ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2009) 94(1): 63–72.
A magyarországi Chelostoma-fajok (Hymenoptera: Megachilidae) elterjedési és elıfordulási gyakoriságának idıbeni változása HAVAS ENIKİ1*, RÉPÁSI VIKTÓRIA2, STASZNY ÁDÁM3 és SÁROSPATAKI MIKLÓS1 1
Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, H–2103 Gödöllı, Páter Károly utca 1. *E–mail:
[email protected] 2 Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, H–1088 Budapest, Baross utca 13. 3 Szent István Egyetem, Halgazdálkodási Tanszék, H–2103 Gödöllı, Páter Károly utca 1.
Összefoglalás. A cikkhez a hazai 9 Chelostoma-faj lelıhelyadatainak összegyőjtését és adatbázisba rendezését végeztük el. Az így nyert adatbázis segítségével megszerkesztettük a fajok elterjedésének UTM-térképeit, valamint kiszámítottuk az elterjedési, illetve elıfordulási relatív gyakoriságokat. Öszszesen 489 alkalommal történt Chelostoma-győjtés 159 UTM-négyzetben, így az országos lefedettség mindössze 15%-os. A relatív elterjedési gyakoriságok statisztikai elemzése során kimutattuk, hogy míg három faj gyakorisága határozott növekedést (Chelostoma campanularum, Chelostoma distinctum, Chelostoma ventrale), addig egy fajé csökkenést mutat (Chelostoma florisomne). A többi öt faj nem mutatott szignifikáns változást. Kulcsszavak: gyakoriságváltozás, UTM-térkép, Chelostoma florisomne, természetvédelmi helyzet, veszélyeztetettség.
Bevezetés A megporzó szervezetek szerepe kulcsfontosságú az életközösségekben (KEARNS & INOUYE 1997, BLACK et al. 2001), a megporzás az egyik legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatás (PIMENTEL et al. 1997, COSTANZA et al. 1997). Ugyanakkor az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban találkozunk olyan tudományos közleményekkel, melyekben „megporzási krízist” emlegetnek, és felhívják a figyelmet arra, hogy egy ilyen válság nagyon súlyos következményekkel járhat (KEARNS et al. 1998, STEFFAN-DEWENTER et al. 2005, BENJAMIN, & MCCALLUM 2008). Mivel Európában a méhek a legfontosabb és leghatékonyabb megporzó szervezetek (O’TOOLE & RAW 1991), a fentiek fényében nagyon fontosak és aktuálisak a méhekkel, elsısorban vadméhekkel kapcsolatos kutatások. A háziméh mellett a Kárpát-medencében több mint 600 vadméhfaj él, és ezek között az egyik legjelentısebb csoport a mővészméhek (Megachilidae) családja. A gerinctelen állatfajok védelme mindig jelentıs lemaradást mutat a gerincesekéhez képest. A hazai védett fajlistán is egyértelmően alulreprezentáltak a gerinctelen csoportok (KöM 2001). Amíg a hazai gerinces fajoknak 86 %-a védett, addig a gerincteleneknek mindössze 1,1 %-a. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is nagyon hasonló a helyzet (IUCN 2001). Természetesen a gerincteleneken belül is jelentıs különbségek tapasztalhatók, hiszen a lepkék és bogarak közül meglehetısen sok faj védett, míg a hártyásszárnyúak rendje az egyik legmostohább helyzetben levı csoport.
63
HAVAS E. et al.
