A MAGYAR GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG ÉS A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSAINAK TÜKRÉBEN

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

A MAGYAR GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG ÉS A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSAINAK TÜKRÉBEN

Készítette: Pirkhoffer Tímea Budapest, 2004

2


TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés................................................................................................................................. 6 II. A versenyképesség vizsgálata ............................................................................................... 9 II.1. A versenyképesség fogalma ......................................................................................... 9 II.2. Vezető versenyképességi elméletek összefoglalása .................................................... 9 II.2.1. A nemzetgazdasági versenyképességgel foglalkozó elméletek............................. 11 II.2.2. Porter versenyképesség-elmélete........................................................................... 13 II.3. A magyar versenyképesség mérésének néhány aspektusa ..................................... 19 II.3.1. A hazai makrogazdasági mutatók elemzése .......................................................... 19 II.3.2. A magyar versenyképesség alakulásának bemutatása az IMD index alapján ....... 21 II.3.3. Világgazdasági Fórum által alkalmazott indexek: GCI és BCI............................. 23 II.3.4. Az Economist Intelligence Unit ............................................................................ 26 II.4. Összegzés ..................................................................................................................... 28 III. A kis- és középvállalati szektor elemzése.......................................................................... 29 III.1. A kis- és középvállalkozások szerepének felismerése............................................ 29 III.2. A kis- és középvállalatok definiálása ...................................................................... 30 III.3. A kis- és középvállalatok általános jellemzése ....................................................... 32 III.3.1. A kis- és középvállalkozások legnagyobb nehézségei......................................... 33 III.4. A magyar kis- és középvállalati szektor állapotfelmérése .................................... 36 IV. Az Kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika fejlődése az Európai Unióban és Magyarországon ...................................................................................................................... 43 IV.1. A kis- és középvállalkozások előtérbe kerülése...................................................... 43 IV.2. A kis- és középvállalkozási politika felértékelődése az Európai Unióban ........... 44 IV.3. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika hangsúlyeltolódásai a magyar gazdaságpolitikában........................................................................................................... 52 IV.4. Az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeinek vizsgálata................. 54 IV.4.1. Az Egységes Belső Piac, mint keretfeltétel hatásai a KKV-k működésére ......... 54 IV.4.2. A bővítés hatása a hazai gazdaságra és a kis- és középvállalkozásokra .............. 56 IV.4.2.1. Tanulmány a csatlakozás hatásairól .............................................................. 57 V. A KKV-k támogatásának európai irányai.......................................................................... 61 V.1. Bevezetés...................................................................................................................... 61 V.2. Az EU KKV-fejlesztési tevékenységének irányai, a támogatások osztályozása ... 62 V.3. A kis- és középvállalkozások által elérhető források áttekintése ........................... 63 V.4. Pénzügyi támogatások a KKV-szektor fejlesztésének szolgálatában .................... 66 V.4.1. Pénzügyi támogatások nemzetközi közvetítő szervezetek útján ........................... 66 V.4.2. Egyéb finanszírozási források, programok............................................................ 68 V.5. Az Európai Unió regionális politikájának keretében elérhető források ............... 68 V.5.1. A regionális politika hangsúlyai............................................................................ 68

3


V.5.2. A regionális politika hangsúlyeltolódása: a versenyképességi szempont megjelenése ...................................................................................................................... 69 V.5.3. A regionális politika forrásainak áttekintése ......................................................... 71 V.5.4. A Közösségi programok ........................................................................................ 73 V.5.5. A regionális politika legnagyobb forrásai: Struktúrális támogatások ................... 76 V.5.5.1. A Struktúrális Alapok forrásai ....................................................................... 77 V.5.5.1.1. Az Alapok bemutatása............................................................................. 79 V.5.5.2. A Közösségi kezdeményezések...................................................................... 81 V.5.5.3. A Kohéziós Alap forrásai ............................................................................... 82 V.5.6. A KKV-k támogatásának eddigi eredményei........................................................ 83 V.6. Összegzés ..................................................................................................................... 84 VI. Az EU-támogatások felhasználása a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztésére .. 86 VI.1. Bevezetés .................................................................................................................... 86 VI.2. A Nemzetközi pénzügyi intézmények szerepe a hazai KKV-finanszírozásban... 87 VI.2. Magyarország részvétele az EU regionális politikájában ..................................... 89 VI.2.1. A regionális politika által megkövetelt alkalmazkodás ....................................... 89 VI.2.2. A magyar regionális politika jogi szabályozása................................................... 90 VI.2.3. A Közösségi programok, a Közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap szerepe a hazai fejlesztésekben ........................................................................................ 91 VI.3. A fejlesztéshez kapható legnagyobb támogatások: a Strukturális Alapok forrásai .............................................................................................................................................. 92 VI.3.1. A Strukturális Alapok intézményi fogadóközege Magyarországon .................... 92 VI.3.2. A Nemzeti Fejlesztési Terv.................................................................................. 93 VI.3.2.1. A Nemzeti Fejlesztési Terv szükségessége................................................... 93 VI.3.2.2. A Nemzeti Fejlesztési Terv tartalma............................................................. 94 VI.3.3. Az Operatív Programok bemutatása .................................................................... 95 VI.3.3.1. Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program............................................. 96 VI.3.3.2. Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program ................................ 97 VI.3.3.3. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program ............................................... 99 VI.3.3.4. Regionális Fejlesztési Operatív Program ...................................................... 99 VI.3.4. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program ................................................ 101 VI.3.4.1. Az Operatív Program szerepe ..................................................................... 101 VI.3.4.2. A program stratégiája és céljai.................................................................... 102 VI.3.4.3. A GVOP prioritásai..................................................................................... 104 VI.3.5. A GVOP 4. prioritása: A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája ........................................................................................................................................ 107 VI.3.5.1. A prioritás keretében végzett intézkedések................................................. 108 VI.4. Az NFT eredményességének néhány aspektusa........................................................ 110 VII. Összegzés........................................................................................................................ 111 VIII. Táblázatok és ábrák jegyzéke....................................................................................... 116 VIII.1. Táblázatok ............................................................................................................ 116 VIII.2. Ábrák .................................................................................................................... 125 IX. Irodalomjegyzék .............................................................................................................. 126

4


5


I. BEVEZETÉS Diplomamunkámban nemcsak aktuális, de hazánkat közvetlenül érintő témával kívánok foglalkozni, mely ez alapján három fő terület bemutatására és azok összefüggéseinek vizsgálatára koncentrál. Olyan területek kifejtését kívánom ötvözni, és integráltan megvizsgálni, melyek a globalizálódó világban méltán érdemelnek figyelmet, különösen Magyarország számára, aki a 2004. május elsejei Európai Unióhoz (EU) való csatlakozással újabb válaszút elé került: vagy megragadja a lehetőséget, és kezdeményező hozzáállással elindul a felzárkózás rögös útján, társadalmát és a vállalati szférát sikeresen beintegrálja az európai, és ezen keresztül a globális gazdaságba, vagy az EU-tagságot akadálynak, kritikus feladatok megvalósításának soraként értékeli. Napjainkban egyre több szakember, és gazdaságpolitikusok sora is komolyan foglalkozik a versenyképesség kérdésével. Magyarország 2004. május elsején a világ legnagyobb gazdasági terének és egyik vezető hatalmának tagjává vált. Az Európai Unióban már a 90-es évek elejétől reális esélyként kezdték kezelni a Közösség világgazdasági lemaradását, különösen a gazdasági nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, vagy Japán gazdasági erejével való összehasonlítások tükrében. Az európai alapelvek, mint a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás jegyében az elmaradott térségek támogatásának hangsúlyozása következtében az egységes európai tér versenyképességi mutatói a vetélytársakhoz képest kedvezőtlenül alakultak. A folyamat visszafordítására a Lisszaboni-stratégiai cél meghatározása óta komoly erőfeszítéséket tesz az Európai Unió, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb, dinamikusan fejlődő, tudásalapú gazdaságává váljon, mely képes a fenntartható fejlődésre és a szociális kohézió növelésére. Ennek szellemében számos közös és közösségi politika került megreformálásra, melynek végső célja a globalizáció kihívásaira való megfelelő válaszok megfogalmazása. Hazánknak, mint az Európai Unió tagjának hozzá kell járulnia az EU stratégiai céljához, ami csak úgy valósítható meg, ha hazánkat is versenyképessé tesszük. A kelet- és közép-európai országok csatlakozása új megvilágításba helyezi a versenyképesség kérdését az EU-ban és annak egyértelmű felértékelődéséhez is vezet. Az unió globális teljesítőképességének csökkenésével, a regionális különbségek növekedésével még inkább hangsúlyossá válik a tagállamok, ezen keresztül az Európai Unió versenyképességének növelése. Az Európai Unió egyik legfontosabb, és ezt a célt szolgáló politikája a regionális, 6


illetve támogatáspolitika, melynek keretében szerteágazó tevékenységet folytat az elmaradott területek mind gazdasági, mind szociális felzárkóztatásának érdekében. A regionális politika intézkedéseire komoly összegeket különítenek el az EU közös kasszájában, hogy a lehető legnagyobb támogatást élvezze a kiegyenlítődés kérdése, ezen keresztül a versenyképesség növelése. Nem véletlen, hogy intenzív előkészítő munka vette kezdetét a 2007-től esedékes új támogatáspolitika kidolgozására. A támogatáspolitika forrásai hazánk csatlakozása következtében előttünk is megnyíltak. „A csatlakozási tárgyalások eredményeképpen az EU költségvetése 2004 és 2006 között 5,1 milliárd eurós kötelezettséget vállal magyarországi támogatások folyósítására. Ebből a strukturális és kohéziós támogatás több mint 2,8 milliárd eurót (680 milliárd forintot), a mezőgazdasági támogatás közel 1,5 milliárd eurót (360 milliárd forintot) tesz ki. A fennmaradó összeg egyéb közösségi politikák támogatását, a költségvetési kompenzációt és a schengeni határvédelem kiépítését szolgálja.”1 Mint láthatjuk, a legnagyobb összegeket (strukturális és kohéziós támogatások) a felzárkóztatás céljának megvalósítására ítélték meg. Magyarország az EU fejlettségi átlagához képest elsősorban gazdasági területen küzd a legkomolyabb lemaradással, és a probléma megoldása nemcsak felzárkózásának, de versenyképességének, illetve Európában elfoglalt helyének kialakításának kulcsa is egyben. A hazai gazdasági versenyképesség növelése megalapozott fejlesztési stratégiák kialakítását igényli, minthogy a legoptimistább számítások szerint, kedvező dinamikájú fejlődés esetében is évtizedek szükségesek az újonnan csatlakozott államoknak, hogy elérjék az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét. A hazai versenyképesség vizsgálatának fontos dimenziója a mikroszféra teljesítményének, ezzel összefüggésben a csatlakozás hatásainak vizsgálata. Az EU tagjaként erősen meg növekedett versenyhelyzettel kell szembenéznünk, mely elsősorban a hazai vállalatokat érinti, akik 98 %-ban kis- és középvállalkozások (továbbiakban: KKV) és nagy részük felkészületlenül lépett be az immár 450 milliósra bővült európai piacra. Nem vitás, hogy komoly lemaradással küzd a hazai vállalati szektor a fejlett, korszerű technológiával és menedzsment-technikákkal ellátott európai versenytársakhoz képest, akik az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikájának keretében számos fejlesztési támogatásban részesültek. Most itt a lehetőség Magyarország számára is, és ha megfelelő stratégia mentén 1

http://www.eu2004.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=7&PHPSESSID=6dc4b85802106abb0bb42e237 0972bfb 2004.10.11. 15h23

7


használjuk fel a hazánk számára elérhetővé vált forrásokat, az nagy mértékben hozzájárulhat a hazai vállalatok, elsősorban a KKV-k versenyképességének növekedéséhez. Ha a gazdasági szereplők teljesítménye, termelékenysége növekszik, az közvetett módon elősegíti a magyar gazdaság versenyképességének növekedését is. Ahhoz, hogy ez a cél megvalósuljon, hosszú tanulási folyamaton kell átesnie a gazdasági szektornak, hiszen csupán a forrásokra való jogosultság nem jelenti egyben a képességet is a támogatásokhoz való hozzájutáshoz. Diplomamunkámban a versenyképesség fogalmának vizsgálatából és a fő versenyképességi elméletek bemutatásából kiindulva szeretném megvizsgálni Magyarország versenyképességét, különös tekintettel a nemzetközi szervezetek versenyképességi vizsgálatára. A hazai kis- és középvállalkozói szféra, mint a magyar gazdaság gerincének állapotfelmérésén keresztül szeretném felhívni a figyelmet a fejlesztési hangsúlyokra. Az Európai Unió illetve Magyarország KKV-fejlesztési politikájának bemutatásával célom a téma felértékelődésének elemzése és kialakult szerepének megfelelő említése. E témakörök tükrében bemutatom az Európai Unió által nyújtott támogatások rendszerét, amelyek igénybevételére immár hazánk is jogosult és aktív gazdaságpolitikával, megfelelő stratégiával, nyitott szemléletmóddal hatékonyan állíthatjuk a magyarországi gazdasági szféra, és egyben az egész hazai gazdaság versenyképességének szolgálatába.

8


II. A VERSENYKÉPESSÉG VIZSGÁLATA II.1. A versenyképesség fogalma A versenyképesség kérdésének vizsgálata egyre gyakrabban jelenik meg mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban, a modern gazdaságpolitikai döntések egyik fő aspektusává a versenyképesség növelés feltételeinek megteremtése vált. Ahhoz, hogy a versenyképesség növelésének feltételeiről beszélhessünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy mit takar a versenyképesség fogalma. A kérdés aktualitása megkérdőjelezhetetlen, ám megválaszolása annál bonyolultabb, minthogy fogalmára nem létezik egységes definíció. Mivel a legtöbb szakember másként vélekedik a kérdésről, még nehezebb egységes megfogalmazást alkotni, illetve eldönteni, hogy melyik szempontnak van nagyobb létjogosultsága.

Véleményem

szerint nem is lenne célszerű egyetlen definíció keretei közé szorítani a versenyképesség fogalmát. Célravezetőbb annak mindig egy „aktuális definícióját” alkalmazni, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgálódunk, mivel „a versenyképesség sikeres gazdasági fejlődéshez kötődik, amelynek eltérő filozófiái és stratégiái léteznek, különböző példái figyelhetők meg, ezért a versenyképességnek is csak kellően általános értelmű fogalma adható meg”.2

II.2. Vezető versenyképességi elméletek összefoglalása Nem célom az egységes definíció megalkotására való törekvés, sokkal inkább a terület áttekintése, a vezető versenyképességi elméletek bemutatása. A különböző nézetek kialakulását a versenyképesség forrásának meghatározása okozza, vagyis azon tényezők megtalálása, amelyek hozzájárulnak a versenyképesség növeléséhez. Szorosan ehhez kapcsolódóan vetődik fel a kérdés, hogy ezen tényezők input, vagy output oldalról jelentkeznek-e? Legelőször azonban tisztázni kell, hogy minek a versenyképességéről beszélünk? A versenyképességet ugyanis több szinten is értelmezhetjük, beszélhetünk globális, nemzeti, regionális, lokális, úgymint iparági vagy vállalati versenyképességről egyaránt. Már az imént felsorolt különböző aggregációs szintek is alapját képezik az eltérő nézeteknek.

2

Lengyel Imre: A regionális versenyképességről, Közgazdasági Szemle, XLVII. Évf., 2000. december (962987.o.) 973.o.

9


Az alábbiakban összefoglaló jellegű képet kívánok adni a legfontosabb elméleti nézetekről.

10


A legjelentősebb versenyképességi elméleteket Török Ádám a következőképpen osztályozza. ¾ Megkülönbözteti az elméleteket aszerint, hogy azok az input, azaz kínálati oldalról, vagy output, azaz keresleti oldalról (piac) közelítik meg a versenyképesség fogalmát ¾ Megkülönbözteti a főbb elméleteket aszerint is, hogy azok a vezetéstudomány, vagy a közgazdaságtudomány szempontjából vizsgálódnak Ezek alapján Török 4 fő elméletet osztályoz az alábbi táblázat alapján: 1.sz. táblázat Versenyképességi elméletek osztályozása Török Ádám alapján Közgazdaságtan

Vezetéstudomány

Kínálati oldal

Komparatív előnyök

Kompetitív előnyök

Keresleti oldal

Structure conduct performance elmélet

Porter-féle gyémántmodell

Forrás: http://vki3.vki.hu/~tfleisch/~haver/szakirodalom/torok-adam-vet030307.pps A vezető elméletek közé tartozik továbbá Krugman, Rapkin, Aiginger-Landesmann s a hazai szakemberek közül Török Ádám elmélete is. A felsorolt nézetek különböző oldalról közelítik meg a kérdést, engem kifejezetten a nemzetgazdasági versenyképességgel foglalkozó elméletek érdekelnek. Nem tartozik ebbe a kategóriába a Structure conduct performance elmélet, amely iparágak versenyképességével foglalkozik, illetve Krugman versenyképesség-koncepciója, aki értelmetlennek tartja a fogalommal nemzeti szinten foglalkozni.

II.2.1. A nemzetgazdasági versenyképességgel foglalkozó elméletek3 A nemzetgazdasági versenyképességgel foglalkozó elméletek kategóriájába tartozik a „komparatív előnyök elmélete”, amely bár nemzetgazdasági szinten vizsgálódik, az országok közötti külkereskedelemből indul ki. Egy ország akkor rendelkezik komparatív előnnyel, ha egy másik országgal szemben valamely termék vagy termékek előállításának

3

A fejezet Bakács András: Versenyképességi-koncepciók c. tanulmánya alapján készült. MTA, Világgazdasági Kutatóintézet, 2004. március, 57.sz.

11


tekintetében a relatív ráfordításköltségek illetve a relatív munkatermelékenység tekintetében viszonylagos előnnyel rendelkezik. A komparatív előnyök elméletéből, mint alapmodellből több elmélet is kiindul, mint pl. a Hecksher-Ohlin modell, vagy a Leontieff-paradoxon, melyek szintén egy ország versenyképességét vizsgálják, ám mindegyikük számos hiányossággal rendelkezik. Aiginger –Landesmann (2002) modell egy ország versenyképességének három szintjét különbözteti meg. Egyrészt egy nyitott gazdaság jövedelemtermelő képességéről van szó, amihez a termelékenység és a foglalkoztatottak járulnak hozzá. Másrészt egy időperiódusban a versenyképesség az alapján is vizsgálható, hogy az ország milyen szintről indult, és hogyan tudta fenntartani fejlődését. Harmadrészt a versenyképességet még tágabban is lehet értelmezni, például a szociális és az egészségügyi rendszert, az oktatást, a környezetvédelmet figyelembe véve. A versenyképesség egészen más szempontból való megközelítését fogalmazta meg Rapkin. A szakember a versenyképességet nemzetközi politikai gazdaságtani szempontból vizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy egy ország versenyképessége nagy mértékben hozzájárul az adott állam nemzetközi politikai életben betöltött szerepéhez. Rapkin úgy véli, hogy a versenyképesség fogalmára először a 80-as években, az Egyesült Államokban irányult a figyelem, mikor a japán gazdaság megindult korában egyedülállónak számító fejlődési útján, és bár nem állja meg a helyét a nézet, hogy egy állam fejlődése a többi állam kárára történik, de Japán valóban megingatni látszott az amerikai gazdaság dominanciáját. Rapkin elmélete után érdemes megemlíteni, hogy miképp fogalmazta meg a világ egyik vezető gazdasági és egyben politikai nagyhatalmának, vagyis az Amerikai Egyesült Államok elnökének ipari versenyképességgel foglalkozó bizottsága a fogalmat: „Egy nemzet versenyképessége annak fokmérője, hogy tökéletes versenyfeltételek mellett mennyire képes a világpiacon (is) eladható termékeket és szolgáltatásokat létrehozni, miközben az ország állampolgárainak reáljövedelme nő.”4 Ezt a definíciót használja alapul az OECD is a versenyképesség megfogalmazásánál, mely szerint a versenyképesség „…képesség olyan javak és szolgáltatások előállítására, amelyek a

4

Report of the US Presidential Commission on Industrial Competitiveness,1985.

12


hazai és nemzetközi piacokon is értékesíthetők, miközben az állampolgárok növekvő és hosszú távon fenntartható életszínvonalat érnek el.”5

II.2.2. Porter versenyképesség-elmélete A versenyképesség számos megfogalmazott és nemzetközileg elfogadott „definíciója” közül az egyik legismertebb és legelismertebb Michael Porter versenyképesség-elmélete, mely a mai versenyképesség-elméletek irányadó irodalmának számít, holott azt számos szakember továbbfejlesztette annak korlátai miatt. A neves közgazdász a 80-as években kezdett foglalkozni a kérdéssel6, majd a 90-es években amellett érvelt, hogy nincs értelme a versenyképesség

fogalmával

nemzetgazdasági

szinten

foglalkozni,

ehelyett

a

termelékenységre, annak változására kell koncentrálni. Porter elméletét híres könyvében, a Competitive Advantage of Nations-ben mutatja be7. Később munkáiban módosította álláspontját és a versenyképesség fogalmát már nemzetgazdaságokra is értelmezi, ám az még mindig erősen kötődik a növekvő termelékenységi szinthez. Emellett úgy véli, hogy a termelékenységgel sem érdemes a teljes gazdasági szférára nézve foglalkozni, ehelyett olyan iparágakat célszerű vizsgálni, amelyekben az adott ország jól teljesít. Véleményem szerint nagy létjogosultsága van ennek a szempontnak, ha ugyanis versenyképességi szempontból kívánjuk összehasonlítani az országokat, nem ad valós képet, ha minden országot ugyanazon szempontok alapján értékelünk, hiszen minden állam más iparágakban teljesít jól, olyan állam pedig nem létezik, amely minden területen versenyelőnnyel rendelkezne. E nézőpontból a nemzetgazdasági versenyképesség az ott tevékenykedő sikeres iparágak versenyképességeként jelentkezik. Porter véleménye szerint a mai viszonylatokban a komparatív előnyök már nem magyarázzák megfelelőképpen a versenyképességet, alkalmasabb erre a kompetitív előnyök elméletének alkalmazása8.

5

OECD, Regional Competitiveness and Skills. OECD, Párizs, 207.o., 1997 Reagan elnök Versenyképességi Bizottságának tagjaként (The President’s Comission on Industrial Competitiveness) 7 Versenyképességi elméletét 10 ország (Nagy-Britannia, Dánia, Németország, Olaszország, Japán, Korea, Szingapúr, Svédország, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok) 1985-ben megkezdett vizsgálata alapján, exportadataiknak, illetve iparági kutatások eredményeit felhasználva fogalmazta meg. 8 A kompetitív előnyök elméletét is Porter fogalmazta meg, mely a versenytársakkal szemben értelmezhető. Ez Porter mikrogazdasági, azaz vállalati szinten értelmezhető modellje, melynek 5 versenytényezője létezik egy adott iparágban (az új belépõk, a helyettesítés fenyegetettsége, a vevõk alkupozíciója, a szállítók alkupozíciója és az iparági versenytársak közötti vetélkedés). Lényege, hogy abban lehet egy vállalat versenyképes, amelyet tartósan fenn tud tartani, és a versenytársak nem tudnak ellensúlyozni. 6

13


Porter híres, makrogazdasági szinten értelmezhető modellje szerint egy ország versenyelőnye négy gazdasági, ország specifikus, belső tényezővel való ellátottságától függ. Ezt a modellt Porter-féle gyémántmodellnek nevezik, melynek elemei: ¾ Tényezőellátottság ¾ Keresleti viszonyok ¾ Kapcsolódó és beszállító (háttér) iparágak ¾ Vállalati stratégia, struktúra és verseny Ez a négy, ún. belső tényező még kiegészíthető kettő, úgynevezett külső tényezővel, vagyis a kormány és a véletlen szerepével, de a nemzeti gyémántnak csak a négy belső tényező eleme. Minél optimálisabb a nemzeti gyémánt egy iparágban, annál sikeresebb ebben az ágazatban az ország. 1.sz. ábra Porter makrogazdasági versenyképesség-modelljének fő tényezői

Lehetőségek

A vállalatok stratégiája, versenyhelyzete

Keresleti tényezők

Feltételi tényezők

Kiszolgáló és kapcsolódó iparágak

Kormányzat

Forrás: Hoványi Gábor: A vállalati versenyképesség globális és makrogazdasági háttere, Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., 1999. november (1013–1029. o.) 14


A külső tényezők tekintetében érdemes megemlíteni, hogy a kormányzat általánosságban azt a szervezetet, illetve szervezetek összességét jelenti, mely a vállalatok működését szabályozó törvényi kereteket kialakítja, felügyeli, a véletlen eseményekre (pl. váratlan külpolitikai események (háborúk, sztrájkok), természeti katasztrófák, új találmányok megjelenése) nincsenek hatással sem a nemzeti kormányok, sem a gazdasági szereplők. A belső elemek közül a tényezőellátottság tekintetében az erőforrásokat, vagyis a klasszikus termelési tényezőket a természeti erőforrások, humán erőforrások, tőke vagy pénzügyi források alkotják, míg az infrastruktúra műszaki infrastruktúrából, közigazgatási vagy adminisztrációs infrastruktúrából, informatikai, tudományos és technológiai infrastruktúrából áll. A felsorolt elemek mind hozzájárulnak egy-egy iparág, ezen keresztül a nemzet versenyképességéhez, ám ezek nagy része a vállalatok által kevésbé befolyásolható tényezők. A keresleti viszonyok szintén fontos determinánsa a gyémánt-modellnek, hiszen a termelés végső célja az értékesítés, így a számára optimális keresleti feltételek megteremtése és kiszolgálása. A minőségi szemlélet alapján a versenyképesség növelésének forrása lehet, ha egy nemzet fogyasztói igénylik a kifinomult (sophisticated buyers), minőségi termékeket, és ezen igények kielégítése folyamatos innovációra és minőségi termelésre kényszeríti a vállalatokat, akik ezáltal a nemzetközi kereskedelemben is jobban megállják helyüket. A kapcsolódó és beszállító (háttér) iparágak jelentősége abban rejlik, hogy egy adott iparág vállalatai mindig egy értéklánc részei. A vállalatok saját érdekeiket szem előtt tartva versenyeznek, de számos kapcsolat fűzi őket más vállalatokhoz, van, hogy a versenytársakhoz. A vállalati siker nagymértékben függ a partnerektől, a beszállítóktól, és számos egyéb piaci szereplőtől. A vállalati stratégia, struktúra és verseny tekintetében fontos megjegyezni, hogy a vállalatok különböző szervezeti megoldással, stratégiával is lehetnek „egyformán” sikeresek, fontos, hogy a nemzeti jellemzőkhöz igazodjon a vezetési és szervezési struktúra. A versenyhelyzet változik országonként, iparáganként, de általában igaz, hogy amely iparágra erős belföldi verseny jellemző, annak szereplői jobban megállják a helyüket a nemzetközi piacon, mivel folyamatos fejlődés szükséges a hazai piacon maradáshoz is. Bár a Porter-féle gyémántmodell a mai versenyképességi-elméletek alapja, azt számos szakember támadta és fejlesztette tovább, mert az csupán háttértényezőkre koncentrál és nem

15


veszi figyelembe a globális változásokat és összefüggéseket, így például a transznacionális vállalatok szerepét.

16


Diplomamunkám legfőbb célja, hogy a hazai kis- és középvállalatok (KKV) európai forrásokból való támogatásának tükrében Magyarország versenyképességével foglalkozzam. Bár nemzetgazdasági versenyképességről beszélek, nagyon nehéz megállapítani, hogy van-e létjogosultsága egy állam versenyképességéről beszélni. A tényleges „verseny” ugyanis nem országok, sokkal inkább mikrogazdasági szereplők között folyik, noha kétségtelen, hogy makrogazdasági döntések nagy mértékben hatnak a gazdasági szereplők versenyképességére. Véleményem szerint célszerűbb olyan nemzetgazdasági képességekről beszélni, melyek hozzájárulnak a lakosság életminőségének növeléséhez, a gazdasági szereplők jobb teljesítményéhez, illetve az állam globális versenyben való helytállásahoz. Szükségesnek tartom az országspecifikus elemzéseket, hiszen minden állam versenyképességéhez különböző tényezők járulnak hozzá. Magyarország számára többek között nagyon fontos az exportpotenciál fenntartása kis, nyitott gazdaságú, a felzárkózás állapotában lévő államról lévén szó. Az innovációs hajlam kiemelkedő fontosságú napjainkban, mivel azonban hazánk lemaradt a technológiai versenyben, az innováció szintjének értelmezésénél sokkal inkább a technológiai újdonságok átvételének képességéről, esetleges továbbfejlesztéséről, műszaki megújulásról kell beszélni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a külföldi működőtőke szerepét, mint a hazai gazdasági fejlődés egyik motorját az elmúlt egy évtized során. Tőkeszegény nemzetgazdaságként az ország modernizációjához és fejlesztéséhez elengedhetetlenül fontos volt a beáramló működőtőke, ami által azonban a hazai gazdaság erősen függővé vált a külföldi tőketulajdonosok érdekeitől. Éppen ezért napjainkban versenyképességünk megőrzéséhez a külföldi működőtőke vonzásán túl, már annak megtartásához kell kedvező feltételeket teremteni, minthogy új, komoly versenytársak jelentek meg. Ehhez természetesen aktív gazdaságpolitika szükséges. Az Európai Unió tagjaként képessé kell válnunk a nagy mértékben megnövekedett uniós támogatások, pénzügyi források felhasználására, mivel azok volumene néhány éven belül elérheti az éves átlagos külföldi működőtőke befektetések mértékét. Figyelmet kell fordítani a társadalmi tőke megőrzésére, illetve a humántőkebefektetések növelésére, minthogy a magasan képzett, magas színvonalú technológiai alkalmázasok befogadására képes munkaerő hozzájarul versenyképességünkhöz. Az állami szerepvállalás a foglalkoztatás politika keretében sokat tehet ennek érdekeben.

