A MAGYAR ORVOSTÁRSASÁGOK ÉS EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA

Elnökségi beszámoló 2009.

A MAGYAR MAGYAR ORVOSTÁRSASÁGOK RVOSTÁRSASÁGOK ÉS ÉS EGYESÜLETEK GYESÜLETEK SZÖVETSÉGE ZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK LNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA BESZÁMOLÓJA

A A

2009-BEN BEN VÉGZETT VÉGZETT MUNKÁRÓL MUNKÁRÓL

D DRR.. K KISS ISS IISTVÁN STVÁN 2009. 2009. DECEMBER DECEMBER 15. 15.


Tartalomjegyzék

Dr. Kiss István elnök bevezetõje ......................................................................3. oldal Szakmai feladatok ..............................................................................................4. oldal Szakmai kollégiumi választások ........................................................................9. oldal Testületi ülések ................................................................................................10. oldal Nemzetközi munka ..........................................................................................12. oldal REHA Hungary 2009.........................................................................................18. oldal Interdiszciplináris program ............................................................................19. oldal Kongresszusszervezés ......................................................................................22. oldal Kommunikáció ................................................................................................22. oldal Gazdálkodás ......................................................................................................23. oldal Zárszó ................................................................................................................24. oldal


„Non multa sed multum” Plinius

Tisztelt Szövetségi Tanács!

B

evezetõben összefoglalni az elmúlt egy év történéseit nehéz feladatnak tûnik, szükségesnek látszik egyes dolgokat kiemelni, másokra csak utalni. Ezért is jutott eszembe Plinius gondolata: „Nem sokfélét, hanem néhány valóban fontosat”, mely mindjárt felmentésül is szolgál számomra, hogy teljes legyen a leltár. 2009. év számos szempontból kiemelkedõen fontos volt az orvos-szakma és az egészség-politika szempontjából. Ez évben történt a szakmai kollégiumok újraválasztása a MOTESZ elõkészítésében és szervezésében. A sok tárgyalást igénylõ és számos dolgon változtató elõkészítés után a zökkenõmentesen lezajlott választássorozat visszhangja is elismerõ volt a MOTESZ irányában. Hasonlóképpen a szakmai minimumfeltételek újraszabályozásához közel egy évig tartó szervezõ, értékelõ és összefoglaló munka történt a MOTESZ részérõl. A nemzetközi kapcsolatok a hagyományos kínai orvoslás és a Kínai Orvosszövetség delegációjával történt megbeszélésekben csúcsosodtak ki. E mellett minden képviselõnk jelen volt az európai szövetségek ülésén is. A legfrissebb eredmény, hogy az UEMO MOTESZ által szervezett budapesti konferenciáján elnökké választották Prof. Dr. Hajnal Ferencet. Az Interdiszciplináris Fórumok sorozatának sikeres megrendezése tartozott még az ez évi elvégzett feladatok közé, melynek záró rendezvénye a Magyar Tudományos Akadémián zajlott, a MOTESZ által koordinált és mûködtetett Szív és Érrendszeri Programról szóló beszámolóval. Támogatóinknak is megköszönve, újraalkottuk a MOTESZ Magazin folyóiratot azzal a nem titkolt céllal, hogy mind a tudományos, mind a szakmapolitikai részével az amerikai Orvosszövetség lapjához hasonlóvá lesz képes válni. Nem könnyû idõket élünk az országban és az egészségügyben sem. Csak a hûségesen õrzött szakmai és emberi hitvallás és cselekedet lehet iránymutató a nehéz idõkben. Úgy éreztem ebben az évben a tagtársaságok érdeklõdése és aktivitása is nõtt a Szövetség ügyei és tevékenysége iránt. Ez is lehetõséget ad az erõsebb összefogásra és a szakmai érdekek további hathatós képviseletére. Budapest, 2009. december 15.

/Dr. habil. Kiss István/ a MOTESZ elnöke

3


Szakmai feladatok Az Egészségügyi Minisztérium és a MOTESZ közötti együttmûködés keretében – szakértõk bevonásával – két tanulmány született az elsõ negyedévben. Elõször az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben támasztható minimumkövetelményekre vonatkozó jogszabály-tervezet áttekintését, véleményezését tettük meg. A munka elemezte a minimumfeltételek helyét az egészségpolitikai rendszerben, valamint a minimumfeltételek szabályozásának helyét az egészségügyi rendszerben, részletesen foglalkozott a szükségletek, kapacitások, igénybevétel és finanszírozás közötti diszkrepancia megnyilvánulásaival. A minimumfeltételek jogi szabályozásának bemutatásán keresztül összehasonlította a minimumfeltételeket meghatározó jogszabályokat. Az elmúlt év végén megjelent szabályozás-tervezet általános értékelésére vonatkozó fejezet számos kritikai észrevételt tartalmaz úgy tartalmi, szakmai vonatkozásban, mint formai, szerkesztési kérdésekben. A részletezõ javaslatok és felvetések szakmai szervezeti egységenként kerültek megfogalmazásra. A munka összefoglalásából idézünk néhány megjegyzést: „Sajnálatos, hogy a rendelet módosítása és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási díjparamétereinek felülvizsgálatához szükséges ráfordítási felmérés rendezõ elveinek alkalmazásai idõben elcsúsznak és a ráfordítási felmérés az érvényes rendelet alapján történik, ugyanis vélelmezhetõ, hogy a módosított rendelet végrehajtásához nem fog megfelelõ feltételeket biztosítani. Sajnálatos továbbá, hogy a rendeletben szereplõ szakmák, szakterületek felsorolása és a nemrég megjelent jogszabályokban felsorolt szakmák/szakmacsoportok köre között az összhang nehezen biztosítható és alkalmazásuk a gyakorlatban problémát jelenthet. Feltételezzük, hogy a szakmai minimumfeltételeknek a magas színvonalú, biztonságos betegellátást, és nem az „intézmények megmentését” kell garantálnia. Tudatosan fel kell vállalni tehát a rendelet végrehajtásának a következményeit, akár egy-egy osztály bezárását is. A szabályozás teljessé tételét követõen meg kell szüntetni az „átmeneti mûködési engedély” fogalmát (13. §), mert nem ad jogbiztonságot, ha az alapjogszabályban „hivatalos” joghézag van, viszont a felkészülési idõt biztosítani kell, kivéve a személyi feltételek hiányát, amennyiben az kapacitásszûkítéssel nem hozható a rendelettel összhangba. Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történõ finanszírozásának részletes szabályozásáról szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosítása, a „szakmai minimum-feltételek”- kel összefüggõ ellátási jogosultságoknak a finanszírozási jogosultságokkal való összekapcsolhatóságának szabályozási garanciáit folyamatosan érvényesíteni kell.”

4


Az anyag átadásakor hangsúlyoztuk, hogy véleményünk szerint a rendelettervezetet az akkori formájában és benne foglalt adatokkal rendeletként kiadni nem javasolt, mert hiányosan tartalmazza a szakmák, szakmai kollégiumok, szakfelügyelõk véleményét és javaslatait, nem rendez általános kérdéseket, nem több mint az alaprendelet és kiegészítõ részeinek „régi”formátumban történt összeszerkesztése. Fontosnak tartottuk, hogy a minimumfeltételek korszerû szabályozásának kialakítására további konzultációk szükségesek. A második tanulmány írásba foglalt szakmai javaslatot tartalmazott az egészségügyi ellátás jelenlegi struktúrájának korszerûsítésére. A hatékony és korszerû egészségügyi ellátás jellemzõi a következõk szerint kerültek meghatározásra: • a biztonságos betegellátáshoz szükséges minimumfeltételek rendelkezésre állnak, beleértve a megfelelõ kompetenciával rendelkezõ, szakmailag képzett és rendszeresen továbbképzett, a minõség iránt elkötelezett humán erõforrást is • a szükségletnek megfelelõ minõségû, hozzáférhetõ kapacitás, • az ellátási szintek közötti hatékony a kapcsolatrendszer, az optimális betegutak stabil szakmai színvonalon mûködnek, • a szakmailag megfelelõ, struktúra fenntartható és finanszírozható • a definitív ellátásban érdekelt az alapellátás • magas színvonalon, a „kapuõri feladatokat ellátni képesen, hatékony kapcsolatrendszerrel mûködik a sürgõsségi ellátás, • hatékony, strukturált, a betegekhez közeli járóbeteg-szakellátás, • a szükségleteknek megfelelõ a fekvõbeteg-szakellátás kapacitása és struktúrája, • Alapvetõ cél, hogy az alapellátás, szakellátás, és az intézményi ellátásban minél alacsonyabb szinten történjen a beteg definitív ellátása, mert ez gazdaságos és betegbarát • A fejlesztési források (európai, hazai, helyi) egy egységesen kialakított egészségügyi struktúra mentén legyenek csak felhasználhatók. • A megelõzés, az aktív járó- és fekvõbeteg-ellátás, a komplex rehabilitáció egységes rendszert alkot Az anyag összeállítása kapcsán egyértelmûvé vált, hogy a szakellátás szerkezetváltásának megvalósíthatóságához szükségesek: • • • • • •

