A Magyar Neuroradiológiai Társaság XVI. kongresszusa és továbbképzô kurzusa

ABSZTRAKTOK

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XVI. kongresszusa és továbbképzô kurzusa Debrecen, 2007. október 25–27.

M O L E KU L Á R I S

K É PA L K O T Á S

MR-MÓDSZEREK A KÖZPONTI IDEGRENDSZER MOLEKULÁRIS KÉPALKOTÁSÁBAN Bogner P Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár Gazdag múltra tekintenek vissza a molekuláris szintû képalkotó módszerek a központi idegrendszer diagnosztikájában. Az MR-vizsgálatok egy része is idesorolható, amelyek közvetlen és közvetett molekuláris szintû információval szolgálnak a különbözô patológiás állapotokról. A relaxációs eltérések mellett ma már nagy térbeli felbontással ábrázolható a víz diffúziója és annak mértéke, amely számos betegségben az elsô mérhetô változás. A nagyobb térerejû készülékekkel végzett in vivo MRspektroszkópia és spektroszkópiás képalkotás, a hidrogén-, foszfor- és nátriumatommagok detektálása révén újabb lehetôségeket nyújtanak. Az utóbbi években zajló kontrasztanyag-fejlesztések következtében megjelent a biokémiai folyamatok in vivo detektálása. A kontrasztanyagokkal in vitro jelölhetünk például receptorokat vagy egyedi sejteket, amelyeket a szervezetbe visszajuttatva nyomon követhetünk. Ez utóbbi technikával a tumoros, gyulladásos folyamatok mellett a szervezetbe jutatott ôssejtek jeleníthetôk meg. ÚJ EREDMÉNYEK AZ MR-SPEKTROSZKÓPIÁBAN Rudas G Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest Az elôadásban röviden szó lesz az MR-spektroszkópia (MRS) fizikai hátterérôl; az 1H-en túl használ-

MAGYAR RADIOLÓGIA 2007;81(7–8):287–307.

ható izotópokról, különösen a 19F jelentôségérôl; a kétdimenziós – elsôsorban a 13C-izotóp és az 1H esetén – MRS alkalmazásáról; a kvantifikáció nehézségeirôl [az illesztôgörbék lehetôségeirôl és korlátairól, a lineáris kombinációs modell (linear combination model – LCModel) és más kvantifikációs módszerek jelentôségérôl, a szemikvantitatív megoldások értékérôl stb.]; a vizsgálatok tervezésének és technikai kivitelezésének fontosságáról, illetve a kontrasztanyagok hatásáról az MRS-re. Röviden, példákkal ismertetjük az MR-spektroszkópia legfontosabb indikációit, illetve buktatóit. Végül a technikai fejlesztések irányvonalairól, lehetôségeirôl lesz szó. A NEURO-PET-CT KLINIKAI JELENTÔSÉGE – ÚJ TRENDEK Borbély K Országos Onkológiai Intézet, Budapest A PET (pozitronemissziós tomográfia) molekuláris szinten jeleníti meg a fiziológiai funkciókat, in vivo méri a különbözô élettani folyamatokat (glükózmetabolizmust, véráramlást, perfúziót, receptoraktivitást, oxigénfelhasználást stb.), és az elváltozásokat a morfológiai megjelenésnél lényegesen korábban mutatja. A PET korai kutatási és klinikai alkalmazása csaknem teljes egészében az agyra fókuszált. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatta, hogy a PET-CT klinikai alkalmazása számos területen (diagnosztika, differenciáldiagnosztika, terápiatervezés, terápiás hatásmérés stb.) javította a diagnosztikai megbízhatóságot. Nagy jelentôsége van annak – különösen az onkológiában –, hogy a PET a tudományos szférából átkerült és beépült a legalapvetôbb klinikai felhasználásba.

287

A leggyakrabban alkalmazott PET-tracer a 18FFDG (18-F-fluoro-2-deoxi-D-glükóz) cukoranalóg, amely azért kiemelkedô jelentôségû, mert a cukor az agy fô energiaforrása. A 15O-nel jelzett vegyületeket a véráramlás (például agyi aktivációs vizsgálatok során), a szövetioxigén-felhasználás mérésében alkalmazzák. Az aminosav-transzportot, fehérjeszintézist mérô tracerek (11-C-L-metionin, 18-Ffluortirozin stb.) fontosak a tumordiagnosztikában; a 11-C-flumazenil-felhasználás a terápiarezisztens parciális epilepsziában szenvedô betegek preoperatív kivizsgálásában terjed. Ezenkívül számos új tracert alkalmaznak, illetve alkalmazható tumorok, mozgászavarok, dementiák vizsgálatában stb. A tumor malignitásának meghatározásában vagy a viábilis tumorszövet detektálásában a 18F-FDG PET a legmagasabb szenzitivitású, beleértve az MR-t, CT-t. A tumoros és gyulladásos eredet elkülönítésében vagy a tumorhatárok kimutatásában viszont a 11-C-metionin a preferált tracer. Magyarország volt az elsô, ahol korlátozott számban ugyan, de a 18 F-FDG PET mellett a 11-C-metionin és az áramlástracerekkel végzett vizsgálatokat (például agyi aktiváció) már az 1990-es évek második felében befogadták. Az FDG PET sikerének a Warburg-féle hatás az alapja, ennek köszönhetôen magas szenzitivitású és magas negatív prediktív értékû. A 18F-FDG PETvizsgálatok (szükség esetén más tracerek vagy kombinációjuk) mára a staging, a restaging, a terápiás hatás monitorozásának alapvetô, olykor más eljárással nem kiváltható részévé váltak az intracranialis, fej-nyaki, tüdô-, emlô-, colorectalis tumorok vagy lymphomák, melanomák stb. menedzsmentjében. Jelentôsen erôsödik a PET-CT-vizsgálatok szerepe a sugárterápiában. A 18F-FDG PET hasznos ezenkívül az idegrendszeri lymphoma és toxoplasmosis elkülönítésében, a hosszan tartó lázas állapotok tisztázásában stb. A mára széleskörûen alkalmazott kétmodalitású PET-CT-képalkotás lényege, hogy javította a PET lokalizációs megbízhatóságát és a CT szenzitivitását. Az új PET-tracerek alkalmazása, illetve befogadása ugyancsak jelentôs elôrelépés lehet számos megbetegedésben az optimális terápiás alkalmazások megválasztásában, javítva a betegellátást és csökkentve az egy betegre jutó összköltséget. KINETIKAI ELEMZÉSEK DINAMIKUS PET-VIZSGÁLATTAL Varga J Debreceni Egyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Debrecen

288

A pozitronemissziós tomográfia (PET) egyedülálló kutatási lehetôségeket kínál azáltal, hogy lehetôvé teszi a dinamikus funkcionális és molekuláris leképezést. Az elôadás áttekintést ad a dinamikus PET-vizsgálatok során alkalmazott kvantitatív elemzési módszerekrôl. A cél a kötôhelyek sûrûségének és kötési erôsségének becslése vagy különbözô régiókban átlagosan, vagy minden egyes térfogatelemben – utóbbi esetben úgynevezett parametrikus képek elôállításával. Az egyik megoldási lehetôség valamely rekeszes („kompartment”) modell alkalmazása, amikor számos mikroparamétert (koncentrációkat és sebességi állandókat) kell kiszámolni. Gyakran – különösen, ha parametrikus képeket akarunk elôállítani – elônyösebb lehet az úgynevezett grafikus módszerek alkalmazása, amelyek közvetlenül néhány makroparamétert (például eloszlási tereket) határoznak meg, ily módon kevésbé érzékenyek a nukleáris medicina vizsgálatait mindig zavaró jelentôs zajra. A PET-vizsgálatok másik korlátja a viszonylag gyenge térbeli felbontás. A jobb felbontású anatómiai képeket szolgáltató leképezôeljárások – MR- és CT-vizsgálat – képeit felhasználhatjuk egyrészt arra, hogy pontosabban körülhatároljuk az anatómiai területeket, másrészt hogy a számszerû paramétereket torzító résztérfogathatást korrigáljuk. Hatékony módszereink vannak a PET- és MR-képek térbeli illesztésére az agy esetében, amelynek alakja a vizsgálatok között nem változik. A törzs különbözô modalitású képeinek illesztéséhez viszont általában bonyolultabb, elasztikus transzformáció alkalmazására van szükség. A dinamikus PET-vizsgálatokat legelterjedtebben a különbözô agyi receptorok leképezésére használják, részben az említett technikai okok miatt. A fô alkalmazási területek a különbözô betegségek élettani alapjainak kutatása, valamint gyógyszerek és drogok hatásának felderítése. HOGYAN TÉRKÉPEZZÜNK AGYKÉRGI MIKROHÁLÓZATOKAT? Kisvárday Z Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Anatómiai, Szövet- és Fejlôdéstani Intézet, Debrecen A klinikumban alkalmazott nem invazív agytérképezési módszerek (például fMRI) nagyszámú idegsejt (több ezer, millió) aktivitásváltozásának mérésén alapulnak. Ezek az agytérképezési módszerek azonban nem adnak felvilágosítást az egyes idegsejtek és mikrohálózatok szintjén lejátszódó

Neuroradiológiai absztraktok

folyamatokról. Az itt lezajló események megértéséhez nélkülözhetetlen olyan módszerek bevezetése, amelyekkel a sejt- és mikrohálózati összeköttetések dinamikus kölcsönhatásai tanulmányozhatók. Elôadásomban három olyan funkcionális agytérképezési módszert mutatok be, amellyel az agykéreg mikrohálózatai nagy tér- és idôbeli feloldással vizsgálhatók: „intrinsic signal optical imaging” (OI), „voltage sensitive dye imaging” (VSD) és „two-photon imaging” (2Ph). Mindhárom módszer kihasználja, hogy az idegszövet aktivitásváltozása együtt jár a szövet (idegsejt, gliasejt, interstitium, vascularis rendszer) optikai tulajdonságainak (fényelnyelés, fénytörés) megváltozásával. Az OI térképezési módszer az fMRI-bôl jól ismert BOLD, illetve egyéb hemodinamikai változások szignalizációján alapul. Ez a módszer alkalmas a szenzoros agykérgi területekben az oszlopos elrendezôdésû funkcionális egységek kimutatására 40 µm térbeli és 30–50 milliszekundum idôbeli feloldással. A VSD-módszer az idegsejtek membránjához kötôdô szintetikus feszültségfüggô festékek alkalmazásán alapul, az OI-módszerhez hasonló térbeli, de attól jóval nagyobb idôbeli feloldással (1–3 milliszekundum). A 2Ph-módszer az idegsejtkompartmentek szubmikronszintû térbeli leképezésére (például dendrittüske) és az aktivitással kapcsolatos változások szubmilliszekundum alatti gyors követésére alkalmas. Az elôadásban mindhárom módszerre gyakorlati példákat mutatunk be elsôsorban a látókéreg mikrohálózatainak világából.

KO R S Z E R Û MR-MÓDSZEREK. R A D I O L Ó G I A - PA T O L Ó G I A KO R R E L Á C I Ó

ANIZOTRÓPIA-MINTÁZAT, SZÖVETI KLASSZIFIKÁCIÓ ÉS CELLULAR TRACKING Berényi E Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Radiológiai Klinika, Debrecen A vízkompartmentalizáció és a diffúziós jellegzetességek szorosan összefüggenek az intra- és extracelluláris tér struktúrájával. A magas víztartalmú agyszövet és a rendezett pályarendszerek optimális feltételeket alakítanak ki a gátolt vízmozgás, a diffúzió tanulmányozására, amelyet egy tenzormûvelettel lehet leírni. Mivel az agyban a szöveti struktúrák


rendezettek, és minden patológiás folyamat ezt különbözô mértékben roncsolja, tönkreteszi, ez a víz anizotrópiás diffúziójában is változásokat hoz létre a térben. A diffúziós tenzor képalkotással különbözô patológiás folyamatok esetében is lehetôvé válik a víz anizotróp diffúziójának ábrázolása, meghatározása. Az agyi térfoglaló folyamatok DTIvizsgálata alkalmas a vízmozgás tulajdonságainak demonstrálására, lévén azt a tumor belsô szerkezete jelentôsen befolyásolja. Ez a szövetileg különbözô tumorok karakterizálására is lehetôséget teremt. A DTI-adatok fibertracking elemzésével az agy pályarendszerei, funkcionális kapcsolatai is megjeleníthetôek. Ezek alapján az esetleges károsodások, eltolódások, roncsolódások is elháríthatók, tervezhetô az optimális sebészi megközelítés. A DTI-mérésnek a diffúziómintázat elemzésével és a pályarendszerek ábrázolásával együtt a rutin idegsebészeti tervezés mindennapi módszerévé kell válnia. További vizsgálatok és tapasztalatok szükségesek azonban még a preoperatív tumortipizálás, grading pontosítására (akár az új WHO-klasszifikáció vonatkozásában), valamint a tumorok klinikai, biológiai viselkedésének jobb megértéséhez – jelenleg annyi biztosan állítható, hogy a DTI-módszer több mint ígéretes. LOW-GRADE GLIOMÁK MÛTÉT ELÔTTI KOMPLEX NEURORADIOLÓGIAI ÁTVIZSGÁLÁSA Novák L1, Berényi E2, Emri M3, Bognár L1 Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, 1Idegsebészeti Klinika, 2Radiológiai Klinika, 3Nukleáris Medicina Intézet, Debrecen Bevezetés: Az alacsony grádusú gliomák sebészetében a mûtéti behatolás, illetve a mûtét kiterjeszthetôségének megtervezése döntô az operáló sebész számára. Ezt a daganat elhelyezkedése és szövettani természete jelentôsen befolyásolja. A hagyományos képalkotó eljárások mellett a funkcionális imaging egyre kiterjedtebb alkalmazása elôsegíti az operabilitás kérdéseinek megítélését. Betegek és módszer: A feltételezett low-grade gliomák mûtétje elôtt MRI, fMRI, diffúziós tenzor felvételek készülnek, amelynek eredményeit PET-vizsgálatokkal fuzionáltatjuk. Emellett neuropszichológiai felmérés is történik. Eredmények: A képalkotó vizsgálatok eredményeinek közös mûtét elôtti értékelése, illetve a folyamatos, szakmák közötti konzultáció minden esetben sikeres idegsebészeti beavatkozáshoz járult hozzá.

