KERESZTÉNY MAGVETŐ XLIX. é v f o l y a m .
Május—Junius.
3. füzet.
A magyar unitárius egyház hitelver a XVI. században. Irta: Dr. Borbély István. (Folytatás.) G) A k eresztel
ésrol.
A XVI. század unitárius theológusail a bibliában való nagy, jártasság jellemzi. Ismerik s csodás emlékezéssel idézik a n n a k minden részét. Csak említeni kellett valamely bibliai fogalmai s ők végnélkül sorolták fel azokat a szentírásbeli helyeket, ahol e fogalomról szó volt. Készültség dolgában felülmúlhatatlanok. Azonban e töruéiujszöu\e\g\isinerelük nem társult egyszersmind kellő vallásos invencióval. Hogy a vallástudománynak problémái volnának s hogy e problémákból hitrendszert kellene (mert lehet) fölépíteni, a r r a 1571-ig egyetlen unitárius reformátor sem gondolt. Mind az a gyűlölködés, amely a magyar irodalomnak első nagyszabású polémiáját előidézte, tulajdonképpen oly elvi ellentétek miatt keletkezett, amely elvieknek gyakorlati jelentősége felől egyik1 fél sem volt tisztában. Elfogadták szent könyvül a bibliát s hitték annak csalhatatlan igazságát, de egyikük sem vizsgálta, hogy vájjon a bibliai tanítások hogyan viszonylatiak a mindennapi élethez. Valóban, alig lehet ma elképzelnünk, mit talállak a magyar protestáns kor hittudósai szépnek a hitben. V á j j o n mi volt szerintük jellemfejleslzlŐ, léleknemesítő ? io3_io4 Dávid, Ferenc: Rövid útmutatás Eiijj lap. 105 E kérdéssel Socinus Faustus is foglalkozott 1578-ban (De Christo servatore 60—61 lap.) 106 Dávid F„: A prédikációknak első része. T, lap, 107 Dávid F: Rövid útmutatás. Eiij, lap. Keresztény Magvető
1914.
Jesu
A MAGYAR
1 3 0
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
!
A gyakorlati vonatkozásból Dávid 1 jFieremc csupán egyet említ, a keresztel ést. Azonban ennek tárgyalásában sem igyekszik mélységre. N e m a keresztelés jelentését vizsgálja, h a n e m azon bib'liai helyeket sorol ja föl, ahol e fogalomról szó van. Bár ez idézetei s e m m á s természetűek a többi argumentumnál, észre lehet vennünk, hogy ált a l u k Dávid ú j í t a n i a k a r t k o r a s z e r t a r t á s á n . A p á p a — í r j a — »ki rekesz tette az igaz keresztségét, mellyel megkeresztelik v a l a a megtérteket, kik igaz hitből és a n n a k n y i l v á n való vallásából k í v á n j á k v a l a a keresztséget. És a gyermek cséknek bűvös-bájos keresztségét szörzé és par a n c s o l á helyébe. 1 0 8 A g y e r m e k megkeresztelését tehát a p á p a s á g intézményének tartotta s tiltakozott ellene. 109 Tiltakozását 110 sok egyéb mellett főleg azzal okolta, U1R
Dávid Ferenc: Az egyőmagától való. 63 lap. Dávidnak e tanítása ellen Melius 1567-ben ismételten tiltakozott. Tiltakozásából ( K i s s A. : A XVI. században tartott ref. zsinatok. „Debreceni zsinat" címen) Dávidék állítása így vonható ki: (i. m. 558—559. 1.) „Akik hisznek, azt kell keresztelni, Marc. 16. Joan 5. 16. A kicsinyek nem hisznek, mert nem hallhatnak, hát nem kell megkeresztelni." „Christus és az apostolok, Cornelius és sok pogányból lett keresztyének, a szerecsen hopmester is, nagykorukban keresztelkedtek meg. Hát most is nagy korukban kell megkeresztelkedni." „Csak a nagyok hihetnek, térhetnek, halhatnak, újulhatnak, tanulhatnak, nem a kicsinyek." E tételeket Melius a debreceni zsinaton ismételten cáfolta. 1567. augusztus havában „A háromságról" címen könyvet is adott ki, mely szintén bőven szól Dávidéknak e tana ellen. (i. m. 598. 1.) 110 Dávid Ferenc a gyermekkeresztelés elleni tiltakozását legrészletesebben 1569-ben fejtette ki „De regno Christi" c. könyve függelékében a „Tractatus de paedobaptismo" fejezetben. A 37 argumentumból, melyet tiltakozásul felsorol, mint fontosabbat, idézem a következőket: 2. Mandatum est, ut prius do'ceamus, postea baptisemus, prius ergo docendi infantes, antequam baptisentur: Ite docete omnes gentes, baptizantes. Math. 28. 4. Reprobi non sunt baptisandi, multi ex infantibus sunt reprobi, ergo abstinendum, ne profanetur sacramentum per nostram ignorantiam. 5. Qui non credit, a baptismo arcendus est. Infantes non credunt, ergo Si ereditis, licet. Acto 8. Deut. 1. nec sciunt malum, nec bonum, 6. Cogi homines ad paedobaptismum, est sacramento plus tribuere, quam par sit, et papac opinionem stabilire, qui docet, neminem posse absque baptismo salvari. Ergo non properandum praecipitanter. 9. Si infantes necessario baptisandi sunt, ergo et communicandi, par enim ratio est, ut ostendit vetustas, quae eiusmodi inanes lotiones et coenas pueris obtrudere coacta fűit. 1119
131 A M A G Y A R
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
hogy az apostol tanítása szerint: »el menvén, tanítsatok mindeneket, megkeresztelvén ő k e t . « m Minthogy pedig csecsemő gyermeket n e m lehet tanítani, el kell hagyni a kisded keres ztelést is! s helyette a felnőtteken kell e szertartást végrelhajtanj, még pedig ar h a r m i n c a d i k életévben. 1 1 2 A szertartás f o r m á j á r ó l a következőket jegyezte föl: »Rövidesen azért ezt vallom: keresztelni Atyának, F i ú n a k és Szentléleknek nevében, — nem a s z e n t h á r o m s á g Istennek nevében, sem az egy állatú és h á r o m s z e m é l y ű 10. Non datur baptismus absque poenitentia. Infantes poenitare nesciunt. Ergo. Ioannís 2. Actorum 2. Baptisebantur ncmpe a Ioanne Baptista confitentes peccata sua. Marci 1. 14. Coena domini externam confessionem postulat, ergo et baptismus. Interroges, cur infantes a coena arcentur et iisdem argumentis probabis eosdem a baptismo arcendos esse. Quid enim aliud est baptismus, quam de sua fide publica contestatio et hominis signaculum. Vide Actorum 16. de Lydio. 15. Christi symbola ad ipsios commemorationem et praedicationem sunt ordinata. Infantes horum nihil facere possunt. Ergo. 16. Fides ex audita, auditus verbum Dei. Si dixeris, infantes fidem habere, novam novae fidei revelationem in illis demonstrabis: quod ex Dej verbo probare magnam poteris. 17. Chrlstus annorum triginta baptisatur et nobis exemplo sunt quotquot. Apostoli baptisantur, qui de infantibus nullám mentionéin unquam fecerunt. 20. Novi testamenti sacramenta sunt spiritualia, infantes tot carnales. 22. Qui accedit ad sacramenta, probare seipsum debet, infantes non possunt. Ergo. 23. Qui Christianus fieri vult, exuere veterem hominem, induto novo debet et nova fieri creatura. Hoc facere non possunt infantes. Ergo. 25. Ilii vere fratres dicuntur, qui ex eodem pocula bibere possunt, infantes non possunt. 26. Qui sacramentorum externam partem tantum sumit, nihil sumit. Infantes aqua sola tinguntur, cum careant ratione. Ergo. 34. Baptismus, qui a prophetis figuratus est, nihil ad infantes pertinet, Ergo. Ezechielis 36. Zachariae 13. 37. Adultos caecos, mutos et surdos nemo unquam baptisare audebit. tanto minus infantes, qui nec ambulare, nec comedere, nec audire, aut loqui possunt. (Idézett mű, KK—KKii.,2, 275—281. lap.) 111 Euntes docete gentes, baptisantes eos. 112 Dávid Ferenc: De regno Christi: Mysterium magnum est, triginta annorum Ghris'.us baptismum accepit, exemplum nobis dans, ac nos ita docens, non ut trigesimum expectemus annum, sed idoneum Christum confitendi tempus." (QQ\, lap.)
A
1 3 2
MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
Istennek nevében keresztelni, h a n e m vallást tenni, hogy az atya m i n d e n jó a j á n d é k o k n a k első és igaz kútfeje, Jak. 1. A Krisztusnak pedig nevében, mert a Krisztus által vagyon megengesztel és ünk az atyaIstennel és ő általa adatnak m i n e k ü n k Istennek minden javai; sem találtatik más név az ég alatt, melyben kelljen üdvözülnünk, h a n e m csak a Krisztus neve, sem m á s hit, m e r t hívén a Krisztusban, hiszüjnk az atya Istenben, látván a Krisztust, látjuk az atyát, Joan. 6.14. Ez a Krisztusban Való hit és tisztelet ia m e n n y e i atyának hitére és tiszteielére viszem A szent léleknek pedig nevében kereszteltetünk, m e r t mindn y á j a n , kik igazán kereszteltettünk, a Krisztusban öltözünk és ia szlent léleknek a j á n d o k á t vesszük. Luk. 24. Act. 1:2. Vallom azért fez igéknek folyásából 1 , hogy h a valaki igaz keresztséget lakar felvenni, hogy megismerje és higyjie, hogy az atya Istentől adattatik, főképpen ez a jó őnekie és hogy ő igazit j a őtet és m i n d e n bűneit eltörli, csak önmagáért. Ezeket pedig cselekedi az atya Isten az ő fiáblan és fiának általa, melyben bölcsességének és hozzánk 1 való jótéteményének drága kincseit mi belénk önti, hogy e világnak megölettessünk és csak őnekie választolt szolgái legyünk, ő tőle csináltatván és formáltatván. Ézs. 44. Szükség, mondom, hogy vallja és megismerje, hogy Istennek jóvaival állhatatosan nem részesülhet, hanem h a megesméri, hogy az Isten az ő lelkének általa az ő lelkének szemeit megvilágosítja, hogy ezekét a Jókat az ő szivében megérezze és az ő belső emberében valóban megújuljon, szükség megismerni.« 113 'A keresztelésről való ezen t a n nem volt tulajdonképpen a Dávidé, mert ő is Servétoból kölcsönözte. H a az ember összehasonlítja Dávid könyveit Servetoévat s filológiai pontossággal megállapítja a kölcsön vételt, úgy találja, hogy a Restitutio Christianisminek nem csupán szellemét s rendszerét vette át, hanem a szövegét is. í m e pld. a De regina Chrísti liber primus. De regno Antichristi liter sficundus (1569-ből) pontosan összehasonlítva Servetonak Restitutio Chrístmnismi-iával. A baloldali számok jelölik azon oldatokat, amelyeknek szövege szó szerint megtalálható Serveto idézett könyvében a jobb hasábban látható lapon. 113
Dávid Ferenc: A prédikációknak elsó' része: Exix lap.
133 A MAGYAR
UNITÁRIUS
Dávid (De regno Christi.) 21—31 oldal 32—43 )> 44—59 V 60 -64 » 65—71 11 72—81 » 81—96 11 97—105 35 106—110 n 111—114 n 115—122 » 123—126 11 127—141 » 149—177 » 178—216 » 216—224 n 225—235 n 241—247 n 247—252 n 252—263 n 263—268 ?! 268 » 268—275 i) 279 lapon a 24-ik 280 ii „ 27 11 ii ii „ 28 ii K ii „ 29 ii » ii „ 30 n „ 31 ii » » » n n 32 n n V n 33 n r> r> „ 34 » 318-- 3 2 2 lap 323-- 3 2 5 r> 326-- 3 2 9 n 329-- 3 4 1 11
tétel »
11 11 11 1) 11 7>
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
Serveto (Restit. Christ.) 307—313 oldal 314—321 )i 288—297 )! 297-301 11 303—307 )' 321—326 11 327 336 11 349—354 » 337—339 n 340—341 ii 342 - 346 n 346—349 ii 470—478 ii 393—410 ii 446—469 ii 478—483 ii 664—670 ii 525-528 n 532—534 n 535—542 « 546—549 » 552 11 560—564 r> 565 (nona ratio) 567 (decima octava r.) 570 (1. tétel) » (4„ ) 571 (13. „ ) 570 (5. „ ) 571 (10. „ ) 571 - 572 (14—23, 25. tétel) 572—573 (25. második szakasz) 573—575 lap 411—412 „ 414—416 „ 439—446 „
E statisztikai kimutatás azt jeleníti, hogy Dávid Fer e n c 1569-ben a Serveto-féle Restitutio Christianisminek több mint fele részét a n n y i r a s a j á t gondolatainak vallotta, hogy betűhű szöveg szerint átvette könyvébe. 11 ' 1 114
(Hasonlóképen szerkesztette Melius is legfontosabb munkáit.)
egyházszervező
1 3 4
A MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
Más szavakkal e k i m u t a t á s n a k dogmatörténeti értéke a következő megállapítás: az erdélyi aiititriiiitárizmus 1569-ben (s 1571-ben is) Servetonak tanait vallotta magáénak. H) A szent
lélek.
jA szentlélekről Dávid F e r e n c idején h á r o m f é l e tan voll közkeletű. Egyik volt a kálvinistáké. Eszerint a szentlélek egyenlő Isten az atyával és a Fiuvial s mi őt imádni t a r t o z u n k . Ezt t a n í t o t t a Melius is. 115 A másik Serveto tana, mely alig-alig különbözött Kálvinnak éppen idézeti gondolatától. Serveto szerint a szentlélek az atyával és a fiúval egyenlőkép osztozik az istenségen; a teremtésben közvetlen része volt, m e r t Krisztus ő általa végezte a teremtést s b e n n ü n k Krisztus ma is ő állala munkál. 1 1 6 Az a k ü l ö n b s é g e kél gondolat között, hogy Kálvin i m á d a n d ó nak vallotta a lelket, Serveto nem. E véleményekkel szemben állott Statorius Péter tanítása, ki Blandralával való előzetes diseussio u t á n 15G1 nov. 19-én a pincowi zsinaton a következő állítását vitatta: a szent lélek n e m Isten, h a n e m csak Istennek ereje, a j á n d é k a , mellyel a benne bízókat megajándékozza. 1 1 7 E gondolatot Socinus Fiaustus tovább fejtette s az ő megfogalmazása szerint került a rakowi kátéba. E n n e k a sociniánus szenlléílektaiünak főbb állításai a következők: a szent lélek nem Isten, nem tagja — a n e m létező — h á r o m s á g n a k , mindenekfölött pedig nem személy, m e r t h a az volna, a biblia nem vallhatná Megjegyzem, hogy az 1568-ban megjelent „Literae convocatoriae ad synodum Thordanum" Bij lapjától végig levő „Argumenta quibus paedobaptismus impetitur" betiihűen egyezik a „Dc regno Cbristi liber" 275— 281. lapjával s mint a fönti kimutatás igazolja, Servetoból volt átvéve. Ez a tény azért nevezetes, mert általa bizonyossá lett, hogy az 1568-iki tordai zsinaton Serveto tanain vitatkoztak. 1,5 Kiss Á.: A XVI. században tartott ref. zsinatok. 531—535. lap. "" Serveto: Restit. Christ. 273. 1.: „Spiritus ipse Christi, qui erat Deus, dicitur in resurrectione innovatus et ob novam incorruptibilis halitus creaturam, quam inse substantialiter continet spiritus Christi sanctus." 11 ' Stanislaus Lubientecius: História reformations Polonicae. 1685209. 1.: „Spiritum sanctum personam, haud quaquam. sed virtutem et donum esse Dei."
135 A
MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A
XVI.
SZÁZADBAN
róla azt. hogy »mértékfölött betöltetik« (Ján. 3:34.). Ellenben igenis Istennek ereje, amely vagy látható alakban jelenik meg, mint egykor Jézus tanítványainak; vagy pedig láthatatlan. Ez utóbbi f o r m á j á b a n lehet objektív és szubjektív. Objektív f o r m á j á b a n annyit jelent, mint: evangielium, amelyei Isten az; ő lelkének e r e j e által közölt; szubjektive pedig az örök üdvösségnek bizonyossága, mely minden hivő keresztlény lelkében él. Nézzük, mit tanít erről Dávid Ferenc? »>Az ige: lélek — mind a h á r o m nyelvben, tudniillik a zsidóban, görögben és deákban, melyben az Istennek könyve megíratott, bősógesb értelemmel vétetik, hogy nem mint a magyar nyelvben, mert ennek folyása szerint mi az igét — lélek — értjük az emberben okoskodó fő részéről, nem az Istennek hatható eirejéről és hatalmasságáról. Nem szükség pedig oly vélekedésben lennünk, hogy miképpen mi testből és Lélekből alkottattunk össze, hogy azonképpen az Isten az ő állatjából és lelkéből alkottatott volna össze, mert őmaga az latya Isten lélek és mondattatik, hogy minekünk az ő lelket adja, mikor az ő lelki erejét mivelünk és a kegyelmét mivelünk közli.« »Legielőször azért az ige (lélek) a szentírásban vétettetik szélért, mely szél a látható égnek mozgása, minden ingó állatokat m e l m o n d h a t a t l a n és megfoghatatlan képpein indítván és mozgatván. Hasonlíttatik ezokáért az Istennek megfoghatatlan ereje a szé'lhöz néminemű egyenlőségérl, mert miképpen a szél láthatatlan és megfoghatatlan ingadozás, mindeneket minden megtartozás nélkül mozdítván, azonképpen az Istein megfoghatatlan és láthatatlanképpen az ő ha- * talmának általa azoknak szí vöket felindítja, kiket ő magának választ.« »Nemcsak e külső látható égnek indítása és mozgása mondattal ik léleknek avagy szélnek, hanem minden élő állatoknak belső indítása és élete léleknek avagy szélnek igéjével mOiidattatik ki. Innét vagyon, hogy minden teremtett állatokban szüntelen való légzés és fnvallás vagyon. Ez az élet avagy lélegzés különbőz \az okos lélektől, mely az emberekben vagyon, mert az az élet és lélegizés az oktalan barmokban is találtatik és a vléiJb'en 'helyheztetik, amaz: pedig csak az okos emberekre és angyalokban »Miképpen azért a szél e világnak lelkének neveztetik és a mi életünknek mozgását és indulatját az
136
A
MAGYAR
UNITÁRIUS EGYHÁZ
HI T E L V E I
A
XVI.
SZÁZADBAN
írás léleknek avagy lélegzetnek nevezji, azonképen az Isten avagy a szélnek hasonlatosságával, avagy a mi életünknek belső mozgatásából vett ábrázattal önnön magát és az ő cselekedetit a k a r j a előnkbe terjeszteni, mert az Isten ö n n ö n maga lélek és minden életnek, Iéleinek és mozgásnak oká.« » H a r m a d s z o r azért a szélnek avagy a léleknek az ő igéje a szent í r á s b a n vétettetik az erőért, melyet az Isten osztogal minden teremtő állatnak, melyben a k a r j a ; hogy legyenek és éljenek. Második rendi és m ó d j a , mikor s a j á t k é p p e n az embereknek nemcsak életet ad, h a n e m az életnek ékesítiésére bölcsességet és tudományi, mlellyel m o s t a n i üdőben i s - s o k a n m e g a j á n d é koztatnak a pogányok között bölcs filozófusok és poéták. H a r m a d i k r e n d i és m ó d j a az Istennek lelkének Velünk való közlése és részesülése irnez, melyben nem csak megeleveníti és t á p l á l j a az e m b e r t és külső bölcsességgel megajándékozza, h a n e m ugyan természetét meg ti szilit ja, m e g ú j í t j a és ú j o n n a n szüli az örök életre. 118 Ez idézetnek gondolatmenete a n n y i r a meglepően újszerű D á v i d n a k megszokott o k o s k o d á s á h o z képest, hogy h a j l a n d ó k v o l n á n k azt gondolni, miszerint valóban ú j teóriával is v a n dolgunk. Ugy tűnik fel, mintha a szentlélekről való dogmának természetes, vagyis a természet megfigyelésén alapuló ú j m a g y a r á z a t a volna ez. E magyarázat tényleg az is, csak éppen az a nagy k á r benne, hogy nem Dávidnak eredeti gondolata, hanem a Servetoé. Ezúttal nem szószcrint veil át a Restitutio Christianismiből. Ezt m á r csak azért sem tehette,' mert a Restitutio* nak az a passusa, amelyről éppen szó van, XVI. századi m a g y a r t u d o m á n y o s s á g u n k k a l m e r ő b e n ellenkezett, vagy legalább is nem tartozott ahhoz. S hogy b á r csak egyszer említve, de mégis megtaláljuk Dávid könyvében, m u t a t j a azt, hogy ő (Dávid F e r e n c ) nem c s u p á n alkalomszerűen kölcsönzött Servetoból, h a n e m 1571-ig ki nem épített hitrendszerének alapvetését teljességgel Servelo n y o m á n végezte. .Servelo a szentlélekről való m a g y a r á z a t á t a szélről, a mozgásról s illetőleg' a vérkeringésről való elmélettel 118
Dávid crenc: A prédikációknak első része. ^A szent lélekről való prédikáció" 169—171. lapon.
