A Magyar Rádió zrt. konzultációs álláspontja a Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia (NAMS) szakértői vitaanyagával kapcsolatban
Vezetői Összefoglaló Az MR a jelen vitaanyaggal kapcsolatos kontextusnak a digitális környezetet tekinti, ennek keretében és összefüggéseinek fényében fejti ki álláspontját saját szerepéről, feladatairól, a potenciális kihívásokról és az ezekre vonatkozó szabályozási kérdésekről és válaszokról. Az MR a szabályozás ütemezésével kapcsolatban a szabályozás egysége és konzisztenciája érdekében azt az álláspontot képviseli, hogy ne legyen időbeni eltolódás az általános médiaszabályozás és a közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozó szabályozás megalkotásában. Az MR álláspontja az alábbi 4 témakörre épül, ezeken belül is elsősorban a közszolgálati műsorszolgáltatókat érintő kérdéseket veti fel: – – – – I.
Piacra lépés szabályai Tartalomszabályozás Felügyeleti rendszer Közszolgálatiság PIACRA LÉPÉS SZABÁLYAI
A piacra lépés szabályai témakörben azokat a csomópontokat/kérdéseket vetjük fel, amelyek érintik vagy befolyásolják az MR mint közszolgálati műsorszolgáltató piacra lépését, elsősorban új csatornák és új tartalomszolgáltatások tekintetében. Új műsorok és tartalomszolgáltatások elindítása, felmerülő szabályozási feltételek és akadályok –
az MR kész az új, digitális földfelszíni platform kialakításában húzóerőként megjelenni, a rádiós digitális platform sikeres bevezetését közszolgálati feladatnak tekinti
–
az MR a jelenlegi három országos földfelszíni terjesztésű csatornáján korlátozottan tudja feladatait ellátni, ezért a digitális platform legfontosabb közszolgálati céljának az új tartalmak szolgáltatását tekinti
–
legyen rugalmas a szabályozás, amely képes kezelni a digitális technológia rohamos fejlődését, illetve az új megjelenő platformokat: pl. podcasting, zenei webcasting, on-demad letöltések, közlekedési/sport/kulturális hírek, egyéb adatszolgáltatások stb.
–
az MR fontosnak tartja, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató számára az új törvény az új jogosultságok megszerzésének lehetőségét egyértelműen rögzítse, a hatályos Rttv. alapján ugyanis ez nem egyértelmű
–
a közszolgálat újradefiniálása az új műsorok és tartalomszolgáltatások, valamint új közszolgálati feladatok fényében elengedhetetlen (ennek meghatározását az Amszterdami jegyzőkönyv szövegének
felhasználásával tartjuk lehetségesnek, amely rugalmas szabályozást hozna, ennek keretében igazolhatóak az új jogosultságok és finanszírozásuk) –
az új jogosultságokat érintő kötelező értékelési teszt bevezetése esetére az MR egyszerű konstrukciót javasol: új csatorna esetén indokolt a nyilvános konzultáció és tulajdonosi jóváhagyás
–
a közszolgálati csatornák számának törvényi meghatározása esetén javasoljuk, hogy a meghatározás semmiképpen ne legyen zárt rendszer a korábban kifejtett digitális platformon való megjelenés indokai alapján
–
a csatornaszám csökkentését az MR nem tartja elfogadhatónak
–
ahhoz, hogy az MR az új csatornáin és tartalomszolgáltatásaiban felhasználhassa az archívumában felhalmozódott, és eddig kevéssé használt rádiós hanganyagokat is, a jogalkotónak szükséges kidolgoznia egy olyan modellt, amely alkalmas a szerzői és szomszédos jogosultak jogdíjainak megváltására: -
a kisjogos irodalmi művek interneten történő nyilvánossághoz közvetítésének közös jogkezelés alá vonását javasoljuk
-
nagyjogos művek esetében a jogosultak megkeresése sok esetben nem lehetséges, vagy olyan nagy munkával jár, hogy az az MR-t visszatarthatja a hanganyagok felhasználásban (ez érinti a sugárzást és az internetes platformot is): megoldásnak tartanánk egy alap létrehozását a jogosultak felhasználásra vonatkozó engedélyének vélelme mellett – ebben az alapban az MR köteles lenne biztosítani egy megállapított átalánydíj meghatározott ideig történő rendelkezésre állását
-
megoldást jelentene az említett jogosításra, ha erre a célra új közös jogkezelő jönne létre, vagy valamely már létező jogkezelő hatáskörét erre is kiterjesztenék
Lehetséges stratégiai partnerségek, kívánatos szabályozói attitűd a piacra lépés megkönnyítése, közszolgálati feladatok teljesítése érdekében számos stratégiai partnerség képzelhető el: közszolgálati televíziók, kiadók, internet- és mobilszolgáltatók, műsorterjesztők bevonásával XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX –
A vertikális integrációs folyamatoknak a közszolgálati veszélyeztető fejleményei, must carry szabályok
műsorszolgáltatást
3
–
az MR a piacra lépés akadályának érzi, hogy a rádiós MUX jövőbeni üzemeltető mögötti érdekcsoportok meghatározhatják, mely csatornák kerülnek fel a platformra
–
a közrádió számára biztosítékot csak a must carry szabályok nyújtanak: véleményünk szerint a szabályozó akkor képes a közszolgálati feladatok hatékony teljesítésére módot adó környezetet kialakítani, ha biztosítja, hogy a közpénzből előállított, a közszolgálati feladatok teljesítését jelentő tartalmak valamennyi platformon elérhetők legyenek a közönség számára
–
a hatályos Dtv. szerint a must carry kötelezettsége csupán a jelenlegi három fő adóra korlátozódik, az esetleges új tartalmakra semmilyen garanciát nem ad a törvény
–
javaslatunk, hogy a közszolgálati tartalmak DAB multiplexben való megjelenését nem számszerűsített és néven nevezett csatornákkal szükséges leírni a Dtv.-ben, hanem a multiplex kapacitásának arányában megadni: ez az első muliplexer esetében – DAB+ technológiát feltételezve – legyen 50 %, mindhárom DAB multiplexer elindítását követően – a már a DÁS kapcsán ismertetett javaslatunk szerint – legyen az adott technológiai platformok összevont kapacitásának 33 %-a, oly módon, hogy a kereskedelmi tartalmak átmigráltatása történjen meg a 2. és 3. multiplexerekre
–
a kábelszolgáltatók esetében ne legyen korlátozás az MR műsorainak továbbítására, valamennyi műsort kötelesek legyenek továbbítani
–
az MR a DVB-H platform esetében is szükségesnek tartja a must carry szabályok egyértelművé tételét
II.
TARTALOMSZABÁLYOZÁS
Az új audiovizuális médiára vonatkozó közösségi irányelv nem vonatkozik a rádiókra, ezért javasoljuk, hogy a rádiós műsorszolgáltatókra a hazai nemzeti jogban a lehető legkevesebb tartalmi szabály vonatkozzon. Ha van rádiós tartalomszabályozás, azzal szemben hangsúlyos követelmény, hogy vegye figyelembe a rádiós piacra vonatkozó sajátosságokat. A hatályos szabályozás súlyos hiányosságának tartjuk, hogy a tartalmi szabályok a rádiózásra és a televíziózásra ugyanolyan módon – teljesen differenciálatlanul, a tartalom nyilvánvalóan eltérő karakterének figyelembe vétele nélkül – vonatkoznak. Fontosnak tartjuk, hogy a NAMS alapján megalkotandó szabályozás ezt a hibát korrigálja. Kvótakövetelmények –
a hazai zenei tartalomra az MR az önszabályozást javasolja, a törvény ne rögzítsen kvótakövetelményt
4
–
az új produkciók bevezetésére vonatkozó kvóta törvényi szintű szabályozását nem tartjuk elfogadhatónak: ezt legfeljebb a közszolgálati feladat konkrét meghatározását tartalmazó hosszú távú stratégia vagy szerződés részeként tudjuk elképzelni, amelyben konkrét műfajmeghatározás mellé költség-hozzárendelés történne, amely így egyértelmű és reális feladat-meghatározást és költségvetést biztosít
–
az ismétlődést kizáró kvóta teljesen figyelmen kívül hagyja a hatékonyság, az ésszerűség és a gazdaságosság szempontjait, valamint a hallgatottsági szokásokat, ezért ennek elvetését javasoljuk
Reklám és szponzoráció –
ha a reklámtalanításból származó bevételkiesést a költségvetés pótolja, akkor az MR egyetért azzal, hogy a közszolgálat vonuljon ki a reklámpiacról
–
a reklámtalanítás csak a műsorszolgáltatási vonatkozhasson, az internetes platformokra ne
–
a reklámra vonatkozó mennyiségi korlátra a rádiók esetében a televízióktól differenciált szabályozást javasolunk, ennek fő indoka, hogy a magyar reklámpiac jelenleg torzult a rádiók hátrányára
–
a szponzorációra megfelelő megoldás lenne, ha a behatárolást a jogalkotó a közszolgálatiság céljaihoz igazítja (így például a kultúra támogatható legyen)
–
az új szabályozás ne szűkítse a jelenleg támogatható tematikák körét, hanem a közszolgálat céljának megfelelőn életszerű és igazolható területeket jelöljön meg
tevékenységre
Jogalkalmazás során felismert jogalkotási hibák a tartalomszabályozásban –
a jogbiztonság érdekében szükségesnek látjuk a burkolt reklámra vonatkozó szabályok megsértésének szabályozását egyértelműbbé és alkalmazhatóbbá tenni
–
a reklám napi mennyiségi korlátját éves átlagban javasoljuk megadni, 20 %os napi eltérés engedélyezése mellett
–
a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségére vonatkozó szabályokat a vonatkozó Ab határozathoz kell igazítani
III.
FELÜGYELET
A médiahatóság közszolgálati műsorszolgáltatókkal kapcsolatos jogköre –
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
5
–
a közszolgálati műsorszolgáltatókkal szemben a hatóság ne bírjon többletjogosítványokkal
–
a jogszerű közszolgálati működés biztosításának hatékony eszköze: tulajdonosi jogokat gyakorló testület, a társadalmi szerződés esetében az országgyűlés, a nyilvános társadalmi konzultációk, valamint az általunk bevezetni javasolt kötelezően lefolytatandó éves közvélemény-kutatás
IV.