289

Következtetés: A funkcionális, illetve molekuláris képalkotó eljárások együttes alkalmazása alapvetô fontosságú az ép agyi struktúrák, illetve funkciók minél szélesebb megôrzéséhez még kiterjedt tumorreszekciók esetében is. A MODERN MR-MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A NEURORADIOLÓGIÁBAN Barsi P Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest Bevezetés: A neuroradiológiai irodalomban számos tudományos közleményt és összefoglaló munkát találunk a diffúzió és ADC vagy az MR-spektroszkópia alkalmazási lehetôségeirôl. Az összefoglalókból különösen jól kitûnik, hogy a módszerek bizonyították hasznukat a mindennapi diagnosztikus munkában. Betegek és módszer: A Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontban másfél éve mûködik 3.0 teslás MR-készülék, amely módot nyújt e módszerek alkalmazására. Néhány irodalmi összefoglaló és a gyakorlatunkból vett példák alapján mutatjuk be, milyen szerepet játszhat a diffúzió és ADC, illetve az MR-spektroszkópia a tumordiagnosztikában, a demyelinisatiós folyamatok differenciáldiagnosztikájában, az epilepszia-képalkotásban, stroke-ban és egyes degeneratív agyi kórképekben. Következtetés: Magyarországon örvendetesen növekszik a közepes és nagy térerejû, az új eszközöket is tartalmazó MR-készülékek száma. Összefoglalónkkal ösztönözni szeretnénk a radiológusokat, hogy a neuroradiológia területén használják ki ezeket a hasznos és gyakran nem is túl idôigényes lehetôségeket. RADIOLÓGIA – PATOLÓGIA – KORRELÁCIÓ? Molnár P Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Patológiai Intézet, Debrecen Szükségtelen részletezni, hogy az idegrendszeri betegségek kórismézésében a radiológia és a patológia együttmûködése megkerülhetetlen. Bár e kijelentés mindenkinek evidens, mégis célszerûnek tûnik áttekinteni – a patológus szemszögébôl – ennek a csapatmunkának „intrinsic” nehézségeit és sajátságait. Elôadásomban a következô szempontokra szeretnék hangsúlyt fektetni: 1. Mennyiben befolyásolja döntéseinket az a tény, hogy mindkét diszciplína alapvetôen analógiákra épülô intellektuális teljesítmény?

290

2. Milyen következményekkel járnak a mintavételi nehézségek a patológus és a neuroradiológus számára? 3. Milyen új lehetôségeket tárt fel az elmúlt évtized módszertani fejlôdése ahhoz, hogy eljuthassunk a valóban „morfofunkcionális” – a diagnosztikában, prognosztikában is hasznosítható – „patoradiológiai co-imaging” megvalósításához? Jelenleg mi választ el bennünket az individuális (de facto személyre szabott) terápia megvalósításától? 4. Mennyire reális az igény, hogy a molekuláris patológia eredményei konvertálhatók legyenek, illetve meghonosodjanak a jelenleg in statu nascendi „molekuláris radiológiában”? 5. A fentiek milyen módon alakítják a korszerû neuroonkológiai elkülönítô diagnosztikát? Feltett szándékom, hogy az egyes kérdéseket konkrét esetek bemutatásán keresztül tárgyaljam.

N E U R O O N KO L Ó G I A I S Z E KC I Ó

C S É C S E I GY Ö R GY EMLÉKÉRE

A GAMMA-SUGÁR-SEBÉSZET HELYE AZ IDEGSEBÉSZETI KEZELÉSEK ARMAMENTÁRIUMÁBAN. A NEURORADIOLÓGIA SZEREPE A TERVEZÉSBEN Bognár L Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Idegsebészeti Klinika, Debrecen Brain X Kft. Gamma Sugársebészeti Központ, Debrecen Az elmúlt évtizedekben a hagyományos nyílt koponyafeltárásos idegsebészeti beavatkozások mellett világszerte egyre nagyobb szerepet kap a sugársebészet. A sugársebészeti beavatkozás egy nem invazív jellegû kezelési alternatíva az agyi betegségek terápiájában. Lehetôvé teszi a kezelést számos olyan beteg számára, akiknél eddig kérdéses volt bárminemû idegsebészeti beavatkozás elvégzése. A kezelés kevesebb szövôdménnyel, rizikóval, morbiditással és mortalitással jár, befejezését követôen a legtöbb beteg az otthonába távozhat. Az elmúlt években világossá vált, hogy egyes agyi elváltozások kezelésében a sugársebészeti eljárás sokkal elônyösebb lehet, mint a hagyományos koponyafeltárással járó idegsebészeti mûtétek. Az eszköz 0,3 mm pontosságú, így a kezelések


még olyan agyi területeken is lehetségesek, amelyek hagyományos idegsebészeti technikával nem vagy csak igen nagy veszéllyel operálhatók. Az eljárás mögött már több mint 40 éves tapasztalat van. Magyarországon egyedülállóként Debrecenben, ez év júliusában avatták fel azt az új gamma-sugársebészeti központot, ahol immár a magyar betegek részére is elérhetôvé vált ez a relatíve új terápiás forma. A kezelések ARI 6000 gamma forgó besugárzórendszerrel történnek, amely során az idegsebész az onkológussal, a sugárterapeutával, a neuroradiológussal és a fizikussal dolgozik együtt a megfelelô terápiás hatás érdekében. A tervezés CT-alapú, de egyes esetekben MR-, DSA-, PET-képek fúziója is szükséges a biztonságos tervezéshez. Az elôadásban felvázoljuk a sugársebészeti technika alapjait, a lehetséges indikációkat, a tervezés és kivitelezés lépéseit, valamint beszámolunk kezdeti eredményeinkrôl. MULTIMODÁLIS KÉPFELDOLGOZÁS A KLINIKAI GYAKORLATBAN Emri M1, Opposits G1, Kis SA1, Trón L1, Dobai J2, Novák L2, Molnár P3, Bognár L2, Berényi E4 Debreceni Egyetem, 1Nukleáris Medicina Intézet, 2Idegsebészeti Klinika, 3Patológiai Intézet, 4Radiológiai Klinika, Debrecen Bevezetés: A neurológiai és idegsebészeti kórképek diagnosztikájának és mûtéti tervezésének nélkülözhetetlen eszköze az MRI-alapú, multimodális képfeldolgozás segítségével elôállított regisztrált képanyag. Célul tûztük ki annak vizsgálatát, hogy a különbözô MRI- (T1, T2, fMRI), CT- és PET- (FDG, metionin) alapú vizsgálatok felhasználásával elôállított, fuzionált képek milyen mértékben használhatók a klinikai gyakorlatban. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 12 beteg komplex multimodális digitális anyagát vontuk be (hat glioblastoma, öt oligoastrocytoma és egy pilocitás astrocytoma). A képi regisztrációhoz, valamint a képfúziós anyagok elôállításához szabadon és kereskedelmi forgalomban elérhetô, valamint saját fejlesztésû szoftvereket használtunk. Eredmények: A klinikusok számára átadott multimodális képanyag jelentôs mértékben segítette a terápiás tervezést és a mûtéti terv kimunkálását. A kialakított szoftverrendszer optimalizálását, valamint a regisztrációs feladatok automatizálását további fejlesztésekkel kívánjuk megoldani.


IN VIVO PROTON-MR-SPEKTROSZKÓPIÁS VIZSGÁLAT AGYDAGANATOK BRACHYTHERAPIÁS KEZELÉSÉT KÖVETÔEN Bajzik G1, Julow J2, Repa I1 1 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár 2 Szent János Kórház, Idegsebészeti Osztály, Budapest Bevezetés: Célunk az in vivo proton-MR-spektroszkópia alkalmazásának értékelése volt agytumorok brachytherapiát követô kivizsgálásában. Betegek és módszerek: Húsz alkalommal vizsgáltunk agyi daganat miatt (astrocytoma, glioblastoma) brachytherapián átesett betegeket. T2-súlyozott, natív és iv. kontrasztanyagos, háromdimenziós, T1-súlyozott felvételeket és 1H kétdimenziós CSI MR (TR: 1500 ms, TE: 135 ms, voxelméret 3,3 cm3) spektroszkópiás mérést készítettünk. A necroticus, a demarkációs és az oedemás zónából vettünk fel spektrumokat. A kiértékelésben a kolin-, kreatininés N-acetil-aszpartát-görbék csúcs alatti területeinek arányait használtuk. Eredmények: A kapott spektrumok a három zónának megfelelôen jellemzô eltéréseket mutatnak az egészséges agyállományhoz képest. Az oedemás területben a kolin/kreatinin arány emelkedett (1,31±0,33 vs. 1,04±0,23, p=0,007), a kolin/ N-acetil-aszpartát arány érdemben nem változott (0,9±0,39 vs. 0,74±0,28, p=0,21) az ép fehérállományhoz képest. A demarkációs zóna a mérés felbontóképességéhez mérten keskeny, itt parciális volumenhatásokkal kell számolni. A kolin/kreatinin arányt (2,9±1,33 vs. 1,04±0,23, p=0,004) és a kolin/N-acetil-aszpartát arányt (1,43±0,53 vs. 0,74±0,28, p=0,003) emelkedettnek találtuk az ép fehérállományhoz képest. Az oedemás zónával összevetve a kolin/kreatinin arány (2,9±1,33 vs. 1,31±0,33, p=0,03) és a kolin/ N-acetil-aszpartát arány (1,43±0,53 vs. 0,9±0,39, p=0,006) magasabb értéket mutatott. A necroticus zónában csak lipid és laktát volt kimutatható. Két esetben reziduális tumor lehetôségét vetette fel a spektroszkópiás mérés. Következtetés: A hagyományos képalkotást kiegészítve az MR-spektroszkópiás vizsgálat a brachytherapia hatásának pontosabb megítélését teszi lehetôvé. A RELATÍV AGYI VÉRVOLUMEN ÉS A VÉR-AGY GÁT PERMEABILITÁSÁNAK KVANTITATÍV MÉRÉSE DINAMIKUS, SZUSZCEPTIBILITÁSSÚLYOZOTT, KONTRASZTANYAGOS MR- (DSC MRI) VIZSGÁLATTAL, ALACSONY TÉRERÔN (1 T) AGYTUMORBAN – ESETBEMUTATÁS

291

Schwarcz A1, 2, Auer T1, Aradi M1, Csendes T3, Kozma A3, Kövér F2, Dóczi T1, 4 1 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3 Szegedi Tudományegyetem, Informatikai Intézet, Szeged 4 Magyar Tudományos Akadémia, Klinikai Idegtudományi Csoport, Budapest Bevezetés: A vér-agy gát (BBB) különbözô tulajdonságainak in vivo kvantitatív mérésével betekintést nyerhetünk a tumorok microvasculaturájába. Számos közlemény kimutatta, hogy a dinamikus, szuszceptibilitás (T2*) -súlyozott, kontrasztanyagos (DSC) MR-vizsgálat alkalmas a BBB-permeabilitás (Kt), a frakcionális plazmavolumen (vp) – amibôl könnyen kiszámítható a relatív agyi vérvolumen (rCBV) – és a frakcionális extracelluláris térfogat (ve) mérésére. Célunk volt egy olyan, Magyarországon leginkább elérhetô alacsony térerejû (1 T) MR-készülékeken is, széles körben használható módszer beállítása, amellyel képesek vagyunk a legkisebb beavatkozással, in vivo kvantitatív módon meghatározni a BBB állapotát. Betegek és módszerek: Egy metasztatikus agytumorban szenvedô férfi betegnél két percen át standard gradiens-echo mérést végeztünk 1 T térerôn az alábbi paraméterekkel: TR/TE/FA=1000 ms/80 ms/30°, voxelméret=3 mm×3 mm×3 mm, szeletszám=6, mérések száma: 120. A huszadik mérésnél a beteg 0,1 mmol/ttkg gadolíniumot (Magnevist) kapott 10 ml-re felhígítva, 2 ml/s-os sebességgel iv. A kiértékelést MATLAB 6,5 alatt végeztük. A tumoros területbôl vett voxelek jelmenetére a Johnson és munkatársai által leírt módon a FirstPass Pharmacokinetic (FPP) modell által meghatározott görbét illesztettük. Az illesztett görbe paraméterei adták az adott voxelhez tartozó Kt-, vp- és ve-értékeket. A vp-bôl a hematokritérték segítségével számítottuk ki az rCBV-t. Eredmények: Az illesztés során, a tumoros területrôl vett jelmenetre illesztett görbe és azok paraméterei az irodalmi adatoknak megfelelnek (saját adataink után zárójelben): Kt=0,0012 s-1 (0,00053– 0,0020 s-1), rCBV=1,125% (0,04–12%). Ezen paraméterek alapján a BBB állapota rosszindulatú tumorra jellemzô. Következtetés: Sikerült beállítanunk egy olyan módszert, amellyel képesek vagyunk kvantitatíve jellemezni a BBB állapotát, és ezzel megbecsülni a tumor dignitását. Terveink között szerepel a módszer