137 A M A G Y A R
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
kapcsolta össze. Hasonlítsuk a fenuti idézetben ritkított betűkkel szedett m o n d a t o t az alábbi idézethez s megtaláljuk a kölesönvétel igazolását: »Ut v e r ő totam aniinae et spiritus ralionem habeas, lector, d i v i n a m hie p h i l o s o p h i a m adiungam, quam facile inteilliges, si ín anatome fueris oxercitatus. Dicitur in nobis ex t r i u m s u p e r i o r u m element o r u m substantia esse spiritus triplex: naturális, vitális et animalis. Varé n o n sunt Ires, sed denuo spiritus distineti. Vitális est spiritus, qui per anastomoses ab arteriis c o m m u n i c a t u r venis, in quibus dicilur naturalis. P r i m u s ergo est sanguis, cuius sedes est in hépate et corporis venis. Seciíndus est spiritus vitális, cuius sedes est in c o r d e et c o r p o r i s arteriis. T e r t i u s est spiritus animalis, quasi lucis radius, cuius sedes est in cerebro et c o r p o r i s nervis. In his o m n i b u s est u n j us spiritus et lucis Dei energia. Quod a c o r d e communicetur lvepati spiritus ille n a t u r a l is, do cet hominis formatio ab iilcro. N a m artéria mittitur iunctae venae p e r ipsius foetus umbilicum: itidemque in nobis postea semper iunguhtur artéria et vena. In cor est prius, q u a m in h e p a r , a Deo inspirata Adae anima et abes hepati communicata. P e r inspirationem 1 in os et nares, est ' vere induct a ani m a : inspi ratio autem ad cor tendit. Cor est p r i m u m vivens, foils caloris in medio corpore. Ab h e p a t e sumitliquorem vitae, quasi m a t e r i a m et oum vice versa vivificat: sicut aquae liquor superioribus elementis m a t e r i a m suppeditat, et ah eis, iuncta luce, ad vegetandum vivificatur. Ex h e p a t i s sanguine est a n i m a e materia, per elaborationem mirahilem. quam n u n c audies. H'nc dicitur an; ma c.ssc in sanguine et ani ma ipsa est spiritus. Non dicMur anima sanguis, sine sanguineus pri nci pialiter esse in pari et [bus cordis, mil
Serveto:
Restitutio Christianismi. 169—170. lap.
A MAGYAR
1 3 8
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A
XVI.
SZÁZADBAN
Dávid Ferencék produkáltak, önkénytelenül az a sejtés merül fel, hogy azzal c s u p á n a később unitáriusnak elnevezett hit-et igyekeztek előkészíteni, nem egyszersmind az egyházat is. Melius például a Dávid Ferenccel való szakítás után (1567) legelsőbben egyházát szervezte s első irodalmi m u n k á j a egyházszervező írat volt. Vájjon gondolt-e effélére Dávid F e r e n c ? N e m tudom. Egyházszervező előmunkálatainak n y o m á r a n e m tudtam ráakadni. I) A Serveto-hitű
antitrinitárismus
törvényesítése.
Azon tanokról, amelyeket eddig ismertettem, az erdélyországi három nemzet és magyarországi urak és nemesek az 1571. jan. 6—14-iki marosvásárhelyi országgyűlés elé a következő törvényjavaslatot terjesztették: »Miért hogy Krisztus urunk parancsolja, hogy előszer az Isten országát és annak igazságát keressük, az Isten igéjének prédikálása és hallgatása felől végeztelett, hogy amint ennek előtte is felséged országaival elvégezte, hogy az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a eonfessióért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgatóid de h a valamely minister eriminalis exeessusban találtatik, azt a superintendens megítélhesse, minden functiójától priválhassa, azután az országból kiűzeti essék.«12ü E javaslat nyomban törvényerőre emelkedett. E törvény értelmében Dávid F e r e n c az ú j hitnek első törvényes püspöke volt, kinek fő pásztori h a t a l m á t az országgyűlés aképpen határozta meg, hogy: papjait saját ítélete a l a p j á n szolgálatból lelbocsáthatta s az ő javaslatának meghallgatása után az ilyen pap az országgyűlés által akár száműzetésbe is volt küldhető. Ellenben a papválasztás továbbra is érvényben maradt s ennek korlátozására, vagy éppen megváltoztatására Dávid F e r e n c senki által nem hatalmaztatott fel. Az ú j egyház közigazgatását egyedül a püspök végezte. Konzistoriumra azért nem volt szüksége, mert lsn
Szilágyi S. : Erd. országgyűl. Eml. II. 374. lap. Eredetije a brassói városi levéltárban. A továbbiak helyes értelmezése végett szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a biráló ténykedést az országgyűlés egyedül a superintendensre bizza, ki nem volt köteles saját meggyó'zó'désén kívül senkire hallgatni.
139 A
MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
hatásköre kizárólag a lelkiekre, a hitre szorítkozott. A papokat nem az egyház fizette, hanem az egyházközségek, illetőleg a patronusok', következőleg a püspök jogköre semmi világi érdekre nem terjedt ki. A dogmatanitás fotel ügyeleti kötelessége voll rábízva csupán. Ennélfogva az elbocsátási jogot is úgy kell értelmezni, hogy az inkriminált papot kiközösíthette hitfelei közül, hogy azonban az ilyen kriminális excessusban talált pap tovább ne fungálhasson. ahhoz a fenntartó hatóság (egyházközség vagy patrónus) h o z z á j á r u l á s a szükségeltetett. Ez a rendszer nagyban módosítja a püspöki hivatalról való mai fogalmunkat. Fizetése után a püspök a kolozsvári egyházközség első funkcionárius lelkésze. Szükség szerint szabadon hívhat össze zsinatot. A hittélelek tanításában észlelt törvényei lenességekről közvetlenül az országgyűléshez terjeszthette észrevételeit és javaslatait. Minthogy a kolozsvári iskola egyszersmind papnevelő intézet is volt, a püspök annak főfelügyelője vala. A papszentelés joga is őt illette. Egyebekben közte s paptársai között nem volt semmi különbség. Igen természetes, hogy e kezdetleges állapot azonnal módosult, mihelyt J á n o s Zsigmond halálával a patronátusi rendszernek ez az elsődleges f o r m á j a megváltozott s a papot centrálisán szervezett egyházközségek fizették. Báthory István, ki a haladásban rendet s a fejlődésben mérsékletet 'kívánt, fejedelemmé választásakor törvényesnek és jogosnak ismerte el Dávid F e r e n c egyházát. 1 2 1 Az 121
Az unitárius felekezetnek és egyháznak különböző időben más neve volt. Simén Domokos eként foglalta össze a név históriáját: „Az unitárius név felvételének oka ez volt. Midőn Dávid Ferenc és Melius s az ő homodoxusai disputáltak együtt, Melius gyakran e szavakkal végezte argumentumait: Ergo Deus est trinitarius. S minthogy Melius és homodoxusai sokat harcoltak a háromság mellett, a háromságos Isten érdekében, innen trinitáriusoknak nevezték. .Szemben azokkal, akik az Isten egyszerű egységét védelmezték s akiket azért unitáriusoknak vagy (Approb. Const. P a r s I., Tit. 1., Art. 2.) antitrinitáriusőknák neveztek. Ezeket az Albana disputatio után 1568-ban a vásárhelyi gyűlésben (Haner\ Hist. eccl. 287. lap) mindjárt a vita után, minthogy Istent személyben is, lényegben is egynek vallották, unitárius vallás név alatt confirmálták. Már Lampe (Hist. eccl. reform. 246. lap) szerint a nagyváradi zsinat 1569-ben így nevezi a miénkeket: „Consensus
140
A MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI TELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
157l-ben meglevő állapot ellen nem tett semmi kifogást. A marosvásárhelyi országgyűlés végzését nemcsak Dávid egyházára, h a n e m saját m a g á r a is kötelezőnek ismerte el. Jól jegyezzük meg ezl a tényt. A marosvásárhelyi országgyűlés megengedk\ hogy »Istennek igéje mindenül:! szabadon prédikáltassék<<, azonban hozzáfűzte, hogy e szabadságnak mérője a supierintendens egyéni hite s h a valaki attól eltér, büntetésül számüzettetbetik. T e h á t a szabadságnak az országgyűlés maga jelölt határt. Abban n e m lehel semmi kétségünk, hogy e végzés meghozatalakor a superintend ens hite elnevezésben m i n d e n k i — a fejedélem ,is — azon hitet értette, amely Dávid Ferenc könyveiben volt magyarázva. Ezt vette alapul B á t h o r y István is s csak a marosvásárhelyi országgyűlés szellemében járt el, amidőn az 1572. máj. 25—29-iki tordai országgyűlésen a rendeknek alábbi előterjesztését 1 2 2 országos törvénynek 1 nyilvánította: »Ami a religió dolgát nézi: a m i n e m ű végezés ,a megholt fejedelem őfelsége idejében volt, hogy senkinek akkori végezés szerint h á n t á s a ne legyen a rcligióban, végeztük országid, hogy azon állapotban és erejében m a r a d j o n , hol pedig valakik a végezés kivül a religióban valamit i n n o válnának, amint őnagysága eleinkbe adja, hogy affélék volnának, őnagysága Dávid Ferencet és a (lutheránus) superintendenst hivassa hozzá, értse meg tőlük, ha efféle innovatorok különb vallásban vannak ar ő vallásoktól, kiben voltának a megholt urunk idejében. Ha különb1 és új dolognak vallásában találtatnak, őnagysága excommiunicáltassa, melv excommuiiilioval h a ők nem gondolnak. őnagvságának authoritása legyen efféléknek megbüntetésére az ő érdemek szerint.« E végzésben expressis verbis megvan, hogy Dávid Fer e n c egyháza hittéfeleinek mértéké m a g á n a k Dávidnak Ministrorum in Hungaria Orthodoxorum contra unitarios Transylvanos." Igy írja Lampe (224. lap), hogy Dávid Ferenc a nagyváradi zsinatot összehívó levelében is unitárius püspöknek írja magát 1569-ben: Epistola convocatoria Fr. Davidis Concionatoris Claudiopolitani et ministrorum Unitariorum in Transylvania superattendenti." Simén D.: Jegyzetek az unitárius vallás történetéhez. Kézirat a kolozsvári unit. koll. könyvtárában. 7—8. lapokon. 122 Szilágyi Sándor: Erd. orsz. gyűl. eml' II. köt. 528 1. Eredetije az Erd. Muz. Levéltárában gróf^Mikó Imre gyűjteményében.
143 A
MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A
XVI.
SZÁZADBAN
egyéni hite, még pedig ennek a hitnek is az a f o r m á j a , amely J á n o s Zsigmond idejében t örvényesittetett. Láttuk, hogy Dávid Ferencnek a hitrendszere nem épült ki egészen, hogy az hagy mértékben hiányos vo'lt. Láttuk, hogy a hitnek éppen gyakorlati vonatkozásairól nem nyilatkozott. E hiány, János Zsigmond alatt nem volt érezhető. A szertartásokból annyit vettek át elődeiktől, amennyi szükségesnek látszott; mikor aztán belátták, hogy a kölcsön vétel nem felel meg ú j a b b gondolat j liknak, elhagyták azt s újat kezdtek. A hit és egyházi világnak e fokozatos kiépülése a dolgoknak természetes r e n d j e volt. Iia tehát a m a r o s v á s á r h e l y i országgyűlés el is ismerte őket konkrét egyháznak, tulajdonképpen csak a váz, azaz a szabad igehirdetés volt törvényesítve. E vázat ezután kellett volna kitölteni. A dolgoknak e »természetes« r e n d j é b e n rejlett Dávid Ferencnek szomorú végzete. 3. A tiszta A) Báthory
István
unitárizmus. idejében.
(1571—1575.)
Egyháztörténeteink azl tanítják, hogy az 1571 január 6—14-iki marosvásárhelyi országgyűlés után J á n o s Zsigmond nem foglalkozott többé u n i t á r i u s hittételekkel, hanem elkezdett betegeskedni s márc. 14-én meghalt. Ennek az állításnak első része téves. A marosvásárhelyi országgyűlés után Gyulafehérváron volt még egy hitvita. 123 123 tertia a gyulafehérvári harmadik hitvitáról — disputatio albana — történetíróink nem emlékeznek meg, holott a Kénosi Usoni-féle Hist. eccl. Unit. I. köt. (Kolozsvári unit koll. könyvt. 1005. sz. kézirata) 574- 594. lapján ..De disputatione quadam publico, seculo XVI. habita Albae Juliae" cimen részletesen elmondja annak történetét. Kénosi (mert a Hist. eccl. Unit. I. kötetét ó' írta) leírását így kezdi: „Hujus disputationis exemplar quia non ubique prostat, decerpere non negligam" (574. 1.) Az 592. lapon ez olvasható: „ . . . i n exemplari, ex quo haec sunt scripta et excerpta." E nyilatkozatok alapján bizonyos, hogy tényleg volt disputáció Gyulafehérváron s e disputatiónak volt leirása, amelyet Kénosi ismert, de az ő idejében igen ritkának tartott, ezért is közölte a legfontosabb passusokat egész terjedelemben. Kénosi azonban nem az eredeti jegyzőkönyvet használta, amelyet Palaeologus készített, hanem annak úgy 30 évvel később Lisznyai Gyárfás kolozs-
142
A
MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A
XVI.
SZÁZADBAN
E vitatkozáson jelen volt János Zsigmond is. Ez alkalommal került Erdélyben — Stancaro u t á n - először szóba az az állítás, hogy Krisztus neím Isten, mert Isten csak egyetlenegy van, a palrotheos. Hat thesisben állította ezt P a r u t a Miklós s Sommer J á n o s ugyanannyi corollariumban bizonyította. 1 2 4 H u n y a d i Demeter P a n d á n a k thesisieit, Craoerus Lukács Sommernek corollariumait támadta, majd B l a n d r a t a szólalt föl, de az előterjesztést nem; támogatta. Maga Dávid F e r e n c sem volt megnyerhető ennek az ú j állításnak. Jellemző nyilatkozata, melyet a vitának Véglén mondott: H a volna valaki, aki az előadott állítás jé llen bibliai argumentumot tudna, adná elő, lía ezt tenni n e m tudnák, \aperto verbo Dei, quod unus et solus Dfius, qui Patrotheus dic'lur, aperiant caput. A gyulafehérvári zsinatnak egyelőre nem lett folytatása. János Zsigmondnak március 14-én bekövetkezett halála, m a j d pedig a m á j u s 25-iki fiejedelemválasztás a közfigyelmet sokkal sürgetőbb kérdések felé irányitá. Azonban ősszel újra hozzáláttak a vitatkozásokhoz. Dávid Ferenc 1571 ,szepl. 20-ra Marosvásárhelyre zsinatra' hívta össze papjait. Miként folyt le a zsinat, mit végez-
.
vári unitárius prédikátor által készített másolatát, — miként ezt maga Kénos tudatja a következőkben: „Descriptor hujus disputationis (unde haec sunt excerpta), fűit G e r v a s i u s Lisznyai, pastor ecclesiae Claudiopolitanae unitar i o r u m ; qui cum ageret (ut ipse seribit) illic ministrum, niendo in aedibus Stephani Conradi in piatea Monostoriana interiori deseripsit disputationem." (575. 1.) Lisznyainak eredeti kéziratát ma a kolozsvári unit. koll. könyvtárának 966. sz. kéziratos kötete őrzi 1—83. lapon Paruta első thesise ez v o l t : „Deus unus est secundum individuum; quod si deus u n u s secundum individuum non esset, unus Deus secundum seripturae veritatem dici non posset." E r r e Sommer corollariuma: „In rebus omnibus et sunt naturae et sunt individua; sicut autem natura non est sine. individuis, ita nullum individuum est, quod suam n o n habeat naturam. Quam obrem sicut si q U i s inter unum hominem et p l u r e s homines ponere vellet distinctione, non esset naturae distinctio, cum omnia individua hominis unam habeant n a t u r a m , sed individi duorum. Ita cum ponitur inter unum deum Izraelis et p l u r e s Deos gentium discrimen, illud non ad n u m e r u m essentiarum (cum p l u r e s essentiae divinac non sint in diis) sed ad numerum individuorum accipiendum est; quo deus pater unum est, fuit et erit individ u u m : dii autem aliorum sunt, fuerunt et erunt p l u r a individua
A MAGYAR
UN1TÁRIÚS
EGYHÁZ
HITELVHI
A XV'.
SZÁZADBAN.
1 4 3
tek? — nem tudjuk, 1 2 5 de abból, hogy noV. 19-től dec. l-ig t a r t ó kolozsvári országgyűlés csak az oláh püspökökkel és p a p o k k a l szemben hozott innoVatio-ellenes határozatot, 1 2 6 az unitáriusokkal szemben pedig nem, azt következtetjük, hogy Dávidék h i t ú j í t ó mozgalma az eddigi h a l á r o k o n n e m m e n t tul. Ezt bizonyítja Dávidnak c napokban megjelent két könyve is.127 A következő 1572-ik évben előbb Partita Miklós, majd So inn®:' János volt a h i t ú j í t ó - p á r t n a k vezére. Pa.ru.ta legfőbb állítása az említett p a t r o t h e o s volt, mely szerint Isten lényegileg egyetlenegy, 1 2 8 amiből az következik, hogy s e m a trinitas, sem Krisztusnak istensége n e m igazság. Socinus F a u s t u s E n t r o p i u s ellen írván, rátért P a rutának e r r e az állítására s azt n e m találta teljesen kifogástalannak. 1 2 9 Másik tana a gyermekek keresz125
A zsinathivó levelet Kénosi— Uzoni: Hist. Eccl. (szkeresztúri pld.) I. köt. 240. 1. alapján kivonatban közölte Jakab Elek: Dávid Ferenc Emléke 200. lap. A zsinat thesiseiró'l szó van Kénosi: De typographiis c. műve 182—184-ik lapján. 12B Közölve Szilágyi •* Erd. orsz. gyűl. Emi. II. 507. 1. 127 Az egyömagátől való és Az egy atya Istennek. 158 A gyulafehérvári említett hitvitán eló'adott ötödik thesise ez volt: „An non longe differt essentia dei ab existente deo, quuin essentia, sí vere ac proprie loquamur, non sit ipse deus, sed ipsius dei attributum ? Essentiae enim vox nihil vivum intelligensve significat, non magis quam naturae, vei divinitatis, sed cuiusque rei statum et dispositionem. Et quemadmodum non dicimus n-aturam et divinitatem esse deum, sic neque esentiam. Recte possumus unam divinam essentiam dicere. Sicut unus est deus existens. Sed unum esse dcum essentiam, nequaquam. Hoc enim esset non solum confundere prorsus statum rei cum ipsa re; sed etiarn aliud loqui, quam scriptura." •Socinus Faustus e thesist (Adversus Eutroi>ium, Racoviae, 1618 43. lap) így magyarázta: Ex his Parutae verbis apertissimum est, ab ipso essentiae dei nomen non rejici; ac praeterca, quid illud sit, quod ipse negat, in scripturis sanctis dici aut contineri. Nempe essentiam esse deum, vcl unum esse deum essentiam; non autem ipsum dei essentiae nomen." 129 Kifogásaiból íme pár mondat (i. m. 43. lap): „Nec sane unquam in citatís ab assertionum scriptore locis vel adversariis objicit, essentiae dei vocabulum in scriptura non legi, vel quod non legatur, affirmat. Sed finge, nos ante animadversiones nostras essentiae vocabulum, cum de deo est sermo, plane rejicere solitos fuissc; numquid postea in verbis istis ipsarum animadversionum ab adversario reprehensis omnino illud admíttimus? Non videtur. Sunt enim verba ista revera ex adversariorum persona, non autem
1 4 4
A MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HI T E L V E I
A XVI.
