Aliczki Katalin Kornélia 1 - Szerző Sándor2
A magyar húscsirke termelés versenyképessége Competitiveness of hungarian poultry production
[email protected] Kutató Intézet, tudományos munkatárs 2Második szerző intézménye, státusa
1Agrárgazdasági
Kulcsszavak: húscsirke előállítás, versenyképesség, naturális mutatók Bevezetés A takarmányárak emelkedése, az extrém időjárás, az EU szigorú állatjóléti és egészségügyi szabályai európai versenytársainkat is sújtják, azonban a csirkehízlalásban Magyarország és az EU más tagországainak termelési paraméterei között jelentős különbségek mutatkoznak. Az állattenyésztés egyik alapvető feladata olyan termelési feltételek kialakítása, amelyek a takarmányok és állati termékek folytonosan változó ára mellett is biztosítani tudják a fenntartható fejlődést, az optimális hatékonyságot, illetve a maximális jövedelemszintet. A különféle tényezők közül a termelő elsősorban a naturális mutatók javításán és a költséggazdálkodás optimalizálásán keresztül tud a jövedelmezőségre és hatékonyságra befolyást gyakorolni. Anyag és módszer A brojlerhús előállításának eredményességére elsősorban a takarmányozás, a genetika, az állománysűrűség, a nevelés időtartama és a rotáció hatnak, ezért a hazai termelés helyzetének megítéléséhez ezeket a paramétereket hasonlítottuk össze Németország és Magyarország között. A vizsgáltunk során a termelési paraméterek összehasonlításánál elsősorban a Baromfi Terméktanács (BTT) és a Mastergood Kft. adataira támaszkodtunk. Az ágazati eredményeket Magyarország vonatkozásában az AKI tesztüzemi adatbázisa alapján határoztuk meg. Munkánk során a hazai termelési környezet feltárásához nem kizárólagosan a hivatalos adatokra támaszkodtunk, hanem a problémáinak széleskörű feltárásához riportot készítettünk az ágazat több szereplőjével. Vizsgálat Kalmár (2001) szerint a termelőknek azt kell szem előtt tartaniuk a brojlercsirke-előállítás megkezdésekor, hogy naposcsibe vásárlásakor nem csak hizlalandó élőtömeget vásárolnak, hanem genetikai potenciált is, mely az összes későbbi ráfordítás hatékonyságát döntően befolyásolja. Ebből következik, hogy az árutermelő telepeken nagy genetikai értékű hibridekkel dolgoznak, még akkor is, ha költségük magasabb a saját előállítású alapanyagnál. Fontos kiemelni, hogy a hibridek nevelése esetén nem csak a bekerülési költség magasabb, hanem a számukra optimális környezeti tényezők megteremtése is jelentős többletráfordításokat igényel. Németországhoz hasonlóan Magyarországon is két hibridnek (ROSS, COBB) jut vezető szerep a csirkehús-előállításban. Míg a ROSS Magyarországon rendelkezik nagyszülőpár-teleppel, addig a COBB zömében szülőpárok tenyésztojásaival vagy napos importjával elégíti ki az igényeket. A BTT adatai szerint a szülőpárok esetében éves szinten mintegy 1,6 millió telepített napos nőivarú egyeddel számolhatunk, ami az előnevelést és a selejtezést követően 1,4 millió beólazott hústípusú tyúkot jelent. Az ezek által termelt mintegy 210–220 millió keltetőtojás, 80 százalékos keltethetőség mellett, 168–176 millió kikeltett naposcsibét jelent. Részben a keltetőtojások, részben a naposcsibék kereskedelme befolyásolja a tényleges belföldi telepítést (éves szinten 150–160 millió, hetente átlagosan 2,88 millió naposcsibe). Kalmár (2003) szerint a brojler hizlaláskor az állománysűrűség a gazdaságosság egyik döntőtényezője, mert az optimumot meghaladó sűrűség kedvezőtlen hatású a végsúlyra, a takarmányértékesítésre, valamint növeli az elhullást. Hazai viszonylatban, mélyalmos tartás esetén az állománysűrűség 27-32 kg/m2-ben határozható meg. Ez 2 kg átlagos testtömegre hizlalt állományban 14-16 db brojlercsirkének felel meg négyzetméterenként. Jövedelemvizsgálatkor előtérbe kerül az egy év alatt egy négyzetméterre vetített megtermelt brojler élőtömeg, amely intenzív termelés esetén elérheti a 180 kg-ot is.