KÖZSZOLGÁLATISÁG
A közszolgálati feladatok rendszere, meghatározásuk módja –
az MR többszintű szabályozást javasol
–
törvényi szint: a rugalmasság és a megújulás érdekében úgy gondoljuk, hogy a közszolgálatiság törvényi szinten történő megfogalmazásának viszonylag általánosnak és szélesnek kell lennie (a közszolgálatiság céljai)
–
második szint: hosszú távú stratégiai megállapodás vagy társadalmi szerződés, meghatározott és belátható időre szóló feladatkijelölés az országgyűléssel – konkrétabb feladatokat műfajok, és ahol indokolt, rugalmas módon (meghatározott eltérést engedve) a műsoridő meghatározott százalékának meghatározásával (a közszolgálatiság céljait megvalósító eszközök)
–
javasoljuk a stratégiai megállapodás nyilvános konzultációra bocsátását, amelyet az országgyűlés koordinálhatna: ezzel megvalósulhat a közszolgálati feladatok meghatározásában a széles társadalmi részvétel
–
a hosszú távú stratégiát indokolt és szükséges összekapcsolni a finanszírozással, a tárgyévre vonatkozó teljes finanszírozást az éves üzleti terv tartalmazza, amely egyben alapja a tulajdonosi jogokat gyakorló testület felé történő éves beszámolónak
–
a műfaj- és célcsoport meghatározáson, valamint esetleges százalék-arány kijelölésen túl részletesebb feladatmeghatározást sem a stratégia, sem az éves terv nem tartalmazhat, mert az már veszélyeztetné a szerkesztői szabadságot és függetlenséget
–
az önszabályozás jó eszköz egy etikai-, összeférhetetlenségi-, pártatlansági-, vagy stíluskódex kialakítására, amelynek számonkérése az intézmény feladata lenne
Intézményrendszer 1. Együttműködés és integráció –
az MR álláspontja az, hogy a folyamatok valós működése alapján az együttműködés kevés területen reális, lényeges költségcsökkentést nem
6
hozna, eseti együttműködések azonban elképzelhetőek és támogatandóak az intézmények között –
a teljes integrációt az MR nem támogatja: ennek vonatkozásában reális veszély, hogy ha a televíziók és a rádiók egy szervezet alá tartoznának, akkor a televízió domináns helyzetéből adódóan a rádió szerepe, érdekérvényesítő képessége csökkenne
–
abban a nem kívánatos esetben, ha az integrációra vonatkozóan mégis politikai döntés születne, az MR fontosnak tartja, hogy a tévés és rádiós szervezet önálló stratégiai megállapodással, költségvetéssel rendelkezzen, és megtarthassák önálló arculatukat
–
az MTI és a közszolgálati műsorszolgáltatók integrációját nem tartjuk indokolhatónak
2. Szervezeti struktúra –
egyetértünk azzal, hogy a közszolgálati feladatok ellátása a közszolgálati intézmények kezében maradjon
–
a NAMS javaslata az, hogy az új médiarendszerben a közszolgálati műsorszolgáltatók feletti tulajdonosi jogokat az országgyűlés gyakorolja, mint alapító: megítélésünk szerint az intézményrendszer így a jelenlegi kuratóriumi rendszernél is átpolitizáltabb lenne
–
a meglévő közalapítványi formát javasoljuk fenntartani a civil kurátori intézmény megszüntetése mellett (az Elnökség láthatná el a tulajdonost illető valamennyi hatáskört)
–
társadalmi részvétel lehetséges módja a társadalmi szerződés nyilvános konzultációja, a műsorszolgáltató által végzett éves közvéleménykutatás két független közvéleménykutató megbízása mellett (piaci trendmérés, hallgatói visszacsatolás)
Finanszírozás –
a közszolgálati műsorszolgáltatás közjószágnak valamennyi lehetséges platformon meg kell jelenjen
tekinthető,
ezért
–
a kijelölt közszolgálati feladatok nyilvánosság felé eljuttatása feltételezi azok finanszírozását
–
olyan rendszer kívánatos, amely a lehető legkiszámíthatóbb finanszírozást valósítja meg: a költségvetés elfogadásának rendje hosszú távra biztosítson fedezetet a műsorszolgáltatás során felmerülő költségekre
–
ha a finanszírozás forrását a szabályozás a fogyasztóktól származó forrásban jelöli meg, javasoljuk, hogy a költségvetés vállaljon garanciát arra, hogy a lakosságtól be nem folyó részt pótolja
7
–
az MR nem tart elfogadhatónak olyan finanszírozási struktúrát, amelyben egy esetleges üzemben tartási díj beszedése a műsorszolgáltatók feladata lenne
1. Normatív finanszírozás követelménye –
az MR által javasolt hosszú távú stratégiai megállapodás vagy társadalmi szerződés modellje, kiegészülve az éves üzleti tervvel, alkalmas a normatív finanszírozás megvalósítására
–
a zenei együttesekre vonatkozóan állásfoglalásra van szükség – feladata-e az MR-nek a zenei együttesek fenntartása? ha igen, rendeljenek hozzá megfelelő finanszírozási forrást (ennek a közösségi jog vonatkozásában semmi akadálya nincs!)
–
a mecenatúra szintén kultúrpolitikai döntést igényel: ha a kormányzat úgy gondolja, hogy a kulturális mecenatúrát az MR-en keresztül is gyakorolni kívánja, akkor azt a törvényben rögzíteni kell – szintén a finanszírozás hozzárendelésével
2. Finanszírozási modell tervezésénél figyelembe veendő tények és elvárások A NAMS-ban nem látjuk a finanszírozás biztosítását az alábbiakra: –
A stratégia megszüntetné a műsorszolgáltatási díjat, és helyette bevezetné a piacfelügyeleti díjat, amelynek rendeltetése elsősorban a médiahatóság finanszírozása lenne. A befolyt műsorszolgáltatási díjak egy bizonyos hányada ezidáig az MR-hez folyt be (Danubius koncessziós díj). Ezt az összeget az MR hosszú távú költségvetési tervébe bekalkulálta, ezért alapvető fontosságú, hogy ezzel a bevétellel a jövőben is számolni tudjunk.
–
A stratégia a piacfelügyeleti díj fizetésének kötelezettségét a közszolgálati műsorszolgáltatókra és a közműsorszolgáltatókra is kiterjesztené (eddig ezek az intézmények műsorszolgáltatási díjat nem fizettek), ez új költséget jelent. Javasoljuk, hogy a díj fizetésének kötelezettsége alól a közszolgálati műsorszolgáltatók és a közműsorszolgáltatók mentesítve legyenek.
–
A stratégia felveti a közszolgálat reklámtalanításának ötletét. Ennek kapcsán nem világos a stratégiából, hogy a Magyar Rádió jelenlegi bevételének 7 %-át kitevő reklámbevétel, illetve partnerségi kapcsolatok során a reklám, mint gyakran használt „fizetőeszköz” értékét kitevő összeg milyen forrásból lesz pótolható.
–
A must carry csatornák után a továbbközvetítés okán a műsorterjesztő által fizetett jogdíjakat a jelenlegi rendszer alapján a Műsorszolgáltatási Alap fizette. A NAMS-ban nincs javaslat arra nézve, hogy a Műsorszolgáltatási Alap megszüntetésével ezt a díjfizetést ki vállalná át. Fontosnak tartjuk e kérdés tisztázását.
–
Az MR hosszú távú pénzügyi modelljében növekvő finanszírozással számolt, figyelembe véve a digitális rádiózással, az új tartalmakkal és új
8
médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket. Az MR finanszírozási igényére a NAMS-ban semmiféle biztosíték nincs.
növekvő
Az elmondottakon túl a finanszírozási modell tervezésénél az alábbiakat tartjuk szükségesnek figyelembe venni: –
Az Archívum gondozásához és kezeléséhez szükséges az archív anyagok mihamarabbi digitalizálása, ehhez azonban szükség van a stratégia által is javasolt fiskális eszközök alkalmazására, mert a jelenlegi intézményi költségvetés nem fedezi a digitalizálás költségeit.
–
A hatályos adójogszabályok alapján az MR a beszerzései után felszámított ÁFA-t nem tudja teljes összegében visszaigényelni. Ez azt jelenti, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató számára minden anyag, áru és szolgáltatás beszerzése mintegy 17 %-kal több ráfordítást okoz, szemben az ÁFA visszaigénylésére jogosult kereskedelmi műsorszolgáltatókkal. Ezért fontos, hogy az MR korábban benyújtott (jelenlegi normál működésen kívüli tevékenységre vonatkozó) támogatási igényei ÁFA nélkül értendőek, amely tényt a finanszírozás kialakításakor figyelembe kell venni, és a finanszírozáskor hatályos adójogszabályok figyelembe vételével kell a támogatási igényt felbruttósítani.
3. Kereskedelmi tevékenység –
szükségesnek tartjuk, hogy a közösségi jog vonatkozó szabályainak (Amszterdami jegyzőkönyv, Transzparencia Irányelv) megfelelően a szabályozás az MR számára is tegye kifejezetten lehetővé a közszolgálati feladatainak elősegítése céljából végzett kereskedelmi tevékenységet
–
fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a közszolgálati feladatok ellátása és a közszolgálati műsorszolgáltató által végzett kereskedelmi tevékenység a közösségi jog által feltétlenül megkívánt elválasztása a legegyértelműbben külön szervezeti keretek létrehozatalával biztosítható
–
a hatályos jogszabályok alapján1 azonban az MR nem jogosult gazdálkodó szervezetet alapítani, illetve ilyenben részesedést szerezni, amely akadályt javasoljuk feloldani, annak érdekében, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók ne legyenek arra kényszerítve, hogy a közszolgálati intézmény jogi keretein belül végezzenek kereskedelmi tevékenységet
–
a szabályozásban tisztázandó kérdésnek tekintjük továbbá azt is, hogy milyen jellegű kereskedelmi tevékenységeket folytathatnak a közmédia vállalatai
Általánosságban a finanszírozásról elmondható, hogy a stratégiának e kérdésre vonatkozó része azt az elképzelést tükrözi, hogy az állam vonuljon ki a finanszírozásból lényegében minden szinten. Rögzíti továbbá, hogy a 1
Ld. 2006. évi LXV. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról 1.§ (2) a)
9
költségvetési források bővülése nem várható (NAMS 3. fejezet 33. oldal). Viszont javasolja a közszolgálat „reklámtalanítását” és új költségként a piacfelügyeleti díj bevezetését. Ezek figyelembevételével fontosnak tartjuk, hogy a közszolgálati feladatok megfelelő szintű ellátását biztosító normatív finanszírozás rendszerét a stratégia a jelenlegi szöveghez képest jóval részletesebben munkálja ki.
