A Magyar Rádió műszaki fejlődéstörténete 1945-től 1975-ig *

H E C K E N A S T

GÁBOR-UNGÁR

ANDRÁS

Magyar Rádió

A Magyar Rádió műszaki fejlődéstörténete 1945-től 1975-ig * ETO

A magyar műsorszóró rádiózás k é t jelentős évfordulót ünnepel ebben az é v b e n . Május 1-én v o l t harminc éve, hogy a h á b o r ú d ú l t a országban ismét megszólalt a rádió, a felszabadult Magyar R á d i ó . Most a közel­ m ú l t b a n , december I-én pedig á félévszázados szüle­ tésnapról emlékezhetett meg maga az ü n n e p e l t és a rádióhallgatók t á b o r a . K é t ilyen jelentős jubileum természetesen e g y ü t t j á r a visszapillantással, a m ú l t eredményeinek és h i b á i n a k felmérésével, a jelen és a jövő feladatainak számbavételével. Az a l á b b i a k b a n megkíséreljük, hogy röviden fel­ vázoljuk a R á d i ó 1945—1975 közötti m ű s z a k i fejlő­ dését. Ez a feladat — annak ellenére, hogy t ö r t é n e l m i ­ leg igen rövid és nem t ú l távoli időszakról van szó — nem is olyan e g y s z e r ű i m é r t a gyorsiramú fejlődés mellett, a mindennapok rengeteg teendője k ö z ö t t nemigen maradt idő krónika írására, s bizony m á r ma is sokszór csak a cselekvő s z e m t a n ú k emlékeze­ t é r e t á m a s z k o d v a tudunk egy-egy e s e m é n y t rekonst­ ruálni. Egy történelmi visszapillantást különböző szem­ pontok szerint lehet összeállítani. Csábító a l t e r n a t í ­ v á n a k t ű n i k a fontosabb események kronológiai fel­ sorolása. M i azonban úgy éreztük, hogy á t t e k i n t h e ­ t ő b b és logikusabb lesz a t é m a tárgyalása, ha a m ű ­ szaki berendezések fontosabb csoportjainak fejlődé­ sét követjük nyomon, ezt megelőzően megvizsgálva a stúdiótechnika, sőt az egész híradástechnika terén az adott időszakra legjellemzőbb t u d o m á n y o s és ipari eredményeket, majd pedig a Rádió fejlődése szem­ pontjából d ö n t ő fontosságú hazai ipari h á t t e r e t is, Fontosabb tudományos és ipari eredmények A z elmúlt harminc év alatt egyrészt számos olyan új t u d o m á n y o s eredmény született, amely alapvető be­ folyást gyakorolt a stúdiótechnika fejlődésére is, másrészt nagyon sok korábbi t a l á l m á n y , elképzelés az ipari megvalósulás szakaszába j u t o t t és forradalmi változások előidézője lett a rádióstúdiókban. A m á r t ö b b évtizedes m ú l t r a visszatekintő mágne­ ses I ang ögzítés a háború alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. Ennek eredményeképpen ez az eljá­ r á s minden m á s hangrögzítési eljárásnál jobb minősé­ get és számos üzemeltetési előnyt k í n á l t . Nem csoda t e h á t , hogy a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején megkezdődött a m a g n ó k diadalmas bevonulása a s l ú d i ó h á z a k b a . Először csak stabil gépként, majd egyre csökkenő méretekkel és súllyal, hordozható r i ­ porterkészülékként is. A mágneses hangrögzítés egy­ szerűsége, viszonylagos olcsósága nem szabott külö­ nösebb g á t a t a berendezések nagy s z á m b a n való üzembe állításának. Ennek viszont az egész műsoriieérkezett: 1975. X . 28.

10

62l.396.712(439),,194S/IS7ő"

:654.19(Í39)„1975/t945"

készítési és lebonyolítási technológiára kiható k ö v e t ­ kezményei t á m a d t a k , amire a rendszertechnikával foglalkozó fejezetben bővebben is k i t é r ü n k . Az elmúlt h á r o m évtized egyik legfontosabb, nem­ csak a híradástechnika, hanem az egész modern tech­ nikai k u l t ú r a számára meghatározó jelentőségű felfe­ dezése vagy t a l á l m á n y a a félvezetők: a tranzisztorok, majd az integrált á r a m k ö r ö k fizikájának megisme­ rése, gyártástechnológiájának kidolgozása volt. A z ú j technika h a t á s a természetesen a stúdiótechnikában is jelentkezett. Ez a jelentkezés a rádióhallgató szá­ m á r a nem közvetlen formában mutatkozott meg. A tranzisztorok alkalmazása a minőségi p a r a m é t e r e k t e k i n t e t é b e n vagy a hallgatóhoz eljuttatott infor­ máció mennyiségében nem hozott alapvető v á l t o z á s t . K ö z v e t v e viszont annál t ö b b ú j , azelőtt elképzelhe­ tetlen, vagy csak óriási a p p a r á t u s s a l megvalósítható rádiós élmény köszönhető a félvezetőtechnikának. A hordozható zseb- és t á s k a r á d i ó k viharos gyorsaságú elterjedése lehetővé tette a bárhol és bármikor való rádióhallgatást, ami a rádióhallgatási szokások meg­ változásához, majd ennek kényszerítő h a t á s á r a (no és a televízió ugyanebben az időszakban egyre na­ gyobb mértékben jelentkező konkurenciája m i a t t is) végül is az évtizedeken á t b e v á l t műsorszerkesztési elvek módosításához, a rádiózás szerepének á t é r t é k e ­ léséhez vezetett. A vevőoldalon megteremtett mobil rádiózással e g y ü t t m e g t e r e m t ő d ö t t a mobilitás a s t ú ­ dióoldalon is: a riporter a k ö n n y ű , hordozható beren­ dezésekkel mindenhová eljut és időkésés nélkül, azon­ nal tájékoztathatja a h a l l g a t ó k a t . A stúdióházon belül pedig egyre bonyolultabb berendezések alkal­ m a z á s a , ennek e r e d m é n y e k é n t egyre bonyolultabb, összetettebb műsorok (vetélkedők, körkapcsolásos közvetítések) készítése v á l t lehetővé. , Bizonyos fokig a fél vezetőtechnikának köszönhető a szán ítúgvpek gyors fejlődése is. A méretek és az á r csökkentése bizonyára elképzelhetetlen lett volna nélküle. A korszerű kis vagy közepes számítógépek viszont egyre újabb és újabb alkalmazási területeket nyitnak meg a számítógépes folyamatszabályozás előtt. A z egyik ilyen terület a stúdiótechnika. Első­ sorban a mai műsorlebonyolítási rendszernél — é s főleg ott, ahol a műsor legnagyobb része rögzített anyag — számos olyan ismétlődő, rutinjellegű t e v é ­ kenység t a l á l h a t ó , amely — megfelelően k i a l a k í t o t t , távvezérelhető, a u t o m a t i z á l h a t ó berendezések hasz­ n á l a t a esetén — kis számítógépekkel memorizálható és vezérelhető. Az e r e d m é n y : pontosabb, személyi­ hibáktól níentes műsorlebonyolítás, a kezelőszemély­ zet megszabadítása az adások okozta stress-hatástól és a lélektelen r u t i n m u n k á t ó l , és bizonyos m é r t é k ű létszámmegtakarítás (ez u t ó b b i főleg az éjszakai ó r á k b a n bír jelentőséggel). De van sok programóz­ h a t ó , a u t o m a t i z á l h a t ó funkció a műsorelőkészités-< 1

H E C K E N A S T G.—UNGÁR A.í A M A G Y A R R Á D I Ó MŰSZAKI F E J L Ő D É S T Ö R T É N E T E

ben, s ő t — k o r l á t o z o t t m é r t é k b e n — a műsorkészítés folyamatában is. A z elmúlt egy-másfél évtized alatt n é h á n y stúdióház igen magas fokú a u t o m a t i z á l á s t valósított meg, mások m é g csak a k e z d ő lépéseket t e t t é k meg, vagy a bevezetés m i k é n t j é t és m é r t é k é t fontolgatják. A kérdéssel azonban m i n d e n ü t t foglal­ koznak, s b á r az utóbbi egy-két évben némi megtor­ p a n á s t a p a s z t a l h a t ó , valószínűnek látszik, hogy ez a tendencia a következő évtizedre is jellemző lesz. A frekvenciamodulált ádásret dszer elméleti kidol­ gozása és kikísérletezése — a k á r c s a k a mágneses hangrögzítés alapjainak lerakása — ugyancsak a h á ­ ború előtti évekre esik. Ennek az adásrendszernek a széles körű bevezetésére E u r ó p á b a n csak a negy­ venes-ötvenes évek fordulóján k e r ü l t sor. A z U R H F M adások lehetővé t e t t é k az addig csak a s t ú d i ó b a n elérhető hangminőség e l j u t t a t á s á t a h a l l g a t ó h o z . Ez a lehetőség serkentőleg hatott a stúdiótechnikai be­ rendezések konstruktőrjeire és a közvetítéseket, fel­ vételeket készítő h a n g m é r n ö k ö k r e is, hogy a minőség t o v á b b i , most m á r öncélúnak semmi esetre sem te­ k i n t h e t ő j a v í t á s á r a törekedjenek. A z U R H s á v h a s z n á l a t a n y i t o t t a meg az u t a t a hallgatóhoz eljuttatott információ mennyiségi n ö v e ­ lése előtt is. A t é r h a t á s ú , sztereo-l angl özi etítis alap­ elvei is elég régóta ismeretesek. A gyakorlatban azon­ ban szintén csak az általunk vizsgált időszakban va­ lósult meg. A kompatíbilis k é t c s a t o r n á s m ű s o r s u g á r ­ z á s nagy változásokat követelt nemcsak a vevőkészü­ lékek és az adóberendezések t e r é n , hanem a stúdiók technikai felszerelésében, és nem utolsósorban a hangfelvétel készítés technológiájában is. De a fejlődés természetesen i t t sem állt meg, s alig egy évtizeddel a sztéreofonikus rádiózás európai kez­ dete u t á n máris egy ú j a b b , az eredeti h a n g t é r m é g tökéletesebb, még h ű b b leképezését igérő h a n g á t v i t e l i rendszer megjelenésének l e h e t t ü n k t a n ú i . A négycsa­ t o r n á s rendszer, a l vadroj nia — sokféle a l t e r n a t í v á ­ ban — a hanglemez és a k a z e t t á s m a g n ó segítségével hamar népszerűvé v á l t a hi-fi rajongók t á b o r á b a n , ezzel szemben rádiós alkalmazása m é g nem tekint­ h e t ő teljesen kiforrottnak, és a világ l e g t ö b b orszá­ g á b a n nem j u t o t t t ú l a kísérletezés s t á d i u m á n . Ez a t é m a t e h á t — éppúgy mint az a u t o m a t i z á l á s — m á r i n k á b b a holnap feladatai közé s o r o l h a t ó . Hazai ipari h á t t é r Egy ország rádióstúdiójának fejlődése s z e m p o n t j á b ó l egyáltalán nem t e k i n t h e t ő mellékesnek, hogy melyek azok a források, ahonnan berendezéseit be tudja sze­ rezni, és hogy milyen e g y ü t t m ű k ö d é s alakul k i a fel­ használó és a g y á r t ó között. A Magyar R á d i ó t ö r t é ­ nete is szorosan összeforrt a hazai s t ú d i ó t e c h n i k a i ipar ugyancsak az elmúlt h á r o m évtizedre eső kiala­ kulásával és örvendetes felfutásával. A második világháború előtt s t ú d i ó t e c h n i k a i be­ rendezések rendszeres gyártása Magyarországon nem folyt. A stúdiók akkori felszrelése nagyobb részt i m ­ portból származott, m á s része a Posta Kísérleti I n t é ­ zetben" vagy kisüzemekben ( p l . Zelenka l a b o r a t ó r i ­ um), illetve egyedi g y á r t á s b a n nagyobb g y á r a k b a n , elsősorban a Standard-ben készült. A háború befejezésekor a magyar r á d i ó z á s romok­ ban hevert, de romokban hevertek azok az ipari üze­

