Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKMA 10-22-L A tájékoztatási intézmények és eszközök itthon és külföldön Dr. Sipos Anna Magdolna
A Magyar Távirati Iroda tevékenysége és archívuma
Nagyné Simon Csilla informatikus könyvtáros MA levelező, II/1. évf. Pécs
„Mi a Magyar Távirati Iroda? Hírhozó és hírvivő intézmény. Hírt hoz Magyarországnak arról, hogy mi történik a nagyvilágban és hírt visz a külföldnek arról, hogy mi történik Magyarországon.” – fogalmazza meg lényegre törően a Magyar Távirati Iroda (MTI) 1881-1931-es időszakát bemutató propagandakiadvány.1 A mai napig érvényes összefoglalás körüljárását kezdjük az intézmény történetének megismerésével, Pirityi Sándor, volt MTI-munkatárs 1996-ban kiadott A nemzeti hírügynökség története című munkája alapján. Dolgozatomban nem tudtam kizárólag az ő anyagára hivatkozni, így használtam kiegészítésül többek közt a Magyar Távirati Iroda honlapjáról vett információkat, valamint korábbi MTI-s kiadványokat. A hírügynökségek létrejötte a sajtó létrejöttéhez köthető a 19. században, köszönhetően még az angol ipari forradalomnak és a francia polgári forradalomnak. A tömegtájékoztatás szükségességével párhuzamban a hírtermelés ugrásszerű növekedése volt megfigyelhető, s ennek életrekeltője a társadalmi információszükséglet. Növekedésnek indult az olvasni tudók és az őket kiszolgáló sajtótermékek száma. (A példa kedvéért 1847-ben 65, míg 1848-49-ben már 152 folyóirat került a magyarországi olvasókhoz. 1870-ben a megyeszékhelyek egyharmadában helyi újság jelent meg.) Az újságokat eltartó vállalkozókat a fokozódó konkurencia együttműködésre késztette – együttműködésre a hírek gyártásában, majd hírszolgálati irodák létrehozásában. Elsőként a francia Charles-Louis Havas, a modern hírügynökségek atyja hozott létre 1832-ben olyan nemzetközi hírforgalmi rendszert, amely külföldi lapokból fordított cikkeket bocsátott bankárok, üzletemberek, diplomaták rendelkezésére. Három évvel később Havas Hírügynökséggé alakultak, előfutáraként a mai AFP francia hírszolgálati irodának. 1850-ben szinte valamennyi jelentős európai lap előfizetett az Havas híreire. A távírás elterjedése megtörte az Havas ügynökség monopóliumát, elősegítette másutt is távirati irodák létrejöttét. Bernhard Wolff 1849-ben Németországban, Paul Julius Reuter 1850-ben Angliában kezdte meg tevékenységét, korai szakaszukra jellemzően kereskedelmi, gazdasági és tőzsdehírek dominanciájával. Észak-Amerikában az európaitól eltérő úton alakultak hírügynökségek, New Yorkban már 1846-ban létrejött a mai AP elődje.2 Az első nemzeti hírügynökségek között alakult meg 1859-ben az OsztrákMagyar Monarchiában a k. k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau, a Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda. A Magyar Távirati Iroda voltaképpen csak fiókja volt a bécsi távirati irodának, a magyarok minden külföldről érkező hírt Bécs közvetítésével kaptak meg, ami természetszerűleg késedelmet jelentett a hírszolgálatban. A magyar hírek a külföld számára szintén Bécs közbeiktatásával keltek útra, számolva némi cenzúrával, vagy ha úgy tetszik, idomulással. Az Ausztriától történő elszakadás után egy csapásra megváltozott a helyzet: a Magyar Távirati Iroda független szervként önálló szerepet vállalhatott. Régebben a hírek nyelve a német volt, alig volt szükség más emberre a szerkesztőségben mint németül tudó gyorsíróra és magyar fordítóra, az 1 Magyar Távirati Iroda, 1881-1921; Magyar Távirati Iroda rt., 1921-1931. Budapest: Magyar Távirati Iroda Rt., 1931. 5. p. 2 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 27-28., 31. p.