BEVEZETÉS A napjainkban végbemenő piaci és technológiai átalakulások miatt a médiarendszer újraszabályozása elkerülhetetlen. A NAMS által felvázolt koncepciót, miszerint külön törvényben javasolja szabályozni a közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozó szabályokat a kereskedelmi műsorszolgáltatókra és médiahatóságra vonatkozó ún. általános médiatörvénytől, támogatható javaslatnak tartjuk. Ugyanakkor az általános médiatörvény és a közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozó külön törvény ütemezési eltolódását nem tartjuk jó megközelítésnek. A médiarendszer szabályozásának egysége érdekében indokolt, hogy ne legyen ütemezési eltolódás. A kérdéseket egy időben és összefüggésükben szükséges kezelni. Az MR zrt. a jelen vitaanyaggal kapcsolatos kontextusnak a digitális környezetet tekinti, ennek keretében és összefüggéseinek fényében fejti ki álláspontját a közrádió szerepéről, feladatairól, a potenciális kihívásokról és az ezekre vonatkozó szabályozási kérdésekről és válaszokról. A digitális környezet meghatározó jelenségeinek szemléltetése céljából fontosnak tartjuk az alábbiak ismertetését: A körvonalazódó, új rádiós piacra vonatkozóan két jövőkép is megfogalmazódik. Az egyik alapján a piac legfőbb jellegzetessége, vagy legalábbis benne lévő potenciál, hogy az egyre több szereplőssé válhat, és ezáltal egyre fragmentáltabb is lesz. Ezt a jövőképet gyengíti a jelenlegi médiapiacra jellemző koncentráció, a jelentős belépési korlát, valamint a reklámpiac, mint forrás végessége, amely alapján sokan inkább úgy gondolják, hogy egy oligopolisztikus piac kialakulása felé haladunk, néhány nagy, vertikálisan integrált szereplővel. Kérdés, hogy a szabályozási eszközök mennyire tudják megállítani a koncentráció jelenségét. Mindenesetre akár sokszereplős és fragmentált, akár frekvenciaszűkösséggel már nem küszködő, belépési potenciállal rendelkező, de mégis koncentrált piacról beszélünk, a közszolgálati műsorszolgáltatók létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. A társadalomnak ugyanis vannak olyan különleges elvárásai a rádiózással szemben, amelyeket a piaci alapon működő kereskedelmi média nem fog kielégíteni. A kizárólag piaci erők által vezérelt média nem alkalmas a demokráciákban nélkülözhetetlen, tényleges médiapluralizmus megteremetésére, a közszolgálati médiának ebben nélkülözhetetlen a szerepe. Nem elhanyagolható jelenség az sem, hogy a piaci logika alapján működő médiák működésükből adódóan olyan hallgatókat céloznak meg, amelyek a hirdetők számára vonzó demográfiai csoportok preferenciáinak kedveznek. Nyilvánvaló,
10
hogy ezen közgazdasági okok miatt bizonyos műsorok csak közfinanszírozás révén készülhetnek el. Ezért az egyik fő kérdés, hogy a növekvő tartalomválaszték mellett milyen feladatot szükséges ellátnia egy közfinanszírozású intézménynek. Meglátásunk szerint a fő hangsúly a minőségen és a közérdekűségen van. Fontos azonban kiemelnünk, hogy a közszolgálati rádiózás értelme nem kizárólag az, hogy gyógyírként szolgáljon az úgynevezett piaci kudarcokra. A közszolgálati műsorszolgáltatás kínálatának olyannak kell lennie, amely összességében a lakosság valamennyi rétegéhez szól, így ténylegesen alkalmas a „köz” szolgálatára. A közszolgálati médiának a közszolgálati megbízatás alapján elsősorban a lakosság nagy része által igényelt programokkal kell jelentkeznie, mindeközben arányos felületet szükséges biztosítania a kisebbségben lévő igényeknek is (tartalmi univerzalitás követelménye). A változó hallgatói szokásokból és igényekből következő piaci átalakulás szintén olyan jelenség, melynek figyelembe vétele szükséges az MR stratégiájának meghatározásakor, valamint a NAMS kialakításakor is. E kérdéskörnek két fontos eleme van: az új tartalomszolgáltatások elindítása (pl. simulcast, podcast, ondemand, tematikus webcasting stb.), ezek közszolgálatiságának igazolása, valamint a fiatal generációkat érdeklő tartalom kialakítása, és ezen tartalmak eljuttatása alternatív platformokon is. A fiatal korosztály esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy esetükben a legmarkánsabb a rádiózási szokások megváltozása: igény mutatkozik az interaktivitásra és a műsorszámok megválogatására. A közszolgálati tartalom elérhetősége szempontjából fontosnak tartjuk, hogy az MR közszolgálati műsorszolgáltatóként valamennyi lehetséges terjesztési platformon megjelenjen, ahol a közönség tartalmat keres/kereshet. A digitális korban a túléléshez klasszikus médiaszervezetből multimédia szervezetté kell válni. Az elmondottak alapján az MR stratégiájában az alábbi fő csomópontokat veti fel, és ehhez kapcsolódó szabályozási javaslatokat tesz, és ahol releváns a NAMSban felvetett javaslatokra reagál: – – – –
Piacra lépés szabályai Tartalomszabályozás Felügyeleti rendszer Közszolgálatiság
I. PIACRA LÉPÉS SZABÁLYAI 1. Új műsorok és tartalomszolgáltatások elindítása, felmerülő szabályozási feltételek és akadályok A digitális átállás kapcsán az MR korábban kidolgozott stratégiájában kifejtette, hogy kész az új, digitális földfelszíni platform kialakításában húzóerőként megjelenni. A rádiós digitális platform kérdése a kötelező lekapcsolási dátum, valamint a készülék-penetráció hiánya miatt jóval bonyolultabb kérdés, mint a 11
televíziós multiplexek esetében. Az MR álláspontja az, hogy a rádiós digitális platform kiépítése, és a későbbi átállás olyan feltartóztathatatlan folyamat, amelyből Magyarország stratégiai és gazdasági szempontból sem vonhatja ki magát. Az MR a jelenlegi három országos földfelszíni terjesztésű csatornáján (MR1-Kossuth Rádió, MR2-Petőfi Rádió, MR3-Bartók Rádió) korlátozottan tudja csak feladatait ellátni, ezért a frekvenciabővülést hozó digitális platform kialakítása kapcsán legfontosabb közszolgálati célnak az új tartalommal való megjelenést tekinti, és egyben közszolgálati feladataként, missziójaként azonosítja azt, hogy ezzel hozzájárul a rádiós digitális platform sikeres bevezetéséhez. A bevezetőben jelzett tendencia, miszerint a közszolgálati rádiónak is multimédiás szervezetté kell válnia, valamint hogy valamennyi létező platformon meg kell jelennie, további tartalomszolgáltatások bevezetését indokolja. Az MR tervei szerint ezek az alábbiak lennének: podcasting, zenei webcasting, on-demad letöltések, közlekedési/sport/kulturális hírek, egyéb adatszolgáltatások. A NAMSban felvetett, interneten való aktív megjelenés is része e változásnak, és mindenképpen támogatandó. Az új műsorok és tartalomszolgáltatások vonatkozásában az alábbi szabályozási területeket tartjuk fontosnak kezelni az új médiatörvényben:
Új jogosultság megszerzésének egyértelművé tétele (új csatorna indítás).
Az új jogosultság megszerzése tekintetében a hatályos Rttv. nem egyértelmű szövegezése miatt az ORTT nem képvisel egységes álláspontot. (Létezik olyan vélemény a Testületen belül, amely szerint a törvény alapján a közszolgálati műsorszolgáltatók egyáltalán nem kaphatnak további jogosultságot.) Az új jogosultság megszerzésének lehetőségét egyértelművé kell tenni az új törvényben. A tartalomkialakítás szabadsága érdekében nem indokolt, hogy az új jogosultság csak szakosított csatornára vonatkozhasson.
A közszolgálat szélesítése és tartalomszolgáltatások igazolása
meghatározása,
új
csatornák
és
Az új csatornák esetében az legyen a követelmény, hogy annak tartalma illeszkedjék a törvényi szinten meghatározott megbízatás keretébe. Ennek meghatározásánál pedig az Amszterdami Jegyzőkönyvet javasoljuk alapul venni2, amely szerint a közszolgálati műsorszolgáltatás közvetlenül kapcsolódik a társadalom demokratikus, szociális és kulturális szükségleteihez és a médiapluralizmus fenntartásának biztosításához. Valamennyi új csatorna, illetve új 2
Lsd. még Rec(2007)3 on the remit of public service media in the information society (paragraph 27): „To reconcile the need for a clear definition of the remit with the need to respect editorial independence and programme autonomy and to allow for flexibility to adapt public service activities rapidly to new developments, member states should find appropriate solutions, involving, if needed, the public service media, in line with their legal traditions.”