mek is, amelyek az újrainduláshoz szükséges béren* dezések g y á r t á s á r a képesek lehettek volna. A z újjá* ' é p í t é s így csak azzal indulhatott, hogy a Posta — a h o v á akkor a stúdió is tartozott — az elhurcolás élői megmentett, leszerelt, de legtöbbször hibás, s é r ü l t készülékeket igyekezett helyreállítani, megfelelő m ó ­ don á t a l a k í t a n i , a hiányzó alkatrészekét valahogy pótolni. Ez u t ó b b i célra legtöbbször csak az elhagyott vagy t ö n k r e m e n t hadfelszerelési anyagok j ö h e t t e k számításba. A k ö v e t k e z ő lépés az; volt, amikor ugyancsak a Posta különböző üzemeiben, k ö z t ü k a stúdió s a j á t kis műhelyében m á r új termékek születtek. Tervezőik és kivitelezőik is az o t t dolgozó szakemberek voltak, az alkatrészek pedig rendszerint az előbb ,is e m l í t e t t forrásból s z á r m a z t a k . Ezek közül az ú n . Ballagi-féle szállítható erősítők igei} sokáig h a s z n á l a t b a n voltak. Ugyancsak kiemelkedő t e r m é k v o l t az 1. stúdió keverőasztala, amely az első keverőasztal v o l t a Magyar R á d i ó n á l . . A hazai ipar első termékei 1947-ben jelentek meg a s t ú d i ó b a n . Ezek a G a m m a - g y á r b a n a stúdió ú t m u ­ t a t á s a i alapján g y á r t o t t lemezvágók voltak. Ezekből a precíz, finommechanikai termékekből összesen hat darab készült, de á g y á r t á s 1950-ben végleg meg is szűnt, s így ezzel a gyárral az e g y ü t t m ű k ö d é s nem v o l t hosszú életű. Az első keverőasztalok szállítója az akkori Stan­ dard-gyár v o l t (a jelenlegi B H G ) , amely a j ó v á t é t e l i szállítások keretében kapta féladatként n é h á n y stú-» dióberendezés g y á r t á s á t . A k é t Standard-asztal — amelyekre m é g b ő v e b b e n k i t é r ü n k — 1950 elején érkezett be a stúdióba, s ezekkel majdnem egyidejű­ leg készült n é h á n y kisebb, m á s konstrukciójú asztal egy nemreg alakult, viszonylag kis vállalatnál, a je­ lenlegi B E A G ősénél, a Rafilm-nál. Ezekről az aszta­ lokról szintén részletesebben lesz m é g szó. A Standard csakhamar m á s feladatókat kapott, s a hangtechnikai profil egyértelműen a Rafilm-hoz k e r ü l t . Ez a vállalat a következő években m é g t o v á b ­ b i n é h á n y asztalt szállított. .»> A Magyar R á d i ó műszáki berendezéseinek rekonst­ rukciója — egyrészt a nagy m é r t é k b e n megnövekedett feladatok, másrészt a rendszertechnika a l á b b is­ m e r t e t é s r e kerülő a l a p v e t ő változásai m i a t t — az 1950-es évek elején m á r nem volt t o v á b b h a l a s z t h a t ó . Nagy mennyiségű keverőasztal és m a g n ó gyors be­ szerzése v á l t szükségessé. A z import azonban a hideg­ h á b o r ú s légkörben, egyrészt a nyugati országok á l t a l éleibe l é p t e t e t t kiviteli tilalmak, másrészt az általá­ nos a u t a r c h i á r a való törekvés, a szűk devizakeretek/ és t ö b b m á s tényező h a t á s á r a egyre nehezebbé, majd szinte teljesen lehetetlenné v á l t . A hazai ipar ilyen mennyiségű berendezés legyártására nem volt felké­ szülve, arról nem is beszélve, hogy m a g n ó g y á r l á s egyáltalán nem is v o l t . 1951-ben olyan h a t á r o z a t született, hogy a R á d i ó saját m á g a gyártsa le a re­ konstrukcióhoz szükséges berendezéseket. A feladat végrehajtását a k b . egy évvel k o r á b b a n létrehozott, és most némileg megnövelt létszámú Fejlesztési Osz­ tályra b í z t á k . A R á d i ó ekkor kapta meg a v o l t . É s z ­ téi h á z y - p a l o t á t (közben elnöki palota is volt), ennek alagsorában helyezték el a m ű h e l y e k e t , földszintjén a laborokat. Ezekben a helyiségekben csodálatos és.

11

H Í R A D Á S T E C H N I K A X X V I I . É V F , 1. SZ.

mai szemmel n é z v e szinte hihetetlen t e v é k e n y s é g k e z d ő d ö t t . Egy kicsi, de nagyon lelkes kollektíva hozzáfogott, hogy Magyarországon még nem g y á r t o t t stúdióberendezéseket m a n u f a k t u r á l i s módszerekkel sorozatban állítson elő. É s mindezt viszonylag gyen­ gén felszerelt műhelyekkel, alkatrészbázis nélkül, s egyes esetekben — m i n t például a m a g n ó k t e k i n t e t é ­ ben — minden g y á r t á s i tapasztalat, híján. 1951 és 1956 között évente mintegy 20—25 db s t ú d i ó m a g n ó , k ö z ö t t ü k szállítható típusok is, 6 — 10 db keverőasz­ t a l , szállítható erősítők, r i p o r t e r m a g n ó k készültek ezekben a m ű h e l y e k b e n . Olyan berendezések, ame­ lyek közül jó n é h á n y darab még egy p á r évvel ezelőtt Üzemben volt. Abban, hogy a belső g y á r t á s ilyen e r e d m é n y e k e t é r t el, természetesen részük volt azok­ nak a v á l l a l a t o k n a k is, amelyek a Rádió kérésére készségesen vállalkoztak a benti műhelyekben el nem végezhető m u n k á k r a , bizonyos speciális alkat­ részek és anyagok sokszor soronkívüli l e g y á r t á s á r a . E m l í t s ü k i t t meg a legfontosabbak neveit is: Villamos K i s m o t o r g y á r , Ganz-Mávag, KÖVAC, Műszaki Gu­ migyár, Binzer és Wolf-féle lemezüzem. Lehetséges, hogy a hazai stúdiótechnikai ipar fej­ lődése szempontjából helyesebb lett volna, ha a R á ­ dió akkor nem kényszerül az önellátásra, hanem az ipar lett volna kényszerítve a szükséges berendezések előállítására. Az azonban biztos, hogy a belső g y á r t á s e r e d m é n y e k é n t a Rádió rengeteg tapasztalatot, m é g ­ hozzá a gyártási és üzemeltetési tapasztalatok szin­ tézisét tudta á t a d n i az iparnak, amikor az hajlandó v o l t a gyártási feladatok átvállalására. í g y — ú g y véljük, szerénytelenség nélkül mondhatjuk — a ha­ zai stúdiótechnikai ipar kialakulását és felfutását je­ lentős részben a Magyar Rádiónál éveken á t folyt fejlesztési és gyártási tevékenység, majd eztlcövetően az iparral kialakult jó kooperáció alapozta meg. 1

Az természetesen m á r ezekben az években is vilá­ gos volt, hogy a belső g y á r t á s csak á t m e n e t i megol­ d á s t jelenthet, hiszen a R á d i ó n a k nem ez az a l a p v e t ő feladata, s így igazán korszerű gyártástechnológiára nem rendezkedhet be. É p p e n ezért a Rádió állandóan kereste a lehett>ság|8i az ipar mielőbbi bekapcsolására, illetve a g y á r t á s i feladatok legalább részbeni á t a d á ­ sára. , Erre először 1956-ban nyílt alkalom, amikor az első közszükségleti magnók g y á r t á s á b a n m á r bizonyos ta­ pasztalatokra szert t e t t Mechanikai L a b o r a t ó r i u m ­ mal tárgyalások kezdődtek s t ú d i ó m a g n ó k előállítá­ sáról. Ezek a tárgyalások azt eredményezték, hogy m é g a R á d i ó b a n készült tervek alapján 1957-ben m e g k e z d ő d ö t t a stúdiómagiió-gvártás a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m b a n . Ugyanebben a z é v b e n sikerült meg­ állapodni a Rafilm utódjával és a 13EA.G elődjével, az akkor Audió nevet viselő gyárral korszerű keverő­ asztalok és lehallgató-hangszórók kifejlesztéséről és szállításáról. • A Magyar R á d i ó legfontosabb k é t hazai szállítója a z ó t a is ez a két vállalat. A berendezések zöme t ő l ü k ssjsártaazik. Vannak olyan készülékek, amelyeknek hazai g y á r t á s a a kis darabszám, a különleges techno­ lógia vagy egyéb ok m i a t t nem gazdaságos vagy nem lehetséges. Az ilyen t e r m é k e k e t importálni kell és merd is volna értelme a teljes a u t a r c h i á r a t ö r e k e d n i . A k é t vállalattal a Magyar R á d i ó n a k hosszú m ú l t r a

m.