1
önálló szerepkörben már a világ szinte valamennyi tájáról érkeztek a hírek, főként angol, francia, olasz, német nyelven.3 A sajtótörténet a magyar sajtó liberális aranykorának tartja az 1878-1918 közötti időszakot, amelyben a gyors gazdasági fejlődésnek köszönhetően erősödött a technika és a városok szerepe, a közoktatás tankötelezettségen alapuló új rendszere növelte az írni-olvasni tudók számát. A pesti nyomdák száma az 1880-as évekre háromszáz fölöttire emelkedett. Az 1870-es évek legvégén már állami szinten is megfogalmazódott bizonyos elégedetlenség a bécsi hírszolgálati iroda és annak budapesti kirendeltségének munkájával kapcsolatban és felvetődtek tárgyalási tervek az osztrák kormánnyal budapesti székhelyű, félhivatalos sürgönyiroda megszervezése tárgyában. Elhatározták öttagú bizottság felállítását az ügy kivizsgálására, a hírszolgálati „lobbi” megerősítésére. Hamarosan Egyesy Géza és Maszák Hugó országgyűlési gyorsírópáros (az 1869-ben alapított Országgyűlési Értesítő két szerkesztője) mindenkit háttérbe szorítva 1880. szeptember 25-én elvállalta iroda létesítését, akkor még a bécsi hírügynökség állandó budapesti tudósítóiként. A Magyar Távirati Iroda ezt a dátumot jegyzi születési dátumaként. 1881 januárjában az áttörést I. Ferenc József engedélye jelentette magyar nyelvű híriroda megnyitására, ugyan kezdetben csak belföldi hírek továbbítása céljából. Teendőik között első helyen említették távirati tudósítások küldését a vidéki lapoknak országgyűlési és bírósági tárgyalások, törvényhatóságok, a közélet, közművelődés, gazdaság, kereskedelem tárgyában. Emellett megbízható és hiteles vidéki tudósítások szerzéséről is kívántak gondoskodni. Mindezeket tették ugyanazokért a kedvezményekért, melyeket a bécsi iroda is élvezett: a magyar iroda táviratait díjtalanul szállították az állami távíró hivatalok. 1882 augusztusában a bécsi iroda körlevélben tudatta ügyfeleivel, hogy 1882. július elsejével megszűntette budapesti fiókját és annak helyére az önálló Magyar Távirati Iroda lépett, 1883 januárjától egyedüli és kizárólagos joggal bírva, hogy a Magyar Korona országainak területén távirati hírekkel lássa el a sajtót. 1890-ben közvetlen telefonösszeköttetés is létesült Béccsel, mégis állandó elégedetlenség volt érzékelhető amiatt, hogy a külföldi hírügynökségek nem vették át a híreket tőlünk.4 Klein Sándor, akit a Bánffy-kormány tett meg az MTI élére így vall: „Keserves volt kijózanodásom a nagy tévedésből. Tévedtem, midőn azt hittem, hogy a távirati iroda hírszolgálata révén meg fogom ismertetni a külföldet a magyar viszonyokkal. Ezt nem lehet. Rájöttem, hogy ők az öt világrész híranyagát tisztán mint üzleti objektumot kezelik és monopolizálják. Örökös marakodás Wolff, Havas és Reuter közt egy európai, ázsiai, amerikai vagy afrikai darab területért, hogy melyik közülük kapja meg azt, melyik amazt. A nagy agentúrák kormányaik szigorú felügyelete alatt állnak, a kormányok katonai fegyelem alatt tartják a sürgönyagentúrákat. Minden egyes ügynökségnek szigorú kötelessége a maga kormányának az érdekeit megóvni.”5
3 A Magyar Távirati Iroda szervezetének és szolgálatának általános ismertetése. Budapest: Magyar Távirati Iroda Rt., 1924. 2. p. 4 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 32-43. p. 5 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 43. p.
2
1898-ban újabb változás következett be az MTI élén: Bánffy Dezső miniszterelnök 1898 júliusában Radó (Rothfeld) Sámuel újságírót bízta meg a Magyar Távirati Iroda vezetésével. Radó, megőrizve jó viszonyát a bécsi távirati irodával, közvetlen kapcsolatot épített ki a nagy külföldi hírügynökségekkel, s több mint 20 évig vezette az MTI-t. A távirati iroda az 1910-es években reggel 7 órától hajnali 3 óráig szakadatlanul hírszolgálatot teljesített, melyben 15 belső dolgozó, 250 vidéki tudósító és számos külföldi levelező közreműködött. Az MTI forgalma jelentősnek számított, 200 telefon- és sürgönytudósítást küldött, és csaknem ennyit kapott. Az 1914-es sajtótörvényt (egykori minősítés szerint „törvény a sajtó államosításáról”) követően nem sokat kellett várni arra a rendeletre, amely már a háborús cenzúra bevezetéséről szólt. Az első világháború a források beszűkülése és nyilvánvaló egyoldalúsága miatt nehéz feladatok elé állította a Magyar Távirati Irodát. Az MTI rádióadásai nyomban kalózkodást szültek: a kalózok természetesen nem fizettek elő az MTI hírszolgálatára, hanem folyamatosan lopkodtak az éterből, ezért például a közgazdasági hírszolgálatot rejtjelezni kellett és rehabilitálták a telefontávkábeleket. Az orvhallgatók azonban hasznos rádióvételi megfigyelésekre tettek szert, mire a kereskedelemügyi miniszter 1925. november 10-i rendelete végül kimondta, hogy „tilos az állami, szolgálati és magántáviratokat, távbeszélgetéseket a rádióberendezés útján jogtalanul felfogni, leírni, azokat másokkal közölni, bármi módon felhasználni”. Az első világháború végével drámaian új feltételek