12
tartalomszolgáltatás elindítása esetében e követelménynek való megfelelés igazolása szükséges. Ezzel az igazolással azok finanszírozhatóságának kérdése is rendezhető. Hiszen az állami finanszírozás akkor nem lesz tiltott, ha az egyértelműen a közfeladat ellátását szolgálja, része a közszolgálatiságnak és egyéb, meghatározott feltételeknek megfelel. Az Európai Bizottság joggyakorlatával egyre inkább abba az irányba viszi a szabályozást, hogy valamiféle objektív és átlátható értékelési tesztet kérjen a műsorszolgáltatótól, amellyel igazolható, hogy az általa indítani kívánt új tartalomszolgáltatás a közszolgálati megbízatás keretein belül marad.3 Ezzel az értékelési teszttel a Bizottság a BBC által kidolgozott „public value test” modelljét próbálja a közösségi gyakorlatba beépíteni. Ha a jogalkotó hasonló értékelési teszt bevezetése mellett dönt, javasoljuk, hogy az legyen viszonylag egyszerű konstrukciójú.4 Az új csatornák esetében javasoljuk a műsorszolgáltató által elkészített igazolásokat tartalmazó előterjesztésre a nyilvános konzultáció, valamint ezt követően a tulajdonosi szerv jóváhagyásának bevezetését. A közszolgálatiság meghatározása kapcsán fontos szempontnak tartjuk, hogy a szabályozás legyen rugalmas, amely képes kezelni a digitális technológia rohamos fejlődését, illetve az új megjelenő platformokat.
Csatornák számának meghatározása
A NAMS javasolja meghatározni, hogy számszerűen hány országos/körzeti csatornát működtessen a közrádió. Javasoljuk, hogy ez semmiképpen ne legyen zárt rendszer a korábban kifejtett digitális platformon való megjelenés indokai alapján. A NAMS ezentúl a stratégia 72. oldalán a jelenlegi, törvényen alapuló csatornák számának csökkentésére is javaslatot tesz. Mivel az MR közszolgálati feladatait a jelenlegi frekvenciaszám mellett is csak korlátozottan tudja teljesíteni, a csatornaszám csökkentését semmiképpen nem tartjuk elfogadhatónak. Az MR természetesen felajánlja közreműködését a közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségek és jogosultságok elvi szintű kidolgozásához, illetve az ezen alapuló konkrét javaslatok véglegesítéséhez.
Az archívum jogosítása
Az archívum jogosításának kérdése közvetetten kapcsolódik a piacra lépés kérdésköréhez. Az MR jelenlegi és új csatornáin, valamint új tartalomszolgáltatások keretében is támaszkodni kíván az MR Archívumban lévő felbecsülhetetlen értéket képviselő hanganyagokra. Ezen anyagok felhasználhatósága (és általában az archívumok felhasználhatósága) érdekében azonban a jogalkotónak szükséges kidolgoznia egy modellt, amely alkalmas a szerzői és szomszédos jogosultak jogdíjainak megváltására. AzMR az alábbi 3 4
Ld. State Aid Decision C (2007) 1761 (German PSB) A BBC által alkalmazott „public value test” hat hónapig tart és költséges eljárás.
13
területeken szembesül szerzői jogi akadályokkal az archív anyagok felhasználása kapcsán: – A hatályos szerzői jogi törvény nem teszi lehetővé kisjogos irodalmi művek interneten történő nyilvánossághoz közvetítésének közös jogkezelés alá vonását. A hazai szerzői jogi törvényt nagy részben meghatározó közösségi jogszabály (Infosoc irányelv) ennek lehetőségét nem zárja ki. A kisjogos irodalmi művek esetében javasoljuk az Szjt. módosításával az internetes felhasználásra vonatkozó jogosítás kötelezővé tételét a közös jogkezelők számára. – Nehézséget jelent továbbá, hogy a kisjogos zenei művek esetén az ondemand felhasználásra a közös jogkezelő nem bír a hanglemezkiadók felhatalmazásával. Ami azt jelenti, hogy a felhasználónak külön-külön kell megállapodnia a kiadókkal. – Nagyjogos művek esetében a legfőbb akadályt az jelenti, hogy a múltban sokszor nem kötöttek írásos felhasználási szerződést, vagy ha kötöttek is, az az internetes felhasználásra nem terjedhetett ki (még teljes joglemondás esetében sem, hiszen szándékról nem létező platform esetében nem beszélhetünk). A jogosultak megkeresése azonban sok esetben nem lehetséges vagy olyan nagy munkával jár, hogy az a MR-t visszatarthatja az anyagok felhasználásában (ez vonatkozik azok sugárzására és az internetes platformon történő megjelenítésükre). Ezen túl az is nehezen megítélhető, hogy mi az a reális jogdíj, amely ilyen archív felvételek felhasználása esetén fizetendő lenne, például az interneten való ingyenes közzététel esetén. 5 Az, hogy az Archívumban őrzött anyagok a jelenlegi szabályozás mellett jelentős részben nem, vagy csak aránytalan adminisztrációs költségek mellett használhatók fel, ellentmond a rendeltetésének, miszerint olyan, közpénzből létrejött anyagot tároló közgyűjteményt képez, amelyhez a hozzáférés nem tagadható meg a hallgatóktól. Megoldásnak tartanánk egy alap létrehozását a jogosultak felhasználásra vonatkozó engedélyének vélelme mellett. Ebben az alapban az MR köteles lenne biztosítani egy megállapított átalánydíj meghatározott ideig történő rendelkezésre állását. Alternatív megoldást jelenthetne az említett jogosításra, egy erre a célra létrejött közös jogkezelő törvényi rendelkezéssel történő létrehozása vagy egy már létező jogkezelő jogkörének e területre vonatkozó kiszélesítése. Az archívum gondozásához és kezeléséhez szükséges az archív anyagok mihamarabbi digitalizálása is. Ehhez azonban szükség van a stratégia által is javasolt fiskális eszközök alkalmazására. A jelenlegi intézményi költségvetés ugyanis nem fedezi a digitalizálás költségeit. 5
A hatályos törvény a díjazásra annyit mond csupán, hogy „ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek – eltérő megállapodás hiányában – a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia.„ (Szjt. 16. § (4))
14
2. Lehetséges stratégiai partnerségek, kívánatos szabályozói attitűd A piacra lépés megkönnyítése, a közszolgálatiság teljesítése érdekében a közszolgálati műsorszolgáltatók számára is előremutató lehet stratégiai partnerségek kialakítása a piacon működő számos szereplővel, így például: a közszolgálati televíziókkal, hanglemezkiadókkal az internetes on-demand jogosítás terén, hangoskönyv kiadókkal, hírügynökségekkel, internet- és mobilszolgáltatókkal, műsorterjesztőkkel. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX 3. Vertikális integrációs folyamatoknak a közszolgálati veszélyeztető fejleményei, must carry szabályok
műsorszolgáltatást
A vertikális integrációs folyamatok kapcsán veszélynek érezzük, hogy a rádiós MUX jövőbeni üzemeltető mögötti érdekcsoportok meghatározhatják, hogy mely csatornák kerülnek fel a digitális platformra. A közrádió számára biztosítékot csak a must carry szabályok nyújtanak, azonban a hatályos Dtv. szerint ez a három fő adóra korlátozódik, az esetleges új tartalmakra semmilyen garanciát nem ad a törvény. A Dtv. szabálya rugalmatlan és a jelenlegi helyzetet képezi le. Az MR javasolja, hogy a közszolgálati tartalmak DAB multiplexben való megjelenését a multiplex kapacitásának százalékában adják meg a törvényben, és ne számszerűsített és néven megadott csatornákkal írják le. Hasonlóan a regionális és helyi tartalmi elvárásokhoz, továbbá az adatszolgáltatásra vonatkozó kötelmek és lehetőségek megfogalmazásához. Ez a megközelítés, bár korlátozhatja a multiplex szolgáltató műsorkiválasztásának minden tekintetben szabad érvényesülését, egyben biztosítja azt a jogalkotói elvárást, hogy a köz érdekében és érdeklődésére készült tartalmak kizárólagosan piaci szempontok alapján megszülető döntések folytán ne szorulhassanak ki, illetve csökkentett minőségük folytán ne kerüljenek háttérbe a multiplex kínálatában. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a szabályozó a must carry szabályok rendszerének megalkotását úgy végezze el, hogy a rádiós must carry tartalom számára meghatározott átviteli kapacitást elkülönítve a kötelezettség terjedelme az első muliplexer esetében – DAB+ technológiát feltételezve – legyen 50 %, mindhárom DAB multiplexer elindítását követően – a már a DÁS kapcsán ismertetett javaslatunk szerint – legyen az adott technológiai platformok összevont kapacitásának 30 %-a, oly módon, hogy a kereskedelmi tartalmak átmigráltatása történjen meg a 2. és 3. multiplexerekre. Amennyiben a közszolgálati műsorszolgáltató ezt a kapacitást adott időszakban nem kívánja, vagy nem tudja kitölteni, úgy az operátor lehetőséget kaphat ennek időleges használatára, azzal a kötelezettséggel, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató igényeit a megadott százalékos mértékig előnyben kell részesíteni. A kapacitás százalékos megvalósításával az a veszély is elhárul, hogy 15
a MUX üzemeltető esetleg a műszaki és technikai téren sávszélesség csökkentésével, és így a minőség csorbításával veszélyeztesse a közszolgálati műsorszolgáltatást. A vezetékes és a műholdas műsorterjesztés esetén nem indokolt, hogy a must carry szabályok korlátozzák a terjesztendő közszolgálati rádiócsatornák számát. Javasoljuk ezeken az átviteli rendszereken valamennyi csatorna kötelező továbbítását, és ennek megfelelően a Dtv. módosítását. A MR a DVB-H platform esetében is szükségesnek tartja, hogy közszolgálati rádiós tartalmak a hallgatók számára garantáltan elérhetővé váljanak. A DVB-H vevőeszközök elsősorban a mobil médiahasználatot támogatják, amely kizárólag hangtartalmakat illetve ezekhez kötődő képi megjelenítést is lehetővé tesz. Erre a feladatra önálló vevőkészülékeket fejlesztenek ki, amely fejlesztés során az energiafelhasználás racionalizálása központi kérdés, és emiatt a hagyományos vevőeszközök halmozott integrációja nem kap elsődleges prioritást (vélelmezhetően az FM és DAB integrációk szorulnak majd háttérbe). Az MR célja, hogy a fogyasztók, bármely digitális platformot és élethelyzetet választják is, külön készülékpark megvásárlása, illetve használata nélkül rádiós szolgáltatásokhoz is hozzájussanak. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy a mobil platformon rádiós szolgáltatás igénybevétele különösen életszerű. A DVB-H platformon való megjelenést must carry szabályokkal kell egyértelművé tenni. 4. Egy adott átviteli rendszerben egy műsorszolgáltató csatornáinak korlátozása A Dtv.