SZÁZADBAN
telesére vonatkozott. Budzinius Commentarii rerum ad hisiori\am Socinkm. spec tan Huni c. kéziratos művében i— Kénosi-Uzoni bizonysága szerint 1 3 0 — följegyezte, hogy P a r u t a a gyermekek megkeresztelését nem az üdvösségre való tekintettel, hanem az egyház érdekében tartotta szükségesnek. 131 (Folytatjuk.) ex nostra a nobis dicta. Recitamus enim ibi simpliciter adversariorum sententiam et nihil interim asserimus. Ex quo praeterea intelligi potest, non esse, cur ex loco isto nobis quisquam objiciat, dei essentiam esse simplicissimam." Etc. Kénosi—Usoni: Hist. Eccl. Unit. (a kolozsvári unit. fó'gimn. pld.) I. köt. 471. lap. J31 „Paruta de baptismi ceremónia scripserat épistolam ad vStanislaum Lutomirscium superintendentem minoris Poloniae A. 1574 (quo tempore adhuc in vivis fuisse in Transylvania, ex eo constat), qua in ceremónia baptismi Parutae sententiam hanc fuisse Budzinius refert: baptisandos esse ad ecclesiam accedentes ob evitanda pericula propter ceremóniám, non inquirendo, an haec rebaptisatio sit necessaria ad consequendam salutem ?" Kénosi— Usoni i. m.
Hit, vallás, tudomány. Irta
: Máthé György.
Mikor ezt a h á r o m szót leírom s jelentését mivelődéstörténeMnkben átgondolom, az az érzés fog cl, amely elfogott néhány év előtt Nagycsütörtökön a SzL-Péter templomban a Miserere után, amikor a 12 apostolt ábrázoló gyertyákat egymásután kioltottak, a 13-ikat, amely Krisztust ábrázolja, a sekrestyébe vitték s a tízezrekből álló tömeg az ember-alkotta legfényesebb épületben mély sötétségben maradt. A pompa nagyszerűsége az egyszerű jelképezésben, a sötétség csendje az ezer meg ezer lember fölött, a m i n d n y á j u n k szivére ráült szorongó érzés, amikor egyszerre felgyúlt az ezer meg ezer villanyláng, egy mély s ó h a j b a n talált megkönnyebbülést. És ez a szorongató érzés szülte s ó h a j az emberiség fájdalmának a megnyilatkozása s az u t á n a beállott jóleső érzet a bii megnyugtatása vala. A fenségesnek ez az érzete hat át a hit, vallás, tudomány átgondolására is. Mert e h á r o m szó az e m b e r f a j mivel ődése történetének az összefoglalása a maga gyönyörködtető borzasztóságában és félelmet okozó szépségében. MiVelődésünk ugyanis a hitből, a velünk született ösztönből indult ki, amely önkénytelenül alkotásra késztel. mint a fecskét a fészekrakásra. A hitből aztán szervezet: azaz vallás lett, amely embervérözön á r á n is uralkodásra késztet, s e vérözön büzhödt-párás légkörében megfogamzott a tudás fehér rózsája, amelynek illata az emberszeretet, hivatása pedig győzelemre segíteni a tudásban megerősült hitet. Ke.esztény MagvetS 191+,
2
146
HIT,
VALLÁS,
A
TUDOMÁNY.
hit.
!A hitet az én felfogásom szerint nem a félelemérzet szülte, amint a bölcselet állítja, sem n e m a hálaérzet, a m i n t a theologia föltételezi. Az első föltevésben hiányzik a fogalom megalakulásához egy lényeges alkotó elem: a bizalom, vagy mélyebb érzületben: a szeretet. A második föltevésben is hiányzik a k i a l a k u l á s h o z a lényeges alkotó rész: a szabad cselekvés (Iibéri agnndi facultas). A hit tehát velünjk született; Isten a j á n d é k a : ösztön, a mely félelem nélkül cselekvésre késztet. Székhelye a sziv. A l a p t u l a j d o n s á g a a hypothesis, a föltétel. Ugy is mondh a t j u k , hogy a hit a hypollK\sisben megerősödött meggyőződés, Csakhogy ezt a meggyőződést nem a tudás, vagyis, mint a t u d o m á n y n á l , a realizálás r o s t á j a szűri le, lianem a h a t á s erősíti meg. Ez a h a t á s lehet kétféle: a félelem érzete és a hála érzete. E r e d m é n y e mindakettőnek a megnyilatkozásban: a művészet, megjelenése egym á s u t á n j á b a n : a zene, a Lánc, a szobrászat, a költészet, az építészet és a festészet. Közös h a t á s u k a jóleső érzés: a megnyugtatás. Ezekben a művészetekben s általuk lett a h i t személyessé, a n t r o p o m o r p h i k u s s z á . Az így testei öltött hit lett alkalmassá a szervezésre, az elkülönítésre, vagyis általa alakult ki a vallás. Ezt az eszmeláncolatot igazolja a művelődéstörténet. Az eszmélő e m b e r hangijával a természeti hangokat utánozza, m a j d a jelenséget szóba foglalja, vagyis elméjébe leszögzi az e g y f o r m a természeti jelenségekből leszűrt fogalmat (nyelvimikben: dörög, d ö r r e n , csörög, csörren, csattog1, csattan, villan stb.) T e h á t az ős e m b e r a félelem érzése nélkül egyaránt gyönyörködik a villanásban, a menydörgéshem, a napsütésben, a patak csörgésében s mindezeket valamely r a j t a kívül eső, az övénél nagyobb erőnek, numen-nek t u l a j d o n í t j a . Cselekvésének megnyilatkozása a tánc s a zene; leszűri e r e d m é n y e : ( p r o d u k t u m a ) az erkölcs, a m e l y ö n m a g á b a n ö n m a g á é r t tetszik, azaz: az erkölcsi szép: az eihosz, amely az e m b e r i mivelődésnek a k ú t f e j e vagy eredője. ,
147H I T ,VALLÁS,
TUDOMÁNY.
Csak amikör a r r ó l is eszmél az ősember, hogy az egyik jelenség h a s z n á r a van, a m á s i k kárára, akkor nevezi el az egyiket jónak 1 , a másikat rossznak. A nagyobb csapások h a t á s a keltette fel a félelemérzetet, megszünésük a hálaérzetet. Cselekvésének megnyilatkozása a kiengesztelés és a hála, amelyek kifejezésre jutnak az áldozatban, állandósulnak a szobrászatban, a költészetben s az építészeiben is ezekben a művészetekben ölt az eladdig fogalmi magasabb e r ő : a n u m e n , testet embernél nagyobb és szebb, vagy rútabb alakban, mint Isten. Tehát nem az Isten alkotta az embert a saját képére, amint a biblia állítja, hanem az ember alkotta meg1 Istenét a saját f o r m á j á r a . E n n e k a fejlődési foknak a p r o d u k t u m a az az erkölcs, amely célszerűségből szép: a mos, amelynek első megnyilatkozása az egységes és közös istentisztelet, a cultus. Ez az a l a p j a a második, nagy korszaknak, a vallás uralmának A
vallás.
A vallás uralma alatt a hit h á t t é r b e szorulni látszik. Oka az egységes és közös istentisztelet, a cultus. De ez csak látszat, mert m e g m a r a d cselekvő eszköze s megnyilatkozásának eredménye: a művészei, amelynek örökértékű s örökéletű p r o d u k t u m a i h o z a vallás egyeduralma szolgáltatta az anyagi eszközöket. Hozzájárúl a célszerűségből eredő tudatosság, amelynek gyakorlati leszürődése a tudomány. A vallás tehát valamelyik elhatalmasodott törzs vagy család hitének a rendszerbe foglalása a hódítás, az uralom elnyerésének s megtartásának céljából. A vallásban a sz(iv helyét az ész fog! all a el, amely mindent' a célszerűség szempontjából rendszerez;, vagyis: amit a hitben a vágyakozó képzelet megteremtett, azt öntudatos célzatossággal rendszerbe foglalta az ész. Jellemzője a konzervativizmus, a m e f r ö g z ö ü s é g : a meglevő megtartása s a meglevő formákban való terjesztése. Eszköze az erő s az erő alkotta fensőbbség:; megnyilatkozása a pompa, a fény, amelyet vér árán is megszerez.
148
HIT,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
N y o m á b a n j á r a törzsi, a faji, a nemzeti s a t á r s a d a l m i clkülönödés„ amely Istent Istennel, emb e r t emberrel állít szembe. S o h a sem p i h e n . Örökös harcb a n él. H á b o r ú t h á b o r ú h o z fűz s az eszközök ezreit tal á l j a föl a t á m a d á s r a is, a védekezésre is, a kínzásra is, a gyönyörköd Uetésre is. U r a l m a alatt t a r t j a a hitet: az egyéni meggyőződést; szolgálatában az észt s a kialakulni kiezdő t u d o m á n y t is, amely csak azt i s m e r i el igaznak, amit ía' vallás p a r a n c s s z a v a nem tilt. H o g y uralmát mindezek fölött megtarthassa, törvényeket d i k t á l , amelyeknek lalapelve nem a h u m a n i t á s o n , n e m az egyéni szabadságon, nem az egyéni, a m a g á n j o g o n alapszik, h a n e m célja a vallás alkotta u r a l m i rendszer f e n n t a r t á s a s terjesztése. Ezek szerint a törvények szerint minden r e n d az alárendeltség s az engedelmesség r e n d j e ; legfelül áll a n a k a fejedelmek. A fejedelmet Isten képének, másán a k m o n d j á k ki e földön, akinek adatott az igazságszolgáltatás k a r d j a a rend f e n n t a r t á s a céljából. T e h á t ; m i n d e n lépését az önkény o n t o t t a vérözön borítja, dje mjegalkotta a társadalmat. M i n d e n tetté öncél, d e alapját veti meg a t u d o m á n y n a k . Minden eszközét az erőszak a d t a kezébe, de örökéletüt alkot a művészetb e n : a szobrászat, a költészet s az építészet terén. Mind e n terjeszkedését a h a t a l m i vágv szülte, de ismeretlen világrészeket nyit meg s azok termékeivel megalkotja a világkereskedelmet, ipart teremtet a t u d o m á n n y a l s azt művészivé emeli az izlés kifejlesztésével. Ahány e l r a g a d ó szépség, annyi visszaretten lő borzal o m ; ahány erkölcsi nagyság, annyi visszataszító szörnyeteig. Szóval: a fenség a maga teljességében, a megdöbbentően szép. És ez á l t a l á n o s m e g h a t á r o z á s alól nem kivétel a Krisztus h i l ' n felépített államvallás sem. Krisztus, mint a haladás embere, éppen úgjy, m i n t a természet imádást érdemlő keze, rontott, hogy é p í t s e n , bo'mlasztott, bogy ú j a t alkosson. Szót emelt az államalkotó vallás konzervativizm u s a ellen. Megtisztította a templomot a sáfároktól, a hitet felszabadította a vallás béklyói alól s az építő mester tudatosságával a szeretet Istenét állította a bosszúálló
149 H I T ,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
Isten helyébe, az egyéni szabadságot hirdette a rabszolgaság helyett. Ámde m i k o r a Krisztus hitét államvallássá' formálták, éppen úgy, mini a többi államvallásnál történt, béklyót kovácsoltak a szabad fejlődés kezére s tették azt az emberit szerető Isten nevében. S ki t u d j a megm o n d a n i v á j j o n a két világrész u r a l t a hatalmas Baál óriási szobra Vörösre izzasztót! k a r j a ölelésének esett-e több ember áldozatul, vagy a yilági u r a l o m r a törekvő keresztnek az egyéni s hitbeli szabadságot leigázó hábor ú i b a n ? S talán államalkotó s fenntartó törvényei j o b b a k Valának? A fejedelem szerinte is Isten képe e f ö l d ö m Csakhogy »amint az U r fia, az Üdvözítő, az egyházat kormányozza, a látható h i e r a r c h i a utján, h a s o n l ó k é p p e n van hivatva a fejedelem a világi dolgok1', si »hús'béli élet'«' berendezésére«. Hatalma támasztékaiúl megállapítja a fejedelmi családokban a trónöröklés r e n d j é t ; kimondja, h o g y »az örökösödés rendezése nem tartozik az e m b e r i intézkedések körébe, h a n e m isteni jogon nyugszik. Nem: az apa h a g y j a uralmát a f i á r a s nem a n é p a d j a az uráliin at a királynak, h a n e m az, aki minden m o n a r c h i á n a k az a l a p í t ó j a : jaz Istjeln. Azért az örökösödés rendjét h o l m i k u t y a b ő r r e ' e m b e r nem változtathatja meg, mert az az isteni rendelkezés bűnös megsértése volna.« Igy tette a vallás Isten és Krisztus nevében vazallusaivá a fejedelmi családokat. Igy szervezte meg örökösnek Ígérkezett u r a l m á t a fejedelmi családok és a népek fölött. Nagy é r d e m e azonban, hogy a látható istenek helyett megtartotta a Krisztus láthatatlan Istenét s ezzel a f a n t á zián (képzeleti feltevéseken) táplálkozó hit tevékenységének megnyitott egy végtelen tág teret, amely térben a hittel p á r o s u l t s a n é p lelkéből m e g ú j u l t t u d o m á n y (renaissance) a művészet m i n d e n fajában, a szép m i n d e n (eszközeivel örökéletű s örökbecsű m ű a l k o t á s o k a t hozott létre. Csak h á r o m népnél n e m sikerült a hitet államvallássá, vagy j o b b a n meghatározva, nagiy, területen u r a l k o d ó államvallássá átalakítania. Az egyik a görög. Oka az, hogy kis területen a k k o r aránylag oly sok, oly különböző t ö r z s ű s átlag egyenlő e r e j ű nép telepedett le. Egyik sem t u d t a
150
HiT,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
a m á s i k r a teljesen ráerőszakolni az ő, különlegesen s a j á t isteneit s íigjy az állami istenségek is inkább családi istenségek m a r a d t a k n e m elkülönített s a r r a hivatalból elhivatott papsággal. A m á s i k s talán fontosább ok az volt, hogy m á r a hitnek s az egyéni szabadságnak a korszakában, a v á n d o r l á s útja közben tapasztalat folytán az egyéni tudás a l a p j á n az egyenlőség érzése oly magasra fejlődött, hogy egyet sokáig n e m emelt m a g a fölé urnák. Ugyanez idő alatt a törzsben bizonyos törzsi vagv nemzeti hagyom á n y fejlődölt ki s erősödött meg, amely mindig ellentállott a vallásszervezet erőszakának. így hát az egyéni Iliiből leszürődött egyéni tudás, mint ipari képesség! vagy (művészi mintáarravalóság, közkinccsé lett; canon-okat kat) jelölt meg a mesterséges p r o d u k t u m a i között, amelyekhez irányúit a további fejlődés. Ezeken a eanonokon a kontempláló ész, mint bölcsészet, a közös szép fogalmának összefoglalása a l a p j á n m e g h a t á r o z t a a művészi szépet, amelynek írásba foglalás a örök kincse lett az u t ó k o r n a k s az e k k o r megállapított canonokat a t u d o m á n y m a is annak ismeri el a művészet ágaiban. A második állam, amelyben a hit nem alakult át uralkodó államvallássá, a római. Szedett-vedett, különböző népekből való, egyéni kiválóságokkal alakulva soha sem ismert el maga fölött urat, csak vezetőt, éppen így Istent sem főistennek. A többi állami Isten sem volt u r a l k o d ó isten, h a n e m családi isten az államcsaládban. Ez a családias jelleg fejlesztette ki a családi h a g y o m á n y tiszteletét, tette tiszteltté és hatalmassá a r ó m a i nevet. A szellemi élet i r á n t nem fogékony. Hitet, tudományit átvesz, föl sem dolgozza, át sem idomítja, amint telle a görög, hanem azon a módon, a m i n t kapta, viszi szét a légióival a világ minden részébe. Ezért a római világ csak közvetítő közeg, mint a levegő a hangnak, az emberi miveltség fejlődésében. Ámde, m i n t ilyennek, a szerepe végtelen nagyfontosságú, mert n é l k ü l e elveszhetett volna az emberi miveltség'nek előbbi, a különböző országokban élért vívmánya. 0 ezeket átvette s nyelvében vitte tovább, mint a drót a különböző nyelvű táviratokat, a művelődést tovább fejleszteni alkalmas népek közé,
151 H I T ,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
A h a r m a d i k nép, amelynél a hitet n e m tudták államvallássá szervezni, a hatalmas, államalkotó s államszervező g e r m á n faj. Sajátságos egy nép, a .miveh'klés fejlesztésére alkalmas m i n d e n kellékkel megáldva. Mindig nemzeti h a g y o m á n y o k b ó l táplálkozol! a szellemi élete s ah hói táplálkozik m a ijs. pEzérít nagy beínne a f a j i összetartás, fejlett a nemzeti érzés. Felveszi az idegen hatást s azt azonnal, céltudatosam t u d o m á n n y á dolgozza fel, beleilleszti nemzeti érzületébe s államszervezetébe. Mindenik állama c rajnak o l y a n , mint eg'y m é h k a s : egy az egészért s az egész egyért. Az első. amely f ö l s z a b a d í t j a magát az európaivá lett államvallás béklyói alól. Első, amely a r e n a i s s a n c e b a n 'megújhodott t u d o m á n y t aprólékosan feldolgozza s nemzeti szempontból az állam céljaira felhasználja. Tömegében lakóhely és megélhetési szem pontokhói mielgioszloít, de szellemében, a nemzeti hagyományok művelésében tulajdonsága egyforma. Invenciója (feltaláló képesség) kevés, de amit m á s a t u d o m á n y b a n kileszel, o az első, akii aprólékosan, t u d o m á n y o s a n feldolgozza, n a g y b a n niíívjeili :s nemzlétileg értékesíti. Ez alapon megalkotója a kapitálizmusnak, amelyet m a a germ á n - u r a l m a k Legfőbb támaszuknak tekintenek. S én azt hiszem, ez e r é n y ü k b e n rejtőzik a megront ójuk. Sajátságos, hogy amily minuciózusán p o n t o s a g e r m á n f a j a tud o m á n y o k b a n . o l y a n n y i r a nincs érzéke a kis a r á n y o k iráni a művésziéiben. Szelleme a nagy a r á n y o k i r á n t fogékony s (ebben ö r ö k l ő j e a keleti f a j o k n a k . De amit a művészetben [is nagy a r á n y o k b a n létesít, az művészi, m a r a dandó, örök. A szlávság még m i n d i g az államalkotó vallás béklyójában v a n . Azért politikailag a tömegével érvényesülhet egy ideig, de a mivelődés, a tudomány, az emberi haladás s z e m p o n t j á b ó l csak a k k o r , ha szelleme a béklyókból megszabadult. Gazdag képzelete icsak a k k o r biztosíthat helyet neki a művészetben |is, a t u d o m á n y b a n is. Szorgalma vetekedik ia germán f a j é v a 1 ; képzelete m a g a s a b b a n szárnyal, á m d e egységes nemzeti m i l h o s z a nincs, államalkotásának szerve a közös vallás. Ezért nemcsak öncél az egységes v a l l á s r a t ö r e k v é s a terjeszkedésében, h a n e m fen-
152
HIT,
VALLÁS,
TUDOMÁNY,
állásának a. biztositéka is. Az »egy-vallás« nélkül ha meg is valósulna az eglységes m a g y szláv birodalOm« eszméje, c s a k h a m a r részeikre piszianék, mint ahogy m a széttagolva látjuk. Ha pedig a nagy szlávsághan az »egybvallás« eszm é j e megvalósulna, a különböző törzsek királyai csak a »Na)glyi király« szatrapái, a k a r a t á n a k a végrehajtói lehetnének, ami sem az eglyes törzseknek m á r kifejlett nemzeti érzületével nem férne össze, sem az egyes törzsekben m á r meggyökerezett fejedelm;i családok' érdekeivel össze nem egyeztethető. E z é r t a »n2gy szláv birodalom« eszméje önm a g á b a n h o r d j a halálos mérgét, amint azt az ókori nagy perzsabirodalorn t ö r 1 énei éb en látjuk. A
tudomány.