visszatekintő szoros szakmai kapcsolatai vannak. Az új t e r m é k e k k i a l a k í t á s á t rengeteg egyeztetés, kon­ zultáció előzi meg, s a R á d i ó mérnökei sok esetben a tényleges konstrukciós m u n k á b a n is részt vesznek. A Rádió ezenfelül állandóan jelzi a g y á r t ó vállalatok­ nak a g y á r t m á n y o k k a l kapcsolatos napi, üzemi ta­ pasztalatait, ami módot ad a meglevő t e r m é k e k eset­ leges h i b á i n a k kiküszöbölésére, a t e r m é k e k állandó j a v í t á s á r a és korszerűsítésére is. Ma a termelés legje­ lentősebb h á n y a d á t külföldön értékesítik, mégis a Magyar R á d i ó képezi a g y á r t ó m ű v e k legfontosabb referenciáját, azt a felhasználót, ahol a készülékek üzemben a külföldi érdeklődőknek is megmutatha­ tok, ahonnan a leendő vásárló az üzemeltetési ta­ pasztalatokról a legközvetlenebb információkat kap­ hatja. A Rádió belső g y á r t á s a persze nem szűnt meg. A legnagyobb d a r a b s z á m b a n szükséges és leginkább technológiaigényes berendezéseket m á r az ipar szállí­ totta, ezzel a Rádió fejlesztési kapacitása más, aktuális feladatokra v o l t felhasználható. S erre szükség is volt, mert 1957 és 1965 között a R á d i ó b a n készültek az első tranzisztoros riportermagnók, tranzisztoros hor­ dozható keverőerősítők, az első többcsíkos play-back magnó, épültek t o v á b b i közvetítőkocsik stb. É s az­ u t á n is, és mai is a Rádió saját műhelye állítja elő azokat a rendszerint kis d a r a b s z á m b a n szükséges k é ­ szülékeket, amelyek legyártására — éppen a csekély mennyiség m i a t t — az ipar nem vállalkozik, vagy amelyek annyira speciális feladatokat szolgálnak, hogy beszerzésük sehonnan sem lehetséges. Ugyan­ csak i t t épülnek a közvetítőkocsik, valamint ú j , k í ­ sérleti eszközök, berendezések, m i n t p l . a műsorlebo­ nyolítás automatizálására szolgáló asztalok és mag­ nók. Ezekhez a m u n k á k h o z természetesen sokszor az ipai? segítségét is igénybe vesszük. Rendszertechnika A ^Magyar R á d i ó s t ú d i ó h á z á b a n alkalmazott rend­ szer egészen 1949—50-ig az ú n . centrális rendszer volt. Ez a következőket jelenti: a stúdiók sem önálló keverőasztallal, sem önálló hangrögzítő vagy lejátszó berendezéssel nem rendelkeztek; a stúdiókban csupán a mikrofonok vagy i n k á b b rendszerint csak egyetlen mikrofon v o l t és a mikrofonszintű jel került fel a m ű ­ szaki központ, az „ e r ő s í t ő " kapcsolótáblájára, ahol a centrálisán elhelyezett, és a stúdiók számánál lénye­ gesen kevesebb erősítő valamelyikére lehetett kap­ csolni az éppen használni k í v á n t stúdió mikrofonját; a mai értelemben vett keVerés nem volt, az erősítőt kezelő műszaki szakember csupán a helyes dinamika­ szabályzásra t ö r e k e d e t t és a keverés legfeljebb k é t forrás á t ú s z t a t á s á t , átkeverését jelentette; a stúdiók melleti technikai helyiségben műszaki kezelősze­ mélyzet nem t a r t ó z k o d o t t , i t t csupán a rendező, ügye­ lő foglalt helyet. Ha a m ű s o r t rögzíteni a k a r t á k , ak­ kor az ugyancsak központian elhelyezett vágóhelyi­ ségekbe kellett az e r ő s í t ő ' k i m e n e t é t „ b e h a j t a n i " . A stúdió műszaki szakemberei t u d t á k , hogy k ü l ­ földön j ó n é h á n y stúdióban m á r k o r á b b a n a decent­ ralizált rendszerre t é r t e k á t . Figyelembe véve a m ű ­ sorkészítési igények v á l t o z á s á t is, indokolt volt, hogy a romokból... újjáépülő, akkor , X I . , most 1, szániú

H E C K E N A S T G.—UNGÁR A . : A M A G Y A R R Á D I Ó M C S Z A K I F E J I Ó D É S T Ö R I É N E T E

h a n g j á t é k s t ú d i ó olyan önálló keverőasztalt kapjon, amelynek segítségével tényleg korszerű technikával készülhetnek a r á d i ó j á t é k o k . Az első keverőasztal a Rádió laborjában készült és 1949 n y a r á n vagy őszén k e r ü l t ü z e m b e . Ezzel meg­ i n d u l t egy folyamat, ami k b . 1953-ra fejeződött be: a centrális rendszerről az átállás a teljesen decentra­ lizált rendszerre. A teljes decentralizálást a mágneses hangrögzítés terén elért, m á r ismertetett eredmények, és főleg megfelelő számú gép eleinte importból való beszerzése, majd saját g y á r t á s b a n való előállítása tette lehetővé. K o r á b b a n nyilván senki nem gontiolt volna arra, hogy minden stúdiót lemezvágó beren­ dezéssel lásson el. A viszonylag kis m é r e t ű , könnyen kezelhetői nem túlságosan drága, felvételre-lejátszásra e g y a r á n t alkalmas m a g n ó k beállításával viszont minden stúdió önálló műsortermelő vagy műsorlebo­ nyolító egységgé vált, amelyek csak speciális esetben igényelték a központ vagy egy másik egység e g y ü t t ­ m ű k ö d é s é t . A hangrögzítés ilyen m é r t é k ű alkalmazá­ sa mellett m ó d n y í l t arra is, hogy a műsorkészítés és a műsorlebonyolítás időben szétváljék egymástól: az addig zömében élő m ű s o r o k a t a rögzített műsorok v á l t o t t á k fel. Ez az időbeni szétválás indokolttá tette, hogy a k é t tevékenység térben, helyileg is szétváljék. A stúdiók legnagyobb része megmaradt műsorter­ melő, felvételi stúdiónak, de ezek mellett k i a l a k í t o t t á k a kis bemondóstúdióból, az ú n . műsorellenőri helyi­ ségből és a technikai helyiségből álló komplexumo­ kat, az ú n . m ű s o r s t ú d i ó k a t is. A n n y i t , a h á n y p á r h u z a ­ mos m ű s o r t a R á d i ó adott, és természetesen legalább egy t a r t a l é k egységet. Ezeknek a m ű s o r s t ú d i ó k n a k nincs rnás feladatuk, minthogy a rögzített m ű s o r o k a t lejátsszák és az ezekből^ valamint az ezek közé éke­ lődő t ö b b vagy kevesebb élő produkcióból (bemondás, hírolvasás, élő közvetítés) összetevődő folyamatos m ű s o r r a l lássák el az adóállomásokat (erre utal a m ű ­ sorstúdiók angol neve is: continuity studio). Ez azt is jelenti, hogy minden műsorszám, amely az adott programban szerepel, a műsorstúdió asztalán halad á t , függetlenül a m ű s o r s z á m o t szolgáltató forrás he­ lyétől (belső, külső) és fajtájától (stúdió, m a g n ó , v o ­ nal). Ennek a rendszernek a kidolgozását, bevezeté­ sét nem előzték meg különböző t a n u l m á n y u t a k , h i ­ szen ilyesmire az adott időszakban nemigen volt m ó d . Azonban a tisztán logikailag m e g h a t á r o z o t t ú t o n a Magyar Rádió is k b . ugyanakkor és ugyanahhoz a megoldáshoz érkezett el, m i n t a legtöbb európai stúdióház. A Magyar R á d i ó rendszertechnikája ma is a l a p j á ­ ban v é v e ugyanaz, m i n t ami húsz évvel ezelőtt kiala­ k u l t . Természetesen voltak változások. í g y p l . a tel­ jesen steril, 90—95%-ban rögzített anyagokból álló műsorok u t á n ismét nagyobb szerephez j u t o t t a k az élőadások. Megjelentek — egyre növekvő s z á m b a n — az összetett, meglehetősen bonyolult, sok helyszínt összefogó körkapcsolásos vagy konferenciakapcsolásos műsorok (ún. kvíz-műsorok). Ezek m i a t t megnö­ vekedett a központi kapcsolóterem jelentősége és sze­ repe. A sztereo műsorsugárzás megindulása ugyan­ csak szükségessé t e t t n é h á n y v á l t o z t a t á s t , kiegészí­ t é s t . A z alapkoncenpció azonban v á l t o z a t l a n maradt. Ennek a koncepciónak figyelembevételével épült meg a központi kapcsolóterem 1964-ben — igaz, ma

m á r lassan ez is modernizálásra szorul — s ennek szel­ lemében kezdett foglalkozni a Magyar R á d i ó 1972ben a műsorlebonyolítás a u t o m a t i z á l á s á n a k előkészí­ tésével. A műsorstúdiók, különösen azok, ahonnan a teljes m ű s o r szalagról kerül az adóra — ilyenek a r ö ­ vidhullámon s u g á r z o t t idegen nyelvű műsorok •—i szinte kínálják magukat az a u t o m a t i z á l á s a l k a l m a z á ­ s á r a . A Magyar R á d i ó is ezen a területen fogja a k ö ­ zeljövőben az első félautomata rendszereket üzembe helyezni. Keverőasztalok Az első keverőasztal a jelenlegi 1. stúdió m á r említett, a R á d i ó laborjában készült asztala volt, amely 1949ben k e r ü l t ü z e m b e . A különböző funkciójú erősítőket egy fa asztal foglalta m a g á b a . E z u t á n k ö v e t k e z t e k a Standard és Rafilm asztalok 1950-ben, amelyekről k o r á b b a n m á r szintén szóltunk. Ezek az asztalok a hároméves terv keretében épült, az első ü t e m b e n össze­ sen 6 stúdiót m a g á b a foglaló Szentkirályi utcai új'épü-

1. ábra. "Viaszvágö berendezés 1948-ban

l é t b e k e r ü l t e k . A Standard szállította a k é t nagyobb: stúdió ötcsatornás (4 m i k r o f o n + 1 nagyszintű) asz­ talait. Jobban mondva asztalait és kereteit. A fa asz­ talokba ugyanis csak a kezelő és ellenőrző szerveket é p í t e t t é k be, az erősítőket k é t - k é t keret foglalta ma­ g á b a . A z asztalok felépítésén és külső formáján is m e g l á t s z o t t részben az an^erikai stílus, részben'az> hogy a g y á r elsősorban adóberendezéseket g y á r t o t t , s ez az asztal is i n k á b b egy a d ó vezérlőasztalához ha­ s o n l í t o t t . A négy kis stúdióba a Rafilm szállította a négycsatornás (2 m i k r o f o n + 2 , n a g y s z i n t ű ) asztalo­ kat, amik ugyan fémből voltak és m á r n é h á n y erősí­ t ő n e k is helyet adtak, azonban a nagyobb egységek elhelyezése céljából i t t is szükség v o l t egy külön ke­ retre. A v á l l a l a t később egy nagyobb csatornaszámú asztalt is szállított a 6-os stúdió részére. A R á d i ó b a n 1951-ben megindult belső g y á r t á s első t e r m é k e i k ö z ö t t voltak azok a kis keverőasztalok, amelyek az akkoriban épülő vidéki stúdiók egységes; technikai berendezéseit a l k o t t á k . Ezek is fa asztalok; voltak és a kezelőszervek mellett minden erősítőnek is helyet adtak. Szintén az első termékek közé tartoz­ tak a „ s z ü r k e " keverőasztalok. Ezek először a R á d i ó ­ nak á t a d o t t , volt elnöki palota stúdióvá a l a k í t o t t termeiben k e r ü l t e k ü z e m b e . A „ s z ü r k e asztalok"

13

xxvli. ÉVF. í. sz. műsorkészítési technológia ma m á r t ö b b lehetőséget, t ö b b szolgáltatást kíván meg, m i n t amit ezek az asz­ talok n y ú j t a n i t u d t a k . ' Milyenek voltak ezek a „ m á s o d i k generációhoz" t a r t o z ó asztalok? Ebben az időben a tranzisztor­ technika még nem t ö r t be a professzionális elektro­ akusztika területére, így t e h á t maradtak az^elektroncsöves erősítők. A méretek csökkenése azonban m á r elkezdődött, s ez lehetőséget adott a „ m i n d e n t az asztalba" elv érvényesítésére. Elmaradtak h á t a ke­ retek, feleslegessé v á l t az asztal és a keret k ö z ö t t i , sok (fáradságot igénylő és sok hibalehetőséget rejtő kábelkötegek készítése. A z asztal önálló egységet k é ­ pezett, s ez a g y á r t ó számára is m e g k ö n n y í t e t t e a komplett rendszer mérését, beállítását. A faszerkezet e l t ű n t , s helyébe a tiszta fémkonstrukció lépett. A k i ­ sebb m é r e t ű , részben m á r dugaszolható egységek a l ­ k a l m a z á s a lényegesen egyszerűsítette a hibaelhárítást és megteremtette a preventív k a r b a n t a r t á s léhetőség é t . A.Magyar Rádiónál alkalmazott főbb típusok az SA 1 2 Í , SA 131, SA 141 voltak, melyeket a piros m ű ­ anyaggal b o r í t o t t kezelőlapok m i a t t népszerűen csak; „piros asztalnak" b e c é z t ü n k .