közé került a magyar sajtó: egyharmaddal csökkent a magyar nyelvű lakosság, vagyis a potenciális olvasói kör, ami példányszám-csökkenéshez vezetett. Idegen államok fennhatósága alá és vámhatára mögé kerültek fejlett sajtóélettel rendelkező városok, úgy mint Kolozsvár, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Szabadka. Károlyi Mihály ugyan 1918-ban visszaállította a sajtószabadságot, eltörölte a háborús cenzúrát és engedélyezte a szabad utcai lapárusítást, de a nyomasztó papírhiány miatt a sajtószabadságnak csak elvi jelentősége volt. 1918. november 6-án, a polgári demokratikus forradalom győzelme után az új kormány állami tulajdonba vette a Magyar Távirati Irodát. Az MTI a magyar proletárdiktatúra, az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság hivatalos ügynöksége lett. A diplomáciailag elszigetelt Szovjet-Oroszország számára az MTI az egyik legfontosabb hírkapcsolatot jelentette. A Tanácsköztársaság bukása után egy évvel, 1920. augusztus 17-én Teleki Pál miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda vezetésével Kozma Miklós századost, Horthy Miklós kormányzó hűséges katonáját bízta meg. A húszas években a hírügynökség szerkesztőségből, belügyi, külügyi és közgazdasági osztályból, valamint adminisztrációból épült fel.6 „A felelős szerkesztő által vezetett szerkesztőség állította össze az MTI általános hírkiadásait, továbbá a vidékre és külföldre továbbítandó híranyag tetemes részét. A belügyi osztály, amely politikai és vidéki alosztályra tagozódott, egyrészt összeköttetést tartott a minisztériumokkal és a hatóságokkal, ellátta a parlamenti szolgálatot és információs gyorsszolgálatot
6 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 43-61. p.
3
bonyolított le a kormány irányában, másrészt biztosította a vidéki MTI-fiókok és az MTI-vel szerződéses viszonyban álló más vidéki szervek hírellátását. A külügyi osztály fő feladata az volt, hogy irányító szervként intézze a külföldre menő politikai hírszolgáltatást, egyebek között konspiratív módon hírekkel lássa el az elcsatolt területek magyar nyelvű lapjait. Ennek az osztálynak előírásszerűen állandó szoros érintkezésben kellett állnia a külügyminisztérium sajtóosztályával, amelynek elképzeléseit jóformán minden külföldre menő hír megfogalmazásánál szem előtt kellett tartani. A közgazdasági és magángazdasági hírek az MTI közgazdasági és rendes kiadásában előfizetőknek telefonon, a vidéknek külön összeállításban és táviratokban, Bécsnek külön összeállításban, egyéb külföldre táviratokban kerültek továbbításra. A közgazdasági osztályon külön árfolyam- és tőzsdeszolgálat működött. Végül az adminisztráció végezte a pénzügyi, a kiadóhivatali munkát, intézte a személyi ügyeket. Hozzá tartozott a nyomda, az expedíció és a telefonközpont is. A 20-as évek elején MTI-fiókok működtek Szegeden, Szombathelyen, Miskolcon és Győrött, tervbe vették egy debreceni fiók, a részben jugoszláv megszállás alá került Baranya kiürítése utánra pedig egy pécsi fiók felállítását.”7 1922-ben a Magyar Távirati Iroda 24 budapesti napilapot és 4 hétfői lapot szolgált ki. A kőnyomatosokat az újságszerkesztőségek kerékpáros küldöncei vitték el az expedícióból, az átvételt aláírásukkal és az időpont feltüntetésével igazolva. Kozma Miklós arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány céljainak az állami hírvállalatnál sokkal megfelelőbb lenne egy részvénytársasági formában működő hírügynökség. Kozma elképzelései alapján 1921. április 28-án megalakult a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság. A cég 1922-23-ban először bérelte a Telefon Hírmondó Rt-t, majd meg is vásárolta a részvényeit. 1925 elején elnyerte a rádió-hírmondó szolgálat koncesszióját, ezáltal a hírügynökség és a rádió a legszorosabb politikai és pénzügyi kapcsolatba került. Az MTI birtokában lévő Magyar Filmiroda Rt.-nek, a központosított kormányzati propagandaközpont részeként, a Magyar Híradó szerkesztése volt a fő feladata. Megalapította az MTI a Magyar Hirdető Iroda Rt.-t, a Magyar Országos Tudósító Rt.-t, ezzel egy modern médiabirodalmat építve ki. 1923-ban a magyar hírügynökség beilleszkedett a Reuter és az Havas által feltámasztott kartellbe. 1928-ban az MTI Sándor utcai saját székházba költözött Budapesten. Az ötvenéves távirati iroda szerkezeti felépítése úgy alakult, hogy a bel- és külföldi hírszolgálat egységes szerkesztőségében 30, a közgazdasági osztályon ugyancsak 30, a vidéki osztályon 20, a sportosztályon pedig 10 munkatárs dolgozott. Belföldön 26 vidéki irodában 473 tudósítót alkalmazott. Londonban a Reuter-nél, illetve Párizsban az Havas szerkesztőségében is dolgozott 1-1 kihelyezett munkatárs, akik telefonon magyarul adták le az oda beérkezett legfontosabb híreket. A távirati iroda állandó külföldi tudósítókat alkalmazott Bukarestben, Prágában, Belgrádban, Bécsben, Szófiában, Madridban és New Yorkban. Az előírás 7 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 61. p.