17


A makrogazdasági teljesítmény minden nemzetállam számára meghatározó, elsősorban a gazdasági mutatók megfelelő alakulása, melyhez mindenek előtt a kormányzati tevékenység, a kijelölt gazdaságpolitika járul hozzá, de közvetett módon a mikrogazdasági szereplők is.

18


Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mikrogazdasági és makrogazdasági versenyképesség vizsgálata elválaszthatatlan egymástól, így ha egy vállalat, vagy iparág versenyképességét kívánjuk felmérni, érdemes a vizsgálódást először nemzeti, sőt a globalizálódás előre haladtával nemzetközi szinten kezdeni.

II.3. A magyar versenyképesség mérésének néhány aspektusa Magyarország nyitott gazdaság lévén intenzíven részt vesz a nemzetközi kereskedelemben, valamint erősen függ a nemzetközi tőkétől, így foglalkozni kell globálisan betöltött szerepével, különben a marginalizálódás veszélye fenyegetheti. Másrészt 2004. május 1-je óta integráns részévé váltunk a világ egyik vezető nagyhatalmának, így már magunkénak valljuk az EU célkitűzéseit, többek között az egyik legfontosabbnak számító lisszaboni stratégiát, mely szerint az EU 2010-re a világ legversenyképesebb, tudás alapú gazdaságává válik. Ha ez nem is fog 2010-re megvalósulni, mindenképpen az Európai Unió stratégiai célja, melynek eléréséhez Magyarországnak is hozzá kell járulnia. Az EU versenyképességéhez pedig csak akkor tudunk hozzájárulni, ha hazánkat is versenyképessé tesszük.

II.3.1. A hazai makrogazdasági mutatók elemzése9 A makrogazdasági teljesítményt mutató adatok bemutatása a versenyképesség mérésének csupán egyik aspektusát jelenti, de elemzésük jó alapul szolgál a főbb folyamatok megismeréséhez. Nem célom a folyamatok hátterének elemzése, mert az nem tartozik szervesen témámhoz, csupán a tendenciák bemutatására szorítkozom. (Az adatokat a Táblázatok és ábrák jegyzéke 2.sz. és 3.sz. táblázata tartalmazza.) A gazdaság összteljesítményének mérésére a legáltalánosabban használt, legelfogadottabb mutató az egy ország egy évi termelésének, szolgáltatásainak nagyságát, terjedelmét kifejező mérőszám, a bruttó hazai termék, a GDP (Gross Domestic Product). 2003-ban a magyar gazdaságot éves szinten továbbra is lassuló ütemű bővülés jellemezte. A bruttó hazai termék (GDP) volumennövekedése 2,9 %-ot ért el, bár 2003 negyedik negyedévében már 3,6 %-kal bővült az előző év azonos időszakához képest, 2004 első negyedévében pedig olyan

9

A fejezet a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült, www.portal.ksh.hu

19


növekedést produkált hazánk, amelyre nem volt példa az elmúlt négy esztendő során. Az elmúlt években ugyanis a hazai GDP növekedése folyamatos csökkenést mutatott, többek között az elhúzódó világgazdasági dekonjunktúra hatására. A visszaesés a gazdaság szinte minden területén érezhető volt, különösen az ipar, az export szenvedte meg, de 2003 második felében megindult az élénkülés, melyet termelési oldalról az ipar, keresleti oldalról az export alapozott meg. 2004 első negyedévében 4,2 %-os GDP növekedést produkált hazánk az előző év hasonló időszakához képest, a nagy mértékű, az euró-zónáét több mint kétszeresen meghaladó fejlődés tartósnak bizonyul, a második félévben is 4,0 %-os volt. Ennek elérésében nagy szerepet játszott a világgazdasági élénkülés. Hazánk számára elsősorban az Európai Unió konjunktúrája meghatározó, az EU-15 az első negyedévben 1,5 %-os növekedés produkált, ami ugyan alulmaradt a várakozásoknak, de mindenképpen kedvezően hatott a magyar gazdaságra. A hazai kiugróan magas teljesítmény hátterében a beruházások komoly mértékű növekedése áll, amely az első negyedévben 18,9 %-os volt, de például a feldogozóipari beruházások 30 %-al emelkedtek. A második negyedévben a feldolgozóipar hozzáadott értéke több mint 8 %kal emelkedett. Az ipari termelés élénkülését immár tartós folyamatnak tekinthetjük (2003 I. félévében 4 %-kos, második felében 8 %-os növekedés jellemezte), amelynek 2004. első negyedévi növekedése 10,4 %-ot mutatott, és például az építőipar ugrásszerűen, 19,5 %-kal növekedett. A termelő ágazatok összességében 7,2 %-os növekedést értek el. A szolgáltatások ágazatainak bruttó hozzáadott értéke mind az első negyedévben (3,4 %-kal), mind a második negyedévben (3,7 %-kal) növekedett. A magyar gazdaságban bekövetkezett fordulat és a kedvező GDP adatok néhány további makromutató alakulására is pozitívan hatottak, legalábbis a romlás megfékezéséhez vezettek. A külkereskedelmi aktivitást tekintve a behozatal 16,1 %-kal emelkedett a I. negyedévben, míg kedvezőtlenül 18,5 %-kal a II. negyedévben. A kivitel ezzel szemben 19,4 %-kal mérséklődött az I. negyedév során, addig a növekedés 16,9 %-ra esett vissza a második negyedévben. A mérleg hiánya 1530 millió euró, amely csak kis mértékben ugyan, de meghaladja a 2003-as évit, az egyenleg márciustól azonban egyértelmű javulást mutat. Sajnos számos tekintetben nem könyvelhetünk el sikereket, ilyen például az államháztartás pénzforgalmi hiánya, mely 2004-ben 722 milliárd forinttal nagymértékben meghaladja az időarányos szintet. Ugyanez igaz az államháztartás konszolidált hiányára is, mely 440 milliárd forinttal magasabb a 2003-ban realizáltnál (1040 milliárd forint az első félévben). Növekedett hazánk bruttó külföldi adósságállománya, amely most megközelíti a 47 milliárd eurót, és 20


2003-hoz képest 5,7 milliárd euróval növekedett. Az infláció is tovább gyorsult 2004 folyamán, májusi adatok alapján 7,6 %-on állt.

II.3.2. A magyar versenyképesség alakulásának bemutatása az IMD10 index alapján Egy ország versenyképességét nehéz lemérni, de létezik néhány szervezet, mely évről-évre összeállítja az általa vizsgált országok versenyképességi sorrendjét és komoly presztízsnek örvend. Az egyik legismertebb versenyképességi rangsorban Magyarország az elmúlt évben sajnos pozíciót vesztett, vagyis erre jutott a lausanne-i székhelyű International Institute for Management Development (IMD). A világszerte ismert intézet elsősorban közép és nagyvállalatok vezetőinek képzésével, illetve karrierépítéssel foglalkozik. Az IMD-t 1990-ben alapították két korábban független üzleti iskola egyesítésével, az egyiket – az IMI-t – 1946-ban alapította az Alcan Genfben, míg a másikat – az IMEDE-t – a Nestlé hozta létre 1957-ben Lausanne-ban. A szervezet versenyképességi sorrendje az évente megjelenő, mintegy 700 oldalas World Competitiveness Yearbook című könyvben található. A World Competitiveness Yearbook 1989 óta évente bemutatja rangsorát az általa vizsgált országok, illetve régiók teljesítményét illetően aszerint, hogy mennyire képesek megfelelő üzleti környezetet biztosítani a vállalatok számára és fenntartani azok versenyképességét. A legfrissebb, 2004-es éves jelentés 60 nemzeti és regionális gazdaságot, 323 kritérium alapján 57 partnerintézmény segítségével vizsgált. A 323 kritérium csak számát illetően változott 2003-ról, de a 4 fő versenyképességi faktor, és a legfontosabb kritériumok megmaradtak, ezek a következők: ¾ Gazdasági tevékenység ¾ Kormányzati eredményesség ¾ Vállalatok eredményessége ¾ Infrastruktúra

10

A fejezet az IMD hivatalos honlapja alapján készült, www.imd.ch.

21


Az ún. hard kritériumok általában a mérhető tényezőket tartalmazzák (pl. GDP), amelyeket nemzetközi statisztikákból szereznek be (OECD, IMF stb.), míg az ún. soft kritériumok a kevésbe vagy egyáltalán nem számszerűsíthető tényezőket vizsgálják (oktatás színvonala, korrupció stb.). A hard tényezők 2/3-os súllyal jelennek meg a végső sorrend kialakításánál. A globális rangsor mellett az innováció szellemében az IMD további kritériumok alapján (például 20 millió fő alatti vagy feletti népesség, illetve régiók szerint) is rangsorol. 4.sz.táblázat Magyarország összesített teljesítményének alakulása 2000-2004 2000. 2001. 2002 2003. 2004. Helyezés

27.

30.

30.

34.

42.

Amint a 4.sz. táblázat mutatja, Magyarország az elmúlt években folyamatosan rontott helyezésén. Fontos azonban megemlíteni, hogy az elmúlt években bővült a vizsgált nemzetgazdaságok sora, és több régió is felkerült a listára, mivel a globalizáció terjedésével párhuzamosan felerősödő regionalizmus követeztében a befektetők gyakran csak egy régió versenyképességére kíváncsiak. Így 2004-ben Magyarországot nemcsak Franciaország, hanem Ile-de-France is megelőzi, csakúgy, mint Kína és annak Zhejiang nevű régiója. A 2004-es rangsor (a rangsor első 50 helyezettjét a Táblázatok és ábrák jegyzéke 5.sz. táblázata tartalmazza) alapján a világ még mindig legversenyképesebb hatalmának az USA számít, az ötös fogat további sorrendje: Szingapúr, Kanada, Ausztrália és Izland. Az EU-hoz velünk együtt újonnan csatlakozott országok, vagyis bizonyos szempontból legnagyobb versenytársaink közül előttünk található a listán Észtország a 28. és a Szlovák Köztársaság a 40. helyen. Érdekes adat, hogy Észtország tavaly még a 22. helyet élvezte, addig Szlovákia a tavalyi 46. helyről lépett előre. Közvetlen mögöttünk található a rangsorban Csehország, Szlovénia a 46. helyen, míg az EU-15 közül Görögország (44.) és Olaszország (51.) is hátrébb található. Az egyes faktorok vizsgálata megmutatja, hogy mely területeken van különösen szükségünk fejlődésre. A gazdasági tevékenység tekintetében, mely során a hazai gazdaságot, a nemzetközi kereskedelmet, a külföldi működőtőke-befektetéseket, a foglalkoztatottságot és az

22


árak színvonalát elemzik, hazánk 2003-ban még a 37. helyen ált, 2004-ben viszont a 47. helyig csúszott vissza. A kormányzati eredményesség felmérése a következő faktorok alapján történik: lakossági pénzügyek, költségvetési politika, intézményi szerkezet, üzleti törvények, szociális szerkezet. Magyarország a 2003-ban kiérdemelt 35. hely után 2004-ben már csak a 43. helyet szerezte meg. A vállalatok eredményessége szempontjából hazánk 10 helyezést rontott 2003 óta, amikor még a 37. helyen állt. Erre az eredményre a termelékenység, a munkapiac, a pénzügyi vezetők megítélése és az attitűdök és értékek vizsgálata során jutott az intézet. Hazánk infrastruktúrájának vizsgálata azonban pozitív eredményt hozott, egy hellyel előrébb léptünk a rangsorban, így 2004-ben a 32. helyezést értük el. Az infrastrukturális fejlettség során az alábbi faktorokat vizsgálják: alapvető infrastruktúra, technológiai infrastruktúra, tudományos infrastruktúra, egészségügy és környezetvédelem, oktatás.

II.3.3. Világgazdasági Fórum által alkalmazott indexek: GCI és BCI A hazai versenyképesség romlására jutott makrogazdasági szinten egy másik elismert index, a genfi Világgazdasági Fórum által alkalmazott GCI (Growth Competitiveness Index)11 is, mely szerint makrogazdasági versenyképességünk 2000-ig javult, majd 2002-től folyamatosan romlik, 2003-ban már csak a 33. helyen állt hazánk. 2.sz. ábra

11

http://www.weforum.org/pdf/Gcr/GCR_2003_2004/Competitiveness_Rankings.pdf 2004.10.28. 16h 50

23


Csatlakozók helyezése a „növekedési versenyképesség index" (GCI) alapján

Forrás: http://www.fn.hu/cikk.php?id=4&cid=69269 2004.09.14. 13h16 A nemrégiben elkészült 2004. évi rangsor alapján hazánk már csak a 39. helyen áll. Az index, mely a növekedési versenyképességet méri, a romló makrogazdasági teljesítmény (államháztartási deficit, megtakarítási ráta, infláció, reál effektív árfolyamráta) alapján rangsorolta hazánkat 6 hellyel hátrébb, mellyel jelenleg a 4. „legjobb” megítélést kaptuk az újonnan csatlakozott államok körében. A 10 új tagállam (Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia) közül Észtország, Szlovénia és Litvánia előz meg bennünket. A rangsorok megállapításához a Világgazdasági Fórum (WEFORUM) vezetői felmérése szolgál alapul, amelyet 2004 tavaszán végeztek a világ 104 országában, s melynek keretében mintegy 8700 vállalati vezető véleményét gyűjtötték össze. A GCI index 3 részindexből tevődik össze: a makrogazdasági indexből, a technológiai indexből, illetve a közintézmények indexéből. Magyarország romló makrogazdasági teljesítményét jellemzi, hogy a makrogazdasági környezetet jellemző részindex alapján amíg hazánk 2003-ban a 38. helyen állt, addig 2004-ben csupán az 55. helyen. A közintézmények indexe alapján hazánk 2004-ben a rangsor 37. helyén állt, ami azonban figyelemreméltó eredménynek számít, hogy a technológiai részindex alapján Magyarország javította pozícióját 2003-hoz (32. hely) képest, és jelenleg a 29. helyen áll. Ez a részindex azért is érdemel külön figyelmet, hiszen az információs társadalom korában a technológiai fejlettség, az innovációs készség nemcsak fontos, de elengedhetetlen feltétele a gazdasági fejlettségi szint fenntartásának. A hangsúly elsősorban az infokommunikációs technológiai fejlesztések terén 24


van, de fontos az e-gazdasági fejlettségi szint növelése, illetve a vállalkozások számára is kedvező elektronikus üzletviteli környezet kialakítása. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a különféle kormányzati és szakmai szervezetek fejlesztési programjainak összehangolása, és a bevált nemzetközi gyakorlatok alkalmazása. A magyar mikroperspektíva ennél is rosszabb képet mutat, vagyis a rangsor alapján, illetve a kelet-közép-európai térséget figyelve Magyarországon kedvezőtlenek a feltételek a vállalkozáshoz. Ezt mutatja a BCI (Business Competitiveness Index), ahol hazánk 2001-ig rontotta pozícióját, majd szinte stagnált.

25


3.sz. ábra Csatlakozók helyezése a „mikrogazdasági versenyképesség index" (MCI) alapján

Forrás: http://www.fn.hu/cikk.php?id=4&cid=69269 2004.09.14. 13h18 2003-ban hazánk rekordszinten csúszott vissza egészen a 38. helyig, míg az idei rangsorban csak a 42. helyet szerezte meg. A mindenkori termelékenységi szint fenntarthatóságát meghatározó mikrogazdasági feltételeket bemutató index figyelembe veszi a vállalkozások tevékenységének komplexitását és stratégiáját, valamint a mikrogazdasági környezetet.

II.3.4. Az Economist Intelligence Unit12 A nemzetközileg elismert Economist Intelligence Unit (EIU) szintén vezető szerepet játszik az országokra vetített iparágankénti- és menedzsment-elemzés területén. Az EIU elemzői és közgazdászai nemzetközi hálózatának köszönhetően folyamatosan értékeli és előrejelzi a világ 200 országának politikai-, gazdasági- és üzleti viszonyait, de tevékenységei közé tartozik többek között nyolc fő iparág rendszeres, részletes elemzése is. Minthogy az EIU az államok politikai-, gazdasági- és üzleti viszonyait elemzi, bár nem állít rangsort közöttük, közvetetten mégis vizsgálja azok versenyképességét. Az

általa

vizsgált

faktorok

nagymértékben

meghatározzák

egy

nemzetgazdaság

versenyképességét, csak úgy mint azon globális keretek, melyek a nemzetközi gazdasági

12

A fejezet az Economist Intelligence Unit hivatalos honlapja www.eiu.com, illetve a www.vlaskovits.com/downloads/EIU_Catalogue.pdf alapján készült

26


folyamatok által erősen behatárolják az államok mozgásterét. Az EIU szerint azonban idén rendkívül kedvezőek a globális feltételek, hiszen legutóbbi, októberi havi összesítése szerint a 2004. évi várható globális növekedés 5 százalék lesz, amely kiemelkedően magas a 2003-as 3,9 százalékos illetve a 2002-es 2,8 százalékos növekedéssel való összehasonlítás tükrében. Magyarország gazdasági fejlődését elsősorban az Európai Unió, illetve annak teljesítménye, kilátásai határozzák meg. Az euróövezet növekedése a tavalyi fél százalékról az idén 1,9 százalékra, jövőre 2,2 százalékra gyorsul, míg a 25 tagú EU egésze valamivel jobban teljesít: a 2004-es évre 2,4 százalékos növekedési teljesítmény várható. Magyarországot közvetlenül érintő, a 10 új állam13 csatlakozását vizsgáló jelentés a bővítés várható politikai, gazdasági és üzleti hatásait elemzi. A vizsgálat a 2004. május 1-jei csatlakozás előtt készült és bár végkövetkeztetései – miszerint legalább 50 év kell ahhoz, hogy közép- és kelet-európai új tagországok elérjék az EU korábbi 15 tagállamának átlagos jövedelmi szintjét- nem adnak okot elégedettségre, számos téren irányítják rá a figyelmet a követendő stratégiára. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy az Európai Uniós tagság önmagában

nem

teljesítményének

biztosítja javulását,

a

csatlakozó

államok

versenyképességének,

de

megfelelő,

mindenképpen

a

jelenleginél

gazdasági élénkebb

gazdaságpolitika kialakításával nagymértékben csökkenthető a felzárkózás időigénye. A jelentés egyik legfőbb üzenete, hogy az újonnan csatlakozó országoknak jól megalapozott fejlesztési stratégiákat kell kialakítaniuk ahhoz, hogy meggyorsítsák felzárkózásukat az EU15 fejlettségi szintjének eléréséhez és javítsák versenyképességüket a megváltozott gazdasági körülmények, és versenyfeltételek közepette. Az EIU jelentése azonban magyar optimizmusra adhat okot, hiszen arra az eredményre jutott, hogy

az

üzleti

szféra

általában

profitál

az

Európai

Unió

növekedéséből

és öt év távlatában Magyarországon és a Cseh Köztársaságban lesz a legkedvezőbb az üzleti környezet, és Magyarország jó esetben akár 34 év alatt is elérheti az EU-15 átlagos fejlettségi szintjét. Noha a régió üzleti fővárosává valószínűleg Prága válik. Az újonnan csatlakozott országok most mindenképpen válaszút elé kerültek, vagy megragadják a lehetőséget és kezdeményező hozzáállással társadalmukat és a vállalati szférát sikeresen beintegrálják az európai, és ezen keresztül a globális gazdaságba, vagy az EUtagságot akadálynak, csupán kritikus feladatok megvalósításának soraként értékelik.

13

Cseh Köztársaság, Ciprus, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovák Köztársaság, Szlovénia

27


II.4. Összegzés A legelfogadottabb indexek is mutatják, rendkívül fontos annak vizsgálata, hogy egy nemzet, vagy régió versenyképessége, illetve üzleti környezetének kialakítása hogyan járul hozzá a vállalatok versenyképességéhez. Nyilvánvaló, hogy nem lehet különválasztani egy ország versenyképességét a hazai vállalati szektor versenyképességétől, akik nagyban hozzájárulnak kis nyitott gazdaságunk fő versenyképességi faktoraihoz, vagyis a külkereskedelemhez, illetve szolgáltatásokhoz. Így Magyarország és a magyar vállalati szektor versenyképessége kölcsönhatásban vannak, ezért érdemes megvizsgálni, hogy kik alkotják a hazai vállalati szektort. 2002-ben Magyarországon 1124835 regisztrált vállalkozás létezett, melyből a vállalatok méret szerinti megoszlása a következőképpen alakult: 6.sz. táblázat Magyarországon regisztrált vállalkozások száma, 2002 Alkalmazott

Mikro-

Kis-

Közepes

KKV

Nagy-

nélküli

vállal-

vállal-

vállal-

Összesen

vállal-

kozás

kozás

kozás

32,0

3,0

0,6

Összesen

kozás

Darabszám megoszlás

64,3

99,9

0,1

100

%-ban Forrás: Kiss Katalin: Tanácsadás a kis- és középvállalatok esetében az EU csatlakozással kapcsolatban, Humánpolitikai Szemle, 2003/7-8., 38-49.o. A táblázat jól mutatja a hazai vállalkozások összetételének szerkezetét, illetve a kis-és középvállalkozások (KKV-k) jelentőségét. A vállalkozások száma évről-évre nőtt a rendszerváltás óta eltelt 14 év alatt, 2002-re Magyarországon már újabb 27386 vállalat regisztráltatta magát, de a szerkezeti asszimetria aránya nem változik. Amikor tehát a vállalatok versenyképességéről, illetve a nemzetgazdasághoz való hozzájárulásról van szó, akkor 99,9 %-ban a KKV-k üzleti környezetéről, teljesítményéről beszélünk. Persze létszámuk nem áll arányban gazdasági erejükkel, versenyképességükkel, épp ezért komolyan foglalkozni kell az ellentét csökkentésével.

28


III. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATI SZEKTOR ELEMZÉSE III.1. A kis- és középvállalkozások szerepének felismerése A kis- és középvállalatokra hosszú idő után irányult a közgazdaságelmélet, illetve a gazdaságpolitika figyelme. Ez valamikor az 80-as évekre tehető, addig jelentőségüket nem ismerték fel. A 80-as évek azonban már a „small is beautyful” szellemében teltek és a tömegével alapított kisvállalatok szerepére egyre inkább felfigyeltek, főleg azután, hogy jó néhányuk sikere világszerte ismertté vált, és nagy számban jelen voltak az innovatív, elsősorban az információs technológiai iparágakban. Előtte a fő elméleti irányelveknek megfelelően a gazdasági haladás hátterében csupán a nagyvállalatok szerepével foglalkoztak. Jellemzően az EU is ezt a vonalat követte és fennállásának első 25 éve alatt figyelmén kívül esett a kisvállalati szektor, főleg mert annak jelentősége csekély volt az akkori fő cél, vagyis az európai ipar fejlesztésének szempontjából. Majd a 80-as évek közepén az európai államokban is felismerték, hogy ezen vállalatok kulcsszerepet töltenek be elsősorban a foglalkoztatásban, de a gazdasági növekedésben, innovációban egyaránt. A magyar gazdaságban is a 80-as években, a gazdasági munkaközösségek működésének engedélyezése után indult meg a kisvállalkozások terjedése, majd a rendszerváltást követően egyre nagyobb figyelmet élveztek. Az általános felismerés megteremtette a jogalapját a szektor megkülönböztetett kezelésének és szabályozásának egyaránt. A KKV-szektornak azonban nemcsak sajátos szerepét, de sajátos vonásait is felismerték, melyek

kezelésre

szorulnak

gazdasági

megerősítésük

érdekében.

A

kis-

és

középvállalkozások gazdasági megerősítése komoly fejtörést okozott és okoz még ma is a gazdaságpolitikusoknak, kutatóknak egyaránt, arra viszont már a 80-as években rájöttek az európai államok, hogy a KKV-szektor olyan problémákkal küzd, melyek közösségi megoldást igényelnek. Igaz ez még a nagy hagyományokkal rendelkező piacgazdaságokra is.

29


III.2. A kis- és középvállalatok definiálása Felmerül a kérdés, hogy mitől olyan nehéz a KKV-k helyzete? A problémák fő forrása méretükből ered, melyet a 2004. évi XXXIV. törvény (Kktv.) döntő részben 2004. május elsejével életbe lépett előírásai a következőképpen határolják el. A Kktv.14 hatálya alá tartozó vállalkozások között különbséget tesz aszerint, hogy az adott vállalkozás közép, kis, illetve mikrovállalkozásnak számít. KKV-nak számít általánosan az a vállalkozás, amelynek -

az összes foglalkoztatotti létszáma kevesebb 250 főnél

-

az éves nettó árbevétele nem haladja meg a 40 millió eurónak megfelelő forint összeget,

-

vagy a mérlegfőösszege legfeljebb 27 millió eurónak megfelelő forint összeget

-

megfelel továbbá a függetlenségi kritériumnak (Kktv. 3. §-ának (4) bekezdése), miszerint a KKV-nak minősülő vállalkozásban az állam, az önkormányzat, vagy a KKV-nek minősülő vállalkozáson kívüli vállalkozás tulajdoni részesedése -jegyzett tőke vagy szavazati jog alapján- külön-külön vagy együttesen sem haladja meg a 25 %-ot.

A kategórián belül kisvállakozásnak számít az a vállalkozás, amelynek -


-


-


-

megfelel a függetlenségi kritériumnak

Megkülönbözteti a törvény mikrovállalkozásokat is, amelyeknek

14

-

az összes foglalkoztatotti létszáma maximum 10 fő

-


-


-

megfelel a függetlenségi kritériumnak

dr. Kovács Károlyné: Kisvállalkozások támogatása, Cégvezetés 2004. június, 30.-33. o.

30


7.sz. táblázat KKV-nak mínősítés kritériumainak összefoglalása

Maximális létszám

Nettó árbevétel

Mérlegfőösszeg

összeghatára

összeghatára

Mikróvállalkozás

10 fő

7 millió €

5 millió €

Kisvállalkozás

50 fő

7 millió €

5 millió €

Középvállalkozás

250 fő

40 millió €

27 millió €

2005-től változások várhatóak a kis- és középvállalkozások meghatározását illetően. A 2005. január 1.-jétől életbe lépő új rendelkezések az éves nettó árbevétel, illetve mérlegfőösszegek meghatározásában hoznak újítást a következőképpen: KKV-nak számít az a vállalkozás, amelynek -


-

az éves nettó árbevétele nem haladja meg az 50 millió eurónak megfelelő forint összeget

-

vagy a mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forint összeget 8.sz. táblázat KKV-nak mínősítés kritériumainak változása 2005 után Maximális létszám

Nettó árbevétel

Mérlegfőösszeg

összeghatára

Összeghatára

Mikróvállalkozás

10 fő

2 millió €

2 millió €

Kisvállalkozás

50 fő

10 millió €

10 millió €

Középvállalkozás

250 fő

50 millió €

43 millió €

Ahogy a táblázatok is mutatják, a szektor vállalkozásai méret alapján meglehetősen kicsik, amely számos hátránnyal jár. Még ha egy vállalkozás gazdaságosan is termel, a tranzakciós költségek, vagy a bürokráciával együtt járó kiadások komolyan korlátozzák bevételi, ezáltal fejlődési lehetőségeiket.

31


III.3. A kis- és középvállalatok általános jellemzése A kis- és középvállalatok sajátos tulajdonságairól átfogó képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk a szektort a SWOT-analízis15,16 segítségével. Erősségek

Gyengeségek

- átlagos szintet meghaladó innovációs

- technikai elmaradottság, elavult termelő

képesség

berendezések

- rugalmasság

- tőkehiány

- kreativitás, többlet tudástartalom

-

- tevékenységi profil piaci kilátásokhoz

forrásokhoz

való igazítása, „több lábon állás”

- elavult termelési és működési kultúra,

- vállalkozói tapasztalat

- marketingszemlélet hiánya

- sokan nagyvállalatok, multinacionális

- jogszabályok kijátszása, adóelkerülés

cégek beszállítói, így komoly minőségi,

- ismeretek hiánya az EU-s feltételekről,

működési, ellenőrzési követelményeknek

lehetőségekről

felelnek meg

- elmaradás a vállalati kultúrában

- kapcsolati tőke felhasználása

- üzleti szolgáltatásokhoz, tanácsadáshoz

- egyedi igényekhez szabott differenciált

való hozzáférés nehézsége

termékeket előállítása

- alacsony beruházási hajlandóság

15

nehéz

hozzájutás

a

finanszírozási

Apatini Kornélné: A magyar kis- és középvállalkozások és az EU-csatlakozás: kihívások és lehetőségek, illetve a www.gkm.hu honlapja szolgált alapul 16 A SWOT-analízis lényege, hogy felsorakoztatja egy (elsősorban) vállalat gyenge és erős pontjait, valamint azt, hogy mik a lehetőségei, és milyen veszélyekre számíthat. A fenti kifejezések angol megfelelői: strengths, weaknesses, opportunities és threats, melynek kezdőbetűi adják a SWOT kifejezést

32


Lehetőségek

Veszélyek

- akadálytalan technológiatranszfer

- új piaci és versenyfeltételek

- könnyebb belépés a külpiacokra

- növekedő verseny, új versenytársak

- nő az outsourcing, azaz a nagyvállalati

- nyugati vállalatok versenyelőnye

tevékenységek kihelyezése

-

- biztosabb működési és üzleti környezet

követelmények

- kisvállalkozói hálózatok, klaszterek

- új EU-s szabványok

kialakulása

- EU-s pályázati gyakorlat hiánya

- hozzájutás az EU-s forrásokhoz

- nyelvismeret hiánya

szigorúbb

minőségi,

biztonsági

- adminisztrációs terhek Az elemzésből látszanak a KKV-k sajátos vonásai. Fő jellemzőként emelném ki a fentieken túl, hogy ebben a szektorban a tulajdon és a vezetés a legtöbbször egyazon személy kezében van, így összefonódik. Ezáltal ugyan gyorsabbá válik a döntéshozatal, de a kockázatvállalási hajlandóság alacsonyabb, pedig a „vállalkozás” lényege pont az lenne, ahogy ezt a Magyar Értelmező kéziszótár is mutatja: ” Vállalkozás: 2/ az a munka, amelyre valaki vállalkozik.” A vállalat kis mérete megkönnyíti az alkalmazkodást, de ez azzal jár, hogy nehezebben jut hitelhez, pótlólagos tőkéhez, hiszen a kis- és középvállalatokat még mindig nem látják szívesen ügyfeleik között a bankok és egyéb pénzintézetek. Főleg, hogy mindenki számára ismert intézmény a szektoron belüli körbetartozás, amely a vevő késedelmes fizetéséből ered, és láncszerű likviditási problémákat okoz. Szintén nehezebb a vállalatok számára az információhoz, valamint a specialitásokhoz való hozzájutás. Sok vállalat életének még mindig nem szerves része az információs technológia, amely egyértelmű és komoly versenyhátrányt jelent.