292

továbbfejlesztése, egy olyan térkép létrehozása, amely az egyes voxeleknek megfelelôen, színkódolva ábrázolja a BBB egyes paramétereit. Így átláthatóbb képet kaphatunk a tumor által okozott elváltozásokról, és biztosabban megbecsülhetjük annak típusát, grádusát, állapotát. HÁROMDIMENZIÓS KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOK ALKALMAZÁSA A TELJES NEURAXISBESUGÁRZÁS KIVITELEZÉSÉBEN Hadjiev J, Kovács Á, Lakosi F, Bajzik G, Antal G, Bogner P Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár A liquorkeringéssel metasztatizálódásra hajlamos központi idegrendszeri daganatok jellemzôen fiatalkorú betegeknél jelent terápiás kihívást. Esetükben a kezelés során szükség van könnyen és pontosan reprodukálható pozicionálási technika alkalmazására a teljes neuroaxis besugárzásához. A betegrögzítési folyamat során a kényelmi szempontokon túl fontos kritérium a kezelés idôtartama alatti mozdulatlanság biztosítása, valamint az irradiáció technikailag egyszerû és megbízható kivitelezhetôsége. Intézetünkben 2002 óta végzünk teljes neuraxisirradiációt, amelyhez saját, az intézet felszereltségéhez, adottságaihoz megfelelô módszert fejlesztettünk ki. A kezelésekhez termoplasztikus maszkot, vákuummatracos, illetve levegôekvivalens karbonszálas rögzítôbölcsôt használunk. A kezelések moving strip technikával történtek az agyi mezô fokozatos nyitásával, valamint ezzel párhuzamosan a gerincmezô zárásával CT-alapú, háromdimenziós tervezés mellett. A pozicionálás, rögzítés terén kifejezetten nagy gondossággal kell eljárnunk az ilyen nagy pontosságot igénylô besugárzások esetében, tekintettel a betegek életkorára és a céltérfogatban lévô ép szövetek sugárterhelhetôségére. Elôadásunkban az általunk alkalmazott módszert mutatjuk be, valamint kezelési eredményeinkrôl is beszámolunk. MODERN KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOK ÁLTAL VERIFIKÁLT AGYI METASZTÁZISOK HÁROMDIMENZIÓS ALAPÚ KEZELÉSI MÓDSZEREI INTÉZETÜNKBEN Kovács Á, Hadjiev J, Lakosi F, Benkô A, Antal G, Bogner P Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár Irodalmi adatok alapján az összes szisztémás daganatos beteg 10–20%-ánál kell számítani a


betegség folyamán agyi metasztázis jelentkezésére. A leggyakoribb primer daganatok között az emlôrák, a tüdôrák, a melanoma malignum és a vesesejtes rák szerepel. A koponyametasztázisok kezelésében a mûtéti, a sugársebészeti, a kemoterápiás és az irradiációs eljárások közül választhatunk. A terápiás modalitás kijelölésében fontos szerepet játszik a metasztázisok száma, a lokalizáció és a beteg általános állapota is. Elôadásunkban az intézetünkben alkalmazott két- és háromdimenziós sugárkezelési technikákat, frakcionálási sémákat, CT-MR alapú képfúziós módszereket mutatjuk be, a nemzetközi standardok tükrében. Különbözô daganatokban szenvedô betegeink (primer kissejtes tüdôrák, melanoma, vesesejtes rák, emlôcarcinoma) lokális kontrollra és túlélésre vonatkozó eredményeit is prezentáljuk. A C-11-METIONIN/F-18 FDG PET SZEREPE A NEUROONKOLÓGIAI GYAKORLATBAN Garai I1, Barta Z1, Hascsi Zs1, Szabados L1, Galuska L2 1 Mediso Kft., Budapest 2 Debreceni Egyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Debrecen A pozitronemissziós tomográfia a modern morfológiai képalkotó módszerek (CT, MRI) mellett kiemelkedô fontosságú az agydaganatok diagnosztikájában, a betegek követésében. Az F-18-FDG mellett kiemelkedô jelentôségû a C-11-metionin PET-vizsgálat a rekurrens tumor kimutatásában, különösen a radioterápia indukálta necrosis differenciáldiagnosztikájában. Rövid irodalmi áttekintésben összegezzük a PET-vizsgálat alapjait a C-11metionin neuoroonkológiai szerepét hangsúlyozva. Esetbemutatások segítségével összegezzük a PETvizsgálatok klinikai indikációit, az alkalmazható protokollokat, a vizsgálat buktatóit és eredményeinek várható hatását a terápiatervezés folyamatára. NANO-SPECT/CT ALKALMAZÁSI LEHETÔSÉGEI A PREKLINIKAI NEUROLÓGIAI KUTATÁSBAN Németh G1, Müller I1, Nagy L1, Farkas A1, Lackas C2, Hoppin JW 2, Schramm N3 1 Mediso Kft., Budapest 2 Bioscan Inc., Egyesült Államok 3 Forschungszentrum Jülich, Németország Bevezetés: Célunk egy olyan egyszerûen használható kisállatvizsgáló berendezés kifejlesztése és széles körû kipróbálása volt, amely nagy specificitással és szenzitivitással képes élô állatról felvételt


készíteni úgy, hogy a képalkotásban felhasznált módszerek és a kapott eredmények a humán kutatásba átültethetôk legyenek. Módszerek: A fenti követelmények teljesítéséhez külföldi partnereinkkel való együttmûködésben egy kétmodalitású kisállatvizsgáló SPECT/CT készüléket (nano-SPECT/CT) fejlesztettünk ki. A berendezés az átfedô, többszörös tûlyukú (multiplexing multiple-pinhole, MMP) technikának köszönhetôen az in vivo nukleáris képalkotásban egyedülálló módon képes akár 0,5 mm-es térbeli felbontás elérésére. Ezzel a megfelelô jelölôanyag segítségével lehetôvé válik az agyi perfúzió (rCBF) vagy különféle receptorok (SS-R, D2-R, benzodiazepin-R) eloszlásának in vivo vizsgálata kisállatmodelleken. Az uniform érzékenységnek köszönhetôen a készülék kvantitatív eredményeket szolgáltat, amely különösen fontos lehet egyes receptorok mennyiségi változásainak vagy a tumorterápiák hatásosságának vizsgálatában. A CT-modalitásnak köszönhetôen az elváltozások pontosan lokalizálhatók és automatikus fúziót követôen három dimenzióban megjeleníthetôk. Eredmények: 2006-tól kezdve a világ hét országában telepítettünk összesen 14 készüléket, amely több más díj mellett 2007-ben elnyerte a Magyar Innovációs Nagydíjat. A különbözô kutatóhelyeken folyó vizsgálatok számos tudományos folyóiratban megjelenô cikk (10+), konferencia-elôadás és poszter anyagául szolgáltak. Ezekbôl szeretnénk néhány neurológiai vonatkozású alkalmazási példát bemutatni. Következtetés: Eddigi eredményeink és a folyamatban lévô kísérletek alapján látható, hogy a nanoSPECT/CT a preklinikai neurológiai és onkológiai kutatásokban sokoldalúan felhasználható, ezért szeretnénk, ha a magyar kutatásoknak is értékes eszközévé válhatna.

F U N KC I O N Á L I S M R S Z E KC I Ó AZ FMRI SZEREPE A NEUROLÓGIAI BETEGSÉGEK VIZSGÁLATÁBAN Janszky J Pécsi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Pécs A funkcionális MRI (fMRI) egyre növekvô szerepet kap a neurológiai betegségek kivizsgálásában. Összefoglalónkban az fMRI leggyakoribb kórképekben betöltött szerepét tárgyaljuk. Mivel az

293

fMRI megbízható és reprodukálható vizsgálóeljárás, az utóbbi idôben az epilepszia mûtét elôtti kivizsgálásának alapvetô eszközévé vált az elokvens területek és az epilepsziás góc viszonyának meghatározásában. Elôzetes adatok alapján a memóriaaktivált fMRI képes megjósolni az epilepsziamûtét utáni memóriaproblémákat. A beszédaktivált fMRI a féltekei dominancia meghatározásának leggyakrabban használt eszköze. Az agy látás- és mozgásközpontjai rutinszerûen meghatározhatók fMRI segítségével, amely lényegesen megkönnyíti az epilepsziasebészeti kivizsgálást. Az fMRI EEG-vel kombinálva ígéretes új diagnosztikai eljárás lehet mind az epileptológiában, mind az alvásmedicinában. Az fMRI hasznos vizsgálóeljárás akut cerebrovascularis eseményt követôen a veszélyeztetett, de menthetô agyi területek meghatározásában. Prognosztikai jelentôsége van a stroke hosszú távú funkcionális kimenetelében és rehabilitációjában. Segítségével a látás, a motoros és memóriarendszerek adaptív reorganizációját láthatjuk tünetmentes relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben (SM). Kiterjedtebb reorganizációt látunk másodlagosan progresszív sclerosis multiplexben. Ez felveti annak a lehetôségét, hogy az SM különbözô formái és stádiumai a reorganizáció különbözô formáinak és stádiumainak felelnek meg: a sclerosis multiplex akkor kezd progrediálni, amikor az adaptív reorganizációs mechanizmusok az agyban kimerültek. Az fMRI még a morfológiai eltérések elôtt jelezheti a kezdôdô Alzheimer-kórt. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy fMRI segítségével követhetjük a dementia kezelésének hatékonyságát. Segítségével nyomon követhetjük a Parkinson-kór gyógyszeres és funkcionális idegsebészeti terápiáját, valamint segít a terápiás hatás megértésében is. FMRI-BIOMARKER A FÁJDALOMINTENZITÁS MÉRÉSÉRE Vidnyánszky Z MR Kutatóközpont, Budapest Szentágothai János Tudásközpont, Budapest Semmelweis Egyetem, Budapest Neurobionikai Kutatócsoport, MTA-PPKE-SE, Budapest A fájdalom napjaink egyik különösen jelentôs egészségügyi problémája. Ennek megfelelôen, az utóbbi években a klinikai idegtudomány egyik kiemelt kutatási területe a felnôtt lakosság hozzávetôleg 20%-át érintô krónikus – azaz a három hónapnál tovább tartó – fájdalom hátterében álló neu-

294

ralis folyamatok vizsgálata. Kutatásaink célja egy olyan fMRI-biomarker kidolgozása, amely lehetôvé teszi, hogy objektíven mérjük és kvantifikáljuk a fájdalomérzet intenzitásával korreláló agyi aktivációs mintázatokat. Kísérleteinkben kimutattuk, hogy az emberi agyban az insularis kéregben mérhetô fMRI-válasz amplitúdója tekinthetô az észlelt fájdalomintenzitás elsôdleges neuralis korrelátumának. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy az fMRI tekinthetô a fájdalomérzékelés hátterében álló neuralis folyamatok vizsgálatának egyik legígéretesebb módszerének, amely lehetôséget nyújt a fájdalomintenzitás objektív mérésére alkalmas biomarkerek kidolgozására. AZ FMRI-VIZSGÁLATOK ALAPJÁN A JOBB-BAL DISZKRIMINÁCIÓ AZ AGY JOBB FÉLTEKEI MÛKÖDÉSÉHEZ KÖTHETÔ Aradi M1, Auer T1, Schwarcz A1, 2, Kalmár Zs3, Pendleton C4, Janszky I5, 6, Horváth RA3, Szalay Cs7, Komoly S3, Dóczi T1, 8, Janszky J3 1 Pécsi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Pécs 4 Louisiana State University HSC, Shreveport, Louisiana, Egyesült Államok 5 Department of Public Health, Karolinska Institute, Stockholm, Svédország 6 Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest 7 Pécsi Tudományegyetem, Élettani Intézet, Pécs 8 Magyar Tudományos Akadémia, Klein, Idegtudományi Csoport, Budapest Bevezetés: A mindennapi tájékozódás alapját képezi a jobb-bal diszkrimináció (JBD), aminek zavara számos neurológiai kórkép tünete is egyben. Célunk az volt, hogy fMRI segítségével feltérképezzük a jobb-bal diszkrimináció funkcionális lokalizációját. Betegek és módszer: Tizenhat jobbkezes férfin végeztünk fMR-vizsgálatokat, amelyeknek egy aktív és két kontrollszakasza volt. Mindhárom szakasz során az egyik kéz ujjainak segítségével, folyamatos instrukciók alapján 1–5-ig terjedô számokat kellett megmutatnia a vizsgált alanynak. A kontrollszakaszok során végig a bal, majd végig a jobb kézen történt a számmutatás. Ezzel szemben az aktív periódus alatt nem volt elôre meghatározva az oldaliság, hanem az a vizsgáló instrukciói alapján a számokkal együtt véletlenszerûen változott. A méréseket SPM5 szoftver segítségével értékeltük ki.


