A m. kir. földmívelési ministerium szakközegeinek jelentéseibıl. A földmívelési ministerium tevékenysége a mezıgazdaság egyes ágainak emelésére legjobban megitélhetı és méltányolható a ministerium szakközegei mőködésének eredményében; ugyanezen okból szükségesnek láttuk ezúttal az országos culturmérnökség, a tejgazdasági és selyemtenyésztési felügyelıség mőködésének eredményeit ismertetni; melybıl egyszersmind az is látható, hogy a földmívelési ministerium támogatása az illetı gazdasági ágak fejlesztésére mily hathatós. I. Az országos culturmérnöki hivatal tíz évi mőködésének eredménye. Kvassay Jenı, az országos culturmérnöki hivatal vezetıje, a földmívelési ministeriumhoz intézett s a culturmérnöki hivatal 1888-ki mőködésérıl szóló jelentésében a culturmérnöki intézmény tíz évi mőködését összefoglalva részletesen tárgyalja. A jelentésben foglalt adatok fényesen tanúskodnak amellett, hogy a talajjavitások terén a culturmérnökség mily valóban áldásos mőködést fejtett ki, másrészt azonban örömmel constatálható azon tény is, hogy birtokosaink mindjobban belátják a talajjavitások szükségességét és iparkodnak a szükséghez képest birtokaik termıképességét s ezzel jövedelmezıségét a talajjavitások által emelni. A terjedelmes jelentésbıl az alábbiakban összefoglalva közöljük a culturmérnöki hivatal mőködésének eredményére vonatkozó adatokat. Az országos culturmérnöki hivatal közbenjárásával az 1879. évtıl 1888. év végeig a következı munkálatok fejeztettek be.
Terv készült 1879–1888. év végeig 1,200.000 holdra. Ezzel szemben a befejezett munkálatok 208.000 holdra, a megkezdett vagy folytatottak pedig 54.000 holdra, összesen tehát 262.000 holdra rúgnak, ami a terveknek 21 %-át teszi ki.
Látható ezen adatokból, hogy 1888. évben az eredmény nagyobb, mint a két megelızıben volt. A befejezett munkálatokból a talajjavitások intensivebb nemeire: az alagcsövezésre 1478 hold, az öntözésekre 932 hold esik.
Az öntözések iránt az érdeklıdés folyton növekedıben van, mert a befejezett munkálatok ugyan 1000 holdra sem rúgnak, azonban felvételek mintegy 20.000 hold öntözésére történtek. Ezek közül 10.000 hold a kaposvári uradalom területére, a Hanságnak iszapos vízzel való elárasztására vonatkozik, 4000 hold a mezıhegyesi ménesbirtokra és 1000 hold a székesfehérvári birtokosság rétterületére. A cnlturmérnöki hivatalnak és mőködésének 10 év alatti fejlıdését röviden a következıkben ismertetjük: A mérnöki személyzet 1-rıl 34-re emelkedett, kiknek a munkálatok foganatositásánál 52 rétmester áll rendelkezésükre. A culturmérnöki qualificatio az 1883. évi I. t.-cz. 10. §-ában törvényesen megállapíttatott és a mérnöki oklevélen kivül még a szükséges gazdasági ismeretek megszerzéséhez köttetett. A mérnöki személyzet szellemi körének emelése és szakszerü ismereteik gyarapitása czéljából évenkint többen, eddigelé összesen 15-en külföldre küldettek. A jobbára a tartalékos genie- és hidász-altisztek sorából válogatott rétmesterek számára Kassán 1879-ben rétmesteri tanfolyam rendeztetett be az ottani kerületi culturmérnöki hivatal fınökének vezetése alatt, 1883-ban pedig a kassai gazdasági tanintézet telkén állandó rétmesteri iskolai épület emeltetett 20.000 frtnyi költséggel. 