III.3.1. A kis- és középvállalkozások legnagyobb nehézségei Világszerte számos intézet foglalkozik a KKV-szektorral és annak speciális problémáival, hogy megtalálják azokra a megfelelő megoldást. Az Európai Unióban is számos felmérést és elemzést végeznek, hogy rendszeres képet kapjanak a kis- és középvállalatok helyzetéről, aktuális igényeiről, gondjairól. Az EU-ban megalakult az Európai KKV-Kutatóintézetek Hálózata (ENSR), mely rendszeresen, átfogó jelentést készít egy adott témában. 2001-ben a

33


Hálózat arra a kérdésre, hogy mi okozza a legtöbb gondot ezen vállalatoknak, az alábbi eredményt kapta17. Mind a mikróvállalatoknál, mind az egyéb kis vállalatoknál, illetve a középvállalkozások körében fő problémát jelent a ’szakképzett munkaerő hiánya’. A helyzetet a kisvállalkozások ítélték meg a legsúlyosabban, közülük majdnem 30 %-uk rangsorolta ezt a tényezőt az első helyre, de a középvállalatok 27 %-a is ezt tartja a legnagyobb problémának. A ’finanszírozás gondjai’-val is sokan küzdenek, pontosabban a mikro-vállalatok 13%-a, és a kisvállalatok 12 %-ának ez a legnagyobb gondja. Általános probléma a tőkehiány a szektoron belül, és a bankok általában csak nagyon nehezen és nagyon drága forrást tudnak biztosítani a vállalatoknak. Komoly gondot okoznak az ’adminisztrációs terhek’, mely a középvállalatok 16 %-ának életét keserítik meg a legnagyobb mértékben.

17

Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, EUKK 2004. Budapest, 14. o.

34


Szintén sokan jelölték meg az ’egyéb’ kategóriát, a mikro-vállalatok 18 %-a, a többi 12-13 %a körül. Ide sorolható többek között a nyelvtudás hiánya, a beáramló olcsó kínai áruk tömege, a közbeszerzések megkérdőjelezhető tisztasága, de a drága pályázatíró cégek is. Persze bíztató jel a jövőre nézve, hogy a mikro-vállalatok 23 %-a a kisvállalatok 16 %-a, és a középvállalatok majd 15 %-a egyáltalán semmilyen nehézséget nem lát működése kapcsán. 9.sz. táblázat Vizsgálat: „Mi áll a kis- és középvállalatok üzletpolitikájának középpontjánban?” (%-os megoszlás, 2001) Mikrovállalatok

Kisvállalatok

Középvállalatok

Összes vállalat

Harc a túlélésért

21

14

8

20

Konszolidáció

21

21

18

21

Növekedés

29

30

38

29

Több nyereség

9

12

14

9

Jobb minőség

11

14

12

11

Innováció

7

7

8

7

2

2

2

2

100

100

100

100

Egyéb/

nincs

válasz Összesen

Forrás: Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, EUKK 2004. Budapest, 13. o. Érdekes eredményre jutott a hálózat a „Mi áll a kis- és középvállalatok üzletpolitikájának középpontjánban?”18 vizsgálatának kapcsán. Pozitív jel, hogy mind a négy kategóriában a „növekedés” áll az első helyen, a mikró és a kisvállalatok 29 %-a törekszik erre, míg a középvállalatok 38 %-a. Sajnálatos azonban, hogy a 2.-3. helyen mindhárom szektorban vagy „konszolidálnak”, vagy a „túlélésért harcolnak” a vállalatok. A jobb minőség elérésére a KKV-k több mint 10 %-a törekszik elsődlegesen. Az összefoglaló táblázatokból látszik, hogy a KKV-k, bár számos lehetőséggel rendelkeznek, a korlátozottság miatt komoly gazdasági segítségre, tanácsadásra szorulnak, amelyet nemcsak az EU, de a magyar gazdaságpolitika ma már prioritásnak tart.

18

Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, EUKK 2004. Budapest, 13. o.

35


III.4. A magyar kis- és középvállalati szektor állapotfelmérése A rendszerváltás óta eltelt 14 év alatt gyökeres változáson ment keresztül a hazai vállalkozásszerkezet. A vállalkozások számát tekintve a KKV-k váltak dominánssá és a hazai vállalatalapítási hajlandóság nem lanyhul. 10.sz. táblázat A kis- és középvállalatok száma 2004. június 30-án, összehasonlítva a tavalyi év hasonló időszakával Létszám-

Regisztrált

kategória

összesen

szervezet Csőd-,

felszámolás

és Működő

szervezet

végelszámolás alatt lévők összesen

2003

2004

2003

2004

2003

2004

50-249 fő

8266

8390

181

199

8235

8364

20-49 fő

14415

14369

1175

1247

13462

13417

10-19 fő

22175

22739

2308

2250

19309

19971

1-9 fő

316669

643880

9923

11144

291332

617273

885679

583751

16194

15962

605333

265902

0

fős

és

ismeretlen létszámú

Forrás: KSH, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gaz/gaz20406.pdf 2004.09.22. 11h12 Fontos megjegyezni, hogy „2004. január 1-jétől a korábbiaktól eltérően az adóbevallást benyújtó vállalkozások közül csak azokat tekintjük működőnek, amelyek bevallásuk szerint valamennyi árbevétellel rendelkeznek, vagy van beruházásuk, keletkezik bérköltségük, fizetnek járulékot. A működés feltételeinek szigorítása elsősorban az egyéni vállalkozásokat érintette, mintegy 10 és fél ezer olyan egyéni vállalkozó került ki a működők köréből, akinek volt ugyan adóbevallása, de abban 0 Ft árbevételt tüntetett fel. Ettől eltérően az APEH mindaddig működőnek tekinti az adószámmal rendelkező vállalkozásokat, ameddig tevékenységük megszűnését nem jelentik be, illetve nem kerülnek felszámolási, végelszámolási vagy csődeljárás alá, ezért a két adat egymástól eltér.”19

19

KSH, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gaz/gaz20406.pdf 2004.09.22. 11h12

36


37


Látható, hogy 2004-re pozitív tendencia eltolódás mutatkozik a működő vállalkozások számát illetően, szinte minden létszám kategóriában nőtt a működő vállalkozások aránya, emellett a 0 fős és ismeretlen létszámú vállalkozások száma nagy arányban, a korábbi 43 %-ra csökkent. Nem meglepő, hogy a legnagyobb létszámnövekedést a mikrovállalatok mutatták, itt a regisztrált vállalatok száma 2003-ról 2004-re a 203 %-ára nőtt, és ebből majd 96 %-a működőnek számít. A vállalkozások számával mért „vállalkozói aktivitás” kifejezetten magasnak számít az EU15 tagállamokkal összehasonlítva. Magyarországot ebből az országcsoportból csak Írország előzi meg. A szektor struktúrája pedig már megközelítette az EU-15 legkevésbé fejlett tagállamait, mint p Görögországét és Portugáliáét. A relatív vállalkozásszám, az átlagos vállalkozásméret már hasonló, bár nemzetközi összehasonlításban amíg Magyarországon az átlagos vállalkozás 4 főt foglalkoztat, addig a nyugat-európai államok átlagos vállalkozása 6 főt, egy japán 10 főt, egy amerikai pedig 19 főt foglalkoztat. Bár méretarányok tekintetében nem érdemes komolyabb következtetéseket levonni a nemzetközi összehasonlításból, mert az Egyesült Államokban például a legfeljebb 500 főt foglalkoztató vállalatok határolják le a kisvállalatok (small businesses) körét, másrészt az átlagos vállalatméret igen nagy szóródást mutat a 2000-es adatok alapján az akkori Európai Uniós-tagállamok között is. A legnagyobb átlagos foglalkoztatott létszámmal működő vállalatokat Ausztriában, Hollandiában, Írországban és Luxemburgban találjuk 10 fővel, míg Olaszországban az átlaglétszám 3 fő, addig Görögországban csupán 2 fő.20

20

Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, EUKK 2004. Budapest, 3.-7. o.

38


A KKV-k szerepét elsősorban a foglalkoztatásban betöltött szerepük miatt ismerték fel. 2001-ben az európai, illetve hazai viszonylatban az alábbi szerepet töltötték be a KKV-k: 11.sz. táblázat A foglalkoztatottak létszám szerinti megoszlása a vállalatok nagyságkategóriái szerint, % Mikro

Egyéb kis

Közép

KKV-k

(0-9 fő)

(10-49 fő)

(50-249

együtt

fő)

(0-249)

Nagyvállalatok Összesen (250 fő)

EU-15

34

19

13

66

34

100

Írország

18

16

15

49

51

100

Olaszország

48

21

11

80

20

100

Magyarország

36

14

17

67

33

100

Forrás: Observatory, 2000. KSH, 2002 A táblázat jól mutatja a kis- és középvállalatok minden európai országban magas munkaerőintenzitás jellemzi. Sajnos nem minden területen ilyen „sikeres” a szektor, gondolok itt a jövedelemtermelésből, az exportrészesedésből való részesedésre, de igaz ez a nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenységükre is. Egy állam gazdasági teljesítményének ezen keresztül versenyképességének megállapításához használt legáltalánosabb mutató a GDP, így a vállalatok összehasonlításának jó alapja lehet a GDP-hez való hozzájárulásuk mértékének összevetése. 12.sz. táblázat GDP-hez való hozzájárulás megoszlása, %

Mikrovállalatok

11,8

Kisvállalatok

8,6

Középvállalatok

23,9

Nagyvállalatok

55,7

Forrás: Kiss Katalin: Tanácsadás a kis- és középvállalatok esetében az EU csatlakozással kapcsolatban, Humánpolitikai Szemle, 2003/7-8., 38-49.o.

39


A táblázat jól mutatja, hogy a hazai vállalkozói szektor létszám kategóriák szerinti megoszlásának egyoldalúsága a KKV-k javára nem áll arányban gazdasági teljesítményükkel. A hazai KKV szektor termelékenységének nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása jelentős, gazdasági teljesítményük összesen nem éri el a nagyvállalatok hozzáadott értékét. A szektorban csupán csekély számú modernizált vállalatot találunk, amelyek felvehetik a versenyt nagyobb társaikkal. 13.sz. táblázat A KKV-k nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenysége, % Magyarország

19 európai ország

Egy főre jutó relatív

Egy főre jutó relatív

hozzáadott (nagyvállalat =

hozzáadott (nagyvállalat =

100%)

100%)

2001

2000

Mikrovállalkozások

36%

35%

Kisvállalatok

36 %

65%

Közepes vállalatok

56 %

91%

Nagyvállalatok

100 %

100%

A vállalkozás mérete

Forrás: Magyar Gazdaságelemző Intézet, Observatory of European SMEs A

táblázatból

mutatja,

hogy

a

hazai

szektor

vállalatai

nem

felelnek

meg

a

versenykihívásoknak, különösen a mikro- és kisvállalatok vannak nagy hátrányban. A mikrovállalatok az európai országokban hasonló fejlettségi szintet mutatnak, ám a kis- és középvállalatok jelentős mértékben fejlettebbek, mint magyarországi társaik. Az európai középvállalatok megközelítik az európai nagyvállalatok teljesítményét. Az árbevételt tekintve a különbség hasonló százalékmegoszlást mutat. A nettó árbevételből ugyanis a KKV szektor összesen 39 %-ban részesedik, míg a nagyvállalatok az árbevétel 61 %-át21 tudhatják magukénak. A tény, hogy ezen vállalatok jelentősen kisebb arányban részesednek a jövedelemtermelésből, vagy az árbevételből, önmagában természetes, de nemzetközi összehasonlításban hazánk rosszul áll a KKV-szektor és a nagyvállalatok közötti különbségek terén.

21

A kis- és középvállalkozások helyzete 2002, Éves Jelentés, MGI, 104.o.

40


Mivel a magyarországi vállalatokat általánosan alacsony termelékenység jellemzi, ennek egyenes következménye, hogy ezen vállalatok exportáló képessége gyenge, ami nem kedvez a hazai exportorientációnak. 14.sz. táblázat Export aránya az árbevételben, % Mikro2000

EU-19

2001

Magyar-

Kisvállal- Középvállal-

KKV

Nagyvállalatok

vállalkozások

kozások

kozások

összesen

7

14

17

13

21

5

8

14

9,9

32

ország

Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete 2002, Éves Jelentés, MGI, 21.o. Bár az európai államokban is a nagyvállalatok javára dől el az exportverseny, a nagyvállalatok dominanciája nem olyan éles, mint Magyarországon. Míg az európai tagállamokban a 2000-es adatok alapján a nagyvállalatok árbevételének exportrészesedése kevesebb, mint a duplája a KKV-k teljesítményének, addig a hazai nagyvállalatok több mint háromszor annyi bevételt realizálnak exportpiacaikon, mint a kissebb társaik. Ha pedig az exportértékesítés vállalatok közötti megoszlását vizsgáljuk, az arány még torzabb. 15.sz. táblázat Az exportértékesítés megoszlása vállalati méretkategóriánként, % 2001

%-os megoszlás

Mikro vállalkozás + Alkalmazott nélküli vállalkozás

3,0

Kis vállalkozás

2,6

Közepes vállalkozás

11,0

Nagyvállalkozás

83,4

Összesen

100,0

Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete 2002, Éves Jelentés, MGI, 105.o.

41


Hazánk erősen exportorientált, a KKV szektor növekedési kilátásai mégis erősen korlátozottak a nagyvállalatokkal szemben. Komoly potenciál rejlik a beszállítói kapcsolatok erősítésében, melyen keresztül a kis- és középvállalkozások így közvetetten ugyan, de nagyobb mértékben részesedhetnek az exportból. A KKV-szektor vizsgálata mutatja, hogy ezen vállalatok problémái nem országspecifikusak, de ez nem jelenti, hogy elég a Közösségi támogatás a szektor gazdasági megerősítéséhez. Minden nemzetgazdaságnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy saját vállalatait versenyképessé tegye, ugyanakkor európai célként is funkcionálnia kell a KKV-k segítésének, hogy feljesztésük hozzájáruljon az Európai Unió versenyképességéhez.

42


IV. AZ KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁS-FEJLESZTÉSI POLITIKA FEJLŐDÉSE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON IV.1. A kis- és középvállalkozások előtérbe kerülése Az Európai Unió szupranacionális szervezetként működik, melynek keretében a tagállamok fontos politikai döntések meghozatalát a közösségi intézmények hatáskörébe delegálják. Ennek értelmében az Európai Unió csúcsszervei fontos területeken hoznak irányadó jellegű, vagy kötelező érvényű döntéseket, de egységes, központi döntéshozatal az átláthatatlan rendszert elkerülendő, kizárólag fontos területeken van. Ezen kiemelt politikák közé tartozik a vállalkozásfejlesztési politika, amely az Európai Unió területén most már több mint 25 millió kis,-és középvállalkozás fejlődésének elősegítését tűzte ki céljául. Miért is jutnak a KKV-k kitüntetett szerephez az EU vállakozásfejlesztési politikájában? Korábbi fejezetekben is hangsúlyoztam a kis,-és középvállalkozások megkülönböztetett szerepét a foglalkoztatásban, valamint a jövedelemtermeléshez való hozzájárulásuk arányát. A regionalizmus szerepének előretörésével párhuzamosan a vállalkozásfejlesztési politika is egyre nagyobb hangsúlyt kap, mely azon a felismerésen alapszik, hogy a régiók és kistérségek versenyképessége úgy növelhető, illetve tarható fenn, ha az ott tevékenykedő gazdasági szereplők előtt lehetőség nyílik tartós versenyelőny megszerzésére. A gazdasági szereplők túlnyomó részben a KKV-szektor tagjai, ezen vállalatok a helyi gazdaság alapelemei, így támogatásuk a regionális fejlesztési politikák egyik fő eszközévé vált. Ezen felül a kis- és középvállalatok fejlesztése a foglalkoztatás-fenntartás, a bővítés, valamint az elmaradott régiók felzárkóztatásának érdekében a modern gazdaságpolitikák egyik fontos célkitűzése lett. Ezen vállalkozások azonban nemcsak a regionális versenyképesség növelésében játszanak szerepet, ezen túl tevékenységükkel hozzájárulnak az Európai Unió alapvető célkitűzéseinek eléréséhez, végső soron a jóléti társadalom építéséhez.

43


IV.2. A kis- és középvállalkozási politika felértékelődése az Európai Unióban22 A kis- és középvállalkozások elsősorban nemzeti keretek között tevékenykednek, de működésükre hatással van többek között a közösségi jogalkotás, a versenyszabályok, az adózás, a társasági jog, a regionális és szociálpolitika. A közösségi kis- és középvállalkozásfejlesztési politika irányai világosan láthatóak a közösségi jogszabályok, illetve azok gyakorlati hatásai által feltárt koncepciókból. Az EU törekvései ennek értelmében kétirányúak, vagyis fontos a vállalkozások érdekeinek védelme, másrészt azok piacra jutási feltételeit hátrányosan befolyásoló akadályozó tényezők leküzdése. Az Európai Unió célja a kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika területén is ugyanaz, mint a közösségi politikák esetében általában, azaz a fejlődést segítő környezet kialakítása az unió egész területén. E cél elérése érdekében többéves cselekvési programok kerülnek kidolgozásra a Bizottság által, amelynek struktúráján belül 1986 óta külön főigazgatóság (ma: Enterprise DirectorateGeneral) felelős a kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika lebonyolításáért. A közösségi politika folyamatos fejlődésben van, amióta a szektor kivételes helyzetét felismerték. A folyamattal párhuzamosan igazodik a kis- és középvállalkozások aktuális igényeihez is. Ahogy az előző fejezetben már említettem, a szektor, illetve a fejlesztésére irányuló kutatások a 80-as évek közepén kerültek reflektorfénybe. Ekkorra az is kikristályosodott, hogy a KKV-k problémáival közösségi szinten kell foglalkozni, s ezt nyomatékosította a Közösség 1983. évi deklarációja. Fokozatos átrendeződés tanúi lehettünk a 80-as évektől kezdve mind a vállalkozások számát tekintve, mind a foglalkoztatottsági adatokat figyelembe véve a KKV-k javára. Ahogy a hangsúly a technológia-intenzív beruházások felé tolódott, úgy szabadult fel egyre nagyobb munkaerő, akik felszívásában a sorra alakuló kis- és középvállalkozások nagy szerepet játszottak. Míg a nagyvállalatok a foglalkoztatottak számának csökkentésével javítják termelékenységüket, addig a KKV-k alapvető képessége új munkahelyek teremtése a fejlett piacgazdaságokban.

22

Amennyiben nincs egyéb forrás megnevezve, a fejezet Dezsériné Major Márta: A kis- és középvállalkozásfejlesztési politika hanhgsúlyeltólódásai az EU-ban és Magyarországon, Európai Tükör, 2001. 6. szám, 54-75. o. alapján készült

44


Ezt a tényt egyre több jelentés is alátámasztotta (Birch,1979; Macey-Nicholson, 1981), így az Európai Bizottság is komolyan kezdett foglalkozni a KKV-fejlesztési politika lehetséges irányaival, és a 80-as évek közepére már az egységes piacra való felkészülés jegyében egységes eszközrendszer kezdett kialakulni az Európai Közösség égisze alatt. A KKV-k fejlődését támogató eszközök kezdetben a szektor kedvező költségtényezőire építettek. Már ekkor komolyan foglalkoztak a szektor számára lehetőséget jelentő faktorokkal, úgy mint a szűk piaci rések keresleti igényeinek kielégítésével, vagy a beszállítói szerepkör erősítésével. Ebben az időszakban figyeltek fel a KKV-k regionális szerepére, így ezen vállalatok fejlesztése közvetetten, de nagy mértékben hozzájárulhat a régiók fejlődéséhez. A KKV-k szerepének fontossága illetve a regionális politika szükségessége a mediterrán bővítés következtében egyre inkább hangsúlyossá vált. Ennek oka a bővítés egyik számszerűsíthető, közvetlen hatása, vagyis a tagállamok gazdasági fejlettsége közötti különbségek jelentős növekedése. A három déli állam (Görögország [1981] majd Spanyolország és Portugália [1986]) csatlakozása következtében az EU lakosságának száma 22 %-al növekedett, de a GDP-hez való hozzájárulásuk csupán a 10 %-ot érte el. Természetesen a gazdasági elmaradottság csak fokozta versenyhátrányukat, így az új tagállamok segítséget vártak a Közösségi szervektől, elsősorban az 1975-ben létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alaptól, mely akkoriban csupán szűkös keretekkel rendelkezett. Hatékonyabb támogatásnak és átláthatóbb folyamatoknak nyitott utat az 1986ban elfogadott és 1987-től életbe lépett Egységes Európai Okmány, mely egyben a Közösség céljaként fogalmazta meg a gazdasági és szociális kohéziót. A regionális politika reformja is megindult a 80-as években. A fejlesztések következtében már a komplexebb támogatásokra koncentráltak, és a programorientált támogatási rendszerek kaptak fő szerepet, egyben a Strukturális Alapok számára átfogó célrendszer is megszületett. Ezen alapok, illetve a kohéziós támogatások számára egyre nagyobb pénzügyi forrásokat különítettek el a Közösség kasszájában, szerepük dinamikusan emelkedni kezdett. A

90-es

évektől

kezdődően

kezdtek

komolyan

foglalkozni

az

Európai

Unió

versenykepésségével, és világgazdasági szerepével, különös tekintettel a gazdasági nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, vagy Japán gazdasági erejével való 45


összehasonlítások tükrében. Reális esélyként kezdték kezelni az Európai Unió világgazdasági lemaradását, melynek egyenes következménye lett a struktúrapolitika súlyának és rangjának

46


növekedése, amely mind markánsabb támogatás- és struktúrapolitika keretében jelent meg a gyakorlati

alkalmazásban.

A

támogatáspolitika

egyik

sarokkövévé

a

kis-

és

középvállalkozások segítése vált, melyet a versenypolitika is támogat. 1992-től kezdődően az Európai Bizottság döntése alapján rendszeresen részletes jelentés készül az Európai Unió területén tevékenykedő kis- és középvállalatok helyzetéről23. A Bizottság célja, hogy fejlesszék az európai KKV-k gazdasági teljesítményének mérését, figyelemmel kísérését. A jelentések legfőbb feladata, hogy adatokkal szolgáljon a KKV-k helyzetéről a politikai döntéshozóknak, kutatóknak, közgazdászoknak és természetesen maguknak a vállalatoknak24. Önálló szervezet létrehozása a szektor vizsgálatára mutatja az irányt a vállalkozásfejlesztési politika jövőjével kapcsolatban. A KKV-k helyzetének erősítésére 1994 tavaszán az EU egy integrált programot fogadott el, melynek keretében több nagy összegű közösségi projekt elindítását határozták el. A támogatás még nem a pénzügyi segítségre koncentrált, sokkal inkább a vállalatok információhoz való hozzáférését, hatékonyabb kapcsolatépítését próbálta elősegíteni, de egyben teret engedett a pénzügyi kedvezmények és a közvetlen támogatások fokozottabb szerephez jutásának. Míg az első időszakban három fő célkitűzést követett az Európai Unió KKV-politikája, (elsősorban a vállalatok gazdasági, jogi környezetének javítását, a megváltozott feltételek, a közös piachoz való alkalmazkodás elősegítését, valamint a segítségnyújtás megadását a saját erőfeszítésekhez), addig a 90-es évekre szintén hangsúlyt kapott a vállalatok fejlődését gátló adminisztratív és egyéb korlátok leépítése, hatékonyabb információszolgáltatás és támogatási rendszer, valamint a partnerkapcsolatok és együttműködések építésének elősegítése. Már nemcsak szervezetten figyelemmel kísérik a kis- és középvállalatok helyzetét, hanem a gazdasági és politikai döntések előkészítésénél vizsgálják azok lehetséges hatásait a KKVszektorra és figyelembe veszik a KKV-k véleményét, emellett markánsabb segítséget nyújtanak a nagyvállalatokkal szembeni versenyhátrány leküzdésében is.

23

The Observatory for European SMEs, www.europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/analysis/observatory.htm 2004.10.11. 15h12 24 A jelentéssorozat első része 1993-ban jelent meg. A kötet 1995-ig az EU 12 országában végezte felméréseit, majd 1996-tól az EU 15 tagállamának, illetve Izland, Svájc, Norvégia és Lichtenstein területén működő vállalatokat is figyelemmel kíséri.

47


1996. december 9.-én fogadta el az Európai Tanács a 3. több éves KKV-programot az 19972000 közötti időszakra, melyből az elsőt több mint 20 éve indították el. Ez a program azért számít mérföldkőnek az unió KKV-fejlesztési politikájának történetében, mivel a kis- és középvállalatok működési feltételeinek javítására irányuló tevékenységek támogatására is koncentrál a segítségnyújtás mellett. A program főbb területei: ¾ A KKV-k versenyképességének erősítése és a kutatási, innovációs és képzési lehetőségekhez való hozzáférés javítása ¾ A vállalkozások pénzügyi környezetének fejlesztése ¾ Információszolgáltatás

fejlesztése

a

vállalkozók

stratégiáinak

európaivá

és

nemzetközivé tételének érdekében ¾ A vállalkozói szellem, a vállalkozói kultúra és az egyes vállalkozói célcsoportok fejlesztése ¾ A KKV-politika eszközeinek fejlesztése ¾ Az adminisztrációs és jogszabályi környezet fejlesztése és egyszerűsítése Mindig is sok vita folyt arról, hogy milyen módon és főként milyen eszközökkel kapjanak támogatást a KKV-k. A KKV politika megfelelő súlypontjainak megtalálásához a programok kialakítását széleskörű konzultáció és helyzetelemzés előzi meg. Az 1997. június 16-17. között megtartott amszterdami ülésen az Európa Tanács kijelölte a követendő fejlődési irányt a KKV politika számára: cél a gazdasági környezet megfelelő átalakítása és a jogi szabályozás könnyítése. Ennek szellemében az Európa Tanács felhívta az Európai Bizottságot, hogy alakítson egy munkacsoportot az ezzel kapcsolatos teendők kidolgozására. Később már a jelentésre alapozva készültek el az üzleti környezet fejlesztését szolgáló intézkedések, ugyanis a BEST (Business Environment Task Force – Üzleti Környezet Egyszerűsítését Kidolgozó) munkacsoport már egy év múlva elkészült jelentésével. A BEST munkacsoport széleskörű helyzetelemzést készített a vállalkozásokra és a versenyképességre ható intézkedésekről nemcsak európai, de nemzeti szinten egyaránt. Középpontban a kis- és középvállalatok versenyképességének növelése és foglalkoztatási 48


szerepük megszilárdítása állt. A jelentés a „Think small first” („Gondolkozz először kicsiben!”) elvét követi, vagyis ami a kisvállalatoknak megfelelő, azt a nagyvállalatok is elfogadhatják.

Megjelenik

a

szubszidiaritás

elve,

vagyis

a

döntések,

szabályok

meghozatalának megfelelő szintre történő delegálásának igénye, és általa a tagállami vagy lokális szinten sikeres gyakorlatok az európai szintű

fejlesztések alapjává válhatnak. A

jelentés a versenyképesség és a foglalkoztatás témaköréhez több átfogó, és négy területen számos részletes ajánlást fogalmazott meg. A négy kiemelt terület a finanszírozás, a kutatás és innováció, foglalkoztatás illetve oktatás és képzés. Rendkívül fontos elmélet is megjelent a közigazgatással kapcsolatban, melynek ezen túl a vállalatokat kell szolgálnia, tehát elsőrendű a közigazgatási kultúra megváltoztatása. 2000. márciusában Lisszabonban az Európai Unió merész célt tűzött ki maga elé, vagyis hogy 2010-re „az Unió legyen a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásbázisú, több és jobb munkahellyel és nagyobb szociális kohézióval, fenntartható növekedésre képes gazdasága”25. Ez magában foglalja mind az EU, mind a tagállamok, mind a tagállamok vállalatainak versenyképességének növelését. Így a lisszaboni stratégiai cél eléréséhez nemcsak a tagállamoknak, de a vállalati szférának, vagyis a kis- és középvállalatoknak is hozzá kell járulnia, így ennek jelentőségét nem hagyják figyelmen kívül a KKV politika későbbi irányának kijelölésénél sem 2000. júniusában Feirában elfogadták az Európai Kisvállalati Chartát26. A dokumentum a közösségi kisvállalkozási stratégia főbb súlypontjait, illetve cselekvési irányait jelöli ki. A dokumentumot minden tagország, majd 2002. áprilisában minden tagjelölt ország, köztük hazánk is aláírta. 2003-ban további 5 nyugat-balkáni ország is csatlakozott a chartához. Ismételten hangsúlyozz a kisvállalatok, elsősorban a foglalkoztatásban, innovációban betöltött szerepét. A dokumentum által megjelölt főbb cselekvési irányok az életképes, illetve potenciálisan fejlődőképes vállalatokra koncentrálnak, cél a vállalkozói szellem és kultúra erősítése, és figyelmet fordít a fiatal vállalkozókra, az egyenlőség jegyében a nőkre és a kisebbségekre.

