A MAGYAR ÓRIÁSNYÚL TENYÉSZTÉSI PROGRAMJA

Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Országos Egyesülete 7932 Mozsgó, Kassai u. 13. Tel.: 06/30/846-8726 E-mail: [email protected] Web: www.magyaroriasnyul.hu

A MAGYAR ÓRIÁSNYÚL TENYÉSZTÉSI PROGRAMJA A 123/2005. (XII.27.) FVM rendelet a tenyésztői szervezeti- és fajtaelismerés rendjéről, és a 93/2008. (VII. 24.) FVM rendelet a védett állatfajták genetikai fenntartásának rendjéről szóló törvény figyelembevételével egységes szerkezetben megalkotott tenyésztési program.

2010. május 25.

TENYÉSZTÉSI PROGRAM

MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A Tenyésztési program tartalmi pontjai Oldal 3 3 4 4 5 5 6 7 7 7 8 9 9 10

1. A HÁZINYÚL TÖRTÉNETE ÉS JELLEMZŐI A házinyúl származása, rendszertani helye A nyúl háziasítása és elterjedése A fajták kialakulása Az óriásnyulak kialakulása és elterjedése A magyar óriásnyúl (a „magyar gazdasági nyúl”) kialakulásának előzményei A magyar óriásnyúl kialakulása és elterjedése A magyar óriásnyúl jelenlegi helyzete, tenyészetei A magyar óriásnyúl jelenlegi helyzete A magyar óriásnyúl tenyészetei A magyar óriásnyúl általános fajtaleírása Termelési tulajdonságok (tájékoztató adatok) Növekedési erély Húsformák, hústermelő képesség 2. A TENYÉSZTÉS CÉLJA, MÓDSZEREI, ÉS A TÖRZSÁLLOMÁNYOK MEGHATÁROZÁSA 12 A tenyésztés célja 12 A nukleusz állomány kijelölésének elvei 12 A génbankba megőrizendő szaporítóanyag és genetikai minta meghatározása 12 A törzskönyvi osztályba sorolás rendje, a felderített egyedek törzskönyvbe emelésének előírásai 12 A tenyészvonalak, családok fenntartásának alapjai, a szelekció rendje 12 Az apaállat-használat szabályai 13 A magyar óriásnyúlfajta génkészletei felderítésének eljárása és hasznosítása 13 3. AZ ELLENŐRZÉS ÉS IGAZOLÁS RENDJE 14 A MÓE tenyészeteinek ellenőrzésének rendje 14 A származás-ellenőrzés módja és dokumentálásának rendje 14 4. ADATSZOLGÁLTATÁS 14 Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldés módja és rendje 14 5. A FORGALMAZÁS, AZ EXPORT ÉS AZ IMPORT SZABÁLYAI 15 A tenyészállat-forgalmazás, az export és az import szabályai 15 6. TARTÁSI FELTÉTELEK 15 Az in-situ tartási feltételei 15 7. AJÁNLOTT ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM 17 Magyar klasszikusok - Állategészségügy 17 1. sz. (külön) melléklet: A magyar óriásnyúl fajtastandardja 2. sz. (külön) melléklet: A MÓE törzskönyvezési szabályzata 3. sz. melléklet: Szemelvények (1920-tól 1965-ig megjelenő szakkönyvekből) 18 4. sz. melléklet: Fotóalbum (Kezdetektől napjainkig) 29

2


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

1. A HÁZINYÚL TÖRTÉNETE ÉS JELLEMZŐI

A házinyúl származása, rendszertani helye Az egész világon számos nyúlféle terjedt el. A fajok egymáshoz való viszonya, rokonsága régebben sok fejtörést okozott a zoológusoknak. Napjainkban azonban a helyzet nagyjából tisztázódott. A jelenleg leginkább elfogadott rendszerben (1. ábra) a nyulat az Emlősök Osztályában, a Tulajdonképpeni emlősök Alosztályában és a Magasabb rendű Emlősök Csapatában helyezkedik el. Itt több Öregrendet különítettek el, amelyek közül számunkra a legfontosabb a Rágcsálók Öregrendje. Itt találjuk ugyanis a Rágcsálók rendjét és a Nyúlszerűek (Lagomorpha) rendjét. Ez a beosztás azt is jelenti, hogy a Nyúlszerűek nem tartoznak a tulajdonképpeni rágcsálók közé, vagyis a nyulak és az egerek illetve patkányok stb. között eléggé nagy rendszertani távolságok vannak. A házinyúl rendszertani helye Osztály Alosztály Csapat Öregrend Rend

Emlősök (Mammalia) Tulajdonképpeni emlősök (Theria) Magasabb rendű emlősök (Eutheria) Rágcsálók (Glires) Nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha)

Alrend

Család

Nem

Faj

Rágcsálók (Rodentis)

Mókusalakúak (Sciuromorpha) Pocoknyúl félék (Ochotonidae)

Egéralakúak (Myomorpha)

Sülalakúak (Histrricomorpha)

Nyúlfélék (Leporiade)

Üregi nyulak (Oryctolagus) Üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)

Tulajdonképpeni nyulak (Lepus) Mezei nyúl (Lepus europeus)

Házinyúl

1. ábra

A rendszertani elhelyezés egyik fontos ismérve a fogazat (1. kép). A rágcsáló állatok metszőfogai az élet folyamán állandóan nőnek, így az állat kénytelen folyton koptatni a metszőfogakat, mivel túlnövésük nehezíti a takarmány felvételét, lesoványodáshoz, esetleg elhulláshoz vezethet. A nyúl kettős metszőfogú állat. Ilyen jelenség nincs több az állatvilágban és ez a Nyúlszerűek rendjének biztos rendszertani bélyege. Azt jelenti, hogy a felső állkapocsban a két, rágásra használt, elülső, gyökértelen metszőfog mögött egy-egy második, csökevényes metszőfog is található. Ezek a metszőfogak mögött fele-harmada hosszúságban észlelhetők.

3

1. kép


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A nyúl háziasítása és elterjedése

A nyúl értékes tulajdonságait az ember már régen felismerte, és több mint 2000 évvel ezelőtt hozzáfogott megszelídítéséhez és háziasításához. Általános vélemény szerint a házinyúl ősének, az üregi nyúlnak (2. kép) háziasítása az ibériai félszigeten indult meg, és innen indult meg a hódító római birodalom egész területére, majd határain túl is. A régi rómaiak étrendjében kedvenc csemegének számított a fiatal nyulak húsából készített pástétom, és erre a célra bekerített 2. kép kertekben, ahogy ők nevezték, leporáriumokban szaporították és nevelték a nyulakat. A középkorban a házinyúl főként a kolostorok és várudvarok húsellátásában vitt szerepet, és indult el később tenyésztése különösen a szegényebb néprétegek körében. Bár a nyúltenyésztés története az ókorig nyúlik vissza, fejlődése komolyabb lendületet csak a XIX. században, a nagyarányú iparosítás korszakában kapott. A munkások, kézművesek és a föld nélkül maradt parasztok behúzódtak a városokba és ipari központokba, de magukkal vitték az állatok iránti szeretetet és érdeklődést. Szűkös viszonyaik között a kis helyen elhelyezhető, olcsó hulladékokkal is takarmányozható, igénytelen nyulakat tartották, hogy ezzel állatszeretetüket kielégítsék, és megkönnyítsék a család élelmezését. Sokak számára – mint Gerriets írja – a nyulakkal való foglalkozás jelentette az életben a napfényt, ahol a napi megerőltető munka után felüdülést nyerhettek, és súlyos gondjaikat egy időre elfeledhették. Az állatok iránti érdeklődésüket nem elégítette ki a nyulak egyszerű szaporítása, hanem arra is törekedtek, hogy állataik egyes tulajdonságait megjavítsák, állományukat nemesítsék, és ezeknek az egyszerű, állatbarát embereknek soraiból kerültek ki azok a lelkes tenyésztők, akik igyekeztek társaikat egyesületekbe, klubokba tömöríteni, és ezzel világszerte lefektették a nyúltenyésztés alapjait.

A fajták kialakulása Az új fajták keletkezése három úton volt lehetséges. Az első fajták létrejötte valószínűleg a véletlen és az ember tudatos tevékenységének közös eredménye. Az állattenyésztésben gyakran előfordul, hogy egy állományban – rendszerint szoros rokontenyésztés következtében – váratlanul különleges, a megszokottól eltérő színű, szőrzetű vagy testalakulású utódok születnek. Ezt a jelenséget mutációnak nevezzük. Ha a tenyésztő erre felfigyel, és az új tulajdonságokkal rendelkező állatokat egymás közötti pároztatással igyekszik szaporítani, lehetősége nyílik egy új fajta kitenyésztésére, ahol az új tulajdonságok az állományban rögzítődnek és azokat később utódaikra örökíteni tudják. Egy új fajta létrehozásának másik módja az, amikor egy régebben tenyésztett fajtánál a tenyésztési irány és a tenyész kiválasztás módszere megváltozik. Ilyenkor valamilyen kívánt tulajdonság vagy tulajdonságok nagyobb mérvű kialakítása érdekében az egyes egyedeknél tapasztalható szélsőséges hajlamokat következetes tenyész kiválasztás segítségével olyan magas fokig fejlesztik, hogy az így továbbtenyésztett állomány jellege egy idő után már nem azonosítható a kiinduló fajtáéval, hanem új fajtát képvisel. Ezt a módszert alkalmazták

4


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

általában az első nagytestű fajták kitenyésztésekor, ahol egy közepes testnagyságú fajtából kiindulva nemzedékeken keresztül csak azokat az állatokat jelölték ki továbbszaporítás céljára, amelyek a testsúly vonatkozásában kimagasló eredményeket értek el. Nagyon sok esetben ez következik be akkor is, amikor egy fajtát idegen országba visznek be, ahol a tenyésztői érdekek és célkitűzések mások, tehát az áttelepített fajta más irányba fejlődik tovább, mint eredeti hazájában. Ilyen alkalommal a megváltozott környezeti tényezők hatása is gyorsítja az új tulajdonságok kialakulását. A legtöbb fajta eredete mégis különböző tudatos vagy tervszerűtlen keresztezésekre vezethető vissza.