A tudományinak is, amint említettem, a hipothesis (a feltevés) az alapja, mint a hitnek. Azért téves az az állítás, hogy a t u d o m á n y a hitnek ellensége. Hiszen a t u d o m á n y realizált hit! Ugyanis a t u d o m á n y is hipothesiseket állít fel, amelyek h a több jelenség megmagyarázására (azaz reálizálásra) .alkalmasak, axiómákká lesznek, azaz lételes igazságokul fogadjuk el azokat. E tételes igazságok-' n a k láncolata s összege alkotják egyes szakoknak, mint tudománynak, ia körét. E b b ő l következik, hogy nemcsák a m a t h e m a t i k a a valódi tudomány, h a n e m minden m á s szak is, amelynek már kialakult axiómái vannak. Ámde ezek a tételes igazságok nem megkötőitek, nincs a vallás béklyója r a j t u k , azért az u j a b b tapasztalat módosíthatja az axiómát. E változásban s változtatásban (módosításban) rejlik a tudományszakok fejlődése, az emberi haladás titka. Ezek a maga felállította, vagy m á s nemzetektől átvett tudományos axiómák a régi görög irodalomban nyilvánulnak meg, ha nem is legelőször, de számunkra leginkább hozzáférhetően, s talán a leghelyesebben is. Azért azt m o n d h a t j u k , hogy a régi görög irodalomban indulnak el európai körül jókra. Átveszi őket a latin irodalom s közvetítő szerepében szétszórja E u r ó p a népei között, mint a levegő a naplói átvett fénysugarakat, egyenesen vagy ferdén. Amikor az u r a l o m r a jutott keresztény vallás hatat-
HIT,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
153
m á b a kerítette a latin irodalmat, b é k l y ó j á t rátette a tudom á n y r a is. A t u d o m á n y - t ö r z s : az e m p i r i k u s filozófia, csak a biblia megszabta i r á n y b a n h a j t h a t o t t ágakat. Az e m p i r i k u j filozófia contemplativ vallásbölcseletté lett; így a költészet vallásos költészetté, az építészet egyházi épílés'zetté, a zene egyházi zenévé, a szobrászat keresztényszobrászattá, a jogbölcselet egyházi jogbölcseletté. Eszmében szélesebb s magasaid) teret csak a festészet k a p o t t ; ezért ki is fejlődött, a többi addig ismert t u d o m á n y á g pedig1 mindig kisebb térre szorult a nyilvánosság levegője 1 nélkül. T ' \ ' ' ' , A r e f o r m á c i ó n a k nemcsak az az elévülhetetlen érdeme, hogv Krisztus hitét felszabadította az uralkodó (európai) (vallás bilincse alól, h a n e m az is, hogy az empirikus filozófiát szabadította föl béklyóitól. Hiszen alighogy fölszabadult a Krisztus hite c s u p á n csak az egyházi atyák m a g y a r á z a t a alól, már a g e r m á n világi hatalom fogózkodott bele a hit palástjá|bía. Ámde á r e f o r m á c i ó felszabadította /tudomány a régi görög irodalomból ú j életre kelti a régi t u d o m á n y o s axiómákat, visszamenve az eredeti k u t f o r r á s r a . Az itáliai renaissance helyébe, amely a t u d o m á n y o s irodalomban a latin nyelvet akarta szép körmondataival visszavarázsolni — mert csak a költészetben helyettesítette olasszal a latint — megteremtette a németalföldi tudományos renaissaiicet görög alapon, d e arisztokratikus jelleggel; nemzeti alapon, de plut o k r a t i k u s vonásokkal. Mind a t u d o m á n y t , m i n d a művészetet g e r m á n attribútumaiból a f r a n c i a enciklopédisták szabadították meg. Az ők kezében lett m i n d a tudomány, m i n d a művészet egymástól elkülönödve minden f a j u k b a n önálló is, Íáltaláinos emfb'eri is. Ilyen alakban szórja szél őket a f r a n c i a i r o d a l o m E u r ó p a népei felső k ö r e i b e n ; ebben az álakban ismerteti meg azokat a f r a n c i a f o r r a d a l o m Európla népei alsó rétegeivel. A f o r r a d a l o m leverése után beteljesedik a győzők fátuma. A két győző g e r m á n - f a j lesz a néplélekbe á t j u t o t t t u d o m á n y n a k a legtermékenyebb s ljcgsikeresebb mivelője: a germán-angol faj a reális tudományokban, a germán-níéímet f a j a human i ó r á k b a n . S ketten együttesen, a vallás béklyóitól men-
154
HIT,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
ten, n e m egészen iegy évszázad alatt az égből lehozott, ar isztok r a I a men Les t u d o m á n n y a 1 tel j esesn á t a laki to t l ak E u r ó p a n é p e i legnagyobb részének szellemi és társadalmi lététét. Azonban a nagy f é n y n e k n a g y az árnyéka. A tudom á n y szülte s a n é p érdekében kejbléh nevelte ipar a két g e r m á n fajnak az említettem közös jellemvonások alapján, —- t. i. hogy csak a nagíy arányok iránt: fogékonyak s azokra törekvők, — egy új, eladdig u r a l o m r a nem jutott hatalmasságot terem lett m e g : a kapitalizmust, a tőke u r a l m á t . S ma m á r minden jel azt mutálj a, hogy a tőke p á r t f o g á s á t h a j h á s s z a az a r i s z t o k r a t i k u s uralom. 'Az osztozkodásban n y á j a s mosolygással s a néptömegre való hatása súlyának a jelszavával köveleli a maga részét az e u r ó p a s z e r l e harcba lépett klerikálizmus. E n n e k a iörtetésndk ja!z 'eredményét látjuk miiulen nap. A g e r m á n f a j lakta országok h í r l a p j a i n a p o n k i n t hozzák nem a közjói létért dolgozó szellemi kiválóságoknak a kitüntetését a t u d o m á n y o s érdemeikért, h a n e m a kapitalizmusnak la háborús i d ő k b e n a k ö z n é p vagyona s megélhetése ellen szőtt k o n j u n k t ú r á k révén meggazdagodott li. n. takarékpénztárak képviselőinek a "kitüntetését gazdasági érdemeik elismerése hangzatos jelszava alatt. Ha a kapitalizmus ú j i p a r á g meghonosításával, g y á r a k alapításával, munkáskezek foglalkoztatásával: t e h á t néprétegek táplálásával (érdemeket szerez, méltó a kitüntetésre. De hogy a szerencsés k o n j u n k t ú r á k révén összehalmozott s csak ö n m a g á t tápláló vagyon mivel érdemli meg a kitüntetést, azt fölfogni, megérteni a h á t t é r b e szorult demokrata tudományi nem t u d t a s nem t u d j a ma sem. Viszonzáséi pártfogoltjai: a népet hozta mozgásba. S b á r nem új, de ú j o n n a n szervezett s tudományosan megalapozott t u d o m á n y ággal: a szocializmussal igyekezik az elnyomatása, az igába zárása, avagy működésének csak egy irányba kényszerítése ellen védekezni És c védekezése közben igen sokszor a maga hangoztatta »általános emberi«-vel j ö n ellen lé tbe"""~ . , , , , Sokkal erősebben kiéleződött m á r e fegyvertelen h a r c , s e m h o g y a kibékülés, a kiegyenlítődés, avagy csak k o m -
155 H I T ,
VALLÁS,
TUDOMÁNY.
p r o m i s s z u m js lehetséges volna. Egyiknek b u k n i a kell. Mert »a tennészet imádást érdemlő keze mindig 1 épít s hogy építhessen, r o n t is«. Ú j r a a Krisztus hitére van szükség, hogy szót emeljen az lembieralkotta istenségek ellen s l'orrása, i r á n y í t ó j a legyen a ítovább fejlődésnek, amelynek törvényei láthatatlan é r c t á b l á k r a v a n n a k írva. S ezek a törvények nem ism e r n e k sem elnézést, sem kompromisszumot. í m e a kábító magasságok s a szédítő mélységek fenséges látványa, íme a tengerszemből felgomolygó földgőz szorongó érzést keltő látomása! A Krisztusnak építeni soha meg' nem szűnő hitében, a t u d o m á n y n a k ez ős f o r r á s á b a n vetett erős bizodalmunk oszlassa el e szorongó érzést a mi sziveinkből!
Eötvös, a gondolkozó. Irta: Józan Miklós. É s most, Isten veled, talán sokára, Ö r ö k r e tán, Hazám, Isten veled! R é g eltűnt ismert bérceid kék határa S tovább siet vándorló gyermeked Ha visszatérek, boldogulva, hon, Hadd lássam népemet virányidon.'
A »Búcsű«-t n e m h i á b a t a r t j á k E ö t v ö s legsikerültebb költeményének. B e n n e az ó d á i m a g a s l a t r a emelkedett »szentelt íájdajom;<, m e l y a m u l t a t visszasírja, egyszersmind egy szebb és jobb j ö v ő n elk biztos záloga. A XIX. század h a r m i n c a s élveinek d e r e k á n h a z a i k ö z é l e t ü n k b e n , s a társadalomiban, me'ly r e n d i a l a p o k o n épült fel s befelié a (széttagoltságnak, kifelé a gyengeségnek jeleit h o r d t a m a g á n , a Lelkes i f j ú alig talál más vigasztaló m o m e n t u mot, mint az í r ó k és m e c e n á s o k által m e g a l a p í t o t t tudós társaságot s ezzel k a p c s o l a t b a n Széchenyi r i a d ó j á t , amelyr e m i n t e g y százados álmából ébredezni kezdett a m a g y a r . Űj élet vágya d e r e n g e t t a szivekben. Csak p r ó f é t á k r a , a p o s t o l o k r a és t a n í t ó m e s t e r e k r e volt szükség, hogy ezt a szent szikrái e l h a m v a d n i n e engedjék. A n y a g i és szellemi téren sok száziados mulasztást kel lett helyrehozni, hogy n e m z e t ü n k e l f o g l a l h a s s a megillető helyéit a gazdag és m ű v e l t nyugati n é p e k c s a l á d j á b a n , m e r t csak így rem é l h e t t ü k , hogy — kelet és n y u g a t m e s g y e j é n állva — a r e á n k v á r ó n a g y missziót, m i n t a nyugati k u l t ú r a tolm á c s a i és közvetítői, becsülettel teljesíthessük. A régi fegyverek, amelyekkel a h a r c o s n e m z e t dicsőségét kivívtuk m a g u n k n a k , m e g r o z s d á s o d t a k jés h a s z n a v e h e t e t l e n e k k é váltak. Űj fegyverekre, ú j v é d ő b á s t y á k r a volt szükségünk, hogy nemzeti téliünket a (népek és n e m z e t e k szabad versen y é b e n biztosabb a l a p o k r a f e k t e s s ü k s azt úgy a külső
f e Ö T V Ö S ,A
GONDOLKOZÓ.
157
veszélyek, m i n t a belső elernyedés ellen, m i n d e n poklokon keresztül, diadalra juttassuk. E n n e k érdekébén fogtak kezet legjobbjaink, a nagy idők nagy emberei; ezért tettek, e z é r t jáldozltak, ki-ki a maga tehetsége Szerint, hogy a m i lelkük előtt, mint valamely szent eszmény lebegett, a gyakorlati életben megvalósíthassuk; az ige testet -öltsön s mint v a l a m i új Megváltó, az igazság és szeretet, a szabadság éis világosság iáklásail bevigye a k u n y h ó k b a és palotákba (egyaránt. Mert végre is, ki tudja, hol leendőit. jnagyobb és kiáltóbb a szükség az ~Ő áldozata és szolgál áttétele utám. Ámde a megváltó és felszabadító m u n k a nem m e n t olyan könnyen, m i n t az e m b e r azt a m a i haladottabb k o r s z a k b a n a m ú l t r a viszonyítva, gondolhatná. A nemzeti eszme b a j n o k a i n a k útjokiból számos akadályt kellé eltávolítaniok, mielőtt az újjászervezés nagy m u n k á j á b a belefoghattak volna. Azzal tisztában volt mindenki, hogy a nagjy francia f o r r a d a l o m istenítélete után, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség igéit törvénybe iktatta, a k ö z é p k o r i elavú'lt intézményeket a törvényhozásban, közig!az|gatásd)an, törvénykezésben s a társadalmi osztályok berendezkedésében csak mesterkélt eszközökkel, csak ideig-óráig! lehet fentartani. Az átalakulásnak előbb-utóbb be kellett következnie. És pedig annál bizonyosabban, m i n é l nagyobb a lelkekben a villamos feszültség. Csak az vo'lit a kérdés, hogy v á j j o n a felgyülemlett békés m u n k a müveire, vagy valamely katasztrofális k i b o n t a k o z á s r a használják fel. Oly időszak ez hazánk történetében, amelynek tanúságai m a is kézenfekvők, ma is aktuálisak; m e r t gondolatom szerint, a nemzetépítő m u n k á n a k — hacsak a világtól elmaradva, magunkat hált érbe szoríttatni nem a k a r j u k — szünetelnie soha sem szabad. Mint ahogv Eötvös igen szépen m o n d j a Széchenyi felett t a r t o t t emlékbeszédében: »Egy nemzetnek újjászületése csak az egész nemzetnek müve, csak hosszú fáradság 1 , erős küzdelmek, talán n e h é z (szenvedések jutalma lehet.« S ezt magától a legnagyobb magyartól vett idézettel t á m o g a t j a : »Bízzunk m a g u n k b a n , e r ő n k b e n s Hegyünk meggyőződve, hogy
1 5 8
f e Ö T V Ö S ,A G O N D O L K O Z Ó . 158
közlünk mindegyik ivíérürik nemtője, nemzetünk feldicsőitője lehet s azért töltse he helyét m i n d e n m a g y a r hű , •; sál aril ag.« A nemzeti eszme b a j n o k a i előtt h á r m a s feladat állt: haladni a civilizáció ösvényein, hogy g y a r a p í t s u k általa a nemzet szellemi kincseit; ragaszkodni ezeréves a l k o t m á n y u n k formáihoz, hogy f e n t a r t s u k általa nemzeti ön állásunkat, függetlenségünket; kivívni a jogegyenlőséget, h o g y a h a z á n a k minden polgára élvezhesse terheinek ié|s [kötelességeinek ellenértékét, az egyéni szabadság |és jog áldásait. E n n e k a hármas.» feladatnak a szolgálatában állott báró E ö t v ö s József is egész küzdelmes, de dicsőséges életének m i n d e n szakában. E r r e készült elő m á r gyermekk o r á b a n , ö n t u d a t l a n u l ; jövő századok r e m é n y e i t h o r d v a szivében.* Kora éreLtségü jeliemnek m o n d j a Gyulay P á l : »Mint gyermek, i f j ú volt, mint i f j ú — férfi.« S körülbelül ilyen a r á n y b a n |áll egykilóssal a z ő m a g y a r s á g a — lés; e u r ó p a i volta. Mely utóbbi alatt nem l a p p a n g semmi abból az újdonsült nemzelközisjégből, amely mindent lenéz és kevesei a n n á l az egyszerű oknál fogva, hogy »magyar«. Lelkiében hódol ,az ú j eszméknek, azoknak h o r d e r e j é r ő l az átalakulás nagly m u n k á j á b a n mélyen nieíg vau győződve, de ifjú lelké egész r a j o n g á s á v a l csüng h a z á j á n , e n n e k népén, melyei felszabadítva és kiművelve, megacélozva lés nemesítve oil szeretne látni az első sorban, m i n t »zászlólartót« az (emberi h a l a d á s tágas mezején. Amit Kölcseyről m o n d m á r idézett emlékbeszéd élben, teljesen ráillik az ifjú E ö t v ö s r e : »Az önzés szűk k ö r é n túlemelkedve, Célul csak nemzete javát tűzte ki magának.« Hogy hivatásának jobban megfelelhessen, tanulmányai végeztével — miután itt-ott belekóstolt m á r az ősi vármegyei élet, törvénykezés és u d v a r i cancellaria rejtelmeibe — külföldre megy. Országot-világot lát. Előkelő körökkel, tudósokkal és á l l a m f é r f i a k k a l érintkezik. Elr a g a d ó tájak, világraszóló műkincsek, magas kulturák szemléletében elmerül. Minden élénken foglalkoztatja kép# Emlékbeszéd Kölcsey Licit
f e Ö T V Ö S ,A
GONDOLKOZÓ.
1 5 9
zeletét, ele a t u d o m á n y és művészet áldásaiban az emberi szellem diadalát ünnepelve, n e m feledkezik meg szegényes h a z á j á r ó l sem, h a n e m »titkon kíséri lépteik s alig v á r j a , hogy tudását és tapasztalatait otljhon, a m a g y a r haza és »nemzelíség!« javára gyümölcsöztesse; meg 'lévén győződve, hogy »szivünk so,ha közelebb n e m áll Istenhez, mi.nl mikor áldozik^. 1 Mint a m u n k á s méh, gazdagon megrakodva tér h a z a az idegen tájakról, hogy azoknak h i m p o r á v a l megtermékenyítse a h o n i talajt. Színesebbé és illatosabbá tegye a mi természeti szépségeinket és kincseinket, amelyekkel a jó Isten bennünket megáldott. Mert érezte, tudta, hogy ezeket n e k ü n k magunknak is ápoln u n k és fejlesztenünk kell, h a azt akarjuk, hogy az U r m e g a d j a n e k ü n k is az 'óhajtott »élőmenételt«. í r ó i munkássáiglával m á r jóval előbb figyelmet keltett az irodalom berkeiben i f j a n lett akadémikus, de a barátságtalan kritika mellett is általános elismerési és tekintélyi nevének a »Karthausi« szerzett. »Á b á n a t n a k könyvek, m e l y nemes intencióval az »Árvízkönyv«-ben a Heekenast cég javára jelent meg, a k á r c s a k a Kisfaludy T á r saság mostani A u r o r á j a az idei (1913.) árvízkárosullaknak, úgy alakjánál, mint t a r t a l m á n á l fogva, kifogásolták; de a n n á l többen voltak, akik — akár csak m i m a g u n k is i f j ú éveinkben — szerétettel és megértéssel közeledtek feléje s igazat adtak annak, aki így jellemezte: „Ez századunknak életirása, A társadalom jajkiáltása, Vagy műveltségünk kétségbeesése. Itt van korunknak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló világ." (Pap Endre.)
Vagy mint Gyulay m o n d j a r ó l a : »Az európai társadalom t ü k r e e könyv, mint a n a p é egy harmatcsöpp«. A színtér ugyan Franciaország, a h o n n a n friss benyomásokkal csak nemrégiben tért h a z a ; de alakjaiban, amelyek előttünk a naplószerü irodalmi fórum ellenére kidomb o r o d n a k , a visszatekintő és elmélkedő leírás mellett is 1
Emlékbeszéd Kölcsey felett.
E ö t v ö s , A GONDOLKOZÓ.
1 6 0
az eleven élet és valószíntiség erejével h a t n a k , igen könyn y e n m a g u n k r a ismerhetünk'. Az író m a g a elismeri bevezet éséhen, hogiy ideális lelkének egy-egy d a r a b j á t építette belé ebbe a m ű b e : »A bánat, melyről itt sző van, nem a költői képzeletnek műve csak.« E n n e k a b á n a t n a k égő könnyeit első s o r b a n is m a g a Eötvös sirta el; k ü l ö n b e n n e m lehetne o l y a n közvetetten, olyan ékesszóló. Az a rengeteg sok lelki keserűség, csalódás és veszteség, m e l y egyik a mást v á l t j a a »b?nat könyvénck« különböző szakaszaiban, mind átszűrődött az ő nemes szivén; különben n e m talált volna az abban vergődő lelkek s z á m á r a olyan megoldást, amely, a költői igazságszolgáltatás követelményeinek megfelel s végső a k k o r d j á b a n a megbocsátás és szeretet evangéliumát állítja oda e s z m é n y k é p gyanánt a k ü z d ő emberiség számára. Aki így tud keseregni, az biz o n n y a l sokat, talán egy, egész világot vesztett; de viszont aki így tud diadalmaskodni, az a r o m o k b ó l új világot t e r e m t magának, amelyet egy magasabb életrendnek megfelelően rendez be a maga és mások s z á m á r a . Csupa szív ez a könyv s b á r a dolog természeténél fogva, sok benne a reflexió, ezek az egymással r o k o n k é n t társuló gondolatok m i n d egy melegen érző sziv izzó k o h ó j á n mentek át, ott nyernék színt, zomáiicol és tartósságot; a kifejezések s a szerkezet bonyolult volta még csak amellett bizonyít, hogy Eötvösnek nem kellett soká várakoznia az ihlet teremtő p e r c e i r e ; gondolatai nemes v e r s e n y r e kelnek egymással, hogy bennünk az ő olykor hétköznapi köntösük mellett is ünnepi érzéseket ébresszenek. S viszont magában a szerzőben is, aki ú g y s z ó l v á n beleéli magát a különböző életviszonyokba és lelki állapotokba, melyéknek képét a n n y i hűséggel és adaadássál ecseteli. E z az ő ambíciója. Mert szerinte: »Gondolataink jutaima érzésünkben fekszik. Minden valóban nagy gondolat nemes (érzésekhez vezet.«* A kolostor m a g á n y á b a n elvonult 'lélek, egy eljátszott életnek r o m j a i n keseregve, köny és verejték közt, végre legyőzi kételyeit s ami még a jövőben csak m i n t sejtelem dereng felélje, az az élet alk o n y á n diadalmas meggyőződéssé magasz to sül. Az egész Gondolatok 53. 1.
feÖTVÖS,
A
GONDOLKOZÓ.