4
szerint állandó érintkezést voltak kötelesek fenntartani a magyar követségekkel, konzulátusokkal. Minden olyan külföldi helyszínre, ahol magyar vonatkozású események történtek, különtudósítók mentek.8 A hatalom és a Magyar Távirati Iroda között szerződés állt fenn, melynek lényege az volt, hogy az MTI mindazokat a híreket, amelyeket a kormány juttat el hozzá, köteles továbbítani a bel- és külföldi lapokhoz. Kötelezte továbbá magát az iroda arra is, hogy a hozzá jutó hírek közül azokról, amelyek a kormányt érdekelhetik, állandóan tájékoztatja. A kabinettel fennálló kapcsolat csak a fenti megállapodásra szorítkozott, egyébként a távirati iroda hírszolgálatát tekintve minden irányban teljesen szabad volt és működését egyaránt minden befolyástól függetlenül láthatta el. A félhivatalos szervezeti forma tehát egyáltalán nem befolyásolta hírszolgáltatásának tárgyilagosságát és függetlenségét. A Magyar Távirati Iroda elsősorban a napilapoknak juttatta el közvetlenül a tényszerű, minden befolyástól mentes, pontos híranyagát, hozzávetőlegesen 20 újságoldalt megtöltő mennyiségben nap mint nap. Átlagban 200-250 politikai, gazdasági, kulturális és egyéb hír jelent meg kiadásaiban naponta, amiből a lapok válogattak, feldolgoztak, kommentáltak, kimutatták az események okait és várható következményeit saját érzésük és irányzatuk szerint. A külföldről és belföldről beérkező hírek a távirati iroda szerkesztőségében kerültek feldolgozásra. A szerkesztőség három egymást felváltó csoportban hétköznap, vasárnap és ünnepnapon is dolgozott. Feladata a beérkező információk feldolgozása, a francia, angol és német nyelven befutott táviratok lefordítása, az egész anyag megrostálása és gondoskodás volt arról, hogy a híranyag eljusson fővárosi lapokhoz, valamint az iroda saját vidéki osztályához, amely azután e híreket a szükségleteknek megfelelően rádión, vagy egyéb módon továbbította. A hírek szétküldése a sajtóhoz irodai ívnagyságú kiadásokban, sokszorosítógépen a lehető leggyorsabban történt, néha ötpercenként követve egymást. Az árfolyamjelentésekről, a sporthírekről külön példányok készültek, külön osztályok keretén belül. A sokszorosítás a házi sokszorosítóban történt, ahonnan csőpostán juttatták el az expedícióba, amiket az egyes lapok kerékpáros küldöncei vittek el.9 „Az információ olyan, mint az osztriga: akkor a legértékesebb, amikor friss. Ez különösen igaz az olyan „stratégiai” információk esetében, mint a részvényárfolyamok, vagy a kamatláb alakulása, mert akik az információ birtokában vannak, stratégiai előnyre tesznek szert azokkal szemben, akik nem jutnak hozzá. Ez az elv persze ennél általánosabb érvényű, hiszen mindnyájan szeretjük naprakésznek látni magunkat.”10 Az 1941-es esztendő belevitte a második világháború sűrűjébe Magyarországot és a Magyar Távirati Irodát is. A forrongó nemzetközi viszonyok és a zaklatott belpolitikai helyzet rányomta bélyegét a hírszolgáltatásra, amely mind tartalmában, mind rendeltetésében, mind pedig szerkesztési gyakorlatában egyre inkább militarista elemeket mutatott. Magyarországon ezidőtájt valóságos sajtóláz volt, 1942-ben a lapok 8 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 64-73. p. 9 Magyar Távirati Iroda, 1881-1921; Magyar Távirati Iroda rt., 1921-1931. Budapest: Magyar Távirati Iroda Rt., 1931. 7., 10-11. p. 10 Shapiro, Carl – Varian, Hal R.: Az információ uralma: A digitális világ gazdaságtana. Budapest: Geomédia szakkönyvek, 2000. 68. p.
