A TARTALOMBÓL: Emlékezzünk csak! . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Mit, miért nem lehet? . . . . . . . . . . . . . . . 3 Apró Antal életrajza a Sulineten. . . . . . . 4 Szenvedésbe ágyazott gyönyörûség . . . . . 6 Vízágyúkkal az Európai Parlament elõtt . 8 Bünügy Magyarországon . . . . . . . . . . . . . 9 Frei világa, és ami mögötte van . . . . . . . 11 Jöjjön el a te országod?. . . . . . . . . . . . . . 12 IGEN! MEGCSINÁLTUK! . . . . . . . . . 13 Ilyen má’ nincs, vazzeg! . . . . . . . . . . . . . 14
Három csapda – egy megoldás. . . . . . . . 16 A hámozott MSZP lufi. . . . . . . . . . . . . . 17 Pozitív kampányt! . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Összeomlás elõtt az amerikai hadsereg . 19 Szanyi szerint létezik jó deficit is . . . . . . 20 Idõzített bombán ülve . . . . . . . . . . . . . . 21 Szakad az SZDSZ? . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Véget vetni a posztkommunizmusnak . . 22 A demokrácia diadala . . . . . . . . . . . . . . 23 Sötét számvetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Hatalom, pénz, csillogás. . . . . . . . . . . . . 25 Miért élünk egyre rosszabbul? . . . . . . . . 25 Káderpárt bátor zongoristával . . . . . . . . 26 Félelmetes az emberi butaság. . . . . . . . . 27 A válság alapja Orbán?!. . . . . . . . . . . . . 28 Döntött az Unió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Az USA-ban meghalt a demokrácia . . . 30 Személyiségfejlesztõ show . . . . . . . . . . . 31 Csak a labdán van bõr . . . . . . . . . . . . . . 31 Tesz-Vesz Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!!
A KORREKT KORMÁNY ÉS A FELELÕTLEN ORBÁN Vagyis minden racionális érv Orbán hangzatos javaslata ellen szól. Akár kisebbfajta apokalipszist is föl lehetne festeni arra az esetre, ha a Fidesz elnöke beváltaná ígéretét. És mégis ott tartunk, hogy a néhányszor korrektül elismételt figyelmeztetések ellenére a kormány nem mer teljes gõzzel fellépni az abszolút felelõtlenség ellen. Nyilván azért, mert attól tart, hogy a magyar választókat nem érdeklik a számok, és még mindig képesek elhinni, hogy Orbán képes valamilyen magyar csodára. Maga Orbán természetesen tudja ezt, és ezért áll elõ olyasmivel, aminek a megvalósítása nyomorba döntené elõször a költségvetést, másnap pedig az országot. Az egykor oly racionális Fidesz-elnök évek óta – valamiféle modern megváltóként – már csak a hit és az érzelmek világában politizál. A történelembõl tudjuk, hogy ez a legveszélyesebb.
A Magyar Szocialista Párt 2002-es választási programja (KIVONAT)
– Elõsegítjük 3-400 ezer új munkahely létrehozását.
– 38 órára csökkentjük a heti munkaidõt. – Javítjuk a vállalkozók helyzetét. – Megszüntetjük a munkáltatók egészségügyi hozzájárulását.
– Bérek vásárlóértéke 25%-kal nõ – Az emberek nagy többsége legfeljebb 25% SZJA-t fizet.
– Emeljük az özvegyi nyugdíjakat. – A GYES-t és a GYED-et rugalmasan, a – –
Bolgár György – Népszava, 2006. január 20.
FANTOM-GYURCSÁNY Lapunk Gyurcsány-dossziéjának csütörtöki, Futószalagon készültek a hamis iratok címû fejezetében fakszimilében olvasható a Nomentana Kft. társasági szerzõdése, amelyen Gyurcsány Ferenc születési adataként az szerepel: „Pápa 1961. 04. 04”. Hivatalos honlapja és a Ki kicsoda szerint azonban 1961. június 4-én született. Hogy bizonyítja majd a bíróság elõtt, hogy azonos önmagával? S összefér-e a jogállammal, hogy a rendszerváltozás ellenére is április négyrõl szóljon az ének? Csontos János – Magyar Nemzet, 2006. január 20.
– – – –
–
gyermek 6 éves koráig lehet majd igénybe venni. Ingyenessé tesszük a bölcsõdei és óvodai étkezést. Minden, megfelelõ méretû településen központi forrásokból fedezzük – az alapfokú oktatás, – az egészségügyi és – a szociális ellátás, – a kulturális alapszolgáltatás költségeit. 800 ezer forintra emeljük a gyermekenként járó lakástámogatást. 2006-ra bérlakáshoz juthat minden, mai igénylõ. Nemzeti összefogással rendbe hozzuk az egészségügyet. Minden magyar állampolgárnak döntõen közpénzbõl kell hozzájutnia a szükséges és megfelelõ színvonalú egészségügyi ellátáshoz. Megszüntetjük a szegénység és a betegség eltéphetetlennek tûnõ kapcsolatát.
– Rendbe rakjuk az elavult kórházi épületeket; tiszta kórtermeket és megfelelõ élelmezést biztosítunk. – Megállítjuk a betegeket terhelõ gyógyszerköltségek növekedését. – 4 évenként egy teljes évi munkabérnek megfelelõ hûségjutalmat adunk az ápolóknak. – Tiszteletben tartjuk a sajtószabadságot, biztosítjuk a tájékoztatás pártatlanságát. – Megszüntetjük az önkormányzatok politikai megkülönböztetését, megerõsítjük pénzügyi, gazdasági önállóságukat. – Ennek érdekében lényegesen több adóbevétel kerül a helyi önkormányzatokhoz. – Mindenkit az utolsó fillérig elszámoltatunk a közpénzekkel. – A középiskolai bizonyítvány mellé ingyenesen megszerezhetõ lesz – a nyelvvizsga, – a gépjármûvezetõi jogosítvány és – a számítógép-használói bizonyítvány. – Minden diák - az estin és a levelezõn tanulók is - ingyen utazhat vonaton és távolsági buszon lakóhelye és iskolája között. – Az alapfokú oktatás elsõ 8 évében ingyenes lesz a tankönyv. – Duplájára emeljük a felsõbb évfolyamosoknak járó tankönyvsegélyt. – 10 ezer új kollégiumi férõhelyet létesítünk, illetve újítunk fel. http://www.nol.hu/forum/topic/21213/1 /20/ Forrás: delejlevélben érkezett
A PROLI „A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan. Meg van gyõzõdve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy õt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekezõ állásba helyezkedik, s inkább õ üt elõször, mielõtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van gyõzõdve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami õt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával „kivenni a fegyvert a kezébõl“, amivel neki örökké védekezni kell az „okos“ világ ellen, és mindezekért végül elárul. Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyûbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb). Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták õket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy õk egymást fölfalják!" (Ezt a nagy színész a proletárdiktatúra idején írta le. Nem gyûlöletbõl, hanem szeretetbõl. Mert szánta és szerette a szellem, a lélek nyomorult kis gyilkosait.) Forrás: Demokrata 2004.12.16. VIII. évf. 50. szám Mensáros László naplójának 1982-es bejegyzésébõl
2
jó ha figyelünk
– avagy Nincs új a nap alatt – És valóban. Tényleg nincs új a nap alatt. A központilag levezényelt kollektív eladósításhoz hasonlóan, újból déja vu érzésünk támad akkor, amikor meghallgatjuk a mûminiszterelnök legutóbbi opusát. Úgy tûnik, Magyarország tényleg az amnéziások országa lett. Nem számít, hogy ezt a gigantikus méretû és mértékû adósságfelhalmozást egyszer már az ország lakosság megszenvedte és elszenvedte, mintha tényleg az amnéziások országában élnénk, újra beadják nekünk ugyanazt a maszlagot, újból lenyeletik velünk a keserû pirulát. Igaz, ezúttal nem áll rendelkezésre négy évtized, legfeljebb csak négy esztendõ ahhoz, hogy egy tizenhét lépéses algoritmus keretében még egyszer tökig eladósítsák az országot. Természetesen ezúttal is büntetlenül, felelõsségre vonás nélkül. Hát persze, hiszen ez egy következmények nélküli ország. Ki tudja, talán éppen ez lehet az oka annak, hogy az emberek hajlamosak megfeledkezni arról az apró, ám annál lényegesebb momentumról, hogy régi-új uraik (elvtársaik?) kétszer akarják kifizettetni velük a megbukott gengszterváltás árát. Hát bizony meglehet, hogy pont errõl van szó. De vajon, miért vagyunk ilyen feledékenyek? Miért nem emlékezünk vissza azokra a boldognak és békeidõknek éppen egyáltalán nem nevezhetõ idõszakra, amikor folyton folyvást csak azt hallgattuk, mennyire magas az infláció, és hogy ez mennyire hátráltatja a fejlõdést? Ma meg, amikor már-már éppen csak mutatóban van itt az oly sokáig rettegett infláció, mégsem érezzük ennek áldásos hatásait. Miért vagyunk ilyen feledékenyek? Miért van az, hogy nem
emlékszünk vissza a kollektív eladósítás tervutasításos idõszakára? Mi lehet ennek az oka? Két oka lehet. Vagy nem tudunk, vagy nem akarunk emlékezni. „Csak a szépre emlékezem”, ahogy az ismert sanzon szövege mondja. De talán van annak más oka is, hogy ennyire kihagy az emlékezetünk. A Kádár-rendszerben több évtizeden keresztül tartott az eladósodási folyamat, szép apránként adagolták be a jó népnek, ahogyan a begyûrûzés és a cserearány-romlás következtében sorra elõálló áremelkedéseket is. Fel sem tûnt senkinek. Igaz, hogyan is tûnhetett volna fel, amikor senkivel sem közöl-
Németh Miklós, akinek más választása nem lévén, vett egy nagy levegõt, és kénytelen-kelletlen beismerte a beismerhetetlent
Uniós Casanovánk, a már kissé élemedett korú, ám még mindig kitûnõ karban lévõ, gátlástalanul hazudva 23 millió románozó Kovács „Smith ügynök Casanova” László
jó ha figyelünk
ték. A nép, az emberek semmit sem tudtak a tényleges adósságállomány nagyságáról. Egészen addig, amíg már minden össze nem omlott, és nem jött Németh Miklós, akinek más választása nem lévén, vett egy nagy levegõt, és kénytelen-kelletlen beismerte a beismerhetetlent. A kollektív eladósodás emlékezetünkbe idézése ellen tehát – az imént említett körülmények miatt – a magyar lakosság túlnyomó része immunissá vált. Meg aztán, régen is történt már. Minek bolygatni a múltat, nem igaz? Mondjuk azért, mert egyesek szerint a Kádár-rendszer nagy találmánya, a „puha diktatúra”, a „gulyás- és fridzsider-kommunizmus” által teremtett látszólagos jólét elhitette az emberekkel, hogy elkezdtek polgárosodni. Az igencsak korlátozott mértékben felhalmozott magántulajdon nyújtotta biztonságérzet hamis illúzióba ringatta az õket, melyre most olyan szívesen emlékeznek vissza nosztalgikus érzésekkel. Az emberek lassacskán ráébredtek, hogy van féltenivalójuk. Van vagyonuk – még ha szerény mértékû is –, amit elvehetnek tõlük, amit elbukhatnak. A rendszer tulajdonképpen fél-automatikus üzemmódba kapcsolt, az ún. „kisemberrel” önnön magával fogatta be a saját száját, ha netalán tán elégedetlenkedni adódott kedve. (Ennek mai modern változata az azonnal kilátásba helyezett APEH-vizsgálat. Ennek alkalmazása általában kormányoktól függetlenül szokott történni.) És itt kapcsolódik össze a múlt és a közelmúlt. 3
Történelmi távlatokban szemlélõdve, alig fél pillanattal ezelõtt történt, hogy a mûminiszterelnök a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazás kampányában erre, az ún. szociális létbiztonság érzésébõl fakadó félelemre bazírozva leküldte megalázóba a honi magyarság jobb jelentõs részét. És valóban, nincs új a nap alatt. 2006 elején keserûen kell tapasztalnunk, hogy szeretve tisztelt Francisconk megpróbálja lenyomni a torkunkon még egyszer ugyanazt a szart. Arra most ne is pazaroljuk a drága idõt, hogy mennyire aljas, mocskos és uszító módszert alkalmazott a mûminiszterelnök a népszavazási kampányban. Az a vérlázító, hogy ezt pofátlanul újra megteszi, újra megteheti. Méghozzá szemrebbenés nélkül, pókerarccal. Tekintetében szelídség, szavaiban hosszas hatásszünetek, egy ájtatos manó, de nagy valószínûséggel még egy prédikátor atya sem érne a nyomába. Fasorban sincsenek Franciscohoz képest. Érdemes emlékezetünkbe vésnünk Caskie Stinnett szavait, aki ekképpen vélekedik az igazi diplomatáról: „Diplomata az, aki úgy tud elküldeni a fenébe, hogy szinte várod, hogy indulhass.” A kormányfõ hívei felé kétségtelenül ezt a szerepet játssza el, azonban van itt egy kis bökkenõ, amirõl úgy tûnik az isteni Fletó Fletovics Jemelján megfeledkezett. A megfélemlítésre újonnan kipécézettek, a majd’ három millió nyugdíjas – a fiatalok többségével egyetemben – nem akar elmenni innen sehova, pláne nem a fenébe, pláne úgy nem, hogy még küldik is õket.
Aztán van itt egy másik apró momentum is. Az isteni Fletó Fletovics Jemelján természetesen ismét a „jó fiú” szerepkörében tûnik fel, hiszen lám, õ elõre szólt, õ elõre megmondta, ezt így nem lehet. Az nem megy, hogy drasztikusan csökkentsék az élõ munkát terhelõ járulékokat – ahogyan azt az ellenzék felelõtlenül ígérgetõ vezére hangoztatja –, mert akkor kapásból ugrik két és fél havi nyugdíj. Francisco épp csak azt nem teszi hozzá, „Ej, ej, már megint ez a csúnya Fidesz! Hát nem tanultak semmit a múlt hibáiból? 19 000 forinttal kezdték, most meg már két és félhavi nyugdíjat vennének el szegény szerencsétlen nyugdíjasoktól. Hát milyen szociálpolitikájuk van ezeknek?” Mielõtt a cikket olvasva valakinek olyan érzése támadna, hogy darab idõ múltán hasonlatossá válik a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz, szeretném rögtön leszögezni, nem vagyok sem szociológus, sem pedig közgazdász. Itt a szemléletmódbeli különbségekre érdemes odafigyelni, az, ami jelzésértékû. Egy biztos, a magyar gazdaság agyon adóztatott, a munkaerõre rárakodó járulékterheket csökkenteni kell, mégpedig jelentõs mértékben. Nem tudom, megfigyelték-e, a kormányfõ nem ennek a csökkentésnek a mértékében vitatkozott az ellenzék vezetõ politikusával, nem a dolog technikai részleteirõl szólt a reagálásában, még csak azt sem mondta, amit mostanság oly gyakran szoktunk hallani kormányzati berkekbõl, hogy aszongya: „az ellenzék nyitott kapukat dönget, mert mi már hónapok óta ezen agyalunk, már folynak a részletekbe menõ tár-
Igen tisztelt Magyar Bálint! Nem hiányosak ezek egy kicsit? Szép napot kívánok Önnek. Lévay Atilla, 2072 Zsámbék, Dózsa György u.6. Tel.-23-342198
*** Sulinet: Apró Antal 1913. február 8-án született Szegeden. Árvaházban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestõként dolgozott. 1930-tól tagja a Magyar Építõmunkások Szövetségének, 1931-tõl az illegális kommunista pártnak. 1935-ben egyik szervezõje volt az építõmunkások sztrájkjának. 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetõségébe. Illegális tevékenysége miatt többször letartóztatták és internálták. 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett. 1945. január 22-tõl az MKP Központi Vezetõsége Szakszervezeti Osztályának a vezetõje, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztályának irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottsága élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottsága pót-, majd rendes tagja, októbertõl részt vett az MKP Szervezõ-bizottságának munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP közös szervezõ-bizottságának. 1945-tõl országgyûlési képviselõ. 1948 és 1951 között kimaradt a legfelsõ pártvezetésbõl és a Szakszervezeti Tanács fõtitkára lett. Rákosi és Gerõ bírálta „szindi4
gyalások stb. Nem. Õ kerek perec kijelenti, hogy NEM LEHET. Mint tudjuk, azt a legkönnyebb mondani, hogy nem lehet. Persze az is elõfordulhat, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elsõ emberével van a gond, hiszen többször is elmagyarázták már neki, adja be az anyagot a miniszterelnök titkárságára, a többit majd meglátjuk. Ehelyett – úgy látszik nem ért a szép szóból – ez a szerencsétlen néptribun csak úgy, mindenféle elõzetes bejelentés nélkül, bele a vak világba, no és persze a médiába, egyszerûen közli az emberekkel az ellenzék vezetõ erejének az elképzeléseit. Hát kérem szépen, ez így nem megy! Ezt így nem lehet! És a formai dolgok, azok smafu? Persze nem tudom, hogy tényleg a formai dolgok okozzák-e a legnagyobb gondot, a mûminiszterelnök reagálásából ez nem derül ki. Onnan az egyszerû tévénézõ, a politika iránt kissé fogékonyabb, érdeklõdõ állampolgár nem nagyon tud kihámozni semmit. Maximum csak annyit, hogy az egykori bankár-kommunista, szt. tiszti múlttal büszkélkedõ James Gond utódja, a Szentmihályi Szabó Péter által csak Baxterként elhíresült mûminiszterelnök és hûséges fegyverhordozója, az SZDSZ-es oldalnehezék Kóka „Pannon Puma” János, ketten együtt tökélyre fejlesztették a bulvárkormányzást. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de az igazán fontos dolgokat sosem a bulvársajtóban írják meg. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
kalizmusa“ miatt. 1952 elején építõanyag-ipari miniszter lett, de 1953 júliusában leváltották. Novemberben visszakerült az MDP PB-be, és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1954 végétõl a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot vezette. 1956. június 16-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé választották. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László temetésén. Október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottságának tagjává választották. Október 27-tõl a Nagy Imre-kormány építésügyi minisztere. 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott hattagú MDP Elnökségbe. November 2-án szovjet segítséggel Marosán György, Kiss Károly és Nógrádi Sándor társaságában Budapestrõl Tökölre ment, majd november 4. után tagja lett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak iparügyi miniszterként. 1956. november közepétõl az MSZMP Ideiglenes Intézõbizottságának tagja, késõbb kinevezték a Gazdasági Bizottság vezetõjévé. jó ha figyelünk
1957. május 9-én a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1961-ben a kormány Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. 1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeibõl, és az Országgyûlés elnökévé választották - ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. Elnöke volt a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak. 1980-ban kimaradt az MSZMP Politikai Bizottságából, majd az 1988. májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból is. 1989. május 8-án lemondott képviselõi mandátumáról, és visszavonult a politikától. 1994-ben halt meg. Apró Antal (1913-1994) Szegeden született. Árvaházban nevelkedett, 1916-ban Makóra került. Az elemi iskola után Makón, majd Budapesten szobafestõként dolgozott. 1930-tól tagja volt MÉMOSZ-nak, 1931-tõl a KMP-nek. 1935-ben egyik szervezõje volt az építõmunkások sztrájkjának, tevékenykedett az Egyesült Szakszervezeti Ellenzékben is. 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetõségébe. Illegális tevékenysége miatt többször letartóztatták és internálták. 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett, megbízták az ellenálláshoz szükséges fegyverek beszerzésével. 1945. január 22-tõl az MKP KV Szakszervezeti Osztályának a vezetõje, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztály irányítója lett, majd a 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottság élére került. 1946 májusától az MKP PB pót-, majd rendes tagja, októbertõl részt vett az MKP Szervezõbizottságának munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP Közös Szervezõbizottságának. 1945-tõl országgyûlési képviselõ. 1948 és 1951 között kimaradt a legfelsõ pártvezetésbõl, a Szakszervezeti Tanács fõtitkárává választották. Rákosi és Gerõ bírálta „szindikalizmusa“ miatt. 1949 augusztusától 1952 január elejéig, valamint 1953. július és november között az Elnöki Tanácsnak is tagja. 1952 elején építõanyag-ipari miniszter, 1953 júliusától az építésügyi miniszter elsõ helyettese lett. Novemberben visszakerült az MDP PB-be, és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A jogtalanul elítélt volt párttagok rehabilitálásával kapcsolatos határozat végrehajtását irányító bizottság, majd 1955 márciusa után a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság tagja. 1971-ig Magyarország állandó képviselõje a KGST tanácsában. 1956. június 16-án a HNF Országos Tanácsának elnökévé választották. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László temetésén. Október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Október 27-tõl Nagy Imre nemzeti kormányában a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. Október 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott elnökségbe. November 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, majd Szolnokra vitték. November 4-tõl a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban az iparügyek vezetésével bízták meg. 1956. november 7-tõl az MSZMP IIB tagja, decembertõl a Gazdasági Bizottság vezetõje. 1957. május 9-én a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1958. január végétõl 1961 szeptemberéig a Minisztertanács elsõ elnökhelyettese. 1961-ben a kormány Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. Magyar részrõl õ írta alá a Barátság I. kõolajvezeték megépítésének szerzõdését és az atomerõmû-programmal kapcsolatos dokumentumokat. 1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeibõl, az Országgyûlés elnökévé választották - ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. 1976 és 1989 között az MSZBT elnöke. 1980-ban kimaradt az MSZMP PB-bõl, majd az 1988. májusi pártértekezleten a kb-ból is. 1989 május 8-án lemondott a képviselõi mandátumáról, és visszavonult a politikától. *** A megreformált Nemzeti Szocializmus sikertörténete, vagy egy neofita jogállam tipródásai. Néhány nappal, vagy talán évvel ezelõtt, Berlin utcáin sétálva, egyszer csak szembe találtam magam Joseph Goebbels-el. Utoljára valamikor 1945 elején katonai egyenruhában láttam a film-híradójó ha figyelünk
ban, amint éppen Németország végsõ gyõzelmérõl szónokolt, de most elegáns Pierre Cardin öltöny volt rajta és barátságosan mosolygott. Látom megismert, de semmi baj. „Mi ma már mind Reform Nemzeti Szocialisták vagyunk, és nem foglalkozunk a múlttal. Hát nem volt valami szép, de felejtsük el! Spongyát rá!" - kezdte. Egy sikeres üzletember magabiztosságával mesélte, hogy jól menõ választási tanácsadó és reklámügynöksége van. Nincs oka panaszra. Régen is ilyesmivel foglalkozott, de persze ez most egy kicsit más. A mindenkori kormány dolgait, sikereit, kudarcait, persze a kudarcokat is sikerként tálalva, az õ cége közvetíti a nép felé, könnyen érthetõ, megnyerõ stílusban. Végül is, a néppel elhitetni bármit is csak szakmai tudás kérdése, és ezt nemcsak 39-ben és 40-ben a sikeres lengyel és francia hadjáratok idején tette, hanem még 1945 elején is - mondta szerényen. Csillogó szemekkel mesélte, hogy 45 januárjában, amikor a szovjet ágyúkat már Berlinben is lehetett hallani a Németek végsõ gyõzelmérõl beszélt egy óriási tömeg elõtt a Sport Palotában. „Én már régen nem hittem a végsõ gyõzelemben, de az emberekkel még akkor is el tudtam azt hitetni“ - mondta elmerengve. Egyébként Göring, Ribbentrop, Himmler, Speer és sokan mások is itt vannak. Õk is szerényen kezdték a vesztes háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után, de ma már egyiküknek sincs oka panaszra. Göring eleinte vitorlázó repülést tanított régi 20 éves gépeken, de ma már komoly új modern utasszállító gépek is vannak cége tulajdonában. Ribbentrop megint pezsgõ- és borkereskedéssel foglalkozik. Ehhez csak jó ismeretségi kör és kapcsolatrendszer kellett. Ezek már angliai nagykövet és késõbb, külügyminiszter korában is megvoltak neki. A Fehér Háznak is szállít finom francia pezsgõket, német borokat, de még orosz Lenin vodkát is. Himmler a háború, akarom mondani felszabadulás, vagy rendszerváltás után többször megpróbált baromfitartással foglalkozni, de az akkor már nem nagyon ment neki. Bosszúból titkos laboratóriumban kitenyésztette a madárinfluenza vírust. Most jól menõ, egyre sikeresebb õrzõ-védõ cége van. Õ is kamatoztatni tudja szakmai tudását és régi kapcsolatait. Ezrével szállítja a különlegesen képzett terrorista-felismerõ németjuhász kutyákat Irakba. Idõnként egy-egy kényesebb, komoly odafigyelést igénylõ, balesetnek, vagy öngyilkosságnak álcázott bérgyilkosságra is kap megbízatást. Egyébként, legkedvesebb unokája jelenlegi férje miniszterelnök lett. Ennek mindannyian szívbõl örültünk. Közülünk talán nekik megy legjobban. Speer építészként dolgozik, és rengeteg munkája van. A gigantikus terveket, amelyeket eredetileg Linz városának készített, többször, egymásután el tudta adni különbözõ amerikai és arab milliárdosoknak. Az összeomlás, vagy rendszerváltás után persze mindannyian megszeppentünk egy kicsit, féltünk a félrevezetett nép haragjától és a felelõsségre vonástól, de meglepetésünkre semmi sem történt. Ez mindannyiunkat megnyugtatta. Ma már az újgazdag milliárdosok többsége, a Reform Nemzeti Szocialistákból került ki és természetesen a tömegkommunikációban serénykedõ újságírók is. Néha összejövünk egy kis kvaterkázásra és nosztalgiázunk a régi szép idõkrõl. Az uralmunk alatt meggyilkolt milliókról, az éveken át félrevezetett tömegek szenvedéseirõl nem nagyon szoktunk beszélgetni. Minek is. Ne hánytorgassuk a múltat! Senki sem kíváncsi rá és ma már a kutyát se érdekli. Elégedjünk meg azzal, hogy azok után, hogy korábban egy idegen megszálló hatalom hadseregére támaszkodva uralkodtunk, bárkit: volt politikust, közéleti embert, névtelen munkást, vagy parasztot száz számra koholt vádak alapján, vagy akár anélkül is kivégeztethettünk, mi még mindig emelt fõvel járkálhatunk az utcán, és irányíthatjuk ennek a népnek a sorsát. Ma már ott tartunk, hogy a történelemkönyveket is mi írjuk és mi koszorúzunk és mondjuk évente az emlékbeszédeket a meggyilkoltak köztéri szobrainál és sírjaik felett. Nézzünk megint bizalommal elõre, a várva várt „Szép új világ“ felé. Mára a mi régi-új rendszerünk emberei, vagy az õ gyerekeik minden szinten vezetõ pozícióba kerültek. Több volt magas-rangú Gesta5
po és SS tiszt fia, vagy lánya képviselõként a Parlamentben ül. A föld, a gyárak, az ingatlanok, más szóval az értékek, a vagyon, amirõl korábban évtizedeken keresztül cinikusan azt hangoztattuk, hogy a „Dolgozó Nép“ vagyona, mára már nagyrészt a mi milliárdosaink birtokában van, a maradékot pedig elkótyavetéltük külföldi tõkéseknek. És ez a biztosítéka annak, hogy a jövõ világa szép is lesz. Végül, kicsit kellemetlen, de meg kell, hogy említsem, itt van Hans Frank is. Õ egy kicsit rontja a statisztikát. A háború, akarom
mondani rendszerváltás után, mély vallásos extázisba esett, éjjel-nappal imádkozik, bocsánatért esedezik Istenhez a Nemzeti Szocializmus uralma alatt elkövetett bûnökért, és persze nyomorog. A születésnapján és karácsonykor szoktunk vinni neki egy kis ajándékot. Senki sem szeret sokáig a közelében lenni. Valahogy kellemetlen dolgokra emlékezteti az embert. Forrás: Nemzeti hírháló