1885-ben a rétmesterek számára a néptanitókéhoz hasonló elvekre fektetett külön nyugdíjalap alkottatott, melyhez az állam évenkint 2000 frttal járul; a rétmesterek pedig az 54 frtnyi törzsbetéten kivül évenkint 24 frtot fizetnek s ezért 30 évi szolgálat után 300 frtnyi nyugdíjban, özvegyeik és árváik pedig a megfelelı segélyben részesülnek. A rétmesteri nyugdíj-alapnak a Magyar Földhitel-intézet által kezelt vagyona az 1888. év végén 17.931 frt 80 krt tett ki. Az egyöntetü eljárás, a könnyebb ellenırizhetés és egyáltalán a czélszerü szervezés szempontjából, az egész ország területe 8 kerületre osztatott és minden kerület élére egy-egy fınök vezetése alatt a megfelelı mérnöki és rétmesteri személyzet állíttatott, az összes kerületek pedig a culturmérnökség fınökének lettek alárendelve. 1886-tól kezdve az egyes kerületek mint különálló culturmérnöki hivatalok szerveztettek az országos culturmérnöki hivatal felügyelete és ellenırzése alatt. Az 1885. évben megalkotott és 1886. év január 1-jén életbe lépett új vízjogi törvény az ilyképen szervezett culturmérnöki hivataloknak nagy mőködési kört biztositott a vizi munkálatok engedélyezésénél, hol mint hatósági szakértık szerepelnek, – a vízhasználati társulatoknál, melyeket mint ministeri megbizottak ellenıriznek és a vizi könyvek berendezésénél, melyeket felügyelnek és valójában vezetnek is, úgy, hogy a törvény végrehajtása jóformán a kerületi culturmérnöki hivatalok kezébe van letéve a vízrendıri kihágások kivételével, melyeknél csak az esetben mőködnek közre, ha az mőszaki szempontokból szükséges. 1884-tıl fogva a halászat elımozditására szolgáló intézkedések foganatositása is az országos culturmérnöki hivatal hatáskörébe utaltatván, az intézmény egyik tagja halászati szakértıvé képeztetett ki részint külföldi, részint hazai tanulmányutak alapján és mint országos halászati felügyelı van hivatva az 1888-ban megalkotott halászati törvény végrehajtásánál közremőködni. Azon oknál fogva, miszerint a len- és kenderáztatók felállitása egyrészt a halászattal, másrészt a vízmedrek jó karbantartásával áll szoros kapcsolatban: 1888. évtıl fogva az ily áztatók tervezése és felállitása is a culturmérnöki hivatalok hatáskörébe utaltatott, annál inkább, mert a vízjogi törvény értelmében való engedélyezésük már anélkül is oda tartozott.
Hogy a talajjavitások ügye törvénykezési és közigazgatási szempontból teljes befejezett egészet képezzen, arra nézve még csak a talajjavitási hitel rendezése van hátra. A Magyar Földhitel-intézettel ez irányban létrejött megegyezés és az ebbıl kifolyólag szerkesztett törvényjavaslat jogerıre emelkedése után misem áll többé útjában annak, hogy a magyar gazda a talajjavitások terén mindazt megtehesse és elérhesse, ami e téren egyáltalán megtehetı és elérhetı. A lefolyt 10 év alatt tehát nemcsak a gazdaközönségnél találtak a talajjavitások megfelelı felkarolásra, hanem törvényhozási és közigazgatási uton is mindazon szerves intézkedések megtétettek, amelyek egyrészrıl az akadályok elháritására, másrészrıl az ügy elımozditására szükségesek. Mindezek által pedig a talajjavitások ügye oly befejezett, szerves egészet alkot, melyhez hasonlóval – bátran állíthatjuk – ezidıszerint a mővelt Nyugat egy állama sem dicsekedhetik! Ami a lefolyt 10 év alatt elért gazdasági eredményeket illeti, azok fıbb vonásaikban a következık: A legfıbb és legnagyobb eredmény, hogy a birtokosság a talajjavitások hasznosságát és szükségességét teljesen átlátta. A beérkezett folyamodványok alapján, mint láttuk, összesen 1,200.000 kat. holdra készült tervezet, s noha csak 208.000 hold lett foganatosítva és 54.000 hold van munkában, mindazonáltal e körülmények is eléggé tanúskodnak amellett, hogy a talajjavitások iránti érzék és szükség