1 6 1
úgy hat, mint egy végrendelet, amidőn d r á m a i megrázó erővel ad kifejezést ennek a szent r e m é n y n e k : »A n a p nak j ö n n i keli, melyben n e m ü n k hivatását betölté, melyben a jó győzni fog e világon; a mi hivatásunk elhinteni magVált, h o m l o k u n k izzadt siájgával termékenyíteni földjét, szivünk f o r r ó vágyaival érlelni csemetéit; végzetünk: küzjködni, kívánni, r e m é n y leni s h a b á r az ígért földet n e m é r h e t t ü k el, legalább távol roll láttuk áldott határait, legalább szemünket legeltettük szép táján s a haldokló Mózesként éreztük, hogy azon .Iosuá,l, ki ott egykor győzni log, mi vezettük a csata mező re, mi ruháztuk fel fegyvereivel. Oh s kii tudja, nem ájllunk-e m á r közel e boldog ó r á h o z ? nchjéz a kor, melyben élünk, forró egünkön t e r h e s feliegek tornyosulnak s az ember lankadta n, remegve a közelgő Vésztől, halad örömtelen ö s v é n y e i n ; de h a a nap l e g f o r r ó b b s a vetés föld felé hajolva m á r alig b í r h a t j a kalászait, nem közelg-e a k k o r léppen az aratás? Reméljelek! .. E nagy világon csak egy van, mi valóban boldogít: szivetek; csak benne keressétek örömeiteket. Szeressetek !...« A megoldás tehát mindenkit kielégít. Kár, hogy utóbbi időben az ultramodern lelki klinikák és futurista boncolgatások kedvéért lekerüli a napirendről s m a n a p s á g kevesebb az áhítatos olvasó közönsége. Pedig megérdemelné, hogy forgassák, mini valami magyar próféciát), melyben a nyugati világ disszonáns hangjaiból, a mi végleien r ó n a s á g u h k felett, kicsendül az örök h a r m ó n i a . J ó l m o n d j a egyik é l e t í r ó j a (Ferenczi Zoltán: M. Tort. Életrajzok. 1. 90.): »E könyv az igazi ,éis a költészet által megnemesített éle,t együttes képe. Mintha a költő, midőn k o r a t á r s a d a l m á n a k r a j z á b a kezdett, nem gondolt volna r á , hogy egyenesen regényt í r j o n ; csak érezte, hogy amit ír, való és igaz1, reális és költői egyszerre; egy mély, és s z o m o r ú tragédia, melyet a szem kevésbé lát meg, de a szív annál mélyebben érez át s a gondolkodás annál j o b b a n hir elemezni. Ezért a m ű tervezetében, a beletelt eszme mélységével, a felölelt látkörrél, a valóság és a költői világ kibékítő r a j z á n á l fogva méltán foglal helyei a világirodalom remekei között, mint a m i n ő Goethe Faustja is...« Keresztény Magvető 1914.
3
162.
EÖTVÖS,
A
GONDOLKOZÓ.
Az i f j ú lélek tehát úgy segit magán, hogy a vulkán i k u s elemet, m e l y őt ö r ö k ö s f o r r o n g á s b a n tartaná,, kid o b j a kebeléből s a b e n n e m a r a d t oltári lángot a r r a h a s z n á l j a fel, hogy világítson és melegítsen. Egyidőrc leszállt a világpolgári piedeszlálról, hogy annál intenzivebb elmélkedést és gyakorlati m u n k á s s á got szentelhessen a házi tűzhelynek, az édes magyar hazának. Meri hiszen szép, szép az az e u r ó p a i kultura és m i n d a z a status-tudomány, amelyet később a m a g y a r géniusz e r ő p r ó b á j a gyanánt egybehordott és német nyelven is kiadott; de égető b a j a i n k idehaza orvoslásért kiáltanak, a k a r a v á n az alföld kátyúiban meg-m eg reked, a r e n d i országgyűlés döcögős szekere, ö r ö k ö s sérelmi nyikorgásáyal n e m a r r a való, hogy a n a g y nemzetközi versenyben részt vegyen; a nemes és j o b b á g y közt vont választófal a k a d á l y a a nemzeti egység kialakulásának, a jogok kiterjesztésének k o r á b a n a d e m o k r a t i k u s eszmék térfoglalása f o l y t á n egyenesen t a r t h a t a t l a n ; a börtönrendszer egészségtelen és igazságtalan, fogházaink melegágyai a b ű n n e k s a j á r v á n y o s betegségieknek; a n e m nemesek az alkotmányból, a zsidók a polgárosításból ki v a n n a k zárva. Ezeknek a b a j o k n a k az orvoslása, mint parancsoló szükség jelentkezett. Ügy, hogy ezelől kitérni n e m lehetett. A széthúzó érdekek a r é n á j á b a n egységet kelleti teremteni, hogy a nemzet a haladás ú t j á r a iercltcssék. 1841 május 9-én a felső táblán t a r t o t t beszédében így nyilatkozik: »Egység az, ami m i n d e n viszonyainkban hiányzik, a m i n e k hiánya valamint a nemzetet eddig haladni nem eiigedé, úgy f ő k é p geográfiai és politikai helyzetünkben végveszélyhez fog vezetni.« Hangoztatja a centralizáció szükségességét, hogy az 52 vármegye (Erdélyt ide nem számítva), mint megannyi történelmi védőbástya mellett, »-egy oly pont is m a r a d j o n , hol a különböző elemek, mint egy nagy egész tagjai érezhessék magukat«. Szóval, k í v á n j a n m a g y a r p a r l a m e n t i kormányt felelősség és népképviselet a l a p j á n s ennek biztosítékául mintegy az Ausztriával váló békés kapcsolatot és együttműködést. Azoknak a k o r m á n y z a t i szerveknek és azokat
165 f e Ö T V Ö S ,A
GONDOLKOZÓ.
vallásban a szomszéd országban annyi hű polgárt látunk, kiket most m á r (1836 óta) h o n f i t á r s a i n k n a k nevezhet ü n k ; az ország és kormány tapasztalásából tudják, hogy azon valláson levő erdélyiek Erdély népességéinek legjobb részét teszik, meg lehetünk győződve arról, hogy az unitárius vallás a státus (állam) elveivel semmicselre ellenkezésben n e m áll. Meg kell nyugtatnunk tehát őket afelől, hogy m i d ő n Magyarországgal egyesülnek, semminemű jogoktól megfosztva n e m lesznek«. Egyházunk és iskoláink iránt hasonló jóindulatot tanúsított, amikor a 60-as években Erdélyt beutazta a vallási viszonyok s a nemzetiségi kérdés tanulmányozása végett. Kétrendbeli minisztersége alatt is ez a liberális irányzat vezeti, m i n t h o g y fenn a k a r j a tartani az egyháznak — s viszonyaink közölt minden egyháznak szabadságát. Ugy is elég viszály és keserűség magvát hintette el népünk lelkében s a közélet terén a meg-megújuló vallási torzsalkodás. Vallja, hogy minden elnyomás megtermi k á r o s gyümölcseit s hogy a vallásban a nyugalomnak biztos talpköve a szabadsága. S inig az egyházak anionom jogkörét. belső ügyeit, szertartásait, minden külső kényszertől óvni akarja, másfelől amikor a polgári törvényeknek [megtartásáról van szó, neki a klérus is csak polgár s nem más. S hozzáteszi érveinek meggyőző erejével : »Nap a szabadság, melynek minden polgár felett egyformán kell ragyognia, vagy az egésznek egyszerre lea !konyodik.« Ez a gondolat vezc'i, amikor eszméinek népszerűsítése 'céljából — nem törődve az art for iart's sake céhbeli elvével — megírja, a honi talajból szemeink elé varázsolja a falu jegyzőjét- vagy a történelmet állítja oda az életnek igazi mestere gyanánt, hogy mind a kettőből o k u l j u n k és eszméljünk, emlékezzünk és felbuzduljunk. S annyi bizonyos, hogy a jobbágyság ügyének s a társadalmi egyenlőség nagy elvének ezekkel a népszerű és érdekfeszítő művekkel nálunk legalább többet használt, mint későbbi tudós fejtegetéseivel, melyekben (»a XIX. század uralkodó eszmék) a szabadság, egyenlőség, és nemzet: ség vezérelvei alapján, a m o d e r n állam alapfeltételeit r a k t a
1 6 6
f e Ö T V Ö S , A G O N D O L K O Z Ó . 166
le, alkalmazva egyúttal azokat a gyakorlati életviszonyokra s f e n n t a r t v a mindenekfelett az állami mindenhatósággal szemben az egyénnek veleszületett, 'elidegeníthetetlen jogait. E n n e k a rövid .tanulmánynak a kerete nem engedi meg, hogy ezzel a nagy művel é r d e m e szerint foglalkozzunk, emellett Eötvösnek másnemű tevékenységére is csak futó pillantást vethetünk. Hogy minő állást foglalt el a mi szab a d s á g h a r c u n k k a l szemben, azt legjobban illusztrálja az, hogy előbh Bécsbe, majd Münchenbe bujdosott, mert belátta, hogy abban a p u s k a p o r o s levegőben ő csak ártalm á r a lehetne a mozgalomnak, a maga szemlélődi') bö\csesér/éveJ és békés fermészé1 ével, az uralkodó dinasztia iránt való feltétlen Iiüség'éuet. Itt élt családjával csendes elvonuttságban töltve n a p j a i t , munkálva és elmélkedve, hogy a mikor a világosi veszedelem s az azt követő abszolutizmus után a k i j ó z a n o d á s elkövetkezik s a békés kiegyenlítés útjait keresve, a nemzetet egy ú j a b b kockázat veszélyétől kellett megmenteni, oda álljon a virrasztók elé s önzetlen hazafi lelkének egész i m á d s á g o s érzésével oda kiálthassa a költővel a csüggedőknek: „Mert bár összetört kardjok a csatákon: Lesz ínég egyszer ünnep a világon!"
Csakhogy ez az ü n n e p a béke ü n n e p e lesz. Amikor az olasz és német egység gondviselésszerű közbejöltével, a király kibékül magyar nemzetével s állad almunk a jogfolytonosság elve a l a p j á n elfoglalja magillető helyét az a l k o t m á n n y a l felruházott osztrák ö r ö k ö s tartományokkal együtt alkotott duaJisztil us szervezetben, az osztrákmagyar m o n a r c h i á b a n . Eötvös szerepe mindezekben nyilvánvaló. T a l á l ó a n m o n d j a róla Gyulay Pál: »Társadalmi téren fejtett ki nagy munkásságot — balzsamot csepegtetett a n e m z e t sebeire, s a jövőbe vetett hitel táplálta. »L,átnoki lelkének s a j á t j a volt, hogy megérezze az eszmék jövőjét.« Senki j o b b a n n e m bizolt eszméiben s azoknak győzelmében. Ez adott neki erőt a k k o r is, amikor ellenei keveselték, vagy éppen kigúnyolták az álmok álmodóját, a k k o r is, a m i k o r a s a j á t m e ' a n c h o l i á r a hajló természete miatt benső lelki küzdelmeken kellel t átmennie.
167 f e Ö T V Ö S ,A
GONDOLKOZÓ.
a korszellem segítségével támogató eszméknek, amelyek előbb Kossuth lánglelke, később Deák higgadt bölcsesége ú t j á n lettek a m a g y a r nemzetnek soha e'l nem idegeníthető tulajdonai, a szabad fejlődés és nemzeti nagyság elengedhetetlen feltételei: Eötvös volt az előkészítője, ü maga »inkább a gondolat embere, mint a letté« (Gyulai). Éppen úgy, mint költészetében is »inká'bb a gondolat embere, mint a formáé«. S a lényeget a külső keretért soha sem hajlandó feláldozni. Ez az egyéni jellemző vonása csak előnyére vált neki, midőn az a tisztesség és jutalom vo'lt osztályrésze, hogy i f j ú k o r á n a k ideáljait még életében beváltsa, megvalósítva láthatá, vagy a maga önzetlen törekvései, vagy mások közreműködése útján. Nem törődve sokat azzal, hogy kit illet a elicsősiélg, ha úgyis »a hazáé a haszon«. Ez a gondolat vezeti akkor, amikor »Vélemény a fogházjavítás ügyében« c. munkálatával bevilágít azokba a sötét odúkba, hol a bűntettesek a kiszabott büntetésen kívül hallatlan nyomorúságot szenvednek; holott a büntetésnek Eötvös szerint az volna a célja, hogy az illető * bűnöst megjavítsa, vagy legalább is megóvja attól, hogy amikor a börtönt elhagyja, szivében elletve keserűséggel és bosszúvággyal a fennálló társadalmi rend iránt, nagyobb és veszedelmesebb gonosztevő váljék belőle, mint azelőtt volt. Érveléseit komoly tanulmányon alapuló, statisztikai példákkal igazolja s a humanitás nevében reformot sürget. Mint egy valódi próféta, aki n e m elégszik meg a létező b a j o k feltárásával, hanem lelkének szent hevületét követve,' tanácsol, int, fedd, dorgál, O 7 köj
J
J
vetel, mennydörög'; s míg nem győz, nincs nyugalma. Ez a gondolat adja kezébe a tollat, hogy megírja »A zsidók egyenjogúsítása« c. röpiratát. Hasonló szellemben szólal fel az ügy é r d e l é b e n az országgyűlésen is, 1840 március 31-én. Nem szaval, nem áradoz, nem tetszeleg, hanem szomorúan állapítja meg, hogy »csak a zsidó az, akinek a középkor elmúlni nem a k a r ; csak ő, kivel magát senki r|okbnnak nem érzi«. Majd így folytatja: »Csak minden emberi jogoknak teljes tisztelete az az alap, amelyen egy szabad alkotmány felépülhet. Az idő eljött, mely-
1 6 4
f e Ö T V Ö S ,A G O N D O L K O Z Ó . 168
ben a zsidóra is egy szebb jövő v á r e hazában.«. Az ellenérvekel szokása szerint, felsorakoztatva, egymásután dönti meg. Azokét t. i., akik még m i n d i g egy középkori vár lőrésén keresztül szemlélik a világot s akik a g'hettot poétikus voltánál fogva szerelnék fentartani. A zsidók ellen emeli v á d a k n a k (romlott f a j — nemzetellenes veszélyes a keresztényekbe) lélektani m a g y a r á z a t á t adva, m i n t egy igazi h u m a n i s t a , v é d e l m ü k r e kel, kijelenti, hogy az e l n y o m á s a b a j o k (megszüntetéséhez vezetni n e m fog« s meg van győződve, hogy »századunk felvilágosodottabb szelleme kivívja a polgárosítást« És a polgárosítás megjött. Megjött a vallási recepció is s ezzel kapcsolatban a polgári házasság, mély a különböző fajok és vallásrendszerek egybeolvadását h a z á n k b a n is lehetővé tette. Hazát adott egy idegen elemnek, hogy legyen mihez, anyagi érdekein kivid, a szeretet szálaival f ű z ő d n i e s sokoldalú rátermettségét a kereslted elem terén kivül más m e z ő k ö n is érvényre juttassa. E z Eötvös érdeme. Mert szerinte »a legkülönbözőbb népanyagok egy nagy egésszé egyesülnek mindig * s mindenütt, hol hasonló jogok hasonló érdekekben központosítják a különvált részeket.« A m a g y a r zsidóság kegyelettel őrzi Eötvös e m l é k é t ; ezt m u t a t j a az a körülm é n y , hogy az idén tartott 100 éves emlékünnepélyek sorát az ő irodalmi társaságuk nyitotta meg. De kegyelettel őrzi a nagy e m b e r b a r á t emlékét az unitáriusok kicsiny serege is, mert az E r d é l y b e n századokon keresztül élvezett vallásszabadságot, a magyarországi részekre is kiterjesztve az ő vezetése alatt biztosította az 1818. XX. t.-c. amelyről, a n n a k anyagi oldalát tekintve p e r longum et latum — a n n y i t beszélnek az emberek, s amelyncK 1. §-a így h a n g z i k : »Áz u n i t á r i u s vallás bevett vallás«. Az Erdélyivel kontemplált unió érdekében, ez az intézkedés annyival szükségesebb volt, nehogy a n n a k hiányában az erdélyrészi unitáriusok s z a b a d m o z g á s u k b a n akadályozva, jogaikban rértve legyenek. A kérdés tárgyalása k ü l ö n b e n — az erdélyrészi vármegyék összekapcsolása révén — m á r 1843 szeptemberben a törvényhozás elé kerül, a m i k ö r E ö t v ö s is felszólal az unitárius vallás ügyében s többek közt ezeket m o n d j a : »az unitárius
f e Ö T V Ö S ,A
GONDOLKOZÓ.
167
Eszméi iés .gondolatai, vágyai és érzésed, mint csiraképes magvak el vannak hintve ugyan minden műveiben, tetteiben lés törekvéseiben; de «Gondolatok» c. alatt külön is sajtó alá rendezte azokat, amelyek kiadott műveiben még nem jelentek meg. Az volt a szokása, hogy ha séta, tarsalgias, Vagy tanulmány, sőt a hivatali teendők között valamely eszme megragadta figyelmét, azl a maga m ó d j a szerint mindjárt felöltöztette, kiesi jegyzőkönyvébe beirta, hogy alkalomszerint felhasználhassa. Hisz a gondolatnak éppen az a természete, hogy gondolatot ébreszt s lehetővé teszi, hogy a világban levő dolgokról, természeti tüneményekről és azoknak törvényeiről, a belső emberről s ezzel kapcsolatban a léleknek titkos műhelyéről áttekintést világnézetei — szerezzünk magunknak. Felfedezni mindenben a hasonlóságot: ez a költő tulajdona; felfogni azokat a lulajdonsiágokat, amelyek a dolgokat egymástól megkülönbözlteük: ez a filozófusé. És ő csakugyan irói és államférfini kiváló tehetséglei mellett a Gyulay P. megállapítása szerint «fJlozofus és Aiö//ő» egy személyben. Ez a magyarázata ánnalk, hogy «művei inkább a jövőre hatottak, mini a jelenre.» Jól is van így; legalább «Gondolataiban» igaz érdemük szerint becsülhetjük meg a modern kor zsoltárait és példabeszédeit, amelyek annál eredetiebbek és igazak, minél inkább visszatükrözik az emberi lélek egyetemes gondolat- és érzésvilágájt. Eötvös nem azért gondolkozik, hogy ezzel a szellemi tornával ámulatba ejtsen bennünket, ha!nem ez m á r az ő lelkének benső szükségérzete. Gondolatai szerves kapcsolatban vannak érméseivel; s amikor ezeknek kölcsönhatását vizsgálja s a szerepet, melyet úgy az egyesek, mint nemzetek 'életében vittek, arról győződik meg, hogy nincs semmi fontosa bb a világon, mint az ész és a kedély. Ezek azonban csak nyugodt tempóban végezhetnek hasznos munkát s mozdíthatják elő az emberi nem boldogságát és tökéletesedését. T. i. úgy, hogyha az ész erős meggyőződéssel, a szív erős akarattal párosul. S b á r m e n n y i r e csodálja azokat a nevezetes vívmányokai, amelyekel az emberi ész küzdött ki a mi s z á m u n k r a , csak a jellem az, ami előtte abszolút beccsel bír.
168
f e Ö T V Ö S , A G O N D O L K O Z Ó . 168
Körülbelül ez képezi a gerincét iskolapolitikájának is, amellyel nevelésünk ügyét az egyszerű elemi iskolától fel egész az egyetemi fokig magáévá; tette s a tanszabadság elve alapján útjára indította azokban a kodifikációkban, amelyek a 'lázas m u n k a nyomát ugyan magukon hordják, de az azokat átlengő magyar hazafias szellem bőven kárpótol bennünket a z esetleges hiányokéírt. Nevelni akarja a népet, mert szerinte: «nevelés nélkül az egyenlőség semmi. Nevelés az, mely által az alsó néposzLálybeliek az állani áltat nekik adott jogok élvezetére képesekké tétethetnek.)) Minden iskola egy-egy templom, melyben oltárt emel a hitnek és tudásnak, hazafiságnak és emberszeretetnek. Ebben a templomban az ő könyve legyen a nemzeti biblia. S mi is forgassuk annak lapjait a gyermek m o h ó Vágyáyal, az ifjú lelkesedésével, a komoly férfiú higgadt kedélyével. Kegyeletes áldozatlételünket zárjuk bé most is az ő szavaival: «Életiink égő szövétnekhez hasonló, mely m a j d lassabban, m a j d sebesebben, de szüntelen fogy. Boldog, ki midőn létének e mulandó: Ágára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hog'y sokuknak világított.»