-ben szereplő, a műsorterjesztő által egy adott átviteli rendszeren terjeszthető, egy műsorszolgáltatóhoz tartozó műsorszolgáltatások számának korlátozása kapcsán az alábbi akadályokkal szembesülünk: – Dtv. 22. § (4) alapján az analóg földfelszíni műsorszórás kivételével az azonos műsorszolgáltatóval vagy műsorterjesztővel irányítási viszonyban álló műsorszolgáltatások száma nem haladhatja meg az adott átviteli rendszeren terjesztett műsorszolgáltatások huszonöt százalékát. A 22. § (4) bekezdés ellehetetleníti azt, hogy a kötelező 3 közszolgálati adón kívül új közszolgálati tartalmak kerülhessenek fel a multiplexre (holott az átállás sikere nagyban függ a kezdeti időszakban a közrádió szerepvállalástól, új csatornák létrehozásától). DAB technológia alkalmazása mellett a szabály nem is értelmezhető, hiszen 6 csatorna esetén a 3 csatorna 50 %-ot jelentene. A szabályt a jogalkotó vélhetően a kábeles műsorterjesztésre találta ki, azonban ennek általános alkalmazása a DAB átviteli hálózaton végzett műsorterjesztés esetére feloldandó anomáliát jelent. Ezért javasoljuk, hogy az analóg, valamint a digitális rádiós földfelszíni műsorszórás kivételt jelentsen a szabály alól. – A Dtv. 25. § (5), (6), (7) szabályok szintén nem értelmezhetőek a DAB átviteli hálózaton végzett műsorterjesztésre. A (7) bekezdés, a hálózat megtörésére vonatkozó kötelezettség, indokolatlanul költségessé tenné a hálózat kiépítését, és megszüntetné a helyi műsorszolgáltatások okán az országos multiplexben terjesztett műsorszolgáltatások teljes körű országos 16
jellegét. E szabály szövegszerű értelmezése az országos DAB multiplex rendeltetésével ellentétes, a rádiós digitális műsorszórási terjesztésre értelmezve nem életszerű. Ezért ezt a szabályt kizárólag a televíziós műsorterjesztőkre kellene értelmezni. II. TARTALOMSZABÁLYOZÁS Mivel az új, audiovizuális médiára vonatkozó közösségi irányelv kifejezetten kiveszi a hatálya alól a rádiókat, javasoljuk, hogy a rádiós műsorszolgáltatókra a lehető legkevesebb tartalomszabályozás vonatkozzon. Abban az esetben, ha a szabályozást a rádiós tartalomra is kiterjesztené a törvény, az legyen differenciált a rádiók tekintetében, szemben a televíziókra vonatkozóktól, és vegye figyelembe a rádiós piacra vonatkozó sajátosságokat. Mindez azonban természetesen nem érintheti az alapvető alkotmányos jogok, kiskorúak, közrend vagy újságírói etika védelmében megfogalmazott általános elvárásokat. 1. Kvótakövetelmények A műsorszolgáltatási gyakorlat alapján egyértelműen megállapítható, hogy a közszolgálati rádió esetében a NAMS túl magas kvótaértéket határoz meg a zenei arányok tekintetében. Az sem világos, hogy ezt összességében, vagy csatornánként javasolja megvalósítani. Az MR álláspontja, hogy a törvény hazai zenére vonatkozóan ne rögzítsen kvótakövetelményt. Fontos feladatatnak tartjuk, hogy a hazai zeneszámoknak megjelenést biztosítsunk, azonban ezt az önszabályozás útján tartjuk ideálisan megvalósíthatónak. Az új produkciók bevezetésére vonatkozó kvóta törvényi szintű szabályozását nem elfogadható. Ezt legfeljebb a közszolgálati feladat konkrét meghatározását tartalmazó hosszú távú stratégia vagy szerződés részeként lehetne megvalósítani, amelyben konkrét műfajokat határoznának meg és konkrét költségeket rendelnének hozzá, amely így egyértelmű és reális feladatmeghatározást és hozzárendelt költségvetést biztosít. Az ismétlődést kizáró kvóta teljesen figyelmen kívül hagyja a hatékonyság, az ésszerűség és gazdaságosság szempontjait, valamint a hallgatói szokásokat. Ezért ennek elvetését javasoljuk. 2. Reklámszabályok és szponzoráció A stratégia javasolja, hogy a közszolgálat vonuljon ki a reklámpiacról ún. „sunset” módszerrel. A közszolgálat ilyen reklámtalanításának elméletileg lennének jótékony hatásai a tartalom vonatkozásában. Az MR esetében azonban jelenleg az a fő kérdés, hogy a jelenlegi bevételének 7 %-át kitevő reklámbevételt, illetve partnerségi kapcsolatok során a reklám mint gyakran használt „fizetőeszköz”
17
értékét mivel pótolhatja ki. A NAMS egyértelművé teszi, hogy az állam nem növelni akarja a közszolgálatra fordított kiadások mértékét, hanem épp ellenkezőleg, azt csökkenteni próbálja. A kereskedelmi szektorból származó esetleges, a közszolgálatnak juttatott kompenzációs támogatás gondolatát a stratégia nem veti fel határozottan. Az MR ezért a reklámtalanításra vonatkozó javaslatot abban az esetben támogatja, ha az ebből eredő jelentős bevételkiesést a költségvetés pótolja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy abban az esetben, ha a közszolgálat kivonul a reklámpiacról, az csak a műsorszolgáltatási tevékenységre vonatkozzon, így például az internetes platformon végzett tevékenységével összefüggésben ne legyen korlátozva. Abban az esetben, ha a jogalkotó elveti a reklámtatalnítás gondolatát, javasoljuk a reklámozásban a mennyiségi korlátokra vonatkozóan a televízióktól különböző szabályozás kialakítását. Ennek fő indoka, hogy a magyar reklámpiac jelenleg torzult a rádiók hátrányára. Ezt a piaci anomáliát javítaná, ha a rádiókra vonatkozó mennyiségi korlát magasabb lenne6: javaslatunk az, hogy a közszolgálati rádió vonatkozásában a korlát 8 perc legyen óránként, a kereskedelmi rádiók esetében pedig ne legyen mennyiségi korlát. Elképzelhető az a köztes megoldás, hogy fenntartja a jogalkotó a reklámozás lehetőségét például 8 perces mennyiségi korláttal, de kiköti, hogy a 3 országos adón egyikén nem lehet reklámozni. A szponzoráció lehetőségét a közszolgálat tekintetében a független gyártású produkciókra javasolja korlátozni a stratégia. A rádió esetében a független gyártású produkció a jelen folyamatok alapján kevéssé értelmezhető. A szponzoráció túlzott korlátozását eleve nem tartjuk indokoltnak, mert ezáltal ellehetetlenül, hogy a piacról támogatást hozzunk be közszolgálati célok megvalósításához. A hatályos törvény szabályozása e tekintetben teljesen abszurd és életidegen. Ezt jól illusztrálja az a tény, hogy a hatályos jogszabály alapján kulturális ajánlóműsorra, magazinműsorra vagy esélyegyenlőséggel foglalkozó műsorszámra semmiféle támogatás nem megengedett. Megfelelő megoldás lenne, ha a jogalkotó behatárolná, hogy a szponzoráció milyen témákban hozható összhangba a közszolgálatiság követelményeivel.7 Az új szabályozás ne szűkítse a jelenleg támogatható témák körét, hanem a közszolgálat céljának megfelelőn életszerű és igazolható területeket jelöljön meg. 3. Jogalkalmazás során jelentkező, tartalomszabályozásra vonatkozó jogalkotási problémák Az eddigi jogalkalmazás gyakorlatát áttekintve az látható, hogy az MR vonatkozásában a legtöbb elmarasztalás az Rttv. 10.§. (5) (burkolt reklám), valamint a 15.§ (2) bekezdése (közérdekű közlemény és jótékonysági felhívás közzététele) miatt történt.8 6
Ezt a közösségi jogszabályok sem zárják ki. Ennek alapján például a kultúra legyen támogatható, míg a hírműsor természetesen ne legyen az. 8 Az MR nem mondta be a forrást olyan esetekben, amikor az a közlemény szövegéből az egyértelműen kiderült. 7
18
A burkolt reklám miatti elmarasztalások oka az ORTT és a bíróságok túlságosan merev értelmezése: nehéz megvonni a határt a közszolgálati rádiókra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség és a semleges információ látszatát keltő magatartás között. A közszolgálati rádiónak elsődleges feladata, hogy rendszeresen, pontosan és hitelesen tájékoztassa a lakosságot a közérdeklődésre számot tartó eseményekről. Több esetben elmarasztalták az MR-t, mert például egy ifjúsági műsorban bemondta a táborokra vonatkozó honlapcímet. Nem csak a közszolgálati rádiónak, de valamennyi médiának problémája, hogy mit jelent valójában a vásárlásra történő ösztönzés. Álláspontunk szerint a médiahatóság e szabályt túl mereven értelmezi.9 Összegezve, az alapinformáció lényeges tartalmához képest indokolatlan módon és mértékben megjelenő gazdasági elem megállapítása nem kiszámítható, a jogalkotás ezt a bizonytalanságot világosabb és a jogbiztonság tekintetében kiszámíthatóbb szabályozással feloldhatná. Az Rttv. a reklámidőkorlátot a közszolgálati műsorszolgáltatók számára megállapító 24. §.-ával összefüggésben visszásnak tartjuk, hogy az ORTT sok esetben olyan, néhány másodperces túllépésért is szankcionált, amelyek tárgyi súlya elhanyagolható, ugyanakkor ilyen esetek – különösen élő közvetítések környezetében – a műsor leggondosabb szerkesztése mellett is elkerülhetetlenül előfordulnak. Ezt a törvény szövege számára lehetővé teszi. Ebben a tekintetben a törvény szövegén lehetne lazítani, ha engedélyezné a néhány másodperces túllépést. Ezt a problémát például az osztrák közszolgálati törvény úgy oldja meg, hogy kimondja, hogy éves átlagban a napi reklámidő nem haladhatja meg a 172 percet, de legfeljebb 20 %-os napi eltérést megenged. Az Rttv. 23. §-ával összefüggésben megítélésünk szerint az ORTT és a bíróságok szintén téves törvényértelmezésen alapuló gyakorlatot alakítottak ki, hiszen általában megkövetelték a műsorszámon belüli kiegyensúlyozott tájékoztatást és nem elégedtek meg a műsorfolyamon belül megvalósuló kiegyensúlyozott tájékoztatással. Remélhetőleg az Alkotmánybíróság határozata10 a bírói gyakorlaton változtatni fog, hiszen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát a műsor jellegétől függően nem csupán az egyes műsorszámokon belül, hanem a műsorszámok összességében is vizsgálni kell. A jogbiztonság érdekében érdemes lenne ezen álláspontot törvényileg rögzíteni. 4. Közös jogkezelés A NAMS megállapítása mindenképpen helytálló abban a tekintetben, hogy a közös jogkezelők jogdíjközleményei kialakításának menete nem kellően átlátható. Tényleges beleszólása a műsorszolgáltatóknak a jogdíj-mértékek megállapításában nincs. Mivel a közös jogkezelők monopol szervezetek, jogállami elvárás azok átlátható és demokratikus működése. A jogdíjmértékek például nem 9
Például: gazdasági vagy egyéb tematikus műsorokban elkerülhetetlen, hogy a tájékoztatás keretében információk hangozzanak el az adott gazdasági társaságról.
