadály-mentesítése a mozgáskorlátozott személyek számára. Folytatódott a Rehabilitációs Információs Centrumok (RIC) fejlesztése, valamint a kommunikációs akadálymentesítés. A 2006 nyarán befejeződő fejlesztés nyomán valamennyi munkaügyi központ központi épületében, és kirendeltségek többségében az egyes fogyatékos csoportok számára megfelelő kommunikációs környezetben lesz mód információt szolgáltatni. 7 regionális képző központban működik a tantermekig elérő egy, vagy többféle akadály-mentesítés.

84

Tájékoztatásul néhány jellemző, a 2005. június 30-i állapotot tükröző adat: a munkaügyi központok 217 szolgáltató helyen működnek, ebből 41 épület teljesen, 114 részlegesen akadálymentes a kerekesszékkel élő ügyfeleknek, és 15 web kamerás akadály-mentesítés működik, nem csak a megváltozott munkaképességű ügyfelek számára könnyítve meg a kapcsolattartást. A látássérült ügyfelek számára a központok és kirendeltségek számítógépein 32 képernyőnagyító program, 65 képernyő felolvasó program működik (63 a dokumentumok bevitelét is lehetővé tevő szkennerrel). A hallássérültek számára 39 csoportos foglalkozásra szolgáló helyiségben működik indukciós erősítés, ezen túl 100 indukciós párna (egyéni akadálymentesítés) és 45 SMS fogadására alkalmas telefon működik (ez utóbbi a siket ügyfelekkel való kommunikációt jelentősen megkönnyíti). Megkezdődött az értelmileg akadályozott és tanulási-olvasási nehézséggel küzdő ügyfelek számára egyaránt könnyen érthető tájékoztató anyagok elterjedése. A Regionális Képző Központok közül 3-ban megkezdődött a komplexen akadály-mentesített ügyfélterek és tantermek kialakítása. Az akadály-mentesítés továbbfejlesztése két fő irányban történt: a) kialakultak több megyében a mobil szolgáltatás feltételei (Foglalkozási Információs pontok, munkaügyi kirendeltségek, teleházak szolgáltatásba való közvetlen bekapcsolódása valósulhatott meg) b) adott helyen a legnagyobb számban előforduló fogyatékossági csoportra teljes körű akadály-mentesítés valósult meg, évről évre bővítve a kört, ill. a térségi központ kirendeltségeken komplex akadálymentesítés valósult meg.

3. A teljes munkaerő kereslet – a bejelentett betöltésre váró munkahelyek A munkaerő-keresletet – a gazdaság munkaerőigényét- a foglalkoztatottak és a betöltetlen álláshelyek együtt jelentik. A betöltésre váró álláshelyek teljes köréről azonban nem rendelkezünk információval. A munkaügyi szervezetnél 2005-ben éves átlagban 78 662 betöltésre váró álláshelyet tartottak nyilván (munkáltatók bejelentése, illetve a munkáltatókkal kiépített kapcsolatok alapján), ez 8 ezer állással kevesebb, mint 2004-ben. A munkáltatók kevesebb szak- betanított és segédmunkást igényeltek mint tavaly, de nőtt a bejelentett igény a felsőfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak iránt. Az alábbi ábra bemutatja a munkaügyi szervezetnél megjelenő „keresletet”, illetve „kínálatot”, azaz a bejelentett betöltetlen álláshelyek számát, illetve a regisztrált munkanélküliek számát (,ezen belül a járadékosok számát.).

85

22. ábra

fö

Munkaerőpiaci kereslet és kínálat 2004. január - 2005. december 500000 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 2004

2005

Kereslet

Járadékos

Kínálat

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal A munkáltatók az új munkavállalóiknak csupán egy részét - az erre vonatkozó adatfelvétel szerint (3K Consens Iroda Kft, Középtávú munkaerő-piaci előrejelzés,2004) -, mintegy negyedét veszik fel a munkaügyi szervezet közvetítésével. A munkát keresők oldaláról közelítve a kérdést, a KSH Munkaerő-forgalom jelentése szerint a munkahelyre 2005-ben belépőknek csak 7-8%-a helyezkedett el a munkaügyi szervezet közvetítésével. (A belépők több mint 44%-a rokonok, ismerősök segítségével jutott álláshoz, 22%-a a munkáltató személyes felkeresésével, míg 13%-a hirdetés alapján találta meg munkahelyét.) A munkaügyi szervezet csak munkanélküliek közvetítésével foglalkozik, a munkanélküliek pedig igen gyenge munkaerő-piaci jellemzőkkel rendelkeznek. A gazdasági verseny, a költségminimalizálás követelménye mellett a munkáltatók arra törekszenek, hogy olyan munkavállalót vegyenek fel, aki rögtön teljes mértékben el tudja látni munkakörét, nem szorul betanításra, képzésre/átképzésre. A munkáltatók között a túlkínálat ellenére verseny folyik a jó, megbízható munkavállalókért. Minél fontosabb a munkáltató számára egy munkakörben a jó szakember biztosítása, annál nagyobb arányban támaszkodnak személyes ajánlásokra, illetve hirdetik, pályáztatják meg az állást. A munkaerő felvételnek ezek a módjai azt a lehetőséget is nyújtják, hogy ha nincs kvalifikált szabad munkaerő a piacon, át lehet csábítani más munkáltatótól. Így a munkáltatók szakmacsoportonként jellemzően eltérő módon járnak el. Hogy az egyes szakmák esetében mikor, melyik beszerzési módszer dominál, az a szakma kistérségi munkaerő-piaci helyzete, és a vállalati nagyságkategória függvénye is.

86

A nagy és közepes vállalatok előnyben részesítik a hirdetést, pályáztatást és gyakran veszik igénybe a fejvadász cégek szolgáltatásait, míg a kisvállalatok szívesebben veszik igénybe a személyes ajánlásokat, hisz ott az üzletmenet múlhat egy-egy kulcspozícióban levő munkavállaló megbízhatóságán. A kisvállalatok nagyobb arányban fordulnak a munkaügyi szervezethez, mint a nagyobbak, feltehetően a munkanélküliek alkalmazásával járó támogatások miatt. A 3K Consens Iroda Kft. vizsgálatai szerint új munkavállalót a munkáltatók 25,2%-a személyes ajánlások, 22,7%-a hirdetés (pályáztatás) útján, míg 26,4%-a a munkaügyi kirendeltségek közvetítésével vesz fel (ha ez utóbbihoz hozzáadjuk a munkaügyi szervezet betanító tanfolyamairól felvetteket is.) A közvetlenül képzőintézményektől történő felvételek aránya átlagosan mindössze 4%. Diplomások esetében a munkáltatók gyakrabban vesznek fel dolgozót közvetlenül a képzőintézménytől, mint fizikai dolgozót, ami egyrészt azt jelzi, hogy ezekben a munkakörökben már elengedhetetlen a korszerű ismeret, a nyelvtudás és számítógép használata. Másrészről azonban ez a tény kifejezi a szakmunkás képzéssel kapcsolatos elégedetlenségüket is. 2005-ben a Munkaügyi Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös kutatást folytatott a magyar vállalkozások várható munkaerő-keresletéről. Ez a kutatás szélesebb körű adatfelvételen valósult meg, mint a korábbi rövid távú előrejelzések, ezért részletesebb vizsgálatokra adott lehetőséget. A vállalatok mintegy 17 %-a jelezte hogy tartós munkaerőhiánnyal küzd. A megkérdezett gazdasági szervezetek nemzetgazdasági szinten statisztikai állományi létszámuk 1%-ában határozták meg a hiányzó munkaerő mértékét. Ez összességében 30 ezer körüli tartósan betöltetlen munkahelynek felel meg. A legtöbb üres munkahelyet az építőipar jelezte, ahol 4%-kal bővülhetne a foglalkoztatás a hiány megszüntetésével. A létszámleépítések ellenére a textilipar és az élelmiszeripar is az átlagosnál nagyobb munkaerő-hiányt jelzett (2,7%, ill. 2,3%). Az egészségügyben a tartósan betöltetlen munkahelyek száma a foglalkoztatottak 1,4%-át teszi ki. Legnagyobb hiány szakképzett fizikai dolgozókból van, a munkahelyek felére ilyen végzettségű munkavállalót keresnek, a munkahelyek 30%-ára pedig szakképzetlen fizikai dolgozót. Meglepő, de kielégítetlen a kereslet szellemi foglalkozásúakból is, minden ötödik betöltetlen munkahelyre felsőfokú végzettségű munkavállalót keresnek. Az adatfelvétel szerint elsősorban a nagyvállalatok küzdenek a munkaerőhiánnyal, a 250 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató gazdasági szervezetek 30%-ára jellemző, hogy aktuális munkaerőkeresletét nem, vagy nehezen tudja a rendelkezésre álló munkaerő-állományból kielégíteni. (Az FMM és az MKIK közös sajtótájékoztatója, 2006. január 17.) A fentiekből két következtetést vonhatunk le: •

A jelentős munkaerő-túlkínálat ellenére a munkaerőpiacon kielégítetlen munkaerőhiány is jelentkezik, főként a munkaerő-kereslet és –kínálat képzettségi szerkezetének eltérése miatt.

•

Az üres állások nagyobb része spontán módon, egyéni akciókkal kerül betöltésre, nem segíti egy általános, nem csupán a munkanélküliek közvetítésre kiépült rendszer. Egy ilyen, a munkaerő-piaci forgalom egészének kiszolgálását végző közvetítési rendszer kiépülése hatékony segítséget nyújthatna az üres állások gyors betöltéséhez és a munkaerőhiány csökkentéséhez. Emellett az általános közvetítésen keresztül közvetlen és széleskörű információhoz juthatnának a munkahelyek képzési igényeiről.

87

IV.

A MUNKANÉLKÜLISÉG 1. A munkanélküliség alakulása az Unióban

Míg 2002 és 2004 között évről évre romlott a munkanélküliségi ráta (az EU egészében 8,8%ról 9,1%-ra emelkedett), 2005-ben ezen a téren is javulás volt tapasztalható: az EU25-ben 9,1%-ról 8,7%-ra, az EU15-ben 8,1%-ról 7,9%-ra csökkent a munkanélküliség. Annak ellenére, hogy a nők munkanélküliségét sikerült nagyobb mértékben visszaszorítani, továbbra is magasabb a nők munkanélkülisége, mint a férfiaké: a férfiak munkanélküliségi rátája 7,9%, a nőké 9,8% az EU egészében, míg az EU korábbi tagországaiban 7%, illetve 8,9%. 23. ábra

Az EU25 munkanélküliségi rátáinak alakulása 2000 és 2005 között nemenként, % 12 10 8

Összesen

6

Férfi

4

Nő

2 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

Érdemes megfigyelni, hogy a foglalkoztatottság növekedése nem mindig járt együtt a munkanélküliség csökkenésével, 2005-ben például Luxemburg, Hollandia, Ausztria esetében mind a foglalkoztatás, mind a munkanélküliség emelkedett, Belgiumban és Németországban pedig javuló foglalkoztatás mellett stagnált a munkanélküliség. Valójában a munkaerőkereslet növekedése a foglalkoztatás mellett növelheti a munkanélküliséget is, mert a megjelenő új munkahelyek aktivizálóan hatnak azokra is, akik korábban nem szándékoztak munkába állni, vagy nem remélték, hogy el tudnak helyezkedni. Hazánkban 2004-2005 között a foglalkoztatás stagnálása mellett emelkedett a munkanélküliség, ami viszont egyértelműen a kereslet stagnálására és a kínálat növekedésére vezethető vissza.

88

4.1 számú tábla A munkanélküliségi ráták alakulása az EU tagországokban, 2002-2005

Országok Belgium. Dánia Németország. Görögország. Spanyolország Franciaország. Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Ausztrália Portugália Finnország Svédország Egy. Királyság EU-15

2002 7,5 4,6 8,2 10,3 11,1 8,9 4,5 8,6 2,8 2,8 4,2 5,0 9,1 4,9 5,1 7,6

2003 8,2 5,4 9,0 9,7 11,1 9,5 4,7 8,4 3,7 3,7 4,3 6,3 9,0 5,6 4,9 8,0

2004 8,4 5,5 9,5 10,5 10,6 9,6 4,5 8,0 5,1 4,6 4,8 6,7 8,8 6,3 4,7 8,1

2005 8,4 4,8 9,5 9,8 9,2 9,5 4,3 7,7 4,5 4,7 5,2 7,6 8,4 7,8 4,8 7,9

2004-ben csatlakozott országok Csehország Észtország Lettország Litvánia Magyarország Lengyelország Szlovénia Szlovákia Ciprus Málta EU 25 Forrás: EUROSTAT

2002

2003

2004

2005

7,3 10,3 12,2 13,5 5,8 19,9 6,3 18,7 3,6 7,5 8,8

7,8 10,0 10,5 12,4 5,9 19,6 6,7 17,6 4,1 7,6 9,0

8,3 9,7 10,4 11,4 6,1 19,0 6,3 18,2 4,6 7,4 9,1

7,9 7,9 8,9 8,3 7,2 17,7 6,5 16,3 5,2 7,3 8,7

A csatlakozó országok közül 2002-ben Ciprus, Szlovénia és Magyarország munkanélküliségi szintje jelentősen alacsonyabb volt az EU15 átlagánál, míg a többi csatlakozó ország rátája nem csupán az EU átlagnál, de - Csehország kivételével - még a legrosszabb helyzetű Spanyolországénál is magasabb volt. A csatlakozási folyamat alatt és után javultak ez utóbbi országok rátái, míg a legalacsonyabb rátával rendelkezőké, így hazánké is, némileg romlottak.

89

2. A munkanélküliség alakulása hazánkban Magyarországon számos más országhoz hasonlóan a munkanélküliséget kétféle módon mérik. Az ILO definíciója szerint: Magyarország 1992-ben csatlakozott az OECD országokban már korábban meghonosodott, a nemzetközi összehasonlításra módot adó munkaerő-felméréshez. A felméréseket végző KSH azokat veszi számba munkanélküliként, akiknek nincs munkájuk, aktívan állást keresnek (a kikérdezést megelőző négy hétben), és rendelkezésre állnak (azaz két héten belül munkába tudnak állni, ebben semmi - pl. betegség - nem akadályozza őket). Aktív álláskeresésnek tekinthető, ha a munkanélküli munkaközvetítő irodához fordul, személyesen keres fel munkáltatókat, hirdet, vagy hirdetésre válaszol, stb. A meghatározás értelmében – mint korábban írtuk – az aktívan munkát keresők lehetnek diákok, nyugdíjasok, háziasszonyok is, de természetesen a munkájukat elvesztett ismét dolgozni kívánók. Nem minősülnek viszont munkanélkülinek, akik – bár a hazai szabályok szerint regisztráltatták magukat – nem keresik aktívan és kitartóan újabb munkahelyüket. Azok, akik nyilatkozatuk szerint szeretnének munkát vállalni, de reménytelennek látják, hogy találnak megfelelő munkahelyet, és ezért letettek az álláskeresésről, „passzív munkanélkülieknek” minősülnek, a munkaerő-felmérésben az inaktívak között szerepelnek. A munkanélküliek másik adatforrása a munkaügyi szervezetnél nyilvántartásba vett, regisztrált álláskeresők, munkanélküliek. Ennek kritériumait és az előző módszertől való eltéréseket a későbbiekben ismertetjük. Az eltérő módszerek miatt a munkaerő-felmérés és a munkaügyi szervezet adatai mindig is eltértek egymástól, Magyarországon a regisztrált álláskeresők, munkanélküliek száma rendre meghaladja a munkaerő-felmérés szerinti munkanélküliek adatait. A legnagyobb eltérés abból származik, hogy a regisztráltak jelentős része nem keres önállóan, aktívan állást, a regisztrációval ezt a gondot mintegy „rábízza” a munkaügyi kirendeltségekre. A Foglalkoztatási törvény (1991. évi IV. törvény) 2005. novemberi módosításai éppen azt célozták, hogy a regisztrált munkanélkülieket aktívabb álláskeresésre ösztönözzék. Ennek hatására 2006 elején a regisztrált és az ILO módszer szerint megfigyelt munkanélküliek adatai közeledtek egymáshoz, miután a regisztrált álláskeresők száma jelentősen csökkent.

Forrás: KSH, Munkaerő-piaci helyzetkép, 2005

90

2.1 A munkanélküliség a munkaerő-felmérés adatai szerint A KSH munkaerő-felmérésének adatai szerint a munkanélküliek száma 2002-ben 4,7 ezer fővel, 2003-ban 5,7 ezer fővel, 2004-ben 8,4 ezer fővel, 2005-ben pedig 51 ezer fővel növekedett. A munkanélküliség növekedése az előző évekhez képest már 2004 második felében felerősödött A munkanélküliek száma 2005 éves átlagában 304 ezer fő volt, ami 7,2%-os munkanélküli rátának felel meg.

91

4.2 számú tábla A munkanélküliek száma korcsoportonként és nemenként, 2000-2005. 2000.

2001.

2002. 2003. ezer fő

2004.

2005.