Eredmények: A jobb-bal diszkrimináció során a kontrollszakaszhoz képest az aktivációk a jobb féltekei frontális, postcentralis, lingualis és temporalis superior gyrusok és a precuneum területében, valamint a bal oldali temporalis gyrus és precuneum mentén voltak mérhetôek. Az aktív voxelek száma 76,7%-ban a jobb, 23,3%-ban a bal oldalon található. Következtetés: A jobb-bal diszkrimináció során az fMRI-n jobb féltekei dominancia ábrázolódik, leginkább a parieto-temporo-occipitalis junctio területében, valamint a látókéreg cunealis, praecunealis és lingualis részében. KOGNITÍV-MODULÁLT PARADIGMA ALKALMAZÁSA POPULÁCIÓSZINTÛ FMR-VIZSGÁLATOKBAN Opposits G1, Kis SA1, Balkay L1, Trón L1, Berényi E2, Emri M1 Debreceni Egyetem, 1Nukleáris Medicina Intézet, 2Radiológiai Klinika, Debrecen Bevezetés: Az fMRI-alapú agyaktiválásos vizsgálatok alkalmazása valamely beavatkozás vagy gyógyszerhatás kimutatására csak speciális farmakológiai vagy kognitív-modulált paradigmák alkalmazásával lehetséges. Egy konkrét paradigma alkalmazhatóságát jelentôsen meghatározzák az MR-berendezés körül kialakítható kísérleti körülmények, valamint a vizsgálatsorozatban alkalmazott gyûjtési protokoll. Projektünkben célul tûztük ki a Debreceni Egyetem területén elérhetô fMR-vizsgálati protokollok tanulmányozását egy kognitív-modulált paradigma alkalmazása mellett. Módszer: A vizsgálatba egy ötfôs kontrollpopulációt vontunk be. A vizsgálati személyek alapstimulációként szóképzési és memóriafeladatot hajtottak végre, modulációként egy jeges vizes palack által kiváltott fájdalomközeli hatást alkalmaztunk. Az fMRI-leképezés kétdimenziós gyûjtési protokollal történt, amelyet pozícióazonos T2-mérésekkel és egy háromdimenziós T1-szekvenciával egészítettünk ki. A feldolgozáshoz a montreáli agyatlaszszoftvereket, az SPM5 szoftvercsomagot, valamint a BrainVoyager programot használtuk. Eredmények: A fájdalomközeli hatás a két alapfeladat aktivációs mintázatában kimutatható változást eredményezett, amit szemikvantitatív módszerrel tudtunk leírni. A statisztikai szempontból korrekt második szintû analízist a rendelkezésre álló méré-


sekbôl nem lehetett végrehajtani, ehhez az adott mérési protokoll mellett nagyobb számú populációra lett volna szükség. A FUNKCIONÁLIS MRI (FMRI) CSOPORTOS ANALÍZISÉNEK ÚJ, A KÉTKÜSZÖBÛ KORRELÁCIÓN (TTC) ALAPULÓ MÓDSZERE Auer T1, Schwarcz A1, 2, Merboldt KD3, Frahm J3, Dóczi T1, 4 1 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Idegsebészeti Klinika, Pécs 2 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3 Max-Planck-Institut für biophysikalische Chemie, Göttingen 4 Magyar Tudományos Akadémia, Klinikai Idegtudományi Csoport, Budapest Bevezetés: Bonyolultabb kognitív agyi folyamatok funkcionális MR- (fMR-) vizsgálatánál elkerülhetetlen a csoportanalízis használata. Manapság erre a legelterjedtebb eszköz az SPM, aminek bonyolultsága és a különbözô beállítások halmaza sok esetben felesleges terhet ró a használójára. Nemrég közlésre került egy fiziológiailag jobban értelmezhetô, átláthatóbb kétküszöbû korrelációs (TTC) módszer az egyes alanyok fMR-vizsgálatának kiértékeléséhez. Célunk egy új, egyszerûbb, a TTC-n alapuló módszer bemutatása az fMRI-adatok csoportanalíziséhez. Módszer: Nyolc személyen végeztünk fMR-vizsgálatot ujjérintés és belsô szógenerálási paradigmákat használva 3 T térerôn. A képeken mozgáskorrekciót, standard MNI térhez való normalizálást és Gauss-filtert alkalmaztunk. A TTC-módszert alapul véve meghatároztuk az egyes alanyokhoz tartozó korrelációs koefficiens (CC) térképeket. Az összes alany összes voxeléhez tartozó CC eloszlása alapján meghatároztuk a csoportra jellemzô két CC-küszöböt a p <0,0001 és p <0,05 értékeknek megfelelôen. A küszöböket ez után a csoport CC-térképére alkalmaztuk, amely térképet egy adott voxelhez tartozó maximális (MAX) vagy átlagos (MEAN) CC alapján állítottunk össze. Eredmény: Míg a TTC MAX eljárással az SPMéhez nagyon hasonló képet kaptunk, addig a TTC MEAN egy sokkal konzervatívabb eredményt adott, amely sokkal inkább azokat a voxeleket mutatta, amelyek nemcsak néhány alanynál aktiválódtak. Következtetés: Az új módszer az átlátható, egyszerû, gyors és a fiziológiailag jobban értelmezhetô TTC-módszeren alapul.

295

GLOBUS PALLIDUS MÉLYAGYI STIMULÁCIÓJA (DBS) ÁLTAL KIVÁLTOTT DÉJÁ VU: SPECT- ÉS NEUROPSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLAT Auer T1, Kovács N2, Schwarcz A1, 3, Balás I1, Zámbó K4, Tasnádi E2, Klivenyi P5, Jokeit H6, Nagy F2, Janszky J2 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, 1 Idegsebészeti Klinika, 2Neurológiai Klinika, 3Pécsi Diagnosztikai Központ, 4Nukleáris Medicina Intézet, Pécs 5 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika, Szeged 6 Swiss Epilepsy Center, Zürich Bevezetés: Érthetô okokból a déjá vu könnyebben vizsgálható neurológiai betegségekben (fôleg temporalis lebeny epilepsziában), mint egészségesekben. In vitro és in vivo állatkísérletek alapján számos, a déjá vu-t magyarázó modell született. Célunk a mélyagyi stimulációval kiváltott déjá vu patofiziológiájának részletes vizsgálata volt. Betegek és módszerek: A betegünkön a bal globus pallidus interna (GPi) mélyagyi stimulációját végeztük a perinatalis agykárosodás következtében fellépô szekunder hemidystonia kezelésére. A mûtét elôtt funkcionális MR- (fMR-) vizsgálatot végeztünk a beszéddominancia meghatározására. A mûtét után strukturális MRI segítségével állapítottuk meg az elektródák helyzetét. A DBS paramétereinek beállítása során olyan stimulációs beállítást találtunk (steady-state), amely alatt a beteg reprodukálható déjá vu-rôl számolt be, így lehetôségünk nyílt annak részletes vizsgálatára, a beteg elôzetes beleegyezése alapján. Egy hónappal a mûtét után SPECT-vizsgálatot végeztünk a déjá vu alatti agyi aktivitás vizualizálására, SISCOM analízis segítségével. Eredmények: A preoperatív fMRI jobb oldali beszéddominanciát mutatott. A posztoperatív MR alapján, az elektróda áthatolt a GPi-n, de nem érte el a mesialis temporalis struktúrákat. A steadystate alatt a beteg óránként három-öt, reprodukálható déjá vu-t észlelt, de csak, ha a szeme nyitva volt, és kérdéseket intéztünk hozzá. A déjá vu-k néhány másodpercig tartottak, és nem kísérték ôket hallucinációk vagy illúziók. A SISCOM analízis alapján a déjá vu alatt hiperperfúzió volt látható a jobb oldali hippocampusban, a gyrus parahippocampalisban és a kisagyban, valamint bal oldalon a kisagyban, az insulában és a gyrus temporalis mediusban. Ugyanakkor hipoperfúziót láttunk a kétoldali szenzomotoros kéregben és más frontális és parietalis területeken.

296

Következtetés: Sikeresen ábrázoltuk a déjá vu kialakulásában részt vevô agyi struktúrákat. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a déjá vu létrejöttét több körülmény is (GPi stimulációja, külsô stimulusok, beszéddominancia) befolyásolhatja. SÚLYOS KOPONYA-AGY SÉRÜLÉS VIZSGÁLATA DIFFÚZIÓS TENZOR ÉS FUNKCIONÁLIS MR KÉPALKOTÁSSAL ALACSONY TÉRERÔN Aradi M1, Auer T1, Janszky J2, Büki A1, Dóczi T1, 3, Schwarcz A1, 4 Pécsi Tudományegyetem, 1Idegsebészeti Klinika, 2Neurológia Klinika, Pécs 3 Magyar Tudományos Akadémia, Klinikai Idegtudományi Csoport, Budapest 4 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs Bevezetés: Súlyos koponya-agy sérülés (TBI) következtében elszenvedett idegpálya-károsodás és a következményes funkcionális deficit pontos kimutatására a rutin CT-vizsgálat nem alkalmas és az elektrofiziológiai módszerek is csak korlátozott jelentôséggel bírnak. MRI segítségével viszont mind az idegpályákat – diffúziós tenzor képalkotással (DTI) –, mind az agyi funkcionális mûködést – funkcionális MRI-vel (fMRI) – vizsgálni lehet nagy térerôn (1,5 Tesla vagy nagyobb). Célunk az volt, hogy a Magyarországon széles körben elérhetô alacsony térerejû (1 Tesla) MRkészüléken is pontosan kimutassuk a károsodást DTI és fMRI segítségével. Betegek és módszerek: Egy súlyos koponya-agy sérülést szenvedett beteget funkcionális MRI (fMRI) és DTI segítségével vizsgáltunk 1 T térerôn. A DTImérést – az összehasonlítás érdekében – egészséges alanyon is elvégeztük. A mérési adatok kiértékeléséhez SPM5 (fMRI) és DTI stúdió (DTI) szoftvereket használtunk. Eredmények: Az alacsony térerôn készített DTIképek láthatóvá tették az egyes idegpályákat, igazolták a súlyos koponya-agy sérült beteg pályakárosodásait, amelyeket a klinikai vizsgálatokkal összhangban az fMRI-eredmények is alátámasztottak. Következtetés: Az optimalizált, alacsony térerôn végzett DTI hasznos lehet koponya-agy sérülést elszenvedett beteg átvizsgálása során, sôt, segítséget nyújthat számos más agyi pályákat érintô betegség diagnosztikájában. A bemutatott eredménnyel bizonyítottuk, hogy alacsony térerôn megbízhatóan lehet és érdemes DTI-t végezni.


TAPASZTALATAINK KLINIKAI FMRI-VEL 3 TESLÁN Kozák LR Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest Az utóbbi idôben az idegsebészeti érdeklôdés homlokterébe került az fMRI-eljárás alkalmazhatósága mûtét elôtti funkcionális térképezésre. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézettel (OITI), valamint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel (OPNI) együttmûködésben megkezdtük a tumor-, illetve epilepsziamûtétek tervezésében alkalmazható paradigmakészletek kidolgozását az irodalmi adatok alapján. Elôadásunkban az eddig vizsgált kilenc (két corticalis dysgenesises és hét, különféle típusú agytumorban szenvedô) beteg vizsgálata során szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, kitérve a paradigmaválasztás, a technikai lebonyolítás, az adatelemzés, valamint az esetleges buktatók kérdéseire. ÉBER KUTYA MR-VIZSGÁLATA – MÓDSZERTANI VONATKOZÁSOK Tóth L1, 2, Gácsi M2, Miklósi Á2, Bogner P1, Repa I1 1 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Etológia Tanszék, Budapest Bevezetés: Az MRI egyike azon dinamikusan fejlôdô modern képalkotó eljárásoknak, amelyek napjainkban az állatok esetében is egyre nagyobb szerepet töltenek be mind az orvosi diagnosztikában, mind pedig a kutatásban. Szociális kogníció alatt mindazokat a viselkedésbeli képességeket értjük, amelyeket az egyed a fajtársakkal való együttélés során használ. Az eddigi etológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kutyák meglepôen fejlett szociokognitív és kommunikációs képességekkel rendelkeznek, amelyek funkcionális szempontból megfelelnek az emberek hasonló tulajdonságainak, így a kutyák alkalmasak lehetnek bizonyos humán agyi mûködések modellezésére. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az általunk kidolgozott új módszertan alkalmas-e éber kutyák (funkcionális) MR-vizsgálatára. Módszer: Éber (nem kábított/altatott) és nem rögzített állatokkal MR-vizsgálatot végezni rendkívül bonyolult, hiszen számos metodikai nehézséggel kell számolni, ezért a gyakorlatban kábítást és/vagy rögzítést szokás alkalmazni állat-MRI esetén. Ezzel ellentétben kutatócsoportunk egy új


módszert dolgozott ki, amelynek lényege, hogy a kutyákat egy speciális protokoll szerint tréningezzük az MR-vizsgálat elôtt. Ennek célja, hogy a kutyák 10–20 percig éber állapotban (nyitott szemmel), rögzítés és kábítás nélkül, nyugodtan és mozdulatlanul feküdjenek az MR-készülékben. A tréningprogram több részbôl áll: a kutyákat szoktatjuk a mozdulatlanság elviselésére, az MR-berendezés által keltett zaj és rezgés eltûrésére. Az MR-vizsgálatokat 1,5 T MR-szkennerrel végezzük, a kiértékeléshez Statistical Parametrical Mapping programot használunk. Eredmények: A tréningezett éber kutyák esetében mindenféle kényszerítés alkalmazása nélkül megfelelô minôségû anatómiai felvételeket tudtunk készíteni, amelyek mind diagnosztikai céllal, mind pedig a funkcionális MR-vizsgálatokhoz felhasználhatóak. Az fMR-vizsgálatok metodikájának kidolgozásában sikerült jelentôs lépéseket tennünk, azonban még több módszertani probléma nehezíti munkánkat. Így szükség van a vizsgálati paradigma, a stimuláció, illetve az utófeldolgozási eljárás finomítására egyaránt. Következtetés: Habár számos módszertani nehézséggel kell számolni egy éber állaton végzett MRvizsgálat során, sikerült kifejlesztenünk egy olyan technikát, amellyel éber kutyák (funkcionális) MRvizsgálata elvégezhetô. Mindezek mellett azonban hangsúlyozni kell, hogy egy ilyen vizsgálatnak számos buktatója lehet. Ahhoz, hogy megfelelô információt szerezhessünk az agy funkcionális mûködésérôl, mind a vizsgálat tervezése (paradigma megalkotása), mind a kivitelezés és utófeldolgozás nagy odafigyelést igényel.