8
Az optimális telepítési sűrűséget végül az istálló műszaki és technikai felszereltsége határozza meg. Zagyva (2003) szerint az állománysűrűséget a technológiai elemek „leggyengébb láncszem”-éhez kell igazítani, vagy pedig a technikai berendezéseket kell a választott sűrűséghez felfejleszteni. A húscsirke előállítást Magyarországon és Németországban hasonlítottuk össze (1. ábra). Az adatok 2012-ből a Mastergood Kft gyűjtéséből származnak. 1. ábra: A húscsirke-előállítás termelési paraméteri közti különbség Németország kontra Magyarország (2012) 0% Elhullás
Átlagos vágási nap
H 4,4%
H 41,3
Átlagsúly
-5%
Fajlagos nettó takarmány felhasználás
Napi átlagos testtömeg gyarapodás
Broilerindex
-10%
-15%
H
H
2,35
kg
H -20%
58
H 294,4
g/nap 1,88
kg/kg
-25%
-30%
-35%
Forrás: készült a Baromfistratégia 2013 adatai alapján, az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztályán, az adatokat a Mastergood Kft. gyűjtötte
Magyarországon egy kilogramm csirkehús előállításához a termelők átlagosan 1,88 kilogramm takarmányt használnak fel, 14 százalékkal többet, mint németországi versenytársaik. Ez 27–28 forint többletköltséget jelent élőcsirke-kilogrammonként (110 forint/kilogramm takarmányátlagárral számolva). A Baromfi Terméktanács 300 ezer tonna iparszerűen termelt és feldolgozott csirkére számolta ki a lemaradást, ami a takarmányok többletfelhasználása következményeként évente több mint 8 milliárd forintot jelent ágazati szinten. A rotáció, a hízlalás éves forgója Magyarországon 5,8–6 körül alakul, míg a németországi versenytársaknál 7,3 az évente felnevelt broilercsoportok száma. Az állományforgó nagyságát egyrészt az egy turnus hizlalásának időtartama, másrészt az istálló üresen állásának ideje határozza meg. Az előbbi a napi testtömeg-gyarapodás és a vágáskori testtömeg, míg az utóbbi a takarításra, fertőtlenítésre és pihentetésre fordított idő függvénye. Az, hogy a német gazdálkodók 1,3-1,5 turnussal többet termelnek évente, az éves állandó költségekkel (kamat, munkabér, amortizáció stb.) kalkulálva 3,6 milliárd forint megtakarítást tesz lehetővé a termékpályán. Az elhullásban abszolút értékben kifejezve 1,4 százalékos a különbség Németország javára, ami szintén a hazai termelők versenyhátrányát növeli. Mivel a Magyarországon alkalmazott genetika megegyezik a németországival, a rosszabb termelési paraméterek hátterében más tényezők húzódnak meg. A keveréktakarmányok alapanyagainak áraiban sem mutatkozik számottevő különbség, vagyis nem következtethetünk arra, hogy Magyarországon esetleg gyengébb minőségű takarmányokat használnánk fel. Tehát annak okaként, hogy Magyarországon a termelők a Németországban is használt hibridekkel és közel hasonló összetételű keveréktakarmánnyal rosszabb termelési eredményeket érnek el, elsősorban a tartástechnológiai, illetve a technológiai előírások be nem tartása hozhatók fel. Nem térünk itt ki az olyan illegális tevékenységekre, mint például a termelt és értékesített áru elhullásként történő elkönyvelése.
9
9
Szalay (2006) szerint a baromfi hibridek gazdaságos termelésének alapvető feltétele a mesterségesen előállított, lehetőleg stresszmentes környezet, ami az állatok létfenntartásához és termeléséhez szükséges, így például: korszerű technológiai berendezések, életszakaszonként előírt hőmérséklet, tiszta levegő és zárt istálló. Vahid és Vahidné Kóbori (2003) szerint ez csak úgy érhető el, ha a termeléshez szükséges legelemibb feltételeket megteremtjük az állatállomány számára, vagyis a kellemes közérzetet, nyugodt és lehetőleg állandóan azonos, a külső ártalmas befolyásoktól mentes környezeti feltételeket biztosító elhelyezést teremtünk. Ezeket a feltételeket csak újabb és egyre költségesebb beruházások árán érhetjük el, ezek vonzata pedig az egyre költségesebb energiafelhasználás növekedése. A BTT felmérte az ágazat által használt istállók műszaki állapotát. A húscsirke alapanyag-termelésében az épületállomány 60-70 százaléka 20 évesnél idősebbnek bizonyult. Az 1,28 millió négyzetméter istállóterületből a műszaki állapot alapján 325 ezer négyzetméter jónak, 661 ezer négyzetméter megfelelőnek, 292 ezer négyzetméter pedig gyengének minősült. Valamennyi öt évnél idősebb épületnél rekonstrukciós munkák lennének szükségesek, így az épületek hőszigetelése, tetőhéjazatok cseréje, a vízellátás, vízkezelés korszerűsítése. A nyári hűtőpanelek többlet-vízigénye miatt a kapacitásuk bővítése, az épületen belüli padozatok felújítása, résmentesítése, cseréje, az épületek