– Balczó Andrással beszélget Kocsis L. Mihály – – Beszéljünk arról, hogy miért bélyegeznek téged egyesek antiszemitának. Kétségkívül neked is megvolt a magad „Nappali holdja”, vagyis az az írása, amelyben expressis verbis megfogalmaztad véleményedet a zsidóságról. Kényes kérdést szeretnék fölvetni… – Az jó! Nagyon jó! – Beszéljünk arról, hogy miért bélyegeznek téged egyesek antiszemitának. Kétségkívül neked is megvolt a magad „Nappali holdja”, vagyis az az írása, amelyben expressis verbis megfogalmaztad véleményedet a zsidóságról. Illetve – pontosabb, ha így mondom – a zsidóság, úgymond, „világhatalmi pozícióra” törekvõ részérõl. Ez az írás A sikerrõl címet viselte, több szerkesztõséget megjárt, s végül a sokak szemében eleve botránykõ Magyar Fórum hasábjain jelent meg. – A pénz a földön hever, csak le kell érte feküdni… – Értem, mire gondolsz. Arra, amihez mindig vissza-visszatérsz, vagyis hogy az embernek mindig ki kell mondania a gondolatait. – Mert nem tehet mást. Nem szabad mást tennie! Feltéve, ha nem akar magának rosszat. A kétszerkettõre nem lehet mást mondani, csak azt, hogy négy. Mert különben elveszíti az ember lába alól a talajt. A világban rengeteg erõ hat abban az irányba, hogy az ember ne azt mondja, amit lát és gondol, hanem a helyett mondjon valami mást. Egyébként ez mindig így volt, most is így van. Jézus azt mondta: a ti beszédetek legyen igen igen, és nem nem. Ha látok egy pohár tejet, akkor nem mondhatom arra, hogy világos. Azt kell mondanom, hogy fehér. A korom nem sötét, hanem fekete. Ma az a legnagyobb baj ebben az or-
Egykor sportemberként
szágban, hogy az emberek nem merik kimondani azt, amit látnak és tudnak. Kétségtelen, hogy sokszor hátrányokkal jár a kimondás. Rövidtávon! De – ahogy már beszéltünk róla – mindenki, aki csak a haláláig tervez, rövidtávú terveket készít. Aki tudja azt, hogy a halál után folytatódik az élete, annak „befektetéseket” kell eszközölnie. Ezért, szerintem, nem lehet tekintettel az ember semmiféle „érzékenységekre”, amikor az igazságot kell kimondania. – Hogy került a „csizma az asztalra”? Egy ilyen írásba, amelyet a gyanútlan olvasó úgy vesz kézbe, hogy nyilvánvalóan a sportsikerekrõl szóló elmélkedés, hiszen „a” Balczó írta. És egyszer csak, bumm, elõkerül a zsidóság, bibliai „bûnével”, és mai kivételes, ám de meg nem érdemelt – megpróbálom röviden összefoglalni mi-
nõsítésedet – pozíciójával együtt. Õszintén szólva, nem csodálható, ha a liberális oldalon emiatt az antiszemitizmus gyanújába keveredsz. – Milyen gyanúról beszélsz? – A vádaskodásokról. Hogy a másik oldalon úgy tekintenek rád… – Nem a „másik oldalon”, hanem a zsidók tekintenek (esetleg) így rám. De ez is furcsa dolog. Mert folyamatosan azt tapasztalom, hogy a zsidók inkább becsülik azt, aki ki meri mondani róluk, amit gondol. – Én nem így tapasztalom. – Jó! Nyilvánosan nem, de maguk között, sõt akár elõttem is. Valamikor még nyolcvankilencben kaptam egy félórányi idõt a tévétõl élõ egyenes adásban, és akkor többek között azt mondtam: Magyarország zsidó hódoltsági terület, és hogy nincs más megoldás sem a magyarok, sem a zsidók számára, mint elfogadni Jézust: Krisztusnak, vagyis Isten egyszülött Fiának. Ez után az egyik jó barátom, akivel többek között együtt tenyésztettünk lovat – a feleségének az apja pedig az az igazságügyi orvos-szakértõ volt, akirõl Benedek István azt mondta, hogy „a véres kezû Kelemen”, aki egyébként Nagy Imrével töltötte a kivégzés elõtti éjszakát és Tóth Ilona halálos ítéletére is õ „ütötte rá” a bélyegzõt; jó barátok voltunk, gyakran vendégeskedtem náluk –, szóval, ez a jó barátom mesélte el, hogy ismert zsidó vezetõk úgy reagáltak erre a mûsorra (bejáratos volt ezekbe a körökbe), hogy minek kellett ezt Balczónak kimondania. Tehát nem azt mondták, hogy Balczó hazudik, vagy hogy túloz, hanem azt, hogy „igaz, igaz, amit Balczó mond, de minek kell azt kimondani”. Itt van a kutya elásva. Legyen világosság! És lõn. „Magyarország zsi-
A MAGÁNTÕKE NEM ISMER SZOLIDARITÁST Kedves magyar állampolgár! Az SZDSZ természetesen jogokat kíván kiterjeszteni terád is. Ezentúl senki nem foszthat meg a szegénység és a testi-lelki igénytelenség jogától. Jogod lesz kéregetni – csak olyan helyet válassz, ahol nem rontod a városképet. Valósítsd meg önmagad! Lehetsz beteg is, jogod van a nyavalyáidhoz, és jogod van a közösségi élményhez, amikor összezsúfolódsz sorstársaiddal a nehéz levegõjû, fülledt betegvárókban. Ha ez nem tetszik, legyél te is milliomos. Ezzel szemben a magyar társadalom néhány hónap múlva választhatja a normális, tisztességes, nemzeti önrendelkezésre épülõ életvitelt. Amit egyébként demokráciának szoktunk nevezni. Forrás: Balavány György – Magyar Nemzet
6
jó ha figyelünk
dó hódoltsági terület.” Ebben nincs semmi vád. Ez tény. Megállapítom. – De ezt a „tényt” tagadják, s nem csak az érintettek. – Nem érted? Éppen azt mesélem neked, hogy maguk a zsidó vezetõk ismerték el Zoli barátom elõtt. „Igaz! De nem kell kimondani.” Becsületes diagnózist készíteni a világ állapotáról, s azon belül Magyarországról, ma nem lehet anélkül, hogy nem kapná meg az illetõ homlokára az antiszemita bélyeget. Azt tapasztalom, hogy az emberben a felismert, de ki nem mondott igazság elkezd rohadni. – Mibõl jutottál arra a felismerésre, amit abban a bizonyos cikkben, illetve az említett rádiómûsorban is kimondtál? – Azokhoz a milliókhoz tartozom, akik ehhez a felismeréshez – veled együtt! – eljutottak. De én mindig azt „tapasztaltam”, amit a Biblia mond: az Isten-szeretõknek minden a javukra válik. Vagyis ha valamit forraltak ellenem, ha méltánytalanságok értek satöbbi, mindig, minden úgy forogta ki magát, hogy végül a hasznomra vált. Tehát én máshogy gondolok az esetleges méltánytalanságokra, hátrányos megkülönböztetésekre is. Itt volt például a „nemzet sportolója” cím. Tudom, hogy néhányan mindent megtettek azért, hogy én ne kerüljek a tizenkét legjobb közé. És én megint átélhettem azt, amit a Biblia így fogalmaz: „Ellenségeid lábainál asztalt terítek neked…” Biztosan tudtam, hogy nekem az is jó lesz, ha beválasztanak, és az is, ha nem választanak. Semmiféle szorongás nem volt bennem, és biztos vagyok abban, hogy ha nem választanak, akkor sem szaladgáltam volna fûhöz-fához. Ha igen, jó. Ha nem, úgy is jó. Végül beválasztottak, mert talán mégis ez volt a kisebbik rossz az õ szemükkel nézve. – Visszatérve a kiinduláshoz, vagyis a te cikkedhez, amit „a sikerrõl” írtál. Ebbõl idézem: „A faji alapon elkülönült zsidó kisebbség – hitetlenségükre méltán alapozva – úgy megjó ha figyelünk
oldotta a magyar kérdést, hogy le a kalappal. Önvédelmi harcaikban lassan a mi nemzetünk pusztul. A legyõzetést szimbolizálni kellene. Ahogy József Attiláról, Bajcsy Zsilinszky Endrérõl csak ülõ szobrot engedtek készíteni annak idején, az Aradi Vértanúkról mai napig semmit, úgy a jószándékú magyar szenátoroknak vásárolhatnának száz-kétszáz fehér botot.” Ezek a mondatok egyáltalán nem következnek a cikkben addig megfogalmazottakból… – Ez nem így van. Három lépcsõben van ez a cikk megszerkesztve. Az elsõben az egyes emberrõl beszélek, aki a sikerért küzd, de azt csak a „lélek násza” állapotában érheti el. A második lépcsõ az emberekbõl összeszervezett közösség, a nemzet. A harmadik pedig a mostani (a cikk megírásakor a kilencvenes évek elején voltunk) helyzet. Ha pedig valaki az ország akkori és mai helyzetérõl igényes elemzést kíván készíteni, nem kerülheti meg a hatalmi leosztás kérdését. Akik kihagyják, azok mellébeszélnek. Figyeld meg, azokat futtatják a legjobban, akik úgy jutnak el a lényeg közelébe, hogy végül nem mondják ki azt. A végsõ elszámolásnál azonban csak egy kérdés van. Tudtad-e, hogy mi az igazság, kimondtad-e, a szerint éltél és dolgoztál? Mellébeszéltél? Tehát nem bíztál bennem, nem hittél nekem. Rám azt mondják, hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok az. De úgy látszik, ha elmondja valaki egy bizonyos helyzetben, hogy mit lát, mit tapasztal, azt kockáztatja, hogy megvádolják ezzel. Meséltem azt a bizonyos tévéinterjút, amelyben kimondtam azt, hogy Magyarország zsidó hódoltsági terület, s hogy erre hogyan reagáltak egynémely zsidó vezetõk. („Igaz, de minek ezt kimondani…”) Kínálkozik egy párhuzam. A százötven éves török megszállás idején odamegy valaki, egy magyar ember, a budai pasához és azt mondja neki: kérem, Magyarország török hódoltsági terület. Vajon mit tesz erre a pasa? „Igen, és mit akar ezzel mondani?” Legfeljebb visszakérdez. Hiszen nyilván õk is észrevették már, hogy itt vannak Magyarországon. Itt vannak legalább száz éve. Ez tény, mit lehet errõl beszélni. Akar-e valami lényegeset mondani, jóember? A törökök tudták, hogy a keresztény magyar nép nem igazán szereti õket, de ez nem izgatott közülük különösképpen senkit; önmagában nem volt „gondolatbûn” nem szeretni a törököt. Ma más a helyzet. Ahogy József Attila mondja a Dunánál címû versében: „a meghódoltak kínja meggyötör”… Ma a meghódoltnak (már beszéltünk róla) a lelke is kell! Elvárják a meghódoltaktól a hazugságot: nincsen is hódoltság, minden rendben, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. De talán, úgymond, elõnye is van az antiszemitizmus vádjának, amit a nyakamba akasztottak. Nincsen veszíteni valóm. Ha megpróbálnék ebbõl kihátrálni, magyarázkodni, forgolódni, az olyan lenne, mintha a
kígyó meg akarna fordulni a gázcsõben, nem megy… Én persze nem tudok semmit tenni a mai hódoltságunk ellen, mint ahogy az idõjárás ellen sem tehetek semmit. De ha esik az esõ, akkor ne mondhassam el, hogy kérem szépen, most esik az esõ? Amikor már ez is tilos, az a lelkek elleni közvetlen támadás. „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?” – ez is József Attila. Hogy kit, mi bánt – szerintem – ez elmondható. Az kell hogy legyen! Volt egy olasz film, Serafino, amelyben a fõhõst bolondnak nyilváníttatják az örökség kedvéért, jó, rendben van, Serafino elmegy a rokonaihoz és megdobálja õket valami pizzatészta-félével, mindennel, ami a keze ügyébe esik. Ja, ha egyszer bolond, akkor „illik” úgy is viselkednie! Nem igaz? Miért félnék én kimondani azt, amit gondolok? Miért lopnám meg a magam életét? Vagy azokét, akik olvassák vagy hallgatják, hogy mit mondok? Ha egyszer elkezd az ember C dúrban énekelni, akkor nem válthat át fisz mollba. Ha tehát azt mondom – halkan, következetesen, félreérthetetlenül –, amit látok és tapasztalok a mai Magyarországon, semmilyen… „anti” nem vagyok. Fekszik egy ember a földön, egy másik áll a nyakán, szöges bakancsban, a fekvõ ember felszól: elnézést, uram, de a nyakamon tetszik állni. A bakancsos csípõre teszi a kezét: mi van, szóval magának nem tetszik, hogy bakancs van a lábamon?! Bocsánat, a nyakamon áll, Kohn úr! Úgy? Szóval, maga antiszemita! – Nem volna szerencsés leírni ezt a példázatot… – Dehogynem! Miért? Nyugodtan! Ez a tény, mindenki tudja. Az elõtérben mozognak ezek a szerencsétlen figurák, Medgyessy meg Gyurcsány, õk az intézõk… A háttérben pedig matatnak, akik matatnak. – Te egyszer már kivívtad helyed a Kirekesztõk címû összeállításban. – Úgy van. Legfeljebb még egy strigulát húznak a nevem mellé. – …az egyik oldalon tehát Jézus., a másikon Lucifer. – Lucifer okos, rengeteg ötlete van, ma úgy mondanák: nagyon innovatív. De csakis úgy tud gondolkodni, ahogy a természetébõl fakad. Lopni, csalni, hazudni, ölni… ez az eszközrendszere. Ettõl nem tud elszakadni. Nagyhatalom, de van egy nála nagyobb hatalom, és ez Jézus hatalma. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön…” Meghalt a keresztfán és harmadnapra feltámadt. Ezzel eldõlt a csata. Jézus javára. „Aki énbennem hisz és alámerítkezik, az üdvözül…” Rajtunk múlik, hogy a halálunk után mi történik velünk. „Nyomorúságotok lesz itt, ezen a földön, de bízzatok, mert én legyõztem a világot…” Nagy tévedés azt hinni, hogy a kereszténység olyan, mint langyos vízben lubickolni. Ahogy annak a sportolónak, aki maga elé tûz egy magasabb célt, szenvedésben is van része. Szenvedésben, de nem 7
keserûségben! Nagy különbség. A sport, amint a kereszténység – szenvedésbe ágyazott gyönyörûség! Ez a kulcsmondat. És jó lelkiismerettel mondom – mint egykor Pál apostol –, hogy ezt az Úrtól vettem… – A megváltással a harc eldõlt, mondod. De a harc kétezer év után is változatlan hevességgel folyik Jó és Rossz között, és valljuk be, a Rossz egyre javítja a pozícióit… Hogyan higgyünk mégis a Jó végsõ gyõzelmében? Csak a halál által, illetve után? – Azt is mondja Pál apostol: örvendjetek, újra mondom, örvendjetek! A halál elõtti életnek is megvan a sok és sokféle szépsége, öröme, boldogsága. Örvendjetek! Mert szép az élet. És van a remény! De mindenkinek külön-külön versenyfutása van. A küzdelem a lelkünkben folyik Jó és Rossz
között. Hova állunk? Mit mondunk ki? Hova és mivel invesztálunk be? Melyik oldal javára? – És hogy a Jó vagy a Rossz szerez-e meg magának. – Ez a szabad akaratunk felelõssége. Szabadon döntöm el, hogy ide állok, vagy oda állok. Felemelem ezt a golyóstollat, vagy leteszem. Kimondom, vagy nem mondom ki. Lapítok, vagy nem lapítok. Azt vettem észre, hogy egy idõ után az ember megérzi, hogy mi a jó, mi a szükséges, és mi a tilos. És mi a mindegy. De van, amit az embernek meg muszáj tennie, és van, amit muszáj meg nem tennie! Nagyon gyakran elõször azt érzi meg az ember, hogy mit nem szabad. Ha tartja magát a tiltáshoz, egy idõ után kiderül, hogy mi az, amit viszont meg kell tennie. Egy idõ
Vízágyúkkal oszlatta szét a rendõrség az Európai Parlament elõtt tüntetõ dokkmunkásokat Vízágyúkkal és könnygázzal oszlatta szét a francia rendõrség Strasbourgban az Európai Parlament elõtt tüntetõ több ezer dokkmunkást, akik a kikötõi szolgáltatások liberalizálása ellen tiltakoztak. Tíz perccel a tüntetõknek az Európai Parlament elé való érkezése után a rohamrendõrség azonnal akcióba lépett. A dokkmunkások többsége akkor visszahúzódott autóbuszaik parkolójába. Néhány százan azonban a helyszínen maradtak, így még a délutáni órákban is folytatódtak az összecsapások a rendfenntartó erõk és a tüntetõk között. Ez utóbbiak köveket és fahasábokat dobáltak az európai törvényhozás épületére, és több ablakot betörtek. A tüntetésre mintegy 5000 kikötõi dolgozó érkezett Európa számos országából. Az Európai Parlament ugyanis szerdán tûzi napirendre a kikötõi szolgáltatások liberalizálására vonatkozó irányelv-tervezetet. A strasbourg-i megmozdulással egy idõben Európa számos kikötõjében tartottak tiltakozó sztrájkot. Rotterdamban, a földrész legnagyobb kikötõjében négy órára leállt a rakodás az ömlesztettáru-, a konténer- és a vasúti kikötõben, az olajterminál viszont folyamatosan üzemelt. Állt a munka az antwerpeni kikötõben is. MTI
*** BORÚSAN LÁTJÁK A GAZDASÁGOT AZ EU LAKÓI Borúlátóak országaik gazdasági kilátásaival kapcsolatban az EU lakói. Egy harmincezer ember bevonásával elvégzett közvélemény kutatás szerint kétszer annyian gondolják azt, hogy országuk gazdasági helyzete romlik majd, mint ahányan javulást remélnek. Az emberek többsége leginkább a munkanélküliség miatt aggódik. A magyarok az európai többséghez hasonló válaszokat adtak, azonban jóval pesszimistábbak az átlagnál. Magyarországon jóval többen aggódnak ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer állapotáért, mint az uniós átlag. Borulátóak országuk és háztartásuk gazdasági kilátásainak megítélésében az Európai Unió lakói. A TNS Opinion and Social harmincezer ember bevonásával készített közvélemény-kutatást, az embereket a gazdasági helyzetrõl kérdezték. A 25 tagállam válaszadói leginkább a munkanélküliség miatt aggódnak: a válaszadók negyven százalék jelölte meg ezt, mint aggodalma fõ tárgyát. Közel ennyen (39 százalék) fejezték ki aggodalmukat országuk általános gazdasági helyzete miatt. A 2005 tavaszán végzett, elõzõ Eurobarometer felmérés óta nem változott lényegesen az emberek 8
után az Isten megszánja az elkeseredettet. Így van: „nem kísért meg erõtökön felül”. Nem mondom, hogy jó szakasz ez az ember életében, amikor valamirõl tudja, hogy tilos, és ehhez tartja magát, pedig esetleg egzisztenciális bizonytalansággal jár együtt. Szenved, nyög, szuszorog. De ha kitart ebben, ha ragaszkodik a felismert tiltáshoz – megmarad ebben a hûségben –, akkor valami gazdagodás történik. Elõbbre lép az ember. Ha nem veszi be a cselt, amely úton-útfélen fenyegeti, akkor valami… megköt az emberben, valami, amirõl tudja, hogy szükséges. Az életrevalóság fontos, de ennél sokkal fontosabb az örökéletre-valóság… (folytatjuk) Forrás: gondola
véleménye arról, hogy miként alakulhat országuk gazdasági helyzete a következõ 12 hónap folyamán. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy a gazdaság miatti nyugtalanság meglehetõsen eltérõ az egyes országokban. A 15 régi tagállamban az aggodalom mértéke az írországi 4 százaléktól a németországi 43 százalékig terjed. A sorrend a magyar adatok szerint is hasonlóan alakul, bár - az adott ország gazdasági helyzetének alakulásától eltekintve - valamivel kevésbé vagyunk optimisták, mint az európai átlag. A leginkább pozitív várakozások a válaszadó életét általában, illetve a megkérdezettek háztartásának anyagi helyzetét övezik, igaz, itt is elmaradunk némileg az összeurópai átlagtól. Kedvezõtlenebbül alakul azonban a munkavállalói helyzet megítélése: a magyar megkérdezettek 12 százaléka vár javulást - az európai átlag ezzel szemben 22 százalék. Huszonhárom százalék a helyzet rosszabbodását várja - az európai átlag csak kilenc százalék. Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok - különösen a 30 év alattiak, valamint elsõsorban a budapesten élõk pozitívabban ítélik meg helyzetüket, míg az idõsebb generációk borúlátóbbak. Ez elsõsorban a válaszadók általános életét, a háztartások anyagi helyzetét, valamint a saját munkavállalói helyzetet firtató kérdések esetén élesedik ki. Az országukra jelenleg váró két legfontosabb problémát firtató kérdésre az európai válaszadók mintegy fele (44 százalék) a munkanélküliséget jelölte meg vezetõ problémának. Különösen magas ez az arány az új tagországokban, ahol tíz polgárból mintegy hat (57 százalék) fejezte ki aggodalmát. Ennek ellenére azt is látni kell, hogy 2003 óta elõször csökkent azon EU állampolgárok száma, akik a munkanélküliséget tekintik egyik fõ gondnak. A második legnagyobb probléma (a válaszadók 26 százaléka szerint) a gazdaság jelenlegi állapota. A bûnözés került a harmadik helyre a problémák területén. A két legfontosabb problémát illetõen a magyarok a többi európai országhoz hasonlóan vélekednek. Igaz, az arányok tekintetében megelõzzük Európát, mivel itthon 50 százalék a munkanélküliséget, 34 százalék pedig a gazdasági helyzetet tekinti a legnagyobb gondnak jelenleg. A harmadik legnagyobb probléma (30 százalék) az egészségügyi ellátó rendszer, ami az európai átlag szerint a negyedik helyre szorult, de fele ilyen magas aránnyal. Csak a Top 3 után következik az infláció (20 százalék), valamint a bûnözés (19 százalék) és a nyugdíjak (14 százalék). Nem meglepõ, hogy az adatok jelentõs szórást mutatnak a korcsoportok tekintetében. Míg például az egészségügyi ellátórendszert minden korosztály hasonló arányban tartotta problémásnak, az idõsebbek (60 év felett) érzékenyebben reagáltak a bûnõzésre és jó ha figyelünk
a nyugdíjakra. A 40-59 év közötti korosztály a munkanélküliséget jelölte meg kiemelkedõ arányban, mint problémát. Érdekes módon az infláció kérdésével leginkább a fiatalok, fõként a 29 év alattiak foglalkoztak nagyobb arányban. [origo]
*** JOG ÉS IGAZSÁGOSSÁG PÁRTJA: AZ UNIÓS ALKOTMÁNY HALOTT A kormányon lévõ lengyel Jog és Igazságosság pártja szerint az Unió soros elnökségét ellátó Bécs csupán „az idejét vesztegeti“ a „halott“ uniós alkotmány feltámasztására tett kísérleteivel; ehelyett olyan kérdésekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie, mint például a különbözõ szolgáltatásokkal kapcsolatos direktívatervezetek. „Az [uniós] mindenkinek el kell fogadnia. Franciaország és Hollandia döntése viszont lezárta ezt az ügyet.“ - nyilatkozta az EUobservernek január 16-án, hétfõn Adam Bielan, a Jog és Igazságosság pártjának szóvivõje. Artur Zawisza, a politikai csoport egyik fajsúlyos tagja emellett arra is utalt, hogy a Jog és Igazságosság azért nem adott ki hivatalos nyilatkozatot ezen üggyel kapcsolatban, mivel „valódi problémák foglalkoztatják, nem olyan vitatémák, amiknek semmilyen gyakorlati esélye nincs a megvalósulásra“. Kettejük kijelentései azt követõen láttak napvilágot, hogy a soros osztrák uniós elnökség több alkalommal is kinyilvánította: az EU alaptörvény-tervezet annak ellenére nem halott, hogy tavaly nyár elején Franciaország és Hollandia is népszavazáson utasította el. Németország, Portugália és Szlovénia egyetért Bécs pozitív hozzáállásával, míg Jacques Chirac francia köztársasági elnök szerint az alkotmánytervezetbõl egyes elemeket ki kellene választani és csupán ezeket kell megpróbálni életbe léptetni. Hollandia viszont ellenzi e kérdés újra történõ felvetését, míg a dokumentumot már parlamentje által ratifikált Spanyolország ahhoz ragaszkodik, hogy ne eszközöljenek semmilyen változást az alaptörvény szövegében. EGY EGYSZERÛ ELME ÁLMAI Bielan szerint Ausztriának „nem kellene egy idejétmúlt dokumentumra vesztegetnie az idejét, hanem egy új megalkotására kellene koncentrálnia“. Chirac elképzeléseit pedig „egy egyszerû elme álmainak“ nevezte. Azt is kifejtette, hogy a lengyel vezetést sokkal inkább érdeklik Németország és Franciaország szolgáltatási direktívákkal és az energiaellátással kapcsolatos elképzelései, mint az, hogy mit gondolnak az uniós alkotmányról. A Jog és Igazságosság pártja egyébként azon a véleményen van, hogy az Európai Unió sokkal jobban járna egy teljesen új alkotmány-tervezettel, azonban azt is tudja, hogy évekbe telne egy újabb változatot elkészíteni. Bielan azt is kifejtette azonban, hogy ha mégis sor kerülne egy új alkotmányozásra, akkor azt kormányközi konferenciák révén kellene elvégezni, nem pedig a tagállamok szakértõinek konventjén, mint a tavaly megfeneklett alaptörvény esetében történt. A folyamatnak a lengyel politikus szerint friss közvélemény-kutatásokkal kellene kezdõdnie, hogy azok eredményeinek ismeretében próbálják meg a választók és az európai politika elit közötti szakadékot áthidalni. Bielek ugyanis meg van gyõzõdve arról, hogy ez volt az oka a tavalyi két elutasító eredményû népszavazásnak. Emellett Zawisza arra figyelmeztetett, hogy Varsó határozottan el fog utasítani minden olyan kísérletet, amely a tagállamok nizzai szerzõdésben megállapított szavazati súlyának megváltoztatására irányul. A nizzai megállapodás ugyanis nagyobb szavazati erõt biztosított Lengyelországnak, mint az uniós alkotmány, amely e téren szigorúbban ragaszkodott az egyes tagállamok népességének számához. Andrew Rettman EUobserver
A Legfelsõbb Biróság (!!!!!) Legf. Bir. Bfv. I. 591/2004. számú végzésével az alábbiakat állapitotta meg: „Végszükség miatt nem büntethetõ és a rongálás miatt emelt vád alóli felmentése indokolt annak a terheltnek, aki - daganatos megbetegedése miatti rosszullétével sürgõsségi orvosi ellátás érdekében - saját személygépkocsijával szállitja édesanyját kórázba, majd az 500,- Ft - objektiv lehetõségek hiányában ki nem egyenlithetõ - belépési dij ki nem fizetése miatt, az elõtte emelt, belépését akadályozó sorompót áttöri és ezáltal 16.000,- Ft kárt okoz. (Btk. 30. §. (1) bek., 22.§. (1) bek. g.) pont, 324.§.)” Eme jogeset megjelent a Birósági Határozatok Tárának 2006. évi 1. számában, a 15. oldalon. Mit jelent ez magyarul? Hazánk valamelyik városi ügyészsége, Sz.H. terhelt ellen rongálás vétségének alapos gyanúja miatt emelt vádat, mert rákos betegségben szenvedõ édesanyját, annak elviselhetetlen fájdalmai és életmentõ beavatkozás szükségessége miatt gépkocsijába tette és elrobogott a K.M. Megyei Kórházba, de a fõbejáratot lezáró sorompót a portás többszöri kérése ellenére sem nyitotta ki, mert nem tudta kifizetni az 500,- Ft-os behajtási dijat. A vádlott, a rendésszel folytatott néhány mp-nyi vitát követõen (merthogy egyetlen fillér sem volt nála, ugyanis ÉLETET AKART MENTENI) gépkocsijával áttörte a sorompót és a kórház megfelelõ osztályára hajtott. Szóval! Ez kérem a mai Magyarországon bünügy! Bünügy volt, mert a bünüldözõ szervek, igy a rendõrség, ügyészség, biróság BÛNÜGYET csinált belõle. Ez a szerencsétlen Sz.H. 2002. május 20-ától talán napjainkig büntetõeljárás hatálya alatt állt a fenti cselekmény miatt. Egy egész államapparátus jött lendületbe, kihallgatta, megvádolta, legépelte, fénymásolta, ujjlenyomatot vett, bünügyi szakértõt rendelt ki, vádat emelt, iktatták, tárgyalásra kitüzött, tanukat hallgatott meg .... fellebbezett súlyositásért, ügyvédet fizettek, bünügyi költség merült fel ....stb. stb. Becslésem szerint ez a hallatlan krimi az adófizetõknek lehet, hogy akár 1 millió Ft-jába is került! Arra egyáltalán nem térek ki, mit érezhetett Sz. H., akinek az édesanyja haldoklott, az eljárás során meghalt és aki édesnyjának kétségbeesett életmentési kisérletéért ezt kapja a magyar államtól. Mert a magyar államnak ilyenkor kérem, életveszély miatti sorompó áttöréskor büntetõ igénye keletkezik! (Sz.H. persze kifizette a sorompó javitási költségét.) Ajvé, juhhhhhhhhhhé! Végül a Legfelsõbb Biróságnak kellett a birák és ügyészek fejében rendet tenni, hogy ez kérem NEM BÜNÜGY, mert megállapítható a Btk-ban rögzitett büntethetõséget kizáró egyik ok, vagyis a végszükség!!! De gyurcsány(i) kérem nem bünügy! gyurcsány(i)val semmi baj nincsen, jogi hibák vannak! Apró jogi hibák! Minimális, huncut kis jogi hibák! Ez igy nem maradhat! Egész egyszerûen ez igy nem maradhat! 2006 a VÁLASZTÁS éve! Forrás: http://valasztok.lapja.hu
NYUGATI MINTA Érdekes, hogy az önnön tehetetlenségével, bürokráciájával bajlódó Európai Parlament hogy felélénkült, miután a dühös belga, francia és görög dokkmunkások egy kissé betördelték az ablakait. Mintha az érdekérvényesítés direkt módszerei célravezetõbbek lennének az udvarias petícióknál: a kikötõk liberalizálásának tervét máris ejtették. Forrás: Ludwig Emil – Magyar Nemzet, 2006. január 19.