— n e v ü k e t egyébként az akkor általánosan h a s z n á l t „ h í r a d á s t e c h n i k a i s z ü r k e " színűk m i a t t k a p t á k — *~ hosszú időre a stúdiók majdhogynem s z a b v á n y o s felszerelési t á r g y a i lettek. R e n d e l t e t é s ü k t ő l függően különböző csatornaszámmal készültek. A lapos, kissé ferde kezelőlappal e l l á t o t t asztalok csak a kezelő­ szerveket, vezérlésmérőt és n é h á n y segédberendezést ( p l . telefonokat) t a r t a l m a z t á k , az erősítők, t á p e g y ­ ségek keretekben voltak elhelyezve. Az asztalok szin­ te minden t a r t o z é k a , m é g a> profilszabályzók is a R á d i ó műhelyében készültek. Természetesen senki ne gondoljon a maihoz hasonló bonyolult, korrektorok­ k a l , kompresszorokkal, különböző, mellékkimerietekkel, gyűjtősínekkel stb. felszerelt asztalokra. A szűr­ :

ik, ábra.

A központi kapcsolótábla és a központi erősítők 1949-ben

ke asztalok viszonylag egyszerű blokkséma szerint é p ü l t e k fel, de az átlagos stúdióigényeknek megfelel­ tek. Saját g y á r t á s b a n készültek el az első m ű s o r s t ú d i ó asztalok is, s ezek m á r magukon viselték azokat a j e l ­ lemvonásokat, amelyek a legújabb ilyen célra k é ­ s z ü l t asztaloknál is m e g t a l á l h a t ó k . Ezek közül leg­ jellegzetesebb az ú n . A - B rendszer alkalmazása, vagyis egy asztalban k é t teljesen egyenértékű keverőberendezés használata, hogy egyik rendszer a m á s i k tarta­ l é k á t képezze,, illetve az egyik rendszer h a s z n á l a t a alatt lehetőség legyen a másik rendszeren egy bonyo­ lultabb adásperiódus, p l . külső élőközvetítés előké­ szítése és lepróbálása. Egészen 1959-ig a R á d i ó kizárólag ezekkel az asz­ talokkal dolgozott. A z 1957-ben niegkezdett t á r g y a ­ lások e r e d m é n y e k é n t a mai B E A G , a k k o r i nevén Audio, nekikezdett egy új asztaltípus kifejlesztésé­ hez. A g y á r t á v o l a b b r a néző terveivel szerencsésen t a l á l k o z o t t a Magyar R á d i ó Szentkirályi utcai s t ú d i ó ­ épületének továbbépítése, valamint a teljes berende­ zéspark felújításának szükségessége. A z új s t ú d i ó ­ berendezés-család tervezése az M R T által megadott és sok-sok megbeszélésen egyeztetett tervcél a l a p j á n i n d u l t meg. A z első szállításra 1959-ben k e r ü l t sor, s a legtöbb berendezés a hatvanas évek^elején l é p e t t ü z e m b e . Ebben az időszakban új asztalt kapott a R á d i ó majdnem mindegyik felvételi stúdiója, a m ű sorlebonyolítást végző 4 db műsorstúdió, az operaházi és a zeneakadémiai közvetítőfülke: Ezeknek a beren­ dezéseknek kis része m é g ma is üzemben van, b á r rövidesen ezek is kicserélődnek, mert a m e g v á l t o z o t t

14

x

1

A szocialista országok rádiószervezeteinek fejlődése n y o m á n jelentkező igények kielégítése egyre nagyobb feladat elé á l l í t o t t a az Elektroakusztikai G y á r a t . Nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. A m ű ­ szaki jellemzők javítása, a szolgáltatási igények b ő v ü ­ lése, és a mennyiség növekedése külön-külön sem v o l t kielégíthető az egyedi gyártási módszerrel készült, gyári szóhasználattal élve „ r é g i " stúdióasztal rend­ szerrel. A z élet kikényszerítette a gyártól a „ t i p i z á l t " stúdiórendszer kidolgozását, a harmadik keverőasz­ tal-generációt. Születési é v e : 1962. A z M R T 1964ben kapott először ezekből a keverőasztalókból. A „ t i ­ p i z á l t " stúdiórendszer b e v á l t o t t a reményeinket. E l s ő ­ sorban azért, mert a „ r é g i " rendszerhez képest igen sok előnnyel rendelkezett. Gondos mérlegelés előzte meg az elektroakusztikai célkitűzést, az elérni k í v á n t m ű s z a k i jellemzőket, és ezt k ö v e t t e egy jól sikerült, betétegységekből k i a l a k í t h a t ó és bővíthető rendszer megtervezése, amelynek előfutárai m á r a „ r é g i " rendszernél is fellelhetők voltak. Ez előnyt jelentett a g y á r számára, mert egyszerűbbé, á t g o n d o l t a b b á tehette a g y á r t á s t , de kedvező v o l t a felhasználó részére is, mert az új rendszert felépítő egységek is­ m e r e t é b e n k ö n n y e b b e n fogaimázhatta meg megren­ deléseit. A legnagyobb fejlődést azonban az jelen­ tette, hogy megszűnt minden asztal egymástól f ü g - ' getlen, egyedi jellege, k ö n n y e b b é v á l t a kezelő és a k a r b a n t a r t ó szakemberek m u n k á j a , olcsóbb lett a f e n n t a r t á s , kevesebb j a v í t ó anyagot és sokkal keve­ sebb fajtát kellett r a k t á r o n t a r t a n i . A „tipizált s t ú ­ diórendszer" a réginél nagyobb lehetőséget adott a megelőző k a r b a n t a r t á s bevezetésére. A betétegysé­ geket k i lehetett cserélni és szabályos időközönként ellenőrizni. H e l y ü k r e b e m é r t taftalékegységet téve,nem esett k i műsorkészítő k a p a c i t á s az ellenőrzés vagy j a v í t á s idejére. 1964 és 1967 k ö z ö t t Összesen 8 db ilyen keverőasztalt, és 20 db ilyen rendszerű á t ­ játszópultot állítottunk üzembe. ^ A „ t i p i z á l t s t ú d i ó r e n d s z e r t " , amely szükséges é s elkerülhetetlen fejlődési lépcső volt, az ftíR, minden előnye, ellenére sem t a r t o t t a a m a g á részére olyan meg-

H E C K E N A S T G.—UNGÁR A . : A M A G Y A R RÁDIÓ MŰSZAKI F E J L Ő D É S T Ö R T É N E T E

o l d á s n a k , amelyre egy teljes rekonstrukciós periódus é p í t h e t ő . Elsősorban azért, mert ez a rendszer m é g csöves t e c h n i k á t alkalmazott, ugyanakkor viszont m á r világoáan l á t h a t ó v o l t az a tendencia, hogy a tranzisztorok betörnek a professzionális elektroakusz­ t i k a területére is. É p p e n ezért 1965-ben a B E A G hoz­ z á k e z d e t t a tranzisztorizált keverőasztal család fejíesztéséhez. A tervezés megkezdésekor .dönteni kellett abban a kérdésben, hogy az ismert és k ö n n y e n be­ szerezhető g e r m á n i u m t r a n z i s z t o r t í p u s o k a t használ­ j á k - e , vagy v á r j a n a k a fejlesztéssel, amíg a szilícium­ tranzisztorok olcsóbbá, hozzáférhetőbbé v á l n a k , és a megfelelő tapasztalatok is rendelkezésre állnak. A B E A G — figyélembe véve a külföldi érdeklődést is — sürgősnek ítélte meg a fejlesztést, ezért úgy dön­ t ö t t , hogy a célnak ugyancsak megfelelő g e r m á n i u m ­ tranzisztor típusokra építi az új stúdióasztal-rendszer á r a m k ö r e i t . Ez az új keverőasztal rendszer a F I T (Flexibilis I n t e g r á l t Technika) nevet kapta. A teljes elektromos rendszer megtervezését "olyan mechanikai felépítés k ö v e t t e , amely megtartotta és tökéletesítette a jnodulrendszert, k ö n n y e n b ő v í t h e t ő és e g y a r á n t alkalmas asztalok és szabványos készülék­ keretek kialakítására. A tranzisztoros rendszer m ű ­ szaki jellemzői is lényegesen javultak és elérték azt a szintet, amely megfelel a nemzetközileg kialakult é s elfogadott é r t é k e k n e k . Az' asztalrendszerhez sok­ féle betétegység t í p u s készült. Ezekből k i lehet elégí­ teni a legváltozatosabb műsorkészítési igényeket. J ó l sikerűit a keverőasztal-család formatervezése. K ü l s ő megjelenése kellemes b e n y o m á s t n y ú j t . Nagy könnyebbséget jelent a h a n g m é r n ö k s z á m á r a , hogy kényelmesen hozzáférhetők a kezelőszervek. A funk­ ciók színekkel való megkülönböztetése á t t e k i n t h e ­ t ő v é és ellenőrizhetővé teszi a legnagyobb és legbo­ nyolultabb asztaltípust is. A rádióstúdiók 1967-ben kaptak először FIT-rendszerű keverőasztalt. 1972 végére s z á m u k m á r 16 db-ra n ö v e k e d e t t . Legnagyobb részüket beszéd-stúdiók szá­ m á r a rendeltük, de készült sztereo zenei asztal is egy nagy hangközvetítő kocsiba. F I T b e r e n d e z é s p a r k u n k tartalmaz m é g mono és sztereo műsorstúdió, vala­ m i n t zenei és kvízműsorok készítésére tervezett ke­ verőasztalt is. J ó szolgálatot tesznek az ugyancsak F I T - r e n d s z e r ű mono és sztereo átjátszó, i l l . m o n t í ­ rozó pultok, amilyeneket először 1969- és 70-ben állí­ t o t t u n k üzembe. Hasznos tapasztalatokkal szolgált az 1970-ben vásárolt 2 db F I T - r e n d s z e r ű szállítható keverőasztal is. 1973-ban t o v á b b f o l y t a t ó d o t t a s t ú d i ó h á z b a n a régi keverőasztalok F I T - r e n d s z e r ű asztalokra t ö r t é n ő lecserélése. Most m á r alig maradt n é h á n y stúdió, ahol m é g a régebbi típusú asztalok üzemelnek. Ezek cse­ réje is csak a z é r t húzódik, mert i t t szeretnénk m á r a k ö v e t k e z ő generáció, a F I T — I C asztalcsalád első darabjait üzembe állítani. A vidéki stúdiók k o r á b b a n megkezdett rekonstrukciója keretében 1974-ben F I T asztalok v á l t o t t á k fel az o t t levő régebbi asztalok é g y részét is. Ugyanebben az évben t o v á b b i á t j á t s z ó ­ pultokat szereztünk be. 1975 folyamán újabb F I T műsorstúdió asztalok és ugyancsak F I T - r e n d s z e r ű szállítható keverőpultok •érkeztek be. F I T betétegységek és asztal v á z a k fel­ használásával készült, illetve készül k é t félautomata