10,7 7,7 18,4

7,5 5,7 13,2

6,1 5,6 11,7

6,8 5,0 11,8

8,2 3,8 12,0

7,9 4,5 12,4

37,8

31,8 18,5 50,3

26,6 15,3 41,9

26,8 18,0 44,8

24,9 18,2 43,1

25,1 18,8 43,9

30,3 24,2 54,5

17,5

25,7 15,9 41,6

25,7 15,9 41,6

26,1 17,1 43,2

25,8 17,8 43,6

22,6 19,0 41,6

26,3 25,6 51,9

8,2

35,9 25,2 61,1

33,8 22,9 56,7

33,8 25,1 58,9

34,1 28,5 62,6

35,8 30,8 66,6

41,7 37,5 79,2

6,8

48,3 35,9 84,2

42,1 30,4 72,5

38 32,5 70,5

41,0 32,5 73,5

38,1 38,6 76,7

43,2 46,0 89,2

5,5

5,8

5,8

6,5

5,0

6,4

8,8

nő

1,2

1,0

2,2

3,2

3,8

5,6

együtt

7,0

6,8

8,7

8,2

10,2

14,4

0,5 0,3 0,5

0,9 0,3 1,2

0,6 0,6

0,8 0,7 1,5

0,4 1,0 1,4

0,8 0,7 1,5

1,8

0,1 0,1 0,2

0,0 0,2 0,2

0,1 0,3 0,4

0,1 0,1 0,2

0,2 0,3 0,3

0,1 0,7 0,8

3,4

158,9 104,8 263,7

142,4 91,7 234,1

138,0 100,8 238,8

138,5 106,0 244,5

136,8 116,1 252,9

159,1 144,8 303,9

7,2

158,7 104,5 263,2

142,4 91,5 233,9

137,9 100,5 238,4

138,4 105,9 244,3

136,6 115,8 252,4

159,0 144,1 303,1

7,2

158,5 104,2 262,7

141,8 90,9 232,7

137,9 100,1 238,0

138,2 104,9 243,1

136,5 114,8 251,3

158,7 143,4 302,1

7,3

108,2

109,3

117,6

99,9

109,3

110,7

Korcsoport 15-19 éves férfi nő együtt 20-24 éves férfi nő együtt 25-29 éves férfi nő együtt 30-39 éves férfi nő együtt 40-54 éves férfi nő együtt 55-59 éves férfi

60-64 éves férfi nő együtt 65-74 éves férfi nő együtt 15-74 éves férfi nő együtt 15-64 éves férfi nő együtt Munkavállalási korúak* férfi nő együtt Passzív munkanélküli

92

Munkanélküliségi ráta 2005-ben

*Munkavállalási korúak: 2000-ben és 2001-ben: férfiak: 15-61 évesek, nők: 15-57 évesek, 2002-ben és 2003-ban: férfiak: 15-61 évesek, nők 15-58 évesek, 2004-ben és 2005-ben: férfiak: 15-61 évesek, nők 15-59 évesek Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés Az utóbbi két évben a nők munkanélkülisége nagyobb ütemben nőtt, mint a férfiaké: a férfiak közt a ráta 2005-ben 7%, míg a nők körében 7,5% volt. A nők munkanélküliségének növekedése összefügg azzal, hogy az elmúlt három évben a legnagyobb létszámveszteség a textilipari, bőripari és az élelmiszeripari ágazatokat érintette, amely ágazatokban többségben nők dolgoznak. A nők munkanélkülisége jelenleg már majd minden korosztályban magasabb, mint a férfiaké, kivételt képez a két szélső, a 15-19 éves és 55-59 éves, valamint a 45-49 éves korosztály. Valószínűleg azért, mert a 15-19 éves nők nagyobb része tanuló, mint a férfiaknak, az 55 év feletti nők nagyobb része pedig már nyugdíjas. Aggasztó azonban a 45-49 éves férfiak növekvő munkanélkülisége, különösen amellett, hogy a férfiak foglalkoztatási rátája már 40 év felett csökkenni kezd.

93

4.3 számú tábla A munkanélküliek száma* a munkakeresés elsődleges oka szerint

Év

Elvesztette az állását

ezer főben %-ban 1992. 317,8 73,5 1993. 353,0 71,7 1994. 294,4 68,5 1995. 273,0 67,4 1996. 252,6 65,0 1997. 198,6 60,4 1998.*** 175,7 59,7 1999. 162,1 57,1 2000. 147,6 56,2 2001. 129,3 55,8 2002. 128,1 54,1 2003. 130,4 54,0 2004. 134,9 53,9 2005. 167,5 56,6 •

Felmondott

35,3 34,5 34,6 33,2 32,1 31,2 29,2 31,5 27,2 28,3 27,8 27,0 26,7 26,7

ezer főben Belépés, Önálló vagy Időszakos vállalkozása visszalépés munkája Együtt megszűnt, vagy a befejeződött szünetel munkaerőpiacra** 9,0 2,8 67,7 432,6 10,6 9,5 85,3 492,0 9,5 7,9 83,1 429,5 7,2 8,2 83,2 404,8 10,4 10,8 82,8 388,7 8,6 14,9 75,4 328,7 7,3 14,5 67,5 294,2 5,8 19,7 64,4 283,7 7,6 19,5 60,6 262,5 6,6 18,4 49,3 231,9 5,9 19,1 56,1 237,0 5,3 19,5 59,4 241,6 5,6 20,0 65,5 250,4 6,3 24,2 71,2 295,9

2002-ig 30 napon belül,

• 2003-tól 90 napon belül munkában kezdők nélkül. ** A tanulás, a gyerekgondozás, a katonai szolgálat befejezése után, stb. ***1998-tól új súlyozású adatok Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés A munkaerő-piaci helyzet változását jelzi, hogy a munkanélküliek között az utóbbi három évben emelkedett az elbocsátottak száma. Emellett jelentősen emelkedett azoknak a száma is, akik a tanulás befejezése után közvetlenül munkanélkülivé váltak, vagy gyermekgondozás vagy katonai szolgálatuk befejezése után kívántak volna ismét munkába állni. 7,2%-os átlagos munkanélküliséget jelentősen meghaladja a 30 év alattiak munkanélkülisége, amely még a foglalkoztatási szintjüket növelni tudó 25-29 évesek körében is 8,2%, míg a 2024 évesek körében 17,5%, a 15-19 évesek körében pedig 37,8%. A foglalkoztatottság lassú növekedése megnehezíti a fiatalok elhelyezkedését, a pályakezdők belépését. A 90-es évek második felében az oktatási lehetőségek bővülése, valamint a gazdaság élénkülése következtében csökkent a fiatalok munkanélkülisége, az ezredforduló után azonban fokozatosan romlott a helyzetük, 2005-ben a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája együttesen 19,4% volt, ez 5,4 százalékponttal meghaladja az 1998. évi szintet. A munkaerőpiac képzettségi igényeinek a magasabb iskolai végzettségűek irányába való eltolódása miatt különösen nehéz helyzetben vannak a csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok, munkanélküliségi rátájuk 31,1%, több mint kétszerese a hasonló végzettségűek teljes körének. Ugyanakkor a most már nagyobb létszámban kilépő érettségivel és diplomával rendelkezők elhelyezkedése is megnehezült, részben, mint írtuk a generációváltás ütemének megtörése,

94

részben a diplomásokat legnagyobb arányban alkalmazó költségvetési szféra szűkülő lehetőségei miatt. Másrészt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az iskolarendszer bővülése szerkezetében nem követi a munkaerőpiac igényeinek változását, sem a képzés szintjében, sem szakmaszerkezetében. Jelenleg úgy tűnik, hogy diplomásokból több szakmában túlképzés van, ugyanakkor szakmunkásokból viszont hiány, azonban a vállalatok a szakmunkások felkészültségével elégedetlenek, nem tartják kielégítőnek sem elméleti, sem gyakorlati ismereteiket. A számítógép használata és a nyelvismeret egyre nagyobb körben elvárásként jelentkezik már a szakmunkásokkal szemben is. A felsőfokú képzettséget szerzők szakmaszerkezete is rugalmatlannak bizonyult, jelenleg már nem csak bölcsészeknek, de a közgazdászoknak és a jogászoknak sincs elegendő munkahely, míg a versenyszférában több műszaki végzettségű diplomásra lenne szükség.

4.4 számú tábla A munkanélküliek aránya a munkakeresés időtartama szerint A munkakeresés időtartama Év*

1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

1 hó - 1-3 napná hóna l< p 10,1 7,3 7,1 5,7 5,1 4,9 4,4 5,3 6,4 6,4 6,5 6,6 5,2 5,0

21,0 15,2 13,2 12,6 11,9 13,3 15,0 15,4 14,7 16,0 16,6 17,4 16,8 16,5

4-12 13-18 19-24 1 év hóna hóna hóna nél < p p p 50,3 45,3 38,5 36,1 33,2 35,3 36,0 34,5 34,7 35,9 36,8 39,5 38,0 37,0

81,5 67,8 58,7 54,4 50,2 53,5 55,4 55,1 55,8 58,3 59,9 63,5 60,0 58,5

9,6 15,2 14,7 14,1 14,4 13,5 13,4 13,4 14,1 13,6 13,8 11,4 13,3 13,8

8,9 17,0 17,2 8,5 9,5 9,5 9,4 9,5 9,1 9,0 8,4 7,3 7,8 9,3

A munka keresés 25 Tartó- Összesen ezer átlagos hósan főben** időtartama napná munkahónapban l < nélküli n.a. 18,5 432,6 n.a. 32,2 492,9 9,4 n.a. 41,3 429,5 23,0 n.a. 45,6 404,8 25,8 16,3 49,8 388,7 23,5 17,7 46,5 328,7 21,9 17,2 44,6 294,2 22,0 17,1 44,9 283,7 20,9 16,7 44,2 262,5 19,1 16,0 41,7 231,9 17,9 15,9 40,1 237,0 17,8 15,8 36,5 241,6 18,9 16,6 40,0 250,4 18,4 16,3 41,5 295,9

* 1998-tól új súlyozású adatok ** 2002-ig a 30 napon belül új állásban kezdők nélkül, 2003-tól a 90 napon belül új állásban kezdők nélkül Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés A munkába való be – és visszalépés megnehezülését jelenti, hogy munkanélküliek között 40%-ról 41,5%-ra emelkedett az egy éven túl is aktívan állást keresők – azaz a tartósan munkanélküliek – aránya, valamint az is, hogy míg korábban évről évre rövidült az

95

álláskeresés átlagos időtartama (2003-ban 15,8 hónap volt), növekedett 16,6, illetve 16,3 hónapra.

2004-ben és 2005-ben

2005-ben 231,4 ezer (76,1%) volt azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik az elmúlt 8 év alatt vesztették el munkahelyüket. (A munkanélküliek 8,5%-a soha nem dolgozott, 15,4%-a pedig 8 évnél korábban vesztette el állását.) 4.5. számú tábla A munkanélküliek* száma korábbi foglalkozásuk nemzetgazdasági ága szerint Nemzetgazdasági ág** A-B C D E F G H I J K L M N O-Q

1998. 21,7 2,9 72,8 4,7 26,9 35,2 11,6 13,3 3,8 8,9 18,3 7,6 9,5 10,3

1999. 18,6 2,7 69,3 4,4 23,4 30,6 10,7 13,9 3,2 9,0 19,3 8,2 7,0 8,6

2000. 13,4 2,8 63,4 3,4 21,9 29,3 11,1 10,7 3,7 7,7 18,0 5,0 6,9 9,5

2001. 2002. 14,0 12,2 1,7 1,2 55,6 56,9 2,6 2,3 20,0 20,3 25,4 27,1 10,9 10,9 9,8 7,9 3,1 2,1 7,5 9,0 17,1 17,9 4,0 6,9 5,9 5,1 9,4 9,5

2003. 10,7 0,8 59,3 2,1 19,1 27,1 9,5 8,2 1,7 9,5 18,2 6,8 5,8 6,8

ezer főben 2004. 2005. 9,6 11,0 0,6 0,6 57,3 72,9 1,7 2,5 18,4 21,5 31,8 37,5 11,7 14,1 8,1 11,2 1,9 2,2 10,6 14,6 19,4 22,7 6,2 6,0 6,5 8,0 6,5 6,6

Együtt

247,5

228,9

206,8

187,0 189,3

185,6

190,3

231,4

* 8 éven belül szűnt meg a munkája **A-B = Mezőgazdaság, vadgazdaság, erdőgazdaság- és halászat; C = Bányászat; D = Feldolgozóipar; E = Villamos-energia, gáz-, hő- és vízellátás; F = Építőipar; G = Kereskedelem közúti jármű-javítás és karbantart.; H = Szálláshely szolgáltatás- és vendéglátás; I = Szállítás, raktározás, posta, távközlés; J = Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolg.-i.; K = Ingatlanügyek, bérbeadás, gazdasági szolgáltatás; L = Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás; M = Oktatás; N = Egészségügy-. és szociális ellátás; O-Q = Egyéb szolgáltatás. Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

Akiknek az elmúlt 8 év alatt szűnt meg a munkája, azok 4,8%-a korábban a mezőgazdaságban dolgozott, 42,1%-a az ipari szektorból vált ki, 53,1%-uk pedig a szolgáltatási szektorból. Az ipari szektorból a legnagyobb létszámkibocsátó ág az építőipar, és a gép, berendezésgyártás, a textilipar és az élelmiszeripar ágazatok voltak. A szolgáltatás területén a kereskedelemből, a közigazgatásból, a szálláshely szolgáltatásból, valamint az ingatlanügyek ágazatából váltak ki a legtöbben. Ugyanakkor, ha a munkaerő-forgalom, illetve az ágazatonkénti foglalkozási adatokkal hasonlítjuk össze az előbbieket, láthatjuk, hogy a nagyarányú elbocsátások ellenére, az építőipar, a kereskedelem és az ingatlan ügyek ágazatai egyben a legnagyobb létszámfelvevők

96

is voltak a vizsgált időszak alatt, és foglalkoztatottjaik száma jelenleg is bővülő. Ebből is arra következtetünk, hogy a munkaerőpiac folyamatosan átrendeződik, a megszűnő és újonnan létrejövő munkahelyek között jelentős létszámcsere zajlik. A munkanélkülivé válók négyötöde fizikai dolgozó volt, egyötöde pedig szellemi munkát végzett. A legutóbbi 8 év alatt is az ipari és építőipari foglalkozásúak közül lettek a legtöbben munkanélküliek (23,2%), őket követik a szakképzettséggel nem rendelkezők (20,2%), de némileg nőtt a munkanélküliek között a korábban szolgáltatási jellegű foglalkozásúak aránya is (19,6%). Az elmúlt nyolc évben a szellemi foglalkozásúak közül az elbocsátások elsősorban az úgynevezett „egyéb felsőfokú képzettséget igénylő” munkakörökben dolgozókat, valamint az irodai foglalkozásúakat érintette. Ismét hozzátesszük, hogy az elbocsátások ellenére az elmúlt négy év alatt - az irodai foglalkozásúak kivételével - a szellemi foglalkozások mindegyikében emelkedett a foglalkoztatottak száma. 2005-ben azonban kevesebb „Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő” foglalkozásút alkalmaztak, mint 2004-ben, tovább növekedett ugyanis az „egyéb felsőfokú végzettséget igénylő” foglalkozásúak száma, de oly módon, hogy az e munkakörökben dolgozó középiskolai végzettségűeket fokozatosan diplomásokkal váltják fel. A foglalkoztatásból munkanélkülivé válók túlnyomó többsége (95,5%-a) korábban alkalmazott volt, 4,2%-uk pedig vállalkozó, vagy társas vállalkozás tagja. A volt szövetkezeti tagok, illetve segítő családtagok aránya a munkanélküliek között elenyésző. 4.6 számú tábla A munkanélküliek megoszlása iskolai végzettség szerint,1998-2005

% Iskolai végzettség 8 általánosnál kevesebb 8 általános Szakmunkásképző, szakiskola Gimnázium Szakközépiskola Főiskola Egyetem Együtt ezer fő =100 %

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 4,4 3,4 2,5 2,8 3,0 3,1 2,4 2,4 34,4 32,0 30,0 32,6 32,2 30,4 28,8 27,9 34,3 37,6 38,8 37,2 36,0 37,6 35,6 35,5 9,9 7,3 7,7 6,5 6,5 7,1 8,4 8,6 13,1 16,5 17,0 16,8 16,8 16,5 17,3 18,1 2,7 2,2 2,7 3,0 3,5 3,9 5,1 5,0 1,2 1,0 1,3 1,1 2,0 1,4 2,4 2,5 314,0 285,3 263,7 234,1 238,8 244,5 252,9 303,9

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés A munkanélküliek 38,8%-át a szakképzettséggel nem rendelkezők adják, ide számítva a gimnáziumi érettségivel igen, de szakképzettséggel nem rendelkezőket is. A munkanélküliek 53,6%-a középfokú szakképzettséggel vált munkanélkülivé, míg 7,6%-uk felsőfokú végzettséggel. Az arányok az évek során, a munkaerő állomány cserélődésével némileg a magasabb képzettségűek felé tolódtak el. 2005-ben is némileg csökkent a munkanélküliek között az általános iskolai 8 osztályt, illetve az annál kevesebbet végzettek aránya, valamint a szakmunkásképzőt, szakiskolát végzettek aránya is, míg nőtt gimnáziumban és szakközépiskolában végzettek, valamint a diplomások aránya. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek legmagasabb iskolai végzettség szerint megoszlásának összevetése jól mutatja a munkaerő-kereslet és -kínálat eltérését. Míg a foglalkoztatottak között a legfeljebb általános iskolát végzettek száma már csupán 14,1%, a

97

munkanélküliek között arányuk 30,2%. A diplomások aránya viszont a foglalkoztatottak között 21,2%, míg a munkanélküliek között 7,6%.