10
108/B/1997 Ab.határozat
19
veszik figyelembe a szerzői mű felhasználásnak idejét (pl. prime-time), a felhasználás mértékét és a felhasználók piaci részesedését sem. III. FELÜGYELET 1. Médiahatóság modellje A szabályozói hatóság modellkiválasztása kapcsán az MR számára a fő kérdés a kiszámíthatóság. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX 2. A médiahatóság közszolgálati műsorszolgáltatókkal kapcsolatos jogköre A médiahatóság bejelentési és nyilvántartási feladata, a felügyeleti és ellenőrző tevékenysége, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatai tekintetében fontos, hogy azok általánosan vonatkozzanak valamennyi műsorszolgáltatóra. A közszolgálati műsorszolgáltatókkal szemben a hatóság ne bírjon többletjogosítványokkal. Az MR egyetért a stratégia azon megállapításával, hogy a közszolgálat esetében – a médiahatóság általános felügyeleti és ellenőrző tevékenységén túl – elsősorban a tulajdonosi felügyeletet, valamint a belső kontrollmechanizmusok meglétét11 azonosítja a jogszerű közszolgálati működés biztosításának hatékony eszközeként. Ezt ki kellene egészíteni azzal, hogy a társadalmi szerződés megkötésére vonatkozó koncepciónk szerint az Országgyűlés is egyfajta biztosítéka a jogszerű közszolgálati működésnek, emellett hasonló szerepet tölthet be a bevezetni javasolt nyilvános konzultáció, valamint az MR által javasolt évenként kötelezően lefolytatandó közvéleménykutatások intézménye. A NAMS által javasolt, a médiahatóságon belül a tájékoztatás kiegyensúlyozottságára vonatkozó kötelezettség betartását felügyelő különbizottság felállítása szintén támogatandó gondolat. A stratégia hangsúlyozza, hogy ebben szerepet kell kapnia a társadalmi részvételnek. E szabályozási szempont azonban ne vezessen a jelenlegi Panaszbizottság intézményének megismétléséhez. A jelenlegi Panaszbizottság modellje bebizonyította, hogy a kiegyensúlyozottság vizsgálatának feladatára nem alkalmas. Ezen okulva a szakértelem megléte a tagok esetében, még ha nem is feltétlenül jogi végzettség, valamint a függetlenségük, illetve hatáskörük egyértelmű meghatározása garanciális kérdések. A NAMS jelenlegi szövege alapján az új szereplőként bevezetni javasolt mediaombudsman szerepét nem látjuk tisztán kifejtettnek. Megítélésünk szerint egy ilyen új szereplő bevonása a hatósági-felügyeleti rendszerbe az anyag alapján nem indokolt. 11
Ebben fontos részt kell, hogy kapjon az önszabályozás (etikai és összeférhetetlenségi kódex stb.)
20
IV. KÖZSZOLGÁLATISÁG A NAMS-ban lefektetett, a közszolgálatiságot érintő közpolitikai cél az erős és hatékony közszolgálatiság kialakítása. Ez fontos megállapítás és cél. A közszolgálatiság meghatározásakor a kiindulási alap az Amszterdami Jegyzőkönyv, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása (the remit of public service media in the information society (2007)). Az utóbbi hangsúlyozza a közszolgálati média alapvető szerepét a digitális környezetben, valamint kiemeli, hogy a megváltozott környezethez szükséges igazítani a szervezet jogi, technikai, pénzügyi és szervezetei feltételeit, a hagyományos közszolgálati értékek megtartása mellett. Tehát a megújulás és modernizáció elkerülhetetlen. A szabályozásnak azonban rugalmasnak kell lennie, amely képes kezelni a digitális technológia rohamos fejlődést és a hallgatói igényekben bekövetkezett változásokat. Ezért a közszolgálatiság törvényi szinten való megfogalmazásának viszonylag általánosnak és szélesnek kell lennie. Egy meghatározott és belátható időre szóló feladatkijelölést pedig egy második szint – társadalmi szerződés vagy stratégiai megállapodás – tartalmazzon, amelyben a vállalások egyértelműek, mérhetőek és számon kérhetőek, és amely alapját képezi a normatív finanszírozási rendszernek (feladatokhoz rendelt költségvetés). A két szintet egyes kérdéskörök vonatkozásában önszabályozással kellene kiegészíteni. 1. A közszolgálati feladatok rendszere, meghatározásuk módja Törvényi szint – a közszolgálatiság céljai A törvényi szinten a közszolgálatiság egy általános definíciójára van szükség, amelyre az MR az alábbi lehetséges megfogalmazást javasolja: Közszolgálatiság (megbízatás): közszolgálati műsorszolgáltatás és egyéb tartalomszolgáltatás, amely közvetlenül kapcsolódik a társadalom demokratikus, szociális és kulturális szükségleteihez és a médiapluralizmus fenntartásának biztosításához, és amely megbízatás teljesítését törvényben felhatalmazott közszolgálati műsorszolgáltatók végezik. A közszolgálati feladatok teljesítését a közszolgálati műsorszolgáltatók programjaik összességében valósítják meg. A közszolgálatiság értelmezésünk szerint az alábbiakat jelenti: – egyrészt olyan tudások, információk széles körben történő terjesztése, amelyekre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy képes legyen állampolgársága gyakorlására és az államhatalom kontrolljára – másrészt a közrádió az információk világánál mélyebb szinten történő azonosság, közösségtudat kialakulása érdekében közös kulturális teret állít a magyar nyelvű közösség számára, és a kulturális élményközösség palettáját nem piaci szempontok alapján bővíti, és végül
21
a piac számára értéktelen, többségében alacsony státuszú társadalmi csoportok számára biztosítja a társadalmi tagságot azáltal, hogy életvilágukat, számukra is hitelesen, reprezentálja – természetesen, ahol az előbbiekben „magyar” szerepel, az – mutatis mutandis – érvényes a Magyarországon élő nemzeti kisebbségekre is –
A törvényi szinten meghatározandó, a közszolgálati műsorszolgáltató feladatait meghatározó elvárásokat és értékeket az alábbiak szerint látjuk: A közszolgálati média – hozzájárul az információszabadság minél teljesebb megvalósulásához, ennek keretében biztosítja az információhoz való hozzáférést oly módon, hogy az a lakosság számára értelmezhető és alkalmazható legyen – fontos tényező a demokratikus értékek, a kulturális és politikai pluralizmus közvetítésében; – átfogó információt ad minden olyan lényeges kérdésben, amelynek politikai, gazdasági, szociális és kulturális vetülete van; – minőségi szórakoztatást nyújt; – erősíti a lakosság médiatudatosságát, hozzájárul a médiapluralizmus biztosításához; – tartalmában univerzális, teljes lakossághoz szól: programok széles kínálatát nyújtja annak érdekében, hogy a társadalom különböző igényeit kielégítse tekintet nélkül a korra, társadalmi és szociális helyzetre; – a lehetőségekhez képest széles hallgatói bázis igényét kielégítve változatos programot nyújt csatornái összességében; – fontos szerepet tölt be a nemzeti kultúra közvetítésében, a nemzeti identitás és társadalmi kohézió erősítésében; – közvetíti a kulturális sokszínűséget; – teret ad az innovatív kezdeményezéseknek; – hozzájárul az esélyegyenlőség és egyenlő elbánás érvényesülésének előmozdításához; – segíti a környezet- és egészségtudatosság erősítését; – pártatlanul, elfogulatlanul, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztat; – kiemelt hangsúlyt helyez az etikai szabályok betartására és a minőségi és kreatív tartalom készítésére; – messzemenőkig tiszteletben tartja az emberi jogokat, azok érvényesülését előmozdítja; – a hitelességet közvetíti: hiteles és megbízható forrás, független kormánytól, politikai pártoktól vagy egyéb érdekcsoportoktól; – közszolgálati megbízatásához kapcsolódó on-line szolgáltatást és egyéb új tartalomszolgáltatást nyújt (innovatív technológiák terjesztése); – közszolgálati feladatot vállal a digitális átállás előmozdításában; – feladata a hiteles közszolgálati brand kialakítása és népszerűsítése;
22
–
feladata a hallgatói igényekben bekövetkezett változás felmérése és figyelembe vétele.