Egyházi beszéd.* Irta: Kovács Lajos Alapige: I. János IV. 16. „Az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten abban.'1
A felolvasott alapige egyike a z o k n a k a szép és m i n d e n h a n g z a t o s s á g a mellett is igaz evangeliumi m o n d á s o k n a k , m e l y e k m á r első l á t á s r a , első h a l l á s r a m e g r a g a d j á k az e m b e r figyelmét. Miért t a g a d n á m , hogy az én lelkemet is m e g r a g a d t a — s hiszem, h o g y a tiéteket sem hagyta érintetlenül, k. iái., — az a p o s t o l n a k e g y ö n y ö r ű m o n d á s a : »Az Isten szeretet és a k i a szeretetben m a r a d , az Istenben m a r a d , és az Isten abban«. U g y tetszik n e k e m , hogy a legfelségesebb kijelentés h a n g z i k e szavakban, az a kijelentés, mélyet Jézus irt csod á s a n tiszta t u d o m á n y á v a l az e m b e r i szivekbe. A legmagas a b b - e s z m é r e van i r á n y í t v a ill a gondolkozás, m i t e m b e r i t u d á s és bil f e l f o g h a t ; a r r a az eszmére, mely a lélekbúvárok állítása szerint vele születik az e m b e r r e l s mely benn ü n k e t emberekét m i n d e n m á s teremtménytől m e g k ü l ö n böztet; a r r a az eszmére, m e l y úgyszólva első ö n k i j e l e n t é s e az I s t e n n e k m i b e n n ü n k , ú g y a n n y i r a , hogy n é m e l y e k szerint p u s z t á n e r r e a k i j e l e n t é s r e t á m a s z k o d v a e l j u t h a t az e m b e r a r r a a g o n d o l a t r a , h o g y van Isten. Ám az Isten létének k é r d é s e n e m n y u g t a l a n í t j a az én l e l k e m e t ; mert b á r tudom, h o g y ott volt az m á r a történelem kezdetén, a m ű v e l ő d é s legalsó f o k á n éli népek képzeletvilágában és h o g y a » g y e r m e k k o r á t élő ő s e m b e r a maigla szellemiségéről vagy e r k ö l c s i hivatásáról v a j m i ke" Jíenkó' Mihály-féléül00 K pályadíjat nyert pályamunka.
170
EGYHÁZI
BKSZÉD.
vés tudomással bir még, de afelelt m á r eszmélkedik, hogy életéi kinek köszöni s ha megtalálta, az lesz istene, vagyis már a k k o r világos nyomait l á t j u k annak, hogy az ember a végtelen után kutat, s elindult azon az ulon, ahol az Isteni meg is fogja t a t á i n k ( E r ő s E. Apologétika 2I> I.)'; tudom, hogy e kérdés a történelem folyamán állandóan foglalkoztatja a legmélyebben gondolkozó elméket; betölti az ember tudásvilágát s 'álom, hogy a n n a k szálait megtalálhatjuk a haladó tudomány és művelődés legfőbb mozzanataiban, — de viszont egészen tisztában vagyok azzal is, hogy ».az Istenről való tudat lényünktől ép olyan kevéssé választható el, mint a világtudat, vagv öntudat.« Azért hát csak feszegessék tovább is a kételkedő és elégedetlen bölcsek véges érlelmök homályos világánál, hogy Isten van-e s liol v a n ? Hadd keressék a hitetlenek az élő és élettelen lények és tárgyak okozati összefüggésében, avagy az erő és a n y a g íslenitésében. a hitnélküli dolgok tömkelegében, — én érzem, hiszem, tudom, hogy Ő v a n ! Isten v a n m i n d e n ü t t ; o't is, ahol keresik, ott is, ahol tag a d j á k létét, f) kijelenti folyton magát előttem a természetben, a történelemben, az emberiség életében, kijelenti magát saját lelkiismlereleimben. Igen, igen, én érzem, hiszem, tudom, bogy Isten v a n ! S a lelki r o k o n s á g k a p c s á n igyekszem is lelkemnek e tudatát átönteni mindenitek l e l k é b e ! . . . Ah, az Isten létének kérdése nem nyugtalanítja az én lelkemet! H a l a d j o n b á r m i l y m a g a s r a az emberiség tudása a folytonos kutatás és vizsgálódás által, tegyen meg és j á r j o n be h i h e t e t l e n útakal a gondolkozó elme, avagy fejtsen meg megfejthetetlennek hiti kérdéseket, — az Istenről való felfogást aligha fogja tisztább világításba állítani, mini a hogy Jézus egyszerű szavakkal kijelenté: »Az Isten lélek s akik őt i m á d j á k , szükség, hogy lélekben és igazságban i m á d j á k . E pillanatban sokkal i n k á b b érdekel az Isten lényének kérdése s az, ami abból az e m b e r r e vonatkozólag önként következik. És itt ö r ö m m e l ragadom meg az apostol útbaigazító kezét s hitem és lelkesedésem szent vágyával követem, hogy h a l l j a m a nagy igazságot — mit b i z o n y á r a a Jézus egyéniségéből, jelleméből, tetteiből és tanaiból
18 !
EOYHÁZI
BESZÉD.
szűrt le magának — halljam, hogy »az 'isten szeretet és aki a szeretetben m a r a d , az Istenben m a r a d és az Isten abban«. Nézetem szerint, míg ezekben a szavakban az apostol egyfelől röviden és határozottan kifejezi, hogy az Isten lénye szeretet, addig másfelől jogoi enged a r r a a természetesnek látszó következtetésre, hogy az embernek, mint Isten gyermekének, lényéhez szintén szorosan hozzátartozik a szeretet. Amiről tehát bővebben a k a r o k szólni előttetek k. ai. röviden e z : I. Az Isten szeretet; II. s az embernek is mint Isten gyermekének szeretetre kell törekednie, mert az ő lénye is szeretet. I. Az apostolnak egyik kijelentése, egyik tanítása tehát ez: »Az Isten szeretek. Midőn erről a mondhatni köztudatba átment vallásos igazságról akarok szólani, nem érzem valami k ö n n y ű n e k feladatomat. A tárgy szépsége csalódásba ejti az embert. Olyan az, mini az az út, mely pázsitos simaságával, csalogató szépségével, árnyas-lombos útszéli fáival szinte kívánatossá teszi a rá lépést és r a j l a j á r á s t , de előbb, mini gondolnók, göröngyösnek vagy ingoványosnak, szóval nehezen j á r h a t ó n a k bizonyul az út, s m á r m á r visszatérésre g o n d o l u n k ; azonban a szemeink előtt r e n d r e föltáruló távoli részek vonzó szépsége mégis csak tovább menni késztet. í g y vagyunk ezzel is. Gyönyörködve m o n d o g a t j u k , hittel biztatva, lelkesítve ismételjük: az Is/en szeretet. De amint boncolgatni kezdjük az apostol szavainak valódi értelmét, azonnal feltűnik a szépség mellett a nehézség, a j ó h a n g z á s mellett a mélység. Szavaink melegségéből, a r c u n k derültségéből ki lehel ugyan olvasni, hogy magunk szentül meg vagyunk győződve e kijelentés igazsága felől és vannak b i z o n y á r a nagyon sokan, akik igazat adnak n e k ü n k , de viszont lehetnek többen, akik az élet nagy p r ó b á i r a emlékezve, az Isten szeretetének h a n g o z t a t á s á r a
1 7 2
FÜYHAZI BESZÉD
kétkedve, fölényesen rázzák lejükét. Hiszem, hogy közöttetek is vannak s o k a n , akik a megelégedett lélek nyugalmival m o n d j á k el, hogy LIZ Isten szeretete nem is szorul bizonyításra, hisz az oly természetes igazság, mint az, hogy a n a p egyszerre világít és melegít, hogy a szeretet önként következik az ts'eu fogalmából, h o g y az ő mindennemű m u n k á s s á g á b a n a tökéletes szeretet éltető erejét látjuk, azért nem is m o n d h a t u n k , nem is h i h e t ü n k egyebet, m i n t azt, h o g y az Isten szeretet. így beszélnek bizonyára azok, akik a jólét k a r j a i b a n örvendeznek; akiket a gazdagság,, szerencse, hatalom kén y e l m i sok kellemetlenségtől megóv, a k i k n e k nyugodt életét, boldogságát váratlan meglepetések még nem zavarIák m e g : akik megelégedettek tudnak lenni szegénységben és gazdagságban, kényelemben és küzdelmek között; akiket a sors kíméletlenségeivel még n e m látogatott meg nagyobb mértékben, kiknek lelkére még nem nehezedett a csapások számtalan nagy súlya. Oh az ilyeneknek van okuk örömmel h i r d e t n i »az Isten szeretek. De nincsenek-e közöttetek is olyanok, akik bizonyos félénk tartózkodással, hogy ne m o n d j a m : hitetlenséggel h a l l j á k az isteni szerelet hirdetését? Nincsenek-e, akik a súlyos cletküzdelmekre, gyakori kellemetlenségekre, avagy a súlyos szenvedésekre és n a g y veszteségekre gondolva, n e m c s a k hogy n e m tudnak lelkesedni, de n e m is próbálják, talán nem is a k a r j á k átlátni az apostoli kijelentés a m a boldogító igazságát: az Isten szeretet; a k i k gúnyos arckifejezéssel folyton csak azt m o n d o g a t j á k : hogy ha Isten szeretet és szeretettel intézi az ember élete sorsát, miért kell a k k o r ez életben annyit küzdeni, szenvedni, áldozni s oly k e v e s e t , O l y ritkán ö r v e n d e n i ? Nincsenek-e, akik minden kitartást [igénylő törekvésben, m i n d e n nagy fáradtságban, verejtékes munkáiban, minden kedvezőtlennek látszó sors f o r d u l a t b a n a sujloíló Istent l á t j á k , aki szerfintük büntet anélkül, hogy szeretni tudna; s ú j t a boldogitá;s r e m é n y e nélkül? Nincsenek-e, akik veszteségeik súlya alatt roskadozva, nagy f á j d a l m u k b a n kétségbeesel ten tördelik kezeiket; alak valamely vállalaf biztosnak hitt sikerébe m i n d e n [erejüket, összes vagyonukat, egész tudásukat he-
18 !
EOYHÁZI
BESZÉD.
lefektet lék s most teljesen tönkre menve, nincs a n n y i helyük, h o v á fejüket l e h a j t h a t n á k ? Nincsenek-e, kikben itt súlyos betegség, amott szerencséi lenség; itt természeti csapások, otl lelki p r ó b á k gyengítik a szeretet erejét; kikben ill belső küzdelmek, amott külső h a r c o k tépik a hit zászlóját'? Oh, jól tudom, hogy kemény p r ó b á r a teszem ezeknek hitét, midőn erős meggyőződéssel hirdetem előttük az isteni szeretet kifogyhatatlan nagy e r e j é t . . . És én mégis, még a könnyek között is, még a r o m o k felett is bízó llélekkel. teljes hittel h hídeleim az isteni szeretet mindenekel betöltő, mindenütt jelenvaló, ö r ö k m ű k ö d é s b e n levő hatalmát Hirdetem', m e t látom, hogy sokszor mesterségesen növeljük m a g u n k b a n a hajlandóságot a r r a , hogy sötét színben lássuk a világot, ahelyett, hogy az élet előnyei l, ö r ö m e i t , szépséglét és áldását értékük szerjínt mérlegelve, h a s z n u n k r a f o r d í t a n i igyekeznénk; látom, hogy ha tán kedvezőllenre f o r d u l életünk folyása, oly könnyen érezzük p o r b a sújtva magunkat, ahelyett, hogy az Isten jóságát és szeretetét, míg feleltünk ragyog, kellő mértékben f o r d í t a n é k önmegerősítésünkrte; látom, hogy egy pillanat keservében oly könnyen m o n d j á k némelyek keservesnek az egész életet! H á l amiért a n a p fényét felhő homályosítja el bizonyos időre, azt jelenti-e ez, hogy egyszersmind melegétől is megfosztotta? Mint a természetben a zivatarokra, úgy az e m b e r életében is szükség van a próbák tanító, nevelő erejére. A szenvedés még nem jelenti az Isten szeretetének megszűnését, sőt amint egy hires ember (Martineau) [mondja: a szenvedés i s k o l á j á b a n tanult vallásos kegyességet a szellemnek bizonyos derültsége és nyugodtsága [jellémzi. Az apostol pedig a r r a tanít, hogy »akik az Istent szeretik, azoknak mindenek j a v u k r a szolgál nak«. Valóban, az Isten m i n d e n s o r s b a n és helyzetben, a szerencse és boldogság vágtató szekerén s a szenvedés félelmetes mélységén is m i n d i g csak szeretet; Isten a maga lényében r é s z r c h a j l a t l a n , ö r ö k , egyetemes szeretel! Ezt m u t a t j a az emberiség fejlődő élete, valamint az egyes e m b e r akaratereje, munkaképessége, kivivőit sike-rés tökéletesedésre vágyó lelke. Az Isten szeretetében való
Í
7 4
EGYHÁZI
BÉSZÍD
hit erejét é r z e m saját lelkemben, h a l l o m szavát lelkiismeretemben. E hit felül emel a földi élet mulandó változásain. sok megpróbáltatásain, ö r ö k ö s küzdelmein. A változásokban a szerető Isten képét l á t o m ; a küzdelmeket és megpróbáltatásokat jellemfejleszto, lelket nemesítő erőnek tekintem. E h i t r e építem fel életem nagy céljait, összes törekvéseim valósulhatását, családom, s egész jövőm boldogságát. S h a talán úgy lenne, hogy vágyaim nem teljesülnek, törekvéseim célra nem vezetnek, rteményeimel csalódás követi: míg kitörölhetetlen betűkkel van lelkembe irva az Isten szeretetének fölemelő t u d a t a , nem félek, hogy lesújt az élet, vagy kettétöri akarat elsőmet; n e m félek, m e r t éppen a keblemben élő isteni szeretetnek biztató szavára, lelkem világosságának el n e m h o m á l y o s í t h a t ó fénye mellett, ú j r a kezdem, mit elvégezni nem tudék. Ennek az isteni szeretetnek a f é n y e sugárzik az egész emberiség [életében, életműködésében, lelki törekvéseiben; látom az elégedett a r c o k o n , az ö r ö m t ő l ragyogó szemekben, a céltudatos élettörekvésekben, a p r ó b á k közt sem csüggedő hitben, az a k a d á l y o k lelett I s d i a d a l m a s k o d ó lelki lerőben, a csapás és. szenvedés ájltal meg n e m tört reménységben, a létért folytatott s meg-megujuló örökös, nagy h a r c b a n . És világosan látszik az Isten szeretete a természetben is. Isten általános t ö r v é n y e k szerint kormányoz. Az áldás, mely tőle származik, minden teremtménynek egyf o r m á n j a v á r a szolgál. A fényes n a p derült sugári lövel k u n y h ó b a és palotába. A felhő nem hullatja kiválasztott a k r a termékenyítő cseppjeit. A tápláló nedv sem szorítkozik bizonyos f a j ú virágokra vagy f á k r a ; nem tagadja meg éltető erejét egyik növénytől vagy állattól a többiek előnyére. A gondviselésnek nincsenek kiválasztottjai. Istennek minden teremtménye, miden alkotása szám á r a egy törvénye, egy szerfetete van. (L. C h a n n i n g VI. k. 39—40. 1,) A mindenség megfoghatatlan szépségével, kiszámíthatlan változásaival, lezerszirü virágaival, tündöklő napjával, k i a p a d h a t a t l a n áldásával, b á m u l a t o s rendszerével s a jelenségek végtelen sorozatával erről a törvényről, erről a
18 !
EOYHÁZI
BESZÉD.
szeretetről beszél. E n n e k a szénetetnek törvényei fel vannak írva körülöttünk m i n d e n falevélrfe, minden fűszálra, minden d a r a b kőre. Jól m o n d á valaki: »csak olvasni kell megtanulni annak az í r á s n a k betűit, hogy az ember érileni is tudja«. Az Istennek szerele keze látszik a különböző k o r o k történelmi alakulásaiban, még az úgylátszó visszaesésekben is; az emelkedésben és h a n y a t l á s b a n , a művelődés fokozatos ielő hal adásában, a szellemi tevékenység' alkotó m u n k á j á b a n , ia fölemelő és lesújtó események m e g a n n y i tanulságaiban. Az elfogulatlan szemlélő és bíráló az áldó isteni kéz m u n k á j á t lát«a az egész vonalon; annak keze m u n k á j á t , aki szeret, m/ndjig csak szeret, akkor is, m i k o r nem is 1 áljuk, mikor nem js hisszük. Ez ,a tudat ad e r ő t nekem és késztet arra, hogy jóllehet m a g a m is érzem az élet nyomasztó súlyát és nagy terheit, imégis, bár érj? te len szóval, de érző szívvel és erős hittel szóljak hozzátok és hirdessem annak szerjetetél. kiről csocfálatos nyelven beszél nekünk a mindenség élele és az ember lelki világa; »ki h a t a l m á v a l hatalmat adott a forgó világoknak, kinek nevét hegyek és mélységek, napok és h o l d a k , bujdosó földek és csillagok, minden élő és élettelen valóságok szünet nélkül kiáltozzák«; hirdessem az emberi lélek nagy erejével: »Az Isten szerzetet!« Nem veszitek-e észre ai. hogy »m'inden más t u d o m á n y jelentéktelenné halványul ennek méltósága előtt. A világ minden k i n c s t á r a szegény ezzel szemben. Ez az eszme, h a addig fejlődik és világosul, inig előttünk valósággá válik, olyan, mint egy lelkünkben meg'gyuladott ú j nap. U j világosság sugárzik ki belőle az egész mindenségre és mindenségben. Ez eszme átalakító h a t a l m á r a minden dolog újjá lesz. Kiapadhatatlan f o r r á s a az ellőnek a gyengeséggel (szemben, a békének a viszontagságok közölt, a bátorságnak a m u n k á l k o d á s b a n és eltűrésben, az állandó reménynek, a halhatatlan életnek«. (Channing.) Értiték-e, (érzitek-e h á t — legalább e pillanatban az apostoli szavak igazságát: »az Isten szerelel 1!« Tegyetek bizonyságot arról, h a együtt éreztek az apostollal, éltetek m i n d e n idejében, m e r t így m a r a d szép, derült, biztató az lélet számotokra, b á r m i találjon is titeket.
EGYHÁZI
BESZÍ-Ü.
If. Az apostol azonban n e m elégszik meg azzal, hogy az isten lényét szeretetnek tünteti fel, h a n e m tovább megy és azl m o n d j a : »aki szeretetben m a r a d , az Istenben marjad és az Isten abban«. I s l e r r ő l az emberrie viszi át a gondolatot és kifejezésre j u t t a t j a azt a különösen Jézus által hangoztatott, d e b i z o n y á r a saját lelkében is élő meggyőződést, hogy az e m b e r n e k szeretetre kell törekedni, mert az embernek is, mint Isten gyermekének, lénye alaptermészete: a szeretet. Ezzel a meggyőződéssel félreérthetetlen bizonysággal mutat rá a szeretet apostola a lira a ma mar tisztán átló lélektani igazságra, h o g y az ember,i kehéiben levő lélek kapcsán van valami r o k o n s á g , van valami benső összeköttetés az Isten és e m b e r között. És ezen néni is c s o d á l k o z h a t u n k . Mesterének az U r Jézusnak élete /előtte .ájSlolt; tanítása haniglzotl 'még lelkében. A Jézus törekvéseinek központja pedig 1 az volt, hogy az embert felemelje a r r a a szellemi magaslatra, ahol lelke »Atyát lát az Istenben«, ö n m a g á b a n Isten gyermekéi ismeri fel s ember társait testvérleinek tekinti. Az Isten és az ember között tehát olyanszcrű a viszony, mint a szülő és gyermek közölt. H a ugyanaz a v é r kering a gyermek ereiben; h a többnyire ugyanaz a jellem, ugyanaz az egyéniség, u g y a n a z a természet fejlődik, alakul ki a gyermekben, mint a szülőben, a k k o r az e m b e r b e n is — éppen az említett viszony a l a p j á n — az Istenéhez h a s o n l ó lelki tulajdonságoknak ke 11 kifejlődniök, vagyis közelebbről m e g h a t á r o z v a : ha az Isten szeretet, a k k o r az e m b e r alaptermészete is szeretet kell hogy legyen. Csakis így érthető meg az apostol m o n d á s a . T. i. ha az e m b e r alaptermészetében, valódi lényében: a szeretetben m e g m a r a d , a k k o r Istenben m a r a d s érezni fogja azt is, hogy az Isten ő benne van. Mindennek d a c á r a azonban távol legyen, m i n t h a én az embert szorosan Isten mellé a k a r n á m állítani, s olyan hatalmat a k a r n é k t u l a j d o n í t a n i neki, amely egyedül Istent illeti meg. ' F a j u n k n a k méltóságát érzem ugyan s szívesen elismerem Pál apostollal, hogy Tsten az e m b e r t ke-
177
EGYHÁZI BESZÉD.
véssél tereintette kisebbé az angyaloknál, de mindenesetre teremtette s így óriási a.z ür, mely a teremtő és teremtmény között tátong; éppen azért anélkül, hogy ezt a méltóságot alábbszállítani a k a r n á m , igaznak hiszem az apostolnak azt a meggyőződését is, hogy »Isten mellett munkálkodó .szolgák vagyunk.« Ez a szolgaság n e m z á r j a ki az Isten és e m b e r közölt a lelki (összeköttetés lehetőségét, nem d ö n t i meg azt a hitet, hogy (az e m b e r lénye is szeretet. N e m növeli, d e n e m is csökkenti azt a különbséget, mely az isteni és emberi szeretet között természetszerűleg fennáll. Mert míg az isteni szeretet mindenütt jelenvaló, m i n d e n t átható és mindenre kiterjedő, addig az e m b e r i szeretet fogyatékos, sok minden által befolyásolható h a t á s á b a n hol gyöngül, hol erősödik és összehasonlíthatatlanul szűkebb térre szorul, mint amaz. Ez az o k a bizonyára, hogy az élet n e m egyszer m u t a t j a az ellenkezőjét annak, hogy az ember szeretetben, s így Istenben m a r a d és az Tsten ő benne. Ez az oka, hogy, sokszor kell f á j d a l o m m a l látnunk, hogy »meglankad a szeretel az e m b e r e k fiai közölt«. Az egyes ember, kinek nem volna szabad felejtenie, hogy »ne nézze ki-k,i csak a maga hasznát«, ,oly sokszor lesz önző törekvések r a b j a . A családi élet, m e l y n e k a legmagasabb erkölcsi eszméket volna hivatása d i a d a l r a j u t t a t n j , oly sokszor válik szűkkeblűvé s lesz fészke csalódásnak, elégedetlenségnek, állandó panasznak. A társadalom ehelyett, hogy az emberiség egyetemes érdekeit szolgálná, önző célok, egyéni törekvések kisszerű h a r c a i b a n meriti ki erejét, avagy ártatlan emberek jóhirneve s á r b a t a p a d á s á r a nyújt segédkezet. Az emberiség élete igen sokszor n e m egyéb é r d e k h a r c n á l , mely ellentéteket szül s jazok kiegyenlítésére vesztegeli erejét, hololt m i n d e n k i n e k szivébe v a n írva a jézusi p a r a n c s o l a t : »szeressed Istent, szeressed embertársaidal« s »lia csak a ti atyátok fi ail köszöntitek szeretettel, mit cselek eszlek egyebeknél többet?!« »Ak ; szeretetben m a r a d , Istenbén mar a d és az Isten abban«. 'Nem t a g a d h a t j u k azonban azt sem, hogy szükség van a k ü z d e l m e k r e is. H a r c b a n látszik m e g a béke áldása. Keresztény Magvető 1914.