Az óriásnyulak kialakulása és elterjedése Az óriás nyulak kitenyésztése a belga tenyésztők érdeme, akik a flandriai Gent vidékén a múlt század második felében már megalakították az óriástenyésztők első egyesületét (Het Heerhof). A fajta származása máig is vitatott, legvalószínűbb az a feltevés, hogy tenyészkiválasztás útján a belga parlagi nyúlból állították elő, esetleg francia kosorrúval keresztezve. A nagytestű belga óriás tenyésztését igen hamar átvették más országok is. Németországba 1880-90 között vitték be először, és innen terjedt tovább Kelet-Európa felé. A különböző országokban az eltérő környezeti tényezők, tenyésztői célkitűzések és egyes hazai fajtákkal történt keresztezések hatására a fajta jellege némileg megváltozott. Németországban például az első bevitt állatok 4-5 kg súlyúak voltak és csak ritkán érték el a 6 kg-ot. A megváltozott jelleg sok országban arra ösztönözte a mindig újabb fajtákat kereső tenyésztőket, hogy az így kialakult típusokat új fajtaként kezeljék, saját nemzeti nevet adva nekik, ezért a hasonló eredetű óriások ma sokféle néven találhatók meg a szakirodalomban (Deutsche Riesen, Flemish Giant, magyar óriás stb.)

A magyar óriásnyúl (a „magyar gazdasági nyúl”) kialakulásának előzményei A XIX-XX. század fordulóján behozott belga óriásnyulak először csak grófnők, bárónők telepein voltak megtalálhatóak. Népszerűségük folytán később nagy számban behozott belga óriások elkerültek az ország több pontjaira is. Andrássovich Géza m. kir. gazdasági főtanácsos, báró Lipthay Frigyesné (sz. Lázás Bors Margit grófnő) lovrini telepén ( ma Románia területe) meglátta azt a belga nyulat (3. kép), amely eltért az akkori német felfogástól. Andrássovich Géza felkérte a tenyésztők körét, hogy tenyésszék ki a „magyar gazdasági nyúl típusát”, és – ahogy ő írja – a Szövetség a német sztenderddel szemben magyart óhajt mielőbb fölállítani (2. ábra), melyben az övméret és az izmosság játszaná a főszerepet.

5


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

1. 2. 3. 4.

MÓE, 2010

Rövid egyenes fülek és lábak Rövid derék, öblös mellkas Súly Mezei nyúlszín és összbenyomás Összesen:

10 pont 40 pont 35 pont 15 pont 100 pont.

2.ábra

3. kép

A magyar óriásnyúl kialakulása és elterjedése Az 1910-es évek elején hazánkba került belga óriások utódai megedződtek, a magyar időjárási viszonyokhoz idomultak: akklimatizálódtak. Sajnos számuk az 1914-1918-as években bekövetkezett „világégés” folyományaként nagyon megfogyatkozott. Ez a megmaradt kevés számú állat lett mégis a>>magyar óriásnyúl<< kitenyésztésének alapanyaga. Andrássovich Géza eredményén felbuzdulva, két tenyésztő – kezdetben egymásról sem tudva – nekiálltak a magyar óriásnyúl kitenyésztéséhez. A székesfehérvári Dr. Viniczay László a háború előtt behozott belga óriásnyulaktól származott kisebb testű, mintegy 4-5 kg súlyú úgynevezett>> magyar belgákat <<, az újonnan behozott német óriásnyúllal (4. sz. melléklet) a színeket is keverve keresztezte. Az utódokat gondos kiválasztással tökéletesítette, az időjárás zordságának kitéve edzettségüket, ellenálló képességüket fokozta. Szegeden Major Ákos végzett kísérleteket. Németországból újonnan behozott óriásnyulakat az ország különböző kistenyészeteiből megvásárolt közönséges istállónyulakkal keresztezte. Az 1936-ban megrendezett I. Szegedi Országos Házinyúlvásár és Kiállításon már szerepeltek a kitenyésztett óriásnyulak magyar belga néven. Szakemberek, tenyésztők ekkor figyeltek fel a fajtára. Népszerűségéhez hozzájárult a két kitenyésztő szakirodalmi munkái is, melyek 1941-, 1942-, és 1955-ben jelentek meg. 1940-es évektől a tenyésztők már a>> magyar óriásnyúl <<elnevezést használták. Kiváló ellenálló-, jó tömeggyarapodó- és nevelőképessége népszerűvé tette a fajtát. 1955-től folyamatosan terjedt a fajta. 1965-75 között érte el a fajta a legnagyobb egyedszámot. A tenyészetek többsége Kispest, Salgótarján, Pécs környékén koncentrálódtak az akkor már jól működő egyesületek központjaiban, - de szép számmal megtalálhatók voltak az ország más pontjain is.

6


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A magyar óriásnyúl jelenlegi helyzete, tenyészetei A magyar óriásnyúl jelenlegi helyzete A magyar óriásnyúl létszámának drasztikus csökkenése, nagyobbrészt, az 1960-as, 70-es években országunkba bekerült világfajták népszerűségével függ össze. Becslések szerint a 70-es évek végére, 80-as évek közepére, 90%-kal csökkent a magyar óriásnyúl-tenyészetek száma, részben az előbb említett okok miatt, részben az ebből következetesen kialakult vérfrissítési problémákból, melyet a megmaradt magyar óriásnyúl-tenyésztők jelentős hányada más óriásfajtákkal oldotta meg. Ez, a más óriásfajtákkal való bekeresztezés, a stabil/homogén fajta létrejöttének elhúzódását okozta. Ez a jelenség a fajta kialakulásától fogva jelen van. Azok, akik nem alkalmazták a megfelelő tenyészcélt – pedig a szakemberek többször is felhívták a figyelmet arra - ,mely szerint a rövidebb fülű és törzsű, erősebb mellkasú egyedeket részesítsék előnyben tenyésztési, szelekciós munkájukban. Ezt sokan figyelmen kívül hagyták, és akarva-akaratlanul fajtaátalakítást hajtottak végre állományukon, mely egyedek mind inkább a német-, vagy belga óriásra kezdtek hasonlítani (egységes szín, hosszabb fül, keskeny mellkas, megnyúlt test, rossz nevelőképesség). A magyar óriásnyúl >>eredeti<< egyedeinek védelmére 2008-ban tenyésztői közösséget hoztunk létre, 4-5 tartó, tenyésztő segítségével. Az internet segítette a kapcsolattartást, és azt is, hogy egyre több tenyésztőre és magyar óriásnyúlra bukkanjunk. Több tenyésztővel és segítő emberrel 2009. november 14-én megalapítottuk a Magyar Óriásnyúl-tenyésztők Országos Egyesületét, az eredeti magyar óriásnyúl megmentésére, tenyésztésére és elterjesztésére.

A magyar óriásnyúl tenyészetei 1. Völgyi Tamás, Gyűrűfű: Magyar óriásnyúl több színváltozatát tartja. Tenyészete apai vonalon a többszörös aranykoszorús mestertenyésztő Mátrai József utolsó fekete bakjából indult. Anyai vonalon Mátrai József tenyészetéből elszármazott magyar óriásnyulakat kutatta fel, és az arra alkalmasakat fogta tenyésztésbe. Tenyészete 4 bakból és 13 anyanyúlból áll. 2. Török László, Gyál: Magyar óriásnyúl több színváltozatát tartja. Tenyészete felkutatott magyar óriásnyulakból, és Völgyi Tamás állományából származó állatokból alakult ki. Állománya négy bakból és 6 anyanyúlból áll. 3. Nagy János, Mozsgó: Induló állományának egy része anyai vonalon Völgyi Tamás tenyészetéből származik. Több színváltozat fordul elő. Tenyészete 4 bakból, mely 3 vérvonal, és 14 anyanyúlból áll, mely 4 vérvonalból ered. 4. Csata Zoltán, Karancslapujtő: Magyar óriás fehér színváltozatát tartja. Magyar óriás fehér állománya 6 bakból és 25 anyanyúlból áll. 5. Bellovits Gyula, Dunaújváros: Állománya 4 bakból és 5 anyanyúlból áll. 6. Princz Zoltán, Kaposvár: Állománya 3 bakból és 1 anyanyúlból áll. 7. Jangyik Ferenc, Pilis: Állománya 2 bakból és 4 anyanyúlból áll. 8. Hajdu Dávid, Szeghalom: Állománya 3 bakból és 9 anyanyúlból áll. Magyar óriásnyúl állomány egyöntetűen vadas

7


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

(Megjegyzés: a tenyésztési program megírásakor is tart azon tenyésztők állományainak felmérésére, melyek tagfelvételre várnak. Ez kb. 5-6 fő. Állományuk létszáma kb. 8-10 bak és 25-30 anyanyúl.)