NEUROINTERVENCIÓS S Z E KC I Ó I . INTERVENCIONÁLIS NEURORADIOLÓGIA. HOL TARTUNK? Gál Gy Uppsala, Svédország Az elôadás célja, hogy rövid történelmi áttekintés után a szakág mai helyzetérôl tájékoztassa a hallgatóságot. A rendelkezésre álló módszerek, diagnosztikus és terápiás eszközök ismertetése után ezek alkalmazását gazdagon illusztrált esetekhez kapcsolva mutatja be. A szerzô 15 éves tapasztalata alapján ad áttekintést a központi idegrendszer következô kóros állapotairól és azok endovascularis kezelésérôl:

297

intracranialis aneurysmák, arteriovenás malformációk és fisztulák, a koponya és a gerincoszlop duralis fisztulái, tumorok, thromboemboliás kórképek és okkluzív érbetegségek. Az elôadás súlypontja az lesz, amivel az általános neuroradiológus kolléga mindennapos gyakorlatában találkozhat, és aminek felismerése, a korrekt diagnózis felállítása életeket és funkciót menthet. E célkitûzés elérését az elôadás kapcsán felmerülô kérdések igazolhatják, amit a szerzô érdeklôdéssel vár. CLINICAL EXPERIENCE IN EMBOLOTHERAPY USING PVA SPHERES (BEAD BLOCK) Bošnjakovic´ P Institute of Radiology Clinical Center, Niš, Serbia One of the embolic agents which was used as early as the beginning of the eighth decade of the last century was polyvinyl-alcohol (PVA) known as Ivalon. It was widely accepted due to its chemical stability, excellent tolerance and efficient blood vessel occlusion. It was available in a form of block or particles. The particles were not compressible, they were of different size and irregular shape and poorly visualized on fluoroscopy. Therefore, it was not possible to accurately determine the size of the blood vessels to be occluded and it was difficult to inject particles through microcatheters. The need for new embolic agent was present. Modified polyvinyl alcohol, in a form of hydrogel microspheres (Bead Block) which are biocompatible, hydrophilic, non-resorbable and precisely calibrated, was introduced at the beginning of this century and widely used. Aim: The aim of this lecture is to show the clinical experience using Bead Block embolization spheres. Patients and methods: More then 120 patients were embolized in the Institute of Radiology Clinical center Niš since January 2004. The age range in our patients group varied between 24 and 79 years. We embolize different pathological conditions in the irrigation fields of external carotid artery, branches of subclavian artery, anterior and lateral branches of abdominal aorta and arteries of the extremities. After patient preparation and selective angiography the catheter or microcatheter were placed at the more suitable spot. Bead Block spheres were prepared and injected until occlusion of the blood vessels was achieved. In order to estimate the clinical usefulness of the embolic agent we analyzed: manipulation characte-

298

ristics, visibility, injection characteristics, efficacy of blood vessel occlusion, the presence of postembolization syndrome and presence and type of post interventional complications. Results: Successful blood vessels occlusion was achieved with 1–19 ml of Bead Block particles depending on the pathological condition. In 90% of the patient efficient occlusion was completed during the first session while in 10% additional embolization treatment was needed. In 3 patients we were not able to embolize due to the presence of important collateral vessels with vital vascular territories which could not be avoided. Postembolization syndrome was nonsignificant in majority of patients, mild in 12 and pronounced in 8 patients. There were no clinically relevant complications. Manipulation with Bead Block was estimated to be very easy, visibility excellent as well as injection characteristics. Primary blood vessel occlusion was proved to be very good and recanalization rate is still to be reconfirmed. Conclusion: Bead Block embolization spheres are safe and effective tools for achieving occlusion of blood vessels in proper clinical indications. MAGAS KOCKÁZATÚ ARTERIOVENOSUS MALFORMATIÓK KOMBINÁLT TRANSARTERIALIS ÉS TRANSVENOSUS ENDOVASCULARIS KEZELÉSE Hudák I1; Botz L2; Ezer E3, Dóczi T1 Pécsi Tudományegyetem, 1Idegsebészeti Klinika, 2Gyógyszerészeti Intézet, 3Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Intézet, Pécs Negyvenhat, súlyos klinikai tünetet okozó, magas morbiditású/mortalitású és kezelési kockázatú arteriovenosus malformatio kombinált transarterialis és transvenosus endovascularis idegsebészeti mûtétjét mutatja be az elôadás. Négy szempontból újszerû ez a kezelési stratégia: poliuretánalapú, nem adherens embolizálóanyagot használ, lokális arteriovenosus nyomásgradienst mér az AVM „bemeneti” és „kimeneti” oldalán, a transarterialis embolizációval elért nidusáramlás-csökkentést követôen az elvezetô vénán át retrográd nidusembolizálást, valamint perioperatív kontrollált szisztémás hypotensiót alkalmaz. Történelmi kontrollal összehasonlítva szignifikánsan magasabb a teljes fokú AVM-elzárás, és alacsonyabb a beavatkozás morbiditása és mortalitása a betegség természetes lefolyásával vagy a hagyományos kezelési straté-


giákkal összehasonlítva. A kezdeti eredmények alapján a módszer avatott kezekben, megfelelô technikai feltételek mellett, kontrollált klinikai tanulmány keretei között, szélesebb körben is folytatást érdemel. ÚJ POLIURETÁNALAPÚ, FOLYÉKONY EMBOLIZÁLÓANYAG KIFEJLESZTÉSE A NEUROENDOVASCULARIS IDEGSEBÉSZET SZÁMÁRA Hudák I1, Botz L1, Tóvölgyi Z1, Gallyas F1, Gömöri É1, Hevesi Á2, Kovács B1, Nagy G1, Repa I2, Pál J1, Pukánszky B3, Bagdi K3, ifj. Pukánszky B3, Dóczi T1 1 Pécs 2 Kaposvár 3 Budapest A szerzôk ismertetik az idegsebészeti célú poliuretánalapú folyékony embolizálóanyag kémiai, biológiai, gyógyszerészeti és implantológiai fejlesztési problémáit. Összefoglalják fejlesztési eredményeiket. SPINALIS VASCULARIS MALFORMATIÓK ENDOVASCULARIS KEZELÉSE Hudák I1; Botz L2; Ezer E3, Dóczi T1 Pécsi Tudományegyetem, 1Idegsebészeti Klinika, 2Aneszteziológiai Klinika, 3Gyógyszerészeti Intézet, Pécs A szerzôk ismertetik a szimptomatikus spinalis vascularis malformatiók endovascularis idegsebészeti kezelésének pécsi gyakorlatát és eredményeit. A CAROTISSTENT-BEÜLTETÉS KÖZBEN FELLÉPÔ ERÔHATÁSOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA Szikra P1, Vörös E1, Szólics A1, Sztriha L2 Szegedi Tudományegyetem, 1Radiológiai Klinika, 2Neurológiai Klinika, Szeged Bevezetés: Az embolizáció csökkentése carotisstent-beültetés során kulcskérdés a módszer elfogadhatósága szempontjából. A különbözô stentfelvivô rendszerek (SFR) eltérô mechanikai tulajdonságaik révén várhatóan más-más mértékû erôt gyakorolnak a plakkokra, amellyel embolizációt hozhatnak létre. Méréseket végeztünk arra vonatkozóan, hogy a stentfelvivô rendszerek közül melyek rendelkeznek erôkifejtés szempontjából a legkedvezôbb tulajdonságokkal. Betegek és módszer: Hét különbözô stentfelvivô rendszert két különbözô merevségû vezetôdróttal vizsgáltunk meg speciálisan erre a célra készített CE-minôsített, kalibrált erômérô berendezéssel. Különbözô hajlásszög és szûkületi fok mellett mér-


tük a plakkra gyakorolt erôhatásokat. Az eret, annak görbületeit, illetve szûkületét pévécécsôvel modelleztük. Eredmények: A mért erôk nagysága jelentôsen függött a stentfelvivô rendszerek fajtájától. Az eszközönkénti átlagértékek a következôk voltak: Zilver 48%, Wallstent 100%, Xact 66%, Nexstent 76%, Exponent 65%, Acculink 70%, Precise 66%. A szögeltérés növekedésével az erôk növekedtek: A 75°-os mérésnél a Nexstent esetében az 1,73 kg-os érterhelés jelentette a maximumot. Az azonos körülmények között azonos eszközt vizsgálva az egymás után mért érfalterhelés mértéke csökken, ami az eszköz deformálódásából adódik. 75°-os eszközhajlásnál a kúpvégzôdés és a sheat találkozása megnyílhat. A kemény tartású vezetôdrótok esetén mért érfalterhelés 25°-os hajlásszögnél négyszeresére, 50° esetén pedig hétszeresére növekszik a puhább dróttal szemben. Következtetések: 1. A vizsgált stentfelvivô rendszerek jelentôs mértékben különböznek a hajlított érmodell falára kifejtett erô nagyságának mértékében. Eredményeink alapján a Zilver stentfelvivô rendszere jelenti a legkisebb terhelést a kanyargós ér falára. 2. 50°-nál nagyobb mértékû érkanyarulat esetén a sebészi ellátás alternatívája megfontolandó a lehetséges nagy érfalterhelés miatt. 3. A stentfelvivô rendszerek felvezetés elôtti alakítása csökkentheti a szûkületre kifejtett erôhatás mértékét, de nagy fokú hajlítás esetén a stentfelvivô rendszerek kúpvégzôdése és a sheet találkozása megnyílhat, ami fokozott emboluslesodrással járhat. 4. A kemény tartású mikrovezetôdrótok használata carotisstenteléshez kivételes esetekben javasolt. A CAROTISSZÛKÜLETEK ENDOVASCULARIS ELLÁTÁSÁNAK ESZKÖZRENDSZERE AZ ABBOTT VÁLLALAT KÍNÁLATÁBAN Szikra P, Mindszenty T, Pedeferri P ABBOTT Vascular Europe Bevezetés: Az arteria carotis angioplasticájára immár hat éve kínál eszközöket az ABBOTT vállalat. A technika fejlôdésével az eszközök egyre inkább alkalmasak a distalis embolizáció szövôdményének intraprocedurális csökkentésére. Jelen vizsgálat a tapasztalataink alapján a legmegfelelôbb eszközkombinációt hivatott bemutatni az arteria carotis tágítására. Módszer: Két különbözô emboluselfogó eszközt, két carotisstentet és a beavatkozásokhoz leginkább javasolt mikrovezetôdrót és ballonkatéter kombi-

299

nációkat vizsgáljuk klinikai és felhasználói szempontból. Eredmények: Az ABBOTT vállalat a saját fejlesztésû Xact carotisstent és Emboshield Pro emboluselfogó rendszert javasolja a Pilot vezetôdrótokkal, amennyiben a beszûkült ér hajlásszöge 50 foknál kisebb. A gyors leszívású ballonkatéter használatánál a vérellátásból való kirekesztés idôtartama alacsonyabb lesz. A csúszásmentes ballonfelszín csökkenti az utótágításkor fellépô meggymageffektus esélyét. Következtetések: Az ABBOTT vállalat nyaki angioplasticára kínált eszközei az arteria carotis szûkületeinek endovascularis ellátására alkalmasak. A kínálatból az Xact stent, az Eboshield Pro emboluselfogó eszköz, a Pilot mikrovezetôdrót és a Viatrac ballonkatéter kombináció nyújtja a portfólióból a legjobb esélyt az embolizációmentes nyaki nagyér-angioplasticához. Ötvenfokos érhajlásszög felett a sebészi ellátás alternatívája vagy flexibilisebb carotisstent használata megfontolandó.