A mővészméhek meglehetısen változatos élıhelyeket igényelnek. Ahhoz ugyanis, hogy életfeltételeiket maradéktalanul megtalálják, nemcsak jó táplálkozóhelyre van szükségük, hanem speciális fészkelıhelyre is. Mindemellett a fészek elkészítéséhez szükséges anyagokat (sár, növényi darabok, stb.) is meg kell találniuk a közelben. Ezen három feltétel miatt a mővészméhek sokszor három eltérı jellegő területet igényelnek mozgáskörzetükön belül, és emiatt nagyon alkalmasak lehetnek egy élıhely változatosságának minısítésére (MATHESON et al. 1996). Mindemellett a mővészméhek könnyebben határozhatók, mint sok más vadméhcsoport (MÓCZÁR 1958). Ezáltal viszonylag „könnyen kezelhetık”, és így jobban felhasználhatóak természetvédelmi vizsgálatokban. Ugyanakkor az egyes fajok természetvédelmi helyzetérıl, veszélyeztetettségérıl gyakorlatilag semmit nem tudunk, legfeljebb annyit, hogy néhányan szerepelnek egyes európai országok vörös listáin (pl. Megachile lagopoda, Megachile ligniseca) (GÄRDENFORS 2000). A munka során négy múzeumi győjtemény, illetve egy magángyőjtemény anyagának feldolgozásával, valamint a hazai szakirodalom adatainak beépítésével adatbázist készítettünk a hazai Chelostoma-fajok győjtési adatairól. Korábban nem készült olyan tanulmány, amely a magyarországi Chelostoma-fajok országos elıfordulásával foglalkozik. Az elsı győjtési adatok 1877-bıl származnak MOCSÁRY SÁNDOR munkájának köszönhetıen. Jelen tanulmány 9 Magyarországon győjtött Chelostoma-faj gyakorisági adatait dolgozza fel.
Anyag és módszer Az adatgyőjtés során feldolgoztuk a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum, valamint Józan Zsolt mernyei magángyőjteményének mővészméh anyagait. Az adatok összesítése során 1100 példány elıfordulási adatait tartalmazó adatbázist kaptunk. A kapott adatbázis alapján kiszámítottuk a fajok elıfordulási- és elterjedési gyakoriságát. Az elıfordulási gyakoriság kifejezi, hogy az adott idıszakban történt győjtések hány százalékában került elı az adott faj, az elterjedési gyakoriság pedig azt fejezi ki, hogy az adott idıszakban adatokkal lefedett UTM-négyzetek hány százalékában került elı a faj. A térképeket 10×10 km-es felbontású UTM-négyzethálóban szerkesztettük meg, az UTM-adatok meghatározása a „BioTér” programcsomag részét alkotó "Hely@UTM" program (DÉVAI et al. 2000), illetve térképek segítségével történt. Az elıfordulási és elterjedési gyakoriságokat elsı menetben az összesített adatok alapján számoltuk ki. Így összesített, több évtizedre vonatkoztatott gyakorisági értékeket kaptunk az egyes fajokra. Ez alkalmas arra, hogy egy általános képet kapjunk arról, melyek a ritka és melyek a gyakori fajok. Veszélyeztetettségükrıl a gyakoriságok idıbeli változásai alapján kaphatunk pontos képet. A relatív gyakorisági értékeket ennek megfelelıen négy idıszakra bontva számoltuk ki (1960 elıtt; 1960–1979; 1980–1989; 1990– 2008), így képet kaptunk azok idıbeli változásáról, valamint a fajok veszélyeztetettségérıl. A periódusok hosszát az adott idıszakban történt győjtési intenzitás függvényében állapítottuk meg. Z-próbával vizsgáltuk (REICZIEGEL et al. 2007), hogy statisztikailag van-e különbség az egyes fajok relatív gyakoriságai között a különbözı idıperiódusokban.