a nemzetközi összehasonlító adatok a hazai egészségügy jövõképe a lakosság egészségi állapotának és az egészségügynek a helyzetelemzése a közösségi döntések problémái a kórházak mûszaki, technikai állapota a halaszthatatlan döntések részletezése

Az alapellátás helyzetével és az ellátórendszer további szintjeihez való kapcsolatával összefüggésben az alábbi megállapításokat és javaslatokat tettük: – Az alapellátás jelen helyzetében nem tud megfelelni a szakmai követelményeknek. Az alapellátásban a humán erõforrás sem mennyiségében, sem minõségében nem felel meg a szakmai elvárásoknak.

5


– Az alapellátásban élni kell a mikro-térség nyújtotta lehetõségekkel. – A rezidensi rendszerben a háziorvosi szakorvosképzés prioritást kapott. Ennek birtokában biztosítani kell a humán erõforrás orvos-feltételeit. – Az egészségügyi dolgozók kompetenciájának meghatározásával fõleg a Kistérségi Központokban lehetõséget kell teremteni a nem orvos, felsõfokú egészségügyi dolgozók (diplomás ápoló, szociális munkás, dietetikus, gyógytornász, stb.) megfelelõ kompetenciával történõ alkalmazására. – A háziorvosi rendszerben a minõségi indikátorok bevezetése indokolt. – A Kistérségi Alapellátási Központok az elõzõek birtokában lehetõséget teremtenek a jelenleg ellátatlan körzetek lefedésére. A sürgõsségi ellátás és szintjei (a prehospitális és hospitális ellátás), valamint kapcsolatrendszere c. fejezet részletes helyzet- és folyamatelemzést, rendezõ elvek megfogalmazását, érvényesítésének szükségszerûségét, megoldási lehetõségeket és hangsúlyokat rögzített és tartalmazta a sürgõsségi ellátás info-kommunikációs rendszerének koncepcióját. A MOTESZ megállapításai és javaslatai a sürgõsségi ellátással összefüggésben a következõk: – A sürgõsségi ellátás integrált tevékenységének biztosítása nem minden aktív kórházban valósul meg. A jelenlegi OEP-FIFO adatszolgáltatása szerint sürgõsségi ellátó hely 67 intézményben van biztosítva, mely messzemenõleg nem fedi le a magyar aktív ellátást nyújtó intézményrendszert, de még a súlyponti kórházakat sem. – Érvényesíteni kell azon elvet, mely szerint aktív ellátó intézmény sürgõsségi ellátó hely nélkül OEP szerzõdést nem kaphat. – A sürgõsségi ellátás keretében a prehospitális idõszakban a háziorvosi ügyelet, az OMSZ, a sürgõsségi ellátás szoros együttmûködését biztosítani kell. – A háziorvosi praxis zavartalan mûködése érdekében az elõjegyzési rendszer biztosítása mellett az önálló sürgõsségi ellátás tudja tehermentesíteni a praxist a váratlan feladatoktól, tudja garantálni a praxis folyamatos mûködését. – A sürgõsségi ellátás info-kommunikációs rendszerét biztosítani kell. A járóbeteg szakellátással összefüggésben a szakrendelés, szakambulancia és ambulancia intézményi környezetének, kapcsolatrendszerének elemzése magába foglalt néhány fogalom-meghatározást, ill. pontosítást, és részletesen felrajzolta a járóbeteg-szakellátás modelljét, valamennyi szint kötelezõ tartalmi elemeit, valamint a gazdaságossági és szükségleti okok miatt kialakítható opcionális elemeket, s nem utolsó sorban a humánerõforrás szükséglet meghatározását. Megállapításainkat, javaslatainkat a tanulmányban a következõkben fogalmaztuk meg: – A járóbeteg-szakellátás prioritása az elmúlt években nem valósult meg. – A pályázati rendszerben létrejövõ új járóbeteg-ellátó intézmények humán erõforrás ellátottsága egyes területeken csak a fekvõbeteg-ellátási feladatokat is ellátó intézményekkel szoros együttmûködésben garantálható. – A járóbeteg-szakellátásnak hatékony, szoros kapcsolatban kell együttmûködnie az alapellátással és a fekvõbeteg-szakellátással.

6


– A többszintû járóbeteg-szakellátás biztosításával, a kötelezõ és opcionális tartalmi elemek felhasználásával biztosítani kell a járóbeteg-szakellátás prioritását. Ez lehet garanciája a fekvõbeteg-szakellátás optimális terhelhetõségének. – A háromszintû járóbeteg-szakellátásban a minimális óraszám mellett a szakmai kollégiumok véleményének figyelembevételével indokolt a 10.000 lakosra jutó szakorvosi óraszám meghatározása. A gondozási tevékenységet illetõen megállapításaink és javaslataink: – A gondozási tevékenység alapvetõen a háziorvosi praxis feladata. A szakgondozás támogatni tudja a háziorvosi praxis tevékenységét, de nem veheti át annak feladatait. – A jelenlegi szakgondozói hálózat tevékenységének kollégiumok szerinti értékelése alapján eldöntendõ, hogy a gondozó-hálózat racionális mûködése gazdaságilag fenntartható-e, vagy a gondozói tevékenység szûkítése mellett a szakrendelõi tevékenység bõvítése indokolt? A hagyományos rendben, szerkezetben mûködõ kapacitások tekintetében fogalom-meghatározásokra tettünk javaslatot. Az egészségügyi struktúra értelmezésére, a struktúra és a szakmai minimumfeltételek összefüggéseire az alábbi megállapítások és javaslatok születtek: Az egészségügyi struktúra egy olyan rendszer, amelyben emberek különbözõ személyes kapcsolatokkal kialakult mintázatok alapján egészségügyi rendszerbe szervezõdnek. Az egészségügyi struktúra egy elv, amellyel funkciók, feladatok, jelentések és célok alapján csoportosítható az egészségügy. Minden ország egészségügye intézményekre, ellátási szintekre, rétegekre, szervezeti egységekre bomlik nemzeti és társadalmi különbözõségek szerint. Az egészségügyi struktúra az egészségügy mûködését meghatározó társadalmi szükségletek szerint formálódik különbözõ nagy csoportokból, úgy is mint ellátást igénybevevõk és az ellátást biztosítók, foglalkoztatottak és vezetõk, orvosok, nem orvosok, kórházban és kórházon kívül dolgozók, alapellátásban és szakellátásban dolgozók, közfinanszírozott és magán ellátásban dolgozók stb., illetve ezen csoportok közötti konfliktusokból. Az egészségügyi struktúrát a gazdasági rendszer, a jogrendszer, a politikai rendszer és a kultúra tölti fel a tudományok, elsõsorban az orvostudományok, egészségtudományok által kínált lehetõségekkel és tartalommal. A szakmai minimumfeltételek általános mûködési feltételeit és kereteit az egészségügyi struktúra biztosítja, de a konkrét mûködéshez elengedhetetlenek a gazdasági, jogi, politikai és kulturális minimumfeltételek. Ezek rendelkezésre állásától is függ, hogy a tárca milyen mértékben igazodik a gazdasági válsághoz: – passzívan tûri a gazdasági minimumfeltételek csökkentését és ez által veszélyezteti a szakmai minimumfeltételek érvényesülését, illetve eltûri azok nem érvényesülését, vagy – az ágazat felkínálja a munkaerõt megtartó és a szakmai minimumfeltételek érvényesüléséhez további munkaerõt vonzó, illetve a lakosság egészségi állapotát megõrzõ képességét.