műsorlebonyolító asztal a R á d i ó Fejlesztési Osztá­ l y á n . Ezzel a R á d i ó keverőasztalainak cseréje, a t r a n * zisztoros t e c h n i k á r a való á t t é r é s befejezettnek tekint­ h e t ő . A m á r e m l í t e t t n é h á n y s t ú d i ó b a n szándékosan hagytuk meg a régi asztalokat, hogy ne a korszerű F I T asztalokat kelljen lecserélni akkor, ha — a g y á r ígérete szerint — 1976-ban megkapjuk az első, m á r integrált á r a m k ö r ö k e t is felhasználó, legújabb F I T — IC típusjelű asztalokat. Az új konstrukció előkészí­ tése m á r k b . 2 évvel ezelőtt megkezdődött, s abban a Magyar R á d i ó mérnökeinek sok ötlete is realizáló­ d i k . Reméljük, hogy az új asztaltípus ugyanolyan megbízható munkaeszköze lesz h a n g m é r n ö k e i n k n e k , hangtechnikusainknak m i n t a m á r megszokott, jól b e v á l t F I T asztalok. A műsorkészítés módszerei, technológiája, eljárá­ sai állandó fejlődésben vannak. E r ő s a versengés nem­ zetközi v o n a t k o z á s b a n és a műsorkészítők joggal v á r ­ j á k el a R á d i ó m ű s z a k i berendezéseitől, hogy lépést tartsanak a nemzetközi fejlődéssel. H a lehet, j á r j a ­ nak előtte, de s e m m i k é p p ne váljanak g á t j á v á a m ű ­ vészeti elképzelések megvalósításának. E z é r t , vala­ mint a hazai elektroakusztikai ipar szűk fejlesztési k a p a c i t á s a és időszakos gyártási nehézségei m i a t t k é n y s z e r ü l t ü n k arra, hogy a speciális igényeket időn­ k é n t i m p o r t b ó l elégítsük k i . 1963-ban t ö r t é n t kezdés u t á n 1964-ben nyugati importból beszerzett k e v e r ő ­ asztallal folytattuk a kísérleteket sztereo félvételek készítésére. 1967-ben sztereo felvételek készítésére a l ­ kalmas nagy közvetítőkocsit hozattunk h é : Miyel a hazai ipar sztereo asztalok szállítására ebben az i d ő ­ ben m é g nem vállalkozott, 1968—72 k ö z ö t t nyolc db különböző csatornaszámú sztereo keverőasztalt v á ­ s á r o l t u n k részben a bécsi Siemens, részben a svájci Studer cégtől. 1972-ben az egyik ilyen keverőasztal­ lal k e z d t ü k meg a quadrofon felvételek készítésére v o ­ n a t k o z ó kísérleteinket. Hangrögzítés Hangrögzítő berendezések nélküli stúdióház ma egy­ szerűen elképzelhetetlen. Pedig v o l t idő, amikor a s t ú d i ó k nem túlságosan bőkezűen voltak ellátva az ilyen lehetőséggel. A h á b o r ú előtt — ugyanúgy, m i n t világszerte — a budapesti stúdióházban is csupán n é ­ h á n y ilyen berendezést t a l á l h a t t u n k . A legrégibb módszer a nehézkes, drága mechanikus hangrögzítési eljárás, a lemezvágás v o l t . Kezdetben viaszkorongra, k é s ő b b ú n . decelit és lakklemezekre. Természetesen á l t a l á b a n 78/perc fordulattal és n o r m á l b a r á z d á v a l . A minőségi p a r a m é t e r e k ugyan jobbak voltak a p r é ­ selt sellakk lemezeken elérhetőnél, azonban messze alatta maradtak annak, amit ma a m a g n ó k n á l ter­ mészetesnek t a l á l u n k . A z így készült felvételek r e n d k í v ü l sérülékenyek voltak, csak korlátozottfszám ú lejátszásuk v o l t megengedhető, t á r o l á s u k rend­ kívül helyigényes volt és hosszú idejű konzerválásuk sem v o l t m e g n y u g t a t ó a n biztosítva. Ehhez képest óriási előrelépést jelentett a h á b o r ú első éveiben beszerzett Philips-Miller berendezés, amely a felvételt a lemezvágáshoz hasonló módon, de szalag alakú hanghordozóra készítette, az így ke­ letkezett hangcsík letapogatása azonban optikai esz­ közökkel t ö r t é n t . V o l t a stúdiónak egy tisztán opti­ kai rögzítőberendezése is, a Selenophon, amely ugyan-

15

H Í R A D Á S T E C H N I K A X X V I I . É V F . 1. SZ.

olyan módszerrel dolgozott, m i n t amilyent a hangos filmfelvételeknél akkor m á r általánosan alkalmaztak. S végül, ugyancsak a h á b o r ú a l a t t j u t o t t a R á d i ó b i r t o k á b a egy korai AEG-Telef 1/ nken stúdiómagnó. Ez azonban m é g egyenáramú el őmágncsezéssel dol­ gozott, így a hangminőség nem v o l t túlságosan j ó . A h á b o r ú p u s z t í t á s a ezeket az eszközöket sem kí­ m é l t e meg, s az újjáéledő R á d i ó számára csupán n é h á n y lemezvágó maradt meg. Ezekkel k e z d ő d ö t t meg ismét a hangrögzítés, majd ezeknek a régi Tele­ fonkén v á g ó k n a k a száma a k o r á b b a n m á r e m l í t e t t G a m m a - l e m e z v á g ó k k a l b ő v ü l t . A z általánosan hasz­ n á l t nyersanyag a Pyral lakklemez v o l t . Ezt a rög­ zítési eljárást később, a m a g n ó k teljes elterjedése után, a Rádióban megszüntettük. A mágneses hangrögzítők ipari fejlődése és stúdió­ technikai alkalmazása a h á b o r ú u t á n i években kez­ d ő d ö t t . Az első igazi stúdiómagnók 1948 késő őszén érkeztek be a s t ú d i ó b a . E l ő t t e is v o l t n é h á n y ameri­ k a i g y á r t m á n y ú drótos (Webster) és papírszalagos m a g n ó (Brush), ezek azonban i n k á b b csak r i p o r t k é ­ szítésre voltak jók. Az első k é t m a g n ó az angol E M I cég B T R — 1 B típusa volt, amelyet a z u t á n m é g to­ v á b b i 8 db k ö v e t e t t a következő években. A zöld színű, l e h a j t h a t ó fedelű gépek igen megbízhatóak, s t r a p a b í r ó a k voltak és egyik-másik m i n t központi rögzítő és műsorstúdió m a g n ó t ö b b m i n t másfél év­ tizedig szolgálta a R á d i ó t . Csöves erősítőik a gép alsó részébe előJről voltak bedugaszolhatok s érdekes­ ségük volt, hogy a motorok a szerkezet alj ában, a futó­ m ű t ő l távol voltak elhelyezve és hosszú tengelyekkel csatlakoztak a tekercseket t a r t ó t á n y é r o k h o z . A sza­ lagsebesség 76,2 és 38,1 cm/s v o l t . A gépek minőségi

3. ábra. A svéd A E G magnók a 2. magnólieKKóulii-ii

16

4. ábra. A volt Elnöki Palota egyik terméből kialakított stúdió technikai helyisége saját gyártmányú keverőasztallal és a Hang- és Kinotechnikai Gyár lemezjátszójával (1953)

paraméterei is igen jók voltak. Ugyancsak az E M I gyártól s z á r m a z t a k az első szalagok. 1949-ben beérkezett 2 db, az A E G gyár svéd leány­ vállalata által készített m a g n ó is. Ezek rövidebb éle­ t ű e k voltak, mint az E M I gépek és kezelésük, felépí­ tésük sem volt olyan kedvező. Ebben az évben volt a budapesti V I T . Ez igen nagy feladatot r ó t t a R á d i ó r a , s hogy ennek eleget tehessen, sürgősen nagyobb számú, viszonylag k ö n n y ű , szállítható m a g n ó t kellett besze­ reznie, í g y érkezett be 10 db francia g y á r t m á n y ú Oliphon m a g n ó . Ezek k é t bőröndből álltak, egyikben a f u ­ t ó m ű , másikban az erősítők voltak elhelyezve. Megle­ hetősen primitív készülékek voltak, a velük szállított szalag papír alapanyagú volt, de a feladatnak jól megfeleltek. Valószínűleg ebben az évben, de lehet, hogy m á r 1950 elején ú j a b b magnótipussal ismerked­ h e t t ü n k meg. Az ugyancsak francia eredetű Tolana E R M 800 típusú gép szintén k é t bőröndöt alkotott, de m á r sokkal stabilabb, m e g b í z h a t ó b b készülék volt, m i n t az Oliphon. Hasonló felépítésűek voltak, de még i n k á b b professzionális célra készültek az ugyanez évben beérkező Philips 10030 típusú gépek* A Tolana és Philips készülékek egy részét közvetítő­ kocsikba é p í t e t t ü k be. í g y p l . az 1951—53 k ö z ö t t épült h á r o m Csepel közvetítőkocsi a Philips gépekkel volt felszerelve. A Tolana m a g n ó k n a k volt egy na-

5. ábra. Tolana uiiigiiók .i N7'[>stacliou kü/M-l ílőlVilkéji'-bcti

H E C K E N A S T G.—UNGÁRTA.: A M A G Y A R R Á D I Ö MŰSZAKI F E J L Ő D É S T Ö R T É N E T E

gyobb v á l t o z a t a is. Ezek esetében a gyár a futómű­ veket és az erősítőket vázszerkezetbe építve szállí­ t o t t a , a k é t - k é t gépet m a g á b a foglaló asztalok i t t készültek. Ezek a m a g n ó k kerültek az új Szentki­ rályi utcai s t ú d i ó k b a . K a p t u n k egy szovjet g y á r t ­ m á n y ú RMSZ—16 típusjelű készüléket is. 1951-ben beérkezett még n é h á n y Loewe—Opta Ferrophon n e v ű kocsi m a g n ó (ezek később a vidéki stúdiókba kerültek), de ezzel az importnak lassan vége is lett. E l k e z d ő d ö t t viszont a hazai m a g n ó g y á r t á s . M á r 1951 elején készült n é h á n y , csudán lejátszásra alkal­ mas magnó, a külföldi, főleg a Tolana m a g n ó k feles­ leges tartalékalkatrészeinek, így a motoroknak és fe­ jeknek a felhasználásával. Az év közepén azonban neki kellett állni a teljes értékű, felvételre-lejátszásra e g y a r á n t használható stúdiómagnók tervezésének, s — bármilyen furcsán hangzik — egyidejűleg a g y á r ­ t á s u k n a k is. É s é v végén m á r 10 p á r m a g n ó sorako­ zott a Rádió műhelyeiben. A készülékek m ű k ö d t e k , de a k i t ű z ö t t p a r a m é t e r e k eléréséhez m é g n é h á n y h ó n a p i megfeszített m u n k á r a volt szükség. Ez volt az SM 2/52 típusú g é p . A z alumínium ö n t v é n y r e épí­ t e t t , kibillenthető futóműveket egy faasztalban he­ l y e z t ü k el, ahol — a k é t futómű k ö z ö t t — helyet ka­ pott egy közös kezelőlap, amelyen kiadókulcsok, egy felvételi szintszabályzó, a jelzésrendszer m ű k ö d t e t ő

6. ábra. Saját gyártmányú magnók és keverőasztalok (hátul, jobboldalt) a Rádió műhelyeiben átadás előtt (1954 vége)

szervei foglaltak helyet. A z erősítők külön keretbe k e r ü l t e k . A felvevő- és lejátszóerősítő, oszcillátor mellett vezérlésmérő és figyelőerősítő is tartozott a készülékpárhoz. 1952 végére t o v á b b i ilyen berende­ zések készültek. 1953-ban a gépeket j a v í t o t t , némileg m ó d o s í t o t t formában g y á r t o t t u k t o v á b b . Ezeknek a faasztalos gépeknek egy részét később montírozó­ m a g n ó v á a l a k í t o t t u k ék s az 1960-as évek végéig h a s z n á l a t b a n voltak. Szeretnénk m é g kihangsúlyozni, hogy mind ezeknek, mind a későbbi saját g y á r t á s ú gépeknek, de m é g az első M L sorozatoknak is, m i n ­ den főbb alkatrésze: motorok, fejek is saját, illetve hazai g y á r t á s ú a k voltak. Már 1953-ban elkezdtük a R á d i ó b a n egy ú j a b b , a f u t ó m ű v e t és az erősítőket most m á r egyetlen közös fémvázszerkezetben t a r t a l m a z ó m a g n ó tervezését. Ez jelentős előrelépés volt a faasztalos magnókhoz k é p e s t . Egyrészt kisebb helyet foglaltak, másrészt az oldalra k i h a j t h a t ó és kiemelhető erősítők jobban karb a n t a r t h a t ó v á v á l t a k , s végül sikerült a minőségi