A magyar óriásnyúl általános fajtaleírása A fajta jellemzői: -

-

-

Testalakulás és testnagyság: A test 60-65 cm hosszú, hengeres alakú, a combok izmosak, a far kerek és telt. A fül 15-17 cm hosszú. Súly: Kifejlett korban 5,5-7 kg közötti, ideális 6-6,5 kg. A többi óriásfajtával ellentétben a 7 kg feletti súly hibának számít. Szín: Több színváltozatban tenyésztik. A leginkább elterjedt a feketevadas szín és a nyúlszürke (agouti). Előfordul még sötétszürke, vasderes (vasszürke), sárgavadas, fekete, fehér és vörös színben. A fehér önálló színtípust jelent. Fajtajegyek: Fajtatiszta egyedek szőrzete minden testtájon egyenletes színeződésű, a szem körül nincsen fehér karika. A vadas és a vasderes változatban a far szőrzetében a fekete csúcsú fedőszőrök elhelyeződése folytán ún. „gilisztázottság” látható. Kizárólag a vadas változatban a farok felső felületének szőrzete fehér fedőszőrökkel tűzött, ún. „gyöngyözött”. A has és a farok aljának fedőszőre világos krémszínű a vadas szín, sötét színű a vasderes és feketeszínek esetében. Az aljszőrzet az egész testen kékes-szürke árnyalatú. A fülek húsosak, egymáshoz közel zártan, mereven felállóak. A fül belső részének széle szőrözött, a külső szélén és a hegyén fekete színeződésű. Ivarérés: Ivarérettségét 3,5-4 hónapos, tenyészérettségét 5,5-6 hónapos korban éri el. Korábbi tenyésztésbe vétel gyenge teljesítményt eredményez. Súlyos küllemi hibák: A toka, illetve a kettős toka kialakulása bakokon illetve anyanyulakon, laza testfelépítés, túl hosszú vagy vasalt fül, jelentős méretű nyak, a farok túl rövid vagy túl hosszú mérete, lógatása vagy helytelen illesztése. A far csapottsága, a gerinc gyenge izmoltsága. Ritkás szőrzet a végtagok belső felületén, a nyak háti részén illetve a hason. Sötét vagy világosabb foltok a hát szőrzetében, sötét foltok a has világos krémszínű fedőszőrzetében. Rossz lábállás és ennek eredményeként kialakuló talpfekély.

Lásd, a magyar óriásnyúl (részletes) fajtastandardja.

8


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A magyar óriásnyúl küllemi jegyeinek leírása kialakulásától 1984-ig (6. táblázat).

A magyar óriásnyúl küllemi jegyeinek leírása Major Ákos (1938)

Dr. Viniczay László (1940)

Major Ákos (1942)

Szikora András (1978)

Testhosszúság

68-72 cm

65-70 cm

68-70 cm

Súly

5-7 kg

5-7 kg

5-7 kg

5-7 kg; 7-9 kg

Fülhossz

max. 18 cm

16-18 cm

17-19 cm (1955-ben 16-18)

15-18 cm

Szín

szürke, vadas, opozon, deres, vasderes, fekete, fehér, sárga, kék

az óriásnyúlfajták összes színváltozata lehet, de csak egyszínű

mezei nyúl, barnásszürke, sárga, vadasszürke, deres, vasderes, sötétderes, fekete, fehér, kék

vadasszürke, fehér

X. Nemzetközi Házinyúl Kiállítás Brno fajtaleírása (1984) 60-65 cm 69 cm fölött fölött 5-7 kg, 5-7 kg, felső felső határ nincs határ nincs 18 cm 15-17 cm fölött

feketevad szín árnyalatai, vadasszürke, sötétszürke

albínó, fehér

6. táblázat

Termelési tulajdonságok (tájékoztató adatok) Növekedési erély A magyar óriásnyúl növekedési erélye a fajtastandard szerint (7. táblázat): Hónap

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Kg

0,7

1,6

2,5

3,4

4,2

5,0

5,5

6,0

6,5

7.táblázat

Az ettől való eltérést – akár negatív, akár pozitív irányba - a mindenkori tartási, takarmányozási, állategészségügyi körülmények befolyásolhatják. Extenzív takarmányozás esetén (táp helyett szemestakarmány, vagy a táp részbeni kiváltása), a magyar óriás növendékek első hónapban 0,5 kg-mal indulnak. Viszont nagyon jó minőségű táppal – 13,5 %-os ny. fehérje tartalom felettinél – és kiváló minőségű zöld- és száraz lucerna etetése mellett a növekedési erély elérheti a havi 1 kg-ot is.

9


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Húsformák, hústermelő képesség Az értékmérő tulajdonságok között gazdaságilag nagyon fontos helyet foglal el a hústermelő képesség. Küllemi bírálatkor azt a nyulat tartjuk jó húsformájúnak, amelyik rendes kuporgó helyzetben az elméleti téglalapot teljesen kitölti (4. kép).

4. kép

A húsformát felülről is bíráljuk. Kívánatos a hengeres testforma. A hát, a gerinc és a far majdnem egyenlő szélességű, a medence a farok felé kissé keskenyedik. A nem kívánatos testformánál a törzs a váll irányában keskenyedik, a medence is szűkül a far felé (5. kép).

5. kép

10


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Magyar óriásnyúl testformája:

A magyar óriásnyúl kitenyésztői, és későbbi tenyésztői is törekedtek a húsformák szelektálására. Ennek eredményeként a vágási kihozatal is %-os arányban emelkedett. Vágási kihozatal Völgyi Tamás tenyészetében meghaladja a 60%-ot (8. táblázat).

Sz. 1. 2. 3. 4.

Vágási kihozatal mérése Völgyi Tamás magyar óriásnyúl-tenyészetében, 2010. 04. 23-án. Szín/születési idő Élősúly Vágott súly* %-ban vadas/febr. 10. 1,95 1,04 53,30 szürke/dec. 27. 3,02 1,91 63,24 szürke/jan. 27 2,61 1,61 61,68 fekete/dec.27. 3,44 2,11 61,33 8.táblázat

*Vágott súly: A karkasz belsőségekkel együtt (máj, tüdő, szív, vesék). Megjegyzés1: A magyar óriás süldők nem voltak vágás előtt éheztetve. Megjegyzés2: Takarmányozásuk fél extenzív volt.

11


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

2. A TENYÉSZTÉS CÉLJA, MÓDSZERE ÉS A TÖRZSÁLLOMÁNYOK MEGHATÁROZÁSA A tenyésztés célja A Magyarországon őshonos, és helyi fajtaként több színváltozatban kialakult magyar óriásnyúl fenntartása és szaporítása, genetikai és fenotípusos megjelenésük fajtastandard szerinti megőrzésével. A fenntartás követelménye az eredeti külső és belső tulajdonságok megtartása a lehető legkisebb génveszteséggel, a beltenyésztés elkerülésével.

Nukleusz állomány kijelölésének elvei A nukleusz és a fajtafenntartó állomány kialakításának elveit a MÓE Törzskönyvi Szabályzatában is rögzítettük (2. sz. (külön) melléklet). Ez alapján a MÓE Bíráló Bizottsága a törzskönyvezett állományból választja ki azokat az Elit-egyedeket, amelyek a nukleusz állományt képezhetik. A MÓE tagjainak tulajdonában lévő tenyészállatok, illetve az országban fellelt egyedek alkalmasságuk esetén törzskönyvi nyilvántartásba kerülnek. Tekintettel az állomány jelenlegi létszámára elsődleges célunk, a létszám növelése mellett az Elit-állomány, E – Törzskönyvi osztály (Elit) létrehozása, 120 elit anya kiválasztása megfelelő létszámú elit bakkal, mely alapját képezheti a nukleusz állománynak. Az Elit-állományú minősítést nem kapott, de egyébként a fajtaleírásnak megfelelő egyedek az ún. feltételes Fajtafenntartó állomány, F – Törzskönyvi osztály (Fajtafenntartó) kategóriájába kerülnek.

A génbankban megőrzendő szaporítóanyag és genetikai minta meghatározása A génbankban történő szaporítóanyag, illetve embrió tárolását jelenleg nem kívánjuk igénybe venni. A magyar óriásnyulat élőállat formájában kívánjuk megőrizni.

A törzskönyvi osztályba sorolás rendje, a felderített egyedek törzskönyvbe emelésének előírásai A magyar óriásnyúl, mint őshonos, védett állat törzskönyvezését és tenyésztési főkönyvének vezetését, az abban résztvevő személyek pontos feladatkörét, a MÓE Törzskönyvezési Szabályzata 8-12. pontjai alapján pontosan meghatározza, amely a tenyésztési program 2. sz. melléklete.

A tenyészvonalak, családok fenntartásának alapjai, a szelekció rendje A magyar óriásnyúl jelenleg kis létszámú populáció, ezért fenntartásának módszereként a családtenyésztést kívánjuk megvalósítani. A rendelkezésünkre álló bakokat úgy helyezzük el a családoknál, hogy származásuk (vérvonaluk) alapján tervszerűen tudjuk cserélni őket a 12


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

családok között meghatározott időközönként. Tehát az egy tenyészcsaládban lévő bakoktól és anyáktól származó utódok esetén a nőstények maradnak a családban, míg a bakokat a rotációs tervben meghatározott rendnek megfelelően áthelyezzük a következő családba. Kizárólag csak azokat a bakokat használjuk fel a tenyésztésben, amelyeket a Bíráló Bizottság arra alkalmasnak minősít. A szelekció rendje az által valósul meg, hogy egyrészt a tenyésztő, másrészt a Bíráló Bizottság minősítése alapján a családok kívánatos tenyész-tulajdonságokkal rendelkező egyedeinek kiválasztása megtörténik. A családszelekció során testvérek, féltestvérek teljesítményének és azok utódai átlagteljesítményének eredményét vizsgáljuk, amely lehetővé teszi a fajtaleírásban meghatározott követelmények fenntartását.

A családtenyésztéses génmegőrzési eljárás a bakok rotációjával. A nőstény utódok a következő generációban a szülőkkel megegyező számú családban maradnak, a bak utódok – a szelekciót követően – a sorszám szerinti következő családba kerülnek át.

Az apaállat használat szabályai A magyar óriás nyúl esetében az átlagnak megfelelően 5-6 anyára számítunk egy apaállatot. Azonban, attól függetlenül, hogy milyen értékes apaállattal rendelkezünk, mindig szükség van tartalék bakra annak érdekében, hogy az előírt ivararány a tenyészidőszakban is biztosítható legyen. A törzskönyvi besorolásnak megfelelően kell az apaállatot használni, így különösen az Elitosztályban, ahol csak E – Törzskönyvi osztályminősítéssel rendelkező bak vehet részt a szaporításban.