25

Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, Budapest 2004. 9. o. 26 The European Charter for small enterprises, www.europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/charter/charter_en.pdf 2004.10.11. 14h18

49


A következő 10 fő cselekvési irányt jelöli ki a charta: ¾ Vállalkozásra való oktatás és képzés ¾ Olcsóbb és gyorsabb indulás ¾ Jobb törvénykezés és szabályozás ¾ Szakmai ismeretek biztosítása ¾ Az on-line hozzáférés biztosítása ¾ Az Egységes Piac jobb kihasználása ¾ Adó és pénzügyek ¾ A technológiai teljesítmény erősítése ¾ Sikeres üzleti modell és magas színvonalú támogatás ¾ A kisvállalati érdekképviselet erősítése uniós és nemzeti szinten A chartában vállalt feladatok teljesítését természetesen figyelemmel kísérik, a koordinációért felelős Vállalati Főigazgatóság évente jelentést kér minden aláíró országtól. Az értékelést felhasználják a jövőbeni programok előkészítésénél. Az Európai Kisvállalati Chartához szorosan kapcsolódik a 2000-ben kidolgozásra került a negyedik „Többéves (2001-2005) vállalkozói program”27, mely sokban épít a 2000. december 31-ig érvényes 3. több éves KKV-program eredményeire is. A többéves programok számítanak a kis- és középvállalatok támogatásának legfontosabb eszközeinek. A 2001-2005 közötti időszakra létrehozott, tehát jelenleg is futó program irányításáért felelős Vállalkozási Programot Menedzselő Bizottság (Enterprise Programme Management Committee) 450 millió eurós keretből gazdálkodik. A program a chartával összhangban irányozta elő feladatait. Legpontosabban úgy lehet megfogalmazni lényegét, hogy az a Kisvállalati Charta céljainak eszköze, és az egyéb akciók mellett az alábbi fő feladatokat kívánja ellátni: ¾ A vállalatok növekedésének és versenyképességének fokozása ¾ A vállalkozás előmozdítása, a vállalkozói kultúra célcsoportos fejlesztése (nők, fiatal vállalkozók, kisebbségek) ¾ A vállalatok adminisztratív és jogi szabályzó környezetének egyszerűsítése ¾ A vállalatok pénzügyi környezetének, helyzetének javítása 27

GKM, http://www.gkm.hu/dokk/main/gkm/kiseskozepv/eu/tobbeves_vvp_2001_2005.html 2004.10.15 20h 43

50


¾ A közösségi támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése, koordinálásának javítása A negyedik „Többéves (2001-2005) vállalkozói program” az új gazdaság („new economy”) megvalósításának szellemében

megfogalmazza a kis- és középvállalatokra vonatkozó

kihívásokat, úgy mint a hatékonyságnövelést illetve költségtakarékosságot. A programok koordinálásáért és megvalósításáért a 2001. január 1-jével újjászervezett, az EU Bizottságán belül működő Vállalkozási Főigazgatóság (DG Enterprise) felelős. Stratégiájuk célja a „Vállalkozások Európájának” (Enterprise Europe) megvalósítása, ezt a politikát követi a 4. „Többéves (2001-2005) vállalkozói program” is. A hangzatos jelszó mögötti legfőbb törekvés egy fenntartható, tudáson és innováción alapuló gazdasági fejlődés elősegítése. A fentebb felsorolt célok elérését támogatják a többéves programok, a luxemburgi foglalkoztatási irányelvek, a cardiffi gazdasági reformok, egyéb közösségi programok és kezdeményezések és természetesen a nemzeti vállalkozáspolitikák koordinálása. A kis- és középvállalatok helyzetével nemzetközi szinten egyaránt foglalkoznak. Folyamatosan napirenden lévő téma az európai versenyképesség és annak romlása. Ennek egyik oka, hogy az európai országokban alacsonyabb a vállalkozási hajlandóság, mint a jobban prosperáló például amerikai gazdasági szereplők körében. 2003 februárjában adta közre az EU Vállalati Főigazgatósága a „Vállalkozás Európában” című Zöld Könyvet, mely a Fehér Könyv első változatát jelenti. A Zöld Könyv legfőbb üzenete, hogy Európának jobban kell ösztönöznie a vállalkozási törekvéseket, hogy minél több új és elsősorban törekvő vállalat alakuljon. A Zöld Könyv megfogalmazza a KKVpolitika legfőbb feladatait is, melyek megvalósítása három szinten kell történjen: a cselekvés nem elég a vállalatok szintjén, fontos bevonni az egyéneket és természetesen a társadalmi szintet sem lehet elhanyagolni. A Zöld Könyv a „vállalkozói társadalom” megteremtése érdekében elsősorban az alábbi célokat fogalmazza meg: ¾ Szűnjenek meg a korlátok Európában a vállalatok indítása, növekedése előtt ¾ A vállalakozói kockázatvállalás és az ezáltal elérhető eredmény, fejlődés álljon egymással egyenes arányban ¾ A társadalom értékelje, ismerje el és támogassa a vállalkozást 51


IV.3. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika hangsúlyeltolódásai a magyar gazdaságpolitikában28 Az európai irány ma már a magyar vállalkozáspolitikában is prioritást élvez, minthogy a hazai politikák igazodnak az európai irányelvekhez. A hazai kis- és középvállalkozások helyzetét részletesen elemeztem az előző fejezetben, és a tendencia világosan látható: a hazai gazdaságban, igazodva a nemzetközi trendhez, a kis- és középvállalati szektor gazdasági szerepe a folyamatos felértékelődés állapotában van. Jelentőségének felismerésével egy időben annak stratégiai fejlesztésére is megjelent az igény. Bár az igény korán megjelent a magyar

gazdaságpolitikában,

a

rendszerváltás

óta

kormányon

lévő

pártok

mind

hangsúlyozták, hogy politikájuk nemcsak vállalkozásbarát, de kifejezetten kis- és középvállalat barát is, végül 1999-ben született meg a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóló törvény. Ezt megelőzően 1994-ben megszületett a kormányhatározat (2040/1994. (V.3.) Korm.), mely kifejezte a kormány szándékát a KKV-szektor iránti elkötelezettségéről. A határozat megerősítette, hogy a szektor kiemelt kezelése nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés elősegítésében, és szerepe elsődleges a foglalkoztatottsági szint fenntartásában, illetve növelésében. A határozat megjelöl 8 főbb feladatot, többek között a kisvállalkozások helyzetének alakulását követő statisztikai információs rendszer létrehozását, a hitel- és garanciarendszer

kibővítését,

a

kis-

és

középvállalkozások

infrastruktúrájának

továbbfejlesztését, különböző szervezetek létrehozását. Ennek következtében létrehozták a Vállalkozásfejlesztési Tanácsot, valamint a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézetet. 1996-ban megszülettet a hazai KKV-szektor középtávú fejlesztési koncepciója, mely épít az Európa Tanács elveire, illetve igazodik a hazai kis- és középvállalkozások aktuális igényeihez. A koncepció szintén tartalmazza az általános célokat, mint például a vállalkozások versenyképességének javítását, a vállalatok minőségi jegyeinek erősítését, az induló vállalkozások támogatását és külön figyelmet kell fordítani az elmaradott régiók gazdasági szereplőire.

28

A fejezet Dezsériné Major Márta: A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika hanhgsúlyeltólódásai az EUban és Magyarországon, Európai Tükör, 2001. 6. szám, 54-75. o. alapján készült

52


A

dokumentum

főbb

témái

között

szerepelnek

a

korábbi

kormányhatározatban

megfogalmazott törekvések, de kiegészültek például a vállalkozások adó- és járulék-, valamint adminisztratív terheinek csökkentésével, vagy a vonatkozó törvénytervezetek és koncepciók előzetes véleményeztetési kötelezettségével a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal. 1997-ben újabb kormányhatározat (2146/1996 (VI. 13.) Korm.) készült el, melynek feladatainak megvalósítása közül a legfontosabb a beszállítói célprogram elindítása volt, mely komoly lehetőséget jelentett a szektor szereplőinek. 1997-ben indult el a 3. többéves KKV-fejlesztési program az Európai Unióban, mely 1998 decemberétől a társult országok előtt is megnyílt. Magyarország részlegesen részt vett a programban 1998. decemberétől 2000. december 31.-ig. A programban való részvételnek köszönhetően többek között hét Euro Info Központ (EIC) megnyitása realizálódott Magyarországon, és számos további fejlesztési lehetőség nyílt meg hazánk előtt. 1998 végén a kormány elfogadta a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésének középtávú programját, melyhez igazodik a Gazdasági Minisztérium munkaprogramja is. Mérföldkőnek a már említett 1999. november 9-én elfogadott és 2000. január 1-jén (1999. évi XCV.) hatályba lépett keretjellegű törvény számít, mely többek között összefoglalja a hazai KKV-szektor állami támogatási rendszerét, a támogatáspolitika súlypontjait, előírja a programok rendszeres értékelését, és a szektor tagjainak definíciója teljesen EU-konform, még ha a pénzügyi határok tágnak is tűnnek a hazai viszonylatokban. A kormány célja a versenyképesség és foglalkoztatottság növelése, a versenyhátrányok csökkentése és az EU-s követelményekhez való felzárkózás segítése. A célok mellett a legfontosabb feladatokat is meghatározzák a törvényben, melyek közül a legfontosabbak a következők: ¾ A vállalkozások általános és speciális környezetének javítása ¾ Foglalkoztatási szint növelése ¾ Új vállalkozások piacra lépésének elősegítése, a már piacon lévők gazdasági teljesítőképességének megerősítése ¾ Innovatív vállalkozói, beszállítói vállalkozói kör fejlesztése 53


Ebben az időben már folytak a csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval, így természetesen a feladatok egy része az EU-csatlakozásra való felkészülés elsődleges teendőit határozza meg: ¾ A KKV-k közösségi programokban való fokozottabb részvételének elősegítése ¾ A tagországok és a tagjelölt országok vállalkozói és a magyar KKV-k közötti üzleti kapcsolatépítés támogatása ¾ A kutatás-fejlesztés, az innováció, a korszerű technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának segítése ¾ A KKV-k által használt eszközök, berendezések modernizálása ¾ A minőségbiztosítási rendszerek elterjedésének elősegítése Magyarország 2002. október 15-e óta vesz részt a 4. „Többéves vállalkozói programban”29. Természetesen több hazai program elindult, mint például a KKV-k egyik legfőbb közvetlen forrását biztosító Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat (KKC) vagy a Széchenyi Terv. A fejezet lezárásaként fontos megemlíteni, hogy 1998-ban kezdődtek meg a kétoldalú Kormányközi Konferencia keretében zajló csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval, ahol a legelső témák között szerepelt a KKV-k fejezete és rövid idő alatt sor került ideiglenes lezárására. A 2004. május 1-jei csatlakozással véglegessé vált a 16. csatlakozási fejezet, melyben megfogalmazott legfontosabb cél, hogy javítsuk a KKV-k versenyképességét, ösztönözzük európaivá és nemzetközivé válásukat.

IV.4. Az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeinek vizsgálata IV.4.1. Az Egységes Belső Piac, mint keretfeltétel hatásai a KKV-k működésére Az Európai Unióhoz való csatlakozás említésénél fontos kitérni, hogy mit jelent ez a hazai kis- és középvállalkozások számára. Milyen új versenyhelyzetet és milyen új szabályozásokat hozott Magyarország számára?

29

GKM, http://www.gkm.hu/dokk/main/gkm/kiseskozepv/eu/tobbeves_vvp_2001_2005.html 2004.10.15. 20h 43

54


Az Európai Unió területén egy egységes belső piac megvalósítását tűzték ki célul az 1986-ban megszületett Egységes Európai Okmány keretében, amely 1992 végére jött létre. Az Egységes Belső Piac lényege, hogy a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon túl az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad mozgását akadályozó összes nem vámjellegű (szabványozási, műszaki, pénzügyi, egészségügyi) korlátot is felszámolnak. Ez a szint a Közös piac egy továbbfejlesztett változata, mely még csupán az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását („4 alapszabadság”), illetve az ehhez kapcsolódó közös politikák megvalósulását teszi lehetővé. Az Egységes Belső Piac alapelveinek értelmében a négy szabadság biztosítása minden piaci szereplőre egységesen érvényesül. Az alapszabadságok megvalósulása nagymértékben befolyásolta az európai kis- és középvállalatok működési környezetét, amely igaz a hazai KKV-szektorra is. A szabadságok kiteljesítése pozitív illetve negatív irányban is hatással van a vállalatokra, amely természetesen nem azt jelenti, hogy egyes vállalatok működését képtelenné, vagy eredménytelenné tenné, de számos új, jellegzetes folyamat jelenik meg általa. Az összgazdasági szempontból, illetve a legteljesebb egyéni jólét elérésének érdekében megvalósított munkaerő mozgásának liberalizálása nagyon kedvező a szektor vállalkozásai számára. Mint ahogy azt az előző fejezetben kifejtettem, a vállalkozások egyik fő problémájaként jelenik meg a szakképzett, megfelelő munkaerő megszerzése, így a hiányszakmákban a külföldi munkaerő, mint mozgó gazdasági faktor integrálása megoldást jelenthet. Jellemzően azonban a migrációs hajlandóság nem éri el az európai államok között a gazdaságilag aktív szintet. A 2004-es bővítés következményeiről még nem lehet beszélni, hiszen az európai államok néhány kivételtől eltekintve a keleti munkaerő nagyfokú beáramlásától tartva derogációt kértek saját munkaerőpiacaik védelme érdekében, melyre 2+3+2, összesen legfeljebb 7 évig tarthatnak igényt. Az áruk szabad mozgása, vagyis a korlátozásoktól mentes kereskedelem, illetve szolgáltatásnyújtás lehetősége (pl. a közbeszerzések liberalizálása) szintén kedvezően hat a vállalkozások működését tekintve, mivel növelheti a vállalatok potenciális vevőállományát. A szigorú, többek között a fogyasztóvédelmi vagy műszaki előírások ugyanakkor rövidtávon hátrányosan érinthetik a kis- és középvállalkozásokat.

55


A tőke szabad mozgásának kedvező hatásai nem vitatottak, de a kis-és középvállalati szektor korlátozott lehetőségei komoly problémát jelentenek. Gyenge tőkeellátottságuk ellenére ezen a területen jelentkezik az egyik legnagyobb kis- és középvállalat-centrikus probléma, melynek oka a finanszírozási forrásokhoz való nehéz hozzájutás a szektor tagjainak, akik nagyobb kockázati faktort jelentenek a pénzintézetek számára, elsősorban a vállalatméretből adódóan. A Belső Piac okozta megváltozott gazdasági környezet mellett számos uniós szabályozásnak kell megfelelnie a magyar kis-és középvállalatoknak a csatlakozást követően. A szektor tagjainak számára való tekintettel a tanulási folyamat hosszan elhúzódhat, tekintve, hogy a magyar vállalatok nagyobb hányada még nem került közvetlen kapcsolatba az uniós szabályozásokkal. Ezen szabályozások széles körben érintik a vállalkozások tevékenységét, kezdve a vállalkozások alapításától, a vállalkozások működésén keresztül, a vállalatok megszűnéséig, megszűntetéséig. Ebből a legfontosabb természetesen a vállalatok működését érintő szabályozások, mint például a versenyszabályozások, az állami támogatások, a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség, az illetéktörvény, az adórendszer, a számviteli törvény, a szabványok, a társadalombiztosítás, a munka- és foglalkoztatásjog, a kamarai törvény, tagdíjfizetés, a vámjogi szabályok, a monetáris folyamatok, a kockázati tőke, a közbeszerzés illetve a fogyasztóvédelem.

IV.4.2. A bővítés hatása a hazai gazdaságra és a kis- és középvállalkozásokra Az Európai Unió bővítésének következményeit nem lehet pontosan megbecsülni. A bővítés, bár hivatalosan 2004. május 1-jén lezárult, folyamatról lévén szó, egyes részfolyamatai még mindig zajlanak. Az eddig csatlakozott államok példáját értékelve Magyarország csatlakozásának hosszú távú hatása pozitívnak valószínűsíthető, de rövidtávon, sőt néhány szektor vagy térség tekintetében középtávon, de akár hosszabb távon is visszaesés, versenyképesség romlás várható. A bővítés általánosan javítani fogja a vállalkozások gazdasági környezetét, a gazdaság általános hatékonysága az egységes piac közös szabályozási rendszerének köszönhetően növekedni fog, mely által javul az erőforrások szétosztása, illetve a specializáció hatásfoka. Néhány ’felkészült’ szektor - különösen a munkaerő- és tőkeintenzív iparágak (textilipar, bútorgyártás, faipar)- számára a csatlakozás kiugrási lehetőséggel kecsegtet, de létezik néhány 56


hagyományosan érzékeny iparág, melyek felkészítése nem éri el a kívánt fokozatot (pl. acélgyártás). Szintén kedvező hatással lehet a csatlakozás a szolgáltató szektor több ágazatára, többek között a turizmus és a közlekedés rendelkezik egyértelműen kiszélesedett növekedési potenciállal. A bővítés után valószínűsíthető a kereskedelmi és beruházási tőkeáramlás általános növekedése. Az egységes piacon lényegesen egyszerűsödik a belépés az európai államok piacaira, a megnövekedett piac hatalmas vásárlóerejének köszönhetően új kereskedelmi lehetőségeket jelent a csatlakozó országok vállalkozásainak. A másik oldalon ugyanakkor komoly figyelmet kell fordítani a megnövekedett versenyhelyzet hatásainak elemzésére, különösen fontos ez a kis- és középvállalati szektor, illetve annak támogatásával foglalkozó intézmények számára. A nagyobb vállalatok hagyományosan jobb helyzetben vannak minden nemzetgazdaságban, bár nem annyira rugalmasak, mint kisebb társaik, a növekvő versenyhelyzet nem okoz akkora problémát számukra. Igaz ez a legtöbb vállalat esetében, akik már tapasztalatot szereztek a nemzetközi piacokon, ahol hagyományosan élesebb a verseny. Emellett jobban ki tudják használni a nemzetközi munkamegosztás előnyeit, és a tranzakciós költségek viselésére is inkább képesek.

IV.4.2.1. Tanulmány a csatlakozás hatásairól Foglalkozni kell a kis- és középvállalkozások versenyképességének megőrzésével, hosszú távon növelésének lehetőségeivel. Mint ahogy azt bemutattam a fejezetben, az Európai Unió valóban kulcskérdésként kezeli a témát, 1999 elején az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága megrendelésére kezdte meg az „Európai Unió bővítésének hatásáról a kis- és középvállalkozói szektorra” témájú vizsgálatát

a

glasgow-i

strathclydei

Egyetem,

együttműködve a Rheinisch-Westfälisches Institut für Wirtschaftsforschunggal30. Ebben az időszakban /Helsinki csúcstalálkozó előtt/ a tárgyalások még csupán 5+1 tagország csatlakozásáról folytak, így a tanulmány kizárólag az eredetileg csatlakozásra jelölt Cseh

30

Rheinisch-Westfälisches Institut für Wirtschaftsforschung, European Policies Research Centre, University of Strachlyde Glasgow: Impact of the Enlargement of the European Union on Small and Medium-sized Enterprises in the Union, Final Report to the European Commission DG Enterprise, November 2000, Essen and Glasgow http://europa.eu.int/comm/enterprise/enlargement/enlarg_study.htm, http://papers.ssrn.com/sol3/cf_dev/AbsByAuth.cfm?per_id=49875

57


Köztársaság, Ciprus, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia csatlakozásának hatásait összegzi.

58


A tanulmányban először a makrogazdasági hatásokra térnek ki, mind regionális, mind ágazati szinten. Makrogazdasagi szinten a bővítés hatása várhatóan csekély következménnyel jár, vagyis a felvételre váró országok tényleges csatlakozásának makrogazdasági teljesítményhez, vagyis GDP-hez való hozzájárulását 2 százalékra becsülték. A csatlakozás előnyeit és hátrányait regionális szinten is érezni lehet. A bővítés következményeit az EU-15 határmenti régiói fogják erőteljesebben érezni, elsősorban a növekvő verseny következtében, ugyanakkor ezen folyamatok élénkülése a régiók kölcsönhatása, valamint az hagyományosan élesebb versenyhelyzet (elsősorban a személyi szolgáltatások, kiskereskedelem területén) következtében néhány területettől eltekintve nem jár komolyabb következményekkel. A hagyományosan munkaerő-igényes ágazatokra építő és az alacsony munkaerő-költséget kihasználó régiók érezhetik majd hátrányosan magukat a bővítés után, bár ezeken a területeken jelenleg is folynak szerkezet-átalakító programok a hátrányok leküzdése érdekében. A bővítés következményeként megváltozik a mikrogazdasági környezet, melyben a vállalatok működnek. Bár az új szabályozások nem nagy mértékűek, lesznek természetesen vállalatok, akik könnyebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, és lesznek vesztesei is a csatlakozásnak. Ez elsősorban a felerősödő vállalatok közötti verseny, mint a bővítés egyik legnyilvánvalóbb és legmeghatározóbb következménye, viszont az általános gazdasági teljesítményre pozitív hatással bír. A tanulmány is rávilágít a bővítés munkaerőpiacra, illetve munkaintenzív ágazatokra gyakorolt hatásaira, miszerint a csatlakozás nyomást gyakorolhat ezen ágazatokban az új tagállamok hirtelen meginduló, magasan képzett munkaereje által. Sok területen azonban, különösen igaz ez a szolgáltatásokra, az európai vállalatok előnyben vannak, akik fejlettebb piacon működnek, ennek következtében a versenyhatásokkal szemben is ellenállóbbak. Jellemző ez az üzleti és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szektorokban, ezzel szemben a tagjelöltek előtt számos lehetőség nyílik meg az idegenforgalmi szolgáltatások, illetve az exportintenziv ágazatokban, ahol kamatoztathatják előnyeiket is. A tanulmány részletesen kitér a KKV-szektor vizsgálatának speciálisan megkülönböztető aspektusaira, mint például a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepének, illetve annak keretfeltételeinek megváltozásának bemutatására. A tanulmány is ráirányítja a figyelmet a kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepére, illetve annak változásaira a csatlakozás következményeként. Valószínűsíthető, hogy a csatlakozas kevésbé 59


lesz hatással a mikro- illetve kisvállalkozásokra, mivel azok általában lokális szinten, a helyi igényeknek megfelelően végzik tevékenységüket. A középvállalkozások esetében pozitív változással járhat a bővülés, mivel a korábban magas tranzakciós költségek megszűnnek. A harmadik fázis tartalmazza a nemzetgazdaságok szerinti vizsgálatot, szintén az előnyök és hátrányok tekintetében. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a bővítés következményeinek elemzése, illetve kezelése mellett a különböző nemzeti piacok és kereskedelmi környezet integrálásának a kisés középvállalkozásokra nézve előnyös lebonyolítása elsődleges fontosságú. A bővítést tágabb

kontextusban,

a

globális

gazdasági

folyamatok

szempontjából

vizsgálva,

mindenképpen ki kell emelni a kis- és középvállalkozások igényeinek figyelembevételét. Nyilvánvaló, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása mára olyan szervezettségi fokot ért el, mely lehetővé teszi a ténylegesen hatékony akciók megszervezését, programok lebonyolítását. Az Európai Unió kasszájából számos intézményen keresztül, program keretében juthatnak forrásokhoz a KKV-k, a célkitűzések között nincs átfedés. Fontos azonban a KKV-k megfelelő szintű tájékoztatása az általuk elérhető támogatások rendszeréről, hiszen tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok vállalkozás nincsen tisztában lehetőségeivel.

60


V. A KKV-K TÁMOGATÁSÁNAK EURÓPAI IRÁNYAI V.1. Bevezetés Magyarország 2004. május 1.-jei csatlakozásával a világ legnagyobb egységes piacának részévé vált, mely egyben azt is jelenti, hogy mostantól olyan döntésekhez kell igazodnia, amelyeknek meghozatalában már szervesen részt vesz. 2004. május 1-jén kilenc országgal együtt váltunk az Európai Unió teljes jogú tagjává, és minden új tagállam legfőbb célja a lehető legtöbbet profitálni a csatlakozásból. Ez alatt értendők a csatlakozásból származó előnyök kihasználása, melyek között az egyik legnyilvánvalóbb a hazánk előtt megnyílt pénzügyi források felhasználásának lehetősége, de ugyanakkor nagyon fontos a csatlakozás által reálissá váló felzárkózás esélyeinek növekedése. Európa politikai és gazdasági újraegyesítésének következményei hosszú távon minden tagállam számára előnyökkel járnak, de addig számos feladat vár nemcsak az új tagokra, de az egész unióra. Az egyik legnagyobb feladatnak a rendelkezésre álló támogatási források elosztása számít, melyekre jelenleg már 25 tagállam tart igényt. Felvetődik egy újabb probléma, az érdekek összegyeztétese. A korábbi, legnagyobb befizető tagállamok természetesen nem akarnak még több összeget az EU közös kasszájába transzferálni, míg a korábbi legnagyobb kedvezményezettek nem szeretnének elesni kedvező feltételeiktől, míg az újonnan belépett országok nehezményezik az általuk elérhető lényegesen kisebb összegű támogatások tényét. Magyarország példáját tekintve a számára elérhető Strukturális Alapok támogatása lényegesen elmarad azoktól az összegektől, amelyekben néhány korábban csatlakozott, az EU fejlettségi szintjétől elmaradott ország (elsősorban Görögország, Portugália, Spanyolország) részesedett. Tény, hogy Magyarország fejlettségi színvonala csakúgy, mint minden újonnan csatlakozó államé lényegesen elmarad az Európai Unió átlagától, amelynek következtében csökken az átlagos fejlettségi szint az Európai Unión belül, és így a szolidaritási küszöb is alacsonyabbra kerül. A bővítés költségvetési keretének kialakítására pedig általánosan kedvezőtlen hatást gyakorolt az Európai Unió megtorpant gazdasági fejlődése, a recesszió közeli állapot. Ugyanakkor 2007-ben új költségvetési időszak kezdődik és akkor már nem fordulhat elő, hogy más, hasonló fejlettségű országoknál kevesebb egy főre jutó támogatásban részesedjen hazánk. 61


Az Európai Unió által biztosított támogatások kulcsfontosságú szerepet játszanak a hazai gazdasági fejlettségi szint növelésében csakúgy, mint a magyarországi gazdasági szféra versenyképességének növelésében. Ez az, ami a hazai vállalkozások jövőjével kapcsolatban mind a hazai vállalkozói szférát, mind a gazdaságpolitikát meghatározó politikai vezetést a legjobban foglalkoztatja, hiszen ezen keresztül a hazai versenyképesség fokozása is közvetetten megvalosítható.

V.2. Az EU KKV-fejlesztési tevékenységének irányai, a támogatások osztályozása Az Európai Unió KKV-fejlesztési politikájában megtalálhatók egyaránt a vertikális megközelítés, illetve a horizontális megközelítes elemei. A horizontális megközelítes lényege, hogy az európai KKV-szektor tagjainak érdekei megfelelő szinten integrálódjanak az egyéb európai politikákba, és valamennyi területen érvényesüljenek működésük keretfeltételeinek javításán keresztül. A vertikális megközelítes lényege sokkal inkább a direkt akciókban jelenik meg. A KKV-knak – mind indulásukat, mind működési feltételeinek javítását tekintve – nyújtott segítség európai irányai két félék: fontos a számukra kedvező gazdasági környezet kialakítása, csakúgy mint pénzügyi formában történő támogatásuk. A vállalkozásokat természetesen mindkét irányú segítség nagy mértékben és közvetetten érinti, de sokkal markánsabb területnek minősül a vállalkozások pénzügyi úton való támogatása, így dolgozatomban ezzel a vonallal kívanok részletesebben foglalkozni. Természetesen a felsorolás és elemzés nem teljes, amely érzékelteti az Európai Unió támogatási rendszerének, valamint a KKV-k fejlesztésének rendkívül szerteágazó mivoltát. Az Európai Unió támogatási rendszerét különböző szempontok alapján lehet értékelni. Az Európai Unió támogatási rendszere különböző közösségi célok megvalósítását szolgálja. Az eltérő célkitűzéseknek megfelelően az egyes pénzügyi alapok mechanizmusa is változó. A kis- és középvállalkozások támogatásának koordinálásában három intézmény vesz részt: az Európai Beruházási Bank (EIB), az Európai Beruházási Alap (EIF) és az Európai Bizottság (EB). Az Európai Beruházási Bank közvetítő intézményein keresztül, gazdasági, technikai, 62


pénzügyi

és

környezetvédelmi

kritériumok

alapján

nyújt

kölcsönt

a

kis-

és

középvállalkozásoknak. Az Európai Fejlesztési Alap hitelgaranciát nyújt, illetve részesedést szerez a kockázati tőkével foglalkozó alapokban. Az Európai Bizottság igazgatja az EU legnagyobb költségvetési forrásait: az Európai Regionális Fejlesztési Alapot valamint a Kutatási és Technológiai-fejlesztési keretprogramot, illetve az Európai Beruházási Alappal közösen igazgatja a legfontosabb közösségi szintű programot, a Növekedési és Foglalkoztatási Kezdeményezést. Az Európai Uniós összegek, mint pályázati források három nagyobb csoportba sorolhatók: ¾ Előcsatlakozási Alapok forrásai31 ¾ Strukturális Alapok, és a Kohéziós Alap forrásai ¾ Közösségi Programok pályázatai A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap szolgálják az Európai Unión belüli területi fejlettségi különbségek mérséklését. A Közösségi Programok közvetlen módon elérhetőek a tagországok gazdasági szereplői számára.