7. ábra. A sa ját gyártmánvú SM 4/54 típusú magnó felbillentett futóművel (1954)

jellemzőket is t o v á b b j a v í t a n i . A z SM 4/54 típusú* gépekből 1954-ben készült az első sorozat, összesen 28 db készülék. Ezek g y á r t á s a f o l y t a t ó d o t t 1955-ben is. A Mechanikai L a b o r a t ó r i u m m a l 1956 elején kez­ dődtek t á r g y a l á s o k a s t ú d i ó m a g n ó g y á r t á s r ó l . A Ma­ gyar R á d i ó á t a d t a az SM 4/54 típusú gépek teljes t e r v d o k u m e n t á c i ó j á t , amit a g y á r a saját technoló­ giájának megfelelően csekély m é r t é k b e n m ó d o s í t o t t . Az 1956-os ellenforradalom természetesen ezt a m u n ­ k á t is megzavarta, de a g y á r t á s előkészítése 1957-ben rövidesen újból f o l y t a t ó d o t t , s 1958-ban SM 4/58 t í ­ pusjelzéssel megkapta a R á d i ó az első, hazai ipar g y á r t o t t a m a g n ó k a t . K ö z b e n 1957-ben — segítség­ k é n t — n é h á n y Sander-—Janzen g y á r t m á n y ú gépet, is kaptunk az N D K - b ó l . A Mechanikai L a b o r a t ó r i u m rövidesen hozzákez­ dett egy ú j a b b t í p u s ú gép konstrukciójához. I t t az akkor korszerűnek számító Telefunken M10 mag­ nók képezték az ú n . „ k ü s z ö b t í p u s t " , amelyekből a R á d i ó — háromsebességes, kisebb M5 t í p u s ú gépek­ kel" e g y ü t t — 1958-ban n é h á n y darabot beszerzett.. A külföldi m i n t a egyes megoldásainak á t v é t e l e nem bizonyult t ú l z o t t a n szerencsés lépésnek. A külföldi­ től nyilvánvalóan eltérő anyagok, alkatrészek, tech­ nológia mellett ez a konstrukció — b á r a p a r a m é t e ­ rek szempontjából j a v u l á s t hozott — nem v o l t olyan m e g b í z h a t ó , állékony g é p , m i n t elődje, az SM 4/58. A z első darabokat 1960-ban kapta meg a R á d i ó . Az STM—10 típus g y á r t á s a azonban nem sokáig folyt, a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m b a n . 1962-ben a K G M profilrendezést k í v á n t végrehajtani, s a stúdiómagnó­ t é m á t elvette a Mechanikai L a b o r t ó l . Először a Gamma, majd a M O M és végül a B R G kapta fel­ a d a t k é n t az STM 10-esek g y á r t á s á t . A t é m á n a k az ide-oda való tologatása sajnos azt e r e d m é n y e z t e , hogy a R á d i ó majdnem h á r o m évig nem j u t o t t hazai stúdiómagnóhoz és késedelmet szenvedett egy ú j a b b t í p u s kidolgozása is. E z é r t a R á d i ó k é n y t e l e n v o l t 1965-ben a svájci Studer cégtől beszerezni n é h á n y C 37, majd 1966—67-ben J 37 típusú m a g n ó k a t , fő­ leg a zenei stúdiók számára (az u t ó b b i t í p u s n é g y ­ csíkos felvételek készítésere alkalmas). Közben a B R G is h o n o s í t o t t a az M L d o k u m e n t á ­ ciót és 1964-től 66-ig először STM 10/a, majd STM 21 típusjelzéssel, némileg j a v í t o t t , k o r s z e r ű s í t e t t f o r m á ­ ban szállította a gépeket. 1965 ben azonban a K G M m e g v á l t o z t a t t a k o r á b b i álláspontját és ú g y d ö n t ö t t , hogy az új stúdiómagnói

17

H Í R A D Á S T E C H N I K A X X V I I . É V F . 1: SZ.

t í p u s kifejlesztése az ML-ben, kezdődjék meg, s majd a g y á r t á s a is o t t folyjék. Ezzel a profil visszakerült az ML-hez. A z új típus kidolgozása szoros e g y ü t t ­ működésben folyt az M R T szakembereivel. A z ered­ m é n y egy teljesen önálló, világviszonylatban is ú j , fcözös szabadalmakkal is v é d e t t konstrukció, az S T M 200 t í p u s lett, amely mind gyártástechnológiai, m i n d üzemeltetési, k a r b a n t a r t á s i szempontból számos igen előnyös tulajdonsággal rendelkezik elődeihez k é p e s t . T ö b b e k k ö z ö t t ennek a t í p u s n a k is köszönhető, "hogy az M L termelése napjainkig a k o r á b b i n a k 6—8szorosára n ö v e k e d e t t és a termelt mennyiség legna­ gyobb része külföldön értékesíthető. Az új típus kifej­ lesztése igen gyorsan t ö r t é n t , s így az M L m á r 1966ban szállítóképes volt. M i sem jellemzőbb a R á d i ó „ m a g n ó - é h s é g é r e " , m i n t hogy az első 35 db-os szál­ l í t á s kedvező tapasztalatai alapján, s kisebb konst­ rukciós v á l t o z t a t á s o k végrehajtása u t á n a R á d i ó "90 db gép szállítását k é r t e 1967-re. Jelenleg majd­ nem 400 db, az STM 200 családba t a r t o z ó m a g n ó •dolgozik a Magyar R á d i ó n á l . ' R é g e b b i m a g n ó t í p u s o k n á l csak az elektromos egy­ s é g e k épültek fel modul-rendszerben. E n n é l a g y á r t ­ m á n y c s a l á d n á l ezt a jól b e v á l t építőkocka elvet m á r M t e r j e s z t e t t ü k a m e c h a n i k á r a is. A futóművet képező mechanikus egységek ö n m a g u k b a n önállóan g y á r t ­ h a t ó k és csatlakozóval dugaszolhatok a f u t ó m ű b e , í g y egyszerűbbé v á l t a g y á r t á s és a k a r b a n t a r t á s is. A berendezés kiváló műszaki jellemzőkkel rendelke­ zik, ezeket rendkívül stabilan tartja, és igen üzem­ b i z t o s . ' E g y sor, jórészt szabadalommal v é d e t t új mechanikai és elektromos megoldással rendelkezik a m á r e m l í t e t t mechanikai modulrendszeren k í v ü l . Ilyenek például az elektronikus szalagfeszítés sza­ b á l y z á s , a folyamatős gyorstekercselés szabályzás, a kizárólag m u n k a é r i n t k e z ő s jelfogók alkalmazása az á r a m k ö r ö k b e n , az ö n m ű k ö d ő szalagvég kapcsoló stb. V a n sztereo v á l t o z a t a is (STM 210), és kiegészítő •egységekkel montírozó géppé is (STM 231) a l a k í t h a t ó . E z a stúdiómagnetofon t í p u s folyamatos korszerűsí­ t é s e esetén m é g hosszú évekig a Magyar R á d i ó leg, á l t a l á n o s a b b a n és szívesen h a s z n á l t berendezése ma­ radhat. Az e l m ú l t években fejlesztették k i és a Magyar R á d i ó b a n 1974-ben k e z d t é k alkalmazni az S T M 300-as új s t ú d i ó m a g n ó családot. Ezek a berendezé­ sek, az elsősorban helyhez k ö t ö t t h a s z n á l a t r a készült •STM 200-hoz képest, igen sok új fejlesztési e r e d m é n y ­ ről t a n ú s k o d n a k . A készülék kisebb súlyú, k ö n n y e n s z á l l í t h a t ó , gyorsan üzembe állítható, álló és fekvő helyzetben e g y a r á n t a l k a l m a z h a t ó . F u t ó m ű v e telje­ sen elektronikusan vezérelt, és h a g y o m á n y o s jelfogó nem szerepel benne. A gyorstekercselés szabályzó •eleme teljesen új rendszerű, súrlódó á l k a t r é s z t nem tartalmaz. A z erősítők i n t e g r á l t á r a m k ö r ö k b ő l és szi­ líciumtranzisztoros áramkörökből épülnek fel. A le­ játszásból felvételbe t ö r t é n ő átkapcsolás k o p p a n á s mentes. A n y á v o g á s értéke a m i n d k é t oldali elektro­ nikus szalagfeszítés szabályzás e r e d m é n y e k é n t igen alacsony. A z STM 300 típusú berendezés kiválóan alkalmas stúdióminőségű külső felvételek készítésére, közvetítőkocsikban való alkalmazásra. Ez is készül sztereo v á l t o z a t b a n is STM 310 típusjelzéssel. -Már kipróbálás alatt áll a Magyar R á d i ó n á l az első