NEUROINTERVENCIÓS S Z E KC I Ó I I . MANAGEMENT OF PAINFUL SPINAL LESIONS CAUSED BY MULTIPLE MYELOMA USING PERCUTANEOUS ACRYLIC CEMENT INJECTION Bošnjakovic P, Ristic S, Mrvic M Institute of Radiology Clinical Center, Niš, Serbia Spinal lesions with marked destruction are common site of morbidity in patients with multiple myeloma causing serious clinical symptoms. The effects of conservative treatment are limited and surgical procedures are connected with significant postoperative morbidity and mortality. The aim of the study was to evaluate the therapeutic benefit of percutaneous vertebroplasty (PVP) in treating vertebral body lesions in patients suffering from multiple myeloma. Twenty nine patients (55 vertebral bodies) were treated after complete diagnostic evaluation, preparation and obtaining informed consent. Needle position and acrylic material injection was performed under fluoroscopic guidance. Average visual analogue score dropped from 7.8 before to 2.3 after the intervention. Soft tissue leak was present at 9 treated levels, small epidural cement collection at 5, venous leak at 4 and intradiscal leak at 3 levels without any clinically manifest

300

complications. The effects of PVP were stable in all of the patients at 6 and 12 months follow-up. There were recurrence of back pain in 9 patients at nontreated levels due to the new lesions. In our series, PVP of painful lesions caused by multiple myeloma provides immediate and longterm pain relief. The procedure is safe and, despite of the present leakage of cement, may be performed on outpatients basis. RÁDIÓFREKVENCIA MODULÁLTA PERCUTAN VERTEBROPLASTICÁVAL (RMPVP) SZERZETT ELSÔ KLINIKAI TAPASZTALAT KOMPRESSZIÓS CSIGOLYATÖRÉSEK KEZELÉSÉBEN Marosfôi M1, Kulcsár Zs1, Berentei Zs1, Mikó L2, Szikora I1 1 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest 2 Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen Bevezetés: A kompressziós csigolyatörések percutan vertebroplasticája során a leggyakoribb szövôdmény a csontcement kicsorgása a perivertebralis környezet különbözô elemeibe. Ez megakadályozható, amennyiben a befecskendezett cement viszkozitása magasabb. Magas viszkozitás azonban lehetetlenné teheti a manuális befecskendezést. A jelen vizsgálat tárgya egy olyan új, innovatív rendszer tesztelése, amely a befecskendezés közben rádiófrekvencia (RF) segítségével növeli meg a csontcement viszkozitását, miközben a befecskendezést manuálisan kontrollált, magas nyomású hidraulikus rendszer végzi. Betegek és módszer: Rádiófrekvencia-modulált percutan vertebroplastica (RMPVP) módszerével kezeltük 12 beteg összeroppant csigolyáját, amelyek mind osteoporosis talaján alakultak ki. A kezelt szegmentumok a ThX és LV csigolyák közé estek. Vizuális analóg skálát (VAS) használtunk a fájdalom mértékének meghatározására, míg az Oswestry Disability Indexszel (ODI) a beavatkozás elôtti, valamint utáni funkcionális aktivitást mértük. A beavatkozásokat a „DFine SPACE 360™” csigolyafeltöltô rendszerrel végeztük, amely az e célra fejlesztett csontcement polimerizációját (és ezáltal viszkozitását) rádiófrekvencia segítségével kontrollálja. A rádiófrekvencia-alapú rendszer az alacsony viszkozitású cementet melegíti fel közvetlenül a tûbôl való kilépés elôtt, így a csigolyába már magas viszkozitású cement kerül. Eredmények: A kezelés utáni fájdalomskála- és ODI-pontszámok a kezelés elôttiekhez képest szig-


nifikáns csökkenést mutattak minden beteg esetében: VAS (pre: 7,3–90d post: 1,5) és ODI (pre: 25–90d post: 2). A cementet a törött csigolya meghatározott pontjára sikerült irányítani és eljuttatni ballon használata és más elôkészületek nélkül. Sem vascularis, sem extraforaminalis vagy epiduralis cementkicsorgást nem észleltünk. Egy esetben kis mennyiségû, tüneteket nem okozó, discusba terjedô kicsorgást észleltünk, közvetlenül a beroppant zárólemeznél. Következtetés: Az RMPVP módszerével a korábbi eredményeinkhez hasonló fájdalomcsökkenést és fizikaiteljesítmény-növekedést sikerült elérni anélkül, hogy számottevô cementkicsorgást észleltünk volna. Az elsô klinikai vizsgálatok alapján a kontrollált cementfeltöltési módszer alkalmasnak tûnik a komplex csigolyatörések eredményes és szövôdménymentes kezelésére anélkül, hogy elôzetes ballonkorrekcióra vagy egyéb kiegészítô beavatkozásra lenne szükség. VERTEBROPLASTICA SORÁN ALKALMAZOTT INJEKTÁLÁSI TECHNIKÁK ÉS AZ EXTRAVERTEBRALIS EXTRUSIO KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK Kasó G, Horváth Zs, Dóczi T Pécsi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika, Pécs Célkitûzés: Különbözô navigációs és injektálási technikával kezelt, három betegcsoport posztoperatív CT-felvételeinek a kiértékelése, illetve ennek alapján az extravertebralis csontcement terjedésének jellegzetességei és a csontbiopsziás tû helyzete közti kapcsolat magyarázata, különös tekintettel a csontcement ventralis epiduralis terjedésére. Betegek és módszer: 2001. július és 2005. február között 65 beteget operáltunk 75 mûtét során, poroticus eredetû csigolyakompresszió miatt; 123 vertebroplasticát végeztünk. I. csoport: 28 beteg, 33 mûtét, 50 jobb oldali punctióból, kétirányú fluoroszkópiás kontroll mellett végzett vertebroplastica, amelyek során a tû hegyét a csigolyatest centrumába pozicionáltuk. II. csoport: 27 beteg, 28 mûtét, 50 kétoldali beavatkozás, amelyeket szintén kétirányú fluoroszkópiás kontroll mellett végeztünk, és a tûket a csigolyatest középvonalának két oldalára helyeztük. III. csoport: 14 beteg (négy esetben második beavatkozás), 14 mûtét, 23 kétoldali, frameless stereotaxiával vezérelt vertebroplastica. A tûket a csigolyatestek lateralis harmadába pozicionáltuk. A posztoperatív CT-felvételek alapján a csontcement-extrusio öt csoportját különítet-


tük el (ventralis epiduralis, foraminalis, intradiscalis, vénás paravertebralis és kompakt extravertebralis), és vizsgáltuk azok gyakoriságát a navigációs módszer és a tû hegyének helyzete alapján. Eredmények: I. csoport: csontcement-extrusiót 23 betegnél (82%), illetve 35 csigolya (70%) esetében találtunk (ventralis epiduralis: 23 csigolya – 46%; intradiscalis: 12 csigolya – 24%; vénás paravertebralis: nyolc csigolya – 16%; intraforaminalis: hét csigolya – 14%; kompakt extravertebralis: három csigolya – 6%. II. csoport: csontcement-extrusiót 20 betegnél (74%) és 38 csigolyánál (76%) detektáltunk (ventralis epiduralis: 12 csigolya – 24%; intradiscalis: 12 csigolya – 24%; vénás paravertebralis: kilenc csigolya – 18%; intraforaminalis: egy csigolya – 2%). III. csoport: extravertebralis csontcement-terjedés 10 betegnél (71%) és 10 csigolyánál (43%) alakult ki (ventralis epiduralis: három csigolya – 13%; intradiscalis: nyolc csigolya – 34%; vénás paravertebralis: négy csigolya – 17%). Következtetés: A ventralis epiduralis csontcementextrusio elôfordulási gyakorisága szoros korrelációt mutatott a tû hegyének lokalizációjával. A centrálisan injektált csontcement könnyen betörhet a basivertebralis vénás rendszerbe, amely az anyagot a ventralis epiduralis térbe vezetheti, ami gerinccsatorna-szûkületet és az idegelemek következményes kompresszióját okozhatja. Elkerülendô ezt a nem kívánt következményt, lateralis injektálás javasolt, amikor a tûk hegye a csigolyatest lateralis harmadában helyezkedik el. Statisztikai vizsgálat eredménye alapján a lateralis injektálás szignifikánsan csökkenti a ventralis epiduralis csontcement-extrusiót. CAROTISSZÛKÜLET „BETEGRE ADAPTÁLT” KEZELÉSE IDÔSKORÚ BETEGEKEN Oláh Cs, Barta Sz, Kostyál L, Lázár I Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Radiológiai Osztály, Miskolc Bevezetés: Idôs, sebészi kezelésre rendkívül korlátozottan alkalmas betegek carotisszûkületének endovascularis ellátása során alkalmazott kezelési stratégiánkat és eredményeinket mutatjuk be. Betegek és módszer: 2002. február 1. és 2007. szeptember 30. között 70 éves és ennél idôsebb betegeknél összesen 68 carotisszûkület stentelését végeztük. Ötvenegy beteg tünetes (75%), míg 17 beteg tünetmentes (25%) volt. Az átlagos szûkületet 87,5%-nak találtuk. Tizenkét betegnek (17,6%) ellenoldali carotisocclusiója és 22 betegnek (32,4%) ellenoldali szignifikáns carotisszûkülete állt fenn.

301

Hat különbözô stentet és öt különbözô filtertípust alkalmaztunk. A beavatkozások 45,6%-ában használtunk emboliaprotectiós eszközt, amelyrôl minden esetben a beavatkozást végzô radiológus döntött. A betegeket hat hét után, majd háromhavonta kontrolláljuk ultrahanggal és klinikailag. Eredmények: Mindegyik beavatkozás technikailag sikeres volt. Egy beteg halt meg 48 órán belül myocardialis infarctus következtében. Harmincnapos követési idôszakban major stroke nem fordult elô. Két alkalommal öt percen belül rendezôdô tranziens ischaemiás attakot észleltünk, két beteg átmeneti zavartságot mutatott. Stentelzáródás vagy restenosis nem igazolódott a kontroll-ultrahangvizsgálatok során. Következtetés: A carotis-angioplastica az általunk használt és javasolt, „betegre adaptált” stratégiával a stroke szempontjából különösen veszélyeztetett, esendô, számos komorbiditással rendelkezô, idôs betegcsoportban is nagy biztonsággal és jó középtávú eredményekkel kivitelezhetô. A CAROTISBETEGSÉG ENDOVASCULARIS KEZELÉSE 362 BETEGÜNKNÉL EMBOLIAVÉDÔ ESZKÖZ HASZNÁLATA NÉLKÜL Berentei Zs, Szikora I, Kulcsár Zs, Marosfôi M Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: A stentvédelemben történô angioplastica egyre kiterjedtebben és nagyobb számban végzett beavatkozás a szignifikáns carotisszûkületek kezelésében. Ezt az immáron magas esetszámmal megszerzett szakmai tapasztalat és a speciálisan erre a célra kifejlesztett technológia választéka teszi lehetôvé. Saját tapasztalatainkat mutatjuk be, amelyeket emboliaszûrô nélkül végzett carotis-angioplasticával szereztünk. Módszer és eredmények: A betegkiválasztásunk szempontja a duplex ultrahanggal vagy katéterangiográfiával igazolt 70%-ot meghaladó carotisszûkület volt, amely eseteink többségében neurológiailag tünetet nem okozott. A többi betegnél tranziens ischaemiás attak vagy hemiparesissel, afáziával járó stroke szerepelt. A beavatkozás elôtt minimum 48 órával a betegek kettôs thrombocytaaggregációs elôkészítést kaptak, amelyet azt követôen hat hétig tartottunk fenn. Ezt a mûtét alatt ACT alapján kontrollált heparin adásával egészítettük ki. A ballonos elôtágítást, ahol csak lehetett, elkerültük, és az esetek többségében nagy hálósûrûségû, zárt cellás stentet alkalmaztunk. Neurológiai vizsgálat a beteg felvételekor, közvetlenül a mûtét után és kór-