V.3. A kis- és középvállalkozások által elérhető források áttekintése32 A magyarországi kis- és középvállalkozások számára elérhető uniós forrásoknak, mint ahogy említettem különböző formái vannak, melynek keretében pénzügyi, illetve nem-pénzügyi támogatásban is részesülhetnek. A támogatásokat 3 fő kategóriába lehet sorolni: ¾ Általában nem pénzügyi támogatási formák: legfőbb céljuk a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, a nemzetközi együttműködés elősegítése támogatása, elsősorban az Európán kívüli régiókkal. Többnyire a nemzetközi piacra lépést elősegítő tevékenységek.

31

Az Előcsatlakozási Alapok (PHARE, SAPARD, ISPA) azon pénzügyi eszközök együttes elnevezése, amelyeket az Európai Unió a társult országok csatlakozásra való felkészülésének támogatására állított fel. 32 Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, Budapest 2004. alapján

63


¾ Pénzügyi eszközök: a közösségi intézményi struktúra fejlesztésekkel foglalkozó pénzintézeteinek szintjén összevont forrásokból általában közvetítő intézmények segítségével továbbítják a kedvező kondíciójú közvetett beruházási eszközöket két formában: - Nemzetközi közvetítő szervezetek útján - Egyéb finanszírozási források, programok ¾ Az EU regionális politikájának keretében: -Közösségi Programok keretében: meghirdetett közvetlen támogatási lehetőségek,

melyek

általában

az

Európai

Bizottság

különböző

főigazgatóságainak irányítása alatt zajló tematikus programok keretei között valósulnak meg, és mint ilyenek, többnyire meghatározott célkitűzések (környezetvédelem, kutatás-fejlesztés, oktatás stb.) megvalósulását támogató projektekhez nyújtanak segítséget. -Struktúrális Alapok, Kohéziós Alap, Közösségi Kezdeményezések, melyek a közösségi regionális politika eszközeinek tagállami szinten irányított, fejlesztési projekteket kedvezményező rendszerét képezik. A főbb kategóriák közül az utóbbi kettő bemutatása célom, minthogy a legnagyobb támogatások innen származnak. A közvetlen vagy közvetett pénzügyi támogatások fő célja a KKV-k tőkeellátottságának javítása, illetve finanszírozási gondjainak megfelelő kezelése. A kisvállalkozások finanszírozását szolgáló pénzügyi ösztönzők három területre terjednek ki33: ¾ Olyan új kis- és középvállalkozások indulásának támogatása, melyek nagy növekedési potenciállal és innovaciós hajlammal rendelkeznek. Cél a forrásokhoz való hozzáférésük előmozdítása ¾ Transznacionális vegyesvállalatok létrehozásának támogatása, melyek kis- és középvállakozások részvételével alakulnak

33

Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 39.o.

64


¾ A KKV-k adósságfinanszírozási feltételeinek javítása, illetve könnyítése, növelni a rendelkezésükre álló hitelek nagyságát

65


V.4. Pénzügyi támogatások a KKV-szektor fejlesztésének szolgálatában V.4.1. Pénzügyi támogatások nemzetközi közvetítő szervezetek útján A támogatások megvalósítása nemzetközi közvetítő pénzintézeteken keresztül történik, elsősorban az Európai Beruházási Bankon illetve az Európai Beruházási Alapon keresztül. Az Európai Beruházási Bank34, mint független pénzintézet a Római Szerződés (1957) 130. cikkelye értelmében jött létre, azzal a céllal, hogy segítsen megvalósítani az európai célkítűzéseket, elsősorban a regionális fejlesztés elősegítésével. Kedvezményes hitelek keretében támogatja a tagállamok fejlesztési projektjeit. A non-profit szervezetként működő bank az EU költségvetését nem igénybe vevő intézményként helyezi ki kedvezményes hiteleit, melyek nagysága évről évre nő, és ezekből 1990 óta már hazánk is részesedhet, amióta a bank kiterjesztette tevékenységét a rendszerváltó közép- kelet európai államokra is. Azonban nemcsak a bank által nyújtott hitelek nagysága, hanem tevékenységi köre is folyamatosan bővül. Az EIB tevékenységét alapvetően három kategóriába sorolhatjuk, melyek közül az egyik az Európai Tanács döntése alapján a kis és közepes méretű vállalatok támogatása, a másik a vállalkozási tőke finanszírozása. Az EIB az adott ország illetve régió bankjain, pénzügyi közvetítőin keresztül ajánlja szolgáltatásait a KKV-szektornak is. Tevékenységei közé tartozik többek között a kis- és középvállalkozásokat tömörítő szervezetek támogatása. A kis- és középvállalkozások támogatása jelenleg két fő program keretében zajlik: ¾ „Globális hitel”: A globális hitelek terítése a helyi bankok révén történik, ezek a források valójában pénzügyi közvetítők részére nyitott hitelkeretek. A partner bankok a hitelkeretből a kezelésükbe adott pénzeszközöket saját kockázatukra és a saját maguk által megállapított feltételek mellett továbbkölcsönzik az EIB kritériumait teljesítő kis és közepes volumenű beruházási projektek részére. A partner bankok az EIB hosszú lejáratú globális hitelei segítségével

34

Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban, Váti Kht 2000, Budapest 279-282.o, http://www.eib.eu.int/ és http://www.euroinfo.hu/europaklub/ek20010918.html 2004.11.02. 18h 45

66


növelhetik és diverzifikálhatják hosszú lejáratú finanszírozási forrásaikat, és bővíthetik a hosszabb lejáratú projektfinanszírozási tevékenységüket. ¾ „Innováció 2000 Kezdeményezés” : A 2000 márciusában bevezetett program célja, hogy létrehozzák a tudás és innováció alapú Európát. A hitelek a következő célokat követik: a kis- és középvállalkozások, illetve a vállalkozói szellem fejlesztése az innovációs hajlam; a kutatás-fejlesztés; az információ és kommunikációs technológiai hálózatok; az emberi erőforrás management és az audiovizuális projektekbe való európai beruházások ösztönzése által. Az Európai Beruházási Alap35 (EIF) az Európai Beruházási Bank (EIB) többségi részvénytulajdonával jött létre 1994-ben, mellyel közösen alkotják az „EIB csoportot”. Az Alap létrehozásának célja kifejezetten a kis- és középvállalkozások támogatása volt két formában. Egyrészt

tőke hozzájárulást biztosít a kockázatitőke-alapok beruházásainak

törzsalaptőkéjéhez, melyekkel kis- és középvállalatokat részesít támogatásban, főleg az startup fázisban és a technológiai irányú üzletekben; valamint garanciaeszközein keresztül garanciát szolgáltat

pénzügyi intézményeknek, hogy azok kölcsönt adjanak a kis- és

középvállalatoknak. Mivel az EIF nem kölcsönintézményként funkcionál, nem folyósíthat közvetlen támogatást a KKV-knak, és nem is ruházhat be közvetlenül a kis- és középvállalatokba. Mindenestere az EIF vált a kis- és középvállalkozások számára meghatározó jelentőségű kockázatitőke-üzletág egyik vezető szereplőjévé Európában. Tevékenységei közé tartozik többek között az EIB-vel történt összefonódás óta, az „Innováció 2000 Kezdeményezés” kockázatitőke-támogatásainak kezelése. Az Európai Bizottság mandátuma révén rendelkezésre álló forrásokból két kockázatitőke programot („ETF Start-up Facility”; „Seed Capital Action”) és egy garanciatámogatási programot („SME Guarantee Facility”) lát el. Az „ETF Start-up Program“ keretében az Európai Technológiai Pénzügyi Létesítmény (European Technological Facility [ETF]) költségvetéséből az innovatív kis- és középvállalkozások kezdeti működésének finanszírozásához nyújt segítséget. A „Seed Capital Action“ eszköz révén, az EIF által már támogatott kockázatitőke-társaságok költségeihez járul hozzá az Alap, az Európai Bizottság segítségével.

35

Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban, Váti Kht 2000, Budapest 279-282.o, www.eif.org és http://www.fei.eu.int/ alapján 2004.11.03. 21h34

67


A „Növekedési és Környezetvédelmi Keret” (Growth and Environment Scheme) célja a kisés középvállalkozások külső forrásból történő finanszírozásának megkönnyítése és a környezeti fenntarthatóságot szeme előtt tartó befektetések támogatása.

V.4.2. Egyéb finanszírozási források, programok36 A kis- és középvállalkozások finanszírozását segíteni lehet ún. mikrohitelezéssel. A MAP (Multiannual Program) keretében a Bizottság két projektet is indít 2004-ben, amelyeknek az a céljuk, hogy megkönnyítsék a KKV-k számára a bankokkal folytatott együttműködést. A vállalatok magvető tőkéhez való jutását segíti a „CREA” elnevezésű program, a high-tech befektetéseknek kíván nagyobb lendületet adni az „Eurotech Capital” elnevezésű program, az innovativitást segítő kockázati tőkebefektetések az „I-TECH” program keretében valósulnak meg. A Bizottság figyelme kiterjed az „Üzleti angyalok”37- ra és ezek hálózataira, mint az innovatív vállalkozásokat tanácsokkal ellátó segítőkre és finanszírozó piaci szereplőkre, amelyek már akkor segítséget tudnak nyújtani, amikor a vállalkozás még nem juthat hozzá a kockázati tőke piac által kínált befektetéseihez. A közös vállalatok indítását célozza a „JEV” (Joint European Venture), léteznek továbbá innovatív és munkahelyteremtő pénzügyi intézkedések.

V.5. Az Európai Unió regionális politikájának keretében elérhető források V.5.1. A regionális politika hangsúlyai Míg a Római Szerződésben csupán az Európai Közösség tagállamainak azon törekvése jelent meg, miszerint "népeik gazdaságait egyesítik és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik"38, addig mára a nehézségek ellenére az európai integráció történetének egyik legjelentősebb eredményét a közösségi regionális politika képezi. 36

Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 40-41-o. Az üzleti angyalok volt vállalkozók, akik társaságuk eladása után be akarnak fektetni új társaságokba és segíteni kívánják azokat tapasztalataikkal. 38 Az Európai Közösség Alapító Szerződése, Róma, 1957. március 25. (2. cikk) 37

68


A Római Szerződés megkötésekor az alapító hatok térstruktúrája viszonylag kiegyenlített volt, a tagállamok közel hasonló teljesítőképessége következtében kiugróan magas területi, jövedelmi különbségek nem mutatkoztak. Az államok, régiók eltérő kezelésének bevezetését a jelentős fejlettségbeli különbségek (az egy főre eső jövedelem, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint az infrastruktúra terén), illetve ezek csökkentésének igénye tették indokolttá, melyen keresztül növelhető a belső piac versenyképessége is. Mára a regionális politika kulcsterületnek számít, mivel annak lényege az elmaradott tagországok és régiók társadalmi-gazdasági felzárkóztatása, a regionális különbségek csökkentése vissza nem térítendő támogatások segítségével.

V.5.2. A regionális politika hangsúlyeltolódása: a versenyképességi szempont megjelenése Az Európai Unió közösségi regionális politikájának érdemi fejlődése 1968-ban kezdődött meg, amikor megszületett a Regionális Politika Főigazgatósága (DG XVI). Hamar kiderült, hogy az igazgatóság felállítása, illetve az addig bevezetett eszközök nem voltak elégségesek a regionális folyamatok megfelelő értelmezésére, kezelésére és legfőképpen alkalmatlannak bizonyultak

azok

teljesítőképességű

befolyásolására. országok

Az

Európai

csatlakozásával

a

Közösségben regionális

az

egyre

különbségek

gyengébb integrációs

célkitűzésekre gyakorolt kedvezőtlen hatásai egyre nyilvánvalóbbá váltak. A regionális politikát 1986-ban az Egységes Európai Okmány keretében nyilvánították közösségi politikává. Az ezt követő regionális politikai reformok (1988/1989) által megszületett a modern regionális politika, melyet a támogatási igények nagy mértékű megnövekedése, illetve a támogatási rendszer fejlesztésének szükségessége idézett elő. A közösségi regionális politika egységes rendszerének kialakításában ezután az 1993-as struktúrapolitikai reformok, továbbá az 1992-es Maastrichti Egyezmény

játszott meghatározó szerepet. A szerződés

egyben kijelölte a regionális politika által megvalósítani kívánt általános célokat, nevezetesen a kiegyenlített és hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosítását, illetve a belső határok nélküli gazdasági tér kiegyenlítését. Az Európai Unió több lépcsőben végrehajtott támogatáspolitikai reformjának végső célja a globalizáció kihívásaira való megfelelő válaszok megfogalmazása, mivel egyre több jelentés

69


(1996-os kohéziós jelentés, illetve a területfejlesztési jelentések) is rámutattak a struktúrapolitikai eszközök alacsony hatékonysági fokára. A kohéziós jelentés megállapította, hogy 1983-1995 között bár a tagállamok közötti jövedelem különbségek lényegesen csökkentek, a régiók közötti különbségek szinte változatlanok maradtak, a fejlesztések multiplikátor hatásai sem érték el a kívánatos mértéket. A hatékonysági követelmények gyenge érvényesülésének egyik oka a támogatások szétaprózottságában, a nem megfelelően kiválasztott hangsúlyos területekben keresendő. Nyilvánvalóvá vált, hogy felülvizsgálatra, új irányvonalra van szükség, mégis 1999-ig csupán kevés figyelmet fordítottak a hosszú távú versenyképesség elemeinek kialakítására.

Az európai gazdasági tér folyamatos növekedésével, szerkezetének átrendeződésével párhuzamosan a területfejlesztési cél-, eszköz- és intézményrendszer is átalakuláson ment keresztül. Módosultak az alapelvek, a regionális politika céljai, melyek egyre inkább a versenyképesség erősítését szolgáló intézkedések mentén kristályosodtak ki. Fontos terület a regionális versenyképesség definiálása, mely elsősorban a régiókra jellemző nemzetközileg erős és versenyképes, illetve a gyengén teljesítő iparágak arányán alapul. Ezen iparágak, bár minden régió gazdasági szerkezete különböző, ugyanarra a fizikai és humán infrastruktúrára, munkaerő szakképzettségére és a közintézményekre támaszkodnak, ezért általános célként jelent meg ezen területek támogatása. A sikeres iparágak, illetve vállalatok szerepének növelése azért játszik kiemelkedő fontosságú szerepet, mivel ezen gazdasági elemek pozitív hatással vannak a régió versenyképességére, egyben ösztönzik a többi vállalatot is a teljesítmény növelésére, valamint kedvező környzetet nyújtanak a tőkebefektetéseknek. Bár beszélhetünk regionális versenyről, a régiók közötti verseny rendelkezik egy sajátossággal, miszerint a régiók között az együttműködés is szükségszerű. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a régiók versenye a nemzetgazdaságok versenyéhez hasonlít, vagy itt is a vállalatok versenyelőnyéből kell kiindulni. Bár a regionális versenyképesség forrása nehezen megfogalmazható,

a

versenycélok

minden

régióban

közösek:

a

mobil,

főleg

munkahelyteremtő beruházásokért (feldolgozóipar, informatika, kereskedelem stb.), a városban képződő jövedelem növeléséért, a lakosság odaköltözéséért, az országos közintézmények

odatelepítéséért,

a

közszolgáltatások

fejlesztéséért stb.

70

forrásaiért,

az

infrastruktúra


Az Európai Unió regionális politikájának jelenlegi keretköltségvetését az 1999. március 2425-i Berlini Csúcsértekezleten jóvá hagyott, a 2000-2006 közötti programozási periódusra vonatkozó Agenda 2000 tartalmazza. A közös költségvetés kialakítását előkészítő viták egyik tanulsága az volt, hogy az integrált európai gazdaság versenyképességének erősítését a struktúrapolitikai alapelvek fenntartásával párhuzamosan kell megoldani. Az európai regionális politika ugyanis hosszú időn keresztül a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elvéből kiindulva az elmaradott és a válságba jutott térségek támogatását hangsúlyozta. Ennek következtében az egységes európai tér versenyképességi mutatói a vetélytársakhoz képest kedvezőtlenül alakultak. A kelet- és közép-európai országok csatlakozása új megvilágításba helyezi a versenyképesség kérdését. Az unió globális teljesítőképességének csökkenésével, a regionális különbségek növekedésével még inkább hangsúlyossá válik a tagállamok, ezen keresztül az Európai Unió versenyképességének növelése. Nem véletlen, hogy intenzív előkészítő munka vette kezdetét a 2007-től esedékes új támogatáspolitika kidolgozására.

V.5.3. A regionális politika forrásainak áttekintése Az Európai Unió regionális politikája az elmaradott régiók felzárkóztatását, az európai célkitűzések megvalósítását a Közösségi Programok, a Struktúrális Alapok illetve Közösségi Kezdeményezések, és a Kohéziós Alap forrásai által kívánja megvalósítani. Bár mindegyik forrás a regionális politika részét képezi, amiért külön csoportba osztályoztam a Közösségi Programokat, annak oka ezen források közvetlen elérhetősége. Az alábbi táblázatban összefoglalom a legfőbb különbségeket a Közösségi Programok és a Struktúrális Alapok között, mielőtt részletesen bemutatom őket. 16.sz. táblázat A Struktúrális Alapok és a Közösségi Programok összehasonlítása Struktúrális Alapok

Közösségi Programok

Közvetlen támogatás Magyarország számára Általános

EU

szintű

célokat

támogat

(hazai kedvezményezettek)

(nemzetközi összefogás, partnerség)

Éves nemzeti költségvetés

Programköltségvetés EU-s szinten (nincs nemzeti kvóta)

71


Folyósítás

hazai

intézmény-rendszeren Forrásokra

keresztül Nemzeti

az

EU

intézmény-rendszerén

keresztül lehet pályázni Programok

alapján

történik

támogatott intézkedések meghatározása

a Nagyobb szabadság az egyéni ötletek, alulról jövő kezdeményezések terén

72


V.5.4. A Közösségi programok39

A 2004-es év során kb. 30-40 Közösségi Program, azaz az Európai Bizottság által elfogadott integrált intézkedsorozat fut egymással párhuzamosan az Európai Unió területén. Céljuk a tagállamok közötti együttműködés erősítése különböző, a Közösségi politikákhoz kapcsolódó területeken, többéves időtartam alatt. Minden esetben egy-egy ciklusra (4-5-6-7 évre) határozza meg az Európai Tanács a program költségvetését. A programok nagy száma következtében az uniós politikák szinte mindegyikéhez köthetünk Közösségi Programot, amelyek az Európai Unió polgárainak gazdasági-társadalmi életének szinte minden területét átfogják. A Közösségi Programok eredeti célja, hogy közelebb hozza a tagállamok lakóihoz az Európai Uniót. 1993 óta a csatlakozásra váró országok számára is megnyílt a lehetőség a részvételre éves tagdíj befizetése ellenében. A forrásokra bármely jogi személy (némely esetekben magánszemély is) beadhatja pályázatát. Mind a beadás, mind a bírálat, az elszámolás

illetve

a

teljes

adminisztráció

az

Európai

Unió

(Európai

Bizottság

Főigazgatóságai) intézményrendszerén keresztül működik. A pályázás konzorciumokban, általában minimum 2-3 EU tagállambeli szervezet részvételével történik. Bár a programokra való pályázásnál nagy versenyre kell számítani, előnyük, hogy könnyű a partnerkeresés, és korrekt az elbírálás. A legfontosabb Közösségi Programok40: 1. EU6. Kutatási-Fejlesztési Keretprogram (2002-2006) 17,5 milliárd euróval, vagyis az eddigi legnagyobb költségvetéssel támogatja létrehozását

a

K+F

tevékenység

az Európai Kutatási Térség (ún. EKT)

dinamikus

növelésének,

a

fejlettségi

szintek

összehangolásának és az EU versenyképességének növelése érdekében. A horizontális prioritások között megtalálhatjuk a kis- és középvállalkozások speciális kutatásainak támogatását. 2. LIFE (2000-2006) program 1992 óta működik azzal a céllal, hogy az innovatív jellegű környezet- és természetvédelmi projektekhez támogatást nyújtson a környzetvédelem

39 40

Nemzeti Fejlesztési Hivatal, www.nfh.hu 2004.11.18. www.euoldal.hu, www.geonardo.hu 2004.11.20.

73


szerepének növelése érdekében. A jelenlegi programperiódusban 957 millió euró áll rendelkezésre a környezet és természetvédelem lehető legtágasabb területének felölelésére. Prioritásainak

meghatározásakor

elsősorban

az

éppen

aktuális

környezetvédelmi

akcióprogramokra támaszkodtak. Jelenleg a LIFE-III program fut. 3. IEE: Intelligent Energy for Europe (2003-2006) 215+50 millió euróból gazdálkodva kívánja támogatni az energetika területén megvalósuló közép- és hosszútávú fejlesztéseket. Fő törekvése a fenntartható fejlődés megvalósítása a meglévő energetikai rendszerek ésszerűbb, hatékonyabb felhasználása és a megújuló energiaforrások szerepének növelése mellett. Emellett az unió energia-függőségének enyhítése jelenik meg fő célként. 4. Kultúra 2000 (2000-2004) 167 millió eurós keretből járul hozzá az európai népek közös kulturális terének érvényesítéséhez. Fontos a kultúrához való hozzáférés megteremtése és a kultúrális párbeszéd elősegítése. Ennek keretében előnyben részesíti a kulturális és művészeti alkotók, a kulturális szereplők, a magán és állami szereplők együttműködését, kulturális hálózatok és más partnerek, valamint a tagállamok és más, a programban részt vevő országok kulturális intézményeinek rendezvényeit. 5. eContent (2002-2005) 51,5 millió euróval támogja az európai digitális tartalmak jobb elérhetőségét, használatát és elosztását. Célja a magas színvonalú digitális tartalmak mindenki számára elérhetővé tétele a világhálón, koncentrálva elsősorban az állami szektor adatainak hozzáférhetőségére illetve a többnyelvű, multikulturális tartalmakra. A program hozzájárul az információs társadalom európai fejlődéséhez, valamint az eEurope 2005 célkitűzéseihez is. A programok a lehető legszélesebb körben kívánnak lehetőséget nyújtani, így létezik program többek között az Internet használatának biztonságosabbá tételére (Safer use of Internet 20032004), az igazgatási szervek közötti adatáramlást (Interchange of data between Administrations (IDA II.) elősegítésére. Rendkívül nagy költségvetéssel (1850 millió euró) rendelkezik az EU közoktatási programjaként szolgáló Socrates II., illetve a Közösségi szakképzést támogató program (Leonardo da Vinci II.). A fiatalok mobilitását segíti elő az Ifjúság 2000 nevű program, a Media Plus nagy összegekkel (1150 millió euró) fejleszti az audiovizuális ipart, valamint az audiovizuális termékek terjesztését. A teheráruforgalom területén végzi tevékenységét a Marco Polo program, az erőszak és bűnözés ellen kíván fellépni a Daphne elnevezésű program, míg a nemek egyenlőségét célozza meg a Gender 74


Equality elnevezéső program. A programok körébe tartozik az előző fejezetben említett Enterprise & SMEs Multiannual Programme is.

75


V.5.5. A regionális politika legnagyobb forrásai: Struktúrális támogatások Az Európai Unió regionális politikája az ún. strukturális támogatásokra épül, amelyek keretén belül vissza nem térítendő támogatások igényelhetők bizonyos szigorúan meghatározott kritériumok alapján létrehozott fejlesztési programok részfinanszírozására. Ezek a programok az adott régiók jövőbeli célkitűzéseire épülnek, meghatározott fejlesztési célokat jelölnek ki, és önálló költségvetéssel rendelkeznek. A 2000-2006 közötti költségvetési időszakban a struktúrális támogatások összegeinek megoszlását az alábbi táblázat mutatja: 17.sz. táblázat A struktúrális támogatások megoszlása 2000-2006 között Strukturális támogatások 2000-2006

213 milliárd euró

Struktúrális Alapok kasszája

195,00 milliárd

Közösségi Céltámogatások

182,45 milliárd

1. Célkitűzés

135,95 milliárd

2. Célkitűzés

22,45 milliárd

3. Célkitűzés

24,05 milliárd

Közösségi kezdeményezések

10,44 milliárd

Halászat

1,11 milliárd

Újító jellegű kezdeményezések

1,00 milliárd

Kohéziós Alap

18,00 milliárd

76


V.5.5.1. A Struktúrális Alapok forrásai Dolgozatom témájának szempontjából különösen fontosnak számítanak a Struktúrális Alapok, amellett, hogy a legnagyobb támogatási forrásokat biztosítják, a termelő szférában kijelölt 8 célterület között – a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a turizmus, a kutatás-fejlesztés mellett – megtalálható a „kis- és középvállalkozások és a kézműipar támogatása”41, melynek legfontosabb területei a működőtőke beruházások, a környezetbarát technológiák, a gazdasági tanácsadás, a támogatott üzleti szolgáltatások, a pénzügyi terméktervezés, illetve a szakmai képzések támogatása. A jelenlegi, 2000-ben kezdődött költségvetési időszakban a korábbi hat helyett jelenleg három célkitűzés mentén jelölik ki a támogatásra jogosult területeket. Ezek a következőek42: ¾ 1. célkitűzés Azon elmaradott NUTS II régiók fejlesztése és strukturális alkalmazkodásának támogatása, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van; amelyek földrajzilag a legtávolabb találhatók (pl. a francia tengerentúli területek); valamint ide tartozik az északi országok (Finnország, Svédország) rendkívül alacsony (8 fő/km2-nél alacsonyabb) népsűrűségű területeinek támogatása. A térségek fejlesztésében a súlypontok között megtalálhatók a kisvállalkozások számára nyújtott szolgáltatások bővítése. A struktúrális támogatások mintegy 70 %-a az első célkitűzés megvalósítását szolgálja, amely a 2000-2006 közötti időszakban mintegy 135, 95 milliárd eurót tesz ki. ¾ 2. célkitűzés A gazdasági, társadalmi átalakulás alatt lévő, strukturális nehézségekkel küzdő iparilag hanyatló vagy határmenti területek segítése, ahol a munkanélküliség és az ipari foglalkoztatás aránya magasabb a közösségi átlagnál. A támogatási irányok között megtalálhatjuk a különféle szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítését kisvállalkozások számára: a kutatás és fejlesztés, a szakképzés, és a foglalkoztatás területén. A struktúrális támogatások 11, 5 %-a,

41 42

Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 87.o. Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 83.o.

77


mintegy 22,45 milliárd euró összpontosul ebben a célkitűzésben a jelenlegi költségvetési időszakban.

78


¾ 3. célkitűzés Az oktatás, szakképzés és foglalkoztatás rendszerének modernizációja és adaptációs képességének javításának támogatása az 1. célkitűzésen kívül eső területeken illetve a tartósan magas munkanélküliséggel küszködő régiók segítése. A struktúrális támogatásokból 12,3 %kal, vagyis 24, 05 milliárd euróval részesedik a 3. célkitűzés.

V.5.5.1.1. Az Alapok bemutatása43 A regionális politika finanszírozása jelenleg négy alapból történik. Az alapokat különböző időpontokban állították fel, és működésüket először az 1988-as reform során koordinálták. A Strukturális Alapok általános szabályairól 1260/1999 Európai Tanácsi Rendelet szól, melynek értelmében a kevésbé fejlett régiók, illetve tagállamok Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT, angolul National Development Plan, NDP), vagy kisebb összegű támogatások esetében Egységes Programozási Dokumentum keretében vehetik igénybe a Strukturális Alapok támogatásait. A Struktúrális Alapok szerepének növekedését jól mutatja az alábbi táblázat: 18.táblázat A Struktúrális Alapok összege az egyes költségvetési periódusokban 1958-1988

58, 4 milliárd euró

1989-1993


1994-1999


2000-2006

195,0 milliárd euró

Forrás: Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 85. o.

43

Forman Balázs: Az Európai Unió struktúrális és előcsatlakozási alapjai, Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, 2001. Budapest, 83.-95. o.