24. ábra

A 15-64 éves foglalkoztatottak és munkanélküliek megoszlása legmagasabb iskolai végzettség szerint 2005 évben

100%

Egyetem

90%

Főiskola

80% 70%

Szakközépiskola

60%

Gimnázium

50% 40% 30%

Szakiskola és szakmunkásképző

20%

8 általános

10%

8 általánosnál kevesebb 0%

Foglalkoztatottak

98

Munkanélküliek

25. ábra A munkanélküliek aránya a 15-64 éves népességen belül megyénként, 2005 Országos arány: 4,4%

Forrás: Munkaerő-felmérés, KSH

2.2 A regisztrált munkanélküliek jellemzői A regisztrált munkanélküliek számát nem csupán a munkaerőpiac változásai, hanem a mindenkori foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érdekében alkalmazott szabályzók is befolyásolják. (Épp ezért vezette be a KSH a Munkaerő-felmérést, amely a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, a mindenkori nemzeti munkaügyi szabályzásoktól függetlenül mutatja be.) A munkanélküli ellátásokra és támogatásokra jogosultak körét Magyarországon az 1991-ben érvénybe lépő Foglalkoztatási törvény (1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról) szabályozza. A Foglalkoztatási törvény az elmúlt 16 év alatt többször változott a munkaerő-piaci helyzet függvényében, de a mindenkori kormányzatok célkitűzései szerint is. A legutóbbi 2005. november 1-től érvénybelépő módosítás alapvetően átalakította a munkanélküli-ellátás rendszerét. A módosítások csak az újonnan belépőkre vonatkoznak, az évközben regisztráltak többségére még a korábbi szabályozás volt érvényben, létszámuk, összetételük is meghatározóan ezek szerint alakult. Ezért a korábbi szabályokat is ismertetjük, a fejezet végén azonban összefoglaljuk a módosítás főbb elemeit.

99

2005. november 1-ig azok minősültek regisztrált munkanélkülinek, akik munkavállalási korúak, munkaviszonnyal nem rendelkeznek, munkát keresnek és a munkavégzésre rendelkezésre is állnak (nem betegek, nem résztvevői aktív munkaerő-piaci programoknak, stb.), továbbá munkanélküliként nyilvántartásba vétették magukat a munkaügyi szervezet kirendeltségein. A nappali tagozaton tanulók és az öregségi nyugdíjra jogosultak nem minősültek regisztrált munkanélkülinek.

4.7 sz. táblázat A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) száma és arányai 1997-2005-ben Év

Regisztrált munkanélküli* ezer fő

1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

470,1 423,1 409,5 390,5 364,1 344,7 357,2 375,9 409,9

Ebből: 15-24 évesek nők aránya % ezer főben % 43,3 93,4 19,9 44,8 77,6 18,3 45,9 72,0 17,6 46,3 65,9 16,9 46,1 63,8 17,5 46,5 60,2 17,5 47,4 60,2 16,9 48,6 60,0 15,9 48,0 66,9 16,3

pályakezdők 42,4 32,6 29,9 26,0 26,8 28,5 31,3 33,8 40,9

Regisztrált munkanélküliek aránya** 10,5 9,5 9,7 9,3 8,7 8,2 8,3 8,7 9,4

* éves átlag ** 2004. január 1-i gazdaságilag aktív népesség %-ában Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

2005-ben a regisztrált munkanélküliek száma 410 ezer fő volt, 34 ezer fővel, 9%-kal növekedett az előző évhez viszonyítva. Míg a korábbi két évben a munkanélküli nők számának növekedése volt a nagyobb mértékű, ez évben néhányszáz fővel a férfiaké. A pályakezdő munkanélküliek száma ez évben már 41 ezer főre emelkedett, ők jelentik a regisztráltak 10%-át. A regisztrált munkanélküliek számának növekedésében közrejátszott az is, hogy az elmúlt években a munkaügyi kormányzat arra törekedett, hogy a foglalkoztatás növekedése érdekében minél több inaktív jelenjen meg a munkaerőpiacon álláskeresőként. Ennek első lépése általában a munkanélküli regisztrációban való megjelenésük volt, ami lehetővé tette, hogy bekerüljenek különböző munkaerő-piaci programokba, javuljon képzettségük, foglalkoztathatóságuk és így elhelyezkedési esélyeik. Az 1993. évi III. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény 2005. január 1-től érvénybelépő módosítása bővítette a rendszeres szociális támogatásban részesíthető munkanélküliek körét. Az alkalmi munkavállalói könyv munkanélküli alkalmazása esetében nagyobb kedvezményt jelent, ez érdekelté tette az alkalmazottakat, de a munkáltatókat is a regisztrációban. 2004ban 131 ezer AM-könyv kiváltására került sor, 2005-ben számuk 269 ezerre nőtt. A sorkatonai szolgálat és a polgári szolgálat korábban évente 21-23 ezer fiatal férfit vont ki a munkaerőpiacról. A szolgálatok megszűnésével, aki tehette visszatért korábbi munkahelyére, egy részük azonban munkanélkülivé vált. (A polgári szolgálat megszűnése ugyanakkor keresleti oldalon részleges munkaerőhiányt is előidézett azokon a szociális területeken, ahol korábban olcsó munkaerőt jelentettek a szolgálatban résztvevők.)

100

4.8 sz. táblázat A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) korcsoportonkénti megoszlása, 1998-2005 Korcsoport 20 évesnél fiatalabb 20-24 éves 25-34 éves 35-44 éves 45-54 éves 55 < idősebb

1999. 3,3 14,3 29,9 27,3 21,6 3,6

2000. 2,9 13,9 29,6 26,0 22,3 5,3

2001. 3,0 14,5 29,2 25,0 22,3 6,0

2002. 2,9 14,5 28,7 24,8 22,7 6,4

2003. 2,8 14,0 28,8 24,7 23,0 6,7

2004. 2,7 13,3 28,5 24,5 23,7 7,4

% 2005. 5,1 14,1 27,7 24,1 23,1 5,8

Ezer főben:

409,5

390,5

364,1

344,7

357,2

376,0

409,9

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

Hosszabb időt áttekintve kitűnik, hogy a regisztráltak között a fiatalok és a 45-54 évesek aránya növekvő. Tapasztalatból tudható, hogy a munkaerőpiacon már a 40 felettiek elhelyezkedése is megnehezült, a munkáltatók felvételnél a még fiatal, de már gyakorlattal rendelkezőket részesítik előnybe.

4.9 sz. táblázat A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) megoszlása iskolai végzettség és állománycsoport szerint 1998-2005 Megnevezés

1998.

1999.

2000. 2001. Végzettség 40,4 41,0 42,0 35,7 34,9 34,1 21,2 21,2 20,9 2,7 2,9 3,0 100,0 100,0 100,0 Állománycsoport 35,9 35,5 35,2 25,3 25,0 24,8 21,1 21,7 22,9

8 ált. és kevesebb Szakmunkás, szakiskola Középiskola Felsőfokú Együtt

40,6 36,0 20,9 2,5 100,0

Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás

35,9 25,2 21,4

Fizikai együtt

82,5

82,3

82,2

Szellemi együtt

17,5

17,7

EZER FŐBEN= 100 %

423,1

409,5

% 2005.

2002.

2003.

2004.

42,4 33,5 20,8 3,3 100,0

42,7 32,9 20,7 3,7 100,0

42,3 32,3 21,1 4,3 100,0

41,9 32,4 21,4 4,3 100,0

35,2 24,4 23,5

34,8 24,3 23,8

34,6 23,9 23,6

35,0 23,7 23,3

82,9

83,1

82,9

82,1

82,0

17,8

17,1

16,9

17,1

17,9

18,0

390,5

364,1

344,7

357,2

376,0

409,9

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

A regisztrált munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele rosszabb, mint a KSH által számba vett munkanélkülieké: 42%-uk csupán legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik, 47%-uk betanított vagy segédmunkás. Ez is a munkaerő-piaci programok fontosságára és bővítésére hívja fel a figyelmet.

101

3. A munkanélküliek ellátási rendszere (2005. november 1-ig) A regisztrált munkanélküliek társadalmi támogatása részben pénzbeli ellátást jelent a megélhetőségükhöz, másrészt pedig olyan ingyenes szolgáltatásokat (főként képzéseket), és közvetett támogatásokat, amelyek segítik elhelyezkedésüket. Munkaügyi szaknyelven a pénzbeli támogatásokat „passzív eszközöknek”, az egyéb szolgáltatásokat és támogatásokat pedig „aktív eszközöknek” nevezik, kifejezve azt, hogy az utóbbiak azok, amelyek a munkanélküliségből való kimozdulást segítik. A munkanélküli pénzbeli ellátásokat és a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat a Munkaerő-piaci Alap finanszírozza. A Munkaerő-piaci Alap biztosítási elven épül fel. 2005ben a munkaviszonyból származó bruttó munkabér arányában fizetett 3%-os munkaadói és az 1%-os munkavállalói járulék mellett az Alap bevételét képezte a vállalkozói járulék is. Ugyanis vállalkozói járulék fizetése esetében 2005. január 1-től az egyéni vállalkozó és társas vállalkozás fő állású tagja is jogosulttá vált munkanélküli ellátásra. A vállalkozói járulék mértéke az egyéni és társas vállalkozónak az egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme, de legalább a kötelező legkisebb munkabér 4%-a. Ezen kívül a munkáltatók szakképzési hozzájárulást és rehabilitációs hozzájárulást is fizetnek. Az Alapban rendelkezésre álló mintegy 276 milliárd forintot kell elosztani a pénzbeli juttatások és az aktív támogatások között. A munkaügyi kormányzatok általában arra törekszenek, hogy minél nagyobb részt fordíthassanak a munkanélküliségi létből való kiemelkedéshez segítséget jelentő aktív támogatásokra. Az évek folyamán a Munkaerő-piaci Alap kiadásai között az aktív támogatások javára jelentős arányeltolódás ment végbe. Az aktív eszközök működtetésére fordított összegek 1992-ben a passzív és aktív eszközökre való ráfordításoknak csupán 21%-át adták, 1998-ban 39%-át tették ki, 2005-ben viszont már meghaladták a felét. A foglalkoztatási törvény – mint írtuk – 1991 óta többször változott, a munkanélküli járadék tekintetében szigorodott. A 4.10. számú táblából kitűnik, hogy míg 1991-ben a regisztrált munkanélküliek 77%-a részesült járadékban, 2005-ben már csupán 27,8%-a, és az összes pénzbeli támogatásban részesülők aránya is csupán 60,3% volt. A járulékban részesülők aránya nem csak a jogszabályok változása miatt csökkent, hanem a munkanélküliek összetételének változása miatt is. A kilencvenes évek elején munkanélkülivé válók nagy többsége munkahelyének elvesztése előtt folyamatosan dolgozott. A jelenleg regisztráltak között már jelentős arányt képviselnek azok a munkanélküliek, akik csupán rövid ideig tudnak kilépni a munkanélküliségből (például valamilyen támogatott foglalkoztatás révén), ezért csak rövid időre, vagy egyáltalán nem részesülhetnek járadékban. A munkanélküli részére a foglalkoztatási törvény alapján - munkanélküli ellátásként – 2005. november 1-ig munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás és nyugdíj előtti munkanélküli segély volt megállapítható, a szociális törvény szerint pedig rendszeres szociális segély.

102

4.10 sz. tábla A regisztrált és az ellátásban részesülő munkanélküliek (álláskeresők) havi átlagos létszáma Év 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

Regisztrált munkanélküliek 47 739 227 270 556 965 671 745 568 366 507 695 500 622 470 112 423 121 409 519 390 492 364 140 344 715 357 212 375 950 409 929

Munkanélküli járadék fő % 30 302 63,5 174 641 76,8 412 945 74,1 404 823 60,3 228 924 40,3 182 788 36,1 171 737 34,3 141 731 30,1 130 724 30,9 128 184 31,3 131 665 33,7 119 210 32,7 114 934 33,3 107 226 30,0 109 654 29,2 113 949 27,8

Ellátásban részesülők* Jövedelempótló Rendszeres szo támogatás ciális segély fő % fő %

18 408 89 329 190 303 209 982 211 309 201 304 181 118 159 825 143 515 61 157 9 051 1 934 827 275

3,3 13,3 33,5 41,3 42,2 42,8 43,0 39,0 36,8 16,8 2,6 0,5 0,2 0,1

70 335 104 399 114 623 119 605 133 100

19,3 30,3 32,0 31,8 32,5

EGYÜTT Fő 30 302 174 641 431 353 494 152 419 227 392 770 383 046 343 035 311 842 288 009 275 180 250 702 228 384 223 783 230 086 247 324

% 63,5 76,8 77,4 73,6 73,8 77,4 76,5 72,9 73,9 70,3 70,5 68,8 66,2 62,5 61,2 60,3

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal *A táblában nem szerepelnek a nyugdíj előtti segélyben, és az álláskeresést ösztönző juttatásban részesülők

a.) Munkanélküli járadékban az a munkanélküli részesülhetett, aki a munkanélkülivé válását megelőző négy évben legalább 200 nap munkaviszonnyal rendelkezett. A munkanélkülit öt nap munkaviszonyban töltött idő után egy napi járadék illette meg, így 200 nap munkaviszony után 40 napig kaphatott járadékot, aki pedig a négy év folyamán végig foglalkoztatott volt, 270 napig. A járadék-folyósítás ideje azonban ennél hosszabb (maximum másfél év) is lehetett, ha a munkanélküli fél éven belül elfogadta és megkezdte a munkaügyi központ által felajánlott képzést. A munkanélküli járadék összege a korábbi átlagkereset 65%-a (alsó határa az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90 %-a, felső határa pedig az így megállapított alsó határ kétszerese). A járadék minimum összege 20 880 forint volt egy hónapban, a maximuma pedig 41 760 forint. 2005-ben havonta átlagosan 114 ezren részesültek munkanélküli járadékban. 2005 októberében a járadék átlagos havi nettó összege 37 771 Ft volt. Munkaerő-piaci helyzetüktől, keresetüktől függően az általános iskolai végzettségű munkanélküliek átlagosan 90 napig, havi 37 248 Ft, az egyetemi végzettségűek pedig 111 napig, havi 40 389 Ft járadékot kaptak.

103

4.11 sz. tábla

A munkanélküli járadék átlagos összege 2005. szeptember 20. és október 20. között Iskolai végzettség 8 általános alatt Általános iskola Szakmunkás-képző Szakiskola Szakközépiskola Technikum Gimnázium Főiskola Egyetem Összesen

2,6 28,6 36,7 2,1 12,9 3,5 8,7 3,5 1,3

Átlagos nettó járadék Ft/fő 35 423 37 248 37 472 37 664 38 520 39 023 38 236 40 352 40 389

A járadék folyósításának átlagos időtartama (nap/fő)* 68,0 90,0 96,0 103,0 107,0 102,0 108,0 109,0 111,0

100,0

37 771

97,0

Létszám fő 3 703 40 146 51 460 2 911 18 124 4 976 12 197 4 932 1 867 140 316

%

*A visszalépők korábbi járadékon töltött napjaival együtt Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

b.) A munkanélküli járadék jogosultságának lejártával a munkanélküliek rendszeres szociális segélyben, vagy a nyugdíjkor előtt állók munkanélküli segélyben részesedhetnek. (A 2000 májusáig megállapítható jövedelempótló támogatásra 2005-ben már csak néhány százan voltak jogosultak.) A szociális segélyben részesülők száma folyamatosan növekszik. 2005. január 1-től a szociális törvény módosításával bővült a jogosultak köre. 2005-ben havonta átlagosan 133 ezer fő kapta ezt a támogatást. A szociális segély az öregségi nyugdíjminimum 70%-a, egészségkárosodott esetén 80%-a. Ez 2005-ben havonta 17 290 forint, illetve 19 760 forint rendszeres jövedelmet jelentett. Nyugdíj előtti segélyben 2005-ben havonta átlagosan 5,6 ezer fő részesült, segélyük összege ugyancsak 19 760 Ft volt. Miután a segélyből nyilvánvalóan nem lehet megélni, a segélyezettek rászorulnak arra, hogy segélyüket háztáji munkából, legális, vagy illegális alkalmi munkákból egészítsék ki. c) A regisztrált munkanélküliek jelentős része a regisztráción kívül önállóan nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy elhelyezkedjen. (Mint írtuk a munkaerő-felmérés egy részüket nem is tekinti munkanélkülinek.) Azok a munkanélküliek, akik kimerítették a munkanélküli járadékukat és fokozott együttműködés mellett vállalják az önálló álláskeresést, 2003. júliusától álláskeresést ösztönző juttatásban részesülhetnek. Az álláskeresést ösztönző juttatás a segélynél magasabb összeg, az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 85%-a, 2005-ben havi 20 995 forint volt. A 45 éven felüliek háromnegyed évig, a fiatalabbak fél évig vehetik igénybe ezt a támogatást, ha közben igazolhatóan munka után járnak. 2003 végén 11 ezer, 2004-ben havonta átlagosan 15 ezer, 2005-ben pedig már 18 ezer fő munkanélkülit sikerült ezzel a támogatással aktivizálni. d) A munkanélküliek 60,3%-a részesült valamilyen pénzbeli ellátásban, következésképpen 39,7%-uk nem, mégis regisztráltatták magukat megfelelő álláskínálat reményében, illetve