Fordította: Császár
jó ha figyelünk
9
Tisztelt Olvasók! Az alábbiakban közölt internetes levélváltás nem éppen az optimizmus mintaképe, mindazonáltal nem azért adom közre a lapban, hogy mindenki elkenõdjön, mint a vajas kenyér. Itt szeretném kijelenteni, hogy az alábbiakban leírtak nem az egyszemélyes szerkesztõbizottság véleményét tartalmazzák, mindazonáltal helyt adva a szólás- és véleménynyilvánításnak az Alkotmányban biztosított jogának, közöljük le a szöveget A szerkesztõ
Az ENSZ világméretû felmérést indított, amelyben a következõ kérdés szerepelt: Kérem, mondja el õszintén a véleményét arról, családtervezéssel meg lehetne-e oldani az élelmiszerhiányt a világon? A felmérés nagy kudarccal végzõdött, mert: – Afrikában nem tudták, mit jelent az „élelmiszer“, – Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az „õszintén“, – Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a „hiány“, – Kínában nem tudták, mit jelent a „vélemény“, – Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a „megoldás“, – Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a „kérem“, – az USÁ-ban nem tudták, mit jelent „a világ“, – a szegények nem tudták, mi a „tervezés“, – a gazdagok nem tudták, mi a „család“, a családtervezés szóösszetételrõl pedig a legellentétesebb dolgokra asszociáltak ugyan, de mindenképp elborította az agyakat a vallási, nemzeti, gazdasági, politikai, katonai, magzatvédõ, liberális, szociális, szextiltó, pornóüzleti, patriarchális stb. stb. felháborodás. Úgy látszik, ez az emberi agy végzetes hibája, emiatt fog ez a faj evolúciós zsákutcának bizonyulni. Legelsosorban ebben kell megváltoznia szívünknek és gondolkodásunknak http://bocs.hu
Kedves Mimi! Biztosan buta vagyok, de én ezt nem értem. Nem az a baj, hogy mohók, önzok, kapzsik,
hatalomvágyók, kényelemszeretõk és igazságtalanok vagyunk, hanem az, hogy sokan vagyunk? A „Kis Zinger“ (Kissinger), a „Ladánybene centerhalfja“ is ezt mondta. Akkor ölni kell. Éljen Bush, és a terror elleni megelõzõ atomcsapás. Meg a Gyurcsányi mezõgazdasági, jóléti és egészségpolitikája. Ez hatékonyabb, mint a stratégiai atomfegyverek: évente egy 80 ezres várost töröl le Magyarország térképérõl. És sokkal olcsóbban. Gondolom, a globális környezeti problémák megoldása céljából. Mert az emberi környezetet az ember szennyezi. A létével és a tevékenységével. Évekkel ezelõtt láttam egy plakátot, amelyen a következõ szöveg volt: „Azt mondod, hogy rossz a világ? Tedd jobbá! Kezdd magaddal, és máris jobb lett a világ egy kicsivel!“ Én ennek mintájára a következõt mondom: „Azt mondod, hogy sokan vagyunk? Tégy ellene! Kezdd magaddal, és máris eggyel kevesebben lettünk!“ Imádom az olyan környezetvédõket, akik klímás autón járnak, télen 24 fok van a szobájukban, mert ingújjban és alsógatyában kényelmesebb, mint melegítõben, szónokolnak az atomerõmûvek ellen, de klímaberendezés van a lakásukban, amelyet nyáron 20 fokra állítanak be. Agyi alaphiba? Ajánlok egy jelszót: „Arccal a túlnépesedés ellen! - Az amerikai laboratóriumokban kifejlesztett, legkorszerûbb madárinfluenzával elõre!“ Tudod, miért tartanak népszámlálást? Mert ha emberszámlálást tartanának, kiderülne, hogy ezen a földön alig van ember. Még ide írom Fekete Gyula három aforizmáját:
– A nép az igazságra fogékony, a tömeg a hazudozásra. – A lakosság a mai napnak él, a nemzet a jövõnek. – Végtére az gyõz, aki gyõzni fogó utódokat nevel. Úgy néz ki, hogy a románok, meg a szerbek, meg a szlovákok! „S a sírt, hol nemzet süllyedt el, Népek veszik körül, S az embermilliók Röhögnek veszettül: Gyõztünk, gyõztünk, gyõztünk! A földben rohadnak már a rohadt magyarok.!“ Ez a magyar jövõ! Éljen a négypárti kormányzás és a politikai váltógazdaság! Gyurcsánnyal és Orbánnal elõre! Szüntessük meg a magyar állampolgárságot! Legyünk európai polgárok, vagy világpolgárok! Világpolgárságot minden magyarnak! (Kötelezõ angol nyelvhasználattal!) A nagy és legyõzhetetlen USrael vezetésével elõre a globalizmus teljes és maradéktalan felépítéséért! Izra-heil!!! Vesszenek az arab terroristák! A zsidó és amerikai terrorisák meg sokáig éljenek! Mert õk készítik elõ a zsidó messiás útjait, és egyengetik ösvényeit! Akinek a keze goyok (palesztinok, magyarok?) hulláival lesz tele, és akinek a köpenye goyok (palesztinok, magyarok?) vérétõl lesz piros. Szeretettel, Misi Forrás: Csöröge, olykor Röcsöge
MAGYARORSZÁG AZ SZDSZ–MSZP-KOALÍCIÓVAL SZÉLSEBESEN TART A SZAKADÉK FELÉ
Az SZDSZ-t vezérlõ akarat – az állam vagyonának elherdálása – Gyurcsány Ferenc személyében kormánypolitikai szintre emelkedett. Az eladósodó magyar társadalomnak a fölösleges privatizációt a törpepárt magyarázza el, amely szerint azért kell az állami vagyont gyakorlatilag a nullára csökkenteni, mert az állam rossz tulajdonos. Az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor ezt olyan minõségében hangoztatja, hogy pártjának minden lehetõség rendelkezésére áll az állam vagyonával rosszul gazdálkodó szervezetek vezetõit felelõsségre vonni. Kuncze szájából azonban azért is különös ez a liberális gazdaságpolitikai dogma, mert õ egyszer már volt bûnüldözésért felelõs miniszter Magyarországon. S ha ehhez a párt egyik szlogenjét – „Jöjjön el az én országom!” –, illetve Kóka János SZDSZ-es miniszter szemléletét tükrözõ kijelentését is hozzátesszük – „Cégvezetõ vagyok, cégem a Magyar Köztársaság” –, akkor válik igazán érthetõvé, hogy Magyarország az SZDSZ–MSZP-koalícióval szélsebesen tart a szakadék felé. Forrás: Magyar Nemzet, 2006. január 23.
10
jó ha figyelünk
– Vajon hol élnek a vörös kapitalisták? - kérdezgeti egy hete Frei Tamás a TV2 ajánlóiban. Elsõre, fél füllel elkapva a mondatot, rohan az ember a tévéhez: mi a fene, csak nem hazánkba érkezett Frei Tamás, hogy bulldogként vesse magát a Nomentana-ügyre? De nem, Frei Kínáról mesél. A bunkó magyar innen tudhatja meg, hogy Kínában rengeteg a gazdag ember, van mágnesvasút, sõt kereskedelmi tévé is létezik. A bunkó magyar ugyanis - Frei szerint - eddig úgy gondolta, hogy Kínában szegény, kicsi, szürke Mao-öltönyös emberkék élnek, ezeket a tapasztalatait pedig a bunkó magyar konkrétan a józsefvárosi kínai piacon szerezte. Ebben az egyben Frei Tamás biztos: a mûsorban legalább hatszor emlegetik a józsefvárosi kínai piacot, mint a magyar Kína-kép origóját. miért tesz úgy Frei Tamás, mintha õ fedezte volna fel Kínát? Na de nem biztos, hogy Frei téved. Lehet, hogy van itt két-három-ötmillió ember, akinek eddig elkerülték a figyelmét a Kína felemelkedésérõl szóló hírek, és azt se vették még észre, hogy ha valami háromnál több alkatrészbõl áll, az made in China. Most Frei felnyitja a szemüket: Mao meghalt, Sanghajban hatvanhat pláza van, egyesek Ferrarival járnak, gyémántos órákat árulnak, parancsoljon a kedves nézõ elkáprázni. Vannak Kínában gazdagok. Ambivalens mûsor a Dosszié. A tanulatlan paraszt, aki minden egyes kínait tanulatlan parasztnak vél, soha sehol nem tanul ennyit Kínáról életében. Mindenki más viszont értetlenül mered a képernyõre: miért tesz úgy Frei Tamás, mintha õ fedezte volna fel Kínát? Miért hiszi, hogy szerintem Kína egy óriási józsefvárosi piac, amelyet ceruzaelemmel mûködõ
jó ha figyelünk
kis mûanyag robotok laknak? Hát nyilván azért, mert kizárólag olyan nézõt képzel el magának, aki erre rászorul. Továbbá feltételezi errõl a tök tudatlan nézõrõl, hogy alapvetõen érdekli Kína, csak az elmúlt tizenöt évben nem volt érkezése rácsodálkozni. Mindezek ellenére megvillannak érdekes összefüggések, információk, amiket értékelhetne a nem síkhülye nézõ is. Ott bujkál a riadt arcú mûsorvezetõ kislány, a kínai hoffereszter arcán és kitérõ válaszaiban, hogy egy diktatúra alattvalójának lenni mégis más fíling. Viszont a nem síkhülye nézõ addigra már felhúzta magát; fejét fogva rohangál a tévé elõtt, és megfogadja, hogy istenbizony odafigyel Kínára, sõt megtanul kínaiul, csak ezt ne kelljen még egyszer elszenvednie. Ilyen lehet párttagnak lenni: rettenetes sok hülyeséget lenyel az ember egy-két szép pillanatért. Hát csak nem megettél egy egzotikus viccescigit, Tamás? De minden célcsoportot, legyen akár szájtáti hülye vagy HVG-olvasó öltönyös-okos, ha-
lálra idegel eddigre Frei minden eddiginél kíméletlenebbül alkalmazott találmánya. A heherészeti narráció. A riporter minden mondatában kétszer elneveti magát. Másfél mihilihiárd. Kohonzuhulátus. Ehemberi johogok. Hát csak nem megettél egy egzotikus viccescigit, Tamás? Vagy netán egy kéthetes röhögõgörccsel esett egybe a forgatás? Vagy talán ahannyira ahabszurd ez az egész, hogy röhögés nélkül már elõ sem lehet adni? Gyanítom, hogy az utóbbi volna az üzenete ennek a retorikai eszköznek: egymillió dollármilliomos, kedves nézõim, hát ez akkora sok pénz, hogy az nekünk már vicc; cenzúra, drága nézõk, hát ilyen kis elmaradott hülyék ezek, nevetséges. Ez a vihorászás ráadásul az utómunkák során kerül a szalagra, így aztán végtelenül mesterkélt, és még csak halványan sem kelti azt a benyomást, hogy a riporter most valóban, spontán megdöbbent. Hogy miért fölösleges ez a diszkócicás modorosság, azt remekül mutatta be a Dosszié végére biggyesztett felvétel. Frei korábbi, jemeni tudósítása ellen tiltakozott a jemeni konzul. A sértett diplomata a jemeni elnök aranykeretes arcképe alatt, a jemeni zászlóval az asztalán, papírból olvassa fel arabul, hogy mennyi Jemen lakossága és területe, valamint hogy ez igenis egy szabad, finom, csudajó demokrácia, ahol még vannak hibák, de nem kellene õket túlhangsúlyozni, mert akkor aranykeretes elnök úr megharagszik. Csak az egyenruha hiányzik, Jaruzelski tábornok megnyalja húsos ujjait. Nem kell ehhez szmájli meg mûröhögés. Majd én azt tudom, mikor csodálkozzak vagy röhögjek, és mikor örüljek legalább annak, hogy nálunk már nem ez az infotainment, hanem Frei Tamás. Tóta W. Árpád – Index
11
A Hit Gyülekezet vezetõje kiprédikálta az SZDSZ énországát Blaszfémiának nevezte Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezetõje az SZDSZ Miatyánkból kölcsönzött kampányszlogenjét, a „Jöjjön el az én országom!“-at. A pünkösdista szerint hatezer éve nyögjük már a bûnös emberek énországát, és éppen ezért kell Isten országának eljövetelére várni. Prédikációjában tiltakozott Németh Sándor, a Hit Gyülekezétenek vezetõ pásztora az SZDSZ kampányszlogenje, a „Jöjjön el az én országom!“ ellen, mert az elsõ számú keresztény imából vett parafrázis a pünkösdista egyház vezetõje szerint sérti a zsidó-keresztény vallású embereket. „Ha eljön Istennek az országa, akkor új világkorszak is eljön. Természetesen, amikor új Isten országáról beszélünk, nem az én országomról beszélünk, mint ahogy egy plakáton látni a városban“ fogalmazott Németh Sándor a Hit Gyülekezetének január 8-ai rendezvényén, a Vidám Vasárnapon. A prédikátor az SZDSZ nevének említése nélkül híveinek azt taglalta, hogy az én-t nem szabad összekeverni a te-vel, ugyanis utóbbi az Istenre utal. Németh szerint az emberiség 6000 éve ki van téve az emberek „énországának“, ezért alakultak ki önzõ, diktatórikus világkorszakok, háborúk és népirtások. „De továbbra is azt mondjuk, jöjjön el a te országod, mert a bûnös emberek országából, diktatúrákból, perverz embereknek az országából bõségesen volt részünk. Ezért kell imádkozunk továbbra is, és ez az aktuális ima, hogy a te országod jöjjön el!“ - mondta Németh, szavait taps kísérte az egyház budapesti csarnokában ülõ hívek részérõl. A KDNP és a Jobbik tiltakozott Az SZDSZ-kampány fõ szlogenjévé tett, a liberálisok individuumpártiságát kihangsúlyozó Miatyánk-parafrázis ellen nyilvánosan csak a legkonzervatívabb keresztény pártok szólaltak fel. A Fidesszel szövetséget kötõ kereszténydemokrata Semjén Zsolt pártelnök legutóbb a Fidesz évindító rendezvényen - közvetlenül azután, hogy elítélte a melegházasságot - nevezte istenkáromlásnak az SZDSZ szlogenjét. Az ultraradikális, a választásokon a MIÉP-pel együttmûködõ Jobbik tiltakozó akciót szervezett, az SZDSZ Moszkva téri plakátjára Krisztus arcképét ragasztották tiltakozásul. A kritikák ellenére az SZDSZ nem hagyott fel a kampánnyal. Az Index információi szerint a liberális párt újabb szokatlan kampányklippel áll elõ, amiben Kuncze Gábor pártelnök kérdésekre válaszol, de a képen csak egy hazugságvizsgáló mûszer kijelzõjét lehet majd látni. Forrás: Spirk József, Tamás Bence Gáspár – Index
RENDÕRATTAK, HORTHY-KORSZAK
A Magyar Suzuki Rt. nem engedélyezi munkásainak szakszervezet alapítását a gyár kapuin belül, s a marketing-igazgató nyíltan be is jelenti, hogy „a kerítésen belül a gyár vezetése nem tartja kívánatosnak a szakszervezet jelenlétét“. Az esztergomi rendõrség a gyárkapukon kívül igazoltatja a szakszervezet szervezõit, s leveteti velük (igaz, csak egy idõre) a „Törvényességet a Suzuki Rt.-nél!“ feliratot. Rendõrattakra, ahogy azt a Horthy-korszakról tanultuk az iskolában, egyelõre még nem került sor. Forrás: Hegyi Gyula – Népszabadság
12
jó ha figyelünk
Hirdetik a szocialisták országszerte (óriásplakátokon) szelektíven kiválasztott, „megcsináltnak“ (Sic!) vélt tetteiket, elismerést és/vagy dicséretet várva a „feledékeny“ polgároktól. A következõkben (a teljességre való törekvés igénye nélkül) emlékeztetni kívánom a plakátkészítõ brigádot és a plakátot olvasókat, néhány kimaradt „apróságra“, legújabb kori történelmünk lapjai tallózgatása során fellelt anyagok felhasználásával. MEGCSINÁLTÁK! 1) Rákosi Mátyás vezetésével megszervezték az ún. „zöldcédulás“ választási csalásokat 1947-ben, és a Magyar Kommunista Pártot „tuszkolták“ be az elsõ helyre. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 2) Péter Gábor (rendõr altábornaggyá avanzsált szabósegéd) vezetésével létrehozták az Államvédelmi Hatóságot. Kádár János belügyminiszter kijelentette, hogy az ÁVH-sok „új ruhában verjék a kulákokat, mert az is az agitáció jól bevált eszköze“... (Sic!). IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 3) A Budapesti Népbíróság különtanácsa 1949. február 8-án Mindszenty József esztergomi érseket életfogytig tartó fegyházra ítélte. Rajk László külügyminiszter nyilatkozatban ítélte el a Mindszenty-ügy miatt kirobbant „világméretû rágalomhadjáratot“. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 4) Az ÁVH-kémkedés miatt õrizetbe vette Rajk Lászlót és 19 társát. Kádár János Rajk lakásán segítette az ÁVH- sok munkáját. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 5) A Népbíróság 1949. szeptember 24-én halálra ítélte Rajk Lászlót, Szõnyi Tibort és Szalai Andrást, az ítéletet október 15-én végrehajtották. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 6) Letartóztatták Kádár Jánost, Kállai Gyulát, Losonczy Gézát, Donáth Ferencet és Újhelyi Szilárdot (1951. május 14-én) népellenes tetteikért. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 7) Megjelent a Belügyminisztérium közleménye „a volt kizsákmánylók“(Sic!) Budapestrõl való kitelepítésérõl 1951. június 17-én. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 8) Megnyitották a III. Magyar Képzõmû-
vészeti Kiállítást (1952. december 19-én) Rákosi Mátyás alakja és tetteinek megörökítése bemutatására. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 9) Az Országgyûlés 1953. március 8-án törvényben örökítette meg az elhunyt Sztálin generalisszimusz „halhatatlan emlékét“. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 10) Az MDP központi bizottsága kizárta Nagy Imrét a párt soraiból 1955. december 3-án. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 11) Az MDP központi vezetõsége 1956. július 18-án felmentette Rákosi Mátyást elsõ titkári pozíciójából, kinevezte Gerõ Ernõt elsõ titkárrá, Kádár Jánost és Marosán Györgyöt pedig beválasztotta a politikai bizottságba. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 12) A magyar kormány és az MDP központi vezetõsége ellenforradalomnak nyilvánította az 1956. október 23-án kitört forradalmat, és az országban állomásozó szovjet csapatok segítségét kérte a rend helyreállítására. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 13) Nagy Imrét 1956. október 24-én a minisztertanács elnökévé választotta meg az Elnöki Tanács. Kádár János váltotta fel Gerõ Ernõt, az MDP elsõ titkári székében. Kádár tagja lett Apró Antal, Münnich Ferenc és mások társaságában a Nagy Imre-féle kormánynak, támogatta Nagy Imrének bel-és külpolitikai törekvéseit. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 14) Kádár János 1956. november elsején elárulta miniszterelnökét, kormányát és hazáját, átszökött a szovjetek budapesti nagykövetségére, ahonnan kijuttatták Moszkvába, és Hruscsov támogatásával megalakította a Forradalmi Munkás Paraszt (báb)
Jelen és jövõ. Elõttem az utódom? jó ha figyelünk
Kormányt, majd Apró Antal társaságában, harckocsiban tért vissza Budapestre, hogy végignézze a város szétlövését, és hozzákezdjen a megtorlás végrehajtásához. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 15) Kádár és bandája szovjet katonákkal, pufajkásokkal, munkásõrökkel, sortüzekkel, akasztásokkal, börtönökkel, hazugsággal, ígérgetéssel „konszolidálta“ az országot. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 16) Az ún. Kádár-érában, mérhetetlen nagy külföldi kölcsönök felvételével biztosították a „legvidámabb barakknak“ titulált országunk polgárainak „langyos jólétét“. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 17) Folyamatosan átkozták az imperialistákat és NATO-t, dicsérték a szocialista tábort, a Varsói Szerzõdést, a KGST-t és a tervgazdaságot, meghamisították a termelési mutatókat. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 18) Gazdasági és erkölcsi csõdbe vitték az országot. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 19) A rendszerváltozást követõen az MSZMP felvette az MSZP nevet és birtokba vette elõdpártja minden vagyonát! IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 20) Az egykori MSZMP-s fõguruk elsöprõ többsége nyugatimádó, a piacgazdaság elkötelezett híve és NATO-barát lett. Két kézzel kapaszkodnak a nyugati cégekhez, a „mûködõ“ nyugati tõkéhez, sutba dobván Marx Tõkéjét és Lenin összes mûveit! IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 21) Miniszterelnököt „csináltak“ Kádár két legközvetlenebb munkatársából, egykori pufajkásból és D-tisztbõl, országgyûlési képviselõket hajdani MSZMP-s KB és PB tagokból. IGEN! MEGCSINÁLTÁK! 22) Foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz, mindent megígérnek, amit közel fél évszázados egyeduralkodásuk alatt képtelenek voltak „MEGCSINÁLNI“! Most pedig a régi (számukra bevált) módszerekkel és eszközökkel: hitegetéssel, csalással, megfélemlítéssel, külföldi kölcsönökkel, demagóg szövegekkel és plakátokkal próbálják hatalmukat és vagyonukat megtartani. Szocialista milliomosok és milliárdosok nyújtogatják kezüket a kisnyugdíjasok szavazataiért, a munkanélküliek megértéséért, a pártfegyelemre szoktatottak szimpátiájáért. IGEN! IGEN! IGEN! MEGCSINÁLTÁK! MEGCSINÁLTÁK! MEGCSINÁLTÁK! És a jövõben is mindent „MEGCSINÁLNAK“,- FELTÉVE HA HAGYJUK! (Prof. Dr. Bokor Imre)
13
– avagy A Magyar abszurditás csúcsa – Az alábbi hírt 2006. január 23-án 15 óra 42 perckor olvastam az Index, internetes hírportál honlapján: Megint kapható a Videoton tévé Mintegy tízévi szünet után ismét lehet Videoton tévét kapni az üzletekben. Ezeket a készülékeket ugyan nem Magyarországon, hanem egy távol-keleti üzemben gyártják, ám a Videoton szerint az általa nyújtott szervizháttér is elég ahhoz, hogy a vevõk elégedettek legyenek a márkanévvel, írta a Napi Gazdaság. A Napi Gazdaság információi szerint Videoton márkanéven új, a Távol-Keleten gyártott televíziókat dobott nemrég piacra a HQ Electronic Hungary Kft. A készülékeket jelenleg csak az Euronics üzletlánc boltjaiban lehet megvásárolni. Sinkó Ottó, a Videoton Holding Rt. vezérigazgatója a gazdasági lapnak elmondta: stratégiai együttmûködés keretében a Videoton márkanév használatát valóban átengedték a HQ Electronicnak, ugyanakkor a tévék szervizhátterét a Videoton biztosítja. Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ televíziókról van szó, az általuk biztosított szervizháttér pedig garancia arra, hogy a vevõk maradéktalanul elégedettek legyenek a Videoton márkanéven vásárolt készülékekkel, tette Egy rég nem látott embléma hozzá Sinkó. A tévék szervizelését a Videoton Szerviz Kft. végzi. A Videoton - egy korábban kötött megállapodás szerint - csak nagyképernyõs, modern technológiával készülõ, nem katódsugárcsöves televíziókat gyárt a Sagem cég számára. A társaság, amely még a 90-es években megszüntette az önálló televíziógyártást, jelenleg már csak úgynevezett szerzõdéses gyártó. A cégnyilvántartási adatok szerint egyébként a HQ Electronicot tavaly szeptember végén alapították, a 3 millió forint jegyzett tõkéjû cég Komjátszeghy Csaba többségi és Tóth Cecília kisebbségi tulajdonában van. A társaság fõtevékenységeként elektromos háztartási cikkek nagykereskedelmét jelölte meg. Forrás: Napi Gazdaság
Ennyi a hír. Komolyan mondom, nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Annak idején a ruszkiknál hallottuk azt a hírt, hogy újra elkezdték gyártani az egyszer már megszüntetett ikerlámpás kocka Ladákat, mer’ hogy olyan népszerûségnek örvendtek odahaza a szibériai autóvezetõk körében. Tetszik érteni? Az egyszer már megszüntetett, az egyszer már elavult típust újra gyártani kezdik, mer a népnek nosztalgiázni támad kedve. Vagy talán az igénytelenség ütötte fel a fejét ismét? Ó igen, valószínûleg ez történt. Ahogyan az oroszok, mi sem tudunk váltani. Régirõl valami újra. Cipeljük magunkkal a múltunkat. De vajon még meddig? „Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ televíziókról van szó” – hívom fel ismételten a tisztelt Olvasó figyelmét erre a mondatra. Tetszik érteni? „Jó minõségû, ám régebbi technológiával készülõ”. Megint kiskorúnak, megint hülyének néznek minket. Megint mások levetett ócskaságaival akarják kiszúrni a szemünket. Megint másodrendûeknek lettünk elkönyvelve. Én elhiszem, hogy a portéka, amit kínálnak, jó minõségû, egészen biztosan jó áron is kerül majd forgalomba, és hát a VIDEOTON ugye mégis – igaz, most már csak félig-meddig – a „mi kutyánk kölyke”, ha lehet egy tévékészülékre ilyen õrületes képzavart használni, de tessék 14
mondani, miért megint mi kapjuk a „régebbi technológiával készülõ”-t? Mikor kapunk végre mi is modern, a mai kor mûszaki követelményeinek minden tekintetben megfelelõ tévékészüléket? És politikusokat? (A megfelelõ rész egyénileg aláhúzandó!) Mindenbõl az éppen kifutottat, az eggyel éppen alacsonyabb színvonalút, nehogy véletlenül is azonos feltételekkel, körülményekkel dolgozhassunk, létezhessünk, szórakozhassunk, kultúrálódhassunk. Persze, most a tisztelt Olvasó azt mondja magának, hogy egészen biztosan velem van a baj, túl spirázom a dolgot, felfújom az egészet, ügyet csinálok olyanból, amibõl nem kellene. Valahol biztosan igaza van annak, aki ezt gondolja, de én akkor sem tudok emellett szó nélkül elmenni. Mi történt? Mi már (vagy talán még?) fogyasztónak sem vagyunk elég jók? Csak a másodosztályú árut kínálják fel számunkra megvételre? Mindenesetre jelzésértékû a dolog. Javaslom mindenkinek, gondolkodjon el rajta. És van itt még valami, amin érdemes lenne elgondolkodni! 14. havi nyugdíj? Stabil gazdaság, új munkahelyek teremtése? Ugyan kérem! Ezeknek? Ezekkel? Amikor már a hazai márkának számító tévékészüléket is tá-
vol-keleti üzemekben gyártatjuk? Hát hol itt a nemzeti önérzet? De, minek is foglalkozom én ilyen témákkal? Megfeledkeztem arról, hogy az olyanoknak, akik visszasírják az ikerlámpás „kocka Ladát”, meg a Videoton Tévét, halványlila segédfogalmuk sincs arról, hogy mi fán terem a nemzeti önérzet. Õk azok, akiket Kozirev Iván csepeli öntõmunkással, öntudatos MSZP-szavazóval együtt csak az érdekel, hogy a bevásárlóközpontban megtöltsék kocsijukat, majd az immáron örömszerzõ tevékenységgé avanzsált „shoppingolást” letudva, szállítsák a magyar társadalom számára a Kende doktor által elképzelhetetlennek tartott, ám utóbb mégis bekövetkezett szituációt, melyben a lumpenproli beszavazza a nagytõkét a hatalomba. Hölgyeim és Uraim! Irány a bevásárlóközpont! Siessenek, nehogy lemaradjanak az akciós tévé vásárról, ahol újra birtokba vehetik féltve õrzött múltjuk egy kicsiny darabkáját. Elvtársak! Elõre a Media Markt-i úton! Csak arra vigyázzanak, nehogy agyon tapossák egymást a nagy tülekedésben! Mert hülyék azért nem vagyunk! Vagy mégis? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
A siklósi kórház privatizációja ügyében Körömi Attila országgyûlési képviselõ nem mond igazat. Volt párttársunk, aki jelenleg a Jobbik színeiben politizál, ezúttal elõre megfontolt szándékkal, tudatosan ferdíti el a valóságot, amikor közleményben tudatja a nyilvánossággal: Dr. Páva Zsolt, a Baranya Megyei Közgyûlés Fidesz frakciójának vezetõje részt vállalt a siklósi kórház privatizációjában. Mint mondja, emiatt hiteltelen, amikor a Baranya Megyei Kórház magánosítása ellen emeli fel a szavát, s személyében egyben megkérdõjelezi a Fidesz választási programjának egyik sarkalatos pontját, a kórházprivatizáció elkerülését. Noha Körömi képviselõ közleménye nélkülöz minden valóságalapot, a kialakult helyzetben mégis kénytelenek vagyunk válaszolni a méltatlan és méltánytalan vádakra. 1. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség elképzelései országos és helyi szinten is egyértelmûek: a Szövetség nem támogatja a kórházprivatizációs törekvéseket, s ebbéli álláspontját a 2004. évi népszavazás eredménye megerõsítette. Nem különbözik ettõl a Baranya Megyei Közgyûlés Fidesz frakciójának álláspontja sem, melynek tagjai - mint a döntésben résztvevõ képviselõk - egyöntetûen utasították el a megyei kórház magánkézbeadásának elõzetes tervét. 2. Dr. Páva Zsolt nem vett részt a siklósi gyógyító intézmény magánosításában. Mint ügyvéd, egy fél évig valóban eseti megbízatásokat látott el a privatizõr cég számára, ám még egyszer hangsúlyozzuk: a siklósi kórház magánosításában nem mûködött közre: sem a többfordulós tárgyalásokon, sem pedig a privatizációs szerzõdés elkészítésében nem vett részt, ez utóbbit egy budapesti ügyvédi iroda végezte el. 3. Nem mehetünk el ugyanakkor szó nélkül amellett sem, hogy a fenti tényektõl függetlenül sem szabadna összekeverni a két egészen más minõségû ügyet. A siklósi kórház esetében ugyanis a tulajdonos képviselõ-testület határozott a magánosításról erre a döntésre pécsi illetõségû képviselõnek semmiféle ráhatása nem lehetett. A kész döntés találkozott a befektetõi szándékkal, majd a szerzõdéskötéshez szükséges feladatok végrehajtásával az érintettek megbíztak egy ebben járatos ügyvédi irodát. Ezzel ellentétben a megyei kórház esetében döntéshozó szerepben vannak a megyei közgyûlésben helyet foglaló politikusok, köztük a Fidesz frakció vezetõje is. 4. Fel kell tennünk végezetül néhány kérdést: Kinek az érdekében lép fel Körömi Attila az igazságosztó bajnok szerepében? Kit segít az valójában, hogy valós tényeket kiforgatva interpretál? Kinek hoz hasznot 70 nappal a választás elõtt ez túlfûtött közszereplés? Pécs, 2006. január 25. Páva Zsolt, a Baranya Megyei Közgyûlés Fidesz frakciójának vezetõje Kékkõi Zoltán Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselõ
jó ha figyelünk
– a Fidesz Baranyában vizet prédikál és pezsgõt iszik – A siklósi kórház privatizációjának részleteire választópolgárok hívták fel figyelmemet 2005. tavaszán. Ebben az ügyben akkor interpelláltam is a minisztert. Az történt, hogy egy magáncég 2004. november 15-én -három héttel a népszavazás elõtt- kivásárlásos módszerrel, több mint 75 százalék mértékû, közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett a Siklósi Kórház Közhasznú Társaságban. A siklósi önkormányzat november 12-én a privatizációt támogató döntés mellett úgy határozott, hogy egyik ingatlanát a hozzá tartozó ingóságokkal együtt a kht-nak adományozza. Az önkormányzat és a közhasznú társaság az egészségügyi ellátási szerzõdést határozatlan idõre kötötte, de tíz éven túl az szabadon felmondható.