A magyar óriásnyúlfajta génkészletei felderítésének eljárása és hasznosítása A MÓE 2009-óta az ország különböző pontjain már tett lépéseket a fajta egyedeinek felderítése érdekében, melynek során találtunk olyan küllemi jegyei alapján fajtaazonos egyedeket, melyek génmegőrzésbe való bevonását szükségesnek tartjuk. Ilyen pl. egy soproni kistenyésztő állománya, mely vörös színű egyedekből áll, de más küllemi jegyei alapján fajtaazonosságot mutat a magyar óriásnyúllal. A kistenyésztő elmondása szerint, 13


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Paksi Kiss Elemértől szerezte be azokat a tenyészpéldányokat, melyekből kialakította a vörös színváltozatot. Paksi Kiss Elemér a MAHPOE tagja volt és a 80-as években nemzetközi nyúlkiállításokon vett részt, ahol magyar óriásnyulai több esetben kiváló minősítést szereztek. Génmegőrzés szempontjából indokoltnak látjuk az ilyen és ehhez hasonló populációk felderítését. A törzskönyvi szabályzat 2. e.) pontjában meghatározottaknak megfelelően a MÓE Bíráló Bizottsága jogosult az új egyedek elbírálására és törzskönyvezésének engedélyezésére.

3. AZ ELLENŐRZÉS ÉS IGAZOLÁS RENDJE A MÓE tenyészeteinek ellenőrzési rendje A MÓE tagjainál a tenyésztéssel kapcsolatos ellenőrzéseket a MÓE elnöksége által kijelölt személyek végzik el szükséges esetekben az MGSZH központjának munkatársával közösen, melynek során az ellenőrzés eredményeit jegyzőkönyvben rögzítik. Az Elit-osztályba tartozó E – Törzskönyvi osztályminősítéssel, valamint a F – Törzskönyvi osztályminősítéssel rendelkező állományok ellenőrzésének végzése évente legalább 1 alkalommal történik. Egyéb állományok tekintetében csak indokolt esetben kell ellenőrzést végrehajtani. Az „E” és „F” – Törzskönyvi minősítéssel rendelkező állományok esetében az ellenőrzés kiterjed:  a személyi feltételekre,  a tenyésztési program végrehajtására,  az állomány létszámára, és a nyilvántartás vezetésére,  a tenyésztési feltételekre,  a tartási és takarmányozási előírások betartására,  az állategészségügyi feltételek betartására,  az adatszolgáltatási követelmények teljesítésére. A származásellenőrzés módja és dokumentálásának rendje Lásd: Törzskönyvezési szabályzat.

4. ADATSZOLGÁLTATÁS Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldés módja és rendje A MÓE Törzskönyvvezetője adatszolgáltatásra előkészíti a tenyésztőktől beérkezett információkat és az MGSZH által megjelölt kategóriák szerint, megküldi azokat, a MÓE Elnöke, vagy Tenyésztésvezetője ellenjegyzése után. A tenyésztők adatot szolgáltatnak a MÓE részére: - tenyésztési adatlap leadásával, megküldésével az azon szereplő információkkal. - állategészségügyi kezelésről. - elhullásról.

14


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

5. A FORGALMAZÁS, AZ EXPORT ÉS AZ IMPORT SZABÁLYAI A tenyészállat-forgalmazás, az export és az import szabályai Tenyészállat kizárólag a MÓE által kiállított származási igazolással forgalmazható, melyet a törzskönyvi szabályzat 5. pontja alapján kell kitölteni. Tenyészállat-forgalmazására csak a MÓE tagjai jogosultak. Elit-osztályba sorolt állomány nem forgalmazható, de az állomány átadható másik tenyésztőnek abban az esetben, ha a tartási, tenyésztési, jogszabályi feltételek adottak. A tenyésztő köteles átadni az állományt, amennyiben az átadás elmaradása veszélyezteti a fajtafenntartást és génmegőrzést. Elit-osztályú állomány átadásához szükséges a MÓE valamennyi Elit-tenyésztőjéből álló Tenyésztők Tanácsának határozata szükséges. Elit-osztályú tenyészállomány és elitként minősített növendék nem exportálható. F – Törzskönyvi osztályba sorolt tenyészállatok, származási igazolással exportálható. Importra csak egyedi elbírálás alapján kerülhet sor, csak fajtaazonos egyedek génbanki behozatala esetén és elsősorban a Kárpát-medence területéről.

6. TARTÁSI FELTÉTELEK Az in-situ tartás feltételei A fajta eredeti tartási körülményeihez tartozik, az állatok szabadban való tartása. Megkülönböztetünk:  ketreces  kifutós  szabad helyen lévő (földterületen) tartásmódot 1. A ketrec minden esetben fából készüljön, amely lehet egy vagy többszintes kivitelű. A magyar óriásnyúl nagy súlya miatt elengedhetetlen, hogy a ketrec padozata faanyagból készüljön, amely lehet telepadlós - ebben az esetben almozni szükséges -, illetve farács részben, vagy egészben. Farács alkalmazása esetén gondoskodni kell a trágya elvezetéséről. 2. Kifutós tartás, melynél a földre épített ól előtt a hely nagyságától függően készíthető el a kívánt méretű kifutó. 3. Szabadtartás, amikor egy bizonyos nagyságú elkerített földterületen tartjuk a nyulakat. Mindegyik fent említett tartásmódnak az a lényege, hogy az állat a szabadban tiszta levegőn legyen, hogy az által erős, edzett, betegségekkel szemben ellenálló, izmos és eleven fajtává váljon.

15


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Készítette: - Dr. Princz Zoltán - Török László - Nagy János Felkért szakmai véleményezők: -

Dr. Virág Györgyi senior kutató Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet és Génmegőrzési Koordinációs Központ, Gödöllő

-

Dr. Szalai István elnök Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete, Gödöllő

-

Mátrai József volt magyar óriásnyúl-tenyésztő Életműdíjas, többszörös aranykoszorús mestertenyésztő, Pécs

-

Király Attila elnök, német óriásnyúl-tenyésztő Magyarországi Óriásnyúl-tenyésztők Fajtaklubja, Bátorterenye

7. AJÁNLOTT ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM Magyar klasszikusok -

-

Andrássovich Géza: Házinyultenyésztés és értékesítés /1928/ Dr. Zimmermann Ágoston: A házinyúl természetrajza, tenyésztése és hasznosítása /1926/ Dr. Viniczay László: A jövedelmező óriásnyúl-tenyésztés gyakorlati kézikönyve /1941/ Major Ákos: Hus- és prémnyul tenyésztés /1942/ Köves Gábor Zoltán: Húsnyúltartás /1945/ Major Ákos: Házinyúltenyésztés /1955/ Dr. Anghi Csaba: Nyúltenyésztés /1965/ Oláh István: Jövedelmező nyúltenyésztés /1968/ Dr. Holdas Sándor – Dr. Perényi Miklós – Biszkup Ferenc – Dr. Horn Péter: Hústermelés kisállatokkal a háztájiban /1975/ Dr. Holdas Sándor – Suschka Alfréd – Ifj. Pacs István: Gazdaságos házinyúltenyésztés /1976/ Dr. Gonda Irén: Nyúltartás a háztájon /1977/ Dr. Holdas Sándor – Dr. Csikváry László – Szikora András: A nyúltenyésztés kézikönyve Czibulyás József – Dr. Csikváry László – Dr. Fekete Sándor – Dr. Gippert Tibor – Dr. Holdas Sándor – Dr. Keszthelyi Kamilló – Molnár Béla – Pacs István – Dr. Szendrő Zsolt: Nyúltenyésztők kézikönyve /1985/ Fejes Jánosné – Molnár Béla: A húsnyúl tenyésztése Czibulyás József: Nyúlhústermelés a kisgazdaságban /1990/ Czibulyás József: A nyúltartás gyakorlata /1995/

16


-

MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Grün, Peter: A házinyúl – Háztáji állattartás /1995/ – Fordította: Pálinkás Tibor – Lektorálta: Dr. Virág Györgyi Dr. Gippert Tibor – Dr. Holdas Sándor: Nyúltartás és takarmányozás /1999/ Dr. Holdas Sándor: Nyúltenyésztés – Fajták és fenntartásuk /2000/ Tőzsér János – Bedő Sándor (szerk.): Történelmi állatfajtáink enciklopédiája – Dr. Virág Györgyi: Magyar óriás nyúl /2003/ Dr. Virág Györgyi: A Magyar Óriás nyúlfajta története és tulajdonságai

Állategészségügy -

Dr. Fekete László: A házinyúl tenyésztése és egészségtana – A házinyulak betegségei /1948/ Dr. Révész Kálmán: Nyúlbetegségek – Gyógyítás, megelőzés /1988/ Dr. Vetési Ferenc: Házinyúl-egészségtan /1990/ Dr. Vörös Gábor: Nyúlbetegségek és orvoslásuk /1993/ Sinkovics György: A házinyúl tartása és betegségei /2000/ Dr. Vörös Gábor: Nyúltenyésztés – A házinyúl betegségei /2000/

1. sz. melléklet

Szemelvények (1920-tól 1965-ig megjelenő szakkönyvekből)

Andrássovich Géza /1928/

ANDRÁSSOVICH GÉZA M. KIR. GAZDASÁGI FŐTANÁCSOS

HÁZINYULTENYÉSZTÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS című könyvéből

Ma már tenyésztőink kezén a belga jelentékenyen edzettebb, mint volt évekkel ezelőtt. A legtöbb tenyésztő belátta, hogy a természet zordsága a legjobb szelekciót teszi lehetővé. Kitették a belgák ketreceit is a szabadba és amelyik a mi telünket kibírta, az megszerezte a magyar polgárjogot, a többit elsöpörte a >>Mátra szele<<. Sőt néhány tenyésztő elfogadta tanácsomat és a tenyészanyag kiválasztásánál az öblösebb mellű, de rövidebb derekú állatnak ad előnyt. A műmellékleten bemutatott belga már eltér a német fölfogástól, mert amennyiben rövidebb ennek a fenomenális törzsbaknak a gerincoszlopa, annyival öblösebb a mellkasa és muskulózusabbak idomai. Díszelnökünk, báró Lipthay Frigyesné őexcellentiájának e becses állata tenyészsúlyban meghaladta a 7 kilogrammot. A Szövetség a német 17


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

sztenderddel szemben magyart óhajt mielőbb fölállítani, melyben az övméret és az izmosság játszaná a főszerepet. Elárulom, hogy engem ennél az ideálnál az a végcél vezérel, hogy évek mulva elérjük a >>magyar gazdasági nyúl<< típusát. Azt, amely igénytelen, edzett, súlyos, mert vaskos, van benne a légző- és a szaporodószerveknek helye. Szóval, egy mezeinyúlszínű, rövid lábú és fülű, igazi haszonállat, mely mindenkinek való, aki komoly hús- és gereznaproduktőrt keres. Ennek a képzeletben élő állatnak a sztenderje ez lenne: 1. 2. 3. 4.