4
1 7 8
tGYHÁZI
BESZÉD.
Fülsiketítő z a j után t n d j ű k megbecsülni a csendet és nyugaímat. A szerelet is a t ű r é s b e n és szenvedésben no nagyra. Azért m o n d á Jézus, hogy a lürfüké és szenvedőké a menyeknek országa. A f á j d a l o m és b á n a t sokszor a legh a t a l m a s a b b eszköz a jellem alakítására. Míg a jólét rendesen az önzést táplálja a szívben, addig a nehézségekkel való h a r c elengedhetetlen feltételnek látszik az e m b e r i nagyság megalkotására. (Armstrong) A költő szerint »a f á j d a l o m a boldogságnak egyik alkatrésze«. A buzaszemnek, hogy kikelhessen, szüksége van a n a p áldásos sugar a i r a , melyek átmelegítik a földet, de n e m nélkülözheti a sötét felhőt sem, mely tápláló nedvet r e j t m a g á b a n ; az emberi boldogságnak is az önzetlen szeretet adja meg a zománcát, d e hogy drága kincsünkké lehessen, át kell mennie a szenvedések lűzeskemencején, az érdekharcok erőpróbáin. Az igazság addig értékes s z á m u n k r a , míg küzdünk, f á r a d u n k , hatalmas erővel t ö r ü n k u t á n a ; ha megtalál luk, k ö n n y e n elvesztheti vonzó erejél s jclentéktelejnné válik r á n k nézve, A szeretet is addig h a t a l o m , isteni e r o m i b e n n ü n k , míg van ni»L legyőzni, elsimítani és kiegyenlifeni, h a fegyverét nem h a s z n á l h a t j a , elveszti a fényét, csillogását; h a erejét nincs min m e g m u t a t n i a , könnyen azl h i h e t j ü k , hogy felesleges s z á m u n k r a . Minél nagyobb a szívben a tevékeny, a m u n k á s szeretet, a n n á l könnyebben győzi le az ostromló erőket, annál n y u g o d t a b b a n tűri a szenvedéseket, annál j o b b a n szépíti az életet. Ilyen szerelei nélkül az élet folytonos csüggedés és zúgolódás volna. E r r ő l is el lehet mondani, hogy »akinek van, adatik, aki*
-O
7
7
nek nincs, a mije van, az js elvé!etik«. P á l apostol szerint akiben nincsen szeretet, az olyan, mjint a zengő érc é,s pengő cimbalom, szeretet nélkül hite sem sokai ér. Az igaz szeretel hosszútűrő, kegyes, n e m irigykedik; n e m keresi csak a maga hasznát, mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket e l t ű r ; az igaz szeretet soha el n e m fogy! (L. I. kor. 13 r.) Ki ne érezte volna ennek a szeretetnek melegségét és boldogító erejét a családi, b a r á t i és t á r s a d a l m i élet bizalmas pillanataiban, örvendetes v á l t o z á s a i b a n ? ki ne tapasztalta, ki ne látta volna, h e g y ez a szeretet mint szolgál alap-
EQYHÁ71
BESZÉD
1 7 9
jául oly sok boldogságnak s m i n t ösztönzi az embert többről-többre, tovább a tökéletesedés ú t j á n ? Bizony az emberit szeretetnek is v a n n a k m e g r a g a d ó vonásai! Midőn az együtt érző, rokon keblekben »két lélek és egy gondolat, egy szívverés két mell alatt« m e g a l k o t j a a földi paradicsomot, melyben az i f j n lelkek v i d á m a n dalolnak, boldogan ábr á n d o z n a k , messze nyúló közös terveket szövögetnek, vagy m i d ő n a család tagjainak szive összedobban és ez nemcsak a f á j d a l m a s emlékekéit és bántó aggodalmakat üzi el, h a n e m a menyország ö r ö m e i t is érezteti, avagv midőn a fogékony, roikonlelkek összeforrnak a n a g y és nemiek lettek végrehajtásában, az áldozatkészség gyakorlásában, az igazság védelmében, az egyház szeretetében, a vallássos buzgóságban, a hazafias érzelemben — mindezek hitem (Szerint az emberi életnek és szerietetnek oly megdicsőült pillanatai, oly megragadó magasztos szépségei, melyeket inkább érezni és átélni lehet, mint szóval kifejezni. Miként az Isten szeretetének boldogító erejét fel lehet i s m e r n i a világmindenség m i n d e n p o n t j á n , úgy az e m b e r i szeretetnek |az élet bo'dogiítására gyakorolt hatását sem lehet (tagadni egy pillanatig sem. Munkássága folytonos, áll;andó. (örök. Ili panaszt némít el, ott reményt táplál; itt k ö n n y e k e t töröl, ott f e l r u h á z ; itt társul szegődik az elhagyotthoz, ott gyógyítja a megsebzettet, itt fölemeli az erőtel ent, ott erősíti az ingadozót, itt ú j erőt ad a küzdelemben, olt örömmel tölt el a kivívott sikerben; most az emberiség fejlődésének alapját veti meg, hogy a kinek akarata van, tovább haladhasson, m a j d pedig a magasabbrendű u t á n való vágyódás, az eszmények u t á n való törekvés által érintkezésbe hozza az emberi lelket az örök Istennel! T a l á n ezt a nagyszabású m u n k á t látva m o n d j a Chanil ing, hogy »az e m b e r szeretetre van teremtve, szeretettől él s életének m é r t é k e : szeretetének nagysága. Az ember a szeretet k a r j a i b a n született s a szeretet keblén neveltetett, ápoltatott. És mi a családi életben g y a k r a n l á t j u k az önzetlen rokonszenvnek csodálatosan kifejlett erejét. De az emberi sziv nem úgy teremtetett, hogy szeretetével csakis az o t t h o n r a szorítkozzék, b á r m i l y égi legyen is amaz ott-
182
tGYHÁZI B E S Z É D .
hon. Érzelmei a rokonszenv folyton növekvő á r j á v a l kiterjednek egyik k ö r r p l a m á s i k r a és mind szélesebb térre á r a d n a k ki, míg v é g r e az egész f a j szeretetének nagy folyamával [egyesütnek«. K ét elkíedbetü 11 k-e h á t az apostol szavainak igazságában: »aki szeretetben m a r a d , az Istenben [marad és az Isten abban«. Ah, úgy érzem, h o g y felségesebb igazságot alig-alig lehetne h i r d e t n i a keresztény t e m p l o m o k b a n , m i n t azt, hogy »az Isten szeretetés aki szeretetben marad, Istenben m a r a d ős az Isten abbau«. Ez igazságnak, e hitnek érzetében mondotta Jézus még a kísértések és üldözések, gúnyolódások és íméltatlansájgok között is lelki ö r ö m m e l : »az én t e r h e m könnyű, az én igám gyönyörűséges^; ez tette képessé őt arra, hogy bár a n n y i s z o r n e m volt hová fejét lehajtania, mégis szerte járt és jót tett m i n d e n e k k e l s szerjető szive folyton azt dobogta: »n in essen m á s jó, csak az Isten«. És a vallásos hitnek s isteiy szerétetnek ez a b á m u l a t o s e r e j e támasztott minden k o r n a k és m i n d e n o r s z á g n a k önfeláldozó é;s rettenthetetlen b á t o r s á g ú vértanú kai, akik dicső himnuszokat énekeltek a b ö r t ö n ö k fenekén, mosolyogva léptek a vérpadra, jajkiáltás n é l k ü l szenvedték el a pallost és máglyát s b á r szavaiknak, h i r d e t e t t eszméiknek visszavonásával m e g s z a b a d u l h a t t a k v o l n a a szenvedésektől, a kegyelmet, melyért ily d r á g a árt kellett volna fizetnie, életük árán is visszaül ásították. Es bizonyára ez igazságnak, e hitnek érzete adott erőt a m i hitelődeinknek 1 arra, hogy a múlt századok nagy szenvedései és m e g p r ó b á l t a t á s a i között hitüket megtarthatták és ezt a mi sokat sanyargatott egyházunkat, melynek anynyiszor vettetett a fejsze é l ő f á j a gyökerére, bár megfogyott, de meg n e m tört erővel a pusztulástól illegni enthették, folyton biztatva m a g u k a t m a r t i r h a i á i t szenvedett nagy apostoluk hitével; »Az igazságot ú t j á b a n semmi fel nem tartóztathat ja«! Ai! Az isten,i és emberi szeretet j ó t é k o n y hatása m a is nyilvánul a külvilágban és az e m b e r lelki életében -egyaránt. Ott van az, aTiol a hit és bizalom enicífi magasra* a íeiKeket. hol a szeretet és j ó s á g nevében m u n k á l n a k az emberek, hol az igazság diadalt ül s a gonoszság szégyen-
EOYHÁZI
BESZÉD.
1 8
!
kezve visszavonul; hol ,a meggyőződés szentsége d r á g á b b mindennél s az őszinteséget többre becsülik a hivalkodás hizelig'ő h a n g j a i n á l ; hol az alázatosság képmutatás nélkül is eléig erős jogait kivivni s a szerénység nem meghunyászkodás, h a n e m mások megbecsülése által nyer j u t a l m a t ; hol a könyörületesség! áldásait osztogatja s az ártatlanság igyanusítatlanul (megbecsüttetik; hol a hitetlenség n e m döbbenti nieig a hivő lelket s a méltatlanság nem üz gúnyos játékot a tisztelet érzelmeivel, hol a sziv megbocsát érdek és ö]diaszónIesés nélkül, hol az »egy szükséges dolog« sincs felejtve s az emberek »egyebekuél t ö b b e k is cselekesznék! Az Isteni és emberi szeretel áldásos e r e j e ott van, ott kell hogy legyen a Li lelketekben is! Érzitek-e, hiszitek-e hát, hogy »az Isten szeretet és aki a szeretetben m a r a d , az lst>Miben m a r a d és az Isten abban«? Avagy még m i n d i g azok közé tartoztok, akik »!álván nem látnak és hallván n e m hallanak^?! Óh h a értitek, h a hiszitek, akkor bizonyária a ti »élletek: békés melgielégledé% m a g a t a r t á s l o k : alázat, cselekvésiek: szeretet, gondolkozás tok: tisztaság, keresésetek tárgya: Isten országa s ju+almatok: m a r e földön is mindenek megadatása«. Ugy legyen. Ámen!
I
Dr. Nyircdy G é z a
j
1861-1914.
N agy a j tán »zöld erdő zúgásán, vad galamb búgásán« nevelte jó a n y j a őt Is. It' szívta m a g á b a az örök szép természet szeretetét, a mé'y vallásos érzelmet s a törhetetlen munkakedvet, amelyek oárosúlva későbben a t u d o m á n y (olthatatlan 'szomjával az egyszerű székely falu szülöttét nemcsak országos h í r n é v r e emelték, d e nevét az o r s z á g h a t á r a i n kívül ,is ismertté tették. H o g y ki volt Nyiredy Géza, hogy m i n ő munkát végzett közöttünk, hogy m e n n y i áldás áradt az ő kiváló egyéniségéből környezetére: azt, amiig velünk volt, amíg közöttünk j á r t , talán nem is éreztük, talán ne'm is méltányoltuk eléggé. A temetésén megnyilatkozott óriási részvét, amely olyan volt, mint az egész társad alomnak egy h a n g o s szivdobbanása, a könnyek s a virágok, melyek k o p o r s ó j á t elárasztották, mutatták csak igazán, hogy ő nem c s u p á n a családjáé, nem is az iskoláé, nem is az egyházé, h a n e m az egész t á r s a d a l o m é volt. Hogy őtet mindenki szerette és nagyrabecsülte, mert m i n d e n ü t t szép, nemes és istenes m u n k á t végzett. Csak 53 évet élt. Az élet delén áldozott le n a p j a . De ezen a fél életen többet élt, többet dolgozott, m i n t a legtöbben egy egész hoszszú életen. K o r á n kelt és minden p i h e n é s nélkül folytatta m u n k á j á t . Mintha csak érezte volna, h o g y reá nézve korr á b b a n jön el az est, az ö r ö k pihenés ideje! Nehéz az ő egyéniségének hü képét adni. A mi szép, jó és nemes vonások az e m b e r b e n v a n n a k általában, b e n n e m i n d megtalálhatók voltak. De ezek a különböző jellemvonások b e n n e olyan szerencsés vegyületben fordultak elő, hogy egyik nem r y o m t a el a m á s i k a t , egyik n e m
DR.
NYIREDY
QÉZA
érvényesült a másik r o v á s á r a . Ő igazán h a r m o n i k u s egyéniség volt. Vannak s o k a n tudósok, akik behatolnak a természet titkainak mélységiébe, akik l a b o r a t ó r i u m a i k b a n l o m b i k j a i k segítségével k u t a t j á k az élet örök titkait. De a legtöbbet tudása rideggé, foglalkozása zárkózottá és egyoldalúvá teszen. Nyiredy nem szobatudós volt. Benne az ész egy pillanatig sem n y o m t a el a szivei, a t u d o m á n y a hitet. A l a h o r a t o r i u m a n e m zárta el az igaz élettől, a fogalmak és ismeretek gazdagsága n e m nyomta el természetes j ó z a n itélő képességét. T a n u l m á n y o z t a a könyvekel, de tanulmányozta az életet és a természetet is. Mások is érnek el n a g y és szép sikereket az életiben. Sokan v a n n a k , akiket s z á r n y a i r a vesz a hírnév és dicsőség. Akiknek neve széles k ö r b e n ismertté lesz. Akiket sokan k ö r ü l r a j o n g n a k . De a legtöbbet a magasság megszédít. Büszkévé és elbizakodottá tesz. Nviredy mindig! szerény és alázatos tudott maradni. Amikor mások a legjobb an dicső it ették, a k k o r ő a legkisebbnek érezte magái. A m i k o r mások ünnepelték, ő a k k o r m á s r a h á r í t o t t a az érdem koszorúját. A m i k o r mások fölmagasztalták, akkor ő maglát megalázta. V a n n a k még az éle'nek nehéz munkásai, akik a n a p izzó heveben emésztik magukat, akik n e m ismernek nyugalmai s állandóan h o r d o z z á k a m u n k a terhét. De a legtöbb k o m o r r á , zuglolódévá és elégedetlenné lesz, aki megátkozza a világot. Nyirndynek a m u n k a kedves időtöltés volt, ami hangulatát s o h r meg nem zavarta. Egyik helyen jó kedvvel befejezte s a másik helyen ugyanolyan jó kedvvel megkezdette. Akkor volt igazán boldog, h a m u n k á ban lehetett. Még betegségével sem törődött a m u n k a miatt. Élete utolsó két hete voU a legnehezebb, mert a k k o r m á r nem dolgozhatott. A m u n k a volt az ő .élete, öröme, üdvössége és boldogsága, a m u n k á t l a n s á g volt legnagyobb boldogtalansága. ! Sok t a n á r van, aki rendelkezik a t u d o m á n y o s ismeretek gazdagságával, aki nagy készségei és odaadó szeretetet tanús it ezeknek közlésében, aki valódi művész a tanításban. De azon túl n e m sokat törődik tanítványaival^ akik félelmes tiszteiette 1 tekintenek r e á j a . Nyiredy tekin-
1 8 4
DP.
NY1REDY
GÉZA.
télyének és t u d á s á n a k a súlyával s o h a sem nehezedett r á tanítványai lelkére. Leereszkedett h o z z á j u k . Még1 a legkisebbekhez is. Ismerte a z o k n a k lelkét, ö r ö m é t és b á n a t á t . A tanítás nehéz óráit v i d á m m á tudta tenni. Ezért lelkesült a »muzsák serge« az ő »Géza bácsi«-jáért. Van sok egyháztag. aki szereti a maga vallását éisi egyházát. Lelkesül és áldozatot hoz érette. R a j o n g és küzd a n n a k e s z m é n y e i é r t . De nagy szeretetében elfogult lesz. Mindent lenéz, kicsinyel és kigúnyol, ami nem az övé. Türelmetlen az ellenkező felfogásokkal szemben. Nyíredyben az e r ő s unitárius érzés általános emberszereteltei, a vallásért va;ló lelkesedés a mások megbecsülésével párosult. Ő n e m c s a k valílásos, de t á r s a d a l m i ember is volt. akit m i n d e n k i szeretett s akit m i n d e n k i nagyra becsült. Nála a család foglalnia is n a g y o b b r a nőtt, mint más. embereknél szokott lenn ; . A szűkebb családnál nem végződött az ő szeretete és atyai gondoskodása. Bár jobb hitves és g o n d o s a b b családapa nem igen lehet, mint ő vala, de ezen kívül az ő nagy szivében elfértek a testvérek, rokonok, jó b a r á t o k , akiket nemcsak szeretett, de ha szükség volt, nagy áldozatot is tudott hozni érettük. Nem üres beszédben, h a n e m tettekben mutatta m e g Jóságát. Soha sem tudta j o b b keze, mit cselekszik a bal. Szép és h a r m o n i k u s élete díszére vált a családnak, dicsőségére az egyháznak, előnyére a t u d o m á n y n a k s j a v á r a a hivatalnak, 'melyed elfoglalt .Nem élt hiába. Ha testileg el is távozott körünkből, de ill m a r a d t jó szelleme s "áldott emléke, amely időtlen időkig h i r d e t n i fogja a szeretet hatalmát s a m u n k a diadalát. V. A.
Isziai M á r t o n . 1851 - 1914.