szellőztető technológiájának cseréje, a légbeejtők, fénykirekesztők cseréje, új, energiatakarékos világítórendszerek beépítése lenne szükséges, amelyek mindegyike jelentős költségigényű ráfordítás. Mindamellett, hogy az épületállomány elöregedett, a tartástechnológia fejlesztése nem maradt el, mivel az ÁTK (Állattartó telepek korszerűsítése) pályázatoknak köszönhetően e téren számos korszerűsítés, fejlesztés történt. A felújítások dacára a hazai szélsőséges időjárás miatt télen a fűtési, nyáron a hűtési költségek mindenképpen jelentős kiadást jelentenek a termelésben. Horn (2014) kutatásában összefoglalta azokat az elemzéseket, amik rámutatnak arra, hogy a különböző növekedésű erélyű húshibridek és az intenzív rendszerektől többé kevésbé eltérő tartásmódok növelik az az egységre vetített erőforrásigényt és ezzel együtt a költségeket és nem elhanyagolható módon a környezetet terhelő hatásokat. Az 1. táblázat adataiból kitűnik, hogy a brojlerek átlagteljesítménye különböző értékmérőkben milyen módon változik a típustól és a nevelési rendszertől függően, valamint ezek eredőjeként a ráfordítások milyen módon változnak meg döntően az EU állatjóléti szabályozásának megfelelő tartásrendszereket alkalmazva. A közzétett adatok alapján – amint az várható volt – a lassúbb növekedési brojlertípusokat organikus rendszerben hizlalva több, mint 60 százalék a ráfordítások növekedése a standard, intenzív hizlaláshoz képest (Horn, 2014).
10
1. táblázat: Az EU állatjóléti szabályozásának hatásai brojlerek előállítási költségeire Típus
Korrigált 2 kg élőtömeg elérésekor (nap)
Napi súlygyarapodás (g)
Tak.ért (kg/kg)
Vágási %
Ráfordítás növekedés (%)
Standard, hagyományos
37
59,5
1,68
73,5
-
Standard, kifutós
42
52,4
1,80
73,5
10,7
Kissé lassúbb növekedésű, hagyományos
44
50,0
1,85
69,5
11,2
Lassú kifutós
növekedésű,
56
39,3
2,05
68,0
25,0
Lassú növekedésű, organikus
70
31,4
2,65
66,0
67,3
és nevelési rendszer
Forrás: Horn, 2014 A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar problémái alapvetően nem csak a mezőgazdasági termelés vagy élelmiszer-előállítás specifikus jellemzőiből adódnak, hanem horizontális jellegűek. Mindenekelőtt adózási rendszerének a megítélése a gazdasági szereplők részéről drámaian rossz. A fogyasztás és a munka adóztatása a nyugat-európai átlagnál is lényegesen magasabb nálunk. Ha a genetika és a takarmányozás mellett a tartástechnológia is azonos lenne a két országban, a hazai termelők akkor sem startolnának azonos pozícióból a németekkel szemben. Őket ugyanis alacsonyabb adók, közüzemi díjak terhelik. Németországban a fűtés és az elektromos áram egy kilogramm élő csirkére vetített költsége 3,5 forinttal alacsonyabb, mint Magyarországon, ami összességében további egy milliárd forint többletköltséget okoz a hazai termelőknek. A húscsirke-termelés jövedelmezősége az Agrárgazdasági Kutató Intézet tesztüzemi adatai alapján 2008-tól évről évre folyamatosan romlik. Míg 2010-ben a nyereséget a támogatások egy része biztosította, 2011-ben és 2012-ben már az állami támogatások ellenére is veszteséges volt az ágazat.
11
11
2. ábra: A csirkehízlalás (élősúly) ágazati eredménye Magyarországon 11 9 7 5 3 1 -1
2008
2009
2010
2011
2012
-3 -5 Forrás: Tesztüzemi ágazati adatok alapján az AKI Ágazati Ökonómiai Osztályán készült számítások
A termékpálya szerkezete a rendszerváltáskor kedvezőtlen irányba mozdult el. A gazdaságok zöme Magyarországon nem rendelkezik termőterülettel, az állattartáshoz szükséges takarmányt a piacon szerzi be, ami állandó és nehezen kigazdálkodható többletköltséget eredményez. A hazai és a nemzetközi versenyképesség csak akkor biztosítható, ha a baromfitartó üzemek maguk termelik meg a gazdasági abrakot és így meg tudják takarítani a piaci ár és az önköltség közti különbséget és hozzájutnak a területalapú támogatáshoz is. A termőföld használatból illetve a területalapú támogatásból nyerhető összeget számszerűsítve az 2. táblázat mutatja be. Egy kilogramm baromfiabrak piaci ára és önköltségi ára között 2013-ban 20 forint különbséget lehetett realizálni. Ez egy kg tápra vonatkoztatva – aminek abrak tartalma 65 százalék – 13 Ft/kg-ot jelent. Egy kg vágóbaromfi előállítása 1,85 kg/kg takarmány felhasználás mellett kilónként 24,05 forinttal többe kerül a saját földtulajdonnal nem rendelkező termelőnek. Ha hozzászámoljuk a területalapú támogatás összegét is (ami kilónként 12,02 forint), akkor az egy kilogramm vágóbaromfira vonatkoztatva 36,07 Ft/kg veszteséget okoz a termelőnek.