79


1. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 1975-ben kezdte meg működését az ERFA. Az alap céljai segíteni a térségek fejlettségi szintje

és

életszínvonala

terén

tapasztalható

különbségek

csökkentését,

illetve

a

legkedvezõtlenebb adottságú térségek elmaradottságának enyhítését. Segíteni a Közösség fő területi különbségeinek csökkentését az elmaradott térségek fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában való szerepvállalással, valamint a térségek gazdasági és társadalmi szerkezetváltásával. A támogatások elsősorban a termelő beruházások, az infrastruktúra és a kisvállalkozások fejlesztésén dolgozik. Ez a legnagyobb alap, a Struktúrális Alapok forrásainak 45 %-át kezeli. 2. Európai Szociális Alap (ESZA) A Római Szerződés alapján létrehozott, és 1960 óta működő Európai Szociális Alap céljai a foglalkoztatás bővítésének elősegítése a foglalkoztathatóság, a vállalkozói szellem és az esélyegyenlőség támogatásával, valamint a humán erőforrásokba történő befektetéssel, képzéssel. A munkaerő piac jobb alkalmazkodóképessége érdekében a munkavállalók mobilitását növelik az alapból folyósított támogatások. Legfőbb funkciója a humán-erőforrásfejlesztés támogatása. 3. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Szekciója (EMOGA-O) Az 1970-óta működik az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Szekciója. Az alap elsődleges célja a mezőgazdasági tevékenység fejlesztése. A mezőgazdaság – mint a vidék fő tevékenysége – versenyképességének javítása. Emellett törekszik a vidéki gazdaság diverzifikációjának biztosítására és a vidéki közösségek megtartásának segítésétre. Koncentrál a környezet, a táj és a kulturális örökség megőrzésére és javítására, valamint a vidéki szerkezetváltás és vidékfejlesztés támogatására. 4. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel (HOPE) 1993-ban a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel egészült ki a három strukturális alap. Az alap céljai a dinamikus és versenyképes halászat fenntartásának és a halászattól függő térségek fellendítésének segítése. A halászati termékek kínálatának és hasznosításának 80


javítása. Támogatja a tengeri erőforrások és hasznosításuk közötti fenntartható egyensúly elősegítését, valamint a halászati struktúrák modernizálását. A Struktúrális Alapok vissza nem térítendő támogatásokat nyújtanak, amelyek átfogó fejlesztési programok keretébe illeszkednek.

V.5.5.2. A Közösségi kezdeményezések44 A Struktúrális Alapok mellett, azok működését néhány problematikus területen kiegészítő négy különleges cselekvési program működik, amelyeket a Bizottság alakít ki, megvalósításuk azonban a tagállamok hatásköre. A programok célja, hogy közös megoldásokat találjon az Unió egészét érintő problémákra a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtésével, a specifikus területekhez tartozó innovatív megközelítések támogatásán keresztül. A jelenlegi (2000-2006) programozási időszakban az Európai Bizottság a hatékonyság és átláthatóság érdekében a Közösségi Kezdeményezések számát négyben határozta meg. A Közösségi

Kezdeményezések

finanszírozására

a

Strukturális

Alapok

kötelezettségi

előirányzatainak 5,35% -t (10,4 milliárd euró) fordítják. A 2000-től 2006-ig tartó programozási időszakban az alábbi Közösségi Kezdeményezések működnek: 1. Az Interreg III. a határokon átnyúló, nemzetek közötti és interregionális együttműködést és tervezést támogatja (A programot az ERFA finanszírozza). Célterületei között találhatók a határmenti KKV-k hálózatainak kialakítása. 2. Leader+ program célja a vidéki térségek fejlesztése a helyi szintek aktív közreműködésével, a partnerség elve alapján. Új technológiák, eljárások alkalmazása a térségi termékek versenyképességének javítása érdekében. 3. Az Equal kezdeményezés célja a munkaerőpiacon kialakult hátrányos helyzet és mindennemű egyenlőtlenség leküzdése (A programot az ESZA finanszírozza). Az EQUAL program keretében támogatott prioritások között találhatók többek között a munkavállalási

44

Nemzeti Fejlesztési Hivatal www.nfh.hu, www.geonardo.hu 2004.11.20. 12h 10

81


képesség, foglalkoztathatóság javítása, vállalkozások és a vállalkozói készségek fejlesztése vagy az egyenlő esélyek férfiak és nők számára. 4. Az Urban a válságban lévő városok és városias területek fenntartható fejlődését igyekszik elősegíteni (A programot az ERFA finanszírozza). Támogatható tevékenységek például új technológiák terén képzések szervezése, autómentes területek kialakítása, közterületek felújítása.

V.5.5.3. A Kohéziós Alap forrásai45 A Kohéziós Alap létrehozásáról az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés rendelkezett. A Kohéziós Alap finanszírozásával nagy környezetvédelmi, illetve közlekedési infrastruktúra fejlesztési projektek valósulnak meg az EU kevésbé fejlett tagállamaiban. A Kohéziós Alap azon EU tagállamok számára érhető el, ahol az 1 főre eső vásárlóerőparitáson számított Bruttó Nemzeti Termék (GNP) nem éri el a közösségi átlag 90%-át. A Kohéziós Alap meghatározott projekteket támogat, amelyek a Kohéziós Alap Stratégia alapján kerülnek kiválasztásra. A támogatás mértéke az állami, illetve hasonló kiadások 80-85 %-a, a minimális projekt méret 10 millió euró, szigorú előírás a források 50-50%-os megosztása. A támogatott országokban erősíteni kell a gazdasági és társadalmi kohéziót, valamint csökkenteni a különböző régiók fejlettségi szintjében észlelhető különbségeket. A csatlakozást megelőzően négy tagállam, Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország volt jogosult a források igénybevételére, akik a 2002-2006 közötti időszakban 18 milliárd euró támogatást vehetnek igénybe46. A 2004-ben belépett államok közül azonban mindegyik elmarad az EU-átlag 90 %-tól, így természetesen jogosulttá válik a kohéziós források igénybevételére. A 2002-2006 közötti időszakra a költségvetés összesen körülbelül 7,6 milliárd eurót (1999-es árakon számítva irányzott elő az tíz új csatlakozó állam számára. (Az államok közötti százalékost megoszlást a Táblázatok és ábrák jegyzéke 19.sz. táblázata mutatja.)

45 46

Nemzeti Fejlesztési Hivatal www.nfh.hu, Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo 2003. Budapest, 83. o.

82


V.5.6. A KKV-k támogatásának eddigi eredményei Általánosságban kijelenthető, hogy a különböző intézményeken keresztül, a különböző programok keretében számos kis- és középvállalkozás jutott támogatáshoz, akik közül legnagyobb részük talán bele sem kezdett volna a fejlesztésbe ezen források nélkül. A nemzetközi pénzügyi intézmények támogatásai számos vállalkozást segítettek hozzá a fejlődéshez. Az EIB47 „Innováció 2000 Kezdeményezés” keretében 2000 május óta az innovatív KKV-k támogatása a kommunikációs hálózatok területén 965 millió euró, az oktatás területén 448 millió euró, míg a kockázati tőkebefektetések területén 214 millió euró értékben valósult meg. Az EIF48 a „KKV Garancia Konstrukció” (SME Guarantee Facility) keretében 1998 óta több mint 125 ezer vállalkozást segített hitelhez jutni. A kis- és középvállalkozásokat tömörítő szervezetek támogatásának keretében 1997-ben 2486 millió ECU értékben nyújtott hitelt 13000 vállalkozás részére. A „Seed Capital Action” kezdeményezés által a 2002. június 30-ig tartó időszak alatt 165 finanszírozó támogatásával, mintegy 2 milliárd euró összegű beruházás megvalósításához járult hozzá az EIF. Az alap másik szakterületén, a finanszírozási garanciák tekintetében 86 közvetítővel tartotta kapcsolatait; az említett periódus alatt 96 ügylettel közel 4 milliárd eurónyi beruházást támogatott. A „Növekedési és Környezetvédelmi Keret” 1996óta 38 közvetítő által kötött szerződést az EIF-fel, összesen 4000 hitel garanciavállalásáról, 842 millió euró összértékben. A Strukturális Alapok támogatásainak49 hatásvizsgálata az elmúlt 10 évre vonatkozóan kimutatta annak jelentős hatását a kis- és középvállalkozói szektorra, bár az kis számú vállalkozást érintett. Az 1989-99-es időszak alatt, mintegy 1,5 millió kis- és középvállalkozás részesült a Strukturális Alapokból származó támogatásokból, azaz a tagállamok kis- és középvállalkozásainak körülbelül 8%-a. Bár azt is meg kell említeni, hogy ebben az időszakban az Európai Unió közel 18 millió kis- és középvállalkozásának körülbelül a harmada (39,3 %) tartozott a Strukturális Alapok támogatásai által kedvezményezett régiókhoz. A Strukturális Alapokból származó támogatások jelentős hányadát, mintegy 18%át fordították kis- és középvállalkozások fejlesztési céljainak támogatására, ami a 47

www.eib.org 2004.11.20. 11.34 www.eif.org 2004.10.21. 23h 43 49 www.europa.eu.int/comm=regional_policy/sources/docgener/evaluation/sme/document/chap7_en.pdf 2004.11.24. 48

83


Programozási Dokumentumok vizsgálata szerint, körülbelül 21,3 milliárd ECU-t jelentett az 1994-99-es periódusban. További közel 16,3 milliárd ECU értékben részesülhettek közvetett módon előnyben a kis- és középvállalkozások, az üzleti környezet általános javítása révén, ami a Strukturális Alapokból származó összes támogatás 14%-a.

Közel nettó 2 millió

munkahelyet teremtettek vagy tartottak meg a támogatások által, a foglalkoztatásra gyakorolt hatások mellett a támogatások nagyban hozzájárultak a kis- és középvállalkozások versenyhelyzetének

és

növekedésének

támogatásához

is.

Különleges

jelentőséget

tulajdonítottak a Strukturális Alapok programjai között az új technológiák elterjesztésével, a tudásbázis megosztását célzó hálózatosodással, a nemzetköziesedéssel, a beszállítói kapcsolatok erősítésével és a környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedéseknek. A hatékonyság növelésének érdekében azonban elengedhetetlennek bizonyult a 2000. utáni időszak programjainak kialakításakor a konkrétabb célrendszer és az azokhoz rendelt eszközök meghatározása, hogy a kis- és középvállalkozásfejlesztésre szánt támogatások, mennyiségi

ismérvei

mellett

minőségi,

azaz

hatásos

intézkedési

ismérvek

is

megjelenhessenek.

V.6. Összegzés Annak ellenére, hogy az elérhető források mértéke rendkívül nagy, tény, hogy a hazai vállalatok nagyobb része meg fel sem mérte, hogy mit jelent számára az Európai Unióhoz való csatlakozás50, számos vállalkozó nincs vele tisztában, hogy hogyan érinti közvetlenül az új gazdasági környezet vállakozásának menetét. Ebből egyenesen következik, hogy a legtöbb vállalat azzal sincsen tisztában, hogy komoly összegek váltak elérhetővé számukra fejlesztési célokra, nemhogy azzal, hogy azokat milyen intezményeken keresztül, milyen programok keretében igényelhetik. Fontos ezen vállalatok tájékoztatása, ami most már lényegesen egyszerűsödött, minthogy egy viszonylag tiszta képünk alakult ki az EU támogatások felhasználásának folyamatáról. A támogatások igénylésével kapcsolatban azon tévhitek eloszlatása is fontos, melyek eltántorítanak egyes vállalatokat a források igénylésétől, miszerint például az európai uniós támogatáshoz való hozzáférés különleges tudást vagy kapcsolatokat igényel. Bár ez ilyen formában természetesen nem igaz, de az Európai Uniónak is, mint minden támogatónak 50

Hogyan készüljek az EU csatlakozásra? http://www.uzletessiker.hu/cikk.php?id=1&cid=10624 2004.10.23. 17h 31

84


vannak elvárásai a támogatás felhasználására vonatkozóan. Ezek közé tartozik, hogy a projektekhez számszerűsíthető célokat kell rendelni, és a projektek megvalósítása során a számszerűsíthető célok elérését nyomon kell követni, de figyelemben kell tartani, hogy az Európai Unió elvárásai nem öncélúak. Azt hivatottak biztosítani, hogy a fejlesztések a lehető legnagyobb mértékben járuljanak hozzá az ország gazdasági fejlődéséhez, és közben a források felhasználásának társadalmi és környezeti hatása is megfelelő legyen.

85


VI. AZ EU-TÁMOGATÁSOK FELHASZNÁLÁSA A MAGYAR KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉRE

VI.1. Bevezetés Magyarország gazdasági fejlettségi szintje messze elmarad az európai átlagtól, a támogatási szabályokat tekintve abból a szempontból viszont kedvező helyzetben van, hogy a közösségi szinthez viszonyítva az ország egész területét elmaradottnak minősítették az unióban, így annak egész területe a struktúrális támogatások 1. célkitűzése alá esik, így jogosult a legnagyobb támogatási összegek felhasználására. A regionális politika közvetlenül támogatja a hazai gazdasági versenyképesség növelését, KKV viszonylatban a regionális támogatások célja lehet az új vállalatok letelepedésének ösztönzése, a már letelepedett vállalatok modernizációja, valamint a munkahelyteremtés. Az állami támogatások csökkenésével ugyan számolni kell az uniós csatlakozást követően, azonban a tagállamok támogathatják a kis- és közepes vállalkozásaikat, mert azok nem érik el a tilalmi határokat. Emellett az uniós versenypolitika lehetővé teszi, hogy az állam, vagy a helyi közösségek támogassák a kisebb vállalkozások gazdasági terveit. A kutatás-fejlesztési célok, illetve a környezetvédelmi és foglalkoztatási beruházások megvalósításában pedig számíthatnak az unió különböző alapjaira. A kisvállalkozások számára számos EU-programban való részvétel is elérhetővé vált, melyek fő célja, hogy kiaknázzák e vállalkozások növekedési és foglalkoztatási tartalékait.51

51

www.eu.mti.hu 2004.10.05 19h 54

86


VI.2. A Nemzetközi pénzügyi intézmények szerepe a hazai KKVfinanszírozásban

1. Az Európai Beruházási Bank hitelei Mind az Európai Beruházási Bank, mind az Európai Befektetési Alap egyre intenzívebben vesz részt a hazai KKV-k finanszírozás problémáinak csökkentésében. Míg az EIB korábban jellemzően nagyobb projektek finanszírozásában vállalt szerepet, mint például az M1 autópálya Győr és Hegyeshalom közötti szakaszának megépítése, addig mára a bank hazai tevékenységét illetően egyre kedvezőbb helyzetbe kerülnek a kis- és középvállalkozások. Az EIB jelenleg több hazai bankkal (Kereskedelmi és Hitelbank Rt., Inter-Európa Bank Rt., CIB Bank Rt., Raffeisen Bank Rt.) is együttműködik, 2002-ben összesen 600 millió euró összegű hitelt helyezett ki Magyarországon, mely egyértelműen mutatja, hogy az EIB egyre intenzívebben kíván részt vállalni a magyarországi kis- és középvállalkozói szféra tőkehiányának kezelésében. A Raffeisen Bank Rt.-vel 2001-ben kötött Beruházási Hitelszerződést az EIB52, hogy hozzájáruljon a hazai KKV-k fejlesztési projektjeihez, illetve tevékenységének bővítéséhez. 2002 végén két hazai bankkal, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel, valamint az Inter-Európa Bank Rt.-vel írt alá újabb Finanszírozási Hitelkeret Megállapodásokat az EIB53, míg a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-n keresztül újabb globális hiteleket is nyújt. A hitelszerződések –melyek kereskedelmi típusúak, de kedvezményes feltételeket szabnakkeretében mintegy 70 millió euró összegű hitel válik elérhetővé a kis és közepes méretű beruházási projektekhez. A K&H Bank Rt.-nek nyújtott 70 millió euró összegű hitelből 50 millió eurót kis- és közepes vállalkozások finanszírozására

használnak majd

fel

a

környezetvédelem,

energia-

megtakarítás, infrastruktúra, ipar, szolgáltatások és turizmus területén. A fennmaradó 20 millió euró összeget a turisztikai és önkormányzati infrastruktúra ágazathoz kívánják eljuttatni, ahol az EIB a projektek teljes bekerülési költségének 75 százalékát hajlandó (a K&H Bankon keresztül) finanszírozni. Az EIB a szokásos 50 százalékos mértéknél nagyobb

52 53

A kis- és középvállalkozások helyzete Éves Jelentés, GKI 228. o. http://www.khb.hu/index.khb?p=page&id=MTEwMg%3D%3D&r_id=NA%3D%3D 2004.11.25. 13h33

87


arányú finanszírozás vállalásával ösztönözni kívánja a beruházási projektek gyors kivitelezését és befejezését.

88


2002 novemberében a CIB Bank Rt.-vel54 is szerződést írt alá az EIB mintegy 50 millió euró összegről határozván 12 éves futamidővel. A kölcsönök változó kamatozásúak, és elsősorban a környezetvédelmi, energiatakarékossági, infrastruktúrális, ipari és szolgáltató szektorban működő kis- és középvállalatok beruházásaihoz járulnak hozzá.

2. Az Európai Fejlesztési Alap tevékenysége Az Európai Beruházási Alap hazai tevékenységének egyik legfontosabb megállapodását a HVB Bank Hungary Rt.-vel kötötte a kis- és középvállalkozások hitelhez jutásának támogatására55. A 2005 végéig, 30 millió eurós összegre szóló megállapodás értelmében az EIF garanciát vállal a bank által folyósított KKV-hitelek tőkeösszegének és kamatának 50 százalékára. Az EIF a kis- és középvállalkozások támogatására létrehozott vállalati és vállalkozási programjának (2001-2005) keretében vállal garanciát a HVB Bank által nyújtott fejlesztési hitelekért. Az EIF eddig több mint 250 ezer kis- és középvállalkozás számára vállalt garanciát, a garanciaállomány eléri a 7,5 milliárd euró összeget, a befektetett kockázati tőke értéke pedig a 2,5 milliárd eurót.

VI.2. Magyarország részvétele az EU regionális politikájában

VI.2.1. A regionális politika által megkövetelt alkalmazkodás Nem vitás, hogy az Európai Unió számára a bővítéssel kapcsolatos legkritikusabb területet a regionális politika kiterjesztése jelentette, minthogy az újonnan belépő államok gazdasági elmaradottsága a korábbi EU-15-höz viszonyítva komoly fejlesztési igénnyel párosul. Minden új csatlakozó állam belépésével egyben jogosulttá vált az 1. célkitűzés alapján osztott támogatásokra, amely számos problémát vet fel a források korlátozott volta, illetve a közös költségvetésre nehezedő terhek miatt. Ehhez járult hozzá a korábbi legnagyobb kedvezményezettek, illetve a legnagyobb nettó befizetők ellenérdekeltsége is.

54

55

A kis- és középvállalkozások helyzete Éves Jelentés, GKI 228. o. www.mfor.hu/cikkek/printerfriendly.php?article=17243 2004.11.27. 18h 56

89


Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió regionális politikájába való bekapcsolódás az egyik legnagyobb előnnyel bír Magyarország számára hazánk csatlakozását illetően, ugyanakkor ez a terület követeli meg talán a legnagyobb belső változásokat, ugyanis a jogosultság a támogatások igénybevételére önmagában nem jelenti a képességet is. Az európai regionális politikához való igazodás a hazai politika és intézményrendszer átalakítását, komoly pénzügyi és adminisztratív előkészítést követel meg. Nemcsak ismerni kell az alapelveket és célkitűzéseket, de a hazai rendszert is ezek mentén kell reformálni úgy, hogy azok egy ténylegesen összefüggő, koordinációra alkalmas egységet alkossanak. Komoly felkészülést és a nemzeti költségvetés átstrukturálását igényli hazai oldalról az EU támogatásainak potlólagos jellege.

VI.2.2. A magyar regionális politika jogi szabályozása A regionális politikát a rendszerváltás helyezte új körülmények közé Magyarországon. Az elkülönült területfejlesztési politika kialakítása korán szükségessé vált, de arra 1996-ig várni kellett, azelőtt nem beszélhettünk Magyarországon tényleges regionális politikáról.56 A hazai jogalkotásban az egységes regionális politika intézkedési kereteit az 1996-ban elfogadott területfejlesztésről és területrendezésről szóló XXI. számú törvény jelentette, amely már az Európai Unió regionális politikájával összhangban rögzítette a területfejlesztés céljait, átfogó feladatait, s ezeknek megfelelően az egyes végrehajtó, lebonyolító, koordináló, közreműködő intézményeket is.57 Magyarország felismerte, hogy a jogszabályi harmonizáció elengedhetetlen ahhoz, hogy tagországként igénybe vehesse a támogatásokat. A törvény meghatározta a regionális fejlesztéshez fűződő alapvető értékeket, mint a természet és az emberi környezet megóvását, az esélyegyenlőség biztosítását valamint a fenntartható fejlődés gazdasági feltételeinek megteremtését. A szubszidiaritás58, mint fontos európai alapelv figyelembevételével a törvény hangsúlyozta a megfelelő hatáskörrel rendelkező intézmények kijelölését. A fejlesztés alapját területfejlesztési koncepciók, programok és rendezési tervek, országos és regionális szintű tervezési dokumentumok szolgálják. A fejlesztési terveknek programorientáltaknak, a

56

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2001. Budapest Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula Kiadó, 2002. Budapest, 174.o.

57 58

A szubszidiaritás elve kimondja, hogy a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, csak akkor lehet magasabb szintre helyezni, ha ezáltal nagyobb hatékonyság válik lehetövé.

90


programok finanszírozásának többcsatornásnak kell lennie, amelyhez az állam csak részben járul hozzá. Megtörtént a források fogadására alkalmas intézményrendszer kialakítása is, a támogatások sikeres felhasználásának záloga azonban a regionális szervezetek önállóságában és a döntések valóban regionális szintű, a tényleges fejlesztési igényeknek megfelelő meghozatalában rejlik.

VI.2.3. A Közösségi programok, a Közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap szerepe a hazai fejlesztésekben

1.

Közösségi Programok59

A közösségi programokban való részvételre, melynek költségeit hazánk viseli, 1993 óta nyílik lehetőség a csatlakozásra váró országok számára éves tagdíj befizetése ellenében. 1997 óta Magyarország 18 Közösségi Programba kapcsolódott be, melyek közül néhány már befejeződött. Magyarország különösen sikeresen vett részt az oktatásiifjúsági-, képzési- és kutatási projektekben. Az alábbi programokba vállalkozások is bekapcsolódhatnak: Leonardo da Vinci II. Program, Socrates II. Program, Ifjúság program, Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram, Life III. Környezetvédelmi program, Kultúra 2000 program. A közösségi politikák megismerése, fokozatos alkalmazása és részvételünk a programokban számos tapasztalati lehetőséget kínált már a csatlakozás előtt is a magyar szervezetek számára, emellett olyan területeken juthatnak támogatáshoz magyar intézmények, szervezetek és elsősorban a hazai kis- és középvállalkozások, ahol tőke hiányában nagyon nehéz az előrelépés (kutatás-fejlesztés, oktatás, környezetvédelem). A pályázati tapasztalatok gyűjtése különösen fontos, hiszen a korábban csatlakozott tagállamok komoly versenyelőnnyel rendelkeznek a források igénybevételét illetően. Csatlakozásunk egyik nagy előnye, hogy 2004 májusától magyar nyelven is lehet pályázni a támogatásokra, a Bizottság a saját költségén fordíttatja le az anyagokat angolra, így elhárult egy komoly akadály a hazai gazdasági szereplők elöl.

2.

59 60

Közösségi Kezdeményezések60

www.nfh.hu 2004.11.12 23h 40 www.nfh.hu 2004.11.13. 01h 23

91


A csatlakozás után hazánkban az Equal (kb.26,8 millió euró) és az Interreg (kb. 60,9 millió Euró) program fog elindulni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban 2001től folynak, ún. Kísérleti jellegű Leader+ típusú programok. A 2004-2006-os időszakban a Leader+ az Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Programból kerül finaszírozásra.

3.

Kohéziós Alap61

Magyarország 2004-től az Európai Unió tagjaként jogosulttá vált a Kohéziós Alap nyújtotta támogatások igénybevételére. A 2000-2006 közötti periódusra szóló költségvetés (Agenda 2000) a 10 csatlakozó ország számára összesen 7,6 millió euró (1999-es árakon számítva) támogatást tesz elérhetővé. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy az első két és fél évben, azaz 2006-ig évi 330 millió eurót kap az infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások finanszírozására.

VI.3. A fejlesztéshez kapható legnagyobb támogatások: a Strukturális Alapok forrásai VI.3.1. A Strukturális Alapok intézményi fogadóközege Magyarországon

Magyarország csatlakozási folyamata során számos területen kellett elfogadni az Európai Unió szabályozási rendszerét, ide tartozik a csatlakozási tárgyalások 21-es, a regionális politikát tartalmazó fejezete, melynek lezárásakor Magyarország azt vállalta, hogy 2004. január 1-jére rendelkezik a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásainak felhasználásához szükséges, szabályszerű intézményrendszerrel. A támogatások felhasználásának alapfeltétele a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) elkészítése, amely az EU által társfinanszírozásban megvalósítandó terveket tartalmazza. A magyar szabályozásban az NFT az Átfogó Fejlesztési Terv (ÁFT) részét képezi. Az ÁFT célja, hogy meghatározza a nemzeti sajátosságoknak megfelelő célrendszert, elválassza a nemzeti politikákat az EU-társfinanszírozásba is bevonható céloktól, ezen belül pedig különböztetést tegyen az EU különböző alapjai által finanszírozható célok között is.62

61 62

www.nfh.hu 2004.11.13. 02h 24 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 2001. Budapest

92

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 63

VI.3.2. A Nemzeti Fejlesztési Terv

VI.3.2.1. A Nemzeti Fejlesztési Terv szükségessége „A csatlakozási tárgyalások eredményeképpen az EU költségvetése 2004 és 2006 között 5,1 milliárd eurós kötelezettséget vállal magyarországi támogatások folyósítására. Ebből a strukturális és kohéziós támogatás több mint 2,8 milliárd eurót (680 milliárd forintot), a mezőgazdasági támogatás közel 1,5 milliárd eurót (360 milliárd forintot) tesz ki. A fennmaradó összeg egyéb közösségi politikák támogatását, a költségvetési kompenzációt és a schengeni határvédelem kiépítését szolgálja”64. Magyarország számára a csatlakozás következtében elérhetővé vált legnagyobb forrásokat a regionális támogatások jelentik, ezek közül is elsősorban a Strukturális Alapok eszközei hordozzák hazánk felzárkózásának egyik legnagyobb zálogát. Ahhoz, hogy a lehetőséggel élni tudjunk, a csatlakozásig ki kellett dolgozni a 2004-2006-ra (a jelenlegi költségvetési periódus időarányos részére) szóló, a támogatások igénybevételéhez szükséges Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT), azt a dokumentumot, amelyet az 1. célkitűzés alá tartozó valamennyi tagországnak be kell nyújtania az Európai Bizottságnak ahhoz, hogy a (NUTS II. szintű)65 régiói részesülhessenek a Strukturális Alapok támogatásából. A dokumentum lényege, hogy a kötelező közösségi előírások alapján egységes rendszerbe foglalja a nemzeti fejlesztési célokat, a célok megvalósításának eszközéül szolgáló intézkedéseket, valamint a megvalósítás intézményi és pénzügyi feltételrendszerét. Egy részről ez képezi hazánk tárgyalási pozícióját a források felhasználása tekintetében, másrészről ez az állami fejlesztéspolitika egyik alapvető stratégiai dokumentuma. Emellett a dokumentum képezi a Bizottsággal folytatandó tárgyalások alapját, melynek eredményeként elkészült a Közösségi Támogatási Keretszerződés (Community Support Framework), mely a támogatások jogi kereteként rögzíti az EU, illetve Magyarország pénzügyi kötelezettségvállalását a meghatározott időszak közös fejlesztéseit illetően. A jóváhagyott keretösszeg alapján a fejlesztési célkitűzések megvalósítása szektorális és regionális operatív programokon keresztül kerül sor.

63

A fejezet a Nemzeti Fejlesztési Hivatal honlapja www.nfh.hu, Dr. Ránky Anna — Jobbágy Valér: A Nemzeti Fejlesztési Tervről röviden, Európai Füzetek 16.sz. alapján készült 64 http://www.eu2004.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=7&PHPSESSID=6dc4b85802106abb0bb42e2 370972bfb 2004.10.12. 10h 52 65 A NUTS-rendszer (Területi Statisztikai Egységek Nómenklatórája) az Európai Unió tagállamaiban a regionális különbségek elemzési kereteként szolgál.