Ez a név nem csupán az unitárius egyházban, h a n e m általában a hazai nevelésügy terén is ismeretes. Bizon y á r a mindenütt a legőszintébb részvétet váltott ki halálának hire. Azok közé a rokonszenves emberek közé tartozott, akiket lehetetlen nem szeretnünk, h a egyszer megismertük ,I)e emellett m u n k á s élete, eszményi törekvései, a szépért rajongó lelke a legnagyobb tiszteletre és általános közbecsülésre •emel4ék. SzeUtgerice, T o r d a és Kolozsvár az Isziai Márton életének főbb állomásai. A Bekecs alól a N y á r á d teréről indult el az élei ú t j á r a . Onnan, ahol úgy terem a dal a lelkekben, mint a virág a földön .Arról a helyről, amely az unitárizmusnak egyik legősibb fészke és legerősebb végvára, ahol írta IíoÁnía Mihűiy egyházunk történetét és zengette Tibódi István jókedvű dalait. Itt szívta lelkébe Isziai azl a szellemet, amely őtet a papi p á l y á r a vonzotta, de később mégis a nevelés és az egyházi énekügy szolgálatába [állította. Teológiai t a n u l m á n y o k k a l s a zene és ének iránt érzett mélységes vonzalommal lett a tordai egyházközség énekvezér-tanítója. T o r d á n a k az egyházi életben nagy, szép és szent h a g y o m á n y a i vannak. Ala is egyházunk egyik gyöngye s igen előkelő helyet foglal el egyházközségeink között. Mindezek inspirálták s Istentől kapott tehetségei kifejtésére sarkalták Isílait. C s a k h a m a r T o r d a zenei életének ő lelt a központja. Dalköröket szervezett s azokat maga vezette. Albert János és Oerzsi KároWlipal együtt lett T o r d a t á r s a d a l m á n a k egyik kiváló alakja, akit
1 8 6
1SZLA1 MÁRTON.
mindenki ismert és tisztelt. Ezzel hire, neve meg lett alapítva. Már szép szellemi tőkét hozott magával, a m i k o r a Sárdi József halálával megüresedett kolozsvári ének vezéri és leányiskolái lanítói állási elfoglalta. Szép remények között iktatták hivatalába. S ő a reményeket be is váltotta. Énekvezéri és leányiskola,i tanítói kötelességein kívül f ő g i m n á z i u m u n k b a n és teológiánkon az éneket tanította. Munkásságába mindenütt a maga szivét és telkét vitte bele. Ez emelte ki az ő m u n k á j á t a hétköznapi dolgok közül s annak bizonyos művészi nivót adott. Ezzel a művészi hajlandósággal és érzékkel fogott hozzá elhanyagolt egyházi énekügyünknek a refortnálásához. Egyházi énekgyüjle'ménye s abban n é h á n y általa szerzett kedves cíallamu ének ö r ö k r e feledhetetlen nevel biztosit neki egv h á z u n k törté net éh en. Mint 'minden művészi h a j l a m ú egyén, ő is melegszívű és m é l y érzelmű e m b e r volt. T u d á s a mellett szeretetét vitte be az iskolába. Ez biztosított neki e téren is szép sikereket s tanítványai emlékezetében feledhetetlen nevel és hálás kegyeletet. Családi élete is egyike volt a legszebbéknek. Neje és öt g y e r m e k e nagy szeretettel őrzi emlékét. Mi, amidőn letesszük s í r j á r a kegyeletünk és nagyrabecsülésünk koszorúját, nem búcsúzunk tőle végképpen. Itt van ő és itt lesz közöltünk, hogy szép énekével időnként Isten i m á d á s á r a szólítson: »0h j ö j j az U r n á k házába buzgón i m á d k o z n k . V. A.
IRODALOM. A s z o c í á l i z m u s é s a vallás. Irta Ürmösi József homoródszentpáli unitárius lelkész. Kapható Kókai bizományosnál. Ára 1 kor. Tagadhatatlan, hogy korunk szociálizmusának úgy tudományosan kifejtett alakjaiban, mint gyakorlati megnyilvánulásaiban sok a túlzás. Olyan, mint az iszappal teljes zavarosan hullámzó folyam, amelynek mielőtt az élet táplálójává lehetne, meg kell tisztulnia és sok kártékony anyagtól megszabadulnia. Úgy a Marx-féle történelmi materiálizmus, mint a Menger-féle hatalmi viszonyokon alapuló új erkölcsi elvek az életnek csak egyoldalú vizsgálásából szűrődtek le. Az élet sokkal bonyodalmasabb és sokkal több tényező együttes működéséből alakul ki, minthogy azt akár csupán a gazdasági, akár csupán hatalmi tényezőkre visszavihetnők. És azok a lekicsinyelt ..ideológiák14 akárhányszor még nagyobb lendületet adnak az életnek, mint a történelmi materiálizmus gazdasági tényezői. Ha így a szocíálizmus tudományos alakjával sem érthetünk egyet, annál kevésbbé helyeselhetjük azt a szociálizmust, amely az értetlen tömeget vezeti s amely a mindennapi kenyér kérdésén fölülemelkedni nem tud. Ellenben ezért kész betörni a lelki élet legszentebb templomaiba s hajlandó közprédává tenni az emberiség legszentebb értékeit is Azonban ez nem azt teszi, hogy mi hideg közönnyel fogadjuk korunknak ezt a hatalmas áradatát. Ha ezt tennők, akkor elborítana s talán iszapjával maga alá temetne, ami nagyon dicstelen halál volna. De azt sem teszi, hogy a szocíálizmus szélsőségei és túlzó törekvéseihez hasonló szélsőséges fegyvereket állítsunk szembe. Hanem azt teszi, hogy az előttünk zavarosan hömpölygő folyam vizét igyekezzünk megszűrni, azt a kártékony anyagoktól megtisztítani. Válasszuk ki belőle azt, ami életadó, ami sok tekintetben megvénült világunkat újjászülheti s lankadt ereinkbe új erőt adhat. Hogy így alakuljon ki az az eszményi szocíálizmus, amely mindnyájunk lelkében ott él, amelynek célja az embernek anyagi és szellemi emelése, a valódi emberiesség terjesztése. Ezt a nemes és eléggé nem méltányolható célt szolgálja Ürmösi József homoródszentpáli unitárius lelkésznek előttünk fekvő könyve, melyet az Evangélikus Lap „nagy szeretettel és negható egyszerűséggel megirott könyvnek" nevez s ezért melegen ajánlja olvasói figyelmébe. Mi is nagy élvezettel olvastuk s örömmel állapítjuk meg,
1 8 8
IRODALOM.
hogy irója nyitott szemmel jár a világban. Hogy figyelemmel kiséri az egymá?sal folyton küzködő eszmeáramlatokat. Látja korunk bonyolult küzdelmeit s öntudatosan keresi a legnagyobb függő kérdések helyes megoldási módozatait. Egyaránt elitéli azokat, akik a szocializmus címe alatt és azokat, akik a vallás jegyében hozzá nem méltó túlzó irányokat követnek s helyes érzékkel mutat rá az útra, amelyen vallás és szociálizmus édes testvérekként folytathatják útjukat az emberiség boldogílására. Az irónak gratulálunk s könyvét melegen ajánlhatjuk olvasóink figyelmébe. V. A. G u z s a j a s b a n . Elbeszélések: irta Árkosi Ferenczi Kálmán. Ferenczinek pár éven belül már ez a második kötet elbeszélése. Már első kötetében a székely népélet alapos ismerőjének s hivatott tolmácsának bizonyult. Örömmel állapítottuk vo't meg már akkor, hogy ő nem olyan népieskedő, dilettáns iró, mint azok, akik a bérces kis hazából el-kiszállván, egy-egy furcsa történetnek, valamely sületlen anekdóttának böcsületös-öző dialektusban való elmondásával pályáznak a halhatatlanság koszorújára. Ferenczi nemcsak azt látja meg, hogy a székelyir ember harisnyában jár, puliszkát eszik s a lovat kaba Iának hívja. 0 egész embert, sőt típusokat rajzol Ezért a cselekvény nála szinte másodrendű dolog. Példa rá mostani kötetében az .,Utolsó szekeres11, hol annyira a tipust tartja szem élőit, hogy annak kiesztergályozáfa közben megfeledkezik a szerkesztéséről s meglehetős laza, elnyújtott históriát nyújt. Egyébiránt sietünk annak a kimondásával, hogy mostani kötete az előzővel szemben határozottan haladás. Ismerjük is már majdnem mindenik darabját, mert a legtöbb megjelent a legelőkelőbb budapesti folyóiratokban, jeléül annak, hogy mikor szerzőnkben a székelység eljövendő Tömörkény Istvánját sejtettük, nem voltunk rossz jósok. Ezekben az együgyü, jóízű történetekben az alakok sokkal elevenebbek, a vonások sokkal merészebbek, határozottabbak, mint első kötetében. És ami legfőbb, sokkal székelyebbek is. Kár, hogy egyiket-másikat alaposabban meg nem beszélgethetjük. Kevés hibát, de igen sok jeles vonást találnánk bennük. Egy dolgot azonban így is ki kell emelnünk. Olyan közel eddig tudtunkkal senki sem tudott férkőzni a székely lélekhez, mint Ferenczi. Annak a küzdelmekkel teli életnek, melyet ez apró emberek végig kínlódtak, annak a humornak, mely a küzdelmek boruja után ez emberek életéből tarka szivárványként felénk mosolyog, az együgyü furfangnak, az elpusztíthatatlan jókedvnek, egy szóval a tipikus székely tulajdonságoknak ilyen költői megszólaltatását székely írónál nem olvastuk. Kár, hogy Ferenczit csak ritkán veti jó sorsa mostanában a székelység közé. Még most is volna tanulnivalója, hogy művészetét tökéletesíthesse. így jóformán gyermeki emlékeiből kell táplálkoznia Szerencsére az emlékek elevenen vésődtek lelkébe s úgy hisszük, még sok kellemes órát fogunk köszönni az eleven tollú, éles megfigyelésü, poéta lelkű irónak. A kötet a Franklin-Társulat kiadásában jelent meg s ára 4 korona.
{ma.)
KÜLÖNFÉLÉK. Nyári s z ü n i d e i t a n f o l y a m o t rendez a pozsonyi és soproni teológiai akadémiák tanári kara, f. é. junius 30-tól Julius 10-ig, lelkészek, tanárok, tanítók és tanítónők részére. Az eló'zetes programm szerint a vallásnak igen nagy jelentőségű kérdései nyernek megvilágítást. Az előadók között Dr. Masznyik Endre, Dr. Daxer György, Hornyánszky Aladár, Kovács .Sándor, Pröhle Károly, Lie. Schmidt Károly Jenő szerepelnek. A tanfolyam irányáról fölvilágosítást nyujtnak a kitűzött következő tételek: 1. Az újszövetség a legújabb kutatások világában. (10 előadás) 2. Az ótestamentum a legújabb kutatások világában. (10 előadás) 3. A teológia rendszere (5 előadás). 4. A reformáció lényege (5 előadás). 5. Vallás-pedagógiai kérdések (4 előadás). 6. A keresztény eszme történeti képviselői (2 előadás) 7. Az egyházi zene története (2 előadás). A résztvevők Pozsonyban a teol. otthon épületében ingyenes szállást kapnak. Eléggé nem méltányolható a pozsonyi és soproni ág. h. ev. teol. akadémia tanári karának ez a szép kezdeményezése, akik követve az evangelium utasítását a gyertyát az asztalra teszik, hogy mindeneknek világoljon. Remélhetőleg sokan lesznek, akik a nemes célú törekvést megértik s annak áldásait is élvezik. Csak így lehet lépést tartani a világ fejlődésével s haladni az ujabb szellemi áramlatokkal. A mi egyházunkban is sürgették egyesek hasonló tanfolyamok rendezését, hogy papképzésünk hiányosságai így időrőlidőre kipótolva legyenek. De még eddig semmi jele a megvalósításnak. Pedig az idő halad. S aki nem figyel az idők jeleire, az elvész az emberiség nagy versenyében.
A közoktatásügyi miniszter egyházpolitikája, A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor Jankovicli Béla miniszter úr érdemleges beszédben nyilatkozott azokról az elvekről, amelyeket vall. E beszédből a minket is közelről érdeklő részleteket lehető bő kivonatban közöljük a következőkben: A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése 1868-ban 2,200.000
190
KÜLÖNFÉLÉK.
koronára rúgott, 1890-ben 15 és fél millióra, a folyó évben pedig 159 millió koronára emelkedett. Ha így valamely idegen ezekből a számokból akarna következtetést levonni, arra a konklúzióra juthatna, hogy tulajdonképen azelőtt Magyarországon nem is volt kutúra, nem is volt közoktatás. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mi a magyarázata ezen régebbi szerény költségvetésnek: az, hogy Magyarországon századokon át az egyházak, különböző felekezetek közreműködtek a közoktatás terén akkor, amikor az állam e téren vezető szerepet még nem játszott s ennek folytán azok teljesítették azt a kulturális missziót, amely az utóbbi időben mind nagyobb mértékben az államra hárult. A múltban tehát más tényezők és alapok voltak azok, amelyek az államnak ezen költségvetését kiegészítették s amelyek nélkül ez a költségvetés akkor sem volt teljes, de már a legutóbbi huszonnégy esztendőben ezek a felekezetek nem rendelkeztek elég alappal arra nézve, hogy ezt a kultúrál is munkát tovább vigyék s így azután az állam vette át a vezérszerepet: egyrészt maga vezette tovább a kultúrát és a közoktatásügyet, másrészt a felekezeteket segélyezte, hogy azok ezt továbbra is megtehessék, teljes összhangban az 1848 : XX. t.-c. 3. §-ával, amely kimondja azt, hogy minden bevett vallásfelekezetnek egyházi és iskolai szükségleteiről az állam tartozik gondoskodni, Annál inkább meglepő, ha ma egyes egyesületekben és különböző társadalmi körökben azzal a tendenciával találkozunk, hogy az összes iskolákat államosítsuk és a vallásoktatást teljesen kizárjuk. Nem akarom vizsgálni, hogy mennyiben jogosult ez a felfogás elvi .szempontból sem. Itt a különböző állásponton állókat annyira elválasztja a világnézetben rejlő különböző felfogás, hogy ezen kérdések fölött vitatkozni egyáltalában nem lehet, de ennek nem is volna helye itt ebben a Házban. Én kizárólag a célszerűségi szempontot nézem s kérdem azt, hogy ez hogyan van másutt és különösen hogyan áll a vallásoktatás ügye Közép-Európában, pl. középiskolákban. Valóban mindenütt a kontinensen körülbelül olyan mértékben tartanak vallásoktatást, Franciaországot kivéve, mint a hogy ez nálunk történik. Kivéve talán Svájcnak francia kantonjait, ahol a vallásoktatás fakultatív. Ezt látva nem értem, mi okból haladjunk más úton épen mi? De ez a törekvés különben is teljes ellentétben áll az eddigi tradíciókkal, az eddigi tapasztalatokkal, amelyeket gyűjtöttünk s a melyek szerint az eddigi alapon j ó eredményt, értünk el. Azáltal, hogy az egyházak, a felekezetek közreműködtek a közoktatás terén, lehetővé vált az, hogy nemcsak közoktatásügyünk haladt előre oly időben, amikor az állam nem vett részt ennek az ügynek előmozdításában, de egyúttal azt is látjuk lépten-nyomon, hogy ezzel a kulturális munkával biztosíthatjuk a békét is a különböző felekezetek közt. Mert mindenkor azt tapasztaltam, hogy ott, ahol a kulturális munkában részt vesznek a felekezetek, egymással versenyre kelnek, hogy ki képes nagyobb mértékben a kulturális ügyet előmozdítani. Ennek folytán sem kulturális, sem társadalmi, sem felekezeti béke fenntartása érdekében nem tartom helyesnek, hog}' ezt a kérdést itt ma felvessük és ennek folytán határozottan kijelenthetem a kormány nevében is, hogy amennyiben ilyenféle tervek megvalósítására egyesek törekednének, azokkal a leghatározottabban fogok szembeszállni.
KÜLÖNFÉLÉK
1 9 1
Ifjúsági t o r n a v e r s e n y . Az a nem egészen várt siker, melyet mult iskolai évben ifjúságiink a helybeli középfokú iskolák közös tornaversenyén aratott, az idén még fokozottabb munkára ösztönözte őket. A zászló megtartása lett legfőbb ambiciójuk a diákoknak. Sőt minthogy az idén az alsóbb osztályúak számára is tűzött ki a K. E. A. C. egy serleget vándordíj-képpen, most már annál nagyobb szorgalommal folytak egész éven át a tréningek. A céltudatos kitartó munka meg is termette a maga gyümölcsét. Nemcsak a zászlót tartották meg felsőbb osztályú tanulóink, hanem az alsó osztályosok a serleget is megnyerték óriási fölénnyel. Mintegy 1600 tanuló vett részt az impozáns felvonulásban, melyben különösen kitűntek tanulóink preciz menetelésükkel festői dresszükkel. A szabadgyakorlatokat is osztályozták, hol legtöbb pontot szintén a mi ifjuságunk nyert. Kedvezőtlen idő miatt junius 8-án bonyolodtak le végképpen a versenyek, mikor is kitűnt, hogy nemcsak a mi ifjuságunk, hanem a többi intézetek is sokkal jobb átlagos eredményt értek el a tavalyinál. Tehát a K. E. A. C., a versenyek főfő, lelkes pátronusa, dr. Szabó Dénes a legteljesebb mértékben meg lehetnek elégedve. Buzgó fáradozásukat, hogy a helybeli ifjúság testnevelését fejlesszék, máris szép siker koronázta s e tekintetben a legjobb reménységgel nézhetnek a jövő elébe.
I s k o l a i k i r á n d u l á s O l a s z o r s z á g b a . Érdekes és minden tekintetben tanulságos kirándulásban vett részt május havában intézetünk 28 tanulója és 6 tanára. Május 21-én este indultak útnak s másnap estére Fiumébe értek. I.t hajóra szálltak s 23-án reggel kikötöttek Anconában. Innen vonaton tovább utaztak, délután 2 órára Rómába érkeztek. Az örök városban töltöttek két és fél napot. Megtekintették a régi római emlékeket, a híres múzeumoka^ Szent-Péter templomát s a gazdag vatikáni gyűjteményeket. Majd vonaton tovább utaztak Nápolyba, hol a világhírű muzeumot bámulták meg. Azután kirándultak Pompeibe s bejárták az eltemetett, de ismét kiásott, kétezer éves csodálatos várost. Innen vonaton Foggia érintésével visszakanyarodtak Anconába, hajóra ültek s 28-án ismét Fiúméban voltak. Bejárták ezúttal a szép kikötő várost, s átrándultak Abbáziába is. 30-án este értek vissza Kolozsvárra. Egy tanuló részvételi dija 120 korona volt. Az E. K. Tanács ugyancsak ennyit utalt ki fejenként 5 tanárnak. Reméljük, a Tanács bőkezűsége a tanítás ügyében bő kamatot fog hajtani, mert ez a kirándulás kiváltképpen a tanárokra nézve lehetett tanulságos. Végül szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a kirándulás eszméjének megpenditője, a kirándulás előkészítője, dr. Barabás Ábel volt. Gyászhír. Szentmihályi Varga Dénesné, szül. májai Májay Ivánka életének 48., boldog házasságának 30. évében hosszas szenvedés után junius 16-án meghalt Tordán. Varga Dénes tordai tanár nejét, dr. Varga Béla tanártársunk édes anyját gyászolja az elhunytban. N y i l t á n i S k ö s z ö n e t . Nagyságos Szigethy Istvánné, kir. táblabiróné szül. Albert Anna úraszony, szülőföldjére való visszaemlékezése és családja
1 9 2
KÜLÖNFÉLÉK.
ó'si hagyományaihoz való ragaszkodása jeléül a bölöni unitárius egyházközség részére egy fehér moirée hímzett urasztali teritó't adományozott. Ez adomány értékét sokszorosan becsessé teszi előttünk az, hogy ajándékozó úrasszony családja már egy egész évszázadon keresztül adott egyházközségünknek buzgó tanítómestereket s hisszük, hogy e nemes cselekedet, az ö vezetésük alól kikerült tanítványok részéről is követésre talál. Fogadja az adományozó úrasszony e helyen is hálás köszönetünket. Bölön, 1914 május hó Löfi Ödön, unitárius lelkész.
N é p o k t a t á s i k ö z é r d e k . Kétségtelen, hogy népoktatásunk igazi közérdeke hiánytalan és fennakadás nélküli közigazgatásának biztosítása. E fontos és nagy jelentőségű cél szolgálására hivatott Gyerkes Mihály székelyudvarhelyi áll. ig. tanító „Népoktatási Közérdek Kiadvány tára"; melynek megjelenés alatt álló és árjegyzékében részletesen ismertetett könyvei: A tanitók illetményei; A népiskola tanulmányi rendje; A népiskola Adminisztrációja; Tanitói államsegély kérvén}' és mellékletei; Óvodai utmutató és államsegély kérvény; Társadalmi tevékenység; Emlékeztető haladási napló; Népoktatási közérdek: gondos utánjárással összeállított szakmunkák, mindenik világos és biztos utmutatást adó vezérfonal a népoktatás egyes részleteiben, ellátva mintafogalmazványokkal és a szükséges összes mellékleti nyomtatvány űrlapokkal Igazgatótanítók, iskolaszékek és gondokságok, óvodai felügyelő bizottságok hasznos segédeszközöket, útmutatókat nyernek ezen kiadványok példányainak megrendelésével. Figyelmébe ajánljuk azokat az érdekelteknek.