104

azért, hogy részt vehessenek valamelyik újonnan induló aktív programban, képzésben, vagy valamilyen támogatott (közhasznú) munkához juthassanak. A munkanélküli-ellátási rendszer változása 2005. november 1.-vel A munkanélküli ellátási rendszer átalakításának elsődleges célja az volt, hogy a regisztráltakat kiemelje a passzivitásból, arra ösztönözze, hogy a munkaügyi szervezettel együttműködve, saját maguk is aktívan részt vegyenek sorsuk alakításában, a megfelelő állás megkeresésében, lehetőleg a regisztráció kezdetétől, amikor még nagyobb az elhelyezkedésük valószínűsége. A munkanélküli ellátásokat felváltó álláskeresési támogatásokat ezentúl csak azok vehetik igénybe, akik aktív álláskeresők. A foglalkoztatási törvény definíciója szerint álláskeresőnek csak az tekinthető, aki valóban munkaképes és munkára kész, aktívan keres munkát, és azt belátható időn belül el is tudja kezdeni. A munkanélküli ellátási rendszer átalakításának céljait a „Jelentés a foglalkoztatási helyzetről, 2005” című FMM anyagból idézzük: „A munkanélküli ellátás rendszerének alakításánál a munkaügyi kormányzat a következő szempontokat vette figyelembe: 1) a munkanélküli ellátás szintjének magasabbnak kell lennie, mint az állástalanság okán nyújtható szociális segély, és alacsonyabbnak, mint a munkával elérhető kereset; 2) fokozottabban kell érvényesíteni a biztosítási elvet: azaz az ellátás összegének jobban kell igazodnia a korábbi munkaviszony keretében szerzett keresethez26; 3) az ellátásban részesülőket intenzív álláskeresésre kell ösztönözi az ellátásra való jogosultság teljes idejének kitöltése helyett; 4) az új ellátás ne növelje a költségvetési kiadásokat. Az álláskeresési járadék új rendszere ennek megfelelően egy vegyes típusú, biztosítási és szociális elemeket is tartalmazó járadékrendszer, amely a szociális biztonság javítása mellett erősíti a biztosítási elvet. A támogatás összege a minimálbérhez kötődik, emelkedett az ellátás mértéke, amely az első időszakban magasabb, ez által is a mihamarabbi munkába állást ösztönzi. A munkaügyi szervezet továbbra is maximálisan támogatja az álláskeresőt, több foglalkoztatási lehetőség feltárásával, munkaerő-közvetítéssel, tájékoztatással. A mindkét oldali szoros együttműködést az álláskeresőkkel egyénenként megkötött álláskeresési megállapodás kívánja biztosítani, amelyben közösen meghatározzák azokat a lépéseket, amelyek elvezetnek a munkába álláshoz. Amennyiben az álláskereső a megállapodásba foglaltakat neki felróható okból nem teljesíti, a járadékfolyósítást meg kell szüntetni. A mielőbbi elhelyezkedést ösztönzi az is, hogy az álláskeresési járadékban részesülő, ha elhelyezkedik, "prémiumként" megkaphatja a hátralévő járadékösszeg felét. Az álláskereső a járadék folyósítása mellett rendszeres keresőtevékenységet nem folytathat, de alkalmi munkát vállalhat. Álláskeresési járadékra az az álláskereső jogosult, aki elvesztette munkáját, és a megelőző négy éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik. Mivel egy járadéknapi jogosultsághoz öt nap munkaviszonyban töltött idő szükséges, az álláskeresési járadék folyósításának legrövidebb időtartama 73 nap (a korábban 200 nap munkában töltött idővel 26

A rendszer korábbi szigorítása ugyanis a jobban ösztönözhető, viszonylag piacképes szakmával rendelkezők, hosszabb munkaviszonnyal rendelkező munkanélkülieket sújtotta leginkább.

105

szerezhető 40 napos járadékidővel szemben), míg leghosszabb időtartama továbbra is 270 nap. Az első szakaszban, amely a folyósítási idő fele, de legfeljebb 91 nap, az álláskeresési járadék összege a korábbi átlagkereset 60 %-a, fix összegű alsó és felső határ mellett. Az alsó határ a minimálbér 60 %-a, a felső határa pedig a minimálbér 120 %-a, azaz a járadék alsó határa a korábbi 22 ezer forintról 34 ezer forintra, felső határa pedig 44 ezer forintról 68 ezer forintra emelkedett. Ez a korábbi alsó és felső határhoz képest tehát 50%-nál nagyobb emelést jelent. A folyósítás második szakaszában, legfeljebb 179 napig a járadék összege alacsonyabb, egységesen a minimálbér 60 %-a. A legnehezebb munkaerő-piaci helyzetben lévők – kimerítették jogosultságukat az álláskeresési járadékra, közel állnak az öregségi nyugdíjhoz, a megváltozott feltételek miatt álláskeresési járulékra nem szereztek jogosultságot - fix összegű álláskeresési segélyt kaphatnak három hónapig, amely meghosszabbítható 50 éven felülieknél 6 hónappal, a nyugdíj előtt állóknál öt évvel. A fix összegű álláskeresési segély összege a minimálbér 40 %a. A segélyezés mellett megengedett az alkalmi munkavállaló könyvvel való munkavégzés. Az ellátási rendszer változásával emelkedett az pénzbeli támogatások lehetséges összege, de tovább szigorodtak a jogosultsági feltételek. A szoros kapcsolattartás, személyes törődés bizonyára az esetek többségében segíti a regisztráltak aktivizálódását, különösen azokban a térségekben, ahol van üres munkahely. Az egyéni megállapodások megkötése, nyomon kísérése többletfeladatot jelent a munkaügyi szervezet számára, így még kevesebb figyelem jut – a korábbi tapasztalatok alapján - a munkáltatókkal való kapcsolattartásra, amely feltétele a megüresedett állások feltárásának.

4. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök munkaerő-piaci hatása A foglalkoztatáspolitika fontos feladata, hogy a „hálót, ne csak halat„ elv alapján segítse a munkanélküliek elhelyezkedését, különböző támogatásokkal segítse leküzdeni azokat a hátrányokat, amelyek akadályozzák elhelyezkedésüket, ezzel is biztosítva a gazdaság számára szükséges munkaerőt. Ezt a célt szolgálják a az un. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, a munkaerő-piaci képzések, átképzések, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bér-, adó- és járuléktámogatások, és különböző szolgáltatások, amelyek a munkaerőpiacon való tájékozódást, az elhelyezkedésre való felkészülést (pl. pályaválasztási tanácsadás, felvételi tesztek gyakorlása, személyiségfejlesztő tréningek, stb.) segítik. A foglalkoztatási komplex programok, amelyek keretében több aktív eszközt kombinálva alkalmaznak, célzottan egy-egy kiemelt csoport – tartósan munkanélküliek, pályakezdők, romák, megváltozott munkaképességűek – számára szerveznek. 2005-ben a Munkaerő-piaci Alapból (az éves beszámoló alapján) közel 50 milliárd Ft kerül felhasználásra a foglalkoztatási és képzési támogatásokra, ebből 36 761 millió forint decentralizáltan, a fővárosi és a megyei munkaügyi központokban.

106

Az MPA központi keretéből finanszírozott foglalkoztatási programok: A „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen” című Phare program 2004-ben került meghirdetésre, 2005 végéig 26 projekt zárta le tevékenységét. A program eddig 2900 fő, nagyrészt roma származású tartósan munkanélkülinek segített elhelyezkedni. A „Diplomás pályakezdők a közigazgatásba” című program 38 diplomás pályakezdő számára tette lehetővé a gyakorlat megszerzését, és ezzel 35 főnek sikerült is elhelyezkednie, részben a közigazgatásban, részben a versenyszférában. „A pályakezdő diplomások ösztöndíjas foglalkoztatásának ösztönzése a közigazgatásban” program 2005-ben indult, és Foglalkoztatási Hivatal és megyei munkaügyi központok szervezésében valósul meg. „Roma származású munkanélküliek közoktatási intézményekben történő foglalkoztatása és képzése” című program célja a roma munkanélküliek egyéni tanulásának munkavégzéssel egybekötött támogatása, valamint a közoktatási intézmények és a helyi roma közösségek közötti együttműködés kialakítása volt. Az „Országos roma foglalkoztatás-szervező menedzseri hálózat” létrehozása a romák integrációjával kapcsolatos többletfeladatok ellátásához biztosított támogatott foglalkoztatást. A munkahelyteremtés támogatására indított központi program elsősorban a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű térségekben való beruházásokhoz nyújtott támogatást, zömében kis- és középvállalkozások részére. A beruházások megvalósulásával mintegy 1700 új munkahely jön létre, amelyek nagy részét munkanélküliekkel töltenek be. Új, modell értékű közmunka program kerül lebonyolításra 2005-2006-ban, részben Munkaerő-piaci Alap, részben a költségvetés finanszírozásával. A program újdonságát részben a közcélú és közmunka források közös felhasználása jelenti, részben pedig az, hogy a program nem kötődik költségvetési évhez, ezzel rugalmasabban lehetett a foglalkoztatást a lehetőségekhez igazítani. A program révén mintegy 24-25 000 fő állhatott munkába. A távmunka elterjesztése érdekében 2004-2005-ben indított központi programok új munkahelyeket is teremtettek, lehetőséget adtak tapasztalatok megszerzésére, valamint felgyorsították a távmunka munkaügyi rendezését. Az MPA decentralizált keretéből finanszírozott támogatások: A fővárosi és a megyei munkaügyi központok a számukra rendelkezésre álló forrásokat a helyi munkaerő-piaci helyzet függvényében használják fel, osztják meg a foglalkoztatási eszközök között. A hátrányos helyzetű rétegek számára a megyék is szerveznek komplex programokat, országos szinten évente mintegy 70 megyei szervezésű program van folyamatban. Az egyéni illetve a programok kapcsán nyújtott támogatások 2005-ben 221 184 munkanélküli, illetve újabban inaktív foglalkoztatásához, vagy foglalkoztathatóságának javításához járult hozzá.

107

4.12. számú tábla

Az aktív eszközökben érintettek* létszáma fő Aktív eszközök Közhasznú foglalkoztatás Bértámogatás Munkahelyteremtő beruh.tám.** Vállalkozóvá válás tám. Útiköltség térítés*** Pályakezdők programjai Munkahelyteremtés: Önfoglalkoztatás támogatása Munkahelymegőrzés**** Járulék átvállalás Részmunkaidő 2004-től Egyéb*****

1998. 1999. 116 113 120 575 49 596 51 741 17 498 17 462

2000. 93 441 50 971 12 420

2001. 80 742 48 089 9 086

2002. 84 498 40 838 6 452

2003. 76 892 40 349 4 595

2004. 63 998 35 820 4 710

2005. 79 429 37 708

3 816

4 343 8 062 23 330

4 364 10 973 21 073

4 979 10 094 18 288

5 016 9 356 16 758

4 326 9 774 16 108

4 011 7 495 17 551

3 225 5 517 17 527

3 394 5 015 18 206

3 027

4 450

5 325

6 025

6 138

5 493

4 689

4 086

4 587 1 805

9 953 2 339

7 157 3 876

653 3 702

12 634 10 008

12 668 11 883

10 092 791

13 703 10 753 1 285

100

824

-

-

-

-

557

357

EGYÜTT Munkaerő-piaci képzés Korengedményes nyugdíj

228 361 242 930 206 551 185 427 190 876 181 761 157 624 79 604 84 764 88 173 91 519 82 835 82 895 59 894 1 914 828 133 -

177 459 43 725 -

ÖSSZESEN

309 879 328 522 294 857 276 946 273 711 264 656 217 518

221 184

*

Az érintett létszám mindazokat magában foglalja, akik az adott évben akár csak egy napig is részt vettek a programban ** A támogatással létrehozott munkahelyeken a foglalkoztatottak száma. A program 2000-től a GM hatáskörébe került, 2003-tól ismét a FMM-hez. *** 1998-tól: mobilitási támogatás (helyközi utazási költségtérítés, csoportos személyszállítás, lakhatási hozzájárulás, munkaerő-toborozás támogatása) **** A munkahely megőrzés támogatási lehetősége 2000. évtől megszűnt; 2002-ben – módosítva – ismét bevezették ***** Intenzív álláskeresés támogatása, rehabilitációs bértámogatás Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

108

4.13. sz. táblázat

Az aktív eszközökben havonta résztvevők éves átlagos létszáma fő Aktív eszközök Közhasznú foglalkoztatás Bértámogatás Mk.hely.terem.beruh.tám.* Vállalkozóvá válás tám. Útiköltség térítés (1998-tól mobilitási támogatás) Pályakezdők programjai Egyéb**

1998. 30 877 29 313 12 291 1 307

1999. 28 867 31 369 9 433 1 374

2000. 23 705 27 524 3 192 1 506

2001. 23 185 26 547 6 943 1 616

2002. 17 751 21 693 1 708 1 269

2003. 17 534 20 136 1 270 1 250

2004. 14 235 18 909 2 717 953

2005. 15 790 18 274 2 742 1 137

2 926

3 765

4 091

3 483

3 294

3 088

2 112

1 836

10 302

8 685

7 816

7 094

6 827

7 686

7 908

8 086

4 076

7 149

8 789

8 697

10 529

12 251

10 212

11 091

Részmunkaidő 2004-től EGYÜTT

91 092

90 642

76 623

77 565

63 071

63 215

357 57 403

584 59 810

Munkaerő képzés Korengedményes nyugdíj

23 039 1 348

25 004 449

26 307 45

27 187 -

23 410 -

25 044 -

17 919 -

11 838

ÖSSZESEN

115 479

116 095

102 975

104 752

86 481

88 259

75 322

71 648

* Az év folyamán (a foglalkoztatási kötelezettségnek megfelelően) betöltött munkahelyek száma ** Ld.: járulék átvállalás, munkahely-megőrzés, önfoglalkoztatói támogatás, intenzív álláskeresési támogatás, rehabilitációs támogatás Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

A képzettségük, koruk, lakóhelyük, származásuk miatt leginkább hátrányos helyzetben lévő munkanélküliek számára a közhasznú foglalkoztatás nyújt lehetőséget, hogy közvetlenül, ha csak átmenetileg, 1-2 évig is, kereső tevékenységhez jussanak. Az átmenetiséget az indokolja, hogy a források korlátozottsága mellett többen vehessek igénybe ezt a lehetőséget. A közhasznú foglalkoztatásban részt vevők önkormányzati feladatokat - településtisztasági, belső karbantartási, szociális gondozási feladatokat – látnak el. 2005-ben összesen 80 ezer fő vett rész közhasznú munkában. A bértámogatás viszont a valódi munkahelyekre való visszakerülést segíti, a versenyszféra munkáltatóit ösztönzi munkanélküliek alkalmazására. Ezzel a támogatással közel 38 000 munkanélküli helyezkedett el, a támogatás 2-4 évre biztosítja a foglalkoztatást, de többségük a támogatás lejárta után is meg tudta tartani munkahelyét. Munkaerő-piaci képzésben/átképzésben közel 44 ezren vettek részt, munkanélküliek, munkaviszonyban állók (munkahelyük megőrzése érdekében), pályakezdők és gyermekek gondozása, ápolása mellett bekapcsolódók. A képzésben résztvevők fele a munkaügyi központok által ajánlott szakirányú képzést fogadta el, míg a többiek egyéni érdeklődésüknek megfelelő képzést választhattak (ha a munkaerő-piaci igények ismeretében ezzel a központ is egyetértett). Idegen nyelvi képzésben 5 ezren vettek részt, főként pályakezdők és gyermekgondozásból visszatérni szándékozók igyekeztek ennek révén javítani elhelyezkedési esélyeiket. A pályakezdőknek szervezett programokban ez évben 30 000 fiatal vett részt, a fiatalok 92%át munkatapasztalat-szerzést és képzést biztosító foglalkozásokba helyezték el. A másik

109

kifejezetten pályakezdő program, a gyakorlati képzés helyén való tovább foglalkoztatás egyre kevésbé sikeres, mert kevés az ezt vállaló munkáltató. Az elbocsátással veszélyeztetett dolgozók munkaviszonyának megtartása érdekében munkahelymegőrző támogatás nyújtható az érintett (többnyire csak átmeneti gondokkal küszködő) munkáltatóknak. 2005-ben 14000 munkavállaló továbbfoglalkoztatása oldódott meg ezzel a lehetőséggel. A költségvetésből fedezett közmunka-programok A közhasznú foglakoztatáshoz hasonló munkalehetőséget kínálnak a közmunka-programok, az ebben való részvételt azonban a központi költségvetés finanszírozza. Míg a közhasznú foglalkoztatás a megye határát nem lépheti át, a közmunka-programoknak kifejezetten az a célja, hogy egy-egy régióban jelentkező problémát (pl. árvízi károk) segítsen megoldani. 2005-ben havonta átlagosan mintegy 20-25 ezer munkanélküli foglalkoztatását lehetett ily módon biztosítani. Az európai strukturális alapokból nyújtható támogatások A foglalkoztatási programokhoz 2004-ig csak hazai források álltak rendelkezésünkre, az uniós csatlakozást követően azonban a Strukturális lapok forrásai is megnyíltak számunkra. Az EU négy Strukturális Alapjának egyikeként az Európai Szociális Alap a foglalkoztatási szint növelése, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, valamint a nők és férfiak esélyegyenlősége érdekében a munkanélküliség megelőzését és csökkentését, a humánerőforrások fejlesztését, a munkaerő-piaci és társadalmi befogadás elősegítését szolgáló intézkedéseket finanszírozza. A forrásokat a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott célok szerint lehet felhasználni, az ennek alapján kidolgozott öt operatív program intézkedései szerint. A strukturális forrásokból legnagyobb arányban a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEF OP) részesedik (750 millió euróval). A HEF OP a foglalkoztatás, a képzés, valamint a szociális szolgáltatások, és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséhez nyújt támogatást. A foglalkoztatási programok támogatására a HEF OP 1.1 intézkedése szolgál keretül: „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” című program a fővárosi és a 19 megyei munkaügyi központ szervezésében valósul meg. A HEF OP keretében indított programok hasonlítanak a korábbi programokhoz, de fokozottabban érvényesítik az új módszerek meghonosítását, a nemzetközi tapasztalatok átvételével, valamint a személyre szabott szolgáltatások, támogatások érvényesítésének elvét. 2004-2006 között 25 000 fő vehet részt a programban.