A kórház dolgozói és a szolgáltatást igénybe vevõ környékbeliek nem tudtak semmit a privatizáció céljáról és nem hallottak az új tulajdonos terveirõl. Azt azonban tudni lehetett, hogy az új tulajdonos a cégnyilvántartás szerint ingatlanforgalmazással foglalkozik. Ezt Kékkõi Zoltán, a siklósi körzet fideszes-kisgazda országgyûlési képviselõje is szóvá tette egy az Országggyûlésben elhangzott egészségügyi vitában. A jobb gazdálkodást az önkormányzat is megkövetelhette volna a kórháztól, és az ingatlanadományozás is árulkodó jel az ügy megítélésében. Kékkõi képviselõ úr egy tõrõl metszett ingatlanügyre hívta fel a figyelmet. Már meg sem lepõdünk azon, hogy a kórház privatizációját a magáncég és a város között lebonyolító két ügyvéd egyike Páva Zsolt, a Fidesz egyik most induló pécsi országgyûlési képviselõjelöltje, a város volt polgármestere, a másik, Kovács Csaba, a Fidesz Zöld Tagozatának Baranya megyei elnöke. Õk a szerzõdéskötést megünneplõ pezsgõs koccintáson ügyvédi minõségükben ott álltak a siklósi polgármester és a cég képviselõje mellett. Kékkõi Zoltán képviselõ úr nem vett részt a pezsgõs koccintáson, hiszen õ azt a Fideszt képviseli, aki nem akar kórházat privatizálni. Pécsi párttársa a népszavazás siklósi kampányában ennél nagyobb „pofont“ nem is adhatott volna Kékkõi képviselõ úrnak. Orbán Viktor tegnap (2006. január 23-án) Pécsett járt és a kórházprivatizáció ellen beszélt. Az elsõ sorban ott ült a kórházprivatizálásban szerepet játszó Páva Zsolt. Igaz, õ nem Siklóson indul. Tehát ott segítheti a kórházprivatizációt, Pécsett pedig kifordítja köpönyegét. Azt sajnos még nem tudjuk, hogy a Pécsett található Baranya megyei Kórház jelenleg zajló privatizációjánál ki adja az ügyvédi tanácsokat... Pécs, 2006. január 24. Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ
15
– Heti Válasz interjú Matolcsy Györggyel – Matolcsy György a radikális adó- és járulék-csökkentésrõl, a több száz milliárdos tõke-injekcióról és az államreformról. Radikális adó- és járulékcsökkentés, több száz milliárdos tõkeinjekció, államreform - a vállalkozások túlnyomó többsége szerint ezen az úton lehet kitörni a hármas csapdából. Hogyan lehet mindezt megcsinálni, hogy közben ne omoljon össze az államháztartás erre a kérdésre is érkeztek javaslatok a gazdasági konzultáció során. Vezetõje, Matolcsy György az elmúlt évi megbeszéléssorozat fõ eredményeit összegzi a Heti Válasznak. - Lezárult az Orbán Viktor által tavaly nyáron kezdeményezett gazdasági konzultáció. Mi újat tudtak meg a gazdaság és a vállalkozások helyzetérõl, problémáiról, igényeirõl? - Amikor belevágtunk ebbe a szokatlan vállalkozásba, azt reméltük, hogy a magyar üzleti élet szereplõinek fejében nem csupán az õket szorító problémák vannak jelen, hanem a megoldási javaslatok is. Azt is reméltük, hogy gondjaikat és gondolataikat megosztják velünk, sõt szövetségesek is lesznek a közös kiútkeresésben. Ez történt. - Egyik publicisztikájában azt írta a minap, hogy bármelyik politikai erõ gyõz tavasszal, olyan fordulatokat kell elindítania a gazdaságban és a politikában, amelyek jelentõségükben az 1990-es rendszerváltáshoz hasonlíthatók. Ezt a következtetést a vállalkozókkal folytatott beszélgetésekbõl vonta le? - Már a gazdasági konzultáció elején sejtettük, hogy nagyon sok területen szeretnének változást a magyar üzleti élet szereplõi. Kiderült azonban, hogy elsöprõ erejû a változás igénye, legutóbb talán az 1980-as évek végén volt ilyen hangulat a magyar gazdasági szereplõk körében. - Miért akarnak a vállalkozók gyökeres változásokat? - Ennek egyetlen döntõ oka van: a munka, a meglévõ munkahelyek megõrzése és új munkahelyek teremtése. Ami igazán riasztó, hogy azt mondják a vállalkozások 99 százalékát adó kis- és középvállalkozások, hogy milliós nagyságrendben vannak veszélyben ma mûködõ munkahelyek. Olyan, folyamatosan erõsödõ versenyt érzékelnek részben Kína és India részérõl, részben térségünk feltörekvõ országaiból, valamint az EUcsatlakozás után a nálunk fejlettebb uniós országokból, ami a legpesszimistábbak szerint mintegy másfél millió munkahely megszûnését okozhatja az elkövetkezõ öt évben. Egyszer ez már megtörtént, mondták a konzultációkon, amikor a kilencvenes évek elején négy év alatt 1,4 millió munkahely tûnt el a gazdaságból. - Jogosan tartanak a hazai vállalkozók a távoli Kínától és Indiától? 16
- Korunk világtörténelmi jelentõségû fordulata, hogy néhány évtized alatt kétmilliárd új fogyasztó lép a világpiacra: megindult Kína és India gyors gazdasági felemelkedése. Ez egyúttal kétmilliárd új termelõt, tehát ennyi új munkahelyet jelent! Magyarország mintegy négymillió munkahelye példátlan nyomás alá kerül a kétmilliárd új ázsiai termelõ belépése miatt. A magyar kiskereskedõk, kisiparosok, kistermelõk nagy része már satuba szorult az olcsó kínai, indiai import és a tõkeerõs multinacionális cégek között. - Miért félnek attól a magyar vállalkozók, hogy nem tudnak helytállni a globális piaci versenyben? - A magyar vállalkozók nem a versenytõl félnek, hanem attól, hogy azért maradnak alul, mert a verseny feltételei nem egyenlõek. Tõlünk keletre - Ukrajnától Kínáig - többmilliárdnyi munkavállaló olcsóbb munkabérével kell versenyezniük, tõlünk nyugatra Ausztriától Kanadáig - a nagyságrendileg több tõkével rendelkezõ vállalkozásokkal, térségünkben pedig a nálunk alacsonyabb adókkal versenyzõ országok vállalkozásaival kell megküzdeniük. Ez így együtt bizony sok. Gyakorlatilag az egész magyar vállalkozói szektor ebbe a hármas csapdába került, ami egyfelõl tõkecsapda, másrészrõl munkabércsapda és harmadikként adócsapda. - Hogyan lehet - ha egyáltalán - kikeveredni ebbõl a hármas csapdából? - Az üzleti élet szereplõinek véleménye egybecseng: egyszerre lehet és kell. Azt mondják, hogy a magyar gazdaság minden gondja - a tartósan magas államháztartási és folyó fizetésimérleg-hiány, a duzzadó államadósság, az emelkedõ munkanélküliség, a megugró körbetartozások és csõdök, a magyar tulajdonú vállalkozások kiszorulása a közbeszerzésekbõl és a fejlesztésekbõl - végsõ
soron két okra vezethetõ vissza. Az egyik az élõmunka magas közterhe, a másik a krónikus tõkehiány. A konzultációban részt vevõk egyöntetû véleménye szerint a gazdasági problémák megoldását az élõmunkát terhelõ járulékok radikális csökkentésével és a vállalkozások feltõkésítésével kell kezdeni. - Mekkora adócsökkentést javasolnak? - Mindenekelõtt az élõmunkát terhelõ járulékok minél elõbbi, egy lépésben történõ megfelezését, vagyis a mai 32 százalékos mértékrõl 16 százalékra csökkentését. Szerintük ez a kulcsa a meglévõ munkahelyek megõrzésének és újak létrehozásának. Az is fontos, hogy a lehetõ legegyszerûbb legyen az adórendszer, amire az egykulcsos jövedelemadózást ajánlják. - Szlovák és román mintára? - Nem egészen, mert nálunk a gazdasági szféra szereplõi nem kérdõjelezik meg a többkulcsos áfát és a differenciált fogyasztási adót. De a 16 százalékos egységes személyi jövedelemadó, társasági adó és tb-járulék együtt lehetõvé tenné, hogy tömegesen teremtsenek új munkahelyeket, miközben megõrzik a meglévõket. - Lehet-e drasztikus megszorítások nélkül teljesíteni a vállalkozók kívánságait anélkül, hogy összeomlana az államháztartás? - A megoldás a munka, tehát több százezer új munkahely létrehozása, miközben megõrizzük a maiakat. A vállalkozóktól nemcsak „kívánságlistát“ kaptunk, hanem konkrét megoldási javaslatokat is. - A remélt adóbevétel-többlet pótolhatja a költségvetési bevételkiesést? - Véleményem szerint igen. Emlékezzünk, hogy nem is olyan régen, 1998 és 2002 között, a polgári kormány idején 230 ezer új munkahelyet hoztunk létre a vállalkozásokkal és az önkormányzatokkal együttmûködve, és egyszerre csökkent a munkanélküliség, az államháztartási deficit és az államadósság. Ami egyszer már megtörtént, az újra lehetséges. Ennyi új munkahely és az állam hatékonyabb mûködése, a bürokrácia leépítése révén pedig gyorsul a gazdasági növekedés, s ezzel együtt nõnek a költségvetés bevételei is. - Mit lehet kezdeni a csapda másik oldalával, hogyan lehet enyhíteni a kis- és középvállalkozások tõkehiányát? - A krónikus tõkehiány az egyik oka az egyre nagyobb mértékû körbetartozásoknak és annak is, hogy a közbeszerzéseken a magyar cégek rendre nem nyernek, hogy a kis- és középvállalkozások többsége nem tud bankhitelt felvenni, mert nem hitelképes. A gazdasági konzultáción nagyon sokan javasolták, hogy ezt a súlyos gondot a hazai vállalkozások feltõkésítésével, egy második Széchenyi-tervvel lehetne orvosolni. A vállalkozói szektor kérése, jó ha figyelünk
hogy az európai uniós és a hazai költségvetési forrásokból a kormány adjon évente több száz milliárd forintos tõkeinjekciót a vállalatoknak, elsõsorban az ötven fõ alatti magyar tulajdonú vállalkozásoknak. - Honnan lenne erre pénze az egyre inkább eladósodó, hatalmas deficittel küszködõ magyar államnak? - Erre mondták a konzultációba bevont szakértõk, hogy az EU 2007 és 2013 közötti új költségvetése egy nyertes pályázónak már 85 százalékban finanszírozza a fejlesztését, és a magyar költségvetésnek csak a maradék 15 százalékot kell állnia. Az állam azonban minden száz forint beruházásból negyvenet visszakap adók és járulékok formájában, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy egy új, uniós pénzekbõl is indított Széchenyi-terv az állami költségvetésnek sokkal több pénzt adna vissza, mint amennyit az állam támogatásként ad. - És ez elegendõ lehet a kisvállalkozások többségének ahhoz, hogy kikerüljön a tõkecsapdából? - Nagyrészt igen. A hazai munkaadók azonban azt is mondják, hogy a feltõkésítés mellett a mai 70 százalékos külföldi, 30 százalékos magyar közbeszerzési nyerési arányt is meg kell fordítani a hazai cégek javára, ahogy ez az uniós országokra jellemzõ. A körbetartozások mára 500-1000 milliárd forint közé tehetõ állományát is a töredékére kell csökkenteni, mert ez a kaotikus helyzet elsõsorban a kisvállalkozások százezreit sújtja. Ha a kisvállalkozók jelentõs része csak nagy késéssel kapja meg jogos bevételét, akkor önerõ hiányában képtelenek fejleszteni, hitelt felvenni, és pályázni sem tudnak a hazai és uniós támogatásokra. - Ha a helyzetet és a megoldásokat az üzleti szereplõk azonosan ítélik meg, akkor mi a következõ lépés? - Amirõl a vállalkozók beszélnek, amit kérnek, sõt gyakran követelnek, azt néhány szóban össze lehet foglalni: kiszámítható, stabil gazdaságpolitika kell, s ennek elsõ feltétele az államreform. Bármilyen meglepõen hangzik, ennek a szakmai, technikai, sõt a pénzügyi feltételei is megvannak. Ma egyedül a politikai feltételek hiányoznak, de a választások után - bármelyik politikai erõ gyõz még 2006-ban megteremthetõk. Ehhez az egész politikai osztály gyökeresen más mentalitására és mûködésére van szükség. Ez az, amit Orbán Viktor az összehangolás és az együttmûködés új politikájaként fogalmazott meg a Fidesz politikai évnyitóján. Ha belátható idõn belül fel akarunk zárkózni a fejlett európai országokhoz, nincs más út, mint a finn, az ír, a katalán, a spanyol, a portugál minták alapján egy - lehetõleg 2020-ig terjedõ - átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás megkötése. Magyarország pillanatai ahogy Széchenyi korában - ma ismét drágák, az idõ és a türelem is fogytán van.
Sokkal több vízió volt Orbán Viktor beszédében. Gyurcsány Ferenc értékelése szürkének hatott és nem volt kellõen újszerû. Úgy érzem, a kormányfõ saját csapdájába esett, amikor úgymond sikeres embereket vonultatott fel a karzaton.
Forrás: Faggyas Sándor – Heti Válasz
Forrás: Fritz Tamás – Népszava, 2006. január 31.
jó ha figyelünk
Az MSZP sakálként üvölt az ellenzékre, vitatkozni vágyik, közben pedig saját programját is képtelen tisztán megfogalmazni. Az Unióban és a nemzetközi megmérettetésben többszörösen megbukott pénzügyminiszter kacarászik a tévében, és jövõkép helyett az ellenzék programját szedné ízekre. Lendvai Ildikó közleményben hívja fel Orbán Viktort, hogy álljon ki vitatkozni Veress János pénzügyminiszterrel a Fidesz választási ígéreteirõl. Az MSZP szerint nincsen értelme az ígéretlicitnek, a nagyot mondásnak – áll a közleményben. De mi az, aminek szerintük értelme van? Ha demokratikus országban élünk, akkor van, sõt kötelezõen kell, hogy legyen ellenzék, ami a választásokon bemutatja saját programját választóknak. És természetesen van egy kormányzópárt, (pártok) akik szintén a saját programjukat harsogják egészen a Szent Kampánycsend beálltáig. Legalábbis egy normális országban elvileg így megy. BAL, JOBB, BAL, JOBB, MENNEK A MAJMOK A mienk nem normális ország, ezt tudjuk egy ideje. Ahol még a disznótarjánál sem mindegy, hogy jobbról vagy balról szeli a hentes, ahol egy futballcsapat mögött is ellenzék, vagy kormánypárt áll, ahol a civil egyesületek ide vagy oda húznak, az nem normális ország. Nem baj. Megszoktuk, így szeretjük. Azt azonban nem szerethetjük, ha a nagyobb kormányzópárt úgy üvölt az ellenzék programjára, mint éhes sakál a teliholdra. Állati ösztönökkel telve, értelmetlenül. Mindaddig, míg nem tud saját programot szembeállítani a Fidesz alternatívájával, nincs mirõl beszélni. Mert mi zajlik ma az országban? AZ ÍGÉRET LEGALÁBB TÁMPONT A Fidesz többek közt járulékcsökkenésekrõl, adócsökkentésrõl, vagy 14. havi nyugdíjról beszél. Odaígér mindenkinek mindent - állítja a nagyobbik kormánypárt. Na igen, egy kampány ilyen. De azért ne legyünk naivak. Az ország helyzetét ismerve ezek az ígéretek egyszerre nem teljesíthetõk. A Fidesz nem is állít ilyet. Ezek mind olyan forráskivonást jelentenének a költségvetésbõl, mintha a Balaton vizével akarnánk megöntözni a Szaharát. Azonban lássuk be, a Fidesz nyerni szeretne és ehhez olyan eszközt választ, amit jónak lát. Ez a politika. De milyen eszközt választ a másik oldal? Semmilyet. Persze ez nem meglepõ, hiszen mit tudna mondani? Hogy amit elkezdtünk, azt folytatjuk? Ugyan. Négy év alatt tönkrevágták a magyar gazdaságot, óriási hiteleket vettek föl, eladósodtunk. Méghozzá életveszélyes mértékben. Ezt pedig nem szeretné senki folytatni. (Csodálatra méltó az az ellenzéki magatartás, hogy kormányozni szeretnének. Nem irigylem egyik pártot sem, akinek majd ez lesz a dolga.) HOGYAN CSOMAGOLJUK A SEMMIT? Az MSZP az Elszámolunk2006 kampányban mutatja be sikertörténetét. Pedig az elmúlt négy évet bársonyszékekbõl sem lehet rózsaszínben látni. Mert, ha minden olyan jól sikerült, ahogy mondják, akkor az Uniótól, és a nemzetközi hitelminõsítõ intézetektõl miért kapunk mindig figyelmeztetéseket? Akkor miért akkora az államadósság, hogy a Himaláját is eltakarja? A Fidesz kidolgozott egy olyan programot, amivel legalább lehet vitatkozni. A Magyar Szocialista Párt erre képtelen. Tojásbólbújt kiskacsaként tipeg az ellenzéki javaslatok nyomában, és csak összevissza hápog. Az MSZP kampánya egyelõre olyan, mint a hámozott lufi. Elillan, és csak a nagy üresség marad utána. Forrás: Pénzes Dávid – gondola
ARRÓL, HOGY GYURCSÁNY VAGY ORBÁN ÉRTÉKELÉSE VÁZOLTA HITELESEBBEN AZ ORSZÁG JELENLEGI HELYZETÉT?