megvolt a gazdaközönségnél és nagy részben a talajjavitási hitel rendezetlen voltának tudható be, hogy a tervezett munkálatoknak csak 21 %a került kivitel alá. A talajjavitások legintensivebb nemei, ú. m. az alagcsövezés és öntözés is, oly kiterjedésben lettek a lefolyt 10 év alatt foganatosítva (alagcsövezés 13.000, öntözés 6000 hold), hogy a meglevı munkálatok alapján bárki meggyızıdhetik afelıl, hogy hazai viszonyaink között is számos birtokon lehet azokat sikerrel alkalmazni. Hogy az ez irányban elért eredmények constatálhatók legyenek, mindazon birtokosokhoz, kiknél 30 kat. holdnál nagyobb területen alagcsövezés vagy öntözés lett berendezve, kérdıivek küldettek. – A beérkezett válaszok szerint az alagcsövezések által elért eredmények általában igen kielégitıknek, sıt helyenkint fényeseknek mondhatók. Az alagcsövezésben kisebb rongálások, bedugulások helyenkint fordultak ugyan elı, de az ok eltávolitása vagy megszüntetése után a siker nem maradt el, illetıleg újból elıállott. És mivel az alagcsı-hálózatban elıforduló bajokat és hiányokat rendszerint könnyü feltalálni és eltávolitani, azért azok komoly nehézséget nem okoznak. Az öntözések tekintetében az elért eredmények igen különbözık: a talaj, a víz, az éghajlat minısége, de fıleg az öntözés kezelése szerint. Feltünı körülmény, hogy még legjobb gazdáinknak sincs meg a kellı érzékük az öntözési berendezések fentartása és kezelése iránt, pedig e nélkül valódi eredmény e téren nem várható. Az öntözött rét a természetes kaszálókhoz képest körülbelül oly gondozást igényel, mint a kert a szántóföldhöz viszonyítva és aki a kellı gondozást elmulasztja, az csak féleredményeket mutathat fel. Az öntözı berendezések kezelését kétségkivül neheziti az a körülmény is, hogy ezirányu munkálataikban lehetıleg alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, a rétépitést teljesen mellızik az ezzel járó nagy költségek miatt; önként értetik tehát, hogy a víz elosztása sem lehet oly tökéletes, mint ott, hol csupán a rónázásra kat. holdankint tízszer többet költenek, mint amennyivel mi az egész berendezést foganatosítjuk. Külföldön a rónázott, átépitett rétek költsége kat. holdankint 200–500 frt között váltakozik, sıt ezen összeget nem ritkán meg is haladja, míg a nálunk berendezett öntözések költsége 10–25 egész 35 frtot tesz ki; önként értetik tehát, hogy ily összegbıl a rónázásra misem fordítható s így az öntözı víznek lehetıleg egyenletes elosztása kiváló gondot igényel a birtokos részérıl. Éppen így szükséges, hogy az öntözés idejére és
módjára nézve a kellı szabályok megtartassanak, mert különben a legtökéletesebb berendezés is hiábavaló. A befejezett munkálatoknak több mint 90 %-át a lecsapolások, patakszabályozások képezik; ezekre nézve az eredmény, ha az árkok kellı karban tartatnak, nem lehet kétséges. Közös munkálatok foganatositását és fentartását azonban csak úgy lehet czélszerüen eszközölni és biztositani, ha e czélból az érdekeltek társulattá alakulnak. A hazai nagy ármentesitı társulatok azonban nem alkalmasak arra, hogy a kisebb társulatok keletkezésére kedvet ébreszszenek, sıt rendszerint elijesztı például szoktak felhozatni; miértis a társulatok megalakitása sok nehézséggel jár, mit csak lassankint lehetséges leküzdeni. Mindazonáltal az új vízjogi törvény rövid három évi fennállása alatt is sikerült 39 új társulatot alakitani és a 18 régi társulat jobbára teljesen elhanyagolt állapotban levı ügyeit rendezni. Ezen 57 társulat keretébe összesen