7


Ehhez meghatározza szakmánként és területenként a közfinanszírozott kapacitásokat és a szakma szabályai szerint a minimálisan ellátandó esetszámokat. Az már nem a tárcán múlik, hogy a politika ehhez milyen minimumfeltételeket biztosít, de a MOTESZ a szakmai minimumfeltételek érvényesítéséhez támogatást biztosít. Az új típusú ellátásokkal (egynapos ellátás, nappali kórház, mátrix) kapcsolatos javaslataink: – Az egynapos ellátás lehetõségeinek jobb kihasználásával, a progresszivitás elveinek betartásával tehermentesíthetõ a fekvõbeteg-szakellátás, esetleg feloldható a TVK-ból adódó probléma. – A szakmai kollégiumoknak fokozott figyelmet kell fordítani az egynapos ellátás ajánlásainak finanszírozástól független szakmai protokolljainak kidolgozására. – A jelenleg rendelkezésre álló adatok ismeretében az egynapos ellátás kihasználtságának, mûködtetésének részletes szakmai elemzése szükséges. – A nappali kórházi ellátás lehetõségeinek kihasználására a szakmai kollégiumoknak rövid idõn belül komplett programot kell létrehozni, tehermentesítve ezzel a fekvõbeteg-szakellátást. – Az egynapos ellátás, a nappali kórházi ellátás feltételezi a prehospitalis és hospitalis ellátás hatékony együttmûködését. – Mátrix-kórház csak a progresszív ellátás III. szintjén mûködtethetõ. A progresszív ellátás szintjei a járó- és fekvõbeteg szakellátásban: – A progresszív ellátás fogalma nem volt tisztázott, a minimum-feltételekben a progresszivitási szintek nem jelentek meg. A progresszív ellátás a finanszírozásban nem volt egyértelmûen megjelenítve. – A fekvõbeteg-szakellátásban három progresszivitási szint megvalósítása a célszerû. A súlyponti kórházak részben földrajzi megközelíthetõségi indokkal magyarázhatók. Részben ezt a feladatot a megyei intézmények látják el. Amennyiben súlyponti intézményként van befogadva az intézmény, meg kell felelnie mindazon elvárásoknak, amely úgy a diagnosztikában, mint a terápiában a súlyponti kórházaktól az új megfogalmazásban elvárható. – A progresszivitásban célszerû a pólus-kórházak, egyetemi klinikák megkülönböztetett kezelése. A szakmai kollégiumok feladata javaslatot tenni az intézmények szervezeti egységeinek besorolására a szakmai minimumfeltételek alapján a megfelelõ progresszivitási szintekre. Az ÁNTSZ feladata, hogy az elõzõek alapján a szakfõorvosi hálózat segítségével ellenõrizze a minimumfeltételek meglétét és sorolja be az intézmények osztályait, szervezeti egységeit és ennek alapján az intézményeket is a megfelelõ progresszivitási szintre. Az intézet egésze csak arra a szintre kaphasson besorolást, amely szintnek megfelelõ szakmai minimumfeltételekkel valamennyi osztálya, szervezeti egysége rendelkezik. Az elsõ besorolásnál szakmai engedmény ne adassék, de kapjon határidõt az intézmény a hiányzó szakmai feltételek pótlására. Amennyiben a pótlást határidõre nem tudja teljesíteni, legközelebb 1 év múlva kérhesse a besorolás módosítását! Az ellenõrzés és a besorolás, a változások kötelezõ írásbeli bejelentése mellett évente történjen meg! Az intézetek és osztályaik, szervezeti egységeik csak az 8


ÁNTSZ besorolásának, minõsítésének birtokában kérhessék az OEP-tõl a közfinanszírozási szerzõdések megkötését. – A súlyponti kórházak fogalmának, mûködésének felülvizsgálata szükséges. A szakmai minimumfeltételekkel kapcsolatban szeptember elején került sor újabb vélemény-nyilvánításra Szövetségünk részérõl az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekrõl szóló 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendelet módosításáról szóló egészségügyi miniszteri rendelet tervezetével kapcsolatban – Dr. Vojnik Mária államtitkár asszonyhoz címzett levelünkben – a következõ összegezõ javaslatot tettük: „Javasoljuk, hogy a jelen állapotában ne kerüljön kiadásra a jogszabály. Az anyag elkészülésének idõpontjában nem készült el a beutalási rend, nem tisztázódtak a területi ellátási kötelezettségek, mozgásban van a finanszírozási technika, módszerek kialakítása stb. Ezen tényezõk együttes mozgását, együtt kezelését mindenképpen fontosnak tartjuk, azonban ezekhez további szakmai egyeztetések elengedhetetlenül szükségesek. A minimumfeltételekrõl szóló anyag kiadását ezért – a jelen állapotában – teljességgel idõszerûtlennek, célszerûtlennek és értelmetlennek tartjuk. Az anyaggal kapcsolatos szakmai konzultációkra a továbbiakban is készséggel állunk rendelkezésre. Kérjük, szíveskedjenek megfontolni a szakmai szövetség véleményét.” Miniszter Úr idõ közben tájékoztatta Szövetségünket arról, hogy a Szakmai Kollégiumok még egyszer áttekintették az anyagokat, egyeztették az eltéréseket, és a módosított rendelet hamarosan megjelenik.

Szakmai kollégiumi választások 2009. március elején szakmai kollégiumi választásokra került sor. A választások megszervezésére és lebonyolítására a minisztériumtól Szövetségünk kapott megbízást. Az új kollégiumi rendelet formálásában a MOTESZ is részt vett, néhány javaslatunk, amelyek tagtársaságainktól, valamint az elõzõ szakmai kollégiumoktól kapott javaslatokon, felvetéseken alapultak, beépültek a rendeletbe, de számos javaslatunk sajnos nem nyert elfogadást. Az új kollégiumi rendelet hatályba lépése és a kollégiumok megválasztására a jogszabály által szabott határidõ közötti két és fél hónapból a választások elõkészületeire, megszervezésére alig több mint másfél hónap állt rendelkezésünkre, s ez idõ alatt kellett – a korábbinál jóval bonyolultabb követelményeket támasztó rendelethez igazodva – a választásokat elõkészíteni, személyi és technikai feltételeit biztosítani, a számtalan egyeztetést lefolytatni, végül a választásokat lebonyolítani. Az elõkészítõ munka keretében elsõként a szakmai kollégiumi választásokat elõkészítõ ad hoc bizottság létrehozására került sor, majd a jogszabály értelmezésével kapcsolatos minisztériumi egyeztetések alkalmával tisztáztuk az új szabályozás által felvetett kérdéseket. 9


Ezután a szakmai társaságok kompetenciájának egyeztetése, majd a jelölések bekérése, végül azok feldolgozása következett. Ez utóbbi munka – a meglehetõsen sok módosítás, menet közben a jelölõ szervezetek részérõl történt változtatások miatt – szinte a választásokat megelõzõ utolsó percig zajlott, s ebbõl következõen a jelöltek kiértesítésére, a választási eljáráson való részvételre szóló meghívásra is – esetenként – rendkívül kevés idõ állt rendelkezésre. A választások lebonyolítására e feladatra felkért levezetõ elnökök közremûködésével került sor, akik a választás rendjét tartalmazó forgatókönyv alapján vezényelték le valamennyi kollégium esetén a 8-8 fõ kollégiumi tag megválasztását. A technikai lebonyolításban pedig a Szövetség Hivatalának valamennyi munkatársa részt vett. Az „utómunkálatok” keretében az adatok összesítése, átadása, archiválása jelentett további feladatokat, amelyeket határidõre teljesítettünk. A kollégiumi választások történetéhez tartozik, hogy ügyészi feljelentés történt a lebonyolított választási tevékenység ellen. A Legfõbb Ügyészség a megfelelõ eljárást lefolytatta, errõl szóló levele szerint: „a kérelem elbírálása kapcsán a MOTESZ választási tevékenységét nem értékelte, a felmerült jogi kérdések miatt ezt a kérelem vizsgálata nem is igényelte.” A minisztériummal egyeztetett, és jóváhagyott eljárási rend alapján megválasztott kollégiumok rendben mûködnek, ami pedig a szakmai kollégiumok jogállását illeti, a hatályos jogszabály szerint a szakmai kollégiumok a miniszter javaslattevõ, véleményezõ és tanácsadó szakmai testületeként mûködnek. Az Egészségügyi törvény alapján a miniszter maga dönt a szakmai kollégiumok összetételérõl.

