A magyar és az európai uniós védjegyrendszer kapcsolata - a hatályos szabályozás és a jogalkotási javaslatok tükrében Ficsor Mihály, SZTNH
Védjegyjogi szeminárium HVG-ORAC Budapest, 2015. március 31.
Áttekintés • a közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata; • az EU védjegyjogi reformja: helyzetjelentés és főbb irányok; • „illeszkedési szabályok” a Vt.-ben (példákkal): – – – – – –
a közösségi védjegybejelentés továbbítása (Vt. 76/B. §), a közösségi védjegy mint korábbi védjegy (Vt. 76/C. §), a közösségi védjegy bitorlásának jogkövetkezményei (Vt. 76/D. §), nemzeti bejelentéssé való átalakítás (Vt. 76/E. §), a közösségi védjegy szenioritása (Vt. 76/F. §), közösségi védjegybíróságok Magyarországon (Vt. 76/H. §) 2
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata
• közösségi védjegyrendszer: az EU egységes piacához igazodva szupranacionális, az EU egész területére kiterjedő oltalom – egységes és autonóm szabályok szerint; • jogforrások: a Tanács 207/2009/EK rendelete (KVR) [a 40/94/EK tanácsi rendelet kodifikált változata] és a végrehajtási rendeletek (a Bizottság rendeletei): – általános végrehajtási rendelet (2868/95/EK rendelet), – rendelet az OHIM díjairól (2869/95/EK rendelet), – rendelet a fellebbezési tanácsok eljárási szabályzatáról (216/96/EK rendelet)
• az OHIM (BPHH) – az EU védjegyhivatala: a közösségi védjegyek lajstromozása, megújítása, a velük kapcsolatos jogviták (törlési, megszűnés-megállapítási ügyek) rendezése, lajstromvezetés, hatósági publikáció • az OHIM jogorvoslati fórumai: fellebbezési tanácsok, az EU Törvényszéke és az EU Bírósága 3
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata A közösségi védjegyrendszer alapelvei: - a közösségi védjegyoltalom egységes jellege; - a közösségi védjegyekre vonatkozó szabályozás autonómiája; - a közösségi és a nemzeti védjegyrendszerek együttélése (co-existence) és egymást kölcsönösen kiegészítő jellege (complementarity). 4
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata A közösségi védjegyoltalom egységes jellege: - az EU egész területén egységes hatállyal rendelkezik, csak az EU egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet róla lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, továbbá használatát tiltó határozat tárgyát [KVR 1. cikk (2) bek.]; - ld. következményeit a kizáró okok szabályozásában [KVR 7. cikk (2) bek., 8. és 53. cikk] – az oltalom megtagadásához elegendő, ha a feltétlen kizáró ok vagy a korábbi ütköző jog csupán egyetlen tagállamban/az EU egy részében áll fenn; - kivételek: használattól való eltiltás egy tagállamra vagy annál is szűkebb területre nézve [KVR 110-111. cikk és 165. cikk (5) bekezdés az EU-hoz csatlakozó új tagállamok területén korábban megszerzett jogok védelmében], valamint a közösségi védjegy bitorlásával szembeni fellépés területi korlátozottságának lehetősége [C-235/09, DHL Express France, 47-48. pont]. 5
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata A közösségi védjegyekre vonatkozó szabályozás autonómiája: - elkülönült és önálló jogrend alá tartoznak, amely uniós jogi jogforrásokból, azaz a KVR-ből, végrehajtási rendeleteiből, az uniós jog érvényesülésére vonatkozó elvekből, valamint az OHIM és az európai uniós bírói fórumok gyakorlatából épül fel; - a tagállamok nemzeti joga csak annyiban alkalmazandó a közösségi védjegyekre, amennyiben erre a KVR kifejezetten felhív vagy implicite utal [ld. pl. a KVR 14., 16. és 83. cikkét és X. címét]; - az autonómia mint jogértelmezési elv: az OHIM és jogorvoslati fórumai nem tartoznak annak figyelembe vételével, hogy a tagállami hatóságok és bíróságok azonos vagy hasonló megjelölések, illetve védjegyek kapcsán milyen döntéseket hoztak [ ↔ a joggyakorlati konvergencia programjai az OHIM és a tagállami hatóságok között]. 6
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata A közösségi és a nemzeti védjegyrendszer együttélése: - a közösségi védjegyrendszer nem váltotta fel a tagállamit/nemzetit; a két rendszer között hierarchia sincs; - a vállalkozások szabadon döntenek arról, hogy megjelöléseikre közösségi vagy nemzeti oltalmat igényelnek, vagy mindkettőt; - együttélés → ütközések; feloldásuk – a közösségi és a nemzeti védjegyek egyenrangúsága és a prioritás mentén: a korábbi nemzeti védjegyek éppúgy felszólalási/törlési okok a későbbi közösségi védjegybejelentéssel és védjeggyel szemben, mint fordítva; - Együttműködési Alap és konvergencia-programok az OHIM-nál a European Trade Mark and Design Network (ETMDN) részeként: az együttműködés és a joggyakorlati harmonizáció erősítése az ügyfelek érdekében.