5
száma az 1925-ös 934-ről 1379-re emelkedett, nagyrészt a vidéki sajtó felélénkülésének köszönhetően. Az MTI Rádiófigyelő Szolgálatot tartott fenn, mely kora reggeltől késő estig magyarul és húsz idegen nyelven figyelte a határokon túli idegen rádiók hírszolgálatát és propagandáját. Az itt dolgozók átlagon felüli nyelvtudása alapkövetelmény volt, csakúgy, mint a jó stílusú, szabatos, nyomdakész magyaros fogalmazás. 1944. március 19-én az ország hitleri megszállásakor a németek a Magyar Távirati Iroda és a rádió épületét is ellenőrzésük alá vonták, majd később a nyilasokkal közösen elfoglalták. A következő napokban beszámolók jelentek meg az MTI legendás főszerkesztőjének, Zimmer Ferenc nyugdíjba vonulásáról. Valójában letartóztatták őt, majd Sopronkőhidára internálták. A Magyar Távirati Iroda fennállása alatt első ízben néhány hétre üzemen kívül került. A főváros ostroma után az MTI 1945. január 25-én kezdte meg újra munkáját. A távirati iroda élére a Budapesti Nemzeti Tanács Ortutay Gyula kisgazda politikust nevezte ki. 1945. augusztus 16-án a kormány a kommunista párt javaslatára „fasiszta hírközvetítő részvénytársaságnak” minősítette az MTI-t és leányvállalatait, elkobozta vagyontárgyaikat, s így gyakorlatilag államosította azokat. A negyvenes évek közepétől megkezdődött a két világháború közötti MTIbirodalom lebomlása: előbb megszűnt a Telefon Hírmondó, aztán a Magyar Filmiroda; önálló vállalattá alakult a Magyar Hirdető; végül 1950-ben a kormány szétválasztotta a Magyar Rádiót és az MTI-t, s döntött külön elhelyezésükről is. 1949-ben a távirati iroda létszáma 137 fő volt, ebből 90 hazai és 5 külföldi újságíró, 42 gépíró. Ezen kívül létezett a politikai bizottság határozata alapján a távirati irodába beolvadt Külföldi Sajtószolgálat, az idegen nyelvű rádió-híradásoknak az MTI-hez csak formailag kötődő osztálya, mintegy 40 vidéki alkalmi tudósító, a kiadóhivatal, az expedíció, a sokszorosító, a műszaki osztály személyzete és az altisztek. Korabeli feljegyzések alapján rekonstruálható, hogy az MTI vezetői olyan célt tűztek maguk elé, hogy a hírügynökségi kiadásokból „ki kell irtani az ellenséges híranyagot, az ellenséges propaganda kakukktojásait”, lényegesen fokozni kell a szovjet hírforrásból származó anyagok számát, minden kiadásra kerülő híranyagot több felelős egyénnek kell szigorúan ellenőriznie. Bevezették a kiadványbírálatokat, az eligazító értekezleteket, kötelezővé tették a marxizmus-leninizmus alapelveinek elsajátítását, előszeretettel alkalmaztak munkás, paraszt származású egyéneket. A hírügynökségnél éppúgy, mint az egész országban, a szovjet példa követése vált követelménnyé, így az MTI nem csak átvette a tapasztalatokat, hanem egyre inkább a szovjet TASZSZ hírügynökség magyar fordítóirodájává vált. Híradását teljesen alárendelte a kommunista propaganda szolgálatának. Az MTI 1953-ban új székházba költözött a Naphegyen. Ekkortájt vetődött fel a gondolat, hogy a távirati iroda vegye át a Magyar Fotó Állami Vállalatot, amire 1956. március 27-én sor is került: a Minisztertanács rendelettel beolvasztotta annak több száz dolgozóját az MTIbe, aminek következtében jelentősen bővült a távirati iroda fotószolgáltatása. Ennek egyik első eredménye a forradalom napjaiban mutatkozott meg, amikor az MTI Fotó munkatársai gazdagon dokumentálták a történéseket. 6
A Magyar Távirati Iroda hosszú fennállása alatt nem volt tán olyan nehéz helyzetben, mint 1956 őszén. Az összetett tájékoztatáspolitikai problémák mellett nehéz technikai, személyi és politikai feltételek között végezték a munkájukat, az állandóan változó „széljárás” rányomta bélyegét termékeire, bár a rádió hírszolgálatánál kevésbé voltak veszélyeztetve. Annyi bizonyos, hogy az 1956-os forradalom napjaiban az MTI révén működött éjjel-nappal az egyetlen, akkor a legátfogóbb információs rendszer, amelynek segítségével a különböző kormányzati szervek többé-kevésbé megbízhatóan tudtak tájékozódni arról, hogy mi történik az országban és a külvilágban.11 „Ha az 1956 utáni magyarországi tömegtájékoztatás keretfeltételeit, ezen belül a Magyar Távirati Iroda működésének viszonyítási alapjait tekintjük, a pártirányítás volt és maradt a meghatározó kategória, abból a felfogásból kiindulva, hogy Magyarországon a sajtó, a rádió és a televízió „alapvetően szocialista intézmény”, s irányításukat az MSZMP hivatott kézben tartani. A párt sajtópolitikusai meggyőződéssel hirdették, hogy akár szocialista, akár kapitalista országról van szó, minden tömegkommunikációs eszközt végső fokon a hatalmon levő pártok irányítanak. A sajtó hatalmi eszköz, tehát a tömegkommunikációs eszközök irányítása a pártirányítás fontos és szerves része, a tömegtájékoztatásnak „a párt” célkitűzéseit kell szolgálnia.”12 A párt politikai bizottsága 1965-ben újra elővette a tájékoztatáspolitika kérdését: „Ha valamiről nem beszélünk, arról beszél az ellenség”. Javasolták ezért a protokoll-anyagok számának csökkentését, a száraz kommünikék felváltását színes, informáló tudósításokra. A hatvanas években