Jogszabály-tervezetek véleményezése Az elõzõekben említett, a szakmai minimumfeltételekkel kapcsolatos véleményezésen túl – szakmai bizottságaink bevonásával – rendszeresen részt veszünk a minisztérium által Szövetségünk részére is megküldött – jogszabálytervezetek véleményezésében. Az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának ülésein pedig állandó meghívottként kísérhetjük figyelemmel a törvényalkotás folyamatát.

A Szövetség testületi ülései Szövetségi tanácsülések Az ez évi elsõ Szövetségi Tanácsülésen Dr. Székely Tamás miniszter úr adott tájékoztatást az egészségügy feladatairól és lehetõségeirõl. Elõadásában részletezte a gazdasági válság Magyarországra nehezedõ hatásának az egészségügyet érintõ és befolyásoló következményeit, szólt a központi gyakornoki rendszer átalakításának szükségességérõl és a változtatás irányairól, valamint az uniós forrásokból a humánerõforrás fejlesztésére fordítható támogatás mértékérõl. Kiemelte az alapellátásban a háziorvosok új, indikátor alapú részleges teljesítmény-finanszírozásának bevezetésére irányuló törekvéseket, valamint az új szakmakódoknak megfelelõ új szakmai minimumfeltételek kidolgozásának kérdéseit. Érintette a

10


kódkarbantartási tevékenység tárgyában történt intézkedéseket, a struktúra optimalizálásának igényét, továbbá a szakellátás teljesítményfinanszírozása területén a tervezés és a valóság közötti enormis eltéréseket. A november elején megtartott Szövetségi Tanácsülésen Dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke tájékoztatta a jelenlévõket arról, hogy a kórházak finanszírozásával kapcsolatban a közelmúltban lezajlott események, intézkedések hogyan befolyásolják a kórházak jelenlegi gazdasági helyzetét, és melyek a jövõ évi kilátások. Majd Dr. Rácz Jenõ, a Magyar Kórházszövetség leendõ elnöke „Egészségügy-gazdaság-politika – az egészségipar és az egészségügyi rendszere szerepe és hozzájárulása a nemzetgazdaság teljesítményéhez” címmel rendkívül szemléletes és humoros formában világította meg az egészségügy válságát, az ellentmondásokat, és mutatta meg azokat a lehetõségeket, amelyek pozitív változásokat indíthatnak el. Az elõadás megállapításai: – az egészségipar több GDP-t termel, mint amennyit az egészségügy felhasznál – az egészségipar jelentõs számú munkahelyet képes teremteni – az egészségügy más ágazatokra szinergista hatást képes kifejteni Konklúziója: paradigmaváltás kell! – szakítani kell azzal a szemlélettel, amely az egészségügyet egyszerû költségvetési kiadási tételként kezeli, helyette a lakosság alapvetõ szükségletét kielégítõ és egyben a gazdasági fellendülést és munkahelyteremtést elõsegítõ megaiparágként kell kezelni A novemberi Szövetségi Tanácsülésen egy régóta húzódó és több alkalommal tárgyalt téma végére tettünk pontot, nevezetesen a tagdíjkonstrukció, ill. tagdíj mértékének megváltoztatása kérdésében döntöttünk. A Szövetségi Tanácsülésen elõterjesztett azon javaslat nyert elfogadást, amely szerint a Szövetségnek az egyes társaságok, mint jogi személyek a tagjai, azonos jogokkal és azonos kötelezettségekkel. A tagdíjfizetés valamennyi tag számára kötelezõ. A tagdíj mértéke egységesen 50.000 Ft társaságonként és évente. Egyéni elbírálás alapján – a különösen alacsony bevétellel, alacsony taglétszámmal rendelkezõ társaságok számára a tagsági díj legalacsonyabb összege: 30.000 Ft/év. Azon szövetségi tagtársaságokkal szemben, akik létszámuknál, gazdasági erejüknél fogva az egységesen megállapított 50.000 Ft-nál eddig is magasabb tagdíjat fizettek, (vagy kellett volna fizetniük) elvárásként fogalmazódott meg, hogy a MOTESZ Elnöksége által évente meghatározott célok támogatásához járuljanak hozzá. 11


A H1N1 influenza-járvány adott aktualitást annak, hogy a Szövetségi Tanácsülés felhatalmazta az Elnökséget arra, hogy fogalmazzon meg és tegyen közzé egy állásfoglalást, hogy a járvány elhárítása, megelõzése érdekében szükséges intézkedések és feladatok végrehajtása a lehetõ legrövidebb idõn belül és a lehetõ legnagyobb hatékonysággal, megfelelõ szervezés mellett történjen meg az országban. Az állásfoglalást valamennyi tagtársaságunkhoz eljuttattuk, és számos egészségügyi portálon is elhelyeztük. Elnökségi ülések Az Elnökség havi rendszerességgel tartotta üléseit, mindig az éppen aktuális feladatok elõkészítését végezte, így pl. a szakmai minimumfeltételekkel összefüggésben vállalt szakértõi feladatok megszervezését, a szakmai kollégiumi választásokkal kapcsolatos feladatsor megtárgyalását, a MOTESZ Magazin kiadása érdekében teendõ intézkedéseket, vagy például a kínai delegációk látogatásának elõkészítését. Az Elnökség újjászervezte a MOTESZ Tanácsadó Testületét és szakmai bizottságait, s ez év második felétõl már a megújult testületek végezték mindazon feladatokat, amelyekre az Elnökség részérõl megbízatást, felhatalmazást kaptak. Az év során az Elnökség néhány újabb együttmûködési kapcsolatot is kezdeményezett, ilyen pl. az Egészséges Nemzedékért Alapítvánnyal és az Oktató Családorvosok Kollégiumával kialakított együttmûködési kapcsolat, vagy pl. a szakmai irányelvek megjelentetésével kapcsolatban a MEDITION Kiadóval kezdeményezett együttmûködés.