18

STM 500 típusú stúdiómagnetofon, amely a k i p r ó b á l t és b e v á l t előnyös tulajdonságok m e g t a r t á s a mellett, m á r alkalmazza a digitális technika, a vezérléstech­ nika és a mikroelektronika új eredményeit is. A Ma­ gyar R á d i ó számára most az lenne nagyon fontos, hogy mielőbb hazai gyártásból kaphasson 4, 8 eset­ leg } 6 csíkos stúdiómagnókat, egyrészt a lassan k i ­ öregedő Studer J37 gépek pótlására, másrészt a kor­ szerű felvételi technika lehetőségeinek bővítése é r d e ­ k é b e n . A z STM 500 konstrukciója olyan, hogy a csíkok bővítésére a tehetőség megvan, i t t p r o b l é m á t elsősorban a fejek jelentenek. Addig is, amíg az ilyen gépek belföldről nem biztosíthatók, a m á r meglevő 8 és 16 csíkos Studer A80 típusú m a g n ó k k a l a leg­ fontosabb igények kielégíthetők. K ü l ö n kell szólnunk a riportermagnók fejlődéséről is. A m á r e m l í t e t t kezdetleges drótos és szalagos gé­ pek a 40-es évek végén m é g nem t e k i n t h e t ő k igazi r i p o r t e r m a g n ó k n a k , m á r csak a z é r i sem, mert háló­ zati t á p l á l á s ú a k voltak s így a riporter szabad moz­ g á s á t nem engedték meg. Már i n k á b b megfelelt a r i ­ p o r t e r m a g n ó fogalomnak — súlyától eltekintve — a Maihak Reportoion, amelynél a szalag m o z g a t á s á t rugós, óraműves mechanizmus végezte. í g y a tele­ peknek csak az elektronikus egységeket kellett t á p lálniok. E b b ő l a típusból n é h á n y darab volt haszná­ latban a 60-as évek első felében. Lényeges előrelépést a „ C é z á r " nevű, N D K - b a n k o n s t r u á l t és g y á r t o t t gépek bevezetése jelentett. Ezeknél m á r a szalagot m o z g a t ó motort is telep t á p l á l t a , de az erősítő része m é g csöves v o l t . É r d e k e s mechanikai megoldása v o l t ennek a m a g n ó n a k , amely megoldás m i a t t a ka­ z e t t á s készülékek előfutárának t e k i n t h e t ő . A szalag egy a készülékbe b e t o l h a t ó k a z e t t á b a n volt és a fő^ tengely a rugós karon elhelyezett felcsévélődő tekercs pereméhez n y o m ó d v a és azt állandó kerületi sebes­ séggel forgatva egyidejűleg gondoskodott a szalag egyenletes sebességű továbbításáról és felcsévéléséről. A r i p o r t e r m a g n ó k igazi korszaka azonban a tranzisz­ torok megjelenésekor k e z d ő d ö t t . A z első tranzisztoros r i p o r t e r m a g n ó t í p u s a svájci Perfectone volt, amely­ ből az'1950-es évek végén vásárolt j ó n é h á n y dara­ bot a R á d i ó , s ezek egy része m é g ma is üzemben Van. R e n d k í v ü l megbízható, jó gépeknek bizonyul­ t a k . 1959-ben a R á d i ó fejlesztési laboratóriuma is megkezdte egy tranzisztoros készülék kifejlesztését (TRM—1), amelyből először saját g y á r t á s á b a n , majd a következő években a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m közreműködésével készült j ó ' n é h á n y darab. I t t sok ú j , a stúdiómagnóknál nem jelentkező, főleg mecha­ nikus problémával kellett megküzdeni, de sokáig gon­ dot jelentett a centrifugálregulátoros egyenáramú motorok megfelelő zavarszűrésé is. 1963 és 1965 k ö ­ z ö t t ismét svájci gépeket vásárolt a Rádió, az addigi r i p o r t e r m a g n ó k n á l lényegesen kisebb, kőnyebb Stellavox készülékeket. A t ö b b m i n t félszáz magnó j ó n é h á n y évre a riporterek kedvence lett. Közben a M L — felhasználva az előző hazai konstrukció, tapaszta­ latait — szintén kidolgozott egy riportermagnót, az R 5 - ö t . Ez a t í p u s 1966-tól nagy sorozatokban k é ­ szült főleg exportra —, de a R á d i ó is k b . 100 db-ot v á s á r o l t belőlük. A z R 5 - ö t 1972-ben a korszerűbb R6 v á l t o t t a fel, ebből ugyancsak t ö b b mint száz darab van a R á d i ó b i r t o k á b a n . 1968-ban kerültek üzembe

H E C K E N A S T G . — U N G A R A . : A M A G Y A R R Á D I Ő MŰSZAKI F E J L Ő D É S T Ö R T É N E T E

az első U H E R 1000 t í p u s ú gépek, amelyekből a k ö ­ vetkező években is hozatott be a R á d i ó n é h á n y t í z darabot. T u l a j d o n k é p p e n nem a r i p o r t e r m a g n ó kate­ góriába tartoznak, mégis i t t említjük meg a riporter­ m a g n ó k n á l alig nagyobb, de m i n d monoban, mind sztereóban s t ú d i ó - k v a l i t á s t n y ú j t ó Nagra készüléke­ ket. A Nagra I I I és Nagra I V t í p u s o k b ó l 1967 ó t a többször y á s á r o l t a R á d i ó az igényes, főleg zenei hely­ színi felvételek céljára. A Magyar R á d i ó b a n 1970 ó t a h a s z n á l u n k riport­ készítésre k a z e t t á s m a g n ó k a t is. Ezek nem kifejezet­ ten riport célra készült gépek, hanem a n o r m á l ke­ reskedelmi forgalomban is k a p h a t ó , részben Philips, részben Sony készülékek. Ma m á r az ilyen gépek m i ­ nőségi paraméterei alig maradnak el a professzionális Igényektől, a- különbség ezek és a profi gépek k ö z ö t t i n k á b b a szolgáltatásokban és főleg az állékonyság­ ban, a megbízhatóságban mutatkozik. Igaz, ez a k ü ­ lönbség az á r b a n is erősen megmutatkozik. A z első i d ő b e n rádiós célra kifejlesztett g é p nem is igen v o l t k a p h a t ó , s í g y először 1975-ben érkeztek be sztereo felvételekre is alkalmas U H E R CR 210 t í p u s ú k é ­ szülékek. Az a meggyőződésünk, hogy a jövőben r i p o r t k é ­ szítésre egyre i n k á b b k a z e t t á s gépeket kell h a s z n á l n i . É p p e n ezért m á r k o r á b b a n felkértük a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m o t , hogy fejlesszen k i egy jóminőségű k a z e t t á s r i p o r t e r m a g n ó t . A k ö v e t e l m é n y e k e t közös megbeszéléseken r ö g z í t e t t ü k és reméljük, hogy r ö v i ­ desen az első mintadarab is elkészül. A k a z e t t á s t e c h n i k á v a l a t á v o l a b b i j ö v ő b e n a műsorlebonyolítás a u t o m a t i z á l á s á n á l is számolunk, ezért a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m a R á d i ó v a l e g y ü t t m ű k ö d v e ilyen irá­ n y ú fejlesztési m u n k á t is folytat. K ü l s ő közvetítések berendezései A külső, helyszíni közvetítések mindig igen fontos szerepet j á t s z o t t a k a rádiók m ű s o r á b a n . Ez adta és adja meg a jelenlét illúzióját a h a l l g a t ó k milliós t á ­ b o r á n a k egy-egy jelentős vagy érdekes esemény al­ k a l m á v a l . De különösen m e g n ő t t a közvetítések fon­ tossága a mai, korszerű rádiózásban, egy olyan kor­ szakban, amikor a televízió teljesebb információ á t ­ vitelével a R á d i ó m á r csak frissességével versenyez­ het, amikor a felgyorsult é l e t r i t m u s ezt a" frissességet meg is követeli, és amikor a mobil rádiózás technikai feltételei stúdió és vevő oldalon e g y a r á n t adva van­ nak.

A Magyar R á d i ó maga kezdte el a külső felvéte­ leknél h a s z n á l h a t ó berendezések fejlesztését és a leg­ szükségesebb mennyiségben l e g y á r t á s á t is. 1945. m á ­ jus 1-én kézikocsin h ú z o t t , á t m e n t e t t és k i j a v í t o t t erősítőkkel t ö r t é n t az első k ö z v e t í t é s . 1949-ben m á r s a j á t g y á r t á s ú új csöves erősítőink voltak. 1951—52ben összesen 3 db Csepel közvetítőkocsit é p í t e t t ü n k . 1952-ben 20 db h o r d o z h a t ó 6 csatornás erősítőt g y á r ­ t o t t u n k külsős felhasználásra. 1953-ban h o r d o z h a t ó magnetofonokat is k é s z í t e t t ü n k . 1957-ben Ikarus buszba é p í t e t t ü n k közvetítő berendezést. A z évek m ú l á s á v a l a m ű s o r o k s z á m á n a k növekedése lehetet­ lenné tette a fejlődés belső erőből t ö r t é n ő k ö v e t é s é t . Külső felvételek készítésére alkalmas berendezések t e r ü l e t é n a Mechanikai L a b o r a t ó r i u m segített először az MRT-nek. 1960-ban készített s z á m u n k r a , á l t a l u n k á t a d o t t elektromos d o k u m e n t á c i ó k , tervek és speci­ fikációk alapján, 6 csatornás, elektroncsöves szállít­ h a t ó keverőerősítő berendezést. Ü j a b b fejlődési lépcsőt ismét csak belső fejlesztés­ sel k é s z í t e t t ü n k e l ő : a 3 csatornás tranzisztoros ke­ verőerősítőt 1960 végén fejlesztettük k i . Ebből a be­ rendezésből jó n é h á n y a t külső szervekkel kooperálva k é s z í t e t t ü n k a k ö v e t k e z ő é v e k b e n . 1966-ban elvál­ lalta g y á r t á s u k a t az E A G . A m i b e r e n d e z é s ü n k e t jócskán m ó d o s í t v a , formatervezett külsővel g y á r ­ t a n i kezdte az SRT 030 keverőerősítőt. Ezekkel egyidőben dolgozta k i az E A G a 6 csatornás k e v e r ő e r ő ­ sítőt, amely m á r kisebb színházi közvetítések, össze­ tettebb r i p o r t m ű s o r o k készítésére is alkalmas volt. Kiterjedten h a s z n á l t u k és használjuk beszédfelvé­ telhez. . 1963-ban m e g é p í t e t t ü n k egy 6 c s a t o r n á s , hordoz­ h a t ó színházi keverőerősítőt. Ez v o l t az első olyan hazai g y á r t á s ú tranzisztoros keverőpult, mely s t ú d i ó ­ minőségű á t v i t e l t b i z t o s í t o t t . A hazai ipar ebben az időben nem vállalkozott ilyen kategóriájú tranzisz­ toros berendezés g y á r t á s á r a . í g y ilyen berendezése­ ket, mivel a külső felvételek készítésénél nélkülözhe­ tetlenek h o l t a k , különféle nyugati cégektől kellett importálnunk. • 1965-ben belső fejlesztéssel k é s z í t e t t ü n k 1 db 6 csa t o r n á s tranzisztoros szállítható, ú g y n e v e z e t t quizerősítőt, a t ö b b helyszínes, kapcsolásos m ű s o r o k r é - , szére. 1967-ben és 1971-ben elkészültek a berendezés' továbbfejlesztett v á l t o z a t a i is. A z u t ó b b i m á r telje­ sen i n t e g r á l t á r a m k ö r ö k k e l é p ü l t meg. Polgárjogot nyert a vezeték nélküli berendezések­ kel t ö r t é n ő műsorkészítés és t o v á b b í t á s is. 1959. m á 3

A közvetítőberendezések t e r é n m e g k ü l ö n b ö z t e t h e ­ tünk: . — szállítható berendezéseket, amelyeket a közve­ t í t e n i k í v á n t esemény idejére t e l e p í t ü n k a hely­ színre a k á r helyszíni hangfelvétel, a k á r élő köz­ vetítés lebonyolítása céljából; — különböző kategóriájú közvetítőkocsikat, ame­ lyekbe f i x berendezés van telepítve (ezek egy része saját áramforrással is el van l á t v a ) ; — h o r d o z h a t ó berendezéseket (ide elsősorban a r i p o r t e r m a g n ó k tartoznak, de ezekről az előző fejezetben m á r s z ó l t u n k ) ; — U R H k ö z v e t í t ő rendszereket, amelyek lehetnek f i x telepítésűek és mobilok.

v

illllii 8. ábra. B E A G S R T 030-háromcsatornás hordozható ; keverőerősítő (1967)

19

H Í R A D Á S T E C H N I K A X X V I I . É V F . %. SZ.