Rövid egyenes fülek és lábak ....................... Rövid derék, öblös mellkas ........................... Súly .............................................................. Mezei nyúlszín és összbenyomás .................

10 pont. 40 >> 35 >> 15 >>

Összesen ....... 100 pont. Ennek az állatnak a kitenyésztésére igen szépen fölkérem a tenyésztők körét. Én folytonos kiválasztás vagy az ezüstnyúl igénybevétele után remélném előállíthatónak ezt a testformát és belső tulajdonságokat.

Dr. Viniczay László /1941/

Dr. Viniczay László

a jövedelmező óriásnyúl tenyésztés gyakorlati kézikönyve című könyvéből "Magyar hazánk szélsőséges időjárási viszonyai mellett sem a belgaóriás sem a német óriásnyúl nem vált be. Innen ered az a felfogás, hogy az óriásnyúl igen kényes fajta. Ugyanis főként Németországban az óriásnyulak kitenyésztésénél mesterséges módokhoz is folyamodtak, hogy csak egyet említsek, fűtöttek állataiknak. Természetes tehát, hogy ugyanezen az állatok a mi éghajlati viszonyaink mellett - szabad ég alatt ketrecezve - megnáthásodtak, szemgyulladást, tüdőgyulladást kaptak és aránylag gyenge ellenállóképességük miatt gyorsan elpusztultak. Az 1910-es évek elején hazánkba került belgaóriások utódai azonban megedződtek, a magyar időjárás viszonyaihoz idomultak: akklimatizálódtak. Sajnos számuk az 1914-1918-as években bekövetkezett világégés folyamányaként nagyon megfogyatkozott. Ez a megmaradt kevés számú állat lett mégis a >>magyar óriásnyúl>> kitenyésztésének alapanyaga. Ezt felhasználva és a világháború után behozott németóriásnyulakkal keresztezve egy újabb óriásfajta kezdett kialakulni, melynek típusát vitéz Andrassovich Géza m. kir. Gazdasági felügyelő úr, a hazai nyúltenyésztés ügyének fáradhatatlan híve, báró Lipthay Frigyesné úrnő telepén kitenyésztett óriás bakban látta. Ez az óriásnyúl, mint Andrassovich Géza írja: már eltér a német felfogástól, amennyiben rövidebb ennek a fenomenális törzsbaknak a gerincoszlopa, annyival öblösebb a mellkasa és muskulozusabbak az idomai. 18


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Ezen az eredményen felbuzdulva nekünk fiatal tenyésztőknek feladta a leckét, hogy tenyésszük ki a magyar gazdasági nyúlfajtát, amely igénytelen, edzett, súlyos, mert vaskos s melynek öblös mellkasában erős, egészséges tüdő helyezkedik el, széles medencéjében pedig a szaporodó szerveknek és az eljövendő utódoknak is kellő helye van. A szín, a fül és tetszetős külső másodrangú kérdéssé zsugorodott. Mi pedig hozzá láttunk a munkához csendben és kitartóan. A kísérleteket Szegeden, Major Ákos barátom és egyidőben e sorok írója Székesfehérváron anélkül végeztük, hogy egymás létezéséről és munkájáról tudomásunk lett volna. A kísérlet abból állot, hogy a háború előtt behozott belgaóriásnyulaktól származott állatokat a kisebb testű, mintegy 4-5 kg súlyú úgynevezett>> magyarbelgákat >> az újonnan behozott német óriásnyúllal a színeket is keverve, kereszteztük. Az utódokat gondos kiválasztással tökéletesítettük, az időjárás zordságainak kitéve edzettségüket és ellenálló képességüket fokoztuk. Az alapgondolat az volt, hogy mi mezőgazdasági államban élünk, nem kell nekünk mesterségesen nyújtogatott, púpos vagy görnyedt hátú, hosszú fülű szörnyeteg: nekünk gazdasági állat, haszonállat kell. A cél pedig az volt, hogy igénytelen, edzett és gyorsan fejlődő nyúlfajtát állítsunk elő, ami azonban nagytestű, tehát óriásnyúl maradjon. Az eredmény a célkitűzéseknek megfelelően minkettőnk telepén meglepően csaknem teljesen egyező volt és megjelent a magyar óriásnyúl: a belga és a német óriásnyúl magyar változata.

Major Ákos – 1 /1942/

Major Ákos

Hus- és prémnyul tenyésztés című könyvéből (Házinyultenyésztési szakkönyv)

A könyvet néhai Andrássovich Géza Őméltósága emlékének szentelem, aki hosszu évtizedeken át küzdött a hazai házinyultenyésztés felvirágoztatásáért, s hogy az még ma sincs ugy elterjedve, ahogyan ez az igen sokoldalu hasznot hajtó kisállattenyésztési ág megérdemelné, az kizárólag a tenyésztők nemtörődömségének, közönyének köszönhető.

Major Ákos

19


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Az Óriásnyúl Valamikor Lotharingiai, Thüringiai, később Belgaóriásoknak hívták. Ma általában csak óriásokról beszélünk, bár az egyes nemzetek tenyésztői szeretik ezt a házinyulfajtát sajátjuknak tekinteni, s így sokszor halljuk a következő jelzéseket, elnevezéseket: Németóriás, Belgaóriás, Magyaróriás. Ezek az elnevezések még megállják a helyüket, mert hiszen az óriások kitenyésztése az egyes államok keretén belül sajátos jelleget, faji jellegzetességet mutathat fel. Így pl. az angolok és franciák kizárólag sportból tenyésztik, a németek középúton haladnak, mert igyekeznek ugyan a standard követelményeinek mindenben eleget tenni, de azért inkább a gazdasági szempontokat domborítják ki tenyésztésüknél. Talán a legideálisabb felfogás hazánkban alakult ki. A sportszempontokon felülkerekedve, majdnem kizárólag a gazdasági szempontokat tartják szem előtt. Ez abban nyilvánul meg, hogy a 21-22 cm-es teljesen indokolatlan fülhosszúság helyett megelégszenek a 17-19 cm-es fülhosszúsággal, a 74-76 cm-es gerinchosszúság helyett (ez esetben az állat vékony, túlságosan karcsú és elől annyira keskeny, hogy alig marad hely a belső részeknek a tüdő és szív összezsugorodik, elsatnyul, s így az állat túl finom, törékeny, gyenge ellenálló képességű lesz) megelégszenek a 68-70 cm. testhosszal. A 8-9-10 kilós idomtalan testkolosszus helyett beérik 5-7 kilós átlag súllyal. Így egy erős, izmos, középmagas, széles medencecsontú, magyar fajtajelleggel bíró állattípust kapnak, amely kitűnően tenyészik, szaporodása utolérhetetlen, jó nevelő és a betegségekkel szemben ellenállóképes.

Major Ákos – 2 /1955/

Major Ákos

HÁZINYÚLTENYÉSZTÉS című könyvéből

A MAGYAR BELGA HÁZINYÚL (Magyar Vadas) Alig húszesztendős múltra tekinthet vissza. 1934-35-ben, amikor a magyar házinyúltenyésztés virágkorát élte, fogott hozzá e könyv szerzője, néhány lelkes magyar nyúltenyésztővel, s hosszas kísérletek, állandó szelektálás után kitenyésztették a Magyar Belga házinyulat. Keresztezési alanyként a Németországból behozott 15 tenyészállat és az ország különböző kistenyészeteiből megvásárolt közönséges szürke istállónyúl szerepelt. A kitenyésztést két helyen végezték: Szegeden és Székesfehérváron. Mindkét városban külön-külön folytak a kísérletek különböző állategyedekkel. A kitenyésztés nagyon szép sikerrel járt. A Belga Óriás kitűnő keresztezési alanynak bizonyult, mert a kitenyésztett Magyar Belgák erősek, edzettek, igénytelenek lettek, súlyuk alig maradt alatta a Belga Óriások súlyánál, gereznájuk tömött, sűrű lett, jól szaporított, jól nevelt, egyszóval egy ideális, a magyar viszonyoknak kitűnően megfelelő házinyúlfajtává vált. Az 1936-ban megrendezett I. Szegedi Országos Házinyúlvásár és Kiállításon már szerepelnek a Magyar Belgák, s számos első díjat is nyertek. Az 1937-ben megrendezett II. Szegedi Országos