93


VI.3.2.2. A Nemzeti Fejlesztési Terv tartalma Az NFT az uniós jogszabályoknak és az Európai Bizottság informális útmutatásának megfelelően a következő fejezeteket tartalmazza: ¾ Ex-ante értékelés: a programok várható hatásait és megvalósíthatóságát még a végrehajtás megkezdése előtt elemző értékelés ¾ Helyzetelemzés: mely a magyar gazdaság és társadalom állapotát vázolja fel, rámutat a súlyponti kérdésekre, megvizsgálja a problémák okait az ország gazdasági és társadalmi helyzetének elemző bemutatása ¾ SWOT-elemzés: a helyzetelemzés által megfogalmazott erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek rendszerezett bemutatása, melynek alapján kerül kialakításra a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának célstruktúrája ¾ Célrendszer, fejlesztési stratégia: Az NFT hosszútávú célja az életminőség javítása. Általános célként az EU-átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklését fogalmazza meg a dokumentum, mely magában foglalja az EU gazdasági és társadalmi fejlettségi szintjéhez való konvergencia. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél:

1.Versenyképesebb gazdaság 2. A humán erőforrások fejlesztése 3. Jobb minőségű környezet és kiegyensúlyozottabb területi fejlődés A specifikus célok elérésére a Nemzeti Fejlesztési Tervben kialakított intézkedés-együttes az 5 operatív program keretében valósul meg. ¾ Operatív programok rövid leírása ¾ Stratégia koherenciája és konzisztenciája ¾ Nemzeti Fejlesztési Terv indikatív pénzügyi táblája (a programok finanszírozási hátterét képező eu-s támogatások és a hazai költségvetési és egyéb hozzájárulás keretszámai), ¾ A végrehajtás intézményrendszere ¾ Partnerség végrehajtásának dokumentálása 94


VI.3.3. Az Operatív Programok bemutatása Az NFT célja a kiegyensúlyozott fejlődés, az egészséges és képzett társadalom, a gazdaság versenyképességének a növelése. E célok megvalósítását öt operatív program (OP) segíti. Az NFT céljainak megvalósításához szükséges, hogy az OP-k egyes fejlesztései egymást kiegészítő, integrált módon, a szinergikus hatásokat kihasználva valósuljanak meg. Ezzel megakadályozható a fejlesztések elaprózódása és érdemi hatás érhető el a a támogatandó célterületeken. A Nemzeti Fejlesztési Terv megközelítőleg 510 milliárd forint uniós és 178 milliárd forint hazai közösségi (központi, illetve helyi) forrást nyit meg a beruházásoknak az Operatív Programokon keresztül. Ez a gazdasági szereplőknek szóló programokon keresztül további 280 milliárd forint magántőkét mozgat meg. Az Operatív Programok: •

Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP)

•

Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)

•

Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP)

•

Regionális Fejlesztési Operatív Program (RFOP)

•

Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP)

A hazai versenyképesség növelésére külön operatív programot állítottak fel, de a többi operatív

program

intézkedései

is

közvetetten

hozzájárulnak

a

hazai

gazdasági

versenyképesség növeléséhez, az infrastruktúrális fejlesztés, a foglalkoztatási színvonal, a regionális különbségek csökkentése révén.

95


A 2006-ig rendelkezésre álló összegek OP-k közötti megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza. 20.sz. táblázat A 2004-2006 közötti források megoszlása A Nemzeti Fejlesztési Terv-ben (milliárd HUF) Terület

Struktúrális

Nemzeti

Magán

Összes

Alapok

közösségi

-forrás

beruházás

(uniós

társfinanszírozás

(Operatív program)

az OP-kben

forrás) 109,4

45,2

135,9

290,6

Humán erőforrások

143,5

47,8

0

191,4

Környezetvédelem,

83,42

28,9

9,7

122,1

80,8

26,9

115,4

223,2

Regionális Fejlesztések

91,7

29,7

19,5

140,8

Összesen

508,9

178,6

280,5

967,9

Gazdasági Versenyképesség

Energia és Közlekedési Infrastruktúra Agrár-

és

Vidékfejlesztés

Forrás: http://www.nfh.gov.hu/doc/Uj_NFT/NFT_jelentes_2003.12.pdf 2004. 11.20. 11h24

VI.3.3.1. Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program A dokumentum elsősorban a meglévő humánerőforrás-kihasználás javítására, mint specifikus cél elérésére fekteti a hangsúlyt. Az Európai Unió társadalmi és gazdasági fejlettségi szintjéhez való konvergencia elérése érdekében megoldást kell találni a stagnáló foglalkoztatási rátára, az oktatásiképzési rendszernek a változó munkaerő-piaci igényekre adott nem kellően érzékeny válaszára, az alacsony területi és szakmai mobilitásra, illetve a munkavállalási

korú

népesség

körében

tapasztalható

problémájára.

96

jelentős

mértékű

inaktivitás


HEF OP három specifikus célt fogalmazott meg, amelyek esetében mérhető eredményt kell elérni: •

A foglalkoztatási szint növelése

•

A munkaerő versenyképességének javítása

•

A társadalmi befogadás elősegítése

A HEF OP négy prioritásra helyezi a hangsúlyt:

1. Prioritás – Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása.

2. Prioritás – Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem támogatása a munkaerő-piacra

3. történő belépés elősegítésével

4. Prioritás – Az egész életen át tartó tanulás és az alkalmazkodóképesség támogatása

5. Prioritás – Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése

A Humán Erőforrás Operatív Program pályázatait a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kezeli.

VI.3.3.2. Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program A Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program közvetlenül hozzájárul az NFT harmadik specifikus céljának a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének és a környezet védelmének eléréséhez. A KIOP kiegészíti a Kohéziós Alap-ból finanszírozandó két fő szektor, a környezetvédelem és közlekedés területén megvalósítandó programokat. KIOP két specifikus célt határoz meg: •

A környezet védelme és javítása

•

A közlekedési hálózat javítása a hazai közlekedési infrastruktúrába történő beruházások által

E két specifikus cél az alábbi két prioritáson keresztül valósul meg:

1. Prioritás – Környezetvédelem

2. Prioritás – Közlekedési infrastruktúra fejlesztése

A Környezetvédelmi és Infrastruktúrális Operatív Program pályázatait a Gazdasági és Közlekedési

Minisztérium

kezeli,

a

2004-es 97

évre

kiírt

pályázatok

közül

a


„Energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése (KIOP-2004-1.7.0.)” KKV-k számára is megpályázható, célja a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése, illetve az energia hatékonyság növelése, 300 millió forint áll rendelkezésre egy-egy projekthez.

98


VI.3.3.3. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program az NFT-ben kitűzött stratégiai célok megvalósításához egy versenyképesebb és fenntarthatóbb mezőgazdasági szektor (mely magában foglalja a mezőgazdaságot, halászatot és élelmiszer-feldolgozást) kialakításával és egy javuló jövedelemszinten és munkalehetőségeken alapuló integrált vidékfejlesztés elősegítésével járul hozzá. A versenyképesség javulása a vidéki térségek gazdasági potenciáljának megerősítésétől is függ. Az Operatív Program a következő specifikus célokat határozta meg: •

A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása

•

A vidék felzárkóztatásának elősegítése

E célkitűzések a következő fejlesztési prioritásokon keresztül valósulnak meg:

1. Prioritás – A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban

2. Prioritás – Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása

3. Prioritás – Vidéki térségek fejlesztése

Az Operatív Program pályázatait a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kezeli.

VI.3.3.4. Regionális Fejlesztési Operatív Program A

Regionális

Fejlesztés

Operatív

Program

Magyarország

és

az

egyes

régiók

kiegyensúlyozottabb területi fejlődésének eléréséhez járul hozzá. A többi operatív program szintén hatással lesz a regionális különbségekre és támogatni fogja a fejlődésben elmaradottabb régiókat is, ugyanakkor alapvetően az RFOP az a program, amely a regionális fejlesztési potenciál kihasználására, a nehézségekkel küzdő városi területek problémáinak kezelésére, valamint a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok támogatására helyezi a hangsúlyt. A magyarországi régiók kiegyensúlyozottabb fejlődése érdekében az alábbi 3 specifikus cél kerül megfogalmazásra: 99


•

Természeti, kulturális értékekben gazdag térségek belső erőforrásokra építő fenntartható fejlesztése

•

Vonzó települési környezet kialakítása és a gazdasági potenciál fejlesztése, tekintettel a hátrányos helyzetű kistérségekre

•

A helyi szereplők alkalmazkodóképességének és együttműködésének erősítése

A Program három specifikus célja három prioritáson keresztül kerül megvalósításra.

1. prioritás – Turisztikai potenciál erősítése

2. prioritás – Térségi infrastruktúra és a települési környezet fejlesztése

3. prioritás – A humán erőforrás fejlesztés regionális dimenziójának erősítése

A RFOP pályázatait a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH) kezeli, a 2004-es évre elérhetővé tett pályázatok közül kettő a hazai KKV-k által is megpályázható. A „Szálláshelyek fejlesztése (ROP-2004-1.2.1.)” pályázat célja a szálláshelyek színvonalának emelése és szolgáltatásaik bővítése, valamint új szálláshelyek teremtése turisztikai vonzerők környezetében. A program keretében 13-300 millió forint összegű támogatásra lehet pályázni, mely a költségek legfeljebb felét fedezi. A másik program a „Vonzerőhöz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése (ROP-2004-1.2.2.)”, mely a turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatás-kínálat választékának és minőségének fejlesztését célozza meg, és 8-150 millió forinttal

tud

hozzájárulni

a

projektek

költségfinanszírozással.

100

megvalósításához

maximum

50

%-os


VI.3.4. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program66

VI.3.4.1. Az Operatív Program szerepe A 2004-2006 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv céljait megvalósító utolsó operatív program a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP). A Nemzeti Fejlesztési Terv általános célkitűzéseihez tartozik az ország EU átlagához képest meglévő fejlettségbeli lemaradásának mérséklése. Ennek alapvető feltétele a gazdaság hosszú távú magas növekedési üteméhez szükséges feltételek megteremtése, vagyis egy versenyképes, az egységes piacon is jól teljesítő gazdaság megalapozása. Ezért az NFT egyik specifikus célja a gazdasági versenyképesség növelése, mely elsősorban a termelőszféra támogatását, a vállalkozások versenyképességének javítását jelenti. Erre törekszik a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, mely azokra a területekre kívánja összpontosítani a rendelkezésre álló támogatásokat, amely problémák megszüntetése vagy megoldásának finanszírozása magánforrásokból nem volna lehetséges. Az Operatív Program részletesen kitér a gazdasági helyzet elemzésére, megfogalmazza a stratégiát, a prioritásokat, az intézkedéseket, a pénzügyi feltételeket és a végrehajtási intézkedéseket, és megfelel az Európai Unió Tanácsának 1260/1999 Rendeletében foglalt szabályozásnak. A Gazdasági és Versenyképességi Operatív Program dokumentuma 2004. április 25-én nyerte el végleges formáját. A dokumentum tartalmazza az operatív program kialakításának folyamatát, kereteit, helyzetértékelést, valamint korábbi programok tapasztalatait. A helyzetértékelés a feldolgozóipar, a kutatás+fejlesztés és innováció, az információs társadalom és a horizontális területek elemzése mellett a hazai kis- és középvállakozói szektor állapotfelmérését is tartalmazza. A program stratégiájának leírása SWOT-analízissel kezdődik, és tartalmazza a GVOP céljait, prioritásait és az egyes célterületek stratégiáját. Majd részletesen kifejti a GVOP prioritásait és annak részterületeit.

66

A fejezet a GVOP hivatalos dokumentuma alapján készült http://www.gkm.hu/dokk/binary/46/11/66/GVOP.pdf 2004.09.28. 17h 56

101


A dokumentumban található KKV-szektor helyzetelemzése is rávilágít a kis- és középvállalkozások sajátos helyzetére és legnagyobb problémáira. Nem kívánom részletesen bemutatni a helyzetelemzés eredményét, csupán azon kulcskérdéseket, melyeket a GVOP megfogalmaz a KKV-szektor sajátosságainak elemzésénél. Ezek a következők: igen magas a kis- és középvállalkozások aránya a hazai gazdaságban, ám hatékonyságuk elmarad a kívánatos mértéktől, melynek fő okai a finanszírozási problémák, elavult technológia, a vállalkozói ismeretek hiánya, üzleti szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei, a vállalatközi kapcsolatok gyengesége.

VI.3.4.2. A program stratégiája és céljai A program stratégiája a SWOT-analízisre épül, mely vizsgálja a hazai gazdaság erősségeit, gyenge pontjait, a fejlődés lehetőségeit és egyben gátjait. A KKV-szektor és annak jelenlegi helyzete minden szinten megjelenik a SWOT-analízisben. Erősségnek számít, hogy a hazai KKV-k viszonylag magas szakmai felkészültséggel rendelkeznek, mely a vállalkozói hagyományokra

épül,

ennek

ellenére

teljesítményük,

hatékonyságuk

és

általában

jövedelmezőségük is messze elmarad a nagyvállalatoktól, amely komoly gyengeségének számít a hazai gazdaságnak. Emellett szintén gyengíti a gazdaság teljesítőképességét, hogy a vállalatközi kapcsolatok gyengék, a KKV-k nehezen jutnak hozzá a fejlett üzleti szolgáltatásokhoz, ezáltal azok alkalmazása igen alacsony szinten áll. Fejlődési lehetőséggel kecsegtet a kis- és középvállalkozások és egyben a gazdaság számára a várhatóan növekedő belső kereslet, mely új piaci lehetőségeket hordoz. Szintén kedvező hatással van a külföldi és hazai nagyvállalatok erősödő érdeklődése a hazai KKV-kkal való együttműködés, beszállítói kapcsolatok növelése céljából. A nagyvállalatok érdeklődése egyben veszélyforrást is jelent, minthogy a tőkehiányban szenvedő hazai vállalatok könnyen felvásárlás céljává válhatnak. Komoly terhet jelent továbbá egyes vállalatoknak a szigorodó jogszabályi környezet, elsősorban a környezetvédelemi intzékedések területén. A versenyépesség növelésének igénye nemcsak az európai regionális politika új szemléletmódjaként jelent meg, hanem a magyar célkitűzések egyik prioritásává is vált, ezáltal nemcsak elhelyezhetjük hazánkat egy előkelőbb helyen az újraegyesült Európában, hanem hozzájárulhatunk az EU világgazdasági szerepének növeléséhez. A GVOP céljait hazánk SWOT-elemzése alapján, építve annak külső és belső adottságaira határozták meg. A 102


célrendszer keretét az adja, miszerint a hazai gazdasági teljesítmény növeléséhez feltétlen szükséges a magyar gazdasági versenyképesség növekedésének hozzájárulása, ami a termelékenység javításán keresztül érhető el. Az egyik legfontosabb célkitűzés a tudásgazdaság, tudásbázisfejlesztése és az innovációs képesség színvonalának növelése. A hazai gazdasági versenképesség növelésének egyik lehetősége a technológia-intenzív és magas hozzáadott értékű tevékenységek támogatása, melyek azonban megfelelő tudásbázisra építenek. Ezen iparágak, tevékenységi területek lehetőségeinek kiaknázására szükség van a K+F tevékenység szerepének növelésére és az innovációs készségre. A technológia-intenzív iparágakra és szolgáltatásokra épülő gazdaság kiépítése, mely a nagyobb versenyben való helytállás egyik feltételeként jelenik meg. Ahhoz, hogy ez a célkitűzés megvalósulhasson, komoly beruházásokra van szükség, ehhez a tőkevonzási képesség növelése elengedhetetlen. Nem elég azonban a magas hozzáadott-értékű tevékenységek megjelenésének támogatása, fontos azok beintegrálása a magyar gazdaságba. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság teljesítményét növelni lehessen, a gazdasági szereplők aspektusából is előrelépést kell tenni. Itt jelenik meg a hazai KKV-szektor támogatásának szükségessége, vagyis a hazai gazdaság duális jellegének oldása a kis- és középvállalkozások fejlesztésével. A hangsúly nemcsak gazdasági hozzájárulásukon van, hanem társadalompolitikai szempontból is kivételes szerepet töltenek be. A kis- és középvállalatok fejlesztését nem csak a bennük rejlő növekedési és foglalkoztatási potenciál kibontakoztatása teszi szükségessé, hanem a tehnológia-intenzív gazdaság térnyerését veszélyezteti a gazdaság duális jellegének fennmaradása, az innovatív, fejlődő-képes KKV-k, valamint a megfelelő színvonalú beszállítói háttérkapacitás hiánya. A fenti célok megvalósításához indikátorok kapcsolódnak, melyek szerint a nemzetgazdasági szinten K+F-re és innovációra fordított összeg (GERD) GDP-hez viszonyított aránya 20042006 között 15 %–kal nő. A KKV-szektor termelékenysége a 2003. évi szinthez képest 10 %kal nő 2006-ig. Az Operatív Program támogatásai nyomán 22000 új munkahely jön létre. Az alapvető cél, vagyis a hazai gazdasági versenyképesség növelésének megvalósításához 4 területet jelöl ki a program: 1. Technológia fejesztés és innováció a tudsalapú gazdaság kialakítása céljából 103


2. Hálózatépítés és integráció az együttműködések és vállalatközi kapcsolatok több szinte való előmozdításának érdekében 3. Regionáls gazdasági központok kialakítása melyek növekedési pólusok és agglomerációs előnyök megteremtése céljából 4. A menedzsment és vállalatvezetés színvonalának növelése, különös tekintettel a KKVszektorban

VI.3.4.3. A GVOP prioritásai A GVOP négy prioritás megvalósítására és ennek keretén belül számos intézkedésegyüttesre koncentrál. A célok elérésére a 2006-ig tartó időszakban az EU-s, a hazai kiegészítő forrásokat és az ezáűltal megmozgatott magántőkét együttvéve 290,6 milliárd forint áll rendelkezésre. (Az intézkedésekről és a hozzájuk rendelt összegekről a Táblázatok és ábrák jegyzéke 21. táblázata átfogó képet ad.)

1.

Beruházás-ösztönzés stratégiai terület

A beruházás-ösztönzés, mint célkitűzés, kiemelkedően fontos feladat a gazdasági dinamika, az általános versenyképesség erősítése és a gazdaság munkahely-teremtő képességének növelése érdekében. A technológia-intenzív tevékenységek szerepének növekedése, a magas hozzáadott-értékű

feldolgozóipari

termelés

és

stratégiai

szolgáltatások

hazai

meggyökereztetése jelentős beruházásokat igényel. A dinamikus növekedési pólusok kiépítése, illetve további megerősítése a regionális felzárkózás feltétele. A szakterület specifikus céljai és intézkedései közé a magas hozzáadott értékű termelést és szolgáltatásokat eredményező beruházások, valamint a megtelepedett külföldi vállalkozások beágyazódásának elősegítése, a hazai nagy és közepes vállalati szektor technológiai korszerűsítése, a vállalkozói szektor üzleti infrastrukturális feltételeinek javítása tartozik. A prioritás számszerűsített céljai között szerepel a 2004-2006 között megítélt támogatások segítségével megvalósuló új munkahelyek számának növekedése 8000 fővel.

2.

Kutatásfejlesztés, Innováció 104


A kutatás-fejlesztés és az innováció a tudásalapú gazdaságra történő átállásnak, a hosszú távú, fenntartható növekedésnek, a gazdasági versenyképesség fokozásának és a versenyelőnyök kiaknázásának meghatározó eleme. A hosszú távú gazdasági versenyképesség alapja a stabil és folyamatosan fejlődő tudásbázis, valamint a gazdasági szereplőknek az új tudományos és technológiai eredmények hasznosításán és a folyamatos megújuláson alapuló innovációs képességfejlesztése. A prioritás specifikus céljai lefedik a versenyképesség és a fenntartható növekedési potenciál erősítését szolgáló, együttműködésen alapuló, alkalmazás-orientált kooperatív kutatások erősítését illetve a kutatási és technológia–fejlesztési tevékenységek támogatását. Emellett a K+F munka hatékonyságának, együttműködési és infrastrukturális feltételrendszerének javítása a közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása. Az intézkedések kiterjednek a vállalati innovációs képesség, valamint a tudás- és technológiatranszfer hálózati együttműködéseinek erősítésére. A számszerűsített célok között szerepel a hazai szabadalmi bejelentések számának 2006-ra 2002-höz képest 20%-kal történő növekedése.

3.

Információs társadalom- és gazdaságfejlesztés

Az információs és tudásalapú társadalom fejlesztése elsősorban a hatékonyságra gyakorolt pozitív hatással befolyásolja a versenyképességet, ami tovább gyorsítja a technológiai fejlődést. Megváltoznak a munkavégzés formái és az új típusú szolgáltatások terjedése növeli a

munkahelyek

számát.

A

nemzetközi

gazdasági

versenyben

való

helytálláshoz

elengedhetetlen az új szolgáltatások és az azokat közvetítő magas minőségű és gyors szélessávú infrastruktúra fejlesztése, a felhasználást támogató programok megvalósítása. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának, az általuk elérhető gazdaságigazdálkodási, piaci, marketing ismereteknek nagy szerepük van valamennyi iparág jövőbeni versenyképességében. Az elektronikus gazdaság kiépüléséhez nélkülözhetetlen a korszerű gazdálkodási, termelési és tevékenységi viszonyok kialakítása, a hatékony tudásmenedzsment fejlődésének ösztönzése, támogatása. A vállalkozások a rendelkezésükre álló naprakész, üzleti ismereteket nyújtó digitális tartalom felhasználásával tudják kihasználni az Internet nyújtotta lehetőségeket. Megfelelő mennyiségű és széles körben hozzáférhető hálózati tartalom, adatok és ismeretek, a digitális tudásbázis teremti meg az IT technológia használatának vonzerejét a vállalkozások és a lakosság számára egyaránt. A fejlett digitális tartalom iparág a nyitott 105


magyar gazdaság versenyképességének nélkülözhetetlen eleme, különösen az EU egységes, szabadpiacán.

Az

e-közigazgatás

bevezetése

a

szolgáltató

állam

kiépülésének

nélkülözhetetlen eleme, melynek idő- és költségtakarékos használatával a piaci szereplő és a közigazgatási intézmény egyaránt nyer.

106


A prioritás specifikus céljai az e-gazdaság fejlesztésére, az e-kereskedelem ösztönzésére, az információs (digitális tartalom) iparág fejlesztésére, a közhasznú adatbázisok hozzáférhetővé tételére, az e-közigazgatás fejlesztésére valamint a szélessávú távközlési infrastruktúra fejlesztésére, bővítésére koncentrálnak. A számszerűsített célok mutatják, hogy ez a prioritás nagy mértékben hozzájárul a hazai KKV-szektor hatékonyságának növeléséhez. Fő célok közé tartozik a magyar vállalatok, elsősorban a KKV-k on-line aktivitásának növelése 2006-ig a mai 30 %-ról 15 %-kal. 2006-ra a vállalkozások 10 %-a rendelkezzen elektronikus ügyfélkapcsolati rendszerrel, és az ehhez szükséges menedzsment kapacitással. Szintén a célok közé tartozik legalább egy on-line adatbázis létrehozása a főbb KKV iparágak részére.

VI.3.5. A GVOP 4. prioritása: A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája A kis- és középvállalati, valamint a döntően külföldi tulajdonban lévő nagyvállalati szektor közötti teljesítménybeli eltérés fenyegeti a magyar gazdaság növekedési kilátásait. Olyan modern kis- és középvállalatokra van szükség, amelyek megfelelnek az élesebb uniós versenyfeltételeknek. Ennek értelmében a kis- és középvállalkozás-fejlesztési prioritás a KKV-szektor

versenyképességének

növelésére

koncentrál,

különös

tekintettel

a

feldolgozóipari innovatív és jó növekedési kilátásokkal rendelkező vállalkozásokra. A prioritás keretében a támogatások által elérendő cél a növekedő és erősödő KKV-k stabilitásának

elősegítése,

valamint

az

esélyegyenlőség

megteremtése.

Fontos

a

vállalatirányítás és szakmakultúra, a vállalkozói ismeretek, képességek fejlesztése, ugyanis a kis- és középvállalkozások növekedési esélyeit nagyban befolyásolja a vezetők felkészültsége, a vállalkozások stratégiai gondolkodása, innovációra való nyitottsága, a fejlődési lehetőségek felismerésének készsége. A kis- és középvállalkozások versenyhátrányukat együttműködések kialakításával csökkenthetik, a KKV-k közötti összefogásban rejlő előnyök kihasználásával. A prioritás specifikus céljaiként (a kis- és középvállalkozások gazdasági teljesítményhez való hozzájárulásának növelése) a KKV-k modernizációjának elősegítésére, a vállalkozások sikeres működéséhez szükséges ismeretek elterjesztésére, valamint a vállalkozások közötti együttműködések erősítésére koncentrál.

107


Amennyiben a számszerűsített célok megvalósulnak, a támogatott beruházások értéke a fejlesztés megvalósulását követő 5 éven belül eléri a 370 millió euró értéket, a támogatott vállalatok értékesítésének növekedése a fejlesztés megvalósulását követő 5 éven belül eléri a 460 millió euró értékű többlet-árbevételt. A foglalkoztatáshoz való hozzájárulásként a támogatott vállalkozások foglalkoztatotti létszáma a 2003. évi szinthez képest 12.000 fővel nő 2006-ig. A szektor termelékenysége a 2003. évi szinthez képest 10%-kal nő 2006-ig, miközben a KKV-szektor részesedése a GDP-ből a 2003. évi szinthez képest 1 százalékponttal nő 2006-ig.

VI.3.5.1. A prioritás keretében végzett intézkedések

1.

A kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének fejlesztése

A támogatás célja a fejlődésre képes mikro-, kis- és középvállalkozások piaci pozícióinak, versenyképeségének javítása innovatív képességük növelése technológiai korszerűsítésük által. Az intézkedés továbbá növelni kívánja a vállalatok export- és foglalkozatatási képességét, valamint a magasabb minőségi követelményeknek való megfelelés által javítja a fogyasztók számára elérhető termékek és szolgáltatások színvonalát. A minőségi menedzsment és szemlélet lehető legszélesebb kialakítása, a nemzetközi szabványoknak való megfelelés, az Európai Unió jogi szabályozásnak megfelelő irányítási rendszer bevezetésének és tanúsíttatásának támogatásával. Végrehajtó ügynökségek a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. (vissza nem térítendő támogatások) és a Magyar Fejlesztési Bank (visszatérítendő támogatások). Az intézkedés várható részesedése az Operatív Program költségvetéséből 13 % körüli.

2.

Vállalkozói kultúra és ismeretek fejlesztése

Célja az alapvető működéshez, valamint a továbblépéshez szükséges szakmaspecifikus ismeretek

vállalkozások

közötti

elterjesztése,

illetve

az

üzletmenet

hatékony

megszervezéséhez szükséges tudás szélesebb körűvé tétele, ezáltal a KKV-k növekedési é túlélési esélyeinek javítása. A program lehetvé teszi, hogy a kis- és középvállalkozások ingyenesen jussanak hozzá a működésükhöz szükséges alapinformációkhoz, többek között a vállalkozások indítása, finanszírozása, az elérhető pályázatok területén. A program keretében 108


emelt szintű, szakmaspecifikus tanácsadás formájában a vállalkozások közvetlen segítséget kaphatnak (pl. az üzleti terv készítés, stratégai tervezés, piackutatás, marketing, EU-s követelményekre való felkészítés, pályázatkészítés területén) az általuk igénybe vett tanácsadás díjának támogatásán keresztül. A program hozzájárul a stratégiai gondolkodás, a fejlesztéshez szükséges ismeretek elterjedéséhez, valamint javítja a KKV-k versenyben való helytállását. Végrehajtó ügynökség Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. (vissza nem térítendő támogatások) illetve a Magyar Fejlesztési Bank (visszatérítendő támogatások). Az intézkedés várható részesedése az Operatív Program költségvetéséből kb. 6 %. 3. A

Az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban

vállalatközötti

együttműködések

támogatása

meghatározott

termékek

előállítása

(szolgáltatások nyújtása) feltételeinek kedvezőbbé tételére irányul. A program célja területileg koncentrált, vagy ágazatilag, szakmailag szerveződött vállalati együttműködések (franchise, kisvállalkozói társaságok, beszerzési társaságok) kialakításának, bővítésének elősegítése, továbbá hozzájárulni a döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektor, és a zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok kiszélesedéséhez. Az együttműködések kialakítását segítő szolgáltatások és tanácsadási tevékenység kiépítése, valamint a sikeres működés beindításához szükséges feltételek megteremtése áll a támogatások középpontjában.. Ennek keretében támogatást kaphat a szervezeti rendszer kialakítása, bővítése, a vállalkozók közötti együttműködés szervezése, a hálózati közös arculatának kidolgozása és megjelenítése, adatbázis kialakítása, a hálózat infrastruktúrájának kiépítése és fejlesztése. A tranzakciós költségek csökkentése érdekében kialakított együttműködés által az így elérhető externális hatások a szervezési költségeknél nagyobb hasznot hajtanak az érintett vállalatok számára. Végrehajtó ügynökségek a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. (vissza nem térítendő támogatások) és a Magyar Fejlesztési Bank (visszatérítendő támogatások). Az intézkedés várható részesedése az Operatív Program költségvetéséből kb. 8 % (A GVOP 2004-re kiírt pályázatait a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezeli, a KKV-k számára elérhető pályázatokat a Táblázatok és ábrák jegyzéke 22.sz. táblázata tartalmazza.)

109


VI.4. Az NFT eredményességének néhány aspektusa Ahogy láthatjuk, a jelenleg érvényes NFT 5 prioritás megvalósulására helyezi a hansúlyt, melyek mindegyike végső soron a hazai gazdasági fejlettséghez, hatékonyságának növeléséhez és a versenyképességhez kíván hozájárulni. Ha megnézzük az NFT keretében meghírdetett pályázatokra való jelentkezések számát, láthatjuk, hogy különösen a GVOP prioritás nagyon sikeres. Az NFT prioritásainak megvalósítására rendelkezésre álló 675 milliárd forintos támogatási keretből több mint 100 milliárd forintot már odaítéltek. Az eddig beadott pályázatok forrásigénye majdnem lefedi a hároméves, 2004-2006-ra szóló keretet. A legnagyobb érdeklődés a GVOP pályázatai iránt van, amelyekre

eddig

hozzávetőlegesen 8800 pályázat érkezett 143 milliárdos igénnyel. A legtöbb győztest is a GVOP esetében hirdették, több mint 2460 esetben. Bár a pályázatok száma kevesebb, a támogatási igény a ROP esetében már 201 milliárd forint felett van, a HEFOP pályázatoké 198 milliárd forintnak megfelelő.