110

V. AZ INAKTÍV NÉPESSÉG, MINT PÓTLÓLAGOS MUNKAERŐFORRÁS A KSH munkaerő-felmérése a lakosságból azokat tekinti gazdaságilag inaktívnak, akik nincsenek jelen a munkaerő-piacon, mert nincs kereső foglalkozásuk, és nem is keresnek állást. A magyar munkaerőpiac egyik súlyos gondja, hogy a 15-74 éves népesség 45,5%-a, a 15-64 éves népesség 38,6%-a, a munkavállalási korú népességnek pedig 35,2%-a meg sem jelenik a munkaerőpiacon. A munkavégzésre rendelkezésre álló népesség arányát tekintve Magyarország az utolsó előtti helyen áll az Unió 25 tagállama között. 2005-ben a 15-64 éves gazdaságilag inaktívak száma 66 ezer fővel csökkent, ebből 12 ezer fővel az adott korú népesség számának csökkenése miatt, 54 ezer fő azonban részben foglalkoztatottá, részben munkanélkülivé vált. (Mint írtuk, a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az inaktívak csoportjai között folyamatos a cserélődés, e cserélődések eredőjeként 2005-ben a 15-64 éves korcsoportban a foglalkoztatottak száma 4 ezer fővel, míg a munkanélküliek száma 50 ezer fővel nőtt.)

5.1 sz. táblázat A 15-64 éves népességből az inaktívak száma, 1992-2005.

Evek

15-64 évesek, ezer fő

Ebből Gazdaságilag aktívak

ezer fő 1992. 6 841,3 4 407,7 1993. 6 838,1 4 237,1 1994. 6 826,5 4 097,2 1995. 6 835,4 4 004,5 1996. 6 834,4 3 977,3 1997. 6 840,5 3 937,1 1998. 6 854,4 3 986,6 1999. 6 836,0 4 071,4 2000. 6 840,7 4 095,2 2001. 6 851,4 4 083,7 2002. 6 849,6 4 088,7 2003. 6 836,3 4 141,5 2004. 6 826,3 4 127,1 2005. 6 814,7 4 181,7 Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

% 64,4 62,0 60,0 58,6 58,2 57,6 58,2 59,6 59,9 59,6 59,7 60,6 60,5 61,4

Összesen ezer fő % 2 433,6 35,6 2 601,0 38,0 2 729,3 40,0 2 830,9 41,4 2 857,1 41,8 2 903,4 42,4 2 867,8 41,8 2 764,6 40,4 2 745,5 40,1 2 767,7 40,4 2 760,9 40,3 2 694,8 39,4 2 699,2 39,5 2 633,0 38, 6

Inaktívak férfiak ezer fő % 934,0 13,7 1 018,8 14,9 1 065,3 15,6 1 083,1 15,8 1 095,8 16,0 1 123,7 16,4 1 136,8 16,5 1 086,8 15,9 1 084,2 15,8 1 095,1 16,0 1 099,4 16,0 1 079,0 15,8 1 090,6 16,0 1 068,2 15,7

nők ezer fő 1 499,6 1 582,2 1 664,0 1 747,8 1 761,3 1 779,7 1 731,0 1 677,8 1 661,3 1 672,6 1 661,5 1 615,8 1 608,6 1 564,8

% 21,9 23,1 24,4 25,6 25,8 26,0 25,3 24,5 24,3 24,4 24,3 23,6 23,5 22,9

A pótlólagos munkaerőforrás szempontjából az inaktívak közül elsősorban a munkavállalási korúak jöhetnek számításba, ezért ezt a kört vizsgáljuk részletesebben. A 6 373 ezer fő munkavállalási korú népességből (2005-ben a 15-61 éves férfiak, és 15-59 éves nők) több mint 2,2 millióan nem voltak jelen a munkaerőpiacon.

111

1.) A KSH adatai szerint az inaktívak immár legnépesebb csoportját 35%-át a 764 ezer tanuló jelenti. Közülük 745 ezer fiatal nappali tagozaton, 19 ezer fiatal pedig esti, levelező szakon tanul. A 15-24 éves népességnek 1990-ben csupán 37%-a, 2005-ben azonban már 55%-a azért nem lépett ki még a munkaerőpiacra, mert valamilyen szakma megszerzését tűzte ki célul.. Az Ifjúság 2004 kutatás eredményei szerint hazánkban is egyre inkább terjed a tanulás és munka egybekapcsolása. A 25-29 korcsoportban már ez dominál, az oktatásban részt vevők kétharmada a tanulást valamilyen kereső tevékenységgel kapcsolja egybe. A 20-24 éves korban tanulóknak azonban csak 10 %-a vállal munkát tanulás mellett. 5.2 számú tábla Iskolarendszerű oktatásban részt vevő nappali tagozatos inaktív népesség, 2005 Népesség MEF 2005. jan. népesség 1-én

Életkor

15 16 17 18 19 15-19 20 21 22 23 24 20-24 15-24 évesek összesen 25-74 Összesen Forrás:

122 575 130 196 123 607 121 215 124 538 122 215 129 706 119 819 133 902 121 226 634 328 614 671 128 503 139 882 129 676 129 179 135 055 127 976 143 885 130 750 150 577 128 572 687 696 656 359 1 322 024 1 271 030

összesen

114 115 105 241 102 348 91 708 76 065 489 477 74 857 56 811 41 738 32 064 20 067 225 537 715 014 29 733 744 747

Nappali tagozaton tanuló inaktívak iskolatípus szerint akkreditált főiskola, általános szakiskola középiskola felsőfokú egyetem fő 15 905 16 611 81 599 0 0 4 363 21 883 78 995 0 0 1 075 21 382 79 891 0 0 585 16 701 64 980 841 8 601 212 8 877 33 106 3 394 30 476 22 140 85 454 338 571 4 235 39 077 119 5 245 18 840 5 294 45 359 0 2 137 7 012 2 971 44 691 57 1 032 2 496 1 985 36 168 95 304 1 319 887 29 459 40 270 788 263 18 706 311 8 988 30 455 11 400 174 383 22 451 94 442 369 026 15 635 213 460 214 634 750 303 27 832 22 665 95 076 369 776 15 938 241 292

Az ifjúság nagy tartaléka a foglalkoztatási színvonal növekedésének, különösen öregedő népesség mellett. A fiatok fokozottabb munkavállalása még a foglalkoztatás stagnálása, lassú növekedése mellett is lehetséges lenne, ha ugyanakkor az idősebbek között is növekedne a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma. 2.) A munkavállalási korúak közül minden harmadik (32%) azért inaktív, mert már nyugdíjas. Az öregségi nyugdíjban részesülők számának 1998 óta tartó csökkése 2005ben is folytatódott (194,5 ezer főről 175 ezer főre), 2005-ben a rokkantsági nyugdíjasok száma is csökkent (538 ezer főről 519,6 ezer főre). Az öregségi nyugdíjasok egy része – a munkavállalási koron túli nyugdíjasok közül is szívesen vállalna ismét munkát, alacsony nyugdíja kiegészítésére, vagy azért mert még elég aktívnak érzi magát szakmája gyakorlásához. A jelenlegi munkaerőpiacon azonban erre igen kevés esélyük van. (Az utóbbi négy évben évente 1-2 ezer 59 évesnél idősebb ember tudott elhelyezkedni.)

112

5.3. számú tábla A munkavállalási korú inaktív népességből a nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma, korcsoportonként, nemenként 2005. Rokkant- Hozzá- Nyugdíjszerű sági tartozói ellátásban részesülők nyugdíjban részesülők* összesen

Öregségi Korcsoport

45 évesnél fiatalabb 45-49 évesek 50-54 évesek 55-59 évesek 60-61 évesek (csak férfiak)

Együtt 2 204 90 883 6 349 79 517 13 495 152 039 105 407 173 597 47 529

Összesen

23 553

174 984 519 589 Férfiak 45 évesnél fiatalabbak 1 761 45 614 45-49 évesek 4 944 39 689 50-54 évesek 9 129 72 493 55-59 évesek 23 337 81 848 47 529 81 848 60-61 évesek Összesen 86 700 263 197 Nők 45 évesnél fiatalabbak 443 45 269 45-49 évesek 1 405 39 828 50-54 évesek 4 366 79 546 55-59 évesek 82 070 91 749 Összesen 88 284 256 392

8 846 1 631 1 942 2 619 -

101 934 87 497 167 476 281 623 71 082

15 038

709 612

3 210 206 276 137 3 830

50 585 44 840 81 898 105 322 353 727

5 636 1 425 1 666 2 482 11 209

51 349 42 658 85 578 176 301 355 886

* aktuális munkavállalási korú inaktívak Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

113

26. ábra

Nyugdíjasok korfája, 2005. január Férfiak

Nők

90-X

85

80

75

70

65

60

55

Életkor

50

Rokkantsági 45

Öregségi Hozzátartozói

40

35

30

25

20

15

10

5

Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF)

114

70000

60000

50000

40000

30000

20000

10000

0

10000

20000

30000

40000

50000

60000

70000

0

3.) A gyermekgondozási ellátásokat igénybe vevők száma 2005-ben mintegy 305 ezer fő volt, létszámuk lassan növekszik. Az ellátások igénybevétele mellett csupán 19 ezer fő dolgozik, és mintegy 7 ezren állást keresők. A gyermekgondozáshoz kapcsolódó ellátásból élő inaktívak száma 279 ezer fő volt, ebből a férfiak aránya 2,3%. A gyermekgondozási támogatások rendszerének jelentősége a hosszú távú demográfiai előrejelzések tükrében tűnik ki igazán. Úgy véljük, a születésszámok növelésére való törekvés indokolja ennek a nemzetközi viszonylatban egyedüli támogatási rendszernek a fenntartását, különösen a jelenlegi munkaerő-túlkínálat mellett. Fontosnak tartjuk azonban a munkába való visszalépésnek a segítését, a képzési lehetőségek bővülésével, az atipikus foglalkoztatási formák terjedésével. Mint láttuk a törvényi szabályzás ehhez már jelenleg is lehetőséget és támogatást ad. A gazdasági előrejelzést végző kutatók szerint valódi előrelépés ezen a területen a munkáltatók részéről akkor fog történni, amikor a munkavállalási korú népesség számának 2010-től várható csökkenése nagyobb rugalmasságra kényszeríti a foglalkoztatásuk bővítésére törekvő munkáltatókat.

4.) A munkavállalási korú inaktívak közül 2005-ben 113 ezren kaptak kisebb hányadban munkanélküli járadékot, nagyobb hányadban munkanélküliségük miatt segélyt. Ők tehát valójában regisztrált munkanélküliek, jóllehet az ILO besorolás aktív munkakeresés kritériumát nem teljesítik, ezért a KSH számbavétel szerint inaktívaknak számítanak. Többségükről feltételezető, hogy munkanélküliként kapott ellátásukat mihamarabb munkavégzéshez kapcsolódó jövedelemre cserélnék. 5.) A munkaerő-felmérés 2005-ben összességében mintegy 376 ezer olyan munkavállalási korú, un. egyéb inaktívat vett számba, akik semmiféle kimutatható jövedelemforrással nem rendelkeztek és semmilyen formában nem tanultak (köztük a 169 ezer fő 30 éven aluli fiatal). Ezért első megközelítésben az egyéb inaktívakat tekinthetjük – a munkanélküliek mellett – a foglalkoztatás-bővítés elsődleges munkaerő-forrásának, aktivizálásuk azonban csak jelentős ösztönzők és támogatások mellet lehetséges. Mindössze 1/3-uk jelezte, hogy szeretnének legálisan munkaviszonyt létesíteni. Jelentős részük feltehetően a fekete gazdaságban dolgozik, alkalmi munkákból él. A kistelepülésen élő nők munkavállalói hajlandóságát gyengíti a gondozói hálózat hiányossága, a háztáji gazdaság gondja, a munkahely hiányos körzetekben élőkét a csak távolsági ingázás lehetősége. Az elhelyezkedni kívánók jelentős része csak különböző támogatásokkal tudna be-, vagy visszalépni a munka világába, hiszen az egyéb inaktívak csoportjában találhatók azok, akik éppen alacsony iskolai végzettségük vagy elavult szakmájuk miatt szorultak ki a munkaerőpiacról, vagy azok a fiatalok, akik olyan szakképzettséget szereztek, amellyel nem tudnak elhelyezkedni a számukra elérhető munkapiacon. A bármi okból inaktívak közül – a passzív munkanélkülieket is beleértve – 376 ezer fő azoknak a száma, akik – megkérdezésük alapján - tartós munkaviszonyt kívánnak létesíteni. A munkanélküliekkel együtt tehát 680 ezer embert kellene foglalkoztatáshoz juttatni, részben munkahelyteremtéssel, részben foglalkoztathatóságuk javításával, részben a munkaügy területén túllépő intézkedésekkel. Nem szabad szem elől téveszteni azonban azt, hogy a népesség aktivitása függ a kereslet bővülésétől. Nem véletlen, hogy munkaerőpiacukat éppen azok az országok tették teljes egészében nyitottá hazánk számára is, ahol kielégítetlen munkaerő-kereslet van, legalább is bizonyos képzettségű munkavállalókból.

115

Ahol jelentős kielégítetlen munkaerő-kereslet van, ott hatékonyabban lehet a munkaerő-piaci eszközöket a kínálat célzatos javítására felhasználni, míg ahol a munkaerő-kereslet lanyha, ott az aktív eszközök elsősorban a szociális foglalkoztatást és a munkavállalói képesség megőrzését szolgálják. 5.4 számú tábla Munkára váró inaktívak, 2000-2005 Dolgozna

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005.

Szeretne munkát, de nem keresett (passzív munkanélküli) 108,2 109,3 117,6 99,9 109,2 110,7 Szeretne rendszeres munkát, de nem vagy nem aktívan keresett 342,7 315,0 313,6 291,9 282,9 255,4 (különböző okok miatt) Aktívan keresett munkát, de nem állt rendelkezésre 8,7 8,7 7,6 8,6 8,6 9,6 459,6 433,0 438,8 400,4 400,7 375,7 EGYÜTT Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés

116

Ebből 2005-ben férfi nő 63,9

46,8

106,8

148,6

2,9 173,6

6,7 202,1

VI. REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK A FOGLALKOZTATÁSBAN, A MUNKANÉLKÜLISÉGBEN ÉS A BÉREKBEN 2005-BEN (Fazekas Károly) A rendszerváltást követő időszakban a magyarországi munkaerő-piacon jelentős mértékben megnövekedett regionális különbségek a transzformációs válságot követő években sem csökkentek jelentős mértékben. Ellenkezőleg, a megyék és a kistérségek szintjén 2003-ig folyamatosan növekedtek a foglalkoztatottság és munkanélküliség mutatóiban megfigyelhető eltérések. Az 1. és 2. ábra adatai arra utalnak, hogy a munkanélküliség regionális különbségei a kelet-közép európai országokkal az Amerikai Egyesült Államokkal és más nyugat európai országokkal összehasonlítva is jelentősek, mindazonáltal Magyarország nem tartozik a legnagyobb regionális különbségeket mutató országok csoportjába. 1. A nagyrégiók szintjén mért különbségek a foglalkoztatásban és munkanélküliségben A 3. ábra a foglalkoztatás ráták alakulását mutatja a tervezési régiók szintjén. Az adatok arra utalnak, hogy az ország keleti-nyugati területi polarizációja felerősödött az ezredforduló óta eltelt években. Míg Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl 60 százalék feletti foglalkoztatási rátával rendelkeznek, a többi régióban a ráta nem haladja meg az 55 százalékot. Különösképpen aggasztó, hogy Észak-Alföld és Dél-Alföld foglalkoztatási rátája egyaránt csökkent az elmúlt két évben. Figyelemre méltó, hogy míg Közép-Dunántúl egyértelműen bekerült a viszonylag magas foglalkoztatási szinttel rendelkező „nyertes” régiók csoportjába, addig Dél-Alföld Dél-Dunántúl a korábbi középmezőnyből bekerült viszonylag alacsony foglalkoztatási szinttel rendelkező vesztesek csoportjába. Kizárólag a Közép-Magyarországi régióba figyelhető meg 1997 óta a foglalkoztatási szint folyamatos növekedése. A foglalkoztatási arány területi különbségei 2005-ben a régiók szintjén nem változtak. A legmagasabb és a legalacsonyabb foglalkoztatási ráta hányadosa 2004-ben és 2005-ben egyaránt 1,2 volt. A foglalkoztatási ráta legnagyobb mértékben Dél-Dunántúlon növekedett (1,1 százalékpont). A csökkenés mértéke Észak-Magyarországon volt a legnagyobb (1,1 százalékpont).