302

házi elbocsátáskor, majd hat héttel késôbb, kontroll nyaki ultrahangvizsgálattal kiegészítve történt. Ennek alapján a perioperatív kombinált stroke az esetek 1,93%-ánál lépett föl, amelybôl 0,6% vérzéses szövôdmény volt. Ezek az eredmények nem haladják meg sem az endarterectomia, sem az emboliaszûrôvel végzett carotis-angioplastica strokekockázatát. Következtetés: A carotis-endarterectomia és -angioplastica kapcsán fellépô szövôdmények aránya közt szignifikáns különbséget az eddig lezárt tanulmányok nem tudtak kimutatni. Ezen az endovascularis technikában bevezetett védôeszközök használata sem változtatott szignifikáns mértékben. Saját, emboliavédô eszköz nélküli beavatkozásaink is hasonló eredményt mutatnak. A mûtétek kockázatának pontos összevetése és csökkentése érdekében további vizsgálatok és a technológia fejlesztése szükséges. VERTEBROBASILARIS JUNCTIO VÉRZETT FENESTRATIÓS ANEURYSMÁJÁNAK SZÖVÔDMÉNYES KLINIKAI LEFOLYÁSA ÉS SIKERES ENDOVASCULARIS KEZELÉSE Fügedi L, Oláh Cs, Demeter B, Skapinyecz J, Papp A, Dobai J, Lázár I Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Radiológiai Osztály, Idegsebészeti Osztály, Miskolc Célkitûzés: Bemutatni az idegsebészet egyik ritka, nagy kihívást jelentô kórképét, ritka szövôdményeit, kivizsgálási és terápiás stratégiáját, valamint endovascularis kezelését. Beteg és módszer: Orvosi elôzmények nélküli, 46 éves, HH-I. stádiumú, neurológiailag tünetmentes férfi beteget vizsgáltunk Fischer gr. I-es típusú subarachnoidealis vérzés miatt (WFNS grade I.). A CT-vizsgálat basilaris aneurysmát igazolt, amelyet rotációs angiográfiával is megerôsítettünk. Szövôdményes paralyticus ileus és akut veseelégtelenség miatt intenzív osztályos kezelésre volt szükség. A vérzés utáni 12. napon kombinált thrombocytaaggregáció-gátló elôkészítés után stentremodelling mellett az aneurysma embolizációja történt bioaktív felszínû spirálokkal. A beteget egy héttel késôbb emittáltuk. Négy hónapos kontrollangiográfiát és klinikai kontrollt végeztünk. Eredmények: A háromdimenziós rekonstrukcióval készített angiográfia bizonyította a fenestratiós – emiatt széles nyakú – bilobaris vertebrobasilaris junctiós aneurysmát. A vérzés ritka szövôdményei,


valamint a tervezett endovascularis kezeléshez szükséges gyógyszeres elôkészítés miatt az aneurysma halasztott kezelését végeztük. A szövôdményeket konzervatív kezeléssel eredményesen uralni lehetett, hasi mûtétre, vesepótló kezelésre nem volt szükség. A vertebrobasilaris junctióba implantált coronariastent védelmében végül sikeres coilembolizáció történt, amelynek eredményét angiográfiás kontroll és a beteg tünetmentessége igazolja. Következtetés: A vertebrobasilaris junctio aneurysmáinak endovascularis kezelése anatómiailag komplex, technikai kihívást jelentô esetekben is alacsony morbiditással kivitelezhetô. Rendkívüli fontosságú a kezelés optimális idôpontjának megválasztása, az aktuális klinikai állapot és a biztonságos coilozáshoz szükséges, obligát gyógyszeres elôkészítés. INTRACRANIALIS SACCULARIS ANEURYSMÁK SÛRÛ SZÖVÉSÛ ENDOPROTÉZISSEL TÖRTÉNÔ KEZELÉSE: A PIPELINE ÉRREKONSTRUKCIÓS RENDSZER Szikora I1, Marosfôi M1, Nelson PK2, Berez A3, Berentei Zs1, Kulcsár Zs1, Wickly L1, Nyáry I1 1 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest 2 Department of Neuroradiology, NYU Medical Center, NY, NY, USA 3 Chestnut Medical Technologies Inc. CA, USA Célkitûzés: Endovascularis mûtét után viszonylag gyakori az aneurysmazsák reakanalizációja. Ez a jelenség leggyakrabban széles nyakú, nagy méretû zsákok esetén fordul elô, és többnyire a zsák szája elégtelen zárásának tudható be. A jelen vizsgálat célja egy olyan új, sûrû szövésû intravascularis endoprotézis [Pipeline? Embolization Device (PED)] vizsgálata, amely akár kiegészítô aneurysmakitöltéssel, akár a nélkül tartós zárást eredményezhet. Betegek és módszer: Az eszközt kilenc betegnél alkalmaztuk többcentrumos, prospektív vizsgálat (PITA study) keretében. Az aneurysmák mindegyike az arteria carotis internán helyezkedett el: egy a cavernosus szakaszon, hat az arteria ophthalmica környezetében és kettô az arteria communicans posterior eredésénél. Nyolc beteget nem vérzett, tünetképzô aneurysma miatt, egyet pedig korábban vérzett, endovascularis úton elzárt érzsák kiújulása miatt kezeltünk. Két óriás (egy részlegesen thrombotizált), négy nagy és két kis méretû zsákot zártunk. A Pipeline? eszköz (PED) flexibilis, sugárfogó,


sûrû szövésû intravascularis endoprotézis, amelyet az endovascularis terápiában rutinszerûen használt mikrokatéteren keresztül lehet a kívánt célpontba juttatni. A mûtét során egy vagy több PED kerül beültetésre úgy, hogy az aneurysma bemeneti nyílását fedje. Szükség esetén az aneurysmazsák mikrospirálokkal is kitölthetô, de nincs szükség tömör kitöltésre. Eredmények: Mind a kilenc aneurysma kezelése sikeres volt, szövôdmény az eszközzel összefüggésben egyetlen esetben sem fordult elô. Egy betegnél a beavatkozást követô három napon belül több alkalommal zajlott epilepsziás roham, amit kontraszttúlterhelésnek tulajdonítottunk, és tünetmentesen gyógyult. Öt esetben egy, két betegnél kettô, egy betegben három és egy esetben négy eszközt helyeztünk be koaxiális módon. Az eszköz beültetése minden esetben jelentôsen meglassította az aneurysmazsákban a keringést, két esetben pedig teljes stasist eredményezett. Az arteria ophthalmica eredése hat esetben, az arteria communicans posterior két esetben került lefedésre. Lassult áramlást az arteria ophthalmicában egy esetben láttunk kettôs, egy esetben pedig négyszeres fedést követôen. Hat esetben a zsákot lazán mikrospirállal töltöttük ki. Teljes aneurysmazárást öt, csaknem teljes zárást pedig négy esetben sikerült elérni. Az elsô négy beteg hat hónapos kontrollérfestése során semmiféle residuumot nem találtunk. Következtetés: Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy sûrû szövésû intravascularis endoprotézis eredményesen használható intracranialis aneurysmák zárására akár önállóan, akár laza zsákkitöltéssel kiegészítve. AZ ANEURYSMAGEOMETRIA ÁRAMLÁSTANI HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÁRAMLÁSSZIMULÁCIÓS MODELLEKEN Szikora I1, Ugron Á2, Paál Gy2, Marosfôi M1, Wickly L1, Kulcsár Zs1, Berentei Zs1, Nasztanovics F2, Bojtár I2 1 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest 2 Biomechanikai Kutatólaboratórium, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest Célkitûzés: Annak tanulmányozása, hogy miként befolyásolja az intracranialis aneurysmák morfológiája a helyi áramlásdinamikát. Módszerek: Huszonegy, intracranialis aneurysma esetében rotációs angiográfia során nyert háromdimenziós adatokat véges elemes modellé alakítottunk erre a célra fejlesztett saját szoftver segítségével.

303

A modelleken a szülôérben, valamint az aneurysmazsákban uralkodó áramlási viszonyokat ANSYS CFX 5.7 szoftver segítségével szimuláltuk. Az artériákat merev falú csöveknek tekintettük, amelyekben pulzáló áramlást szimuláltunk, a vizsgálat során mért frekvenciával és áramlási sebességgel. A keringô folyadéksûrûség 1050 ttkg/m3, a viszkozitás 0,003 ttkg/ms, a Reynold-szám maximuma pedig 840 volt. A szimuláció során az aneurysmazsák átmérôjét, a nyak hosszát és szélességét, a zsák szülôérrel bezárt szögét, valamint a zsák szimmetriáját vettük figyelembe. Elhelyezkedés szerint terminális és oldalfalaneurysmákat különböztettünk meg. Az oldalfalaneurysmák egy csoportja tényleges oldalfal, míg a másik, a szülôeret körkörösen involváló zsák volt. A terminális aneurysmákat szimmetrikus vagy aszimmetrikus geometriájú csoportokba soroltuk. Az áramlási mintákat szabályos és szabálytalan örvényáram, valamint egyenes sugáráramlásként jellemeztük. Minden esetben vizsgáltuk a nyomás- és nyíróerô-eloszlásokat. Eredmények: Mind a 12 olyan aneurysmában, amelyek tengelye merôleges volt a szülôérre (öt egyszerû, öt körkörös oldalfal és két szimmetrikus terminális zsák), szabályos örvényáramlást találtunk. Egy kivétellel minden, a szülôérrel párhuzamos tengelyû zsákban (hat szimmetrikus és három aszimmetrikus terminális aneurysma) egyenes sugáráramlást találtunk. Sugáráramláshoz egyenetlen nyomáseloszlás társult nyolc közül hat esetben. Szabályos örvényáram esetén ötbôl négy, szabálytalan örvényáramlásnál nyolcból hat esetben a nyomáseloszlás egyenletes volt a zsák felszínén. Nem találtunk összefüggést a geometria és a nyíróerôeloszlás között. A merôleges tengelyû aneurysmák közül 12-bôl egy, míg a párhuzamosok közül ötbôl négy vérzett. Következtetés: Az aneurysmák geometriája jelentôsen befolyásolja az áramlási viszonyokat. A szülôérrel párhuzamos hossztengelyû aneurysmákra egyenes sugáráram jellemzô, amely leggyakrabban egyenetlen nyomáseloszlással jár. Ezeknek az aneurysmáknak a vérzési kockázata magasabbnak tûnik, mint a merôleges tengelyû zsákoké, akár oldalfal, akár terminális elhelyezkedésben. A SZIMULTÁN „RÖVID UTAS” ENDO- ÉS EXOVASCULARIS BEAVATKOZÁS LEHETÔSÉGEI Csókay A Szent János Kórház, Idegsebészeti Osztály, Budapest Az osztályunkon nemrégiben bevezetett „robot-

304

kéztechnika” lényegesen pontosabbá teszi a mikrosebészeti mûtéteket. Lehetôség nyílik 1-1,2 mm átmérôjû erek punkciójára, esetleg arteriotomiájára, majd atraumatikus összevarrására. Így végrehajtható a flow irányú szimultán endo- és exovascularis embolectomia, amely gyorsabb és eredményesebb lehet a szuperszelektív endovascularis beavatkozásnál. Fokozott kinkingképzôdésnél olyan „rövid utas” endovascularis beavatkozások is végezhetôk, amelyek korábban nehézséget okoztak.

ÚJ

TRENDEK HÉTKÖZNAPOKBAN. E S E T B E M U TAT Á S O K S Z E KC I Ó A

AZ AGY MR-ALAPÚ MORFOMETRIÁS VIZSGÁLATA Martos J1, Bódizs RZ2, Mihalik B3, Várallyay P1, Rigó P2, Lázár AS2 1 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest 3 Mediso Kft. Bevezetés: Az MR-morfometria jelenleg a neurológiai kutatások egyik legígéretesebb területe. Amellett, hogy a különbözô agyi megbetegedéseknél meghatározhatjuk a szürke- és fehérállományi volumeneket, a módszer nagyon érdekes megfigyeléseket tett lehetôvé a testi és mentális aktivitás és az agy strukturális alkalmazkodása között. A cél egy voxelalapú morfometriás módszer kidolgozása és validálása, amely alkalmas az agy egyes anatómiai területeinek morfometriás analízisére. A validálás része az agy funkcionális neuroanatómiai sajátosságainak, az alvás-EEG-mutatóknak és az egyéni pszichológiai jellemzôk ismert kapcsolatainak keresése. Betegek és módszer: A morfometriás vizsgálatokat 32 önkéntesen végeztük, egy Siemens Magnetom Symphony 1,5 teslás készülékkel. Háromdimenziós inversion recovery szekvenciával mért, 1 mm vastagságú szeletsorozatot készítettünk a koponyáról, amelyen a szürke- és fehérállomány jól elkülönül. A szegmentálásra az FSL programcsomagot használtuk, a regisztrálást és az egyes anatómiai régiók meghatározását a HAMMER programcsomaggal és Kabani-atlasszal hajtottuk végre. A validálást elsô megközelítésben vizuálisan végeztük egy saját fejlesztésû program segítségével (AfniQviever).


Eredmények: A 32 önkéntesen egyenként 92 anatómiai terület volumenét határoztuk meg, amelyek a szürke- és fehérállományi területeknek és az agykamráknak feleltek meg. Az egyes kijelölt területek vizuálisan jól megfeleltek az individuális agy megfelelô régióinak. Jól látható a nôi és a férfi agy összvolumenének következetes különbsége is. Az egyik önkéntes MR-mérését két, egymáshoz képest körülbelül 15 fokkal elforgatott helyzetben végeztük. A morfometriás adatok közötti különbség a régiótól függôen 0–30% (átlag 6,47%) volt. Nagy eltéréseket a kisebb anatómiai régióknál találtunk. Következtetés: A voxelalapú morfometria különbözô módszerei sok vitát váltottak ki az irodalomban a felhasználhatóságát illetôen. A saját vizsgálataink is megerôsítik azokat az eredményeket, ami a HAMMER elasztikus regisztrációval végzett morfometria megfelelô pontosságára utalnak. KEZDETI TAPASZTALATAINK EPILEPSZIÁS BETEGEK 3,0 TESLÁN VÉGZETT MR-VIZSGÁLATÁVAL Barsi P1, Juhos V2, Fetter T2, Kozák L1, Eröss L3, Balogh A2, Rudas G1 1 Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest 2 Szent István Kórház, II. Neurológia, Fôvárosi Regionális Epilepszia Központ, Budapest 3 Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: Egyéves tapasztalatainkat összegezzük epilepsziacentrumból érkezô betegek 3,0 Teslára alkalmazott protokollal végzett MR-vizsgálataival kapcsolatban. Betegek és módszer: Ötvenkét beteg (átlagéletkor 30,9±10,7 év, 35 nô, 17 férfi) vizsgálatát végeztük. Protokoll: axiális TSE T2, koronális vékony rétegû TSE T2 és FLAIR, multi-echó SE T2 és T2 relaxációs idô mérés, DTI és ADC, nagy felbontású FFE 3D-T1 mérések. Szükség esetén kontrasztanyaggal megismételtük a háromdimenziós mérést és GRE T2-mérést végeztünk. Az esetek egy részében MRspektroszkópiát és funkcionális MR-t is végeztünk. Eredmények: Húsz vizsgálat (38,5%) negatív volt. A leggyakoribb kóros elváltozások: a hippocampus sclerosisa (kilenc eset, 17,3%), cerebralis fejlôdési rendellenesség (nyolc eset, 15,4%), tumor (hét eset, 13,5%), posztoperatív állapot (öt eset, 9,6%), trauma és a hippocampus malrotatiója (három eset, 5,8%), cavernoma (két eset, 3,8%). Egy-egy posztinfekciós elváltozást, diffúz atrophiát és feltehetôen postictalis jelenséget is találtunk. Három esetben