20


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Házinyúlvásár és Kiállításon pedig a bemutatott és nagyszámban felvonultatott Magyar Belgáké volt a pálma. Az elmúlt hosszú idő alatt teljesen kialakult már a Magyar Belgák tenyésztése, s mindenütt megtalálhatjuk őket. Amióta pedig a gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet Prémesállattenyésztési Osztályán Anghi Csaba kezébe vette, tudományosan is, a Magyar Belgák (ő Magyar Vadasnak keresztelte el) kitenyésztését, azóta fokozatosan köztudomásúvá válik a magyar nyúltenyésztők előtt, hogy ennek a fajtának széleskörű meghonosítása lényeges gazdasági tényező lehet hazánkban. Színe vadas szürke, de lehet vasderes, fehér, fekete, sőt rókavörös színű is. Teste izmos, formás, közepesen nyúlánk, közepesen erős lábakkal. Háta ívelt, mellkasa széles, súlya 4,5-6 kg között változik. Legszebbek a vasderesek. Kimondottan gazdasági nyúl. Gereznája sűrű, így szűcsipari szempontból nagyon megfelel. Közepesen erős csontozata miatt sok húst tartalmaz. Húsa ízletes, tömör, sűrű. Fülei felállóak. Hossza 16-18 cm. Élénk mozgású, barna szemű szapora állat. Az anya 810-et is fial, de alatta sohasem hagyjunk 6-nál többet. Ez a szám legfeljebb akkor emelhető, ha fialás után - megvizsgálva az egyes emlőket - megállapítottuk, hogy 6-nál több emlőben is van elegendő tej. A Magyar Belga ellenálló a betegségekkel szemben, edzett, szívós fajta. A hím feje erős. Harcias, de jó bánásmóddal igen kedvessé tehető. A nőstény szelíd, jámbor természetű. A hím idősebb korára álla alatt kis tokaszerű gumót növeszt, a nőstény pedig lebernyeget. Fülei felállóak, farka egyenesen felfelé álló. Tenyésztésénél igen fontos, hogy sok szabadságot adjunk neki. Ezt nagyon meghálálja szaporításban, egészségben, növekedésben, súlyban, gereznában, szívósságban egyaránt. Ha kevés a helyük, akkor legalább a szűk kis udvarban eresszük ki egy-két órára naponta, vagy hordozható kifutót készítsünk számára és ott helyezzük el. Csakis erős, edzett, hasonló kondíciójú, egyszínű állatokat párosítsunk össze, mert szép eredményt csak így tudunk elérni. Más fajtával ne keresztezzük, sőt tenyésztésénél az ivadékokat állandóan szelektáljuk, mindaddig, amíg küllemben, fejlettségben, színben el nem érjük a legszebb példányokat. Még gyakorlott tenyésztőknek sem ajánlom a keresztezéseket, vagy új fajták kitenyésztésének kísérleteit. Ezt bízzuk a szakemberekre, akik tisztában vannak a nyúl anatómiájával, biológiájával, ismerik az átöröklés törvényeit. Ettől a megkötöttségtől függetlenül párosíthatjuk a fehér, vasderes, szürke, fekete Magyar Belgákat egymás között. Tehát a Magyar Belgák bármilyen színváltozata párosítható Magyar Belgával. Mindaddig nincs hiba, amíg egyszínű ivadékot kapunk. Amint a legcsekélyebb folt jelentkezik a test bármely részén, az állat már nem tiszta. Nem szabad tűrnünk tehát Magyar Belgáink között a legcsekélyebb folttal bíró egyedet sem. Ezért kell állandóan szelektálni. Még annyira új ez a nyúlfajta, hogy előfordulnak foltosodási jelenségek. De a gondos tenyésztő, helyes párkiválasztással ezt a kis hibát egykettőre ki tudja küszöbölni. Ha pedig azt tapasztalja a tenyésztő, hogy egyik-másik állata állandóan visszaüt, úgy azt azonnal ki kell rekeszteni a tenyésztésből. Időközönként vissza-visszatérhetünk egy-egy nemes Magyar Belga anyával egy-egy nemes vérű Belga Óriás bakhoz. Ez javítani fogja az állatok küllemét, értékét. Hazánkban a jövő kétségtelenül a Magyar Belgáké. Annyi szép és jó tulajdonsága van, hogy a tenyésztők zöme át fog térni ezeknek tenyésztésére.

21


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A Magyar Belgák értékelése: 1. Külem, testtartás, tenyészérettség .. 50 pont 2. Gereznasűrűség és szín .. .. .. .. ..

20 pont

3. Súly, erőállapot .. .. .. .. .. .. .. ..

20 pont

4. Ápoltság

10 pont

.. .. .. .. .. .. .. .. .. ..

Összesen: 100 pont Súlyos hiba a nem fehérszínű állatoknál a fehér szőrszálakkal tűzdelt gerezna, fehér vagy más színű folt az állat bármely részén. (Flekkes orr, csillag a mellen, kesely láb, fehér bóbita a farok végén stb.) A fehér Magyar Belga nyúl körme fehér vagy csontszínű, a nem fehér színű állatok körme fekete, illetve palaszürke, amin a körmök tövénél gyenge világos csontszín szűrődik át. Ha az állat körme ettől eltér, hibának számít. Ugyancsak hiba a lógó fül, megtört fülvég, szétálló, előrebukó fülek (a füleknek egymáshoz simultan merőlegesen felfelé kell állniuk), ferde farok, csonka farok, gacsos X vagy O lábak, ha a nősténynek túl erős a feje. Hiba a keskeny orr, ezeket ki kell rekeszteni a tenyésztésből. A Magyar Belgák orra széles, tömzsi orrvéggel. A túl keskeny fej degeneráltságra vall. Vásárlásnál vizsgáljuk meg alaposan az állatokat. Ne vegyünk meg gyengén fejlett, hibás, beteg, nyomorék állatokat. Piacról tenyészállatot venni nem szabad

Kelemen Aurél – Dr. Csikváry László /1962/

KELEMEN AURÉL - DR. CSIKVÁRY LÁSZLÓ

HÁZINYÚLTENYÉSZTÉS című könyvből Magyar óriások: a magyar vadas és vasderes a második világháború előtti évtizedekben a földművelésügyi minisztérium által felkarolt és terjesztett, 70 cm hosszú, 7-10 kg súlyú belga óriás nyulak leszármazottai. Az utóbbi 20 évben a belga ivadékokat kényszerből sok nyúl fajtával párosították. Innen származik a magyar vadas és a vasderes is. Ezek nem nevezhetők fajtáknak, mert nem vér-szilárdak, az állatok általában nem örökítik biztosan tulajdonságaikat, legfeljebb azon néhány tenyésztő állatai, akik már legalább öt generáción keresztül bizonyos szigorú elvek szerint szelektáltak, és kizárólag az így kiválasztott állataikat párosították. Nem vásároltak lépten, nyomon idegenből, jó küllemű, de bizonytalan eredetű nyulakat párosításra. A hazai állomány már régen megszokta viszonyainkat, éghajlatunkat. Az állatok kívánatos súlya 5-8 kg. A jól tejelő anyák szaporulata már a harmadik hónapban eléri a 2,5 kg testsúlyt, ezért ezek a nyulak nagyon jó gazdasági állatok. Szőrzetük nem oly sűrű, mint a csincsilláé vagy a bécsi kéké, de a vedlés után vágott téli gerezna még mindig elég sűrű szőrzetű arra, hogy kereskedelmi prémárukra (sapka, mellény, bélés) felhasználják, ami pl. a termelőszövetkezeti tenyésztésben számottevő szempont, 22


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

mert a dolgozók ellátását téli munkaruhával (prémmel) segítheti elő. Szaporaságuk és nevelőképességük a kisebb testűek mögött marad, de a kívánatos 5-6 fiókát jó takarmányozás és gondozás mellett felnevelik. A magyar vadas és vasderes óriás nemesítése, jó hústermelő tulajdonságának megszilárdítása igen kívánatos. A rövidebb, henger alakú, széles mellű és széles hátú, szóval nem nyújtott és nem túl súlyos (7 kg) formára kell törekedni. Középszürke, sötétszürke vagy tiszta fehér szín kívánatos, vadas sárgulás nélkül. A ferde vagy kettős toka hiba, ugyanígy a lehajló farok is. A lábfejek se befelé, se kifelé ne álljanak, hanem egyenesen előre irányuljanak. A szőrzet ne legyen idegen színű szálakkal tűzdelt. E fajták elhelyezésére 100-120 cm széles, 80 cm mély és 60-70 cm magas ketrecek szükségesek. Takarmányozásra igényesek. Öt fióka meghagyása ajánlatos, és azokat 10 hétig engedjük szoptatni, mert a kicsinyek más fajtáknál igényesebbek, több anyatejet kívánnak.

Dr. Anghi Csaba /1965/

ANGHI CSABA

NYÚLTENYÉSZTÉS című könyvéből A MAGYAR VADAS ÉS VASDERES NYÚL A második világháború előtti időkben sok belga óriást hoztak hazánkba. Ezek megnyúlt testű, rossz vágósúlyú, laza prémű, gyenge nevelő- és életképességű, igényes, kényes jószágok voltak. Ezen kívül kevés fiat (átlag 4 db) neveltek. De hatalmas testükkel és elég gyors fejlődésükkel megtévesztették a tenyésztéstechnikailag járatlan nyúlszaporítókat, amihez még az is hozzájárult, hogy egészen kis tenyészetekben, kényeztető bánásmód mellett semmi különösebb bajuk nem történt, azt a hitet keltve, hogy szilárd szervezetű, életerős fajtáról van szó. A nyúlszaporítók nagy pénzösszegeket fizettek az ilyen példányokért, és még ma is hihetetlenül elterjedt e fajta, szerencsére már csak inkább színe, a vadas szín, mint a testalkata. Aki azonban ért a tenyészállatokhoz, azonnal észreveszi, hogy ugyanazon szín két fő, és egész sorozat átmeneti típust takar. Vannak ui. keskeny, izomszegény hátú, nagy fülű, kisebb-nagyobb testű vadas nyulak, és vannak zömök, telt gerincű, feszes kötésű, széles és mély mellkasú ugyanilyen színű példányok. A tájékozatlan tenyésztő mindkét típust "belga óriás" névvel illeti. Megtévesztéséhez még az is hozzájárul, hogy mindkét típusban találni nagy- és középtestű példányokat. A megnyúlt vadszínű azonban viszonylag kevés húst ad még akkor is, ha nagytestű, de mindenképpen gyenge a szőrminősége és rossz nevelő. Viszont a zömök típusú még akkor is jobb tenyésztési eredményeket, vágósúlyt és prémminőséget képvisel, ha történetesen nagytestű. A tenyésztési biológiában jártas tenyésztő könnyen beláthatja, hogy itt két határtípus között a tervszerűtlen átkeresztezések folytán egész sorozat különféle testalkatú vadszínű nyúlról van szó, amelynek egyes példányait kétségtelenül lehet belga óriásnak nevezni, de a többség ma már korántsem az, nemcsak küllemében, de értékmérő tulajdonságaiban sem.