117

27. sz. ábra A regionális munkanélküliségi ráták különbségei az OECD országokban, (2003) 600%

500%

400%

300%

200%

100%

It G aly er m a Ki ny ng do Au m st ra lia Sp ai Fi n nl an Be d U lg ni te ium d St at H es C un ze ga ch r R ep y ub li Ic c el an d Tu rk e Au y Sw str itz ia er la Po nd rtu ga Po l la nd J N ew apa Ze n al an d Sl ov Sw ak ed R en ep ub li G c re ec D en e m ar N k or w a Fr y an ce Ko re a Ire N et lan d he rla nd s U

ni te

d

C

an ad a

0%

Forrás: OECD FACTBOOK 2006 Megjegyzés: A regionális munkanélküliségi ráták maximum és minimum értékekének különbsége a nemzeti átlag százalékában

118

28.sz. ábra A regionális munkanélküliségi ráták alapján számolt Gini index alakulása az OECD országokban (2003)

0,5 0,45 0,4 0,35 0,3 0,25 0,2 0,15 0,1 0,05

O la sz or sz ág Iz la n Ka d N ém na et da or sz á S p Be g an lgiu yo m lo rs C Sz zág se l h Kö ová k zt á r ia sa sá g Sv T Eg ör á ye öko jc sü rs z lt Ki ág rá ly Fi ság no rs Au zág s M ag ztrá ya li ro a rs zá O EC M g ex D ös ico G sze ör s ög en or sz ág Ko re Au a sz tri a D án Ú i Le j Z a ng éla n ye lo d rs Po zág rt Fr an ugá l ci ao ia rs z No ág rv S é Eg véd gia ye or sz sü á lt Ál g la m Íro ok rs zá g Ja pá H ol n la nd ia

0

Forrás: OECD FACTBOOK 2006 29. sz. ábra A 15-64 év közötti népesség foglalkoztatási rátájának alakulása a régiókban (1992 – 2005) 65

60

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl

55

Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

50

Észak-Magyarország Észak-Alföld

45

Dél-Alföld

19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05

40

Forrás: KSH, Munkaerő-felvétel

119

6.1 számú tábla Regionális különbségek a tervezési statisztika régiók foglalkoztatottsági arányai és munkanélküliségi rátái között (1999 – 2005)

Régiók

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

20052004

Százalék pont

Százalék Foglalkoztatási arány *

Közép-

59,3

60,1

60,6

60,9

61,7

62,9

63,3

0,4

58,2 63,1 52,7 48,3 48,8 55,2 55,4 1,3

58,8 63,3 53,3 49,6 49,0 55,6 56,0 1,3

59,3 63,1 52,3 49,7 49,5 55,8 56,2 1,3

60,0 63,7 51,6 50,3 49,3 54,2 56,2 1,3

62,3 61,9 53,4 51,2 51,6 53,2 57,0 1,2

60,3 61,4 52,3 50,6 50,4 53,6 56,8 1,2

60,2 62,0 53,4 49,5 50,2 53,8 56,9 1,2

-0,1 0,6 1,1 -1,1 -0,2 0,2 0,1

Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen Maximum / Minimum

Munkanélküliségi ráta **

Közép-

5,2

5,2

4,3

3,9

4,0

4,5

5,2

0,7

6,1 4,5 8,2 11,5 10,1 5,8 7,0 2,6

4,9 4,2 7,8 10,1 9,2 5,2 6,4 2,4

4,3 4,1 7,7 8,5 7,8 5,4 5,7 2,1

5,0 4,0 7,9 8,8 7,8 6,2 5,8 2,3

4,6 4,6 7,9 9,7 6,8 6,5 5,9 2,4

5,6 4,6 7,3 9,7 7,2 6,3 6,1 2,2

6,3 5,9 8,8 10,6 9,1 8,2

0,7 1,3 1,5 0,9 1,9 1,9 1,1

Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-alföld Dél-alföld Összesen Maximum / Minimum

7,2 2,0

* 15-64 éves népesség ** 15-74 éves népesség Megjegyzés: A tábla a 2001 évi népszámlálási adatok alapján újrasúlyozott népességi adatok felhasználásával készült. Forrás: KSH Munkaerő felvétel 2. A megyék, kistérségek közötti különbségek a foglalkoztatásban és munkanélküliségben A tervezési statisztikai régiók szintjén a foglalkoztatási és munkanélküliségi ráták különbségei nemzetközi összehasonlításban nem túlságosan nagyok. A munkaerőpiac regionális különbségeinek elemzése során azonban figyelembe kell venni, hogy Magyarország esetében a régiók szintjén végzett elemzések nem adnak valós képet a helyi munkaerőpiacok állapotáról, mivel a munkaerőpiac viszonylag kis méretű, zárt helyi

120

munkaerőpiacokra szegmentálódik melyek mérete leginkább a kistérségek nagyságának felel meg. A regionális különbségek döntő része a nagyrégiókon belül a megyék, a kistérségek, illetve a települések között található. Ha a megyék, kistérségek közötti eltéréseket nézzük nem csupán a különbség mértéke, de a változás tendenciája is eltér a nagyrégiók szintjén megismert összefüggésektől. A 3. táblázat a megyei regisztrált munkanélküliségi ráták alakulását mutatja 1999 és 2005 között. Látható, hogy 2003-ig, az átlagos munkanélküliségi ráta csökkenésével párhuzamosan nem csökkentek, ellenkezőleg jelentősen növekedtek a regionális különbségek. 6.2 számú tábla

A regisztrált munkanélküliségi ráta alakulása a megyékben (1990-2003) 1999

Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-A.-Z. Csongrád Fejér Győr-M.-S. Hajdú-Bihar Heves Jász-N.-Sz. Komárom E. Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Sz. Tolna Vas Veszprém Zala ÖSSZESEN Minimum Maximum Max/Min

3,7 11,6 10,0 13,0 19,5 8,5 8,3 4,8 15,6 12,3 13,7 10,1 16,2 6,0 12,2 18,7 12,9 5,6 8,2 7,7 9,7 3,7 19,5 5,3

2000

3 11,6 10 13,1 20,3 8,6 7,2 4,6 14,7 12 13,4 8,3 14,9 5,2 11,9 19,5 11,8 5,2 7,2 7,2 9,3 3 20,3 6,8

2001

2,6 11,1 9,3 11,9 19,0 8,3 6,4 4,1 13,6 10,6 11,5 7,0 14,3 4,4 11,6 17,8 11,0 4,9 6,9 6,5 8,5 2,6 19 7,3

2002

2,3 11,1 8,8 10,9 18,7 8,1 6,4 4,1 12,5 10,0 10,2 6,7 13,8 3,9 11,6 16,4 10,0 4,6 6,7 6,3

8,1 2,3 18,7 8,1

2003

2,4 11,9 9,4 11,5 19,6 8,5 7,1 4,1 13,1 10,0 10,7 6,0 14,6 3,7 12,2 17,7 10,7 5,0 7,0 7,0 8,3 2,4 19,6 8,2

2004

2,8 11,6 9,9 12,0 18,3 9,7 7,3 4,6 12,9 10,6 11,2 5,8 14,6 3,8 13,4 17,5 11,6 6,0 7,3 7,4 8,7 18,3 2,8 6,5

2005

2005-2004 különbség (százalékpont)

2,9 13,4 10,4 13 18,9 10,7 7,4 5,4 14 11,3 12 6,8 16,1 4,2 14,5 18,6 11,8 6,8 8 9,3 9,4 2,9 18,9 6,5

0,1 1,8 0,5 1 0,6 1 0,1 0,8 1,1 0,7 0,8 1 1,5 0,4 1,1 1,1 0,2 0,8 0,7 1,9 0,7

Forrás: FH, Munkanélküli regiszter adatbázis Megjegyzés: Az 1990-2000. évre vonatkozó rátákat az adott év január elsején mért, a 2001-2003 évi adatokat az átlagos foglalkoztatott létszámmal számítottuk.

A minimális ráta 1999 és 2003 között 3,7 százalékról 2,3 százalékra csökkent, ugyanez idő alatt a maximális ráta alig változott, 19,5 százalékról 18,7 százalékra csökkent. A legnagyobb

121

és legalacsonyabb ráták aránya ezekben az években 5,3-ról 8,2-re növekedett. A legutóbbi időszak adatai arra utalnak, hogy a regionális különbségek növekedése megállt, sőt 2004-ben a különbségek némileg csökkentek. 2004-ben a legmagasabb és legalacsonyabb ráták aránya 8,2-ről 6,5-re csökkent. A különbség 2005-ben nem változott. 2005-ben a regisztrált munkanélküliek rátája legnagyobb mértékben Zala és Baranya megyében növekedett. Budapesten és Fejér megyében a növekedés mindössze 0,1 százalék volt. A helyi munkaerőpiacok közötti különbségeinek alakulásáról pontosabb képet kapunk, ha az eltéréseket a települések szintjén vagy a méretükben és földrajzi elhelyezkedésükben a helyi munkaerőpiacokhoz közelebb álló kistérségi szinten vizsgáljuk. A 4. táblából látható, hogy a városokban lényegesen alacsonyabb a munkanélküliek aránya mint a falvakban. A munkanélküliségi ráta nagysága fordított arányban van a település nagyságával. Az adatokból látható, hogy a kistelepülések pozíciója 2000 után is folyamatosan romlott e tekintetben. 2005-ben az 500 fő alatti településekben a munkanélküliségi ráták átlaga már hétszerese volt a Budapesten mért értéknek.

6.3. számú tábla Regisztrált munkanélküliségi ráta alakulása az egyes településtípusokban (2000 – 2005)

Települések Budapest Megyei jogú városok Egyéb városok Falvak 5000 fő fölött Falvak 2-5 ezer fő között Falvak 1-2 ezer fő között Falvak 500-1000 fő között Forrás: KSH Tstar adatbázis

122

2000

2001

2003

2004

2005

3,1 7,7 10,5 7,6 13,0 14,3 16,5

2,9 7,5 10,3 7,4 12,8 14,2 16,4

2,9 7,4 10,2 7,3 12,8 14,2 16,3

2,7 7,2 10,1 7,2 12,6 14,1 16,2

2,7 7,1 9,9 7,0 12,4 14,0 16,0

30. sz. ábra A regisztrált munkanélküliségi ráta relatív különbségeinek alakulása a kistérségeknek a regisztrált munkanélküliségi ráta alapján számított deciliseiben 1991 – 2005 között 3,5 3,0 2,5 2,0 % 1,5 1,0 0,5

19 91 . 19 má 91 rc. 19 . 92 de . s c. 19 zep t 9 19 3. . 94 jún . . 19 má r 9 c 19 4. . 95 de . s c. 19 zep t 9 19 6. . 97 jún . . 19 má 97 rc. 19 . 98 de . s c. 19 zep t 9 20 9. . 00 jún . . 20 má 00 rc. 20 . 01 de . s c. 20 zep t 0 20 2. . 03 jún . . 20 má r 0 c 20 3. . 04 de . s c. 20 zep 05 t. .j ún .

0,0

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal, Munkanélküli Regiszter Adatbázis Megjegyzés: A vonalak a munkanélküliségi ráta nagysága alapján képzett decilisekben mért ráta átlagainak és a mediánnak a hányadosát mutatják.

A 4. ábra.a regisztrált munka-nélküliségi ráták relatív különbségeinek időbeli alakulását mutatja. Az ábrán a vonalak a kistérségi munkanélküliségi ráták szerint decilisekbe sorolt kistérségek átlagos munkanélküliségi ráták és a medián értékének hányadosát mutatják, kiszűrve az átlagos ráta nagyságának változásából adódó hatásokat. Látható, hogy a ráták különbségei az elmúlt években folyamatosan növekedtek, a növekedés a magas munkanélküliségi régiók (legfelső két decilis) egyre súlyosabb relatív helyzetéből fakad és nem a viszonylag kedvező helyzetben lévők, alacsony munkanélküliségű térségek egyre kedvezőbb helyzetéből adódik. Megfigyelhető, hogy 2003 után a legmagasabb rátával rendelkező decilisekben növekedett a leginkább a munkanélküliségi ráta. Az ábrából látható hogy a relatív különbségek nagysága az utóbbi két évben némileg csökkent.

3. A regionális bér/bérköltség különbségek mértéke A Foglalkoztatási Hivatal Bértarifa-felvétele alapján rendszeresen közölt, a régiókra illetve a megyékre vonatkozó regionális bér és kereseti adatok jelentős, az utóbbi években stagnáló,

123

vagy enyhén csökkenő mértékű területi különbségeket mutatnak. (5. 6. táblázat.) Amíg a közép-magyarországi régióban a keresetek valamivel több mint 22 százalékkal haladják meg az országos átlagot addig az észak-alföldi régióban a bérek közel 17 százalékkal maradnak el az országos átlagtól. Még nagyobbak az eltérések ha azokat a megyék szintjén számoljuk. 2005-ben a budapesti keresetek közel egyharmaddal haladták meg az országos átlagot, míg Somogy megyében a bruttó átlagkeresetek nem értéke el az országos átlag 80 százalékát. Az adatokból az is látható, hogy a nyers, összetételhatásoktól nem megtisztított regionális kereseti különbségek némileg csökkentek az elmúlt években. A megyék szintjén a maximum és minimum értékek hányadosa 1,8-ról 1,6-ra csökkent, a szórás értéke 13,3-ról 11,0-re csökkent az elmúlt öt évben. Tudnunk kell, hogy a fentiekben összefoglalt az adatok nem alkalmasak sem a tőke sem a munkaerő területi mobilitásával, áttelepülésével elérhető bér/bérköltség nyereségek mérésére mivel a munkavállalók személyes adottságaiból valamint a régiók eltérő ágazati összetételéből adódó kereseti különbségeket ki kell szűrni a regionális bérszintek összehasonlításakor. A regionális bérkülönbségek okaira vonatkozó elemzések azt mutatják, hogy területi bérkülönbségek jelentős része a munkaerő eltérő összetételével és a vállalkozások közötti termelékenységkülönbségekkel magyarázható. Az összetételhatásoktól és a vállalati termelékenységkülönbségektől megtisztított területi bérkülönbségek jelentősen csökkentek a kilencvenes évek második felében, és a legutóbbi években sem mutatható ki lényeges változás ezen a területen. (Köllő 2000, 2003, Szabó 2006)27 6.4. számú tábla

Bruttó havi keresetek regionális különbségei a tervezési régiók szintjén (1989 – 2005)

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen maximum minimum maximum/minimum

1989 1992 1995 108,3 121,0 116,9 100,5 98,7 95,8 93,4 93,4 90,6 96,9 88,6 88,0 96,8 92,2 89,6 89,4 87,1 86,4 90,9 89,2 83,7 100,0 100,0 100,0 108,3 121,0 116,9 89,4 87,1 83,7 1,2 1,4 1,4

1998 124,5 98,4 93,1 87,5 87,0 83,9 84,3 100,0 124,5 83,9 1,5

2001 2003 2004 2005 127,5 125,4 125,1 122,3 96,9 94,2 93,2 93,6 92,9 89,5 89,7 92,4 83,8 86,3 83,5 86,4 85,6 86,8 87,3 88,6 82,0 84,9 84,3 83,1 81,8 83,6 82,7 82,7 100,0 100,0 100,0 100,0 127,5 125,4 125,1 122,3 81,8 83,6 82,7 82,7 1,6 1,5 1,5 1,5

Megjegyzés: Az adatok a költségvetésben dolgozókra, illetve az alábbi méretkategóriájú vállalatokra vonatkoznak: 1992–94: 20 fős és nagyobb; 1995–98: 10 fős és nagyobb; 1999– 2000: 5 fős és nagyobb. Teljes munkaidős alkalmazottak. Forrás: Foglalkoztatási Hivatal Bértarifa Felvétel 27

Köllő János (2000) Regionális kereseti és bérkülönbségek. Megjelent: Fazekas Károly (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2000. MTA Közgazdasági Kutatóközpont, Budapest. Köllő János (2003): Regionális kereseti és bérköltség-különbségek Megjelent: Cseres Gergely Zsombor-Fazakas Károly (szerk.) Munkaerőpiaci Tükör 2003. MTA KTK-OFA, Budapest Szabó Péter András (2006): Regionális kereseti és bérköltség különbségek Megjelent: Fazakas Károly-Kézdi Gábor (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2006. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézet, Budapest

124

6.5. számú tábla

A havi bruttó átlagkeresetek alakulása a fővárosban és a megyékben

Megye Budapest Baranya Bács-Kiskun

1994 1996 1998 2000 2001 % 126,8 127,8 131 134,4 135,4 91,1 92,3 91,3 84,4 86,4 84,6 85 82,6 78,8 80,5

Békés

86,3 84,9 82,7

77

76,9

Borsod-Abaúj-Zemplén

90,6 87,1 88,3

86,5

86,1

Csongrád

92,8

88,4

87,2

Fejér

90 87,6

104,1 105,2

106 104,9 104,5

Győr-Moson-Sopron

97,3 99,4 98,9

96,7

99,8

Hajdú-Bihar

89,8 89,3 84,9

82,9

84,3

Heves

92,7 91,7 89,6

92,4

89,6

Komárom-Esztergom

94,5 96,9 95,9

93,4

95,1

Nógrád

81,5 80,4 77,6

74,6

77,4

Pest

91 96,6 97,6

96,6 100,3

Somogy

83,6 86,4

82

76,1

77,6

Szabolcs-Szatmár-Bereg

86,1 82,8

81

79

77,2

Jász-Nagykun-Szolnok

85,8 87,8 85,6

83,2

84,3

Tolna

94,7 92,8 88,7

86,9

87,4

Vas

85,5 87,5 87,6

91,9

89,3

93 91,5 91,4

88,4

88

Zala

90,7 90,9 89,1

86,6

86,1

Összesen

100

100

100

Veszprém

Minimum Maximum Minimum/maximum St. eltérés

100

100

81,5 80,4 77,6 74,6 76,9 126,8 127,8 131 134,4 135,4 1,6 1,6 1,7 1,8 1,8 9,7 10,2 11,6 13,2 13,3