mintegy 192.000 kat. holdnyi terület tartozik. A társulatok mellé rendelt ministeri megbizottak intézménye, mit a kerületi culturmérnöki hivatalok fınökei vagy helyetteseik teljesitenek, igen czélszerünek bizonyult és a társulatokkal azok megalakulása után a ministeriumnak alig van egyéb dolga, mint hogy a közgyülési jegyzıkönyveket tudomásul veszi. Azonban igen sok baja van a ministeri megbizottaknak egyes társulatokkal amiatt, hogy kész munkálataik fentartására a szükséges összegeket nem akarják megszavazni, másrészrıl pedig: hogy a kivetett társulati járulékoknak beszedése és behajtása igen lanyhán kezeltetik. Miértis ily körülmények között valóságos jótétemény egyes régibb társulatokra nézve azon adó-visszatérités, mit az árterek katasteri liquidatiója alkalmából kaptak. Amely társulat munkálatait a katasteri becslések elıtt foganatositotta s így adó-visszatéritésben részesül, annak létele biztositottnak tekinthetı, míg különben a feloszlás elıl is alig lehetne megmenteni. Miértis a társulatokra nézve rendkivüli elıny volna, ha a munkálatok befejezése után például öt évre új katasteri becslés alá esnék az érdekeltségi terület és a mindenesetre elérendı magasabb tiszta jövedelembıl a társulat a megfelelı visszatéritésben részesülhetne. A talajjavitási hitel után ez azon kérdés, melynek törvényhozási rendezése a társulatok fennállását teljesen biztositaná. E szempontokból kiindulva és részben támaszkodva az új vízjogi törvényre, figyelmét a culturmérnökség a lefolyt három év alatt fıleg oda irányitotta s ezért maradtunk bizonyos mértékig hátra a tényleg foganatositott munkálatok összegében is a megelızı évekkel szemben, hogy a már foganatositott közös munkálatok fentartása az érdekelteknek társulattá alakitása által biztosíttassék. A 39 új társulatnak nagyobb része ily módon jött létre és még mindig van mintegy 10 nagyobb közös munkálat, hol a szervezkedés folyamatban van és remélhetıleg a társulattá alakulás legközelebb meg is fog történni. A megelızıkben vázolva a culturmérnöki intézmény mőködését, közöljük túloldalon azon összegek kimutatását, mibe az államnak a talajjavitások ügye 1879 óta került. A culturmérnöki hivatal alá az országos halászati felügyelı is van rendelve, kinek jelentésében az 1888. évben létesitett tógazdaságok kimutatása foglaltatik, az 1888. évben meghozott halászati törvény kellı méltatása és a törvény végrehajtására vonatkozó administrativ teendık vázolása mellett. II. Az országos tejgazdasági felügyelıség hat évi mőködésének eredménye. Az országos tejgazdasági felügyelınek a földmívelési ministeriumhoz az 1888. évi mőködésérıl benyujtott jelentésében levı hazai tejgazdaságunk fejlıdésére vonatkozó adatok
tanubizonyságot tesznek amellett, hogy ez üdvös intézkedés valóban betölti czélját és hathatósan mozdítja elı azon termelési ágát a gazdaságnak, mely a belterjes gazdálkodásnak elsırendü tényezıje, ahol az a viszonyoknak megfelelıleg a természetes alapon fejlesztetik. A jelentésben rövid visszapillantás is foglaltatik a lefolyt utolsó hat év eredményeire, melyeket az alábbiakban ismertetünk. Midın Magyarország árúforgalma a gabonafélék kivitelének öt év alatti csökkenését 162 millióról 136 millió forintra, a gyapjuét pedig 32 millióról 24 millió forintra deritette ki; s midın ugyanazon idı alatt a vágó- és igásmarháé emelkedett 67 millióról 77 millió forintra és az állati termékeké 16 millióról 18 millió forintra, akkor Magyarország mezıgazdasága forduló ponthoz jutott.