17
Nagyon szeretnék száz nappal öregecskébb feleség lenni. Nem lenne gond, hiszen a párom a „négy gyerek – öt szoba – egy öregecskedõ feleség” híve. Meg se fordul a fejében, hogy lecseréljen egy fiatalabbra. Tudják ezt róla a munkahelyén is, ezért becézik a fiatalabb kolléganõk Apunak. Engem meg Mamának hív Ugró kolléga. Rendes ember a párom, ha arabokat lát a futballpályán, a biciklicselüket meg a szép góljaikat díjazza, ért a focihoz. Nagyon szeretem õt. Politikai nézeteivel is egyetértek: ha például Kovács Lászlót mutatja a tévé, nyakában kötéllel, nem Kövér László elhíresült hasonlata jut az eszébe, hanem a mártír miniszterelnök Nagy Imre, és nagyon nehéz neki ilyenkor megmagyarázni, hogy a köteles tüntetõk miért nem a Köztársaság téren negatívkampányolnak. Amikor még Medgyessy Pétert mutatta gyakran a tévé, õ szurkolt neki, hogy sikerüljön megfogalmaznia a mondandóját. Tetszett neki, hogy tiszteli a nõket. Annak nem örült, amikor kiderült róla, hogy a titkosrendõrség ügynöke volt. De még akkor is jobban haragudott a szocialistákra, mint rá. Szegény ember, mondta, az átkosban sem volt a maga ura, Torkos Matild meg most sem. És a puccs idején el kellett ismernem: a keveset szóló uram iga- lését a sok gürcölés ellenére nem hanyagolzat szólt. Medgyessy dolga csak az volt, hogy tuk el, így a fiunk is tudja a helyes választ. A párom pozitív és puritán kampányt akar. Se a szállást csináljon Gyurcsánynak. Nem haragszom én az uramra azért, mert szélkakas-, se a vizslakampány nem hat rá. nem szerzett milliárdos vagyont. Így legalább Sokkal nagyobb hatással van rá az, hogy minem vágja meg magát, ha borotválkozik, ál- lyen adatokat kell beírnia az adóbevallásba, mában sem forgolódik és zagyvál összevissza mennyibe kerül a gáz, a villany, a gyerekek mindenféle lízingszerzõdésekrõl. Pedig a pá- BKV-bérlete, milyen adókedvezménnyel serom már a nyolcvanas évek elején kipróbálta gítik a gyermekek felnevelését, taníttatását. Büszkén dagad honfi keble, ha külhonban magát géemkás vállalkozóként. Akkor rakták össze friss diplomásként egy erõmû vezér- elismerõen szólnak hazánkról – bármilyen lését, amikor „a szociáldemokrata” Kapolyi politikai erõ is legyen hatalmon. Elismerõen még olyan távol állt a kapitalizmustól, mint csettint, ha adóügyi uniós biztosunk reformMakó Jeruzsálemtõl. A férjem tárgyilagos. A javaslataival kerül a lapok címlapjára, és szocialistákat elismeri az evájukért, így leg- Bárándy-módra ég az arca, ha a biztos úr alalább nem kell már neki sem gyûjtögetni a sónadrágja kap reflektorfényt. Örül, ha autószámlákat a családi béténk költségelszámolá- pálya-szakaszt avat a kormányfõ, nem örül, sához, csak amiatt bosszankodik, hogy neki ha késõbb kiderül, magas kamatozású hitelnem jutott eszébe a házat is felépíttetni a bõl terítik a betont, aminek törlesztését a bétével, így aztán az utolsó csillárig minden megszületendõ unokáinkkal akarják visszafiadózott jövedelembõl származik. Nem lízin- zettetni. Örül, ha olyan jól megy a gazdasági gelt, nem privatizált semmit az államtól, nem miniszternek, hogy még helikopterre is futja, is gazdagodtunk meg, így aztán kicsi – a nagy- de nem örül annak, ha emellé olyan adókulfiunkkal együtt háromszavazatnyi – az érdek- csot szeretne magának – a társadalmi igazsáérvényesítõ képességünk. Ezt azonban érté- gosság jegyében –, mint amilyennel az egyik kes demokratikus jussnak tartja a párom, hónapról a másikra élõk fizetik a közterheezért nagyon sajnálná, ha annyira hülyének ket. Nem örül annak, ha lekommunistázzák néznék a politikus urak, hogy nem képes el- a régi KISZ-es, MSZMP-s szocialistákat, azt dönteni a saját élettapasztalatai alapján, kire állítja: ezek már akkor se voltak igazi komkell bíznia a hazája sorsát. A gyerekek neve- munisták, csak egy diktatúra kiszolgálói, il18
letve haszonélvezõi. Mert ha igaziak lettek volna, nem õk igazodtak volna el leghamarabban a kapitalizmus cégjogi rejtelmeiben, a lízingügyletekben, a privatizációs lehetõségek világában. Annak nagyon nem örül, ha a demokratikus átalakulásért egykoron a szabadságukat is kockára tevõ demokratákat illetik rasszista meg fasiszta jelzõkkel, ilyenkor nem csupán a szavazófülkében szeretné kifejezni politikai véleményét. Párom a programokkal versengõ kampány híve. Azt állítja, a számára szimpatikusabb nemzeti oldali politikai erõket olyan emberek támogatják, akiket nem kell negatív kampánnyal mozgósítani. Csak az igazat kell megmondani. Értem én, mirõl beszél a férjem: a Gyurcsányék által elbocsátott felvonógyári munkásokat sem az bántja, hogy bezzeg az új tulajnak futja luxususzodára is, hanem az, hogy elveszítették a munkájukat. Vagyis ha mindenki biztonságban tudhatja a megélhetését, a gyermek jövõjét, akkor nem érdekel senkit, miként szerezte milliárdos vagyonát például Gyurcsány. A polgári pártok hívei hazafias kötelességüknek tartják a szavazást – legalábbis a párom szerint. Szerinte fölösleges a másik fél lejáratására pazarolni a drága idõt és a pénzt, nem helyes felszítani az indulatokat, mert olyan sebeket ejtünk egymás lelkén, amit nehéz lesz utóbb begyógyítani. Egyébként is, mondja, akikre ilyen módszerekkel lehet hatni, azok jobb, ha távol maradnak közügyeinktõl. Javíthatatlan idealista a párom, hiába mondom neki, hogy nézze már meg a nagy példányszámban fogyó Doktor Pitbull-könyveket, amelyeknek bemutatóin kormánytagok is megjelennek, emlékezzen rá, hogy a debreceni polgármestert miként igyekeztek lejáratni négy éve. A huszonhárommillió románnal riogató Kovácsot már nem is említettem neki, sõt Lendvai Ildikót se, akinek sikerült bevezetni értékmérõ eszközként a lélegeztetõgépet. Ennek ellenére szerintem is a haza javát szolgáló pozitív kampányra van szükség. A haza javát pedig szerintem az szolgálja, ha az emberek megtudják, hogy akiknek bizalmat szavaztak négy évvel ezelõtt, azok hûségesen, a jó gazda gondosságával irányították-e ezt az országot, vagy csupán az üvegzsebek megtömésével foglalatoskodtak. Pozitív kampány az, ha az opálosra koszolódott üvegzsebeket, ha kell, tisztítótûzzel, de átláthatóvá tesszük. A választóknak joguk van a tisztánlátáshoz. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
Több német nyelvû médium is foglalkozik a CSU egyik politikusának javaslatával, miszerint nem lenne szabad támogatni uniós forrásból a nagyobb üzemek „áttelepítését” egy másik országba. A Focus hírmagazin a Pentagonból kiszivárgott dokumentumra hivatkozva az USA hadseregének közeli összeomlását sem tartja lehetetlennek. Berliner Zeitung (berlinonline.de/berliner-zeitung) A német fõváros napilapjában Rouven Schellenberger Ne legyen pénz az üzemek áthelyezésére címmel ír a német gazdasági miniszter kezdeményezésérõl, melyben az EU támogatási gyakorlatának újragondolását követeli. Tekintettel a nürnbergi AEG üzem tervezett bezárására, Michael Glos (CSU) szeretné, ha az EU nem támogatná tovább az üzemek áttelepítéseit. „A jelenlegi támogatási szabályokat aligha lehet elfogadtatni a polgárokkal, adófizetõkkel, munkavállalókkal” – írja Glos levelében osztrák kollégájának, az uniós elnökséget betöltõ Martin Bartensteinnek. „A jövendõ szabályozásnak éppen ezért ezt a szempontot jobban figyelembe kell vennie és az üzem-áttelepítéseket teljesen ki kell zárni a támogatásokból” – áll a lap rendelkezésére álló kétoldalas levélben. Anélkül, hogy az AEG-et megnevezte volna, ezzel Glos a svéd anyavállalat, az Electrolux terveire reagált, miszerint a nürnbergi üzemet Lengyelországba kívánja áthelyezni. A lengyelországi üzem felépítésében az Electrolux még az uniós támogatásokból is profitálhat, melyek részben a német adófizetõk befizetéseibõl származnak. Az Electrolux tervei szerint a nürnbergi AEG üzemet, ahol jelenleg 1700-an dolgoznak, 2007 végén zárnák be. Az EU támogatási gyakorlatának jobb ellenõrzése érdekében Glos egyes esetekben beleszólási jogot követel a nemzetállamoknak. Követelését Glos a brüsszeli bizottsági döntéseinek a munkaerõpiacra gyakorolt hatásaival magyarázza. Ezért a CSU politikus – aki egyúttal a közeli Schweinfurt Bundestag képviselõje – azt javasolja: „Betiltandó a közösségi eszközökkel történõ támogatás, amennyiben a nagyléptékû projekt egy üzem áttelítéssel áll kapcsolatban, s az jelentõs munkahelyveszteséggel járna a közösség egy másik régiójában.” Glos a nagyprojektek határértékeként a 25 millió eurós nagyságrendet javasolta. A miniszter kezdeményezésére akkor kerül sor, amikor az EU a strukturális alapok újraszabályozásáról tárgyal. Glos levelében kifejezetten utalt arra, hogy ezeket a tárgyalásokat nem kívánja akadályozni. Ugyanakkor a mostani EU támogatási gyakorlatot a CSU képviselõje bosszantó politikai jelenségnek, nevezte. jó ha figyelünk
A német nyelvterület lapszemléje Deutschland Radio (dradio.de) A német közszolgálati rádióban Günter Verheugen visszautasította azokat a feltételezéseket, miszerint az EU bármilyen formában támogatná a nürnbergi AEG üzem bezárását és a termelés lengyelországi áthelyezését. Az iparügyi biztos Brüsszelben kijelentette: nincsenek arra vonatkozó információi, hogy az új, lengyelországi üzem bármilyen támogatást kapna a közösség strukturális alapjaiból. Focus (focus.msn.de) A müncheni hírmagazinban Peter Gruber Az amerikai hadsereget az összeomlás fenyegeti címû, washingtoni keltezésû cikkében ismertet egy, a Pentagonból kiszivárgott tanulmányt. A 136 oldalas jelentés értelmében az afganisztáni és iraki bevetések olyannyira túlhajszolták, kizsigerelték és stresszbe hajtották a csapatokat, hogy a haderõ az összeomlás szélére jutott. Az Irakban állomásozó csapatok jelenleg „versenyt futnak az idõvel.” A megszálló erõk létszáma már most is túl alacsony ahhoz, hogy országban uralkodó erõszakot képesek legyenek megtörni. Ráadásul a Pentagon képtelen hosszabb távon fenntartani a csapatok rendszeres cseréjét. „Csak azt kérdezem magamban, mennyi stresszt és terhelést képesek még a csapataink elviselni és fõként azt, hogy meddig“ – óv a tanulmány szerzõje, Andrew Krepinevich, a washingtoni Center for Strategic and Budgetary Assessments igazgatója, aki elemzését a Pentagon megbízásából készítette. Amennyiben a közeli jövõben nem változik a helyzet, katasztrofális változások fenyegetnek. Jelenleg 136 ezer amerikai katona állomásozik Irakban, az év végéig 100 ezerre kívánják csökkenteni a létszámukat. Ezt Bush és Rumsfeld hatalmas sikerként és az iraki jövõ érdekében tett fontos lépésként kívánja ünnepelni. Valójában ez a csapatkivonás nem a katonai helyzet javulásával, hanem a küszöbön álló kongresszusi választásokkal magyarázható. Az iraki háború egyre népszerûtlenebb az Egyesült Államokban, ezért a republikánusok a szenátusban és a képviselõházban elveszíthetik a többségüket. Jórészt ezért hirdették meg a részleges csapatkivonást. Az utánpótlás is egyre súlyosabb gondokat jelent a Pentagonnak, hiszen a háborús veszteségek miatt (Irakban több, mint 2200-an estek el és tízezrek sebesültek meg) egyre csökken az önkéntesek száma. 2005-ben – elõször 1999 óta – nem tudták teljesíteni a toborzási tervet. A szükséges 80 ezer helyett kevesebb, mint 73 ezren jelentkeztek szolgálatra.
Most a Pentagon megpróbálja az önkénteseket pénzzel a hadseregbe csalogatni. A regruták „fejpénzét” megduplázták, s így már eléri a 40 000 dollárt. Szintén felemelték az újonnan jelentkezõknél az életkori határt 35-rõl 40 évre. Jelentõsen csökkentették a leendõ katonákkal szembeni minõségi követelményeket. A rossz bizonyítvány, sõt már befejezetlen iskolai tanulmányok sem jelentik akadályát, hogy valaki a „világ legjobb” haderejének tagja legyen. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív német napilapban Lengyelország energia NATO-t javasol címmel tudósít a gázellátás folyamatosságát biztosítani hivatott varsói kezdeményezésrõl. Lengyelország – tekintettel az újévi gázellátási problémákra – az energiaellátást biztosítani hivatott szövetség létrehozását kívánja az uniónak javasolni. A varsói kormány szakemberei „energia NATO-nak“ nevezik kezdeményezésüket. A Gazeta Wyborcza szerdai tudósításában számolt be arról, hogy a gazdasági minisztérium az elnök javaslatára egy olyan koncepción dolgozik, mely többek között közös gáztartalékok létrehozását javasolja, s kölcsönös segítséget ígér arra az esetre, ha egy tagállam gázellátása megszûnne. A tervben jól nyomon követhetõ a lengyel félelem, miszerint egy esetleges moszkvai konfliktussal elveszíthetik az életfontosságú orosz energiaszállításokat. A javaslat mögött meghúzódó másik szempont a német-orosz balti-tengeri gázvezeték miatti lengyel aggodalom. Ezért Varsó azt javasolja, hogy az új vezetékek építését, valamint a meglevõk szállítási kapacitásának bõvítését ne kétoldalú akcióként, hanem e szövetség részeként határozzák el. A tervet hivatalosan a márciusi uniós csúcstalálkozón kívánják a lengyelek bemutatni. Varsó kezdeményezésében számít az ún. visegrádi államok – Pozsony, Prága, Budapest – támogatására, de nem tartják kizártnak, hogy Litvánia és Ausztria is társuljon e csoporthoz. A lengyel miniszterelnök a közelmúltban a gáz ügyében megkísérelt a három partnerországgal közös álláspontot kialakítani. A lengyel diplomácia elõterjesztése tekintetében még számos kérdésben bizonytalannak tûnik. A külügyminisztérium nyilvánvalóan az EU-n belüli megoldást javasol, míg a gazdasági tárca – a Gazeta Wyborcza információi szerint – szeretne unión kívüli államokat, mint Ukrajna és Moldávia is bevonni az energiapolitikai együttmûködésbe, mivel ezek az országok szintén erõsen függenek az orosz gázszállításoktól. A kormányzó Jog és Igazság Pártja EP képviselõje, Szymanski azt javasolta, hogy ezt a szövetséget egészen Grúziáig terjesszék ki, és az együttmûködésnek saját, az uniótól független intézményei legyenek. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
19
A német nyelvterület lapszemléje Világossá kell tenni az EU-nak, hogy különbség van jó és rossz deficit között – idézi a Die Presse Szanyi Tibort, aki az Euromoney konferencián vett részt Bécsben. A die tageszeitung szerzõje az EU feloszlatása mellett érvel, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint pedig új kategóriát kellene kitalálni a cseh kommunisták részére: a politikai élõhalottakét. Die Presse (diepresse.com) A konzervatív osztrák napilapban Martin Kugler „Létezik jó deficit is" címû cikkében foglalkozik a könnyített euró tagságra vonatkozó közép-európai óhajokkal. Most Kelet-Közép-Európában nõ az elégedetlenség azokkal a feltételekkel szemben, melyeket az unió állít az euró övezetbe belépni szándékozó országok elé: a három úgynevezett Maastricht-követelményben szerepel a meghatározott infláció, a költségvetési hiány és az államadósság küszöbértéke. Ezen államok az ellen tiltakoznak egyesült erõvel, hogy az EU bizottsága az õ esetükben ezeket a feltételeket keményen be kívánja tartatni, miközben a szabályokat megszegõ nyugat-európai államokkal – Németországgal és Franciaországgal – kesztyûs kézzel bánik. A konkrét bírálat országonként más és más. Budapest a költségvetési hiány három százalékos maximálása ellen harcol, ami jelenleg a GDP hat százalékát is eléri. E magas hiányt részben az okozza, hogy az EU nem hajlandó a jelentõs infrastrukturális beruházásokat a költségvetésen kívüli Maastricht-konform finanszírozásként elismerni. – Úgy gondolom, hogy világossá tehetjük uniós barátainknak, hogy különbség van jó és rossz deficit között – vélekedett az Euromoney konferencián az osztrák fõvárosban tartózkodó Szanyi Tibor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. Budapest érvelése szerint az autópálya hálózat 1000-rõl 2015-ig 2100 kilométerre növelése Európa számára is fontos, nem utolsó sorban Románia közelgõ belépése miatt. – S egyébként is, az EU-nak nagyobb figyelmet kellene fordítani a közösségi érdekekre: minél több országban vezetik be az eurót, annál nagyobb lesz Európa nemzetközi súlya –nyilatkozta Szanyi Tibor. Majd úgy folytatta, „azt akarjuk, hogy az EU újra üljön össze, hogy az euró bevezetésének új lendületet adjon.” die tageszeitung (taz.de) A radikális baloldali német napilapban Jony Eisenberg „Mon 808" kukorica helyett címû jogászi alapvetésû cikkében érvel az EU fel20
oszlatása mellett, mert véleménye szerint az nem egyéb, mint „az a kapu, ahol a multik és lobbistáik betörnek“ az öreg kontinens törvényhozásaiba. A Világkereskedelmi Szervezetet (WTO) olyan nemzetközi konszernek uralják, mint a Nestlé, Monsanto és a hozzájuk hasonlók. Azon személyeket, akik valódi befolyással rendelkeznek a WTO-ban, nem demokratikusan választják, mint az unió brüsszeli bizottságának tagjait sem. Nekik sem kell az európai népekkel szemben legitimálniuk tetteiket, mint például Görögországban, vagy Felsõ-Ausztriában. E helyeken a gazdák, az emberek többsége nem kívánja, hogy genetikailag módosított vetõmagokat használjanak, mert attól tartanak, hogy ezek beszennyezhetik a hagyományos vetéseket, azaz keresztezõdhetnek velük. Görögország és Felsõ-Ausztria erre vonatkozó jogszabályait kénytelen volt visszavonni, miután az EU gyorsított eljárásban rendeletet fogadott el, mely a tilalom visszavonását rendelte el. A demokratikus legitimációt szintén nélkülözõ Európai Bíróság visszautasítja a rendelet felfüggesztésére vonatkozó osztrák kérelmet. A gazdák akaratuk ellenére kénytelenek kitenni magukat a genetikailag módosított vetõmaggal való szennyezõdés veszélyének. A tudósok abban egyetértenek, hogy a genetikailag módosított gabonát késõbb már nem lehet hiánytalanul összegyûjteni. Mi ebbõl a tanulság? Az EU az a kapu, ahol a multik és lobbistáik betörnek az európai regionális és nemzeti törvényhozási folyamatokba: nekik már nem kell fáradságosan országról országra, tartományról tartományra megszerezniük üzleteikhez a többséget. Elég csak egy biztos meggyõzése – kenõpénzzel, vagy a WTO per fenyegetésével –, hogy kívánságukból EU elõírás legyen. Ez köti a nemzeti és regionális törvényhozókat, õk kénytelenek megvalósítani, amit a demokrácia ellenfelei rájuk kényszerítenek. Egy ilyen rendszert nem lehet megreformálni. Az igazán elkeserítõ európai perspektíva: az EU-t mai formájában fel kell számolni. Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív napilap prágai tudósítója Karl-Peter Schwarz Az élõ halottakkal címû vezércikkében foglalkozik a kommunisták hatalomba történõ visszatértével. A cseh kommunisták részére a politikatudománynak új kategóriát kellene kitalálnia: a politikai élõhalottakét, akiknek már nincs mitõl félniük, hiszen már régen túl vannak saját te-
metésükön. Az 1989-es forradalom hatalmi monopóliumukat felszámolta, de a hatalom egy részét meghagyta nekik. A keleti blokk egyetlen korábbi állampártjaként a cseh Kommunista Párt megõrizte a nevet és a tartalmat, de óvakodott minden önbírálattól. Ezzel képes volt a választók egy ötödét magához kapcsolni. Formálisan a kommunisták ellenzékben vannak, gyakorlatilag azonban a kormánytábor részét képezik, mert a szociáldemokraták rászorulnak a szavazataikra, annak érdekében, hogy egyes törvénytervezeteiket a kereszténydemokrata és liberális koalícióspartnerrel szemben keresztülvihessék – véli a szerzõ. Hozzáteszi: a nyilvánosság elõtt még szidják a kommunistákat, de titokban már régóta körül udvarolják õket. Az átvilágítási törvény kizárja a funkcionáriusaikat – akik már 1989 elõtt is aktívak voltak – a közszolgálatból; a parlamenti hatalmi játékokban azonban képviselõik legalább annyira bekapcsolódnak, mint a demokratikus pártok delegáltjai. Miközben patetikus antikommunisták Csehországban a kommunista propaganda és szimbólumok betiltását követelik, addig a Cseh és Morvaország Kommunista Pártja a 2006-os választási évben a lehetõ legnagyobb nyugalommal készül teljes politikai rehabilitációjára. Erre a feltételek majdnem olyan jók, mint 1945 és 1948 között. Akkor a kommunistákat azért fogadták el a demokratikus pártok, mert egy erõs Szovjetunió létezett, mely közeledni kívánt a cseh nemzethez. Most azért válnak elfogadottá, mert a Szovjetunió már nem létezik és ezzel elveszíti alapját az a félelem, miszerint a kommunisták részvétele a hatalomban a demokratikus rendet veszélyeztetheti. A második világháborút követõen Csehszlovákia egyetlen közép-európai országként a „népi demokratikus" Európa mellett döntött. Ennek árát késõbb az 1948-as kommunista puccsot követõen fizették meg a csehek és szlovákok. A számla, amit a jelenlegi kommunisták Paroubeknek, a szociáldemokraták vezetõjének támogatásukért cserébe kiállítanak, olcsóbb lesz. Az átvilágítási törvény hatályon kívül helyezése és a múlt befejezetté nyilvánítása. Ezt Paroubek megígérheti. Mivel az ellenfeleik azonosak, nevezetesen a konzervatív pártok, valamint a független sajtó, a közös fellépésérõl valahogyan biztosan meg tudnak majd állapodni. A cseh kommunisták megtanulták, hogy lassan haladjanak az útjukon és egyik lépésüket a másik után tegyék meg. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
jó ha figyelünk
A német nyelvterület lapszemléje A volt kommunista oszágok közül a magyarországi levéltárba a legnehezebb bejutni – írja a Der Standard. Az osztrák lap emlékeztet, hogy a Népszabadság vezércikkében a spiclik tevékenységét szinte semmiségként ábrázolta. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír, hogy Katalóniában milyen módszerekkel szorítják vissza a spanyol nyelvet. Der Standard (derstandard.at) A balliberális osztrák napilapban Paul Lendvai Spiclik és csalók címû írásában foglalkozik a posztkommunista országok határokon átnyúló „fertõzõ betegségével”, a mélyen gyökerezõ korrupcióval és a totalitárius titkosszolgálatok örökségének elmulasztott feldolgozásával. Ezekben a napokban volt a századik születésnapja egy elfeledett írónak, Manes Sperbernek – olvasható a Der Standardban. Sperber nem sokkal a halála elõtt, amikor 1983-ban átvette a né-
met könyvkereskedõk díját, beszédében óvott a fenyegetõ szovjet katonai hatalomtól való önkéntes, mondhatni preventív kapitulációtól. A keleti blokk összeomlását követõ hatalmas változások ellenére Sperber szavai máig érvényesek: „Nincs olyan igazság, amit taktikai okokból el kellene hallgatnunk, nincs olyan csalás, amirõl csendben és akár csak ideiglenesen is szabad lenne megfeledkeznünk.” Ez nem csak a jelen olyan nagy kérdéseire vonatkozik, mint az amerikaiak hazugságoktól és féligazságoktól kísért iraki intervenciója, Putyin csecsenföldi háborúja, vagy egy zabolátlan demagóg vezette Irán atomtervei – teszi hozzá a lap. Ami a korábbi kommunista titkosszolgálatok által a belpolitikai elnyomás és a külföldi hírszerzés tudatosan elködösített struktúráit és az ezzel összekapcsolódó politikai elnyomási lehetõségeket illeti, e tekintetben a bejutás a kelet-európai levéltárak egyikébe sem olyan nehéz, mint Magyaror-
szágon. A legutóbbi, ismert személyek leleplezõdései nyomán egyesek szerint a Magyar társadalom „idõzített bombán ül.” A titkosszolgálatok mindmáig meg tudták õrizni a befolyásukat afelett, hogy õk határozhassák meg, ki férhet hozzá a 8479 ügynök nevéhez. Az öt magyarországi titkosszolgálat vezetésének mintegy 70 százaléka már a Kádár-rezsimet is szolgálta. A hatalmi piramis csúcsán most a miniszterelnöki hivatal államtitkára áll, aki egykor az illetékes adminisztratív kommunista párttitkár asszisztense volt. A kormányzó szocialisták és liberálisok által ígért „aktaforradalomból” szinte semmi sem lett. Nem csoda, ha most a Ringier kiadóhoz tartozó egykori pártlap, a Népszabadság a közelmúltban vezércikkében a spiclik tevékenységét majdnem semmiségként ábrázolta, és inkább az ügy leleplezõjét kívánta befeketíteni – olvasható a Der Standardban. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
A szélsõséges SZDSZ nem méltó a történelmi liberalizmushoz A Jobbik tiltakozik az ellen, hogy az SZDSZ nemzeti nagyjainkat sajátítsa ki szavazatszerzés céljából. A „rabmadarak“ pártjának választási program bevezetõje szerint a magyar liberalizmus Deák Ferenccel, Kossuth Lajossal és Eötvös Józseffel kezdõdött és ezt az utat ma az SZDSZ folytatja. A Jobbik véleménye szerint az a program, amely az azonos nemû pároknak lehetõvé kívánja tenni a házasságot, nem méltó a magyar történelem nagy államférfiainak nevéhez. A homoszexualitás egy szintre emelése a sok ezer éves természetes családmodellel nem liberális törekvés, hanem szélsõséges és társadalomellenes. A homoszexualitást a Jobbik biológiai és társadalmi zsákutcának tartja. Az SZDSZ az elmúlt hónapok során a politikai plakátkampányával bebizonyította, hogy keresztényellenes, a kettõsállampolgárság elutasításával és a nemzeti jelképeink folyamatos támadásával, hogy nemzetellenes és a drogliberalizáció pártolásával, hogy társadalomellenes. A Jobbik véleménye szerint Magyarország legszélsõségesebb pártja nem élhet vissza Kossuth, Deák és Eötvös nevével. Nagy Ervin, a Jobbik Országos Választmányának elnöke, a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út képviselõjelöltje