Második szint: hosszú távú stratégiai megállapodás vagy társadalmi szerződés – a közszolgálatiság céljait megvalósító eszközök
Az MR több évre szóló stratégiai megállapodás vagy társadalmi szerződés megkötését javasolja az Országgyűléssel, amelyben a törvényi szinten felvázolt elvárások és értékek (célok) mentén rugalmasan lehet meghatározni a konkrétabb feladatokat műfajok, és ahol indokolt, rugalmas módon (meghatározott eltérést engedve) a műsoridő meghatározott százalékának meghatározásával (célokat megvalósító eszközök). Javasolt a stratégiai megállapodás nyilvános konzultációra bocsátása, amelyet az országgyűlés koordinál, és amellyel megvalósul a közszolgálati feladatok meghatározásában a széles társadalmi részvétel is. A hosszú távú stratégiát indokolt és szükséges összekapcsolni megfelelő és kiszámítható finanszírozással. A hosszú távú stratégiát javasoljuk éves üzleti tervre lebontani, amelyhez konkrét, az egyes műfajok átlagos költségén keresztül a tárgyévre vonatkozó teljes finanszírozás rendelhető. Álláspontunk szerint az éves üzleti terv elkészítésének ütemezését a költségvetési törvényhez szükséges igazítani, annak érdekében, hogy a tárgyév adataihoz tényleges költségvetési szám legyen rendelhető. Tehát az éves terv és a költségvetési törvény elkészítésének ütemezését összhangba kell hozni. Az éves üzleti terv alkalmas a stratégia finomhangolására, illetve arra, hogy ez képezze a tulajdonosi szerv felé történő éves beszámoló alapját. Hangsúlyozandó azonban, hogy a műfajon, az indokolt célcsoport meghatározáson, valamint esetleges százalékarány kijelölésen túl részletesebb feladat-meghatározást sem a stratégia, sem az éves üzleti terv nem tartalmazhat, mert az már veszélyeztetné a szerkesztői szabadságot és függetlenséget. Ez magában foglalja azt is, hogy a műsorrend meghatározása továbbra is – a hatályos Rttv.-nek megfelelően – maradjon elnöki hatáskör.12
Önszabályozás
Az önszabályozás a közszolgálati feladat rendszerét kiegészítheti, vagy egyes szabályozási területeken helyettesítheti. Jó megoldás lehet például etikai-, összeférhetetlenségi-, pártatlansági- vagy stíluskódex kialakítása kapcsán, amelynek számonkérése az intézmények feladata lenne. 12
Álláspontunk szerint a jelenlegi szabályozás alapján megalkotott közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat (KMSZ) nem alkalmas a közszolgálati feladatok meghatározására. Tartalmának fő csomópontjait maga a médiatörvény határozza meg. E kötöttség azt eredményezte, hogy a KMSZ a törvény szövegének ismétli, nem elég konkrét és gyakorlatias, számos idealisztikus megfogalmazása nem tükrözi a realitást, a valós műsorkészítést. Nincs a szabályzatra vonatkozó időszakos felülvizsgálati kötelezettség, a szabályzat módosítása túlzottan körülményes, semmifajta jogkövetkezménye nincs a szabályzat be nem tartásának.
23
2. Intézményrendszer
A közszolgálati műsorszolgáltatók együttműködése
Az intézmények közötti együttműködés a gyakorlatban több problémát felvet. Valószínűsíthető, hogy például közös tudósítók alkalmazása esetén, az újságíró azt a műsorszolgáltatót részesítené előnyben a hírszolgáltatásban, amelyikkel munkaviszonyban van. A hírszolgáltatást mindenki az MTI-től szerzi, egymásnak történő (nem MTI) hírátadás kapcsán nem felejthető el, hogy a közszolgálati médiák egymás versenytársai is a külső megítélésben. Technikai infrastruktúrahasználat esetén sem igazán életszerű az együttműködés, a rádiós és a televíziós működés közötti lényeges különbségekből következően nincsenek szinergiák. Összességében az a Magyar Rádió álláspontja, hogy a folyamatok valós működése alapján az együttműködés kevés területen reális, és lényeges költségcsökkentést sem hozna. Eseti együttműködést – az önkéntesség alapján – azonban elképzelhetőnek tartunk az intézmények között.
Integráció
A teljes integrációt az MR nem támogatja: ennek vonatkozásában reális veszély, hogy ha a televíziók és a rádiók egy szervezet alá tartoznának, akkor a televízió domináns helyzetéből adódóan a rádió szerepe, érdekérvényesítő képessége csökkenne Abban a nem kívánatos esetben, ha az integrációra vonatkozóan mégis politikai döntés születne, fontos, hogy a tévés és a rádiós szervezet önálló stratégiai megállapodással, költségvetéssel rendelkezzen, és megtarthassák önálló arculatukat. Az MTI és a közszolgálati műsorszolgáltatók integrációja semmiképpen nem lenne szerencsés. Egy nemzeti hírügynökség függetlenségének, illetve a hírszolgáltatás tekintetében a média valamennyi szereplőjének egyenlő elbánásban részesítésének követelménye feltételezi, hogy önálló intézményként működjön.
Szervezeti struktúra
Az MR egyetért a NAMS azon megállapításával, hogy a közszolgálati feladatok ellátása a közszolgálati intézmények kezében maradjon. Tartalom-finanszírozás esetén az a helyzet állhat elő, amely a két nagy kereskedelmi televíziónál is megfigyelhető: a nézettség/hallgatottság növelés, és ezen keresztül a profitszerzés mint elsődleges cél miatt a kötelezően szolgáltatandó közszolgálati tartalmak olykor önmaguk paródiájává váltak. Meglátásunk szerint ez a következmény független attól, hogy egy tartalomfinanszírozási modellben a műsorszolgáltató a közszolgálati tartalomra külön támogatást kapna (jelenleg a 24
közszolgálati tartalmakat a piaci bevételeikből fedezik). A felvázolt folyamat egyszerűen a kereskedelmi műsorszolgáltatók üzleti céljai, a kontextus okán bekövetkezik. A közszolgálati műsorszolgáltatás piaci logika mentén nem megvalósítható, ahogyan ezt a NAMS is helyesen megállapította. Ezért nem érthető a NAMS egy másik megállapítása, hogy a közszolgálati szervezeteknek egyértelmű piaci szerep mellett kell működniük. Ez ellentmondásban áll a stratégiában megfogalmazott egyéb elvárásokkal. A NAMS javaslat az új médiarendszerben a közszolgálati műsorszolgáltatók feletti tulajdonosi jogokat az Országgyűlés kezébe adná. Az intézmények gazdasági társaságok formájában működnének tovább, azonban az alapító az Országgyűlés lenne. A jelenlegi közalapítványi rendszerrel szemben megfogalmazott legfőbb kritika, hogy azok túlzottan átpolitizáltak, és így az elvárt politikai függetlenségnek nem tudnak megfelelni. Megítélésünk szerint a közalapítványi rendszer helyett a NAMS által javasolt országgyűlési bizottsági keret még inkább politikai meghatározottságot eredményezne. A politikai meghatározottságon túl kérdésként vetődik fel az is, hogy a parlamenti munka mellett a három közszolgálati intézmény feletti tulajdonosi jogok gyakorlása – hatályos törvényhez képest kiterjesztett hatáskör mellett – az Országgyűlés vagy egy kijelölt országgyűlési bizottság egyéb feladatokkal is megterhelt működése során megfelelő figyelmet kaphat-e. Az Országgyűlés mellett működő javasolt szakmai grémium (tanácsadó testület) valamelyest alkalmas lehetne a politika helyett a szakmai szempontok megjelenítésére. Fontos garanciális kérdés azonban, hogy kik lehetnek a tanácsadó testület tagjai (szakmai alkalmasság), illetve hogyan történik a kiválasztásuk. A stratégia alternatív javaslata, hogy Ügydöntő Felügyelőbizottság jöjjön létre az új Gt. alapján, gyakorlati szempontból, különösen az országgyűlési bizottságok leterheltsége tekintetében reálisabb megoldásnak tűnik. A szakmaiság is nagyobb hangsúlyt kaphatna a politikával szemben, azonban ebben az esetben az intézmény operatív irányítása lehetetlenülhet el. A társadalmi részvétel tekintetében a NAMS-ban foglaltakkal egyet értve az MR álláspontja szerint a jelenlegi rendszerben társadalmi részvételnek tekintett civil kurátori intézmény nem alkalmas arra, hogy a civil társadalom érdekeit megjelenítse. A civil kurátorok tényleges társadalmi kontrollt nem töltenek be. Számos delegált szervezet esetében nem beszélhetünk valóságos „civilségről”, sőt politikai meghatározottságuk nagyon is hangsúlyos. A sorsolás alapján kiválasztott, szándékoltan laikus civil szervezeti delegáltak megbízatásának rövidsége nem teszi alkalmassá őket arra, hogy ténylegesen megértsék az intézmény működését, és ezek alapján felelős tulajdonosi döntést legyenek képesek hozni. Megítélésünk szerint a civil kurátori intézmény látszatdemokratikus, a gyakorlatban legtöbbször kifejezetten káros hatással van az intézmény működésére, nehezíti a napi feladatok ellátását. Ugyanakkor a civil kurátorokat megbízatásuk tekintetében semmilyen felelősség nem terheli. Meggyőződésünk, hogy a civil kurátori intézmény nem tudja betölteni a társadalmi kontroll szerepét, ezért fenntartását indokolhatatlannak nem tartjuk.