A fentebbi statistikai adatok egyúttal kijelölték a módot, melyen Magyarország közgazdasága egészségesebb alapokra fektethetı. Az e czélból elıtérbe jutott eszközök között nem utolsó tényezıként karoltatott fel a tejgazdaság is. Ezen ág fejlesztésére létesíttetett 1883-ban az „Országos tejgazdasági felügyelıség”. E hivatalnak feladatául tétetett, – szakítva azon régi elavult szokással, mely eddig a tejgazdaságnak csak mint a háztartás egyik szerény mellékágának adott helyet, – hogy utat törjön az országban ezentúl a tejgazdaság iizletszerü felkarolásának és azt közgazdasági fejlesztésünk egyik jelentékeny emeltyüjévé tegye. Ezen eddigi úttörı munka, tekintettel a kezdet természetes nehézségeire és az általános gazdasági pangásra, tekintettel arra, hogy ezen ág meghonositása Magyarország mezıgazdasági fejlıdésében ugrást jelzett, fıleg pedig tekintettel azon sajnos körülményre, hogy az állam sanyarú pénzügyi viszonyai miatt a felügyelıség idáig nem szervezkedhetett és tulajdonképen az egész hivatal máig csak egy személybıl állott: mindezekre való tekintetbıl ezen úttörı munka máig csak vázlatos lehetett, úgyszólván csak a conturákban mozoghatott és a keret ma még távolról sincs kitöltve. De ennek daczára ezen eddigi munkából máris azon meggyızıdést meríthettük, hogy a gazdaközönség nemcsak nem húzódott vissza és nem idegenkedett ezen ágtól, hanem szivesen karolta fel és évrıl-évre mindjobban megbarátkozik vele.
Így tehát a sok és nem csekély nehézség daczára annyira mégis jutottunk, hogy ma már Magyarországon az utóbbi években létesitett tejszövetkezetek alapján 24 vármegyében 400 gazda 8000 tehénnek tejét szövetkezeti uton értékesiti s hogy e szövetkezetek évi nyers bevétele egy millió forintnyi összeget tesz ki. Ha ma már nagybirtokosaink vannak, kik pár évvel ezelıtt tehenészetükbıl még semmit sem vettek be, ma pedig a szövetkezeti pénztárból 15 egész 18.000 frtot kapnak egy évben; ha vannak a tejszövetkezeti tagok közt középbirtokosok, kik egy-egy tehenüknek árát, melynek tejével a szövetkezeti tejszállitásban résztvettek, az egyévi tejpénzbıl törlesztették; ha vannak kisbirtokosaink, kik egy-egy tehén tejszállítmányából egész gazdaságuk évi adójának kétszeresét és háromszorosát nyerték; ha ma már számosan belátják, hogy épp a tejgazdaság kiválóan alkalmas arra, hogy gyors pénzforgalmat tegyen lehetségessé s hogy a gazdának, aki egyéb termékei értékesitésénél bizonyos idıszakokhoz van kötve, egész éven át nyujtson jövedelmet; ha mindinkább nagyobb körben kezd terjedni azon meggyızıdés is, hogy nincs a mezıgazdasági fejlıdés repertoire-jában más tényezı, mely inkább elımozditaná a takarmánytermelést, inkább fokozná az állattartást és ezzel