64
A MAGYARORSZÁGI CHELOSTOMA-FAJOK ELTERJEDÉSE
Eredmények és értékelés Az elıfordulási és elterjedési gyakoriságokat az 1. és a 2. táblázatban tüntettük fel négy idıperiódusra bontva, valamint összesen. Az adatbázis alapján fajok elterjedési térképeit is megszerkesztettük (1–9. ábra). A Chelostoma campanularum elıfordulási gyakoriságát a statisztikai módszer miatt csak három periódus összevonásával (1–2–3: 1960 elıttıl 1989-ig) tudtuk vizsgálni. Így a faj relatív elıfordulási gyakoriságában 1990 elıtt és 1990 után szignifikáns növekedést tapasztaltunk (z=3,14; p<0,0001). A Chelostoma distinctum fajnál nincs szignifikáns különbség a négy egymást követı periódus között, azonban az 1960 elıtti és 1990 utáni adatokat összehasonlítva kijelenthetjük, hogy a faj relatív elıfordulási gyakorisága szignifikánsan növekedett (z=2,75; p=0,003). A Chelostoma emarginatum elıfordulási gyakoriságának vizsgálatakor az elsı két periódus között szignifikáns növekedést találtunk (z=2,52; p=0,0054), a második (1960–1979) és a harmadik (1980–1989) periódus között pedig szignifikáns csökkenést (z=2,74; p=0,003). A harmadik és negyedik periódus között nincs szignifikáns különbség. A Chelostoma florisomne esetében az elsı és a második periódus között nincs különbség, a második és a harmadik között viszont szignifikáns csökkenés tapasztalható (z=2,06; p=0,0202). A harmadik és a negyedik intervallum között megint nincs eltérés, így összességében a faj relatív elıfordulási gyakorisága szignifikánsan csökkent. Annak ellenére, hogy a Chelostoma foveolatum elıfordulási gyakoriságainak összehasonlításakor az utolsó két periódus alacsony értékei miatt az adatokat nem lehet statisztikailag értelmezni, valószínősítjük a gyakoriság csökkenését, mivel 1990 óta egyáltalán nem került elı a faj. A Chelostoma handlirschi esetében szintén kevés az adat a statisztikai elemzéshez, de 1990 óta ez a faj sem került elı, így a gyakoriság csökkenése itt is feltételezhetı. A Chelostoma rapunculi fajnál az elsı és második periódus között szignifikáns csökkenést kaptunk (z=3,12; p=0,00001), a második és a harmadik idıintervallum között pedig szignifikáns növekedést (z=2,35; p=0,0094). Összehasonlítottuk az elsı és a harmadik periódus gyakoriságát is, és ezek között nem volt szignifikáns különbség, így arra a következtetésre jutottunk, hogy a faj relatív elıfordulási gyakorisága helyreállt, azóta nincs változás. A Chelostoma styriacum esetében szintén kevés adat állt rendelkezésünkre a statisztikai elemzéshez, viszont abból, hogy az elsı két periódusban egyáltalán nem került elı, az utolsó kettıben pedig megjelent, feltételezhetjük az elıfordulási gyakoriság növekedését. A Chelostoma ventrale fajnál is össze kellett vonnunk az elsı három periódus adatait annak érdekében, hogy statisztikailag értelmezhetı eredményt kapjunk. Így 1990 elıtt és 1990 után szignifikáns növekedést kaptunk (z=2,34; p=0,0094). A statisztikai elemzést elvégeztük a relatív elterjedési gyakoriságokra is. Több faj esetében (Chelostoma handlirschi, Chelostoma styriacum, Chelostoma ventrale), ahol nem volt megfelelı az adatok mennyisége, nem tudtunk statisztikai elemzést végezni. Azon fajoknál (Chelostoma campanularum, Chelostoma distinctum, Chelostoma emarginatum, Chelostoma
65
HAVAS E. et al.
florisomne, Chelostoma foveolatum, Chelostoma rapunculi), ahol megfelelı mennyiségő adat állt rendelkezésre, a periódusok között nem kaptunk szignifikáns különbséget. A relatív elıfordulási gyakoriságok statisztikai elemzése alapján tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy három faj gyakorisága határozottan növekedett (Chelostoma campanularum, Chelostoma distinctum, Chelostoma ventrale), egy fajé pedig csökkent (Chelostoma florisomne). Bár statisztikai adatokkal nem alátámasztható, de feltételezzük további két fajnál a relatív elıfordulási gyakoriság csökkenését (Chelostoma foveolatum és Chelostoma handlirschi), valamint a Chelostoma styriacumnál a gyakoriság növekedést.
1. táblázat. A magyarországi Chelostoma-fajok elıfordulási gyakoriságainak alakulása négy idıperiódusra bontva. Magyarázat: esem = egy eseménynek számít az egy lelıhelyen három napon belül történt összes győjtés; elf. = elıfordulási gyakoriság (az adott idıszakban történt győjtések hány százalékában került elı az adott faj). Table 1. The relative frequency of occurrence of Hungarian Chelostoma species in four periods. esemény = number of recording events; elf. gyak. = relative frequency of occurrence.