Nemzetközi munka 1. Bilaterális kapcsolatok A 112. Német Orvosnapok rendezvényén részt vettünk. A rendkívül tartalmas és izgalmas program betekintést nyújtott a németországi egészségügyi rendszer problémáiba, mindennapi gondjaiba. Ilyen téma volt például a betegjogok problematikája, az e témában tartott elõadás a célszerû betegellátás problémáját részletezte a törvényes betegbiztosítás és a szolgáltató intézmények, orvosok és kórházak, a megfelelõ társadalombiztosítási jogi elõírások által közvetetten befolyásolt keretei között, s azt a megállapítást fogalmazta meg, hogy a betegjogokat nem az orvosi szakma veszélyezteti, hanem az állami egészségpolitika által irányított törvényes betegbiztosítás. A betegek elvárásaival kapcsolatban az elõadó hangsúlyozta, hogy azok akkor teljesülnek, ha az orvosok azt helyezik elõtérbe, hogy a betegekkel egyénileg foglalkozzanak. Nem csak a szakmai kompetenciát és egy, az orvostudomány mindenkori állásának megfelelõ, az orvoslás lehetõségeinek és az egyéni betegségek eseteinél alkalmazott diagnosztika és terápia ismeretének alkalmazását várják el, hanem – mindenekelõtt – idõt és emberséget. Ennek realizálása azonban – az egyre rosszabb anyagi feltételek miatt a német egészségügyben is – mindig csak nehezebb és nehezebb lesz. A rendkívül kemény hangú, a politikai ígéreteket bíráló, a társadalom tagjaihoz eljutó információ elégtelen voltát hangsúlyozó kritikus elõadás elvárásként fogalmazta meg a bátor12


ságot, a kellemetlen igazságok nyílt megvitatásának igényét, a felelõsségvállalás követelményét, mert „az ellátás hiánya Németországban sajnos igenis valóságos. Így végre meg kell valósítanunk azt, hogy a politika és a társadalom ezzel a témával õszintén foglalkozzon.” 2. A MOTESZ kínai-magyar kapcsolatai Az õsz folyamán két kínai delegációt fogadtunk, augusztus végén a Kínai Hagyományos Orvostudományi Akadémia delegációja, szeptemberben pedig kínai partnerszervezetünk – amellyel 2004-ben kezdtünk együttmûködési kapcsolatot – delegációja látogatott hozzánk. 1. Európai körútja keretében 2009. augusztus 31. és szeptember 3. között Magyarországra látogatott a Kínai Hagyományos Orvostudományi Akadémia delegációja, amelyet Prof. Dr. Cao Hongxin úr, az Akadémia elnöke vezetett. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán a Kar vezetõi, valamint a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) vezetõi folytattak tárgyalásokat a kínai delegáció résztvevõivel. A tárgyalás legfontosabb témakörei: – a kínai HKO diplomák magyarországi elismertetésével kapcsolatos kérdések – HKO magyarországi képzés, továbbképzés területével kapcsolatos együttmûködési javaslatok – kutatói együttmûködés lehetõsége A tárgyalás során a delegáció tagjai megismerkedtek azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek a hagyományos kínai orvoslás Magyarországon lehetséges oktatása érdekében a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán szervezõdnek (akupunktúra, manuálterápia). Cao Hongxin professzor úr jónak ítélte meg az oktatási tervezetet, és Yu professzor személyét a színvonalas oktatásra garanciaként említette. A MOTESZ részérõl javaslat hangzott el, mely szerint modellt kell keresni arra, hogy Magyarországon a hagyományos kínai orvosképzésnek megfelelõ formája legyen, s ezt a gyakorlatban meg kell valósítani. Célravezetõnek látszik ennek érdekében egy megállapodás létrehozása a Tradicionális Kínai Orvoslás Akadémiája és a MOTESZ közötti együttmûködésrõl, amelynek keretében a MOTESZ vállalja – együttmûködve az Egészségügyi Minisztériummal, közvetítõ szerepet vállalva a többi érintett minisztérium és hatóság között –, hogy segíti a HKO oktatásnak a magyar orvosképzésbe való illeszté-

13


sét. Ez annál is inkább fontos, mert a hagyományos kínai orvoslás hazájában ezen a területen államilag elismert egyetemi képzés folyik. Az adott, általunk nem konvencionálisnak jelzett szakterületen való tudásuk és jártasságuk nehezen vitatható. Ugyanakkor a diplomák elismerésével kapcsolatos jelenlegi szabályok szerint a HKO diplomával rendelkezõ kollégák (köztük nem egy magyarul kitûnõen tudó, immár magyar állampolgár, sõt magyarországi ösztöndíjjal Kínában tanult és végzett magyar fiatal szakemberek) csak megfelelõ bizonyítványokkal rendelkezõ magyar kollega mellett „segédkezhetnek”. Ezt a helyzetet mindenképpen szükséges rendezni. A Kínai Hagyományos Orvosi Akadémia elnöke felajánlotta a segítséget a szabályozással, engedélyeztetéssel kapcsolatos információk átadására, felhívta a figyelmet az Akadémia legmagasabb szintû közvetítõ és koordinációs szerepére Kínában, valamint az Akadémia nyitottságát fejezte ki a kölcsönös tapasztalatcserére vonatkozóan. 2. 2009. szeptember 21-27. között a Kínai Orvosszövetség delegációját fogadta a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége Elnöksége. A két szövetség között 2004. óta meglévõ kapcsolatot együttmûködési megállapodás megkötése, és ennek alapján közösen elfogadott munkaterv fûzte szorosabbra. A mostani látogatás célja a szövetség szervezetének, mûködésének részletesebb megismerésén túl elsõdlegesen a magyarországi felsõoktatás, ezen belül az orvosképzés, szak- és továbbképzés tanulmányozása, s e területeken különféle együttmûködési lehetõségek keresése volt. A delegációt a CMA fõtitkár-helyettese, Dr. Yang Min úr vezette. A delegáció a MOTESZ vezetõivel folytatott tárgyalásokon túl megbeszélést folytatott Dr. Kökény Mihály úrral, az Országgyûlés Egészségügyi Bizottsága elnökével, Dr. Medgyaszai Melinda szakállamtitkár asszonnyal (Egészségügyi Minisztérium), továbbá látogatást tett a Semmelweis Egyetemen, ahol megbeszélésekre került sor Dr. Kellermayer Miklós oktatási és nemzetközi kapcsola-

14


tokért felelõs rektorhelyettes úrral, valamint a Pathology & Oncology Research Szerkesztõségében Kopper László professzor úrral. A delegáció megismerkedett a College International munkájával is, továbbá látogatást tett a Szegedi Tudományegyetemen. A tárgyalások alkalmával a magyar tárgyaló partnerek tájékoztatást kaptak arról, hogy a Kínában jelenleg folyó egészségügyi reform fõ tartalma, hogy alapvetõ minõségellenõrzési struktúrát alakítsanak ki. Az alapellátás fejlesztésével kezdték a munkát, azonban sok egyéb mellett a nagy kórházak reformjára is sor kerül, amely magában foglalja a szakemberek képzését, továbbképzését is. Figyelemre méltó, hogy a modern orvoslás mellett a hagyományos orvoslást is fejlesztik. A kiemelt kormányprogramként kezelt egészségügyi ellátó rendszer reformjában a Kínai Orvosszövetség jelentõs feladatot vállal. A program célja: 2020-ra mindenki számára elérhetõ minõségi egészségügyi ellátás biztosítása. Dr. Yang Min fõtitkár-helyettes úr fontosnak tartotta, hogy a jövõben a két orvosszövetség és a két minisztérium együttmûködés keretében valósítsa meg az információcserét. A hagyományos kínai orvoslást illetõen elmondta, hogy Kínában az orvoslás – és annak fejlõdése – három részbõl áll: a hagyományos orvoslás, a modern orvoslás és a kettõ keveréke. A HKO klinikai tapasztalatai nagyon gazdagok. Számos olyan betegség van, ezek között sok civilizációs betegség is, amelyek esetében a HKO alkalmazása elõnyös, hatásos, indokolt. Kína-szerte számos olyan kórház mûködik, amely már nevében is jelzi, hogy a gyógyítás „vegyes típusú”, tehát jelen van a tradicionális medicina és a modern orvoslás is. Ami az oktatást illeti: Kínában 26 hagyományos kínai orvoslást oktató egyetem van, míg a modern orvoslást több mint 100 egyetemen oktatják. Dr. Kellermayer Miklós rektorhelyettes úr az együttmûködést elsõsorban a PhD. és szakorvosképzésben meghatározó szerepet játszó Pekingi Egyetemmel és a Sanghaji Egyetemmel látta megvalósíthatónak. Kiemelte, hogy a diplomák harmonizálásának kérdését Magyarországon meg kell vizsgálni. Dr. Yang Min fõtitkár-helyettes úr fontosnak tekintette a hallgatók cseréjét illetõen a magyar és a kínai Oktatási Minisztériumok közötti megállapodások létrejöttét, és különösen fontosnak tekintette a diplomák megfeleltetése, elismertetése, egymáshoz való viszonyának tisztázása érdekében szükséges lépések megtételét. Wang Qimin úr, a Kínai Oktatási Minisztérium illetékes vezetõje – az együttmûködés lehetõségeirõl szólva – kiemelte, hogy az egyik fõ kérdés a diplomák elismertetése, a másik az egyetemek közötti kapcsolatok létrehozása. A megbeszélés során is felmerült, hogy minden országban vannak eltérések az orvosi oktatás struktúrájában, rendszerében, a szak-