Amint láthatjuk, a

lelkesedés nagy, egyre szélesebb körben értesülnek a hazai vállalkozások és intézmények az új lehetőségekről, azonban még hosszú tanulási folyamat előtt állunk. A beadott pályázatok 80 %-a ugyanis már elbírálásra került, és azoknak csupán a 20 %-a nyert támogatást, így a három év alatt elkölthető 675 milliárd forintos keret kevesebb mint egy hatoda talált gazdára67. De nemcsak a pályázatok felhasználást illetően van szükség fejlődésre, ha megvizsgáljuk az NFT-t, láthatjuk, hogy az öt kulcsterülethez további számos célkitűzés, intézkedés van hozzárendelve, így fennáll annak veszélye, hogy a támogatások felhasználásának terve túlságosan szétaprózott. Ennek oka lehet, hogy a hazai gazdaságpolitika viszonylag tapasztalatlan hosszútávú támogatási tervek összeállításában, és a hazai gazdaság számos területen való elmaradása következtében minél több területet szerettek volna integrálni az NFT-be. A jelenleg készülő, a 2007-2013 közötti periódusra szóló Nemzeti Fejlesztési Tervnél komolyabb figyelmet célszerű fordítani az erőforrások koncentrálására, és a stratégiai területekre kell összpontosítani, mint pl. a kutatás-fejlesztés, az infrastruktúrális és logisztikai fejlesztések, a vidékfejlesztés vagy az oktatás. Emellett nem szabad megfeledkezni azon

67

www.mfor.hu/cikkek/printerfriendly.php?article=17243 2004.11.27. 18h 56

110


kulcstényezőkről, amelyek a jelenleg futó időszakban képessé teszi hazánkat, hogy nettó haszonélvezője legyen az uniós csatlakozásnak és ne nettó befizetője.

VII. ÖSSZEGZÉS Diplomamunkámban néhány olyan területet vizsgáltam, melyek megismerése és fejlesztése kulcsfontosságú Magyarország és tágabb környezetének, az Európai Unió szempontjából egyaránt. A versenyképesség növelése, a regionális politika hatékonyságának javítása vagy a kis- és középvállalkozások

fejlesztésének

fontossága

prioritást

kell

hogy

élvezzen

a

gazdaságpolitikai célok kialakításánál és hogy ezen célok megvalósulhassanak, nem elég a politikai eszközök bővítése, szükséges a vállalati szféra bevonása és az egész társadalmi szint integrálása. Diplomamunkámban először a versenyképesség fogalmával és a főbb versenyképességi elméletekkel foglalkoztam. Azért tartom fontosnak a terület bemutatását, hogy tisztában legyünk a fogalom szerteágazó mivoltáról. A versenyképesség fogalmának vizsgálata során a nemzetállami versenyképességgel foglalkozó elméletekre koncentráltam, ennek során arra a következtetésre jutottam, hogy a mikrogazdasági és makrogazdasági versenyképesség vizsgálata elválaszthatatlan egymástól, így ha egy ország versenyképességéről beszélünk, fontos megvizsgálni az adott állam mikrogazdasági, azaz vállalati szféráját, és ennek megfelelően ha egy vállalat, vagy iparág versenyképességét kívánjuk felmérni, érdemes a vizsgálódást először nemzeti, sőt a globalizálódás előre haladtával nemzetközi szinten kezdeni. Ezután

célom

volt

Magyarország

versenyképességének

vizsgálata,

vizsgálódásom

aspektusaiként a makrogazdaság állapotfelmérését illetve a nemzetközi szervezetek (International Institute for Management Development, Világgazdasági Fórum, Economist Intelligence Unit) versenyképességi rangsorát választottam. Mindhárom intézmény rendkívül elismert szakterületén, a versenyképességi rangsor felállításánál a lehető legszéleskörűbben vizsgálják a rangsorban szereplő országok adott évi teljesítményét. Nemcsak a gazdaság állapotváltozását kísérik figyelemmel, számos egyéb szempont (például közintézmények, technológiai haladás stb.) integrálása is szerepet kap. Mindhárom versenyképességi rangsor alapján vesztettünk vonzerőnkből, amely nemcsak globális és az Európai Unióban elfoglalt 111


helyünket gyengíti, de egyben arra is utal, hogy a hazai gazdasági környezet nem kedvez a vállalkozások működésének. A legelfogadottabb indexek is mutatják, rendkívül fontos annak vizsgálata, hogy egy nemzet, vagy régió versenyképessége, illetve üzleti környezetének kialakítása hogyan járul hozzá a vállalatok versenyképességéhez, akik nagyban hozzájárulnak kis nyitott gazdaságunk fő versenyképességi faktoraihoz, vagyis a külkereskedelemhez, illetve szolgáltatásokhoz. Ezért tartom fontosnak megvizsgálni a hazai vállalati szférát. Amikor a vállalatok versenyképességéről, illetve a nemzetgazdasághoz való hozzájárulásról van szó, akkor 99,9 %-ban a hazai kis- és középvállalkozásokról beszélünk, ezért elemzésemet a KKV-k helyzetének felmérésére koncentráltam. Teljes körű elemzést készítettem a szektorról (fogalom, SWOT-analízis, teljesítmény, foglalkoztatásban betöltött szerep, üzleti környezet, nemzetgazdasághoz való hozzájárulás, nagyvállalatokkal való összehasonlítás). Ennek vizsgálata során arra a következtetésre jutottam, hogy a hazai KKVszféra komoly szerepet tölt be a foglalkoztatottságban és a nemzetgazdasági termeléshez is nagy mértékben hozzájárul, de komoly versenyhátránnyal küzd és teljesítménybeli elmaradása a nagyvállalatokhoz képest jelentős. A KKV-k, valamint a döntően külföldi tulajdonban lévő nagyvállalati szektor közötti teljesítménybeli eltérés egy ún. duális gazdaság kialakulásához vezetett, mely fenyegeti a magyar gazdaság növekedési kilátásait. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk által a terület szerepe még inkább felértékelődik, minthogy a megnövekedett versenyhelyzetben a hazai vállalatok csak akkor képesek megállni helyüket nemcsak az európai, de a hazai piacon is, ha kedvező működési feltételek állnak rendelkezésükre és fejlesztésük prioritássá válik a gazdaságpolitika számára. Emellett lehetőségeik kihasználására kell koncentrálni, mint például a növekvő az outsourcing, azaz a nagyvállalati tevékenységek kihelyezése által elérhető lehetőségek, vagy a kisvállalkozói hálózatok, klaszterek kialakulásának kedvező hatásai. Vizsgálódásom során nyilvánvalóvá vált, hogy a KKV-szektor problémái általánosan jelen vannak minden nemzetgazdaságban, noha a hazai vállalatok elmaradása az európai vállalatok fejlettségétől jelentős. Az Európai Unió már a 80-as években felismerte, hogy a szektor olyan problémákkal küzd, melyek közösségi megoldást igényelnek, és ennek megfelelően a KKV-fejlesztési politika folyamatos felértékelődésen ment keresztül. Ennek bemutatásával foglalkozom a 3. fejezetben, illetve a

hazai gazdaságpolitikában betöltött szerepével. Láthatjuk, hogy az 112


Európai Unió fontos politikái közé tartozik a vállalkozásfejlesztési, ezen belül a KKVfejlesztési politika, mely ma már több mint 25 millió kis,-és középvállalkozás fejlődésének elősegítését tűzte ki céljául. Az európai irány ma már a magyar vállalkozáspolitikában is prioritást élvez, minthogy a hazai politikák igazodnak az európai irányelvekhez. A politikai fejlődés után megvizsgáltam, hogy az egységes Belső Piac, illetve a csatlakozás milyen hatással van a hazai gazdaságra és a kis- és középvállalkozásokra. Általánosan elmondható, hogy a négy szabadság teljes megvalósulása kedvezően hat a hazai gazdaságra, a csatlakozás legnyilvánvalóbb hatása a verseny éleződése. A hazai gazdaság általános fejlettségi szintje, illetve a magyarországi vállalatok teljesítménye elmarad az európai átlagtól, a hazai gazdaságnak kedvező dinamikájú fejlődés esetén is évtizedekre van szüksége, hogy elérje az európai államok átlagos gazdasági fejlettségi szintjét, de megfelelő, gazdaságpolitika kialakításával nagymértékben csökkenthető a felzárkózás időigénye. Ehhez elengedhetetlen a KKV-k támogatása, ennek lehetőségeit vizsgáltam a 4. illetve 5. fejezetben. Ennek vizsgálata során arra jutottam, hogy az Európai Unió rendkívül szerteágazó tevékenységet folytat a kis- és középvállalkozások megerősítése érdekében. A kis- és középvállalkozások támogatása mára olyan szervezettségi fokot ért el, mely lehetővé teszi a ténylegesen hatékony akciók megszervezését, programok lebonyolítását. 2004. május 1.-jén kilenc országgal együtt váltunk az Európai Unió teljes jogú tagjává, és minden új tagállam legfőbb célja a lehető legtöbbet profitálni a csatlakozásból. Ez alatt értendők a csatlakozásból származó előnyök kihasználása, melyek között az egyik legnyilvánvalóbb a hazánk előtt megnyílt pénzügyi források felhasználásának lehetősége, de ugyanakkor nagyon fontos a csatlakozás által reálissá váló felzárkózás esélyeinek növekedése. Az Európai Unió kasszájából számos intézményen keresztül, program keretében juthatnak forrásokhoz a KKV-k, fontos azonban a vállalatok megfelelő szintű tájékoztatása az általuk elérhető támogatások rendszeréről, hiszen tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok vállalkozás nincsen tisztában lehetőségeivel, ezért a fejlesztések a vállalatok csupán kisebb százalékát érintették eddig. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió regionális politikájába való bekapcsolódás az egyik legnagyobb előnnyel bír Magyarország számára hazánk csatlakozását illetően, ugyanakkor ez a terület követeli meg talán a legnagyobb belső változásokat, ugyanis a jogosultság a támogatások igénybevételére önmagában nem jelenti a képességet is. Megtörtént a források 113


fogadására alkalmas intézményi rendszer kialakítása, és megindultak a Nemzeti Fejlesztési Tervben kijelölt prioritások mentén a hazai gazdaság fejlesztése. Ahogy láthatjuk, a jelenleg érvényes NFT 5 prioritás megvalósulására helyezi a hansúlyt, melyek mindegyike végső soron a hazai gazdasági fejlettséghez, hatékonyságának növeléséhez és a versenyképességhez kíván hozájárulni. Ha megnézzük az NFT keretében meghírdetett pályázatokra való jelentkezések számát, láthatjuk, hogy különösen a gazdasági versenyképesség növelését célul kitűző prioritás nagyon sikeres. Véleményem szerint azonban az öt kulcsterület számos további célkitűzésre, intézkedésre való felosztása következtében fennáll annak veszélye, hogy a támogatások felhasználása szétaprózottá válik. Ennek oka lehet, hogy a hazai gazdaságpolitika viszonylag tapasztalatlan hosszútávú támogatási tervek összeállításában, és a hazai gazdaság számos területen való elmaradása következtében minél több területet szerettek volna integrálni az NFT-be. Bár a programok sikeresek, azt a következtetést vontam le, hogy a hazai vállalkozói szféra előtt még hosszú tanulási folyamat áll, mind a források igényelhetőségéről való információszerzést, mind a pályázást illetően. Különösen fontos ez annak tükrében, hogy a következő, 2007-2013 közötti költségvetési periódusra megközelítőleg 24,6 milliárd euró68 támogatást különít el az EU a regionális fejlesztésekre, és ebből mintegy 7,3 %-nyi forrásösszegre válik jogosulttá Magyarország. Ennek megfelelően a jelenleg készülő, a 2007-2013 közötti periódusra szóló Nemzeti Fejlesztési Tervnél komolyabb figyelmet célszerű fordítani az erőforrások koncentrálására, és stratégiai területekre kell összpontosítani, mint pl. a kutatás-fejlesztés, az infrastruktúrális és logisztikai fejlesztések, a vidékfejlesztés vagy az oktatás.

A hatékonyság növelésének

érdekében elengedhetetlen a programok kialakításakor a konkrétabb célrendszer és az azokhoz rendelt eszközök meghatározása, hogy a kis- és középvállalkozásfejlesztésre szánt támogatások, mennyiségi ismérvei mellett minőségi, azaz hatásos intézkedési ismérvek is megjelenhessenek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás önmagában nem biztosíték a felzárkózáshoz, a hazai gazdasági versenyképesség növeléséhez és a magyar kis- és középvállalkozások teljesítményének fokozásához, de mindenképpen a lehetőséget jelenti, és kezdeményező

68

Figyelő Üzleti és Gazdasági Hetilap, www.fn.hu 2004. 12.05. 23h 45

114


hozzáállással mind a magyar társadalmat mind a hazai vállalati szférát sikeresen beintegrálhatjuk az európai, és ezen keresztül a globális gazdaságba.

115


VIII. TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE VIII.1. Táblázatok 1.sz. táblázat: Versenyképességi elméletek osztályozása Török Ádám alapján, 9.oldal 2.sz. táblázat: Magyarország konjunktúramutatói 2004. I. negyedévében

Konjunktúramutatók

2004. I. negyedév

GDP növekedési üteme (az

előző

év

hasonló

4,2 %

időszakához képest) Beruházások növekedése

18,9 %

(2004. I. Negyedév) Feldolgozó ipari beruházások Növekedése Ipari termelés élénkülése

30 % 10,4 %

Építőipar teljsítményének

19,5 %

Növekedése Termelőágazatok összesen

7,2 %

Import növekedése

16,1 %

Export növekedése

19,4%

Államháztartás

konszolidált

hiánya Infláció (2004. május) Bruttó

7,6 % külföldi

adósságállomány Külkereskedelmi

1040 milliárd forint

mérleg

hiánya

47 milliárd euró 1530 millió euró

Forrás: KSH, www.portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyov/jel/jel20405.pdf 2004. 09.14. 20h18 116


3. sz. táblázat Magyarország konjunktúramutatói 2004. II. negyedévében

Konjunktúramutatók

2004. II. Negyedév

GDP növekedési üteme (az

előző

év

hasonló

4,0 %

időszakához képest) Árutermelő ágazatok (mezőgazdaság,

ipar

és

építőipar)

hozzáadott

5,7 %

értékének növekedése Feldolgozóipar

hozzáadott

értékének növekedése Szolgáltatások

8, 2 %

ágazatainak

bruttó hozzáadott értékének

3,7 % (előzőben: 3,4 %)

növekedése Közigazgatás, az oktatás és az egészségügyi

szolgáltatások

hozzáadott

értékének

2,4 %

növekedése Áruk

és

szolgáltatások

külkereskedelmi

exportjának

16,9 %

növekedése Import növekedése

18,5 %

Az adatok nem szezonálisan kiigazítottak! Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel1/jel10409.pdf 2004.11.29. 19h45

117


4.sz. táblázat: Magyarország összesített teljesítményének alakulása 2000-2004, 18. oldal 5.sz. táblázat Az IMD 2004-es rangsorának első 50 helyezettje

Helyezés

Ország

2004.

(Helyezés 2003.) 1. (1)

Amerikai Egyesült Államok

2. (4)

Szingapúr

3. (6)

Kanada

4. (7)

Ausztrália

5. (8)

Izland

6. (10)

Hong-Kong

7. (5)

Dánia

8. (3)

Finnország

9. (2)

Luxembourg

10. (11)

Írország

11. (12)

Svédország

12. (17)

Tajvan

13. (14)

Ausztria

14. (9)

Svájc

15. (13)

Hollandia

16. (21)

Malayzia

17. (15)

Norvégia

18. (16)

Új-Zéland

19. (38)

Zheijang

20. (31)

Bavaria

21. (20)

Németország

22. (19)

Egyesült Királyság

23. (25)

Japán

24. (29)

Kína

25. (18)

Belgium

26. (26)

Chile

27. (28)

Katalónia 118


28. (22)

Észtország

29. (30)

Thaiföld

30. (23)

Franciaország

31. (27)

Spanyolország

32. (24)

Ile-de-France

33. (33)

Izrael

34. (50)

India

35. (37)

Korea

36.

Skócia

37. (32)

Alpok-Rajna

38. (44)

Maharasztra

39. (39)

Portugália

40. (46)

Szlovák Köztársaság

41. (45)

Kolumbia

42. (34)

Magyarország

43. (35)

Cseh Köztársaság

44. (42)

Görögország

45. (36)

Szlovénia

46. (48)

Lombardia

47. (43)

Sao Paulo

48. (48)

Jordánia

49. (47)

Dél-Afrikai Köztársaság

50. (54)

Oroszország

Forrás: http://www01.imd.ch/documents/wcy/content/ranking.pdf 2004.10.21. 14h34

6.sz. táblázat: Magyarországon regisztrált vállalkozások száma, 2002, 23. oldal 7.sz. táblázat: KKV-nak mínősítés kritériumainak összefoglalása, 26. oldal 8.sz. táblázat: KKV-nak mínősítés kritériumainak változása 2005 után, 26. oldal 9.sz. táblázat: Vizsgálat: „Mi áll a kis- és középvállalatok üzletpolitikájának középpontjánban?” (%-os megoszlás, 2001), 29. oldal 119


10.sz. táblázat: A kis- és középvállalatok száma 2004. június 30-án, összehasonlítva a tavalyi év hasonló időszakával, 30. oldal 11.sz.

táblázat:

A

foglalkoztatottak

létszám

szerinti

megoszlása

a

vállalatok

nagyságkategóriái szerint, %, 32. oldal 12.sz. táblázat: GDP-hez való hozzájárulás megoszlása, %, 32. oldal 13.sz. táblázat: A KKV-k nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenysége, %, 33. oldal 14.sz. táblázat: Export aránya az árbevételben, %, 34. oldal 15.sz. táblázat: Az exportértékesítés megoszlása vállalati méretkategóriánként, %, 34. oldal 16.sz. táblázat: A Struktúrális Alapok és a Közösségi Programok összehasonlítása, 61. oldal 17.sz. táblázat: A struktúrális támogatások megoszlása 2000-2006 között, 64. oldal 18.sz. táblázat: A Struktúrális Alapok összege az egyes költségvetési periódusokban, 66. oldal 19.sz. táblázat: Az indikatív (előzetes) felosztás a kedvezményezett tíz csatlakozó ország között a teljes összeg %-ában

Ország

Részesedés %-ban

Csehország

9,76 – 12,28 %

Észtország

2,88 – 4,39 %

Ciprus

0,43 – 0,84 %

Lettország

5,07 – 7,08 %

Litvánia

6,15 – 8,17 %

Magyarország

11,58 – 14,61 %

Málta

0,16 – 0,36 %

Lengyelország

45,65 – 52,72 %

Szlovénia

1,72 – 2,73 % 120


Szlovákia

5,71 – 7,72 %

Forrás: Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest, 91. o. 20.sz. táblázat: A 2004-2006 közötti források megoszlása A Nemzeti Fejlesztési Terv-ben (milliárd HUF), 82. oldal 21.sz. táblázat A GVOP prioritásai, intézkedései és a hozzájuk rendelt összegek 2004-2006 EU Gazdasági

versenyképesség 109,4

Hazai

Összes

Közösségi

Közösségi

Magánforrás Összesen

45,2

154,6

135,9

290,6

25,2

10,7

35,9

56,0

91,9

Ipari és szolgáltatói szektor 20,9

9,0

29,9

48,8

78,7

operatív program Beruházás-ösztönzés versenyképességének Fejlesztése Ipari

infrastruktúra

3,1

1,3

4,4

7,2

11,7

beruházás-

1,1

0,4

1,5

0,0

1,5

Kis- és középvállalkozások 30,6

12,8

43,4

41,4

84,8

9,4

31,5

31,5

63,0

megteremtése Pro-aktív

ösztönzési tanácsadás fejlesztése Kis-

és

középvállalkozások 22,0

műszaki-technológiai hátterének fejlesztése Vállalkozói

kultúra

és

3,1

1,0

4,1

2,0

6,1

Együttműködés fejlesztése a

5,5

2,4

7,9

7,9

15,7

és 25,2

9,4

34,5

15,2

49,7

ismeretek fejlesztése vállalkozói szektorban Kutatás-fejlesztés innováció

121


Alkalmazás-orientált

11,5

3,8

15,3

5,1

20,4

8,2

3,2

11,4

4,9

16,3

5,4

2,3

7,8

5,2

13,0

Információs társadalom- és 24,1

10,9

35,0

23,4

58,4

8,8

3,8

12,5

12,5

25,0

3,3

1,4

4,7

4,7

9,4

Az e-közigazgatás fejlesztése

5,5

1,8

7,3

0,0

7,3

Szélessávú

6,6

3,9

10,5

6,2

16,6

4,4

1,5

5,8

0,0

5,8

kooperatív

kutatási

és

technológiafejlesztési tevékenységek támogatása Közfinanszírozású

és

non-

profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek Erősítése gazdaságfejlesztés E-gazdaság fejlesztése, e-kereskedelem ösztönzése Információs

(digitális

tartalom) iparág fejlesztése távközlési

infrastruktúra bővítése Technikai segítségnyújtás

Forrás: http://www.gkm.hu/dokk/binary/46/11/66/GVOP.pdf 2004.09.28. 17h 56 22.sz. táblázat A 2004-ben futó GVOP Programok bemutatása GVOP Programok

Program leírása

Támogatási összeghatár

Beszállítói integrátorok számának növelése és Integrátorok megerősítésük (GVOP-2004-1.1.3)

beszállítói létrehozásának

122

erősítése, Max. 50 millió klaszterek Ft Max. 50 %


Ipari és innovációs infrastruktúra fejlesztése Az (GVOP-2004-1.2.1)

ipar

szerkezeti Max.

100

átalakulásának segítése a millió Ft vállalatközi együttműködés, ipari parkok fejlesztésével

Logisztikai

központok

és

szolgáltatásaik A vállalkozások beszállítói Max.

fejlesztése (GVOP-2004-1.2.2.)

tevékenységének, innovációs

100

millió Ft,

központban Max. 35-40 %

működő

vállalkozások

működésének elősegítése Kis-

és

középvállalkozások

technológiai

háttere

műszaki- KKV-k

fejlesztésének technológiai fejlesztésének Ft

támogatása (GVOP-2004-2.1.1.) KKV-k

részére

műszaki- Max. 25 millió

korszerű

támogatása

menedzsment Az

EU

Max 50 % szabványainak Max. 1,4 millió

rendszerek és technikák támogatása (GVOP- megfelelő 2004-2.1.2.)

minőség Ft

környezetirányítási

Max 50 %

rendszerek bevezetése és tanúsítása KKV-k

részére

emeltszintű, KKV-k

szakmaspecifikus

túlélési,

tanácsadás növekedési

illetve Max. 2 millió

esélyeinek Ft

igénybevételének támogatása (GVOP-2004- javítása

Max. 50 %

2.2.2.) KKV-k közötti együttműködés szervezésének A támogatása (GVOP-2004-2.3.1.) Együttműködő

vállalkozások

beruházásának,

fejlesztésének

közös

(GVOP-2004-2.3.2.)

KKV-k Max. 4 millió

együttműködésének

Ft

kialakítása, szervezése

Max. 50 %

célú Meghatározott

termékek Max. 60 millió

támogatása előállítási, értékesítési

beszerzési, Ft feltételeinek Max. 50 %

kedvezőbbé tétele Alkalmazott

Kutatás-fejlesztési

(AKF) (GVOP-2004-3.1.1)

Program Új,

piacképes

kidolgozásának

termékek 10-100 és Ft

kipróbálásának támogatása

123

millió

Max. 45-100 %


Induló

technológia-

mikrovállalkozások, vállalkozások

és és

tudás-intenzív Az

az

ún.

innovációs

innovatív

és Max. 100 000

spin-off technológia-intenzív

euró

feladatainak mikrovállalkozások

támogatása (GVOP-2004-3.3.1.)

létesítésének ösztönzése

Vállalati innováció támogatása (GVOP-2004- A 3.3.3.)

KKV-k

új

vagy Max. 50 millió

továbbfejlesztett termékek, Ft eljárások,

technológiák, Max. 45-65 %

szolgáltatások bevezetésére irányuló

innovációs

tevékenységének ösztönzése Vállalaton

belüli

elektronikus

rendszerek (GVOP-2004-4.1.1.)

üzleti Integrált

vállalatirányítási, 8-50 millió Ft

illetve üzleti intelligencia Max. 50 % rendszerek támogatása

Üzleti tartalomfejlesztés támogatása KKV-k KKV-k számára (GVOP-2004-4.2.1)

emelt

szolgáltatásokat internetes

szintű 10-100

millió

nyújtó Ft oldalainak Max. 50 %

kialakítása Tartalomipari és közcélú tartalomszolgáltatás Növekedjen fejlesztése (GVOP-2004-4.2.2)

a

közcélú 10-500

millió

adatok újrafelhasználása és Ft kereskedelme, minél több Max. 50 % tudományos és kulturális tartalom váljék elérhetővé

Szélessávú

internet

infrastruktúra Szélessávú hálózat KKV-k 25-250

kiépítésének és a szolgáltatás beindításának általi támogatása Magyarország üzletileg kevésbé támogatása vonzó településein (GVOP-2004-4.4.1)

millió

kiépítésének Ft elmaradott Max. 46 %

régiókban

Forrás: Pályázatok kis- és középvállalkozóknak, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2004.

124


VIII.2. Ábrák 1.sz. ábra: Porter makrogazdasági versenyképesség-modelljének fő tényezői, 12. oldal 2.sz. ábra: Csatlakozók helyezése a „növekedési versenyképesség index" (GCI) alapján, 19. oldal 3.sz. ábra: Csatlakozók helyezése a „mikrogazdasági versenyképesség index" (MCI) alapján, 21. oldal

125


IX. IRODALOMJEGYZÉK 1. A kis- és középvállalkozások helyzete 2002, Éves Jelentés, Magyar Gazdaságelemző Intézet 2. Apatini Kornélné: A magyar kis- és középvállalkozások és az EU-csatlakozás: kihívások és lehetőségek, 2003/2. 75.-79. o. 3. Az Európai Közösség Alapító Szerződése, Róma, 1957. március 25. (2. cikk) 4. Bakács András: Versenyképességi-koncepciók, Világgazdasági Kutatóintézet, 2004. március, 57.sz. 5. Dezsériné

Major

Márta:

A

kis-

és

középvállalkozás-fejlesztési

politika

hanhgsúlyeltólódásai az EU-ban és Magyarországon, Európai Tükör, 2001. 6. szám, 54-75. o. 6. dr. Kovács Károlyné: Kisvállalkozások támogatása, Cégvezetés 2004. jún., 30.-33. o. 7. Dr. Ránky Anna — Jobbágy Valér: A Nemzeti Fejlesztési Tervről röviden, Európai Füzetek 16.sz. 8. Forman Balázs: Az Európai Unió struktúrális és előcsatlakozási alapjai, Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, 2001. Budapest 9. Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban, Váti Kht., 2000. Budapest 10. Hátul az EU-támogatási listán, Világgazdaság 35. évf. 3.sz. 2003.01.06., 2. o. 11. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés 2001. Budapest 12. Hoványi Gábor: A vállalati versenyképesség globális és makrogazdasági háttere, Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., 1999. november (1013–1029. o.) 13. Jasperné Darvas Mária: Nemzeti Fejlesztési Programok és statisztika, Statisztikai Szemle, 81. évf. 12.sz. 2003., 1113-1118. o. 14. Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula Kiadó, 2002. Budapest 15. Kiss Katalin: Tanácsadás a kis- és középvállalatok esetében az EU csatlakozással kapcsolatban, Humánpolitikai Szemle, 2003/7-8., 38-49.o. 16. Kocsi Margit: Nemzeti Fejlesztési Terv, Világgazdaság Melléklet, 2003.01.06. 17. Lengyel Imre: A regionális versenyképességről, Közgazdasági Szemle, XLVII. Évf., 2000. december (962-987.o.) 973.o. 18. Lengyel

Imre:

Porter-rombusz:

a

regionális

alapmodellje, Tér és Társadalom, 2000. 4. sz.

126

gazdaságfejlesztési

stratégiák


19. Nádor Éva: Eu-csatlakozás- nagy kihívás kis vállalkozásoknak, EU Working Papers, VI. évf., 4.sz., BGF KKFK, 2003. Budapest 20. OECD, Regional Competitiveness and Skills. OECD, Párizs, 207.o., 1997 21. Report of the US Presidential Commission on Industrial Competitiveness,1985. 22. Román Zoltán: A kisvállalatok helyzete és segítésük az Európai Unióban, Magyar EU Figyelő, EUKK, 2004. Budapest 23. Zeiler Júlia: A kisvállalkozások, a középvállalkozások és az Európai Unió, Saldo, 2003. Budapest Internet: 1. Az Európai Unió hivatalos honlapja www.europa.eu.int 2. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, www.gkm.hu 3. Hogyan készüljek az EU csatlakozásra? www.uzletessiker.hu/cikk.php?id=1&cid=10624 4. papers.ssrn.com/sol3/cf_dev/AbsByAuth.cfm?per_id=49875 5. vki3.vki.hu/~tfleisch/~haver/szakirodalom/torok-adam-vet030307.pps 6. www.khb.hu/index.khb?p=page&id=MTEwMg%3D%3D&r_id=NA%3D%3D 7. IMF Tanulmányok, www.nfh.hu 8. Ingyen vállal garanciát a kkv-hitelekre az EIF, www.mfor.hu/cikkek/printerfriendly.php?article=17243 9. Központi Statisztikai Hivatal, www.portal.ksh.hu 10. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, www.nfh.hu 11. Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, Magyar Tudományos Akadémia, www.vki.hu 12. www.eib.eu. 13. www.eif.org 14. www.eu.mti.hu 15. www.euoldal.hu 16. www.euroinfo.hu 17. www.fei.eu.int 18. www.geonardo.hu 19. www.hvg.hu 20. www.weforum.org 127


21. www.vlaskovits.com

128

A MAGYAR GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG ÉS A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSAINAK TÜKRÉBEN

Recommend Documents