9. ábra. B E A G F I T keverőasztal részlete (1969)

jus 1-én k é s z í t e t t ü n k először élő közvetítést elektron­ csöves i m p o r t U R H rádiótelefon segítségével. 1964 t a v a s z á n k e z d t ü k meg egy tranzisztoros U R H rádió­ telefon-rendszer tervszerű kiépítését, i m p o r t á l t , jól b e v á l t angol P Y E berendezésekkel. Budapesten ma k é t fix telepítésű és egy mikrobuszba é p í t e t t U R H köz­ pont segítségével, U R H rádiótelefonnal felszerelt 10 gépkocsiból álló rendszer áll a gyors műsorkészítés rendelkezésére. A z u t ó b b i években vidéki s t ú d i ó i n k a t is felszerelttik U R H rádiótelefon-rendszerrel. A közvetítőkocsikról kicsit részletesebben kell szólni. A h á b o r ú u t á n i első közvetítőkocsi a „Szöcske" v o l t , egy R á b a - b u s z , ellátva keverőasztallal és k é t lemezvágóval. 1950 t a v a s z á r a készült el az első mag­ nóskocsi (a budapesti V I T idején h a s z n á l t postai csomagszállító kocsikat az ideiglenesen besierelt Oliphon m a g n ó k k a l nem számítjuk a közvetítőkocsik közé). Ez egy csehszlovák g y á r t m á n y ú Aero gépkocsi v o l t , s a j á t motorgenerátoros áramforrással. Egy é v m ú l v a k ö v e t k e z e t t a hasonló felépítésű International .típusú kocsi. M i n d k é t kocsi belső berendezése, sze­ relése a R á d i ó b a n készült. A z ezekkel szerzett sok tapasztalatot h a s z n o s í t o t t u k a Csepel alvázra épülő nagy közvetítőkocsik tervezésénél. A speciális ka­ rosszériát a T ű z o l t ó utcai A u t ó j a v í t ó Vállalat épí­ tette. 1951—52-ben h á r o m darab ilyen kocsi készült. Ezek m á r igazi mozgó stúdiók voltak, komoly ke­ verőasztallal, k é t m a g n ó v a l , hangosítási lehetőséggel, saját áramforrással. Nemzetközileg is elismerést arat­ t a k a berlini, bukaresti V I T - e n . 1957-ben készült ú j a b b nagy közvetítőkocsi egy kisebb m é r e t ű Ikarusz busz felhasználásával. A 60-as évek elején m á r l á t ­ szott, hogy a nagy kocsik mellett egyre nagyobb szükség lesz a kisméretű, mozgékony kocsikra is. E z é r t a R á d i ó Fejlesztési Osztálya kidolgozta egy Perfecton m a g n ó k k a l és tranzisztoros keverőerősítő­ vel felszerelt, kizárólag a k k u m u l á t o r o s táplálással m ű k ö d ő kocsitípus terveit, amelyből 2 db meg is é p ü l t lengyel Nysa k i s t e h e r a u t ó k felhasználásával. A kocsik azonban nem lettek népszerűek, t a l á n k i ­ csit túlságosan is előreszaladtunk a fejlesztéssel.

20

1966-ban Robur gépkocsikba épültek új k ö z v e t í t ő ­ kocsik. Ezek m é g csak m o n o ü z e m r e voltak alkalma­ sak. E k k o r azonban m á r e l ő t t ü n k állt a sztereotechnika bevezetése. Hogy a fontosabb hangversenyek sztereo közvetítése megoldható legyen, a Rádió 1967ben a bécsi Siemens (akkor WSW) cégtől rendelt egy Mercedes-buszba é p í t e t t nagy közvetítőkocsit, szte­ reo keverőasztallal, sztereo magnókkal, sztereo U R H közvetítő adóval és egyéb segédberendezésekkel fel­ szerelve. Ezt követően 1969-ben és 1973-ban körül­ belül hasonló szolgáltatású k é t kocsi épült itthon, a R á d i ó műhelyében, az esztergomi Labor Műszeripari Művek által Csepel alvázra k é s z í t e t t speciális karoszszériába. Ezek a nagy kocsik gyakorlatilag minden feladatot meg tudnak oldani, de méreteik m i a t t az egyre zsúfoltabb utakon nehezen mozognak, s főleg parkolásuk okoz egyes helyeken igen nagy gondot. É p p e n ezért ugyanezen idő alatt F I A T mikrobuszokból is k i a l a k í t o t t u n k közvetítőkocsikat, amik alap­ j á b a véve jól beváltak, de sajnos maguk a gépkocsik nem sokáig b í r t á k a nagy igénybevételt. Tekintve, hogy a legtöbb gépkocsitípusnál ugyanez v o l t a ta­ pasztalat, vagyis, hogy a gépkocsi sokkal hamarabb t ö n k r e m e n t , m i n t a beleszerelt, a gépkocsi é r t é k é t többszörösen meghaladó berendezés, úgy h a t á r o z ­ tunk, hogy a Roburok és Fiatok pótlását igen meg­ bízható, s t r a p a b í r ó kocsikkal oldjuk meg. Választá­ sunk a Mercedes-gyár kis autóbuszaira esett. A R á d i ó jubileumára el is készült a sztereo közvetítésekre használható k é t közvetítőkocsi. Olyan helyeken, ahonnan gyakran kell közvetíteni, a R á d i ó közvetítőfülkéket alakít k i , amelyeket vagy állandó berendezésekkel szerel fel, vagy egy-egy adott esemény alkalmából telepíti oda őket, Állandó be­ rendezésünk van a Zeneakadémián, a Parlamentben és a N é p s t a d i o n b a n . Központi kapcsolóterem A Magyar R á d i ó központi kapcsolóberendezése 1964ig egy 3 keretből álló jack-hüvely t á b l a volt, n é h á n y szétosztó erősítővel kiegészítve. A kapcsolás zsinóros jack-dugókkal t ö r t é n t . A kapcsolómező egyes elemei a l k a l m a n k é n t ma is h a s z n á l a t b a n vannak: a N é p ­ stadion közvetítő rendszerében. 1962—63-ban t e r v e z t ü n k egy akkor igen korszerű­ nek m o n d h a t ó központi kapcsolóberendezést, amely­ nek legyártására a hazai ipar Sajnos nem vállalko­ zott. Terveink alapján importból, a bécsi Siemens (akkor WSW) cégtől rendeltük meg. 27 keret foglalja m a g á b a a keresztsínes kapcsolómezőket, a tran­ zisztoros erősítőket, a korrektorokat, a dinarnikahat á r o l ó k a t , a szünetjel-gépeket, a jelfogókat, a m é r ő ­ műszereket. Saját erőből é p í t e t t ü k k i a kapcsolóbe­ rendezés keresztsínes kereteit összefogó k á b e l r e n d ­ szert, a szükséges összeköttetéseket a vezérlőasztallal és a kábelrendező keretekkel, minden forrással és fo­ gyasztóval. A vezérlőasztal félautomata m ű k ö d é s ű . Az új központi kapcsolóterem, minden berendezésé­ vel, 1964. novemberében állt üzembe. Azóta is ezen a berendezésen hozunk létre a műsorkészítéshez szük­ séges minden házon belüli és kifelé történő kapcso­ lást. É p p e n most van folyamatban egy kisebb, az elveket nem érintő bővítés, mivel az évek folyamán, a k a p c s o l h a t ó pontok száma, (4500!) m á r nem bizov

H E C K E N A S T G.—UNGÁR A.: A M A G Y A R RÁDIÓ MŰSZAKI F E J L Ő D É S T Ö R T É N E T E

n y ú l t elegendőnek. Hamarosan el kell k e z d e n ü n k egy új központi kapcsolóberendezés tervezését, ameiy a legújabb technikai e r e d m é n y e k r e és rendszertechni­ kai elvekre épülve ismét alkalmas lesz arra, hogy mintegy 15 évig a R á d i ó egyik legfontosabb és leg­ megbízhatóbb m ű s z a k i berendezése legyen. Méréstechnika, k a r b a n t a r t á s A stúdiótechnikai berendezések mérési technikájában is sok változás t ö r t é n t az e l m ú l t évtizedekben. Egy­ részt új p a r a m é t e r e k mérése v á l t szükségessé ( p l . intermodulációs torzítás, nyávogás stb.), másrészt m á r k o r á b b a n is h a s z n á l t mérési eljárások általánossá v á l t a k és t o v á b b finomodtak ( p l . torzításmérés, oszcilloszkópos mérések), h a r m a d r é s z t a tranzisztortech­ nika miatt az á r a m k ö r i mérések is jelentősen m ó d o ­ sultak. A szükséges mérőeszközök egy részét a Rádió mindig csak importból tudta beszerezni ( p l . az akusz­ t i k a i műszerek legnagyobb része a jól ismert Brüll— Kjaer cégtől származik), de egy időben az általános rendeltetésű műszereket a magyar ipar szállította. Sajnos ezeknek a műszereknek a fejlődése nem tar­ t o t t lépést a növekvő követelményekkel és ma m ű ­ szereink legnagyobb h á n y a d á t kénytelenek vagyunk behozatni. Emellett mindig voltak és lesznek is olyan speciális feladatok, amelyekhez a szükséges műsze­ reket senki sem g y á r t j a , s így ezek megtervezése és elkészítése a R á d i ó feladata marad. K a r b a n t a r t á s i módszereink alapvetően megváltoz­ t a k a vizsgált időszakban. Az a t é n y , hogy gyakor­ latilag minden berendezésünk cserélhető modulokból é p ü l fel, lehetővé teszi a helyszíni k a r b a n t a r t á s n a k a hiba behatárolására és a h i b á s modul cseréjére való korlátozását. A tényleges hibaelhárítás a z u t á n az üzem megzavarása nélkül, a kiemelt modulon később ís m e g t ö r t é n h e t . Természetesen elegendő számú tar­ t a l é k egységet kell biztosítani a cseréhez. Változat­

lanul feladat viszont a p r e v e n t í v k a r b a n t a r t á s és a berendezések p a r a m é t e r e i n e k , beállításának ellen­ őrzése, amely a berendezésektől függően napi, heti vagy havi, esetleg féléves ciklusokban t ö r t é n i k . Erre a célra egyre t ö b b k ö n n y ű , h o r d o z h a t ó és lehetőleg többféle feladatot ellátó műszerrel rendelkezünk. Megjegyzések Dióhéjban ez harminc év rádiós t ö r t é n e t e . A t ö r t é n e t nem teljes. Sok olyan berendezésről nem beszéltünk, amelynek fejlődéstörténete pedig ö n m a g á b a n is meg­ érdemelne egy t a n u l m á n y t . í g y nem esett szó a m i k ­ rofonok, hangszórók, lehallgatóberendezések fejlődé­ séről, a lemezjátszókról, a különböző segédberende­ zésekről: zengetőlemezek, késleltetők, szűrők, komp­ resszorok, pontosidőjelző készülékek, szünetjelgépek, jelző és utasító rendszerek stb. stb., mind kimarad­ tak a krónikából. Szeretnénk kihangsúlyozni: egyál­ t a l á n nem azért, mert ezeket nem t a r t j u k fontosnak. Hanem azért, inert egyrészt a cikk terjedelme m á r így is t ú l nagy, másrészt ezekre vonatkozólag m é g kevesebb pontos, m e g b í z h a t ó adat állt rendelkezé­ sünkre. A t ö r t é n e t a z é r t sem teljes, mert nem minden ese­ m é n y t említ meg, csak olyanokat, amelyeket a szer­ zők fontosnak ítéltek meg, s — t e g y ü k hozzá őszin­ tén — amelyek eszükbe j u t o t t a k . Mert a t ö r t é n e t százszázalékos hitelességét sem merjük g a r a n t á l n i . M i n t e m l í t e t t ü k , kevés az írásos emlék, így sok eset­ ben kellett az emlékezetre t á m a s z k o d n i . Előfordulhat, hogy egyes esetekben, p l . d á t u m o k , d a r a b s z á m o k te­ k i n t e t é b e n emlékezetünk nem v o l t elég m e g b í z h a t ó forrás. A t ö r t é n e t legnagyobb része azonban h ű e n k ö ­ veti az eseményeket. í g y reméljük, hogy majd 2000-ben, a Rádió 75 éves j u b i l e u m á r a megjelenő visszapillantó cikk szer­ zői s z á m á r a ez az írásmű is egy kis segítséget fog jelenteni.

21