együtt a trágyatermelést is, mely közvetlenebb behatással volna földjeink termıerejére s mely egyszóval annyira magával ragadná és magasabb belterjességre vinné az egész gazdasági rendszert; ha tehát ma már mind általánosabbá válik azon meggyızıdés, hogy ez egy oly ág, mely pár év alatt az adófizetı földmívelı nép százainak, egy évtized alatt azok ezreinek nyujt egy eddig nem ismert új jövedelmi forrást: akkor mindezt némi részben talán a felügyelıség által máig kifejtett eddigi tejgazdasági mozgalom eredményének is lehet tekinteni. Azon fontos pillanatban tehát, midın e mozgalom a 7-ik év küszöbén áll, de midın egyszersmind szükségessé fog válni az eddig csak kis körben mozgó initiativát ezentúl nagyobb bázisra fektetni: nem lesz fölösleges, még egyszer röviden közelrıl megvizsgálni azon kérdést: vajjon megérdemli-e ezen ág, hogy mezıgazdasági fejlıdésünkben annyira elıtérbe állíttassék? Vajjon hasznosnak mutatkozik-e az annak emelésére forditott munka s egyáltalán állandónak igérkezik-e lenni e mozgalom? Kérdezzük legelıször, hogy mi képezi nálunk a tejgazdaság alapját? 1. Magyarországon tartatik 1.8 millió tehén 145 millió forint értékben. Azokból fejetik 1½ millió darab 120 millió forint értékben. A tej értékesitésébıl származó jövedelmet ma országszerte tehenenkint 10–15 frtra lehet becsülni egy évben. Az utolsó években létesitett fejlettebb tejgazdaságokban azonban egy-egy tehén évi tejjövedelme 70–120 frtra tehetı. Ennek alapján, ha csakis 10 frttal birnók idıvel az ország átlagában egy-egy tehén értékesitését emelni, ez már magában véve egy évben 15 millió forintnyi jövedelemszaporulatot eredményezne. 2. Ma a fentebbi nagy tehén-létszám daczára csak 1–1¼ millió liter tej termeltetik naponta Magyarországon. Az átlagos tejtermelés Magyarországon tehenenkint 300–400 l. A fejlettebb tejgazdaságokban azonban tehenenkint 1200–1800 l tejet számitunk. Ebbıl látható, hogy az egyes tehén tejelıképességének csak csekély fokozása mellett is idıvel el lehetne érni, hogy a Magyarországon naponta fejt tejmennyiség két millió és azonfelüli mennyiségre is emelkedjék.
3. A tej értékesitése országos átlagban ma literenkint alig tehetı többre, mint 2–3 krra. Ellenben a fejlettebb tejgazdaságokban a tej értékesitése az utolsó évek tapasztalatai után 4–7 kr között változik. Ha idıvel a tej értékesitése a tejgazdasági mozgalom terjedésével országos átlagban csak ½ krral is emelkednék, ez egy év alatt már két millió forintnyi jövedelemszaporitás lenne. 4. De mindezen eddigi adatok csak a mai tehén-létszám alapján számíttatnak. A következı összehasonlitásból azonban meg fogunk gyızıdni, hogy Magyarország marha-létszáma a jövıben még nagyban fog szaporodni.