2002

2003

2004

134,0 85,1 83,0

133,2 87,1

132,5 130,3 87,3 88,1 81,2 80,7

79,6

79,8

87,1

87,7

85,3

87,2

101,7

101,4

99,0

94,8

83,4

86,8

90,3

88,0

92,7

92,5

80,4

81,5

99,7

96,0

77,0

82,3

81,2

82,6

85,6

84,9

90,9

90,3

86,2

85,8

85,0

86,6

82,7

84,6

100,0

100,0

77 134 1,7 12,5

83,3

2005

80,6

79,7

87,5

89,3

86,0

87,4

99,3

98,0

95,1

96,4

85,6

84,6

88,8

90,0

93,0

95,6

83,8

83,7

97,7

96,4

79,4

80,8

83,2

81,5

84,0

83,0

82,5

91,4

87,2

87,0

86,2

86,1

83,9

91,7

100,0 100,0

79,8 79,4 79,7 133,2 132,5 130,3 1,7 1,7 1,6 11,5 11,6 11,0

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal Bér-tarifa felvétel

125

VII. KERESETEK ÉS MUNKAJÖVEDELMEK ALAKULÁSA, 2005 (Lakatos Judit) A 2005. évi 8,8%-os bruttó keresetnövekedésben a költségvetési körben történt kifizetési rend módosítás (2004-ben itt nem volt 13. havi kifizetés, mivel az rendeletileg 2005. januárjára tevődött át, így a bázisban 12, a tárgyévben 13 havi kereset szerepelt) nem elhanyagolható szerepet játszott. Ezen belül a versenyszférában 6,9%-kal, a költségvetés területén a fenti okból csaknem kétszer nagyobb mértékben 12,8%-kal emelkedtek a bruttó keresetek, míg 2004-ben a költségvetési szféra kereseti ütem lemaradása hasonló okból volt jelentős. A torzító hatás kiszűrésének egyik módszere a rendszeres (jutalom, 13. havi juttatás és hasonló egyszeri kifizetések nélküli) keresetek összehasonlítása. A szűkített tartalmú kereset növekedési üteme a versenyszférában 7,2%, a költségvetési szférában 7,7% volt, azaz enyhe ütemkülönbségbeli előny mutatkozik a követségvetés javára. Hasonló eredményre jutunk, ha a két utolsó év növekedési ütemének átlagát vetjük össze, a költségvetés előnye azonban így némileg kisebb, csak 0,2 százalékpontos. 7.1 számú tábla A versenyszférában és a költségvetési intézményeknél dolgozók bruttó keresetének alakulása 2000-2005 Év ft/hó 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Versenyszféra előző év =100%

88425 102833 116599 127063 138905 148500

114,6 116,3 113,4 109,0 109,3 106,9

ft/hó

Költségvetés előző év=100%

86210 105944 136884 160979 162126 182200

112,3 122,9 129,2 117,6 100,7 112,8

Forrás: KSH Évközi munkaügyi statisztika

A legmagasabb bruttó keresetet (350 500 Ft) 2005-ben is a pénzügyi tevékenység nemzetgazdasági ágban dolgozók érték el. A bruttó kereseten belül a jutalmak, egyszeri kifizetések részesedése is itt volt a legmagasabb, mintegy 19%. Az ágazat kereseti jellemzőinek értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a fizikai munkakörben dolgozók aránya itt elhanyagolhatóan alacsony. A nemzetgazdasági ágak bruttó kereseti sorrendjében 2005-ben a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás állt a második helyen 208 400 Ft-os átlaggal, míg a harmadik helyre a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás (207 300 Ft) került. Mindkét nemzetgazdasági ágra jellemző volt a nem rendszeres kereseti elemek magas, 16% körüli súlya. Az 50%-os kereseti korrekció és a szellemi munkarendben dolgozók magas arányának következtében 2005-ben a 4. helyen volt az oktatás 181 400 Ft átlagkeresettel. A rangsorban ezt követte a szállítás, raktározás, posta és távközlés, és a csekély létszámú bányászat (170 ezer Ft, illetve 168 ezer Ft). A 146 200 Ft-os átlagával a nemzetgazdasági ágak között közepes helyzetűnek számító feldolgozóiparon belül az ágazati különbségek nagyok és növekvők. A vegyipar kiugróan magas 210 200 Ft-os kereseti átlagával szemben a textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása ágazatban dolgozók bruttó keresete mindössze 84 200 Ft volt, alig 40%-kal haladva meg a 2005-ben érvényes 57 000 Ft-os minimálbért.

126

A nemzetgazdasági átlagkeresettől kismértékben maradt el a kereskedelem, javítás (130 700 Ft). Az átlagkeresetek rangsorában az utolsó három helyen az építőipar, a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, valamint a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás állt. Az első két nemzetgazdasági ágban a bruttó átlagkeresetek kismértékben, de meghaladták a 100 ezer Ftot, míg a rangsorban utolsó helyen álló gazdasági ág keresete el sem érte azt (95 800 Ft). Az ágazatok kereseti rangsorának nemzetközi összehasonlításához C–K ágazatokról van adat. A vizsgált ágazatok közül az unió országainak többségében is a rangsor élén a pénzügyi ágazat található, míg az utolsó helyen a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás áll. Az EU-25 átlagában a két szélső kereset közötti különbség 2,1-szeres, míg Magyarországon ez a különbség több mint 3 és félszeres. A fizikai és szellemi munkakörben dolgozók bruttó kereseti aránya 1:2,2 volt. A legjobban és a legrosszabbul fizető nemzetgazdasági ágazatok bruttó kereseti különbsége a szellemi dolgozóknál két és félszeres (pénzügyi tevékenység 354 200 Ft – szociális ellátás 137 700 Ft), a fizikai foglalkozásúaknál kétszeres (villamos energia-, gáz-, gőz- és vízellátás 158 300 Ft – textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása 74 400 Ft).

127

7.2 számú tábla A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresetének alakulása a nemzetgazdaságban, 2005 Fizikai Gazdasági ág, ágazat

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat Ebből: Erdőgazdálkodás Bányászat Feldolgozóipar Ezen belül: Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása Textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása Fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység Vegyipar Egyéb nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása Gépipar Máshova nem sorolt feldolgozóipar Villamos energia-, gáz-, gőz-, vízellátás Ipar Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi tevékenység Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Ebből: Humán-egészségügyi ellátás Szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Nemzetgazdaság összesen Ebből: Versenyszféra összesen Költségvetés összesen

Ft/hó

Szellemi foglalkozásúak előző év előző év azonos Ft/hó azonos időszaka időszaka =100,0 =100,0

Együtt Ft/hó

előző év azonos időszaka =100,0

86 506

104,9

158 872

107,8

102 796

106,0

70 617 141 074 111 983

104,6 105,6 106,4

199 686 272 773 261 377

113,1 102,8 105,8

125 344 168 365 146 232

108,1 103,8 107,1

95 708 74 392

102,3 108,1

248 428 151 452

103,9 105,5

131 041 84 169

103,2 108,3

103 908

107,5

194 531

105,2

132 271

107,4

145 699 124 018 113 799

106,4 109,8 105,5

338 604 269 765 229 622

106,6 112,2 106,7

210 150 157 320 137 534

107,2 112,4 106,1

124 118 81 201 158 340 115 094 83 752 83 537 75 510 122 504 133 628 87 331 111 000

105,3 107,1 108,2 106,6 105,5 106,1 107,1 107,8 98,4 107,3 111,4

283 248 160 491 285 663 264 528 178 935 201 520 164 196 239 859 354 221 232 951 247 447

103,9 110,9 107,4 106,0 108,3 107,8 109,1 108,4 108,3 106,5 113,1

159 069 93 482 208 383 151 241 106 566 130 698 95 773 169 748 350 536 161 912 207 287

105,6 108,2 108,3 107,2 106,6 106,9 106,3 107,6 108,1 104,9 112,5

95 504 97 802

114,0 110,7

194 858 161 167

113,0 109,9

181 448 144 023

113,5 110,4

102 236 91 471 99 244

109,5 112,9 108,0

172 271 137 673 202 067

109,6 111,0 108,5

155 223 122 782 148 020

109,9 112,0 107,5

102 668

106,9

222 768

109,6

158 315

108,8

102 651 103 737

106,0 112,4

238 213 207 981

107,1 112,7

148 520 182 172

106,9 112,8

A rendszeres (jutalom, prémium egyhavi juttatás nélküli) bruttó kereset növekedési üteme 10% (pénzügyi tevékenység, illetve egyéb nem fém ásványi termék gyártása), illetve 3–4% (bányászat, élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása) között ingadozott. A költségvetés három

128

fő területe közül az egészségügyi, szociális ellátásban volt a legalacsonyabb a keresetnövekedés (7,6%), de a legmagasabb ütem is csak 8,7% (oktatás). A vállalkozások méretét tekintve az átlagot jóval meghaladó bruttó keresetemelkedést a 250– 299 fővel gazdálkodó vállalkozások érték el, de ezek összességében csak mintegy 50 ezer főt foglalkoztatnak. A mintegy 285 ezer főnek munkát adó 20–49 fős vállalkozásoknál ugyanakkor 2005-ben csak szinten maradt a bruttó átlagkereset. A kisebb vállalkozásoknál (5–20 fő), magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, mégsem sikerült elérni a minimálbér-emelkedés 7,5%-os átlagát, ami a kereseti differenciáltság csökkenését, illetve a minimálbéren keresők arányának emelkedését valószínűsíti e körben. Az ún. „Egyéni kereseti felvétel” a havi kereseti statisztikában mérten túl lehetővé teszi a kereset alakító más tényezőinek, így az iskolai végzettség, a nem szerepének számszerűsítését. A májusra, mint referencia hónapra vonatkozó adatok szerint az alapfokú és az egyetemi végzettséggel rendelkezők közötti kereseti távolság a vállalkozási szférában 4,3szeres, a költségvetési területeken 2,8-szeres volt, míg az érettségizettek 60, illetve 40%-kal kerestek többet, mint a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők. A magasabb iskolai végzettség hozadéka a férfiak esetében nagyobb mint a nőknél, ami a hosszabb szolgálati idővel, illetve a vezető munkakörben dolgozók nagyobb arányával függ össze.

129

7.3 számú tábla Teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete, *legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2005 Iskolai végzettség

8 általános vagy kevesebb szakmunkásképző és szakiskola. szakközépiskola gimnázium technikum főiskola egyetem összesen

Férfi

Nő Ft/fő/hó Versenyszféra

101408 116492 153048 155495 185268 322735 445296 162401

Együtt előző év=100,0

87198 88894 136811 137242 160660 244444 338553 136300

94681 109230 145200 144158 178822 288513 408243 152153

107,5 108,5 108,2 107,8 116,3 110,8 109,9 110,3

95334 106223 139385 134237 156376 195237 276537 160582

104449 112497 144079 137582 157843 205587 294059 172211

103,4 103,8 99,2 101,7 98,3 101,7 100,0 101,8

90095 92249 137870 135987 15990 209156 301881 146720

97181 109571 144868 141849 177020 240119 352908 157927

105,9 107,8 105,3 105,7 114,7 106,8 106,4 107,2

Költségvetés 8 általános vagy kevesebb szakmunkásképző és szakiskola szakközépiskola gimnázium technikum főiskola egyetem összesen

133454 119939 162917 153161 159413 245059 314153 203653 Nemzetgazdaság

8 általános vagy kevesebb szakmunkásképző és szakiskola szakközépiskola gimnázium technikum főiskola egyetem összesen

105736 116724 154430 155024 183771 296304 392641 168684

* Bruttó átlagkereset: tartalmazza a májusi rendszeres havi keresetelemek bruttó összegét és az előző évi nem havi rendszerességü prémiumok, jutalmak, 13. havi fizetés 1/12-ed részét, így a költségvetés indexében a 20042005. évi jogszabály változás érződik. Forrás: FH.

130

A 158 300 Ft-os éves bruttó kereset 103 100 Ft-os nettó értéknek felelt meg. A fizikai munkakörben dolgozók átlagosan 76 000 Ft-ot, a szellemi munkakörben dolgozók 134 500 Ft-ot vihettek haza. A személyi jövedelemadó-szabályok változására visszavezethetően a nettó kereset növekedési üteme 2005-ben (10,1%) több mint 1 százalékponttal volt magasabb a bruttóénál (8,8%), a fogyasztói-árindex 3,6%-os növekedése mellett, így a reálkereset 6,3%-kal nőtt. A költségvetési szféra kereseti indexét jellemző torzító hatások nélküli, a rendszeres havi keresetek alapján számított reálkereseti index 5,1%-os növekedést mutatott. 7.4 számú tábla A havi bruttó és nettó átlagkereset, a fogyasztói-árindex, valamint a reálkereset indexe, 1990–2005 Év

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Teljes munkaidőben foglalkoztatottak Fogyasztói átlagkeresete árindex bruttó nettó bruttó nettó Ft/fő előző év = 100,0 13 446 17 934 22 294 27 173 33 939 38 900 46 837 57 270 67 764 77 187 87 645 103 553 122 482 137 193 145 520 158 315

10 108 12 948 15 628 18 397 23 424 25 891 30 544 38 145 45 162 50 076 55 785 64 913 77 622 88 753 93 715 103 134

128,6 130,0 125,1 121,9 124,9 116,8 120,4 122,3 118,3 116,1 113,5 118,0 118,3 112,0 106,0 108,8

121,6 125,5 121,3 117,7 127,3 112,6 117,4 124,1 118,4 112,7 111,4 116,2 119,6 114,3 105,6 110,1

128,9 135,0 123,0 122,5 118,8 128,2 123,6 118,3 114,3 110,0 109,8 109,2 105,3 104,7 106,8 103,6

Reálkereseti index*

94,3 93,0 98,6 96,1 107,2 87,8 95,0 104,9 103,6 102,5 101,5 106,4 113,6 109,2 98,9 106,3

*Nettó átlagkereset indexe alapján.

A havi kereseten felüli egyéb pénzbeni, illetve természetbeni juttatások (jutalmak, étkezési térítés, lakhatási támogatás, munkával kapcsolatos költségtérítések) 2005. évben 8,9%-kal emelkedtek, és a munkajövedelem 4,9%-át tették ki. A munkajövedelem összege 166 500 Ft volt, ami az átlagos devizaárfolyamon (248,05 Ft/EUR) számítva 671 eurónak felel meg.

131

MÓDSZERTAN A főbb adatforrások, vonatkozási időpontok A nemzetközi adatok fő forrása az OECD Emloyment Outlook 2005. évi kiadványa, valamint az Európai Unió tagországai foglalkoztatási adatait egységes szerkezetben közlő Emloyment in Europe 2005. évi kiadványa. (Ebben 2004-ig a munkaerő-felmérési adatok II: negyedéviek voltak.) A hazai folyamatokat bemutató legfontosabb adatok a KSH által a negyedévenként végzett munkaerő-felmérés alapján számított éves átlagok. A vonatkozási időszakok különbözősége miatt a nemzetközi összehasonlításokban közöltek és az általunk idézett hazai adatok kissé eltérhetnek. A munkanélküliségre vonatkozó adatok esetében a munkaerő-felmérés mellett a hazai szabályok szerint regisztrált munkanélküliekről közöltek a Foglalkoztatási Hivatal éves átlagos adatai. A foglalkoztatottak, a munkanélküliek, és a gazdaságilag inaktívak helyzetének elemzésekor külön is bemutatjuk a nemzetközi meghatározásoktól különböző hazai szabályozás (mint például a munkavállalási kor, a munkanélküliként regisztrálhatóság stb.) következtében létező eltéréseket. A fogalmi rendszer A legfontosabb fogalmakat a főszövegben, az első előforduláskor részletesen ismertettük. Itt elsősorban az általánosan használt, fontosabb fogalmak tartalmát közöljük.

A KSH FOGALMI RENDSZERE A lakossági munkaerő-felmérés fogalmai A Központi Statisztikai Hivatal 1992 óta az OECD országokban meghonosított, egységes elvek és módszerek szerint végzett munkaerő-felmérés (Labour Force Survey = LFS) keretében vizsgálja a 15-74, illetve 15-64 éves népesség gazdasági aktivitását. A magánháztartások reprezentatív mintáján végzett felmérésnek az ILO által javasolt fogalmi rendszere azonos az OECD országokban. A magyar munkaerő-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott időszakban (2002 előtt a hónap 12 napját magába foglaló hét volt a vonatkozási hét, 2003-2005 között a hónap 7. napját magába foglaló hét, vagy az azt követő két hét egyike, míg 2006-tól minden hét egyben vonatkozási hét is) végzett tevékenységük alapján sorolja a következő két főcsoportba: ¾ ¾

gazdaságilag aktívak (a rendelkezésre álló munkaerő) és gazdaságilag nem aktívak (inaktívak).

A gazdaságilag aktív kategória (rendelkezésre álló munkaerő) magában foglalja mindazon személyeket, akik a megfigyelés hetében a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy munkanélküliként megjelentek.

Foglalkoztatottnak tekintendő mindenki, aki a vizsgált időszakban az un. vonatkozási héten legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg (szabadság, betegség stb. miatt) volt távol.

132

Jövedelmet biztosító munkának számít minden olyan tevékenység: ¾ ¾ ¾ ¾

amely pénzjövedelmet eredményez, vagy amely természetbeni juttatást biztosít, esetleg amelyet egyéb, később realizálható jövedelem érdekében végeztek amelyet, mint segítő családtagok végeztek a háztartáshoz tartozó gazdaság, vállalkozás jövedelmének növelése érdekében.

A felvétel szempontjából nem számít jövedelmet biztosító munkának az önként, ingyenesen, más háztartásnak vagy intézménynek nyújtott bármilyen segítség (társadalmi munka, ún. kalákamunka stb.), a saját ház vagy lakás építése, felújítása, javítása, a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlat keretében végzett munka (még akkor sem, ha azért valamilyen díjazást kapnak), valamint a háztartásban, a ház körül végzett munka, beleértve a kerti munkákat is. A háztáji gazdaságban végzett munka csak akkor tekinthető jövedelemszerzőnek, ha annak eredménye jellemzően piacra és nem saját fogyasztásra kerül. A gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozási segélyben (gyes) részesülőket – az 1995. novemberében Prágában az átalakuló országok számára megfogalmazott ILO ajánlásnak megfelelően – 1998. január 1-től a vonatkozási héten végzett tevékenységük alapján osztályozzák, eltérően az addigi magyar gyakorlattól. A munkaerő-felmérésre vonatkozó Eurostat ajánlások alapján a sorkatonák, mint intézeti népesség nem tartoznak a felvétel körébe. 2002. III. negyedévig a nemzeti számlák (ESA95) fogalmi rendszerének megfelelően a munkaerő-felmérés foglalkoztatotti adatait a sorkatonák adminisztratív forrásból származó létszámadataival korrigálták. 2002. IV. negyedévétől a munkaerő-felmérés nem tartalmazza a sorkatonák létszámát, és ennek megfelelően 2003-tól módosítják a korábbi időszakok adatait is.