*** SZAKAD AZ SZDSZ? Kuncze Gábor pártelnök és frakcióvezetõ a Népszabadság tudósítása szerint „több“ SZDSZ-t helyezett kilátásba. A kifejezés ragájó ha figyelünk
lyos volt a kongresszuson, más felszólalók is beszéltek „több“ SZDSZ-rõl. Feltéve, de meg nem engedve, hogy magyarnak és magyarul beszélõnek fogadjuk el ezeket a bolschevikokat, ez azt jelenti, hogy a jövõben új SZDSZ-ek alakulnak. Az új alakulatok programjáról, elevezésérõl még semmit sem közöltek, de mi feltételezzük, hogy lesz „Tudjuk-SZDSZ“, „Merjük-SZDSZ“ Kókával, Horn Gáborral és Fodorral, és lesz nyilván „Tesszük-SZDSZ“ névtelen utcai harcosokkal, gusztis -legényekkel. Ezen kívül más kezdeményezések is elképzelhetõk, természetesen. A „többe“ több is belefér. Fel kell tennünk a kérdést komolyan is: miért nem fejezték ki magukat magyarul, tisztességesen az SZDSZ vezetõi? Miért nem mondtak több helyet, nagyobbat, erõsebbet, tömegesebbet, stb.? Nem tudjuk. Ezekbe a fejekbe, gondolatmenetekbe nehéz beleilleszkedni. A legvalószínûbb feltételezésnek a szabatos magyar beszédtõl, gondolkodástól való irtózás látszik. S talán a nyelvrontás szándéka. Ismerik ezek a pacákok, hogy hová és mire illik a több. De nem akarják, hogy megértsék õket, és egy ilyen ficammal is rontanak a közgondolkodáson. Legalábbis úgy célozzák. Több SZDSZ? Nekünk ez az egy is sok. S reméljük, eltûnik. COKMO fuggetlenseg.hu
21
Kisebbségi kormányt vezet, mégis nagy célok megvalósításán dolgozik Kazimierz Marcinkiewicz, lengyel miniszterelnök. Kisebbségi kormányt vezet, mégis nagy célok megvalósításán dolgozik Kazimierz Marcinkiewicz. A lengyel miniszterelnök a hét elején tett villámlátogatást Budapesten, Pozsonyban és Prágában, hogy új lendületet adjon a visegrádi országok együttmûködésének. - November óta kormányoz a Jog és Igazságosság pártja. Szinte azonnal olyan intézkedéseket jelentettek be és kezdtek végrehajtani, amelyekkel le akarják zárni a posztkommunista korszakot, a rendszerváltás idõszakát. Miért fontos ez, másfél évtizeddel a szovjet blokk szétesése után? - Elengedhetetlen feladatról van szó. Az elmúlt évek, a szeptemberi választásokig tartó négy év a posztkommunisták kormányzásával telt el. Végsõ soron õk juttatták Lengyelországot abba a helyzetbe, hogy a régi rendszer maradványait fel lehessen számolni. És erre a társadalom rábólintott. Ennek a jóváhagyásnak az okai abban keresendõk, hogy az elmúlt idõszak gazdasági és politikai botrányai ékesen rávilágítottak, hogyan is mûködik a valóságban a lengyel gazdasági-politikai rendszer. Mindenki számára láthatóvá vált, milyen összeköttetések, összefonódások alakultak ki a politikai és gazdasági elit és akár még az alvilág között is. Mi azt ígértük, hogy megtisztítjuk a közéletet. És talán éppen ennek köszönhetõ, hogy a PiS végül gyõzött. Még csak nem is a baloldali kormányzás minõsége befolyásolta döntõen a parlamenti választások eredményét. - Az ígéretek valóra váltásában már kevésbé szoktak jeleskedni a pártok. Az ön kormánya milyen intézkedéseket hozott az elmúlt két hónapban a posztkommunizmus lezárásáért? - Az állam megjavítása benne van a programunkban. Alapvetõen két területrõl van szó. Az egyik a történelmi vetület, vagyis el kell számolni a múltban elkövetett tettekkel. A parlamentben létrehozzuk az egyelõre Igazság és az igazságosság munkanéven emlegetett bizottságot azzal a feladattal, hogy felfedje, milyen módon fonódtak össze a politika, a közigazgatás és a titkosszolgálatok az elmúlt másfél évtizedben. Ennek feltérképezése természetesen nem csak a parlament dolga. Állami intézményeket állítunk fel. A meglévõk közül az ügyészség lényegesen figyelmesebben fogja vizsgálni az eddig nyilvánosságra került botrányokat. Már elkezdtük a titkosszolgálatok megújítását. A másik vetület, hogy rendkívül igényes elvárásokat fogalmazunk meg. A kormányzás színvonalában és a teljes közigazgatási rendszerben magas mércét 22
Kazimierz Marcinkiewicz, lengyel miniszterelnök szabunk, hogy ne alakulhassanak ki újabb korrupciós ügyek és összefonódások. Ez viszont azt igényli, hogy a ma kimondottan gyengén és rosszul mûködõ szolgálatok teljesen átalakuljanak. Döntöttünk arról, hogy fel kell számolni a katonai hírszerzést, amely alapjában véve megreformálhatatlan. A lengyel kormányok évtizedek óta képtelenek voltak megújítani. Létrehozzuk a központi, korrupcióellenes küzdelem irodáját is. Ezeket a lépéseket a lehetõ leggyorsabban meg kell tenni. - A Polgári Platform is megfogalmazott hasonló célokat. Egyik vezetõjük, Jan Rokita éppen azért lett népszerû, mert az egyik parlamenti vizsgálóbizottságot vezetve, felfedte a baloldali kormány egyik korrupciós ügyét. Mégsem lett PiS-PO koalíció. - Erõszakkal senkit nem tudok beemelni a kormányba. Különösképpen akkor nem, ha az illetõ már kormányfõnek vagy elnöknek érezte magát. Más európai országokban azt látjuk, hogy a nagy változásokat nagykoalíciókban szeretnék megvalósítani. Nekünk az adatott meg, hogy a potenciális koalíciós társunkkal kell versenyezni. - A feladatok száma ettõl még nem csökkent. Az államreform mellett mit tesznek a gazdaság fejlesztéséért és a szociális biztonság javításáért? - Évtizedek óta nagy a munkanélküliség Lengyelországban, miközben a társadalom vagyoni széttagoltsága egyre növekszik. A gazdaság modernizációs programjában ezt is figyelembe vettük. Úgy hozzuk meg a szükséges intézkedéseket, hogy ne keletkezzenek
társadalmi feszültségek. Különösképpen ne a legszegényebb rétegeknek kelljen megfizetniük a változások árát, mert nem szabad társadalmi robbanásnak bekövetkeznie. Arra törekszünk, hogy a populista pártoknak se lehessen mire hivatkozniuk. Szeretnénk csökkenteni a munkára rakódó költségeket, azon dolgozunk, hogy egyszerûbb legyen az adórendszer. Ugyanez vonatkozik a gazdasági életet illetõ jogszabályokra. Radikális átalakításra, egyszerûségre és átláthatóságra van szükség. Elsõsorban a kis- és közepes vállalkozások életét szeretnénk megkönnyíteni, és kedvet csinálni a lengyelországi befektetésekhez. Tavaly például már tízmilliárd eurós közvetlen befektetés érkezett hazánkba. - Hogyan készülnek a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetésbõl Lengyelországnak jutó összegek felhasználására? - Beruházási programokat indítunk, amelyekben természetesen nagymértékben számolunk az uniós forrásokkal. Programunk azt vetíti elõre, hogy az európai uniós pénzek több mint 90 százalékát fel tudjuk használni. Az ehhez szükséges törvénymódosításokon már dolgozunk, amelyek biztosítják majd, hogy az uniós forrásokhoz a lehetõ legegyszerûbben és a legkedvezõbb feltételekkel juthassunk hozzá. Az oktatást is mindenképpen megújítjuk, mégpedig az alapoktatástól kezdve. Enélkül nem fejlõdhet dinamikusan a gazdaság. Hál isten, az infláció nagyon alacsony, decemberben 0,7 százalékos szinten állt. Az is kedvezõ, hogy folyamatosan csökken a költségvetés hiánya. Reális a remény, hogy gyors és stabil gazdasági növekedés elé nézünk az elkövetkezendõ években. - Ebben szerepe lehet a privatizációnak is? - Nem sok privatizálnivaló maradt. Tulajdonképpen csak az energetika területén jelentõs az állami szerep, más ágazatokban csak egy-egy vállalat maradt állami kézben. Most rendezzük az államkincstár felügyeleti jogköreit. Kiemelünk olyan cégeket, amelyeket mindenképpen lengyel márkanévként akarunk továbbfejleszteni, s az összes többit magánkézbe lehet adni. A lengyel GDP legnagyobb részét ma már a magánszektor adja. - A nagy közép-európai olajcég létrehozása, a PKN-Orlen és a Mol fúziója mára végképp lekerült a napirendrõl? - Nem, ez egyáltalán nem rossz elképzelés. Számos olyan terület van, ahol igenis érdemes együttmûködni Közép-Európában. Persze egyszerû lenne egy nagy nemzetközi korporációnak eladni a PKN-Orlent úgy ahogy van, tokkal-vonójó ha figyelünk
val. De abban a pillanatban el is veszítenénk gazdaságpolitikai befolyásunk egyik fontos elemét. Viszont ha nemzeti cég marad, valószínûleg nem bírja a versenyt. Az energiaszektort mindmáig túlságosan átszövi a politika és a geopolitika. Nyilvánvaló számunkra, hogy a Mol ma lényegesen jobb cég, mint a PKN-Orlen. Úgy gondolom, hogy a fúzió akkor kerülhet újra napirendre, amikor a két cég összehasonlítható értéket fog képviselni. Ez pedig nemsokára bekövetkezik. - Mikor válthatja fel a zlotyt az euró? - Akkor vezetjük be, amint Lengyelországnak hasznos lesz. Az euróövezetbe való belépés ugyanis azt jelenti, hogy megszabadulunk a pénzpolitika irányításának eszközétõl, amellyel befolyásolhatjuk saját gazdasági fejlõdésünket. Mindaddig, amíg ezen a hangszeren lehet játszani, addig a zenekar nem fogja eldobni. - Az európai integráció és együttmûködés területén számolnak-e a visegrádi országok szövetségével? - Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a visegrádi együttmûködésnek új impulzust kell adni. Az unióban pedig érdemes szövetségest keresni annak érdekében, hogy saját fejlõdésünk szempontjából a lehetõ legjobb feltételeket tudjuk elérni. A visegrádi országok, a négy közép-európai állam pontosan ilyen szövetségesi csoport lehet. Amikor a magyarok egy kicsit jobban figyelnek délre, amikor Lengyelország egy kicsit erõsebben néz keletre, hogy ott mi történik, akkor olyan együttmûködést tudunk kialakítani, amely kifejezetten elõnyös lehet az unióban. Ezért keresem fel már most, az év elején Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát. - Európában riválisok is akadnak szép számmal. Ausztria közép-európai vezetõ szerepre törhet, Németország és Oroszország a tervezett kõolajvezetékkel kerül egyre közelebb egymáshoz úgy, hogy Ukrajna egyre bizonytalanabb helyzetbe sodródik. - Ausztria semmiképpen sem kezelendõ versenytársnak. Minden látszat ellenére a visegrádi országokat sokkal több dolog köti össze egymással, mint Ausztriával. Mi az unió új tagállamai vagyunk, ki kell küzdenünk a helyünket. Ha ezt együtt és jól tesszük, akkor mindannyiunk helyzete könnyebb lesz. Például az energetika területén határozott esély van rá, hogy a visegrádi csoport egyeztetett megszólalása erõsebben hallható Brüsszelben, mint külön-külön. Nagymértékben függünk ugyan az orosz energiától, de a visegrádi országok össze tudják kötni Európa különbözõ régióit, akár észak-déli irányban is. A lehetõségeket viszont csak együtt tudjuk kihasználni. Ha ebbe az együttmûködésbe a demokratikus fejlõdés erõsítésével be tudjuk kapcsolni Ukrajnát is, az jótétemény lesz keleti szomszédunk és egész Európa számára.
Hír: Dr. Seregély István egri érsek magánjellegû megbeszélésen fogadta Szekeres Imre képviselõt, az MSZP elnökhelyettesét, a karrierjét boldogult Pap János veszprémi MSZMP-elõember szárnyai alatt indító hajdani KISZ-vezetõt. Hírek szerint a Szekeres kezdeményezte találkozó kölcsönösen tárgyilagos és õszinte légkörben zajlott. Szekeres Imre az egyházi intézmények helyzete iránt érdeklõdött, külön kitért a jászapáti Kisboldogasszony plébániatemplomának felújítására. (Imre igen szívén viseli a plébániatemplom körül történteket, voksolás elõtt különösen.) A hír megnyugvással töltötte el Jászapáti hívõ katolikusait – ha Szekeres velünk, ki ellenünk? Azért csak ideírom, hogy a jászapáti templom felújítása már megtörtént a Fidesz-kormány idején, méghozzá önerõbõl, illetõleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Széchenyi-terv jóvoltából.
Forrás: Estefán Zsolt – Heti Válasz
Forrás: Pilhál György – Magyar Nemzet, 2006. január 31.)
jó ha figyelünk
Nyolcszáz nemzetközi megfigyelõ ellenõrizte az arab világ talán legtisztább választását. Egyetlen erõszakcselekményrõl sem érkezett jelentés, a palesztinok európai országokban tapasztalható fegyelmezettséggel járultak az urnákhoz, és választották meg vezetõjüknek a Hamászt. Nem volt 99 százalékos kormánygyõzelem, nem voltak elhallgattatott újságírók, meggyilkolt ellenzékiek. Tisztességes kampányidõszakon van túl Palesztina, ahol végül az ügyesebb stratéga gyõzött. Így mûködik egy demokrácia. Ezért is meglepõ, hogy ezt a megsüvegelendõ teljesítményt akarta megakadályozni Izrael és az Egyesült Államok, amikor az általuk terrorszervezetként számon tartott Hamászt el akarták tiltani a választási részvételtõl. Õk 99 százalékos Fatah-gyõzelmet szerettek volna látni, a Hamász bojkottját, kisebb villongásokat, de nem azt, hogy egy tiszta és demokratikus választáson a radikálisok gyõznek. Mondani sem kell persze, hogy a Hamász „politizálása“ egyelõre nem hasonlít a kontinensünkön megszokotthoz, s még Izrael legradikálisabb pártjainak felfogásától is viszonylag távol áll. Van viszont olyan tulajdonságuk, amellyel senki nem vitatkozhat, ez pedig a politikai tisztaság. A Hamász nem vett részt semmiféle mocskolódásban, egyeztetésben, tárgyalássorozaton. Azért jött létre, mert emberek egy csoportja gyûlöli Izraelt, amely megszállta a földjüket. Meg akarják semmisíteni az elnyomót, erre pedig a legjobb eszköznek a fegyvereket tartják. „Többre jutsz jó szóval és fegyverrel, mint egyszerûen csak jó szóval“ mondta Al Capone, és ezt a Hamász meg is valósítja. Szociális hálózata régóta ismert a palesztinok körében, a nagyvilág pedig az élõ bombákat ismeri túlságosan is jól. A Hamász-tagokat az emberek vagy az iskolák-kórházak-ingyenkonyhák környékén, vagy fegyverrel a kezükben izraeli katonák ellen harcolva láthatják. A vallásos indíttatású radikális szervezet eszmeiségét valójában nem párt képviseli az emberek között, inkább mozgalom. Pártnak ott van a Fatah, amely létezése óta a palesztinok egyetlen érdekvédelmi csoportja, és a kezdeti harcosok mára megbecsült, sokat fényképezett idõs politikusok lettek. A különbség olyan éles a két csoport között, hogy a palesztin választópolgár könnyen dönthetett, a megszokott, nyugodt erõt, a folytonosságot választja, vagy a radikális reformokat. A legtöbben úgy látták, ez a nyugalom már szinte halálos fáradtság, amelybõl nem tudnak felkelni az elfásult politikusok. Ezért választásuk a fiatal akcióhõsökre, alkalmasint gyilkosokra esett. Ez viszont az igazi bökkenõ. A Hamász belsõ legitimációja egyértelmû, ám külföldön ez nem elég. Az ismert vezetõket mind kilõtte Izrael, a megmaradtak pedig nehezen felismerhetõk fekete csuklyájuk miatt, s eltakarja arcukat a Kalasnyikov csöve. Õk lennének elvben a palesztin kormány tagjai, akikben a nép bízik. Ígéretük szerint reformokat fognak végrehajtani a korrupció miatt szétrohadt palesztin kormányzati rendszerben, megtisztítják a köz-életet, de szárazon hagyják a puskaport is. A Hamász gyõzelmének hallatán az Európai Unió diplomatikusan fogalmazott, ugyanis minden „békére törekvõ“ palesztin vezetést partnernek tekint. A Hamász eddig minden volt, csak nem békére törekvõ. Az egyetlen remény a helyzet normalizálódására talán csak a politika hagyományos erkölcsromboló hatása lehet. Ha ugyanis az eddig feddhetetlen hamászosok a húsosfazék közelébe kerülnek, talán õk is jobban hajlanak majd az egyeztetésekre, és a nagyvilágnak és Izraelnek sem lesz érdeke egy újabb palesztin felkelés kirobbantása. De félõ, hogy ez is csak egy tipikus nyugati elmélet, amely a Közel-Kelet országaiban ugyanúgy nem mûködik, ahogy a demokrácia sem. Forrás: Sitkei Levente – MNO
IMRE AZ ÉRSEKNÉL
23
Bármily meglepõ: eltelt a 21. század elsõ évtizedének fele. Történelmi léptékben öt év nem több öt percnél, de az emberöltõn belül mégis számottevõ idõ, mely valahogy összegzésre késztet. Nos, ennek a fél évtizednek - meglátásom szerint - két meghatározó eseménye volt, az egyik nemzetközi jelentõségû, a másik csak a magyarság szempontjából volt határkõ. Az elsõ: 2001 szeptember 11.-e, melynek leírására ne vesztegessünk szót, hiszen mindenki tudja, mi történt, bár a „miért“ és „hogyan“ kérdése már nem olyan egyszerû. Ez azonban itt nem is olyan fontos. S maga az esemény sem fontos, bármily szörnyû is volt, hiszen a történelmi közelmúltban is fordultak elõ ennél sokkal szörnyûbb dolgok is, gondoljunk csak Drezda teljesen értelmetlen felégetésére a második háború legvégén, aminek több, mint negyvenezer civil személy esett áldozatul. 2001 szeptember 11.-e nem önmagában és önmagáért történelmi határkõ, hanem következményeiben, mint a Bush elnök által meghirdetetett és megindított, terrorizmus elleni, világméretû „keresztesháború“ kiindulási pontja, illetve hivatkozási alapja. E „konstrukció“ álságos volta természetesen mindenki elõtt világos, mióta minden hivatalos fórum beismerte, hogy az iraki tömegpusztító fegyverekrõl szóló híresztelések rémmesék voltak. Kétségtelen viszont, hogy az egész világot veszélyeztetõ, világméretû terrorizmus ettõl függetlenül nagyon is valós fenyegetés; ez azonban külön tanulmányt igényelne. Itt röviden csak annyit: egyelõre senkinek sincs halvány fogalma sem arról, hogyan lehetne kitörni az ördögi körbõl - vagy inkább spirálból -: a mindenükbõl kifosztottak végsõ kétségbeesése által szült vak és erkölcsileg semmiképpen nem igazolható terrorizmusára a hatalom a jogos védekezésen messze túlmenõ, erkölcsileg éppúgy igazolhatatlan ellenterrorizmussal válaszol, ami a másik oldalon még nagyobb elkeseredést és még vadabb elszántságot vált ki... És így tovább, míg valaki fel nem robbantja az elsõ atombombát, megindítván -esetleg - a Földet elpusztító, nukleáris zivatart... Ez azonban szerencsére nem a mi gondunk, ez a „játszma“ nélkülünk folyik, bár nem biztos, hogy végül is kimaradunk belõle. Miután azonban befolyásolni úgy sem tudjuk, hagyjuk a témát, söpörjünk a maguk portája elõtt, van itt is elég söpörni való. A mi öt évünk döntõ mozzanata 2004 december 5.-e, amely természetesen nem elemezhetõ önmagában, hiszen egy hosszú fejlõdés csúcsa, helyesebben egy hosszú hanyatlás mélypontja. A katasztrófális eredmény - helyesebben eredménytelenség persze elõrelátható volt, ezért sokan úgy 24
vélték s vélik ma is, hogy nem lett volna szabad népszavazásra vinni a trianoni határokon kívül senyvedõ véreink magyar állampolgárságának kérdését. Ezen itt most nem akarok vitatkozni, csak azt szeretném tisztelettlejesen megérdeklõdni a szigorú kritikusoktól: tudtak volna-e jobb idõpontot megjelölni? Miután ez irányban minden korábbi kezdeményezés és kísérlet kudarcba fúlt, nem kellett-e megtenni e lépést mielõtt a román EU-csatlakozás támogatásának kérdése a magyar parlament elé került? Akárhogy is nézzük azonban, annyi biztos, hogy a népszavazás tiszta, világos helyzetet teremtett: elvált a szenny a víztõl, ahogy Duray Miklós fogalmazott. (Bocsánatot kérek azért, hogy nem szószerint idézek, de én még olyan világban „szocializálódtam“, amelyben bizonyos szavak nem láthattak nyomdafestéket, és Duray ilyen szót használt. No jó: a nyomdafesték azóta sokkal toleránsabb, én azoban konzervatív vagyok, megelégszem a szenny szóval.) S a kép fölöttéb szomorú: a választójoggal rendelkezõ polgárok 37,5%-a járult az urnákhoz, ami már eleve érvénytelenné tette a népszavazást. E 37,5%-nak alig több, mint a fele szavazott igennel, ami a 100%-ra átszámolva azt jelenti, hogy a trianoni határok között élõ magyar nyelvû népességnek csupán 20%-a „víz“, a többi... Nos, hát, szenny... Tessék? Meg tetszik sértõdni? Fel tetszik háborodni? Hogyan merészelhet bárki is ilyet akárcsak gondolni is, hát még kimondani és leírni? Hát kérem alázattal valahogy úgy, ahogy Petõfi Sándor azt írta „Nemzeti dal“ címû, halhatatlan versében, hogy „sehonnani, bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a Haza becsülete!“ S bár akkor életrõl-halálról volt szó, bizonyára kisebb volt a „sehonnani bitangok“ százalékos arányszáma, mint a szennyé 2005 dec. 5.-én, amikor pedig csak egy tollvonással lehetett és kellett volna síkra szállni a nemzet és a haza becsületéért. Senkinek nem fáj - nem fájhat - jobban, mint nekem az a sötét, érthetetlen és megmagyarázhatatlan valóság, hogy 1956 szinte száz százalékig tiszta „vizének“ nyolcvan százaléka szennyé változott, változhatott, s hogy ez a szenny - amely tudvalévõleg mindig a felszínen úszik - ma teljes egészében elborítja s levegõhöz jutni sem engedi a maradék, tiszta, élõ „vizet“. Igen: ez a sötét valóság amellyel szembe kell néznünk most, néhány hónappal a következõ, választási színjáték elõtt. E színjáték - vagy mondjuk inkább: cirkuszi bohózat eredménye persze borítékolható: maximálisan 55-60%-os részvétel mellett a leadott szavazatok 80-85%-án a két „nagy párt“, a
FIDESZ és az MSZP fog osztozni. Az, hogy melyik jut paraszthajszálnyi elõnyhöz, bizonytalan, de nem is érdekes, tekintettel arra, hogy az SZDSZ minden bizonnyal „beszerzi“ a maga 5-7%-át s így bízton játszhatja tovább a kutyát csóváló farok szerepét. A maradék (15-8%) eloszlik a többé-kevésbbé nemzeti elkötelezettségû, kis pártok között, amelyek közül valószínûleg egyik sem tudja átlépni az 5%-os küszöböt... Elképzelhetõ persze egy másik „forgatókönyv“ is: tegyük fel, hogy sikerül teljes egészében felrázni érthetõ fásultságából és az urnákhoz idézni 2004 dec. 5.-ének „20 százalékát“, ami a részvételi arány felemelkedését jelenthetné 70-75%-ra! S ha megtörténnék az a csoda, hogy a teljes mértékben mozgósított, nemzeti érzelmû 20% egyöntetûen egyetlen pártra vagy egyéb politikai tömörülésre szavazna, akkor az a leadott szavazatok 26-28%-val vonulhatna a perlamentbe s akár a legerõsebb frakciót is alkothatná. No persze: ez csak teljesen irreális vágyálom... Mi: a trianoni határokon belül élõ népesség magyar (ön)tudattal rendelkezõ 20%-a tehát ismét képviselet nélkül maradunk a magyarnak nevezett parlamentben. Mert hát az MSZP-rõl és az SZDSZ-rõl nyilván nem kell bizonygatni, hogy nem minket képvisel. A FIDESZ-rõl 1998 táján lehetett azt hinni, hogy... Sajnos csak egy darabig. Mert az a párt, amely kormányra kerülve megvont minden támogatást a Magyarok Világszövetségétõl, tudatosan elsorvasztotta a Magyar Állandó Értekezletet, 2202-ben lagymatagon átengedte, majdhogy átjátszotta a kormányhatalmat a „szoclib“ oldalnak, amely nem támogatta a 2004 decemberi népszavazást, arról nyilván nem vélheti ma már senki, hogy nemzeti érdekeket és értékeket képvisel. Különösen azután nem, hogy a sokak által még mindig reménységként számontartott Orbán Viktor Tusnádfürdõn hangoztatott, szép szólamaival ellentétben megszavazta Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli támogatását... Nem tudom, használna-e bármit is, ha ilyen s ehhez hasonló gondolatok széles nyilvánosságot kaphatnának. Valószínûleg nem, de az is lehet, hogy igen. Viszont éppen ezért: semmi esély arra, hogy ilyesmi a hatalom által - még - nem kellõképpen ellenõrizhetõ és cenzúrázható interneten kívül is terjedhessen. Mit lehet tenni? Semmit. De az ember felordít néha fájdalmában akkor is, ha tudja, hogy ezzel nem segít senkin és semmin, legfeljebb önnönmagának árt. Zalaszabar, 2005. dec. 28. Tunyogi Csapó Gábor
jó ha figyelünk
Tudta-e, hogy Ön csak a villanyszámlája befizetésével minden évben 5500 forinttal járul hozzá ahhoz, hogy a leggazdagabbak jól éljenek? Sorban állás a postán, tolongás a buszon, a hónap végén nadrágszíjszorítás az egekbe szökõ gáz- és villanyszámla, a buszbérlet, a telefonszámla, a vízdíj és egyéb költségek miatt. Ez többségünk mindennapjainak világa. Mindeközben egyesek igencsak jól élnek mások közüzemi díjaiból. AKIKNEK SEMMI SEM DRÁGA Helikopterek, szélsebesen száguldó sportautók, tolongás a buszon, a hónap luxusmotorcsónakok, többmilliós ékszerek, karórák és öltönyök. Csak néhány használati tárgy, ami Magyarország leggazdagabb embereinek világa. Érdekes, hogy a listán elõkelõ helyen szerepel több miniszter és a miniszterelnök is. Magyarország leggazdagabb kormánya Gyurcsány Ferenc: Szemüveg: Hamilton & Inches 232 000 Ft, Szmoking: Ermenegildo Zegna 528 500 Ft, Pezsgõ: Chateau Rothschild 153 000 Ft, Óra: Bertolucci 1 540 000 Ft, Cipõ: Shipton & Heneage 182 400 Ft
Minden idõk leggazdagabb kormánya irányítja ma Magyarországot, már ami a miniszterek összvagyonát illeti. Közülük is Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János a leggazdagabbak. Egyes becslések szerint például Gyurcsány Ferenc befektetéseinek összértéke meghaladja a 3 és fél milliárd forintot. A vagyonbevallása szerint a miniszterelnöknek a 2004-es évben 100 millió forint volt a jövedelme. Ebbõl könnyen épít a háza alá 20 millió Ft-os úszómedencét, ahogy tette azt Gyurcsány, fõleg ha még adózni is elfelejt utána. „Vagyonomtól nem tudok, nem akarok megszabadulni“ - nyilatkozta a kormányfõ újságírók kérdésére. Ha ennyire nagy tehernek érzik a pénzt, érthetetlen, hogy saját fizetésüket miért emelték duplájára az elmúlt idõszakban. A luxusbaloldaliak közkedvelt szórakozóhelyei: Monte-Carlo és a Maldiv-szigetek Kóka János miniszter a Playboyban „– Hány öltönyöd van? Kóka: Legalább negyven. – Hol veszed õket? Kóka: Elsõsorban varratom most már." „– Milyen órád van?