napi átlagban 30.000 szót tartalmazó híranyagot továbbított az iroda távgépírón bel- és külföldi előfizetőihez, az MTI Fotó fekete-fehér fotópapírból évi 170.000, színes papírból évi 10.000 négyzetmétert használt fel. Az MTI napi és heti kiadványainak száma megközelítette a húszat. A Magyar Televízió és a rádió folyamatosan bővülő műsorkínálatával egyre inkább foglalkoztatta a távirati irodát, a központi lapok a belföld híreinek 90 %-át felhasználták. Arányaiban a vidék hírei 50-55 %-ot tettek ki, így csökkent a Budapest-centrikusság. A 80-as években naponta 4.000 gépelt oldalnyi híranyagot kellett fogadni. Nyomdai úton 50 napi- és heti kiadvány, bulletin került az előfizetőkhöz magyarul, illetve öt világnyelven. A magyar külképviseleteken keresztül évente 500-600 cikkel látták el a nemzetközi sajtót. Az MTI Fotó napi forgalma közel 300 kép volt, napi 40-60 fotó küldésével külföldre. Az MTI tiszteletére 1980-ban, a budapesti centenáriumi ünnepségen 34 ország hírügynökségei képviseltették magukat. Akkoriban terjedt el a szakma berkeiben: „Magyarországon háromféle újságíró van: aki már volt MTI-s, aki most az és aki ezután lesz.” A vállalat élvonalbeli műszaki megoldásokat alkalmazott, 1981-ben bemutatták a Budapesti Nemzetközi Vásáron a képernyőújságot, az újságnak és a televíziónak egy sajátos kombinációját. Egy évvel később kísérleti adásban indult be a teletext-képújság a Magyar Televíziónál, s 1986-tól rendszeresen működő tömegtájékoztatási eszközzé vált. 1988 óta a már számítógépen készült MTI-hírek digitális archívumban gyűlnek és érhetők el. 11 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 93-147. p. 12 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 147. p.
7
A rendszerváltás hajnalán, 1989. március közepén az MTI a „tájékoztatás teljességéért érzett felelőssége és kötelezettségei tudatában”, vagyis a demokratikus átalakulás elősegítése érdekében létrehozta az Országos Sajtószolgálatot (OS), amelyet a technikai költségektől eltekintve ingyenesen bocsátott az új pártok, egyesületek, szövetségek, társaságok rendelkezésére. A gombamód szaporodó pártok, egyesületek ezzel lehetőséget kaptak arra, hogy nézeteiket, programjukat széles körben ismertessék a hazai nyilvánossággal. A 90-es évektől a Magyar Távirati Irodának folyamatosan bizonyítani kellett nélkülözhetetlenségét és elfogadhatóságát, miközben eleget tett szakmai feladatainak. Veszteségessé vált, megszorításokra kényszerült. A csonkítás áldozatául esett a Külföldi Sajtószolgálat, a cikkszolgálat (Budapress) szerkesztősége, idegen nyelvű és hazai időszaki kiadványok. Ezer fő körüli munkatársi létszámból is csökkenteni kényszerült. Előbb „székház-rekonstrukcióként”, majd „új hírközlési üzemépület” létesítéseként kommunikálták azt a projektet, amelynek eredményeként az MTI dolgozói 1990-91-ben beköltözhettek az új székházba. 1993-tól műholdvezérlő állomást adtak át a hírügynökség számára: térségünkben az MTI lett az első, aki műholdas adás keretében továbbította hír- és képanyagát előfizetőinek. 1994 tavaszának újdonságai közé tartozott a Sajtóadatbank online infografikai szolgáltatásának bevezetése. A felhasználók az MTI számítógépére telefonvonalon történő rácsatlakozással, vagy később műholdas kapcsolaton keresztül vehették igénybe a grafikai szolgáltatást, akár egyéni megrendelések alapján is. Az MTI Kiadó Kft. 1994-re csak öt kiadványt gondozott: a Cikkek a nemzetközi sajtóból, a Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból, a Telehold című heti televíziós műsorújságot, a Made in Hungary évente 6-8 alkalommal megjelenő Magyarország gazdaságával foglalkozó színes magazint, valamint az Ungarn Panorama című német nyelvű kiadványt. 1995-től bevezették az internetet kapcsolattartásra, megjelenésre a nemzetközi ismertség növelésének céljából, 1996-tól már saját honlapján keresztül számol be az iroda a hazai eseményekről.13 1996 januárjában az Országgyűlés elfogadta a médiatörvényt, december 19én a nemzeti hírügynökségről szóló törvényt, amely az MTI-t ismét részvénytársasággá alakította át. A részvénytársaság egyedüli tulajdonosa a magyar parlament lett. A tulajdonosi jogokat ezután részben az Országgyűlés, részben a pártparitásos alapon megválasztott Tulajdonosi Tanácsadó Testület (TTT) gyakorolta. A részvénytársaság élén az elnök állt, aki ötévenként kiírt pályázat nyomán az államfőtől kapott megbízást feladatai ellátására. 2010-ben a távirati iroda története újabb fejezetéhez érkezett: a kormány által beterjesztett médiacsomag jelentős mértékben átalakította a magyar médiavilágot, benne a közszolgálati médiumokat. A Magyar Távirati Iroda Zrt. a 2010. augusztusi jogszabály szerint nonprofit részvénytársasággá vált, az alapítói és a részvényesi jogokat nem az Országgyűlés és a Tulajdonosi Tanácsadó Testület, hanem a Közszolgálati Közalapítvány gyakorolja. Vagyonát a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kezeli, a társadalmi felügyeletet a Közszolgálati 13 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 151-249. p.