25
Az MR álláspontja és javaslata a szervezeti struktúra vonatkozásában a következő: Megítélésünk szerint a stratégia által felvetett egyik megoldás sem alkalmas annak a célnak a megvalósítására, hogy a szervezeti rendszer kevésbé legyen átpolitizált, legyen szakmailag megalapozott, és ne lehetetlenítse el az intézmény működtetését. A gazdasági társaságok Országgyűlés alá helyezésével az intézmények politikai kiszolgáltatottsága nyilvánvalóan megnőne. Ez súlyosan veszélyeztetné az intézmények függetlenségét, pártatlanságát és szakmaiságát. Az intézményen belüli ügydöntő felügyelő bizottság esetében pedig félő, hogy alkalmazása ugyanezen eredményhez vezetne, azzal, hogy az túlságosan domináns és befolyásoló szerepet kapna a működésben. A jelenlegi közalapítványi formában működő kuratóriumi rendszer a civil kurátori intézményt leszámítva megfelelően működik. Ezért véleményünk szerint a közalapítványi formát kellene fenntartani a civil kurátori intézmény megszüntetése mellett. Így az Elnökség láthatná el a tulajdonost illető valamennyi hatáskört. A stratégiai megállapodást vagy társadalmi szerződést viszont az Országgyűléssel kellene megkötni. A társadalmi részvétel pedig a társadalmi szerződés nyilvános konzultációjával, a műsorszolgáltató által végzett éves közvéleménykutatással két független közvéleménykutató megbízása mellett13 (piaci trendmérés, hallgatói visszacsatolás) valósítható meg. Meggyőződésünk, hogy a szervezeti struktúrára tett javaslatunk megfelelő garanciát jelent a közszolgálatiság megvalósításának biztosítására. 3. Finanszírozás A közszolgálatiság harmadik lényeges kérdése a finanszírozás. A közszolgálati feladatok teljesítéséhez alapvető, hogy a megfelelő finanszírozás biztosított legyen. Az MR álláspontja az, hogy a finanszírozását a szolidaritás elve14 mellett kell meghatározni. Olyan rendszer kialakítása sürgető, amely a lehető legkiszámíthatóbb finanszírozást képes megvalósítani. Az eddigi tapasztalatok alapján a legkiszámíthatóbbnak az tűnik, ha a költségvetésben hosszútávra biztosítva szerepelnek a költségek. Abban az esetben, ha a szabályozó úgy dönt, hogy a közszolgálat költségeinek finanszírozása – az üzemben tartási díj visszaállítása 13
Ezt a módszert javasoljuk a közszolgálati hatásvizsgálat elvégzésére. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a médiapluralizmus és médiadiverzitás tárgyában született Ajánlása (Rec(2007)2) hangsúlyozza, hogy szükség van olyan konzultatív mechanizmusok kidolgozására, amelyen keresztül a közszolgálati médiát hallgatók vagy nem hallgatók igényei/elvárásai felmérhetők a megfelelő műsorstruktúra kialakítása céljából. Az általunk javasolt mechanizmus segítené az MR stratégiai tervezését és erősítené a legitimációját. 14 A társadalom érdeke, hogy legyen közszolgálati műsorszolgáltatás, ebből a szempontból irreleváns, hogy vannak olyan állampolgárok, akik nem nézik/hallgatják a közszolgálati csatornákat. A közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása ezen az igazoláson alapulva mindenkit kell, hogy terheljen.
26
vagy valamely más hasonló megoldás révén – visszakerüljön a fogyasztókhoz, garanciát az jelentene, hogy az állam vállaljon kötelezettséget arra, hogy a be nem fizetett részt pótolja a költségvetésből. Az üzemben tartási díj esetleges, a NAMS-ban felvetett visszaállítása esetén különösen fontos a hatékony beszedési módszer kialakítása. Az MR nem tart elfogadhatónak azonban olyan finanszírozási struktúrát, amelyben egy esetleges üzemben tartási díj beszedése a műsorszolgáltatók feladata lenne. A finanszírozás módjától függetlenül az üzemben tartási díj mértékének meghatározása garanciális kérdés. A jelenlegi rendszer alapján az Országgyűlés jogosult ennek meghatározására. Ez a megoldás a közszolgálati műsorszolgáltatókat túlzott mértékben kiteszi a politikai érdekeknek, veszélyeztetve akár a szerkesztői függetlenséget és objektivitást. Megoldás lehetne, ha az üzemben tartási díj mértékének meghatározása az Országgyűlés által választott független szakértői bizottság feladata lenne, amelynek döntését az Országgyűlés nem bírálhatná felül. A szakértők kiválasztásánál összeférhetetlenségi kritériumokat (pl. nem lehet politikai párt tagja, kormánytag stb.), valamint szakmai alkalmassági kritériumokat javasolt bevezetni.
Normatív finanszírozás követelménye
A NAMS-ban rögzített célok között szerepel egy függetlenséget és tervezhetőséget biztosító közszolgálati finanszírozási rendszer kialakítása, amely definiált feladatokhoz igazítaná az arányos finanszírozást. A hosszú távú stratégiai megállapodás vagy társadalmi szerződés modellje kiegészülve egy éves üzleti tervvel alkalmas a normatív finanszírozás megvalósítására. A normatív finanszírozás okán az MRnek a zenei együttesekre nézve szüksége van egy jogalkotói állásfoglalásra: feladata-e az MR-nek a zenei együttesek fenntartása? A mecenatúra szintén fontos kultúrpolitikai döntés. Ha a kormányzat úgy gondolja, hogy a kulturális mecenatúrát az MR-en keresztül is gyakorolni kívánja, akkor azt a törvényben rögzíteni kell. Abban az esetben, ha ez közszolgálati feladat, elengedhetetlen, hogy ehhez megfelelő finanszírozást rendeljenek.15
Finanszírozási modell tervezésénél figyelembe veendő tények és elvárások
Az MR a NAMS-ban az alábbiakra nézve nem látja a finanszírozás biztosítását: –
15
A stratégia megszüntetné a műsorszolgáltatási díjat, és helyette bevezetné a piacfelügyeleti díjat, amelynek rendeltetése elsősorban a médiahatóság finanszírozása lenne. A műsorszolgáltatási díjak egy bizonyos hányada a
A zenei együttesek támogatásának nincs közösségi jog vonatkozásában akadálya. Ld. EKSZ 87. cikk (3) d) pontja
27
MR-hez folyt be (Danubius koncessziós díj). Ezt az összeget az MR hosszú távú költségvetési tervébe bekalkulálta, ezért alapvető, hogy ezzel a bevétellel a jövőben is számolni tudjon. –
A stratégia a piacfelügyeleti díj fizetésének kötelezettségét a közszolgálati műsorszolgáltatókra és a közműsorszolgáltatókra is kiterjesztené (eddig ezek az intézmények műsorszolgáltatási díjat nem fizettek), amely esetükben ez egy új költséget jelent. A stratégiából nem világos, hogy ezt milyen forrásból tudnák fedezni ezek az intézmények. Javasoljuk, hogy a díj fizetésének kötelezettsége alól a közszolgálati műsorszolgáltatók és a közműsorszolgáltatók mentesítve legyenek.
–
A stratégia felveti a közszolgálat reklámtalanításának ötletét. Ennek kapcsán nem világos a stratégiából, hogy az MR jelenlegi bevételének 7 %át kitevő reklámbevétel, illetve partnerségi kapcsolatok során a reklám, mint gyakran használt „fizetőeszköz” értékét kitevő összeg milyen forrásból lesz pótolható.
–
A stratégia a műsorszórási díj költségvetési átvállalását egyértelműen tiltott állami támogatásnak tekinti, amelynek kiváltására azonban megoldást nem javasol. Álláspontunk szerint, ha az állam nem valósít meg túlfizetést az Antenna Hungária felé, a műsorszórási díj költségvetési átvállalása nem minősül tiltott állami támogatásnak.
–
A must carry csatornák után a továbbközvetítés okán a műsorterjesztő által fizetett jogdíjakat a jelenlegi rendszer szerint a Műsorszolgáltatási Alap fizette. A NAMS-ban nincs javaslat arra nézve, hogy a Műsorszolgáltatási Alap megszűntetésével ezt a díjfizetést ki vállalná át.
–
Az MR hosszú távú pénzügyi modelljében növekvő finanszírozással számolt, figyelembe véve a digitális rádiózással, az új tartalmakkal és új tartalomszolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket. A MR növekvő finanszírozási igényére a NAMS-ban semmiféle biztosíték nincs.
A finanszírozási modell tervezésénél az elmondottakon túl az MR az alábbiakat tartja szükségesnek figyelembe venni: –
Az archívum gondozásához és kezeléséhez szükséges az archív anyagok mihamarabbi digitalizálása, ehhez azonban szükség van a stratégia által is javasolt fiskális eszközök alkalmazására, mert a jelenlegi intézményi költségvetés nem fedezi a digitalizálás költségeit.
–
A hatályos adójogszabályok alapján az MR a beszerzései után felszámított ÁFA-t nem tudja teljes összegében visszaigényelni. Ez azt jelenti, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató számára minden anyag, áru és szolgáltatás beszerzés mintegy 17 %-kal több ráfordítást okoz, szemben az ÁFA visszaigénylésére jogosult kereskedelmi műsorszolgáltatókkal. Ezért fontos, hogy az MR korábban benyújtott (normál, jelenlegi működésen kívüli tevékenységre vonatkozó) támogatási igényei ÁFA nélkül értendőek, amely tényt a finanszírozás kialakításakor figyelembe kell venni és a
28
finanszírozáskor hatályos adójogszabályok figyelembe vételével szükséges a támogatási igényt felbruttósítani.
Kereskedelmi tevékenység
A közszolgálati műsorszolgáltatók számára a NAMS megengedné a kereskedelmi tevékenység folytatását. Az MR kereskedelmi tevékenységeiből azonban jelenleg jelentős bevétel nem folyik be. Az MR a hatályos jogszabályok alapján16 nem jogosult gazdálkodó szervezetet alapítani, illetve részesedést szerezni. Ezt az akadályt javasolt feloldani, annak érdekében, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók ne legyenek arra kényszerítve, hogy a közszolgálati intézmény jogi keretein belül végezzenek kereskedelmi tevékenységet. Tisztázandó kérdés továbbá az is, hogy milyen tevékenységeket folytathatnak a közmédia vállalatai.
jellegű
kereskedelmi
Általánosságban a finanszírozásról elmondható, hogy a stratégiának e kérdésre vonatkozó része azt az elképzelést tükrözi, hogy az állam vonuljon ki a finanszírozásból lényegében minden szinten. Rögzíti továbbá, hogy a költségvetési források bővülése nem várható (Ld. NAMS 33.oldal). Viszont javasolja a közszolgálat „reklámtalanítását” és új költségként a piacfelügyeleti díj bevezetését. Ezek figyelembevételével fontosnak tartjuk, hogy a közszolgálati feladatok megfelelő szintű ellátását biztosító normatív finanszírozás rendszerét a stratégia a jelenlegi szöveghez képest jóval részletesebben kimunkálja.
16
Ld. 2006. évi LXV. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról 1.§ (2) a)
29