Kóka: Jaeger Le Coultre.(.) Nagyságrendileg egy- és másfél millió között van." „– Mit szoktál ajándékozni, mondjuk a feleségednek? Kóka: Ékszert gyakran. (.) ha valami megtetszik, akkor meg tudom venni." FÖLDÖN, VIZEN, LEVEGÕBEN Gyurcsány Ferenc miniszterelnök munkába A8-as Audival jár, hét végékre A6-os dukál. De nem csak neki jár négy keréken gördülõ luxus. A kormányzat ugyanis az elmúlt három évben több mint 13 milliárd forintot költött autóbeszerzésre. Természetesen mindezt a mi pénzünkbõl. A kormány tagjai jártasak a vízi közlekedésben is. Kóka János gazdasági miniszter - vagyonbevallása alapján - boldog tulajdonosa egy Springway 24-es típusú motoros hajónak. Kóka úgy érezheti, kint van a vízbõl, mi viszont biztonállíthatjuk: süllyedünk. „Elég meglepõ, ha egy gazdasági miniszter még harminchárom éves sincs. Az is meglepõ, ha van helikoptere, de az aztán igazán meglepõ, ha õ maga vezeti“ - nyilatkozta Kóka János miniszter a Playboyban, miközben Paks felé navigálta Robinson 44-es helikopterét. Forrás: Magyar Vizsla
A kiváltságosok dúskálnak a milliárdokban, a kormány nem sajnálja magára költeni a pénzt. Az új európai uniós tagállamok közül Magyarország polgárai fizetik a legtöbbet a háztartási villamos energia áráért. Kétszer annyit, mint a balti államok, 40 százalékkal többet, mint a lengyel vagy cseh családok, de többet fizetünk, mint a svédek, a franciák vagy akár az angolok. És ez csak egy a több száz termék és szolgáltatás közül, amiért többet kell fizetnünk, mint az uniós polgároknak. Az elmúlt években az inflációt jóval meghaladó mértékben nõttek az árak. Irreálisan magas összeget kell fizetnünk a gázért, a vízért és csatornáért, a gyógyszerekért, a kenyérért, a tömegközlekedésért, a benzinért. Jó lenne tudni, hogy a reális ár feletti luxusprofitot miért velünk fizettetik meg? Jó lenne tudni, a pénzünk kinek a zsebébe vándorol? Egyre rosszabbul élünk. A gáz, a villany és a víz ára az elmúlt három és fél évben nagyon megemelkedett. 2002 óta évrõl évre több pénzt kell adnunk mindenért. A fizetésünk persze nem követi az árak emelkedését!
EU-tagország Észtország Litvánia Lettország Csehország Norvégia Lengyelország Finnország Görögország Svédország Málta Dánia Nagy-Britannia Szlovénia Franciaország jó ha figyelünk
Ft/MWh 14280 15045 15555 15810 17850 17850 18105 19125 19635 20400 20655 20910 21930 22185
EU- tagország Ciprus Spanyolország Szlovákia Ausztria Hollandia Portugália Írország Magyarország Belgium Luxemburg Olaszország Németország
Ft/MWh 22440 22695 23970 24225 24990 26775 28560 28560 29325 32385 33150 33405 Forrás: Magyar Vizsla
25
A magyarok nagy élvezettel váltják le a kormányaikat Az MSZP történelmi léptékû hibát követett el. Úgy tûnik, Magyarország tartósan viszonylag szegény ország lesz. Nagy bajok vannak a Fideszben. Gyurcsány Ferenc sokszor úgy viselkedik, mint a bátor zongorista: nem ijed meg attól, ha melléüt. Az MSZP démonizálja a jobboldalt: Orbán Viktor a szörnyûséges sárkány, aki elnyeli Magyarországot - néhány gondolat az InfoRádió Aréna címû hétfõ esti adásából, amelynek vendége Tölgyessy Péter volt. A teóriáktól függetlenül érdemes azt fejben tartani, hogy a közvélemény-kutatások is lehetnek pontatlanok. A választások elõtt néhány hónappal sem lehet biztosat tudni arról, hogy szoros lesz-e az eredmény, vagy sem mondta Tölgyessy Péter alkotmányjogász, politikai elemzõ, a Fidesz országgyûlési képviselõje, aki az InfoRádió Aréna címû mûsorának vendégeként beszélt hétfõ este a kampányról, a pártok esélyeirõl és „az igazi tétrõl. Az elsõ forduló gyõztese mindent visz Tölgyessy egyetértett azzal a vélekedéssel, amely szerint az elsõ forduló után szinte lehetetlen fordítani az eredményen, hiszen ezt bizonyítják az eddigi választások tapasztalatai is. „Négy éve, 2002-ben a lehetetlennel próbálkozott a jobboldal, amikor a második fordulóban akarta megnyerni a voksolást. A pártszerkezet egyszerûsödésével a nagy pártok egyre több szavazatot szereznek, 2002- ben az egyéni kerületek közül ötvenben, az elsõ fordulóban eldõlt a mandátum sorsa. Idén, mivel a pártszerkezet még egyszerûbb, egy-egy párt több szavazatot gyûjt be, elõfordulhat, hogy száz képviselõi helyre is meglesz a befutó a választás elsõ fordulójában” - mondta. Káderpárt bátor zongoristával Az MSZP jobb állapotban van, mint ebben a ciklusban bármikor - jelentette ki a politikai elemzõ. Hiába káderpárt még ma is az MSZP, talált magának egy új vezetõt, és megtanulta hatékonyan használni a tömegkommunikációs eszközöket. „Gyurcsány Ferenc szokott hibázni, de sokszor úgy viselkedik, mint a bátor zongorista: nem ijed meg attól, hogy ha melléüt. Az MSZP gyenge pontja az, hogy a miniszterelnök egyedül van, nincs munkamegosztás a pártban, de most mégis úgy érzik, fut a szekér.” Tölgyessy szerint a választásokig minden úgy fog történni, ahogy Gyurcsány Ferenc kívánja, még ha vannak is olyan szocialisták, akiknek ez nem tetszik. A párt most mindent a választások megnyerésének rendel alá, nincs olyan „állam26
polgári vágy”, amire ne azt mondaná, teljesíti - mondta Tölgyessy a nagyobbik kormányzópártról, hozzátéve, hogy szerinte a választások elõtt nem derül ki, hogy a kormány jóval többet költött, mint amennyi rendelkezésére állt. “Az idei költségvetés, amit az Országgyûlés a kormánypárti politikusok szavazatával fogadott el, a szerencsejátékos költségvetése. Mégis az az érzésem, hogy ki fog tartani a választásokig” - vélekedett. Nagy bajok vannak a Fideszben A Fidesz körül egy hatalmas univerzum épült ki: megvan a maga sajtója, televíziója, rádiója, egyetemei. Hatalmas értelmiségi holdudvar veszi körül. Lelkes, elkötelezett hívei vannak. Ha a két nagy párt törzsközönségét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a Fidesz tábora sokkal elkötelezettebb és lelkesebb, hatékonyabban mozgósítható. Tehát elsõ látásra úgy tûnik, hogy a Fidesz nagyon jó állapotban van, a magyar jobboldal erõsebb, mint bármikor. Mindezek ellenére azt kell mondanom, nagy bajok vannak a Fideszben - vélekedett Tölgyessy Péter. Mint mondta, a 2002-es választási kudarc után kiderült, a törzsközönség kevés egy választás megnyeréséhez, ezért Orbán Viktor a kádári kisembernek tett gesztusokat: megpróbálta õket elszeretni a szocialistáktól, ami sikerült is neki a vidéki, falusi, mezõvárosi réteg körében. Más a helyzet városi közegben folytatta a politikai elemzõ. Ha egybevetjük az 1998-as és a 2002-es választások eredményét, mondta, akkor kiderül, hogy a korábbi választáshoz képest nagy Fidesz-elõretörés
volt a falvakban, mezõvárosokban, viszont óriási visszaesés volt a városokban és a nagyobb településeken. „Jól kimutatható, hogy nem csupán a szocialisták mozgósító kampánya, hanem az 1998-as Fidesz-szavazók egy részének elfordulása is oka volt a vereségnek. Teljesen egyértelmû, hogy 2002-ben a városi közép, a polgári közép fordult el a Fidesztõl, döntõen a liberális szavazók, akik a 90-es években az SZDSZ-tõl mentek át a Fideszhez. Ennek a közönségnek nem sokat mond a Fidesz. Tölgyessy szerint az ellenzéki párt kommunikációja sokrétûvé vált, egyszerre próbál szólni a legkülönbözõbb társadalmi csoportokhoz, ugyanakkor nagyon sokszor nem követhetõ a stratégiája, és hiányoznak a különbözõ rétegeket megszólító új, hiteles arcok is. Míg az MSZP már a negyedik csapatát vonultatja fel a rendszerváltozás óta, addig a Fidesz - Pokorni Zoltán belépése óta - nem tudott olyan politikust bemutatni, aki a párt felsõ vezetésében is erõs emberré vált. A Fidesz sikeres idõszakában volt munkamegosztás a politikusok között. Ma ez hiányzik - jelentette ki Tölgyessy Péter. Minden Orbán Viktoron múlik, de õ akkor a legjobb, amikor saját magát adja, ha „cseleket” mutat be, rosszabb. Semmiképpen sem tanácsolnám neki, hogy ezt tegye - tette hozzá. A Fidesz alapvetõen vonzó állításokkal áll a választók elé, de nem közli pontosan, hogy hogyan kíván kormányozni - válaszolta Tölgyessy arra a riporteri kérdésre, hogy bizonyítani tudja-e a Fidesz, hogy kormányképesebb erõ a jelenlegi koalíciónál. Végleg eltûnhetnek a kispártok Tölgyessy Péter szerint „a kispártok megroggyantak, igazán átütõ, lendületes politizálásra egyikük sem képes. Ennek ellenére az SZDSZ-nek van esélye, de egyáltalán nem lehet benne biztos, hogy képviselõket küldhet a parlamentbe. A többieknek nem sok lehetõségük maradt.” Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy végleg eltûnhet az a párt, amelyik kiesik a parlamentbõl - válaszolta riporteri kérdésre Tölgyessy Péter. Az igazi tét Ha bizonyos szint alá gyengül a forint, akkor az MSZP-nek szinte lehetetlen megnyerni a választást; ez a Fidesz összes állítását igazolná, bizonyítaná, hogy a szocialisták alkalmatlanok a kormányzásra - jelentette ki Tölgyessy Péter. Magyarországon sajnos már nagyon régóta csak ígéretverseny zajlik. Tölgyessy szerint konkrét gazdasági kérdések csak olyan formában kerülnek majd elõ a kampányjó ha figyelünk
– rövid elemzés: a jobboldal üzenetei szinte egyáltalán nem jutnak el a társadalomhoz – Így kampányidõszak kezdetén az embernek sok lehetõsége van beszélgetni olyan emberekkel, akik a politikai besorolás szerint az apolitikus rétegbe tartoznak, vagy elmennek szavazni, vagy nem mennek el szavazni, és még ha el is mennek, még nem döntötték el kire adják voksukat. Lesújtó tapasztalataim vannak. A magát függetlennek nevezõ média agymosása TÖKÉLETESEN mûködik! Nézzünk három témát, és három apolitikus embert (név nélkül természetesen), valamint a reakcióikat: 1. Orbán Viktor bejelenti, hogy családi adózást vezetnek be, ha nyernek, a nemgyermekes családok adói természetesen nem növekednek. 2. A Magyar Vizsla 3.5 millió példányban jut el a postaládákba, melyben többek között a milliárdossá vedlett posztkommunisták rongyrázást mutatják be, igen szemléletesen. 3. Demszky Gábor és dolgai, a kátyú probléma, Jean plakátok. 1.
2.
Az elsõ apolitikus ismerõs egybõl fennakad, hogy nekik nincs gyerekük, és hogy képzeli, hogy õket diszkriminálja Orbán, és hogy mekkorát csalódott benne, mert épp most olvassa az Origo.hu fórumán, hogy azon családok, akiknek nincs gyermekük, többet fognak adózni, mint a gyermekesek. Nem ment át a valódi üzenet tehát a társadalomba. Ahogy a Tb járulékcsökkentési javaslat sem fog, MERT NINCS HITELES MÉDIA, ami van azt meg nem nézik! Egy másik apolitikus ismerõsöm jelzi nekem, hogy ma mit talál a postaládában, és hogy vajon ki is lehet a Magyar Vizsla újság mögött (utal a Fideszre), és mégis mennyibe kerülhetett ez nekünk adófizetõknek, ez a vacak újság? A tartalmáról bezzeg õ sem beszélt, szajkózta az MSZP véleményét, már-
3.
mint pontosabban a „függelten“ sajtó hazugságait, ami egy az egyben a baloldal véleménye, hiszen minden az övék. Az illetõ nem is vette észre, hogy a baloldal véleményét szajkózza, pedig nem szereti õket, de a függetlennek hazudott média átverte. Nem ment át itt sem a valódi üzenet tehát a társadalomba. Demszky Gáborra terelõdött a szó egy harmadik apolitikus ismerõsömmel folytatott beszélgetésem során: „Miért lenne Demszky a hibás a kátyúkért? Azok már régebben is voltak.“ Erre mondtam, hogy akkor nem kellett volna az elmúlt 16 évben tán fejleszteni a közúthálózatot a foltozgatás helyett, és rendbe hozni az utakat? Válasz nem jött. Azaz jött egy „úgyis mindeki lop“ kijelentõ mondat. Továbbá számonkérte az illetõ, mennyibe kerülnek ezek a Demszky-t szidó plakátok (amiket már el is távolítottak). Ismét nem ment át a valódi üzenet tehát a társadalomba, és média nélkül NEM IS FOG!
Röviden összefoglalva: A tapasztalatom mindhárom esetben az, hogy sajnos ilyen médiaállapotok között nem lehet valódi üzeneteket közvetítenie a társadalom felé a jobboldali politikusoknak (Fidesz, Jobbik, Miép,...stb) , mert nem jut el az üzenet valódi értéke az emberekhez! Ebben az esetben viszont sem demokratikus viszonyokról nem beszélhetünk, sem sajtószabadságról, sem tiszta választásokról, sem pedig arról , hogy megnyerjük a választásokat. A helyzet felettébb aggasztó! A baj nagyobb, mint gondolnánk. Tudom, van egy mondás erre: „Innen szép nyerni“. Skodacsek András, újságíró, Nemzeti Hírháló
NÉGYESZTENDÕS LÁTVÁNYKORMÁNYZÁS Ráadásul biztosak lehetünk afelõl: egy állítólagos Fidesz–MIÉP-koalíciót elõrevetítõ provokatív kampányfogás még mindig ott nyugszik a Köztársaság téri frizsiderben, persze az antiszemitizmus és a rasszizmus vádjaival fûszerezve. Az ismételt csurkázás és a mértékadó nemzetközi sajtóra való hivatkozás még bizonyára hátravan. A szocialisták nem fogják olcsón adni a bõrüket, hiszen sokuknál karrierjük végét jelentené egy vereség. 2002-ben nem kis részben az akkori kormány hibái is hozzájárultak a választások végkimeneteléhez. Az akkori hibákból tanulni kell. Bármilyen zöldséget is mond Gyurcsány a nyilvánosság elõtt, egy dologban igaza van: az MSZP-t valóban nehéz lesz kiütni a nyeregbõl. Õ még nem követett el olyan szarvashibát, mint Horn Gyula, aki az 1998-as kampányban kezdett volna hozzá a bõs–nagymarosi vízlépcsõ felépítéséhez. Forrás: Tihanyi Örs – Magyar Nemzet ban, hogy a másik mennyi rosszat fog tenni, ha kormányra kerül. A pártok azt gondolják, hogy az emberek elégedetlenek, és megpróbálják ezt az elégedetlenséget kihasználni. Azt senki sem meri kimondani, hogy úgy tûnik, Magyarország tartósan, viszonylag szegény ország lesz - jegyezte meg az alkotmányjogász. Tölgyessy úgy véli, az MSZP történelmi léptékû hibát követett el a ciklus elején, amikor olyan mérhetetlen költekezésbe kezdett, amit a mai napig nem tudott a gazdaság feldolgozni. S azért tette ezt, mert félt az ellenzéktõl. A számlát azonban egyszer ki kell fizetni, és ez valószínûleg a választások után lesz. Ha ugyanis nem fizetünk, a finanszírozók egy szép napon azt mondhatják, hogy köszönik a lehetõséget, de õk most más befektejó ha figyelünk
tés után néznek. És akkor pillanatok alatt összeomolhat a forint. Ez a valódi tét - hangsúlyozta a politikai elemzõ. A bizonytalanok döntik majd el a választást Azt hiszem, hogy ezt a választást nem a törzsközönségek fogják eldönteni, hanem a ma még bizonytalanok - vélekedett Tölgyessy Péter. Ha valaki szavazásra tudja bírni a törzsközönségét, de elutálja magától a bizonytalanokat, azzal a másikat segíti. Ez a Fidesz dilemmája. Nem akarja elutálni ezt a csoportot és a törzsközönségét is meg akarja tartani - ez készteti ellentmondásos magatartásra a pártot, mondta az alkotmányjogász. A kormányoldal még nehezebb helyzetben van - folytatta. A magyarok nagy élve-
zettel váltják le a kormányaikat, és a mostani kormánnyal kapcsolatban is rengeteg okot találhatnak arra, hogy menesszék. Teljesen egyértelmû, hogy csak azt mondani, hogy tökéletesen és jól kormányoztunk, aligha elegendõ - hívta fel a figyelmet Tölgyessy Péter, majd így folytatta: „Gyurcsány Ferenc megjelenésének az egyik újdonsága, hogy õ az elsõ szocialista politikus, aki mesél, arról, hogy milyen Magyarországot képzel el. A másik eszköz, ami korántsem új, hogy az MSZP démonizálja a jobboldalt. Orbán Viktor a szörnyûséges sárkány, aki elnyeli Magyarországot. Nagy kérdés, hogy mennyire tudja ezt hitelesen mondani, és a jobboldal hogyan tud védekezni ez ellen Forrás:gondola.hu
27
Mottó: A Fidesz 1998-2002 között az egész magyar politikai rendszert átalakította, legfõképpen elvette a modernizáció mítoszát a baloldaltól, mire a magyar baloldal teljes retrográd valóságában mutatkozott meg. Csak ezek után lehet és kell beszélni arról, hogy a Fidesz mára számos hibás döntés, mulasztás nyomán, modernizációs fölényét elvesztette, programadó kezdeményezése elhalt. Nincs alternatív program a baloldali rezsim önállótlan, az EU-hasonuláson lógó, forrásaiért ácsingózó, de a csatlakozási folyamatot lassítani próbáló kormányzásával szemben. a) Új kurzus – új orientáció: új Fidesz Vajon vannak-e változások a politikatudósoknak és politológusoknak a politikai konstellációt, a politikai szervezeteket, és politikusokat illetõ minõsítéseikben, valamint az összefüggések magyarázatában. Erre keresünk választ, amikor a tavaly ilyenkor készült állásfoglalásokkal szembesítjük a nyilvánosságot. 1. A „polgári” Fidesz után Csizmadia Ervin kilépett a pillanatnyi helyzetet értékelõ politológusi rágógumi-szövegek világából, és új nézõpontból, új konceptualizálással írja le (MNO) a 2002 után történteket, az Orbán-, vagy a Medgyessy-féle politikai eseménytörténetet, politikai filozófiát, hogy eljusson végül Gyurcsányhoz, ahhoz a helyzethez, amikor a két nagypártnak egyenrangú vezére van már. Ez 2005 január 3. hetében történik. Innentõl érdekes a mondandója, amikor az MSZP politikai filozófiáját a gyurcsányi szerepvállalással és szerepjátszással magyarázza el. Csizmadia rámutat az MSZP konglomerátumpárt voltára, tartalmi ürességére, amelynek habarcsa mindig valami érdek és nem értékelvû kohézióképzõ tartalom. Gyurcsány elvi és értékalapon is állást foglaló, gõzhenger típusú, a korábbi baloldalt baloldalról leváltó politikus, aki tudatosan élezi a közpolitikai viszonyokat a jobboldallal, aki már gondolkodik azon is, hogy mi lesz azután, amikor lecseng a csatlakozási várakozások hulláma, kifullad minden pozitív lehetõség-esély)... Csizmadia legfõbb erénye ebben az írásban az, hogy eljutott oda, ahová eddig egyetlen elemzõnek sem sikerült. Ugyanis õ jelzi elsõként a gyurcsányi gõzhenger robogásának legfontosabb hatását, ti. a jobboldal Gyurcsány-vezér megjelenéséig követett politikájának tarthatatlanságát, vagyis a Fidesz megújulásának szükségességét, Orbán politizálásának gyökeres megújulási kényszerét (amiben részletkérdés a Fidesz kommunikációképtelensége, napi operatív politikai ügyetlenkedései). A Csizmadia-féle helyzetkép második részében a jobboldal és Orbán értékelése következett: itt szembesíti a jobboldalt és Orbánt a tiszta tényekkel, hogy Gyurcsány fellépése egyszerre leértékelte a jobboldali politikát és Orbánt is olyan helyzetbe hozta, ami nem elõnyös számára. (Hozzá tehetjük ehhez, hogy a magyar jobboldal egyenesen örülhet Gyurcsány megjelenésének, mert ki28
mozdította abból a helyzetbõl, ami csak a pusztulás, leépülés felé vitte volna!) Csizmadia a párt és Orbán szerepjátékait méltatja: a taktikázás szerint Orbán nem reagál régóta semmire, mire megindult a találgatás, hogy intellektuális kifáradás, politikai csömör, a saját tábor abszurd magatartása stb. van a háttérben. Tény, hogy a kivárás taktikája már nem mûködik, ezért a Fidesz és Orbán nem hatékony politizálása nyilvánvaló. A bizonytalanság egyik oka, nem tudni, hogy milyen párt is a Fidesz. A „polgári Fidesz” nagy lelemény volt, de a jobboldal és a polgári mezõnek a konzervativizmus fûzõdõ viszonyát nem sikerült tisztázni, felépíteni („a konzervativizmus nem radikális ideológia, a Fidesznek viszont radikálisnak kell lennie, ha nyerni akar”, mondja Csizmadia). A 2005. év a Fidesz és Orbán nagy dilemmája, mondja Csizmadia Ervin, s egyben szembesíti (elsõként) a pártot azzal, hogy a Gyurcsány összetákolta baloldal már „magába szívta a jobboldali értékek széles körét (s ezért), egészen új típusú jobboldalra lesz szükség”. Vagyis tartalmi (ideológiai és identitás)problémákról van szó, melyekhez képest az „antivezér Orbán” jelenség egy kommunikációs kérdés. 2. A válság alapja Orbán?! Tölgyessy szerint 2005 januárjában súlyos válságban van a Fidesz. Tölgyessy Péter szerint a Fidesz csak az ország ötödét tudja maga mögött, de „azzal a közönséggel nem lehet
választást nyern”. Tölgyessy szerint Orbán Viktor az utóbbi idõben túlságosan sokat változtat politikáján. A 2006-os választáson szokatlanul magas lesz a részvétel, ami a Fidesznek nem jó. A pártnak megvannak a mítoszai, az egyeteme, az újságja, a kívülállónak azonban mindez visszataszító, mondja Tölgyessy, aki többször is hangsúlyozza, hogy „ezzel a (mármint a Fideszre stabilan szavazó) közönséggel nem lehet választást nyerni”. Az Áder és Orbán közötti nézeteltérést inkább taktikainak, mintsem stratégiainak mondja Tölgyessy. „A régi Fideszben, mint minden jó férfiközösségben, erõs volt a bajtársiasság. A 2002-es választás után azonban Orbán elõtérbe került, mert rajongani kezdtek érte hívei, párttársai ezt látva visszaléptek két-három lépcsõvel." Tölgyessy szerint „Orbánnak sikerült kettészakítania az országot, de csak a kisebbik rész van vele". Orbán kísérletei kudarcot vallottak: a Kádári kisembert nem lehet elmozdítani az MSZP mellõl és a harcias nyilatkozatok után nem lehet a szeretet erejérõl beszélni, mert a túl nagy változás inkább árt, mint használ. – mondja Tölgyessy. „Van egy ember, akit rajongói hõsnek tekintenek, a többiek elhasználódtak. Orbán Viktor annyira a hívei gyûrûjébe vonta magát, hogy most már csak Gyurcsányon és a jó szerencsén múlik, hogy mit hoz a következõ választás." (Index) Tõkéczki László kijózanító pofonokról beszél (MNO). Szerinte a Fidesz egy nagyon nehéz helyzetû nemzeti társadalom távlatos regeneráló ereje lehet akkor, ha óvatosan, stabil alapokon és értékrenddel építkezik, s tudomásul veszi azt, hogy nem vágtában gyõzheti le és rombolhatja le a gyurcsányizmus pillanatnyilag erõs bázisait. Tõkéczky szerint nem véletlen az, hogy a Fidesszel elégedetlenkedõket lenyûgözi a szocialista ágálás, amely kétségtelenül profi jellegzetességet mutat (hiába, a nagy pénz képes formai szakmai profizmusra). De erre figyelve szem elõl tévesztik azt, hogy a látvány hatása addig tart, amíg a számla összege vagy a munkahely hiánya ki nem józanít. b) A válság alapja a politikai elit, az értelmiség?! A „következmények nélküli ország” fordulatának keretei közötti soros értékelésében, Fricz Tamás a „rendszerváltozás” bukását (illetve egy új rendszerváltozás kezdetének szükségességét veti fel!), ami a legsúlyosabb ítélet a magyar értelmiség és más elitek elmúlt 15 évének ténykedésérõl. Az ország helyzete az 1987-1989 közötti állapotokat jó ha figyelünk
idézi, aminek Fricz szerint négy oka van, úgymint az alkotmányos berendezkedésünk, a politikai elit magatartása, az értelmiség felelõssége, az erkölcsi problémák mint legfõbb gondok. (MNO) A „kész” (teljes politikusi, államfõi vértezetben felálló) Gyurcsány jelenik meg Lakner Zoltán írásában (MHO). Gyurcsányt már csak politikai programmal rendelkezõ személy válthatja le s ilyen jelenleg nincs, ebben mindenki egyetért Laknerrel). Van már tehát Gyurcsányarculat, -kommunikáció és -program s egy ennek megfelelõ „ideologikus konfliktusos offenzíva” is. Ennek rendszer-, társadalom- és pártpolitikaszerû kimenetele még kérdéses, de a politikai versenyben, 2005 januárban máris nyerõ. A leginkább az MSZP sorsára van hatással, amennyiben Lakner rámutat, hogy Gyurcsány vezér és programadó, Szekeres pedig a pártszervezõ, de minek akkor a Hiller?! A Fidesz bejelentette a kampány indítását, Rogán lesz a kampányfõnök. Az ellenzék szempontjából a 2005-ös januári történések (akár az EU-t, akár az éppen folyó román-magyar tárgyalásokat nézzük) a kormányt és Gyurcsányt erõsítik. A Fidesz pozíciói nagyon sok okból kifolyólag romlanak és egyre gyorsabban. A korábbi elvek és stratégiai, taktikai megfontolások már nem érnek semmit. Pl. az új román miniszterelnök és az EU-nyitás elõtti, dinamikus Románia éppen most köt megállapodásokat a Gyurcsány-féle hatalommal, miközben a magyar jobboldal egész nemzetpolitikája penészessé kezd válni, legalábbis nem szalonképes többé sem a románokkal folytatott viszonyban, sem az EU felé. Nagy átrendezõdés folyik az MSZP, az MSZP-SZDSZ (utalva arra, hogy az MSZPben is van egy liberális érdekcsoport) és az SZDSZ politikai befolyásszervezése és -ellenõrzése terepein. A Fõvárosban menesztésre ítélt, bukott Demszky-féle csomópont az MSZP befolyása alá került. Gyurcsány leírta Demszkyt, s a Demszky-szindróma néven ismert, forrásosztó liberális csomópont helyet újat kell találni, ami a médiagazdaságban jöhet létre. Ennek jele a köztévére telepedett SZDSZ-s befolyás, hogy az MTV nyolc csúcsvezetõje a mûsorkészítés területén az SZDSZ-s liberálisok embere. Gyurcsány a médiauszállyal: ez a kulcsa annak a legfõbb, 2005 3. heti kérdésnek, hogy a kommunikációs stratégia átalakításával lehet-e választást nyerni 2006-ban? Kiszelly Zoltán politikai elemzõ szerint, igen! Annak függvényében természetesen, hogy a Fidesz mennyire tudja alakítani a politikai napirendet, illetve, hogy az ellenzéki párt meg tudja-e változtatni a társadalomban mostanáig róla kialakult képet. Simon János politológus szerint jó kommunikációs stratégia szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres kampánynak. Csupán az alap, amire azután fel lehet építeni a megfelelõ választási kampányt. Debreczeni József közíró szerint jó ha figyelünk