23


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Hogy a vadszínű belga nyulak ilyen maradandó nyomot hagytak országunk nyúlállományában, annak előnye is van. Évek folyamán átkeresztezték az ország jelentős számú parlagi, fajtátlan vagy fajtatiszta állományát, és véletlenül itt-ott olyan jó alkatú állatok is születtek ebből a tervszerűtlen keresztezésből, amelyek felkeltették a szakember figyelmét. A különféle mértékű keresztezésből vadas és vasderes ivadékok is születtek és azokat, amelyek széles és mély törzsükkel, jó vágósúlyukkal, megfelelő tenyésző-tulajdonságaikkal és gyakran kitűnő prémjükkel alkalmasak arra, hogy gazdasági fajtaként felkaroljuk, ki is kell emelni ebből a változatos vadszínű állományból. E keresztezési termékek közül azokat, amelyek kitűnnek jó húsformájukkal és prémminőségükkel, ha vadszínűek, magyar vadasnak, ha vasderesek, magyar vasderesnek nevezzük, hiszen e fajták itt, nálunk alakultak ki, gazdasági típust képviselnek, szőrméjük megfelel a nemesítő iparnak, vágósúlyuk alapján pedig megérdemlik, hogy húshasznukat is figyelembe vegyük. Különös figyelmet érdemelnek a vasderesek, amelyekben a jövő egyik legkiválóbb gazdasági nyúlfajtáját látjuk. Ezzel kapcsolatban azonban azt is tudnunk kell, hogy nincs olyan vasderes nyúlpár, amelynek ivadékai között vadszínű, fekete vagy sárgavad elő-elő ne fordulna. A vasderes kevert öröklődésű fajta (tudományos névvel: heterozigóta), nyilván azért jelentkezik nála sok kiváló tulajdonság. A heterózis-hatás ugyanis azt jelenti, hogy a kedvező tulajdonságok nagyobb mértékben halmozódhatnak fel az ivadékokban, mint amilyen mértékben fellelhetők voltak a szülőkben. Ez azonban senkit ne riasszon vissza a vasderestenyésztéstől, mert ha széles, mélytörzsű, zömök, de amellett 3,5-4-4,5 kg-os példányai vannak, akkor ideális testalkatú nyúl birtokosának mondhatja magát. A vasderes és vadas színű nyulak ma még nem mind fajtatiszták, nem vér-szilárdak. Ez természetes is, mert e hazai fajták létezését csak e munka korábbi kiadásában konkretizáltam azoknak a kedvező tapasztalatoknak alapján, amelyeket mind a gyakorlati tenyésztők tájékoztatásai, mind saját tapasztalataim révén szereztem. Nem győzöm azonban eléggé hangsúlyozni, hogy maga a szín ne tévesszen meg senkit. Aki ilyenszínű nyulat vásárol, fokozott figyelemmel legyen a testalkat elbírálására, és ne vezesse félre a szín, amely egészen silány minőségű, gyenge életre-valóságú példányokat is leplezhet, amikor az ugyanolyan szín kitűnő tenyész-tulajdonságú, vágósúlyú és prémminőségű példányok védjegye is. Amíg tehát a hajdani belga nyulak hitvány, megnyúlt, lapos törzsű utódai ellen könyörtelen küzdelmet kell folytatnunk, addig a megfelelő testalkatú, széles mély törzsű, zömök, nagytestű vasdereseket és vadasokat minden eszközzel fel kell karolnunk. Az ne okozzon senkinél gondot, hogy az alomtestvérek között is előfordulnak különféle testalkotású példányok. Ez ma még természetes. Selejtezzék ki a világos ivadékokat, és tartsák meg tenyésztésre a zömök példányokat, lehetőleg a vasderes színűeket. Hibák. Mindazok a küllemi hibák, amelyekről már részletesen volt szó. Különleges hibái ennek a ma még kiforratlan fajtának, hogy sok színváltozata van: fehér, sárga vad, kék vad, vadas, vasderes, fekete stb. Törekedni kell a vasderes és a vadas színváltozatok továbbtenyésztésére. Az alkati hibák közül leggyakoribbak a deszkaszerű, lapos, megnyúlt törzs, a hihetetlenül és feleslegesen nagy fülek, amelyeket valamikor egyenesen erénynek tartott a tenyésztő, holott a fül a prém- és a hústermelés szempontjából lényegtelen. A házinyúl fülének még védekező szerepe sincs, hiszen nem kell messziről meghallania az esetleges ragadozó közeledését. A fül harántmérete azonban, vagyis szélessége, mint arról már volt szó, a vérvételre szolgáló fülvénák tágasságát segíti elő. Az ilyen vénákból könnyebb a vérvétel, mint a keskeny fülek szűk vénáiból. A vadas nyulaknak tehát legyen széles a fülük. Ez kívánatos, s mint ahogy a hosszú fület ki lehetett tenyészteni, úgy a megfelelő kiválasztással széles fülű egyedeket is elő lehet állítani. Mindezek a hibák a hajdani belgák kellemetlen örökségei, de ha rendszeresen küzdünk ellenük, akkor néhány év alatt sikerülni fog a hátrányos örökség kikapcsolása mellett a hasznos értékmérő jellegek (vasderes szín, nagy zömök test, széles fül, jó fejlődőképesség) megtartásával a mi viszonyaink között kialakult értékes gazdasági fajtához jutnunk. Céltudatos tenyésztésirányítással elérhetjük, hogy a hazai rögön kialakult parlagi, fajtátlan típusok és a nemesítő fajtakedvező tenyésztulajdonságai egyesüljenek.

24


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Tenyész cél. Legalább 5 kg súlyú, edzett, ellenálló, igénytelen, feszes kötésű, széles, mély mellkasú és széles farú, zömök, tömzsi állatok előállítása minél kisebb fejjel és füllel és minél tömöttebb szőrzettel. Napjainkban a tenyésztők között elég gyakori a vita amiatt, hogy mit értünk magyar vadasnak (vasderesnek, feketének, fehérnek) és mit magyar óriásnak. Voltaképpen nyitott kaput dönget mind a két tábor. Ui. - az előzőkből következően - teljesen mindegy, hogy a nagytestű vadasokat vadas-nak vagy óriás-nak hívjuk. A cél az, hogy minél nagyobb testű legyen a belga óriások nálunk feltalálható maradványa. A tenyészcélt azért jelöltem meg 5 kg-ban, mert vizsgálataim szerint az 5 kg-on felüli nyúl szörzete lyan ritka - a vasderesek kivételével -, hogy prém szempontjából teljesen értéktelen. Természetes azonban, ha sikerül akár 8 kg-os, de széles, jó vágósúlyú, jól nevelő, tömött prémű vadas színű nyulat kitenyészteni - az mindenképpen kívánatos lenne. Napjainkban még az 5 kg-on felüli nyulak között nagyon ritkán sikerül olyan példányokat találni, amelyeknek dongassága a mellkasmélységnek legalább 80%-a. Világos, hogy szigorú szelekcióval ilyen nyulak is előállíthatók, de ma még ilyenekkel legfeljebb elvétve találkozunk. Kár tehát az elnevezésen vitatkozni, sokkal inkább azon kell igyekezni, hogy az 5 kg-nál nagyobb testű vadas színű nyulak valóban húsformákat mutassanak. Addig azonban, amíg ilyenek nincsenek nagy állományban, elégedjünk meg a magyar vadas elnevezéssel, de tűzzük ki tenyészcélul, hogy a magyar vadas valóban óriás legyen, de az óriások minden külemi és élettani hibája nélkül.

Oláh István /1968/

Oláh István

JÖVEDELMEZŐ NYÚLTENYÉSZTÉS című könyvéből

Nagytestű óriások Az óriás nyulak kitenyésztése a belga tenyésztők érdeme, akik a flandriai Gent vidékén a múlt század második felében már megalakították az óriástenyésztők első egyesülését (Het Heerhof). A fajta származása máig is vitatott, legvalószínűbb az a feltevés, hogy tenyész-kiválasztás útján a belga parlagi nyúlból állították elő, esetleg francia kosorrúval keresztezve. A nagytestű belga óriás tenyésztését igen hamar átvették más országok is. Németországba 1880-90 között vitték be először, és innen terjedt tovább Kelet-Európa felé. A különböző országokban az eltérő környezeti tényezők, tenyésztői célkitűzések és egyes hazai fajtákkal történt keresztezések hatására a fajta jellege némileg megváltozott. Németországban például az első bevitt állatok 4-5 kg súlyúak voltak és csak ritkán érték el a 6 kg-ot. Heintz mérései szerint az 1900 és 1910 közötti kiállításokon bemutatott belga óriások átlagos súlya és törzshosszúsága a következőképpen alakult: Súly Törzshosszúság 1900 7,0 kg 60-62 cm 1905 7,5 kg 68,5 cm 1910 7,75 kg 72 cm Tehát míg a testsúly 10 év alatt alig növekedett, addig a törzshosszúság jelentősen megnőtt, ami az akkori sporttenyésztési iránynak megfelelően hosszabb, megnyúltabb testű állatokat eredményezett.