8
Testület látja el. Az MTI-t vezérigazgató irányítja, akit a Médiatanács javaslata alapján a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriuma nevez ki. 2011 a közmédia-rendszer teljes átalakításának éve: a tevékenység és az egyes szakmai területek felmérése után a munkafolyamatok racionalizálása következett. A Magyar Távirati Iroda célja továbbra is a gyors, hiteles és megbízható hírszolgáltatás, ezért Magyarország mind a 19 megyéjében és 13 külföldi országban - a szomszédos országok mellett például Kínában, Oroszországban, Olaszországban, Németországban - vannak tudósítóik, akik elsősorban a magyar vonatkozású eseményekre koncentrálnak. Megalakult az MTI Hírcentrum, amely az összes közmédium hírellátását végzi, tehát a klasszikus hírügynökségi anyagok mellett például már az MTV és a Duna TV Híradója, valamint a Magyar Rádió Krónikája is az MTI irányításával készül.14 A Magyar Távirati Iroda saját honlapján, regisztrációt követően kizárólag azon tartalmát teszi közzé díjfizetés nélkül, amely a nemzeti hírügynökség saját forrásából készült, magyar nyelven íródott, és melynek felhasználása, átvétele az „Általános felhasználási feltételek” betartásával megtehető. Ez a tartalom a teljes hírfolyam szöveges részének mintegy 65-70 %-át teszi ki, a fotók tekintetében pedig a naponta készült saját, friss felvételek közel felét. Amint valakinek nem elégséges ez a tartalom, és szükségesnek látja az MTI teljes hírfolyamához történő hozzáférést, úgy módja van arra előfizetni. A teljes hírfolyam az ingyenes tartalmon túl az alábbi hírfajtákat, eseményjelző illetve naptárszolgáltatásokat tartalmazza: a speciális hírügynökségi attribútumokkal bíró szöveges híranyagok (pro domo, összefoglaló, előzetes, háttér, embargós anyagok, hírügynökségi lapszemle stb.), az MTI partnerhírügynökségeitől és a nem saját forrásból származó, vagy feldolgozott hírek, az MTI teljes Agenda-szolgáltatása (a Napi Tükör időben korlátlan kiterjesztése), MTI Évfordulónaptár. Ezen felül előfizethetők a napi és archív fotók, angol nyelvű hírek, hírlevelek, hangos hírek, a Magyar Közélet Kézikönyve. A Magyar Nemzeti Múzeum még 1993-ban védett muzeális gyűjteménnyé nyilvánította az MTI archívumait (Sajtóadatbank/Hírarchívum és Mikrofilmarchívum/Fotóarchívum). Ennek a gyűjteménynek a megóvási kötelezettségéről a nemzeti hírügynökségről szóló törvény rendelkezik: a nemzeti hírügynökség közszolgálati feladata, hogy „a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és történelmi jelentőségű eredeti dokumentumok tartós megőrzéséről és védelméről archívumában gondoskodik, azokat szakszerűen összegyűjti, tárolja, gondozza, és az azokhoz való hozzáférhetőséget biztosítja.” Az MTI vezetése az elmúlt időszakban folyamatosan kérelmezte a kormányzatnál, hogy külön forrásokat kaphasson e muzeális archívum állagmegóvására és digitalizálására, hiszen a tulajdonában lévő fotó- és szöveges archívumok állapotának romlása a papír-adathordozók és a fotónegatívok estében veszélyes méreteket öltött. A másik oldalról megjelent az igény szövegfelismerő szoftveren átfuttatott archívumi tartalmak digitalizálására annak érdekében, hogy a felhasználók korszerű keresőrendszerek segítségével gyorsan és hatékonyan megtalálják az MTI képeit, illetve az MTI korábbi híreit. 14 Történet. http://mti.hu/mti/NewsAgency.aspx?ty=history (2012. 01. 13.)