Munkanélkülinek tekintendő az a személy, aki egyidejűleg ¾ ¾ ¾

az adott héten nem dolgozott (s nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt); aktívan keresett munkát a kikérdezést megelőző négy hét folyamán; rendelkezésre áll, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást.

A munkanélküliek sajátos csoportját alkotják azok, akik ugyan nem dolgoztak a vonatkozási héten, de már találtak munkát, ahol 90 napon (2002-ig 30 napon) belül dolgozni kezdenek. Rájuk nem vonatkozik a hármas kritérium egyidejű teljesülése. Aktív munkakeresésnek tekintendő, ha valaki állami vagy magán-munkaközvetítőn keresztül érdeklődött állás után, közvetlenül keresett meg munkáltatókat, hirdetést olvasott, adott fel, hirdetésre válaszolt, rokonoknál, ismerősöknél érdeklődött, tesztet írt, vizsgát tett, vagy meghallgatáson volt, vállalkozásának elindítását intézte.

Gazdaságilag aktívak azok, akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Gazdaságilag nem aktívak azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres, jövedelmet biztosító munkájuk és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Ide tartoznak – többek között – a passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát, de kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, meg sem kísérlik az álláskeresést. A munkanélküliség, illetve a gazdasági aktivitás mértékének jellemzésére a következő fontosabb mutatószámok szolgálnak:

133

¾ a foglalkoztatási arány, amely a foglalkoztatottaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya; ¾ a munkanélküliségi ráta, amely a munkanélkülieknek a megfelelő korcsoportba tartozó gazdaságilag aktív népességen belüli aránya; ¾ az aktivitási arány, amely a gazdaságilag aktívak aránya a megfelelő korcsoportba tartozó népességen belül. A munkaerő-mérleg A hazai szabályokhoz igazodik a népesség gazdasági aktivitását felmérő Munkaerőmérleg. Az év január 1-i helyzetét tükröző (azaz tulajdonképpen az előző év folyamatait összegző) áttekintés számos vonatkozásban különbözik a munkaerő-felméréstől: ¾

nem a lakosság megkérdezésén, hanem többféle és adminisztratív forráson alapul; ¾ a hazai szabályok szerint munkavállalási korúak gazdasági aktivitását vizsgálja, aktívnak tekintve a munkavállalási koron túl foglalkoztatottakat is; ¾ foglalkoztatottnak a munkavállalási korú aktív keresőket és a nyugdíj mellett munkát vállaló személyeket tekinti.

Aktív kereső: a kereső tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező társas vagy egyéni vállalkozásoknál, költségvetési és társadalombiztosítási szervezeteknél, non-profit intézményeknél egy adott időpontban (december 31. eszmei időpont) főállású munkaviszony keretében alkalmazásban álló személy, beleértve a nyugdíjas korú foglalkoztatottat. (1999. január 1-jétől – a korábbiaktól eltérően – a munkavállalási koron kívüli gazdaságilag aktív népességszám összevontan tartalmazza a munkavállalási koron kívüli aktív keresőket, valamint a foglalkoztatott nyugdíjasokat.) Aktív keresőnek minősülnek a munkaviszonyban álló sorkatonák is. Ide tartozik továbbá a társas vállalkozás dolgozó tagja, az egyéni vállalkozó és segítő családtagja, a mezőgazdasági segítő családtag, az alkalmi munkás és a napszámos. Segítő családtag az a személy, aki fizetség nélkül rendszeresen részt vesz önálló foglalkozású személy gazdasági tevékenységében, munkaviszony jellegű jogviszony létesítése, illetve iparengedély vagy működési engedély nélkül. Regisztrált munkanélküli: (2005. november 1-ig) a Foglalkoztatási Hivatal által nyilvántartott álláskeresők közül az, aki munkaviszonnyal nem rendelkezik, nem nyugdíjas, nem tanuló, foglalkoztatást elősegítő támogatásban (pl. átképzés, közhasznú foglalkoztatás) nem részesül, munkát, állást vagy önálló foglalkozást keres, és egy adódó állás elfogadására rendelkezésre áll. Gazdaságilag nem aktív népesség: a népességnek a gazdaságilag aktív népességen kívüli része. Ide tartoznak: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾

134

a gyermekgondozási ellátás bármelyik formáját igénybevevők (az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által nyilvántartott gyeden, gyesen lévők, valamint gyedet igénybe vevők adatai alapján); az a nyugdíjas, járadékos, aki nem folytat keresőtevékenységet (az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság adatai alapján); a tőkejövedelmükből (ingatlan-, és pénztőke jövedelméből) élők; a 15 éven aluliak; a 15 éven felüli tanulók (intézményi adatgyűjtés); a háztartásbeliek; a közületi eltartottak; a szociális gondozottak.

KERESETEK

Bruttó kereset: a személyi jövedelemadót, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a munkavállalói járulékot is tartalmazó alapbér és egyéb jogcímeken fizetett kereseti elemek (bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés) összege. Nettó kereset: a bruttó átlagkeresetből a munkavállalói járulék, a személyi jövedelemadó, valamint az egészségbiztosítási- és a nyugdíjjárulék levonásával és az adott évre érvényes járulékküszöb figyelembevételével számított adat. GAZDASÁGI SZERVEZET

Regisztrált gazdasági szervezet: a megfigyelés időpontjában jogilag – adminisztratív nyilvántartások szerint – létező egység, azaz adószámmal rendelkező gazdasági szervezet, beleértve az adott időpontban csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás alatt állókat is. Működő vállalkozás: amely a tárgyévben, illetve az előző év során adóbevallást (társasági adó, áfa stb.) nyújtott be, illetve statisztikai adatszolgáltatást teljesített, valamint a tárgyévben, illetve az azt megelőző év során alakult. Nem tekinthető működőnek az a vállalkozás, amely: ¾

megszűnt, de adminisztratív okokból, a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a nyilvántartásokban még szerepel; ¾ több éve felszámolás alatt áll, gazdasági tevékenységet nem folytat; tevékenységét szünetelteti, vagy még nem kezdte meg; ¾ vállalkozói tevékenységet csak esetlegesen végez; ¾ az „egyablakos” regisztrációs eljárás keretében – a bejegyzési határozat meghozataláig – csak az elő-regisztrációs nyilvántartásban szerepel.

Az APEH működőnek tekinti azt az adószámmal rendelkező vállalkozást, amely nem áll felszámolási, végelszámolási vagy csődeljárás alatt, illetve tevékenysége megszűnését nem jelentette be. A költségvetési és társadalombiztosítási, a non-profit, a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) szervezete, valamint 1998-tól a lakás-szövetkezetek, építő-közösségek, társasházak esetében a regisztrált szervezetek működőnek minősülnek. Az egyéni vállalkozások között szerepelnek – az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá tartózókon kívül – a gazdasági tevékenységet folytató, külön adószámmal rendelkező magánszemélyek (pl. szellemi szabadfoglalkozásúak) is. A gazdasági társaságok száma egyaránt tartalmazza a jogi személyiségű és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat. Az egyéb társas vállalkozások száma magában foglalja az egyéb jogi személyiségű vállalkozásokat, a jogi személyiség nélküli egyéb vállalkozásokat. A létszám-kategória a KSH által a nemzetközi ajánlások figyelembevételével kialakított, adatgyűjtéseiben és publikációiban rendszeresen alkalmazott besorolás. A gazdasági szervezetek létszámára a munkaviszonyban, bedolgozói jogviszonyban vagy személyes közreműködéssel járó tagsági viszony keretében tartósan (határozatlan ideig vagy megállapodás alapján 3 hónapot meghaladóan) alkalmazásban állók száma szerepel. (Ennek értelmében társas vállalkozások esetében a tulajdonos, egyéb vállalkozásnál a vállalkozó a szervezeti statisztikában létszámként 0 fővel jelenik meg.)

135

A FOGLALKOZTATÁSI HIVATAL FOGALMI RENDSZERE A FH kiadványaiban szereplő adminisztratív forrásokból származó adatok vonatkozási időpontja a regisztrált munkanélküliek és a munkanélküli, valamint szociális jellegű ellátásban részesülők esetében a tárgyhónap vége (ún. zárónapi létszám). A bejelentett munkaerő-igények esetében a tárgyhónapban munkaközvetítésre rendelkezésre álló álláshelyek (előző havi záró érték + tárgyhavi új bejelentések) számát közlik. Az aktív foglalkoztatási programok esetében az érintett létszám azokat foglalja magába, akik a tárgyhónapban legalább egy napon támogatott eszközben vettek részt. Az áramlási, ún. flow-típusú adatok (be- ill. kilépők) a tárgyidőszak első és utolsó napja közötti mozgás kumulált összegei. Az idősoros táblákban szereplő éves átlag a havi adatok 12 havi számtani átlagát jelenti A bejelentett munkaerő-igények esetében az előző évhez való viszonyítás torzítást tartalmaz, mert 2003 januártól kiszűrjük az ugyanazon munkaerő-igény több kirendeltségen történő egyidejű bejelentéséből adódó halmozódást. A regisztrált munkanélküliekkel kapcsolatos definíciókat, szabályozásokat „A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény” (Flt.) tartalmazza. A törvény 2005. november 1-i hatállyal jelentősen módosult, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a munkanélkülieket aktívabb önálló álláskeresésre ösztönözze. Ezzel együtt átalakult a munkanélküli ellátási rendszer is. A törvénymódosítás csak az újonnan belépőkre vonatkozik, ezért a régi és az új fogalmakat is ismertetjük:

2005. november 1-ig: Regisztrált munkanélküli: az állami munkaközvetítő irodában nyilvántartásba vett személy, aki munkaviszonnyal nem rendelkezik, nem tanuló, nyugdíjjal nem rendelkezik, foglalkoztatást elősegítő támogatásban nem részesül, munkát vagy önálló foglalkoztatást keres és ennek érdekében munkavégzésre rendelkezésre áll. Regisztrált pályakezdő: a regisztrált munkanélküliek közül azok a 25. életévüket – felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén 30. életévüket – be nem töltött fiatalok, akik tanulmányaik befejezését követően munkanélküli ellátásra nem szereztek jogosultságot. Regisztrált munkanélküliségi ráta: a regisztrált munkanélküliek zárónapi létszáma az előző év január 1-i gazdaságilag aktív népesség százalékában. Munkanélküli járadékban részesülő: a regisztrált munkanélküliek közül azok, akik munkanélkülivé válásukat megelőzően járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tettek és így a Foglalkoztatási Törvényben (Flt.) meghatározottak szerint munkanélküli járadék folyósítására jogosultságot szereztek. Álláskereső juttatásban részesül: a regisztrált munkanélküliek közül azok, akiknek legalább 180 napra megállapított munkanélküli járadéka lejárt és álláskeresési megállapodást kötöttek a munkaügyi kirendeltséggel. Nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő: a regisztrált munkanélküliek közül azok, akik a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítették és az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb 5 év hiányzik, valamint megfelelnek az Flt.-ben meghatározott egyéb feltételeknek. Rendszeres szociális segélyben részesülő: a regisztrált munkanélküliek közül azok, akik munkanélküli ellátásra való jogosultsági idejüket kimerítették és akiknek a települési önkormányzat az 1993. évi III. tv. szerint rendszeres szociális segélyt állapított meg.

136

Aktív foglalkoztatáspolitikai eszközben résztvevő: mindazok a személyek, akik az Flt. szerinti valamely foglalkoztatást elősegítő támogatásban részesülnek. Regisztrált munkanélküliek esetében a résztvevők a támogatás idejére kikerülnek a regisztrált munkanélküliek állományából. 2005. november 1-től: Regisztrált álláskereső az a személy, aki -

munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezi,

-

oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, öregségi nyugdíjra nem jogosult

-

az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat

-

maga is aktívan keres munkahelyet és elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központ kirendeltségével álláskeresési megállapodást köt, és a megfelelő munkahelyre szóló állásajánlatot elfogadja, és

-

akit a kirendeltség álláskeresőként nyilvántart.

A regisztrált álláskereső álláskeresési járulékban részesülhet, ha álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik.

Álláskeresési segélyre az jogosult, akinek nincs elég munkaviszonya ahhoz, hogy az álláskeresési járadékra jogosult legyen, vagy a járadékos időszak kimerítése után sem talált állást, vagy nyugdíj előtt álló álláskereső.

137

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE Oldal 2.1.

A 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban, 2005-ben

2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 3.1.

25 27 28 31 32

3.4.

Az EU 15-64 éves népességének gazdasági aktivitása, 2002-2005. Az aktivitási ráták az EU tagországokban nem és életkor szerint, 2005-ben A 15-64 éves népesség gazdasági aktivitása, 2002-2005-ben A munkavállalási korú* népesség gazdasági aktivitása 2002-2005-ben A 15-64 évesek foglalkoztatási rátájának alakulása az EU tagországaiban, 2002-2005 Az EU foglalkoztatásának növekedése 1998, 2005 Foglalkoztatási ráták az Európai Unióban és Magyarországon, nemek és életkorok szerint, 2005 A foglalkoztatottak megoszlása iskolai végzettség és nemek szerint, 2005

3.5.

Az egyes szektorokban foglalkoztatottak aránya 1995,2004

49

3.6.

A foglalkoztatottak száma és aránya nemzetgazdasági ágak szerint, 20022005 A foglalkoztatottak számának alakulása nemzetgazdasági ágak és nemek szerint, 2002- 2005

50

A foglalkoztatottak számának változása és aránya gazdasági szektorok szerint, 1992-2005

52

A foglalkoztatottak* száma foglalkoztatási főcsoportok szerint 1994,2004,2005 3.10. A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége, 1998-2005 3.11. A 15-74 éves népesség munkaerő-piaci státusza, a legmagasabb iskolai

53

3.2. 3.3.

3.7. 3.8. 3.9.

3.12. 3.13. 3.14. 3.15. 3.16. 3.17.

végzettség szerint, 2005-ben Atipikus foglalkozások aránya az EU-ban, 1998,2004 Az önállók száma 1992-2005-ban A regisztrált gazdasági szervezetek száma, 2002-2005. A regisztrált vállalkozások száma és megoszlása ágazatok szerint 20042005 4.fősnél nagyobb szervezetekben alkalmazásban állók száma a szervezet mérete szerint, 2004-2005 A 2000-ben illetve 2004-ben legfontosabb 10, az európai régióba újabb migránsokat küldő ország

38 40 41 42

51

54 55 58 65 66 67 68 71

3.18.

Munkavállalási engedélyek, regisztráció és zöldkártya 2003-2004

74

3.19.

Munkavállalási engedélyek, regisztráció és zöldkártya 2005-2006 I félév

75

138

3.20. A magát roma nemzetiségűnek valló népesség és az össznépesség iskolai végzettségi összetétele a 30-34 évesek korcsoportjában, 1990 és 2001 3.21. A megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését segítő program

78 84

létszámadatai, 1999-2005 4.1.

A munkanélküliségi ráták alakulása az EU tagországokban, 2002-2005

89

4.2. 4.3.

A munkanélküliek száma korcsoportonként és nemenként, 2000-2005. A munkanélküliek száma* a munkakeresés elsődleges oka szerint

92 94

4.4.

A munkanélküliek aránya a munkakeresés időtartama szerint

95

4.5.

A munkanélküliek* száma korábbi foglalkozásuk nemzetgazdasági ága szerint

96

4.6.

A munkanélküliek megoszlása iskolai végzettség szerint,1998-2005

97

4.7.

A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) száma és arányai 1997-2005ben

100

4.8.

A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) korcsoportonkénti megoszlása, 1998-2005

101

4.9.

A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) megoszlása iskolai végzettség és állománycsoport szerint 1998-2005

101

4.10. A regisztrált és az ellátásban részesülő munkanélküliek (álláskeresők) havi átlagos létszáma

103

4.11. A munkanélküli járadék átlagos összege 2005. szeptember 20. és október 20. között

104

4.12. Az aktív eszközökben érintettek* létszáma 4.13. Az aktív eszközökben havonta résztvevők éves átlagos létszáma 5.1. A 15-64 éves népességből az inaktívak száma, 1992-2005. 5.2. Iskolarendszerű oktatásban részt vevő nappali tagozatos inaktív népesség, 2005

108

5.3.

A munkavállalási korú inaktív népességből a nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma, korcsoportonként, nemenként 2005.

113

5.4.

Munkára váró inaktívak, 2000-2005

116

6.1.

Regionális különbségek a tervezési statisztika régiók foglalkoztatottsági arányai és munkanélküliségi rátái között (1999 – 2005)

120

6.2.

A regisztrált munkanélküliségi ráta alakulása a megyékben (1990-2003) Regisztrált munkanélküliségi ráta alakulása az egyes településtípusokban (2000 – 2005)

121

6.3.

109 111 112

122

139

6.4.

Bruttó havi keresetek regionális különbségei a tervezési régiók szintjén (1989 – 2005)

124

6.5.

A havi bruttó átlagkeresetek alakulása a fővárosban és a megyékben

125

7.1.

A versenyszférában és a költségvetési intézményeknél dolgozók bruttó keresetének alakulása 2000-2005 A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresetének alakulása a nemzetgazdaságban, 2005 Teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete, *legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2005 A havi bruttó és nettó átlagkereset, a fogyasztói-árindex, valamint a reálkereset indexe, 1990–2005

126

7.2. 7.3. 7.4.

140

128 130 131