25


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

A megváltozott jelleg sok országban arra ösztönözte a mindig újabb fajtákat kereső tenyésztőket, hogy az így kialakult típusokat új fajtaként kezeljék, saját nemzeti nevet adva nekik, ezért a hasonló eredetű óriások ma sokféle néven találhatók meg a szakirodalomban (Deutsche Riesen, Flemish Giant, magyar óriás stb.) A magyar óriásfajta nem nemkívánatos tulajdonságainak felszámolását és a fajta egyöntetűségének kialakítását sokáig késleltette, hogy ennél a fajtánál tartotta magát legtovább a sportjellegű szemlélet, és még országos kiállításokon is hosszú időn keresztül azoknak az állatoknak ítélték oda a legmagasabb díjakat, melyek tenyésztése gazdasági szempontból egyáltalán nem kívánatos. Az utóbbi években ezen a területen is jelentős változás tapasztalható. Az "árutermelő szemlélet" kifejlesztésével és a kiállítási bírálatoknál a hústermelő típus előnyben részesítésével egyre javul a magyar óriás testformája, húsoltsága és egyöntetűsége. A magyar óriásnál jelenleg még megtalálható hibák tehát nem azt jelentik, hogy a fajta tenyésztésével a jövőben nem érdemes foglalkozni, hanem azt, hogy az előnytelen tulajdonságokat mielőbb igyekezzünk megszüntetni, és az óriások jó fejlődési erélyét a hústermelésben törekedjünk kihasználni. A tenyész-kiválasztásnál ezért a legszigorúbban ki kell selejtezni a rossz húsformákat mutató, vagy gyenge tenyész-tulajdonságú és laza prémű állatokat, sőt családokat is. Egyedül a zömök, széles hátú és mellkasú, telt farizomzatú, jól szaporító és nevelő egyedeket szabad továbbtenyészteni. A gazdasági szempontból értékes hústermelő típus kialakítása az 5,5-7,0 kg-os kifejlettkori súlyú állatoktól várható. Azért sem érdemes nagyobb testsúlyra törekedni, mert a testtömeg további növelése már egyéb értékmérő tulajdonságok leromlásával jár együtt.

Dr. Holdas Sándor /2000/

Dr. Holdas Sándor

Nyúltenyésztés – Fajták és fenntartásuk című könyvéből

A magyar óriás nyúl Az óriás fajták közül számunkra a legfontosabb fajta. Kialakulásában szerepelt a flamand (belga) óriás, valamint a hazánkban a század elején általánosan tartott közép-nagy testű, vadas színű parlagi nyúl. A nemesítési céllal importált belga óriással néhány generáción keresztül számos állományt kereszteztek, ezután a populáció kettévált. Sokan további import állatokkal fajta-átalakító keresztezést folytattak, így nyulaik egyre inkább a belga óriáshoz közeledtek. Mások viszont néhány generáció után a fajtát önmagában tenyésztették tovább és kisebb testű, zömök, rövidebb fülű példányokat állítottak elő. Sokáig ezt magyar vadas névvel illeték. Néhány évtizeddel ezelőtt a két típust egy, azonos fajtának fogadták el és csupán, mint két típust különböztették meg. A nagyobb testű típust 7-9 kg, a kisebb testű, úgynevezett „gazdasági típust 5-7 kg élősúlyúnak fogadták el. A korszerű hústermelési irányzatnak ez utóbbi felelt meg jobban, ezért tenyésztésével sokan foglalkoztak. Ugyanakkor viszont a két típust egyedi bírálatok, kiállítsák alkalmával egyformán minősítették, ami zavarokat okozott. A két, élősúlyban, küllemben, testformákban eléggé eltérő típus ugyanis több tekintetben is eltérő minősítést kapott. Később,

26


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

nemzetközi bemutatások alkalmával a kisebb testű magyar óriásokat nem tekintették igazi óriásoknak, a nemzetközi mezőnyökből kiszorultak. A hazai nyúlhús-termelési céloknak megfelelően a rövidebb testű, kisebb fülű, dongás mellkasú, széles hátú és farú, jól izmolt, erőteljes csontozatú, kisebb típust célszerű előnyben részesítenünk. Az ellenmondások miatt azonban helyes volna a magyar óriás vázolt két típusát két önálló fajtára osztani és a kisebb testűt nemzetközileg is elfogadtatni. A fajta növekedési erélye az óriások általános növekedésével azonos. A fajta leírása. A magyar óriás egyöntetűen vadas színű, genetikai képletét megismertük. Az almokban előfordulnak vasderes, sárga vadas, fekete, időnként fehér színváltozatok is. Valamennyi elfogadott és egyforma bírálatra kerül. Általában erős szervezeti felépítésűek, jó csontozattal. A fül hossza 18 cm, a test legalább 60 cm hosszú. Sajnálatosan gyakoriak a küllemi hibák. Gyakori a süppedt mar, a süppedt hát, a rosszul izmolt far. A magyar óriás jól bírja az egyszerűbb tartási és takarmányozási viszonyokat, jobban értékesíti az úgynevezett feltétlen nyúltakarmányokat, mint az igényesebb fajták. Megfelelő tartás mellett ellésenként átlagosan 8 fiókát hoz világra, ezekből 6-7-et eredményesen fel is nevel. Mint az óriásoknak általában, igen jó a fiatalkori növekedési erélye, hiszen 12 hetes korukra a vágónyulak elérik a felvásárlási súlyhatárt. Ezt az értékes tulajdonságot érdemes megőrizni és felhasználni. Ugyanakkor ebben a súlykategóriában és életkorban a magyaróriás-fiókák még nem mutatnak kész húsformákat, vágásuk után viszonylag kevés (50% alatti) az ehető csontos hús aránya, nagy a veszteség, nehéz az irha, nagy a fej és a lábak. Ezért a magyar óriás vágónyulakat sem a vágóhidak, sem a felvevőpiac nem kedveli. A felsorolt hátrányok elsősorban a valódi, standard-ekben rögzített megjelenésű magyar óriásokra vonatkoznak. Az úgynevezett „gazdasági változat” zömökebb, jobb húsformájú példányokból áll és nem is kívánatos, hogy ezeket hosszúfülű, nagyobb testű cseh vagy német óriásokkal keverjék. Ezeket a 20 cm-t is meghaladó fülhosszúságukat, testalakulásukat jól örökítik és bár kiállításokra alkalmasabb ivadékokat kaphatunk, a hústermelése folytatott szelekció eredményességét egy csapásra tönkretehetik. Mindkét súlyváltozatban a tenyész-kiválasztás legfontosabb szempontja a gyenge húsformákat mutató, hosszúfülű, laza és ritkaprémű, szerény szaporító- és nevelőtulajdonságú egyedek és családok kiszorítása. A magyar óriás – más óriás fajtákhoz hasonlóan – a korszerű tartási módokat rosszul viseli. Ez azt jelenti, hogy a rácspadozaton aránytalanul nagy számban kap talpfekélyesedést, ami gazdasági értékét tovább rontja. A 7 kg körüli óriások tartása főként az almozott telepadló alkalmas. A korszerű és higiénikus tartás egyik alapja pedig a rácspadozat, ami alól a trágyát könnyen eltávolíthatjuk. A nagyobb méretű, 50-400 anyát tartó nyulászatokban főként a tartási gondok miatt a magyar óriásnak aligha van létjogosultsága. Ezért tenyésztésével kizárólag kisüzemekben találkozunk. Sok tenyésztő ragaszkodik magyar óriás állományához, és ha körülményei indokolttá teszik, magyar óriásokkal is jövedelmező nyulászkodást folytathat. Minthogy egyetlen olyan fajta, amely „magyar” nevet visel és ezt külföldön is elismerik, fenntartása esetleg genetikai tartalékképzés szempontjából is indokolt lehet.

27


2. sz. melléklet

MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Fotóalbum (Kezdetektől napjainkig)

Fotóalbum

Belga óriás, hím (Báró Lipthay Frigyesné sz. Lázár Bors Margit grófnő lovrini házinyúltelepéről.)

Fehér belga, anya (Br. Lipthay Frigyesné telepéről.)

A lovrini házinyúltelep.

(Br. Lipthay Frigyesné úrnő tulajdona.)

28


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Németországból behozott óriásanyanyúl (Dr. Viniczay László telepén.)

Németországból behozott óriásbaknyúl (Dr. Viniczay László telepén.)

Magyar tájfajta – „Pubi” 74x18x6,50. Dr. Viniczay László telepéről származó óriásnyúl

29


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Telep elrendezés. A ketrecek dél és kelet felé tekintenek. (Dr. Viniczay László)

Emeletes ketrec-rendszer, elöl fedett folyosóval. (Dr. Viniczay László)

Vasderes Magyaróriás tenyészanya (Major Ákos)

Magyaróriás tenyészanya. Vadasszürke (Major Ákos)

Nyúlketrec kifutóval oldalnézetből (Major Ákos)

30


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Képek a 80-as évekből

Magyar óriás (95pont), tenyésztő: Kovács Kálmán, Tiszafüred

Magyar óriás szürke, 96 pont. Tenyésztő: Dani József

Magyar óriás fehér. 95 pont. Tenyésztő: Solti Sebő

Magyar óriás szürke. 95 pont. Tenyésztő: Molnár József

Magyar óriás szürke nyúl eredeti típusa. Tenyésztő: Gál Ferenc

Paksi Kiss Elemér 96 pontos, fajtagyőztes Óriás szürke nyula

31


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

MÓE, 2010

Mátrai József többszörös aranykoszorús mestertenyésztő feketevad baknyula

Mátrai József vasderes magyar óriásnyula

Mátrai József kiváló feketevad anyanyula

Mátrai József vasderes színű baknyula

Három szintű rendezett nyúlólak Mátrai Józsefnél (Baranya megye – Pécs)

32


MAGYAR ÓRIÁSNYÚL

Tenyésznövendék anyanyúl Völgyi Tamás tenyészetéből (Gyűrűfű)

MÓE, 2010

Tenyésznövendék baknyúl Völgyi Tamás tenyészetéből (Gyűrűfű)

Magyar óriás anya növendékével (agouti színű) Nagy János tenyészetéből (Csertő)

33

A MAGYAR ÓRIÁSNYÚL TENYÉSZTÉSI PROGRAMJA

Recommend Documents