Fajok Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma
összesen esem. elf. campanularum distinctum emarginatum florisomne foveolatum handlirschi rapunculi styriacum ventrale Összes esemény:
24 27 126 214 27 10 120 9 14 489
4,90 5,51 25,71 43,67 5,51 2,04 24,49 1,84 2,86
1960 elıtt 1960-1979 1980-1989 1990 után esem. elf. esem. elf. esem. elf. esem. elf. 1 0,55 5 2,76 41 22,65 86 47,51 11 6,08 8 4,42 55 30,39 0 0,00 2 1,10 181
1 6 49 68 12 0 20 0 2
0,76 4,55 37,12 51,52 9,09 0,00 15,15 0,00 1,52 132
11 6 15 29 4 2 25 1 4
12,94 7,06 17,65 34,12 4,71 2,35 29,41 1,18 4,71 85
11 10 21 31 0 0 20 8 6
12,09 10,99 23,08 34,07 0,00 0,00 21,98 8,79 6,59 91
2. táblázat. A magyarországi Chelostoma-fajok elterjedési gyakoriságainak alakulása négy idıperiódusra bontva. Magyarázat: elt. = elterjedési gyakoriság (az adott idıszakban adatokkal lefedett UTMnégyzetek hány százalékában került elı a faj). Table 2. The relative distribution frequencies of Hungarian Chelostoma species in four periods. elt. gyak = relative distribution frequency.
Fajok Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma Chelostoma
66
összesen UTM elt. campanularum distinctum emarginatum florisomne foveolatum handlirschi rapunculi styriacum ventrale Összes UTM:
20 21 70 100 19 9 55 9 13 159
12,58 13,21 44,03 62,89 11,95 5,66 34,59 5,66 8,18
1960 elıtt UTM elt. 1 4 25 46 8 7 22 0 2 66
1,52 6,06 37,88 69,70 12,12 10,61 33,33 0,00 3,03
1960-1979 UTM elt. 1 5 32 38 9 0 15 0 2 62
1,61 8,06 51,61 61,29 14,52 0,00 24,19 0,00 3,23
1980-1989 UTM elt. 9 5 11 18 3 2 17 1 4 38
23,68 13,16 28,95 47,37 7,89 5,26 44,74 2,63 10,53
1990 után UTM elt. 9 9 14 17 0 0 14 8 5 44
20,45 20,45 31,82 38,64 0,00 0,00 31,82 18,18 11,36
A MAGYARORSZÁGI CHELOSTOMA-FAJOK ELTERJEDÉSE
1. ábra. A Chelostoma campanularum magyarországi elterjedése. Figure 1. Distribution map of Chelostoma campanularum.
2. ábra. A Chelostoma distinctum magyarországi elterjedése. Figure 2. Distribution map of Chelostoma distinctum.
67
HAVAS E. et al.
3. ábra. A Chelostoma emarginatum magyarországi elterjedése. Figure 3. Distribution map of Chelostoma emarginatum.
4. ábra. A Chelostoma florisomne magyarországi elterjedése. Figure 4. Distribution map of Chelostoma florisomne.
68
A MAGYARORSZÁGI CHELOSTOMA-FAJOK ELTERJEDÉSE
5. ábra. A Chelostoma foveolatum magyarországi elterjedése. Figure 5. Distribution map of Chelostoma foveolatum.
6. ábra. A Chelostoma handlirschi magyarországi elterjedése. Figure 6. Distribution map of Chelostoma handlirschi.
69
HAVAS E. et al.
7. ábra. A Chelostoma rapunculi magyarországi elterjedése. Figure 7. Distribution map of Chelostoma rapunculi.
8. ábra. A Chelostoma styriacum magyarországi elterjedése. Figure 8. Distribution map of Chelostoma styriacum.
70
A MAGYARORSZÁGI CHELOSTOMA-FAJOK ELTERJEDÉSE
9. ábra. A Chelostoma ventrale magyarországi elterjedése. Figure 9. Distribution map of Chelostoma ventrale.
Köszönetnyilvánítás. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a múzeumi példányokat összegyőjtötték, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának (Budapest), a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak (Zirc), a Mátra Múzeumnak (Gyöngyös) és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak hogy rendelkezésünkre bocsátották győjteményüket. Külön köszönetet érdemel JÓZAN ZSOLT, aki nemcsak magángyőjteményével, hanem értékes tanácsaival is segítette munkánkat.