12
2. táblázat: Kalkuláció a termőföld hasznosítására és a terület alapú támogatás kihatására a húscsirke termelésben (2013) Kalkuláció a termőföld hasznosítására
Kalkuláció a terület alapú támogatás kihatására
Különbségből adódó nyereség 1 kg abrak
1 kg táp
1 kg vágóbaromfi
Támogatásból adódó nyereség
Piaci ára 60 Ft, önköltségi ára 40 20 Ft/kg 1 tonnára Átlagtermés 6000 kg/ha, támogatás Táp gazdasági 60.000 Ft/ha abrak hányada 10 Ft/kg 65 %, így (20 13 Ft/kg Ft/kg x 65 %) 1,85 kg/kg 1 kg 1,85 kg/kg takarmány vágóbaromfi takarmány felhasználás felhasználás esetén 24,05 Ft/kg 12,02 Ft/kg esetén 1 kg vágóbaromfi vonatkoztatva a két tétel együttesen 36,07 Ft/kg
Forrás: Gyöngyösmente Baromfi Termelői és Értékesítési Szövetkezet és a Baromfiértékesítő és Termeltető Termelői Csoportok Országos Szövetségének elnökével folytatott konzultáció alapján AKIAPKO szerkesztés A termelés hatékonyságának javítási lehetőségei Aliczki és munkatársai (2009) szerint a múltban nem volt együttműködési kényszer, mert a kooperáció hiányából fakadó versenyképességi problémákat elfedték a folyamatos, tűzoltó jellegű állami intézkedések. Az integráció kérdésében nem a forma a meghatározó, mert a közös cél a kockázat minimalizálása és a hatékonyság javítása. A működőképes vertikális integráció hiánya a gyenge versenyképesség egyik meghatározó oka. A nemzetközi tapasztalatok alapján a folyamatosan változó gazdasági környezetben az integrált termékpálya rendszerek sikeresebbek az egyéni gazdálkodásnál. Az integráció tehát méretgazdaságosság adta előnyök kihasználása mellett kockázatmegosztó és jövedelem-elosztó rendszer is. Az együttműködést a szakmai szervezetek között is létre kell hozni, mert a szűkös anyagi és intellektuális forrás tükrében csak közös erővel lehet választ adni a szakmapolitikai kihívásokra. Az állattenyésztés ezen belül a baromfiágazat versenyképességének növelése csak komplex fejlesztési programmal elképzelhető, aminek szükséges kitérnie a szakmai problémákon túlmenően a szakemberellátásra, a foglalkoztatás ösztönzésére, az adó- és járulékkedvezményekre és az uniós támogatások elosztásának átgondolására.
Hivatkozások: 1. Aliczki, K., Aradi, I., Csikai, M., Erdész, F., Fogarasi, J., Garay, R., Gáti, E., Kozak, A., Nyárs, L., Papp, G., Popp, J., Potori N., Udovecz, G., Varga, E., Vőneki, É., (2008): A versenyesélyek javításának lehetőségei a magyar élelmiszergazdaságban – Alapanyag-termelő vagy nagyobb hozzáadott-értékű termékeket előállító ország leszünk? (szerk. Popp József – Potori Norbert – Udovecz Gábor – Csikai Miklós). Budapest: Magyar Agrárkamara és Szaktudás Kiadó Ház. (ISBN 978-963-9935-03-7) 2. Horn, P. (2014): Termelés és versenyképesség. Baromfiágazat. 14. évfolyam. 2014/3. szeptember. 4-11.p.
13
13
3. Kalmár S. (2003): A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája. In: Magda S. (szerk.): Az állattenyésztés szervezése és ökonómiája. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 4. Kalmár S. (2001): A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája. In: Pfau E., Széles Gy. (szerk.): Mezőgazdasági üzemtan II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 5. Szalay I. (2006): A szélsőséges időjárási események hatása a baromfitenyésztésre. A Baromfi IX., 1. 1. 6. Vahid Y. – Vahidné Kóbori J. (2003): A hazai juhtenyésztés gazdasági és szervezési problémái. Agrárágazat, 9. 30-31. (http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2003-ev/09-szeptember/agrarag-0.html) 7. Zagyva L. (2003): A korszerő technológiai berendezések és az eredményesség összefüggései. A Baromfi VI. 4.4.
14