csak a kommunikáció megváltoztatásával nem lehet választást nyerni. Nem elég ugyanis a marketing, a választók megnyeréséhez szükség van eladható cikkekre, koncepcióra és tartalmi politizálásra is. 3. A megoldást Gyurcsány kínálja a jobboldalon is? Balról, ahonnan nem szabad markánsan fogalmazni, így Gyurcsányt vezérként (s azzal a messiás vagy vezér kérdésben állást foglalni) bemutatni, ugyancsak elsõ ízben ismerik el a hasonulási játékot. Seres szerint ugyanis „az ambi- és koncepciózus Gyurcsány Ferenc néhány valódi és néhány szimbolikus döntésével érzékeltette, hogy aktív, politikacsináló szerepet szán magának, a Fidesz „területeire" is belép, használja a bulvársajtót, és ha kell, a populizmustól sem riad vissza. A két vezetõ nemcsak a hatalom akarásában hasonlít egymásra: mindkettõ jó válságmenedzser, mindketten ránéznek a közvélemény-kutatásokra, mielõtt döntést hoznának, és most már párhuzamosan hirdetik az „otthon, munka, biztonság jelszavát, amivel egyszerre lehet megszólítani a konzervatív középpolgárt és a létbizonytalan munkást.” (NOL) Ekkor, a 2005, 3.hét történései szerint, egyszerre mindenki egyetért azzal, hogy a Gyurcsány-jelenség átrendezte a politikai színpadot, a baloldalt és a konzervatív MSZP-t, a jobboldalt, Orbánt és a liberális konzervatív Fideszt. A jobboldal vezetõ pártja és vezetõje válságban van, és mint ilyenkor mindig, mindenki a kommunikációs csapatokat tekinti a bajok forrásának. Az igaz, hogy Magyarországon az információ- és a tájékoztatáspolitika súlyos válságban van, s annak ezer oka van. De ez az igazi gondok között nem az elsõ. Ma már balról is bevallható, hogy Fidesz Magyarországon elõször alkalmazott modern (és elõször mindenki által lenézett) píár-technikákat. Az már kevéssé, hogy 1998-2002 között az egész magyar politikai rendszert is átalakította, s hogy legfõképpen elvette a modernizáció mítoszát baloldaltól, mire a magyar baloldal teljes retrográd valóságában mutatkozott meg. Csak ezek után lehet és kell beszélni arról, hogy a Fidesz mára számos hibás döntés, mulasztás nyomán, modernizációs fölényét elvesztette, programadó kezdeményezése elhalt. Nincs alternatív program a baloldali rezsim önállótlan, az EU-hasonuláson lógó, forrásaiért ácsingózó, de a csatlakozási folyamatot lassítani próbáló kormányzásával szemben. Orbán és a Fidesz magához fog térni, ám politikai kultúránk szempontjából nem mindegy hogyan. – mondják ezt balról. (NOL) De ilyet csak akkor lehet mondani, ha politikai kultúrának tekintjük azt, ami ezt a retrográd baloldali rezsimet jellemzi, amelynek dinamikáját a Gyurcsány nevû médiapozõr szereplései biztosítják a médiaorientált társadalomban. Az egész nem baloldali társadalom és a jobboldali politika társadalmi bá-
zisa szájtátva nézi Gyurcsány szerepléseit, és álmában is nevet talán a gyurcsányi evidenciákon, amelyek beszédeinek tartalmát képezik. Összes nyelvészünk és társadalom-lélektanászunk elbújdosott már, hogy ne hallja, ne adj isten, nyilatkoznia kelljen Gyurcsány szövegtartalmairól, amelyeknek bázisa, alapidiómája „a baba jár!” vagy a „cipõt a cipõboltból!” típusú üzenetek sokasága. A baloldal üzenete, hogy a halott Orbán a jó Orbán. Ez a Seres típusú médiautasnál a 3.0-s verziójú Orbán lenne: „A korábbi, gyakran szereplõ, témákat kezdeményezõ, de az embereket megosztó Orbán helyét átvette egy aktív, gyakran szereplõ, de szintén megosztó Gyurcsány.” Maradna Orbánnak a „nyugodt erõ" szerepe, s az új, 3.0-s verziójú Orbán „mérsékelhetné a politikai diskurzus hangnemét, „másrészt (ha igaz, hogy a Fidesz nem személyeskedõ, hanem konkrétumok alapján tematikus támadásokat akar intézni a kormánypártok ellen) szakszerûbbé teheti a demokratikus vitákat”. Gondoljanak bele, a szándékosan hiszterizált és médiaorientáltságában harsányan veszekedõs magyar társadalomban milyen hatékonyságra számíthatna a „csendes” Orbán. Miközben a papos, nõies gesztusokkal, nárcisztikus hajlításokkal gesztikáló-szónokoló Gyurcsány a szóbeli-tartalmi agresszió legmagasabb fokán szerepel gerõernõ módra. 4. Zárszó helyett A 2005-ös 3. héten jellemzõ - távlatban egyre markánsabb - fejlemény, hogy miközben Gyurcsányt profi módon menedzselik, az MSZP pártkommunikációja egyre inkább pártállami tartalmakat és stílust képvisel, amelyben a butaságot és tartalmatlanságot mind nagyobb szóbeli agresszivitással adják elõ. Ennek a stílusnak Hiller és Lendvai a megszemélyesítõi. Másik markáns heti téma a Fideszrõl készített politikai hatékonyság-elemzés. Ez egy egész éves elégedetlenség utáni, sûrített médiakampány, balról és jobbról egyaránt. Az iniciátor és katalizátor egyaránt Gyurcsány megjelenése, aki fellépésével kirobbantotta a jobboldali politikát abból szellemi-gyakorlatipolitikai dagonyázásból, melybe merült az utolsó választások óta. Közben Európa és a világ mind gyorsabban távolodik tõlünk. A brüsszeli jelentés mellett a Phare-Sapard pénzekrõl szóló Eurostat 2004/2-es jelentés szerint is utolsók lettünk az EU-források megszerzését-lehívását értékelõ jellemzésben. A csatlakozás után négy hónapig nem történt semmi nálunk, majd lassan megindult a folyamat, de sem az adminisztráció, sem az elegendõ saját erõs pénzforrás nem állt rendelkezésre. Magyarországon és Romániában halad a leglassabban a SAPARD-támogatások kifizetése, állapítja meg az Európai Bizottság 2004 végi adatokat tartalmazó összegzése. Forrás: Csorba József
29
avagy nem az eszmét, csak a bûnöket? Újra diktatúra van. Európai diktatúra, amely egy másikat, amelyet mai képviselõi éltettek, nem hajlandó elítélni. Hány embert ölt meg a sztálini vérengzés és az õt követõ gyilkosok? Isten a tudója, de sokkal többet, mint a nácik. De Európának nem az elvet, a kommunista filozófusokat kell elítélnie, csak a bûnöket. Férgek és bûnösök, aberráltak és szemforgatók ülnek az Unió parlamentjében, akik miatt nem lehetett elítélni ezt a hatvan esztendeje tartó gyilkosságsorozatot és a gyilkosokat. Ha kifordítanók a dolgot, és azt mondanánk: - Hitler eszmeisége és az õt követõ gondolkodók nem ítélhetõk el, csak a bûnök. vajon hányan szisszennének föl azok közül, akiknek hozzátartozói, barátai maradtak a „munka szabaddá tesz“ feliratú táborokban? És hányan szisszentek föl ma, amikor vorkutai, focsani, Uralon túli kommunista táborokra, az Andrássy úti vallatókra, a hortobágyi kitelepítésekre és az elrabolt tulajdonokra gondolnak, eme uniós döntés után? Isten a tudója. Egyetlen dolog azonban bizonyossá vált. A világ és az azt irányító erkölcs kifordult önmagából, ellenkezõjévé vált
mindannak, amit igazságnak, tisztességnek és jóérzésnek, jó ízlésnek neveztünk eleddig. A 20. század megítélése beteges és erkölcstelen, hiszen az egyik gyilkos, gyilkos, a másik nem az, vagy csak érintõlegesen. Az egyik rabló rabló, a másik meg csak megtévedt, s ma is rabol, de már nem kommunistaként, hanem miniszterelnökként, képviselõként, „üzletemberként. Eddig is volt kifogásolnivaló az Uniót illetõen, de a mai estétõl mindenben ellenkezik az elképzelésünk. Hiszen gyilkosokat mentett meg és föl, s áldozatok millióit alázta meg a maga aljas és megvetendõ erkölcstelenségében. És ebbõl adódik majd a rendcsinálás. Mert milliók szenvedését, megpróbáltatásait nem lehet néhány gyilkos-utód kedvéért semmissé nyilvánítani. Nem lehet meg nem történtté tenni a halált, és a szenvedést. És nem lehet csak Nürnberget rendezni, mert a másik gyilkos antipatikusabb annak az egyharmadnak, amely a kétharmados többséget nem megvétózta az Unió parlamentjében. Ócska politikusok, önmagukat a késõbbiekben erkölcsi szemétté alacsonyító férgek ülnek Európa pénzén az Unió parla-
Kedves Barátaim! Szomorú szívvel - bár meglepõdés nélkül - kell bejelentenem: Az Amerikai Egyesült Államokban a mai napon de jure is meghalt a demokrácia. Nézzük a tényeket: 1.) Egy távoli országban (Palesztina) országgyûlési képviselõválasztásokat tartottak. 2.) A választáson csak hivatalosan bejegyzett, elismert Pártok és Szervezetek vettek részt. 3.) A választások a választópolgárok óriási aktivitásával, azok nagy többségének részvételével zajlottak le. 4.) A választások teljesen rendben, békésen és zavartalanul, csalások vagy attrocitások nélkül történtek meg. 5.) A választás tisztaságára óriási nemzetközi ellenõrzõ csapat felügyelt, amelyben Hazánkat is képviselte öt személy. 6.) Ma reggelre nyilvánosságra került, hogy a választásokat nagy többséggel egy Szervezet (történetesen a Hammász, de ez a lényeg szempontjából itt most közömbös).
mentjében, akik buták, erkölcstelenek és szûklátókörûek. Akik csak akkor fogják majd fel mai döntésük mély ostobaságát, amikor saját családjukat viszi egy harmadik diktatúra lágerekbe, amikor saját gyermekük hal meg egy harmadik diktatúra miatt, amikor a világ ismét lángba borul, mert néhány féreg megvétózta a döntést, amely döntés nem bosszú, de visszatartó erõ lett, lehetett volna. És a diktatúrák ezután is elsöpörnek minden józanságot, minden emberit és minden szeretetet. Ma is diktatúra van tehát, Európai diktatúra, amely egy másikat, amelyet mai képviselõi tartottak fenn, nem volt hajlandó elítélni. És már látható egy másik diktatúra árnya, amely ezt a diktatúrát is elsöpri, mert ez a diktatúra adott kiteljesedésének lehetõséget és teret. Mert a diktatúrák mindig megismétlõdnek. Legyen bár a színük zöld, fekete vagy vörös. a végeredmény az ártatlanok halála, és a diktátorok tovább uralkodása. Hiszen ezt láttuk ma, 2006. január 25-én az esti órákban az EU parlamentjének döntése során. Forrás: Stoffán György
7.) Az Amerikai Egyesült Államok kormánya nyilatkozott, hogy (még mielõtt megalakulhatott volna, vagy bármit tett volna) nem ismeri el a választáson gyõztes Párt vezette kormányt, csak ha... 8.) És itt a lényeg: teljesen közömbös, hogy mi jön a „csak ha“ után, a lényeg, hogy az USA egy távoli ország abszolut demokratikusan megalakuló kormányát ab ovo nem ismeri el, még mielõtt egyáltalán megalakulhatott volna, vagy bármit is tehett volna. 9.) Ezzel az USA nem kevesebbet deklarált, mint hogy nem ismeri el a Népek önrendelkezési jogát. 10.) Demokratikus állam ilyen nyilatkozatot egyszerûen nem tehet, miután azzal önmagáról nyilatkozta ki, hogy õ nem demokratikus állam. (Nekünk, magyaroknak, most joggal lehet dé ja vu érzésünk, hiszen a Nagy Szovjetúnióval is mindíg teljesen szabadon és függetlenül egyet érthettünk. Egyszer, ‘56-ban megpróbáltuk az ellenkezõjét, az eredmény közismert.) Abraham Lincoln, Alapító Atyák, Függetlenségi nyilatkozat... béke poraitokra! # Egy gondolkozó # Forrás: (jobbik.net)
ARRÓL, HOGY GYURCSÁNY VAGY ORBÁN ÉRTÉKELÉSE VÁZOLTA HITELESEBBEN AZ ORSZÁG JELENLEGI HELYZETÉT? Gyurcsány Ferenc beszéde talán reálisabban mutatta az ország, a társadalom, a gazdaság állapotát, míg Orbán fekete-fehér képet festett, ahol a feketét a jelennel azonosította, a fehéret pedig azzal, ami kormányra kerülésükkel következne. Forrás: Debreczeni József – Népszava, 2006. január 31.
30
jó ha figyelünk
Kifogytak az ötletekbõl a szocialisták marketingesei. Gyurcsány Ferenc parlamenti évértékelõ beszédét sem voltak képesek úgy megoldani, hogy ne másolják le Orbán Viktor országjárásának ötletét, amellyel a szónok köré ültették a tipikusnak tekinthetõ társadalmi problémát személyes gondként felvetõ polgárokat. Gyurcsányék a kormány eredményességét az ülésterem karzatára beültetett sikeres vállalkozókkal, intézményvezetõkkel demonstrálták. A kampányelemtõl finom iróniával bár, de még a koalíciós padtárs, Kuncze Gábor is elhatárolódott. A kormányfõ minden eddigi napirend elõtti felszólalását alulmúlta tegnap. Nyilvánvalóan zavarja az MSZP-t, hogy a rivális párt vezetõje a teátrális elemeket sem nélkülözõ gyûléseken a társadalmi bajokra rendre megadja a párthívek körében hangos tetszést kiváltó választ. Így kell kinéznie egy jól szervezett kampánykörútnak. A regnáló koalíció vezérének nehezebb a dolga, ha a kötött parlamenti szabályok mellett akarja fényezni a saját teljesítményüket. Természetesen Gyurcsány elõadásában az ország a balliberális kormányzás alatt jól teljesített: soha nem látott hoszszúságú autópálya épült, az emberek jobban élnek, kevesebbet adóznak, úgymond igazságosabbá tették a szociális ellátórendszert, bevezették a 13. havi nyugdíjat, a babakötvényt és így tovább. Ám azt is elismerte: a szociális kiigazítás, a fejlesztések, valamint az autópálya-építés mind-mind drága hitelbõl valósult meg. Az unokáink is nyögni fogják – tesszük hozzá mi. Gyurcsányék választási ígéreteiket már megfogalmazták a költségvetési törvényben. A Fidesz könnyen tehet a választók fülének tetszetõs ígéreteket, hiszen az MSZP sem járt el másként 2002-ben – ha 13. havi nyugdíjat lehetett egyszer ígérni, akkor vajon 14. havit miért ne lehetne? –, ráadásul referenciaként mögöttük van egy sikeresnek tekinthetõ ciklus, amikor az Orbán-kormány úgy váltotta be ’98-as ígéreteinek a többségét, hogy az egyensúlyt megtartva a gazdaságot
fejlõdõ pályán tartotta. Ezzel szemben a szocialista ígéretek beváltásába belerokkant a büdzsé. Valóban itt lenne tehát az elszámolás, avagy az elszámoltatás ideje, de sajnálatos módon nem olyanok a közállapotaink, hogy ezt higgadtan, szakmai alapon, kiegyensúlyozott médiaviszonyok mellett megtehetnénk. Igazuk van azoknak az elemzõknek: az nyeri a választást, aki el tudja hitetni, hogy hiteles. Az ellenzék tegnap például a beszámolóból kiemelve egy fejezetet, az egyre aggasztóbb méretû munkanélküliségrõl akart vitát folytatni. Szemmel látható volt, hogy a KSH adataival szembesített Gyurcsány ismét kijött a sodrából. Egyébként el kell ismerni, nincs az a mélypont a költségvetés helyzetében, ahonnan a kormányfõ ne lenne képes elrugaszkodni, és egy szép új magyar világot a virtuális jövõben felrajzolni. Ha másként nem megy, személyiségfejlesztõ tréningekre emlékeztetõ módszerekkel repíti a magaslatokba hallgatóságát, és azt igyekszik elhitetni velük, hogy legfontosabb forrásunk a „tehetségünk és a szorgalmunk”. „Nincs út vissza a szocializmusba, és nincs út elõre, a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerébe sem” – szögezte le a kapitalizmus építésének rögös útját választó egykori ifjúkommunista. A baloldal szellemi felhõkarcolója ilyen és ehhez hasonló kiszólásokkal fûszerezte beszédét, már-már feledtetve velünk a nagy ívû szónoklat korábbi szakaszában kifejtett, örök érvényû megállapítását: Magyarország nem lehet „egyéni igények kielégítésének végtelen forrása”. Így igaz: sem ellízingelt állami üdülõ, sem állami hitellel fél áron elprivatizált timföldgyár, sem offshore cég segítségével megkerült közteherviselés, sem családi betéti társaság közremûködésével megspórolt adóteher nem lehet az állam kontójára egyéni meggazdagodási igényeink forrása. Magyarország egy ilyen módszerekkel meggazdagodott miniszterelnöknél tényleg többet érdemel. Forrás: Torkos Matild – MNO
A Széchenyi Terv egy nyertesét mutogatta Gyurcsány a parlamentben A jelenlegi miniszterelnök évértékelõ beszédében - nagyon helyesen – pozitív példaként nevezett meg egy olyan vállalkozást, mely sikeres pályázatának köszönhetõen 50 millió forintos támogatást nyert el a Széchenyi Terv keretében – értesült a fideszfrakcio.hu. Ezek szerint igaz volt, hogy „Jó kezekben az ország, mert jövõjét azok irányítják, akik valóra váltják álmaikat“. Ennek fényében meglepõ, hogy a szocialisták hatalomra kerülve miért verték szét a Széchenyi Tervet. Évértékelõ beszédében igaza alátámasztásául Gyurcsány Ferenc hétfõn egy sikeres vállalkozásról is szót ejtett. Elmondta, hogy a „legfontosabb forrás“ a „tehetség és a szorgalom“ - emiatt olyan embereket hívott meg a karzatra, akik képesek voltak sikerre vinni a saját ügyeiket ahelyett, hogy arra panaszkodtak volna, hogy kevés a pénz. Ezért ült a parlamenti páholyban például a Zala megyei Bóbics Antal, aki egyszemélyes vállalkozóból lett kétszáz ember munkaadója, többek közt a General Electric beszállítója. jó ha figyelünk
Nem panaszkodott – pályázott a Széchenyi Terv pályázatán Bóbics úr, az Anton Szerszámkészítõ Kft. vezetõje valóban nem panaszkodott. Mint akkoriban oly sokan, pályázott a Széchenyi Terv egyik pályázatán, és el is nyert 50 millió forintot. A mûanyagfröccsöntõ szerszámok készítésével is foglalkozó vállakozás 2001-ben a pályázati támogatásból vásárolt egy olyan világszínvonalú csúcstechnológiát képviselõ fröccsöntõ gépet, mely úgynevezett háromdimenziós szerszámok mûködtetésére is alkalmas. Az országban akkor ez volt az egyetlen ilyen gép, ezért a Budapesti Mûszaki Egyetemmel együttmûködési megállapodást írtak alá, hogy a jövendõ mérnökök is megismerhessék ezt a fajta technológiát. Nem hiába szerepelt tehát a Széchenyi Terv reklámjában, hogy „Jó kezekben az ország, mert jövõjét azok irányítják, akik valóra váltják álmaikat“. Mindezek fényében csak az a kérdés, hogy miért kellett szétverni a Széchenyi Tervet, és miért kellett azt a rágalomhadjáratot folytat-
ni ellene, melyben szinte korrupcióval vádolták az akkori Gazdasági Minisztériumot és szinte minden támogatottat. A sikeres ember tanácsa egybecseng a Fidesz receptjével. De lássuk, mit mondott Gyurcsány Ferenccel találkozva Bóbics Úr, akit - nagyon helyesen - példaként az ország elé állított a jelenlegi kormányfõ. „Reális és kívánatos gazdasági célnak nevezte az egykulcsos adórendszer bevezetését, a jelenlegi járulékrendszer könnyítését, és szükségesnek tartotta, hogy a minimálbér jelenlegi 62.500 forintos összegét a duplájára emeljék. Megjegyezte, hogy az utóbbi, a 120-130 ezer forintos összeg a legalacsonyabb, amit munkatársainak kifizet, és kevesebbõl nem is lehet megélni.“ Érdekes, hogy az általa elmondottakból az derül ki, hogy változásra van szükség. Mégpedig olyasféle változásokra, amit a gazdasági konzultáció eredményeit felhasználó Fidesz is képvisel, ám a kormánypártok megvalósíthatatlannak tartanak. Forrás: fideszfrakcio.hu
31
Na lássuk akkor, mi nem a populizmus. Hogy hogyan évértékel egy miniszterelnök, ha demokrata és felelõs hazafi, valamint elõre megy, és nem hátra, ahová a polgári szocializmus fából vaskarikája veti árnyékát. Lássuk, amennyi a pokoli szeszéllyel összevissza dobált ragok közül kihámozható; Medgyessy Péter utóda ugyanis ha útelágazodáshoz nem is érkezett hétfõn, bizony odaverte a kocsit minden lámpaoszlophoz, ami a tagolt beszédet illeti. A populista ígérgetéssel szemben Gyurcsány olyat nem állít, hogy jövõre minden jobb lesz. Már most minden jobb ugyanis. A kormánycélok, mondja, alapvetõen teljesültek - és itt meg is állunk azonnal. Kormánycélt mond és nem választási ígéretet, mert ügyes fiú õ. Ha választási ígéretet említene, akkor ugyanis azzal kéne folytatnia, hogy egyrészt Medgyessy Péter az újkori magyar történelem legvaskosabb ígéretlistájával szuszogott be a hatalomba, másrészt volt akkora tökfej, hogy rögtön nekilátott megvalósítani, harmadrészt meg azt a listát mégis inkább hagyjuk. Én csak azért nem teszem be ide, mert akkor kilógna a cikk az internetbõl. nem ígérget, hanem lerajzol egy elég jókedvû Tesz-Vesz-Magyarországot A kormánycél, az más. Az nem nyolcszáz kilométer, hanem öt fél autópálya. A kormánycél akkor derül ki, amikor bejelentik, hogy megvalósult. Amikor kiplakátolják, hogy megcsináltuk. A kormánycél a múltra vonatkozó ígéret. A miniszterelnök tehát nem ígérget ezúttal, hanem lerajzol egy elég jókedvû TeszVesz-Magyarországot, ahol most jó lenni nyugdíjasnak. Ahol nem áldozat orvosnak, szociális munkásnak, tanárnak lenni. Ebben az országban az orvos, a tanár - tételezem fel a jó hírek hallatán - filléres anyagi
semmit a jókedvembõl, sõt. Köszönöm az aggódást mindenesetre. A demokratikus, nempopulista miniszterelnök is hozott magával példányokat a lakosságból. De õ nem olyan, hogy leereszkedve elõre megírt siratóénekeket próbáljon el a jégkockán tárolt, preparált választóval. Nem, nála a példakép egyáltalán nem szól, hanem ül a karzaton, komolyan néz maga elé, és hallgatja, milyen sikeres mintapolgára õ a hazának, és hogy az õ lényébõl valahogy áttételesen az következik, hogy az az emberke odalent maradjon hatalmon.
gondokkal nem küszködik, ezért másod- és harmadállásra sem kényszerül, hanem teljes tehetségével a hivatásának él. A nyugdíjas meg már szinte unja a téliszalámit. Minden karácsonyra azt kap. Akiknek mégis rossz, azokat õszintén sajnálja Gyurcsány, tudja õ, milyen az élet a táplálkozási lánc alján, volt õ is anyámkatus katonája. Vannak a történelemnek vesztesei. Az õ dolguk most az, hogy elhiggyék, lehetne ennél rosszabb. De nem volna helyes „elvenni az ország kedvét“. A közhangulatot rongáló szabotõrök szégyellhetik magukat. Nem azt mondja, hogy keressenek egy jó erõs kötelet meg egy szöget, de azért feltételez némi romlottságot a defetistákról, akik csak a rosszat látják. De azt szóról szóra elismétli, hogy ne azt kérdezd, mit tesz érted a haza, hanem hogy te mit teszel a hazáért. Lehet, hogy van egy kincstári lózungkészlet, és kormányváltáskor azt is át kell adni hiánytalanul? Meg különben is: Orbán produkciója nem vesz el
Csak semmi radikalizmus és felfordulás Egy Munka érdemrendet azért megérdemelnének. Viszont ezek után óvatosabban kéne kommunistázni. Van valami végtelenül groteszk abban, ahogy a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke kiáll, és világosan fogalmaz: nincs út a szocializmusba, Magyarország csak a polgáraira számíthat. És ezt támadásnak szánja a rendszerváltó Polgári Szövetség ellen. És még csak nem is véletlenül. Itt semmi sem az, aminek látszik. Csak semmi radikalizmus és felfordulás, mondja Gyurcsány az átfogó reformokról. Tesz-Vesz-ország tegyen-vegyen tovább. Tizenöt éve tesz-vesz, és Bokros Lajos óta kerüli a felfordulást. Nekünk ez a jó. Igaz, hitelbõl, mert a rendszer maga veszteséges, de megéri. A mintapolgárok meg reméljék erõsen, hogy a kormánycéloknak ennél több értelmük lesz. Az emberek épp mostanra fáradtak bele a pártcsatározásokba, állapítja meg végül a miniszterelnök. Fene az idõérzékét. A pártok most inkább menjenek haza tévézni, és ne fárasszák az embereket. Vagy legalább legyenek sportszerûek. Közös lista, valaki? Forrás: Tóta W. Árpád – Index
UTOLJÁRA A KÁDÁR-RENDSZERBEN VOLT ILYEN RÖVID AZ ORSZÁGGYÛLÉS ÜLÉSSZAKA
Végezetül meg kell állapítanunk, hogy a rekordrövidségû tavaszi ülésnek további két negatív üzenete is van. Az egyik az, hogy a parlamenti munka a választási év tavaszi ülésszakában lényegtelen a demokratikus játékszabályok szempontjából. Ebben az idõszakban a kormánytöbbség szavazógépként, módosító indítványok nélkül mûködik a törvényhozás folyamatában. Bizony, sajátos felfogása ez a „munkaparlament” koncepciónak, amelyet oly gyakran emlegetnek szocialista, szabad demokrata szakértõk. A másik üzenet pedig az, hogy a politika visszavonhatatlanul gyarmatosította a parlamenti munkarendet akkor, amikor ennek kialakításában nem a jogi munka, hanem a pártok kommunikációs csatározása dönt. Ezt a kritikát az elõzõ ciklusban a háromhetenkénti munkarend kapcsán hangoztatták a jelenlegi kormánypártok, most pedig a rendszerváltozás óta legrövidebb ülésszakkal járulnak ehhez hozzá. Az elsõ üzenet a választópolgárok számára, a második a jog- és politikatudománnyal foglalkozók számára ellenszenves. A szocialisták inkább vállalják ezt az ellenszenvet, mintsem még egy kommunikációs vereséget szenvedjenek el a parlamentben a Fidesztõl. A választások elõtt ez számukra a biztos kudarcot jelentené április 9-én… Forrás: Zárug Péter Farkas – Magyar Nemzet, 2006. január 31. 32
jó ha figyelünk