Irodalomjegyzék BENJAMIN, A. & MCCALLUM, B. (2008): A World Without Bees. Guardian Books, London, 298 pp. BLACK, S.H., SHEPARD, M. & ALLEN, M.M. (2001): Endangered invertebrates: the case for greater attention to invertebrate conservation. Endangered Species UPDATE 18: 42–50. COSTANZA, R., D'ARGE, R., DE GROOT, R., FARBER, S., GRASSO, M., HANNON, B., LIMBURG, K., NAEEM, S., O'NEILL, R.V., PARUELO, J., RASKIN, R.G., SUTTON, P. & VAN DEN BELT, M. (1997): The value of the world’s ecosystem services and natural capital. Nature 387: 253–260. DÉVAI GY., HARANGI J. & MISKOLCZI M. (2000): BioTér 2.0 Program (Biotikai Hálótérképezı Program) Kézirat. GÄRDENFORS, U. (2000): Rödlistade arter i Sverige. The 2000 Swedish Red List of Swedish Species. ArtDatabanken, SLU, Uppsala IUCN 2001. IUCN Red List Categories and Criteria, Version 3.1. IUCN Species Survival Comission. IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK
71
HAVAS E. et al.
KEARNS, C.A. & INOUYE, D.W. (1997): Pollinators, flowering plants and conservation biology. BioScience 47: 297–307. KEARNS, C.A., INOUYE, D.W., & WASER, N.M. (1998). Endangered mutualisms: The conservation of plant-pollinator interactions. Ann. Rev. Ecol. Syst. 29:83–112. KöM (2001): 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérıl, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentıs növény- és állatfajok közzétételérıl MATHESON, A., BUCHMANN, S.L., O’TOOL, C., WESTRICH, P. & WILLIAMS, I.H. (eds.) (1996): The conservation of bees. Academic Press, London, 252 pp. MÓCZÁR M. (1958): Mővészméhek – Megachilidae. Hymenoptera III. In: Magyarország állatvilága, Fauna Hungariae 35, XIII. kötet, 12. füzet. Akadémia Kiadó, Budapest, 76 pp. O’TOOL, C. & RAW A. (1991): Bees of the World. Blandford Publishing, London, 191 pp. PIMENTEL, D., WILSON, C., MCCULLUM, C., HUANG, R., DWEN, P., FLACK, J., TRAN, Q., SALTMAN, T. & CLIFF, B. (1997): Economic and environmental benefits of biodiversity. BioScience 47: 747 757. STEFFAN-DEWENTER, I., POTTS I.G., & PACKER, L. (2005): Pollinator diversity and crop pollination services are at risk. Trends in Ecology & Evolution, 20:651–652 REICZIEGEL, J., HARNOS A. & SOLYMOSI N. (2007): Biostatisztika nem statisztikusoknak. Pars Kft., Nagykovácsi, 455 pp.
Changes in the relative distribution frequency and occurence of Chelostoma species (Hymenoptera: Megachilidae) in Hungary ENIKİ HAVAS1, VIKTÓRIA RÉPÁSI2, ÁDÁM STASZNY3 & MIKLÓS SÁROSPATAKI1 1
Szent István University, Department of Zoology and Animal Ecology, H–2103 Gödöllı, Páter K. u. 1., Hungary. E–mail:
[email protected] 2 Department of Zoology, Hungarian Natural History Museum, H–1088 Budapest, Baross utca 13., Hungary. 3 Szent István University, Department of Fish Culture, H–2103 Gödöllı, Páter K. u. 1., Hungary.
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2009) 94(1): 63–72.
Abstract. The distribution data of the 9 Chelostoma species occurring in Hungary were collated into a database. On the base of these data the distribution maps were produced, and relative distribution frequencies and frequencies of occurrence were calculated. Our summarised data contained about 489 collecting occasions and covered the 15% of the UTM squares in Hungary. The relative distribution frequencies of three species (Ch. campanularum, Ch. distinctum, Ch. ventrale) increased, while only one species (Ch. florisomne) showed decreasing distribution frequencies. The other 5 species had no significant changes. Keywords: UTM-map, Chelostoma florisomne, conservation status, endangerment.
72