15


képzési rendszerekben, az engedélyeztetési és munkavállalási rendszerekben is. A kínai Oktatási Minisztérium bátorítja az egyetemeket és támogatja õket abban, hogy hozzanak létre együttmûködési kapcsolatokat külföldi egyetemekkel. A diákcsere és a PhD képzésben való együttmûködést – véleménye szerint – azzal kell kezdeni, hogy a kínai Oktatási Minisztérium Klinikai Orvosi Bizottságát felkérve, annak útmutatása alapján kell a szükséges terveket elõkészíteni. A kínai Oktatási Minisztérium nemzetközi Együttmûködési Irodája felügyeli az ilyen jellegû együttmûködéseket, ezért természetesen szükséges a velük való tárgyalás is. Biztosította arról a Semmelweis Egyetem vezetõit, hogy a kapcsolatfelvételi szándékot a kínai Oktatási Minisztérium teljes mértékben támogatja, felajánlotta segítségét a partnerkapcsolat létrehozásában. A Pathology & Oncology Research, valamint a Chinese Medical Journal közötti együttmûködés lehetõségeirõl folyó tárgyalások során a tárgyaló partnerek között teljes egyetértés volt abban, hogy a két folyóirat szerkesztõ bizottságaiban kölcsönösen részt vegyenek. A Kínai Orvosszövetség is támogatásáról biztosította az együttmûködési kezdeményezést. 2. A nemzetközi szervezetek munkájában való részvételünket illetõen – annak ellenére, hogy anyagi lehetõségeink nem tették lehetõvé azt, hogy minden szervezet rendezvényén személyesen lehessünk jelen – számos sikerrõl számolhatunk be: Az UEMS (Szakorvosok Európai Uniója) alelnöki tisztségét – immár második ciklusban – magyar szakember tölti be. Dr. Magyari Zoltán fõorvos úr, a MOTESZ Nemzetközi Bizottságának tagja az UEMS alelnökeként képviseli szövetségünket a nemzetközi szervezet ülésein, és rendkívül sokat tett azért, hogy a Szövetség – mint az UEMS tagszervezete – részt vehet a nemzetközi kongresszusok akkreditációjában. Másik fontos sikerünk, hogy az UEMO (Általános Orvosok Európai Uniója) 2009. novemberében Budapesten – a MOTESZ által szervezett – közgyûlésén a testület a jelenlegi magyar alelnököt, Dr. Hajnal Ferenc professzor urat – 2011-tõl 4 évre – a szervezet elnökévé választotta. További siker, hogy az UEMO pénztárosának erre a ciklusra Dr. Balogh Sándort, az OALI fõigazgatóját, a szervezet fõtitkárának Dr. Papp Renátát, az OALI osztályvezetõjét választották. Az elnökség operatív mûködését a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete és az Országos Alapellátási Intézet szervezõi háttere biztosítja. Valamennyi tisztség betöltéséhez szívbõl gratulálunk, és sikeres, aktív, a magyar egészségügyben dolgozók számára is pozitív tartalommal járó, eredményes munkát, ehhez kiváló erõt, egészséget kívánunk. Néhány, a nemzetközi szervezetek életének fontosabb eseményeit bemutató tájékoztatásunk, röviden: 2009. júniusában az európai orvos szervezetek (European Medical Organisations) összevont ülést tartottak Brüsszelben. Az ülések helyszín- és idõpontválasztása nem volt véletlen, célja a szorosabb együttmûködés kialakítása és nem utolsó sorban a figyelemfelhívás és irányítás az orvosi szakma képviselõi és érdekei felé.

16


Az UEMO ülése alkalmával a szervezet elnöke bejelentette, hogy a március 16-i belga közlönyben kihirdették az UEMO bírósági bejegyzését. Ez az esemény elõrelépést jelent a szervezet életében, segítve elismertségét és megerõsítve helyét az európai szakmapolitikai szervezetek körében. Az UEMO hivatalos megfigyelõi státuszt kapott a WMA-ban. Az elektronikus kommunikáció elõnyeinek kihasználásával egy e-Domus Medica létrehozásában együttmûködik az UEMO is. Az ülésen résztvevõk elhatározták, hogy felkeresik országuk EU Parlamenti képviselõi közül az egészségügyi bizottság tagjait, és igyekeznek elérni támogatásukat a háziorvosi szakképesítés európai szintû elismerésében. Az EANA (Magánpraxist folytató Orvosok Európai Munkacsoportja) õszi, rendes ülését novemberben, Madridban tartotta, a szervezethez viszonylag frissen csatlakozott spanyol delegáció szervezésében. Az ülés fõ témái: – a páciensek egészségügyi szolgáltatások igénybevételérõl szóló EU direktíva, – az orvosok és gyógyszercégek közötti kapcsolatok, valamint – az európai orvosokat képviselõ szervezetek közötti együttmûködés. A svéd EU elnökség javaslata alapján a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásra azon egységek lennének jogosultak, akik a tagországban mûködõ biztosító társasággal szerzõdéses jogviszonyban állnak. A direktíva javaslatban keveredni látszanak a szolgáltató minõségügyi kritériumainak és a szolgáltatás határon átnyúló finanszírozhatóságának tényezõi. Az EANA elfogadott egy nyilatkozatot, amely szerint a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra minden olyan szolgáltató jogosult, aki eleget tesz az adott tagország mûködési engedélyben foglalt feltételeknek tekintet nélkül arra, hogy van-e társadalombiztosítási szerzõdése vagy sem. A tagország állampolgárainak és annak határain kívüli EU állampolgároknak joguk van az azonos minõségû ellátáshoz és a szakképesítéssel rendelkezõ akkreditált orvosok által nyújtott egészségügyi szolgáltatáshoz. Az orvos-szakma és a gyógyszercégek kapcsolatairól elhangzott elõadásban a cseh kolléga felvetette az országában jelentkezõ problémát, amely szerint a gyógyszercégek egészségügyi szolgálatokat vásárolnak fel és mûködtetnek. A vélemények megosztottak voltak, és nem feltétlenül osztották a felvezetõben elhangzottakat, hanem hangsúlyozták azt, hogy a gyógyszercégekkel etikai szabályoknak megfelelõ partneri kapcsolat kialakítása szükséges. A generikus gyógyszerek térnyerését különbözõ ösztönzõk és aktivitások jellemzik az egyes tagországokban. A belga gyógyszer költségek megfékezésére a Kormány a gyógyszerkassza csökkentést megosztotta a gyógyszeripar képviselõi és az orvosok között. Az egyességnek megfelelõen, az orvosoktól elvárták, hogy 25%-ban generikus gyógyszereket írjanak fel. Az igyekezett megvolt és 40%-os arányt sikerült produkálniuk. Más országokban a generikus gyógyszerek térnyerését a patikai helyettesíthetõségen keresztül érték el. Ezekben az országokban lazult az orvos kontroll a beteg gyógyszerelése felett. Az európai orvos-szervezetekkel való kooperáció tekintetében, az EANA erõsíteni kívánja a CPME kapcsolatokat, az UEMO-val történelmileg szoros az együttmûködés. Az UEMS brüsszeli székházat kíván vásárolni, amelyhez az EANA anyagilag nem, de erkölcsi hozzájárulást tanúsít, bár az UEMS érdekképviselet adott esetben kompetíciót jelenthet a magánorvosok érdekeinek érvényesítésében. Spanyolország, Franciaország és Olaszország CPMEbõl való kilépése és egy szakszervezeteket tömörítõ szervezet hangsúlyeltolódásával az európai egységes orvosi érdekképviselet újabb kihívások elé tekint.