7
A közösségi (uniós) védjegyrendszer főbb jellemzői, az uniós védjegyjog és a Vt. kapcsolata Magyarország a közösségi védjegyrendszerben: - csatlakozás az EU-hoz → hazánk területe is az EU területének részévé vált → annak a területnek a részévé, amelyre közösségi védjegyoltalmat lehet igényelni és szerezni; - csatlakozási tárgyalások eredményeként: a csatlakozás előtt lajstromozott, illetve bejelentett közösségi védjegyek oltalma is kiterjedt Magyarországra a csatlakozás napján; ennek feltételeiről és különös szabályairól ld. a KVR 165. cikkét; - a Vt. és a védjegyekre vonatkozó uniós jog: -- összhang a védjegyirányelvvel (a 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, a 89/104/EGK tanácsi irányelv kodifikált változatával) és a jogérvényesítési irányelvvel (a 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel [v. ö. EUMSZ 288. cikkével]; -- illeszkedési, végrehajtási rendelkezések a KVR-hez kapcsolódóan (alapvetően egy helyen – a X/A. fejezetben – nem a Vt. különböző pontjain, szabályozási témánként elszórtan). 8
Az Európai Unió védjegyjogi reformja Előzmények: díjcsökkentés az OHIM-nál, stratégiai vita az OHIM vezető testületeiben, a Tanács 2007. és 2010. évi következtetései, az OHIM Együttműködési Alapjának létrehozása, az ETMDN felépítése, a Lisszaboni Szerződés az EU alapszerződéseinek módosításáról, intézményközi együttes nyilatkozat és közös megközelítés az EU „decentralizált ügynökségeiről”. A Bizottság jogalkotási javaslatai 2013 tavaszán: - a KVR módosítása; - a védjegyirányelv újrakodifikálása („recast”); - az OHIM díjainak csökkentése. 9
Az Európai Unió védjegyjogi reformja Főbb irányok: - modernizáció és további harmonizáció; - a Lisszaboni Szerződés „lekövetése” a szabályozásban; - az OHIM és a tagállami hivatalok közötti együttműködés és konvergencia intézményesítése, finanszírozási elveinek lefektetése; - az alapelvek és a struktúra megőrzésével (pl. a közösségi és a nemzeti védjegyrendszer együttélését illetően); - „finomhangolás” és reflexió a joggyakorlati fejleményekre. Vitás pontok: - az OHIM irányítási rendszerének átalakítása; - az OHIM díjainak mértéke és szabályozási módja; - az EUMSZ új jogforrási rendjéhez való igazodás módja (a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szerepe); - az OHIM pénzügyi többletének kezelése, az együttműködés és a konvergencia finanszírozása (teljesítmény szerint vagy kompenzációs jelleggel); - a tranzitáruk jogi megítélése és az osztályozással kapcsolatos átmeneti szabályok; - felszólalás/törlés a kizárólag külföldön lajstromozott és ott jó hírű védjegyek alapján; - a tagállami védjegyeljárások harmonizációjának „mélysége”. A „dosszié” állása: „trilógus” az első olvasatban [EUMSZ 294. cikk (3)-(5) bek.] történő megállapodás reményében. 10
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegybejelentés továbbítása: - két opció: OHIM-nál vagy a nemzeti hivatalnál [KVR 25. cikk (1) bek.]; - továbbítás („lehetőleg”) két héten belül, továbbításért díj róható ki; - továbbítás két hónapon belül = mintha ugyanazon a napon az OHIM-nál nyújtották volna be; - továbbítás két hónap elteltével: az OHIM-hoz való beérkezés napján lehet csak benyújtottnak tekinteni; - SZTNH: továbbítási díj (10 700 Ft) mint a továbbítás feltétele – csak a megfizetést követően továbbítja a hivatal az OHIM-hoz a közösségi védjegybejelentést (ld. a késedelmes továbbítás jogkövetkezményét); - a KVR módosításának javaslata: eltörli a továbbítás opcióját, benyújtás csak az OHIM-nál (↔ magyar bejelentői szokások). 11
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegy mint korábbi védjegy: - az ütközések szabályozásának rendszere: nemzeti védjegyek/bejelentések közötti ütközés – a védjegyirányelv 4. cikkével összhangban a nemzeti jog (pl. Vt. 4. §); közösségi védjegyek/bejelentések közötti ütközések, valamint korábbi nemzeti védjegy és későbbi közösségi védjegy(bejelentés) ütközése – KVR 8., 41-42. és 53. cikk; korábbi közösségi védjegy és későbbi nemzeti védjegy(bejelentés) ütközése – az irányelv 4. cikk (2) bekezdésével összhangban a nemzeti jog (Vt. 76/C. §); - speciális szabályok az EU bővítése kapcsán: KVR 165. cikk + Vt. 119. § (2) bek.: a közösségi védjegy mint korábbi védjegy viszonylagos kizáró okként csak az EU-csatlakozást követően tett bejelentésekkel és az ilyen bejelentési nappal lajstromozott védjegyekkel szemben vehető figyelembe.