Mindenki be fogja látni, hogy ha a mezıgazdaság fejlıdésével párhuzamosan a marhalétszám jövıben szaporodni fog, ezen marhatöbblet nem úgy, mint a régibb idıkben, a legelık jobb kihasználása által fog elhelyezést nyerni, hanem az elsı sorban az istállózás mellett tartott marhaállomány fokozásához járuland. Úgy a marha-létszám szaporodása tehát, mint a marhának a legelıkrıl várható leszoritása, a gazdasági rendszernek mindinkább belterjesebbé válása stb. mind oly tényezık, melyek jövıben a tejgazdaságot mindinkább elıtérbe fogják emelni. 5. Ehhez mint utolsó szempont sorozandó még a havasi legelık jövıjének nagyfontosságu kérdése is. Ugyanis hazánk területének 25 %-a hegyes. 31 vármegyében a rétek, legelık és havasi legelık összege nagyobb területet tesz ki a szántóföldnél. Tehát az ország jelentékeny részében a gabonatermelés csak másodrendü tényezı s a mezıgazdasági fejlıdés e vidékeken csakis a marha- és juhtenyésztés fejlesztésétıl várható. Svájcz egész területének 37 %-a legelı és rét. Magyarországon 19 vármegyében, tehát területre nézve az ország egyharmad részében, a mezıgazdaságilag használt területnek szintén 35 %-a legelı és rét. Már – ezen összehasonlításból is látható, hogy a tejgazdaságra, különösen ezen hegyi és havasi vidékeken, a jövıben mily nagy hivatás vár. Mindezekbıl látjuk tehát, hogy a tejgazdaság és havasi gazdaság fejlesztése oly programmot képez, melynek megvalósitása nagy mértékben kihat az adóalap szélesbitésére, az adóképesség emelésére és hazánk mezıgazdasági viszonyainak fejlesztésére. Miután pedig tudjuk, hogy népünk még sokáig rá fog szorulni útmutatásra és tanácsra, hogy a kezdeményezés terére szoríttassék; miután továbbá nemcsak ma, hanem elıreláthatólag még évek hosszu során át Magyarország közgazdasági viszonyaiban gyökeres haladást csakis erıs társadalmi szervezet mellett, fıleg egy következetes, tapintatos és erélyes állami initiativa által lehet elıidézni: azért ezekbıl kifolyólag az országos tejgazdasági felügyelıség jövıbeni mőködésére nézve is még évtizedekre ki van jelölve az irány. III. Hazánk selyemiparának fejlıdése 1880–1888-ig. Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési felügyelınek a földmívelési ministeriumhoz intézett jelentése az 1888. évrıl fekszik elıttünk. A selyemipar fejlıdése hazánkban a jelentés kimutatásai szerint az utóbbi években rohamos emelkedést mutat, melynek elıidézésében, a földmívelési ministerium kiváló gondoskodása mellett, a selyemtenyésztési felügyelı fáradhatatlan buzgalmának
és ügyszeretetének az oroszlánrész jutott. A selyemipar fölsegélése már a mult század vége felé úgy a kormányok, valamint a társadalom által sokszor hangoztatott remediumaként vétetett a szegényebb néposztályok anyagi helyzetének javitására, azonban részben a szederfák, részben a kellı szakértelem hiánya kifacsarták e jövedelmi forrást a nép kezébıl, mígnem a földmívelési ministerium újból hathatósan felkarolta, s ma habár még mindig csak a kezdetlegesség fokán áll, de számottevı tényezı közgazdaságunkban fıként azért, mert éppen azoknak – aggok, gyermekek –, kik különben egyéb munkára képtelenek, olyan idıben nyujt – az aratás elıtt – jövedelemforrást, midın másként nem igen kereshetnének. A fentebbi táblázatos kimutatás szolgáljon elıbbi állitásunk magyarázatául. Látszik a táblázatból, hogy a selyemipar fejlıdése, ha nem is rohamos, de évrıl-évre emelkedı, minek oka részben a szederfák nagyobb mérvü ültetésének s a selyemtenyésztési felügyelıség által tartott selyemtenyésztési tanfolyamok rendezésének, röpiratok, könyvek, termelési utasitások kiosztásainak, részben pedig az alsóbb néposztályoknak e jövedelmi forrás megismerésébıl származó kedvének, de egyszersmind népünk ügyességének is az eredménye. A selyemipar virágzásának fıfeltétele: a gubók gyors és jó értékesitése is hova-tovább mind kedvezıbb lesz, mert a felügyelıség keze alatt levı selyemfonódák száma növekvıben, üzemük a belterjesség felé mindinkább közeledıben van, úgy, hogy ezen iparág is, melynek üzésére hazánk 4/5 része igen alkalmas, remélhetıleg rövid idı alatt, mint teljesen meghonosodott és jövedelmezı iparág, az állam gondoskodása alól magán-üzletekben saját szárnyaival önállólag mozoghat.