17


REHA Hungary 2009 A komplex rehabilitáció fogalmát a 321/2007. (XII.5.) Korm. sz. rendelet határozta meg. A rehabilitáció összetettségét, nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi feladatként, közös segítségnyújtásként történõ megfogalmazását hangsúlyozta az idei REHA Hungary Szakkiállítás és Konferencia, amely mottójának a „Partnerség a rehabilitációban” mindennapos gyakorlatra váltandó óhaját tette. A szakmapolitikai kerekasztal témájaként a rehabilitációnak, mint komplex tevékenységnek ismertetése, gyakorlati tapasztalatainak bemutatása szolgált. Azon gondolat jegyében, hogy „a prevenció az elsõ lépcsõfok a rehabilitációban” az idei év fõ szakmai programja a laikus elsõsegélynyújtás volt, a sürgõsségi lánc bemutatása a mentõk és a sürgõsségi osztály részvételével. A látogatók a gyakorlatban is megismerkedhettek a laikus elsõsegélynyújtás alapjaival. Az Esélyegyenlõség Napjával együtt megrendezett kétnapos programot közel négyezren látogatták.

18


Interdiszciplináris program Idén negyedik alkalommal került megrendezésre 2009 novemberében – a MOTESZ interdiszciplináris programja keretében – a IV. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia, amely a koszorúér eredetû, agyi károsodást okozó és perifériás érbetegségek kockázatának becslésére, megelõzésére és kezelésére vonatkozó ajánlást fogalmazott meg. A nagysikerû rendezvény anyagát orvosi folyóiratokban, kongresszusokon ismertetik, végrehajtását további állapotfelmérõ programokkal ellenõrzik majd. A szív és érrendszeri betegek kockázatának becslését, a megelõzés lehetõségeit és a betegségek kezeléseinek irányelveit összefoglaló, a mindennapi gyakorlat számára szolgáló ajánlás az orvoslásban tevékenykedõ szakemberek számára hasznos segítség és iránymutatás a gyógyító munkában. A 2009. évi interdiszciplináris fórumok sorában szerényebb részvétel mellett, de vitathatatlanul jelentõs szakmai értékeket felmutató rendezvények zajlottak. Márciusban a „Parlagfûország jövõje” címmel megrendezett fórumon az egyre jobban terjedõ parlagfû allergiához kapcsolódó témák kerültek napirendre a parlagfû származásától, elterjedésétõl és kártételétõl kezdve az allergiás szenzitizáltság adatain, a kezelésen keresztül az egyéb allergiák kialakulásával kapcsolatos összefüggésekig. A fórum a parlagfûhöz kapcsolódó társadalom-egészségügyi és gazdasági terhekrõl, enyhítésük lehetõségeirõl folytatott kerekasztal beszélgetéssel zárult. Áprilisban két interdiszciplináris fórum megrendezésére került sor, „Barangolások homeopátiával” címmel egyes betegségek homeopátiás kezelésének lehetõségeirõl szóló elõadásokat hallgattak meg a résztvevõk. Az „Alvás és egészség” címmel megrendezett fórumon az alvászavarok,a szûrés lehetõségei, a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelések ismertetése, a más betegségekkel való összefüggések, így pl. az alvás-ébrenléti zavarok és a cardiovascularis rizikó, az alvászavarok idõskori hypertoniában, és számos más izgalmas téma került napirendre.

19


A szeptemberben megrendezett interdiszciplináris fórum a sportorvoslás szerepét, jelentõségét, hazai helyzetét és fejlõdésének lehetséges irányait illetõen keresett válaszokat a címben feltett kérdésre: „Merre, hová, sportorvoslás?. Több elõadás témája volt a fizikai aktivitás jelentõsége, a betegségek megelõzésében, kezelésében, gyógyításában betöltött pozitív szerepe, népegészségügyi vonatkozásai. A sportegészségügy hazai helyzete, a fejlõdés nemzetközi tendenciáinak bemutatása épp úgy napirendre került, mint a genomika és sport bizonyos összefüggései. November 6-án a Geriátriai Szakmai Kollégiummal és a Rehabilitációs Szakmai Kollégiummal közös szervezésben „Idõskor és rehabilitáció” címmel rendeztünk fórumot, amely az idõskori rehabilitáció sajátosságait tárgyalta, a különféle betegségekkel, sérülésekkel összefüggésben. A programban szerepet kapott a – zenével illusztrált – mûvészetterápia is, mint a rehabilitáció egyik lehetõsége. 2009. november 17-én – a Magyar Tudomány Napja rendezvénysorozat keretében – a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya és a MOTESZ közös szervezésében került sor a „Népbetegségek megelõzése és gyógyítása – Lehetõség, valóság vagy álom: A Szív és Érrendszeri Nemzeti Program” c. interdiszciplináris fórum megrendezésére. Prof. Dr. Romics László akadémikus, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy kevés olyan szakma van ma Magyarországon, amely a lehetõségekhez képest olyan jól szervezett, mint a kardiológiai ellátás. Ennek is tudható be, hogy a szív és érrendszeri megbetegedésekre visszavezethetõ hirtelen halálozás jelentõsen csökkent. Osztályelnök Úr utalt arra is, hogy a konszenzuskonferenciák egyik elsõ témája volt a kardiovaszkuláris betegségek kezelése, gyógyítása tárgyában kialakított szakmai konszenzus. A programban számos kiváló, gyakorlati útmutatóval is segítõ elõadás hangzott el. Így pl. a szív és érrendszeri betegségek epidemiológiáját ismertetõ elõadás az elért eredményeket is bemutatva a következõ megállapításokat tette: – A hagyományos rizikó becslés alapján kis vagy közepes rizikójú egyénekben a boka/kar index mérés alkalmas lehet a valódi kardiovaszkuláris kockázat megállapítására. – A boka/kar index mérése egy egyszerû, olcsó módszer, mely széles körben alkalmazható a tünetmentes érbetegség kimutatására és ezáltal hatékony eszköze lehet a kardiovaszkuláris prevenciónak. A szív és érrendszeri betegség-regiszterek és jelentõségük c. elõadás a – jelenleg már tesztelés alatt álló – 2010. január 1-jén induló Infarctus Regiszter Programot mutatta be, amely mûkö-

20


dése során számos fontos adat megismerése válik lehetõvé, s amelynek végsõ célja az országos, online mûködõ betegségregiszter kialakítása. Mivel a szívinfarctus prevalenciájával, ellátásával, prognózisával kapcsolatban eddig nem rendelkeztünk használható hazai adatokkal, rendkívül fontos, hogy ezen a téren elõrelépés történjék A szûrõvizsgálatok szerepét és jelentõségét taglaló elõadás kiemelte, hogy „szervezett lakossági szûrõvizsgálatot csak akkor szabad kezdeményezni, ha a szûrõvizsgálattal kiemelt személyek további kivizsgálásának a személyi és tárgyi feltételei biztosítottak”. A szûrési és prevenciós tevékenység javítása érdekében a szakmai elemek mellett hangsúlyozta a társadalmi szervezetekkel való szoros együttmûködés jelentõségét, s – a jól képzett szakemberek mellett – a laikusok bevonását is. A „Szív és érrendszeri betegségek és idõsügy” címmel e betegségek idõskori elõfordulását és sajátosságait elemzõ elõadás az idõskori patológiás kardiovaszkuláris veszélyeztetettség sajátosságai kapcsán tett fel és válaszolt meg számos kérdést, a speciális gyógyszerelés kihívásait részletezte, és tételesen foglalkozott azzal, hogy melyek az idõsügy potenciális illeszkedési pontjai a szív és érrendszeri nemzeti programban. Az érrendszeri központok bemutatását és mûködésük tapasztalatait két elõadás keretében hallgathatták meg a résztvevõk. 1. Megismerték a 2008-ban két, érbetegeket ellátó centrum – a DEOEC Neurológiai Klinika és a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Angiológiai Részlegének – összefogásával indult programot, amelynek célja olyan komplex vaszkuláris protokoll kialakítása, amelyben a perifériás érbetegek és a cerebrovaszkuláris érbetegek közös gondozási rendszerbe kerülnek. Ennek eredményeként a betegek egy helyen és idõben kapják meg azt a komplex szekunder prevenciós kivizsgálást és ellátást, mely folyamatos és egységes szemléletû gondozást tesz lehetõvé. 2. A Nyíregyházi Vascularis Centrum bemutatása során egy olyan jövõképet is megismerhettek a fórum résztvevõi, amely példaértékû, s megvalósításával – azon túl, hogy a megye lakosságának szív és érrendszeri morbiditását és mortalitását az országos, majd a nemzetközi szintre kívánják javítani, reális szükségletekre méretezett, hosszú távú perspektívával rendelkezõ ellátási struktúrát kívánnak biztosítani – egyben a Szív és Érrendszeri Nemzeti Program egyik referencia centrumának kialakítása válik valóra. A Szív és Érrendszeri Nemzeti Program helyzetérõl, megvalósításának további feladatairól szóló elõadások számba vették a Program keretében eddig elért eredményeket, a Program által megfogalmazott tíz cél megvalósításának aktuális állapotát, valamint a többi nemzeti programmal való kapcsolat alakulását.