az elváltozás kóreredete kérdéses maradt. Néhány betegben egyszerre többféle típusú elváltozás is megfigyelhetô volt. Bemutatunk néhány reprezentatív példát az egyes csoportokból. Következtetés: Kezdeti tapasztalataink szerint a diagnosztikus munkát elsôsorban a kiemelkedô képminôség és felbontás segítette. Egyes esetekben nagy jelentôsége volt a DTI-ADC mérésnek. A T2 relaxációs idô mérésének gyakorlati hasznáról nem sikerült megbizonyosodnunk. Az MR-spektroszkópia, a traktográfia és a funkcionális MR technikai feltételei a vizsgálati idôszak második felében teremtôdtek meg, megfelelô munkaállomás és az eddig összegyûlt tapasztalat birtokában alapvetô jelentôségük lesz a diagnosztikai munkában. AZ ADC ALAKULÁSA RELAPSZÁLÓ-REMITTÁLÓ SCLEROSIS MULTIPLEXBEN SZENVEDÔ BETEGEK T2-NEGATÍV FEHÉRÁLLOMÁNYÁBAN, GÓCAIBAN ÉS T1-JEL-SZEGÉNY GÓCAIBAN Barsi P1, Simó M2, Arányi Zs2, Lehel G1, Rudas G1 Semmelweis Egyetem, 1MR Kutatóközpont, 2Neurológiai Klinika, Budapest Bevezetés: A diffúziós képalkotás (DWI) és a diffúziós tenzor képalkotás és traktográfia bizonyította szerepét a sclerosis multiplex diagnosztikájában. Kérdésünk, hogy az elérhetôbb diffúziós képalkotásból számított ADC-érték mutat-e jellegzetes változásokat relepszáló-remittáló sclerosis multiplexben. Betegek és módszer: Tizenkilenc relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes beteg (35,16±10,26 év, nyolc nô, 11 férfi) 3,0 Teslán végzett demyelinisatiós protokoll-MR-vizsgálatának részeként diffúziós képalkotás készült (TR: 3800, TE: 55, b=1000, FOV: 230, RFOV: 100, M: 112, RM: 256, TH: 4, G: 1, NA: 1), abból ADC-térképek és azokon mérések készültek a T2-negatív fehérállományban (T2-N FÁ), a T2-n jelfokozott, T1-en nem azonosítható gócokban (T2+) és néhány T1-en jelszegény gócban (T1+). Az adatokat a kiindulási vizsgálatnál a sclerosis multiplex Barkhof-féle MR-kritériumait még nem teljesítô (B-) és a kritériumoknak az elsô vizsgálatnál is megfelelô (B+) csoportokban elemeztük az átlagértékek változását a betegség súlyossága (T2-gócok száma) és a progresszió mértéke (a gócok számának növekedése) szerint. Eredmények: A T2-N FÁ mindkét csoportban magasabb volt az irodalmi adatok szerinti normális értéknél (átlagosan 0,81±0,04). A B– csoporton belül a betegség súlyosságával nem szignifikánsan

305

növekedett az ADC, míg az enyhe vagy közepes progresszióhoz képest a súlyos lényegesen magasabb ADC-növekedéssel járt (0,94±0,03, szemben a 0,78±0,05 és 0,81±0,05 értékekkel). A B+ csoportban a betegség súlyosságával csökkent, a progresszió mértékével nem volt összefüggésben az ADC. A T2+ gócokban a B– csoportban a súlyos betegek és a súlyos progressziót mutató betegek esetében lényegesen magasabb volt az ADC (1,32±0,04), mint a közepes vagy enyhe betegeknél (1,04±0,08 és 1,08±0,05). A B+ csoporton belül nem volt ilyen tendencia. A két csoport között nem volt lényeges különbség sem a T2-N FÁ, sem a T2+ gócok ADC átlagértéke között. A B+ csoportban a T1+ gócokban lényegesen magasabb volt az ADC-érték, mint a T2+ gócokban (1,67±0,15 és 1,11±0,1). Következtetés: A diffúziós képalkotás és ADCmérés azoknál a betegeknél adhat értékes információt (súlyos progresszióban magasabb érték a T2-N FÁ-ban és a T2+ gócokban), ahol a Barkhofkritériumok nem teljesülnek, így a diagnózis is bizonytalanabb. Magyarázatra vár a B+ csoportban a betegség súlyossága és az ADC közötti fordított összefüggés. Nagyobb betegcsoporton és DTI eredményekkel való összevetéssel folytatjuk munkánkat. DIFFÚZIÓSÚLYOZOTT MR-VIZSGÁLATOK ESETBEMUTATÁS Pozsár K Állami Egészségügyi Központ, Budapest

–

Az agyi kórképek diagnosztikájában, a kezelés megítélésében a legszenzitívebb képalkotó módszer az MR-vizsgálat. A technológia folyamatos fejlôdése az egyre gyorsabb képalkotás mellett kiegészítô, a fiziológiás folyamatokat tükrözô metódusokat eredményez (diffúziósúlyozott, perfúziós, funkcionális MR-vizsgálatok, MR-spektroszkópia), ami az MRvizsgálatok indikációs területét és diagnosztikai értékét tovább növeli. A diffúziósúlyozott MRvizsgálatok mérési ideje 15–30 s, a vizsgálat során a citotoxikus oedema a károsodást követôen perceken belül kimutatható lehet, a sejtduzzadás miatt az extracelluláris víz diffúziós mozgása csökken, az érintett terület magas jelûvé válik. A technikát elôször a stroke-diagnosztikában alkalmazták, használata napjainkban számos más betegségcsoportra is terjed: daganatos betegek (diagnosztika, recidíva, reziduum kérdése), abscessus, microabscessus kimutatása, differenciáldiagnosztikája, sclerosis multi-

306

plexes betegek (követés, akut laesio detektálása), traumás esetek. Alkalmazható továbbá epilepsziás betegek vizsgálatában periictalisan a parenchymaelváltozás megítélésére, központi idegrendszeri vasculitisek diagnosztikájában, egyéb gyulladásos kórképekben. Elôadásomban néhány eset kapcsán mutatom be a diffúziósúlyozott vizsgálatok jelentôségét, diagnosztikai értékét. POSTERIOR LEUKOENCEPHALOPATHIA SZINDRÓMA (PLES) – NÉGY KLINIKAI ESET KÖZLÉSE Debreczeni R1, Ilniczky S1, Várallyai Gy2, Szirmai I1 Semmelweis Egyetem, 1Neurológiai Klinika, 2MR Kutató Központ, Budapest A tünetegyüttest elôször 1988-ban írták le Hauser és munkatársai, hipertenzív encephalopathiában talált MR-eltérések alapján. A szakirodalomban generalizált cerebralis hiperperfúziós kórképként is megnevezett szindrómát a hypertonián kívül nephritis, eclampsia, szisztémás lupus erythematosus, egyes citosztatikumok, alfa-interferon, eritropoetinkezelés és hepatorenalis szindróma is kiválthatja. A közös patomechanizmus az agyi endothel károsodása, aminek következtében vasogen oedema keletkezik elsôsorban a hátsó artériás határzónában (parietooccipitalis régió). Klinikailag hirtelen kezdetû corticalis vakság, vizuális agnosia, Bálint-szindróma, gócos vagy generalizált epilepszia és a koponyaûri nyomásfokozódás tünetei mutatkoznak. A klinikum mellett a diagnózis alapja radiológiai. Az esetek körülbelül 60%-ában a CT-felvételeken kiterjedt hipodenzitás ábrázolódik a hátsó artériás határzóna fehérállományában. A szenzitívebb MR-képalkotással konfluáló jelfokozott területek látszanak T2-súlyozott, illetve FLAIR-felvételeken, ritkábban a basalis ganglionokban, az agytörzsben és a kisagy fehérállományában. Differenciáldiagnosztikailag ischaemiától, vénás thrombosistól kell elkülöníteni. Korai diagnózis és oki kezelés esetén az elváltozások reverzíbilisek. Elôadásunkban négy beteg klinikai adatait foglaljuk össze, encephalopathiájukat eclampsia, illetve hypertonia provokálta, egy esetben a kórkép hydrocephalussal szövôdött. KÉTOLDALI FÉLTEKEI VÉRZÉSEK SZEPTIKUS SINUSTHROMBOSIS SZÖVÔDMÉNYEKÉNT – ESETISMERTETÉS Ilniczky S1, Debreczeni R1, Barsi P2, Rudas G2 1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest 2 Szentágothai János Tudásközpont–Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest


Ötvennégy éves, hajléktalan nôbeteg kórtörténetét ismertetjük. Láz, néhány nap alatt fokozatosan kialakult, jobb oldali hemiparesis, afázia, majd romló tudatállapot miatt vettük fel a klinikára. Az elsô koponya-CT-vizsgálat a bal féltekében lebenyi vérzést mutatott, a lumbalis liquorvizsgálat gennyes meningitist bizonyított. A kontroll-CT-vizsgálat kétoldali hemispherialis vérzéseket ábrázolt és felvetette tályog gyanúját a vérzéses területen belül. Agyi MRI és MR-venográfia a sinus sagittalis superior és a jobb oldali sinus transversus thrombosisát igazolta; az utóbbit feltehetôen jobb oldali mastoiditis okozta. Tályog nem igazolódott. Az EEG a jobb félteke felett mutatott epilepsziás aktivitást. Intravénás antibiotikumot, agyoedema elleni kezelést és antiepileptikumot alkalmaztunk. Az újabb koponya-CT a féltekei vérzések regresszióját mutatta. A második MR-vizsgálat során a térszûkület csökkenése látszott, azonban a sinusthrombosis továbbra is megfigyelhetô volt. Eközben a beteg állapota lassú javulásnak indult, 10 hét klinikai kezelést követôen rehabilitációs programba vonhatóvá vált. Bemutatjuk a beteg sorozatos képalkotó leleteit, és hangsúlyozzuk az MRI jelentôségét. Emlékeztetünk a sinusthrombosis – ma már egyre ritkább – kiváltó okára. RITKA ANYAGCSERE-BETEGSÉGEK – HÁROM ESET ISMERTETÉSE Várallyay Gy Semmelweis Egyetem, MR Kutató Központ, Budapest 1. Tizenöt éves fiú: hasi tályog miatt tartós parenteralis táplálás, romló tudat, gyengülô légzés. MR: T2W- és FLAIR-képen magas jel a IV. kamra fenekén, az aqueductus mentén, a III. kamra szomszédságában a thalamusra terjedôen, valamint a centrális régió cortexében; Wernicke-encephalopathia. 2. Húszéves lány: tartós hányás és hasmenés, alacsony szérumnátriumszint, gyorsan pótolva. MR: T2W- és FLAIR-képen magas jel a pons centrumában, a nucleus caudatusban és lentiformisban; osmoticus myelinolysis.


3. Negyvenéves nô: két hónappal korábban baleset, végtagmûtétek, fokozatosan kialakult tetraparesis, ataxia. MR: T2W-képeken magas jel a nyaki myelonban a hátsó kötegekben; funicularis myelosis. Mindhárom kórkép jellegzetes MR-képet ad. A mielôbbi diagnózis döntô jelentôségû a betegek sorsának alakulásában. AZ INTRACRANIALIS HYPOTENSIO SPINALIS MR-JELEI Várallyay P, Osztie É, Könyves-Kolonics L, Machovitsch Á, Papp E, Martos J Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: Az intracranialis hypotensio cranialis MR-jeleinek bemutatása mellett szeretnénk felhívni a figyelmet a spinalis manifesztációra. Betegek és módszer: Három beteg natív és kontrasztanyag adása utáni koponya- és gerinc-MRvizsgálatát értékeltük. Két esetben gyermekkori hydrocephalus, a harmadik esetben a pinealis régió tumora miatt történt söntbeültetés, amelyek következményeként intracranialis hypotensio alakult ki. Eredmények: Intracranialisan keskeny folyadék-jelintenzitás ábrázolódott a convexitások mentén, valamint egyenletes, diffúz duralis halmozást lehetett azonosítani. Spinalisan a nyaki epiduralis plexus durva kiszélesedését, a háti dorsalis epiduralis tér megvastagodását és vaskos epiduralis vénákat láttunk. Két esetben a spinalis eltérések tünetképzôvé (spinalis ataxia és neuropathia) váltak. A harmadik esetben a hypotensio miatt kialakult duralis halmozást tumorszórásnak véleményezték és a beteg kemoterápiát kapott. Következtetés: Az intracranialis hypotensio jellegzetes spinalis MR-eltéréseket okozhat, amelyek segítségével a diagnózis felállítható. A spinalis eltérések akár tüneteket is okozhatnak. A hypotensiós intracranialis diffúz, egyenletes, duralis halmozás nem tévesztendô össze tumoros szóródással, amely elsôsorban leptomeningealis lokalizációjú.

307

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XVI. kongresszusa és továbbképzô kurzusa

Recommend Documents