9
A „Nyitott archívumok” projekt részben a már digitalizált MTI-s hírek, illetve képek egy részének internetes nyilvánosságra hozatalát szolgálta, részben pedig a papíron és mikrofilmen megőrzött hírek digitalizálását, nem kereskedelmi célú felhasználás esetén ingyenesen hozzáférhetővé tétellel. A híranyag lelőhelye nem csak az MTI, alapvetően a Magyar Országos Levéltárban és az Országos Széchényi Könyvtárban – kőnyomatos és mikrofilmes formában – őrzik a történelmi híranyagok szinte teljes egészét. Mindkét közgyűjtemény partner volt e hatalmas digitalizálási projektben. A levéltár 717.263 digitalizált oldallal, a könyvtár 30.907 oldallal járult hozzá az adatbázis-építéshez. A projekt részeként sor került egy felhasználóbarát keresési rendszer kifejlesztésére. Alapkövetelmény volt a könnyen kezelhetőség, szűkítési lehetőségeket támogató, és jó találati lehetőséget nyújtó keresőmotorral. Metaadatokkal ellátott anyagok és a tudásbázisban lévő fogalmak és kapcsolatok felhasználásával valósítja meg a keresőszolgáltatást a legújabb időszak híranyagában. Az archívumban hat korszakban lehet keresni a távirati iroda honlapján: · 1887-1919: töredékes anyag, nem maradtak teljes évfolyamok az utókorra. · 1920-1945, valamint az · 1945-1949 közötti időszak már teljesebb; itt a német nyelvű és a közgazdasági kiadás kivételével minden fellelhető MTI-híranyag bekerült az adatbázisba. Olvashatók bizalmas anyagok is, ezek az MTI szerkesztőségében előállított hírek csak szűk kör számára voltak elérhetők. · 1956-os év teljes anyaga olvasható és kereshető. · 1988-2011 közötti időszakban kiadott, már eredetileg is digitálisan készült MTI-híreket találjuk itt, megtoldva az Országos Sajtószolgálat (OS), az OTS Üzleti Sajtószolgálat, valamint az MTI korabeli rádiófigyelő szolgálatának – a rendszerváltásig bizalmas – anyagaival (például a Szabad Európa Rádió, a BBC, az Amerika Hangja). · „Rendszerváltás”: külön aloldal nyílik a rendszerváltás időszakának hír- és fotóanyagainak bemutatására. Az oldal „időutazás” jelleggel napról napra nyitja meg a korabeli tartalmakat. A Belpolitika, Gazdaság, Sport, Panoráma (színes hírek) blokkok mellett sok leágazási lehetőséget és kiegészítő hírtartalmat rejt. Sajnálatos módon két történelmi korszak MTI-hírei várnak még digitalizálásra: az 1950–1955, illetve az 1957–1987 közöttiek. Az MTI fotóarchívumáról elmondható, hogy csak előfizetők által látogatható digitális fotóbankja jelenleg közel egymillió digitalizált fotót tartalmaz, a negatívarchívum pedig kb. 13 millió fotót. A Fotómozaik elnevezésű internetes felületen egyfajta ízelítőt kaphatunk az MTI képvagyonából: a nyilvánosság számára ingyenesen elérhetővé tettek több mint 20 ezernél több kisebb méretű képet a 2001-2005-ig terjedő korszakból, de cél az állomány folyamatos bővítése.15
15 Vince Mátyás: Nyitott archívumok – az MTI az internet elérhetővé tette régi híreinek nagy részét = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 57. évf. 2010. 3. sz. 91-94. p.
10
A Magyar Távirati Iroda 132 évének több tízmillió hírét, valamint az iroda képbázisát már érezhetjük, hogy állami szerepvállalással és pályázati pénzek bevonásával meg kívánják menteni. Bízzunk benne, hogy ez teljességgel megvalósul még a közeljövőben és a heroikus értékmegőrzés a jövő generációinak is támpontul szolgálhat, annak ellenére, amit az 1910-es évek utolsó feléből dr. Nádas József felelős szerkesztőtől olvastam és elgondolkodtatónak találtam: „… mind a kormány, mind a lapok mostohán bánnak a távirati irodával, … minden kormány az előző kormány eszközét, a lapok pedig a mindenkori kormány politikájának eszközét látják az MTI-ben.”16
Felhasznált irodalom: ·
MAGYAR Távirati Iroda, 1881-1921; Magyar Távirati Iroda rt., 19211931. Budapest: Magyar Távirati Iroda Rt., 1931. 24. p.
·
A MAGYAR Távirati Iroda szervezetének és szolgálatának általános ismertetése. Budapest: Magyar Távirati Iroda Rt., 1924. 2. p.
·
PIRITYI Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 347. p.
·
SHAPIRO, Carl – Varian, Hal R.: Az információ uralma: A digitális világ gazdaságtana. Budapest: Geomédia Szakkönyvek, 2000. 383 p.
·
TÖRTÉNET. http://mti.hu/mti/NewsAgency.aspx?ty=history (2012. 01. 13.)
·
VINCE Mátyás: Nyitott archívumok – az MTI az internet elérhetővé tette régi híreinek nagy részét = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 57. évf. 2010. 3. sz. 91-94. p.
Pécs, 2012. január 19. 16 Pirityi Sándor: A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996. Budapest: MTI, 1996. 50. p.
11