21


A Nemzeti Program – létrejöttekor – célként határozta meg, hogy tudatosan és társadalmi összefogással el kell indítani és fel kell gyorsítani azt a folyamatot Magyarországon, amelynek eredménye a szív és érrendszeri betegségek, és azok okozta halálozás csökkentése. Utalva az elõzõ elõadásokra is, valóban beszámolhatunk eredményekrõl, azonban az elõadás során az a megállapítás is elhangzott, hogy az egészségben töltött életévek száma nem növekedett a kívánt mértékben. Visszatekintve a 2006-ban elfogadott – és Kormány által meghirdetett – nemzeti program évrõl évre elkészült értékelésére, korábbi megállapításaink ma is idõszerûek, nevezetesen: a Program tárcaszintû, vagy éppen kormányzati szintû támogatása – akár a financiális oldalt, akár a mellette való érvelést, a szakmai elfogadottságot, a Nemzeti Fejlesztési Tervbe való beépülés lehetõségét tekintve – a minimális szintet sem éri el.

Kongresszusszervezõ munkánk A MOTESZ Kongresszusi és Utazási Irodája ez évben is számos kongresszus megszervezését teljesítette, a legjelentõsebbek: Magyar Fül-, Orr-, Gége és Fej-, Nyaksebész Orvosok Egyesülete Gyermek Fül-Orr-Gége Szekciójának XVIII. Vándorgyûlése, VIII. Országos Háziorvos Napok, a Magyar Gyermekorvosok Társasága 53. Nagygyûlése, a Magyar Szemorvostársaság 2009. évi Kongresszusa, a Magyar Élettani Társaság LXXIII. Vándorgyûlése, a Magyar Szemészeti Szakdolgozók Egyesületének VII. Kongresszusa, 39 th Annual ESDR (European Society for Dermatological Research) Meeting, Magyar Nephrologiai Társaság XXVI. Nagygyûlése, Fiatal Hypertonologusok IV. Fóruma, Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXXII. Kongresszusa, Fiatal Nõorvosok V. Kongresszusa, a Magyar Belgyógyászati Társaság Északkelet-Magyarországi Szakcsoportjának Kongresszusa, Magyar Balneológiai Egyesület 2009. évi Nagygyûlése, valamint a Magyar Hypertonia Társaság XVII. Kongresszusa és VIII. Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusa. A MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda 2009-es kiváló munkáját, helytállását, a váratlan helyzetek profi kezelését és megoldását, a magas szintû szervezést nemzetközi és hazai szervezetek elismerõ levelei is visszaigazolták számunkra.

Kommunikáció A MOTESZ honlapja, a www.motesz.hu lehetõséget nyújt arra, hogy társaságaink különféle közleményei, rendezvényeirõl szóló híradások megjelenjenek. Kérjük, éljenek a lehetõséggel, és tegyék lehetõvé, segítsék elõ azt, hogy a társasági honlapok és a szövetségi portál között rendszeresebb, intenzívebb információcsere valósuljon meg. A MOTESZ Magazint ez évben csak most, az év végén tudtuk kiadni, anyagi lehetõségeink sajnos nem tették lehetõvé, hogy év közben is megjelenjünk. A lap megújult szerkesz-

22


tõ bizottsága döntött arról, hogy a lap struktúrája és külsõ megjelenése is változzon. Bízunk abban, hogy a lap, csakúgy, mint a társaságok bemutatkozását tartalmazó supplementum elnyeri az olvasók tetszését. Várjuk azon tagegyesületeink, társaságaink jelentkezését, akik eddig még nem küldték el bemutatkozó anyagukat, mert egy tervezett következõ szám supplementumában újabb lehetõség nyílik a bemutatkozásra. ([email protected])

Szövetségünk gazdálkodásáról Évente visszatérõ gondot jelent számunkra, hogy Szövetségünk fenntartását, mûködését milyen forrásokból finanszírozhatjuk. Az elmúlt évben sem történt ez másként, legfeljebb még nehezebb dolgunk volt a források beszûkülése miatt, amellyel minden területen szemben találtuk magunkat, elsõsorban a gazdasági válság következtében. Kevesebb támogatás, nehezebbé váló pályázati feltételek, a visszautasított pályázatok számának emelkedése, kisebb pályázati összegek, megbízatások csökkenése egyfelõl, növekvõ költségek, bérleti és szolgáltatói díjak emelkedése másfelõl: e feltételek mellett készültünk fel az elmúlt esztendõ kihívásaira és igyekeztünk megfelelni – a szövetségi, szakmai munka teljesítése mellett – a gazdasági követelményeknek is. A Szövetség éves költségvetés alapján dolgozik, ennek szigorú betartása, betartatása mellett folyt a gazdálkodás: a kiadások csökkentésére törekedve, a takarékoskodást mindennapi gyakorlatként folytatva teljesítettük feladatainkat. Ebben nagyon sok érdeme volt mindazon vezetõknek, tisztségviselõknek, akik a fennmaradás mellett döntöttek és munkájukkal elõsegítették, hogy a Szövetséget megilletõ bevételek befolyjanak, s számos erõfeszítést tettek azért, hogy a szükséges források rendelkezésre álljanak. A Szövetség fenntartását, mûködését biztosító források három pillérét elsõsorban az állami költségvetésbõl kapott mûködési támogatás, jóval kisebb mértékben a pályázati lehetõségek kihasználásából adódóan a nyertes pályázatokból befolyó összegek, valamint a tagsági díjak biztosítják. Azért, hogy e három pillér meglehetõsen törékeny egyensúlya megmaradjon, a Szövetség talpon maradása érdekében továbbra is minden lehetõséget igyekszünk feltárni. Fontos célkitûzésünk mindent megtenni – tagtársaságaink bevonásával – azért, hogy a közel fél évszázad alatt kivívott számos siker ne menjen veszendõbe, a Szövetség szakmai

23


súlya és tekintélye növekedjék, nemzetközi reputációja fennmaradjon, kapcsolatai erõsödjenek. Az elmúlt 43 év tapasztalatait, eredményeit megõrizni, fejleszteni, továbbvinni, a következõ generációk számára az utat egyengetni: ez a dolgunk.

Zárszó Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak valamennyiüknek, akik – akár társadalmi munkában, a Szövetség iránti elkötelezettségbõl, szorgalomból, jóindulatból vagy éppen barátságból, akár munkaszerzõdésük által meghatározottan, kötelességbõl – az elmúlt évben fáradoztak azon, hogy a sok évtizedes értékeket a jövõben is megtartva, megõrizve a tagegyesületek közössége, végsõ soron az egész magyar orvostársadalom érdekében tehessük azokat közkinccsé. Kívánok Önöknek nagyon jó egészséget, erõt a jövõ évi munkához, s most, az év végével nagyon kellemes, pihentetõ, szép ünnepeket, boldog új esztendõt!

Dr. Kiss István a MOTESZ elnöke

Budapest, 2009. december 15.

24

A MAGYAR ORVOSTÁRSASÁGOK ÉS EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA

Recommend Documents