12
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegy mint korábbi védjegy - specialitások: - az EU-ban jó hírnevet élvező közösségi védjegy vehető csak figyelembe a Vt. 4. § (1) bek. c) pontjának alkalmazásában: -- elegendő, ha a reputáció az EU-nak csak valamely lényeges részén áll fenn, és adott esetben egyetlen tagállam területe is „úgy tekinthető, hogy a Közösség területének jelentős részét képezi” (C301/07, Pago, 32. pont); -- ennek az egyetlen tagállamnak „nem kell azonosnak lennie azzal az állammal, amelyben a [jó hírű közösségi védjegy fokozott védelmére] hivatkoznak”, de „ha a korábbi közösségi védjegy nem élvez jó hírnevet abban a tagállamban, amelyben az irányelv 4. cikkének (3) bekezdésére annak bizonyítása érdekében hivatkoznak, hogy e rendelkezés értelmében alapos ok nélkül sértik vagy tisztességtelenül kihasználják a közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, bizonyítani kell, hogy a tagállam érintett vásárlóközönségének kereskedelmi jelentőségű hányada észleli a kapcsolatot a korábbi védjeggyel” (főtanácsnoki indítvány a C-125/14, Iron & Smith ügyben). 13
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegy mint korábbi védjegy – specialitások (folyt.): - a közösségi védjegy tényleges használatára nem a Vt. 18. §-a, hanem a KVR 15. cikke irányadó → a Vt. 4. § (3) bekezdésének alkalmazásában a megjelölés akkor nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha olyan korábbi közösségi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a KVR 15. cikkének megfelelően; - a tényleges használat követelményei tartalmilag ugyanazok, különbség a referenciaterületet illetően van: közösségi védjegynél ez az EU, nemzetinél a tagállam (vagyis Magyarország) területe; - az ONEL/OMEL ügyben megdőlt az a korábbi tan, hogy a közösségi védjegy tényleges használatának követelményét minden esetben teljesíteni lehetne csupán egyetlen tagállam területén történő használattal, illetve, hogy ennek vizsgálata során bármely tagállam területe referenciaterületként szolgálhatna (az EU védjegyjogi reformja ebben nem hoz változást). 14
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegy mint korábbi védjegy – specialitások (folyt.): „A [KVR] 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy esetén a »Közösségben történő tényleges használat« követelményének mérlegelésekor a tagállamok területének határait figyelmen kívül kell hagyni. A [KVR] 15. cikkének (1) bekezdése szerint valamely közösségi védjegy akkor képezi »tényleges használat« tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően és annak érdekében használják, hogy az árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében az Európai Közösségben piaci részesedést teremtsen meg, vagy tartson fenn. A kérdést előterjesztő bíróság feladata mérlegelni, hogy az alapügyben a feltételek teljesültek-e, figyelemmel a releváns tényállásbeli elemekre és körülményekre, mint többek között a szóban forgó piac jellegzetességei, a védjegy árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások természete, a használat területi kiterjedtsége és mennyiségi jelentősége, valamint a használat gyakorisága és rendszeressége.” (C-149/11, ONEL/OMEL, rendelkező rész). 15
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben A közösségi védjegy mint korábbi védjegy – specialitások (folyt.): - a belenyugvás (Vt. 17. §) szabályait alkalmazni kell abban az esetben is, ha a korábbi védjegy közösségi védjegy és a későbbi védjegy az SZTNH által a Vt. alapján lajstromozott védjegy; - a különféle (közösségi, nemzeti) védjegyek közötti viszonyrendszer szabályozása – hasonlóan az ütközések szabályozásához – ezzel válik teljessé, fed le minden lehetséges viszonylatot; - az EU védjegyjogi reformja csupán jogtechnikai szempontból változtat (ront) e szabályozáson. 16
A KVR„illeszkedési szabályai” a Vt.-ben Közösségi védjegybíróságok hazánkban: - KVR 95. cikk: a tagállamoknak ki kell jelölniük a közösségi védjegyekkel kapcsolatos egyes jogvitákban a KVR alapján eljáró bíróságokat, azaz az ún. közösségi védjegybíróságokat; - első fokon: Fővárosi Törvényszék; másodfokon: Fővárosi Ítélőtábla (Vt. 76/H. §); - a Fővárosi Törvényszék – úgy is mint közösségi védjegybíróság – egy perben elbírálhatja a közösségi védjegy és az egyéb nemzeti vagy nemzetközi védjegyek bitorlása miatt indított keresetet (BH 2008/65.). 17
Köszönöm a figyelmet!
http://www.sztnh.gov.hu/# https://oami.europa.eu/ohimportal/hu/
18
